AZ ÓKORI HELLÁSZ

A görög történelem hajnalán

A görög táj

A görögök magukat helléneknek, földjüket Hellásznak nevezték. Törzseik fokozatosan szállták meg a Balkán-
félsziget déli részét, az Égei-tenger szigeteit és parvidékét. A görög törzsek közé tartozott pl. az akháj, az ión és
a dór.
A földrajzi adottságok kedveztek a hajózás és a kereskedelem korai megindulásának. Az ókori görögök több
független államot hoztak létre. A Hellász szó nem egy országot jelölt, hanem sok kisebb államot.

A görög vallás

A görögök istenhívők voltak. Az emberekhez hasonlónak képzelték el isteneiket. Az istenek úgy viselkedtek,
mint az emberek: szeszélyesek voltak, féltékenyek és irigyek, gyakran önző módon cselekedtek. Abban
különböztek viszont, hogy örökké éltek.
A halhatatlan istenek az Olümposz hegycsúcsán tartották vidám lakomáikat főistenük, Zeusz vezetésével.
A görögök áldozatokat mutattak be az isteneknek, pl. levágott szarvasmarha legértékesebb húsrészét az
isteneknek felajánlva elégették. A megmaradó részt sem hagyták veszni, lakomát rendeztek belőle. Híres jósda
volt Delphoi (delfoi) városában

A labirintus mítosza

A mítosz istenekről, legendás hősökről szóló monda.

Kréta szigetén fejlett állam működött. Thészeusz mondája szól a krétai labirintusról. E szerint Athén városának
minden évben hét ifjút és hét leányt kellett küldeni „adóként” Krétára, hogy ott feláldozzák őket a
Minótaurosznak. A Minótaurosz bika fejű, ember testű szörnyeteg volt, aki egy hatalmas labirintusban lakott.
Thészeusz önként jelentkezett az ifjak közé. Elhatározta, hogy véget vet a szörnyű adónak: megöli a
Minótauroszt. Ariadne, a krétai király lánya beleszeretett Thészeuszba és segített neki. Egy kardot és egy
gombolyag fonalat adott az ifjúnak. Thészeusz megölte a Minótauroszt, majd a fonal segítségével kijutott a
labirintusból.

Monda és valóság

A királyi palota hatalmas alapterületű volt, számtalan helyiséggel és folyosóval. A krétaiak szent állatként
tisztelték a bikát.

A trójai háború

Az aranyalma mítosza

Párisz trójai királyfi Aphroditének adta az aranyalmát, ezért megkapta Helenét, a spártai király feleségét.

A trójai háború mondája

A görögök háborút indítottak Trója ellen. A háború tíz évig tartott. Végül a görögök Odüsszeusznak a cselével
győztek. Hatalmas falovat építettek, amelyben harcosok rejtőztek el. A többiek elhajóztak. A trójaiak
bevontatták a falovat a városba. Éjjel a görög harcosok előbújtak a falóból és kinyitották a város kapuit
visszatérő társaiknak. A meglepett trójaiakat legyőzték, a várost pedig kifosztották és lerombolták.
A monda igazsága

A trójai háború története Homérosz két hőskölteményében őrződött meg. A két mű az Iliász (a trójai háború
idején játszódik) és az Odüsszeia (Odüsszeusz király tíz évig tartó kalandos hazatéréséről szól).

Trója ostromlói

A korai görög államok közül az egyik legjelentőseb Mükéné volt. Ezeknek az államoknak az élén a király és a
hadvezér állt, központjuk a kőfalakkal megerősített királyi palota volt. A vezető réteg bronzfegyverekkel
harcolt.
A trójai háború valódi célja a zsákmányszerzés volt.

Mükéné gazdagsága és bukása

A gazdasági élet központja a királyi palota volt. Itt halmozták fel a mezőgazdasági terményeket. A királyi
palota foglalkoztatta a kézműveseket és innen irányították a kereskedelmet is.
A kereskedelem lehetetlenné vált, ugyanis az Égei-tengeren új hódítók jelentek meg. Megtámadták a mükénéi
görögök államait is, amelyek hamarosan elpusztultak. A hiányzó bronz megszerzéséért a mükénéi államok
egymás ellen fordultak.

Az ókori olimpiák

Az ókori olimpiák eredete

A Peloponnészosz félsziget északnyugati részén ma is láthatók az ókori Olümpia romjai. Itt Zeusz isten
tiszteletére vallási ünnepségeket, sportversenyeket tartottak. Kr.e.776-ban volt az első ókori olimpia, minden
negyedik évben megtartották a játékokat. Az olimpia idején szent fegyvernyugvást hirdettek, általános béke
volt.

Az olimpia résztvevői

A versenyzők csak görög származású szabad férfiak és fiúk lehettek. A résztvevőknek a játékok kezdetekor a
Zeusz-szobor előtt esküt kellett tenniük a szabályok megtartására. A versenybíróknak pedig az igazságos
ítélkezésre. A versenyeken csak férfi nézők vehettek részt.

Az olimpia programja

Az ókori olimpián vallási szertartások is zajlottak: Zeusz istennek például állatáldozatokat mutattak be.
Az ünnephez sportversenyek kapcsolódtak. Először csak egyetlen versenyszámot tartottak: a stadionfutást, mely
több mint 1952 méter volt. Később újabb számok jelentek meg. A futóversenyek közé tartozott még: a kettős
stadionfutás, a hosszútávfutás és a fegyveres futás, ami a játékok befejező száma volt.
Az öttusa versenyszámot a stadionfutás, a diszkoszvetés, a távolugrás, a gerelyhajítás és a birkózás voltak.
A küzdősportok közül megrendezték a birkózást, az ökölvívást és a pankrációt.
Látványosak voltak a lovasszámok: kocsiversenyek és lovaglóversenyek tartoztak.
Az olimpiai győztes fejére olajágkoszorút tettek, pénzt vagy más jutalmat nem kapott.
Az egész olimpiát a győztesek tiszteletére adott lakoma zárta.

A sport szerepe a görögöknél

A sport, a testedzés eredetileg a háborúra való felkészülést segítette elő. Az ifjúnak a testét és az értelmét
egyaránt edzenie kellett.
 A görög városállamok: Athén és Spárta

A polisz kialakulása

A Kr. e. 8. században alakultak ki a görög városállamok, a poliszok. A polisz egy városból és az azt körülvevő
területből állt. A fellegvár köré települt a város. Központi helye a piactér volt. Itt tartották a népgyűléseket és ez
volt a kereskedés helye is. A várost fallal vették körül.
A polisz valamennyi polgárának azonos jogai és kötelességei voltak. Népgyűlésen vitathatták meg közös
ügyeiket. Ők döntötték el azt is, hogy kit tekintenek polgárnak.
A poliszok önállóak voltak, hiszen rendelkeztek hadsereggel.

Az athéni társadalom

Hellász egyik legjelentősebb polisza Athén volt. Társadalma két nagy csoportra oszlott, a szabadokra és a
rabszolgákra. A szabadok közé egyrészt a teljes jogú polgárok tartoztak, csak férfiak lehettek. A polgárok az
arisztokrácia (nagybirtokosok) vagy a köznép, görög szóval a démosz (kereskedők, kézművesek, parasztok)
tagjai közé sorolhatók.
A szabadok másik csoportját a városba betelepültek alkották. Ők nem rendelkeztek polgárjoggal.
A rabszolgákat beszélő szerszámoknak tekintették. A rabszolgapiacon vásárolták meg őket. Helyzetük attól
függött, hogy mire alkalmazták őket. Viszonylag jó volt az iparban dolgozók helyzete. Szakértelmüket
megbecsülték, önállóan is vállalhattak munkát. A bányákban viszont nagyon rossz körülmények között
dolgoztak.

Az athéni demokrácia

A demokrácia a démosz uralmát jelenti, vagyis azt, hogy a többség akarata érvényesül.
A legfőbb hatalom a népgyűlés kezében volt. Itt hozták a törvényeket, itt döntöttek a háború és béke
kérdésében. Minden felnőtt, teljes jogú polgár megjelenhetett.
A népgyűlés jelölte ki a tisztségviselőket is, általában sorsolással. Kivétel a hadvezér tisztsége. A tisztségviselők
megbízatása egy évre szólt.
Két népgyűlés között az ötszázak tanácsa irányította Athént. Ötszázak tanácsa: Athén tíz kerületének 50-50
képviselője.
A polgárok peres ügyeiben az esküdtbíróságok döntöttek. Ekkor vezették be a cserépszavazást is.

Spárta, a katonaállam

A spártai államot a dórok alapították. Ez a görög törzs a mükénéi kor után települt be a Peloponnészosz
félszigetre és meghódították az itt élő őslakosokat. Kegyetlen és elrettentő katonai elnyomást alkalmaztak, így
kialakult a spártai katonaállam.

A spártai életmód

A spártai fiúkat hétéves korukban elszakították a családjuktól és az állam nevelte tovább, táborokban éltek. Az
iskolai oktatáson kívül katonai kiképzést kaptak. Tűrniük kellett az éhséget, a fáradságot, a hideget. A spártai
katona soha nem adta meg magát.
A katonák 30 éves korukban családot alapíthattak, de közösségi életformájuk ezután is fennmaradt.
A lányok számára is fontosnak tartották a testedzést és a kényelem elvetését. Legfontosabb feladatuk, hogy
egészséges gyermeket szüljenek az államnak.
 A görög-perzsa háborúk

A marathóni csata

Dareiosz perzsa király megindította a hadseregét Hellász elfoglalására. Az első támadás sikertelen volt. Kr. e.
490-ben a perzsák partra szálltak Marathónnál. Az athéni sereget Miltiádész vezette. Bátor támadást indított a
túlerőben lévő perzsák ellen és az ütközet a görögök győzelmével ért véget.

A háború második szakasza

Kr. e. 480-ban az új perzsa király, Dareiosz fia, Xerxész indított támadást. Leónidasz spártai király a perzsa
sereget a Thermopülai szorosnál próbálta feltartóztatni. A spártai király hazaküldte a szövetséges csapatokat, de
ő maga 300 spártai élén a végsőkig harcolt. Egy kivételével mind hősi halált haltak.
A Szalamisz szigete melletti tengeri csatában Kr. e. 480-ban Themisztoklész vezetésével a görög flotta döntő
győzelmet aratott, pedig a perzsáknak több hajójuk volt. A következő évben egész Hellászból kiűzték a
perzsákat.
A görögök bátran harcoltak, mert a hazájukat védték. Testileg is edzettebbek voltak a perzsáknál és
győzelmüket leleményességüknek is köszönhették.

A háború harmadik szakasza

Athén a perzsák ellen létrehozta a déloszi szövetséget. Ezt a nevét onnan kapta, hogy Délosz szigetén volt a
pénztára.

Athén fénykora és bukása

Athén fénykora

A Kr. e. 5. század Athén fénykora. A korszak legkiemelkedőbb athéni politikusa Periklész volt. Ez az időszak a
kultúra virágkora is. Ekkorra fejlődött ki a színház. Hérodotosz megírta a perzsa háborúk történetét, így
megszületett a történetmírás is.

Athén virágzó gazdasága

Az athéni kézművesek számtalan mesterséget űztek. Szobraik isteneket és a kor híres embereit ábrázolták. A
földművesek szőlőt, olajbogyót, gyümölcsöt és zöldséget termesztettek. A tengeren érkeztek a városba a
gabonafélék, a rabszolgák és nyersanyagok. Hajók szállították el az iparcikkeket, a bort és az olajat.

Athén bukása

Athén és Spárta egymás ellen fordult. Athén végül teljes vereséget szenvedett. Hamarosan azonban Spárta
csillaga is leáldozott.