Michelle Reid - Gyászra Nász

Júlia
Michelle Reid
Gyászra nász
Az ír származású Shannon Gilbraith, a saját vállalkozását

vezető reklámgrafikus, honlap-tervező hitetlenkedve bámul a
küszöbén álló férfira. Két évvel ezelőtt Luca hűtlenséggel
vádolta és szó nélkül elhagyta. A büszke olasz most megtörten
számol be a családját ért szerencsétlenségről. Bátyja és Shannon
nővére autóbalesetet szenvedett, pici babájuk élet és halál közt
lebeg. A lány követi Lucát Firenzébe, de a felajánlott házasságot
elutasítja. Hogyan is élhetne egy olyan férfival, aki képtelen
megbízni benne?
Eredeti címe: The Salvatore Marriage
Megjelent: 2006. október 05.
HARLEQUIN
Michelle Reid Gyászra nász (Jú lia 376.)
Minden perce különleges TM
2 / 138
1. FEJEZET
Odakinn heves vihar tombolt. A telefon sü ket volt. Shannon halkan

szitkozó dott, mikö zben remegő kézzel megnyomta az ú jrahívó gombot, és
megint a fü léhez emelte a mobiljá t.
Félelem já rta á t, az egész teste belereszketett.
- Gyerü nk... - rimá nkodott fogvacogva, de hiá ba.
Ö t perccel ezelő tt ért haza. Amikor kiszá llt a taxibó l és a há zhoz rohant,
kizá ró lag az érdekelte, hogy minél elő bb szá raz helyre kerü ljö n. Pokoli
napja volt. Minden azzal kezdő dö tt, hogy reggel elaludt, aztá n siettében,
hogy elérje a pá rizsi gépet, itthon hagyta a mobiljá t, amely nélkü l egész nap
elveszettnek érezte magá t.
Rá adá sul a tá rgyalá sa merő idő pocsékolá snak bizonyult. Szeszélyes
topmodellek és tehetséges reklá mgrafikusok egyszerű en nem illenek ö ssze.
Erre a felismerésre jutott, miutá n az említett modell csak egyetlen pillantá st
vetett a reklá mgrafikus karcsú alakjá ra, hosszú lá bá ra, és azonnal rivá list
lá tott benne.
Shannon szá má ra rejtély maradt, miként képzelhette az a hibbant
nő személy, hogy egy szá zhetvenö t centi magas, vö rö s hajú nő fenyegetést
jelenthet egy szá znyolcvanhá rom centis, mesés arcberendezésű , légies
sző keség szá má ra... mindenesetre a remény, hogy a modell megbízza a
honlapja megtervezésével, akkor és ott szertefoszlott.
É s azutá n is tová bb ü ldö zte a balszerencse. Ítéletidő ben repü lt vissza
Londonba. Csak hosszú vá rakozá s utá n kapott taxit, és csuromvizes lett,
mire beért a há zba. Az első , amit a laká sá ba belépve megpillantott az
elő szobaasztalon, a mobilja volt. A hangpostamenü ben lá tta, hogy egy
tucatszor keresték. Legtö bbszö r az ü zlettá rsa, Joshua pró bá lta elérni, aki
nem értette, miért nem veszi fel a telefont.
3 / 138
Á m egy má sik ü zenet volt az, ami teljesen kizö kkentette a lelki
egyensú lyá bó l.
- Shannon, mihelyt tudsz, hívj vissza ezen a szá mon! - Itt a hang eldará lt
egy telefonszá mot, majd hozzá tette: - Tö rtént egy... baleset.
Egy baleset... Shannon torka elszorult. A telefoná ló nem mutatkozott be,
de a há ttérzajok ellenére a kicsit idegenszerű kiejtés elég ismerő s volt
ahhoz, hogy pá nikba essen. Feltételezte, hogy Angelo, a nő vére férje
kereste, ami azt jelenti, hogy Keira szenvedhetett balesetet.
- A pokolba! - Megint megnyomta az ú jrahívó gombot.
Ekkor felsivított az ajtó csengő .
Shannon szó rakozottan á tlépett az ú titá ská já n, amelyet
hazaérkezésekor ledobott az elő szoba kö zepén, végiggereblyézett nedves
hajá n, és még mindig a fü léhez szorítva a mobilt, elhú zta a reteszt. Nem
gondolkozott azon, hogy ki á llhat odakinn, és elakadt a lélegzete, amikor
meglá tta azt az embert, akit a legkevésbé vá rt.
A férfi szá zkilencven centinél is magasabb volt; széles vá lla majdnem
teljesen betö ltö tte az ajtó nyílá st. Hosszú , fekete kabá tot viselt.
Shannon megszédü lt, és ö sztö nö sen az ajtó tokba kapaszkodott, ahogy a
férfi fenyegető en fö léje tornyosult.
- Luca! - suttogta.
A férfi némá n kivette a telefont merev ujjai kö zü l, és elő relépett, ezzel
kényszerítve a lá nyt, hogy visszahá trá ljon a laká sba.
Shannon csaknem fuldoklott. Sokat elá rult a lelkiá llapotá ró l, hogy nem
ripakodott rá a férfira: tű njö n el, de rö gtö n! Addig há trá lt, míg há ta a falnak
nem ü tkö zö tt, aztá n tá gra nyílt szemmel figyelte, ahogy a férfi megfordul, és
csendesen becsukja az ajtó t.
4 / 138
Az elő szoba hirtelen ö sszezsugorodott. Shannon ú gy érezte, mintha ő is

ö sszetö pö rö dne egyszeriben, talá n mert annyira szeretett volna
elmenekü lni.
Luca volt a Salvatore-birodalom feje. Ez a firenzei, befolyá sos
ü zletember, a nő vére férjének a bá tyja volt az a férfi, akihez valaha feleségü l
akart menni, akivel hat csodá s hó napig élt együ tt. Szenvedélyesen szerette
ő t, de most azt is alig bírta elviselni, hogy a férfi rá nézzen.
Luca lesö pö rte az eső cseppeket a kabá tjá ró l. Az elő szobá ban
ö sszekeveredett a hideg levegő , a nedves gyapjú és az eső illata.
A férfi hosszú , sö tét szempillá i aló l a lá nyra, majd az ú titá ská já ra
sandított.
- Nem voltá l itthon - mormolta. Tö kéletesen beszélt angolul, enyhe
akcentussal, s a hangja lá gy volt, és simogató , mint egy szerető keze...
Ebbő l elég!
- P… Pá rizsban voltam - vá laszolta Shannon.
A férfi bó lintott, mintha a lá ny megerő sített volna valamit, amit
egyébként is sejtett, és Shannon má r ebbe is beleremegett. Luca most nem
szá mít, gondolj Keirá ra – parancsolt magá ra.
Aggó dva bá mult Luca kemény, feszü lt arcá ba. Mi tö rtént? - akarta
kérdezni, de a férfi megelő zte.
- Kettesben vagyunk?
Shannon képtelen volt elhinni, hogy ilyet mer kérdezni tő le. Luca
nyilvá n ú gy dö ntö tt, nem vá rja meg a vá laszá t, mert á tlépett a tá ská já n, és
nyitogatni kezdte az ajtó kat.
Shannon megdö bbenése haragba csapott á t. Két évvel ezelő tt Luca
vá ratlanul hazatért a firenzei laká sá ba, és rajtakapta, amint megpró bá lta
eltü ntetni egy légyott nyomait. Shannon utá na megtanulta, milyen
kö vetkezményekkel já r, ha valaki megcsal egy Salvatorét.
5 / 138
Annak idején Luca egyik szobá bó l a má sikba vonszolta, és mindenhová

bekukkantott, ahol egy má sik férfi elrejtő zhetett volna. Ezú ttal azonban
inká bb egyedü l kutat, nem mintha ehhez bá rmi joga is lett volna!
- Te szemét! - sziszegte a lá ny. Ellö kte magá t a faltó l, és bement a
nappaliba.
A szoba hideg volt és sö tét, csak az utcai lá mpa kintrő l beszű rő dő fénye
vilá gította meg. Shannon gépiesen felkapcsolta a villanyt, az ablakhoz
lépett, és ö sszehú zta a krémszínű fü ggö nyt.
Amikor megfordult, Luca az ajtó ban á llt, és ő t figyelte. Sö tétbarna
szemében aranyszín pontocská k csillogtak, bü szke arcvoná sai elá rultá k
mediterrá n szá rmazá sá t.
Ará nyos testével, szép arcá val ú gy nézett ki, mint egy ró mai isten, de a
lényében nem volt semmi isteni. Ugyanolyan esendő és ingatag volt, mint a
tö bbi halandó .
Shannon vá rta, hogy feltá madjanak benne a régi, keserű érzések, a
fá jdalom, a harag és a kétségbeesés, á m csodá lkozva á llapította meg, hogy
mindebbő l semmi sem maradt. A férfi szeme, amely régen ú gy elbű vö lte,
most teljesen hidegen hagyta, miként érzéki ajka is. Az aranybarna bő r, a
magasan fekvő pofacsont, a fantasztikus férfitest, amelyet most eltakart a
vastag kabá t, semmilyen hatá ssal nem volt rá .
Megkö nnyebbü lten felsó hajtott. Ezek szerint végre - remélhető leg
ö rö kre - kigyó gyult ebbő l a szerelembő l!
- Nos, elégedett vagy? - gú nyoló dott. - Vagy be akarsz lesni a fü ggö ny
mö gé is?
Luca ö sszerá ncolta a homloká t, aztá n fintorral nyugtá zta az ironikus
megjegyzést.
- Nem - felelte, és kö rü ltekintett a szobá n, amely fényes fapadló já val,
krémszínű , modem bú toraival annyira má s volt, mint az ő régiségekkel
6 / 138
telezsú folt laká sa, ahol a gyö nyö rű mozaikpadló t méregdrá ga sző nyegek
borítottá k.
Shannon arra gondolt, há nyszor csó koló ztak ö sszesimulva Luca
valamelyik barna bő rkanapéjá n, amely elég széles volt, hogy... Ez meg miért
jutott az eszébe, ha a szerelmü k má r kö zö mbö s szá má ra? - hö kkent meg.
Gyorsan á tvá gott a szobá n, majd felkattintott egy má sik kapcsoló t.
A kö vetkező pillanatban a nyitott kandalló ban fellobbantak a lá ngok, és
a fehér kavicsá gyon felizzott a mű anyag faraká s.
Amikor a lá ny visszafordult, észrevette, hogy Luca a lá bá t bá mulja, azaz
amit lá tni engedett belő le há tul felsliccelt szoknyá ja. Vajon tetszik neki a
lá ba? Há t persze hogy tetszik! Há nyszor ciró gatta az ajká val, a nyelvével...
Elég! - mordult magá ra megint gondolatban, és Luca felnézett, mintha
hangosan beszélt volna. A tekintetü k talá lkozott, és a levegő megtelt
feszü ltséggel.
É vekkel ezelő tt szerető k voltak, mohó , érzéki szerető k, akik ismerték a
má sik testének minden négyzetcentiméterét, és tudtá k, mivel okozhatjá k
egymá snak a legnagyobb élvezetet...
Szó lalj má r meg, az ö rdö g vigyen el! - szeretett volna Shannon Lucá ra
kiá ltani. Ez a férfi mindig értett ahhoz, hogy megnyirbá lja má sok
ö nbizalmá t, és a lá ny egyre idegesebb lett. Luca csak á llt és nézte ő t, mintha
azt vá rná , hogy mondjon valamit... vagy hogy hellyel kíná lja?
Na, azt lesheti!
Talá n Luca kitalá lta, mit gondol? Talá n még mindig képes rá hangoló dni
ú gy, mint rég, villant á t Shannon agyá n... Mindenesetre a férfi szemhéja
megrebbent, és tekintetét a jobb vá lla fö lö tt egy pontra szegezte.
Anélkü l hogy arrafelé pillantott volna, a lá ny tudta, mit néz. A
bekeretezett eskü vő i fotó t, amelyen a nő vére, Keira imá dattal mosolyog fel
a férjére, Angeló ra, Luca jó képű ö ccsére.
7 / 138
A boldogsá gtó l sugá rzó ifjú pá r mö gö tt ott á lltak ő k ketten, a magabiztos

Luca, Angelo tanú ja, és ő , a kicsit suta koszorú slá ny. Luca huszonnyolc éves
volt, ő pedig tizennyolc, de má r akkor is jó l kijö ttek egymá ssal.
Kü lö nö s, hogy a sok rossz emlék helyett éppen ez a szép elevenedett fel
most benne...
- Azt hiszem, jobb lesz, ha leü lsz.
Shannon ö sszerezzent. Egy ilyen kérés csak egyet jelenthet...
- Keira? Vele tö rtént valami? - kérdezte élesen.
A férfi az egyik kanapéra mutatott.
- Elmondom, ha leü ltél - felelte, aztá n rezzenéstelen arccal hallgatta
Shannon kifakadá sá t.
- Beszélj végre! Csak egy zagyva ü zenetet kaptam, amelybő l a
há ttérzajok miatt alig értettem valamit, és egy nem létező telefonszá mot...
- Az a szá m létezik - vá laszolta higgadtan a férfi.
É s Shannon hirtelen rá ébredt a való sá gra.
- A te mobilszá mod volt, igaz? - Nehezen hitte el, hogy ö sszetéveszthette
Luca mély erélyes hangjá t a fivére meleg, lá gy hangjá val. - Szegény Luca! –
csú foló dott – Kénytelen volt megadni a gonosz boszorká nynak az ú j szá má t,
és megkocká ztatni, hogy megint zaklassá k!
A férfi arckifejezése csak megerő sítette a gyanú já t. Két évvel ezelő tt
mindent megpró bá lt, hogy Luca hallgassa meg. É jjel-nappal hívogatta a
mobiljá n, míg a férfi meg nem vá ltoztatta a szá má t, éppolyan kíméletlenü l
kizá rva ő t az életébő l, ahogyan mindentő l megfosztotta, ami fontos volt
szá má ra.
- Beszélj végre! - ismételte meg rekedten.
Luca ö sszepréselte a szá já t. Shannon remegett, de a feldú ltsá gá t
vasakarattal leplezte. Ebben segítségére volt a makacssá ga és a dac, amely
8 / 138
Luca szemében mindig az egyik legbosszantó bb hibá ja volt, ha nem a

legnagyobb.
Annak idején... Shannon megrá zta a fejét. Most nem akart a mú lton
rá gó dni, még az sem érdekelte, hogy Luca ugyanolyan megvető en
vizsgá lgatja, mint az utolsó talá lkozá sukkor. Gyű lö ljö n, és vessen meg, ha
akar! - gondolta.
Luca megmoccant, és Shannon meglepetésére az arckifejezése
megvá ltozott. Egyszerre nagyon komolynak tű nt, és amikor leszegte a fejét
s nagy levegő t vett, a lá ny há tá n végigfutott a hideg.
- Ma reggel tö rtént egy baleset, egy tragikus autó baleset - kezdte a férfi.
- Keira? - suttogta Shannon.
- Igen - bó lintott Luca. - Erő snek kell lenned. Az orvosok nem sok
reményt fű znek a felépü léséhez, és... A pokolba, te makacs perszó na!
Shannon észre sem vette, hogy megtá ntorodott, amíg a férfi meg nem
fogta a vá llá t, hogy odakormá nyozza a legkö zelebbi kanapéhoz. A lá ny
ü veges szemmel hagyta, hogy lenyomja rá .
- Miért nem hallgatsz soha az okos szó ra? - dohogott Luca leguggolva
eléje, és megragadta jéghideg kezét. - Azért kértem, hogy ü lj le, mert
tudtam, hogy ez lesz a vége... Majdnem ö sszeestél. Ú gy lá tszik, semmi sem
vá ltozott, még mindig te vagy ö nmagad legnagyobb ellensége.
Shannon elrá ntotta a kezét, és Luca elnémult. A lá ny megpró bá lt rendet
teremteni a gondolataiban.
- Mi tö rtént? - kérdezte zakatoló szívvel, és elfordult, hogy ne lá ssa a
férfi sá padt arcá t.
- Az autó pá lyá n hajtottak Firenze felé, amikor egy felhő szakadá sba
kerü ltek. Az elő ttü k haladó utá nfutó s teherautó megcsú szott, és keresztbe
fordult az ú ton. Má r nem kerü lhették ki, és egyenesen belerohantak. - Luca
9 / 138
elhallgatott. Shannon most a feje fö lö tt a levegő be bá mult, ahogy a jelenet,

mint egy film, lepergett elő tte.
- Keira meg...? - dadogta.
- Nem! - vá gta rá gyorsan, szinte gorombá n a férfi.
Shannon megkö nnyebbü lten fellélegzett, aztá n megint megdermedt.
- Tö bbes szá mot haszná ltá l - motyogta, és ahogy rá nézett a férfira,
egyszerre a megértés és a bá nat kö nnyei szö ktek a szemébe.
- Jaj, ne! Ne mondd, hogy Angelo...
De hiá ba vá rta a tagadó vá laszt. Szá já ra szorította az ö klét. Luca
dü nnyö gö tt valamit olaszul, aztá n lehajtotta a fejét, és tenyerébe temette az
arcá t.
A gyá sz sö tét felhő ként borult rá juk. Shannon bénultan magá ba roskadt.
Angelo és Keira, Keira és Angelo. Egyre csak ez a két név kavargott a
fejében, míg az eső kopogott az ablakon, és Luca ott kuporgott elő tte, a sajá t
démonaival kü zdve.
Luca és Angelo mindig nagyon kö zel á llt egymá shoz. Együ tt dolgoztak,
együ tt tö ltö tték a szabadidejü ket, sokat nevettek és beszélgettek.
Lehetetlen volt elképzelni egyikü ket a má sikuk nélkü l...
- Jaj, Luca! - Shannon felemelte remegő ujjait, és gyö ngéden
megérintette a férfi eső tő l nedves, sö tét hajá t. - Annyira sajná ...
Luca hevesen ö sszerezzent, talpra szö kkent és eltá volodott tő le. Néhá ny
má sodpercig mereven á llt, és amikor visszafordult, megint ura volt
ö nmagá nak - má r amennyire valaki, aki aznap vesztette el szeretett fivérét,
higgadt lehet.
Hideg tekintete végigsö pö rt a lá nyon.
Bizonyá ra azt gondolja, nem igazsá g, hogy ő elveszítette a fivérét, nekem
viszont életben maradt a nő vérem. Igen, eléggé gyű lö l ahhoz, hogy így
érezzen!
10 / 138
Shannon keserű sége visszatért. Azt kívá nta, bá r elkü ldhetné a férfit, de
még meg kellett kérdeznie tő le valami fontosat.
- Azt mondtad, az orvosok nem sok reményt fű znek Keira felépü léséhez.
- A hangja megremegett, ahogy a keze is, mikor felá llt és lesimította a
szoknyá já t. - Miért?
- Sú lyosan megsérü lt. Ki kellett szabadítani a kocsibó l, és...
Shannon ö sszerá zkó dott, ahogy rá ébredt, hogy Luca má r egyes szá mot
haszná l. Ez azt jelenti, hogy Angeló n nem lehetett segíteni? Nem kérdezte
meg... attó l felt, nem tudná elviselni a vá laszt.
- Mire kiszabadítottá k, tú l sok vért vesztett. - Luca hangja egyre
reszelő sebbé vá lt. - Há la az égnek, végig eszméletlen volt, így semminek
sem volt a tudatá ban...
É s Angelo? Shannon gyomra gö rcsbe rá ndult a gondolatra, hogy soha
tö bbé nem lá thatja só gora kedves mosolyá t, vidá man csillogó szemét.
Felzokogott, és visszarogyott a kanapéra. Most ő temette tenyerébe az
arcá t.
- Kompliká ció k merü ltek fel - folytatta feszü lten Luca. - Egy részü ket az
orvosok elhá rítottá k, de voltak olyanok is, amelyeken nem segíthettek...
Csakhogy még valakit érintett ez a szö rnyű tragédia. Shannon a
rosszulléttel kü zdve leengedte a kezét, és a férfira bá mult.
- Mi... mi lett a kisbabá val?
A nő vére hét és fél hó napos terhes volt. Mindannyian azt remélték, hogy
szá mos vetélése utá n végre sikerü l kihordania egy gyermeket.
- Keirá n csá szá rmetszést hajtottak végre - kö zö lte Luca, maga elé
meredve. - Meg kellett tenniü k, mert erő sen vérzett.
Megint elnémult. Ú gy tű nt, az informá ció kat csak aprá nként képes
elmondani, és ú jra meg ú jra szü netet kell tartania, hogy ö sszeszedje magá t
és a gondolatait.
11 / 138
Shannont, ahogy egyik megrá zkó dtatá s kö vette a má sikat, elá rasztotta a
bá nat, a fá jdalom, a félelem...
- É s...? - nyö gte ki megbicsakló hangon.
- Kislá nya szü letett. Nagyon pici, ezért inkubá torban lélegeztetik, de az
orvosok szerint jó esélye van arra, hogy egészséges legyen. A mamá ja
á llapota sokkal jobban aggasztja ő ket. Keira kó má ba esett.
Shannon érezte, hogy hatalmá ba keríti a rettenet. Angelo meghalt, a
nő vére haldoklik, a kisbabá jukat mesterségesen lélegeztetik. Mi jö het még
ezutá n?
- Sajná lom - dö rmö gte Luca.
De a részvétnyilvá nítá ssal má r elkésett azok utá n, hogy az elő bb olyan
gyű lö lettel nézett rá . Luca azt sajná lja, hogy - vele ellentétben - ő még
reménykedhet valamiben.
- Bocsá ss meg - nyö gte Shannon -, rosszul vagyok!
Feltá pá szkodott és a fü rdő szobá ba szaladt. A férfi nyilvá n hallotta, hogy
ö klendezik, hiszen nem ért rá becsukni az ajtó t, de nem kö vette. Shannon
mégis tudatá ban volt a kö zelségének, mint egy régi sebnek, amely ú jra
sajogni kezd. Bá ntotta és dü hítette, hogy éppen Lucá nak kellett kö zö lnie
vele a rossz hírt, hogy a férfi ilyen á llapotban lá tja, hogy tanú ja az
ö sszeomlá sá nak.
Mivel tú l gyenge volt, lehajtotta a vécé fedelét, és leü lt rá . Meg kell
ő riznie a higgadtsá gá t, hatá rozta el, mert egészen biztos volt benne, hogy
Luca má r megszervezte az ő elutazá sá t is, mielő tt eljö tt hozzá .
Ez a férfi má r csak ilyen, és ilyen az egész csalá dja. Minél nagyobb
nyomá s nehezedik rá juk, anná l jobb teljesítményt nyú jtanak, a mottó juk a
hatékonysá g. Vá lsá ghelyzetben pedig ö sszetartanak, és kö zö sen lá tnak neki
a probléma megoldá sá nak.
12 / 138
Shannon Keirá ra gondolt, aki most egy kó rhá zban fekszik valahol, és
tudta, hogy a Salvatore klá n mindent megtett érte. Ez megvigasztalhatta
volna, ehelyett azonban visszatért a há nyingere, és kénytelen volt megint a
vécékagyló fö lé hajolni.
Felzaklatta, hogy ő t kizá rtá k mindebbő l. Eltaszítottá k, szá mű zték az
á llító lagos bű ne miatt. É s a gondolatra, hogy á t kell tö rnie Salvatorék
védő falá n, ha lá tni akarja Keirá t, elfogta a szorongá s. Ez a szorongá s
tartotta tá vol Firenzétő l az elmú lt két évben.
- Jaj, Keira! - nyö gö tt fel. Aztá n szegény Angeló ra gondolt, és gyorsan
megengedte a csapot, azt remélve, hogy a vízcsobogá s elnyomja a
zokogá sá t.
Amikor visszatért a nappaliba, Lucá t nem talá lta ott, de az orrá t
megcsapta a férfi ismerő s illata. Furcsa, hogy korá bban nem érezte, és még
furcsá bb, hogy azt hitte, Luca má r hidegen hagyja ő t. Rá kellett eszmélnie,
hogy ez nem igaz. Amikor meglá tta a kabá tjá t egy széktá mlá n, az ismerő s
kép megint kö nnyeket csalt a szemébe.
Valami tö rtént vele az imént a fü rdő szobá ban. Kinyílt a lelkében egy
kapu, és sok-sok elfojtott emlék ö zö nlö tt ki rajta: a szerelem, a szenvedély,
egy elvesztett, tö kéletes boldogsá g emlékei. É s má sféle emlékek is… a
nő vérérő l, akit mindenkinél jobban szeretett, és akinek mégis há tat
fordított, amikor Lucá val szakítottak.
Elfogta a bű ntudat, de még most, két évvel késő bb is haragudott azokra,
akik elá rultá k. Luca és Keira ö sszetö rte a szívét, mindketten a maguk
mó djá n, és a régi sebek még mindig fá jtak.
Shannon a férfi keresésére indult. A konyhá ban talá lt rá . Luca az egyik
fehér beépített szekrény elő tt á llt, és éppen forró vizet ö ntö tt az ü veg
ká véskanná ba. Ahogy a lépteire megfordult, Shannon egy má sodpercre ú jra
maga elő tt lá tta a két évvel ezelő tti Lucá t, aki pucéran, terpeszá llá sban
13 / 138
lecö vekelt elő tte, és dü hö sen meredt rá , undorodva tő le és ö nmagá tó l is.

Aztá n a kép elhomá lyosult, és má r csak az elcsigá zott embert lá tta, aki
elfojtja a fá jdalmá t, és azt mondogatja magá ban, hogy az élet megy tová bb,
és neki teljesítenie kell a kö telességét.
A férfi most halvá nyan rá mosolygott.
- Azt gondoltam, mindkettő nknek jó lesne egy ká vé. Csiná ltam pirító st is,
attó l majd rendbe jö n a gyomrod.
A pulton egy tá nyéron két szelet megpirított korpá s kenyér fekü dt.
Shannon gyomra megint felkavarodott, de nem az ételtő l, hanem mert a
jelenet arra az idő re emlékeztette, amikor ez a gazdag, kulturá lt és
elkényeztetett férfi meglepte ő t a há ziassá gá val.
Lucá nak szá mos ingatlana, tö bb repü lő gépe, helikoptere és egy
gyö nyö rű jachtja is volt. Multinacioná lis befektetési cége tö bb ezer embert
foglalkoztatott, de ő utá lta, ha kiszolgá ltá k. Beletö rő dö tt, hogy személyzetet
kell tartania, ez együ tt já rt az életmó djá val, de jobban szerette, ha az
alkalmazottai a munká jukat a tá vollétében végzik el. Tudott fő zni,
takarítani, és ő készítette a legjobb ká vét, amelyet Shannon valaha ivott.
De hogy itt szorgoskodjon a konyhá já ban? Hogy ú gy tegyen, mintha
tö rő dne vele? Ez a képmutatá s felbő szítette a lá nyt.
- Inká bb má ris indulnék Firenzébe - mondta. - Feltételezem, itt a
magá ngéped, és semmi akadá lya, hogy azonnal elrepü ljü nk.
- Való ban itt van - erő sítette meg a férfi a gyanú já t -, de a gépemnek
elő bb ü zemanyagot kell felvennie, aztá n, ha á tesett a szoká sos
ellenő rzéseken, még meg kell vá rnunk, hogy egy ü res kifutó pá lyá ra
irá nyítsanak.
- Ú gy érted, hogy ma Firenzébő l repü ltél ide? - csodá lkozott Shannon.
- Valakinek értesítenie kellett téged - vont vá llat Luca, de mindketten
tudtá k, hogy csak megjá tssza a kö zö nyö st.
14 / 138
Az ö ccse tragikus kö rü lmények kö zö tt meghalt, a só gornő je

életveszélyesen megsérü lt. Az anyjá nak, a nő vérének és a hú gá nak
bizonyá ra nagy szü ksége lenne a tá mogatá sá ra, ő mégis itt á ll a konyhá ban,
és ká vét meg pirító st készít neki!
- Nem lett volna jobb, ha ü zenetet hagysz a hangpostá mon? - csó vá lta
meg a fejét a lá ny.
- Az lett volna? - kérdezte Luca jelentő ségteljesen.
Shannon tudta, mire céloz. Azért jö tt el, mert ismerte ő t, és sejtette, hogy
ö ssze fog roppanni. É s így is tö rtént.
Luca letette a ká vét a pultra, és arany karó rá já ra pillantott. A csukló ja
ugyanolyan izmos volt, mint az egész teste, és a mozgá sa mindig
ruganyosnak hatott.
Sö tét ö ltö nyt viselt, vilá goskék inget és sö tétkék selyem nyakkendő t. A
vá lla széles volt, a csípő je keskeny. Olyan erő s volt, hogy fél kézzel fel tudta
emelni Shannont, és egyszer meg is tette, amikor a lá ny provoká lta. Akkor
végü l az á gyon kö tö ttek ki, mert Luca rá jö tt, hogy nem kö nnyű egy vizes,
kapá ló dzó , meztelen lá nyt a fenekénél fogva megtartani.
Nem volt olyan nő a vilá gon, akinek Luca lá ttá n ne vert volna
szaporá bban a szíve. Shannon pedig a szó szoros értelmében vibrá lt a
kö zelében. Luca testesítette meg szá má ra az ideá lis férfit.
- Edd meg a pirító sodat!
A férfi mély hangjá ra Shannon megborzongott. Lebá mult a tá nyérra, és
hirtelen fellá ngolt benne a vá gy, hogy megmondja Lucá nak, kinek
parancsolgasson! Semmi szü ksége arra, hogy a férfi a konyhá já ban
sertepertéljen, és gyá mkodjon fö lö tte, mint egy aggó dó só gor!
Jó sá gos ég, amikor szeretkeztek, szinte eggyé vá ltak!
Luca szenvedélyes olasz volt, ő forró vérű ír. Mindketten csö kö nyö sek és
lobbanékonyak. De Shannon tudta, hogy jobb lesz, ha nem vitatkozik a
15 / 138
férfival. Ismerte ő t. Ha Luca egyszer a fejébe vett valamit, senki sem

bírhatta má s belá tá sra.
Keserű ség kaparta a torká t, ahogy leü lt a reggeliző pulthoz, és megint
eltű nő dö tt, miért is hitte, hogy má r nem érdekli Luca, amikor még egy ilyen
vá lsá ghelyzetben is csak ő já r az eszében.
De talá n éppen azért foglalkozik annyit vele, mert el akarja terelni a
figyelmét arró l, amivel most még nem lenne képes megbirkó zni.
- Hogy vannak a testvéreid és az édesanyá d? - kérdezte, maga elé hú zva
a tá nyért.
- Rosszul - vá laszolta gorombá n a férfi, aztá n valamivel kedvesebben
hozzá fű zte: - Amikor csak lehet, ott ü lnek Keira vagy a kicsi á gya mellett.
Ez... segít nekik.
Shannon megértő en bó lintott.
Luca kö zben leü lt melléje. Ahogy elő rehajolt, hogy ká vét tö ltsö n
magá nak, a combjuk ö sszeért.
Shannon agya egy pillanatra felmondta a szolgá latot, aztá n ú jabb
emlékek á rasztottá k el: milyen volt, amikor meztelen combjuk
ö sszedö rzsö lő dö tt, milyen izmos volt Luca lá ba, hogyan ciró gatta a férfi a
térdhajlatá t és...
A régi vá gy ú jra fellobbant, a tű z elharapó zott. Shannon pró bá lt ú gy
viselkedni, mintha mi sem tö rtént volna, elvett egy pirító st, és beleharapott,
bá r nem is érezte az ízét. Rá gta, rá gta, de nem tudta lenyelni a falatot. A
szá ja kiszá radt, és... É s szü ksége volt arra a ká véra!
Meg arra, hogy minél messzebb kerü ljö n ettő l a férfitó l! Gyű lö lte magá t,
de a férfit is, mert idejö tt, és ezt tette vele, megmutatta, milyen gyenge,
felszínes teremtés. Hiszen hagyja, hogy így hasson rá , amikor...
- Kérsz tejet? - kérdezte a férfi.
16 / 138
Shannon a gő zö lgő feketeká véra bá mult, és arra gondolt, hogy ezen a

téren semmi sem vá ltozott kö ztü k. Elég volt egy pillantá s, egy szó , egy
véletlen érintés, hogy megkívá njá k egymá st. Mindketten szenvedélyes,
talá lékony, merész szerető k voltak, és ő Luca mellett megtapasztalta a
legteljesebb gyö nyö rt.
A férfi csak kétszer okozott neki fá jdalmat, az első és az utolsó
alkalommal. Elő szö r azért, mert nem tudta, hogy még érintetlen, és ő lesz az
első szerető je, de ezért Shannon csakis magá t hibá ztathatta. É s amikor a
szeretkezésü k utá n elpityeredett, Luca á tö lelte, s addig simogatta, míg
megnyugodott, aztá n ú jra egyesü lt vele, ezú ttal sokkal gyengédebben.
Nyilvá n ká rpó tolni akarta a vadsá gá ért, és ez sikerü lt is neki.
- Nem kérek semmit - vá laszolta most, mikö zben felidézte a má sodik
alkalmat, amikor a férfi fá jdalmat okozott neki.
Lucá t akkor teljesen elvakította a harag és a féltékenység. Mindennek
elmondta, szajhá nak nevezte, és őt annyira felhá borította az
igazsá gtalansá ga, hogy tová bb hergelte, mígnem a férfi elvesztette a fejét.
É s nem a durvasá gá val sebezte meg, hanem a megvetéssel, amellyel a
szex utá n eltaszította magá tó l.
Azó ta nem hallott felő le. Luca nem írt, nem telefoná lt, még akkor sem,
amikor visszakü ldte neki a gyű rű jét.
É s ezért, szö gezte le magá ban Shannon, kö ztü k igenis vége mindennek.
Elég volt felidéznie a régi sérelmeit, hogy eltemesse, amit a férfi irá nt érzett.
Még ha most kiderü lne is az igazsá g, és Luca térden á llva kö nyö rö gne a
bocsá natá ért, ő akkor sem bocsá tana meg neki!
Szó val nem szá mít, hogy az érverése felgyorsul, és a teste vibrá l a
kö zelében, a rossz emlékek mindig tö bbet fognak nyomni a latban a jó kná l.
17 / 138
- Megyek és becsomagolok. - Shannon lecsú szott a székrő l, és

kimasírozott a konyhá bó l anélkü l, hogy egyetlen pillantá sra méltatta volna
a férfit.
18 / 138
2. FEJEZET
Luca a bö gréjébe bá mult. Azon tű nő dö tt, Shannont egyá ltalá n érdekli-e,

hogy ő itt van.
De há t szá mít ez? - kérdezte magá tó l. Tú l jó l ismeri a lá ny igazi énjét
ahhoz, hogy ú jra kapcsolatba akarjon kerü lni vele. Kettő nk kö zö tt
mindennek vége, gondolta, a két keze kö zé szorítva a bö grét.
Arra szá mított, hogy a mú lt rajta hagyta a nyomá t Shannon arcá n, de a
lá ny szebb volt, mint valaha.
Csakhogy a lá tszat néha csal. Shannon tiszta, á rtatlan kék szeme, lá gy,
csá bító ajka egyszer má r becsapta.
Bosszantotta, hogy Shannon, valahá nyszor rá pillantott, most is dacosan
felszegte az á llá t. Kihívá st és megvetést lá tott az arcá n, mielő tt beszélt neki
a balesetrő l. Hogy merészel Shannon így nézni rá , amikor ő csalta meg?
Méghozzá a sajá t á gyá ban szarvazta fel. Az á gyukban...
- Dio!
Luca letette a bö gréjét, és felugrott. A haragjá ba azonban némi
sajná lkozá s is vegyü lt, amirő l eltö kélten nem akart tudomá st venni.
Shannonnak ő volt a pá rja, a nagy szerelme. Ezt sugallta a lá ny tekintete, a
mosolya, az odaadá sa, a mó d, ahogy magá ba fogadta... de akkor miért dobta
el mindezt?
Luca nagyot só hajtott, és a konyhaablakhoz lépett. Az eső még mindig
esett, az égen felhő k gomolyogtak. Kellemetlen repü lő ú tjuk lesz. Minek is
jö tt Angliá ba? Bá r tudná , mi késztette erre! Tényleg azt hitte, hogy
elfelejtheti a mú ltat, és ebben a tragikus helyzetben képes lesz megértő en
és együ tt érző en viselkedni?
Vagy talá n titkon azt remélte, hogy enyhítené a gyá szá t, ha Shannon
arcá n felfedezné a lelkifurdalá s és a megbá ná s jeleit?
19 / 138
Amikor azonban a lá ny ajtó t nyitott, az arcá n csak megdö bbenés

tü krö ző dö tt. É s ahogy há trá lni kezdett, Lucá nak eszébe jutott az utolsó
alkalom, amikor ilyen riadtan pislogott rá . Ezért kutatta á t a laká st, nyitott
ki minden ajtó t, amin Shannon joggal há borodott fel.
- Dio! - nyö gö tt fel Luca.
Bolond volt, hogy személyesen jö tt ide. Bolond volt, hogy lelkifurdalá st
vá rt a nő tő l, aki a legcsekélyebb bű ntudatot sem tanú sította, amikor ő
hű tlenségen érte. Firenzében kellett volna maradnia a csalá djá val. Ahogy
Shannon mondta, ü zenetet kellett volna hagynia a hangpostafió kjá ban:
„Autó baleset tö rtént, a nő véred haldoklik, és a bá tyá m halott."
- A pokolba! A pokolba! - ká romkodott, ahogy e gondolat nyomá n ú jra
á tjá rta a fá jdalom.
Angelo halott.
Luca szíve ú gy kalapá lt, hogy majd kiugrott a mellkasá bó l. Lá tta az
ablakü vegben a sajá t, merev arcá t és az eső cseppeket, amelyek ú gy
csillogtak, mint el nem sírt kö nnyei. Elfordult, és megdö rzsö lte a tarkó já t.
É rezte, hogyan dagad benne a tehetetlen harag. A legszívesebben tö rt-
zú zott volna, hogy megszabaduljon a szö rnyű kíntó l.
Keira és a kisbaba... Most rá juk kell gondolnod, emlékeztette magá t. Ő k
még élnek, és ahol élet van, ott remény is van.
Elő vette a mobiljá t, de az ítéletidő miatt nem volt térerő , ú gyhogy
visszacsú sztatta a zakó ja zsebébe a készü léket, és bement a nappaliba.
Talá n a vezetékes telefon mű kö dik. Remélte, hogy nem kell a vihar végéig
vá rniuk, elő bb is megkapjá k a felszá llá si engedélyt. Hiszen minél elő bb
Firenzébe érnek, anná l elő bb megszabadulhat a lá nytó l.
Beszéd kö zben hallotta, hogy Shannon az elő szobá ban motoszká l, és bá r
há ttal á llt az ajtó nak, megérezte, amikor a lá ny megjelent a kü szö bö n.
20 / 138
Luca letette a kagyló t, és megfordult. Tü stént lá tta, hogy Shannon

idő kö zben lezuhanyozott. Szexi, felsliccelt szoknyá já t a lá ny kopott
farmerre cserélte, puló vere éppolyan vilá gos volt, mint a bő re. Ragyogó
vö rö s hajá t kontyba csavarta fel, s az egyszerű frizura kihangsú lyozta arca
ová lis formá já t, finom voná sait, hihetetlenü l kék szemét és puha ajká t. Ezek
voltak a leghatá sosabb fegyverei.
- Semmi sem vá ltozott - felelt Luca a lá ny ki nem mondott kérdésére.
Ez most jó hír, vagy rossz? Shannon tö bbet akart tudni, de attó l félt,
megint elbő gi magá t. Pedig szü ksége volt az erejére, hiszen hosszú utazá s
vá rt rá .
- É n is szeretnék telefoná lni, ha végeztél - jelentette ki olyan nyugodtan,
ahogyan csak telt tő le. - É rtesítenem kell az ismerő seimet, hogy egy idő re
elutazom.
Luca bó lintott, és félrehú zó dott. Komor arcá val, sö tét zakó já ban mintha
á rnyékba borította volna az ő bará tsá gos, derű s szobá já t.
Shannon felvette a kagyló t, amelyen még érző dö tt a férfi kezének
melege, és gyorsan beü tö tte Joshua Soames, a tá rsa szá má t. Joshsal együ tt
építették fel sikeres reklá mgrafikai cégü ket.
- Szia, Josh, én vagyok... - kezdte.
Luca megfordult, és kisétá lt a szobá bó l, de a nyomasztó légkö r csak nem
oszlott el. Shannon mély lélegzetet vett, és nekifogott a mondó ká já nak,
lélekben felkészü lve az együ tt érző szavakra, amelyeket most szívesen
nélkü lö zö tt volna.
Luca akkor tért vissza, amikor má r a má sodik telefonhívá sná l tartott.
Ezú ttal a szomszédnő jét, Alexet hívta fel, hogy megkérje, a tá vollétében
vigyá zzon a laká sá ra.
- Kö sz, Alex, az adó sod vagyok - há lá lkodott éppen. - Ha majd
hazajö ttem, meghívlak vacsorá ra.
21 / 138
Miutá n letette a kagyló t, kínos csend telepedett kö zéjü k.

- Akarsz még valakivel beszélni? - kérdezte Luca nyersen, ahogy belebú jt
a kabá tjá ba, és amikor Shannon megrá zta a fejét, cinikusan mosolygott.
Csak két férfi van az életedben? Meg kell hagyni, kö vetkezetes kis bestia
vagy.
Shannon elengedte fü le mellett a sértést. Megértette a férfi keserű ségét,
ugyanakkor dü hítette is, hogy Luca éppen most ilyen undok hozzá , és esze
á gá ban sem volt megmagyará zni, hogy Alex nő , Josh pedig az a férfi, aki
gyakorlatilag megmentette az életét, amikor Luca Salvatore mindent
elkö vetett, hogy tö nkretegye!
Az eső még mindig ö mlö tt. Szerencsére a férfi a kö zelben hagyta bérelt
autó já t. A tá virá nyító val kinyitotta az ajtó t, és Shannon beszá llt. Luca
berakta a bő rö ndjét meg a laptoptá ská já t a csomagtartó ba, aztá n a
kormá ny mö gé csú szott, megtö rü lte kézfejével vizes homloká t, és indított.
Haragudott magá ra az iménti célzá sért. Azt a benyomá st keltette, hogy
érdekli Shannon magá nélete, és ez nem volt igaz. Felő le annyi Alexszel
há lhat, amennyivel akar!
Joshua Soamesszal má r má s volt a helyzet. Tudta, hogy ő és Shannon
nemcsak kö zeli bará tok, hanem ü zlettá rsak is. Keira tö bbszö r említette,
milyen sikeres a cégü k. Azt is tő le tudta, hogy Josh és Shannon még az
egyetemen bará tkozott ö ssze, és mindketten kitü ntetéssel vizsgá ztak
szá mító gépes tervezésbő l.
Keira mindig nagyon bü szke volt a hú gá ra, és sokat mesélt ró la, de ő
nemigen figyelt rá . Csak homá lyosan emlékezett az ö ccse eskü vő jérő l a
csinos, szeplő s kamasz lá nyra, akinek csodá s vö rö s hajá hoz remekü l illett a
gyö nyö rű kék taft koszorú slá nyruha. Annak idején bá josnak és
22 / 138
szó rakoztató nak talá lta Shannont, aki má r akkor is nagyon talpraesett és
éles eszű teremtés volt.
Ez a kép jelent meg elő tte, valahá nyszor Keira a hú gá t említette. Nem
csoda, hogy amikor négy évvel az eskü vő utá n Shannon meglá togatta a
nő vérét és Angeló t Firenzében, ő meglepő dö tt!
A kicsit suta bakfisbó l lélegzetelá llító szépség lett. Eltű ntek a szeplő i, a
teste kigö mbö lyö dö tt, épp a megfelelő helyeken. É s ez a magabiztos,
elegá ns, diplomá s nő , aki szinte habzsolta az életet, ő stehetségnek
bizonyult a flö rtö lés terén. Minduntalan csá bos pillantá sokat lö vellt feléje,
mikö zben elmesélte, hogy sajá t céget alapít Joshua Soamesszal, és
hamarosan vilá graszó ló sikereket érnek el.
Ő pedig, az érett, tapasztalt férfi, akit má skor megmosolyogtatott volna
ennyi optimizmus, tü relmesen hallgatta, vá laszolgatott a kö ltségvetés-
készítésre vonatkozó kérdéseire, és végü l megá llapította, hogy Shannon egy
csapá sra meghó dította.
Az első csó kot csak bará ti bú csú puszinak szá nta. Shannon el akart
menni az operá ba, és ő elvitte egy Puccini-elő adá sra. Utá na gyertyafénynél
megvacsorá ztak a kedvenc éttermében, és noha addigra má r tudta, hogy tú l
mélyen belebonyoló dott ebbe a kapcsolatba, elbizakodottsá gá ban azt hitte,
hogy ura a helyzetnek. Addig a bizonyos csó kig.
Még most is, ahogy az ítéletidő ben kihajtott a vá rosbó l, égni kezdett az
emlékre az ajka. Az egyszerű bú csú csó kbó l sokkal tö bb lett, talá n mert
Shannon ugyanazzal a lelkesedéssel vetette bele magá t, amellyel az életbe
is. É s ő még sosem érzett hasonló izgalmat.
Egy ú tkeresztező désnél lefékezett, és a lá nyra sandított. Shannon a fejét
elfordítva ü lt mellette, és kibá mult az ablakon. A fü lét eltakarta nevetséges
kis kalapja, és a férfi szíve kö rü l melegség tá madt. Csak Shannon tudott
benne ilyen érzéseket kelteni, anélkü l hogy bá rmit tett volna ezért.
23 / 138
A lá ny tíz évvel fiatalabb volt ná la, élettapasztalatban pedig

ö sszehasonlíthatatlanul szegényebb, mégis ő lett a rabja. Shannon
levadá szta, becsomagolta és begyö mö szö lte egy Elkelt! feliratú lá dá ba. Igen,
ezt tette vele ez a szép, fantasztikus testű nő , akinek a gyö ngédség utá ni
csillapíthatatlan vá gya megrémítette, mert azt a félelmet keltette benne,
hogy má sná l kereshet kielégü lést.
É s pontosan így tö rtént. Tulajdonképpen ö rü lnie kellett volna, hogy
kiderü lt az igazsá g, mielő tt a templomban az ujjá ra hú zta volna a gyű rű jét.
De miutá n elpá rolgott az első haragja, má r má sképp lá tta: ha Shannon a
felesége lett volna, utá namehetett volna, hogy a hajá ná l fogva rá ncigá lja
haza és megbü ntesse, amiért elá rulta.
Ehelyett két éve emészti magá t, azon tépelő dve, hogy mi lett volna, ha...
É s kö zben a keserű ség ú gy belerá gta magá t a lelkébe, hogy egyetlen nő hö z
sem tudott hozzá érni.
Mennyire hízelegne Shannon hiú sá gá nak a tudat, hogy impotenssé tette!
Ha még egyszer ilyen undok pillantá st vet rá m, képen tö rlö m, hatá rozta
el Shannon, aki az ablakü vegben figyelte a férfit. Az elmú lt néhá ny percben
Luca elő szö r gú nyosan nézett rá , aztá n undorodva, ellenszenvvel, kétszer
pedig megvető , mégis vá gyakozó pillantá st vetett rá .
Még most is az ö sztö nei irá nyítjá k, gondolta a lá ny. Lucá nak csak a szex
volt a lényeg, nem a szerelem. É rzéki és kielégíthetetlen szerető volt, remek
partner. Nem csoda, hogy a híre megelő zte. „A vá ltozatossá g
gyö nyö rkö dtet" - mondta a férfi annak idején, és szégyentelenü l vigyorgott,
amikor ő elismételte a ró la hallott pletyká kat. Má r akkor sejtenie kellett
volna, hogy ő is csak egy kellemes vá ltozatossá g a szá má ra.
24 / 138
Szerelem? Luca való színű leg azt sem tudja, mi fá n terem. A szavakkal
bezzeg mindig ü gyesen bá nt! „Szeretlek!" - suttogta a fü lébe. Az ilyen
szavaktó l minden nő elgyengü lne.
Aztá n egyetlen ballépés miatt - amelyet rá adá sul nem is ő kö vetett el -
kizá rta az életébő l, olyan kö nyö rtelenü l és gyorsan, hogy ezt ő mind a mai
napig nem heverte ki.
- Ebben az idő ben nem szá llhatunk fel - dö rmö gte a férfi.
Shannont elö ntö tte a bű ntudat, ahogy rá ébredt, hogy má r megint
Lucá val foglalkozott Keira helyett. Az isten bocsá sson meg nekem, gondolta
kétségbeesetten kotorá szva tá ská já ban egy zsebkendő utá n.
- Minden rendben? - kérdezte Luca, aki nyilvá n meghallotta a szipogá sá t.
- Persze! - vá gta rá a lá ny. Gyű lö li ezt a férfit, tiszta szívébő l gyű lö li! Luca
tudta, hogy hazudott, hiszen ú gy ismerte, mint a tenyerét, elvégre fél évig
együ tt éltek, de ö sszepréselte az ajká t, és a gá zpedá lra lépett.
Olyan gyorsan hajtott, amilyen gyorsan csak tudott a szakadó eső ben,
hogy minél rö videbb ideig kelljen elviselnie a kö zelségét a nő nek, akit
gyű lö l, és megkö nnyebbü lten felsó hajtott, amikor a tá volban feltű ntek a
magá nrepü lő tér fényei.
A sors végü l megkö nyö rü lt rajtuk. Miutá n féló rá n á t vá rakoztak - Luca a

bá rná l, valami tö mény itallal, amelyet meg sem kó stolt, Shannon az
ablakná l, tekintetét az eső á ztatta kifutó pá lyá ra szegezve -, a vihar kicsit
csillapult.
- Ha most felszá llunk - mondta Luca, Shannon mö gé lépve -, egy kis
szerencsével eltű nhetü nk innét.
Shannon semmire sem vá gyott jobban, és sietve ö sszeszedte a holmijá t.
Ö t perccel késő bb egymá s mellett, de lélekben millió nyi mérfö ldre a
má siktó l, odasiettek a repü lő géphez.
25 / 138
Csodá val hatá ros mó don az eső hirtelen elá llt, és Shannon észrevett
néhá ny, a felhő k kö zü l kikukucská ló csillagot. Ezt jó jelnek tekintette. Keira
fel fog épü lni! - hajtogatta magá ban. Felépü l, mert én ezt akarom!
- Ü lj le valahová , és csatold be magad! - parancsolta Luca, mihelyt
beszá lltak. - Beszélek a piló tá mmal.
Alighogy eltű nt egy ajtó mö gö tt a kabin má sik végében, megjelent egy
légiutas-kísérő , és elpakolta a lá ny holmijá t. Nyilvá n tudta, hogy nem
kéjutazá sra készü lnek, mert miutá n komoly arccal odavezette Shannont a
legjobb helyhez, és a lá ny lehuppant a krémszínű bő rü lésre, diszkréten
visszavonult.
Két perccel késő bb a gép a levegő be emelkedett, és a felhő k kö zö tt
tá madt lyuk felé vette az irá nyt. Eltelt vagy féló ra, de Luca még mindig nem
tért vissza. Shannon szemhéja le-lecsukó dott. Egy darabig még kü zdö tt az
á lmossá g ellen, mert ú gy érezte, virrasztania kellene a nő vére kedvéért, de
végü l mégis elbó biskolt. Á lmá ban hallotta Keira nevetését, aki jó illatú
kisbabá kat tartott a karjá ban, és ő maga is része volt a fantá ziavilá gnak,
ahol mindenki egészséges, és senkire nem leselkedik veszély.
Luca, miutá n visszatért, egy darabig ott ü lt, és figyelte. Shannon mindig
így aludt, emlékeztette magá t, olyan mozdulatlanul, hogy gyakran ú gy
érezte, hallania kell, hogy lélegzik-e még egyá ltalá n. Ami igazá n butasá g
volt, amikor a karjá ban tartotta, és érezte a teste melegét...
Gondolj má sra! - parancsolt magá ra, és há trahajtotta a fejét, de képtelen
volt ellazulni.
Angelo... Angelo...
Nem szokott sírni, de most kö zel já rt hozzá . Vissza akarta kapni az
ö ccsét, hogy még egyszer, utoljá ra megmondhassa neki, mennyire szereti! A
kö nnyek martá k a szemét. Végü l felkelt, és elkezdett fel-alá sétá lni.
26 / 138
A mai volt élete legrosszabb napja. Ú gy érezte magá t, mint egy

halá lhírnö k. Elő szö r az édesanyjá t értesítette, aztá n a testvéreit, Rená tá t és
Sophiá t, akik hevesen ellenezték, hogy Londonba jö jjö n, és Shannonnal is
személyesen kö zö lje a hírt. Most pedig hazafelé repü l a nő vel, aki inká bb
elszenderedett, semmint hogy vele beszélgessen.
De há t erre vá gyik? Hogy Shannon beszélgessen vele? - kérdezte
magá tó l. Azt akarja, hogy a lá ny felébredjen? Nem!
Odébb sétá lt, aztá n megint visszatért a lá nyhoz. Shannon még mindig
aludt, de az arca nagyon sá padtnak tű nt. Ró zsaszín ajká t gö rcsö sen
ö sszepréselte, és ha az orrá n á t lélegzett, há t ő nem hallotta. Ső t azt sem
lá tta, hogy a mellkasa emelkedne és sü llyedne.
Ne légy bolond! - mérgelő dö tt. Tudod, hogy mindig így alszik. Ennek
ellenére a lá nyhoz hajolt, és ujjai begyével megérintette az arcá t.
Shannon szeme felpattant, és ahogy Lucá ra nézett, a két év, amely az
utolsó együ ttlétü k ó ta eltelt, semmivé foszlott. Megint azt a Lucá t lá tta, aki
féltékeny haragjá ban szeretkezett vele, aztá n félredobta ő t, és ö sszetö rte a
szívét. Lá tta az arcá n a haragot, a megvetést, a keserű séget, és a fá jdalom
ú jra elá rasztotta.
- Gyű lö llek! - dadogta kö nnyes szemmel, és ü tésre lendítette remegő ,
ö kö lbe szorított kezét.
- Gyű lö lsz? - visszhangozta Luca, és még a levegő ben elkapta a csukló já t.
- Azt sem tudod, ez mit jelent. Ez az igazi gyű lö let, drá gá m!
Felhú zta az ü lésrő l a lá nyt, és ajká val elfojtotta dü hö s tiltakozá sá t. Ú gy
csó kolta, mintha meg akarná bü ntetni, hogy dacolni mert vele, de a
szenvedélye hevessége volt az, ami Shannont a legjobban megijesztette.
Luca á tkarolta a dereká t, és magá hoz szorította. A kezét má r
eleresztette, és most a tarkó já ra nyomta tenyerét, hogy ne rá nthassa el a
fejét. Mikö zben az ajká t harapdá lta, halk ká romkodá sokat mormolt.
27 / 138
Shannon kontya kibomlott. Luca tová bb ostromolta a szá já t mindaddig, míg

a lá ny fel nem adta az ellená llá st.
Két év ö nmegtartó ztatá s és az okai nem szá mítottak tö bbé. Ott
folytattá k, ahol abbahagytá k: ú jra há ború ban á lltak egymá ssal, és a szexet
haszná ltá k fegyverü l. Shannon végighú zta kö rmeit a férfi ingmellén, a
hajá ba mélyesztette az ujjait, és ekkor, amilyen hirtelen kezdő dö tt, olyan
hirtelen véget is ért a kis kö zjá ték.
Luca hevesen félrelö kte a lá nyt, aki mint egy rongybaba visszaesett az
ü lésre, aztá n a férfi á tment a kabin má sik végébe, italt tö ltö tt egy pohá rba,
és felhajtotta.
Shannon mondani akart neki valamit, valami sértő gorombasá got,
amiért így letá madta, csak hogy teljesen fö lö slegesen bebizonyítson
valamit, de a szá ja még mindig lü ktetett, és a gyomra kavargott...
Végü l némá n tenyerébe temette az arcá t, és hagyta, hogy fü ggö nyként
elő reomló haja eltakarja. Lucá t remélhető leg tú lsá gosan lekö tö tte, hogy
megalá zza ő t, és nem vette észre, hogy visszacsó kolta.
Az utazá s há tralévő részében mindketten hallgatá sba burkoló ztak.
Olaszorszá gban tiszta, csillagos égbolt fogadta ő ket, de a levegő elég
hű vö s volt. Shannon ö rü lt, amiért kabá tot és sapká t is hozott magá val.
Luca kocsijá val, amelyet a férfi a repü lő téri parkoló ban hagyott,
Firenzébe hajtottak, és minél kö zelebb jutottak a vá roshoz, Shannon anná l
idegesebb lett. Végü l befordultak egy széles kapun egy magas stukkó díszes
fallal ö vezett, á polt parkba, és megá lltak a kó rhá z elő tt.
Shannon mély lélegzetet vett, kikapcsolta a biztonsá gi ö vet és kiszá llt,
aztá n imbolyogva a bejá rathoz indult. Luca melléje szegő dö tt, de nem ért
hozzá .
28 / 138
A lá ny nem is akarta, hogy hozzá érjen, legalá bbis ezt mondogatta

magá ban. Á m mihelyt belépett a kihalt elő csarnokba, megvá ltozott a
véleménye.
Luca a felvonó k felé intett. Amikor beléptek az egyik fü lkébe, Shannon
kezdte nagyon furcsá n érezni magá t. A férfi lá thatta rajta ezt, mert amint a
liftajtó k ö sszezá rultak, lenézett rá .
- Minden rendben? - kérdezte.
Shannon bó lintott, és megpró bá lta lenyelni a torká ban tá madt fojtogató
gombó cot, de a félelemtő l nem szabadulhatott meg.
- Ne ijesszen meg a sok vezeték és készü lék, amely Keirá t kö rü lveszi! -
figyelmeztette Luca. - Az ilyen esetekben az orvosok minden életfunkció t
folyamatosan ellenő riznek.
Shannon tisztá ban volt azzal, hogy igyekszik ő t felkészíteni a lá tvá nyra,
de egy biccentésnél tö bbre nem futotta az erejébő l.
A lift megá llt, az ajtó k kinyíltak. Ez az elő csarnok ugyanolyan volt, mint a
lenti, de Shannon képtelen volt megmozdulni. Behunyta a szemét, megint
nyelni pró bá lt, aztá n levegő utá n kapkodott, ahogy hullá mokban elborította
a félelem.
A lift halkan csengetett, jelezve, hogy az ajtó k mindjá rt ö sszecsukó dnak.
Shannon felnézett, és lá tta, hogy Luca az ajtó k kö zé dugja a karjá t. A férfi is
nagyon feszü ltnek tű nt, és aggó dva mustrá lgatta ő t.
- Jó l vagyok - bizonygatta halkan Shannon. - Csak adj egy má sodpercet,
hogy...
- Há t persze - mondta rekedten Luca. - Semmi ok a sietségre.
Shannon ezzel nem értett egyet. Talá n má r így is elkésett.
Tú l késő , visszhangzott a fejében. Tú l késő , mert évekig nem jö tt
Firenzébe, hó napokig nem á llt szó ba Keirá val, és még miutá n ú gy-ahogy
kibékü ltek, akkor is megtartotta a há rom lépés tá volsá got.
29 / 138
A lift megint jelzett, aztá n ú jra és ú jra, de Luca még mindig nem hú zta
vissza a karjá t, így az ajtó k nem tudtak ö sszezá rulni.
Shannon végre ö sszeszedte magá t, és kilépett a fü lkébő l. Az első , akit
meglá tott, Luca édesanyja volt, akinek még mindig szép arcá t eltorzította a
bá nat.
Shannon kö nnyes szemmel odasietett hozzá .
- Annyira sajná lom Angeló t, Mrs. Salvatore - suttogta olaszul, és
ö sztö nö sen kitá rta a karjá t.
Eltartott néhá ny pillanatig, mire rá jö tt, hogy az együ ttérzését nem
fogadjá k szívesen. Mrs. Salvatore mereven á llt, s bá r udvariassá gbó l nem
tiltakozott az ö lelése ellen, nem is viszonozta azt.
Shannon zavartan há tralépett, és a tekintete végigfutott Luca
testvéreinek és só gorainak zá rkó zott, hideg arcá n.
Luca ekkor mellette termett, és jelentő ségteljesen a vá llá ra tette a kezét.
Egy szó t sem szó lt, de a csalá dtagjai rá meredtek, aztá n gyorsan lesü tö tték a
szemü ket.
- Balra - sú gta a férfi Shannon fü lébe.
A lá ny sajgó szívvel megindult. Luca vele ment, a keze még mindig a
vá llá n nyugodott. Befordultak egy folyosó ra, ahol a tö bbiek má r nem
lá thattá k ő ket, és ahol nyomasztó csend honolt.
Luca megá llt az első ajtó ná l, kinyitotta, és elő reengedte a lá nyt. Shannon
belépett a fehér jó l megvilá gított szobá ba. Tekintete á tsiklott az egyenruhá s
á poló nő n, és az á gyban fekvő nő sá padt arcá ra tapadt.
30 / 138
3. FEJEZET
Shannon eddig azt hitte, mindenre felkészü lt, á m ahogy meglá tta
testvérét, aki olyan mozdulatlanul fekü dt a kó rhá zi á gyon, mintha az élet
má ris kirö ppent volna a testébő l, nem bírta tová bb. Fojtottan felzokogott,
majd ö klét a szá já ra tapasztva há tralépett, de Luca izmos teste elá llta az
ú tjá t, és megakadá lyozta, hogy gyá vá n elmenekü ljö n.
Végü l sikerü lt annyira visszanyernie az ö nuralmá t, hogy remegő térddel
az á gyhoz menjen, és a kezébe vegye nő vére egyik ernyedt kezét. Keira
tenyere meleg volt, há la az égnek... mert a meleg életet jelent.
- Keira? - suttogta Shannon. - É n vagyok az, Shannon. Hall engem? - kér-
dezte az á poló nő tő l, de meg sem vá rva a vá laszt, visszafordult a
testvéréhez. - Jaj, Keira! - tö rt ki kétségbeesetten. - É bredj fel! Szó lj hozzá m!
Luca lesegítette a kabá tjá t, mö géje tolt egy széket, és lenyomta rá . Ezzel
azt is megelő zte, hogy ö sszeessen, amihez lá tható an kö zel já rt.
- Felébredt legalá bb egyszer a baleset ó ta?
- Nem - vá laszolta a férfi nyersen.
- Akkor még azt sem tudja, hogy megszü letett a kisbabá ja?
- Nem.
Az á poló nő kö zben észrevétlenü l tá vozott.
Há ny vetélést kellett szegény Keirá nak elszenvednie az évek sorá n,
mielő tt sikerü lt majdnem teljesen kihordania ezt a babá t? - gondolta
Shannon. Legalá bb ö tö t vagy hatot.
Vajon beéri ezzel az egy kislá nnyal? Most, hogy az élete a tét, lemond
majd megszá llott vá gyá ró l, hogy fiú ö rö kö ssel ajá ndékozza meg Angeló t?
Angeló t? Mi jut eszébe? Angelo nincs tö bbé!
- Jaj, Keira! - suttogta megint Shannon. Mit fog csiná lni a testvére
imá dott Angeló ja nélkü l?
31 / 138
Hosszú , fá jdalmas ó rá k kö vetkeztek. Shannon ott virrasztott Keira

á gyá ná l, és beszélt, beszélt. Amikor az orvosok, akik meg akartá k vizsgá lni
Keirá t, megkérték, hogy fá radjon ki, gépiesen engedelmeskedett, és
leroskadt egy székre a folyosó n. Gondolatai Angelo felé szá lltak, ő t
gyá szolta mélységes fá jdalommal. Olykor odajö tt hozzá Luca, az édesanyja
vagy valamelyik testvére. Shannon nem vette észre, hogy sosem hagytá k
teljesen egyedü l, sem azt, hogy a csalá d magatartá sa lassacská n
megvá ltozott. Talá n ha mindezt észreveszi, még jobban megrémü lt volna. Ő
egyébként senkihez sem szó lt, kivéve amikor Keira mellett ő rkö dö tt, mert
akkor be nem á llt a szá ja - bá r hogy miket mondott, arra késő bb ő maga
sem emlékezett.
Valamikor valaki kedvesen megkérdezte tő le, hogy megnézi-e a babá t.
Shannon ú gy vélte, Keira kedvéért meg kell tennie, ezért bó lintott. É s a
szíve elfacsarodott, amikor megpillantotta az inkubá torban az életéért
kü zdő apró sá got.
Ez a csö ppség Keira lá nya... Angeló é és Keirá é.
Shannon felzokogott. Siratta a só gorá t, a nő vérét, a kicsit, sírt, mert ilyen
szö rnyű ség tö rtént azokkal, akiket szeretett. De amikor visszatért a nő vére
á gyá hoz és ú jra beszélni kezdett, a hangja má r megint nyugodtan és lá gyan
csengett.
- Ennyi elég lesz má ra, Shannon.
Valaki megérintette a vá llá t. Shannon felemelte a fejét - eddig nem is
tudatosult benne, hogy lehajtotta a lepedő re kimerü ltségében -, és ká bá n
felnézett Luca elszá nt szemébe.
- Ma éjjel itt má r nem tehetsz tö bbet - mondta a férfi. - Ideje pihennü nk
egy kicsit.
- De én... - Shannon tiltakozni akart, Luca azonban hatá rozottan
megrá zta a fejét.
32 / 138
- Keira á llapota stabil - folytatta. - Az orvosok tudjá k, hol érhetnek el

bennü nket, ha... szü kség esetén. Menjü nk!
Shannon jó l ismerte ezt az ellentmondá st nem tű rő hangot, és a lelke
mélyén tudta, hogy a férfinak igaza van. Mégis ú gy érezte, mintha
cserbenhagyná a nő vérét, amikor felá llt, és megpuszilta Keira kezét meg
arcá t.
- Szeretlek - suttogta, aztá n elfordult, és kö nnyes szemmel az ajtó hoz
ment. - A kisbaba - tett egy bizonytalan kézmozdulatot az ú jszü lö ttosztá ly
felé. - É n...
- Jó l van - nyugtatta meg a férfi. - Vele tö ltö ttem az elmú lt ó rá t, amíg te
Keira mellett virrasztottá l.
Luca egy teljes ó rá t a babá val tö ltö tt? Ezt nehéz volt elképzelni ró la...
- Miutá n a nő vér tisztá ba tette, megengedték, hogy egy darabig a
karomban tartsam...
Megillető dö ttség és fá jdalom suhant á t a férfi arcá n, és Shannont elfogta
a bű ntudat. Luca elvesztette az ö ccsét, de míg ő csak Keirá val tö rő dö tt, neki
mindenkivel foglalkoznia kellett, meg kellett osztania az idejét kö zte és
lesú jtott csalá dja kö zö tt. Bá r a férfi csak azt tette, amihez a legjobban értett:
magá hoz ragadta az irá nyítá st. Most azonban meglá tta szemében a bá natot,
és má r kö nnyebben el tudta képzelni, hogy beü l a csecsemő osztá lyra, és a
karjá ban ringatja a kisbabá t, halott ö ccse gyermekét.
- Jaj, Luca... - Shannon nyelve hegyén az együ ttérzés szavai lebegtek, és a
férfi kitalá lhatta, mire készü l, mert az arca egyszerre kifejezéstelenné vá lt.
- Bú jj bele! - mondta, eléje tartva a kabá tjá t.
Shannon rá jö tt, hogy épp most vá gtak be az orra elő tt egy képzeletbeli
ajtó t. Végü l is érthető , gondolta, mégis beleremegett. Keira él, de Angelo
meghalt. Luca nyilvá n megalá zó nak érezné, hogy elfogadja az ellenségének
kikiá ltott volt szerető vigasztalá sá t.
33 / 138
Így aztá n hagyta, hogy felsegítse a kabá tjá t, beburkoló dzott a meleg
gyapjú ba, és a felvonó khoz sétá lt. A vá ró csarnokban a székeken má r senki
sem ü lt a Salvatore csalá d is hazatért.
Ahogy tovarobogtak a hideg, sö tét éjszaká ban, Shannon a mű szerfalon
vilá gító ó rá ra pillantott, és megá llapította, hogy elmú lt éjfél. Mintha egy
teljes hét eltelt volna azó ta, hogy tegnap reggel hatkor kiugrott az á gybó l, és
taxit hívott, hogy elérje a pá rizsi já ratot.
A tá mlá nak vetve fejét behunyta égő szemét. Néhá ny perccel késő bb
elszunnyadt.
Luca rá sandított, és egy grimasz futott á t fá radt arcá n. Tudta, milyen
benyomá st keltett a kó rhá zban, de Shannon félreértette a mozgató rugó it.
Attó l félt, a lá ny együ ttérzése megfosztaná maradék lelkierejétő l, ezért nem
fogadta el a vigasztalá sá t.
É s az erejére még nagyon is szü ksége lesz. Shannon nem fog ö rü lni,
amikor rá jö n, hogy hová viszi. Kettő jü k csatá já ban azonban neki kell
fö lü lkerekednie, ha nem akarja kiszolgá ltatni magá t ennek a makacs nő nek.
De talá n, villant á t az agyá n, míg á thajtott Firenze néma utcá in, ez má r
meg is tö rtént. Hiszen elég volt rá néznie Shannon hosszú lá bá ra, szép
arcá ra, és felébredt a vá gya. Aká r szerette ő t, aká r gyű lö lte, mindig kívá nta.
Kö nnyű prédá k voltunk, tréfá lkozott annak idején az ö ccse. Á ldozatul
estü nk két elbű vö lő ír boszorká nynak, akik az ujjuk kö ré csavartak
bennü nket.
Luca mellkasá ba fá jdalom hasított. Angelo má r most is kegyetlenü l
hiá nyzott neki. Vissza akarta kapni! Kö nnyek gyű ltek a szemébe, de
visszapislogta ő ket.
A gá zpedá lra lépett. Elő tte piros volt a lá mpa, és ő egyenesen feléje
szá guldott. Ki akarta hívni maga ellen a sorsot! Szembe akart nézni a Halá l
nevű csirkefogó val! Milyen csá bító gondolat...
34 / 138
Ekkor Shannon megmoccant. Luca a mellette alvó gyö nyö rű nő re

tekintett, és az ő rü lt pillanat tovaszá llt. Fogcsikorgatva lelassított. Egy
autó baleset a csalá dban untig elég... Még jó , hogy Shannonnak fogalma sincs
ró la: ő kis híjá n veszélyeztette a testi épségét. De az ö ccse értelmetlen
halá la miatt tová bb forrt benne a harag. Csillapítania kellett... és azt is tudta,
hogyan!
Shannon akkor ébredt fel, amikor behajtottak a mélygará zsba. Véreres
szemmel kö rü lkémlelt. Luca azt hitte, tiltakozni fog, de hallgatott.
Való színű leg tú l ká bult volt ahhoz, hogy észrevegye, hol vannak.
Amikor nagyot á sítva kiszá llt, a férfi is kiugrott a kocsibó l.
Shannon megvá rta, míg kiveszi a holmijá t a csomagtartó bó l, és kö vette a
lifthez. Együ tt léptek be a fü lkébe. Luca bedugta a résbe a chipká rtyá já t, és a
felvonó enyhe rá ndulá ssal megindult. Shannon az egyik falnak dő lt, és
lebá mult a cipő je orrá ra.
- Szó val szabad bejá rá sod van ide - jegyezte meg, elfojtva egy ú jabb
á sítá st.
- Igen.
- Ez kedves tő lü k.
- Hm?
- Angeló tó l és Keirá tó l. Kedves tő lü k, hogy szabad bejá rá st engedtek a
laká sukba. Persze ebben nincs semmi kü lö nö s - tette hozzá a lá ny, keserű
mellékzö ngével a hangjá ban. - A Salvatorékná l ez má r így szoká s.
- Szerinted ez rossz?
- Szerintem butasá g! Tudom, hogy az olaszok nagyon csalá dszerető k, de
lehető vé tenni, hogy bá rmikor bemehessenek egymá s laká sá ba, mégis
tú lzá s!
35 / 138
A lift megá llt, az ajtaja kinyílt. Shannon Lucá t figyelte, és még mindig
nem vette észre, hol vannak. Amikor a férfi elő retessékelte, felkapta a
bő rö ndjét meg a laptoptá ská já t.
- Jó éjt! - szó lt há tra a vá lla fö lö tt. - Gondolom, egyedü l is kitalá lsz.
Azzal kilépett a fü lkébő l. Vagy inká bb kivonult? - tű nő dö tt Luca, ahogy
utá na nézett. Shannon vará zslatos lá tvá nyt nyú jtott. Boká ig érő kabá tja
fekete felhő ként ú szott utá na, a haja vö rö s sá torként terü lt szét a vá llá n.
Shannon hirtelen megtorpant. Ez a laká s, a krémszínű falak, a
mozaikparketta, a régi, értékes bú torok egyá ltalá n nem illettek Keira
ízlésvilá gá hoz.
Luca figyelte, ahogy kö rü lnéz, megpö rdü l és rá mered. A liftajtó kö zben
bezá rult, és a férfi visszatette a chipká rtyá t a tá rcá já ba.
- Nem! - kiá ltotta rémü lten Shannon. - Nem fogok itt maradni! Arró l szó
sem lehet!
Visszamasírozott hozzá , és dacosan csillogó szemmel meg akarta
nyomni a lift hívó gombjá t.
- A chipká rtyá m nélkü l nem mű kö dik - emlékeztette a férfi.
- Akkor add ide a ká rtyá dat! - parancsolta a lá ny.
Luca érezte a leheletét az arcá n, lá tta a szemében a rémü letet, amiért
épp ide hozta, a tett színhelyére. Megnyugtathatta volna, hogy nincsenek
há tsó szá ndékai, hogy valahol aludnia kell, és még ő sem olyan lelketlen,
hogy a halott fivére laká sá ba vigye, de ez nem lett volna igaz.
Valami tö rtént vele ez alatt az ő rü lt autó ú t alatt, és most annyira kívá nta
Shannont, hogy szinte belebetegedett. A vá llá ra akarta dobni, hogy a
legkö zelebbi á gyhoz vigye, és a magá évá tegye. Nem vá gyott elő já tékra,
csak szexre, amely elfeledteti vele Angelo halá lá t, Keira á llapotá t, azt, hogy
Shannon visszatért, és elérhető kö zelségben van. Ez a nő pokollá tette az
élete utolsó két évét, az a legkevesebb, hogy most segítsen rajta!
36 / 138
Shannon tudvá n tudta, mire gondol. A régi vonzó dá s, a bizsergető

izgalom ú jra ott izzott kö ztü k, ettő l égett Luca szeme aranyfényben.
- Nem - suttogta a lá ny, megnyalva az ajká t.
- Miért nem? - Luca lá tta az á ruló kis gesztust, és elmosolyodott. - A régi
szép idő k kedvéért...
A régi szép idő k kedvéért?! Shannon majdnem prü szkö lt a
felhá borodá stó l. Há t elfelejtette a férfi, miért utazott ide? Hogy nem messze
tő lü k Keira és a kisbabá ja az életéért harcol, hogy Angelo halott?
- Szégyellhetned magad! - Megpö rdü lt, és á tvá gott a tá gas elő téren,
ellépkedve a régi fió kos szekrény mellett, melynek tetején egy gyö nyö rű
bronz Apolló -szobor á llt, és á thaladt a széles, boltíves á tjá ró alatt, amely a
laká s há tsó részébe vezetett. A konyhá ba igyekezett, ahonnan a
mosó konyha nyílt, és má ris ott á llt a há tsó bejá ratná l - amelyet zá rva talá lt.
A szíve elszorult, de az elszá ntsá ga mit sem csö kkent. Ledobta a
holmijá t, és szikrá zó szemmel Lucá hoz fordult, aki utá na baktatott, és a
konyhaajtó bó l figyelte.
- Kijutok innen - kö zö lte Shannon -, még akkor is, ha be kell tö rnö m egy
ablakot!
- A negyedik emeleten vagyunk - emlékeztette a férfi.
- A betö rt ablakok felkeltik az emberek figyelmét - magyará zta gú nyosan
a lá ny. - É s amikor ü vegszilá nkok zá poroznak a fejü kre, hajlamosak
értesíteni a rendő rséget.
Luca ajka csú fondá ros mosolyra gö rbü lt.
- Nincs szerencséd - mondta vontatottan. - Ez biztonsá gi ü veg.
Shannon csü ggedten ö sszegö rnyedt. A helyzet kezdett nevetségessé
vá lni.
37 / 138
- Késő re já r - morogta. - Mindketten fá radtak vagyunk, mindkettő nknek

rohadt napja volt, szó val elég a mó ká bó l! Engedj ki, Luca - pró bá lkozott
kö nyö rgéssel.
- Bá r ilyen egyszerű lenne! - grimaszolt a férfi.
- De há t az!
- Tévedsz! Tisztá zzunk valamit! Azért hoztalak ide, mert itt kö zel
vagyunk a kó rhá zhoz...
- De én szívesebben laknék Angeló ná l és Keirá ná l.
- Angelo meghalt! - kiá ltotta hevesen Luca. - Megkö szö nném, ha nem
emlegetnéd á llandó an!
Shannon elsá padt. Ezt tette volna? Ha igen, nem tudatosan. De há t
valahá nyszor eszébe jutott a nő vére, gépiesen Angeló ra is gondolt. Angelo
és Keira, Keira és Angelo...
- Sajná lom - dadogta.
Luca ö sszerá ncolta a homloká t.
- Egyébként Angelo és Keira elkö ltö zö tt, amió ta utoljá ra ná luk já rtá l. Az
ú j laká suk autó val tö bb mint egyó rá nyira fekszik a vá rostó l. Az
édesanyá mat nem lehetett egyedü l hagyni, így ő Sophiá ná l lakik, vagyis
vá laszthatsz: itt maradsz, vagy Rená tá ná l fogsz lakni, vagy Sophiá ná l az
anyá mmal.
Ami azt jelenti, hogy nincs vá lasztá si lehető ségem, gondolta Shannon.
Luca anyja gyű lö li ő t, ahogyan a testvérei is. Kü lö nben sem tolakodhat be a
csalá djukba.
- Szá llodá k is vannak a vilá gon - mutatott rá .
- Tényleg annyira ö nző vagy, hogy inká bb egy hotelba mennél, amikor
tudod, hogy ezzel nemcsak az édesanyá mat sértenéd meg, hanem Keirá t is,
ha... amikor megtudja? - kérdezte metsző hangon a férfi. - Bennü nket
38 / 138
okolna, fő leg engem, mert nem voltam képes a kedvéért félretenni az

irá ntad tá plá lt érzéseimet.
- De há t nem vagy rá képes! - kiá ltotta a lá ny.
- De igen, ha te is.
- Hazug alak! - lehelte Shannon, aztá n belá tta, hogy Lucá nak részben
igaza van, és a bezá rt ajtó nak tá masztva há tá t, eltakarta az arcá t.
Beadta a dereká t - ezzel mindketten tisztá ban voltak -, á m azért nem
bírt lenyelni egy utolsó megjegyzést:
- Gyű lö llek!
- Nem, nem gyű lö lsz - ellenkezett a férfi. - Még mindig megő rü lsz értem,
cara, és ezt gyű lö lö d.
Shannon leengedte a kezét.
- Ez hazugsá g!
- Való ban? - Luca tekintete elá rulta, hogy meg van győ ző dve a maga
igazá ró l. - Gondolj a csó koló zá sunkra a repü lő gépen! Ha nem eresztelek el,
teljesen hatalmá ba kerített volna a szenvedély!
- Beképzelt alak! Te csó koltá l meg engem!
- É s te élvezted, mint mindig!
- Miért, te talá n nem?
Luca elfintorodott.
- Kívá ncsi vagyok, kibírjuk-e a kö vetkező pá r napot anélkü l, hogy
letepernénk egymá st - jegyezte meg.
- Ez undorító !
Luca hidegen végigmérte a lá nyt.
- Tagadod, hogy megduzzadt a melled? Hogy forró sá g ö ntö tte el az
ö ledet? Még mindig felizgat, ha a szexrő l beszélü nk, igaz?
Shannon ellö kte magá t az ajtó tó l, és fenyegető arccal feléje indult.
39 / 138
- Szex a mosó konyhá ban, milyen izgalmas! - csú foló dott a férfi. - De há t a
hely és a partner neked sosem szá mított, a lényeg mindig csak a hancú rozá s
volt.
Shannon megtorpant egylépésnyire tő le, és igyekezett megzabolá zni
haragjá t, mert az ö sztö ne azt sú gta, hogy Luca szá ndékosan provoká lja.
- Nem értem, miért csiná lod ezt - dü nnyö gte, mire Luca nyersen
felnevetett.
- Talá n mert érdekel, mennyit tanultá l, amió ta má s karjá ban keresed a
gyö nyö rt. Az ú j szerető det is ú gy csá bítottad el, ahogyan engem? Addig
kacérkodtá l vele, míg meg nem tanított minden trü kkre, amelyet ismert?
Shannon pofon akarta vá gni a férfit, de amikor a keze má r csak néhá ny
centire volt az arcá tó l, Luca megragadta a csukló já t.
- Mindketten tudjuk, hogy neked csak ez volt a fontos - folytatta
kö nyö rtelenü l. - Azt hitted, kimerítetted a lehető ségeimet? Tévedtél,
drá gá m. - Pimaszul megcsó kolta a lá ny karmolá sra gö rbített ujjait. - Még
csak a felszínt sú roltuk. Fogalmad sincs, mi mindentő l fosztottad meg
magad!
- Fogd be a szá d! - nyö gte Shannon csaknem fuldokolva.
Elviselhetetlennek tartotta, hogy a férfi így meghamisítja a való sá got.
Luca tekintete fogva tartotta az ö vét.
- Ha a szá dra nézek, ma is emlékszem az ízére, és arra, hogy milyen volt
a testemen érezni - mormolta, és a lá ny megborzongott. - Nem tudtá l
betelni velem! Nem hízeleg a hiú sá godnak, hogy éppolyan megszá llottan
kívá nlak, mint te engem?
- Nem kívá nlak megszá llottan! Megvetlek! Azt hiszed, elfelejtettem,
hogyan estél nekem és elégítetted ki a szenvedélyedet, amikor azt hitted,
hogy megcsaltalak? Vagy hogy miként viselkedtél utá na? Olyan szavakat
40 / 138
haszná ltá l, amilyeneket én soha egy nő re sem mondanék! - robbant ki a

lá nybó l az éveken á t elfojtott harag.
Luca elsá padt.
- Azért má r bocsá natot kértem - morogta.
A bocsá natkérése nem lehetett valami ő szinte, mert Shannon akkor
emlékezett volna rá .
- Amit tettél, megbocsá thatatlan - felelte. - É s ami még rosszabb, annyira
sem méltattá l, hogy meghallgass, mielő tt rá m mérted a bü ntetést. Nem
adtá l nekem semmi esélyt. Tisztességes tá rgyalá s nélkü l bű nö snek talá ltá l,
és elítéltél. Nos, hadd meséljek valamit... Nem hagylak tová bb
bizonytalansá gban, beismerem a vétkemet - zihá lta. - Egy má sik férfit
engedtem az á gyadba, és el sem tudom mondani, hogy ezt mennyire
élveztem!
- Elég! - mordult rá a férfi.
Igen, elég volt! Elég a hazugsá gokbó l! Shannon kirá ntotta a kezét a
férfiébó l, és elfordult. Hazudott Lucá nak, de miért? Miért kell mindig azt
mondania a férfinak, amit az hallani akar? Szégyellte magá t, és a
legszívesebben sírva fakadt volna.
- Most má r elengedsz? - kérdezte tompá n.
Luca vá lasz helyett faképnél hagyta. Shannon lassan kö vette, á m amikor
belépett a konyhá ba, megértette, hogy semmit sem ért el. Luca ingujjban
á llt a mosogató ná l, és éppen vizet engedett a vízforraló ba.
- Vedd le te is a kabá todat! - parancsolta anélkü l, hogy há trafordult
volna.
- Luca... Az ég szerelmére, engedj ki! Hadd menjek szá llodá ba! -
kö nyö rgö tt a lá ny.
- Mit iszol? Teá t vagy ká vét?
41 / 138
- Ó ó ó ! - nyö gö tt fel Shannon, megdö rzsö lve a szemét. - Há t nem érted? -

kiá ltotta, még egy utolsó kétségbeesett erő feszítést téve, hogy jobb
belá tá sra bírja a férfit. - Nem maradhatok ná lad!
Luca vá laszra sem méltatta.
- Te érzéketlen szö rnyeteg! - dü nnyö gte Shannon, belefá radva a meddő
kü zdelembe.
- Teá t kérsz, vagy ká vét? - ismételte meg a férfi.
- Mindegy - só hajtott fel Shannon.
Lerogyott az egyik székre, és az asztalra kö nyö kö lt. É lvezze csak a férfi
sekélyes győ zelmét! Ó most csak meleg italra és puha á gyra vá gyott!
Luca maga sem értette, miért csiná lta ezt a jelenetet. Mi késztet arra egy
jó zan, harmincnégy éves férfit, hogy így viselkedjen a volt bará tnő jével?
A vá gy, hogy megszabaduljon a fá jdalomtó l, amely elemészti, vá laszolt
magá nak. É s Shannon nem egyszerű en a volt bará tnő je! Ő az a nő , akit
szeretett, akivel le akarta élni az életét. Amíg rá nem jö tt, hogy megcsalja ő t.
- Sosem tudtam kideríteni, ki volt az a férfi.
- Micsoda...? - Shannon rá bá mult. - Szá nalmas alak vagy, ha megpró bá l-
tad - gú nyoló dott. - Felejtsd el a teá t, beérem egy á ggyal! - Azzal
kiszá guldott.
Luca nem tartotta vissza. Haragudott magá ra, mert bá r nem akarta
emlegetni a mú ltat, pontosan ezt tette. Ott á llt, és fü lelt. Amikor hallotta,
hogy Shannon végigsiet a folyosó n, majd kinyitja az egyik hajdani
vendégszoba ajtajá t, á dá z mosoly suhant á t az arcá n. A lá ny nem tudhatta,
hogy abba a szobá ba kö ltö zö tt á t a szakítá suk utá n. A legszívesebben
nemcsak a há ló szobá t, de a laká st is itt hagyta volna, á m ehhez tú l bü szke
volt.
A pultra tá maszkodva vá rt. Ahogy szá mított rá , néhá ny má sodperccel
késő bb a lá ny kijö tt a szobá bó l, és tová bbment a folyosó n. Megint eltelt
42 / 138
néhá ny má sodperc, aztá n becsapó dott a má sik vendégszoba ajtaja. Luca

csak ekkor fú jta ki a tü dejében rekedt levegő t.
Nem kellett volna hagynia, hogy a lá ny kihozza a sodrá bó l! Ami tö rtént,
megtö rtént, ideje elfelejtem a mú ltat. De akkor miért érzi ugyanolyan
nyomorú sá gosan magá t, mint két évvel ezelő tt? Persze tudta, miért, de még
magá nak sem akarta bevallani.
A víz zubogva forrt, aztá n a készü lék kikapcsolt, és a gő zfelhő lassan
eloszlott a levegő ben.
A férfi haragosan felmordult, a szobá já ba vá gtatott, és Shannont
utá nozva ő is bevá gta maga mö gö tt az ajtó t. Mostantó l fogva elkerü li a
lá nyt, hatá rozta el. Shannon holnap á tkö ltö zik egy szá llodá ba, ez majd
megkö nnyíti a dolgá t.
Luca levetkő zö tt, bement a há ló szobá já bó l nyíló fü rdő szobá ba, és a
zuhany alá á llt. Ahogy a forró vízsugá r ostorozni kezdte, azt hajtogatta
magá ban, hogy nem akarja viszontlá tni Shannont. Sajnos, a teste má st
mondott. Luca a csempefalra vá gott az ö klével. Ha Shannon az egyetlen nő ,
aki fel tudja izgatni, tényleg szá nalmas alak!
Shannon remegő kézzel kivette vilá goskék selyempizsamá já t a

bő rö ndjébő l. Megveti a férfit... de akkor miért kö nnyes a szeme? Miért
sebezték meg Luca szavai, ha a mú lt má r nem szá mít?
Ha bű nö s lett volna, okkal érezhetné rosszul magá t, de ő á rtatlan. A
legszívesebben most rö gtö n felvilá gosította volna a férfit az igazsá gró l,
hogy végre megnyugodjon a lelke. De há t két évvel ezelő tt má r megtette!
Luca hitetlenkedéssel vegyes felhá borodá ssal fogadta a vallomá sá t. Meg
volt ró la győ ző dve, hogy megcsalta ő t, hiszen rajtakapta, amikor el akarta
rejteni egy má sik férfi jelenlétének a bizonyítéká t. Az ö sszegyű rt á gynemű ,
az ó vszercsomag - mind ellene szó lt. É s azzal, hogy mint Luca hitte,
43 / 138
megpró bá lta Keirá t is belerá ngatni a dologba, csak tetézte a bű nét a

szemében.
Ha a sors így akarta pró bá ra tenni a szerelmü ket, akkor aznap kiderü lt,
hogy az érzéseik nem elég erő sek. Ami pedig a jelent illeti... Minél elő bb
elmegy innen, anná l jobb, mert a napná l is vilá gosabb, hogy Luca éppoly
kevéssé tudja kezelni ezt a helyzetet, mint ő .
- Jaj, Keira! - só hajtott fel. - Térj magadhoz és gyó gyulj meg, hogy minél
elő bb visszamehessek Londonba!
Aztá n eszébe jutott Angelo, aki má r nem gyó gyulhat meg... Angeló t
mindenki szerette, de senki sem szerette ú gy, mint a bá tyja...
Shannon hirtelen rá jö tt, hogy Angelo halá la lehet az oka Luca ő rü lt
viselkedésének. Miért nem gondolt erre elő bb? - fogta el a bű ntudat. Az
ö sztö ne arra biztatta, hogy menjen, és vigasztalja meg a férfit. De aztá n
bá natosan felsó hajtott, és megrá zta a fejét. A legutolsó dolog, amit Luca
kapni akar tő le, az az együ ttérzés. A szexet igen, azt elfogadná valami
á ltalá nos csodaszerként, efelő l semmi kétséget nem hagyott!
Shannon az á gyra terítette a pizsamá já t, levetkő zö tt, és bement a
fü rdő szobá ba, hogy lezuhanyozzon. A szomszédos fü rdő szobá bó l
vízcsobogá st hallott, és szinte lá tta Lucá t a zuhany alatt... a széles,
napbarnított vá llakat, az izmos mellkast, a hosszú combokat... A keble
megfeszü lt, az ö lét forró sá g ö ntö tte el, de gyorsan megengedte a csapot, és
igyekezett má sra terelni a figyelmét.
Mennyei érzés volt bebú jni a hű s lepedő k kö zé, fejét a puha pá rná ba
fú rni, a fü léig felhú zni a takaró t, és kirekeszteni a kü lvilá got.
Holnap szá llodá ba kö ltö zö m! Ez volt az utolsó gondolata, mielő tt
elnyomta az á lom.
44 / 138
4. FEJEZET
Shannon vá dli gö rcsre és a sajá t sikolyá ra ébredt. Szélsebesen

félrerá ntotta a takaró t, és kezét a bal lá bá ra szorította. Nyö szö rö gve
dö rzsö lgette a kemény csomó t, de fá jdalma csak fokozó dott, az izom még
jobban begö rcsö lt, és ő a kíntó l elhomá lyosult szemmel legurult az á gyró l a
kemény padló ra.
Még soha életében nem já rt így, és fogalma sem volt ró la, mi ilyenkor a
teendő . Megrá zta a lá bá t, megmasszírozta, végü l fel akart tá pá szkodni, mert
arra gondolt, ha ki tudna bicegni a fü rdő szobá ba, borogatá st tehetne rá , á m
ekkor a fá jdalom olyan elviselhetetlenné vá lt, hogy ő egy éles sikollyal
megint a fö ldre roskadt.
Az ajtó felpattant, fény ö mlö tt be a folyosó ró l a szobá ba.
- Mi a fene...? - kérdezte egy nyers hang.
Shannon felnézett az ajtó keretben á lló sö tét alakra.
- Vá dli gö rcs - nyö gte.
Luca javá ra írta, hogy nem kellett tö bbet mondania. A férfi letérdelt
melléje, és erő teljesen gyú rni kezdte a lá bá t.
- Sejthettem volna, hogy ez lesz a vége - szű rte a fogai kö zü l, mikö zben
Shannon halkan nyü szített. - Mikor ittá l utoljá ra? Biztosan teljesen
kiszá radtá l, te bolond!
Shannon most má r csillagokat lá tott, és szemébő l potyogni kezdtek a
kö nnyek.
- Fá j! - jajgatott az ö klével pü fö lve a padló t, míg a férfi tová bb gyú rta a
vá dlijá t.
Csodá latos mó don a masszá zs végü l hatott, és a gö rcs enyhü lt. Addigra
má r hideg veríték gyö ngyö zö tt a lá ny homloká n.
45 / 138
- Á á á ! - só hajtott nagyot megkö nnyebbü lésében. - Soha életemben nem

éreztem ilyen fá jdalmat! - panaszkodott, de Luca nem is figyelt rá .
Lerá ntotta a takaró t az á gyró l, belebugyolá lta a lá ny remegő testét, aztá n
á tvitte a konyhá ba, és az asztalhoz ü ltette.
Shannon, aki még jó formá n fel sem fogta, mi tö rtént, dö bbenten
pislogott. Luca a hű tő szekrényhez ment, és egy pillanattal késő bb egy ö blö s
ü vegpoharat meg egy vizespalackot tett eléje az asztalra.
- Igyá l! - parancsolta.
A lá ny szó t fogadott, de nem nyú lt a pohá rért, inká bb az ü vegbő l
kortyolgatott. A jéghideg víz kellemesen hű sítette kiszá radt torká t. Végü l
há tradő lt, és behunyta a szemét. A lá ba sajgott, nagyon gyengének érezte
magá t, és elég kimerü ltnek ahhoz, hogy aká r így, ü lve elaludjon.
Erre a gondolatra felpattant a szemhéja. Luca ott á llt mellette az
asztalnak dő lve, és mereven bá multa sajá t meztelen lá bá t. Sá padt volt, és az
elmú lt nap tragikus eseményei keserű bará zdá kat véstek az arcá ra.
- Sajná lom, hogy felébresztettelek - mentegető dzö tt a lá ny.
- Nem aludtam - felelte a férfi, és Shannon maga elő tt lá tta, amint csak
fekszik az á gyban, és Angeló ra gondol, azt kívá nva, bá r visszaforgathatná az
idő kerekét.
Szerette volna megérinteni a férfit, valahogy megvigasztalni, de nem
talá lta a megfelelő szavakat, talá n mert nem is léteztek ilyenek. Angeló t
pedig végképp nem merte említeni, mert félt, hogy Luca megint tombolni
kezd. Annyira tehetetlennek érezte magá t! Elszomorította, hogy nem ő az az
ember, akivel a férfi meg akarja osztani a bá natá t. Bezzeg régen Luca
mindent elmondott neki. Szeretkezés utá n gyakran fekü dtek még
ö sszegabalyodott tagokkal az á gyban, és beszélgettek...
- Igyá l!
46 / 138
Shannon belenézett a férfi sö tét, á lmossá gtó l ö sszeszű kü lt szemébe,

amelyet sű rű , fekete pillá k á rnyékoltak... és gyorsan elfordította a
tekintetét.
Az ü vegért nyú lt, és nagyot hú zott belő le, azt remélve, hogy a hideg víz
lehű ti égő vá gyá t. Nem akarta kívá nni Lucá t, nem akart arra emlékezni, mi
volt kö ztü k. Luca a mú lthoz tartozik, és ő má r tová bblépett.
Csak mert a férfi most itt á ll elő tte egy szá l rö vid fü rdő kö ntö sben, még
nem kell arra gondolnia, hogy Luca fantasztikus teste lá ttá n minden nő
elolvadna. A szex az szex, és ő ma má r tö bbet vá r egy kapcsolattó l, példá ul
bará tsá got, figyelmességet, tiszteletet. Remélte, hogy egy nap megtalá lja az
Igazit. Egyetlen rossz tapasztalat miatt esze á gá ban sem volt ö rö kre
lemondani a szerelemrő l.
Megint ajká hoz emelte a palackot.
A faliszekrények aljá ba sü llyesztett lá mpá k megvilá gítottá k
valamennyire a helyiséget, de fénykö rü k nem ért el az asztalig, így ott, ahol
ü ltek, félhomá ly uralkodott. A konyhá ban olyan mélységes volt a csö nd,
hogy Shannon hallotta Luca szívének rendszertelen kalapá lá sá t.
Vagy az ő szíve dobog ilyen rendszertelenü l? Há t persze hogy a sajá tja!
É s ennek Luca kö zelsége az oka.
Megint ivott néhá ny kortyot. Kö zben nem nézett a férfira, de hiá ba, lelki
szemeivel tová bbra is maga elő tt lá tta meztelenü l. Tapasztalatbó l tudta,
milyen bá rsonyos a bő re, milyen csiklandozó a gö ndö r, sö tét mellsző rzete,
milyen feszes a hasa és a feneke. Emlékezetbő l aká r le is festhette volna.
Elég ebbő l, szidta magá t, ahogy az ismerő s érzések kezdtek feltö rni
benne, és megint kortyolt az ü vegbő l. Nem akarta, hogy a férfi észrevegye,
mi já tszó dik le benne.
A levegő megtelt elektromossá ggal. Shannon szeretett volna
elmenekü lni, de ú gy érezte, mintha a székhez ragadt volna.
47 / 138
- Há ny ó ra? - kérdezte végü l idegesen.

- Fél négy.
Luca mély hangja még jobban felizgatta a lá nyt. Vajon mindig így fog
hatni rá m? - tű nő dö tt bosszú san. Az ember á llító lag sosem felejti el az első
szerelmét...
- Hogy van a lá bad?
Shannon lehajolt, és megdö rzsö lte a vá dlijá t.
- Jó l. - Felemelte a palackot, és ekkor vette észre, hogy Luca kicserélte
egy telire. - Mennyi vizet kell még meginnom, mielő tt visszaengedsz az
á gyamba? - pró bá lt tréfá lkozni, hogy feloldja a feszü ltséget.
Luca halkan felnevetett, és a meleg torokhangra a lá ny gerince
megbizsergett.
- Majd szó lok, ha ú gy gondolom, hogy má r eleget ittá l - felelte a férfi,
aztá n megint csend lett.
Shannon nyugtalanul izgett-mozgott. A pizsama felső je egyik vékony
pá ntja lecsú szott a vá llá ró l. Nehogy a férfi meglá ssa kemény mellbimbó já t,
fel akarta hú zni, és a keze sú rolta Lucá ét, aki szintén a pá nt utá n kapott.
Mindketten megdermedtek. Shannon szíve riadtan zakatolt. Luca
tekintete a lá ny meztelen vá llá ra, majd a vékony anyagnak feszü lő , telt
keblére siklott. Meg akarta érinteni a lá gy halmokat, annyira vá gyott rá ...
- Ne! - suttogta Shannon, és ü gyetlenü l a lecsú szó takaró utá n nyú lt.
Luca sö tét szeme az arcá ra tapadt, égő tekintete megbaboná zta. A
takaró végü l ott maradt, ahol volt, ö sszegyű rő dve a dereka kö rü l. A vá gy
tü ze szétá ramlott a lá ny ereiben.
A férfi tudta, mit érez, ezt elá rulta az arckifejezése. É s kívá nta ő t, akarata
ellenére, ahogyan ő is kívá nta a férfit.
Luca ujjai végigaraszoltak a vá llá n, ő rjítő lassú sá ggal, aztá n a tarkó já ra
siklottak, a haja alá . Shannon visszafojtotta a lélegzetét, amikor Luca fö léje
48 / 138
hajolt, és finoman harapdá lni kezdte hó fehér nyaká t. Az izgalomtó l

reszketve a férfi arcá hoz simította a fejét.
Luca végü l a hó na alá nyú lt, és talpra á llította. Ajka a szá já ra vá ndorolt,
és ő fél lá bon, hogy kímélje még mindig sajgó vá dlijá t, á tadta magá t a csó k
emésztő forró sá gá nak.
A szikrá bó l, amely felpará zslott, amikor a londoni laká sa ajtajá ban
egymá ssal szemben á lltak, perzselő tű z lett. Ú gy csó koló ztak, ahogyan
régen: hevesen, hosszan és ö nfeledten.
Ahogy Shannon á tkulcsolta a férfi nyaká t, a takaró a fö ldre esett. Luca a
há tá t, a csípő jét simogatta, majd a dereká ná l fogva a combjai kö zé hú zta.
Még mindig az asztalnak tá maszkodott, de az ö ve kibomlott, a kö ntö se
szétnyílt, férfiassá ga a lá ny hasá nak feszü lt, és Shannon tudta, hogy ha
kettő jü k kö zü l valaki véget vet ennek a jelenetnek, az nem ő lesz.
De vajon Luca megteszi-e? - tű nő dö tt, és erre a gondolatra ö nkéntelenü l
tiltakozó hangot hallatott, amit Luca nyilvá n félreértett.
- Szó sem lehet ró la - duruzsolta a szá já val a szá já n, és a nyomaték
kedvéért kezét a lá ny fenekére csú sztatta, lehá mozva a pizsamanadrá gjá t. A
selyem ruhadarab lecsú szott, de megakadt a lá ny térdénél. Luca ekkor a
combjai kö zé nyomta a férfiassá gá t, és mikö zben tová bb csó koló ztak,
lerá ngatta a pizsama felső jét is.
Amikor megérezte ciró gató , finoman csipkedő ujjait a mellén, Shannon
belemarkolt a hajá ba, és combjaival megszorította a hímtagjá t.
Luca felnyö gö tt. Felkapta a lá nyt, és visszavitte a szobá já ba, anélkü l
hogy félbeszakította volna a csó kot, aztá n letette az á gyra.
Shannon egy szö rnyű pillanatig attó l tartott, hogy itt hagyja, Lucá nak
azonban ez meg sem fordult a fejében. Ledobta a kö ntö sét, megszabadította
Shannont a pizsamanadrá gjá tó l, aztá n rá fekü dt, és az ajká t megint az ajká ra
szorította.
49 / 138
Hosszan csó koló ztak, s kö zben simogatá sokkal szítottá k fel még jobban
egymá s vá gyá t. Végü l Luca egyetlen lö késsel a lá nyba hatolt.
Shannon felsó hajtott, a dereká ra fonta a lá bá t, és alkalmazkodott a
ritmushoz, amelyet a férfi diktá lt. Most nem szá mított a mú lt, a jelen vagy a
jö vő , csak a gyö nyö r, és amikor szinte egyszerre a csú cspontra értek,
Shannon felsikoltott, és majdnem elvesztette az eszméletét. Néhá ny perccel
késő bb azonban, amikor az á télt kéjtő l remegve, kimerü lten fekü dtek
egymá s karjá ban, hirtelen rá dö bbentek, hogy mit tettek.
Luca, mihelyt képes volt rá , felkelt, felragadta a kö ntö sét, és kiviharzott a
szobá bó l.
Shannon kö nnyes szemmel bá mult utá na, aztá n az oldalá ra fordult,
felhú zta a térdét, és felzokogott. Luca gyű lö l, gondolta, és megveti sajá t
magá t, mert szeretkezett velem.
Má r felkelt a nap, amikor Shannon felébredt. Sá padt napsugarak

szű rő dtek be az ablakon. A lá ny minden porciká ja sajgott, de a legjobban a
szíve fá jt.
Egy darabig nem mozdult, mert semmi kedve nem volt szembenézni
Lucá val, de aztá n eszébe jutott Keira, és kiugrott az á gybó l. Miutá n
lezuhanyozott, felvett egy farmert meg egy kék puló vert, majd
ö sszecsomagolta a holmijá t. Az biztos, hogy még egy éjszaká t nem tö lt el
ebben a laká sban, fogadkozott.
A folyosó n friss ká vé illata terjengett, ami csá bította a lá nyt, noha a
Lucá val való talá lkozá sró l szívesen lemondott volna. A férfi a konyhá ban a
pultná l á llt, és megint Mr. Há ziast alakította. Elegá ns, fekete
selyemnadrá got és hó fehér inget viselt. Shannon elbá tortalanodva letette a
bő rö ndjét és a tá ská já t az ajtó mellé.
50 / 138
- Ü lj le! - biztatta Luca, de nem nézett rá . - Egy perc, és kész - bö kö tt a

ká véfő ző re.
A lá ny feltételezte, hogy ő is szégyelli magá t, ezért kerü li a tekintetét.
- Felhívtad a kó rhá zat? - kérdezte, és Luca bó lintott.
- Nincs semmi vá ltozá s.
- Mégis szeretnék azonnal bemenni.
- Elő bb megreggelizü nk - mondta hatá rozottan a férfi. - Tegnap egyikü nk
sem sokat evett.
É telt nem, de majd felfaltuk egymá st! - gondolta keserű en Shannon.
- De...
- Ezt a vitá t egyszer má r lefolytattuk ná lad, Shannon. Semmi értelme,
hogy megismételjü k.
Vagyis fogjam be a szá mat! A lá ny kelletlenü l letelepedett a
konyhaasztalhoz. Ha elém tesz egy pirító st, isten bizony, hozzá vá gom,
lá zadozott magá ban, á m majdnem pá nikba esett, amikor Luca megfordult.
Nem félt a férfitó l, de felkavarta az arckifejezése. Szívesebben bá multa
volna a há tá t. Ső t a legjobban annak ö rü lt volna, ha egyá ltalá n nem kell
rá néznie! Gyorsan lesü tö tte a szemét, ahogy Luca az asztalhoz lépett, és
eléje helyezte a ká véskanná t.
Ekkor a férfi megdermedt. Nyilvá n csak most vette észre a bő rö ndjét
meg a tá ská já t. Shannon feszü lten vá rt. Feltett szá ndéka volt, hogy ha Luca
szó ba meri hozni azt, ami kettő jü k kö zö tt tö rtént, azonnal elmenekü l, még
ha le is kell ugrania a liftakná ba!
- Ami a mú lt éjjelt illeti...
Shannon felugrott, mintha dará zs csípte volna meg.
- Bocsá natot akarok kérni, hogy...
A lá ny botladozva az ajtó hoz indult.
- Shannon!
51 / 138
- Ne! - fordult vissza dü hö dten a lá ny. - Ne merd azt mondani, hogy

sajná lod! Ne merészeld, hallod?
- Hallom - mondta nagyon halkan a férfi.
Shannon rá nézett, és azt lá tta, amit vá rt: Luca arca grimaszba torzult az
ö nutá lattó l és a sajná lkozá stó l.
A lá ny majdnem felzokogott. Szerette volna elrejteni a szégyenét, azt
sem bá nta volna, ha elnyeli a fö ld.
- Most csak Keira a fontos - dadogta. - Te és én... mi nem szá mítunk.
Ezú ttal nem futamodom meg!
- Nem akarom, hogy megfutamodj! - só hajtott fel bosszú san a férfi.
„Akkor mit akarsz? Mit akarsz tő lem?" A ki nem mondott kérdés ott
lebegett kö ztü k a levegő ben. Shannon a szá já ra szorította a tenyerét, de
aztá n megemberelte magá t, nagyot nyelt, és leengedte a kezét.
- Á t kell kö ltö znö m egy szá llodá ba. Még ma - kö zö lte eltö kélten. Luca
kihú zta magá t. A szeme haragosan szikrá zott.
- Nekem pedig el kell hozatnom az ö csém holttestét! - mondta hevesen. -
Szerinted melyik a fontosabb?
- Sajná lom - suttogta a lá ny -, ezt nem tudtam.
- Persze hogy nem! - vá gta rá sö tét képpel a férfi, és megint elfordult. -
Mindkettő nknek egy elviselhetetlen helyzettel kell megbirkó znia, ilyenkor
az ember kö nnyen elveszti az ellenő rzést az érzései fö lö tt.
Bö lcs szavak, ismerte el a lá ny. Tény, hogy míg a sajá t sérelmein
rá gó dott, a férfi veszteségérő l teljesen megfeledkezett. Mondani akart
valami vigasztaló t, de semmi sem jutott az eszébe.
- Ü lj vissza! - morogta Luca, megmarkolva a fekete má rvá nypult szélét.
Shannon visszavitte a holmijá t a szobá já ba. Amikor ú jra megjelent a
konyhá ban, Luca még mindig az ajtó nak há ttal á llt, és gö rcsö sen szorította a
má rvá nypultot. Shannon szerette volna megö lelni, éreztetni vele, mennyire
52 / 138
sajná lja, hogy elfelejtette, mi az, ami igazá n szá mít... Ehelyett odasétá lt az
asztalhoz, és leü lt.
Mondj valamit! - akart a férfira kiá ltani. Csiná lj valamit, bá rmit! É n má r
bocsá natot kértem, mit vá rsz még tő lem?
Luca megint olvashatott a gondolataiban, mert odajö tt az asztalhoz, és
eléje tolta a pirító sokat.
- Még ma foglalok neked egy lakosztá lyt egy szá llodá ban - mondta
kurtá n.
Egy ó rá val késő bb a lá ny má r ú jra a nő vére á gyá ná l ü lt. Luca csak
benézett Keirá hoz, aztá n elment, hogy teljesítse sajá t fá jdalmas
kö telességét.
Shannon szemébő l kö nnyek patakzottak, mikö zben gyengéden
simogatta Keira selymes barna tincseit. Mennyire má sok vagyunk mi
ketten, gondolta szeretettel. É s nemcsak a hajszínü k kü lö nbö zö tt, hanem a
természetü k is.
Ő élénk volt, fü ggetlen és ö ntudatos, míg Keira csendes, gá tlá sos, és
ö nbizalomhiá nnyal kü szkö dö tt. Amikor megismerte Angeló t, kivirult, de
való já ban sosem értette, hogy egy ilyen jó képű férfi mit eszik egy magafajta
nő n. Ezért mindig nagyon igyekezett méltó nak bizonyulni a férje
szerelmére, és a viselkedését Shannon gyakran kifejezetten dü hítő nek
talá lta.
- Tú lsá gosan elkényezteted Angeló t - mondogatta gyakran. - Ha ö rö kké a
kedvét keresed, a végén elveszted a megbecsü lését!
De Angelo hű séges maradt félénk, ír egérkéjéhez. Ső t egérke volt az, aki
Shannon legnagyobb meglepetésére ravasz nő stény ró ká vá vá ltozott.
- Te kis buta - suttogta most a lá ny, és a szemét megint elö ntö tték a
kö nnyek.
53 / 138
Hosszú , idegfeszítő vá rakozá s kö vetkezett. Shannon megosztotta az

idejét Keira és a kisbaba kö zö tt, és délutá n kettő re má r annyira kimerü lt,
hogy nem is bá nta, amikor az orvosok megkérték, hogy hagyja el a szobá t.
Ú gy dö ntö tt, szív egy kis friss levegő t. A bü fében vett egy szendvicset, a
parkban kivá lasztott egy padot, kicsomagolta a szendvicsét, és megpró bá lt
csak az evésre koncentrá lni.
Tíz perccel késő bb megjelent Luca, de elő szö r csak messzirő l
vizsgá lgatta a lá nyt.
Shannon nyaka a feltű zö tt hajzuhatag alatt olyan tö rékenynek tű nt, mint
egy virá g szá ra. A férfi szinte ú jra érezte a bő re puhasá gá t az ajka alatt, és
azt kívá nta, bá r meg tudná á llni, hogy ne a szerető szemével nézzen rá .
Az éjjel engedett az ö sztö neinek, és most szembe kell néznie a
kö vetkezményekkel. Két évvel ezelő tt kizá rta a lá nyt az életébő l. Shannon
akkor megfosztotta ő t a férfiassá gá tó l. Az éjszaka ezt visszaadta neki.
Ö rü lnie kellene, elégtételt érezni, és most má r tová bblépni, á m ehelyett
gyö trő só vá rgá s kínozta, bá rmennyire is szégyellte magá t ezért. Shannont
akarta, ezt a vö rö s hajú , fehér bő rű , kék szemű szirént.
A lá ny nem nézett feléje, de hirtelen megmerevedett, és Luca arcá n
mosoly suhant á t. Szeressék vagy gyű lö ljék egymá st, még mindig megérzik
a má sik kö zelségét, ahogyan a ragadozó k is megszimatoljá k a pá rjukat.
Megkerü lte a padot, és lenézett a lá nyra. Shannon vö rö s hajá ban
szikrá kat gyú jtott a nap, az arca azonban halotthalvá ny volt, a szeme
kariká s, a szá ja melletti rá ncok fá jdalomró l á rulkodtak.
Luca felsó hajtott, amikor eszébe jutott, miért kereste meg. Kigombolta a
zakó já t, és leereszkedett melléje a padra.
- Sajná lom, hogy ma senki sem volt veled. Nehéz délelő tt volt ez
mindannyiunknak - mondta. Shannon ó vatos pillantá st vetett rá . - Elég
szö rnyű volt ö t évvel ezelő tt is, az apá m halá lakor, de most... - Luca
54 / 138
ö sszeszorította a szá já t. - Az anyá m ideg-ö sszeroppaná st kapott, Renata is

kö zel já r hozzá . Sophia be akart jö nni a kó rhá zba, de anyá val kellett
maradnia.
- Megértem.
- Igen? - Luca azt kívá nta, bá r ő is elmondhatná ugyanezt. Olykor az volt
a benyomá sa, mintha nemcsak Angelo és Keira, hanem az egész csalá dja,
rá adá sul ő és Shannon is balesetet szenvedett volna. - Annyira rettenetes az
egész! - Elő redő lt, és alkarjá t a térdére tá masztotta. - Kö rü lö ttem az
emberek sorra kidő lnek, és minden rá m vá r. El kell intézni a szü kséges
formasá gokat, a céget tová bb kell vezetni, hiszen az élet megy tová bb. A
telefonok szü net nélkü l csö rö gnek, szinte fuldoklunk a felénk á radó
részvéthullá mban, amelyrő l ő szintén szó lva most szívesen lemondanék. - A
hangja egyre rekedtebbé vá lt, s ezt ő maga is hallotta. Vajon Shannon
felhá borodna, ha bevallaná , hogy szeretné a legkö zelebbi á gyba vinni, hogy
a karjá ban keressen feledést? - Megkérnélek egy szívességre...
A lá ny megmerevedett, pedig nem sejthette, mi já rt a fejében.
- Legalá bb miattad nem akarok idegeskedni - folytatta Luca. - Nem
akarom, hogy szá llodá ba menj.
Shannon arcá ba a napfény visszahozta a színt, de az ajka remegett, és
olyan sebezhető nek hatott!
- Azt szeretném, ha tová bbra is ná lam lakná l. Ha akarod, addig
kikö ltö zö m - ajá nlotta fel Luca kutató tekintettel, de a lá ny arcá n semmilyen
érzelmet nem tudott felfedezni. - A magam részérő l szívesebben maradnék.
Hogy veled legyek, amikor...
- Ki ne mondd! - kiá ltotta Shannon.
- Nem, nem fogom - horgasztotta le Luca a fejét.
A lá ny szeme megpihent sö tét hajá n. Amikor bekö vetkezik a
legrosszabb, Luca nyilvá n ezt akarta mondani. Miutá n Shannon annyi idő t
55 / 138
tö ltö tt a nő vérével és a kicsivel, tisztá ban volt vele, hogy Keirá nak nincs sok
ideje há tra. Ő is lá tta, hogy a kisbaba ó rá ró l ó rá ra erő sebb lesz, Keira pedig
egyre gyengébb.
- Ami a mú lt éjszaká t illeti - kezdte Luca, és Shannon felszisszent. A férfi
á llá n megfeszü lt egy izom. - Elvesztettem a fejemet. Sajná lom, hogy... rajtad
vezettem le... a... az idegességemet.
- Mindketten elvesztettü k a fejü nket - javította ki Shannon.
- Tö bbé nem fordul elő - ígérte meg a férfi.
- Nem - rá zta meg a fejét a lá ny.
- Szó val ná lam maradsz?
Shannon lenézett a szendvicse maradéká ra, amely egy szalvétá n fekü dt
a térdén, és a szeme elhomá lyosult a kö nnyektő l.
- Keira nem fog magá hoz térni, igaz? - suttogta.
Luca hallgatott.
- Nem hiszem - mormolta végü l.
- Ná lad maradok - egyezett bele Shannon, és nagyot nyelt.
Luca fellélegzett, és há tradő lt a padon.
Egy pillanattal késő bb egy chipká rtya pottyant a lá ny ö lébe.
- A lifthez - magyará zta meg a férfi. - Ha néha nem tudná lak hazavinni, és
magam helyett a sofő rö met kü ldenem érted. Emlékszel még Fredó ra?
A lá ny bó lintott. Fredo sová ny, de izmos emberke volt, aki irigylésre
méltó tü relemmel rendelkezett. Erre egyébként szü ksége is volt, hiszen
sokszor ó rá kig vá rt Lucá ra.
- Jó . Akkor nem kell aggó dnom, hogy beü lsz egy idegenhez - viccelő dö tt
a férfi, és Shannon ezen ú gy meglepő dö tt, hogy sikerü lt kicsiholnia magá bó l
egy kis nevetést. Luca is nevetett, mély torokhangon, aztá n mindketten
zavartan elnémultak.
- Fö lö sleges miattam aggó dnod - mondta Shannon.
56 / 138
- É n ezt nem aggó dá snak nevezném. De valakinek veled kell lennie.

Tessék! - Még valami a lá ny ö lébe pottyant, és Shannon meglepetten bá mult
a sajá t mobiltelefonjá ra. - Ma reggel talá ltam a kabá tom zsebében. É s itt van
a titkos szá mom is, mentsd el a memó riá ban, és okvetlenü l hívj fel, ha
szü kséged van rá m! - Ez nem afféle udvarias ajá nlatnak, hanem inká bb
fenyegetésnek hangzott.
Luca felá llt. Magas, sö tét alakja eltakarta a lá ny elő l a napfényt. Mindjá rt
itt hagy, gondolta Shannon, és furcsa ű r tá madt a mellkasá ban. Szerette
volna a férfi karjá ba vetni magá t, meg akarta kérni, hogy maradjon. De
Lucá nak sok a dolga, neki pedig tová bb kell ő rkö dnie a nő vére á gyá ná l...
- Mennem kell - mondta a férfi. - Hívj fel, hallod?
Shannon ö sszeharapta a szá já t, és bó lintott. Luca elsietett, a lá ny
azonban nem kelt fel. Ott ü lt dideregve, és hiá ba sü tö tt a nap, csak hideget
érzett, mintha a férfi kiszippantott volna belő le minden meleget.
Luca még soha életében nem érezte ilyen tehetetlennek magá t, de hívta
a kö telesség, nehéz és fá jdalmas feladatok vá rtak rá , amelyeket nem
halogathatott tová bb.
Lélekben azonban a lá nnyal maradt. Shannon két évvel ezelő tt elá rulta
ő t, és Luca ú gy érezte, ő most ugyanezt tette, amikor egyedü l hagyta.
Shannonnak szü ksége volt rá . Rá , és senki má sra. Nem akart arra gondolni,
hogy valaki má sná l keres vigasztalá st. Példá ul egy má sik férfiná l...
- Dio! - nyö gö tt fel, amikor az író asztalá n megcsö rdü lt a telefon.
Egy ú jsá gíró akart interjú t kérni tő le. Nem ő volt az első érzéketlen
bunkó , aki aznap zaklatta, és biztos, hogy nem is az utolsó .
É pp letette a kagyló t, amikor Renata bedugta a fejét az ajtó n. Az elmú lt
huszonnégy ó ra alatt legalá bb tíz évet ö regedett, de ezt való színű leg
valamennyiü krő l el lehetett volna mondani.
57 / 138
- Nem - nyugtatta meg Luca, meg se vá rva a kérdését. - Az egyik laptó l

hívtak, nem a kó rhá zbó l.
Renata ott toporgott a kü szö bö n, és Luca lá tta rajta, hogy ö lelésre vá r,
ú gyhogy odament hozzá , magá hoz hú zta, és hagyta, hogy a mellén kisírja
magá t. A legszívesebben ő is sírva fakadt volna, de tudta, hogy legalá bb
egyvalakinek a csalá dbó l erő snek kell lennie.
- Hogy van anya? - kérdezte, amikor a nő vére kö nnyei elapadtak.
- Felébredt, és má r kicsit ö sszeszedte magá t - felelte Renata, aztá n
ó vatosan hozzá tette: - Ami Shannont illeti...
- Vele most ne foglalkozz! - Luca ö rü lt, amikor a telefon ú jra csö rgö tt, és
elfordulhatott. Nem akart vitá t nyitni arró l, helyes-e, hogy Shannon ná la
lakik. Senkivel sem akart Shannonró l beszélni, és kész!
Ezú ttal az asszisztense kereste, egy szakmai kérdéssel fordult hozzá .
Luca pedig megoldotta a problémá t, mintha teljesen normá lis dolog lenne a
cégre vonatkozó dö ntéseket hozni, mialatt az ember kö rü l romokban hever
a vilá g.
Még mindig utasítá sokat dará lt, amikor felciripelt a mobilja. Luca tudta,
hogy Shannon hívja, és elejtette a kagyló t, mintha megégette volna a
tenyerét. Az ujjai remegtek, ahogy megnyomta a mobiljá n a hívá sfogadó
gombot.
- Kérlek, gyere ide - mondta fojtottan a lá ny.
58 / 138
5. FEJEZET
Luca megá llt az ajtó ban. Nehezen szedte a levegő t. Elkésett. A lá ny késő n
hívta. Istenem, mennyire egyedü l érezhette magá t!
Az orvosok azt taná csoltá k, hogy vigye el innen, de hogyan fejthetné le
vékony, fehér ujjait a nő vére élettelen kezérő l? Á tvá gott a szobá n, és
lekuporodott Shannon széke mellé.
A lá ny eddig észre sem vette ő t, csak akkor nézett le rá , amikor két
tenyere kö zé vette a má sik kezét.
- Vége - suttogta.
- Igen - mondta halkan a férfi.
Shannon szeme visszatért a nő vére mozdulatlan, békés arcá ra, és ú gy
tű nt, má r el is feledkezett a jelenlétérő l. Aztá n az ajtó felő l halk zokogá s
hallatszott és amikor Luca há trapillantott, lá tta, hogy megérkezett a
csalá dja.
Nélkü lü k indult el, hogy minél elő bb Shannonnal legyen - Fredo ú gy
vezetett, mint egy ő rü lt -, most azonban mind ott tolongtak az á gy kö rü l,
hogy osztozzanak a gyá szukban.
Shannon ká bultan pislogott, és Luca érezte, hogy nem tudná elviselni a
fá jdalomnyilvá nítá s jellegzetesen olasz mó djá t, így aztá n nehéz szívvel
egyenként lefejtette az ujjait Keira kezérő l.
Shannon fojtottan tiltakozott, de Luca megrá zta a fejét.
- Engedd el ő t, cara - mondta lá gyan.
Shannon kö nnyes szemmel még egy pillantá st vetett a nő vérére, és a
férfi szíve majd megszakadt, mert tudta, hogy ezek a beletö rő dés és a bú csú
kö nnyei.
Néhá ny má sodperccel késő bb Shannon hagyta, hogy á tö lelje a dereká t,
és talpra segítse. A tö bbiek odató dultak, megö lelték, részvétnyilvá nítá sokat
59 / 138
mormoltak. Itt volt Luca édesanyja, aki rémesen nézett ki, Renata és Sophia
hangosan zokogott, a férjeik komor arccal á lltak mellettü k. Shannon tű rte,
hogy ö lelgessék, de kö zben gö rcsö sen szorongatta Luca kezét.
Keira meghalt. Angelo és Keira. Most má r kimondhatja mindkettő jü k
nevét?
Felnézett Lucá ra, aki ú gy á llt mellette, mint egy testő r, komor
tekintettel, merev arccal, és eszébe sem jutott ellenkezni, amikor a férfi
kivezette a folyosó ra. Hiszen a nő vére azok kö zö tt maradt, akik
fenntartá sok nélkü l szerették ő t életé ben. Ez a gondolat kicsit
megvigasztalta.
- A baba...
- A baba jó l van! - Luca a kijá rathoz kormá nyozta a lá nyt.
Ahogy kiléptek a késő délutá ni napfénybe, Shannon megborzongott.
Fredo kitá rta elő tte az ezü stszínű limuzin ajtajá t, Luca besegítette,
becsú szott mellé, és magá hoz hú zta. Shannon hozzá simult, és a férfitó l
megkapta azt, amire most a legnagyobb szü ksége volt, a szilá rd tá maszt.
Luca hazafelé és a liftben is a karjá ban tartotta ő t. Amikor azonban a
laká sba értek, Shannon kitépte magá t az ö lelésébő l, és a szobá já ba szaladt.
Luca rö vid habozá s utá n kö vette. Meg akart győ ző dni ró la, hogy jó l van, de
végü l nem volt képes egyedü l hagyni. Amint meglá tta a lá nyt, aki
ö sszegö mbö lyö dve fekü dt az á gy kö zepén, lerú gta a cipő jét, letépte magá ró l
a zakó já t meg a nyakkendő jét, és elnyú lt mellette.
Megrendítő volt a mó d, ahogyan Shannon hozzá bú jt, és bizony Lucá nak
is elkö dö sü lt a szeme, hallva a lá ny halk zokogá sá t. Amikor aztá n elapadtak
Shannon kö nnyei, a férfi kirá ngatta a testü k aló l az á gyterítő t, és magukra
hú zta.
- É n nem... - kezdett tiltakozni a lá ny.
60 / 138
- Ú gy fá zol, hogy remegsz - vá gott kö zbe Luca. - Ha majd felmelegedtél,

elmegyek.
- Nem akarom, hogy elmenj - susogta Shannon.
Luca alig értette a szavait, de azt észrevette, hogy az ujjai felkú sztak a
tarkó já ra, érezte az á llá n a leheletét, a melle puhasá gá t a mellkasá n, ahogy
Shannon hozzá préselte magá t, mintha ez lenne az egyetlen hely, ahol lenni
akar. A férfi behunyta a szemét. Azt kívá nta, bá r ne élvezné annyira a
tudatot, hogy a lá nynak szü ksége van rá .
É s Shannonnak a kö vetkező szomorú napokban is szü ksége volt rá ,
amikor alig érzékelt valamit a kü lvilá gbó l, ha ő nem volt mellette.
- Egyél! - mondta Luca, és a lá ny evett. - Aludj! - parancsolta, s ő
engedelmesen elfészkelő dö tt az á gyban, mint egy kisgyerek, és behunyta a
szemét.
Luca minden reggel elvitte a kó rhá zba, ahol Shannon ó rá kig ü lt a
kisbaba á gyá ná l, mialatt ő a teendő it intézte. Délutá nonként a férfi
visszajö tt, és egy kis idő t együ tt tö ltö ttek az ú jszü lö tt osztá lyon. Aztá n
hazavitte a lá nyt, fő zö tt neki valami vacsorá t, és a munká já ró l, a londoni
életérő l faggatta. Beszéltette Keirá ró l és Angeló ró l, mindenrő l, ami az
eszébe jutott, csak hogy Shannon kénytelen legyen haszná lni az agyá t. Mert
a lá ny kü lö nben ú gy viselkedett, mint egy alvajá ró .
Shannon ezt má sképp élte meg. Ő ú gy érezte, mintha egy kö dfelhő venné
kö rü l, amit furá nak, mégis kellemesnek talá lt. Luca rokonai kedvesek voltak
hozzá a kö zö s gyá sz napjaiban. Mrs. Salvatore még azt is felajá nlotta, hogy
lakjon ná la, de Shannon udvariasan visszautasította a meghívá st.
- Lucá val akarok maradni - magyará zta, észre sem véve, hogy az
asszonynak épp az a célja, hogy eltá volítsa a fia kö zelébő l.
Nem mintha szá mított volna, ha észreveszi, mert Luca, aki minden szó t
hallott, ú gysem engedte volna el.
61 / 138
A kö d csak akkor emelkedett fel kicsit, amikor a kisbabá val volt. Lassan,
de biztosan Angelo és Keira édes, elá rvult kislá nya lett szá má ra a vilá ga
kö zéppontja, a legtö bb gondolata kö rü lö tte forgott.
Tapasztalatbó l tudta, milyen szü letéstő l fogva á rvá nak lenni. Ő t és
Keirá t vénkisasszony nagynénjü k nevelte fel. Merrill néni a szü leik halá la
utá n eljö tt értü k Dublinba, és elvitte ő ket Angliá ba. Shannonnak ezt Keira
mesélte el, aki há rom évvel volt idő sebb ná la. Talá n éppen Merrill néni
hatá rozottsá ga és nyers modora miatt lett Keira - akinek nagyon hiá nyzott
a mamá ja - olyan visszahú zó dó , félénk kisegér, míg Shannon, aki nem
emlékezett az édesanyjukra, má r gyerekkorá ban nagy ö ná lló sá gra tett
szert.
A lá nyok legnagyobb meglepetésére néhá ny héttel Keira eskü vő je utá n
Merrill néni szintén férjhez ment, és Dél-Ameriká ba kö ltö zö tt. Shannon
akkor volt első éves az egyetemen.
A testvérekben soha fel sem merü lt, hogy mostohaanyjuk csak azt vá rta,
hogy végre megszabaduljon a felelő sségtő l, és folytathassa a sajá t életét.
Egyikü k sem neheztelt rá emiatt, de mivel Keira és a férje Firenzében élt,
Shannon teljesen egyedü l maradt, és megtanulta, hogy csakis ö nmagá ra
szá míthat. Ezek az évek faragtak belő le hatá rozott, talpraesett, életvidá m
fiatal nő t.
Merrill tudta, mi tö rtént Keirá val és Angeló val, mert Shannon felhívta,
hogy értesítse a halá lukró l, de azt mondta, hogy az elfoglaltsá gai miatt nem
jö het el a temetésre. Nyilvá n ú gy vélte, azzal, hogy felnevelte az
unokahú gait, megtette a kö telességét, és tö bbé nem volt hely szá mukra az
életében.
Shannon lenézett a kisbabá ra.
- Ná lunk ez má sképpen lesz - ígérte meg. - Téged, drá gasá gom, ö rö kké
szeretni foglak.
62 / 138
Ekkor lépett be Luca a szobá ba. Az arca fá radt volt, de amikor meglá tta
ő t a kis, ró zsaszínű csomaggal a karjá ban, elmosolyodott.
- Levették a lélegeztető géprő l! - kiá ltotta meglepetten, ahogy fö léjü k
hajolva megciró gatta a baba ró zsá s pofíjá t.
- Igen, féló rá val ezelő tt - mosolygott Shannon. - Bejö ttek, eltá volítottá k a
csö veket, és a karomba fektették.
- Megfoghatom? - kérte Luca, és Shannon habozá s nélkü l á tnyú jtotta a
csecsemő t.
A férfi az ablakhoz vitte, és alaposan szemü gyre vette az unokahú gá t. A
baba pará nyi volt, és olyan tö kéletes, mint egy ró zsabimbó . Angelo imá dta
volna, gondolta Luca meghatottan, és megfogadta, hogy az unokahú ga
sosem nélkü lö zi majd az apai szeretetet. Aztá n, mintegy megpecsételve az
eskü jét, puszit lehelt a kicsi arcá ra.
- El kell mennem az anyakö nyvi hivatalba - dö rmö gte. Kezdett
szakértő jévé vá lni a halá lesetekkel és szü letésekkel kapcsolatos
formasá goknak. - Ennek a kis angyalnak még nevet is kell adnunk.
- Má r van neve. - Shannon elpirult a férfi kérdő tekintetére.
- Ez érdekes - mondta Luca csú fondá rosan, és lenézett a csecsemő re. -
Van egy neved, amelyet senki sem ismer, mia dolce piccola. Talá n Shannon
néni lesz olyan kedves és elá rulja nekem?
Shannon néni zavartan pislogott.
- Rose - motyogta. - Ez volt Keira má sodik neve.
- Tudom - mondta a férfi. - Csak azon tö prengtem, vajon felmerü lt-e
benned aká r egyetlen pillanatra is, hogy meghallgasd a mi javaslatainkat?
A lá ny arca elá rulta, hogy ez eszébe sem jutott.
- Még semmi sem hivatalos, nem cselekedtem a há tad mö gö tt, csak én
hívom Rose-nak - mondta feszengve. - Ha nem tetszik...
- De tetszik, nagyon szép név - nyugtatta meg Luca.
63 / 138
Kö zben a fejében egymá st kergették a gondolatok. Ha Shannon má r el is

nevezte a kicsit, anélkü l hogy bá rkivel taná cskozott volna, nem lehetséges,
hogy má sféle tervei is vannak vele? Hogy meg akarja szerezni magá nak?
Hosszan fü rkészte a lá ny arcá t, á ttetsző bő rét, az á rnyékokat a szeme
alatt, a szomorú voná st szép ajka kö rü l. Shannon fekete farmerében és kék
puló verében karcsú bbnak tű nt, mint valaha. Lá tszott rajta, hogy
mostaná ban nem sokat eszik, és rosszul alszik. Luca gyakran hallotta éjjel
fel-alá já rká lni a szobá já ban. Shannon szá má ra mostaná ban semmi má s
nem létezett, csak a sajá t, bá nattal és gyá sszal teli vilá ga, amelybő l
mindenkit kizá rt.
Csakhogy Lucá nak is megvoltak a tervei a babá val. É s a nagynénjével is.
A megvitatá sukra azonban nem ez volt a legmegfelelő bb pillanat.
- Hadd javasoljak valamit! Nevezzü k a kicsit Rositá nak, becézzü k Rose-
nak, és adjunk neki még egy nevet. Legyen Angelina, az édesanyá m
kedvéért és Angelo emlékére.
Shannon szeme kö nnybe lá badt.
- Rendben - felelte halkan.
- Tessék! - Luca visszaadta neki a kisbabá t, aztá n figyelte, ahogy a lá ny
kö nnyes szemébe mosoly kö ltö zik. - Bú csú zz el tő le, és menjü nk...
Shannonnak nem volt gyá szruhá ja, és aznap reggelinél vonakodva
beleegyezett, hogy Luca elvigye vá sá rolni, de a tekintetébő l ítélve ezt azó ta
megbá nta.
- Most má r nem visszakozhatsz - szö gezte le erélyesen a férfi. - Nem
kuksolhatsz á llandó an a kó rhá zban, és nekem sem á rtana egy kis
kö rnyezetvá ltozá s. Talá n még élvezni is fogjuk ezt a kiruccaná st - tette
hozzá kö nnyedén, ahogy a lá ny engedelmesen a kisá gyba fektette a
csecsemő t.
64 / 138
És tényleg élvezték. Luca elő szö r hazavitte Shannont, hogy

lezuhanyozhasson és á tö ltö zhessen. A lá ny belebú jt az egyetlen ruhá ba,
amelyet magá val hozott, egy sö tétkék, testhez á lló , kö tö tt holmiba,
amelyhez magas sarkú cipő t vett fel, és egy hét ó ta elő szö r kisminkelte az
arcá t. Utá na kikefélte hosszú hajá t, de nem fogta ö ssze, majd megkereste
Lucá t.
A férfi a nappaliban fekü dt az egyik barna bő rkanapén, egy képes
ú jsá got lapozgatva. Annak idején is gyakran vá rt így rá , és az ismerő s
lá tvá nyra Shannon megtorpant. A kö d, amely napok ó ta kö rü lvette,
egyszerre felszá llt.
Milyen jó képű férfi! É pp az ő esete, gondolta. Amikor pedig Luca
rá mosolygott, nagyot dobbant a szíve.
Luca félrehajította az ú jsá got, és ruganyosan felpattant. Shannon pedig
rá jö tt, hogy benne van a pá cban, mert ma is olyan ellená llhatatlanul
vonzó dik hozzá , mint rég. Luca a má r megszokott sö tét ö ltö ny helyett most
szü rke nadrá got, borvö rö s puló vert és bő rdzsekit viselt. Elegá ns ö ltö zékben
dinamikusnak hatott, ebben a hétkö znapiban dinamikusnak és
veszélyesnek.
- Micsoda á talakulá s - mormolta, ahogy tekintete végigvá ndorolt a
lá nyon.
Amikor megindult feléje, Shannon gyanakvó an figyelte. Tudta, mire
gondol. Szexre. Lá tta az érzéki csillogá st a szemében, amire vá laszul valami
megrezdü lt benne is, és a mellbimbó i megkeményedtek.
- Gyö nyö rű vagy! - Luca hozzá hajolt, és sú rolta az ajká val az ajká t.
Amikor érezte, hogy Shannon szá ja megremeg, felemelte a fejét. -
Mehetü nk? - érdeklő dö tt á rtatlanul.
Shannon bizonytalanul bó lintott. Megértette az ü zenetet. A férfi ízelítő t
akart neki adni abbó l, ami rá vá r. De vajon akarja ő azt, ami rá vá r? Ezt most
65 / 138
még nem tudta megmondani. Tulajdonképpen azt sem tudta, hogy

egyá ltalá n vele akar-e menni.
- Akkor gyere! - mondta Luca.
Girbegurba kis utcá kon á t hajtottak be Firenze kö zpontjá ba, és

leparkoltak a sétá ló utcá s ö vezet szélén. Shannon a kocsiban hagyta a
kabá tjá t, mert napos, meleg idő volt.
Luca magá tó l értető dő természetességgel á tö lelte, és valahá nyszor szó lt
hozzá , mélyen a szemébe nézett. Shannon érezte, hogy egyre jobban a
hatá sa alá kerü l.
Mint régen, most is sokan megbá multá k ő ket - a magas, sö tét hajú , daliá s
olaszt és a karcsú , fehér bő rű , lá ngvö rö s hajú fiatal nő t -, mert első
rá nézésre annyira ö ssze nem illő pá rt alkottak.
Amikor elérték a Duomót, a terrakottacseréppel borított kupolá jú ,
hatalmas dó mot, Shannon megtette, amire má r régó ta vá gyott: á tkarolta
Luca dereká t.
A férfi nem akarta, hogy véget érjen ez a kellemes délutá n. Nem akart
bemenni egy elő kelő ü zletbe a Via dei Tornabuonin, lá tni, ahogy Shannon
gyá szruhá t pró bá l, és a mosoly lehervad az ajká ró l. Ezért inká bb egy
elegá ns ká vézó ba vezette a lá nyt, a Giacosá ba, kapucsínó t meg sü teményt
rendelt, és mikö zben meguzsonná ztak, a szó t Londonra és a lá ny cégére
terelte. A terve bevá lt: Shannon hamarosan megint olyan lelkesen
csacsogott, mint a régi szép idő kben, és ezzel ismét teljesen elbű vö lte.
Luca tudta, hogy bolond, ha hagyja, hogy ú jra behá ló zza ő t. De tervei
voltak a lá nnyal, és így legalá bb elhitethette magá val, hogy mindent az
ellenő rzése alatt tart.
Az olaszokná l jobban senki sem tud vá sá rolni. Legtö bb honfitá rsá hoz
hasonló an Luca is remek ízléssel rendelkezett, így aztá n ő vá lasztotta ki
66 / 138
Shannon ruhá já t, egy klasszikus vonalú , első osztá lyú anyagbó l készü lt
kosztü mö t. A Via dei Tornabuoni egyik butikjá ban talá ltak egy hozzá illő
tá ská t és cipő t is. Aztá n a Via dei Pecorin mentek tová bb, hogy megvegyék,
amire a lá nynak még szü ksége lehet. Mihelyt az egyik eladó Shannon fejére
helyezte az első fekete fá tylat, Luca lá tta, hogy a lá ny arckifejezése
megvá ltozik, és hogy ne gondoljon a vá sá rlá suk oká ra, eléje szó rt egy halom
méregdrá ga alsó nemű t, mire Shannon elpirult, és elmosolyodott.
Miutá n visszatértek a kocsihoz, és betették a szatyrokat a há tsó ü lésre,
Luca azt javasolta, hogy sétá ljanak le a folyó hoz.
Shannon beleegyezett, bá r tudta, hogy a férfi csak nosztalgiá zni akar.
Annak idején gyakran andalogtak így, kéz a kézben, vidá man tereferélve a
Lungarnin, mentek fel a Ponté Santa Trinitá ra, és gyö nyö rkö dtek a
naplementében.
- Nézd! - mondta á hítatosan, amikor az Arno folyó vö rö sen izzó szalaggá
vá ltozott, és a legkö zelebbi hídra, a híres Ponté Vecchió ra ró zsaszín fény
borult. - Hogyan lehet ezt a lá tvá nyt valaha is megunni?
Egymá s mellett á lltak a hídon, és a folyó t bá multá k, de Luca most
megfordult, és a tekintetét Shannon arcá ra szegezte.
- Sehogy. É n sosem tudok betelni vele - felelte, és Shannon tudta, hogy
nem a panorá má ró l beszél.
- Ez olyan giccsesen hangzott! - incselkedett.
- Ez az igazsá g. Miért hazudnék? - vont vá llat lustá n a férfi.
A folyó felő l a szellő nedves levegő t sodort feléjü k, és Shannon
ö sszerá zkó dott.
- Fá zom - kö zö lte, és visszaindult a parkoló ba.
Luca utá na sietett, a vá llá ra terítette a bő rdzsekijét és á tkarolta.
- Kö szö nö m - mondta mereven a lá ny.
67 / 138
- Prego. Nincs mit - felelte vontatottan Luca. Nyilvá n elhatá rozta, hogy
nem vesz tudomá st a szeszélyességérő l. - Hol együ nk? Vagy inká bb
hazamennél?
Shannon nem akart hazamenni, mert akkor el kellett volna dö ntenie,
hogyan tová bb, és erre még nem készü lt fel. Ugyanakkor ismerte Lucá t,
tudta, mennyire szereti az elő kelő , méregdrá ga éttermeket, a firenzei felső
tízezer gyü lekező helyeit.
- Ü ljü nk be valahová ! Valami egyszerű vendéglő be - javasolta.
Luca mosolygott.
- Ezt mondanod sem kellett volna, cara. Mit szó lná l ahhoz a kis
étteremhez a Via Delle Belle Donnén, amelyben mindig ú gy ízlett a
panzanella?
A bará tsá gos kis vendéglő ben Shannon gyorsan felengedett. A vacsora
finom volt, a férfi, akivel megosztotta, jó képű , szellemes... tö kéletes.
Egymá ssal szemben ü ltek a gyertyafényben, és Luca ínyencfalatokkal
etette, s ú jra meg ú jra teletö ltö tte zamatos, szá raz fehérborral a pohará t.
Kö zben behízelgő hangon, olaszul beszélt hozzá , hogy kénytelen legyen
koncentrá lni.
É s amikor ő vá laszolt, merő n bá multa a szá já t, míg Shannon ajka
remegni nem kezdett, aztá n mélyen a szemébe nézett, mintha jelezni
akarná , hogy tudja, hogyan hat rá .
Shannon tisztá ban volt azzal, hogy ez egyfajta elő já ték. Luca gyakran
csá bította el így azelő tt. A szemével, a hangjá val, érzéki kis gesztusaival
felajzotta a vá gyá t, hogy megfelelő hangulatba ringassa.
- Miért? - kérdezte rekedten.
- Mert kívá nlak - vá gta rá a férfi.
68 / 138
É s Shannon is kívá nta ő t. Nem akarta, hogy véget érjen ez az este, nem
akart a mú lttal vagy a holnappal foglalkozni. Így miutá n elhagytá k az
éttermet, s a férfi magá hoz hú zta és megcsó kolta, nem tiltakozott.
Visszaindultak a kocsihoz, de Luca hirtelen elnézést kért, és eltű nt egy
kis vegyeskereskedésben. Amikor visszatért, mosolyogva á tnyú jtott
Shannonnak egy pralinés dobozt. Ezzel félreérthetetlenü l jelezte a
szá ndéká t, mert annak idején szeretkezés utá n mindig csokis pralinéval
etették egymá st. É s Shannon zavará ban csak homá lyosan érzékelte, hogy a
férfi kö zben egy kis csomagot csú sztat a nadrá gzsebébe.
Mialatt hazafelé robogtak, egyikü k sem beszélt. Késő bb, a
mélygará zsban, amíg a liftre vá rtak, Luca á tö lelte a lá nyt.
- Hiszen te reszketsz! - mondta meglepetten.
Shannon nevetni pró bá lt, de a torká bó l csak egy halk, nyikkaná sszerű
hang tö rt fö l. Ekkor Luca megcsó kolta, olyan szenvedélyesen, hogy még a
lift csengetését sem hallotta meg első re, majd betuszkolta ő t a fü lkébe, és
mikö zben felfelé repü ltek, a tenyerével a csípő jét simogatta, és apró
csó kokat szó rt az arcá ra.
Shannon pedig nem lö kte félre, nem mondta, hogy eressze el.
A liftajtó k szétnyíltak. Shannon és Luca kilépett az elő térbe, ahol az
elektromos idő kapcsoló nak kö szö nhető en égett a villany, és a lá ny, ahogy
kalapá ló szívvel elő relépett, azt kérdezte magá tó l, vajon tényleg ez az, amit
akar?
Luca a vá llá ná l fogva megfordította, és olyan gyengéden, mégis
só vá rogva nézett le rá , hogy a mú lt és a jelen egyszerre ö sszemosó dott.
A bő rdzseki egy széken landolt. A férfi keze a lá ny vá llá t és karjá t
simogatta, lecsú szott a dereká ra, ajka az ajká t kereste, hogy forró csó kjá val
elű zze a kétségeit.
69 / 138
Aztá n besétá ltak Shannon szobá já ba, a sajá t, kü lö n kis paradicsomukba,

ahová nem tö rhetett be a kü lvilá g. A lá ny lerakta a pralinét a komó dra,
á tkulcsolta Luca nyaká t, és csó kra nyú jtotta az ajká t.
A férfi elfogadta a néma invitá lá st, és megremegett, amikor a lá ny nyelve
kalandozni kezdett a szá já ban. Má ris ú gy érezték, mintha egyesü ltek volna,
de há t így volt ez mindig.
Soká ig á lltak ott ö sszesimulva, a szenvedély és érzékiség tengerében
lubickolva, aztá n Luca keze a lá ny haja alá vá ndorolt, megkereste a cipzá rt,
és lassan lehú zta. Shannon felsó hajtott, amikor megérezte forró ujjait a
meztelen há tá n, és gyorsan leengedte a karjá t, hogy Luca lehá mozhassa a
ruhá já t. A puha anyag megakadt a csukló já n, és a férfi rá ntott egyet rajta,
aztá n rö gtö n az ajká hoz emelte, és megpuszilta a csukló já t, mintha jó vá
akarná tenni a durvasá gá t, mert annak nem volt helye ebben a szobá ban. Az
a mú lthoz tartozott...
Nem, ne gondolj most erre! - intette magá t Shannon, amikor egy
pillanatra elbizonytalanodott. Aztá n a ruhá ja lehullott, és Luca kikapcsolta a
melltartó já t.
A kék csipkekosarak lecsú sztak a telt keblekrő l, elő tű ntek a ró zsaszín
bimbó k. Luca az egyiket a szá já ba vette, mire Shannon ívbe feszü lő
gerinccel behunyta a szemét, és kéjesen felsó hajtott.
Luca lá gyan felnevetett. Hiá ba, Shannon mindig nagyon érzéki szerető
volt! - gondolta elégedetten, má r a má sik bimbó t ingerelve. Tudta, hogy
ezzel aká r a csú cspontra is juttathatná . É s lehet, hogy majd má skor meg is
teszi, de aznap estére má s tervei voltak.
Shannon hozzá simult, és Luca éreztette vele, hogy mennyire kívá nja. A
lá ny ekkor hozzá dö rgö lő dzö tt, mint egy kiscica.
- Vetkő ztess le! - parancsolta a férfi.
70 / 138
Shannon szemhéja felpattant. A tekintete kö dö s volt, de a mosolya

csá bító , ahogy kigombolta és lerá ngatta Luca ingét, majd beletú rt a sö tét
mellsző rzetbe. Mikö zben ajká val végigcsó kolta a mellkasá t, kicipzá rozta a
nadrá gjá t, és alá ja csú sztatta a kezét.
Luca egyre szaporá bban lélegzett. Shannon suttogott valamit, amit a
férfi nem értett, de amikor lá tta, hogy megnyalja az ajká t, kitalá lta, mit
szeretne. Shannon sosem tudta leplezni az érzéseit.
Luca felnyalá bolta a lá nyt, és félresö pö rve az á gyterítő t lefektette a hű s,
fehér lepedő re. Shannon nézte, ahogy levetkő zik, és ő is ledobá lta azt a pá r
ruhadarabot, amely még rajta volt: legö ngyö lte a harisnyá já t, és levette kék
bugyijá t, felfedve a combjai kö zti rézvö rö s há romszö get.
A férfi remegett a vá gytó l, de semmit sem akart elkapkodni. Kezét a lá ny
combjai kö zé fú rta, és megcsó kolta meleg, puha szá já t. Hosszan
csó koló ztak, és simogattá k egymá st, ide-oda gurulva az á gyon.
Amikor Luca ujjai beléje csusszantak, Shannon felnyö gö tt a kéjtő l. A férfi
pontosan tudta, hogyan kényeztesse, hogyan ajá ndékozza meg a
legnagyobb gyö nyö rrel.
- Akarlak - suttogta a lá ny, és az ő kezei sem maradtak tétlenek.
Lehet, hogy Luca ismerte ő t, de ennek a fordítottja is igaz volt. Shannon
is pontosan tudta, hol és hogyan kell simogatnia a férfit ahhoz, hogy az
eksztá zis szélére sodorja.
Aztá n felemelte a csípő jét, és a testü k eggyé vá lt. A szívü k egy ü temre
vert, ahogy vadul, de tö kéletes ö sszhangban mozogni kezdtek.
Shannon ért elő szö r a csú csra, de a nyö gdécselése és a vonaglá sa ú gy
felizgatta Lucá t, hogy ő sem tudta tová bb fékezni magá t. Felkiá ltott, és
megremegett a beteljesü lés má morá ban.
Néhá ny perccel késő bb rá ébredt, hogy teljes sú lyá val a lá nyra
nehezedik. Gyorsan oldalra gurult, és behunyt szemmel vá rta, hogy az izmai
71 / 138
elernyedjenek. Mihelyt kicsit visszatért az ereje, felkö nyö kö lt, és lenézett

Shannonra, aki sá padtan, csukott szemmel fekü dt mellette.
- Minden rendben? - kérdezte, és megpuszilta a lá ny szá ja sarká t.
- Csodá latos vagy, tudod? - mosolygott Shannon. - É s most jö het a
praliné!
A bá gyadtsá ga mintegy vará zsü tésre elmú lt, és má r megint pezsgett az
energiá tó l. Luca vigyorogva figyelte, ahogy a komó dhoz szalad.
Á m abban a pillanatban, amikor a dobozért nyú lt, Shannon agyá ban
felvillant egy kép. Lá tta Lucá t, ahogy kilép az ü zletbő l, mosolyogva á tnyú jtja
a pralinét, és kö zben a zsebébe csú sztat valamit. Nem az édességért ment
be a boltba, hanem valami fontosabbért: ó vszerrő l gondoskodott a tervezett
forró éjszaká ra.
- Nem tudok rá d nézni ú gy, hogy ne kívá nná lak - mondta most rekedten
a férfi.
Az oldalá n fekü dt, a fejét a tenyerébe tá masztva, egyik lá bá t kicsit
behajlítva. A lusta pó z semmit sem rejtett el, sem sző rö s mellkasá t, sem az
á gyéká t, sem bü szkén meredező férfiassá gá t. Bü szke és nemzőképes
férfiassá gá t.
- Te szemét! - kiá ltotta Shannon. Egész testében remegett a haragtó l.
Vagy inká bb a rémü lettő l? - Gyű lö llek!
72 / 138
6. FEJEZET
- Mi bajod? - kérdezte zavartan Luca.

- Gyű lö llek! - ismételte meg Shannon. - Az első alkalommal semmit sem
haszná ltá l, de nem mondtad meg!
Luca homlokrá ncolva felü lt.
- Mirő l beszélsz?
- Az ó vszerrő l. Ma este azt is vá sá roltá l az ü zletben. Lá ttam, amikor
bedugtad a nadrá gzsebedbe.
- Sí - erő sítette meg a férfi, de tová bbra is értetlenü l pislogott. - Mú ltkor
nagy kocká zatot vá llaltunk, és ezt most el akartam kerü lni... Miért nézel így?
Shannon agyá n éppen egy szö rnyű gondolat ciká zott á t. Ledobta a
pralinés dobozt, és felkapta a padló ró l a férfi nadrá gjá t, remegő ujjaival a
zsebébe nyú lt, és elő hú zott egy lapos, bontatlan csomagot.
Most má r Luca is kapcsolt.
- Micsoda tö kfej vagyok! - morogta, de aztá n elvigyorodott. - Mi mindig
utá ltuk ezeket a holmikat, emlékszel, cara? Ki akar ilyesmivel bajló dni,
amikor elragadja a hév?
Shannon hozzá vá gta a csomagot, amely éppen a férfi ö lében landolt.
- Ezt sosem bocsá tom meg neked! - dü hö ngö tt. - Hogyan tehettél ki
ekkora kocká zatnak?
- Mindketten vá llaltuk ezt a kocká zatot. Annyira akartuk egymá st, hogy
semmi má s nem szá mított. É s én nem kényszerítettelek semmire - érvelt a
férfi.
- Ezt nem is á llítottam!
- Akkor miért haragszol annyira rá m? - Idő kö zben Luca is felkelt.
Shannon mérgében elő szö r meg sem bírt szó lalni, de végü l kirobbant
belő le:
73 / 138
- Lehet, hogy má ris terhes vagyok, és még azt kérded, miért haragszom?
- Terhes? Hogy lehetnél terhes? Hiszen szedsz fogamzá sgá tló t -
jelentette ki magabiztosan a férfi. - Ne viccelj ilyesmivel, jó ?
- Egyá ltalá n nem viccelek! É s csak hogy tudd, nem szedek
fogamzá sgá tló t! Mit gondolsz, miért borultam ki ennyire?
- Madre di Dio! Akkor két malomban ő rö ltü nk.
- Ezt hogy érted?
- Miért nem szedsz fogamzá sgá tló t?
- Miért vettél ó vszert, ha azt hitted, hogy szedek?
Vá lasz helyett a férfi elfordult, és nyomkodni kezdte a tarkó já t, hagyva,
hogy Shannon maga vonja le a kézenfekvő kö vetkeztetést. Nem kellett
soká ig vá rnia.
- Ez azt jelenti, hogy ó vszer nélkü l szeretkeztél má s nő kkel, mégsem
gondoskodtá l arró l, hogy megvédj az esetleges nemi betegségektő l?
- Ezt nem hiszem el! - há borgott a férfi megpö rdü lve. - Mindig a
biztonsá gos szex híve voltam, és makkegészséges vagyok.
- Ha ez igaz, és ha azt gondoltad, hogy szedem a tablettá kat, miért
vá sá roltá l mégis...?
De Shannon má r tudta a vá laszt, és ú gy érezte, mintha gyomorszá jon
vá gtá k volna. Luca azért vette az ó vszert, hogy ő meg ne fertő zhesse
valamivel. A felismerés hideg zuhanyként érte. Ebben a drá má ban neki
jutott a zü llö tt nő személy szerepe.
- Takarodj innen! - mondta hidegen, és bevonult a fü rdő szobá ba, a
lá bá val berú gva maga mö gö tt az ajtó t, amelyet Luca azonnal kinyitott.
- Félreértettél - mentegető dzö tt.
- Aligha. - Shannon leakasztott egy fü rdő kö ntö st az ajtó mö gö tti fogasró l,
és belebú jt.
74 / 138
- Felelő tlenséggel vá doltá l, és én csak védekeztem. Amit mondtam, nem

szemrehá nyá snak szá ntam. Két évig nem lá ttuk egymá st. Manapsá g
egyetlen épeszű ember sem vá llal fö lö slegesen kocká zatot.
- Te megtetted, méghozzá nem is egyszer, hanem kétszer!
- Ahogyan te is, cara!
Mivel erre a lá ny nem tudott mit vá laszolni, odahajított a férfinak egy
tö rü lkö ző t.
- Kö sd a derekadra! - mondta megvető en, és el akart suhanni mellette,
de Luca visszatartotta.
- Vá rj! Van egy problémá nk, amelyet meg kell beszélnü nk.
- Szerintem má r megtettü k. Ső t tú l sokat beszéltü nk ró la. - Shannon el
akarta hú zni a karjá t, de a férfi nem eresztette.
- Két évvel ezelő tt elérted, hogy kicsú sszon a lá bam aló l a talaj - mondta
rekedten. - Teljesen kikészítettél, és most ugyanazt teszed...
- Ahogyan te is velem! - kiá ltotta a lá ny. - Az elő bb szeretkeztü nk, és
utá na vérig sértettél...
- Bocsá natot kérek.
- Az nem elég! - Shannon megint szabadulni pró bá lt, de a férfi csak még
erő sebben szorította a karjá t.
- Mégis mit mondjak?
- Semmit! - Shannon ú gy érezte, mintha jéggé fagyott volna, és attó l félt,
sosem olvad fel. - El akarok tű nni innen!
- Nem engedhetem. Talá n tényleg a szíved alatt hordod a gyermekemet...
- Ne mondj ilyet! - kiá ltotta Shannon kö nnyes szemmel. - Nem akarok
gyereket szü lni neked!
Luca elsá padt.
- Lehet, hogy nincs má s vá lasztá sod!
75 / 138
Ez má r tú l sok volt a lá nynak. Amikor felzokogott, Luca ká romkodva

eleresztette a karjá t, megcsomó zta dereká n a tö rü lkö ző t, és visszatért a
há ló szobá ba. A pralinés doboz a fö ldö n hevert. Luca felvette és levá gta a
komó dra, ami sokat elá rult a lelkiá llapotá ró l.
Szerette volna kitö rö lni mindkettő jü k agyá bó l a csú nya jelenetet, de
ö nmagá nak nem hazudhatott. Való ban csak a sajá t biztonsá gá ra gondolt,
elvégre Keirá tó l tudta, hogy Shannon az elmú lt években aktív szexuá lis
életet élt. Legalá bbis a só gornő je sokszor emlegette a „bará tait", amikor
megpró bá lta elevenen tartani benne az emlékét. Vajon tényleg azt hitte, jó
érzés hallania, hogy Shannon élete tová bb folytató dott, míg az ö vé
vakvá gá nyra futott?
Keira... Az utó bbi féló rá ban nem is gondolt Keirá ra és Angeló ra. A
só gornő je meg a fivére halott, és Shannont épp eléggé lesú jtotta ez a
tragédia. Hogy lehet olyan lelketlen, hogy még ő is gyö tri? Igazá n nem is
akarta megbá ntani. Csak eszébe akarta juttatni, milyen jó volt a
kapcsolatuk. Meg akarta mutatni, hogy megint ilyen lehet, mielő tt
elő hozakodik az ajá nlatá val az á gyban, csokolá dés pralinét majszolgatva...
Mindent eltervezett, még egy ü veg pezsgő t is behű tö tt, hogy
koccinthassanak, miutá n Shannon igent mond az ü nnepélyes kis
szó noklatá ra.
Ehelyett belegá zolt a lelkébe, és magá ra haragította a lá nyt. Most mit
tegyen? Hogyan mentse meg a helyzetet? Ha... Egek, de hiszen alapjá ban
véve semmi sem vá ltozott, csak az érvelésén kell mó dosítania!
Szembefordult a lá nnyal, aki a fü rdő szobaajtó bó l ú gy vizsgá lgatta ő t,
mint egy macska az elkapott egeret. Luca gyorsan kihú zta magá t.
- Gyere hozzá m feleségü l! - mondta a hosszú és jó zan érvelés helyett a
rö vid, egyenes utat vá lasztva. - Akkor megoldó dik minden problémá nk.
76 / 138
Shannon zafírkék szeme jegesen csillogott. A férfi tarkó ja bizsergett, ami

egyszerre volt izgalmas és ijesztő . Aztá n a bizsergés á tterjedt az á gyéká ra is.
- Nagy erő feszítésedbe kerü lhetett ezt kimondani - gú nyoló dott a lá ny.
- Egyá ltalá n nem.
Shannon hitetlenkedve mosolygott. Tényleg azt hitte Luca, hogy ő nem
vette észre, milyen nehezen bö kte ki felhá borító ajá nlatá t?
- Nem szü lö k neked gyereket! - szö gezte le, hogy a férfi ne tá plá ljon hiú
reményeket. - É s ha mégis olyan balszerencsés lennék, hogy teherbe estem,
csak Keirá ra kell gondolnom, hogy tudjam, mekkora esélyem van a baba
kihordá sá ra.
- Ne beszélj így! - rá ncolta ö ssze a homloká t a férfi. - Te nem vagy a
nő véred, és...
- Semmi értelme há zassá got terveznü nk, csak mert lehet, hogy terhes
vagyok - vá gott kö zbe a lá ny. - De még ha gyereket vá rnék is, és még ha
sikerü lne is kihordanom, akkor sem mennék hozzá valakihez, aki nemcsak
léhá nak, de felelő tlennek is tart.
- É n nem tartalak léhá nak! - ellenkezett a férfi.
- Jó , akkor egy olyan férfihoz, aki... aki nem bízik meg bennem!
- Bízom benned.
Hazug! - gondolta dü hö sen a lá ny.
- Szerinted kivel lett volna randevú m aznap éjjel, amikor megjelentél
ná lam Londonban? - kérdezte kihívó an.
- Honnan tudjam?
- Felhívtam két személyt, és te azt feltételezted, hogy mindkettő a
szerető m. Akkor hogyan lehetnék alkalmas feleségjelö lt? Az fel sem merü lt
benned, hogy talá n kö zü lü k az egyik az á llító lagos gyermekem apja?
Luca tü relmetlenü l legyintett.
77 / 138
- Az egyik beszélgető tá rsad nő volt. Megkérdeztem Joshua Soamestó l.

Idetelefoná lt, amíg a kó rhá zban voltá l.
Szó val kifaggatta az ü zlettá rsá t!
- É s ezt nevezed te bizalomnak?
A férfi arca elsö tétü lt.
- Hagyd abba! - mondta rekedten. - Azt hiszed, bolond vagyok? Ha nem
szeded a tablettá t, akkor nincs kapcsolatod. É s ne akard bemesélni nekem
az ellenkező jét - folytatta, amikor a lá ny meg akart szó lalni -, ahhoz tú l
fontos dologró l van szó . Ha gyereket vá rsz, én vagyok az apja, és részt
akarok venni a felnevelésében. Ha ne adj' isten ú gy já rná l, mint Keira,
éppú gy tá mogatlak majd, mint ahogy Angelo tá mogatta ő t.
Shannon ö sszerezzent, amikor a férfi feléje indult.
- Há zassá got ajá nlok most, mielő tt a gyermekü nk fogamzá sá nak
idő pontja témá vá vá lhatna. A mú lt nem szá mít. É s nagyon értékelném, ha
gyilkos iró nia helyett ő szinte vá laszt kapnék.
A lá ny elismerte, hogy Luca ü gyesen csoportosította az érveit, kiemelve
a há zassá g elő nyeit, de nem említette a szerelem, a tisztelet és az érzelmi
elkö telezettség hiá nyá t, és azt, hogy a csalá dja miként fogadná a hírt.
Shannon ú gy érezte magá t, mintha egy cég lenne, amelyet a férfi pró bá l
megszerezni. Luca hű vö s volt, tá rgyilagos és kissé arrogá ns, bá r még így is
tagadhatatlanul vonzó . Az indokait egyelő re nem lá tta teljesen tisztá n, de
lenyű gö zte a tá rgyalá si stílusa, a mó d, ahogy a megmentő jének tü ntette fel
magá t.
Annak idején is gyakran elő fordult, hogy izgalomba jö tt, amikor Luca
cégirá nyítá si kérdésekrő l kezdett beszélni, és a legszívesebben letépte
volna a férfi ruhá já t. Luca mély hangja, akcentusa, gesztikulá lá sa, komoly
tekintete most is így hatott rá , és arra ö sztö kélte, hogy azt felelje, amit a
férfi hallani akar.
78 / 138
Pedig idő kö zben megtalá lta a vá laszt arra, hogy mi Luca fő indítéka:
kétségkívü l a szex! Mert bá r a férfi a mimiká já t az ellenő rzése alatt tartotta,
egy bizonyos testrésze fö lö tt nem volt hatalma, és ezt az elő bb ő maga is
bevallotta. „Nem tudok rá d nézni ú gy, hogy ne kívá nná lak" - mondta.
Fü ggő vé vá lt, ő lett a ká ros szenvedélye. Miért ne vegye há t feleségü l? Ha
nem jö tt volna rá , hogy egy má sik férfi há lt az á gyukban, má r két évvel
ezelő tt elkö telezte volna magá t mellette.
Most megint készen á llt erre, mert a tö rténtek ellenére az á gyban még
mindig csodá latosan megértették egymá st. Rá adá sul ezú ttal nem kellene a
nyaká ba vennie semmilyen érzelmi terhet, vagyis két legyet ü thet egy
csapá sra. Szá má ra az ideá lis feleség egy olyan nő , akivel élvezi a szexet, de
aki ezen kívü l nem vá rna, és nem is kapna tő le semmi má st.
Az aljas! - fortyogott a lá ny. Luca nem beszélt a drá galá tos csalá djá ró l,
sem arró l, hogy ez volt életü k legszö rnyű bb hete, és még elő ttü k á ll a
legrosszabb: a holnapi kettő s temetés. Felismerte a kíná lkozó alkalmat, és
késlekedés nélkü l meg akarta ragadni.
Hogy lehet valaki ilyen szá mító ? - borzongott bele Shannon. Luca
pillanatok alatt felmérte a helyzetet, és cselekedett. Így tett két évvel ezelő tt
is, amikor vá ratlanul hazajö tt, lá tott valamit, amit nem kellett volna, és
villá mgyorsan levonta a maga téves kö vetkeztetéseit. Utá na ú gy bá nt vele,
mint egy ringyó val, és ő hiá ba magyará zkodott, nem vá ltoztatott a
viselkedésén.
Shannon most kétségbeesetten kü zdö tt a vá ggyal, hogy a férfi szemébe
vá gja az igazsá got. Vajon Luca ezú ttal is azzal vá dolná , hogy a sajá t bű neit a
nő vérére akarja kenni? Keira akkor kö nyö rgö tt neki, hogy ne á rulja el ő t,
hogy értse meg, miért nem vallhatja be soha az igazat Lucá nak, még a hú ga
kedvéért sem.
79 / 138
- Elmondaná Angeló nak! - sirá nkozott. - A helyében én is ezt tenném,

kü lö nben sosem tudnék a tü kö rbe nézni!
Ezek a szavak ö rö kre beleégtek Shannon szívébe. Anná l is inká bb, mert
a nő vére kö nyö rgése ellenére elmondta Lucá nak az igazat, megpró bá lta
Keira és Angelo boldogsá gá t felá ldozva megmenteni a szerelmü ket.
De Luca nem hitt neki! Keirá t mindenki tö kéletes feleségnek tartotta, így
csakis ő , Shannon lehetett a bű nö s. É s ha Luca nem is bír ellená llni a
bá jainak, tová bbra is neheztelni fog rá , nem fog megbízni benne, és a szexet
eszkö zként haszná lja majd, hogy megbü ntesse a hajdani, vélt hű tlenségéért.
Szó val mit vá laszoljon? „Ha elhiszed, amit Keirá ró l mondtam, hozzá d
megyek?" Vagy...
- Nem. - Shannon megfordult, és visszatért a fü rdő szobá ba, s ezú ttal nem
felejtette el bezá rni az ajtó t, mielő tt lerogyott a vécéfedélre, és sírva fakadt.
Majdnem bemocskolta szegény nő vére emlékét! Mit szá mít má r, hogy
még bizonyítéka is van a sajá t á rtatlansá gá ra, igaz, nem itt, hanem a londoni
laká sá n.
Luca hallotta a toló retesz kattaná sá t, és forrt a dü htő l, amiért
lehető séget adott Shannonnak erre a visszautasítá sra. Mit képzel magá ró l
ez a lá ny? Hogyan mondhatott nemet neki? Ahelyett hogy ö rü lne a
nagylelkű ajá nlatá nak! Talá n azt hiszi, szívesen kö tné magá t egy szirénhez,
akinek a vérében van a csá bítá s, és aki mindig ú jabb á ldozatra vá r?
De ha Shannon á llapotos, nem sétá lhat ki az életébő l, és nem foszthatja
meg ő t a gyermekétő l!
Luca visszacsö rtetett a há ló szobá já ba, hogy lezuhanyozzon, és
megtervezze a kö vetkező lépéseit. Miutá n az első haragja elszá llt, visszatért
a jó zansá ga. Azt kérdezte magá tó l: mit mű vel, miért akarja felmelegíteni a
kapcsolatá t ezzel a nő vel? Hiszen való ban sosem tudna tö bbé megbízni
80 / 138
benne. Ha két évvel ezelő tt bá rki azt mondja neki, hogy Shannon megcsalja,
az arcá ba nevet, aztá n behú z egyet az illető nek!
Luca a zuhanyró zsa alá tartotta a fejét, és míg kimosta a sampont a
hajá bó l, felidézte azt a délutá nt, amikor vá ratlanul hazatért, és Shannont ott
talá lta a há ló szoba kü szö bén.
- Mit keresel te itt? - kérdezte rémült arccal a lány.
- Ugyanezt én is kérdezhetném tőled. Azt mondtad, holnapig Londonban
maradsz.
- Korábban visszajöttem. - Shannon megpróbálta feltűnés nélkül behúzni
az ajtót.
- Én is - felelte ő szórakozottan.. - Magamhoz akartam venni néhány iratot
a széfből... - Gyanút fogva átnyomakodott a lány mellett, és belökte az ajtót.
- A pokolba! - motyogta most, mert sampon ment a szemébe. Elzá rta a
csapot, egy tö rü lkö ző ért nyú lt, és kö zben ú jra érezte az idegen arcvíz illatá t,
lá tta a „tetthelyet", a gyű rö tt á gynemű t, a fö ldre félig leló gó takaró kat, a
piros selyem bokszeralsó t, amely kikandiká lt a fehér lepedő kupac aló l. Ő
sosem viselt selyemalsó t, fő leg nem pirosat. A pamutot szerette, a feketét,
fehéret, szü rkét.
- Ez kié? - kérdezte, felemelve az idegen ruhadarabot, és ahogy
megfordult, észrevette, hogy Shannon becsúsztat valamit az éjjeliszekrény
fiókjába.
-I... itt volt, amikor megérkeztem. Én sem tudom, hogy ki...- dadogta a lány.
Luca félretolta, és kihúzta a fiókot. Shannon megremegett, amikor kivette
az óvszeres csomagot. Egy darab hiányzott belőle, nem mintha ennek bármi
jelentősége lett volna. Magában véve az ittléte terhelő bizonyíték volt. Mert
Luca sosem használt óvszert.
- Megmagyarázom... - kezdte a lány, ahogy Luca visszadobta a fiókba a
csomagot. - Nem én voltam, Luca!
81 / 138
- Akkor ki?
- Keira - suttogta könnyes szemmel Shannon.
Keira! Az összes lehetséges hazugság közül, amellyel előállhatott volna,
épp ezt kellett választania! Megvádolta az egyetlen asszonyt, aki sosem
csalná meg a férjét! Az, hogy képes volt erre, még jobban felbőszítette Lucát.
Utá na pedig egy ú jabb rémá lom kö vetkezett, amely azó ta is kísértette.
Valahol most megszó lalt egy telefon, és ez visszahozta a jelenbe. Luca
felemelte a fejét, és a tü kö rbe bá mult. Egy idegen nézett vissza rá , egy
sá padt, kifejezéstelen arcú idegen. Csak Shannon tudja így felborítani a lelki
békéjét. É s ő megint megkérte a kezét?
Magá ra kapott egy fü rdő kö ntö st, és kilépett a folyosó ra. A lá ba remegett,
és furcsá n merev volt, mintha maratoni futá son vett volna részt.
A dzsekijét a lift melletti széken hagyta. A mobilja az egyik zsebében
volt. Marco hívta, ami nyugtalanította, mert ha az asszisztense ilyen késő n
még dolgozik, akkor nyilvá n nem győ zi a tá vollétében felgyű lt munká t.
Még beszélt, amikor Shannon megjelent a boltíves á tjá ró ban. A vékony
kék selyempizsamá já t viselte, és egy pongyolá t, amelynek az ö vét nem
kö tö tte meg. Ő is most zuhanyozhatott, mert az arca kipirult, és feltű zö tt
haja szabadon hagyta karcsú nyaká t. Porcelá nfehér bő rével, szomorú an
csillogó , hatalmas kék szemével, legö rbü lő , ö sszepréselt ajká val
elgyö tö rtnek és sebezhető nek lá tszott.
É s Luca szerette volna megcsó kolni, amiért mélyen megvetette magá t.
Gyorsan elfordult, és igyekezett a figyelmét Marcó ra ö sszpontosítani.
Szegény ö rdö g, a hangja elá rulta, mennyire hajszolt és fá radt! Luca ismerte
ezt az érzést.
- Fejezd be má ra, Marco! - mondta csendesen. - A cég nem fog
tö nkremenni, ha hazamész és alszol egy kicsit.
82 / 138
Bontotta a vonalat, a dzsekijére dobta a mobilt, kihú zta magá t, és a

lá nyhoz fordult, aki még mindig a boltív alatt á lldogá lt.
- Ne haragudj, hogy megzavartalak - mondta mereven Shannon -, de a
kocsiban hagytuk a szatyrokat, és fel kellene akasztanom az ú j
kosztü mö met...
Luca felsó hajtott. Mérgelő dö tt a sajá t ostobasá ga miatt, és
szemrehá nyá sokkal halmozta el magá t, hogy ö nző mó don csak tová bb
fokozta Shannon feszü ltségét, amikor a lá ny ú gyis olyan nehéz idő ket él á t.
Shannon félreértette a só hajtá sa oká t, és kinyú jtott kézzel feléje indult.
- Ha odaadod a slusszkulcsot, majd én felhozom a szatyrokat.
Hogy az éjszaka kö zepén egyedü l engedje le a mélygará zsba?
- Szó sem lehet ró la! - sziszegte Luca.
Shannon ö sszerá ncolta a homloká t. Nyilvá n nem értette, miért olyan
dü hö s, de a férfinak esze á gá ban sem volt kielégíteni a kívá ncsisá gá t.
- Mindjá rt jö vö k - kö zö lte, és felkapta a tá rcá já t meg a kulcsait a felvonó
melletti asztalká ró l.
Amikor visszatért, Shannon a há ló szobá ja elő tt vá rta.
- Kö szö nö m - mondta. Elvette a szatyrokat, aztá n há tralépett, és
becsukta az ajtó t az orra elő tt.
Luca a levegő be ö klö zö tt, és visszatért a szobá já ba, a lá ny pedig ledobta
magá t az á gyra, és a szemébő l megint szivá rogni kezdtek a kö nnyek.
Gyű lö lte Lucá t, de - és ez volt a legfő bb gondja - szerette is ezt a csirkefogó t!
A kö vetkező nap maga volt a pokol. Attó l kezdve, hogy felvette a fekete
kosztü mö t és a fejére erő sítette a gyá szfá tyolt, Shannon ú gy érezte, mintha
má zsá s sú ly nehezedne rá .
83 / 138
Luca az elő térben vá rta. Fekete ö ltö nyt viselt, és fehér ingéhez fekete
nyakkendő t kö tö tt. A lá ny csak egy pillantá st vetett maszkszerű arcá ra, és
tudta, ugyanú gy érez, mint ő .
Az ég palaszü rke kupolaként borult fö léjü k. A vastag felhő takaró n sehol
sem kukucská lt á t a nap, amikor beszá lltak a Fredo vezette fekete
limuzinba. Ú tkö zben mindketten némá n kibá multak az ablakon.
Luca édesanyjá nak a há zá ban ö sszegyű lt az egész népes Salvatore
csalá d. Mindenki tartó zkodó volt, és komoly, de Shannonnal bará tsá gosan
és együ tt érző en bá ntak. Tudtá k, hogy annak idején viszonya volt Lucá val,
és azt is, hogy szakítottak - a kö rü lményeket egyébként a kö zvetlen
csalá dtagokon kívü l senki sem ismerte -, de csak ritká n vetettek feléjü k
kívá ncsi pillantá sokat.
A kö vetkező ó rá kban Shannon ú gy érezte, mintha egy rémá lomba
csö ppent volna.
Mrs. Salvatore tö bbszö r felzokogott. Szívet tépő lá tvá ny volt, ahogy még
élő fiá ba kapaszkodott, mintha attó l félne, hogy ő t is elveszítheti. Renata,
Luca nő vére és Sophia, a hú ga gö rcsö sen szorította a férje karjá t.
Shannon senkibe sem kapaszkodott bele - bá r megtehette volna, mert
Luca valahogy ú gy intézte, hogy mindig elérhető kö zelségben legyen. A
fekete csipkefá tyol eltakarta fá jdalomtó l eltorzult voná sait.
Majdnem ö sszeroskadt, amikor elő szö r meglá tta a két, koszorú kkal és
virá gokkal borított koporsó t. É s késő bb, amikor belépett a templomba,
meglepte, milyen sokan szoronganak a padsorokban. Bará tok és kollégá k,
feltételezte, mert a tö bbségü ket nem ismerte.
A gyá szmise alatt nem sírt. Oda ment, ahová mondtá k, leü lt, felkelt,
letérdelt, utá nozva a tö bbieket. A legjobban a nyitott sírná l tartott
ceremó nia viselte meg. Itt Mrs. Salvatore megtá ntorodott, és Lucá nak
mindkét karjá ra szü ksége volt, hogy tá mogassa. Sophia és Renata halkan
84 / 138
zokogott, és Shannonnak ú gy tű nt, mintha a sír megremegne az

egybegyű ltek bá natá nak sú lya alatt.
A temetés utá n elindultak a Salvatore csalá d villá já ba, amely Firenze
fö lö tt, Fiesole szélén fekü dt. A gyö nyö rű épü let tele volt régi, értékes
bú torokkal és dísztá rgyakkal. Szép, gondozott parkja akkora volt, hogy az
ember kö nnyen eltévedhetett benne. A csalá d gyakran adott itt partikat, de
a há z ma a gyá szoló k gyü lekező helyévé vá lt.
Mrs. Salvatorét a lakosztá lyá ba kísérték, hogy kicsit kipihenhesse magá t.
Luca, a testvérei és a só gorai, Tazio meg Carlo fogadtá k a fekete ruhá s
vendégeket.
Shannont még sosem kínozta így a magá ny! Céltalanul kó szá lt a
szalonokban, udvariasan mosolygott, és vá laszolt, ha kérdeztek tő le
valamit, kö zben azonban ú gy érezte, hogy nincs itt semmi keresnivaló ja.
Bá r most temette el a nő vérét, a sajá t vesztesége mintha eltö rpü lt volna
a Salvatore csalá dé mellett. Tudta, hogy ostoba, ö nző és igazsá gtalan, de
képtelen volt megszabadulni ettő l a benyomá stó l. Kö rü lö tte mindenki
olaszul beszélt, és ő angolul akart beszélni. Angolul akart megemlékezni
Keirá ró l. Adjá tok vissza a nő véremet! - akarta ordítani torkaszakadtá bó l.
Egyszer csak valaki megragadta a karjá t, és betolta a széles lépcső alatti
csendes kis alkó vba.
- Ez igen! Mindig csodá ltam az angol hidegvért - jegyezte meg metsző n
Luca.
85 / 138
7. FEJEZET
Ha tudná , mit érzek, nem beszélne így, gondolta Shannon.

- Rajtad sem lá tszik, hogy éppen ö sszeroppanni készü lnél - felelte
hű vö sen.
- Pedig kö zel já rok hozzá - hangzott a meglepő vá lasz. - Idd meg ezt! -
nyomott a kezébe Luca egy poharat.
- Mi van benne? - kérdezte gyanakvó an a lá ny.
- Konyak. Ez majd felmelegít, mert ahogy így elnézlek, nem
csodá lkoznék, ha jéggé fagyná l.
Shannon ivott egy kicsit, és a szeme kö nnybe lá badt.
- Ne... - suttogta Luca.
- Te vagy az oka! - A lá ny remegő ajká ra szorította az ujjait.
Luca felsó hajtott, és Shannon fü le mö gé igazított egy tincset. A lá ny
legszívesebben hozzá bú jt volna, hogy kisírja magá t a mellkasá n.
Ekkor odalépett hozzá juk Renata. Lá thatta a férfi elő bbi bizalmas
mozdulatá t, mert az arcá n feszü ltség tü krö ző dö tt.
- Anya lejö tt, és téged keres, Luca - kö zö lte mereven az ö ccsével.
- Rö gtö n megyek - felelte a férfi anélkü l, hogy levette volna a szemét
Shannonró l.
- Anya azt mondta.
- Egy perc, Renata! - vá gott kö zbe Luca.
A szavait kö vető csendben Shannon a férfi nyakkendő csomó já t bá multa.
Aztá n Renata megpö rdü lt, és elmasírozott.
- Nem voltá l hozzá valami kedves - mormolta a lá ny.
- Nem akartam kedves lenni! - vá gta rá élesen a férfi. - Ma egész nap ú gy
néztél ki, mint egy tö rékeny porcelá nbaba, amelyet letettek valahová , és
86 / 138
ottfelejtettek. A legszívesebben a karomba vennélek, és sosem engednélek

el.
- Ne... - tiltakozott erő tlenü l a lá ny. A férfinak nem volt joga ilyet
mondani, fő leg nem a mú lt éjjeli viselkedése utá n!
- Beszélnü nk kell a tegnap éjszaká ró l! - Luca mintha megint olvasott
volna a gondolataiban. - Má sként kellett volna végző dnie.
- Nem akarok beszélni ró la. - Shannon Renata utá n iramodott volna, de
Luca egyetlen lépéssel elá llta az ú tjá t.
- Pedig kénytelen leszel! - erő skö dö tt. - Van néhá ny dolog, amit tudnod
kell, amivel hamarosan szembe kell néznü nk. Kérlek, hallgass meg!
- Mit? Mit hallgassak meg? Az ú jabb sértéseidet?
- Nem! - felelte ingerü lten a férfi. - Térjü nk vissza a há zassá gi
ajá nlatomra. Azt mondtad, nem jö nnél hozzá m a gyermekü nk kedvéért, de...
- Nincs gyermekü nk! - vetette kö zbe mérgesen a lá ny.
- Luca... - Ezú ttal Sophia volt az, aki ó vatosan félbeszakította ő ket. -
Sajná lom, hogy megzavarlak benneteket, de Signor Lorenzo szeretné...
Luca halkan, de nagyon csú nyá n á tkozó dni kezdett. Shannon behunyta a
szemét. Remélte, hogy Sophia nem hallotta meg az iménti szavait.
- Rö gtö n jö vö k - mondta végü l a férfi fogcsikorgatva.
Sophia nem volt olyan makacs, mint a nő vére. Gyorsan visszavonult, és
egyedü l hagyta Shannont az alkó vban a haragtó l remegő férfival.
- Menj az anyá dhoz, vagy Mr. Aká rkihez - mondta idegesen a lá ny, de
Luca megrá zta a fejét.
- Figyelj rá m! - parancsolta. Egy pillanatig ú gy tű nt, mintha ö nmagá val
viaskodna, á m aztá n hadarni kezdett: - Azt akarom, hogy gondolj Rose-ra!
Ne tö rő dj most a sajá t érzéseiddel és az enyémekkel sem, csak az ő érdekét
nézd!.
- Rose-t elviszem Londonba. É n...
87 / 138
- Nem! - Luca megmarkolta a lá ny vá llá t, és kö zben majdnem kiverte a

poharat a kezébő l. - Sejtettem, hogy ilyesmit tervezel, de errő l persze szó
sem lehet.
- Miért nem?
- Mert...
- Luca...? - Ennek a hangnak a tulajdonosá t má r nem lehetett elkü ldeni,
maga Mrs. Salvatore á llt ott.
Shannon majd ö sszeesett a megkö nnyebbü léstő l, amikor Luca elengedte
a vá llá t, és megadó só hajjal az édesanyjá hoz fordult.
- Michael atyá nak indulnia kell, és azt mondja, vá ltani akartá l vele
néhá ny szó t, mielő tt... Ó , Shannon! Nem is vettelek észre!
A lá ny tudta, hogy hazudik. Egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy
Luca csalá dtagjai egyesü lt erő vel el akarjá k tá volítani a férfit a kö zelébő l.
Amikor azonban meglá tta az asszony szenvedő arcá t, elszégyellte magá t.
- A fia hozott nekem egy italt - magyará zta meg a helyzetet.
- Ez kedves volt tő led, Luca - bó lintott Mrs. Salvatore. - É s jó ö tlet. Ú gy
lá tom, kicsit má ris visszatért a szín az arcodba, Shannon. Há t igen - tette
hozzá remegő hangon -, ez a nap mindannyiunknak nagy megpró bá ltatá s.
- Igen, nagy megpró bá ltatá s - lehelte Shannon, és a szá ja bá natosan
legö rbü lt.
Meglepetésére ekkor az asszony megö lelte, és megpuszilta az arcá t.
- Keira nekem is nagyon fog hiá nyozni - suttogta Mrs. Salvatore,
méghozzá angolul.
Shannon a kö nnyeit nyeldesve bó lintott, mert megszó lalni nem tudott.
Luca édesanyja gyengéden megpaskolta a há tá t, aztá n visszafordult a
fiá hoz.
- Nem tudom, miért akartá l beszélni Michael atyá val, de szerintem nem
kellene tová bb vá rakoztatnod.
88 / 138
- Igaz - helyeselt Luca.

Shannon ú gy vélte, ez a megfelelő pillanat, hogy eltű njö n.
- Elnézést - dü nnyö gte, és el akart sietni, de Luca megá llította.
- Minden rendben? - kérdezte rekedten.
Shannon lesü tö tt szemmel biccentett, a férfi azonban nem tű nt
elégedettnek. Nyilvá n folytatni akarta a vitá jukat, á m ezt most nem tehette
meg.
- Gondolkozz azon, amit mondtam! - kérte a lá nyt.
Shannonnak ehhez semmi kedve nem volt. Elhú zta a karjá t, és elsietett.
É rezte, hogy Luca és Mrs. Salvatore kö veti a tekintetével. Olyan á tkozottul
tö rékenynek tű nik, gondolta Luca.
- Remélem, tudod, mit csiná lsz - jegyezte meg az édesanyja.
Luca lenézett rá , és azt kívá nta, bá r így, fenntartá sok nélkü l szerethetné
Shannont is, mint a mamá já t.
- Pontosan tudom, mit csiná lok - nyugtatta meg az asszonyt.
- Mégis... nem kellene elhamarkodott dö ntéseket hoznod, amíg ilyen
sebezhető és zavarodott vagy.
Luca felhú zta a szemö ldö két.
- Fogalmam sincs, mirő l beszélsz!
- Ró lad és Shannonró l. Nyilvá n együ tt há ltok.
- Madre! - mondta figyelmeztető en a férfi.
- Kü lö nben miért ragaszkodná l ahhoz, hogy ná lad lakjon? - vont vá llat az
asszony. - É s ő miért utasította volna vissza a meghívá somat? A szikrá k csak
ü gy rö pkö dnek kö ztetek a levegő ben, és há rom ember kellett ahhoz, hogy
elszakítson tő le.
- Talá n mert nem akartam, hogy elszakítsanak tő le - dö rmö gte Luca.
- A nagy tragédiá k kö zelebb hozzá k egymá shoz az embereket - folytatta
az édesanyja. - Ezt megértem, és nincs ellene semmi kifogá som. Egyetlen
89 / 138
má sféle helyzetet sem tudnék elképzelni, amelyben megint így

ö sszekerü lhettetek volna. De most beszélni akarsz Michael atyá val meg
Angelo ü gyvédjével, és én aggó dom, mert nem tudom, mire készü lsz.
Luca erre sok mindent felelhetett volna, de most valami má s kö tö tte le a
figyelmét. Míg az édesanyjá t hallgatta, a tekintete gépiesen kö vette Shannon
égő vö rö s hajkoroná já t. Lá tta, hogy a lá ny meg-megá ll, fogadja a
részvétnyilvá nítá sokat, az ajká hoz emeli a pohará t, és ú gy tesz, mintha
kortyolna belő le, de bá r csodá latra méltó an nyugodtnak tű nt, ő egyre
feszü ltebb lett.
- Luca, kérlek, nézz rá m! - sü rgette az édesanyja, a mellkasá ra fektetve a
tenyerét. - Nem akarom, hogy megint fá jdalmat okozzatok egymá snak!
Luca vonakodva az édesanyja gondterhelt arcá ra szegezte a tekintetét.
Aztá n az ajká hoz emelte az asszony kezét, és megcsó kolta az ujjai hegyét.
- Szeretlek - mondta kedvesen -, és fá j, hogy ennyire aggó dsz értem. Ké-
ső bb - megint kö rü ltekintett - majd folytatjuk ezt a beszélgetést...
Késő bb, mert most sü rgő sebb dolga volt, ugyanis Shannon má r nem á llt
ott, ahol utoljá ra lá tta, és a feszü ltsége pá niknak adta á t a helyét. Nagy
léptekkel elsietett az atya és Emilio Lorenzo mellett. Hol lehet a lá ny...?
Shannon pá r pillanattal azelő tt halkan kinyitott egy ajtó t, és besurrant a
vilá goskék, ká rpitozott bú torokkal berendezett, faburkolatú
kö nyvtá rszobá ba, ahol a díszes, faragott polcok szinte roskadoztak az
értékes kö tetektő l.
Luca korá bban arra kényszerítette, hogy gondolkodjon, de ő nem akart
gondolkodni. Csendre, nyugalomra vá gyott, mert a halá ntéka hasogatott, és
attó l félt, hamarosan pokoli fejfá já sa lesz.
Az ablakhoz ment, és kibá mult a parkba, ahol má r kinyíltak az első sá rga
és lila tavaszi virá gok. Felmerü lt benne, hogy kimegy a teraszra, de aztá n
inká bb a hatalmas fehér má rvá nykandalló hoz fordult, amelyben bará tsá gos
90 / 138
tű z ropogott. Kö zben a tekintete a kandalló pá rká nyon á lló ezü stkeretes

eskü vő i fényképekre esett, és elszorult a szíve. Letette a pohará t, és
szemü gyre vette a fotó kat.
Mindegyik pá r ugyanannak a templomnak a lépcső jén á llt, amelyikben
ma a gyá szszertartá sra is sor kerü lt. Itt volt Renata és Tazio, Sophia és
Carlo, még Mrs. Salvatore is a jó képű férjével, akit ő má r nem ismerhetett,
és aki elképesztő en hasonlított Lucá hoz, aztá n Angelo és Keira...
Shannon gyengéden végighú zta mutató ujja begyét a mosolygó s arcukon,
és arra gondolt, hogy soha tö bbé nem lá tja a mosolyukat. É s ekkor nem
bírta tová bb. Sírva fakadt, elő szö r halkan, aztá n egyre hevesebben zokogott,
végü l térdre rogyott, és á tö lelve magá t elő re-há tra hintá zott, ahogy kitö rt
belő le az eddig elfojtott fá jdalom.
Az ajtó felpattant, és a kü szö bö n tolongok dö bbenten megtorpantak.
Shannon nem sejthette, hogy Luca riadoztatott mindenkit, amikor nem
talá lta ő t. Azt sem tudta, hogy a férfi is itt van, amíg Luca melléje nem
térdelt, hogy halk ká romkodá ssal a karjá ba zá rja.
- Nem bírom elviselni, nem bírom! - zokogta, és Luca remegve a feje
bú bjá ra tá masztotta az á llá t.
Még valaki felzokogott, és Shannon egy nő i kéz simogatá sá t érezte a
há tá n. Luca édesanyja - a fenntartá sai ellenére - nem nézhette tétlenü l a
szenvedését.
A kö rü lö ttü k á lló k kö zü l tö bben is a szemü ket tö rü lgették, de Luca volt
az, aki a legkö zelebb já rt ahhoz, hogy elveszítse az ö nuralmá t.
- Te bolond! - suttogta, ahogy Shannon a nyaká ba fú rta kö nnyes arcá t. -
Egy percre egyedü l hagylak, és erre ilyet csiná lsz! Hogy lehet valaki ilyen
csö kö nyö s? - kérdezte feldú ltan. - Miért hiszed, hogy a segítségem nélkü l is
boldogulsz? Amikor majd há zasok leszü nk...
- Nem megyek hozzá d feleségü l! - zokogta Shannon a vá llá ba.
91 / 138
A szavaira tö bben felkiá ltottak vagy felszisszentek, de ez nem jutott el a

tudatá ig, Luca pedig nem tö rő dö tt a hangos véleménynyilvá nítá sokkal.
Gyengéden kihú zta a csatot a lá ny hajá bó l, és amikor a dú s hajzuhatag
puhá n leomlott az ujjaira, még szorosabban á tö lelte Shannont.
- Dehogynem - morogta. - Ez a sorsod. Ez a sorsunk.
- Mit mondasz? - hö rdü lt fel elszö rnyedve Renata.
- Semmi olyat, amit ne akartam volna ma ú gyis bejelenteni - kö zö lte vele
Luca.
Shannon ekkor még jobban rá zendített, és a férfi nem tudta, meddig
bírja még, hogy maga is ne csatlakozzon hozzá .
- Akkor bolond vagy! - kiá ltotta Renata.
- Sí - értett egyet a férfi. - Tazio, kérlek, szó lj Fredó nak, hogy á lljon a
kocsival az ajtó hoz! Hazaviszem Shannont. - Felkelt, mikö zben Shannont
még mindig a mellkasá hoz szorította. - Tudsz á llni, vagy vigyelek? -
kérdezte.
- Nem megyek hozzá d feleségü l. - Renata felhá borodá sá tó l Shannon
kicsit erő re kapott, és felemelte a fejét. - Nézd meg azokat a képeket, Luca! -
intett a kandalló pá rká ny felé. - Nézd meg, milyen boldognak lá tszik
mindegyik pá r! Mi azok vagyunk? É s ő k - intett az ajtó felé -, ő k talá n
ö rü lnek a há zassá gi tervednek?
Luca nem pillantott sem a fényképekre, sem az ajtó ná l bá mészkodó kra,
csak Shannont vizsgá lgatta, mintha megpró bá lna a lelkébe lá tni.
- Angelo és Keira ö rü lne, ha egybekelnénk. É s a lá nyuk boldog lesz, mert
ö rö kbe fogadjuk. É s lehet, hogy te...
Shannon megmerevedett.
- Ki ne mondd! - sziszegte. - É n nem...
- Nem hordod a szíved alatt a gyermekü nket?
92 / 138
Moraj futott végig a vendégseregen, aztá n mélységes csend lett. Mrs.

Salvatore elkapta a kezét Shannon há tá ró l, mintha megégette volna.
- Hogy tehetted ezt? - suttogta a lá ny szemrehá nyó an.
- Meglepő en kö nnyű volt - csú foló dott Luca. - Nos, teljesíted Renata
leghő bb vá gyá t, és megint bolondot csiná lsz belő lem?
Shannon felnézett a férfi vá rakozá steljes, gondterhelt arcá ba, és tudta,
hogy erre képtelen lenne. Annyira szerette Lucá t, és olyan régó ta...
A kö nnyei elapadtak, az ö nuralma visszatért. Megnyalva remegő ajká t,
megfordult a férfi karjá ban, és szembenézett a csalá ddal, amely annak
idején olyan szeretettel fogadta, de most...
- Luca és én ö sszehá zasodunk - jelentette ki szilá rd hangon. - Sajná lom,
ha nem ö rü lnek ennek, de így dö ntö ttü nk.
- É s má r a jö vő héten egybekelü nk. Egyszerű szertartá st tervezü nk,
tekintettel a bennü nket ért nagy veszteségre - vette á t a szó t Luca. -
Szívesen lá tunk mindenkit, de aki nem képes rá szá nni magá t, hogy sok
boldogsá got kívá njon nekü nk, annak természetesen nem kell eljö nnie.
Az emberek dermedten á lltak, senki sem szó lalt meg. A feszü ltség
kezdett elviselhetetlenné vá lni...
- Gratulá lok! - csendü lt fel ekkor egy kellemes férfihang, és a csoportbó l
kivá lt egy magas, karcsú , ezü sthajú férfi. Michael atya jellegzetes arcvoná sai
elá rultá k, hogy ő is a Salvatore csalá dhoz tartozik. Feléjü k indult, de egy
pillanatra megá llt, hogy együ tt érző en megérintse Mrs. Salvatore arcá t. -
Most má r értem, miért akarsz olyan sü rgő sen megeskü dni, fiam -
mosolygott, ahogy kezet rá zott Lucá val. - Erre persze má r két évvel ezelő tt
sort kellett volna kerítened, de jobb késő n, mint soha. É n a magam részérő l
nagyon ö rü lö k, hogy egybekeltek.
93 / 138
A vendégek nyugtalanul toporogtak, mert az ü zenet félreérthetetlen

volt. Shannon szeme megint megtelt kö nnyekkel, és a papnak éppen ekkor
kellett rá irá nyítania a figyelmet.
- Isten hozott a Salvatore csalá dban, Shannon! - mondta, a vá llá ra téve a
kezét. - Az évek folyamá n jó l megismertem a nő véredet, és tudom, hogy
ezzel a há zassá ggal egy régi vá gya teljesü l. - Megpuszilta a lá ny arcá t. - Most
má r békében nyugodhat, cara - suttogta ú gy, hogy csak Shannon hallja. - A
kedvéért pró bá ld te is megtalá lni a lelki békédet!
É s Shannon megértette, hogy Michael atya mindent tud. Nyilvá n ő volt
Keira gyó ntató ja.
A lá ny kitépte magá t Luca karjá bó l, és lezö ttyent a legkö zelebbi fotelba.
Michael atya á tkarolta Mrs. Salvatorét, és a tö bbiekkel együ tt ő t is
kiterelte a szobá bó l.
- Vidd haza Shannont, Luca! É n majd elintézem azt a bizonyos hivatalos
ü gyet - szó lt vissza az ajtó bó l.
Utá na a kö nyvtá rszobá ra hosszú ideig csend borult.
- Nem tudom elhinni, hogy ezt tetted - jegyezte meg végü l a lá ny.
- É n pedig nem tudom elhinni, hogy mellém á lltá l - jö tt a vontatott
vá lasz. - Mi volt az, amit Michael atya mondott, és ami annyira megrá zott?
- Semmi kü lö nö s - motyogta Shannon. - É s mi az a hivatalos ü gy,
amelyrő l az atya beszélt?
- Emilio Lorenzo, Angelo és Keira ü gyvédje hamarosan felolvassa a
testvéreink kö zö s végakaratá t. Van benne egy kü lö nleges zá radék arra a
való színű tlen esetre, ha mindketten meghalná nak, amely rá nk vonatkozik.
- Miféle zá radék?
Luca a kandalló ná l á llt, egyik karjá t a pá rká nyra tá masztotta, és a lobogó
lá ngokba bá mult.
94 / 138
- Az á ll benne, hogy ha mindketten meghalná nak, a kö zö s vagyonukbó l

egy alapítvá nyt kell létrehozni, amelynek mi leszü nk a kezelő i a
há zassá gukbó l szá rmazó gyermek vagy gyermekek nagykorú sá gá ig. - A
lá nyra nézett, hogy lá ssa, hogyan fogadja a szavait. - É s bennü nket jelö ltek
ki a gyermekeik gyá mjainak is. Ebbő l pedig az kö vetkezik, hogy a
beleegyezésem nélkü l nem fogadhatod ö rö kbe Rose-t, ahogyan én sem
fogadhatom ö rö kbe ő t a tiéd nélkü l.
Tehá t ezért akar elvenni! - gondolta Shannon. Luca ismerte a
végrendelet tartalmá t. Miutá n elő szö r elolvasta, való színű leg ú gy érezte,
hogy egyre jobban szorul a hurok a nyaká n, hiszen sosem engedné meg,
hogy a fivére gyermekét má s nevelje fel. É s persze azt sem hagyná , hogy ő
kezelje a Salvatore-vagyon egy részét. Luca tudta, hogy ha nem veszi
feleségü l, hozzá mehet valaki má shoz, aki talá n megpró bá l beavatkozni a
csalá dja anyagi ü gyeibe.
Shannon kesernyésen felnevetett, mert egyszerre sok mindent
megértett.
- Keira halá la ó ta tervezed, hogy elveszel, igaz?
Luca ezt nem is tagadta.
- Igen.
- É s azzal a tegnapi kis utazá ssal a mú ltba, amely a nagy csá bítá si
jelenettel végző dö tt... azzal pró bá ltad elő készíteni a terepet.
- Elő szö r mesélni akartam a végrendeletrő l - védekezett a férfi.
Pralinét majszolva az á gyban, tette hozzá Shannon gondolatban.
- Milyen ká r, hogy az a kínos ó vszerü gy kö zbejö tt, és keresztü lhú zta a
szá mítá sodat!
- Mi mindig sokat harcoltunk, cara - emlékeztette Luca a lá nyt. -
Egyikü nk sem tud engedni.
95 / 138
Shannon há trahajtotta a fejét, és hosszan vizsgá lgatta a férfi arcá t,

amelyre á rnyékokat vetett a tű z. Miért nem haragszom rá ? - tű nő dö tt. Mert
feladtam, gondolta. Luca azt á llította, hogy egyikü k sem tud engedni, de ő
pontosan ezt tette, amikor a csalá dja elő tt melléje á llt, és kijelentette, hogy
ö sszehá zasodnak.
Hogy miért csiná lta? Mert szereti ezt a gá tlá stalan fickó t! Mert hasonló
alkalom soha tö bbé nem kíná lkozik. Jó l mondta Michael atya: ideje, hogy
megtalá lja a lelki békéjét, és ha ehhez le kell győ znie a neheztelését, és
hagynia kell, hogy a szerelem ú jra betö ltse a szívét, á m legyen! Luca is
szerette ő t egyszer, és a tekintete elá rulta, hogy a régi érzések még ott
pará zslanak a hamu alatt, bá rmilyen elszá ntan is pró bá lja elfojtani ő ket.
Luca hozzá tartozik. A férfi minden cselekedete és szava erre utalt. Még
ez a kis terv is, amelyet kifő zö tt, az is csak arra szolgá lt, hogy leplezze a
való di érzéseit. Ha kö zö mbö s lenne irá nta, nem rendezte volna meg azt a
csá bítá si jelenetet, hanem egy sima ü zleti ajá nlattal kereste volna meg.
- Amikor így mosolyogsz, égnek á ll a hajam - morogta a férfi, és éles
fogú , vadá szó macská k meg kiszolgá ltatott egerek képe villant fel elő tte.
Shannon rá sem hederített.
- A csalá dodnak nem lesz ínyére a dolog - elmélkedett fennhangon. -
Mihelyt magukhoz térnek a megrá zkó dtatá sbó l, megpró bá lnak jobb
belá tá sra bírni.
- Ú gy nézek én ki, mint akit befolyá sol má sok véleménye?
Shannon szíve nagyot dobbant. Nem, Luca egyá ltalá n nem ú gy nézett ki.
- Ha hozzá d megyek, tö bbé nem há nytorgathatod fel a mú ltat - szö gezte
le. - Ha megteszed, elviszem Rose-t, és majd a bíró sá g elő tt kü zdhetsz érte.
- Milyen mú ltat? - kérdezte a férfi, és Shannont elö ntö tte a forró sá g,
ahogy lá tta, milyen vá gyakozva bá mulja selyemharisnyá s lá bá t. Lassan
96 / 138
széttá rta addig egymá son fekvő combjait, aztá n megint keresztbe tette a
lá bá t, és figyelte, ahogy aranyszikrá k gyú lnak Luca szemében.
- Te kis boszorká ny... - A férfi pontosan tudta, miben mesterkedik.
- Sé - mondta vontatottan, minden lelkifurdalá s nélkü l a lá ny.
Luca ekkor mellette termett, felrá ntotta a fotelbó l, és á tö lelte a dereká t.
A csó kjá ban minden benne volt, amit irá nta érzett, a só vá rgá stó l a
bosszú vá gyon á t a csillapíthatatlan szenvedélyig.
- Menjü nk haza! - dü nnyö gte végü l, és Shannon a mennyorszá gbó l
visszapottyant a fö ldre.
Menjenek haza? De akkor el kell hagyniuk ezt a szobá t, és szembe kell
nézniü k a férfi csalá djá nak rosszallá sá val.
- Sajná lom, hogy kiborultam, és ezzel elindítottam egy laviná t -
mentegető dzö tt.
- Csak elő bbre hoztad az elkerü lhetetlent. - Luca gyengéden felemelte az
á llá t. - Ha gyereket vá rsz tő lem, ö sszehá zasodunk. Ha nem vá rsz tő lem
gyereket, de Rose mamá ja akarsz lenni, ö sszehá zasodunk. Így is, ú gy is
ö sszehá zasodunk - vont vá llat.
- Nem vagyok terhes, és nem is akarok az lenni - makacskodott a lá ny.
- Miért nem? - kérdezte Luca.
Shannon megpró bá lt elhú zó dni tő le, de a férfi nem engedte el az á llá t,
ső t a tenyerébe fogta az arcá t.
- Nem akarok ú gy já rni, mint Keira. Annyiszor elvetélt...
- Mibő l gondolod, hogy veled is ez tö rténne?
Shannon megborzongott.
- Az édesanyá m gyermeká gyban halt meg.
- Keira nem a szü lésbe halt bele.
- De az évek sorá n annyi csaló dá s érte!
- Az édesanyá d is sokszor elvetélt?
97 / 138
- Nem, de...
- Akkor két kü lö nbö ző tragédiá t ö sszekeversz, és teljesen fö lö slegesen
ijesztgeted magad. Ne félj, semmi sem fog tö rténni veled! Ha terhes vagy, a
legjobb orvosi ellá tá st kapod, ha nem, és tová bbra is félsz a szü léstő l, Rose
marad az egyetlen gyermekü nk, a mi kü lö nleges ajá ndékunk Angeló tó l és
Keirá tó l.
- É s te beérnéd ennyivel? - kérdezte Shannon szomorú mosollyal.
Hallotta, milyen patetikusan cseng a hangja, de a vá lasz nagyon fontos volt
szá má ra.
- Ne légy buta! - ró tta meg a férfi, és ú jra megcsó kolta, de ezú ttal
má sképp: mintha meg akart volna pecsételni valamit, csak Shannon azt
nem tudta, mit.
A csalá d elő tti vessző futá s végü l elmaradt, mert szinte mindenki
hazament, a legkö zelebbi hozzá tartozó k kivételével. Ő k idő kö zben nyilvá n
megismerték a végrendelet tartalmá t, mert az arcukon beletö rő dés
tü krö ző dö tt, ami mégis jobb volt, mint a nyílt elutasítá s.
Luca édesanyja ö ntö tte szavakba az érzéseiket:
- Ez volt életü nk legrosszabb hete, és mindent, ami korá bban tö rtént,
má s megvilá gítá sba helyez. Michael atyá nak igaza volt, most Angelo és
Keira kisbabá ja a legfontosabb, és nem hiszem, hogy kettő tö knél bá rki má s
jobban szerethetné ő t. Kérlek, Shannon, felejtsü k el a mú ltat, és tegyü k ezt a
szomorú napot egy békésebb élet kezdő napjá vá is egyben!
Shannon nem vá rt ilyen békeajá nlatot, és megint itatni kezdte volna az
egereket, ha a szeme nem talá lkozik Renata cinikus tekintetével.
- Hogy lehet ekkora befolyá sa Michael atyá nak a csalá dodra? - kérdezte
Lucá tó l késő bb.
- Nem tudod? - csodá lkozott a férfi. - Ő a nagybá tyá m, az apá m fivére.
Mindenki hallgat rá , még én is, ha muszá j.
98 / 138
Pontosan egy héttel késő bb Shannon és Luca ö sszehá zasodott. Michael

atya adta ö ssze ő ket.
Luca igazá n igyekezett kü lö nlegessé tenni az eskü vő jü ket. Ragaszkodott
hozzá , hogy Shannon a legromantikusabb menyasszonyi ruhá t viselje,
amely csak kapható , és a csalá d is mindenben tá mogatta ő ket. Tazio, Renata
férje felajá nlotta, hogy az oltá rhoz kíséri Shannont, Sophia és Carlo pedig
vá llalta a tanú k szerepét.
Igazá n igyekeznek, gondolta Shannon, ahogy Luca mellett á llt a templom
boltíves bejá rata elő tt, és a fényképészek megö rö kítették a pillanatot az
utó kor szá má ra.
Mégsem érezte ú gy, hogy kö zéjü k tartozik.
De ennek meg kell vá ltoznia, má r csak Rose miatt is. Nem helyezte volna
a sorsá t Luca kezébe, ha nem lett volna kész kö rmeszakadtá ig kü zdeni
azért, hogy befogadja a csalá d. Ezt megígérte Angeló nak és Keirá nak is,
amikor a menyasszonyi csokrá t a sírjukra fektette.
Az eskü vő utá n Londonba repü ltek. Shannonnak fel kellett szá molnia az
ottani életét, ö ssze kellett csomagolnia a holmijá t, és elszá llíttatni
Firenzébe. A munká já t egyébként nem akarta feladni, csak mert férjhez
ment, és hamarosan anya lesz. Lucá val ú gy á llapodtak meg, hogy ezentú l
otthon fog dolgozni, és Londonba repü l, ha a kö telezettségei ezt
szü kségessé teszik. Abban is megegyeztek, hogy felvesznek valakit Rose
mellé. Meg is talá ltá k az ideá lis jelö ltet, az egyik nő vért, aki a kicsit
gondozta a kó rhá zban, és annyira megszerette, hogy kapva kapott az
ajá nlatukon. Minthogy Rose-nak még néhá ny hétig a kó rhá zban kellett
maradnia, Shannon rá ért mindent megszervezni, és felkészü lni a csecsemő
fogadá sá ra.
Az ü zlettá rsa, Joshua, egy becsvá gyó huszonnégy éves fiú , akinek a
karrierje volt a legfontosabb, bolondnak nevezte, amiért feladja nagyra tö rő
99 / 138
á lmait, és alá rendeli magá t a Salvatorék akaratá nak. Miutá n azonban Luca
felhívta a figyelmét arra, hogy milyen ü zleti elő nyö kkel já rhat, ha Shannon -
aki folyékonyan beszél olaszul, és akinek a jö vendő belije remek
kapcsolatokkal rendelkezik - Firenzébe teszi á t a székhelyét, a
legszívesebben maga pakolta volna ö ssze a lá ny holmijá t, hogy
meggyorsítsa az elkö ltö zését. Mivel azonban ő volt a legjobb bará tja is,
ő szintén aggó dott érte, félt, hogy Luca megint ö sszetö ri a szívét.
Shannon tudta, hogy nem ok nélkü l félti, mégis boldog volt. Szerette
Lucá t, és a férfi minden lehetséges tá mogatá st megadott neki, bá r Shannon
nem hitte, hogy igyekezetének a szerelem az oka. De szenvedélyes
éjszaká kat tö ltö ttek együ tt, amikor a férfi eljö tt hozzá , hogy segítsen neki
csomagolni, de tö bbnyire ő t pró bá lta „kicsomagolni" a ruhá já bó l.
Shannon egyébként sosem szabadult meg teljesen attó l az érzéstő l, hogy
a boldogsá ga aká rmikor szappanbuborékként szétpattanhat, mégis
vá ratlanul érte, amikor ez való ban bekö vetkezett.
Ö t nappal az eskü vő jü k utá n Lucá t felhívta az asszisztense. Utá na a férfi
kö zö lte, hogy azonnal vissza kell repü lnie Firenzébe. Shannon még nem
intézett el mindent, így nem tarthatott vele, ami egyikü knek sem volt az
ínyére. A kapcsolatuk még tú lsá gosan tö rékeny volt ahhoz, hogy má ris
megkocká ztassanak egy elvá lá st.
Luca elutazá sa elő tt ú gy szeretkeztek, mintha ez lenne az utolsó
alkalom, és amikor elbú csú ztak egymá stó l, Shannon kö zel já rt ahhoz, hogy
meggondolja magá t, és mégis a férjével tartson.
A kö vetkező napok végtelenü l hosszú nak és ü resnek tű ntek szá má ra.
Felkereste az ü gyfeleit, és sokat tereferélt Alexszel, a szomszédasszonyá val,
aki nagyon irigyelte az ú j életéért, amely a vilá g egyik legszexisebb
férfijá nak az oldalá n vá r rá .
100 / 138
A vilá g egyik legszexisebb férfija minden este telefoná lt neki, olykor

napkö zben is. Shannonnak nagyon hiá nyzott, ahogyan Rose is, és alig vá rta,
hogy ú jra együ tt legyenek.
A holmijá t má r elkü ldte Firenzébe, és épp helyet akart foglaltatni
magá nak egy repü lő gépre, amikor felhívta a szupermodell, akivel annak
idején Pá rizsban tá rgyalt, és bejelentette, hogy két nap mú lva Londonba
érkezik, ahol talá lkozni kívá n vele. Ez tú l jó lehető ség volt ahhoz, hogy
Shannon elszalassza, ezért ú gy dö ntö tt, marad még pá r napig. Luca hosszan
szitkozó dott, amikor értesítette a szá ndéká ró l, majd miutá n lehiggadt,
kö zö lte, hogy a lá dá i má r megérkeztek, és jó lesz, ha ő is gyorsan kö veti
ő ket, kü lö nben maga jö n érte.
Shannonnak tetszett a ragaszkodó viselkedése. Ú gy érezte, mintha
lebegne, és ez a kellemes érzés má snap sem hagyta el. Egyszerre eszébe
jutott, hogy még nem foglalkozott a fogamzá sgá tlá ssal, és bejelentkezett az
orvosá hoz. Luca ö rü lni fog, ha nem kell tová bb haszná lnia a gyű lö lt ó vszert,
gondolta.
Az orvos épp megírta a receptet, amikor Shannon megkérdezte, hogy
akkor is elkezdheti-e szedni a tablettá t, ha van egy pará nyi esély arra, hogy
á llapotos.
- Nos, derítsü k ki, hogy az-e - mondta az orvos.
101 / 138
8. FEJEZET
Luca aznap este is telefoná lt. Shannon épp a há ló szobatü kö rben

tanulmá nyozta sá padt arcá t. Mivel a telefonja a kö zelben volt, felvette, és
halkan belehalló zott.
- Szia - mondta kedvesen Luca. - Mit csiná lsz?
É ppen darabokra hullok szét, gondolta a lá ny.
- Semmit. Most értem haza. É s te?
- Még benn vagyok az irodá ban, és dolgozom. De nagyon vonz engem is
a semmittevés - incselkedett a férfi. - Talá n együ tt folytathatná nk... Nincs
kedved egy kis telefonszexhez?
Shannon figyelte, ahogy a szemhéja leereszkedik, és félig eltakarja kék
szemét, majd ú jra felemelkedik.
- Most nincs. Le akarok zuhanyozni - rö gtö nzö tt.
- É ppenséggel ez is lehet a telefonszex első lépése - vá laszolta Luca. -
Levetkő ztél má r?
- Még n... nem. Most értem haza.
- Ezt má r mondtad. Jó l vagy? - kérdezte a férfi.
- Igen.
- Nekem nem ez a benyomá som - mondta Luca, és a hangja má r nem
csengett sem rekedten, sem csá bító an.
- Sajná lom. - Shannon há tat fordított a tü kö rnek, hogy koncentrá lni
tudjon. - Nehéz napom volt.
- Miért?
Hogyan kö zö lhetné a férfival telefonon keresztü l a hírt?
- É n... - Shannon idegesen végigsimított a homloká n. - Vá sá roltam, de tú l
sok holmit vettem, aztá n... - Nem, ezt nem teheti meg Lucá val. - Aztá n
elfelejtettem, hogy hol hagytam a kocsimat.
102 / 138
- Mú lt héten eladtad a kocsidat - emlékeztette a férfi nyersen. A

hangjá bó l eltű nt a gyengédség is.
Ö sszpontosíts! - parancsolt magá ra a lá ny.
- Igen, tudom. Há t nem ostobasá g? Egy nem létező kocsit kerestem! -
Odavá nszorgott az á gyhoz, és lerogyott rá . - Lá tod, mit tettél velem?
Megfosztottá l a jó zan eszemtő l! Addig semmi bajom nem volt, amíg vissza
nem tértél az életembe.
- Szó val megfosztottalak a jó zan eszedtő l? Nos, ezzel együ tt tudok élni.
É s most hadd halljam az igazat! Mi bajod?
Szó val Luca nem vette be a meséjét.
- Fá j a fejem - panaszkodott Shannon elcsukló hangon. É s ez igaz is volt.
- Á , a klasszikus fejfá já skifogá s - gú nyoló dott a férfi. - Ezért nem vá gytá l
telefonszexre!
A lá ny taktiká ja bevá lt. Luca hangja má r megint rekedten csengett, és
Shannon megremegett a vá gytó l.
- Hiá nyzol - vallotta be fojtottan. - É s hiá nyzik Rose is.
- Ma délutá n benn voltam ná la. Te is hiá nyzol nekü nk - felelte Luca, és
ö sszerá ncolta a homloká t, mert ö sztö nö sen érezte, hogy Shannon nem volt
teljesen ő szinte hozzá . - Egy hét alatt annyit vá ltozott, hogy alig ismersz
majd rá ... - Elnémult, ahogy a há ttérben valami zajt hallott. - Akarod, hogy
késő bb ú jra felhívjalak? Amikor má r lezuhanyoztá l és...?
- Nem - vá gott kö zbe a lá ny. - Szeretlek hallgatni.
- É s mikö zben hallgatsz, mit csiná lsz?
- Kényelembe helyeztem magam az á gyon - felelte Shannon,
ö sszegö mbö lyö dve a férfi pá rná já n.
- Nem akarod, hogy letegyem, és... ?
- Nem! Mesélj Rose-ró l!
103 / 138
A férfi szó t fogadott. Halkan beszélt, lá gyan, olaszul, és Shannon a

telefont a fü le meg a pá rna kö zé szorítva hallgatta. Kö zben á tö lelt és
magá hoz szorított egy má sik pá rná t, és azt képzelte, hogy Luca az.
A férfi ezalatt az irodá já ban azon tö rte a fejét, mi zaklathatta fel a
feleségét. A gyá sz? Talá n éppen akkor hívta fel, amikor a nő vérére gondolt?
Ez kö nnyen lehet. Elvégre ő is itt ü lt, és Angeló ra gondolt, meg a rá vá ró
fá jdalmas feladatra, mert elhatá rozta, hogy ma végre á tmegy az ö ccse
irodá já ba, és kiü ríti az író asztala fió kjait.
- Nagyon elcsendesedtél - jegyezte meg rekedten, amikor má r egy ideje
nem hallotta a lá ny hü mmö gését. - Alszol?
- Mmm. Majdnem - suttogta Shannon.
Luca elő redő lt, és felvette az asztalró l Angelo kulcscsomó já t.
- Akkor leteszem - mormolta.
- Rendben - mondta a lá ny, de nem tű nt tú l boldognak, és a férfi
elmosolyodott.
- Holnap reggel megint felhívlak.
- Korá n - kö vetelte Shannon, és Luca elvigyorodott. - Hiá nyzol.
A férfi arcá ró l eltű nt a vigyor, és a szíve elfacsarodott, mert még azt is
akarta hallani, hogy „szeretlek, Luca", azon a lá gy, komoly hangon, amelyet
Shannon akkor haszná lt, amikor szerelmet vallott neki annak idején.
- Te is hiá nyzol nekem. - Luca ú gy szorította a kulcscsomó t, hogy
megsajdult a tenyere, de ő sem tudta kiejteni a „szeretlek" szó t. De há t
hogyan is vallhatta volna be, hogy még mindig szerelmes abba a nő be, aki
két évvel ezelő tt felszarvazta?
Végü l felpattant, kikapcsolta a mobiljá t, és az ajtó hoz ment, amely
ö sszekö tö tte az irodá já t Angeló éval.
Luca nem telefoná lt.
104 / 138
Miutá n Shannon egész éjjel á lmatlanul há nykoló dott az á gyban, és

szá molta a perceket, amíg ú jra hallja a hangjá t, most nem tudta,
megsértő djö n-e, vagy haragudjon a férfira.
Végü l megpró bá lta felhívni, és felfedezte, hogy Luca kikapcsolta a
telefonjá t. Vagy talá n lemerü lt a készü léke? - tű nő dö tt. Kö nnyebb volt
elfogadnia, hogy Luca ezért nem jelentkezett, mint azt, hogy elfelejtette, mit
ígért.
Tizenkét ó rakor má r magá nkívü l volt az idegességtő l, mert Luca még
mindig nem telefoná lt, és amikor ő hívta, mindig azt a vá laszt kapta, hogy
„ezen a szá mon pillanatnyilag elő fizető nem kapcsolható ". Hol lehet Luca? -
tépelő dö tt.
Felhívta a firenzei kó rhá zat, há tha Rose megbetegedett, de egy nő vér
megnyugtatta, hogy a kicsinek semmi baja, és azt is megemlítette, hogy Mr.
Salvatore aznap még nem já rt ott.
Shannon tá rgyalá sa a szupermodellel délutá n két ó rakor kezdő dö tt, és
bá r ó riá si erő feszítések á rá n, de sikerü lt profihoz méltó an lepleznie a
feldú ltsá gá t.
Egy ó rá val késő bb Mayfairben á llt kint az utcá n, zsebében az alá írt
szerző déssel. Joshuá val ú gy beszélték meg, hogy bemegy az irodá ba és
tá jékoztatja ő t a részletekrő l, aztá n együ tt ü nnepelnek egy kö zeli
borospincében. De Shannon csak á llt ott a hideg mayfairi utcá n, és ú jra
hívta Lucá t, aztá n mivel most sem érte el, sorra hívott minden firenzei
szá mot, amely benne volt a mobilja memó riá já ban. A férfi laká sá ban senki
sem vette fel a telefont, és az irodá já ban, az édesanyjá ná l meg a testvéreinél
is hiá ba kereste.
Pedig beszélnie kellett vele!
É s ekkor pá nikba esett. Mire észbe kapott, má r egy taxiban ü lt, és a
repü lő tér felé szá guldott.
105 / 138
Szerencséjére sikerü lt helyet kapnia egy pisai gépre.

- Mi az, hogy Firenzébe repü lsz? - kiá ltotta Joshua, amikor kihaszná lva,
hogy a gépe indulá sá ig maradt még majdnem egy ó rá ja, Shannon felhívta ő t.
- Meglepetéspartit rendeztem neked!
- Ne haragudj, Josh! Mondd meg a tö bbieknek, hogy nagyon sajná lom, de
el kellett utaznom. Ez nagyon fontos!
- Ú gy érted, Salvatore a nagyon fontos.
- Nem tudom elérni ő t, és ez megijeszt!
Egyszer má r á télt valami hasonló t, és most ugyanazt a pá ni félelmet
érezte, amit akkor.
- Mikor beszéltetek utoljá ra?
- Tegnap este.
- Tegnap este? - prü szkö lt Josh. - Az ég szerelmére, Shannon, milyen
gyakran kell egy olyan elfoglalt férfinak, mint Salvatore, felhívnia a
feleségét, hogy az elégedett legyen vele? Te megbuggyantá l, kedvesem!
Lélegezz mélyeket, pró bá lj lehiggadni, és emlékeztess arra, hogy sose
hajtsam a há zassá g igá já ba a fejem!
Igaza van, gondolta Shannon, és miutá n mély lélegzetet vett, való ban
kezdett kicsit megnyugodni.
- Kö sz, Josh.
- Nincs mit. Akkor most visszajö ssz ide, hogy kirú gj a há mbó l a bandá val,
és holnap repü lsz Firenzébe, ahogy eredetileg tervezted?
- Nem. Mondanom kell Lucá nak valamit, ami nem vá rhat.
- Kitalá lom, mi az! - só hajtott fel Joshua. - Azért teszed meg ezt a nagy
utat, hogy a fü lébe sú gd, hogy szereted! Igazam van?
- Egy nap majd te is belehabarodsz valakibe. Szeretnék akkor ott lenni.
É s nem, nem talá ltad ki. Azt akarom megmondani Lucá nak, hogy gyermeket
vá rok tő le.
106 / 138
Shannon bontotta a vonalat, mielő tt Joshua megmukkanhatott volna,

aztá n felá llt, és ide-oda já rká lva igyekezett tisztá ba jö nni az érzéseivel. A
legerő sebb kö zü lü k a félelem volt, amely olyan izgalommal pá rosult, hogy
remegett tő le a térde. Mielő tt ö sszecsuklott volna, az utaskapuhoz indult, de
még akkor is reszketett, amikor elfoglalta helyét a gépen.
Sö tét volt, mire Pisá ban leszá lltak. A lá ny vonattal utazott tová bb
Firenzébe, és a pá lyaudvaron fogott egy taxit. Ez alatt az idő alatt Luca
egyszer sem hívta a mobiljá n. Shannon dü hö s volt, és felhá borodott, de
mindenekelő tt mélyen sértve érezte magá t.
Az első , amit meglá tott, mikor kilépett a liftbő l, a falná l feltornyozott
lá dahalmok voltak, és majdnem felnyö gö tt a gondolatra, hogy a bennü k lévő
rengeteg holmit majd ki kell pakolnia.
Nem remélte, hogy itthon talá lja Lucá t, így anná l nagyobb volt a
meglepetése, amikor belö kte a nappali ajtajá t.
A szoba ú gy nézett ki, mintha torná dó sö pö rt volna rajta végig, a padló n
papírok hevertek szerteszét. A levegő ben alkoholszag terjengett. Luca sö tét
nadrá gban, kigombolt gallérú vö rö s ingben, cipő , zakó és nyakkendő nélkü l
aludt a kanapén. A mellkasá n egy sá rgá s színű lö ttyel félig telt pohá r á llt,
amelyet gö rcsö sen szorongatott az egyik kezével, s amely lassan emelkedett
és sü llyedt a lélegzetvétele ritmusá ra. A dohá nyzó asztalon, karnyú jtá snyira
tő le, egy félig ü res whiskys ü veg á llt. A kép ö nmagá ért beszélt.
Mialatt ő majd beleő rü lt az aggodalomba, cserbenhagyta a bará tait és
iderepü lt, Luca egyszemélyes kanmurit rendezett! Shannon gyilkos
pillantá st vetett a férfira, aztá n beljebb lépett, és jó erő sen bevá gta maga
mö gö tt az ajtó t.
Luca ö sszerá ndult, résnyire nyitotta a szemét, és meglá tta Shannont.
Má sodpercekig mozdulni sem tudott.
107 / 138
- Há t ezért nem lehetett elérni téged! - csattant fel Shannon.

- Jó sá gos ég! - nyö gö tt fel a férfi, és ü lő helyzetbe torná szta magá t. - Mit
csiná lsz te itt? - kérdezte ká bá n. - Á taludtam egy teljes napot?
- Kapcsold be a telefonodat, akkor megtudod! De inká bb neked kellene
megmagyará znod, hogy mit csiná lsz!
- Ne kiabá lj! - kö nyö rgö tt Luca, lü ktető halá ntéká ra szorítva a tenyerét.
- Ne kiabá ljak? - ismételte meg Shannon, még jobban felemelve a
hangjá t. - Á trepü ltem a fél kontinensen, mert nem tudtalak elérni, erre itt
talá llak boldog részegségben fetrengve! É s ne kiabá ljak?
- Nem vá rtalak, rendben? - dö rmö gte a férfi. Egyre jobban nyilallt a
halá ntéka.
- Ez nem mentség! Egy zugivó felesége lettem? É s mi ez a sok papír... -
Shannon hirtelen elnémult, és Luca ereiben megfagyott a vér.
- Ne! - mondta, és felpattant, de elkésett.
Shannon má r felvette az egyik lapot, és amikor kö zelebbrő l megnézte, a
szíve ö sszeszorult.
Ismerte ezt a levélpapírt. A szemhéja mö gö tt szú rá st érzett, ahogy
kö rü lnézett, és tö bb hasonló t is felfedezett. É s má sféléket is, amelyek
szintén ismerő sek voltak szá má ra.
- Mit tettél? - Ide-oda nyargalt, felszedegetve a papírokat, és kö zben a
fá jdalom ö sszepréselte a mellkasá t. - Hogyan kerü ltek ezek hozzá d? -
Végignézett Keira levelein, amelyeket nő vére az ő vá laszleveleivel együ tt
gondosan becsomagolt a lá dá kba. - Á tkutattad a holmimat! É s Keirá ét is! -
dadogta dö bbenten.
Luca arcá n azonban bű ntudat helyett csak harag tü krö ző dö tt.
- Hogy tehetted ezt? - suttogta a lá ny. - Hogy olvashattad el a
leveleinket?
108 / 138
- Annyira tanulsá gos olvasmá nyok voltak - felelte keserű en a férfi, és

nagyot kortyolt a whiskyjébő l. - Mennyit kö nyö rö gtél Keirá nak, mielő tt a
leveleid hangneme hideggé vá lt!
- Nem lett volna szabad... elolvasnod ő ket - hebegte Shannon.
- Melyiket? Azt, amelyikben Keira arra kér, hogy ne á ruld el, mit tett,
mert elmesélném Angeló nak? Vagy azt, amelyikben becsszó ra megígéri,
hogy ezentú l jó kislá ny lesz?
- Nem akarta elveszíteni a férjét.
- Az ö csémet, aki fü lig szerelmes volt belé? Ő még azt is megbocsá totta
volna, ha az otthonukban, a sajá t á gyukban hancú rozik a szerető jével!
Shannon kó vá lygó fejjel leroskadt egy székbe.
- Kö nnyű prédá k voltunk - morogta Luca.
- Hogyan?
- Angelo mondogatta ezt mindig. Á ldozatul estü nk két ír boszorká nynak,
akik az ujjuk kö ré csavartak! - Luca nyersen felnevetett.
- Ne beszélj velem ilyen hangon! - fortyant fel a lá ny. - Nem emlékszem,
hogy te megbocsá tottad volna az én á llító lagos hű tlenségemet!
- El kellett volna mondanod az igazat.
- Pró bá ltam, de nem hittél nekem!
- Nem akkor, most! Miutá n ú jra talá lkoztunk!
- É s mocskoltam volna be az emlékét egy csodá latos nő nek, akinek az
egyetlen hibá ja az volt, hogy tú lsá gosan szomjazott a szeretetre?
Luca elsá padt.
- Keira má skor is félrelépett? Nem az a férfi volt az egyetlen szerető je,
akit felhozott hozzá nk?
- De igen, ő volt az egyetlen! - Shannon dü hö sen felugrott. - Keira imá dta
Angeló t, ezt te is tudod. De a há zassá guk nem volt problémamentes. -
Nyugtalanul fel-alá szaladgá lt, kerü lve Luca tekintetét. - Keira mindená ron
109 / 138
meg akarta ajá ndékozni Angeló t egy fiú val, de az ö cséd megelégelte, hogy
ö rö kké a ciklusá hoz és a naptá rhoz igazodjon. Egyre tö bbszö r maradt ki
éjjel. Keira azt hitte, má r nem szereti ő t, és amikor jö tt valaki, aki bó kokkal
halmozta el, és azt az érzést keltette benne, hogy még mindig kívá natos,
hagyta magá t megszédíteni. Ő tényleg kö nnyű préda volt.
- Honnan tudod mindezt? - Ha Luca korá bban sá padt volt, az arca most
má r szü rkés színben já tszott. - A levelekben semmi ilyesmirő l nem esett
szó .
- Mindez akkor tö rtént, amikor veled éltem. - Shannon elfordult. -
Való színű leg az a hat hó nap volt az egyetlen idő szak a nő vérem
há zaséletében, amikor nem volt á llapotos. Nem vetted észre, hogy Angelo
milyen soká ig benn marad az irodá ban mindennap?
- Fontos ü zleti tá rgyalá sok kellő s kö zepén voltunk.
- Te mégis minden éjjel hazajö ttél.
- Azt á llítod, hogy Angeló nak volt valakije?
- Fogalmam sincs ró la! A lényeg az, hogy Keira ezt hitte!
- Te mindezt tudtad, és mégsem szó ltá l nekem?
Ezzel visszatértek a kiinduló ponthoz.
- Ha megtudtad volna, hogy Angelo megcsalja Keirá t, megmondtad volna
nekem? - kérdezte Shannon.
Luca hallgatott.
- Az igazsá g az, hogy ö nző voltam - folytatta a lá ny. - Ő rü lten szerettelek,
és kettő nkö n kívü l semmi sem érdekelt. Azt mondtam Keirá nak, ne legyen
bolond, vagyis tö bbé-kevésbé cserbenhagytam... - Elcsuklott a hangja. -
Egyébként nem csalta meg Angeló t. Elutaztam Londonba, hogy
felszá moljam az ottani életemet, de annyira hiá nyoztá l, hogy korá bban
visszatértem. Neked tulajdonképpen...
- Milá nó ban kellett volna lennem - egészítette ki a férfi.
110 / 138
Shannon bó lintott.
- Ott talá ltam azt az idegent az á gyunkban. Keira hiá nyos ö ltö zékben
mellette á llt, és zokogva kérlelte, hogy ö ltö zzö n fel, mert nem képes
lefekü dni vele. - Ahogy felidézte azt a jelenetet, még ma is megdermedt az
iszonyattó l. - Aztá n észrevettek, és Keira bezá rkó zott a fü rdő szobá ba, így
nekem kellett megszabadulnom a fickó tó l. Utá na kiszedtem Keirá bó l, hogy
mi tö rtént, és hazakü ldtem. Megígértem, hogy megő rzö m a titká t, ha tö bbé
nem csiná l ilyen hü lyeséget.
- Nem kell folytatnod - emelte fel kezét a férfi.
- Mégis mit kellett volna tennem, Luca? - Shannon ú gy reszketett, hogy
á t kellett ö lelnie magá t. - Erre még mindig nem tudom a vá laszt.
- Meg kellett volna mondanod az igazat.
Shannon kis híjá n toporzékolni kezdett.
- Megmondtam, de nem hitted el!
- Egyszer megpró bá ltad! Egyszer említetted Keirá t, aztá n tö bbé soha.
- Mert majdnem leharaptad a fejemet!
- Talá n most meg is teszem! - lépett elő re fenyegető en a férfi, de nagy
keservesen uralkodott magá n. - Azt hiszem, zsá kutcá ba jutottunk.
Ebben igaza volt. Shannon nyomorú sá gosan érezte magá t. Luca
visszavá ltozott a rideg, komor idegenné, aki hetekkel ezelő tt megjelent
ná la. Hová lett a gyengédsége? Miért kell mindig má sok miatt szenvedniü k?
Talá n a sors így akarja megértetni velü k, hogy nem egymá snak lettek
teremtve...
- A kapcsolatunk való ban zsá kutcá ba jutott - értett egyet letö rten a lá ny
-, csak a fantasztikus szex miatt vagyunk még együ tt.
- A kapcsolatunk nem csak szexbő l á ll - vitatkozott Luca.
Tényleg nem? Shannon lenézett a levelekre.
111 / 138
- Azért vettél el, mert azt gondoltad, nincs má s vá lasztá sod. Rose
kedvéért vettél el, no meg a csodá s szexért, de legfő képp azért, hogy ne
rendelkezhessem szabadon a Salvatore-vagyonnak azzal a részével,
amelyet nekem kell kezelnem Rose nagykorú sá gá ig.
- Ez badarsá g!
- Igen? Akkor miért kutattá l a papírjaim kö zö tt? Kerestél valamit, amit
felhaszná lhatsz ellenem, ha a há zassá gunk nem mű kö dne. Bizonyítékot az
erkö lcstelen életmó domra, hogy a bíró sá g alkalmatlannak talá ljon arra,
hogy Rose anyja és az egyik vagyonkezelő je legyek.
- Tévedsz! É n...!
Shannon ekkor észrevett még egy levelet az egyik szék alatt, amely
eddig elkerü lte a figyelmét. Felemelte, és a szeme elhomá lyosult a
kö nnyektő l, amikor felismerte. Ezt a levelet is ő írta Keirá nak.
- Hogy tehettél ilyet? - suttogta. - Hogy mehettél el Keirá ék há zá ba, és
turká lhattá l a nő vérem holmija kö zö tt, mint egy...?
- Nem voltam a laká sukban, amió ta... - Luca megrá zta a fejét, lehuppant a
kanapéra, és a hajá ba tú rt. - Ezeket a leveleket Angelo író asztalá ban
talá ltam, az egyik fió k mélyére rejtve.
- Jó sá gos ég! - lehelte Shannon, és Luca bó lintott.
- Nem tudom, mikor kerü ltek Angeló hoz, és hogy Keira tudta-e, hogy
ná la vannak - folytatta -, de tény az, hogy az ö csém ismerte az igazsá got, és
nem mondta el nekem.
Ezért hajította a padló ra a leveleket, és rú gott be. Nem fért a fejébe, hogy
a testvére elhallgatta elő tte, hogy Shannon nem csalta meg. Pedig ha valaki,
há t Angelo tisztá ban lehetett azzal, milyen sokat jelentett volna ez neki.
- Két évig azt gondoltam, hogy jogosan gyű lö llek, és a sajá t fivérem
meghagyott ebben a hitben.
- Meg akarta védeni a feleségét.
112 / 138
- É s ez mentség? - kiá ltotta Luca.

- Nem, de Angelo má r nem védheti meg magá t. Ami tö rtént, megtö rtént,
nincs értelme rá gó dni rajta.
- Nem hittem neked. Van mentség erre?
Shannon nagyot só hajtva felá llt.
- Te tudsz vá laszolni a sajá t kérdésedre?
- Meg kellett volna mutatnod ezeket a leveleket! Tartoztá l ennyivel
nekem!
- Szó val minden az én hibá m. Hiá ba, legjobb védekezés a tá madá s.
- Nem ú gy értettem...
- Akkor hogyan?
- Nem tudom! A pokolba! - Luca megint a pohará ért nyú lt.
- Ha még egy kortyot iszol, amikor legkö zelebb felá llsz, orra esel -
mondta élesen a lá ny, és az ajtó hoz indult.
A pohá r nagyot csattant az asztalon. Elképesztő , hogy egy olyan magas
és izmos férfi, mint Luca, milyen gyorsan tud mozogni, amikor provoká ljá k,
á llapította meg Shannon, ahogy a férfi elő tte termett, és nekinyomta a
legkö zelebbi falnak.
- Mi az, meg akarod mutatni, milyen erő s vagy? - gú nyoló dott a lá ny
lá tszó lag bá tran, noha a térde remegett.
- Nem engedem, hogy elhagyj!
- Nem mondtam, hogy elhagylak - rá ncolta ö ssze a homloká t Shannon.
- Azt sem bá nom, ha az egész há tralévő életü nkben gyű lö lsz, de
mellettem maradsz! - Luca sö tét szeme indulatosan villogott, a keze
keményen szorította a lá ny vá llá t, és a lehelete olyan whiskyszagú volt,
hogy Shannon elszédü lt tő le.
- Rendben - suttogta.
- Vegyél komolyan, jó ? - fö rmedt rá a férfi.
113 / 138
- Komolyan veszlek. De éppen most értem ide! Miért akarnék elmenni?

- Az ajtó hoz indultá l. - Most má r Luca is remegett.
- Igen. El akarom tenni ezeket a leveleket.
- Inká bb a szá mba kellene gyö mö szö lnö d ő ket, mert nem hittem neked!
Shannon ennél is tová bb ment: képen tö rö lte a férfit. Kö zben maga sem
tudta, miért, a szeme megint megtelt kö nnyel.
- Ezt azért kaptad, mert á tkutattad a holmimat! - kiá ltotta. - É s ha lenne
még erő m, fü ltö vö n vá gná lak, mert felidegesítettél, amikor amú gy is ideges
voltam!
- Miért voltá l ideges?
- Má sá llapotban vagyok - suttogta a lá ny, és figyelte, ahogy a fö lényes
kifejezés eltű nik a férfi arcá ró l. - Mondj má r valamit... - Egyre jobban
szédü lt, és tudta, hogy mindjá rt elá jul.
- Shannon..,? - Luca aggó dó hangja volt az utolsó , ami eljutott a tudatá ig,
aztá n elsö tétü lt kö rü lö tte a vilá g.
Luca ká romkodva elkapta az ö sszecsukló lá nyt, és harsá nyan

szitkozó dva az egyik kanapéhoz vitte. Szerette volna felpofozni magá t.
- Shannon! - kiá ltotta, de a nő nem mozdult. Luca belemá rtotta az ujjait a
whiskys pohá rba, és megnedvesítette az itallal vértelen ajká t.
Shannon olyan élettelennek lá tszott, hogy a férfi pá nikba esett. A
zakó já hoz szaladt, kivette a zsebébő l a mobiljá t, hogy felhívja az orvost, á m
mihelyt bekapcsolta a készü léket, a kijelző n lá tta, hogy fél tucat SMS-e
érkezett. É s ő sorban mindet elolvasta:
Beszélnem kell veled! Shannon

Hol vagy? Shannon
Firenzébe repülök. Shannon
114 / 138
Félek! Kérlek, hívj fel! Shannon

Miért nem válaszolsz? Shannon
Hallanom kell a hangodat, Luca!
- Luca
A férfi visszafordult a megható ü zenetek kü ldő jéhez, aki ott fekü dt a
kanapén
- Azt hiszem, mindjá rt há nyni fogok – suttogta elhalló hangon Shannon,
és keskeny, fehér kezét a szá já hoz emelte.
115 / 138
9. FEJEZET
Luca ledobta a mobiljá t.

- Olykor igazá n nem értelek - dohogott, ahogy felkapta a lá nyt, és a
fü rdő szobá ba indult vele. - Lefogadom, hogy az egész repü lő ú t alatt egy
kortyot sem ittá l. Mikor jö n má r meg az eszed? Mú ltkor begö rcsö lt a vá dlid,
most meg elá julsz. Holnap kényelmesen iderepü lhettél volna a
magá ngépemen. Miért kell mindig felborítanod a terveimet? Teljesen
kikészü ltem, nem tudok tisztá n gondolkozni. Ki akarja, hogy a bará tnő je így
lá ssa?
- A felesége - javította ki halkan Shannon.
Luca megtorpant a folyosó kö zepén, mintha még sosem hallotta volna
ezt a szó t, és nagyot lélegzett.
- Sí. - Aztá n észbe kapva besietett a há ló n á t a fü rdő szobá ba, ahol
Shannon hosszan ö klendezett a vécécsésze fö lö tt, míg ő mö gö tte térdelt, és
ká romkodva tartotta a hajá t, hogy ne hulljon elő re az arcá ba.
Végü l a lá ny a gyengeségtő l remegve nekidő lt. Szédü lt, és egyfolytá ban a
férfi haragos szavai kavarogtak a fejében, a bő re nyirkos volt, és az utolsó
dolog, amire vá gyott, az volt, hogy Luca megmozdítsa. A férfi azonban -
erő tlen tiltakozá sa dacá ra - talpra á llította, aztá n lehú zta a vécét, lecsukta a
tetejét, letelepedett rá , és az ö lébe ü ltette Shannont.
Ezutá n kinyú jtva a karjá t kinyitotta a csapot, és két má sodperccel
késő bb a lá ny hű sítő nedvességet érzett az arcá n. Ez olyan kellemes volt,
hogy behunyta a szemét, és a férfi vá llá ra hajtva a fejét hagyta, hogy Luca
tová bb tö rü lgesse az arcá t a puha, vizes szivaccsal.
- Jobban vagy?
116 / 138
- Ü hü m. - Shannon rá jö tt, hogy a haja a férfi ingéhez tapadt, és ö ssze

akarta fogni a dú s hajzuhatagot, de Luca elkapta, és az ajká hoz emelte a
kezét.
- Bocsá ss meg - kérte halkan, az ujjait csó kolgatva.
- Mit bocsá ssak meg? - só hajtott fel a lá ny.
- Azt, hogy nem hallgattalak meg. Hogy nem hittem neked.
- A kö rü lmények ellenem szó ltak...
- Mégis meg kellett volna adnom az esélyt, hogy tisztá zd magad. É n...
- Megígérted... - Shannon ingerü lten elrá ntotta a kezét, és valahogy
sikerü lt talpra vergő dnie. - Megígérted, hogy nem fogod felhá nytorgatni a
mú ltat.
- Akkor még nem tudtam azt, amit most tudok.
- De én igen. - Shannon fogkrémet nyomott a fogkeféjére. - Szá momra
tehá t semmi sem vá ltozott.
- Szá momra viszont minden megvá ltozott. - Luca felugrott. Ideges volt,
és dü hö s.
- É s ezt nem tudod elviselni?
- Nem! Most nem - vá laszolta a férfi, és kidü bö rgö tt.
Shannon ott á llt a fogkefével a kezében, és fü lelt. Ha Luca most elmegy,
végeztem vele, gondolta, és megengedte a csapot. Akkor holnap á tkö ltö zö m
egy szá llodá ba.
A há ló szobaajtó azonban nem csapó dott be.
A lá ny fogmosá s kö zben olykor-olykor a tü kö rbe pillantott. A haja kó cos
volt, a szeme kariká s. Nehezen hitte el, hogy aznap reggel még elég jó l
nézett ki ahhoz, hogy a szupermodell a lá ttá ra ismét duzzogva elbiggyessze
az ajká t ugyanú gy, mint az első talá lkozá sukkor.
Shannon elő rehajolt, hogy kiö blítse a szá já t, és ú gy megszédü lt, hogy
bele kellett kapaszkodnia a mosdó kagyló ba.
117 / 138
- Jaj! - nyö gte tehetetlenségében. - Ez nem igazsá g!

Ekkor há tulró l egy erő s kar fonó dott a dereká ra. Luca ezú ttal nem
ká romkodott, ső t az arcizma sem rezdü lt, ahogy visszavitte a há ló szobá ba.
- Ahhoz képest, hogy részeg vagy, egész jó l bírod a megerő ltetést -
jegyezte meg Shannon gú nyosan.
- A felfedezés, hogy a feleségem gyereket vá r, kijó zanító hatá ssal volt
rá m. - Luca az á gy szélére ü ltette a lá nyt.
- Ó ! - Shannon fejébő l a rosszullét kiverte, hogy elmondta neki az
ú jsá got. - Bá nod, hogy így tö rtént? - kérdezte ó vatosan.
- Hogy bá nom-e? - Luca keserű en felnevetett, aztá n letérdelt eléje, és
elkezdte kigombolni a kosztü mkabá tjá t. - Rá jö ssz, hogy gyereket vá rsz, és
ez ú gy megrémít, hogy képtelen vagy kö zö lni velem a hírt, amikor felhívlak.
- Félrehajította a kosztü mkabá tot. - Inká bb ú gy teszel, mintha a nő véredet
gyá szolná d...
- Azt teszem!
- Tudom, és én is gyá szolom ő t... ő ket! - Shannon haja csak ú gy sercegett
az elektromossá gtó l, ahogy Luca lehú zta a puló verét. - De a mú lt éjjel szinte
éreztem a félelmedet. - A tenyerével lesimította a lá ny hajá t, és kicipzá rozta
a csizmá já t. - Meg kellett volna mondanod, hogy mi bajod. Azonnal
visszarepü ltem volna Londonba.
- Tudom.
- Akkor miért nem szó ltá l?
- Egy ilyen hírt az ember nem kö zö lhet telefonon - védekezett a lá ny. -
Személyesen akartam megmondani.
- É s én elrontottam a meglepetésedet. - Luca lehú zta a csizmá t, és a
szeme elkerekedett. - Ez az én zoknim! Az én zoknim van rajtad!
Shannon megbillegtette a lá bujjait.
118 / 138
- Lá tod, egy illú zió val megint szegényebb lettél... Azt má r tudod, hogy
nem fekszem le fű vel-fá val, és nem osztom meg veled minden titkomat.
Most az is kiderü lt, hogy csizmá hoz férfizoknit hordok.
Luca felmordult, és felegyenesedett.
- Hogyan viccelhetsz ilyenkor?
- Miért, mit csiná ljak? - kiá ltotta a lá ny. - Hisztérikusan sikítozzak?
Rendben. - Felugrott, és haragosan a férfira meresztette a szemét. -
Á llapotos vagyok, pedig nem akarok az lenni! Minden a te hibá d!
Luca lesú jtottan hallgatott.
- Sajná lom - dü nnyö gte Shannon. - Nem akartam...
A férfi sarkon fordult, és ezú ttal való ban elhagyta a há ló szobá t.
Ha legalá bb az ajtó t becsapta volna! - gondolta Shannon. Vagy ha kiabá lt
volna vele, mert nem mondta el neki azonnal, amint megtudta, hogy
gyereket vá r tő le. Akarta ezt a kisbabá t! Csak éppen rettenetesen félt attó l,
ami rá vá r.
Tudta, hogy ki kell engesztelnie Lucá t, de a bocsá natkérés sosem volt az
erő ssége, és ahogy felidézte, milyen jeges pillantá st vetett rá a férfi kifelé
menet, remegést érzett a hasá ban.
- Ne kezdd te is! - mondta. - Még tú l kicsi vagy ahhoz, hogy véleményt
nyilvá níts!
Egek, gondolta, én teljesen meghibbantam!
Egy ó rá val késő bb, miutá n megfü rdö tt és belebú jt a kék pizsamá já ba,
Shannon mezítlá b kitrappolt a konyhá ba, hogy valami harapnivaló t
keressen. A há nyá s megviselte, és kicsit még bizonytalanul mozgott, de
most, hogy az émelygése elmú lt, megjö tt az étvá gya.
A konyhá ban felkattintotta a villanyt, bekapcsolta a vízforraló t, és
benézett a hű tő szekrénybe, de semmit sem lá tott, amire gusztusa tá madt
119 / 138
volna. Volt ott egy szelet sajt, de nem tudta, hogy á llapotos nő ehet-e sajtot.
É s tojá st? Még azt sem tudta, hogy tejet ihat-e.
Felsó hajtott, és á tment a nappaliba. Luca itt má r idő kö zben rendet
rakott. Eltű nt a whiskys ü veg, és a levelek egy kupacban fekü dtek az
asztalon. Az á ruló bizonyítékok, gondolta Shannon, és arrafelé fordult, ahol
- mint arra az ö sztö ne figyelmeztette - Luca á llt zsebre dugott kézzel, és
kibá mult az ablakon.
A férfi á tö ltö zö tt, és fekete puló verében meg szü rke nadrá gjá ban
valahogy magá nyosnak, zordnak és megkö zelíthetetlennek lá tszott.
- Sajná lom! - tö rt ki Shannon. - Nem akartalak téged okolni mindenért.
Csak annyira...
- ...félsz - fejezte be helyette a mondatot Luca, de nem mozdult. Shannon
érezte, hogy a bocsá natkérésnél tö bbre lesz itt szü kség. Példá ul testi
kö zelségre.
Luca figyelte az ablakü vegben, ahogy feléje indul. Shannon arca smink
nélkü l is ró zsá snak, de kicsit nyú zottnak tű nt. Az utolsó huszonnégy ó ra
nem mú lt el nyomtalanul fö lö tte, de még mindig gyö nyö rű volt.
Ha most hozzá m ér, neki befellegzett! - gondolta a férfi. É s ha csak
egyetlen, elhaló , zokogá sszerű hang is feltö r a torká n, ő a kanapéra dobja, és
némi á gytorná val enyhíti a sajá t bű ntudatá t.
Nincs joga ilyen szépnek lenni, sem ilyen tö rékenynek, méltatlankodott
magá ban. Shannon az ő gyermekét hordja a szíve alatt! Luca szerette volna
á tö lelni és megígérni neki, hogy minden rendben lesz. Aztá n vissza akarta
vinni az á gyba, de vajon az adott kö rü lmények kö zö tt élhetnek-e szexuá lis
életet? É s vajon szü lhet-e Shannon egyá ltalá n?
Megint furdalni kezdte a lelkiismeret. Shannon hű séges volt hozzá . É s a
felesége lett, pedig tudta, hogy mit gondol ró la. Miért? Mi indította arra ezt a
120 / 138
gyö nyö rű nő t, hogy igent mondjon egy magafajta cinikus alaknak, nem is
egyszer, hanem kétszer?
A lá ny eltű nt a lá tó mezejébő l, és a férfi torka elszorult. Kitalá lta, mire
készü l. Nyilvá n ki akarja engesztelni ő t, pedig ezt neki kellene megtennie.
Ekkor Shannon há tulró l á tö lelte a dereká t, aztá n a keze felvá ndorolt a
mellkasá ra. Amikor a há tá ra fektette az arcá t, Luca behunyta a szemét.
- É hes vagyok - duzzogott a lá ny -, és a hű tő ben nincs semmi ehető .
- Ha holnap jö ttél volna, ahogy megbeszéltü k, feltö ltö ttem volna minden
finomsá ggal - morogta a férfi.
Shannon megmerevedett, és kö rmeit a mellkasá ba mélyesztette.
- Egy ú riember megkö nyö rü lne rajtam, és nem hagyna tová bb
bizonytalansá gban - kö zö lte durcá san.
Egy ú riembernek nem kellene a kezét ö kö lbe szorítva a zsebében
tartania, hogy elfojtsa a vá gyá t, gondolta a férfi. Egy ú riember most
megfordulna, á tö lelne, és megmondaná neked, mennyire szeret, anélkü l
hogy kö zben a szex já rna a fejében. Ső t ezt tegnap kellett volna megtennie,
amikor telefonon beszéltek, és amikor még nem tudta, amit most tudott,
vagyis a vallomá sa tö bbet ért volna. Az a pillanat azonban ö rö kre elszá llt.
Szó val mit tegyen? Teljesítse a korá bbi, ö nmagá nak tett ígéretét, azaz
dobja le Shannont a kanapéra és szeretkezzen vele, vagy essen tú l a
vallomá son?
A lá ny érezte, milyen gyorsan dobog a szíve, milyen feszesek az izmai, de
hiá ba vá rta, hogy megszó laljon. A visszautasítá s - mert a hallgatá sá t annak
vette pokolian fá jt, fő leg mert nem szá mított rá . Most mitévő legyen?
Hogyan visszakozzon ú gy, hogy megő rizze a méltó sá gá t? - tű nő dö tt. Végü l
egyszerű en elhú zta a kezét, és há tralépett.
Luca rá ébredt, hogy tú l soká ig vívó dott. Mire megfordult, Shannon má r
az ajtó felé tartott.
121 / 138
- Gyere vissza! - kiá ltott utá na a férfi tü relmetlenü l. - É pp azt akartam

javasolni, hogy hozatok a lenti étterembő l vacsorá t.
- Kö sz, majd készítek magamnak egy szendvicset. - Shannon
tová bbment.
- Ne légy má r olyan á tkozottul makacs! - fö rmedt rá Luca. Mondd meg,
mit szeretnél, és megrendelem.
Shannon a kü szö brő l visszanézett.
- Pizzá t kérek. Kö sz - felelte kimérten, és kiment a konyhá ba.
A víz má r zubogva forrt. A lá ny a ká vésdobozért nyú lt, de hirtelen
megá llt a keze a levegő ben. Vajon szabad ká vét innia? Há t teá t? Gyereket
vá r! Mint mindig, ha erre gondolt, a hasá ban remegés tá madt. Az egész
olyan ijesztő volt, mégis izgalmas...
Az ajtó felpattant, és Luca berontott.
- Vö rö s- vagy fehérbort kérsz? - kérdezte.
Shannon nem vá laszolt.
A férfi megá llt az ajtó ban, és tü relmesen vá rt.
- Csak vizet kérek - felelte végü l Shannon. Elvett a pultró l egy ropogó s
cipó t, és elkezdte felszeletelni.
Még mindig forrt a dü htő l és a sebzett bü szkeségtő l. Remélem, Luca nem
ér hozzá m, mert ha meg meri tenni, való színű leg rá tá madok a késsel! -
fogadkozott magá ban.
A férfi megint olvashatott a gondolataiban, mert mire észbe kapott,
elvette tő le a kést, és eltü ntette a keze ü gyébő l.
- Rendben - pö rdítette aztá n maga felé. - Tisztá zzuk ezt az ü gyet!
Shannon haragosan a mellkasá ra szegezte a szemét. Tudta, milyen puha
és meleg a kasmírpuló vere, de esze á gá ban sem volt megérinteni...
Ö sszefonta gyorsan a karjá t maga elő tt.
- É n semmit sem akarok tisztá zni.
122 / 138
- De én igen! Elő szö r is bocsá natot kérek, amiért az elő bb olyan

bá rdolatlanul viselkedtem. - A lá ny kö zö nyö sen rá ndítod egyet a vá llá n.
Luca mélyet lélegzett, aztá n eltö kélten folytatta: - É s azért is, hogy két évvel
ezelő tt igazsá gtalanul megvá doltalak. Sajná lom, hogy elolvastam a
leveleidet, és sajná lom, hogy azt a lá tszatot keltettem, mintha csak Rose és
az ö rö ksége miatt vettelek volna feleségü l.
- Azt akarod mondani, hogy nem így volt? - szegte fel az á llá t Shannon.
- Azt mondtam, sajná lom, hogy ezt a benyomá st keltettem. Kérlek, ne
pró bá lj belém kö tni! A lényeg az, hogy mostantó l fogva két kisbabá ra és az
egészségedre is gondolnunk kell. Ez azt jelenti, hogy nem veszekedhetü nk
á llandó an, és meg kell szerveznü nk az életü nket. Holnap elviszlek az
orvoshoz; remélem, megszabadít a félelmeidtő l. Szü kségü nk lesz egy há zra
is valahol vidéken, ahol tiszta a levegő . Gyorsan kell lépnü nk, mert lehet,
hogy Rose-t má r a jö vő héten hazahozhatjuk. Személyzetrő l is
gondoskodnunk kell...
Má r megint ezt csiná lja, dü hö ngö tt Shannon, mindent megtervez,
mintha egy ú j ü zleti projektrő l lenne szó .
- Te utá lod, ha kiszolgá lnak - akadékoskodott.
- Most kénytelen leszek elviselni. Á llapotos vagy, hamarosan fő á llá sú
anya leszel, szó val az, hogy én mit szeretek vagy nem szeretek, nem szá mít.
- Kedves, hogy ezt mondod - dicsérte meg a lá ny.
- Ne hidd, hogy megpró bá lok jó fiú lenni - só hajtott fel ingerü lten a férfi
-, csak gyakorlatias vagyok. É s szeretném, ha te is az lennél, és belá tná d,
hogy nem dolgozhatsz tová bb. Bá r nemigen remélem, hogy errő l
meggyő zhetlek.
- Lá tom, jó l ismersz! Hoztá l még má s dö ntéseket is a jö vő nkkel
kapcsolatban az egyszemélyes konferenciá don?
123 / 138
Shannonban még mindig égett a harci kedv. Luca épp azt latolgatta, hogy
belemenjen-e a já tékba, amikor csengettek.
Probléma megoldva, gondolta megkö nnyebbü lten, mikö zben kiment,
hogy felengedje a pizza futá rt. Miutá n fizetett, és lekü ldte a futá rt a lifttel,
arra gondolt, hogy az étterem tulajdonosa biztosan bolondnak tartja, hiszen
sohasem szokott tő le pizzá t rendelni. De há t az is volt. É vekkel ezelő tt
megbolondult, amikor belehabarodott ebbe a kék szemű , vö rö s hajú
boszorká nyba.
Shannon, amikor a konyhá ban eléje tette a pizzá t, ú gy bá mult az ételre,
mintha még sosem lá tott volna ilyen undorító dolgot.
- Mi az má r megint? - kérdezte Luca.
- Ezen sajt van - morogta a lá ny.
- A pizzá n á ltalá ban sajt van.
- Ezt elfelejtettem - motyogta Shannon, és Luca lá tta, hogy megremeg az
ajka. - Nem tudom, hogy ehetek-e sajtot. Vagy tojá st. Vagy hogy ihatok-e
tejet vagy ká vét vagy... bá rmi má st. É s ha nem tesz jó t a kisbabá nak?
Lucá nak ez eddig eszébe sem jutott, de há t ez a helyzet az ő szá má ra is
ú j volt. Ugyanakkor nem értette, hogyan vá ltozhat egy ilyen magabiztos,
hatá rozott nő néhá ny pillanat alatt riadt kislá nnyá .
- Ne sírj! - kö nyö rgö tt rekedten. - Egy kis szelet pizza csak nem á rthat
meg.
- É pp az a baj, hogy nem tudom! Csak azért kértem, hogy bosszantsalak -
vallotta be Shannon. - Bá r tényleg meg akartam enni.
- Hozassak valami má st? - só hajtott fel a férfi. - Ha...
- Nem, nem akarok má st! - Shannon felzokogott, és kiszaladt a
konyhá bó l.
Luca dö bbenten bá mult utá na.
124 / 138
A szobá já ba érve Shannon az á gyra vetette magá t. Nem tudta, mi ü tö tt

belé. Hol ezt akarta, hol azt, az egyik pillanatban orrba akarta vá gni Lucá t, a
má sikban szeretett volna hozzá bú jni! Azelő tt sosem volt ilyen szeszélyes!
A matrac besü ppedt, ahogy a férfi elnyú lt mellette.
- Hagyd abba, vagy megint há nyni fogsz! - figyelmeztette.
- Félek! - csapott az ö klével a pá rná já ra a lá ny. Gyű lö lte ezt az érzést!
- Tudom. - Luca felsó hajtott, és magá hoz hú zta. - Hallgass rá m, te kis
bolond! Te nem vagy a testvéred, ezért verd ki a fejedbő l, hogy ú gy já rhatsz,
mint ő .
Shannon nagy szemekkel bá mult rá , és Luca megtette, amirő l egész este
á lmodott: birtokba vette a lá ny remegő szá já t. Kö rü lbelü l két má sodperccel
késő bb Shannon abbahagyta a sírá st, és egy ú jabb má sodperccel késő bb
mohó n viszonozta a csó kjá t.
A szeretkezésü kbő l ezú ttal hiá nyzott minden vadsá g, és így egészen ú j,
csodá latos tapasztalattal gazdagítottá k egymá st. Ö sszeö lelkezve aludtak el,
és reggel ú gy viselkedtek, mintha nem félnének, hogy kihívtá k a sorsot
maguk ellen, és hogy az orvos azt fogja mondani, nem élhetnek szexuá lis
életet a kö vetkező nyolc hó napban. Pedig mindketten tudtá k, hogy egy ilyen
utasítá st nagyon nehéz lenne betartaniuk.
125 / 138
10. FEJEZET
Szerencsére az orvos nem tiltotta el ő ket a szextő l, és nagyon

megértő nek bizonyult Shannon félelmeivel szemben is. Megmagyará zta a
lá nynak, hogy Keira vetéléseinek a gyenge szervezete volt az oka, nem
valami genetikai rendellenesség. Shannon viszont makkegészséges,
jelentette ki, és nincs ok feltételezni, hogy problémá s lehet a terhessége.
Menjenek, és éljenek ú gy, mint eddig.
- É lvezzék a há zaséletet - tette hozzá vigyorogva, és bú csú zó ul sok
boldogsá got kívá nt nekik.
Shannon és Luca ká bultan tá molygott ki a rendelő bő l. Annyira
megszoktá k, hogy ü ldö zi ő ket a balszerencse, hogy most alig tudtá k elhinni
a jó hírt. Mihelyt kettesben maradtak, Luca megcsó kolta Shannont.
- Megmenekü ltem! - kiá ltotta, és Shannon kuncogott, mert pontosan
tudta, hogyan érez.
Rose szépen fejlő dö tt. Shannont elképesztette, mennyit vá ltozott, amió ta

utoljá ra lá tta. Egészséges, ró zsá s arcú csecsemő lett belő le, aki kék szemét
az édesanyjá tó l, fekete hajá t az apjá tó l ö rö kö lte. Shannon sírt, amikor a
karjá ban tartotta, pedig inká bb nevetnie kellett volna a boldogsá gtó l, mert
egész lényét betö ltö tte a csö ppség irá nti szeretet.
Az á poló nő t, akit felvettek Rose mellé, Mariá nak hívtá k. Fiatal volt, sö tét
hajú , és olyan félénk, hogy elpirult, valahá nyszor Luca rá mosolygott. A férfi
javíthatatlan latin hímként kedvesen flö rtö lt vele, de amikor Shannonra
nézett, aki a karjá ban ringatta a kicsit, a tekintetébe olyan gyengédség
kö ltö zö tt, hogy az asszony majd elolvadt. Egy flö rtö lő és egy epekedő latin
hím kö zö tt ó riá si a kü lö nbség, gondolta. Az egyik á rtalmatlan, a má sik
veszélyes.
126 / 138
Amikor eljö tt az idő , hogy elinduljanak megnézni a há zat, amelyet Luca

meg akart mutatni neki, Shannon nehéz szívvel fektette a kisbabá t Maria
karjá ba.
Mire kiértek Firenzébő l, ugyanolyan feszü ltség és izgalom izzott kö ztü k,
mint annak idején, mielő tt szerető kké vá ltak. Akkoriban is minden
porciká jukkal érzékelték a má sik kö zelségét, most ehhez egy ú jfajta
ö sszetartozá s-érzés tá rsult, amelynek forrá sa az asszony méhében nö vekvő
magzat volt.
- Nem egy má sik Salvatore-villá ba viszel, ugye? - kérdezte bizalmatlanul
Shannon, amikor elhagytá k Fiesolét.
- Vá rj, és meglá tod - ajá ndékozta meg Luca egy incselkedő mosollyal.
Shannon aznap szokatlanul tö rékenynek és hihetetlenü l nő iesnek érezte
magá t. Amíg nem beszéltek az orvossal, nagyon ideges volt, és bá r még
mindig félt kicsit, most má r ö rö met is érzett.
- Ma kü lö nö sen szép vagy - jegyezte meg halkan Luca, ahogy az
autó pá lyá ró l letértek egy agyagos fö ldú tra, amely keresztü lvezetett egy
legelő n. Hamarosan egy nem tú l mély, gyö nyö rű vö lgybe értek, amelyet
részben erdő , részben rét borított, és amelyben egy tiszta vizű patak
csö rgedezett.
Amikor meglá tta a há zat, Shannon levegő utá n kapkodott.
- Hogyan bukkantá l rá erre a helyre? - kérdezte.
- Az enyém - mosolygott Luca. - Az anyai nagyapá mtó l ö rö kö ltem.
- Itt nő tt fel az édesanyá d?
- Meglep? Nem hívtá k mindig Salvatorénak - mondta szá razon a férfi. -
Szü letett Monteriggioni. A csalá dja sző lő termesztéssel foglalkozott.
Hatalmas birtokuk volt a kö rnyéken, az ő borospincéjü kbő l kerü lt ki az
egyik legjobb bor Toscaná ban. Amikor a versenyképességü k megő rzése
érdekében modernizá lniuk kellett volna a vá llalkozá st, a nagyapá m ehhez
127 / 138
má r ö regnek érezte magá t, és inká bb eladta a sző lő t, csak a há zat és a

kö rnyező fö ldterü letet tartotta meg. Gyerekkorunkban mindig szívesen
jö ttü nk ide, mert itt olyan szabadok lehettü nk, mint a vá rosban sosem.
Shannon megértő en bó lintott. Ez a birtok egy gyerek szá má ra maga
lehetett a paradicsom!
Luca lefékezett a bejá ratná l, és há tradő lt, hogy Shannon szemü gyre
vehesse a hosszan elnyú ló kétszintes terméskő épü letet.
- Milyen régi ez a há z? - kérdezte kívá ncsian az asszony, felbá mulva a
zö ld zsalus, magas, keskeny ablakokra.
- Való színű leg a tizenö tö dik szá zadban épü lt - magyará zta Luca. -
Legalá bbis addig tudtuk visszakö vetni a tö rténetét, de ez nem jelenti azt,
hogy nem lehet még régebbi.
Kéz a kézben felsétá ltak a széles szá rnyas ajtó hoz. Shannon
meglepő dö tt, amikor belépett, és meglá tta a falusiasan egyszerű
berendezést. Nyoma sem volt itt értékes dísztá rgyaknak, antik reneszá nsz
bú toroknak, amelyeket az ember inká bb megcsodá lna, semmint haszná lna.
- Ez fantasztikus! - á radozott, ahogy Luca szobá ró l szobá ra vezette.
Elbű vö lte a há z régimó di bá ja. A durvá n vakolt falakat fehérre meszelték, az
egyik helyiségben kő padló t lá tott, a má sikban deszká t.
- Nem tudom elhinni, hogy sosem említetted ezt a há zat!
- Valahogy nem adó dott rá alkalom.
- Mégis mesélned kellett volna ró la - zsö rtö lő dö tt Shannon. - Olyan
csodá latos hely!
- A nagyszü leim azért hagytá k rá m, mert á llító lag má r kiskoromban
kijelentettem, hogy itt fogok lakni, ha csalá dot alapítok.
Shannon hallotta az enyhe gú nyt a hangjá ban, de a melegséget és a
szeretetet is.
- Tényleg ezt mondtad?
128 / 138
- Sí. Szó val, mint lá tod, való já ban egy vidéki fiú hoz mentél feleségü l, nem
pedig egy arrogá ns firenzeihez.
Shannon végigmérte. Lucá nak az elegá ns ö ltö nyében idegenü l kellett
volna hatnia ebben a kö rnyezetben, de valahogy mégsem rítt ki belő le. É s
hétkö znapi ö ltö zékben még jobban ideillett volna.
- Te mindkettő vagy - mondta, és elfordult.
É rezte, hogy Luca provoká ció nak vette a szavait. Mú lt éjjel a szenvedély
egymá s karjá ba kergette ő ket, bá r ú gy hitték, ajá nlatosabb lenne
ellená llniuk a kísértésnek. Ma azonban zö ld utat kaptak, nem csoda, hogy a
levegő szikrá zott a szexuá lis feszü ltségtő l.
Komó tosan bejá rtá k a fö ldszintet, s kö zben azon vitatkoztak, hogy hol
legyen a lakó szá rny, és hol rendezzék be az irodá jukat.
- Tulajdonképpen azonnal bekö ltö zhetü nk, semmin sem kell
vá ltoztatnunk - vélte Shannon. - Ki tartotta ilyen tisztá n a há zat?
- Volt egy há zvezető nő nk, Fantasia... Amió ta az eszemet tudom, itt
dolgozott. Sajnos néhá ny évvel ezelő tt meghalt. - Luca a falhoz lépett, és
megigazított egy festményt.
- Kedvelted ő t, igaz?
- Imá dtam - só hajtott fel a férfi. - Vaskézzel irá nyította az életemet, és a
legjobb osso bucóval, amelyet valaha kó stoltam.
- Tehá t pó tolhatatlan - á llapította meg Shannon.
- Igen. Ezért nem is pró bá ljuk meg pó tolni. Fiatal, modern há ztartá si
alkalmazottaink lesznek, akik jó l illenek majd a fiatal, modern
csalá dunkhoz. - Luca hirtelen szembefordult az asszonnyal. - Nincs kedved
odafö nn is szétnézni?
Ó , egek! - gondolta Shannon, ahogy megérezte az egész testén
végigciká zó vá gyat. Engedte, hogy a férfi kézen fogja, és felvezesse az egyik
lépcső n.
129 / 138
A gyerekszá rny egy elvará zsolt birodalom volt, amely kiá llta az idő k
pró bá já t. Mindent meg lehetett itt talá lni, amit egy gyerek csak kívá nhat, és
a já tékok meg a bú torok, bá r lá tszott, hogy sokat haszná ltá k ő ket, mind
remek á llapotban voltak.
- Hol a személyzet? - kérdezte Shannon, miutá n megtekintették a
há ló szobá kat, és megá lltak a legnagyobban, ahol egy széles, mennyezetes
á gy terpeszkedett. A teteje majdnem sú rolta a gerendamennyezetet.
- Szabadnapot kaptak, hogy zavartalanul... nézelő dhessü nk.
Shannon lesü tö tte a szemét, és lá tszó lag elmerü lten vizsgá lgatta a kézi
szö vésű futó sző nyeget.
- Nos - mondta aztá n, lassan kö rbefordulva -, itt aztá n lesz elég helyed.
É pp ú gy, ahogy vá gytá l rá .
- Ha ezzel finoman arra célzol, hogy kü lö n há ló szobá t akarsz, ká r a
gő zért. Együ tt fogunk aludni.
Shannon szívverése felgyorsult.
- De te dö ntheted el, hogy hol - tette hozzá Luca. - Szó val vá lassz!
Shannon arca égett.
- Majd má skor - dü nnyö gte, és há trá lni kezdett.
- Miért nem most? Fá radtnak lá tszol.
- Ez nem igaz! - Shannon tová bb há trá lt. Ekkor a térdhajlata az á gy
széléhez ért, és rá jö tt, hogy Luca ü gyesen sarokba szorította.
- Az orvos azt mondta, hogy naponta tö bbszö r is le kell pihenned - érvelt
a férfi.
- De nem olyan pihenésre gondolt, amilyenre te - csú foló dott Shannon. -
Ne merészeld! - kiá ltotta, amikor Luca meglazította a nyakkendő jét.
A férfi azonban merészelte. A nyakkendő je a fö ldre esett, és hamarosan
a zakó ja is kö vette. Shannon tudta, hogy most minden tő le fü gg. Kü zdhet,
130 / 138
vagy behó dolhat. Luca kigombolta az ingét, és ahogy kivillant napbarnított

mellkasa, Shannon megborzongott az izgalomtó l.
- Ezt is elő re eltervezted, igaz? - kérdezte szemrehá nyó an.
- Természetesen. Ez a legjobb szoba a há zban. Levetkő zö l, vagy
vetkő ztesselek le én?
Még mindig a visszautasítá s és a behó dolá s kö zö tt ingadozva Shannon
néhá ny má sodpercig nem vá laszolt, aztá n leejtette a vá llá t.
- Te jobban értesz hozzá - bú gta kihívó an.
Így aztá n Luca levetkő ztette, és késő délutá nig szeretkeztek. Utá na
egymá s karjá ban aludtak el, és attó l fogva minden éjjel ezt tették, ebben a
há ló szobá ban, amelynek ablakai a csodá latos toscanai dombokra néztek.
Aztá n hazahoztá k Rose-t. Shannonnak eleinte nagy megrá zkó dtatá s volt,
hogy egyszerre ő lett a felelő s ezért a pici lényért, aki annyira rá szorult a
gondoskodá sá ra, de Maria segítségével néhá ny hét alatt beletanult az
anyasá gba.
Délelő ttö nként tö bbnyire a dolgozó szobá já ban tevékenykedett, a
délutá njait azonban Rose-nak szentelte. Luca nagyon elfoglalt volt, hiszen
most Angelo munká já t is neki kellett elvégeznie, ennek ellenére mindig
Rose-zal reggelizett, és minden este hazajö tt, hogy Shannonnal
vacsorá zzon, és megossza vele az á gyat.
Az életü k tö kéletesnek tű nt. Mindenki meglepetésére Shannon kö nnyen
viselte a terhességet. Elégedett volt, és ez meg is lá tszott rajta.
Luca édesanyja ö rü lt, hogy a régi otthoná ba kö ltö ztek, és gyakran
vendégeskedett ná luk. Imá dta az unoká já t, és elhalmozta ő t a szeretete
jeleivel. Shannon gyanította, hogy így pró bá lja valamennyire ká rpó tolni
magá t a kisebbik fia elvesztéséért.
131 / 138
Sophia Shannon igazi tá maszá vá vá lt, szívesen adott taná csot minden, a
kicsit érintő kérdésben. Renata megtartotta a há rom lépés tá volsá got, de
ahogy mú lt az idő , ő is felengedett, és kezdte megint megkedvelni Shannont.
Igen, minden tö kéletesnek tű nt. Shannon egészségesnek és erő snek
érezte magá t, és olyan kiegyensú lyozottnak, hogy semmi sem zö kkenthette
ki a nyugalmá bó l.
A terhessége korai szakaszá ban még kétszer Londonba is elrepü lt, hogy
tá rgyaljon az ü gyfeleivel, igaz, Luca magá ngépén, és magá val vitte Rose-t
meg Mariá t is, mert nem volt hajlandó megvá lni a kicsitő l. Londonban pedig
Fredo mindig készenlétben á llt, hogy elvigye, ahová menni akart.
Shannon lassan elfelejtkezett a félelmérő l. Az egyetlen felhő cske a
boldogsá ga egén az volt, hogy Luca egyszer sem mondta azt, hogy szereti. A
tekintete errő l tanú skodott, de sosem ejtette ki a szó t, így aztá n ő sem
vallotta be, mit érez, hanem hagyta, hogy a férfi a szemébő l olvassa ki.
Á m nagyon remélte, hogy eljö n a nap, amikor mindketten eléggé
biztonsá gban érzik majd magukat ahhoz, hogy kimondjá k azt a bizonyos
szó t.
Az augusztus ká nikulá val kö szö ntö tt be. A hő ségtő l egész Firenze
szenvedett. A belvá ros utcá in nyü zsö gtek a turistá k, míg a helybeliek kö zü l,
aki csak tehette, kikö ltö zö tt a vá rosbó l, vagy kivette az éves szabadsá gá t,
hogy elmenekü ljö n a tikkasztó forró sá g elő l.
Még Luca is ú gy dö ntö tt, hogy a ká nikula alatt otthon dolgozik. Shannon
má r a nyolcadik hó napban volt, és a férfi ú gy vélte, hogy szebb, mint valaha.
Rose elbű vö lő kis egyéniséggé vá lt. Nemrég tanult meg má szni, és mindig
kisebb felfordulá st okozott, amikor elengedték.
Ahogyan most is. Luca a teraszajtó bó l mosolyogva figyelte a jelenetet. Az
imént á tö ltö zö tt, bermudá já t és pó ló já t elegá ns ö ltö nyre cserélte, mert egy
megbeszélésre vá rtá k Firenzébe, de semmi kedve nem volt elmenni. Itt
132 / 138
akart maradni, hogy nézze, hogyan kü zd Rose a szabadsá gá ért, míg

Shannon, aki lélegzetelá llító an gyö nyö rű volt bő fehér ingruhá já ban,
megpró bá lta a kertésznadrá gja pá ntjá ná l fogva visszatartani.
Tulajdonképpen a napernyő alatt kellett volna ü ldö gélniü k; de a kislá ny
észrevett egy macská t a kertben, és meg akarta fogni.
- Nem, Rose, a napon tú lsá gosan meleg van! - kiá ltotta Shannon
erélyesen.
Ebben a pillanatban a kicsi valahogy kiszabadult, és nekiiramodott. Luca
lá tta, amint Shannon felugrik, hogy utá naeredjen, aztá n felkiá lt és
ö sszeroskad.
A férfi kalapá ló szívvel lerohant a kertbe, és térdre rogyott a felesége
mellett.
- Mi tö rtént? - kérdezte izgatottan.
- Fá j! - nyö gte az asszony, aki kö zben ö sszegö mbö lyö dö tt az oldalá n, és
felsikoltott. Az éles hang belehasított a délutá ni csendbe.
Luca á tö lelte. Shannon kö zben kínjá ban a fü vet markolá szta.
- Cara, cara! - hajtogatta a férfi, mert nem tudta, mit tegyen, és mert az
asszonyt megbénította a fá jdalom. Valamikor aztá n mégis segítségért
kiá ltott, mire mindenfelő l emberek szaladtak feléjü k.
Valaki felnyalá bolta Rose-t, valaki má s hívta Mariá t. Az á poló nő egy
pillanattal késő bb ott is termett, szintén letérdelt Shannon mellé. Az
asszony levegő utá n kapkodott, majd visszafojtotta a lélegzetét, ahogy a
teste ú jra gö rcsbe rá ndult.
- Mi tö rténik? - nyö gte. - Valami baj van, ugye?
- A kisbabá ja ú gy dö ntö tt, hogy korá bban megszü letik, és nyilvá n siető s
a dolga - magyará zta Maria. - Gyorsan kó rhá zba kell vinnü nk, signora. -
Lucá ra nézett, és megismételte: - Nagyon gyorsan, signore.
133 / 138
A férfi dö bbenten bá mult rá , de egybő l ö sszeszedte magá t, amikor

Shannon megint megmerevedett a fá jdalomtó l. Felá llt az asszonnyal a
karjá ban, és ahogy elkezdett parancsokat osztogatni, a hangja má r teljesen
higgadtan csengett.
- Luca! - zokogta Shannon. - Annyira félek!
- Minden rendben lesz! Minden rendben lesz! - hajtogatta a férfi.
Fredo a há z elő tt vá rta ő ket, és az autó rakétaként rö pü lt végig a
kocsifelhajtó n, vö rö s porfelhő t hagyva maga mö gö tt. Shannon Luca
nyaká ba kapaszkodott, belemélyesztette kö rmeit a bő rébe, és nagyokat
nyö gö tt kínjá ban.
Ahogy a fá jdalma enyhü lt, remegve a férfi vá llá ra hajtotta a fejét, és
felnézett rá . Mintha a pokol mélyére tekintett volna! Luca szeme tele volt
félelemmel.
- Megint megtö rténik - suttogta Shannon, és Luca tudta, hogy Keirá ra és
a vetéléseire gondol.
- Egy csudá t! - mordult rá szigorú an. - A baba néhá ny héttel korá bban
megszü letik, ennyi az egész.
Elszá nt arckifejezése erő t adott Shannonnak a kö vetkező fá já s
elviseléséhez. Csakhogy ez a fá já s mintha egyá ltalá n nem akart volna
enyhü lni.
Nem sokkal Fiesole elő tt dugó ba kerü ltek, de Fredo rá tenyerelt a
dudá ra, és egy motoros rendő r is a segítségü kre sietett: gondoskodott ró la,
hogy gyorsan beérjenek a kó rhá zba, ahol má r vá rtá k ő ket.
Mihelyt Luca kikecmergett a kocsibó l, karjá ban a feleségével,
kö rü lvették ő ket az orvosok, á poló nő k és betegszá llító k. Hordá gyra akartá k
tenni Shannont, de ő nem volt hajlandó elengedni a férje nyaká t. Végü l
Lucá nak kellett lefektetnie a hordá gyra. Utá na a legjobb tudá sa szerint
134 / 138
vá laszolgatott az orvosok kérdéseire, mikö zben Shannon gö rcsö sen

szorongatta a kezét.
Végü l valaki hozott egy széket, és Luca leü lt, de tová bbra is fogta a
felesége kezét, és az egyik karjá t a feje fö lé csú sztatta, mintha megpró bá lná
mindentő l megoltalmazni.
- Semmi baj! - suttogta. - Sok teljesen egészséges baba szü letik a
harmincö tö dik héten.
Shannon bó lintott.
- Erre Rose az élő bizonyíték.
Luca is bó lintott, és a felesége szemébe nézett. Igyekezett nem gondolni
Keira vetéléseire.
A gyorsasá g, amellyel Shannon vilá gra hozta a gyermekét, mindenkit

meglepett.
- Fiú - kö zö lte az orvos. - Ne aggó djon, amiért nem hallja a sírá sá t! Má r
dolgozunk rajta... Adjon nekü nk egy kis idő t!
Az a kis idő egy ö rö kkévaló sá gnak tű nt Luca szá má ra. Shannon szemébe
nézett, és magá ban szá molta a má sodperceket. Tudta, hogy a felesége
ugyanezt teszi.
Aztá n felhangzott az első , gyenge kis kiá ltá s. Shannon
megkö nnyebbü lten felsó hajtott, és Luca behunyta a szemét. Ekkor ú jabb
kiá ltá s hallatszott, aztá n a csecsemő bö mbö lni kezdett.
- A kisfiú igazi harcos - mondta valaki. - É s teljesen egészséges.
Luca fel-alá já rká lt a folyosó n Shannon szobá ja elő tt, és igyekezett

megérteni a csodá t, amelynek az imént tanú ja lehetett. Hogyan tehetik ki
magukat a nő k ilyesminek ö nként? Hogy jö nnek a férfiak ahhoz, hogy azt
higgyék, joguk van ennyi szenvedést mérni rá juk?
135 / 138
- Most má r visszamehet - lépett oda hozzá mosolyogva egy nő vér, és

Luca azonnal berontott a szobá ba.
Shannon pá rná kkal feltá masztva fekü dt az á gyban, békés, derű s arccal.
Olyan torokszorító an szép volt, hogy a férfi egy pillanatig sem tétová zott.
Nyílegyenesen az á gyhoz sietett, leü lt rá , és mélyen belenézett az asszony
kék szemébe.
- Szeretlek. - A vallomá sá t forró csó kkal pecsételte meg. - Azt akartam,
hogy tudd, mielő tt bá rmi má sró l beszélnénk - magyará zta meg, ahogy
há trahú zó dott. - Má r hó napokkal ezelő tt meg kellett volna mondanom, de...
Shannon az ajká ra nyomta az ujjá t.
- Mondd még egyszer - kérte lá gyan.
Luca megfogta az ujjait.
- Szeretlek. Ti amo - ismételte meg rekedten, szenvedélytő l csillogó
szemmel. - Ö rö kké. Sempre e per sempre. Te vagy az életem. Lei é la mia vita
- folytatta, az ujjait csó kolgatva.
Bá r a szeme a boldogsá gtó l kö nnybe lá badt, Shannon nem tudott
elfojtani egy halk kuncogá st.
- Nem kell mindent kétszer mondanod.
- De igen - ellenkezett komolyan a férfi. - Tartozom ezzel neked. Minden
egyes napért, amelyet hagytam elmú lni anélkü l, hogy bevallottam volna,
milyen sokat jelentesz szá momra.
- É n sem vallottam be neked, hogy mit érzek.
- Arra nem is volt szü kség. Hozzá m jö ttél, noha tudtad, mit hiszek ró lad.
- É s te elvettél, noha azt hitted, mindent tudsz ró lam. Ez azt jelenti, hogy
most nekem is szerelmet kell vallanom?
- Sí - felelte Luca kissé fenső bbségesen. - Melyik férfi mezteleníti le a
lelkét anélkü l, hogy ugyanezt elvá rná a szerelmétő l is?
Shannon nevetve á tö lelte a férje nyaká t.
136 / 138
- Szeretlek - suttogta. - Mindig szerettelek, és mindig is szeretni foglak,

te dö rzsö lt alak! - incselkedett. - Ú gy dö ntö ttél, hogy a mai nap a
legmegfelelő bb erre a vallomá sra, mert megajá ndékoztalak egy gyö nyö rű
kisfiú val, és mert dagad a melled a bü szkeségtő l, és tú lá rad benned a
szeretet!
- Nos... - Luca lustá n vigyorgott. - Fején talá ltad a szö get. - Az arca
elborult. - De soha tö bbé nem mehetsz keresztü l ilyesmin! Micsoda
barbá rsá g, hogy a huszonegyedik szá zadban egy nő nek ennyit kelljen
szenvednie a szü lésnél!
- A vá gy mindig együ tt hordozza magá ban a gyö nyö rt és a kínt. -
Shannon ö sszerá ncolta a homloká t. - Miért bá mulsz így? Annyira csak nem
voltam rémes?
- Elképesztő voltá l! Fantasztikus! - á radozott a férfi, és a csó kja ezú ttal
csupa szenvedély volt. - Erő s és bá tor, míg én teljesen hasznavehetetlennek
és fö lö slegesnek éreztem magam.
- Fogtad a kezemet - emlékeztette az asszony. - Te adtá l erő t. De hol a
fiam? - kérdezte hirtelen ijedten. - Azt ígérték, mindjá rt visszahozzá k, és
ennek má r...
- Nyugodj meg, jó helyen van. - Luca megsimogatta a felesége arcá t. - Az
anyá mná l. - Elvigyorodott. - Sophia és Renata is eljö tt. Most épp azon
vitatkoznak, hogy a fiunk firenzeinek vagy inká bb írnek lá tszik-e.
- Micsoda? - rémü ldö zö tt Shannon. - Talá n vö rö s lett a haja, amió ta
utoljá ra lá ttam?
- Nem, még mindig olyan sö tét, mint az enyém - nevetett Luca, aztá n
megint elkomolyodott. - Gyö nyö rű baba. É s te is gyö nyö rű vagy. Imá dom a
vö rö s hajat. Imá dlak téged. É s ha majd hazamegyü nk, ezt be is bizonyítom.
- Te má r megint a szexrő l beszélsz - só hajtott fel rosszalló an Shannon.
137 / 138
- Nem, a szerelemrő l beszélek - javította ki a férje, és egy szenvedélytő l

fű tö tt benső séges csó kkal azonnal megmutatta, hogy a kettő kö zö tt mi a
kü lö nbség.
138 / 138

Michelle Reid - Gyászra Nász

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Michelle Reid - Gyászra Nász

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Michelle Reid - Gyászra Nász

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Júlia

Az ír származású Shannon Gilbraith, a saját vállalkozását

Eredeti címe: The Salvatore Marriage

Megjelent: 2006. október 05.

Minden perce különleges TM

Odakinn heves vihar tombolt. A telefon sü ket volt. Shannon halkan

Az elő szoba hirtelen ö sszezsugorodott. Shannon ú gy érezte, mintha ő is

Annak idején Luca egyik szobá bó l a má sikba vonszolta, és mindenhová

A boldogsá gtó l sugá rzó ifjú pá r mö gö tt ott á lltak ő k ketten, a magabiztos

Luca szemében mindig az egyik legbosszantó bb hibá ja volt, ha nem a

elhallgatott. Shannon most a feje fö lö tt a levegő be bá mult, ahogy a jelenet,

lecö vekelt elő tte, és dü hö sen meredt rá , undorodva tő le és ö nmagá tó l is.

Az ö ccse tragikus kö rü lmények kö zö tt meghalt, a só gornő je

férfival. Ismerte ő t. Ha Luca egyszer a fejébe vett valamit, senki sem

Shannon a gő zö lgő feketeká véra bá mult, és arra gondolt, hogy ezen a

- Megyek és becsomagolok. - Shannon lecsú szott a székrő l, és

Luca a bö gréjébe bá mult. Azon tű nő dö tt, Shannont egyá ltalá n érdekli-e,

Amikor azonban a lá ny ajtó t nyitott, az arcá n csak megdö bbenés

Luca letette a kagyló t, és megfordult. Tü stént lá tta, hogy Shannon

Miutá n letette a kagyló t, kínos csend telepedett kö zéjü k.

A lá ny tíz évvel fiatalabb volt ná la, élettapasztalatban pedig

A sors végü l megkö nyö rü lt rajtuk. Miutá n féló rá n á t vá rakoztak - Luca a

A mai volt élete legrosszabb napja. Ú gy érezte magá t, mint egy

Shannon kontya kibomlott. Luca tová bb ostromolta a szá já t mindaddig, míg

A lá ny nem is akarta, hogy hozzá érjen, legalá bbis ezt mondogatta

Hosszú , fá jdalmas ó rá k kö vetkeztek. Shannon ott virrasztott Keira

- Keira á llapota stabil - folytatta. - Az orvosok tudjá k, hol érhetnek el

Ekkor Shannon megmoccant. Luca a mellette alvó gyö nyö rű nő re

Shannon tudvá n tudta, mire gondol. A régi vonzó dá s, a bizsergető

- Késő re já r - morogta. - Mindketten fá radtak vagyunk, mindkettő nknek

okolna, fő leg engem, mert nem voltam képes a kedvéért félretenni az

haszná ltá l, amilyeneket én soha egy nő re sem mondanék! - robbant ki a

- Ó ó ó ! - nyö gö tt fel Shannon, megdö rzsö lve a szemét. - Há t nem érted? -

néhá ny má sodperc, aztá n becsapó dott a má sik vendégszoba ajtaja. Luca

Shannon remegő kézzel kivette vilá goskék selyempizsamá já t a

megpró bá lta Keirá t is belerá ngatni a dologba, csak tetézte a bű nét a

Shannon vá dli gö rcsre és a sajá t sikolyá ra ébredt. Szélsebesen

- Á á á ! - só hajtott nagyot megkö nnyebbü lésében. - Soha életemben nem

Shannon belenézett a férfi sö tét, á lmossá gtó l ö sszeszű kü lt szemébe,

- Há ny ó ra? - kérdezte végü l idegesen.

hajolt, és finoman harapdá lni kezdte hó fehér nyaká t. Az izgalomtó l

Má r felkelt a nap, amikor Shannon felébredt. Sá padt napsugarak

- Ü lj le! - biztatta Luca, de nem nézett rá . - Egy perc, és kész - bö kö tt a

- Ne! - fordult vissza dü hö dten a lá ny. - Ne merd azt mondani, hogy

Hosszú , idegfeszítő vá rakozá s kö vetkezett. Shannon megosztotta az

ö sszeszorította a szá já t. - Az anyá m ideg-ö sszeroppaná st kapott, Renata is

- É n ezt nem aggó dá snak nevezném. De valakinek veled kell lennie.

- Nem - nyugtatta meg Luca, meg se vá rva a kérdését. - Az egyik laptó l

- Ú gy fá zol, hogy remegsz - vá gott kö zbe Luca. - Ha majd felmelegedtél,

Kö zben a fejében egymá st kergették a gondolatok. Ha Shannon má r el is

És tényleg élvezték. Luca elő szö r hazavitte Shannont, hogy

még nem tudta megmondani. Tulajdonképpen azt sem tudta, hogy

Girbegurba kis utcá kon á t hajtottak be Firenze kö zpontjá ba, és

Aztá n besétá ltak Shannon szobá já ba, a sajá t, kü lö n kis paradicsomukba,

Shannon szemhéja felpattant. A tekintete kö dö s volt, de a mosolya

elernyedjenek. Mihelyt kicsit visszatért az ereje, felkö nyö kö lt, és lenézett

- Mi bajod? - kérdezte zavartan Luca.

- Felelő tlenséggel vá doltá l, és én csak védekeztem. Amit mondtam, nem