2.

Nevelés az óvodában, az óvodai, mint szocializációs közeg

 Nevelés és nevelhetőség.
 Az óvodai nevelés sajátosságai, nevelési módszerek az óvodában.
 Az óvodapedagógia és a gyermekkép története; alternatív óvodai nevelési programok és
neveléstörténeti gyökereik.
 Értékközvetítés az óvodában.
A szocializáció általános kérdései és az óvoda mint szocializációs közeg.

Nevelés és nevelhetőség

Nevelésen a pedagógiai tevékenység egészét, együttesen valamennyi részét értjük. A

legátfogóbb, legegyetemesebb pedagógiai kategória, alapfogalom. Örök kategória, a
társadalmi tudattal egyidős.
Magába foglalja:
• Az összes céltudatos, korszerű és szervezett hatást, amellyel formáljuk a
növendék személyiségét.
• A műveltség átadását az ifjú nemzedéknek, az emberek céltudatos, tervszerű,
szervezett alakítását.
Minden más társadalmi és egyéb jelenségtől, emberi tevékenységtől megkülönböztethető
társadalmi funkció, emberi tevékenység.
A nevelési folyamat:
Szervesen és folyamatosan egymásra épülő, egymásba átmenő egyre bővülő neveltségi szintek
rendszereinek kibontakoztatása, a nevelt életének és tevékenységének pedagógiailag céltudatos
megszervezése és irányítása, a közösség kereteiben és formáiban. Nevelő-fejlesztő
tevékenységek, és az ebből kiemelkedő, nevelő hatású események összefüggő sorozata.
Komplex folyamat, mert hatnak benne a biológiai, fiziológiai, pszichológiai és társadalmi
törvényszerűségek.
A nevelés színterei:
A nevelési cél lebontásából adódó feladatok megvalósítására szolgáló egymással szoros
kapcsolatban és kölcsönhatásban lévő szervezeti formák, szervezetek, intézmények.
• család
• közművelődési intézmények – oktatási színtér: óvoda, iskola
• szabadidős közösségi színtér: szakkör
• kulturális egyesületek: műv. ház, könyvtár, klubok
• gyermek- és ifjúsági színterek: pl. cserkészet
• benntlakásos színterek
• kortársak, mint nevelési színtér
A nevelés lényege, alapvető jegyei
• Tudatos személyiségformáló tevékenység.
• társadalmi tevékenység, társadalmi jelenség
• történeti jellegű
• célratörő, társadalmilag meghatározott irányú
• tudatos, tervszerű, szervezett
• fejlesztő hatású
• kétoldalú – BIPOLÁRIS
• kollektív jellegű
• egyetemes és folyamatos
• ellentmondásos

1
 • a gyermek aktív részvétele saját nevelődésük folyamatában
• az önnevelés indítékainak és képességeinek kialakítása
Nevelési alapelvek:
 komplexitás: annak figyelembevétele, hogy a nevelés során biológiai, fiziológiai,
társadalmi törvényszerűségek hatásával kell számolni
 többoldalú nevelési hatásokat kell biztosítani és összehangolni
 a nevelt és a nevelő egyenrangú fél, mégis a vezető szerep a nevelőé. Az óvodás
gyermeket el kell juttatni addig, hogy az alapvető szabálynak engedelmeskedjen.
 a neveltek életkori sajátosságait figyelembe kell venni, az egyéni feltételeket biztosítani
 a nevelt egy időben tagja több közösségnek, és ez is hat rá
 az elmélet és a gyakorlat összhangban legyen
 a nevelés sztochasztikus jellegű: a nevelői hatás és az eredmény között nem
egyértelműek az ok-okozati kapcsolatok
A nevelhetőségről alkotott álláspontok
A személyiséget külső hatások alakítják. A személyiség fejlődését azonban nem
vezethetjük le közvetlenül ezekből a külső hatásokból. A környezeti hatások csak a
személyiségben meglévő belső feltételeken keresztül válnak a személyiség részeivé, azaz a
személyiséget érő külső hatások a belső feltételeken keresztül érvényesülnek az emberi
tevékenység révén.
Ha a személyiséget külső hatások formálják, akkor ezeket a hatásokat megszerezve
céltudatossá és tervszerűvé téve formálhatjuk a személyiséget. A nevelés tehát lehetséges. Ha a
személyiséget érő környezeti hatások a belső feltételek közvetítésével hatnak, és a belső
feltételek maguk is korábbi külső hatások eredményeképpen alakulnak ki, akkor szükséges,
hogy szinte születése pillanatától kezdve állandóan céltudatos, tervszerű és szervezett hatások
érjék az egyént. E külső hatások eredményeképpen jönnek létre, ugyanis azok a belső
feltételek, amelyeken keresztül a további külső hatások érvényesülnek.
A személyiség fejlődősének belső feltételei nem csak az egyén élete során alakulnak ki,
hanem bizonyos elemeikben már születéskor is adottak. Az viszont, hogy ezek az adottságok
által meghatározott kiindulási belső feltételek miként alakulnak az már azoktól a külső
hatásoktól függ, amelyek az embert élete során érik.
A vázolt gondolatmenetből látható, hogy a nevelés lehetséges és szükséges. Az ember
nevelhetősége nem csupán optimista hipotézis, hanem pedagógiai realitás.

Az óvodai nevelés sajátosságai, nevelési módszerek az óvodában

Az óvoda egyik legfontosabb funkciója a nevelő jellege. Az óvoda jó előkészületekkel,

kellő gyakorlattal tud az iskolai neveléshez kapcsolódni.
Az óvodai nevelés célja az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki
személyiség kibontakoztatását elősegítse az életkori és egyéni sajátosságok és az eltérő
fejlődési ütem figyelembevételével.
Az óvodai nevelés feladata az óvodás korú gyermek testi és lelki szükségleteinek
kielégítése, az egészséges életmód alakítása, az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása,
az értelmi fejlesztés megvalósítása.
Óvodás korban az erkölcsi normák a cselekvés szintjén jelennek meg, hangsúlyozva az
érzelmi és a szociális oldalt. A szociális érzés úgy alakul, hogy a gyermek jól érzi magát az
óvó nénivel, a társaival (közösségi nevelés). A követelménytámasztás, a gyakorlás, a példa
pedig elvezeti a szokásokig, melyek majd a jellem építőköveivé szilárdulnak.
Az erkölcsi nevelés tartalma a többi nevelési mutatóval is egységet alkot pl. a gondozás
során közösségi érzéseket is alakítunk. Az egymás iránt kialakult figyelem, előzékenység a
humánus emberséghez, a fegyelmezett magatartáshoz járul hozzá.

2
 Az óvoda komplex mindennapi élete, a tiszta szép környezet (annak óvása, létrehozása)
az esztétikai neveltséget alakítja, formálja. Figyelve a környezetet, a természeti, társadalmi
valóságot, ott az életkornak megfelelően eligazodni, elemi összefüggéseket (ok-okozat)
felfedezni – ez pedig már a gyermeki világkép alakítása.
Az óvodai nevelési sok szálon kapcsolódik az óvoda gondozási funkciójához. A két
funkció nem két külön terület, hanem egymással szoros összefüggésben, egymást segítő
feladatrendszer. A környezethez való helyes viszony kialakítása, alkalmazkodás a természeti
környezet változásához, a természet megszerettetése, a szabad levegőn tartózkodás igényének
kialakítása, a helyes étkezés, tisztálkodási szokások alakítása egyaránt fontos gondozási és
nevelési feladat is. Megfelelő óvónői magatartás mellett válik a kettő eggyé.
A gondozás eme tág értelmezése miatt célszerűbb egészséges nevelésről beszélnünk,
ami még közelebb hozza a gondozói és nevelői tevékenységet egymáshoz. Tehát miközben
gondozzuk a gyereket, mert nem tud önállóan felöltözni, tisztálkodni, képtelen eldönteni, hogy
adott esetben hogyan öltözzön fel, eközben neveljük az önállóságra, az egészséges életmódra,
a környezethez való megfelelő magatartásra is.
Mindehhez szervesen kapcsolódik a mentálhigiénés szokások kialakítása. A közösség
megkedveltetése hozzájárul a kiegyensúlyozott, derűs légkörhöz. A pszichés folyamatok
fejlesztése, a kiegyensúlyozott életmódhoz szükséges lelki tulajdonságok megalapozása és
erősítése szintén része az egészséges életmódra nevelésnek.
Az óvodai nevelés hat fő területe a tanulási tevékenységek alatt: irodalmi, vizuális,
ének-zene, testnevelés, matematika, környezet.
Az óvodai nevelési módszerek alapja a gyermek életkori és egyéni sajátosságainak
figyelembevétele, emellett a játékosság szem előtt tartása. A gyermek életkori sajátosságai:
 alapvető tevékenysége a játék
 nagyfokú tevékenységi vágy jellemzi
 „én-egyedül” beállítódás
 mozgékonyság
 nyitott világszemlélet, mindent befogad, a jót és rosszat
 nagyfokú kíváncsiság, tudásvágy
 erősek az érzelmei, ez befolyásolja
 gondolkodás cselekvéshez kötött
 modellkövető, pontosan lemásolja, amit a felnőtt cselekszik
A nevelés módszereinek célja a gyermek tudatának alakítása, tevékenységének
ösztönzése, életének megszervezése, amely a követelménytámasztás külső ösztönzőiből a
magatartás belső motivációjává válik. A módszerek
 segítik a célok, feladatok megvalósítását,
 elősegítik a közösségfejlesztést, a személyiségfejlesztést,
 aktivitásra és öntevékenységre nevel,
 a személyiség megbecsülését szolgálja,
 segíti a céltudatos nevelőmunkát,
 rugalmas a módszer,
 hasonló hatású módszereket együtt alkalmazzunk.
Hagyományos felosztás:
 Követelés: legyen határozott, érthető, következetes, teljesíthető, igazságos
- serkentés: módszerei a bíztatás, ösztönzés, helyeslés, ígéret, dicséret, jutalmazás
- gátlás: módszerei a felügyelet (folyamatos), ellenőrzés (időszakos), tilalom (már
ismert a követelmény)
- kényszerítés: módszerei a felszólítás, büntetés
 Meggyőzés: célja a belső meggyőződés kialakítása a helyes viselkedési formák iránt
- példa: követésre méltó cselekedet
- példakép: egy személy alapján
3
 - eszménykép: több konkrét példakép absztrakciójából és általánosításából
- bírálat: pozitív is lehet, javaslatot teszünk a hibák elkerülésére
- önkritika: saját magunkra, ill. a közösségünkre vonatkozó bírálat
- beszélgetés: tapasztalok közös feldolgozása
- vita: vélemények ütköznek, szabályai vannak, mindenki elmondhatja a véleményét
- beszámoló pl. mi volt a nyáron?
 Gyakorlás: sokszor ismétlődő cselekvések sorozata, beidegződnek, szokássá válnak a
magatartásformák, tevékenységek.
Pedagógusok szociális technikái: verbális és nonverbális kommunikáció.

Az óvodapedagógia és a gyermekkép története; alternatív óvodai nevelési programok és

neveléstörténeti gyökerei

Óvodapedagógia: alternatív jellegű, alkalmazott pedagógiai tudomány, a

neveléstudomány körébe tartozik, az elmélet és gyakorlat vizsgálatával foglalkozik.
Az első óvodapedagógia Kisdedóvói tudomány néven ismert. Wargha István és a
„védnövendékek” állították össze. Három kiemelt feladat volt: óvás, fejtés, javítás. Célja: az
érzelmes, munkás és becsületes honfinak az alapját vesse meg, s mi több a nemzetiséget és a
magyar nyelvet, amennyire lehet, terjessze.
Magyarországon az első óvóképző Tolnán, 1873-ben gróf Festetics Leó házában jött
létre, csak férfiaknak. 1840-től az óvodák vezérkönyve Bezerédj Amália „Flóri könyve” című
munkája. Tartalmaz verseket, énekeket, meséket, mondókákat, írás-olvasáshoz szükséges
információkat, földleírást, erkölcsi mondásokat, hogy milyen legyen a jó gyerek. Az óvodával
kapcsolatos minden, a tartalom, a gyakorlat, képekkel illusztrált. Férje, Bezerédj István az
óvoda szószólója volt. Könyve: Terv a kisdedóvó intézetek terjesztése iránt két magyar
hazában. A KIMTE vezetője volt – Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő
Egyesület.
Az óvóképző munkája kiterjedt óvodák létrehozására is, kutatásokra, könyvek
fordítására. Wilder Spin (Iskoláskor előtti nevelés c. ) könyvét Kossuth fordította magyarra.
Megjelent Salzmanntól a Rákkönyvecske és Hangyakönyvecske. A fordítások mellé jegyzetek
is készítettek. Végül elkészült, összeállt a cél, a feladat, az eszközök – letették a magyar
óvodapedagógia alapjait.
1891-ben megszületett az első kisdedóvó törvény, amely országosan rendezte a
kisdedóvás ügyét. Oktatás helyett foglalkozásról beszélt. Előírta a kötelező óvodalátogatást, de
ez nem valósult meg, a gyermekek 13-14%-a járt óvodába. Fröbel németes pedagógiáját
ellenezve megjelenik a nemzetnevelés is. Montessori hatására megjelent 1936-ban a második
óvodai törvény, amely az oktatást elutasította, egyértelműen foglalkozásokról beszélt. Az
óvodapedagógiát a II. világháború után egyértelműen meghatározta a szovjet pedagógia,
megjelent a „Nevelj jobban mozgalom” az óvodákban. 1948-ban államosítás következett, majd
1953-ban megjelent a harmadik óvodai törvény, amely a Kisdedóvó Intézet szó helyett az
Óvoda szót írta elő.
1971-ben kiadják az Óvodai Nevelési Programot, amely tartalmazza, hogy az óvodai
nevelés a szocialista nevelés része. 1985-ben átdolgozták az ONP-et: alternatív szemléletre
épülő nevelési koncepció a merev pedagógiai szemlélet helyett. 1993-ban kiadták a
Közoktatási törvényt, majd 1996-ban az ONOAP-ot (Óvodai Nevelés Országos
Alapprogramja).
Gyermekkép:
Az ONOAP az emberi személyiségből indul ki, hogy az ember egyedi, mással nem
helyettesíthető individum és szociális lény. A gyerekkép megrajzolásában az eltérő pedagógiai
és pszichológiai irányzatok közös vonásait veszi alapul: a gyerek fejlődő személyiség,
életkoronként és egyénenként változó testi és lelki szükségletei vannak. A személyi és tárgyi
4
környezet szerep meghatározó a személyiség kibontakozásában. Az óvodai nevelés
gyerekközpontú.
Gyermekről alkotott kép változásai:
• Puritán (Wilderspin)
• Védelemre, óvásra szoruló gyerek rousseau-i képe (Brunszvik Teréz)
• Romantikus gyerekkép - Frőbel
Boldogság, vidámság korszaka, szép, jó és igaz Bardócz Pál könyve: „Őfelsége a
gyermek”
• Aktív, cselekvő, alkotó gyerek kép reformped. - Maria Montessori
Alternatív óvodai nevelési programok és neveléstörténeti gyökerei:
A reformpedagógiai eszmék közös gyökere a XIX. század végi különféle életreform-
mozgalmak körül keresendő. A reform- vagy, ahogy később hívták, az alternatív pedagógiai
mozgalmak a természetinek és abszolútnak tekintett gyermek szükségleteiből indulnak ki.
Reformpedagógia: egy teljes iskolarendszert megreformálnak, újraalapítanak
A XIX. sz. utolsó évtizedétől, az I. vh.-ig tartó első időszak a gyermeki individuum
önállóságának, szabadságának megvalósítására való törekvés jegyében fejlődik. Az ekkor
bekövetkező jelentős szemléletbeli változásokat eredményező radikális szellemű iskolai
újításokat a reformokkal rokonszenvező pedagógusok egyre bővülő köre valósította meg.
Ebben az időszakban a reformpedagógia olyan jelentős személyiségei kezdték el
tevékenységüket, mint az olasz Maria Montessori.
A második (az I. vh.-tól a harmincas évek közepéig tartó) termékeny időszak
törekvéseiben különleges súlyt kapott a gyermek közösségi keretek között történő individuális
nevelésének gondolata. A New Education Fellowship (Új Nevelés Világligája) 1921-ben
történő megalakulása a nemzetközi pedagógiai reformirányzat világmozgalommá
szerveződésének jelentős mérföldköve. Az ebben a fejlődési szakaszban kialakuló
iskolakoncepciók rendkívül heterogén, sokszínű világnézeti-filozófiai palettája Rudolf Steiner
okkult ember- és világszemléletén alapuló Waldorf-iskolától, Celestin Freinet erőteljes
baloldali, szociális alapokon álló elképzeléseit tükröző Modern Iskolán át, Peter Petersen
korszerű antropológiai-társadalmi - tudományos koncepciót alkotó Jéna-tervig terjed. Ebben az
időben születtek a legjelentősebb amerikai módszertani irányzatok, mint a Dalton-terv és a
projekt-módszer.
Az irányzat II. vh. utáni továbbélése egy harmadik, napjainkig tartó fejlődési szakasz. A
napjainkban a reformpedagógia szellemében működő mintegy kétezer európai iskola
bizonyítja, hogy az irányzat nem csupán történelmi jelenség, hanem hatása az európai
iskolaügy alakulására mind a mai napig számottevő.
Az alternatíva választható tevékenységi, cselekvési mód. A pedagógiában fontos, hogy
a nevelő választani tudjon, ami neki és a neveltnek a legjobb.

Két fő jellemzője:
 Alternatív jelleg: adott helyzetben van-e választási lehetőség pl. a summerhilli
iskolában nem kötelező semmi
 Autnomia, szubjektív feltétel: az egyén alkalmas-e arra, hogy válasszon.
Az óvodák saját nevelési program alapján dolgoznak, melyek összhangban állnak az
ONOAP-ban foglaltakkal. Az óvoda vagy önállóan készít programot, vagy kész programok
közül választ. A két dokumentumnak egy szakmailag összehangolt rendszert alkot. Így az
egyes intézmények szakmai önállósága és az óvodai nevelés sokszínűsége mellett
érvényesülnek azok az általános igények is, amelyeket az óvodai neveléssel szemben a
társadalom a gyerek érdekeinek figyelembevételével fogalmaz meg.
Miben lehetnek mások az intézmények?

5
  Fenntartó
 Csoportok pl. vakok és gyengénlátók
 Célok
 Módszerek
 Tárgyi feltételek
 Személyi feltételek
 Időrend
 Gyerekek önállósága
 Tevékenység alapján – mennyire elméleti

Nyílt oktatás:
Gyűjtőfogalom, mely összegzi mindazon metodikai-didaktikai és iskolaszervezeti
megoldásokat, amelyek egyenként és összességükben is azt a célt szolgálják, hogy az
elidegenedés folyamatát megszüntessék. Főbb jellemzői: módszertani sokszínűség, szabad
választás, öntevékenység, a környezet iránti nyitottság, beszédkultúra fejlesztése, tanárszerep
(segítő, szervező).
Projekt módszer:
Problémaközpontú cselekvés gondolata kerül a középpontba. Jelenségek komplex vizsgálata.
1918-ban született. Projektek formájában találkozunk az oktatással. Értékes dolgokkal történő
elmélyült foglalkozás. Metodikai kérdések: feladat – témák keresése, tervezés, kivitelezés,
továbbfejlesztés. Projektet a világ összes jelenségéről lehet írni. A módszer lehetővé teszi a
jelenségek komplex vizsgálatát, az elmélyülést, többféle kutatási módszer alkalmazását, az
együttműködést a projekt többi résztvevőjével.
Szabad munka:
Oktatási alapelv. Olyan működési folyamat, amely során a tanulók jelentős mértékű döntési
joggal és választási lehetőséggel rendelkeznek az oktatás céljaira, eszközeire, az elsajátítás
módjaira, kommunikációs formáira és az abban részt vevő társaikra vonatkozóan.
Heti terv alapján folyó oktatás:
Jena-plan módszere. Egy hétre szóló, az elvégzendő tevékenységeket tartalmazó terv.
Feladatokat és javaslatokat tartalmaz. Egyénre szabott, melyet a tanár készít: differenciálás
teszi lehetővé, figyelembe veszi az életkori sajátosságokat és egyéni jellemzőket, a
tevékenységek sorrendjét a gyerek választja meg. Művelődési alapformák: beszélgetés, játék,
munka (kooperáció!), ünnep (születésnap, hétzáró ünnep)
Kozmikus nevelés:
Integrált műveltségi blokk. Közel viszi a gyerekhez a természetet, az embert. Felébreszti a
felelősséget. Tartalma: földrajz, csillagászat, geológia, kémia, fizika, biológia, szociológia
(Montessori-módszer).
Epochális oktatás:
Waldorf-módszer. Négy héten át napi két órában történik. 1-1 tantárgy vagy témakör hosszabb
ideig történő feldolgozása. Fontos segédeszköz az epocha füzet, amit a gyerekek maguk
készítenek és illusztrálnak. Nem használnak tankönyvet, iskolai könyvtárak állnak a
rendelkezésükre.
Euritmia (Waldorf):
A beszéd, a zene, a mozdulatok kellemes tagoltsága. Szép, szabályos, egyenletes életmód.
Megszólaltatja az egész embert, láthatóvá válik a nyelv, a dallam.
Beszélgető kör (Jena):
Néhány perc kötetlen beszélgetés, majd a kinti világból átvezet a beszélgetés az iskola
világába. A téma a projekt kiindulási pontja is lehet.
Szabad önkifejezés:

6
Freinet-módszer. Szabad beszélgetés, fogalmazás, versírás, történetírás. Szabad rajz, elfojtott
érzelmek kifejezői. Zenei élményt is festenek. Zenei alkotások, táncház, zenehallgatás,
színpadi kifejezés a tartalma.
Kommunikációs technikák (Freinet):
Nyomda (terménylenyomat, linómetszet), újság, csomagküldés, levelezés

Értékközvetítés az óvodában

Érték: Az érték a környező világnak a társadalmi meghatározottsága, amely kifejezi a

tárgy pozitív vagy negatív jelentőségeit a társadalom és az egyes ember számára.
Az értékben mindig minősítés, viszonyulás fejeződik ki valamiről vagy valakiről és az
érték ezen keresztül szabályozza a viselkedésünket.
Cselekvéseink mutatják meg az értékeinket. Az óvodában tisztelni kell az értéket, a
pedagógusoknak egyeztetniük kell. Fel kell állítani az alapelveket, pl. derűs légkör, játék
tisztelete. Léteznek napi elvek, amik a mindennapi magatartásukat határozzák meg, mindez az
alapelvek érdekében történik. Az alapelvek és a napi elvek között harmóniának kell lennie.
Diszharmónia akkor alakul ki, ha az értékrend és a tényleges értelmezés (cselekvés) vagy a
csoportban együttműködő felnőttek között nincs összhang. A gyerke, amelyik felnőttet szereti,
annak az értékrendjét fogja követni. A gyerek egyszerre csak egy szempontot vesz figyelembe
az értékelésnél, az óvónő feladata, hogy az óvodából való kikerüléskor többet is figyelembe
tudjon venni.
Figyelni kell az élőlények tiszteletére, elfogadására, a rend óvására, a környezet
megbecsülésére. Ez együtt jár a szokások és szabályok elfogadásával.
Értékek jellemzői:
 idő dimenzió (történelmi, társadalmi viszonyulás)
 téri dimenzió (világ tájainak értékei)
 az értékeknek csak társas viszonyulásban van értelmük
 kettős arculatuk: = objektív (társadalmi) =szubjektív (amit elfogadunk az objektívből)
Az óvodapedagógus feladatai:
• Az óvoda saját programjában
gyűjti össze az értékeket (ennek alapja: az alapprogram, szakirodalom, helyi társadalmi
elvárások, a nevelő saját értékei) és ezeket közvetítik az óvodapedagógusok).
• A gyerekek az értékekkel magában
a folyamatban (mindennapi élet, tevékenység) találkozhassanak.
• Feladatunk, hogy a gyerekek
fogadják el az értékeket és hozzanak létre ők is értékeket.
• Nevelői munka során legyünk
tekintettel a szubjektumra az értékközvetítésnél.
• Az értékek kialakításában,
elfogadtatásában fontos az élménynyújtás, tapasztalatszerzés, tudatosítás, értékelés
folyamata.
• Főbb értékek, amelyeket ki kell
alakítani óvodában:
 társak, nevelő tisztelete
 fegyelmezettség, szófogadás
 játéktevékenységben való aktív
részvétel
 környezeti nevelés,
környezetszeretet
 a jó és rossz kategóriapár
7
 kialakítása a gyermeki gondolkodásban
 a helyes értékelés, bírálat
kialakítása.

A szocializáció általános kérdései és az óvoda, mint szocializációs közeg

Az óvodai nevelést a családban történő nevelés alapozza meg, az óvodának ezért

figyelembe kell vennie a szülők nevelési felfogását, értékrendjét, s ebből kiindulva kell
eljuttatni minden óvodást az iskolai követelmények befogadására alkalmas állapotba.
A családon kívül a környezet egyéb hatásai is befolyásolják a gyermek személyiségének
fejlődését. A gyermek a környezetéből viselkedésmintákat sajátít el, ezért nem mindegy,
milyen mintákkal találkozik. A gyermek viselkedését meghatározza az is, hogy milyen helyet
foglal el a csoportban, milyen a viszonya a csoporthoz.
A szocializálódás az a folyamat, amelynek révén az egyén a társadalom tevékeny tagja
lesz. a gyermek szocializációjában, szociális tanulásának irányításában az óvodai nevelésé a
vezető szerep. A szociális tanulás során a gyermekek életkorukhoz, lehetőségeikhez mérten
szereznek tapasztalatokat az értékekről, oly módon, hogy mintát követnek, azét, aki érdekes
számukra. Ez beépül a gyermek tevékenységébe és megjelenik a viselkedésében.
A szociális tanulást befolyásoló tényezők:
 A gyermekek környezete milyen viselkedésmintákat erősít meg
 Fontos az együttes tevékenység a helyes viselkedésminták megtanulásához
 Azok a módok rögzülnek, amelyek pozitív megerősítést kapnak
 Konfliktusok rendezése
 Szabályok betartása, tudatosítása

Az óvoda segít a szocializációs folyamatban megtalálni minden gyermeknek, a

temperamentumának, neveltetésének, irányultságának megfelelő pozíciót, szerepet.
Segít betölteni azt a helyet a csoportban (világban), amelyben a gyermek leginkább
otthonosan érzi magát.
Segít kifejezni az érzelmeket, vágyakat, fájdalmakat, segít abban, hogy ezek eljuthassanak
(eljussanak) mindenkihez.
Megtanulhatók a szokások, a viselkedés rendje, az egymással való nyílt és egyenes
(lehetőleg zavartalan) kommunikáció, az érzések, vágyak, sértettségek kifejezése, a helyzetek,
konfliktusok megoldásának algoritmusai, amelyeket az óvodában való létezés során
elsajátíthatnak a gyerekek.
Az óvoda igyekszik megteremteni a legkedvezőbb légkört a gyermekek fejlődéséhez. Az
empatikus figyelem, a feltétel nélküli pozitív elfogadás, és a jelenlévők folyamatosan jelenlévő
kongruenciája (hiteles viselkedése) minden bizonyíték szerint elegendő erre.
A szabad döntéshez való bizalom, a gyerekek feltétlen elfogadása és esetenként empatikus
meghallgatása - tapasztalatunk szerint - elősegíti az önmegvalósító tendencia érvényesülését
minden korban, a kisgyermek (óvodás) kortól a felnőttkorig.
Igyekszik forrásként működni, mind a személyek, mind az eszközök tekintetében
(könyvek, audiovizuális berendezések, hang- és képhordozók, stb.)