Magyarország nagytájai

Az Alföld a legnagyobb nagytájunk,

túlnyomó része tökéletes síkság, amit a
gazdasági művelés által a leginkább
átalakított az ember.
A löszön kialakult mezőségi talajon
gabonatermesztés, míg a homoktalajon
gyümölcs- és
szőlőtermesztés folyik.
E tájunk adja a magyar kőolaj- és
földgáztermelés 90%-át.
Az Alföld hazánk legszárazabb és
legszélsőségesebb vidéke.
Itt a leghidegebb a tél és legmelegebb a nyár.
Itt süt a legtöbbet a Nap, amely kedvező a
mezőgazdaság számára, viszont gyakoriak az
aszályok, amikor hetekig nem esik egyetlen csepp
eső sem.
A csapadék évi eloszlási is igen szélsőséges: tavasz
végén, nyár elején sok a csapadék, az év többi
részében jóval kevesebb.
Gyakran öntözésre van szükség, hogy pótolják a
hiányzó vízmennyiséget.
Az Alföld résztájai:

Mezőföld, Duna-Tisza köze, Tiszántúl.

Kiskunság: futóhomok, homokbuckák
Nagykunság: hordalék, iszap, tökéletes
síkság
Mezőföld: vastag lösztakaró
Maros Kőrös köze: lösz
Növénytermesztés a Kisalföldön
A Kisalföldön is számos növényt termesztenek. Főbb terményei
a cukorrépa, a búza, a sörárpa és a takarmánynövények.
A cukorrépa termesztésnek a Kisalföld a központja, több
nagyobb cukorgyár is van a vidéken, amely feldolgozza a
terményt. Nagyon fontos még a kukorica és az egyéb
takarmánynövények, ugyanis ez a vidék hazánk legfontosabb
szarvasmarhatartó területe, valamint a baromfitenyésztés is
igen jelentős.

Állattenyésztés a Kisalföldön
A szarvasmarhák a réteken, legelőkön is nagy számban
megtalálhatók, húsukért és tejükért egyaránt tartják, a
baromfik azonban leginkább a hatalmas baromfi-telepeken,
melyek közül is a legnagyobb Bábolnában található, ahol több
ezer csirkét nevelnek, némelyiket tojónak a tojásukért, egy
részüket pedig a húsukért. A bábolnai termékeket külföldön is
keresik, mert nagyon jó minőségűek.
A Dunántúli-dombság felszínét
patakok, folyók alakították ki. Nyugati része
hazánk legcsapadékosabb területe, a dombokat
gyakran
rét és legelő borítja, amely a szarvasmarha-
tenyésztés alapját jelenti.
A szántókon búza, kukorica,
cukorrépa, burgonya terem. Gyakori errefelé a
malom, tej- és húsüzem, a cukorgyár.
A Zalai-dombság
kőolaját a vegyipar több ágazata hasznosítja.
A Somogyi-dombság:
A Somogyi-dombságnak két, viszonylag eltérő
tulajdonságú része van. Az északi terület lösszel
borított vonulatokat takarnak. Patakjai észak felé
folynak. A déli vidék homokkal borított dombság,
az itteni patakok a Dráva felé veszik az irányt.

A Tolnai-dombság:
A Tolnai-dombság a nagytáj legkeletebbi része. A
jégkorszakban lezajló folyamatok következtében
igen vastag löszréteg borítja a mélyben lévő
tengeri üledéket. A lösz kiváló talajt biztosít a
vidéknek, ezért mezőgazdasági szempontból nagy
jelentőséggel bír ez a terület.
 A Mecsek, a Baranyai-dombság és a Villányi-
hegység
A Baranyai-dombság szintén lösszel borított vidék, a
Mecsek és a Villányi-hegység azonban egészen más
anyagból épül fel. A Mecsek középidei mészkőből és
homokból álló hegység, amely a tengerben
felhalmozódott üledékből alakult ki. A Villányi-
hegység alapkőzete szintén a mészkő.
Kőzetanyagukon és magasságukon kívül van még egy
különlegességük: az ország két olyan vidéke, ahol a
mediterrán éghajlat hatásai érződnek. A dél lejtőkön
mediterrán jellegű örökzöld növények élnek, a
napsütéses hegyoldalakon itt virágoznak először
tavasszal a mezei virágok.
A Dunántúli-középhegység fennsíkjairól,
barnakőszén, mangán, bauxit telepeiről
nevezetes. A barnakőszén kitermelése után
villamos áramot állítanak elő, a bauxitból
alumínium
készül. Az itteni gyárakban autót, műtrágyát,
papírt, üveget, porcelánt készítenek.
A k ép nem jeleníthető meg.
A Dunántúli-középhegység tájai:

A Dunántúli-középhegység több vidéket foglal

magába. Nyugati részén a Bakony található, amely
több hegységre osztható: legdélebbi tagja a
Keszthelyi-hegység, a Balaton vonalát a Balaton-
felvidék kíséri. A Bakony központi részétől keletre a
Dunántúli-hegység következő tagja, a Vértes, melyet
a Móri-árok választja el a Bakonytól. A Vértestől
keletre, a Tatai-árok túloldalán a Dunazug-hegység
húzódik, melynek szintén több tagja van: a Gerecse, a
Budai-hegység, a Pilis és a Visegrádi-hegység.
A Vértes déli lábánál emelkedik a Velencei-hegység,
amelyik az összes többi hegységtől különbözik.
 Az Északi-középhegység hazánk
legmagasabb és leghűvösebb tája.
A sok csapadék miatt területén sok a
vízfolyás.
A hegységeket erdők borítják.
A legmagasabbak a Mátra és a Bükk, a
Mátrában található hazánk legmagasabb
pontja, a Kékes.
A hegységek lábainál bányászott lignittel és
kőolajjal, földgázzal villamos áramot
állítanak elő.
Az Északi-középhegység hegységei:

Több hegységet is magába foglal az Északi-

középhegység nagytáj. Legkeletibb része a Duna
partján fekvő Börzsöny. Tőle keletre a Cserhát
lankái terülnek el. Utána következik a Mátra, ahol
hazánk legmagasabb pontja található. Keletebbre
a Bükk hatalmas mészkőtömbje húzódik, melyet
északon az Aggteleki-karszt, északkeleten a
Cserehát követ. Legkeletibb hegységünk a
Zempléni-hegység.
Szerkezetileg a Visegrádi-hegység is ide
tartozik, de földrajzi szempontból a Dunántúli-
középhegységhez soroljuk.
Az Északi-középhegység vulkanikus hegységei:

Hegységei közül több is vulkanikus eredetű, de

kőzetanyaguk nagyon változatos. A Mátra, a
Cserhát és a Börzsöny nagyrészt andezitből épült
fel, a Zempléni-hegység elsősorban riolitból és
riolittufából, míg a Mátrától északra, a Medves-
vidéken bazaltformákkal találkozhatunk.
Alpokalja Magyarország egyik
legcsapadékosabb vidéke.
Üde, dús fű terem, ami kiváló táplálék az itt
tenyésztett szarvasmarhák számára.
Az alacsonyabb területeken
takarmánynövényeket termesztenek.
Gazdag gyógyvizei kiváló környezetet
biztosítanak a pihenni, túrázni, gyógyulni
vágyók számára.
Alpokalja tájai:

Az Alpokalja hegységei a vidék nyugati és északi

részén helyezkednek el, legészakabbra találjuk a
Soproni-hegységet. Tőle délre a Kőszegi-
hegységet. A táj dombságai közül a Kemeneshát a
legnagyobb, amely a vidék délkeleti részén
található.