Mikszáth Kálmán – Szent Péter

esernyője
Első rész: A legenda

1. fejezet: Viszik a kis Veronkát

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Az özvegy tanítóné
Veronka – két éves, az özvegy tanítóné lánya
Nagy Mihály, a halápi bíró 1873 Haláp falu
Billeghi Máté, halápi gazda
Koczka Ferenc, halápi gazda
A történet Haláp faluban kezdődik, ahol meghalt az özvegy tanítóné. Az
özvegy tanítóné nagyon szegény volt, csak egy két éves, Veronka nevű
kislány és egy hizlalt liba maradt utána.

A tanítónének van egy nagyobb fia is, aki nemrégen kapott plébánosi állást a
messzi Glogova faluban. A falusiak azonban egyelőre nem tudják értesíteni a
fiút anyja haláláról és árva húgáról.

FIGYELEM! Figyeljetek arra, hogy a kislányt nem Veronikának,

hanem VERONKÁNAK hívják, a falut pedig nem Golgovának,
hanem GLOGOVÁNAK! Alap hiba szokott lenni…
Nagy Mihály, a falu bírája úgy dönt, hogy a „csöpp leányzó soros legyen a
falusi gazdáknál, s a tizedes vigyen mindennap más-más portára, hol is
illendő ellátásban részesítendő.”
10 nappal később két falusi gazda, Billeghi Máté és Koczka Ferenc
Besztercebányára indulnak, hogy eladják a búzájukat. Amikor ezt Nagy
Mihály, a bíró meghallja, akkor megparancsolja a két gazdának, hogy vigyék
magukkal Veronkát is és adják oda a bátyjának, a glogovai plébánosnak.

„Ami parancs, parancs. Egy szerdai napon föltettek a zsákok tetejére a

Billeghi uram szekerén egy kosarat és abba a Veronkát, meg a libát, mert az
mint örökség, vele jár.”
 2. fejezet: Glogova régen
Főbb szereplők Időpont Helyszín

Mikszáth Kálmán
A szolgabíró
1873 Glogova falu
Majzik György, a glogovai tanító
Bélyi János, a fiatal pap
A fejezetet az író, Mikszáth Kálmán meséli el egyes szám első személyben.
Elmondja, hogy ő is járt Glogován, 1873-ban.

Glogova szegényes, elmaradott kis falucska. Mikszáth Kálmán a szolgabíróval

volt ott, azért, hogy felvegyék az éppen meghalt helyi pap hagyatékát. A
szolgabíró meg akarja nézni a helyi iskolát is, ahol feltűnik neki, hogy a
gyerekek nagyon hasonlítanak egymáshoz. Megkérdezi a tanítót, Majzik
Györgyöt:

„- Csinos gyerekek – mondá ott künn a szolgabíró kedélyesen -, de honnan

van az, domine fráter, hogy mind olyan egyforma képűek?”
„- Hát az onnan van, tekintetes uram, mert nyáron az összes glogovai férfinép
elszéled le az alvidékre mezei munkákra, és ilyenkor olyan magam vagyok itt
egész őszig, mint az ujjam. (Csintalan mosoly jelent meg az ajkai körül.)
Méltóztatik érteni?”
Mikszáth nem mondja ki, de az Olvasó azonnal rájön, hogy nagy
valószínűséggel majdnem az összes glogovai gyereknek a tanító az
apja.
„Rá vagy két hétre híre jött, hogy egy fiatal káplánt kaptak oda papnak a
glogovaiak. Valami Bélyi János nevűt. A szolgabíró, jól emlékszem,
megjegyezte:
– Legalább a mester nem lesz már egyedül nyaranta. „

3. fejezet: Az új pap Glogován

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Bélyi János, a fiatal pap

Visztula, a kutya
Szlávik Péter, egyházfi
Gongoly Mihály, a glogovai nábob
1873 Glogova fa
Klincsok György, a molnár
Urszinyi Tamás, a pap régi iskolatársa
Billeghi Máté, halápi gazda
Veronka, a pap húga
Ebben a fejezetben Mikszáth visszatér egyes szám harmadik személybe. Az
előző fejezetből kiderült, hogy meghalt a glogovai pap és a glogovaiak új papot
kaptak Bélyi János személyében.

FIGYELEM! Ő az első fejezetben meghalt tanítóné fia, vagyis Veronka

bátyja!
A fejezet eleje azt írja le, ahogy a glogovaiak az új papjukat viszik haza
szekéren. Bélyi Jánosnak nem sok holmija van, de a glogovai paplak, ahova
most költözik be, is igen szegényes. Gyakorlatilag nincs benne semmi, csak a
meghalt pap kutyája, Visztula.

A falubeliek az utcán állva nézik, ahogy az új pap szekéren megérkezik a

faluba, tetszik nekik az új káplán. Bélyi János egyelőre a tanítónál, Majzik
Györgynél kap szállást addig, amíg a romos paplakot helyre nem hozza, be
nem rendezi.

A tanítóhoz már csak a falu fontos emberei kísérik el: Szlávik Péter egyházfi,
Gongoly Mihály a glogovai nábob és Klincsok György, a helyi molnár. Közben
a fiatal pap érdeklődik, hogy a faluban milyen bevételei vannak az egyháznak,
azaz neki.

Ehhez tudni kell, hogy a korszakban a falu lakóinak feladata volt, hogy
ellássák a papjukat. A papnak részesedés járt a falusiak borából,
megtermelt terményeiből, fizettek neki a házasság és a temetés után
is, illetve elméletben az egyháznak földje is volt a falu határában.
A falusiak elmondásából azonban az derül ki, hogy a papnak bizony nagyon
kevés bevétele lesz, gyakorlatilag nyomorogni fog. Kevés a házasságkötés és
a halálozás a faluban, rossz minőségűek az egyházi földek. Bélyi János
először elszomorodik, aztán az imádkozásban keres menedéket.

A szomszéd faluban, Kopanyicán lakik Bélyi János egyik régi iskolatársa,

Urszinyi Tamás. Bélyi az ő segítségével rendezkedik be a szegényes
paplakba. Urszinyi nincs nagy véleménnyel Glogováról:

„- Glogova kutya fészek – mondta Urszinyi. – Hja, biz az nem a nyitrai

püspökség, de ki tehet róla? Sovány nyáj, sovány pásztor. Ki kell állani.”
Bélyi végre beköltözhet a paplakba. Másnap megérkezik Billeghi Máté,
szekerén hozva a pap húgát, Veronkát. A pap Billeghitől tudja meg, hogy
meghalt az anyja, sőt már el is temették és neki kell gondoskodnia a kis
Veronkáról, akit korábban sohasem látott.

Bélyi János először nagyon elszomorodik, szinte kétségbe esik, hiszen ő is

csak alig-alig fog tudni megélni, hogyan fogja tudni felnevelni a kislányt.
Megnyugvásként bemegy a templomba és imádkozásba merül.

4. fejezet: Az esernyő és Szent Péter

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Bélyi János
Veronka
Adamecz Mátyásné
1873 Glogova fal
Kvapka Pál, a harangozó
Gongoly Mihályné, a nábob felesége
Srankó János
Hosszú, de fontos fejezet!
A pap sokáig imádkozik az oltár előtt.

„- Segíts meg engem, Uram Jézus – e gondolatokat terjeszté eléje János pap.
– Anyám meghalt, kis húgomat elhozták, nekem kell őt fölnevelnem. Szegény
vagyok, gyámoltalan vagyok, sohase tudtam, hogy egy gyermekkel mit kell
csinálni. Ah, adj mentő gondolatot, Jézus! S hajítsd le kimeríthetlen
bőségszarudból az eszközöket, hogy őt táplálhassam, gondozhassam. Tégy
velem csudát, uram, Jézus.”
Közben azonban kint hatalmas vihar kerekedik, szakadni kezd az eső, de a
pap annyira elmerül az imádkozásban, hogy csak későn veszi észre. Megijed,
mert Veronkát kint hagyta az udvaron egy kosárban és most fél, hogy baja
esett a nagy viharban.

Kiderül azonban, hogy a kislánynak semmi baja, ugyanis valaki egy nagy
foltos, piros esernyőt borított a kosár fölé, megvédve ezzel a kislányt. Az nem
derül ki, hogy ki tette oda az ernyőt.

„A fiatal pap hálás szemeket vetett az égre, s fölkapván a gyermeket a

kosárból, összecsókolta és bevitte az esernyő alatt a szegényes szobákba.”
A pap körbekérdezi a falusiakat, hogy látták-e, ki rakta az ernyőt a gyerek fölé.
Kétféle választ kap:

 Adamecz Mátyásné azt mondja, hogy látta, ahogy az a

„szerszám” az égből ereszkedett alá, biztos benne, hogy Szűz
Mária engedte le a gyerek védelmére.
 Kvapka Pál, a harangozó pedig azt mondja, hogy homályosan,
messziről látott egy öreg zsidót, akinek kampós végű bot volt a
kezében.
Az öreg zsidót mások is látták, sőt, Szlávik Péter szerint nem is egy zsidó volt,
hanem maga Szent Péter, mert úgy nézett ki, mint ahogyan Szent Péter van
lefestve a templomban.
A legenda ezzel szárnyra kap, a babonás falusiak szinte rögtön elhiszik és
terjeszteni kezdik, hogy az esernyőt maga Szent Péter rakta a kis Veronka
kosara fölé, hogy megmentse az esőtől. A gyerek „divatba” jön a falusiak
között, mindenki látni, érinteni akarja, édességet, ennivalót hoznak neki.

Bélyi János, Veronka bátyja (aki semmit sem tud arról, hogy a falusiak szerint
Szent Péter mentette meg a húgát) egészen elérzékenyül attól, hogy a
falusaik mennyire szeretik őt és a húgát.

„- Mennyire félreismertem ezeket az embereket. A kerek világon nincsen jobb

nép, mint a glogovai, s hogy szeretnek! Bámulatos, mennyire szeretnek!”
Végül Adameczné még azt is felajánlja a papnak, hogy odaköltözik hozzá és
vezeti a háztartását és segít nevelni Veronkát, mindezt ingyen. A pap örömmel
fogadja a segítséget.

Bélyi Jánossal rövid idő alatt nagyot fordult a világ. A falusiak elkezdték
tisztelni, ellátják minden jóval, már házvezetője is van. A pap ezt az imának
tulajdonítja, amit az oltárnál mondott el, amikor segítséget kért az Istentől.

Figyeljük meg a véletlenek és a félreértések szerepét, hogyan

keveredik a babona és a hit:

 A pap az imának tulajdonítja Veronka megmenekülését és

azt, hogy hirtelen sok segítséget kap a falusiaktól. Az
esernyőnek nem tulajdonít nagy jelentőséget, habár nem
érti, hogyan került oda, de nem is izgatja különösebben.
 A babonás falusiak pedig Szent Péternek tulajdonítják a
kislány megmenekülését, de erről a pap semmit sem tud.
 Az öreg Adameczné nem azért áll be a paphoz
házvezetőnőnek, mert olyan jószívű lenne, hanem mert
végre történik valami a faluban és így a kotnyeles
vénasszony az események sűrűjében lehet.
Aznap este újabb szenzáció kavarja fel a falu állóvizét. Kiderül, hogy meghalt
Gongoly Mihályné, a nábob felesége, aki a vihar miatt megáradt patakba
fulladt. Mivel Gongoly Mihály a falu leggazdagabb embere, ezért a felesége
temetése is ehhez méltóan ünnepélyes és díszes.

Amikor elindulna a halottas menet a temetőbe, hirtelen elkezd esni az eső,

ezért a pap elszalaszt valakit az esernyőért és az alatt vonul a szertartásra.

A pap nem is gondolt arra, hogy mit indít el ezzel. A glogovaiak ugyanis még
soha nem láttak korábban esernyőt. (Ők eddig sem az esernyőnek
tulajdonították Veronka megmenekülését, hanem Szent Péternek,
emlékezzünk rá, hogy Adameczné szerszámnak, Kvapka Pál, a harangozó
pedig kampós végű botnak nevezte az esernyőt!)

A falusiak most csodálattal nézik, ahogy a pap a szakadó esőben megy a feje
fölött az esernyővel és nem lesz vizes. Hamar elterjed a hír közöttük, hogy ezt
a valamit hozta Szent Péter.

Az esernyő legendája hamarosan tovább erősödik.

Nem sokkal Gongoly Mihályné halála után ugyanis meghal a falu második
leggazdagabb embere, Srankó János is. Özvegye legalább olyan díszes
temetést akar neki, mint amilyen Gongoly Mihálynéé volt. Megpróbálja rávenni
a papot, hogy az ő férje temetésén is tartsa feje fölé az esernyőt.

A pap először nem is érti, hogy mit akar az özvegy, hiszen Srankó János
temetésén nagy valószínűséggel nem fog esni az eső, nem lesz szükség az
ernyőre. A pap még mindig nem érti, hogy a babonás falusiak mekkora
jelentőséget tulajdonítanak az esernyőnek, Srankó özvegye presztízskérdést
csinál abból, hogy az ő férje temetésén is ott legyen az a „valami”, amit Szent
Pétertől kapott a falu.

Végül nehezen bár, de a pap belemegy, hogy a szikrázó napsütés ellenére a

feje fölé tartsa az esernyőt és úgy végezze a gyászszertartást.

Ekkor azonban csoda történik, az egyik koporsóvivő megbotlik és elejtik a

koporsót.

„Nagyot reccsent, meghasadott, összetört, megvillant egy percre a slingelt

szemfödő, majd később látható lett a halott is, aki a nagy rázkódás
következtében felocsúdván a tetszhalálból, mély lélegzetet véve, megmozdult
és felsóhajtott:
– Istenem, hol vagyok?”
Innentől kezdve Szent Péter esernyőjének legendája megállíthatatlan. A
falusiak természetesen nem érik fel ésszel, hogy Srankó csak tetszhalott volt,
szerintük az esernyő támasztotta fel a halottat.

Az esernyő híressé válik és híre elterjed a környéken, mindenki Glogovára

sereglik, hogy láthassa a csodatevő szerszámot. A papnak mindig használnia
kell az esernyőt, esküvőkor, temetéskor, gyóntatáskor, súlyos betegek
imádkoznak hozzá.

Mindez természetesen azzal is jár, hogy megnőnek a pap bevételei, az

emberek pénzzel, ajándékokkal halmozzák el, csak hogy láthassák az ernyőt.
„Eleintén eleget szabódott, de lassankint aztán maga is hinni kezdte, hogy a
veres esernyő, mely napról napra fakóbb, vedlettebb, isteni eredetű lehet.
Nem egyenesen az ő imádságára lőn-e odateremtve a lányka védelmére, s
nem ebből ered-e jólétének, vagyonának, melyért imádkozott, minden
forrása?”

Második rész: A Gregoricsok

1. fejezet: A tapintatlan Gregorics

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Nincs pontos időpont, a

Gregorics Pál fejezet néhány évvel az
Wibra Anna első rész előtt kezdődik, Beszterce
Wibra György de időben az után ér
véget
A fejezet évekkel korábban (hogy pontosan mennyivel, az nem derül ki)
játszódik, mint az első rész és egy Gregorics Pál nevű ember életét meséli el.

Gregorics Pált mindenki csak tapintatlan Gregoricsnak hívta, aminek több oka
volt:

 Napra pontosan kilenc hónappal az (egyébként gazdag

borkereskedő) apja halálát követően született meg, ami rögtön
pletykát indított el az emberek között.
 Vörös haja és szeplős arca volt, és a néphit szerint „veres ember
egy se jó”
Ennek ellenére Gregorics alapvetően jó ember volt, szeretett volna megfelelni
a társadalmi elvárásoknak, de bármit is csinált, minden rosszul sült el, az
emberek soha nem voltak elégedettek vele:

 Amikor drága szivarokat szívott, akkor azt mondták róla, hogy

pazarló, amikor átállt az olcsó szivarra, akkor meg azt, hogy
spórolós, zsugori.
 Amikor a tűzoltó egylet jótékonysági bálján 20 forintot fizetett a két
forintos jegyért, akkor mindenki azt mondta rá, hogy pökhendi
ember. Ennek oka, hogy Gregorics tudtán kívül többet adott a
jegyért, mint a főispán, ezt pedig a korabeli társadalom mélyen
elítélte.
 Amikor (mivel nem volt rá szüksége) nem dolgozott, csak birtokai
jövedelméből élt, akkor azt mondták róla, hogy lusta, amikor pedig
dolgozni akart (mivel jogot végzett), akkor azt mondták róla, hogy
más szegény ember elől veszi el a munkát.
Gregorics ezután úgy döntött, hogy megházasodik, ezt viszont a testvérei
akadályozták meg folyton. Gregorics anyja ugyanis a férje második felesége
volt. Gregorics apjának első feleségétől két fia és egy lánya volt, akik folyton
arra vártak, hogy Gregorics mikor hal meg, hiszen ő örökölt mindent a szülők
halála után. Az ő halála után pedig féltestvérei örököltek volna.

Ha viszont Gregorics megnősül és gyereke születik, testvérei elesnek az

örökségtől. Ezért, ha Gregorics elkezdett egy lányos házhoz járni, akkor a
testvérei ugyanott elkezdtek róla valami rosszat híresztelni, így Gregorics
mindig kosarat kapott. Soha nem nősült meg.

Gregorics Pál már nagyon unta magát, amikor kirobbant az 1848-as

szabadságharc. Gregorics valami hasznosat akar csinálni, ezért jelentkezik
katonának, de elutasítják, egészségi állapota és kora miatt eltanácsolják a
harctól, maximum írnok lehetne. Gregorics azonban ennél büszkébb:

„- Én a legveszélyesebb foglalkozást szándékozom kikeresni magamnak.

Melyiket tartja annak, őrnagy úr?
– Kétségtelenül a kémszolgálatot.
– Hát kém leszek.”
Gregorics hát kém lett. Mégpedig rendkívül sikeres kém.

„Még ma is sokan emlegetik öreg katonák a »vörös esernyős emberkét«, aki

vakmerően tudott keresztülhatolni az ellenséges vonalakon, olyan bárgyú
arcot vágva, mintha tízig se tudna olvasni. Keskeny madárképe, felgyűrt
nadrágja, ócska, borzas, beütött cilinderje s a vörös, kampós nyelű esernyője
a hóna alatt feltűnővé tették. Aki egyszer látta, nem könnyen felejtette el.”
Figyeljük meg az esernyő felbukkanását. Az olvasó nem tudja
biztosan, de sejti, hogy ez ugyanaz az esernyő lesz, mint glogovai
papé.
A szabadságharc után visszavonult besztercebányai házába, mogorva,
emberkerülő természetű lett. Hamarosan azonban beleszeretett a
szakácsnéjába, Wibra Annába. Persze rögtön híre ment a városban, de
Gregorics már hozzászokott, hogy semmit nem tud csinálni, ami jó lenne.

„- Egy Gregorics és egy szolgáló! Szörnyűség! Ilyesmi tán nem is történt soha
a világon!”
Gregorics nem vette feleségül Annát, de született egy gyermekük, akit a
különc Gregorics nagyon szeretett. A gyerek születése után még elvonultabb
lett, csak ritkán ment emberek közé, de akkor is mindig vele volt különös,
kopott, piros ernyője, amit soha nem engedett ki a kezéből.

„Sokszor megtörtént, hogy figyelmeztették: »Tegye le, bácsi, az esernyőjét.«

– Nem, nem – ellenkezett ő -, megszoktam, úgy megszoktam, hogy a
kezemben kell lennie; anélkül nem érzem magam jól. Becsületemre mondom.”
Az emberek azt suttogták, hogy az öreg Gregorics kém korában az esernyő
üreges nyelében vitte a fontos üzeneteket, de ezt a pletykát senki sem tudta
megerősíteni.

Gregorics törvénytelen fiának híre persze Gregorics testvéreihez is eljutott, aki

végül kiderítették, hogy a kisfiút Wibra György néven anyakönyvezték.

Ehhez tudni kell, hogy a korban csak a házasságban született

gyermek számított törvényesnek, azaz viselhette az apja nevét. Mivel
Wibra Annát nem vette feleségül Gregorics, így a fiú törvénytelennek
számított, tehát csak az anyja vezetéknevét viselhette.
Figyeljük meg, hogy bár a fejezet korábban kezdődik, mint az előző
rész, de itt már évekkel később járunk, vagyis hamarabb kezdődik, és
időben később fejeződik be, mint a glogovai pap története!

2. fejezet: Gyanús jelenségek

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Gregorics Pál
Wibra György Néhány évvel az első Beszterce
Kupeczky, a magántanár fejezet után Szeged
Börcsök János, evezős legény
Évek telnek el, Wibra Gyuri magas, erős, okos fiatalemberré fejlődik.
Magántanár tanítja, Kupeczky Márton, aki szerint a fiú nagyon tehetséges,
nagy jövőt jósol neki.

Az öreg Gregorics elgondolkozik azon, hogy feleségül veszi Wibra Annát és

törvényesen is fiává fogadja Gyurit. Ekkor azonban majdnem tragédia történik.
Gyuri megbetegszik, az orvos alig tudja meggyógyítani és később azt mondja
Gregoricsnak, hogy a gyereken mérgezési tüneteket vett észre.

Wibra Gyuri végül felépül, de Gregoricsban szörnyű gyanú ébred: irigy

testvérei akarták megmérgezni Gyurit, akik rájöttek, hogy az ő fia, tehát
örököse. Gregorics ezért úgy dönt, hogy úgy próbálja megvédeni fiát, hogy
nem törvényesíti, sőt, az ország másik végébe, Szegedre küldi tanulni, nehogy
a testvérei tényleg megöljék.

Nyilvánvaló, hogy Gregorics aggodalma túlzott, de éppen ez a mindent eltúlzó

tulajdonság az alaptermészete. Ha csinál valamit, azt mindig teljes erővel
csinálja, legyen az jó vagy rossz dolog.
Wibra Gyuri tehát Szegedre megy tanulni, Kupeczky, korábbi magántanára
kíséri el. Gegorics pedig elkezdi készpénzzé tenni vagyontárgyait, házat,
birtokait. Hivatalosan, testvéreinek is azt terjeszti, hogy azért kell neki a
készpénz, mert Csehországban akar nagy birtokot vásárolni.

Ezután időről időre eltűnik Besztercebányáról és mindenki azt hiszi, hogy

csehországi birtokain van. A valóságban azonban Gyurit látogatja meg
Szegeden, ez az egyetlen mulatsága.

Egyik szegedi látogatása alkalmával aztán furcsa eset történik. Fiával

csónakáznak éppen, amikor az öreg esernyője (amit mind tudjuk, soha nem
enged ki a kezéből) beleesik a vízbe és magával ragadja a sodrás.

Gregorics reakciója teljesen meglepi Gyurit és a csónakos legényeket is: az

öreg 100 forintot kínál annak, aki visszahozza az ernyőt. Egy Börcsök János
nevű fiatal evezős végül beugrik a vízbe és nagy nehezen visszaszerzi az
ernyőt, meg is kapja a százast.

A jelenetet senki sem tudja megmagyarázni, hiszen az esernyő látszólag

értéktelen, kopott, sok éves darab, ami nemhogy 100 forintot nem ér, de
semennyit sem.

„- Szeszélyes ember, de jó ember – mentegette Gyuri. – Ki tudja, milyen

emlékek kötik az esernyőjéhez?”

3. fejezet: Gregorics Pál halála és hagyatéka

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Gregorics Pál
Wibra György
Wibra Anna Gregorics
Néhány évvel a
Kupeczky, a magántanár Beszterce
második fejezet után
Sztolarik János, közjegyző A „Libano
Matykó, az inas
A két kőműves
Évekkel később egy nap déltájban az öreg Gregorics gyomorgörcsökre kezd
panaszkodni és befekszik az ágyába. Kicsit alszik, majd elmeséli Annának,
hogy furcsa álma volt: álmában ló volt, akire a testvérei alkudoztak, majd
hirtelen megjelent a halál és közölte, hogy a ló az övé, addig maradhat, amíg a
boltban vesz egy kötőféket.

Gregorics ebből arra következtet, hogy már nem sok ideje van hátra (csak
annyi, amíg a halál megveszi a kötőféket). Annával sürgönyöztet Gyurinak
Szegedre, hogy azonnal utazzon haza.
Az inas elviszi a sürgönyt, de a távírda már zárva van, nem tudja feladni. Anna
úgy van vele, hogy majd másnap feladják a sürgönyt, Gregoricsnak azonban
azt mondja, hogy elküldték az üzenetet. Anna egyébként sem hiszi, hogy
komoly az öreg baja.

Gregorics másnapra jobban lesz, ezért Anna akkor sem küldi el az üzenetet.
Aznap este Gregorics elhívatja a közjegyzőt, Sztolarik Jánost és lediktálja neki
a végrendeletét.

Gregorics ezután elküldi Matykót, az inast, hogy vegyen egy nagy vas üstöt és
kerítsen két kőművest. A kőműveseknek fizet fejenként 50 forintot, ha azok
csinálnak egy olyan üreget a falba, amit nem lehet észrevenni.

A ház mögött van egy kis kőház, amit Libanonnak hívnak. Gregorics ebben a
házban csináltatja a falba az üreget, majd megígéri a kőműveseknek, hogy
életük végéig kapnak évente 50 forintot, ha hallgatnak. A kőművesek
megcsinálják az üreget, majd Gregorics berakatja velük az üstöt. Az nem derül
ki, hogy mi van üstben, mert le van takarva, csak az, hogy nagyon nehéz.

Másnapra megint rosszabbodik Gregorics állapota, folyamatosan érdeklődik,

hogy megérkezett-e már Gyuri. Anna nem meri bevallani, hogy el sem küldte
az üzenetet. Gregorics végül belehal a görcsökbe, az orvos később
megállapítja, hogy gyomorfekélyes volt.

Gregorics besztercebányai halála után egy héttel meghal Kupeczky is

Szegeden

Gregorics (fél)testvérei (Boldizsár, Gáspár és Eszmeralda) persze azonnal

elfoglalják a házat s kiüldözik onnan Annát. Anna hiába hivatkozik arra, hogy a
ház az övé, a testvérek azt mondják neki, hogy csak a négy fal az övé.

Harmadnapra megtartják a temetést is. Gyurit végül értesítették apja haláláról,

de nem ér haza a temetésre.

A temetés után összegyűlik a rokonság Sztolarik Jánosnál, hogy

meghallgassák a végrendeletet:

 A Magyar Tudományos Akadémia kap 2000 forintot.

 Minden olyan nő, akit korábban jól ismert, vagy udvarolt neki, kap
fejenként 2000 forintot.
Ennyiből áll csak a végrendelet. A testvérek nagyon elcsodálkoznak, hiszen
Gregorics Annáról és Gyuriról sem emlékezik meg.

„A közjegyző sietett őket megnyugtatni:

– Az végre is mindegy az uraknak. Ami vagyontöbblet van, az mindenesetre a
testvéreké.
– Igen, igen – jegyzé meg Gáspár -, ami az ingatlant illeti. De hol a készpénz?
Mert sok, igen sok készpénzének kellett lennie. Félek, hogy ezzel valami
suskus történt. „

4. fejezet: A kapzsi Gregoricsok

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Gregorics Gáspár
Gregorics Boldizsár
Panyókiné (Gregorics Eszmeralda)
Gregorics halála után Beszterce
Sztolarik János, közjegyző
Matykó, az inas
Prepelicza, a kőműves
Emlékezzünk rá, A tapintatlan Gregorics című fejezetben volt róla szó, hogy
Gregorics szeretett volna megnősülni, de mindig kosarat kapott a lányoktól.

Gregorics most ezeknek a nőknek (akik mostanra már régen férjezett

öregasszonyok) hagyta örökül a fejenként 2000 forintot, összesen
kilencnek.Ezzel nagy felháborodást váltott ki Besztercebányán. Gregorics
gyakorlatilag bosszút állt a nőkön, hiszen rögtön megindult a pletyka, ami
szerint valami mégiscsak lehetett Gregorics és a megnevezett hölgyek között,
ha az öreg évtizedek múlva is ilyen komoly pénzeket hagyott rájuk. Az Olvasó
persze tudja, hogy semmit sem történt, de a pletyka elindul.

A kilenc nő, hogy mentse a becsületét, sorra visszautasítja a pénzt.Gregorics

féltestvéreit persze leginkább a csehországi birtok izgatja, amiről persze
hamarosan kiderül, hogy nincs is. Matykó, az inas a hagyatéki tárgyaláson
bevallja, hogy a csehországi birtok csak fedő sztori volt, az öreg mindig Gyurit
látogatta meg, amikor azt mondta, hogy Csehországba utazott.

A Gregorics testvérek viszont nem értik, hogy akkor hova lett a 250 ezer forint
készpénz, ha Gregorics nem vett birtokot Csehországban?!

A titokra egy számla derít fényt, ami attól a vaskereskedőtől (kolompártól)

érkezik akitől Gregorics a vasüstöt rendelte. Gregorics ugyanis csak
megrendelte az üstöt, de nem fizette ki. A két Gregorics testvérnek
(Boldizsárnak és Gáspárnak) rögtön gyanús lesz a dolog, hiszen az üst nem
szerepelt a hagyatéki leltárban, azt gondolják, hogy Gregorics abban rejtette a
pénzét.

Kérdőre vonják Matykót, az inast, aki elmeséli az üst történetét és hogy két
kőművest kellett kerítenie. A kőművesek nevét nem tudja, de az egyiknek
három hosszú szőrszál van az orrán. Gregorics Gáspár ennek a különös
ismertetőjegynek a segítségével hamar megtalálja az egyik kőművest,
Prepelicza Andrást, aki végül 250 forintért cserébe elárulja, hogy a nehéz üstöt
be kellett falazniuk a kis ház (a Libanon) falába.

A Libanon a libanoni cédrusról kapta a nevét, amit előző gazdája, egy pap,
próbált meg termeszteni a ház körül. A Libanont Gregorics még a halála előtt
Wibra Gyurira íratta.

Gregorics Gáspár most elmegy Sztolarik Jánoshoz, a jegyzőhöz, aki Wibra

Gyuri gyámja lett, és közli vele, hogy 15 ezer forintért megvenné a Libanont.
Sztolarik elcsodálkozik, hiszen a kis kőház és birtok messze nem ér ennyit, de
végül is Gyurinak előnyös az üzlet, ezért megírja neki levélben az ajánlatot.

Közben azonban Gáspár testvére, Boldizsár is beállít Sztolarikhoz, ő is a

Libanont akarja megvenni, 20 ezer forintot kínál érte.Ezzel elindul a vetélkedés
a két testvér között, folyamatosan egymásra licitálva verik fel a kis birtok és
ház árát. Sztolarik egyáltalán nem érti, hogy lehet ez, mit tudhatnak a
Gregoricsok, amit ő nem. Még arra is gondol, hátha arany van a földben és ezt
meg is vizsgáltatja Drotler István nyugalmazott bányamérnökkel, aki nem talál
aranyat.

A testvérek közötti licit egészen 50 ezer forintig megy. Ekkor azonban Gáspár
(végre) elkezd gondolkozni is. Ha így folytatják, akkor a végén olyan magasra
megy fel a Libanon ára, amit vagy nem tudnak kifizetni, vagy nem fogja
fedezni az üstben lévő vagyon. Elmegy hát a testvéréhez és megállapodnak,
hogy most nem egymásra, hanem egymás alá fognak licitálni, azaz
megpróbálják leszorítani azt az árat, amit éppen ők vertek fel olyan magasra.

Tervük be is válik, egymás alá kínálva leszorítják az árat az eredeti 15 ezres

ajánlatra és közösen veszik meg a birtokot. Wibra Gyuri azonban még így is
messze jól járt, hiszen a Libanon ennek kb. az egyharmadát éri.

Miután megkapták a Libanon kulcsait, a két Gregorics bezárkózott a kis házba

és szétverték az egészet. Meg is találták az üstöt, de csak szögek és
ócskavas volt benne. A halott Gregorics tehát átverte testvéreit. Az viszont
nem derül ki, hogy akkor hol is van Gregorics pénze valójában.

Közben elindul egy több mint tíz évig tartó per is, aminek lényege:

 Prepelicza, a kőműves, megjelenik a két Gregorics testvérnél,

hogy adjanak neki részesedést az üstben talált vagyonból (ő még
nem tudja, hogy az csak vas), különben beárulja őket a harmadik
testvérnek, Eszmeraldának (Panyókiné)
 Gáspár és Boldizsár szerint viszont Prepelicza összejátszott
Gregorics Pállal és pontosan tudta, hogy az üstben nincs érték.
Az volt a céljuk, hogy a Libanon árát Wibra Gyuri érdekében
felverjék. Botokkal jól elverik Prepeliczát.
 Bosszúból Prepelicza Elmegy Panyókinéhoz és elmesél neki
mindent.
 A pert Panyókiné indítja a bátyjai ellen, de csak az üst létezését,
befalazását és a két Gregorics rosszhiszeműségét tudja
bizonyítani. A per tíz év után ér véget, de ítélet nem születik, mert
addigra minden érdekelt fél teljesen tönkremegy anyagilag a
pereskedésben.
Gregorics vagyona nem került elő

Harmadik rész: A nyomok

1. fejezet: Az esernyő kibukkan

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Wibra Gyuri
Krikovszky Tamás, a besztercebányai polgármester évekkel Gregorics
Beszterce
Müncz Jónás, a fehér zsidó halála után
Sztolarik, Gyuri egykori gyámja
Évekkel később Wibra Gyuri már felnőtt, jóképű fiatalember, elvégezte iskoláit,
ügyvéd lett belőle. Karrierje ígéretesen alakult, sok ügyfele van, kezd
vagyonosodni. A városban lévő eladó lányok is érdeklődnek iránta, hiszen
lassan ideje lenne megházasodnia. Gyuri azonban nem akar nősülni.

Wibra Gyurinak ugyanis van egy nagy problémája. Az öreg Gregorics

vagyonának legendája továbbra is makacsul tartja magát. Vagyis Gyuri a
hétköznapokban mindig azzal szembesül, hogy akár vagyonos ember is
lehetne, ha valahogy meg tudná találni apai örökségét.

„Valóságos szerencsétlenség volt őrá nézve az eltűnt vagyon tudata. Maga is

érezte ezt, és sokszor óhajtotta, hogy bárcsak sohase hallott volna felőle.
Sokért nem adná, ha egy olyan részlet találna kibukkanni a homályból, mely
kétségessé, sőt valószínűtlenné tenné az örökség létezését.”
Gyuri életét teljesen megmérgezi az örökség tudata. Ne feledjük, egy
szakácsné törvénytelen fia, aki szorgalmával és eszével felverekedte magát
az ügyvédi állásig. Amikor erre gondol Gyuri, akkor elégedettség tölti el.
Ezután azonban mindig eszébe jut, hogy valójában az öreg Gregorics fia, aki
valószínűleg nagy vagyont hagyott rá, de képtelen megtalálni ezt a vagyont.
Ráadásul sokasodnak a jelek is, amelyek szerint ez valóban így történt, nem
csak legendáról van szó:

 A gazdag kocsigyáros szerint, aki annak idején megvette

Gregorics bécsi házát, Gregorics azt mondta neki, hogy a házért
kapott összeget egy utalványra teszi. Gyuri minden lehetséges
banknál érdeklődik, de nem jár sikerrel.
 Egy este az anyja, a már idős Wibra Anna meséli el, hogy amikor
az öreg haldoklott, akkor sürgönyözni akart Gyurinak, mert valamit
át akart adni neki.
 Egy nap Gyurit, ügyvéd minőségében, elhívják a haldokló
besztercebányai polgármesterhez, Krikovszky Tamáshoz.
Krikovszky, miközben a végrendeletét diktálja Gyurinak,
mellékesen megemlíti, hogy az öreg Gregoricsnak volt egy piros
esernyője, aminek a nyelében volt egy rejtett üreg.
Gyuri fejében egy pillanat alatt összeállnak a dolgok, az öreg utalványba
fektette vagyonát, azt pedig az esernyő nyelébe rejtette. De hol lehet most az
esernyő, évekkel Gregorics halála után?

Figyeljünk fel azonban arra is, hogy ezek csak Gyuri következtetései.
Soha senki sem látta, hogy az esernyő nyelében van-e üreg
egyáltalán és az utalványt sem látta senki!
Érdeklődik anyjánál, az öreg Matykónál és özvegy Bothárnénál is, aki jelen
volt, amikor Gregorics holttestét mosdatták és öltöztették. Azonban mindenki
csak annyit tud mondani, hogy az öreg nagyon ragaszkodott az ernyőhöz,
mindig vele volt, halála után úgy kellett kifeszegetni a kezéből. Azt azonban
senki sem tudja, hol lehet most az ernyő.

Gyuri elmegy a levéltárba, kikeresi az apja halála után felvett hagyatéki leltárt.
Esernyőt nem talál a felsorolásban, csak egy érdekes sort:

„Hasznavehetetlen tárgyak 2 forint. Megvette a fehér zsidó”

Gyuri hamar kideríti, hogy a fehér zsidót Müncz Jónásnak hívták, kis boltja volt
a városban. Gyuri ezután elmegy Sztolarikhoz, egykori gyámjához, elmeséli
neki, hogy mire jutott és tanácsot kér tőle.

Sztolarik elmondja, hogy emlékszik a fehér zsidóra, sőt arra is, hogy legutolsó
találkozásukkor látta nála Gregorics ernyőjét, tehát biztos ő vette meg.
Azonban azt is megjegyzi, hogy Müncz Jónás, a fehér zsidó évekkel később
megőrült és a megáradt Garam folyóba fulladt.

Biztatja Gyurit, hogy utazzon el Bábaszékre, mert úgy tudja, hogy Münczné ott
lakik. Egy próbát megér, hátha nála van az ernyő.
 2. fejezet A mi Rozálink
Főbb szereplők Időpont Helyszín

özvegy Müncz Jónásné

Bábaszék
Mravucsán János, a bábaszéki polgármester
A rövid fejezet azt meséli el, hogyan került Müncz Jónás özvegye Bábaszékre.
Mikszáth humorosan leírja, ahogy a korabeli szlovákiai kis városok versengtek
egymással, melyik az amelyik inkább város, mint a másik, melyiknek van több
olyan intézménye (patika, kovácsműhely stb ) amitől egy várost városnak lehet
nevezni. Természetesen valójában egyik sem igazi város, hiszen 8-900 fős kis
településekről van szó.

Tótpelsőc városa természetesen kijelenti, hogy Bábaszék nem is igazi város:

„- Hiszen nem város az! Még zsidó sincs benne! Ahova pedig zsidó nem
telepszik, annak a helynek nincs jövője, az már csakugyan nem városnak
való.”
Mravucsán Jánosnak, a bábaszéki polgármesternek tehát zsidót kell találnia a
városba, ha meg akarja menteni jó hírüket. Zsidót ugyan nem talál, de
Müncznét (lánykori keresztnevén Rozália, innen a fejezetcím), egy zsidó
özvegyét igen. Így kerül az özvegy Bábaszékre.

3. fejezet A szálak Glogovára vezetnek

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Wibra Gyuri
Münczné az első fejezet után Bábaszék
Müncz Móricz, az öreg Müncz fia
Rozáli, a zsidó Müncz özvegye éppen Bábaszéki boltja előtt beszélget
Mravucsán polgármesterrel és Galba szenátorral, amikor Wibra Gyuri
megérkezik a városba.

Gyuri érkezésével egyidőben egy összetört hintót hurcolnak végig az

elszabadult lovak a városon. A hintón senki se ül, de Mravucsán és Galba
megismeri a lovakat, a glogovai plébánosé. A két városi elöljáró bajt sejt, ezért
gyorsan elindulnak, hogy megkeressék az hintó utasait.

Gyurit nem érdekli különösebben az elszabadult kocsi, rögtön megkérdezi

Müncznét, hogy tart-e a boltjában öreg esernyőket. Az asszony elmondja,
hogy mióta a férje meghalt nem árul ernyőket, mert azok javításához csak a
férje értett, de néhány régi, rossz esernyő még van a padláson. Gyuri 50
forintot ajánl neki, ha megnézheti őket, Münczné persze belemegy.

Gyuri azonban nem találja meg a padláson az apja ernyőjét. Elkeseredésében

az egész történetet elmeséli Müncznének, akinek hirtelen eszébe jut, hogy
emlékszik az ernyőre, férje magával vitte az utolsó útjára. Gyuri kétségbe esik,
hogy végképp elvesztette a nyomot.

Münczné azonban azt mondja, hogy éppen a városban van az egyik fia, Móric,
aki annak idején kutatott az apja után, mikor az öreg zsidó eltűnt. Gyuri
keresse meg Móricot, hátha az tud neki valamit mondani.

Gyuri meg is találja Móricot a vásártéren, Móric ugyanis mészáros és éppen

marhákra alkuszik. Gyuri elmondja neki, hogy azt a piros esernyőt keresi, amit
apja az utolsó útjára is magával vitt. Móric pedig elmeséli hogy hogyan
kutattak az öreg Müncz után az öccsével, hogyan jártak faluról falura az öreg
zsidó nyomait kutatva. A leírásból kiderül, hogy:

 Kobolnyik faluban még látták az öregnél az ernyőt

 Lehotán viszont már kalap és ernyő nélkül látták. Tehát az ernyő
valahol Kobolnyik és Lehota között veszett el.
 Később Móricék találkoztak egy fazekassal, aki elmondta, hogy
látta az öreg zsidót Glogova faluban, amint éppen egy nagy
felhőszakadás közepén egy ázó kisgyerekre borította az
esernyőjét, majd továbbment.
Gyuri tehát megkapta azt az információt, amit akart, az esernyő Glogova
faluban van

4. fejezet A fülbevaló
Főbb szereplők Időpont Helyszín

Wibra Gyuri
Fiala János, a hajdú
Mravucsán, a bábaszéki polgármester
Galba szenátor Az előző fejezet után Bábaszék
Konopka szenátor
Veronka, a glogovai pap húga
madame Kriszbay, Veronka francia nevelőnője
Wibra Gyuri sietve indulna Glogovára, az esernyő után, amikor Fiala János, a
falu hajdúja kidobolja, hogy

„Adatik tudtára, akiket illet, hogy egy arany fülbevaló zöld drágakővel elveszett
a téglaégetőtül a templomig terjedő úton. A becsületes megtalálónak, aki a
városházára behozza, illő jutalom biztosíttatik.”
Mindenki rögtön izgatott lesz, hátha sikerül megtalálni a fülbevalót és
begyűjteni a jutalmat. Kivéve Gyurit, akit pont nem érdekel az egész, sietne a
dolgára, de persze ő az, aki véletlenül meglátja a földön az elveszett
fülbevalót.

„Hát ez is csak bosszúság, mikor úgy siet valaki. Nem tudta éppen más
megtalálni, abból a sok száz emberből, aki az utcán lődörög! [..], ha már
megtalálta, elviszi a városházára, abba bele nem törik a dereka, úgyis tíz-húsz
lépés ide.”
Gyuri elmegy a városházára, ahol éppen ülésezik a szenátus, aminek komoly
problémát kell megoldania, ami a következő:

„A város tulajdonát képező Liskovina erdő csősze jött lihegve azzal a

jelentéssel, hogy ismeretlen, úri ruházatú férfit talált felakasztva egy fán –
ímhát mi történjék a holttesttel?”
A szenátus azonban nem tud dönteni, két részre szakadt:

 Konopka szenátor és társai szerint az akasztott embert be kell

vinni a temetőbe, és értesíteni kell Géry Mihály szolgabírót és a
járási orvost
 Galba szenátor szerint jobb, ha nem szólnak semmit, hanem az
akasztott embert átviszik a kvakai erdőbe, ami már a következő
faluhoz, Travnikihez tartozik, hadd találják meg ők. Azonban a
Galba-pártiak sem egységesek:
 Galba közvetlen emberi az átcsempészés mellett vannak
 Egy másik csoport Kozsehuba András vezetésével azt szeretné,
ha az akasztottat ott helyben a fa alatt eltemetnék, ezzel oldva
meg az ügyet.
Mravucsánnak, a polgármesternek kellene döntenie, de ő nem akarja vállalni a
döntéssel járó felelősséget, minden lehetőséget megragad, hogy valahogy
elodázza a döntést.

Ekkor lép be Gyuri a tanácskozó terembe a fülbevalóval, ami persze kiváló

alkalmat teremt Mravucsánnak, hogy ne a halott ember problémájával
foglalkozzon.

Gyuri éppen csak oda akarja adni az ékszert, aztán már menne is, de
Mravucsán közli vele, hogy a fülbevaló a glogovai pap húgáé és jutalom jár a
megtalálásáért. Gyuri nem tart igény a jutalomra, a glogovai pap húga meg
pont nem érdekli, de a polgármester csak berángatja egy kis szobába:

„- Kisasszony – kiáltá be a fiatalember háta mögül -, itt hozom a fülbevalóját!

Erre a szóra hirtelen fordítá meg a fejét egy fiatal leány, ki térdelő helyzetben
hideg borogatásokat rakott a díványon fekvő idősebb nőnek a váll-
lapockájára.”
Kiderül, hogy a fiatalabbik hölgy a glogovai pap húga, Veronka, az idősebb
hölgy pedig madame Kriszbay, a pap húgának francia nevelőnője. Ők ültek
azon a kocsin, amit a megbokrosodott lovak magukkal rántottak, de még
időben sikerült leugraniuk, madame Kriszbay válla akkor sérült meg.

Wibra Gyuri meglepődik Veronka szépségén, valahogy nem így képzelte el a

pap húgokat:

„Ez hát a glogovai pap húga! Hihetetlen! Talán csak álmodik. Nem így
képzelte ő a paphúgokat. Elhízott, kacsajárású, piros-pozsgás húgok ezek,
akik idők jártával hasonlítani kezdenek a plébánosaikhoz; pomádé-illatuk van
és tokájuk. Toka nélkül nincs a parókiákon szépség.”
Ehhez képest a fiatal lány kecses, fiatal, üde szépség, hosszú sötét hajjal.

Veronka elmondja, hogy hazafelé tartottak, de most, hogy tönkrement a

kocsijuk nem tudnak továbbmenni. Mravucsán felajánlja, hogy adnak nekik
kölcsön egy másik kocsit, de a pap húga most már fél azoktól a lovaktól, amik
elragadták a másik hintót.

Gyuri maga sem tudja, hogy miért, de hirtelen felajánlja a kisasszonynak, hogy
szívesen elviszi őket a saját kocsiján, úgyis éppen Glogovára tart. Azonnal
indulni is akar, de Mravucsán nem engedi őket, mondván, mindjárt
beesteledik, éjszaka nem utazhatnak.

Gyuri persze rögtön menne, minél hamarabb Glogovára akar érni, szerinte
enyhe lesz az éjszaka, simán tudnának utazni. Mravucsán szerint viszont vihar
lesz, elvégre egy akasztott ember lóg a határban, ami mindig vihart, jégesőt
okoz, jobban járnak, ha a polgármesternél töltik az éjszakát.

A halott emlegetésétől persze Veronka is megijed és nem akar elindulni, így

Gyuri is kénytelen elfogadni Mravucsán invitálását, így aztán mindannyian
Bábaszéken maradnak éjszakára.

Negyedik rész A bábaszéki intelligencia

1. fejezet Vacsora Mravucsánéknál

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Mravucsán és a felesége Az előző fejezet után Bábaszék

Wibra Gyuri A polgárm
Bélyi Veronka háza
madame Kriszbay
Rafanidesz Sámuel, lutheránus lelkész
Klempa Teofil, a kántor
 Konopka szenátor
Kukucska Pál, a mészáros
Szliminszky Vladimír, az erdész és felesége
Mokry, a jegyzősegéd

Mravucsán és felesége természetesen vacsorát ad Gyuriék tiszteletére.

Résztvevők:

 Mravucsán és a felesége
 Wibra Gyuri
 Bélyi Veronka
 madame Kriszbay
 Rafanidesz Sámuel, lutheránus lelkész
 Klempa Teofil, a kántor
 Konopka szenátor
 Kukucska Pál, a mészáros
 Szliminszky Vladimír, az erdész és felesége
 Mokry, a jegyzősegéd

Gyakorlatilag az egész fejezet a vacsora leírása, Mikszáth humorosan írja le,

ahogy a különböző stílusú és természetű emberek vacsoráznak,
beszélgetnek, viccelődnek egymással:

 madame Kriszbaynak, aki először jár Szlovákiában, az a

legnagyobb problémája, hogy a paprikás pörkölt túl csípős,
ráadásul nem nagyon érti az asztal körül ülők beszédét.
 Szliminszky Vladimírt gyakorlatilag állandóan terrorizálja a
felesége, nem szabad sokat ennie, inni, dohányozni, vigyáznia
kell, meg ne fázzon, nehogy hideget igyon stb. Vladimír hősiesen
tűr s mindent úgy tesz, ahogy a felesége mondja.
 Gyuri és Veronka egész este egymással vannak elfoglalva, csak
egymással beszélgetnek. Veronka mesél a glogovai életről, a
lepkegyűjteményéről. Az Olvasó számára egyértelmű, hogy a két
fiatal szimpatikus egymásnak.
Vacsora közben aztán a vendégek elkezdenek egymás egészségére inni.
Gyuri számára Vladimír, az erdész pohárköszöntője érdekes:

„- Emelem poharamat, uraim, a legszebb virágszálra ebben a társaságban.

Urunk, Jézus Krisztus húgocskájára, az ártatlanság bárányára, kiért Isten
csodát művelt, mondván a szolgájának: »Eredj hamar, Péter, ne hagyd a
kicsikét megázni.« Éljen sokáig Bélyi Veronka kisasszony!”
Gyuri persze nem érti, hogy az erdész milyen csodáról beszél, az
asztaltársaság meg azt nem érti, hogy Gyuri hogyhogy nem hallott eddig a
csodáról. Elmesélik neki, hogy amikor Veronka kislány volt, akkor Szent Péter
küldött neki esernyőt, hogy ne fázzon meg a viharban.

Gyuri rögtön izgatott lesz, azonnal átlátja, hogy itt az öreg Gregorics ernyőjéről
van szó. Megkérdezi, hogy kinek a tulajdonában van az ernyő. Az esernyő
Veronkáé, de a templomban tartják és Veronka magával fogja vinni, ha férjhez
megy.

Végül a társaság női tagjai elfáradnak és nyugovóra térnek, Gyuri is lefekszik

a szobájában. Az asztal körül csak a bábaszéki férfiak maradnak, akik
végigkártyázzák az éjszaka további részét. Vicces jelenet, amikor az asztal
szélén alvó Klempa Teofil szakállát gyertyaviasszal odaragasztják az
asztalhoz.

A fejezetben még két érdekes dolog van:

 Madame Kriszbay még soha nem látott dunnát, nem mer

belefeküdni, mert fél, hogy megfullad, végül Mravucsán nagy
szőrmebundáját kapja meg takaróként, amitől úgy megijed, hogy
egész éjszaka fáj a feje.
 Veronka szobájában van egy kiscica, akit a lány nem tud
kihajtani. Viszont annyira szégyenlős, hogy a cica előtt nem mer
levetkőzni, ezért beköti a macska szemét, úgy öltözik át.

2. fejezet Az éj tanácsot ád
Főbb szereplők Időpont Helyszín

Bábaszék
Wibra Gyuri Az előző fejezetben leírt
A polgárm
Szent Péter vacsorát követő éjszaka
háza

Gyuri nem tud aludni a szobájában, gondolatai Veronka körül járnak, saját
magának sem nagyon akarja bevallani, hogy mennyire tetszik neki a lány.

Hamarosan azonban az esernyőre terelődik a figyelme, szép lassan rájön,

hogy semmivel sem került közelebb a céljához, az ernyő nyelében lévő
bankutalványhoz:

 Eddig abban sem lehetett biztos, hogy megvan-e még az ernyő.

 Mostanra kiderült, hogy létezik, de ereklyének tartják, amit
Veronka Szent Pétertől kapott. Mit csináljon Gyuri?
  Nem mondhatja azt a papnak, hogy az övé az ernyő, atyai
öröksége, hiszen az esernyőt az öreg Müncz árverésen vette
meg, a tulajdonjoga tehát nem Gyurié.
 Ha mindent őszintén elmond a papnak, akkor vagy kineveti, vagy
kiveszi ő az ernyőből az utalványt.
Keserű gondolatai közben Gyuri észrevétlenül elalszik. Érdekes álmot lát,
Szent Péterrel találkozik, aki felajánlja neki, hogy szívesen ír egy papírt arról,
hogy Gyurié az esernyő, de Gyurinál nincs toll-papír. Szent Péter a
beszélgetés végén fontos tanácsot ad:

„Tudja mit, barátom uram, ne okoskodjék sokat, vegye el a Veronkát

feleségül, s vele együtt magáé lesz az esernyő.
Jöjjön! – mondá Gyuri és megfogta erősen a szent palástját. – Kérje meg a
számomra!”
Ekkor azonban kopogtatnak az ajtón és a cseléd felébreszti Gyurit, már reggel
van.

Gyuri még az álom hatása alatt áll, rá kell jönnie, hogy milyen okos tanács ez.
Hiszen előző este hallotta, amikor mondták, hogy Veronka magával viszi az
ernyőt, ha férjhez megy. Nincs más dolga, mint feleségül kérni Veronkát, aki
egyébként is tetszik neki.

Reggeli közben Gyuri elmeséli Veronkának, hogy álmában házasodni készült,

de azt már nem tudta meg, hogy vajon a lány igent mondott-e neki, mert a
lánykérés előtt felébresztették.

Reggeli után Gyuri, Veronka és madame Kriszbay elindulnak Gyuri kocsiján

Glogova felé.

Ötödik rész A harmadik ördög

1. fejezet A Czobor Mária rózsája, a földhasadék és a vén körtefa

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Wibra Gyuri
Veronka Az előző fejezet után útban Glo
Bélyi János, a glogovai plébános
A kocsi lassan megy Gyuriékkal Glogova felé. Közben Gyuri azon töpreng,
hogy kérhetné meg Veronka kezét.

„De így, minden előzmény nélkül, nem mert közeledni hozzá, torkán akadtak a
szavak, melyeket elméjében olyan szépen kifőzött. Kételyek fogták el: hátha
nem rokonszenvezik vele? Hátha már van otthon valakije? Lehetetlen, hogy
ne legyen. Hiszen csak látta már valaki, s ha látta… akkor bizonyosan bele is
szeretett. Valami külső eseménynek kellene történnie, ami elősegítené a
dolgát.”
Ez a külső esemény be is fog következni, előbb azonban még rosszabbra
fordulnak a dolgok, legalábbis Gyuri szempontjából.

Szlatina faluban megállnak, hogy a lovak ehessenek, közben a kocsmáros

felkíséri őket egy régi kastélyhoz, ami régen a Czoboriak tulajdona volt.
Veronka egy szép rózsát pillant meg a romos kastély falánál.

A kocsmáros elmeséli, hogy a néphit szerint az a rózsa Czobor Mária rózsája,

aki leugrott a várfalról, mert egy pásztorlegényt szeretett, de az apja máshoz
akarta feleségül adni. A pásztorlegény a lány öngyilkossága után egy rózsafát
ültetett azon a helyen, ahol a lány meghalt.

Amikor a hölgyek tovább mennek Gyuri leszakíttatja a rózsát a kocsmárossal

és Veronkának adja. A lány azonban nem fogadja el:

„Veronka hátratette a kezét és hűvösen mondta:

– Volt lelke leszakítani?
– Volt a maga kedvéért. Hát nem cserél?
– Nem. A világért se tűzném fel, azt hinném, hogy a holt leánytól loptam.
– Igazán nem fogadja el tőlem?
– Nem.”
Gyuri erre mérges lesz és eldobja a rózsát, ami legurul a domboldalon.
Veronka megkérdezi tőle, hogy mit vétett neki az a rózsa:

„- Vétett – felelte az ügyvéd indulatosan.

– Ugyan mit? Megszúrta?
– Agyonszúrt. Valami olyat adott tudtomra, ami kellemetlen.
– Ugyan mit?
– Megsúgta a mai álmom folytatását. […]
– Kosarat kaptam volna.[…]
– És biztos ön abban, hogy csakugyan kosarat kapott volna?
– Igen, most már biztos vagyok – felelte szomorúan -, hiszen gyaníthatja, kit
kértem meg.”
Veronka hirtelen megérti, hogy mire is gondol Gyuri, felkapja a szoknyája
szélét és elszalad a fiú elől. Út közben amellett a rózsa mellett megye el, amit
Gyuri hajított el, felveszi és melle alá tűzi. Később, mikor beszállnak a kocsiba,
Veronka hajából kiesik az oda tűzött szegfű és Gyuri ölébe esik.

„Gyuri fölemelte, hogy visszaadja – Veronka a kezével intett, hogy csak

hagyja.
– Legyen a magáé, ha már oda esett, ha már nem akart a hajamban
megmaradni.
Igazán nem akart-e? Ezen töprengett Gyuri, amint szagolgatta. Milyen
csodálatos, édes illata van! Mitől lehet? A hajtól. S milyen illata lehet magának
a hajnak a szegfű nélkül!”
Figyeljük meg, hogy milyen esetlen a két fiatal. Nem azt mondják, amit
gondolnak és nem aszerint cselekszenek, amit mondanak:

 Gyuri jót akart a leszakított rózsával, így akarta felvezetni a

lánykérést. Nem számított azonban Veronka reakciójára.
 Veronka egyszerű, naiv, romlatlan lélek, aki nem gondolta
arra, hogy megsérti Gyurit a rózsa visszautasításával.
 Mindketten tetszenek a másiknak, de nem tudnak mit
kezdeni a helyzettel, nem tudják azt „felnőttként” kezelni.
Továbbindulnak a kocsival, azonban eltörik a hintó tengelye, elakadnak. Gyuri
vállalja a feladatot, hogy egy fejszével bemegy a közeli erdőbe és vág egy
tengelynek való fadarabot. Ahogy keresi a megfelelő fát, hirtelen hangokat
hall, valaki segítségért kiabál.

Hamarosan egy hasadékhoz ér, amiben egy elgyötört embert talál. Kiderül,
hogy a véletlennek köszönhetően a glogovai plébános (vagyis Veronka bátyja)
van a hasadékban. Veronka ugyanis előző nap indult el madame Kriszbay elé,
aki akkor érkezett meg az országba. Mikor nem értek haza, a plébános eléjük
indult az egyik úton, de később úgy gondolta, hátha Veronkáék egy hosszabb,
de kényelmesebb másik úton mennek Glogova felé.

Ezért át akart vágni az erdőn, hogy hamarabb hazaérjen, de belecsúszott egy

hasadékba. Gyuri és a kocsis végül a lovak hámja segítségével kihúzzák a
plébánost a hasadékból, aki nehezen tud járni, mert megsérült a bal lába.

Gyuri és Bélyi János (a pap) bemutatkoznak egymásnak. Gyuri azonnal rájön,

hogy a férfi Veronka bátyja, de azt nem mondja meg neki, hogy Veronka a
kocsiján van. A pap hallomásból ismeri Wibra Györgyöt:

„- A besztercei híres ügyvéd? Istenem, ilyen fiatal! Örülök, uram, mert egy
derék emberrel szoríthatok kezet, kit egész Beszterce magasztal, de százszor
jobban örülnék most, ha egy szegény vándordiák állna előttem az előkelő úr
helyett, mint megmentőm, akit megjutalmazhatnék illő módon. De hogy rójam
le hálámat önnel szemben? Tudom, el nem fogadna tőlem semmit…
Gyuri ajkai körül ravasz mosoly hasadozott.[…]
– Hát igen – mondá aztán elfogódott, majdnem remegő hangon -, valamit
szívesen elfogadnék.
– Csak, kérem, beszéljen tartózkodás nélkül!
– Eszembe jutott, hogy valamije van a kocsimon.
– Az ön kocsiján?
– Amiről ön nem tud, és amivel engem boldoggá tenne.
A pap mohón odanyújtotta mind a két kezét.
– Bármi legyen is a világon, ím, az öné.”
Figyeljünk meg pár dolgot:

 Bekövetkezett az a külső esemény, amire Gyuri várt!

 Gyuri tulajdonképpen csal, hiszen a pap nem tudhatja,
hogy mi van Gyuri kocsiján, ami az övé. Lehet, hogy tudná,
hogy a húga az, nem adná olyan könnyen.
Hamarosan visszaérnek Gyuri kocsijához, ahol Bélyi János és Veronka
örömmel borul egymás nyakába. Veronka gyorsan, hadarva, kicsit
összefüggéstelenül próbál meg mindent elmesélni a bátyjának, ami azóta
történt, hogy nem találkoztak: a megbokrosodott lovakat, az összetört kocsit,
az elveszett és megkerült fülbevalót, a vacsorát Mravucsánéknál.

A pap közben gyorsan átlátja, hogy mit is kért tőle valójában Gyuri, azonban
nem ellenkezik, hiszen Gyuri híres, gazdag ügyvéd. Elmondja a húgának,
hogy az, aki megtalálta a fülbevalót (vagyis Gyuri) kér is valamit cserébe.
Veronka még mindig nem érti, miről van szó, hiszen Gyuri nem tartott igényt a
megtalálói díjra. A bátyja végül elmondja:

„- Kéri vissza a fülbevalót, amit talált, de gazdájával együtt – mondá

ünnepélyesen. – És én már oda is adtam neki!”
Veronka végre rájön, hogy miről is van szó és elsírja magát.

2. fejezet Három üszög

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Wibra Gyuri
Veronka
Bélyi János, a glogovai plébános Az előző fejezet után Glogova
Sztolarik, Gyuri egykori gyámja
Adameczné
Veronka persze végül magához tér és örömmel mond igent Gyurinak.
Mindannyian felülnek a kocsira és hazamennek Glogovára. Gyuri levelet ír
egykori gyámapjának, Sztolariknak:

„Kedves gyámatyám! (így szólt a levél). Nagy dolgokról értesítem, de csak

röviden, részleteket majd élőszóval. Atyám örökségét, illetve az esernyőt
megtaláltam, némileg Münczné által, némileg a vakesetnél fogva. Jelenleg itt
vagyok Glogován, a papnál, kinek a húgát, Veronkát, feleségül kértem. Igen
csinos leány, s azonfelül csak úgy juthatok örökségemhez, ha elveszem.
Különös körülmények vannak. Küldjön kérem, e lovas ember által két arany
karikagyűrűt Huszák Sámuel aranyműves boltjából, és a keresztlevelemet,
mely az ön gyámi iratai közt megvan. Azt szeretném, hogyha már holnapután
megtörténhetnék az első kihirdetés. Maradtam stb.”
Másnap aztán Gyuri meglepetésére maga Sztolarik állít be a gyűrűkkel,
beszélni akar Gyurival. Veronkának feltűnik, hogy Sztolarik még azelőtt akar
beszélni Gyurival, hogy a gyűrűket odaadta volna neki, mintha valami olyat
tudna mondani, amit nem lehet a gyűrűk átadása után. Ezért, amikor Gyuri és
Sztolarik félrevonulnak egy szobába, Veronka a vékony deszkán keresztül
hallgatózni kezd.
A két férfi beszélgetésének lényege:

Gyuri elmondja gyámapjának, hogy megvan az esernyő, de az örökséghez

csak akkor juthat, ha elveszi feleségül Veronkát. Sztolarik szerint viszont előbb
jó lenne meggyőződni arról, hogy benne van-e egyáltalán az esernyőben az
utalvány, majd feltesz egy nagyon fontos kérdést:

„Hanem az a kérdés, megkérted volna-e, ha nincs az az esernyőhistória?

Felelj őszintén!
– Eszembe se jutott volna.
Egy sikoly hallatszott most a szomszéd helyiségből s valami zörgés utána,
mint mikor bútort feldöntenek.”
Veronka tehát mindent hallott, azt persze nem értette, amit az esernyőről
beszéltek, de azt igen, hogy Gyuri nem szereti, csak érdekből kérte meg a
kezét. A két férfi azonban olyan elmélyülten beszélget, hogy nem hallják meg
a sikítást, illetve meghallják, de nem tulajdonítanak neki jelentőséget, úgy
vannak vele, hogy biztosan egy cseléd látott egeret, ezért sikít.

Sztolariknak azonban van még mondanivalója, nem véletlen, hogy öreg kora
ellenére személyesen jött el. Elmeséli, hogy előző nap, amikor megkapta
Gyuri levelét elment Huszákhoz, az aranyműveshez, hogy megvegye a két
gyűrűt. Közben beszédbe elegyedett Huszák segédjével, a nyúlszájú
Klaniczay Józseffel.

Klaniczay – amikor kiderül, hogy a glogovai pap lányának lesz a gyűrű –

elmeséli, hogy előző évben Glogova község egy ezüstnyelet csináltatott náluk.
Ennek oka, hogy a híres Glogova szent esernyőnek eltört a nyele, azt
cserélték le.

Gyuri persze rögtön elfehéredik, hiszen neki nem az esernyőre, hanem éppen
a nyelére van szüksége. Rögtön megkérik a papot, had nézhessék meg az
ernyőt a templomban. A pap készségesen mutatja meg nekik, és beigazolódik
Gyuri gyanúja, az ernyőnek ezüst nyele van, nem a régi, ócska fanyél, amiben
Gyuri öröksége volt.
Gyuri kétségbeesetten tudakozódik, hogy mi lett a fanyéllel, miután
kicserélték. A pap úgy emlékszik, Adamecznéhoz, a házvezetőjéhez került.
Gyuri rohan Adamecznéhoz, kérdezi, hogy mi lett a nyéllel.

Az öreg házvezetőnő erre hosszas történetbe kezd, minek lényege: az

unokája, Matykó megbetegedett, mindenki rögtön tudta, hogy valaki szemmel
verte őt.

„- […] szemmel verték meg, mondom, a Matykót, oda volt a szentem, kis
porontyom, arra pedig az egyedüli orvosság, lelkem tekintetes uram, hogy
három égő üszköt kell a gyerek ivóvizébe tenni és arról itatni három napig.”
Lábjegyzetként vetem közbe, hogy az üszög, vagy üszök jelentése itt:
elszenesedett fadarab. Csak mondom.
A kúra azonban nem használt a gyereknek, egyre rosszabbul lett. Ennek
nyilvánvalóan az volt az oka – legalábbis a néphit szerint – hogy nem volt
megfelelő az üszög. Adameczné szerencséjére éppen akkor cseréltek nyelet
az ernyőn és úgy volt vele, hogyha egy szent által Veronkának adott esernyő
fanyeléből készített üszög sem segít, akkor semmi.

Vagyis Adameczné elégette az esernyő régi nyelét, benne Gyuri örökségével.

„Gyuri a falnak tántorodott, forogni kezdett vele a konyha, őrülten futottak

körbe a tányérok, tepsik és fazekak, a takaréktűzhely lyukából óriás
lángnyelvet öltögetett rá az a bizonyos harmadik ördög, aki mindig rávigyorog
a célnál: »Itt a semmi!«”
A fejezet címe egyébként arra utal, hogy Gyurit három ördög
környékezi. Az egyik húzza, a másik tolja a végzete felé, a harmadik
pedig kárörvendően kineveti, amikor nem jár sikerrel.

3. fejezet Viszik a kis Veronkát

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Wibra Gyuri
Veronka Az előző fejezet után Glogova
Sztolarik, Gyuri egykori gyámja
Figyelem! Vegyük észre, hogy ennek a fejezetnek, vagyis a regény
utolsó fejezetének ugyanaz a címe, mint az elsőnek, vagyis a cím
keretbe foglalja a művet. Érdemes azon is elgondolkozni, hogy
ugyanannak a címnek mennyire más jelentése van a regény elején és
végén.
Bekövetkezett hát a katasztrófa Gyuri számára, elveszett az öröksége. A
szerencsétlenségeknek azonban még nincs vége, hiszen Veronka mindent
tud, bár Gyuriék ezt nem sejtik.

A pap, Sztolarik és Gyuri ebédhez készülődnek, amikor feltűnik, hogy Veronka

sehol sincs, a cselédek sem tudják hol van, illetve az egyik mégis látta, ahogy
sírva szaladt a határ felé. Mindenki aggódni kezd a kisasszonyért, mi lehet
vele.

Sztolarikot különösebben nem rettenti meg a dolgot, javasolja Gyurinak, hogy

induljanak haza, hiszen itt már végeztek. Így, hogy nincs meg az esernyő
nyele, Gyurinak nincs értelme feleségül vennie Veronkát. Gyuri azonban
ellenkezik:

„- Hát nem látja, hogy a Veronka elveszett?

– Mit törődöl vele? Hiszen elveszett az esernyőnyél is.
Gyuri bosszúsan ütött szét a könyökével a poharak között.
– Mit bánom én az esernyőnyelet!
– Úgy? Hát neked a leány kell? Hiszen nem ezt mondtad te nekem ebéd előtt.
Gyuri vállat vont.
– Az akkor volt! Akkor még nem tudtam.
– Hát most már tudod?
– Most már tudom – felelte kurtán.
– Oh, oh – szólt az elnök úr csípősen -, mikor gyújthatta meg Ámor ezt a
csodálatos tüzet, mert a leány részéről nem valami nagy érdeklődésre mutat
irántad az eltűnése.
– Éppen emiatt érzem e percben a pokol minden keserűségét. Oh,
gyámatyám, higgye meg, hogy most szinte kicsiségnek tetszik előttem az
örökség elpusztulása.”
Gyuri tehát őszintén szereti Veronkát, csak idő kellett hozzá, hogy erre saját
maga is rájöjjön. Sztolarik persze sejtette, hogy ez így van. Félrevereti a
harangozóval a falu harangját, mire az összes ember kezd a templom köré
gyűlni a határból.

Ehhez tudni kell, hogy a korszakban harangozással adták a falvak,

városok tudtára, hogy tűz van. Vagyis, ha a harang olyankor szólalt
meg, amikor nem volt mise, akkor mindenki tudta, hogy tűz, azaz nagy
baj van és mindenki rohant az oltáshoz.
A harangot persze Veronka is hallja, siet ő is vissza. Gyuri megy eléje:

„- Hol van a tűz? – kérdé tompán.

– Ne ijedjen meg, Veronka. Sehol sincs tűz. Gyámatyám verette félre a
harangot, hogy magát hazacsalja. Miért ment el?
A leányka arcát elborította a sápadtság, szép piros ajkát harapdálta.
– Azt én tudom – szólt elhalón, csendesen -, hagyjon el kérem… hagyjon el.
[…]
– Hagyjon el – ismételte. – Mit akar tőlem?
Az ifjú hirtelen hozzáugrott, megragadta a kezét. Veronka mindenáron ki
akarta rántani, ott huzakodtak szégyenszemre, de csak mégse eresztette el
addig, míg erőnek erejével rá nem húzta az ujjára az egyik karikagyűrűt.
Veronka azonban lehúzza ujjáról a gyűrűt és messzire dobja a mezőn. Gyuri
hamarosan rájön, hogy Veronka kihallgatta őket és mindent tud, tudja, hogy
nem szerelemből akarta feleségül venni őt, hanem az ernyő miatt.

Gyuri teljesen kétségbe esik, hiszen most valószínűleg mindent elveszít. Nincs
örökség és megbántotta a lányt, akibe közben valóban beleszeretett. Gyuri
végül úgy dönt, hogy őszintén elmond mindent a lánynak:

„- Oh, istenem, semmit sem akarok eltagadni. Hallgasson meg, kérem,

hallgasson meg.
Szép csendesen jöttek a réten, Gyuri beszélt, a lányka hallgatott, mialatt a
milliárdnyi bogarak, szöcskék élénken zizegtek, suhogtak a fűrengetegben,
végezve keresztül-kasul a maguk csodálatos útját. A Gyuri beszélt, elmondta
egész életét, apjának történetét, a hagyaték valószínűségét, hogyan jöttek rá,
hova rejthette Gregorics, miképpen indult el szálról-szálra Bábaszékig, szóval
elmondott mindent. A lányka hallgatta, először mint vádló, néma, keserű
szemrehányással a szemeiben, később csak mint bíró, hogy kihámozza az
igazságot, majd a történet fejlődése kezdte érdekelni, belemelegedett: nem
volt már se vádló, se bíró, csak egy csodálkozó hallgató, ki gyakran szakítja
félbe a meglepetés felkiáltásával a fonalat.”
Veronkát lassan magával ragadja a történet:

„- Oh, istenem, hiszen a nyelet elégette Adameczné!

– Az isten áldja meg érte, hogy azt tette – mondá vidáman Gyuri, látván a
lányka megolvadását -, mert most legalább bebizonyíthatom, hogy az esernyő
nélkül is szeretem.
– Hát csakugyan el akar venni még most is?
– Természetesen. Mit mond hozzá?
– Azt, hogy… (Megakadt, különös elfogódás szorította össze a torkát.)
– Hogy?
– Hogy maga nagyon könnyelmű ember és…
– És?
– És hogy… szaladjunk vissza megkeresni a gyűrűmet.”

A gyűrűt persze nem találják meg a fűben, de Gongoly, a nábob nagylelkűen

megoldja a dolgot. Kivezényli az összes kaszását a mezőre, lekaszáltatja az
egész mezőt, míg végül az egyik kasza alatt megpendül a gyűrű.
A történet tehát happy end-el ér véget. Mikszáth még néhány mondatban
összegzi a történetet:

 Gyuri nem találja meg az örökségét, de megtalálja a szerelmet

Veronka személyében. Hatalmas lagzit csapnak, amin a történet
összes szereplője részt vesz és még évtizedekig emlegetik
Glogován és környékén.
 Szent Péter esernyőjének legendája a mai napig él a környéken.
 Gregorics vagyonáról azóta sem tud senki semmit, sőt valójában
az sem derült ki, hogy a pénzről szóló utalvány benne volt-e
egyáltalán az esernyő nyelében.