BRAM STOKER

DRAKULA
ANGOL REGÉNY

HARKER JONATHAN NAPLÓJA

B u d a pe s t

Rákosi Jenő B udapesti H írlap Ujságv& llalata

k iad ása

M DCCC XCVI1I
(ÜKOUVV-^j
\T ÍK A /

B U D A P ES TI H Í R L AP N YOM D ÁJA.
 L
M ájus 3. Beszterce. M ünchenből 8 óra 35
perckor indultam este. Bécsbe m ásnap reggel
érkeztem ; 6 óra 36 perckor kellett volna ér­
keznem, de a vonatunk egy órát késett.
B udapest csodálatos egy helynek látszott,
ha a kevésből, a m it a vonatról és rövid sétám
alatt láttam , Ítélhetek. Nem m ertem nagj^on
messzire menni az állomástól, m ert hogy ké­
sőn is érkeztünk, meg nem biztam egészen az
indulás pontosságában sem. A beu5romásom az
volt, hogy elhagytuk ny u g ato t és keleten va-
g3runk, a njuigati-hidak égjük legretnekjebbén,
a mely itt a hatálm ásan széles és mély D unát
fogja át, keresztül a hajdani török uralom
tradíciói közé ju to ttu n k .
E lég jó k o r indultunk és éjjelre Kolozs­
várra értünk. A Boyal-liótélben szálltam meg
éjszakára. Ebédre, vagyis inkább vacsorára
csirkét ettem , a mely valamiféle piros borssal
1*
 4

volt elkészítve, igen Ízlett, de ro p p an t szomjas

ételnek bizonyult. (Megjegyzés. A recipéjét meg­
szereztem M inna számára.) A pincér hozzá
intézett kérdésem re azt m ondta, hogy ez
paprikás csirke és m inthogy ez nem zed eledel,
h á t m indenütt m egkaphatom a K árpátok között..
A csekély ném et tudom ányom nak itt is igen
jó hasznát vettem ; nem is igen tudom, hogy
a nélkül hogyan boldogulhattam volna.
Indulásom előtt Londonban egy kis időt
szakítottam arra, hogy a British Múzeumban
néhány könyvet és m appát átnézzek E rd élyt
illetőleg, eszembe ju to tt, hogy az országnak
némi ism erete nem ártana, a m ikor az ország
egyik fővárosával lévén dolgom. Ú gy találtam ,
hogy a vidék, a melyről szó volt, az ország
legkeletibb részén, épp három más állammal
határos, Erdélylyel, M oldovával és Bukovinával,
a K árpátok kellő közepén, egyike Európa leg­
vadabb és legism eretlenebb részének. E gyetlen
egy m appán sem voltam képes m egtalálni a
D rakula-kastély fekvésének csak körülbelül
való m eghatározását sem, de u g jr találtam ,
hogy Beszterce, a m elyet a g ró f utolsó posta-
állomás g yanán t nevezett meg, elég jó l ism ert
hely. N éhány jeg y z e te t szurok itt közbe, hogy
m ajd, ha Márnával utazásaim ról beszélek, fel-
írisitsein velük em lékezőtehetségem et.
 5

Transzszilvánia népessége négy különböző

nemzetségből á l l ; szászokból délen és ezekkel
vegyest az oláhokból, a kik a Dáciriktól szár­
m aztatják m ag u k at; m agyarokból nyugaton és
székelyekből keleten és északon. É n az utób­
biak közé megyek, a kik a hunoktól és A ttilá­
tól szárm azottaknak m ondják m agukat. M eg­
lehet, hogy ez úgyis van, m ert a m ikor a
m agyarok a tizenegyedik században elfoglalták
az országot, a hunokat m ár itt találták. Azt
olvastam, lfbgy a K árpátok patkóalakja a
világ m inden ism ert babonáját fogja körül, ha
igen, akkor itt időzésem igen érdekesnek
Ígérkezik. (Megy. Meg kell a grófot kér­
deznem.)
Nem jó l aludtam , noha elég kényelm es
ágyam volt, mindenféle különös álmom volt.
Igaz, hogy egész éjjel egy kutya v o níto tt az
ablakom alatt, tán ez o k o z tlia tta ; vagy pedig
a paprika, m ert az egész fiaskó \iz e m e t m eg
kellett innom és azért m ég folyton szomjas
voltam. R eggel felé elaludtam és csak az ajtó­
mon való folytonos kopogtatásra ébredtem föl.
H át úgy látszik, m élyen kellett aludnom. R eg ­
gelire m egint paprikást és valami kukorica
lisztből készült kása félét ettem , a m it ug}'
hívtak, hogy mamaliga, aztán valami leveles
félébe tak a rg ato tt fűszerezett v ág o tt húsfélét,
 6

kitűnőnek találtam. (Megj. Ennek is elkértem a

recipéjét.) Sietnem kellett a reggelivel, m ert a
vonat valamivel nyolc előtt indult, vagyis kel­
lett volna, hogy induljon, m ert én hét óra
harm inc perckor az állomásra rohantam és egy
óránál is tovább ültem már a kupéban, a mi­
kor végre elindultunk. Ú gy látszik, hogy mi­
nél jobban közeledik az ember K elet felé, an­
nál kevésbbé pontosak a vonatok.
Egész nap ődöngtünk végig az országon,
a mely változatos szépségében fejlődött fel
előttünk. Néha apró városokat vagy kastélyokat
láttunk a dombok oldalán, olyanokat, a m elye­
ket csak régi mesemondó könyvek rajzain lá­
tunk, néha folyók és patakok mentén halad­
tunk, a melyeknek két oldalt néha köves medre
m utatta, hogy milyen szokott áradások alkal­
mával lenni. Minden állomáson láttunk embe­
reket, néha egész csoportokat mindenféle vise­
letben. Némelyek épp olyanban voltak, mint
nálunk otthon a parasztok, vagy olyanok, a
m ilyeket Német- és Franciaországon keresztül
jö v et láttam , rövid zekével, kerek kalappal és
otthon készült nadrágban, de némelyek ma
rendkiviil festői viseletben voltak. Az asszonyok
igen csinosaknak látszottak, kivéve ha ugyan
közelről nézte Őket az ember, csakhogy egy
kissé esetlenül vastagok voltak derék körül.
 7

M indegyiknek bő fehér ingujja volt és csak­

nem valam ennyinek széles öve egy egész
csomó lig-lóggóval, m int valami b a le ri­
nának a jelmeze, csakhogy persze ez
alatt egy alsószoknyával. A legkülönöseb­
beknek a szlávokat találtam , a kik vadab­
bak a többinél, széles cseperke kalapjukkal
nagy, bő, piszkos, fehér nadrágjukkal, fehér
vászon ingükkel és óriás bőr övékkel, a mely
majdnem egy lábn}d #széles és rézszögekkel
gazdagon kivert volt. Óriás csizmát viseltek, a
melybe a nadrágjuk széle bele volt tűrve és
hosszú fekete hajuk és töm ött fekete bajuszuk
volt. Nagyon festőiek, de nem igen bizalom-
keltők. Színpadon bárki is valamely keleti
zsiványbandának nézhetné őket. Pedig azt hal­
lottam, hogy igen szelidek és jócskán hijjával
vannak a személyes bátorságnak.
M eglehetősen bealkonyodott, mire Besz­
tercére értünk, a mely igen érdekes ódon
városka. Úgyszólván a határszélen állva —
m ert a Borgó-szoros innen át vezet Bukovi­
nába — igen viharos időket látott, a melyek
erős nyom okat hagytak rajta. Vagy ötven
évvel ezelőtt öt Ízben is borzasztó tűzvész
pusztította.
D rakula gróf utasítása nyomán az Arany
Korona vendéglőbe szálltam, a m elvet kellemes
 8

m eglepetéssel egészen ódonnak találtam , m ert

term észetesen szerettem volna, a m it csak
lehet, tapasztalni és látni az ország szokásaiból.
Ú gy látszik, m ár vártak, m ert a kapuhoz köze­
ledve, egy jókép ű öreges asszonyt láttam , a
rendes pórruhában, fehér alsószoknya, dupla,
hosszú köténynyel elül-hátul, színes szövetből,
a m ely szinte-szinte szerénytelenül feszült m eg
rajta. M ikor közel értem, köszönt és szólott:
— Az angol u raság?
— Igen, feleltem, én vagyok H arker
Jo n a tá n .
0 m osolygott és valam it m ondott egy
öreges, fehér ingujjas em bernek, a ki utána
jö tt a kapuba. Az bem ent és rögtönösen vissza
jö tt egy levéllel a kezében:
B a r á to m , ü d v ö z lö m a K á r p á to k b a n . T ü r e lm e t ­
le n ü l várom . P ih e n j e ki m agát jó l az é jj e l.
A d e liz s á n c h o ln a p h á ro m ó ra k o r in d u l B u k o v i­
nába; h e ly e t fo g a d ta m az ön sz á m á r a r a jta .
A B o r g ó -s z o r o s b a u v á rn i fo g j a a k o c s im és id e
h o z z a h o z z á m . R e m é le m , hogy szeren csés ú tja
v o lt L o n d o n tó l id á ig é s hogy jó l fo g j a m agát
érezu i szép h azám ban v a ló ta r tó z k o d á s a a la tt.
Drákula.
A z ön b a r á t j a :
Május 4. — M egtudtam , hogy a vendég­
lős is k ap ott levelet a gróftól, a melyben
 9

m eghagyta neki, hog}r a legjobb helyet fog­

lalja le a számomra a kocsiban; de a részletek
felől való tudakozódásom ra kissé zárkózottnak
látszott és úgy te tt, m intha nem igen érte tte
volna ném et beszédem et, a mi pedig nem le­
h etett igaz, m ert m indeddig tökéletesen m eg­
é rte tt ; legalább ú g y felelt kérdéseim re, m intha
m egértett volna, ö , m eg a felesége, az öreg
asszony, a ki fogadott, m intha ijedten néztek
volna egj^másra. A férj azt m orogta, hogy le­
vélben küldték neki a pénzt és hogy -ez min­
den, a m it tud. Mikor azt kérdeztem tőle, hogy
ismeri-e D rakula grófot és m ondhat-e nekem
valam it a kastélyáról, mind a ketten, ö is, meg
a felesége is keresztet v etettek m agukra, azt
m ondták, hogy semmit sem tudnak róla, aztán
pedig egyáltalán nem szóltak többet. De ekkor
már oly közel volt az indulás ideje, hogy senki
mást m eg nem kérdezhettem , hanem az egész
igen titokzatosnak és egyáltalán nem igen biz­
tatónak látszott.
É pp indulás előtt, az öreg asszony föl­
jö tt a szobám ba és szinte hisztérikus indulat­
tal m ondá:
— H á t igazán muszáj elm ennie? Oh, ifjú
uram, h á t muszáj .elmennie?
Oly izg ato tt állapotban volt, hogy még
azt a kevés ném etet is elfelejtette, a m it tu ­
 10 —

dott és folyton valam ely idegen nyelvet vegyi­

te tt a beszédébe, a m elyet egyáltalán nem
értettem . Csak úgy birtam valahogy m egér­
teni, hogy kérdéseket intéztem hozzá. Mikor
m egérttettem vele, hogy mennem kell, m ég
pedig haladéktalanul, és hogy fontos ügyben
járok, ism ét kérdezte.
— De hát tudja-e, hogy micsoda nap
van m a? — A zt feleltem, hogy m ájus neg ye­
diké. E rre a fejét rázta és igy szólt.
— Oh igen! Azt én is tudom ! Hanem
h át m aga tudja-e, hogy ez miféle n ap ?
— Feleletem re, hogy nem értem öt, igy
f o ly ta tta :
— Ez Szent G yörgy napjának az előes­
téje. H át nem tudja, hogy ma éjjel, ha elütötte
az éjfélt, a világ m inden gonosz lelke fölsza­
badul? Tudja-e, hogy hová indul és hogy mire
m én vele ?
A nnyira kétségbeesettnek látszott, hogy
vigasztalni próbáltam , de hiába. V égül térdre
vetette m agát és úgy könyörgött, hogy ne
m enjek; vág}7 legalább várjak egy-két napot
az indulással. Mindez igen nevetségesnek lá t­
szott, hanem azért nem igen jó l éreztem m a­
gam at. Hanem h át egy rám bízott dolgot kel­
lett elvégeznem és nem engedhettem hogy
ebben bárm i is m egakadályozzon. A zért h át
 11

felpróbáltam emelni az öreg asszon}7t és tőlem

telhető kom olysággal m ondottam neki, hogy
köszönöm részvétét, de h át a kötelességem
parancsolja, bog}7 m enjek. E rre ö fölkelt, 'le­
törölte könyeit és egy feszületet oldva le a
nyakáról, nekem nyújtotta. Nem tudtam , hogy
mitévő legyek, m ert m int az angol egyház
tag ját úgy tanítottak , hogy az efféle úgyszól­
ván bálványim ádás számba m egyen, de szinte
kegyetlenségnek látszott, hogy elutasítsam az
öreg asszonynak, kivált iiyen izgatott állap o t­
ban, oly jó szándékkal n y ú jto tt ajándékát. Azt
hiszem, észrevette arcomon a kételkedést, m ert
az olvasót a nyakam ba akasztva igy7 szólt:
— Az édes anyja kedvéért — és ezzel
kisietett a szobából.
N aplóm nak ezt a részét addig irom, a
mig a kocsira várok, a mely term észetesen
késik és az olvasó a kereszttel ra jta m ég
mindig a nyakam körül van. Nem tudom ,
hogy mi okozza, az öreg asszony rettegése,
vagy ennek a helynek a kísérteties hagyom á­
nyai, vagy tán a kereszt maga, de nem vagyok
távolról sem oly nyug od t elmével, m int lenni
szoktam. H a ez a könyv valaha nálam nélkül
ju tn a M inna kezeihez, akkor ez legj7en végső
búcsúm. — No valahára itt a kocsi!
M ájus 5. A várkastély. A reggeli szürkü-
 12

let elm úlott és a nap m agasan áll a távoli

szem határ fölött, a mely szakadozottnak lát­
szik, hogy fáktól vagy hegyektől-e, azt alig
látom , m ert a nagy távolságban a kicsi dol­
gok a nagyokkal vegyülnek. Nem vagyok
álmos és m inthogj7” nem fognak fölkölteni és
alhatom , a m eddig tetszik, h át term észetesen
irok, a m ig álom nem kerül a szememre.
N agyon sok különös följegyezni valóm van és
nehogy az, a ki olvassa, azt találja hinni,
hogy nagyon is jó l ebédeltem , m ielőtt Besz­
tercéből útnak indultam volna, idejegyzem
pontosan, hogy m it ebédeltem . — Ú gynevezett
zsivány-pecsenyét ettem , a mely szalonna,
hagym a és m arhahús-szeletekből áll, jó l m eg-
vörösborsolva és fanyársra huzva, aztán a tíiz
fölött m egsütve. Hozzá valami csípős bor félét
ittam , a mi igen jó l esett. De ebből is csak
egy-két pohárral és egyebet sem m it sem.
M ikor a kocsira ültem, a kocsis m ég nem
foglalta el a helyét és láttam , hogy a vendég-
lösnóvel beszélget. N yilván rólam folyt a szó,
m ert néha néha rám néztek és nóhányan, a
kik a ház előtti pletyka pádon ültek, szintén
hozzájuk csatlakozva h allg atták őket, aztán
szintén rám néztek, m integy szánakozva. N e­
hány szót g yakran hallottam ism ételni, furcsa
szókat, m ert többféle nem zetiség volt eg y ü tt
 13

a cso p o rtb a n ; h át én szép csöndesen elővet­

tem többnyelvű szótáram at a táskám ból és ki­
kerestem őket. M ondhatom , hogy nem igen
vigasztalók voltak rám nézve, m ert ördög-öt,
sátánt, poklot jele n te tte k aztán, meg olyasm it, a
mi nagy em berirtót, vagyis vám pírt je le n t
szerb vagy oláh nyelven. {Megj. felvilágosítást
kell a gróftól kérnem ezeket a babonákat il­
letőleg.)
Mikor elindultunk, az egész töm eg, a
mely ezalatt jócskán felszaporodott a vendég-
fogadó kapuja körül, keresztet v e te tt és két
ujjal rám m u tatott. N agy nehezen sikerül egyik
utitársam m al m egm agyaráztatnom , hogy ez
mit jelen tsen. E leinte nem ak art beszélni,
de a m int m egtudta, hogy angol vagyok, m eg­
m agyarázta, hogy ez babona, vagyis védelem a
gonosz szemverés ellen. Ez ug j7an nem volt
valami m egnyugtató rám nézve, a ki ism eret­
len helyre, ism eretlen ember elé in d u lta m ; de
mindenki elég szívesnek, elég szom orúnak és
elég résztvevőnek látszott, hogy szinte m eg­
indultam belé. Soha sem fogom elfelejteni az
Ódon fogadó u dv arát és a festői alakok tö­
megét, a m int o tt álltak az ud var közepén
mind keresztet vetve. A kocsisnak, a kinek
bő fehér gyolcs n ad rágja (ők gaty ának hív­
ják) az egész ülést elborította, félreállt, meg-
 14

d u rra n to tta az ostorát, nég}T, egym ás mellé

fo gott apró lova fölött ós mi útnak indultunk.
A rem ek vidék, a m elyen keresztül h a­
ladtunk, csakham ar elfelejtette velem a kísér­
teties aggodalm akat, bár talán, ha a nyelvet,
vagyis inkább nyelveket értettem volna, a
m elyeken utitársaim beszélgettek, nem egy­
ham ar sikerült volna töltik m egszabadulnom .
Az u t rosznak látszott, hanem azért őríiletes
sebességgel repültünk ra jta végig. Nem tud­
tam, hogy m it jelentsen az a rém es sebesség,
de a kocsis úgy látszik, minél korábban
a k a tt elérni a Borgo szoroshoz. Azt m ond­
ták nekem, hogy ez az u t nyáron
is igen jó szokott lenni, hanem hogy az
idén m ég nem tu d ták rendbehozni a tavaszi
olvadások után. A bukós, dombos vidéken túl
kezdődtek a reng eteg erdőkkel b o ríto tt hegy­
hátak, a melyek tol egész a K árpátok m agas
csúcsáig húzódtak. Jo b b és balra em elkedtek
fölöttünk, a délutáni napfénynyel rajtuk , a mely
minden szépségét kiem elte a rem ek hegylánc­
nak. A csúcsok árnyában rejlő sötét kék ós
biborszint, a zöld és barnát, a hol a szikla á
füvei vegyült, aztán végtelennek látszó lánco­
latát a szak gato tt csúcsoknak, inig végre ezek
is belevesztek a távolba, a hol a havas csúcsok
em elkedtek a m aguk nagyszerűségében. Im iit-
I

15

am ott hatalm as szakadások látszottak a sziklás

hegyekben, a m elyeken keresztül, a mint a
nap lefelé h anyatlott, néha-néha rohanó vizek
esését láttuk. E gyik utitársam m egérintette a
karom at, a m int egy hegy lábát m egkerülve,
egy m agas, hófedett csúcs tű n t a szem ünk elé
és így szólt „nézze uram, Isten széke !a és
ájtatosan keresztet v e te tt m agára. A m int vég­
telennek látszó utunkon fölfelé kapaszkodtunk
és a nap lejebb-lejebb h an y atlo tt m ögöttük,
az esthajnal hom álya kezdett bennünket körül­
fo g n i a mig a hegjrek havas csúcsa még m indig
rózsás fényben rag y o g o tt fölöttünk. E gy-egy
parasztot hagytunk el utunkon, székelyt és
oláht, mind festői ruhában. Az u t m entén sok
helyt keresztet láttu nk és m inden utitársam
keresztet v etett m agára, a m int arra h a jta t­
tunk. Egyik-m ásik szentkép előtt egj7-egy
paraszt vágj" parasztasszonj7 térdelt, de csak
meg sem fordult a kocsi közeledtére, annjdra
el volt m erülve buzgó ájtatosságában, liogj"
sem látni sem hallani nem kívánt a
külső világból semmit sem. A m int jo bb an be­
esteledett, nagj-on hideg kezdett lenni és az
esthom ály egj’etlen sötét árn j’éka boritotta a
fákat, völgyeket, hegj'eket, csak a m int fölebb
kapaszkodtunk a szorosban, egy-egy sötét
fenyő vált ki élesen a havas h áttérből. A
 16

kapaszkodó néha oly m eredek volt, hogy a

lovak, a kocsis biztatása ellenére is csak igen
lassan haladtak. Ilyenkor én szerettem volna
kiszállni és gyalog menni a kocsi m ellett, m int
otthon szoktuk, de a kocsis hallani sem ak art erről.
— Nem, nem, nem lehet itt g y a lo g o ln i,—
állította — nagyon vadak erre felé a ku ty ák ,—
és hozzátette, m ég pedig olyanform án, m intha
valam i jó tréfa lenne, m ost körülnézett, hogy
a többiek helybenhagyó m osolyát arassa —
pedig aligha nem nag y m ódja lesz ma m ég az
effélékben. Csak egyetlen egyszer állította
m eg lovait, a m ig a lám pákat m eg g yujtó ttá.
Mikor egészen besötétedett, m intha bizo­
nyos izgalom v e tt volna erőt az utasokon,
folyton szólongatták a kocsist, eg3Űk a másik
után és m intha fokozott sietségre n ó g atták
volna. K önyörtelenül ostorozta lovait és vad
kiáltozással nó g atta őket erejük m egfeszítésére
és sietésre. V égre a sötétségben, épp előttünk,
m intha a világosságnak egy szürke foltja
tám adna, m intha a hegyek o tt ketté volná­
nak hasadva. Az utasok izgatottsága fokozó­
dott, a kalandos ósdi kocsi úgy him bálódzott
óriás bőrrugóin, m int egy csónak a viharos
tengeren. Bele kellett kapaszkodnom , hogy ki
ne essem. Az n t egyenesebb le tt és mi csak
úgy repültünk rajta. A hegyek meg m intha ro­
 17

hantak volna velünk és sötéten fenyegetőn szo­

rosan m ellettünk em elkedtek fölélik. B eértünk
a Borgo szorosba. Az utasok közül néhányan
egym ásután valami ajándékot erőltettek rám ,
annyi kom olysággal, hogy lehetetlen volt el nem
fo g ad n o m ; ezek között ugyan nehány nag}^on
fura tárg y volt, de mindez őszinte jó in d ulattal,
egy-egy jó szó és áldás kíséretében adták és
azzal csodálatos m ozdulattal, a m elyet m ár a
besztercei vendéglő kapujában észrevétlen —
keresztvetéssel és a szenvedés ellen védő je l­
lel. A mint rohanva haladtunk, a kocsis elöre-
hajolt és az utasok is két oldalt kihajolva a
sötétséget fürkészték tekintetükkel. N yilván­
valónak látszott, hogy valami nagj^on izgató
dolog, nagy esem énjr bekövetkezését lesik,
várják, de noha m indegyik u tast külön
m egkérdeztem , egyik sem adta a legcseké­
lyebb folvilágositást sem. Ez az izg ato tt­
ság igy ta rto tt egy darabig, m ig végre a túlsó
vége tá ru lt ki előttünk. Nehéz sö tét viharfel­
hők gom olyogtak a fejünk fölött és a d örgést
megelőző fuladt levegő nyom ását éreztük.
M intha a hegylánc kétféle atm oszférát v á­
lasztott volna el egym ástól és mi derültből be­
értünk volna a viharosba. M árm ost m agam is ki­
n é z t e m a kocsiból az alkalm atosságot keresve, a
melyen a grófhoz kellett volna mennem. M inden
D raknla. 2
 18

pillanatban vártam . hog3r m eglátom a kocsi két

ragyogó lám páját a sö tétségben; de hiába,
nem láttam semmit sem. Az egyetlen világos­
ság saját lám páinknak rezgő fénye volt, a m e ly ­
ben agyonhajszolt lovaink párája fehér köd
g y an án t szállt föl. L áttu k a hom okos fehér
u ta t m agunk előtt, de kocsinak semmi uyomát
sem rajta. Az utasok m egkönnyebbült sóhajjal
dűltek hátra, a mely, m intha az én csalódáso­
m at gúny olta volna.
M ár épp azon kezdtem tűnődni, hogy
m ittévö legyek, a m ikor a kocsis, óráját nézve,
m ondott valam it a többieknek, de oly halkan
és csöndesen, hogy én nem igen birtam m eg­
érteni. M intha azt m ondta volna, hogy egy
óra hiányzik még, a kitűzött időből. Hozzám
fordulva, m ég az enyémnél is rosszabb ném et­
séggel igy szólott h o zzám :
— I tt nincsen kocsi. Az urat, úgy látszik,
hogy m ég sem várják. Tán velünk jönne
Bukovinába, aztán vissza jö h etn e holnap, vagy
holnapután : igen, m ég jo b b lesz, ha holnap­
után.
A m ig beszélt, a lovai egyszerre csak
nyeríteni, horkantani és ágaskodni kezdtek,
úgy, hogy alig birta őket féken tartani. Az­
tá n az utasok kiabálása, sikoltozása és kereszt­
hányása közben egy négylovas hintó ért utói
 1 !>

bennünket és szorosan m ellettünk m egállt.

A lám pája fényénél láttam , a m int az ide­
gen lovakra esett, hogy azok korom ­
fekete rem ek állatok. E gy szálas, barna sza­
kállas férfi h a jto tta őket, nagy fekete kalappal
a fején, a m ely arcát elrejtette elölünk. Csak
egy ragyogó szem pár villanását láttam , a mely
szinte vörös fé s ű in e k látszott a lám pa világá­
nál, a m int felénk fordult. íg y szólott a ko­
csisunknak.
— K end nagyon korán é rt ide ma földi.
A kocsis dadogva felelte:
— Az angol uraságnak igen sietős volt
az ú tja — mire az idegen igy szólott:
— Persze fél, ezért biztatta öt. h o g y ­
folytassa az ú tjá t B ukovina felé. Engem ugyan
meg nem csal kend, én nagyon sokat tudok és
a lovaim sebesjárásuak. — A m int beszélt,
m osolygott és a lám pa fénye rideg metszésű,
duzzadt, piros ajkát és hegyes, éles, vakítóan
fehér fogait világította m eg. Egyik utitársam
B urger L eonórájának egy sorát susogta egy
másik fülébe:
— M ert h isz a h a lo tta k g y o r s a n já rn a k .
Az idegen alighanem m eghallotta az
idézetet, m ert kegyetlen m osolylyal fordult az
utas félé, a ki keresztet yetett m agára és két
u jjá t kinyújtotta.
2*
 2 0

— A dják ide az angol ur bagázsiját,

•— szólott az id eg e n ; — és m inden holm im at
szédítő sebességgel adogatták ki és át a hintóra.
Aztán m agam is lemásztam a kocsiról,
és a m int a m ellette álló hintóba szálltam , az
idegen segíteni iparkodván, fél kézzel úgy meg­
fogta a karom at, m intha vasm arka lett v o ln a ;
bám ulatos erejének kellett lenni. Szónélkiil
m egrázta a gyeplőt, a lovak visszafordultak,
és elnyelt bennünket újra a hegyszoros sötét­
sége. • V isszatekintve, m ég láttam a kocsiba
fo gott négy ló fehér p á rá ját a levegőben és
a lám pák fén3’énél úti társaim at, a m int keresz­
te t v etettek m agukra. A ztán a kocsis kieresz­
te tte ostorát és k iáltott a lovaira, és eltűntek
a Bukovinába vezető utón.
A m int elenyésztek a sötétségben, saját­
ságos borzongás fu to tt rajtam végig és az el-
h ag y ato ttság érzése vett rajtam e rő t; de egy
köpeny hullott a vállam ra és meleg pokróc a
térdeim re és kocsisom korrekt ném etséggel
szólalt m eg ;
— Az éj hideg uram és gazdám , a gróf
m eghagyta, hogy jól go n d ját viseljem tárasá­
godnak. E gy üveg sligovicát is talál az ülés
alatt, ha szükségét érezné. — Nem fogadtam el
a kináját, de azért jól esett tudnom , hogy egy
kis sziverösitö van a kezem ügyében.
 21

E gy kissé különösen éreztem m agam at,

nem akarom m ondani, hogy m eglehetősen fél­
tem . H a lett volna választásom , nem igen hi­
szem, hogjT folytattam volna ezt a titokza­
tos éjjeli utazást. A hintó sebesen h a­
ladt egyenes utón előre, aztán hirtelen
fordult egyet és egy másik egyenes
után haladt. Nekem úgy tetsz ett ugyan, m intha
ugyanazt az u ta t tennök m eg ism ét és ismé­
telve és hogy m eggyőződjem róla, a kiválóbb
p o n tjait kezdtem figyelni és ú g y láttam , hogy
csakugyan úgy van. Szerettem volna m egkér­
dezni a kocsistól, hogy m it jelen tsen ez, de
igazán nem m ertem , m ert azt gondoltam , hogy
helyzetem ben hiába volna m inden ellenkezés,
ha ö • neki célja a m egérkezés halogatása.
Végre m ár szerettem volna tudni, hogy hány
óra lehet, gy ufát gyújtottam hát, a lángjánál
az órám at nézve láttam , hogy %nehány perc
hijja van csak az éjfélnek. Ez szinte m egdöb­
bentett, azt kell hinnem , hogy az éjféli ó rát
illető általános babonás hiedelm ét fokozták,
bennem a mai nap esem énj'ei. A félelem nek
bizonyos émelyítő kelletlen érzésével néztem a
beküvetkezendöket.
E kkor egy kutya kezdett valahol^ egy
utm enti m ajorban vonítani — hosszas, fájd al­
mas, gyötrő vonítással, m intha félne valami-
 9*2

tői, folytatta a vonítást egy másik, aztán m ég

egy és ism ét egy, míg végre a liegyszorosan
mély sóhajtásképpen átsuhanó szól szárnyain,
rém es vonitás szállt felénk, a táj minden irá­
nyából, a m eddig csak é rt a képzelet az éj
hom ályán keresztül. Az első vonításra a lovak
elkezdtek rngni és ágaskodni, de a hajtójuk
csititgatón szólott hozzájuk, h át lecsendesed­
tek, de rem egtek és folyt róluk a viz, m int
valami hirtelen ijedség után. Aztán a messze
távolban, a hegyekben két oldalt felettünk
egy másik, hangosabb, élesebb orditás kezdő­
d ött — farkasoké — a mety egyform a hatás­
sal volt a lovakra és rám is — m ert ón kisze­
rettem volna ugrani a kocsiból és futásnak
eredni, mig a lovak ism ét ágaskodtak és
kapálóztak félőrülten a félelemtől, hogy a
kocsis óriási erejével is alig b írta őket meg­
fékezni és visszatartani az eszeveszett vágta-
tástól. Alig néhány perc alatt azonban a fülem
hozzászokott az üvöltéshez és a lovak is
annyira lecsöndesültek, hogy a kocsis ké­
pes volt leszállni és elejbük állni. Sim ogatta
és cirógatta őket, a fülükbe súg o tt vala­
mit, m int a hogy hallottam , hogy a ló-
idom itók szokták tenni és pedig csudálatos
eredm énynyel, m ert hizelkedésére a lovak egé­
szen m egszelídültek, noha még m indig reszket-
 28

tek. A kocsis ism ét elfoglalta a helyét és m eg­

rázva a gj^eplöt, sebes trappban indult. E zúttal
a heg3Tszoros túlsó oldalára érve, hirtelen egy
keskeny ú tra kanyarodott le jobbra.
Nem sokára fák közé ju to ttu n k , a melyek
úgy beárnyékoltak bennünket, m intha alagutbá
ju to ttu n k volna és ism ét óriás rideg sziklák
zárták el utunk két szélét és noha védett
helyen voltunk, hallottuk a szél zúgását fölöt­
tünk a sziklaszorosokban és a gályák tördelé­
sét az erdőben. H idegebb, mind hidegebb lett
és finom hó kezdett szitálni, úgy, hogy nem ­
sokára mi magunk és m inden körülöttünk fehér
lepellel volt borítva. Az éles szél még folyton
hozta felénk a kutyák vonitását, noha már
csak igen gyöngén, a m int tovahaladtunk. A
farkasok üvöltése ellenben mind közelebb-
közelebbröl hangzott, m intha m inden oldali'ól
körülfognának bennünket. R ettenetes félelem
gyötört és a lovak osztoztak félelmemben, de
a kocsis föl sem vette a dolgot. Csak jobbra-
balra nézett, noha én semmit sem birtam a
sötétségben látni.
E gyszer csak hirtelen, tőlünk balra gyönge
kékes lángot láttam lobogni. A kocsis is abban
a pillanatban látta ; rögtön m egállította a lova­
kat, leugrott a földre és eltűnt a sötétségben.
Én nem tudtam , hog3r m it csináljak, annál
 24

kevésbbé, m ert a farkasok üvöltése mind kö­

zelebbről h a n g z o tt; de mig m eg tűnődtem , a
kocsis előkerült, elfoglalta helyét és folytattuk
u tunkat. Azt hiszem, hogy végre is el kellett
szunnyadnom és ism ételten ugyanazt a dolgot
álmodnom, m ert m intha folytonosan ism étlődött
volna ugyanez a dolog, m int egy rémes álom.
E gy Ízben a láng oly közel látszott az
úthoz, hogy a bennünket körülfogó sötétségben
is jól láthattam kocsisom m ozdulatait. Sebesen
igyekezett a kékes láng felé, a mely nagyon
gyönge lehetett, m ert egyáltalán netn világította
m eg a körülötte levő helyet, aztán néhány
követ keresve, bizonyos form ában rak ta le
őket. E g y ilyen sajátságos optikai eredm ényt
észleltem : a m ikor köztem és a láng között
állt,* nem födte el az utóbbit, épp úgy láttam
kísérteties lobogását, m int azelőtt. Ez m eg­
riasztott, de m inthogy csak egy pillanatig tar­
to tt az egész, azt hittem , hogy csak a szemem
csalt meg, a sötétségbe való m eresztés követ­
keztében. E zután egy ideig nem láttunk kék
lángot és sietve haladtunk a sötétségben előre,
a farkasok üvöltésével körülöttünk, m intha
mind szükebb körben követnének bennünket.
V égre egy ízben a kocsis m esszebbre tá­
volodott el, m int ezelőtt bárm ikor és a mig
oda volt, a lovak erősebben kezdtek remegni,
 25

horkolni és nyeriteni félelm ükben, m int azelőtt

bárm ikor. E l nem képzelhettem az okát, m ert
a farkasok üvöltése is hirtelen abban m aradt ;
de épp ekkor a hold kibukkant a sötét felhők
közül, a sziklás hegyorm ok f ö lö tt; és világá­
nál láttam körülöttünk az ordasokat zárt, tö ­
m ött körben, villanó fehér fogakkal, kioltott
vörös nyelvvel, hosszú, izmos tagjaikkal és
lompos szőrükkel. Százszorta borzalm asabbak
voltak a rém es csöndben, m eredten állva, mint
a mikor m ég üvöltöttek. E ngem et a félelem
szinte m egderm esztett. Csak a m ikor az ember
ilyen borzalommal kerül szemtől szembe, akkor
érté meg, hogy mi tulajdonképpen a félelem.
A farkascsorda hirtelen újra üvölteni kez­
dett, m intha a holdvilág különös hatással lett
volna rájuk. A lovak ágaskodtak és rú g tak és
remegve*, gyám oltalanul tekintettek körös-körül
olyan szemmel, hogy fájdalm as volt lá tn i; de
a rettenetes ellenség áttörhetetlen gyűrű g y a ­
nánt fogta körül őket, a melyből nem volt
menekülés. Én ordítoztam a kocsisnak, hogy
jöjjön, m ert a m enekülésnek csak ezt az
egy m ódját láttam , hogy a gyűrűn keresztül
törve, a közeledését m egkönnyitsem : Ordítoztam
teh át és döngettem a hintó oldalát, hogy a
farkasokat legalább egy oldalról elriaszszam,
hogy a kocsis m egközelíthessen bennünket.
 26

Hogy hogyan term ett ott, nem tudom, de

egyszer csak a hangját hallottam , hatalm asan,
parancsolón és a hang tele tekintve, ott láttam
öt az u t közepén állva. A m int hosszú karjai­
val a levegőben hadonászott, m intha valam ely
m egfoghatatlan akadályt akarna elhárítani, az
ordasok m eghátráltak előle. E bben a pillanat­
ban egy sötét lelhő tak arta el a holdat és mi
ism ét sötétben voltunk.
Mire ism ét láttam valam it, a kocsis az
ülésbe kapaszkodott és a farkascsorda eltűnt.
Mindez oly borzalm asnak és kísértetiesnek te t­
szett nekem, hogy irtózatos félelembe estein
és sem szólni, sem mozdulni nem mertem
többé. Az idő végtelennek látszott, a m int igy
ismét teljes sötétségben folytattuk utunkat,
m ert a sötét felhők teljesen elnyelték a holdat.
Az u t hol em elkedett, hol ism ét völgynek
szállt, de általában véve mégis folyton m aga­
sabbra ju to ttu n k . E gyszer csak azon vettem
észre m agam at, hogy a kocsisom egy félig
rom ba dőlt várkastély udvarán állítja meg a
lovait. Az ódon épület nagy ablakaiban egyet­
len egy világ fénye sem látszott, düledezett
bástyái pedig szakgatott vonalban rajzolódtak
a holdvilágos égboltozaton.
 27

II.
Máj. 5. Bizonyos, hogy aludnom kellett,
m ert ha ébren lettem volna, okvetetlen észre-
veszem egy ilyen csodálatos épülethez való
közeledésünket. Holdvilágnál az udvar jó nagy*
területnek látszott és több homályos útfele
vezetett ki belőle boltíves kapuzatok alatt, a
melyek nyílása tán nagyobbnak is látszott igy
éjjel, m int a milyen valósággal. Nappal még
nem volt alkalmam szem ügyre venni.
A m int a hintó m egállott, a kocsis le­
ug ro tt és kezét n y ú jtotta, hogy lesegitsen.
Ism ét feltűnt nekem bám ulatram éltó ereje.
A keze valóságos acél csavarfogónak tetszett,
a mely szétm orzsolhatta volna az enyém et, ha
kedve ta rto tta volna. A holm im at is leszedte
és lerakta mellém a földre, a mint ott álltam,
közel egy nagy, ódon, vasszögekkel kivert és
kiálló masszív kő kapubálványba illesztett ajtó
előtt. Még a holdvilágnál is láttam , hogy a
kőzet nehézkesen faragott, de hogy a faragást
nagyon m egviselte az idők ereje. A mig o tt
álltam, a kocsis ism ét az ülésébe ugrott, m eg­
rázta a gyeplőt, a lovak elindultak és a hintó
és minden eltűnt az egyik sötét nyílásban.
Ném án álltam ott, a hol hagytak, m ert
nem tudtam , hogy mit csináljak. Csengettyű-
 28

nek vagy kopogtatónak nyom a sem lá ts z o tt;

a zord falakon m eg a sötét ablaki-yilásokon a
hangom ú g y sem hat keresztül. Az idő, a mig
vártam , végtelennek tetszett és mindenféle
kétség és félelem lep ett meg. Miféle helyre
vetődtem én és miféle népek közé ? Miféle
zord kalandnak indulok m ég ? Vájjon az ilyes
rendes esemény-e egy ügyvédsegéd életében,
a kit elindítanak, hogy egy londoni birtok­
vásárlás csinyját-binját m egm agyarázza egy kül­
földinek? Ü gyvédsegéd!M innának nem tetszenék,
ha ezt hallaná. Ügyvéd, — igenis hogy kész ügy-
véd, m ert hisz m ielőtt elhagytam volna Londont,
m inden vizsgám at kitüntetéssel tettem le, és
imm ár kész ügyvéd v a g y o k ! M egdörzsöltem a
szemem és csíptem magam on egyet, hogy lás­
sam, hogy ébren vagyok-e. Minden a mi tör­
tént, egy rémes álomnak tetszett, és azt hittem ,
ha felébrednék, otthon az ágyam ban találnám
m agam at, a spalettán beszűrődő hajnal fény­
nyel, mint akárhányszor, ha egy m unkával tú l­
terhelt nap után ébredtem . De húsom sajgott
a csípésre, és szemem nem csalódott. Ébren
voltam és a K árpátok között. Nem volt mit
tennem , m int türelm esen m egvárnom a vir­
radatot.
Alig ju to ttam erre az elhatározásra, súlyos
lép teket hallottam a nagy ajtó m ögött köze-
 29

ledni, s világosságot láttam a hasadékok között.

Aztán rozsdás láncok zörgését és nehéz rete­
szek-csattanását hallottam , a hogy visszahúzták
őket. Kulcs fordult végre a hosszú használat­
lanság csikorgásával a zárban és a nehéz ajtó
hátrafordult sarkában.
Belül egy hatalm as öreg ember állott,
tisztára borotválkozva, a hosszú fehér bajuszát
kivéve* tetőtöl-talpig feketében, egy csipetnyi
kis szin nélkül az egész alakján. Kezében egy
ódon ezüst lám pát tarto tt, a melyben a bél
cilinder és golyó nélkül égett, hosszú, rezgő
árnyakat vetve, a m int a légvonat lobogtatta
lángját. Az öreg em ber a jobb kezével udva­
riasan in tett, hog3r lépjek be, kitűnő, bár kissé
különös kiejtésű angol nyelven m ondá:
— Üdvözlöm a házam küszöbén! Lépjen
be önként, a saját szabad akaratából !
Nem lépett egy lépéssel sem közelebb
fogadásomra, de úgy állt, m int egy szobor,
mintha az üdvözlésemre te tt kézm ozdulatra
kővé vált volna. i^bban a pillanatban azonban,
a mint a küszöböt átléptem , m integy ösztön-
szerüen előre lép ett és kezét nyújtva oly erő­
vel szorította m eg az enyém et, hogy m egráz­
kódtam belé. A hatást m ég fokozta, hogy keze
jéghideg volt — olyan, m int egy halott keze
és nem élő emberé. Ism ét \gy sz ó lo tt:
 30

— Üdvözlöm a házam küszöbén. Jöjjö n

szabadon. Távozzék békében ; és hagyjon nálunk
valam it a boldogságból, a m elyet hoz. —*A
kézszoritásának er°je annyira hasonlított a
kocsison tapasztalthoz, hogy egy pillanatig
azt gondoltam , hogy tán egy és ugyanazzal az
egyénnel van dolgom ; hogy megbizonyosodjam,
kérdőleg m ondtam :
— D rakula gróf? — 0 udvariasan m eg­
hajolva, felelt:
— D rakula vagyok és üdvözlöm önt a
házam ban H arker ur. Jö jjö n be ; az éjjeli le­
vegő hűvös és ön ételre, italra és nyugalom ra
vágyhatik. — Beszéd közben lám páját egy
polcra tette a falon, kilépett az udvarra és
m álhám at, m ég, m ielőtt m egakadályozhattam
volna, behozta. Én tiltakozni akartam , de ő igy
sz ó lo tt:
— Nem uram , ön az én vendégem . Késő
van és cselédeim nincsenek kéznél. Engedje
meg, hogy magam lássak a kényelm e után. —
Erővel, esetlen vitte a holm im at sajátkezüleg
végig a fotyosón, fel egy nagy tekergős lép­
csőn és ismét végig egy hosszú folyosón, a
m elynek m árványkockái viszhangzottak lépteink
alatt. E nnek a végén egy ajtó t tá rt ki és én
örömmel láttam egy jól világított szobát, a
m e z b e n az asztal vacsorára volt terítve és a
 31

m elynek a kandallójában nag}' hasáb fák lán­

goltak és pattogtak.
A g ró f lerakta m álhám at, betette a
ajtó t és ^keresztül menve, a szobán egy másik
ajtó t nyitott, a mely egy kicsi, nj^olc szögű,
egyetlen lámpa által világított és látszólag
teljesen ablaktalan szobába nyitott. Ezen
keresztül haladva ism ét egy másik ajtó t i r ­
to tt és intett, hogy lépjek be. M egörültem :
m ert ez egy ]ó tágas, jó l fütött, jól világított
háló szoba volt, szintén ropogó, lobogó tűzzel
az óriás kandallóban. A g ró f behozta a mál­
hám at és visszavonult; de m ielőtt az ajtó t be­
tette volna* igy szólt.
— Fárasztó utazása után jól fog esni
önnek, ha eg}T kissé fölfrisitheti m agát. R e­
mélem, m indent m eg fog találni, a mire szük­
sége van. H a elkészült, jöjjö n vissza a másik
szobába, a hol kérem, várja a vacsora.
A meleg és világosság és a gró f udvarias,
szives látása m inden félelmemet és kétségem et
eloszlatták. Rendes lélekállapotom at vissza­
nyerve, észrevettem , hogy majd m eghalok
éhen; h át g jrorsan átöltözve és kimosakodva,
visszatértem a másik szobába.
A vacsorát csakugyan az asztalon talál­
tam. Házi gazdám , a ki a kandalló egyik
 32

feléhez tám aszkodva állott, szeretetrem éltón

in te tt az asztal felé, m ondván :
— Kérem foglaljon helyet és vacsorál-
jo n kedve szerint. Remélem, m egbocsátja, hogy
nem tartok v e le ! de én m ár m egebédeltem ,
vacsoráin] fjedig nem szoktam.
E n átadtam neki a lepecsételt levelet,
m elyet Haw kins ur, a főnököm bizott rám a
számára. Ő föl bontotta és komolyan olvasta
végig ; aztán kedves mosolylyal adta át, ho’g y
olvassam én is. A levél egyik passzusa min­
denesetre igen m egörvendeztetett; igy szólt:
— R endkívül sajnálom, hogy a köszvény,
a mely gyakran kínoz, egy időre legalább, le­
hetetlenné tesz rám nézve minden utazást, de
örömmel jelenthetem , hogy illő hetyettest kül­
dök, olyat, a ki teljes bizodalm am at bírja,
fiatal ember, telve energiával és talentum m al
a m aga dolgában és e m ellett hűséges oda­
adással. M egbízható, diszkrét, hallgatag és az
én szolgálatom ban fejlődött férfiúvá. Ott léte
alatt m éltóságodnak m indenben szolgálatára
fog állni utasításait pontosan követni és tel-
jesiteni fogja minden dologban.
A g ró f vele jö tt és m aga emelte le a
födőt egy tálról és én ham arosan nekiláttam
a kitűnő sült csirkének. Ez, egy kis saláta, sajt
és egy üveg ó-tokaji bor, a melyből két pohár­
 33

ral ittam , képezték az uzsonámat. A mig ettem ,

a gróf számos kérdést intézett hozzám utazá­
som at illetőleg, és én lassan-lassan m indent
elmondtam neki.
E zalatt elvégeztem a vacsorám at és gaz­
dám kertére egy széket húztam a kandalló elé
és rágyújtottam a szivarra, a m elylyel ő kínált
meg, egyúttal m entegetve m agát, a m iért nem
dohányzik. E zúttal bő alkalmam n yílott a m eg­
figyelésére és igen m arkáns arculatúnak ta ­
láltam.
Vonásai erősek voltak, igen erősen kifej­
lett, nyerges, egyenes éles orral, a m etynek
cimpái sajátságosán ivezett, táguló o rrty u k k a l;
magas, dom bom hom lokkal és ritkás hajjal a
halántékai körül, de sűrű töm öttel hátrább.
A szemöldöke töm ött, majdnem összenőve az
orr fölött és hosszú, süni volt, hogy szinte
kunkorodott a vége. A szája, m ár a mennyire
töm ött bajusza alatt láthattam , kémén}' m et­
szésű, szinte kegyetlennek tetszett, sajátságo­
sán hegyes, éles fehér fogakkal, a melyek a
korához képest föltűnően duzzadt piros szája-
széle mögül kinyúltak. A mi a többi részét
illeti, a füle sápadt volt és a felső része föl­
tűnően heg}'es; az álla széles és erős, az orcája
kemény, noha sovány. Legföltíinöbb volt ra jta
rendkívüli sápadtsága.
Drakula. 3
 34

Eddig a kezefejét csak messziről láttam ,

a m int a tűz előtt a térdein pihenve tarto tta
és igen fehérnek és finomnak go n d o ltam ; de
most, közelebbről látva, észre kellett vennem,
hogy kissé durvák a kezei, szélesek, köpcös,
lapos ujjakkal. Különös, hogy a tenyere közepe
vörösnek látszott. A körme hosszú volt és
finom, hegyezve és élesre vágva. A mint a
g ró f felém hajolt és m eg érintett kezével, nem
birtam borzongásom at eltitkolni. Lehet, hogy
a lélekzete volt rom lott, de engem oly éme­
lyítő undor fo g o tt el, a m elyet nem voltam
képes eltitkolni. A gróf, a ki nyilván
észrevette, visszahúzódott és zordon mo­
soly lyal, a mely m ég az eddiginél is
jobban kim utatta hosszú fogait, ült vissza he­
lyére a kandalló túlsó oldalán. E gy ideig
m indaketten hallgattunk ; és én az ablak felé
nézve a hajnal hasadásának első halavány fé­
nyét vettem észre. Sajátságos csönd volt
m indeneken; de én a m int figyeltem, m intha a
farkasok üvöltését hallottam volna mélyen lent
a völgyben. A g ró f szeme föllobbant, a m int
m eg szó lalt:
— H allga! figyeljen! az éj gyerm ekei.
Milyen egy zenekar! — Aztán nyilván arcom
különös kifejezését látva, igy fo ly ta tta :
— Ah uram , önök, a városok lakói nem
 35

képesek fölfogni a vadászem ber érzéseit. —

Aztán fölállott és szólt:
— De hisz fáradt lehet. A hálószobája
készen várja r és holnap alhatik, a m eddig
kedve tartja. É n magam egész délutánig oda
leszek, azért h á t jól aludjék és szépeket ál­
m odjék! — ezzel udvarias m eghajlással ö
m aga tá rta ki előttem a nyolc szögű szoba
a jta já t és én hálószobám ba tértem . . .
A tűnődések árjába m erültem. K ételke­
dem ; félek ; különös gondolatokkal tépelödöm ,
a m elyeket m agam nak sem m erek bevallani.
A jó Isten őrizzen meg, ha csak azok kedvé­
ért is, a kiket sz ere te k !
Máj. 7. Ism ét k o ra re g g e l van, de én p i­
hentem és jó l töltöttem az utolsó huszonnégy
órát. Sokáig aludtam és későn ébredtem föl a
magam jószántam ból. Mikor fölöltöztem, á t­
m entem a szobába, a hol vacsoráltam és hideg
reggelit találtam az asztalon, a kávét m eg
m elegen tartva a kandallón. E gy k árty át is
találtam az asztalon, ra jta ez volt írv a :
— K énytelen vagyok távol m aradni egy
kis ideg. Ne várjon rám — D. — íg y h át jóízűen
hozzáláttam az evéshez. A m ikor elvégeztem ,
csengetyüt néztem, hogy értésükre adhassam a
cselédségnek, hogy fölszedhetnek; de nem lá t­
tam sehol sem. Éz ugyan sajátságos hiány
8*
 3 (>

e g y olyan liázban, a m elyben körülöttem minden

d ^ g a z d a g s á g ra vall. Az edény az asztalon szin-
arany és oly rem ek munka, hog}7 óriás értéke
lehet. A függönyök, a székek és kanapék kel­
méje, az ágyam m enyezete, mind oly drága
és szép szövetből való, hogy mesés kincsbe
kerülhettek uj korukban, m ert noha több száz
évesek, mégis csodálatosan szépek és jó k a r­
ban vannak. Hanem különös, hogy egyik szo­
bában sincsen tükör. Még az öltözködő­
asztalon, a hálószobában sincsen és a
táskám ból kellett elővennem a kis bo-
rotválkozó-tükröm et, hogy rendbeszedhes­
sem a hajam at, arcom at. Még cselédet sem
láttam sehol sem és neszt sem hallottam a
várkastély körül, a farkasok ordítását kivéve.
Mikor az étkezést elvégeztem — nem tudom,
reggelinek vágj7 ebédnek m ondjam -e, m ert öt
és h at óra közt ettem — körülnéztem , hogy
nem találnék-e valami olvasnivalót, m ert nem
akartam a várkastélyt bejárni, mig a g ró f
engedelm ét ki nem kértem erre. De semmi
sem volt a szobában, sem könyv, sem újság,
de m ég csak Írószerek sem ; h át egy másik
ajtón keresztül — a hálószobámmal szemközt
levő a jtó t zárva találtam — valami könyvtár-
szobafélét találtam .
A könyvtárban nagy örömömre egy egész
 37

sereg angol könyvet találtam , egész polc-sorok

telve voltak velük és bekötött folyóiratokkal
és újságokkal. A szoba közepén álló asztalon
is halom ra hevert az angol folyóirat és újság,
noha nem igen akadt köztük frisebb keletű.
A könyvek a legkülönbözőbb fajtájuak voltak
— történelem , földrajz, politika, közgazdaság,
botanika, geológia és jo g — mind A ngliára
vagy angol életre, szokásokra és m ódokra
vonatkozók. Még a londoni cim naptárt és a
hadsereg és tengerészet — de a m inek leg­
jobban m egörültem, még az ügyvédek névsorát
is m egtaláltam .
Még a könyveket nézegettem , a m ikor
m egnyílt az ajtó és belépett a gróf. N agyon
szívesen üdvözölt és rem élte, hogy jól kipihen­
tem m agam at, aztán folytatta :
— Orvendek, hogy betalált ide, m ert azt
hiszem, itt sok van, a mi önt érdekli. Ezek a
jó barátok — kezét néhán}^ könyvön nyu g tatv a
— nagyon jó barátaim voltak és néhány év
óta, a m ióta azzal foglalkoztam, hogy Londonba
m enjek, nagyon, f nagyon sok kellemes órát
szereztek nekem. Á ltaluk ism erkedtem m eg az
önök nagy A ngliájával és ismerni annyit tesz
m int szeretni öt. Vágyom a hatalm as London
tolongó utcáira, bele szeretnék vegyülni rohanó
em berségének forgatagába, osztozni az életé­
 38

ben, változásaiban, halálában és m indenben, a

mi azzá teszi, a mi. De sajnos! mindezideig
nyelvüket csak könyvekből ismerem. Öntől,
remélem barátom , hogy beszélni is m egtanulom .
— De g ró f ur — feleltem én — hisz ön
tökéletesen ért és beszél an g o lu l! — Ő ko­
m olyan h ajto tta m eg m agát.
— Köszönöm barátom az ön nagyon is
hízelgő nyilatkozatát, de azért félek, hogy csak
alig indultam el az utón, a m elyet m egfutni
szeretnék. Igaz, hogy ismerem a gram atikát és
tudom a szókat, de nem tudom őket helyesen
alkalmazni.
— De hisz ön valósággal kitünően beszél,
m ondtam .
— Nem ug3r van az, — felelte ö. —
N agyon jól tudom ón, hogy ha Londonban
járnók-kelnék és beszólnék, nem volna senki,
a ki rögtön m eg nem ismerné bennem az
idegent. Ez nekem nem elég. I tt én m ágnás
vagyok, bojár, a köznép ism er és ur vagyok.
De egy idegen, idegen országban senki és
semmi sem, az emberek nem ismerik és nem
ism erni annyit tesz, m int nem törődni vele.
En oly régóta vagyok ur, hogy ur akarok
m aradni is vagy legalább u rat nem ismerni
magam fölött. Ön nemcsak, m int az ón Haw-
kin P éter barátom nak a m egbízottja jö tt
 39

Exeter-ből, hogy engem fölvilágosítson lon­

doni birtokom ra nézve. Remélem, hogy itt is
m arad nálam egy kis ideig, hogy az ön beszéd­
jéből m egtanuljam az angol szó hangsúlyát és
kérném is, hog}^ ha hibát ejtek, bárm ih7
csekélyét is, hogy azonnal kijavítson. Sajná­
lom, hogy ma oly sokáig oda voltam , de
tudom , hogy ön elnéző lesz valaki iránt, a
kinek annyi fontos teendője van, m int nekem.
Term észetesen erre kijelentettem , hogy
szívesen m aradok és kérdeztem , hogy be­
jö hetek-e bárm ikor, a mikor kedvem tartja,
ebbe a szobába. Ő azt felelte, hogy — igen,
hogyne — és hozzátette:
— Ón m indenüvé m ehet a kastélyban,
kivéve term észetesen oda, a hol csukott ajtóra
talál, oda úgy sem kívánhat bemenni. Nag}7
oka van annak, hogy minden úgy legyen,
a hogy van és ha ön az én szememmel látna
és az én tudásom m al tudna, akkor talán jo b ­
ban m egértene. — Erre én azt m ondtam, hog}7
erről meg vágj-ok győződve, mire ő fo ly ta tta :
Mi Transzszilvániában vagyunk ésTranszszilvánia
nem Angolország. A mi szokásaink nem olya­
nok, m int az önök szokásai és ön itt nagyon
sok különös dolgot fog tapasztalni. Hisz a mit
tegnap az eddigi tapasztalatairól beszélt, is
 40

bizonyítja, liogy ön m ár is láto tt egy-két külö­

nös dolgot itten.
Ezen aztán m egindult a beszélgetés ; és
m inthogy a gróf úgy látszott, hogy szivesen
beszél, csakhogy angolul beszélhessen, sok
mindenfelől kérdezősködtem , a m it eddig lát­
tam és tapasztaltam . Néha elhárította a fele­
letet, m áskor azzal az ürügy gyei, hog3T nem ért
m eg jól, más tárg y ra terelte a beszélgetést, de
általánosságban elég nyíltan felelt meg kérdé­
seimre. Idő haladtával, a m int egy kicsit neki­
bátorodtam , az elm últ éjszaka esem ényeit ille­
tőleg is m ertem kérdezősködni; például m eg­
kérdeztem , hog}r a kocsis m iért szállt le
és m ent oda, a hol a kékes lán g o kat
láttuk fölcsapni a földből. Igaz-e, hogy
azok az elásott kincsek helyén lobbannak
*fel ? E rre ő m egm agyarázta, hog\r a közhit
szerint az évnek egy bizonyos éjszakáján —
és ez véletlenül csakug}Tan a tegnapi éjszaka
volt, — a m ikor minden gonosz szellem fel­
szabadul, kékes láng lobog föl olyan helyeken
a hol kincs van elásva. H ogy sok kincs lehet
elásva ezen a környéken, a melyen keresztül
jö tt tegnap, ehhez kétség nem fór; m ert ezen
a vidéken m arakodtak évszázadokig az oláhok,
szászok és törökök egymással. Valósággal
egy-egy talpalatnyi földje sincs az egész
 41

vidéknek, a m elyet vitéz férfiak vére

ne ita to tt volna, akár a hazafiaké, akár az ellen-
ségé. H a az ellenség győzött is aztán, h át m ár
nem sok zsákm ányt talált, m ert a jó anya­
földbe tem ették kapzsi szeme elöl.
— De hogyan m aradhatott a kincs annyi
ideig rejtve — kérdeztem én — a m ikor oly
biztos jelzője van a rejtekének, hogy bárki is
fölfedezheti, ha nem restelli a fáradságot ? —
A g ró f m osolygott, piros szája széle fólhuzó-
dott és fehér foga élesen rag y og o tt, igy felelt.
— M ert a paraszt a m aga valóságában
g jrászos és ostoba. Az a láng ez évnek csak
egyetlenegy éjszakáján csapódik föl és nincsen
ennek az országnak olyan fia, a ki azon a
bizonyos éjszakán kimozduljon a házából, ha
csak nem muszáj neki. De m ég ha meg m erné
tenni, sem volna belőle sok haszna. M ert
higyje el nekem, hogy még az a paraszt ko-
esies, a kiről ön azt m ondja, hogy m egje­
gyezte a lobogó lángok helyét, m ég az sem
találna rá világos nappal, hol keresse a tu laj­
don keze m unkáját. Sőt m eg m ernék rá es­
küdni, hogy m ég ön sem volna képes azokat
a helyeket m egtalálni.
— No m ár ebben tökéletesen igaza van
— feleltem. — Még csak halvány sejtelm em
 42

sincs róla, hogy m erre kereshetném őket. Aztán

egj-ebekröl kezdtünk beszélgetni.
— Jö jjö n — szólt végre — beszéljen
nekem Londonról és a házról, a m elyet szá­
momra választottak. En hanyagságom ért bocsá­
n ato t kérve, a szobámba siettem , hogy az
okm ányokat kivegyem a táskám ból. Mig ren ­
dezgettem őket, tán y ér és késcsöröm pölést hal­
lottam a szomszéd szobában és m ikor keresztül
mentem rajta, láttam , hogy fölszedték az asz­
ta lt és lám pát gy újtottak , m ert ezalatt teljesen
besötétedett. A könyvtárszoba lámpái is föl
voltak gyújtv a és a grófot a divánon talál­
tam fekve és — szinte m egfoghatatlan —
de az angol vasúti kalauzt B radshanst
olvasgatva. Mikor beléptem, fölkelt és félre­
tolva a lapokat és könyveket, az asz­
talról, belem élyedt velem a tervek, szerződé­
sek és okm ányok tanulm ányozásába. Minden
iránt érdeklődött és ezer kérdést intézett hoz­
zám a hely és környéke iránt. Ú gy látszik,
hogy m ár előre is sokat foglalkozott a ház és
szom szédságára vonatkozó dolgokkal, m ert
mire készen lettünk, m ár m ajd nem többet
tu d o tt róla, m int jó magam. Midőn ezt m eg-
jegyeztem , igjr felelt:
— Nos igen barátom, de h át nem szük­
séges-e, hogy ez igy legyen. H a egyszer
 43

o tt leszek, m ár nem lesz m ellettem az én

H arker Jo n ath án barátom ,hogy tanácsokkal és
fölvilágositással szolgáljon. Hanem távol tőlem
E xeter-ben, tán a más dolgaival és ügyeivel
bíbelődve, az én másik jó barátom m al Hanskin
P éterrel a principálisával együtt. H át lássa!
M ikor minden a Purfleet — házvételére
vonatkozó dolgot rendbe hoztunk és ü aláírta
a szükséges okm ányokat és én levelet Írtam
H aw kins urnák, a m etyet az okm ányokkal
eg y ü tt postára kellett tennünk, a g ró f csak
ekkor kérdezte, hogy m iképpen ju to ttu n k
ehhez a neki különösen alkalmas házhoz. E n
fölolvastam neki ez erre vonatkozó, akkoriban
irt naplójegyzeteim et, a m elyeket ide jegj^zek:
— Purfleet-ben, egy m ellékutcában, lát­
tam egy épp olyan házat, a m ilyent kívánnak
tőlünk, és a m elynek kapujára kopott cédu­
lán volt kiírva, hogy a hely eladó. Ódon
m agas kőfal veszi körül minden oldalról, a
m elyet látszólag hosszú évek során nem ta ta ­
roztak. A zárt kapu nehéz régi tölgy és vas,
a m elyet a rozsda jócskán m egm art már.
A birtokot Carfaxnak nevezik, a ház
négy oldala a négy világtájnak van fordítva.
L ehet vagy húsz hold, a m elyet a föntem litett
fal zár körül. A kertben sok a fa, annyira,
hogy ném ely helyen szinte sötét hom ályban
 44

lehet járn i tőlük és eg}r helyt mély sötét tó

van, a m elyet nyilván re jte tt források
táplálnak, m ert a vize tiszta és jó bő vizii
patakb an folyik le. A ház igen nagy és min­
denféle korra vall, egészen vissza a zord kö­
zépkorig, m ert némely helyen a fala óriási
vastagságú, csak néhány igen m agasan vág ott
erős vasrácscsal ellátott szűk ablakkal. Olyan,
m int valam ely régi börtön részlete, közel hozzá
az ódon kápolnával vagy templommal. Be
nem m ehettem , m ert m ég a külső kapuhoz
sem volt kulcsom, de gyors fotografáló gépem ­
mel néhány fölvételt készítettem róla. Közel a
házhoz nagyon kevés más épület van, csak
egy igen nagy házat láttam , a m elyet nem ré­
giben bővitettek ki és alakítottak át, elm ebete­
geknek szánt privát gyóg^dtó intézetté. De ez
sem látszik a m agányos épület kertjéből.
A m ikor elvégeztem jegyzeteim olvasását,
a g róf igy szólott:
Nagyon örülök, hogy a ház régi és nagy,
tágas. En magam is régi családból származom
és belehalnék, ha valami uj házban kellene
laknom. E gy házat nem lehet lakhatóvá tenni
egy nap a latt és mily kevés nap kell egy
egész századhoz. Azt is nagyon szeretem, hogy
kápolna is m aradt a régi időkből. Mi, Transz-
szilvánia nemes urai, nem szeretünk arra gon-
 45

elölni, liogy csontjaink valam ikor a köznép

csontjai közé keveredjenek. Nem szeretem a
d erűt és kacagást, nem kívánom a napfény és
locsogó vizek kéjes m elegét és ragyogását, a
m it a fiatalok annyira imádnak, ilm imm ár nem
vagyok fia ta l; és szivemet a halottak gyászo­
lásában eltelt hosszú évek nem hangolták vi­
dám ságra. Ezenfelül váram falai le tö rte k : az
árnyak sokasodnak, a szél hidegen fütyül a
düledezett réseken és tö rt ablakokon keresz­
tül. É n szeretem a hűvöst és az árnyakat és
eg37’edül szeretek lenni a gondolataim m al, a
m ikor kedvem ta rtja
A gróf szavai és kinézése valahog}7 ellen­
tétb en álltak egymással, vagy talán csak arcá­
nak éles vágása tette a m o so d á t oly rideggé
és gonoszszá. Nem sokára ezután valami m ent-
séggel otthagyo tt, kérve, hogy szedném rendbe
papírjaim at. Jó ideig oda m aradt és én a szét­
szórt könyveket kezdtem lapozgatni. Ezek
közül az egyik atlasz volt, a mely a m int a
kezembe vettem , m agától nyílott A ngliára,
m intha ennek a térk ép ét sokat használták
volna. Közelebbről megnézve, észrevettem ,
hogy London körül kék ceruzával apró kari­
kák vannak jeg y ezv e; az egyik London keleti
részén, körülbelül ott, a hol a g ró f birtoka
feküdt, a másik, E xetert és W h itb it jegyezte.
 46

— Jorkshire-ban.
— A gróf majdnem egy óráig távol volt,
visszatérve igy szólt: Ah, ön m ég mindig a
könyveket forgatja, jó ! de azért nem kell
mindig dolgozni. Jöjjön, jelentették , hogy a
vacsora készen várja. Ezzel karon fogott és a
szomszéd szobába m entünk, a hol kitűnő
vacsora volt az asztalra készitve. A g ró f ism ét
kim entette m agát, m ondván, hogy távollétében
m egebédelt. Hanem azért helyet foglalt, m int
az elm últ éjjel és beszélgetett, a mig ettem.
Vacsora után ón szivarra gyújtottam , a
g ró f pedig velem m aradt, beszélgetve és kér­
dezgetve m inden elképzelhető dologról, mig
óra, óra után m úlott. E n éreztem, hogy n a­
gyon későre já r az idő, de nem szóltam sem­
m it sem, m ert nem akartam a házigazdám
kedvét rontani. Nem voltam álmos, m ert a
hosszú alvás nappal eléggé helyreállított, de
nem bírtam eltitkolni a hideg borzongást, a
m elyet hajnal leié érezni szokott az ember.
E gyszer csak rendkívül éles kakas kukoréko­
lást hallottunk, az éles, fris levegőn keresztül.
D rakula g ró f talpra ugorva s z ó lo tt: No lám,
m ár ismét m egvirradt s m ityen gondolatlanság
tőlem, önt ilyen soká ébren tartani.
— Önnek nem szabad olyan érdekesen be­
szélgetnie drága uj hazámról, Angliáról, ne­
 47

hogy én ©lfelejtkezzem az idő futásáról, —

ezzel m élyen m eghajolt és eltávozott. É n a
hálószobám ba m entem és szétvontam a függő-
id ő k e t, de nem sokat láthattam , m ert abla­
kom az udvarra nyílott, nem is láttam egye­
bet, csak a hajnali szürkületet az égen. Ism ét
összehúztam h át a függönyöket és naplóm ba
jegyeztem a nap eseményeit.
— M ájus 8. A ttól féltem, m ikor ezeket
a jegyzeteket kezdtem, hogy nagyon is te r­
jengős vagyok, de m ost örülök, hogy a leg­
apróbb részletekre is kezdettől fogva k iter­
jesztettem a figyelmemet. M ert ez a hely,
mindennel benne, olyan különös, hogy m ár
nyugtalankodni kezdek. Nem bánnám , ha m ár
ép bőrrel itt hagyhattam volna, vagy h ab ár
soha sem jö ttem volna bele. Lehet, hogy csak
ez a szokatlan éjjeli élet m erít ki, de nem
hinném, hogy ez minden. H a valakivel beszél­
hetnék, könnyebben elviselném a dolgot,
de nincsen senkim. A g ró f az egyetlen, a
kivel szót válthatok és ö ! — attól tarto k ,
hogy ón az egyetlen élő lény vagyok
ezen a helyen. De m aradjunk m eg az egyszerű
lényeknél, nem szabad m egengednem , hogy a
képzeletem elragadjon. M ert ha igen, akkor
el vagyok veszve. Hadd mondjam m eg egyszerre,
hogy m iként állok, vagy gondolom, hogy állok.
 48

Csak néhány órát aludtam lefekvés után

és érezve, hogy nem tudok többé elaludni,
iölkeltem . Az ablakba akasztottam a borotváló
tükröm et és épp borotválkozni kezdtem. H ir­
telen egy kéz érintését éreztem a vállamon és
a g ró f h an gját hallottam „jó reggelt^ mondani.
M egrettentem , m ert m eglepett, hogy nem lát­
tam jönni, holott a tükröm az egész szobát
m u tatta m ögöttem . M egrettenésem ben kissé
m egvágtam az arcom at, de észre sem
vettem abban a pillanatban. A m int a
g ró f üdvözlésére megfeleltem, ism ét a tü ­
körhöz fordultam , hogy lássam, hog}' mi­
képpen tö rtén h etett, hogy előbb nem láttam
m eg öt. E zúttal nem forog h ato tt fönn semmi
tévedés, a g ró f egészen közel állt m ögöttem ,
a vállamon át nézve láthattam . De azért a
tükörben nem volt m eg a k é p e ! Az egész
m ögöttem levő szobát láthattam ; de m agam at
kivéve, élő emberi lényt nem láttam benne.
Ez ijesztő volt s a sok egyéb meglepő és
különös dolgot, a mi velem történt, tetézve,
csak fokozta azt a kellem etlen érzést, a mely
m indig elfogott, valahányszor a grófot köze-
lembeii é reztem ; de ugyanabban a pillanatban
a vágást is észrevettem arcom on és a vért, a mely
állam on vógigcsurgott. L etettem a borotvát és
m egfordultam , hogy egy kis angol flastrom ot
 49

keressek. A m int a g ró f m eglátta arcom at, szeme

démoni dühben lángolt föl és hirtelen moz­
dulattal, m intha torkon ak art volna ragadni.
E n visszahúzódtam és kezem az olvasót érintette,
a mely a kereszttel a nyakam ban függött.
Arca erre rögtön m egváltozott, m ég pedig oly
hirtelenséggel tű n t el belőle a düh, hogy alig
hihettem , hogy valaha o tt láttam volna.
— Vigyázzon — szólt — vigyázzon az
ilyen vágásra. Ez sokkal veszedelmesebb ebben
az országban, mintsem hihetné. — Aztán m eg­
látva a tükröm et, — foty tatta — és ez az a
nyom orult lom, a mely a b a jt okozta. Az
emberi hiúság emez aljas játékszere. Félre
vele! — és rettenetes kezének egy m ozdulatá­
val kitárva a nehéz nagy^ ablakot, kihajította
rajta a tükröt, a mely ezer darabra zúzódott
lent az udvar kövezetén. A ztán szó nélkül
visszavonult. Ez rop p an t boszantó, m ert m ost
azt sem tudom , hcg}r hogyan borotválkozzam,
ha csak az órám fedelébe vagy' a borotválkozó
tál fenekébe, a mely szerencsém re fémből van,
nem nézem m agam at.
A m ikor az ebédlőbe m entem , a reggeli
készen várt, de a grófot nem találtam sehol
sem. Különös, hogy a grófot m ég eddig nem
láttam sem enni, sem inni. N agyon sajátságos
egy ember lehet. Reggeli u tán egy kissé
Drakula. 4
 50

körüljártam a kastétyban. K im entem a lépcső­

házba és eg}7 délnek fekvő szobát találtam . A
kilátás az ablakából nagyszerű volt. A várkas­
tély egy rettenetes szakadéknak a legszélére
van ópitve. E g y az ablakból kidobott kő ezer
lábnyira eshetnék, a nélkül, hogy bárm ihez
ütödnék útközben. A m eddig a szem ellát,
csak zöld fasudarak ten g erét látja, itt-o tt egy
mély szakadással közben. Im itt-am ott szűk
szalagnak látszik a ren g eteg erdő sziklás sza-
kadékaiban kanyargó folyó vág}7 patak.
De nem nagy kedvvel időzök a term észet
szépségein, m ert a m ikor kigyönyörködtem
m agam at benne, tovább indultam fölfedező
utam ban. Ajtók, ajtók és csak ajtók m indenütt
és valam ennyi elzárva és reteszelve. Sehol
semmi kijárás a várkastélyból, csak az ablako­
kon keresztül.
A kastély egy valóságos börtön és én
rab ja vagyok!
III.
Mikor láttam , hogy fogva vagyok, való-
sággal m egvadultam . Föl és le rohantam a
lépcsőn, m egráztam m inden ajtót, és kinéztem
m inden ablakon, a m etyet csak találtam ; de
egy kis idő múlva teljes tehetetlenségem ér­
zete minden más érzést legyőzött bennem. H a
 51

visszatekintek arra az időre, úgy tetszik, hogy

úgy viselkedtem , m int egy kelepcébe ju to tt
patkány. De m ikor m eggyőződtem teljes teh e­
tetlenségem ről, njm godtan leültem , olyan nyu­
godtan, m int bárm ikor életem ben — és el­
kezdtem gondolkozni, hogy m it volna legoko­
sabb tennem . Még m ost is gondolkozom,
és m ég m indig nem ju to ttam végérvé­
nyes elhatározásra. Csak egyben vagyok telje­
sen bizonyos ; bog}' nem érne semmit sem, ha
a gróffal közölném fölfedezésemet. Ő jól tudja,
hogy én fogva v a g y o k ; és m inthogy ő m aga
e jte tt foglyul és valószínű, hogy valam ely
előtte tu d o tt fontos oknál fogva, imk csak
megcsalna, hatxenne, bizakodnám. A m ennjdre
láthatom , legokosabb lesz, ha fölfedezésemet
és rettegésem et eltitkolom , a szememet pedig
n yitva tartom . M ert vagy úgy van, hogy a
tulajdon félelmem tesz bolonddá, m int egy
gyerm eket, vagy pedig rettenes lietyzetben
v a g y o k ; és ha igaz ez az utóbbi, akkor jól
összeszedhetem az eszemet, hogy kijussak be­
lőle. Alig ju to ttam erre az elhatározásra, hal­
lottam a bejárók nagy ajtajának csukódását
és tudtam , hogy a gróf haza érkezett. Nem
jö tt egyenesen a könyvtárszobába, h át
óvatosan a hálószobám ba osontam és o tt
találtam öt, az ágyam at vetve. Ez kü­
4*
 5*2

lönösnek tetszett, de csak m egerősített abban,

a mit m ár sejtettem , hogy nincsenek cselédek
a házban. Mikor később az ajtó hasadókán
keresztül meglestem, a m int az asztalt terítette,
teljesen m egbizonyosodtam a dolog felől ; m ert
ha m inden ilyen alantos dolgot m aga végez,
akkor bizonyos, hogy nincsen senkije, a kivel
m egtótesse. Ez m egrém ített, m ert ha senki
más nincsen a kastélyban, akkor a grófnak
m agának kellett a kocsisnak is lenni, a ki
. engem ide hozott. Ez rettenetes egy g o n d o la t;
m ert ha úgy van, m it jelentsen az, hogy m ég
a farkasokon is tu d o tt uralkodni a kezé­
nek puszta fölemelésével, -bs m iért, hogy
a besztercei utasok, m intha mind fél­
tek volna tőle és m intha retteg tek volna
m iattam ? M ert mi egyebet jele n te tt a
kereszt, a fokhagym a, a vadrózsa, a törpe
fenyögaly ajándékozása ? Az Isten áldja m eg
azt a jó, jó öreg asszonyt, a ki a keresztet az
olvasóval a nyakam ba akasztotta! M egvigasz­
tal és erőt ád valahányszor m egérintem . K ülö­
nös, hogy a m it valam ikor, m int bálvány­
im ádást és babonát m egvetettem , az m ost
elhagyatott állapotom ban m ilyen vigasztalá­
somra szolgál. De m ert nem ezzel, hanem
D rakula gróffal kell foglalkoznom — m eg kell
róla tudnom m indent, a mit csak lehet, akkor
 58

talán jo bb an m egértek m indent. Ma este majd

úgy fordítom a beszéd tárg yát, üog3r saját
m agáról beszélgessen. Hanem vigyáznom kell,
nehogy g y an ú ját fölébreszszem.
Ejfél. Hosszasan beszélgettem a gróffal.
N éhány kérdést intéztem hozzá Transzszilvánia
történelm ét illetőleg, és ö csudálatosán bele-
.m elegedett a tárgyba. A hogy ő dolgokról,
népekről, de kiváltképpen a véres csatákról be­
szélt, az mind úgy hangzott, m intha szemé­
lyesen jelen lett volna. E nnek ö későbben
azzal adta mag}7aráz a tát, hogy egy bojárnak a
háza és neve, büszkesége a saját büszkesége^az
ősei dicsősége, az ő dicsősége, az ö végzeüil</^^ ő
végzete. V alahányszor az őseiről beszélt, m indég
azt m ondta, mi, és csaknem m indég a többes
szám ban beszélt, m int a kirátyok szoktak.
Szeretném , ha úgy tudnék leírni m indent, s
hogy ö m ondta, m ert szinte m egbüvölt vele.
Beszédközben izg ato tt lett és föl-alá já rt a
szobában, nagy fehér bajuszát sodorgatva, és
m indent m egm arkolva, a mire a kezét tette,
m intha a puszta erejével össze akarná m or­
zsolni. E gy dolgot, a m it m ondott, lehetőleg
pontosan jegyzek ide, m ert úgyszólván a fajá­
nak a históriáját tartalm azza.
— Mi székelyek jo gg al vagyunk büsz­
kék, m ert ereinkben sok vitéz faj vére csőr-
 54

gedez, a kik úgy harcoltak a felsőbbségért, a

hogy az oroszlán harcol. Ide, az európai fajok
e forgatagába, az U grier törzs behozta jeges
hazájából a Thor és Yodin által beléjük oltott
harci szellemet. M ikor ide jö ttek , itt találták a
H unnokat, a kiknak harci fúriája lobogó tűz
gy an án t söpörte végig a világot, m ig a pusz­
tuló népek azt nem hitték, hogy ereikben a
Szkthia-ból kiűzött boszorkányok vére folyik,
a kik a puszták démonaival párosodtak. Bo­
londok ! bolondok! m elyik démon, vagy m elyik
boszorkány volt valaha oly nagy m int A ttila, a ki­
nek vére ereimbe folyik ? K arjait az ég felé nyúj­
to tta. — Csuda-e. hogy győzedelmes faj vol­
tunk ; hogy büszkék v o ltu n k ; hogy midőn a
m agyar, a lom bárd, az avar, a bolgár és a
török ezreiket osztották a határainkra, mi vissza
k ergettük őket. Különös-e, hogy mikor Á rpád
és seregei végig söpörték a m agyar hazát és
itt talált bennünket, a m ikor a határszélre ért,
a honfoglalásnak el m aradt a határa. Mi ránk
bízták Törökország határainak őrzését, mi ve-
liiuk szövetkeztek a vitéz m agyarok, sőt rokon
fajnak ism ertek el bennünket. Ki volt boldo­
gabb nálunknál, ha a véres kardokat körül
hordozták az országban és ki követte készsé­
gesebben a király zászlaját.
Ki váltotta m eg a nemzetem gyalázatát,
 55

m ikor az oláh és m agyar zászlókat legyőzte a

félhold? Ki le tt volna más, m int az én fajom ­
ból való térti, a ki m int vajda lépte át a
D unát és a saját területén győzte le a törököt.
Ez volt aztán az igazi D rakula! Sajnos, hogy
eleste után a tulajdon m éltatlan öcscse adta el
nép ét a töröknek és ju tta tta őket a rabság
gyalázatára. V ájjon nem az a D rakula volt-e,
a ki fajának azt a későbbi ivadékát
inspirálta, hog)r ism ét és ism ét a tö­
rök ellen vigye h a d a it; a ki, ha vissza
verték, újra, újra és újra tám adt, m ég
ha m aga m aradt is a véres mezőn, a hol
seregeit lem észárolták, m ert tu d ta, hogy neki
végre is győzedelm eskedni kell. Azt m ondják,
hogy ő csak m agára gondolt. H át m it ér a
paraszt vezető nélkül ?! M it ér a f háború ész
és s z í v nélkül, a mely igazítsa? És végre, a
m ikor a mohácsi vész után leráztuk a m agya­
rok igáját, mi a D rakula vérbeliek voltunk a
vezérek, m ert a mi szellemünk nem tűrte, hogy
szabadok ne legyünk. A h! ifjú uracskám, a
széketyek és velük a D rakulák, m int a szivük
vére, az agyuk veleje és harci fegyverük
olyan időkkel dicsekedhetnek, a m elyeket a
gom bam ódra fölcseperedett H absburgok és
Rom anovok soha sem fognak elérni. A háborús
időknek vége. A vér nagyon drága dolog a
 56

becstelen béke eme napjaiban és a nagy fajok

dicsősége m ár csak mesébe való.
E rre jóform án m egvirradt és mi lefeküd­
tünk. (Jegyzet. Ez a napló borzasztón kezd
kasonlitani az Ezeregy éjszaka kezdetéhez,
m ert m indent abban kell hagyni a kakaskuko-
rikolásra.)
M ájus 12. H add kezdjem tényekkel,
pnszta rideg ténjmkkel, a m elyeket könyvek
és számok igazolnak és a melyekhez kétség
nem fér. Nem szabad ezeket összetévesztenem
olyan tapasztalatokkal, a m elyekre nézve csak
a saját megfig3^elésemre és emlékemre tám asz­
k o d h a tn i. M últ este, m ikor a g róf jö tt, azon
kezdte, hogy jog i dolgokra és bizonyos üzle­
tek körüli eljárásra k ért tőlem fölvilágositást.
A g ró f kérdéseiben bizonyos rendszer m utat­
kozott, azért olyan sorrendben próbálom ide
iktatni, ki tudja nem-e veszem m ég valam ikor
hasznát a dolognak.
Először is azt kérdezte, hogy egy em ber­
nek Angliában lehet-e két, vagy ennél is több
ügyvéde egyszerre, ürn azt feleltem, hogy b ár­
kinek lehet egy tu cat is, Jia kívánja, de hogjr
nem volna okos dolog egynél több ügyvédet
bízni m eg egy és ugj^anamaz ügynek az elinté­
zésével, m ert egyszerre csak egy foglalkozhatnék
vele jogosan. E zt tökéletesen m egértette és
 57

tovább kérdezte, hogy nehézségekbe ütköz­

nék-e, ha egy em bert a pénzügyeivel, egy
m ásikat például liajóteherszállitással bizna
meg, abban az esetben, ha például lokális tá ­
m ogatásra volna szüksége, a pénzügyeivel fog­
lalkozó ügyvéd lakóhelyétől távol. Én
kértem , hogy m agyarázza ki m agát jo b ­
ban, nehogy valam iképpen félre értsem,
erre igy szólt: — Jó , h á t megma­
gyarázom a dolgot. Az ön principálisa is
közös barátunk, Haw kins P é te r ur, Exeterből,
a mely távol esik Londontól, veszi m eg az ön
közbenjárásával számomra a londoni birtokot.
H elyes! Már m ost engedje meg, hogy őszintén
m egvailjam , nehogy különösnek találja, hogy
egy Londontól távol lakó ügyvéd segítségéhez
fordultam , a helyett, hogy egy o ttanit keres­
tem v o ln a ; hogy okom erre az volt, hogy
semmiféle helyiérdeket ne szolgáljon, csupán
csak az ón óhajom at teljesítse; s m inthogy
egy L ondonban lakó ügyvéd tán inkább a saját
érdekeit vagy egy b arátjáét szolgálta volna, m int
az enyimet, a távolban kerestem az ügymököt,
a ki csupán csak az ón érdekem et szolgálja:
m ár m ost tegye föl, %hogy én, a kinek sok
mindenféle ügye van, hajóterh et óhajtanék
küldeni New ercastle, D urham , H aruch vagy
D ow erbe, nem volna-e alkalm asabb a megfe­
 58

lelő kikötőben valakit m egbízni az átvételé­

vel? E rre én azt feleltem, hogy ez term észete­
sen egyszerűsítené a dolgot, de hogy mi ü g y ­
védek olyan összeköttetésben vag37unk eg}r-
mássál, hogy m indenütt vannak embereink, a
kikkel a lokális dolgokat elvégeztessük, úgy 1hogy
m egbízónk, ha egy kézbe adja is ü gjreit m in­
den tekin tetb en és m inden további gond nél­
kül elérheti azt, a m it óhajt.
— Hanem azért szabadságom ban áll ma­
gam nak is rendelkezni. V agy nem úgy v an ?
kérdezte a gróf.
— De igen — feleltem — és ezt gyakran
még üzletem berek is megteszik, a kik nem
akarják, hogy más valaki minden ügyletükbe
be legyen avatva.
— H elyes! szólt ö, aztán folytatta kér-
dezősködéseit, valam ely portéka átküldésé­
nek, átadásának vagy letétbe helyezésének
m ódja felöl, a form alitások felöl, a m ez e k n e k
eleget kell tenni és mindenféle nehézség és
fönnakadás felöl, a mely előfordulhatna, de
előrelátás által elhárítható. M indezeket legjobb
képességem szerint m agyaráztam m eg neki,
noha azt a benyom ást tette rám, hogy kitűnő
prókátor vált volna belőle, m ert nem volt
semmi, a mire nem gondolt, vagy a m it előre
nem láto tt volna. Olyan em bernek, a ki soha
 59

sem volt Angliában és nyilván nem sokat

foglalkozott üzleti dolgokkal, bám ulatra méltó
volt a tudása és éleslátása. Midőn m ár min­
denre nézve fölvilágosittatta m agát, hirtelen
fölkelt és k é rd e z te :
— Irt-e ön az első levele óta Haw kins
P éter barátunknak vagy bárki m ásnak? Némi
keserűséggel a szivemben, feleltem neki, hogy
nem Írtam, m ert semmi m ódját nem láttam
eddig annak, hogy levelet küldhessek vala­
kinek.
— A kkor h át Írjon most, ifjú barátom —
felelte ő: súlyos kezét a vállam ra téve —
írjon a mi közös barátunknak és bárki másnak
is 03 m ondja meg nekik, hogy m ától fogva
egy hónapig m arad m ég nálam.
— K ívánja ön, hogy oly hosszú ideig
m aradjak? — kérdeztem , m ert a szivem elszo­
ru lt a gondolatra.
— Nag}ron k ív án o m ; annyira, hogy
tagadó választ nem is fogadok el. Mikor az
ön gazdája vagy főnöke, vagy hogy is m ond­
já k , beleegyezett, hogy küld valakit m aga
helyett, úgy érte ttü k a dolgot, hogy m inden
és m indenben az én óhajtásom szerint tö rtén ­
jék. É n nem voltam szűkm arkú. Nem igy
van-e ?
Mit tehettem egyebet, m inthogy bele­
 ÓO

egyezésem jeléül m eghajoltam . Hawkins ur

érdekéről volt szó, nem az enyémről, vele
kellett törődnöm és nem m agam m al; és kü­
lönben is, a mig a g ró f beszólt, volt valami a
szem ében és m odorában, a mi eszembe j u t ­
tatta , hogy rab vagyok és hogy ha szeretnék,
sem m ehetnék el. A g ró f látta győzedelm ét a
m eghajlásom ban és hatalm át arcom zavaro­
dottságában, m ert azonnal élni kezdett vele a
m aga sima ellenállhatatlan m ódjában.
— Kérem önt, kedves ifjú barátom , hogy
ne szóljon másról, csak üzleti dolgokról leve­
leiben. B arátai m indenesetre örülni fognak, ha
m egtudják, hog}r ön jól érzi m agát és hogy
örömmel gondol az időre, a m ikor ism ét köz­
tü k lehet. Nem úgy van-e?
Beszódközben három levólpapirost és
három borítékot te tt elibóm. Mind a három a
lehető legvókon3'abb külföldi papírból való
volt és rájuk pillantva, aztán a grófra és látva
njuigodt m osolyát és fehér hegyes fogait, a
m int piros alsó ajkára nyúltak, m egértettem ,
m intha szóval m ondotta volna, hogj^ vigyázzak
arra, a m it irok, m ert ö könnyen elolvashatja,
íg y h á t elhatároztam , hogy ezúttal esek rövi­
den, hivatalosan irok, de hogy titokban
Haw kins urnák és M innának is irok
hosszú kimerítő levelet, kivált M innának, m ert
 61

az övét gyorsírással írhatom , a m it a gróf nem

képes kibetüzni. K ét levelet írtam , aztán csen­
desen ülve olvasgattam , inig a g ró f tö b b re n d ­
beli levelet irt, irásközben néha egyik vagy
másik az asztalán levő könyvbe nézve. A ztán
az én két levelem et is átv ette és az övéihez
tette, összeszedte az írószereit és távozott. A
m int az ajtó becsukódott m ögötte én a leve­
lek fölé hajoltam , a m elyek a címzéssel lefelé
fordítva voltak az asztalra téve. Nem éreztem
semmiféle lelkifordulást sem eljárásom ért, m ert
éreztem hogy afönforgó körülm ényeknél fogva
ez csak jogos önvédelem.
Az egyik levél Billington Sám uel urnák
volt címezve W hithyben 7. sz. A másik L eut-
ner urnák V árna; a harm adik C outti & Comp.
London és a negyedik K lopstock és B ilireuth
bankároknak B udapestre. A második és har­
madik nem volt m ég lepecsételve. Már éppen
beléjük akartam pillantani, a m ikor a kilincset
mozdulni láttam . Vissz a dűltem a székembe,
csak annyi időm volt. hogy e leveleket he­
lyükre tegyem és a könyvem et fölvegyem,
mire a g ró f még egy levéllel a kezében be­
jö tt. F ölvette a leveleket, gondosan ellátta
őket bélyeggel, aztán felém fordulva szólott:
— Remélem, m egbocsát, de rendkívül sok
elvégezni való dolgom van ez este. Remélem,
 62

hogy m indent kivánsága szerint fog .találni. —

Az ajtóban még egyszer m egfordult és némi
habozás után így fo ly ta tta :
— Engedje, hogy fig}relmeztessem kedves
ifjú barátom , — nem, engedje, hogy a legko­
m olyabban intsem, hogy abban az esetben, ha
elhagyná ezeket a szobákat, soha semmi szin
alatt le ne dőljön álom ra a kastétynak bár­
m elyik másik részében. A ház ódon, telve em­
lékekkel és rossz álmok kisérik benne a gon­
datlanul elalvót. Vigyázzon m agára! Ha akár
most, akár m áskor bárm ikor érzi, hogy álom
kerülgeti, siessen vissza hálószobájába, vagy
ezekbe a szobákba, m ert itt békében fog pi­
henni. De ha ebben a tekintetben nem óvatos,
akkor, — beszédét félelmes m ozdulattal fejezte
be, úgy tett, m intha a kezét mosná. En töké­
letesen m eg é rte tte m ; csak kételkedtem , hog}r
lehetne álom, borzalm asabb, m int a hom álynak
és titokzatosságnak az a term észet ellenes és
rém es hálója, a mely m intha fogva tartana.
Későbben. Megerősítem a fönt leirottakat,
de ezúttal a kétség kizárásával. Nem fogok az
álomtól félni sehol sem, a hol ő nincsen jelen.
A feszületet az ágyam feje fölé helyeztem —
úgy érzem, hogy nyugalm am igy m entebb lesz
az álm októl és o tt is fogom hagyni.
A g ró f távozása után a szobámba tértem .
 63

E gy kis idő múlva, liogy semmi neszt nem

hallottam , kimentem a fotyósóra és föl a lép­
csőn oda, a honnan kilátásom volt délnek. Az
udvar szűk sötétségéhez képest, a szabadság­
nak bizon3^os érzése kap ott m eg a nagy térség­
ben, noha rám nézve elérhetetlen volt is. Az
udvart nézve legjobban éreztem, hogy csak­
ugyan börtönben vagyok és mohón vágytam a
fris levegőre, noha csak az éjszakaira is.
-üd'zem, hogy ez az éjszakai élet kim ent. Az
idegem éit rontja. M egrettenek a saját árnyé­
kom tól és telve vagyok a legőrültebb képzelő­
désekkel. Isten a tanúm , hogy félelemre van
elég okom ebben az elátkozott fészek­
ben ! K ibám ultam a gj^önj^örü, holdvilág­
ban fürösztött tájra, a mely csaknem
nappali világosságban látszott. A lág}r fényben
a távoli hegyek tetői elsimultak, a völg3^ek és
szakadékok á n ^ a i pedig sötétek voltak, m int
a fekete bárson3\ Az éj tiszta szépsége m eg­
n y u g tato tt ; békét és vigasztalást hozott min­
den lélekzetvételem. A m int kihajoltam az
ablakon, szemem valami mozgó tárgyon akadt
meg, úgy egy em elettel alattam , kissé balra,
a hol, ug3r gondoltam , a szobák fekvéséről
Ítélve, hogy a g ró f tulajdon szobájának ablakai
lehetnek. Az ablak, a m elyben álltam , magas
volt és öblös, kőből farago tt p á rk á n y iv a l és
 <>4

ablakkereszttel, a mely, noha ódon, még egé­

szen jókarb an volt, de nyilván jó ideje hiány­
zott belőle az ablaküveg, nm a kőfaragás m ögé
húzódtam és óvatosan néztem ki.
A m it láttam , a g ró f feje volt, a m int
kihajolt az ablakon. Az arcát nem láttam , de
fölismertem em berem et a nyakánál és válla és
karjai m ozdulatánál fogva. De ha ezekről nem
is, a kezéről, a m elyet annyi alkalmam volt
szem ügyre venni, okvetetlen fölismertem volna.
E leinte csak érdekelt és szórakoztatott a do­
log, m ert csodálatos, hogy mily csekélység
érdekelheti és szórakoztathatja az em bert, a
m ikor fogoly. De m inden érzésem fölháborodott
és rém ületté változott, a m ikor láttam , hogy
az egész em ber lassan kiemelkedik az ablakon
és elkezd lefelé mászni a vár falán, á borzal­
mas m élység fölött fejjel lefelé, mig a köpenye
m int két hatalm as sötét szárny terjeszkedik szét
körülötte. E leinte nem hittem szememnek. Azt
gondoltam , hogj' csak a holdvilágnak vagy
árnyéknak valam ely kísérteties játé k a ; de csak
néztem tovább és láttam , hogy nem csalódom.
L áttam , a m int a kezeivel és lábujjaival a
kiálló kövek rögeibe kapaszkodik, a m elyekről
az idők viharai lefosztották a vakolatot és igy
m inden egyenetlenségét és repedését a falnak
fölhasználva, m eglehetős sebességgel kúszott
 65

lefelé, m int egy gyik a falon. Miféle em ber

lehet ez, vagy miféle kreatúra élő ember képé­
ben ? Érzem , hogy ennek a retten etes helynek
a borzalm a erőt vesz rajtam . Félelem ben
vagyok — irtózatos félelem ben — és nincsen
menekülés a szám om ra; oly rém ségekkel
vagyok körülzárva, a m elyekre gondolni sem
merek.
Máj. lő . Azóta m ég egyszer láttam a
grófot olyan gyikm ódra kimászni az ablakán.
F éloldalt csúszva igyekezett lefelé úgy száz
lábnyira és folyton balra tartva. Valam ely
lyukon vagy ablakon keresztül tű n t el. M ikor
eltűnt, kihajoltam , hogy jo b b an lássak, de
hiába — a távolság sokkal nagyobb volt,
hogy sem bárm it is láthattam volna.
Tudtam , hogy m ost elhagyta a várkastélyt
és azt gondoltam , bog}7 fölhasználom az alkal­
m at, hogy töb b et kutassak a várban, m int
eddig mertem. Visszamentem a szobám ba és
egy lám pát fogva, m egpróbáltam m inden ajtót.
Valam ennyi zárva volt, a mit úgy is tudtam ,
és a zárak aránylag újaknak látszottak. L em en­
tem a lépcsőn a csarnokba, a melyen keresz­
tül először jöttem a várba. A reteszeket elég
könnyen vissza tudtam huzni és a láncokat ki­
akasztani, de ez az ajtó is zárva volt és kulcs
nem volt benne. E nnek a kulcsnak okvetetlen
D rakula. 5
 66

a g ró f szobájában kell le n n i; figyelnem kell,

h á th a nyitva h agyja egyszer az ajtaját, hogjr
a kulcshoz ju tv a elm enekülhessek. Tovább
folytattam fölfedező utam at, m inden lépcsőn
fel és m inden folyosón végig és meg próbál­
tam m inden ajtó t a h ányat csak találtam . A
csarnokból nyíló egy-két szoba nyitva volt de
nem találtam benuük egyebet por lepte, moly
ette ósdi bútornál. Hanem végre az eg3rik lépcső
fölött akadtam egy ajtóra, a mely noha zártnak
látszott, engedett egy kicsit a nyom ásnak.
E rősebben neki dűlve, úgy láttam , hogy tu ­
lajdonképpen nincsen is bezárva, csak azért
nem nyílik, m ert a sarkai kitágultak és a nehéz
ajtó egész súlyával a padlóra ereszkedett. Az
alkalom olyan csábitónak látszott, hogy nem
akartam elszalasztani, ki tudja, kerül-e máskor,
— kem ényen neki dűltem h á t és ism ételt erő­
feszítéseim nek sikerült annyira kinyitni, hogy
beléphettem rajta. Otyan szárnyába ju to ttam
ezúttal a várkastélynak, a mely job b ra esett
az általam eddig ism ert szobáktól és egy eme­
lettel alacsonyabb volt. Az ablakokból lá th a t­
tam , hogy a szobasor a kastéty déli részének
hosszában van ; az utolsó szoba ablakai két
felé, délre és n y u g atra engedtek kilátást. Mind
a két oldalon irtózatos m élység táto n go tt. A
várkastélyt egy óriás szikla csúcsán építették
 67

és három oldalról bevehetetlennek látszott.

N agy tágas ablakokkal épült itt, a hol sem
nyil, sem parittya, sem mozsár lövés nem
érh ette és ennélfogva világosság és ké­
nyelem ről leh etett gondoskodni, a mi elér­
hetetlen lett volna olyan helyen, a m elyet vé­
deni kellett. N yugaton tág völgy nyílott, azon
tú l nagy távolságban nagy óriás hegytöm bök
em elkedtek egym ásfölé tornyosuló sziklás csú­
csokkal, a m elyek közül az oda kapaszkodott
hegyi kőris és tövis szakadozott gyökerei fo­
nódtak a szikla szakadékok repedéseibe. A vár­
kastélynak hajdanában ez leh etett a lako tt
része, m ert a bútor itt kényelm esebb volt, m in ta
m inőt az eddigi pusztult szobákban láttam . Az
ablakokon nem volt függöny és az üvegen
beszűrődő hold sárgás fényénél m ég a színe­
ket is meg leh etett látni, m ert a szelíd vilá­
gosság m ég a m indent ellepő por és az idő
pusztításait is m egenyhitette. A lám pám nak
kevés hasznát vettem a ragyogó holdfényben,
hanem azért örültem , hogy velem volt, m ert
rém es elhag3rato ttság honolt a helyen, a mely
m egderm esztette szivemet és m egreszkettette
idegeim et.
De azért mégis jobb volt itt, m int egye­
dül lennem azokban a szobákban, a m elyeket a
g ró f jelenléte m eggjüilöltetett velem. Kis vár-
5*
 68

tatv a idegeim lecsillapodtak ós édes nyugalom

szállt rám. I tt vagyok, egy kis tölgyfa asztal
előtt ülve, a m elyen tán a régi időkben vala­
m ely szép m ágnás asszony irta, rózsás pírral az
arcán, helyesírási hibákkal telt szerelmes leve­
lét ós irom ón is a n ap ló m b a' gyorsírással
m indazt, a mi tö rté n t velem, a m ióta u to ljára
félretettem .
Később: M ájus 16-án reggel. Isten őrizze
m eg a józan eszemet, m ert m ár annyira ju to t­
tam , hogy kételkedni kezdek benne. B iztosság
és nyugalom a m últaké. Amig m ég itt elek,
csak egyért könyörgök, hogy m eg ne őrüljek,
ha ugyan nem vagyok m ár is örült. H a m ég
ép az eszem, bizonyos, hogy őrültté teh et a
gondolat, hogy az undok lények közül, a
metyek e gyűlöletes helyen rejtőznek, a g ró f
m aga a legkevésbbé félelmes rám n é z v e , hogy
csak ő vele vagyok bátorságban, de vele is
csak addig, a m eddig valam elyes célját szolgá­
lom. N agy Isten, könyörületes Isten ! de nyu­
galom , m ert különben elhagy az eszem. A n ap ­
lómhoz fordulok csillapító gyanánt.
M egrögzött szokásom, hogy m indent pon­
tosan följegyezzek, tán m ost is m egnyugtat.
A g ró f titokzatos intése eléggé m egijesz­
tett, annak idején, m ost még job b an m egijedek,
ha eszembe ju t, m ert a jövőben az is fokozza
 69

a hatalm át fölöttem , hog y nem m erek többé

kételkedni szavainak igazságában.
Midőn a m últ este napló je g 37zeteim et
elvégeztem és a könyvet szerencsésen vissza­
rejtettem a zsebembe, kezdtem elálmosodni. A
g ró f intése eszembe ju to tt, de szinte jó l esett
nem engedelmeskednem. Az enj7he holdvilág
lecsillapított és a tág kilátás a szabadságnak
bizonyos érzésével tö ltö tt el, a m ely fölüditett.
E lhatároztam , hogy nem térek vissza sötét
szobáim ba, de hogy itt alszom, a hol h ajdaná­
ban szép asszonyok ültek, énekeltek és élték
édes életüket, mig gyönge szivük aggodalm a­
san dobogott, háborúskodó hozzátartozóik m iatt.
É g j7 kén37elmes diván3’t húztam ki a helyéből,
közel az ablakhoz, hogy fekve is lássam a
rem ek vidéket keleten és nyugaton, mitsem tö ­
rődve a porral és készültem az alvásra.
Yalószinü, hog3r el is aludtam . Eem élem ,
hogy igen, de félek, m ert minden, a mi követ­
kezett, ijesztően reális volt, úgy a n y u ra , hog3r
m ost itt a nappal fén37es világánál sem kihe­
tem egy cseppet sem, hogy aludtam volna.
Nem voltam egyedül. A szoba ugyanaz
volt, semmiben sem változott, a m ióta bele­
jö ttem . A padlón m ég a tulajdon lábam
nyom át is láttam a holdvilágnál, a századok
ó ta fölhalm ozott porban. Velem szemben a
 70

hold fényében három fiatal hölgy állott,

ruhájukról és tartásukról ítélve, úri hölgyek.
Eleinte, a m int m egláttam őket, azt hittem ,
hogy csak álmodom, m ert noha a hold m ögöt­
tük állt, nem vetettek árnyékot a padlóra.
Közel jö tte k hozzám és egy ideig néztek,
azután suttogni kezdtek egymással. K ettő
közülök barna volt, egyenes, vékony orral,
m int a g ró f és nagy fekete szemmel, a mely
szinte vörösnek látszott a sápadt holdfényben.
A harm adik szőke volt, szőke m int egy
angyal, gazdag hullámzó aranyos haj töm eggel
és szafirkék ragyogó szem párral. Ú gy tetszett,
m intha ismerném az arcát, még pedig
m intha valam ely félelmes álm omban láttam
volna, de nem birt eszembe ju tn i, hogy hol és
hogyan. Mind a három nak rag}7ogó fehér foga
volt, a mely fény lett, m int a gyöngy, kéjesen
duzzadt piros ajkuk közül. V olt valami rajtu k ,
a mi nyugtalanított, bizonyos sóvárgás, J e
m eg m intha félelem ben is lettek volna. A szi­
vemben bűnös, gonosz forró v ág y at éreztem ,
hogy bár csak m egcsókolnának azokkal a duz­
zadó piros szájukkal. Nem jó ezt leírni, m ert
valam ikor Minna szeme elé kerülhet és fájdal­
m at okozhatna n e k i; de ez az igazság. A há­
rom hölgy su tto g o tt egymással, aztán mind a
hárm an kacagtak — olyan ezüstös csengő ka­
 71

cajjal, de egyúttal oly kem énynyel, m intha ez

a hang nem is asszonyi édes ajkon jö tt volna
keresztül. Olyan volt, m int a csengő üveg po­
harakban emberi kéz által kivert idegizgató
melódia. A szőke lány kacéran rázta m eg a fe­
jé t, a másik kettő biztatta. Az egyik igy szólt:
— No r a j t a ! Te vagy az első, mi m ajd
követünk, tied a kezdés joga. — A másik
hozzá t e t t e :
— ő ifjú és erős: ju t a csókból vala­
m ennyiünknek. — É n m ozdulatlanul feküdtem ,
szem pillám alól kémlelve, a gyönyörteli vára­
kozás kínjában. A szőke leány közeledett és
föléin hajolt, annyira közel, hogy lélekzetvéte-
lét éreztem arcomon. Édes volt, bizonyos
tekintetben kábitóan édes és épp úgy izgatta
az idegeim et, m int az im ént a kacagása, de
m ásrészt m eg volt benne valami keserűen
émelyítő, m int a fris vérnek a szagában.
Nem m ertem a szememet kinyitni, hanem
azért jól láttam m indent félig hu n yt szempillám
alól. A szép lány térdre ereszkedett és fölém
hajolva, szinte elnyelt a szemével. V olt benne
valami eltökélt érzékiség, a m e\y észbontó és
visszataszító volt eg y szerre; a m int a ny ak át
m eghajtotta, valósággal m egnyalta a száját,
m int valam ely állat, annyira, hogj7 a hold
világánál láttam a nedvességet piros ajkán és
 72

nyelvén, a m int ragyogó éles fogait és szája

szélét nyalta vele. L ejjebb, mind lejjebb hajlott
a feje, mig ajka a számon és államon alul
a nyakam at kereste. E kkor v árt egy kicsit és
én jó l hallhattam a nyelve suhogását, a m in ta
fogait és ajkát nj^alta vele és érez­
tem forró lehelletét a nyakam on. A ztán
a torkom bőre elkezdett rem egni, m int az em­
bernek a húsa szokott, midőn a kezet a mely
m eg akarja csiklandozni, mind jobban-jobban
közeledni látja. E reztem az ajkak lág}7, rem egő
érintését torkom idegesen érzékeny bőrén és
két kémén}7, éles fog hegyes végét, a mel}’
csak épp m egérintette és o tt pihent. K éjes
aléltsággal hunytam le szememet és vártam
— vártam dobogó szívvel.
De ebben a pillanatban villámos ütés
gyan án t fu totta végig egy egészen más érzés
egész valóm at. A gróf jelenlétének tud atára
ébredtem és arra, hogy valóságos fúriájában
van a dühnek. Szemem önkénytelen kinyílt és
láttam , a m int erős keze m egragadta és óriás
erejével lmzta vissza a szőke lány nyakát, a
kinek kék szeme lobogott a fúriájától, fehér
foga csattog ott és szép arca lángolt a szenve­
délytől. De h át m ég a gróf! Soha sem álmod­
tam ilyen dühödt haragról még a pokol dém o­
naiban sem. A szeme valósággal szikrázott
 73

Vöröses íónyük lángolt, m intha a g3^ehenna

tüze égne m ögöttük. Az arca halálosan sápadt
volt és vonásai kem ények és feszültek, m int
az acóldrót, sürii szemöldöke, a m ely az orra
fölött találkozott, rán g ató zo tt dühében. K arjá­
nak egy hatalm as m ozdulatával ellóditotta a
lányt m agától, aztán in te tt a többinek, m intha
elhárítaná őket m agától, ugyanaz a parancsoló
m ozdulat volt, a m elylyel az ordasokat m eg­
h átráltatta. Otyan hangon, a mely noha halk
és csaknem suttogó volt, de azért mégis m intha
b etöltötte volna az egész levegőt és m inden­
ünnen viszhangozna szólott:
— H ogy m eritek őt m egérinteni? H ogy
meri őt bántani bárm elyitek is ? H ogy m eritek
a szem eteket rávetni, a m ikor én m egtiltottam ?
Vissza, ha mondom, vissza m in d ! Ez az em ber
az enyém ! Vigyázzatok., m ert ha bántjátok,
velem gyűlik meg a bajotok.
A szőke lány arcátlanul kacér nevetéssel
fordult feléje, hegy m egfeleljen neki:
— Te m agad soha sem szerettél; sohasem
is szeretsz! erre a másik k ét lány is kacagott,
de oly rideg, lélektelen nyers kacagással, hog3r
szinte m egderm edtem hallatára, m intha elkár-
hozott lelkek kacaja volna. A gróf, a ki ezalatt
figyelmesen nézte az arcom at, erre feléjük
fordult és halkan suttogva m o n d ta :
 74

— De igen, én is tudok szeretni, hisz

erről m agatok is tu dh atn áto k a múltból. Nem
úgy van-e? Nos, Ígérem nektek, hogyha nekem
m ár nem lesz rá szükségem, h á t kedvetek
szerint csókolhatjátok. Most távozzatok ! Távoz­
zatok ! Föl kell őt keltenem , m ert dologhoz
kell eg y ü tt látnunk.
— H át mi semm it se kapjunk ez éjjel? —
K érdezte az egyik lány halk nevetéssel egy
zsákra m utatva, m elyet a g ró f a földre dobott és
m ely mozgott, m intha valami élőlény volna benne.
A g ró f felelet h ely ett biccentett a fejével.
A leányok közül az egyik oda u g ro tt és ki­
bontotta a csomót. H a fülem nem csalt, olyan
form a fuldoklást és halk sírást hallottam ,
m intha egy félig agyonszoritott gyerm ek hangja
volna. Az asszonyok körülállták, mig engem
m egbénított az i r tó z a t; de mire job b an oda
néztem, h át eltűntek és velük eg y ütt a re tte ­
netes zsák is. Nem volt m ellettük ajtó és nem
m ehettek el m ellettem , hogy észre ne vettem
volna őket. M intha csak egyszerűen beleolvad­
tak volna a hold sugaraiba és kihúzódtak volna
az ablakon, m ert m ég kívül is láttam egy^
ideig hom ályos árnyalakjukat, m ielőtt teljesen
eloszlottak volna.
De m ár erre teljesen legyőzött az irtózat
és eszmélet nélkül hanyatlottam a semmibe.
 75

IV .
Harker Jonathán naplója — folytatás.
Az ágyam ban ébredtem föl. H a úgy
lenne, hogy nem álm odtam az egészet, akkor
a grófnak m agának kellett ide hoznia. Szeret­
tem volna m egbizonyosodni a dolog felöl, de
semmiféle elvitázhatlan bizonyítékra nem akad­
tam. Igaz, hogy apró jelenségei voltak, például
a ruhám nem úgy volt összerakva, a hogy
magam szoktam, az órám nem volt fölhúzva,
pedig rendesen föl szoktam huzni m ikor le­
fekszem és több efféle apróság. De mind ez
nem bizonyíték, mindez azt is jelen th eti, hogy
egy, vagy más oknál fogva nem voltam, a
rendes lélek állapotom ban. B izonyítékokat kell
szereznem. E gy dolognak nagyon m egörültem ,
ha úgy volna is, hogy a g ró f ho zott ide és
v etk eztetett le, nagyon sieth etett a föladatá­
val, m ert a zsebeim érintetlenek. Meg vagyok
róla győződve, hogy ezt a naplót olyan rej­
télynek találta volna, a m elyet nem lett volna
hajlandó eltűrni. V agy elvette, vagy m egsem ­
m isítette volna. A m int körültekintek a szo­
bámban, a mely eddig ol}7 gyűlöletesnek lát­
szott, m ost m intha valóságos szentély volna,
m ert semmi sem lehet borzasztóbb, m int azok
 TG

a rémes asszonyok, a kik a vérem et akarták

szívni és a kik még m ost is arra áhítoznak.
M ájus 18. Lem entem , hogy még egyszer
megnézzem azt a szobát a nap világánál, m ert
tudni akarom az igazat. Mikor a lépcső aljáról
nyíló ajtóhoz értem, zárva találtam . Oly erősen
csapták be, hogy a száriának egy része szi­
lánkokba hullott. Jó l láthattam , hogy a zár
nyelve nem csukódott, hanem hog3r az ajtó t
belülről erősítették a szárfához. Félek, hogy
nem álm odtam és e szerint a föltevés szerint
kell cselekednem.
M ájus 19. Már bizonyos, hogy tőrbe es­
tem. M últ este a g ró f a legszívesebb hangján
szólított föl, hogy három levelet Írjak. E g y et,
a m elyben mondom, hogy a rám bízott m un­
kával m ár majnein készen vagj-ok és hog}’
néhány nap m úlva indulok hazafelé ; egy
m ásikat, a m elyben a levél keltezésére követ­
kező napra teszem az indulásom at és egy h ar­
m adikat, a m e z b e n értésükre adom, hogy el­
hagytam a kastélyt és Besztercére érkeztem .
Szivesen föllázadtam volna, de éreztem, hogj*
a dolgok jelen állásában, őrültség volna njdltan
pörbe szállani a gróffal, a kinek teljesen a
hatalm ában vagj’ok és ha m egtagadnám a
levelek Írását, csak fokozom a gyanakodását
és kihívom a haragját. A zt m ár tudja, hogy
 77

több et tudok, m int kellene és hogy nem sza­

bad élnem, m ert veszedelmessé válhatok ő rá
nézve ; egyetlen menekülésem az idönyerés.
E setleg történik valami, a mi a m enekülése­
m et elősegíti. Láttam is a szemében keletke­
zését annak a dühödt haragnak, a m ély n é l azt
a szőke szörnyeteget m agától ellóditotta. Ma­
gyarázta, hogy a postajárás ritka és bizonyta­
lan, és hogy ha m ost irok, az barátaim meg-
ny ugtatására fog szolgálni ; és am pára bizto­
sított arról, hogy intézkedni fog, hogy a k ét
utolsó levelem et B esztercén vissza tartsák a
kellő időig abban az esetben, hogy ha a vé­
letlen úgy hozná m agával, hogy tovább m a­
radnék, hogy nem m ertem vele ellenkezni, ne
hogy gyanakodását fölébreszszem. Ú gy tettem
tehát, m intha teljesen osztanám nézetét, és
csak azt kérdeztem tőle, m ikorról keltezzem
leveleim et. Eg}' percig kalkulált, aztán szólt.
— Az elsőt junius 12-éröl, a m ásodikat
június 19-éröl, a harm adikat junius 29-éről.
— Már m ost tudom, hogy m eddig élhe­
tek. Az Isten legyen irgalm as.
Május 2S. A m enekülésnek van rem énye,
vagy legalább annak, hogy értesítsem az o tt­
hon valókat. E g y csapat cigány jö tt a várba,
és az udvaron tanyázik. Ezek oláh cigányok,
a kik a világ e részében jóform án otthon vannak,
 78

noha azt hiszem, hogy rokonságban vannak az

egész világon szétszórt cigányokkal. Ezren, és
ezren tanyáznak Mag3rarországon és Transzszil vá­
rnában és csaknem kívül élnek a törvényen.
Nem ismerik a félelmet, nincs vallásuk, a
babonát kivéve, és valam i sajátságos zagyvalé-
k át beszélik a rom án nyelvnek.
íro k haza leveleket, és m eg próbálom ,
hogy nem lehetne-e velük a postára tétetni.
Az ablakon keresztül már beszélgettem velük,
hogy ism eretséget kössek. L evették a kalap­
ju k at, és hajlongtak és mindenféle jelek et csi­
náltak, a m elyeket épp úgy nem tudtam m eg­
érteni, m int a nyelvüket.
M egírtam a leveleket. M innáét gyors
Írással és H aw kins urnák csak annyit, hog}’
tegye m agát érintkezésbe M innával. M eny­
asszonyom nak m egm agyaráztam a helyzete­
m et ; term észetesen a borzalmai nélkül, a
m elyeket m agam is csak gyanítok. Hisz halálra
rém íteném , ha kitárnám előtte a szivemet. H a
a levelek nem ju tn a k is céljukhoz, a g ró f ne
tudja meg titkom at, vagy azt, hogy m eddig
terjed rtudomásom.
Á tadtam a leveleket, az ablakon keresz­
tül dobtam ki, egy aranynyal egjm tt, és ip ar­
kodtam jelek által m egértetni, hogy postára
tegyék. Az ember, a ki elkapta őket, a szivére
 79

szorította és m eghajlott, aztán a sapkájába

rejtette őket. Ennél töb b et nem tehettem .
Vissza lopóztam a könyvtárba, és olvasni
kezdtem. M inthogy a gróf nem jö tt be, itt
írtam napló jegyzetem et . . . .
A g ró f bejött. L eült mellém és a leg­
simább hangján m ondta, két levelet ki­
bontva :
— E zt a cigányok adták és noha nem
tudom , hogy honnan kerültek, term észetesen
pártul fogtam őket. Nézze, ez az égjük m agá­
tól való, még pedig Haw kins barátunkhoz van
cím ezve; a másik — a borítékot fölbontva,
szeme a sajátságos jeg yek re tapadt, arca el­
sö tétült és szeme szikrázott — a másik egy
alávaló dolog, a barátság és a vendégszeretet
m eggyalázása! De nincs aláírva. Nos h át akkor
semmi közünk hozzá. — Ezzel nyugodtan ta r­
to tta a levelet borítékostól a lám pa lángjába,
mig teljesen el nem ham vadtak. Aztán foly­
tatta.
A H aw kinsnak szóló levelet, m inthogy az
öné, h á t term észetesen el fogom küldeni. Az
ön levelei szentek nekem. M egbocsájtja kedves
barátom , hogy tudatlanságom ban föltörtem a
pecsétjét. Nem tenne rá friss borítékot? —
felém n y ú jto tta a levelet és udvarias m eghaj­
lással tiszta levélboritékot ado tt át. Nem volt
 80

m it tennem egyebet, ú jra kellett címeznem és

szó nélkül visszaadni neki. A m ikor elhagyta a
szobát, hallottam a kulcs halk fordulását a
zárban. E g y pillanattal későbben m egpróbál­
tam — az ajtó be volt zárva.
M ikor egy vagy két órával ezután a g ró f
visszajött, a bejövetele ébresztett föl, m ert
elszunnyadtam a divánon. N agyon udvarias
és jókedvű volt és látva, hogy aludtam , igy
s z ó lt:
— Úgy, h át m aga fáradt, kedves barátom ?
F eküdjék ágj'ba. Az a legjobb pihenés. Ma
este úgy sem lehetek szerencsés önnel társa ­
loghatni, m ert még igen sok a teendőm ; de
ön, bizton remélem, hogy aludni fog. — A háló­
szobám ba tértem és lefeküdtem és különös, de
nyugodtan és m élyen aludtam , a nélkül, hogy
álm odtam volna. A kétségbeesésnek is m eg
van a m aga nyugalm a.
M ájus S Í . Ma reggel, a m in t fölébredtem r
eszembe ju to tt, hogy jó lenne nehány levél­
p ap írt és borítékot a táskám ból magam hoz
venni, hogy írhassak, ha esetleg valam ely jó
alkalom kínálkoznék, de csak egy újabb m eg­
lepetés, egy újabb ijedelem ért.
M inden falat papirosom eltűnt, vele m in­
den az útra vonatkozó jegyzeteim , vasúti és
hajókalauzaim , bankutalványaim , szóval m in-
 31

deu, a mire nagy szükségem lenne, m ihetyt

kiszabadulok. E g y darabig csak ültem és tünöd-
tem, aztan hirtelen eszembe ju to tt valami és
a m álhám ba is belenéztem s a szekrénybe, a
m elybe ruháim at aggattam .
A téli ruhám eltűnt, vele felöltőm és
m eleg pokrócom ; sehol sem találtam azokat,
Miiéle uj gazságot jelentsen ez?
Jun. 17. Ma reggel, az ágyam szélén
ültem , a fejem et hiú tervelgetésben törve,
midőn kividről ostorpattogást, lódobogást és
szekérnyikorgást hallottam az udvaron tnl levő
sziklás utón. Örömmel rohantam az ablakhoz
és két hosszú szekeret láttam az udvarba
hajtani, m indegyik elé nyolc zömök ló volt
fogva és m indegyik pár ló m ellett egy-eg}’
oláh ember volt széles karim áju kalapjával,
nagy, szögekkel kivert bőr tüszőjével, ronda
birkabőr-bundában és nagy csizmában. Az
ajtóhoz rohantam , hogy lesiessek és a fő­
bejáraton keresztül, a m elyet bizonjmsan ki­
nyitnak előttük, valahogy tán hozzájuk ju th a t­
nék. IJjabb m eglepetés: ajtóm kivülről be volt
lakatolva.
E k k o r visszarohantam az ablakhoz és
kiabáltam nekik. Bam bán néztek és m utogat­
tak rám , de épp akkor a cigán3Tok íőem bere
Drakula. 6
 82

jö tt ki eléjük és látva, hogy az ablakom ra

m utogatnak, m ondott nekik valam it, a m ire
mind nevettek. Ezentúl hiába kiabáltam , hiába
könyörögtem kétségbeesetten, még csak felém
sem néztek többet. E lszántan fordultak el tő ­
lem. A hosszú szekereken nagy erős faládákat
hoztak, m indegyikre vastag s z í v ó s kötélfogá
volt erősítve ; valam ennyi üresnek látszott a
könnyűségről, a m elylyel az oláhok elbántak
velük és a hangzásról, a midőn durván a földre
dobálták őket. Mikor valam ennyi le volt rakva
és az udvar egyik sarkában halom ra ho rd var
a cigány pénzt ad ott az oláhoknak, a m etyre
ezek ráköptek, hogy szerencsét hozzon nekik,,
aztán m indegyik tohonyán a lova felé balla­
g o tt. N em sokára ezután a távolban hallottam
ostorpattogásukat elveszni.
Junius 24. Hajnal előtt. M últ éjjel a g ró f
korán m agam ra h ag y o tt és a szobájába zárkó­
zott, M ihelyt csak m ertem , fölsiettem a ka­
nyargó lépcsőn és kinéztem a délnek nyila
nagy ablakon. F ö ltettem m agam ban, hogy
meglesem a grófot, m ert van valami készülő­
ben. A cigányok m ost is itt vannak valahol a
kastélyban és pedig valami dologban — erről
m eg vagyok győződve, m ert néha-néha, n ag y
távolságból, m intha csákány és ásó tom pa
zaját hallanám és bárm it csin áljan ak is, bizo-
 88

nyos, hogy valam ely keg3'etlen gazság lesz e

m unkájuk végcélja.
Még alig leselkedtem félóráig az ablak­
ban, a m ikor valam it m ozogni láttam a g ró f
ablakában. Visszahúzódva, feszülten figyeltem
és láttam az egész em bert az ablakon ki­
mászni. M egrázkódva láttam , hogy az a ruha
van rajta, a m elyet ideutaztam ban viseltem és
a vállára van akasztva az a rettenetes zsák
vagy szatyorféle, a m elyet szemem láttá ra ra ­
gad t el az a három asszony akkor éjjel. Im m ár
nem lehettem kétségben a szándéka irán t és
az én ruhám ban indul rettenetes ú tjá ra! Ez
h át legújabb gonosz te rv e : azt akarja, hogy
mások lássanak, vagyis higyjék, hogy láttak,
egyrészt hogy esetleg bizonyíthassák, hogy
látták, a m int leveleim et m agam tettem pos­
tára a városban vagy faluban, m ásrészt m eg
hogy bárm ely gazságot kövessen el, azt a
környékbeliek az én rovásom ra írják.
E m észt a tehetetlen düh, ha arra gon­
dolok, hogy ez igy tarth at, m ig én itt ülök
fogva, valósággal rabságban, csakhogy a tö r­
vény védelme nélkül, a m ely pedig m ég a
gyilkost is védi és vigasztalja.
F öltettem m agam ban, hogy m egvárom a
g ró f visszatértét és makacs kitartással ültem
jó ideig az ahlakban. E gyszer csak észrevettem ,
6*
 84

hogy sajátságos kis foltok szállongnak a hold

sugaraiban. Olyanok voltak, m int az apró por­
szemek ét sajátságosán keringtek és töm örül­
tek ködös foszlányokká.
M integy csillapulva figyeltem őket és
jóleső nyugalom szállt e közben rám . K é­
nyelm esebb hetyzetbe illeszkedtem az ablak
ülésén, hogy könnyebben figyelhessem a légi
tünem ény já té k á t.
E gyszer csak fölriasztott valami, halk
kínos vonitás, m intha valam ely távoli, m ély
völgyben vonítanának a kutyák. Mind hangosab­
ban szállt felém a kínos hang és a holdfény­
ben táncoló^ árnyak m intha uj alakot öltenének
a hangra. Ereztem , hogy ösztöneim minteg}'
ébredésre se rk e n te n e k ; a lelkem is m intha
kíizködött volna a zsibbadás ellen. H ipnotikus
álom v ett rajtam erőt. Sebesebben, sebeseb­
ben táncoltak az atomok, a holdsugarak szinte
rem egve tű ntek el m ögöttem a hom ályban. Az
atom ok mind határozottabb árnyalakokká tö ­
m örültek. De ekkor m ár fölriadtam , teljesen
ébren és érzékeim birtokában és sikoltozva
rohantam a helyről. Az árnyalakok, a m elyek
a hold sugaraiban keletkeztek életre, a három
kísérteties szép asszony alakjává töm örültek, a
kiknek a prédájává kellett lennem . M enekültem
és csak a saját szobám ban kezdtem m agam at
 85

biztosságban érezni, m ert ott nem volt hold­

világ és derülten ég ett a lám pa.
E gy két óra elm últával valam it hallottam
a g ró f szobájában, m intha éles fájdalm as si­
koltás lett volna, a m elyet gyorsan elfojtot­
tak; aztán csönd, m élységes borzalmas csönd
következett, a m ely m egderm esztett. L üktető
szivvel próbáltam a kilincsem et, de ism ét be
voltam zárva börtönöm be és semmit sem
tehettem . Le ültem és tehetetlenül sirva fa­
kadtam .
A m int igy ültem , az udvaron hallottam
valam it — egy asszony kétségbeesett kiáltását.
Az ablakhoz rohantam , kinyitottam és a vas­
rácsozat körül kinéztem . C sakugyan egy asz-
szony volt o tt szétzillált hajjal, két kezét a
szivére szorítva, m intha sebes futástól ki volna
m erülve. A kapu bálványához tám aszkodott. A
m ikor arcom at m eglátta, előre vetette m agát
és fenyegető hangon kiáltotta:
— Szörnyeteg, ad vissza gyerm ekem et!
Térdre vetette m agát és kezeit felém
ny ú jtv a szivet tépő hangon ugj^anazokat a sza­
vakat ism ételte kiabálva. Azután a h aját tépte,
a m ellét verte és átengedte m agát a legőrül­
tebb kétségbeesés kitöréseinek. V égre előre
vetette m agát és ón noha nem láttam , de hal­
lottam , a m int puszta öklével az ajtót döngette.
 86

E kk o r valahonnan a m agasból, talán a

toronyból, a g ró f hívogató han gját hallottam
kem ény, zord suttogással. H ívására közel és
távolból a farkasok üvöltése felelt. Alig n é­
hány perc m úlva egy egész falka roh an t be,
m int az áradat, a széles kapubejárón keresztül
az udvarra.
Nem hallottam az asszonyt sikoltani, a
farkasok üvöltése is csak rövid ideig tarto tt.
Nem sok v ártatva egyenkint ódalogtak el,
szájukat nyalva. Nem is sajnáltam szegény
asszonyt, hisz tudtam , hogy gyerm eke mivé
le tt és jo b b , hogy m eghalt szegény, hogy sem
azt m egtudja.
De m it tegyek én? M it tehetn ék? H ogyan
szabaduljak m eg a sötétség, az éj és félelem
rémes fogságából?
Június 25. Nincsen ember, a ki tudná, a
m ig az éj m eg nem kínozta, hogy mily édes
és drága szemének és szivének a napkelte.
Mikor a nap ma m ár oly m agasra ért, hogy az
ablakom m al szemközt levő kabuboltozat m agas
te te jé t érték sugarai, úgy tetszett nekem,
m intha Noé bárkájának a galam bja szállott
volna oda. A félelem úgy lefoszlott rólam,
m intha ködből szőtt köntös lett volna, a m e\y
a nap sugarától elfoszlik. Tennem kell valamit,
 87

e. inig a nappal bátorsága bennem van. Nem

szabad tovább töprenkednem — tenni kell.
E ddig mindig csak éjjel voltam valam ely
zaklatásnak, fenyegetésnek, vagy veszedelem­
nek kitéve. A grófot nappal m ég csak nem is
láttam soha sem. Lehetséges-e, hogy ő alszik,
a mig mások ébren vannak és viszont ébren
van, a m ikor mások alusznak? Csak a szobá­
já b a ju th a tn é k ! De lehetetlen oda eljutni. Az
ajta ja m indig zárva és más u t nincs a szá­
momra.
De igenis hogy van, csak m erni kellene.
A rra, a m erre ő jár, m iért ne járh a tn a más is?
É n magam láttam őt az ablakán kim ászni;
m iért ne utánoznám őt és m iért ne másznék
be az ablakán? A próba kétségbeesett, de h át
nem kétségbeesettebb-e az én helyzetem ? Meg­
kísérlem. Legrosszabb esetben csak a halál vár
rám . Isten vezéreljen föladatom ban ! Isten
veled M inna — ha nem sik e rü l; Isten veled
.hűséges barátom , második atyám ; Isten vele­
tek mind és végül és utoljára Isten veled
M iu n a!
Ugyanazon a napon későbben:
— M egtettem a kísérletet és Isten segít­
ségével visszajutottam ide a szobámba. Minden
részletet sorrendben kell ide iktatnom . E lindul­
tam , a m ig bátorságom első föllendülése tar-
 88

to tt, a délnek nyíló ablakhoz és egyszeriben

kiléptem rajta a keskeny kőpárkánj’ra, a mely
ezen az oldalon végig fu t az épületen. A kövek
nagyok és durván faragottak, a vakolat az idők
során kikopott közülök. Lehúztam a csizmámat
és elindultam kétségbeesett utam on. E g yszer
lenéztem , hogy m eggyőződjem felőle, hogy a
retten etes m élység hirtelen föltárulása nem
szédít e le, de azután elfordítottam róla sze­
m em et. M eglehetősen jó l tudtam a gróf
ablakának irányát és távolságát s lehe­
tőleg feléje tarto ttam , hasznát véve min­
den kínálkozó tám aszpontnak. Nem szédül­
tem — lehet azért, hogy túlságos izg a to tt
voltam -— és ropp ant rövid idő a latt azon
vettem észre m agam at, hogy az ablak p árk á­
nyán állok és a tolóablakot próbálom emel­
getni. Hanem azért rem egtem a fölindulástól,
a m int lehajolva, lábbal előre, ereszkedtem le
az ablakon. Aztán körültekintve, kerestem a
grófot, de m eglepetésem re és örömömre fedez­
tem föl, hogy a szoba ü r e s ! Alig volt búto­
rozva, különös tárgyakkal, a m elyeknek m intha
soha sem vették volna hasznát; a bútor külön­
ben form ára hasonlított a déli szobákéhoz és
épp úgy porral volt lepve. A kulcsot kerestem ,
de nem volt a zárban és sehol sem birtara
m egtalálni. Az egyetlen, a mit találtam , egy
 89

nagy halom aran}r volt egy szögletben, m inden­

féle arany, római és britt, osztrák és m agyar,
görög és török pénzek porral és penészszel
lepve, m intha sokáig a földben hevertek volna.
Azok közül, a m elyeket m egnéztem , egy sem
volt háromszáz esztendősnél njabb. V olt o tt
m ég aranylánc ren g eteg és kövekkel kirak o tt
ékszer, de mind régi és piszkos.
A szoba egyik sarkában nehéz ajtó t lát­
tam. N yitni próbáltam , m ert hogy sem a
szoba kulcsát, sem a kapu kulcsát, a m elyet
leginkább kerestem , nem találtam , h á t másfelé
kellett kutatnom , hogy utam hiábavaló ne
légyen. Az ajtó engedett és egy köbe vág o tt
folyosón keresztül egy csigalépcsőhöz ju to t­
tam, a mely m eredeken vezetett lefelé, ó v a ­
tosan lefelé indultam rajta, m ert a lépcső igen
sötét volt, csak itt-o tt a vastag falba v ág o tt
lyukon keresztül* n}7ert egy kis derengő vilá­
gosságot. A garádics alján sötét, alagutszerü
átjáróféle volt, a m etyen halált leliellő dögle-
letes levegő áram lott felém, m intha ro th a d t
földet fo rgattak volna föl. A m int az átjárón
végigm entem , a levegő m indig fülledtebb és
nehezebb lett. Végre kitártam egy nehéz ajtót, a
mely kissé nyitva állott és egy ódon, rom ba dőlt
kápolnába értem, a m elyet hajdan nyilván
tem etkezöhelynek használtak. A tetőzet be­
 90

szakadt és két helyen lépcső vezetett le a

kriptákba, de az egész talaj föl volt forgatva
és a íöld nagy faládákba rakva, nyilván ugyan­
azokba, a m elyeket az oláhok hoztak. Senki
sem volt közel és én kerestem más kijárást,
de nem volt több sehol sem. A ztán végig­
kutattam m inden talpalatnyi földet. Még a
kriptákba is lementem, a hova alig szűrődött
be egy kis félhomály, pedig a lelkem valóság­
gal irtózott ettől a föladattól. A két elsőben
nem találtam csak régi koporsók rom jait és
halom ra g yü lö tt port, a harm adikban azonban
rém es fölfedezést tettem .
Ott, az egyik faládában, a m elyekből
összesen ötven volt, egy halom frisen ásott
földön feküdt a gróf. V agy aludt, vagy m eg
volt halva, m agam sem tudtam , hogy m it gon­
doljak — m ert a szeme n y ito tt volt és merev,
de nem üvegesedett, m int a halottaké szokott
lenni — az arcán pedig sápadtsága dacára is
az élet m elege látszott, a szája széle pedig
épp oty piros volt, m int rendesen. De semmi
jele az életnek, a m ozgásnak, az ütőere nem
v e rt; lélekzete nem já r t és a szive nem dobo­
gott. Föléje hajoltam , hogy az életnek vala­
m ely jelé t lássam, de hiába. Nem fek h etett
itt régen, m ert a frisen ásottföld szaga n é ­
hány óra alatt el szokott osztani.
 91

A láda m ellett hevert a teteje, a melybe

im itt-am ott lyukak voltak fúrva. Azt gondol­
tam , hogy tán a grófon m egtalálom a kulcsait,
de midőn keresni kezdtem, m egláttam holt sze­
m eit és bennük, noha halottak voltak és nem
leh etett tudom ásuk rólam, vagy jelenlétem ­
ről, a gyűlöletnek oly rém es kifejezését, hogy
futottam a hetyről és a g ró f szobáját az
ablakon keresztül elhagyva, újra fölmásztam
a vár falán. A szobám ba érve, zihálva v etet­
tem m agam at az ágyra és gondolkozni pró­
báltam .
Junius 29. — Ma van utolsó levelem
keltezésének a napja és a grófnak gondja volt
rá, hogy pontos legyen, m ert ism ét láttam őt
az ablakán keresztül elhagyni a kastélyt és
ism ét az ón ruhám ban. A m int lefelé m ászott
a falon, m int egy óriás gyik, szerettem volna
egy puska vagy más halálos fegyver birtoká­
ban lenni, hogy elpusztíthassam ; de attól ta r­
tok, hogy pusztán emberkéz alkotta fegyver
úgy sem fogna rajta. Mem m ertem m egvárni a
visszatértét, m ert féltem, hog}' ú jra m eglátnám
a kísérteties nővéreket. V isszatértem a köny­
ves szobába és olvastam , inig el nem nyom ott
az álom.
A g ró f keltett föl, zordon arccal nézett
rám , a m int m ondá:
 92

— H olnap barátom m egválunk egym ás­

tól. Ön visszatér az ön szép A ngliájába, én
pedig föladatom hoz, a m elynek olyan vége
szakadhat, hogy talán soha sem találkozunk
többé. Az ön levelét elindítottuk, holnap én
m ár nem leszek itt, de m inden rendben lesz az
ön elutazására. R eggel eljönnek a cigányok, a
kiknek itt valami dolguk van és jö nn ek az
oláhok is. Majd ha ők mind eltávoztak, elő
fog állni a kocsim és elviszi önt a Borgo-
szorosba, a hol a Bukovinából Besztercére siető
delizsáncot találja. De remélem, hogy m ég
látni fogom önt D rakula várában. — É n
gyanakodtam a grófra és elszántam^ m agam at,
hogy p róbára teszem őszinteségét. Őszinteség !
a szó m egszentségtelenitésének látszik, ha az
em ber egy ilyen szörnyeteggel kapcsolatban
Írja le, azért h át hirtelen kérdeztem :
— M iért ne indulhatnék m ég ez éjjel?
— A zért jó uram , m ert a kocsisom és
lovaim másfelé vannak elfoglalva.
— De hisz én szívesen m ennék gyalog
is. Azonnal szeretnék indulni. — A g ró f mo­
solygott olyan édesen, szendén és oly diaboli-
kusan, hogy m indjárt tudtam , hogy valami
rejlik a sim asága m ögött. íg y szólt:
— És az ön m álhája?
 93

— Nem törődöm vele. Majd érte küldök

máskor.
A g ró f fölállt és oly szives udvariasság­
gal szólott, hogy szinte a szememet dörzsöl­
tem, hogy nem álmodom-e.
— Jö jjö n drága ifjú barátom . E g y órát
se töltsön kedve ellenére házam ban, bár buba
e jt az ön távozása és kivált az, hogy oly hir­
telenséggel elkivánkozik.
— Jö jjö n ! — M éltóságteljes kom olysággal
v itte előttem a lám pát, le a lépcsőn és végig a
csarnokon. H irtelen m egállott.
— F ig yeljen !
A közelből farkasok orditása hangzott.
Majdnem úgy volt, m intha a hang az ö kezé­
nek a fölem elésére tám adt volna, m int valami
óriás zenekaré a karm ester botjának intésére.
Eg}' pillanatnyi m egállapodás után komoly
m éltósággal fo ly tatta ú tjá t az ajtó felé, vissza­
húzta az óriás reteszeket, kezdte lekapcsolni
a láncokat és lassan n y ito tta az ajtót.
V égtelen m eglepetésem re láttam , hog}r
nem volt kulcscsal zárva. G yanakodva tek in­
tettem köröskörül, de kulcsnak sehol semmi
nyoma.
A m int az ajtó nyilni kezdett, a farkasok
orditása hangosabb és haragosabb le tt; vörös
állkapcsukban csattogó agyaraik, tom pa karm u
 94

lábuk a m int odaugrottak, betolakodtak a

lassan nyíló ajtón. Beláttam , hogy e pillanat­
ban hiú volna m inden küzdelem a gróffal.
Ilyen szövetségesekkel szemben, m int ezek, én
teljesen tehetetlenül állok. H anem azért az ajtó
lassan nyílott tovább és csak a g ró f teste
védte a bejáratot. H irtelen eszembe ötlött,
hogy tán végzetem beteljesülésének ez az ideje
és módja, m ég pedig a saját kívánságom
folytán. A gondolat pokoli gonoszsága m éltó­
nak látszott a grófhoz. Irtózva kiáltottam :
— Csukja be az a jtó t! inkább várok
holnapig ! — és kezeimbe rejtettem arcom at,
hogy a csalódás keserű könyeit elrejtsem
előle. H atalm as karjának egyetlen m ozdulatá­
val csapta be a g ró f az ajtó t és az óriás
reteszek és vasak csattogva a boltozatos
csarnokon visszhangozva csapódtak helyükre
vissza.
Ném án tértü n k vissza a könyvtárba és
én néhány perc m úlva a hálószobám ba húzód­
tam . D rakula grófot úgy láttam utoljára, hogy
kezével csókot in te tt felém ; szemében a diadal
lobogó lángjával és ajkán olyan m osolylyal,
a m elyet a kárhozatra v etett Jud ás is m egiri­
gy elh etett volna tőle.
M ikor m ár a szobám ban voltam és le­
fekvéshez készültem, ú gy tetszett, m intha sut­
 96

togást hallanék az ajtóm ban. L oppal odacsusz-

tam és figyeltem. H a fülem nem csalt, a g ró f
h angját h a llo tta m :
— V issza! Vissza a h e ly e tek re ! Még nem
érkezett el az időtök. V árjatok. Türelem. A
holnap éjjel, holnap éjjel a tiétek! —
Halk, édes kacagás felelt erre, én dühőd-
ten tártam föl az ajtó t és o tt láttam a három
rettenetes asszonyt ajk u kat nyalva. A m int
m egjelentem , mind eg y ü tt irtózatos kacajra
fakadtak és elfutottak.
V isszatértem a szobámba és térdre 7etet-
tem m agam at. H át m ár oly közel a vég?
H olnap! holnap! Uram Istenem oltalmazz
engem és m indazokat, a kik ragaszkodnak
hozzám !
Június 30. Ezek talán az utolsó sorok, a
m elyeket valaha naplóm ba irok. Csaknem h a j­
nal hasadtáig aludtam . A m int fölébredtem ,
térdre estem és imádkozni kezdtem , m ert el
voltam szánva a halálra és azt akartam , hogy
készen találjon.
V égre éreztem a levegőnek azt a szubti-
lis változását, a mely a hajnal hasad tát je ­
lenti. A ztán az epedve v á rt kakas-kukoréko­
lást hallottam és éreztem, hogy im m ár biztos­
ságban vagyok. Örömmel telt szívvel ny itot­
tam ki az ajtóm at és rohantam a lépcsőn le a
 96

csarnokba. L áttam éjjel, hogy az ajtó nem

volt zárva, teh át nyitva a menekülés útja. A
sietségtől rem egő kézzel húztam vissza a nehéz
reteszeket és szedtem le a súlyos láncokat.
De az ajtó csak nem ak art mozdulni.
K étségbeesés fogott el. Teljes erőmmel neki
diilve húztam az a jtó t és ráztam m indaddig,
h o g y súlyos volta dacára is csak úgy recse­
g e tt a sarkaiban. Hiába, a zár rá volt for-
ditva. A gróf bizonyosan azután csukta be,
hogy én a szobám ba tértem .
jakkor elfogott az őrült vág}T, hogy azt a
kulcsot m egkeritsem , bárm ibe kerüljön is és
elhatároztam , hogy még eg}^szer megmászom a
falat a gró f szobájáig. Lehet, hogy megöl, de
m ár a halállal sem igen törődtem . Rohantam
föl az ablakhoz, lem ásztam a falon, be a g ró f
szobájába. Üres volt, de ez nem lep ett meg.
Kulcsot nem láttam sehol sem, de az arany­
halmaz a helyén volt. K örösztül siettem a sa­
rokajtó küszöbén, le a csigalépcsőn, végig az
átjárón az ódon kápolnába. Most m ár jó l tu d ­
tam , hogy hol találom a szörnyeteget, a kit
kerestem .
A nagy láda ugyanazon a helyen állt a
falhoz közel, de ezúttal a teteje rá volt téve,
nem ráerősitve, noha a szögek a helyükön vol­
tak, csak be kellett volna őket kalapácscsal
 97

verni. Tudtam , hogy a g ró f testén kell a kul­

csot keresnem , h á t tölem eltem a láda te te jé t
és a falnak tám asztottam és ekkor olyasm it
láttam , a mitől irtózattal tellett el a lelkem.
O tt feküdt a gróf, de olyannak látszott, m intha
az ifjúságát féligm eddig visszanyerte volna,
m ert a fehér haja és bajusza épp hogy dere-
sedőre v á lto z o tt; az arc teltebb volt és a fehér
bőre alatt rubinpirosnak te tsz e tt; a szája piro­
sabb volt, m int valaha, m ert a szája szélén fris
vércseppek piroslottak, a m etyek a szája szögletén
szivárogtak ki és az arcán és nyakán csepegtek
végig. Még a tüzes, mély szeme is m intha
dagadt hús közé le tt volna illesztve, m ert a
szem héja és zacskója duzzadtak voltak. Ú gy
látszott, m intha az egész borzalmas k reatúra
vérrel volna teleivakodva; úgy feküdt ott,
m int egy utálatos p ió c a : kim erültén és teh e­
tetlenül a jóllakottságtól. Borzadva hajoltam
föléje, hogy m egm otozzam és egész valóm föl­
lázadt az érintkezésre; de m eg kellett keresnem
a kulcsot, vagy elvesztem. K i tudja, hogy a
következő éjjelen nem rajtam fog-e igy lak-
mározni ez a rettenetes hiéna. Az egész teste t
végig tapogattam , de sehol, semmi nyom a a
kulcsnak. E kkor fölegyenesedtem és a grófra
néztem. D uzzadt ábrázatán csufondáros mo­
solyt láttam , a m ely őrületbe ejtett. Ez volt
Drakula. 7
 98

h á t az a lény, a kit én magam segítettem á t­

szállítani Londonba, hogy tán annak nyüzsgő
milliói közt elégítse ki vérszom ját, az elkövet­
kező századokon keresztül és terem tse m aga
körül a félig démonok örökké táguló körét, a
kikkel e g y ü tt a tehetetleneken táplálkozzék.
Ez a gondolat őrültté tett. Szörnyű vágyam
tám adt, hogy a világot m egszabadítsam egy
ilyen szörnyetegtől. Nem volt semmiféle
halálos fegyver kéznél, felkaptam h át az
ásót, a m elylyel a m unkások a földet a
ládákba rak ták és m agasra emelve, az élével
lefelé vágtam a gyűlöletes arcba. De a m int
ezt tettem , a fej m egfordult és a szeme, re tte ­
netes baziliszkus tekintetével egyenesen rám
szegződött.
Ez a látvány m intha m egbénított volna,
az ásó fordult a kezemben és lecsúszott az
arcról, csak a halánték fölött e jte tt egy mél}r
sebet. Az ásó kiesett a kezemből, a ládán ke­
resztül és a m int vissza akartam huzni, a
láda födelébe akadt, a mely lecsapódott és el­
rejtette azt a rettenes látom ányt szemem elöl.
U toljára is oly gonosz vigyorgásba m erülten
láttam annak a rém nek vérrel borított puffadt
arcát, a m ely a legm élységesebb poklokhoz
m éltó lett volna.
Gondolkoztam , tűnődtem , hogy mihez
 99

kezdjek most, de az agy velőm m intha ég ett

volna és én kétségbeesetten vártam csak
vártam . A m int igy .várok, egyszer csak a
távolból cigány nó tát hallok, mind jobban
közeledő vidám hangokkal és ének közben
nehéz kerékcsikorgás és ostorpattogás hallat­
szott, jö tte k a cigányok és oláhok, a kiket a
gróf em lített. E g y végső pillantással körül és
a ládára, a m ely az undok tetem et rejtette,
futottam a helyről, föl a g ró f szobájába, el­
szántan, hogj’ a m int nyílik az ajtó, kirohanok
rajta. Feszült figyelemmel hallgatózva, hallottam
■a lépcső alján a kulcs csikorgását, a nehéz
zárban és a súlyos ajtó hátracsapódását. Vala­
kinek, úgy látszik, volt kulcsa a bejárathoz.
Aztán sok láb lassan-lassan elhaló dobogása
hallatszott valam ely folyosón végig. Megfor­
dultam, hog3r még egyszer a kriptába siessek,
hogy azon keresztül talán m egtalálhatom a ki­
járatot, a metyen a ládákat elviszik. De abban
a pillanatban m intha hirtelen szélroham tám adt
volna, a m ely a csigalépcső a jta já t dörögve
csapta be. Oda rohantam , hogy kitaszítsam ,
hiába! teljesen bezáródott! Ism ét rab voltam
és végzetem hálója mind szorosabbra húzódott
körülöttem .
A m ig itt irok, lent, valahol a folyóson
ism ét hallom a lábak dobogását és olyan zuho-
7*
 ICO

gást, m intha nehéz terh et raknának földre,

nyilván a nagy ládákat, frissen ásott terhűkkel.
K alapácsolást hallok, bizonyosan m ost szögezik
le azt az egy, utolsó ládát. Még egyszer hal­
lom a súlyos lábdobogást a csarnokon végig.
Az ajtó becsapódik, a lánc csörömpöl, a
kulcs csikorogva fordul m eg a zárban, aztán
hallom, a m int a kulcsot a zárból kihúzzák.
A ztán m ég egy ajtó t hallok nyitni és csukni,,
hallom a zár és retesz csattanását.
Hallom az udvaron és a sziklás utón
végig a nehezen gördülő kerekek csikorgását*
az ostorok p atto g ását és a cigányoknak a
távolban elhaló dalát.
Egyedül vag}7ok a várban azokkal a
rettenetes asszonyokkal. U tálat ! De hÍ3z
M inna is asszony, de semmi közös nincs köz­
tük. Ez a három a pokol m élyéből kikelt démon f
Nem fogok velük egyedül m aradni ;
m egpróbálok tovább mászni a falon, m int
a m ennyire eddig eljutottam . Viszek m a­
gamm al az aranyból, h átha rá szorulok
később. H átha ki tudok valahogy m enekülni
ebből a borzalmas helyből.
A ztán el, el h azafelé! E l a legközelebbi
és leggyorsabb vonatra, el erről az átkozott
helyről, ebből az átkozott országból, a hol az
ördög és ivadékai földi- alakban já r n a k !
 101

Isten kegyelm ére bízom m agam at, a sza­

kadék m eredek és mély, de inkább annak fe­
nekén aludjam örök álmomat, hogy sem e ször­
nyetegek kényének prédája legyek. Isten vele­
te k mind! M inna!

V.
M ttrray M i int a kisasszony levele Westenra
Lucy kisasszonynak.
Május 9.
K edves L íu ^ m !
Bocsásd meg, hogy oly régóta nem írtam ,
<le el voltam halm ozva dologgal. E g y segéd-
tanítónő élete néha nagyon nehéz. Alig várom,
hogy veled lehessek a tengerparton, a hol
szabadon beszélgethetünk és eg y ü tt építhetjük
légvárainkat. Az utóbbi időben nagyon sokat
dolgoztam , m ert lépést akarok tartani Jon ath án
tanulm ányaival, m eg a gyorsírásban is szorgal­
masan gyakoroltam m agam at. H a egyszer férj
és feleség leszünk, tám ogatni szeretném őt
m unkájában és ha egyszer jó l tudok stenogra-
fálni, minden utasítását föl jegyezhetem m agam ­
nak, aztán kidolgozhatom az Írógépen, a m elyet
szintén nagyon szorgalm asan gyakoriok. Néha
gyorsírással váltunk levelet egymással és ő
 102

m inden utinaplóját igy jegyzi. H a egyszer

nálad leszek, ón is ilyenform án fogok m indenről
naplót vezetni. Nem olyan fiatal, lányos k ét
lapot egy hétről, a vasárnapot is beleszoritva-
fóle naplót, hanem egy olyan napilapfélét, a
m elybe írok, ahányszor csak kedvem tartja .
Nem gondolnám , hogy ez m ásokat na­
gyon é rd ek eln e; de h át nem is m ásoknak
van szánva. Majd egyszer tán Jo n ath án n ak
m egm utatom , ha valami érdemes lesz benner
de tulajdonképpen csak gyakorlófiizetem lesz.
az egész. Majd ugy fogok tenni, a hogy egy
újságíró hölgytől lá tta m : interviewolok, aztán
iparkodom hiven leírni a hallottakat. Azt hal­
lottam , hog3r egy kis gyakorlattal az em ber
m indenre képes visszaemlékezni, a mi tö rté n tr
vagy a m it napközben mondani hallott. N or
m ajd m eglássuk. Majd elmondom a legapróbb
terveim et is, ha találkozunk. M ostanában kap ­
tam egy-két sietős sort Jo n athán tó l Transzszilvá-
niából. Jó l érzi m agát és majd egy h ét m úlva
hazafelé indul. Alig várom, hogy elbeszélhesse
élm ényeit. É rdekes lehet idegen országokat
látni. V ájjon mi — m ár m int Jo n ath án m eg
én — valaha fogunk-e eg y ü tt világot látni.
De csöngetik a tiz órát. Isten veled.
Szerető M innád.
 103

Minden újságot elmondj, ha írsz. Már

régóta nem m ondtál semm it sem. H allottam
ám valam it — különösebben egy szálas, szép
göndörhaju ifjúról reb e sg e tn i? ??

Levél. Westenra Lacy-Murray Minnának.

17. C h a t a m u t c a .
Kedden.
D rága édes Minnám.
— M ondhatom , szép tőled, hogy engem
vádolsz lianj^ag levélírással. É n m ár kétszer is
Írtam neked elválásunk óta és a te m últkori
leveled volt csak a második. Aztán m eg nincs
is semmi m ondani valóm. Igazán semm it sem
tudok, a mi tégedet érdekelne. A város m ost
igen kellemes és mi igen sokat járu n k kép­
csarnokokba, sétálni és kocsikázni a parkban.
A mi a szálas, szép, göndörhaju ifjút illeti,
h át bizonj^osan Helmwood A rtúr u rat értették
alatta, pedig h á t szó sincs róla, csak úgy be­
szélnek az emberek. Igaz, hogy sokat já r hoz­
zánk, de h át a mama m eg ö olyan jó l értik
egym ást, olyan jó l el tu dnak egymással be­
szélgetni. Nem rég ism erkedtünk meg egy
fiatal emberrel, az éppen neked való volna
Minna, ha m ár Jo nath ánn ak a m átkája nem
volnál. K itűnő párti, szép ember, jó módú
 104

és jó családból való. Orvos doktor és nagyon

de nagyon okos ember. K épzeld! m ég csak
huszonkilenc éves és m ár is egy óriási elme-
gyóg3rintézetnek a főorvosa. Helmwood ur
m u ta tta be nekünk, azóta aztán m eglátogatott
bennünket, és m ost m ár gyakran já r hozzánk.
A zt hiszem, hogy egyike a legelszántabb em ­
bereknek, a kit valaha láttam , de azért a leg­
nyugodtabb. Tökéletesen m egingathatatlannak
látszik. El tudom képzelni, hogy mily rend ­
kívüli hatalom m al b írh at betegei fölött. K ülö­
nös szokása, hogy olyan egyenesen néz az
em ber arcába, m intha a gondalatait szeretné
kitalálni. Velem is nagj^on sokat próbálgatja,
de hizelgek m agam nak azzal, hogj" ezzel
kem ény diót prób álgat feltörni. E zt a tükröm ­
ből tudom. P róbáltad-e valaha a saját arcodból
kiolvasni a gondolataidat? m i próbáltam és
m ondhatom neked, hogy különös egy dolog és
nagyobb föladat, m int hinnéd, ha soha sem
próbáltad.
A doktor azt m ondja, hogy neki egy
érdekes lélektani tanulm ány vagyok, a m it
szerényen el is hiszek m agam ról. Mit ír­
ja k még. Tudod, hogy nem érdeklődöm
annyira a ruhák iránt, hogy uj divatok leírá­
sával foglalkozzam.
A ruha kész unalom . Ez ugyancsak olyan
 105

szójárás, de sebaj ; A rtú r is ugyanazt m ondja

m indennap. No tessék, h át nem kiszalasztot­
tam. M inna mi minden titk u n k at elm ondtuk
egym ásnak gyerm ekkorunk óta ; eg y ü tt hál­
tunk és e g y ü tt ettünk és nevettünk és sirtunk
is eg yütt ; és most, noha m ár eleget mond­
tam , szeretnék töb b et is mondani, ^h Minna,
hát nem találod-e ki úgyis ? Szeretem őt. P i­
rulok, a m int leirom, m ert noha gondolom,
hogy ő is szeret, azért m ég szóval nem
m ondta azt nekem. De oh Minna ! én szere­
tem , szeretem , szeretem ! Na, ez jó l esett.
Szeretném , ha veled lehetnék édes, a tűz előtt,
vétkezés közben, a m ikor beszélgetni szok­
tu n k ; és én megkisérlenóm elmondani, hogy
m it érezek.
Nem is tudom , hogy merem m ind­
ezt m ég neked is m egírni. Nem is merek m eg­
állapodni, m ert szét találom szakitani a leve­
lem, de nem is akarok m egállapodni, m ert oh,
úgy kívánnék neked elm ondani m indent. Ja j,
azonnal is mondd meg, hogy m it gondolsz
mind erről. M inna m ár mégis meg kell álla­
podnom. Jó é jt és imádkozzál értem és Minna
imádkozzál a boldogságom ért. Lucy.
P. S. Nem kell m ondanom ugy-e, hog}r
mindez m élységes titok. Jó éjt m ég egyszer.
L.
 106

Levél. WestenraLucy
Május 24.
L egdrágább M innám !
K öszönet és köszönet és m ég egyszer
köszönet édes leveledért! Oly jó l esett, hogy
neked elm ondhattam és hogy velem érzesz.
Drágám, esőstől szakad az áldás. Mily
régi jó közmondás. I tt vagyok én, a ki jövő
szeptem berben leszek húsz esztendős és m ég
mindez ideig kérőre nem akadtam , legalább
igazira nem, h á t ma egyszerre került három.
K é p z e ld ! Három kérő egy n a p r a ! Nem bor­
zasztó-e ez? Sajnálok, de igazán és tiszta
szivemből sajnálok a három szegény fiú közül
kettőt.
Oh Minna, én oly boldog vagyok, hogy
azt sem tudom , m ittévö legyek m agammal.
É s három k é rő ! De az ég szerelmére, m eg ne
mondd valahogy a lányoknak, m ert m indenféle
hóbortos képzelődéssel szednék tele a fejecs­
kéjüket és ha a nevelőből hazaérkezve, mind­
já r t első nap legalább h at kérőjük nem akadna,
h á t mellőzve és sértve éreznék m agukat. Hisz
ném ely leány oly hiú.
Te m eg én Minna, a kik m ár m átkásak
vagyunk és m ár innen-onnan öreg asszonyok
leszünk, mi m egvethetjük a hiúságot. Nos h á t
 107

hadd mondjam el csak mind a hárm at, de

titokban kell tartanod édes m indenki előtt,
kivéve term észetesen Jo n ath án t. Neki meg
fogod m ondani, m ert a te helyedben én is
m egm ondanám A rtúrnak. Az asszony m indent
meg kell hogy m ondjon az urának — nem
gondolod édes te is? — és én m éltányos aka­
rok lenni. A férfiak szeretik is, ha az -asszony
— legalább a tulajdon feleségük — őszinte;
és én tartok tőle, hogy bizony az asszonyok
nem m indig olyan őszinték, m int a m ilyenek­
nek lenniük kellene.
Nos drágám , h á t az első szám épp
a villásreggeli előtt jö tt. M ár beszéltem ne­
ked róla, Seward Jo h n dr. az örültek
házának orvosa, a kinek olyan h atározott álla
és olyan szép homloka van. K ülsőleg nagyon
nyugodt volt, de azért jó l láttam , hogy ideges,
bizonyosan jól feltette m agában, hogy vigyázni
fog m inden aprólékos külsőségre, hogy izgatott­
nak ne lássék, hanem azért mégis m ajd rá ült
a cilinderére, a m it a férfiak nem szoktak éppen
m egtenni, ha nyugodtak. Aztán mikor legjob­
ban m utatni szerette volna, hogy igen-igen
nyugodt, h át úgy fo rg atott egy lánzetát a kezé­
ben, hogy m ajdnem sikoltoztam tőle. Hanem
azért nagyon egyenesen és őszintén beszélt
velem. M egm ondta, hogy m ennyire szeret, noha
 108

csak oly rövid ideje ism er és liogy m ilyen

lenne az élete, ha én m ellette volnék, hogy
tám ogassam és derültté tegyem . M ár éppen azt
kezdte mondani, hogy mily boldogtalan lenne,
ha én nem törődnék vele, a mikor észre vette,
hogy potyognak a könyeim. A kkor aztán el­
kezdte m agát szidni és bocsánatot kérni és
ígérte, . hogy nem kínoz tovább. Aztán
végre elhallgatott és kis idő múlva kér­
dezte, hogy valam ikor később nem tu d ­
nám-e őt szeretni; és m ikor erre fejem et
ráztam , hát rem egett a keze és kissé
akadozva kérdezte, hogy tán m ár más valakit
szeretek-e? De nagyon kedvesen tette, m ond­
ván, hogy nem akarja a bizalmam at erőszakolni,
csak tudni szeretné, m ert ha a lánynak a
szive szabad, a férfi m ég rem élhet. És ekkor
Minna, éreztem, hogy kötelességem neki m eg­
m ondani, hogy m ár van más valaki. De csak
ennyit m ondtam neki és akkor ő fölállt és
nagyon erősnek és nagyon kom olynak lát­
szott, a m int mind a két kezemet az
övéibe fogta és azt m ondta, hogy reméli,
hogy boldog leszek és hogyha valaha jó ­
b arátra szorulnék, h á t reméli, hogy öt a leg­
jobb barátaim közé sorolom. 0 , Minna édes,
nem tehetek róla, hogy sírnom kell és meg
kell bocsátanod, hogy ez a levél olyan pecsétes.
 109

A m egkérés és több efféle nagyon kedves

dolog lehet, hanem azért nem jól esik látnod,
m ikor egy szegény fiú, a kiről tudod, hogy
igazán szeret, olyan leverten és busán távozik,
m intha a szive szakadt volna meg. És tudod,
hogy bárm it m ondott is abban a pillanatban,
azért mégis csak kiestél az életéből örökre.
Drágám , be kell fejeznem a levelem et, m ert
nagyon nyom orultnak érzem m agam at, noha
nagyon boldog vagyok.
Ugyan az este. A rtúr épp m ost m ent el,
és én jobb kedvűnek érzem m agam at, m int
mikor a levelet abba hagytam , hát folytatom
a nap esem ényeinek leirását. H át tudod drá­
gám a 2-dik szám az m indjárt villás reggeli
után jö tt. Az is egy olyan édes fiú, amerikai
Texasból és oly fiatalnak és frisnek látszik,
hogy szinte lehetetlen elhinni, hogy annyi he­
lyen m egfordult és oly csudálatos kalandjai
voltak. É n nagyon szim patiálok szegény Des-
demonával, a kinek a füle hallatára oly vesze­
delmes kajandokat regélt, habár csak egy sze-
recsen is. É n azt hiszem, mi asszonyok oly g y á­
vák vagyunk, hogy csak azért m együnk férj­
hez, m ert azt hiszszük, hogy , a férfi
m indentől megvéd bennünket. É n m ost
m ár tudom , hogy mihez kezdenék, ha
férfi volnék és azt akarnám , hogy egy
 110

leány belém szeressen. Nem a, deliog}'

tudám , m ert hisz itt volt M orris ur, a ki
folyton a kalandjait regélte és A rtúr, a ki
sose beszélt és mégis, — de drágám , látom,
hogy összezavarodom. Morris P . Quincey ur
egyedül talált idehaza, ü g y látszik, hogy a
férfi m indig egyedül találja a leányt. Nem a,
rosszul mondom, m ert hisz A rtúr kétszer is
nagyon igyekezett, hogy egyedül beszélhessen
velem és én is nagyon ra jta voltam ; m ost m ár
nem szégyenlem bevallani. Előre kell bocsáta-
nom, hogy Morris ur nem használja mindig a
m aga sajátságos szójárását, vagyis soha­
sem használja idegenek előtt, m ert jó-
nevelésü és kitűnő modora van, de
rájö tt, hogy engem rendkívül m u lattat az
ő amerikai szójárása és ha egyedül voltunk és
senkit m ást nem botránk o ztato tt vele, furcsább-
nál-furcsább dolgokat m ondott. É n azt hiszem,
drágám , hogy ö minden szót m aga talál ki,
m ert m indig tökéletesen illik arra, a m it m o n ­
dani akar. É n nem tudom , hogy fogok-e
valaha tudni ilyen furcsa szójárással beszélni,
m ert m ég nem tudom , hogjr A rtúrnak tetszik-e,
m ert öt m agát sohasem hallottam igy beszélni.
Nos h át Morris ur mellém ült és oly vígnak
és pajkosnak látszott, m int bárm ikor, hanem
azért én jól láttam , hogy nagyon nervozus.
 111

K ezem et az övébe fogta és a legédesebb han­

gon szólalt m eg:
— L uca kisasszony tudom, hogy nem
vagyok m éltó, hogy a m aga pici csipőcskéjé-
nek a szalagját bebógozzam, de mondok, ha
addig vár, m ég olyan em bert talál, a ki méltó,
hát alighanem ama bizonyos h ét szűz közé
sorolják nyolcadiknak, a m ikor itt hagyja ezt
az árnyékvilágot, a kiknek a mécsesük nem
volt rendén. M ondok, nem állna mellém rudas­
nak, hogy kettőshám ba fogva indulnánk eg y ü tt
a hosszú útnak ?
Olyan jó kedvűnek és tréfásnak tetszett,
hogy nem esett olyan nehezem re visszautasí­
tani, m int azt a szegény doktort, h át azt fe­
leltem neki, hogy nem is tudom mi az a rudas,
meg hogy még egyáltalán semmi kedvem nin­
csen a hám batöréshez. E k k o r ő azt m ondta,
hogy reméli, nem veszem rossz néven, hogy
egy ilyen rá nézve komoly pillanatban is
tréfásan beszélt és hogy m egbocsátok neki
érte. Igazán nagyon k o m o rn a k látszott, a
mikor ezt m ondta és én is egy kicsit elko­
m olyodtam , noha — pedig tudom , hogy te
ezért engem egy rettenetes kacérnak fogsz ta r­
tani — noha nem tehettem róla, hogy roppant
jól ne essék, hogy ez m ár a második kérő egy
napon. Aztán drágám , m ég m ielőtt csak egy
 112

szót is szólhattam volna, valóságos zu h atag át

a szerelmi vallomásnak, zúdította a nyakam ba,
lábaim elé rakva szivét, lelkét. E s otyan
kom olynak látszott ezalatt, hogy soha sem
fogom többé azt hinni, hogy a ki rendesen
pajkos és jókedvű, h át nem tud komolyan,
venni semmit sem. Azt hiszem, hogy végre
észrevett valam it az arcom ban, a mi m eg­
akasztotta beszédében, m ert hirtelen elhallga­
to tt és olyan férfias hévvel, a m elyért okvetetlen
m egszerettem volna, ha még szabad vagyok,,
fo ly ta tta :
— Luca, tudom , hogy m aga becsűlete-
tes, nyílt szivti leány. Nem volnék itt és nem
beszélnék igy m agával, ha nem hinném m ag át
a lelke legm élyéig ny ílt és egyenesnek. M ondja
nekem őszintén, m int eg>ik jó pajtás a m ásik­
nak, hogy van-e más valaki, a kivel törődik ?
M ert ha igen, h á t én a haja szálát sem görbí­
tem többé okvetetlenkedésem m el, csak arra
kérem , engedje meg, hogy igaz, hű jó b arátja
lehessek.
K edves Minnám, mondd, hogy m iért oly
nem esek a férfiak, m ikor mi nők oly kevéssé
vagyunk érdem esek ráju k ? ím e például én, a
ki csaknem g ú n y t űztem ebből az igaz szivür
valódi úri emberből. K önyekre fakadtam —
attól tartok, édes, hogy ezt a levelem et egynél
 113

több oknál fogva is, igen vizenyősnek fogod

találni — és igazán nagyon rossznak éreztem
m agam at. M iért is nem engedik meg, hogy egy
lány három emberhez mehessen feleségül, vagy
annyihoz, a hány éppen feleségül kívánja,
akkor aztán semmi baj sem volna? De h át
ez persze hogy illetlenség és ilyet mondanom
sem szabadna. Hanem azért örömmel vallom
be, hogy noha sirtam , képes voltam Morris
urnák becsületes szemébe nézni és őszintén
megm ondani n e k i:
— Igenis van valaki, a kit szeretek, noha
ö m ég eddig nem m ondta nekem, hogy szeret.
Helyesen tettem , hogy ily őszintén beszéltem
vele, m ert az arca szinte földerült és mind a
két kezét kinyújtva, m egfogta az enyémet, azt
hiszem, hogy én m agam tettem a kezem et az
övébe és nyílt m odorában m ondta:
— Ez aztán a derék kis Ián}7. Job b el­
késve érkezni a m aga m eghódítására, m int
jókor bárm ely más lányéra. Ne sírjon, drágám .
Ha engem sirat, kár, én m okány gyerek va­
gyok és állva fogadom a csapást. H a pedig
azért a másik fickóért sir, a ki még nem is
tudja, hogy milyen boldogság érte, hát jó lesz,
ha ham arosan utána lát, m ert különben
velem gyűlik m eg a baja. Kis babám, a
m aga nyíltságával és őszinteségével jó b ará-
Drakula. 8
 114

tó t n yert bennem, ez pedig nagj^obb ritkaság,

m int a szerető, legalább is önzetlenebb. D rá­
gám, én nagyon m agányosan fogom ám m eg­
futni a hosszú utat, a jelenlegi meg a más
világ között. Nem adna egy csókot utravaló-
nak ? N agyon jól esnék ám bufelejtőnek. Hisz
adhat, tudja, attól a másik jó fiútól — m ert
fölteszem róla, hogy jó fiú drágám , meg hogy
derék szép gyerek, különben m aga nem is
szerethetné — a ki m indeddig még csak nem
is nyilatkozott, m ég m egtehetné. — No ezzel
aztán elhiheted Minnám, hogy teljesen levett a
lábam ról, a milyen kedves, édes és milyen ne­
m esen gondolkozik a vetélytársáról — nem
igaz? — és ö m aga m eg oly bus„ v o lt; hát
feléje hajoltam és megcsókoltam. 0 fölállt, a
két kezem et m ég folyton szorosan az övében
tartv a és a m int lenézett az arcom ba —
a mely félek, hogy nagyon pirult — igy
sz ó lo tt:
— Kis babám, a kezét a kezemben tartom
és m aga m egcsókolt és ha ez nem fűzné szo­
rosra a barátságunkat, h á t semmi sem a vilá­
gon. Köszönöm a hozzám való édes nyíltságát
és Isten áldja. — M egrázta a kezemet, aztán
fölkapva a kalapját, egyenesen az ajtónak ta r­
to tt, a nélkül, hogy visszanézett, a nélkül,
hogy egy könyet ejtett, vagy a hangja rem e-
 115

g e tt volna; ós ón úgy sírok, m int egy kis

baba. Oh, h á t m iért kell egy ilyen embernek
boldogtalannak lenni, a m ikor van leány elég,
a ki még a lába nyom át is térden állva
im á d n á ? É n tudom, hogy m agam is m egten­
ném, ha szabad volnék — csak hogy azért
nem szeretném ám, ha szabad, volnék. Drágám
ez az egész dolog roppant kihozott a sodrom ­
ból ós érzem, hogy nem irhatok most m ind­
já r t, hogy ezt elm ondottam neked, a boldog­
ságom ról ós addig nem is akarok a harm adik­
ról írni, a mig m egint rózsás kedvben nem le­
hetek. A te örökké szerető
Lucyd.

P. S. — Oh, különben is a mi a harm a­

d ik at illeti, — hisz a harm adikról fölösleges is
Írnom, nem igaz ? A ztán meg olyan furcsa,
olyan zavaros is volt az egész ; attól a pilla­
nattól kezdve, hogy a szobába lépett, addig,
mig mind a két karjával átölelt és m egcsókolt,
nem is emlékszem, bogy mi volt. Es én oly
boldog, oly boldog vagyok és nem is tudom,
hogy mivel érdem eltem ezt. Csak arra iparkod-
hatom a jövőben, hogy bebizonyítsam a jó
Istennek, hogy nem vagyok hálátlan a kegyes­
ségért, a m iért ilyen szeretőt, ilyen férjet és
jó barátot küldött nekem. Isten áldjon.
8*
 116

Seward dr. naplója.

(Fonográfban tartva.)
April 25.
Apály az étvágyban máma. Nem tudok
enni, nem tudok pihenni, hát naplóm hoz látok
inkább. Tegnapi kudarcom óta m intha hiánj^oz-
nék belőlem v a la m i; m intha semmi sem volna
érdem es arra, hogy foglalkozzam vele . . .
M inthogy tudom , hogy az effélének a legjobb
orvossága a m unka, h át lementem a betegeim
közé. O lyat szemeltem ki közülük, a ki eddig
is igen érdekes megfig}relésekre ad o tt alkal­
m at. Olyan különös az ötleteiben és annyira
eltérő a rendes lu n atitu stó l, hogy elhatároz­
tam , hogy igyekezni fogok öt lehetőleg m eg­
érteni. Ma, m intha közelebb ju to ttam volna,
m int eddig bárm ikor a titka magvához.
K im erítőbben kérdeztem ki, m int eddig
bárm ikor, azzal a szándékkal, hogy végre is
úrrá legyek hallucinációinak alapja fplött.
Most m ár látom, hogy szinte kegyetlenül vi­
selkedtem vele szemben. M integy szorítottam
öt őrültségének a sodra felé — a m it m áskor
kerülni szoktam a betegem m el szemben, m int
a pokol tornácát. De hadd beszéljek bete­
gemről.
 117

Renfield R. M. ur. 59 éves, — vérmes

tem peram entum ; óriási testi erővel; betegesen
in g e rlé k e n y ; periodikus m élabuval, a mely
valam ely fixa ideában végződik, de a me­
ly et nem bírok belőle kivenni. Lehet, hogy
veszedelmes ember, valószínű hogy az, ha öu-
zetlen. Önző em berekben az óvatosság épp
oly biztos vértje ellenségeiknek, m int saját
m aguknak. Én erre nézve azt gondolom, hogy
a m ikor az E n a középpont, a vonzó erőt
egyensúlyozza a taszító e r ő ; de ha kötelesség,
vagy egy* bizonyos feladat stb. a középpont,
akkor az utóbbi erő a döntő és csak a
véletlen eset,, vagy véletlen esetek sora ellen­
súlyozhatja.

Levél, Morris P. Quincey nagys. Hehnwood

Artúrnak.
Május 25.
Kedves Art. — M esékkel tarto ttu k egy­
m ást a prairieken rak o tt tűz m ellett: egymás
sebeit kötöztük a M arquesas-on próbált p artra­
szállás u t á n ; és egym ás egészségére koccin­
to ttu n k Titicaca partján. V an m ég elm ondatlan
mesém, vannak kötözni való sebeim és van
valaki, a kinek az egészségére m ég nem ittunk.
Nem lehetne-e ezt holnap este az én tű z h e te m -
 118

nél m egejteni? Habozás nélkül kérlek, m ert

jól tudom , hogy egy bizonyos itju hölgy hol­
nap ebédre hivatalos és hogy te szabad vagy.
Csak m ég egyetlen más vendégem lesz, rég i
jó pajtásunk, Seward doktor. 0 is eljön és borba
óhajtjuk fojtani könnyeinket s őszinte szívvel a k a r­
ju k éltetni a földkerekség legboldogabb fiát, a k i
m egnyerte m agának a legjobb szivet, a m elyet
az Ú risten tere m te tt és az egyetlent, a k iért
érdem es volt fáradni. íg érü n k neked szives lá­
tást, szeretetteljes ölelést és oly igaz őszinte
baráti parolát, a milyen a m agadé. Még a rra
is m egesküszünk, hogy haza tám ogatunk, h a
nagyon sokat találnál inni egy bizonyos szem­
pár fényére, Jö szte !
A tied m ost és örökké
Morris P. Quincey.

Telegram. Helmtvood Artúr, Morris I \

Quinceynek.
Május X(>.
O kvetetlen o tt leszek. Olyan üdvözletét
viszek, hogy mind a k ettőtök füle m egcsendül
lö le- A rt.
 119

V I.
Murray Minna naplója.
Július 21. Whitby.
Lüc}7 elejbóm jö tt az állom ásra, édesebb
és bájosabb volt, m int valaha és e g y ü tt h a jta t­
tunk a ház elé a villasoron, a hol lakást fogad­
tak. Ez gyönyörű egy hely. A pici folyó, az
Esk, mély völgyön fut keresztül, a m ely csak
o tt szélesedik, a hol m ár a ten g ert éri. N agy
viadukt köti össze a k ét szólót, m agas pillére­
ken nyugvó. A völgy gyönyörű, szép zöld és
oly m eredek, hogy nem látni le bele, csak-
ha m ár egészen a szélén áll az ember. A régi
városka házai — tölünk a túlsó parton —
mind vöröstetösek és olyanform án vannak egy­
más fölé halm ozva, m intha egym ásra akarná­
nak csúszni, jc^pp a város fölött vannak a
W hitby-apátság rom jai, a m elyet valaha a dánok
fosztottak ki és pusztították el. Ig en nagy­
szerű rom ok, óriási terjedelem m el és töm érdek
szép és érdekes részlettel; m ég legendájuk is
van, a m ely szerint egy fehér hölg y et látni
valam elyik ablakában. Az apátság rom ja és a
város között van m ég egy tem plom , a plébánia,
köröskörül nagy tem etővel, a m ely töm ve van
régi sírkövekkel. É n ezt tartom a legszebb
 120

helynek W hitbyben, m ert épp a város fölött

van és rem ek kilátást n y ú jt a kikötőre és
tovább a tengeröbölre egész addig, a hol a
hegylánc ereszkedik le és nyúlik ki messze a
tengerbe. Oly m eredeken emelkedik a kikötő
fölött, hogy a p artn ak egy része leom lott és
néhány sir elpusztult belé. E g y helyt a sírok
falazata kiugrik a m élyen lent elfutó homokos
gyalogút fölé.
A tem etőn keresztül-kasul sétau tak van­
nak padokkal ; és az em berek naphosszat o tt
szoktak sétálni és üldögélni és gyönyörködni
a re m e k , kilátásban és élvezni a fris tengeri
szellőt. É n m agam is g yakran fogok idejönni
a m unkám m al. K ülönben m ost is itt irok,
naplóm at a térdem en 113’ug tatv a és közben
három öreg em bernek, a kik közel hozzám
ülnek, a beszélgetésére figyelve. Ug}’ látszik,
hog}’ az öregeknek eg3rób dolguk nincsen egész
nap, m int itt ülni és beszélgetni.
A kikötő alattam terü l el, a túlsó oldalán
egy hosszú gránitfallal, a m el\r messze k iö m lik
a tengerbe, a végén eg y kifelé kanyarodással,
a m elynek a közepén világítótorony épült.
Súlyos kövekből hord o tt védgát tám og atja a
falat kívülről a ten g er ellen. Az iunensö olda­
lon a védőgát befelé kanyarodik és ennek a
végén is viiágitótorony áll. A két kögát közt
 121

keskeny nyílás vezet a kikötőbe, a mely aztán

hirtelen kiszélesedik.
D agály idejében igen szép az egész, de
apály idején úgy eltűnik a kikötő vize, hogy
csak a kis E sk folyó vize szalad végig a homok
ágyában, itt-o tt egy sziklakövet látni benne.
A kikötőn kívül, az innenső oldalon egy óriás
sziklagát nyúlik úgy egy fél m értföldnyire a
tengerbe, a m elynek éles taraja épp a déli
világítótorony mögül indul ki. A sziklagát leg ­
végén egy úszó harangláb van, a m ely rossz
időben m eginog és busán kongó h angokat küld
a vizeken végig. E g y legendáról hallottam itt,
a mely szerint ha bajba kerül egy hajó, a
harang m indig megszólal. Majd m egtudakolom
az öreg em bertől, hogy mi igaz e dologban :
épp erre felé ta rt . . .
N agyon furcsa egy öreg ez az én öre­
gem. R ém itöen öreg lehet, m ert az ábrázata
olyan görcsös és barázdás, m int egy vén fá­
nak a kérge. Azt m ondja, hogy tán m ár száz
esztendős is van és hogy cethalászó tengerész
volt m ár akkor is, m ikor a W aterlooi csatát
vívták. A ttól tartok, hogy igen-igen hitetlen
egy vén ember, m ert a m ikor a tengeren szóló
h arangot és az apátságbeli fehér asszonyt em­
legettem neki, hát igen nyersen f e le lt:
— En bizony nem hederitenék az ilyes-
 122

mire, ha m agának vónék kisasszonykám. Az

effélék m ár rég kikoptak az igazságból. Tudja,
én nem mondom, hogy sohse vótek, csak annyit
m ondok, hogy az én időmben bizony m ár nem
vótek. Az ilyesmi csak annak a sok jö tt-
inent turistának való, de nem az ilyen
lietyes kis fehér cselédnek, m int a kis­
asszonyka. Azok a gyalog utazó, örökké
sós heringet evő és te á t ivó, meg mindenféle
olcsó lim -lom ot összevásárló népek, sok min-
deu bolondságot elhinnének. Csudálom, hogy
akad még, a ki hazugsággal nem röstelli őket
traktálni — még az újságok js, azok is tele
vannak haszontalansággal. — Én azt gondol­
tam , hogy az öregtől sok érdekes dolgot m eg­
tudhatnék a régi jó időkből, h á t kérdeztem ,
hogy nem mesélne-e nekem valam it, a régi
cethalászatokról. Már éppen letelepedett és jó l
neki készült az öreg, hogy meséljen, a m ikor
az óra h ato t ütött, erre ő m egint nagynehezen
főltápászkodott és igy szólt.
— Most már haza felé kell hogy indul­
ja k kisasszonykám. Az unokám nem szereti, ha
m egvárakoztatom , m ikor készen van a tea,
m ert időbe kerül ám m ig lemászom azon a
ten ger sok g a rá d icso n ; aztán m eg jól is esik
ám egy kis fütőszer ilyenkor ennek az öreg
m asinának.
 128

El to ty o g o tt és láttam őt lefelé igyekezni

a lépcsőkön. Ezek a lépcsők a legkülöm b része
a városnak. A városból egész a tem plom ig
fölvezetnek; nem is tudom, hogy m ennyi
lehet, — de sok száz az bizonyos — és gyö­
nyörű hajlásban em elkednek fölfelé. A nnyira
m enetelesek, hogy egy ló is könnyen le
és föl sétálhatna rajtuk. Azt hiszem hogy ere­
detileg az apátsághoz kellett tartozniok. En
is haza fogok menni. Lucy látogatóba m ent
az an3rjával, de m inthogy egészen idegenekhez,
hát én nem mentem velük. Azóta m ár haza is
érkezhettek.
Augusztus i . E gy órával ezelőtt jö ttü n k
ide fel Lucyvel, és ropp an t érdekes beszélge­
tésbe eredtünk az ón öreg barátom m al, és
a másik két öreggel, a kik m indig fölkeresik,
őt hogy beszélgethessenek vele. Ú gy veszem
észre, hogy ő valóságos orákulum köztük és
hogy a m aga idejében igen hatalm askodó
egyéniség lehetett. Sem mit sem akar elismerni
és m indenkit letorkol. L u c y nagyon bájosan
szép volt fehér nyári ruhájában ; az arca is
rózsásabb szinti, a mióta ide jö ttek . Vettem
észre, hogy a három öreg alig várta, hogy
helyet foglaljon és m indjárt a közelében tele­
pedett meg. Lucy oly kedves az öregek ir á n r ;
én azt hiszem, hogy mind a hárm an minden
 124

m e g g o n d o l nélkül és azonnal halálosan bele-

szerelm esedtek. Még az én külön öregem is
beadta a derekát és nem disputáit vele —
hanem annál többet én velem. Csakham ar a
legendákba tereltem a beszélgetést, és ő mind­
já r t leckéztetni kezdett bennünket. H a jól
emlékszem ezeket m ondotta:
— Bolond beszéd, a mind a hogy csak
van, semmi egyéb, nekem elhihetik. Az a sok
kisértet, boszorkány, garaboncás, m eg tudja a
micsoda csak arra való, hogy gyerekeket, meg
hóbortos asszonyokat bolonditsanak vele. Szap­
panbuborék az egész. Azt a sok ijesztgetést
m eg hazugságot csak a papok m eg az urak
találták ki, hog}r a szegény em bert ijesztgessék
vele, azt otyat is m egtétessenek vele, a m it
különben meg nem tenne. 01 a m éreg, ha
csak rá gondolok. Nem elég nekik, hogy ú j­
ságba nyom tatják, m eg szószékből prédikálják
a hazugságot — niég a sírkövekre is rávése-
tik. Nézzenek csak körül, itt ni, a m eddig
csak látnak, ez a töm érdek sirkő, hogy ip ar­
kodik mind a hány egyenesen állni, merő
büszkeségből, de m egdül mind a hány, lehúzza
őket a hazugságok súlya, a m iket rájuk Írat­
tak. „ Itt nyugszik teste — vagy —• Az Isten ­
ben boldogult emlékének szentelveu van v ala­
m ennyire írva, pedig a fele alatt nem nyugszik
 125

egyáltalán senkinek sem a te s te ; az emlékükkel

meg nem törődik senki sem annyit,
mint egy pipa dohánynyal. H azugság mind,
semmi egyéb, csak hazugság vagy egy vagy
más módon, de mind hazudik. A n y ü sty it! az
lesz ám csak a fura gyülekezet, ha majd Ítélet
napján mind itt nyüzsögnek egym ás hátán,
aztán huzigálják ki asírkövüket, hogy bebizonyít­
sák velük, hogy m ilyen jó k vo ltak; némelyike
majd csak úgy csöpög-csurog a sós tengeriétől,
a miben feküdtek, azt az iszaptól sikos kezük­
kel m eg sem tudják jó l fogni a kövüket.
— U gyan öreg ur, csak nem beszól
k o m o ra n — vetettem közbe — ez a töm ér­
dek sirkö csak nem mind ham issággal van tele.
— Azzal a, ha mondom. L eh et közte
valami kevés, a ki nem csalárd — kivéve,
hogj' az is túlságosan jó n ak m ondja a gazdá­
ját. De a javarésze hazugsággal teli. Példának
okáért látja kisasszonykám , azt a tem plom
falát — és azt hiszi, hogy a neki tám asztott
sírkövek alatt mindazok nyugosznak szépen,
békességesen, a kikről a kövek m esélnek?
— Biccentettem , hogy igen. N ahát hogy
éppen itt a hazugság. Van o tt tucatszám ra
olyan sir, a mi épp olyan üres, mind itt az én
Dani barátom tubákos pikszise péntek este.
Oldalba bökte nevezett b arátját, mire mind
 126

jóízűen nevettek. De hát hogy is lehetne

m ásképp? Nézze például azt, azt a túlsó t la ;
olvassa csak, hogy mi van ra jta ! En fölkeltem
oda m entem és elolvastam.
Szpenceclagh Edw ard, liajókorm ányos,
m eghalt tengeri rablók kezétől, Audres p a rt­
jain, 1854-ben.
— Mikor újra leültem , az öreg igy
fo ly ta tta :
— N ahát, szeretném tudni, hogy ki hozta
volna haza olyan m essziről? De m ég tudok
eleget, a kiknek a csontjai az északi ten g erek ­
ben G rönland körül pihennek — vagy a hova
az áram latok azóta sodorták — a sírköve m eg
itt van. Mit gondol, azoknak a szegényeknek
vájjon mind ide muszáj majd rohanni W hity-be,
ha m ajd a végitélet trom bitája harsog? B átor
vagyok benne kételkedni.
— De h át m iért gondolja ön, — kérdez­
tem , — hogy azoknak a szegény em bereknek,
vagy a szellem üknek m agukkal kell vinni
ítéletnapján a sírkövüket. A zt hiszi talán, hogy
ez okvetetlenül szükséges?
H ogyne, h át mire való akkor a sírkő, ha
nem erre ? feleljen meg erre kisasszonykám.
— Tán arra, hogy az elhunyt hozzátarto­
zóinak jó l esnék.
— H ogy a halott hozzátartozóinak jó l
 127

e ssé k ! — E zt szörnyű m egvetéssel m ondta. —

H át jó l eshetik a hozzátartozóinak, hogy ha­
zugságot vésnek a sírkövére és hogy a hely­
ségben m indenki tudja, hog y hazugság? —
E gy sírkőre m u tato tt a lábainknál, a m elyet
fektetve helyeztek el közel a partszakadás
széléhez és a m elyre padunk erősítve volt. —
Olvassa el példának okául, hogy m it mond az
irás ezen a kövön la. — A betűk lefelé voltak
fordítva onnan, a hol én ültem , de Lucy jo b ­
ban szembe volt velük, áthajo lt teh át és olvasta:
— Canon G yörgy em lékének szentelve, a
ki boldog föltám adás rem ényében halt m eg jul.
29. 1873, a m agas sziklapartról való esés követ­
keztében. itrzt a sírkövet szom orodott szívű
anyja em eltette drágán szeretett fiának. „E gyet­
len fia volt anyjának, a ki özvegy asszony vala.u
— No, ebben igazán nem látok semmi
furcsaságot sem öreg u r ,— jegyezte m eg Lucy
komolyan és kissé szigorúan.
— H ogy nem lát benne semmi furcsasá­
g o t! h a! ha! H át persze hogy nem lát, m ert
hát nem tudhassa, hogy az a szom orodott
szivü édesanya egy valóságos tigris macska
volt, a ki gyilkolta a fiát, úgy, hogy ez annyira
m eggyülölte, hogy öngyilkosságra vetem edett
csak azért, hogy az anyja elessék az összeg
pénztől, a mire a fia életét biztositositotta. Ma­
 128

gára sütötte az ócska puskájukat, a mivel

a varjukat szokta ijesztgetni — azután úgy
g u ru lt le a sziklán. A mi pedig a boldog
föltám adást illeti — h á t a magam fülével hal­
lottam akárhányszor, a mikor aszondta, hogy
reméli, hogy a poklok m élységes fenekére ju t,
m ivelhogy az édesanyja olyan átkozottul
ájtatos, hogy bizonyosan m enybe ju t, ő pedig
még o tt sem kivánna vele egy kenyéren lenni.
No h át ha ez sem világos hazugság — a b o tjá­
val a sirkövet veregette — akkor nem tudom ,
hogy mi. Már szinte látom Gábriel arkangyalt,
hogy fogja az oldalát nevettében, a m ikor
G yörgy öcsém szuszogva cipeli eléje a sír­
kövét^ hogy bizonyságot tegyen m ellette.
Én nem tudtam m it feleljek erre, de
Lucy fölállt és igy s z ó lt:
— Oh, jaj m inek m ondta el ezt nekünk ?
Ez az ón kedvenc ülőhelyem és nem tudok
m egválni tő le ; aztán m ost kisül, hogj7 egy ön­
gyilkosnak a sírján kell üldögélnem.
— A ttól ug}7an nem esik semmi baja kis
szépem ; és tán a szegény G yurinak m eg jó l
esik, hogy egy ilyen szép kis lány ül az ölé­
ben. M agának m eg nincsen kára benne. J ó
magam is, van vág}7 húsz éve, hogy o tt szok­
tam üldögélni és bizony nekem sem esett b a ­
jom tőle. Soha se törődjék azokkal, a kik o tt
 129

alatta vannak, meg azokkal se, a kik nincse­

n e k ! E lég ideje lesz az ijedtségnek akkor,
majd ha a sírköveket mind szaladni látja, őzt
üres lesz a tem ető, m int az ugar föld. No de
üt az óra, m ennem kell. Alázatos szolgája a
hölgyeknek ! — E s ezzel elbaktatott.
L ucy és én még o tt m aradtunk egy ideig.
Oly szép volt körülöttünk minden, hogy ön-
kénytelenül kezet fogtunk és ő újból elm on­
dott nekem m indent A rtúrról és elkövetkező
lakodalm ukról. Ez egy kissé elszom orított,
m ert m ár egy hónapja, hog}" semmi h irt sem
hallottam Jon ath ánró l.
Ugyanezen napon. E gyedül jö ttem fel ide,
m ert nagyon bús vagyok. Nem volt levelem.
Remélem, hogy Jon ath án n ak nem tö rtén t
semmi baja sem. Az óra m ost ü tö tte a kilen­
cet. A városban és sétatéren este kigyultak a
lámpák. A zenekar épp egy friss keringőt j á t ­
szik a kikötőben. V ájjon hol lehet m ost J o -
nathán és gondol-e rám ? B ár csak m ár itthon
v o ln a !
Seward dr. naplója.
Június 5.
Renfleld esete mind érdekesebb lesz,
minél jo b b an kezdem ism erni ez em bert. Bizo­
nyos tulajdonságai rendkívül ki vannak fej-
Urakul a. 9
 130

lö dve: az önzé?*, a titkolózás és az elszántság.

Szeretném , ha ki tudnám találni, hogy az
utóbbinak mi a célja. Ulyan, m intha valam ely
eltökélt szándéka volna, de hogy mi, ezt még
eddig nem tudom. Az egyetlen jó tulajdon­
sága, rendkívüli szeretete az állatok iránt,
noha ez is néha úgy nyilatkozik, hogy azt
kezdem hinni, hogy rendkívül kegyetlennek
kell lennie. A kedvencei néha igazán furák.
Jelenleg legyek összefogdosása képezi kedvenc
szórakozását. Már annyit szedett össze, hogy
kénytelen voltam m egpirongatni érteid M eg­
lepetésem re nem kezdett dühöngni a feddésért,
m int a hogy el voltam rá készülve, hanem
nyugodt k o m o rsá g g a l fogadta az intést. E g y
kis ideig gondolkozott, aztán igy szólt: K ap ­
hatnék három napot ? A zalatt elpusztítom őket
innen. — ji.ii term észetesen azt mondtam, hogy
helyesen teszi.' Figyelnem kell őt.

Június IS.
Renfield újabban pókok gyűjtésére szánta
m agát és m ár néhány jó nagy pocakos pél­
dán y t fogott és skatulyába tette. A legyeivel
eteti a pókjait és a legyek m ár jó l fogytán
vannak, noha m inden ételm aradékát m ég több
légy becsalogatására szánta.
 131

Julius 1.
A pókjai imm ár épp úgy elszaporodtak
és oly alkalm atlanok, m int a legyek voltak és
én ma m egm ondtam neki, hogy szabadítsa
meg m agát valahogy tőlük. E rre ő nagyon
elbusulta m agát, azért h á t azt m ondtam , hog3r
legalább egy részüktől váljék meg. Ebbe n a­
gyon szívesen beleeg3^ezett és én ugyanannyi
határidőt szabtam a pókok elpusztítására, mint
a legyekére. Szörnyű u ndort k e lte tt bennem,
hogy a m ig nála voltam , egy n ag y dongó
légy, szinte duzzadva valami dögvészes lako­
mától, zümmögve rö p ü lt a szobába, betegem
m egfogta, egy percig gyönyörködve ta rto tta
a m utató és hüvelyk ujja közt, aztán a szá­
jáb a te tte és m egette. E n m egszidtam érte, de
ő a legnyugodtabban vitatta, hogy ez igen
jóizü és igen egészséges, m ert hogy élet, erős
élet és életet ad neki is. E rre egy ötletem , de
még csak igen hom ályos ötletem tám adt. Meg
kell figyelnem, hogy m iképpen szabadítja meg
m agát a pókjaitól. Az bizonyos, hogy valami
problém án töri a fejét, m ert egy jegyzőköny­
vet tart, a m elynek lapjai számokkal vannak
tele Írva, rendesen egymás alá, aztán össze­
adva és az igy n y ert eredm ény ism ét és ismét
összeadva.
9 *
 132

Juliits ó ‘.

Van valami rendszer betegem őrültségé­

ben és az én ötletem mind határozottabb ala­
kot kezd ölteni. N éhány nap távol tarto ttam
m agam at tőle, hogy jobban lássam, ha valami
változása lenne. De m inden m eg van a régi­
ben, kivéve, hogy néhány régi kedvencétől
m egvált és egy ú jat szerzett be m agának. E l­
fogott valahogy egy verebet és részben m ár
m eg is szeliditette. A szelidités m ódja igen
egyszerű, úgy látom , hogy a pókjai tetem esen
m egfogytak. Hanem azok, a kik m ég m egm a­
radtak, annál kövérebbek, m ert folyton csalo­
g a tja be ételm aradékaival a legj^eket a
számukra.
Július 13.

H aladunk. B eteg barátom nak m ár egy

egész kolónia verebe van, a legyei és pókjai
pedig m ajdnem elfogytak. Mikor ma m egláto­
gattam , elejbém szaladt és azt m ondta, hogy
egy nagy begyet? egy igen-igen nagy keg y et
akar tőlem kérni, és a m ig beszélt oly aláza­
tosan hízelkedett, m int egy kutya. Kérdésem re,
hogy mi lenne az a nagy kegy, az elragadta­
tás hangján és m odorában m ondta :
— E g y kis cica, egy ici-pici kicsi kis
cicuska, a kivel játszhatnánk, a kit taníthatnék
 133

és etethetnék — etethetnék — etethetnék ! —

K érése nem lep ett meg, m ert vettem észre,
hogy kedvencei hogy gyarapodtak form ában,
nag}7ságban és élénkségben, de nem szerettem
volna, ha szép kis verébkoloniája ugyan­
olyan módon fogyott volna meg, m int a legyei
és pókjai; h át csak annyit m ondtam neki,
hogy majd ra jta leszek, hogy kapjon és egy­
úttal kérdeztem , hogy nem job b an szeretne-e
egy jó nagy m acskát, m int egy kis cicát.
Feleletének m ohósága azonnal elárulta szán­
dékát :
— Oh igen! sokkal jobban szeretnék egy
jó , nagy, erős m a c s k á t! Csak azért kértem
egy kis cicát, m ert azt hittem , hogy a nagy
m acskát kereken m egtagadná tőlem. De egy
kis cicát, ugy-e ezt csak nem tag ad h atja meg
senki sem ? — É n a fejem et ráztam és
azt mondtam neki, hogy attól félek, hogy
egyelőre ezt is lehetetlen lesz m egadni, de
hogy m ajd utánalátok a dolognak. Az arca
elsötétült erre és én láttam benne a derengő
veszedelmet, m ert egy olyan hirtelen, vad,
fenyegető tekintettel m ért végig, a mely gyil­
kolást jelen tett. Ez az em ber egy m ég kifej­
letlen m ániákus emberölő. M ostani legújabb,
teljesítetlen kívánságával próbára fogom tenni
és akkor talán többet tudok meg.
 m

Ugyanaz nap 10-kor este.

Ism ét m eglátogattam betegem et és egy
sarokban találtam duzzogva. A m int m eglátott,
fölkelt és a lábaim elé v etette m agát és úgy
könyörgött, hogy adjak neki egy m acskát,
hogy az üdvössége függ attól, hogy egy
m acskát kapjon. De szilárd voltam és azt
m ondtam neki, hogy nem kaphat m acsk át;
mire ő szó nélkül visszaült a sarokba, a hol
bejövetelem kor találtam és a körm ét rágta*
Holnap korán reggel m eg fogom látogatni.

Julius 20.
N agyon korán m eglátogattam ftenfieldet,
inig m ielőtt a segódorvos reggeli k ö rú tját m eg­
tette volna. Már ébren találtam , dudolgatva.
Az ablakban állt, m eg tak arított cukrát m or-
zsolgatva szét a deszkára, úgy látszik, hogy
ism ét a légy fogdosásra szánta el m agát, m ég
pedig a leggondtalanabb jó kedvvel fogott
hozzá. É n körülnéztem , a m adarait keresve és
egyet sem látva, kérdeztem , hogy hova lettek.
Azt felelte, a nélkül, hogy felém fordult volna,
hogy mind elrepültek. A szobában szétszórva
hevert egy pár toll, a vánkosán pedig vér-
cseppeket láttam . Nem szóltam neki, de az
ápolóért m entem és m eghagytam neki, hogy
 135

szemmel tartsa és értesítsen, ha valami szokat­

lant tapasztalna ra jta napközben.
Délelőtt 11 órákor.
Az ápoló m ost volt itt és jelen tette, hogy
Renfield igen roszul lett , és végre egy nagy
csomó tollat h án y t ki. — E n azt hiszem doktor
ur — m ondja m egbizottan — hogy az a sze­
rencsétlen m egette a m adarait, m ég pedig azon
nyersen tollastól, m ind enestől!
— É jjel 11 óra. Erős csillapító szert ad­
tam ma Renfieldnek, eleget, hogy m ég öt is
elaltassa — és elvettem a jeg yzőkönyvét,hogy
bele tekinthessek. Föltevésem igaznak bizo­
nyult. Az én emberölő maniákusom nagyon
sajátságos fajta. K énytelen leszek uj osztály­
zatot találni a szám ára és zoophagusnak (élet­
evő) őrültnek m o n d a n i; m ániája, annyi életet
fölemészteni, a m ennyit csak bir és iparkodott,
hogy ezt halm ozott módon érje el. Sok legyet
adott egy póknak és sok pókot egy m adárnak,
aztán m acskát szeretett volna, hogy legyen, a
ki a sok m adarat fölfalja. H ogy mihez fogott
volna az után? Igazán érdemes volna befeje­
zésre ju tta tn i a kísérletet. Az em berek valam i­
kor gúnyolódtak a viviszekción és ime, milyen
eredm ényeket értünk el vele máig. M iért ne
fejleszteni a tudom ány legéletbevágóbb és lég­
 136

nehezebb ágát, az agy velő ism eretét? H acsak

egy ilyen elme titk á t -bírnám , —- ha csak
egyetlenegy elm ebeteg képzelődésének a n y it­
j á t m eg tudnám fejteni, hát olyan fokra fej­
leszthetném az elm ekórtan ism eretét, am ily en ­
ről ma m ég nem is álm odunk. De szabad-e
m ég ily fontos okért is föláldozni valakit? Eh,
ne gondoljunk erre — m ég kisértetbe esném.
M ilyen helyesen okoskodott az én embe­
rem ; különben az őrültek egy bizonyos csa­
páson mindig helyesen járn ak . Szeretném tudni,
hogy vájjon hány életre becsül egy em bert,
vagy hogy csak egyre-e ? A szám adást a leg­
pontosabban fejezte be és ma egy uj sorozatot
kezdett. H ányán közülünk nem kezdünk egy
uj sorozatot életünknek m inden uj napjával.
Nekem úgy tetszik, m intha csak tegnap
tö rté n t volna, hogy egész életem m egszűnt
csalódott rem ényem m el és hogy én is uj soro­
zatot kezdtem . ()k Lucy, Lucy, nem tudok rád
haragudni és nem bírok haragudni a barátom ra,
sem a kinek a boldogsága egy a m agáéval.
De h át nekem rem énytelenül kell élnem és
dolgoznom. Dolgoznom ! Dolgoznom !
 137

M u rr a y Minnanaplója.
Jul. 26-án,
Telve vag3'ok aggodalom m al és kissé csil­
lapít, lia jegyzeteim en dolgozom ; Otyan ez,
m intha az em ber saját m agának m esét mon­
dana és egyúttal hallgatna is. E g y arán t nyug­
talankodom L ucy és Jo n ath án m iatt. Már jó
ideje nem volt hírem Jonathánról, a mi term é­
szetesen nagyon busitott, de tegnap a kedves
jó öreg H aw kinz ur, a ki m indig oly kedves
hozzám, egy levelét küldte el hozzám, azzal a
m egjegyzéssel, hogy abban a percben k ap ta ő
is a postával. Az egész csak egy sor, D rakula
várából keltezve és tu d atja velünk, hogy épp
indulóban van hazafelé. Ez egyáltalán nem ha­
sonlít Jonathánhoz. Nem értem az egészet és
nagyon nyugtalan vagyok. A ztán m eg Luc}r,
noha nagyon jó l érzi m agát, az utóbbi napok­
ban visszaesett régi, rósz szokásába, az alva
járásba. Az édes anyja beszélt velem róla és
elhatároztuk, hogy m inden éjjel be fogom
zárni szobánk ajtaját. Lucy édes anyja azt kép­
zeli, hogy az alv ajáró k okvetetlen a háztetőkre
másznak vagy a szikla szakadékok legszélén
sétálnak és ha hirtelen felébresztik őket, h á t
kétségbeesett sikoltással zuhannak a m élységbe.
Szegény asszony term észetesen aggódik L ucjTért
és azt m ondja nekem, hogy Lucy édes atyja-
 188

nak ugyanaz a rósz szokása v olt; hogy akár­

hányszor fölkelt éjjel és felöltözködötfc és
elsétált volna, ha m eg nem akadályozzák. Lucy
esküvője őszszel lesz és ö nagyban töri m ár a
fejét, hogy m ilyenek legyenek a ruhái és
hogyan rendezze be a házát. Engem nagyon
érdekel m inden dolga, m ert hisz én is abban
a sorban volnék, csakhogy persze Jo n ath án és
én sokkal egyszerűbb életre készülünk, m ert
nekünk nagyon számot kell vetnünk a, jö v ed e­
lemmel. Helmwood u rat — nagyságos H elm -
wood A rthur, Godalm ing lord egyetlen fia —
nem sokára várjuk, jö n m ihelyt csak elhagyhatja
a várost, a hol betegeskedő édes atyja m iatt
tartózkodik és Lucy türelm etlenül olvassa a
perceket jöveteléig. Lehet, hogy ez a várako­
zás izgatja és hogy semmi baja sem lesz, mi­
h ely t a vőlegénye megérkezik.
Július 27,
Semmi hir Jonathánról, nagyon kezdek
nyugtalankodni m iatta, noha tulajdonképpen
nem tudom, hogy m iért. Csak irna legalább,
ha m indjárt csak egy sort is, L ucy is n yug­
talanabb, m int valaha és m inden éjjel arra
ébredek, hogy a szobában járk ál. Szerencse,
hogy oly m eleg az idő, hogy nem h ütheti m eg
m ag á t; de a nyugtalanság és a folytonos föl-
ébredés m ár engem is kim erít, ón is kezdek
 139

ideges és álm atlan lenni. Szerencse, liogy

Lucy jó egészsége tartós. Helmwood ur édes
atyjának a betegsége kom oiyabbra fordult.
Lucy boszankodik, hogy vőlegényének a jö ­
vetele újabb halasztást szenvedett, de
szerencsére a boszankodás nem á rt az egész­
ségnek ; erősebb m int volt és az arca rózsa­
piros. Teljesen elvesztette vérszegény sáp adt­
ságát, a m elylyel idejött, bárcsak tartós lenne
a jó színe.
Augusztus 3-án.
Ism ét elm últ egy h é t és semmi h ir
Jonathánról, remélem, hogy nem beteg, m ert
hisz akkor is irt volna. Nézem csak nézem a
legutolsó levelét, de sehogysem elégít ki. Nem
olyan, m intha ö irta volna, pedig az ő keze
írása az bizonyos. Lucy nem sokat já r t álm á­
ban az utolsó héten, de valami különös tartó z­
kodást veszek észre rajta, a m elyet nem bírok
m egérteni. Még álm ában is m intha őrizkednék
tőlem. Mindig m egkísérli az ajtó t nyitni és ha
csukva találja, járkáln i kezd a szobában, m intha
a kulcsot keresné.
Augusztus 6.
Ism ét három nap és semmi hir, ez a
bizonytalanság elviselhetetlen. Csak tudnám ,
hogy hova írjak, vagy hova m enjek, h át m eg
volnék nyugodva. De Jo n ath án utolsó levele
 1 4 0

óta senki m ég csak hirt sem hallott róla. Csak

Istenhez fordulhatok türelem ért. Lucy ízgatot-
tabb m int valaha, de különben jól érzi m agát.
Az elm últ éjszaka nagyon fülledt volt és a
halászok azt m ondják, hogy viharra lehetünk
elkészülve. Ma szürke napunk van és a m int
itt irok, vastag felhők rejtik el a napot, m in­
den szürke, a zöld füt kivéve, a mely sm aragd
színben ragyog a szürke foglalásban. Szürke
a szikla, szürke a felhő és súlyosan lóg
a szürke ten ger fölött. A szem határ is
szürke ködbe vész, a halászbárkák hazafelé
sietnek, hogjr a vihar kitörése előtt kikötőbe
jussanak. I tt jö n az én ismerős öregem. E g y e­
nesen felém ta rt és a hogy a kalap ját m eg­
emeli, látom, bőgj" beszélgetni óhajtana.
Engem egészen m egindított a szegény
öreg em beren tö rté n t változás. M ikor mellém
ült, szinte szelíden szólalt m e g :
— Szeretnék m agának valam it m ondani
kisasszonykám. E n láttam , hogy nehezére esik
a dolog, h át a kezembe fogtam szegény öreg
ráncos kezét és biztattam , hogy csak beszéljen
bátran. K ezét a kezem ben hagyva, hozzá
k ezd ett:
— A ttól félek drágicám , hogy nagyon
m egbotránkoztattam m agát a sok ostobasággal,
a m it a halottakról és több efféléről a m últ
 141

hetekbe fecsegtem . De nem értettem ám

komolyan, ez jusson eszébe, ha m ajd én m ár
nem leszek. Mi szegény öregek, a kik m ár
féllábbal a gödörben vagyunk, nem szeretünk
ám arra gondolni, azt m eg félni sem akarunk
tőle. Őzt azért tréfálunk a halállal, hogy a
magunk szegény öreg szivét biztatgassuk egy
kicsit. Hanem azért az Isten áldja m eg
drágicám, ne higyje ám, hogy én félek a
haláltól. Nem én, egy csöppet sem, ha­
nem csak nem akarok m eghalni, a m ig
nem m uszáj. H aj, az én időm m ár
innen-onnan lejár. M ert m ár igen öreg vagyok
és százesztendőnél több et senki sem igen
rem élhet. É n pedig m ár olyan közel érzem a
százesztendöt, hogy szinte hallom az öreg
csontost, a hogy a kaszáját köszörüli. No lássa,
már m egint nem tudom megállni, h o g y n e tré ­
fáljak vele, pedig m ár a halál angyala is keresi
a trom bitáját, hogy engem hivjon vele. Hanem
azért ne pityeregjen drágicám ! M ert látta, hogy
könyezem. Nem bánom ám én, ha m ég az
éjjel jö n is értem az öreg, m er iszen h át az
élet úgy sem egyébbel telik, m int a halálra
való várakozással. És a halál az egyetlen,
a mire biztosan szám ithatunk az életben. De
hát én nyugodt vagyok, noha érzem, hogy jö n
drágicám, m ég pedig sietve. Tán elér
 142

addig, a m ig itt ülök és tűnődök rajta.

T án azzal a viharral jö n a tengeren
által, a m ely veszteséget, b ánatot és
könyeket hoz sokaknak. Nézze! N ézze! —
K iálto tta hirtelen — van valami a szélben, a
levegőben, a ködben, a m inek az ize és színe,
a form ája halált hozó. A levegőben van,
érzem a jövetelét. Uram Istenem engedd,
h o g y , jó kedvvel kövessem hívásodat, ha szó­
lít! A jtatos m ozdulattal terjesztette ki a k a r­
j a i t és v ette le a k alapját. A jka m ozgott,
m intha im ádkoznék. N éhány pillanatnyi csönd
u tán fölállt, kezet adott, m egáldott, búcsút
m ondott és elballagott.
Az egész m odora rop p an t fölizgatott és
m eghatott. Szinte m egörültem , m ikor a révk a­
p itán y t láttam közeledni, m esszelátójával a
hóna alatt. M egállt, hogy velem beszélgessen,
m int rendesen, de az egész idő a latt egy ide­
gen hajót fürkészett a messzelátójával.
— Nem tudom kitalálni, hogy miféle le­
het — szólott. A form ájáról ítélve, orosz hajó,
de m egfoghatatlanul furcsa módon viselkedik.
M intha nem tudna elhatározásra ju tn i.
Ú gy látszik, észrevette a közeledő vihart,
de nem tu d ja m agár elszánni, hogy északnak
szaladjon-e a nyílt tengerre, vagy bem enekül­
jö n ide a kikötőbe. Na nézze m ár m egint!
 143

U gyancsak különösen korm ányozhatják. V agy

pedig a hajó kifog a korm ányoson, m ert m in­
den szélroham m al változik a futása. Alighanem
több et is hallunk felőle holnap ilyenkorig.

V II.
A D ailygraph aug. 8 -d ik i számából kivá g va .
Murray Minna naplójába ragasztva.
(Tudósitónktól.)
Whitby.
E gy ikét a legnagyobb és leghirtelenebb
viharoknak éltük át itten, sajátságos és a m aga
nemében p áratlan esem ények közt. Az idő
m eglehetősen fülledt volt, a mi, tekintve hogy
augusztus h ónapját éljük, nem tű n t íöl senki­
nek sem. A szom bat este m ég szebb volt,
mint rendesen és a hajók alig gj-őztók a k i­
rándulókat W hitby környékére szállítani. A
szép idő délutánig nem változott, csak akkor
vették észre a m agaslaton lévő tem etőben
őgyelgők, a kik messze elláthattak — északnak
és keletnek — a felhők tornyosulását észak-
nyugaton. A szolgálatot tévő révfölügyelö azon­
nal jelen tést te tt az idő változásáról és
egy öreg halászem ber, a ki félszázad­
nál tovább figyelte az időj ásást, hatá-
 144

rozottan m egjövendölte a vihar jö v ete­

lét. A nap n y u g tát rairiád felhő kísérte
m inden elképzelhető színben, tüzes piros, ró­
zsaszín, zöld, lila és aranysárga változatokban
ragyogva. Im itt-am ott nem nagy, de süni tö ­
megeivel a m élységesen fekete felhőknek. A
könnyű szél estefelé teljesen elállt és éjfél felé
oly csendes, oly fülledten forró volt a levegő,
a milyen csak égi háború előtt szokta az ér-
zékeny-idegzetti em bereket bántani. A ten g e­
ren nem igen láttu n k világot, m ert a halász­
bárkák legtöbbje korán hazasietett. Az eg y et­
len hajó a szem határon egy idegennek tetsző
könnyű két árbocos volt, a mely összes vi­
torláit kifeszitve látszólag ny ug at felé iparko-
dett. A hajó tisztjeinek vakmerősége, vagy
tudatlansága képezte a szikla m agaslaton sé­
tálók beszédtárgyát, a mig a hajót csak lát­
ták ; igyekeztek is jelzésekkel m egértetni vele,
hogy a fenyegető veszedelemmel szemben
siessen a vitorláit behúzni, de hiába.
Még az est leszállta előtt is látták a
hajót, laza vitorlákkal gyengén inogni a ten ­
ger lassú hullámzásában.
K evéssel tiz óra előtt a levegő oly nyo­
m asztóvá és a csönd oly áthatóvá lőu, hogy
egy bárány bégetósót a mezőn és egy k u ty a
u g atását a városban tisztán m eg leh etett hal-
 145

lani. A kikötőbeu játszó zenekar élénk me­

lódiája sértő hangzavarnak tetszett a term észet
nagy csöndjének harm óniájában. Kissé éjfél
után különös hang szállt felénk a ten g er felől
és a fejünk fölött a levegőben sajátságos el­
haló lassú zugás hallatszott.
A ztán hirtelen m inden előkészület nélkül
kitört a vihar. H ihetetlen gyorsasággal m eg­
változott a term észet egész látóképe. A hullá­
mok dühödten em elkedtek m agasra, égjük ke­
resztül gázolva a másikon, mig nehány pilla­
nat alatt az im ént m ég álom szerű ten ger egy
bömbölő m indent elnyelő szörnyeteggé válL
F ehér tarajos hullám ok őrült futással ro h antak
végig a sima hom okon és verték m agukat a
p arto t védő sziklákba ; mások a gáton tö rtek
meg, habos taraju kat a világitó tornyok lám ­
pásáig dobva. A szól m enydörgéshez hason­
lóan zengett és oly erővel fújt, hogy m ég a
férfiak is alig tu d tak m egállni lábukon, vagy
m egkapaszkodni a kikötőt védő láncokba. A
veszélyt fokozta és sokszorosította a tengerről
felénk szálló ködfelhők szakadozott töm ege, a
mely fehér nedves töm ör felhőkben húzódott,
kísértetiesen a partnak. Oly nedves, hideg,,
nyirkos volt ez a felhő tömeg, hogy egy
kis m egerőltetéssel azt hihette volna az
ember, hogy a tengerbe veszettek szellemei
D r a k u la . 10
 146

érintik nyirkos halotti kezükkel élő testvérei­

ket és bizony sokan m egborzadtak, a m int a
tapadó felhők elhúzódtak m ellettük. A köd
néha eltisztult és ilyenkor a sürü ‘ villámlás fé­
nyénél, a m elyet nyom on követett a süketítő
m enydörgés, messze el leh etett látni a tenge­
ren. A keleti szikla csúcsán berendezett vil-
lám os-reflektort, a mely ezúttal először te tt szol­
gálatot, készen tarto tták és a kezelő tisztek a
köd oszladozása közben végig-végig söpörték
vele a tengert. H atalm asan szolgált az áldott
fény, a m elynek a világánál egy-egy elkésett
halász bárka m egtalálta az u ta t a kikötőbe.
V alahány ilyen halász bárka szerencsésen be­
ju to tt a biztos révbe, öröm rivalgással fo­
g adták a parton állók. Nem nagy idő
m úlva a villámos reflektor fényénél föl­
fedeztek egy-két árbocost, kifeszitett vitorlák­
kal, nyilván ugyanazt, a mely m ár a délután
folyam án föltűnt. A szél ezalatt m egfordult és
a sziklás parton állok borzadva látták a rette ­
netes veszedelm et, a melybe a hajó ju to tt.
K özte és a kikötő közt m eredezett az óriási
sziklataraj, a m elyen időről-időre m ár sok jó
hajó pusztulását lelte, jl s a szélfordulás lehe­
tetlenné tette, hogy a k ét árbocos m egtalálja
a kikötő bejáratát. Az óra szerint a dagály
ideje lett volna, de a vihar úgy fölszántotta a
 147

vizeket, hogy m élységeikben a kikötőnek a

homokos talaját láttuk. j ?j S a két árbocos ki­
feszült vitorláival oly őrült sebességgel rohant,
hogy eg}^ m ellettem álló öreg m atróz szavai
szerint „muszáj neki rögvest valahová
elérni, ha m indjárt a pokolba is.u E kkor
hirtelen ism ét köd szakadt ránk a tenger
felől sokkal sűrűbb, m int az eddigiek.
Oly töm ege a nyirkos ködnek, a mely szürke
lepelként burkolt be m indent és csak a hallás
érzékét hag yta m eg az em bereknek, m ert a
men3rdörgést a hullám ok ágjm dörgésszerü su­
hogását és a vihar böm bölését csak annál
jobb an hallottuk a vakító, nedves ködön ke­
resztül. A villámos reflektor sugarait állhata­
tosan a kikötő bejáratára szögezve tarto tták
és m indenki lélegzetét visszafojtva leste a
katasztrófát. A szól hirtelen északkeletre for­
dult és a tengeri köd szétfoszlott viharos lehel-
letótől és ekkor csodák csodája, a kikötő két
oszlopa között hullám ról-huliám ra bukva, ro­
hant be veszett futásával az idegen hajó, a
vihartól duzzadó vitorlákkal és bejutott a
védett kikötőbe. A villámos reflektor su­
gara nyom on követte és hideg borzon­
gás fu to tt végig mindazokon, a kik látták,
m ert a korm ányrúdhoz kötve egy halo tt ember
volt, lecsuklott fejjel és borzalmasan ingott
1 0 *
 148

ide-oda a hajó m inden mozgásával. Senki m ást

nem lehetett a fedélzeten látni. N agy félelem
szállt m indenkire annak a láttára, hogy a hajó
m integy csoda folytán, m egtalálta a kikötő
b ejáratát, noha senki sem vezette, a h alo tt
em ber kezét kivéve. Mindez gj^orsabban tö r­
tént, m int a m ennyi idő alatt leirom az ese­
m ényeket. A k ét árbocos m egállapodás nélkül
ro h an t végig a kikötőn és neki a századok
viharai által a révp art keletnyugati szögében
fölhordott kő- és kavicsdom bnak, a mely a
keleti m agaslaton levő régi tem ető alatt van.
Term észetesen a hajó súlyos rázkódást szenve­
dett, a m int a hom okdom bba fúródott. Min­
den bordája, kötele és árboca m egfeszült,
recsegett, rop o gott és az egyik árboc
recsegve zuhant le. De a legkülönösebb m in­
denek fölött, hogy abban a pillanatban, hogy
a hajó a p arto t érte, egy óriási kutya term ett
a fedélzeten, m intha a heves lökés taszította
volna föl a hajó gyom rából és előre rohanva
a hajó orráról a hom okra ugrott. A ztán egye­
nesen neki vág o tt a m eredek sziklának, a régi
tem ető felé, az elhagyott tem plom nak és el­
tű n t a sötétségben, a mely villám osreflektor
fénykörén túl m ég sűrűbbnek látszott.
Az őrségen levő p artö r volt az első, a ki
leszaladt a gáton és fölm ászott az idegen
 14Í)

hajóra. A villam os-reflektor kezelői, m iután

látták, hogy m ár senki sincsen a kikötőn kivül,
a gazdátlan hajóra fordították a fényét és
rajta is tarto tták . A p artő r h átra sietett a
hajón és m ikor a korm ányrúdhoz ért és le­
hajolt, hogy megvizsgálja, hirtelen visszatánto-
rodott, m int a kit nagy ijedtség ért. E rre
term észetesen tető p o n tját érte az általános
érdeklődés és sokan kezdtek a hajó felé
szaladni, szerencse, hogy az önök tudósítója
jó futó és jóval a töm eg előtt ért a hajóhoz.
Különben hiába is futottak, m ert a partőrök,
a révkapitány és rendőrség az önök tudósítóját
kivéve, senkit sem engedtek a hajóra kapasz­
kodni és így a hivatalos egyéneken kivül én
voltam az egyedüli, a ki látta a halott ten ­
gerészt, a mig m ég a korm ánykerék égjük
rudjához volt kötözve.
Nem csuda, hogj' a p artő r m egrém ült,
m ert aligha láto tt m ég valaha ilyet életében.
A halo tt egj'szerüen a két egym ásra te tt kezé­
nél fogva volt a korm ánj'kerék egyik rudjához
kötve. Az alul levő keze és a kerék rudja
között egy olvasóra fűzött feszület volt, az
olvasó m aga pedig mind a két keze s a kerék
körül csavarodott, az egészet aztán a szorosra
húzott és bogozott kötél ta rto tta együtt.
A szegén}^ em ber valószínű, hogy eleinte ült,
 150

de a liajó ingása és tán a vitorlák csapkodása

kim ozdította helyéből és ide-oda lóbázta, úgy*
hogy a kezére kötözött kötél csontig vágta a
húsát. Jeg}7zőkönyvet vettek föl az esetről és
a gyorsan hivott orvos, pontos vizsgálat után
kijelentette, hogy a szerencsétlen ember leg­
alább két napja már, hogj^ halott. A zsebében
egy gondosan bedugaszolt üveget találtak, a
m elyben eg}^ kis p ap írtekercset kivéve, a xne\y
a hajó napi jelentéseinek kiegészitőrészét
képezte, semmisem volt. A part-őr azt állította,
hogy a halott tengerésznek m agának kellett a
kezeit m egkötni és hogy a fogával fo jto tta
szorosra a bogot. Fölösleges talán m egjegyez­
nem, hogy h alo tt korm án3'ost kellő tisztelettel
m ozdították el helyéről, a m elyet becsülettel
m egőrzött halála órájáig és a halottas házban
terítették ki.
A hirtelenséggel tám adt vihar im m ár
szűnni kezd; a töm eg szétszóródott* és haza­
felé húzódnak az em berek ; az égen a hajnal
pirkadása látszik. A következő szám m egjele­
néséig remélem, hogy érdekes részleteket fogok
kíildhetni a gazdátlan hajónak, a ki o\y cso­
dálatos módon találta m eg ú tjá t a kikötőnkbe,
a történetéről.
 151

Whithy, ciug. 9.
Az elm últ éjjel a vihar szárnyán hozzánk
érkezett gazdátlan hajó története m ég csudála-
tosabb és borzalm asabb, m int az érkezés maga.
K itűnt, hogy a k ét árbocos orosz hajó és V ár­
nából indult. A neve D em eter. Terhe csaknem
kizárólagosan ezüst por és csak kevés más
terhet hozott, nevezetesen egy sereg nagy fa­
ládát, telve kövér term o földdel. A szállítm ány­
nak ez a részeegy ide, W hithy-be való ügy­
véd cimére szólott, a ki ma reggel a hajóra
m ent és át is vette a neki cim zett ládákat. A
hajót és a rakom ány többi részét egyelőre az
orosz konzul vette át, mig a tulajdonosa nem
jelentkezik.
Sokan nagyon érdeklődtek a kutya iránt,
a ki a hajó zátonyra ju tá sa pillanatában ug­
ro tt a p artra és sokan az állatvédő egyesület
tagjai közül szivesen pártul fogták volna. De
legnagyobb sajnálkozásukra az állatot sehol
sem találták, teljesen eltűnt a város környé­
kéről. Lehet, hogy rém ületében neki vág ott a
hegyeknek és m ost is o tt rejtőzik valam ely
odúban. Vannak, a kik ijedten tárg yalják
ennek a lehetőségét, m integy esetleg elkövet­
kezhető veszedelem forrását, m ert az állat
igen erősnek és vadnak látszott. Ma korán
reggel, egy városbeli szénkereskedö óriás ku-
 152

ty ájá t, egy fólvór szelindeket, közel a kikötő­

höz halva találták az u t közepén, szemben a
gazdája raktárával. Ú gy látszik, hogy vereke­
dett, m ég pedig kem ény ellenfélre akadhatott,
m ert a to rka szét volt szakitva és a bordája
m integy éles karommal fölhasitva.
Későbben. A révkapitány szivessóge foly­
tán betekintést nyertem a Demeter napló­
könyvébe, a m ely a katasztrófa előtti harm ad­
napig teljesen rendben volt vezetve, a nélkül,
hogy valami különösebben érdekeset tartalm a­
zo tt volna, kivéve a hajó legénységének m eg­
fogyatkozásáról szóló adatokat. Hanem aztán
annál érdekesebb volt az üvegben talált papir-
tekercs tartalm a és én annál csodálatosabb el­
beszélést, m int a m ilyen a kettőből eg y ü ttv év e
kikerül, m ég soha életem ben sem hallottam .
M inthogy nem köteleztek titoktartásra, itt kül­
döm a hü leírását, csak épp a hajó terhére és
vezetésére vonatkozó részleteket hagytam ki.
Ú gy látszik, m intha a kap itán yt az őrületnek
egy neme lepte volna meg, nem sokára a hajó
indulása után és hogy ez az u t folyam án csak
fejlődött és fokozódott. Az összes jegyzékeket
az orosz konzulátus egyik ifjú tag ja fordította
le a számomra.
 158

A Demeter jegyzéke.
Várnától Whiiby-ig.
Július 18.
Kezdtem az Írást, oly különös események kö­
vetkeztében, hogy pontosan fogok ezentúl mindent
jegyezni egész a megérkezésünk napjáig.
Július 6.
Elkészültünk terhűnk — ezüstpor és term ő­
föld nagy faládákban — berakásával. Délben
indulás. F ris keleti széllel. Legénység öt
ember, két korm ányos, a szakács és magam
(a kapitány).
Július 11.
A Bosporusra értünk. Török vámvizs­
gálók. Baksis. Minden rendben. D élután 3-kor
tovább indulás.
Julius 12.
A D ardanellákon. Ism ét vámtisztek. Ism ét
baksis. Alaposan, de gyorsan m ent minden.
Julius 13.
E lhagytuk Cap M atapant. A legénységet
m intha b ántaná valami. M intha m eg volnának
döbbenve — de nem akarnak nyilatkozni.
Julius 14.
N yugtalankodni kezdek a legénység
m iatt. Mind derék, m egbízható emberek, a kik­
 154

kel m ár jártam m áskor is. A korm ányos nem

tu d ta belőlük kivenni, hogy hol a hiba, csak
annyit m ondtak neki, hogy baj van és keresztet
vetettek m agukra. A korm ányost a nap folya­
mán az egyik annyira kihozta a sodrából, hogy
m egütötte. A zt hittem , hogy véres veszekedés
tám ad erre, de minden csendes m aradt.
Julin s 16.
R eggel a korm ányos jelen tette, hogy
a legénység közül egy ember, Petrovszky
nevezetű hiányzik. Nem tudják, hogy hova
lett. E ste nyolckor vette á t az őrség et; Abrám off
v áltotta föl a rendes időben, de nem látták
alvó helyére térni. Az em berek levertebbek,
m int valaha. Mind azt m ondták, hogy nem
v ártak e g y e b e t; de semmiképp sem leh etett
belőlük m ást kivenni, m int azt, hogy van
valami a hajón. A korm ányost ism ét nagyon
elhagyta a b é k e tü ré s; féltem , hogy baj lesz
belőle.
Julius 17.
Tegnap az em berek egyike, Ulganoíf, a
kabinom ba jö tt és aggodalm as, suttogó hangon
közölte velem, hogy azt hiszi, hogy egy ide­
gen em ber van a hajón. Azt m ondta, hogy
éjjel, a m ikor az őrségen volt, kissé m eghúzta
m agát a fedélzeten, m ert hevesen esett az eső
 155

és ekkor lá to tt egy hosszú, vékony alakot, a

ki senkihez sem hasonlított a hajó személyzete
közül, a kabinok felé vezető lépcsőn feljönni,
végig m enni a hajó orráig és o tt eltűnni, w
óvatosan u tán a m ent, de mire a hajó elejére
ért, m ár nem lá to tt senkit sem, pedig m inden
a hajóba vezető nyílás le volt zárva. A babo­
nás félelem nek valóságos lázában volt a szegény
em ber és tarto k tőle, hogy ez a félelem el­
ragad a többire is. íío g y elejét vegyem, ma az
egész hajót alaposan át fogom vizsgálni.
A nap folyam án összehivattam a legény­
séget és m ondtam nekik, hogy mivel azt látsza­
nak gondolni, hogy valaki rejtőzik a hajón,
hát e g y ü tt fogjuk átvizsgálni a fedélzettől a fe­
nekéig. Az első korm ányos h a ra g o s ; azt
m ondta, hogy bolondság az egész és ha ilyen
ostobaságnak engedünk, csak dem oralizáljuk
vele az em bereinket; fogadkozott, hogy ő eg}?
furkósbottal egym aga is észre téríti m ajd őket.
A korm ányon h agytuk és a többiekkel hozzá­
fogtunk a hajó alapos m egvizsgálásához. Lám ­
pákkal ellátva, m inden zugot kikutattunk. Nem
volt nehéz föladat, m ert a nagy faládákon kí­
vül nem volt semmiféle rakom ány és ezek
m ellett sóhol akkora zug, hogy egy férfi elrej­
tő zhetett volna. A legénység nagyon m eg­
könnyebbülve, friss jókedvvel láto tt a kutatás
 156

befejeztével m unkához. Első korm ányos m ér­

gesen nézett, de nem szólt semm it sem.
Július 22,
H árom napig rossz idő, m inden kéz a
vitorlákkal elfoglalva — nem értek rá a féle­
lemre. A legénység, m intha meg is feledkezett
volna ijedelméről. K orm ányos jókedvű és min­
denkivel jó barátságban. M egdicsértem az embe­
reket rossz idők benvaló helytállásukért. E lh ag y ­
tuk G ibraltárt. Minden rendén van.
Julius 24,
A hajónk, m intha m eg volna átkozva.
M ár egy em berrel kevesebben, nagyon rossz
időben ju to ttu n k a Biscay-öbölbe. É s a m últ
éjjel ism ét egy em bert vesztettünk — eltűnt.
M int az elsőt, ezt is, azután, hogy az őrségről
fölváltották, nem látták többet. A legénység
őrült félelemben ; kérelm ezték, hogy kettesben
állhassanak őrt, m ert nem m ernek egyedül
m aradni. K orm ányos dühöng. T artok tőle,
hogy bajunk lesz, m ert vagy ö, vagy a legé­
nyek végletekre vetem ednek.
Julius 28,
N égy napig pokolban voltunk egy őrült
forgatagban táncolva, viharos széllel. A szemét
nem hu n y h atta le senki sem. M indannyija ki
 157

van m erülve. Alig tudom , kit hagyjak őrszem­

nek, hisz egyik sem képes a lábán állni. Máso­
dik korm ányos ajánlkozott, hogy kormányoz
és őrködik egyben, hogy az em berek egy pár
órát alhassanak. A szél csöndesül, a ten g er
még viharos, de mégis könnyebben vagyunk.
Július 29,
Ism ét egy tragédia. E g y em bert hagy tu n k
az őrségen ez éjjel, legénység fáradtabb volt,
hogysem k e ttő t engedhettünk volna. Mikor a
reggeli őrszem fölváltani jö tt az éjfélit, senkit
sem talált a korm ányoson kivül. F öllárm ázott
m indenkit. M indenütt kerestük az eltüntet, de
senkit sem találtunk. Im m ár második kor­
mányos nélkül vagyunk és legénységünk
zsibbadt a félelemtől. K orm ányos és én m eg­
egyeztünk, hogy ezentúl csak fegyveresen
járu n k és szemmel tartu n k m indenkit.
Julius 30,
Utolsó éjjel. Örülök, hogy közeledünk
Angliához. Az idő rem ek, m inden vitorla föl­
húzva. K im erültén vonultam v issza; m élyen
aludtam , a korm ányos k eltett föl azzal, hogy
az éjjel mind a ketten, az őrszem és a kire a
korm ányrudat bízta, eltűntek. Most m ár csak
magam, a korm ányos és két em ber van a hajó
szolgálatára.
 15S

Augusztus 1.
K ét napi köd. E gyetlen vitorlát sem lá t­
tunk. Rem éltük, hogy az Angol kanálisban
jelzéssel segítséget kérhetünk, vagy kiköthe­
tünk valahol. Nincs erőnk a vitorlák kezelé­
sére, futnunk kell a széllel. Nem m ertük
őket bevonni, m ert nem birnók újra ki-
fesziteni. Valam ely végzet sodor bennün­
ket az ism eretlen felé. A korm ányos imm ár
jo b b an m egvan riadva, m int az embe­
rek m aguk. Azok m ár túl vannak m inden fé­
lelmem és türelm esen sorsukba törődve és a
legrosszabbra elkészülve, njm godtan teszik kö­
telességüket. Nem csoda, ők oroszok, a k or­
mányos román.
Augusztus 2. — Éjfél.
Alig aludtam el, egy kiáltásra ébredtem ,
a mely m intha az ajtóm on kivül hangzott
volna. Sem mit sem láttam a ködtől. A fedél­
zetre rohantam és neki szaladtam a korm á­
nyosnak. M ondja, hogy ő is hallotta a kiáltást,
azért futott, de hiába, az őrszemnek hülthetyét
leltük. Ism ét egy em berrel kevesebb. Az U r
legj^en velünk! Kormán}Tos azt m ondja, hogy
elhagjduk a Doweri-szorost. M ert a m int egy
pillanatra fölszállt a köd, látta az északi p a r­
tot, de ug}^anakkor hallotta a hiáltást is. H a
ez igaz, akkor az északi tengerbe ju to ttu n k és
 150

csak az U r Isten vezéreiket bennünket a köd­

ben, a mely m intha velünk jö n ne és az U r
Isten m intha ehagyott volna bennünket.
Augusztus 3.
É jfélkor fölkeltem, hogy fölváltsam a
kormányhóz állított embert, de senkit sem
találtam ottan. A szél erősen fújt, nem mertem
otthagyni a korm ányt, h át csak kiáltoztam a
korm ányosért. N éhány perc m úlva alsóruhái­
ban rohant föl a fedélzetre. A szeme vad volt
és kidülledt és én nagyon félek, hogy az esze
m egbom lott, egészen közel jö tt hozzám és
rekedten suttogta, a száját egészen a fülemhez
tartva, m intha attól félne, hogy a levegő m eg­
h allh atn á: I tt van. C sakugyan itt van. Most
m ár bizonyosan tudora, hogy itt van. Láttam
a m últ éjjel, m ikor őrt álltam. Olyan m int egy
férfi, m agas és vékony és kísértetiesen sápadt.
A hajófenékről jö tt és kinézett. É n m ögéje
csúsztam és belédöftem a k é sem e t; de a késem
keresztülm ent rajta, m int a levegőn. — E zt
mondva, m egragadva a kését és díihödten
döfte az űrbe. A ztán fo ly ta tta : Hanem azért
itt van és én m eg fogom találni. Lehet, hogy
fenéken van a nagj^ faládák egyikében, vala­
m ennyinek lesrófolom a födelét és megnézem,
u n csak m aradjon itt a korm ányon. — Es
 160

óvatosságra intő tekintettel, u jjá t az ajkára

tóve, távozott. E s m ent le a hajóba. A szél
fokozódott és ón nem hagyhattam el a kor­
m ányt. Ism ét láttam a korm ányost egy szer­
számládával és lám pással a födélzetre jönni és
a hajó orrán levő lejárat felé indulni. Meg­
őrült. H atározottan m egőrült és hiába próbál­
nám visszatartani. K ülönben sem teh et k árt
azokban a nagy ládákban, hisz csak föl­
det tartalm aznak. íg y h át itt m aradok, vigyá­
zok a korm ányrudra és irom a jeg yzete­
m et. Csak Istenben bizhatom és várnom kell,
mig a köd eloszlik. A zután, ha nem tudnék a
meglévő széllel valam ely kikötőbe ju tn i, befo­
gom vonni a vitorlákat és segítségért fogok
jelezni . . . .
Im m ár m indennek vége, épp a m int m ár
rem élni kezdtem , hogy a korm ányosom , nyu-
godtabban fog előkerülni, m ert szorgalm asan ^
hallottam kopácsolni a hajó testben és gon­
doltam, hogy a m unka kissé lecsöndesiti, egy­
szerre csak egy rém ült sikoltást hallottam , a
mely m egfagylalta a vérem és láttam őt föl­
rohanni a lejáron, m intha ágyúból lő tték '
volna ki. Dühöngő őrülten, vérben forgó szem­
mel és a rém ülettől vonágló arccal. — Segít­
ség ! S e g ítsé g ! M entsetek m e g ! kiabálta. Aztán
körültekin tett a sürü ködben. Irtó zata kétségbe-
 161

esésre változott és szilárd hangon m o n d ta :

Jobban tenné, ha velem jönne, kapitány, még
m ielőtt késő lenne. \j itt van. Most m ár tudom
a titkát. A tenger m eg fog tőle védeni, ez a
legbiztosabb m enedék! Még m ielőtt egy szót
szólhattam vagy m ozdulhattam volna, hog}r
m egragadjam , a korlátra u g ro tt és a tengerbe
vetette m agát. A zt hiszem, hogy m ost m ár én
is tudom a titkát. Ez a boldogtalan őrült pusz­
id tito tta el egytől-egyig az em bereket és m ost
követte őket a sírba. Az U r legyen v elem !
M iként adjam számon ezeket a borzalm akat,
ha a kikötőbe ju to k ? H a kikötőbe! V ájjon
jutok-e valaha?
Augusztus 4.
F olyto n siirii köd, a m elyen a kelő nap
nem bir áthatolni. Nem mertem lemenni. Nem
m ertem elhagyni a korm ányt. íg y h á t itt m a­
radtam egész éjjel és az éj hom ályában én is
láttam azt a valam it — valakit! Az ég irgal-
mazzon, de a korm ányosnak igaza volt, hogy
a tengerbe vetette m agát. Jo b b m eghalni el­
szántan, m eghalni tengerészhez m éltón a kék
vízbe tem etkezve, m int . . . de én kapitány
vagyok és nem szabad elhagynom a hajó­
mat. De kifogok ezen az eleven ördö­
gön vagy szörnyetegen, m ert a kerék­
hez kötöm a kezemet, ha erőm csök-
Drakula. 11
 1G2

kenni kezd és a kezemmel e g y ü tt oda

kötöm azt is, a m it ő nem m er m egérinteni és
aztán jó vagy rossz szélben, de m egm entem a
lelkem üdvösségét és becsületem et, m int hajós­
kapitány. G yöngülni kezdek és az éj közeledik.
H a ő m ég egyszer szembe néz velem, tán nem
lesz időm a cselekvésre . . . ha hajótörést
szenvedünk, ezt az üveget tán m egtalálják és
a kik m egtalálják, tán m egértenek. H a nem . . .
nos h át akkor is tu dják az emberek, hogy ele­
g et tettem a kötelességem nek. Az Ú risten, a
Szűz M ária és az ég m inden szentjei segitse-
nek egy szegény tud atlan embernek, a ki köte­
lességének iparkodott eleget tenni.
E ddig volt az irás és nem tovább. H ogy
ki követte el a gyilkosságokat, azt bizonyosan
senki sem tudná megmondani.
A közvélemény a kap itány t valóságos
hősnek tekinti és díszes tem etésben akarják
részesíteni. Már is elhatározták, hogy a testét,
az összes csónakok kíséretében fölviszik az
Eszk folyón egy darabig. Aztán visszakerülnek
vele és az apátsághoz vezető lépcsőkön föl-
viszik és a régi tem etőbe teszik örök ny ug a­
lomba. Már több m int 100 csónaknak a gaz­
dája beiratkozott, a kik a kíséretben részt akar­
nak venni.
A m egugrott nagy kutyának nem akad-
 163

tak nyom ára, a m it nagyon sajnálnak és én

meg vagyok győződve róla, bog}7 a közvéle­
m ény mai föllendülésében a város fogadná
örökbe a dögöt. H olnap lesz a tem etés és
ezzel vége szakad a nagy Óceán emez újabb
misztérium ának.

Murray Minna naplója.

Augusztus 8.
Lucy egész éjjel nyugtalankodott és én
sem tudtam aludni. Félelm es volt a vihar és
a m int végigsüvöltött a kém ényeinken, borzong-
tam tőle. Különös, hogy Lucy nem ébredt föl.
De kétszer fölkelt s felöltözködött. Szerencsére
mind a kétszer idején fölébredtem és sikerült
levetkőztetnem a nélkül, hogy fölébredt volna
és visszafektetnem az ágyba. Sajátságos tü n e ­
m ény ez az alvajárás, m ert m ihelyt, bárm ety
m ódon g á ta t vetnek az akaratának, fölhagy a
szándékával, ha ugyan egyáltalán van vala­
mely szándéka és visszatér az élet rendes
kerékvágásába.
K orán reggel fölkeltünk mind a ketten
és lem entünk a kikötőbe együtt, megnézni,
hogy nem történt-e valami az éjjel. N agyon
kevés em berrel találkoztunk és noha rag y o ­
g o tt a nap és a levegő tiszta és fris volt, a
11 *
 164

haragos fehér tarajos hullám ok m ég m indig

zuhogtak be a kikötő keskeny nyilásán. N a­
gyon örültem a gondolatnak, hogy Jo n ath án
nem volt tengeren az elm últ éjjel, hanem szá­
razföldön. De hát tulajdonképpen szárazon
van-e vagy vizen ? Hol van ? j Ls m it csinál ?
Borzasztóan nyugtalankodom m iatta. Csak
tudnám , hogy mitévő legyek és csak tehetnék
v a la m it!
Augusztus 10.
ü . szegény hajóskapitány tem etése n a­
gyon m egható volt ma. Az összes csónakok
kísérték és koporsóját hajóskapitányok hozták
föl a lépcsőzeten a tem etőbe. L ucy ve­
lem volt és korán elfoglaltuk rendes
ülésünket és gyönyörűen láttu k az egész
processziót. A szegény em bert közel a mi
rendes ülésünkhöz tették örök nyugalom ra.
Szegény Lucy nagyon izgatottnak látszott. Az
egész r idő a latt nyugtalan volt és rosszul nézett
ki. És én nem gondolhatok egyebet, m int
hogy az alvajárás nagyon kimeríti. É gyben
nagyon különös: Nem akarja belátni, hogy
okunk lenne a nyugtalankodásra. V agy ha
volna is, h á t ö m aga sem érti, hogy mi. Izga­
to ttság u n k at m ég az én öreg barátom halálá­
nak hire is fokozta, a kit ma korán reggel
halva találtak a mi kedvenc ülésünkön tö rt
 165

nyakcsigolyával. A doktor állítása szerint

valam ely ijedtség következtében h átra kel­
lett esnie a pádon, m ert a félelemnek és
rém ületnek olyan kifejezése fag y o tt az ar­
cára, a m elynek láttára m ég a férfiak is
borzadoztak. Szegény öreg em ber! Talán a
halált m agát látta holdokló szemeivel! Lucy
oly édes és érzékeny, hogy m indent jobban
érez, m int más em berek. É pp m ost egészen
kikelt m agából egy csekélység m iatt, a m elyre
én alig ügyeltem , noha én is nagyon szeretem
az állatokat. A halászok egyike, a kit gyakran
láttunk ide feljönni hogy a halászbárkák
jö tté t lesse, m agával hozta a k u ty áját is a
tem etésre. A kutya m áskor is rendesen vele
volt. Mind a ketten nagyon csendesen szoktak
viselkedni és én soha sem láttam az em bert
haragudni és soha sem hallottam a ku ty át
ugatni. A szertartás alatt a kutya nem akart
a gazdájához jönni, a ki velünk volt a
pádon, de néhány ölnyire m aradt tőle
ugatva és vonitva. A gazdája először
szelíden, aztán kem ényebben és végre h ara­
gosan szólongatta, de a ku ty a sem oda
nem jö tt, sem az üvöltést nem hagyta abba.
Valóságos dühbe esett, szemet vadul forgatta
és a szőre ágaskodott, m int a m acskának a
farka, m ikor tám adni készül. V égre a gazdája
 166

is m egharagudott, leugrott, fölrúgta a kutyát,

aztán nyakon rag adta és félig vonszolta, félig
lökte a sírkőre, a m etyre padunk erősítve volt.
A bban a percben, hogy a követ érte, a sze­
gény pára elcsöndesedett és rem egni kezdett.
Nem próbált elmenni, de lelapult rem egve és
félve és oly szánandó állapotában a retteg és­
nek, bogy ón noha sikertelenül, de csi­
tt tgatn i próbáltam . Lucy, bár szintén na­
gyon sajnálta, nem próbálta m egérinteni
a kutyát, csak az irtózatnak egy nemével
nézte. A ttól tartok, hogy túlságosan érzékeny
lelkű, hog3^sem baj nélkül haladjon az élet
utam . Meg vagyok róla gjmződve, hogj^ erről
fog álmodni az éjjel. A dolgok csodás halm o­
zódása — halottkóz által a kikötőbe kor­
m ányzott hajó, a korm ányrúdhoz feszülettel és
olvasóval a kezében kötözött k a p itá n y ; a m eg­
ható tem etés; a kutya, a mely m ajd dühödt,
m ajd pedig félelem ben rem egő, — mindez bő
anyagot fog szolgáltatni álmainak.
L egjobb lesz, ha nem hagyom lefeküdni,
mig testileg jó l ki nem fárasztóm. Elviszem őt
egy hosszú sétára a ten g er m entén, hogy ne
legyen kedve még éjjel álm ában is járni.
 167

Murray Minna naplója.

Ugyanaz nap este 11 órakor. — O h ! be
fáradt vagyok. H a kem ényen föl nem tettem
volna, hogy m indennap följegyzem élményei­
met, h át ma ugyan ki nem nyitnám a napló­
mat. Rem ek sétát tettün k , Lucy nemsokára
egészen fölvidult, a m it egy pár jó indulatu
tehénnek köszönhetek, a kik barátságosan kö­
zeledték felénk az egyik legelőn, de a kik
elől mi eszeveszett futásnak eredtünk ijed tü n k ­
ben. A zt hiszem, hogy a gyáva ijedelem
minden egyebet kivert a fejünkből és friss
jókedvvel teáztunk m eg egy ósdi kis fogadó-
ÍDan, jó messze a várostól. Ozsonna után haza­
felé indultunk, sokszor m eg-m egállva, szivünk­
ben folytonos rettegéssel a vad bikáktól. Lucy
alaposan elfáradt és siettünk nyugalom ra térni.
Lucy alszik és csöndesen szedi a lélekzetet. A
rendesnél is rózsásabb színben van és oly cso­
dálatosan bájos. Oly boldognak érzem m aga­
mat, m ert látom, hogy m ennyire g y a ra p o d ik ;
azt hiszem, hogy annyira m egerősödött, hogy
m ár az alvajárást is elhagyja. Tökéletesen
boldog volnék, ha hírem volna Jo n ath án
felől . . . Az Isten tartsa és óvja meg öt.
Augusztus 11-dikén reggel 3 órakor. —
Ism ét a naplóm mal vagyok. Már nem bánt az
 168

álom, hát jobb, ha írok. Sokkal izgatottabb

vagyok, hogj^sem alhatnám . Oly borzasztó
kalandunk volt, oly kétségbeejtő. Alig fejeztem
be este naplójegyzeteim et, azonnal elalud­
tam . . . Egyszer csak hirtelen és teljesen fol-
ébredek, felülök, nyom asztó félelemmel a szí­
vemen és az ürességnek, pusztaságnak sajátsá­
gos érzetével körülöttem . A szoba sötét volt,
Lucy ágyát nem láthattam , h át keresztül lo-
póztam a szobán és tapogatva kerestem őt.
Az ágy üres volt. G yufát gyújtottam és láttam ,
hogy Lucy nincs a szobában. Az ajtó be volt
téve, de nem volt bezárva, m int a hogy lefek­
véskor hagytam . Az édes an yját nem
m ertem felkölteni, m ert úgyis nagyon be­
teges és az utóbbi napokban a rendesnél is
rosszabbul volt, hát egy két darab ru h át
kapkodtam m agam ra, hogy magam lássak utána.
M ikor m ár az ajtónál voltam eszembe ju to tt,
hogy a ruháról, a m it felöltött, tán rájöhetnék,
hogy hol keressem, ha csak pongyolát vett,
tán nem h ag y ta el a házat, ha nappali ruhát,
akkor a kertben lehet. Mind a kettő, a pon­
gyola is, a nappali ruha is helyükön lógtak.
H ál’ Istennek gondoltam m agam ban, nem lehet
messze, m ert csak a hálóruhája van rajta. L e­
szaladtam a lépcsőn és benéztem a nappaliba.
O tt nem volt! Sorra benéztem m inden üres
 169

szobába, folyton növekedő, dermesztő félelem­

mel szivemben, sehol sem találtam . V égre az
utca ajtóhoz értem és nyitva találtam . A
kilincs bám ulatom ra nem volt becsattanva. A
cselédek pedig rendesen igen gondosan be
szokták az ajtó t zárni, h át félni kezdtem, hogy
Lucy úgy a hogy volt, elhagyta a házat. Nem
volt időm a m egfontolásra, egy m indent el-
homályositó vad félelem k erg etett. Fölkaptam
egy nehéz, nagy sálkendőt és kirohantam . Az
óra egyet ü tö tt, mikor az u tcára értem és egy
lelket sem láttam . V égig futottam a villasoron a
kikötőig, de nyom a sem volt a íeh ér alaknak, a
kit kerestem . A kikötőgátra érve, a kikötőn ke­
resztül, a keleti sziklam agaslat felé tekintettem ,
abban a rem ényban — vagy félelem ben —
magam sem tudom , hogy melyik volt erősebb,
hogy Lucyt kedvenc hetyünkön látnám meg.
Ragyogó teli hold volt, nehéz fekete futó
felhőkkel, a m elyek az egész tá ja t folyton
váltakozó fény és árnyképekkel borították.
E gy vagy két percig semmit sem láthattam ,
m ert egy felhő árnya a tem plom ot és egész
környéket hom ályba borította. A m int a felhő
odébb húzódott, először is az apátság rom jait
láttam föltűnni, aztán lassan-lassan a régi
templom és a tem ető is belekerültek a keskeny
futó fénysávba, a mely élesen világított m eg
 170

m indent. B árm it vártam is, nem csalódtam,

m ert ott, kedvenc ülő helyünkön, a hold ezüs­
tös fénye egy hófehér pihenő alakra esett.
A gyorsan úszó felhő nem engedte, hogy so­
k at lássak, m er1: az árnyék m ajdnem nyo­
mon követte a fényt ; de mégis úgy
tetszett, az ülés m ögött, a m elyen a fe­
hér alak fénylett, valami sötét alak is
föléje hajolt. H ogy mi lehetett, ember-e
vagy állat, azt nem tudtam volna m eg­
m ondani ; nem vesztegettem egy pillanatot
sem, végig szaladtam a kikötőn és keresztül a
halpiacon a lépcsőzet följáratához, m ert ez volt
a keleti sziklapart egyetlen útja. A város
m intha kihalt volna, egy lélekkel sem talál­
koztam , a minek nagyon m egörültem , m ert
nem szerettem volna, ha valaki szegény Luc}'t
ilyen állapotban látja. Az idő és távolság vég­
telennek látszott, térdem rem egett és lélekze-
tem szakadozott, a mig az Apátsághoz vivő
szám talan lépcsőn föltelé igyekeztem . G yor­
san kellett járnom , noha úgy tetszett, hogy
lábaim ólomból valók és m inden forgám be
van rozsdásodva. Mikor m ár m ajdnem fölértem,
jó l láttam a padot és a fehér alakot rajta, m ert
m ár elég közel voltam ahhoz, hogy a ho­
m ályban is lássak. Bizonyos, hogy állt m ögötte
valami, hosszú fekete, a pádon félig h átra
 171

hanyatló fehér alak fölé hajolva. E n rém üle­

tem ben kiabálni k ezd tem : L u c y ! L u c y ! és az
a valami fölemelte a fejét és onnan, a hol
voltam, egy fehér arcot és vörös lángoló sze­
m eket láttam . Lucy nem felelt és én a tem ető
bejáratához szaladtam . A m int beléptem , a
templom közém és a pad közé került és egy
pillanatra elvesztettem L u cyt szem elől. Mire
ism ét m egláttam , a felhő elhúzódott és a hold
fényesen világított, hogy egészen jó l láth a t­
tam L ucyt, a m int a pádon h átrah an y atlo tt, a
feje a pad tám láján pihent. Egészen egyedül
volt és egyetlen élő lénynek nyom át sem lá t­
tam a közelben.
M ikor föléje hajoltam , láttam , hogy m ég
mindig alszik. Az ajka szét volt nyitva és
lélekzetót nem a nála m egszokott halk, csöndes
módon szívta, hanem nehezen, mélyen zihálva
szakadt föl kebléből, m intha m inden lélegzet-
vétellel tele akarná szívni a tüdejét levegővel.
Mikor közel értem , álm ában fölemelte a kezét
és hálóruhája gallérját szorosabbra húzta a
nyaka körül. A m int igy tett, kissé m egrázkó­
dott, m intha a hideget erezné. E n rádobtam a
meleg nagykendőt és jól beleburkoltam , jó
szorosra huzva a nyaka körül, nehogy m eg­
hűljön ruhátlan állapotában. Nem m ertem hir­
telen fölkelteni azért, hogy a kezeim szabadon
 172

m aradjanak és tám ogathassam őt, a kendőt

eg y jó hosszú kapcsos tűvel tűztem össze a
n y ak án ; de ijjedtem ben, vagy siettem ben
aligha ügyetlenül m eg nem szúrtam szegényt,
m ert egy kis vártatva, a m int a lélegzete
kissé könnyebbült, a kezét ism ét a torkához
emelte és nyögött. Mikor m ár jól bepólyáz­
tam és a cipőm et is a lábára haztam , lassan
elkezdtem költögetni. Eleinte m eg sem érezte,
de lassan, fokozatosan nyugtalanabb lett az álma,
nyögött és közbe-közbe sóhajtott. Végre m ár
félni kezdtem, h át erősebben m egráztam , mire
fölnyitotta szem ét és teljesen íö lé b re d ^ /^ fe m
lepte meg egy csöppet sem, hogy engem uátott
és nem is vette m indjárt észre, hogy hol va­
gyunk. Lucy ébredése m indig igen bájos és
noha ezúttal át volt fázva és m egijjedt, a m int
látta, hogy ruhátlanul és a tem etőben van
éjnek idején, nem vesztette el szelid kedves­
ségét. Kissé rem egett és belém k a p a sz k o d o tt;
a m ikor hivtam , hogy jöjjö n velem haza, egy
gyerm ek engedelmességével, szó nélkül fölkelt.
A m int elindultunk, a kavics sértette a lábam at
és Lucy észrevette, hogy íölszisszentem. Azonnal
m egállt és m indenáron vissza akarta adni a
cipőmet, de persze nem hagytam .
A szerencse kedvezett és haza ju to ttu n k ,
a nélkül, hogy egy lélekkel találkoztunk volna.
 173

Csak egy Ízben láttu nk egy nem egészen

józannak látszó em bert előttünk az utcán
keresztül m e n n i; de mi elrejtőztünk egy kapu
aljában, mig ő el nem tű n t egy mellék­
utcában.
A szivem olyan hangosan dobogott, hogy
ném elykor azt hittem , hogy el kell ájulnom. Telve
voltam aggodalom mal Lucy m iatt, nem csak az
egészségét féltettem , de a jó hirn evétis, ha kitu­
dódnék ez a dolog. Mikor hazaértünk és
m egm ostuk a lábunkat és buzgón h álát adtunk
az égnek, lefektettem L ucyt. M ielőtt elaludt
volna, kért, könyörgött, hogy ne szóljak egy
szót se senkinek, még az édes anyjának se ez
éjjel alvajárásáról. Jiileinte haboztam Ígéretet
tenni, de édes anyja egészségére gondolva és
hogy m ennyire nyugtalanítaná ez a dolog, h át
mégis csak m egígértem . Remélem, hogy helye­
sen cselekedtem. Az ajtó t bezártam és a kul­
csot a kézcsuklóm ra kötöttem , igy talán nem
fognak m ég egyszer háborgatni. L ucy m élyen
alszik, a hajnal rózsás pírja ömlik szerte a
tengeren . . .
Ugyanaz nap délben. Minden j ó l ' megy.
Lucy aludt, m ég föl nem keltettem . Az éjjeli
kaland nem esett kárára, sőt úgy l á t s z i k , jav ára
vált, m ert ma jobb színben van, m int bárm ikor
 174

ezelőtt. Sajnálattal vettem észre, hogy ügj^et-

lensógem ben a kapcsos tűvel m egsértettem .
Szerencse, hogy nagyobb b ajt nem okozott,
m ert a torkán egészen átlyukasztotta a bőrt.
Meg kellett valahogy csípnem és átszűrnöm
vele a laza felsőbőrt, m ert két pici piros folt,
m int a tü szúrásé van rajta, a hálóinge gal­
lérján pedig egy csöpp vér. Mikor bocsánatot
kértem tőle és aggságoskodlam m iatta, Lucy
kinevetett és m egcirógatott és azt m ondta,
hogy nem is érzi. Szerencse, hogy oly parányi
a szúrás, h át sebhelyet nem hagyhat.
Ugyanaznap éjjelén. N agyon jól töltö ttü k
a napot. A levegő tiszta, a nap ragyogó, a
tengeri szellő kellemesen hűvös volt. Villás-
reggelinkkel kirándultunk egy távoli szép er­
dőbe. Lucy és én g}7alog, Lucy anyja pedig
kocsin, jüngem egy kissé busitott a gondolat,
hogy mily boldog lehetnék, ha Jo n ath án is
velünk lehetne. De hisz türelm esnek kell
lennem. E ste kitűnő zenét hallgattunk a séta­
téren, aztán korán lefeküdtünk. Lucy nyugod-
tab b nak látszott, m int az utóbbi napokban és
csaknem rögtön elaludt. Az ajtó t ism ét be
fogom zárni és a kulcsot a csuklóm ra kötni,
m int az elm últ éjjel, noha azt hiszem, hogy
nyugodtan fog telni az éjszakánk.
 175

Augusztus 12.
V árakozásunkban m egcsalódtam , m ert két
Ízben is arra ébredtem ez éjjel, bogy Lucy ki
akart menni. Még álm ában is, m intha kissé
haragudott volna, hogy zárva találja az ajtó t
és kelletlenül m ent vissza az ágyába. H ajnal­
ban a m adarak csiripelésére ébredtem . Lucy is
fölébredt és ón örömmel láttam , hogy még
jobb szinben van, m int tegnap reggel. A régi
vidámsága is m intha visszatért volna. Mellém
furakodott az ág37ba és A rtúrjáról kezdett
beszélgetni; ón is elm ondtam neki, hogy
m ennyire aggódom Jo n ath an m iatt és ő vigasz­
talni próbált. Eg}' kicsit m intha sikerült volna
is neki, m ert noha a részvét nem változtathat
az ember baján, mégis csak elviselhetőbbé teszi.
Augusztus 13.
E g y nyugodt nappal több és lefekvés is­
mét csuklóm ra erősített kulcscsal. É jjel ismét
fölébredtem és L ucyt ülve találtam az ágyá­
ban, alva, ujjával az ablakra m utatva. E n
csendesen fölkeltem, félre húztam a függönyt
és kitekintettem . R agyogó holdvilág volt, csen­
des szép nyugodt éjszaka terü lt a földre és
tengerre, kim ondhatatlan szépségben. Köztem
és a holdvilág kö-zt egy óriás denevér röpkö­
dött, nagy köröket Írva le, hol közeledve, hol
 176

távolodva. Egyszer-kétszer egészen közel jö tt

az ablakhoz, de valószínű, m egijjedt tőlem és
átrep ült a kikötőn az apátság felé. Mikor
visszafordultam az ablaktól, Lucy m ár feküdt
és csendesen aludt. Egész éjjel nem m ozdult
többet.
Augusztus 14.
A régi tem etőben rendes helyünkön töl­
tö ttü k az egész napot, Írva, olvasva. Lucy épp
úgy m egszerette ezt a helyet, m int én magam,
és alig lehet hazacsalni villásreggelire és
ebédre. Ma délután furcsa m egjegyzést hal­
lottam tőle. M ikor estefelé hazajöttünk, a lép­
csők tetején, m int rendesen, m ost is m egáll­
tunk egy percre, a rem ek kilátásban gy ön y ör­
ködni. A nyugvó nap épp a hegylánc mögé
csúszott és vörös fényével elárasztotta az ap át­
ságot és a régi tem etőt a padunkkal is rózsás
fénybe vonta. E g y pillanatig némán bám ul­
tunk, egyszer csak Lucy suttogva, m intha csak
m agának beszélne, m eg szó lalt: /
— Ism ét az ő vörös szem epárja!
M ost is épp ugyanaz. — Ez olyan fur­
csán hangzott, m inden apropos nélkül, hogy
szinte m egrettentett. Kissé oldalt fordultam ,
hogy jól lássam Lucyt, a nélkül, hogy észre­
vegye és láttam , hogy úgy áll ott, m intha fél-
álomban volna, különös tekintettel a szemében.
 177

a m elyet nem bírtam m egérteni, nem szóltam,

de tekintetének irán y át követtem . M intha
kedvenc helyünket nézte volna, a melyen egy
sötét alak ü lt egyedül. E gy kissé magam is
m egrettentem , m ert egy pillanatig úgy tetszett,
m intha az idegennek nagy tüzes szeme volna,
de a következő pillanatban szétfoszlott az
illúzió. A nyugvó nap vérvörös lénye tükröző­
dött a kedvenc padunk m ögött levő templom
ablakaiba és a m int a nap letűnt, a veröfénye
épp úgy változott, m intha bolygó tűz volna.
Én L ucy figyelm ét a sajátságos látványra
irányoztam és ő m egrázkódva té rt magához,
de levert m ara d t; lehet, hogy az itt fönt töl­
tö tt rettenetes éjszaka ju to tt eszébe. Soha sem
em lítettük m ég egymás közt sem ; h át m ost
sem szóltam. H azam entünk ebédelni, L ucynek
fájt a feje és korán lefeküdt. É n m egvártam ,
mig elaludt, aztán egy kis m agányos sétára
indultam, Jo n ath án ra gondolva. Mikor hazafelé
jöttem , fényes holdvilág volt és noha a villa­
sornak az a része, m elyen laktunk, árnyékban
volt, m indent jól leh etett látni, fölnézek az
ablakunkra és Lucy fejét látom kihajolva
rajta. Azt hittem , hogy engem vár, h á t ki­
vettem a zsebkendőm et és integettem neki.
Nem vette észre és nem mozdult. A holdvilág
épp ekkor került át a sarkon és fénye az
Drakula. 12
 178

ablakra esett. E kkor láttam , hogy Lucy feje

az ablakpárkányán fekszik és a szeme le van
hunyva. Mélyen aludt és m ellette, a párká­
nyon ült valami, a mi egy jók o ra madárhoz
hasonlított. M egijedtem, hogy m eg talál hülni,
hát fölszaladtam a lépcsőn, de mire n szobába
értem, m ár ballagott vissza az ágya felé, még
m indig mélyen alva és nehezen szedve a lé­
legzetét; a kezét a torkán tarto tta, m intha a
hideg ellen akarná védeni.
Nem keltettem föl, csak jó l betakartam ;
gondom volt rá, hogy az ajtó és ablak jól be
legyenek csukva.
Lucy oly édes, a m ikor alszik, de
sápadtabb m int rendesen és olyan mélyen
gyűrűs a szeme, a m ilyennek még soha sem
láttam . Félek, hogy gyötrődik valam in, bár ki
tudnám találni, hogy min.
Augusztus 1;~>.
Később keltünk m int rendesen. Lucy
nagyon kim erült és b ágy ad t volt és nagyon
sokáig aludt. Reggelinél kellemes m eglepetés
várt ránk, A rtúr édesatyja job b an van és
siettetni óhajtja a fiatalok esküvőjét. Lucy el
van telve boldogságával. Az édesanyja szomorú
is vig is egyszerre. Később, napközben, m eg­
vallotta nekem az okát. Busul, hogy m eg kell
 179

válnia egyetlen leányától, de m ásrészt örül,

hogy lesz, a ki gondját viselje. Szegény, édes
öreg n é n i! M egvallotta nekem azt is, hogy
halálra van Ítélve. Lucynek nem m ondta meg­
ás velem is m egigértette, hogy megőrzőm
titk á t; az orvos tudtára adta, hogy napjai
m egszám lálvák; szívbajos; a legjobb esetben
is m ár csak hónapokig élhet, de bármely h ir­
telen fölindulás m inden pillanatban véget
vethet életének. Ah, mily okosan tettü k , hogy
eltitkoltuk előtte Liiicy borzasztó kirándulását
alvajárása közben.
Augusztus 17. K ét teljes napig egy sort
sem írtam a naplóm ba. Nem volt kedvem
hozzá. M intha valamety titokzatos, kísérteties
lepel borulna boldogságunkra. Semmi hir
Jonathánról és Lucy m intha napról-napra
gyöngülne, mig az édes anj^ja szemlátomást
közeledik a vég felé. Nem értem Lucy csodá­
latos hervadását. Jó l eszik, jól alszik és élvezi
a friss levegőt, de azért arca rózsái h a l v á ­
nyulnak és gyöngébb és bágyadtabb lesz nap­
ról-napra, éjjel pedig hallom, hogy csak úgy
kapkod levegőért. Az ajró kulcsát m indig a
csuklóm ra kötve tartom éjjel, de L ucy fölkel,
a szobában járk ál és a n y ito tt ablakba ül.
Múlt éjjel, a mikor fölébredtem , látám , hogy
kihajol az ablakon és mikor föl akartam kel­
1 2 *
 180

teni, nem ébredt föl, el volt ájulva. Mire m a­

gához téritettem , oly gyönge volt, m int a viz
és csöndesen sirdogált, közbe-közbe keserve­
sen zihálva és ktizködve lélegzetért. M ikor
kérdeztem , hogy m int ju to tt az ablakba, a
fejét rázta és elfordult, Remélem, hogy nem
annak a szerencsétlen kapcsos tűnek a szúrá­
sától beteg. M egnéztem a torkát, a m int aludt
és láttam , hogy a parányi sebek m ég m ost
sincsenek begyógyulva. Még mindig nyitva
vannak és m intha nagyobbak volnának, m int
eleinte, a szélük körül meg sárgásfehérek. Olya­
nok, m in teg y fehér pont, piros középponttal. H a
egy-két nap m úlva be nem gyógyulnak, nem
nyugszom, mig m eg nem m u tatju k az orvos­
nak őket.

Levél, Billington F. és fiai ügyvivők Whitby-bm

Cártéri Faterson és A . uraknak Londonban.
Aug. 17.
Tisztelt u ra im !
Van szerencsénk az Északi vasút vonalán
útnak ind ított szállítmány jeg yzék ét idezárva
átküldeniink'. A szállítm ány m egérkezése után
azonnal Carfax-ba küldendő. A ház jelenleg
üresen áll, idecsatolva küldjük a kulcsokat, a
m elyek mind számozva vannak.
 181
%

Á ládákat — szám szerint ötvenet —

a m elyekből a teljes szállítm ány áll, a házhoz
tartozó részben rom ba dőlt régi kápolnában
kell elhelyeztetni, a mely az idecsatolt épület
tervrajzán „A^-val van jelezve. A szállítm ányt
a ma esti 9 órai vonattal indítjuk útnak, hol­
nap délután 4 óra 30 perckor érkezik L on­
donba. M inthogy m egbízónk súlyt fek tet a
gyors szállításra, kérjük önöket, hogy a mon­
dott időbe?? készen várjanak a fuvarosok a
Kings-Cross-i állomásnál, hogy azonnal rendel­
tetési helyükre szállítsák a ládákat. A kulcso­
kat kérjük a bejárat csarnokában hagyni, a hol
is a tulajdonos, a kinek külön kulcsa van a
főbejárathoz, m egtalálhatja őket.
K itűnő tisztelettel
S. F. Billington & fiai.

Levél- Carter , Paterson és t. London. Bil­

lington és fai vraknak Wliitby-ben.
Augusztus 21.
Tisztelt uraim !
Szállítm ányt átvettük és utasításaikhoz
híven helyeztük el, a kulcsokat m eghagyásuk
értelm ében a főbejárat csarnokában hagytuk.
Kiváló tisztelettel
Cartcr, Paterson és /, •
 1S2 —

Murray Minna naplója.

Augusztus IS.
Ma boldog vagyok és itt irok a tem ető­
ben kedvenc helyünkön ülve. Lncy sokkal jo b ­
ban van. Az elm últ éjjel jól aludt és egyetlen
egyszer sem zavart föl álmomból. A rozsás p ir
m intha vissza kezdene térni szép arcába. J ó
kedvű, telve élettel és pajkossággal. Az a
beteges zárkózottság m intha teljesen elhagyta
volna és ö épp m ost em lékeztetett arra a re t­
tenetes éjszakára, a m ikor itt találtam alva.
A m int beszélt, tréfásan veregette a cipője
sarkát, a lapos sírkőhöz m o n d v án :
— Szegény kis lábaim, akkor bezzeg nem
csináltak ilyen zajt! Szegény jó öreg barátunk
ha élne, erre bizonyosan azt m ondta volna,
hogy azért nem, m ert féltem, hogy G yuricát, a
ki itt nyugszik, fölverem álmából. M inthogy
ilyen közlékeny hangulatban volt, kérdeztem
tőle, hogy álm odott-e valam it akkor éjjel.
M ielőtt felelt volna, kissé tűnődve húzta össze
a hom lokát és azután félig álmodozó hangon,
mintha csak alig tudna rá emlékezni, k e z d te :
— Nem is tudom, hogy álmodtam-e, az
az egész oly igaznak tetszett. A zt tudom, hogy
nagyon vágytam ide erre a helyre ju tn i, azt
nem tudom, hogy m iért, m ert nagyon féltem
 183

valamitől, azt nem tudom, hogy mitől. Em lék­

szem, noha aludnom kellett, arra, hogy az
utcákon végig, a hídon keresztül jöttem . E gy
halacska vetette föl m agát a vízből és én le­
hajoltam , hogy jobban lássam és hallot­
tam a kutyák vonítását, úgy tetszett, m intha
az egész város tele volna kutyákkal, a kik
mind egyszerre vonítottak, a inig én lassan
fölfelé m entem a lépcsőkön. A ztán hom ályo­
san emlékszem valami hosszú sötét alakra, vö­
rös lángoló szem párral, épp olyannal, a m ilyent
naplem entekor láttunk és valami nagyon édesre
és nagyon keserűre egyben úgy k ö rü lö tte m ;
aztán m intha mély zöld vízbe m erültem volna
és úgy zú gott a fülem, m int a hogy m ondják, a
vizbefulóké s z o k o tt; aztán m intha m inden elm últ
volna tőlem ; a lélek m intha kiszakadt volna
a testem ből és a levegőben lebegett volna.
Mintha arra is emlékezném, hogy egyszer épp
a világitó torony fölött lebegtem , aztán egy­
szer csak hirtelen rém ület fogott el, m intha
földrengésbe ju to ttam volna és fölébredve
láttam , a m int ráztad a vállam at. H am arább
láttalak, mintsem éreztelek volna.
E rre kacagni kezdett. E n lélegzet nélkül
figyeltem, oly kísértetiesnek tetszett az egész.
Kern is láttam jó nak feszegetni a dolgot, hát
uiásra tereltem a beszédet, és Lucy régi jó
 184

kedve azonnal visszatért. Mire hazaértünk, a

fris szellő oly rózsásra festette arcát, hogy édes
anyja nem győzött benne gyönyörködni és n a­
gyon boldog estét töltö ttü nk együtt.
Aug. 13.
Öröm, öröm, ö rö m ! Noha nem egészen
tiszta öröm. V égre h irt kaptam Jonathánról.
A szegény fiú nagy beteg v o lt; ezért nem
írh a to tt m aga. H aw kins ur küldte a levelet és
oly kedvesen, jóságosán irt hozzá. H olnap
indulok útnak, hogy ápolni segítsem Jo n ath án t,
ha kell és hogy haza hozzam m agam mal. H aw ­
kins ur azt írja, hogy legjobb volna, ha m ind­
já r t odakünn m egesküdnénk. A jó ápoló te st­
vér levelét könnyeim mel öntöztem és a keb­
lembe rejtettem . Az utam iránya m eg van
határozea és m álhám kész. Nem irok többet
— a többit Jo n atán n ak tartogatom — a fér­
jem nek fogom elmondani.
Levél, Ágota testvér a budapesti szt. József
kórházból Murray Minna kisasszonynak.
Augusztus 12.
Kedves kisasszony!
H arker Jo nath án ur kívánságára, irok —
a ki m aga nem elég erős arra hogy Írjon,
noha — hála érte patrónusunknak, szt. József­
 185

nek — a javulás utján van. M ajdnem teljes

hat hete, hogy ápolás alatt van, heves ag y­
lázban szenvedett. K órt, hogy kegyedet válto­
zatlan szerelméről biztosítsam és adjam tu d tára
hogy a mai postával H aw kins urnák is írato tt
velem levelet, a m elyben bocsánatot kér aka­
ratlan késedelm éért és tud tára adja, hogj7, rá
bízott ü g yét befejezte. Még néhány heti üdü­
lésre szorult a hegyek között levő szanatóriu­
m unkban és csak ekkor térh et haza. K ér, hogy
azt is írjam meg, hogy nincsen elegendő
pénze, pedig hogy szeretné megfizetni az itt
nyert ápolást, ne hogj" egy nálánál szegé­
nyebbet foszszon m eg az esetleges istápolástól.
F ogadja kedves kisasszony őszinte rokon­
érzésem kifejezését és áldásomat.
Ágota nőtér.
V. /. B etegem álomba m erült és ón föl­
bontom a levelet, hogy még valam it m eg­
mondjak önnek. A betegtől tudom, hogy önök
nemsokára férj és feleség lesznek. Áldásom
m indkettőjükre ! A vőlegényét valam ely rettentő
rázkódás érte — ezt az orvos m ondja — és
delirium ában az őrjöngései borzalm asak voltak.
Farkasokról, m éregről, vérről, kísértetekről,
démonokról és nem is merem m ondani, hogy
mi m indenről beszólt. N agyon gondosan őrizze
 18G

őt jó ideig m inden eftéle izgalomtól ; az ilyen

betegség nyom ai nem egyham ar tűnnek el.
M ár rég irtun k volna, de semmit sem tu dtun k
barátairól és semmi sem volt vele, a mi
nyom ra vezethetett volna bennünket. A
kolozsvári vonaton érkezett és az ottani
állomásfőnök azt m ondta a kalauznak, hogy
o tt az állomásra rohanva, je g y é rt ordítozott, a
m elyen haza m ehessen. A nnyit láttak p aran ­
csoló heves m odoráról, hogy angol, h át adtak
neki jeg y et a legtávolabb állomásra, a m eddig
az a vonat m ent.
Meg lehet róla győződve, hogy jól gond­
j á t viseljük. Minden szivet m egnyert szelíd­
sége és kedvessége által. Most m ár elég jó l
érzi m agát és nem kétlem, hogy néhány h ét
m úlva teljes lesz a gyógyulása. De gondosan
vigyázzon rá, hogy semmi izgalom ne érje.
Remélem, hogy a jó Isten és Szt. Józset
m ég sok-sok boldog évvel fogja önöket
m egáldani.
Seivard dr . naplója.
Augusztus W.
Különösen és hirtelen változás Renfield-
ben az elm últ éjjel. Nyolc óra tájban kezdett
izgatott lenni és körül szaglászni m int egy va­
d at csapászó kopó. A segédorvost m eglepte a
 187

modora és tudva, hogy m ennyire érdeklődöm

iránta, beszélgetésbe akart vele eredni. B ete­
gem rendesen nagyon tiszteletteljes, néha szinte
alázatos m ég az ápoló irán t is; de az éjjel azt
mondja emberem, hogy rop p an t gőgösen vi­
selkedett. Szóba sem ak art vele állni. M ind­
össze annyit m ondott n ek i: — Nem akarok
magával beszólni: m aga m ost m ár számba sem
jöhet. A m ester közeledik.
Az orvos azt hiszi, hogy a vallásso rajon­
gás egy neme lepte meg. H a ez igaz, ekkor
résen kell lennünk, m ert egy izmos, erős férfin
— egyesült emberölő és- vallásos m ániával —
nagyon veszedelmessé válhatnék. Az összetétel
rettenetes. E ste kilenc órakor magam is meg­
látogattam . Velem szemben is épp úgy visel­
kedett, m int az ápolóval. Fönséges nagyzásá­
ban nem b irt semmi különbséget sem tenni
köztünk. Csakugyan, m intha vallásos őrület
lepte volna meg, nem sokára azt fogja hinni,
hogy ő az A tyauristen. E gy félórán keresztül,
ha nem tovább, Ttenfield mind izgatottabb lett.
Én nem árultam el, hogy figyelem, de azért
szorosan szemmel tartottam . E gyszer csak hir­
telen azt a ravasz kifejezést láttam a szemé­
ben, a mely m indig elárulja, hogy az őrültnek
valamely . uj ötlete tám adt és vele a fej- és
hátnak azt az alamuszi tartását, a m elyet
 188

az őrülteket ápolók oly jó l ism ernek. Egészen

m egnyugodott, m ent és az ágya szélére ült, az
űrbe bámulva fénytelen szemével. É n tudni
szerettem volna, hogy közönye tetetett-e, vagy
igazi és a kedvenceit hoztam szóba, olyan
tárgy, a m ely rendesen azonnal felköltötte
érdeklődését. Eleinte nem is felelt, végre tü rel­
m etlenül csak annyit m ondott:
— A fránya hordja el őket! E g y szikrá-
n y it sem törődöm velük!
— M icsoda? — m ondtam én — csak nem
akarja velem elhitetni, hogy nem törődik a
pókjaival. (Mert m ost ism ét a pókok a kedven­
cei.) E rre ő rejtélyesen felelt:
— A m enyasszonyt várók szeme is a ,
nyoszolyó lányokban g y ön y ö rk ö d ik ; de m ihelyt
m egjelent a m enyasszony, minden szem csak
ő vele telik meg.
Nem akarta m agát kim agyarázni és csö­
könyösen az ágya szélén m aradt ülve mind­
addig, a mig nála voltam.
N agyon fáradt vagyak az éjjel és levert.
M indig csak L ucyra gondolok és arra, hogy
m ilyen m ásképpen leh etett volna minden. Ha
nem fogok elaludni, chloral — a m odern
M orpheus segitsen rajtam . De vig3'áznom kell,
nehogy szokássá váljék nálam . Nem, ma éjjel
nem fogom h aszn áln i! Lucyra gondolok és
 189

nem akarom azzal m egbecsteleniteni, hog^

ezzel kapcsolatba hozzam. H a kell, h át inkább
álm atlanul fogom tölteni az éjszakát.
ö rü lök az elhatározásnak; m ég jobban
örülök annak, hogy m égis m aradtam m ellette.
E gy darabig forgolódtam az ágyban, kétszer
hallottam az órát ütni, a mikor a fölügyelő
azzal küldte hozzám az éjjeli őrt, hogy Renfield
m egszökött. M agam ra kapkodtam a ruhám at és
rohantam le — betegem sokkal veszedelmesebb
egyén, hogysem sokáig kószálni hagyjuk.
Sajátságos ötletei veszedelembe dönthetnek
azokat, a kiket sorsa útjáb a sodor. Az ápoló
már várt. A zt m ondta, hogy alig tiz perce m ég
látszólag nyugodtan látta őt aludni az ágyá­
ban, a m ikor az ajtón alkalm azott figyelőn
keresztül benézett. Figyelm ét az ablakrám a
kifeszitósének zaja vonta ism ét vissza. Mire
az ajtóhoz ért, m ár csak a lábait látta
az ablakon eltűnni és azonnal értem
küldött.
A beteg nem m ehetett messze, m ert
csak hálóruha volt rajta. Az ápoló azt gon­
dolta, jobb lesz az ablakból meglesni, m erre
veszi ú tjá t a szökevény, m ert mire az ajtónak
kerülne, eltévesztené szem elől, annál sokkal
vastagabb ember volt, hogysem az ablakon
keresztül m ászhatott volna utána. ü.n elég ve-
 190

pKony vagyok, h á t az ápoló segítségével ki­

másztam az ablakon és lábbal lefelé ereszked­
tem le. M inthogy csak néhány lábnyira vol­
tam a talajtól, baj nélkül értem le. Az ápoló
m ondotta, h og y betegünk balra fordult, aztán
egyenes irán y t vett, hát oly gyorsan, a hogy
csak bírtam , szaladtam arrafelé. A m int a kört
fáin kívül juto ttam , egy fehér alakot láttam a
m agas falat megmászni, mely kertünket a szom­
szédos elhagyott épülettől elválasztja.
R ögtön visszafutottam m egm ondani a fői-
ügyelőnek, hogy három -négy jó markos legén}'t
indítson azonnal utánam Carfax udvarára,
arra az esetre, ha barátunk veszedelmessé vál­
nék. M agam létrát fogtam és a falra mászva
leugrottam a túlsó oldalon. L áttam Renfieldet
épp a ház túlsó szögletén eltűnni, h át utána
iram odtam . A házat m egkerülve, ism ét láttam
őt, az ódon kápolna vaspántos tölgyfa a jta já ­
hoz lapulva. M intha valakinek beszólt volna,
de nem mertem olyan közel menni, hogy hall­
jam , hogjr m it mond, ne hogy elriaszszam és
elillanjon.
M ert rajzó m egvadult m éheket könnyebb
üldözőbe venni, m int egy csupasz őrültet, a
kire ráé rt a szökés m ániája! N éhány perc
m úlva azonban észrevettem , hogy ő nem vesz
tudom ást semmiről sem, a mi körülötte törté-
 m

nik, liát m egpróbáltam közelebb húzódni hozzá,

annál inkább, m ert embereim is átjö ttek m ár
a falon és elzárták az útját. H allottam a m int
a következőket m o n d ta :
— I tt vagyok, hogy a parancsolatod sze­
rint cselekedjem Mester. A rabszolgád vagyok
és te meg fogsz engem jutalm azni, m ert hiven
foglak szolgálni. Im ádtalak régóta a nag}^
távolban. Most hogy közel vag}^, várom a
parancsaid és te nem fogsz engem mellőzni
drága Mester, a m ikor a jó dolgok felosztásá­
nak keríted sorát — ugy-e nem ?
Mégis csak önzö egy vén koldus a fickó.
Az osztalékra gondol akkor is, a m ikor az U r
jelenlétében képzeli m agát. Mikor körülfogtuk,
verekedett m int egy tigris. Iszonyú ereje van
és igazán sokkal jobban hasonlított vadállat­
hoz, m int emberhez. Soha eddig nem láttam
őrültet a dühödtségnek ilyen fokozatában ; és
remélem, hogy azután sem fogok. Szerencse, bog}'
ilyen jó k o r kitapasztaltuk az erejét és vesze-
delm ességét. Ilyen erővel és elszántsággal re t­
tenetes dolgokat m űvelhetett volna, ha szeren­
csésen el nem fogjuk. Most m ár jó helyen van.
Még Lucifer m aga sem igen tudna kiszabadulni
abból a kényszer zubbonyból, a m it ráhúztunk
és a kárpitozott szoba falához is hozzá Ián-
 192

eoltuk. Az üvöltése néha borzadalmas, de

m ég szörnyűségesebb az elhallgatása, m ert
m inden m ozdulata és nézése halált jelent.
Jl/pp m ost ejtette ki az első összefüggő
sz av a k a t:
— Türelmes leszek Mester. Már jön,
jön, jö n !
De m ár erre én is eljöttem . Izg atottab b
voltam, hogy sem alhattam volna, de ez a
napló lecsillapított és érzem, hogy m ost m ár
fogok aludni.
IX .
Levél Harkerné Minna Westenra Lucy-nek.
,
Budapest au(j. 24.
Legédesebb Lucym . Tudom, hogy alig
várod, hogy hírül adjam a velem történteket,
a m ióta a W hitby vasútállom ástól elváltunk
egym ástól. Az utam ról csak annyit irhatok
édes, üogy szerencsésen ideérkeztem . Nem
emlékszem semmire sem, m ert m indig csak
Jo n ath án ra gondoltam és arra, hogy m entül
ham arabb ide érjek. Az én drágám at nagyon
gyöngének, sápadtnak és m egfogyottnak talál­
tam . Szeméből kihalt a határozottság és a fény
és arcából kiveszett a n yugodt m éltóság,
a m elyet annyira szerettem benne. Csak rom ja
 193

annak, a mi volt és nem emlékszik semmire

Sem, a m i jó ideje tö rté n t vele. A gata nővér,
a ki egy áldott jó terem tés és született
betegápoló, azt m ondja, hogy ^ iszonyú
dolgokról beszélt, a mig m agán kivül
volt. N agyon szerettem volna tudni,
hogy miről, de a jó lélek csak keresz­
tet! v etett és azt m ondta, hogy soha sem
fogná elárulni, m ert a m it a beteg félre
beszél, az az Ú r Isten titk a és ha az ápolónő
hivatásánál fogva m eg is hallja, tiszteletben
kell tartania a titkot. Most is a betegem ágya
m ellett ülök, hogy az arcát láthassam , a mig
alszik. Most é b red ez! . . . . Alig ébredt a
kabátját kérte tőlem, hogy a zsebjéből sze­
retne valam it kivenni. A gáta nővér kéré­
semre előhozta, minden holm iját. K öztük
volt a je g 3rző könyve és ón éppen el akartam
kérni tőle, gondolva, hogy abban nyom ára
akadok betegsége okának, midőn ő nagyon
komolyan igy szólt hozzám.
— Minna m aga tudja édes az én fölfo­
gásom at a férj és feleség közti bizalomra vo­
natkozólag. Nem szabad, hogy tito k legyen
közöttük, üin igen nagy m egrázkodáson men­
tem keresztül és ha rá próbálók emlékezni,
hogy mi is volt tulajdonképpen, érzem, hogy a
fejem szédül és nem tudom , hogy igaz volt-e
Drakula. 13
 194

mindaz, vagy csak egy őrült ember álma.

Maga tudja, hogy agy velő lázam volt és ez
annyit tesz, m int őrültnek lenni. A titkom at
ez a könyv őrzi, de én nem akarok belenézni.
Ú jra akarom az életet kezdeni, az esküvőnkkel.
I tt a könyv Minna, fogja és tegye el, ha
akarja, elolvashatja, de nekem soha se szóljon
róla, ha csak valam ikor a kötelesség nem p aran ­
csolja, hogy visszatérjünk azokhoz a keserű órák­
hoz, a m elyeket akár őrülten, akár józanon ide be­
jegyeztem . Ezzel kim erültén dűlt vissza és én
a vánkosa alá dugtam a könyvet és m egcsó­
koltam őt. A gata nővért, a fejedelem asszony­
hoz küldtem, azzal a kérelemmel, hogy eskü­
vőnket délután m egtarthassuk, várom a fe­
leletet.
A nővér visszajött és hírül hozta, hogy
elküldték az angol egjdiáz papjáért. E gy óra
múlva lesz az esküvő.
Lucy az idő érkezett és elmúlt. A han­
gulatom nagyon ünnepi, de nagyon-nagyon
boldog. Jon athán felült az ágyban, vánkosok­
kal m egtám ogatva. Hanem azért az igent szi­
lárdan és erősen m ondta ki. E n alig bírtam
szólni, a szivem annyira tele volt, hogy még
az az egy pár szó is fojto gatta a torkom at. Az
apácák oly kedvesek voltak soha, sohasem fo­
gom elfelejteni. Midőn a pap és az apácák
 195

egyedül hagytak a férjemmel — a Lucy elő­

ször irom le ezt a szót „férjem,, — egyedül
hagytak férjemmel, kivettem naplóját vánkosa
alól, fehér papirosba burkoltam , egy kis kék
szalaggal, a m it a nyakam on szoktam viselni,
átkötöttem és a kötést a m átkagyürüm m e!
pecsételtem le. Azután m egcsókoltam, m eg­
m utattam a férjem nek és azt m ondtam neki,
hogy úgy fogom tartani, m int külső s látható
jelét annak, hogy teljes életünkben megbízunk
egymásba, ú s hogy soha sem fogom kinyitni,
ha csak ő vagy a kötelesség nem parancsolja.
Ekkor ő kezébe fogta a kezemet és Lucy
először fogta m eg a felesége kezét és azt
mondta, hegy én a legdrágább asszonyka va­
gyok a világon és hogy szívesen átélné m ég
egyszer a m últat, ha engem et kellene vele
megnyerni.
Nos drágám , mit felelhettem volna mind­
erre? Csak azt m ondhattam neki, hogy én
vagyok a világ legboldogabb asszonya és
hogy semmit sem adhatok neki, m agam on, az
életemen és bizodalmámon kívül és hogy ezek-
kel eg yü tt szerelmemet és hűségem et életem
hátralévő napjaira. És édesem, m ikor ő m eg­
csókolt és magához vont gyönge kezeivel,
úgy éreztem, m intha igazán csak m ost esküd­
tünk volna meg.
13*
 196

— Lucy édes, tudod-e, hogy m iért mon­

dom el m indezt neked? Nem csak azért, m ert
jól esik elmondanom, hanem m ert téged m in­
dig nagyon szerettelek és m ost is szeretlek.
Nekem esett osztályrészül, hogy a te barátod
és vezetőd legyek, mikor az iskolából az életre
készültél. Drágám , adja a jó Isten, hogy az
életed m indig olyan leg}7en, a m ilyennek most
Ígérkezik, tele napfénynyel, zord szelek nél­
kül. Remélem, hogy mindig oly boldog lósz, a
m ilyen boldog vagyok ón most. Isten veled
drágám , nem irok tovább, m ert Jo n ath án ébre­
dez és nekem a férjem hez kell sietnem. A te
szerető
Harkerné M innád.

Levél, Westenra Lucy , Hurkomé Minnának-

Whiihy, auy. 30 ,
Szeretett Minnám !
T enger ölelést és millió csókot és minél
ham arébb siessetek vissza férjeddel az édes
hazába. Szeretném , ha úgy jö h etn étek meg.
hogy m ég velünk lehetnétek itt eg}7 ideig. Ez
a jó levegő épp oly gyorsan helyreállítaná
férjedet, m int a hogy engem helyreállított,
Olyan étvágyam van, m int egy saskeselyünek.
tele vagyok élettel és kitünően alszom. Örülni
 197

fogsz, ha m egírom, hogy teljesen abba hagytam

az alvajárást. E gy hót óta ki nem m ozdultam az
ágyamból reggelig, ha egyszer lefeküdtem .
A rtúr azt állítja, hogy hízom. Igaz el is
felejtettem megm ondani, hogy A rtúr itt van.
N agyszerűeket kocsikázunk, sétálunk, lovago­
lunk, evezünk, teniszezünk és halászunk
.együtt. Es én jo bb an szeretem őt, m int
valaha. 0 is azt m ondja, hogy jo b b an szeret,
mint akkor, de ezt nem hiszem el neki, m ert
akkor azt m ondta, hogy annyira szeret, hogy
már jobban nem is szerethetne. De h á t ez
ostobaság. Már m egint itt van és hiv, hogy
menjek vele. H át nem irh át töb b et a te
szerető
Lucyd.
P. S. A mama csókoltad m intha egy
kicsit jobban volna szegény.
P. P. S. Igaz, szeptem ber 28-án lesz az
esküvőnk.

Seward doktor naplója.

Augusztus 20.
Renfield esete mind érdekesebb lesz. Most
már annyira le csöndesedet!, hogy kitörései
közben pihenőket tart. A kitörését követő egész
héten folyton dühöngött. Aztán égjük éj-
 198

jelen épp hold feljöttekor elcsöndesedett

és csak m agában m orm ogta: — Most
már várhatok ; Most m ár várhatok. Az
ápoló feljött jelenteni és én azonnal le­
siettem hozzá. Még m indig a kényszer­
zubbonyban és a kipárnázott szobában volt, de
elborult arca kissé m egenyhült és a szemei
visszanyerték régi, könyörgő, m ajdnem azt
m ondhatnám , hízelgő szelídségüket. E n meg
voltam elégedve az állapotával és m eghagytam ,
hogy szabadítsák föl. Az ápolók haboztak, de
végül ellenkezés nélkül engedtek az akaratom ­
nak. Sajátságos, hogy a betegnek észre kellett
venni bizalm atlanságukat, m ert egészen közel
lépve hozzám suttogva mondta, m ialatt lopva
m indig szemmel ta rto tta őket.
— Azok azt hiszik, hog}7 én bánthatnám
m agát! Képzelje, hogy én bánthatnám magát.
A b o lo n d o k !
V alóban szinte jó l esett, hogy még
ennek a szegény em bernek az elm éjében is
előnyben voltam a többiek fölött. De azért
nem értettem m eg egészen a gondolatai m ene­
té t: V ájjon úgy vegyem -e, hogy m agához tart
hasonlónak és hogy igy m in teg y összetartozó-
nak vél bennünket, vagy pedig valami oly
nagy jó t vár tőlem, hogy okvetetlen szüksége
van az én jólétem re. Majd m áskor kitalálom.
 199

Ma este betegen nem akar beszélni. Még csak

egy kis cica vagy egy jó nagy m acskának az
ajánlata sem csábította szóra. Csak annyit
m ondott, m it bánom ón a m acskákat. Most
egészen más gondom van. Most már várhatok.
Várhatok.
E gy kis idő múlva m agára hagytam . Az
ápoló azt mondja, hogy csöndesen viselkedett
egész hajnal előttig, de ekkor nyugtalankodni
kezdett, mind izgatottabb lett és végre a l a ­
nyira dühöngött, hogy ennek következtében
ájulásba esett.
H árom éjjel egym ásután ugyan igy tö r­
tént. Izg a to tt és dühöng egész nap, aztán a
hold keltetői nap keltéig csöndes. Bárcsak a
nyom ára tudnék akadni az oknak. Majdnem
úgy látszik, m intha valam ely múló befolyás
alatt állna. Szerencsés gondolat. Ma éjjel a
józan ész fogjon ki az őrültön. Egyszer m ár
m egszökött a segítségünk nélkül. Ma éjjel
hadd szökjék meg a segítségünkkel. Módot
adunk neki a szükósre és készen tartju k az
embereinket, hogy szükség esetén nyom on
kövessék.
Augusztus 23.
Mindig a váratlan történik. M adarunk mi­
helyt nyitva látta a kalitot, nem akart röpülni,
úgy, hogy m inden készülődésünk kárba veszett.
 200

De annyit legalább mégis m egtudtunk, hogy a

nyugodtsága egy bizonyos ideig eltart, leg­
alább ezután néhány órára föloldozhatjuk a
kötelékeit. M eghagytam az éjjeli felügyelőnek,
hogy a m int elcsöndesedik, csak zárják a ki­
párnázott szobába, de kényszerzubbony nélkül
és hagyják úgy napkelte előtt egy óráig. A
szegény ördög teste élvezni fogja a m egköny-
nyebbülést, ha az elméje nem képes is m éltá­
nyolni. H aliga ! Mi tö r té n t! A váratlan ismét !
H iv n a k ; Betegem ism ét megszökött.
Később. — Még egy éjjeli kaland, Renfield
szépen m egvárta, m ikor az inspekciós orvos a
szobába lépett. É kkor m ellette hirtelen kiro­
hant és végig a folyóson, az ápolókért küld­
tem, hegy kövessük. Ism ét az elhagyott ház
udvarára m ent és ugyanazon a helyen találtuk
meg az ódon kápolna ajtajához lapulva. Mikor
engem m eglátott, dühbe esett és ha az ápolók
idején meg nem ragadják, bizon}^ Isten m egölt
volna. A m int m egfogtuk, különös dolog tör­
tént, először kétszeres erővel kiizködött, de
egyszerre csak teljesen lecsillapult. E n ösztön-
szerüleg körülnéztem , de semmit sem láth at­
tam. E kkor a beteg szemének pillantását fog­
tam föl és követtem , de semmit sem láttam , a
m int a holdvilág sütötte levegő égbe bám ult,
kivéve egy óriás denevért, a mely kísérteties
 201

csöndben lebegett nyugat felé. A denevér ren­

desen körben repked és csapkodja a szárnyait,
de ez az egy egyenes irán y t tarto tt, m intha
tudná, liogy hová és hogy m iért igyekszik. A
betegem mind nyugodtabb lett és egyszer
csak azt m ondta:
— Nem szükséges, hogy m egkötöztessem .
Megyek m agam tól csöndesen. — Minden baj
nélkül visszajöttünk a házba, de én érzem,
m intha valami veszedelmet rejtne ez a nyugalom
és nem egyham ar fogom elfelejteni ezt az éj­
szakát.
' Westenra Lucy naplója.
Hillingham , anq. 2 4 .
Utánozni fogom M innát és én is naplót
irok. Akkor aztán m egbeszélhetünk m indent,
ha ism ét találkozunk. Vájjon mikor találko­
zunk újra. B ár csak velem lehetne most is,
én olyan boldogtalannak érzem m agamat. M últ
éjjel, m intha ism ét épp úgy álmodtam volna,
mint W hitbyben szoktam. Talán a levegőválto­
zás teszi, vagy az, hogy ism ét itthon vagyunk.
Mindez oly homályos és borzalmas nekem,
m ert semmire sem bírok emlékezni. De telve
vagyok egy bizonytalan félelemmel s olyan
gyöngének és kim erültnek érzem m agam at.
Mikor A rtúr ma villásreggelire jö tt, szinte el­
 202

búsulta m agát, a mikor m eglátott és én sem

bírtam jókedvet m utatni. V ájjon nem alhatnám
anyám szobájában, ez éjjel megpróbálom , tán
m egengedi.
Aufj. 26.
Ism ét egy rossz éjszaka. A mama nem
igen h ajlo tt a kérésemre, u maga sem jó l érzi
m agát és nyilván attól fél, hogy m egzavarná
az álmomat. Ébren próbáltam m aradni és egy
darabig sikerült is. De m ikor az óra éjfélt
ü tö tt, fölriadtam a neszre, h át ugylátszik, mégis
elszunyadtam . Valami kaparást és csapkodást
hallottam az ablakom on, de nem törődtem vele
és m inthogy egyébre nem emlékszem, való­
színű, hogy rögtön ism ét elaludtam. Ism ét
rossz álmaim voltak. De csak emlékezni tudnék
rájuk. Ma reggel szörnyű gyönge vagyok, az
arcom kísértetiesen sápadt és a torkom fáj,
valami baja lehet a tüdőmnek, m ert valahogy
m intha soha sem bírnék elég levegőt kapni.
Iparkodnom kell jó kedvűnek lennem, mire
A itu r jön, különben tudom, hogy kétségbe
esik sápadt, rossz színem m iatt.
Levél Ilehnwood Artúr Seivard árnak.
Albemarle hotel aug. 31.
Kedves Jack ! E gy szívességre akarlak
kérni. Lucy beteg ; vagyis nincs valami kíilö-
 208

nős baja, de borzasztó rossz színben van és

minden nap rosszabbul lesz. jlin kérdeztem
öle, hogy nincs-e valami baja ; nem merem
az édesanyját kérdezni, m ert nem akarom az
öreg asszonyt, a ki szintén nagyon beteg, a
leánya m iatt nyugtalanítani. W estenránó m eg­
vallotta nekem, hogy napjai m egszámlálvák
(szívbajos) noha szegény Lucy mit sem tud
erről. Meg vagyok róla győződve, hogy valami
bántja az ón kedves kis m enyasszonyomat.
Félőrültó tesz, ha rágondolok ; és elszorul
a szivem, ha rá nézek ; ón megm ondtam
neki, hogy téged meg foglak kérni, hogy
nézd meg és noha eleinte vonakodott — tudom
is, hogy m iért szegény pajtás — végre is
beleegyezett. Tudom, hogy fájdalm as föladat
lesz neked kedves jó barátom , de az ő kedvéért
történik és nem szabad haboznom a kéréssel,
sem neked a cselekvéssel. Holnap déli két
órakor eredj villásreggelire Hillingham ba, ne-
hogy W estenránó gy an út kapjon és villás-
reggeli után Lucy m ódját lógja ejteni, hogy
egyedül lehessetek. É n benézek teára és aztán
együtt távozhatunk. Én ropp an t tele vagyok
aggodalommal és tanácskozni szeretnék veled,
m ihelyt csak lehet azután, hogy Lucyt láttad.
Kérlek, el ne maradj !
Artúr.
 204

Távirat HelmwoodArtúr drnal\

Szeptember 1.
Atyámhoz hívtak, a ki rosszabbul van.
Levél megy. írj kim erítőn ma esti postával
Ringbe. H a kell, táviratoz.

Levél Seward dr. Helmwood Artúrnak■

Szeptember 2.
K edves öreg pajtás!
A mi AVestenra kisasszony egészséget
illeti, sietek veled azonnal tudatni, hogy véle­
ményem szerint semmiféle általam ism ert be­
tegségben nem szenved. Hanem azért meg
kell mondanom , hogy egyáltalán nem vagyok
m egelégedve a kinézésével: Fájdalom , de na­
gyon különböző attól, a mi volt, m ikor utol­
jára láttam . Természetesen, nem szabad felej­
tened, hogy nem volt alkalmam olyan alapos
vizsgálatra, a m ilyet szerettem volna. Kölcsö­
nös barátságunk m integy akadálya ennek, a
m elyet sem az orvosi tudom ány, sem a szokás
nem tud leküzdeni. L egjobb tán, ha elmon­
dom neked pontosan, mi tö rtén t, rád bízva,
h ogyegy bizonyos m értékig levon belőle a követ­
keztetéseid. Végül majd megmondom, hogy
mit tettem és hogy még mit szándékozom tenni.
 205

W estenra kisasszonyt látszólagos jókedv­

ben találtam . Az édesanyja jelen volt és ón
pár pillanat alatt rájöttem , hogy m inden igye­
kezete oda irányul, hogy édesanyját m egnyug­
tassa és ne engedje aggságoskodni. Valószínűleg
kitalálja, ha nem tudja is bizonyosan, hogy
anyja a legnagyobb kim életre szorul. E g y ü tt
villásreggeliztünk és m inthogy mind a hárm an
becsületesen igyekeztünk, h át sikerült is végre
egy kis igazi jókedvre szert tenni. Reggeli
után W estenránó lepihent és Lucy egyedül
m aradt velem. A mig a cselédek jöttek-m entek,
Lucy jókedve nem változott, de m ihelyt az
ajtó becsukódott m ögöttük, lehullott róla az
álarc és ő mély sóhajjal egy székre dűlve,
szemét befogta a kezével. M ihelyt láttam , hog}’
elkom olyodott, azonnal m egragadtam az alkal­
mat, hogy kikérdezzem. N agyon szelíden m on­
dott enny it:
— Nem m ondhatom m agának, hogy
m ennyire utálok m agam ról beszólni. É n figyel­
m eztettem őt, hogy az orvos tito k tartásra van
ugyan kötelezve, de hogy te nagyon kom olyan
aggódol az egészsége m iatt Ő azonnal m egértette
szándékom at és egy szóval elintézte a dolgot.
M egm ondhat A rtúrnak m indent, a m it akar.
itn nem törődöm magammal, csupán csak vele !
íg y hát teljesen szabad vagyok. Azt könnyen
 200

láthattam , hogy kissé vértelen, de egyáltalán

nem láttam a sápkórnak a rendes jeleit és
véletlenül csakugyan módomban volt vérének
a minemiiségéröl m eggyőződni, m ert ablak-
nyitás közben a nehezen nyíló ablak ki­
tö rt és m egvágta az ujját. A sebzés cse­
kély volt m agában véve, de én fölhasz­
nálva az alkalm at, fölíogtam néhány csöpp
vérét és analizáltam . A vér minősége tökéle­
tesen rendes és m agában véve erős egészségre
enged következtetni. E gyébként is teljesen
meggyőződtem róla, hogy testileg semmi ok
nincs az agodalom ra. De m inthogy rossz kiné­
zése nem lehet ok nélküli, arra a következte­
tésre ju to ttam , hogy lelkében, vagyis elméjében
kell az oknak rejleni. Panaszkodik, hogy néha
alig tud lélegzetet venni, — hogy mélyen, ká-
bultan alszik, — hogy rossz álmok gyötrik,
de a m elyeknek a lényegére nem bir vissza­
emlékezni. Azt m ondja, hogy gyerm ek ko­
rában álm ában gyakran járkálni szokott és
hogy m ig W hitbyben tartózkodtak, vissza­
esett ebbe a gyerm ekkori rossz szokásába
és hogy egy ízben egész a keleti szikla-
csúcson levő tem etőig elsétált éjjel álm ában
és hogy M urray kisasszony találta meg ott
és hozta haza, de azt állítja, hogy m ostanában
nem vett erőt rajta ez a szokása. É n nem vagyok
 207

tisztában az esettel és igy azt tettem , a m it

legjobbnak véltem ; Írtam öreg m esterem nek és
barátomnak, Van H elsing professzornak A m ster­
damba, a ki több et tu d az ilyen rejtétyes be-
tegségekhez, m int bárki más a világon. Meg­
kértem őt, hogy jö jjö n át és m inthogy azt
mondtad, hogy m inden a te költségedre m en­
jen, h át m egírtam neki, hogy ki vágj' és mi­
lyen viszonyban W estenra kisasszonynyal. Van
Helsing látszólag igen önkényes ember, de ez
csak onnan ered, m ert tudja, hogy a miről beszél,
azt iobban tu d ja bárki másnál. U nagy filozófus és
metafizikus és egyik legelőrehaladottabb tudósa
korának ; e m ellett azt hiszem, a legnyíltabb
jellemű ember. Mindez kapcsolatban vas ideg­
zetével, jéghideg nyugalom m al, legyőzhetetlen
akarattal, önuralommal és türelemmel — és a
legjobb szívvel, a mely valaha dobogott —
teszi őt képessé arra a nemes föladatra, az
emberiség szolgálatában, a m elynek teóriában és
praxisban egyaránt megfelel, m ert nézetei épp
oly tág körűek, m int m indent fölölelő szim­
pátiája. E zért mondom el m indezt neked, hogy
lásd, hogy m iért van benne oly nagy bizo­
dalmám. Tudom, hogj' Van H elsing valamely
személyes oknál fogva bárm it is m egtenne
a kedvem ért. K értem , hogy azonnal jöjjön.
Holnap ism ét látni fogom W estenra kisasszonyt.
 20S

Stoveéknál fogunk találkozni, nehogy anyját

nyugtalanítsa ism ételt látogatásom .
Híved és barátod
Seward John.

Levél, Van Helsing AhraJicm ár.

Seward dr.-nak.
Szept. 2.
Kedves jó barátom !
Mikor m egkaptam levelét, m ár m egyek is
barátomhoz. Jó szerencsében elhagyhatok épp
most, a nélkül, hogy baj lenne nekik, a kik
bíztak bennem . H a jó szerencse más volna,
akkor rossz volna azoknak, a kik bíztak, mert
én jövök barátom hoz, a mikor hiv segíteni
azokat, a kiket drágára tart. M ondja b arátjá­
nak, hogy mikor akkor oly gyorsan kiszopta
sebemből m érget, m it üszkös kés, m it másik
barátunk, nagyon nervózus, elejtett, vágott,
m aga tö b b et te tt neki, m ikor segítségem szük­
séges és m aga hiv segítségre, m int sok min­
den nagy vagyonú tehetné. De öröm több
tenni érte, m aga barátjáért, az m aga, a kihez
én m egyek. K apjon szobákat nekem nagy
H otelben, hogy közel lehessek kezéhez és
tessék úgy rendezni, hogy mi láthassuk az ifjú
hölgyet, nem nagyon későn holnap, m ert meg-
 20<>

lehet, vissza kell ide fordulni még az éjjel.

De ha szükség van, jövök m egint három nap
múlva és m aradok hosszabban, ha muszáj.
Addig Isten vele barátom John.
Van H elsing.

Levél, Seward dr., nagyságos Helmwood

* Artúrnak.
Szept. 3.
K edves A rt, —
Van H elsing jö tt és m ent. E ljö tt velem
H illingham ba és szerencsénkre Lucy gondos­
kodott róla, hogy anyja m ásutt villásreggelizzen
és mi egyedül lehettünk vele. Van Helsing
nagyon gondosan m egvizsgálta a pacienst.
Ö nekem fogja m egm ondani és én fogok neked
tanácsolni, m ert term észetesen nem voltam
végig jelen a vizsgálaton. 0 , attól tartok, hog}r
nagyon aggódik, de azt mondja, hogy gondol­
koznia kell. Mikor barátságunkról szólottám
neki és arról, hogy te teljesen megbízol
a dologban, azt m ondta: — M ondjon m eg neki
mindent, a m it m aga gondol. M ondja m eg neki,
a m it én gondolok, ha m aga ki tu d ja azt ta ­
lálni és ha akarja, nem én, nem tréfálok. Ez
nem tréfa, de élet és halál, talán m ég több —
kérdeztem, hogy m it akar ezzel, mondani, m ert
Drakula. 14
 210

igen kom olynak láttam , ez akkor volt, m ikor

vissza jö ttü n k a városba és ő egy csésze te á t
ivott, m ielőtt visszaindult volna Am sterdam ba.
De nem volt hajlandó töb b et m ondani.
Azért nem kell rá haragudni A rtúr, m ert
épp a zárkózottsága m utatja, hogy elméje
m inden erejét Lucy érdekében szedi össze.
Meg lehetsz róla győződve, hogy elég világo­
san tog róla szólni, ha itt lesz ideje. Azt
m ondtam neki, hogy egész egyszerűen le
fogom a szám odra Írni a betegnél te tt látoga­
tásunkat. De erre m ár alig figyelt, csak azt
az észrevételt tette, hogj7 a korom London­
ban most nem olyan alkalm atlan, m int az ö
diákkorában volt.
De hogy a látogatásunkra térjek. Lucy
jobb kedvű volt, m int a mikor először láttam
és m indenesetre jobb szinbeu, mint akkor.
V eszített valam it kísérteties sápadtságából, a
mi téged annyira m egijesztett és a lélegzet-
vétele is rendes volt. N agyon kedves volt
az öreg professzor irán t (kedves, m int
rendesen), noha én jó l láthattam , hogy a
szegény gyerm eknek igen nagy m egerőltetésébe
kerül. Azt hiszem, Van H elsing is látta, m ert
észre vettem , azzal a szúrós, éles pillantással
figyelte, a m elyet oly régóta ismertem. Aztán
elkezdett m indenféléről beszélgetni, ki vévén
 211

m agunkat és betegségeket és oly végtelen

zsenialitással beszélt, hogy szegény Lucy te tte ­
tett élénksége valódivá változott. A zután m in­
den látszólagos változás nélkül a beszélgetést
a látogatására terelte és barátságosan k e z d te :
K edves fiatal kisasszony! Nekem azért
van szerencsém látni, m ert önt nagyon szere­
tik. Ez sok kedvesem, „még akkor isj ha az
volna, a m it én látok. Ok azt m ondták nekem,
hogy ön lent van jó kedvben és hogy kréta-
szin sápadt. Nekik azt mondtam én, püff neki!
*— ezzel az u jjá t csettintette rám és folytatta.
De ön és én m egm utatjuk nekik, hogy m ek­
korát tévedtek. H ogy tudna ő — és ezzel
rám m utato tt csontos ujjával — valam it fiatal
hölgyekről? 0 csak az ö őrültjeit tudja,
azokat hozza vissza boldogságra és azok­
nak, a kik szeretik őket. Az is nagyon
sok és n agjTon nagy dolog, ha ilyen
boldogságot adunk valakinek. De az ifjú
hölgyek! Neki nincs félesége, nincs lánya és
a fiatalok nem m ondják m eg m agukat a fiatal­
nak, hanem csak az öregnek, m int én, a ki
ismertem annjfi szom orúságot és szomorúsá­
goknak okait, ü g y drágám , el fogjuk őt kül­
deni szivni cigarettát a kertben, mig m aga és
én kicsit beszélgetünk csak m agunknak. Én
elértettem az intést és kint járkáltam föl
1 4 *
 212

és alá, míg nem sokára a professzor az

ablakhoz jö tt és behívott. N agyon kom olynak
látszott, de ezeket m ondta: É n gondos vizsgá­
latot csináltam, de nem találtam betegség
okát. M egegyezek magával, hogy nagyon sok
vér elveszett, de ez volt, de nem most. De
állapota semm it sem sápkóros. K értem , küldje
ide szobalányát, hogy egyet vagy k ettő t kér­
dezzek, hogy véletlenül semmit se hagyjak ki.
N agyon jól tudom, mit fog mondani. É s mégis
van o k ; m indig van oka m indennek. Muszáj
haza menni és gondolkozni. Ön küld hozzám
távirato t m inden nap és ha van ok, ismét
jövök. A betegség, m ert nem egész jó l lenni,
betegség, engem érdekel és a kedves fiatal
leány, ő is érdekel. 0 m egbíivölt engem és
érette, ha nem is m agáért vagy betegségért,
én jövök.
A m int m ár m ondtam neked, ennél töb­
b et nem akart mondani, m é g , akkor sem,
m ikor m agunkra m aradtunk. És igy ked­
ves A rtúr, te is annyit tudsz, m int én
m agam . É n szigorúan fogok figyelni. Remélem,
hogy szegény atyád jobb an van. Borzasztó
lehet, szegény barátom , a helyzeted k ét lény
között, a ki mind a kettő drága szivednek.
Tudom, hogy kötelességérzeted atjrád m ellett
ta rt és helyes, hogy o tt m aradsz. H a szüksé-
 213

gesnek látnám , egy üzenettel azonnal Lueyhoz

hívlak: azért ne aggódjál túlságosan, a míg
nem hallasz felölem.

Seward dr. naplója.

Szept. 4.
Zoopkagous betegem m ég folyton ébren-
tartja érdeklődésünket. Azóta csak egy kitörése
volt és ez tegnap, még pedig igen szokatlan
időben. É pp m ielőtt a delet elütötte volna,
nyugtalankodni kezdett. Az ápoló ism erte a
szim ptom ákat és azonnal segítséget hivott.
Szerencséjére az em berek futva jö tte k és épp
jókor értek, m ert a m int a 12-öt el­
ütötte, a beteg oly dühödt lett, hogy
minden erejüket megfeszítve, alig bírták le­
fogni. De alig öt perc m úlva csöndesedni
kezdett és végül egészen mélabus hangulatba
csapott át, a melybe m indezideig m egm aradt.
Az ápoló azt m ondja, hogy a visításai, mig a
kitörése ta rto tt, valósággal borzalm at keltők
voltak. En alig győztem a többi betegeket
m egnyugtatni, a kiket üvöltéseivel m egriasz­
tott. De nem csodálom, hogy a betegekre ilyen
hatással volt, m ert azok a hangok m ég engem
is izgattak, noha jó távol voltam tőlük. Most
az ebéd utáni órája van az intézetnek és az én
betegem egy sarokba húzódott, levert, bánatos
 2 1 4

arccal, tűnődve valamin, a m it nem tudtunk

belőle kivenni.
Később. — Ism ét változás a betegem oen.
Öt órakor m ég egyszer benéztem hozzá és
látszólag oly boldognak és elégedettnek talál­
tam, m int azelőtt szokott lenni. L egyeket
fogdosott és m egette őket, pontosan számon
tartv a fogásait, egy, a körmével az ajtószárfán
a párnázott falközeiben te tt jegyzéssel. Mikor
m eglátott, elejbém jö tt, bocsánatot k ért rossz
m agaviseletéért és alázatos, hízelgő m odorbau
könyörgött, hogy engedjem vissza m enni a
szobájába és adassam neki vissza a jeg yző ­
könyvét. E n jónak láttam a kedvében járni,
m ost h á t ism ét a szobájában van, nyitott
ablak m ellett. A teájába való cukrot az
ablakdeszkára szórta és a legyek csak
úgy tódulnak be hozzá. De m ost nem
eszi meg őket, hanem skatulyába rakja,
m int azelőtt szokta és m ar fürkészi a
szobája sarkait, hogy pókokat találjon. Én
beszéltetni próbáltam az elm últ napokról, m ert
ro pp ant nagy hasznát venném, ha gondolatá­
nak a fonalát valahogy m egkaphatnám . De
nem sikerült. E g y vagy két percig nagyon
busán nézett, aztán különös hangon, m intha
inkább m agának, m int nekem beszélne, igy sz ó lt:
_ Vége m indennek ! Vége m indennek, ő
 215

elhagyott engem. Most m ár semmi rem ényem ,

hacsak magam m eg nem tudom te n n i!
Aztán hirtelen felém fordulva, határozott
hangon m ondta : D oktor, nem volna szives
nekem kissé több cukrot adatni? É n azt hi­
szem, hogy az nagyon jó l esnék nekem.
Igen és a legyeknek? — kérdeztem én.
Igen ! A legyek is szeretik, én pedig
szeretem , a le g y e k e t; ennél fogva nekem esik
jól. — És még vannak emberek, a kik azt
mondják, hogy az őrültek nem tudnak követ­
keztetni. D upla porció cukrot rendeltem neki,
a mi oly boldoggá tette, hogy tán senkivel
sem cserélt volna a világon. Csak njű tját tu d ­
nám lelni az elméjének.
Éjfél. — Ú jabb változás a betegem ben.
W estenra kisasszonyt látogattam meg, a kit
sokkal jobb színben találtam és onnan vissza­
érkezve, a kapunkban álltam meg, a napnyug­
tá t bámulva, m ikor újra hallottam a beteg
üvöltését. M inthogy szobája a háznak ezen az
oldalán rvan, sokkal jobban hallottam , m int
reggel. É pp akkor értem a szobájába, m ikor a
nap lem ent és ablakából láttam , vörös korong­
já t letűnni. Minél lejebb é rt a nap, betegem
izgatottsága gyöngébb lett és a m int végképp
letűnt, kicsúszott az ápolók kezei közül és élettelen
 216

töm eg gyanánt te rü lte i a földön. Igazán bám ula­

tos, hogy mily gyorsan szedi össze m agát
néha az ilyen örült, m ert néhány pillanat
m úlva egészen nyugodtan kelt föl és nézett
m aga körül. E n intettem az ápolóknak, hogy
húzódjanak viscza, m ert kiváncsi voltam, m it
fog tenni. 0 egyenesen az ablakhoz m ent, le­
söpörte a cukrot, azután fogta a legyes ska­
tulyát, kinyitotta és kidobta az ablakon, azután
gondosan bezárta az ablakát, átm ent az ágyá­
hoz és leült.
Mindez n ag y o n m eglepett és kérdeztem töle:
H át m ár nem akar többet legyeket tartan i?
— Nem, felelt ő. M eguntam ezt a sok
o sto b aság o t!
Igazán érdekes tanulm ány. V ájjon mi
leh etett az oka annak, hogy kitörése ma dél­
ben és napnyugtakor lepte meg. V ájjon lehet-e
a napnak is bizonyos időszakokban káros be­
folyása némely term észetekre, m int a milyen
rendesen a holdnak szokott lenni? M ajd m eg­
lássuk.
Távirat, Seward dr. London — Van Hel-
sing drnak A m sterdam ban. Szept. 4. — B ete­
günk ma is még jobb an van.
Távirat, Seward dr. London — Van Hel-
sing drnak Am sterdam ban. Szept. 5. — Bete-
 217

gíink sokkal jobb an van. Jó étvágy. N yugodt

álom. Jó kedv. K itűnő szin.
Távirat, Seward dr. London — Van Hel-
sing drnak Am sterdam. Szept. 6. — Iszonyú
változás rosszabbra. Pillanatnyi késedelem nél­
kül, azonnal jöjjön. Helmwoodot nem értesí­
tem, mig nem beszéltem önnel.

X.
Levél Seward dr. nagys. Helmwood Artúrnak.
Szept. 6.
K edves A r tú r !
Ma nem m ondhatok jó újságot. Lucy ma
reggel kissé vissza esett. De ebből legalább ez
az egy jó következett, hogy édes anyja n y u g ­
talankodni kezdett m iatta. M egragadtam az al­
kalm at arra, hogy m egm ondjam neki, hogy
öreg tanárom Van Helsing, a nagy specialista
hosszabb látogatással szándékozik engem m eg­
tisztelni és h o g y h a m egengedi, tanácsul hívom és
vele egyetértve fogok Lucy bajának kezeléséhez,
igy aztán m ost m ár szabadon jöhetünk-m ehe­
tünk a nélkül, hogy túlságos aggodalom ba
ejtsük az öreg asszonyt, a kit egy hirtelen
ijjedtség vagy rázkódás sírba dönthetne, a mi
viszont Lucyra nézve válhatnék veszedelmessé,
 2 1 8

jelenlegi elgyengült állapotában. Látod, ked­

ves öreg pajtás, hogy mily nehézségekkel va­
gyunk k ö rü lv év e; de Isten segítségével le
fogjuk valam ennyit győzni. H a kell, ismét
Írok, ha nem kapsz tőlem levelet, tudni fogod,
hogy nincs fontosabb m ondani valóm. Sietve
a te Ilii barátod Scward Jolin.

Seivard dr. naplója.

Szept. 7.
Az első, a m it Van H elsing tőlem kérdezett,
m ikor a vasúti kocsiból kiszállott, ez volt:
— M ondott m aga valam it a mi fiatal ba­
rátunknak, az ö vőlegényének?
— Nem m ondtam semmit sem, — feleltem
én. — V ártam , mig önnel beszélhetek, a mint
ezt meg is táviratoztam önnek. Csak egy le­
velet irtani neki, m elyben tu d tára adtam , hogy
önt ism ét hívtam , m inthogy W estenra kis­
asszony nem érzi m agát olyan jól, m int sze­
retném és hogy ism ét Írni fogok neki, ha szük­
ségét látom.
— Helyes barátom , m ondta ő, nagyon
helyes ! Jobb, ha m eg nem tudja, talán soha
sem fogja m egtudni. E n kívánnám, hogy úgy
legyen, de azért ha szükség lenne, akkor ő
m eg fog m indent tudni. ü,s kedves, jó bará­
 219

tóm John, engedje, hogy m agát is intsem.

Maga őrült em berekkel bánik. Minden em ber
őrült egy vagy más m ó d o n ; ós valam int
óvatosan bánik a m aga őrült embereivel, azon
módon bánjék az Ú risten őrült embereivel, a
világ többi részével. Maga nem m ondja meg
az őrült embereinek, hogy m it csinál vagy
miért csinálja ; nem m ondja m eg nekik, hogy
mit gondol. Maga m eg én még m ost itt és itt
fogjuk tartani, a m it tudunk.
— Kezével a szivem tájá t és a hom loko­
mat érintette és r-aját m agán is. Nekem meg
van m ost a magam gondolata. Majd később
kitárom m agának.
— M iért nem m ost m indjárt! Kérdeztem
én. Jobb lenne most, hátha valam ely határozatra
juthatnánk. . rám nézett és igy szólt:
— K edves barátom John, nem elég, haaszem
el van vetve ós ki van kelve, m égis kell annak
érni. Aztán nagyon komolyan folytatta :
— M aga m indig igen gondos diák volt
és a m aga jegyzőkönyve m indig feljebb volt
mint a többié. A kkor csak tanítvány volt —
most m ester, és remélem hogy az akkori jó
szokását megőrizte. Ne feledje barátom , hogy
a tudás erősebb az emlékezésnél és soha sem
szabad e gyöngébre bíznunk. De ha nem
őrizte is m eg jó szokását, ez az eset, a mi
 220

kedves szép kisasszonyunk esete olyan a mely

esetleg — csak azt mondom hogy esetleg —
nekünk és m ásoknak is rendkívül tanulságok­
kal fog szolgálni. Jól jegyezzen m indent.
Semmi sem csekély. Tanácslom, hogy m ég a
kétségeit és föltevéseit is jegyezze. K ésőbben
érdekes lehet m agának látni, hogy mily igaz
volt gyanakodása. A balsiker tan ít bennünket,
nem a siker !
Mikor Lucy szim ptom áit fejtegettem —-
ugj7anolyanok, m int eddig, csakhogy sokkal
fokozottabb m értékben — igen kom olyan né­
zett, de nem szólt semmit. M agával hozott egy
táskát, tele mindenféle szerszámmal és orvos­
szerekkel. Mikor m egérkeztünk, Lucy anyja
fogadott bennünket.
N yugtalan volt, de nem aunyira, mint
leltem , hogy lesz. A term észet valamely nag y ­
lelkű hangulatában gondoskodott róla, hogy még
a halál borzalm ainak is legyen valam ely ellen­
szere. I tt például, L ucy anyjának esetében, a hol
egy felindulás végzetessé válhato tt volna, a
term észet úgy intézkedett, hogy egy vagy más
oknál fogva semmi, a mi nem közvetetlen rá
m agára vonatkozott, m ég az imádásig szeretett
leányának rettenetes elváltozása sem látszott
őt különösebben érinteni. H a ez egy felsőbb
rend által létrehozott önzés, akkor tartózkod­
 221

nunk kell, m ielőtt valakit az egoizmus vétké­

ben bűnösnek Ítélünk, m ert m étyebben gyöke­
rező okai lehetnek, m int a m ilyenről tudom ás­
sal bírhatunk.
É n a lélek betegségének eme fázisáról
szerzett tapasztalataim ra tám aszkodva, m egtil­
tottam Lucy anyjának, hogy sokat legyen
beteg lánya körül, vagy csak töb b et is tö rő d­
jék betegségével az elkerülhetetlenül szükséges
nél. Ő készséggel m egnyugodott rendelkezé­
semben, oly készséggel, hogy én ism ét vilá­
gosan láttam a term észet ösztönét m űködni
az életért. Vaw H elsinget és engem Lucy szobá­
jába vezettek. Én m egdöbbentem tegnap, a
mikor láttam őt, de ma valósággal m egirtóz­
tam. K ísérteties, kréta fehér volt a színe; a
pirosság a szája széléből és az ínyéből is
e ltű n t, arccsontjai kiállók, lélegzetét pe­
dig fájdalm as volt látni és hallani egy­
aránt . Van H elsing arca m egkem énye­
dett, m int a m árvány, szemöldöke pedig
úgy összehuzódott, hogy csaknem talál­
kozott az orra fölött. Lucy m ozdulatlanul
feküdt és annyi ereje sem volt, hogy m eg­
szólaljon. igy hát egy ideig szótlanul állottunk
mi is. A ztán Van H elsing in te tt nekem és
mind a ketten csöndesen kim entünk a szobá­
ból. A m int bezárult m ögöttünk az ajtó, gyors
 — 222

léptekkel m ent a folyosón végig a következő

ajtóig, a m elyet nyitva találtunk. Oda gyorsan
behúzott m agával és betette az ajtót. Iste n e m !
szólt — ez re tte n e te s ! Nincs vesztegetni való
időnk. M eg fog halni vér hiányában, a mely
rendben tartsa a s z í v működését. V érátöm lést
kell eszközölnünk, de azonnal. Az önét vagy
az enyim et vegyük ?
— E n fiatalabb és erősebb vagyok, tanár
ur, engedje, hogy az enyémet.
— Jó, készüljön azonnal. Fölhozom a
táskám at. El vagyok látva minden szükségessel.
Lem entem vele és a m int m entünk, ko­
pogtatást hallottunk az utcaajtón. Mikor leér­
tünk, a szobalány épp ajtó t n y ito tt és A rtúr
lépett be rajta sietve. Hozzám ro han t és izga­
to tt suttogással m ondta :
— Ja ck én oly félelemben vagyok. L e­
veled sorai közt igyekeztem olvasni és halálos
aggodalom ba estem. Atyám egy kicsit jobban
van, h át gondoltam , hogy átjövök, hogy
saját szememmel szerezzek m eggyőződést. Ez
az u r nem Van H elsing professzor ur? 01jT
hálás vagyok uram , hogy ön eljött ! Mikor a
professzor m egpillantotta A rtúrt, az első pil­
lanatban h arag udo tt a roszkor jö tt alkalm at-
lankodón, de most, hogy jobban szemügyre
vette hatalm as alakját és látta ifjú duzzadó
 223

férfias erejét, a szeme fölragyogott. Minden

halogatás nélkül, kom olyan igy szólt hozzá a
kezét kinyújtva :
— U ram ön jó időben jö tt. Ön a kedves
kisasszonykának a vőlegénye. Ő roszul van,
nagyon, igen, nagyon roszul van. Ne édes
fiam, ne engedje m agát igy. M ert A rtú r h ir­
telen elsáppadt és csaknem ájultan dőlt egy
székbe. Maga segithet rajta. M aga töb b et te ­
het érte, m int bárki más és az ön bátorságára
van legnagyobb szükségünk.
— M it tehetek ón ? — kérdezte A rtúr
rekedten. — M ondja és ón megteszem. Az éle­
tem az övé és szivesen adnám utolsó csöpp
véremet is érte. — A professzornak erősen
kifejlett érzéke van m indennek a humoros
oldala irán t és ezt én jól kiéreztem A rtúrnak
adott feleletéből.
— K edves fiatal uracskám , annyit nem
kívánok — nem kívánom az utolsó csöppet.
— H át m it tegyek ? — A rtúr szeme
tüzelt és orr3Ímpái rem egtek fölindulásában.
Van Helsing a vállára ü tö tt. — Jö jjö n ! —
szólt. — Ön férfiú — és nekünk férfiúra van
szükségünk. Ön tö b b et ér, m int ón vagy akár
az én Jo h n barátom . — A rtúr zavarodottan
bámult, mire a professzor szelíden m agyarázni
kezdte:
 224

— F iatal kisasszony rosszul van, nagyon

rosszul van. Kell neki vér és vért kell neki
kapni, vagy m eghal. B arátom Jalin és én ta ­
nácskoztunk és elhatároztuk, hogy m egkísért­
jü k , a m it mi a vér átömlésénelc nevezünk —
hogy áteresztünk teli erekből az üresekbe, a
m elyek sóvárognak érte. Jo h n akarta vérét
adni, mivel hogy erősebb és fiatalabb, mint
én — A rtúr ezt hallva, m egragadta kezemet
és némán szorongatta — de most, hogy ön
itt van, m aga m ég jobb, m int mi, akár a fia­
tal, akár az öreg, a kik sokat dolgoznak gon­
dolatok világában. A mi idegeink nem olyan
n y u g o d ta k ; a mi vérünk nem olyan fris, mint
a m a g á é !' — A rtú r feléje fordult és azt
m ondta :
— Oh, hogy ha tudná, hogy mily szí­
vesen halnék m eg érte, h át m egértené, hogy .. •
E lakadt, m ert elfuladt szegén3mek a hangja.
— Jó fiú! — szólt Van Helsing. — A
nem messze lévő jövőben ön boldog lesz, hogy
m eg tett m indent azért, a kit szeret. Most
jö jjö n és hallgassam M egcsókolhatja őt egy~
szer, m ielőtt hozzá fogunk a dologhoz, de
aztán el kell m enni és távozni kell intésemre.
Szót sem a m am ának, hisz ön tudja, hogy
m iért! Nem szabad m egijedni neki, pedig ha
ezt tudná, m egrettenne. Jö jjö n !
 225

Mind fölm entünk Lucy szobájába. A rtúr

kérésünkre eleinte a folyosón m aradt. Lucy
m egfordította a fejét és ránk nézett, de nem
szólt semmit sem. Nem aludt, de nem volt
annyi ereje, hogy szóljon. Csak a szeme
beszólt.
Van H elsing egyet-m ást kivett a táskájá­
ból és egy félreeső asztalkára rak ta szem elöl.
Aztán valami altatót vegyitett, az ágyhoz lé­
pett és tréfásan s z ó lt:
— No kis kisasszony, itt az orvossága.
Igya ki egyszerre, m int jó leányhoz illik.
Nézze, fölemelem a fejecskéjét, hogy könnyeb­
ben lenyelje. Jó lesz? — Jó l van! — Lucy
néni erőltetéssel szerencsésen lenyelte az or­
vosságot.
Elbám ultam , hogy mily nagy időre kez­
dett hatni. Már ez m agában is bizonyította a
beteg rendkívüli gyöngesógót. Az idő v égte­
lennek látszott, mire szem pillája rezdülni kez­
dett az álm osságtól. De végre is az altató
győzött és Lucy mély álomba m erült. Mikor a
professzor m eggyőződött erről, behívta A rtúrt
ás m eghagyta neki, hogy vesse le a ka­
bátját aztán odaszólt hozzá: — A ddig adhatja
azt a kis pici csókot, a mig én az asztalért
megyek. Jo h n barátom , jö jjö n segíteni! íg y h át
egyikünk sem látta, a m ig a beteg fölé hajolt.
D rakuln. 15
 226

Van, H elsing felém fordul v a j egyezte meg :

— 0 oly ifjú és erős s oly tiszta vórii,
hogy szükségtelen aefibrinálnunk.
Aztán gyorsan, de bám ulatos alaposság'
gal h a jto tta végre Van H elsing az operációt.
A m int az átömlés folyt, az élet m intha vissza­
té rt volna szegény Lucy arcába és A rtúr
arca növekedő sápadtsága dacára szinte á t­
szellemült az öröm ragyogásától. E gy kis idő
múlva aggódni kezdtem, m ert a vérvesztés,
akárm ilyen erős em ber volt is A rtúr, nagyon
m egviselte. Már m agában véve ez is m utatta,
hogy mily iszonyú veszteség érte szegény
Lucy szervezetét, hogy az, a minek a vesztesége
A rtúrt annyira elgyöngitette, Őt csak részben
hozta helyre. De a professzor rideg arccal
állott, órájával a kezében és tek in tetetét föl­
váltva, majd a betegre, majd meg A rtúrra
szegezve. xLn hallottam a saját szivem dobogá­
sát. Egyszer csak hallom öreg tanárom halk
h an gját: — Ne mozduljon egy pillanatig. Elég*
Jo hn, m aga lássa el öt, m ajd ón ellátom a kis
beteget. — Mikor m indennek vége volt, csak
akkor láttam , hogy A rtú r m ennyire el van
gyengülve. B ekötöttem a sebét és karonfog-
tam , hogy elvezessem ; mikor Van Helsing a
nélkül, hogy m egfordult volna, újra megszólalt,
az öregnek igazán, m intha hátul is volna szeme ’
 227

— A bátor szerető, azt hiszem, hogy

megérdemel meg egy éneket, a m elyet mind­
já rt m eg is kaphat. M inthogy elvégezte az
operációt, m egigazította a vánkost a feje alatt.
A m int ezt tette, a keskeny fekete bársony­
szalag, a m elyet Lucy örökké a nyaka körül
visel, egy ósdi gyém ánt csattal, a mit a
m átkájától kapott, szorosra csatolva, kissé fel­
csúszott és pici piros sebhelyet fedezett föl a
nyakán. A rtúr nem vette észre, de én jó l
hallottam, a gyorsan beszivott lélegzet szisz-
szenését, az egyetlen jelt, a mely el szokta
árulni Van H elsing főiindulását. De nem szólt
abban a pillanatban semm it sem, csak felém
fordulva, ennyit m on d ott: No m ost vezesse le
a mi bátor fiatal em berünket, adjon neki jó
portoi bort és fektesse le egy kicsit a divánra.
Aztán haza kell utaznia és pihenni és enni,
inni és aludni kell neki sokat, hogy visszasze­
rezze, a mit szerelmesének adott. Nem szabad
itt m aradni neki. M egálljon! m ég egy szót.
Úgy veszem uram , hogy ön aggodalom m al
van tele az eredm ényt illetőleg. H át tu dja
meg, hogy az operáció minden tekintetben si­
keres. Ön m egm entette ezúttal a beteg életét
és haza m ehet és pihenhet abban a gondolat­
ban, hogy m inden m egvan, a mi m ost lehet.
Én m indent m eg fogok m ondani neki, ha job-
15*
 228

bán lesz; nem fogja önt kevósbbó szeretni,

azért, a m it te tt érte. Isten velünk.
M ikor A rtúr távozott, ón visszamentem a
szobába. Lucy csendesen aludt, de lélegzete
erősebb volt, láttam a takaró em elkedését a
m int lélegzete keblét dagasztotta. Az ágy
m ellett Van H elsing ült, átható tekintettel
figyelve őt. A bársonyszalag ism ét elfödte a
piros foltokat. E n súgva kérdeztem a pro­
fesszort :
— Mit ta rt ön azokról a pontokról a
torkán ?
— Mit ta rt m aga róluk?
— Még nem is láttam jó l — feleltem és
rögtön hozzáfogtam a szalag megoldásához.
Éppen a külső ütőér fölött két pont volt, nem
nagy, de nem látszott frisnek. Nem voltak
ugyan gyűröttek, de a szélük fehér volt és
m egviselt, m intha m egzuzódott volna. Azonnal
szembe ötlött, hogy ezen a sebzésen, vagy mi
egyéb lehetett, veszthette el azt a rengeteg
vért, de épp oly gyorsan, a m int jö tt, el is
tű n t ez a gondolatom , m ert a dolog lehetetlen­
nek látszott. Hisz az egész ágynak skárlát-
pirosnak kellett volna ivakodni attól a vértől,
a m it szegény L ucynak vesziteni kellett, mielőtt
oly sápadtra válhatott, m int a milyen az
operáció előtt volt.
 229

— N os? kérdezte Van H elsing.

— Nos — feleltem ón — be kell valla­
nom, hogy nem tudom , hogy m it tartsak róla,
— A professzor fölkelt. — Vissza kell m ég az
éjjel utaznom A m sterdam ba — m ondta. —
Könyveim és egyebem van ott, a mire okvetet-
len szükségem lesz. M agának itt kell virrasz-
tani egész éjjel és nem szabad a szem ét le­
venni a betegről.
— Ne hozassak ápolónót? — kérdeztem .
— Mi vagyunk a legjobb ápolók, m aga
meg ón. M aga résen legyen egész éjjel ;
gondja legyen rá, hogy jól táplálják és hogy
semmi se zavarja a nyugalm át. M agának nem
szabad elaludni az éjjel. K ésőbben majd
alhatunk, m aga is, meg én is. Visszajövök, a
milyen gyorsan csak lehet. Aztán m ajd m eg­
kezdhetjük.
— M egkezdhetjük? — kérdeztem . — Mit
akar ezzel m ondani?
— Majd m eglássuk! — felelte ő és ki­
sietett. E g y pillanat m úlva visszajött, bedugta
fejét az ajtón és u jjá t intőén fölemelve, igy
szólott:
— Ne feledje, m agára van bízva a beteg.
Ha elhagyja és baj lesz, ön nem tud azután
jól aludni.
 230

Seward <h\ naplója — folytatva.

* Szeptember S.
Egész éjjel Lucy m ellett virrasztottam .
A lkonyat felé az altató hatása m egszűnt és ő
term észetesen fö lé b re d t; de m ilyen különböző
lény volt attól, a kit az operáció előtt láttam .
Még a kedve is jó volt és telve boldog élénk­
séggel, hanem azért erős nyom okat hagyott
ra jta a teljes kim erültség, a m elyben találtuk.
Mikor megm ondtam W estenránénak, hogy Van
H elsing m eghagyta, hogy leánya m ellett vir-
raszszak, csaknem kinevetett szándékom ért,
utalva leányának íris erejére és derült jó ­
kedvére. De én szilárdan m egm aradtam szán­
dékom m ellett és készültem a virrasztásra.
M ikorra szobaleánya rendbe hozta L u cy t az
éjszakára, én m egvacsoráltam , aztán leültem
egy székre az ágya mellé. Lucy semmi ellen­
vetést nem tett, de valahányszor szeme találko­
zott az enyémmel, hálás pillantással nézett rám.
Jó hosszú idő múlva, m intha végre elszunnyadt
volna, de összeszedve m agát m integy erőfeszi-
tézsel lerázta az álm ot m agáról és újra fölpil­
lantott. Ez többször ism étlődött, m indig n a ­
gyobb erőfeszítéssel és rövidebb időközökben, a
m int az éj előre haladt. Világosnak látszott,
 231

hogy nem akar elaludni, hát végre nyíltan m eg­

kérd . ztein tő le :
— Nem akar m aga elaludni?
— Nem, m ert félek.
— Fél az elalvástól ! M iért fél? Miért
fél? Hisz az álom a legnagj^obb jótétem ény a
világon, a m elyet kívánhatunk.
— Ah, de nem annak, a ki olyan, mint
ón, az álom nekem a borzalmak kezdetét
je le n ti!
— A borzalmak k e z d e té t! Mi a csodát
ért ezalatt ?
— Nem tudom ! Oh, nem tudom. És ez a
legborzasztóbb az egészben. De mindez a baj
betegség és gyöngeség álmomban jő rám úgy,
hogy m ár az elalvás puszta gondolata is rém ü­
letbe ejt.
— De édes Lucy, ez éjjel nyugodtan al-
hatik. É n itt m aradok az ágya m ellett vir-
rasztva és Ígérem, hogy semmi baj sem
fogja érni.
— Ah, m agában teljesen m egb ízh ato m !
— É n erre .rá még ezt is m o n d tam : M eg­
ígérem, hogy m ihelyt észre veszem, hogy rossz
álom gyötri, azonnal fölébresztem.
— Igazán? Azonnal fölkelt? Oh, be n a­
gyon jó is m aga ón hozzám. A kkor h át el­
alszom ! Es csaknem a szóval egyszerre mélyen
 232

és m egkönnyebbülten fölsóhajtott és vissza­

élőit a párnájára, alva.
Egész éjjel virrasztottam m ellette. Meg
sem mozdult, hanem aludt, csak aludt, mély,
nyugodt, életet és erőt adó álomban. Az ajka
kissé m egnyilt és keble az órainga rendessé­
gével szállt és em elkedett. Arcán állandó volt
a mosoly és nyilvánvalónak tetszett, hogy
rossz álom nem h áb o rg atta lelke njnigalraát
az éjjel.
K orán reggel jö tt a szobalánya és én
annak a gondjaira bizva, hazasiettem , m ert
sok dolog várt rám itt is. Rövid táviratot
küldtem Van H elsingnek és A rtú rn ak ; az ope­
ráció pom pás eredm ényéről értesítvén őket.
Felhalm ozódott teendőim aztán annyira elfog­
lalták egész napom at, hogy csak alkonyat felé
kérdezősködhettem zoophagusz-betegem felöl.
A jelentés k ielég itő : nyugodtan tö ltö tte az
egész elm últ nap ot és éjszakát. Még estebéd-
nél ültem, a mikor Van H elsingtől telegram ot
vettem Am sterdam ból, a m elyben m eghagyja,
hogy térjek vissza H illingham ba éjszakára,
m ert alighanem jó lesz kéznél le n n i; és értesít,
hogy az éjjeli gyorshajóval átjön és korán
reggel o tt lesz ő is.
 283

Szept. 9.
M eglehetősen fáradtan és kim erültem ér­
keztem H illingham ba. K ét éjjel egym ásután
alig hunytam szem et és agyam on érezni kezd­
tem azt a tom pultságot, a mely a szellemi
teljes kim erültséget jelzi. L u cy t fent találtam
és a legjobb kedvben. A m int kezet szorított
velem, élesen rám nézett és igy s z ó lt:
— Az éjjel ugyan íiem fog virrasztani.
Hisz teljesen ki van m erülve. E n pedig töké­
letesen jó l érzem m agam at; igazán teljesen
jől — és ha virrasztásról egyáltalán szó lehet,
hát ezúttal ón fogom m agát virrasztani.
— E n nem bocsájtkoztam vitatkozásba,
hanem vacsorához ültem . Lucy velem jö tt és
feliiditve bájos jelenléte által jól bevacsorál-
tam és egy pár pohár kitűnő óbort hajtottam
fel. Aztán Lucy fölkisórt a garádicson és egy
szobát m utato tt a m agáé m ellett, a m elyben
jó tüzet gyújtottak. — I tt kell m aradnia —
szólott — és kipihenni m agát. Tárva hagyom
az a jtaját és a magam szobájának az a jta já t
is. A kanapéra fekhetik, m ert úgyis tudom
hogy doktor létére nem lehetne az ágyba
disputáim, a mig betege van kéznél. H a vala­
mire szükségem lesz, kiáltani fogok és m aga
azonnal o tt terem het m ellettem .
 234

— É n belenyugodtam intézkedésébe, m ert

fáradt voltam, m int a kutya és igazán nem
tudtam volna virrasztani, még ha akartam
volna sem. íg y hát m egism ételtettem Lucyval
Ígéretét, hogj7" azonnal szélit, ha baja lenne, a
divánra dőltem és m indenről m egfelejtkeztem
m agam körül.

Westenra Lucy naplója.

Szeptember 9.
Oly boldognak érzem m agam at ez éjjel.
Oly nyom orultan gyönge voltam, hogy
csupán az, hogy ism ét mozogni és gon­
dolkodni tudok, otyan, m intha ú jra napot lát
az ember és sugárnak m elegét érzi, hosszas
esős és szürke idő után. Valahog}7 A rtú rt oly
közel érzem hozzám. M intha a jelenléte jó té ­
kony meleggel árasztana el. L ehet azért, m ert
a betegség és gyöngeség önzővé és csak saját
m agával bíbelődő lénjmy’é változtatják az em­
bert, mig az erő és egészség gyeplőt ereszt a
szerelemnek és ragadja a gondolatot és érzést
a m erre szivünknek tetszik, jl ii tudom, hogy
gondolataim m erre szállnak. Bárcsak A rtúr is
láth atn á! Drágám , drágám , a fülének csendülni
kell m ég álmában is, valam int az enyém csen­
dül ébren. Oh áldott pihenése az elm últ éjsza­
 285

kának. Milyen jól aludtam, mig az a kedves

jó Seward doktor virrasztott m ellettem ! E s az
éjjel sem fogok félni az el alvástól, m ert ő
közel van és ideszóllithatom. H álás köszönet
mindenkinek, a ki oly jó hozzám! H álát a jó
Istennek! Jó éjt A rtúr!

Seward dr. naplója.

Szeptember 10.
A professzor kezét éreztem a fejemen és
fölriadtam, teljesen ébren. E zt az egy dolgot
bizonyos, hogy ugyan ham ar m egtanulja az
ember az intézetben.
— H ogy van a betegünk?
— A mikor tegnap este elhag3rtam őt,
jobban m ondva ő hag y o tt el engem, nagyon
jól érezte m agát, — feleltem én.
— Jö jjö n hát, nézzük meg, — m ondta
öreg professzorom. Es eg y ütt m entünk a szom­
széd szobába.
A gördülő függöny le volt eresztve, én
az ablakhoz m entem, hogy óvatosan fölhúzzam,
mig Van Helsing, halk, macskaszerii lépteivel
az ágyhoz közeledett.
A m int a függönj^t fölhúztam és a reggeli
^ap fénye elárasztotta a szobát, hallottam az
°reg professzor halk szisszenő lélegzetbeszivá-
 236

sát és ismerve annak ritkaságát, halálos féle­

lem nyilait át szivemen. A m int odasiettem ,
visszalépett és m egrettent „G ott im Him m elu
íölkiáltás szaladt ki ajakán, fölem elt kezével
az ágyra m u tato tt és arca merev le tt és hamu-
szin szürkére változott. A térdeim m egcsuklot-
tak rém ületem ben.
O tt az ág3^on, látszólag ájultan feküdt
Lucy, sápadtabb és kim erültebb derm edt teh e­
tetlenségben, m int bárm ikor ezelőtt. Még a
szája széle is fehér volt és fogairól az elfehé-
red ett inye visszahúzódott, m int némely, hosz-
szu betegség után elhunyt halotté szokott. Van
H elsing fölem elte a lábát, hogy dühösen to p ­
pantson vele, de jo b b ösztöne és hosszú évek
m egszokása m egakadályozták kitöréseit — és
szép csöndesen eresztette le a lábát. — G yor­
san a b r a n d y t! — kiáltotta. En repültem az
ebédlőbe és vissza az üveggel. 0 in égnéd vesi-
tette vele a szegény beteg ajk át és e g y ü tt a
szive táját, a tenyerét és csuklóját dörzsöltük
vele. Van H elsing a szivét vizsgálta és nehány
pillanatnyi rémes aggodalom után m egszólalt :
— Még nem késő. Még dobog, de nagyon
gyöngén. n<s m ost nincs itt ifjú A rtúr, most
m agához folyamodom barátom Jo hn . Beszéd
közben a táskájába n y ú lt a vér átömlesztésé-
hez szükséges m ű szerek ért; én m ár ledobtam a
 287

kabátom at és gyűrtem föl az ingem ujját. Ez­

úttal nem volt szükségünk az altatóra, nem is
lett volna időnk hozzá, haladéktalanul hozzá­
fogtunk az operációhoz. Bizonyos idő múlva
— m ég pedig nem tetszett rövidnek az idő,
m ert az em ber vérének lecsapolása, ha még
oly szívesen adja is — rettenetes egy érzés —
Van H elsing fölem elte intő ujját. — Ne moz­
duljon — szólt — m ert félek, hogy
a m int erősödik, föl talál ébredni ;
és ebből veszedelem tám adna — ah,
rettenetes veszedelem tám adna. De óva­
tos leszek. M orfin-injekciót fogok neki adni.
Ezzel gyorsan és av ato tt kézzel fogott szán­
déka kiviteléhez, még pedig kellemes hatással
a rni L ucyt illette, m ert halálos ájulása, m intha
észrevétlenül m ent volna át narkótikus m ély
álomba. A büszkeségnek sajátságos érzésével
láttam a gyönge piros szint lassan-lassan
visszatérni Lucj^ sápadt arcába és ajkába.
Nincsen ember, a ki tudná, m ig nem tapasz­
talta, hogy mi az, érezni, hogy élete minteg}’
a vérével átöm lik annak az asszonynak az
ereibe, a kit szeret.
A professzor kritikus szemmel figyelt rám.
Most m ár elég lesz, szólt. M ár? ellenvetet­
tem én. Hisz A rtúréból sokkal többet vett.
Mire az öreg szomorú mosolylyal felelt:
 238

— Az a szeretője, a vőlegénye. M agának

dolga van, sok dolga van ő érette meg
m ásokért; m ost ez elég lesz.
Mikor abbahagytuk az operációt, ő Lucy-
val foglalkozott, m ig én ujjaim m al szorítottam
le sebzésemet. Ledültem és úgy vártam , hogy
a professzor engem is ellásson, m ert egy kissé
ájultnak és szédültnek éreztem m agam at. Nem­
sokára bekötözött a professzor és leküldött az
ebédlőbe, hogy egy pohár bo rt igyam . A mint
távozóban voltam, utánam jö tt és suttogva
m o n d ta :
— Vigyázzon, egy szót se erről senkinek
sem. Ha ifjú szerelm esünk váratlanul betop­
panna, m int tegnapelőtt, egy szót se neki.
Eg}'szerre m egijesztené és féltékenynjm tenné
őt. Pedig ennek nem szabad lenni. H á t a z é rt!
Mikor visszajöttem , jól m egnézett és a z t á n
m o n d ta :
— No nincs sokkal rosszabbul. Menjen
a szobájába, feküdjék a divánra és pihenjen
egy kicsit ; aztán sokat reggelizzék és jöjjön
ide hozzám.
E n követtem utasításait, m ert tudtam,
hogy m ilyen helyesek és okosak. M egtettem , a
mi tőlem tellett és m ost m ár azon kellett
lennem , hogy erőm et lehetőleg ineggyüjtsem .
N agyon gyöngének éreztem m agam at ésgyön-
 239

gesógemben nem is nagyon csodálkoztam a

történteken, üdalvás közben a divánon is min­
dig azon tűnődtem azonban, hogy m iképpen
következhetett be Lucynál ez a visszaesés és
hogyan veszthetett annyi vért, a nélkül, hogy
annak nyom a lett volna. Azt hiszem, hogy
tűnődésem az álm ám ba is beleszövődött, m ert
alva és ébren gondolataim m indig és újra
visszatértek sokszor a pici pontokhoz a to r­
kán és azoknak a kicsiségük m ellett is ron­
gyos, zúzott szélüket láttam m agam előtt.
Lucy jó sokáig aludt nappal és m ikor
végre fölébredt, elég jól és erősnek érezte
magát, ha nem is olyan jól, m int az előtte
való napon. Van Helsing, mikor ébren látta,
elment egy sétára, engem hagyva a beteg
mellett, azzal a szigorú utasítással, hogy egy
pillanatig ne hagyjam m agára. H allattam még,
hogy elm enet a szobalánytól kérdezte az u ta t
a legközelebbi táviróhivatalba.
Lucy jókedvűen csevegett velem és m intha
sejtelme sem lett volna arról, hogy valami
történt vele. Én igyekeztem őt szórakoztatni
és m ulattatni. Mikor az édesanyja feljött m eg­
látogatni, m ég az sem vett észre semmi válto­
zást, de hálásan m ondta n e k e m :
— Mi oly sokkal tartozunk önnek, doktor,
mindazért, a mit tett, de m ost m ár igazán
 240

kérnem kell, hogy ne fáraszsza ki m agát túlsá­

gosan. Ön ma szinte nagyon fáradt, agyon
van dolgozva. Önnek is el kelne egy jó kis
féleség, a ki g o n dját viselje — bizony mondom,
hogy elkelne.
A m int beszólt, Lucy arca biborpirosra
változott, de csak egy pillanatra, m ert szegény
kiszipolyozott erei nem sokáig nélkülözhették
a vért. A reakció kísérteties fehérre festette
arcát, a m int esdeklő tekintettel nézett rám-
É n m osolyogtam és biccentettem és ajkam ra
tettem az ujjam at; ő sóhajtva dőlt vissza
párnái közé.
Van H elsing egy-két óra m úlva vissza­
té rt és egyszer csak ezt m ondta n e k e m : M ost.
m aga haza m egy és eszik sokat és eszik ele­
get. T egye m agát erőssé. É n itt maradok
az éjjel és magam fogok virrasztani a kis kis­
asszonynál. M aga m eg ón figyeljük az esetet
és nem kell engedni, hogy más is tudja.
N agyon komoty okaim vannak. Nem, ne kér­
dezze, gondoljon, a mit akar. Ne féljen a lég'
valószínűtlenebb gondolattól sem. Jó éjszakát.
A csarnokban a cselédek közül két
szobalány szólított m eg és kérdezték, hogy ők,
vagy legalább egyikük nem virraszthatna-e
Lucy kisasszony m ellett. N agyon szépen kér­
tek, hogy engedném m eg nekik ; és mikor
 241

mondtam, hogy Van H elsing kívánja, hogy

vagy ő m aga, vagy én virraszszak a beteg
mellett, szinte sírva kértek, hogy vessem m a­
gam at közbe értük az idegen doktor urnái.
Engem nagyon m eg hato tt jószívűségük. L ehet
azért, hogy igen el voltam gyengülve, vagy
tán m ert L ucy t illette önfeláldozó sz e re te tő k ;
mert ezelőtt is m ár akárhányszor tapasztaltam
ilyen áldozatrakész hűséget asszonyokban. Még
jókor érkeztem haza a késői e b é d re ; körüljár­
tam az intézetet, m indent rendben ta lá lta m ;
az álm ot várva, jegyeztem a fentieket. Érzem,
hogy kezdek álmosodni.
Szeptember 11.
Ma délután átm entem H illingham ba. V an
Helsinget kitűnő jó kedvben és L u cy t sokkal
frissebben találtam , Nem sokára érkezésem után
egy jó nagy, külföldről jö tt csom agot hoztak
a professzor számára. Ő nagy buzgósággal
látott a fölbontáshoz — és egy nagy csomó
hófehér virágot v e tt ki belőle.
— Ez m agának való Lucy kisasszony
— m ondta.
— N ekem ? Oh kedves doktor ur!
— Igen kedvesem, de nem arra való,
h o g y játszszék vele. M ert ez orvosság. — E rre
Lucy elfintorította az arcocskáját. — No de
Drakula. 16
 242

nem kell áin bevenni, rósz, émelygős, kanalas

orvosságban ; azért h át nem is szükséges, hogy
az orrocskáját úgy fölhúzza, m ert akkor ki­
m utatom az én A rtúr barátom nak, hogy kár
szeretni olyan leányt, szépet, a ki csúnya
ráncosra húzza orrát össze. Aha, szép kislány?
ez ham ar egyenesre húzta a csinos nózit. Ez
orvosság, de m aga nem tu dja hogyan. Ablakába
teszem ; szép koszorút kötök belőle, nyakába
akasztom , hogy jól aludjék tőle. Oh igen !
ez olyan m int a lótusz-virág, elfelejteni bajt
tőle. Olyan szaga van, m int a L ethe vizének,
vagy m int az örök ifjúságot adó forrás vizé­
nek, a m it a régi bölcsek kerestek, de mindig
későn találtak meg.
A mig beszélt Lucy, nézegette és végre
m egszagolta a virágot. De ezzel le is dobta
őket, félig nevetve, félig haragosan m o n d v a:
— Oh, professzor ur, m aga csak meg
akar engem tréfálni. Hisz ez a virág közönsé­
ges fokhagym a virág!
M eglepetésem re Van H elsing fölem elkedett
és legridegebb hangján, m erev arccal és össze­
húzott- szemöldökkel igy szólott:
— Nem tűrök semmi ellenszegülést! En
soha sem tréfálok! M indennek, a m it teszek,
m eg van a m aga kegyetlen oka és komolyan
intem önt, nehogy m egakadályozzon szándó-
 243

komban. Vigyázzon, ha nem a m aga, h át azok

kedvéért, a kik szeretik.
A ztán látva szegény L ucy rém ületét,
szelidebben folytatta. — u h , kis kisasszonyka,
édes, ne féljen tőlem. E n csak a m aga ja v á t
k eresem ; de ebben a közönséges virágban
nagy haszon lakik m agának. Nézze, én magam
teszem a szobájába. Magam kötöm a koszorút,
a m it viselni kell m agának. De csitt! ne szól­
jon senkinek, a kik kiváncsi kérdésekkel zak­
latnak. Engedelm eskedni kell és hallgatás egy
része az engedelm ességnek; és engedelm esség
fogja m agát erősen és egészségesen ölelő k a­
rokba vinni, a kik várják. No m ost üljön egy
kicsit csöndesen. Jö jjö n velem Jo h n barátom
és segitse nekem a szobát disziteni fokhagym a
virággal, a mely messze H arlem ből jö tt, a hol
az én barátom V anderpaol üvegházban neveli
a virágot egész esztendőben végig. Telegrafál-
tam neki te g n a p ; különben nem leh etett volna
itt ma.
L ucy szobájába m entünk, m agunkkal
vive a virágot. Bizonyos, hogy a professzor
eljárása igen különös és olyan volt, a m ilyen­
ről semmiféle gyógyszertanban nem olvastam.
Először is gondosan b etette és bezárta az
ablakokat, aztán egy m arék virággal gondosan
végig dörzsölte a rám áját, m intha azt akarná,
16*
 244

hogy m inden beszűrődő levegő fölvegye a

fokhagym a szagot. Aztán pedig a csutkával az
ajtó szárfát dörzsölte végig, fönt, lent és mind
a két oldalon, végre ropp an t furcsának tetszett
nekem és végre m egszólaltam.
— Igaz ugyan, tan ár ur, hogy jól tudom,
hogy mindennek, a m it tesz, m eg van a maga
oka; de engedje meg, hogy m ostani eljárását
furcsának találjam . Jó , hogy valami skeptikus
nincs közel, m ert m ég azt találná mondani,
hogy m aga valami babonát űz, hogy kirekesz-
sze a gonosz szellemet.
— M eglehet, hogy azt ű z ö k ! — felelte a
professzor nyugodtan, a m int elkezdte a .Lucy
nyakára szánt koszorút kötni.
Aztán lent m egvártuk, mig L u cy t a
szobalánya ágyba fektette és a professzor
aztán sajátkezüleg erősitette a fokkagym avirág
koszorút a nyakába. Utolsó szavai ezek voltak *
— Vigyázzon, hogy le ne tépje;* és még
ha a levegőt fülledtnek találná is az éjjel, ne
nyisson se ajtót, se ablakot.
— ígérem , — felelte Lucy — és köszö­
nöm mind a kettőjüknek irántam való jóságu­
k a t! Oh, mivel érdem eltem én, hogy ily j°
barátokkal legyek m egáldva?
Mikor kocsimon, a m elyet várattam , el­
hagytuk a házat, Van H elsing igy szólt:
 245

— Ma éjjel alhatom nyugodtan és, alvás

kell is nekem — két éjszaka utazás, sok olva­
s s a közbeeső napon, sok aggodalom a rá ­
következő napon és egy egész éjszakai virrasz­
tás szem lehunyás nélkül. H olnap reggel korán
toaga jö n értem és mi eg yü tt m együnk szép
kis lányt m egnézni, a ki sokkal erősebb lesz
a babonától, a m it űztem vele. Ho, ko, h o !
Oly biztosnak látszott a dolga felől, hogy
üekem, eszembe ju tv án a magam biztossága
két éjjellel ezelőtt és bizodalm am nak rettenetes
eredménye, szinte m egrem egtem félelmemben.
De talán gyöngeségem m egakadályozott abban,
hogy félelm emet közöljem öreg barátom m al,
hanem azért csak annál job b an gyötört.

X I.
Westenra Lucy naplója.
Szeptember 12.
Milyen jó k hozzám m indannyian! Már
egészen m egszerettem azt a kedves, jó Yan
Helsing doktort. Szeretném tudni, hogy m iért
fektetett oly nagy súlyt a virágjaira. Szinte
m egrém ített, oly nagyon haragos volt m iattuk.
És pedig alighanem igaza volt, m ert én m ár
is érzem, m intha némi m egkönnyebbülést
 246

okoztak volna. V alahogy nem félek annyira

attól, hogy egyedül m aradjak az éjjel és féle­
lem nélkül fogok elaludni. Nem fogok törődni
semmiféle szárnycsapkodással és suhogással
sem az ablakom on. Oh mily borzalmas küz­
delm et vivtam az utóbbi időben az
elalvás e lle n ; mily iszonyú volt az
álm atlanság és m ennyivel iszonyúbb az
alvástól és a vele járó , ism eretlen borzalm ak­
tól való félelem. Mily áldott az oly emberek
élete, a kik nem tudják, mi a félelem, a re t­
tegés, a kikre nézve az alvás jótétem ény,
a m elyben m inden áldott éjjel részesülnek.
Nos, ez éjjel remélem, hogy nekem is
édes lesz áz álom, úgy fekszem itt, m int Ofélia,
virágokkal fodötten. Soha sem szerettein
ezelőtt a foghagym át, de ma im ád o m ! M intha
áldás és béke volna illa tá b a n ; érzem az édes
álm ot közeledni. Jó éjszakát m indenkinek.

Seivard dr. naplója.

Szept. 13.
Van H elsinget m ár jó k o r reggel é b r e n és
készen találtam . A m egrendelt kocsi az ajtó
előtt állt. A professzor fogta a tásk áját, a me­
lyet most m indig m agával hord.
 247

De hadd m egyek sorban. Van H elsing és

én nyolc órakor reggel érkeztünk H illing-
hamba. Rem ek fris őszi reggelünk volt. A m int
a házba léptünk, W estenráné, a ki rendesen
korán kelő, fogadott bennünket, nagyon ked­
vesen, m elegen és igy szólt:
— Örömmel fogják hallani ugy-e, hogy
Lucy jo b b an van. Az édes gyerm ek alszik még.
Benéztem a szobájába és láttam , de nem m en­
tem be, nehogy zavarjam álm ában. A profesz-
szor m osolygott és öröm ében kezeit dörzsölve,
sz ó lo tt:
— A ha! gondoltam m indjárt, hogy helyes
volt diagnózisom. Az orvosságom hatásos —
mire W estenráné igy felelt:
— No csak ne foglaljon le m inden ér­
demet m agának, kedves doktor. Lucy állapotá­
nak jav u lását legalább is fele részben nekem
köszönheti.
— H ogy érti ön azt, asszonyom ? — k ér­
dezte a professzor.
— Csak úgy, hogy az éjjel nagyon el­
fogott az aggodalom édes kis leányom ért, h á t
a szobájába m entem . N agyon jó l és m élyen
aludt, oly mélyen, hogy még a jövetelem sem
zavarta. De a szoba iszonyúan fülledt volt.
Mindenfelé tele volt rakva azzal a rettenetesen
erős illatú m éreggel, de sőt m ég a nyaka köré
 243

is volt egy csomó kötve. É n féltem, hogy a

nehéz szag m egárt a szegény gyerm eknek,
m ostani elgyöngült állapotában, h á t leold tani
a virágot a nyakáról és egy picit kinyitot­
tam az ablakot, hogy fris levegőt kapjon.
M eglátja, hogy m eg lesz elégedve a kinézósé-
vel doktor.
Beszédje végén visszament a kis nappali­
jáb a, a hol rendesen korán és egyedül szokott
reggelizni. A mig beszélt, a professzor arcát
figyeltem és láttam , hogy ham uszinre változik.
Addig, a mig a szegény asszony jelen volt?
m egőrizte ez önuralm át, még m osolygott is rá.
a m int ajtó t n y ito tt neki, hog}r a szomszéd
szobába m enjen. De alig tű n t el, hirtelen és
nagy erőszakkal az ebédlőbe hurcolt m agával
és b etette m ögöttünk az ajtót.
j l s ekkor láttam életem ben először Van
H elsing professzort m egtörni. A néma kétség-
beesés egy nemével emelte k arjait a feje fölé
és tehetetlenül ü tö gette össze a tenyereit ;
végre egy székre vetve m agát, arcát ten y e ­
rébe rejtette és elkezdett zokogni, hangos ke­
serves zokogással, a mely szive fájdalm as
m élységéből fakadt. Aztán ism ét égnek emelte
a karjait, m intha az egész m indenséget hívná
segítségül. Is te n ! Iste n ! Iste n ! ja jg a to tt. Mit
vétettünk mi, m it v étett ez a szegény terem ­
 249

tés, hogy ily borzasztóan büntetsz b e n n ü n k e t;

Vagy közöttünk jár-e a sors ma is, m int a régi po­
gány világban, hogy ilyen dolgok és ilyen kegy et­
len módon tö rténh etnek ? jcjz a szegény szeren­
csétlen anya, nem tudva és a legjo b b atak arv a,
olyat cselekszik, a mi veszendővé teszi leánya
testét, lelkét; és mi nem szólhatunk neki, m ég alig
is inthetjük, vagy m eghal és akkor m idakettő
meghal. Oh ! milyen átok alatt vagyunk ! Az
ördögnek m inden hatalm a ellenünk szegül !
H irtelen fölugorva folytatta. — De
jöjjön — látnunk és cselekednünk kell. ö rd ö g
vagy nem ördög, vagy minden ördöge a pokol­
nak egyszerre — m in d e g y ; azért nekünk küz­
deni kell. — A tásk á ját fölkapta és eg y ü tt
mentünk föl Lucy szobájába.
Ism ét fölhúztam a ro lettát, m ig Van
Helsing az ágyhoz lépétt. E zú ttal nem re tte n t
vissza, a m int a szegén}' erest, ugyanazzal a
rémes m ár fehér sáppacltsággal ra jta m eglátta.
Arca kemény bánatot és egyúttal végtelen
könyőrületet fejezett ki.
— ü g y van, a m int vártam , morm ogta.
Szó nélkül m ent és bezárta az ajtót, aztán el­
kezdte a vérátöm lesztéshez szükséges m űszereit
a kis asztalra kirakni. n<n az operáció elkerül­
hetetlenségét belátva, húztam le a kabátom at,
de ő intő kezével m egállított: Nem ! szólt. Ma
 250

ön íog operációt csinálni, ón adok hozzávalót.

Maga m ár úgyis gyönge. Beszéd közben le­
dobta a k ab átját és gy űrte föl az ingujját.
Az operáció ism étlődött, Lucy fakó arcába
ism ét visszatért a szin, a m int rendes lélegzet­
vétellel egészséges álomba m erült. E zúttal ón
vigyáztam , m ig V an H elsin g összeszedte m a g á t
és pihent.
K ésőbb m egm ondta W estenránónak, hogy
semm it sem szabad elm ozdítania a leánya szo­
bájából az ő m egkérdezése nélkül. H ogy a
virágokat orvosság gy anán t alkalm azta és hogy
erős illatuk belógzése Lucy gyógyulását segíti
elő. A zután m agára vállalta a beteg gondját,
kijelentve, hogy a két következő éjszakán m aga
fog virrasztani m ellette és hogy nekem izenni
fog, ha szüksége lesz rám.
E gy órával ezután Lucy fölébredt álm á­
ból frisen és jókedvűen és alig látszott meg
ra jta rettenetes vérvesztóse.
Mit jelentsen m indez? M ár-már azon kez­
dek tűnődni, hogy nem-e az őrültekkel való
foglalkozásom bontja-e meg a tulajdon agy-
velőmet.
 251

Westenra L u c y n a p ló ja .
Szeptember 17.
A nyugalom négy n ap ját és négy éjjelét
kiélveztem. Már ism ét annyira m egerősödtem ,
hogy alig ism erek m agam ra. Ú gy látszik, m intha
valami rettenetes végtelen álmom le tt volna
és csak m ost ébrednék a napfényre és fris
levegőre körülöttem . Csak hom ályosan em lék­
szem a várakozás és félelem gyötrelm es időire.
A sötétségre, a feledésre és aztán uj életre
kelésre, m int a m ikor a búvár emelkedik föl
lassan a m ély vizekből. ^ m ióta azonban V an
Helsing doktor velem van, mind ez a rósz
álom m intha elm últ volna rólam. A titokzatos
sajgás, a mely csaknem eszemet vette a féle­
lemtől — az ablakom at verdeső szárnycsatto­
gás — a távoli hangok, a m elyek mégis oly
közeinek tetszettek, a kemény rideg parancs­
szó, a mely, nem tudom , honnan jö tt és ren­
delte, hogy tegyek, nem tudom , hogy m it —
mindez elm úlott. M ost félelem nélkül fekszem
le és alszom el. Meg sem próbálok ébren ma­
radni. Már egészen m egszerettem a fog­
hagyma virágot és m indennap kapok egy
fris ládával H arrleinból. Ma éjjel Van H elsing
dr. elutazik, m ert egy n ap o t A m sterdam ba
kell töltenie. De m ost m ár nem kell, hogy
 252

virraszszanak. Elóg jól vagyok arra, hogy egye-

dűl hagyjanak. H ála érte a jó Istennek, a ki
anyám, az én kedves A rtúrom és mind azok
kedvéért, a kik oly jó k hozzám, m egtartott.
Nem is fogom érezni, hogy nem virrasztanak,
m ert hisz az utolsó éjjel Van H elsing dr. is jó
részt alva tö ltö tte az időt a székében. K étszer
is alva találtam szegényt, m ikor fölóbredtem,
de azért nem féltem újra elaludni, noha a
gályák, vagy denevérek, vsgy tu d j5 Isten mi is,
csaknem haragosan csapkodták az ablakom at.

A Pali Mail Gazette.

Szeptember 18.
A kiszabadult farkas. Tudósitónk veszedelmes
kalandja: Beszélgetés tudósítónk és az állatkert
felügyelője közt. T enger kérdezősködés, m ajd­
nem ugyanannyi gorom ba elutasitás és újra
kérdezősködés után, végre is sikerült m egta­
lálnom az állatkert ama részének felügyelő­
jé t, a m elybe a farkasok osztálya is tartozik.
B ildet Tam ás az elefántok háza m ögötti kis
tanyák egyikében lakik és éppen a teájához
készült ülni, m ikor m egtaláltam . Tam ás és a
felesége, szives vendégszerető, öreges g yer­
m ektelen em berek és ha m indig olyan jóizüen
élnek, m int a milyen jóizü falatozással kinál-
 253

tak meg engem, akkor igen kellemesen tel­

hetik az életük. A felügyelő nem ak art do­
logra térni, mig a vacsorán túl nem estünk és
mindnyájan jól nem laktunk. Mikor aztán az
asztalt fölszedték és ő pipára g y ú jto tt, ig}^ szólt:
— M ár m ost uram neki dűlhet és kér­
dezhet tőlem, a m it akar. M egbocsátott, hogy
vacsora előtt nem állottam szóba az úrral, de
én még a farkasoknak, sakáloknak és hiénák­
nak is beadom a vacsorájukat, m ielőtt kérdé­
seket intéznék hozzájuk.
— H ogy érti azt, kérdést intézni hozzá­
ju k ? — tudakoltam én, hogy bele biztassam
egy kicsit az öreget a beszélgetésbe.
— H át a feje búbjára ütök a póznával,
ez az egyik módja, aztán m eg m egvakarom a
fülük tövit m ikor egy-egy bőkezű legény sze­
retné, ha m utogatnák m agukat egy kicsit a
szive választottja előtt, a kit a kimenőn kisér.
Az elsővel, m ár m int a póznával való fejbe
kolintással, m ielőtt beadnám nekik az ebédet,
csak m egvagyok valahogy, de m ár a második­
kal, a fíiltövön vakarással ugyan csak m egvá­
rom, mig úgyszólván a fekete kávé és szivar­
nál vannak a dögök. Már pedig higyje el
uram, hogy m agunk is olyanok vagyunk,
mint ezek a vadállatok itten, például m ikor
m egszólított — ugy-e? H ogy beszéljek arról
 - . 254

a farkashistóriáról valam it, h á t én is olyan

m orgósan feleltem, m int akár m elyik medvém
és mikor még az igazgatóságnál való szives
följelentéssel fenyegetett, h át akkor is csak
azt m ondtam, hogy m enjen a pokolba az ur,
sértésül ne vegye, de m ondtam -e vagy nem
m ondtam.
M ondta bizony.
— N ohát. A m ikor az ur a följelentéssel
fenyegetett a gorom baságom ért, h át az annyi
volt, m intha fejbe kólintott volna a póznával.
De a sajgást m egenyhitette a fél arany. Nem
volt kedvem a veszekedéshez, h át megvártam
az etetést, csak úgy, m int a farkasaim , tigri­
seim és oroszlánaim szokták. Most m ár aztán,
hogy az öregem kibélelt egy jó nagy darab
kuglóffal, kiöblögetett a jó erős teájával és rá­
gyújtottam , h á t vakargath atja a fülem tövét,
a m ennyit csak tetszik, m ár csak nem is m or­
gók többet. R ajta h át nó, kérdezzen, úgy is
tudom , hogy a m iatt a bolond farkas m iatt
g y ü tt csak ide.
— ü g y van ! Azt akarom , hogy m ondjon el
m indent, először is azt, hogy hogyan történt,
azután pedig azt, hogy m it gondol, mi az oka
és végül azt, hogy m it gondol, hogy fog az
egész végződni.
— Meglesz, u ra m ! E nnyi körülbelül az
 255

egész história. Ez a farkas, a m elyet Berziber-

nek hívtunk, a három szürke farkas közül volt,
a m elyet N orvégiából hozattunk ezelőtt négy
évvel. N agyon kedves, szelid, jó farkas volt és
soha sem ad ott szóra gondot. Jo b b an elcsodál­
koztam azon, hogy elkívánkozott innen, m int
bármely más idevaló állaton csudálkoztam
volna. De h át ime a farkasokba csak úgy nem
lehet megbízni, m int az asszonyokba.
— Sose hallgasson rá uram ! — vetette
közbe a felesége kacagva. Az öreg olyan régen
barátkozik az állatokkal, hogy m ár m aga is
csak olyan, m int egy vén farkas. Hanem azért
nem m érges ám a harapása.
— H át uram, úgy volt, hogy tegnap
vagy két órával az etetés után hallottam az
első lárm át, éppen a m ajom házban ágyaztam
egy beteg kis pum ának, de a m int a csaholást
és ordítást m eghallottam , azonnal oda siettem.
Hát ott látom Berzibert, a m int őrült erővel
rázza és tépi a vasrácsot, m intha ki akarna
jönni. Nem sok em ber volt aznap a kertben
és közel oda csak egy ember állt, egy magas,
vékony fickó, h ajlo tt orral, hegyes bajuszszal,
a m elybe néhány ősz szál vegyült. Kem ény,
bideg tekintete volt és vörös szeme, és nekem
m indjárt sehogy sem tetszett, m ert úgy láttam ,
mintha ő h arag ította volna m eg az állataim at.
 — 256 —

F ehér szarvasbőrkeztyii volt a kezén, a m i n t

m utatja nekem az állatokat és azt m ondja:
— Fölvigyázó, ezek a farkasok, m intha
akarnának valam it.
— Talán éppen kendet, mondok én, m ert
sehogy sem tetszett a m ódja, vj nem haragu­
dott meg, m int a hogy gondoltam , hogy fog,
hanem csufondárosan m osolygott, valamennyi
hegyes fogát kim utatva és aszongj^a:
— 0 , dehogy, engem aligha szeretn én ek !
— Oh, de bizony szeretnék — mondok
én szint olyan csufondárosan. u k nem vetné­
nek meg, egy-két csontot fogpiszkálónak a va­
csorájuk után, kend pedig azzal bőven szolgál­
h atna nekik.
— De a legfurcsább az egészben az volt,
hogy a m ikor az állatok beszélgetni láttak
bennünket egymással, h át szép csöndesen lefe­
küdtek és a m ikor oda m entem hozzájuk, hát
B erziber épp úgy m eghagyta a fülét vakarni,
m int m áskor. E rre aztán az az em ber is oda
jö tt és stilyedjek el, ha ö is be nem dug ta a
kezét és m egsim ogatta a vén farkasnak a fülét.
— Vigyázzon, mondok én, a Berziber
nagyon harapós.
— Sohse féltem — m ondja ő — hozzá
vagyok én ehhez szokva.
 257

— Tán állatszeliditő ? — kérdem én —

kalapot emelve.
— Nem én — m ondja ő — nem éppen,
de azért van egynéhány ilyen kedvencem.
ü,s ezzel kalapot emel, oljran udvariasan,
mint egy lord és ezzel elsétál. Az én öreg
farkasom utána nézett, a mig csak látta, aztán
egy sarokba húzódott, a honnan egész este
nem lehetett többet kicsalni. H át aztán a múlt.
éjjel alig hog y a hold fölkelt, valahány farkasunk
csak van, az mind elkezdett orditani. Pedig
semmit sem láttam , a m iért ord íthattak volna.
Senkise járt a közelben, kivéve valakit, a ki a
kerten túl, valahol az utcán, nyilván a k uty ájá­
nak fütty en g etett. E gyszer-kétszer m ég kinéz­
tem, hogy minden rendén van-e és volt és
végre aztán az ordítást is abbahagyták. Vala­
mivel éjfél előtt lehettem kint utoljára körül
nézni és a m int az öreg farkas ketrece elé
érek, h á t látom, hogy a vasrács ki van fe­
szítve és a ketrec üres. E nnyi m inden, a m it
az egészből tudok.
— H át más valaki nem láto tt semmit sem ?
Az egyik kertészünk, a ki akkor tá jt jö tt
haza valami m ulatságból, aszongya, bog}' láto tt
egy nagy szürke k iüy át keresztül jönni a kert
kerítésén.
D r a k u la . 17
 258

— Már m ost h át azt m ondja meg Bilder

ur, ha tudja, hogy m it gondol, hogy m iért
szökött m eg a farkasuk?
— H á t tu dja uram , én azt gondolom,
hogy tudom , — kezdte a fölvigyázó gyanús
szerénységgel, — csak azt nem tudom , hogy
aztán el is hiszi-e az ur, ha megmondom.
— Már hogyne hinném . H a valaki m i n t
B ilder ur, a ki oly jó l ismeri az állatokat, ne
tudná a szándékukat, h át ki tudná akkor?
—• H á t tu d ja jó uram , én azt gondolom,
de úgy is van, hogy az a bestia azért szökött
meg, m ert — m ert kedve szottyant a szökésre.
A jóizíi kacagás, a m elylyel Tam ás ur és
a felesége a tréfát kisérték, bizonyította, hogy
m ár nem uj és hogy az egész m agyarázat
szende fölültetés szám ba megy. E n nem akar­
tam visszatréfálni az öreget, m ert gondoltam ,
hogy biztosabb n y itjá t is tudom a szivének,
h á t csak ennyit m o n d ta m :
— H á t tegyü k tol Bilder ur, hogy az
első fél arany busásan le van szolgálva és
hogy a p ajtása alig várja, hogy szintén utána
m enjen, ha m ég m egtudtam , hogy m it gondol,
hogy mi fog ez után történni.
— E zt m ár szeretem uram , felelte az
öreg sebtiben, tudom, hogy nem veszi rósz
 259

néven, hogj^ egy kicsit m egtréfáltam , nem is

mertem vóna tenni, de az öregem itt b iztato tt
a fél szemével, h á t csak m egpróbáltam .
— No de ilyet, sápitozott az öreg néni.
— H á t én csak azt gondolom uram , hogy
az a vén bestia elbújt valahova, a kertész, a ki
állítólag látta, azt m ondja, hogy éjszaknak fu to tt
sebesebben, m int a legjobb paripa. De ón azt
nem hiszem, m ert h á t tu dja uram, hogy se
kutya, se farkas nem tud vágtatni, nem arra
valók. A farkasok igen nagj'szerüek a mesés
könyvekben és én el is hiszem róluk, hogy
ha csapatosan esnek valakinek, a ki gyávább
és jobban fél m ég náluknál is, h át félelm etesen
tudnak orditani és föl is falatozzák, a mi
ilyenkor utjokba akad. Hanem h át igazándi
igazában a farkas egy nyom orult bestia, a ki­
nek fele annyi esze és bátorsága sincs, m int
egy jóravaló kut3rának és kerüli a veszedelmet,
mint a tüzet. Aztán ez a miénk, ez m eg soha
se is próbált verekedni, vagy m agának sze­
rezni valam it, és sokkal inkább hiszem,
hogy valahol a k ert körül ólálkodik, és
ha egyátalán van egy kis esze, h át azon
tűnődik, hogy ugyan ki adna neki egy kis
reggelit. H a nem kap, h át akkor igaz, hog}r
jaj annak a dajkának, a ki ma a katonájával
odébb sétál, őzt a kocsiba felejti a gyereket,
17*
 2 6 0

m ert akkor aligha egygyel kevesebb nem lesz

ma a szopós babák száma.
Már épp a második aranyat nyom tam a
m arkába, m ikor valami az ablaknak esett és
Bilder uram arca rőfnyire nyúlt, a nagy m eg­
lepetésben.
— Akárm i legyek — k iáltotta — ha
nem az én vén ordasom jö tt vissza m agától.
Az ajtóhoz m ent és rém ületem re föl­
n y itotta. De az öreg Bilder és a felesége
kutyába sem vették az ordast. A bestia maga
is olyan békés és jóindulatúnak m utatkozott,
m int akár csak a kópeskönyvbeli híres őse.
Az egész jelenés kim ondhatatlan keveréke
volt a nevetségesnek és m eghatónak. A gonosz
farkas, a félelmes fenevad, a mely rem egésben
ta rto tta egy napig egész Londont és meg-
vacogtatta a gyerm ekek szivét, itt állt bűn­
bánóan és úgy fogadták és cirógatták, mint
akár csak a m egtért tékozló fiút. Az öreg
Bilder a leggondosabb g37öngédséggel végig
tap o g a tta a bűnöst és igy szólt:
— No ugye m ondtam , hogy bajba keve­
redik az öreg. I tt van la ! véres a feje és tele
van apró üvegcseréppel, bizonyosan valami fa­
lon u g ro tt keresztül, igazán szégj^en g}ralázat,
hogjr m egengedik a falak tete jé t üvegcsere-
 — 201 —

pekkel m alterozni. I tt van szegény öreg hogy

járt. Gj^ere Berziber.
F o g ta a farkast, bezárta a kalitjába, el­
látta hússal és m ent a följebb valójának jele n ­
tést tenni. É n is eljöttem , hogy m egírjam la­
punk szám ára az állatkerti kaland hiteles his­
tóriáját.

Sewarcl dr. naplója.

Szept. 17.
Ebéd után dolgozószobám ban könyveim
és jegyzeteim rendezésével voltam elfoglalva
— m ert sok egyéb sürgősebb teendő és
Lucynál te tt látogatásaim m iatt nag3Ton el­
maradtam tőlük, — midőn az ajtó hirtelen
fölpattant és berohant rajta betegem a szenve­
délytől eltorzult ábrázattal. E n m eglepetten
bámultam rá, m ert a hallatlan esetek közé tar­
tozott, hogy a beteg rohanja meg az orvost
tulajdon szobájában. Megállás nélkül ro n to tt
nekem, egy asztali késsel a kezében és látva
veszedelmes szándékát, igyekeztem az asztalt
kettőnk közt tartani. De ö gjrorsabb és erő­
sebb volt n á la m n ál; és m ielőtt m eglepe­
tésemből egészen helyreálltam volna, felém
sújtott, és bal csuklómon erősen m egsebesített.
De m ielőtt még egyszer v ág h ato tt volna, én
 262

sem voltam rest és jobb kezem et használva,

h an y att löktem öt a padlón. A kezem erősen
vérzett és csakham ar egész kis tócsa tám adt a
szőnyegen. L áttam , hogy barátom nem egy­
hamar fog onnan fölkelni, a hova löktem, hát
gyorsan sebem bekötéséhez fogtam , e m ellett
élesen szemmel tartv a a földön fekvő alakot.
Mikor az ápolók berohantak és figyelm ünket
teljesen ráirányoztuk, m ajd elájultam annak
láttára, a m it tett. A hasán feküdt a padlón
elterülve és nyalta fel a vért, a mely sebesült
csuklómból folyt ki.
K önnyű volt őt lefülelni és m eglepe­
tésem re egészen békésen távozott az ápolók­
kal, egyre csak azt ism ételgetve : A vér az az
élet! A vér az az élet!
Pedig én m ár nem sok v ért veszíthetek :
T öbbet veszítettem m ár is, m int a m ennyi jó
lenne és Lucy betegségének tartós m akacssága
is nagyon kim erít. Izg ato tt vagyok és ideges,
nyugalom ra van szükségem, nyugalom ra, n y u ­
galom ra. Szerencsére Van H elsing nem hivott
el, hát nem kell lemondanom az alvásról; ma
igen nehezen volnék el alvás nélkül.
 263

Távirat,Van Helsing, Antwerpenből,

Sewardnak Cárfiex.
(Carfexba k üldetett Sun ex m egyében elő­
ször, m ert nem volt pontosan m egjelölve, hogy
Caríex — London m ellett ennélfogva 24 órai
késedelemmel kézbesittetett.)
Szeptember 17.
O kvetetlen H illingham ban legyen ez éjjel.
Ha nem virraszt is — gyakran nézzen be és
gondja legyen, hogy virágok ott leg y en ek ;
nagyon fontos, okvetetlen ot^ legyen. A mily
gyorsan csak lehet, o tt leszek magam is.

Seward doktor naplója.

Szeptember 18.
Azonnal indulok vonattak Van H elsing
telegram m ja őrült aggodalom ba ejtett. E gy
egész éjszakát vesztettünk, pedig keserű ta ­
pasztalásból tudom, hogy mi történhetik egy
éjszaka is. L ehet ugyan, hogy m indent rendben
találok, de ki tudja, hogy mi nem tö rtén ­
h etett? Bizonyos, hogy valam ely szörnyű vég­
zet lebeg fölöttünk, a mely kijátsza minden
igyekezetünket.
 2(54

Memorandum. Westenrahagyaték
Szeptember 17.
Éjjel. É n irom ezt és úgy hagyom, hogy
m egtalálják, nehogy valam ely véletlennél fogva,
valaki bajba kerüljön m iattam , Ez pontos
leírása annak, a mi az éjjel tö rtén t. Érzem ,
hogy m eghalok a gyöngeségtől és alig van
annyi erőm, hogy írjak, de m eg kell tennem ,
ha belehalok is a m egerőltetésbe.
Lefeküdtem , m int rendesen, gondom volt
rá, hogy a virágokat Van H elsing doktor u ta-
tásai szerint helyezzük el és csakham ar el­
aludtam.
Az ablaktáblákon való csapkodás ébresz­
te tt föl, az a sajátságos csapkodás, a mely
ezután kezdődött, hogy Minna a tem etőben
talált alva és a m elyet azóta oly jól ismerek*
Nem féltem, de szerettem^ volna, ha Seward
doktor a szomszédszobában lett volna — a hogy
Van H elsing m ondta, hogy lesz — és én bekiált­
h attam volna. Iparkodtam ism ét elaludni, de
nem bírtam . E kkor egyszerre csak m eglepett
a régi félelem az elalvástól és elhatároztam ,
hogy ébren m aradok. De csodálatos m ódon
most, hogy nem akartam elaludni, m ajd el­
nyom ott az álom. Féltem egyedül lenni, h á t
fölkeltem, kinyitottam az ajtó t és kiáltottam ,
 265

hogy „nincs itt senki sem u ? Nem kaptam fe­

leletet. Féltem , hogy anyám fel talál* ébredni,
hát ism ét betettem az ajtóm at. E k k or a k e rt­
ben a bokrok közül vonitást hallottam , m int
valami kutyáét, csakhogy sokkal m élyebbet és
dühösebbet. Az ablakhoz m entem és kinéztem,
de nem láttam semmit sem, egy óriás denevért
kivéve, a mely az ablakot verdeste szárnyai­
val. Visszamentem h át az ágyam ba, de föltet­
tem m agam ba, hogy nem fogok elalu d n i.
Egyszer csak kinyílik az ajtó és benéz ra jta
édes a n y á m ; látta, hogy nem alszom hát be­
jö tt és mellém ült. Még a szokottnál is éde­
sebb és szeretetteljesebb hangon m ondta:
— N agyon nyugtalankodtam m iattad d rá­
gám, hát bejöttem megnézni, hogy nincsen-e a
valami bajod.
Féltem , hogy m egtalál hülni o tt ülve, hát
kértem, .hogy feküdjék mellém az ágyba és
háljon itt. Meg is tette, hogy mellém bujt az
ágyba, de nem vetette le a pongyoláját, m ert
azt m ondta, hogy nem marad soká, hanem
ismét vissza m egy a m aga ágyába. A m in tig y
Egymást átölelve feküdtünk, a csapkodás és
puffogás ism ét elkezdődött az ablakomon. Anyám
m egriadt és rem egve k iá lto tta : — Mi az? E n
iparkodtam m egnyugtatni, a mi végre sikerült is
és ö csöndesen feküdt, de hallottam , hogy sze-
 266

góny szive iszonyúan dobog m ég mindig. E gy

kis vártatv a újból kezdődött az a halk, mély
vonitás a bokrok között és m indjárt utána
nagyot reccsent az ablak és az üvegcserepek
csak úgy röpültek a padlóra. A ro le ttá t a be­
tóduló szél a szobába fújta és a bezúzott
ablakban egy óriás, lompos, szürke farkasnak
a feje látszott.
Anyám sikoltott rém ültében és föl pró­
bált emelkedni és kapkodott valami után, a
mibe kapaszkodjék. Többek közt a virágfüzérbe
is belekapaszkodott, a m it Van H elsing p aran ­
csára a nyakam on viseltem és letépte rólam.
E g y vagy két pillanatig kiegyenesedve ült, a
farkasra m utatva, melléből rettenetes hör-
géssel szakadt föl a lélek zete; azután
m int a kit a villám sújtott, bukott le és esté­
ben fejével a halántékom on ü tö tt annyira,
hogy egy -két pillanatra elkábultam . Az egész
szoba m intha forg ott volna velem. Szememet
az ablakra szögezve tartottam , de a farkas
visszahúzta a fejét és a bezúzott ablakon
m intha miriád pontocska tódult volna be a
levegővel, keringve és szállva, m int az utasok
által leirt homokoszlop, vihar alkalmával a
a sivatagban. Mozdulni próbáltam , de vala­
mely bűvös hatalom lenyűgözve ta rto tt és
szegény anyám holtteste is — m ert áldott jó
 2t>7

szive m egszűnt dobogni — ólomsulylyal nehe­

zedett r á m ; aztán egy ideig semmire sem
emlékeztem.
De az idő nem tetszett nagyon hosszú­
nak, de igen igen borzalmasnak, inig ism ét
magamhoz tértem. Valahol a közelben m intha
halottra kongatták volna a h a ra n g o t; az egész
környék kutyái mind fájdalm asan vonítottak és
kertünkben épp az ablakom alatt egy csalo­
gány énekelt. El voltam kábulva és butulva a
fájdalom, a rém ület és gyöngeségtöl, de a csa­
logány éneke olyannak tetszett, m intha m eg­
halt édesanyám hangja volna, a ki vigasztalni
és m egnyugtatni jö tt engem et. A zaj m intha a
cselédeket is fölverte volna álmukból, m ert
mezitlábuk topogását hallottam az ajtóm előtt
a folyosón. É n kiáltottam nekik, ők bejöttek
és a m ikor m eglátták, hog3r mi tö rtén t s hogy
mi az, a mi rajtam keresztül az ágyon fekszik,
sikoltozni kezdtek rém ületükben. A szél bezúdult
a tö rö tt ablakon keresztül s bevágta az aj tót. A
cselédek leem elték szegény anyám ho lttestét s
egy lepedővel letakarva az ágyam ra fektették,
mihelyt én kiszálltam belőle. A nnyira meg
voltak mind rém ülve és úgy rem egtek, hogy
lekíildtem őket az ebédlőbe azzal a m egha­
gyással, hogy m indegyikök igyék egy pohár
bort. Az ajtó erre hirtelen kitárult és rögtön
 268

ism ét becsapódott. A leányok sikoltottak, aztán

mind összefogozkodva egy ü tt m entek le az
ebédlőbe, én pedig m inden virágom at édes
anyám keblére raktam . M ikor m ár mind o tt
volt, eszembe ju to tt ugyan Van H elsing p a­
rancsa, de nein szivesen vettem volna vissza,
de m eg különben is gondoltam , hogy a cselé­
dek közül egy k e ttő t m egkérek, hogy m arad­
jan ak velem reggelig. Csodálkoztam, hogy oly
sokáig nem jö tte k vissza. K iáltottam nekik, de
nem kaptam feleletet, h át le m entem az ebéd­
lőbe, hogy utánuk nézzek.
A szivem elszorult, m ikor láttam , hogy
mi történt. Mind a négy cselédünk tehetetle­
nül elterülve feküdt a földön és horkolva
szedte a lélegzetét. A cherry-t tartalm azó pa­
lack félig kiürítve állt az asztalon, de a szo­
bában sajátságos fanyar illat terjen gett. Én
g yanút kapva, megvizsgáltam a palackot. Lau-
danum illata v o lt; és a szekrénybe nézve, lát­
tam, hogy az üveg, a m it édes anyám orvosa
rendelt a számára, üres. M ittévő legyek? Iste­
nem, m ittévő legyek? Visszajöttem a szobába
édes anyámhoz. Nem hagyhatom el őt — és
egyedül vagyok a házban az alvó cselédekkel,
a kiket valaki m egétetett. E g 3^edül a h a lo tta l!
Nem merek a házból kimenni sem, m ert folyton
hallom a farkasü völtésétatö rö ttab lak on keresztül.
 •26i>

A levegő tele van fénylő porszemekkel, a

melyek folyton szállnak és keringnek a légvo­
nalban és a gy erty ák kékesen, hom ályosan ég­
nek. M ittévő legyek ? Az U r őrizzen m eg m in­
den bajtól ez éjszaka! E zt az Írást a keblem be
rejtem, a hol m eg fogják lelni azok, a kik ki­
teríteni jönnek majd. D rága anyám e lm e n t!
ideje, hogy én is m enjek. Isten veled A rtúr —
ha nem élném túl ezt az éjszakát! Isten áld­
jon drágám és Isten óvjon e n g e m !

X II.
Seivard dokto r napi6ja .
Szeptember I S .
Azonnal H illingham ba hajtattam és korán
értem oda. A kocsim at a kapuban hagytam ,
egyedül mentem végig a fasoron. H alkan
kopogtam és lehetőleg óvatosan csöngettem ,
mert nem akartam L u cy t vagy az anyját
zavarni és rem éltem, hogy a cselédek azért
m eghallják. E g y kis vártatva, hogy nem jö tt
senki, ism ét kopogtam és csöngettem , de m in­
den eredm ény nélkül. A cselédek lustaságát
szidva és hog}7, még ityenkor is alusznak, m ert
ez alatt m ár tízre já r t az idő, újra csöngettem
és kopogtam , de ezúttal még türelm etle­
 2 7 0

nül, de ism ét minden eredm ény nélkül.

E ddig csak szidtam a cselédeket, de m ost m ár
a félelem kezdett gyötörni. V ájjon ez az el-
hagyottság, csak egy szem volt a végzet láncá­
ban, a mely mind szorosabbra húzódott körü­
löttünk. Vájjon nem -e halottas ház-e, a mely­
hez elkésve érkeztem, de későn. Tudtam , hogy
a késedelem percei, de sőt m ásodpercei mily
veszedelmet rejthetnek Lucyra nézve, ha ism ét
rettenetes roszulléteinek egyike v ett erőt
rajta. M egkerültem h á t a házat, hogy nem
találhatnék-e valahol más bejáratot.
Nem találtam semmit. Minden ajtó és
ablak zárva volt és én ijedten tértem vissza a
kapuhoz. Alig értem oda, egy gyorsau h ajto tt
lónak a dobogását hallottam . A kapuban meg­
állt és néhány pillanattal későbben Van H el-
singot láttam a fasoron felém sietni. Mikor
m eglátott, rám k iálto tt:
— H át ön az! Csak m ost érkezett? H ogy
van ö ? Elkéstünk ? Nem kapta m eg a telegram ot ?
Oly gyorsan és összefüggően, a hogy
csak birtam, m ondtam el neki, hogy a táv-
ira tjá t csak ma reggel kaptam m eg és hogy
egy pillanatnyi idövesztegelés nélkül siettem
ide, de úgy látszik, senki a házban nem
hallja a csöngetésem et. E kkor m egállt, levette
a kalapját és igy szólt szom orúan:
 271

— Akkor félek, hogy elkéstünk. Legyen

meg az Isten a k a ra ta ! — De újra visszatérő
energiával fo ly ta tta :
— Jö jjö n , ha nincs u t nyitva, hogy be­
mehessünk, h á t csináljunk egyet. Az idő m ost
minden.
M egkerültük a házat, a konyhaablakig.
A professzor egy kis csont fűrészt vett ki a
tokjából és, átadva, az ablakot védő vasrácsra
m utatott. E n gyorsan hozzáfogtam és csak­
hamar hárm at keresztül fűrészeltem közülök.
Aztán egy hosszú, vékony késsel fölfeszi-
tettük az ablakzárt és kinyitottuk az
ablakot. E n besegítettem a professzort,
aztán magam is bemásztam. Senki sem
volt a konyhán, sem a m ellette lévő
cselédszobában. Tovább haladva, minden szo­
bába benéztünk és az ebédlőbe, a m elyet
homályosan világított a leeresztett rolettákon
behúzódó napfény, négy cselédleányt találtunk
a földönfekve. Nem gondolhattuk őket halot­
taknak, m ert horkoló lélekzetük és a laudanum
maró illata nem engedett az. állapotukat illető
kétséget. Van H elsing és én egym ásra néztünk
és tovább menve, ő csak annyit m ondott,
hogy ezekkei később is rá érünk foglalkozni.
Aztán fölsiettünk Lucy szobájába, egy pilla­
natra m egálltunk az ajtó előtt hallgatózni, de
 272

semmi nesz nem ju to tt a fülünkhöz. Elfehére-

d e tt arccal és reszkető kézzel nyito ttu nk
csöndesen ajtó t és beléptünk a szobába.
H ogy Írjam le, a m it láttam ? Az ágyon
két alak feküdt, Lucy és az anyja, az utóbbi
feküdt beljebb és le volt takarva egy fehér
lepedővel, a m en n e k szélét a tö rö tt ablakon
betóduló légvonat fölemelte, m utatva a merev
fehér arcot, rém ületnek ráfagy o tt kifejezésével
rajta. M ellette feküdt Lucy még fehérebb és
m erevebb arccal. A virágok, a m elyeket a
nyakán kellett volna viselnie, az édesanyja
keblén hevertek. L ucy nyaka puszta volt és
messziről látszott ra jta a két parányi seb, a
m elyet m ár ezelőtt is észrevettünk, de ezúttal
a széle fehér dagadt és zúzódottnak látszott.
A professzor szó nélkül hajolt az ágyra, fejével
csaknem szegény L ucy keblét érintve, aztán
hirtelen elfordította a fejét, m int valaki, a ki
hallgatózik és kiegyenesedve igy kiáltott felém :
— Még m ost sem k é s ő ! G y o rsa n ! G yor­
san ! Hozzon brandyt.
E n lerohantam a lépcsőn, az üveggel a
kezem ben tértem vissza, gondosan megszagolva
és m egkóstolva a brandyt, hogy nincs-e az is.
m int az asztalon talált palack cherry meg-
vegyitve. A cselédek m ég folyton aludtak, de
m intha m ár nyugtalanabbak lettek volna. Az
 273

ital nyilván veszíteni kezdett hatásából. De

nem vesztegethettem az időt azzal, hogy erről
megbizonyosodjam. M ert siettem visszatérni
Van Helsinghez. fogta a brandyt és m int
más alkalommal Lucy ajkát, nyelvét, csuklóját
és tenyerét dörzsölte vele. Nekem csak ennyit
mondott :
— E zt én is m egtehetem , ez min­
den, a m it egyelőre teh et. Maga m egy és
fölkelti azokat a lányokat. Csapkodja az
arcukat vizes törülközővel, de csapkodja jó
erősen. Csináltasson velük tüzet, hogy m eleget
és forró fürdőt kapjunk. ü j Z a szegény lélek
majdnem otyan hideg, m int az a másik itt
mellette. Muszáj megm elegiteni, m ielőtt más
egyebet tehetnénk vele.
É n lesiettem és hárm at a cselédek közül
csakhamar sikerült fölébreszteni, a negyedik
fagyon fiatal leány volt, a kire az ital erő­
sebben h atott, azt a kanapéra emeltem szegényt
és hagytam aludni. A többiek is eleinte
kábultak voltak, de a m int az emlékezetük
tisztult, kegyetlenül sirni és jajg a tn i kezdtek.
én keményen bántam veliik és nem enged­
em , hogy beszéljenek, azt mondtam nekik,
k°gy elég szerencsétlenség egy életet elveszt­
ő i és ha nem látnak azonnal a dologhoz, h át
Lucy életét is kockáztatják.
Dr&kula. 18
 274

Szegények h á t sírva és zokogva siettek,

csak úgy, a hogy félig öltözötten voltak, tüzet
rakni és vizet melegíteni. Nem sokára készen
volt a forró fürdő és mi L ucyt úgy, a hogy
volt, kivittük és beletettük. Mig mi szorgalm a­
san dörz^ölgettük a tagjait, kopogás hallatszott
az utcaajtón. Az egyik szobaleány szaladt,
hogy ru h át kapkodjon m agára, és ajtót
nyisson. Csakham ar visszajött és suttogva je ­
lentette, hogy egy ur van odalent, a ki üzene­
te t hozott Helmwood úrtól. É n azt m ondtam
neki, hogy m ondja meg annak az urnák, hogy
várjon, m ert most senkit sem fogadhatunk. A
szobaleány elm ent az üzenettel és föladatunkba
m erülve, én teljesen megfeledkeztem az ide­
genről,.
E n soha sem láttam a professzort ily ha-
lásos energiával dolgozni. n.n tudtam , a
m int hogy ő is tudta, hog}7 a halállal
m agával küzködíink a prédájáért. Es egy
pillanatnyi pihenés alkalmával m ondtam is
ezt neki. Ő a legridegebb arccal, olyan fele­
letet adott erre, a m elynek értelm ét nem bír­
tam fölfogni:
— Ha csak az volna, akkor m egállnák itt, a
hol vagyunk és hagynám őt békében kimúlni,
m ert nem látok világosságot az élete határán.
É s ezzel m egújult és m ondhatnám , neki dü-
 275

hödt erővel láto tt újra dologhoz. Egj'szer csak

mind a ketten észrevettük, hogy a hőség kezd
egy kissé hatni, Lucy szivének a dobogását
valamivel jobban hallottuk a stethoscopon és a
tüdeje észrevehetöleg megmozdult. Van Hel­
sing arca majdnem sugárzott, a m int kiemel­
tük őt a fürdőből és forró lepedőbe burkoltuk
megszántam. íg y k iá lto tt:
— Az első p ártit mi n y e rtü k ! Sakk a
királynak.
— L ucyt az ez alatt elkészített szobába
vittük, ágyba fektettük és néhány csöpp
brandyt öntöttünk a torkába, jim észre v et­
tem, hogy Van H elsing egy puha selyem
Zsebkendőt k ö tö tt a torkára. Még m indig esz­
méletlenül feküdt és épp oly rosszul volt, ha
üem rosszabbul, m int bármikor, a milyenek
midig láttuk.
Van Helsing behívta az eg3Űk cselédet és
meghagyta neki, hog3T Lucy m ellett m aradjon
t le ne vegye a szemét róla, mig mi vissza
üem jövünk. Ezzel in te tt nekem, hogy m enjünk.
Tanácskoznunk kell, hogy m it tegyünk
most, szólt, a m int a lépcsőn lem entünk. A
tá rn o k b ó l az ebédlőbe nyito ttu n k és ő gon-
jlpsan betette az ajtó t m ögöttünk. A zsaluk
^ voltak m ár ug3Tan tárva, de a ro letták at le ­
te sz te lté k és a szobában m eglehetős hom ály
18*
 276

uralkodott. De nekünk elég világos volt.

Van H elsing arcán az aggodalm as tűnődés jeleit
vettem észre, igy h át vártam egy kicsit, mig
végre ő m egszólalt:
— H á t m ost mihez fogjunk? Kihez for­
duljunk segítségért? E gy újabb vérátöm lesz­
téshez kell folyam odnunk, m ég pedig ham ar,
vagy annak a szegény leánynak az élete nem
ér egy vak garast sem. M aga m ár kim erült, én
is ki vagyok merülve. A cselédleányokban nem
m erek bizni, még ha valam elyiknek volna is
bátorsága az operációhoz. Már most honnan
vegyünk valakit, a ki az ereit m eghagyja
nyitni szám ára?
— H át ón velem m ár mi lesz?
A hang a szoba túlsó oldalán álló díván
felöl jö tt és hallatára szivem dobogott az
örömtől, m ert Morris Quincey, az amerikai
hangjára ismertem benne. Van H elsing hara­
gosan fordult m eg a hang hallatára, de arca
ellágyult és szeme ragyogott, a m int ón kitárt
karokkal rohantam barátom felé.
— Mi hozott téged ilyen jó k o r ide?
kérdeztem tőle, a m int kezünk találkozott.
A rtúr barátunknak ez a felhívása:
Ezzel a következő táv irato t n y ú jto tta
á t: Három napja nem kaptam h irt Sewardtól
és iszonyúan aggódom. Magam nem m eheteky
 277

atyám folyton -nagyon rosszul van. Nézd meg

és izenj Lucy hogy van? Ne késlekedj.
Helrmvood.
— ü g y veszem észre, m intha éppen
ókor érkeztem volna. H át csak m eg kell
mondani, hogy mit csináljak és meglesz.
Van H elsing előre lépett, m egfogta a
kezét, egyenesen a szemébe nézett, a m int
m ondta:
— E gy bátor ember vére a legjobb
orvosság ezen a világon, ha egy asszony baj­
ban van. Ön em ber a talpán, ezt látom. No
hát ellenünk lehet az ördög és minden gonosz,
a mig Isten ilyen em bereket küld nekünk,
ha szükségben vagyunk.
Ism ét keresztülm entünk azon a kísérteties
operáción. Nincs erőm a részletekkel foglal­
kozni. Lucy borzasztó rázkódtatáson m ehetett
keresztül, a mely job b an m egviselte, m int
eddig bárm ikor, m ert noha bőven öm lött a vér
az ereibe, teste nem éledt tőle oly könnyen,
mint, az előbbi alkalm akkor. Küzködését, mig
újra életre tért, rém es volt látni és hallani.
De végre is a s zív és tüdő működése
megerősödött és Van Helsing sikerült morfium
injekciójára mély ájulásából ugyanolyan mély
álomba m erült. A professzor őrizte álmát, mig
én lementem Morriszszal, hogy bort adjak neki
 278

és lefektessem a díványra. Aztán o tt hagyva

öt, elküldtem az egyik szobaleányt, hogy a
várakozó kocsikat fizesse ki és jó reggelit
rendeltem a szakáesnónál. Azután egy ötle­
tem tám adt és visszasiettem a szobába, a hova
L ucyt fektettük. Mikor csendesen benyitottam ,
Van H elsinget egy-két teleirt levélpapírral a
kezében találtam . Már nyilván elolvasta és tar­
talm án tűnődve h a jto tta fejét a kezére. Arcán
a zord elégültség kifejezése látszott, m int az
olyan emberén, a kinek valam ely kétsége meg­
oldást nyert. A papirt átadva csak annyit
m o n d o tt:
— Ez Lucy kebléből hullott ki, m ikor a
fürdőbe vittük.
Mikor én is végigolvastam , a professzorra
nézve álltam és végre kérdeztem : — Az ég
szerelmére, m it jelentsen m indez? Örült-e,
vagy miféle rettenetes veszedelem fenyegeti ?
— A nnyira el voltam ámulva, hogy ennél
többet nem bírtam mondani, Van H elsing ki'
n y ú jto tta a kezét, visszavette az iratot,
m on d v án :
— Most ne törje ezen az eszét. E g y e l ő r e
felejtse el. Majd egyszer ug}ds m e g t u d j a ,
m egérti, de csak a m aga idején ; ez pedig
később lesz. De mit akart nekem mondani*
hogy feljö tt?
 279

— A halotti bizonyítvány m iatt jöttem .

Én tudora, ön is tudja, meg a kezelő orvosa is,
hogy W estenránénak szívbaja volt és bizonyít­
hatjuk, hogy abban halt meg. Azonnal el kell
a dolgot intéznünk, nehogy a hatóság a
dologba avatkozzék, m ert ha semmi egyéb,
ez m aga is m egölné Lucyt. Azonnal m egyek
a bejelentő hivatálba, onnan pedig a vállalko­
zókhoz a tem etés m iatt.
— M enjen csak Jo h n barátom ! Jó, hogy
eszébe ju to tt. Igaz, hogy szegény kis Lucynak
kérlelhetlen ellenségei, de legalább jó barátai
is vannak, a kik szeretik. Egy, kettő, három,
mind vérüket adják érte, nem számítva az egy
öreg embert. Igen igen barátom J o h n ; —
nem vagyok vak — én látok m indent! de
csak annál jobban szeretem m agát érte! Most
mehet.
A csarnokban Morris Quinceyvel talál­
koztam egy telegram m al A rtúr számára a ke­
zében, a m elyben tu d atta vele, hogy W esten-
ráné m eghalt és hogy Lucy is nagyon rosszul
volt, de m ár jobban van, s hogy Van H elsing
és én m ellette vagyunk. Mondtam neki, hogy
hova indulok és ő sietetett, m ondván:
— H a visszajösz Jack, egy-két szót
szeretnék neked négyszem közt mondani. Min­
den dolgom at szerencsésen elvégezve vissza­
 280

siettem és M orrist m ár várakozva találtam .

A m ikor egyedül voltunk a kis nappaliban
igy s z ó lt:
— Seward, ón nem akarok oda betola­
kodni, a hol semmi jussom nincsen, de ez nem
m indennapi esemény. Te is tudod, hogy én
szerettem ezt a leányt és feleségül akartam
venni, de noha az elmúlt, azért mégis csak
aggódom érte. Mi baja lehet? Az öreg hollandi
m ondta az imént, a m ikor lejöttetek, hogy
ism ét vérátöm lesztéshez kell folyam odnotok és
hogy ti mind a ketten ki vagytok m ár merülve,
íg y volt-e?
— íg y volt.
— Ebből azt értem, hogy m ár te és Van
H elsing is m egtettétek érte ugyanazt, a m it
ma én tettem meg. íg y van-e?
— IJgy van.
— És kitalálom, hogy A rtúr is benne
volt m ár a dologban. M ert a mikor ezelőtt
négy nappal lent voltam nála, igen különös­
nek láttam . Soha senkit sem láttam igy el­
gyöngülni azóta, hogy a Pam paszokon jártam
és egy kedvenc paripám éjjel kiszökött a lege­
lőre. E gy olyan óriás denevér lepte meg éj­
szaka, a m ilyeket V am pyrnak hívnak ottan és
a nyakán fölhasitva az eret, úgy kiszipolyozta
a vérét, hogy lábra sem tu d o tt állni a szegény
 281

p á ra ; agyon kellett lőnöm o tt a fekvő helyé­

ben. Jack, ha m egm ondhatod a nélkül, hogy
eláruld a beléd helyezett bizalm at, ugy-e hogy
A rtúr volt az első?
— Igen ő volt.
— És m ióta ta rt ez a dolog?
— V agy tiz nap óta.
— Tiz nap ó t a ! Hisz akkor annak a
szegény bájos terem tésnek, a kit valam ennyien
imádunk, az ereiben négy erős férfinak a vére
fo ly ! Az Istenért, e m b e r! hisz az egész testébe
sem férne annyi! Aztán közel hajolva hozzám,
élesen suttogó hangon k é rd e z te :
— Mi fosztotta m eg a vérétől ?
É n a fejem et ráztam . — Hisz épp az a
szörnyűség, hogy ezt nem tudjuk, Van Helsing
majd beleőrül már, én meg teljesen a végére
értem a tudom ányom nak. Még csak találgatni
sem merem az okát.
E gy sereg közbejött körülm ény m eghiúsí­
to tta eddig a Lucy gondos őrzésére te tt minden
intézkedésünket. De ez imm ár m eg nem tör­
ténhetik. I tt fogunk m aradni m indaketten, mig
meg nem gyógyul — vagy —. Morris kezet
nyújtva — igy szólt — ón is itt leszek. Te
meg a hollandus csak m ondjátok, hogy mit
kell tennem és megteszem.
 282

Mikor Lucy délután folébredt első moz­

dulatával a keblére re jte tt papirost kereste és
m eglepetésem re m eg is találta. A gondos pro­
fesszor úgy látszik visszatette oda, a honnan
kiesett, uehogy a beteget ébredésekor izgassa.
Lucy szeme ezután a professzorra és rám
fordult és tekintete m egenyhült. De aztán
körültekintve m egborzadt és vékony leso­
ványodott kezével arcát eltakarva fájdal­
m asan sikoltott. Mi m egértettük, hogy ez mit
je le n t — hogy szegénykének eszébe ju to tt
édesanyja halála — és tőlünk telhetőleg igye­
keztünk őt vigasztalni. M egígértük, hogy mel­
lette m aradunk és ez egy kissé m egnyug­
tatta, noha m ég sokáig csöndesen sirdogált.
A lkonyat felé elszunnyadt. ,E s akkor egy
sajátságos dolog történt. Alm ában kivette
kebléből az im ént oda re jte tt papirost és
ketté hasította, Van Helsing oda lép ett és ki­
vette kezéből a két részre szakított iratot. De
azért Lucy folytatta a szétszaggatás m űvele­
tét, m intha a levél m ég mindig a kezei közt
volna és végre fölem elte a két kezét és kinyi­
totta, m intha szétszórná az apróra tépett
papirost. Van H elsing m eglepettnek látszott
és összehúzta szemöldökét, de nem szólt sem­
mit sem.
 288

Szeptember 19.
Lucy egész éjjel nyugtalanul aludt, föl­
föl ébredt, félt az elalvástól és mindig gyön­
gébben éb red t föl. A professzor és én föl­
váltva virrasztottunk és soha egy pillanatra
sem hagytuk el. Morriss nem szólt semmit
sem szándékáról, de én azért tudtam , hogy
egész éjjel a ház körül já rk á lt őrködve.
A kelő napfénye elárulta szegény Lucy
erőinek pusztulását. Alig volt képes a fejét
mozdítani és a kevés táplálék, a mit magához
vett, nem igen vált hasznára. N éha el-el szuny-
uyadt és mind a ketten, Van H elsing és én,
észrevettük a különbséget az alvó és az éb­
ren levő Lucy között.
H a aludt, erősebbnek látszott, noha sok­
kal sápadtabb és soványabbnak és a lélekzete
csöndes v o lt; n y ito tt ajka kim utatta vértelen,
sáppadt a fogairól fölhuzódó ínyét, a m ely a
fogait sokkal hosszabbaknak és élesebbeknek
tü n tette föl a rendesnél.
Ha fölébredt, szemeinek a szelídsége ter­
mészetesen m egváltoztatta az egész arc kifeje­
zését és a régi édes, szép terem tés volt, noha
haldoklott. D élután A rtú rt kívánta látni és mi
táviratoztunk neki. Morris Quincey m ent eléje
a vasútra.
 284

Mikor A rtúr m egérkezett, h a t óra lehetett

és a lenyugvó napnak az ablakon beözönlő
fénye rózsás pírral boríto tta Lucy arcát. Hanem
azért szegény A rtúr elfuladt a fölindulástól,
a m int m egpillantotta és szólni sem tudott.
De az ő jelenléte üdítően h a to tt Lucyra, a ki
eg}’ kissé összeszedte m agát és derültebben
szólott hozzá, m int eddig bárm ikor, a mióta
m egérkeztünk. A rtúr is erőt vett főiindulásán
és oly vidám an felelgetett neki, a hogy csak
tu d o tt szegény.
Most éjfél után egy óra. A rtúr és Van
H elsing vannak a beteggel. N egyedóra múlva
föl kell őket váltanom . Félek, hogy a holnapi
nap végét szabhatja virrasztásainknak, a ráz­
kódás túlságosan erős volt, a szegény gyerm ek
nem bírja legyőzni. Isten legyen vele és
m indnyájunkkal.

Harherné Minna levele Westenra Lucynak.

( F e l b o n t a t l a n m a r a d t ált a la .)
Szept. 17.
D rága Lucym !
E gy örökkévalóságnak tetszik, a mióta
hallottam felőled, vagy magam is Írtam volna.
De bizonyos, hogy megbocsájtasz, ha elolvas­
tad újságokkal teli levelemet. A férjem et sze­
 285

rencsésen hazah oztam ; m ikor E xeter-be érkez­

tünk, kocsi v árt ránk az állomáson, benne,
noha erősen bánto tta a köszvény, a jó öreg
Hawkins úrral. A saját házába vitt bennünket,
a hol egész lakosztály v árt bennünket készen,
kényelmesen és szépen berendezve és eg y ütt
ebédeltünk. Ebéd után Haw kins ur igy szólt;
— üides fiaim, az egészsógtekre és bol­
dog jávőtökre akarom poharam at üríteni; az
Isten áldása legyen m indkettőtökön. Mind a
kettőtöket kis gyerek korotok óta ismerlek és
szeretlek és szeretettel és büszkeséggel láttalak
benneteket felnőni.
Már m ost azt akarom, hogy oszszátok meg
velem az otthonom at. Nekem sem gyerm ekem ,
sem rokonom, mind elhaltak és végrendele­
temben m indenemet ti rátok hagytam . Lucy
édes, én erre sirva fakadtam , a két férfi pedig
kezet szorított egymással. Nagyon, nagyon
boldog estét töltö ttünk azután együtt.
íg y h á t itt vagyunk ebben az ódon szép
nagy házban. Mondanom sem kell ugy-e, hogy
mennyire el vagyok foglalva a rendezgetéssel
és háztartással. Jo n ath an és H aw kins ur szin­
tén egész nap dologban vannak, m ert m ost
Hawkins ur m indent át akar adni és megis­
m ertetni Jo n a th á n t az ügyekkel és ügyfelekkel.
H ogy van kedves jó édes anyád ? B ár
 2 86

csak fülm ehetnék hozzátok egy-két napra édes,

de nem lehet a sok dologtól, meg Jo n ath án is
m ég mindig gondozásra szorul. Már most
hogy én elmondtam a magam újságait, a tiei­
det kérdem. Mikor lesz az esküvőd és hol és
ki fog esketni és m it veszesz föl az esküvőre és
nagy, vagy csak csöndes esküvőtök lesz-e ?
felelj m indenre, m ert m inden érdekel, a mi
téged illet.
Isten áldjon édes Lucym és Őrködjék fe­
letted. Örökké a te
Minnád.

Hennesrey Patrik dr. jelentése Seward

John dr.-nak.
Szept. 20.
Tisztelt U ra m !
K ívánságának eleget téve, ide zárva kül­
döm jelentésem et, m indeneknek a m iket rám
bízott jelen állapotáról . . . A mi pedig Ren-
fieldet illeti, arról több m ondani valóm van,
egy újabb kitörése volt, a mely végzetes ered ­
m énynyel já rh a to tt volna, de szerencsénkre nem
végződött nagyobb szerencsétlenséggel. Ma
délután egy fuvaros szekere, két ember kísé­
retében igyekezett az üres, elhagyott ház felé,
a melynek telke a kertünkkel szomszédos —
 287

ahhoz a házhoz, a hova, ha emlékszik, bete­

günk m ár két Ízben szökött. A fuvarosok, nem
ösmerve a tájat, m egálltak a kapunk r előtt,
hogy a portásnál kérdezősködjenek. E n m a­
gam is az ablakban álltam ebéd utáni cigaret­
támmal és láttam az egyiket a házunk felé,
közeledni. A m int Renfíeld ablaka alatt elha­
ladt, a beteg szidni kezdte az ablakból és el­
nevezte m indennek, a mi eszébe ju to tt, csak
jónak nem. A fuvaros, a ki igen tisztességes
embernek látszott, csak annyit felelt neki, hogy
fogja be azt a lucskos száját, mire betegünk
azzal vádolta, hogy m eg akarja őt rabolni
és gyilkolni és azt m ondta, hogy meg fogja
öt ebben akadályozni, ha m indjárt felakasztják
is érte. E rre én kinyitottam az ablakom at és
intettem az idegennek, hogy ne is figyeljen
oda, mire ő végig nézett a házon és tisztába
látszott jönni azzal, hogy miféle helyen já r,
mert csak ennyit m ondott. — „Az Isten is m eg­
áldja uram, csak nem gondolja, hogy törődöm
azzal, a m it a bolondok házában vágnak a
fejemhez. De sajnálom az urat, m eg m ind­
azokat, a kiknek egy ilyen vadállattal, m int
az la, kell egy födél alatt laknioku. —
Aztán elég tisztesség tudással tudakolta az
útját és én m egm agyaráztam neki, hogy hol
találja meg az elhagyott ház k ap u ját; tá ­
 288

vozott, útjában kisérve betegünk átkozó-

dása, fenyegetése és szidalmazásaitól. En
lementem megnézni, hogy mi okozhatta nagy
izgatottságát. M eglepetésemre teljesen nyugodt-
nak és szinte jókedvűnek találtam . Az esetet
kezdtem szóba hozni előtte, de ő elég ny ája­
san kérdezte, hogy miről is beszélek, hogy
szinte elhittem neki, hogy teljesen kim ent az
egész dolog a fejéből. De sajnálattal kell be­
váltanom, hogy mindez csak furfangját bizo­
nyítja, m ert alig egy félóra m úlva újra hallot­
tam róla. E zúttal is az ablakot kifeszitve, ug ro tt
meg és szaladt végig a fasoron. E n kiáltottam
az ápolóknak, hogy kövessenek és utána futot­
tam, m ert féltem, hogy rosszban töri a fejét.
Félelmem fokozódott, mikor láttam ugyanazt
a szekeret, a m elyet az elébb elhaladni láttunk,
visszafelé jönni az utón, ra jta néhány nagy fa­
ládával. A két ember a hom lokáról törölte az
izzadságot és ki volt pirulva arcban, m intha
nagyon m egerőltette volna m agát. M ielőtt
m ég utolérhettem volna, betegünk nekikrontott,
az egyiket lerántotta a szekérről, földhöz vágta
és a fejét kezdte a kocsiutba verni. H a épp
abban a pillanatban m eg nem ragadom , azt
hiszem, hogy agyonütötte volna azt az embert.
A másik leugrott a szekérről és jól fejbevágta
Henfieldet az ostora vastag nyelének ólmos
 280

végével. R ettenetes volt az ütés, de betegünk

föl sem vette, hanem azt is m egragadta és
hárm unkkal viaskodott és úgy ide-oda ráncigáit
bennünket, m intha m acskakölykök lettünk
volna. Magam sem vagyok könnyű legény, a
két fuvaros pedig jó két m arkos fickó volt.
Eleinte némán ktizködött v e lü n k ; de mi­
kor erőt kezdtünk rajta venni és az odaérke­
zett ápolók ráhúzták a kényszerzubbonyt, ak­
kor orditani kezdett: É n kifogok rajtu k ! Nem
engedem, hogy m eg rab o ijan ak ! Nem engedem,
hogy apránkint m eggyilkoljanak! K üzdeni fo­
gok az ón uram és m esterem ért! — és több
efféle összefüggés nélküli őrültségeket. Nehéz
föladat volt öt visszavinni a házba és a párná­
zott szobába zárni. Az egyik ápolónak az ujját
törte el — ón .persze azonnal beigazitottam és
ő elég jó l érzi m agát.
A két fuvaros eleinte hangosan fenyege­
tőzött, hogy igy m eg úgy — nyakunkra hozzák
a törvényt és m egbüntetésünket kérik stb., de
egy pár pohár jó b o r és egy-egy arany láttára
alaposan m egváltoztatták szándékukat és béké­
ben távoztak. Én följegyeztem a nevüket és
lakásuk cimót, ha esetleg rájuk szorulnánk.
Mind a ketten H arrir és fiai teherszállító cég
szolgálatában állanak Saho külvárosban.
Ezentúl is a legpontosabb órtesitóst
1) r á k u l a. 19
 290

fogom küldeni mindenről, a mi történik és

sürgönyözni fogok, ha elkerülhetetlenül szűk'
ségünk lenne jelenlétére.
Kiváló tisztelettel
Hennesery Patrik.

Harkerné, Minna levele Westenra Lueynak-

(F ü lb o n ta tla n u l m a r a d t L u c y u tá n .)
Szeptember IS.
D rága Lucym !
Oly súlyos csapás é rt bennünket. Haw-
kins ur hirtelen m eghalt. Vannak ugyan a kik
ezt ránk nézve nem tartjá k csapásnak, de mi
úgy szerettük őt, m intha édes atyánk lett
volna. É n soha sem ism ertem sem atyám at
sem anyám at, és igy annál keservesebben érzem
a kedves öreg ur elvesztésének súlyát. Jona-
thán pedig m ég nálam nál is keservesebben. A
rá nehezdő felelősség súlya is izgatja. Szinte
kételkedni kezd saját erejében. É n minden
erőmmel vigasztalni és tám ogatni iparkodom
őt. Bocsáss meg édes, hogy szomorúságommal
terhellek, de könnyít szivemen az irás. Szinte
félek az úttól, de holnapután Londonban kell
m ennünk, m ert Hawkins u rat végrendelete ér­
telm ében oda az édes atyja mellé kell tem et-
tetnünk. M inthogy rokonai nincsenek, férjem
 291

kíséri őt sírjához. Én ha csak néhány percre

is át fogok hozzátok m enni édes, hogy lássa­
lak. Ne haragudjál, hogy levelemmel zavarlak.
A téged nagyon szerető
H. Minnád.

Seward doktor naplója.

Szept. 20.
Csak elszántság és m egrögzött szokás
tesznek képessé arra, hogy naplót jegyezzek.
Sokkal nyom orultabb, sokkal levertebb vagyok
és sokkal jobban utálom az életet és mindent,
a mi vele jár, hogysem nagyon törődném vele,
ha m indjárt ebben a pillanatban hallanám is a
halál angyala szárnyainak suhogását felettem .
Hisz úgyis m egszoktam már, annyiszor hallot­
tam utóbban sötét szárnyainak suhogását, el­
sőbben Lucy édes anyja, aztán A rtúr atyja
és végre — de hadd látok föladatom hoz.
Pontosan fölváltottam Van H elsinget a
Lucy virrasztásában. A rtú rt is aludni akartuk
küldeni, de ő eleinte m akacskodott. Csak a
mikor azt m ondottam neki, hogy szükségünk
lesz rá a következő napon és hogy nem sza­
bad valam ennyiünknek kimerülni a nyugalom
hijján, m ert ennek Lucy vallaná kárát, csak
akkor engedelm eskedett. Yan H elsing igen
19*
 292

jóságos volt hozzá. „Jöjjön gyerm ekem —

m ondta — jö jjö n velem. Maga beteg és gyönge
és sok szomorúságon és aggodalm on ment
körösztül, a vérvesztóst nem is említve, a mely
erejét aláásta. M agának nem szabad egyedül
m aradni. Jöjjö n velem a nappaliba, o tt van jó
nagy tűz és két jó díván. M aga fek­
szik az egyikre, én a m ásikra és rokon­
érzésünk kölcsönös vigasztalásunkra fog
szolgálni, m ég ha nem beszélünk is, de
m ég ha alszunk is. A rtúr vele m ent egy
hosszú, vágy teljes pillantással Lucy arcára, a
mely fehérebb volt a patyolatnál, a melyen
pihent. Lucy csendesen m ozdulatlanul feküdt és
én körülnéztem , hogy m inden rendben van-e.
L áttam , hogy a professzor ebben a szobában
is épp oly gondosan alkalm azta a fokhagyma-
virágot, m int a másikban, az ablak tele volt
vele és Lucy nyaka körül, a selyem zseb­
kendő fölött, a mely m ég m indig rajta volt is
egy vastag koszorú húzódott. Lucy hörögve
szedte lélegzetét és arca legrosszabb kifejezését
öltötte föl, m ert ny ito tt szája látni engedte
vértelen Ínyét. A bizonytalan gyönge világí­
tásban a fogai is sokkal hosszabbaknak és
hegyesebbeknek látszottak, m int reggel vol­
tak. K ivált a két szemfoga m intha jó ­
val hosszabb és hegyesebb lett volna,
 298

mint a többi. lm melléje ültem és

ö nem sokára nyugtalanul kezdett mozgolódni.
Ugyanabban a pillanatban valami sajátságosán
tompa csapkodást vagy püfögés-form át hallot­
tam az ablakon. Csöndesen oda osontam és
kinéztem a függöny csücskét megemelve. A tel­
jes hold világánál láttam , hogy valami óriás
denevérféle okozta a zajt, a mely körülröpködve
az ablaküveget érintgette szárnycsapkodásai­
val, nyilván a világosság vonzotta újra és
ismét az ablakhoz vissza. Mikor az ágyhoz
visszatértem, láttam , hogy Lucy m egm ozdult s
letépte a fokhagym avirág koszorút a nyakáról,
én visszaigazitottam, a milyen jól csak tudtam
és ismét leültem melléje tovább virrasztani.
Nem sokára ezután fölébredt és én a Van
Helsing által rendelt táplálékot nyújtottam
neki. Csak nagyon keveset tag ad o tt el és azt
sem szivesen. Most m ár nem volt m eg benne
az az ösztönszerü küzdelem az életért és erőért,
a mely betegségének eddigi leíolyását jelle­
mezte. M eglepetten tapasztaltam , hogy vala­
hányszor magához tért, vagyis öntudatra
ébredt, magához szorította a fokhagym a virágot.
Igazán sajátságos látvány volt, hogy m ihelyt
visszaesett letargikus mély álmába a hörgő
lélegzettel, a virágot lerázta és tép te m ag á ró l;
és abban a pillanatban, hogy ébredezett, szedte
 294

össze és szorosan magához ölelte. E rről minden

tévedést kizáróan m eggyőződhettem , m ert vir­
rasztásom hosszú óráin keresztül több Ízben
aludt el és ébredt föl újra és m indenkor ism ét­
lődött ez a sajátságos játék.
H atkor reggel Van H elsing jö tt föl­
váltani. A rtúr elszunnyadt és ő könyörületesen
hagyta őt aludni. Mikor m eglátta Lucy arcát,
fölszisszent és átható suttogással m ondta :
— Húzza föl a rolettát, világosságra van
szükségem !
Aztán lehajolt és arcával m ajdnem érintve
Lucyót, gondosan vizsgálni kezdte. L evette
nyakáról a virágot és leoldotta a selyem kendőt.
A m int ezt tette, m egrettent és hallottam , a
m int egy félig elfojtott „Mein G o tt“ rebbent
el ajkán. Én is lehajoltam , hogy jobban lássak
és a m it láttam , az sajátságosán dermesztő
hatással volt rám.
Lucy nyakáról a két gyuladt pont töké­
letesen eltűnt.
Van H elsing vagy teljes öt percig mozdu­
latlanul állt és nézte, arcán a legszigorúbb ki­
fejezéssel. Aztán felém fordulva, nyugodtan
m o n d ta :
— Haldoklik. Most m ár nem ta rt soká.
De jegyezze meg, hogy nagy különbséget fog
tenni, hogy ébren hal-e meg, vagy pedig álmá-
 295

bán. K eltse föl ezt a szegény fiút, hadd jö jjö n

és lássa őt u to ljára; ő bízik bennünk és mi
m egígértük neki.
Az ebédlőbe m entem és fölkeltettem
A rtúrt. E gy nillanatig kábultan nézett, de mi­
kor a beömlő napfényt látta, m egijjedt, hogy
tán későn is ébredt. E n m egnyugtattam , m ond­
ván, hogy L ucy m ég mindig alszik és a lehető
kímélettel adtam tudtára, hogy Van Helsing
és én is azt hiszszük, hogy közeledik a végső
órája. Szegény A rtúr, arcát kezébe tem etve
térdre siklott a kanapé m ellett, a hol nehány
pillanatig m aradt, a fejét a párnába ásva, mig
válla rem egett a zokogástól. E n fölemeltem. —
Gyere kedves jó öreg pajtás — biztattam őt,
szedd össze m inden bátorságodat, hogy neki
könyebitsd a nehéz sorsát.
Midőn Lucy szobájába léptünk, azonnal
észrevettem , hogy Van H elsing szokott előre­
látásával m indent rendbe hozott, hogy a lehető
legkellemesebb benyom ást tegye. Még Lucy
haját is m egkeíélte, úgy, hogy annak aranyos
hullámai lepték el a vánkost. Mikor beléptünk,
Lucy fölnyitotta szemét és A rtú rt m eglátva,
halkan susogta:
— A rtúr! Oh, édes szerelmem, oly bol­
dog vagyok, hogy eljöttél!
 296

A rtúr lehajolt, hogy m egcsókolja, de

Van Helsing visszaintette.
— Nem, susogta, ne m ég! A kezét fogja,
az jobban fog neki esni.
A rtúr teh át kezébe fogta az övét és
melléje térdelt, Lucy boldog mosolylyal nézte,
arcának lágy vonalai tökéletesen illettek sugárzó
szemének angyali szépségéhez. Aztán a pillái
lassan lecsukódtak és ő álomba m erült. E gy
kis ideig keble lassan pihegett és lélekzete csönde­
sen jö tt és m ent, m int egy fáradt gyerm eké.
És ekkor alig észrevehetően jö tt az a
különös változás, a m elyet m ár az éjjel is
észleltem. A lélegzete hörgő lett, a szája ki-
nyilt és fölhúzott sápadt Ínye hosszabbnak és
élesebbnek m utatta fogait, m int bárm ikor
ezelőtt. Aztán m integy ébren alva, különös,
öntudatlan módon kinyitotta a szemét, a mely
ezúttal fátyolozott és kemény tekintetű volt
egyszerre és halk kéj teljes hangon, a m ilyet
m ég soha sem hallottam tőle, m o n d ta :
— A rtúr! óh édes szerelmem, oly boldog
vagyok, hogy eljöttél! Csókolj m eg!
A rtúr mohón hajolt föléje, hogy m eg­
csókolja, de abban a pillanatban Van Helsing.
a kit csak úgy, m int engem megderm esztett a
szokatlan hang, lecsapott rája, m egragadta
mind a két kezével a nyakánál fogva és oly
 297

dühödt erőfeszítéssel, a m elyre soha sem hittem

volna képesnek, rán to tta vissza és csaknem
keresztül lódította az egész szobán.
— Nem, ha élete függne tőle sem! —
kiáltotta. — Nem, a lelke üdvösségére és az
övére nem ! — És úgy állt kettejü k között,
mint egy haragos oroszlán.
A rtúr annyira m eg volt lepetve, hogy
egy pillanatig nem tudta, m it mondjon vagy
te g y e n ; de m ielőtt fölháborodása k itö rt volna,
eszébe ju to tt a hely és a körülm ények és n é­
mán várakozva állott.
É n és Van Helsing Lueyra szögezett te ­
kintettel figyeltünk és láttuk a bőszült harag
kifejezését m int egy sötét árnyékot átsuhanni
vonásain, mig éles fogait csattogtatva szorí­
totta egym ásra. Aztán lehunyta szemét és zi­
hálva szedte lélegzetét.
Csakham ar ezután szemei régi szépségük­
ben és szelíd fényükben ragyogva nyíltak föl
és gyönge, átlátszó, sápadt, pici két kezét ki­
nyújtva, m egfogta velük Van H elsing nagy,
barna kezét és magához vonva, m egcsókolta.
■
— Az ón egyetlen, igaz barátom — m ondta,
halk, de leirhatatlanul m egható hangon. — Az
én igaz barátom és az övé! Oh, ótalmazza
meg őt és adjon nekem nyugalm at!
— E rre esküszöm ! felelte Van Helsing
 298

ünnepiesen, az ágy m ellett térdelve és kezét

esküre emelve. Aztán A rtúrhoz fordulva,
m ondta :
— Jöjjön, édes fiam, fogja meg a k e z é t
és csókolja homlokon, de csak egyetlen
egyszer.
— A szerelmesek szeme találkozott az
ajkuk h e ly e tt; és így váltak m eg egymástól.
Lucy szeme le c su k ó d o tt; Van Helsing, a
ki élesen figyelt, m egfogta A rtúr k arját és el­
vonta őt.
Lucy lélegzete ekkor ism ét hörögve sza­
kadt föl, aztán hirtelen elállt.
— M indennek vége — szólalt meg Van
Helsing. Ő immár h a lo t t !
É n karon fogtam A rtú rt és elvezettem.
A nappaliba érve, egy székre vetette m agát,
arcát a kezébe tem ette és úgy zokogott, hogy
m ajd a szivem szakadt m eg hallatára.
Visszamentem a halottas szobába és Van
H elsinget ott találtam , zordonabb arccal, mint
valaha, szegény L ucyt nézve. A halott sajátsá­
gos változáson m ent keresztül. A halál vissza­
adta neki szépsége egy részét, m ert homloka
és orcái visszanyerték vonalaik szépségét;
m ég az ajka is m intha veszitett volna halálos
sápadtságából.
 299

É n Van H elsing m-dló állva m ondtam :

— Ah, szegény gyerm ek, valahára békében pi­
hen. Ez m indennek a v é g e !
Van H elsing felém fordulva, ünnepies ko­
molysággal szólott.
— Nem ú g y ; sajnos! de nem úgy van.
Ez csak a k e z d ete !
K érdésem re, hogy mit akar ezzel m on­
dani, csak a fejét rázta és azt felelte:
— Még m ost semmit sem tehetüuk. V ár­
jon, m ajd m eglátja.

xm .
Seward doktor naplója.
(Folytatás.)
A. tem etést a következő napra rendelték,
hogy L ucy t és az anyját eg y ütt tem essék. Én
észre vettem , hogy Van H elsing soha sincs
távol a halottas szobától. Rokonok nem voltak
közel és m inthogy A rtúrnak vissza kellett
sietni az atyja tem etésére, mi nem tudtuk,
hogy kiket illenénk m eghívnunk vagy értesí­
tenünk Lucy és édesanyja haláláról. A fen-
forgó körülm ények közt Van H elsing és ón
kénytelenek voltunk az elhunytak iromán}rait
átnézni. Van H elsing azon volt, hogy Lucy
papírjait ő m aga nézhesse át. Kérdésem re,
 300

hogy miért, azt felelte, hogy tudni akarom?

nincs-e a papirjai közt több ehhez hasonló is.
E zt m ondva jegyző könyvéből kivette a
levelet, a m elyet Lucy a keblén rejteg e tett és
álm ában el akart tépni.
H a ön nyom ára akad a boldogult Wes-
tenráné ügyvivőjének, akkor csak p e c s é t e l j e
le az irom ányait és írjon annak az urnák még
ez éjjel.
A mi engem illet, én ebben a szobában
és Lucy kisasszony régi szobájában fogok
egész éjjel virrasztani és keresni azt, a mi le­
hetne. Nem akarom, hogy akár csak a gondo­
latait is idegenek tudják meg.
E n a rám bízott föladathoz láttam és alig
egy félóra múlva m egtaláltam AVestenráné
ügyvédjének nevét és címét és azonnal irtain
is neki. Az öreg asszony minden irom ánya a
legnagyobb rendben volt és m indenre, még a
saját tem etésére is pontos utasításokat és meg­
határozásokat találtam . Alig fejeztem be az
ügyvédnek írott levelem et, midőn m eglepeté­
semre Van H elsing sétált a szobába, mondván •
— Segíthetek m agának valam it John
barátom ? Szabad vagyok és ha lehet, szolgá­
latom az öné.
— M egtalálta, a mit keresett ? Kérdeztem
én, a mire azt felelte.
 801

É n nem kerestem semmi különös dol­

got. Én csak rem éltem, hogy találok és talál­
tam is m indent, a mi volt — csak néhány
levelet, néhány jegy zetet és egy frisen kez­
dett naplót. Jfzek itt vannak nálam, de m ost
nem erről fogunk beszélni. Majd holnap este,
ha azt a szegény A rtúr gyereket újra látom,
megkérem és az ő beleeg3~ezésével hasznát
fogom egyném elynek venni.
Midőn elvégeztük a m egkezdett dolgot,
így szólt hozzám :
— És most, barátom John, azt gondolom,
hogy m ehetünk ágyba. Szükségünk van álomra
magának és nekem is és pihenésre, hogy újra
Összeszedjük m agunkat. Holnap nagyon sok
dolgunk lesz, de az éjjel nincs ránk semmi
szükség. S a jn o s!
M ielőtt lefeküdtünk volna, még egyezer
bementünk szegény L ucyt megnézni. A vállal­
kozó m egtette a kötelességet és a szobát egy
gyönyörű virágos kertté változtatta. Telve
volt minden nyiló, hófehér virágokkal és a
halál borzalma, lehetőleg meg volt enyhitve. A
szemfedő vége eltakarta a h a lo tt arcát, mi­
kor a professzor föléje hajolt és szdiden föl­
hajtotta, mind a ketten m egrettentünk, a magas
viaszgyertyák által m egvilágított csodás szép­
ség láttára. Lucy halálában visszanyerte minden
 302

szépségének b áját és az elm últ órák, a helyett,

hogy a halál kegyetlen nyom ait vésték volna
arcára, inkább visszahozták neki az élet szép­
ségét és b áját annyira, hogy én végre kétel­
kedni kezdtem benne, hogy h alo ttat látnék.
A tanár rideg kom olysággal nézte a
halottat. Nem szerette őt úgy, m int én, hát
nem is borította el a köny a szemét. Csak
ennyit m ondott nekem : Várjon, mig visszatérek
— és ezzel elhagyta a szobát.
Azonnal visszajött, egy csomó vad fog­
hagym a virággal a kezében, a m elyet egy az­
nap érkezett, de ki sem bontott ládából v ett ki
és elhelyezte a virágokat a többiek között és
a halott körül. Azután a nyakáról a gallérján
belül viselt kis arany keresztet v ett le és a
h alott szájára tette. Ezzel ism ét letakarta az
arcát és eljöttünk.
Már éppen vetkezni kezdtem a szobám­
ban, midőn figyelmeztető kopogtatás után, be­
jö tt hozzám a professzor és azonnal beszélni
kezdett :
— Holnap el ne felejtsen a számomra
egy csomó boncoló kést hozni.
— Miért, boncolni fogunk? kérdeztem .
— Igenis és nem is. Operációt szándékozom
végrehajtani, de nem amolyat, a m ilyet maga
gondol. H add m ondjam meg most, de szót se
 BOB

szóljon róla másnak. Le akarom vágni Lucy

fejét és ki akarom venni a szivét. Ali ! Ön se­
bész létére is igy m egbotránkozik! Ön, a kit
láttam, rem egő kéz és rem egő s z í v nélkül,
élet és halálra menő operációkat végezni,
a melyektől a többiek m egreszkedtek. Oh, de
nem szabad elfelejtenem, kedves barátom John,
hogy m aga szerette őt. És én nem is felejt­
hetem el, m ert ón fogok operálni és m aga
csak segíteni fog. Szerettem volna m ég ez
éjjel m egtenni, de A rtnr m iatt nem teszem.
0 holnap atyja tem etése után r szabad
lesz és bizonyosan látni akarja őt. És majd
csak azután, ha m ár a koporsóját lezárták,
maga meg én visszamegyünk hozzá, ha m ár
mindenki alszik. Leveszszük a koporsó fedelét,
végrehajtjuk az operációt és utána m indent
rendbe hozunk, hogy senki sem fogja tudni,
csak mi m agunk.
De m iért tegyük egyáltalán ? A leány
meghalt. M iért csípnkitsuk meg szegény testét
szükség nélkül? És ha semmit sem nyerhe­
tünk a boncolás által, ha sem neki, sem n e­
künk, sem a tudom ánynak, hasznot nem tehe­
tünk véle, m iért' tennők ? Éneikül m onstruo-
zus valami a boncolás.
Felelet helyett a professzor vállam ra te tte
a kezét és végtelen gyöngédséggel s z ó lo tt:
 304

— Barátom John, ón sajnálom a maga

vérző szivét és csak annál jobban szeretem
m agát, hogy igy vérzik. H a tehetném , in agam ra
venném a terhet, a m elyet m aga hordoz. De van­
nak dolgok, a m elyekről m aga nem tud, de a me­
lyeket, m egfog tudni és áldani engem a tu dá­
sukért, noha azok nem kellemes dolgok. John,
gyerm ekem , m aga m ost m ár sok óv óta bará­
tom és látott-e valaha valam it n agy ok nél­
kül tenni ? É n is tévedhetek — csak ember
vagyok ón is. De m indent, a m it teszek, m eg­
győződésből teszek. H át nem-e ezért hivott
m aga is, m ikor ez a nagy baj rászakadt.
U gye ? Nem bám ult ö n ! Jo b b an mondva,
nem botránkozott-e meg, m ikor nem engedtem
meg, hogy A rtú r m egcsókolja a szerelmesét,
n o h a 'a z haldoklott és erőszakkal ragadtam el
őt tőle. U gye ! És mégis látta ugye, hogy
m ilyen hálásan köszönte m eg az ö szép hal­
dokló szemével, az ö gyönge hangjával és
a csókkal, a m it öreg ráncos kezemre nyo­
m ott. U gye ! És nem hallotta, a m int én
esküvel tettem neki fogadást, hogy milyen
m egnyugodva és hálásan h unyta le szemét.
U gy-e? Nos, h át nekem jó okom van mindenre,
a m it tenni akarok. Maga sok évig bízott
bennem. M aga h itt bennem az elm últ hetek­
ben, a mikor olyan különös dolgok történtek,
 805

hogy bízvást kételkedhetett volna bennem. H át

higyjen nekem m ég egy kicsit, barátom John.
Ha m aga nem bízik bennem, akkor mondanom
kell, hogy m it gondolok és ez talán nem jó.
És ha ón működöm — és m űködni fogok,
akár bízik vagy nem bízik — a nélkül, hogy
barátom bizodalm át bírnám , hát nehéz szívvel
teszem és oh, oly elhagyottnak fogom m agam
érezni, a m ikor pedig szükségem lesz m inden
bátorságomra. JLgy pillanatig hallgatott, aztán
m eghatottan fo ly ta tta: B arátom John, különös
és borzalmas napok vannak előttünk. Ne en­
gedje, hogy ketten legyünk, de egy, hogy jó
vége legyen a m unkánknak. H át nem akar
bennem hinni?
É n m egfogtam a kezét és m egígértem
neki. A ztán nyitva tarto ttam az ajtóm at, mig
ö távozott és utána néztem, a m ig a szobájába
ért és az a jta já t betette m aga m ögött. A m int
mozdulatlanul állottam , a szobaleányok egyikét
láttam végighaladni csöndesen a folyosón —
háttal felém fordulva, úgy, hogy nem láth ato tt
— és a szobába lépni, a hol Lucy volt ki­
terítve. E nnek a látványa m eghatott. A ragasz­
kodás oly ritka és mi oly hálásak vagyunk
azok iránt, a kik ragaszkodnak azokhoz, a
kiket szeretünk. ím e ez a szegény cselódleány
legyőzve az irtózatot, a m it a halál látása
D rakuU . 20
 BOG

önkéntelen okoz, rászánta m agát, hogy egyedül

v áraszón szeretett úrnője koporsója mellett,
hogy a szegény porhüvely ne legyen elhagya­
to tt, mig örök nyugalom ra nem teszik.
Sokáig és m élyen kellett aludnom, m ert
fényes nappal volt, midőn H elsing a szobámba
jő ve felébresztett. Az ágyam mellé lépve
m ondta :
— Fölösleges, hogy késeket elhozza ;
nem fogjuk m egtenni.
— M iért nem ? — kérdeztem .
— Azért, felelte ridegen, m ert m ár vagy
késő, vagy m ég korán van. Nézze ! — Föl­
tarto tta előttem a kis arany keresztet. — Ezt
ellopták az éjjel.
— H ogyan lophatták volna el, mondtam
csodálkozva, hiszen a kezében van.
M ert én visszavettem a nyom orult lélek-
töl, a ki ellopta. A ttól a silány asszonytól, a
ki m egrabolta a h a lo tta t és az élőt. A bünte­
tés bizonyos, hogy elérte, de nem általam,
ő tulajdonképpen nem tudta, hogy m it cse­
lekszik és igy tudatlanságában csupán csak
lopott. Most m ár várnunk kell.
E rre a szóra ott h agy o tt, hogy tetszés
szerint törjem a fejem et az érthetetlen titok­
zatosságon.
 807

A délelőtt nehezen tellett el. Délben végre

m egérkezett az ügyvéd, a ki nagyon m eg volt
elégedve mindazzal, a m it eddig tettü n k és a
részleteket illető m inden gondtól azonnal m eg­
szabadított bennünket. A villás reggeli alatt
tudtunkra adta, hogy V estenrané jó ideje el
volt készülve hirtelen halálára és m inden dol­
gát a legnagyobb rendben hagyta. És arról is
értesített bennünket, hogy Lucy atyjának va­
gyonát kivéve, a mely ennek rokonaira szállott
vissza, m inden személyes vagyonát, ingót és
ingatlant, leánya leendő férjére, Helmwood
A rtúrra hagyta.
R eggeli u tán az ügyvéd nem m aradt
sokáig, de m egígérte, hogy később visszajön,
hogy A rtúrral, m ost m ár Lord (jrodalminggai
találkozzék. A rtú rt délutáni 5 órára vártuk és
ezelőtt egy kevéssel m eglátogattuk a halottas
szobát. Most m ár igazán az volt, m ert anjra
és leánya e g y ü tt voltak benne. Van H elsingnek
ez a rendezés nem volt Ínyére. K érte a vállal­
kozót, hogy távolítsa el az egyik halo ttat, m eg­
m agyarázván neki, hogy A rtú rt, L ord Godal-
mingot várjuk és hogy ö job b n ak látja, hogy
ez egyedül csak a m enyasszonya tetem ét lássa
egy szobában, nehogy m ég keserűbb legyen a
bucsuzása. A vállalkozó m aga is belátta, hogy
ügyetlenséget követett el és azonnal intézke­
2 0 *
 808

dett, hogy Lucy szobáját ugyanúgy rendezzük,

a hogy az előtte való éjjelen hagytuk. Hogy
A rtú rt lehetőleg m egkím éljük a kegyetlen
látvány fokozásától.
Szegény fiú kétségbe esetten szomorúnak
és m egtörtnek látszott. Tudtam , hogy nagyon
őszintén és m élyen ragaszkodott az édesat}'já-
hoz. És hogy elvesztése éppen m ost kegyetlen
csapással sújto tta. Engem oly m elegen üdvö­
zölt, m int rendesen és a professzor iránt ritka
udvariassággal viselkedett. De azért jó l lát­
tam , hogy valam iképpen feszélyezve van
vele szemben. A professzor is észre vette
és in te tt nekem , hogy én kisérjem föl a lép­
csőn. M egtettem , csak a szoba ajtajáb an akar­
tam m egválni tőle, m ert éreztem , hogy szíve­
sebben lesz egészen egyedül a halottal. De ö
m egfogta a karom at és bevitt m agával, reked­
ten súgva.
— Te is szereted őt öreg pajtás, ö min­
dent m egvallott nekem és én tudom, hogy
senki sem volt közelebb a szivéhez a barátai
között, m int te voltál. Nem is tudom , hogy
köszönjek m eg neked m indent, a m it érette
tettél. Én gondolkozni sem . . .
E lfuladt, k arjait a nyakam ba fonta, *
fejét a vállam ra h ajto tta és sírva ja jg a to tt.
Óh Ja c k ! Jack ! Mit tévő legyek. Az
 809

egész életem m intha egyszerre lefoszlott volna

rólam és semmim, semmim sincs az egész v i­
lá g o n ,^ m iért élnem érdemes volna.
Én vigasztaltam , a hogy tudtam . Ilyen
esetekben a férfiaknak nincs szóra szükségük.
Egy kézszoritás, egy szoros ölelés, egy m eg­
osztott zokogás egj^etlen jelei az igaz részvét­
nek. É n csöndesen álltam és ném án, mig a
zokogása nem enj^hült, aztán halkan mondtam
n e k i:
— J e r és nézd m eg öt.
E g y ü tt m entünk a halotthoz és én föl­
emeltem arcáról a patyolatot. Iste n e m ! Mily
csuda szép volt. Minden óra m intha fokozta
volna szépségét, én őszintén elámultam és m eg­
riadtam a láttára, a mi pedig A rtú rt illeti,
az rem egni kezdett és rem eget végre m intha
a hideg rázná. Hosszú szünet után, halk suso-
gással kérdezte tőlem.
Ja ck m ondd, h át igazán m eghalt?
É n szomorúan erösitettem , hogy bizony
meg és hozzátettem , hogy m inden kétséget ki­
öljek belőle, hogy g j’akran előforduló eset,
hog}r halálában az arc visszanyeri ifjúkori bá­
já t és szépségét. U h itt nekem és egyideig a
halott m ellett térdelve, szeretetteljesen hossza­
san nézte öt, aztán elfordult tőle. Én kértem
öt, hogy m ondjon neki végbucsut, m ert le
 310

fogják zárni a koporsót. E rre visszament, meg­

fogta a halott kezét és m egcsókolta, aztán rá
hajolva, hom lokon csókolta. Azután eljö tt ve­
lem, szeretetteljesen vissza-vissza nézve.
É n a nappaliban hagytam öt és értesí­
tettem Van H elsinget, hogy elbúcsúzott a ha­
lottól, mire ez utóbbi ren deletet ad o tt a vá-
lalkozó embereinek, hogy zárják le a kopor­
sót és készüljenek a tem etésre. Midőn i s m é t
k ijött a halottas szobából én elm ondottam
neki A rtú r kérdését, mire ő igy felelt:
Nem csodálkozom egy csöppet sem. Épp
m ost m ég m agam is kételkedtem egy pil­
lanatra a halálában.
Mind e g y ü tt ebédeltünk és láttam , hogy
szegény A rtú r m ennyire igyekszik m agát össze­
szedni. Van H elsing egész ebéd alatt hallgatott,
de m ikor szivarra g y ú jto tt, igy szólt:
— Lord — ; De A rtúr félbeszakította :
— Ne, ne. Az Istenért, csak ezt a címet
n e ! Legalább m ég m ost ne. Bocsásson meg
uram , nem akartam önt sérteni, de veszteségem
o\y friss —
A professzor szelíden szakította té lb e :
— Csak azért használtam a címet, mert
nem tudtam hogy szólítsam. Nem akarom uram ­
nak szólítani és m egszoktam és szerettem önt,
igen, kedves fiam, m egszerettem önt, mint Artúrt.
 311

A rtú r kin y ú jto tta a kezét és m elegen ra­

gadta m eg az öreg űrét.
Szólítson, a hogy akar, remélem, hogy
mindég jó b arátján ak fog tartan i és engedje
megmondanom, hogy nem tudom szavakkal
megköszönni az én drágám irán t tan u sito tt
jóságát. — jt-gy pillanati szünet u tán foly­
tatta. — É n tudom , hogy ő m ég jo b b an föl­
fogta az ön jóságát, m int ón magam. És ha ón
tán nyersen, vagy tiszteletlenül viselkedtem ,
akkor, a m ikor ön — hisz emlékszik — a p ro­
fesszor bicentet — H át kérem bocsásson meg.
A professzor jóságos kom olysággal fe le lt:
— É n tudom , hogy kem ény volt önnek
bennem bízni, m ert bízni az ilyen erőszakban,
azt teszi, hogy m egérteni, n.s én tudom, hogy
ön m ég nem bizhatik bennem, m ert ön m ég
nem érti, a mi történ t. És m ég jö h e t több
idő, a m ikor én kivánni fogom, hogy bizzék,
a m ikor m ég nem tud és nem bir m ég m eg­
érteni, de eljön az idő, mikor az ön bizodalma
teljes és tökéletes lesz bennem és m ikor m in­
dent m eg fo g t érteni, m intha a nap sütötte
volna meg. É s akkor ön áldani fog engem
eleitől végig, a m aga kedvéért és a mások
kedvéért és ennak a drágának a kedvéért,
a kinek m egesküdtem , hegy védeni fogom.
— Ah uram igazán, igazán és mindig és
 312

m indenben fogok önben bízni. En tudom és

hiszem, hogy önnek nagyon nemes s z iy e van
és ön Ja ck b arátja és Luc3ré is volt. Ön azt
teheti, a mi önnek tetszik.
A professzor néhányszor a to rk á t köszö­
rülte, m int a ki m ondani szeretne valam it és
végre m egszólalt:
— Szabad öntől m ost valam it kérdeznem ?
— Minden bizonnyal.
— Ön tudja, hogy V esztenráné minden
birtokát önre hagj’ta ?
— Nem tudtam , szegény jó asszony; erre
nem is gondoltam .
— És most, hogy m inden az öné, ön te ­
het m indennel tetszése szerint/ Azt akarom,
hogy engedje meg nekem, hogy Lucy kisasz-
szony összes leveleit és p ap írjait elolvassam.
H igyje el, hogy ez nem hiú kíváncsiság. Okom
van rá, a m elyet ő m aga bizonnyal helyeselt
volna. Valam ennyi itt van nálam. Magamhoz
vettem , m ég m ielőtt tudtam volna, hogyr min­
den az öné, hogy idegen kéz ne érintse őket.
hogy idegen szem a szók által leikébe ne te ­
kintsen. É n meg fogom őket őrizni, ha szabad :
lehet, hogy még önnek sem szabad látni — de
én megőrizem őket. Egy szó sem vesz el he-
lölük és jó időben ism ét vissza adom önnek.
 B1B

Kemény dolog, a mit kérek, de ön m eg togja

tenni, ugy-e hogy meg — Lucy kedvéért?
A rtúr nyíltan az ő kedves régi m odorá­
ban fe le lte :
— V an H elsing r doktor, ön tehet m indent,
a mi önnek tetszik. Érzem, hogy ezt mondva,
azt teszem, a m it az ón drágám jó n ak látott
volna. Nem fogom önt időnek előtte kérdések­
kel ostromolni.
Az öreg professzor fölállt és ünnepiesen
felelte :
— És önnek igaza van, fájdalom lesz
m indnyájunknak, de nem lesz csupán csak
fájdalom és nem is lesz ez a fájdalom az
utolsó. N ekünk és önnek is — sőt önnek leg­
inkább kedves fiam — keserű vizeken kell
keresztül ju tn u n k az édes vizekhez. De b á tra k ­
nak kell lenni és önzetlennek és m egtenni a
kötelességünket és m inden jó ra fordul.
Én egy divánon aludtam az éjjel A rtúr
szobájában. Van H elsing pedig egyáltalán nem
feküdt le. J ö tt-m e n t egész éjjel, m intha a
házat őrizné és soha sem távozott messzire a
szobától, a m elyben L ucynak fokhagym a virág­
gal tele szórt koporsója állott, átható illatával
elnyomva a töm érdek liliom és nyíló rózsa
kábító illatát.
 3 1 4

Harkerné Minnnaplója.
(A vonaton Exeter felé. Mig Jonatlián alszik.)
Szept. 22.
M intha csak tegnap Írtam volna utolsó
jegyzetem et, pedig m ennyi m inden nem tö rtén t
azóta. A kkor W hithyben voltam, az egész
jövöm m el előttem , Jo n ath án távol és h irt nem
adott m agáról — és m ost — most Jo n a th á n
felesége vagyok, Jo n ath án ügyvéd, ura egy
nagy vagyonnak, egy virágzó ügyvédi irodá­
nak, H aw kins ur halva és eltem etve és Jo nath án
egy újabb roham nak a betege, a mely, még
nem tudom , hogy m ennyire te tt benne kárt.
H átha valam ikor kérdezni fog ró la ? Ide je g y ­
zek h á t m indent.
A tem etés egyszerű volt és m egható.
Csak m agunk voltunk a cselédséggel és H aw ­
kins ur néhány jó b ará tja E xeterböl. Jon ath án
és ón kezet kézben fogva állottunk és éreztük,
hogy legjobb és legkedvesebb barátunkat
vesztettük el.
M agunk tértü n k vissza a városba. Jo n a ­
thán azt hitte, hogy szórakoztatni fog, ha egy
kicsit m egsétáltat és gyalog m entünk végig
Piccadilly-n. Jonatlián a karom at fogta,
m int régente szokta, m ég m ielőtt tanitóné let­
tem volna. Én ezt nagyon illetlennek találtam ,
 315

mert az ember nem tan íth a t néhány éven ke­

resztül illem tant és helyes m agaviseletét lá­
nyoknak a nélkül, hogy m aga is egy kissé
feszes, pedáns ne legyen. De h á t végre is Jo-
nathán a férjem volt és mi nem ism ertünk
senkit sem, a ki m inket láto tt és m inket sem
ismert senki sem, igy h á t nem sokat törődtünk
vele és tovább sétáltunk. E n egy gyönyörű
leányt nézegettem , a ki nagy B em brand ka­
lappal a fején, n y ito tt hintóbán ült, egy elő­
kelő üzlet előtt, midőn éreztem , hogy Jo na-
thán annyira m egszorítja a karom at, hogy
szinte fölsikoltottam és hallottam , a m int ak a­
dozó lélegzettel m ondta „Jóságos ég !a M int­
hogy ón m indig féltettem Jo n a th á n t valamely
ideges fölindulástól, a mely m egárthatna neki,
hirtelen feléje fordultam és kérdeztem , hogy
mi bántja.
N agyon sápadt volt és a szeme szinte
kidülledt, a m int rém ülettel teljes ámu­
lattal m eresztette egy m agas, vékony em­
berre, a kinek sasorra, fekete bajusza és
hegyes szakálla volt és a ki, m int én, a kocsi­
ban ülő szép leányt bám ulta. A nnyira el volt
merülve nézésébe, hogy egyikünket sem vette
észre, úgy, hogy én jó l szem ügyre vehettem
öt. Az arca nem látszott jó a rc n a k ; kemény,
kegyetlen és érzéki volt és erős fehér foga, a
 3 l(í

m elyet föltünövé te tt rendkívül piros szája

széle, hegyes volt, m int valami ragadozó állató.
Jo n ath án m ég folyton rá m eredt, hogy ón már
félni kezdtem, hog}' észre találja venni, pedig
ebből baj keletkezhetett volna, egy ilyen vad
és kegyetlen idegennel. K érdeztem Jon ath ánt,
hogy mi baja és ő, nyilván azt gondolva, hogy
én is annyit tudok a dologról, m int ö, azt
fe le lte :
— Nem látja, hogy ki ez?
— Nem édes, teleltem ón — én nem
ism erem ; ki az az u r? A felelete m egriasztott,
m ert úgy beszólt, m intha nem tudná, hogjr ón
vagyok, Minna, a kihez szólott.
— O az! csakugyan ö a z !
Szegény rop p an t föl volt indulva és any-
nyira rém ültnek látszott, hogy azt hiszem,
összerogyott volna, ha nem tám aszkodhatik
rám. F olyton a föltűnő alakra m eredt, mig
egy em ber ki nem jö tt a boltból, egy kis
csomaggal, a m it az ifjú hölgjm ek adott, a ki
erre el hajtato tt. A sötét arcú idegen folyton
ra jta ta rto tta a szem ét és m ikor a kocsi el­
indult egy üres kocsinak kiáltva, utána eredt.
Jo n ath án u tána nézett és m agában m otyogta •
— Azt hiszem, hogy ez m aga a gróf?
de m ennyire m egfiatalodott. Istenem ha ez igy
volna! Ah én jó Istenem , Istenem légy ve­
 817 -

lü n k ! Csak tudnám , csak tudnám bizonyosan!

— annyira zavarodottnak látszott, hogy én
nem m ertem kérdésekkel zaklatni, csak lassan
elindultam és ő, m ég m indég a karom at fogva,
velem jö tt. E g y kissé tovább park ra akadtunk
és bem entünk egy kissé m egpihenni. E g y kel­
lemes, árnyékos pádon helyet foglaltunk és
Jonathán, tekintetével egy ideig a levegőbe
bámulva egyszerre csak a vállam ra h a jto tta a
fejét és elaludt. E n nem m ertem fölébreszteni,
de alig húsz perc m úlva m agától ébredt és
rendes jó kedvvel je g jrezte meg.
— No nézd Minna, csak nem alud tam ?
kérlek, bocsásd m eg ezt a neveletlenséget.
Cyere m enjünk valahova egy kis jó teára,
ü g y látszik, teljesen m egfelejtkezett a sötét
arcú idegenről, valam int a betegségében m eg­
felejtkezett m indenről, a mire ennek a m eg­
jelenése em lékeztette. Nem merem kérdések-
kel faggatni, m ert félek, hogy többet ártok
mint használok vele; de m eg kell tudnom
külföldi utazásának részleteit. Félek, hogy el­
érkezett annak az ideje, hogy felbontsam azt
a bizonj'os csom agot és elolvasom a naplóját.
Oh Jo n ath án , remélem m eg fogsz bocsájtani, ha
helytelenül cselekedszem, m ert hisz éretted
teszem, a m it teszek.
Későbben. H azatérésünk m inden tek in tet-
 318

ben a legszom orubb; a ház üres és puszta,

nem lakja az a kedves, jó öreg ember, az, ki
oly jóságos volt hozzánk, Jo n ath án m ég foly­
ton sápadt és levert, és épp most egy telegram
érkezik Van H elsingtől, a kiről azt sem tudom,
hogy ki lehet, a mely igy sz ó l:
— K egyed sajnálattal fogja hallani, hogy
W estenráné ez előtt öt nappal, Lucy pedig
tegnapelőtt való napon halt meg. Mind a kettő­
jü k e t ma tem ették.
— Oh, mennyi szom orúság van ebben a
néhány szóban! Szegén}^ W e ste n rá n é ! Szegény
L ucy! E lhagytak, hogy soha többé vissza ne
térjenek hozzánk! És szegény, szegény Artúr,
a kit annyi kedvességtől, annyi bájtól f o s z t o t t
m eg a h a lá l! A jó Isten segítsen elviselni bá­
n a tu n k a t!

Seward doktor naplója.

S:ept. 22.
Vége m indennek. A rtú r haza m ent Ring-be
és m agával vitte Morris Quinceyt. Milyeu de­
rék fiú ez a M orris! É n m eg vagy o k róla győ­
ződve, hogy Lucy halála épp oly fájdalm asan
sújtotta, m int bárm elyikünket és mégis mily
férfiasán viselte a csapást. Van H elsing lefe­
küdt, hogy elutazása előtt egy kissé pihenjen.
 319

Még ez éjjel újra elm egy Am sterdam ba, de

holnap éjjelre, azt m ondja, m ár ism ét itt lesz;
csak nehány olyan dolga van, a mit
személyesen kell elintézni. A zután eg\T
ideig velem m arad, ha leh e t; azt m ondja,
hogy dolga van L ondonban, a mi némi
idejébe fog kerülni. Szegény öreg tan á­
rom! A ttól félek, hogy az utolsó hét fáradalm ai
még az ö vaserejét is m egtörték. Az egész
tem etés a latt láttam , hogy alig bírja leküzdeni
borzasztó fölindulását. Midőn m indennek vége
volt, A rtú rt fogtuk körül, a ki, szegény fiú, az
operációról beszélt, a m elylyel vérét Lucy
ereibe h ajtottuk . É n jó l láttam , hogy van Hel-
sing arca fölváltva sápad és pirul. A rtú r azt
mondta, hogy azóta ú gy érzi, m intha ők kettcn
férj és feleség lettek volna és ö csakugyan Isten
előtt való feleségének tekinti L ucyt. E gyikünk
sem szóit egy szót sem a további operációk­
ról és ezután m ár nem is fogunk soha sem.
Artúr és Morris azonnal a vasútra m entek, van
Helsing pedig és én hazajöttünk ide. Alig
voltunk egyedül a kocsiban, az öreg professzort
valóságos hisztérikus roham ok gyötörték. 0
azóta ugyan letagadta, hogy^ roham ai lettek
volna és csak azt állította, hogy a hum or
iránti érzéke m utatkozott m eg ilyen kegyetlen
módon. Addig kacagott, mig sírva nem fakadt
 320

és addig sirt, mig újra el nem fogta a ka­

cagás és végre sirt és k acag ott egyszerre
éppen m int az asszon}~ok szoktak. K ényte­
len voltam a kocsi függönyeit lehúzni, ne-
liogy valaki m eglássa és fólrem agyarázza az
állapotát. P róbáltam rideg szigorúságot vele
szemben, m int ilyen esetekben az asszonyok­
nál szoktuk, de m inden eredm ény nélkül.
Hiába, nagyon különbözően nyilatkozik az
ideges erő és gyöngeség a férfi és az asszony­
ban. V égre m ikor elkom olyodott és teljesen
m agához tért, kérdeztem , hogy mi okozta ilyen
szomorú körülm ények között a jó kedvét? A
felelete tökéletesen jellem ző volt, m ert logikus,
egyenes és titokzatos volt egyszerre. íg y felelt:
— Ah ön nem ért engem, barátom John.
Ne gondolja, hogy nem vagyok szomorú, mert
nevetek. Lássa, sírtam akkor is, m ikor a ne­
vetés m ajd m egfojtott, de azt se gondolja?
kogy szom orúságom ban sirtam , m ert hisz akkor
meg nevettem is. T udja meg, hogy a nevetés,
ha kop o gtat az ajtaján és kérdezi, hogy
szabad-e, az nem az igazi nevetés. N e m ! az
igazi, a király, az jö n és m egy tetszés szerint*
Az nem kérdez senkit. Nem válogatja az al­
kalm as és illő időt. Csak azt m ondja, itt va­
gyok. Például lássa, én kibusulom a s z i v e m e t ,
azért az annyira édes leányért, én véremet
 821

adom érte, noha öreg vagyok és gyönge, én

adom időm et, tudom ányom at, álm om at, én el­
hagy omf a többi betegem et, hogy m indent neki
adjak. És mégis kacagok a sírja fölött, kaca­
gok, a m ikor a h an t dübörgése, a m elyet a
sirásó a koporsójára dob, fájdalom m al tölti
szivem et,hogy arcom is elfehéredik bele.A szivem
vérzik azért a szegén}7fiúért, azért a kedves fiúért,
a ki az én tulajdon fiammal egy korban volna
ha az ur akarta volna, hogy m egéljen. Na m ost
már tudja, hogy m iért szeretem annyira. És
mégis, m ikor hiányos dolgokat m ondott, kaca­
gás ö felsége m eglepett és azt kiabálta, itt
vagyok ! itt vagyok ! mig a vér vissza nem
tért arcom ba neveltem ben. Oh barátom Jolin,
ez különös egy világ, egy bús világ, egy világ
tele nyom orúsággal és fájdalom m al és búval,
bajjal. És mégis kacagás ö felsége m indeneit
m egtáncoltat benne. Vérző szivek, zörgő cson­
tok, omló könyvek, mind táncolnak az ö n ó tá­
jára. E s higyje el barátom Jo h n , hogy jó l
teszi, hogy jön.
M indebből m ég m indig nem értettem
meg, hogy tulajdonképpen mi ingerelte kaca­
gásra, h á t m egkérdeztem . 0 elkom olyodott
arccal felelte:
— Oh, m indennek körülöttünk a zord
iróniája — az a bűbájos, virággal koronázott
Drakula. 21
 322

hölgy, a ki olyan volt, m intha élne, annyira,

hogy mi egytöl-egyig kételkedni kezdtünk
halálában ; a kit oda fektettek abba a szép
m árványházikóba, abban az elhagyott tem ető­
ben, a hol annyian pihennek a családjából,
m ost ö is az anyjával együtt, a ki n gy sze­
re tte ö t; és az a bús harang, a mely kongott
oly busán és szomorúan, azok a szent férfiak,
a kik az im ádságot olvasták és mi mind,
szom orúan leh ajto tt fajjel. Es mindez m iért?
v m eghalt, u gy -e? V agy tán nem ú g y ?
— Igazán mondom, professzor ur, h o g y
m indebben nem látok semmi kacagni valót —
feleltem. — A m agyarázatával csak m ég ért­
hetetlenebbé teszi a talányt. De m ég ha a
tem etést furcsának találta is, h á t szegény A rtúr
és az ö b án ata? Hisz m ajd m egszakadt a sze­
génynek a szive.
— Az igaz. H á t nem azt m ondta-e, hogy
érzi, hogy vérének az átöm lesztése az ö ereibe,
igazán a nejévé avatta őt?
— Igen és ez az édes eszme szinte meg*
vigasztalta őt.
— No ugy-e. Csakhogy egy kis bökkenő
van a dologban, barátom Jo hn . H a ez igy van,
h á t akkor a többivel hogy v ag y un k ? H a ! ha!
h a! A kkor ez az annyira édes leányka poly-
andrista és jóm agam , az én szegény élőhalott
 323

feleségemmel, a ki az enyém, noha m eghalt

rám nézve, m ert elhagyta az esze, m eg én is,
a ki pedig hü férje vagyok az én volt-nincs
feleségemnek — én is bigam ista vagyok.
— Nem látom az egészben a tré fát! —
feleltem én, m ert rosszul esett, hogy ilyeneket
m ondott. 0 karom ra te tte a kezét és f o ly ta tta :
— Barátom Jolin, bocsásson meg, ha
fájdalm at okoztam. É n nem m utattam , hogy
mit érzek azoknak, a kiknek fájt volna, csak
magának, a kiben bizom. H a m aga a szivembe
láthatott volna, m ikor legjobban kellett ne­
vetni — ha a szivembe láth atn a m ost, a m ikor
a kacagás elhagyott, elm ent messzire, messzire
tőlem nagy időre — akkor m aga sajnálna
engem legjobban.
M eghatott hangjának gyöngédsége és
kérdeztem, hog}r m iért?
— Azért, m ert tudom , a m it tudok!
És m ost szét vagyunk szóródva mind és
hosszú napokig a m agány terjeszti fölélik bús
szárnyait. Lucy őseinek sirhelyét osztja; a
díszes k rip tát a m agányos tem etőben, távol
füstös Londontól, a hol a levegő friss és a
nap a H am pstead-i dombok fölött kel és a
hol bőven terem a m ezei virág.
íg y h át befejezhetem naplóm at és Isten
tudja, hogy kezdek-e valaha m ásikat. Ezzel
21*
 3 2 4

búcsút m ondok életem regényének, visszatérek

napi m unkám hoz és rem énytelenül és busán
mondom, hogy vége.

A Westminsteri Újság. Szept.

A hampstead-i rejtély.
H am pstead környékét sajátságos esetek
sorozata ta rtja izgalom ban. Az elm últ három ­
négy nap folyam án több Ízben előfordult, hogy
apróbb gyerm ekek, a kik fölügyelet nélkül
kószáltak el hazulról játszani, nem tértek meg
estére a hajlékukba a pusztáról. Minden egyes
előforduló esetnél a gyerm ek sokkal kisebb
volt, hogy sem kellő fölvilágositást tu d o tt
volna adni elm aradásáról, de valam ennyi m ent­
ségének az alapja egybehangzóan az volt, hogy
a „fehér a<?szonynála voltak. M indenkor este­
felé tűntek el a gyerm ekek és két Ízben nem
találták meg a hiányzókat, csak m ásnap reggel
korán. A környékbeliek azt hiszik, hogy mi­
után az első gyerek, a ki elveszett, mesélte,
hogy őt a fehér asszony hívta m agával sétálni?
a többieknek m egtetszett ez a mese és alkalom-
adtán ők is előveszik. Már annyira belejöttek
a dologba, hogy rendes játék aik közé tartozik a
fehér asszony, a ki a kicsinyeket sétálni csalja*
 325

De a különös dolognak alighanem ko­

molyabb oldala is van, m ert a gyerm ekek
némelyikének sőt tán valam ennyijének, a ki
eltűnt éjszakára, a torka kissé meg volt se­
bezve vagy tépve. A seb olyanform a volt, a
mityet egy patkány vagy pici kutya ejtene és
noha m agában véve nem súlyos, mégis azt
látszik bizonyítani, hogy bárm ely állattól ered
is, az egy bizonyos rendszert követ az eljárá­
sában. A rendőrséget m egbízták, hogy szemmel
tartsa a* kószáló gyerm ekeket, kivált ha ki­
csinyek, m indenütt a ham psteadi puszták kö­
rül és elfogjon m inden csavargó kutyát.

A Westminsteri Újság. Szept. 2~).

(Külön kiadás.)

Hampstead borzalma.
Ismét egy sebzett gyermek vagy
A fehér a sszon y.
É pp m ost vettük hirét, hogy ism ét egy
gyerm eket, a ki az elm últ éjjelen eltűnt, csak
ma reggel találták m eg egy bokor a latt a
hampsteadi dombok alján, a m ely m eglehe­
tősen elh ag yato tt hely. U gyanolyan sebhely
 326

van a torkán, m int a többi eddig eltévedt

gyerm ekekén. R op p an t el volt gyengülve,
szinte átlátszónak tetszett. Ez is, a m ikor ma­
gához tért, a rendes mesével állt elő, hogy a
„fehér asszony** csalta m agával.

X IV .
Harkerné Minna naplója.
Sdept. 23.
Jo n a th á n ma, egy rosszul tö ltö tt éjszaka
után jo b b an van. Oly boldog vagyok, hogy
annyi dolga van, hogy nem gondolhat semmi
m ásra sem. Ma is távol lesz egész nap, még
villásreggelire sem jö h e t haza. A házi teen­
dőkkel m ára készen vagyok, előveszem tehát
az ö külföldi naplóját, bezárkózom a szobámba
és elolvasom.
Snpt. 24.
Nem volt kedvem tegnap este a jegyez-
getéshez. Az a retten etes, Jo n a th á n által írott
napló igazán kivett a sodrom ból. Szegény
drágám ! M ennyit szenvedhetett, akár igaz,
akár csak képzelődés volt az egész, a mit irt.
Azon tűnődöm , hogy lehet-e valam i igazság a
dologban. L ázbeteg volt-e már, m ikor ezeket a
borzalmas dolgokat irta, vagy van-e valami
 327

alapja a dolognak? Lehet, hogy soha sem fogom

m egtudni, m ert nem merem előtte szóvá tenni az
dolgot . . . És mégis, ez az ember, a kit teg ­
nap lá ttu n k ! Jo n athán, m intha egész bizonyos
lett volna felőle . . . Szegény fiú ! L ehet, hogy
csak a tem etés izgatta föl és ju tta to tt eszébe
mindenfélét . . . Bizonyos, hogy ő hisz a dolog­
ban. N agyon jó l emlékszem, a m int esküvőnk
napján m ondta : H acsak valam ely komoly köte­
lesség nem kényszerít visszatérni azokhoz a
keserű órákhoz, a m elyeket ébren vagy alva,
őrülten vagy józanon éltem át. És van vala­
mely borzalmas összefüggés az egészben . . .
Az a rettenetes g ró f is Londonba készült . . .
Ha csakugyan úgy volna és Londonba jö tt
volna a nyüzsgő milliók közé . . . L ehet, hogy
komoly föladat vár ránk, a m elytől nem sza­
bad visszarettennünk ! . . . É n kész vagyok.
Még ma hozzá fogok látni, hogy ezeköt a
gyorsirási jeg y zetek et gépem m el tisztába Írjam,
hogy mások szeme is elolvashassa, ha kell.
£s ha csakugyan úgy fordulna és én készen
leszek, nem kell szegény Jo nath án om at izgatni
vele, m ert én beszélhetek helyette.
 328

VanHclsing levele Minnához.

Szeptember 24*
(Bizalmas.)
D rága asszonyom !
É n kérem , hogy bocsássa m eg Írásomat,
a m ennyiben annyiban jó b a rá t vagyok, hogy
én értesítettem önt W esten ra Lucy haláláról.
L ord Godalm ing engedelm ével hatalm am ban
volt elolvasni leveleit és irom ányait, m ert mé­
lyen érdeklődöm bizonyos nagyfontosságu,
életbevágó dolgok iránt. Ezek között találtam
néhány levelet kegyedtől, a mely m egm utatja,
hogy mily jó barátok voltak és hogy meny-
nyíre szerette öt. Oh, Madame Minna, erre a
szeretetre kérem , -segítsen nekem. A mások
jó v o ltá é rt kérem , hogy helyrehozzak nagy bajo­
kat, elhárítsak veszedelm eket, a melyek nagyob­
bak, m int ön tudhatná. Lehetne-e, hogy kegye­
det lássam ? K egyed bizhatik bennem. &n barátja
vagyok doktor Seward Joh n n ak és lord Godal-
m ingnak (a ki Lucy A rtúrja volt). De egyelőre
m indenki előtt titkolnom kell. Szívesen megyek
E xeterbe, ha ön tud atn á velem, hogy szabad
és m ikor ér reá. K önyörgöm bocsánatáért
asszonyom. E n olvastam leveleit Lucyhoz és
tudom , hogy mii}7 jó és hogy térje m ennyit
 329

sz en v e d e tt— h át kérem, neki ne szóljon, nehogy

izgassa. Ism ét bocsánatát kérve m aradtam
Van Helsing.

Harkerné Minna telegramja Van Helsingnek.

Sze})t. 25.
Jö jjö n ma a tiz órai vonattal, ha m ég
megkapja. En egész nap várni fogom.
H arker Minna.

Harkerné Minna naplója.

Szeptember 25.
Nem tehetek róla, de borzasztóan izgat
Van H elsing doktor látogatásának a közele­
dése, m ert valahogy úgy tetszik, m intha vi­
lágot vethetne Jo n ath an szomorú élm ényére ;
és m inthogy szegény L u cy t is ö kezelte utolsó
betegségében, h át róla is elm ondhat m indent.
Bizonyos, hogy jövetelének tulajdonképpeni
oka ez ; Lucy és az ö alvajárása és nem
Jonathán. De, h át soha sem fogom m egtudni
az ig az a t? Milyen ostoba vagyok. Az az őrült
napló m egigézett és m ost m indent vele hozok
kapcsolatba. Persze, hogy csak Lucy m iatt
jön. Bizonyosan akkor b etegedett meg, a mi-
 330

kor álm ában elm ent éjjel a tem etőbe. A magam

sok baja m iatt el is felejtettem , hogy milyen
rosszul érezte m agát azután. Bizonyosan em­
lítette a doktornak az esetet és azt, hogy én
is tudok róla és m ost azért jön, hogy elmond­
jam neki az egészet, hogy jobban m egértse.
Remélem, hogy helyesen tettem , hogy eltitkol­
tam W estenráné előtt a dolgot. Soha sem
bocsájtanám m eg m agam nak, ha én volnék
valam ely bajnak, a mi őt érte, az oka vagy
okozója. Rem élem, hogjr V an H elsing nem fog
vádolni. A nnyi bajom és aggodalm am volt az
utóbbi időben, hogy egyelőre nem bírnék töb­
bet elviselni. K ét óra. A doktor m indjárt itt
lesz. Nem fogom neki fölemlíteni Jo n ath án
naplóját, ha csak külön föl nem említi. Örülök,
hogy a magam naplóját lemásoltam az író g é­
pemmel, legalább ha Lucy felöl kérdezősködik,
csak át kell neki adnom, az m egkímél minden
fölösleges kérdezésködóstöl.
Későbben. Ö jö tt és m ent. Oh milyen
különös egy találkozás és hogy szédül bele a
fejem ! Ú gy tetszik, m intha álmodnám. Lehet-
séges-e, hogy mindez, vagy csak egy része is
igaz legyen? H a nem olvastam volna előbb
Jonathán naplóját, nem bírnám m ég csak a
lehetőségét is elhinni. Szegény édes jó férjem!
M ennyit kellett szenvednie. A jó Isten adja,
 331

hogy mindez ism ét beteggé ne tegye. Van

H elsing doktor jó és bölcs em ber lehet, hogy
Seward doktor oly messziről hozatta el, hogy
Lucyn segítsen. H ogy jó és nemes és kegyes,
azt éreztem , a m int m egpillantottam . H a hol­
nap ism ét eljön, beszélni fogok vele Jo nath án-
ról és ekkor, talán Isten segítségével vége lesz
minden gondom és szomorúságom nak. De hadd
térek vissza a doktor látogatására.
F érl három ra já r t az idő, a mikor kopog­
tato tt. E n két kézre fogtam bátorságom at és
vártam . N éhány pillanat m úlva M ary ny ito tt
ajtót és bejelentette Van H elsing doktort.
n.n fölkeltem és m eghajtottam m agam at,
a m int felém tarto tt. íg y szólított m eg :
— H arkerné ön, igen ? — E n ism ét m eg­
hajtottam m agyam at.
— U gyanaz, a ki M urray Minna kisasz-
szony volt ? j^n igenlöleg bólintottam .
— Én M urray Minnához jö ttem , ahhoz,
a ki barátnéja volt az édes gyerm eknek, sze­
gény kis W estenra L ucynak. Minna asszony­
ság, én a halo tt m iatt jövök.
— Uram , feleltem én, ön nem fordul­
hatna különb jogcím m el hozzám annál, hogy
AVestenra Lucy barátja és gyám ola volt. Ezzel
kezet nyújtottam és ő m eglógta és szelíden
m o n d ta :
 382

— Oh, madame Minna, ón tudtam , hogy

annak a szegény kis liliomszálnak a barátnéja
csak jó asszony lehet és m egbizonyosodtam.
Udvarias m eghajlással fejezte be m o n d ó -
káját. É n kérdeztem tőle, h o g y m it kiván től9in
m egtudni, és ő azonnal hozzákezdett:
— É n elolvastam leveleit Lucyhoz. Bo­
csássa meg, de tudnom kellett valam it és
senkitől sem kérdezhettem . Tudtam , hogy
kegyed vele volt W hitby-ben. o naplójegyze­
tek et is irt — ez ne lepje m eg kegyedet,
m adam e M in n a; azután kezdte, hogy kegyed
eltávozott és csak kegyedet utánozta V6le —
és ezekben a jegyzetekben célzásokat találtam
bizonyos alvajárásközben tö rté n t dolgokra és
arra, hogy, szerinte, kegyed m entette m eg öt.
Már m ost én nagy zavarodottságom ban kegyed­
hez fordulok, hogy mondjon el nekem mindent,
a mire erre vonatkozólag még emlékezik.
Azt hiszem, hogy pontosan el tudom mon­
dani az egész esetet doktor ur.
— Ah, akkor nagyon jó emlékező tehet­
ségének kell lennie a tényekre és részletekre
vonatkozólag. Ez ritk a adom ány ifjú höl­
gyeknél.
— Nem doktor ur, de lejegyeztem akko­
rában m indent. M egm utathatom önnek a jegy*
zeteim et, ha kívánja.
 333

— Oh madame Minna, hálás lesz e k ; ön

igen nagy kegyet tesz velem. — E n nem áll­
hattam ellent a kisértésnek, hogy egy kissé
meg ne tréfáljam a doktort, h át átn y újtottam
neki gyorsírással készült je g 3rzeteimer.. Az öreg
ur hálás m eghajlással vette át a füzetet,
m ondván:
— E lolvashatom ?
— H a kívánja, igen, feleltem én a leg-
nagjmbb szendeséggel. O fölnyitotta és arca
rögtön m egnyúlt egy kissé. A ztán fölállt és
m eghajtotta m agát.
— Oh, m aga otyan okos a ssz o n y ! —
mondta. — De h át nem lenne oly kegyes és
segíteni elolvasni ? S a jn o s ! de én bizony nem
ismerem a g3Torsirást. — E zalatt én m ár szinte
restelkedni kezdettem éretlen tréfám m iatt, hát
g3Torsan kivettem a géppel Írott m ásolatot
m unkakosaram ból és á ti^ u jto tta m neki.
— Bocsásson m eg — m ondtam — de
nem tudtam ellen tálln i; gondoltam előre is,
hogy Lucy felől fog kérdezősködni, h á t hogy
ne kelljen várnia, legalább m iattam ne, m ert
tudom, hogy drága az ideje, az egészet le­
másoltam írógépem en az ön számára.
— Ö átvette és szeme m egenyhült. —
Keg3Ted nag3Ton jó — m ondta. el szabadna
 334

m ost m indjárt olvasnom ? Lehet, hogy kérdé­

seket fogok intézni kegyedhez olvasás után.
— K érem , csak olvassa — feleltem —
a mig én a villásreggeli után látok és evés
közben aztán kérdezhet tőlem, a m it akar. —•
m eghajtotta m agát és azonnal helyet foglalt
egy karosszékben, háttal a világosság felé, én
pedig távoztam , leginkább azért, hogy ne
zavarjam . Mire visszatértem , izgatottan föl s alá
járkálva találtam őt a szobában, lángoló tekin­
tettel. Nekem rohanva, mind a két kezemet
m egragadta.
— Oh madam e M inna, — kiáltotta —
nem is m ondhatom , hogy mennyivel tartozom
ö n n e k ! ez a papiros olyan, m int a napvilág.
Egész kaput nyit nekem. Meg vagyok szé­
dülve, elvakitva ennyi világosságtól; és mégis
sötét felhők gom olyognak a világosság mö­
gött. De ezt kegyed nem értheti. É n hálás
vag3r°k m agának, m aga oly okos asszony. És
ha Van H elsing A brahám valaha tek )t vala­
m it m agáért vagy a hozzátartozóiért, h át rem é­
lem, hogy hozzám fordul. Vannak sötétségek
az életben, de vannak világosságok is — és
kegyed is ilyen világosság.
— De doktor ur, m aga túlságosan dicsér
engem et — holott nem is ismer.
— E n ne ism erném — én, a ki öreg
 385

vagyok és egész életem ben férfiakat és asszo­

nyokat tanulm ányoztam ; ón, a kinek speciáli-
tása a z t agy velő és m inden, a mi vele össze
függ! Én ne ismerném m agát m adam e Minna.
A jó asszonynak n y ito tt könyv az élete, a
melyet el tud olvasni az, a ki ért hozzá. Az
ön férje nem eslelkü és ön is az, m ert ön m eg­
bízik benne, a bizodalom pedig nem talál he­
lyet az alacsony term észetű ember lelkében.
De a férje — beszéljen a férjéről. Egészen és
teljesen m eggyógyult? E lhag y ta az a csodála­
tos lázbetegség és ép és erős ember ism ét?
^ iüzt ón jó alkalom nak vettem , hogy Jona-
thán felöl beszéljek vele, h á t ezt m ondtam :
— Már m ajdnem teljesen helyreállt, de
Hawkins u r halála ism ét nagyon fölizgatta. —
0 félbeszakított:
— Oh igen, ezt tudom . Olvastam a ke­
gyed két utolsó levelében, a m elyeket Lucy-
nak irt. — En folytattam :
— E n legalább azt hiszem, hogy ennek
kellett fölizgatni, m ert a m ikor utoljára a vá­
mosban voltunk, sajátságos roham a volt.
— Rohama, ily gyorsan az agyláz után!
Ez nem volt jó. Miféle roham a v o lt?
— Azt hitte, hogy lát valakit, a kinek
* jelenléte valami borzalm asra em lékeztette,
 386

valamire, a mi az ő hagym ázos lázát okozta.

É s ezzel egyszerre erőt v ett rajtam m indenek­
nek az emléke — az aggodalom Jonathánórt,
naplójának félelmes titokszerüsége — és azt
hiszem, hogy magam is m egbom lottam , mert
térdre vetettem m agam at az orvos előtt és
fölemelt, összekulcsolt kézzel könyörögtem neki,
hogy gyógyítsa m eg az uram at. 0 m egfogta
mind a két kezemet, m aga mellé ü lte te tt a
divánra és végtelen gyöngédséggel n yu g tato tt
meg. V égre igy szólott:
— Örülök, hogy valam iben hasznára lehe­
tek m agának, m ert ha a férje szenved, az ón
tudásom és tapasztalásom rendelkezésére álla­
nak. ígérem , hogy m indent m egteszek érte, a
mit tudok, hogy életét és a m agáét boldoggá
tegyem . M ár m ost egyék valam it. Túlságosan
fölizgult és tán túlságosan aggódik is. A férje
bizonyosan nem szívesen látná ilyen sápadt-
nak és az m egint neki is ártana. Azért h á t az
ö kedvéért egyék és m osolyogjon. Most már
Lucyról m indent tudok, erről ne beszéljünk
többet. Ez éjjel E xeterben fogok maradni,
m ert gondolkoznom kell azon, a mit m egtud­
tam és ha m ajd gondolkoztam , kérdéseket
fogok tenni, ha m egengedi. Majd aztán, ha
evett valam it, a férje bajait is elm ondhatja,
de addig nem — csak villásreggeli után.
 337

Mikor a reggeli után visszatértünk a sza­

lonba, i g y ,szólt:
— Es m ost m ondjon el róla m indent, a
mit tud. — M ikor arra került a sor, hogy
ennek a tudós, nagy em bernek beszéljek, attól
kezdtem félni, hogy egy gyönge vei ej ii bolond­
nak, Jo n a th á n t pedig valóságos őrültnek fogja
tartani, — hisz az a napló oly különös — és
habozni kezdtem, hogy csakugyan szóljak-e
De ő oly szelíd és jó n ak látszott és m egígérte,
hogy segitni fog, h át bíztam benne és hozzá,
k ezdtem :
Van H elsing doktor, a mit én m ondani
fogok önnek, az oly furcsa, hogy félek, kinevet
engem is m eg a férjem et is érte. Tegnap óta
lázas kétségek közt hánykódom , legyen elné­
zéssel irántam és ne gondoljon féleszünek, a
miért csak némi hitelt is adtam ezeknek a
különös dolgoknak.
Yan H elsing m eg ny u gtato tt szavaival és
modorával eg37aránt a midőn igy szólott:
— Oh édes szivem, ha m aga tudná, hogy
milyen különös az a dolog, a miben ón itt
járok, h át m aga nevetne ki engem et. E n m eg­
tanultam , hogy ne vegyem csekélynek senkinek
a hitét se, ha még oly különös lenne is.
— Köszönöm, ezerszer köszönöm ! Ön
egy nag jr tehertől szabadított meg. H a m eg-
D rakulu. 22
 338

engedi, átadom önnek Jo n ath án naplóját —

illetőleg az eredetinek általam géppel Írott
m ásolatát. Hosszú, m ert külföldi utazásának
m inden részletét tartalm azza. Nem mondok
róla semm it sem, olvassa el és Ítéljen maga-
És aztán, ha ism ét látju k egym ást, lesz kegyes
a vélem ényét m egm ondani róla.
— ígérem — m ondta, és én átadtam neki
a papírokat — holnap reggel, a m ilyen korán
csak lehet, eljövök, hogy lássam kegyedet a
férjével együtt.
— Jo n a th á n itthonn lesz féltizenkettőre,
jö jjö n velünk villásreggelizni és ekkor láthatná.
A zért még elindulhat a délután 3 és 32 p.-kor
induló vonattal, a m ely nyolc előtt ér a
városba.
Van H elsing átv ette az irato k at és távo­
zott, én m eg itt ülök gondolkozva — gondol­
kozva, m agam sem tudom , hogy min.

Van Helsing levele Harkerné asszonynak.

Szept. 25. Este G óra.
Kedves M adame M in n a!
Elolvastam férje ura csodálatos naplóját.
A ludjék kétségek nélkül. A mily csodás és
borzalmas az egész, épp oly ig a z ! Az életembe
 339

m ernék fogadni, hogy igaz. Ez nagy baj lehet

másoknak, de neki és kegyednek nem kell félni,
u nemes ember és m egnyugtatására m ond­
hatom, hogy a ki m int ö, lem ent a falon, abba
a szobába — és lem ent m ásodszor is, az nem
olyan ember, hogy ki ne heverjen egy kis ráz­
kódást. Az esze és szive helyén van, erre eskü­
szöm, a nélkül, hogy láttam v o ln a ; h át legyen
nyugodt. Nekem sokat kell m ajd kérdezni tőle.
Szerencsém, hogy m a kegyedhez jöttem , m ert
itt egyszerre annyit tudtam meg, hogy káprá-
zik, job b an káprázik a szemem m int valaha és
gondolkoznom kell.
A kegyed alázatos h iv e :
Van Helsing Abrahám.

Harlemé levele Van Helsingnek.

Szept. 25, 6 óra 30 perckor.
K edves Van H elsing doktor!
E zer köszönet kedves leveleért, a mely
nagy súlytól szabadította m eg lelkem et. És
mégis, ha igaz az, mily borzalmas dolgok
vannak ezen a világon és mily rémes, ha ez
az ember, ez a szörnyeteg csakugyan L ondon­
ban v a n ! Félek erre m ég gondolni is. E bben
22 *
 340

a pillanatban kaptam telegram ot a férjem től,

hogy 10 órakor este m egérkezik, igy h át nem
fogok az éjjel félni. Nem jönne-e villásreggeli
h elyett reggel nyolckor reggelire hozzánk, ha
nem alkalm atlan a korai fölkelés. Akkor, ha
siet, m ég a 10 óra 30 p. vonattal i n d u l h a t
vissza délelőtt és m ár déli 2 óra 35 perckor
otthon lehet. Ne feleljen erre, ha nem felel,
úgy veszem, hogy reggelire jön.
Az ön hálás és hűséges
Harkemé Minnája.

Harker Jonathán naplója.

Szeptember 26.
Azt hittem , hogy soha töb b et nem irok
ebbe a naplóba, de elérkezett ennek is az
ideje. M ikor tegnap este hazaérkeztem , Minna
vacsorával v árt és vacsora u tán előhozakodott
Van H elsing látogatásával és hogy átad ta neki
a két naplót és hogy mily aggodalm at állott
ki m iattam . Végül ide adta a doktor levelét, a
m elyben azt írja, hogy minden, a m it irtani,
igaz. E rre m intha uj em berré váltam volna.
Az egész dologban való folytonos kételkedés
te tt tönkre és vette el erőm et. Ú gy éreztem,
hogy sötétben, bizonytalanságban tapogatóztam
 841

és ez bizalm atlanná tett. De most, hogy tudom ,

hát nem félek többé m ég a gróftól sem. H át
csakugyan sikerült neki Londonba ju tn i és ő
volt, a kit a m inap láttam . M egfiatalodott az­
óta — de m iként. V an H elsing az az ember, a
ki leálcázhatná és kinyom ozhatná, ha csak­
ugyan olyan ember, a m ilyennek M inna mondja.
Késő éjjelig beszélgettünk róla. Minna most
öltözködik, én pedig indulok a hotelbe, hogy
ide hozzam a doktort . . .
— A zt hiszem, hogy látásom egy kissé
meglepte. Mikor a szobájába léptem és be­
m utatkoztam neki, vállon fogott és arcom at a
világosság felé fordítva figyelmesen m egnézett
és igy s z ó lt:
— De hisz M adame Minna azt m ondta
nekem, hogy ön beteg — hogy roham a volt,
— Igaz, hogy beteg voltam , — feleltem
én m osolyogva; — de ön im m ár m eg­
gyógyított.
— És mivel ug3ran ?
— Minnához irt levelével tegnap. D oktor
ön nem tu d ja mi az, a m ikor az em ber min­
denben, m ég saját m agában is kételkedik. Nem,
ön azt nem tu d h a tja ; ilyen hom lokkal, m int az
öné ez ki van zárva. — A doktor nevetve
felelte e rre:
 842

— Ú g y ! Ön fiziognomista. É n itt minden

órán tanulok valam it. N agyon szivesen megyek
önökkel reggelizni ; és ah uram , engedje meg
egy öreg em bernek, hogy a feleségét dicsérje.
N agy Isten áldása az ilyen asszony. Oly igaz,
őszinte, szerény, jó szivü és oly kevéssé önző
— és ez, h ig y je e l, nagyan sok a mai skeptikus
és önző világban. És ön uram — én önt is
ismerem feleségének szegény Lucyhoz irt
leveleiből — de a m aga teljes valójában csak
tegnap este óta. N yújtsa nekem a kezét
és engedje, hogy b arátság o t kössünk erre az
életre.
K ezet lógtunk és ö oly komoly és jósá­
gos volt, hogy egészen m eghatott.
— És m ost — fo ly tatta — engedje, hogy
továbbra is kérjem segítségét. Nekem nagy
föladatom van és először tudnom kellene vala­
mit. kj Xí segíthet nekem. M egm ondhatná nekem,
mi előzte m eg az ön utazását Transzilvániába?
K ésőbb m ajd más dologban is kikérem segít­
ségét, de először ezt kell kérnem .
— M ondja uram , — hogy az, a m it tenni
kell, a grófra vonatkozik-e? — K érdeztem én*
— Igen, — felelte ő kom olyan.
— A kkor az öné vagyok testestül lelkes-
tül. M inthogy a 10 óra 30 p. vonattal utazik,
 343

nem fog rá érni átnézni az irato k at, de m ajd

vele adom és a vonaton elolvashatja.
R eggeli után az állom ásra kisértem őt.
Bucsuzáskor így szólott:
— T alán följönne a városba, haizenek és
elhozza m agával feleségét is.
Mind a ketten jövünk, a m ikor kivánja,
— feleltem én.
M egvettem a szám ára a reggeli helyi és
a tegnap esti londoni lapokat és a m ig a vo­
nat indulását várva, beszélgettünk a kocsi
ablakában, forgatni kezdte őket. A szeme
mintha hirtelen m egakadt volna valam in, az
egyiken — a Westminsteri Lapok-on — ism er­
tem a színe és form ájánál fogva, arca elsápadt.
Kimerültén olvasott valamit, közben mormogva
m ag áb an : „Mein G o t t ! Mein G o t t ! Máris !
Ilyen ham ar !u Azt hiszem, hogy m ég rólam
is teljesen m egfeledkezett ebben a pillanatban.
De a gép fiitty en tett és a vonat elindult. Ez
magához téri tette és kihajolva az ablakon,
integetett, kiabálva: „H ódolatom at Madame
Alinnának; írni fogok, a mily gyorsan csak
lehet !a
 344

Setvarddoktor
Szept. 26.
Még alig egy hete, hogy azt irtani a
naplóm ba, hogy „V égeu és ime ism ét újra
kezdem, vagyis a rég it folytatom . Egészen ma
délutánig nem volt okom arra gondolni, a mi
elmúlt. Renfield oly csöndesen viselkedett,
m int bárm ikor ezelőtt. É pp túl volt a legyekkel
való gazdálkodáson és kezdte a pókokkal való
b ib elő d est; h át vele sem sok okom volt törődni.
A rtúrtól vasárnap kaptam levelet, a mely arról
tanúskodik, hogy elég jól tűri sorsát. Morris
Quíncey m ost is vele van, a mi nagyon helyes,
m ert az rendesen csak úgy bugyog a jó k edv ­
től. Quincey is irt néhány sort, abból i n ki
tetszik, hogy A rtúr kezdi visszanyerni régi jó
kedvét, igy h á t ráju k nézve nyugodt
vagyok. A mi pedig m agam at illeti, én is a
régi lelkesedéssel kezdtem m unkám hoz látni,
úgy, hogy bátran merem állítani, hogy a seb,
a m elyet Lucy e jte tt rajtam , jóform án hegedni
kezdett. De m ost föl van újra tépve és hogy
mi lesz m indennek a vége, azt csak a
jó Isten tu d ja! U gyan úgy sejtem , hogy van
H elsing azt hiszi, hogy ö is tudja, de csak
annyit árul el belőle, hogy az em ber kíváncsi­
ságát ébren tartsa. Tegnap E xeterbe u tazott és
 345

ott is hált. Ma visszajött és csak ug}r esett be

a szobámba vagy öt óra tá jt és a tegnapi
»W estm insteri L apokat^ nyom ta a m arkom ba.
— Mit gondol erről ? — kérdezte keresztbe
iont karokkal állva m eg előttem .
É n végignéztem a lapon, m ert nem
tudtam, hogy miről van s z ó ; de ö kivette a
kezemből és egy cikkre m u tato tt a mely
Ham pstead körül elkószáló gyerm ekekről szólott.
Eleinte nem tudtam , hogy mire véljem, mig
odáig nem ju to ttam , a hol a torkukon levő
parányi sebhelyekről volt szó. E kkor hirtelen a
professzorra néztem.
— N os? — kérdezte ő.
— Ez épp olyan lehet, m int a szegény
Lucyó volt.
— É s m it következtet ebből?
Egész egyszerűen csak azt, hogy közös
az eredetük. B ár mi volt, a mi L u cy t sebezte,
annak kellett ezeket is sebezni. — A professzor
feleletét, a m elyet erre adott, nem értettem . „Ez
igaz közvetetve, de nem közvetetten ü l,a szólott.
— H ogy érti ezt tan ár ur ? M ondja meg
kérem, m ert én nem m erek vélem énj't mon­
dani, annyira nem tudom, mit gondol.
Azt akarja-e velem elhitetni barátom
John, hogy egyáltalán nem g}ranitja, hog}TLucy
mitől halt m eg ?
 346

Ideges kim erültségtől, a nagy vérvesztés

következtében.
jíí S hogyan, vagy mitől vesztette el a
v érét? — hm a fejem et ráztam . Az öreg dok­
to r mellém ült és folytatta.
M aga eszes ember, barátom John, helye­
sen okoskodik és következtetései merészek, de
ön nagyon el van fogúivá. Nem engedi a sze­
m ének, hogy lásson, a fülének, hogy halljon
és a mi kivül van a m indennapi életén, azt
nem veszi kom olyan számba. Nem gondolja-e,
hogy vannak dolgok, a m elyeket ön nem bir
m egérteni, de azért mégis vannak és hogy
ném ely em ber lát olyan dolgokat, a melyek
m ásokra nézve nem léteznek. Tudom ányunk­
nak legnagyobb hibája, hogy m indent meg
akar m agyarázni és a m it nem tud, arra azt
mondja, hogy nincs m it m egm agyarázni.
M ondja csak például, hisz ön a lélek vándor­
lásban? Nem ugy-e ? H át a szellemek m egtes­
tesülésében? N em ? H át a gondolatolvasásban?
N em ? H át a hipnotizm usban? A bban sem ?
— De igen, feleltem én, ezt C harcot elég
világosan bizonyította, \jreg tanárom moso­
lyogva fo ly ta tta : r H át akkor m eg van róla
győződve? Igen. És term észetesen m eg is érti
és követni bírja a nagy C harcot — sajnos, hogy
nincs többé! — elm éjét, egész a páciens
 347

leikéig, a m elyet befolyásol. Nem ? No h á t

akkor m ondja m eg nekem, hogy hogyan
fogadja el a hipnotizm ust és veti el a gon­
dolatolvasás tanát. H igyje el nekem, barátom ,
hogy m anapság olyan dolgokat müveinek az
elektrom ossággal, a m elyet m ég azok, a kik
az elektrom osságot föltalálták is, boszorkánj^-
ságnak hittek volna, mig nem sokkal azelőtt
még őket m agukat is m áglyára ítélték volna.
Az életben mindig vannak titokszeríiségek.
Miért élt M atuzálem kilencszáz esztendeig?
Miért az öreg P a rr százhatvankilenc eszten­
deig és m iért nem élhetett az a szegény kis
Lucy négy ember vérével az ereiben, csak egy
nappal sem tovább ? Ism eri ön az élet és halál­
nak m inden m isztérium át ? Ism eri az össze­
hasonlító anatóm ia összeségét és m eg tu dja
fejteni, hogy állati tulajdonságok m ért vannak
az egjTik em berben és m iért nincsenek a m ásik­
ban ? Meg tu d ja nekem m ondani, hogy m iért
hal el sok pók pici korában és az az egy
híres pók az ódon spanjrol tem plom ban m iért
élt száz és száz évekig, mig annyira m eg nem
nem nőtt, hogy leereszkedve, kitudta inni az
Összes lám pákból az olajat. Meg tu dja nekem
naondani, hogy m iért vannak a Pam pasokon
és m ásutt is olyan denevérek, a m elyek éjjel
az ökrök és lovak ereit fölhasitva, kiszipolyoz­
 348

zák a v é rü k e t; hogy m iért vannak a nyugati

tengerek szigetein denevérek, a m elyek egész
nap fákon lógnak, hogy azok, a kik látták,
óriás dióhoz hasonlítják őket és hogy a m ikor
a tengerészek a hőség m iatt a hajó fedélzetén
alusznak, éjjel leszállnak rájuk és akkor —
akkor reggel halott em bereket találnak, a me­
lyek fehérek, m int akárcsak Lucy volt.
— Jóságos Isten ! p r o f e s s z o r ! kiáltottam
fölugorva. — Azt akarja-e m ondani, hogy
L ucyt is egy ityen denevér tám adta m eg és
hogy ilyen izé léteznék itt L ondonban a tizen­
kilencedik században? — A professzor csöndre
in te tt kezével és fo ly ta tta:
— Meg tudja nekem mondani, hogy a
teknősbéka m iért él tovább, m int emberi ge­
nerációk sora? Az elefánt m iért él túl
egész dinasztiákat és hogy a papagáj miért
nem hal m eg soha, ha csak kutya, vagy
macska m eg nem harapja? Meg tudja nekem
m ondani, hogy m iért h itték az em berek min­
den időben és különböző helyeken, hogy van­
nak, a kik m indig élnek, hogy vannak férfiak
és asszonyok, a kik nem tudnak m eghalni.
Meg tu d ja nekem m ondani, hogy az indiai
fakir hogyan tud m eghalni és m agát eltem ettetni
és a sírját lepecsételik, elföldelik, a földbe
gab onát vetnek és kikéi, m egérik, learatják és
 349

ekkor kiássák a sirt, leveszik róla a sértetlen

pecsétet s az indián fakir fölkel és tovább já r ­
kál az élők között, m int azelőtt? — De m ár
erre félbeszakítottam . Kezdtem megzavarodni.
Annyira m egterhelte elm émet a term észet
excentricitásainak s lehető és lehetetlenségei­
nek fölsorolásával, hogy képzeletem feltüzelö-
dött. Sejteni kezdtem, hogy valam ely leckére
oktat, m int régente ezelőtt A m sterdam ban
sz o k ta ; csakhogy akkor m egm ondta, hogy mi­
ről van szó, hogy fejtegetéseit könnyebben
követhessem. De m ost segítség nélkül hagyott,
pedig szerettem volna követni, h át igy szól­
tam h o zzá:
— T anár ur, engedje, hogy ismét tan ít­
ványa lehessek. M ondja m eg a tételt, hogy
nyomon követhessem fejtegetéseit. M ost úgy
érzem m agam at, m int a ki a ködben m ocsárba
téved, egyik zsombékról a m ásikra ugróm , a
nélkül, hogy tudnám , hogy hova ju tok .
— itiZ jó hasonlat, felelte ő. Nos hát,
megmondom. A tétel ez: Azt akarom , hogy
higyjen.
— H igyjek, m it?
— H igyjen olyan dolgokban, a m iket
nem tud. H add világítsam m eg a dolgot. H al­
lottam egyszer, hogy egy amerikai igy m agya­
rázta a h ite t: Olyas valami, a mi elhiteti ve-
 850

lünk azt, a miről tudjuk, hogy nem igaz. Csak

m ost értem azt az embert. Azt akarta mon­
dani, hogy nyilt elménk legyen és ne enged­
jü k , hogy egy kicsi igazság ú tjá t állja egy
nagyobbnak, m int egy kis sziklatöredék a vasúti
vonatnak. Előbb m egértjük a kis igazságo t
Jó l van ! M egtartjuk és m egbecsüljük, hanem
azért nem szabad m egengednünk, hogy az a
kis igazság a világ összes igazságának képzelje
m agát.
— Ön teh á t azt kívánja, hogy ne enged­
jem , hogy az elöbbeni m eggyőződés elzárja el­
mém fogékouj'ságát egy eddig ism eretlen dolog
iránt. M egértettem a leckét?
— ü h , m aga m ég m ost is legjobb ta­
nítványom . M agát érdemes tanítani. Már most,
hogy hajlandó m egérteni, m egtette az első
lépést arra, hogy értsen is. Maga teh át azt
hiszi, hogy azokat a pici lyukas sebeket a gyer­
m ekek torkán ugyanez a valami ejtette, a ki a
L ucy to rk át sebezte m eg?
— Igen, azt hiszem. — A professzor föl­
állt és kom olyan m o n d ta :
— A kkor m aga téved. Oh, bár úgy volna !
de sajnos, nincs ú g y ! Sokkal rosszabb, sokkal,
sokkal rosszabb m ég annál i s !
— Az Isten szerelmére van Helsing
professzor, m ita k a r ön m ondani? — kiáltottam .
 351

Ö kétségbeesett m ozdulattal vetette m a­

gát egy székre, az asztalon könyökölt és kezé­
vel elfödve arcát, szólott:
— A zokat a sebeket m aga Lucy ejtette a
g yerm ekeken!

XV .

&evard doktor naplója — folytatás.

E g y ideig a puszta harag teljesen elnémí­
to tt; úgy éreztem, m intha L ucyt életében
arcul ütö tte volna. F ölugorva az asztalba vág­
tam az öklömmel és igy k iá lto tta m :
— Van H elsing doktor, m egőrült ön?
0 fölemelte a fejét és rám nézett. Szeretet­
teljes kifejezése azonnal lecsillapított.. — B ár
Úgy v o ln a ! — szólt. — Még az örülést is
könnyebben ellehetne viselni ez ilyen igazság­
nál. Oh kedves barátom , mit gondol, m iért
kerültem olyan messzire, hogy m egm ondjam
m agának az igazságot? Azért talán, hogy
gyűlölöm m agát és gyűlöltem egész életem ­
ben? Azért, m ert fájdalm at akartam okozni?
Azért, hogj7 ezzel háláljam m eg azt, hogj’
Egyszer m egm entette életem et a borzalmas
haláltól? Oh n e m !
— Bocsásson meg — szóltam. 0 folytatta.
 352

— B arátom , azért tettem , hogy lassan és

szelíden adjam tu dtára, m ert tudom , hogy sze­
rette ezt az édes szép leánykát. De m ég most
sem kívánom, hogy higyjen nekem. Nehéz az
ilyen kegyetlen igazságot elhinni olyan vala­
kiről, m int Lucy kisasszony. Ma éjjel be fo­
gom bizonyítani. Mer-e velem jö n n i?
Ez m egrendített. Az em ber nem szeret az
ilyen igazságról m eggyőződni. A professzor
látva habozásom at, ism ét szólt.
— A logika ezúttal egyszerű, nem olyan,
m intha ködös m ocsárban szöknék zsombékról
zsombékra. H a nem igaz, akkor a bizonyság
m egkönnyebbülést jelen t, legrosszabb esetben
sem á rt senkinek. H a pedig igaz ! Ah, ez a
rettenetes ug3r-e ; pedig épp a retten e tté is
m ellettem bizonyít, m ert ez m ár némi hitet
jelent. Jöjjö n, m ajd én megmondom, liogj^ mit
fogunk csinálni ; először is elm együnk és meg­
nézzük ezt a gyerm eket a kórházban. Yincent
doktor, annak a kórháznak, a hol az újság
szerint a gyerm ek fekszik, nekem jó barátom
és m agának is, hisz eg y ü tt já rtá k az egj^ete-
m et Am sterdam ban. 0 m eg fogja két érdeklő­
dőnek m utatni a paciensét. Mi nem mondunk
neki semm it sem, csak azt, hogy tapasztalni
akarunk. r,s aztán —
— És aztán? — Van Helsing egy kul-
 358

csőt v ett ki a zsebjéböi és fölm utatta. — E s

aztán mi, m aga m eg én az éjszakát a tem ető­
ben fogjuk tölteni, a hol Lucy fekszik. Ez a
sírboltjának a kulcsa. A koporsós em ber adta
nekem A rtú r szám ára.
— A szivem elszorult, éreztem , hogy va­
lamely rettenetes m egpróbáltatás vár rám . De
nem tehettem semm it sem, h át két kézre fogva
bátorságom at, csak annyit m ondtam , hogy
jobb lesz sietnünk, m ert múlik a délután.
A gyerm eket ébren találtuk. V incent
doktor leoldotta nyakáról a köteléket és m eg­
m utatta a sebzett pontokat. Tökéletesen azo­
nosak voltak a L ucy nyakán látottakkal. Csak
kisebbek és valam ivel frisebbek voltak, ennyi
volt a különbség. K érdésünkre, hogy m inek
tulajdonítja őket, V incent doktor azt felelte,
hogy valam ely állat, talán p atkány ejtette,
noha ö inkább azt hiszi, hogy London
északnak fekvő m agaslatain tanyázó ren ­
geteg denevér közül b án to tta valam elyik
a gyerm eket. A sok ártalm atlan között
akadhat esetleg egy-egy ártalm asabb, m ér­
gesebb, a délvidékről idevetődött fajta is.
Tán valam ely m atróz hozta m agával, vagy az
állatkertben tenyésztettek közül szabadult ki
sgy. Hisz alig tíz napja, hogy farkas is szaba­
dult ki onnan. A kkoriban a gyerekek egy hétig
D rakula. 23
 354

m indig a farkas és a piros bóbitás kis lány

tö rté n eté t játszo tták ama környéken mindaddig?
a mig a fehér asszony m eséjére nem kaptak.
Még ez a szegény kis poronty is, a m int föl­
ébredt ma, azt kérdezte az ápolónőtől, hogy
nem m ehetne-e haza. A m ikor kérdezték, hogy
m iért akar elmenni, azt felelte, hogy a fehér
asszonynyal szeretne játszani.
— Remélem — jeg y ezte m eg Van Helsing
— hogy a m ikor kazaküldi a gyerm ekeket,
szigorúan m eg fogja inteni a szüleit, hogy úe
hagyják fölügyelet nélkül csavarogni. Az ilyen
igen veszedelmessé v á lh a tik ; ez a gyerek is
alig állana ki még egy ilyen éjszakát. D®
gondolom, hogy nem is fogja néhány napig
m ég hazaereszteni.
— Nem bizony, legalább is egy hétig itt
fo g o m ; m ég tovább is, ha a seb nem gyógyul
be addig:
L átogatásunk a kórházban több időbe
került, m int gondoltuk, a nap m ár letűnt, mire
kijöttünk. Van Helsing, m ikor látta, hogy
m ilyen sötét van, igy szólt:
— A zért m ég nem kell sietnünk. D0
később van, m int gondoltam . Jöjjön , e g y ü n k
valahol valam it, aztán m ehetünk ntunkra.
M egebédeltünk egy utszóli korcsm ában, &
m ely tömve volt jó kedvű kirándulókkal. TlZ
 órakor indultunk a korcsm ából. M ár nagyon
sötét volt, de a professzor, úgy láttam , nagyon
jól tudta az utat. V égre elérkeztünk a te ­
mető falához, a m elyen kereszrül mászva —
némi keresés után, m egtaláltuk a V estenra sír­
helyét. A professzor elővette a kulcsát és k i­
nyitotta a csikorgó ajtót. G yorsan beléptünk
és társam b etette m aga m ögött az ajtót. A ztán
a táskájában keresgélt és g jrufát és egy darab
gyertyát véve elő, világot g y ú jto tt. A g y e rty á ­
ját úgy tartva, hogy a koporsók fö liratát olvas­
hassa, m eg kereste Lucy koporsóját. Ism ét
a táskájában babrálva, k iv ett belőle egy
srófhuzót.
— Mit akar csinálni ?
— Fel akarom nyitni a koporsót, hogy
magát m eggyőzzem. — Ezzel azonnal hozzá­
látott és kiszedte a srófokat, leem elte a ko­
porsó fedelét, a m ely a latt az ólom koporsó
látszott. En nem bírtam tovább. M ajdnem
olyan sérelem nek tetszett a h alo tt iránt, m intha
az élőről álm ában lehúztuk volna r u h á z a tá t;
m egragadtam van H elsing kezét, hogy m eg­
akadályozzam. kj csak ennyit m o n do tt: —
„Majd m eglátjaa és ism ét táskájába nyúlva
egy paránjd fűrészt v e tt elő. A srófhuzót
gyors m ozdulattal, a m elyre szinte m egráz­
kódtam, beleütötte a koporsó oldalába, kicsi
28*
 356

lyukat ejtve vele, a m elybe a fűrészt bele

illeszthette, n,n el voltam készülve az egy hetes
hullából kitóduló gázöm lésére és az ajtó felé
húzódtam . De a professzor egy pillanatig sem
h a b o z o tt; egy két lábnyira fűrészelte a ko­
porsót hosszában, aztán fejnél keresztben és a
túlsó" oldalon ism ét le hosszában. A fölvágott
ólomlap szélét m egfogva visszahajtotta a ko­
porsó lába felé és a g y e rty á t a nyilás fölé
tartv a, in te tt nekem, hogy nézzek oda,
Közelebb léptem és néztem . A koporsó
üres volt.
Nem tagadhatom , hogy m egdöbbentem .
V an H elsing m ozdulatlanul állott. Most már
bizonyosabb volt a dolga felől, m int eddig és ez
erőt adott neki föladata folytatására. — Nos,
m ost m ár m eg van ön győzve, barátom Joh n í
— kérdé.
— Meg vagyok győzve arról, hogy Lucy
tetem e nincsen a koporsóban ; de ez csak
egyet bizonyit.
— És mi az az egy, barátom Jo h n ?
— Az, hogy nincs itt.
— Ez jó logika,felelte ö, ezt elfogadom. De
mivel m agyarázza m eg azt, hogy nincs itt?
— Talán hullarablók — talán a temet­
kező vállalat valam elyik embere lopta el. —'
 357

A professzor sóhajtott. — Ah igen ! h á t még

több bizonyítékot a k ar? Jö jjö n h á t velem.
H elyére te tte a koporsó fedelét, össze­
szedte a szerszám ait, táskájába tette, elfujta
gyertyáját és azt is eltette. K in y itottu k az
ajtót és kiléptünk rajta. A professzor b etette
és bezárta az ajtót. Nekem n y ú jto tta a kulcsot,
m ondván: Nem akarja elten n i? H ogy bizo­
nyosabb legyen. É n visszautasítottam . A kulcs
semmit sem bizonyít — feleltem — hisz k é t
kulcsa is lehetett, m eg egy ilyen zárt feltörni
sem nehéz. A professzor szó nélkül zsebre
tette a kulcsot. A ztán m eghagyta, hogy a te ­
mető egyik oldalán álljak őrt, mig ő a mási­
kon fog Őrködni. E n egy tiszafa m ögé
álltam és láttam a professzor mozgó alakját,
mig a közbe eső sírkövek között el nem tűnt.
ü lig foglaltam el a helyem et, éjfélt hal­
lottam ütni egy távolyi toronyórán, aztán nagy
soká egyet és végre két órát. Fáztam és zsib­
badt voltam és haragudtam a professzorra,
hogy ilyen hetyre hozott és m agam ra, a m iért
eljöttem. Sokkal álm osabb voltam, hogysem
jól tudtam volna vigyázni és nem elég álmos
arra, hogy elhagyjam híitlenül a helyem et. De
nagyon kegyetlenül éreztem m agam at.
Egyszer csak, a m int m egfordulok, úgy
tetszett, m intha látnék valam it, m int egy fe­
 358

hér árnyat, két sötét fa és a tem etőnek a sír­

bolt túlsó oldalán fekvő része közt mozogni;
ugyanabban a pillanatban a professzor hely©
felől egy sötét alak közeledett gyorsan a fe­
h ér felé. E rre én is elin d u ltam ; de sírköveket
és bekerített sírokat kellett kerülgetnem és
sírokon buktam keresztül. Az ég Jelhös volt
és valahol a messze távolban kakas kukorikolta
a hajnalt. Nem nag y távolságra tőlem, a fa­
sorban, a m ely a tem plom ba vezetett, egy
ködös fehér alak leb eg ett a sírbolt felé. A
sírboltot m agát nem láttam a fáktól és igy
nem láttam azt sem, hogy m erre tű n t el a
feliéi alak. De hallottam valam it mozogni arra
felé, a hol először pillantottam m eg a fehér
alakot és odasietve a professzort találtam , kar­
jaib an egy kis babát tartva. M ikor m eglátott,
felém n y ú jto tta m o n d v án :
— H át m ost m eg van m ár győzve?
— N e m ! — feleltem sértő konoksággal’
— Nem látja a gy erm eket?
— Igenis látom a gyerm eket, de kihozta
id e? És m eg van-e sebezve? — kérdeztem vissza.
— Majd m eglássuk, — felelte a profesz-
szór és kifelé indultunk a tem etőből, m agunk­
kal vive az alvó gyerm eket.
Nem nagy távolságra, egy facsoport mögé
húzódtunk, gyufát gy ú jto ttu n k és megnéztük
 859

a gyerm ek nyakát. A legcsekélyebb kis karco ­

lást sem találtuk rajta.
— H á t nem volt igazam ? — kérdeztem
diadalmasan.
— É ppen jó k o r érkeztünk, — felelte a
professzor m egkönnyebbülten.
H am arosan nem tudtuk, hogy m it csinál­
junk a gyerm ekkel. H a beviszszük a rendőrségre,
meg kell m ondanunk, hogy hol já rtu n k az
éjjel és hogyan ju to ttu n k hozzá. Némi m eg­
fontolás után elhatároztuk, hogy az utszélen
hagyjuk és ha halljuk, hogy jö n az ő rt járó
rendőr a kinek okvetetlen bele kell botlani,
akkor szépen eltávozunk és sietünk haza felé.
így is lett. Nem sokára hallottuk a rendőr
súlyos lépteit, letettü k a gyerm eket és m eg­
lestük, mig lám páját ide-oda villogtatva m eg­
találta. H allottuk m eglepett fölkiáltását és
erre elosontunk. Nem messze onnan kocsira
akadtunk és haza h ajtattun k .
Nem tudok elaludni, azért irom e napló­
mat. Pedig okvetetlen kellene egy pár ó rát
aludnom, m ert holnap délben Van H elsing
ismét értem jön . Azt akarja, hogy m ég egy
expedícióra m enjek vele.
 3G0

Szept. 27.
M ajdnem k ét óra volt délután, a mikor
alkalm unk került az újabb kísérletre. A délben
ta rto tt tem etés gyászkisérefce csak lassan vonult
ki a tem etőből, de végre láttuk, a m int a
sekrestyés az utolsó őgyelgő u tán is bezárta a
kaput. T udtuk, hogy m ost akár m ásnap reggelig
zavartalanul m aradhatunk, ha kell, de a
professzor azt m ondta, hogy egy óránál több
időre nincsen szükségünk. F o g ta a kulcsot,
kinyitotta a mauzóleum a jta já t és beléptünk.
Van H elsing Lucy koporsójához lép ett és én
követtem . Ó m egfogta és ú jra fölhajtotta az
átfürészelt ólom lapot és én m egdöbbenve és
m egderm edve álltam ottan.
M ert o tt feküdt előttem Lucy, látszólag
épp olyan volt, a m ityennek a tem etése e l ő t t
való éjjelen láttuk. H a lehet, h á t m ég sokkal
szebb volt, m int akkor és én ism ét kételkedni
kezdtem halálában. A szája széle is üde v o l t
és piros, m ég az arcát is halovány pir borította.
— Micsoda szem fényvesztés ez? — kér­
deztem Van H elsingtöl.
— H á t m ost m ár m eg van győződve?
kérdezte a profeszor felelet helyett, és b e s z é d
közben k in y ú jto tta a kezét és olyan módon,
hogy szinte m egborzadtam tőle, húzta szót a
h alo tt ajk át és m u tatta a fehér fogát.
 361

— Nézze, — folytatta beszédét — nézze,

mennyivel hegyesebbek, m int voltak. Ezzel és
ezzel — m egérintette a íölsö és alsó szem­
fogat — a kicsi gyerm ekeket m eg lehet
harapni. Hisz m ost m ár nekem barátom J o h n ?
— H átha csak vissza hozta valaki tegnap
éjjel óta.
— U gyan k i?
— Nem tudom . De valakinek csak m eg
kellett tenni.
— Pedig m ár egy hete halott. A legtöb­
ben nem igy néznének ki ennyi idő óta. —
Erre m ár nem tudtam felelni, h át hallgattam .
Van H elsing alig látszott észre venni h allgatá­
somat. L egalább sem haragot, sem diadalt nem
árult el. M erően nézte a h alott leány arcát,
fölemelte a szem pilláit, m egnézte a szemét,
még egyszer kinyitotta a száját és m egvizs­
gálta a fogát. A ztán felém fordult s igy szólt:
— I tt kell valam inek lenni, a mely külön­
böző az eddig ism ert esetektől. I tt valam i k et­
tős élet van, a m ely rendkívüli. A vam pir akkor
tám adta m eg öt, midőn önkivületi állapotban
alva já rt. — ü h , ön m egdöbbent, ön ezt nem
tudja barátom Joh n, m ajd később elmondom.
És önkivületi állapotában foszthatta m eg ő t
máskor is legkönnyebben a vérétől. Önkiviileti
állapotban h alt is m eg és önkivületi állapot­
 362

bán bolyong halottlanul is. E zért különbözik

a többiektől. Rendesen, ha a halottlanok ott­
hon alusznak, ezt mondva, karjának egy moz­
dulatával jelezte, hogy m it ért a vampir
otthona alatt, az arcuk elárulja, hogy mi­
csodák. De ez az édes halott, a mikor
nem halottlan, visszanyeri a régi szép
arcát. Nincsen rajta semmi gonoszság.
Nézze, mily szelíd és ezért nehezem re fog
esni, hogy őt álmában megöljem. — A vérem
fagyni kezdett orré a kijelentésre és lassan-
lassan kezdtem észre venni, hogy immár elfo­
gadom Van Helsing teóriáit. De ha Lucy
csakugj^an és igazán meghalt, akkor m iért
borzadok attól a gondolattól, hogy m egöljük
őt. Van Helsing rám nézett és nyilván látta
arcom változását, m ert szinte, örvendezve
m o n d ta :
— Oh m ost m ár hisz ugy-e?
— Kérem ne követeljen egyszerre sokat
tőlem. Hajlandó vagyok elfogadni az állítását.
H ogyan fogja végrehajtani azt a véres
m unkát?
— Le fogom vágni a fejét, m egtöltöm a
száját foghagym ával és hegyes karót verek a
testén keresztül.
M ogborzadtam a gondolatra, hogy igy
m egcsonkítsuk annak a leánynak a testét, a
 868

kit szerettem. De irtózatom nem volt oly erős,

mint hittem volna. Tényleg borzadozni kezd­
tem, ennek a lénynek, ennek a halottlannak, a
hogy Van H elsing hivta őt, a jelenlététől és
szinte undorral tö ltö tt el látása. V ártam jó
sokáig, hogy Van Helsing dologhoz lásson,
de ö gondolatokba merülve állott. Egyszer
csak be csapta a táskája csukóját és m eg­
szólalt,
— Gondolkoztam és elhatároztam , hogj^
mit lesz legjobb tenni. H a kedvem szerint ten­
nénk, akkor m ost ebben a pillanatban tenném
meg, a m it kell, de m ásokra is kell gondol­
nunk. O tt van A rtúr, hogyan adjuk ezt tudtára.
Ha m aga, a ki látta a sebeket Lucy torkán és
látta az egészen hasonló sebeket a gyerm ek
torkán a kórházban. H a maga, a ki a koporsót
üresen látta m últ éjjel és tele ma egy asszonynyal,
a ki nem változott, csak szebbre s rózsásabbra
egy hőt óta, a m ióta m eghalt, ha m aga tu dta
ezt és látta a fehér alakot tegnap éjjel, a ki a
gyerm eket a tem etőbe hozta és még sem h itt
a tulajdon szemének, akkor hogyan várjam
A rtúrtól, a ki mind ezekről semmit sem tud, hogy
higyjen. Ő kételkedett bennem akkor, m ikor
nem engedtem, hogy m egcsókolja őt a
haldokló. Tudom, hogy m egbocsátott, de
nem tudom, hogy nem hiszi-e azt, hogy
 364

tévedésből élve tem ettük el, vagy nem

hiszi-e azt, hogy mi voltunk okai kora
halálának. Boldogtalanságában folyton ezen fog
tűnődni és soha sem tud h at bizonyosat, minde­
nek közt ez a legrosszabb. Nehéz azt hinni
hogy azt, a kit szerettünk, elevenen tem ették el
és rémes elképzelni a szenvedéseit. És ismét ha
hiszi, hogy igazunk van és az, a k it szeretett, csak­
ugyan halottlan, m ert én egyszer sejtetni enged­
tem azt, ez is kegyetlen. Most hogy tudom, hogy
minden igaz, erős meggyőződésem, hogy ő keserű
vizeken keresztül gázolva, érheti el csak az édes
vizeket. E l vagyok határozva. M enjünk. Maga
térjen haza betegeihez és lássa, hogy minden
rendben van-e. A mi engem illet, én itt fogom
tölteni az éjjelt a tem etőben a magam módja
szerint. H olnap éjjel tiz órakor jöjjön érbem a
hotelba. A rtúrnak is fogok izenni, hogy jöjjön
és annak a derék fiatal amerikainak, a ki a
vérét adta. Későbben úgyis eg y ü tt lesz dol­
gunk. Most elkisérem m agát Pikadilliig, ott
m egebédelünk, m ert nekem napnyugta előtt
vissza kell ide érnem.
Bezártuk újra a sirboltot, m egm ásztuk a
tem ető falát, a mi nem volt nagy föladat és
együtt hajtattu n k vissza Pikadilliig.
 365

Levél, mélyet Van Ilelsing hagyott a táská­

jában Seward doktor számára.
(Nem Icésbesittetctt.)
Szeptember 27.
Barátom Jolin !
E zt arra az esetre irom, ha valami tö r­
ténnék. E gyedül m egyek őrködni a tem etőbe.
Azt akarom, hogy- a halottlan L ucy ne hagy­
hassa el ma a sírját, hogy holnap annál mo­
hóbb legyen. Azért némely dolgot fogok oda
tenni, a m it nem szeret — foghagym át és
feszületet — ezzel pecsételem m eg a kripta
ajtaját., O még ifjú halottlan és nem fog da­
colni. E n ott fogok őrködni napnyugtától haj­
nalig és ha van o tt m egtudni való, h át meg
fogom tudni. Lucy kisasszonytól nem félek, de
attól a másiktól, a ki m iatt ő halottlan lett,
m ert annak hatalm ában van az ő sirját föl­
keresni és meghúzódni benne. Az ravasz, a
mint azt Jo nath án ur naplójából és a mód­
ból tudom, a m elylyel kifogott rajtunk, a
mikor Lucy életéért küzködtünk vele és vesz­
tettünk ; aztán m eg erősek is a halottlanok.
Húsz férfi, ereje is van a karjában, hisz a mi
négyünk erejét is kiszipolyozta Lucyból. Aztán
meg a farkasát is segítségül hivhatná, mit
 366 ' —

tudom én. H a úgy történnék, hogy ide jönne

az éjjel, engem fog itt találni. De lehet, hogy
nem jön. Nincs ok, hogy m iért jönne, vadászó
területe gazdagabb vadban, m int a temető,
a hol, az egy halottlan asszony alszik és egy
öreg ember őrködik.
E zt csak arra az esetre irom, ha m ég is.. .
A kkor fogja a papírokat, a m iket ehhez csa­
tolok, H arker .naplóját és a többit, olvassa el,
aztán keresse föl azt a nagy halottlant és
vágja le a fejét és égesse ki a szivét, vagy
pedig hegyes karót verjen rajta keresztül, hogy
a világ m egpihenjen tőle.
Ha igy lesz, Isten veled
Van Hdsing.

Seward doktor naplója.

Szeptember 2S.
Bámulatos, hogy egy éjszakai tökéletes
nyugalom hogy helyre hozza az embert. Teg­
nap m ár-már azon voltam, hogy elfogadjam
Van Helsing monstruozus id eáit; de m ost vilá­
gosan állanak előttem, m int a józan ész kinö­
vései. Nem kétlem, hogy ő m aga hisz bennük.
Azon kezdek gondolkozni, hogy nem hibbant-e
m eg az elméje valahogy. Bizonyos, hogy
mindeme titokzatos dolgoknak van valamely
 867

okszerű m agyarázata. V ájjon nem lehetséges-e,

hogy a professzor m aga követte el őket? 0 oly
szerfölött eszes, hogy abban az esetben is,
ha m eghibbanna az elméje képes volna vala­
mely fixa ideáját a legcsodálatosabb tökéle­
tességgel kivinni. Irtózok csak rá gondolni is
és igazán nem volna kisebb csuda a m ásiknál,
ha Van H elsinget őrültnek találnám ; hanem
azért gondosan fogom figyelni.
Szeptem ber 29. . . . M últ éjjel, kissé tiz
óra előtt A rtúr és Morris Quincey Van H elsing
szobájába lép tek; ő előadta, hogy m it akar
tenni, leginkább A rtúr felé fordulva, m intha
mindőnk akarata az övében összpontosulna.
Azzal kezdte, hogy reméli, hogy m indnyájan
vele m együnk, m ert komoly kötelesség teljesí­
téséről van szó. Az engedélyét akarom kikérni,
folytatta A rtúrhoz fordulva, arra, hogy ism ét
megtehessem ez éjjel azt, a m it jónak látok.
Tudom, hogy sok az, a mit kérek, ezt ön majd
csak akkor tudja meg, ha m ár m egígérte. Azért
akarom, hogy előbb ígérje meg, hogyha aztán
megharagszik is rám, m ert m eglehet, hogy erő­
sen meg fog haragudni, hát az Ígérete kösse.
— Ez legalább őszinte beszéd, v ág o tt
közbe Quincei, én felelek a professzorért. Nem
tudom ugyan, hogy mi a szándéka, de eskü­
szöm, hogy becsületes, ennyi nekem elég.
 868

— Köszönöm uram , szólt Van Helsing

büszkén és kezet n y ú jto tt az amerikainak. Erre
A rtúr is m egszólalt.
c — Van Helsing dr., én nem szeretek
zsaK^an fia c sk át venni, m int a példaszó
mondja. -^s ^ia az> a ön tőlem kiván,
férfiúi becst^efcemke, vagy keresztény hitembe
ütköző volna, akkor nem Ígérhetek önnek
semmit. De ha ö n !?i?tosit arról, hogy az, a
m it ön tenni akar, a kettő közül egyikbe sem
ütközik, akkor beleegyezem ’ mindenbe, noha
fogalmam sincs róla, hogy mi a szándéka.
— Elfogadom a kikötését — szólt Van
Helsing — és csak azt kérem öntől, ha elítélen­
dőnek véli is cselekedetemet, hát előbb jól
m eggondolja, hogy m eggyőződjék róla, hogy
nem ütközik a kikötésébe.
— M egegyeztünk! m ondta A rtúr és most
szabad-e kérdeznem, hogy m it fogunk tenni.
— Azt akarom, hogy velem jöjjenek,
még pedig titokban, a knigsteadi tem etőbe.
A rtúr arca m egnyúlt, a m int megdöbbenve
k é rd e z te :
— Oda, a hol szegény Lucy van el­
tem etve? A professzor m eghajtotta m a g á t ,
A rtúr fo ly tatta: Es ha egyszer ott vagyunk.
— Bem együnk a kriptába! A rtúr fölállt.
 B69

— Professzor komolyan beszél ön, vagy

ez csak kegyetlen tréfa akar lenni? Bocsásson
meg, látom, hogy kom olyan beszél. — E rre
ismét leült, jó l láttam , hogy m ereven és büsz­
kén ül, m int a ki sértve érzi m agát. Csend
volt, mig ő újra meg nem szólalt:
— És ha a kriptában leszünk?
— K inyitjuk a koporsót.
— Ez mégis sok! — kiáltotta A rtúr, h a­
ragosan fölállva. É n türelmes vagyok minden
dologban, a mi észszerű, de ebben — annak a
sírjának, a kit szerettem , a m egszentségteleni-
tésében . . . szinte elfuladt fölháborodásában.
A professzor szánalommal nézte.
— Szegény barátom , ha megkímélhetném
m agát a fájdalom nak egy nyilalásától, hát Is­
ten látja lelkemet, m egtenném . De ezen az éj­
jelen a lábunknak tüskés ösvényt kell járn i
vagy pedig annak a lába, a kit ön szeretett,
örökre a gyehena tiizét járja!
A rtúr merev, sápadt arccal nézett a pro­
fesszorra, m o n d v án :
— Vigyázzon !
— Nem volna jobb, ha m eghallgatná, a
mit mondani akarok? — szólt Van Helsing.
Akkor legalább világosan fogja tudni, hogy
mit akarok. Folytassam ?
Drákul a. 24
 870

Némi szünet után Van H elsing némi meg­

erőltetéssel m ondta tovább:
— Lucy kisasszony halott. Nem úgy van?
I g e n ! Nos akkor nem ártunk neki. De hogyha
nem volna halott . . .
A rtúr talpra ugrott.
— Jóságos Isten ! kiáltotta. — Mit akar
ezzel m ondani ? Valami tévedés volt a dolog­
ban ? Elevenen tem ették el ?
— É n nem m ondtam, hog}7, eleven volt
gyerm ekem ; én nem is gondoltam azt. É n nem
m ondok többet annál, hogy ő esetleg halottlan.
— H alottlan ! Nem élő ! Mit akar ezzel
mondani. Mi ez minden, egy rossz álom, vagy fni.
— V annak rejtélyek, a m elyet emberek
csak találgathatnak, a m elyeket csak nagy
idők múlva fognak m egoldani. H igyjen n e­
kem, hogy mi is egy ilyennek a szélére ju to t­
tunk. De m ég nem fejeztem be, a m it kérni
akarok. Szabad levágnom a h alo tt Lucy kis­
asszony fejét.
— Az égre és földre mondom hogy n e m !
K iáltotta A rtúr szenvedélyes haraggal. Az egész
világért sem egyezném bele a h alo tt testének a
m egcsonkitásába. Van Helsing doktor ön nagyon
messzire m ent. Mit tettem önnek, hogy igy
gyötörjön. Mit v étett az a szegény leány,
hogy ön igy m egbecstelem ti a sírját. Meg-
 371

örült ön, hogy ilyeneket beszél vagy ón bo­

londultam meg, a ki hallgatom m agát. Ne
merészeljen többé gondolni sem erre. E n nem
fogom a beleegygyezósem semmiféle cselekede­
téhez sem m egadni. Kötelességem az ő sírját
megvédeni ön ellen és Istenem re m eg is fo­
gom tenni.
Yan Helsing m éltósággal em elkedett föl
és kom olyan és szigorúan m ondta : Mylord
Godalmíng, nekem is m eg van a magam köte­
lessége, először kötelességem mások irányában,
kötelességem a halottal szemben. ^j S Istenem re
teljesíteni is fo g o m ! Minden, a m it m ost kérek
öntől, csak / az, hogy jöjj ön velem és nézzen és
figyeljen. Es ha később megujitom a kérése­
met és ön akkor nem nálammal is job b an kí­
vánja teljesítését, akkor — akkor is teljesíteni
fogom a kötelességemet, bár mibe kerüljön is.
Aztán pedig rendelkezésére állok, hogy szá­
mon adjam cselekedetem et ott és akkor, a mi­
kor ön akarja. — H angja m egcsuklott egy kissé
és aztán szánalommal tele hangon fo ly ta tta :
— De könyörgöm önnek, ne váljék m eg
tőlem haraggal. Hosszú életemben sokszor kel­
lett olyat tennem , a m it nem volt kellemes
tenni és a mi néha a szivemet facsarta, de
soha olyan nehéz föladatom nem volt, m int a
mostani. H igyje el, hogy én m egtennék min-
24*
 872

dent, mit ember tehet, hogy önt megkíméljem

a szomorúságtól. Gondolja meg, m ert miért
okoznék én m agam nak ennyi fáradtságot
és ennyi szomorúságot. É n eljöttem idó
a magam országából, hogy tegyem a
jót, a mit tehetek. Először Jo h n barátom ked­
véért, azután pedig azért a kedves fiatal lányért,
a kit én is megszerettem . Neki adtam — nem
szívesen mondom meg, de jó szándékkal mon­
dom m ost — a mit ön adott, ereimnek a vérét.
Adtam én, a ki nem voltam, m int ön, a sze­
relmese, csak pusztán az orvosa és barátja.
Neki adtam az éjjeleim et és nappalaimat,
halála előtt és halála után és m ost is, ha az én
halálom az ő jav á ra válnék, a m ikor u halott
halottlan, szívesen adnám érte. — E zt mind
nagyon kom olyan nyugodt büszkeséggel mondta,
a mely A rtú rt nagyon m eghatotta. Megfogta
az öreg ur kezét és m egtört hangon szólt:
— Óh, de m ikor olyan nehezem re e s ik
erre gondolni és nem birom m egérteni. De
legalább önnel m egyek és várni fogok.
 373

X V I.
Seward doktor naplója. Folytatás.
É ppen három negyed volt éjfél előtt tizen­
kettőre, a mikor átm ásztunk a tem ető alacsony
falán. Sötét éjszaka volt, a holdas égbolton
keresztül nyargaló nehéz felhőkkel. Mi mind
szorosan egymás m ellett m aradtunk, csak Yan
Helsing volt egy kissé előbbre, az u tat mu­
tatva. Mikor m ár közel voltunk a kriptához,
Artúrra vigyáztam , m ert attól ta rto t­
tam, hogy a szomorú emlékkel tele
hely közelgésén föl fog indulni, de
ö erősen tarto tta m agát. A professzor fölnyi­
totta a kripta a jtaját és elsőnek lép ett be,
mi mind sorban utána, mire ő bezárta mö­
göttünk az ajtót. A lám páját m eggyujtva a
koporsóra m utatott. A rtúr habozva lép ett kö­
zelebb ; Y an H elsing felém fordulva s z ó lt:
— Ön itt volt velem tegnap. Benne
volt-e akkor L ucy kisasszony teste ebben a
koporsóban?
—• Benne. — A tan ár erre a többiekhez
fordult.
— Önök hallották, pedig ő olyan, a ki
maga sem hisz nekem. É rre fogta a sróf húzó­
ját és ism ét levette a koporsó födelét. A rtúr
borzaszróan sápadt volt, de h a llg a to tt; mikor
 374

a koporsó födelét leem elték, egészen közel

m ent. Nyilván nem tudta, hogy belül m ég egy
ólomkoporsó is van, vagy nem gondolt rá. Mi­
kor m eglátta a fölhasitott ólomlapot, a vér az
arcába szökött egy pillanatra, de épp olyan
gyorsan el is hagyta, úgy, hogy szegény fehér
lett, m int a fal; de m ég folyton hallgatott.
Van Helsing fölhajtotta az ólomfödelet és mi
mind odanéztünk, aztán visszatántorodtunk.
A koporsó üres volt!
N éhány percig senki sem szólott. Végre
Morris Quincey törte m eg a csöndet.
— Tanár ur, én m egbíztam önben. Meg­
elégszem, ha szavát adja. Más körülmények
közt még ezt sem kérdezném — nem sérteném
meg önt azzal, m intha kételkedném ; de ez oly
titokzatos, érthetetlen dolog, hogy itt szó sem
lehet becsületről vagy becstelenségről. Feleljen
kérem. Ön cselekedte ezt ?
— Esküszöm itt m indnyájuk előtt mindenre,
a mi szent nekem, hogy sem el nem vittem,
sem m eg nem érintettem azóta Lucy kisasz-
szony holttestét. íg y tö rté n t: K é t éjjel ezelőtt,
barátom Seward és én idejöttünk,, alapos okunk
volt rá, higyjék el, hogy azért. E n fölnyitot­
tam akkor a koporsót, a mely ólommal volt
zárva és üresen találtam , épp úgy, m int most.
Aztán vártunk és láttunk valami fehéret köze­
 375

ledni a fák között. Másnap eljöttünk ide nappal

és akkor Lucy itt feküdt. Igaz-e, barátom
John ?
— Igaz.
— A kkor éjjel éppen jó ko r jö ttü n k .
Ismét ©gy olyan pici gyerm ek veszett el és
mi, hál’ Istennek, váratlanul találtuk meg a
sirok közt. Tegnap este naplem ente előtt jöttem
ide, m ert napnyugtakor m ozdulhatnak a halott-
lanok. É n itt vártam mindaddig, m ig a nap
újra föl nem kelt, de nem láttam semmit sem.
Lehet, hogy azért nem, m ert az ajtó nyílásait
elláttam azzal a foghagj^mával, a m it a halott-
lan nem tű rh et és más valamivel is, a mitől
irtózik. A m últ éjjel teh át nem volt künn,
azért ma, naplem ente előtt, elvettem a fog­
hagym át és m indent. A zért találtuk a koporsót
most üresen. De legyenek türelemmel. Jöjjenek
velem ki és várjuk láttatlanul és ném án és
csodálatos dolgokat fognak tapasztalni. íg y —
ezzel lezárta lám pája sugarát — m ost gyerünk.
—• K inyitotta az ajtó t és mi kim entünk rajta.
Van Helsing zárta be újra m aga m ögött az
ajtót.
O h ! mily édes és frissnek éreztük az
éjjeli levegőt, a sírbolt szörnyűségei után. Mily
jól esett a rohanó felhőket látni és a távoli
nagy város tom pa robaját hallani. Valameny-
 376

nyien meg voltunk indulva. ,A rtúr némán és

a rejtélyesen tűnődve állott. Én magam elég
türelm esen viseltem m agam at, kétségeim ismét
tünedezni kezdtek ésn agy an hajoltam Van Hel-
sing hite felé. Morris Quincey nyugodt volt,
m int az olyan ember szokott lenni, a ki min­
den dolgot úgy fogad, a hogy jön és kész
vele szembeszállni. A mi Van H elsinget illeti,,
ő volt az egyetlen, a ki 6l volt valamivel
foglalva. Először is egy vékony ostyaforma
fehér lapot v ett ki a táskájából, a mely gon­
dosan volt egy fehér ruhába takargatva ; aztán
egy m arék fehér tészta- vagy kovászfélét vett
elő és az ostyát összemorzsolva belegyurta*
Aztán vékonyra sodorta a keze közt és az
ajtó nyílásait kezdte vele betapasztani. Én, a
ki legközelebb voltam hozzá, nem állhattam
meg, hogy ne kérdezzem, hogy m it
csinál. E rre A rtúr és Morris is közelebb
húzódtak, m ert ők is kiváncsiak voltak a
feleletre.
— Elzárom a sirt, hogy a halottlan
vissza ne térhessen bele.
— É s ezt azzal a kis péppel vagy mively
akarja m egakadályozni? kérdezte Morris.
— Azzal.
— Mi volt az, a mit bele te tt? E zúttal
 877

Artúr volt a kérdező. Van H elsing ájtatosan

emelte m eg a kalapját, a m int fe le lt:
— Szentelt ostya. Am sterdam ból hoztam
magammal. K ülön enged elemmel.
Ez a felelet a lepskeptikusabbat közülünk
is elhallgattatta, éreztük valam ennyien, hogy
az ilyen komoly elszántsággal szemben, m int a
milyen a professzoré, a mely a neki legszen­
tebb dolog fölhasználásától sem retten vissza,
meg kell szűnni m inden kételkedésnek. Tisz­
teletteljes csöndben foglaltuk el kijelölt he­
lyünket a kripta körül, olyanformán, hogy ne
láthasson bennünket, a ki közelednék, j^n saj­
náltam a többieket, kiváltképpen A rtu rtv m ert
én már egyizben kipróbáltam az őrtállás bor­
zalmait. Soha eddig a sirkövek nem látszottak
olyan kísértetiesen feh érek n ek ; soha a cip­
rusok és tiszafák olyan gyászosaknak ; soha a
haraszt nem zördült oly vérfagyasztón; soha
galy nem roppant oly tito k zato san ; és soha a
kutyák távoli vonitása nem hangzott oly fáj­
dalmasan az éjben.
Hosszas csend és néma várakozás után
egyszer csak a professzor ajkáról éles p st!
pst! hallatszott. Kezével m utatott és mi a
hosszú fasor vége felől egy fehér alakot lát­
tunk közeledni, egy homályos fehér alakot,
a mely valami sötétet szorított a kebléhez. Az
 378

alak m egállapodott és a felhők körül ki­

bukkanó hold ráeső sugaránál világosan lát­
tunk egy hosszuhaju hölgyet fehér ruhába bur­
koltan. Az arcát nem láthattuk, m ert a keblén
ta rto tt pici szőke hajú gyerm ekre volt hajtva.
E gy kis szünet után óles rövid kiáltást hallot­
tunk, olyat, a m ilyet kis gyerm ek vagy kis
kutya szokott álmában hallatni. Mi előre akar­
tunk rohanni, de a professzor intőkeze vissza­
ta rto tt bennünket és aztán m ikor odanóztíink,
a fehér alak ismét felénk indult. Most már
elég közel ju to tt, hogy a holdvilágnál egészen
jó l láthassuk. Az ón szivem hideg lett, m int a
jé g és A rtúr hörgósót is hallottam , a m int meg­
ism ertük Y estenra Lucy vonásait. Igen, Vestenra
Lucy volt, de m ennyire megváltozva. Szende-
sóge, rideg szívtelen kegyetlenségre és szűzies­
sége sivár ledórségre változott. Van Helsing
előre lépett és intésének engedelmeskedve, mi
is közeledtünk, mind a négyen egy sorba
állva a kripta ajtaja elé. Van Helsing föl­
emelte a lám páját és Lucyra irányozta sugarát.
A lám pa koncentrált fényénél láttuk, hogy
ajka biboros a friss vértől, a mely az állán
végig csurogva beszenyezte halotti köntösének
fehérségét. M egrázkódtunk az irtózattól. A lámpa
reszkető fénye bizonyította, hogy még Van
H elsinget is cserben hagyta vas idegzete.
 379

Artúr állt legközelebb hozzám ós ha m eg nem

kapom a karját, h át elesett volna.
A mikor Lucy (Lucynak nevezem azt a
rémet, a mely előttünk állt, m ert az ő alakját
öltötte) m eglátott bennünket, haragosan fújva,
mint a macska, a kit hirtelen m egtám adnak,
húzódott vissza és végig jártatta rajtun k szemeit.
Lucy szeme volt form ában és színben, de Lucy
szeme telve tisztátlan pokoli tűzzel, a tiszta,
szelíd szem helyett, a m elyet ism ertünk. Ebben
a pillanatban szerelmem m aradványa gyűlöletté
és utálattá változott. És ha ekkor azt m ondták
volna, hogy öljem meg, h át vad gyönyörrel
meg tudtam volna tenni. A m int ránk nézett,
szeme tisztátlan tűzben lángolt é s , arca csak
Úgy ragy og ott a kéjes mosolytól. Oh Istenem,
mily irtózatos volt azt látni! G ondtalan mozdu­
lattal ellökte m agától a gyerm eket, m elyet eddig a
keblére szorítva tarto tt, föléje hajolva és morogva
mint éhes kutya a csont fölé szokott, messze
ellökte m agától a földre. A gyerm ek élesen
sikoltott, aztán nyögve m aradt ott, a hová dobta.
Oly rideg szívtelenség nyilatkozott a m ozdula­
tában, hogy A rtúr följ aj dúlt belé. És a m int Lucy
kitárt karokkal és buja mosolylyal közeledett
feléje, hátrált és kezével elfödte arcát.
Lucy azért folyton közeledett hozzá és
vágy teljes, kéjes gráciával m ondta :
 380

— Jöjj ide A rtúr. H agyd el ezeket és

jöjj ide hozzám. A karjaim reszketnek érted,
je r és egy ütt pihenhetünk. Jer, férjem, je r!
Oly valami pokolian édes volt a hangja-
bán, a mely m ég m inket is m egszelídített, a
kik pedig máshoz in tézett szavait hallottuk.
A mi A rtú rt illeti, m intha m egbüvölték volna,
kezeit levéve arcáról, k itárta a karját. Lucy
belevetette volna m agát, ha Van H elsing előre
nem ugrik és közéjük nem tartja a kis arany
feszületét. Lucy visszarettent tőle és hirtelen
eltorzult arccal és dühös m ozdulattal kerülte
meg, m intha a sírboltba akarna menni.
Mikor egy-két lábnyira volt az ajtótól,
megállt, m intha valam ely láthatatlan erő
visszatartaná. A ztán m egfordult és világosan
láttuk arcát, a hold és a lám pa sugaránál,
a mely imm ár nem reszketett Van Helsing
kezében. Soha sem láttam és remélem, hogy
halandó szememmel nem is látok soha, ilyen
gonosz kifej ezésü arcot. Gyönyörű színe ha­
lottas sápadtságra változott, a szemében szik­
rázott a pokol tüze, hom lokát ezer ráncra
húzta és gyönyörű, vérrel ita to tt száját szét­
húzta, m int a régi görögök és japánok hara­
gos istenei. H a tekintete gyilkolhatott volna,
mi mind a négyen halva m aradtunk volna a
helyünkön. Ez igy ta rto tt teljes egy percig,
 381

a mely egy egész örökkévalóságnak látszik.

A kísértet a fölemelt feszület és a szentelt
ostyával lezárt ajtó között állott. Van H el­
yiig törte m eg a csendet A rtúrtól k érd ezv e:
— Feleljen nekem oh barátom ! Folytas-
sam-e m egkezdett m unkám at ?
A rtúr térdre vetette m agát és arcát kezei­
vel elfödve felelt :
— Tegye, a mit akar barátom , tegye,
a m it akar. Soha ehez fogható borzalm at nem
értem ! Morris és én egyszerre term ettünk
mellette és karon fogtuk, hogy el ne essék.
Hallottuk a lám pa lecsukásának csattanását.
Van H elsing a kriptához lépett és kiszabadí­
totta az ajtó nyílásának egy részét a szentelt
ostyából készült tapaszból. Valamennyien
ámulatteljes irtózattal láttuk, hogy a m int ő
visszahúzódott, az az asszony, oly igaz földi
testével, m int akár a miénk, eltűnt azon a pa­
rányi nyíláson keresztül, a melybe egy kés
pengéjét alig lehetett volna döfni. M indnyájan
m egkönnyebbülten sóhajtottunk föl, látva,
hogy a professzor nyugodtan beragasztja
ismét az ajtó nyílását.
Mikor ezt elvégezte, fölvette a gyerm e­
ket a földről m o n d v án :
— Jö jjetek barátaim , többet nem tehe­
tünk holnapig. Holnap délbe tem etés lesz.
 382

Nemsokára azután kell idejönnünk. 2 órakor,

ha a tem ető őr lezárja a kaput, mi o tt mara­
dónk. A kkor aztán többet tehetünk. A mi ezt
a kicsikét illeti, nem esett nagy baja és hol­
napra összeszedi m agát. M ajd ott hagyjuk, a
hol a m ásikat, hogy a rendőr m egtalálja és
aztán m együnk. — Aztán szorosan A rtúr mellé
lépve m o n d ta :
— B arátom A rtúr m aga fájdalm as meg­
próbáltatáson m ent keresztül. De később, ha
visszatekint, meg fogja látni, m ennyire szüksé­
ges volt. Most a keserű vizeket gázolja gyer­
mekem. Holnap ilyenkorra, ha Isten is úgy
akarja, keresztül ju t rajtu k és eléri az édes
vizeket. Addig hát ne gyászoljunk túlságosan.
A ddig nem is kérem bocsánatát.
A rtúr és Morris velem jö ttek haza és
iparkodtunk egym ást útközben földeríteni. A
gyerm eket biztosságban hagytuk és fáradtan
értünk haza, h át valahogy csak sikerül el­
aludnunk.
Szeptember 29, éjjel.
Kissé 12 óra előtt mi hárm an Artúr,
Morris és ón a professzorért m entünk. Saját­
ságos, hogy mind a hárm an m intha össze­
beszéltünk volna, fekete ruh át öltöttünk. Igaz,
hogy A rtúr gyászolt, h át rendesen feketében
járt, de mi ketcen ösztönszerüleg öltöttük feh
 883

Fél egykor értünk a tem etőbe. És lassan sé­

tálgatva jó messzire kerültünk a hivatalos fel­
ügyelettől, úgy, hogy mire a sírásók fölhantol-
ták a sirt, a felügyelő nyugodtan zárta ránk
a kaput, azt hitte, hogy m indenki eltávozott.
Van Helsing rendes fekete kis táskája hely ett
S uttal egy jó hosszú bőrzacskót cipelt, am ely
elóg nehéznek látszott.
Midőn m agunkra m aradtunk,# ném án kö­
vettük a professzort a kriptához. 0 m aga nyi­
totta ki és belépésünk után m aga zárta be az
ajtót m ögöttünk. Aztán kivette a zacskójából
a lámpát, a m elyet m eggyujtott, úgy szinte két
szál viaszgyertyát, m elyeket szintén m eggyuj­
tott, m egolvasztott végükkel két másik kopor­
sóra ragasztott, hogy elég világosságot nyer­
jen m unkájához. Midőn ism ét levette Lucy
koporsójának födelét, mind oda néztünk —
Artúr reszketve, m int a nyárfalevól és láttuk,
hogy a halott szépségének teljes pom pájában
ott fekszik. De az én szivemben nem volt m ár
szerelem, nem volt benne egyéb utálatnál az
Undok lény iránt, a mely Lucy alakját öltötte
Magára L ucy lelke nélkül. Jó l láttam , hogy
*Uóg A rtúr arcais m egkem ényedett, a m int nézte.
Egyszerre csak azt kérdezte Van H elsingtől:
— Valósággal Lucy teste-e ez, vagy csak
egy dómon az ő alakjában?
 384

— Az ő teste és mégsem az övé. De

várjon egy kicsit és m indjárt m eglátja olyan­
nak. a milyen volt és a milyen.
Olyan volt Lncy, a m int o tt feküdt, mint
egy gonosz álo m látás; hegyes fogai, duzzadt
kéjes piros ajka, vérfoltos álla, a melynek
láttára m egborzadtunk — valóságos torzalakja
az egykori szelid, szép, tiszta lánykának. Van
H elsing ezalatt lassan szedett elő egyet-mást
a zacskójából. Először egy forrasztó vasat vett
elő és forrasztáshoz való ólmot, aztán egy kis
lám pát, a mely, midőn a sarokba állítva meg-
g y ú jtotta, kékes lobogó gázlánggal égett;
aztán boncolókéseket készített kézhez és végre
egy-, két- három hüvelyes átm érőjű, vagy
három láb hosszú karót. Ennek az egyik vége
tűzben volt kem ényre edzve és hegyesre
faragva. A karóval együtt egy nehéz kalapácsot
v ett elő, a milyennel a háztartásban a szenet
szokták a pincében széttördelni. Mikor min­
dennel készen volt, Van Helsing igy szólott:
— M ielőtt bárm it is tennénk, engedjék,
hogy egyet-m ást elm ondjak a régiek tudomá­
nya és tapasztalatai nyomán, a kik sokat fog­
lalkoztak a halottlanok tanulmányozásával.
Mikor halottlanokká lesznek, a változással
egyben a halottlanság átka sújtja őket. Nem
tudnak meghalni, de tovább kell élniök, idők-
 385

röl időkre, m indig több áldozattal szaporítva

soraikat, m ert m indazoknak, a kik a halott-
lanok hatalm ába kerülnek és ennek következ­
tében pusztulnak el, szintén halottlanokká kell
válniok és ism ét áldozatot szednek. íg y tágul
a körük örökké, m int a vízbe dobott kőnek a
köre. Barátom A rtúr, ha Lucy önt akkor,
mikor haldoklott, m egcsókolta volna, vagy ha
tegnap éjjel karjaiba fogadta volna, idővel
halála után ön szintén halottlanná vált volna.
Ennek a boldogtalan ifjú hölgynek a pálya­
futása csak m ost kezdődött. Azok a kis gyer­
mekek, a kiknek vérét vette, m ég nincsenek
nagyon rosszul, de ha őt igy hagyjuk halott-
lanul, akkor mind több vérüket veszi, m ert a
rajtuk nyert hatalom nál fogva magához
vonzza őket. De ha valósággal m eghal, akkor
mindez megszűnik. A legfontosabb pedig az,
hogyha ezt a halottlant valóságos halottá tesz-
szíik, akkor a szegény leányka lelke ismét föl­
szabadul. A helyett, hogy gonoszságot követne
el éjjel, az angyalok közt fogja elfoglalni
helyét. Azért, barátom, áldott lesz a kéz, a
mely a fölszabadító csapást móri rá. É n kész
vagyok erre. De vájjon nincs köztünk valaki,
a kinek több jo g a van ehhez. Nem fog-e vala­
mikor örömére szolgálni, ha álm atlan éjjeleinek
csöndjében azt gondolhatja: Az én kezem volt
Drakula* 25
 386

az, a mely őt a csillagokhoz k ü ld te ; annak a

keze, a ki legjobban szerette őt. Annak a
keze, a kiét m aga is választotta volna, ha
választásról szó leh etett volna. Szóljanak,
nincs-e köztünk egy ilyen?
Mi valam ennyien A rtúrra néztünk, ő is
észrevette, a m it mi, a végtelen jóságot, a
mely azt akarta, hogy az ő keze legyen az»
a mely visszaadja nekünk L ucyt, m int egy
szent és többé nem m egszentségtelenitett em­
léket ; ő előre lép ett és bátran m ondta, noha a
keze reszketett és az arca fehér volt, m int a hó:
— Igaz jó barátom , m egtört szivem mé­
lyéből mondok önnek köszönetét. M ondja meg,
hogy m it tegyek és én nem fogok ingadozni.
V an H elsing a vállára tette a kezét és
igy szólt:
— Derék gyerek ! Csak egy pillanatnyi
bátorság és meglesz. E zt a karót keresztül
kelt rajta verni. A föladat rettenetes, erre
figyelmeztetem, de csak rövid ideig fog tar­
tani és ön azután annál jobban fog örven­
dezni, minél nagyobb volt a fájdalma. Ebből
a keg3'etlen sírból úgy fog kijutni, m intha a
levegőben járna. De nem szabad haboznia, ha
egyszer belefogott. Csak arra gondoljon, hogy
mi az ön igaz barátjai körülötte vagyunk és
hogy az egész idő alatt önért fogunk imádkozni.
 387

— Lássunk hozzá, szólt A rtú r rekedten.

Mondja m eg, hogy mit kell tennem .
— V egye ezt a karót a bal kezébe, he­
gyét a halottlan szive fölé illesztve és a kala­
pácsot a jobb kezébe. A ztán ha én elkezdem
a halotti im ádságokat olvasni — a könyv itt
van nálam és a többiek utánam m ondhatják
az imát — akkor üssön, Isten nevében hog}^
minden jó ra forduljon a halottal, a kit szere­
tünk és hogy elpusztuljon a halottlan.
A rtúr fogta a karót és a kalapácsot és
most m ár, hogy el volt szánva nem reszketett
a keze. Van H elsing felnyitotta a könyvet és
olvasni kezdett. Morris és én lehetőleg követ­
tük őt. A rtúr a halott szive fölé illesztve a
karót aztán teljes erejével ü tö tte a kala­
pácsosai.
A koporsóban fekvő lény görnyedezett
és egy rémes, vérfogylaló sikoltás fakadt nyi­
tott piros ajkáról. A test rázkódott, rem egett
és görcsös vad rángatódzásban húzódott össze.
Éles, fehér foga összeverődött, hogy az ajk át
is lölhasitotta és piros hab öm lött a száján. De
Artúr m eg nem indult rajta. Ú gy nézett ki,
öiint egy boszuálló Isten, a m int szilárd kéz­
zel emelte m agasra a kalapácsot és verte m é­
lyebbre és m élyebbre a könyörületes szabaditó
karót, mig a keresztül vert s zív vére m agasra
25*
 888

fröccsenve bugyogott körülötte. Arca elszánt

volt és m integy a kötelességérzet glóriája vi-
láglott róla. L átása bátorságot öntött belénk és
hangunk csak úgy zengett a kis sirboltozaton
végig.
A test görcsös vonaglása lassankint meg­
szűnt, a fogait nem csattog tatta többé, az arc
nem torzult el. Végre teljesen elcsöndesíilt. A
rém es föladat teljesítve volt.
A kalapács kihullott A rtú r kezéből. Meg-
tán to ro d o tt és elesett volna, ha föl nem fog­
juk. Hom lokáról nagy cseppekben hullott a
verejték és melle zihált. Néhány percig any-
nyira el voltunk vele foglalva, hogy nem is
néztünk a koporsó felé. Mikor végre arra felé
fordultunk, m eglepetten kiáltottunk föl. Any-
nyira bámulva néztük, hogy A rtúr is fölkelt
a földről, a hová ültettü k és odajött a ko­
porsóhoz ; és ekkor derült, boldog fény sugár­
zott arcáról és elűzte róla örökre az irtózat-
nak m egkövesült kifejezését.
M ert ott előttünk a koporsóban immár
nem az az undok lény feküdt, a kitől úgy
irtóztunk és a kit úgy m eggyülöltünk, hogy
elpusztításának föladatát m integy kedvezmény­
képpen engedtük át annak, a kinek legtöbb
jo g a volt hozzá, hanem Lucy úgy, a hogy
életében ism ertük őt, hasonlíthatatlanul édes
 389

szép tiszta arcával. Igaz, hogy a szenvedés és

gond nyomai is épp úgy m eglátszottak rajta,
mint életében ; de ezt mi nem bántuk, m ert
csak annak az igazságát bizonyították, a m it
hittünk. M indnyájan éreztük, hogy a szent
nyugalom kifejezése arcán csak földi jele és
bizonyítéka volt az örökké való béke és n y u ­
galomnak.
Van Helsig A rtúr vállára te tte a kezét és
kérdezte tőle:
— És most, A rtúr, barátom , kedves fiam,
megbocsájt-e nekem ?
A rtúr m egfogta az öreg em b er kezét, m eg­
csókolta, m egszorította és aztán fe le lte :
— H ogy m egbocsájtok-e? Az Isten áldja
meg, a m iért vissza adta az ón drágám nak a
lelkét és nekem a nyugalm am at. K ét kezét a
professzor vállára te tte , fejét a keblére h a j­
totta és egy darabig csöndesen sirt, m ig mi
mozdulatlanul állottunk. Mikor ism ét fölem elte
a fejét, Van H elsing igy szólott hozzá:
— És most gyerm ekem m egcsókolhatja
öt. Csókolja m eg halott ajakát, m int a hogy ő
kívánná, ha kívánnia lehetne. Most m ár nem
a pokol halottlanja. Most m ár az Ú risten
Igazi halottja, a kinek a lelke vele van az
égben.
 390

A rtú r lehajolt és m egcsókolta és azután

őt és M orrist kiküldtük a sírboltból. A profesz-
szor és én Jefürészeltük a karó kiálló végét, a
hegyét benne hagyva a testben. A ztán levág­
tuk a halott fejét és m egtöltöttük száját fog­
hagym ával. Összeforrasztottuk újra az ólom
koporsót és rá tettü k és srófoltuk a fedelét,
aztán összeszedve holm inkat, eljöttünk. A pro­
fesszor az ajtó t becsukva, A rtúrnak n y ú jto tta a
kulcsot. K ünn édes volt a levegő, a nap sütött,
a m adarak énekeltek és úgy tetszett, mintha
az egész term észet m egváltozott volna. Jó
kedv, boldogság és béke uralkodott minden­
felé, m ég a mi szivünkben is, noha csak igen
m érsékelten. M ielőtt elindultunk volna, Van
H elsing igy szólott :
— Most barátaim föladatunknak az első ré­
szét elvégeztük, m ég pedig a ránk nézve leg­
kínosabb részét. De ennél nagyobb föladat vár
m ég ránk ; m egtalálni m inden szomorúságunk­
nak az okozóját és kiirtani őt. É n nyomra
akadtam , a m elyet követhetünk ; de a föladat
hosszas és terhes és veszedelemmel és fájdal­
m akkal teljes. Segíteni fognak-e m ind? Mi
mind m egtanultunk hinni — ugy-e ? És ennél
fogva látjuk kötelességünket. U gy-e ? H á t Ígér­
jü k meg, hogy a keserű végére járu n k a
dolognak.
 391

M indegyikünk kezet adott neki, a m int

elindultunk m ég igy s z ó lt:
— K é t éjjel ezután találkozni fognak
velem este hétkor és eg y ü tt ebédelünk Jo h n
barátommal. Még másik k ettő t is fogok hivni,
a kit m aguk nem ismernek. Akkor készen
leszek és elő fogom terjeszteni terveim et. B ará­
tom John, m aga velem jön haza, m ert m ég
tanácskoznom kell m agával. Ma éjjel vissza­
utazom Am sterdam ba, de holnap éjjel vissza­
jövök. Aztán közeledik nagy m unkánk. De
előbb sokat kell m ég mondanom , hogy tudják,
önt kell tenni és mitől kell félni.

X V II.

Seivard doktor naplója — folytatás.

Mikor a hotelba értünk, Van H elsing egy
rá váró telegram ot talált.
— Jövök a vonattal. Jo n ath án W hitby-n
van. Fontos újság. Harkerné M inna.
A professzor nagyon m egörült. — Ah,
az a csodálatos Madame M in n a,— kiáltotta.
G yöngye az asszonyoknak ! 0 jön, de ón
öem m aradhatok. A m aga házában kell elszál­
lásolni barátom John. M agának elejbe kell
 892 I
m enni a vasútra. Táviratozzon neki útközben
el ej be, hogy tudja.
A táv irat elküldése után m egteázott, köz­
ben elmondva nekem egyet-m ást H arker Jo-
nathánról és naplójáról, a mikor külföldön járt,
átadva egyúttal a naplónak egy géppel Írott
m ásolatát, úgyszintén H arkernénak W hitbyben
íro tt naplójáét.
— F o gja ezeket — m ondta — és tanul­
mányozza át alaposan. Mire visszatérek, tudni
fog m indent és jobban indulhatunk dolgunkra.
A mit ezek a naplók elm ondanak — ezzel
kom olyan és súlyosan tette a kezét a pa­
pirosra — az lehet a kezdete az ön és az én
és a többiek p usztu lásán ak ; vagy pedig halál­
harangja leszen a nagy halottlannak, a ki a
földet járja. M indent alaposan elolvasson, csak
arra kérem és ha valam iben kiegészítheti az
itt elm ondottakat, h á t tegye meg. Hisz ön is
jegyezte ezeket a különös eseményeket,
nem de? Ig en ! Akkor aztán ha m egjövök, az
egészet átvészszük együtt. E zután útra készült
és nem sokára elh ajtato tt a vasútra. E n magam
is siettem a paddingtoni pályaházba, a hova
m ég jóval a vonat beérkezése előtt értem.
Az érkezettek töm ege m ár oszladozott és
én m ár nyugtalankodni kezdtem, hogy talán
elszalasztottam vendégem et, midőn egy szelíd
 arcú, elegáns fiatal hölgy felém tartva, egy
pillantást v etett rám , aztán m egszólalt:
— Seward doktor, nemde ?
— És kegyed H arkernó asszony ! —
feleltem én rögtön, mire ő kezét n y ú jto tta.
— M egism ertem önt az én kedves kis
Lucym leírásából, de hirtelen elhallgatott és
heves pir borította el arcát.
Az én arcom at is elfutó pir felelt az
övére és valahogy m indjárt közelebb segitett
egymáshoz. É n összeszedtem a m álháját, a
mely egy Írógépet is foglalt m agában és haza
felé indultunk. H arkerné, noha tudta, hogy az
én otthonom egy elm egyógyintézet, nem volt
képes a borzongását teljesen elpalástolni, a
mint a házam küszöbét átlépte.
Azt m ondta, hogy ha m egengedem , h á t
m indjárt föl fog keresni a dolgozó szobámban,
mert nagyon sok a m ondani valója. Addig is,
a mig várom, a fonográfba mondom napló­
jegyzeteimet. Még eddig nem nézhettem át a
Van H elsing által rám bízott papírokat, noha
itt vannak m ellettem nyitva. Ji.1 kell valamivel
foglalnom H arkernót, hogy elolvasásukhoz
jussak. Ő nem tudja, hogy az időnk mily
drága és hogy m ilyen föladatra készülünk.
Gondom lesz r &? hogy meg ne ijeszszem.
Itt jön.
 394

Harlemé Minnanaplója.
Szept. 29.
M ihelyt egy kissé rendbe szedtem m aga­
m at, lementem Seward doktor dolgozó szobá­
jáb a. Az ajtóban m egálltam egy pillanatig,
m ert úgy tetszett, hogy hallom öt valakivel
beszólni. De mivel m eghagyta volt, hog}r
siessek, h át kopogtam és „tessóku kiáltására be­
léptem.
M eglepetésemre, senki sem volt vele a
szobában. Egészen egyedül volt és szemben
vele az asztalon volt valami, a miről leírás
után azonnal tudtam , hogy fonográf. Még soha
sem láttam egyet sem, h át roppant érdekelt.
— Remélem, hogy nem várakoztattam
m eg — kezdtem a szót — m ár jó ideje az ajtó
előtt álltam, de beszólni hallottam önt, h át azt
hittem , hogy van itt valaki.
— Oh — felelte ő m osolyogja — csak
a napló jegyzeteim m el voltam elfoglalva.
— Napló jegyzeteivel ? — kérdeztem meg­
lepetve.
— Igen, — felelte ő. — Ebben tartom
őket. — Beszéd közben a fonográfra tette a
kezét. É n egészen izgatottan jegyeztem meg:
— Hisz ez még a gyorsírásnál is külöm b!
Nem hallhatnám valam it m ondani ?
 395

— H ogyne, — felelte ő, készséggel fel­

állva, hogy beszédre igazítsa a gépet. Egyszerre
csak zavarodottan állt meg.
— Csakhogy én nem tartok benne egye­
bet a naplóm nál, — kezdte m entegetőzve —
és ez többnyire betegeim ről szól, a mi pedig
tán egy kissé furcsa lenne, azt akarom mon­
dani, hogy — elakadt és én m egpróbáltam ki­
segíteni zavarából:
— Ön L ucyt is ápolta utolsó betegségé­
ben. E ngedje meghallanom , hogyan halt meg,
nagyon hálás leszek m indenért, a m it m eg­
tudok róla, m ert nagyon szerettem őt.
M eglepetésemre riad t tekintettel arcában,
telelte:
— Az ő haláláról szóljak önnek? A világ
minden kincséért sem !
— Es m iért nem ? kérdeztem én elkomo­
lyodva. Az orvos hallg ato tt és láttam , hogy
mentségen töri a fejét. Végre dadogva m o n d ta :
— T udja kérem, én nem is tudnám tu laj­
donképpen, hogy hogyan találjak meg egy
bizonyos részt az egészben. M ert noha hónapok
óta ebben tartom a jegyzeteim et, soha sem
jutott eszembe, hogy hogyan találjam meg
egyik vagy másik részét, ha szükségem volna
rá. A mig ő beszélt, eszembe ju to tt, hogy a
Lucyt ápoló orvos naplója aligha ki nem
 396

egészíthetné ama bizonyos borzalmas lényt

illető tudásunkat és merészen jegyeztem meg*
— Ez esetben doktor ur legjobb volna,
ha m egengedné, hogy az egésznek a tartalm át
lem ásoljam az ön számára az Írógépemen. Az
orvos erre halálosan elsápadva felelte.
— Nem, nem, nem, az egész világért
sem engedném meg, r hogy m egtudja ezt a
borzasztó történetet. É n egy pillanatig gon­
dolkoztam, hogy mivel bírhatnám rá az engede-
lem m egadására. Szememet önkéntelenül a
szobán végig jártatv a, m egláttam az asztalán
géppel Írott napló jegyzeteinket.
— Ön nem ismer engem doktor. Szóltam
ón, ha m ajd elolvasta azokat a jegyzeteket —
az ón naplóm at és a férjem ét, a m elyet ugyan­
csak én másoltam le, akkor job b an fog is­
m erni. Szivem minden gondolatát m eg fogja
abban a naplóban találni. Addig, a mig jobban
m eg nem ismer, term észetesen nem várhatom,
hogy jobban m eg ne bízzék bennem.
Az orvos erre fölállt, kihúzott egy nagy
fiókot, a m elyben egymás mellé rakva álltak a
sötét viaszszal b o ríto tt fonográf cilinderek, és
igy szólt :
— Önnek teljesen igaza van. Nem bíztam
önben, m ert nem ismertem önt. De m ost már
ismerem. És bevallom, hogy m ár előbb is job-
 397

bán kellett volna önt ismerni. Tudom, hogy

Lucy beszélt önnek rólam, m ert nekem is be­
szólt önről. E ngedje, hogy helyrehozzam hibá­
d at. I tt vannak a hengerek, fogja és hallgassa
meg őket. Az első féltucat rám vonatkozik, ez
nem fogja önt túlságosan izgatni, de legalább jo b ­
ban megismer. A mig ön ezeket m eghallgatja,
én elfogom olvasni a napló jegyzeteket, hogy jo b ­
ban m egértsek bizonyos dolgokat. E zalatt
legalább az ebéd is elkészül. A doktor m aga
hozta föl a fonográfot nappali szobámba és
beigazitotta. Alig várom, hogy hallgathassam ,
bizonyosan m eg fogom belőle tudni, annak a
kedves kis szerelmi történetnek a másik felét,
a melynek az egyikót m ár ismerem.

Seivard doktor naplója.

Szept. 29.
A nnyira el voltam m erülve H arker Jo n a-
thán és a felesége csodálatos naplójába, hogy
észre sem vettem az idő m úlását. É pp H ar-
kernó naplóját fejeztem be, midőn ő m aga
lejött ebédelni. N agyon bájos volt, de igen
szomorú és szeme gyuladt volt a sírástól. Ez
nagyon a szivemre hatott. H alkan m ondtam
n e k i:
 898

— A ttól félek, hogy nagyon m egkeserí­

tettem kegyedet.
— Oh nem, nem keserített meg, felelte ő,
de bánata sokkal jobban m eghatott, mintsem
m ondhatnám . A fonográf egy csodálatos gép,
de kegyetlenül igazmondó. E lárulta nekem még
a hangjában is az ön szivének mélységes fáj­
dalmát. Olyan volt ez, m int egy kétségbeesett
lélek kiáltása a m indenható Istenhez. Soha
senkinek sem szabad ezt többé hallani. Nézze,
ón hasznossá iparkodtam m agam at tenni-
Lem ásoltam a szavakat gépemmel és most
m ár soha senki sem fogja többé m eghallani a
szive lüktetését, m int én hallottam .
— Soha senkinek nem kell, nem s z a b a d
ezt m egtudni, feleltem halk hangon. De ő ka­
rom ra tette kezét é s n a g jo n kom olyan m o n d ta:
— Ah, pedig muszáj m eg tu d n io k !
— Muszáj! De m iért? kérdeztem .
— M ert az is egy része annak a borzal­
m as történetnek, egy része Lucy halálának és
annak, a mi azt m eg elő zte; m ert a küzdelem­
ben, a m elyre készülünk, hogy a tőidet m eg­
szabadítsuk ettől a rém es szörnyetegtől, min­
den tudásunkra szükségünk van, a minek
hasznát vehetjük. Jon ath án és én egész nap
és éjjel ebben fáradoztunk, a m ióta Van Hel-
sing professzor nálunk já rt. Jo n ath án most
 399

Whitbyben van, liogy több inform ációt szerez­

zen és holnap itt lesz, hogy segitsen nekünk.
Nem szabad egymás előtt semmit sem titkol­
nunk; egy ütt működve, teljes bizalommal
egymás iránt, bizonyos, hogy erősebbek le­
szünk, m intha valam elyikünk sötétben tapoga­
tózik. — Oly könyörgő tekintettel nézett rám
és annyi bátorságot és elszántságot tan úsíto tt,
hogy azonnal engedtem kívánságának. — Ön
azt teheti, — feleltem neki — a mi önnek
tetszik ebben a dologban. Az Ú risten bocsássa
*Ueg nekem, ha nem helyesen cselekszem.
Borzalmas dolgokat fog m egtudni szegény
Lucy haláláról — de tán a vége, a legvége
*Ueg fogja önt is vigasztalni. Most jö jjö n ebé­
delni. Az erőinket gyarapítani kell, m ert k e­
gyetlen föladat vár ránk. H a evett, m eg fogja
tudni a többit és én itt leszek, hogy megfelel­
jek minden kérdésére, ha valam it nem értene
a csudás történetből.

HarJcemé naplója.
Szeptember 29.
Ebéd után visszatértünk Seward doktor
dolgozószobájába. lehozta a fonográfot a
!?°bámból, én pedig az Írógépem et hoztam,
kényelmes székbe ü lte te tt s úgy helyezte
 400

el a fonográfot, hogy m egérinthessem a nélkül,

hogy föl kelljen kelnem és m egm utatta, hogyan
állítsam meg, ha pihenni akarnék közben. Az-
után fogta a székét és háttal felém ülve, hogy
teljesen szabadon hagj'jon, olvasni kezdett. En
a fülemhez illesztettem a villaalaku szerkezetet
és hallgatni kezdettem.
Mikor Lucy halála történetének és min­
dennek, a mi követte, vége volt, én tehetetle­
nül hátrahanyatlottam a székemben. Szeren­
csém, hogy nem vagyok ájulós természetű*
Sew ará doktor, a m int m eglátott, ijedten ugrott
föl és a szekrényből egy kis b ran d y t v ett elő
és adott innom, a mitől aztán nehány pillanat
m úlva újra egy kis erőt kaptam . A fejem szé­
dült, nem tudtam , h o g y m it higyjek az egész
csodás rémes és titokzatos történetből. HogV
gondolataim tól m eneküljek, legjobbnak láttam
dologhoz látni. Az Írógépemhez nyúlva, ezt
m ondtam Seward doktornak:
— Engedje meg, hogy m indezt leírjam
most. Készen kell lennünk m indennel, mire
Van H elsing visszajő. Telegrafáltam Jonathán-
nak, hogy W hitbyből egyenesen ide jöjjön*
Ön azt m ondja, hogy L ord Godalming Artúr
és Morris ur is jönnek. Hozzunk rendbe min­
dent, mire ők m egérkeznek, hogy eléjük ter­
jeszthessük. — A doktor erre lassú tempóra
 401

igazította a fonográfot és én hozzáfogtam a

leíráshoz a hetedik hengertől kezdve. E g y ­
szerre három példányban írtam ezt is, m int
a többit. Jó későre végeztem el. Seward dok­
tor közben elm ent a betegeit végig já rn i; mi­
kor visszatért, leült nem messzire tőlem és
olvasott, hogy ne érezzem m agam at elhagya­
tottnak. Milyen jó és gondos — a világ
mintha tele volna jó em berekkel — noha ször­
nyetegek is vannak benne. M ielőtt megváltam
volna tőle, eszembe ju to tt, a m it Jonathán
naplójában olvastam a professzor fölindulásá-
ról, a mikor valam ely esti lapot olvasott Exe-
terből való elindulása alkalm ával; látva, hogy
a doktornál m eg vannak a lapok, elkértem
tőle a W estm insteri L apokat és a Pali Mail
Grazette-et és a szobámba vittem . N agyon jól
emlékszem, hogy a D aitygraph és a W itby-i
lapokból kivágott tudósítások m ennyire segít­
ségünkre voltak a D rakula gróf p artra szállá­
sát követő borzalmas események m egértésé­
ben, azóta m indig figyelemmel kisérem az
Esti lapokat. Ma sem vag}rok álmos, h át ol­
vasni fogok.

D r a k u la . 26
 402

Sewarddoktor naplója.
Szcpt. 30.
H arker ur kilenc órakor érkezett. Épp
indulása előtt kapta meg felesége táviratát.
N agyon okos em bernek kell lennie, az arca
után ítélve és igen erélyesnek. Villásreggeli
után feleségével egy ü tt a szobájukba mentek
vissza és a m int az im ént az ajtajuk előtt eb-
haladtam , hallottam az Írógép kopogását. Szor­
galm asan dolgoznak. H arkerné azt mondja,
hogy időszerinti sorrendbe szedik az esemé­
nyeket, hogy világosabban lássunk a dolog­
ban. H arker m egszerezte a W hitby-i ügynök
és a londoni fuvarszállitó cég közt a Drakula
ládái ügyében v álto tt leveleket. Most az ón
naplóm at olvassa, a m elyet a felesége m ár
lemásolt. Kiváncsi vagyok, hogy mire mennek
vele. De épp itt jön . . .
Csodálatos hogy soha sem ötlött eszembe,
hogy éppen a velem szomszédos ház lehetne
a g ró f rejtőző h e ly e ! Pedig Renfieldnek a csu­
dálatos viselkedése könnyen nyom ra vezethe­
te tt volna bennünket!
A ház m egvételét illető iratok H arkérnél
voltak. Öh ha ezt előbb tud h attu k volna, tán
m egm enthettük volna szegény L u c y t! De csitt,
erre nem szabad gondolni, m ert ez az őrületre
 403

v e z e t! H arker visszament a feleségéhez, azt

mondja, hogy ebéd idejére elvégezik a bizo­
nyítékok összeállítását. Azt ajánlotta, hogy
azonközben tán jó volna, ha Renfield után
néznék, m inthogy eddig a g ró f jövés m enésé­
nek m integy a m utatója volt. E n azt alig hi-
hetem , de ő azt állítja, hogy ha majd az ösz-
szegyüjtött iratok dátum ait látom, meg fogok
róla győződni. Milyen jó, hogy H arkerné le­
másolta a hengereket, a nélkül soha sem iga­
zodtunk volna el a napokra és időpontokra
nézve.
ítenfieldet csöndesen a szobájábau^ülve
találtam, ölébe te tt kézzel szeliden mosolyogva.
Ebben a pillanatban tökéletesen ép elméjűnek
látszott. Leültem melléje és mindenféléről
beszélgettem vele és ő mindenről a legértel­
mesebben beszélt. Aztán egyszer csak a saját
Ötletéből a hazam eneteléről kezdett beszél­
getni, a m elyet eddig tudtom m al soha sem
em lített, a m ióta csak ide hozták. Szinte egé­
szen bizonyosra vette, hogy azonnal el fogják
Őt bocsátani. M eglehet, hogy meg is adtam
volna rövid megfigyelés után a fölm entését,
ha nem beszélgettem volna H arkerrel és nem
olvastam volna kitöréseinek szavait és keltezé­
sét. De igy gyanakodni kezdtem. Minden ki­
törése m intha összefüggésbnn lett volna a gróf
26*
 404

közeliévé vei. Mit jelen th et ez a m ostani teljes

nyugalm a? V ájjon ösztönszérüen érzi-e a
vam pir végleges gy őzed elm ét és ez teszi elé­
gedetté ? M egálljunk csak, hisz ő m aga is
zoophagusz és vad őrjöngésében a kápolna
ajtaja előtt folyton „ m e s te rin e k emlegette
annak lakóját. Ez m intha m egerősítené gyana-
kodásunkat. Hanem azért egy kis idő múlva
o tt hagytam őt, nagyon is józan ebben a pil­
lanatban, hogysem ki lehetne belőle valamit
venni. Még gondolkozóba esnék és aztán ! —
O tt hagytam hát. Nem bízom a nyugalm ában,
ennélfogva m eghagytam az ápolónak, hogy
szemmel tartsa és kéznél a kényszerzubbonyt,
ha esetleg szüksége lenne rá.

Iíarker Jonathdn naplója.

Szept. 23.
A vonaton London felé. Mikor Billington
urék udvarias levelét m egkaptam , hogy szíve­
sen szolgálnak m inden lehető fölvilágositással,
azt gondoltam , hogy legjobb les? W hitby-be
mennem és a helyszínén kezdeni meg k u tatá­
saim at. Föladatom volt a gróf rettenetes szál­
lítm ányának nyom ára ju tn i és a nyom ot követni,
m ig föl nem fedezem buvó helyét Londonban.
Billington ur fia fogadott a vasúton és egyene-
 405

sen az atyja házába vitt, a hol a legszíveseb­

ben szállásoltak el éjszakára. T udták, hogy
sietős a dolgom és nem m aradhatok soká, h á t
Billington ur minden irom ányt, a mire szüksé­
gem volt, készen ta rto tt az irodájában. M ajd­
nem roszul lettem , a m int m egpillantottam a
gróf leveleit, a m e z e k e t az íróasztalán láttam
Drakula várában, még m ielőtt csak sejtettem
volna is pokoli szándékát. M indent a legnagyobb
gonddal eszelt ki és pontosan h a jto tt végre.
Mintha minden akadályra el lett volna készülve
és semmit sem bízott a véletlenre. L áttam a
szállítólevelet és lemásoltam. Ötven láda közön­
séges term őföld.
A C arter és Paterson céghez intézett
levelet és feleletüket is lemásoltam. Ez
volt az összes információ, a m it Bilington u r
adhatott, hát fölkerestem a kikötőben a p a rt­
őröket, a vám hivatalnokokat és a révkapitányt.
Mindenki tu do tt valam it mesélni a hajó csodá­
latos érkezéséről, de senki sem tu d o tt egyebet a
hajó teherről, m inthogy ötven láda közönséges
termőföld volt. Onnan elmentem a vasúti
pályaház főnökéhez, a ki ahhoz utasított, a ki
a szállítm ányt tényleg átvette. De az sem mon­
dott egyebet, m inthogy pontosan átvette mind
az ötvenet és hogy „ veszekedetten súlyosak
voltak az ördögadták.u
 406

A főnök elég szives volt egy ajánló le­

velet adni régi kollegájához a Kings-Crosz-i
pályaudvar főnökéhez, úgy, hogy a mikor
másnap m egérkeztem , tudakozódhattam nála a
ládák megérkezése iránt. 0 is egyenesen az
illető hivatalnokhoz utasíto tt és m eggyőződhet­
tem róla, hogy az ötven láda pontosan m eg­
érkezett.
Tőlük azonnal a C arter és P aterson te­
herszállító cég központi hivatalába siettem , a
hol a legnagyobb előzékenységgel fogadtak.
Azonnal utána néztek könyveikben a dolog­
nak és Kings-Crosz-i fióküzletükbe telefonál­
tak részletesebb tudósításért. Szerencsémre a
fuvarosok, a kik a ládákat szállították, épp ott
vártak m unkára, h át azonnal átküldték őket
és velük a ládáknak Carfaxba szállítására vo­
natkozó iratokat. Még itt is pontosan meg
volt az ötven d a ra b ; a fuvarosok vallomása
m egerősítette a dolgot. K ülönben ők alig
beszéltek egyébről, m int a rájuk bízott föl­
adat kellem etlen poros voltáról. A egyikük
igy beszólt:
— Soha ón uram olyan fura házat nem
láttam . Akármi legyek, ha abba száz esztendő
óta betette valaki a lábát. Olyan vastagon van
o tt a por, hogy akár elhálhatna ra jt az em­
ber, nem nyom ná m eg tőle a csontját a x
 407

palló; a szaga meg olyan volt, m int akár a

régi Jeruzsálem é lehetett. De a kápolna volt
még a legfurább — a pajtásom meg ón, alig
vártuk, hogy kiszabaduljunk belőle. Nem
tudom, hogy m it Ígérhetnének, a m iért estele-
dés után betenném oda a lábam at.
H átha még tu d ta volna a szegény, a m it
én tudok, aligha lett volna az a kincs, a m iért
megtegye.
E gyre nézve bizonyságot szereztem ;
arra, hogy m inden ládát, a mely Várnából
W hitbybe érkezett a D em eteren, a carfaxi ódon
ház kápolnájába szállítottak. Ötvennek kell o tt
lenni, hacsak azóta el nem szállítottak belőlük, a
mitől Seward doktor naplója nyom án tartok.
Meg kell keresnem a fuvarost, a ki el­
szállította a ládákat Caríaxból, a mikor
Renfield m egtám adta őt. Tőle m egtudhatjuk,
hogy hova lettek esetleg az elhurcolt ládák.
Később. Minna és ón egész nap dolgoz­
tunk és m inden irom ányt rendbe szedtünk.

Harkerné Minna naplója.

Szept. 30.
Otyan boldog vagyok, hogy alig tudom,
mit csináljak. Azt hiszem, hogy ez csak a
reakció, a sok aggodalom után, a mely
 408

Jo n ath án m iatt gyötört, hogy ennek a borzal­

mas dolognak a felújítása káros hatással lenne
rája. B átor arccal búcsúztam tőle, mikor
W itbybe utazott, noha csaknem belebeteged­
tem az aggodalom ba. De a dolog hasznára
válik, sohasem volt ilyen elszánt, ilyen erős és
telve tüzes energiával, m int most, élettel és
rem ény nyel telve jö tt vissza és m indent rendbe
hoztunk ma éjjelre. Izgatottságom ban alig
tudok helyben m aradni. P edig tán sajnálnom
kellene egy olyan üldözött lényt, m int a gróf.
De Seward doktor naplójának olvasása, a rész­
letek Lucy haláláról és az utána következet­
tekről, elég hogy kiszárítsa az irgalom forrását
az ember szivéből.
Későbben. L ord G-odalming és Morris ur
korábban érkeztek m int vártuk. Seward doktor
nem volt idehaza és Jo n a th á n t is magával
vitte ; hát nekem kellett őket fogadni. Rám
nézve nagyon fájdalm as volt a találkozás, m ert
eszembe ju to tta k szegény Lucy boldog re­
ményei. Szegény fiuk, ők nem tudják, hogy
én tudom, hogy ők valam ennyien L ucy kérői
voltak. Ok nem igen tudták, hogy m it tegye­
nek vagy m ondjanak, m ert nem tudták, hogy
m ennyit tudok az egész dologból.
Azért h á t legjobbnak láttam velők tudatni
az igazat. Seward doktor naplójából tudtam ,
 409

hogy ők jelen voltak Lucy halálán — igazi

halálán — és hogy nem kell attól tartanom ,
hogy idő előtt árulnék el valam it. A zért h át
tudattam velők, hogy elolvastam az összes
papírokat és naplókat és hogy férjem és én
keltezés szerinti sorrendben állítottuk őket
Össze. Aztán m indegyiknek egy géppel Írott
példányt nyújtottam át, hogy olvassák el a
könyvtárban. Midőn Lord Godalming átvette
az övét, lapozgatni kezdte a jó nagy csomó
irományt ,és kérdezte :
— És m indezt ön irta asszonyom.
— Én bicentettem és ő folytatta :
— É n ugyan nem látom az egésznek a célját,
de önök mind olyan jók és szívesek hozzám és oly
komolyan és elszántan dolgoztak, hogy nem
tehetek egyebet, m inthogy elfogadom az önök
föltevéseit és igyekszem önöknek segíteni. T u­
dom, hogy kegyed szerette az én szegény
Lucymat. — Ezzel elfordult és kezével el­
fedte arcát. Morris ur ösztönszerü részvéttel
egy pillanatig a vállára tette a kezét, aztán
csöndesen kim ent a szobából. Lord Godalming,
mikor látta, hogy egyedül vagyunk, a divánra
ült és nyíltan és telj esen átengedte m agát bánatá­
nak. É n melléje ültem és a kezét a kezembe
fogva vigasztalni próbáltam , m ert láttam , hogy
majd m egszakad a szive. íg y szóltam hozzá :
 410

— Én szerettem szegény L ucy t és tu­

dom, hogy mi volt ő önnek és viszont ön
neki. Ő és én olyanok voltunk, m int az édes
testvérek és most, hogy ő nincs többé, en­
gedje meg, hogy testvériesen osztozzam bána­
tában. H a a részvét enyhítheti egy kicsit fáj­
dalm át, engedje m eg Lucy kedvéért, hogy az
enyém enyhíthesse egy kicsit az önét.
A szegény fiút egy pillanat alatt el­
árasztotta a bánat. Ú gy tetszett, hogy mindaz,
a m it az utóbbi időben ném án szenvedett,
m ost egyszerre tö rt ki rajta. H angosan zoko­
g o tt és n y ito tt kezeit fölemelve kétségbe eset­
ten csapdosta össze tenyereit. F ölu g rott, ismét
leült és a köny záporként hullott az arcán
végig. É n végtelen szánalmamban, minden
m eggondolás nélkül kitártam a karjaim at, ö
zokogva borult a vállamra és sirt, m int egy
fáradt gyerm ek, mig egész testében rem egett
a fájdalom tól.
Nem sokára a zokogása m egszűnt és ő
bocsánatot kérve tőlem, egyenesedett föl, noha
nem titkolta bánatát. Elm ondta, hogy napokon
és álm atlan éjszakákon keresztül szenvedett, a
nélkül, hogy közölhette volna valakivel bánatát.
Nem volt a közelében asszony, a kinek a rész­
véte m egenyhitette volna, vagy a kivel beszél­
h e te tt volna* Csak m ost tudom, m ondta a sze­
 411

meit szárítva, hogy m ennyit szenvedtem. És

alig tudom m egm ondani, hogy jóságos rész­
véte mily jó l esett és m ennyire m egvigasztalt
ma. E ngedje meg, hogy csakugyan az édes
testvére lehessek, a m ig élünk, engedje meg
az én édes Lucym kedvéért.
— Lucy kedvéért, feleltem én kezet szo­
rítva. És az ön kedvéért is — tette hozzá ő,
mert ha egyáltalán érdemes egy férfi háláját
és tiszteletét m egnyerni, ön m egnyerte az
enyémet ma. H a valaha jönne olyan idő, hogy
Ön egy férfi segítségére szorulna, hát csak
szólnia kell és higyje el, hogy nem fog hiába
szólni. Isten adja, hogy ilyen idő ne követ­
kezzék el, hogy az ön életének napsugaras
derűjét elhomályosítsa. De ha valaha mégis
elkövetkeznék, ígérje meg, hogy tudatni fogja
Velem.
— ígérem .
A m int végig jöttem a folyosón, Morris
Urat láttam az ablakon kinézni. Lépteim et
kálivá m egfordult: H ogy van A rtúr, kérdezte.
Aztán kisirt szemeimet látva fo ly ta tta : Oh, lá­
tom, hogy ön vigasztalta őt. Szegény fiú bizony
^szorult. Senki, csak egy asszony tud segíteni
a férfiun, ha annak a szive fáj és szegény
Artúrnak senkije sem volt, a ki vigasztalja.
Szegény Morris a saját bánatát oly fér-
 412

fiasan viselte, liogy a szivem vérzett érte. Én

láttam , hogy a kéziratot a kezében tartja és
tudtam , hogy ha elolvassa, h át m egtudja, hogy
én m ennyit tudok; azért igy szóltam hozzá:
— Szeretném, ha m indenkit megtudnék
vigasztalni, a kinek a szive fáj. Megengedi-e,
hogy a barátja legyek és hozzám jön-e, ha
vigasztalásra van szüksége? Később majd
m egtudja, hogy m iért beszélek igy. kj látta,
hogy komolyan értem, a m it mondok és le­
hajolva, m egfogta a kezemet, ajkához emelte
és m egcsókolta. Ez nagyon sovány vigaszta­
lásnak látszott egy ily.en derék és önzetlen
lélekkel szemben és ón önkéntelenül rá hajol­
tam és m egcsókoltam őt. A szeme erre meg-
tellett könynyel és torka egy pillanatra össze­
szorult, de aztán egészen nyugodtan mondta:
— Kis leány, m aga soha sem fogja
m egbánni, a mig él, ezt az igaz szivii rész­
vételét ! „Aztán barátjához m ent a könyvtárba.
— Kis leány ! Ugyanazok a szavak, a me­
lyeket Lucyval szemben használt. És óh be
igaz jó barátnak bizonyult későbben!
 413

XVIII.
Sewarddoktor .
Szcpt. 30.
Öt órakor értem haza és úgy találtam ,
hogy Grodalming és Morris nemcsak, hogy
Megérkeztek, de m ár át is tanulm ányozták a
különböző jeg yzeteket és naplókat, a m elyeket
fiarker és az ő csodálatra méltó felesége
kendbe szedtek a számukra, H arker m ég nem
tért vissza a fuvarosoknál te tt látogatásából,
^ kik annak idején a faládákat szállították
el innen a szomszédból. H arkerné lá to tt el
bennünket teával és én őszintén m ondhatom,
hogy a mióta csak benne élek, ez a régi ház
először tette rám az otthon benyom ását. Mi­
kor m egteáztunk, H arkerné igy szólott :
— Seward doktor szabad-e egy szíves­
ségre kérnem ? N agyon szeretném a betegét
Renfild u rat látni. E ngedje meg, hogy láthas­
sam. Rendkívül érdekelt, a m it ön a naplójá­
ban elbeszél róla. Oly kedvesen kórt, hogy
üem bírtam visszautasítani, de meg nem is
volt komoly okom a visszautasításra, h át m a­
gammal vittem . A beteg szobájába lépve, m eg­
mondtam neki, hogy egy hölgy kívánja m egláto­
gatni, mire ő egyszerűen azt k érd ezte: M iért?
 414

— Az intézetet já rja végig és mindenkit

látni óhajt benne, — feleltem én. — Oh hát
csak jöjjön, — m ondta ő, nem bánom, ha jön
is, csak egy kicsit várjon, még rendbe szedein
a szobát. — A rendbeszedés m űveletét külö­
nös módon kezdte. Egyszerűen bekapta és
lenyelte az összes legyeket és pókokat a ska­
tulyáiból, m ielőtt m egakadályozhattam volna.
Mikor elvégezte utálatos m űveletét, egész
jókedvűen m ondta: No h át hadd jöjjön be az a
hölgy — és ágya szélére ült, leh ajto tt fejj eb
de a szem pilláját úgy húzta össze, hogy jól
láthassa, a m int bejön. E g y pillanatig azt hit­
tem, hogy rosszban töri a f e j é t ; nagyon jól
emlékeztem, hogy mily csöndesen viselkedett
közvetetlen az előtt, hogy engem a tulajdon
szobám ban m egtám adott és úgy álltam, hogy
azonnal torkon ragadhassam , ha H arkernéra
akarná m agát vetni. 0 könnyed gráciával
lép ett a szobába, m osolyogva m ent a beteg­
hez és kezet n y ú jto tt neki.
— Jó estét Renfield ur, — szólott hozzá.
— L átja, hogy ismerem, m ert Seward doktor
beszólt nekem önről. — A beteg nem felelt
neki rögtön, de összeráncolt hom lokkal mus­
trálta egy ideig. R idegsége lassan-lassan ámu­
lattá, aztán tűnődésre változott, m ig egyszer
csak legnagyobb m eglepetésem re igy szólott:
 415

— K egyed nem az a lány, a kit a dok­

tor feleségül szeretett volna venni, ugye nem ?
De hisz ön nem is lehetne, m órt hisz tudja,
hogy az m eghalt. — H arkerné szelíden mo­
solygott, a m int felelt:
— Oh nem ! Nekem m ár van férjem, a
k i h e z m ár hozzámentem, m ielőtt Seward dok­
tort még ism ertem volna, vagy ő engem. E n
Harkerné vagyok.
— H á t akkor m it keres itt?
— A férjem és én látogatóban vagyunk
Seward doktornál.
— Bizony pedig jobb volna, ha nem
Maradna itten.
— M iért ne m aradnék ? *— E n azt gon­
doltam, hogy H arkernének épp oly kevéssé te t­
szik az ilyen diskurzus, m int nekem, közbe
szóltam :
— H onnan tu dta ön, hogy egyáltalán el
szerettem volna venni valakit? — A felelete
alaposan m egvető volt, szemét beszéd közben
egy pillanatra rám fordította, dé azonnal ism ét
vissza H arkernéra.
— Milyen szamár egy kérdés!
— Nem látom be, hogy m iért volna Ren-
field u r ! v etette ellen H arkerné, azonnal p ár­
tomra állva, Renfield épp oly udvariasan és
 416

tisztelettelj esen felelt neki, m int a mily tiszte­

letlenül nekem felelt volt:
— K egyed term észetesen meg fogja ér­
teni H arkerné asszonyom, hogy a mikor egy
em bert annyira szeretnek és tisztelnek, mint a
mi házi gazdánkat, akkor minden, a mi őt
illeti, rendkívül érdekel bennünket. Sewarő
doktort nemcsak a barátai és háza népe, de
m ég a betegei is szeretik.
E gy ideig m indenféléről beszélgettünk,
ítenfield a legnagyobb m eglepetésem re úgy
viselkedett és beszólt, m int egy tökéletes
gentlem an. V ájjon H arkerné jelenléte volt-®
rá ily csodálatos hatással ? Vendégem látva,
hogy betegem egészen józanul beszél és visel­
kedik, m egkisórlette, kedvenc tém ájára, az elme­
bajokra terelni a beszélgetést. IJjabb meglepe­
tésem re Henfield a tökéletes józanság rószre-
hajlatlanságával szólt a tárgyhoz, sőt bizonyos
dolgok fölemlitósónél, saját m agát hozta föl
példaképpen, m o n d v án :
— Lássa például, ón magam is azok kö­
zül való vagyok, a kiknek különös rögeszmé­
jü k van. Igazán nem is csodálom, hogy bará­
taim m egdöbbentek és m indenáron azon vol­
tak, hogy orvosi felügyelet alá helyezzenek-
É n azt képzeltem, hogy az élet egy határozott
és örökké tartó valóság s hogy élő. lények
 417

fölemésztésével, akárm ilyen silányak legyenek

azok a term észet rendjében, az ember a
yégtelenségig m egnyuj thatná az életét. E gy
időben olyan erős volt bennem a hit, hogy
még emberi élet ellen is törtem . Az itt jelen­
levő orvos is bizonyíthatja kegyednek, hogy a
magam életerejét fölujitsam , az ő életének a
magam testével való egyesítése által, a m it a
vére fölszivása által véltem elérhetni, term é­
szetesen a szentirás ama szavaira tám aszkodva,
hogy A vér, az élet.
Szinte lehetetlen volt elképzelni, hogy
Ugyanezt az em bert láttam ezelőtt alig öt
perccel a legyeit és p ókjait fölfalni. Az órám ra
nézve láttam , hogy itt az ideje, hogy a vas­
útra m enjek Van Helsing elé, h á t „figyelmez­
tettem H arkernét, hogy m enjünk. 0 azonnal
fölkelt, az ő kedves modorában mondva
Renfieldnek : — Isten önnel és remélem, hogy
még sokszor fogom önt, de önre nézve kelle­
mesebb körülm ények közt látni ; a mire bám u­
latomra Renfield igy f e le lt:
— Isten áldja drágám ! K érni fogom
Istent, hogy soha se lássam többé a m aga édes
arcát. Áldja és tartsa meg az U r !
A mikor Van Helsing elé mentem, a fiu­
kat otthon hagytam . Szegény A rtúr n y u g a ­
tabbnak látszott, m int Lucy m egbetegedése
Drakuln. 27
 418

óta bárm ikor, ós Morris is jobban hasonlit a

régi csapongó, jókedvű fiúhoz, a ki volt, mint
eddigeló.
Van Helsing fiatalos friseséggel ugrott
le a kocsiról. A m int m eglátott, felém rohant
k érd ezv e:
— A h ! barátom J o h n ! és hogy vannak
m ind? J ó l? ü g y ! Sok dolgom volt, m ert most
itt akarok maradni, ha kell. M inden dolgomat
elintéztem és sok mondani valóm r van. Ma­
dame Minna m agánál van? Ig en ? És az ő de­
rék u ra? És A rtúr és barátom Morris Quincey?
mind m agánál vannak? Jó l van!
A mig hazahajtattunk, elm ondtam neki
a történteket ós hogy még az én naplómnak
is hasznát vettük H arkernó ötlete fo ly tá n ; mire
a professzor félbeszakított, m ondván:
— Ah, az a csodálatos Madame Minna !
E g y okos férfi veleje ós egy jó asszony szive
vannak m eg benne. Barátom John, eddig a
szerencse segítségünkre küldte ezt az asszonyt;
de ezentúl nem szabad neki ebbe a borzalmas
dologba elegyedni. Nem szabad őt ilyen nagy
veszedelem nek kitenni. Mi férfiak el vagyunk
szánva — sőt esküvel fogadtuk, hogy elpusz­
títju k ezt a szörnyeteget; de ebben asszonynak
nem lehet része. Még ha el nem pusztulna
is, a sok mindenféle előre nem látható
 419

borzalom olyan hatással lenne ra, hog}

jövőben sinylenó m e g ; — nappal idegeivel,
éjjel pedig álm aiban gyötrődnék.
Aztán m eg fiatal asszony is, nem régen
van férjnél; lehetnek más okok is a kim életre —
ha nem is most, de a jövőben. Ön azt m ondja,
hogy ő m indent lemásolt, akkor tanácskozhatik
velünk, de holnap búcsút kell mondania ennek
a dolognak és mi m agunk indulunk. — Én
teljesen osztottam öreg tanárom nézetét és
aztán elmondtam neki, hogy távollétében föl­
fedeztük, hogy a D rakula gróf által m eg­
vett ház az enyémnek a tőszom szédságá­
ban van. Ő is elámult. Oh, ha ezt h a­
marább tu d h attu k v o ln a ! — kiáltotta, akkor
talán idején elpusztíthattuk volna, hogy L ucyt
megmentsük. De h át erre m ost m ár nem jó
gondolni, hanem folytatni kell m egkezdett fel­
adatunkat. — Ezzel elhallgatott és nem is
szólt többet, m ig haza nem értünk. M ielőtt az
ebédhez készültünk volna, igy szólt H arker-
néhoz :
— Azt hallom Madame Minne Jo h n b ará­
tomtól, hogy kegyed és kedves férje m indent
rendbe szedtek, a mi a jelen pillanatig tö rtén t.
— Nem a jelen pillanatig professzor ur,
csak a ma reggelig történteket, — felelte
H arkerné rögtön.
27*
 420

— És m iért nem a jelen pillanatig? L át­

tuk, hogy eddig is m ilyen jó hasznát vettük
pontos jegyzeteinknek. M iért ne folytatnék a
dolgot?
H arkerné erre pirulva v ett ki zsebéből
egy papírlapot m ondván:
— Yan Helsing doktor, nem olvasná el
ön azt és m ondaná meg nekem, hogy ezt is
a többihez irjam -e? Nekem is úgy tetszett,
hog}7” m ostanában jó lesz m indent fö ljegyezni,
ha még oly jelentéktelennek látszik is; de
ebben igen kevés foglaltatik és ez is inkább
csak személyes ügy. Hozzá irjam -e m égis?
— A professzor komolyan végig olvasta,
aztán visszaadta m o n d v án :
— Nem föltétlenül szükséges, hogy le­
írja ; de azért kérem, hogy tegye meg. Ettől
a férje csak annál jobban fogja szeretni és mi
a barátai annál jobb an tisztelni — és sze­
retni is. — H arkerné ism ét pirulva vette vissza
a lapot.
És igy, egészen a jelen óráig minden föl-
jegyzésünk tökéletes sorrendben van össze­
állítva. A professzor a m ásolatok egyik pél­
dányát m agával vitte ebéd után, hogy áttanal-
mányozza, m ielőtt tanácsra gyűlnének össze
kilenc órakor. Mi többiek m ár mind elolvas­
tunk m indent, úgy, hogy pontos tudomással
 421

binink a történtekről és m egállapíthatjuk csata

tervünket azzal a rémes és titokzatos ellen­
séggel szemben.

Harlemé Minna naplója.

Szeptember 30.
Midőn két órával az ebéd után, a m elyet
hat órakor tálaltak, Seward doktor dolgozó
szobájában találkoztunk, Van H elsing profesz-
szor Seward doktor intésére elfoglalta az asz­
talfőt. Engem m aga mellé ü lte te tt jo b b ra és
fölszólított, hogy titk árja gyanánt vezessem a
tanácskozás jegyzőkönyvét. Jonathán mellettem
foglalt helyet. Szemközt velünk ültek lord
Gcodalming, Seward doktor és Morrisz ur. Van
Helsing igy sz ó lo tt:
— Fölteszem, hogy valam ennyien ism er­
jük a tényeket, a m elyek ez iratokban föl
vannak sorolva. Mi mind igenlően bólintottunk,
tnire ő fo ly ta tta :
— A kkor h át helyén valónak látom, hogy
sgyetm ást m ondjak önöknek annak az ellen­
ségnek minémüségéről, a ki ellen indulni aka­
runk. Azután jobban meg tudjuk hánjm i-vetni,
hogy minő rendszabályokhoz folyam odjunk a
^egejtésére.
 422

— V annak olyan lények, a melyeket

„V ám pír u elnevezés alatt ism erünk, néhányan
közülünk bizonyíthatják, hogy vannak. De ha
még a m agunk szerencsétlen tapasztalása nem
bizonyítaná is, a m últ idők tanításai elég vilá­
gosan bizonyítják azoknak, a kik józan elmé­
vel gondolkoznak. Megvallom, hogy eleinte
m agam is skeptikus voltam. Nem akartam
hinni m indaddig, a mig a tények igy nem
dörögtek fülem be: „Nézd! Nézd! Bizonyítom!
Bizonyítom ! Fájdalom ! ha m indjárt tudtam
volna, a m it m ost tudok — ha csak
rögtön kitaláltam volna — egy drága
életet sikerült volna m egtartanunk azok­
nak, a kik annyira szerették. De ennek
vége már, most dolgoznunk kell, hogy mások
ne pusztuljanak el, a kiket még m egm enthe­
tünk. A vámpír nem hal meg, m int a méh7
ha kiadta fulánkját. 0 csak annál erősebb
lesz és ennélfogva m ég több hatalm at nyer a
rosszra. Ez a vámpír, a mely köztünk' jár?
egym aga oly erős, m int húsz férfi együttvéve,
ravaszabb a halandóknál, m ert ravaszsága szá­
zadokon keresztül gyarapodott, a bíibáj osság
m esterségével bir a halottak által, a kiket
m egközelíthet és a kikkel rendelkezik, ő való­
ságos démon, szívtelen és brutálisan erőszakos.
Bizonyos korlátokon belül tetszése szerint jelen­
 428

hetik meg, a hol és a mikor akar, de csak

bizonyos form ákban a m iket fö lö lth e t; bizonyos
körülmények között m ég az elem eknek is pa­
rancsolhat; a vihar, a köd és a dörgés rendel­
kezésére állnak. Parancsának engedelmeskedik
még az alsóbb rendű állatok serege: a patkány,
a bagoly és a denevér, a moly, a róka és a
farkas; tetszése szerint növekedhetik és válik
ismét parányivá és néha teljesen el tud tűnni
szem elől. H ogyan fogjunk teh át az elpusztítá­
sához? Barátaim , ez nagy, ez rettenetes föl­
adat, a m elyre vállalkoztunk és lehetnek olyan
következményei, a m elyektől a legbátrabb is
megborzad. M ert, ha mi veszitünk ebben a
küzdelemben, akkor ő term észetesen nyer s akkor
mi lesz velünk? Az élet az semmi, azzal én
nem törődöm . De vesztesnek lenni ebben nem ­
csak élet-halál kérdése, ez annyit tesz, hogy
olyanokká leszünk, m int ő; hogy ezentúl mi
is a sötétség rémei közé tartozunk, m int ő,
Undok lényekké leszünk s zív és lelkiismeret
nélkül, azoknak a testén és lelkén élősködve,
a kiket legjobban szerettünk. De kötelességünk
a harc és szabad-e m egtántorodnunk ? M agamra
azt mondom, hogy nem ; de én öreg vagyok
és az élet napsugarával, szépségével; m adár­
dallal, virággal és szerelemmel tele élet mö­
göttem van. Ti többiek fiatalok vagytok. A ki
 424

közületiek ért is szomorú napokat, m ég előtte

annak is az élet m inden szépségével. Mit szól­
tok ti?
Midőn Van H elsing elhallgatott, férjein
szemembe nézett és én az ö v é b e ; köztünk nem
volt szükség a szóra.
— É n felelek M imiéért és magamról —
mondta.
— Számítson rám professzor — szólt
Morris röviden, m int rendesen.
— Én is önnel tartok — m ondta lord
G-odalming — ha m ásért nem, h át Lucy emlé­
kezetéért.
Seward dr. csak bólintott. A professzor
erre fölállott és az asztalra térve a kis arany­
feszületet, kinyújtotta mind a két kezét. Jim
megfogtam a jobb, lord Godalming a bal ke­
z é t; Jo n ath án fogta az én jobb kezemet, bal
kezével és a m ásikkal átnyúlt Morris úrhoz,
íg y kört képezve tettü n k fogadást. Az ón
szivem rem egett, de azért eszembe sem ju to tt
visszalépni. Ism ét helyet foglaltunk és Van
Helsing folytatta a szót:
— Most m ár tudják, hogy mi ellen kell
kíizdenünk; de tudják meg azt is, hogy mi
sem vagyunk erő és hatalom nélkül. Nekünk
vannak tudom ányos eszközeink; m egvan a
gondolat és cselekvés szabadsága és a nap ás
 425

ej órái fölött eg}'aránt rendelkezhetünk. A mi

hatalmunkat, a m ennjdre terjed, semmi sem
korlátozza és mi szabadon használhatjuk.
Még csak azt engedjék fölsorolnom a
“út a vám pírról általánosságban és erről a mi
sllenségünkről különösen m egtudni sikerült.
Az egészben alig tám aszkodhatunk egyébre a
hagyományoknál és babonás hiedelemnél. És
mégis be kell érnünk ennyivel. Hisz mindenki
osak ezeknek a nyom án tud valam it a vámpí­
rokról — sajnos hogy nekünk bizonyítékaink
is vannak ! Csak egy évvel is ezelőtt, melyi­
künk h itt volna ennek a lehetőségében a mi
skeptikus, tudom ányos, kézzelfogható tényekre
támaszkodó tizenkilencedik századunkban ?
Hisz még ekkor is kételkedtünk létszésében a
mikor bizonyítékaink voltak róla. Pedig a
vámpír létezését hitték m indenütt a hol em­
berek laktak. A régi görögöknél, a régi ró­
maiknál, G erm ániában m indenütt úgy Frankhon,
India és K ínában. A vám pír ezek szerint to ­
vább ól és nem pusztul el az idők m úlásától;
él tovább, de csak úgy, hogy élők vérével
táplálkozhatik. Sőt mi m agunk tapasztaltuk,
hogy m ég meg is fiatalodik. De nem élhet
meg, ha az ő rendes táplálékához nem ju t,
mert nem ehetik, m int más élő lón}'. Hisz még
Jonathán barátunk, a ki hetekig élt vele, sem
 426

látta őt soha sem enni, soha! Nem vet árnyé­

k o t; a tükörben nincsen képmása, m int azt
ism ét Jon athán barátunk észlelte. Sok ember
erejét egyesíti m agában, azt is tapasztalta
Jo h n barátunk. Aztán át tud változni Farkas­
nak, a m int az a hajónak W hitby-be érkezése
alkalmával kitűnt, a m ikor széttépett egy
k u ty á t; lehet denevér, a m ilyennek madame
Minna látta W hitbyben Lucy ablakának pár­
kányán és Jo hn barátunk látta elröpülni a
szomszédos elhagyott házból és Morris bará­
tunk ism ét Lucy ablakán. K ödbe burkolóz-
hatik, a m elyet m aga tám aszt — ezt a hajó
derék kapitánya nyom án tudjuk. A hold suga­
rain szállhat tovább parányi porszemekben,
m int a Jo n ath án által láto tt nővérek Drakula
várában. Oly légiessé válhatik, hogy, a mint
a saját szemünkkel láttuk, Lucy kisasszonyt a
sírboltnál, az ajtónak egy hajszálnyi nyílásán
keresztül el tud tűnni. H a egyszer m egtalálta
az ú tját, ki tud jönni m indenünnen és be
tud ju tn i m indenüvé, még az ólommal forrasz­
to tt koporsóba is. L át a sötétben is, a mi nem
csekély hatalom a földön, a m elynek egyik
fele mindig sötétben van. Ah, de figyeljenek
tovább. Noha m indezekre képes, ezért még
sem szabad. Nem, ö jobban le van kötve,
m int a gályarab vagy a cellába zárt őrült
 427

ember. Nem m ehet, a hova kedve tartja, ö, a

ki a term észeten kívül áll, mégis kénytelen a
természet ném ely törvényének engedelmeskedni,
— hogy miért, azt nem tudni. Nem ju th a t be
sehova sem elöszörre, ha csak a házbeliek
közül valaki be nem hívja, noha azután sza­
badon jöhet-m ehet. Hatalm a, m int minden
gonoszé, a nap keltével megszűnik. Csak bizo­
nyos időben élvez, de csak korlátolt szabadságot.
Ha nincsen azon a helyen, a melyhez kötve van,
csak délben, vagy pontosan napkeltekor és
napszálltával tud elváltozni. E zeket ta rtja róla
a hagyom ány és naplójegyzeteink is e m ellett
bizonyítanak. Azért, ha bizonyos korlátok közt
tetszése szerint teh et is, a mikor m egvan neki
a m aga pihenő földje, a m aga koporsója, a
maga pokoli otthona és a saját külön szente-
letlen területe, a m elyen tám adhat, m int
például az öngyilkos sírja W hitbyben, m áskor
meg csak a m aga idejében tud elváltozni.
Aztán vannak dolgok, a melyek annyira
bántják, hogy minden hatalm át veszti, m int
például a foghagym a ; a mi pedig a szentelt
dolgokat illeti, m int például az ilyen szim­
bólumot, m int a feszület, ezek előtt m eg­
semmisül. Van még valami, a mit föl kell
említenem, ha esetleg rászorulnánk. A koporsó­
jára te tt vadrózsaág m egakadályozza kijőve-
 428

t e l é t ; a koporsójába lő tt m egszentelt golyó

megöli és igazán halottá teszi ; a mi a szivén
keresztül vert karót illeti, annak a hasznáról
m agunk is m eggyőződtünk, valam int a fen­
séges nyugalom ról, a mely a fej elválasztását
a törzstől követi.
Ez k szerint ha m egtaláljuk annak a szörnye­
tegnek a buvó helyét, a koporsójába szoríthatjuk
és m egsem m isíthetjük őt, ha élünk azzal, a mit
tudunk. De ő nagyon ravasz. M egkértem egy
tudós barátom at, a budapesti egyetem tanárát,
hogy tudassa velem D rakula gróf történetét.
Azokból, a m iket tö rtö rténeti források után
közölt velem, csak ez lehetett a híres Drakula
vajda, a ki a törökök ellen vívott harcaival
szerezte dicsőséges nevét. Ha ez úgy van,
akker ő nem közönséges e m b e r; m ert akkor is
és még századokkal azután, m int a legeszesebb
és legravaszabb, valam int a legvitézebb fiát
em legették hazájának. Az a hatalm as elme és
vasakarat a sírjába szállt vele és azzal küzd
m ost mi ellenünk. U gyan ettől a nagy Drakulá-
tól szárm azott egy sereg nagy em ber és jó
asszony és az ő sirjuk szentelt földje nyújt
ennek az undok rém nek pihenő helyet. Mert
a legkülönösebb az egész dologban, hogy ez
a gonosz rém csak szentelt földben bir meg­
pihenni.
 429

Mig Van Helsing beszélt, Morris ur tekin­

tete merően az ablakra szegződött és most föl­
kel és csöndesen elhagyta a szobát. E gy kis
szünettel a professzor folytatta beszédét:
— E s most el kell határoznunk, hogy
mit tegyünk. Jo n ath án utánajárásából m egtud­
tuk, hogy W hitbyből mind az ötven láda föl­
det ideszállitották Carfaxba ; azt is tudjuk,
kog}^ nehányat a ládákból elszállítottak azóta
innen. Azt hiszem, hogy első dolgunknak kell
lenni m eggyőződni róla, hogy a többi, a mic
akkor el nem vittek, itt van-e még a szomszéd
Házban, vagy azóta elszállitották-e azokat is.
Ha igen, utána kell járnunk, hogy hova.
I tt ijesztő módon szakítottak bennünket
télbe. A ház előtt pisztoly lövés d u r r a n t; az
ablaküveget szétszórta a golyó, a mely a
szemközt levő fal fölső párkányába fúródott.
Én elég gyáván fölsikoltottam . Az urak mind
fölugrottak ; lord Godalming az ablakhoz ro ­
hant és fölrántotta a függönyt. E kkor Morris
Ur h angját hallottuk.
— Sajnálom ! Félek, hogy m egijesztet­
telek benneteket. Jövök és megmondom az
okát. E gy pillanattal későbben a szobába
lépett, mondván :
— B ocsánatot kérek szam árságom ért
Harkerén asszonyom. A ttól tartok, hogy borzasz­
 480

tóan m egijesztettem kegyedet. A dolog úgy

esett, hogy a mig a professzor beszélt, egy
óriási denevér telepedett az ablak párkányára.
É n úgy m eggyülöltem az utóbbi események
óta ezeket az undok állatokat, hogy kimentem
lelőni ezt is, m int a hogy m ár szám talant le­
lőttem azóta esténkint, a m iért A rtúr nem
egyszer ki is nevetett.
— E ltalálta ? — kérdezte Van Helsing.
— Nem tudom ; aligha, m ert m intha az
erdő felé láttam volna repülni. Ezzel is m é t
elfoglalta helyét és a professzor folytatta be­
szédét.
— Föl kell kutatnunk az összes ládákat:
és ha készen vagyunk, vagy el kell fognunk,
vagy m egölnünk azt a szörnyeteget a búvó­
helyén, vagy pedig, hogy úgy mondjam, steri­
lizálni kell a földet, hogy ne nyújtson neki
többé m enedéket. íg y aztán talán végre rá
akadunk valahol emberi form ájában a déli óra
és napszállta közt és m egtám adhatjuk olyan­
kor, a m ikor leggyöngébb.
— És m ost M adame Minna ez éjszaka
az utolsó, a m it velünk tart. K egyed sokkal
drágább nekünk, hogysem igy kockáztassuk.
H a ma éjjel m egváltunk, kegyednek többé
nem szabad kérdezősködni. M ajd m eg mon­
dunk m indent a m aga idején. Mi férfiak va-
 48i

gyünk és e d z e tte k ; hegyed pedig a mi csilla­

gunk és rem ényünk és mi sokkal szabadabban
fogunk mozogni, ha kegyed is nem forog ve­
szedelemben.
A férfiak erre mind, még Jo n ath án is,
mintha m egkönnyebbültek volna. Nekem ugyan
keserűen esett, de mit tehettem volna, láttam
h o g y el vannak szánva, háth allg attam és ezzel
elfogadtam lovagias gondoskodásukat rólam.
Morris ur vette át a szót.
— M inthogy nincsen vesztegetni való
időnk, azt tartom , hogy legjobb lesz, ha m ost
m indjárt átlátogatunk a szomszéd házba. Az idő
Ueki nagyon becses és gyors közbelépésünk
esetleg egy újabb áldozatot m ent meg.
M egvallom, hogy a szivem elalélt, mikor
a cselekvés idejét ily közeinek láttam , de nem
mertem szólni, m ert nem akartam őket fölada­
tukban m egakadályozni.M ost átm entek Oarfaxba,
h o g y először ezt az elhagyott régi házat vizs­
gálják át.
Mint afféle férfiak, persze azzal hagytak
itt, hogy feküdjem le és aludjam ; m intha asz-
szony alhatna, a m ikor azok, a kiket szeret,
veszedelemben v a n n a k ! L e fogok feküdni és
Úgy fogok tenni, m intha aludnám, nehogy
Jonathán visszatérve m ég m iattam is aggódjék.
 432

Seward doktor naplója.

Október 1. hajnali 4 óra. — É pp a mikor
el akartuk hagyni a házat, sürgős izenetet hoztak
íienfieldtől, hogy nem mennék-e le azonnal
hozzá, m ert igen fontos m ondani valója lenne.
É n azt m ondtam az izenethozónak, hogy korán
reggel m eg fogom hallgatni Renfield ur kivált­
ságát ; de ebben a pillanatban mással vagyok
elfoglalva. Az ápoló erre még hozzátette :
— 0 nagyon sürgősnek találja a maga
dolgát-uram . Még soha sem láttam őt ilyen
erőszakosnak. A ttól tartok, ha nem jö n le
hozzá ham arosan, hát ism ét kitör rajta a
dühöngés. — Tudtam , hogy emberéin ilyet
nem m ondana komoly ok nélkül, hát azt felel­
tem neki : — Jó l van, h át m egyek a zo n n al;
és kértem a többieket, hogy várj anak egy kissé,
m ert m eg kell előbb néznem a betegem et.
— Vigyen engem is m agával, barátom
Jo h n — szólt a professzor. A beteg naplójá­
ban nagyon érdekelt és m intha itt-o tt a mi
dolgunkkal is összefüggésben állana. Nagyon
szeretném őt látni, kivált kissé izgato tt álla­
potában.
— Nem m ehetnék-e én is velők? —
kérdezte lord Godalming.
 433

— Meg ón is? m ondta Morrisz. É n bicentet-

tem, és mind egjüitt m entünk le a lépcsőn.
M eglehetősen izgatott állapotban találtuk
a beteget, de sokkal józanabbnak beszédében
és modorában egyaránt, m int ezelőtt bárm ikor.
Mi mind a négyen egyszerre léptünk
a szobájába, de a többiek eleinte nem szólot­
ták. A beteg kívánsága ez volt, hogy rögtö-
üösen bocsássam őt el az intézetből és ktild-
iem haza. K érése tám ogatására fölhozta, hogy
ö teljesen m eg van gyógyulva és tökéletesen
józan eszü. — A barátaihoz folyamodom —
mondta többek közt — talán ők nem vetnék
meg, hogy ítéljenek fölöttem. K ülönben kérem
még be sem m u tato tt nekik, nm annyira el
voltam ámulva, hogy annak a furcsasága,
ho g y egy őrültet forma szerint bemutassak,
nem is ötlött az eszembe. K ülönben is bete­
gem m odora oly úri és m éltóságteljes volt,
h o g y egy percig sem haboztam a bem utatás­
sal. L ord G odalm ing; V an H elsing profeszor;
Morrisz ur Texasból — Renfield ur. u min­
denkivel sorban kezet szorított, m o n d v án :
— L ord Godalming volt szerencsém az
édes a ty já t ism erhetni; sajnálattal látom abból,
hogy ön a címét viseli, hogy ő m ár nincs
többé. Morrisz ur, ön büszke lehet nagy és
szabad hazájára. Mivel fejezhetné ki az ember
Drakula. 28
 484

m éltón az örömét, m ikor Van H elsinggel fog­

h at kezet? Uram, még bocsánatot sem kérek
öntől, hogy neve elől m inden címezést eh
hagyok. A ki egész forradalm at csinál fölfede­
zéseivel a tudom ány terén, az nem szorult
konvencionális cimezgetésre. Önöket uraim, a
kik nemzetiségük, születésük vagy természeti
adom ányaik által arra hivatottak, hog}T tért
foglaljanak a haladó világban, önöket hívom
föl bizonyság tételre, hogy vagyok oly józan
eszíi, m int az embereknek, a kik teljes szabad­
ságukat élvezik, a legnagyobb része. És én
m eg vagyok róla győződve, hogy ön Seward
doktor morális kötelességének fogja tartani?
hogy úgy bánjék velem, m int ezt kivételes
körülményeim m egkövetelik.
— Azt hiszem, hogy valam ennyien meg
voltunk hökkenve. A mi engem illet, én meg
voltam róla győződve — noha alaposan ismer­
tem betegem jellem ét és tö rtén etét — hogy
helyrejött az esze. Alig állhattam meg, hogy
azt ne mondjam neki, hogy teljesen m eg va­
gyok elégedve elmebeli állapotával és hogy
reggel hozzá fogok látni az elbocsátásához
szükséges formalitásokhoz. De mégis jobbnak
gondoltam várni, m ielőtt ilyen fontos kijelen­
té st tennék, m ert régtől fogva tudom, hogy
mily hirtelen elváltozásoknak van alávetve épp
 485

pz a betegem. íg y h át csak általánosságban

jegyeztem meg, hogy nagyon meg vagyok a
javulásával elégedve, hogy m ajd reggel alapo­
sabban megbeszéljük a dolgot és hogy akkor
majd meglátom, mit tehetnék kívánsága telje­
sítésére. De ezzel ő egyáltalán nem látszott
megelégedni, m ert gyorsan m ondta:
— A ttól félek Seward doktor, r hogy ön
nem jól értette m eg kívánságom at. E n azonnal
el szeretnék menni — most — ebben az órá­
ban — ebben a pillanatban, ha lehet. Meg
vagyok róla győződve, hogy egy ilyen kitűnő
és tapasztalt gyakorló orvos elé, m int a milyen
Seward doktor, csak elő kell terjeszteni egy
ilyen egyszerű, de mégis nagy horderejű ké­
rést, hogy az biztosan telj esittessék. — Élesen
nézett a szemem közé és tag ad ást olvasva ki
arcomból, a többiekhez fordult és azokat vette
szemügyre. Nem találkozva a kellő m éltánylás­
sal, folytatta :
— Lehetséges-e, hogy tévedtem volna
föltevésem ben:
— TJgy van, tévedt, — feleltem neki
nyíltan, de egyúttal éreztem, hogy kegyetle­
nül. E rre jó kora szünet következett, aztán
busán kezdte ism é t:
— A kkor h át más alapokra kell a kérel­
memet fektetnem . Engedje, hogy ezt az en-
28*
 486

gedm ényt jó tétem ény vagy kegy gyanánt

kérjem , a hogy ön akarja. E n hajlandó va­
gyok a legalázatosabb könyörgésre, nem sze­
mélyes okoknál fogva, de a mások jó voltáért.
Nem áll szabadságom ban önnel okaim at m eg­
ism ertetni; de higyje el, biztosítom róla, hogy
jó okaim vannak, alaposak és önzetlenek és a
legnem esebb kötelességérzésből fakadók. TJram,
ha a szivembe láthatna, h át tudom , hogy tel­
jesen m éltányolná ez érzést, a m ely lelkesit.
Sőt töb b et m ondok, akkor ön tudná, hogy
legjobb és legigazabb barátai közé szám ít­
hatna. — Ism ét m erően nézett ránk. Van
H elsing élesen figyelte őt, bozontos szeműidéit
erősen összehúzva szúrós szemei fölött. íten -
fiidhez olyan hangon szólt, a mely akkor nem
lep ett meg, csak később, m ikor rágondoltam ,
olyan hangon, m intha m agával teljesen egyen­
rangú épp elméjű em berrel beszélne:
— Nem m ondhatná meg nyíltan az igazi
okát annak, hogy m iért kíván még ez éjjel
szabadulni ! E n m agam ra vállalom, ha okai
engem, a ki teljesen idegen és elfogulatlan
vagyok, m eggyőznek, rá veszem doktor Se-
w ardot, hogy a saját felelősségére teljesítse az
ön kérelm ét. Renfield szomorúan és nagyon
levertem rázta a fejét. A professzor folytatta :
— Gondolja m eg uram jól, ön olyan jo ­
 437

gokat követel, a m elyeket csak a teljesen

józan elmójüek élvezhetnek. Ön, kinek a m eg­
gyógyulásában kételkednünk kell, m ert hisz
orvosi fölügyelet alatt áll még. H a ön nem tám o­
g at bennünket abban, hogy önnel szemben a
leghelyesebb eljárást kövessük, hogyan kíván­
h atja tőlünk, hogy eleget tehessünk a ránk
ró tt kötelességnek ? L egyen bölcs és segitsen
nekünk. És ha lehet, mi rajta leszünk, hogy
teljesíthessük a kívánságát. A beteg m ég
folyton a fejét rázva m ondotta:
— V an H elsing doktor, én nem m ond­
hatok semmit sem. Önnek igaza van és ha
nekem szabad volna szólnom, h át egy percig
sem haboznék.. De ebben az egy dologban
nem vagyok a m agam gazdája. E n csak arra
kérhetem önöket, hegy bízzanak bennem. Ha
elutasítanak, a felelősség nem engem terhel.
É n azt gondoltam , hogy ideje lesz véget vetni
a jelenetnek, a mely m ár kom ikusán komoly
kezdett lenni. Az ajtó felé indulva szóltam :
— Jö jje te k barátaim , lássunk a dolgunk­
hoz. Jó éjt!
A m int azonban az ajtóhoz értem, a be­
tegem újabb változáson m ent keresztül. Oly
gyorsan rohant felém, hogy egy pillanatig azt
hittem , ism ét m eg akar tám adni. Félelmem
azonban alaptalannak bizonyult, m ert a kezét
 438

csak azért emelte föl, hog3r összekulcsoltan,

m eghatóan ismétel]e kérelm ét. A m ikor látta,
hogy túlságos folindulása m aga is ellene bizo-
nyit, m ég izgatottabb lett. Én m ár m áskor is
tapasztaltam ra jta ezt a folyton fokozódó iz­
gatottságot, m ikor valam it k ért és nagyon sze­
rette volna m egkapni, pl. egy Ízben a m acskát
és intettem neki, hogy hasztalanul fárad. El
voltam rá készülve, hogy kérése m egtagadásába
ugyanazzal a m ogorva m egnyugvással fog
beletörődni, m int rendesen szokott. De fölte­
vésem nem bizonyult igaznak. M ert m ikor
látta, hogy egyáltalán nem vag3rok hajlandó a
kérését teljesíteni, egészen m agánkívül volt
kétségbeesésében. Térdre vetette m agát, kezeit
tördelve n y ú jto tta felém, a köny patakzott vé­
gig az arcán, a m int a legm étyebb fölindulás­
tól rem egő hangon rim ánkodott.
— Seward drtor m indenre, a mi szent,
kérem , könyörgök, ereszszen ki engem azonnal
ebből a házból. K üldjön el engem et innen,
a hogyan és ahova akar. K üldjön velem ápoló­
kat korbácscsal és láncokkal. H úzzanak rám
kényszerzubbonyt; veressen láncra, küldjön
börtönbe, csak ereszszen ki innen, ebből a ház­
ból. Ön nem tudja, hogy mit tesz azzal, hogy
engem itt ta rt. A szivem legm élyéből, egész
lelkemből kön3Törgöm önnek. Ön nem tudja,
 489

hogy kinek árt ezzel és m iként, és énnekem,

nem szabad szólanom. u h jaj nekem ! H ogy én
nem szólhatok.
De m indenre, a mi önnek szent, a mi
önnek kedves, az elveszett szerelmére, az élő
rem énységére, a m indenható Istenre kérem,
hogy ereszszen engem ki innen és m entse meg
lelkem et a b ű n tő l! H át nem hall-e engem,
em ber! H át nem ért-e engem ? H át soha sem
fog m ár tanulni! H át nem tudja, hog3r ón
józan és komoly vagyok m ost? Nem egy elme­
beteg, a kit az őrület roham a gyötör, hanem
egy józan ember, a ki a lelke üdvéért küzkö-
dik.' Oh, hallgasson meg, hallgasson m eg!
Ereszszen e l ! Ereszszen e l ! Ereszszeu e l !
A ttól tarto ttam , hogjr m entül tovább
engedem beszélni, annál izgatottabb lesz és
végre is díihöngövó válik. M egfogtam h át a
két kezét és fölemeltem. •
— Jöjjö n, m ondtam neki szigorúan. K el­
jen föl és csillapuljon, elég volt ebből ennyi.
F eküdjék le és viselje m agát csöndesebben.
Ó hirtelen elhallg ato tt és merőn nézett
rám nóhánj7, pillanatig. Aztán szó nélkül fölállt
és keresztül menve a szobán leült az ágjra
szélére. Épp ug}r elcsöndesedett, m int rende­
sen szokott, ha valam ely kérését m egta­
gadtuk.
 440

Midőn utolsónak hagytam el a s z o b á t ,

betegein nyugodt hangon szólt u tá n a m :
— Remélem, Sew ard doktor, hogy an­
nak idején eszébe fog ju tni, hogy én m indent
m egtettem az éjjel arra nézve, hogy önt elbo­
csátásom szükségességéről meggyőzzem.

X IX .
Harker Jonathán naplója.
Okt. 5. reggel
Én nyugodtan indultam a többiekkel a
szomszéd ház átkutatására, m ert M innát is tö­
kéletesen nyngodtnak és erősnek láttam , ü g y
örülök, hogy beleegyezett abba, hogy vissza­
m arad és ránk, férfiakra bízza a föladat vég­
hez vitelét. Nekem úgy s°m tetszett, hogy ő
egyáltalán* belekeveredett ebbe a rettenetes
dologba. M inket férfiakat is, azt hiszem, hogy
kissé m egindított a Renfield úrral való jele­
net. Mikor kijöttünk a szobájából, hallgattunk,
mig a könyvtárba nem értünk. O tt is Morris
ur m ondta Seward doktornak :
— Hallod-e Jack, ha ez az ember nem
kom édiázott, h át a legjózanabb lunátikus, a
kit valaha láttam . Nem merem bizonyosnak
állítani, de én hiszem, hogy valam elyes komoly
 441

szándéka volt és ha igen, h á t keservesen eshe­

tett neki, hogy m egtagadták a kérését. —
Godalming lord és én hallgattunk, de Van
H elsing hozzátette:
— Jo h n barátom , m aga többet tud luná-
tikusokról, m int én tudok és ennek örülök,
m ert tartok tőle, hogy ha rajtam állott volna
az elhatározás, én az előtt a végső kitörése
előtt szabadon eresztettem volna őt. De hát
azért élünk, hogy tanuljunk és jelen fölada­
tunkban óvatosaknak kell lennünk. M inden úgy
van jól, a hogy van.
— Seward doktor sajátságosán tűnődő
m odorban felelt nekik:
— Magam is majdnem úgy vagyok vele,
m int önök. Nem tudom , hogy nem vállaltam
volna-e el a szabadon bocsájtásának a felelős­
ségét, ha az az ember közönséges őrült volna.
De valahogy olyan csudálatos összefüggésben
van a gróffal, hogy félek a kívánságait teljesí­
teni. Nem tudom elfelejteni, hogy m ajdnem
éppen ilyen kétségbeesetten könyörgött vala­
mikor egy m acskáért és a következő pillanat­
ban a torkom at akarta szétm arcangolni a fogá­
val. Azonkivi.il a grófot „uram és m esterem u-
nek szólitgatta. H átha csak azért akar kiszaba­
dulni, hogy valami pokoli m ódon a segítségére
legyen. Az a rettenetes lény, a ki farkasokat,
 442

denevéreket és hozzá hasonló lényeket kény­

szeríthet a szolgálatára, ki tudja, hogy eg}r
boldogtalan őrültet is nem kényszeríthet e ?
Igaz, hogy nagyon kom olynak látszott. Most
m ár m indegy; remélem, hogy helyesen csele­
kedtem . Ezek a különös dolgok, kapcsolatban
azzal az őrült föladattal, a m elyre indulunk,
képesek m egzavarni az embert. — A professzor
Seward doktorhoz lépett, kezét a vállára tette
és komoly, jóságos hangon m ondotta n e k i:
— B arátom John, ne aggodalm askodjék.
Mi mind a kötelességünket próbáljuk tenni
egy igen szomorú és retten etes föladatban,
csak azt tehetjük, a m it jó nak látunk. A töb­
bit a jó Istenre kell bíznunk. Lord Godalming
egy pár percre távozott és visszatérve egj^ kis
ezüst ftityiilőt m u tato tt f ö l:
— Lehet, hogy az az elhagyott, ódon
épület tele van patkányokkal, ha igen, hát
gondoskodtam segítségről. A falat megmászva,
a ház felé igyekeztünk, óvatosan a fák árnyé­
kát keresve a holdfényben. A mikor a kapu
bejárat alá értünk, a professzor kinyitotta a
tásk áját és egy csomó holm it v ett ki belőle,
a mit négy csoportba osztva, rak o tt a lép­
csőre, nyilván egyet szánva m indegyikünknek.
Aztán igy s z ó lt:
— Barátaim , mi borzasztó veszedelembe
 443

indulunk és mindenféle fegyverre lesz szüksé­

günk. E llenségünk nem pusztán szellem. J u s ­
son eszünkbe, hogy húsz ember erejével bir
és hogy noha, a mi nyakunk és hátgerincünk
a közönséges fajtából való és ennélfogva ki­
tekerhető és törékenj7', az övé nem az. N e­
künk teh át őrizkednünk kell az ő keze érinté­
sétől. E zt tegyék a szivükhöz közel — ezt
mondva egy kis ezüst feszületet ad o tt m ind­
egyikünknek — „ezt a virágot akaszszák a
nyakukbau — ezzel egy hervadt foghagym a-
virágkoszorut adott — „földi ellenségek ellen
pedig vegyék ezt a revolvert és ezt a kést,
segítségül, úgy az egyik, m int a másik eset­
ben ezeket a kicsi elektrom os lám pákat, a m elye­
ket a m ellükre tűzhetnek ; és mindenek
ellen és m indenek fölött pedig vegyék ezt, a
mit szükség nélkül nem szabad m egszentség-
teleniteníink.u — A legutóbbi adomány fehér
papirba burkolt szentelt ostya volt. — Most
barátom Joh n ide a tolvaj kulcsokkal. H a ki
tudjuk nyitni az ajtót, nem kell az ablakon
keresztül behatolni, m int egykor Lucy kis­
asszonynál.
— Seward doktor egy-két kulcsot pró­
bált m egforgatni a zárban és csakham ar akadt
egyre, a melylyel sikerült kinyitnia a rozsdás
zárt. Az ajtónak dűltünk m indnyájan, a mely
 444

egyesült erőfeszítésünknek e n g e d n e , lassan

csikorogva fordult m eg berozsdásodott sarkain.
A professzor elsőnek lép ett be a ny ito tt
ajtón.
— A te kezedben vagyunk Uram! mon­
dotta, a m int keresztet vetve m agára átlépte a
küszöböt. Az ajtó t betettük m agunk m ögött,
nehogy a lám páinkat m eggyujtva, m agunkra
vonjuk az utca figyelmét. A professzor gon-
gosan próbálgatta a zárt, Hogy könnyön n yit­
ható-e belülről is, ha esetleg sebtében kellene
visszavonulnunk. A ztán mind m eggyujtottuk a
lám páinkat és m egkezdtük a kutatást.
A pici lám pák világa csodálatos form á­
ban vetette az árnyékunkat a falra, a m int a
sugaraik egym áson kereszteződtek. A mi en­
gem illet, én sehogy sem tudtam m egszaba­
dulni attól a különös érzéstől, hogy láttatlanul
is van m ég valaki közöttünk. Azt hiszem,
hogy ezt az érzést a hely okozta, a mely vissza
varázsolta Transzszilvániai emlékeimet. K ülön­
ben ez az érzés nemcsak engem et bántott,
m ert vettem észre, hogy a többiek is minden
neszre vagy újabb árnyékra hátrafelé néztek,
csak úgy m int jó m agam is.
Az egész ház vastagon be volt lepve a
portól. A falakon és szögletekben rongyokban
csüngött a poros pókháló. Az előcsarnokban
 445

az asztalon egy nagy csomó kulcs kevert,

minden kulcson egy elsárgult jelző kártyával.
A kulcsokat többször használhatták, m ert a
porlepte asztalon többszörös nyom a látszott a
fölvevésíik és ism ét letevésüknek. A professzor
a kulcsokat fölvéve felém fordult m ondván:
— Ön ismeri ezt a helyet Jon ath án , m ert
lemásolta a térképet, m ondja, melyik a kápolna
ütja. É n előre indultam és némi keresés után
szemben találtuk m agunkat egy alacson}^, ive-
zett tölgyfaajtóval, a mely erősen m eg volt
pántolva. — E nnek kell a kápolna ajtajának
lenni — m ondta a professzor a lám páját, a
háznak egy kicsi térképére irányozva, a m e­
lyet az irataim közül v e tt ki. A csomon m eg­
találtuk a kulcsot és kinyitottuk az ajtót. El
voltunk készülve némi kellem etlenségre, m ert
a m int az ajtó t nyitogattuk, hasadókain keresz­
tül állott, rossz szagu levegő tódult felénk, de
egyikünk sem volt elkészülve arra a
bűzre, a mi az ajtó kitárolásával arádt
felénk. Közülünk rajtam kivül senki sem
ju to tt m ég közel a grófhoz és akkor
is, a m ikor ón láttam , vagy koplaló állapotá­
ban volt a szobában, vagy pedig friss vérrel
telesziva, egy szellőjárta rom badült sírboltban.
De itt szűk, fojtott, zárt helyen a levegő
teljesen m eg volt romolva. A rom lott, bűzös
 446

levegőn keresztül sajátságos erjedt földszag

terjengett. Leírni ezt a szagot szinte lehetet­
lenség, olyan volt, m intha a halandó világ
minden bűzébe, m eg a vérnek émelyítő, maró
szaga is vegyült volna. Olyan volt, m intha a
rothadás ro th ad t volna meg. Roszszul leszek
m ég m ost is, ha rágondolok. M intha annak a
szörnyetegnek minden lehellete itt rekedt volna,
hogy fokozza a hely undorító voltát.
Közönséges körülm ények között ez a bűz
egyszeriben végét vetette volna vállalkozó ked­
vünknek, de a jelen körülm ények közt köteles­
ségérzetünk erőt adott a testi irtózat legyőzé­
sére. Az első önkéntelen visszarettenés után
valam ennyien úgy fogtunk a dologhoz, m intha
ez az undok kápolna a világ legszebb helye
volna.
Az egész helyet gondosan átk u tattu k , a
professzor szólalt m eg elsőnek, a m int hozzá­
fogtunk :
— Először is m eg kell néznünk, hogy
hány ládát hagytak itten. Aztán m egvizsgál­
nunk m indent, hogy nem akadunk-e nyom ára,
hogy hová lettek a hiányzók.
Az ötven ládából csak huszonkilencet
olvastunk m eg a kápolnában. Egyizben m eg­
rettentem , látva, hogy Lord Godalm ing h irte­
len megfordul és a tárv a h ag y o tt boltíves
 447

ajtón keresztül merően kinéz a sötét folyosóba.

Ln is odanéztem és egy pillanatra elállt a
szivem verése. V alahonnan a homályból, m intha
a gróf gonosz arca m eredt volna rám. L áttam
a hajlott éles orrát, vörös szemét, vérpiros
ajkát és kísértetiesen sápadt arcát. De csak
egy pillanatra, m ert a mint Lord Godalm ing
azt m ondta: A zt hittem , hogy egy arcot
látok, pedig csak árnyék volt — én arra
fordítottam a lám pám at és kimentem a
folyosóra. De nem volt ott senki és m inthogy
semmiféle kiszögelés, vagy ajtónyilás, sem
búvóhely nem volt, csupán csak a folyosó sima
fala, h á t m ég ő sem rejtő zh etett volna el.
Meg voltam győződve róla, hogy csak fölizga­
tott képzelődésem játék a volt az egész és nem
szóltam.
Nehány pillanattal későbben Morris u rat
láttam hirtelen visszaugrani egy szögletből, a
melyben k u tatott. Valam ennyien odanéztünk,
a honnan ő elugrott és egész töm egét láttuk
a foszforfényü apró csillagoknak. E rre vala­
mennyien ösztönszeriileg visszahúzódtunk, m ert
az egész hely m integy m egelevenedett a p atk á­
nyoktól. E gy pillanatig m egrettenve állottunk
mind, lord G odalm ingot kivéve, a ki nyilván
el volt készülve erre az eshetőségre. A nagy,
vaspántokkal ellátott külső b ejárathoz rohanva,
 443

a m elyet Seward doktor em litett Renfilddel

kapcsolatban, m egfordította kulcsát a zárban,
visszahúzta az óriás reteszeket és kilökte az
ajtót. Aztán ezüst sípját elővéve, halkan, de
élesen sípolt rajta. ^ sípszóra ku tyau g atás fe­
lelt doktor Seward háza felől és alig egy pillanat
m úlva három patkány ír tó kis kutya rohant az ház
sarka körül. Mi mind az ajtó felé húzód­
tunk és e közben észrevettem , hogy a vas­
tag p orréteg ugyancsak föl van ta p o s n a : a
hiányzó ládákat erre felé kellett kihurcolniok.
De m ég ez elm últ egy perc alatt is a p atk á­
nyok száma m intha m egsokszorosodott volna.
Minden tele le tt velük. A kutyák rohanva
közeledtek, de a küszöbön hirtelen m egálltak,
m orogtak, aztán mind a hárm an egyszerre
emelve orru kat a levegőbe, kegyetlenül el
kezdtek vonítani. A patkányok ezalatt ezerekre
fölszaporodtak és mi kifelé m enekültünk előlük.
Godalm ing egyszer csak fölkapta az
egyik kutyát, bevitte és letette a padlóra.
Abban a pillanatban, hogy földet é rt a lába,
a kis dög m intha visszanyerte volna bátorsá­
gát, neki rohant term észetadta ellenségeinek.
Ezek oly eszeveszetten m enekültek előle, hog)'
m ire vagy egy tucatból kirázta a páráját, alig
m aradt a másik kettőnek, a kiket hasonló
módon tettek be, m it üldözzenek.
 449

A patkányok eltűntével, m intha valamely

gonosz lélek szállt volna el, a kutyák vidá­
man csaholva szaladgáltak és lökdösték föl­
fordult ellenségeik h o lttestét ide-oda. Mi is
visszanyertük a kedvünket. L ehet, hogy a friss
levegőtől, a mely a szabadból betódult. Az
ajtót újra bezártuk és reteszeltük és a k u tyákat
m agunkkal vive hozzáláttunk a ház kutatásá­
hoz. Nem találtunk sehol semmit, csak ren ­
geteg port. A kutyák sem adták ezentúl a
nyugtalanságnak semmi jelé t sem.
A hajnal kezdett derengeni,* midőn kijöt­
tünk a főbejárón, Van H elsing levette az ajtó
kulcsát a csomóról és rendesen bezárva az
ajtót, zsebre tette a kulcsot.
— Eddig, — m ondotta — elég sikeresen
jártunk. Nem ért bennünket semmi baj sem és
mégis m egtudtuk, hogy hány láda hiányzik.
De m indeneknél jobban örülök annak, hogy
azt, a mi első — és talán legnehezebb és leg­
veszedelmesebb lépésünket m egtehettük anélkül,
hogy azt a mi édes Madame M innánkat belekever­
tük volna és álm ait és ébren gondolatait m egter­
heltük volna olyan látom ányokkal, hangokkal
és undok bűzökkel, am elyeket soha sem tu d o tt
volna elfelejteni. És m ost gyerünk haza. H aj-
nalodik. M eglehet, hogy még sok éjjelt és
n appalt kell veszedelmekkel küzdve eltölte-
D r a k u la . 29
 450

nünk ; de nem hátrálunk m eg semmi veszede­

lem elöl sem.
A ház egészen csöndes volt, a midőn
hazaértünk, csak egy távoli terem ből hallat­
szott valam ely szegény boldogtalan sik o ltása;
s halk jajg a tá s és nyögés a Renfield szobájából.
A szegény bolond nyilván képzelt bajokkal
gyötörte m agát a hozzá hasonlóak szokása szerint.
E n lábujhegyen léptem szobánkba és
M innát alva találtam . Oly halkan lélegzett,
hogy föléje kellett hajolnom, hogy halljam .
Sápadtabbnak látszik, m int rendesen. Remélem,
hogy nem izgatta föl túlságosan a mai tanács­
kozás. Igazán hálás vagyok, a m iért kihagytuk
öt, nem csak e dologból, de m ég a tanácsko­
zásokból is, a mik ezután következnek. Ezen­
túl m inden dolgunk hétpecsétes titok lesz
előtte, m indaddig, mig azt nem m ondhatjuk
neki, hogy vége m indennek és a föld m eg­
szabadult a szörnyetegtől, a mely a pokol szü­
lötte. Bizonyos, hogy nehéz lesz előtte, a kivel
m inden gondolatom at közöltem eddig, titk o ­
lózni, de elszántnak kell lennem és holnap
m indjárt elhallgatom m indazt, a mi ez éjjel
történt. A divánra fekszem, nehogy szegény­
kének az álm át m egzavarjam .
Október 1. Később. Term észetesnek ta lá ­
lom, hogy mind elakadtuk az időt, m ert nehéz
 451

napra nyugtalan éjszakát tö ltö ttü n k . Még Minna

is m egérezte a fáradtságot, m ert noha m agasan
járt m ár a nap, mikor fölébredtem , mégis
hamarább ébredtem nála és három szor is kel­
lett szólitanom, m ielőtt fölébredt volna. Sőt oly
mély volt az álma, hogy ébredése után néhány
pillanatig m eg sem ism ert és olyan rém ült ki­
fejezéssel nézett rám, m int azok szoktak, a
kiket rossz álomból költenek föl. Panaszkodott,
hogy egy kissé fáradt és én nem is hagytam
m indjárt fölkelni. Most m ár tudjuk, hogy
huszonegy láda hián}7zik és rem éljük, hogy
nyomára akadunk az elhurvoltaknak. Még ma
föl fogom keresni a fuvarosokat.

Seward doktor naplója.

Október 1.
Délfelé ébredtem arra, hogy a professzor
a szobám ba sétált. Jo b b kedvű és derültebb
volt, m int rendesen, úgy látszik, hogy az el­
múlt éjjeli dolgunk sikere kissé kö n ny ített ag ­
godalmain. Alig hogy m egbeszéltük egy kissé
éjjeli kalandunk részleteit, hirtelen igy szólott:
— A m aga betege rop p an t érdekel en­
gem. Szabadna ma reggel m agával m egláto­
gatnom ? Vág}' ha m aga nagyon el van fog­
lalva, egyedül is m ehetnék hozzá, ha szabadna.
29*
 452

N agyon különös egy lunatikus az, a ki ilyen

okosan tud beszólni.
— Nekem sürgős dolgom volt, h át azt
mondtam a professzornak, hogy szivesen ven­
ném, ha m aga menne, m ert akkor nem kell
m egvárakoztatnom és hívtam egy ápolót, hogy
kisérje le. Magam m egkezdett dolgom at foty-
tattam és nem sokára el is végeztem. Az idő
igen rövidnek tetszett, mire V an H elsing már
ism ét a szobámban volt.
— Zavarom ? kérdezte udvariasan, a m in t
a küszöböt átlépte.
— D ehogy zavar, feleltem én. Jöjjön
csak. Elvégeztem , a m it kellett és szabad va­
gyok. Most eg yütt m ehetünk, ha tetszik, Ren-
fieldhez.
— Szükségtelen ; m ár voltam nála.
— Nos, és ?
— A ttól tartok, hogy kiestem a kegyei­
ből. Az interview igen rövid volt. Mikor a
szobájába léptem, egy zsámotyon ült a szoba
közepén, könyökével a télidére tám aszkodva,
arcán a rlegm ogorvább elégedetlenség kifejezé­
sével. É n a lehető legnagyobb nyájassággal
szólítottam meg. Rám sem hederitett. — Nem
ism er? kérdeztem tőle. A felelete nem volt
valam i nag3ron kedvező. — N agyon is jól
 453

ismerem, m ondja. M aga az a vén bolond, Van

Helsing. Jo b b an szeretném , ha elkotródnék
innen, m inden bolond tudom ányával egyetem ­
ben. Az ördög vigyen el minden nagyfejü
hollandust a pokolba. — Ennél többet aztán
nem is m ondott és ngy ü lt o tt m egingatlan
közömbösségében, m intha nem is lettem volna
a szobában. íg y h á t elestem az alkalomtól,
%ogy ezt az okos bolondot tanulm ányozhassam ;
hát m ost m egyek és m egvigasztalódom azzal,
hogy néhány kellemes szót váltsak a mi ara­
nyos madame H innánkkal. Igazán kimond­
hatatlanul örvendek, barátom John, hogy nem
terheljük és kínozzuk őt többé a mi borzalmas
dolgunkkal. H iányozni fog nekünk a segítsége,
de azért jobb igy.
— Teljesen egyetértek ebben önnel, —
feleltem én. — H arkernénak jobb, hogy ki­
m arad a dologból. Hisz m ég nekünk, tapasz­
talt é<* edzett férfiaknak is elég keserves —
hát m ég egy gyönge asszonynak.
Van H elsing teh át H arkerékhoz m ent
beszélgetni. Morris és A rtúr elm entek a hiányzó
ládák nyom át keresni. Én a napi kötelességem
után látok és estére találkozunk ismét.
 454

Harlemé Minna naplója.

Október 1.
Különösen esik, hogy igy titkolóznak
előttem ; előttem , a ki mindez ideig férjem nek
m inden gondolatát ism ertem ; alig bírom el'
viselni, a m int látom, hogy bizonyos dolgok­
nak, m ég pedig a legéletbevágóbbaknak még
az em lítését is kerüli. Ma reggel sokáig alud­
tam a tegnapi nap fáradalm ai után és noha
Jo u ath án is nagyon későn ébredt, mégis ko­
rábban ébredt nálam nál. Még tán soha sem
beszélt velem oly gyöngéden és szeretetteljesen,
m int ma, m ielőtt távozott volna hazulról, de
azért egy szót sem szólt arról, hogy mi tö r­
tén t tegnap a gróf házában te tt látogatásuk
alatt. P edig tud hatta, hogy m ennyire gyötör
az aggodalom . Szegény jó uram ! Pedig tudom,
hogy ez neki tán m ég rosszabbul esett, m int
nekem. Mind m egegyeztek abban, hogy jobb
lesz engem ezentúl kizárni ebből a , borzalmas
dologból — és én belenyugodtam . És te s s é k !
M ost mégis sírok, m int afféle gyönge bolond,
mikor pedig tudhatnám , hogy csakis férjem nek
nagy szeretetét és azoknak a jóságos em berek­
nek a gondoskodását bizonyítja a titkolózásuk.
A sirás jól esett. Égyszer m ajd csak
eljön az ideje annak i s , h o g y Jo n ath án m indent
 455

elm ondhat nekem és nehogy ö azt higyje egy^

percig is, hogy én is titkolni akarok tőle vala­
mit, h át szokás szerint jegyzem naplóm at, a
mely szivemnek minden gondolatát m egőrzi az
ö számára, ha m ajd egykoron olvasni kivánná.
Sajátságosán búsnak és le vertnek érzem m aga­
m at ma. Lehet, hogy ez csak az eddigi izgal­
mak visszahatása.
Tegnap éjjel, m ikor az urak elm entek, le­
feküdtem, mivel m eghagyták, hogy m egtegyem .
Egy cseppet sem voltam álmos, ellenben
emésztő aggodalom mal voltam telve. Minden
eszembe ju to tt, a mi az utóbbi időkben tö rtént
és m inden eg y ü tt egy rémes tragédiának
látszott, a melyet a végzet sodor a m eghatá­
rozott cél felé. A kárm it tegyen is az ember,
ha a legjobb szándékkal is, m indig épp arra
vezet, a m it legjobban akar kerülni. H a én
nem m entem volna W itby-be, szegény ## édes
Lucj'm talán m ég m ost is velünk volna. 0 nem
sétálgatott a tem etőben mig én o tt nem voltam
és ha nem já r t volna o tt nappal, h á t éjjel sem
m ent volna oda á lm á b an ; és ha nem m ent
volna oda, m int alvajáró, az a szörnyeteg nem-
tám adhatta volna meg. Oh ! H át m iért is
kellett nekem W ytby-be mennem ? No, m ár
m egint s íro k ! U gyan mi lelt engem ma. El
kell titkolnom a férjem től, m ert ha m egtudná,
 456

hogy egy reggel kétszer is sírtam — én, a

ki soha sem szoktam — h át a szegénynek a
szivét agyongyötörné a nyugtalanság.
A rra m ár nem emlékszem jól, hogy mi­
kor aludtam el tegnap este. Emlékszem arra,
hogy egy ízben hirtelen ku ty au g atást és egy
sereg különös hangot hallottam , — m intha
buzgó és hangos im ádság le tt volna, — R en-
field ur szobájából, a mely valahol az enj7ém
alatt lehet. A ztán egyszerre mély csönd követ­
kezett, olyan m élységes csönd, hogy szinte
m egijesztett, fölkeltem teh át és kinéztem az
ablakon. M inden sötét volt és csöndes, a hold­
világban nyúló fekete árnyak félelmesen tito k ­
zatosaknak látszottak. Semmi sem mozdult, de
m inden rideg és m erevnek látszott, m int a
halál vagy a végzet, annyira, hogy az a
vékony sáv sűrű fehéres köd, a m ely alig
észrevehető lassúsággal húzódott a gyepes
téren keresztül a ház felé, szinte élő és öntu­
datos valam inek látszott. Azt hiszem, hogy
gyötrő gondolataim nak a m egszakítása jól
esett, m ert a m int visszafeküdtem az ágyba,
jó l eső zsibbadtság v ett erőt rajtam . E gy da­
rabig csak feküdtem , de még sem tudtam
elaludni, h át ism ét fölkeltem, az ablakhoz
m entem és kinéztem rajta. A köd ezalatt ter­
je d t, m ár egészen közel volt a házhoz, úgy,
 457

hogy láttam , a m int szinte a falhoz tap ad t és

m intha loppal húzódnék föl az ablakok felé.
Szegény Renfield ism ét hangosabb volt, m int
valaha és noha egy szót sem bírtam m egérteni
lárm ájából, a lianghordozásából tisztán ki
lehetett venni, hogy esdekelve könyörög vala­
miért. A ztán küzdelem zaját hallottam és tu d ­
tam, hogy az ápolók bánnak el szegénynyel.
A nnyira m egrém ültem , hogy visszabujtam az
ágyba, fejemre húztam a paplant és fülem et
bedugtam az ujjam m al. Nem voltam m ár egy
csöppet sem álmos, vagy legalább is azt g on­
doltam, hogy nem v a g y o k ; de mégis el kellett
aludnom, m ert ezután, rósz álm okat kivéve,
nem emlékszem semmire sem egészen reggelig,
a m ikor Jo n ath án fölébresztett. Még föl­
ébredve is alig tudtam m egérteni, hogy hol
vagyok és hogy Jo n ath án az, a ki tölibém
hajol. Az álmom nagyon sajátságos volt, azt
gondoltam , hogy alszom és várom Jo n ath án
visszajövételét. N agyon aggódtam a férjem
m iatt, de képtelen voltam m egmozdulni. A
lábam, kezem és fejem oly nehéz volt, hogy
nem bírtam emelni, h át aludtam tovább n y u g­
talanul és gondolkoztam . Egyszer csak azt
vettem észre, hogy a levegő nehéz, nyirkos és
hideg. Letoltam a paplant az arcom ról és
m eglepetve láttam , hogy minden homályos kö­
 458

rülöttem . A gázláng, a m elyet lecsavarva égve

hagytam Jo n ath án számára, csak egy parányi
vörös szikrának látszott a ködön keresztül, a mely
mind sűrűbben öm lött a szobába. E kkor eszembe
ju to tt, hogy tán nyitva hagytam az ablakot,
m ikor lefeküdtem . Szerettem volna fölkelni,
hogy megnézzem, de tagjaim súlyosak voltak,
m int az ólom és az akaratom is tehetleniil
zsibadt volt. H át csak feküdtem és tűrtem to ­
vább. B ehunytam a szememet, de a szem héja­
mon keresztül is láttam . Csodálatos, hogy az
em ber álm ában, mire nem képes és mily
nagyszerűen képzelődik. A köd mind sűrűbb
és sűrűbb le tt és m ost m ár azt is tudtam ,
hogy hogyan jö tt be. M ert jó l láttam , m intha
füst vagy forró viznek a párája volna, nem
az ablakon, de a csukott ajtó eresztékein ke­
resztül a szobába tódulni. F olyton sűrűsödött,
mig végre m integy álló felhő oszlopba verő­
d ö tt össze, a m elynek a tetején keresztül a
gázlám pát mintegy' vörös szem et láttam pislogni.
Minden forogni látszott velem, a felhő­
oszloppal együtt, a mely a szoba közepén for­
gott, mig a tetején pislogó gáz k etté nem osz­
lo tt és két vörös szem képében rám nem szeg-
ződött a ködön keresztül, épp m int a Lucy
által egy pillanatnyi önkívületében em litettk ét
vörös szem, midőn egy Ízben a lemenő nap
 459

fénye a tem ető tem plom ának ablakaiból verő­

dött vissza. E kkor rém ülettel eszméltein arra,
hogy épp igy látta Jo n ath án is azokat a re tte ­
netes asszonyokat, a holdfónyben gomolygó,
ködből élő testté válni. És azt hiszem, hogy
álmomban el kellett ájulnom az irtózattól, m ert
ezentúl m inden sötétségbe m erült körülöttem .
Képzeletem végső öntudatos erőlködése el-
ájulásom pillanatában, m ég egy kísértetiesen
fehér arcot m utatott, mely a ködből kiválva,
felém hajolt, őrizkednem kell az ilyen borzalmas
álmoktól, m ert az em bernek az esze is meg-
bom olhat tőlük. M egkérném Van H elsinget
vagy Seward doktort, hogy adjanak valami
altatót, de félek, hogy nyugtalankodni találná­
nak m iattam . Az éjjel iparkodni fogok jól
aludni, ha nem sikerül, holnap egy adag
chloiált kérek tőlük, hisz egyszer csak nem árt
és legalább jól elalszom tőle. Az elm últ éj­
szaka job b an kifárasztott, m int ha eg}7általán
nem aludtam volna.
Okt. 2.
10 óra este. A m últ éjjel aludtam , de nem
álmodtam, jól kellett aludnom, m ert Jo nathán
lefekvése sem ébresztett föl, de az álom egy
csöppet sem üdített, m ert ma rettenetesen
gyöngének és kedvetlennek éreztem m agam at.
Az egész napot olvasva vagy szunnyadozva töl­
 460 —

töttem , délután Renfield u r kéretett, hogy nem

látogatnám -e meg. Szegény ember nagyon
gyöngéd volt és a mikor eljöttem tőle, m eg­
csókolta a kezem et és azt m ondta, hogy Isten
áldjon meg. Modora valahogy nagyon m eg­
in dított és folyton sírnom kell, ha rágondolok.
Ez egy újabb gyöngeség, a m elyet igyekeznem
kell leküzdeni. Jo n ath án kétségbeesnék, ha
tudná, hogy annyit sirdogálok. O és a többiek
csak ebédre jö tte k haza, mind kifáradtam En
m egtettem , a m it csak tehettem a fölviditásukra
és ez m agam nak is jó l esett, m ert egészen el­
felejtettem , hogy m ilyen gyönge vagyok. Ebéd
után engem aludni küldtek, ők pedig a füs­
tölőbe m entek szivarozás ürügye alatt, de én
jól tudom , hogy a nap esem ényeit akarták
m egbeszélni. Jo n ath án m odorából láttam , hogy
fontos közleni valója van. E n nem vol­
tam olyan álmos, m int a milyen sze­
rettem volna lenni, h át mégis m egkértem
Seward drtort, hogy adjon valam i kis altatót,
m ert nem tudok jó l aludni. ^ nagyon szíve­
sen készített valami kis orvosságot, m it m eg­
ita to tt velem, m ondván, hogy nem fog m eg­
ártani, m ert igen gyöngére készítettem . En
m egittam és m ost várom az álmot, mely las­
san közeledik. Reméllem, hogy nem tettem
rosszul, m ert most, hogy az álm osság kezd
 461

meglepni, egy újabb félelmem tám ad. H átha

nem helyesen tettem , hogy m egfosztottam m a­
gam at .a fölébredés lehetőségétől, hátha m ajd
szeretnék fölébredni és nem tudok, de itt az
álom. Jó é j t !

X IX .
Harker Jonathán naplója.
Október 1. este. E lhajtattam W alw orthba
és m egtaláltam a keresett fuvarosok egyi­
két Smollet Józsefet, ingujjban a teá ját egy
bögréből iszogatva. Tisztességes jó ra való em­
bernek, m egbízható derék m unkásnak látszott.
M indenre vissza tu d o tt emlékezni, a faládákat
illetőleg, és egy csudálatos szam árfülekkel tele
zsebkön3'véböl, a m elyet valahonnan elökapa-
rázott, pontosan le tu d ta diktálni a rendelteté­
sük helyét. A zt m ondta, hogy h a to t szállított el
egyszerre egy fuvarral Carfaxból és Chicksand-
utca 197 szám alá vitte ; a másik h ato t pedig
Jam aica fasorba vitte Berm ondsey külvárosba.
H a a grófnak az volt a szándéka, hog}7 egész
London területén szórja szét kísérteties pihenőit,
ekkor ez a két hely nyilván csak az első
stáció volt, a honnan ism ét m ásokkal odébb
szállíttatja őket. Azt kérdeztem m ég a fuvaros-
 462

tói, hogy ineg tudná-e mondani, hogy több

ládát nem-e szállítottak el azóta Carfaxból. Azt
felelte, hogy : „de biz ezelőtt négjr nappal a
korcsm ában hallottam , a m int egy Bloxam
nevű ember beszélte, hogy ritka ronda m unká­
val volt megbizva egy düledező regi kastóly-
ban, Purfbetben. Már pedig nem sok olyan
ház van azon a tájon, hát lehet, hogy Bloxam
Samu is tudna valam it m ondani az u rn ák .u —
Kérdeztem , hogy m eg tudná-e mondani, hogy
hol találnám azt az em bert és hogy szívesen
adnám p á rjá t annak az aranynak, a mivel be­
szélgetésünket kezdtük, ha annak az embernek
pontos címét m eg tudná nekem szerezni. Em ­
berem egy kortyintással nyelte le teá ját és
fölkelve, azt m ondta, hogy „rögvest elindulok
a keresésére.u Az ajtóban azonban m egállt és
igy szólt:
— De minek tartóztatnám a nagyságos
u rat olyan sokáig itten. Ki tudja, m ikor találom
meg em berünket. De ha egy levólboritékot
hagyna itt az adreszával m eg egy levólbólyeg-
gel rajta, ha m egtudom , hogy hol találh atja
m eg Bloxam Samu pajtást, őzt m ég ma este
postára teszem a levelet.
Ez okosan volt kifundálva, h át elküldtük
az egyik gyerekét egy hatossal, hogy vegyen
rajta levólpapirost és borítékot, az aprópénzen
 463

pedig cukrot m agának. A m ikor visszajött, rá­

írtam címemet a borítékra, bélyeget tettem
rá még egyszer m egigértettem m agam nak
Smollet barátom m al, hogy okvetetlen el­
küldi, ha m egtalálja Bloxam Samu cim ét
és liazateió indultam . Most m ár nyom on v a­
gyunk. N agyon fáradt vagyok ma este és n a­
gyon álmos. Minna mélyen alszik, de nagyon
sápadt és a szeme olyan, m intha sirt volna.
Szegény drágám , bizonyosan izgatja, hogy
semmit sem tud és kétszeresen aggódik értem
és a többiekért is. De azért nem szabad el­
lágyulnom és még csak céloznom sem szabad
a dologra. K ülönben ez nem is olyan nehéz,
m int gondoltam , m ert Minna is nagyon zár­
kózott lett erre a dologra nézve és nem be­
szélt a grófról és cselekedeteiről csak egyetlen
egyszer sem, a m ióta tu d attu k vele határoza­
tunkat.
Október 2. este.
E gy hosszú, fárasztó és izgató napom
volt. Az első postával reggel m egkaptam a
levelem, benne ceruzával, jó nagy öreg betűk­
kel volt írva :
— Bloxam Samu, B artel-utca 4. W elw orth.
Még ágyban kaptam a levelet és fölkel­
tem, a nélkül, hogy M innátfölköltöttem volna.
Nagyon kim erültnek, sápadtnak és álm osnak
 464

látszott, szinte betegnek. Föltettem m agam ban,

hogy' nem hagyom fölkelni és ha hazajöttem ,
intézkedni fogok, hogy visszatérhessen Exe-
terbe. Jobb lesz neki otthon rendes napi fog­
lalkozásával szórakozni, m int itt köztünk lenni,
de semmit meg nem tudni. Seward doktorral
e g y percre találkoztam és m egm ondtam neki,
hogy hova m egyek és hogy azonnal sietek
vissza, m ihelyt m egtudtam valam it. AVelworthba
hajtattam és némi kereséssel ráakadtam a je l­
zett házra. O tt azt m ondták, hog}^ Bloxem
Sam u egy- épülőfélben levő gyárnak fuvarosa.
Oda is elmentem utána és sok u tán járás­
sal és m ég több borravalóval végre
sikerült őt kihalászni a munkásolv töm egé­
ből. Mikor m egm agyaráztam neki, hogy
szivesen fizetek a kért folvilágositásért és
m indjárt foglalót is adtam neki, nem kérette
m agát, de elm ondta, hogy kétszer fordult sze­
kérrel Carfax és egy ház közt Piccadilly-ben
és kilenc nagy ládát fuvarozott az egyik hely­
ről a m ásikra — „még pedig fene nehezek vol­
ta k é Kérdeztem tőle, hogy meg tudná-e m on­
dani a házszámot Piccadillyben, a mire igy
f e le lt:
— Már én biz a szám ot elfeledtem uram,
de nem messze volt egy nagy fehér tem plom ­
tól. A ház m aga egy ócska poros .fészek,
 465

ám bátor nem olyan rém letes poros, m int az, a

honnan azokat a fene nehéz ládákat elhoztam.
— H ogyan ju to tt be a házakba, ha
mind a kettő lakatlan?
— ü t t v á rt rám Carfaxban az az öreg
ur, a ki m egfogadott a m unkára. 0 maga segí­
tette a ládákat is fölrakni a szekérre. Akármi
legyek, ha nem a legerősebb ember volt, a ki
valaha elém került, pedig öreg legény ám
már, fehér bajuszszal, őzt oly vékony dongáju,
hogy m ég tán árnyékot sem vet az istenadta.
— H ogy m egrem egett bennem a lélek
erre- a sz ó ra !
— H át a Piccadillyi házba hogy ju to tt
be? — kérdeztem tovább.
— H át oda is ő eresztett be. Előbb
kellett neki oda érni, m ert a m ikor becsenget­
tem, ő n y ito tt ajtó t és m egint m aga segített
leszedni és becipelni a lád ákat a csarnokba.
— Mind a kilencet ?
— Mind ; ötöt hoztam az első, négyet a
második fuvarral.
— iiS a ládákat a csarnokban h agy ták ?
— O tt a ; tágas, nagy csarnok volt és
egyéb sem volt benne.
— És kulcsot egyáltalán nem is kapott
kézhez ?
D r á k u l a. 30
 46G

— Még csak nem is láttam . Az öreg ur

n y ito tta és csukta az ajtót, a m ikor jöttem -
m entem .
— Es nem bir a ház szám ára emlékezni ?
— Nem én uram . Hanem azért könnyen
m egtalálhatja. N agyon m agas, széles kopár-
kánynyal és erkélylyel, ra jta m eg keskeny
magas lépcsővel az ajtaja előtt. Magam is azt
gondoltam , hogy ilyen m agyarázat után csak
ráakadok a házra, h át m egfizettem barátom ­
nak az értesítéseit és elindultam Piccadilly felé.
E gy újabb kínos föliedezés volt, hogy a gróf
m aga is képes a ládái elszállításával foglal­
kozni. A Piccadilly cirkusznál elküldtem a
kocsimat és gyalog m entem tovább, csakham ar
m egtalálva a leirt házat, a gróf legújabb buvó
helyét. A ház régóta lakatlannak látszott, az
ablakok szinte meg voltak vakulva a portól,
az ablak rám ák és ajtók elfeketedve az időtől,
a vasrészekröl lekopott a festék. A ház
nem rég m ég eladó vagy kiadó lehetett,
m ert az erkélyen látható a kitép ett hir­
dető cédulának rozoga rám ája. Sokért
nem adtam volna, ha a cédulát jó álla­
potban találom , m ert erről esetleg ráakad­
tam volna a ház tulajdonosára. M inthogy a
ház elején nem tudtam m eg semmit sem, m eg­
kerültem , hogy talán o tt találok valakit, a ki
 467

fölvilágositással szolgálhatna. A piccadilli házak

m ögötti térségen élénk volt az élet. Az ott
dolgozó és ögyelgö lovászok közül egy-kettőtől
tudakoltam , hogy nem tudnak-e valam it az
üres házról. Az egyik azt mondta, hogy hal­
lotta, hogy nem rég vették meg, de azt nem
tudta m egm ondani, hogy kicsoda. De arra még
em lékezett, hogy a m ikor a hirdető cédula
még ép volt, arra m enet akárhányszor,
elolvasta rajta, hogy Mitchell és fiai köz­
vetítő cég kínálja a házat. H át talán
azoknál m egtudhatnám , a mire kiváncsi vagyok.
M egköszöntem a szives fölvilágositást és
odébb álltam . Már sötétedni kezdett, h át nem
volt vesztegetni való időm. E gy útba eső klub­
ban m egkerestem a M itchell és fiai cég címét
a cim naptárban és csakham ar Sackville utcai
irodájukban kopogtattam .
Az úri ember, a ki fogadott, föltűnően
szives m odorú, de a m ilyen szives, épp oly
zárkózott volt. M ihelyt m egm ondta, hogy a
piccadilli ház m ár el van adva, azt gondolta,
hogy a dolog ezzel el is van intézve. Midőn
azt kérdeztem tőle, hogy ki vette meg, nagyra
nyito tt szemmel csak annyit felelt.
— A ház el van adva, u ra m !
— Bocsásson m eg uram — mondtam én
az övéhez hasonló udvariassággal, de nekem
30*
 468

különös okom van m egtudni, hogy ki vette

m eg a házat.
— Én pedig nem m ondhatom meg. A Mit-
chell és fiai cég nem szokta elárulni a kliensei­
nek az ügyeit.
— Az önök kliensei, uram , boldogok,
hogy ilyen biztos kézben vannak érdekeik.
K ülönben én m agam is céhbeli vagyok. Ezzel
átadtam neki a névjegyem et. — E bben az
esetben sem puszta kiváncsiságból tudakozó­
dom, de lord Godalm ing m egbízásából, a ki
tudni szeretne egyet-m ást a házról, a mely
nem régiben az ő tudom ása szerint m ég eladó
volt. — Em e szavakra kissé m egenyhült a
kollega s igy szólt:
— Igen szivesen kötelezném le önt és
kiváltképpen lord Godalm ingot, H arker ur. Ha
lesz szives itt hagyni ő lordsága címét, kon­
zultálni fogom társam at és ha csak lehet, még
az esti postával megadom a kívánt felvilágo­
sítást.
Ezzel be kellett érnem, átadtam teh át dr.
Őeward lakcím ét és o tt hagytam zárkózott
kollegám at és siettem haza.
A többieket m ár mind otthon találtam .
Minna b ág yad t volt és sápadtnak látszott, de
m inden erejével azon iparkodott, hogy frisnek
és jókedvűnek lássék. A szivem vérzik, hogy
 469

titkolóznom kell előtte és ennélfogva ny u gta­

lanítanom őt. H ála Istennek, hogy ez az utolsó
éjszaka, holnap ra jta leszek, hogy haza-
küldjem.
A többieknek sem szólhattam aznapi föl­
fedezéseimről, a m ig m agunkra nem m arad­
tunk. M innát a szobájába kisértem és meg-
hagytam , hogy feküdjék le. Szegényke sokkal
gyöngédebb volt hozzám, m int bárm ikor és
úgy csüngött rajtam , m intha vissza szeretne
tartan i; de nagyon sok volt a megbeszélni
valóm, h át el kellett jönnöm .
A többieket a könyvtár szobában talál­
tam a kandalló tüze körül. Mikor elvégeztem
közléseimet, Van Helsing ig y s z ó lt:
— Ez nagy m unka volt Jo n ath án ba­
rátom . K étségtelen, hogy nyom án vagyunk a
hiányzó ládáknak, ha abban a házban találjuk
őket, akkor föladatunk közeledik a végéhez.
De, ha még hiányoznak onnan is, tovább kell
keresnünk, mig valam ennyit m egtaláljuk. Akkor
aztán az igazi halálába kergetjük a nyom orul­
tat. E gy darabig mind ném án ültünk, egyszerre
csak Morris szólalt m eg :
— M ondjátok csak! H ogy fogunk bejutni
abba a házba?
— A hogy a m ásikba ju to ttu n k , felelte
Godalm ing lord gyorsan.
 470

— Csakhogy ez egészen más A rtúr. Mi

betörtünk Karfaxba, de éjnek idején egy
fallal köritett park védelm ében. De egészen
más dolog ám, egy piccadilli házba betörni,
akár éjjel, akár nappal. E n megvallom, hogy
fogalmam sincs róla, hogy hogyan jussunk oda
be, hacsak az ágenstől nem kapunk valami féle
kulcsot. K ülönben ezt m ajd m eg tudjuk a
leveléből, a m elyet neked fog írni reggel.
— Godalming lord felállott és össze rán ­
colt hom lokkal kezdett a szobában föl és
alá járni. E gyszerre csak hirtelen megállva
s z ó lo tt:
— Quinceinek igaza van, ez a betöréses
m esterség komoly kezd lenni. E gyszer csak
sikerült, de ezúttal nem tudom, mi lesz, ha
csak a gróf kulcsos kosarát meg nem szerezzük
valahogy.
M inthogy semmit sem csinálhattunk reg ­
gel előtt és várnunk is kellett, mig Godalming
h irt kap M itchel és társától, elhatároztuk,
hogy reggeli előtt nem kezdünk semmibe sem.
E g y darabig m ég eg y ü tt voltunk és füstöltünk
a dolgot m inden oldalról m egvitatva. E n a
napló jegyzeteim et fejeztem be. N agyon álmos
vagyok és m egyek aludni . . .
Még egy sort. M inna m élyen alszik és a
lélegzete rendes. A hom loka össze van rá n ­
 471

colva, m intha m ég álm ában is gondolkoznék.

Még mindig nagyon sápadt, de nem látszik
olyan nagyon kim erültnek, m int reggel. No
de holnap mindez jó ra fordul és ,ő jól fogja
érezni m agát otthon E xeterben Oh, de milyen
álmos vag3^ok!
Seward doktor naplója.
Október 1.
Már ism ét nem tudok eligazodni Ren-
filden. A hangulata oly gyorsan változik, hogy
alig birom a változatait követni. Ma reggel,
midőn azután, hogy Van H elsinggel oly kurtán
b án t el, nála jártam , a modora olyan volt,
m intha a végzetnek parancsolna. Nem tö rő d ö tt
semmivel sem, a mik körülötte történnek a
földön. A felhőkben já r t és onnan nézte \e
apró gyöngeségeinket és szükségeinket. É n
azt gondoltam , hogy fölhasználom az alkalm at
tán m egtudhatók tőle valamit, h át k érdeztem :
— H át mi van m ostanában a legyekkel ?
— 0 fölényesen m osolygott, a m int felelt:
— A légy, jó uram , csapongásában m eg­
lepő hasonlatosságot árul el a lepkével. A
lepkét pedig m ár a régiek a lélek jelképe g y a­
nánt tisztelték.
— Oh, h át most m ár talán lelkekre is
vadászik, m i?
 472

— Oh n e m ! Oh n e m ! Nekem nem kelle­

nek lelkek. É let kell nekem csupán. De hát
ezzel is rendben vagyok m ost már. Megvan
minden, a m it kívántam .
— Ú gy h át rendben van az élettel és
nem kiván lelkeket? És m iért nem ? E zt a
kérdést hirtelen és egy kissé nyersen intéztem
hozzá, hogy zavarba hozzam, a mi sikerült is.
R ögtön visszaesett régi alázatos modorába,
mélyen m eghajolt előttem és hízelkedve
m ondta:
— Nem kell nekem semmiféle lélek sem,
igazán, igazán, hogy nem kell. Nem tudnám
hasznát venni, ha m egkapnám is ; igazán semmi
hasznom sem lenne belőle. Nem tudnám sem
m egenni, sem meg . . .u H irtelen elhallgatott
és a régi ravasz kifejezés suhant végig az
arcán, m int a szellő a tó tükre fölött. — . És
tudja doktor, a mi az életet illeti, h á t mi is az
végre? H a m egvan mindene, a m it kiván és
tudja, hogy soha többé szükséget nem fog
szenvedni — ennyi az egész. Nekem vannak
barátaim — nagyon jó barátaim — m int
például ön is Seward doktor ; — ezt kim ond­
hatatlanul kaján m osolygással m ondta — és
tudom , hogy soha sem fogok az élet nélkülöz­
hetetlen föltételeiben szűkölködni.
Ez után konok hallgatásba m erült és nem
 473

lehetett többé egy szót sem kivenni belőle.

sereg hiába való kísérlet után, látva rósz
kedvét, otthagytam őt.
Későbben a nap folyam án értem küldött.
Rendes körülm ények között nem m entem volna
különös ok nélkül, de m ostanában annyira
érdekel, hogy szívesen lefáradtam hozzá. A
szobája közepén egy zsámolyon ülve találtam .
Mikor beléptem , azonnal m egszólalt, m intha
készen v árta volna jö ttö m e t:
— Nekem nem kell semmiféle lélek sem !
— m ondta halk, gyenge hangon, m intha ez a
dolog azóta is m indig g y ötörte volna. É n föl
akarván használni hangulatát, igy szóltam
hozzá:
— Maga persze csak az életet szereti,
m agának csak élet kell ?
— Oh ig e n ! De ezzel rendben v o ln ék ;
nem szükséges, hogy ezen aggódjék !
— De — kérdeztem tőle, — hogyan
akarja m egkapni az életet a nélkül, hogy a
lelket is m eg ne kapná. — Ez m intha egy kissé
gondolkozóba ejtette volna, h á t fo ly ta tta m :
— No ugyan jó dolga lesz valam ikor, m ond­
hatom , ha m ár m ajd o tt kint röpköd az űrben, ha
annak a sok ezer légynek, póknak, m adárnak és
m acskának a lelke mind körülötte fog zümmögni,
csicseregni és nyávogni. Hisz tudja, hogy az
 474

életüket vette, h át m ost a lelkűket is el kell

tűrnie! — Ez annyira m egragadta képzeletét,
hogy bedugta fülét az ujjával és behunyta a
szemét, szorosan összehúzva, m int a kis gyer­
mekek szokták, m ikor szappannal m osdatják
őket. Volt valami szomorúan m egható az arcá­
ban, a mely egyben leckével is szolgált ne­
kem, m ert m utatta, hogy az, a ki előttem van
gyerm ek — gyerm ek csupán, noha vonásai
hervadtak és borotválatlan álián fehér a sörte.
Meg akartam nyugtatni, hát jó hangosan kér­
deztem, hogy bedugott fülével is m eghallja:
— Nem szeretne egj^ kis cukrot, hogy
m egint becsalja a legyeket vele?
— 0 egyszeriben, m intha fölébredt volna,
a fejét rázta. Nevetve felelte:
— Nem k e ll! A legyek egyáltalán nem
sokat é rn e k ! — Egy kis szünet után hozzá­
tette. — Hanem azért még sem szeretném , ha
a lelkűk körülöttem dongana.
— V agy pókot — kérdeztem tovább.
— F ütyülök a p ókjaira! Mi hasznát ven­
ném a pókoknak ? Nincs azokon a mit az ember
m egegyék vágj' meg . . . ism ét hirtelen el­
hallgatott, m intha tilos tárg y ra tért volna.
— Lám, lám ! gondoltam m agam ban, most
m ár másodízben akad meg az „igyéka szó e lő t t ;
m it jelentsen ez ? Renfield m intha m aga is
 475

észrevette volna, hogy ügyetlenséget követett­

el, sietve beszélt tovább, m intha a figyelm em et
el akarná terelni róla.
— Most m ár egyáltalán nem törődöm az
effélékkel. Túl vagyok az ilyen ostobaságokon.
Ennél sokkal nagyobb dologra várok.
— Ne m ondja, feleltem neki. Tán csak
nem kívánna egy elefántot reggelire?
— Oh, milyen nevetséges ostobaságokat
beszél ön össze-vissza ! — Én föl sem véve
gorom baságait, tovább beszéltem.
— Szeretném tudni, — m ondtam tűnődve
— hogy milyen lehet egy elefántnak a lelke !
— Nekem , nem keli az elefánt lelke,
nekem egj^általán semmiféle lélek sem kell !
— m ondta R-enfield. E gy darabig leverten
üldögélt. Egyszer csak hirtelen, lángoló tekin­
tettel ugrott talpra. — A pokolba veled és a
lelkeiddel ! — kiáltotta. M it kinzol a lelkekkel.
Nincs nekem elég gondom és bajom m ár is,
a nélkül, hogy még lelkekkel is bajlódjam !
— Oly ellenséges indulattal nézett . rám,
hog\r én azt hittem , hogy ism ét tám adni
készül és m egfujtam a sípom at. A m int ezt
m eghallotta, rögtön lecsöndesült és m entege­
tőzve m ondta:
— Bocsáson meg d o k to r; m egfelejtkez­
tem m agamról. Önnek nincsen szüksége segít­
 476

ségre. É n annyit gyötrődöm m agam ban, azért

vagyok ilyen izgatott. H a ön tudná, hogy
mily föladat előtt állok, hogy mire kell m aga­
m at elszánnom, h át sajnálna engem, tűrne ve­
lem és m egbocsájtana nekem. Kérem ne hu-
zasson rám kónyszerzubbonj^t. Gondolkoznom
kell és nem gondolkozhatom szabadon, a mi­
kor a testem fogoly. Remélem, hogy m egért
engem. — Önuralm a m egnyugtatott, azért a
m ikor az ápolók jö ttek , m ondtam nekik, hogy
nincsen baj és elm ehetnek. Renfield m egvárta,
m ig elm entek és az ajtó becsukódott és ekkor
m eglepő m éltósággal és szelidséggel m o n d o tta :
— Seward doktor ön igen szives volt én
hozzám. H igyje el, hogy nagyon hálás vagyok
önnek! — É n jó nak láttam öt ebben a jó han-
hangulatban hagyni és eljöttem tőle. Van va­
lami ennek az em bernek az állapotában, a mi
gondolkozóba ejt.
Először is két Ízben elakadt és nem
akarta a szót „innia kiejteni.
A ztán retteg a gondolattól, hogy valam i­
nek a leikével terheltessék.
V égre nem fél attól, hogy jövőben m eg­
szorulna „életa dolgában.
M egveti az alacsonyabb rendű életet,
noha ezeknek a lelkeitöl is retteg.
 477

Logikusan mindeme dolgok egyet bizo­

nyítanak! Valam ely módon bizonyosra veszi,
hogy valam ely m agasabb rendű életet nyer el.
De retteg a következmónj^étöl — a lélek ter­
hétől, T ehát emberi életre v á g y ik !
És honnan a bizonyossága?
— K önyörületes Isten ! a gróf jele n t meg
neki és valam ely újabb borzalomra lehetünk
elkészülve!
Későbben. Mikor m ár a b etegeket végig
jártam , fölkerestem Van H elsinget és közöltem
vele gyanúm at. \ j nagyon elkom olyodott és
egy ideig gondolkozott, aztán kért, hogy vin­
ném Renfieldhez. M egtettem . M ikor az ajtaja
elé értünk, hallottuk, hogy betegünk vígan da-
lolász, m int régente ezelőtt szokott. Mikor be­
léptünk, ámulva láttuk, hogy cukrot szórt az
ablakába, a m elyen csak úgy tódultak be az
ősztől elgyöngült legyek. M egpróbáltuk vele
előbbeni beszélgetésünkre terelni a szót, de
ránk sem figyelt. F o ly ta tta a dalolást, m intha
ott sem lettünk volna. Olyan tudatlanul jö ttü n k
el tőle, a hogy oda indultunk.
N agyon különös a viselkedése; szemmel
kell tartatnom az éjjel.
 478

Mitdiell és társa levele Lord Godalmingnek.

Okt. 1.
Milord
Mindig szerencséseknek fogjuk m agunkat
tartani, ha valamely kívánságának eleget teh e­
tünk. Van szerencsénk Lordságodnak H arker
Jo n a th á n ur által tolm ácsolt kérdésére a kö­
vetkező fölvilágositást adni, a piccadilly-i 347.
sz. ház adás-vevését illetőleg. Eladók a boldo­
g u lt W in ter A rkibald végrehajtói. Vevője egy
külföldi m ágnás De Vilié gróf, a ki készpénz­
zel fizette ki a vételárt. Ezen kívül semmit
sem tudunk róla.
Ezzel m aradtunk L ordságodnak a lá z a t o s
szolgái
Mitekéit és J.

Seward doktor naplója.

Okt. 2.
E gy em bert állítottam a m últ éjjel a
folyosóra és m eghagytam neki, hogy figyeljen
m inden neszre, a m elyet Renfield szobájából
hallana és hogy azonnal hívjon engem, ha
valami szokatlanságot tapasztalna. Estebéd
után, m ikor mind eg y ü tt voltunk a könytár­
szóba kandallója körül — H ark ern ét kivéve,
a kit aludni küldtünk — a napi esem ényeket
 479

és fölfedezéseket v itattuk meg. H ark er volt az

egyetlen, a ki valam ely eredm énj't tu d o tt föl­
k u ta tn i és mi telve vagyunk rem énynyel,
hogy a nyom, a m elyre akadtunk, célhoz visz
bennünket.
M ielőtt lefeküdtem volna, m ég egyszer
lementem Renfield szobájához és benéztem
hozzá a m egfigyelésre szánt nyiláson keresztül.
M élyen aludt és a melle rendesen emel­
kedett és esett a lélegzetével.
Ma reggel kirendelt emberem hírül hozta,
hogy éjfél után a beteg nyugtalankodni kez­
dett és folyton hangosan im ádkozott. É n kér­
deztem tőle, hogy ez vol-e minden és ő azt
felelte, hogy ez volt minden, a m it hallott. A
m odorában annyira gyanúsnak tetszett valami,
hogy egyenesen m egkérdeztem tőle, hogy nem
aludt-e el. Ö tagadta, hogy aludt volna, de
annyit bevallott, hogy szunyókált. Igazán re t­
tenetes, hogy m ég a férfiak is ilyen m egbíz­
hatatlanok.
Ma H arker ismét a fölfedezett nyom ot
követi. A rtúr és Morris pedig lovak után já r ­
nak. A rtú r gondolata volt, hogy jó lesz lova­
kat készen tartani, m ert ha m egkapjuk a ke­
resett információt, nem lesz vesztegetni való
időnk. Sterilizálnunk kell a nap n y u g ta és
kelte közt a gró f által inportált földet mind,.
 480

hogy ne m aradjon neki buvó és pihenő heljTe.

Van H elsing a Britisch múzeum ba ment, a
régi doktorok könyveit kutatni. A régiek, azt
m ondja, számon tarto ttak olyan dolgokat,
a m elyeket követőik nem fogadtak el és a
professzor démonok és boszorkányok ellen
való szerek után k u tat náluk, a melyeknek,
talán később, m agunk is hasznát vehetjük.
Néha bizony azt gondolom, hogy vala­
m ennyien m eg vagyunk bolondulva és hogy
egyezer csak kényszer zubbon}'ban fogunk az
eszünkre térni.
Később. — Ism ét találkoztunk. Végre
m intha csakugyan a helyes nyom on volnánk
és holnapi m unkánk, talán m ár a végnek a
kezdete leszen. Szeretném tudni, hogy Renfield-
nek a nyugalm a összefügg-e valamiféleképpen
ezzel. H angulatai oly pontosan követték a
g ró f cselekedeteit, hogy tán valamely szubtilis
módon m egérzi a szörnyeteg bekövetkező pusz­
tulását. Most legalább látszólag tökéletesen
nyugodtnak m utatkozik . . . V ájjon csakugyan
az-e ? — Ez a vad sikoltás m intha az ő szobá­
jáb ó l jö tt volna . . .
Az ápoló rohanva tö rt a szobám ba és azt
m ondta, hogy Renfieldet valam ely baleset érte.
Sikoltani hallotta és m ikor bem ent hozzá, a
 481

földön fekve találta, arcával a padlónak for­

dulva nagy vértócsában. M egyek le . . .
X X I.
Seivard doktor naplója.
Október 3.
H add jegyzek pontosan m indent, a mi
történt a legutóbbi jegyzetem óta. A legkisebb
részletet sem szabad elfelejtenem , a mire csak
emlékezni birok.
Midőn Renfield szobájába értem , csakugyan
a padlón egy vértocsában fekve találtam őt, a
mint m eg akartam m ozditani, azonnal kitűnt,
hogy borzasztó sérüléseket kellett szenvednie. Az
arcát m egfordítva, láttam , hogy iszonyúan
össze van törve, m intha a padlóhoz verték
volna. Az arcán e jte tt sebekből eredt a vér­
tócsa. Az ápoló, a ki m ellette térdelt, azt
m ondotta,r a m ikor a testét m eg fo rd íto ttu k :
— E n azt hiszem uram , hogy a gerince
van eltörve. Nézze csak a jobb karja és a lába
és az arcának a jpbb oldala is, m intha teljesen
szélíitött volna. E n azt m ondtam neki, siessen
Van H elsing drhoz és kérje meg, hogy azon­
nal jö jjö n ide. Szükségem van rá, de pilla­
natnyi késedelem nélkül, emberem elszaladt és
néhány perc múlva o tt term ett a professzor
D r a k u la . 31
 482

hálókabátban, papucscsal a lábán. Mikor meg­

látta ítenfildet a padion, egy pillanatig élesen
rá nézett, aztán felém fordult. A zt hiszem, a
szememből olvasta ki a gondolatom at, m ert
egész njuigodtan, az ápoló füleinek szánva
m ondta ; —
— Ah mily sajnos baleset! N agyon gon­
dos ápolás és nagy figyelemre lesz szüksége.
Én m agam fogok Önnel m aradni, de előbb fel­
öltözöm. H a ön addig itt m arad, néhány pil­
lanat múlva visszatérek.
A beteg hörögve lélegzett és könnyű volt
látni, hogy valam ely borzasztó belső sérülést
szenvedett. V an H elsing bám ulatos gyorsaság­
gal tért vissza orvosi m űszereket hozva egy
tokban. Már nyilván gondolkozott és el volt
határozva, m ert alighogy a betegre nézett a
fülembe sú g ta:
— K üldje el az ápolót. Egyedül kell a
beteggel lennünk, ha az operáció után m agá­
hoz t é r ! É n h át igy szóltam az ápolónak :
— A zt hiszem, hogy m ost m ár m ehet
Simmons, egyelőre m egtettünk m indent, a mit
tehettünk. Job b lesz, ha körüljárja egy kicsit az
intézetet, a mig Van H elsing doktor az operá­
ciót végzi. Azonnal tudassa velem, ha valahol
valami szokatlant tapasztalna.
 483

Az ápoló távozott és mi ketten alaposan

m egvizsgáltuk a beteget. Az arcon ejtett
sebzés felületesnek látszott, a legsúlyosabb
volt egy horpadás a koponyán. A professzor
egy pillanatig gondolkozott, aztán igy szólt:
— Meg kell szabaditanunk az ag yát a
Nyomástól, a vérzés sebessége bizonyítja sérü­
lése súlyosságát. Az egész agyát elfutja nem ­
sokára a vér, gyorsan kell a lékeléshez látnunk,
nehogy késő legyen. — A mig beszélt, halk
kopogást hallottunk az ajtón. Oda m entem és
kinyitottam . A rtúr és Morris álltak a folyosón
papucsban és hálóköntösben. A rtúr szólalt m eg1:
— H allottam , a m int az embere Van
H elsinget felköltötte és valami balesetről be­
szélt. H át ham ar felköltöttem M orrist, hogy
lejöjjünk. B ejöhetünk ? Biccentettem és nyitva
tartottam az ajtót, m ig bejöttek, aztán bezár­
tam újra.
Morris, a m int m eglátta a b eteg et a
padlón és a rengeteg vért, halkan k é rd e z te :
— Istenem , mi tö rté n t vele ? Én gyorsan
megm ondtam , a m it tudtam és m agyaráztam
neki, hogy az agylókelés után, azt hiszszük
legalább, hogy rövid időre vissza fogja íg é rn i
öntudatát. Morris, A rtúrral egy ü tt az ágy
szélére ült, m indannyian türelem mel figyeltünk.
31*
 484

— Csak addig várunk, mig m eg tudjuk a

legjobb pon to t a lékelésre határozni, hogy
g3rorsan eltávolithassuk az aludt vért, mert
nyilvánvaló, hogy a belső vérzés fokozódik.
A várakozás percei irtóztató hosszúsággal
m últak. A szivem elszorult és V an Helsing
arcán láttam , hogy ő is aggodalom mal néz a
történendők elé. R em egtem a szavaktól, a mi­
ket Renfield m ondani fogna. Féltem m ég gon­
dolkozni is. A szivem dobogását hallottam
és a vérem csak úgy kalapált a halántékom ­
ban. A szegény ember lélegzete csak úgy sza­
kadozott. M inden percben úgy látszott, hogy
no m ost fölnyitja a szemét és szól, deegy-egy
hörgő lélekzetvétellel ism ét visszaesett érzéket­
lenségébe. A csend végre tűrhetetlenné vált.
Társaim ra néztem. Tüzes arcuk és izzadó hom­
lokuk bizonyította, hogy az enyémhez hasonló
kínban vannak ők is.
V égre nyilvánvalónak látszott, hogy be­
tegünk gyorsan hanyatlik és m inden pillanat­
ban m eghalhat. É n a professzora néztem és
láttam , hogy ő m eg az ón tekintetem et keresi.
Az arca ridegen merev volt, a mig szólott:
— Nem várhatunk tovább. Szavai sok
életet érhetnek. L ehet, hogy m ég lélek is forog
kockán! A füle fölött fogjuk operálni.
Szó nélkül m egejtette az operációt. Né-
 485

hány pillanatig a beteg m ég hörögve lélekzett.

Végre egy olyan mély és hosszú lélegzetet
vett, hog3^ azt hittük, a melle szakad ki tőle.
A szeme hirtelen felnyílt és rém ülten, tehetet­
lenül m eredt a semmibe. Ez néhány pillanatig
ta rto tt; aztán tekintete ellágyult és ajkáról
m egkönnyebbült sóhaj fakadt. Osztönszerüleg
megmozdult, e közben m ondva:
— Csendes leszek doktor. M ondja nekik,
hogy húzzák le rólam a kényszerzubbonyt.
Borzadalmas álmom volt és oly gyengének
hagyott, hogy mozdulni sem bírok. Mi lelte az
arcom at? Olyannak érzem, m intha dagadt
volna és rettenesen fáj.
— A fejét próbálta m ozdítani, de a
szeme m intha m egüvegesedett volna az erőltetés­
ben. Van H elsing nyugodt, komoly hangon
m ondta neki:
— M ondja el nekünk az álm át ítenfield
ur. A h an g ját hallva a beteg, zúzott arca szinte
kiderült, a m int m egszólalt:
— Ah ez Van H elsing doktor. Mily jó
ön, hogy itt van m ellettem . A djon egy kis
vizet, az ajkam száraz; és ón m egpróbálom el­
mondani. Azt álm odtam — — elhallgatott és
m intha elájult volna. Gyorsan brandit —
kiáltottam M orrisznak — a dolgozó szobámban
van, g y o rsa n ; Morrisz repült és csakham ar
 486

visszatért a pálinkával egy pohárral és egy

palack vizzel a kezében. M egnedvesitetttik a
beteg száraz ajkát, mire ő gyorsan magához
tért. Szegény beteg elméje azonban mintha
m ég öntudatlan állapotában is m űködött volna,
m ert magához térve élesen nézett rám , kétség-
beesett zavarodással arcában, a m elyet soha sem
fogok elfelejteni és igy szólt:
— Nem szabad m agam at megcsalnom ; Nem
voltálom , de rideg valóság az egész. Szemét körül-
já rta tta a szo b án ; a m int m eglátta a két alakot tü ­
relm esen ülni az ágy szélén, foly tatta a szót:
— H a még nem tudtam volna bizonyo­
san, h á t róluk tudnám . — E g y pillanatra
lehunyta szemét, m intha össze akarná szedni
gondolatait; midőn ismét fölnyitotta gyorsan
és több erővel kezdett beszélni, m int eddig.
— Gyorsan, doktor, gyorsan. M eghalok!
Érzem , hogy csak nehány percem van még *,
aztán vissza kell térnem a halálba — vagy
m ég rosszabbá! Adjon m ég egy kis brandit.
V alam it m eg kell mondanom, m ielőtt m eghal­
nék ; vag}r m ielőtt szegény zúzott agy velőm
m eghalna. K öszönöm ! A kkor éjjel volt, a mi­
kor itt hagyott, a mikor pedig úgy könyörög­
tem, hogy ereszszen el. A kkor nem m ondhat­
tam meg, m ert éreztem, hogy kötve a nyel­
vem ; de oly józan és ép eszü voltam akkor
 487

is, m int m ost — ezt az egy dolgot kivéve. A

mikor elhagyott sokáig, kétségbeesetten búsul­
tam, talán órák hosszat. A ztán egyszerre csak
béke szállt rám. Az agyvelőm m intha lehűlt
volna és én tudtam , hogy hol vagyok. A
kutyákat hallottam ugatni a házunk m ögött,
de nem ott, a hol Ö volt! — A m int beszélt,
Van Helsing szeme meg sem rezdült, de ki­
nyújtott keze az enyémmel találkozott és erő­
sen m egszorította. De egyébként nem árulta
el m agát, csak biccentett és halk hangon
mondta — folytassa — R-enfield tovább beszélt.
Ö az ablakhoz jö tt a ködben, m int m ár
azelőtt is sokszor. De ezúttal szolid anyag volt,
nem kisértet és szeme vadul tüzelt, m int a hara­
gos férfiaké szokott. Piros szája nevetett, éles
fehér foga fénylett a holdvilágban, mikor vissza­
nézett a fákon keresztül arra felé, a hola kutyák
ngattak. E leinte nem akartam behívni, noha
tudtam, hogy szeretne bejutni, m ert m ár régen
szeretett volna. Hanem aztán elkezdett m inden­
félét Ígérni, nem szóval, de cselekedettel.
— H ogy an? kérdezte V an Helsing.
É pp úgy, m int a hogy régente beküldte
hozzám a legyeket, ha sü tö tt a nap. Nagy,
kövér legyeket, acélos, gyém ántos szárnyakkal
és kövér lepkéket éjjel, halálfejjel és szárcson­
tokkal a hátukon. Azután susogni k ezdett:
 488

— P atk án y t, patkányt, patkányt, százat,

ezret és milliót adok és m indegyikkel egy
életet. xL/S k u ty át ennivalót és m acskát is. Mind
é le t! Mind piros v é rü ! Az élet hosszú éveivel
bennük és nemcsak dongó nyom orult legyeket.
É n kinevettem őt, m ert látni szerettem volna,
hogy mire képes. A ku ty ák üvöltöttek, messze
a sötét fák között az 0 házában. 0 az ablak­
hoz in te tt engem, én oda mentem és kinéztem
és 0 fölem elte a kezét, m intha kiáltana, a
nélkül, hogy szólt volna. E rre sötét töm eg
lepte el a füvet, közeledve, m int a futó tűz
lángja. És ekkor 0 szétháritotta a ködöt jobbra
és balra és én láttam , hogy patkányok ezrei
lepik el a kertet, szikrázó, vörös fényű szemmel,
m int az övé, csakhogy kisebbek. 0 fölem elte a
kezét, a patkánysereg m egállott és nekem úgy
tetszett, m intha ő azt m ondaná:
— Mind ezt az életet neked adom és
még ennél sokkal többet és nagyobbat is,
m egszám lálhatatlan időkön keresztül is, ha
leborulsz és imádni fogsz e n g e m ! jl s ekkor
m intha egy piros felhő b o n to tta volna el a
szememet és alig tudva, hogy m it csinálok,
kinyitottam az ablakot és ezt m ondtam n e k i:
Jö jj be uram és m esterem ! A patkánj^ok el­
tűntek, de ö becsúszott az ablak nyiláson
keresztül noha alig egy hüvelyknyire nyitottam
 489

ki, épp úgy m int a hogy a hold m aga is be­

jö tt m ár hozzám szám talanszor a legparányibb
nyiláson keresztül és #egész nagyságában és
pom pájában állott m eg az ágyam lábánál.
A hangja gyengült és én ism ét m egned-
verítettem az ajk át egy kis brandivel és ö
fo ly ta tta ; de m intha az emlékező tehetsége
ezalatt tovább vitte volna, m ert a tö rté n ete t
messzebb folytatta. E n vissza akartam őt térí­
teni oda, a hol ö abba hagyta, de Van H elsing
s ú g ta : — H add folytassa. Ne szakítsa félbe.
vj nem bir vissza m enni és lehet, hogy nem
is bírná folytatni, ha gondolatainak a fonalát
m egszakítanék. A beteg fo ly tatta:
— Egész nap vártam , hogy halljak fe­
lőle, de nem küldött semm it sem, m ég csak
egy dongó legyet sem és mire a hold fölkelt,
m ár erősen haragudtam rá. Mikor besiklott
az ablakon keresztül, noha be volt csukva és
még csak nem is kopogott, teljesen fölhábo­
rodtam . 0 kigunyolt és fehér arca égő vörös
szemével kajánul m eredt rám a ködön keresz­
tül és úgy tett, m intha az egész hely az övé
volna és én senki sem volnék benne. Még csak
a szaga sem volt olyan, m int máskor, a mikor
elhaladt m ellettem . Nem bírtam visszatartani.
Ú gy rém lett, m intha H arkerné jö tt volna a
szobámba.
 490

Az ágyon ülő két férfi fölkelt és köze­

lebb jö tt, hogy jo b b an halljon, de úgy, hogy
a beteg ne láthassa őket. Ném án m aradtak
mind a ketten. A professzor m egriadt, az arca
m ég zordabb és ridegebb lett. Renfield semmire
sem ügyelve, tovább beszélt.
Mikor H arkerné asszony ma délután meg­
láto g ato tt, m ár nem volt többé a régi, erre
mi valam ennyien m egm ozdultunk, de egyikünk
sem szólott. A beteg fo ly tatta :
— E n nem tudtam , hogy itt van nálam,
a mig meg nem szólalt, de m ár nem volt
olyan, m int azelőtt. E n nem törődöm a sá­
p ad t asszonyokkal, én csak akkor szeretem,
ha sok a piros vérük és az övé m intha mind
elfolyt volna. De akkor nem ju to tt m indjárt
eszembe. Csak m ikor m ár elment, elkezdtem
gondolkozni és dühössé te tt a tudat, hogy 0
szipotyozta ki az életet belőle. — E n éreztem,
hogy mindenki megremeg, csak úgy, mint
én, de egyébként csöndesen m aradtunk —
Azért, a m ikor ma este eljött, m ár készen vár­
tam öt. L áttam , a m ikor a köd besiklott és
szorosan m egm arkoltam . Sokszor hallottam ,
hogy az őrültek szertelenül erősek és m inthogy
tudtam , hogy én is őrtilt vagyok — néha
legalább az vagyok — elhatároztam , hogy
hasznát veszem az erőmnek. M ondhatom , hogy
 491

ö is m egérezte, m ert ki kellett jönnie a köd­

ből, hogy bírókra keljen velem. É n szorosan
fogtam és azt gondoltam , hogy le kell győz­
nöm, m ert nem akartam , hogy m ég többet
szívjon el, annak az édes asszonynak az éle­
téből — m indaddig, a mig a szem ét nem lát­
tam. De a szeme az keresztülfurt és gyönge
lettem tőle, m int a viz. K isiklott a kezeim
közül és a mikor belé kapaszkodtam , felkapott
és a földhöz vágott. Piros felhő volt előttem
és dörgéshez hasonló zajt hallottam és a köd
m intha az ajtó alatt húzódott volna el. —
Renfield hangja elhalt, lélegzete hörgésre vált.
Van H elsing fölállott.
— Most m ár tudjuk a legrosszabbat, —
szólt. — Ő itt van és tudjuk a szándékát. T a­
lán m ég nem késő. Fegyverkezzünk föl, mint
az elm últ éjjelen, de ne veszítsünk id ő t; egy
percünk sincs veszteni való. Mind elsiettünk és
szobánkban m agunkhoz vettü k a g ró f házában
használt dolgokat. A professzorral minden vele
volt és ö, mikor a folyosón találkoztunk, igy s z ó lt:
— V igyázzatok barátaim , nem közönséges
ellenséggel van dolgunk. Oh, hogy annak az
édes asszonynak kellett szenvedni!
E lhallgatott, a han gja m egcsuklott. Nem
tudom, hogy a saját szivemben a harag, vagy
a rém ület volt nagyobb.
 492 -

H arkerók ajtaja előtt m egálltunk. A rtúr

és Morris visszahúzódtak és az utóbbi m o n d ta :
— M egzavarjuk őt?
— Meg kell — felelte Van H elsing zordan.
H a az ajtó be lenne zárva, hát be kell törnünk.
— H áth a nagyon meg talál ijedni ? Szo­
katlan dolog egy hölgy szobájába törni.
— Önnek mindig igaza van, de itt élet és
halálról van szó. Minden szoba egyform a az orvos
előtt, de m ég ha nem volna is, ez éjjel úgy kell
lenni. Barátom John, ha megfogom és fordítom
a kilincset és az ajtó nem nyilik, vesse neki a
vállát és feszítse és önök is barátaim . No most!
A m int ezt m ondta, m egnyom ta a kilin­
cset, de az ajtó nem nyílott. Mi neki dűltünk,
egy roppanással k itáru lt és mi csak nem úgy
estünk be a szobába. A professzor tényleg el
is esett é s 'é n ra jta keresztül láttam a szobába,
a mig ö föltápászkodott. A mit láttam , meg-
derm esztett. Ereztem , hogy a hajam , m int a
sörte ágaskodik föl és a szivem verése elállt.
A holdfény oly erős volt, hogy a sárga
függönyön keresztül is látni lehetett világánál
a szobában. Az ágyon az ablak m ellettH ark er
Jo natlián feküdt, az arca ki volt gyulva és
zihálva lélegzett, m int a ki súlyos álomba van
merülve. Az ágy innenső szélén, kifelé for­
dulva, a felesége fehér hálóruhás alakja térdelt.
 493

Mellette állott egy m agas vékony term etű férfi

feketébe öltözve, a z arca el volt fordítva
tőlünk, de azért, a m int m egláttuk, m egis­
m ertük benne a grófot — m ég a homlo­
kán levő sebhely sem hián3rzott róla. Bal
kezével szorosan fogta H arkerné mind a
két kezét, karhosszára feszesen kinyújtva
őket, jobb kezével pedig nyakszirten fogta a
fejét, lenyom va vele a saját keblére. Az asz-
szony fehér hálóköntöse be v ö k piszkolva
vérrel és egy vékony véres sugár csöpögött
le végig a férfi puszta mellén, a mely fölté­
p ett ruháján keresztül látszott. M ikor a szo­
bába értünk, a gró f felénk fordította az arcát
és pokoli tekin tetét ránk szögezte. Szeme vö­
rösen lángolt a démoni szenvedélytől, egyenes
fehér orrának tág ra nyílt cimpái rem egtek és
fehér éles foga, duzzadt vértől csepegő piros
ajka m ögött, csatto go tt m int valami vadállaté,
h g y e tle n m ozdulattal visszalökte áldozatát az
ágyra, m egfordult és nekünk ugrott. De a profesz-
szor azalatt lábra állt és feléje ta rto tta a papírba
burkolt szentelt ostyát. A g ró f hirtelen
m egállt, m int szegény Lucy a sírbolt előtt és
visszahúzódott. Mind hátrább és hátrább húzó­
dott, a m int mi, fölem elt feszülettel, közeled­
tünk feléje. A holdvilág hirtelen elsötétült,
nagy fekete felhő húzódott ra jta keresztül és
 494

mire M orris a gázlángot m eggyujtóttá, nem

láttunk egyebet egy kevés ködnél. Ez is,
a m int néztük, a becsapódott ajtó alatt húzó­
dott kifelé. V an Helsing, A rtúr és én H arkerné
felé indultunk, a ki ezalatt m agához té rt és
oly vadul, fülszaggatón, kétségbeesetten sikol-
to tt, hogy halálom napjáig nem fogom elfelej­
teni ezt a hangot. N éhány percig úgy m aradt,
a hogyan a g ró f odadobta, tehetetlenül. Az
arca kísértetiesen sápadt volt és sápadtságát
m ég föltünővé tette az ajk át és állát be­
szennyező v é r; a torkából is vékony sugárban
folyt a vér. A szeme zavaros volt az irtózattól.
Végre arcát szegény, m egzúzott kezébe rej­
tette, a melyen m ost is látszott a g ró f erő­
szakos szorításának a piros nyom a és halkan,
keservesen jajg a tn i kezdett. Van H elsing oda­
m ent és szépen letakarta a paplanéval, inig
A rtúr, egy percig kétségbeesetten kémlelve az
arcát, elfordult és kiszaladt a szobából. Van
H elsing súgta nekem :
— Jo n ath án bódult állapotban van, a
melybe a vám pír ju tta tta . Sem mit sem tehe­
tünk szegény Madam M innáért, mig egy kissé
m agához nem tér. Előbb a férjét ébresztem
föl. A törülköző kendő végét hideg vízbe m ár­
to tta és elkezdte vele Jo n ath án arcát csap­
kodni, mig felesége arcát kezébe tem etve, szi-
 495

vettépöen sirt és zokogott. Én fölhúztam a

függönyt és kinéztem az ablakon. A hold vilá­
gánál M orrist láttam keresztül szaladni a gye­
pen és egy tiszafa sötét árnyékába rejtőzni.
Meg nem foghattam , hogy m iért teszi, de eb­
ben a pillanatban H arker fölkiáltását hallottam
és az ágyhoz siettem . H arker m ég csak alig m agá­
hoz térve, ám ulattal nézett körül. N éhány percig
kábultan m aradt, aztán m intha egyszerre m eg­
értené a helyzetet, gyorsan fölem elkedett. A
felesége hirtelen m ozdulatára fölérzett, feléje
fordult, k arjait kinyújtotta, m intha m eg akarná
ölelni, de ism ét gyorsan visszahúzta és arcát
újra kezeibe tem etve, annyira elkezdett resz­
ketni, hogy m ég az ágy is ing o tt alatta.
— Az ég szerelmére, mit jelentsen
mindez? — K iálto tta H arker. — Seward dok­
tor, Van H elsing dr.-tor mi ez? Mi tö rté n t?
Mi van velünk? M inna drágám mi bajo d ?
Mit jelentsen ez a vér? Istenem ! Istenem !
H át erre ju to ttu n k . — És föltórdelve ágyában
vadul csapkodta össze kezeit. — Jóságos Isten
segíts rajtunk! Segíts ra jta ! Könyörülj r a j t a .—
Ezzel leu g ro tt az ágyról és hirtelen m agára
kezdte kapkodni a ru h áját, teljesen ébren
és teljesen te ttre készen. É zalatt szünet nél­
kül kérdezve — .m i tö rté n t? M ondjanak el
mindent. Van H elsing doktor m aga szereti
 496

M innát, tudom, az Isten ért tegyen valamit,

hogy m egm entse őt. Hisz m ég nem lehet olyan
nagyon rosszul. Vigyázzon rá, m ig én fölkere­
sem azt a szörnyeteget! A felesége rémületén,
irtózatán és kétségbeesésén keresztül is észre
vette, hogy férje veszedelembe rohan. Rögtön
m egfeledkezve saját bánatáról, m egragadta őt
és sikoltozva kiabálta :
— Nem ! Nem ! Jo n ath án neked nem sza­
bad engem itt hagynod. Isten tudja, hogy
eleget szenvedtem ez éjjel annélkül a félelem
nélkül is, hogy neked ártson. Neked velem
kell m aradnod! Neked a jó barátaiddal kell
m aradnod, a kik őrködni fognak fö lö tte d ! —
Szinte őrjöngve kiabált, a férjét m aga mellé húzta
az ágy szélére és vadul bele kapaszkodott.
Van H elsing és én csendesíteni próbáltuk
őket. A professzor m agasra emelte kis arany fe­
születét és csodás nyugalom m al m ondta:
— Ne féljen drágám , mi itt vágjanak és
mig ez közel van önhöz, az undok lény meg
nem közelítheti, k j h bátorságban van ez éjjelre
és nekünk nyugodtan kell eg y ü tt tanácskoz­
nunk. — Az asszony m egrázkodott és hallga­
to tt, fejét a férje keblére rejtve. Mikor ismét
fölemelte, az ura fehér hálóinge vérfoltos lett
ott, a hol az ajka érintette és a hova n yitott
nyaksebéböl csepegett a vér. A m int a szegény
 497

asszony ezt m eglátta, lialk jaj szóval húzódott

hátra ós fuldokló zokogás közben s u tto g ta :
-— T isztátlan! Tisztátlan ! Nem sz ab a d ,ö t
többó m egérintenem vagy megcsókolnom. Oh,
hogy ennek igv kellett lenni, hogy ón legyek
az ő legnagyobb ellensége. H ogy ón legyek
az, a kitől legjobban kell félnie. — E rre a férje
határozottan szólott:
— Ostobaság Minna. Szégyenlem m aga­
mat, hogy ilyet kell tőled hallanom. Nem aka­
rom és nem is fogom ezt többé haliam. Az
Isten Ítéljen fölöttem , érdemem szerint és bün­
tessen meg még á mainál is keserűbb szenve­
déssel, ha valaha m egengedem , hogy m inket
valami egym ástól elválaszszon ! — K arjaiba zárta
és keblére ölelte az asszonyt, a ki egy ideig
zokogva m aradt rá borulva. A férj az asszon}'
feje fölött nézett ránk égő tek in tettel és acél
kem énységű szája fölött rem egő arcizmaival.
Az asszony csendesülni kezdett és ekkor
a férj erő ltetett nyugalom m al fordult felém:
— E s most Seward doktor m ondjon el
nekem m indent. A tén y t m ár tudom, de m ondja
el, hogy hogyan tö rtént. E n elm ondtam neki
m indent, úgy, a hogy tö rté n t és ő látszólagos
egykedvűséggel, de szikrázó szemmel hallgatta,
a m int elm ondtam , hogy a g ró f kegyetlen
keze hogyan szorította a feleségét abba a rétté-
Dr&kula. 32
 498

netes és undok helyzetbe, száját a mellén

n y ito tt sebre tartva. Még ebben a pillanatban
is érdekelt látnom, hogy m ig a férj arca gör­
csösen vonaglott a szenvedélyes haragtól, fele­
ségének keblére h a jto tt feje fölött, keze gyön­
géden és szeretettel sim ogatta ennek kuszáit
haját. A m int én befejeztem elbeszélésemet
A rtúr és Morris kopogtak az ajtón. Beszóli-
to ttu k őket és Van H elsing m egkérdezte tőle,
hogy m it láttak, vagy tettek. Mire A rtúr
felelt elsőnek.
— Nem láttam őt sehol a* folyosókon, sem
a szobáinkban, a könyvtárszobába is benéztem
és noha o tt m egfordult, m ár akkorra eltávo­
zott. H ogy o tt volt, azt arról tudom , hogy
b árha csak pár percig tartó zk od h atott ottan,
m indent elpusztitott. Minden kéziratot, napló­
jeg y z e te t elégetett és m ég a fonográf henge­
reit is a kandalló tüzébe dobta. R óluk le­
olvadt viasztól csak jobban lobogott a láng.
— I tt ón közbe szóltam. — H ál Istennek, van
m ég egy példány a vasszekrónyben! — A rtúr
fo ly tatta — aztán leszaladtam a lépcsőn, de
semm it sem láttam . Benéztem Renfield szobá­
jába, de o tt sem láttam egyebet, m int hogy
szegény Renfield m eghalt. — H arkerné erre
fölem elte a fejét, egyikünkről a m ásikra nézett
és íinnepiesen m ondta :
 499

— L egyen m eg az Isten akarata. — Ne­

kem úgy tetszett, m intha A rtúr valam it vissza
tartana, de m inthogy gondoltam , hogy szánt-
szándékkal teszi, h át nem szóltam semm it sem.
Van H elsing Morrishoz fordult és k é rd e z te :
— HjS m aga barátom Quincey, m agának
nincs m ondanivalója?
— E gy kevés, felelte ez. Lehet, h ogjT
később több is lesz belőle, de m ost m ég ezt
nem tudhatom . Azt gondoltam , hogy jó lesz
m egtudni, ha lehetséges, hogy r a g ró f m erre
veszi ú tját, ha innen távozik. É n nem láttam
öt m agát, de láttam egy nagy denevért a
Kenfielcl ablakából fölszállni és n y u g atra re­
pülni. É n azt hittem , hogy valam ely form ában
Carfaxba fog visszatérni, de nyilván más
nyugvót keresett. Ma éjjel m ár nem tér vissza,
m ert keleten pirul az ég és közeledik a haj-
naj hasadása. H olnap dologhoz kell lá tn u n k !
Ez utóbbi szókat összeszoritott fogán ke­
resztül m ondta. N éhány percig mély csönd volt
és én szinte hallottam m indnyájunk szivének
dobogását. A zután V an H elsing szólt, kezét
gyöngéden H arkerné fejére tév e:
— És m ost Madam Minna, szegén}^, édes,
drága Madam Minna, m ondja el nekünk ponto­
san, hogy mi tö rtént. Isten látja lelkemet, nem
akarok önnek fájdalm at okozni, de szükséges.
82*
 500

hogy m indent tudjunk. M ert m ost jobban, mint

valaha, kell kom olyan és gyorsan a halálos
m unkához látnunk. Közel a nap, a mely végét
kell, hogy vesse m indennek.
A szegény asszony borzongott, szorosab­
ban ölelte m agához férjét és m ég lejebb haj­
to tta fejét a keblén. Aztán büszkén fölemelke­
dett, egyik kezét Van H elsingnek nyújtotta,
a ki m egfogta, lehajolt és tiszteletteljesen m eg­
csókolta, aztán szorosan fogva tarto tta. A másik
keze a férje kezében pihent, a ki a másik kar­
jáv al szorosan átölelve tarto tta. E g y kis szünet
után, a m ely alatt nyilván gondolatait szedte
rendbe, hozzá kezdett:
— M egittam az altatót, a m elyet ön szives
volt adni, de jó ideig semmi hatással sem volt
rám. Ellenkezőleg, mind éberebb lettem és
millió képzelődés gyötört, a mely mind össze­
függésben volt a halállal, vam pirokkal, vérrel,
fájdalom m al és bánattal. De végre is el kellett
aludnom , m ert többre nem emlékszem. Jo n athán
bejövetele és lefekvésére nem ébredtem föl,
m ikor újra föléreztem , m ár m ellettem volt.
A szoba m egtellett ugyan olyan fehér köddel,
m int m ár egy Ízben ezelőtt. De hiszen önök ezt
nem is tudják, m ajd m egtalálják a naplóm ban,
a m elyet később m eg fogok m utatni. U gyan­
azt a rettenetes félelmet éreztem, m int akkor
 501

és valami iszonyatnak a jelenlétét. M egfordul­

tam, hogy fölkeltsem Jo n ath án t, de oly m élyen
aludt, m intha helyettem ő vette volna be az altatót.
Próbáltam , de nem bírtam fölkelteni, ekkor még
jobban r kezdtem félni és rém ülten tekintettem
körül. És ekkor a szivem áléit. M ert az ágyam
mellett, m intha a ködből lép ett volna ki, egy
magas vékony alak állott, talpig feketében.
Azonnal m egismertem a leírásból, a sápadt
arc, a nyerges, erős orr, a n y ito tt piros száj,
az éles, fehér fog és a lángoló vörös szempár.
Fölism ertem a sebhelyet homlokán, a m elyet
Jo nathán ejtett. Szivem verése elállt, sikoltani
szerettem volna, de m eg voltam dermedve.
0 Jo n ath án ra m utatva, élesen, metszőén su t­
togva m o n d ta :
— Csitt, hallgass! H a mozdulsz, vagy
szólsz, fölfogom öt és a szemed láttá ra locs-
csantom szét az agy velejét. — Én sokkal jo b ­
ban m eg voltam rém ülve, hogy sem szóltam,
vagy m ozdulhattam volna. A rém kaján mo-
solylyal te tte egyik kezét a vállam ra és szo­
rosan tartva, letépte nj^akamról másik kezével
a ruhám at, ezalatt mondván, először is egy kis
frissítőt fáradságom jutalm ául. N yugodt lehet,
nem először, nem is m ásodszor esik meg, hogy
piros vére enyhítette a szomjamat. itn rem eg­
tem félelmemben, de különös, m intha nem is
 502

kívántam volna őt m egakadályozni. És óh

Isten, legyen irgalm as, kegyelm es nekem.
Undok száját a nyakam ra tap aszto tta! — A
férje ezt hallva, följ aj dúlt. Az asszony szoro­
sabbra fogta a kezét és szánalom teljesen né­
zett rá, m intha az volna a szenvedő és
fo ly tatta :r
— Éreztem , hogy erőm hanyatlik és félig-
m eddig ájulásba estem. H ogy m eddig tarto tt
ez a rettenetes állapot, nem tudom . De úgy
tetszett, hogy örök időkig tarto tt, m ielőtt un­
dok száját elvette volna a nyakam ról. Láttam
a fris vért csöpögni róla. Aztán gúnyosan szólt
hozzám :
— ü g y h át te is, mint a többiek,
ellenem fordultál, te is segíteni akartál a férfiak­
nak, hogy üldözzenek és m eghiúsítsák szándé­
kaim at? Most m ár tudod és részben m ár ők is
tudják és m ég jobban m eg fogják tudni a jö ­
vőben, hogy mit tesz az én utam ban állni.
Jo b b an kellett volna az o tthonukra vi-
gyázniok. Mig ők rajtam akartak kifogni
— rajtam , a ki nem zeteknek parancsol­
tam , értük harcoltam , őket vezettem szá­
zadokkal azelőtt, hogy ők születtek volna
— én kifogtam rajtuk. És te, az ő sze­
re te tt kedvencük, im m ár hús vagy az én
húsomból, vér az én véremből. Ezideig szomju-
 — 503

ságom kegyes enyhítője és későbben társam

és segítőm. Később te is boseut vehetsz rajtuk,
m indegyiket tám adhatod kedved szerint, de
most m ég meg kell, hogy büntesselek, azért,'
a m it tettél. Te részt vettél az üldözésemben
ás m ost követned kell hívásom at. H a én azt
mondom, hogy — Jöjj — akkor jönnöd
kell, országokon és tengereken keresztül a
szavamra és hogy ez úgy legyen, im e! —
ezzel föltépte keblén az in get és hosszú éles
körmével fölhasitotta m ellének lüktető erét.
Mikor a vér kifreccsent, két kezemet szorosan,
az egyik kezébe fogta, a m ásikkal nyakszirten
ragadott és szám at a sebre tapasztotta, úgy,
hogy vagy m eg kellett fúlnom, vagy lenyelnem
a kiömlő vért. Oh, Istenem , Istenem m it te t­
tem, mivel érdemeltem ilyen sorsot én, a ki
teljes életem ben alázatos szívvel igj^ekeztem
az igaz utón járni. Istenem , könyörülj rajtam !
Tekintsd szegény bűnös lelkemet, a kit a
halálos veszedelemnél isn a g 37’obb vész fenj^eget
és könyöriiletedben szánj m eg azok kedvéért,
a kik szeretnek ! — Azután dörzsölni kezdte
a szája szélét, m intha szenytöl akarná m eg­
szabadítani.
A mig H arkerné rettenetes tö rténetét be­
szélte, keleten virradni kezdett és lassan-lassan
minden világosabb lett körülöttünk. H arker
 504

ném án és m o z d u la tla n t hallgatta, de arca

mind job b an elváltozott a rém es tö rtén et alatt?
mig a nap első belövelő sugarával teljesen sö­
tétnek nem látszott, m egfehéredett haj koronája
alatt.
E lhatároztuk, hogy egyikünk a boldog­
talan házaspár közelében m arad, hogy szükség
esetén kéznél legyen, m indaddig, a m ig el nem
határoztuk, hogy m itévők legyünk.
Egyben bizonyos vagyok, abban, hogy a
mai nap keltében az enyim nél boldogtalanabb
házra nem sütött.

xxn.
Harker Jonathin naplója.
Október 3.
M inthogy tennem kell valamit, hogy
meg ne bolonduljak, h át irom a naplóm at. Most
6 óra, egy félóra m úlva találkozunk, hogy
.együnk valam it, m ert Van H elsing és Seward
drtor szerint semmire sem vagyunk képesek,
mig nem ettünk. Pedig Isten tudja, hogy ma
rászorulunk m inden erőnkre. írnom kell, meg­
állapodás nélkül, hogy ne gondolkozhassam. Be­
jegyzők m indent, kicsit és nagyot, végül is tán a
kicsiből tu djuk m ega legtöbbet, k ü lö n b e n it hasz­
 505

nunk minden tudásunkban, semmivel sem ju th a t­

tunk volna kegyetlenebb helyzetbe,m int am elybe
Minnával e g y ü tt ju to ttu n k De különben bíz­
nunk és rem élnünk kell. Szegény Minna, épp
most m ondta patakzó könyekkel, hogy a bal­
sors teszi próbára hitünket, hogy bíznunk kell
és hogy velünk lesz végig az Isten. V égig!
Oh én Istenem , micsoda végig? . . . D ologra!
D ologra!
Mikor Van H elsingés Seward doktor visz-
szajöttek Renfieldtől, kom olyan kezdtünk a
teendők felől tanácskozni. Először is elhatároz­
tuk, hogy M innával ism ét m egosztjuk bizal­
m unkat, hogy semmit, bárm ilyen fájdalm as, rósz,
vagy izgató legyen, nem titkoljuk előtte. E zt
Minna m aga is hetyeselte, m ondván:
— Nincs im m ár helye a titkolózásnak,
hisz semmi a világon nem okozhat na­
gyobb fájdalm at, m int a m ennyit eddig m ár
eltűrtem és m ost is tűrök. Van H elsing merőn
nézett rá, a mig beszélt és aztán hirtelen, de
nyugodtan m o n d ta :
— De édes Madam Minna nem fél ön?
Nem m agáért, de m ásokért azok után, a mik
történtek, nem fólti-e őket saját m agától —
Minna arca m egm erevedett, de szeme a m ár­
tírok elszántságával ragyogott, a m int fe le lt:
— Oh nem, m ert el vagyok szánva.
 506

— M ire? — K érdezte Van H elsing sze­

líden, m ig mi mind hallgattunk, m ert sejtet­
tük, hogy miről van szó.
— Arra, hogy a m int ószreveszem, pedig
elhiheti, hogy erősen fogom figyelni magamat,
hogy ártani tudnék valakinek, a kit szeretek,
h á t m eg fogok h a ln i!
— Csak nem ölné m eg m agát ? kérdezte
öreg professzorom rekedten.
— De igen, ha nem akadna barátom , a
ki szeretne annyira, hogy m egkím éljen ettől a
fájdalm am tól, ettől a kegyetlen elszántságtól !
Beszédközben jelentősen nézett az öreg
orvosra. Van-Helsing fölállt, oda m ent hozzá
és kezét a fejére téve, m eghatottan mondta •
— Gyerm ekem van valakije, a ki meg"
tenné, ha m agának a jav á ra válnék. A mi en­
gem illet, én m eg m ernék felelni érte Isten
előtt, m ég ebben a percben is, ha jónak lát­
nám. De g y e rm e k e m ------------ egy pillanatra
elfuladt az öreg, zokogás fo jto g atta a torkát,
de legyőzte, aztán folytatta :
— M agának nem szabad m eghalni. Nem
szabad m eghalni senkinek a kezétől sem, de
legkevésbbé a saját kezétől. M indaddig, a mig
a másik, a ki m egrontotta életét, nem igazán
halott, addig m agának sem szabad meghalni,
m ert a mig ö halottlan, m aga is azzá lészen.
 507

Nem! m agának élni kell. M agának küzdeni

kell a halál ellen, m ég ha kim ondhatatlan jó ­
téteménynek vélné is. Az élő lelkére kérem,
hogy ne haljon meg, m ég csak ne is gondol­
jon a halálra, m ég ez a nagy baj el nem m últ
nálunk. — A szegény asszony rem egett, m int
a nyárfalevél. Mi hallgattunk — hisz semmit
sem tehettünk. V égre nyugodtabb lett és Van
Helsing felé fordulva és kezét n yújtva neki,
szeliden, de végtelen szom orúsággal m ondta :
— ígérem önnek kedves barátom , hogy
ha Isten m egengedi, h á t igj^ekezni fogok, hogy
élve m aradjak. Szegény asszonj^ka oly kedves s
bátor volt, hogy a mi szivünket is m egerő­
sítette.
M int rendesen, van H elsing gondolt m ost
is m indenre és kész m unkatervvel állt elő.
— Talán jobb is, — kezdte — hogy
ta rfa x b a te tt látogatásunk alkalm ával úgy
határoztuk, hogy egyelőre nem bán tjuk az
ott levő ládák tartalm át. H a m ár akkor tettük
volna, a g ró f esetleg kitalálhatta volna szán­
dékunkat és kétségtelen, hogy m indent el­
követett noha m eghiúsítására, a még hátra
levőket illetőleg. De m ost nem tu d ja szándé­
kunkat, sőt valószínű, hogy azt sem tudja,
hogy hatalm unkban van sterilizálni pihenőjét,
hogy többé hasznát ne vehesse. Mi m ost m ár
 508

tudunk annyit a többinek az elhelyezéséről,

hogy azután, hogy a piccadilly-i házat kiku­
tattu k , a többinek is nyom ára akadjunk. A
kérdés m ost m ár csak az, hogy hogyan jussunk
be a piccadilly-i házba?
— A kárhogyan is ! — H a másképp nem
lehet, h át betörünk.
— Azt bajosan fogja m egengedni az
önök rendőrsége. De én gondoltam valamit,
föltéve, hogy az a ház a mienk volna, de
elvesztettük volna a kulcsát, h át mittóvők
lennénk ?
— L akato st hozatnánk és kinyittatnék
vele az a jtó t annak rendje és m ódja szerint.
— No lássa, azt igy is m egtehetjük.
A nnak rendje és m ódja szerint lakatossal nyit­
tatju k ki a zárt ajtót.
A mi az erők felosztását illette, a pro­
fesszor azt javasolta, hogy előbb Carfaxba
látogassunk el, hogy a g ró f legközelebb eső
pihenőjét pusztítsuk el ; azután mind együtt
m enjünk Piccadillybe, hogy a k ét doktor és
ón m aradjunk ott, mig A rtúr és Morris a
g ró f W alw orth és M ile-Endben lévő házait
ku tatják át és pusztítják el. H a nem valószínű
is, de m egeshetik — állította a professzor —;
hogy a g ró f napközben benéz piccadilly-i
házába és akkor o tt m indjárt szembe száll-
 509

hatunk vele. A mi engem illet, én

jobban szerettem volna Minna m ellett
Maradni és azt ki is jelentettem , de Minna hal­
lani sem akart erről. Azt állította, hogy ö nem
fél és hogy a többiek esetleg nagyon jó hasz­
nát veszik a házak átkutatásánál úgy törvény
tudásomnak, m int Transzszilvániában te tt tapasz­
talataim nak. — Eredj nyugodtan — igy biz­
tatott. — Az U r Isten meg tud engem óvni,
ha meg akar, akkor is ha senki sincsen mel­
lettem. — E rre én fölugrottam fölkiáltva: —
Akkor h át Isten nevében induljunk ezennel és
ne vesztegessük az időt!
DeM inna nem eresztett el bennünket reggeli
nélkül, ne hogy elerőtlenedjünk. Nehezen esett
valamit ennünk, de ő addig biztato tt bennün­
ket m ig szót nem fogadtunk. R eggeli után föl­
állt Van H elsing és igy szólt:
— Barátaim , kedves barátaim , elindulunk
borzalmas föladatunkra, föl vagytok e mind
fegyverkezve, m int akkor éjjel, a m ikor elő­
ször kerestük föl ellenségünk ta n y á já t: föl
vagytok-e úgy a szellemi, m int testi tám adás
ollen fegyverkezve? — Mi igennel feleltünk.
— A kkor jól van. Most M adame Minna
ön m inden esetben teljes bátorságban van a
nap nyug táig és arra mi visszatérünk — ha —
ha eg3'általán visszatérünk ! De mégis, m ielőtt
 510

elindulnánk, engedje, hogy minden személyes

tám adás ellen fölfegyverezzem. A szobáját
m ár m ióta lejö tt ón magam láttam el mind­
azokkal, a mikről tudom, hogy ő nem léphet
be tőlük. Most engedje, hogy a szem élyét is
m egközelithetetlennó tegyem . Engedje, hogy
hom lokát ezzel a szentelt ostyával megérintsem
az atya fiú és . . .
Rém es sikoltás hasitotta a levegőt, a
szivünket dermesztve meg. A m int Van Hel-
sing Minna hom lokát érintette az ostyával ez
m egégette, bele égett a bőrébe, m intha tüzes
vas lett volna. Szegény angyalom a tüzes seb
fájdalm át érezvén, felfogta a dolog jelentősé­
gét és kettős fájdalm a, a testi és lelki rémes
metsző sikoltásában ju to tt kifejezésre. Térdre
esett rettenetes m egaláztatásának fájdalmában.
Gyönyörű haját az arcára húzta és sirva
ja jg a tta :
— T isztá ta lan ! Tisztátalan ! Még a min­
denható is utálja m egrontott testem et! A vég'
ítélet napjáig fogom a gyalázatnak ezt a bé-
lyegót a#homlokomon hordani! M indenki hall­
g atott. É n tehetetlen bánatom ban melléje dob­
tam m agam at a földre és átölelve őt, szorosan
tartottam . N éhány percig m egkeseredett szi­
vünk egym áson dobogott, mig barátaink sze­
méből folyt a köny. Aztán Van H elsing szólt?
 511

olyan kom olyan és erős meggyőződéssel,

mintha valam ely kijelentést ten ne:
— Bizonyos, hogy viselnie kell azt a bélye­
get, inig Isten jón ak nem látja m egszabaditani
tőle. De bizonyos az is, oly bizonyos, m int
hogy élek, hogy az a je l el fog tűnni, a mikor
Isten m egszabadít bennünket a tehertől, a mely
ránk sulyosodik. De addig viselnünk kell a
keresztünket, m int a hogy Fia viselte az A tya
iránti engedelm ességben.
Szavaiból rem ényt, vigasztalást m en tet­
tünk és m egnyugvást. Minna és én egyszerre
nyúltunk az öreg ur keze után és megcsókol­
tuk. A ztán szó nélkül letérdeltünk mind és
hűséget fogadtunk egym ásnak.
E lérkezett az indulás ideje. Istenhozzádot
mondtam M innának. Soha halálunk órájáig sem
fogjuk elfelejteni ezt a bucsuzást és elin­
dultunk.
Carfaxba minden baj nélkül ju to ttu n k be
és m indent úgy találtunk, m int első látoga­
tásunk alkalmával. Nem találtun k semmiféle
Írást sem. A faládák épp úgy álltak az ódon
kápolnában, mint a hogjr o tth agy tu k őket.
Van H elsing kom olyan m ondta, a m int előttük
á llo ttu n k :
— Most barátaim lássunk kötelességünk­
höz. Sterilizálni kell ezt a földet, a m elyet
 512

messze földről hozott m agának ellenségünk,

hogy benne m egpihenve nj erőt gyűjtsön.
A zért választotta ezt a földet, m ert meg van
szentelve. M egszenteltetett az emberek számára,
mi pedig m egszenteljük Isten számára és ezzel
hozzáférhetetlenné teszszlik neki. Beszédje
végeztével srófhúzót v e tt elő táskájából és
fölnyitotta vele az egyik láda födelét. A föld­
nek nyirkos, dohos szaga volt, de m ár ezzel
nem törődtünk, m ert m inden figj^elmünk a
professzorra szegült, ü jta to sa n v e tt ki egy lap
szentelt ostyát egy kis dobozból és a földre
helyezte, aztán ismét visszaerösitette a láda
tetejét.
A többi ládával is mind ugyanazt az el­
já rá s t követtük, látszólag úgy hagyva őket,
a hogy találtuk, de m indegyikben egy szentelt
ostya volt.
Mikor bezártuk m agunk m ögött az ajtót,
a professzor igy szólott:
— E zt szerencsésen elvégeztük. Ha a
többit is igy sikerül ellátnunk, akkor lehet,
hogy a leszálló nap fénye olyan fehérnek mu­
ta tja madame M inna hom lokát, m int a hó és
nem lesz rajta folt!
Piccadilly 12 óra 30 perc. M ielőtt a
F enchurch-utcát elértük volna, lord Godalming
igy szólt hozzám :
 513

M orrisz meg én m együnk lakatosért. Ön­

nek jo b b volna elm aradni tőlünk, m ert baj
esetén mi valahogy csak kivágjuk m agunkat,
de m ár egy hites ügyvédnek nehéz lenne m agát
egy házbetörés vádja alól fölm entetni. A ztán
meg nem is vonjuk annyira m agunkra a figj- el­
met, ha kevesebben leszünk. Az én rangom és
címem imponálni fog úgy a lakatosnak, m int
az esetleg beavatkozó rendőrnek. Legjobb lesz,
ha ön Jackk al és a professzorral a házhoz közel
eső sétatérre m egyen és onnan ha látják, hogy
a ház nyitva van és a lakatos m ár elment, hát
könnyen átjöhetnek. Mi m ajd várjuk és gyor­
san beeresztjük önöket.
— a . tanács k itű n ő : — m ondta Van H el-
sing, hát mi is belenyugodtunk. A rtú r és
Morrisz elsiettek egy bérkocsin, mi követtük
őket egy másikon. A sétatér sarkán kiszáll­
tunk és leültünk a téren egy padra, a honnan
jól a gróf házára láth attu n k. A percek ólom-
lassusággal m últak, a mig o tt várakoztunk.
Végre kocsit láttu nk a ház előtt meg­
állni. Szép kényelm esen szálltak ki belőle
Artúr és M orrisz; a bakról pedig egy tagb a­
szakadt széles vállu lakatos legény u g ro tt
le, kezében a szerszámos gyókénykosárral.
Morrisz kifizette a kocsist, a ki kalapot
emelt és elhajtott. E g y ü tt m entek föl
D rakula. 33
 514

hárm an a lépcsőn és A rtúr m agyarázta a laka­

tosnak, hogy m it kíván tőle. A munkásember
kényelm esen levetette a kabátját, a rácskeri-
tósre akasztotta, közbe mondva valam it az épp
arra sétáló rendőrnek. A rendőr biccentett és
odébb haladt s a m unkás letérdelve m aga mellé
rak ta a szerszám ait és válogatni kezdett ben­
nük. E gy, két, három kulcsot is oldott
le egy nagy csomóról és próbálgatta ve­
lük a zárt, a mety végre is egy kis eről­
tetéssel kinyílott. Mind a hárm an beléptek a
házba. Mi csöndesen vártunk tovább, mig a
lakatos vissza nem jö tt. Az ajtóban m egállt és
a kulcsot próbálta, pászitotta, reszelte az ajtóba,
inig végre jó lett. E kkor átad ta A rtúrnak, a
ki a tárcájából pénzt adott neki. A lakatos
m egbillentette a sapkáját, fölhúzta a kabátját,
fölvette szerszámos kosarát és távozott; senki?
egy lélek sem vetett ügyet az egész dologra.
Mikor a lakatos m ár jó messze já rt, mi
hárm an is átm entünk az utcán és kopogtunk
az ajtón. R ögtön kinyitotta Morris, a ki mellett
A rtúr szivarra gyújtva állt.
— Cudar szaga van ennek a háznak,
jegyezte m eg az utóbbi és igazán épp oly g ya'
lázatos rossz szaga volt, m int a kápolnának
Carfaxban, a miből azt következtettük, hogy
a gróf gyakran szokott itt tanyázni. Mind
 515

együtt indultunk a ház átkutatására, hogy tá ­

madás esetén tám ogathassuk egym ást, m ert nem
tudhattuk, hogy a g ró f nincs-e valahol
a házban. A csarnokból nyiló ebédlőben nyolc
ládát találtunk a kilencből, a m it ide szállí­
tottak ! Már pedig addig m eg nem szabad pi­
hennünk, mig az utolsót is meg nem ta lá lta k !
Először is az ablaktáblát nyito ttu k ki. Az ab­
lak egy kővel kirakott hátsó udvarra nyílt, a
melyen túl istállót láttunk. De ennek nem
volt ablaka az udvarra, h á t nem kellett fél­
nünk, hogy onnan m eglátnak bennünket. A
ládákat azonnal föln y ito ttu k és ug}7 tettünk
velük, m int a többiekkel Carfaxban. N yilván­
valónak látszott, hogy a g ró f nincs itthon és
hogy kikutath atjuk .az egész házat.
Az ebédlőt kivéve, sehol sem találtunk
semmit sem. a z ebédlő asztalán hevertek a
gróf adás-vevés szerződései a többi házról és
arról is, a m e z b e n v o ltu n k ; ezenkívül papír
toli és tinta. M inden finom papírba volt bur­
kolva, hogy por ne érje. V olt o tt m ég
egy ruhakefe, hajkefe és fésű, aztán egy
kancsó és mosdó tál, ez utóbbi teli pisz­
kos vízzel, a mely piroslott a vértől. Végre
egy csomó kulcsra is akadtunk, tán épp
a másik két ház kulcsai lehettek. Mikor m in­
dent átvizsgáltunk, A rtúr és Morris gondosan
33*
 516

íelirták a kelet és délnek fekvő házak számát

és címét, m agukkal vitték a kulcsokat és el­
indultak, hogy o tt is kutassanak a hiányzó
ládák után. Mi többiek tőlünk telhető türe­
lemmel várjuk visszatérőiket — vagy a gróf
jö ttét.
X X III.
Seward doktor naplója .
Október 3.
Az idő iszonyú hosszúnak tetszett, a mig
Godalm ing és Morrisz visszatértét vártuk. K i­
vált szegény H arker borzasztó állapotban volt,
az embernek fájt a szive, ha ránézett. Tegnap
éjjel nyílt arcú, boldog ember, te lv e ’életerő és
erólylyel, dús barna hajjal a fején. Ma egy
m egtört, öreg ember, a kinek fehér haja tel­
jesen hozzá illik beesett, égő szeméhez és
bánatteli arcához. A professzor is m egsajnálta
és igyekezett őt elfoglalni. A lehető legérde­
kesebben beszélt nekünk a grófról.
— A m ióta csak a kezembe ju to ttak ,
folyton tanulm ányoztam a szörnyetegre vonat­
kozó papírokat és minél jobban tanulm ányoz­
tam , annál job b an m eggyőződtem annak a
szükségességéről, hogy kipusztitsuk őt a világ
színéről. A m int Arminiusz barátom B udapest­
 517

i*ől írja, D rakula gró f a m aga idejében, csodá­

latram éltó férfi volt. K atona, államférfiu és
alkimista, a mi akkori időben a tudom ány
legm agasabb fokát jelentette. R endkívül ész­
tehetsége, nagy tudom ánya és félelm et nem
ismerő szive által tű n t ki kortársai közül.
Mig ő beszélt, hirtelen kopogás az utca
ajtó felöl döbbentett meg bennünket. Mind a
hárman a csarnokba siettünk és Van H elsing
csendet intve lép ett az ajtóhoz és k ifu to tta .
A sürgönykihordó kopogott. Sürgönyt adott át
a profeszszornak, a ki először betette az ajtót,
azután m egnézte a sürgöny címet, föltépte és
fölolvasta :
Őrizkedjenek D-tól. Épp most, 12 óra 45
perckor hagyta el Carfax-ot és sietve indult
délnek; nehogy m eglepje önöket. Minna.
E gy kis szünet után H arker Jo n ath án
szólalt m eg:
— H ál’ Istennek, teh át nem sokára talál­
kozunk vele! Van H elsing hirtelen feléje for­
dulva m ondta:
— Ha Isten is úgy akarja, igen. Ne
féljen, de ne is örüljön még, m ert lehet, hogy
az, a mire e percben legjobban vág}uink,
pusztulásunkat fogja fölidézni.
— Én m ár semmivel sem törődöm , csak
azzal, hogy azt a rém et kiirtsam a föld színé-
 518

r ö l ; a lelkem et eladnám azért, hogy meg-

tehessem.
— Csitt, csitt, gyerm ekem — szólt Van
H elsing — az Isten nem vesz lelkeket ilyen
áron, az ördög meg, ha vesz is, rossz fizető.
Gondoljon a feleségére, m it szólna, ha önt ig}r
hallaná beszélni. De közeledik a te tt ideje.
Rem éljük, hogy A rtúr és Morris ham arabb ide
érkeznek, m int a gróf.
V agy egy félórával H arkerné telegram ja
után ism ét halk, de határozott kopogás
hallatszott a csarnok ajtaján. Mi mind
egym ásra néztünk és eg y ütt m entünk a csar­
nokba, készen tartv a különböző fegyvereinket.
Van H elsing ny itotta ki félig az ajtó t és nagy
volt örömünk, m ikor közel hozzá M orrist és
A rtú rt láttuk meg. G yorsan jö ttek be, az ajtót
becsukva m aguk m ögött és A rtúr azonnal szá­
m ot adott küldetésükről.
— R endben vagyunk. Mind a két h á z a t
m egtaláltuk, m indegyikben hat láda földet és
valam ennyit elpusztítottuk.
— Most m ár csak a grófot kell m egvár­
nunk, m ondta Morris, de ha ötig nem jön,
hazafelé kell indulnunk, m ert H arkern ét nap-
nyugta után nem hagyhatjuk m agára.
— Most m ár nem késhetek sokáig —-
jeg y ezte m eg Van Helsing. kj nagysága te­
 519

legram ja szerint délnek indult. H ogy m ég nem

érkezett ide, ez azt jelenti, hogy a másik két
házában fordult m eg előbb. H igyjétek el ba­
rátaim, hogy m ár nem sokáig fog bennünket
várakoztatni. Valami tervben kellene m eg­
egyeznünk a tám adást illetőleg. De csitt, el­
késtünk. Kéznél a feg yv erek ? Készen vannak?
— A kezét hallgatásra intve emelte fül és
mind hallottuk, a m int egy kulcsot halkan for­
dítanak a csarnok ajtajában.
Még ebben a pillanatban is kénytelen
voltam m egbám ulni Morris gyors elszántságát.
Igaz, hog3r a világ különböző részében e jte tt
vadászataink alkalm ával m indig ő volt a vezér
és rendező, A rtúr és én m egszoktuk, hog3^
föltétlenül engedelm eskedjünk neki. Most ezt
a régi szokását ösztönszerüleg fölelevenitette.
E gy g3rors tek intettel a szoba körül, készen
volt a csata tervével, és szó nélküli kezének
eg3^ intésével helyezett el bennünket. Van
Helsing, H arker, és én az ajtó möge ju to ttu n k ,
A rtúr és Morris pedig úgy álltak félre, hog3r
egy pillanat alatt az ablak elé ju th a tta k .
Némán vártunk örök időnek tetsző pár pilla­
natig. A g ró f lassú, óvatos léptekkel közele­
dett, m intha el volna készülve valamely m eg­
lepetésre.
H irtelen eg3^ ugrással a szoba közepén
 520

term ett, még m ielőtt bárm elyikünk kezet emel­

h e te tt volna rá. M ozdulata olyan volt, mint
egy párducé. H arker m ozdult m eg elsőnek, az
ajtó elé vetve m agát, hogy a g ró f ki ne me­
nekülhessen. A m int a g ró f m eglátott minket,
rettenetes vigyorgás torzíto tta el az arcát,
kim utatva hosszú, hegyes fogait, de gonosz
vigyorgása csakham ar fagyos, m egvető tekin­
tetre változott. Mi ösztönszerüen egyszerre
indultunk neki. K ár, hogy* nem volt m eghatá­
rozott tervünk a tám adásra, m ert ón még
ebben a percben is azon tűnődtem , hogy
mit is fogunk tenni, hisz m ég azt sem
tudtam , hog3r vájjon halálos fegyvereink
fognak-e rajta vagy nem ? H arker nyilván el­
volt szánva, hogy m egkísérli, m ert m agasra
em elt késsel vetette rá m agát. A csapás hatal­
mas volt, és a grófot csak pokoli gyorsasága,
a melylyel hátra ugrott, m entette meg. Egy
pillanattal később és a hegyes kés szivét verte
volna át. íg y is, a hegye folhasitotfa a k ab át­
já t, a széles hasítékon hullott ki a bankjegy
és töm érdek arany. A gró f arckifejezése oly
démoni volt, hogy rem egtem H arkerórt, noha
láttam , hogy n ja b b döfésre emeli rettenetes
kését. Én ösztönszerüleg védeni akarván öt,
előre siettem m agasra emelve balkezemben a
feszületet és szent ost3rát. H atalm as erőt érez­
 521

tem karom on végig f u tn i; és m eglepetés nél­

kül láttam , liog3^ a szörnyeteg mily m eg­
rettenve húzódik vissza, a m int valam eny-
njden ezzel a m ozdulattal közeledtünk feléje.
L ehetetlen volna leírni a gyűlölet és
gonoszság, a harag és pokoli kajánság kifejezé­
sét, a mely a gróf arcát eltorzította. Viasz
fehér arca, sárgás zöldre változott, szeme lán­
golt és a sebhely a hom lokán szinte kidagadva
lüktetett. A kővetkező pillanatban egy ru g a ­
nyos m ozdulattal siklott el H arker karja alatt,
m ielőtt az lecsaphatott volna rá és hajoltában
fölm arkolva egy csomó aranyat, az ablaknak
Ugrott. A zúzott üveg csöröm pölésével egy­
szerre hallottuk, a m int az udvar kövezetére
ugrott, estében nehány csengő aranj^at is ejtve
a földre.
Mi az ablakhoz rohantunk és láttuk őt
sértetlenül talpra ugrani. Az udvaron keresztül
rohanva, belökte az istálló ajtaját. O tt m eg­
fordulva visszaszólt n e k ü n k :
— Azt hittétek, hogy kifogtok rajtam —
ti bam bák o tt egy sorban, sápadt pofátokkal.
Majd m egbánjátok ti ezt még valam ennyien!
Azt hiszitek, hogy pihenőhely nélkül h ag y ta­
tok, de van nekem m ég az is. A boszum még
alig vette kezdetét! Századokra ki fogom te r­
jeszteni, az idő pedig nekem szolgál. A
 522

leányok, a kiket szerettek, az enyém m ár

mind és általuk ti is és mások is az
enyéim lesznek, az én kreatúráim , hogy
parancsaim at teljesítsék és sakálaim le­
gyenek, ha lakm ározni óhajtok. Gúnyos kacaj­
ja l tű n t el az ajtón keresztül és hallottuk, a
m int a rozsdás reteszt ráto lta belülről. Az is­
tálló túlsó oldalán egy ajtó nyílott és csapó­
dott be. Elsőnek a professzor szólalt m eg kö­
zülünk, a m int látva, hogy az istállón nem
ju th atu n k keresztül, a csarnokén indultunk
kifelé.
— V alam it mégis csak m egtudtunk, sőt
sokat! H iába fenyegetőzik, ő fél tőlü nk ; fél
az időtől, fél a nélkülözéstől! M ert ha nem félne,
m iért sietne annyira ? M iért kap ta volna föl a
pénzt? M aguk gyorsan kövessék. M aguk híres
vadászok és értenek a csapázáshoz. Nekem gon­
dom lesz rá, hogy itt ne találjon semmit se,
a minek hasznát vehetné, ha vissza jönne.
Beszéd közben zsebébe g y ű jtö tte az aranyat, a
papírokat és papírpénzt a kandallóba dobta és
meggy uj tóttá.
A rtúr és Morrisz az udvarra rohantak,
H arker az ablakon ereszkedett le, hogy a
grófot elérje, de ez bereteszelte jól az istálló­
ajtó t és mire betörték, semmi nyom a sem volt
a szökevénynek.
 523

Késő délutánra, já r t már az idő és nem

volt messze a napszállta. Be kellett látnunk,
hogy elvesztettük a já té k o t és nehéz szívvel
egyeztünk a professzorral, a m ikor azt m ondta:
— Vissza kell sietnünk madame Minná-
hoz — szegény, szegény édes m adam e Minná-
hoz. A mit itt tehettünk, elvégeztük most,
vissza kell sietnünk az ö védelmére. De nem
szabad kétségbe esnünk. Már csak egy láda
hiányzik az ötvenből és azt még meg kell ta­
lálnunk — ha az meglesz, m ég minden jóra
fordul, — É n azonban jól láttam , hogy csak
H arker biztatására beszél ilyen bátran. Nehéz
szívvel siettünk haza, a hol H arkerné m ár várt
• bennünket. Mikor arcunkat m eglátta, az övé is
elsápadt és a szemét lehunyta, m int a ki buz­
gón im ádkozik; aztán becsületére váló ön-
legyőzéssel, szinte derülten m ondta:
— H og3ran köszönjem meg önöknek, a
m it érettem tesznek. Szegény édes jó uram,
ne busulj, m ég minden jó ra fog fordulni. Tedd
ide szegény fejedet a vállam ra és pihenj m eg
— férje ősz fejét ezzel a k ét keze közé fogta
és m egcsókolta. A szegény fiú csak nyögött,
kétségbeesése nem talált szavakat.
M egvacsoráltunk eg y ü tt és azt hiszem,
hogy ez valam ennyiünknek igen jól esett,
reggel óta egy falatot sem ettünk — m ert
 521

vacsora után m indjárt nem láttuk o hran re­

m énytelennek a holnapot. ígéretünkhöz képest
elm ondtunk H arkernónak m indent, a mi tö r­
té n t és noha fehér le tt az arca, m int a hó, a
m ikor a férjét fenyegető veszedelem ről beszél­
tünk, bátran és nyugodtan h allg ato tt bennün­
k et végig. Jügy szót sem szólt, a mig be nem
fejeztük az elbeszélést, csak fogta szorosan
a férje karját, m intha ezzel m eg tudná ótal-
mazni a veszedelemtől. Mikor végre elhall­
gattunk, fölállt a nélkül, hogy a férje karját
eleresztetta volna és beszélni kezdett. Oh bár
csak fogalm át tudnám adni a jelenésnek, a
hogy ez a szelid, jó kedves asszony o tt állt
köztünk, ifjúsága és fölkevülése ragyogó szép­
ségében, a piros bélyeggel fehér hom lokán, a
melynek tudatában volt és a m elyet mi fog-
csikorogatva láttunk.
— Jo n ath án — szólott és szava édesebb
volt a legédesebb muzsikánál, annyira áth a­
to tta a szerelem és gyöngédség — Jo n ath án
édes és ti mind kedves barátaim hallgassátok
meg, a m it mondanom kell nektek és ne fe­
lejtsétek. Tudom, hogy harcolnotok kell, hogy
el kell pusztítanotok azt a szörn}7et, valam int
elpusztítottátok az ál Lucyt, hogy az igazi
Lucy örök életét és üdvösségét m egm entsétek,
de ne feledjétek, hogy ez nem a gjuilölet
 525

m unkája, Az a nyom orult, szegény lólek, a

ki m inket ebbe a nyom orúságba ju tta to tt,
m aga a legnyom orultabb. Jusson eszetekbe,
hogy mily boldog lószen, ha gonoszabb része
megsemmisül, hogy a jobbik örök életre kel­
jen. L egyetek könyörületesek iránta — de a
könyörület azért m eg ne akaszsza kezeteket a
pusztitás m unkájában.
Mig az asszony beszólt, a férje arca
mind jobban elsötétült és húzódott össze,
m intha a benne dúló szenvedelem tüze per­
zselné. Mikor felesége m egszűnt beszólni, föl­
ugrott, kezét kirántva az asszonyéból és riká­
csolva k iá lto tta :
— Az Ú risten csak addig adja a kezembe,
mig a földi életét kitaposom belőle. H a azon-
tnl a halhatatlan lelkét a pokol tüzére ju tta t­
hatnám , hogy örök időkig kínlódva égjen, h á t
ezt is örömmel m egtenném !
— Oh c s it t ! c s i t t ! A jó Isten nevében
hallgass és ne mondj ilyeneket édes jó uram,
m ert megöl az irtózat és félelem. Jusson
eszedbe drágám — én ezen az egész hosszú
napon gondolkoztam rajta — hogy valam ikor
én is szorulhatok ilyen könyörületre és hog y
azt épp úgy, m int te most, valaki tőlem is
m egtagadhatná. Oh édes uram ! meg szerette­
lek volna kímélni ettől a gondolattól, de nem
 526

lehetett. K érem Istent, hogy ne „vegye számon

keserű kifakad ásódat — hisz Ő tudja, hogy
az csak szerető, m eggyötört szived íölj ajdulása.
Mi férfiak valam ennyien sirtunk. H arker
térdre vetette m agát a felesége m ellett, átka­
rolta és ruhája ráncába tem ette arcát. Van
H elsing intésére kiosontunk a szobából és
m agukra hagytuk szegényeket Istenükkel.
M ielőtt szobájukba tértek volna, a pro­
fesszor minden kellékkel fölszerelte azt a vám ­
pír jövetele ellen és biztosította H arkennét,
hogy nyugodtan alhatik. E g y éles hangú csen-
getyíit is te tt a kezük ügyébe, hogy baj ese­
tén bárm elyikük m egrázhassa. Morris, xxxtnr
és én elhatároztuk, hogy fölváltva fogunk a
szegén}7 asszony ajtaja előtt virrasztani. Első­
nek Morris őrködik, mi ketten addig alszunk,
ha lehet. A rtú r m ár le is feküdt, m ert ö má­
sodiknak soros. Most, hogy elvégeztem a dol­
gom at, én is m egpróbálok lefeküdni és elaludni.

Harker Jonathán naplója.

Oki. 3— 4. Közel az éjféli órához. Azt h it­
tem, hogy a tegnapi napnak soha nem lesz
vége. Ú gy vágytam az álomra, m intha azt re­
méltem volna, hogy m ásnap fölébredve, jobb
körülm ényekre ébrednék. M ielőtt nyugalom ra
 527

tértünk volna, a m ásnapi teendőkön tanácskoz­

tunk, de nem tudtunk határozatra jutni. M in­
den, a m it tudtunk, csak az volt, hog}- még
egy láda föld m aradt, de hogy ez hol van, azt
csak a g ró f m aga tudta. H a szándéka elrej­
tőzve m aradni évekig, kifoghat r a jtu n k ; és ez
alatt! nem, nem, ezt a retten etes gondolatot
nem szabad forgatnom , m ert m egőrülök. Hála
Istennek, Minna alszik, m ég pedig nyugodtan,
álom látások nélkül. É n magam nem vagyok
álmos, de fáradt, halálosan fáradt vagyok. L e­
fekszem, ne hogy holnap ne tu djak mozogni,
m ert nem nyugszom addig, a mig . . . .
Későbben. — E l kellett aludnom, m ert
Minna keltett föl. Minna, a ki riadt tekintettel
ült föl az ágyban. Jó l láthattam , m ert égve
hagytuk a világot. E gyik kezét a számra ta ­
pasztotta, ne hog3r fölóbredve, szóljak és a
fülembe susogta:
— Csitt! a folyosón van valaki!
Én fölkeltem és keresztülm enve a
szobán, óvatosan kinyitottam az ajtót.
Az ajtó előtt, egy m atrácon végig n y ú j­
tózva, de teljesen ébren, hevert Morris Quincey.
A kezét intőén fölemelve, suttogta :
— C sitt! F eküdjék vissza az á g y b a ;
semmi baj. Egyikünk mindig itt lesz az éjjel,
^íem bízunk semm it sem a véletlenre!
 528

Tekintete és gesztusa lehetetlenné tette

az ellentm ondást, visszamentem tehát és m eg­
m ondtam M innának, u sóhajtott és a mosoly­
nak m intha az árnyéka suhant volna át szegény,
sápadt arcán, a m int karjait a nyakam ba fűzte
és halkan m ondta:
— H ála neked Istenem , hogy ily jó és
bátor férfiakat rendeltél m ellém ! — Meg­
könnyebbült sóhajjal h an y atlott vissza és ism ét
elaludt. iLn is lefekszem és alszom, ha lehet,
m ihetyt jegyzeteim et befejeztem.
Okt. 4.
Minna az éj folytán még egyszer föl­
ébresztett. E kkorra m ár jól kialudtuk m agun­
kat mind a ketten, m ert m ár szürkülni kez­
d ett a hajnal. Minna sebtiben m ondta:
— Gyorsan hívd ide a professzort. Azon­
nal látni akarom .
M iért ?
E gy ötletem tám adt, a zt'ak aro m , hogy
hipnotizáljon hajnal hasadta előtt, talán m eg
tudok neki valam it mondani. Siess édes, m ú­
lik az idő,.
— É n az ajtóhoz m entem, akkor m ár
Seward doktor hevert a m atracon és engem
látva gyorsan fölugrott.
— Valami baj v an ? — kérdezte ijedten.
 529

— Nem, — feleltem én — de Minna

azonnal látni akarja H elsing doktort.
— M egyek és hívom — és ezzel elsietett
a professzor szobája felé.
K át, három perccel későbben Van H el­
sing a szobánkban volt, Morris és A rtúr pedig
Seward doktorral az ajtó előtt m aradtak. Mi­
kor a professzor m eglátta M innát, mosoly
váltotta föl arcán az aggodalm at és kezét dör­
zsölve szólította meg.
— Kedves jó madame Minna, örömmel
látom, hogy m ilyen jó ra változott és mit teh e­
tek? miben lehetek szolgálatára? m ert hogy
nem hiába hivatott ilyen szokatlan órában, az
bizonyos.
— Azt akarom, hogy hipnotizáljon. Még
pedig most, hajnal előtt, m ert érzem, hogy
csak most beszélhetek őszintén. Siessen, m ert
rövid az id ő ! A professzor szó nélkül in te tt
neki, hogy üljön tol az ágyban. A ztán m erőn
rá nézve jelek et kezdett csinálni felülről lefelé
az arca előtt a levegőben. Minna néhány pilla­
natig m erően nézett a szemébe. Az én szivem
úgy vert, m int egy gözkalapács, m ert éreztem ,
hogy krízis előtt állunk.
Minna szeme lassan lecsukódott, mozdu­
latlanul ült, csak keblének gyönge hullám zásá­
ról leh etett látni, hogy él. A professzor m ég
D rakula. 34
 53a

néhány m ozdulatot te tt, aztán m ereven meg­

állt és én láttam , hogy hom lokán nagy csöp-
pekben gyöngyözik a verejték. M inna fölnyi­
to tta a szemét, de m intha nem is az az asz-
szony lett volna, a ki az előtt. A szeme az
űrbe bám ult és hangja szokatlanul bús és ál­
m odozónak tetszett. A professzor a kezét föl­
emelve in tett, hogy hivjam be a többieket.
L ábujj hegyen jö tte k be és az ágy lábánál áll­
tak meg. Minna m intha nem látta volna őket-
A csöndet V an H elsing halk hangja szakí­
to tta m eg :
— Hol vagy?
— lSem tudom.
N ehány pillanatnyi csönd következett.
Minna m ereven ült, a professzor m erőn rá­
szegezte tek in tetét, mi többiek pedig alig
m értünk lélegzeni. A szoba világosodni kezdett.
V an H elsing a nélkül, hogy szemét elfordította
volna M innáról, in te tt nekem, hogy húzzam
föl a függönyt. M egtettem . A hasadó hajnal
rózsaszin világa árasztotta el a szobát. Ebben
a pillanatban ismét m egszólalt a professzor.
— Hol vagy m ost?
— Nem tudora. N agyon szokatlan helyen.
— Mit látsz?
— Nem látok semmit, sötétség van
körülöttem .
 581

— Mit hallasz?
— V íz locsogását. Hallom, a m int el­
surran m ellettem és futtában locsog.
— A kkor hajón vagy.
A felelet gyorsan következett.
— Igen ott vagyok.
— Mit hallasz m ég egyebet?
— Em beri lábak dobogását, a m int
fölöttem szaladgálnak és a horg o ry lánc csi­
korgását.
— Mit csinálsz?
— Csendesen fekszem, m intha m eghal­
tam volna ! — A hang elhalt, Minna mély lé­
legzetet v e tt és szeme lecsukódott.
Ez alatt fölkelt a nap és mi teljes vilá­
gításban álltunk. Van Helsing Minna vállára
tette a kezét és lassan visszanyom ta őt a p ár­
nái közé. Néhány pillanatig olyan csöndesen
feküdt m int egy gyerm ek, aztán egy mély^
sóhajjal fölébredt és bámulva nézett rajtu n k
végig. De csakham ar m agához tért, m egértette
a helyzetet, és m ohón kérdezte, hogy m it be­
szélt álm ában. A professzor ism ételte beszélge­
tésüket, mire Minna igy szólt.
— A kkor egy pillanatnyi vesztegetni való
időnk sincs. Morris és A rtúr az ajtónak indul­
tak, de a professzor n y ugodt hangja vissza­
szólította őket.
84 *
 532

— M egálljatok barátaira. Az a liajó b ár

hol van is, horgonyt vetett, a mig madame M inna
beszélt. E bben a pillanatban nagyon sok hajó
horgonyoz London városának kikötőjében.
M elyiket ezek közül keresik önök? Adjunk
hálát Istennek, hogy ism ét nyom ra akadtunk,
noha nem tudhatjuk, hogy hová vezet. Most
m ár tudjuk, hogy m iért kapkodta föl a gróf,
m ég Jo n ath án fenyegető kése alatt is az
aranyait. M enekülni akart. H allják? Menekülni!
B elátta, hogy m ár csak egy láda földdel
pihenőnek és egy csomó em berrel, a kik mint
kopófalka a rók át üldözik, London m ár nem
neki való hely. F o g ta az utolsó láda földjét,
hajóra vitte és elhag}^ja az országot. De mi
követjük őt. Nézzék, a nap m ost kél és az
egész nap a miénk egészen napszálltáig.
G yerünk fürödni, öltözködni és reggelizni —*
ez m indnyájunknak jó l fog esni és nyugodtan
tehetjük, m ert m ár nincsen velünk egy földön
a rém. — Minna esd ve nézett a professzorra, a
m int kérdezte
— De h át m iért üldözzük tovább is, ha
úgyis eltávozott tőlünk? A professzor kezét a
kezébe fogva felelte:
— Most ne kérdezzen tőlem semmit se,
m ajd reggeli után megfelelek m indenre.
R eggeli után Minna ism ételte k é rd é s é t;
 533

a professzor kom olyan nézett rá, aztán szo­

m orúan m ondta:
— Most kedves madame Minna, jobban
m int valaha követnünk kell őt, ha m indjárt
a pokol tornácára kellene is utána m ennünk.
Minna elsápadva kérdezte:
— De hát m iért?
— Azért, m ert ő századokig élhet, keg3red
pedig csak halandó asszony. Félnünk kell az
időt — a mióta torkán viseli a sebét.
j^pp csak annyi időm volt, hogy fölfog­
hattam elájult feleségem et.

X X IV .
Seirard doktor fonográf naplója Van Hélsing
üzenetével.
Harkov Jonathánnak. M agának itthon kell
m aradni a m aga kedves jó felesége m ellett.
Mi többiek elindulunk a hajó keresésére. A mi
ellenségünk eltűnt. Visszaindult az ő transzszil-
vániai várába. E zt oly bizonyosan tudom,
m intha egy tüzes kéz irta volna a falra. E rre
m ár valahogy készülnie kellett és a ládáját
közel tarto tta, hogy alkalm asan hajóra szállít­
hassa. E zért vitte el a pénzét, ezért sietett
annyira, nehogy elfogjuk valahogy a n ap ­
 584

n yugta előtt. Okos eszével belátta, hogy itt

vége a játéknak , azért határozta el, hogy
visszatér hazájába. H ajó t talált, a mely arra
megy, a honnan ő jö tt és ő erre szállott. Mi
m ost elindulunk m egkeresni azt a hajót, és ha
m egtaláltuk, visszajövünk és elm ondunk önök­
nek m indent. B átorság barátom , a harc csak
m ost kezdődött és végül nyerni fogunk, oly
bizonyosan, m inthogy egy Isten van az égben,
a ki nem hagyja el az ő gyerm ekeit.
Van Helsing.

Harker Jonathán naplója.

Október. 4.
Mikor elolvastam Van H elsing üzenetét
M innának a fonográfból, szegény asszonyka
egészen földerült. Már a bizonyosság, hogy a
g ró f elhagyta az országot, m egnyugtatta őt,
és a nyugalom m al visszatért az ereje is. A mi
engem illet, most, hogy ez a rettenetes vesze­
delem nincs többé szemtöl-szembe velünk,
már szinte képtelen vagyok benne hinni. Még
a magam borzalmas tapasztalata D rakula várá­
ban is csak rég elfelejtett álomnak látszik.
De sajnos, nem kételkedhetem , tűnődé­
sem közepett szemem a piros sebhelyre téved
 535

feleségem hófehér hom lokán. A mig ez tart,

nincs helye a kételkedésnek. Minna és én
nem is m erünk tétlenül m aradni, h át ism ét a
naplók rendezéséhez fogtunk. A nap m unka­
közben gyorsabban múlik, m int rem élem m er­
tem volna; m ár három óra van délután.

HarJcerné naplója.
Október ö. délután 5 órakor. Jelen tés ta ­
nácskozásunkról. Jelen van nak: Van Helsing,
Lord Godalming, Seward doktor, Morris ur,
H arker Jonathán, H arkerné.
Van H elsing ur előadta, hogy minő lépé­
seket tettek a nap folyam án, hogy fölfedezzék,
hogy m elyik hajón és m ityen ú tirányban m e­
nekült D rakula g róf? M inthogy tudtam , hog}T
Transzszilvániába akar visszatérni, m eg voltam
róla győződve, hogy a D una torkolatának tart
a F ekete-tengeren keresztül, m ert ugyanazon
az utón jö tt is, hát elindultunk m egkeresni,
hogy milyen hajók indultak m últ éjjel a
Fekete-tenger felé. R ájöttünk, hogy csak
egyetlen-egy indult ennek az útnak, Katalin
rámé, a 'mely innen V árnába és V árnától föl­
felé a D unán halad tovább. K érdezősködtünk
a hajó tulajdonosánál a K atalin cárné iránya
és utasai felöl, a tulajdonos egy vörös
 536

képű, rekedt hangú, bőven károm kodó, de

különben egész jó fickónak látszott, a kit
Morris néhány ropogós százassal rávett, hogy
nekünk felvilágosításokat adjon. Elbeszélte,
hogy tegnap délután, ug3r öt óra körül sietve
közelitett a kikötőhöz egy em ber; egy hosszú,
vékony, sápadt ember, tetőtől talpig feketében
és szinte vérben forgó vörös szemmel. Sietté-
ben csak úgy szórta a pénzt, hogy gyorsan
m egtudja, hogy m elyik hajó indul a F ek ete­
tengerre és onnan hova. N éhányan aztán el­
vezették ő hozzá, a parton álló irodájába,
onnan pedig a hajóhoz, a m elyre nem akart
felszállni, hanem m egállott a feljáró deszka
végén és kiabált, hogy a kapitány jö jjön ki
hozzá. A kapitány, m ikor m egtudta, hogy jó
fizető pasasérral van dolga, hát kijött, de
erősen károm kodva és jó l m egfizettette m agá­
nak a fáradtságát. E kkor a vékony ember
azt kérdezte, hogy hol lehetne szekeret
bérelni. M egmondták neki ezt is, ö el­
indult és nem sokára visszatért, m aga haj­
to tt és egy nagy faládát hozott a szeké­
ren. A ládát maga vette le, pedig négyen
is alig tudták a hajóra vinni. Sokáig beszélt a
kapitánynyal, hogy hova és hogyan helyezzék
el a ládáját. A kapitánjr m eg is harag ud o tt és
hatféle nyelven is károm kodva m ondta neki,
 537

hogy legjobb lesz, ha m aga bejön és helyre

teszi. De ő azt m ondta, hogy nem m ehet, m ert
m ég sok a dolga. A kapitány m eghagyta neki,
hogy siessen, m ert az apály idején indul a
hajó. A fekete ember m osolygott és azt m ondta,
hogy a hajó indulása term észetesen a kapitány
tetszésétől függ, de ő mégis attól tart, hogy
aligha fognak olyan korán indulhatni. A kapi­
tány erre m ég cifrábban károm kodott, mire a
fekete ember m eghajtotta m agát, köszönt és
azt m ondta, hogy m indenesetre ott lesz a hajó
indulása előtt. Ezzel eltávozott, hogy egjTet-
m ást az útra bevásároljon.
Senki sem ügyelt arra, hogy hova, merre
m ent, m ert egyéb gondjuk akadt — m ert
csakham ar kitűnt, hogy a K atalin Cárné aligha
indulhat a kitűzött időben. Vékon}' pára kez­
d ett emelkedni a folyóról, a mely m indjobban
sziirüsödött, mig végre áthatlan köd nyelte el
a hajót és m indent körülötte. A kapitány
hiába károm kodott a leg cifráb b an ; tehetetlenül
állott. A viz m indjobban em elkedett és ö már-
m ár azt hitte, hog}^ elszalasztja az indulásra
alkalmas időt. Nem a legbarátságosabb h angu­
latban volt, a m ikor egyszer csak a fekete
em ber szólal m eg a h áta m ögött és kérdé tőle,
hogy hová téte tte a ládáját. A kapitány jól
körül terem teltézve, azt m ondta neki, hogy
 538

m enjen a pokolba a ládájával együtt. De a

vékony feketeség nem sértődött meg, l e m e n t a
korm ányossal a hajófenékbe és m egnézte a
ládáját, aztán visszajött a födélzetre és egy
darabig álldogált a ködben. Onnan aztán el­
tű nt, senki sem tudta, hogy hova, igaz, hogy
nem is gondoltak vele, m ert a köd oszladozni
kezdett és csakham ar teljesen kiderült az idő.
A hajó elindult és m ost m ár jó messze lehet a
sik tengeren.
És [igy kedves m adam Minna történik,
hogy mi pihenhetünk egy darabig, m ert ellen­
ségünk a tengeren van útjáb an a D una torko­
lata felé. A legjobb hajónak is két hétre van
szüksége ahhoz, hogy odaérjen. Mi napokig
törhetjük a fejünket úti tervünkön. A ládát a
hajótulajdonos kijelentése szerint V árnában kell
p artra tenni és egy Risztics nevű ágensnek, a
ki jelentkezni fog érte, által adni. Mi ráérünk
az indulással, m ert sokkal rövidebb idő a la tt
teszszük meg az u ta t szárazföldön vasúttal,
m int ő a hajón.
Midőn Van Helsing elhallgatott, ón kér­
deztem tőle, hogy m eg van-e róla győződve,
hogy a gróf a hajón m aradt ? Ő azt felelte,
hogy igen a legjobban bizonyítja ezt az én
hipnotikus álmomban te tt kijelentésem ma
reggel. Újból kérdeztem tőle, hogy igazán
 589

szükségesnek tartja-e, hogy üldözőbe v é g jü k

a grófot, m ert ón annyira félek attól, hogy
Jo nathán itt hagy engem, pedig bizonyos,
hogy ő is velük m egy, ha a többiek elm en­
nek. A professzor határozottan felelte — hogy
igenis szükségesnek tartom — nagyon szüksé­
gesnek először kegyed m iatt, aztán pedig az
em beriség érdekében. Ez a szörnyeteg máris
kiszám íthatatlan károkat okozott nekünk is,
másoknak is. A kegyed életét m egrontotta.
Bocsásson meg drágám , hogy ezt m ondom,
de csak azért mondom, hogy meggyőzzem önt.
vj oljran módon tám adta m eg kegyedet,
hogy még akkor is, ha többé m eg nem köze­
lítheti önt, ha életét bárm ilyen kegyesen és
Istennek tetszőén éli is végig, halála után
olyanná kell válni, a milyen ő. E nnek nem
szabad m egtörténni és mi meg is esküdtünk
arra, hogy mi nem engedjük m egtörténni.
Elindulunk napkeletnek, m int a hajdani keresz­
tes vitézek és ha elesünk, hát úgy, m int ők,
a jó ügy szolgálatában estünk el, az emberi-
ség jav ára és Istennek nagyobb dicsőségére.
Ezután általánossá lett a vita, a m elyben
végre is csak annyit határoztak, hogy legjobb
lesz egyelőre egy jó t aludni, a sok fáradságra
és nyugtalanságra. Holnap reggeli után ú jra
találkozunk és akkor fogunk végleg határozni.
 540

Ma éjjel csodálatosan nyugodtnak érzem

m agam at, m intha valam ely nagy tehertől vagy
félelemtől szabadultam volna meg. Talán
m ár . . . . gondolatom at nem fejezhettem be,
m ert a tükörbe pillantva, m egláttam a bélyeget
hom lokomon és tudtam , hogy még mindig
tisztátalan vagyok.

Scward dr. naplója.

Okt. 5.
M indannyian korán keltünk és én azt
hiszem, hogy az álom valam ennyiünknek na­
gyon jól esett. Mikor reggelire találkoztunk,
sokkal jobb kedvünk volt, m int a milyenről
hittük volna, hogy valaha lehessen. A m int az
asztal körül ültünk, szinte azon kezdtem
tűnődni, hogy az elm últ borzalmas napokat
nem álm odtuk-e csupán. Csak a mikor a piros
foltra tévedt a szemem H arkerné homlokán,
csak akkor hittem el, hogy tényleg m egtörtént
minden. E gy óra múlva találkozunk itt a
dolgozószobámban, hogy ú tirányunkra nézve
határozzunk. És csak egy közvetetten nehéz­
ségtől félek és ettől is inkább csak ösztön-
szerűen, m int valam ely oknál fogva. Nyíl­
tan kellene egymással beszélnünk és nekem
úgy tetszik, m intha szegény H arkerné nyelve
 541

valam ely titokzatos módon kötve volna. ü.n

tudom, látom, hogy ő neki m egvannak a m aga
eszméi, de vagy nem akarja, vagy nem bírja
azokat velünk közölni. Én em lítettem ezt a
gyanúm at Yan Helsinggel és ő ham arább ide
fog jönni, m int a többiek, hogy beszéljünk a
dologról, a mig egyedül vagyunk. Bizonyos,
hogyha H arkernét illető ösztönszerü gyanúm
igaz lenne, akkor óriási nehézséggel, egy isme­
retlen veszedelemmel állunk szemtől szemben.
U gyanaz a hatalom, a mely hallgatásra kénysze­
ríti őt, szólásra is kényszerítheti. Nem is m erek
tovább gondolkozni, nehogy gondolatom ban
megbecstelenitsem ezt a nemes lelkű asszonyt.
— Később. — Midőn a professzor a
többieket megelőzve jö tt a szobámba, m eg­
hánytuk, vetettük a dolgot. A professzor némi
habozás után egyenesen a dologra tért.
— B arátom Jo h n van valami, a m it
először nekünk kettőnknek kell egymással
m egbeszélnünk. Lehet, hogy később a többiek­
nek is m eg kell m ondanunk. Madam Minna,
a mi kedves jó madam Minnánk változni kezd,
hideg borzongás futotta végig tagjaim at, látva,
hogy más is osztja szörnyű félelmemet, Van
Heisig fo lytatta :
— Lucy kisasszony körül szerzett szo­
morú tapasztalataink óvatosságra intenek ben-
 542

m inket. Én jól látom a vám pírt jellemző vál­

tozást madam Minna arcában, m ost még ugyan
nagyon-n agy on csekély, de azért jó l látja, a
ki figyel. A foga hegyesebb és a szeme gy ak ­
ran rideg, kemény. De m ég ez nem minden,
ügyelje, hogy m ilyen hallgatag m ostanában,
íg y volt Lucy kisasszony is. Nem beszélt még
akkor sem, a m ikor leírta, a m it közleni
szeretett volna. Már m ost én attól félek, hogy
ha ő nekünk, hipnotikus álm ában m eg tudja
mondani, hogy a g ró f m it lát és hall, nem
lehetséges-e, hogy a gróf, a ki elsőnek hipno­
tizálta őt, a ki ivott a véréből és kényszeri-
te tte őt, hogy az övét igya, arra is kényszerít­
heti őt, hogy elárulja neki is, a m it rólunk
tud ? — Én helybenhagyólag intettem , a
professzor foly tatta :
— A kkor h át nekünk minden erőnkből
m eg kell ezt akadályozni, hogy ezt tehessíik,
tudatlanságb an kell őt szándékunk felöl ta r­
tani, m ert a mit nem tud, azt nem árulhatja
■el. Ez nagyon fájdalm as föladat, nekem
legalább nagyon nehezem re esik, de meg kell
tenni. Ma, a m int találkozunk, meg fogom
neki mondani, hogy be nem vallható okoknál
fogva kénytelen leszek őt a tanácskozásaink-
bői kizárni.
Közeledik a tanácskozás ideje, Van H el-
 543

sing távozott, hogy elkészüljön az összejö­

vetelre.
Később. — M indjárt a gyűlés kezdetén
nagy m egkönnyebbülést éreztünk, Yan Hel-
sing és én. H arkerné az urával izente, hogy
nem jö n el a gyűlésünkre, jo bb n ak látja, ha
az ő jelenléte nélkül vitatjuk meg a dolgain­
kat. A professzor meg én összenéztünk, de
nem szóltunk semmit sem a többieknek, h a­
nem hozzáláttunk haditervünknek m eg vitatá­
sához. Van H elsing doktor kezdte a szót.
— A K atalin Cárné tegnap reggel hagyta
el a kikötőt. Körülbelül három hót múlva ér
V árnára, mi pedig szárazföldön három nap
alatt tehetjük meg ezt az u tat. E szerint elég,
ha 17-ón indulunk innen. Még akkor is egy
nappal a hajó érkezése előtt helyen lehe­
tünk. Természetesen jó l föl kell fegyverkez­
nünk úgy szentelt m int profán fegyverekkel.
— I tt Morris szólt közbe.
— H a jól értettem , a g ró f olyan vidékről
való, a hol bővében van farkas és m egeshetik,
hogy előttünk ér oda. Ajánlom, hogy W in-
chesterseket adjunk fegyvertárunkhoz. E n a
W inchesterben bizom legjobban az affajta el­
lenséggel szemben. Emlókszel-e Artúr, mikor
egy csapat utánunk vetette m agát Tobolszk
 544

m ögött? Mit nem adtunk volna egy-egy ilyen

kitűnő ismétlő puskáért!
— Jó l van, — m ondta Van H elsing, le­
gyen W inchester, ha kell. Es m inthogy úgy
tudom, itt m ár semmi dolgunk sincsen, V árnát
pedig egyikünk sem ismeri, h át m iért nem in­
dulnánk ham arább. A várakozás itt is, ott is
egyform án nehezünkre fog esni. Ma és holnap
elkészülhetünk és ha mindennel készen vagyunk,
mi négyen útnak indulhatunk.
— Mi négyen? kérdezte H arker egyi­
künkről a m ásikra nézve.
— Term észetesen, hogy mi négyen ! fe­
lelte a professzor gyorsan, m agának itt kell
m aradni, hogy gondját viselje a m aga kedves
kis feleségének. H arker egy ideig hallg ato tt s
aztán sötét hangon szólalt meg.
— A dolognak erről a részéről engedjék,
hogy m ajd reggel, beszéljünk. Tanácskozni
akarok M innával. É n azt gondoltam , hogy
m ost volna az ideje, hogy V an H elsing figyel­
meztesse őt, hogy ne beszéljen feleségével ter­
veinkről. Jelentősen néztem a professzorra és
kőhintettem . Ő felelet gyanánt u jjá t az ajkára
tette és elfordult.
 545

Harker Jónatlián naplója.

Október 5-dike. Délután. A ina reggeli
gyűlés után nem bírtam gondolkozni. Minna
elhatározása, hogy nem vesz semmi részt sem
dolgaink m egvitatásába, gondolkozóba ejtett.
És minthog}7- nem vitathattam m eg a dolgot,
csak találgathatom az okait. A mód, a hog}r a
többiek fogadták elhatározásának a hírét,
szinte igen különös. Hisz utoljára, m ikor a
dolog szóba került, ug}7 egyeztünk, hogy sem­
mit sem titkolunk egymástól. H iába töröm a
fejemet, nem bírom m egfejteni a rejtétyt.
M inna m ost alszik, nyugodtan és édesen, mint
egy gyerm ek. H ála Istennek, hogy ilyen édesen
tu d aludni.
Későbben. Milyen különös minden, Minna
boldog álm át figyelve, magam is szinte m eg­
feledkeztem nj^omoruságomról. E steledett, egy­
szer csak Minna kinyitotta a szemét és gyön­
géden rám nézve s z ó lo tt:
— Jonathán, szeretném, ha nekem becsü­
letszavadra ígérnél valamit. Olyan ígéretet
kérek tőled, a m elyet m eg nem szeghetsz,
m ég akkor sem, ha én magam térden állva és
keserű könyeket . sírva könyörögnék érette.
G yorsan Ígérd meg, m ég ebben a pillanatban.
Drakula. 35
 546

— De Minna, ilyen ígéretet nem tehetek

hirtelenében. Ki tudja, jogom ban áll-e?
— De drágám , én kívánom és pedig nem
m agam ért kívánom. M egkérdezheted Van H eh
sing drtort, hogy nincs-e igazam. Es ha őnem
helyesli, akkor tégy kedved szerint. Sőt töb b et
m ondok, ha később jó nak látjátok, hát fololda-
lak ígéreted alól.
— ígérem ! — M ondtam és Minna arca.
földerült. íg y szólt:
— íg érd meg nekem, hogy nem mondasz
el sem m it sem a gró f ellen szőtt tervetekből
előttem , sem szóval, sem célzással, mind addig,
mig ez itt van. Es ezzel kom olyan m u tato tt a
homlokán pirosló sebhelyre.
— ígérem ! — M ondtam én, és ug}^ érez­
tem , m intha ettől a pillanattól kezdve válaszfal
em elkedett volna köztünk.
Később. Éjfélkor. Minna egész este derült
és jókedvű volt, annyira, hogy valam ennyien
bátorságot vettünk és m intha jó kedve ránk
is elragadt volna. Mind korán tértünk nyug­
vásra. Minna ism ét oly édeseen alszik, m int
délután. HáP Istennek, hogy álm ában legalább
elfelejtheti buját-baját. Bárcsak a példája m ost
is olyan ragadós volna, m int este a jó kedve.
M eg fogom kisérleni. Oh be édes volna egy
álm októl m ent alvás.
 547

Október 6., reggel. Még egy m eg lep etés!

M inna korán keltett, épp olyankor, m int tegnap,
és kért, hogy ism ét szólítsam be Van Helsing
doktort. É n azt hittem , ism ét hipnozitáltatni
akarja m agát, és szó nélkül mentem a doktorért
a ki m intha el lett volna készülve a hívásra,
m ert teljesen felöltözve találtam a-szobájában.
Azonnal velem jö tt és a szobába lépve kér­
dezte, hogy a többiek is jőjjen ek -e?
— Nem — m ondta Minna nyugod­
tan — nem szükséges, hogy bejöjjenek. Ön is
tu d ath atja velük, a m it m ondani akarok. Nekem
önökkel kell utaznom.
Van H elsing épp úgy m eg volt le­
lhetve, m int én. E gy pillanatnyi szünet után
k é rd e z te :
— De m iért ?
— M agukkal kell engem vinniük. Nagyobb
bátorságban leszek önökkel és önök is velem.
— De miért, kedves madame M inna?
Mi otyan veszedelembe indulunk, a mely önre
nézve, azoknál fogva, a mik történtek, még
sokkal fenyegetőbb.
— Tudom, éppen azért akarok m e n n i;
most, a mig a nap kelőben van, m egm ondha­
tom önnek, a mire tán később képtelen leszek.
É n tudom, hogy a m ikor a gróf akarja, nekem
mennem kell; én tudom , hogy ha ö azt mondja,
35*
 548

hogy m enjek titokba, mennem kell, ha más­

képp nem lehet, h át alattom ban, Jo nathán
tu d ta nélkül is. Önök férfiak bátrak és erősek,
önök eg y ütt m egvédhetnek engem az ellen,
a ki talán egyesnek az erejét m egtörné.
Ezenkívül talán segítségükre is lehetek, m int­
hogy ön hipnotizálhat és m egtudhat tőlem
olyan dolgokat, a m iket én magam sem tudok.
V an H elsing erre kom olyan felelte:
— Madam Minna, kegyed m ost is, mint
rendesen, a legokosabb; ön velünk jön és
e g y ü tt fogjuk véghez vinni azt, a m inek a
végbevitelére elindulunk.
— Minna nem felelt és midőn hallgatása
okát keresve, ránéztünk, v ettü k észre, hogy
ism ét elaludt. Még akkor sem ébredt fel, mi­
dőn a függönyt felrántottam és a napfény el-
özönlötte a szobát. Van H elsing in tett, hogy
csendesen menjek vele. Az ő szobájába m entünk
és néháuy perc múlva A rtúr Seward doktor és
M oríis ur is odajöttek. Van H elsing elm ondta
nekik, a m it M inna m ondott, aztán fo ty ta tta :
— R eggel indulunk Várnába. Im m ár egy
uj tényezővel is kell szám olnunk és ez madam
Minna. Jó , hogy a lelke igaz. K ín volt neki
annyit is m ondani, a m ennyit m ondott, de jó,
hogy m egtette, m ert legalább idején figyel­
m eztetve vagyunk. Nem szabad időt veszte-
 549

getniink és V árnában tettrekészen kell lennünk,

a m int a hajó m egérkezik.
— Tényleg, m it fogunk csinálni, — kér­
dezte Morris ur lakonikusan. A professzor ur
gondolkozott, m ielőtt felelt volna.
— Először is a hajóra m együnk és ha
m eggyőződtünk a láda ugyanazonosságáról,
egy vadrózsaágat szögezünk a tetejére, meVt
akkor a vám pír el nem h ag yh atja, legalább
igy ta rtja ezt a babona. É s mi kénytelenek
vagyunk a babonában bizni. H ajdan ez volt
az emberiség hite és ma is a hitben gyöke­
rezik. JiiS azután, ha m egleljük az alkalm at, a
m elyet keresünk, a m ikor senki sem lesz kö­
zel, hogy lássa, akkor kinyitjuk a ládát és —
és akkor minden jóra fordul.
— É n bizony nem várok az alkalomra,
— jelen tette ki Morris, — hanem ha egyszer
szemem elé kerül az a láda, h át kinyitom és
elpusztítom azt a szörnyeteget, ha m indjárt
ezer ember látja is és ha m indjárt fölakaszta­
nak is érte!
— Én m egszorítottam ösztönszerüen a
kezét és oly kem énynek találtam , m int az
acél, azt hiszem, hogy m egértette a tek in tete­
m et ; remélem, hogy m egértette.
— Jó gyerek! — m ondta Van H elsing
— bátor gyerek. H igyje el édes fiam, hogy
 550

egyikünk sem gyávaságból fog késlekedni.

E n csak arról beszélek, a m it tennünk kell.
Hanem igazában egyikünk sem tud h atja, hogy
m it fog tenni. Hisz közben m ég aím yi min­
denféle történhetik. E gyelőre legjobb, ha mind­
egyikünk rendbe hozza a dolgait, m ert egyikünk
sem tudhatja, hogy hol és m ikor éri élete
végét. A mi engem illet, az én dolgaim rend­
ben vannak és m inthogy egyéb dolgom nin­
csen, m egyek és beszerzem a jeg y e k e t és
egyebeket az útra.
M inthogy nem volt egyéb mondani
valónk, elszéledtiink. E n is m egyek és rendbe
hozom földi dolgaim at, hogy készen legyek
m inden eshetőségre.
Későbben. Minden rendben van. Minna
lesz, ha túl él, egyetlen örökösöm, ha pedig
nem, akkor azok, a kik oly jó k voltak hoz­
zánk, osztoznak m indenünkön.
Esteledik, alkonyodik. Minna njm gtalan-
sága szembeszökő. Meg vagyok róla győződve,
hogy nyugtalanítja valami, a m it napszálltakor
föl fog fedezni. A nap kelte és szállta min­
dennap nagyobb izgalommal já r ránk nézve,
m ert m indegyiken valam ely fenyegető veszede­
lemről vagy újabb fájdalom ról értesülünk. Mind­
ezeket a dolgokatnaplóm ba jegyzem , m inthogy
az ón drágám nak nem szabad róluk mostaná-
 551

bán tudom ást venni : de valam ikor hadd ol­

vassa majd ő is.#
De c s i t t ! Ö szólított.

XXV.
Seivard doktor naplója.
Október 11. este.
H arker Jo n ath án kórt meg, hogy a kö­
vetkezőket jegyezzem , m ert ő m aga nem ké­
pes rá, pedig szeretné, ha pontosan és m eg­
szakítás nélküli jegyzetei lennének.
Azt hiszem, hogy egyikünk sem volt
nagyon m eglepetve, mikor fölszólittaítunk,
hogy valamivel n apnyugta előtt H arkernót lá­
togassuk meg. Már valam ennyien tudtuk, hog}r
napkelte és napnyugta rá nézve a szabadság
ideje, a mikor idegen befolyás nélkül nyilat-
kozkatik m eg az akarata. Ez az állapota vagy
hangulata vagy egy félórával kezdődik a nap­
kelte vagy n y ug ta előtt és addig tart, mig a
nap vagy teljesen ki nem bukkant vagy le
nem tű n t a szem határ szélén.
Ma este, mikor találkoztunk, kissé zavart-
nak látszott és mindenféle jelé t m utatta a belső
küzdelemnek. N ehány perc alatt azonban
visszanyerte teljes nyugalm át és akkor in te tt
 552

férjének, hogy üljön mellé a divánra, a me­

lyen hátra dűlve pihent és m inket is kórt,
hogy a székünket közelebb huzzuk hozzá. A
férje kezét a kezébe fogva kezdte:
— Ma talán utoljára vagyunk itt együtt
teljes szabadságban. Azt tudom édes, hogy te
mindig velem lesz, a legvégsőkig. — E zt
a férjének m ondta, a kinek a keze szoro­
sabbra fogta az övét. — Holnap reggel in­
dulunk a föladatunkra és Isten tu dja mi vár
ránk. Önök oly jók, hogy engem is m agukkal
visznek. É n tudom, hogy mind azt, a mit
bátor és komoly férfiak tehetnek egy szegény
gyönge asszonyért, a kinek tán a lelki üdve
forog kockán, önök m eg fogják tenni. De ju s ­
son eszükbe, hogy ón m ár nem vagyok olyan,
m int önök. M éreg van a vérem ben, a lelkem­
ben, a mely pusztít, a m elytől el kell pusz­
tulni, ha valam iképpen meg nem szabadulok.
Én jól tudom és önök is tudják, h og y ha
m eghalnék, h át önök m egszabadíthatnák hal­
hatatlan lelkem et, valam int m egszabadították
a szegény Lncyét. Megmondom h át önöknek
nyíltan, most, a m ig még beszélhetek, hogy
m it kívánok önöktől, m ert ebben a dologban
nem szabad a köztünk legcsekélyebb kétség­
nek vagy félreértésnek tám adni. Meg kell,
hogy Ígérjék nekem eg y ü tt és egyenként, még
 558

te is szeretett férjem, hogy ha elérkezik az

ideje, h át m egölnek engem et.
— És m ikor lesz annak az ideje? — a
kérdő hang M orrisé volt, de halk és v o n tato tt
volt a szava.
— Akkor, a mikor meglesznek győződve
arról, hogy annyira m egváltoztam , hogy jobb
m eghalnom, mint élve maradnom. H a aztán
testem halott, akkor pillanatnyi haladék nélkül
keresztülverik rajtam a szabaditó karót és le­
vágják a fejem et, egy szóval, m egtesznek
m indent, a mit szabaditásom ra szükségesnek
látnak.
Morris volt az első, a ki fölállt, az asszony
elé lépett, letérdelt, m egfogta a kezét és
iinnepiesen m o n d ta :
— É n csak egy faragatlan fickó vagyok,
de esküszöm önnek m indenre, a mi szent és
nekem drága, hogy nem fogok vonakodni a
ránk szabott kötelesség teljesítésétől, ha valaha
elérkeznék az ideje.
— Én igaz, jó barátom ! — volt minden,
a m it az asszony sebesen hulló könyei közt
mondani tudott, mig lehajolva, m egcsókolta a
fiatalem ber kezét.
— É n is esküszöm ugyanazt, drága jó
madam Minna — m ondta Van Helsing.
 554

— És én is — szólt A rtúr és mindegyik

térdelve m ondta el esküjét. Én magam is
követtem őket. Végre a férje fordult feléje
sápadt arccal és merev szemmel s kérdezte :
És nekem is m eg kell ezt a rettenetes foga­
dást tennem , feleségem ?
— Neked is drágám , neked sem szabad
vonakodni. Te állsz hozzám legközelebb, te
vagy a legdrágább, te vagy az én egész vilá­
gom. És m ost m ég egy intő szót, eg}^ intő
szót, a mit soha sem szabad elfelejtened : ez
az idő, ha valaha elérkezik, hirtelen és várat­
lanul érkezhetik és ebben az esetben nem sza­
bad időt veszteni, nem szabad az alkalmat
halogatni. Lehet, hogy akkor, a m ikor az az
idő elérkezik, én már, de sőt bizonyos, ha az
idő elérkezik, hogy én m ár szövetségben leszek
ádáz ellenségtekkel ellenetek.

Harker Jón atkán naplója .

Október 15. Várna. L ondont 12-én reggel
hagytuk el, ugyan az éjjel Párisba értünk
és elfoglaltuk m egrendelt helyünket, a keleti
expresz vonaton, jsj jel-nappal utaztunk és ma
ö t óra tá jt értünk ide. A rtúr azonnal s kon­
zulátusra m ent, megnézni, kogy nem kapott-e
táviratot, inig mi, többiek ide jö ttü n k a ho­
 555

telbe. Hála Istennek Minna jó l érezte m agát,

erősödik és a szine is kezd visszatérni. Nagyon
sokat alszik, az utón csaknem folyton aludt ;
de napkelte és n yug ta előtt nagyon éber
és élénk és Van H elsing ilyenkor rendesen
hipnotizálni szokta. Mindig azt kérdi tőle, hogy
mit lát és hall. Az elsőre azt feleli:
— Semmit, minden sötét körülöttem , —
a másodikra pedig ezt :
— Hallom a hullám törését a hajó olda­
lán és a v í z rohanását. Hallom a szél süvöl-
tését. — Nyilvánvaló, hogy a Katalin cámé
még m indig a tengeren van, Vái'na felé sietve
útjában. A rtúr lord éppen m ost té rt vissza,
négy telegram ot kapott, egyet m inden napról
mióta elutaztunk és m indegyikben ugyanazzal
a hírrel, hogy a hajóról m ég sehonnan semmi
tudósítás nem érkezett a tulajdonosához. A rtúr
tudniillik úgy intézkedett, m ielőtt elhagyta
volna Londont, hogy ügynöke m indennap
küldjön neki távirato t arróí, hogy erkezett-e
tudósítás a hajóról vagy nem.
M egebédeltünk és korán lefeküdtünk.
Holnap a vicekonzulhoz m együnk engedelm et
kérni, ha lehet, hogy a hajó érkezése után
azonnal a födólzetére mehessünk. Van Helsing
azt m ondja, hogy nagy szerencse volna ránk
nézve, ha napkelte és n yugta közt m ehetnénk
 556

a hajóra. A gróf, m ég ha denevér alakját

öltene, sem repülhetne keresztül a maga
akaratából a folyó vizén. És m inthogy emberi
alakot nem m er ölteni, nehogy g yan ú t keltsen,
h át kénytelen lesz a ládában m aradni. T ehát
ha napkelte után m ehetünk a hajóra, akkor
kezünkben van, fölnyithatjuk a ládát és el­
bánhatunk vele, m int szegény Lucyval, m ielőtt
fölébredhetne. A hajósokkal és tisztviselőkkel
nem hinném, hogy sok bajunk lenne. H ál’
I s te n n e k ! ez olyan ország, a hol vesztegetéssel
m indent el lehet érni és mi bőven el vagyunk
látva pénzzel.
Október 16.
Minna jelentése m indig ugyanaz, locsogó
hullám ok, suhogva rohanó viz, vaksötétség és
kedvező szelek. Nyilván jó k o r érkeztünk és
készen várjuk a Katalin cárnét. A D ardanellákon
nem jö h e t át, hogy h irt ne kapjunk róla.
Október 17.
Minden rendben van a gró f fogadására, a
m int m egérkezik útjáról. A rtúr jelen tést te tt
a hatóságnál, hogy K atalin cárnén egy láda
érkezik, a mely alighanem lopott jószágot ta r­
talmaz, annak a kipuhatolására jö ttü n k ; és
engedőim et csikart ki tőlük, hogy a saját fele­
lősségére fölnyittathassa. A hajó kapitányának
 557

szóló rendeletet kaptunk és egy m ásikat a be­

érkező hajók terh e t átvevő ügynökséghez, a
m elyben m eg volt hagyva, hogy m indenben
kezünkre járjanak. Már m eg is határoztuk,
hogy m iképpen járu n k el, ha a ládát kinyit­
tatjuk. H a a g ró f benne lesz, Van H elsing és
Seward doktor bánnak el vele. Morris, A rtúr
lord és én pedig őrködünk, hogy m eg ne
zavarják őket. Van H elsing azt állítja,
hogy a g ró f teste, ha sikerül vele el­
bánni, csakham ar porrá omlik össze. E bben
ez esetben semmi nyom a sem m arad tettü n k ­
nek, ha esetleg gyilkosság g}^anujába kevered­
nénk. De m ég ha nem igy volna is, nem tág í­
tanánk eltökélt szándékunktól és talán v ala­
m ikor ezeknek a jegyzeteknek a tanúsága
m ent m eg bennünket az akasztófától. K őt
kövön nem hagyunk, csak hogy vég reh ajt­
hassuk szándékunkat. M egegyeztünk a tiszt­
viselőkkel, hogy külön hírm ondóval értesítenek
bennünket abban a pillanatban, a m int a
Katalin cárné érkezését jelzik.
Október 34.
E gy egész hete a várakozásnak. Minden
nap érkezett távirat, m indig ugyanazzal a ta r­
talom m al: Semmi hir a hajóról. Minna reggeli
és esteli hipnotikus felelete mindig a z : Locsogó
habok, rohanó viz, csikorgó árboc.
 558

Távirat — okt. 24.

Smith Londonból lord Godalming Artúrnak
Várnában.
K atalin cárnét jelentik a Dardanellák-ról.

Seward doktor naplója.

Október üö.
M ennyire hiányzik a fonográfom ! R oppant
szokatlan nekem tollal Írni; de Van Helsing
azt m ondja, hogy m uszáj. Tegnap egész neki
vadultunk az izgalomtól, a mikor A rtú r
telegram ja érkezett Londonból. Közülünk csak
H arkernén nem látszott az izgalom nak leg­
csekélyebb jele sem. De ezt nem is csodálom,
m ert előtte lehetőleg titkoltunk m indent és
m ég izgalm unkat is igyekeztünk palástolni.
R égebben azért bizonyosan észrevett volna
valam it, ha m ég úgy titkolóztunk volna is
előtte ; de ebben az irányban ugyan m egválto­
zo tt az utolsó három hét óta. A lom kór­
sága fokozódott és noha erős és egészségesnek
látszik és a színét is m eglehetősen vissza­
nyerte, Van H elsing és én nem vagjum k
vele megelégedve. G yakran beszélünk róla
egymással, de a többieknek nem szóltunk egy
szót sem. Hisz szegény H arkernek m egszakadna
 559

a szive, vagy legalább is teljesen m egtörne

férfias erélye, ha csak sejtené is aggodalm un­
kat. Y an Helsing azt m ondja nekem, hogy
hipnotikus álma alatt folyton vizsgálja a fogút,
m ert a mig ez élesedni nem kezd, addig nem
veszedelmes a változása. H a majd elváltozásá­
nak ezt a jelé t tapasztaljuk, akkor elérkezett
a cselekvés ideje — mi tudjuk mind a ketten,
hogy m it értünk ez alatt, de m ég egym ásnak
sem m erjük nyiltan megmondani.
A D ardanelláktól vagy huszonnégy óra
alatt érhet ide a Katalin cárné, teh át holnap
reggelre várjuk. K orán fekszünk, m ert éjfél
után egy órakor talpon akarunk lenni, nehogy
elszalaszszuk.
Október 2ö. délben. Semmi újabb hir a
hajóról. H arkerné hipnotikus kijelentése ma is
a rendes. L ehet tehát, hogy m inden pillanat­
ban kaphatunk hirt. Mi férfiak mind lázban
vagyunk az izgatottságtól, H ark ert kivéve, a
ki n y u g o d t; a keze hideg m int a jé g és egy
órával ezelőtt azon kaptam , hogy egy hosszú,
hegyes tőrt, a m elyet mindig m agán hord,
fent élesre.
Yan H elsing és én, ma njm gtalankodtunk
H arkerné m iatt. Dél felé mély letargikus
álomba m erült, a mely sehogy sem tetszett
egyikünknek sem. Egész délelőtt oly nyu g­
 560

talanul izg atott volt, hogy eleinte örültünk az

álm ának. De m ikor a férje fölem lítette, hogy
oly m élyen elaludt, hogy nem bírja őt fölkel­
teni, hát fölm entünk a szobájába, hogy meg­
nézzük. Oly nyugodtan lélegzett és oly rózsás
volt a szine, hogy m egegyeztünk abban, hogy
nem költögetjük, hadd aludjék, az álom úgy
látszik, a legjobb orvossága.
Későbben. Jó l tettü k, hogy nem zaklattuk.
N éhány órai mély álom után teljesen fel­
üdülve friss jó kedvvel ébredt föl. N apnyug­
takor m egtette rendes hipnotikus jelentését.
Akárhol járjo n is a fekete tengeren a gróf, a
végzetébe rohan. Remélem, hogy végpusztu­
lásába !
Október 26.
Ism ét elm últ egy nap és semmi hir a
Katalin cárnéról. P edig m ár itt kellene lenni.
H ogy még m indig utón van valamerre, az nyil­
vánvalónak látszik, m ert H arkerné jelentése,
napkelte és szálltakor még m indig ugyanaz.
Lehetséges talán, hogy ködök akasztják meg
futásában a hajót, nem szabad az őrszemről
tágítanunk, m ert m inden pillanatban jelezhetik
az érkezését.
Október 27. délben. N agyon különös, még
mindig semmi hir a hajóról, a m elyet várunk.
H arkerné jelentése tegnap este és ma reggel
 561

a régi : — locsogó hullám és rohanó viz, —

noha ezúttal hozzá tette, hogy „a hullámzás
igen gyönge.u A londoni telegram ok változat­
lanul azt jelentik, hogy „semmi újabb hir a
hajórólu. Van H elsing ro p p an t aggodalm as és
épp az im ént m ondta nekem, hogy attól fél,
hogy a g ró f elm enekült.
Jelentősen tette hozzá : — Nem tetszett
nekem sehogy sem madama M inna letargikus
álma. A lélek és elme csodálatos dolgokra
képes ez ilyen önkívületi állapotban.
— E u éppen tovább akartam őt kér­
dezni, de bejött H a rk e r; és a professzor intőén
emelte föl kezét. Ma este m egkísértjük, hogy
nem kényszerithetjük-e világosabb beszédre
hipnotikus álmában.

T á v ir a t. — O k tó b e r 2 8 .

Smith — London. Lord Godalming Artúrnak —

Várná.
Katalin cárné érkezését jelentik ma déli
egy órakor Galatzból.

D r a k u la . 36
 562

Sewarddoktor naplója.
Október 2S.
Mikor a táv irat a hajónak Galac-ba ér­
kezését jelen tette, azt hiszem, hogy egyikünk
sem volt annyira m egrendülve, m int várni lehe­
te tt volna. Igaz, hogy nem tudtuk, hogy
honnan jő a csapás, de azt hiszem, hog}^ vala­
mennyien el voltunk készülve arra, hogy
valami különösnek kell történni. Van Helsing
égnek emelte a két k e z ét, m intha a
m indenhatóval akarna porolni, de szót sem
szóh, csak állt kem ény zord arccal. Godal-
ming A rtúr elsápadt és zihálva szedte léleg­
zetét. Én magam olyan voltam, mint a kit jól
fejbe ü tö tte k ; és egyikről a m ásikra bámultam
szó nélkül. Morris rá n to tt egyet az övén, azzal
a gyors m ozdulattal, a m elyet régenről oly
jól ismertem és a mely veszedelm et jele n te tt
az ellenfélre. H arkerné halálsápadtra vált,
homloksebe csak úgy tüzelt, de csak néma
imára kulcsolta kezét és szemét az égre emelte.
H arker m osolygott — tényleg m osolygott —
sötéten és keserűen, m int a rem ényt vesztet­
tek sz o k ta k ; de ugyanakkor m ozdulata m eg­
hazudtolta mosolyát, m ert keze önkénytelen és
övébe re jte tt tö r m arkolatát kereste. — Mikor
 5GB

indul a legközelebbi vonat G alac-ban — kér­

dezte Van H elsing.
— 6 óra 30 perckor holnap re g g e l! —
Mind m eglepetten bám ultunk, m ert a feleletet
H arkerné adta.
— H onnan tudja kegyed? — kérdezte
A rtúr.
— Tudtam , hogy abban az esetben, ha
D rakula várába kellene m ennünk, G alacnak
visz az utunk, vagy legalább is B ukaresten
keresztül, h át előre tanulm ányoztam a kalauzt.
Sajnos, hogy csak ez az egy vonat indul arra
felé, a m elyet emlitettem.
— Csodálatos a sszo n y ! — m orm ogta . a
professzor.
— Nem rendelhetnénk külön v o nato t? —
kérdezte A rtúr. Van H elsing fejét rá z ta : —
Félek, hogy nem. Ez nem olyan ország, m int
az ön hazája, vagy az enyém. Még ha esetleg
kapnánk is külön vonatot, aligha érkeznék az
is a rendes vonat előtt oda. Különben készül­
nünk is kell. Maga A rtúr barátom m enjen a
vasútra és váltsa meg jeg y ein k et holnapra.
Maga Jo n ath án barátom m enjen a hajóíigy-
nöksóghez és szerezzen engedelm et, hogy a
hajót Galacban épp úgy m egnézhessük, m int
itt m egnéztük volna. M aga Morris a konsulhoz
megy és ajánlólevelet kór tőle kollegájához
36*
 564

Galacban, hogy semmi akadály ne gördüljön

az utunkba. Jo h n itt m arad madame Minnával
és velem és tanácskozni fogunk. Legalább, ha
kosáig elm aradnak, nem baj, m ert itt vagyok
én, hogy naplem entekor kikérdezzem madame
Minnát.
— Jüs én pedig, — m ondta H arkernó
vidám abban, m int eddig bár m ikor — ipar­
kodni fogok minden tőlem telhető módon,
hogy hasznossá tegyem m agam at, gondolkozni
és írni fogok önök helyett, m int ezelőtt.
Különös, m intha valam ely súly emelkednék
rólam és ón sokkal könnyebbnek és szabadabb­
nak érzem m agam at, m int eddig. A három
fiatal ember boldogan vette tudom ásul a fiatal
asszony jelentőségteljes szavait, d eY an H elsin g
és ón, egym ásra nézve aggodalm as pillantást
váltottunk. Hanem azért egyelőre nem szü­
löttünk.
Mikor a három férfi elindult dolgára, Van
H elsing kérte H arkernót, hogy hozza le a
naplőjegyzeteket és keresse ki belőlük férjének
D rakula várára vonatkozó részletét. Az asz-
szony távozott, hogy elhozza ; alig záródott
be m ögötte az ajtó, a professzor igy szólt
hozzám :
— E gy és ugyanazt gondoljuk ! szóljon
nyíltan !
 565

— Van valami változás H arkernéban. De

alig merem m agam at a rem énynyel kecseg­
tetni, annyira félek, hogy csalódnám.
— Ú gy van. Tudja-e m iért küldtem el őt
a kéziratokért ?
— Nem tudom ! — ha csak nem azért,
hogy egyedül m aradhasson velem.
— Csak részben van igaza barátom Jo h n,
csak egy kis részben. M ondani akarok m agá­
nak valamit. Ji«s oh barátom John, én rettene­
tes sokat kockáztatok, de azt hiszem, hogy
igy helyes. Mikor madam Minna az im ént
olyan csodálatosan nyilatkozott az u t irányáról,
egyszerre világosság tám adt bennem. Ez előtr
három nappal, m ikor olyan feltűnő álom kórság
v ett rajta erőt, a g ró f elküldte hozzá a szelle­
mét, vagy pedig oda rendelte m agához az
övét és igy tu d ta meg, hogy mi történik, és
hogy mi itt vagyunk, ü z é rt m enekült el elő­
lünk. Most m ár nincs szüksége az asszonyra,
legalább azt hiszi, bogy nincs. A zért kiejtette
öt a hatalm ából, hogy ne jöhessen többé
hozzá ; de csitt, itt jö n madam Minna, egy
szót se előtte az ő m últkori mély álmáról,
u maga nem tud róla és kétségbe ejtené, ha
m egtudná, hogy ő árult el bennünket. Jo h n
barátom , mi borzasztó bajban vagyunk, ón fé­
 566

lek, a hogy eddig m ég nem féltem. De csitt,

itt van az asszonyka.
Öreg prfesszorom jannyira izg atott volt,
hogy csak nagynehezen szedte össze önural­
m át, mire H arkerné derülten m osolyogva jö tt
a szobába. A m int bejött, átad o tt egy csomó
írást Van Helsingnek, az öreg ur komolyan
lapozgatott benne és arca olvasás közben föl­
derült. Végre a kezében tartv a a papírokat,
igy szólt:
— Barátom John, a ki m ár olyan sokat
tap asztalt és m agának kedves madam Minna,
a ki még olyan fiatal, fölolvasum most, a mit
Jo n ath án valam ikor ide irt. Gondolkozzanak
ra jta és lássuk, hogy hárm an minő eredm ényre
ju tu n k : „Nem ez a D rakula volt-e, a ki
inspirálta fajának azt a másik sarját, a ki egy
későbbi korban ism ét és ismét a törökre vitte
hadait a D unán keresztül. A kit ha levertek,
visszatért újra és újra, még ha csak egymaga
m enekült is haza a vészes csatából, m ert
tudta, hogy végre mégis csak az övé a győ­
zelem !u
— Mit mond ez nekünk ? nem sokat ?
Nem ! A g ró f legalább azt hitte, hogy
nem és azért beszólt olyan szabadon. Nekem
sem tű n t föl m indjárt. Ünöknek sem. Nekem
is csak m ost ö tlött íöl, hogy ez m it jelenthet.
 567

Nem értik. Nos, m ajd én m egm agyarázom.

Először is tanulm ányozták-e valaha a bűn
filozófiáját ? Igen és nem. Ön John, igen, m ert
ez hozzá tartozik az elme k o rta n h o z ; kegyed
madam e Minna nem, m ert önnek soha semmi
köze nem volt hozzá. Minden gonosztevőnek
m eg van egy bizonyos sajátsága és az oly
egyform a m inden országban és minden időben,
hogy még a rendőrség is, a mely nem sokat
tud a filozófiához, tapasztalatból tudja, hogy
ez ugjr van. gonosztevő, a ki m integy vég­
zetszerűen vétkezik, mindig egy és ugyanazt
a gonosztettet fogja elkövetni és soha sem
esik más bűnbe. Az ilyen gonosztevőnek az
elméje nincs tökéletesen kifejlődve. Okos,
furfangos és ravasz, de az esze azért csak
gyerekész. Már m ost ez a mi gonosztévönk is
végzetszerűen az, de ő is csak gyerekészszel
dolgozik. A h ! a szeméből látom kedvesem,
hogy m aga m ár m egértett. M ert H arkerné
szeme szikrázott és örömébe tapsolt a kezével.
A' professzor folytatta :
— Na m ost h á t beszéljen, m ondja m eg
nekünk száraz tudom ányon rágódó férfiaknak,
hogy m aga m it lát azzal a ragyogó két szemé­
vel — ezzel m egfogta H arkerné kezét és tar­
totta, a mig beszélt. Az ujjai önkéntelenül az
ütőért keresték és tarto tták az egész idő alatt.
 568

— A gróf, fejtegette H arkerné, gonosz­

tevő a gonosztevők sajátságával, teh át tökélet­
lenül kifejlődött agyvelővel. íg y , ha bajba
kerül, csak egyféle, régtől fogva m egszokott
módon segít m agán. A m últjáról nyom ra akad­
hattunk, m ert az egy lap, a mit a saját el­
beszélése nyom án ism erünk belőle, tu d atja ve­
lünk, hogyha ezelőtt bajba ju to tt, visszatért a
saját szülőföldjére, abból az országból, a mely
ellen hadakozott és otthon úgyszólván pihenés
nélkül készült el újra egy újabb erőfeszítésre.
Ú jra és újra visszatért az ellenséges földre,
jo b b an elkészülve a föladatára és végre nyert,
íg y jö tt Londonba is, hogy egy uj országot
foglaljon, de leveretett és midőn a siker m in­
den rem énysége oda volt, sőt az életét is
veszedelem fenyegette, visszamenekült tengere­
ken keresztül régi hazájába, épp úgy, mint
hajdanában Törökországból m enekült a Dunán
keresztül.
— Helyes, nagyon helyes, m aga kis okos
asszon}7, m ondta Van H elsing elragadtatva, a
m int lehajolt, hogy megcsókolja H arkerné ke­
zét. Aztán felém fordulva oly nyugodtan, mint
ha betegszobában konzultáltunk volna, je ­
gyezte meg.
— Csak h etv enk ettő t ver, a sok izg ato tt­
ság dacára újra rem élni kezdek.
 569

Ezzel ismét H arkernéhez fordulva, biz­

tatta..
— De folytassa kérem, látom, hogy m ég
több mondani valója is van. Ne féljen semmit
sem, John és én tudjuk. Beszéljen nyíltan és
télelem nélkül.
— Meg fogom kisérleni, de m egbocsáta­
nak, ha tán kissé önzőnek látszom.
— Nem baj, csak legyen önző, mi is
csak mind m agára gondolunk.
— Jó, h át fo ly ta to m ; teh át a gróf,
m int hogy gonosztévő, h át önző is, minden
cselekedetének a rugója merő önzés. Csak egy
cél felé igj'ekszik, de ennek az elérésében kö­
nyörtelen. Most is, m int hajdanában, csak a
biztosságára gondol és semmi egyébbel nem
törődik. Önzésében lazította, meg borzasztó ha­
talm ának, a m elyet akkor éjjel n y ert rajtam , a
kapcsait. É n érzem, éreztem m indjárt, hála
érte a jó Istennek, a ki m egkönj'örült rajtam .
A lelkem szabadabb, fm int bárm ikor, azóta a
borzalmas eset óta. És csak az az egy félelem
üldöz, hogy vájjon álmomban nem használta-e
föl fölöttem való hatalm át, a saját önző cél­
jaira. A. professzor fölállt.
— Igenis, hogy fölhasználta önt és azért
hagj^ott itt bennünket V árnán, mig a hajót,
a mely vitte őt, ködben és szélben kergette
 570

Galacig^ a hol nyilván azt hitte, hogy elmene­

külhet elölünk. Azt gondolja nyilván, hogy
mivel m egszabadította m agát kegyedtől, hogy
mi nem tudhatjuk m eg kegyed által, hogy ö
hol já r és miu csinál. Pedig ebben téved. Az
a borzasztó vérkeresztség, a melybeu kegyedet
részesítette, képessé teszi önt arra, hogy gon­
dolatban kövesse őt, valam int eddig napkelte
és napnyugtakor követte, m ert akkor az én
akaratom nak engedelm eskedék és nem az övé­
nek. Ennélfogva nekünk m ódunkban lesz öt
föltalálni és haladéktalanul indulunk is utána.
B arátom John, ez az óra fontos volt ránk
nézve, m ert m egvilágositotta utunkat. írja le
m indezt, hogy a mikor a többiek visszatérnek,
velük is közölhesse.
A professzor parancsának engedelmes-
kedve, leírtam m indent, a mig a többiek vissza­
tértek.
X X V I.
Seward doktor naplója.
Október 29.
A következőket a vonaton irom V árná­
tól Galacig. Tegnap este n apnyugta előtt
mind eg y ütt voltunk. Valam ennyien tehetsé­
günk szerint eleget tettü n k a ránk bízottak­
 571

nak és m indent elkészítettünk az útra. A re n ­

des időben H arkernó elkészült a hipnotikas
álomra, de ez ú ttal Van H elsingnek nagyobb
m egerőltetésébe került a rendesnél, hogy őt
elaltassa. A professzornak m áskor első kérdé­
sére m eg szokott belelni, de ez útból a pro­
fesszornak ism ételten és kem ény hangon kel­
lett kérdezni, míg végre felelt.
— Nem látok semmit, csöndesen vagyunk,
nincsen hullám verés, csak sebes viz gyors fu­
tását hallom. Hallom az emberek h an g ját közel
és távol a m int egym ásra kiáltanak. Hallom az
evező csikorgását, puska lövést is hallok, több­
szörösen ismétlődő viszhanggal. Lábdobogást
hallok a fejem fölött. K ötelek és láncokr hur-
colását. Mi ez? M intha világosodnék. Érzem
a szellő suhanását az arcomon.
Ezzel elhallgatott ; gyorsan, ösztönszerü-
leg fölem elkedett a diványról, a melyen feküdt
és fölemelte mind a k ét kezét, a teny erét föl­
felé fordítva, m intha valamely súlyos tárg y at
emelne. Van H elsing és én jelentősen néztünk
egj^másra. Morris is fölhúzta szemöldeit és
élesen nézett az asszonyra, mig H arker keze
önkéntelenül a tőre m arkolata után nyúlt.
Hosszú szünet következett. Egyszer csak H ar-
kerné felnyitotta a szemét, fölült és a legszí­
vesebb hangján m o n d ta:
 572

— Senki sem akar egy csésze teát, hisz

mind olyan fáradtak és szomjasok lehetnek.
Ezzel feleletet sem várva, elsietett. Alig tette
be m aga után az ajtót, H elsing szólt :
— L átjátok barátaim , yj közel van a
földhöz, kiszállt a ládájából, hanem azért még
nem m ent partra. É jjelre csak elrejtőzhetik
valam erre, de ha nem viszik a p artra, vagy a
hajó nem érinti a partot, akkor nem léphet
szárazföldre. H a a hajó éjjel érne partot,
akkor ő alakot változtatva, a p artra ugorhatna
vag}r repülhetne, m int W itby-ben tette. De
ha fölkel a nap, m ielőtt ő p artra ju thatn a,
akkor m ár csak úgy szabadulhat, ha kiviszik ;
h át ha ez éjjel nem sikerül neki hajnal előtt
m enekülni, akkor a holnapi nap elveszet rá
nézve és mi az esetben m ég jó k o r érkezünk.
T öbbet nem beszélhettünk a dologról,
h át nyugodtan vártunk hajnalig, hogy H arker-
nétől tán m egtudunk m ég valam it.
Mikor elérkezett az ideje, aggodalm asan
lestük H arkerné m inden szavát. N agyon nehe­
zen m erült hipnotikus álm ába és mire végre
elaludt, oly rövid volt az idő a nap teljes föl­
keltéig, hog}r van H elsingnek alig sikerült egy
pár szót kicsikarni belőle.
— Minden sötét, a viz locsogását egy
színben hallom magammal, ezen kivül csikor­
 573

gást, m intha fa, fához vágódnék, Ezzel elhall­

g atott, m ert a fölkelő nap piros fénye lövelt
be az rablakon. Most m ár várnunk kell estig.
É s igy siettünk, telve nyugtalansággal
Galac felé. H ajnali két és három óra közt
kellene oda érnünk, de m ár B ukarestig három
órát késtünk, h át csak jóval napkelte u tán
érhetünk oda. E szerint m ég k ét hipnotikus
hirt kapunk H arkerné utján.
Későbben. A nap ny u gta jö tt és ment.
H arkerné m ég nehezebben engedett a hipno­
tikus befolyásnak, m int reggel. A ttól tartok,
hogy gondolat olvasó hatalm át a gróffal szem­
ben éppen akkor vosziti el, m ikor legnagyobb
szükség van rá. Mikor végre m eg is szólalt s
szavai talányszeriiek voltak.
— Valami kimegy innen, m int hideg
szelet érzem magam m ellett elsuhanni. H allok
nagy távolból zavaros hangokat, m intha embe­
rek beszélnének idegen nyelven. Vízesés dör­
gését, farkasok üvöltését hallom.
E lhallgatott, és m egrázkódott. Nem szólt
többet, a professzor hiába kérdezte a legpa-
rancsolóbb hangon. Mikor fölébredt, dideregve
fázott, és ki volt m erülve. Nem em lékezett
semmire sem, de kérdezte, hogy m it m ondott
és a m ikor m egm ondták neki, sokáig hallgata­
gon tűnődött rajta.
 574

Október 30. 7 óra reggel. Közeledünk

Gáláéhoz. A nap keltét aggodalm asan vártuk.
Yan H elsingnek, noha jók o r hozzá fogott, csak
egy pillanattal napkelte előtt H arkernét elal­
tatni. Azonnal hozzá fogott a kérdezéshez és
a felelet is rögtön következett:
— Minden sötét. A vizet hallom velem
egy színben suhogni és fát a fához dörzsölödve
csikorogni. M arhák bőgését hallom a távolból.
Még valami különös hangot is hallok, m intha . . .
elhallgatott és arca elfehéredett.
— Tovább! tovább! Beszéljen, parancso­
lom ! — kiáltotta a professzor kétségbeesett
hangon. De a kelő nap piros fénye árasztotta
el H arkerné arcát és ő felnyitotta szemét, a
legszendébb hangon és látszólag a legnagyobb
egykedvűséggel mondva valam ennyiünk meg­
lepetésére.
— Oh professzor, mit kivan olyat, a m i­
ről úgy is tudja, hogy nem tehetem m eg ? En
semmire sem emlékszem. — Aztán elám ult
arcunkat látva, kérdezte :
— Mit m ondtam ? Mit csináltam ? En
semmire sem emlékszem, csak arra, hogy itt
fekve, félálm amban hallottam , a m int a pro­
fesszor m ondta „tovább ! tovább ! beszéljen
parancsolom !u — Olyan különösnek tetszett,
 575

hogy olyan hangon beszél velem, m intha rósz

gyerek volnék.
Fütyül a vonat, Galacban vagyunk.

Harkerné naplója.
Október 30.
Morris ur hozott a hotelbe, a hol szo­
báink meg voltak rendelve, m ert öt nélkülöz­
hették legjobban, tekintve, hogy ő az egyetlen
köztünk, a ki semmiféle idegen nj^elven nem
beszél. Lord Godalm ing a konzulátusra, J o ­
li athán és a két doktor pedig a hajó agenturára
m entek a Katalin cárnéről tudakozódni.
Későbben. Godalm ing elsőnek té rt vissza.
A konzul beteg, egy hivatalnoka fogadta és a
legnagyobb előzékenységgel ajánlotta, hogy
megtesz minden tőle telhetőt a kedvünkért.

Harker Jonatlidn naplója.

Okt. 30.
Kilenc órakor reggel Van Helsing,
Seward dr. és én, elm entünk a kikötőbe, a hol
az agenturán igen szívesen fogadtak és azonnal
a D unán horgonyzó Katalin cámé fedélzetére
kisértek bennünket. Fölkerestük a kapitányt,

_________________________________________________
 576

valami Danelson nevű ur, a ki az útjáról

beszélve, azt m ondta, hogy életében sem volt
még ilyen kedvező szele.
— M ondhatom — beszélte, hogy m ár
szinte félni kezdtünk, hogy valahogy megke-
serülteti velünk a sors a szerencsénket, nehogy
elbizzuk m agunkat. M ert nem tiszta dolog,
olyan széllel futni Londontól a Feketetengerig,
m intha az ördög a m aga hasznáért fújna a
vitorlába. Az egész idő alatt nem tudtunk
semmit sem látni. A m int közel értünk hajó­
hoz, kikötőhöz vagy parthoz, h át olyan köd
szállt körülöttünk és jö tt velünk, m indaddig,
m ég el nem hagytunk m indent, m intha csak
meg lettünk volna babonázva. M indaddig, mig
a Dardanellákhoz nem értünk, a hol várnunk kel­
lett, a hajózó engedélyre, nem láttunk sem hajót,
sem embert, sem semmit. A mikor elhagytuk a
Boszporuszt, az embereim m ár morogni kezd­
tek. Volt közöttük nehány román, azok hozzám
jö tte k és kértek, hogy engedjem meg, hogy a
tengerbe dobjanak egy nagy ládát, a m elyet
egy fura öreg ember bízott ránk, mikor már
épp indulni akartunk Londonból. L áttam m ár
akkor isv hogy gyanús szemmel nézik az ide­
gent és valahányszor m eglátták, két ujjal
m utattak feléje, hogy az igézet ellen biztosítsák
m agukat. M ondhatom, hogy nevetségesen babo-
 577

násak ezek az idegen m atrózok. Persze, hogy én

a dolgukra küldtem őket. Igaz, hogy a mikor
m indjárt azután m egint olyan süni köd fo go tt
bennünket körül, h át magam is egy kicsit g y ana­
kodni kezdtem, csakhogy nem éppen a ládára.
M entünk, uram , m entünk m int a szél öt napig,
de semmit sem láttunk a ködben. M ondok,
m ár nyilván oda ju tun k , a hova az ördög
visz bennünket. A zért nem mondom, ho g y
nem vigyáztunk volna, de bizonyos, h o gy
kitűnő szelünk, mély vizünk, szerencsés utunk
volt az egész idő alatt és m ikor k ét nappal
ezelőtt a kelő nap eloszlatta a ködöt,
éppen szemközt találtuk m agunkat a D unán
Galaccal. A rom ánok egészen neki va­
dultak és követelték tőlem, hogy azt a ládát
hozassam föl és dobassam a folyóba. Furkos
bottal kellett őket észretéritenem és mire az
utolsó is a fejét fogva elkotródott a fedélzet­
ről, h á t m eggyőztem őket arról, hogy akár
m eg van babonázva, akár nem, a megbizóim
által átad ott jószág jobb helyen van az ón
kezemben, m int a D unafenekén. Ok a lá­
dát m ár fel is hurcolták a födélzetre,
hogy engedelmemmel azonnal a vizbe dob­
já k és m inthogy ra jta á llt: Galac v.ia
V árna, hát o tt is hagytam , hogy kéznél le­
gyen, ha érte jönnek. Aznap nem sokra men-
JDrakula. 37
 578

tünk a kirakodással és o tt kellett horgonyoz­

nunk éjszakára, de másnap korán reggel vagy
egy órával napkelte előtt egy ember jö tt a
hajóra, Írott m egbízással Angliából, hogy át-
vegyen tőlem egy bizonyos D rakula g ró f szá­
m ára föladott ládát. Ez volt az a bizonyos
láda és én őrültein, hogy m egszabadultam az
átkozott jószágtól, m ert m ár csakugyan magam
is nyugtalankodni kezdtem m iatta.
— H ogy hívták azt az em bert, a ki a
ládát elvitte, kérdezte Van H elsing leküzdött
izgalommal.
— Azonnal megmondom, felelte a kapi­
tány és a kabinjába m ent egy, a láda átadását
igazoló elism érvényért, a mely alá Hildeskeim
Im anuel volt Írva. C im e : B urgen-utca 16.
E nnél többet a kapitány sem tudott, köszö­
n etét m ondva neki, elhagytuk a hajóját.
Hildesheim ot az irodájában, találtuk, zsidó
ember volt, birka fején vörös fezzel. Rövid
alkudozás után elm ondta, a m it tudott, nem
sok volt, de fontos. 0 levelet kap ott egy bi­
zonyos de Vilié úrtól Londonból, a m elyben
m eghagyták neki, hogy lehetőleg napkelte
előtt, hogy a vám hivatalnokokat kikerülje, egy
ládát vegyen át a mely nem sokára a K atalin
cárnén érkezik Galacba. E zt a ládát adja át
 579

egy bizonyos Skinnsky Petrovnak, a ki oiáli

fuvarosokkal szokott a folyam m entén keres­
kedni. A levélben egy angol bankjegy volt, a
fáradtságáért. ^ Skinnsky vei egyenesen a hajóra
m ent és o tt adta át neki a ládát, hogy a
fuvart megkimélje. Ez volt minden, a m it
tudott.
Aztán Skinszkyt kerestük fel, de nem
bírtuk m egtalálni. Az egyik szomszédja azt
m ondta, hogy két nappal ezelőtt elutazott,
senki sem tudja hova. Ez tiz és tizenegy óra
közt tö rté n t tegnap este.
A mig tanakodtunk, hogy m ost m ittévők
legyünk; futva jö tt valaki és lélegzetvesztve
újságolta, hogy Skinszkynek a h olttestét a
tem ető falain belül találták és hogy a torka
fel van hasítva, m intha valami vadállat tépte
volna meg. A szomszéd, a kivel beszéltünk el­
szaladt a hírhozóval, hogy ő is lássa a rém-
esetet, az asszonyok m eg sopánkodva m ondo­
g atták — E zt csak oláh te h e tte ! — mi el­
siettünk, nehogy valami módon belekeveréd-
jü n k a dologba és nehéz szívvel siettünk visz-
sza a hotelünkbe Minnához.

37*
 580

Harkemé naplója.
Október 30, este. Oly fáradtan és kedvet­
lenül érkeztek haza tegnap este, a férfiak, hogy
semmihez sem bírtak fogni, míg egy kissé ki
nem pihenték m agukat. E n biztattam őket,
hogy dűljenek le egy fél órára, mig én min­
dent bejegyzek, a mi ez ideig tö rtén t. Van
H elsingtől kértem el a följegyzéshez szükséges
adatot, a m it eddig nem láttam ; mig a férfiak
pihennek, gondosan átnézek m indent, hogy
világosan lássak a dologban. Ha nem csaló­
dom, h át nyom ra ju to ttam . M indjárt előveszem
a térkép et és megnézem, igazam van-e?
Most m ég job b an m eg vagyok róla győ­
ződve, hogy nem tévedtem . Fölfedezésem et
közölni fogom az urakkal, m ihelyt felébred­
nek. Majd ők m egm ondják, hogy föltevésem
helyes-e.

Harker Minna memoranduma.

A fölvetett kérdés m egfejtése ez: H ogy
D rakula gróf föladata, hogy vissza jusson a
tulajdon várába.
H ogy ezt m egtehesse, vissza kell m a g á t
valakivel vitetni. Ez nyilvánvaló, m ert ha ha­
talm ában volna, hogy tetszése szerint mozog-
 581

hasson, akkor m ehetne akár ember, akár farkas,

akár denevér képében.
De hogyan vitesse m agát vissza ? Utón,
vasúton vagy vizen.
U tón nagyon sok nehézségbe ütközik. Az
emberek kiv áncsiak ; aztán o tt vannak a vám ­
hivatalok, m eg az üldözői is utói érhetnék. Ez
utóbbitól fél legjobban és hogy ennek elejét
vegye még, a m ennyire lehet, tőlem, az ő
tulajdon áldozatától is m egszabadította m agát,
hogy el ne árulhassam .
Vasúton, senki sem kíséri a ládát, esetle­
ges késedelem nek lenne kitéve, a késedelem
pedig végzetessé válhatnék, ellenségeivel a nyo­
m ában.
Vizen, ez volna egy részt a legbiztosabb,
de más részt a legveszedelmesebb ut. A vizen,
az éjjelt kivéve, tehetetlen. H ajótörés esetén
pedig, ha a viz elnyelné, teljesen tehetetlen és
el kell pusztulnia.
Azt tudjuk bizonyosan, hogy vizen van,
m ost m ár csak azt kell bizonyosan m egtud­
nunk, hogy milyen vizen van.
E n átnéztem a térk ép et és úgy láttam ,
hogy a legalkalm asabb vizi u t a Sárét. A je g y ­
zetekben olvastam, hogy hipnotikus álmomban
barmok bögését és a velem egy színben lévő
viz csobogását és az evezők csikorgását h a l­
 582

lottam . A grófnak ennélfogva n y ito tt bárkában

kell valam ely folyón fölfelé haladni, a m elyet
vagy evezőkkel vagy csáklyákkal hajtanak, m ert
közel van a p a rt és a csónak viz ellen halad,
m ert ha a vízzel menne, nem hallottam volna
a viz surranását a bárka oldalán. H ogy m iért
gondolom, hogy a gróf a Sareten ntazik, m ert
F undunál ebbe ömlik a Beszterce, a m ely a
Borgó szorost kerüli meg. Ezen a vizen lehet
legjobban m egközelíteni D rakula várát.

Harkerné naplója. Folytatás.

Mikor fölolvasásom at elvégeztem, férjem
m egölelt és m egcsókolt. A többiek pedig mind
a két kezem et rázogatták. Van H elsing doktor
pedig igy szólt :
— A mi kedves madám Minna világosan
láto tt ott, a hol a mi szemünk vak volt. Most
ism ét nyomon vagyunk. R a jta urak, tartsanak
hadi tanácsot, m ert itt és m ost kell elhatároz­
nunk, hogy m indegyikünk m it tegyen.
— E n gőz-bárkát rendelek és a vizen
követem őt, — m ondta Godahning lord.
— En lovak után látok és a partm enti
utón haladok, arra az esetre, ha kikötött volna
valahol, — m ondta Morris.
 583

— Helyes, m ondta a professzor, hetyes

mind a két terv, de egyiküknek sem szabad
m agának menni. Seward doktor erre azt m ondta :
A zt hiszem, legjobb lesz, ha ón m egyek Mor-
riszszal. Mi sokat vadásztunk eg3'ü tt és ketten
jó l fölfegyverkezve legyőzhetünk mindenféle
akadályt. De A rtúrnak sem szabad m agában
menni. L ehet, hogy harcba keveredel a grófot
szállító oláhokkal és jobb ha ketten vagytok.
Ezzel Jo n a th á n ra nézett, Jo n ath án pedig én
rám , láttam , hogy erősen küzködik m agában.
Szeretett volna velem m aradni, de nagyon csá­
b íto tta a gőzbárka, m ert legvalószínűbbnek
látszott, hogy- az abban menők érik el a bár­
kát és pusztítják el a — a — a vám pírt.
(Miért haboztam e szó leírásával?)
E g y darabig h allgato tt és ez alatt Yan
H elsing beszélt:
— Barátom Jon ath án , m agának két oknál
fogva is a gőzbárkán kell mennie. Először
azért, m ert fiatal, bátor és erős, erre pedig
mind nagy szükség lehet a harcban. Másodszor
pedig m agának van a legtöbh jussa elpusztí­
tani azt, a ki annyi b ajt és bánatot okozott
m agának és szeretett nejének. Ne féltse m a­
dame M innát, ő az én gondom leszen, ha
m egengedi. É n öreg vag}^ok. Az ón lábam m ár
nem olyan gyors a futásban, m int volt és m ár
 584

nem vagyok elég erős a fegyverforgatásra a

harcban. De azért ón is tehetek szolgálatot,
ón is harcolhatok, ha nem is földi fegyverek­
kel s én is m eg tudok halni, ha kell, csak
úgy, m int a nálam nál fiatalabbak. Az ón te r­
vem ez. A mig Godmlning lord és Jo nath án
barátom a gyorsan járó gőzbárkán haladnak
fölfelé a folyón, a mig Morris és Seward
Jo h n a partm enti utón haladnak figyelve, ón
madam e M innát m agam mal viszem az ellensé­
ges terület kellő közepébe. A mig azt a vén
ró k át a folyó vizen fölviszik a ládájában, a
m elyben fogva van — m ert nem meri a tete ­
j é t még csak meg sem emelni, nehogy babonás
oláhjai bele dobják a vízbe, a hol elpusz­
tulna — addig mi azon az utón, a m etyen
Jo n ath án m ent B esztercétől a Borgo-szoroson
keresztül, elm együnk és m egkeressük D rakula
várát. O tt m adam a Minna hipnotikus álm ának
hatalm ánál fogva m eg fogjuk találni az utun­
kat, hogy elpusztítsuk azt a vipera fészkét. —
Jo n ath án hevesen félbeszakította az öreg et:
— A zt akarja-e m ondani Van H elsing
doktor, hogy oda akarja vinni M innát az ő
beteges állapotában, m érgezett vérével, annak
a démonnak a pokoli csapdájába? Nem, ezért
az egész világért sem! Nem engedem ! Tudja
ön, hogy milyen egy hely az? L átta-e ön
 5S5

valaha azt a borzalmas tan y á ját a pokoli

rém eknek? E rezte-e valaha a vámpírok ajk át
a to rkán? — Ezzel felém fordult és a m int
m eglátott pirosra bélyegzett homlokommal, az
ég felé emelte k ét karját, kiáltva: — Oh,
Istenem ! Istenem , mit vétettünk, hogy igy
büntettél bennünket! — ezzel kétségbeesetten
borult a divánra. A professzor n3Uigodt, tiszta
hangja té rite tt bennünket m agunkhoz izg ato tt­
ságunkból.
— Oh, barátom , épp azért akarok menni,
hogy madame M innát m egm entsem attól a
borzalmas helytől. Isten mentsen, hogy őt is
m agam mal bevigj^em oda. Otyan dolgot kell
ott végbevinnem, a mi nem az ő tekintetének
való. Mi férfiak, a kik itt vagyunk, önt kivéve,
mind tudjuk, m ert a saját szemünkkel láttuk, hogy
milyen föladat ez, egy ilyen helyet m egtisz­
títani. De jusson eszébe, hogy mily borzasztó
bajban vagyunk. H a a g ró f ezúttal is elmene­
kül előlünk — pedig sikerülhet neki — h át
akkor ha kedve tartja, alhatik egy századig;
és ezalatt az idő alatt a mi drágánk — ezzel
m egfogta a kezem et — kénytelen volna ide
jönni, hogy neki társa legyen és olyanná lenne,
m int azok a többiek, a kiket ön Jo n ath án a
saját szemével látott. Ön m aga beszélt nekünk
mohó piros szájukról és ön m aga hallotta ka-
 586

jáu kacagásukat, a m ikor a zsákot fölkapták,

a mit a gróf dobott nekik. Ön borzadozik; és
én nem csodálom. Bocsásson meg, hogy fáj­
dalm at okoztam, de kénytelen voltam vele.
H igyje el, hogy komoly ok cs szükség nélkül
én sem m ennék oda, a hol az életem et, sőt
annál több et is kockáztatok.
— Tegyen akarata szerint — m ondta
Jo n ath án följ aj dúlva. M indnyájan Isten kezé­
ben vagyunk.
Későbben. Oh, milyen jól esett látnom,
hogy ezek a bátor férfiak m iképpen láttak
dologhoz. H ogy ne szeretnék az asszonyok a
férfiakat, a mikor azok^ oly komolyak, oly
igazak és oly b á tr a k ! És ah, milyen nagy
hatalm a van a p én z n ek ! Mit nem lehet vele
elérni, ha jó l használják. Olyan hálás voltam,
hogy Godalm ing lord és Morris ur oly gazda­
gok és hogy oly bőven bánhatnak a pénzzel.
M ert ha ez nem úgy lett volna,
aligha indulhattunk volna alig egy óra
múlva teljesen fölszerelten útnak. Jo nath án
és Godalming lord gőzbárkája készen várja
őket. Seward doktor és Morris egyfél tu ­
cat gyönyörű és jó l fölszerelt hátas ló fölött
rendelkeznek, Van H elsing és én pedig
a l l óra 40 p. vonattal indulunk m a este
Verestibe, a hol kocsit, lovat veszünk, hogy a
 587

Borgó szorosba m enjünk. M agunk fogunk

hajtani, m ert senkit sem m erünk m agunkkal
vinni. A professzor sok mindenféle nyelven
tud, hát m ajd csak eligazodunk valahogy. Az
idő óráról-órára hidegebbre válik és hópelyhek
szállingóznak a levegőben.
Későbben. M inden hátországom at össze
kellett szednem, hogy búcsúzni tudjak férjem ­
től, az én egyetlen drága szerelmemtől. Talán
soha sem látjuk egym ást többé ebben az
életben !

Harker Jonathán naplója.

Október 30.
Éjjel. — üizt a bárkánk gőzkazánjának
füzénél irom. Godalming lord a fütő. Jó l érti
a m esterségét, m ert m ár m áskor is volt ilyen
kis vizen járó gözmasina tulajdonosa. Nekem
m eghagyta, hogy aludjam, m ert egyszerre elég,
ha egyikünk virraszt. De nem bírok a lu d n i;
hogy alhatnám , a m ikor az én drágám oly
borzasztó veszedelembe indult. Csak az az egy
vigasztal, hogy m indnyájan Isten kezében
vagyunk. H a ez nem volna, h á t jobb volna
m eghalni és elfelejteni minden bajunkat. Mor-
risz és Seward még előttünk indultak hosszú
 588

útjukra. A jobb parton indultak, elég távol a

folyótól arra, hogy kanyarodásait elkerüljék és
mégis elég közel, hogy jó nagy távolságban
szemmel tarthassák mind a két partot. H at
lóval indultak, hogy esetleg egyesíthessük
erőinket. A fölösleg négy lovat m aguk gon­
dozzák. Az egyiknek a nyerge olyan, hogy
Minna is könnyen m egülheti, ha rá kerül a sor.
Október 31.
Folyton haladunk fölfelé. M egvirradt és
m ost Godalming alszik, én vagyok az őrszem.
K egyetlenül hideg a reggeli levegő és jól esik
a gőzkazán m elege, noha bundában vagyunk.
Még eddig csak néhány n y itott bárkával talál­
koztunk, de egyikben sem volt láda vagy más
efféle teher. Szegény, egy ügy ü hajósok rette ­
netesen m egijedtek, valahányszor rájuk fordí­
to ttuk éjjel a villámos sugárlám pánk fényét,
térdre estek és imádkoztak.
November 1. este. Egész nap semmi újság;
semmi ahhoz hasonlót nem találtunk, a m it
keresünk. Most m ár a Besztercében vagyunk.
Minden utunkba akadt bárkát és csónakot,
kicsit és nagyot m egvizsgáltunk. Az egyik
bárka oláh hajóslegényei beszélték, hogy talál­
koztak egy jó nagy bárkával, a mely a ren ­
desnél gj'orsabban haladt a vizen fölfelé, m ert
 589

duplán meg volt rakva evezősökkel. De ez

még F undu előtt történt, h át nem tudták m eg­
mondani, hogy a bárka a Besztercébe kanya­
rodott-e, vagy folytatta ú tjá t a Sereten.
F unduban nem hallottunk semm it sem a bárká­
ról, lehet, hogy éjjel haladt el m ellette. N a­
gyon elálmosit ez a hideg idő. Godalming azt
mondja, hogy az éj első felében ő fog őrködni.
Az Isten áldja m eg őt minden jóságáért,
a m elylyel Miuna iránt és irántam v ise lte tik !
November 2.
Fényes nappal van. Az a jó fiú nem keltett
föl egész éjjel. Azt mondja, hogy vétek lett
volna, olyat jól aludtam . Igaz is, hogy az üdítő
mély álom után egészen uj em bernek érzem
m agam at, ma reggel, a m int itt ülök és vir­
rasztóm az ő álmát. V ájjon hol járh atn ak most
Minna cs Van H elsing? H a minden rendén m ent
Útjukban, akkor m ost körülbelül a Borgó szo­
rosban lehetnek. Isten vezérelje őket u tjo k b a n !
Nem is igen m erek arra gondolni, a mi tö r­
ténhetnék ! Csak gyorsabban tudnánk haladni,
de lehetetlen, a gép m ár teljes erejével m ű­
ködik. V ájjon Seward doktor és Morrisz hogy
vannak. Remélem, hogy m ielőtt Straszhát érjük,
találkozunk velük ; m ert ha addig nem értük
utói a grófot, esetleg m eg kell egymással be­
szélnünk, hogy mihez kezdjünk legközelebb.
 590

Seivarddoktor naplója.
November 2.
Három napja utón. Semmi újság és
semmi idő bejegyezni, ha lett volna is, m ert
minden perc drága. Csak a lovak kedvéért pi­
henünk néha. De nagyon jól bírjuk a strapát.
E lő re ; nem vagyunk nyugodtak mig a gőz-
bárkával újra nem találkozunk.
November 3.
Funduban hallottuk, hogy a gőzbárka a
Besztercén fölfelé folytatta ú tját. Csak ilyen
átkozott hideg ne volna. Aligha hó nem lesz,
pedig akkor nehéz lesz előre haladnunk, ha
csak oroszosán szánkán nem folytatjuk az
u tu n k at.
November 4.
Ma reggel azt hallottuk, hogy a gőz­
b árkát valami baj érte, a m int forcirozei akarta
az ú tjá t a víznek egy sebes esésén fölfelé. De
tudtam , hogy Godalm ing m aga valóságos
am atőrgépész és bizonyosan ő m aga hozta
rendbe a hibát és némi késedelemmel és
a helybeliek segítségét is igénybe véve, mégis
csak átju to ttak az akadályon. Az oláhok az
ilyen nehéz helyeken kötelekkel szokták föl-
vontatni bárkáikat. T artok tőle, hogy a bárkát
 591

a baleset m egviselte, m ert a parasztok beszé­

lik, hogy mikor m ár rendes vizbe ért is, még
gyakran m eg-m egállt, a mig láth atták . Siet­
nünk kell, m ert lehet, hogy segítségünkre szo­
rulnak.
Harkerné naplója.
Október 31.
Délben érkeztünk Verestibe. A professzor
azt m ondja, hogy ma reggel alig b irt hipno­
tizálni és hogy mindössze csak annyit m ond­
tam, hogy — „minden sötét és csöndes".
Most oda van kocsit, lovat venni. A vidék
gyönyörű. Mily élvezet volna Jo nathán nal
együtt utazgatni e r r e ! De sa jn o s!
Későbben. Van Helsing m egjött. M egvette
a kocsit, lovakat, m ost csak m egebédelünk és
egy óra m úlva indulunk. A vendéglősnó egy
olyan kosár elemózsiát pakolt be, hogy elég
lenne egy század katonának. A professzor m eg
még b iztatja és azt súgja nekem, hogy egy
h ét is eltelhetik, m ielőtt ism ét valami jó enni­
valót kapnánk. A hideg ellen is vásárolt egy
egy egész sereg helyes kis bundát és pokróc­
féléket, aligha fogunk megfázni.
Nem sokára indulunk. Nem m erek arra
gondolni, hogy mi lesz velünk. Igazán Isten
kezében vagyunk. Csak ő tudhatja, hogy mi
 592

vár ránk és én szomorú és alázatos szivem

teljes erejéből könyörgök hozzá, hogy védel­
mezze m eg szegény férjem et és hogy bármi
tö rténjék is, Jo n ath án tu dja meg, hogy sze­
rettem és tiszteltem ő t jobban, hogy sem ki
tudnám m ondani és hogy az utolsó gondolatom
is az övé volt.

X X V II.
Harkerné naplója.
November 1.
Egész nap utaztunk, m ég pedig sietve.
Van H elsing nem sokat beszél, csak annyit
mond a parasztoknak, hogy Besztercére sietünk
és jó l megfizeti őket, hogy gyorsan váltsák a
lovakat. E gy kis forró levest iszunk, aztán
gyorsan hajtunk tova. A vidék remek, a népe
egyszerű, bátor, erős és kedves, de nagyon
babonás. Az első házban, a hol m egpihentünk,
az asszony, a ki a ievest hozta, m eglátva a
je g y e t homlokomon, keresztet v etett m agára
és két u jját telém nyújtva tarto tta, hogy az
igézet ellen védje m agát. N apnyugtakor a pro­
fesszor ismét hipnotizált és azt mondja, hogy mint
rendesen, csak^ezt feleltem, hogy locsogó viz
és csikorgó evezők — ellenségünk teh át még
 — 593

m indig a folyón van. Nem is m erek Jo n ath án ra

gondolni, ám bár nem féltem sem őt,
sem m agam at. E zt egy utszéli tanyán irom, a
mig lovakat váltanak, Van Helsing alszik.
Szegény jó öreg ur, otyan fáradtnak és törő­
döttnek látszik. Majd lia elindulunk, én hajtom
helyette a lovakat, hogy ő pihenhessen. K é­
szen vannak a lovakkal — indulhatunk.
November 2 reggel. Csakugyan sikerült a
tervem ; fölváltva h ajto ttu n k egész éjjel. H a j­
nalban V an H elsing ism ét hipnotizált és azt
m ondja, hogy azt feleltem : „sötétség, csikorgó
fagy és zuhogó vizesésa, úgy látszik, hogy föl­
felé változik a folyó futása.
November 2 este. Egész nap hajto ttun k .
A tájék mind vadabb lesz. Van H elsing azt
mondja, hogy reggelre elérjük a Borgó-szorost.
Nem nagyon sietünk, m ert napvilággal aka­
runk oda érni. V ájjon mit hoz a holnap ? A rra
a helyre m együnk, a hol az én drágám annyit
szenvedett. Isten őrizzen bennünket és azokat,
a kik halálos veszedelemben vannak m iattunk.

Van Helsing memoranduma.

November 4.
E zt az én igaz és régi jó barátom nak,
Séw ard Jo h n drnak irom abban az esetben, ha
Drakula. 38
 594

nem látnám többó. Meg fogja neki m agya­

rázni a tö rtén tek et. R eggel van és ón a tűz
világánál irok, a m elyet m adam e Minna segít­
ségével egész éjjel égve tarto ttu nk . H ideg
van, nagyon hideg, olyan hideg, hogy a hó, a
mely fölöttünk a levegőben van, nem is tud
leesni. Ú gy látszik, madame M innára hat a
kemény idő, m ert egész nap kábult v o lta feje
és aludt, aludt, folyton csak aludt és nem csi­
nált semmit sem egész nap, m ég csak nem is
evett. N apnyugtakor m egpróbáltam hipnoti­
zálni, de s a jn o s! h iá b a ; fölötte való hatalm am
napról-napra gyöngült, m ig végre ma este tel­
jesen cserben nem hagyott. Jó, h á t legyen
meg az U r akarata, akárm i legyen is és akár-
hová juttasson b e n n ü n k e t!
Tegnap reggel épp napkelte után értünk a
Borgo-szorosba. Még hajnal előtt hozzá ké­
szültem a hipnotizáláshoz.
M egállítottuk a kocsit és leszálltunk, hogy
semmi se zavarjon bennünket. E n ág}^at ve­
tettem a hundikból és madam e Minna lehe-
veredve, lassan lassan engedett a hipnotikus
álomnak. M int m ár azelőtt, m ost is csak azt
fe le lte : sötétség és csobogó viz. Aztán fol-
ébredt, jó színben és jó kedvben és tovább
indultunk utunkon és nem sokára láttu k a
Borgo-szorost. Minna asszony, a ki figyelme-
 595

sen nézett körül, egyszer csak egy m ellékutra

m utat és azt m ondja :
— E rre visz az utunk.
— H onnan tudja, hogy erre? — kérdez­
tem én.
— Csak tudom, felelte ő és egy kis szü­
net múlva tette hozzá: — H á t nem ezen já r t
e Jo n ath án és nem irta-e meg naplójegyze­
teiben ?
íg y hát arra az ú tra kanyarodtunk. Az
eddig csak ritkásan szállingózó hó sűrűbben
kezdett esni. Lassan-lassan a szem ünkben ötlik
mindenféle, a miről Jo n ath án irt a naplójában.
Aztán hosszú órákig és órákig m együnk, me­
gyünk. E leinte biztattam madame M innát,
hogy aludjék, ö p rób álg atta és egyszer csak
elaludt. Aztán m eg aludt folyton, mig végre
én félni kezdtem és költögetni próbáltam . De
ö csak alszik, alszik, hiába költögetem . V égre
azt hiszem, hogy jó magam is elaludtam , m ert
egyszerre csak olyan bűnösnek éreztem m aga­
mat, m intha vétettem volna valam it, pedig úgy
ültem, m int a cövek és fogtam erősen a gyep­
lőt, a lovak m eg csak m entek tripp trapp,
tripp trapp, m int rendesen. Lenéztem és lát­
tam , hogy madame Minna m ég mindig alszik.
Most m ár nem messze lehet a nap njuigta és
a havon végig sárgás fényt vet a nap, úgy,
38*
 596

hogy a hegyek árnyéka hosszúra nyujik rajta.

Mindig fölfelé-fölfelé kapaszkodunk és minden
ah, olyan vad körülöttünk és otyan zord és
sziklás, m intha itt volna a világ vége.
E kkor fölkeltettem madame Minnát. Ez­
úttal fölébredt sok költögetés nélkül és m eg­
próbáltam hipnotizálni. De nem engedett, nem
aludt el, m intha csak nem is lettem volna.
Azért én csak próbáltam és próbáltam tovább,
mig egyszer csak sötétben találtam m agam at ;
h á t körülnézek és látom, hog3r lem ent a nap.
Madame Minna kacagott és én visszafordulok
és ránézek. Teljesen ébren volt s oly kitűnő
szinben, a m ilyenben nem láttam amaz éjszaka
óta, a m ikor először kerestük föl a g róf házát
Carfaxot. En el voltam ámulva és nagyon
nyugtalan lettem , de ö ol}r kedves és gyöngéd
s gondos volt velem szemben.# hogy minden
aggodzlm am at elfelejtettem . En tüzet raktam ,
m ert fát is hoztunk m agunkkal és ö elkészí­
tette a vacsorát, mig én a lovakat kifogtam
és m egetettem . A m ikor visszatértem a tűz­
höz, készen volt m indennel a vacsorára. E n
először neki akartam adni, de ő csak mosoly­
g o tt s azt mondta, hogy ő m ár evett, hogy oly
éhes volt, hogy nem birt m egvárni. Nekem ez nem
tetszik s komoly aggodalmaim vannak, de nem
akarom öt m egijeszteni, h át nem szólok neki. O
 597

tálalt nekem és én magam ettem , aztán a

bundákba burkolóztunk és a tűz mellé keve­
redtünk és én m eghagytam neki, hogy alud­
jék, a mig én őrködöm. De én egyszer csak
teljesen m egfelejtkezem az őrködésről és a
m ikor hirtelen eszembe ju t, hogy őrködöm,
h át látom, hogy ő nyugodtan fekszik, de ébren
van és folyton rám néz fényes szemével. Ez
még egyszer-kétszer m egtörtént és én bizony
jó sokat aludtam reggelig. A m ikor föl-
ébredtem reggel, hipnotizálni próbáltam
ő t ; de sajnos! noha engedelmesen lehunyta
szemét, sehogy sem aludt el. A nap
fölkelt és mind jobban-jóbban följött és ekkor,
a mikor m ár későn volt, egyszer csak elaludt,
de olya mélyen, hogy nem is bírtam föl-
óbreszteni, föl kellett őt emelnem és alva a
kocsiba viunem, a mikor a lovakat befogtam
és m indent elkészítettem az útra. Madame
Minna még mindig alszik 03 alszik és álmá­
ban sokkal egészségesebbnek és sokkal piro­
sabbnak látszik, m int azelőtt. És én ezt nem
szeretem. És én félek, félek, fé le k ! — én félek
m indentől — még gondolkozni r is fé le k ; de
azért folytatnom kell utam at. É let és halál,
vagy még ennél is több forog kockán és ne­
künk nem szabad ingadoznunk.
November ö. reggel Hadd legyek pontos
 598

mindenben, m ert noha ön Seward Jo h n és én

sok különös dolgot láttunk m ár együtt, ön
ham arosan még is azt hihetne, hogy én, Van
H elsing m egörültem , hogy a sok borzalom és
idegeim végleges kimerülésétől m egbicsaklott
az eszem.
Tegnap egész nap utaztunk, mind m aga­
sabbra érve a hegyek közt és folyton a leg­
vadabb és legelhagyatottabb vidéket járva.
Madame Minna folyton aludt és csak alud t;
és m ég akkor sem bírtam fölkelteni hogy egyék,
a m ikor én m ár olyan éhes voltam, hogy
meg kellett állani és valam it enni. Attól kezd­
tem félni, hogy talán ennek a vidéknek a
végzetes igézete van rajta, m inthogy véré­
ben van a vám pírok mérge. No jól van
h át — gondoltam m agam ban — ha ö igy
alszik egész nap, én m eg fogadom , hogy nem
alszom egész éjjel. A m int b aktattunk a régi
rossz elhagyatott utón, lesütöttem a fejem et
és aludtam én is. Egyszer csak a m int ijed­
ten és úgy tetszett nagy sokára fölébredtem ,
madame M innát még m indig alva találtam , a
n apot még közel a nyugtához. De körülöttem
minden m egváltozott; a rideg hegyóriások tá-
volabbaknak látszottak és mi közel jártu n k
egy m eredek hegy tetejéhez, a melynek a
koronáját egy olyanform a várkastély képezte,
 599

a m ilyenröi Jo n ath án em lékezett m eg a napló­

jában. É n egyszeriben örültem és féltem ; m ert
most m ár akár jóra, akár rosszra, de közel
a vég. Fölkeltettem madame M innát és
ism ét próbáltam hipnotizálni, de sa jn o s! nem
sikerült sehogy sem. Aztán m ielőtt az
éj sötétsége ránk borult volna — m ert
m ég nap n yug ta után is, a nyugtától ara­
nyos felhők sárgás vizfénye m aradt a havon
és eg}^ ideig kellemes felhőm ályban volt min­
den — én kifogtam a lovakat és. a lehető leg-
védettebb helyen m egetettem őket. Aztán tüzet
raktam és közel a tűzhöz kényelmes ü lőh ely et
készítettem madame M innának, a ki az este
bájosabb volt m int valaha, a bundák és meleg
pokrócokból. Aztán ennivaló után láttam ; de ő
nem akart enni, csak azt mondta, hogy nem
éhes. É n nem erőltettem , m ert úgyis tudtam ,
hogy hiába lenne. De ón magam jól hozzá­
láttam az evéshez, m ert tudtam , hogy kettőnk
h ely ett kell erősnek lennem. A ztán attól való
félelmemben, a mi lehetne, egy tágas kört húz­
tam madame Minna pihenő helye k ö rü l; a kör
szólót pedig tele raktam apróra tördelt ostya­
szeletekkel. Olyan finomra tördeltem az ostyát,
hogy m indenüvé jusson és egy pont se ma­
radjon üresen. Madame Minna csöndesen ült
az egész idő alatt, oly csöndesen, m int a ki
 600

m eghalt — és arca m ind fehérebb és fehérebb

lett, mígnem fehérebb volt m ár a körülötte
levő hónál is, de nem szólt egy szót sem. De
m ikor m elléje m entem, a szegény gyerm ek be­
lém kapaszkodottt és akkor éreztem, hogy
egész testében reszket, m int a kit a hideg ráz.
Mikor egy kissé m egnyugodott, azt mondtam
neki :
— Nem akar egy kicsit a tűzhöz jö n n i?
— m ert meg akartam tudni, hogy mire ké­
pes. kj engedelm esen fölállt, egy két iépést
te tt, aztán m egállt, m int a kit a villám
sújtott.
— M iért nem jö n idébb? — K érdeztem
tőle. 0 a fejét rázta, m egfordult, visszament
a helyére és leült. Aztán tág ra nyílt szemmel
rám nézve, m int a ki m ost ébredt álmából,
egyszerűen ezt m ondta:
— Nem tudok! — és ezzel elhallgatott.
É n örvendeztem , m ert tudtam , hogy a m it ő
nem tud, azt ezek közül, a kiktől félek, sem
tu dja egyik sem m egtenni. H a teh át a
testét veszedelem fenyegetné is, a lelke
m entve van.
E gyszerre csak a lovaink elkezdtek
riadtan horkolni és kötőfékeiket tépni, mig ón
oda nem mentem és le nem csöndesitettem
őket. Mikor a kezem et nyakukon érezték,
 601

halkan nyerítettek, m intha örülnének és nyalták

a kezem et és egy ideig csöndesen m aradtak.
Az éj folyam án m ég gyakran kellett hozzájuk
sietnem, míg csak el nem érkezett, az éj leg­
hidegebb szaka, a mikor az egész term észet
m integy derm edten hallgat és jövetelem
m indenkor m egnyugtatta őket. A dermesztő
hidegben a tiizem lankadni kezdett és ón
indultam , hogy jobb an m egrakjam , m ert a hó
néha zivatarosán söpört végig rajtu n k és vele
egyszerre hideg, fagyos köd szállingózott. Még
a sötétben is volt egy kis világosság, a milyen
a hó fölött m indig szokott lenni és úgy
tetszett, m intha a hóförgeteg és a ködfoszlányok
asszonyi alakot öltöttek volna, hosszú uszályos
köntösekben.
Minden ném a és csöndes volt, csak a
lovak nyöszörögtek és bújtak össze, m intha a
legrosszabbtól rettegnének. En is félni kezd­
tem, rettenetes félelem szállt m eg; de ekkor
eszembe ju to tt a bűvös kör, a melyen belül
nem bánthat semmi. Azt is kezdtem hinni,
hogy képzelődéseimet az éj, a sötétség és a
sok izgalom okozta, a melyen keresztülmentem,
meg a tenger aggodalom. Úgy tetszett, m intha
Jo nathán borzalmas tapasztalatainak az emléke
járn a velem boszorkány táncot, m ert a hó-
pelyhek és ködtoszlányok lebegni és forogni
 602

kezdtek, mignem úgy tetszett, hogy azoknak

a rettenetes asszonyoknak, a kik az ő torkát
véresre szerették volna csókolni, az árnyalakjai
váltak volna belőlük. E kkor a lovak is mind
szorosabban bújtak össze és nyöszörögtek és
nyögtek félelmükben, m int az em berek fájdal­
m ukban szoktak, ü.n retteg n i kezdtem az én
drága madame M innám ért, a m int azok a kísér­
teties lebegő alakok közelebb húzódtak és
körül-körül forogtak. R á néztem, de ő n yu ­
godtan ült és rám m osolygott. Mikor a tűzhöz
akartam menni, hogy m egrakjam , m egkapott
és visszatartott és suttogva, oly halk hangon,
a m ilyet csak álm ában szokott az em ber hal­
lani, m ondta :
— N e! n e ! Ne m enjen a körön kívül.
I tt belül biztosságban van ! — É n feléje for­
dulva szemébe néztem és mondtam :
— H át kegyed ? É n csak keg}yed m iatt
félek ! — erre ő elnevette m agát, halkan, el-
halón és igy f e le lt:
— Miattam fél? És m iért félne m iattam ?
Senki sincsen tőlük nagyobb biztosságban a
világon, m int éppen é n ! — és a inig én sza­
vainak az értelm én tűnődtem , egy szélroham
m eglobogtatta a tüzet és a fölcsapó láng fénye
m egvilágította a vörös bélyeget homlokán. És
ekkor fájdalom ! m egértettem . H a m ég n
 603

értettem volna, csakham ar rájöttem volna, m ert

a lebegő, keringő, ködös alakok mind közelebb,
közelebb húzódtak, de m indig kivül tarto tták
m agukat a bűvös, szentelt körön. Es
végre töm örülni kezdtek, mig egyszer csak
— ha ugyan Isten el nem vette a józan
eszemet, m ert tulajdon szememmel láttam őket
— előttem állt m egtestesülve ugyanaz a három
asszony, a kiket Jo n ath án láto tt a szobában, a
hol egym ást biztatták a véres csókra. Meg­
ism ertem az ingó telt alakokat, a ragyogó
szemeket, a fehér fogakat, a hamvas orcákat
és kéjtől duzzadó piros ajkakat. Mindig csak
a szegény édes madame M innára m o so ly og tak;
és a mint halk nevetésük hallatszott az éj
csendjében, összefogózkodtak és rá m utogattak
és édes, idegcsiklandó hangon s u tto g ta k :
— J e r testvér. J e r velünk. J e r ! J e r ! —
Én félelemmel telve fordultam szegény madame
Minna felé és a szivem nagyot u g ro tt örö­
m ömben ; m ert oh ! édes szép szemének a
rém ülete, az irtózat, az undorodása, m egérttették
velem, hog}r m ég rem élhetünk. Még őr nem
volt közülök való. Hál Istennek érte ! É n föl­
kaptam a m ellettem levő tüzelő fából egy h a­
sábot és másik kezemben az ostyából egy csi­
p etnyit tartva közeledtem feléjük és a tűz felé.
L k vissza húzódtak tőlem és halk szem ér­
 604

m etlen kacajra fakadtak. É n m egraktam a tü ­

zet és nem féltem töltik, m ert m ár láttam ,
h °g 3r biztos védelm ünk van ellenük. Nem kö­
zelíthettek meg, a míg ilyen fegyverrel bírtam,
sem madame Minnához nem ju th a tta k , a míg
a bűvös körön belül m aradt, a m elyet ő csak
úgy nem b írt elhagyni, m int amazok nem bír­
tak átlépni. A lovak is elcsendesedtek és
összebújva feküdtek a földön ; a hó csöndesen
hullott rájuk és egészen fehérek lettek tőle.
E kkor már tudtam hogy szegény p árákra
nézve m egszűnt m inden félelem.
— És igy m aradtunk, mig a hasadó haj­
nal piros fénye nem derengett a havazás fá­
tyolén keresztül. A félelem a hideg és elha-
g y atottság m egderm esztettek, de a m int az
isteni nap fölfelé szállt az égen, uj életre kel­
tem. A hajnal első piros sugarára a hó és köd
forgatagába olvadtak a borzalmas alakok és
a viharral együtt, m intha D rakula vára felé
húzódtak és tűntek volna el.
Én a hajnal hasadásával önkénytelen for­
dultam madame Minna felé, hogy hipnotizál­
jam , de őt hirtelen mély álomba merül-
ten találtam , a melyből lehetetlen volt
felkölteuem. Ekkor álm ában próbáltam hipno­
tizálni, de ő nem engedelm eskedett sehogy
sem és ez alatt ránk virradt a nap. Még
 605

nem m erek mozogni. M egraktam a tüzet

és m egnéztem a lovakat, mind m egvannak
halva. Ma sok dolgom lesz még itten, várok
hát, mig a nap m agasan já r ; m ert azokon a
helyeken, a m elyeket föl kell keresnem, a nap
világa az egyetlen védelmem, még ha csak
hom ályosan világit is a havon és ködön ke­
resztül.
M egerősítem m agam at a reggelivel, aztán
hozzálátok rettenetes föladatom hoz. Madame
Minna m ég m indig a lszik ; és Istennek leg37en
hála, egészen nyugodt az álma.

Harker Jonathán naplója.

November 4. este. A gőzbárkát ért baleset
rettenetes volt ránk nézve. E nélkül már rég
utói értük volna a csónakot és most m ár sze­
gény Minnám szabad volna. Félek rá gon­
dolni, o tt azon a zord vidéken, azon a borzal­
mas helyen. L ovakat vettünk és nyomon
követjük a ládát vivő oláh cigányokat. E zt
addig irom, mig Godalming m indent elkészít
az útra. Oh csak Morris és A rtúr is velünk
volnának. De rem éljük a legjobbat. Isten ve­
led Minna, ha nem Írhatnék többet. Isten
áldjon és óvjon meg.
 606

rdd
Sa
ewoktor naplója.
November 5.
H ajnalban láttu k az oláh cigányok csa-
p a tjá t hosszú szekerükkel vágtatva, a folyótól
elindulni. Szorosan fogták körül a szekeret és
úgy rohantak, m int ha a roszak lennének
velük. A hó folyton esik és még a levegő is
izgalommal van tele. Távolról a farkasok ordi-
tása hallatszik, a hó lekergeti őket a hegyek­
ről és veszedelem fenyeget bennünket m inden
oldalról. A lovak készen állnak az elindulásra.
Valakinek a halálára indulunk. De csak az
Isten tudja, hogy hol, m ikor és m iképpen éri
utol sorsa az em bert . . .

Van Helsing doktor memoranduma.

November 5 délután. Az eszem hál’Istennek
m ég m eg v a n ; ám bár nagy csuda. Mikor m a­
dame M innát alvahagytam a bűvös körben, a
várkastélynak vettem utam at. A súlyos ka­
lapácsnak, a m elyet Verestiből hoztam m a­
gammal, jó hasznát v e tte m ; noha az ajtókat
mind nyitva találtam , levertem rozsdás záraikat,
nehogy valam ely gonosz szándék, vag}r gonosz
véletlen bezárja őket utánam és én ne tudjak
 607

kijönni. Jo n atk án keserves tapasztalásain okul­

tam ebben. Az ö naplójának a nyom án talál­
tam m eg a düledezett kápolna ú tjá t is, m ert
tudtam , hogy o tt lészen dolgom. Tudtam , hogy
legalább három sirt fogok találni — a m ely­
nek lakója v an ; h át kerestem , kerestem és
végre m egtaláltam az egyiket. O tt feküdt a
vám pír álmában, úgy tele élettel és igéző in­
gerlő bájjal, hogy szinte m egborzadtam ,
m int a ki élőt jö tt gyilkolni. Igen, én
Van H elsing borzadoztam és egyben m eg
is voltam hatva, én, a kinek oly erős
volt a szándéka és a kinek annyi oka
volt a gyűlöletre, én annyira meg voltam
hatva, hogy szinte zsibbadás fogta el testem -
lelkem és csak halogattam a dolgom, a mikor
a hóterhes, csöndes levegőn keresztül egy halk,
hosszú, vo n tato tt jajszó szállt felém, annjdra
telve panaszszal és fájdalommal, hogy úgy
fölébresztett, m int a trom bitaharsogás. M ert a
hang, a m elyet hallottam , az én drága madame
Minnám hangja volt.
E kkor ism ét erőre kaptam borzalmas föl­
adatom ra és sorra vizsgálva a koporsókat,
m egtaláltam a másik testvért, a másik sötét-
h ajút is. ]Nem m ertem sokáig nézni, m int az
elsőt, nehogy ism ét igézet fogjon e l ; de tovább
kerestem, mig végre egy díszes, magas szárko-
 608

fágban m egtaláltam a harm adik testvért, a

szőkét, a kit, m int Jo n ath án , én is a ködből
láttam életre kelni. Oly gyönyörű volt nézni;
oly ragyogón szép, oly csodásán ingerlő, hogy
a fejem csak úgy szédült a fölindulástól, a m int
bámultam . De h ál Istennek a kedves, drága
madame Minna jajszava még nem halt ki
fülemből és m ielőtt a csodás szépség teljesen
m egigézett volna, elszántam m agam at vad
m unkámra. E zalatt m ár az összes sírokat végig­
vizsgáltam a kápolnában; és m inthogy az éjjel
is csak ezt a három halottlan kisórtetet láttuk,
h á t bizonyosra vettem , hogy nincsenek is
többen. E g y nagy koporsóra akadtam díszes,
külön rekeszben. Csak ez az egy szó volt r a j t a :
D rakula.
Ez volt teh á t a vám pír király otthona,
azé, a kitől a többi is eredt. M ielőtt borzalmas
föladatom hoz láttam volna, egy szentelt ostyát
tettem D rakula koporsójába, hogy örökre el­
zárjam tőle halottlan otthonát.
Aztán hozzá láttam rettenetes m unkám ­
hoz. Pedig irtóztam tőle. H a csak egy lett
volna. De h á ro m ! Még kétszer belekezdeni,
azután, hogy egyszer m ár befejeztem ezt a
borzalmas dolgot; m ert ha m ár rettenetes volt
a szegény szelíd Lucy’ kisasszonynyal, milyen
 G09

lesz m ég ezekkel az idegenekkel, a kik szá­

zadokig éltek, a kiket csak m egerősített a múló
idő és a kik, ha hatalm ukban lett volna, ktiz-
ködtek volna undok életükért.
Óh barátom John, ru t mészáros m unka
v o lt; és ha nem erősített volna meg az élőkre
való gondolat, nem lettem volna képes foly­
tatni és hefejezni. Reszkettem és reszketek m ég
m ost is, noha hál Istennek erőm nem hagj^ott
cserben, még m indennek vége nem volt. H a
nem láttam volna a nyugalm at az első arcban,
a menyei m egnyugvást kifejezésében a végső
rögtönös föloszlás előtt, m integy m egerősíté­
séül a lélek fölszabadulásának, tán nem bírtam
volna folytatni a m észárlást. Nem birtam volna
elviselni a rém es sikoltást, a m int a karó be-
fu ró d o tt; a test rángatózását és a vértől habzó
ajkat. M egfutottam volna irtózatom ban, teljesí­
tetlenül hagyva föladatom at. De vége, elm últ!
M ielőtt elhagytam volna a várkastélyt,
úgy elláttam a bejáratát, hogy soha többé a
g ró f halottlanul oda be nem ju th a t.
Mikor a körbe léptem , a m elyben m a­
dame Minna aludt, fölébredt álmából és m eg­
látva engem, fájdalm asan fölkiáltott, hogy
m ennyit kellett nekem szenvednem.
— J ö jjö n ! — kiáltotta — gyerünk erről
Drakula. 39
 610

az irtózatos helyről! Siessünk a férjem elé, a

ki, tudom , hogy felénk jön.
És igy bizalommal és rem énynyel s mégis
félelemmel tele indulunk keletnek, hogy b ará­
tainkkal találkozzunk — és vele — a kiről
m adam e M inna azt m ondja, hogy tudja, hogy
szembe jő velünk.

v Harkerné naplója.
November 6.
Késő délután volt, m ikor a professzor és
én keletnek indultunk, a honnan tudtam , hogy
Jo n a th á n közeledik felénk. Nem m entünk
gyorsan, noha m eredeken lefelé v itt az utunk,
m ert m eleg pokrócokat kellett m agunkkal
cipelni, nem m ertük kockáztatni, hogy meleg
ruha nélkül m aradjunk esetleg a hidegben és
hóban. Még egy kevés elemózsiát is vittünk
m agunkkal, m ert sehol a közelben emberi
tan y á t nem láttunk. Alig m entünk egy m ért-
földnyire, én elfáradtam a nehéz járásb an és
le kellett ülnöm. A távolból farkasok ordítá­
sát hallottuk. Van H elsing körülnézett, hogy
nem találna-e valahol jó helyet, a hol tám a­
dás esetén egy kicsit védve volnánk. Az u t
m ég mindig lefelé haladt. Egyszerre csak in te tt
a professzor, h á t fölkeltem és oda mén-
 611

tem. N agyon jó helyre akadt, egy üreg

form ára a hegyoldalban, olyan bejárat­
tal, m intha két ajtószártája volna sziklá­
ból. Kézen fogva vezetett be. Lássa, m ondta,
itt jó helyen lesz ; és ha jönnének a farkasok,
innen egyenkint lepuskázom őket. Behozta
a pokrócainkat és jó helyet készitett belőlük
a számomra, aztán elővette az ennivalót és
kínált vele. De én nem birtam enni ; m ég csak
m egpróbálni is u n d o ro d tam ; és bárm ennyire
szerettem volna is a kedvében járn i, nem bir­
tam m agam at rávenni. A professzor nagyon
szomorúan nézett rám, de nem te tt szem rehá­
nyást. A m esszelátóját kivéve a tokjából, a
szikla tetejére állt és vizsgálni kezdte a látó­
h atárt. Egyszer csak elkiáltotta m agát :
, — N ézze! madame Minna, nézze! nézze!
— En fölugrottam és melléje álltam a sziklára,
ő kezembe adta a m esszelátót és m utatott. A
hó még sűrűbben esett, m int eddig és csak
úgy kavargott, m ert viharos szél kezdett fújni.
De néha egy-egy pillanatra m egszűnt a hóesés,
vagy a szél másfelé terelte és ekkor messze
el lehetett látni az utón, onnan a magasból,
a hol álltunk. E gyenesen előttünk és nem
nagy távolságban, sőt oly közel, hogy csodál­
koztam, hogy ham arább észre nem vettük őket
— jö tt nagj'sietve egy csoport ember lóháton.
39*
 61*2

E gy hosszú szekeret fogtak körül, a mely

futtában ide-oda lóbálódzott a göröugj'ös utón.
Az em berek ruhájukról Ítélve parasztok vagy
oláhcigányok lehettek.
A szekéren egy nagy láda volt. A szivem
nagyot dobbant a láttára, m ert érzem, hogy
közel a vég. E steledett és én jó l tudtam , hogy
a nap nyugtával az, a ki addig abban a ládában
van fogva, fölszabadul és sokféle form ában
m enekülhet üldözésünk elől. Félelm em ben a
professzor felé fordultam ; és ijjedtem re láttam ,
hogy nincsen ott. De egy pillanattal későbben
m egláttam lejebb. E gy k ört vont a szikla
körül, olyat, a mely az elm últ éjjel is ótalm at
adott nekünk. Mikor befejezte, mellém jö tt,
újra m o n d v án :
— íg y legalább biztosságban leszen tőle!
E lv ette tőlem az üveget és a förgeteg
legközelebbi szünete alatt végig nézte vele.
a tájt.
— Nézze, mily gyorsan k özelednek;
verik a lovaikat; és vágtatnak, a hogy csak
bírnak. — E lh allgatott és egyszer csak halk,
szomorú hangon folytatta :
— A nap n yu gtára számítva sietnek i\y
örült g3^orsasággal. Lehet, hogy elkésünk. L e­
gyen m eg Isten akarata ! Vakító hóíorgeteg
tak a rta el pár pillanatra a tájat, de gyorsan
 613

elm últ ós a professzor ism ét az u tat kémlelte

messzelátójával. E g3^szer csak elkiáltotta m a g á t:
— Nézze! nézze! nézze! K ét lovas em­
ber közeledik gyorsan délről, fogja gyorsan az
üveget. Nézze ham ar, a mig a hőförgeteg el
nem takarja őket újra. Én fogtam az üveget
és néztem. A két férfi M orrisz és Seward dok­
tor lehetett. Azt tudtam , hogy egyik sem Jo-
nathán. De egyúttal tudtam azt is, hogy Jo-
nathán sincs messze. K örül nézve, a szekeres
csoporttól északra másik két em bert láttam
lóhalálában vágtatva közeledni. Az egyikről
tudtam , hogy Jonathán, a másik teh át csak
Godalm ing lord lehetett. Ok is a szekereseket
üldözték. Mikor mondtam ezt a professzornak,
öröm ében kiabált, m int egy iskolás fiú ós pus­
k áját kézhez készitette rejtekiink nyílása mellé.
Valam ennyien itt előttünk fognak találkozni,
mondta. H a itt lesz az ideje, a cigányok min­
den oldalról be lesznek kerítve. É n is kézhez
vettem revolverem et, m ert a mig beszéltünk, a
farkasok ordítása hangosabb lett és m intha kö­
zeledett volna.
A várakozás minden perce egy örökké­
valóságnak tetszett. Az óránkat nézve, nehéz
volt elhinni, hogy egy órába sem tellett, a mig
a különböző csoportok közel értek hozzánk.
Már jól m eg tudtuk egym ástól különböztetni
 614

az egyéneket, ug}r az üldözők, m int az üldö­

zöttek csoportjában. Közelebb, mind közelebb
értek. A professzor m eg én leguggoltunk a
sziklánk m ögött és készen tarto ttu k fegyverün­
k e t ; láttam hogy el van szánva arra, hogy
nem ereszti el őket az utón. Jelenlétünkről
senkinek sejtelm e sem volt.
Egyszerre csak k ét hang kiáltotta eg}'-
szerre hogy megölj! — Az egyik Jo n ath án n ak
a szenvedélytől kiélesedett hangja v o l t ; a
másik Morris ur erős elszánt és mégis nyugodt
parancsszava. A cigányok ha nem értették is
a nyelvet, a hangot félre nem érthették. Osztön-
szerüen m eglassították futásukat és abban a
pillanatban m ellettük term ettek egyik oldalon
Grodalming lord és Jonathán, a másikon Seward
doktor és Morris ur. A cigányok vezére, egy
pom pás fickó, a ki ugj^ ülte meg a lovát,
akár egy centaur, visszaintette őket és dühödt
hangon kiáltott az embereire, valamel}7
parancsszót. Ezek a lovak közé vágtak és
előre ugrattak, de a mi négy emberünk rájuk
fogta puskáját és félreérthetetlenül m egállást
parancsolt nekik. E bben a pillanatban Van
H elsing és én is fölálltunk a szikla m ögött és
rájuk fogtuk fegyverünket. A cigányok látva,
hogy minden oldalról körül vannak véve, szo­
rosra fogták a gyeplőt, és m egálltak. A veze­
 615

tőjüknek egy szavára, a csapat m inden tag ja

fegyvert ragadott, ki kést, ki m eg p isz to n t, a
mi épp volt nála és készen tarto tta m agát a
tám adásra.
A vezérük egy gyors m ozdulattal k iug­
ra tta a lovát a csapatból és először a napra
m utatva, a mely m ár nyugovóra h ajlo tt a
hegyek fölött, aztán a nem nagy távolságban
fölöttünk emelkedő D rakula várára mon­
dott valam it, a mit én nem értettem ,
felelet gyanánt mind a négy emberük levetette
m agát a lóról és a szekérnek rohant. Gyors,
elszánt m ozdulatukat látva a cigányok vezére,
k iáltott eg y et; mire emberei rögtön körül­
fogták a szekeret, egym ást taszigálva a nag}^
igyekezetben, hogy gyorsan engedelm eskedje­
nek a kap o tt parancsnak. K özöttük az egyik
oldalon Jon athánt, a másikon Morris u rat
láttam , a m int u tat akarnak m aguknak nyitni
a szekérig ; nyilvánvalónak látszott, hogy föl­
adatukat napnyugta előtt akarják befejezni.
Semmi sem ta rth a tta őket vissza. Sem a
cigányoknak előttük villanó kései, sem a mö­
göttük ordítozó farkas csorda, a m elyre nem
is ügyeltek. Jo n ath án féktelen elszántsága
m intha m egdöbbentette volna azokat, a kik
ú tjá t állták ; ösztönszerüen visszahúzódtak
előle és áteresztették. E gy szempillantás alatt
 616

a szekéren term ett és hihetetlennek látszó,

em berfölötti erővel fölemelte a nehéz, nagy
ládát és a keréken körösztül az ú tra lökte. Ez
a la tt Morris ur is körösztül vágta m agát a
túlsó oldalon a cigányokon. Az egész idő alatt,
noha lélekzetvesztetten figyeltem Jo n ath ánt,
Morris u rat sem tévesztettem szem elől, láttam
kétségbeesett küzködését és láttam a cigánj^ok
kését, a m int feléje döftek, mig ő körösztül
vágta m agát rajtuk . 0 elhárította nagjr bowie
késével a döféseket és eleinte azt hittem , hogy
sértetlen m aradt, de a mikor Jo n ath án m ellette
term ett, a ki m ár leugrott a szekérről, jó l lá t­
tam , hogy bal kezét az oldalára szorítja és
hogy ujjai közül bugyog ki a vére. De még
ez sem ta rto tta őt vissza, m ert a mig Jo n ath án
kétségbeesett elszántsággal feszegette a láda
tetejének egyik végét nagy késével, ő dühösen
esett a másik végének erős bowie késével. A
két férfi erőfeszítésének rögtön engedett a
láda teteje, a szögek csikorogva húzódtak ki
és a láda födele a földre hullott.
A cigányok ezalatt látták, hogy Godal-
m ing lord és Seward doktor gyorstüzelő fegy­
verének a hatalm ában vannak és nem ellen­
keztek tovább. A nap m ár majdnem lecsú­
szott a hegycsúcsok mögé és az egész csoport
hosszú árnyékot v etett a hóra. L áttam a
 617

grófot a ládában levő földön fekve, a mely­

nek egy része az esés következtében ellepte
öt. Halálosan sápadt volt, m int egy viaszkép
és vörös szemei rettenetes bosszúálló tekintettel
m eredtek az űrbe.
A mig néztem, n yito tt szeme a nyugovó
napot látta és gyűlölködő tekintete diadalm asra
változott.
De ebben a pillanatban suhant és villant
meg Jo n ath án élesre fent kése a levegőben.
É n sikoltottam , látva, .hogy m int szeli át egy
csapással a gró f nyakát, mig ugyanebben a
pillanatban Morris ur hosszú, hegyes kését a
gróf szivébe m ártotta.
Valóságos csodának tetszett ; de o tt a
szeműnk láttára, és csaknem egy lélegzet vé­
telre, az egész test* porrá vált és eltűnt sze­
münk elöl.
Mig élek, örülni fogok annak, hogy a
végső föloszlás e pillanatában, a béke és
nyugalom nak oly édes kifejezését láttam az
arcán, a m ilyenre soha sem hittem volna ké­
pesnek.
A cigányok nyilván nekünk tulajdonítva
a halott ember csudálatos eltűnését, lóra ve­
tették m agukat és k an tárt eresztve v ág tattak
el. A kiknek lovuk nem volt, a szekérre ugrál­
tak és ordítozva kiabáltak a lovasok után,
 618

hogy ne hagyják őket cserben. A farkasok

pedig m egfordulva a lovasok irányában vág­
tatta k el.
Morris ur a földre hanyatlott, fél kezét
az oldalán tartva, a m ásikra könyökölt. A vér
csak úgy öm lött az ujjai közül. É n oda rohan­
tam hozzá, a bűvös kör imm ár nem ta rto tt
vissza; a két doktor is velem. Jo n ath án mel­
léje térdelt és a sebesült a vállára h a jto tta a
fejét. Ji<gy mély sóhajjal fogta kezem et az
övébe, a m elyik nem volt véres. Szivem k é t­
ségbeesését a szememből láth atta, m ert rám
m osolygott és igy szólt:
— N agyon is boldog vagj'ok, hogy szol­
gálhattam ö n n e k ! Oh Is te n e m ! kiáltotta el
m agát hirtelen és ülő helyzetbe erőltetve m agát,
rám m u ta to tt: E zért érdemes volt m eghalni!
Nézzétek! Nézzétek!
A lenyugvó nap aranyos fénye világította
m eg arcom at. A férfiak mind egyszerre hullot­
tak térdre, a m int szemük a haldokló ember
m utató ujjának irán y át követte. Végső m eg­
erőltetéssel m ég azt m o n d ta :
— H ála legyen Istennek, hogy nem volt
m inden hiába. Nézzétek ! a frissen esett hó nem
tisztább az ő h o m lo k á n á l ! Jülmult róla az á to k !
És keserves bánatunkra m osolyogva és
csöndesen halt meg bátor, nemes emberhez illően.
 619

M egjeg y zés.
H ét esztendeje annak, hogy m indnyájan
keresztül m entünk a lángokon és ném elyikünk
boldogsága azóta, azt hiszszük, hogy m egérte
az eltűrt szenvedéseket. Minna és én boldogok
vagyunk, hogy kis fiunk születése napja
ugyanaz, a melyiken Morris Quincey m eghalt.
Az anyja tudom, hogy titokban m eg van arról
győződve, hogy vitéz barátunk bátor szellemé­
nek egy része belé költözött. K eresztségben
valam ennyi barátunk nevét rá íuháztuk, de
rendesen csak Quinceynek hivjuk őt.
Most már, ha a régi időket szóba hozzuk,
valam ennyien szomorúság nélkül tekintünk
vissza rá, m ert Godalming lord és Seward
doktor is boldog házas emberek. Van H elsing
professzor pedig, kis fiunkat a térdén himbálva,
ezt szokta m ondani:
— M indenki azt mondaná, hogy bolondok
voltunk, ha elm ondanék neki azt a tö rténetet.
De mi nem is kivánjuk, hogy elhigyjék. Mi
tudjuk, hogy igaz és valam ikor ez a kis fiú is
m egtudja, hogy milyen bátor és elszánt asszon}'
volt az anyja és m eg fogja érteni, hogy voltak
olyanok, a kik annyira szerették, hogy
m indent kockára tettek érette.
Harker Jonathán.
VÉGE.
 R ákosi Jenő
B udapesti Hírlap U jságvállalata
k ia d á s á b a n m e g je le n t
ugyanily kiállításban, szín e s c i m k é p p e l:
GNS"—■

Asszongok a kaszámgáLan
* é s e g y é b e lb e s z é lé s e k .

I r ta : B E Ö T H Y LÁ SZLÓ .

Ára i írt 50 kr.

----- --------------------- i
GE RA R D BRI GADÉROS .
Regény.

I rta : D O Y E K A. C O N A N .

Ára 1 írt 50 kr.

V E R Ö F É N Y
I r ta : R Á K O S I V I K T O R .

Ára 1 frt 50 kr.

K a p h a tó m in d e n h a z a i k ö n y v k e r e s k e d é s ­
b e n . v a la m in t k ö z v e tle n a k ia d ó h iv a ta lb a n
BUDAPEST,
V ili., Rök k S z il ár d -u tca 4- sz.
 IVAT ÚJSÁG
---- ---------------------------- -
— «%. -----------
—■ .

LFGELŐKELŐBB,

LÉGD USABB TARTALM Ú ,

LEGOLCSÓBB

MAGYAR D IV A T L A P .
E lő fizetési ára
n egyedévre postai 1 frt 10 kr.
szétk ü ld éssel
*

E lőfizetések et elfogad m inden hazai

k ön yvk eresk ed és és a

DIVAT ÚJSÁG kiadóhivatala

BU DA PEST,

VIU., Rökk Szilárd-utca 4. sz.

MUTATVÁNYSZÁM i n g y e n .
 ügyetlen m agyar fehérnemű újság.

M egjelenik 1894 óta.

Előfizetési ára :
«—>• negyedévre 55 krajcár
p o stai szé tk ü ld é s s e l.

E lő fiz e té s e k e t Judapest,
e lfo g a d V I I I .,
m in d en h a z a i R ö k k Szilárd-:*
könyvkereskedés 4 . szá m .
és a
pa tyo l M u ta tv á n y -
k ia d ó h iv a ta la . szá m in g y e n .
 Q Y É R M É K -

D i v a t

képes fo ly ó ira t
a gyermekniha otthon
való elkészítésébe*.

Előfizetési ára postai

negyedévre 55 szétküldéssel.

Előfizetéseket elfogad
minden hazai könyv-
M egjelen ik
1894 óta.

kereskedés és a

G v e r m e k -D í v a t
k iadóhivatala,

Budapest, VIII.,
Rökk Szilárd-
utca 4. sz.

Mutatványszám ingyen.
 M in d e n v a s á r n a p m e g je le n ő é lc la p .

*
E lő fiz etési ára n egyed évre i frt.
Egyes szám io kr.
*
E lő fiz e té s e k e t e lfo g a d

a KAKAS MÁRTON kiadóhivatala,

Budapest, Vili., Rökk Szilárd-u. 4.

Kakas Márton Albuma

AKakas Márton képes vicceinek és
vicces képeinek gyűjteménye.
Megjelent 1897-ben és 1898-ban.
Ára egy-egy kötetnek 50 krajcár.
 RÁKOSI JENŐ
Budapesti Hírlap öjságvállalata
feladásában megjelent

Asszonyok a kaszárnyában
és egyéb elbeszélések
irta BEÖTH Y LÁSZLÓ
Ara fű z v e i f r t 50 kr. F rancia egész
szattyánbőrkötésben J f r t 50 kr.

GERARD BRIGADÉROS
Regény.
l m D OYLE A. CONAN.
A ra fű z v e 1 f r t 50 kr. F rancia egész
bőrkötésben 2 f r t 40 kr.

YERÖPÉNY
Irta RÁKOSI V IK T O R .
Ara fű z v e 1 f r t 50 kr. F rancia egész
szattyánbőrkötésben j f r t 50 kr.