ALAPÁPOLÁS-GONDOZÁSTAN TANTÁRGY

Ápolási beavatkozásokban történő

asszisztálás/részvétel

Az akadályozottság/korlátozottság alapfogalmai

Készítette:
Duló Attiláné
Egészségügyi szaktanár
Miről lesz szó?
▪ A prevenció szintjei,
▪ a mentálhigiéné és
▪ az egészségfejlesztés alapvető lehetőségei.

Betegfektetési és más pozicionálási technikák,

betegmozgatás
Immobilitás

Az akadályozottság/korlátozottság alapfogalmai
▪ Bevezetés az akadályozottság/korlátozottság témakörébe,
alapfogalmak (integráció, szeg-regáció, előítélet,
diszkrimináció, stigmatizáció, esélyegyenlőség)
▪ Mozgásképességükben akadályozott személyek
▪ Látássérült személyek
Miről lesz szó?
▪ Hallássérült személyek
▪ Értelmileg akadályozott személyek
▪ Akadálymentesség meghatározása
▪ Az akadályok főbb formái
▪ Egyetemes tervezés filozófiája
A prevenció szintjei
Megelőzés célja
Eradikálni (megszűntetni), lecsökkenteni, minimalizálni a
betegségek és fogyatékosság előfordulását, ha mindez
nem valósulhat meg az előfordulásukat lassítani, vagy
késleltetni.

Klasszikus felosztása:
Primer- elsődleges
Szekunder- másodlagos
Tercier- harmadlagos
A PREVENCIÓ SZINTJEI
Primer prevenció
A primer prevenció az egyén vagy a közösség
egészségügyi problémáit okozó potenciális tényezők
elkerülésére vagy megszüntetésére szolgáló
intézkedések összességét jelenti. Középpontjában a az
egészség általános védelme és támogatása áll.

Célja az egészségkárosodás, és a megbetegedés

bekövetkeztének megelőzése, a fizikális ellenálló
képesség, a mentális jólét, a környezeti biztonság
megőrzése és erősítése, a fertőző betegségekkel
szembeni védettség, védelem erősítése.
Területei:
Testi (szomatikus):
▪ a fizikai higiéné alapja a lelkinek (azzal szorosan
összefügg)
▪ feladata az orvostudományra támaszkodva szellemi-lelki
egyensúly megteremtése
▪ megfelelő élelmezés, ivóvíz, lakásviszonyok, testmozgás
lehetősége stb. lehetővé tétele
▪ külső ártalmak (pl. vegyi károk, [pl. ólom] vagy más pl.
levegőszennyeződés) elkerülése
▪ fertőző betegségek elleni küzdelem
▪ a civilizáció alapigényeit jelentő kellő számú és jellegű
mellékhelyiség (WC-k, tisztálkodási lehetőségek stb.)
biztosítása
▪ tanácsadás a családtervezés, a terhes gondozás testi-
lelki-genetikai területein
▪ a gyermek fejlődése során a fizikai egészség megőrzése,
megfelelő pszichés atmoszférában
Pszichoszociális:
▪ az emberi kapcsolatok iránti igény kielégítése,
▪ a személyiség szellemi, érzelmi fejlődésének biztosítása
elsősorban a családdal és más fontos személyekkel
▪ az érzelmek és fejlesztésük
▪ a személyiség körül határolása, irányítása és
érvényesülése,
▪ a tekintéllyel való kapcsolat,
▪ az anya-gyermek kapcsolatnak, a család szerepének
fontossága, a megkapaszkodás lelki egészségvédelmi
jelentősége
 Szekunder prevenció

A szekunder prevenció az egyén vagy populáció

egészségügyi problémáinak korai stádiumban való
felismerésére fókuszál, ezzel nagyobb esélyt ad a
gyógyulásra, megelőzi vagy lassítja a súlyosbodását, a
betegség szövődményeit.
Magas kockázati csoportokban, már a betegség gyanúját
felvető jelek megjelenése előtt saját vagy szakellátás által
végzett vizsgálatokkal kell szűrni az esetlegesen kezdődő
vagy kialakult kórállapotot.
A betegség, elváltozás azonosítása gyorsan kivitelezhető
tesztek, vizsgálatok és egyéb eljárások (pl. rizikófelmérés)
alkalmazásával történik.
Módszerei:
▪ a rendszeres időközökben végzett szűrés fényt deríthet a
már kialakult, de tünetek nélkül jelenlévő betegségre

▪ a felderített betegek gondozásba vételével a betegség

súlyosbodásának elhárítása és a következményes
betegségek megelőzése

Szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázati

tényezői igen sokrétűek, de kiemelendő a dohányzás, illetve
a magas vérnyomás.
A rizikófaktorok
Biológiailag meghatározott
• Magas vérnyomás
• Magas koleszterin szint
• Magas vércukorszint
• Túlsúly/Elhízás/Hasi elhízás

Életmóddal összefüggő
▪ Dohányzás
▪ Étrend (alacsony zöldség- és gyümölcsfogyasztás)
▪ Túlzott alkoholfogyasztás
▪ Mozgásszegény életmód
▪ Általános, nem befolyásolható
▪ Életkor
▪ Nem (Öröklött tényezők)
Befolyásolható

▪ Iskolázottság
▪ Jövedelem
▪ Életkörülmények
▪ Munkakörülmények
▪ Pszichoszociális stressz (munkahelyi és otthoni stressz,
financiális stressz, súlyos életesemények)
Harmadlagos megelőzés (tercier prevenció)
Itt már élesen nem határolódik egymástól a gyógyítás és a
megelőzés

Lényege:
minden olyan intézkedés, amelynek az a célja, hogy
elhárítsa a betegség súlyosbodását (progresszió,
szövődmények, krónikussá válás, kiújulás) és a további
funkcióvesztést, orvosolja a fennálló anatómiai, élettani és
pszichés károsodást, valamint elkerülje a következményes
és kísérő betegségeket.
a betegséggel összefüggő fogyatékosság elhárításához vagy
kiküszöböléséhez vezető intézkedések (a maradandó
fogyatékosság csökkentésére), valamint a munkaképesség
elvesztésének, a társadalomból való kiszorulásnak az
elkerülésére irányul.

Célja:
a klinikai tüneteket okozó betegség további súlyosbodásának
megelőzése, a kialakult kórállapot gyógyítása, és ezzel a két
tevékenységgel összhangban a szövődmények bekövetkezési
valószínűségének csökkentése
(a harmadlagos megelőzés szintje tehát, a terápiát is
magában foglalja).
Célja
▪ a maradandó fogyatékosság, károsodás elhárítása, a
betegségek súlyosbodásának és kiújulásának
elhárítása:
hatékonysága: 1-2 %
▪ természete: "palliatív", csak a mortalitást csökkenti
rövidtávon
▪ gazdaságossága: bizonytalan rövidtávon
 A mentálhigéné - lelki egészségvédelem
A lelki egészségvédelem, pozitív értelemben mindazon
tevékenységeket jelenti, amelyek a személyiséget és
kapcsolat-rendszereit fejlettebbé, érettebbé, elvárt
társas/társadalmi szerepeinek betöltésére alkalmasabbá
teszik.
A lelki egészségvédelem (mentálhigiéné) másrészt a lelki
(pszichés) zavarok, megbetegedések, magatartászavarok
megelőzése.
A mentálhigiéné egyszerre a lelki egészség népszerűsítése és
a megelőzés kettőse, amelyek egymásra épülnek.
Nem önálló tudomány, szoros összefüggésben áll a teljes
társadalmi-gazdasági rendszerrel, szociálpolitikával.
A mentálhigiéné komplex rendszer működését jelenti,
amelyben
▪ a politika,
▪ vallás,
▪ közösség,
▪ csoport,
▪ munkahely,
▪ család,
▪ házassági- és
▪ rokonsági kapcsolatok,
▪ nevelési-oktatási és kulturális intézmények éppúgy részt
vesznek, mint
▪ az egészségügy,
▪ tanácsadások,
▪ segítő szolgáltatások szervezetei.
Mivel foglalkozik?
▪ Az életigenlő magatartások támogatása, lelki és testi
egészségmegőrzés és egészségvédelem, az érzelmi
teherbíró képesség növelése, a méltó élethez való
viszony kialakítása.
▪ Hátrányos helyzetű emberek támogatása, segítése.
▪ Önszabályozás, kapcsolati, érzelmi és kifejezési kultúra
fejlesztése.
▪ Az elmagányosodás és reménytelenség megelőzése, a
lelki tényezők nyomán kialakult betegségek megelőzése
és kezelésük támogatása.
▪ Önsegítés, közösségteremtés és az emberek közötti
összetartás erősítése, fejlesztése
Mivel foglalkozik?

▪ Türelmesség, segítségnyújtás, együttműködés fejlesztése.

▪ Az önromboló (egészség ellen irányuló) megnyilvánulások
megelőzése és kezelésük támogatása, ilyenek az
alkoholizmus, drogfüggőség, régóta tartó stressz és levert
lelkiállapot (depresszió).
▪ A romboló, másokat semmibe vevő törekvések
visszaszorítása, ilyenek a
▪ túlzott versengés,
▪ önzés,
▪ megfelelni vágyás,
▪ lobbanékonyság,
▪ erőszakos viselkedés másokkal szemben.
BETEGFEKTETÉSI ÉS MÁS
POZICIONÁLÁSI TECHNIKÁK,
BETEGMOZGATÁS
Fekvés, fektetési módok
 Beteg elhelyezési módok
• Háton fekvő helyzet
• Fordított (lejtős) fektetés
• Oldalt fekvő helyzet
• Hason fekvő helyzet
• Támasztott ülő helyzet
• Ülő helyzet ágy szélén vagy
széken
• Álló helyzet
 Fekvési módok

Aktív hátfekvés: élettani testhelyzet.

• Fej a párnán kissé előrehajlik, alsó végtag térdben, felső
könyökben behajlított, izomzat kissé elernyed.

Passzív hátfekvés: súlyos állapotú, magatehetetlen beteg

testhelyzete, besüpped az ágyba, végtagjai nyújtva.

Aktív oldalfekvés: élettani testhelyzet. Alsó végtagok kissé

felhúzva, felső végtagok könyökben meghajlítva, fej kissé
előrehajlik. Felváltva fekszik egyik v. másik oldalára.
 Fektetési módok
Ülő:
• a beteg állapota nem kívánja meg a fekvést

Félülő, félig ülő:

• hanyatt fekve, felső test 45º-os szögben megemeljük,
nehézlégzés, mellkasi fájdalom

Lapos hanyatt fektetés:

• a beteget vízszintesen helyezzük el, betegvizsgálat,
újraélesztés, gerincsérülés

Hanyatt fekvés 15º-30º-kal megemelt felsőtesttel:

• koponyasérülés, koponyaűri nyomásfokozódás
• Trendelenburg: hanyatt, enyenes vonalban helyezzük el a
beteget, alsó végtagjai 15º-kal magassabban

• Shock-fektetés: hanyatt, alsó végtagok 30º-45º-os szögben

megemelve. Ájulás, hirtelen vérnyomás-csökkenés, shock
tünetei észlelése esetén.

• Hanyattfekő testhelyzet felhúzott alsó végtagokkal: alsó

végtagokat térdben, csípőben behajlítjuk, hasi fájdalom, hasi
sérülés esetén

• Stabil oldalfekvés: tartós eszméletlenség, sérülések

figyelembevétele
 Háton fekvő helyzet
A légzés számára kedvező helyzet
▪ A felül fekvő területek jól, az alsók rosszul szellőznek
▪ A hasűri szervek nyomják a rekeszizom hátsó kupoláját
▪ Az erek a szívvel egy magasságban vannak, ezért a
gravitáció nem segíti az artériás és a vénás keringést –
a vénákban pang a vér.
▪ A két kéz szabad, de a beteg nem képes önállóan
változtatni a helyzetét
▪ Látótere a plafon
▪ A környezeti információk szegényesek
▪ Nagy a kiszolgáltatottság érzése
▪ A helyzet megtartása a legkevesebb aktivitást kívánja a
mozgató rendszertől
 Fordított (lejtős) fektetés

Leggyakrabban a vénás keringés javítására alkalmazott

fektetés
• Az ágy végét megemelve, a teljes fekvő felület a fej felé
lejt
• A gravitáció az alsó testfélből segíti a vér
visszaáramlását a szív felé. Nagyon megterheli a
légzést, a tüdő minden részén nehezítetté válik a légzés

• A szív fölötti (fej és felső végtagok) vénákban a gravitáció

nehezíti az áramlást

A következmények miatt sokszor nem ajánlott a fordított

fektetés, ilyenkor az alsó végtagok felpolcolása lehet
megoldás
 Oldalt fekvő helyzet

• A légzés a felül lévő tüdőfélben szabad, a másik oldalon

korlátozott
– Bal oldalfekvésben a jobb tüdő szellőzése jó
– A hasűri szervek nyomhatják a rekesz kupolát
• Tartósan fekvő betegnél kedvező helyzet, de váltogatni kell
az oldalakat
• Keringés szempontjából nem sokban különbözik a háton
fekvéstől
 Oldalt fekvő helyzet

• A törzs és a végtagok izmainak már van némi

stabilizáló szerepük, különösen ha a beteg a felső
végtagjaival mozog – tartani kell a törzs egyensúlyát.
• A támaszkodó oldalon a végtagok mozgása gátolt, az itt
futó izmok segítenek a helyzet megtartásában
 Támasztott ülő helyzet
(félig-vagy magas ülőhelyzet)

• A légzést leginkább támogató helyzet, a tüdő legnagyobb

része jól szellőzik
• A gravitáció a hasi szerveket lefelé húzza, a rekeszizom
felszabadul a nyomás alól
• Minél közelebb van a függőlegeshez, annál kevésbé
nyomódik a tüdőszövet hátsó része
• A támaszték miatt nem kell a felsőtestet tartani, a hasizmok
lazák
• Nehézlégzéssel küszködő betegeknek ez a legmegfelelőbb
helyzet
Támasztott ülő helyzet (félig-vagy magas ülőhelyzet)

A vénás keringés számára kedvezőtlen

▪ Az alsó végtagokban a vénás keringés nehezített
▪ Az ülés combhajlatban megtöri a vénákat
▪ Ne ültessük a beteget hosszú ideig, a nagy artériák
megtöretése miatt
A nyomásnak leginkább kitett területek az ülőgumók és a
sarkak
A támasztás stabil helyzetet biztosít a betegnek
A felső végtagok szabad mozgása kedvez az önellátásnak
A beteg kevésbé kiszolgáltatott
Ülő helyzet az ágy szélén vagy széken
A légzés számára kedvező helyzet
A vénás keringést nem támogatja
A nyomásnak kitett területek az=ülőgumók
Támaszték nélkül az izmok aktivitása elkerülhetetlen az
egyensúly megtartása érdekében
A felső testfél mozgása szabad (önálló étkezés, részben
önálló mosakodás, öltözés)
Álló helyzet
Nagy izomtevékenységet kíván
Izomzat, légzés, keringés alkalmazkodik a megváltozott
egyensúlyi helyzethez, magassághoz
A nyomásnak kitett felületek felszabadulnak
Hosszú fekvés után szoktatni kell a szervezetet az álláshoz
 A beteg mozgását az ágyban segítő eszközök:
▪ Párnák, gyopár párnák,
▪ Kapaszkodók
▪ Oldalrács, ágydeszka
▪ Antidecubitor matrac

A GYOPÁR párnák töltőanyaga tudományosan

kikísérletezett anyagokból - polystirol-habgolyók és porán
romboéder - hab megfelelő arányú keverékéből - tevődik
össze. Formafelvevő töltőanyagának köszönhetően a párna a
ránehezedő testet vagy testrészt szinte körülveszi, s így a
lehető legnagyobb felületet alakítja ki a párna és a test között,
lecsökkentve az egységnyi felületre jutó nyomást. Használata
így nagyban hozzájárul a felfekvés megelőzéséhez és
gyógyításához
gyopár párnák
FEKTETÉS
Fektetés

Fektetés: az orvos által előírt, az ápoló által előkészített,

kivitelezett és irányított fekvési mód.
A beteg állapotától függően beszéljük meg a fektetés
módját és annak okát, ha lehetséges vegyük figyelembe
igényét.
A fektetés módjának megfelelően helyezzük el a beteg
környezetében elérhető távolságba azokat a tárgyakat,
melyekre szüksége lehet. (pohár, nővérhívó)
 A tartós fekvés veszélyei

• Süllyedéses pneumonia, (30%-al megemelt felsőtest véd

ellene)
• decubitus,
• a fizikai kapacitás csökkenése
• Izületi deformitás, kontaktúra
• Izomsorvadás
• Bélmozgás megváltozása
• trombózisveszély
 A mobilizálás fokozatai:

• Légzőtorna
• Izomerősítés, végtagok mozgatása
• Ágyban felültetés
• Ágy szélére kiültetés
• Talpra állítás
• Kiültetés karosszékbe
• Járás
 A légzőtorna célja:

• a helyes légzéstechnika elsajátítása,

• a különböző tüdőterületek átlélegeztetése,
• légzőizmok erősítése,
• a kontrakturás izmok megnyújtása, mellkas és gerinc
izmainak erősítése
• növelni az oxigén bejutását
• segíteni a hörgőváladék kiürítését.
• csökkenteni a légzésre fordított munkát
• növeli a mellkasfal mozgékonyságát
 Ágyban felültetés:
• ápoló segítségével
• kapaszkodóval
• önállóan
naponta többszöri felültetés,
a növekvő időtartamú kiültetések
a napi önellátási tevékenységek fokozatosan egyre nagyobb
részvételre serkentheti a beteget.

Videók http://tamop.etk.pte.hu/apolastan/magyar.html
 Ágyszélére kiültetés:
• Ha ágyban önállóan, stabilan tud ülni
• Kiültetés előtt felöltöztetjük, lábára papucsot adunk, lába
alá zsámolyt teszünk, betakarjuk
• Időtartam fokozatos növelése, beteg állapota határozza
meg, nem hagyjuk magára

Kiültetés menete:
• ágyban felül, lábait kissé behajlítjuk,
• egyik kezünkkel megtámasztjuk a hátát, másik kezünkkel
• a térde alá nyúlva átfordítjuk az ágy szélére
Az ülőegyensúly kialakulása után következhet a
kiültetés karosszékbe,
felállás, megállás gyakorlása, melynek ütemét a beteg
állapota határozza meg.
Járás
Fizikai munka, amely megterheli az egész szervezetet,
fejleszti a teljesítményét
Fokozza az izmok erejét
A légzési térfogatot
A szív munkáját
Az anyagcserét
Az „izompumpa” segíti a vénás vér szív felé áramlását
Rugalmasabb, mozgékonyabb lesz az ízület
Sok inger éri az idegrendszert, az agyi központok
aktivizálódnak
Csökken a beteg rászorultsága, kiszolgáltatottsága
Javul a beteg pszichés teljesítménye
Járás:
1-2 lépés, fokozatosan növeljük a távot
Első lépéseknél a beteggel szemben állunk
Egyik kezével mindig elérje az ágyat

A beteg mellett állva, a háta felöli kezünkkel hátulról

átkarolva, az ellenkező oldali hónalját támasztjuk meg, a
másik kézzel elölről a felénk közelebbi hónaljánál fogjuk.
Az így felállított beteget ugyanezzel a fogással kísérhetjük
járás közben.
Szüneteltetjük a mozgásterápiát
▪ fellépő bradycardia ,
▪ a vérnyomás 200/110 Hgmm fölé emelkedik,
▪ 10-15 Hgmm-nél nagyobb a vérnyomásesés,
▪ retrosternális fájdalmat jelez a beteg,
▪ elsápad, nehéz légzése lesz, verejtékezik,
▪ látászavar, fejfájás, szédülés lép fel.
▪ Ha a beteg pulzusszáma jó, az EKG sem mutat eltérést,
de a beteg megítélése szerint a terhelés megerőltető,
igazat kell adni neki és nem szabad folytatni az adott
szintű terhelést.
Mozgás ellenjavallatai
Napjainkban ritka az orvos által előírt teljes mozdulatlanság.
Ellenjavallt a mobilizációs kezelés:
▪ tüdőembólia,
▪ pericarditis (szívburokgyulladás),
▪ Myocarditis (szívizomgyulladás),
▪ Thrombophlebitis, mélyvénás trombózis
▪ instabil angina esetén
 Összefoglalás

• Minden testhelyzetnek megvannak az előnyös és

hátrányos hatásai
• A tartós egy helyzetben tartózkodás a hátrányos
hatásokat felerősíti
• Minél hosszabb az inaktivitás, annál több szövődmény
jelenik meg
• A testhelyzetet a beteg állapotától, betegsége
természetétől függően válasszuk
• Rendszeres testhelyzet változtatással a káros hatások
nagyrésze kikerülhető
• A betegek mozgatására orvos ad utasítást
• Mielőtt mozgatjuk a beteget, győződjünk meg arról, hogy
nincs ellenjavallata a mozgatásnak
IMMOBILIZÁCIÓS SZINDRÓMA
 Immobilitás
Akkor beszélünk immobilitásról, ha az egyén mobilitása
hosszabb vagy rövidebb időre gátlódik. A kapcsolódó
szövődmények attól is függenek, hogy az Immobilitás
mennyi ideig áll fenn.
Immobilitás esetén az ápoló feladata a betegek szükségleteinek
kielégítése, ill. részlegesen kompenzáló
funkcióban segítség nyújtása bizonyos szükségletek
kielégítésében.
Immobilitás-szindróma
Az immobilitás-szindróma hosszan tartó ágynyugalom,
rögzítés vagy inaktivitás következtében kialakuló, az egész
szervezetet és személyiséget (pszichés és szociális hatások)
érintő, mobilizáció és adekvát terápia hatására részben reverzibilis
tünetek együttese.
Az INAKTIVITÁS élettani hatásai
kihatnak:
• anyagcserére
• légzőrendszerre
• keringési rendszerre
• mozgásszervekre
• kültakaróra
• székelésre (székrekedés)
• fertőzésekre (kockázat) stb.
Az immobilitás hatása a légzőrendszerre
légzésszám és a mellkas kitérése is csökken a hasűri
szervek rekeszre gyakorolt nyomása miatt,
így a légzési munka fokozódik, a terhelhetőség
csökken.
A légzőizmok ereje gyengül, a tüdő térfogata és
oxigenizációja csökken.
légutakban, alveolusokban felgyülemlett váladék ürülése
csökken, pangás alakul ki- befertőződhet- tüdőgyulladás
Légzési fizioterápiával a mellkas mobilitása megtartható, a
mellkaskitérés és a tüdő térfogat növelhető, a légzőizmok
ereje fokozható és a váladékmobilizálás és -eltávolítás
segíthető.
Az immobilitás hatása a keringési rendszerre
keringő vérvolumen centrálisan átrendeződik, a vénás
visszaáramlás csökken,
szív teljesítménye fokozódik- a szívfrekvencia, csökken a
terhelhetőség,
gyakori az orthostaticus hypotonia.
folyamatos obszerváció részeként, és mobilizálás előtt az
ápoló mérje meg a beteg vérnyomását, valamint pulzusát,
annak frekvenciáját és az egyéb kvalitásokat is meg kell
határozni.
Az immobilitás hatása a kültakaróra,
megemelkedett szöveti nyomás következtében
a szövetek lokális oxigénhiányos állapota, decubitálódása
alakul ki- kockázat felmérés.
A megelőzésben a rendszeres mobilizáláson túl nagy
szerepe van a nyomáscsökkentő és tehermentesítő
eszközöknek, a megfelelő bőrápolásnak,
gyakori hely- és helyzetváltoztatás (2 óra)
Decubitus megelőzésére szogáló eszközök
Nyomás újraelosztására alkalmas matrac nyomási
fekély megelőzésére

Matracalátét decubitus megelőzésére

Betegemelő rendszerek
Egy és két légkamrás antidecubitus-ülőpárnák

Korszerű terápiás eszközök

• Matracalátét rendszer
▪ „S” alak kibővített támasztási felület
▪ Motoros antidecubitor
▪ A betegemelő rendszerek
▪ Egy és két légkamrás antidecubitus-ülőpárna
▪ hullám)-matrac- feltétként használatos
Az immobilitás hatása a vizeletkiválasztó
szervrendszerre
Immobilizáció és a paraszimpatikus idegrendszer
aktiválódásának hatására a vesék vérátáramlása fokozódik,
így több vizelet képződik és ürül,
megnő vesekőképződés kockázata,
vizeletpangás és –retenció, a hólyag csökkent izomtónusa
miatt- fertőzés kockázata!
Fontos: a megfelelő folyadékbevitel, folyadékegyenleg
monitorizálása,
Az ürítés kapcsán fontos tájékozódni annak módjáról (pl.
vizelőedény vagy állandó katéter), gyakoriságáról, az
esetleges kóros eltérésekről (pl. inkontinencia) ezeknek
megfelelő ápolás
Emésztő szervrendszer és anyagcsere-eltérések
immobilizáció hatására
a gyomor-bél rendszer működése lassul, romlik a
felszívódás, az alapanyagcsere és az étvágy is
csökken.
A bélperisztaltika csökkenése, székrekedés alakul ki, ami a
megváltozott anyagcseréből és a mozgáshiányából is ered-
ileus kockázata megnő!
Az ápolás folyamán alapvető fontosságú a tápláltsági állapot
felmérése, folyadék- és táplálékbevitel, ürítés egyensúlya, a
megfelelő elektrolit- és vitaminpótlás,
székletürítés gyakoriságra, a széklet állagára
Az immobilitás hatása az idegrendszerre
Immobilitás hatására a perifériás idegeket folyamatos negatív
ingerek érik, így bizonyos idő elteltével ezek az idegek
károsodnak,(érzéskiesés lehet)
számolni kell mozgás- és egyensúlyzavarokkal is.

Az immobilitás pszichés hatása

pszichés változások- adódhatnak a hospitalizációból, a
megváltozott önértékelésből és a beteg énképének
megváltozásából.
Az ingerszegény környezet, a társas interakciók csökkenése, ill. az
alvás-ébrenlét ciklus változásai apátia és depresszió kialakulását
segíti elő.
Az immobilizáció miatti pszichés hatások kezelésére relaxációs
gyakorlatokat végezhetünk.
AZ
AKADÁLYOZOTTSÁG/KORLÁTOZOTTSÁG
ALAPFOGALMAI
Az akadályozottság (handicap) az egyén kora, neme,
társadalmi szerepei szerint elvárható mindennapi tevékenység
(pl.: önfenntartás, társas kapcsolatok, tanulás, keresőképesség,
szórakozás) tartós akadályozottsága.

Integráció: különálló részeknek valamely nagyobb egészbe,

egységbe való beilleszkedését, beolvadását jelenti.
Az integráció a nevelésben és a pedagógiában a fogyatékkal
élő, akadályozott és az ép egyének közös élet- és tanulási
térben végbemenő együttnevelését, oktatását és képzését
jelenti, ezáltal minden résztvevőnek optimális fejlődési
lehetőséget biztosít.
Szegregáció:
• Az integrált nevelés ellentéte, a sajátos nevelési igényű
gyermek külön gyógypedagógiai intézményben történő
nevelésére, oktatására vonatkozik.
Előítélet:
A sztereotípia (köznyelvben az előítélet szinonimája),
önmagában csak egy megállapítás, bármiféle hozzáállás,
attitűd nélkül, azaz csak annyit mond, hogy ezek az
,,emberek mind ilyenek".
• A sztereotípia tehát nem más, mint amikor valamilyen
tulajdonságot rendelünk egy csoporthoz, réteghez,
egyúttal annak minden tagjára.
• Az esetek többségében azért mégis az igaz, hogy negatív
vagy pozitív attitűdöt kapcsolunk az elfogultságunkhoz (pl.
a cigányok/romák nem szeretnek dolgozni, a nők nem jó
vezetők), ami már előítéletnek tekinthető.
Diszkrimináció:
• A hátrányos megkülönböztetés, diszkrimináció vagy
negatív diszkrimináció a szociológiában ösztönös vagy
tudatos kirekesztő, megalázó cselekedet.
• Indítéka lehet a fölérendeltség (uralom, elsődlegesség,
dominancia) megszerzése vagy megtartása az
embercsoporton belül vagy csoportok között.
• Az egyenlő bánásmód elvével ellentétes eljárás. Általa
létrejön az esélyegyenlőtlenség, a gazdasági vagy a
társadalmi igazságtalanság, melyet a meglévő
elsődlegesség, privilégium, aránytalan mentelmi jog,
protekció vagy a protekcionizmus bármelyike jellemez.
• Ürügye pedig a személy vagy embercsoport másiktól
eltérő tulajdonságáról (másságáról) szerzett ismeret.
Stigmatizáció: Megbélyegzés.
Eredetileg azt jelentette, hogy valakin Krisztus szent sebei
jelennek meg.
Társadalomtudományi értelemben a stigma olyan
tulajdonság, amit a többség bűnösnek, megvetendőnek,
szégyenletesnek vagy undorítónak ítél, így az ilyen
tulajdonsággal rendelkező személyt megbélyegzik,
kirekesztik.
Stigma lehet a kisebbségi származás, a krónikus betegség
(pl. rák, AIDS), a fogyatékosság, a homoszexualitás, a
vallás, a bőrszín, de bármi olyan tulajdonság, ami az illető
társadalomban negatívnak, nemkívánatosnak minősül.
A stigmatizáció következménye a kirekesztés
 Esélyegyenlőség
Olyan alapvető emberi jog, amely kimondja, hogy minden
embert pusztán emberi mivolta alapján –
▪ nemre, bőrszínre, vallásra, anyagi helyzetre,
▪ fogyatékosságra, politikai véleményre,
▪ szexuális irányultságra, életkorra,
▪ nemzetiséghez való tartozásra,
▪ családi állapotra stb. való tekintet nélkül – megilleti a
lehetőség, hogy másokkal azonos módon, azonos térben, és
ugyanolyan arányban hozzáférhessen például
információkhoz,
▪ tevékenységekhez,
▪ eszközökhöz, szolgáltatásokhoz.
Mozgásképességükben akadályozott személyek
A mozgásszervrendszer bármely részének a fejlődési
rendellenessége, betegsége vagy sérülése
megbonthatja a mozgásszervrendszerében a funkcionális
egységet, így a többi rész szerkezetében és működésében is
zavarokat okozhat. Ez a szerkezeti és/vagy működési zavar
a mozgáskárosodás (Kullmann, 2000)
Mozgáskorlátozottságot azok az ún. mozgásszervi
megbetegedések (átmeneti állapot, mely a gyógyítás
eszközeivel megszüntethető) okoznak, amelyek
irreverzibilis állapotváltozással járnak.
Gyógypedagógiai értelemben a tartó és/vagy a mozgató
szervrendszer veleszületett vagy szerzett sérülése,
károsodása és/vagy funkciózavara jelent mozgássérülést.
Mozgáskorlátozottság
A mozgáskorlátozottság elsősorban a hely- és
helyzetváltoztatás, valamint a manipulációs képességek
zavarát, hiányosságát jelenti. Mozgásukban korlátozottak
csoportján belül megkülönböztethetünk
▪ kerekesszékkel,
▪ bottal, mankóval, járókerettel közlekedő, illetve
▪ kézsérült személyeket.
Az ebbe a csoportba tartozó személyek számára nehézséget
jelenthet a mozgás sebességének, a fizikai teherbírásnak a
csökkenése. A nagyobb távolságok, szintkülönbségek
leküzdése, finommozgások elvégzése.
A baleseti sérültek egy része is (például végtagtörés, zúzódás)
átmenetileg ebbe a csoportba tartozhat.
 Mozgáskorlátozottság
Mozgásukban korlátozott embereknek az épített
környezethez, és a benne található szolgáltatásokhoz
történő egyenlő esélyű hozzáférése érdekében elsősorban az
épített környezet fizikai akadályait kell megszüntetnünk.

Akadályozott személyek:
- látássérült
- hallássérült
- értelmileg akadályozott személy
- beszédképesség
Látásképességben akadályozottak
A látási fogyatékosság jön létre a látási ingerek felfogására
szolgáló rendszer valamely részének (szem, látópálya, kérgi
látóközpontok), betegségekből, illetve sérülésekből közvetlen
vagy közvetett úton eredő organikus vagy funkcionális
elváltozása miatt.
Látássérültnek nevezzük azokat a személyeket, akiknek
látássérülése legalább 67%-os.
Súlyosabb formája a vakság, enyhébb formája a gyengén
látás.
A gyengén látás okai között első helyen a fénytörési
rendellenességek (rövidlátás, túllátás, asztigmatizmus)
szerepelnek.
Látássérültség
A látássérült emberek a térbeli tájékozódás és az
információszerzés terén akadályozottak.
Képességcsökkenésük mértéke szerint két fő csoportba
sorolhatóak:
Gyengén látók: Látásuk élessége a távolság növekedésével
erősen csökken. Látómezőjük beszűkült.
Tájékozódó képességük gyenge, a váratlan akadályokra
érzékenyek. Hangok, hangjelek, színkontrasztok, geometriai
alakzatok nagy segítséget jelentenek számukra.

Vakok: A környezet érzékelésében gyakorlatilag csak

hallásra és tapintásra tudnak hagyatkozni
 Hallásképességben akadályozottak
A hallás károsodása alatt értjük a hangok észlelésének,
megkülönböztetésének, a hangforrás lokalizálásának, a
beszédhallásnak a zavarait.
A hallási fogyatékosság súlyosabb formája a siketség,
enyhébb formája a nagyothallás.

A siketség élettani szempontból a hangérzékelés teljes

hiánya, viszont ebbe a kategóriába sorolandók a teljes
siketek mellett mindazok a zörej- és hanghallók is, akik
hangot még érzékelnek, de halláscsökkenésük
következtében a beszéd tagolt észlelésére, auditív úton
történő szógyűjtésre nagy hangintenzitás mellett sem
képesek.
 Hallásképességben akadályozottak
Míg az ép hallású személy hallásküszöbe 0 és 10 decibel
hangerő között található, addig a hallássérülteknél ez 30-100
vagy még ennél is nagyobb (110-115) decibel közötti értéket
mutathat.

A hangerő csökkent érzékelése szempontjából a

következő kategóriák állíthatók fel:
▪ enyhe nagyothallás: 25-40 dB hallásveszteség
▪ közepes nagyothallás: 40-60 dB hallásveszteség
▪ súlyos nagyothallás: 60-90 dB hallásveszteség
▪ átmeneti sáv a súlyos nagyothallás és a siketség között:
90-110 dB hallásveszteség
▪ siketség: 110 dB felett
Hallássérültség
Az információszerzés terén és a kommunikációban
akadályozottak. Mozgás- és látószerveik épek.
Gyalogosan és a tömegközlekedési eszközzel korlátozás
nélkül tudnak közlekedni.
A látható információk fokozottan szükségesek
számukra.
A hallássérültek számára a hangos információkat
▪ szöveggel,
▪ képekkel,
▪ fényjelzésekkel kell helyettesíteni, kiegészíteni.
A kommunikációhoz gyakran segédeszközt, vagy személyi
segítőt vesznek igénybe.
 Segédeszközök
Hallókészülékek jelentenek megoldást a halláskárosodás
tüneteinek enyhítésében. Vannak fül mögé és a fülre
szerelhető készülékek. A legmodernebb készülékek a
hallójáratba illeszthetők, ezek kozmetikailag is jobban
elfogadhatók a beteg számára.

A hallókészülékeken kívül (melyek hangerősítő

berendezések), léteznek hanghelyettesítő, hangpótló, esetleg
hang átalakító berendezések is.
 Kommunikációs képességben
(beszédképességben)akadályozottak
A beszédsérülés gyűjtőfogalom, sokféle etiológiai szempontú
szakszó, a beszédnormától való eltérést jelöli.

A beszédképzés élettani alapját a légzőszerv, a hangképzés

és az artikulációban résztvevő anatómiai képletek
(hangszalagok, a szájüreg, ajkak, szájpadlás, orrüreg, nyelv és
a mimikai arcizmok), valamint az idegrendszeri kapcsolataik
jelentik. Ezek bármely károsodása befolyásolja a beszéd
minőségét. Beszédzavarnak tekinthetők azok a beszédhibák
is, amelyeken bizonyos beszédhangok, illetve
hangkapcsolatok kiejtési hibáit vagy a beszéd ritmusának
zavarait értjük.
Kommunikációs képességben
(beszédképességben)akadályozottak

A kommunikációs akadályozottság maga is komplex

jelenség, az előbbiek mellett idetartoznak:

• a beszédfejlődés zavarai: megkésett beszédfejlődés,

• a kiejtés zavarai: pöszéség, orrhangzós beszéd,
• a ritmuszavarok: dadogás, hadarás.
A beszédakadályozottság egyik legjellemzőbb jele, ha
hiányzik vagy torzul a hangzó beszéd, zavart lesz a
kiejtés, megváltozhat a beszédhangok színezete is.
Jelentősen változhat a beszéd ritmusa, ami dadogás-
hadarásban nyilvánulhat meg. Ugyancsak súlyos
beszédfogyatékosság a motoros és szenzoros afázia.
Beszédelmaradás : a nyelvelsajátítók egy részénél a nyelvi
képességek fejlődése a megszokott sorrendben halad, de az
átlagosnál lassabban megy végbe. Ilyen esetben a nyelvi
fejlődés „késéséről”, fejlődésbeli elmaradásról beszélünk.
A magyar terminológia ezt leggyakrabban megkésett
beszédfejlődésnek nevezi.
Beszédfogyatékosság: a gyógypedagógia központi fogalma,
elsődlegesen organikus vagy pszichés eredetű, kiterjedt,
súlyos és hosszantartó egyéni nyelvi érintettség.
Értelmileg akadályozott személyek
Az értelmi fogyatékosság gyűjtőfogalom.
Átfogó kifejezése mindazoknak a különböző súlyosságú, az
első életévektől jelentkező állapotoknak, melyekre
elsősorban az általános értelmi képesség károsodása,
fejlődésének széleskörű és számottevő lelassulása, így
az intellektuális teljesítés jelentős elmaradása a jellemző.
Ez az állapot befolyásolja a személyiségfejlődést, a
kommunikációt, a tájékozódást, a tanulást, a társadalmi
alkalmazkodást (a részleges önállóságtól a teljes függésig).
A fejlődés gyermekkorban egyenetlen, elveszti harmonikus
jellegét, a jellegzetes fejlődési ugrópontok, szintek
elmosódnak.
Értelmileg akadályozott személyek
Kialakulásának oka lehet genetikai (kromoszomális, pl. a
Down-szindróma) és/vagy a központi idegrendszert, az
agy működését a fejlődés korai szakaszában – születés
előtt, közben és után – ért károsító hatások (pl.mérgezések:
dohányzás, alkohol); vírus- és bakteriális fertőzések;
anyagcserezavarok; vércsoport összeférhetetlenség;
oxigénhiány; szülési sérülések; agyvelő- és
agyhártyagyulladás.
Értelmileg akadályozott személyek
Az értelmileg akadályozott személyek speciális
segítséget, támogatást igényelnek
▪ szükségleteik kielégítése (alapvető emberi szükségletek),
▪ egészségük megtartása (fizikai és lelki egészség,
mindennapos tevékenységek),
▪ az emberi, a dologi és természeti világhoz való viszonyuk
kialakítása (kommunikáció, érzékelés-észlelés,
gondolkodás),
▪ a társadalom életében való aktív részvétel területén.
A rehabilitáció színterei: korai felderítés és fejlesztés,
gyógypedagógiai óvodai (iskolai) nevelés vagy (gyógy)pe-
dagógiai többletszolgáltatás a többségi integráló óvodában,
általános iskolában, készségfejlesztő speciális szakiskola,
tanácsadás a szülőknek.
Értelmileg akadályozott személyek
 Akadálymentesítés
• Az akadálymentesítés olyan tudatos tevékenységek
összefoglaló neve, melyek a különféle (fizikai, érzékszervi
vagy értelmi) fogyatékossággal élők számára igyekszik olyan
körülményeket biztosítani, amelyek lehetővé teszik számukra
minden olyan tevékenység elvégzését, amelyben
akadályoztatva vannak.
• Akadálymentesítés lehet az épített környezet tudatos
kialakítása vagy átalakítása, például mozgássérülteknek
egy lépcsőn való feljutás lehetővé tétele vagy
látássérülteknek a tájékozódás biztosítása.
• Hallássérültek (hallókészüléket viselők) segítése kiépített
indukciós hurok segítségével.
• A műszaki megoldások
tekintetében megkülönböztetjük
a személyi és intézményi
akadálymentesítést.
• A személyi akadálymentesítés
eszközei olyan mobil
berendezések, amelyeket csak
egyetlen személy használ, és
mindig magával viheti (például
lépcsőkuli vagy hernyótalpas
lépcsőnjáró).
• Az intézményi
akadálymentesítés eszközei
fixen vannak telepítve, és több
rászorulót is kiszolgálnak
(például korlátlift vagy emelőlap).
Akadálymentesítés
Mikor lesz már vége???
Hogy tanulom meg???
VÉGE!