Prózapoétikai alapfogalmak

 Diszkurzus különböző felfogásai: Foucault; narratológiai

 Prózapoétikai alapfogalmak:
 Szerző, narrátor, olvasó (narratee, aktuális olvasó, ideális olvasó, történetileg változó
olvasó, beszédhelyzet, nézőpont, keret (frame), kerettörténet, közbeékelt történet,
narrációs szintek, idő, tér
 Írói intenció?, életrajz szerepének változása
 szabad függő beszéd, Az irodalom mint kommunikáció, beszédmódok, textualitás
 Irodalomelméleti irányzatok pl. strukturalizmus, posztstrukturalizmus,
recepcióesztétika, dekonstrukció, etikai fordulat, posztkolonializmus,
kultúratudományok, Gender-Queer studies, Technological Studies, Animals Studies,
Disability Studies, stb
09.22.
Modern és posztmodern
Irodalomtörténeti „korszakok”
• Irodalomtörténet
• Modern (klasszikus, későmodern, avantgárd) posztmodern, poszthumán (21.
század)
• Modern: önmagát a régiről az újra való átmenet eredményeként értelmezi,
irodalomtörténeti és művészettörténeti értelemben
• Szélesebb értelmű modernség, a posztmodern után, technikai-technológiai
változás, urbanizáció, életmód, tömegkultúra, az esztétikai kérdés csak része
• Jellemzők, vagy korszakok.
• Modern: 19. század 2. fele-20. század 1. fele (világháborúk) – individualitás
jellemzi
• Posztmodern: 20. század 2. fele (hidegháború)
• Emberi énkép decentralizálódás felé mutat. Vallásos háttér meginog. Ösztön világgal
szembenézés. Nem mindig a racionális gondolatok vezérlik az embert -> Megosztott
személyiség, ösztönösség
• Erős paradigmák a publikus diskurzusokban, amik meghatározzák a szubjektumot.
• Társadalom befolyásolja, hogy kiből mi lesz az élete során. Elveszíti összetettségét.
• Ezredfordulótól új kép kezd kialakulni: szélesebb modern felfogás. Egyben vannak a
piacok, gazdaság, urbanizáció, életmódváltás
• az esztétikai kérdések részei lesznek egy nagyobb közegnek
 • a 2 világháború között sok női szerző publikált > populáris regiszter: újranézésük,
differenciáltabban látjuk őket
• 19. századtól összekapcsolódott az egészség és az irodalom (női magazinokban
jelentek meg orvosi higiéniai felhívások)
• jellegzetes vonások az adott korszakokban
Poszthumán: technikailag medializált, globalizát kultúra, turizmus, telefon, internet,
fapados járatok, összekapcsolódás, Skype, információ terjedése, kint-bent, privát-
publikus, kávéház
- Szubjektivitás, egyén és nyelvi kultúra viszonya, emberkép, identitás
kulcskérdések
- Globális világ
- Felvilágosodás része
- Európai szubjektum átalakulása („felfedezem a világot” > Felvilágosodástól
kezdődött, folyamatos modernizáció)
- turizmus is a modernség szellemi vívmánya
- privát vs. publikus terek változnak: fontos megközelítési mód mindhárom
korszakban (20. sz-ban inkább a privát terekre fókuszál); a modernségben a publikus
terek megnyílnak a nőknek (továbbtanulás > professzionális női réteg, női szavazói
jog) - kávéházak kedvelt publikus terek, áruházak, kirakatok, színházak, színházi
páholyok
Modernség, modernitás
• Klasszikus irodalomtörténeti jellemzők:
• A világkép kimondhatóság iránti kételyeit, episztemológiai (ismeretelméleti) kétely
• A modern irodalom egyik legfontosabb poétikai gondolata, hogy az automatizálódott
világ egységét és koherenciáját csak az alkotó szubjektum őrizheti meg, illetve
hozhatja létre a művészi nyelv által
• Másfelől viszont a világgal szembeállított autonóm műalkotás nyelvi univerzuma
elégtelennek bizonyul a tapasztalati univerzum teljes betöltésére. Világban
történik vmi, amit nem lehet leírni a meglévő poétikai hagyománnyal 
nyelvmegújító kísérletek, avantgárd pl. a modern regényekben is
• metaforikus formák, de a metonimikus eljárások megváltozása pl. Bloom az
Ulyssessben, metaforikus tudatfolyam, világosan követhető, hogy térben és időben hol
jár, metonimikus tengely mentén, nem ok-okozati lineáris történet
• Transzcendencia elvesztése, vallásos világrend megingása, a nem megismerhető
teljesség hiányként jelentkezik. Ez a veszteségélmény a modernség egyik
legfájdalmasabb művészi tapasztalata.
 • Hiány mint centrum. Faulkner, Carson McCullers (Magányos vadász), Édes
Anna, elhallgatás, kihagyás
Modernség: szemléleti-poétikai jellemzők
• Olyan ismert alaktani sajátosságok, mint például a megbízhatatlan elbeszélői
kijelentések (Nabokov Lolita, pedofil elbeszélő, morálisan megbízhatatlan narrátor) -
nem feltétlenül szimpatizál vele az olvasó
• Amerikai szépség
• függőség
• a történetmondói magatartás folyamatos módosulásai, szerepek viszonya változik
(elbeszélő& megszólított olvasó között),
• a fragmentumszerkezet, töredékesség – nincsenek lineáris történetek,
• a tudatfolyam-technika,
• nyitott befejezés – történetek nincsenek lezárva,
• a műfajhatárok elmosódása próza és esszé, próza és líra között pl. Virginia Woolf.
• metafizikai szemlélet feladása,
• ismeretelméleti elbizonytalanodás pl. A csavar fordul egyet,
• a társadalmi-történelmi környezettől és a transzcendenciától egyaránt elszakadt
individuum középpontba állítása
• Szubjektivizálódás (belső (gondolati) terek), tudatnarráció! pl. Ulyssess, Mrs.
Dalloway
• Női munkarő a munkaerőpiacon, gyárak, diplomás nő, szavazójog, tanuláshoz való
jog, női művészek, és női szerzők, kánon átrendeződése
Nyelvi megújulás, nyelvi transzparencia elutasítása
• A modern regény történetét a nyelvhasználatra vonatkozó kezdeményezések hasonló
továbbfejlesztéseiként lehet meghatározni. Jameshez hasonlóan Proust és Joyce is
Flaubert motivius szerkesztésének érvényességi körét tágította ki. Gertrude Stein
James írásmódjának ösztönzésére hozta létre nyelvjátékait, Beckett Joyce nyelvi
gazdagságának ellenszerét kívánta megteremteni, amikor a nyelv rombolásán
fáradozott.
• A modern regény kánonját a nyelvhasználat megújításának hagyományozódása
teremti meg. pl. Balzac - Godotra várva
• Szerzők: Nietzsche, Wittgenstein, Heidegger, Freud, Jung, Bergson, Henry James,
Proust, Joyce, Stein, Beckett, Virginia Woolf, Musil, T.S. Eliot, Rilke
• A műalkotáson keresztül tudjuk meg, hogy mi az a valóság, a dologban rejlő igazság
A modernség újabb meghatározásai
 • a kilencvenes évektől egyre inkább a politikum, a nemi szerepek, a tömegkultúra és
a materiális kultúra, a fogyasztás átalakulására fordítja a figyelmet.
• legújabb modernizmusfelfogások: az esztétikai kérdés csupán egyik része az egyéb
társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatoknak: a piaci mechanizmusok és a kultúra
intézményei összekapcsolódásának,
• a társadalmi és a nemi szerepek átrendeződésnek, a regionális különbségeknek, a
technikai-technológia fejlődésnek, a gramofon, a rádió és a mozi elterjedésének.
• Az életmódról, a munkáról és a szabadidőről, az utazásról, az egészségről, a
betegségről és a testről alkotott kép átalakulása is ennek az összetett folyamatnak a
része
• Turizmus, kolóniák felszámolása, posztkolonialitás, kultúrák felfedezése
• Modernség: elitmindennapi kultúra része, szabadidő, turizmus, fogyasztás,
poszterek, hétköznapi tárgyak, hűtőmágnes.
• Bohém életmód, élmény, életvitel is alkotás az élmények fogyasztása > modernista
művészeti törekvés felismerése
Henry James: A csavar fordul egyet - The Turn of the Screw
• Kerettörténet utal az alaptörténetre. E/1 személyű elbeszélés: Douglas – húga
nevelőnője naplója. Szerelmes a 10 évvel idősebb nevelőnőbe, szerelmes a
munkaadóba. Lezáratlan a keret. Rémtörténtekről beszélget egy társaság.
• Újabb és újabb fordulata a csavarnak
• Egy helyiség, angol vidék, gótikus regény, Jane Eyre > klasszikus kísértettörténet -
nagy angolszász hagyományú
• Miles, Flora, nevelőnő, házvezetőnő: Mrs. Grose, Peter Quint, Miss Jessel,
• E/1-es elbeszélő > különálló regény, szubjektív, nincs külső narrátor, csak E/1-es
elbeszélő, nem tudni, hogy mi történt valóban, csak értelmezések vannak külső
narrátor nélkül. > modern regényeknél népszerű
• gótikus regény: kísértetek, elhagyatott helyek …
• Szerelem, mint alaphelyzet – kerettörténetben is van
• A nevelőnő látomásai – megvívása a kísértetekkel a gyerekekért (végén meghal a fiú)
• Megismerés lehetetlensége: ismeretelméleti kétség
• Bezártság az értelmezésbe
• Ártatlanság elvesztése – kísértetekkel való kapcsolatba lépés
• Gyerekek molesztálása -> Benjamin Britten: operát írt róla > filmben is feldolgozták
Ironikus regénytradíció (Jane Austen, E. Bronte) 09. 29.
Posztmodern: meghatározások
• 20. sz. 2. feléig
• 1990-es évektől a jelenkorig poszt-posztmodern, a felvilágosodástól tartó
modernizáció újabb és újabb állomása
• problematikus: - korszak vagy szemléletmód
• életérzés, kortudat, korstílus – sok művészeti ágban jelentkezik
• közös stílusjegyek a művészeti posztmodernben is problematikusak
• csak a jelenből szemlélhetjük > nehéz meghatározni, mert benne élünk
• változik a róla/benne folyó diszkurzus
• határolhatóság:1. irodalom, művészetek, zene, tánc, film, színház, filozófia,
irodalomkritika
2. modernhez való viszony: kontinuitás vagy radikális váltás
3. a kategória alkotást, az elhatárolást is problematikussá teszi, így a
posztmodern kategóriát is.
4. a lokális is a partikuláris pozícióra beállított szemlélet, ezért az
univerzálist önmagára vonatkoztatva is megkérdőjelezi
• Hangsúlyozza a különböző társadalmi konstrukciókat pl. Faucault: Őrültség és
civilizáció c. mű > az adottságok/betegségek nem tőlünk függetlenül léteznek, mi
hozzuk létre őket! Őrültek, betegek integrálása – kultúrafüggőek. Szereti felidézni a
régi korok stílusát. Nem tud egy jellegzetes újat kitalálni mint például a romantika,
régi korok stílusát használja/idézi fel újra. Barátságosabb, nyitottabb, a tömeghez szól
 modernség elhatárolódása, elitizmusa
• Charles Moore: Piazza d’Italia New Orleans: múlt mint idézet
Posztmodern: „Jellemzők”
• (ön)reflexivitás (beszélő pozíció, preszuppozíció, nyelv)
• konvencióhoz és a hagyományhoz való szubverzív (aláásó, kritikai) és újra építő
viszony
• határok eltörlése magas és tömegkultúra, elmélet és művészet, filozófia és irodalom
között (nyelvalkotás lesz, metaforikus jelentések létrehozása – posztmodern filozófiák
nyelvfilozófiák lesznek)
• korszak diagnózisa, ugyanakkor radikális elméleti fordulat
• nyugati kulturkör alapvető kategóriáit (pl. vallásos ember oppozícióban gondolkodik -
ezeket az oppozíciókat tudatosítja, preszuppozícióit támadja pl. a nyugati ember
oppozícióban gondolkodik: nagy rendszernek vagyunk a részei – ebből nem tudunk
kisétálni, csak tudatosítani)
 • felvilágosodás bírálata
• realitás, a szubjektum és nyelv radikális átértékelése (az eredeti, a stabil referens,
jelentés, tapasztalat)
• oppozíciókban való gondolkodás (jelölő-jelölt, írás-olvasás, irodalom, kritika)
megkérdőjelezése
• Modernben veszteségérzés  posztmodern: ez az elvesztés nem tragikus, sosem
volt ott eredet, azokat mindig mi hoztuk létre > megkérdőjelezi az alapokat
• posztmodern is erősen szövegelemző, de nincs egy bizonyos jelentés, több értelmezése
lehet egy műnek > jó ez így. -> ezek ember által teremtett képződmények, ezeket el
lehet mozdítani
Szemléleti-poétikai jellemzők
• szabad rendelkezés az előző kultúrák fölött
• intertextualitásnak nagy tere van, fontos poétikai eljárás (mű, olvasó)
• értelmezésláncok (Poe: Az ellopott levél) Lacan, Derrida, B. Johnson), dobozkönyvek
• a recepcióra és a hatásra áthelyeződő esztétikai érdeklődés
• metafikció: szöveg rámutat önmagára
• társadalmi konstrukció (oppozíció a társadalomban, sztereotípiák tudatosítása)
• kimondhatatlan nagy szerepe
• „ Én megfogalmazása/meghatározása nyelvi kategóriákba -> leegyszerűsítés
veszteség
Posztmodern és posztstrukturalizmus
• posztstrukturalizmus 60-as években, nem iskola, nem mozgalom, hanem bizonyos
szerzők (leggyakrabban Jacques Derrida, Michel Foucault, Roland Barthes) írásait
jellemző módszerek (önmagukat nem vallják annak, mégis bevett terminus)
• posztmodern, posztstrukturalizmus gyakran szinonima
Kérdések, fogalmak
• Problémakörök
• 1. Diszkurzus és szubjektum viszonya – diszkurzus jelöli ki előre a
beszélőviszonyokat
• 2. Hatalom és a diszkurzus
• 3. Nyelv (írás másodlagos koncepció a beszédhez képest) – közvetített úton van jelen
a valóság
• 4. Én és A Másik
• 5. A „realitás” eltűnése
 • 6. Az individuum eltűnése
• Fogalmak
• logocentrizmus/ phonocentrizmus (írás másodlagos koncepció, mert 1. volt a nyelv),
phallocentrikus, bináris oppozíció, diszkurzus, episztémé, differancia,
esszencializmus, konstrukció
Modern és posztmodern viszonya: I. Szembeállítás Brian Mchale: Pm fiction
• Modernizmus Posztmodernizmus
cél játék
befejezett mű folyamat, performance, happening, nyitott
távolságtartás részvétel, bevonja az olvasót
Interpretáció-olvasás Félreolvasás minden elemzés
narratív-Grande Histoire Antinarratív-Petit Histoire, kis történetek
Eredet-ok Difference, Differance- Nyom
Metafizika Irónia
Transzcendencia Immanencia
• Míg a modernisták arra törekedtek, hogy megvédjék magukat önnön felismerésüktől a
kozmikus káoszra vonatkozólag, és a középpont hiányát (és a hiányra adott ellenálló
válaszukat) tegyék művészetük rendező elvévé, addig a posztmodernisták elfogadták a
káoszt, és valamiféle bensőséges viszonyban éltek vele.
Folyamatosságot képviselő nézetek
• Habermas: Modernség: befejezetlen program
• A posztmodern korszakot új konzervativizmusként emlegeti, amely alatt feltűnés
nélkül átöröklődnek mindazok a hangulatok, melyeket a kulturális modernség idézett
fel önmaga ellen.
• A posztmodern filozófusok sorát Foucault, Bataille, Derrida ifjúkonzervatívnak
nevezi. Nietzsche nyomán haladnak (aki a modernség első teoretikusai közé tartozik).
Magukévá teszik az esztétikai modernség alapvető tapasztalatát, a célszerű
tevékenység minden korlátjától, a munka és hasznosság minden imperatívuszától
megszabadított decentrált szubjektivitást - s kitörnek vele a modern világból.
Modernisztikus attitűdökkel alapoznak meg antimodernizmust.
Folyamatosságot képviselő nézetek: Irodalomtörténet
• alaktani sajátosságok alapján nem lehet különbséget tenni pm és m. között:
• együtt szerepeltet olyan jegyet, amelyek a múltban nem voltak összeegyeztethetőek
• a szubjektum- és nyelvfelfogás átalakulása már a modernben is megjelenik. (Woolf,
Joyce)
 • Nabokov pl. eldönthetetlen
• okozatiság, célelvűség: nem lehet megkülönböztető jegye. Függőben hagyják a
jelentést, s ezáltal kérdésessé teszik olvasói megszokásainkat, az érthetőségre
vonatkozó hallgatólagos előfeltevéseinket.
• A pm. regényben nem könnyű történetté összerakni az eseményeket, eldönteni, mi is
történik „ténylegesen”, és mi az emlékkép, álom, képzelgés.
• Körkörösség: Stein, ciklikus időszemlélet,
• Metafikció
• Nyitott befejezés: ellenzárlat -zárlat: modern & posztmodernben is, az utóbbiban
gyakoribb pl. Pynchon: a rejtvény megoldása előtt véget ér a regény.
• De: Robe-Grillet: A kukkoló: eldönthetetlen gyilkos vagy áldozat, Gombrowitz.
halmazszerűség: dobozregény, különféle sorrendben is lehet olvasni az egyes
részeket, de ez a töredezettség, a vágás, a fragmentumtechnika korábbi formáival
rokon.
• a korszakhatárok kijelölését az is nehezíti, hogy korábbi alkotások is értelmezhetők a
későbbiek távlatából (Kosztolányi, Esterházy - anekdota: Mikszáth, Stein, A
„posztmodern Proust)
• addig könnyű kijelölni a korszakhatárokat, míg figyelmünk a legközelebbi múltra
koncentrálódik
• A világágítótorony is kötődik a regényírás 19. századi hagyományához.
• a klasszikus, későmodern, posztmodern közötti különbség könnyen elmosódik, mert
amit modern néven emlegetünk, nem annyira némely regények alaktani
sajátosságaiban, hanem az értelmezés különböző módjaiban keresendő
• posztmodern kérdések: mi az a valóság, illúzió, társadalmi konstrukció?
Intertextualitás! Fikciók közötti átlépés pl. Ezeregy éjszaka meséi
A modernség újabb meghatározásai
• amely a szakirodalomban a kilencvenes évektől egyre inkább a politikum, a nemi
szerepek, a tömegkultúra és a materiális kultúra, a fogyasztás átalakulására fordítja a
figyelmet
• legújabb modernizmusfelfogások: az esztétikai kérdés csupán egyik része az egyéb
társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatoknak: a piaci mechanizmusok és a kultúra
intézményei összekapcsolódásának,
• a társadalmi és a nemi szerepek átrendeződésnek, a regionális különbségeknek, a
technikai-technológia fejlődésnek, a gramofon, a rádió és a mozi elterjedésének.
• Az életmódról, a munkáról és a szabadidőről, az utazásról, az egészségről, a
betegségről és a testről alkotott kép átalakulása is ennek az összetett folyamatnak a
része
 • Turizmus, kolóniák felszámolása, posztkolonialitás
• Modernség: elit--mindennapi kultúra része, szabadidő, turizmus, fogyasztás,
poszterek, hétköznapi tárgyak, hűtőmágnes.
• Bohém életmód, élmény, életvitel is alkotás az élmény fogyasztása
4. előadás (Ulysses)
10.20.
Narratív poétika:

- 19. sz. Charles Dickens, Henry James

- kortárs: D.H. Lawrence, J. Conrad
- Dubliners 1914, Exiles 1916. befejezetlen Stephen Hero, Portrait of the Artista s a Young
Man 1916, Ulysses 1922. Finnegans Wake 1939
- narratív nyelv és a nyelv problémájának az előtérbe kerülése
- tudatfolyam technika: narrációs technika
- nemcsak a tudatfolyam-technika: gondolatok, érzések, szabad mozgása, a test impulzusai,
asszociatív mozgás
- idő - hagyományos idő nagyon megváltozik:1904. jún. 16. reggel 8 - hajnali 2-ig tart csak
- a textualitás felerősödik, ez az igazán új, nem annyira tudatfolyam, az már korábban is (Hugo,
Lawrence)
- Jellemzők:
 textualitás, szexualitás, zeneiség
 szójátékok >> a fogalmak, újabb összekapcsolódási lehetőségei
 zajok: Krrr, pfrrr
 nyelv plasztikussága >> humor forrása
 a szereplők gondolatmenetét úgy is lehet olvasni, mint a nyelvről szóló értekezést,
nyelvszemléleti állásfoglalást
 a reprezentatív funkció háttérbe szorul, előtérbe kerül a jelölősor elcsúszásán létrejövő
jelentéslehetőség
 a szavakat, szótagokat is felbontja eltéveszti, kihagy vagy összecserél hangokat a
szavakban >> nyelvi örömöt kínál az olvasónak
Narratív poétika II.

- minden életbeli megfigyelés nem más mint szöveg terméke, a szereplők is, a dublini
benyomások is, terek, házak, utcák, emberek szövegek termékei
- naturalizmus
- újabb kritika
 Bahtyin nyomán kiemeli a stíluskeveredést, a különböző beszédmódok keveredését,
polifónia, a legkülönbözőbb beszéd karneválja alkotja a regény nyelvét
 itt különösen: a nyelv, mint a civilizáció hordozója
- belső narráció
 A narrátori beszéd imitálja a szereplő beszédét, és ebbe belép a szereplő
 2 hang, nehéz szétválasztani
- ebben a nyelvben egyszerre formálódik meg a tudat mozgása, a szereplők jellemének
kialakulása
 Írország jelene és múltja, és magáról a nyelvről szóló beszéd is
 és magáról a nyelvről szóló beszéd is
 - Írország verbálisan és vizuálisan megjelenik, újraalkotja a beszédben az adott országot, amit
elhagyott
 jellegzetes modernista kísérlet, hogy a művészi törekvés ellenáll a világban és a
műben megszólaló káoszank
 >> Ulysses erősen szerkesztett
Dubliners (dublini emberek)

- novelláskötet
- Joyce szerint 4 elv szerint épül fel (gyerekkor-kamaszkor-felnőttkor-közélet)
- kilátástalan helyzetű emberek, meghasadt személyiség,
politikai vallási megosztottság: családi beszélgetésekben is
- családon belüli harcok
- Sisters
 elején utalás haldokló papra, és Dante soraira, aki az Alvilág kapuján olvassa, hogy ki
itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel., Ez a novelláskötet kapuja is, ezen a kapun
kell átlépnie az olvasónak, egy haldokló, keresztény városba
- A halott (the dead)
 bekeretezi a halál birodalmát
 beszédstílusú és versszerű egyszerre
 rivális motívum: férj észreveszi, mennyire felkavarja a feleségét egy halott fiú emléke
 híres sorok >> Jojce Carol Oates
 yes>> Ulysses, Molly félálomban elmondott beszéde
yes>> házasságkötéskor kimondott igen
 hó motívuma (példa a ppt-n)
 elmúlás törvénye bennünk is
 fájdalom ott van, de a beletörődést, elfogadás is
 megalkotottság: fájdalom és vigasz
Ifjúkori önarcéletkép
• Anya-fiú kapcsolat. Kezdet és vég. Megvalósítja a szülők álmát, kiemelkedik, de mint művész
és nem egyházi karrier
• A vallásos világkép megszenvedett elhagyása a művészetek és az élet-művészet felé.

- Henrik Ibsen és a szimbolisták hatása:

 kimerevített pillanatok, tulajdonképpen megvilágosodások sorozatából áll össze a
narratív előrehaladás
 Ezekben a pillanatokban az impresszióknak szimbolikus értelmük is lehet
- epighany: epifánia
 Vallás: megjelenés, megtestesülés
 Jan 6. keresztény ünnep 3 királyok meglátogatják az újszülött Jézust
 Irod: megvilágosodás
- érdekes párhuzam kínálkozik:
 Marcel Proust: mindkettő önéletrajzi és ellenáll az önéletrajziságnak
 Stephen Deadalus a főszereplője, mítoszi hátteret von a mű köré, ugyanúgy, ahogy
később Ulysses
 Proustnál az egymásra torlódó nézőpontjok zárják ki az önéletrajziságot
 Mindkettő arról szól, hogyan válik íróvá valaki, hogyan találja meg magát
 végül a mű reflektál saját magára -> metafikciónak hívják ezt
 - keretes: mesét mond az apa
 végén naplójegyzetek
 manifesztálódik a magára találás pillanata
 az utolsó: invokáció az apához: szárnyak nagy mesteréhez >> Dedalus mítoszra,
apakeresés motívuma
 nyugati kultúra egyik nagy nagy témája: apa-fiú kapcsolat
- anya-fiú kapcsolat: (többi a ppt-n)
- megvilágosító pillanatok (példa a ptt-n)

Ulysses
• 1 nap, reggel 8-éjszaka 2, 1904. június 16.
• Sokféle értelmezés: Joyce is: az emberi test epikája, 18 rész, 18 testrész vagy biológiai
folyamat. Múzsa, a test és az alkotás összefonódik. A végén rátalál a múzsájára, a yes,
nemcsak a szerelem beteljesülése, de a mû megvalósulása is. Az írás mint folyamat
elválaszthatatlan a szexualitástól a nõtõl, az inspirációtól.
• ágy: visszatérő helyszín: Ulysses, halottas ágy is, alphabet>> alphabed>ágy mint élet-halál és
írás
• Dublini élet, Írország, az ír emberek, beszédek, szokások, viselkedések gondolkodásmódok
lenyomata, egyetlen impresszió, amelyben egy egész civilizáció megnyilvánul. A világ
labirintusa: magányos, gyenge, de szebb életről álmodozó ember bolyong
• A cím alapján az Odusszea párhuzam: mítikus utalásrendszer itt is, intertextuális olvasatnak
tág teret ad. A nyugati civilizáció kezdetévek szembeállítja a nyugat „alkonyát”, kiüresedését,
tökéletes antiheroizmusát. O. megöli Penelopé összes kérőjét (euroszubjektum, aki az eszével
elgyőzni a nála hatalmasabb erőket)  H. Bloom nem tesz semmit, hogy megakadályozza,
antihős
• Az Ulysses minden egyes epizódja párhuzamos az Odusszeiával.
• főszereplők: Dedalus, Mr. Leopold Bloom, Mrs. Bloom - Télemachos, Odusszeusz, Penelopé
• mellékszereplők: Mr. Deasy, Gerty Mocdowell, Bella Cohen, Nesztor, Nausziká, Kirké
Szerkezet:
• felépítése: I. 1-3. Stephen reggeli tevékenysége, Télemachia. II: Bloom bolyongása a
városban: 4-15. Hirdetésgyűjtő ügynök: hivatal, temetés, vendéglők, tengerparti séta,
bordélyház, kocsma III: 16-18. Dedalus és Bloom hazatér. Bloom lefekszik felesége mellé, aki
egy hosszú, félálomban elmondott monológban átéli egész életét, (yes.) A 10. rész maga is 18
részből áll, mint egy kicsinyített mása a műnek.
• Kölcsönhatás: Bloom parodizálja Odusszeuszt, Odusszeusz parodizálja Bloomot
• montázstechnika, különböző térben és időben levő eseményeket egymás mellé helyezi –
asszociációs technika
• 19. századi hagyományokhoz is kötődik: okosabb, butább szerencsésebb, szerencsétlenebb
olyan tapasztalatokra tesz szert, amelyek többé-kevésbé megváltoztatják az életüket: de itt:
univerzális cselekmény, ismétlődő minták, elszakadás, árulás, visszatérés, elégedettség
• Amerikai Ulysses: David Foster Wallace: Végtelen tréfa (1996) – függőség témáját dolgozza
fel
Kísérleti és pszichológiai próza – Virginia Woolf (1882-1941)
Regények
 Kísérleti, lírai hangoltságú regényei: 1920-as évekre jellemzőek: erősen fókuszál a szereplő
belső világára > modern próza jellegének megújítója ő is
 1930-as évek: konzervatívabb? pl. Flash, Évek, Between the Acts (1939) ~ angol civilizáció,
angolsággal identitásáról szóló művek; nemzeti, kollektív identitás a középpontban
 Jacob’s Room (1922), Mrs. Dalloway (1925) To the Lighthouse (1927), The Waves (1931),
Orlando (1928) – modern próza nyelvezetének megújítása
 az elbeszélő előterében nem külső, hanem belső események, a szereplők véletlenszerűen
felbukkanó gondolatai
 hagyományosabb: Night and Day (1917), The Years (1937)
 Újra értékelik: angolság mítoszai megkérdőjelezése, gyarmatbirodalom, angol vidék mítosza
 Évek: gyarmaton dolgozó tisztviselő családjáról szól, sok elnyomott női karakter > Virginia
bírálja a gyarmatosítást és azok módszereit - hosszas leírások > irónia
 Flash: cocker spániel szemszögéből mesél el egy történetet, a kutya életrajzát írja le - erős
iróniával kezeli > korlátozott tudású narráció -> jellegzetes ’20-as éveki; nő és kutya
szövetsége
 Between the Acts: társaság elmegy vidékre, művelt társalgás, közös színdarabra készülnek >
angolság kérdése, vidék mennyire járul hozzá az angol identitáshoz. Idill, de ironikus is - Jane
Austen-i irónia folytatása (nagy tekintélyelvű gondolkodás megkérdőjelezése)
Visszatérő problémakörök (’20-as regényekben)
 a normális kategóriájának megkérdőjelezése
 a szokások, törvények milyen korlátokat állítanak a személy elé
 szociális
 verbális, a beszédben, a nyelvi kategóriákban rejlő merevség, konzervativizmus > ironikus
megkérdőjelezése
 a képzelet hagyományának elsorvadása a domináns hagyomány mögött, ennek gyakran
‘gender” vonatkozásai - férfi elnyomás a családokban
 család, iskola, nemzet, az angolszász feminista írói gondolkodásmód folytatója
 oppozícióban való gondolkodás bírálata > posztmodern felé vezet
 társadalom diktálja és megformálja az individuum életét és élettörténetét, gondolkodásmódját
Mrs. Dalloway
 szabadfüggő beszéd, belső monológ, és tudatfolyam technika
 véletlenszerűen felbukkanó gondolatok
 bármilyen hatóságról van szó, isten, nemzet, család, politika, karikatúrába hajlik: Mr.
Bradshaw pszichiáter
  egynapos regény, egynapi sétáról szól (Clarissa partit szervez, előkészületek), jellegzetes
helyszíneken séta közben
 a királyi autó feltűnése
 feminista Ms. Killman > feminizmust is bírálja, mert dogmatikusan tartja azt, leszbikus
kapcsolatok?
 A főszereplő saját gondolatait látjuk & más szereplők gondolataiba is bepillantást nyerhetünk
> modernista szubjektivitás
 minden, ami kizárólagos, ami „komolyan veszi önmagát”, az önazonosság?
 Peter Walsh: a szerelem: mindenben benne lenni, a másik teljes ismerete, kontrollja, nincs
helye az ismeretlennek, a magánynak, a privacynak
 Richard, nem szereti annyira, magányt, függetlenséget választja
 Háború a háttérben - kiürülés, kilátástalanság > nincs kimondva, de érezzük hatását
Narráció, szerkezet:
 ok-okozat nincs
 asszociáció, mellérendelés
 Ulysses 1 nap, 1904, 1923 junius
 elbeszélő-szereplő, érzések, benyomások, több forrásból
 privacy, az ismeretlen érzékelése, a hiány jelenléte és tisztelete, konstruktív szerepe > a hozzá
közel álló embereket sem ismeri igazán - modernség episztemológiai szemlélete
 identitás?, személyiség? centrális személyiség, önmaga tudatával azonosítható
 autonóm személyiség felbomlása, illúzióvá válása: helyek, tárgyak, pillanatok, véletlen
találkozása csupán az identitás, tárgyak, virágok, fák, emberek az utcán, olyanok is, akiket õ
nem ismer, ez mind-mind ő
 hálószerű finom kapcsolatok az emberek között, szótlan kommunikáció
 pillanatnyi egymásra találások --- helyek, ahogy véletlenszerűen elmennek egymás mellett az
emberek az utcán
 koherencia: szabad függő beszéd, tér-idő: London, visszatérő motívumok és tárgyak:
titokzatos autó, az égboltra feliratot felíró repülőgép, éneklő nő
 Septimus Clarissa szólamai, sötétség és fény – Clarissa átérzi Septimus világát ismeretlenül is
Tot he Lighthouse
 Szerkezet
 1. Az ablak: Szeptemberi este – mikrokonfliktusok, Mrs. Ramsay mindegyikbe belelát
 2. Múlik az idő: Time Past, összefoglal egy évtizedet, a ház üres, majdnem összeomlik a vh.
alatt
 3.Világítótorony: szeptemberi reggel 10 évvel később
 Centrum
  nem személy, (Mrs. Dalloway), hanem tárgy, imperszonális,
 house-lighthouse, Mr- Mrs. Ramsay
 Ha jó idő lesz, kimegyünk a Világítótoronyhoz. - Az egész regény erről szól, önértelmezés is.
Ha jó idő lesz, beteljesedik a reménység, megvalósulnak az álmok, eljutunk a fényhez, a
világítótoronyhoz.
 Világítótorony:mindkettő, Mr, Mrs R. Házasság: veszteség: Minta és Paul, Minta elhagy
valamit, azt keresik.
 Mr. Ramsay: vak határozottság, látás és sötétség, tárgyakkal, környezettel azonosulás
Értelmezések:

 fény-árnyék, logika-szépség, magány és kapcsolat

 Mrs. Ramsay halála gendered: giving, giving, giving, she had died, zárójelben
 Mr. Ramsay - Férfiszerepek sorát játssza, racionalista stb.
 ház, 8 gyerek, 6 vendég, - világítótoronyra reflektál
 a két ház egymásra vetül, közel-távol, álmok-valóság
 Végül a 3. részben, a többször elszalasztott utat végigjárják, James, közelről is, távolról is
látják a világítótornyot
 Világítótorony = közel és távol, Mr, Mrs Ramsay-re is utalhat, ennek hol van az egyensúlya
 szülők, szimbolikus, konkrét, idealizált, hétköznapi.
 Ezt az egyensúlyt keresi Lily is a képen
 house - lighthouse:
 Lights: felgyulladnak a villanyok, vacsora, a fény háza, tele lesz élettel, fénnyel,
reménységgel, emberekkel, gyerekekkel

 lighthouse: intellektuális magány; fallikus szimbólum; Mrs. Ramsay: titokzatosság, fény,

rávilágít valakire, az ő szemével látjuk a többieket, a szabad függő beszéd is, fel-felvillant
valamit az emberekből, ami a sötétben maradt tartományra is felhívja a figyelmet; melegség &
hidegség egyszerre

 a végént elérik a Vt-t, Lily befejezi a képet, elválasztja és összeköti őket

 befejezi a képet, lezárja a múltat, szépség, zsarnokság, a viktoriánus múltnak vége is szakad.

 Poszthumán értelmezés: Fát helyez a kép közepébe miután az asztalterítőt nézi, Mrs. Ramsay
harisnyát köt

 Light, nézi a tárgyakat és azonosul velük, feloldódik, tovább él a többiben, ezért a zárójel

 Waves

 Between the Acts

 Saját szoba (Room of one own) – feminista esszé

Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában

Marcel Proust (1871-1922): Az eltűnt idő nyomában 1913-22
 modern regény megújítása pl. időfelfogás, narratív poétika
  lineáris az elbeszélés, az elbeszélő életéről gyerekkortól kezdve
 1. kötet: Swan (Combray, Swan szerelme) (Odette)
 2. kötet: Bimbózó lányok árnyékában: normandiai tengerpart, arisztokrácia, fiatal lányok,
Albertine
 3. kötet: Guermantes-ék: a hercegnő és az arisztokrácia társasági élete, szokásai, öltözködés,
estélyek, vacsorák, művelt társalgás
 4. kötet: Sodoma és Gomorrha: magánélet, erkölcstelenség, intrikák (Charlus báró)
 5. kötet: A fogoly lány: Albertine szerelme
 6. kötet: Albertine eltűnése
 7. kötet: Megtalált idő: utolsó hercegi zenedélután, seregszemle, „jelmezbál”, fiatalok öregség
maskarájában, leleplezi, megörökíti az Időt,
 Alkotás, az elvesztegett évek megírása utólag ellenáll, értelmet ad az elveszett időnek.
Hallállal szembeszegülő alkotás
 Önéletrajz mint irodalmi tradíció felidézése és megkérdőjelezése
 Sok hasonló vonás a szerző és a főszereplő között pl. életmódjuk, események
 Akaratlan emlékezés: Madeleine-sütemény teába áztatva, felhangzó zene felidéz régebbi
korokat ~ flashback-ek a filmekben
 Gondolatok szabad áramlása az idősíkok között
 Polimodalitás/perspektívatörés – önéletrajziság felidézése és megszakítása
 Prolepsis: nem várt plusz információ, előreutalás
 Combray: gyerek nézőpontba beleszól felnőtt: saját felépített narratív rendszerét átlépi,
megkérdőjelezi, dekonstruálja, önéletrajziságot is megkérdőjelezi > realisztikus illúziót
megtöri a szöveg
Gérald Genette: Az elbeszélő diszkurzus
• Swann szerelme: 200oldal kb. 2 évre
• Gilberte: 160oldal kb. 2 évre (két év kihagyás)
• Balbec I: 300 oldal 3-4 hónapra
• Guarmantes: 750 oldal 2 és fél évre (110 oldal a Villeparisis-i fogadást meséli el: 2-3 óra; 150
oldal a vacsora Guermantes hercegnőnél: kb. 2-3 óra; 100 oldal a hercegnő estélye (hasonló
időtartam ez is): vagyis kb. 3-400 oldal=10 óra)
• Combray: 180 oldal kb. 10 évre
• Balbec II: 380 oldal kb. 6 hónap (125 oldal a Raspeliére-i estély)
• Albertine 630 oldal kb. 18 hónap (300 oldal =2nap, 135 oldal csak
a Charlus Verdurin zeneest)
• Velence: 35 oldal néhány hét (néhány hétnyi kihagyás)
• Tansonville: 40oldal néhány napra (12 év kihagyás)
 • háború: 130 oldal pár hétre, a lényege egyetlen este (sok évnyi kihagyás)
• Guermantes-i reggel: 190 oldal 2-3 órára
 Ritmus: elbeszélt idő és elbeszélés ideje aránya. A műben a ritmus lelassul és egyre több
a kihagyás. Jelenetek kiterjesztése.
Narratívpoétikai újításai
 Univerzális szemlélet, Balzac folytatása
 társadalmi körkép, lélektani megfigyelések kibővítése (hanyatló arisztokrácia & feltörekvő
polgárság)
 Benyomások, hangulatok, színek, illatok, emberi párbeszédek, vélemények összessége, kor
lenyomata
 Idő új felfogása: múlt és jelen együtt létezése – sajátos idősík létrehozása
 Bergsoni szubjektív idő: pár perc a színházban 20 oldal
 Jauss: Az idő témává válik, nem háttere az eseményeknek az utolsó kötetben
 Genette: töredékes, kihagyásos (pl. 1. vh.)
 Leírások: antinarratív jelenség: narratíva határainak kitágítása
 Esszé és próza határainak elmosódása
 Tudományos értekezés: pl: színészi játék mint egy mű tolmácsolása pl. Racine: Phaedra,
Berma
 Képleírás(ekphraszisz): vizuális narratíva, Vermeer Delft látképe
 Perspektíva törés: szubjektív, belső nézőpont, mindentudó narrátor váratlan belépése
(Combray jelenetekben)
 Másság: homoszexualitás (másság megjelenése publikus diszkurzus), zsidó identitás,
antiszemitizmus, Alfred Dreyfus

Interkulturális és interkontinentális találkozások - Joseph Conrad: The Heart of Darkness (A

sötétség mélyén), E. M. Forster: Passage to India (Út Indiába)
Posztkolonialitás
• Azoknak a kritikai és elméleti írásoknak az összessége, amelyek Európa volt
gyarmataival, a gyarmatok és az anyaország kapcsolatával foglalkoznak, illetve, hogy
a gyarmatosítás hogyan hatott és hat ma is a kultúra egészére. A poszt nem a
gyarmatosítás utáni állapotra utal elsősorban, hiszen pontosan nem azt állítja, hogy
már elmúltak azok a viszonyok, hanem még ma is velünk élnek. A poszt a
posztmodernre, a posztstrukturalista, az alapok megkérdőjelezésére utal.
• Alapvető nyugati narratívákat kérdőjelez meg: a civilizáció előrehaladása, nagy
irodalmak öröksége (Joseph Conrad)
• Foucault követők: hatalom és a diszkurzus kapcsolata, tudás és hatalom összefüggését,
a diszkurzusért folytatott hatalmi harc, a diszkurzus hogyan konstruálja a valóságot:
 őrültség: kultúrafüggő, a harmadik világ szubjaktuma hogyan konstruálódik meg az
európai beszédekben, a fehér ember elsőbbsége a feketékkel vagy az arab világgal
szemben
• Európai gyarmatokról szóló szöveg Joseph Conrad: The Heart of Darkness, de mai
eredeti nyelvű kortárs szerzők, poszt-kolóniák mai kulturális termékeit,
• India
• Afrika és Közel-Kelet
• Said: Orientalizmus 1978: mindig a másik pozíciójába helyeződik
• Hogyan ábrázolják a közel Keletet európai művek: korlátozott kép, ami aztán hat a
kultúrára és termeli az előítéleteket: angol és francia regények, politikai írások, úti
beszámolókat vizsgál, a 18.sz.végétől a 2.vh. át követő korszakig
• Olyan diszkurzus, amely elfojt és fogva tart, egyben létrehoz valamit, a Keletet, egy
sajátos kollektív szubjektumot, amely mint a Másik értelmet és érvényesülési
lehetőséget ad a Nyugatnak, a hatalom birtokosának.
• Nem a valóságot ábrázolják, hanem létrehoznak sztereotípiákat: például nagyobb
hangsúly esik a közel-keleten a szexualitásra- gondolják, a szövegeknek nagyobb
hangsúlyt is kell adni a szexualitásnak, azért, hogy keletinek tűnjék. Ilyen önmagát
mozgató gépezetről van szó.
• Újratermeli a gyarmatosító szemléletet. Irodalom nem ártatlan, nincs olyan távol a
politikától, mint gondolnánk. Jane Austin regényei, Jane Eyre
Homi Bhabha
• Pszichoanalízis: gyarmatosítás: hatalmi vágy, hogy távol eső területeket birtokoljanak
• Lacan beépítésével a koloniális diszkurzust egy közös, kolonizáló és kolonizált
számára egyaránt kikerülhetetlen tudattalan vágy és a hatalom mechanizmusaként
értelmezi.
• Posztkoloniális szubjektum:
• Hibriditás: én és Másik egymás összefüggésében, nem két különálló, Én: szorongás,
fenyegetettség, traumával együtt:
• Mimikri: utánzás: az angolul iskolázott indiai, akiben a gyarmatosító saját groteszk
képmását látja, fenyegetettség a hatalom egyedüli birtokosában. A hatalom megléte és
megrendülése, a mimikri vágyott és félt. Paranoia
• Franz Fanon: traumatikus folyamat a szocializáció a kisebbségek esetében, neurózis.
Martinique, Karib-tenger, afrikai négerek leszármazottai, Fo. része
Joseph Conrad: The Heart of Darkness (A sötétség mélyén)
• Irodalom: Halál Velencében: Velence: „a legkeletibb”, Európa határán, a betegség
terjedésének nagy a veszélye, mégis vonzó.
 • Conrad: hasonló, más látásmódnak érzékeli a bennszülöttet, mélyen elítéli az
erőszakot, de nem függetleníti magát, magára veszi a fehérek bűnét:
• Elelfántcsont „business”: halálra dolgoztatják a bennszülötteket, belga hivatalnokok,
kifogástalan öltözék.
• Gőzös Kongó folyó partján, de nem halad egyenesen előre,
• A narráció szerkezete: gyarmatosítás ritmusa, kitérők, megtorpanások, nem a tervek
szerint, több állomás, akadályok leküzdése, de mégis elszántan előre
• Dzsungel sötétség, benne kis szigetek
• Idegen: mint vonzó érdekes alternatíva
• Idegen, mint aki képes lerombolni az egészet. Ki az idegen? Kurtz.
• Enigmatikus regény, nem felfedező nyugati szubjektum
• Bhabha: bennünk lévő másik, és a Másik, önmagunk tudattalan részével találkozunk
• Folyópart, tudattalan tájak, köd, dobok hangja, párás klíma, meleg
• Megismerés, tudás, felfedezés helyett elbizonytalanodás, mi a tudás?
• Keretes szerkezet: Marlowe beszéli el egy hajón angol üzletembereknek, angol
közönségnek Londonban, a két hajó képe egymásra vetül, Temze és a Kongó folyó
képe összemosódik, az éles elhatárolódás az én és a Másik, a keret és az alaptörténet
között megkérdőjeleződik
E. M. Forster: Út Indiába
• Titokzatos események a marabári barlangokban Indiában
• Barlangbeli élmények után megváltozik mindenki élete: Mrs. Moore, Adela, Aziz,
Fielding, csandrapúri társadalom élete felbolydul
• Nem történik semmi, a semmi történik meg
• Az emberi mértékkel felfoghatatlan geológiai tér-és idődimenzió jelenlétét érzékelik,
emberi tört vívmányai jelentéktelenek
• Visszhang: emberi világ jelentéktelen
• Koloniális hatalmi gépezet beindul: értelmezik az érthetetlen eseményeket. Tárgyalás:
Camus: Az idegen (A közöny), Édes Anna
• Értelmezés: kísérő ijesztette meg, Adela képzelte, szerette volna, mert tudatalatt
tetszett neki Aziz doktor, nincs elbeszélői állásfoglalás
• Adela: visszhang zúgása akkor marad abba, mikor Aziz doktor ártatlanságát vallja
• Két kultúra találkozása, egy koloniális logikába beírva
• Fielding és Aziz barátsága: intim kapcsolat a filmben, regényben kevésbé
• Homi Bhabha: Mimikri: Aziz doktor, gallérgomb: hétköznap és erőfeszítés, áldozat
Modernség: William Faulkner (1897-1962) 11.03.
Irodalomtörténeti helye, prózapoétikai jellemzők
• Kísérlet hagyomány képviselője
• Szubjektivizálódás, tudatábrázolás (belső dolgokból hozzuk létre a külső
eseményeket), prózanyelv megújítása
• Valóság szubjektív leképezése, a percepció folyamata, tudati folyamatok komplexitása
a nyelv által
• Invenciózus szövegszerkesztési eljárások és nyelvi, szintaktikai konstrukciók (sok dőlt
betűk, mondatok tagolása)
• Déli irodalmi reneszánsz képviselője (Ellen Glasgow, Tennesse Williams, Katherine
Anne Porter, Carson McCullers, Flannery O’Connor) – vidéki témájú próza
• déli-északi elválás: a dél leszakad és izgalmas kultúrát hoz létre - különc figurák a
civilizáció perifériáján élve, nem tudnak bekapcsolódni a lüktető világba
• követői: Alice Walker, déli gótika (rémregényes, múlt kísértése pl. A csavar fordul
egyet), True Detectives, Három óriásplakát Ebinge határában
• Populáris irodalom, szónoki hagyomány, déli humor, Visszatartó múlt, emberi
gonoszság, kegyetlenség, sötét erők, szánalmas emberek, kirekesztett figurák,
elhagyatott házak
• Marginalitás, Carson McCullers – Magányos vadász a szív
• Baudelaire, Dosztojevszkij, Proust, Joyce, Conrad
• Regényvilág: zárt totalitás
• Regényszerkesztési elv: zenei szólamok, fúga, a tematikus motívumok különböző
változatokban, több nézőpontban
• Morális kérdéseket a prózapoétikai is hordozza: több nézőpontból szólal meg ugyanaz
a történet. Morális kérdéseket a komplexitással kapcsolja össze, nincs narrátori ítélet
• Poézis és mimézis, modern lírai retorika
• A nyelv transzparenciájának megkérdőjelezése, a nyelvi közeg anyagszerű, materiális
• Újabb kritikák: posztkoloniális és „gender” figyelembevétele, a rabszolgaság
következményei
• Realizmus, modern és posztmodern
Művei
• Yoknapatawpha County (fiktív helyszín, az amerikai Délen), több műve itt játszódik
• Míg fekszem kiterítve (As I Lay Dying)
 • Szentély (Sanctuary)
• Megszületik Augusztusban (Light in August)
• Fiam, Absolom! (Absolom, Absolom!)
• Eredj Mózes (Go down, Moses), elbeszélések, fehérek és feketék családtörténete, több
generáción keresztül
• Forgatókönyvek, sorozatok egyes epizódjai, pl. Hosszú forró nyár
Hang és a téboly (1929)
• Kísérletező próza
• Tér, idő, okság narratív tényezők megkérdőjelezése
• Több (4) narrátor, több nézőpont történetváltozatok - a család gazdasági hanyatlását
meséli el
• Szemantikai bizonytalanság – sokszor nem tudjuk hol és mi történik
• Mindentudó narrátor, megbízhatatlan elbeszélő, korlátozott tudású elbeszélő
• Idősíkok egybejátszása és belső monológ
• Metaforikus és metonimikus szövegszervező elvek, (gondolat)asszociációk
• Kortárs kritikák: nemi szerepek, fehérek és feketék interperszonális kapcsolata, az
amerikai Dél öröksége
• Nők: hiány, távollét, fontos figurák
• Feketék: csoportként és nem individuálisan jelennek meg
• 4 perspektíva: Benjy, Quentin, Jason, Dilsey, a néger szolgáló + anya (beteg, háttérben
van) + apa (alkesz, háttérszereplő)
• A múlt különböző értelmezései, nem a jelenben játszódó folyamatok
• Compson család hanyatlása
• Anya: marginális, hiány, idegen, misztikus, hipochonder, önző
• Apa: háttérben marad, alkoholista, önpusztító
• Ismétlődő események: Benjy gyengeelméjűségének felismerése, Benjy legelőjének
eladása, hogy Quentin harvardi tanulmányait fizessék, Caddy házasságkötése
• Benjy tudatfolyama: (érzékel, lát, hall, szagol, érint ízlel) és emlékei
• Érzéki benyomások és memória szimultán jelennek meg, nincs időbeli és oksági
rendszer
• Múltat jelenként éli meg, bármikor visszalép egy múltbeli történetbe
• Caddy áll mindhárom testvér elbeszélésének középpontjában
 • 2. szöveg: Quentin, harvardi diák egy napja, öngyilkossággal fog végződni. Napi
teendők és húgához fűződő emlékek
• Harvard- Észak
• Barátaival összeverekszik, emléke egy régi verekedés huga csábítójával
• Vérfertőzést hazudik, hogy ő rontotta meg a húgát, de apja nem hisz neki
• Célja: húgát és a déli családot megőrizze egy belekényszerített házasságtól
• Tudatfolyam: központozás nélküli mondatok, asszociatív váltás: dőlt betűk
• 3. narrátor Jason a 2. Compson fiú: önző, erőszakos, pénzéhes, mindig másokat okol
kudarcaiért
• 4. narrátor: Dilsey, néger szolgáló, értelmező, bölcs, afro-amerikai szereplő, de saját
története nincs
• Dél elhagyatottsága, kiürülése, feketék és fehérek Északra vándorolnak
• Gender: női szereplők, Caddy és lánya, kilépnek a patriarchátusból, narcizmus
elutasítása
T. S. Eliot: Hagyomány és egyéniség
• Egy költő dicsérete: egyéni, különbözőség, ami elválasztja a többiektől
• Pedig: jó költő „vérrokon” az elődeivel
• Hagyomány nem átöröklés, kemény munkával kell magáévá tennie
• Történelmi érzék nélkülözhetetlen a költő számára: a múltban az elmúltat és az
aktuálisat
• Időtlen és időszerű együttese, az írónak világosan látnia kell saját helyét az időben,
Homérosztól napjainkig
• Önmagában nem értelmezhető egy művész, elődeihez való viszony
• Új műalkotás átrendezi az irodalomtörténetet, átértelmezi a múltat és a múltbeli
művek sorában nyeri el jelentőségét (hermeneutika)
• A korszellem és ahhoz képes újat kell mondania
• Költő élményei: emberi szenvedélyek és művészi érzékenység, nem csak
személyesség
• Hatás közvetett: művészi hatás
• Emberi szenvedélyek művészi szublimációja: Othello: nemcsak féltékenység:
komplex rendszer
• Költő nem saját személyiségének kifejezője, hanem sajátos médium, benyomások
élmények kombinációja – általános személyességet közvetít a költő
• Nem nyers élmény, hanem művészi élmény
 • Költészet: tudatosság is, elvek is,
• Nem a személyiség szabad áramlása, hanem a személyiség megszüntetése
• Emóció a költészethez és nem a költő saját életéhez tartozik
• A művészi élmény személytelen, akkor éri el a személytelenséget, ha a múltból az
aktuálisat meg tudja szólaltatni. Alárendeli magát a munkának.
Antiutópia, disztópia
• disztópia: elképzelt jövőidőben játszódó történet, kiábrándító vízió az emberiség
jövőjéről
• Nukleáris katasztrófa a háttérben (Orwell 1984, (1948), Angela Carter: Hősök és
Gazemberek)
• Félelem az uniformizálódástól, az eltömegesédtől (Huxley: Szép új világ 1932, Agatha
Christie: Gyilkosság meghirdetve 1953)
• Totális diktatúrák (sztálini Oroszország, Fasizmus), nukleáris háború lehetősége
• Személyiség autonómiájának féltése a bürokratikus totális rendszerektől
• Jóléti társadalom elemei belefonódnak az igénytelen unalmas egyenlősdi, a középszer
hatalmába, a középszer kultúraellenes diktatúrájába
• Televízió: a jóléti társadalom és diktatúra találkozási pontja - személyiség eróziója, a
tömegízlés hatalma. Foucault hatalomfelfogása: nem egyközpontú, egy pártból
irányított hatalom, mindenütt jelenlévő, ellenállás nehezebb pl. Orwell: telekép
• Ifjúsági erőszakos szubkultúra, bandahálózat (Anthony Burgess: Gépnarancs)
tévézésbe menekülő, fogyasztói társadalom fásult, közönyös kispolgárok, a közöny
fenyegető. (Doris Lessing: Az ötödik gyerek)
George Orwell: Ezerkilencszáznyolcvannégy (1948)
• Recepciója nagyon érdekes, mind a mai napig élénk: Hétköznapjainkba belépett:
„orwelli világban élünk”, Nagy Testvér szemmel tart, 2x2 = 5 vagy 3,
Gondolatrendőrség, újbeszélül így mondják, 101-es szoba (kínzókamra)
• Idézetek: A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő
négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.
• A Háború: Béke; A szabadság: Szolgaság, A tudatlanság: Erő
• Autonómiájáért, szabadságáért küzdő szubjektum és a totalitárius államhatalmi
gépezet allegóriája a regény – Odüsszeia átértelmezése
• Kommunista fenyegetés, totalitárius bürokrácia és propagandagépezet, szegénység,
sivárság, egyformaság, káposztaszagú folyosók, nem működő liftek, alapvető cikkek
hiánya (cipőfűző, borotva, kávé, cukor), Emmanuel Goldstein - ellenségkép
• Totális kontroll
 • Állatfarm: Diktatúra kialakulásának forgatókönyve, sivár élet sivár textuális világ,
1984: ennek fordítottja: szubjektív nézőpontból a totális diktatúra, ellenőrzés,
letartóztatás, kínzás, fizikai fájdalom, értelmes beszámoló, gazdag textuálisan a szöveg
• (A vizsgán lehet választani az Állatfarm és az 1984 között).
1984
• Bényei Tamás: a regény műfajának újraértelmezése. Szubjektum és társadalom
kölcsönhatása. De itt szubjektum megszüntetése, egyéniség, érzelem, szeretet, család
eltörlése, ennek a mindennapjai.
• Háború mint szükség: Óceánia (London), Eurázsia, Keletázsia
• Liberális humanizmus kudarca
• A múlt eltörlése, folyamatos újraírása a jelen felől, az emlékezet és a kulturális
emlékezet eltörlése, a nyelv és a gondolkodás átalakítása
• Olvasásallegória
• Diktatúrák forgatókönyve: egzisztenciális kiszolgáltatottság, megfélemlítés, morálisan
és lelkileg megtörik az embereket
• Idegengyűlölet fenntartása: gyűlölet, frusztráció projektálása, bűnbak konstruálása
• Propaganda gépezet ad absurdum: megszűnik a realitás, 2X2, gravitáció
• Elbeszélői hang végig ellenszegül: de megkínzása után: „Szerette Nagy Testvért.”
• elbeszélő hang szerethető, önreflexióra képes – szubjektivitás, ami elmeséli a
történetet, ez hordozza az ellenállást végülis
• Utóélete: Dave Eggers: The Circle: Facebook prafrázis: Secrets are Lies, Sharing is
Caring, Privacy is Theft. The Circle 2017 film: Emma Watson, Tom Hanks
főszereplésével
11.10.
Posztmodern, identitás, etika
Posztmodern mint világállapot
 Eklektikus építészet, stíluskeverésből jön a posztmodern fogalma
 A 20. század második felének társadalmi-gazdasági sajátosságaiból következő
kulturális jelenségegyüttes
 Modernség erősen az irodalmi művek esztétikai sajátosságaira irányult <>
posztmodern kilép ebből a zárt irodalmi közegből, társ. nézőpontok kerülnek bele
 Mint korszakfogalom nem csupán egyes művészeti ágakra vonatkoztatható - általános
világnézet
 Általános művelődéstörténeti, társadalmi, technikai, politikai vonatkozások
 Meglévő tradíciók újrarendezése
Filozófiai háttér: a nagy elbeszélések vége (Lyotard, 1979)
A tudás létrehozásának, forgalmazásának új rendszereként
A posztmodern állapot az ún. „nagy elbeszélések” hitelvesztését, az egyetemes
világmagyarázó elvek elbizonytalanodását fejezi ki pl. nők, kisebbségek nincsenek benne az
egyetemességben
„kis elbeszélések”, nincs fölérendelt, átfogó narratíva > hatalom mentén volt megszervezve
Posztmodern viszonylagosság (Richard Rorty) az esetlegesség elismerése, az igazság helyi
értékű
A nagy elbeszélések vége (Jameson, 1989)
A történeti érzék hiánya
A múlthoz való szabad viszonyulás (gyakorlati, ökonómiai) - „újrahasznosítás”,
hagyományok átalakítása > szabad szubjektum pozíció
Elektronikus médiumok szerepe, médium tartalma egy másik médium – nincsen valóság a
médiumokon kívül
Papíralapú („Gutemberg-galaxis”) eljárások egyeduralmának hanyatlása
„a magas és úgynevezett tömegkultúra közötti, régebb óta létező megkülönböztetés
eltörléseként jelenik meg, egy olyan megkülönböztetés eltörléseként, amelyen a modernizmus
nyugodott” Jameson, 1997, 20.
Pop art
Poétikai sajátosságok
Fragmentaritás („nagy elbeszélések” hiánya), töredezettség kerül előtérbe
Intertextualitás (szabad rendelkezés a kulturális múlt felett, a műnek nincsenek egyértelműen
kijelölhető határai)
Regiszterkeverés (magas- és tömegkultúra összekapcsolása, a hierarchia fellazulása)
Multi- és intermedialitás (technika)
Újraírás irodalma (szerzői jogok is új megvilágításba), metatextualitás, metanarrativitás,
önreflexió, öntükrözés (önmaguk megalkotottságát, szövegszerűségét, irodalmiságát
hangsúlyozó művek)
Paródia, pastiche, hommage
„a művet nem önmagával azonos képződménynek, hanem más szövegek hálózatába
illeszkedő szövegnek mutatja, a szerzőtől pedig megvonja a teremtés jogát, és másolóként,
szövegkompilátorként, szerkesztőként mutatja be.” (Molnár Gábor Tamás: Világirodalom a
modernség után, 2005, 66.)
Szövegirodalom, befogadóközpontúság (de a posztmodern átfogóbb jelenség) Eco: A nyitott
mű
Decentralizáció
Általános érvényűnek, általános emberinek, humanistának beállított esztétikai értékek
valójában csoportérdekek, csoportképviseletek pl. Európai kultúrfölény (centrum-periféria) >
„fehér férfiak” meghatározta kánonok
A nem-európaiak kiszorulása a reprezentációból az ideológia ártatlanság védjegye alatt
Identitás, történetek rétegzettsége,
Posztkolonializmus (Edward Said: Orientalizmus, 1978) – Nyugat hogyan gondolkozik,
hogyan képzeli el a keleti kultúrát.
Feminizmus
Toni Morrison: A kedves, (Beloved) 1987
Rebecca Hall: Passing (A látszat ára), film, 98 perc, 2021
 Az irodalomnak/kultúrának vannak színei, nem csak fehér férfiak vannak
Újraírás: Hagyomány és múlt közötti közvetítés
Christoph Ransmayr - Az utolsó világ > Utótörténet (Cotta), megelevenedő hagyomány, ókori
mítoszok és modern történelem keveredése, újraírás aktusa, hagyomány szétszerelése és
újbóli összerakása, élő hagyomány
Anarchia és diktatúra
José Saramago – Vakság: mi van akkor, ha megszűnnek a nagy rendek, eltűnik a hierarchia;
utópikus helyzet, mindenki fokozatosan megvakul - egyenlőség a vakságban, mégis újra
rendeződnek hierarchiák > nem egyformák, közösség alakul ki <- előzménye a Legyek ura c.
regény
Christoph Ransmayr - Az utolsó világ
 Posztmodern regény
 Ovidius Átváltozások című művét írja újra kvázi - hagyomány és a múlt közötti
közvetítés - ovidiusi helyeket találja meg, új pozícióból olvastatja újra
Kulturális emlékezet, intermedialitás, etikai olvasás
W. G. Sebald – Austerlitz (2001)
 Német író, későn kezdett írni, előtte egyetemi tanár Angliában
 erős családi felelősségérzet a holokauszt kapcsán apja részvétele miatt
 európai kultúra utolsó 1 000 éve van összefoglalva benne
 identitás, öntudás megszerzése, a múltba viszonyulás által hogyan lehetséges
 emlékezés: felvillanó képek (flashback) vagy befagyott földnek a kiolvasása (kiolvadó
víz átitatja a földet) -> 2 különböző emlékezési mód: a befagyott föld kiolvadása
organikusabb, nem egyértelműen szétválasztható
 vizuális (képi) változások tudatos beépítése a műbe, gondolkodásstruktúrákat
közvetítenek
 Különböző vizuális anyagok nem csak illusztrációk a műben, különböző típusú
narratív funkciójuk van
 Emlékezés mediatizáltsága, multi- és intermedialitása (vizualitás)
  Személyes és kollektív traumatikus múlt közvetítettsége
 Oralitás: meghallgatás narratív struktúrája: elmondás, átadás, közvetítés bizalmi
(etikai) struktúrája
Elmondható múlt?
 emlékezés mediatizáltsága, múlti- és intermedialitás (vizualitás)
 személyes és kollektív traumatikus múlt közvetítettsége
 Oralitás: meghallgatás narratív struktúrája: elmondás, átadás, meghallgatás, közvetítés
bizalmi (etikai) struktúrája
11.17.
Populáris irodalom és kortárs irodalom
Virtualizálódás, minimalista elbeszélés
1980-as/1990-es évek (főként Észak-Amerikában): elbeszélői minimalizmus szemben a
túlburjánzó (neogótikus) posztmodern nagyregénnyel
Lecsupaszított párbeszédek és leírások
Elbeszélői közvetlenség, realizmus visszatérésének illúziója - mediális realitás, reprezentált
valóság
Fogyasztói társdalom hatása, médiakultúra: márkanevek, üzletközpontok, a média és
sztárkultusz az irodalmi szövegek témái, szövegek meghatározói
mennyire vagyunk azonosak média profilunkkal, mennyire azonosítjuk magunkat velük?
Virtualizálódás (60-as évektől kezdődően): a valósan jelenlévő és a megjelenített közötti
határ elbizonytalanítása, mélység eltűnése, jelölő és jelölt, szószerinti és átvitt közötti távolság
felszámolódása
Formabontás, reflexió, olvasói szabadság
Mediatizáltság, virtualitás, jelölő-jelölt közötti határ eltűnése, reprezentáció és valóság közötti
távolság megszűnése.
Paratextusok (mottók, fülszövegek, köszönetnyilvánítások) bevonódnak a szövegtérbe
Posztmodern irodalom: játszik a narratív szintekkel, keretek összeomlásával, beszédmódok és
írásstratégiák különbségének eltörlésével
A mediatizáltság reflexivitása révén láthatóvá válnak addig nem reflektált ideológia
problémák
„A posztmodern regény játékos reflexivitása, saját formai alakítottságának és
médiumfüggőségének hangsúlyozása ezért kritikai tevékenységnek is tekinthető, amelynek
révén a regények az olvasót is fokozott odafigyelésre, saját olvasási tevékenységének állandó
fölülvizsgálatára késztetik. Ezt némi derűlátással úgy is lehet érteni, mint olyan gesztust,
amelynek révén az olvasó rákényszerül saját szabadságának fölismerésére.” Molnár Gábor
Tamás, Világirodalom a modernség után, 132.
Breat Easton Ellis: American Psycho (1991)
Marry Harron: American Psycho (2000 film) – női rendezésű
 Filmszerűen ír le egy gyilkolási jelenetet - az olvasónak fel kell ismernie, hogy
látszatvalóságot ír le
 celebrity writer
 Szépirodalmi bestseller író és médiasztár a szerző
 Az erőszak brutális ábrázolása, részletezése (bűnügyi populáris műfaj, szexuális
horror)
 Két világ: bróker és sorozatgyilkos (Pat Bateman)
 Az elbeszélés médiumának, mediatizáltságának (popkultúra) a szerepe, irodalmi
intertextusok
 Megtörténik vagy csak elképzelt (filmszerűség)
 Recepcióban kialakult vitában döntő szempont (intézményrendszerek működése)
 Én-elbeszélő korlátozottsága
 Szereplők: kortárs tömegkultúra termékei, hasonmásai, a televízió és a mozi sablonjai
alapján működnek
 (még inkább: Glamoráma, 1998, fotómodell főhős)
 Elbizonytalanító effektusok az elbeszélésben: kritikai távlat a jelenkor
konzumkultúrájára.
 Előszó: hosszú, posztmodern bravúr – új világ teremtése
 Főhős sok tulajdonsága hasonlít a szerzőhöz
Michel Houellebecq: A térkép és a táj (2000)
 francia író
 Létező személyek szerepelnek a regényben, de mégsem valósak, sztárságuk van jelen,
Wikipédia-módra.
 Festményleírás – ekphrászisz, képzőművészet és kapitalizmus viszonya
 Damien Hirst és Jeff Koons felosztja a képzőművészeti piacot
 „Jeff Koons éppen felállt a székből, karját lelkesen előrenyújtotta. Damien Hirst ott ült
vele szemben egy fehér, selyemkelmékkel borított bőrkanapén, magába roskadva, és
úgy tűnt, ellenvetést készül tenni; az arca vörös volt, rosszkedvű. (...) Jeff Koons
homloka enyhén csillogott: Jed vastag ecsettel felitatta, és hátrált három lépést.”
 Bill Gates és Steve Jobs az informatika jövőjéről beszélget. Palo Altó-i beszélgetés –
kép címe
 Művészettörténetet is ír ebben a regényben Houellebecq, a művészettörténet vége
utánit. Eljutottunk a mesterségektől az embertelen művekhez, és össze is ér az ív, újra
mesterség lesz a művészet, a technikai apparátus mestersége, amely azonban már
önműködő.
 Egy festő és egy író barátsága is kibontakozik a krimivé váló történetben
 A detektív mint a humanitás, az emberi lét utolsó kétségbeesett képviselője
 -- a populáris műfaj főhőse, a detektív válik az emberi értékek megőrzőjévé, míg a
magas kultúra alakjai, író, festő a médium nárcizmusát, kiüresedését, kudarcát viszik
színre
  A regény mindezeknek a szinteknek (technika, művészet, etika) a reflexív 21. századi
kondíciók felőli problematizálása
 Média-és sztárvalóság: valós nevű, létező figurák szerepelnek a műben; internetet alap
kondíciókat veszi > mediális valóság
 köszönetnyilvánítás paratextus
11.24.
Transznacionális kulturális emlékezet kortárs női szerzők regényeiben
Világirodalom fogalma: Goethe-től a 19. sz. elején (1835) (erősödnek a nemzeti irodalmak
megalapozottsága) – előtte nem így nevezték meg
Mi alapján egyetemes? Függ a fókusz elhelyezésétől
Transznacionális elmélet
A nemzetállamok által dominált világszerkezetben a transznacionális szemlélet úgy jelzi e
geopolitikai határok porózusságát, hogy a globalizmus jelenségével és terminológiájának
általánosságával ellentétben a nemzeti fogalom- és keretrendszert is megtartja. Megtartva a
többszörös reflexiók által fel- és megnyitott színtérré változtatja.
A transznacionális perspektíva a nemzeti és globális pólusok között felnyitja a téralapú
nemzetállami konténer-gondolkodást, átszeli a nemzeti határokat, és a többirányú
kapcsolódásokra, többszörös kereszteződésekre, rétegződésekre, dinamikus különbségeikre
helyezi a fókuszt.
 Nemzetállam: 19. sz-i nemzeti megalapozás után az állam = nemzet  globalizmus:
cirkuláció, folytonos mozgás
 többirányú kapcsolódás, rétegződés
 transznacionális perspektíva a nemzeti és globális pólusok között
 a kortárs írók nem férnek bele a monolingvális, mononemzeti kategóriába
 nyelv& állam & kultúra
Módosító fogalom
a melléknév terminus is a nacionálist túllépve, azt kiterjesztve őrzi meg, ugyanakkor
melléknév jellegéből adódóan módosító fogalomként az átalakulás, átminősülés mobilis
dinamikusságát jelöli.
„[A] transznacionális perspektívák gyakran transzgresszívek abban az értelemben, hogy vagy
kihívásokkal illetik vagy kontesztálják a tisztaság és a kizárólagosság fogalmait, amelyek
gyakran a nacionalizmushoz társulnak. A transznacionális perspektíva áthelyezi az elsődleges
figyelmet az egyetemesről a sajátosra. A marginálisnak gondolt vagy így kezelt kerül a
fókuszába a központban lévő helyett. Abban érdekelt, ami az embereket megkülönbözteti,
mintsem abban, amiben látszólag azonosak.” (Paul Jay: Transnational Literature: The Basics.
Routledge, 2021, 9.)
Nemzetállamokon alapuló nemzeti kánonstruktúrák dinamizálása
A transznacionális mint a késő huszadik század meghatározó szemlélete a felgyorsult
globális mobilitások következményének is tekinthető, amelyet maga a transz előtag is
szintetizál. (Jelentése: át, túl, áthaladó stb.)
A transznacionális irodalom az államhatárokon alapuló centralizált nemzeti irodalmak
intézményes struktúráit, irodalomtörténeti- és kánonstratégiáit problematizálja. Itt
fontos előzménynek számítanak a posztkoloniális kutatások, amelyek egyrészt reflektálták
és kimozdították az irodalom eurocentrikusságát, ugyanakkor a hibriditás hangsúlyozásával és
a nem-nyugati fókusz révén egyfajta metodológia keretrendszert is nyújtottak a
transznacionális szemlélet számára. A karibi irodalom vagy a latin amerikai irodalom tehát
nem illeszthető be a nemzetállamokon alapuló nemzeti kánonstruktúrákba.
A kultúra és identitás dinamikus mintázatait teremti
A transznacionális irodalom mind létrehozói (pl. emigráns szerzők), mind a recepció és
cirkuláció révén a nemzeti (állam)határokon lép túl, azokat teszi átjárhatóvá.
Ebben a perspektívában az irodalom a különbség és a másság megértésére irányítja a
figyelmet, továbbá a kultúra és identitás olyan dinamikus mintázatait teremti, ahol a többes
kötődés, a nem-kizárólagosság, a keveredés számít alapnak.
E transznacionális tapasztalatok legtöbb esetben a helyváltoztatással, az elmozdulással,
mobilitással függnek össze, ugyanakkor adott régió interkulturális együttese, együttélése is
átitatottá teszi a nemzeti monolitikus kereteket
Összehasonlító irodalomtudomány
Világirodalom/World Literature
Modernitás tudománya
Egyik nyelvet összehasonlítja egy másikkal, megtartja őket  transznacionális elmélet nem
tartja szétválaszthatónak a 2 nyelvet
A transznacionális egyidejű multiplicitása különbözteti meg e perspektívát az
összehasonlító irodalomtudománytól mint a modernitás meghatározó módszerétől.
Ez utóbbi multinacionális keretben hasonlítja össze az elkülöníthető nemzeti irodalmakat, de
nem problematizálja a nemzeti kereteket.
A goethei alapok* értelmében a mai kortárs világirodalom koncepcióban is a nemzetiről
ugyancsak áthelyeződik a hangsúly az irodalom globális körforgására, annak módozataira és
hálózataira. Így a mai használatban nem egy bizonyos irodalmat jelöl, hanem főként olvasási
és cirkulációs módokat. Ugyanakkor a világirodalom mint történeti kategória megőrzi a
klasszikus és remekművek felettes és átfogó hagyományát, míg a transznacionális
fordulat éppen a partikuláris történeti egyediségére irányítja a figyelmet, és ezzel
problematizálja az egyetemesség mint felettes érték hatókörét.
Transznacionális és transzkulturális
A transzkulturálist több kultúrára jellemzője (olyan transzkulturális emlékezeti formák,
mint például a háborús erőszak narratívája), míg a transznacionális emlékezet a kulturális
praxisok konkrét társadalmi formációkkal és intézményekkel való kapcsolódást
hangsúlyozza, ugyanakkor a nemzeti mint „súrlódási” felület szolgál a nyilvános
emlékezés, helyi, nemzeti vagy globális skálái között. Mindig lokalizál, a helyit, a speciálist a
rétegződésben, kapcsolatokban teremti.
Transznacionális emlékezet
- több nyelv, kultúra, történelem összekapcsolódása pl. Holokauszt emlékezete nem
választható szét nemzeti emlékezetekre
Az elkülönülő, szétválasztott nemzeti emlékezetkutatások metodológiai nacionalizmusának
(de Cesari) árnyalását és kimozdítását a Holokauszt-kutatás tette beláthatóvá, hiszen a
világháború nemzeteken és országokon átívelő jellegéből adódóan evidenssé tette, hogy a
Holokauszt emlékezete nem választható szét nemzeti emlékezetekre.
12.01.
Aleida Assmann dialogikus emlékezet fogalma
a nemzeti emlékezetek elkülönítő rendszerének kimozdítására vezetett be
A nemzeti emlékezet „rendszerint monologikusan szerveződik; a tizenkilencedik században
jött létre a nemzeti identitás megerősítésére és megjelenítésére. A nemzeti emlékezet prizmája
hajlamos arra, hogy a történelmet egy dicsőségteljes, tiszteletre méltó vagy legalábbis
elfogadható képkivágatra redukálja. A traumatikus múlttal szemben csak három elismert
szerepet fogad el a nemzeti emlékezet: a győztesét, aki legyűrte a gonoszt, az ellenállóét és
a mártírét, aki a gonosz ellen szállt harcba, és a passzív áldozatét, aki elszenvedte a
gonoszságot. Ami ezeken a helyzeteken és perspektívákon kívül esik, az nem, vagy csak
nagyon nehézkesen válhat egy elfogadott narratíva tárgyává, és ezért sorsa a hivatalos szinten
a »feledés«.”
A dialogikus emlékezés túllép a nemzeti kereteken: „Két vagy több állam olyan állam közötti
emlékezetpolitikáról van szó, amelyeket közös erőszakos történelem köt össze. Ha a két állam
egyoldalúan vagy kölcsönösen elismeri saját hozzájárulását a másik ország történelméhez,
kifejlesztenek egy dialogikus emlékezetmodellt, és a másik nemzetnek a saját maguk által
okozott, saját felelősségük körébe tartozó szenvedését saját emlékezetükhöz kapcsolják.”
A dialogikus emlékezet átívelő transznacionális elgondolásában tehát a nemzeti emlékezetek
érintkezésén van a hangsúly, ami nem a különbségek feladását jelenti, hanem a másik
nemzet nézőpontjának az integrálását a saját nemzeti emlékezetbe.
Transznacionális szerzők
- ország- és nyelvváltó szerzők
- nemzeti irodalomtörténeti rendszerekbe, kánonokba nem illenek bele
- új, „többes kötődésű” (Thomka Beáta), többnyelvű rendszerek teremtése
Nyugat-centrikusság árnyalása
A történelmi és kulturális emlékezet női perspektívái, női perspektívából
Herta Müller (Nobel-díj, 2009), Dubravka Ugrešići, Ágota Kristóf, Terézia Móra, Sofi
Oksanen, Szvetlana Alekszijevics (Nobel-díj, 2015), Olga Tokarczuk (Nobel-díj, 2018)
Női transzgenerációs trauma-elbeszélés
Sofi Oksanen – Tisztogatás (2008)
 Finn-észt szerző, észt történelmi múlt finn nyelven
 Három női generáció (három idősík), Szovjet megszállás alatti női traumák
Történelmi emlékezet gyerek nézőpontból
Agota Kristof: A nagy füzet, 1986
 Határmenti kisváros, vidék, nem pontosított
 Második világháború és szovjet megszállás
 A narráció nyelv francia, a megjelenített világ magyar, bár nincs megnevezve
 Mi elbeszélés, ikrek nézőpontjából
 Pusztulóban lévő nyelven szólalnak meg
 Nevelés, társadalmi kontextus, kegyetlenség
Diktatúra női nézőpontból
 Herta Müller: Fácán az ember semmi több, 1986
 Rövid, képszerű történetek, képkockák fragmentumai
 Romániai kemény diktatúra
 Várakozás: kivándorláshoz szükséges engedély megszerzése (Romániából
Németországba)
 A női test mint alku tárgya
 Privát és közös(ségi) szétválaszthatatlansága
 Gyerek kondicionálás, az óvodás képzeletét világ szintjén történő hatékony ideológiai
kondicionálás
 Privát család képzeletének felhasználása, hogy a haza mint nagy család képzeletében
feloldódjon
Mágikus realizmus
Világirodalom mint földrajzi-kulturális jelenség
A perifériáról egy domináns áramlat
A mágikus az irodalmi realizmus része
Nem elkülöníthető ellentétként
Katalizátor: nemzeti és regionális irodalmakra irányítja a figyelmet
Posztkoloniális kontextust felerősíti, decentralizálás, az irodalom földrajzi, kulturális terekhez
kapcsolása
A természetfölötti mint normatív és természetes, hétköznapi elem, történés, a
racionalitás része nem ellentéte, maga az ellentétstruktúra alakul át.
Realizmushoz való viszony: nem egyetlen, objektív verzió a világról, nem hegemonikus, nem
centralizáló, gyakran kulturálisan korrektív, az előítéletek felülvizsgálatát kéri
Sajátosságok, következmények
Ideológiai alapú dichotómiák dekonstruálása (mágikus vs reális), politikai, ontológiai,
földrajzi határok felnyitása
A fúzió, keveredés, lehetséges világok együttese, a realizmus kiterjesztése, a felvilágosodás
utáni racionalista oppozíciók fellazítása: elme és test, szellem és anyag, élet és halál, valós és
képzeletbeli, én és másik, férfi és nő -- ezeket a kartéziánus határokat törli, átlépi, összemossa
a mágikus realista szöveg
A lokális különbségek támogatása, nem egyetlen ideológiai és földrajzi centrum támogatása
Excentrikus (nem egyetlen középpontú) komparatív korpusz
A realis kiterjesztése, visszaszerzése
Szubverzívek, poétikai köztességük a monologikus létező politikai és kulturális struktúrák
felforgatása
A mágikust a reális visszaszerzésére használják, hogy elfelejtett, elhallgatott történelmek
elmesélhetők legyenek.
A történeti ténynarrációt aláássák a mágikus narratív struktúrákkal, azért hogy megteremtsék
a strukturális szabadságot a saját dramatikus történelmek elmesélésére.
A posztkoloniális közösségeket szolgálják a mágikus realista elemek, ellendiskurzus,
ellenközösség teremtése a kolonializáló hatalmi struktúrákkal szemben.

Gabriel García Márquez: Száz év magány, 1968

 mágikus realizmus főként e regény sikere nyomán terjed el
 Egy elképzelt közösség, a Macondo nevű falu, egy évszádazos története
 Az elbeszélő kiléte ismeretlen, mindvégig kívülről, tárgyilagosan szemléli az
eseményeket, szenvtelen hangon számol be a csodásnak és a mitikusnak számító
eseményekről, és a történetek belső ellentmondásairól egyaránt. (Ez utóbbiak elvben
hiteltelenné tennék az el elbeszélést.)
 A valószerűtlen, csodás történet semleges elbeszélői hangon van elbeszélve (Kafka Az
átváltozás című groteszk szövege ilyen szempontból hasonlónak látszik)
 Elbeszélésmód: „A Száz év magány rendkívül bonyolult cselekményt Macondo
története tartja össze: az egyes szereplők sajátos identitás a másodlagosnak tekinthető
a család és a faluközösség történetéhez képest.”
 Szereplők neveinek ismétlése
 A könyvhöz mellékelt családfa mint olvasói fogódzó a cselekmény útvesztőjében
 Egyik értelmezési irány: mitopoétikus látásmód (az európai racionalizmustól és
individualizmustól eltérő), az eurocentrizmus „másikját” képes elővarázsolni.
 Összetettebb értelmezési irány: „egyszerre eposzi-mitologikus történetsorozat, amelyet
számost vonása a szóbeli elbeszéléshez közelít, és olyan regény, amely
többféleképpen és több szinten hangsúlyozza saját írott és irodalmi jellegét.”
 Emberi nézőponthoz nem társítható leírások

Nagyregények
Német próza a 19. század végén:
 francia és orosz irodalom hatása
 Balzac, Stendhal, Zola, Turgenyev, Tolsztoj, Dosztojevszkij
 Naturalizmus, Jugendstil, realizmus
Friedrich Nietzsche filozófiája – német kultúrára & európai gondolkodásra is meghatározó
Sigmund Freud hatása – identitás, szubjektumfelfogás, „én” 3-as felosztása – korszak
lenyomata
Századforduló irodalmi kontextusa:
 Arthur Schnitzler – próza & drámairó, jelentős szerző
 Hugo von Hofmannsthal
 Gerhart Hauptmann
 Franz Kafka – jelentősége kiemelkedő (európai mágikus realizmus)
 Hermann Bahr
 Robert Musil
Társadalmi közeg folyamatosan alakul, jelentős átváltozások – meghatározó pontja az 1. vh.
A hosszú 19. század vége – 1918, az I. vh. Vége
A változó társadalom, a korábbi pozíciók elbizonytalanodása
Az ember, az egyén elidegenedése / identitásválság a szubjektumra tett reflexióban
o Minek köszönhető az identitásválság?
A hagyományos világértelmezések meghaladottá válnak
Az elbizonytalanodás reprezentációja:
Hugo von Hofmannsthal (1874–1929) -
Levél [Ein Brief] – Chandos-levél (1902)
„Ezt a levelet Philipp Lord Chandos, Earl of Bath kisebbik fia írta Francis Baconnek, a
későbbi Lord Verulamnak és Viscount St. Albansnak, mentegetőzésül, amiért az irodalmi
munkásságával végképp felhagyott.” (16-17. század) > meghatározza azokat a kereteket,
amikről a fiktív levélben szó lesz. Ezek egyrészt a műalkotás előállításához való viszonyban
is tetten érhetők & énnek a megragadhatósága is kérdésessé válik
„…akkoriban amolyan szüntelen mámorban az egész létezés egyetlen nagy egységnek tűnt fel
előttem: a szellemi és testi világ nem állt ellentétben a szememben, sem az udvari és állati
mibenlét, sem a művészet és művészietlenség, sem a magány és társaság; mindenben a
természet jelenlétét éreztem, az őrület tévelygéseiben csakúgy, mint a spanyol etikett
végletesen kifinomult árnyalataiban […] és úgy éreztem, lám, én képes volnék egyiket a
másik után megragadni”.
 A Levél a múltra való hivatkozással indul, a múlt felidézése – az ént körülvevő világ
egységként, egészként tételezhető, ragadható meg
  A világ leírásánál oppozíciókat fogalmaz meg a szerző, szembeállításokat fogalmaz
meg: szellemi-testi, udvari-állati, művészet-művészietlenség, magány-társaság >
egységként elképzelhető még. Az egyén egységként tudja befogni, megragadni ezt ->
értelmező/befogadó helyzete és lehetősége
„Annak akihez hozzáférhet ilyesfajta érzület, isteni gondviselés eltervezett műveként
tűnhetnék fel, hogy szellemnek ama felfuvalkodott nagyot akarásából ebbe a végtelen
csüggedésbe és erőtlenségbe kellett lehanyatlania, mely bensőm immár maradandó állapota.
[…] Esetem röviden a következő: teljességgel veszendőbe ment az a képességem, hogy
összefüggően tudjak gondolkozni vagy beszélni bármiről.”
 A hanyatlás felismerése az én által, befogadás már nem lehet egységes
 A kommunikáció problematikussága
„ahogy egy ízben nagyítólencse alatt kisujjam egy bőrdarabkáját láttam, amely barázdákkal és
üregekkel tagolt síksághoz hasonlított, úgy jártam most az emberekkel és a cselekedeteikkel.
Nem sikerült többé a megszokás egyszerűsítő pillantásával megragadnom őket. Minden
részeire hullott előttem, a részek megint csak részeikre, és semmit sem lehetett többé egyetlen
fogalommal átfogni.”
 Teljesség és a Rész szembeállítása, ellentételezés, megragadhatóság problematikája
 A Teljesség lehetetlensége > minden, ami egészként volt megtapasztalható, most csak
részeiben felfogható, ezek a részek már nem illeszthetők össze egységbe. Múlt kissé
nosztalgikus megjelenítése, jelenben megjelenő probléma (részek vannak csak)
 A válság megjelenítése ezen keresztül
 Az eddig bevett és megszokott világképek válsága jelenik meg
Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember (ford. Tandori Dezső)
 Megjelenés: 1931
 Befejezetlenül marad (a III. rész töredékes, vázlatos)
 A regény főhőse: Ulrich (mérnök-matematikus)
 Helyszín: Osztrák–Magyar Monarchia – Kákániaként van megnevezve a
regényben
 Időpont: 1913 – 1. vh. előtt járunk
 Terv: „párhuzam akció” (1918) – Ulrich véletlenül belekeveredik
Az elbeszélő rendkívül ironikusan mutatja be számunkra a főszereplőt.
Ulrich kilép eddigi életéből > vmilyen fajta válság megtapasztalása, következménye
• Hogy identitását újradefiniálja
• Hogy új tulajdonságokat szerezzen
Eszmék és elvek kereszttüzében
Ulrich a kilépéssel (élet, viszonyok) tudatosan vállalkozik arra, amire Hans Castorpot a
varázshegyi impulzusok késztetik:
számba veszi mindazt, ami eddig életében elsikkadt
Szatirikus ábrázolásmód
Ironikus elbeszélésmód
A kauzális rendszerre épülő regényhagyomány megbontása: a modern esszéregény születése

Thomas Mann írásművészete:

• Értékek szembesítése (vö. A Buddenbrook ház – család hanyatlástörténetét
mutatja be)
• Ellentétek megjelenítése (Tonio Kröger, Halál Velencében)
polgár művész
Élet  halál
Életigenlés  dekadencia
A Buddenbrook ház:család, hagyomány, polgárság  egyén, jelen, művészlét
Thomas Mann: A varázshegy (1924)

 Önéletrajzi referencia: davosi látogatás

 Az első feljegyzések: 1912/1913
 A regény címének eredete: felesége szanatóriumi meglátogatása Davosban
„Most mintegy megnyílik előttünk az olümposzi varázshegy, és feltárja gyökereit. A görögök
ismerték és átérezték a létezés rettenetét és borzalmait: hogy egyáltalán élni tudjanak, az
olümposziak ragyogó álomszülötteit kellett e borzalmak elé állítaniok.” Nietzsche
 A kifejezés A tragédia születéséből származik
 Az olümposziak megértése/megismerése ~ hogyan mutatkozik meg előttünk a
szanatórium
 Cselekmény:
Hans Castorp látogatóba érkezik a davosi tüdőszanatóriumba unokaöccséhez, Joachim
Ziemssenhez; 3 hétre érkezik, azonban a 3 hét végén „kiderül”, hogy ő is beteg, így a 3 hét
helyett hét évig marad a hét év elteltével távozik.
A regény 7 fejezetre tagolódik, az ezeket megelőző elöljáróbeszéd megelőlegezi a
cselekmény, kijelöli az elbeszélő lehetséges pozícióit.
Az elöljáró beszéd 4 nagyobb eleme:
1. középpontba állítja a főhőst > nem idealizált
2. említi a történetet > történet fontosabb a főhősnél – megítéli őt > olvasói viszonyt is
alakítja egyből
3. kiemelt pozícióba hozza az időt
4. fordulat, ami a regény lezárásánál lesz hangsúlyos
5. tér megjelenítése?
Elöljáró beszéd:Az elbeszélő önmagára irányítja a figyelmet. Az elbeszélés mikéntje mint
téma. Az elbeszélő szerepei – eltávolítja magától a mindentudó szerepet > bizonytalanság.
Irónia
Idő:
A 7 fejezet tematikái, szerkezete, problémáiban visszatérően bukkan fel az idő.
Fent – lent; művészet – élet; halál – élet; művész – polgár; individualitás –
kollektivitás; szabadság – kötöttség; Nyugat – Kelet; egészség – betegség;
tudat/öntudat – élet/mámor > kül. értékek, szemléletmódok színrevitele
Az ellentétpárok kapcsán az idő lehetséges funkciója.
Az idő reprezentációi:
- Akklimatizáció (lenti idő – fenti idő)
- Relatív idő
- Henri Bergson francia filozófus időfelfogása jelenik meg: külső idő  belső idő
- A fenti idő új struktúrái
- Az elbeszélő reflexiói az időre
A fejezetekben elbeszélt idő:
1. fejezet (érkezés – 1 nap)
2. fejezet (visszaemlékezés)
3. fejezet (3 nap)
4. Fejezet (3 hét)
5. Fejezet (7 hónap)
6-7. fejezet (7 év)
Az elbeszélés ideje és az elbeszélt idő meghatározása problémássá válik;
Idő / időtlenség
Gyakoriak a fejezet eleji időre történő utalások
A főhős: Hans Castorp > középszerű, érte folyik a többiek „harca”
És akik porondra lépnek:
 Lodovico Settembrini > olasz humanista, tettek, felvilágosultság, racionalista,
individualitás, tanár figura, jog, haladás, nyugati
 Leo Naphta > kollektivizmus, jezsuita, Sett. ellenpontja
 Madame Chauchat (Clawdia) > orosz nő, ösztönök, testiség, betegség repr.
 Mynheer Peeperkorn
 Behrens tanácsos Joachim Ziemssen
További szempontok:
- A TÉR lehetőségei a regényben – szanatórium hetero-utópia, kikülönülés
- Műfaji kérdések: nevelési regény vagy fejlődés regény