Autizmus

A film segítségével betekintést kaphattunk a Kecskeméti Autizmus Centrumba, ahol

az autizmus-spektrumzavaros gyerekkel, fiatalokkal foglalkoznak.
Egy autizmussal élő emberrel találkozunk, akkor elsősorban a viselkedése tűnik fel,
ami nyilvánvalóan nem nagyon illeszkedik a mi társadalmi rendszerünkbe. Ez egy
fejlődési zavar következtében áll fent. Tévhit, hogy akaratosak, hogy nem szeretnének
beilleszkedni, hogy ők a maguk külön kis világában jól érzik magukat. Egyszerűen nem
képesek arra, hogy a társadalmi normáinkat tekintetbe vegyék. Hogyha beszélgetünk egy
autizmussal élő emberrel, akkor nyilván először az tűnik fel, hogy például megkérdezi
tőlünk egy nagyon egyszerű kérdést, hogy hol laksz. És ha erre válaszolunk, akkor
megkérdezi még egyszer, még egyszer… Tehát nem maga az információ érdekli, hanem
egy ilyen repetitív viselkedéssel találkozunk. És emellett a dolog hátterében lehetnek
különböző érzékelési zavarok, problémák, tehát például zajokra, fényekre, illatokra
lehetnek túl érzékenyek.
Az autizmussal élő gyermekeknek olyan fotó-, fényképszerű memóriájuk van, hogy
ő nekik igazából nem a kép a segítség, és nem azt nézi, hogy hogyan kell kinéznie, hanem
a széleket és a formákat nézi nagyon sok gyermek.
Úgy szoktak a gyermekek ide kerülni, hogy az óvodában elkezdték már felismerni
az óvónők az autizmusnak a jeleit, például azt, hogy elvonulva játszik. Amikor bekerül ide
a gyermek, attól kezdve őt személyesen, a saját szükségletei mentén kell ellátnunk.
Mindenkivel nagyjából egyénileg foglalkoznak, nincsenek padok, mindenkinek megvan a
külön kis saját tanulóhelye.
Vannak olyan gyermekek, akik a viselkedésükkel tudják kimutatni a körérzetüket,
hogyha egy autizmussal élő gyermeknek nagyon komoly viselkedésproblémái vannak,
akkor önmagát bántalmazza, vagy a környezetében okoz különböző sérülések, abból
tudhatjuk, hogy neki valami nem jó. A nagyon intelligens autizmussal élő
fiatalok/felnőttek megélik a saját másságukat, értik, hogy ők nem tudnak úgy viselkedni,
ahogy mások elvárják. Ő náluk ez komoly depressziót is okozhat.
Az egyik fiúnak, Gábornak számomra igen különleges képessége van. Ő
folyamatosan nézi a tévét, ő neki az jelenti az élményt, hogyha szinkronhangoknak, a
tulajdonosának a nevét emlegeti, és folyamatosan ez pörög az agyában. Tehát ő rögtön
megjegyzi ezeket, bármit hall a tévében vagy bárhol. Egy másik fiú pedig egyáltalán nem
beszél, de mindent ért, ő neki van egy kommunikációs füzete és ő abba ír, letudja írni,
hogy például mosdóba akar menni.
A gyerekek kapnak jutalmazási tevékenységet. Például a gyerekek tízóraiztak és
vannak étkezési szempontok, amit figyelembe tartanak a gyerekek, például az egyik
gyerek segít lepakolni az asztalt vagy letörölni, és ha ezt betartják, akkor a gyereke előre
választanak érte egy motiváló jutalmat, amiért képes megcsinálni az adott feladatot.
 Az autizmussal élők számára a leglényegesebb, hogy megtudják nekik tanítani a
kommunikációt, mert ez az, ami hiányzik az életükből.