Általános lélektan 2.

szóbeli tételek – Gondolkodás

1. Intelligencia – I.

 Az intelligencia fogalma

Eredeti értelmezésben -> Intelligentia: latin kifejezés – megértő, megkülönböztető, felfogó képesség, érzék,
adottság. Egyfajta szellemi erő, tehetség, mely a szellemi, értelmi világban való tájékozódást biztosítja és
ennek hatékonyságát megszabja.
Pszichológiai értelemben-> Az értelmi (‘magasrendű’, ‘humánspecifikus’, ‘komplex’) működésben
közreható, szerepet játszó képesség, illetve képesség összetevők (komponensek) összessége – Ebben az
értelemben az intelligencia pszichológiája elsősorban a képességek (lehetőség szerint) pontos
körülhatárolásával, rendszerezésével és a képességek viszonyának, komplex struktúrájának (az elme, az
intellektus szerkezetének) elemzésével foglakozik
Az egyén értelmességének, szellemi teljesítőképességének szintje, mértéke, nagysága – Ebben az értelemben
az intelligencia pszichológiája az intellektuális teljesítőképesség egyéni szintjének (lehetőség szerint) pontos
mérését igyekszik biztosítani.
 Történeti előzmények
Galton
Az értelmi képességek egyéni különbségeinek kutatásával elsőként Sir Francis Galton foglalkozott, úgy
vélte, az emberi fajon belül is kell, hogy legyen örökletes változatosság, amely az evolúció nyersanyagát
szolgáltatja. Galton az örökletesség vizsgálatát családfaelemzéssel kezdte, és felfedezte, hogy néhány híres
családban minden nemzedékben akadnak olyanok, akik valamiben kiemelkedő teljesítményt nyújtanak.
Galton kialakította a klasszikus magatartásgenetika mai napig használt módszereit, az ikervizsgálatokat és az
örökbefogadási vizsgálatokat. Annál intelligensebbek vagyunk, minél érzékenyebbek az észlelési
érzékszerveink, hiszen minden információ ezeken keresztül kerül hozzánk.
Galtoni paradigma: A modern intelligencia pszichológia szemléleti és módszertani kereteinek
körvonalazása. A legkülönfélébb értelmi megnyilvánulások az elme általános értelmi kapacitására
vezethetők vissza – az intelligencia egytényezős felfogása. Az értelemi teljesítőképesség veleszületett, a jó
képességek fennmaradása társadalmi felelősség és a beavatkozás hatékonyságának kérdése – eugénika
(fajegészségtan). Módszertani jelentősége, hogy bevezette a korrelációs együtthatót.
Spearman
Kétfaktoros elmélet: Két faktort nevez meg, a „g” faktort (produktív, reproduktív), és az „s” faktort. A „g”
faktor közös minden intellektuális teljesítményben, általános intellektuális erő, mentális energia, ennek a
menyisége mérhető. A produktív komponens lehetővé teszi a következtetést, a lényeglátást és a sémák
kidolgozását. A reproduktív komponens az információ visszahívásában játszik szerepet, a meglévő
információinkat hasznosítja. Az „s” faktor adja az intelligencia tartalmát: Sperman logikai, téri, zenei
intelligenciát különböztetett meg. Szerinte az intelligencia egyéni különbségei a mentális energia
eltéréseiből fakadnak.
Thurstone többfaktoros modellje
Az intelligencia 7 különböző, de egymással kapcsolatban álló faktorját különböztette meg, amelyek az
elsődleges mentális képességek. A 7 faktor: Verbális értés, Verbális kifejező képesség, Számolás,
Emlékezet, Észlelési gyorsaság, Következtetési képesség, Térbeli viszonyok elfogadása. Szerinte a g nem
létezik, csupán statisztikai műtermék, és az egyéni különbségek a képességek variabilitásából fakadnak
Binet
Binet tanulmányozta az intelligencia mérhető egyéni különbségeit és annak életkori változatosságait.
Megállapította, hogy a kognitív képességek környezeti hatásra erősen változnak. Főleg a táplálkozási
szokásoknak, az iskolában eltöltött időnek, és a fejlesztő programokhoz való hozzáférésnek van szerepe a
környezeti tényezők közül. Emiatt az iskolai alkalmasság felmérésére kifejlesztette az első
intelligenciatesztet (Binet és Simon: teszt, 1905, 1908, 1911). Az intelligencia értékét a mentális kor és az
életkor viszonya alapján határozta meg.
Stern
Bevezette az intelligenciahányados (IQ) fogalmát: A mentális kor és az életkor aránya, hányadosa
(quotiens).
Terman
Átdolgozta a Stanford-Binet tesztet, és ő alkalmazta először Stern intelligencia hányadosát gyakorlatban.
Wechsler, D. – verbális és performációs IQ
Wechsler-Bellevue-teszt kidolgozása, felhagyott a régebbi intelligencia-tesztek hányados pontszámaival (az
I.Q. Q-jával). A vizsgált személy eredményét nem az életkorral osztotta el, ahogy a korábbi méréseknél
tették, hanem a korcsoportjának átlageredményével. Az ún. deviációs IQ számításakor az átlaghoz 100-as
IQ-t rendelünk, az egységnyi szóráshoz pedig 15-öt. Így az intelligencia társadalmi populációtól függő
változó lett.
Guilford modellje – kocka modell
Guilford modellje szerint az intelligencia 120 különböző faktor kombinációjából jön létre. A 3 fő csoport,
amelyek a különböző faktorokat tartalmazzák: a) Gondolkodási tartalmak, b) Gondolkodási műveletek, c)
Kognitív eredmény/ gondolkodási produktum.
Piaget
Piaget szerint négy nagy, átfogó, biológiailag meghatározott szakaszban zajlik le az értelmi fejlődés:
szenzomotoros szakasz, múveletek előtti szakasz, konkrét műveletek szakasza, formális műveletek szakasza.
Bevezeti a séma fogalmát: az életkorra jellemző működési, feldolgozási mintázat
Piaget szerint a megismerést és annak fejlődését két, dinamikus egyensúlyban lévő folyamat teszi lehetővé:
-Akkomodáció/alkalmazkodás – a sémák alakulása, formálódása, változása a környezeti hatásokhoz
igazodva
- Asszimiláció/hasonulás – az ismeretek beépülése, a meglévő sémák szerinti feldolgozás révén.
 Az intelligencia mérése
Galton, 1884: mérjünk észlelési, mozgásos képességeket – hiába
Binet 1905/1911: mérjünk gondolkodási, probléma megoldási képességet
 Az intelligencia mércéje operacionálisan
Mentális kor mércéje viszonyítva az életkor mércéjéhez:
- különbség (Binet)
- hányados (Stern)
- transzformáció (Terman)
Korcsoport átlag standardéletkor-pontszám alapján:
- Wechsler -> IQ=aktuális pont/elvárt pont x 100
  Az intelligencia övezetei:
0-55: Értelmi fogyatékosság
55-70: Igen alacsony intelligencia
70-85: Alacsony intelligencia
85-115: Átlagos intelligencia
115-130: Magas intelligencia
130-145: Igen magas intelligencia
Az IQ azt mutatja, hogy adott személy eredménye a saját korcsoportjának átlagához (100) hogyan viszonyul
pontszámban, vagy százalékosan kifejezve.
 Intelligencia tesztek
Standardizált mérőeszköz az intellektuális teljesítő képesség mértékének becslésére.
Tulajdonságai:
-Feladatkészlete: Zártvégű, tehát egy jó megoldása van; Verbális és nem verbális feladatok; Fokozatosság
- Nyerspont értékek alapján IQ pontérték vagy standardpontértékek
- Egyéni és csoportos felvételvariációk

2. Intelligencia – II.
Az intelligencia jelenkori modelljei

Pszichometrikus vagy Hierarchikus (hierarchical) modellek

Jelentősége: az intelligencia struktúrája a mentális képességtesztek pontjainak viszonya alapján,
faktoranalitikus módszerrel meghatározható. Az intellektuális képességek hierarchikusan szerveződnek,
legfelül egy vagy több általános faktor, alatta több specifikus másodrendű faktor, esetleg legalul a
harmadrendű faktorok.
Spearman kétfaktoros modellje: általános faktor (general factor - g) - specifikus faktor (specific factor - s)
Guilford kockamodellje: a képességek 3 csoportra oszthatók.
- Tartalmak – az információ típusa, modalitása alapján (figurális, szimbolikus, szemantikus, viselkedési)
- Műveletek – a műveletek, feldolgozási folyamatok alapján (értékelés, konvergens gondolkodás, divergens
gondolkodás, emlékezet, megismerés)
- Produktumok – a mentális reprezentációk kapcsolati mintázatai alapján (egységek, relációk, rendszerek,
transzformációk, implikációk)
Cattel-Horn elmélete az általános intelligencia két részéről: fluid/folyékony intelligencia (gf) és
kristályosodott intelligencia (gc). A folyékony intelligencia feladata az információ mintázatainak észlelése,
összefüggések felismerése, következtetés. A központi idegrendszer hatékony működésén alapul, genetikai,
biológiai meghatározottságú. Sztenderd, analógián, befejezésen, absztrakción alapuló tesztek mérik. A
kristályosodott intelligencia a készségek, tudás, nyelvértés, szemantikai viszonyok észlelési, értékelési
képességét foglalja magában. Két-réteg elmélet: tíz (pl. gf, gc, részben PMA) másodrendű faktor, és 40
elsőrendű faktor.
Carroll három réteg elmélete: Az intellektuális képességek átfogó és leginkább alátámasztott modellje.
- I. réteg: specifikus képességek szintje
• nagyon specializált készségek a tudás felhasználására, stratégiák használatára
– II. réteg: nyolc átfogó (broad) képesség faktor ~PMA
• az intelligens viselkedés sok területén jelen lévő specializált képességek – fluid intelligencia –
kristályosodott intelligencia – általános memória és tanulás – átfogó vizuális érzékelés – átfogó auditív
érzékelés – átfogó felidézési képesség – átfogó kognitív gyorsaság (speediness) – feldolgozási sebesség
– III. réteg: nagyrészt örökletes, az intellektuális aktivitást magalapozó általános faktor ~ g
• az intelligens aktivitás minden aspektusában jelen van

Biológiai vagy „Hatékony idegrendszer” (neural efficiency) modellek

 Hatékony idegrendszer modell – Eysenck
Három intelligencia típust ír le: 1. biológiai intelligencia - fiziológiai, biokémiai, genetikai
meghatározottság, megmutatkozásai: EEG, AEP, NCV, GSR, RT. 2. szociális intelligencia - a
’valóságos élet’ meghatározottságában: motiváció, szocio-ökonómia státusz, tapasztalatok, neveltetetés,
egészség, stb. 3. pszichometrikus intelligencia vagy IQ - kulturális, családi, neveltetésbeli, szocio-
ökonómiai meghatározottság. a determináció iránya: 1→ 3 → 2. Az intelligencia egyéni különbségei
alapvetően a biológiai intelligenciában ragadhatók meg.
 Mentális sebesség modell – Jensen
E szerint az IQ egyéni különbségeit az információfeldolgozás gyorsasága határozza meg, ami pedig az
idegrendszeri feldolgozás sebességétől, végső soron pedig a neuronok szinaptikus jelátviteli
gyorsaságától függ. A mentális sebesség elméletét támogatók úgynevezett elemi kognitív feladatokkal
próbálták mérni az információfeldolgozás gyorsaságát.
Módszerek, bizonyítékok:
 Idegrendszeri elektromos jelenségek
 Agyi cukor-metabolizáció PET vizsgálatok alapján a különböző agyi területek aktivitásáról – Haier
 Közvetlen IQ vizsgálatokkal (korreláció) illetve áttételesen egyéb pszichológiai mutatókkal

Kontextus-hangsúlyú (contextual) megközlítések

Eszerint az intelligencia definíciója és szemléltetése kultúrafüggő.
– Abszolutisztikus elméletek: az intelligencia fajspecifikus mentális folyamatokon és válaszokon alapul. A
nyugati típusú elméletek és a kiértékelés alkalmazható mindenkire.
– Relativisztikus elmélet - az intelligencia 'lokális' értelmezése: az intelligencia definíciója az adott kultúra
specifikus szempontjából adható meg. Afrikában lassúság és konformitás, nyugaton gyorsaság és újszerűség.
Szélsőséges értelemben az intelligenciának nincs univerzális attribútuma, a kontextus független mérés
invalid.
– Köztes elmélet: az intelligencia külső és belső sajátosságok eredménye. A mentális folyamatok (belső)
közösek az emberi fajnál, míg a belső folyamatok intelligens válaszokba és kompetenciákba való
transzformációja kontextus függő.
Az intelligenciát érintő kontextusok négy szintje:
• ökológiai kontextus - amelyben a személy él: az aktivitások kulturális kontextusa
• tapsztalati kontextus - a tanulás és a fejlődés alpja az 1-en belül: a kulturáció, és szocializáció
eredményeként hosszú távú képességek, vonások, attitűdök
• szituációs kontextus - közvetlen környezeti körülmények, tapasztalatok: speciális rövid idejű események
• a kiértékelés kontextusa - a pszichológusok által figyelembe vett tényezők
A kultúrális differenciáció törvénye az intellektuális fejlődés ökológiai és kulturális kontextusban és ez által
megy végbe, ennek megfelelően a kulturális változatosság tanulmányozása az elsődleges, az intellektuális
változatosságé másodlagos.

Komplex (complex system) modellek

 Az intelligencia háromszög elmélete (triarchic theory) – Sternberg
Az intelligencia három, interaktív aspektusa:
• belső (internal): az intelligens viselkedést vezérlő, kalauzoló információfeldolgozási folyamatok. Ide
tartoznak a magas szintű mentális folyamatok, metakomponensek (~g faktor), és az alacsony szintű
mentális folyamatok, végrehajtás – teljesítmény komponensek
• külső (external): a képességek és a környezeti feltételek összehangolását, illesztését koordináló
képesség. A belső összetevők gyakorlati alkalmazása valóságos körülmények között. Sikerhez vezető
implicit és nehezen verbalizálható stratégiák felhasználása.
• tapasztalati (experiential): az újszerű, ismeretlen információ feldolgozása a tapasztalatok hasznosításán
keresztül. A belső komponensek, folyamatok eredményeinek kivonatolása és hasznosítása újszerű
körülmények között.
 Az intelligencia mintázatai
• analitikus intelligencia: az internális aspektusok dominanciája az információ elemzésében,
összevetésében
• kreatív intelligencia: a kognitív erőforrások használata új termékek, felfedezések érdekében
• gyakorlati intelligencia: a kognitív erőforrások a környezet kiválasztása, átalakítása, fejlesztése
érdekében

Többszörös intelligencia elmélete (multiple intelligences) – Gardner

Az intelligencia területei, megjelenési formái és nem a mentális folyamatok a fontosak.
Területek:
– nyelvi (linguistic)
– logikai-matematikai (logical-mathematical)
– téri (spatial)
– zenei (music)
– testi-kinesztétikus (bodily-kinesthetic)
– intraperszonalis (intrapersonal)
– interperszonális (interpersonal)
– természeti (natural)
3. Intelligencia – III.

 A predikció kérdése - Mit lehet előre jelezni az intelligencia tesztpontszámok alapján?

- Iskolai teljesítmény - IQ és iskolai osztályzatok: korreláció 0,5 körül, de más tényezők is

befolyásolhatják a teljesítményt (kitartás, érdeklődés, tanárok)
- Tanulmányi idő: Mennyi időt tölt valaki iskolai tanulmányokkal? Intelligencia tesztpontszám – 0,55-
ös korreláció.
- Társadalmi státusz és jövedelem: Mi határozza meg inkább a személy társadalmi helyzetét, a
személy IQ-ja vagy a szülők státusza? - 0,33-as korreláció
A szülök státusza kb. 20 %-nyit magyaráz a személy státuszának varianciájából. A személy IQ –ja a
társadalmi státusz ¼-ét, a jövedelem 1/6-át határozza meg.
- Munkahelyi teljesítmény: A munkahelyi teljesítmény mércéi hogyan függenek össze az IQ
pontszámokkal? Főnöki ítélet, mukateljesítmény minősége – kb. 0,3-0,5 korreláció
- Társadalmi következmények: Nem kívánatos társadalmi események bejósolhatók-e az IQ alapján?
Fiatalkori bűncselekményekkel -0,2-es korreláció.

 Miből jósolható be az IQ pontszám?

- Kognitív korrelátumok – Észlelési és kognitív feladatok sebessége, illetve kognitív -komponensek
(Sternberg) sebessége és az IQ
- Neurológiai korrelátumok – Vizuális kiváltott potenciál és idegi vezetési sebesség – 0,26-os
korrelációt mutat

 Környezeti tényezők szerepe

- Szociális változók: foglakozás (a komplexebb munkatevékenység növelheti az intelligenciát),
iskolázottság (az iskolai oktatás hatással van az IQ tudásfüggő összetevőire), felzárkóztatás
(általános/instrumentális gazdagító, fejlesztő programok – Arany János tehetségprogram), családi
környezet (anyagi háttér, nyelvhasználat)

- Biológiai változók: táplálkozás (Mikrotápanyagos kísérletek gyerekek és anyák esetén – vitamin és

ásványi anyag hatására nő az IQ tesztpontszám), ólom (a vérólom szint és az IQ között negatív
korreláció), alkohol (Magzati alkoholszindróma – szellemi fogyatékosság), születés körüli tényezők
(Születési súly – és IQ: alacsony korreláció, de csak 1500 g alatt jelentős)

- Flynn-hatás: Az átlagos IQ (populációs) növekedése az idők folyamán – évtizedenként 3 IQ pont.

Kultúrafüggetlen teszteken és alacsonyabb IQ tartományban mérve jelentősebb. Magyarázatául
szolgálhat a generációk közti kulturális eltérés, biológiai tényezők (pl. Táplálkozás fejlődése).

 Örökletesség kérdése - Az egyének közötti különbségek a géneknek vagy környezeti hatásoknak

köszönhető?
Az örökletesség megadja, hogy a populáció változatossága egy adott tulajdonság esetén mekkora
hányadban magyarázható az egyének genetikai változatossága alapján.
Magas örökletesség esetén az egyének közötti eltérések a gének eltéréseivel függ össze. Nem jelent
változtathatatlanságot sem generációk között sem egy generáción belül.
 Az örökletesség vizsgálata családtagok összehasonlítása alapján történik, vizsgálják a genetikai és
környezeti hasonlóságot. Genetikai hasonlóság mentén: ikerkutatások, örökbefogadás vizsgálatok.
Egypetéjű ikreknél csak környezeti hatásokat, örökbefogadottaknál csak genetikai hatásokat
figyelnek.

Problémák:
– A környezet lehet eltérő családon belül (ikrek és testvérek nevelése)
– a közös és az egyedi környezet nem meg-különböztetett (iskola, társak …)
– Genetikai interakciók szerepe (domináns és recesszív allélek)
– Episztázis (különböző génhelyeken lévő gének hatása)
– Szelektív párosodás: a szülök genetikai hasonlósága

 Csoportok közötti különbségek:

• Nemi különbségek – Férfi vs. nő
• Faji különbségek
– Fekete vs. fehér
– Hispán vs. fehér
– Indán őslakos vs. fehér
– Ázsiai vs. fehér

4. Kreativitás
Konvegens és divergens gondolkodás - Guillford
A konvergens és divergens gondolkodás elmélete a problémamegoldó gondolkodásnak két alaptípusát
különbözteti meg. Ha egy probléma jól definiált, és csak egy lehetséges jó megoldása van (ahogy az
IQtesztekben szereplő feladatok esetében is), és a gondolkodás célja ennek az egy megoldásnak a
megtalálása, azt konvergens gondolkodásnak nevezik. Ha viszont egy probléma rosszul definiált, és sok
lehetséges megoldása van, vagyis nem önmagában a megoldás megtalálása a cél, hanem az, hogy
rájöjjünk, hogyan is kell hozzákezdeni a megoldáshoz, akkor a probléma divergens gondolkodást
igényel. Az elmélet szerint a konvergens gondolkodás képessége az intelligenciával, a divergens
gondolkodásé a kreativitással hozható összefüggésbe
A divergens gondolkodás jellemzői:
• A problémák iránti érzékenység
• A gondolkodás könnyedsége (fluencia) – gyors asszociációk, képzettársítások
• A gondolkodás rugalmassága (flexibilitás) – a megoldások célszerű variálása
• A gondolkodás eredetisége (originalitás) – szokatlan megoldások
A kreatív személyiség – Cropley
– Változásra törekvés
– Merészség
– Impulzivitás (kevésbé képes kontrollálni magát)
– A fegyelmezetlenségre való hajlam, az általuk elért cél érdekében
– Nyitottság az új elképzelések iránt
– Nonkonformizmus
– A tekintély megkérdőjelezése
– Gyors, rugalmas reagálás az új helyzetekre
A kreativitás szintjei – Taylor
 – Kifejező (expresszív) kreativitás: a kifejezés függetlensége, tekintet nélkül a produktum minőségére
(pl. gyermekrajzok)
– Produktív kreativitás: a befejezettségre, teljességre törekvés
– Inventív feltaláló kreativitás: az ismeretlen összefüggések észlelése, a régi felhasználása új módon.
– Innovatív (újító) kreativitás: lényegi vonása a módosítás és tökéletesítés folyamata.(pl. Jung)
– Teremtő (emergentív) kreativitás: gyökeresen új produktum teremtése, a kreativitás legmagasabb
szintje.
A kreativitás, mint folyamat – Graham Wallas
– Az előkészítés szakasza:
• a probléma azonosítása,
• információkat és adatokat gyűjtése
• átgondolás, osztályozás, következtetés
– A lappangási szakasza:
• Inkubáció - a várakozás feszültsége
• Még nincs megoldás
• Változó időtartam
– A megvilágosodás szakasza:
• a megoldás váratlan megtalálása
• „aha-élmény”
– A kivitelezés vagy végrehajtás szakasza:
• az ötlet vizsgálata igazolása vagy cáfolása

A kreativitás mérése
Tesztelés – feladathelyzet: nyíltvégű feladatokat tartalmazó teszttel
Guilford – szokatlan használat
Torrance – körök tesztje: originalitás, flexibilitás, fluencia
Kérdőívvel – Önjellemzés: skálák, kreatív szabadidő

Kreativitás és teljesítmény
Az intelligencia nem feltétlenül korrelál a kreativitással, de a kreativitás bizonyos szintű intelligenciát
feltételez. -> Az intelligencia és a kreativitás alacsony IQ-júak esetében korrelál, magas IQ-júak
esetében viszont nem.

5. Problémamegoldó gondolkodás
A problémamegoldás az a folyamat, amely során megtaláljuk az útvonalat a kiindulási állapotból a
célállapotba a rendelkezésünkre álló operátorok segítségével. Kognitív aktivitás szükséges hozzá, mivel a
probléma észlelésétől több lépésen át jutunk el a megoldásig. Mindig célirányos, számos lehetőséget állítunk
fel és választunk közülük a cél elérése érdekében. Ezek inkább összetett, kognitív folyamatok, mintsem
automatizmusok.
Mi a probléma?
Probléma akkor áll elő, ha valakinek nem áll rendelkezésére (vagy nem tudja hogy mégis) a megoldás
szempontjából releváns ismeret.
A problémák típusai
  Jól definiált, rejtvényjellegű
• jól meghatározható állapotok (kiinduló, cél, alcél)
• megoldás megvan
• kevés specifikus ismeret
• általános, vagy tartomány független heurisztikák univerzális gyenge módszerek
 Rosszul definiált, valóságos
• Alulspecifikált – mi a célállapot?, de sokszor a kiinduló állapot is
• nincs feltétlenül megoldás
• tartomány specifikus ismeretek
Jól definiált kezdeti és jól definiált célállapot – Hogyan lehet malacfülből selyempénztárcát készíteni?
Jól definiált kezdeti és rosszul definiált célállapot – Hogyan csökkentsük az államháztartási hiányt a
jelenlegi elfogadhatatlan 10%-ról?
Rosszul definiált kezdeti és jól definiált célállapot – Javítsuk az autó teljesítményét, hogy úgy menjen, mint
egy új Porsche!
Rosszul definiált kezdeti és rosszul definiált célállapot – Mi az hogy piros és úgy csinál hogy put-put?
Történeti előzmények
 Behaviourizmus - Thorndike: állatkísérletek (problémaketrec)
A behaviorista elképzelések közt érdemes megemlíteni Thorndike egyik elgondolását, miszerint.
 Gestaltpszichológia – Köhler: majomkísérletek (banánt elérni összrakott hosszú bottal/egymásra
állított dobozokkal)
 Információ feldolgozási (komputációs) megközelítés – Simon problématér elmélete: A problémák
jellegzetességeinek leírásával a problématér feltérképezése. problémamegoldás = tudásállapotokban
létrejövő változtatások mentális operátok segítségével
A keresési folyamat a műveleti szabályok alkalmazása adott korlátozó feltételek között
(algoritmusok, heurisztikák)
Heurisztikus problémamegoldás:
- Közelítési módszerek: hideg-meleg, hegymászás, eszköz-cél elemzés
- Tervezési módszerek: modellezés, analógiás gondolkodás

 A problémamegoldás fázisai
• Wallas (1926)
1. Előkészítés
2. Inkubáció – ‘kihordás’
3. Megvilágosodás – aha élmény
4. Ellenőrzés
• Pólya (1957)
1. A probléma megértése
2. Terv készítése
3. A megoldás kivitelezése
4. Az eredmény ellenőrzése
 A problémamegoldás sikeressége
 1. Beállítódás – negatív transzfer • Vizeskancsó - Luchins • Anagrammák - Bartlett
2. Funkcionális rögződés
3. A probléma reprezentációja – hogyan észleljük a problémát • Misszionáriusok és kannibálok
probléma
4. A reprezentáció adekvátsága • Buddhista szerzetes probléma • Hiányos sakktábla probléma •
Műveletek gyufákkal • Házasságkötés probléma • Maier: Ló probléma
5. Figyelmi szelekció – mire figyelünk a probléma reprezentációjának kialakításakor • Allsports
probléma
6. Korábbi ismeretek – a korábban használt problémasémák alkalmazása az adott problémára
(problémakategorizáció)
7. Emlékezet • az információ transzformációja • tények és stratégiák • alcélok • a probléma maga

 Analógiás problémamegoldás
Problémamegoldás a korábbi ismeretek analógiás, hasonlóság-alapú felhasználásával.
Thorndike -transzfer alkalmazása: a transzfer, vagyis az ismeretek egyik helyzetről a másikra való
átvitele az azonos elemeken keresztül hat. Másként megfogalmazva, minél hasonlóbb két helyzet,
annál valószínűbb, hogy találunk transzfert a két ismeret közt, vagyis az egyik helyzetben tanult
ismeretek segítik a másik helyzetben való tanulást.

Mi irányítja, befolyásolja a transzfert?

– Glick, Holyoak – analóg problémák közös tulajdonságainak jellemzése --- a transzfer annál
valószínűbb, minél jobb a hasonlóság jellemzés
– Holyoak, Koh – távoli analógiáknál a felszíni és szerkezeti megfelelések számával arányosan
– Gentner - szintaktikai megközelítés
• Analógia – két szituáció viszonylatainak átfedése (szerkezeti)
• Hasonlóság – speciális vonatkozások és viszonylatok megfelelése (szerkezeti és felszíni)
• Az analógiás gondolkodásban a szerkezet és nem a tartalom számit – szintaktikai magyarázat
– A forráshoz való hozzáférést – a felszíni tulajdonságok
– Az illesztést – a strukturális viszonylatok
Holyoak - pragmatikus megközelítés
• Analógia, ha a forrás a célra vonatkozó tulajdonságaiban egyezik

 Szakértői és kezdő tudás – Sakkozás

DeGroot – ‘nagymester’ és ‘jó játékos’ – gyorsabb, jobb, de nem mélyebb előregondolkodás,
fokozatosan mélyülő stratégia
 Szakértői és kezdő tudás - Fizikus szakértelem
Kezdőknél kisebb séma repertoár, ezért tartományfüggetlen heurisztikák használata
Bizonyítékok: Chi és mtsai – problémaosztályozási feladat: felszíni és mélyszerkezeti jellemzők
alapján, stratégia eltérés: szakértő előre (célvezérelten) gondolkodik pl. elemez kiválaszt elveket,
törvényeket - adatol kezdő visszafelé gondolkodik pl. mi a cél, kiválaszt elveket, törvényeket
 Szakértővé válás kérdése
Hogyan jönnek létre a különbségek a szakértők és a kezdők között?
– kevés tudásból sok tudás lesz
– tartományfüggetlen tudásból tartományspecifikus tudás lesz
• Deklaratív memória
– fogalmak, szemantikai hálózat
– tudatos, kontextusfüggetlen
– Információ tárolás és előhívás
• Procedurális memória
– produkciós rendszer, ‘ha … akkor‘ szabályok
– automatikus alkalmazás, nem tudatos, kontextusfüggő
 – Megfelelés esetén szabályalkalmazás, végrehajtás
– Új produkciós szabályok kialakítása
Szakértővé válás: deklaratív tudásból procedurális tudás, átmenet a gyors és automatikus
tudásalkalmazás irányába.

Mentális modellek szerepe

• fizikai rendszerekre vonatkozik
• hiányosak, ad-hoc jellegűek
• vizuális, szimulál
• nem tudományosak
• pl. fűtés, mozgás

6. Következtetéses gondolkodás

 Deduktív és induktív gondolkodás

• Deduktív gondolkodás
– Annak eldöntése, hogy mi következik szükségképpen igaznak feltételezett állításokból
– Általános igaz feltételezésekből kiinduló következtetések
• Induktív gondolkodás
– Annak eldöntése, hogy egy állítás, hipotézis igaz-e a hozzáférhető információk alapján
– Egyedi megfigyelésekből kiinduló következtetés lehetséges általános feltevések igazságára

 Deduktív következtetések normatív megközelítése

Dedukció: Kétségtelen, konszenzusszerűen elfogadott tételek, igazságok alapján a bennfoglalt
(implikált) következmények, levezetett hipotézisek megfogalmazása. (általánostól az egyediig)
Lépései:
– Axiómák, mint a logikai következtetés kiinduló pontja – premisszák: Kétségtelenül igaz, vagy
elfogadott tételek
– Konklúzió: A premissza magában rejti a következtetés lehetőségét, ennek megfogalmazása a
konklúzió.

 Absztraktszabály elmélet
A következtetés absztrakt szabályai az érvelés (propozicionális következtetés) alapvető meghatározói
a tudás területétől, tartalmától függetlenül.
A gondolkodás törvényei (lényegében) = logika törvénye.

Kijelentés logika
- A helyes, érvényes következtetés problémája
- Formálisan közelítve (gondolati, vagy valóságos tartalmaktól függetlenül):
– Szimbólumok: P, Q, R … (mondatok tartalma)
– Operátorok: nem, és, vagy, ha …akkor, ha (a lehetséges logikai viszonylatok)
– Propozíciók (állítások)
– Igazságértékek: Igaz, Hamis
– Premissza, következtetés

Érvényes következtetés
• Modus Ponens (leválasztási szabály): Ha P, akkor Q; P – tehát Q
 Ha az ok fennáll, megjelenik a következmény, az ok fennáll..
Igaznak elfogadott premissza esetén, az ok fennállásából logikailag következik a következmény
pl. „Ha esik az eső, esernyőt viszek”
• Modus Tollens (következmény tagadása): Ha P, akkor Q; nem Q – tehát nem P
Ha az ok fennáll, megjelenik a következmény; a következmény nem áll fenn …
Igaznak elfogadott premissza esetén, a következmény elmaradásából logikailag következik, hogy az
előzmény nem áll fenn

Érvénytelen következtetés
• Következmény megerősítése: Ha P, akkor Q; Q – tehát P
Ha az ok fennáll, megjelenik a következmény; a következmény fenn áll …
A következmény fennállása nem feltétlenül foglalja magában az előzmény igazságát.

• Előzmény tagadása: Ha P, akkor Q; nem P – tehát nem Q

Ha az ok fennáll, megjelenik a következmény; az ok nem áll fenn …
Az, hogy az előzmény nem áll fenn, nem jelenti azt, hogy a következmény sem áll fenn (pl. más
okból)

Természetes dedukció elmélet

• megértési mechanizmus kódolja a ‘premisszákat’
• absztrakt, elemi következtetési séma
• kétértelműség esetén kvázi logikai szabályok (torzítások)

 Konkrétszabály elmélet
Wason szelekciós feladat: „Ha a kártya egyik oldalán magánhangzó van akkor a másik oldalán páros
szám van.”
A feladatban kártyáink egyik oldalán szám van, míg a másik oldalán betű (lásd 13.4. ábra). Egy
szabály szerint, ha egy kártya egyik oldalán magánhangzó van, akkor a másik oldalán páros
számnak kell lennie. A négy kártya közül ki kell választani azt vagy azokat a kártyákat, amelyek a
fenti szabályt megsérthetik.

Cheng és Holyoak: az emberek viszonylag absztrakt, ugyanakkor kontextus függő sémákat

használnak a szelekciós feladat megoldásában. Ezeket pragmatikus következtetési sémákat nevezték
(megengedő és kényszerítő sémáknak)

Pragmatikus sémaelmélet:
Az emberek által alkalmazott szabályok olyan konkrétak, amennyiben az adott helyzetekre
érzékenyek.
A kontextus függő szabályok 2 típusát vizsgálták: a megengedő és kényszerítő sémákat.
A megengedő sémák szabályai a köv. formában jelennek meg: Ha valakinek X-et kell tennie, akkor
eleget kell tennie az Y-előfeltételnek azaz, ha egy szabály érvényességét kell ellenőriznünk, mely
megengedő helyzetet hoz létre akkor a séma megfelelő szabályát alkalmazzuk.
A kényszerítő sémákat azokra a helyzetekre javasolták, amikor valakinek meg kell tennie valamit. A
szabályok formája itt : „Ha az A helyzet áll elő, akkor a C cselekvést kell végrehajtani”.
A hibák két forrásra vezethetők vissza: 1) a helyzetet nem tudjuk megfelelően leképezni valamilyen
pragmatikus sémára. 2) a sémák más következtetéseket generálnak, mivel a szabályok nem mindig
felelnek meg a kijelentés logika által megkövetelt szabályszerűségeknek.

 Modellelméleti megközelítés

Szillogisztikus következtetések
 • fő premissza
• alpremissza
• következtetés
• terminusok: predikátum (P) és alany (S) középfogalom (M) szimbólumokkal jelölve
• a gondolkodás egyfajta algebrává egyszerűsödik

A szillogizmusok típusai
 állító (van …)
- Általános állító (A): minden S P
- Részleges állító (I): van olyan (némely) S, amelyik P
 tagadó (nem …; nincs …) (negáció)
- Általános tagadó (E): egyetlen S sem P (nincs olyan S, amelyik P)
- Részleges tagadó (O): van olyan (némely) S, amelyik nem P
 univerzális (minden …)
 részleges (néhány …; van olyan …)

A következtetések alakzatai
• Lánc előre: M-P, S-M … S-P
• Inger egyenlőség: P-M, S-M … S-P
• Válasz egyenlőség: M-P, M-S … S-P
• Lánc hátra: P-M, M-S … S-P

A szillogisztikus következtetés modellelméleti magyarázata

A deduktív következtetés három szakasza:
 premisszák megértése: szemantikai eljárás
 modell alkotás:
– specifikus (példányszerű)
– strukturálisan analóg
– vizuális vagy ‘tudattalan’
 következtetés levonása és ellenőrzése:
– a nem explicit információ kivonatolása
– revízió: ellenpéldák vagy alternatív modellek keresése

7. Döntéshozatal
Döntés: Számos választási lehetőség vagy eshetőség közül kiválasztani az egyiket mellette dönteni.
Ítéletalkotás: A döntés egy komponense, mely a lehetőségek valószínűségének kalkulációján alapul.
 Normatív elmélet: A matematikai elmélet szerint a döntés meghozatalakor kiszámítjuk a különböző
lehetőségek várható értékét. Egy választási lehetőségnek különböző következményei vannak.
Minden következmény esetében megbecsüljük a következmény értékét és valószínűségét, amelyet
összeszorzunk, majd a különböző következmények szorzatait összeadjuk. Az így kapott szám lesz
az adott választási lehetőség várható értéke.
Bayes tétele:
P(H/E) = (E/H) * P(H) P(E)/(P(E)
Egy hipotézis (H) vagy kijelentés valószínűsége (P) adott ismeretek, adatok (E) függvényében függ:
• P(H): a hipotézis, kijelentés eredeti valószínűségétől
• P(E/H): az adott ismeretek, adatok H hipotézis melletti valószínűségétől
• P(E): az adott ismeretek, adatok fennállásának valószínűségétől
Gyakorisági szabály - Egy osztályhoz tartozás valószínűsége az osztály tagságával arányosan nő.
Konjunkciós szabály – Egy kijelentés valószínűsége nem lehet kisebb, mint ugyanezen kijelentés egy
másik kijelentéssel vett együttes valószínűsége
 Pszichológiai vagy leíró elmélet
Torzítások a valószínűség tulajdonításban -Tversky és Kahnemann (1980)
• az alapszint figyelmen kívül hagyása
– taxitársaságok – balesetek - szemtanú
• gyakorisági szabály megsértése
– személyiségleírások (ügyvéd/mérnök)
• konjunkciós szabály megsértése
– személyleírás – tulajdonság1 és tulajdonság2

Heurisztikák: A racionális eszközök helyett az emberek pontatlan heurisztikákat használnak, amelyek

időnként helyes eredményre vezetnek, ám túl gyakran mondanak csődöt. Mivel a személyek képtelenek
pontos eszközöket használni, ezért fordulnak a heurisztikákhoz, amelyek így jól megjósolható hibákhoz
vezetnek.
• Hasonlósági vagy reprezentativitási – a valószínűségbecslés a példányok tipikusságán, a
sztereotípiákhoz való hasonlóságán (galamb, strucc és csontok)
• Hozzáférhetőségi – a valószínűségbecslés
(a) a példányok hozzáférhetőségén,
(b) előfordulási (tapasztalati) gyakoriságán avagy relatív szembetűnőségén,
(c) a keresés(i rendszer) hatékonyságán (r betűs szavak)
• Oksági – a valószínűségbecslés az oksági kapcsolatok erősségén (árvíz és földrengés)