Professional Documents
Culture Documents
Óvodai Karácsonyi Műsor
Óvodai Karácsonyi Műsor
Óvodai Karácsonyi Műsor
Szavaló:
Jön a tél, jön a tél, az ősz elbúcsúzik.
Zúg a szél, fut a tél út jegén elcsúszik.
Elcsúszik, elterül, tavaszig itt marad,
Hólepedő felett, felhőpaplan alatt.
Szavaló:
Hurrá! Hurrá! Itt van a legfehérebb hónaplabda.
Nem is tudod akkorára kitárni a kezed,
Mint amekkora hely kéne ahhoz
Hogy beleférjen ennek a hónapnak
A sok-sok öröme, ajándéka.
Neked mit hoz a december? Vajon kit vársz
Olyan nagy izgalommal az első héten?
Szavaló:
Ki kószál ilyenkor térdig érő hóban (kezét szeméhez emeli,
Mintha a világon más dolga sem volna? körülnéz)
Csizmája nyakig ér, szakálla hófehér, (mutatja)
Kócosra zilálta a zord és jeges szél.
Az ajkán mosoly ül, dudorászik vígan.
Dala messze hangzik, azt hallgatják Csíkban.
„Csingiling, csingiling, selymes hó hull ott kint.
Vígan siklik, száll a szánkó,
Csingiling, csingiling.”
Szánkóját megrakta mindenféle jóval (megsimogatja a hasát)
Sok-sok édességgel, dió-mogyoróval.
Siet, el ne késsen, röpíti a szánja
Hiszen minden gyermek napok óta várja.
A dombtetőn felül maga is a szánra
Ismeri az utat – száz éve is járja. (legyint a kezével)
Nem is kell kérdeznem - gondolom gyerekek-
Hogy ez a kis öreg, kicsoda, ki lehet.
Szavaló:
Áll a bál, táncot jár hópelyhecskék száza
Mintha minden hópehely fehér szárnyon szállna.
Estére fáradtak, lassan pilinkélnek,
El is álmosodnak, aludni is térnek
Szavaló:
(néhány fenyőfának öltözött gyerek jön be)
Hallgat a nagy erdő,
Lomb, levél nincs rajta.
Fázó kopárságát
Hópihe takarja.
Hópihe takarja,
Védi, altatgatja.
Tavaszról álmodik
Ága-boga gallya.
Csak a tűlevelű
Fenyők üde zöldje
Virraszt hóban-fagyban.
Színt hímez a földre.
Színt hímez a földre,
Mind frissebb, vidámabb.
Valami nagy titka
Van a fenyőfának.
Toboza csöndesebb,
Mint a madár szárnya.
Mintha csillag hullna,
Mintha lepke szállna,
Szirom a rózsáról
Hangtalan száll a hír
Fenyők tobozáról.
Készüljetek fenyők!
Ha virrad a holnap,
Vigyetek örömhírt.
Kicsiknek, nagyoknak
Kicsiknek, nagyoknak,
Országnak, világnak
- jövendő békéjét -
Népek erre várnak.
Szavaló:
Decemberben minden fa ezüsttel van borítva.
Patak vizét, mint mesékben, fagy kövezi éjszaka.
A fölszentelt szánkó éppen fenyőfával tér haza.
A fenyő a meleg házban eleinte sírdogált,
De aztán, úgy reggel tájban újra élénk, üde már.
Tűlevele lágyan rezeg, ha gyertyák gyúlanak,
Ágain az apró tüzek fénye szinte égre kap.
Csillognak az aranyágak, az ezüstös csillagok,
Ragyogásuk szerteárad, bátor fénnyel felragyog.
Mesélő:
Messze a nagyerdőn (az előbbi fenyőerdőben játszódik)
Élt egy kis fenyőfa.
Nem volt szép virága,
Nem volt sűrű lombja.
Szomorúan nézett szét
Erdőn, réten, tájon.
Fenyő:
Nem lát meg senki sem
Hiába is várom!
Ó, ha szép lehetnék,
De gyönyörű álom!
Mesélő:
Elmúlt a nyár, az ősz,
Elérkezett a tél.
Hópelyhekkel játszott
A fagyos téli szél.
A kicsi fenyőfa
Szívét bánat rágta:
Fenyő:
Nem leszek szép soha,
Hiába, hiába!
De nicsak! Ki jár itt? (kislány, kisfiú, apa jönnek be)
Embereket látok!
Ugyan mit keresnek?
Nincsenek virágok!
Ágak között a szél
Fütyülve muzsikál.
Hó lepi az erdőt,
Csend hona itt a táj.
Mesélő:
Az erdőben vidám
Kiáltozás hallik:
Lány: Apám! Édesapám!
Megtaláltam! Itt ni!
Fiú: Édesapám jöjjön!
Hol a kisbaltácska?
Lány: Ne keressük tovább,
Itt egy fenyőfácska.
Fiú: Zúzmarás az ága
Szép zöld a levele.
Fiú, Lány: Jöjjön édesapám,
Menjünk haza vele!
Apa: Jövök fiam, lányom,
Hozom a kisbaltát!
Együtt visszük haza
Ezt a kis fenyőfát. (apa, gyerekek elmennek)
Mesélő:
A kisfát kivágták, (a fenyők kivonulnak, a kisfenyő marad)
Elhozták hozzátok.
Így lett karácsonyfa,
Szép zöld fenyőfátok.
Rajta csillogó dísz,
Aranyalma, dió,
Alatta sok játék,
Minden mi szép, mi jó.
Együtt:
Ő lett a világnak,
Legboldogabb fája.
Így teljesedett be
A fenyőfa álma.
Ének: Jaj, de pompás fa…
Jaj, de pompás fa
A zöld fenyőfa!
Nincs árnyéka, csak játéka,
Jaj, de pompás fa!
Minden ága ég,
Gyönyörűen ég.
Sok kis pajtás vigyáz rája,
El ne aludjék!
/Kicsik játéka/
Fenyőfa:
Szabad-e bejönnöm (az előbbi kisfenyő mondja)
Zöldfenyő vagyok.
Kicsiknek, nagyoknak
Békés jónapot!
Kislány: Jónapot zöldfenyő!
Régen várunk rád.
Maradj itt minálunk,
Díszítsd a szobát.
Fenyő: Nincs tarka virágom!
Egyetlen tobozban
A távoli erdők
Üzenetét hoztam!
Kisfiú: Zúzmara díszíti
Tobozod, ágad.
Maradj itt minálunk
Kiskarácsonyfának!
Fenyő: Szeretettel jöttem,
Szívesen maradok,
Hogy veletek töltsem
E szép ünnepnapot.
Együtt:
Állj ide középre, (a fenyő megfordítja ruháját, így már egy feldíszített fa áll ott)
Feldíszítünk szépen,
Te leszel a legszebb
A földkerekségen.
Ének: A zöld fenyőfán…
(néhány gyerek kört alkotva az ének alatt körbejárják a fát)
A zöld fenyőfán
Kigyúltak a gyertyák,
Kispajtások örvendezve
Köröskörül járják.
Te szép zöld fenyő,
Köszöntünk mi téged.
Hozz örömet mindnyájunknak
És boldog új évet!
Szavaló:
Csillogó szép fenyőfa! (aprócska gyerek mondja)
Oly jó az illatod
S milyen magasra nőttél.
Lám én mily csöpp vagyok. (lábujjhegyre áll)
Jól fel kell ágaskodnom,
Hogy megcsodáljalak.
Álmodni sem lehet szebb,
Aranyló ágakat.
Úgy vártalak, karácsony!
Esték legszebbike!
Fény, szeretet, ajándék,
Szállongó hópihe.
Szavaló:
Szép ragyogó karácsonyfa,
Megérkeztél végre!
Hálás szívvel, nagy örömmel
Tekintünk az égre.
Áldott legyen a Jézuska,
Aki nekünk küldte,
Aki gondol, mindig gondol,
A jó gyermekekre.
Jó Istenünk, kérünk téged,
Nézz le reánk mostan,
Áldj meg minket, szüleinket,
S mindenkit, ki itt van.
Szavaló:
Szeretet ünnepe
Ragyogó karácsony,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Míg örömláng gyúl ki
Zöld fenyőid árnyán:
Ringatózik lelkünk
Boldog béke szárnyán.
Földerül az arcunk,
Mely imént borongott
Elfeledünk bú-bajt,
Minden földi gondot.
Vidámság mosolya
Csillog a szemünkbe,
Nevető angyalok
Szállnak a szívünkbe.
Ma minden kicsi ház
A Jézuska háza:
Szíve örömének
Tündöklő tanyája.
Sehol szomorúság
Ránk hulló árnyéka,
Itt is, ott is csak fény,
Angyalok játéka.
Kedves, tiszta ünnep,
Ragyogó karácsony
Nincs Ünnep a világon
Te vagy az az egy nap
A küzdelmes évben,
Mikor csak szeretünk
A fenyők tövében.
Mintha az a sok fa
Egyetlen fa volna
S az egész világot
Betakarná lombja.
S mintha az a sok szív,
Mind egy nagy szív volna,
Egymásra hajolva
Mind együtt dobogna…
Szavaló: Itt ismét küszöbön
A drága szent este.
Kis szívem készen áll
Hófehérre festve.
Bogárka szemembe
Örömláng kigyulladt,
Mosolygós ajkam
Dalt dalra zeng, hullat.
Így várom, fogadom
Hófehér szívembe
Az édes Jézuskát
Karácsony szent este.
Így zengek glóriát
Bő áldást hőn esdve.
Angyalok karával
Karácsony szent este.
Szavaló:
Kis Jézuskát ünnepelni
Összegyűltünk máma
Talán eljön az idén is
A mi iskolánkba.
Ó, csak jönne, hiszen
Tudja mennyire, kívánjuk.
Szent karácsony ünnepére
Szent örömmel várjuk.
Hogyha eljön, mondok neki
Egy szép csengő verset,
Dalolok egy víg nótát a
Karácsonyfa mellett.
Összeteszem két kezemet (összeteszi két kezét)
Buzgó imádságra.
Úgy köszöntöm a kis Jézuskát
Születésnapjára.
Betlehemes játék
Narrátor I.:
Beköszönt majd ismét karácsony estéje…
Ó áldott, ó áldott Jézus születése!
Dicsőség a mennyben az Atya istennek,
Hogy szent Fiát adá az emberiségnek.
Narrátor II.:
Dicsértessék Jézus Krisztus, a Megváltó,
Kinek születése végtelen nagy jó.
Jézust köszönteni jöttünk el hozzátok,
Betlehemezésre kedves mindnyá’ tokhoz.
Épüljön lelketek szerény játékunkon,
Legyen szívetekben boldog, szép karácsony!
Mesélő I.:
Jó estét kívánok, kedves bácsik, nénik.
Szabad-e idebent Jézuskát dicsérni?
Hogyha megengednék, szépen elmesélnénk,
Mi történt réges – rég Betlehem környékén.
Mesélő II.:
Most, hogy szent karácsony egyre közeledik,
Az emberek szíve jósággal megtelik.
Gondoljunk, hát mi is a kis Jézuskára,
Aki szeretetet hozott a világra.
Mesélő I.:
Ember arcán könny pereg, meghajolnak bús fejek.
Ráncot vés a fájdalom istenképű arcokon.
Szívük mélyén bánat ül és fohásszá szelídül.
Ajkukon a kérelem: „Könyörülj az emberen !’’
Mesélő II.:
És az Isten könyörül. Szavára ott legbelül
Elnémul a fájdalom, keserű szó ajkukon.
Letörli a könnyeket az isteni szeretet.
Felemel és bátorít, ráncot, gondot elsimít.
Mesélő I.:
Évek jönnek, évek mennek,
Évezredek is eltelnek.
Valóra hát mikor ébred
Az isteni nagy ígéret?
Mesélő II. :
Volt egyszer egy kicsi város, (Szűz Mária egy zsámolyon térdel, imádkozik.)
Magas hegyekkel határos.
Názáret volt annak neve.
Egy szelíd szűz lakott benne.
Mária, mert így nevezték,
Imában tölt reggelt, s estét.
Mesélő I:
Valamikor nagyon régen
Egy kis falu rejtekében
Élt egy gyönyörű s szép leány.
Ez a mi Szűzanyánk.
Isten kiválasztotta
Jézus Krisztus királynak
Az emberek pásztorának.
Mesélő II.:
Isten elérkezettnek látta az időt, hogy terve valóra váljon.
Múlóban az éjszaka, felcsendül az Úr szava:
Isten:
Ahogy pirkad éghatár, s felhőn átsüt a sugár,
Úgy ragyogjon át a ködön emberszívben szent öröm.
Segítek az emberen, emberré lesz Gyermekem.
Mesélő II.:
Gábor angyalt el is küldte,
Názáretnek rejtekébe,
Hogy készítse Máriát
Jézusnak édesanyját.
Isten:
Hű segítőm, Gábriel!
Gábriel: Szólítottál, Istenem!
Isten: Íme, útra küldelek.
Gábriel: Mondd meg, Uram mit tegyek!
Isten: Lelke tiszta, hófehér, hozzá senki föl nem ér.
Emberek közt mása nincs, élte féltett, drága kincs.
Földnek, égnek csillaga, Názáretben: Mária.
Íme, hozzá küldelek, veled néki üzenek.
Vidd a nagy hírt, Gábriel!
Gábriel: Amint mondod, úgy teszem.
Ének:
Gábor angyal gyere puha szárnyon,
Gábor angyal mit üzen az Úr?
Názáreti kicsi ház, angyal oda lecikáz.
Villámként, úgy cikáz,
Ne remegj kicsi ház!
(Az angyal Máriához megy.)
Földnek, égnek csillaga, üdvözlégy, ó, Mária.
Rád hasonló senki sincs, élted féltett, drága kincs.
Mária: Üdvözleted mit jelent?
Gábriel: Rád tekintett Istened.
Mária: Szívem erre megremeg.
Gábriel: Örömhír zeng most feléd,
Messiás a földre lép.
Isten jő az emberért,
Édesanyja, ím Te légy!
Mária: Nagy vagy, jó vagy, Istenem!
Gábriel: Kisfiad lesz Istened,
Urad, aki gyermeked.
Amikor majd kebleden
Kicsi szíve megpihen,
Szelíd szóval ajkadon
Így szólítsd majd: Jézusom.
Mária: Hogy valósul mind ez meg?
Gábriel: Isten teszi, Szentlélek!
Mária: Ahogy mondtad, úgy legyen
Gábriel: Megáld érte Istened…
Szentléleknek reád száll ereje,
Reggel szálla földre, úgy lesz ő születése.
Mária: Jöjjék, József, jegyesem, (Mária Józsefhez fordul)
Megtisztelt az Isten,
Szentlélektől kegyesen
Születik a gyermekem.
József: Ó, Uram, Istenem,
Köszönjük jóságod
Hogy ő, a jegyesem
Éppen tőled áldott.
Mesélő I.:
Múlóban az éjszaka, felcsendül az Úr szava:
Isten:
Mire vártak századok, Fiam szíve feldobog.
Tervem kész, s megengedem: többi múljék emberen.
Betlehemben szülje meg Mária a gyermeket.
Egyengesse tervemet, a császári rendelet.
Mesélő II. :
Már az időben Augusztus császár népszámlálást rendelt el az egész
földkerekségen.
Augusztus:
Én, Augusztus császár, megparancsolom birodalmam összes népének, a
latinoknak, a görögöknek és az összes idegeneknek, hogy jelentkezzenek
összeírásra!
(Dobpergés)
Mindenkinek abba a városba kell mennie, ahonnan ő és családja származott!
Az összeíráskor vallja be összes vagyonát, földjét és szamarát!
(Dobpergés)
Amennyiben a legfőbb császári parancsnak bárki is merészelne
ellentmondani, ellenszegülni vagy pedig hamis bevallással császári rendeletet
megszegni, szigorúan büntessék meg: vegyék el minden vagyonát, földjét és
szamarát
(Dobpergés)
Őt magát pedig negyven ütéssel büntessék meg, ezzel emlékeztessék, hogy
birodalmamban a legfőbb Úr én vagyok, a császár!
(Dobpergés)
Kelt Rómában, a város alapításának 763-ik esztendejében saját aláírásommal.
Augusztus császár!
(Dobpergés)
vagy:
Mesélő I. :
József Dávid családjából származott.
Elindult Betlehembe, hogy feljegyeztesse magát feleségével, Máriával.
Mesélő II. :
Szűz Mária útra kelve
El is indult Betlehembe.
Kísérőként ment vele
Szent József, hű hitvese.
Mentek völgyön és hegyen,
Hajnalban és éjjelen.
Hajnalból már este lett,
Két vándor, hogy érkezett.
Mesélő I. :
Az összeírás miatt nagy volt a tömeg mindenütt, nem kaptak szállást sehol a
városban.
Mesélő II. :
Karácsonynak éjszakáján,
kopogtatnak minden portán.
De a város telis-tele,
szegényeknek nincsen helye.
Mesélő I. :
József halkan kopogtat, egy ház ajtaján bezörget.
I. Hang: Ki az, aki zörget,
S háborgatja házam?
Ki vagyon még ébren
Öreg éjszakában?
(Kijön a gazda)
Hej, ki a ki lehet,
Lássuk sietséggel.
Ki az, aki zörget
Ilyen setét éjjel?
Ki vagy és miféle?
Honnan, miért jöttél?
Miért, hogy az én
Ajtómon zörgettél?
József: József vagyok, ács a tisztes mesterségem.
A római császár parancsára jöttem.
Szállást keresnénk éjjelre,
Ha nem lennénk terhére.
I. Hang: Előbb szállást, aztán mást.
Ismerem már, jót’szakát!
József: Ó, eltorzult itten törvény megtartása.
Betlehemben nincsen Isten imádása.
Nem adatik itten szegénynek szállása,
Menjünk is hát tovább egy másik portára.
(Újabb háznál kopogtatnak)
Mesélő II. :
Didereg a Szűz Anya,
Nem is a zord éjszaka.
Fagyos szívű emberek
Hidegsége rázza meg.
József: Mondd, Kedvesem, mit tegyek?
Mesélő I.:
Csöndben hallgat Mária,
Torkát sírás szorítja.
(Továbbmennek)
József: Megbocsáss már nékünk kedves házigazda
Augusztus császárnak parancsolatjára
Názáretből jöttünk az összeírásra.
Talán befogadnál ezen éjszakára.
II. Hang: Eredj csak utadra, szállást tőlem nem kapsz!
Ha mindjárt a város piacán meg is fagysz!
József: Aranyos Máriám, lásd mire jutottunk!
Ez ősi városban szállást nem találunk.
Pedig minden utcán házról-házra járunk.
Talán az éjszaka bizony meg is fagyunk.
Mária: Ó, egeknek Ura! Világ Megváltója, (imára kulcsolja kezét)
Tekints le kegyesen szegény szolgáidra,
S ne hagyj el minket itt nagy szorongásunkban!
József: Imádkozz csak Mária!
Nézd, rokonom szép háza! (mutatja)
Talán majd ő befogad.
(Kopogtatnak.)
Betlehem jó embere,
Befogadsz-e éjjelre?
Szállást kérnénk, csupán egy kis helyet.
Kérlek, segítsetek! Az éjszaka hideg.
A nevem József, Mária a jegyesem. (magára, illetve Máriára mutat)
Gazdag rokon: Ahá, József! Emlékszem rád.
Ami azt illeti elég koldus a formád. (végignéz rajtuk)
Tehetetlen vagy te, öcsém, és igen ágrólszakadt. Vagyont nem gyűjtöttél,
igazi koldus vagy.
Mária: Menjünk József, kérlek, menjünk innen! Ennyi sértést, bántást alig
bír a szívem.
Gazdag rokon: Menjetek, menjetek! Jobban is teszitek! (kezével int)
Még majd kicsúfolnak, ha veletek látnak meg. Toprongyosak vagytok,
szégyenlem, hogy rokonaim vagytok!
(Elhúzódik tőlük, gúnyosan mondja)
József: Kedves jó jegyesem! Ne sírj, ne bánkódjál! Mert nem hagy itt az Úr,
hogy ártson a halál! Ha Jézus személye ide közénk leszáll, semmi dér és
hideg helyet itt nem talál.
Mesélő II.:
Fogadó az útszélen, csavargó áll ott tétlen. Megkérdezik félénken:
József: Megszállhatnánk itt éjjel?
Csavargó: Engemet is kidobtak, itt hiába kopogtat, (kezével legyint)
Nem talál egy fél helyet.
József: Alázattal érdeklődöm,
Alhatnánk-e itt a földön,
Nem kell paplan, nem kell vánkos,
De Mária babát vár most.
Fogadós: Karácsonynak éjszakáján
Nincs szállás a házunk táján,
Sok a vendég, sok a vándor,
Keress szállást József máshol!
Mesélő I.:
A csavargó hallja ezt,
Gondolkodva neki kezd:
Csavargó: Van egy barlang valahol,
Hogyha kicsit gyalogol.
Város szélén bal felől,
Ne féljenek semmitől!
Mesélő II. :
A csavargó segített,
Mária most útra kelt.
Kezét József kezébe fűzte
És így követte.
Arcán piros folt égett,
Szégyellte a Vendéget,
Ki a Világ Királya,
Ily lakásba hogy várja
Mária: Ó, te József, mit gondoltál, (megérkeznek az istállóba)
Hogy istállót választottál
Isten fia számára,
Ki égnek-földnek Ura?
József: Itt maradunk éjszakára,
Neked is elég volt
Itt nem fázik majd a Kisded,
Magadat is pihentessed!
Mesélő II.:
Egyszerre leszállott hozzájuk az Úr angyala
És nagy fényesség lett körülöttük…
(Jönnek az angyalok)
Főangyal: Nahát, milyen zord e puszta
Sok jó pásztor átalussza
Üdvösségnek éjszakáját.
Mindnek megrázom irháját.
Mielőtt még megfagynátok
Mennyei fény árad rátok.
Pásztorok. Sok erős férfi,
Gyertek engem elkísérni!
Mesélő I. :
A pásztorok elsiettek,
Megkeresni a kisdedet.
E közben napkelet felől,
Három király- Gáspár elöl
Aztán Menyhért s Boldizsár,
Ajándékkal indul már.
Zene: Háromkirályok
Királyok: Merre menjünk, hol keressük,
A helyet el ne tévesszük.
Megtaláljuk, megcsodáljuk,
Térdre borulva imádjuk.
Menyhért: Csillag ragyog égi réten,
Az legyen az én vezérem.
Hol a csillag majd megáll,
Szívem nyugalmat talál.
Királyok: Hol csillag majd megáll,
Szívünk nyugalmat talál.
Szavaló:
Hóborított hegytető,
Rajta karcsú, zöld fenyő.
Fenyő fölött tiszta ég-
Azon fényes csillag ég.
Három király lépeget,
Kémleli a kék eget.
Decemberi délután
Indultak a fény után.
Mirha, tömjén, vertarany-
Tarisznyájuk tele van.
Bandukolnak csendesen:
Messze van még Betlehem?
Már a kormos éj leszáll,
Nincs lámpás, nincs holdsugár,
Ki vigyázza merre jár
Gáspár, Menyhért, Boldizsár?
Szikráznak a hópihék,
A fenyőfa ó, mi szép!
Tündököl a völgy fölött
Csillagfénybe öltözött.
Csillag fénye messze fenn,
Mutasd, hol van Betlehem!
Földön, égen mindenek
Dicsérjék a kisdedet.
(Heródes palotája)
Fickó: Mi lelt megint király-komám? Olyan lehorgasztott fejjel jársz, mintha
csak az orrod vére folyna.
Heródes: Hallgass, Fickó! Gonosz álmom volt az éjjel.
Fickó: Gonosz álom! Ej, ej! Hátha én abból még jót is tudnék kimagyarázni.
Hm…?
Heródes: Hallgass, Fickó! Azt álmodtam, Jeruzsálem új összeesküvést szőtt
ellenem s én száz lázadónak leüttettem a fejét.
Fickó: Hanem abból mostanában mégsem lesz ám semmi.
Heródes: Az összeesküvésből?
Fickó: A fejvesztésből.
Heródes: Aztán miért ne lenne?
Fickó: Csak azért nem, mert tegnap este óta Jeruzsálemben úgyis fejét
vesztette minden ember
Heródes: Beszélj világosan!
Fickó: Azt álmodtam, hogy engem tettek meg királynak.
De íme alighogy beilleszkedtem a királyi székbe, jött a Messiás.
Heródes: Messiás? Én vagyok a Messiás!
Fickó: Tegnap este óta az a hír az országúton három idegen király közeledik
Jeruzsálem felé. Úgy hallatszik, még ma reggel be is érnek a városba.
Heródes: Mit akarnak?
Fickó: Keresik az új királyt, a Messiást!
Heródes: Az új királyt? A Messiást?
Fickó: Ezt híresztelik. Erről beszél egész Jeruzsálem.
(Jönnek a királyok.)
Gáspár: Megállt a csillag. Egy palota előtt.
Menyhért: Menjünk be, nézzük meg, ki lakik benne!
Heródes: Mi az?
Fickó: Ők azok!
Heródes: Hol az őrség? Katonáim!
Fickó: Ne félj, komám! Ezek jámbor arcú, békés népek.
A királyok!
Szolga: Felség, itt vannak a királyok!
Heródes: Jöjjenek be!
Térjetek be palotámba, pihenjetek egy kicsit.
Királyok: Nagy Heródes nem megyünk be a te palotádba,
csak ha ott van az új király s hódolatunk várja.
Fickó: Jöjjetek csak, jó emberek, mindjárt kaput tárunk.
Idegennek van még mindig becsülete nálunk.
Jöjjetek csak, nagy Heródes vendégei lesztek.
Ti is meg a cselédek is, ingyen esztek, isztok
Addig a sok írástudó majdcsak kitalálja:
Merre, hol van a zsidóknak újszülött királya.
Heródes: Tégy úgy, ahogy mondtad!
Gáspár: Üdvözlégy, jó király!
Menyhért: Üdvözlégy, jó király!
Boldizsár: Köszöntelek, jó király!
Heródes: Legyetek üdvözölve. Kik vagytok és mit akartok?
Királyok: Napkeleti bölcsek vagyunk, napkeletről jöttünk.
Gáspár: Nevem Gáspár. (meghajol)
Menyhért: Én Menyhért, szerecsen király vagyok. (meghajol)
Boldizsár: Az én nevem Boldizsár. (meghajol)
Heródes: Mi járatban vagytok?
Királyok: A zsidók újszülött királyát keressük.
Gáspár: Heródes, zsidók királya, (féltérdre ereszkedik, amíg mondja)
Köszönjük, hogy fogadsz.
Napkeletről jöttünk
Látni országodat.
Egy csillag vezetett
Egészen idáig,
Hosszú hónapokig
Vezérünk volt váltig. (feláll)
Menyhért: Erdők sűrűjén át, (féltérdre ereszkedik)
Mezőkön keresztül,
Hegyek ösvényein
Követtük őt szentül.
Oly fényesnek látszik,
Tán el sem hiszed,
A Nap ragyogása
Mellette elveszett. (feláll)
Boldizsár: Hogy azonban ide, (féltérdre ereszkedik)
Városodba értünk,
Zegzugos utcákon
Kanyarogva tértünk,
Egyszerre csak eltűnt,
Hiába kerestük.
Ez az oka annak,
Hogy elkeseredtünk. (feláll)
Heródes: Tovább beszéljetek,
Roppantul érdekel!
Gáspár: De mennyire minket,
Mert a csillag egy jel.
Azt jelenti, ugye,
Menyhért és Boldizsár,
Megszületett immár
Az új zsidó Király?
Heródes: Úgy tudom, a zsidók királya én vagyok. (magára mutat)
Menyhért: Talán az utódod csillagát láttuk felemelkedni.
Heródes: Az utódomét? És velem mi lesz? (megijed)
Menyhért: Nem tudjuk ó király. Az égi jelek csak az újszülött gyermekről
adtak hírt.
Heródes: Háljatok meg városomban, addig én megtudakolom, hol
találhatjátok.
Gáspár: Köszönjük, ó király.
Heródes: Miért keresitek Jeruzsálemben az új királyt?
Boldizsár: Szép jelünk, a csodálatos csillag ide vezérelt bennünket.
Ahogy ideértünk, eltűnt a csillag is.
Ezért keressük itt az új királyt.
(A királyok elmennek)
Heródes: Írnokok! Ki az?
I. Írnok: Megkeressük!
Heródes: Gyerünk! Gyerünk!
II. Írnok: Megvan!
I. Írnok: Igen! Megtaláltuk!
II. Írnok: Az újszülött csillaga az, amit Dániel próféta látott álmában.
Ő a Megváltó, a Messiás!
I. Írnok: Ő hoz a földre békét és boldogságot.
Heródes: Mekkora veszedelem! A zsidók királya én vagyok, és én is
maradok. Azt a gyermeket megöletem!
Csillag: Ébresztő!
Menyhért: Elindult a csillag!
(A királyok Heródes elé mennek.)
Királyok: Üdvözlégy, jó király!
Heródes: Látjátok bölcsek, mindent megtettem, de az újszülött zsidó királyt
itt nem találhatjátok. Menjetek Betlehembe, de hogy ott hol találjátok, azt
senki sem tudja.
Boldizsár: Köszönjük, ó király!
Heródes: Hallottátok jámbor férfiak? Amint hallottátok, a szerint
cselekedjetek. Menjetek Betlehembe, kérdezősködjetek szorgalmasan a
gyermek felől.
Ja, és várjatok! Ha megtaláltátok, gyertek vissza, és mondjátok meg nekem is
hol találhatom. Én is szeretnék hódolni neki.
(A királyok elmennek.)
Mesélő I. :
Betlehemi istállóban
Szalmán fekszik ágy helyett,
S szendereg egy kisgyerek.
Pólyával betakarja
Énekével elringatja
Édesanyja: Mária.
Mesélő II.:
És a jámbor állatok
Szépen körbeállnak ott.
Szelídszemű tehenek
Lehelnek rá meleget.
Néma juhok nézegetik,
Párájukkal melengetik.
Ám hirtelen kopogtatnak.
Mesélő I. :
A jászolt mind körbeveszik,
Kis Jézuskát ünnepelik.
Csillag ragyog égi réten,
S a jászolban fekszik szépen.
Kis pólyába betakarva
Az újszülött Kis Jézuska.
Édesanyja elringatja,
Énekével altatgatja.
Fejet hajtanak a bölcsek
És elmennek, ahogy jöttek. (elmennek)
Elbúcsúznak a pásztorok,
Elpihennek az állatok.
Üres szalmán a jászolban
A pólyával betakarva
Álmodik a kis Jézuska.
Mesélő II. :
Valóra vált édes álom.
Áldott ünnep, szent karácsony.
Nem is álom ez, valóság,
Földre szállt az égi jóság.
Higgyétek el, nincs is távol,
Az a kedves kicsi jászol:
Ha kutatom, meglelem,
Minden oltár szent Betlehem.
Mindenki:
Harang zúgjon, ének zengjen,
Amit kérünk, teljesedjen.
Könny ne hulljon, seb ne fájjon,
Minden házra béke szálljon!
Legyen boldog szent karácsony!
Zene: A béke hangja közel…
Mindenki:
Gyermekszívvel, szeretettel kívánunk
Nagyon boldog karácsonyestét!
Szavaló:
A kis Jézus áldott születésén
Együtt örültetek velünk
Fogadjátok e nagy jóságtokért
A mi hálás köszönetünk!
A jó Isten, oda fönn az égben,
Ne feledjen el titeket.
Adjon néktek boldogsággal teljes,
Vidám karácsonyi ünnepet!
Szavaló:
Azt szeretném, kedves jó vendégek,
Ha ez a szép est, soh’se érne véget.
Ha ez a fa mindig itt ragyogna,
Ha minden est, karácsonyest volna.
Ha az angyal mindig köztünk járna,
Iskolánkból soha el nem szállna,
Mindig vidám angyalének szólna.
Óh, de szép is, jaj de jó is volna!
Szavaló:
A kis Jézus kicsi népe nagy ünnepet ünnepelt.
A mennyei nagy Királynak dicséretet énekelt.
Vele együtt örvendeztek, ünnepeltek a nagyok,
Minden szemben felragyogtak fényes öröm-csillagok.
Elhangzott a vers, az ének, az ünnepnek vége van.
Most mindenki otthonába megy sietve, boldogan,
Gyermekszívek ujjongása kísér minket ma haza.
Jézus, add, hogy ki ne hűljön, minden házban
Tündököljön szent örömnek csillaga.
Így kívánunk mindenkinek szép karácsonyi ünnepet:
Ölelje át szíveteket: hit remény és szeretet!
Szavaló:
Elhangzott az ima,
Elhangzott az ének.
Elszállt a kis angyal,
A gyertyák leégtek.
Véget ért, elmúlt már
A mi szép ünnepünk.
Leszállott az este,
Haza kell sietnünk.
Mondják velem együtt
Kedves, jó vendégek:
Adjon a jó Isten
Szebb és jobb újévet!