1. Klasszikus kondicionálás – I.

Általános részek:
A tanulás meghatározása
• Az ismeretek készségek, egyszerűbb, vagy komplex viselkedésformák, elemi viselkedéses
vagy biológiai válaszok elsajátítása
– strukturált keretek között – instrukciók mentén – nem szabályozott körülmények között,
látens módon – társas interakció keretében.
• A tanulás a viselkedéses mechanizmusok olyan, az ingereket és/vagy válaszokat is magába
foglaló változása
• amely az ezekkel a ingerekkel és válaszokkal kapcsolatban szerzett tapasztalatok
eredménye,
• és amely biológiai vagy viselkedéses szinten megragadható teljesítmény változásban
mutatkozik meg.
• A tanulás létrejöhet
– Explicit, instrukciókra épülő tanulás, megfigyelés vagy – gyakorlati tapasztalatok útján,
implicit módon.
PROBLÉMA: A tanulás mindig teljesítményváltozást eredményez, de a teljesítményváltozás
nem mindig jelez tanulást.
• A teljesítményváltozás sok tényezős, - honnan tudható, hogy tanulás eredménye?
– lehetőség, – motiváció, – képességek, időtényező – meddig kell fennállnia a változásnak?
– fáradás – megváltozott inger körülmények – fiziológiai, motivációs állapotváltozások
• Mi a speciális tapasztalatok szerepe a viselkedésváltozásban?
• biológiai érés vagy tanulás, az érés tapasztalatfüggősége, az egyed szintjén túlmutató
változások, evolúciós adaptáció.

Tanulási jelenségek felosztása:

• A tanulás tárgya szerint: •A tanulás
mechanizmusai szerint:
– Tudni mit
• Környezet összefüggéseire, jellegzetességeire vonatkozó – Kiváltott viselkedés,
tudás, ismeret habituáció, szenzitizáció –
• Adatok, tények események - Asszociatív
• Deklaratív emlékezet tanulás
• Jellemzően nyelvhez kötött, verbális – Tudni hogyan
• Gyakorlás révén •Klasszikus
• Készségek, alkalmazási eljárások, automatizmusok kondicionálás
• Procedurális emlékezet • Instrumentális/operáns
• Jellemzően nyelv-független, nem verbális kondicionálás

– Komplex tanulás
Tanuláslélektani megközelítések: reflexológia, behaviorista, kognitív és
biológiai/etológiai megközelítés:
Behaviorizmus Reflexológia
• Asszociációs hagyomány • Történeti előzmények
– az asszociációképzés elvei és természete – Reflexkutatás – Ókori gyökerek –
Descartes ...
• Ókori gyökerek – Arisztotelész • Pavlov – kutyakísérletek
• Empirista filozófusok • Klasszikus kondicionálás
• Thorndike, Skinner – állatkísérletek • Ingerre szükségképpen adott biológiai
(macska, patkány, galamb.) - válasz: reflex
behaviorizmus – Viselkedéstan – Inger- – alapfogalmak
válasz pszichológia
• Inger – specifikus fizikai esemény
• Operáns kondicionálás • Válasz – a reakció egy mérhető
aspektusa
• Feltételes inger és válasz – Klasszikus
kondicionálás alapparadigmái

Kognitív szemlélet Biológiai/etológiai nézőpont

• Az élőlény lehetséges tudásának • Különböző fajok különféle tanulási

figyelembevétele mechanizmusok

• Szabályok, stratégiák, komplex mentális • Biológiai korlátok és keretfeltételek

reprezentációk

A klasszikus kondicionálás meghatározása:

Klasszikus kondicionálás (Pavlovi kondicionálás, vagy I., vagy S-S kondicionálás):
• Alapja egy feltétlen ingerhez kapcsolódó feltétlen válasz (gyakran reflex),
• Tanulás során a feltétlen válasz kiváltó ingeréhez (UCS) egy feltételes inger (CS)
kapcsolódik.
• A tanulás eredményeként a feltételes inger (CS) a feltétlen inger (UCS) jelzésévé válik, és
feltételes választ (CR) vált ki, mely gyakran hasonló a feltétlen válaszhoz.
• Létrejöttét a bejósolhatóság, és a meglepődés tényezői befolyásolják, adott biológiai keretek
között.

Pavlov és reflexkutatások:
• Kiindulópont – anticipációs nyáladzás
• Semleges inger / fény, hang – orientációs reakció
• Táplálék a szájba – biológiai válasz
• Szisztematikus megfigyelések
– Műtéti beavatkozás (nyelőcső-gyomor szétválasztás) – Táplálék a szájba – Táplálék a
gyomorba – nyálsipolytechnika
• Tapasztalatok
– Csökkent gyomorszekréció közvetlen táplálásnál – Szekréció a puszta látványra is – A kv.
látványára is nyáladzás

Alapfogalmak: feltételes és feltétlen reflex

– Feltétlen inger – UCS (unconditional stimulus)
• biológiai választ kiváltó inger (táplálék)
– Feltétlen válasz – UCR (~ response/reaction)
• a feltétlen inger által kiváltott reakció (nyáladzás)
– Feltételes inger – CS (conditional stimulus)
• feltételhez kötötten (pl. előzetes gyakorlás, tanulás) vált ki választ (fény, hang)
– Feltételes válasz – CR (~ response/reaction)
• A feltételes ingerre megjelenő válasz (nyáladzás)

• Folyamata
– Társítás, próba: a feltételes és feltétlen ingerek egyidejű bemutatása
Tanulási fázis: az új kapcsolat kiépítését szolgáló társítások összessége
• Magyarázat
– A megerősítések során a korábban semleges inger
jelentéssel bíróvá válik – új asszociációs kapcsolat alakul ki a feltétlen (UCS) és
feltételes (CS) inger között
• Reszpondens (válaszadó) kondicionálás: biológiailag jelentős ingerre adott válasz egy
előjelző funkcióval bíró semleges inger esetén

Alapjelenségek: tanulás, generalizáció, diszkrimináció, kioltás:

Generalizáció: – minden hasonlóra
Diszkrimináció: - a hasonlók megkülönböztetése
Kioltás: A feltételes (tanult) válaszok száma csökken. Sikeres kioltás után a spontán felújulás
esélye minimális.

Kísérleti helyzetek: szignálkövetés, félelemkondicionálás, ízaverziókondicionálás:

• Szignálkövetés (signal tacking, autoshaping)
– Az előjelző szignál követése, érintése – Biológiailag természetes reakció – Brown és
Jenkins – 1968
• galamb és egyéb kísérletek
A galambokat egy olyan kísérleti ketrecbe helyezték, amelynek falán jól látható megvilágítható kör
volt, ezt a galambok könnyen megérinthették csőrükkel. A galambok számára időnként a megvilágított
körtől távolabb ételt helyeztek el. A táplálék megjelenését 8 másodperccel előzte meg a kör
megvilágítása. A galamboknak semmit sem kellett tenniük azért, hogy ételt kapjanak; a kör
megvilágítása csupán megelőzte az élelemadást, a kör érintése nem állt semmiféle kapcsolatban vele.
Mivel a ketrecbe helyezett állatok éhesek voltak, azt várhatnánk, hogy a szignál jelentőségű inger
megjelenését követően az etetőhöz mennek, és várnak az ételre. Nem ez történt. Ahelyett, hogy az a
kapcsolat épült volna ki, hogy a megvilágítást követően mikor kell az etetőhöz menni, a galambok a
kört kopogtatták a csőrükkel.
• A jelzés inadekvátnak tűnő követése
• A kondicionált ingernek erős szignálra irányuló vonzása van
• Csak követhető (pl. lokalizálható) ingereknél
• egyébként mozgásaktivitás fokozódás – A szignálkövetés az inger modalitásának és
konfigurációjának függvénye

• Félelemkondicionálás
– Érzelmi válaszok tanulmányozása – Averzív UCS (áram) – megrezzenési reakció (UCR) –
Fény vagy hang (CS) – Indirekt CR mérés – miként módosul a folyamatban lévő viselkedés,
pl., pedálnyomogatás
– Kondicionált emocionális válasz (kondicionált szupresszió) CER
• Első lépésben pedálnyomás kondicionálás (operáns)
• Majd félelemkondicionálás – válaszgyengülés (klasszikus)
• Válasszelnyomás arány: kondicionált válasz /
(kondicionált + alaphelyzeti) – A kondicionált emóció (félelem) hatására elkerülő válasz
(csökkenő válaszgyakoriság) – defenzív kondicionálás
- Kondicionált félelem J. B. Watson - „kis Albert” kísérlet (1920)

• Ízaverzió-tanulás
– Alapja: mérgező táplálék esetén rosszullét (UCS + UCR) + elkerülő magatartás – Íz (CS) +
rosszullétet okozó szer (UCS)
• Egyetlen társítás elegendő
• Késleltetett UCR esetén is van tanulás CS-re
• Késleltetett UCS esetén is – Smith és Roll – 1967
• Cukros víz (CS) és besugárzás (UCS)
• Ízaverzió a CS-re az UCS késleltetésének függvényében
 2. Klasszikus kondicionálás – II.

Kontiguitás és kontingencia:
Az idői egybeesések jelentősége a tanulásban :
• Régi asszociációs elv: a tanulás az események idői és téri egybeesésén múlik
• Pavlov a tanulás feltétele:
– CS és UCS idői érintkezése, kontiguitása
– Ismételt társítások
• A tanulás valóban csak az események időbeli egybeesésén, érintkezésén, azaz a
kontiguitáson múlik?
– Kontiguitás: CS és UCS érintkezés=teljes egyidejűség
• csak szimultán kondicionálásnál, más esetekben nem áll fenn
– Kontingencia: az ingerek együttes előfordulásának valószínűsége
• Teljes egyidejűség esetén a CS nem pusztán kapcsolódik, az UCS-hez, hanem megbízhatóan
bejósolja azt
• Ha cs, akkor ucs
Rescorla, 1967
• Kontiguitás vs. Kontingencia jelentősége a tanulásban
• Hang (CS) és áramütés (UCS)
• Kontguitás rögzített
– CS és UCS egybeesése azonos a két csoportban
• Kontingencia változó
– CS csak az A csoportban megbízható előjelzője az UCS-nek
• A kondicionálás erőssége attól függ, mennyire jósolja be a CS az UCS bekövetkezését,
mennyire kontingens
• Az kontiguitás szükséges, de nem elégséges feltétel
• Két esemény kapcsolata nem csak a kontiguitáson múlik, hanem az esemény-bejósolhatóság
lehetőségén

Serkentő és gátló kondicionálás:

Alapmechanizmusok alapján:
• Az inger-inger asszociáció létrejöttében meghatározó szerepű mechanizmus alapján
– Serkentő típus – – Gátlási típus – – Kioltás – tanult
viselkedéses válaszok viselkedéses válaszok viselkedéses válaszok
alakulnak ki tanulás elnyomása alakul ki eltűnnek
hatására tanulás hatására
• Szimultán • Standard eljárás
• Rövid késleltetett • Differenciális gátlás
• Nyomkondicionálás • Negatív kontingencia
• Hosszú késleltetett
• Visszaható

Serkentő típus
• Serkentő kondicionálás: a CS azt jelzi, hogy az UCS nagy valószínűséggel bekövetkezik
• A feltételes inger megjelenése olyan válaszokat aktivál, melyek a feltétlen ingert
megelőzően a hatásra való felkészülést segítik - válaszserkentés – A feltételes válasz
anticipációs válasz
• nem az eredeti UCR-t helyettesítő válasz – a lehetséges feltétlen reakcióra előkészítő válasz
• Hang + megdermedés – előkészíti a lehetséges/valószínű áramütésre megjelenő választ
(megdermedés)

Gátló típus
• Gátlási kondicionálás: a CS azt jelzi, hogy az UCS nagy valószínűséggel nem jelenik meg -
A válasz csökken – A jelzés egy feltétlen vagy kondicionált feltételes válasszal járó inger
elmaradását jelzi
• Pl. zárva felirat

• 1. Standard eljárás • 3. Negatív CS-UCS

– Serkentő kapcsolat • 2. Differenciális gátlás kontingencia
kialakítása, mely serkentő – Serkentő kapcsolat – Gátló típusú kapcsolat
kontextust teremt kialakítása egy CS esetén is
• CS+ (fény) és UCS • CS+ (fény) és UCS kialakítható – Negatív
társítása – Gátlási társítás társítása – Gátlási társítás kontingencia:
• CS+ és CS- (hang) • CS- önmagában, CS+ és • Az UCS megjelenése
társítása UCS nélkül – UCS nélkül – Eredmény: valószínűbb CS nélkül,
Eredmény: • a CS- feltételes gátló mint CS jelenlétében – CS
• a CS- fokozatosan ingerré válik, megjelenése esetén csökken az elvárás
válaszgátló tulajdonságú azt jelzi, hogy az UCS a UCS-re így a
lesz, megjelenése azt jelzi, nagy valószínűséggel nem hozzá kapcsolódó válasz
hogy a hozzá társított CS+ jelenik meg gyengül.
megjelenését nem követi • Így az UCS-hez társuló • Negatív CS-UCS
UCS, válasz CS- esetén
kontingencia eljárás. Ezt a
• Így a CS+hoz társuló elmarad, CS+ estén
típust a CS gátló
UCR fokozatosan jelentkezik – Serkentő
kontextus kialakulásáért tulajdonságának
csökken, eltűnik, gátlódik kialakítására használják.
• A kondicionált gátlás pusztán a kísérleti helyzet
standard eljárása. Az A a felelős, kialakul egy
típusú próbában a CS+ és általános elvárás az UCS-
az UCS társítása történik. ra
A B típusú próbában a • A differenciális gátlás
CS+ és a CS- társítása kialakítására használt
történik, UCS nincs eljárás. Az X típusú
társításkor CS+ és UCS
van jelen, az Y típusúban
csak a CS- jelenik meg
Kioltás
• Kioltás: serkentő típusú tanulással kiépült kapcsolatok gyengülése, megszűnése
• Mennyire tartós egy kialakított S-S kapcsolat?
• Folyamata
– Tanulási fázis: az új kapcsolat
kiépítése
– Kioltási próba: a feltételes inger (CS) bemutatása feltétlen inger (UCS) nélkül
– Kioltási fázis: a kiépült kapcsolat leépítését szolgáló kioltási próbák összessége
• Kioltás: A feltételes (tanult) válaszok száma csökken
• Sikeres kioltás után a spontán felújulás esélye minimális
• Egy korábban tanult válaszról történő leszokás
– Egy asszociáció elvesztése, gyengülése, vagy
– Aktív elnyomás, gátló válasz elsajátítása (Pavlov)
– Diszinhibíció: Ha az inger újszerűnek mutatkozik (pl. kicsit más) a válasz visszatérhet –
gátlás alóli felszabadulás.
• A kioltás nem felejtés
• A feltételes válaszok erőssége csökken
• A kioltás nem habituáció
• egy nem tanult válasz (figyelmi orientáció) gyengülése az ingerre
– Spontán felújulás - a habituált inger válaszkiváltó ereje visszaáll az idő múlásával
– Diszhabituáció: a figyelmi orientáció (habituált válasz) újból megjelenhet, ha már az inger
újszerűnek számít
– a múló idő hatása

A sikeres kondicionálás feltételei: újdonság, intenzitás,

megkülönböztethetőség, relevancia, biológiai erősség:
Az inger láthatósága, kiemelkedése, észlelhetősége jelentős a kondicionálhatóság
szempontjából:
• Újdonság - mennyire újszerű, vagy ismert az inger
– CS előbemutatási vagy latensgátlás hatás: előzetes prezentáció miatt habituáció, emiatt
kisebb tanulási effektus
• Interferencia – környezeti jellegzetességek kapcsolódása az ingerekkel
• Tanult irrelevancia – nem tűnik fontosnak, ha nincs következmény
• Intenzitás – mennyire erős az inger az észlelhetőséget tekintve – Ingerkiemelkedés - Túl erős
ingerek akadályozzák a kondicionálás sikerét, a túl gyenge nem hat
• Diszkrimináció – mennyire megkülönböztethetőek a hasonló ingerek
– Kísérletes neurózis - Pavlov
– Kör, ellipszis (CS), táplálék (UCS)
– diszkriminációs tanulás

Relevancia:
Egy komplex ingerhelyzetben mi számít a tanulás végeredménye szempontjából?
• A feltételes ingerek relevanciája, ingermegfelelés
– Garcia, Koelling, 1966
• Kétféle CS (íz, hang), kétféle UCS (áramütés, rosszullét)
• Együttes (kontiguitás, szimultán) társítás – szétválasztott hatásvizsgálat
• Az UCS természete szelektíven befolyásolta az averzív tanulás eredményét
– Áramütés – hang
– Rosszullét - íz
• Komplex ingerhelyzetben az kondicionálódik, amelyik a legszorosabb kapcsolatban van a
feltétlen inger (UCS) természetével – Öröklött, nem tanult összefüggések alapján.
Biológiai erősség

Az UCS biológiai okokból feltétlen, vagyis a CS biológiailag gyengébb kell legyen, hogy ne
váltson ki választ (hogy ne feltétlen inger legyen). De, kiépült asszociációs kapcsolatok
mentén a feltételes (tanult) inger feltétlen hatáskiváltó lehet.

A feltételes (tanult) inger feltétlen hatáskiváltó lehet modellek (lényeg):

ingerhelyettesítés, kompenzálóválasz, viselkedésrendszer, funkcionális
adaptív:

Ingerhelyettesítési modell
• A tanulás, kondicionálás eredeti neurális értelmezése
– Pavlov: a feltételes és feltétlen ingerek saját neurális feldolgozóközpontokkal rendelkeznek
– Az UCS és UCR közötti neurális kapcsolat veleszületett → A tanulás során új funkcionális
kapcsolat épül ki a CS és az UCS központjai között, mely a UCR megjelenéséhez vezet.
Az CS az UCS helyettesítőjévé válik
• De a feltétlen és a feltételes válasz jelentősen eltérhet!
• Pl. áramütésre adott feltétlen válasz légzésritmus emelkedés, a feltételes (tanult) válasz
légzésritmus csökkenés
– Pavlov: a CS által okozott aktivitás az UCR központban kisebb, mint az UCS által kiváltott
– Módosított modell: a kapcsolat nem neurális központok között, hanem absztrakt
reprezentációk között

Kompenzálóválasz-modell
• A tanulás az élő homeosztatikus szervezet állapotváltozásainak szabályozásában közreható
mechanizmus

• Homeosztatikus (egyensúlyi állapot) modell

– A CR megjelenésében ellentétes az UCR-rel

– Az UCS-sel asszociatív kapcsolatba lépő CS olyan ellenválaszt vált ki, amely anticipációs
válaszként a várt UCR hatását ellensúlyozza
• Pl. ha az UCS drog, kémiai anyag, mint morfium, lítium, alkohol, amfetamin
• UCS → nagyobb oxigén felvétel, testhőmérséklet emelkedés
• CS → csökkent oxigén felvétel és testhőmérséklet

Viselkedésrendszer-modell
• A tanulási jelenségek az élőlény és környezete komplex interaktív kapcsolatában
értelmezhető helyesen
• Ismerni kellene az élőlény viselkedésrendszerének természetes, nem tanult szerveződését
(Holland, 1984)

– Pl. Csirke ha fázik:

• Közelít
• Csipked
• Megdermed – Kísérletekben a válaszcsökkenés használható, mint leginformatívabb
mutató

A feltételes válasz funkcionális/adaptív modellje

• A tanulás funkciója és természete a környezethez történő hatékony alkalmazkodás
perspektívájában érthető
• Hogyan és miért alakul a feltételes, tanult válasz úgy, ahogy?
• A funkcionális/adaptív modell szerint, akármi is alakul ki, az
– adaptív – előnyt jelent

• Pl. az anticipációs nyáladzás elősegíti az emésztést, az ízaverzió az elkerülést.

• A feltételes válaszok kialakulása lehetővé teszi az előzetes felkészülést a bekövetkező
kellemes, vagy kellemetlen hatásokra.
– a CS segíti az UCS-re való felkészülést
– a CR olyan lesz, mely közvetlenül vagy áttételesen segíti a faj fennmaradását

Blokkolási hatás
• A már prediktív CS blokkolja az egyéb szóba jöhető CS-eket
– Pistike és a gyümölcsrizs és teasütemény
• Blokkolási hatás – Kamin, 1969
– Válaszelnyomási technika
– Fény és hang (CS1 és CS2), averzív UCS
– Kísérleti csoport:
• 1. szakasz: CS1 + UCS → pedálnyomás lecsökken
• 2. szakasz: CS1-CS2 + UCS
• 3. szakasz: CS2 önállóan → UCS2-re nincs válaszelnyomás – Kontrollcsoport:
• 1. szakasz hiányzik
• 2. szakasz: CS1-CS2 + UCS
• 3. szakasz: CS2 önállóan → UCS2-re jelentősebb válaszelnyomás
• A CS-UCS társítás önmagában nem elégséges, ha az egyik CS redundáns, nincs
kondicionálás
• A blokkolás két feltétele:
– A két CS egyidejű prezentálása
– Az egyik már prediktív az UCS-re
• De fontos UCS meglepősége is
Idői tényezők szerepe:
Relatív várakozási idő hipotézis
• A tanulás alapvető meghatározója a tanulási körülmények, az ingerhelyzet eseményeinek
idői viszonyai

• Skaláris expektancia (az időskálára illesztett elvárások) hipotézis

– 1. Mennyi idő telik el a CS és UCS között (CS várakozási idő)

– 2. Mennyi ideig kell összességében táplálékra várni (helyzetvárakozási idő)

– A CS akkor informatív, ha az 1. lényegesen rövidebb, mint a 2.

 3. Operáns kondicionálás – I.

Általános részek:
A tanulás meghatározása
• Az ismeretek készségek, egyszerűbb, vagy komplex viselkedésformák, elemi viselkedéses
vagy biológiai válaszok elsajátítása
– strukturált keretek között – instrukciók mentén – nem szabályozott körülmények között,
látens módon – társas interakció keretében.
• A tanulás a viselkedéses mechanizmusok olyan, az ingereket és/vagy válaszokat is magába
foglaló változása
• amely az ezekkel a ingerekkel és válaszokkal kapcsolatban szerzett tapasztalatok
eredménye,
• és amely biológiai vagy viselkedéses szinten megragadható teljesítmény változásban
mutatkozik meg.
• A tanulás létrejöhet
– Explicit, instrukciókra épülő tanulás, megfigyelés vagy – gyakorlati tapasztalatok útján,
implicit módon.
PROBLÉMA: A tanulás mindig teljesítményváltozást eredményez, de a teljesítményváltozás
nem mindig jelez tanulást.
• A teljesítményváltozás sok tényezős, - honnan tudható, hogy tanulás eredménye?
– lehetőség, – motiváció, – képességek, időtényező – meddig kell fennállnia a változásnak?
– fáradás – megváltozott inger körülmények – fiziológiai, motivációs állapotváltozások
• Mi a speciális tapasztalatok szerepe a viselkedésváltozásban?
• biológiai érés vagy tanulás, az érés tapasztalatfüggősége, az egyed szintjén túlmutató
változások, evolúciós adaptáció.

Tanulási jelenségek felosztása:

• A tanulás tárgya szerint: •A tanulás
mechanizmusai szerint:
– Tudni mit
• Környezet összefüggéseire, jellegzetességeire vonatkozó – Kiváltott viselkedés,
tudás, ismeret habituáció, szenzitizáció –
• Adatok, tények események - Asszociatív
• Deklaratív emlékezet tanulás:
• Jellemzően nyelvhez kötött, verbális – Tudni hogyan
• Gyakorlás révén •Klasszikus
• Készségek, alkalmazási eljárások, automatizmusok kondicionálás
• Procedurális emlékezet • Instrumentális/operáns
• Jellemzően nyelv-független, nem verbális kondicionálás

– Komplex tanulás
Tanuláslélektani megközelítések: reflexológia, behaviorista, kognitív és
biológiai/etológiai megközelítés:
Behaviorizmus Reflexológia
• Asszociációs hagyomány • Történeti előzmények
– az asszociációképzés elvei és természete – Reflexkutatás – Ókori gyökerek –
Descartes ...
• Ókori gyökerek – Arisztotelész • Pavlov – kutyakísérletek
• Empirista filozófusok • Klasszikus kondicionálás
• Thorndike, Skinner – állatkísérletek • Ingerre szükségképpen adott biológiai
(macska, patkány, galamb.) - válasz: reflex
behaviorizmus – Viselkedéstan – Inger- – alapfogalmak
válasz pszichológia
• Inger – specifikus fizikai esemény
• Operáns kondicionálás • Válasz – a reakció egy mérhető
aspektusa
• Feltételes inger és válasz – Klasszikus
kondicionálás alapparadigmái

Kognitív szemlélet Biológiai/etológiai nézőpont

• Az élőlény lehetséges tudásának • Különböző fajok különféle tanulási

figyelembevétele mechanizmusok

• Szabályok, stratégiák, komplex mentális • Biológiai korlátok és keretfeltételek

reprezentációk

Alkalmazkodó viselkedés, célirányos viselkedés, instrumentális viselkedés:

• Alkalmazkodó viselkedés
– az élőlény nincs hatással arra, ami a viselkedésében megjelenik (pl. UCR, CR), ezáltal a
viselkedés következményeire sem, csupán alkalmazkodik a környezet változásaihoz.
– habituáció
– szenzitizáció
– Klasszikus kondicionálás
• Célirányos viselkedés
– az élőlény viselkedése közvetlenül váltja ki (okozza) a környezeti események módosulását.
Az elsajátított viselkedés eszközként (instrumentumként) szolgál a kívánt (célként
meghatározott) következmények megjelenésében. Nélküle a cél nem lenne elérhető.
– Instrumentális tanulás
• Instrumentális viselkedés esetén a válasz (viselkedés) nem automatikus, hanem olyan
viselkedés, amely megerősítő, a viselkedés fennmaradására hatást gyakorló következménnyel
jár, és ezáltal a megerősítő események, történések megjelenését kontrollálja.
Az operáns kondicionálás meghatározása:
Instrumentális kondicionálás S-R kondicionálás, II. kondicionálás

• Laboratóriumi paradigma, melynek segítségével az instrumentális viselkedés

tanulmányozható.
• Cél: egy viselkedéses reakció emissziója, produkciójának elérése, mely
– egyébként, pl. automatikusan nem jelenne meg
– nincs előreprogramozott (tanult) viselkedésminta a hátterében, azaz újszerű
• Skinner: az instrumentális viselkedés
– akaratlagos
– Emittált, azaz kibocsátott (belülről kezdeményezett) és nem kiváltott

Thorndike, problémaketrec és a diszkrét próba módszer, útvesztőtanulás

• Képesek-e az állatok problémamegoldó gondolkodásra?
• Új módszertani eljárás
– Állatok (macska, kutya, csirke)
– „problémaketrecben”
– Állat belül - táplálék kívül: megoldás?
• A kérdés: A viselkedés (válasz) hogyan alakul a következmények függvényében
– Problémahelyzetben célirányos, de sikertelen viselkedés: próba-szerencse viselkedés
– véletlen siker
– kellemes (jutalom pl. táplálék) következmény megjelenése vagy kellemetlen megszűnése
– az eredményes viselkedés újra produkálása
– egyre hatékonyabb „problémamegoldás”
– Tanulási görbe
– a tanulási teljesítmény ábrázolása a tanulási folyamat mentén
• Értelmezés: nincs tudatos belátás, az adekvát viselkedés fokozatosan alakul ki

Az operáns kondicionálás módszerei

• Két alapvető technika, módszer
– Diszkrét próba
• Thorndike - problémaketrec
– Ismételt problémahelyzet
– A válasz csak egyszer lehetséges
• Small – útvesztő
– Objektív mutatók: idő, sebesség, válaszlatencia
– Szabad operáns eljárás

Alapfogalmak: az effektus törvénye, megerősítés, diszkrimináció

• Effektus törvénye: a (pozitív) megerősítő következményekkel járó próba-szerencse
viselkedés (egyes komponensei) valószínűsége változik (nő)
– A válasz (R) a viselkedés következményével asszociálódik, így a viselkedés későbbi
megjelenése valószínűbbé válik – Negatív következmények esetén az asszociáció gyengül, a
viselkedés valószínűsége csökken
• Megerősítés – a viselkedés következményei • A kívántat közelítő válasz megerősítése
• A kívánttól eltérő válasz megerősítés elmaradása
• Priscilla a finnyás malac, vakvezető kutyák 4. Tanulási szakasz: meghatározott válasz
produkciója a táplálékjutalomért
• Megerősítés – ha a kívánt válasz jutalom követi
 Diszkriminációs kondicionálás
– Diszkriminációs inger – a tanulás hatására kialakuló feltételes inger (CS) de azt jelzi, hogy a
viselkedésnek lesz-e következménye – Eredmény – az élőlény megtanul differenciáltan,
bizonyos feltételekhez kötötten válaszolni, azaz feltételes választ tanul (CR) – A megerősítés
(táplálék) biztosítja a feltételes válasz kialakulását és fenntartását – A tanult asszociáció S-R
típusú – A válaszerősséget a válaszgyakoriság jellemzi

Skinner, Skinner-boksz és a szabad operáns eljárás

• Skinner – skinner-doboz, skinner-box
– Patkány, galamb
– Az inger diszkriminatív funkciójának tanulmányozására
– Egy helyzetben több próba, többféle művelet
– Operáns kondicionálás
• Operáns viselkedés
– következménnyel járó viselkedés
• Megerősítés – a viselkedés következményei

Szakaszai:
• Skinner box szakaszai: magazintréning, formálás, tanulási szakasz
1. Szabad exploratív viselkedés
2. Magazintréning: alapszint bemérés
- pedálnyomási gyakoriság alapján
3. Kezdeti szakasz: formálás, shaping
- táplálék adagolás a viselkedéstől függetlenül
• A kívántat közelítő válasz megerősítése
• A kívánttól eltérő válasz megerősítés elmaradása
Az ötvenes években két pszichológus televíziós műsorokhoz állatokat kondicionált, egyik
híres állatuk volt „Priscilla, a finnyás malac”. Priscilla tévét nézett, a piszkos ruhát
mosógépbe tette, porszívózott. Bár az akkori tévénézők Priscillát akár okos malacnak is
tarthatták, a példa sokkal inkább a formálás egyik kirívó esete. A formálás módszerének egyik
hasznos alkalmazása a vakvezető kutyák kiképzése.
4. Tanulási szakasz: meghatározott válasz produkciója a táplálékjutalomért
• Megerősítés – ha a kívánt válasz jutalom követi
• Kioltás – ha a jutalom elmarad, a válasz csökken