Az igaz barátságot nem szavakkal mondják ki, mert a szó repül, hanem tettekkel mutatkozik

meg, mert a tettek megmaradnak.

És könnyebb megvédeni magad az ellenségtől, mint attól, aki azt mondja, hogy a barátod, és
csak tisztátalan gondolatokkal jár!
Azt mondják, hogy a kutya és a macska valaha barátok voltak.
Igaz, hogy régen... Régen... Onnantól, amikor sem a kutya, sem a macska nem élt ember
mellett. Vadak voltak. Az erdőben laktak.
Ekkor a macska odalépett a kutyához , és halkan nyávogva sürgette:
- Nem akarsz jó barátok lenni? Vadásszunk együtt, maradunk egy barlangban, osztozunk a
zsákmányon? Nem akarsz?
A kutya röviden ugatott és visított. A papot megkötözendő asztalt is terítettek. Hegedültek is:
babán és néhány tücskön.
- Sorra vadászunk! - mondta a macska. Először rajtad a sor... És gondoskodj róla, hogy jó
zsákmánnyal térj vissza. Ezalatt a háztartást én intézem.
A kutya elment vadászni. A macska leült és dorombolni kezdett.
Nem fújt a szél, nem esett az eső. Ül és várja, hogy a kutya jöjjön a prédával.
És a kutya sétál, szaladgál az erdőben, a dombokon és mindenhol. ...
Hirtelen egy kecske lépett az útjába. Ugatni kezdett, és az odú felé kergetni.
A macska hallotta a kutya ugatását és a kecske bégetését. Elébe ment, úgy tett, mintha fáradt
volna:
- Jaj, a házimunkák még mindig nehezek! ...
- Én sem maradtam hiába, látod! – mondta a kutya, és hálásan nézett az ijedten bégető kecskére.
Betette a kecskét az odúba, és pihenni akart.
- Mit gondolsz, ez így működik? ... a macska dorombolni kezdett, és a földet verte a farkával.
Menj el az erdőbe és vadászj még egy kicsit. Télre élelemre van szükségünk. Nincs vesztegetni
való idő... Ilyen a barátságod? Keményen dolgozom a háztartásban, te csak jössz egy kecskével
és ülj le pihenni... Nem, fiú. Gyerünk és munkához!
A macska akkorát dorombolt, hogy szegény kutyának megfájdult a feje! ... Lábai közé húzta a
farkát, és bocsánatot kezdett kérni, amiért megzavarta.
Végül a macska engedett, hogy megbocsásson neki. És a kutya ismét vadászni indult.
De mielőtt elment volna, azt mondta:
- Ne vedd sértésnek. Ha akarod, fejd meg a kecskét... Egy kis tejet kérek!
- Csak az ételre gondolsz - a szidásra - semmiképpen a munkára... Gyerünk, menj, ne
vesztegesd az idődet alamizsnára!
Szegény kutya elment. Mit kell tenni? Messzire bolyongott az erdőben. Bokor után turkált. Egy
nyúl után futott... de a nyúl meghalt. Megugatott egy harkályt, és arra gondolt, hogy megijeszti,
hogy leessen, de a harkály kinyitotta a nagy bankót, kinevette és elrepült.
Maradj éjszakára. A fák között alig lehetett látni egy fényvillanást.
A kutya szégyellte, hogy zsákmány nélkül jött haza. Olyan volt, mint a macska szája...
De nem volt dolga. Elvitte az odúba... Nem volt nehéz a sötétségen keresztül kideríteni, hol
van az odú. Ott, a bejáratnál a macska. Zöld, gonosz, szúrós szemei úgy ragyogtak, mint két
fény. Tele volt. Amikor a kutya ismét vadászni indult, a kecskéhez rohant. Megfejte, megette
a tejet, ő
telített.
Aztán leült az odú szájához, nézte a csillagokat, lustán nyalogatta a bajuszát, dorombolt...
"Az élet akkor szép, ha tudod, hogyan kell élni! – mondta magában boldogan. És főleg, ha egy
hülye kutya van melletted."
Amíg így ült, a kutyát is látja. Lassan kúszott át a fák között, farkával a lábai között, hátával
pedig meggörnyedt szégyenében.
- Hol voltál, te barom? a macska szidni kezdte. Voltál már farsangon vagy bulin? Úgy látom,
három úton jársz. Kihagytad a játékot a fizetésében! Ez a te módszered! Ezért vagy nekem? ...
Szegény, szegény én, és én, aki éhesen és fáradtan várok rátok itthon! ...
Szegény kutya is sírni kezdett a szánalom miatt. Mentegette magát, ahogy csak tudta.
Bocsánatot kért, mert nem méltóbb.
- Igyunk tejet! ő mondta.
- Tej? – csodálkozott a macska. Honnan van a tej?
- Nos, nem vadásztam kecskét ma hajnalban? – kérdezte a kutya.
- Biztos!
- És nem én hoztam az odúba?
- Igaz!
- És nincs más hátra, mint megfejni a kecskét, igyunk tejet ?
- Milyen tejről beszélsz? a macska úgy tett, mint aki nem emlékszik.
- Nos, nem kecskét vadásztam reggel? – kezdte újra a kutya, kissé mérgesen.
- Úgy van.
- És nem én hoztam az odúba?
-Biztos.
- És nincs hátra fejni?
- Igaz! – dünnyögte a macska, és gyorsan kiszámolta, mit válaszoljon.
- Nos, hol van a tej, amit megfejtél?
- A tej? ... Melyik tej? ... Ah! ... Kecsketej?
- Igen igen.
- Ez történt a kecsketejjel! Jött néhány flamand egér...
Ezeket a szavakat kimondva a macska letörölt egy könnycseppet a farkával.
- És tovább?
- Jöttek az egerek és kértek, adjak nekik enni... Tudod, hogy irgalmas vagyok. Adtam nekik a
tejet. Azt hittem, ma este hozol valami prédát is az erdőből... De te... méltatlan vagy.
- Együnk kecskét! meg merte szelídíteni a kutyát.
- A kecske télre való, a macska a kutyának ugrott a karmaival. Ne nyúlj hozzá. Nehéz időkre
pastramit készítek. És amikor világos van, újra mehet vadászni. Ne térjen haza a zsákmány
nélkül. Különben végeztem veled.
A kutya hajnalban ismét vadászni indult. Futott ide, futott oda...
Otthon a macska a kecske nyakába ugrott. Leütötte és elkezdte enni.
Evett és pihent.
Nem érdekelte.
"Az élet akkor szép, ha tudod, hogyan kell élni! ... gondolta. És főleg, ha egy hülye kutya van
melletted . "
A kutya pedig ebben az időben szaladt az esőben, szaladt a szélben, valami zsákmányt keresve,
amit hazahozhatna, hogy elmeneküljön a macska szájából.
Akár közeledett a tél, és a vadak behúzódtak barlangjaikba, akár az erdőn keresztül azt
pletykálták, hogy a kutya vadászik, semmit, zsákmányt nem találtak.
Sokáig járt, sokáig, hiába. Alig kapott levegőt, gyomra a hátához tapadt.
Nem lévén más dolga, hazament, szándékában állt még egyszer bocsánatot kérni a macskától.
Megkéri, hogy adjon neki egy falat pastramit. És amint megragadja az erő, újra vadászhat.
- Bastar - sikoltotta a macska - hol a játék? mit hoztál nekem
A kutya azt mondta neki, hogy nincs szerencséje. Hogy nem talált semmit az erdőben. Adj neki
egy falat pastramit.
- Melyik pastrami? – csodálkozott a macska.
- Kecske pastrami! - válaszolta a kutya.
- Milyen kecskéről beszélsz?
- A kecske, amit levadásztam és bevittem az odúba. Adtál neki tejet az egereknek! Nem azt
mondtad, hogy pastramit készítesz télre?
- Mondtam.
- Akkor hol vannak a pastramik?
- Miért beszélsz még mindig a pastramiról? a macska ismét megpróbált meglepetést színlelni.
De a kutya ezúttal megértette a hölgyet. Vigyorgott a foga.
- Ó! ... Pastrami? a macskának hirtelen eszébe jutott. Látod, odajöttek hozzám az egerek,
megkötöttek és megették a pastramit. Ha túl jó vagy, mindenki kinevet téged! ...
A kutya inkább az egerekhez rohant:
- Kértél tejet a macskától? ettél pastramit?
- Mi? - mondták kórusban az egerek. A macska hazudik neked. Nem ismerjük a tej vagy a
pastrami ízét! ...
A kutya hazatért. Megragadta a macskát a tarkójánál és megverte. (Ha azt akarod, hogy a kutya
megharapjon, erősítsd meg! ...) A macska elkezdte vakarni a kutyát, és a szeme közé bökte.
Jól küzdöttek. Végiggurították egymást az erdőben. És mégis verekedve elszaladtak egy faluba.
Itt az emberek meglátták, elválasztották őket. Leláncolták a kutyát, a macskát pedig elásták a
konyhában. Hagyd abba a kutya harapását. És többé ne piszkáld, ne ugorj a szemébe többé.
De ők a mai napig nem felejtették el bajukat. Amikor találkoznak, a kutya ugat és pastramit
kér, tejet kér, elkapja és megharapja. A macska a szeme közé böki, megvakarja, nyávog, lustává
és méltatlanná teszi.
És azóta, amióta az egerek adták, a macska megeszi őket, ahol - megtalálja... keresi, megeszi
és azt mondja:
- Ha nem rúgtál volna ki, és most a kutya hozott enni, pihentem, nem volt semmi gondom. Így
lenyellek... jóllakni...
Utódaik, gyermekeik és unokáik pedig örökké ellenségek maradtak.
Vagy ahogy egy másik mondás mondaná: a szülők megették az aguridát, a gyerekek fogát
csikorgatták.