A sumér számrendszer logikája

A sumér nép az ókori Mezopotámia legtitokzatosabb népe volt: a semmiből bukkantak elő, elkápráz-
tatták az akkori és a későbbi világot, és a semmibe tűntek el. Maga a sumér elnevezés is idegen, akkád
szó: a šumeru egyaránt jelentette KI.EN.GI-t (a sumérok földjét) és az EME.GI7-t (a sumérok nyelvét).
Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a sumérok jöttek valahonnan, és átvették, majd továbbfej-
lesztették a leigázott és beolvasztott ismeretlen „obeid” őslakosok magasabb kultúráját.
A legősibbnek tartott mezopotámiai város, Eridu romjainak feltárásához hat méternyi iszapot kel-
lett eltávolítani (ami kézenfekvő bizonyítéka az özönvíz sumér legendájának: a negyven napos esőzés
úgy megárasztotta az Ararát hegyéből eredő, de szétváló, és külön utakon kanyargó Tigris és Eufrá-
tesz folyókat, hogy azok a sumér föld legdélebbi részein okoztak hatalmas áradásokat, elöntve fel
egész Šuruppak széléig a sumér városokat, maga Šuruppak ettől csodálatos módon kimaradt. [Šurup-
pak városának mitikus királya volt ZI.U.SUD.RA – a bibliai Noé mezopotámiai megfelelője – a sumér
vízözönmítosz hőse, aki Enlil isten tanácsára bárkát épített és így megmenekült az áradatból].
A Tigris és az ókorban sokkal keletebbre folyó Eufrátesz vizét csatornákkal hasznosító – a mai
Belgium területének megfelelő – KI.EN.GI voltaképpen városállamok szövetsége volt: Ur, Uruk,
Lagaš, Girsu, Umma, Adab, Nippur, Šuruppak stb. élén egy-egy király (LU.GAL =’nagy ember’) állt,
és mellette a zikkuratok ura, a papság gondoskodott a falusi lakosság által beszolgáltatott („az iste-
neknek felajánlott”) termények által a városi lakosság ellátásáról. Nem véletlen tehát, hogy a sokszor
egymással is csatázó városállamok, de az idegen hódító akkádok is, egy egy elfoglalt várost földig
romboltak, a városi lakosságot könyörtelenül kiirtották, de a „csatornák falusi népét” nem bántották,
csupán a továbbiakban a romok köveiből új helyen új várost építő hódítókat kellett terményekkel
(árpával, datolyával, hízóállatokkal) ellátniuk. Ennek alapján könnyen fel lehet tételezni, hogy a mai
Iraq déli részén, Bászra környékén, a Tigris és az Eufrátesz összefolyásánál, a Satt el Arab mocsaras
vidékén élő, siita vallású – ma már arabul beszélő népesség – az egykori sumér vidéki lakosság le-
származottja: számos néprajzi hasonlóság, a nádból és iszapból épített mesterséges szigeteken nád-
kévékből épített házak kivitelezése, kúpos alakja, a szigetek közötti sekély vizeken való közlekedést
biztosító, rúddal mozgatott csónakok mai formája nagyfokú hasonlóságot mutat a korabeli sumér
agyagtáblák ábrázolásaival (vö. pl. Udvary Gyöngyvér, Vincze Lajos: Iraki piramis, 1984).
A termények begyűjtése, raktározása, elosztása magával hozta mindezek regisztrálásának szüksé-
gességét, megteremtve ezzel a gazdasági feljegyzések legősibb formáit, valamiféle számolási rend-
szer kialakítását a különböző termények rajzos vázlataival. Az adatrögzítéshez a vizes, nádas, iszapos
környezet kínált eszközöket: a nedves agyagba kihegyezett nádszállal írt ábrák, jelek formájában.
Ezek a kezdetben piktogrammszerű, nehezen felismerhető kusza vonalak fejlődtek az idők folyamán
a szabályos vízszintes, függőleges és ferde húzású ékjelekké, a sumér-akkád stb. ékírás kialakulásá-
hoz: a kezdetben függőleges jeleket kilencven fokban elfordítva, vonalak közé balról jobbra írva:

A SAG ’fej’ ékírásos jel alakulása kétezer éven át. 1: i. e. 3000 körül, 2: i. e. 2800 körül, 3: i. e. 2600 körül, 4: i. e.
2600 körüli agyagtáblára írt jel, 5: i. e. 2000 körül, 6: óasszír és hettita változat az i. e. 2. évezred első feléből, 7:
újasszír forma az i. e. 1. évezred elejéről.

(A sumér ékírásos szövegek olvasata számos megoldhatatlan problémát vet fel: a sumér szövegeket
csak akkád olvasatban ismerjük, a sémi akkád nyelv azonban számos hangjában különbözött a sumér
nyelv hangrendszerétől, az akkádban nincsenek például ö, ü hangok, lehet hogy a sumérban sem vol-
tak, de az is lehet, hogy az akkád olvasatokban ezek – egyéb hangokkal együtt – elvesztek.)

1
A sumér számrendszer viszont csodálatos! Az 1 és 60 közötti számjelek legfőbb jellemzője a meg-
számlálhatóság, az egyjegyű számok 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 20, 30, 40, 50, 60 éppen annyi füg-
gőleges vagy ferde ékjelet tartalmaznak, amennyi az értékük. A számrendszer tízes alapú, és helyiér-
tékfüggő, messze megelőzve ezzel logikájában pl. a római számokat. A sumér számrendszer sajátos-
sága viszont, hogy a 60-as számot tekinti egésznek: az ötvenkilenc után a 60-at az 1 ékjel jelöli:

A sumér számnevek semmilyen más nyelv számneveire nem hasonlítanak: 1 DİŠ, 2 MİN, 3, EŠ, 4
LİMMU, 5 İÁ, 6, ÀŠ, 7 İMİN (i-min 5 + 2), 8 USSU, 9 İLİMMU (i-limmu 5 + 4), 10 U, 20 NİŠ, 30 UŠU3,
40 NİMİN (ni-min 20 x 2), 50 NİNNU (ni-min-u 20 x 2 + 10), 60 GİŠ.
A „kétjegyű” számok egyszerű szóösszetételek: 11 U.DİŠ, 12 U.MİN, 13 U.EŠ, 14 U.LİMMU, 15 U.İÁ,
16 U.ÀŠ, 17 U.İMİN, 18 U.USSU, 19 U.İLİMMU; 21 Nİ.DİŠ 22 Nİ.MİN, 23 Nİ.EŠ, 24 Nİ.LİMMU, 25 Nİ.İÁ,
26 Nİ.ÀŠ, 27 Nİ.İMİN, 28 Nİ.USSU, 29 Nİ.İLİMMU stb.
A sumér 60-as számrendszer öröksége, hogy egy óra 60 percből, egy perc 60 másodpercből, egy
egész óra 3600 másodpercből áll, valamint, hogy a teljes szög 360 (6 x 60) fokos és a szögmérés
eszközei is ezt a rendszert követik: 1 szögfok = 60 szögperc vagy 3600 szögmásodperc.
A 60 mint számolási egység abban is tükröződik, hogy a decimális 10, 100, 1000 helyett a 60
többszörösei alkotnak „kerek” számokat: 120 GEŠ.MİN (geš-min 60 x 2), 180 GEŠ.EŠ (geš-eš 60 x 3),
240 GEŠ.LİMMU (geš-limmu 60 x 4), 300 GEŠ.İÁ (geš-iá 60 x 5), 360 GEŠ.ÀŠ (geš-àš 60 x 6), 420 GEŠ.
UMUN (geš-umun 60 x 7), 480 GEŠ.USSU (geš-ussu 60 x 8) és 540 GEŠ.İLİMMU (geš-ilimmu 60 x 9).
A rendszer kis hibája, hogy a kerek számoknál az 1 és a 60, a 2 és a 120, a 3 és a 180, a 4 és 240,
az 5 és a 300, a 6 és a 360, a 7 és a 420, a 8 és a 480, valamint a 9 és az 540 ugyanazzal az ékjellel
íródik, továbbá a 61, 121, 181, 241, 301, 361, 421, 481, 541 és folytatásai esetében is elmaradt az
ékjelek közötti helyiérték valamiféle jelölése.
Felmerül viszont az a kérdés, hogyan lehet ilyen faramuci hatvanas számrendszerben szorzásokat
vagy osztásokat végezni. (Annak is megvan a maga trükkje):

2
 A szorzáshoz vagy osztáshoz egy előre összeállított számtáblát használtak, amely az egyes számok
négyzetét tartalmazta (1, 4, 9, 16, 25, 36, 49, 64, 81, 100, 121, 144, 169, 196, 225, 256, 289, 324,
361, 400 stb.). A szorzást ezek segítségével végezték el.
A sumér szorzás algoritmusa: (1) add össze a szorzandót és a szorzót, (2) nézd meg a kapott összeg
négyzetét a táblázatban, (3) vond ki a nagyobb számból a kisebbet, (4) nézd meg a maradék négy-
zetét a táblázatban, (5) vond ki az összeg négyzetéből a maradék négyzetét, (6) oszd el ezt a külön-
bözetet néggyel: az eredmény = a két szám szorzata.

Példákon levezetve:
2 x 2 : 2 + 2 = 4 | 42 = 16 | 2 – 2 = 0 | 02 = 0 | 16 – 0 = 16 | 16 : 4 = 4.
2 x 3 : 2 + 3 = 5 | 52 = 25 | 3 – 2 = 1 | 12 = 1 | 25 – 1 = 24 | 24 : 4 = 6.
3 x 5 : 3 + 5 = 8 | 82 = 64 | 5 – 3 = 2 | 22 = 4 | 64 – 4 = 60 | 60 : 4 = 15.
6 x 8 : 6 + 8 = 14 | 142 = 196 | 8 – 6 = 2 | 22 = 4| 196 – 4 = 192 | 192 : 4 = 48.
17 x 23 : 17 + 23 = 40 | 402 = 1600 | 23 – 17 = 6 | 62 = 36 | 1600 – 36 = 1564 : 4 = 391.
59 x 74 : 59 + 74 = 133 | 1332 = 17689 | 74 – 59 = 15| 152 = 225 | 17689 – 225 = 17464 | 17464 : 4 = 4366 stb.
Az osztás művelete sokkal egyszerűbb volt: az osztónak megnézték a reciprokát a táblázatban, majd
a reciprokkal megszorozták az osztandót. Az itteni szorzásvégi osztások: 16 : 4 = 16 x 1/4 = 4; 24 :
4 = 24 x 1/4 = 6, 60 : 4 = 60 x 1/4 = 15, 192 : 4 = 192 x 1/4 =48, 1564 : 4 = 1564 x 1/4 = 391, 17464
: 4 = 17464 x 1/4 = 4366 stb.

A felhasznált források
Dictionnaire de la Civilisation Mésopotamienne. Sous la direction de Francis Joannès assisté de
Cécile Michel, avec la collaboration de Luc Bachelot, Laura Battini, Marco Bonechi, Corinne Castel,
Dominique Charpin, Xavier Faivre, Bertrand Lafont, Sophie Lafont, Brigitte Lion, Bertille Lyonnet,
James Ritter, Martin Sauvage, François Vallat, Pierre Villard, Nele Ziegler. Éditions Rober Laffont
S. A. Paris 2001, 974 p.
Manuel d’épigraphie akkadienne (Signes, Syllabaire, Idéogrammes) par René Labat, revu et aug-
menté par Florence Malbran–Labat. Librairie Orientaliste Paul Geuthner S. A. Paris 2002, 346 p.