WEÖRES

. SÁNDOR
"A SEBZETT
et BOE
ÉNEKE —

MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ
 WEÖRES SÁNDOR
A SEBZETT FÖLD ÉNEKE
 WEÖRES
SÁNDOR
A SEBZETT
FÖLD
ÉNEKE

MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ, BUDAPEST

 ÁROKSZEGÉLY

Akár a bicskás jómadár,

gaztettei miatt veszélyben:
így élek évtizede már,
bajt idéz rám a költeményem.

Aki megnyit forrásokat:

kiért, ha nem az emberért tesz?
Mert nem jár megszokott utat:
érthetetlen, sértő, veszélyes.

De már buzognak a források,

s nekem mi volt és mi marad?
elhagyatottság, fejemen átok,

magamra zárom síromat.

Mit végbevittem: munka csak,
de hőstetté ti avattátok.

Hát miért szánjátok nekem

a kiátkozott költő sorsát?
Hagyomány, de nem haladó,
szidni az új-arcu poétát.
 IME, A SEBZETT FÖLD ÉNEKE

Ime, a sebzett föld éneke, a hasraborult

férfié s a felszántott asszonyé, mind-
azoké, kik jövendő rémeikért mállanak
eltemetve.

Hogy parányi elmémben forgatom: Előtted

ugyanegy, mi volt, mi lesz ;mint kártya-
csomagot kevered az ősök csontját az utó-
dokéval.

Egyforma Néked a holt, az élő, a szü-

letendő: bolondságot beszélek, bocsáss
meg nekem, Isten Ördög, akit tor-
kom belseje megérint: Te kiáltasz!

Ha bolondságom el nem takar :tudom,

el nem rejtőzöl előlem.
Akárhova rejtelek: a parttalan keserüség
hegye mögül hallom céltalan hangodat.
végeláthatatlan sereg, (álmomban látom őket),
mocsár halai, tátog a szájuk és mindannyi néma.

Ime, itt állok előtted, föl nem tépve halotti

pólyám: most vagy régóta vagy a jövőben:
ugyanez a kisértet áll előtted.
Bolondságot beszélek, bocsáss meg nekem;
Te nem alkottál lidércet soha.
Sok volt a pompázó harag, mégtöbb
a változó szegénységben az igazi nyomoruság,

6
és forgatták az évek vasvillával.
Teljes erejü volt és örök, mint égi kő:
ez adta rangját; egyvégtében és legerősebben
harsogott, ezért nem hangzott.

De most már elszaggattuk húrjainkat

lakodalmunkban, hol fölfaltuk a hitestársat,
részeg fejjel Rád maradtunk.
Mert esztelen állatok voltunk, még azt
se kérhetjük: bocsáss meg nekünk;

Hihető, hogy a belső mosoly virága kerek; de érintetlen

és nyugalmas ; kívül irtózat, ahol végtelen alázatában,
mint eb-sereg, fut ezekért, hogy semmi se maradjon.

Isten, vagy Ördög, aki torkom belseje

megérint: Te kiáltasz! Dáridó után a csontokért
Te szólsz belőlem.
Végtelen alázatában, mint eb-sereg,
fut a csontokért, hogy semmi se maradjon.
Sok volt a pompázó gyűlölet, még több
a királyi nélkülözésben az igazi szegénység,
és forgatták a béres esztendők vasvillával.
Teljes erejü volt és folyton múlásában örök,
mint égi kő: ez szőtte rangos palástját; egyvégtében
és tökéletesen harsogott, ezért nem hangzott.
Már elszaggattuk hurjainkat lakodalmunkban,
ahol eszeveszetten ittuk a bort: a vér az!
csámcsogtuk a húst: a hús az!
Észre se vettük: fölfaltuk a hitestársat;
futottunk a rács felé s lemaradtunk, folyton

1/
nász küszöbén, nászban a vérrel, a hússal;
lámpában a szétmarcangolt tetem mögötte feküdt.
Futottunk a rács felé és verejtékeztünk
a látomástól. De nem tudtuk, mert csordultig
részegek voltunk.

S ha kérdik tőlem: Van-e Isten?

Üres fejemből a szél fütyüli: Mostanában
aligha van Isten.

Mert, aki hiszi, amit nem tud: bolond.

És aki olyat tagad, amit nem ismer :szintén
bolond.
És én vagyok a harmadik bolond, aki a
kettő közé áll, hogy jobbról-balról méltán
leköpjék.
Mert Istent nem ismeri más, csak a
magától-értetődés.
 ISTENASSZONY

I.

Víz mossa a mohos köveket.

Míly vén vagy, anyám!
Akit eltemettek, még vénebb volt.
Én sem lehetek hozzád hasonló,
nem, soha.

II.

Szeretek ott feküdni,

ahol vörös a part-oldal,
napfényben a folyó partján.

Lány vagyok, Kenyér a nevem.

Jön három reggel és megint három,
valamennyi ott talál,
kilépve anyám házából.

Virág-szőnyeget visz a folyó,

mézes illata emelkedik
a vörös szakadék fölé.
Lenn, mélyen, tele hallal,
van közte nagy, mint a gerenda
s oly apró, hogy árnyéka sincsen;
Naponta messzire gondolok:
Ugyan merre haladsz, te folyó?
honnan jön, aki elvisz engem,
tán férfi, tán egy a szellemek közül;
vagy hal-ikrától esem teherbe,
vagy fészekból szálló pehelytől;
vagy a síkos habok, a hullámok
elérnek, elfognak engem,
ahol vörös a part-oldal,
napfényben a folyó partján.

III.

Árnyban fekszem, fekete bölény-tehén

a homályt érinti homlokom.
Hatalmas az erdő, egyik fa dúsabb, mint a másik,
szépek a tisztások, és az ösvények rendje szép.
Csülköm behúzva hasam alá, nyögve meggörnyedek,
száraz fű és harmat kell nekem
és tőgyemet hűsíti a szikla.
Nem láthatsz engem, rejtőzni akarok,
görnyedten egyedül maradni.
Majd hajnalban hívlak: Ime, lásd a borjam!
közelíts, érezd illatát!

IO
 IV.

Én vagyok a vaskos törzs, a virágfakadás,

rajtam ujúlnak mindenek.
Én vagyok a termőföld, eső-járta és meleg,
bennem szánt az eke éle.
Kösöntyűk és lábperecek villognak rajtam,
így lejtem a táncom.
Kitakarom a gyermeket, hogy szépségeiben válogathass,
lássam őt a te szemeddel is.

(1949. május)

(A második rész a Rongyszőnyeg I. 130. darabjaként csekély változtatás-

sal, a III. rész Őskori sziklarajz címmel pedig önálló darabként megjelent
az Egybegyűjtött írásokban)

II
 A MAGZAT

Ahol a forrás habjai,

ott akarok születni.

Ahol a kertek éneke,

ott akarok megszólalni.

Ahol az erdő dallama,

ott akarok dalolni.

Ahol az épülő ház,

ott akarok növekedni.

Ahol ama férfi meg asszony él,

ott akarok cselekedni.

Ahol a gyermek az ablakig sem ér,

ott akarok öregedni.

Ahol a jég mindent beborít,

ott akarok melegedni.

Ahol a kő áttüzesül,
ott akarok hűsölni.

Ahol a fagy és a tűz ugyanaz,

ott akarok meghalni.

I2
 ÉNEK

Barát hűsége, gyümölcs-nedv illata,

tornyok az égen, kábulat szellemei,
angyalok forgó malma, tarka vitorlák:
lárma kezemben, ujjaim között, mint tarka gyik;
Barát hűsége, boglár a belső ingen, láthatatlan!
folytonos ajándék, önmagát újra kezdi szakadatlan!
Barát hűsége, lárma kezemben, fürge tarka gyík.

Unalom hangja, ravatal unalma,

folytonos ravatal a szívben,
zöld lomb, fekete árnyék,
kiáltás, magányosan, gazdátlan,
egy szál virág a csönd lombja közt.
Befűzött koszorúk angyala,
te segítsd gyöngeségem.

Bölcső hangja, nyikorgás,

bölcsődal, hangja ének,
együtt e kettő, lombbal és virággal övezi a csecsemőt;
Asszony, kit úrrá tesz a bölcső, bölcsődal, csecsemő,
Asszony, ki nem egyedül kel át a mulandóságon,
lépése az egész világ.

Ó, a férfi magányos.
Önmaga helyezi léptét,
igazi barátja nincsen
(asszony barátja az egész világ)

13
a férfi maga választ barátot,
önmaga helyezi léptét
az esendőben.

Vesző köveken,
melyek folyton hullnak, omolnak lépte alatt,
halad a férfi.
Egyetlen kiáltás a férfi!
Az asszony csupa bölcső, bölcsődal, csecsemő,
túl-lép a világ lélegzetén.
A férfi körbe-jár.

Csak a férfi üdvözíti az asszonyt.

Aztán asszonnyá válik, hogy maga is üdvözüljön,
s akkor ő, a férfi: már nincsen.
Egyetlen kiáltás ringatja a világot.

(1946. április)

14
 VITORLA

Az ablaktalan áramlásban érzés

csomósul: odasimit az embertérdhez
egy kutyafejet.

A szem torkán befelé csúsznak a fák:

az ablakok: mögötte akkora hegy,
hogy a Napot is elnyeli.

Valójában nem is te halsz meg: zavaros

táplálékod, a világ pusztul ki belőled.
Ahol a halál mosolyog: egy-szál óriás
vitorla száll, és tenger nincs alatta.

I5
 MINDANNYIAN

A virágok elhervadtak
a virágok elhervadtak
a virágok el
a virágok mind elhervadtak
a réten, ahol járok
a virágok
a bánat,
mind elhervadtak
ahol járok bánat
a virágok mind
ahol a virágok
a réten el
a virágok hamar elhervadtak
mind el ahol bánat
a réten amerre járok
a virágok elhervadtak
a bánat a szívben
ahol a szívben a bánat
el a virágok
mind ahol a szív
a virágok mind elhervadtak

(1986)

16
 CSAK JÁTÉK

A valóság a mesterem,
de a mélyben, nem a felszínen.

Ingoványon, sivatagon
megyek mérő lépéseimmel,
hogy ismerje meg útját az ember.

Aki az ismeretlenbe fúr,

mintha csak játszana valótlanul.

MÉRT?

MÉRT NEVEZEL , IZOLÁLT ÉN?"-NEK?

, [fjú szivekben élek."
Egyéniségem, egyedüllétem
a közös mederbe szétoldva régen.
Múltban, jelenben, jövéndőben
körülövez nagy családom szárnya;
kinek van ilyen kevés unalma,
és ily töretlen műhely-magánya?

17
 VERS AZ ÉLETRAJZBÓL

Valahány keresztény, ki küzdött a világon,

Végül az örömök birodalmába lép,
De át kell jutni a Jordánon, a halálon,
Mert ez az út, hová a testet vonja járom,
Hát hősként győzze le végső ellenfelét
S ha útja sikerül, nincs többé éjsötét.

IMA

Úristen oltalmazd népünket attól,

hogy gyötörjék, 8
De méginkább oltalmazd attól,
hogy ő gyötörjön másokat
vagy övéit és önmagát.
xk

Ahány vallás van,

mind ezt a keserves létet
álmodja örökkévalónak

18
 HIMNUSZ-RÉSZLET
(Fordítás)

Nareki Gergely (951-1009) egyszerű szerzetesből lett

rendfőnök, s rendfőnökből papi fejedelem. Teljes magá-
nyosságban élt, s ha fölélte a magányosságot egyik he-
lyen, akkor ment tovább, máshol és más szenthez imád-
kozni. Vitte magával a magányosságot, de annak kellett a
változatosság. Zarándokút volt az élete, egyik kolostorból
a másikba. Saját jószánta és a rendfőnökök küldözgetése
egybeesett, egy élet stációi voltak a különféle kolostorok,
amikből rengeteg volt az akkori Örményországban. Alig-
alig akadt más épület, mint templom és kolostor.

Adj bátorságot félelmemben,

mint ama hozzád jajongónak,
adj erőt a gyengeségben,
életet a csüggedésben,
mit okoz lelkifurdalásom
s nem fáradságom és szenvedésem,
mely téged keresni únszol.
Fogadd el áldozatúl imáim,
add kegyelmed alamizsnáját,
s adj érte hatalmas viszonzást.
Adj erőt a bűnbánó szóknak,
leküldvén a Lelket a magasból
a te isteni üzeneteddel,
hogy könyvembe írjam.
Ésaiás szent igéjének
igazságával megvilágítva
engem, a halálra méltót,
hangom tompa reze helyébe
vesd aranyát irgalmadnak,
lelkem föld-sötét vasa helyébe

19
a vörös Libanon ragyogó ércét,
az erény mintáját.
Ne keményítsd meg nyomorult szívem,
ne veszítse félelmét tőled,
te rettegett és kimondhatatlan.
E kisded munkám meddő ne maradjon,
mint magvetőnek a silány föld.
Ne hagyd, ne engedd,
hogy vajudjak és ne szüljek,
hogy sírjak és ne könnyezzek,
hogy elmélkedvén, ne sóhajtsak,
befelhősülvén ne záporozzak,
útnak eredvén célba ne érjek.

20
 ELHAGYOTT DIMENZIÓK

Játszani néha leszállnak az égi hatalmak a földre

és hamar elhagyják. S ki feléjük buzdul: fájdalom annak!
x

Halálod jó neked
de rossz a helyedbe tolakodónak

Halálod néked oldozás

de bilincs a helyedbe furakodónak.
x

Művelhetnek a föld hatalmai,

amit akarnak: immár kész a munkám,
ránéznek és nem bírják, ahogy visszanéz;
Engem megölhetnek — mit ér? az írás
sugárzik; és ha van számára mentség,
a tiszta szókból árad, nem belőlük.
(E szókból, melyek bosszút nem kívánnak,
csak irgalmat mindenkinek.)
x

az idő hamispénz
jut elég belőle
csak annak kevés
aki aranynak nézte
xk

21
 Bennem az ember iránt
minden szeretet és szánalom,
de semmi rokonérzés.

BARÁTAIM az állatok
s az emberfölötti áramok;

xk

SZEGÉNY vagyok
és nem kívánatos,
mint az Isten maga.
k

KIKNEK ESZÜK VAN, mennek a jó puha földbe aludni

s úgy lehet, én se vagyok már, rég lepihentem az éjben,
csak látszom; s játszom, hogy a sors még hálni belém-jár;
csak a kezem és lábam tesz-vesz, s buta kandi fejecském
ablaka pillog, a mélyén ott lappang a velő még,
azt hiszi, ér valamit, s ráng, mint kiszakítva a pókláb. .a

Ládd, megbuktam: már semmit sem merhetek érted.

k

Nehéz az ég a nagy hegyeknek,

kínjukban kormot, tüzet nyögnek;
Ha feldühödnek, földhöz vágják
s kezdheti Isten új világát.

22
 A SZÜLETÉS SIVATAGÁBAN

Az öröm csontjára hangyák másznak

x

A születés sivatagában a víz a holtaké.

k

Szégyelld az elfogadott sok tarka semmit

és csak a semminek látszó megfoghatatlannak örülj.
k

Szived homályos bajánál

elméd zavaros kérdéseinél
többre becsüld
a fogfájásod
mert sugárzó
k

Halálod kettőnek érdeke

neked és a vállalkozónak

A LEHETŐSÉG üres mezején,

a papíron ceruza-csúcson szaladok,
korcsolyázva feketén.

Játszani a világ partján szines kavicsokkal.

23
 EGRY-KÉP

térbe mossa termetét

fénybe mossa termetét
aztán elolvad az ember.

24
 EZEK A SZÉLSŐ.. .

Ezek a szélső szőlő-levelek,

mögöttük köd-óriás emelkedik
és a világvég üres szakadéka.
Itt, még a fürtön kúszik a bogár,
tán arra gondol: szíve tiszta már,
a tavasz, minden tavasz elhullt belőle,
kiszívta nap, kimosta köd, eső
és végső társa egy fonálon ingó
lyukas báb-héj, melyből kikelt a féreg:
a céljavesztett, örök szerelem.

25
 A LEMONDÁS SZÁZ STRÓFÁJA
(Fordításrészlet)

Bhartrihari középkorban élt

szanszkrit költő és vándorszerzetes.
Ambivalens lélek, az és mégsem aze
Szerzetes és eretnek

Meggörnyedt ez a test, a léptei rogyók,

fogsor se ékíti már,
félvakságban a szem, növekszik a süket
csönd, csak makog már a száj;
kérő szóra, parancsra nem ad a család.
k

Fáról két madár

surranással tovaszáll,
az ág kiegyenesül.

Nézd: az éji hold

erkélyrácson fönnakadt.
Ujra nézd: már nyoma sincs.

Magas a kapu,
mégis egy pávakakas
üldögél a tetején.

Napernyős majom
lépeget a kerten át,
ő a peckes főbíró.

26
Bölcs a mi papunk,
holdsugárból fonogat
háromágu varkocsot.

Hajdani vezér
ház előtt a kis padon
öreg katonáival.

27
 VAK VERKLIS

Az uccák kereszttüzében
a zajok drótakadályai közt
megy a pántolt nyaku vak,
a verklis. A verklis
semmit se lát. És mert semmit se lát,
hősen a Napba néz.

A város lehasal előtte,

majd féloldalt dül és röfög.
A hangszernek még
éppen harminckét foga maradt,
de üres ínyü
a verklis. A verklis
üres ínye kibuggyan,
mikor a kalapban
a kis rezek összevacognak.

Igy szép ez a bécsi keringő

a harminckét fogu hangszeren.
Benne sziszegnek az istenek,
kik elfelejtettek nem-szeretni,
üres szerelmük leget őröl,
kínlódnak, mint a kifulladt lovak.
Ki látná
a körbe-hajszolt isteni gebékben
a Kék-Duna víg, vásári szalagját?
Olyat ad, ami sose volt — ezt sejti
a verklis. A verklis

28
fogatlan ínye csillan, mert sejti,
hogy milyen nagyot ad:
azt, ami nincs.
k

A város köldökén, a téren

az oszlop alatt letelepszik
a verklis. A verklis
cserepes fenekét, mint lyukas hordót borítja a kőre:

(Győr, 1930)

29
 FÜTTY

Milyen évszak
mikor az ember
fütyülni vágyik?
Olykor tavasszal,
szemközt a madarakkal.

Más évben a nyárban,

mikor a forru mocsárban
hallgatnak a békák.

Vagy ősszel,
midőn
nem is tudom.

Vagy télen,
hóban, jégben,
csikorgó csizmában
fütyülni érdem.

30
 Ős KŐ

Az éjfél, aki vár a fáklyára,

egy ős kő alá menekül,
a beteg utcák danáira
félfüllel odahallgat
s feleszmél iszonyu szagukra.

Haloványkék a lombárnyban
egy harang fém-széle és
a nagy éjfél odavárja
a vak világ közepéből
halkan a sötét éhezést.

Várakozik ez a fekete
nagyúr három füllel, laza
kő-zuhatagon üdül az éjszaka,
sírnak keleten a fakérgek,
az inség fogata jön már.

3I
 MAGYAROK

Ezer évig a Duna partján ültem és sírtam. Ekkor egy

iszapgöröngy a talpam alatt megmozdult sikosan, va- .
rangyos sár, fölém hajolt és szeliden köszöntött:
— Nézz rám! Megismered önmagad?
Tövises folyószegélyen az éles napsugár kegyetlen ara-
tásában és a vacogtató ködben, a fényességben: lábam
alatt hevert susogva, habok holt terhe, vállról levett zsák,
és meg se pillantottam;
mellettem asszonyom már szinte sátrat vont fölénk, de
csak mi láttuk, s a parti homokból lángost sütött, amíg
pásztorkutyám, — fekete-himes sárga lárvában, mint egy
örök isten, a változó holdra kiáltozott,
fölöttem Esztergom s Visegrád kő-melle dörgött, Szent-
endre tarka népe zsivajgott, s a Naphegyen áldozó kelták,
római jövevények, dobogó patkók, Vu-vang, Frauen-
dienst, Rinascimento, a Rózsák apjának türbéje, acélhi-
dakból szőtt Budapest, mind álmomban vonultak el, mert
ébren se hittem a szememnek —
de akit ezer évig meg se pillantottam, most ime fölém
hajolt, arca helyén homály s a habok sarló-csapásai,
semmi más,
és méginkább sírtam, mert — úgy véltem - eleven vér-
ből fakadtam, mint az állatok.
Kézen fogott, vezetett minket: a barnán füstölgő rév-
lámpák partra-bukó piros idomait csipkésre hasogatta kis
csoportunk.

A lerombolt híd tövén a kompot sötétben értük el.

32
 KIÉ A VILÁG

Tintatartókat vagdosnak a falakhoz?

Kié a világ?

A haranglábé
vagy a harangozóé?

A masináé
vagy aki a masinát gyártja?

A királyi koldusé
vagy a koldus királyé?

A pápáé
vagy a reformátoré?

Az egyetlené
vagy a sokaságé?

Füstben dulakodnak:
kié a világ?

Ma már nem kérdik

kié a világ.

33
 SZÓTENGER

Szótenger a mi költészetünk
S ha maradnak belőle,
a ,Mallarmé?-k, a pár-szavasak,
Őket fogják a sírokból kiásni.
k

Egész életemben arra kényszeritenek,

hogy tudatlanságomat kifecsegjem és tudásomat elhallgassam;
x

Gyűlölőm túlbecsül, szeretőm meghamisít,

barátom óriássá zsugorít, feleségem törpévé duzzaszt,
csak mesterem ismer.

(1946)
x

Az egészségesek megbetegednek,
a beteg meggyógyul,
a többieknek elveik vannak.

CEDEON MÓDJÁN

Egy képviselő a választási pénzen

miséket mondatott.
Úgy látszik mégis vannak reálpolitikusok;

34
 KÉTSOROS

Kit? Mért? Hol?

A virág hosszú száron hajbókol

(Róma, 1949)

35
 KÉT TÁSKA

A mult és jövő csak két táska az emberiség

hóna alatt: egyik az emlékeket, a másik
a jóslatokat tartalmazza, nyílvánvalóan
mindkettő valótlan.

Az idő nem halad; mozdulatlan :

amióta és ameddig a világ létezik, változatlan a
jelenvalóság, mindig MA van.

De a lények a jelenben úgy keringenek, rohannak,

hogy az idő illónak, változónak látszik,
pedig örök-mozdulatlan.

36
 PRÓZA-SOROK GYEREKKORI VERSEIM ELÉ
Egy elveszett versösszeállítás előszava

Aki e verseket 12-13 éves korában irta: most 33 éves.

Húszesztendős versek ezek. Engedjék meg, hogy a poéta
ezegyszer a gyermekkori zsengéit mutassa : olyan ez, mint
ahogy a gyermekkori fényképünket megmutatjuk annak,
akit szeretünk és akiben bízunk. Ez az ország az első
ügyetlen rigmusaimtól kezdve figyelt, gondozott, szere-
tett engem; gyermekkorom óta a nyilvánosság előtt ala-
kulok, s az ország nagyjai tanítottak-pártoltak: Babits,
Kosztolányi, Kodály. Engem a saját hazám dajkált köl-
tőjévé. Alighanem példátlan, hogy egy nemzet a saját
anya-melegével neveljen költőt magának; és aligha erőtlen
és sorvadó nemzet, amelyik ezt meg bírta tenni. Adja Is-
ten, hogy szavaimnak csakugyan hasznát lássa.

(1946. november)

51//
A NYOLCADIK SZIMFÓNIA VARIÁNSA

Lenn az óváros porló csontja;

új bérház, éles, meredek,
erőszakos tömbjét föléje-tolja;
vegyes lekvár :az emberek;
a föld mélyén sütnek óriások
szénsavas, jódos sár-kalácsot.

Valaki ül az erkély hajlatán

s egy éber-álom körül-folyja:
rabnőt bámul a rabszolga,
messziről hercegkisasszony ám;
a kamasz vágya néz előre:
tán ő ül ott, az álmok nője!

szépséget távolságra bízva,

messziről mindenik nő Mona Lisa.

És jár az óra, néz az ember,

mindkettő késik, vagy szalad;
egy árnyék, mely tavalyról ittmaradt,
(jön a tavasz!) fut s visszanézni sem mer
és aki mégis ráismerne néha,
nincs. Vagy nyelve béna.

38
 IT.

Erkély lebeg mint léghajó

az ég és föld áttört űrében:
Tornyok, kémények hátterében
erdő és szántás látható,
vagy éjjel csillagok lobognak
szőrén az égi állatoknak.

Virág, nádszék, beton-kalit,

s valaki mozdul a magasban,
hímzése ölbe hull unottan,
sok kis emléket gombolyít
kupolák, kémények terébe
a felhő-barázdás messzeségbe.

39
ANTI-EUKLIDESI EPIGRAMMÁK

, .Bejöhetsz hozzám,
itt senki sincs."
,: Beléptem,
valóban senki."
s Örvendek
a találkozásnak."
4 ok

Mért teremtette a világot

Isten tudja.

Az igazság
arról a micsodáról
hogy izé.
k

Ha kivonom magamból magamat,

az eredmény én vagyok.
x

"Társaságban társtalan
a magányban számtalan
xk

40
Eljössz hozzám hárman.
Elmegyek hozzád négyen.
Igy aztán egyedül...
de ki? Te, vagy én?
MG

Gazda, látod a messzeségben

Gyümölcsfád tetején a tolvajt?
Az te vagy.
w

Megcsókoltalak engem.
hát mért öltél meg téged?
x

Látod ezt a repedést a mosdótálon?

Ez én vagyok.

VÁSÁRI TÜKRÖSSZÍV

Bika vagyok
tehén vagy
én te vagyok
te én vagy.

4I
 ÉRTEKEZLET UTÁN

Mikor távoztak
az üres teremben
maradt a senki
mint fölfujt duda
élt, kigömbölyült,
aztán az is elment.
4.k

A történés megelőzi vagy

lekési önmagát.

Ha valamit nem tesz valaki

láthatatlanul ott közeleg
az a másik
aki megteszi.
k

Míg cselekszik az ember,

árnyéka majmolja.

DETERMINÁLTSÁG

Száz métert nem ugorhatok

az végzetem.
De ha egy métert nem ugorhatok,
ez gyengeségem.

42
 HALOTTAK KÓRUSA

Eső esett, nap sütött,

azután? vagy azelőtt?
x

Még meg sem érkeztem,

már el is mentem,
hát veled maradtam.

MÉGEGYSZER AZ ÉLET ÉRTELMÉRŐL

H... (állítmány)
akkor...(alany)
:7. — tatik-tetik.

43
 HÁLÓBAN VERGŐDVE

Szeretlek és nézlek ijedten

Félek: kevés a tüzed, a fényed.
Félek: sorvadni fogsz mellettem.

Így akarsz szeretni — íly óvatosan?

hisz megfagysz saját jegedtől, te gyermek!
Mit ér százszor mondanod: , szeretlek",
ha minden szavad lángtalan?

Szép sötét angyalom,

tele vagy holtakkal, tudom,
mégse tőlük: tőled reszketek.
Ó, az árnyak nem rémítenek:
ha élő véremben fürdetem őket,
hálásan, halkan melegszenek.
Ma halottaid közelebb vannak,
mint te. Lelkembe tétován suhannak,
mint ki belép egy tükrös terembe
s vigyáz, hogy kárt ne okozzon benne —
s hogy fölidézzem nekik képed,
orrodhoz nyúlnak; nem hazudsz,
te füstölgő mécs, eleven kísértet?

Velem úgy léssz-e majd,

mint ki idegen városba téved,
hol nem lel mást, mint tarka zűrzavart,
idegen népet, idegen beszédet,
melyet nem is akar megérteni,
mert hátha még rosszabb lesz neki?

Ládd: morgok, mint a láncos eb.

Rúgj oldalba,
vagy legyél hozzám közelebb.

ige

Szép vagy, sugárzó, eszes, tiszta, jó:

csoda-e, hogy elvakított a fényed?
látni kezdek, s nem merlek hívni téged,
hisz szegény vagyok, vénülő, fakó.

Nem értek pajtássághoz, társasághoz,

csak csöndem van: mit adhatnék neked?
Hol lelnék hozzád-illő életet,
hogy meg ne utálj s kapanná ne átkozz?

Ládd, gyáva lettem. Szégyen a futás,

de hasznos — mondja régi bölcs tanács;
visszabújok megfagyni barlangomba.

Csak egy vigasztal — tán nem is kevés:

mint egy virág, kacag a tévedés,
hogy tiszta láng, melynek nincs semmi korma.

(1947. február)

45
 DAL A CSILLAGOKRÓL

A férfi-csillag, a királyi pásztor,

koromsötétből kitörő arany-láng,
élő húrt penget olvadtan dalolva
s látja nyáját vonulni mély redőkben.

A nő-csillag tejködös messzeségben,

szűzek kertjében táncol, mint az orsó,
csengős bokája, ezüst bőre villog
a sötétség lombjai közt forogva.

Ó nézd a sok fényt, a nőt és a hímet:

vándorolnak gyémántos éjszakában!
és nézd a kétneműt: az ép-egészet!
s a rajta túllépőt: a szent heréltet!

Ó nézd a sok fényt, a nagyot s az aprót:

szemünknek-szegzett lándzsáit az űrnek!
ki e tüzes ércektől megvakulhat,
látni fog, mint Tiréziász, Homérosz.

Mind rád néznek! ne félj: nézz vissza rájuk!

lengesd ki ólad langy gőzét ruhádból,
vágy és lemondás kettős-arcu férgét!
a szeretet táncol, zeng, mint a csillag.

(1946. szeptember)

46
 GULÁCSY

Kegyetlen perc -— valahány

ugráló gida és forrás, mind
beléveti habos fürgeségét.
Oly világ, mely belül szőke,
kívül csupa sár és hullám-
nyomot őrző iszap: a feledést
jegyzi föl sűrü változása.
Nekik édes lépvessző ez a
perc; és én kések közt ülök itt.
Egyre összébb szorulnak a pengék:
kibujhatnék, de nem akarok.
A becsapottakkal együtt
vár az éber; azok ugrálnak,
s ő előre szenved.
De hát van-e fürdő, mely
megelőzi a szennyet?

47
RÁGÓBOGÁR VERSE A FALEVÉLEN

Élek, lakomázom,
nincs ennél nagyobb sehol,
mégis mondok mégnagyobbat:
engem is szeret az Isten.

(1947. július)
v

VÁZLAT

A jó takarót
régen kértem —

Ó hány gumó él
sötétségben!

Mennyi társam
teng várakozásban,
kés bűvöletében!

A jó takarót
régen várom,
egy csillag is sok
az éjszakámon.

Árnyba enyészni,
elkárhozni,
ez a Teremtő ajándéka, .
ez Isten udvariassága;
k
Züm züm, te darázs,
te fügedarázs,
Szeretem a zümzümöt,
te fügedarázs.
k

Te vagy a hős.
A hősé te vagy.
"e

Meg lehet dögölni anélkül is,

hogy az ember a
túlvilágon egy
fejbólintással
bejelentené.

Ha orcád festékét letörli a kezed: a helye fakó

xk

Föl nem foghatom

mennyit szenvedtem az úton
s elfeledtem, mily hamar!

Minden szárnycsapás lemondás

minden érintés kuruzslás
de aztán!
k

Egyedül önmagával
Kettesben önmagában.

49
MAI FRANCIA MODORBAN

tisztelem én a józanészt
bár rajtunk nem nagyokat lódít
engem ujra becsülni készt
műtrágya helyett a valódit

büdös ól szalmával lepett

félholt férfiak nők hevernek
érzéketlen egymáshegyett
deszkalécet rágcsál a gyermek

láttam két trágár verebet

folyik a Temze és a Volga
mit is csinálna egyebet
agyvelőnk szeszélyes csatorna

szél fú Pomázon peckesen

dalol malmot hajt inget szárít
talán majd szobra is leszen
levegőt ábrázol a gránit

a józanész még nem halott

csak élhetetlen szűzi tiszta
míg ver körötte port dobot
sok révült racionalista

ki télen félre nem vonul

bizony csúf jelet hágy a hóban
hajad fényéből szabadul
egy dallam és száll elmulóban.

50
 ÁLLATMESE

Mikor eljött az őszi köd

és délre húzódott a nyár,
még a szamár is megszökött :
volt esze hozzá, bár szamár.
Te itt maradtál bölcs agár,
te itt maradtál bölcs agár.

Délen, hol nincsen semmi tél,

szegény szamár oly elhagyott!
De te, kutyuskám víg legyél
s ha fagy sziszeg rád: , jónapot" :
te bölcs agár, ugorj nagyot,
te bölcs agár, ugorj nagyot.

5I
 ARCJÁTÉK-PRÓBA

Színházba járni — vajjon korszerű még,

a film és televizió korában?
vagy csak a múlthoz kapcsolódó hűség?
arcjáték-próba egy tükrös szobában"

Az életben felgyűlt sok keserűség,

elpanaszolva, kibeszélve bátran —
zárt időbe sűrített gyönyörüség —
a díszletek közt egy másik világ van!

Reméljük, majdan játékunk kitár

egy részt a múltból, amely a jelennel
összekoccan, miként két telt pohár,

s a kehely tükrében magára ismer

bárki, ha tettei okát kutatja,
a színdarab fintora megmutatja.

(1985)

52
 GROTESZK

Például egy karcsu medve,

mely a tó habjára ül
fáradtságtól émelyegve,

soha sincsen egyedül

és a Holdnak el se mondja,
hogy ott Dávid hegedül

támaszkodva karcsu dombra

melyen szép zászló lobog
s két tehénnek egy kolompja

míg lenn minden por, piszok.

8/e)
 CIGÁNYBALLADA

A rekesz, most a rekesz, a rekesz,

galambom, a rekesz, ó a rekesz, ládd,
gondolj rám, a rekesz, ládd, a rekesz,
gondolj rám, szívem-rózsám.

A penész, meg a vacogó sötétség,

nyirkosság, penész, piszok, kosz
most a kosz, piszok, tudod, a penész,
vacogás, szívem-rózsám,

A kötél, a kötél, holnap a kötél

gondolj rám, a kötél, holnap gondolj rám,
a kötél, nyakamra kötél, ó a kötél,
gondolj rám, szívem-rózsám.

54
GRÚZ ÁLDOZATI ÉNEK
(Fordítás)

— Tegnap éjjel hol jártál?

— Akarbaketiban.
— Mit csináltál?
— Árpát daráltam,
— Mit sütsz belőle?
— Kerek cipót.
— Minek a cipó?
- A mészárosnak.
— Mit kapsz érte?
— Húst sasliknak.
-— Minek a hús?
- A kovácsnak.
— Mit kapsz érte?
— Éles kést.
-— Minek az éles kés?
- A kecskebaknak.
- Minek a kecskebak?
— Istennek áldozom.
-— Minek az Isten?
— Hogy óvjon engem.

55)
 ALIBI

Itt a nagy ujdonság

és alkalom:
három csizma röppen
át a falon.

Ki az a valaki
az a valaki
aki
három csizmában jár?

Akárki,
vagy betyár,
vagy király.

Nem én vagyok,
engedjenek el,
akárki,
én ott se voltam!

56
KEMÉNY KÖLTEMÉNY

A fal kemény volt,

amíg fejjel betörtem,
megkopaszodtam.

Az élet hetven éve ismer engem,

de az évek
mind övéi,
nem enyémek.

Mikor fogok kilátszani

a falból
kopasz koponyámmal?

Soha, fiam
míg én itt vagyok,
soha, fiam.

(1986-I987)

531
 SZARVAK ÉS PÚPOK

A sötétségből kinőttek a csönd

szarvai
bőgnek, tülkölnek oly élesen,
ahogy csak a csönd
az éjszaka jámbor púpján.

A szenvedők barátja voltál,

vagy a szenvedés barátja?

Te ismerted a sápadt erdőt

ahol gyanútlan gőggel lovagolunk,
vagy bujdosunk.
Hatalmas homlokod fölött
a világür fekete csillaga;
x

TÉLEN bimbót ki látott?

és nyáron jeget?
Sokan. Elér a hő, a hó
a pusztaság felett.

58
 ELFELEJTETT VARIÁNS

Agyvelőm már csak pislákolva ég,

elért a vénség, elmegyöngeség.
Tüzem tán ökröt süthetett,
ha nem is bikát, s tehenet;
megperzsel még egy-két legyet.

Mécsem szükíti karikáit,

egyre fakóbb térbe világít.
Ha Isten megsegít, alig
látok már a cellafalig.
x

Mit megírtam, keveset ér,

mit még írok, értéktelen.
A befirkált sok ívpapír
bocsásson meg nekem.
x

Barátaim, jó hülyének lenni?

Jó, mert bekap végre a semmi.
Folyton lehajtott fejjel jártam,
de majd a síromon emelkedj,
üres fejü kóró, vidáman.

59
 FENN ÉS LENN

FENN az ég
lenn az árny

fenn az árny
lenn az ég

madár szárnya
köztük ívelő hiány
x

Az ÉJ széjjelbontván kusza seregeit,

mély fekete völgy
nagy árkából támad a lila zivatar
sugarain át.

RIGMUS

Könnyü olyan rigmust írni,

amit alig lehet tűrni.

Nehéz olyan rigmust írni,

amit nem is lehet tűrni.

Hát melyik a jó?

és melyik a rossz?
x

60
 HOGYHA nem látjuk, felidézni vágyjuk
és hogyha látjuk, megölelni vágyjuk.

HÉTKÖZNAP

Az eleven tarkaságban
kettős sötétség
lobog és forog:
fuvolahangként gyöngyöző
a tiszta magasba
és dobhangként merül
az üregek borujába
fém-kopárság
a csillag-házak alatt.
k

, távol az elboruló tüzet így nézem mosolyogva

s friss, habos emléked még a karomban pezseg."

6I
 EGY MÁSIK VILÁG DOLGAI

Minthogy egy műalkotás értékét, vagy értéktelenségét

egyáltalán nem határozzák meg a tapasztalati világ krité-
riumai (a műalkotások lehetnek egyszerűek, bonyolultak,
fejlett technikájúak, kezdetlegesek, stb., anélkül, hogy ez
az értéküket eldöntené) :épp ezért a emekművekben csak
egy másik világ áthatását lehet keresnünk. A remekmű-
vek: egy másik világ dolgainak többé-kevésbé gyarló
megközelítései. §
A remekművek, megjelenési formájukban, mind ebbe a
tapasztalható világba tartoznak. Itt keletkeznek és itt
pusztulnak el. De törvényük: egy másik, magasabb világ
törvénye, melyet csak gyarlón tudnak megközelíteni.
xx

,, Leguggol a térdéig sem érő emberiséghezs.."?

Igy legnagyobb veszélye, hogy a leguggoló az emberi-
ségnek térdéig sem ér.

62
 LEVÉLRÉSZLET

aki az elesett harcosokat feléleszti italával a túlvilági örök

életre. Elesett harcos vagyok én is, már régóta tulajdon-
képpen nem is élek és nem is vágyom újra élni. A háború
óta mintha folyton a szívem vére hullana és az egész em-
beriség vérezne rajtam keresztül, temetetlen hulla vagyok,
kit a múlt rémségei felejtettek itt. Körülvesz a föld, ég,
napfény, eső, mint a halottakat, a mindenségben teljesen
feloldódom, mint a halottak — sokkal szebb ez, mint az
életben lótni-futni, ezerfélét vágyni és akarni. Elesett
harcos vagyok, aki a világért sem akar az életben újra fel-
támadni — de fel akar támadni ebben a végtelen üresség-
ben, melyre a Walkür pohara ébreszti az elesettet. És mi
is ez a túlvilági ital? Az, amit földi nő sosem nyújthat az
embernek. A földi nő, akár az erkölcs, akár az erkölcste-
lenség jegyében, mind az élet gyümölcseivel akarja tömni
szeretteit. A földi nők közt sosem találkoztam eggyel sem,
aki lelkileg emberfölötti, életen túli, isteni, bár éltek ilye-
nek is a világon: Sappho, szent Hildegard, avilai szent
Teréz. Istennők? még eddig csak testtelen istennőkkel
találkoztam.
Ó, a testtelen istennők! A Világanya, aki végtelen
gyengédséggel burkolja be az egész világot és ringatja, ő
a puha és finom éj, kinek egy ruha-redőjében az egész
mindenség elfér ; s néha rám mosolyog, mint ruhájára té-
vedt kis bogárra, amint járok a mezőn, vagy elalvás előtt
a félálom útvesztőiben. S ez a határtalan, mindent-me-
lengető anyai szeretet egyszer földi nőként is megszüle-
tett, és megszülte a világ Megváltóját. — S a Szépség-

63
istennő, a kimondhatatlan gyönyörűségű, aki néha oly kö-
zel jön, mint egy jó pajtás, és hónapokon keresztül türe-
lemmel tanítgatja az embert oly dolgokra, milyenekről
nem is álmodik. — S a Halál Úrnője, aki láthatatlan tüzes
tőrt ad a kezünkbe: , Ezzel égesd ki a szívedet és mindent,
ami kedves neked: majd aztán a szemembe nézhetsz."
És egy bájos kicsiny istennő, önmagam női fele: bőre
mint az arany; hangja mint a tűz duruzsolása; sokszor,
ha behunyom szememet, odaszáll a szememre és moso-
lyogva mesél, olyan nyelven, amit nem értek; és mégis
megértem, mert olyan dolgokat mond, mint a zene. Rész-
ben nővérem, részben önmagam; sose volt testvérem,
sose volt szüleimen kívül senkim: istenekből és istennők-
ből áll a társaságom, s az állatokból, növényekből, csilla-
gokból. De hát kell ennél több?

(1946. ősz)

64
 STRÓFA

Mikor másokat a sárba tiprok:

életem a sár, melybe tiprok.
Mikor másoknak ételt melegítek.
életem az étel, melyet melegítek.

HÁROM SOR

A szépséget férgek viselik,

a jóságot férgek ismerik,
az igazságot férgek etetik.

(1947. február)

65
 HÁROMÉVES KOROMBAN...

hároméves koromban
egy heves nyári délután
eszméltem rá, hogy létezem

pt egz

$É 4
apan
néz sugár tánc virág virág
lomb fű séta út sövény
sugár szirom nyugvás virág magam
függöny — kavics — bizalom szorongás volt
zuhatag — sors pálya volt van
mosoly pehely — volt van lesz
kehely gomoly van lesz sugár
komoly víg lesz én kereszt

nap
száraz
balzsamos
zuhogásából
nőtt minden akkor
mely azelőtt vagy azóta történt velem
a képzelet szálfái közt vagy a tények bozótjában

66
 "TÖREDÉKEK

BETÜK, SZAVAK

Cserben hagytak a betük,

a szavak,
nem találok vissza
nélkülük a világba.
Megkoptak az utak.
kk

Én sem tudok többet, mint mások,

mégis tanitani akartam.
Már nem teszek íly bolondságot.

Amit én tudok: sokan tudták

és véka alá sem rejtették,
a sorsot mégsem változtatták.
kk

A népért uralkodni:
kincs.
A népen uralkodni:
bilincs.
k

Ötven koporsóig
megőrzöm magam
szines nyugalom.
k

67
mint a más
számrendszerben dolgozás
olyan volt az ének
ka

A közelgő éjszaka
gyújtja első csillagát,
mint óriás szivar
szívja önmagát
k

Hiába minden, az ember önmagába bukik fel.

68
 UZSONNÁZÓK

Uzsonna után hátradülünk a fényben

Tea, tej, kalács

vándorol testünkben a sötétben.
Tea, tej, kalács homályos érzései
vándorolnak az örök fénytelenben.

Tea, tej, kalács vitorlái közt

hátradűlve utazunk.

Az uzsonna homályos érzéseiből

sürüdik testünk mélyén az alkony:

(1946. ősz)

69
 FOSZLÁNY

Egy árny, egy láng, egy árny, egy láng, egy árny, egy láng,
árnyak és lángok sora víztükörben,
hiába tagadnád, szép a világ —

70
 CSEREPEK

Szereted, akit nem szeretsz,

és meghalsz ahelyett, aki nincsen:

II.

Sok is nekem egyszerre

sok-sokod éje —

III.

Mennyi ragyogó
gyümölcs! - De az ág, mely termette őket,
fakó.

LV

Faggasd az ürességet:
a felelettelenség
egyetlen igaz felelet,
mert ő a végtelenség.

7
 B

Hold tengere, Mare Serenitatis,

régi bölcsek gondolata fürdött benned —

VI.

Két verssor a szivemben

összeveszett.
Hívtam az istennőt,
békítse ki őket —
ő nevetett
s azok még jobban összegabalyodtak.

VII.

Sürü permet-eső a gyönyörüség,

nem napsugár.
Fáraszt és eláraszt
a gyönyörüség.

VIII.

Kendők lobognak, áradatok

kivirulnak — drót-szamarak
merev füleket ráznak.

72
 Ki kiáltott?
Mindenütt a farsang falai,
tarkaság, arany-füst,
ál-vígság papír-bástyái
A belül-való menekül.
Könnyek, lobogó ing -— hol találom
a fejszét s az igazi hullámokat
az önmagát fölélő csatakban?

(194I-44)

KÁMEA PHRYNÉ KÉPÉVEL

Vitorlamester a kezem, lakatosmester a combom,

tanítómester az ágyékom, ezermester az ajkam, a nyelvem.
Ó jaj! nyugalomba vonul a vitorlamester, lakatosmester,
tanítómester, ezermester — és én egyedül maradok.

(1944 nyarán)

143
 VÖRÖSMARTY ÁRNYA

, Bár fölrobbanna már ez a világ

s ne volna ember?" — hallom mindenütt
a csöndes földművelők így beszélnek
tengeri-hántásnál, mese helyett
s gyári munkások és iparosok
s szerelem lányai s a kocsma népe
s vagyonuk roncsán az előkelők
s az ételt hajszoló tisztviselők:
, Lakhatatlanná lett a földgolyó,
legyen lakatlan; minek már gyerek,
hisz örül, ha meghalhat, aki él."
Kivéve tán a pártok nyergelőit,
mind, mint egy kórus — Vörösmarty hangja:
, Kivánságom: vesszen ki a világ
s e földi nép az utolsó fajig.?
Mért akarnák a világ pusztulását,
mért nem elég nekik saját haláluk?
Tán kajánság: , én élni nem kivánok,
hát más se éljen". Vagy nagy ölelés
az élők és a majd-élők felé,
mindent-oldó szabadítási vágy.
Vagy tán úgy érzik, hogy holtuk után
elkínzott életük kis áramát
a teljes-áram nem bírja temetni.
Vagy attól félnek: újra kell születni.

(1946. szeptember )

74
 VÁNDOR-ÉNEK

Lantjáték futamai búsan és vígan

köszöntik a vén utat,
lábujjak fürdőjét a porban;

Szegély kedves bokrai,

lassu vonulás őrei
s vén útnak árnyat adnak.

" Kék tető mosolya,

törvény hullámának öröme,
lomha foltokra fény-zápor,
csillog a fáradtság felett.

Magasság fényforrásai,
hosszú vándorlás besugárzói
őrzik az élő bőr zordságát és örömét,
az örök vonulást üdvözlik.

Kék tető mosolya

tompán a lomhaságra ragyog.
Eleven vándorlás öröme,
lábak ollója nyílik és zárul.

Magasság csillaga
zengi az út görcsét, mámorát
nagy lámpa mosolyával.

75
Hosszú vonulás csorgása,
eleven folyam, bús, derűs,
a vén úton imbolyog
az orom-tüzek fényében.

Kék tető mosolya,

csillogó bokrok csendje és éneke,
út görcse, mámora,
lomha vonulás csorgása

(Régebbi szövegből I947. március 3.)

76
 SÖTÉTSÉG

Mindig sötét.
De a sötétből
kilobognak a mécsek
addig-ameddig,
a napok, a holdak, a bolygók,
a csillag-telepek szövevénye
a nyári, a téli éjszakán.
Ott jár-kel az őrszem
földben, iszapban,
mert megy az árnyak televénye.

A VÖLGYBEN

A völgyben
hová a nap pihenni tér,
meglátszanak a gyujtogatások
amíg volt mit —
az árulások
amíg volt kit —

77
 KÓRHÁZBAN

Kórházban írom ezt a versemet,

Az ablakomból nagy darab eget
látni s a várost és a földeket.

Mint tüzes hold a reszkető vizen,

a szenvedés úgy fészkel testemen.
Halványul bennem minden szerelem.

Hány napja már? és hány éjjele már?

a szenvedés, mint őrt-álló huszár,
áll bennem, áll. És néha föl-le jár.

Csak az vigasztal, hogy szemem szabad

és látom éjjel a csillagokat
s a völgy mélyén a villany-pontokat.

Aztán megindul ablakom alatt

a nagybőjt-havi szürke virradat
s kifejti éjükből a házakat.

(1933)

78
 PRÓZA-FUTAMOK
55A REMÉNYTELENSÉG KÖNYVE? ELŐTT ÉS UTÁN

Ha látod a sürü buzatáblát, gondolsz-e arra, mennyiféle

magnak kellett elpusztulnia, hogy ezek kikelhessenek?
Aztán learatják a búzát, táplálék lesz és visszakerül a
földbe. Csíraként elpusztulni, vagy kivirulva tündökölni:
tulajdonképpen mindegy.
, Mindegy? : ez a lét igazi neve.
A mindennapi élet számára ez a tanítás érvénytelen.
De te, ki a teljes reménytelenségig eljutottál: ha bármiben
bizonytalan vagy, mielőtt megoldást keresnél, jusson
eszedbe: Mindegy.
xk

Lám elérkeztél a teljes reménytelenség teljes sötétsé-

gébe. Már nem bízol semmiben; nincs olyan élvezet, amit
kívánnál, nincs olyan változás, aminek örülni tudnál,
Már a halált se várod: benne se bízol, hogy megszabadít
szenvedésedtől. Az élet örömeit meg éppen nem vágyod,
sőt ijedten utasítod vissza őket: megtanultad, hogy mi
rejlik mögöttük; tudod, hogy minden öröm úgy dobál és
rángat, hogy tízszeres fájdalom jár vele; tudod, hogy
minden öröm elmarad és akkor százszoros kín a hiánya;
tudod, hogy minden örömért ezerszeres szenvedést kell
fizetni. Mikor valaki ide eljut: a teljes reménytelenség ez,
a tökéletes sötétség, melynél sötétebb már nincsen.
Mégis azt mondom: ne próbálj tőle szabadulni, maradj
benne veszteg. És akkor ez a tökéletes sötétség a tökéletes
világossággá válik.

(1944)
százzeeee mért jutottunk e keserves gödörbe,
mit vétettünk,
ember, féreg, cinege?
E világ mikor szünteti be
folytonos, förtelmes kloakáját,
hol szétrágott étel, rothadt szirom,
kőtörmelék, madártoll, Babilon,
hulla, okádék, álom
hömpölyög egy-folyáson?
hol a torkolata?
Gyerünk innen haza!

(195I. október vége)

80
 ága?

Mit éreztél, mikor

elhagyatott
voltál s a hó, a jég
befalazott?

Nem volt tanyád körül

kerék nyoma,
csak néhány vadmadár
s éhes kutya,

kis kagylók a havon

tappancsaik
bélyege... Csizmanyom
alig-alig.

Mit éreztél, mikor

határtalan
fagy-tenger övezett
baráttalan?

— Olvastam könyveim,
ott volt velem
közönyös társakul
múlt és jelen,

olvastam könyveim
közömbösen,
tél, menny, élet, halál
mindegy nekem. —

8I
KÖZELGŐ VIHAR

Látni a hegyről:
a város fölött
nagy hullámokban
hömpölyög a köd,
előbb a túlsó
partot lepi el,
aztán yezeti
a folyam-meder,
gyorsan a szomszéd
dombhoz közelít,
kék-szürke hálót
a völgybe merít,
végül a hegyre
fölkúszik hamar,
rejti a várost
zápor, zivatar.

82
ESŐKOPOGÁS (BUTOROK, HOLMIK)

Zuhog az őszi zápor, ablakon kopog,

pereg, kopog az elfüggönyzött szívre,
beledobol a szoba ütemébe, a butorok dallamába,
ereszkedik ottkinn csillogó fonalakban,
vastagon csorog az ablakon,
kopog, kopog az éberálom homályában,
utazik idegen világsivatag síkján,
élő végtelen szívben vándorol,
elvegyül a falióra énekébe,
idegen, eleven szívben elmerül;

83
 LITÁNIA

Álom függönyei,
város holt terei,

sivatag éjfél fekete koldusai.

Álmok boltozata,
cifra homlokzata,
üres ablakai,
sivatag éjfél fekete koldusai,
nyöszörgő övezete,
halk jajok erezete.

84
 DUDVA

festetlen keritéslécek
puszta feledésből
szeges drótok
puszta reményből
vén kert
felásott meztelen
s a jövő dudvája
már ma eleven
a föld alatt moccan
fejét emeli
mindennapi holdfordulat
pecsételi

85
 SIVATAG

Életed sivatag
balálod a sivatag széle
és örökösöd
a sivatagban ül tevére

Életed sivatag
halálod a sivatag széle
és aki helyedbe lép
a sivatagot örökli

Életed sivatag
halálod forrás
és jaj annak ki helyedbe lép

HATÁR

Az Itt és Sehol közti határ a Majdnem és a Szinte

LÉGY

Szemed nagyobb, mint a világ: hát

kezed-lábad minek evickél a világban
mint tejbe-esett légy?

86
 A KERUB SODRÁBAN

A tánc országa feléd hajlik,

fehéren lobog a csúcsokon
az éj pántjai közt;
ne félj, rádvirrad,
amit elgondolni se tudsz,
a teljes szabadság
és lengeni fogsz lábatlanul
a túlsó messzeségben,
mégis mindennel közösen —
jegyezd meg és ne irtózz,
takard ki arcod!

Kezemtől mindennek csillag-illata van.

Én már nem vagyok én,
szemem fénye csak ábránd,
árnyam csak fátyol, mit lenget a szél,
a hideg áram a gyökerek fölött.

Tudnád-e újra szakadó, törékeny

dolgaidat tiszta szóra bírni?

Iszonyú úgy lengni

sem földön, sem égen egészen
és visszafelé már nincsen út.
Minden elhagyott,
egyedül lengek az ürességben,

87
az ég teljes gömb körülöttem,
nincs támaszték sehol.
Megyek-e? vagy zuhanok
a semmibe?
vagy egyhelyben lengek?
itt nem lehet tudni semmit.

"Talán valaki vigyáz rám.

Talán valami vigyáz rám.
Talán én vigyázok, csak nem tudok róla.
"Talán hatalmas vagyok, csak nem tudok róla.
"Talán azért nem tudok róla, mert már nem vagyok.
Halott vagyok, anélkül hogy meghaltam volna.
Ilyen nehéz a halál?
Ilyen könnyü a halál?
Ilyen se-nehéz, se könnyü a semmi?
Ilyen semmi a semmi?

(1946. október)

88
NEM AKAR PITYMALLANI MÉG

Fém-fényű lidérceit ontja az ég,

villódznak a sárgarózsák,
éj van, nem akar pitymallani még,
zordabb színt ölt a valóság;
Éj van, nem akar pitymallani még,
ébren csak a hűség csillaga ég,
hűs csillagod állandóság.

89
 KAKAS KIÁLT

Kakas kiált, röpül a hang-özön,

de engem fogva tart a tört közöny
és egyre kevesebbhez van közöm.

Éles, vékony kínok villámlanak.

90
 WEÖRES SÁNDOR LEVELE
HAMVAS BÉLÁHOZ
Csönge, 1946. november 7.
(részlet)

(...) A múltkor leírt dolgot még egy követte: novems

ber I. utáni hajnalban egy álom, melynek meséje nem is
volt. Az álom kb. 30-40 épület-részletet és szoborcsoportot
mutatott, s nem volt hozzá más kommentár, mint egy
helyérzés, hogy az indiai Kudserat félsziget és Keletafrika
közt elterülő földrészen vagyok. Ez az elsüllyedt ősföld-
rész :Gondvana. —
Felébredés után csak két szoborcsoportra és egy épület-
párkányre emlékeztem aránylag tisztán, de az összkép jól
bennem maradt. Ez a művészet gyökeresen különbözött
minden ismert művészettől: robbanó derű jellemezte:
végsőig feszülő harmónia, mely mintha szét akarna rö-
pülni az örömtől. Többnyire fehér alapszín, márvány,
melybe élénkszínű berakások illeszkedtek, libegő párká-
nyok; formák és színek tomboló forgataga. Az indiai mű-
vészet őrzi ebből a forgatagos kompozíciót, s a kínai épí-
tészet a libegő ereszes-párkányos tetőszerkezetet ; de ennek
a művészetnek lényege, a tomboló vígság mint alap-érzés,
a bacchanália mint hétköznap, ma sehol sincs. A mai em-.
ber a vígságnak ezt a szüntelen viharzását ki se bírná, rög-
tön belefáradna. — Ami az építészetet illeti: vaskos töm-
bök, de mindig olyan folytatással, hogy az épület a súly-
talanságnak, sőt az explóziónak érzését kelti. Egy-két
emelet magasságú épületek, mégis óriásinak látszanak,
rengeteg hullámvonalukkal és szövevényes párkányaik-

9gI
kal. Az épületek alapszíne villogó fehér márvány; a be-
rakás legtöbbször kékes-szürke és zöldes-szürke, mely a
fehérségen igen élénknek látszik. Emlékszem egy vízszin-
tes, cikkcakkos párkány-sorra, melyet sűrűn kereszteztek
függőleges hullámvonal-sorok a párkánytól a földig; más
szóval, az építményből kiszögellő márvány-tömbök hul-
lámos kiképzésűek voltak, a felettük húzódó párkány-sor
pedig kanyargó :az GPULCS oly mozgalmas volt, mint a zu-
hatag. —
A szobrok mindig Edoportosakó két-szarvú isten, bó-
bitás istenné, körülöttük tagbaszakadt, felnőtt isten-gyer-
mekek. Ezt a szobor-csoportot egy templom-bejárat mel-
lett, a szabadban láttam: márványból volt, zöldpatinás
fém-berakással. Hasonló csoportot láttam egy templom
belsejében: ott a berakás aranyból volt és cinóber-színű
fémből: s az egész csoportot, meglehetős távolságban,
tarka szalag- és zsinór-szövevény vette körül; s ha járt-
kelt az ember, ez a tarka szövevény mindig más szín-há-
lóval övezte körül a szobrokat. —
Ezt az egész művészetet úgy lehetne jellemezni: spiri-
tuális rokokó: Boucher, Fragonard képein tombol ekkora
vidámság, csakhogy felszínesen, ál-módon; itt pedig
mélyről fakadóan és féktelenül. — A feminin művészet
volt ez! egy matriarchális világ művészete. Csak nők al-
kothattak ennyire anti-sztatikusan. A férfi-világban az
explózió mindig a kifejlet, itt pedig az explózió-sor maga
a folyamat. Az érzelmek boldog viharzása volt végeszaka-
datlanul. Ilyen vidám, libegő, problémátlan, színekké-hul-
lámokká foszló volt az a világ, melyben nem a férfi-elve,
hanem a női-idea, a család dominált;
Akkor a nő volt ébren és a férfi aludt; most a nő alszik

92
és a férfi éber. — S ez a viharzó művészet mégis gyengéd
volt és illedelmes. Halmozott pompának, tüntető gazdag-
ságnak semmi jele. Szinte égig-robbanó hatást keltett, de
mindig a lehető legkisebb méretekkel. Élénken tomboltak
a színek: de többnyire a fehérbe-ágyazott szürke árnya-
latok; telt-szín alig szerepelt. Tomboltak a motívumok,
de mindig csak két-három motívum okozott akkora moz-
galmasságot, mint később egy motívumsereg. Mámoros
művészet volt, s nem a férfias, önző, narkotikus mámor :
hanem az egészséges szeretet, társas-érzület eksztázisa.
Teljesen a temperamentum áradásának jegyében állt,
mégsem harsogott; inkább mozarti volt, mint beetho-
veni. — Alighanem ez volt az emberiség harmadik nagy
korszaka. Első a hyperboraeus, aranykori, derűs-sztati-
kus; jelképe: kő. , Létezem.? Második; a lemuriai (csen-
desóceáni elsüllyedt kontinens), ezt a virág-szerűség, vi-
talitás jellemezte;jelképe :növény. , Létezem, hogy virul-
hassak."? Harmadik a gondvánai érzelem-kultúra ; jelképe:
állat. ,Létezem, hogy örülhessek.? Negyedik: az atlan-
tiszi, intellektuális, meditáló, védikus; jelképe: ember.
, Létezem, hogy tudhassak.? Ötödik: az európai, arisz-
totelikus, individuális, cselekvő; jelképe: manó. , Léte-
zem, hogy alkothassak.? Hatodik lesz: Eldorado, az in-
tuitív korszak, melynek előképe a néger kultúra; jelképe:
tündér. , Létezem, hogy szerethessek." Hetedik és utolsó:
az apokaliptikus kor ;az ember lerázza a testhez-kötöttség
nyűgét; jelképe: angyal. , Létezem, hogy hazatérhes-
Sékz

93
 UTÓSsZÓ

Ez a könyv W. S. költészetének hegy- és vízrajzi tér-

képe. Minden csermely, patak, folyó megjelölve: kerülő-
vel vagy egyenest úszik a Deltába, mely a tengerbe fut.
Vagy piros jelzésű ösvény, szurdok, hágó, hegylánco-
kon átkúszva vezet a csúcs felé. S kék jelzéssel egy-egy
magánosan ismerős nagy hegy.
Ezekből a csermelyekből, patakokból, ösvényekből és
hegyekből épül a W. S.-i mű. Ismerős akkordok, dalla-
mok, ütemek hangolása egy még kivilágítatlan hangver-
senyteremben. Már minden együtt van, a színskála isme-
rős, ilyen színű fonalakból szövi majd az évek szövőszéke
az életművet. Bevezetője s egyben keresztmetszete az
Egybegyűjtött írások három vaskos kötetének.
Ennek a kötetnek létjogosultsága, hogy versei nem je-
lentek meg életműkiadásban és javarészt sehol sem.
Hogy miért? Nem voltak kéznél, elfelejtődtek, iskolás-
füzetekben rejtőztek, ide-oda bejegyezve papírfoszlányo-
kon halványodtak. Ezeknek a verseknek a felkeresése
volt az én dzsungel-expedícióm. Pepita füzetek homályos
erdejét, idősb W. S. gazdasági könyvelését átfésülve akad-
tam a bújócskát játszó kamaszkori írásokra, a szinte vilá-
gon túli derűjét és evilági szarkazmusát megtaláló ifjú
költőre, akiben a természet eső-kopogása, patak-iram-
lása és vihar-fúvása lüktet.
Korai vagy kései vers, mindegyik Kemenesalja nyelvén
szólal meg, tárgya nem lehet oly elvont vagy magasan
szálló, hogy a kézzelfogható érzékletesség hiányozzék be-
lőle. Az ól-meleg, a metsző ekeél, a mezők, a bókoló kó-
rók, a galagonya ruhája. Ez a költő nem kirakatban ismer-

93
kedett műve anyagával, a nyelvvel. Élte ezt a nyelvet, az
ólak melegét, a mezőt, a kórók bóbitáját s a háztáj reggeli
hangolását. Nem kellett magnetofonnal falut kutatnia, éj-
jel-nappal ez a hangzás vette körül, innen a szavak kéz-
zelfoghatósága, plaszticitása, groteszk fa-faragása. Ez a
csöngei szál.
S a természet mellett a másik természetes elem: az
archaikus-mitikus. Orpheusnak, Medeiának, a Föld meg-
gyalázásának előzői a sziklarajzok, a vajúdó bölénytehén,
az isten-asszonyok társasága.
Ki nem gondol a Journal szeszélyes, metsző társada-
lomkritikájára, ha a menekülésre biztatott, de tunyaságból
mégis visszamaradó bölcs agárral találkozik (Állatmese).
Vagy a , francia modorban? írt verssel:

. . , a józanész még nem halott

csak élhetetlen szűzi tiszta
míg ver körötte port, dobot
sok révült racionalista.??

Mai francia modorban

S a személyét, munkáját ért támadásokat veri vissza ke-

ményen, ki különben a légynek sem árt:

s Aki az ismeretlenbe fúr,

mintha csak játszana valótlanul?

Csak játék

96
 , Mit végbevittem: munka csak,
de hőstetté ti avattátok.??

Árokszegély (1958)

Ez a védekező hang a későbbiekben megszűnik, a mű

már megvédi önmagát.
A tárgyi világot a szellemi világgal, , egy másik világ
dolgaival? kapcsolatba hozó, későbbi nagy versek előzői:
s Az asszony, akit urrá tesz a bölcső, bölcsődal, csecsemő.??
(Ének.) ,,A szeretet táncol, zeng, mint a csillag.? (Dal a
csillagokról, 1946.)
Nem lehet nem megérezni ezen a fonálon, ezen az
összetevő szálon a műbe lépő Hamvas Béla inspirációját.
A szellemi, a ,másik világ" győz a tárgyi világ felett, nincs
bántás, mi ezen a világon erőt vehetne.

Talán valaki vigyáz rám,

Talán valami vigyáz rám:
Talán én vigyázok, csak nem tudok róla.
Talán hatalmas vagyok, csak nem tudok róla.
Talán azért nem tudok róla, mert már nem vagyok.
Halott vagyok, anélkül hogy meghaltam volna.
Ilyen nehéz a halál?
Ilyen könnyü a halál?
Ilyen se-nehéz, se könnyü a semmi?
Ilyen semmi a semmi?

A kerub sodrában (1946. október)

Károlyi Amy
 "TARTALOM

ATOKSZKTETYE MAL EN ett NA

léne; a sebzett föld éneke" das érés sé ét
ESÜSGASSZÖETE IS EVÉ előte szattaléést
aatesta VÉ

VÉTELEÉRTE TESTE tő s AZÉ NO Sles NÉ evés

s EZELAgolt ELER 2 EE NE EE

VEGYE TE NEE e Rész ága ék ÖRS Tét

Nareki Gergely: Himnusz-részlet (Fordítás)
Blragvótt CENZIÓk telt ee vájt sa
ZGSKETETÉS SÍVALASÁDAN "45 jzukes had VÁ ÉS
EZEK A SZÉÍSÖK SSE Gees öla va da éa se ÉS
Bhartrihari: A lemondás száz strófája (For-
EÜTÁSTÉSZÍGE SE áe ztés es Veér ő
TARREVSERS NéztésateéGít arseléelelő éa SE Et

SZŐTENÉGÉL at ez delle s at álselássa aaa Se ete

IRGEtÉSKE Ne év Vén ÖREG áz Y stábá a eleg gát
Próza-sorok gyerekkori verseim elé .... ...
A nyolcadik szimfónia variánsa 1-II. .....
Anti-Euklidesi epigrammák .............
Hálóban vergődve 1—I§ éa: sad s ss eenyva
JOG az cstaSOKktÓLS éti sesiíere sed eza báóÉ aszé
Gulácsy óra Nezz ÖGTALÉSTSÁ ZETŐ E telsNeNt re LE NETSÉS
Rágóbogár verse a falevélen .............
Mai francia modorban 5. 3e eres elaereetelsleteis
ÁMattmesé. : ses etettek e ettnet e etet KET
Arcjátékeptőba 2 sszasizie sssjátt máját kZENE se
CITÖLÉSZK E sség sells önsteséz tiss sek estet
Cigánybállada ó3atás sto ste álása etette ei ezt
Grúz áldozati ének (Fordítás) ...........
eV tis; KIRKÉ SE Ek ei TÓ ÜT
Kemény Költemény Vesse estk dee
SZzarvak és. DÚDOK ? eeraleistsás esketés avéletek esés
Elfelejtette vat1áns Nt seket etetett
FERMICS Je elsa ette A slat tet e S Te
Egy másik világ dolgai 9 s sss e test tető
Leévélrészlét 08 szasa őels etánt ÉNe
SÍTÓLA ges zéró leletek ls éa ESA
EÁáTOM SOL Set At e ege set étele GR ÁTe
Hároméves köórombana: 47 e ess eisesete eét
ilöredékek vésse sátolóksá etek Él ezé e NeT S
ÜZSÖNNÁZÓK átt etes záéva SE ee e SEBÉT
HOSZIÁNY Afs 3a tiszteket eztetet ateee EKE
(sérepek IVITL SES oszze e etetenet etés te
IámearPüryné képével Re tetette ettek
MOTOSIMALTYÁTNYa? ses ate tlejelz tleeus A ST
Vándotzének Szék Ass estés e eretet
DÖLŐTSÉB ES tésskeéa alkEvek zteeke Tee Se T e ee
APVOlGY DEN Sze e e doszt teste ee ee
Kórházban :eses tte eszáttete s Szék
Próza-futamok , A reménytelenség könyve?
előtt/és Után ás esze eztet stee
TÉL ez tn kát te tnésttlset ette ETET
RŐZSE ÉNNEKT E seta Ét e ÉN ELÉRT k at kele
Esőkopogás (butorok, holmik) ........ ...
JEGELÁLTKÉSE MRS ENNZE SEKE Ve ké e e SEK EK elet

SZEGYENE ts ENE Ó ea gzéát tó Sk ző as

HEKELÜLESOGTÁDAÉBA 87 Oz t S klete see
Ném akar pitymallani MÉRT ee venyeet
TELET et tag ASK TK EE VES
Weöres Sándor levele Hamvas Bélához . .
Sárolyi Aznye ÚLÓSZÓ öszes a ésén eslttiesa
 MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ
FELELŐS KIADÓ JovÁNOVICS MIKLÓS
KNER NYOMDA 4 GYOMAENDRŐD, 1989
FELELŐS SZERKESZTŐ STEINERT ÁGOTA
MŰSZAKI VEZETŐ BEZÚR GYÖRGYI " A Kö-
TETET SEBESTYÉN LAJOS TERVEZTE :" KIAD-
VÁNYSZÁM 7152 " MEGJELENT 5,5 (A/5) Ív
TERJEDELEMBEN, PLANTIN BETŰVEL
MA 5653
ISBN 963 14 15120