MUNKANORMÁK

A műszakilag megalapozott normák kidolgozása feltételezi azok műszaki, gazdasági, pszichofiziológiai és

szervezeti megalapozását.
- a műszaki megalapozás jelentősége abban rejlik, hogy feltételezi a meglévő technika, a
berendezések, a szerszámok és a műszerek megfelelő és hatékony kihasználását, a munka
elvégzésének jobb technológiai módszereit,
- a gazdasági megalapozás azt jelenti, hogy meghatározzuk az adott munka elvégzéséhez szükséges
olyan időráfordítást, amely lehetővé teszi a termelékenység emelkedését és az egész termelés
hatékonyságának növelését,
- a pszicho fiziológiai megalapozás azt jelenti, hogy a norma elkészítésekor a munkaintenzitás olyan
normális színvonalát kell kialakítani, amely kizárja a túlzott mértékű elfáradást,
- a szervezeti megalapozás azt jelenti, hogy gondoskodunk a munkahely kapcsolati rendszeréről,
kielégítjük az információ-szükségletét és irányítjuk. A szervezeti paraméterek általában komplexek,
vagyis műszaki, gazdasági, pszicho fiziológiai stb. faktorokból képződnek.
A normakészítés szakszerűvé tételének további fontos feladata, hogy a különböző munkákra vonatkozó
és a különböző vállalatoknál érvényben lévő normák feszítettsége azonos legyen. A munkafolyamatok
szervezésében növelni kell a normák szerepét. Ebben, valamint a munkaszervezet tevékenység
mutatóinak a megjavításában nagy szerepe van annak, hogy növeljük a normázott munkák körét. A
normázás kiterjesztése mellett meg kell említeni az elavult normák időben történő felülvizsgálatát is. A
normák ugyanis az időben előbb vagy utóbb elavulnak, és ez gyakran - ügyviteli problémák miatt - spontán
következik be. A modern gazdasági szemlélet viszont nem szereti az ilyen véletlen jelenségeket, mert nem
lehet számolni a változás idejével, mértékével sem a jelen, sem a jövő gazdasági eredményei érdekében. Ez
a problémakör tehát a normák karbantartásának az állandósult igényét jelenti. Elmondhatjuk tehát, hogy a
normázás a munkaszervezés alapja, azonban tudományos alapokon történő kidolgozása és alkalmazása
csak akkor lehetséges, ha a munkaszervezés többi problémáját is helyesen oldjuk meg.
Norma kialakításának lépései:
1. A megfigyelés előkészítése
2. A megfigyelés végrehajtása
3. Az időadatok feljegyzése
4. Az időtanulmányba bevonandó ciklusok száma
5. A kapott időadatok feldolgozása (Gyakoriság: az a szám, ami kifejezi, hogy egy elem vagy
elemcsoport a művelet során hányszor fordul elő az elszámolási egységben meghatározott
termékmennyiség előállításakor.)
6. Az alapidő megállapítása
7. A járulékos idők megállapítása
8. Az időnorma megállapítása
9. A normák (munkanormák bevezetése) (Együttműködés az érdekvédelmi szervezetekkel.)
10. A dolgozók tájékoztatása a kidolgozásról, bevezetésről, céljáról, várható hatásairól,
körülményekről, rögzített munkamódszerről
11. A dolgozók betanítása
12. A munkanormák ellenőrzése, a teljesítmények vizsgálata

Munkanorma: az az időmennyiség, amely – meghatározott termelési feltételek mellett – szükséges

valamely adott munka előírt mennyiségű elvégzéséhez, illetve az a munkamennyiség, amelyet valamely
időegység alatt el kell végezni.
Megállapításának alapja: a helyileg megteremthető és tényleges megvalósított legjobb műszaki és
szervezési feltételek mellett dolgozó, átlagos képességű, begyakorlott munkás teljesítménye
Két követelmény: teljesíthető, megbízható

Fajtái:
 - Időnorma (óra/db)
- Darabnorma (db/óra)
- Kiszolgálási norma (nem lehet egyéni és csoportos)
Megkülönböztetünk:
- műszakilag megalapozott normát
- tapasztalati normát
Normakészítéskor alkalmazható módszerek:
- összegző módszer (norma az egész munkára)
- analitikus módszer (munkafolyamat részekre bontása → egyes elemek időtartamának és
munkamódszerének elemzése → norma megállapítása)
A normától való eltérés okának vizsgálata:
1. Eredetileg jól kidolgoztuk – e a normát? Nincs – e a számításokban, időmérésben, besorolásban
tévedés? Jól vettük – e figyelembe a munkakörülményeket?
2. Ha a norma kidolgozása során nem követtünk el hibát, akkor vizsgálni kell:
- Van – e eltérés az előírt munkamódszertől?
- Van – e eltérés az előírt anyagtól?
- Az előző munkahelyről az előírt mennyiségben, minőségben, és időben érkezik – e az anyag?
- A célnak megfelelőek – e az anyagmozgató berendezések?
- A gyártás tömegszerűségében nem következett – e be változás a helytelen értékesítési gyakorlat
miatt?
- A karbantartás rendszere megfelelő – e ?
- Megfelelő – e a szakmunkás/segédmunkás arány?
- Az évszakok változása milyen hatással van?
- Sok – e a túlóráztatás?
- Megfelelő – e az adminisztráció?

A normaalap fogalma, jelentősége

A normaalap: olyan eszköz, amely alkalmas a jelen számára is megadni a normát, de emellett alkalmas az
elmúlt időszak ellenőrzésére és a jövő tervezésére is.
Alkalmazásának előnyei:
- A norma megállapításához nem kell időt mérni
- Az időnorma előre meghatározható
- Változások esetén a normaidő gyorsan módosítható
- Arányos normák készíthetők
- Egy helyen készíthető el és mindenütt felhasználható, ahol azonos vagy hasonló technológiai
folyamatok vannak
- A munka normájának meghatározását esetenként kisebb szervezési - szakmai képzettségű
személy is elvégezheti
Az elemi időállandós rendszereken alapuló normaalapok:
- Emberi mozdulatokra vonatkozó normaalapok
- Olyan eljárások, amelyek a kézi műveleteket vagy módszereket a végrehajtásukhoz szükséges
alapmozdulatokra bontják, és minden mozdulathoz előre meghatározott időállandót rendelnek.
Például: MTA (mozdulatidő elemzés), MTM (munkamódszeren alapuló időmérés) →Hazánkban: 3M
(Mozdulatelemzéses Mozdulattanulmányozás és Munkakialakítás)

Munkanorma az az időmennyiség, amely - meghatározott termelési feltételek mellett - szükséges

valamely adott munka előírt minőségű elvégzéséhez, illetve az a munkamennyiség, amelyet valamely
időegység alatt el kell végezni. A munkanorma megállapításához a helyileg megteremthető és
ténylegesen megvalósított legjobb műszaki és szervezési feltételek mellett dolgozó, átlagos képességű,
begyakorlott munkás teljesítményét kell figyelembe venni.
A munkanormával szemben két követelményt támasztunk:
- Teljesíthető legyen, tehát a megállapításához figyelembe kell venni az ember fiziológiai
adottságait és lehetőségeit, túlterhelése nélkül.
- Megbízható legyen, tehát olyan időadatokon alapuljon, amelyekre a lehető legnagyobb
valószínűséggel számíthatunk.
A megalapozott munkanormák készítésekor figyelembe kell venni a konkrét termelési feltételeket,
valamint az alkalmazott munkamódszereket, mert csak az így készített normák felelnek meg annak a
munkaráfordításnak, amely valóban szükséges az adott munka elvégzéséhez. Az ilyen elven kidolgozott
normákat műszakilag megalapozott normáknak nevezzük. Az ilyen normák mellett azonban alkalmaznak
tapasztalati normákat is, amelyek kellő megalapozottság nélkül, néha más vállalatok példájára
támaszkodva, de amelyeket néha csak a normások becslése, megérzése szerint dolgoznak ki.
A norma megbízhatósága nagymértékben függ a normakészítéskor alkalmazott módszertől.
Az összegző módszer esetén a normát az egész munkára összességében határozzák meg anélkül,
hogy azt elemére bontanák és előzetesen megállapítanák a munkafolyamat egyes elemeinek az
időnormáit. Ezért ezek a normák kevésbé pontosak.
Az analitikus módszer esetében a norma kidolgozását megelőzi a munkafolyamat részekre
bontása, az egyes elemek időtartamának és a munkavégzés módszereinek az elemzése. Ezután kerül csak
sor a norma megállapítására.
A normázásban mutatkozó problémák gyakorlati megvalósításában vannak hiányosságok. Túl sok
a tapasztalati norma, amely laza, vagy ritkábban feszített és nem tükrözi az adott munka elvégzéséhez
valóban szükséges munkaráfordítást. A nem megfelelő normák alkalmazása torzítja az olyan termelési
mutatókat, mint a termékek munkaigényessége, a munkatermelékenység emelkedése és a bérek
növekedése közötti arány, a vállalat sem tudja saját szükségletét valóságos módon megállapítani. Ennek a
következménye pl. a fölös létszám, a munkafegyelem lazulása, az anyagi érdekeltség csökkenése, a
tartalékok nehezebb feltárása, a megalapozatlan sikerhangulat, fluktuáció.
A normától történő eltérés okait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a norma számos más előírd
standard elem (anyag, munkamódszer, munkahely-kihasználás stb.) létezését tételezi fel, tehát az ilyen
vizsgálatok nem egyszerűek, költségesek és sok esetben mind a dolgozók, mind a vezetők ellenállásába
ütköznek. Tovább fokozza a problémát, hogy nehéz felfigyelni a normától történő eltérésekre, mert a
dokumentálásuk nem tökéletes, így nincs mihez mérni a változást, mert a változások nincsenek
bizonylatokkal alátámasztva. Sok esetben a változásra csak a dolgozó keresetének a növekedéséből
következtetnek, ekkor kezdik vizsgálni az eltérés okát. A vizsgálat során az alábbi tényezőkre kell kitérni
mint a norma lazulásának vagy feszítetté válásának feltételezhető okára:
Eredetileg jól dolgoztuk-e ki a normát? Nincs-e a számításokban, az időmérésben, a besorolásban
tévedés? Jól vettük-e figyelembe a munkakörülményeket?
Ha megállapítottuk, hogy a norma kidolgozása során nem követtünk el hibát, akkor meg kell vizsgálni az
alábbi tényezőket:

1940-bnn kezdődött az időmérésen és elemzésen alapuló műszaki, munka- normál; megállapítása, ezt
követően, a technikai fejlődés szintjének többször meg nem felelően, évről-évre felülvizsgálták és
szigorították a munkanormákat, gyakran a különleges képességű dolgozók, rénd-. kívüli körülményei;
kozott elért eredményeit átlagos elvárásként célul kitűzve.
1936. után készültek az első műszakilag megalapozott munkanormák..

A munkakezdéstől-befejezésig terjedő összes időt nevezzük egy munkanapon belül műszakidőnek. Ez két
fő részre osztható: Munkaidőre és munkaközi (egyezményes) szünetre.
(Az előbbi jelenleg az építőiparban átlag heti 42 óra, míg az utóbbi általában műszakonként 0,5-1,0 óra.)
A munkaidő összetevődik szükséges munkaidőből és veszteségidőből.
Előbbi az az időmennyiség, mely a technológiai utasításban előírt feladatok teljesítéséhez szükséges.
Egyben ez az az idő, melyre a munkanorma megállapítása, illetve - teljesítménybérezés esetén - a
dolgozók keresetének megállapítása történik.
A szükséges munkaidő részei kézi munkavégzés esetén:
- az alapidő, vagyis a munkaidőnek ténylegesen munkával töltött része,
- a pihenés és természetes szükségletek ideje, melyből főleg a pihenési idő nagysága függ a munka
jellegétől, végül
- az indokolt munkamegszakitások ideje.
A veszteségidők származhatnak
- elhárítható okokból (szervezési, vezetési hibák, munkafegyelem megsértése)
- elháríthatatlan okokból (időjárás, vis major),
Megjegyzés: veszteségidők a munkanormákban általában nem szerepelhetnek. Az alapidő két részből
tevődik össze: a főmunka idejéből, mely alatt a munkatárgy átalakul (megmunkálás), illetve a
mellékmunka idejéből, mely általában a készterméken nyomot nem hagy, elvégzése azonban
elengedhetetlen a termék elóállítááshoz. Ilyén munkák pl.: méretellenőrzés, függőzés stb.
Az indokolt munkamegszakítások származhatnak
- technológiai, vagy szervezési okokból (pl. betonkeverőnél az adalékanyag adagoló várakozása a
keverési idő alatt)
- a munkahely kiszolgálásából (takarítás, munkahelyi rend)
- előkészítő és befejező munkák idejéből, mint rajzok átvétele, tanulmányozása, szerszámfelvétel
és leadás, csere stb.
A géppel végzett folyamatoknál a gép adottságait is figyelembe kell vennünk a műszakidő felosztásánál.
Ezért az alábbi megkülönböztetéseket kell tennünk:
A szükséges munkaidő részei:
- hasznos járat
o normális terhelés mellett (üzemi terhelés)
o alacsony terhelés mellett (elfogadható okból, pl. nagytérjedelmű anyag szállítása,vagy
elfogadhatatlan okból, pl. kiszolgáló személyek hiánya miatt)
- pihenő idő, amennyiben a technológiai folyamat ezt egyébként nem biztosítja a kezelők részére
- üres járat, mely – lehet ciklikus (felvonó, földkotró), vagy periodikus (önjáró gépek átállása)
- állásidő, melyben a tárgyalt megszakításokon túlmenően az elfogadható mértékű üzemzavarok
ideje is szerepel, a technika jelenlegi fejlettségi szintjének megfelelően.
A veszteségidők itt is származhatnak elhárítható, vagy elháríthatatlan okokból; azonban itt különbséget
kell tennünk, hogy a kieső időben a a gép
- áll
- üresen jár, vagy
- terhelten jár
mivel a költségfelmerülés a fentiekből nagymértékben függ. A veszteségidők természetesen itt sem
számíthatók be a norma időértékeibe.
A műszakilag megalapozott munkanormák készítése
A normakészítés széleskörű felmérési és elemzési tevékenységen alapul. A normák készítési
menetrendjének fő szakaszai:
- előtanulmányok, előzetes intézkedések
- időmérés,
- feldolgozás és értékelés.
A normát úgy kell készíteni, hogy a termelési folyamatot befolyásoló minden tényező figyelembe legyen
véve. így vizsgálni kell
- a termelőberendezés műszaki és gazdasági adatait (kapacitás és kihasználás)
- a- kidolgozott technológia megfelelőségét
- a szervezettségi színvonal kialakítását, munkafeltételek megteremtését
- a munka fiziológiai körülményeit
- az alkalmazható élenjáró módszereket stb.
Előtanulmányok: Az objektív, de egyben fejlődésre ösztönző normák készítése érdekében
- meg kell ismerni a munkahelyi körülményeket
- el kell készíteni a műveletre vonatkozó részletes technológiai utasítást (RTU-)
- munkanap felvételeket kell készíteni.

Munkatanulmány készítése keretében elsősorban az alábbi munkahelyi körülményekre kell kitérni:

- a munkát végző csoport (brigád) összetétele (optimális létszám és összetétel meghatározása,
egyenletes leterhelés biztosítása)
- alkalmazandó gépek, eszközök (nehézgépek, segédeszközök, biztonságtechnikai berendezések,
munkahelyszervezés)
- munkaidő beosztása a műszakon belül (betervezett pihenési idő, egészségügyi tényezők).

A munkanapfelvételek célja, hogy egyrészt a felmerülő és kiküszöbölendő időveszteségekre, másrészt a

normába indokoltan beépítendő pótlékokra nyerjünk adatokat, miután az időmérés az alapidő
meghatározására történik.
A felvételek csak teljes műszakra készíthetők, az előfeltételeket tehát biztosítani kell ehhez.
A készítés módszerei:
- egyéni felvétel (egy munkahelyen dolgozó egy munkásra, gépi munka esetén munkásra és gépre)
- csoportos felvétel, közös munkavégzés esetére (az egyedek terhelésének, esetleges
veszteségeknek a feltárására)
- többgépes felvétel, ha egy munkás több gépet kezel (az egyes gépek időveszteségeinek
feltárására)
- grafikus eljárás, egy felvételi, illetve megfigyelő lapon 2-3 munkás munkavégzése követhető
nyomon, műveleti szinten
- az útvonal felvétel akkor válik szükségessé, ha a munkásoknak nincs állandó munkahelyük (pl.
anyagszállítók). A felvételi módszer lényegében azonos az egyéni vagy csoportos felvétellel
- önfényképezéses módszerrel' a dolgozók maguk jegyzik a megfigyelőlapra az összes szükséges
adatot
- gyűjtő felvételi módszer esetén már a korszerű filmtechnikát hasznosítják. A műveletek
meghatározott időnkénti filmezésével és utólagos kiértékelésével igen pontos elemzés készíthető

Miután a műszakilag megalapozott normák készítésének alapvető szempontja, hogy az értékek átlagos
képességű dolgozóra készüljenek, a felvételeket megelőzően erre is figyelemmel kell lenni. Ez nem jelenti
azt, hogy a normába ne építsük be az élenjáró dolgozók módszereit, fogásait.
Az idomérés
Az előkészítő tanulmány, RTU és munkanapfelvételek megismerése után kerülhet sor az időmérés
elvégzésére.
- a munkafolyamatot műveletekre, majd műveletelemekre kell bontani, a határpontok részletes
megjelölésével
- rögzíteni kell felvételi és elszámolási egységet
- pontosítani kell az alkalmazott technológiát, a munkavégzés körülményei t
- fel kell tüntetni á műveletelemek időértékét befolyásoló tényezőket, az u.n. vonatkozási alapokat
Az időmérés végezhető:
- közvetlen eljárásokkal
- közvetett mérésekkel
A mérés eredményeinek rögzítése történhet:
- naplószerűen, a munkavégzés sorrendjét követve, századperc pontosságú számadatokkal (kézi
munkafolyamatoknál általános megoldás)
- grafikus ábrázolással, előrenyomtatott, 1 perc beosztású lapokon, egyidőben 2-3 munkás
megfigyelésére (csak olyan esetben, ha kb. 0,5 perces pontosságú mérés megfelelő)
- táblázatosán, szintén előregyártóit űrlapokon (ciklikus folyamatoknál, mint szállítás, beemelések
stb., általában gépekkel végzett folyamatokra
Normaalapok:
Az elmondottak alapján a műszakilag megalapozott normák készítése igen időigényes folyamat. A
különböző vállalati, munkahelyi adottságok, a technika fejlődése a gyakorlatban szinte végtelen számú
műveleti norma kidolgozását tenné szükségessé.
Ennek elkerülése céljából készültek a normaalap gyűjtemények.
Ezek egy-egy szakmára, vagy a munkák meghatározott körére rendszerezetten tartalmazzák a
műveleteletek időnormáját.

A gépnormák
A géppel végzett folyamatok két lényeges szempont alapján különböznek a kézi munkavégzéstől
- általában nagy értékű eszközök, melyek kihasználása alapvetően befolyásolja a szervezet
gazdálkodási eredményét
- a folyamatban megjelennek olyan tényezők, melyekkel a kézi folyamatoknál nem találkozunk, de
amelyeket a normák készítésénél figyelembe kell vennünk (üresjárat, alacsony terhelés,
üzemzavar stb.)
A gépi normák készítése ezért némileg bonyolultabb.
A normáknak alkalmasnak kell lenniük
- az adott gép teljesítményének mérésére, értékelésére
- időértékek szolgáltatására, tervezési és szervezési célokra
- költségadatok szolgáltatására
Az első két feladat a gyártó és kivitelező vállalatok munkájához, míg a harmadik a tervezési
folyamatokhoz, a költségvetés készítéséhez kapcsolódik.
Használatos alapfogalmak:
- gépi teljesítménynek
- munkaidő
- naptári idő
- helyszínen tartási idő
- gép műszakidő
- gépmunkaidő
- gépi alapidő
- gépüzemidő
- műszakon kívül töltött
Gépi teljesítmény normák
Építőipari gépnek nevezzük azokat az építési-szerelési munka végzésére használható munkaeszközöket,
melyek
- beépített erőgéppel rendelkeznek
- emberi irányítással működnek
- önálló munkavégzésre alkalmasak
- működésük közben üzemanyagot (energiát) fogyasztanak
A gépi normák megállapításához a gépeket működési módjuk szerint kell csoportosítanunk, így
megkülömböztetünk:
- ciklikus működésű gépeket, melyek működése felbontható élesen elválasztható műveletek
sorozatára
- folytonos működésű gépeket, melyek állandóan azonos mozgást végeznek
A teljesítménynormát általában a gép alap telgesítményére számítjuk (jele N). Ezen a gépi alapidő egy
órája alatt előállított termékmennyiséget értjük.
Gépi időnormák: Ezek készítésénél figyelembe kell vennünk egyrészt a
- gép teljesítményét, másrészt a
- gépeknél dolgozó munkások teljesítményét
Anyagnormák
Valamely előírt minőségű termék egységnyi mennyiségének előállításához szükséges anyagokat adja
meg, anyag fajtánként, tételes felsorolással. A normák használata többcélú. így
- a szükséges anyagmennyiségek megállapítása (rendelések összeállítása)
- az anyagköltségek megállapítása (tételárak, építményárak képzéséhez, elszámolásához)
- a kötelező takarékos anyaggazdálkodás biztosítása (anyagelszámoltatás, társadalmi tulajdon
védelem)
A normákban szereplő anyagmennyiségek tartalmazzák:
- a hasznos anyagfelhasználást
- az egyes termékekre vonatkozó elszámolási, előírások szerinti többletek vagy.lévonások
következményeit
- az indokoltan előirányozható anyagveszteségeket, melyek lehetnek . szállítás és tárolás közbeni
veszteségek, ezen belül
Selejt:
- Az építőipari anyagok, fél késztermékek, szerkezetek stb. felhasználását minőségi jellemzők
szabályozzák. Az egyes termékekre előírt' jellemzőktől megengedhető eltérés mértéke az u.n.
"tűrés". Amennyiben a megengedett alsó-felső tűréshatárt a termék minőségi jellemzői túllépik, a
termák a továbbiakban rendeltetésszerűen nem használható fel. Ilyen esetben beszélünk selejtről.
- A selejtes termék nem feltétlenül hulladék jellegű, hiszen szóba jöhet a termék kijavítása, vagy
más célra történő hasznosítása is