Június 14.

Egyetlen pont különbséggel a Spirit FM pályázatát hozta ki győztesnek a Fidesz által

kisajátított Médiatanács, így az ATV Csoport tulajdonában álló rádió tíz évre elnyerte a Budapest
térségében fogható 92,7 MHz frekvenciát. Ezzel a második helyezett Klubrádió internetre való
száműzetése véglegessé vált. Szeptember 22-én, az EU-val való alkudozások forró szakaszában a Tilos
Rádió azonban visszaszerezte frekvenciáját. Máskülönben a kormánypárt által uralt médiában
történtek 2022-ben jelentősebb változások. Az MTVA politikai irányát ellenőrző Bende Balázs
közvetlenül a választások után, az M1 híreinek arcot adó Németh Balázs pedig augusztusban távozott
az állami médiától. A fiatalok megnyerésére indított Pesti Tv hangos veszekedéssel múlt ki, a stáb
ugyanis ellenállt, amíg a menedzsment üzleti ügyeire célozgatni nem kezdett a tulajdonos. A
Mediaworks előbb összevonta gazdasági szerkesztőségeit, majd megszűntette a nyomtatott Figyelő
és a Világgazdaság kiadását. Az állam mintegy hárommilliárd forintért a közérdekre hivatkozva
megvette a Nemzeti Sportot. Megszűnt a Széles Gábor tulajdonában kormánypropaganda mellett
leginkább összeesküvés-elméleteket közlő Magyar Hírlap, és az ingyenes terjesztésű Pesti Hírlap sem
jelenik meg többé. Utóbbi tulajdonosa, a jó kormánykapcsolatokkal rendelkező Brit Media a 168 Órát
is beszántotta, kiadja azonban az Elle és a Cosmopolitan magazinokat, amelyet a Varga Zoltán
tulajdonában lévő Centrál Médiától vásárolt meg. November végén derült ki, hogy Vargát
gyanúsítottként hallgatták ki a NAV nyomozói, ügye folyamatban van.

Augusztus 2. Donald Trump a Fehér Házra emlékeztető golfklubjában fogadja Orbán Viktort, aki
hatalmas kísérettel, magyar állami költségen az amerikai Republikánus Párt jobbszárnyának dallasi
seregszemléjére, a CPAC-re tartott. A konferencia megnyitásaként elmondott angolnyelvű beszédben
Orbán igyekezett tanácsot adni, hogyan kell kiharcolni a populista áttörést. Ennél is kézzelfoghatóbb
segítséget kapott a francia szélsőjobboldal a Fidesz elnökétől: sajtóhírek szerint közvetlenül Orbán
utasítására adott 10 millió eurós hitelt Mészáros Lőrinc bankja, az MKB a francia elnökválasztáson
induló Marine Le Pennek. Mind a texasi beszéddel, mind az euróhitellel diplomáciai bonyodalmakat
vállalt Orbán, és 2022-ben egyik befektetés sem térült meg: Le Pen vesztett, Trump pedig a bukás
szélére került év végére. Magyarország számára leginkább az egyoldalú amerikai külpolitika tűnik
hátrányosnak. Joe Biden nyáron David Pressmant jelölte ki budapesti nagykövetnek, aki kevésbé
diplomatikusan érezteti a két ország kormányának megromlott kapcsolatát.

MAGYARORSZÁG ÉS A HÁBORÚ

Orbán Viktort a leginkább kiszolgáltatott pillanatban érte Vlagyimir Putyin ukrajnai inváziója: a
választási kampány forró szakaszában, a voksolás előtt hat héttel. A kormány első reakcióját kizárólag
az határozta meg, hogy a miniszterelnök oroszbarátsága és a kialakult háborús helyzet ne
veszélyeztesse a Fidesz újraválasztásának esélyeit. A belpolitikai üzenet a békepártiság lett, amelynek
garanciája, hogy Orbán számára a 2022-es invázió már a harmadik olyan szomszédságban zajló
háború, amelyre kormányfőként reagálnia kell. Orbán tehát a stabilitás és a semlegesség garanciája,
míg az ellenzék első embere, Márki-Zay Péter háborúba küldené a magyar fiatalokat – ez az üzenet
döntő mértékben járult hozzá a Fidesz áprilisi kétharmados győzelméhez. A propagandában sulykolt
állítás egyetlen kézzel fogható következménye a fegyverszállítások megtagadása volt: Magyarország
önmagában nem küldött és az ország területén át sem engedett fegyvereket Ukrajnának. Az európai
színtéren viszont hetekig csak sodródott, és megszavazott mindent, aminek Magyarország nélkül
többsége volt. Így az uniós fegyverszállítások finanszírozásából épp úgy kivette a részét az Orbán-
kormány, mint az egymást követő szankciók megszavazásából – még ha az a magyarországi Sberbank
csődjét is okozta. Korábbi politikájával ellentétben a háborús menekültek ellen sem lépett fel, és
megszavazta a számukra az EU összes tagállamában biztosított kedvezményeket (könnyített
munkavállalás, alanyi jogon járó egészségügyi ellátás). A február 24-e után nagy tömegben érkező
ukrán menekülteket az éveken át átkozott civil szervezetek látták el a fővárosi pályaudvarokon, és
csak akkor vette át az állam ellátásuk feladatát, amikor erre dedikált pénzt ígértek az uniós
intézmények. A választási győzelmet követően Orbán a megnövekedett mozgásterét abban látta,
hogy egyre inkább akadályozója legyen az Oroszország elleni egységes fellépésnek. A voksolás estéjén
a Fidesz ellenfelének nevezte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt (Putyin telefonos gratulációját
azonban fogadta), majd a szankciós csomagok blokkolásába kezdett, amíg azok alól Magyarországot
nem mentesítették. Így került le az importtilalmi listáról a vezetéken érkező kőolaj, miközben a
tengeren szállított nyersanyagot már nem lehet behozni az Európai Unióba. Orbán a kontinens többi
kormányfőjével szemben nem tett látogatást a háború sújtotta Kijevben – Moszkvában viszont járt
Gorbacsov temetése alkalmából. Szijjártó Péter a brüsszeli kérést figyelmen kívül hagyva kétoldalú
tárgyalást folytatott Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel az ENSZ őszi ülésszakán New Yorkban, és
több oroszországi konferenciára is ellátogatott. Magyarország abban is a Kreml érdekeit szolgálja,
hogy halogatja Finnország és Svédország NATO-csatlakozásának parlamenti ratifikációját. Bár ennek
oka leginkább az uniós pénzek körüli európai vitában keresendő, Orbán háborús politikája nem
pusztán helyezkedés, alkudozás. A kormányfő több fontos beszédében is hangsúlyozta, hogy szerinte
a konfliktusból erőforrásai miatt kizárólag az orosz fél kerülhet ki végül győztesen. És bár
agressziónak nevezi a szomszédban zajló háborút, a kormánypárti sajtó nyíltan drukkol
Oroszországnak, és felmérések szerint a fideszes választók többsége is osztozik ebben.

AZ EU ÉS MAGYARORSZÁG

Az Európai Bizottság bő két hónapot várt: bár az Európai Unió Bírósága már február közepén
kimondta, hogy az uniós pénzek védelmét szolgáló kondícionalitás összehangban áll az
alapszerződésekkel, csak a magyar választások után, április 27-én indította el a jogállamisági eljárást
az Orbán-kormánnyal szemben. Ezt az eszközt azért vezették be a tagállamok vezetői, hogy a jogi
keretek mindenütt biztosítsák a közös források átlátható elköltését, és tudható volt, hogy a
rendszerszintű korrupció miatt leginkább Magyarország ellen alkalmazható. Orbán Viktor kettős
stratégiát dolgozott ki az eljárás semlegesítésére. Részint kormányába hívta Navracsics Tibort, aki volt
uniós biztosként helyismerettel rendelkezik Brüsszelben, személyiségéből fakadóan alkalmasabb a
kompromisszumokra, valamint a fiók mélyén megtalált KDNP-s párttagsággal megoldotta, hogy az
Európai Néppártban is megtűrjék (onnan csak a Fidesz lépett le, testvérpártja viszont meghúzza
magát a hátsó sorokban). Ráadásul Varga Judit igazságügyi miniszter is visszább vett a nyugati
partnerek kioktatásából, és jelentős részt vállalt az uniós döntéshozókkal való alkudozásban. Ezt a
fajta közeledést Orbán Brüsszel-ellenes kormányzati kommunikációval és oroszbarát külpolitikával
ellensúlyozta: nemzeti konzultációt hirdetett, amelyben az EU-t vádolta meg a magyarok
bombázásával, és minden egyhangúságot igénylő kérdésben vétót hirdetett. A globális minimáladó
támogatását visszavonta, blokkolta Ukrajna 2023-as pénzügyi megsegítését, valamint az EU-tag
Finnország és Svédország NATO-csatlakozását. Orbán a választási győzelme óta fékezi az Oroszország
elleni szankciókat, és számos ellenséget szerzett magának, amikor egy hosszú alkudozás végén Kirill
pátriárka mentessége érdekében időn túli vétót kiáltott a már eldöntöttnek vélt kompromisszumra.
Hogy az érdemi tárgyalások és a meghozott magyar törvénymódosítások milyen eredményt
hozhatnak, ha közben a magyar kormányfő egyfajta zsarolásként akadályozza az unió
cselekvőképességét, még nem látni pontosan. Szeptemberben az Európai Bizottság a jogállami eljárás
keretében 7,5 milliárd euró befagyasztását javasolta a hétéves költségvetés keretében
Magyarországnak járó kohéziós alapokból. És hiába egyezett bele 17 reformintézkedésbe az Orbán-
kormány, a Bizottság elégtelennek minősítette a lépéseket, és december elején is ragaszkodott a
páratlan büntetéshez. A végső szót azonban a tagállamok kormányaiból álló Tanács mondhatja csak
ki, amelyiknek döntenie kell a Magyarországnak járó 5,8 milliárd eurós helyreállítási alapról is. A két
kérdés jogilag nincs összekötve, ha egyikben sem születne konszenzus, úgy döntés hiányában a
jogállami eljárás magától megszűnik, viszont a helyreállítási alap 70 százaléka is elúszik. Vagyis
mindkét fél érdekelt valamilyen kompromisszumban. Abban a megfigyelők egyetértenek: bármi is
lesz a vita feloldása, a pénzekhez való tényleges hozzáférés 2023-ra marad, és ezzel a húzd meg,
ereszd meg taktikája az uniós intézmények és az Orbán-kormány között.