Pozsonyi Zsolt

Nemesgulács, 2017.09.28.
Keresztury Dezső Szakközépiskola
ZRÍNYI MIKLÓS ÉS A BAROKK

A BAROKK

A barokk történelmi háttere

A polgárság harcot indított a gazdasági és társadalmi hatalmoban való részsedésért. A 16.
század végétől kezdve Európában új társadalmi-gazdasági-ideológiai folyamatok bontakoztak
ki: újra megszilárdult a feudalizmus, létrejöttek az abszolút (az uralkodó korlátlan hatalmán
alapuló) monarchiák. A reformáció által megingott egyház ellenreformációba kezdett, melyet
egy új szerzetesrend, a jezsuiták (Jézus Társaság tagjai) irányították.

A barokk jellemzése
Az európai művelődéstörténetben a reneszánsz kort váltja fel. A 16. század végétől a 18.
század közepéig tartó stílus. Jelentése az olasz barocco szóból ered, jelentése nyakatekert
okoskodás. A barokk a magába ovasztott antik elemeket új rendszerbe ötvözte. Jellemzője a
zsúfoltság, mely a szerkezet gazdagságát, ünnepélyességét hangsúlyozta, az alá- és
fölérendeltség, a mozgalmasság, a vonalak lendülete, a színgazdagság (arany szín használata),
éles kontrasztok, túldíszítettség (a falakat és a mennyezetet freskók díszítik). A
ellenreformáció szervezőinek célja, hogy a templomba lépőt lenyűgözze a pompa, a
monumentalitás.

A barokk képzőművészeti jellemzői

Fontos a mozgás, illetve ennek ábrázolása (pl: erő, dinamizmus, lendület, szenvedély), a
művek a valóság elemeinek pontos ábrázolásával akarnak hatni. Jellemző a hatalmas méretek
kedvelése (monumentalitás), pátosz és ünnepélyesség megjelenítése, a színpadiasságra való
törekvés. Itt is jelen van a túldíszítettség (nem kiemeli a szerkezeti elemeket, hanem inkább
elleplezi azokat).
barokk épületek:
budai Szent Anna-templom
egri Minorita-templom
fertődi Esterházy-templom
keszthelyi Festetics-templom
bécsi Schönbrun-palota
Versailles-palota
barokk szobrászok:
Lorenzo Bernini (Szent Teréz extázisa), Caravaggio (Bibliai jelenet)
barokk festők:
Caravaggio (Szent Máté elhivatottsága), Rembrandt (Az éjjeli őrjárat), Rubens (Vénusz a
tükör előtt), Velazquez (II. Fülöp király családi portréja), Mányoki Ádám (II. Rákóczi Ferenc
fejedelem portréja)
új barokk zenei műfajok:
opera (Monteverdi), versenymű (Vivaldi), oratórium (Händel), fúga és kantáta (Bach)

Barokk az irodalomban
A barokk költészetben virtuóz rímtechnikák, újszerű költői képek (metaforák), meglepő
ellentétek a hasonlatokban figyelhetők meg. Jellemzőek a hatalmas, de áttekinthető
körmondatok, a rokon értelmű szavak és mondatok halmozása, a zsúfoltan díszes, cikornyás
kifejezésmód. A barokk új műfajokat teremtett, a legjelentősebb a barokk eposz.
barokk írók:
Cervantes, Góngora, Lope de Vega, Calderon (spanyolok)
Tasso, Marino (olaszok)
Milton (angol)
Pázmány Péter, Zrínyi Miklós (magyarok)

Zrínyi Miklós

-Zrínyi családjában tradíció volt a török elleni harc.

-A kettős identitású család birtokai részben Magyarországon, részben

Horvátországban voltak, a „végeken”, azaz a meghódolt és a megőrzött földek
határvonala közelében.

-A Zrínyiek léthelyzete volt otthonuk védelme, a katonáskodás:

-Zrínyi Miklós dédapja, a vele azonos nevű szigetvári hős 1566-ban maroknyi
csapatával több mint egy hónapig (augusztus 5-től szeptember 7-ig) tartotta várát
Szulejmán hatalmas seregével szemben. Helytállása, kirohanása, önfeláldozása
ismert volt Európában.
-Családja: dédapja a szigetvári hős, testvére, Péter a Wesselényi összeesküvés
résztvevője. Péter lánya az a Zrínyi Ilona, aki Munkács várát védte. Ilona fia pedig II.
Rákóczi Ferenc.
-Nevelője Bornemisza Péter, majd Bécsben, Grazban, Nagyszombatban tanult.
Hosszú itáliai tanulmányút után Csáktornyán, a családi kastélyban élt, ha éppen nem
harcolt. Zrínyi már 26 évesen tábornok, majd felépíti Zrínyi-Újvárt. A negyvenes évek
elején részt vett a harmincéves háborúban, és keserű élményként élte meg, hogy a
svédek oldalán magyarokkal került szembe.
1663-64-ben ő vezeti a híres téli hadjáratot. 1646-ban megnősült, 1647-ben horvát
bán lett. Első felesége halála után újra megházasodik, ebből a frigyből születik meg a
fia, Ádám (1662). 1664. 11. 18-án vadászbalesetben vesztette életét.
-Irodalmi műveiben megmutatkoznak széles műveltségének nyomai.
Homérosz, Vergilius, Tasso művei köszönnek vissza Zrínyi eposzában. (A
vezérek veszekedése-Homérosz, a propozíció-Vergilius, az invokáció Szűz Máriát
hívja segítségül – Tasso). Eposzán kívül egyéb írásai is híressé váltak. :

- Tábori kis tracta című írása (1651)

-. A Vitéz hadnagy (1653) a jó hadvezér tulajdonságait mutatja be.
-A Mátyás király életéről szóló elmélkedések (1657)
-A török áfium ellen való orvosság című értekezése (1661) felméri Magyarország
helyzetét s összeveti az európai valósággal. Verseket is írt, ezeket Az Adriai
tengernek szirénája című kötetben teszi közzé. Ebben a kötetben jelent meg a
Szigeti veszedelem című eposz is, mely a költő-hadvezér fő alkotása. A Szigeti
veszedelmet 1645-től írta, majd 1651-ben jelent meg. Célja az, hogy ezzel állítson
példát saját korának: a törököt le lehet győzni, és ennek most érkezett el az ideje.
Fontos a műben az idő és a hírnév kérdése is Zrínyi hatása óriási az utódok körében.
Kazinczy 1817-ben újból kiadatja a művet. A reformkorban többek között Kölcsey
„veszi elő” a témát, és megírja híres verseit Zrínyi dala és Zrínyi második éneke
címmel, valamint a Himnuszban is „visszaköszön” a bűn és bűnhődés gondolata.
Arany János Zrínyi és Tasso címmel értekezést írt, majd a XIX. században Mikszáth
Kálmán ír regényt Új Zrínyiász címmel.

Szigeti veszedelem

Az eposz témája: dédapja 1566-os várvédése és vértanúsága. A költő célja, hogy az

elődök példájának felmutatásával kortársainak bizonyítsa: a török legyőzhető..

A 15 énekből – 1566 számozott strófából – álló hősköltemény a műfaji

követelményeknek megfelelően az eposzi kellékekből építkezik.

1. A propozíció (a téma megjelölése):„Fegyvert s vitézt éneklek, török hatalmát, Ki

meg merte várni Szulimán haragját, Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját, Az
kinek Európa rettegte szablyáját.”
2. Az invokáció (segítségkérés) az antik eposzoktól eltérően nem a múzsákhoz,
hanem a magyarok Nagyasszonyához, Szűz Máriához szól:

„Te ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat (…) Adj pennámnak erőt, úgy írhassak,
mint volt, Arrol, ki fiad szent nevéjért bátran holt, Megvetvén világot, kiben sok java
volt; Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt.”

A deus ex machina (isteni közreműködés) a cselekmény indításakor és

befejezésekor is világosan kirajzolódik. A török sereget isteni akarat küldi a
magyarok ellen, s az indok a bűn, az eltévelyedés, amiért büntetés jár. Csodás elem,
hogy Zrínyi imájakor a feszület háromszor lehajlik hozzá, jelezve, hogy Isten
elfogadta felajánlását.

3. Az enumeráció (seregszemle) mindkét oldalon kitűnő katonákat, tapasztalt,

bátor harcosokat mutat. A török vezért, Szulejmánt sok versszakon keresztül
dicséri, „vitézség, okosság egyaránt volt benne”, „pogányok közt soha nem ez
földháton / Ilyen vitéz és bölcs”, s ha szívében nem volna kegyetlenség, „talán
keresztyén közt is legnagyobb lenne”..

Általános jellemzők a műre vonatkozóan:

Az epizódok időnként előbbre viszik a cselekményt, máskor kitérőt jelentenek, olykor

egy-egy szereplő karakterét teszik ismerőssé; bármi is a funkciójuk, a hőskölteményt
érdekesebbé, regényesebbé varázsolják.

Egyetlen – a homéroszi eposzokban megszokott – eposzi kellék hiányzik a

Szigeti veszedelemből, ez a 4. „dolgok közepébe vágás, az in medias res .A
költő nem az ostrom egy részletét írja le, hanem az egészet, a végkifejletig, s az
ostrom kezdeténél is korábban indítja. A korábban indítás azért indokolt, mert így
mutatható meg jól, hogy Zrínyi mennyire tudatosan készül az önfeláldozásra. A török
eredetileg ugyanis nem Szigetvárt vette célba, Zrínyinek magára kell vonnia
Szulejmán haragját, hogy az ő várát ostromolja.

Az eposz szerkezeti egysége

A hősköltemény felépítése három nagy szerkezeti egységben látható. A bevezetés

(az első hat ének) az ostrom előkészületeit, a seregek felállását, a szigetiek esküjét
írja le. Az ostrom eseményeit a következő hét ének, az eposz törzse, főrésze mutatja
be. Lényegében az utolsó két ének is az ostromot, annak végkifejletét mutatja, itt
azonban már a túlvilági seregek is bekapcsolódnak, s mitikus magasságokba emelik
a harcot. Zrínyi átvágja magát a törökökön, egészen Szulejmán sátráig, s ott, mielőtt
egy janicsár golyója eltalálná, megöli a szultánt.
(Általános kérdés a műre vonatkoztatva) Mitől lesz az eposz
hősköltemény?: Az eposz azáltal lesz hőskölteménnyé, hogy egy nemzet, egy
közösség sorsát, jövőjét befolyásoló eseményt választ témájául. Így volt ez
Homérosz, így Tasso esetében is.( ez egy gyakorlati példa az elméleti
állításunkra….)

Következő kérdés az eposzban: A magyar várvédő harcok tekinthetők-e

sorsmeghatározó eseménynek? Véleményem szerint nem feltétlenül,
hiszen, ha egy-egy vár elesik, s vele a védett terület, más várak még tarthatják
magukat. S egyébként: több is veszett Mohácsnál! Nem feltétlenül jó érvelés. (Hogy
szól az angol vers? „Egy szög miatt a patkó elveszett. A patkó miatt a ló elveszett.
A ló miatt a lovas elveszett. A lovas miatt a csata elveszett. A csata miatt az
ország elveszett. Máskor verd be jól a patkószeget.”

Zrínyi Miklós a dédapja – és katonatársai – hőstettét azzal emeli eposzi

magaslatra, hogy európai összefüggésekben láttatja. Folytatja a hagyományt,
mely szerint a kor embereszményét a végvári vitézek képviselik („Emberségről
példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak”), akik szülőföldjük, otthonuk
védelmével együtt a keresztény Európát is védelmezik.

A nagy cél mellett a küzdelem részleteiről, az évszázados magyar-török harc politikai

kérdéseiről is szól az eposz. Felidézi Temesvár emlékét, ahol a várkapitány hitt a
török ígéretnek, s rajtavesztett.

Fontos megjegyeznem, hogy előzetes olvasói élményeimre és tapasztalataimra

hagyatkozván a Szigeti veszedelem és a korábbi eposzok egyik fontos eltérése: az,
hogy a költőnek korához szóló üzenete van, nem csupán ábrázol, hanem felhív,
mozgósít, orientál, állásfoglalásra késztet.

A nagy üzenet mellett – a török kiűzhető!, a török megverhető! – sok, ehhez

kapcsolódó részletkérdést is érint.

Nem követheti Zrínyi az eposzi mintákat az állandó díszítő jelzők alkalmazásával

sem. Követi viszont a párviadalok bemutatásában, ahogy az Iliászban egyik oldalon
Hektor, Parisz, Pandarosz, a másikon Akhilleusz, Menelaosz és Patroklosz, a
Zrínyiászban Deli Vid és a török Demirhám párviadala láthatóak. A harmadik
párviadalban egymás kezétől esnek el. Romantikus regénybe illő szerelmi történet
Deli Vid és Borbála, s az ostromlók közt Delimán és Cumilla románca.

A párhuzamos történetek ellentétek hordozói. A magyar oldalon az áldozatkész

szerelem példáját látjuk, Borbála az életét kockáztatja, hogy férjét a törökök közül
kimentse, a másik oldalon viszont a Cumilla iránti szerelmi szenvedély egy időre
elvonja a harctól az egyik legkiválóbb török harcost, Delimánt.
Az eposz barokk jellegét elsősorban a mélyen átélt vallásosság és a heroizmus
együttes megjelenítésének hitelessége adja. Formai tekintetben a részletek
vizualitása, a temészeti képek derűs színei, a csatajelenetek barokk festményekre
emlékeztető ábrázolása teszi barokká Zrínyi eposzát.

A látvány igaza a részletekben, a látomás monumentalitása a záróképben – ez a

barokk. Zrínyi költői nyelve erőteljes, gazdag, érzékletes.

Nyelvezete az eposznak

Az eposz nyelvi erejét az olykor keresetlennek tűnő szókapcsolatok, az előforduló

török, horvát, deák szavak nem csökkentik. A négysoros strófák ritmusát nem az
időmérték, hanem a hangsúly adja. A négy tizenkét szótagos sorból álló bokorrímes
versszakot – Zrínyi után – ma Zrínyi-strófának nevezzük. A vállalt négy rím kissé
megköti a költő kezét, de miután az olvasó fülével, eszével „rááll”a költő által diktált
beszédmódra, elfogadja, s nem érzi zavarónak vagy túlzottan nehézkesnek a formát.
Azaz, ha nehézkesnek érzi is, végül rábólint, a súlyos mondanivalóhoz ez az
archaikus forma az illő. Zrínyi számára eposza írásakor gondot jelenthetett: hogyan
oldja föl az ellentmondást, amely az eposz célja és a rideg tények között feszül.
Magyarul: mintát akart állítani a szigeti hősök megidézésével, de az ostromban
mindnyájan odavesztek. Hogyan emelhető példává ez? A paradoxont a vallásos
világlátás oldja. A magyarok egy várnyi csapata bebizonyította, hogy erkölcsi
értelemben több,mint az ellene támadó tengernyi tömeg. A törökök vesztesnek
tudták magukat, csupán a véletlen, a szultán sátrába kergetett postagalambok
„árulása” változtatott ezen. Az égő várból kitörő Zrínyi és ötszáz katonája – az eposz
csodálatos világában – hulltában is magasra emelkedik. Oltárképhez méltó látomás:
a golyózápor közepette a vitézek nem a sírba hullnak, hanem hitük szerint az égbe
emeli őket az angyalok serege. A költő Zrínyi ezzel a barokk világhoz és a maga
üzenetéhez méltó megoldást talált a feloldhatatlannak tűnő paradoxonra. 1651-ben
jelent meg az eposz. A kötet címlapján ez áll: Adriai tengernek syrenáia groff Zrínyi
Miklós. A szirén az énekest, a költőt, Az Adriai-tenger a Zrínyi család birtokainak
határát jelenti. (Az apai örökségből Miklós a muravidéki, Péter a tengermelléki
részeket kapta.) A kötet címlapján egy – a hajóján célja felé haladó – vitéz látható. A
vitézt a tenger hullámaiból kiemelkedő két nőalak, két sellő csábítja. Az árboc rúdján
lengő szalagon írás: Sors bona nihil aliud (Jó szerencse, semmi más). A
jelmondatban a költő kulcsszavai: sors és szerencse. Az eposz utóhangjának
(a Peroratiónak) utolsó versszaka a költői szereptől búcsúzva a katonát köszönti:

„De híremet nemcsak keresem pennámmal, Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal:

Míg élek harcolok az ottomán hóddal, Vigan buríttatom hazám hamujával.”