7.

A szanátana-dharma, vagyis az odaadó szolgálat

A dharma szó jelentése

A dharma szót kétféleképpen lehet jellemezni: az első megközelítésben a vallásos

elvekkel és kötelességekkel kapcsolatban szoktuk használni, “A dharma négy pillére”
elméletben ezen szempont szerint jártuk körbe a témát. A másik megközelítésben a dharma
a dolgok valódi, azoktól elválaszthatatlan természetükre utal. Most ezen aspektusát fogjuk
részletesen tárgyalni.
A teremtett világban minden elemnek, tárgynak, dolognak, energiának és
jelenségnek a saját természete van, vagyis tőle el nem választható tulajdonságai (a víz
dharmája az, hogy folyik és nedves, a tűz dharmája az, hogy lebont és energiát ad, a ház
dharmája, hogy otthont ad).
A szanátana szó azt jelenti, hogy örök, így a szanátana-dharma az örök és
elválaszthatatlan tulajdonságra utal. A lélek örök velejárója a szolgálat. Minden élőlény,
amelyben lélek van, valamilyen szolgálatot végez. A méhek szolgálják a virágok
megtermékenyítését, a növények az állatokat azzal, hogy a táplálékukká lesznek, a fák az
ágaikkal a többi állatot úgy, hogy otthont adnak nekik.
Az emberek társadalmában is minden egyén kapcsolatban van a másikkal, vagy őt
szolgálják, vagy ő szolgál valakit. A vállalkozó kiszolgálja a gazdaságot, az állam elnöke a
támogatóit, a hivatalnokok az elnököt. Az apa gondoskodik a családjáról, az anya ellátja a
gyermekeit és a férjét. A gyermek követi az anyukáját, a tanár tanítja a gyermeket. A függő
helyzet is jelen van: a vállalkozó függ a piaci helyzettől, az apa a munkaadótól, a tanár az
iskolától, a gyermek a szüleitől, az elnök a szavazóitól, stb. Ez a szolgai és függő helyzet a
lélek eredeti állapota, hisz Istentől függ és Őt szolgálja.

Igazi urunk az Úr

Eredendően a lelki világban minden lélek Isten szolgája, az Ő örömére cselekszik. Az

anyagi világba kerülve, az anyagi karmánknak és testünknek köszönhetően elkezdtünk
szolgálni más anyagi élőlényeket. Ez természetes, hisz a lélektől elválaszthatatlan a
cselekvés és az odaadás, de a fókuszt újra a lélek és Isten felé kell fordítani.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy senki ne legyen vállakozó, anya, apa, vagy
tanár, és ne végezzen anyagi munkát, és csakis lelki gyakorlatokat végezzen. Minden
embernek el kell látnia a kötelességét és a természetének megfelelően kell lefoglalnia magát
a munka terén is, ahogyan azt “A tettek létrejötte” és a “Varnásrama-dharma” jegyzetben
megbeszéltük. Arról van szó, hogy ne csak az anyagi kapcsolatainkkal és
tevékenységeinkkel azonosítsuk magunkat, hanem lássunk túl ezeken. Először tanuljuk
meg, majd aztán a jóga segítségével tapasztaljuk meg, hogy nem vagyunk azonosak se a
testünkkel, se az ideológiákkal, és az érzésekkel sem. Mindezeken túl létezünk, lélekként.
Fontos mindezt tudni, tapasztalni és eszerint élni, mert ha nem így történik, akkor a
szolgai hangulatot megtartva elkezdünk rossz irányba szolgálni: az anyagi vágyainkat, az
érzékszerveinket, más emberek anyagi céljait és törekvéseit. A lényünket így meg fogja
kötni a kialakult hamis egónk, a rossz tulajdonságaink, a visszahatások, a kötőerők és az
anyagi tudat. Csörtető, önző, alattomos, becsvágyó, akaratos, gátlástalan érzékkielégítő
emberré válunk, aki saját tudatának és anyagi vágyainak a rabszolgája.
Ha újra (lelki mivoltunk szerint) Istent, illetve az ő képviselőit, elveit, tanításait kezdjük
el szolgálni, akkor a hamis egónk háttérbe szorul, és önző vágyainkat felváltja az odaadás, a
szeretetteljes, az önzetlen, az őszinte és a tiszta jellem, amely mindenki (saját magunk, más
lelkek és Isten) számára boldogságot és elégedettséget fog hozni. Ez a lelki hozzáállás és
tudat tesz szabaddá. Az anyagi világ börtönéből újra a lelki hajlékunkra kerülhetünk, ahol
már nem köt meg se a tér, se az idő, se a karma. Saját magunk lehetünk, saját lelki
vágyaink szerint cselekedhetünk, nem kell többé tartanunk az elmúlástól és a szenvedéstől.

Isten eredeti helyzete és a lelkek keletkezésének az oka

Isten önmagában teljes és elégedett, átma-ráma. Minden megvan Benne, ami csak
létezik és kell, nincs szüksége semmire, tökéletes. Ennek ellenére, hogy még teljesebb
legyen a világ, kiterjesztette Magát, vagyis megteremtette az egyéni lelkeket. A célja a
változatosság és a kapcsolódások növelése volt, mert így még nagyobb örömöt
tapasztalhat.
Isten lelki érzésekkel, gondolatokkal és vágyakkal is rendelkezik, ezért lelki örömöt
és bánatot tapasztal. Szeret szeretni és szeretve lenni. Szeret a lelkekkel kapcsolódni és
élményeket megélni, szeret játszani, énekelni, táncolni, zenélni, futni, birkózni, alkotni,
szavalni, viccelni, stb. Elégedettséggel és boldogsággal tölti el, ha úgy szeretik Őt, ahogy
van, amilyen. Nem vágya az, hogy ha féljenek Tőle, vagy távolságtartóak legyenek Vele. Az
okoz számára örömöt, ha őszintén, spontán és odaadóan szeretjük Őt. Természetesen Ő
ugyanilyen hangulatban viszonyul felénk; mindig azt nézi mi a legjobb számunkra, mit
szeretnénk, mivel fejlődhetünk, mitől vagyunk boldogok. Folyamatosan azon törekszik, hogy
lelki örömöt okozzon nekünk.
Isten a legfelsőbb hajlékán, Goloka Vrindávanában egy örökké fiatal és vidám, 16 év
körülinek tűnő fiú formáját öltötte magára. Ebben a legfelsőbb formájában Krisna vagy
Góvinda, Sjámaszundar, Gópál néven ismerik. Krisnával közvetlenül kapcsolódhatunk az
alábbi öt hangulat valamelyikén keresztül: semleges, szolgai, baráti, szülői és szerelmes.
Ezek keveredhetnek is, így rengeteg lehetőséget adnak, hogy személyes módon
kapcsolódhassunk Vele.
Krisna egy tehénpásztor szerepét vette fel, ezzel is hangsúlyozva az egyszerűség
nagyszerűségét, vagyis azt, hogy nem a társadalmi helyzet, a hatalmi ranglétrán betöltött
pozíció, a vagyon, a külsőségek, a lakhely, stb határozza meg elégedettségünk és lelki
helyzetünk mértéket. Sokkal fontosabb az, hogyan viszonyulunk másokhoz, milyen
mértékben fejezzük ki mások felé a szeretetünket, odaadásunkat és egyéb nemes
érzelmeiket, hiszen minden esetben a kapcsolódásból jön az íz. Az íz nem a mézben, de
nem is a nyelvben van, hanem amikor kettejük találkozik, akkor jön létre. Ha a lélek
kapcsolódik egy másik lélekhez, vagy végső soron Istenhez, akkor ott kialakul a
legmagasabb rendű íz, a tiszta szeretet (krisna-préma).
Az istenszeretet folyamatos megtapasztalására és átélésére ad teret, illetve
lehetőséget Goloka Vrindávana. Krisna lakhelyén állandóan kedvtelések zajlanak,
amelyekben minden lélek részt vesz, így lehetőségük van kapcsolatba kerülni Istennel, és
szeretetüket megélni Vele. Krisna felettébb örül annak, ha mi természetes, örömteli és
érzelmekben túláradó módon viszonyulunk Hozzá, mert akkor Ö “elfelejtheti” azt, hogy Isten,
gyermeki módon élvezve a neki felajánlott odaadást.
Gondoljuk csak bele, mi sem akkor vagyunk igazán boldogok, ha a pénzünkért vagy
a hatalmunkért szeret valaki, hanem akkor, amikor egy személyként, a tulajdonságaink és
természetünk miatt kedvelnek. Ez a fajta őszinteség és ártatlanság hatja át a lelki világbeli
Vrindávanát: ez a legmeghittebb része a lelki világnak.
A lelkek a hangulatuknak megfelelően foglalnak el helyet a lelki világon belül, ezért
imádatunk attitűdje meghatározó: a lelki testüket is aszerint kapják, hogy milyen módon
szeretnék szolgálni Krisnát, milyen lelki vágyaik vannak. Az anyagi világon belül is a
vágyaink határozzák meg azt, hogy milyen testbe születünk (a kötőerők és a karma szerint).
A lelki világban Krisna adja a testünket, de itt már szó sincs karmáról vagy bármiféle
szenvedésről, csakis boldogságról. Ezért fontos, hogy kikerüljünk az anyagi világból és
visszatérjünk a lelki otthonunkba.

A lélek elfelejtette az eredeti helyzetét

Isten önmagából megnyílvánítva, a lelkeket a lelki világba teremti. Így a lélek

minőségileg hasonló az Úrhoz: örékkévaló, teljes tudással és boldogsággal rendelkezik, de
mennyiségben különbözik tőle. Isten mindenről tudatos és mindent Ő teremt, a lélek csak
önmagról tudatos és a vele közvetlenül kapcsolódó dolgokat tud teremteni. Isten mindenható
és beszennyezhetetlen, míg a lélek esendő és befedhető.
Az anyagi világba kerülve a lélekre az anyagi energia hat és a tiszta lelki tudat
befedődik, illetve anyagivá válik. A tudat átalakul, létrejön a hamis önazanosítás a
testtünkkel és a környezetünkkel, a lélek elfelejti valódi önazonosságát és kapcsolatát a lelki
világgal és Istennel.
A jóga célja az, hogy a tudatot lelki tudattá transzformálja, így a lélek újra emlékezni
fog a lelki világbéli szerepére, helyzetére, szeretteire és Istennel való kapcsolatára. Az
ászanák, a pránájáma, a relaxáció, a meditáció, a táplálkozás, a dharma követése, a jama
és nijama elvek betartása a test szabályzását és a tudat felemelését szolgálják, illetve
szattvikus életmódot adnak. Ez azonban még nem elég, az életvezetést is lelkivé kell tenni,
amiben az odaadó szolgálat segít. Ez fogja a lelket a szattvikus szintről a lelki szintre emelni.

Az odaadó szolgálat 9 formája

Ahogyan a lélek az anyagi világba kerülve elfelejti lelki mivoltát, úgy elfelejti azt is,
hogy Isten személyként létezik, mert amikor a kapcsolat megszakad, akkor a személyesség
is megszakad. Ettől érzi minden materalista ember magát magányosnak, illetve tapasztal
nem múló hiányérzetet. A személyesség és az érzelmek a lélek velejárói, a lelki világban
ezen keresztül kapcsolódnak a lelkek egymáshoz és Istenhez.
Még itt az anyagi világban is ezek a legfontosabb dolgok, mert lehet valaki a
legszebb, a leggazdagabb, a legokosabb, a legaranyosabb, stb., de ha mindezt nem tudja
valakivel (vagy valakikkel) megosztani, akkor az egész nem ér semmit. Magányosan senki
sem tud boldogan és elégedetten létezni. Lelki tulajdonságunkhoz tartozik, hogy megosztjuk
a dolgainkat, a gondolatainkat, az érzéseinket másokkal. Az anya elárasztja szeretetével
gyermekét, amely gyermek aztán viszonozza azt; a szerelmes férfi rajong a párjáért, aki
viszontszereti; két jóbarát mindenben támogatja egymást, közös élményeken osztoznak.
Szeretteinket óvjuk, dicsérjük, megadunk nekik mindent, mindig rájuk gondolunk, azon törjük
a fejünket, hogyan is tehetjük őket boldogabbá.
Minden ember és élőlény esetében Isten ugyanígy gondol ránk, eláraszt
szeretetével, gondoskodásával és jóindulatával. Csak az nem veszi ezt észre és kapja meg
mindezt, aki nem látja Őt és nem fordul Felé. Az anyagi tudat befedi azt a képességünket,
amellyel önmagunkat és Istent érzékeljük. A megoldás az, hogy a tudatot újra képessé
tesszük a lelki érzékelésre. Erre nincs más mód, mint minél többet társulni a lelki energiával,
a lelki beállítottságú személyekkel és a lelki gyakorlatokkal.
A lelki meditáción túl a lelki gyakorlatok, vagy más néven az odaadó szolgálat tisztítja
leginkább a tudatunkat. Ez abban segít, hogy újra személyként viszonyuljunk Istenhez és az
elfeledett kapcsolatunkat újraélesszük Vele. A Srímad-Bhágavatam leírja az odaadó
szolgálat kilenc fajtáját:
1. Hallani az Úrról és dicsőségéről (sravanam)
2. Az Úr dicsőségét énekelni, elbeszélni (kírtanam)
3. Emlékezni Rá és cselekedeteire (szmaranam)
4. Szolgálni a lótuszlábait (páda-szévanam)
5. Imádatot végezni Neki (arcsanam)
6. Imákat és szeretetet felajánlani Neki (vandanam)
7. Szolgálni az Urat (dászjam)
8. Barátkozni/barátságban lenni az Úrral (szakhjam)
9. Teljes valónkkal meghódolni Neki (átma-nivédanam)

A szeretet kifejezése maga a cselekvés. Ha szereted a szerelmed, ez megnyilvánul

az élet minden területén: ajándékot veszel neki, bókolsz, megöleled, a kedvében jársz,
folyton egymásra gondoltok. Egy anya szeretete a gyermek felé szintén a cselekedeteiben
fog megmutatkozni: eteti gyermekét, megfürdeti, öltözteti, védelmet ad neki, játszik vele. A
barátok is segítik egymásnak, viccelődnek, történeteket mesélnek, nosztalgiáznak.
Istennel való kapcsolatunkat ehhez hasonló módon tevékennyé kell tennünk, mert ha
ezt tesszük, akkor újra élővé válik a Vele való viszonyunk, újra megtapasztalhatjuk a lelki
ízeket, élményeket, a tiszta szeretetet (krisna-prémát), amely oly nagyon hiányzik nekünk.
Gondolj csak bele, ha iilyen öröm jön egy anyagi szerelemből, szülő-gyermek viszonyból,
baráti kapcsolatból, akkor milyen öröm jöhet Istennel való kapcsolatunkból? Isten minden
érzés, szeretet, boldogság, öröm, szépség tárháza és forrása. Ha vele kapcsolódunk, akkor
a Mindenséggel kapcsolódunk. Újra megkapjuk mindazt, amiben hiányt szenvedünk.
Ne az Istentől való elvárás legyen a kapcsolódásunk alapja, mert akkor az nem
odaadó hangulat. Csakis az odaadó attitűd a szeretetteljes. Egy szerelmes fél se azért
szeresse a párját, mert viszonzást kap, vagy egy anya se azért gondozza gyermekét, mert
aztán azt várja el, hogy fia fog róla gondoskodni öreg korában, hanem a másik fél lénye és
léte miatt szeresse, mert ez lesz őszinte és tiszta, amely igaz szeretet fog generálni. Isten is
személy, Neki is vannak érzései, így Vele kapcsolatban is ez a helyes hozzáállás.
Az odaadó szolgálat folyamatait részletesen a védikus szentírások (azon belül is
kiemelkedősen a Bhagavad-gítá, a Srímad-Bhágavatam és a Csétanja-csaritámrita) írja le,
így egy törekvő jógi számára ezen írások tanulmányozása és követése ajánlott. Az odaadó
szolgálat követése és a szeretetteljes viszonyulás kialakítása nem más, mint a bhakti-jóga.
Jógaiskolánk éppen ezért a bhakti-jóga követését emeli ki.
A bhakti-jóga szolgálatába álljon a többi jógafolyamat

A jóga teljes egésze segíthet a lelki világba való visszajutásban. A dzsnyána-jóga

segítségével tudásra teszünk szert, megtanuljuk,hogyan működik a világ, megtudhatjuk,
hogy a lélek és a test nem azonos. A karma-jóga tettekre ösztökél, vagyis arra, hogy a
megszerzett tudásunkat a gyakorlatba ültessük. Az astánga-jóga irányt mutat a tudás és a
tettek megfelelő használatára és végzésére, szabályozza életünk testi, mentális és lelki
szintjeit. Végül a bhakti jóga mindehhez átalakítja a jellemünket, megtisztítja a karmánkat,
felemeli a tudatunkat és kialakítja a szeretetteljes attitűdünket, amely összekapcsol minket
Istennel és visszajuttat a lelki világba.
Mindezek közül nem a tudás, a cselekvés és a szabályzás a legfontosabb, hanem a
szeretet. A tudás, a cselekvés és a szabályozott élet csakis akkor értékes, ha ezek a lélek,
az élőlények és Isten javára vannak. Ezért minden jógafolyamat a bhaktiban teljesedik ki, és
kap igazán értelmet. Így minden ember számára elengedhetetlen a bhakti jóga gyakorlása,
mert ez az út és a cél is egyben.