CODA KÉK KÖNYV - Zsebkiadás Teljes - NÉVTELEN TÁRSFÜGGŐK Rövidített Kiadás - Egyben

Névtelen Társfüggők
CoDA Kék Könyv Zsebkiadás
Névtelen Társfüggők, rövidített kiadás
Egy szerető Felsőbb Erőnek
A Névtelen Társfüggők Közössége minden egyes tagjának
Azoknak a társfüggőknek, akik még szenvednek
1
Általános információk a CoDA-val kapcsolatban:
Co-Dependents Anonymous, Inc.

P.O. Box 33577
Phoenix, KL 85067-3577
USA
Phone: 602-277-7991
www.coda.org
Ez egy, a CoDA Konferencia által jóváhagyott irodalom
Copyright© 2011
Minden jog fenntartva.
A kiadvány sokszorosítása és másolása a
írásos engedélye nélkül tilos.
A könyv további példányai az alábbi
elérhetőségeken keresztül rendelhetők meg:
CoRe Publications
P.O. Box 1004
Denver, NC 28037-1004
USA
Phone: 704-483-3038
Fax: 704-483-3088
E-mail: coreorders@coda.org
Online ordering: www.coda.org/estore
2
Köszönetnyilvánítás
Mi, a Névtelen Társfüggők Közösségének tagjai, szeretnék kifejezni szívből jövő

nagyra értékelésünket és hálánkat, mindazoknak, akik idejüket, energiájukat, képességeiket
és tehetségüket adták a CoDÁ-nak. Nektek, aki oly lelkiismeretesen dolgoztatok azért, hogy
létrejöjjön a CoDA, a társfüggésből való felépülés programja; és Tinektek is, akik továbbra is
fáradhatatlanul támogatjátok és fenntartjátok a CoDA növekedését. Köszönjük!
A CoDA Tizenkét Lépésének és Tizenkét Hagyományának öröksége az Anonim

Alkoholisták programjából származik. Szeretnénk kifejezni őszinte hálánkat az AA
alapítóinak, W. Bill-nek és Dr. Bob-nak, illetve az AA örököseinek (a későbbi AA-soknak)
mindazokért a véghezvitt munkákért, kiállt küzdelmekért és elért sikerekért, amiket átéltetek,
előttünk járva ezen az úton.
A Tizenkét Lépést és Tizenkét Hagyományt az Anonim Alkoholisták

Világszolgálatának engedélyével vettük át1, és nyomtuk újra. Az anyag átvételének és
újranyomásának engedélye nem jelenti azt, hogy az AA felülvizsgálta vagy jóváhagyta volna
ennek a kiadásnak a tartalmát, és azt sem, hogy egyetértene a benne kifejezett nézetekkel. Az
AA egy kizárólag az alkoholizmusról szóló felépülési program. A Tizenkét Lépés és Tizenkét
Hagyomány használata olyan más programokkal, vagy tevékenységekkel összefüggésben,
melyek az AA mintájára szerveződtek, de másféle problémákról szólnak, nem von maga után
további következményeket.
TARTALOM
Előszó ……………………………………………………………………………………….. i
Meghatározás ……………………………………………………………………………….. ii
Üdvözlet ……………………………………………………………………………………. iii
A Névtelen Társfüggők Tizenkét Lépése ..…………………………………………………. iv
A Névtelen Társfüggők Tizenkét Hagyománya ……………………………………………...v
Az Anonim Alkoholisták Tizenkét Lépése ………………………………………………… vi
Az Anonim Alkoholisták Tizenkét Hagyománya …………………………………………. vii
A Névtelen Társfüggők Tizenkét Ígérete …………………………………………………..viii
1. Fejezet
Megkezdjük utunkat ....……………………………………………………………… 1
2. Fejezet
A spirituális dilemmánk (22-es csapdája) ....……………………..………………... 13
3. Fejezet
Egy ajánlott felépülési program ………………………………..………………….. 23
4. Fejezet
Mások felé végzett szolgálat ………...……………………………………….......... 83
5. Fejezet
Gyakran Ismételt Kérdések ………………………………………………………... 95
1
to adapt = átvesz, adaptál
3
FÜGGELÉK
1. A CoDA első hat éve …………………………………………………………….………126
2. Hogyan lépjünk kapcsolatba a CoDÁ-val ...……………………………………..………137
3. Elérhető CoDA-anyagok a CoRe2-n keresztül ……………………..………………........138
Előszó
A Névtelen Társfüggők olyan férfiak és nők világméretű Közössége, akik azért

gyűlnek össze rendszeresen, hogy megoldják a közös és egyéni társfüggőségi problémáikat.
Olyan nagy volt a szükség egy ilyen programra, hogy a CoDA megalakulása utáni első hat
évben világszerte több mint 4000 gyűlés jött létre, megközelítőleg 100000 fős taglétszámmal.
Mikor a CoDA még gyerekcipőben járt, a Kuratórium azzal a kéréssel fordult az

alapítókhoz, hogy vessék papírra egy könyv első verzióját, mely a Közösség tapasztalatait,
erejét és reményét tükrözi vissza. Azzal az első verzióval kezdődött el a folyamat, mely ehhez
a könyvhöz vezetett, amit most olvasol. Ez a könyv, a Névtelen Társfüggők, hosszú évek
munkájának betetőzése, melyben több kuratórium is részt vett, illetve a Közösség más tagjai
is. Ez a mű nem egy olyan termék, melyet egy valaki készített el, adott helyen és időben,
hanem egy folyamatos fejlődési folyamat, mely számtalan lelkiismereti gyűlés terméke.
Nem csak gyakorlati útmutatóul ajánljuk, hanem a saját kollektív utazásunk

szimbólumaként is. Ez a könyv keresztmetszetét kínálja az örömteli és fájdalmas
tapasztalatainknak, és jelzőfényként szolgál a még szenvedő társfüggőknek. Van remény,
hogy megváltozzon a kapcsolatunk a Felsőbb Erővel, önmagunkkal és másokkal.
Kiléphetünk a jelenlegi, talán az egész eddigi életünket átható fájdalomból, és belevághatunk
egy új életformába.
Arra hívunk minden társfüggéstől szenvedőt, hogy abban a reményben olvassátok a

könyvünket, hogy mindegyikőtök megtalálhatja, amit mi már annyian megtaláltunk – a
felépülés reményét és szabadságát.
Meghatározás
A Névtelen Társfüggők egy olyan férfiakból és nőkből álló Közösség, akiknek közös
céljuk, hogy egészséges kapcsolatokat alakítsanak ki. A tagság egyetlen feltétele a vágy az
egészséges és szeretetteli kapcsolatokra. Azért gyűlünk össze újra meg újra, hogy támogassuk
egymást, és megosszuk egymással a tapasztalatainkat, melyeket az önfelfedező utunk során
szerzünk, mialatt megtanuljuk szeretni önmagunkat. A programmal élve egyre őszintébbé
válunk a személyes történetünket és a társfüggő viselkedésünket illetően. A Tizenkét Lépésre
és Tizenkét Hagyományra támaszkodunk tudásért és bölcsességért. Ezek a programunk
alapelvei, általuk fejlődhetünk az őszinteségben, és kiteljesedhetünk a kapcsolatainkban –
önmagunkkal és másokkal egyaránt. A CoDÁ-ban mindannyian megtanulunk hidat építeni
egy, a saját felfogásunk szerinti Felsőbb Erőhöz, és másoknak is megengedjük ugyanezt a
kiváltságot.
2
CoRE = A CoDA online boltja
4
Ez a folyamat a gyógyulás ajándéka számunkra. Aktívan munkálkodva a Névtelen

Társfüggők programján, mindannyian egy újfajta örömre, elfogadásra és lelki békére
tehetünk szert az életünkben.
ii
Üdvözlet
Köszöntünk a CoDÁ-ban, a Névtelen Társfüggők felépülési programjában. Ebben a

programban megoszthatjuk egymással a tapasztalatainkat, erőnket és reményünket, miközben
azon munkálkodunk, hogy szabadságot találjunk ott, ahol eddig kötöttségek voltak, és békét,
ahol eddig zűrzavar volt – önmagunkkal, és a másokkal való kapcsolatainkban egyaránt.
Többségünk eddig is megpróbált megoldást találni a gyermekkorából, és a későbbi

kapcsolati konfliktusaiból fakadó problémáira. Sokunk olyan családban nőtt fel, ahol jelen
volt valamilyen szerfüggőség is, mások családjában pedig nem volt ilyen. Mindkét esetben
úgy találtuk, hogy a kodependencia – az egyik legmélyebben gyökerező, kényszeres
viselkedésforma – mindegyikünk életében jelen volt, és, hogy a társfüggésünk a mérsékelten,
vagy szélsőségesen diszfunkcionális családi hátterünk következménye.
Az életünk során, a magunk sajátos módján mindannyian megtapasztaltuk a

gyerekkorunk, és a későbbi kapcsolataink ürességének traumatikus fájdalmát. Megpróbáltunk
másokat az identitásunk, az önértékelésünk és a jóllétünk kizárólagos forrásaiként használni,
– a társainkat, a barátainkat, még a gyerekeinket is, – és megpróbáltuk általuk helyreállítani a
gyerekkorunkból származó belső, érzelmi veszteségeinket. Lehet, hogy az élettörténetünkben
helyet kaptak másfajta, erőteljes függőségek is, melyeket időnként arra használtunk, hogy
általuk kompenzáljuk a társfüggésünket.
Mindannyian megtanultuk már, hogy hogyan éljük túl az életet, de a CoDÁ-ban azt
tanuljuk, hogy hogyan éljük azt. A Tizenkét Lépés használatával, és a CoDA alapelveivel,
mind a múltbéli, mind a jelenlegi hétköznapjainkra és kapcsolatainkra vonatkoztatva
megtapasztalhatunk egy újfajta szabadságot, mely kivezet minket az önpusztító
életformánkból. Ez egy individuális növekedési folyamat. Mindegyikünk a saját tempójában
növekszik, és ez a jövőben is így folytatódik tovább, ha napi szinten nyitottak maradunk Isten
akaratára. Önmagunk azonosításának folyamata a megosztásainkon keresztül megy végbe. E
megosztások segítenek felszabadulni a múltunk érzelmi kötelékei alól, épp úgy, mint a
jelenünk kényszeres kontrollálása alól.
Nem számít, hogy mennyire tűnik traumatikusnak a múltad, vagy kétségbeejtőnek a

jelened, a Névtelen Társfüggők programja egy új nap reményét kínálja. Többé nem lesz rá
szükséged, hogy másokra támaszkodj egy nálad nagyobb hatalom gyanánt. Ehelyett itt, a
CoDÁ-ban egy új, belső erőre találhatsz, mely az isteni eredetű, értékes, és szabad Énedből
ered.
Iii
5
A Névtelen Társfüggők 12 Lépése *
1. Elismertük, hogy nincs hatalmunk mások felett – az életünk kezelhetetlenné vált.
2. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy egy nálunknál nagyobb Erő helyreállíthatja a lelki
egészségünket3.
3. Úgy döntöttünk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten

gondviselésére bízzuk.
4. Gondos és bátor erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.
5. Beismertük Istennek, magunknak és egy másik embertársunknak sérelmeink/hibáink

pontos természetét.
6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson e jellemhibáinktól.
7. Alázatosan kértük Őt, hogy távolítsa el a hiányosságainkat.
8. Listát készítettünk mindazokról, akiknek valaha kárára voltunk, és hajlandóvá váltunk

mindnyájuknak jóvátételt nyújtani.
9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk mindazoknak, akiknek lehetett, kivéve, ha ezzel nekik

vagy másoknak ártottunk volna.
10. Folytattuk a személyes leltár készítését, és, ha hibáztunk, azonnal elismertük.
11. Törekedtünk, hogy ima és meditáció révén javítsuk a tudatos kapcsolatunkat a saját
felfogásunk szerinti Istennel, csak azért imádkozva, hogy a velünk kapcsolatos akaratát
megismerhessük, és erőért, hogy azt kivitelezhessük.
12. Miután a fenti lépések eredményeképpen megtapasztaltuk a spirituális ébredést,

megpróbáltuk eljuttatni ezt az üzenetet a még szenvedő társfüggőknek, és ezeket az
alapelveket életünk minden megnyilvánulásában gyakorolni.
* A Tizenkét Lépést és Tizenkét Hagyományt az Anonim Alkoholisták Világszolgálatának engedélyével vettük

át, és nyomtuk újra. Az anyag átvételének és újranyomásának engedélye nem jelenti azt, hogy az AA
felülvizsgálta vagy jóváhagyta volna ennek a kiadásnak a tartalmát, és azt sem, hogy egyetértene a benne
kifejezett nézetekkel. Az AA egy kizárólag az alkoholizmusról szóló felépülési program. A Tizenkét Lépés és
Tizenkét Hagyomány használata olyan más programokkal, vagy tevékenységekkel összefüggésben, melyek az
AA mintájára szerveződtek, de másféle problémákról szólnak, nem von maga után további következményeket.
iv
3
sanity = józanság, épelméjűség
6
A Névtelen Társfüggők 12 Hagyománya *
1. Közös boldogulásunk mindennél előbbre való, személyes felépülésünk a CoDA egységétől

függ.
2. Csoportjaink célkitűzése szempontjából csak egy legfelsőbb hatalom létezik – a csoport

lelkiismeretén keresztül megnyilvánuló, szerető Felsőbb Erő.
3. A CoDA-tagság egyetlen feltétele a vágy az egészséges és szeretetteli kapcsolatokra.
4. Minden csoport legyen önálló, kivéve olyan ügyekben, melyek más csoportokat, vagy a
CoDA egészét érintik.
5. Minden csoportnak csak egy elsődleges célja van: eljuttatni az üzenetet azokhoz a
társfüggőkhöz, akik még szenvednek.
6. Egy CoDA csoport soha ne támogasson, finanszírozzon, vagy kölcsönözze a „CoDA”

nevet semmilyen kapcsolódó létesítményhez, vagy külső vállalkozáshoz, nehogy pénz,
vagyon, vagy presztízs eltérítsen bennünket az elsődleges spirituális célunktól.
7. Minden CoDA csoport legyen teljesen önfenntartó, hárítsa el a külső hozzájárulásokat.
8. A Névtelen Társfüggők programja maradjon mindig nem-hivatásos, de szolgálati

központjaink alkalmazhatnak szakdolgozókat.
9. A CoDA, mint olyan, soha ne szerveződjék, de alakíthatunk szolgálati bizottságokat, vagy

választmányokat, melyek közvetlenül felelősek azok felé, akiket szolgálnak.
10. A CoDA-nak nincs véleménye külső ügyekben, ezért a „CoDA” nevet ne vonjuk be
nyilvános vitákba.
11. A nagyközönséggel valókapcsolatunk inkább a vonzerőn alapul, mint a reklámon –

fontos, hogy mindig megőrizzük a személyes anonimitásunkat, a sajtó, a rádió és a filmek
szintjén egyaránt.
12. Az anonimitás minden Hagyományunk szellemi alapja, mindig emlékeztetve minket arra,
hogy az elvek előbbre valók, mint az egyes személyek.
* A Tizenkét Lépést és Tizenkét Hagyományt az Anonim Alkoholisták Világszolgálatának engedélyével vettük

át, és nyomtuk újra. Az anyag átvételének és újranyomásának engedélye nem jelenti azt, hogy az AA
felülvizsgálta vagy jóváhagyta volna ennek a kiadásnak a tartalmát, és azt sem, hogy egyetértene a benne
kifejezett nézetekkel. Az AA egy kizárólag az alkoholizmusról szóló felépülési program. A Tizenkét Lépés és
Tizenkét Hagyomány használata olyan más programokkal, vagy tevékenységekkel összefüggésben, melyek az
AA mintájára szerveződtek, de másféle problémákról szólnak, nem von maga után további következményeket.
7
Az Anonim Alkoholisták 12 Lépése

1. Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben – hogy életünk irányíthatatlanná vált. 2.
Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő helyreállíthatja lelki egészségünket. 3. Elhatároztuk,
hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondviselésére bízzuk. 4. Félelem nélkül
mélyreható erkölcsi leltárt készítettünk magunkról. 5. Beismertük Istennek, magunknak és egy embertársunknak
hibáink valódi természetét. 6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket
mindezektől a jellemhibáktól. 7. Alázatosan kértük őt hiányosságaink felszámolására. 8. Listát készítettünk
mindazokról, akiknek valaha kárára voltunk, és hajlandóvá váltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani. 9.
Közvetlen jóvátételt nyújtottunk nekik, ahol lehetséges volt, kivéve, ha ez sérelmes lett volna rájuk, vagy
másokra nézve. 10. Folytattuk a személyes leltár készítését, és haladéktalanul beismertük, amikor hibáztunk.
11. Igyekeztünk ima és meditáció útján elmélyíteni tudatos kapcsolatunkat a saját felfogásunk szerinti Istennel,
csak azért imádkoztunk, hogy felismerjük velünk kapcsolatos akaratát, és hogy legyen erőnk a teljesítéséhez.
12. E lépések eredményeként spirituális ébredést éltünk át, megpróbáltuk ezt az üzenetet alkoholistákhoz
eljuttatni, és ezeket az elveket életünk minden dolgában érvényre juttatni.
Az Anonim Alkoholisták 12 Hagyománya

1. Közös boldogulásunk álljon az első helyen, személyes felépülésünk az A.A. egységétől függ. 2.
Csoportügyekben egyetlen abszolút tekintély létezik – egy szerető Isten –, aki csoporttudatunkban
megnyilvánulhat. Vezetőink csupán bizalmunkat élvező szolgálattevők, nem pedig irányítók. 3. Az A.A.-tagság
egyetlen feltétele az ivással való felhagyás vágya. 4. Legyen minden csoport független, kivéve azokat az
ügyeket, amelyek más csoportokat, vagy az A.A. egészét érintik. 5. Minden csoport egyetlen, elsődleges célja
az, hogy eljuttassa üzenetét a még szenvedő alkoholistához. 6. Egy A.A.-csoport soha ne adja pénzét, nevét
vagy támogatását semmilyen kapcsolódó intézménynek vagy külső vállalkozásnak, nehogy a pénzzel,
tulajdonnal és presztízzsel kapcsolatos problémák eltérítsék elsődleges céljától. 7. Minden A.A.-csoport legyen
teljesen önfenntartó, hárítsa el a külső hozzájárulásokat. 8. Az Anonim Alkoholisták Közössége maradjon
mindig nemhivatásos, bár szolgálati központjaink alkalmazhatnak hivatásos szakembereket. 9. Az A.A. maga
soha ne szerveződjék, de alakíthatunk szolgálati testületeket vagy bizottságokat, amelyek közvetlen
felelősséggel tartoznak azoknak, akiket szolgálnak. 10. Az Anonim Alkoholisták Közösségének nincs
véleménye külső ügyekről, ezért az A.A. név soha ne legyen bevonható nyilvános vitába. 11. A nyilvánossághoz
való viszonyunk alapja elsősorban a vonzerő, nem a reklám. Személyes névtelenségünket mindig meg kell
őriznünk a sajtóban, a rádióban és a filmekben. 12. Hagyományaink spirituális alapja, a névtelenség mindig
emlékeztet bennünket arra, hogy az elvek előbbre valók az egyes személyeknél.
vi
8
A Névtelen Társfüggők 12 Ígérete
A Névtelen Társfüggők programján munkálkodva csodálatos változásra számíthatok

az életemben. Amennyiben őszinte erőfeszítést teszek, hogy dolgozzak a Tizenkét Lépésen és
kövessem a Tizenkét Hagyományt…
1. Egy újfajta odatartozás érzését ismerem meg. Az üresség és a magány érzései el fognak
tűnni.
2. Már nem a félelmeim irányítanak. Felülkerekedek a félelmeimen, és bátran, becsülettel és

méltósággal cselekszem.
3. Egy újfajta szabadságot ismerek meg.
4. Megszabadítom magam a múltam, s a jelenem fölötti aggódástól, bűntudattól és

sajnálkozástól. Elég tudatos vagyok ahhoz, hogy ne ismételjek.
5. Önmagam és mások újfajta szeretetét és elfogadását ismerem meg. Valóban szeretetre

méltónak, szeretettelinek és szeretettnek érzem magam.
6. Megtanulom magamat másokkal egyenlőnek tekinteni. Az új és megújított kapcsolataim

egyenlő partnerekkel valósulnak meg.
7. Képes vagyok felépíteni és fenntartani egészséges és szeretetteli kapcsolatokat. A mások

kontrollálásának és manipulálásának szüksége eltűnik, ahogy megtanulok megbízni azokban,
akik méltók rá.
8. Megtanulom, hogy képes vagyok jobbá válni – egyre szeretettelibbé, meghittebbé és

támogatóbbá válhatok. Megtehetem, hogy úgy kommunikálok a családom tagjaival, ahogy az
számomra biztonságos, számukra, pedig tiszteletteljes.
9. Tudomásul veszem, hogy egyedi és értékes teremtmény vagyok.
10. Nincs többé szükségem rá, hogy kizárólag másokra támaszkodjak ahhoz, hogy értékesnek
érezzem magamat
11. Bízom a Felsőbb Erőmtől kapott vezettetésben, és elkezdek hinni a saját képességeimben.
12. A mindennapi életemben fokról fokra megtapasztalom a lelki békét, az erőt, és sprituális
növekedést.
Vii
9
ELSŐ FEJEZET
Megkezdjük utunkat
Talán az alábbi gondolatok közül néhányat a sajátodnak érzel…
„Ha a társam megváltozna, minden rendbe jönne.”
„Nem tudom kontrollálni ezt a fájdalmat, ezeket az embereket, és ami történik.”
„Ez mind az én hibám.”
„Folyton ugyanolyan rossz kapcsolatokba bonyolódom.”
„Annyira üresnek és elveszettnek érzem magam...”
„Ki vagyok én?”
„Mi a baj velem?”
A szomorúságunk és az elveszettségünk hozott minket ide, a CoDA-ba. Változni

akarunk most, azonnal. Ki akarunk törni a nyomorúságunkból. Jó érzéseket akarunk érezni
magunkkal kapcsolatban, és gazdag, kiteljesedett életet akarunk élni. Boldog, egészséges
kapcsolatokat akarunk.
Ha az iménti állítások közül bármelyiket is sajátodnak érzed, akkor tudd, hogy nem
vagy egyedül. A CoDA közösségében sokan vagyunk, akik mély szomorúságot, aggodalmat,
reménytelenséget, és depressziót éltünk át, és azért fordultunk a CoDÁ-hoz – egymáshoz és a
Felsőbb Erőhöz – hogy helyreálljon a lelki egészségünk.
Lehet, hogy egy krízis hozott idáig minket, mint például egy válás, egy különköltözés,
egy börtönbüntetés; egészségügyi problémák, esetleg egy öngyilkossági kísérlet. Néhányunk
kimerültnek, kétségbeesettnek vagy feldúltnak érzi magát.
Ha már felépülésben vagy, a jelen pillanat nem biztos, hogy emlékezetesnek tűnik, de
egy napon lehet, hogy majd ünnepelni fogod. Sokunk találta úgy, hogy a fájdalmunk ajándék,
mivel az üresség és a reménytelenség érzései nélkül lehet, hogy soha sem tapasztaljuk meg az
igazi vágyat arra, hogy megváltoztassuk az életünket. Tisztában vagyunk vele, hogy enélkül a
vágy nélkül sokunk nem hozta volna meg a döntést a változtatásra. Egyensúlyt, boldogságot
és békét akarunk, de a változáshoz el kell ismernünk az érzéseinket, és el kell döntenünk,
hogy kimászunk a fájdalom verméből.
Miután meghoztuk ezt a döntést, sokan kérdezik: „Hogyan fogjak hozzá a

változáshoz? Hol kapok segítséget?” Először is sokan közülünk azt hiszik, hogy
megoldhatják a problémáikat pusztán azáltal, hogy erősebben próbálkoznak, vagy
megtanulnak különböző, változást ígérő technikákat. Gyakran a büszkeségünk, vagy a
10
neveltetésünk miatt gondoljuk úgy, hogy ezt magunk is meg tudjuk csinálni. Akárhogy is,
pont ez a két megközelítés blokkolja az utat, mely egy jobb életmódhoz vezet.
Mi a társfüggés4?
Valahol utunk során megismerkedünk a társfüggés kifejezéssel. Hallunk róla egy

baráttól, vagy terapeutától, vagy látjuk a kifejezést egy cikkben említve. Szeretnénk tudni,
hogy a társfüggés vajon tényleg leírja-e azt, hogy kik vagyunk?
A társfüggés egy olyan betegség, mely megkárosítja a lelkünket. Ezen túlmenően

kihat a magánéletünkre – a családunkra, gyerekeinkre, barátainkra és rokonainkra – a
munkánkra és a karrierünkre, az egészségünkre, és a spirituális növekedésünkre is. Súlyosan
legyengítő hatása van, s ha kezeletlenül marad, még inkább rombolóvá válunk önmagunkkal
és másokkal szemben. Sokan eljutunk ahhoz a ponthoz, ahol már kénytelenek vagyunk külső
segítséget kérni.
2
Az első CoDA-gyűlésen sokunk megtalálja a segítség forrását. Különböző irányokból

érkeztünk. Néhányunkat családtagok vagy barátok sürgettek. Néhányunk akkor érkezik a
CODÁ-ba, mikor az orvosa, a pszichiátere vagy terapeutája szükségesnek látja. Sokunk pedig
akkor éri el a CoDA küszöbét, mikor már túl van valamilyen – társfüggést, vagy más
függőséget – gyógyító kezelésen.
Akár krízis, akár kíváncsiság hozott ide minket, az első gyűlésünkön legtöbbünk
megismerkedik a társfüggés jellemvonásaival. Ezek a jellemvonások segítenek feltérképezni,
hogy milyen egészségtelen mintázatok hatják át az életünket. Vajon végletekben élünk-e
ahelyett, hogy egyensúlyban lennénk? Hogyan szenvedünk mi magunk, vagy a társunk, a
gyerekeink és a barátaink a viselkedésünk miatt? Okozza-e a társfüggő 5 viselkedésünk a
kapcsolataink stagnálását, elromlását, vagy akár megszűnését is? Ha e lélekelemző
kérdésekre adott válaszaink arra a felismerésre vezetnek, hogy: „Társfüggő vagyok, és
segítségre van szükségem”, akkor máris a felépülés útjára léptünk.
Az egész azzal kezdődik, hogy egy őszinte pillantást vetünk önmagunkra.
Az itt következő jellemvonások, melyeket a „Mi a CoDA?” című pamfletben is

bemutatunk, segítenek beazonosítanunk, hogy milyen szinten érint minket ez a betegség.
Sokunk küzd a következő kérdésekkel: „Mi a társfüggés? Társfüggő vagyok?

Pontosítani akarjuk a kifejezést és a diagnosztikai kritériumokat, mielőtt ezt eldöntenénk.
Ahogy az a Nyolcadik Hagyományban áll, a Névtelen Társfüggők 6 egy nem-hivatásos
Közösség. Nem kínálunk definíciót, vagy diagnosztikai kritériumot a társfüggés
meghatározására. Amit mi a saját tapasztalataink alapján kínálunk, az jellemvonások és
viselkedésmódok egy listája, mely megmutatja, hogy milyen élettörténeteket ír a társfüggés.
Abban hiszünk, hogy a felépülés egy őszinte öndiagnózissal kezdődik. Elérkezhetünk annak
4
Codependence (vagy codependency) = társfüggés, kodependencia.
5
codependent = kodependens, társfüggő
6
CoDA = Codependents Anonimus = Névtelen Társfüggők
11
elfogadásához, hogy képtelenek vagyunk egészséges és tápláló kapcsolatokat fenntartani,

magunkkal és másokkal egyaránt. Felismerhetjük, hogy ennek oka a hosszú ideje fennálló,
destruktív életformánkban rejlik.
Az alábbi mintázatokat és jellemvonásokat segédeszközként ajánljuk önmagunk

kiértékeléshez. Különösen hasznosak lehetnek az újonnan érkezők számára.
A Tagadás mintázatai: A Társfüggők…
 nehezen tudják beazonosítani az érzéseiket

 lekicsinylik, megmásítják, vagy tagadják az érzéseiket
 önmagukat teljesen önzetlennek, mások jóllétéért7 élőnek tartják
Az Alacsony önértékelés mintázatai: A Társfüggők…
 nehezen hoznak meg döntéseket

 keményen, „soha nem elég jó”-nak ítélik meg a saját gondolataikat, szavaikat, és
tetteiket
 zavarba jönnek, ha elismerést, dicséretet vagy ajándékot kapnak
 képtelenek másokat megkérni a saját igényeik és szükségleteik kielégítésére
 többre értékelik mások jóváhagyását a saját gondolataikat, érzéseiket és
viselkedésüket illetően, mint a saját magukét
 nem érzik magukat szerethetőnek vagy értékesnek
A Megalkuvás mintázatai: A Társfüggők…
 megalkuvók, ami a saját értékeiket és integritásukat illeti, ezáltal próbálják elkerülni a

visszautasítást és mások haragját
 nagyon érzékenyek mások érzéseire, képesek ugyanazt átélni, mint a másik
 szélsőségesen lojálisak, túl sokáig benne maradnak ártalmas helyzetekben
 többre értékelik mások véleményét és érzéseit a sajátjukénál, és félnek kifejezni az
érzéseiket, vagy eltérő nézőpontjukat
 félreteszik a saját érdeklődésüket és hobbijukat, hogy azt tegyék, amit mások akarnak
 megelégszenek szexszel a szerelem helyett
A Kontrollálás mintázatai: A Társfüggők…
 azt hiszik, hogy a legtöbb ember képtelen önmagáról gondoskodni

 megpróbálnak meggyőzni másokat, arról, hogy mit kellene gondolniuk vagy érezniük
 megbántódnak, ha valaki visszautasítja az ajánlkozásukat vagy segítségnyújtásukat
 szabadon, kérés nélkül osztogatják a tanácsaikat, és adnak eligazítást
7
well-being = jó közérzet, jólét, átfogó jó érzés
12
 elhalmozzák ajándékokkal és szívességekkel azokat, akik fontosak számukra

 szexet használnak arra, hogy elfogadást, vagy elismerést kapjanak
 igénylik, hogy szükség legyen rájuk – csak ekkor kapcsolódnak másokhoz
Sokkoló lehet a fenti lista olvasása, mivel a jellemvonások többsége leír minket.
Néhányunk megkönnyebbül, leírva látva ezeket az érzéseket és viselkedésformákat, mivel
akkor talán van remény, hogy megtaláltuk az utat, ami kivezet a fájdalomból. Vannak, akik
zavarba jönnek: úgy érzik magukat, mintha valaki elolvasta volna a privát levelezésüket,
vagy a naplójukat. Csodálkozunk: „Hogyan találták ezt ki?” Vagy azt gondoljuk: „Ha ezek a
társfüggés jellemvonásai, akkor az egész világ társfüggő.”
Az első gyűlésünkön meghallgatunk embereket, akik a küzdelmeikről beszélnek, és

arról, hogy hogyan változtatta meg az életüket a felépülési programon való munka. Hallunk a
gyógyulófélben lévő kapcsolataikról – akár önmagukról, a Felsőbb Erőjükről, vagy másokról
legyen szó. Megtanuljuk, hogy hogyan tapasztalhatjuk meg a szabadságot, és egyfajta belső
békét.
Csodálkozva hallgatjuk a megosztásokat – olyan, mintha mások a mi történeteinket

mesélnék, a mi problémáinkat írnák le, és a mi legtitkosabb érzéseinkről beszélnének. Lehet,
hogy ez egyike azon ritka pillanatoknak, amikor nem érezzük magunkat idegennek, vagy
magányosnak. Felvértezve a felismeréssel, hogy olyanok vagyunk, mint mások, belátjuk,
hogy, ha mások képesek a programon dolgozva az életükön javítani, akkor mi is meg tudjuk
ezt tenni. Ahogy több gyűlésen is részt veszünk, meghalljuk a remény hangos és tiszta
üzenetét – halljuk a CoDA irodalmain keresztül, és a körülöttünk ülők történetein át. A
remény ezen üzenete azt meséli nekünk, hogy mi is megkaphatjuk a felépülés ajándékait, ha
hajlandóvá válunk a változásra.
6
Azt is megtudjuk, hogy bizonyos mértékig mindannyian szenvedünk ettől a

betegségtől, ezért is nehéz felismerni a társfüggést. Különösen nehéz lehet megérteni, hogy
miért társfüggők a felsorolt viselkedési minták és jellemvonások, mivel egy részük nem tűnik
destruktívnak: gyerekként lehet, hogy használtuk őket, hogy túléljük a bántalmazást vagy az
elhanyagolást. Például lehet, hogy belső érzékszerveket fejlesztettünk ki, hogy kiderítsük a
szüleink hangulatát, majd arra alapozva viselkedtünk valahogy, azzal a céllal, hogy
fenntartsuk a boldogságukat.
Sokunk társfüggése rosszabbodott a felnövekedésünk során. A viselkedésformák,

amik jó szolgálatot tettek gyerekkorban, mostanra tönkreteszik az életünket. Ahogy
rosszabbodik a függőségünk, egyre inkább elveszítjük a képességet arra, hogy elismerjük a
fájdalmunkat, és a sérülést, amit okoz.
Ha egyszer elismerjük a fájdalmas érzéseinket, meghozhatjuk a döntést a változásra.

Meg kell próbálnunk türelmesnek maradni, szeretni, és megbocsátani önmagunknak,
miközben elindulunk a felépülés útján. Mindegyikünk egyedi módon és különböző iramban
halad. Az utunk pont ugyanannyira lesz egyedi, amennyire a személyiségünk és a
körülményeink is azok, de miközben különböző pontokról indulunk, mégis egy közös
felépülési célban osztozunk.
13
A CoDA Közössége
A felépülés útja nem magányos – a Névtelen Társfüggők Közösségének 8 tagjai

általában a legjobb útitársainkká válnak. Ahol korábban elszigeteltnek és tehetetlennek
éreztük magunkat, ott most barátságot, és segítő erőt tapasztalunk.
A program egyik legnagyobb áldása az út maga, amit együtt teszünk meg.

Megpróbáljuk megérteni és támogatni egymást. Képesek vagyunk megújítani az emberiségbe
vetett bizalmunkat és hitünket – látjuk a fejlődést azokon, akik dolgoznak a programon, és a
CoDA közösségében keresnek támaszt.
Mindig szívesen látjuk az újonnan érkezőket. Reményt adnak nekünk, mert tudjuk,
hogy így többen utazunk majd együtt, hogy még teljesebb életet élhessünk. A CoDÁ-ban
megértés és elfogadás vár, nem ítélet és jó tanácsok.
A szeretet, támogatás és biztonság, amit a CoDA nyújt, lehetővé teszi, hogy elkezdjük
számba venni a kodependens jellemvonásainkat, és feltárni a forrásukat. Megtanuljuk
elfogadni mások támogatását és útmutatását, és elkezdünk hinni egy Felsőbb Erőben, vagy
saját felfogásunk szerinti Istenben. Tudatában vagyunk a felkavaró múltunknak, és
meghatározzuk a kezdőpontját. Sokunk esetében azzal a bántalmazással és elhanyagolással
kezdődtek a dolgok, melyeket a legfontosabb gyerekkori kapcsolatainkban éltünk át. Talán
vonakodunk ezeket az élményeket „bántalmazásnak9” vagy „elhanyagolásnak10” nevezni, de
arra szükségünk lehet, hogy elismerjük őket, mint a személyes történetünk részeit.
Ezek a témák lehet, hogy nem csak a gyerekkorunkat jellemzik, – az érzelmi, fizikai,
de akár szexuális, intellektuális és spirituális bántalmazás és elhanyagolás – hanem érintenek
minket felnőtt korunkban is. Befolyásolják, hogy mennyire vagyunk képesek magunkat, vagy
másokat szeretni, illetve, hogy mennyire tudjuk elfogadni a szeretetet. Gyakran
belesodródunk negatív élethelyzetekbe, melyek hatással vannak a mentális és fizikai
egészségünkre, és mások jóllétére is. Némelyikünk ilyenkor képtelen lehet rá, hogy felismerje
az érzéseit, és felfogja, hogy katasztrofális útpályára került. Ezt hívjuk tagadásnak.
Tagadás
Önmagunk – a múltunk és jelenünk – tagadása gyakran a legerősebb buktató a

felépülésünk kezdeti szakaszában. A tagadás egy gyakran használt terminus arra a helyzetre,
ha nem hisszük el, hogy kodependens módon viselkedünk – hiába ismerjük a társfüggés
mintázatait és jellemvonásait, vagy hiába halljuk elmesélve más valaki történetében.
Frusztrációnkban gyakran tisztán látjuk, ha valaki más rosszul tesz valamit, de a saját hibás
tetteinket nem ismerjük fel. Emiatt lehet, hogy kétségbeesünk, és csak arra tudunk gondolni,
hogy feladjuk. Ilyenkor gyakran elszigetelődünk a barátainktól és családtagjainktól, s
8
The Fellowship of Codependents Anonimus = hivatalos megnevezés
9
abuse = bántalmazás, visszaélés, durva bánásmód, erőszak, gyalázkodás, ócsárlás, rontás, túlkapás,
mocskolódás, átkozódás, abúzus
10
neglect = elhanyagolás, elhagyás, mellőzés, figyelmen kívül hagyás
14
visszautasítjuk a szeretetüket is. Fokról fokra kidolgozzuk a „mindenkit egyszerre”-felvonást:

otthon, a házasságunkban, a családunkban, a munkahelyünkön, a barátságainkban és a
társadalmi életünkben egyaránt elszigetelődünk.11 Próbálkozunk, hogy hogyan csinálhatnánk
másképp, de azt tapasztaljuk, hogy mind a házasságunk, mind a szülőkkel, a családdal és a
barátainkkal való kapcsolatunk, mind a karrierünk folyamatosan megy tönkre. Néha még
ennek ellenére is folytatjuk a tagadást.
Előfordulhat, hogy annyira belegabalyodunk a tagadásba és a kontrollálásba, hogy

intézményesített beavatkozásokon vagy kezeléseken keresztül kényszerülünk rá, hogy
elfogadjuk a felépülés által nyújtott segítséget. Végül eljuthatunk odáig is, hogy külön kell
költöznünk, el kell válnunk, vagy jogi lépéseket tesznek ellenünk; bebörtönöznek,
öngyilkosságot kísérelünk meg, valamilyen kapcsolódó fizikai betegséggel, vagy mentális
problémával kórházba kerülünk; elveszítjük az állásunkat, vagy félrecsúszik a karrierünk. A
tagadással egy szélsőségesen magányos és üres útra lépünk, mindegy, hogy közben a súlyos
rombolástól szenvedünk-e, vagy továbbra is megpróbáljuk fenntartani a „minden egyben
van” látszatát. 12
Általában eljutunk egy pontra, ahol a tagadás már nem működik tovább. „Most már
aztán tényleg elég” – mondjuk, és kinyúlunk mások segítségéért a CoDÁ-ban, vagy szükség
esetén hivatásos segítséget kérünk.
Elfogadás13
Ahogy kitörünk a tagadásból, jobban meg tudjuk határozni a problémánk mértékét.

Felismerjük, hogy a tagadás maga is egy kodependens tünet, és meglátjuk folyamatában,
amint időről-időre felbukkan, alábbhagy és formálódik az életünk során.
Ahogy folytatjuk a felépülésünket a CoDÁ-ban, a tagadásunkat felváltja az elfogadás.

Őszinteséggel, nyitottsággal és a változásra való hajlandósággal fokozatosan magunkhoz
öleljük a múltunkat és a jelenlegi életünket. Túljutunk a tagadáson, és megállapítjuk a kárt,
amit a kodependens döntéseinkkel és viselkedésünkkel okoztunk saját magunknak – és a
családunkban, a karrierünkben, a fizikai egészségünkben és a spiritualitásunkban is.
Megértjük, hogy hogyan estünk csapdába, hogyan bonyolódtunk egészségtelen helyzetekbe
és kapcsolatokba a társfüggésünk miatt. A társfüggés az életünk minden aspektusát érinti.
Ahogy tisztábban látjuk az irányt, felismerjük, hogy a felépülési utunk nem forszírozható sem
erővel, sem akarattal, sem intellektussal – még a jellemünk szilárdságával sem. Egy bizonyos
ponton a legtöbbünk elfogad egy Felsőbb Erőt vezetőjének, és a fejlődése forrásának. Egyre
inkább ráébredünk az utunk spirituális voltára.
Miközben elfogadjuk, hogy társfüggők vagyunk, nem felejtjük el, hogy nem vagyunk
egyedül. Együtt tanulunk majd meg szeretni, szeretve lenni, és azt is, hogy hogyan éljük az
életet, ahelyett, hogy pusztán csak túlélnénk azt. A CoDÁ-ban való felépülés egy véget nem
érő folyamat – egy olyan élet, ami állandó kihívást jelent számunkra. A felépülés nem
11
„…Some of us go to elaborate degrees to create the "all together" act in our homes, marriages, families, jobs,
friendships and social lives...”
12
„…We walk an extremely lonely and empty path in denial, whether we suffer severe devastation or try to
appear "all together."...”
13
acceptance = elfogadás, beleegyezés, elismerés
15
szerezhető meg úgy, mint mondjuk egy érdemrend. Ez egy életforma, ami velünk együtt
változik nap, mint nap.
A Lelki Béke Fohásza kifejezi, a tudatosságot, hogy úgy éljük az életet, ahogyan az
kibomlik előttünk. Ezek az egyszerű mondatok megerősítik bennünk, hogy a felépülés során
egyszerre csak egy pillanatot, egy döntést és egy napot éljünk át.
10
Istenem, adj Lelki Békét, hogy elfogadjam, amin változtatni nem tudok;
Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok; és Bölcsességet, hogy
felismerjem a különbséget.
Néhányunk ideges lesz, ha spiritualitásról, vagy Felsőbb Erőről kell hallania. Ha le is

mondtál már a Felsőbb Erőről, vagy kétled, hogy ilyen lény létezne – mi mindenképp
szeretettel látunk az Névtelen Társfüggők programjában. Ez nem egy vallásos program,
viszont spirituális: egy program a belső béke megtalálására. Az idő múlásával a legtöbbünk,
akik tudatos döntést hoztunk e spirituális programon való munkálkodásra, döntésre jutunk a
fölött is, hogy milyen lehet a Felsőbb Erőnk.
Egy szerető Felsőbb Erő segítségével a CoDA programjában mi – és mindazok, akik

csatlakoznak hozzánk az utunk során – megtapasztalhatjuk a felépülés reményét. Megtaláljuk
a hajlandóságot a változásra, a növekedésre, és egy bennünk rejlő, pozitív, szeretetteli
potenciál felé való elmozdulásra. A Felsőbb Erőnk irányításán keresztül a CoDA
programjában és a CoDA családjában mindannyian megtapasztalhatjuk a felépülés reményét,
és egy teljesebb, békével és örömmel teli életet.
11
12
16
MÁSODIK FEJEZET
A spirituális dilemmánk (22-es csapdája)

A társfüggés felvet egy dilemmát, ami nem hagy minket nyugodni 14. Sokan úgy
érezzük, hogy a fájdalom és a kétségbeesés egy mély belső szükségletet jelez. Ez a szükséglet
– éhség, vagy vágy – a legbelső részünket15 mardossa. Lehet, hogy ez a fájdalom egy
segélykiáltás: éhezünk a feltétel nélküli szeretetre, tiszteletre, gondoskodásra, elfogadásra és
élvezetre. Ilyenkor gyakran másokhoz fordulunk, esetleg alkoholhoz, droghoz, vagy más
függőségekhez, hogy csillapítsuk ezt az éhséget, s így szerezzünk magunknak egy kis
biztonságérzetet, önbecsülést és jó közérzetet.
Az alábbi kérdésekre adott válaszaink segítenek meghatározni, hogy hogyan

használunk más embereket, vagy egyéb függőségeket a közérzetünk javítására.
 Irányítok-e másokat azért, hogy ezzel enyhítsem a félelmeimet?

 Hagyom-e, hogy mások irányítsanak, mert félek, hogy különben
bántalmaznának, vagy mellőznének?
 Alkalmazkodom-e másokhoz? Megváltoztatom-e a viselkedésemet mások
kedvéért?
 Szükségem van-e másokra annak igazolásához16, hogy személyemben fontos
és értékes vagyok?
 Elkerülök-e másokat azért, hogy biztonságban érezzem magam?
A CoDÁ-ban megtanuljuk, hogy az önbecsülés és a jó közérzet a Felsőbb Erőnktől

ered. Ha megpróbálunk másokat kodependens módon irányítani, vagy manipulálni, ezzel
magunkat tesszük meg Felsőbb Erőnek, hogy fenntartsuk a biztonságérzetünket és a jó
közérzetünket. Ha viszont – szintén kodependens módon – elkerülünk másokat, vagy
megváltoztatjuk a viselkedésünket, hogy alkalmazkodjunk másokhoz, ezzel nekik adjuk át az
irányítást és az erőt – a Felsőbb Erő helyett.
13
Akár magunkat tesszük meg Felsőbb Erőnek, akár másoknak adunk hatalmat, mindkét
esetben kevés helyet hagyunk a Felsőbb Erőnknek arra, hogy dolgozhasson az életünkön. Ez
a mi spirituális dilemmánk. (22-es csapdája)
Az alábbi bekezdések leírják, hogy ez a spirituális dilemma miképpen eredményez

vagy irányítást, vagy elkerülést, különösen, ha a körülmények nyomást gyakorolnak ránk.
14
boil inside us = forr, forrong bennünk
15
gnaws at the core of our being = lényünk/létezésünk közepét/magját rágja
16
validate = érvényesít, igazolja vmi érvényességét
17
Mások és a körülmények irányítása17
Sokunk büszkeséget él meg, ha képes másokat, vagy a körülményeit az irányítása alá

vonni. Ha azt hisszük, hogy mások elhagyhatnak, bántalmazhatnak, vagy mellőzhetnek
minket, akkor problémaként tekintünk rájuk, és igyekszünk irányítást gyakorolni felettük.
Különösen szeretjük túlkontrollálni a partnerünket, a gyermekeinket, a családtagjainkat, a
barátainkat, vagy a CoDÁ-s társainkat, azáltal, hogy leuraljuk őket. A másik módja annak,
ahogy megvezethetünk egy embert, az, ha „kedvesek”, passzívak, vagy némák vagyunk vele
szemben, hosszú időn keresztül. Aztán, ha a félelem, vagy más érzések elárasztanak minket,
feldühödünk, elszigetelődünk, vagy lehetővé tesszük a másik számára, hogy ő fejezze ki
felénk a mi érzéseinket18.
Amikor másokat irányítunk, olyankor sajátmagunkat képzeljük a Felsőbb Erőnek –

mindegy, hogy hogyan irányítunk, csendesen-e, vagy agresszívan. Még meg is erősíthetjük a
kontrolláló viselkedésünket egy arrogáns, tekintélyelvű, vagy előítéletes pózzal. Ilyenkor
mások meggyőződését, vagy viselkedését ostobának, önzőnek, vagy hitványnak tituláljuk, s
így magunkat a „én tudom/én csinálom jobban” - pozícióba emeljük 19. Azt hisszük, hogy az
az egyetlen helyes út, ahogyan mi gondoljuk.
Ha viszont másokat ruházunk fel a Felsőbb Erő hatalmával, akkor az ő elismerésükre

törekszünk – gyakran egészen addig a pontig, ahol már a saját szükségletünket és vágyainkat
is feladjuk. Félünk azoktól, akiket hatalommal ruházunk fel. Rettegünk a haragjuktól, vagy a
rosszalló tekintetüktől. Félünk, hogy manipulálni fognak minket, hogy csalódnak bennünk,
vagy elhagynak minket. Lényegében elveszítjük az énérzetünket 20 (vagy soha nem is jutunk
hozzá), mert kényszeresen függünk21 a felénk tanúsított magatartásuktól.
14
Emberek és körülmények elkerülése
Vagyunk páran, akik annyira félünk másoktól, hogy a közelség, vagy intimitás
minden fokát elkerüljük velük szemben. Mindent megteszünk annak megelőzésére, hogy
kiszolgáltatott helyzetbe kerüljünk. Profi módon rejtjük el a félelmünket mások előtt,
különösen, mikor úgy tűnik, hogy a dolgok irányíthatatlanná válnak. Lehet, hogy csendben
maradunk akkor is, ha igazságtalanságot, vagy visszaélést tapasztalunk.
Mártírszerepbe eshetünk, vagy akár gyámoltalanul is viselkedhetünk 22, hogy

elkerüljük a konfrontációt vagy a felelősségre vonást. Magunkat alárendelt pozícióba
helyezzük, és keményen bíráljuk magunkat. Azt is hihetjük, hogy nem vagyunk elég jók 23
ahhoz, hogy kapcsolatokban, kitűzött célokért és boldogan éljünk.
17
18
acting out – kiélés; pszichológiai szakkifejezés: a lehetséges negatív következményeket figyelmen kívül
hagyó, impulzív viselkedés (http://www.vitalitas.hu/konyvek/pszichszakkif/psziche.htm), illetve
Wikipedia/Elhárító mechanizmusok.
19
We establish ourselves in a „better-than” position.
20
sens of self = önmagunk érzékelése, én-érzés, énérzet
21
become obsessed with = megszállottjává válik vkinek
22
to act helpless = tehetetlenül, gyámoltalanul viselkedik (úgy tesz, mintha gyámoltalan lenne, vagy valóban
gyámoltalannak érzi magát: mindkét értelemben használják az acting igét)
23
acceptable enough = eléggé elfogadható, eléggé megfelelő
18
A társfüggésünk ettől rosszabbodik, a félelmünk és szégyenünk pedig eláraszt minket.

Kontrolláljuk ezeket az érzéseinket, és még inkább elkerülünk másokat. De az elkerülés csak
átmenetileg javít a helyzeten, a félelmünk mindig visszatér, a szégyenünk pedig állandóan
jelen van.
Sokunk hamis isteneket keres: alkohollal, droggal, szexszel, vagy munkával

közömbösítjük az érzéseinket. Ezek a módszerek gyakran krónikus függőségbe fordulnak, és
összetetté teszik a problémát. Egyikük sem kínál szabadságot vagy békességet.
Tekintet nélkül arra, hogy fölül, vagy alulpozícionáljuk-e magunkat másokhoz képest,
énközpontúan viselkedünk – irányítóként éppúgy, mint elkerülőként. Az egyenlőség
elveszett.
15
Mi ösztönöz minket arra, hogy irányítsunk, vagy elkerüljünk másokat?
Sokan kérdezik: „Nem lehet az irányítás vagy az elkerülés egészséges?” A válasz a

motivációnkban rejlik. Az önmagunk, mások, vagy a Felsőbb Erőnk felé tanúsított
viselkedésünk akkor helyes24, ha mi magunk választjuk azt, egészséges határokkal. Például
elhagyhatjuk egy személy szobáját, ha verbálisan, vagy fizikailag megfenyeget minket.
Viszont kodependens módon viselkedünk, ha hagyjuk, hogy a félelem vagy a szégyen
vezessen, melyek hatására olyan múltbéli, túlélő ösztönökre támaszkodunk, mint az irányítás,
és az elkerülés.
Félelem
Néhányunknak a félelem az őrangyala25 – segít, hogy megvédjük magunkat a

megsérüléstől. Társfüggőként általában a félelmet használjuk arra, hogy megvédjük
magunkat minden olyan alkalomtól, amelyben megszégyenülhetünk. A félelmünk haragnak,
neheztelésnek, dühnek, fájdalomnak, vagy magányosságnak is álcázhatja magát. Gyakran a
passzivitásunk, hallgatásunk, manipulációnk, elszigetelődésünk, erőszakosságunk,
tagadásunk, és a másik átverése26 is a félelem kifejeződése. További érzések, melyek a
félelem helyettesítőjeként jelenhetnek meg: törődés, aggódás, idegesség, feszültség, vagy
ijedtség.
Szégyen
A szégyen eléri bennünk, hogy magunkat „kevésnek 27”, gyenge elméjűnek,

ostobának, hitványnak, alkalmatlannak, vagy feleslegesnek higgyük. Csökkenti az igazi
identitástudatunkat, és lerombolja az abbéli hitünket, hogy szeretetteli emberi lények
vagyunk. Szétmarja az önbecsülésünket, és azt az alapérzésünket, hogy mindenkivel
egyenlőek vagyunk a világon.
16
24
appropriate = megfelelő, helyénvaló, alkalmas, helyes, jogos
25
guardian = gyám, gondnok, őrző, oltalmazó
26
deceit = rászedés, becsapás, megcsalás
27
„less then” = kevesebb, mint (mások)
19
Gyermekként megtapasztalt félelem és szégyen
Gyermekként, minden egyes alkalommal, amikor bántalmaztak, vagy elhanyagoltak

minket az identitásunk éppúgy megsérült, mint a Felsőbb Erővel, önmagunkkal és a
másokkal való kapcsolatunk. Szégyelltük magunkat, és természetesen nagyon féltünk, hogy
újra felbukkan ez az érzés. Ezért inkább megengedtük a bántalmazóinknak, hogy a
átalakítsák28 az öntudatunkat és a jóérzésünket. Gyerekként nem volt más választásunk.
Ahogy továbbra is visszaéltek velünk, és magunkra hagytak minket, a félelmünk és

szégyenünk egyre intenzívebbé vált – egyre többet adtunk fel önmagunkból. Idővel,
(általában a tudtunk nélkül) a bántalmazóink váltak a Felsőbb Erőnkké. Megtanultunk félni a
hatalmuktól, s ahogy a visszaélés és elhagyatás tovább folytatódott, annak a lehetősége is
csökkent, hogy érzelmileg kiteljesedjen a kapcsolatunk önmagunkkal, másokkal vagy a
Felsőbb Erőnkkel.
Túlélő viselkedésformákat tanultunk meg, hogy megbirkózzunk a helyzettel.

Irányításunk alá vontuk, vagy elkerültük a kiszámíthatatlan 29 körülményeket. Száműztük30 a
gyerekkorunkat – megpróbáltunk inkább kis felnőttekké, vagy lázadókká válni. Sokszor nem
is értettük a saját cselekedeteinket, mivel azok gyakran teljesen ösztönösek voltak.
Idővel megtanultuk, hogy hogyan enyhítsük a félelmünket és a szégyenünket azáltal,

hogy irányításunk alá vonjuk és/vagy elkerüljük sajátmagunkat és másokat. Amikor
megsemmisültnek31, vagy kikészültnek32 éreztük magunkat, arra támaszkodtunk, amire a
leginkább tudtunk, hogy túléljünk. Ebben a pusztító kodependens körforgásban egyre
fokozottabban beszabályoztuk az életünket, egyre kevesebb teret hagyva egy nálunknál
nagyobb erőnek, hogy hatni tudjon rajtunk keresztül.
17
Felnőttként is folytatjuk e viselkedést
Ha nem kapunk külső segítséget, akkor átemeljük ezeket az érzelmi konfliktusokat és

túlélő viselkedésmintákat a felnőtt életünkbe is. Abban reménykedünk, hogy magunk mögött
hagyva a múltat békét és boldogságot találunk, de épp az ellenkezője történik: vagy nagyon
hasonló, vagy nagyon eltérő körülményeket alkotunk újra a felnőtt kapcsolatainkban. Egyik
véglet sem egészséges. Öntudatlanul átruházzuk a gyerekkori bántalmazóink jellemvonásait
és hatalmát a mai életünk jelentős személyeire. Néha abúzív jellemvonásokat viszünk át a
saját Felsőbb Erőnkre is.
Felnőtt kapcsolatainkban rettegve óvjuk magunkat a megszégyenülés, a bántalmazás

és az elhanyagolás minden jelétől. Manipulatívvá válunk, vagy elkerülünk embereket és
helyzeteket. Ez a félelem nagyobbra nőhet, mint a szégyen maga – ingatag alapot szolgáltatva
a kapcsolataink számára. Továbbra is közelebb vonunk magunkhoz másokat (intimitást
remélve), de amikor túl közel kerülnek hozzánk, ellökjük őket, mert félünk a
megszégyenüléstől.
28
to shape = átformál, átalakít, egyedi formát ad vminek
29
potencially volatile = potenciálisan/esetlegesen illékony, elillanó, változékony, ingatag
30
cast away = elvet, sutba dob, száműz
31
overwhelmed = elárasztott, túlterhelt, megsemmisült
32
stressed out = túlfeszített, túlstresszelt, kikészült
20
Felépítjük saját koncepciónkat a Felsőbb Erőről
Sokunk tagja valamilyen intézményes vallásnak, vagy különféle tanokat és

elméleteket ismertünk meg Istenről, vagy egy Felsőbb Erőről. Sokunk azt reméli, hogy
kitörölheti a szégyenérzetét azáltal, hogy igaz életet él. De még a vallásos hitünkkel
kombinált, ellenőrzött viselkedésbeli változás sem elegendő ehhez. A szándékaink
nagyszerűek lehetnek, de érzelmileg továbbra is életünk elhanyagoló és bántalmazó
szereplőihez kötődünk – legmélyebben pedig a gyerekkorunk ilyen személyeihez.
Néhányunk ateista, vagy agnosztikus33. Az intézményes vallások lehet, hogy egy

visszaélő, tekintélyelvű Istenre emlékeztetnek minket. Néhányan lehet, hogy haragszunk a
Felsőbb Erőre a negatív élmények miatt, amikkel szembesülnünk kellett. Az is lehet, hogy
felfedezzük, hogy éveken át haragudtunk a Felsőbb Erőre anélkül, hogy tudtunk volna róla.
Néhányunk azt hiszi, hogy nem érdemli meg Isten szeretetét, vagy kegyelmét.
18
Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy „Őszinteség és lelki béke tölti-e be az életem?”
„Azon dolgozom-e, hogy biztonságos, egészséges és szeretetteli kapcsolatokat építsek ki a
Felsőbb Erőmmel, önmagammal, és másokkal?” Leggyakrabban a válaszunk „Nem.” A
félelmünk és szégyenünk irányít, és destruktív módon viselkedünk.
Bárhová is vigyenek minket a kodependens útjaink, úgy érezzük, hogy elvesztünk, és

nincs más lehetőség a visszatalálásra, minthogy egy nálunknál hatalmasabb, biztonságos erő
után kutatunk – egy olyan után, amely helyreállíthatja a lelki egészségünket. Ahhoz, hogy
folytassuk a felépülést, muszáj megfontolnunk ezt a törekvést.
Ha nem volt korábban tapasztalatunk a Felsőbb Erőről, akkor lehet, hogy most kezd el
bennünk kialakulni egy ilyen biztonságos Létező koncepciója. Ha már van kapcsolatunk
Istennel, segíthetünk megerősíteni. Függetlenül a korábbi hitünktől elkezdhetjük kiépíteni a
felépülési programunk spirituális alapjait.
Elindulunk a társfüggésből való felépülés útján
A társfüggésünk ideje alatt bizalmunkat és reményünket folyamatosan a társunkba, a

gyerekeinkbe, a rokonainkba, a barátainkba – esetleg a karrierünkbe, vagy az életstílusunkba
helyeztük. Ezt annak érdekében tettük, hogy jól érezzük magunkat, hogy fontosnak,
értékesnek tudhassuk magunkat, és biztonságban legyünk.
A felépülés alatt megtanuljuk kiépíteni magunkban a bizalmat és a reményt, és az

életünket fokozatosan egy szerető Felsőbb Erő gondviselésére bízni. Megtanuljuk elengedni a
kontrolláló és elkerülő viselkedésünket, feloldani a tetteinkhez kapcsolódó érzéseinket, és
érzelmileg leválni azokról, akikhez kényszeresen kötődünk.
19
33
„…Az agnoszticizmus (…) egy olyan filozófiai ismeretelméleti nézet, amely szerint a valóság végső dolgai, Isten, istenek
vagy istenségek létezését nem tudjuk megismerni, nem tudhatjuk, hogy léteznek-e vagy nem, és enélkül a tudás nélkül kell
élnünk a világban...” (Wikipédia)
21
Némelyikünk vidáman nyújtja a kezét a Felsőbb Erő felé. Néhányunk

kétségbeesésében. Némelyikünk pedig ráébred, hogy olyan mértékben lecsökkent a
képessége arra, hogy bárkiben vagy bármiben megbízzon, hogy bizony időre lesz szüksége.
Szükségünk lehet némi biztonságérzetre is. Lehet, hogy úgy kell tennünk, mintha már lenne
hitünk, amíg valósággá nem válik. Sokan imádkozni, vagy meditálni szoktunk, ha a félelem
olyan elárasztó, hogy az akaratunknak, vagy az életünknek még egy kis részét sem vagyunk
képesek átadni a Felsőbb Erőnknek. Gyakran csak egy egyszerű imára van időnk: „Istenem,
kérlek segíts, hogy át tudjam ezt adni Neked.34”
Ahogy folytatódik a felépülésünk, sokunk számára könnyebbé válik megadnunk

magunkat a Felsőbb Erőnek, és mélyen átéreznünk e hatalom jelenlétét önmagunkban.
Megadni magunkat, és hagyni Őt hatni nem jelenti azt, hogy az életkörülményeink úgy
fognak alakulni, ahogyan mi akarjuk. Csak annyit jelent, hogy jobban el fogjuk tudni fogadni
az életet olyannak, amilyen, és, hogy a problémákat egy újonnan megtalált – a Felsőbb Erőtől
jövő – belső erővel kezeljük. Ez lehetővé teszi, hogy egyre nagyobb mértékben felvállaljuk a
személyes felelősségünket, és, hogy egy alázattal teli, de igazabb önbecsülést tapasztaljunk
meg.
Megértjük, hogy a Felsőbb Erő nem teremt rossz embereket. A jóság benne lakozik
mindannyiunkban, azokban is, akik felelősek a múltunkban megtapasztalt visszaélésekért,
cserbenhagyásokért, és fájdalom-okozásért, illetve a megszegett ígéretekért, és az átélt
félelemért. Lehetőségünk van úgy szeretni ezeket az embereket, hogy közben nem tűrjük el a
negatív viselkedésüket. Még magunkat is megszerethetjük, magunknak is megbocsáthatunk.
A magunk módján mind azt tanuljuk, hogy hogyan szeressünk, és, hogy hogyan engedjük
meg, hogy mások szeressenek minket.
20
Még a Felsőbb Erő segítségével sem képes senki tökéletesen szeretni, vagy az életét
tökéletesen élni – az emberi mivoltunk 35 folyamatosan fejlődik. Elkezdjük belátni, hogy a
perfekcionizmus36 csupán csak illúzió. A hosszú út alatt sok hibát követünk még el, és
időnként vissza is csúszunk a korábbi kodependens viselkedésünkbe.
Amikor nem tudjuk fenntartani az érzelmi egyensúlyt, a szilárd tartásunkat vagy az

önbecsülésünket, olyankor átgondoljuk a munkát, amit meg kell tennünk, és nem feledjük el,
hogy a felépülés egy életen át tartó folyamat. Tudjuk, hogy összehasonlítani a fejlődésünket
másokéval önpusztító – mindenki a saját egyensúlyát és békéjét tanulja meg.
Perspektívából szemlélve a kapcsolatunkat a Felsőbb Erővel úgy találjuk, hogy fontos

rangsorolnunk a kapcsolatainkat. A Felsőbb Erővel való kapcsolatunk kell, hogy legyen a
legfontosabb. Ha egyszer kiépítjük, és elkezdjük fejleszteni ezt a kapcsolatot, utána
könnyebben ki tudjuk alakítani a kapcsolatot sajátmagunkkal is. Mihelyst mind a Felsőbb
Erőnkkel, mind az önmagunkkal való kapcsolatunk megerősödik, és egyensúlyba kerül, el
kezdhetjük gyógyítani a többi meglévő kapcsolatunkat, vagy elkezdhetünk kiépíteni új,
szeretetteli viszonyokat másokkal. Ha elfogadunk egy ilyen egészségesebb rangsort a közeli
34
God, please help me find the willingness to let go. = Kérlek, segíts megtalálnom a hajlandóságot arra, hogy
elengedjem ezt! (a helyzetet, problémát..stb.)
35
humanity = humanitás, emberiesség, emberségesség
36
perfectionism = refusal to accept any standard short of perfection. „(annak elutasítása, hogy elfogadjuk a
tökély bármely normális rövidzárlatát” - a Google fordító definíciója)
22
kapcsolatainkat illetően, ezzel megengedjük a Felsőbb Erőnknek, hogy áthassa az életünket.

Így egy olyan erő szilárdságában lesz részünk, mely messze meghaladja a sajátunkét.
Ahogy a felépülésünk során folytatjuk a Felsőbb Erőnkkel való kapcsolat

megszilárdítását, az elárasztó fáradtságot, a levertséget, az aggodalmaskodást, a kétségbeesést
és a reménytelenséget növekvő belső szilárdság és rugalmasság váltja fel. Fokról fokra
csökken a megszégyenüléstől való félelmünk. A gyermekkori sebeink és érzéseink
fokozatosan begyógyulnak. Gazdagabb belső találkozásokat37 élünk át a meditáció és az ima
során. Egyre könnyebbé válik feladni az irányító és elkerülő viselkedésmódunkat, és
megengedni a Felsőbb Erőnknek, hogy Ő vezessen végig az életünk útján.
21
A felépülés csodái fokról fokra kibontakoznak. A szeretetteli kapcsolataink a Felsőbb

Erővel, önmagunkkal és másokkal egyre javulnak és fejlődnek. Elkezdjük egyre biztosabban
érezni, hogy a legmélyebb szükségleteinkre is gondot viselnek. Egyre ritkábban fordulunk
másokhoz, vagy egészségtelen életstratégiákhoz a célból, hogy csillapítsuk a spirituális
éhségünket. Mint a napfelkelte fénye, a Felsőbb Erőnk akarata úgy ragyog ránk, elárasztva
minket lelki békével és bizalommal.
22
37
encounters = véletlen, nem várt összetalálkozások (Istennel)
23
HARMADIK FEJEZET
Egy ajánlott felépülési program
A társfüggés egy félrevezető és romboló probléma, amire egyszerű, de specifikus

megoldások kellenek. Sokunk szerint ezek a megoldások a CoDA programjában találhatók
meg. A program a következőkből áll: a Közösség, a gyűlések, a szponzorálás, az irodalmak, a
konferenciák, a csoportközi gyűlések38, a szolgálatok, a Tizenkét Lépés, és a Tizenkét
Hagyomány.
A CoDA Tizenkét Lépését az Alkoholisták Tizenkét Lépéséből vettük át a saját

használatunkra, akárcsak sok más Tizenkét Lépéses program. Világszerte emberek milliói
használják ezeket a fogalmakat a mindennapi életükben.
A Lépések a személyes felépülés erejét és szellemiségét hordozzák. Hajlandóak

vagyunk dolgozni rajtuk, a legjobb képességeink szerint. A lehető legőszintébbek vagyunk
önmagunkkal, a Felsőbb Erőnkkel, és egy másik embertársunkkal 39. Ha csak félig-meddig
adjuk oda magunkat a munkának, azzal önmagunk alatt vágjuk a fát: a változások
megmutatkoznak ugyan, de nem lesznek tartósak.
Ha egyedül próbáljuk végigjárni a Lépéseket, azzal csak állandósítjuk az

elszigetelődésünket – ez egy szokványos társfüggő viselkedésforma. Idővel azonban egyre
többen keressük azon társaink szeretetteli segítségét, akik már végigjárták az utat előttünk –
ők a CoDÁ-s szponzorok, akik képesek rálátást, bátorítást és támogatást nyújtani nekünk. Ők
segítenek megértenünk azt is, hogy a Lépéseket sem gyorsan, sem tökéletesen nem lehet
teljesíteni – nem gyorsjavítások.
23
A Tizenkét Lépés levezet minket az önpusztító viselkedés útjáról, és átvezet az

önmagunkkal, Istennel és másokkal fenntartható egészséges és szeretetteli kapcsolatok útjára.
A Lépések fejlődést kínálnak, a kapcsolatainkon tartják a fókuszunkat 40, és utat mutatnak egy
egészséges és szeretetteli élethez. Az egyszerűségükön keresztül felfedezhetjük, hogy kik
vagyunk, és, hogy hogyan teremtsünk egészséges és szeretetteli kapcsolatokat. A Lépések
segítségével megláthatjuk, hogy a bántalmazás és elhanyagolás múltbeli tapasztalatai hogyan
alakították ki és erősítették meg a kodependens viselkedésmintáinkat és a függő
életmódunkat. Megtanuljuk, hogy hogyan adjuk át a magunknak követelt hatalmat, a
függőségünket és a problémáinkat egy szerető Felsőbb Erőnek. Az életünket, akaratunkat és
gyógyulásunkat ezen Felsőbb Erő gondviselésére bízzuk.
Fokozatosan felelősségre vonhatóvá válunk a destruktív mintáinkat erősítő,

kodependens viselkedésünk miatt. Ahogyan egyre többet tanulunk a saját jellemhibáinkról és
tökéletlenségünkről, növekszünk az alázatban, és ezzel egy időben elismerjük a saját
készségeinket, képességeinket és sikereinket is. Ezzel az alázatos hozzáállással megteszünk
38
conventions = egyezmény, megállapodás, gyülekezet. (talán a csoportközi ügyviteli gyűlésekre gondolnak?)
39
to an other person = az 5. Lépés-re céloz:„Beismertük Istennek, magunknak, és egy másik
embertársunknak…”
40
they offer us a priority for our relationships
24
minden tőlünk telhetőt, hogy helyrehozzuk amit elrontottunk. Megpróbáljuk végigvinni a

felépülési munkát, mellyel nem csak a saját sebeinket gyógyíthatjuk be, de talán azokét is,
akiket mi bántottunk meg.
A lépésmunka41 során arra törekszünk, hogy napi szinten meg tudjunk maradni ebben
a felelősségre vonható állapotban a viselkedésünket illetően. Megtanuljuk megerősíteni és
elmélyíteni a kapcsolatunkat a Felsőbb Erővel. Szabadabban támaszkodunk a Felsőbb
Erőnkre, ami az igazi értékünket, érdemeinket és jóllétünket illeti. Végül pedig felismerjük,
hogy ha fenn akarjuk tartani mindazt, amit a lépésmunkával elértünk, akkor tovább kell
adnunk a felépülésünk tapasztalatát, erejét és reményét azoknak, akik még szenvednek a
társfüggéstől.
24.
Lehet, hogy a lépésmunka lesz a legnehezebb munka, amibe valaha is belevágunk, de

a jutalom és a gyógyulás, amit kapunk érte, felbecsülhetetlen. Idővel, ahogy ezeket az elveket
életünk minden vonatkozásában gyakoroljuk, a Lépések a mindennapi életünk szerves
részévé válnak.
Alább felsoroljuk a Tizenkét Lépést – ez a CoDA ajánlott programja a társfüggésből

való személyes felépülésre:
1. Elismertük, hogy nincs hatalmunk mások felett, az életünk kezelhetetlenné vált.
2. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy egy nálunknál nagyobb Erő helyreállíthatja a

lelki egészségünket.
3. Úgy döntöttünk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten

4. Gondos és bátor erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.
5. Beismertük Istennek, magunknak és egy másik embertársunknak sérelmeink/hibáink

pontos természetét.
6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson e jellemhibáinktól.
7. Alázatosan kértük Őt, hogy távolítsa el a hiányosságainkat.
8. Listát készítettünk mindazokról, akiknek valaha kárára voltunk, és hajlandóvá váltunk

mindnyájuknak jóvátételt nyújtani.
9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk mindazoknak, akiknek lehetett, kivéve, ha ezzel

nekik vagy másoknak ártottunk volna.
10. Folytattuk a személyes leltár készítését, és, ha hibáztunk, azonnal elismertük.
25
41
Step work
25
11. Törekedtünk, hogy ima és meditáció révén javítsuk a tudatos kapcsolatunkat a saját
felfogásunk szerinti Istennel, csak azért imádkozva, hogy a velünk kapcsolatos
akaratát megismerhessük, és erőért, hogy azt kivitelezhessük.
12. Miután a fenti lépések eredményeképpen megtapasztaltuk a spirituális ébredést,

Első pillantásra vannak, akik számára ezek a Lépések nyomasztóan soknak,

megvalósíthatatlanul nagy feladatnak tűnnek. Mások szerint meg gyors, és egyszerű
instrukciók, melyek egyetlen délután, esetleg néhány nap alatt teljesíthetőek. Néhányunk
teljesen elkerüli a Lépéseket, amíg csak a krízisek és a társfüggő automatizmusok el nem
borítják. Végül azonban mindenképp szükségessé válik, hogy hajlandóvá váljunk hozzálátni,
és magunkévá tenni a Lépéseket, mint a személyes felépülésünk részét, ha azt akarjuk, hogy
javuljon az életünk.
Első Lépés
Elfogadtuk, hogy nincs hatalmunk mások felett, az életünk kezelhetetlenné vált.
Nincs hatalmunk42 – Mostanáig kontrolláltuk és gyötörtük magunkat, és zavaros

gondolatok mentén próbáltuk megoldani az életünk problémáit. Ahogy a kapcsolataink
megszakadtak, sokan csak még erősebben próbálkoztunk, bosszúálló, téves információk
arzenáljával. Az önfejűségünk sokféle formát öltött. Erőszakoskodtunk. Az emberek kedvébe
jártunk. Alkalmazkodtunk. Lázadoztunk. Másokat hibáztattunk. Sokunknak el kellett jutnunk
egészen az őrület, vagy a halál széléig, mire hajlandóvá váltunk beismerni, hogy nincs
hatalmunk. És mindeközben meg voltunk győződve róla, hogy helyesen cselekszünk. De hol
maradt el a siker?
26
Kezelhetetlenség43 – Lehet, hogy mire elértük a CoDÁ-t, az életünk már kicsúszott az

irányításunk alól. A megküzdési stratégiáink, melyekre egész életünkben támaszkodtunk,
felmondták a szolgálatot. Észrevétlenül egy erőteljes és káros, kényszeres viselkedésforma
áldozataivá váltunk, melyet a megszokott módon már nem lehet leállítani 44. Az életünk
valóban kezelhetetlenné vált. Ezen a ponton történt, hogy a régi elképzeléseink darabjaikra
hullottak, és elkezdtünk megnyílni annak lehetőségére, hogy létezhet egy másik út.
idézet a CoDA Tizenkét Lépés

Kézikönyvének Első Lépéséből
Minden utazás egy első lépéssel kezdődik. A CoDA-béli személyes felépülésünk útja
a CoDA Első Lépésével kezdődik.
Ahhoz, hogy megértsük az egyre növekvő pusztítást, ami a tehetetlenségünkből 45, és

az életünk kezelhetetlenségéből fakad, fel kell tárnunk a múltat, és meg kell tudnunk, hogy
hogyan jutottunk el erre a pontra. Talán egy válás tört össze minket, vagy az elszigetelődés –
42
powerlessness = hatalom-nélküliség, tehetetlenség, nem-uralás (nem a tanult tehetetlenségről van szó, hanem
annak belátásáról, hogy nem vagyunk mindenhatóak, nem uralunk mindent)
43
unmanageability = menedzselhetetlenség, kezelhetetlenség, az életünk irányítására való képtelenség (nem az
„irányítás” szót használom, hogy ne keverjük össze a kodependens „kontrollálás/irányítás” kifejezéssel)
44
break = megtörni, elvágni, megszakítani
45
powerlessness
26
esetleg egy szerettünk halála. Talán megpróbáltuk megölni magunkat, vagy apránként
„mélypontolni46” magunkat drogokkal, alkohollal. Sokunk teljesen kikészült és lemerült. Ha
viszont meghozzuk a döntést a változásra, azzal máris elkezdjük a felépülésünket. Ez lesz az
Első Lépés – a beismerés és elfogadás Lépése.
27
Ez a Lépés segít beazonosítani az eddigi tapasztalatainkat, érzéseinket és

viselkedésünket, illetve felismerni, hogy hogyan kerültük el, vontuk irányításunk alá, vagy
manipuláltuk magunkat, másokat és a körülményeinket. Megértjük, hogy hogyan váltunk
önmagunk Felsőbb Erőjévé, vagy hogyan helyeztünk másokat ebbe a szerepbe. Kezdjük
belátni, hogy Isten nem adott nekünk jogot arra, hogy mások viselkedését kontrolláljuk,
viszont felelősséget kaptunk, hogy meghúzzuk a határainkat másokkal szemben. Ahhoz, hogy
feltárjuk, hogy hogyan kontrolláltuk vagy kerültük el önmagunkat és másokat, a saját
történetünket kutatjuk. Az alábbi kérdéseket tesszük fel magunknak, hogy kiderítsük, vajon
alkalmazhatóak-e a saját életünkre:
 Milyen formájú elhanyagolást és visszaélést éltem át a felnövekedésem során?

 Hol tanultam meg, és miért, hogy félrenézzek 47, amikor engem, vagy más valakit
elhanyagoltak, vagy bántalmaztak?
 Gyerekkoromban ki jelenítette meg ezeket viselkedésformákat, vagy ki volt az, aki
arra utasított, hogy ne beszéljek róluk, és ne osszam meg az érzéseimet?
 Hol tanultam meg, hogy biztonságosabb elkerülni másokat, mint kapcsolódni 48
hozzájuk?
 Hol tanultam meg másokat az irányításom alá vonni a jó közérzetem érdekében?
 Hogyan tanultam meg azt, hogy nem vagyok elég jó, esetleg jobb vagyok másoknál?
 Mikor, hol, és hogyan tanultam meg, hogy letagadjam a saját gondolataimat,
érzéseimet és szükségleteimet mások kedvéért, vagy – pont fordítva – azt, hogy a
világ körülöttem forogjon?
 Honnan tudtam, hogy soha nem szabad elmondani a családi tikokat, és, hogy miért
nem szabad?
 Hol tanultam meg, hogy olyan elhanyagoló vagy bántalmazó módon viselkedjek,
ami intellektuálisan, érzelmileg, fizikailag, szexuálisan és/vagy spirituálisan káros?
 Hol tanultam meg kifejezésre juttatni ezeket a viselkedésformákat, melyek gyakran a
hallgatás és az erőszak szélsőségeiben nyilvánulnak meg?
28
 Hogyan tanultam meg, hogy megengedjem másoknak, hogy a fenti módokon 49
viselkedjenek velem?
 Hol és hogyan tanultam meg, hogy szükségem van egy kapcsolatra ahhoz, hogy
egésznek érezzem magam?
 Ezeket a dolgokat mások szavain, vagy a tettein keresztül tanultam meg? És kik
voltak azok?
 Hogyan jutottam odáig, hogy inkább kodependens viselkedésformákkal éljem túl az
életet, minthogy valamiféle szabadságérzettel éljem át azt?
46
„bottomed out” = mélypontra kerülni (ilyen ige nincs az angolban, kreált szó, ahogy a magyar fordítás is)
47
turn my head = elfordítom a fejem, nem nézek oda, nem veszek tudomást a történtekről
48
being involved = bevonódni, részt venni, belemenni (a kapcsolatba)
49
(az előző kérdésben említett teljes hallgatás és erőszak szélsőségeire utal a szöveg)
27
 Mik a valódi érzéseim az összes iménti kérdéssel kapcsolatban?
Ahogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, megértjük, hogy hogyan fejlődött ki a

tehetetlenségünk gyerekkorunkban, de nem elég tudnunk erről. Látnunk kell a felnőtt
életünkbe átemelt kodependens viselkedésformáink kezelhetetlenségét is.
A felnőttkori kodependens viselkedésünk kezelhetetlenségének feltárása során

hasznosnak találtuk újra megvizsgálni az Első Fejezetet, és benne a Tagadás, az Alacsony
Önértékelés, a Megalkuvás és a Kontrollálás mintázatairól szóló részt 50. Konkrétan azokat a
mintázatokat soroltuk ott fel, amelyek a felnőttkori kodependens viselkedésünket
jellemezhetik. Ahhoz, hogy megváltoztathassuk e viselkedésformáink kezelhetetlenségét,
nagyon őszintének kell lennünk magunkkal.
Ahogy feltárjuk a gyerekkori tehetetlenségünket és a felnőtt életünk

kezelhetetlenségét, egyre jobban megértjük a személyes örökségünket. A társfüggés tagadása
elhalványul bennünk – növekszik az elfogadásunk, és egyre jobban meg tudjuk látni a felnőtt
viselkedésünk destruktív vonásait.
29
Különösen fontos emlékeztetnünk magunkat rá, hogy az Első Lépés nem arra való, hogy
mások felett, vagy magunk felett vádaskodjunk. Nem boszorkányüldözésen vagyunk. A
vádaskodásba kapaszkodva ismét csak kodependens módon reagálunk, és tehetetlenek
maradunk.
Vádaskodás helyett inkább igyekszünk felülvizsgálni a gyerekkorunkat és azokat a

felnőttkori tapasztalatainkat, amelyekből az egészségtelen viselkedésük ered. Felismerjük,
hogy hogyan fejlődött ki gyerekkorunkban és hogyan nyilvánult meg fokról fokra a
felnőttkori viselkedésünkben és kapcsolatainkban a tehetetlenség és kezelhetetlenség.
Belátjuk, hogy a felnőtt életünk annál jobban megbolondul, minél jobban megpróbáljuk
kontrollálni, vagy elkerülni önmagunkat, vagy másokat. Ahelyett, hogy magunkat vagy
másokat vádolnánk, felelősséget vállalunk a gyerekkorunkkal és a felnőttkori
tapasztalatainkkal kapcsolatos érzéseink felett, akárcsak a progresszív 51 felnőttkori társfüggő
viselkedésünk felett.
Hasznos lehet felsorolni a veszteségeket, melyeket gyermek-, és felnőttkorunkban

megtapasztaltunk. Megengedjük magunknak, hogy elgyászoljuk ezeket a veszteségeket – a
fájdalmat is, és a haragot is, melyeket oly régóta hordozunk magunkban. Azzal, hogy
felszínre engedjük ezeket az érzéseket, elkezd kioldódni az az energia is, ami a kodependens
viselkedésünket irányította. Felismerjük, hogy a manipulatív, kontrolláló, vagy elkerülő
viselkedésünk leginkább csak kétségbe ejtett minket.
Sokunk megosztja az Első Lépését a szponzorával, vagy a felépülésbeli barátaival.

Megosztjuk a múltbeli tapasztalatainkat, veszteségeinket, és gyászunkat. Azzal, hogy így
teszünk, elkezdjük kioldani a tehetetlenségünk és kezelhetetlenségünk érzelmi mélységeit.
Amint ezt megtesszük, elkezdjük elfogadni a múltunkat, és ezáltal elkezdünk pozitívabban
gondolkodni és egészségesebben cselekedni mind saját magunkkal, mind másokkal szemben.
50
(az angol szöveg szerinti 4-5. oldal)
51
progressive = folyamatosan növekvő, erősödő, fejlődő (itt nem pozitív értelemben)
28
30
Ahogy megértjük és elfogadjuk a kodependens tehetetlenségünket és az életünk

kezelhetetlenségét, kinyitjuk az ajtót a lehetséges megoldások felé. Elismerjük, hogy a
legjobb erőfeszítéseink is elbuktak ezeken a területeken, és, hogy nagyobb segítségre van
szükségünk, mint amit a saját korlátozott képességeink nyújtanak.
Az elismerés és elfogadás e pozíciójából készek vagyunk kinyúlni egy nálunknál

nagyobb hatalom segítsége felé, hogy helyreállítsa a lelki egészségünket.
Második Lépés
Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy egy nálunknál nagyobb Erő helyreállíthatja a lelki
egészségünket.
Meggyőződésre jutottunk – Eleinte az által jutottunk meggyőződésre, hogy eljártunk

a gyűlésekre és figyeltünk. Hallottunk másokat a Felsőbb Erejükről beszélni. Megfigyeltük,
hogy azok, akik rendszeres kapcsolatot tartottak fent ezzel az Erővel, megtapasztalták azt,
amit mi is keresünk: a FELÉPÜLÉST. A Tizenkét Lépéses programokban a Felsőbb Erő
formája mindnyájunknak az egyéni felfedezésére vár. Hajlandóvá váltunk megtapasztalni
annak lehetőséget, hogy van valami, ami meg tudja tenni értünk azt, amit mi már nem
tudunk megtenni sajátmagunkért.
Helyreállíthatja a lelki egészségünket – A programbéli társak segítségével

elkezdtünk egyre világosabban rálátni a saját viselkedésünkre. Egy nagy igazságot
fedeztünk fel a Második Lépésben – azt, hogy őrültség folytatni az önromboló
viselkedésünket, függetlenül attól, hogy mennyire hisszük, hogy jót akarunk vele. Ha pedig
már az önromboló viselkedésünk kényszeressé vált, szintén őrültség abban hinni, hogy
képesek vagyunk azt a saját erőnkből kontrollálni.
31
Őszintévé válni önmagunkkal szemben időnként fájdalmas volt, de az érte járó

jutalom is csodálatos volt. Ahogy eljutottunk a meggyőződésre, és magunkévá tettük e
Lépés egyszerű és mély igazságát, az alázat magvai, melyeket a tehetetlenségünk
elfogadása érlelt meg az Első Lépésben, mostanra szárba szökkentek. Egyfajta
szabadságérzetet és reményt tapasztalhattunk meg az által, hogy hajlandóvá váltunk
elfogadni egy igazi Felsőbb Erő létezését. Ezen a ponton került felszínre a hitünk.

Kézikönyvének Második Lépéséből
Az Első Lépésben elismerjük, hogy kudarcot vallunk, valahányszor megpróbálunk

Istent játszani, vagy másoknak megengedjük ugyanezt. Felismerjük, hogy segítség után kell
néznünk, önmagunkon túl, és azokon túl, akiket hatalommal ruháztunk fel. Ezáltal készekké
válunk kifejleszteni egy önmagunknál nagyobb erőbe vetett hitet – egy olyan erőbe vetettet,
mely visszaállíthatja a testi és lelki egészségünket.
A Második Lépésben elkezdjük e hit megalapozását, vagy megerősítését. Azok

számára, akik nem ismertek semmiféle Felsőbb Erőt korábban, ez egy új és csodálatos
kapcsolat kezdete lehet. Azon társaink pedig, akiknek már van kapcsolata egy Felsőbb
Erővel, e Lépésben megerősíthetik a kapcsolatuk gyengébb pontjait.
29
Az Első Lépés munkája során felismertük, hogy bármilyen gyakran is imádkoztunk

gyerekkorunkban Istenhez, az elhanyagolás és/vagy bántalmazás attól még folytatódott.
Gyerekkorunk tekintélyszemélyei ugyanis igen gyakran elérhetetlenek voltak: elmerültek a
saját szer- és társfüggésükben. Felnőttként aztán megpróbálunk megszabadulni az ilyen
helyzetektől, míg végül mégis ugyanolyan kapcsolatokban találjuk magunkat, amilyeneket a
gyerekkorunkból ismerünk, vagy azokkal szélsőségesen ellentétes viselkedésformákat
tapasztalunk meg a jelenlegi kapcsolatainkban.
32
Lehet, hogy továbbra is imádkozunk Istenhez, de semmi sem változik, mindaddig,

amíg hátat nem fordítunk a függőségeinknek, és azoknak az embereknek, akikhez
megszállottan ragaszkodunk. Lehet, hogy továbbra is tőlük várjuk a segítséget, a
megnyugvást, a reményt, az önazonosságtudatot és az értékesség-érzést, de egyre
értéktelenebbnek érezzük magunkat, mivel a saját emberségünk 52 már nem hagyja, hogy
Istent játszunk, vagy, hogy másnak adjuk ki ezt a hatalmat. Így kevés választásunk marad. És
csak egy adja meg azt a szabadságot, erőt, és bölcsességet, amire oly reménytelenül vágyunk.
Vannak, akik úgy érkeznek a CoDÁ-ba, hogy már hisznek egy szerető Istenben,
miközben lehet, hogy csak a nehézségeik idején érzékelik a jelenlétét, vagy pont, hogy azt
hiszik, hogy Isten elhagyja őket a szükség idején. Nagyon gyakran a szégyen miatt hisszük
azt, hogy nem vagyunk elég jók Isten garantált szeretetére, jóságára, vagy kegyelmére.
Néhányunknak alig van, vagy egyáltalán nincs semmiféle elképzelése egy Felsőbb
Erőről, de az is lehet, hogy elfelejtettük, vagy magunk mögött hagytuk a korábbi
istenkoncepciónkat.
Az Első és a Második Fejezet áttekintése segít tisztázni, hogy milyen elképzelésünk

van valójában egy Felsőbb Erőről. Lehet, hogy gyerekkorunkban a Felsőbb Erőnek olyan
személyiségvonásai voltak, mint az életünkben lévő tekintélyszemélyeknek. Lehet, hogy néha
még mindig egy olyan büntető, vagy megszégyenítő személyre hasonlít, amilyen a zsarnoki
lelki vezetőnk, egy családtagunk, vagy egy barátunk volt. Hasznos lehet összeírni annak a
Felsőbb Erőnek a személyiségvonásait, akivel már van, vagy szeretnénk, hogy legyen
kapcsolatunk. Ez segít megállapítani, hogy átruháztunk-e Reá a korábbi, vagy jelenlegi
bántalmazóinktól vett személyiségjegyeket. Ahhoz, hogy jobban megértsük ezeket a
fogalmakat, jó, ha más CoDÁ-sokkal is beszélünk. Tanulunk az ő tapasztalataikból is.
33
Vannak, akik a természet, az univerzum, vagy a honi CoDA-csoportjuk mellett teszik le a

voksot. Mások valamilyen vallásos meggyőződés Felsőbb Erőjébe vetett hitet választják,
vagy újítják meg, vagy erősítik meg. Látjuk, hogy hogyan küzdenek, akárcsak mi magunk,
és, hogy hogyan tapasztalnak meg az életük során sok-sok csodát az Istennel, vagy másokkal
való kapcsolataikban – gyakran a kétségeik és félelmeik ellenére. Hallunk a spirituális
felfedezéseikről, és, hogy hogyan működik közre Isten az életükben, még akkor is, ha nem
vesznek tudomást a jelenlétéről. Megtudjuk, hogy hogyan állt helyre az életük a hitükön,
vagy akár az isteni közbeavatkozásokon keresztül, néha életveszélyes helyzetekben is.
Némelyikünknek nehézséget okozhat, hogy bizalmat és hitet helyezzen egy Felsőbb Erőbe,
52
humanness = emberiesség, humánum
30
mert ez azt jelenti, hogy el kell, hogy engedjük a képzelt biztosítékainkat. És azt is jelenti,
hogy elhisszük, vagy hajlandóak vagyunk elhinni, hogy egy nálunknál nagyobb erő meg
tudja tenni értünk mindazt, amit mi magunkért nem vagyunk képesek megtenni.
Ne feledjük el, hogy a Második Lépés csak arra kér, hogy higgyük el, vagy legyünk
hajlandóak elhinni, hogy létezik egy nálunknál nagyobb erő, ami helyreállíthatja a lelki
egészségünket. Nem vagyunk kötelesek hinni valaki más személyes Felsőbb Erejében,
vallásában vagy spirituális elképzeléseiben. Ahogy elkezdjük a bizalmunkat ebbe a
megújított, vagy újonnan megalapozott kapcsolatba belehelyezni, megkönnyebbülést fogunk
tapasztalni, és egy újfajta remény érzését is. Nem kell többé az irányításunk alá vonnunk,
vagy elkerülnünk sajátmagunkat, vagy másokat. Mostantól a Vele való kapcsolatot helyezzük
minden más elé, ezáltal elegendő erőt és belső békét nyerünk ahhoz, hogy fenntartsuk a
felépülést, és inkább megéljük az életet, minthogy túléljük azt.
A Második Lépésben egy újonnan felfedezett bizalmat és felelősséget tapasztalunk. A

Felsőbb Erőnk nem végzi el helyettünk a felépülés munkáját – meg kell tennünk nekünk is a
magunk részét. Minden nap meg kell próbálnunk megújítani, vagy megerősíteni a Vele való
kapcsolatunkat, és más társfüggőkkel is megosztani az újonnan nyert tapasztalatainkat,
erőnket és reményünket.
34
Egy szerető Felsőbb Erő segítségével így már készen állunk rá, hogy megkezdjük a
Harmadik Lépést.
Harmadik Lépés
Úgy döntöttünk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten
Döntést hoztunk – Elfogadtuk a tehetetlenségünket az oly régóta gyakorolt kényszeres

viselkedésformáink felett. Elkezdtünk hinni benne, hogy egy Felsőbb Erő megszabadíthat
minket tőlük. A következő lépés kézenfekvő. Ha elhisszük, hogy tehetetlenek vagyunk, és,
hogy egy Felsőbb Erő átalakíthat minket, miért ne fogadnánk el? Miért ne adnánk Istennek
egy esélyt ott, ahol mi elbuktunk? Különben is, mit veszíthetünk a szenvedésünkön kívül?
Akaratunkat és életünket – A régi elképzeléseink újra meg újra visszarántottak az

önfejűséghez. Ismét megpróbáltunk Istent játszani a saját életünkben is, és másokéban is. A
régi kétségek időről-időre kikezdték az új gondolkozásunkat. Kezdtük azt gondolni, hogy, bár
van, akinek működik ez a program, minekünk nem működik – mi mások vagyunk.
Elveszítettük a reményt, és megkérdőjeleztük a változásra való képességünket.
Ilyen, és ehhez hasonló tapasztalatok vezettek minket annak megértésére, hogy ez a

program nem holmi „szalmaláng”, nem valami helyes kis délutáni tennivaló. Ez a program
azt a lehetőséget képviseli, hogy teljes emberként élhessünk. És, ha igazán akarnánk, akkor
hajlandóak lennénk elmenni érte bármeddig – még ha ez azt is jelenti, hogy többedszerre is
Istenhez fordulunk segítségért.

Kézikönyvének Harmadik Lépéséből
35
31
Ebben a Lépésben folytatjuk az Istennel való kapcsolatunk fejlesztését és

megerősítését.
Megállunk egy pillanatra, hogy újra elolvassuk ezt a Lépést, és a benne javasoltakat.
Elgondolkodunk a benne foglalt bölcsességen és az Istenre hagyatkozással 53 kapcsolatos
érzéseinken.
Ez a Lépés azt kéri tőlünk, hogy hozzunk meg egy fontos döntést: engedjük
szabadon54 magunkat és másokat. Mi döntjük el, hogy meg tudunk-e bízni Istenben, hogy
gondoskodni fog mindarról, ami számunkra értékes és fontos. Bízni – ez az, ami sokunknak
egyáltalán nem megy könnyen. Éveken át csak magunkban és más emberekben bíztunk. A
Felsőbb Erőn kívül mindenki másra támaszkodtunk, hogy békességhez, boldogsághoz és jó
közérzethez jussunk.
A kontroll és az elkerülés sok-sok időnket, figyelmünket és energiánkat követelte.

Már tudjuk, hogy ezzel elhagytuk magunkat, és mások kezébe adtuk a jóllétünk feletti
hatalmat. Imádkozunk, és reménykedünk, hogy Isten segíteni fog. De amíg nem engedjük át
igazán, szívből az irányítást55, addig a társfüggésünk tovább folytatódik.
Az Első és a Második Lépésen való munka során beismerjük, hogy a kontroll és az

elkerülés már nem működik tovább – már nem felelősek mások a boldogságunkért és a
jóllétünkért. Felismerjük, hogy végső soron mennyire rövid életű, fájdalmas és önpusztító, ha
Istent játszunk, vagy mások kezébe adjuk az isteni hatalmat. Ezáltal egy nálunknál nagyobb
erő koncepciójának jobb, vagy újfajta megértéséhez jutunk. De mindaddig, amíg az érzelmi
figyelmünkkel teljesen Isten felé nem fordulunk, addig kötnek még a kodependens
gondolataink, érzéseink és viselkedési formáink.
Lehet, hogy megrémülünk a gondolattól, hogy átengedjük Istennek a gondoskodást

magunkról és életünk más szereplőiről. Mi lesz, ha Isten nem azt teszi, amit mi a legjobbnak
gondolunk? Mi van, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogyan mi szeretnénk? Mi lesz, ha „ők”
nem változnak meg? És mi lesz, ha a felépülés során megváltozunk, és úgy már nem fogunk
másoknak tetszeni?
36
Társfüggőként érthetőek a félelmeink. Ezek a félelmek húzódnak meg az önmagunk

és mások kontrollálásának és elkerülésének intenzív szükséglete mögött. Ahogy elengedjük a
kontrollt és az elkerülést, a félelmeink gyakran felszínre kerülnek, és érzelmileg szemben
találjuk magunkat a spirituális dilemmánkkal. 56 Ahogy szembenézünk ezekkel a félelmekkel,
keresztúthoz érünk. Mit tegyünk? Térjünk vissza az önmagunk és mások életében játszott
Isten-szerepünkhöz, vagy bízzuk inkább az akaratunkat és életünket a saját felfogásunk
szerinti Isten gondviselésére?
Ne feledjük, hogy ez a Lépés csak arra kér, hogy hozzunk meg egy döntést. Nem az a
kérés, hogy azonnal tapasztaljunk meg az Istenbe vetett totális hitet és bizalmat. Több mint
53
surrender = megadja magát, lemond valamiről (abbahagyja az ellenállást, és aláveti magát a másik (itt Isten)
hatalmának - Google fordító)
54
let go = elenged, hagy elmenni, elereszt
55
let go = (u.az, mint az imént): átad, átenged, felad
56
a 22-es csapdája (lásd az angol szöveg 13-14. oldalán)
32
valószínű, hogy az arra való képességünket, hogy egészséges módon bízzunk, az életünk
során negatívan érintette a kodependencia. Nem várhatjuk el magunktól, hogy némi félelem
és fenntartások nélkül hozzunk meg egy ekkora döntést.
Ahhoz, hogy megbirkózzunk a félelmeinkkel, szintén Istentől kérhetünk bátorságot és

erőt. Keressük a szponzorunk és felépülésbeli barátaink támogatását és megértését is.
Némelyikünk e lépés teljesítéséhez külön időt és helyet teremt magának. Akárhogyan is
döntsünk, amikor készen állunk rá, az alábbi ima hasznos lehet:
Istenem, mindazt, ami vagyok, és mindazt, ami leszek, a Te

gyógymódodra és irányításodra bízom. Tedd újjá számomra ezt a
napot, midőn leteszem az összes aggodalmam és félelmem, mert
tudom, hogy mellettem állsz. Kérlek, segíts megnyílnom a
szeretetedre, engednem, hogy begyógyítsa a sebeimet, és hagynom,
hogy a szereteted átáramoljon rajtam és a körülöttem lévőkön.
Legyen meg a Te akaratod most, és mindörökké. Ámen.
37
Mihelyst meghozzuk ezt a döntést, a félelmeink, aggodalmaink és fenntartásaink

lecsendesülnek, és növekszünk az Istennel való kapcsolatunkban. Ahogy folytatjuk a
felépülési munkát, a bizalmunk egyre erősödik, és megtapasztalhatjuk, hogy hogyan segít
Isten megváltoztatni a kodependens viselkedésünket. Egészségesebben fogjuk magunkat jól
érezni57, az arra való hajlamunk pedig, hogy kontrolláljunk, vagy elkerüljünk másokat,
csökkenni fog.
Ahogy folyamatosan elengedjük a kontrolláló-elkerülő viselkedésünket, és

figyelmünkkel és energiánkkal ismét a személyes felépülésünkre fókuszálunk, fokozatosan
megszűnik az életkörülményeinktől való túlterheltségünk. A lelki béke növekvő érzését
tapasztaljuk meg58, és mások életét is egyre hatékonyabban bízzuk az Isten gondviselésére.
Lehet, hogy nem vesszük észre, hogy milyen drámai változások álltak be az
életünkben és körülményeinkben, mivel azok gyakran nagyon szubtilisek 59: napról-napra,
apránként következnek be, nem látjuk meg őket. Ha azonban áttekintjük, hogy mennyit
fejlődtünk az elmúlt hónapban, félévben, és év(ek)ben, ez megnyugtathat minket Isten
folyamatos jelenléte és gondoskodása felől.
Néha kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy azt gondoljuk, hogy Isten nem tud, vagy nem
akar segíteni. Ilyenkor előfordul, hogy visszatérünk a korábbi túlélési mintáinkhoz. Ha
tüzetesebben megfigyeljük, láthatjuk, hogy ismét a félelem, a szégyen, vagy a szégyentől
való félelem vette át a hatalmat fölöttünk. Ilyenkor jó, ha újra végigmegyünk a lelki békéhez
vezető úton, azáltal, hogy Isten segítségéért és útmutatásáért imádkozunk, beszélünk a
szponzorunkkal, vagy a felépülésbeli barátainkkal, és újra átnézzük az első három Lépést.
Ahogy nap, mint nap megerősítjük a kapcsolatunkat Istennel, egyre

felelősségteljesebbé válunk a felépülésünket illetően – azáltal is, hogy ezt a kapcsolatot
57
We feel a healthier sense of well-being.
58
We experience a growing sense of serenity.
59
subtle = annyira finom vagy precíz, hogy alig észrevehető
33
tesszük az első helyre. Hasznos, ha minden nap megújítjuk az elhatározásunkat, hogy

életünket és akaratunkat az Isten gondviselésére bízzuk.
Ezt folytatva az Istenbe vetett bizalmunk tovább növekszik. A Felsőbb Erőnk

segítségével, a CoDA programjával, és a szponzorunk és felépülésbeli barátaink
gondoskodásával és támogatásával egy egyensúlyban lévő, erővel és lelki békével teljes
életre törekedhetünk.
38
Miután véget vetettünk a spirituális dilemmánknak 60, és kifejlesztettünk egy növekvő

bizalmat a saját felfogásunk szerinti Isten szerető gondviselésében, készen állunk rá, hogy
belekezdjünk a saját magunkkal való kapcsolatunk meggyógyításába. Ez a gyógyító folyamat
a Negyedik Lépéssel kezdődik.
Negyedik Lépés
Gondos és bátor erkölcsi leltárt készítettünk magunkról
Gondos és bátor – A gondosság azt jelenti, hogy alaposan utánanézünk, hogy találunk-
e valamit, ami eddig titokban volt, rejtve előttünk – rájövünk, megértjük, keresgélünk, alapos
vizsgálatot végzünk. A bátorság pedig félelem nélküliséget, merészséget,
elrettenthetetlenséget jelent. Ha a gondos kutatás azt jelenti, hogy olyasmit keresünk, ami
elveszett, vagy eddig rejtve volt, akkor valójában ez egy nagyszerű kaland lesz – a valódi
énünk felfedezésének kalandja61. De ez a „bátorság” dolog, ez egy másik történet… Sokan
úgy találtuk, hogy lehetetlen megközelíteni ezt a folyamatot félelem nélkül. De mások, akik
ugyanígy éreztek, megnyugtattak minket. Rájöttünk, hogy nem vagyunk egyedül. Erre az
utazásra Istennel együtt vállalkoztunk, aki mindvégig gyengéden mutatja majd az utat.
Erkölcsi leltár magunkról – A Negyedik Lépés első része határozza meg a

hozzáállást, amit magunkévá kell tennünk a munkához: azt, hogy bátrak és gondosak leszünk.
A Lépés második fele pedig a fókuszt, az irányt adja meg. Ez a leltár csak is rólunk szól majd,
és a személyes viselkedésünkre vonatkozik annyiféle élethelyzetben felsorolva, amennyit
csak fel tudunk idézni. Az „erkölcs” szónak sok szinonimája van, mint például a
becsületesség, az egyszerűség, a tisztesség, vagy a nyíltság. A Negyedik Lépés üzenete
egyértelmű. Ennek a magunkról szóló leltárnak őszintének és egyenesnek kell lennie, nem
pedig kritikusnak, vagy bántónak. Ha alapos leltárt akarunk készíteni, akkor fel kell soroljuk a
tartozásainkat és a követeléseinket 62 egyaránt. Ez azt is jelenti, hogy végül egy igazi,
kiegyensúlyozott képet kapunk magunkról. Egyeseknek nehezebb felfedezniük a
pozitívumaikat, mint szembenézniük a hiányosságaikkal. Mások számára a jó tulajdonságaik
elismerése elviselhetőbbé teszi a feladatot. Bármit érzünk is ezzel kapcsolatban, a Lépés arra
bátorít minket, hogy tárjuk fel mindkét oldalunkat, mert egyaránt fontosak az alapos leltár
szempontjából.

Kézikönyvének Negyedik Lépéséből
39
60
hogy mimagunk irányítsuk az életünket, vagy más emberekre bízzuk azt
61
we are really on the brink of a great adventure = valóban egy nagy kaland szélén állunk.
62
assets and liabilities = aktíva és passzíva, saját tőke és idegen tőke. (Gazdasági szakkifejezés, a könyvelésben
leggyakrabban „tartozik és követel” címen szerepel. A szöveg itt az erőforrásaink és hiányosságaink
felsorolására céloz.)
34
Eddig arra összpontosítottunk, hogy a – saját felfogásunk szerinti – Istennel való

kapcsolatunkat építsük ki, vagy újítsuk meg. A Negyedik Lépés során egy olyan spirituális
utazásra indulunk, mely a saját magunkkal való kapcsolat meggyógyítását veszi célba.
Sokféle hitrendszer, vallás és filozófiai irányzat beszél a lélek megtisztításáról, ami

ahhoz szükséges, hogy spirituálisan fejlődni tudjunk. Éppen úgy, ahogy felforraljuk a folyó
vizét, hogy eltávolítva a szennyeződéseket ihatóvá tegyük azt, ugyan így kell végigmennünk
ezen a folyamaton is, hogy teljesebben ihassunk az életből. E Lépés során egyre könnyebben
el fogjuk tudni választani a jó tulajdonságainkat az egészségtelen gondolatainktól és
viselkedésformáinktól, és egyre jobban értékelni fogjuk az előbbit.
A megtisztulásunk ezzel az őszinte és alapos önértékelő munkával kezdődik. Bízunk

benne, hogy a Negyedik Lépés munkája által folytatódik a megszabadulásunk, és, hogy ez a
Lépés segít azzá válnunk, amivé Isten szeretné, hogy váljunk.
40
A Negyedik Lépéssel való munka túl soknak 63 tűnhet, mivel gyakran olyan,
fájdalmas, szégyenletes vagy bűntudatos érzésekkel teli emlékek kerülnek a felszínre,
melyeket próbáltunk távol tartani magunktól. Újra átnézzük az első három Lépést. Nem
feledkezünk meg a tehetetlenségünkről és az életünk kezelhetetlenségéről. Felidézzük az erőt
és a reményt, amit a Felsőbb Erővel való kapcsolatunkban tapasztaltunk. Számítunk a
szponzorunk és a CoDA-béli társaink támogatására és irányítására. Tudjuk, hogy nem
vagyunk egyedül. Előttünk már sokan megtették ezt a Lépést. Istenre támaszkodunk, bízva
benne, hogy végigvezet minket ezen a nehéz, belső utazáson.
Ne feledjük, hogy a Negyedik Lépéshez szükséges bátorság nem a félelem hiányából

ered, hanem pusztán abból, hogy a tényből hajlandóak vagyunk keresztülmenni rajta. Azon
dolgozunk, hogy átlássuk az erősségeinket és a gyengeségeinket, azaz a belső erőforrásainkat
és a hiányosságainkat. Azon munkálkodunk, hogy átlássuk, hogy kiket nyírtunk ki64, és, hogy
mivé váltunk a kodependenciánk következményeképpen. Önmagunk megértését keressük,
ahelyett, hogy önhibáztatásra tüzelnénk magunkat.
Ez a Lépés a gyógyulásunk része – egyfajta érzelmi műtét, mely kíméletességet és

törődést igényel. Segít, ha beleolvasunk a CoDA Tizenkét Lépés Kézikönyvének Negyedik
Lépésébe, és, ha kikérjük a szponzorunk és felépülésbeli barátaink támogatását, irányítását és
tapasztalatait. Különféle módszerek állnak rendelkezésre a Negyedik Lépés megtételéhez. Az
egyik ilyen módszert a 44 - 45. oldalon találjuk. Ahogy áttekintjük az életünket – mind a
múltbelit, mind a jelenlegit – felsoroljuk azokat az embereket, akiket érintett a kodependens
viselkedésünk. Belevesszük Istent, sajátmagunkat, a társunkat, a gyerekeinket, a barátainkat,
a családtagjainkat, a munkatársainkat, és mindazokat, akik még részt vesznek életünk
különböző elfoglaltságaiban. A második oszlopban pedig felsoroljuk a kodependens
viselkedésformáinkat – minden kapcsolatunk minden személyével. Lehetnek olyan helyzetek,
amelyekre nehezen tudunk visszaemlékezni. Összességében ezek öt fő területet érintenek: a
fizikai, a szexuális, az érzelmi, a spirituális és az intellektuális életünket.
63
owerhelming = nagy mennyiségű, elárasztó, lehangoló
64
who we axe = (to axe somebody: hirtelen kivégez, megsemmisít, megszüntet valakit, vagy kinyír egy fejszével
erőszakosan, pusztítóan – Google fordító)
35
41
A következő viselkedésformáink lehetnek:
Hazugság Távolságtartás
Manipulálás Mások bűntetése
Elkerülés Leértékelés65
Tagadás Mások megsértése
Passzivitás Keserűség
Agresszivitás Visszaélés/bántalmazás
Neheztelés Behálózás/összegabalyodás66
Dühöngés Hiper-éberség67
Hallgatás Túlkontrollálás
Beáldozni, áldozattá tenni Túlzott kedveskedés69
valakit68
Elhagyás Kötekedés/ugratás70
Ítélkezés Gyámoltalanság71
Figyelemre se méltatás72 Megszégyenítés
Gyűlölködni/gyűlölni a
másikat
A fenti lista nem teljes, indításképp kínáljuk a feltáráshoz. Ahhoz, hogy őszinték és
alaposak legyünk, meg kell kérdeznünk magunktól, hogy vajon viselkedtünk-e ilyen módok
valamelyikén Istennel, sajátmagunkkal, vagy más emberekkel? Visszaéltünk-e,
összegabalyodtunk-e, vagy elhagytuk, elhanyagoltuk-e Istent, magunkat, vagy másokat,
érzelmileg, fizikailag, szexuálisan, spirituálisan, vagy intellektuálisan? Mivel lehet, hogy
mások rossz bánásmódjára reagáltunk ekképpen, ezzel könnyen tudjuk racionalizálni, vagy
igazolni egyes kodependens viselkedésformáinkat. De, ha így teszünk, az csak arra jó, hogy
fenntartsuk, és tovább folytassuk a kodependens viselkedést, és, hogy ne kelljen felvállalnunk
a felelősséget, amit viszont meg kell tennünk, ha meg akarjuk változtatni a viselkedésünket.
42
65
Discounting
66
Enmeshing
67
Hypervigilence
68
Victimizing
69
Overpleasing = túlzó módon kedves, tetszetős, kielégítő
70
Teasing
71
Helplessness = erőtlennek, gyámoltalannak lenni, (itt most a tanult tehetetlenségről van szó)
72
Neglecting = tudomásul nem vétel ( pl. az is, amikor szólunk valakihez, aki úgy tesz, mintha nem hallaná)
36
A fenti lista mellé hozzunk létre egy harmadik oszlopot, amiben felsoroljuk, hogy
milyen érzések irányíthatták a kodependens viselkedésünket. Egy negyedik oszlop beiktatása
segíthet meghatározni a viselkedésünk következményeit az adott személyre, önmagunkra és a
kapcsolatra vonatkoztatva, az ötödik, vagy utolsó oszlopban pedig meghatározhatjuk, hogy
milyen érzések kísérték a viselkedésünket, és annak következményeit. A következő oldalakon
egy így felvázolt táblázatra láthatunk példát.
43
37
Személy Kodependens Az érzéseim, amik Következmények az A viselkedésemet és

viselkedésem, irányították ezt a adott személyre, annak következményeit
vagy reakcióm viselkedést önmagamra és a kísérő érzéseim73
kapcsolatra nézve
Anyám Hazudtam neki Szégyenérzet, hogy A pénzügyi felelősségem Szomorú, megszégyenült,
három alkalommal, felelőtlen voltam a figyelmen kívül hagyása bűntudatos.
hogy rávegyem, saját pénzügyeimet és elhanyagolása
hogy adjon pénzt, illetően. Félelem, fenntartotta az anyagi és
amikor le voltam hogy anyám megítél érzelmi függőségemet
égve. emiatt. Félelem és vele. Manipuláltam őt,
harag amiatt, hogy hogy vállalja értem a
anyagilag felelősséget. Ez gyerek
felelősséget kell szerepben tartott a
vállalnom magamért, kapcsolaton belüli
és, hogy segítséget egyenlőség helyett.
kell kérnem.
vagy reakcióm viselkedést önmagamra és a kísérő érzéseim
kapcsolatra nézve
Apám Sértett, mérges és Félelem, düh és Továbbra is folytatódik a Magányos, szomorú,
keserű maradtam szégyenérzet, ha szeretet- és szégyenteli, rémült,
apám velem szembenézek intimitásvesztésem vele mérges.
szemben elkövetett ezekkel a dolgokkal. szemben. Kockáztatom,
szexuális, verbális Félelem hogy apám hogy a gyerekeim fogják
és fizikai abúzusait bántani fog, vagy valahogyan kiélni ezeket a
követően, anélkül, elhagy, ha vele kapcsolatos érzelmi
hogy segítséget elmondom neki, titkaimat. Nem figyeltem
vagy megoldást hogy CoDA-ba, oda76 a történtekkel
kerestem volna. vagy terápiára járok. kapcsolatos saját
(Ő úgy tett, mintha Félelem, hogy érzéseimre.
semmi sem történt elmebetegnek titulál, Szükségletemmé vált,
volna74, amikor vagy a család fekete hogy haragot, neheztelést
együtt voltunk… bárányának75 nevez. és keserűséget érezzek az
stb.) abúzus miatti fájdalmam,
félelmem és szégyenem
elfedésére. Nem tanultam
meg sem közvetlenül vele
szemben kiállni magamért,
sem némi egészséges
magabiztosságra szert
tenni, más abúzív
férfiakkal szemben.
Joan (a Megharagudott Félelem és rettegés, Nem figyeltem oda az Magányos, szomorú,

feleségem) rám a parkban, hogy dühös lesz, esettel kapcsolatos saját rémült, szégyenteli,
én meg néma vagy elhagy, ha érzéseimre. Elhanyagoltam bűntudatos.
maradtam utána szembeszállok vele. magamat és a
napokig. Félelem, hogy esetleg kapcsolatunkat azáltal,
keres magának valaki hogy nem álltam ki
mást. Harag és magamért. Ezzel
félelem attól, hogy feljogosítottam őt arra,
úgy fog beállítani, hogy folytassa a
mintha én lennék a dühöngést. Kontrolláltam
rossz. őt a hallgatásommal.
Fenntartottam az
intimitáshiányt azáltal,
hogy büntettem őt a
hallgatásommal.
73
amilyen lettem a történtek után
74
that everything was fine = hogy minden rendben
75
bad guy = rossz fiú, fekete bárány
76
I abandoned and neglected my feelings = magukra hagytam és elhanyagoltam az érzéseimet
38

vagy reakcióm viselkedést önmagamra és a kísérő érzéseim
kapcsolatra nézve
Bonnie Pár nappal az után, Hónapokon át tartó Nem figyeltem oda a saját Szomorú, szégyenteli,
(a lányom) hogy Joan kiakadt düh, neheztelés, érzéseimre Joan bűntudatos, rémült.
rám a parkban, fájdalom és szégyen dühöngésével kapcsolatban.
felháborodtam, és Joan dühöngése Megerősítettem Bonnie
Bonnie-ra miatt, amit sosem érzelmi bűnbak szerepét.
öntöttem mindent, osztottam meg Joan- Megvezettem őt, és még
amiatt77, hogy nem nal, sőt, egyáltalán jobban eltávolítottam
vitte le a szemetet. nem is neki magamtól79. Újra
Ezután újra címeztem78. megerősítettem a felém
minden rendbejött érzett félelmét és
Joan és énköztem! bizalomhiányát. Újra
megerősítettem a neki
címzett üzenetet, mi szerint
a dühöngés a kapcsolatok
szerves része, és teljesen
rendjén való.
Allen Elmondott a Félelem, hogy Nem figyeltem oda a saját Szomorú, magányos,
(a főnököm munkatársaimnak kirúghatnak, ha érzéseimre. Bizalom- és mérges, bűntudatos,
és egyben a valami bizalmas elmondom neki, integritásvesztés saját szégyenteli, rémült.
barátom is) dolgot, amit én csak hogy mennyire magammal szemben, hogy
vele osztottam meg. dühös vagyok rá. nem álltam ki magamért,
Dühös lettem és Félelem, hogy majd és bizalomvesztés vele
beteget jelentettem a munkatársaim szemben. Intimitásvesztés
másnap, hogy ne előtt reagál rám. a barátságával szemben.
kelljen Félelem, hogy ő, Integritásvesztés a
szembenéznem a vagy valamelyik barátságon belül, azáltal,
munkatársaimmal. munkatársam hogy nem voltam őszinte.
megítél, vagy túl Megerősítettem azt a belső
érzékenynek tart. értékrendemet, miszerint
Fájdalom, hogy rendjén való, ha mások
eltörött a barátomba megsértik a bizalmamat.
vetett bizalmam.
44 – 45
Ahogy haladunk a munkával, felbukkannak a kodependens mintázatok. Sokszor

reagálunk az emberekre ahhoz hasonlóan, vagy olyan szélsőségesen, mint ahogyan egy
szülőnkre vagy tekintélyszemélyre reagáltunk gyerekkorunkban. Gyakran helyezzük valaki
más arcát az emberek elé80, ami által nem láthatjuk meg az ő igazi énjüket. Felnőtt
kapcsolatainkban öntudatlanul is újraalkotjuk a korábbiakhoz hasonló, egészségtelen és
abúzív mintázatokat. Felelőssé és felelősségre vonhatóvá kell válnunk a jelenlegi
viselkedésünkért, még akkor is, ha gyerekkorunkban tanultuk meg azt.
Ahhoz, hogy alaposan megvizsgáljuk és megértsük a magunkkal való kapcsolatunkat,

és ahhoz, hogy kiegyensúlyozzuk a Negyedik Lépés során végzett munkánkat, az
erősségeinket, készségeinket és pozitív viselkedésmintáinkat is fel kell sorolnunk. Ebből a
célból érdemes visszatérni az előző oldali vázlathoz. Tesszük ezt azzal a szándékkal, hogy
elkészítsünk egy új listát ugyanezekről az emberekről, beazonosítva a velük fenntartott
kapcsolatainkban megjelenő pozitív, egészséges, helyénvaló és szeretetteli
viselkedésmódjainkat is.
77
azzal az ürüggyel
78
olyan értelemben, hogy nem is gondolta, hogy a felesége miatt érzi ezeket az érzéseket
79
I drove Bonnie and I further apart.
80
gyakran vetítünk, projektálunk az emberekre valakit a múltunkból
39
Ehhez az új listához adjuk hozzá azokat a személyeket is, akikkel szemben egyáltalán
nem viselkedtünk kodependens módon – ők azok az emberek, akik csak az erősségeinket,
készségeinket és pozitív viselkedésmódjainkat tapasztalták meg. Érdemes hozzávenni ehhez a
listához még egy oszlopot azon érzéseink számára, melyek az erősségeinket, készségeinket és
pozitív viselkedésformáinkat kísérik. Esetleg hozzácsatolhatunk a listához egy utolsó
oszlopot is, melyben beazonosíthatjuk, hogy mely helyzetekben viselkedtünk már
egészségesebb módon, mint korábban. Ez az oszlop mutatja meg a felépülési utunk során
elért fejlődésünket.
Néhányunk nehezen azonosítja be az erősségeit. Átütő lehet megkérdezni a

szponzorunkat, felépülésbeli barátainkat, házastársunkat és a családunk tagjait a pozitív
viselkedésformáinkról. Igyekeznünk kell, hogy nyitott szívvel és elmével hallgassuk meg,
amit megosztanak velünk. Előfordulhat, hogy a pozitívumainkat hallva teljesen lehengerel
minket a múltból ránk törő szégyen és félelem. Ahogy egy abrosz eltakarja egy finom
tölgyfaasztal szépségét, a szégyen és félelem ugyanígy takarja el a képességünket arra, hogy
tanúi lehessünk a saját Isten adta szépségünknek, tehetségünknek és jóságunknak.
Ha a magunkkal való kapcsolatunkat egy kiegyensúlyozottabb perspektívából nézzük,

felismerhetjük, hogy egyáltalán nem vagyunk rossz emberek. A megszégyenítő üzenetek,
amiket gyerekkorunkban hallottunk magunkról, hamisak voltak. Sokunk ezeken keresztül
tanulta meg a kodependens viselkedést.
Viszont emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy ne használjuk az erősségeinket és

pozitív viselkedésformáinkat arra, hogy általuk lekicsinyeljük a társfüggőségünkkel
kapcsolatos érzéseinket. Fenn kell tartanunk a kodependens viselkedésünkkel szembeni
felelősségtudatot és felelősségre vonhatóságot, és a hozzájuk kapcsolódó érzéseinket is, azért,
hogy meg tudjuk változtatni a viselkedésünket 81. Már nem vagyunk többé áldozatok. Többé
nem hibáztathatunk embereket, helyzeteket, vagy dolgokat a problémáink, vagy a társfüggő
viselkedésünk miatt.
Alázatosabbá válunk azáltal, hogy feltárjuk a Negyedik Lépés munkája során a

kapcsolatot saját magunkkal. Ez az alázat segít kinyitni az ajtót, hogy meglássuk, elfogadjuk,
és elkezdjük megszeretni saját magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Az alázat eme
nézőpontjából82 már készen állunk az Ötödik Lépés megtételére.
Ötödik Lépés
Beismertük Istennek, magunknak és egy másik embertársunknak sérelmeink/hibáink pontos
természetét
Beismertük Istennek, magunknak és egy másik embertársunknak – A CoDA-béli

barátaink javaslatára, akik már dolgoztak a Lépéseken, úgy döntöttünk, hogy
megkockáztatjuk ezt a félelmetes ön-leleplezést, először a lehető legbiztonságosabb módon: a
Felsőbb Erőnk felé. Az, hogy első körben Isten elé álltunk, eszünkbe juttatta, hogy a
felépülésünk elsődlegesen spirituális természetű 83. Más CoDA-tagok bátorítása belevágtunk,
majd mégis megtorpantunk az Ötödik Lépés e pontján, hogy végül aztán mindannak a sürgető
81
Másképpen fogalmazva: Fontos, hogy ne nyomjuk el, vagy ne legyintsünk rá a kodependens viselkedésünket
kísérő rossz érzésekre, mert ezek a kellemetlen érzések fognak rávenni minket arra, hogy megváltoztassuk a
berögzült kodependens viselkedésmintáinkat.
82
From this place of humility
83
the primary element in our recovery is spiritual
40
nyomására, amit önmagunkban lezárva tartottunk, megemeljük a fedőt 84. Ez az ön-beismerés

vált az önelfogadásunk mozgatórugójává85.
Kézikönyvének Ötödik Lépéséből
47
A Negyedik Lépésben elindítottuk a megtisztulás folyamatát, azáltal, hogy tudatossá

váltunk önmagunkra, a kodependens viselkedésünkre és a függőségeinkre. Gyufát
gyújtottunk a sötétben, hogy fényt derítsünk azon oldalainkra is, melyeket korábban nem
tudtunk, vagy nem akartunk meglátni.
Az Ötödik Lépésben folytatjuk a megtisztulási folyamatot. A felépülésünk

szempontjából elengedhetetlen, hogy vállaljuk a felelősséget az érzéseinkért, a
viselkedésünkért, és a függőségeinkért – önmagunkkal, a Felsőbb Erőnkkel és egy
embertársunkkal szemben egyaránt. Felelősségre vonhatóság nélkül a felépülés nem lesz
teljes, továbbra is Istent fogunk játszani, vagy másokat ruházunk fel ezzel a szereppel.
Sokunk erős érzéseket él át, ha arra gondol, hogy megteszi ezt a Lépést. Néhányunk
fél megosztani a leltárát valaki mással, abban a hitben, hogy senki más nem volt olyan rossz,
mint ő. Vannak, akik attól félnek, hogy kritizálják, megítélik, vagy megszégyenítik őket
azért, amit tettek. Mások inkább megvédenék és megszépítenék 86 a leltárukat, másokat
hibáztatva a saját viselkedésükért. Néhányunk pedig attól tart, hogy vajon hogyan fogja
magát érezni, ha megosztja a leltárát.
Ezek a félelmek természetesek, hiszen először tesszük meg ezt a Lépést. Lehet, hogy
a beismerésre készülődve erős érzéseink lesznek, viszont sokan úgy tapasztaltuk, hogy
azáltal, hogy megosztottuk az erősségeinket és gyengeségeinket Istennel, és egy másik
emberrel, egy újfajta elfogadás, alázat és együttérzés élményére leltünk önmagunkkal
szemben.
48
Érdemes időt és figyelmet szánnunk rá, hogy megtaláljuk a megfelelő embert az

Ötödik Lépés megtételéhez. Van-e olyan valaki, akivel biztonságban érezzük magunkat,
miközben megosztjuk a titkainkat? Van-e olyan személy az életünkben, akiben
megbízhatunk, hogy megőrzi azokat? Sokunk a szponzorával teszi meg az Ötödik Lépést.
Mások egy egyházi személlyel, lelki tanácsadóval vagy terapeutával osztják meg azt. Minden
esetben fontos, hogy olyasvalakit válasszunk, aki nem családtagunk, aki objektív,
szeretetteljes, gondoskodó és együtt érző tud lenni velünk. Olyasvalakit keresünk, aki tudja,
hogy mi a társfüggés, jól ismeri a rombolást, amit okoz, és ismeri a felépülés folyamatát is.
Ne feledjük, hogy az Ötödik Lépés megtételével felhatalmazzuk a Felsőbb Erőt, hogy

gyógyító fényt vessen a sötétségre, amiben vagyunk. Fontos, hogy alaposak és őszinték
legyünk. Múltunk megtagadott aspektusai továbbra is leigázva tartanak. Ha megosztjuk a
múltunkat Istennel, magunkkal és egy másik embertársunkkal, felismerhetjük, hogy Isten
mindig is tudott mindarról, amit mi rejtve tartottunk, vagy képtelenek voltunk meglátni.
Felismerjük, hogy Isten soha nem hagyott el minket – mi hagytuk el saját magunkat.
84
the pressing weight of what we had locked inside began to lift.
85
vehicle = jármű, közlekedési eszköz
86
minimize = lekicsinyel, kissebbít, (banalizál, eufemizál)
41
Az Ötödik Lépés megtételével még mélyebb tudatosságra, és egészséges tiszteletre

tehetünk szert a tehetetlenséggel és életünk kezelhetetlenségével szemben. Sokunk nagy
megkönnyebbülést érez, és egy újfajta spirituális és érzelmi szabadságot tapasztal, ahogy
kiszabadul a múlt fogságából. Vannak, akik ezt azonnal megtapasztalják, másoknál azonban
fokozatos az ébredés, ahogy folytatják útjukat a felépülésben.
49
Lehet, hogy mélyül a hálánk Isten segítsége, és a felépülés folyamata iránt. Ha

elcsendesülünk, tudatosodnak bennünk a veszteségeink, de azt is felismerjük, hogy csak Isten
kegyelméből juthattunk mégis ilyen messzire. Most már tudjuk, hogy kik vagyunk, és mit
tettünk. A ráébredés mindig felelősséggel jár. Továbbra is törekednünk kell rá, hogy Isten
segítségével megváltoztassuk a kodependens gondolatainkat és viselkedésmintáinkat.
Emlékeztetjük magunkat arra, hogy az Ötödik Lépés nem hoz azonnali gyógyulást
sem a múltra, sem a jelenlegi problémáinkra. Folytatnunk kell a felépülési utat és a
megtisztulás folyamatát azáltal, hogy a Hatodik Lépésben megerősítjük a hajlandóságunkat.
Hatodik Lépés
Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson e jellemhibáinktól
Teljességgel készen álltunk – A kifejezés, hogy „teljességgel készen állni”, azt

jelenti, hogy teljes mértékben felkészültünk. Az Ötödik Lépés megtétele jelentős részét tette
ki a felkészülésnek. Tüzetesebben megvizsgálva ezt a kifejezést úgy találtuk, hogy a
felkészültségünket tesztelni tudjuk a mindennapi életünkben.
Arra jutottunk, hogy minden jellemhibánk valamiképpen a saját önfejűségünk

terméke. Ezek a múltunk túlélési eszközei voltak, és, bár úgy tűnt, hogy a látszólagos
jóllétünket szolgálják, már nem kielégítőek. Újabban már élni akarunk, nem csak túlélni, és
ehhez tiszta lapra van szükségünk.
50
Hogy Isten megszabadítson a jellemhibáinktól – Tanácsos úgy tekintenünk e

hiányosságaink összességére, mint egy védelmező kagylóhéjra, amit kinőttünk. Továbbra is
beléjük kapaszkodni ugyanannyira önpusztító, mint egy madárnak megtartani a tojáshéja egy
darabkáját, vagy egy pillangónak belecsimpaszkodni még egy kicsit a bábjába. A
felépülésünk e pontján a jellemhibáink már egyáltalán nem védenek meg minket. Túlsúlyos,
lehúzó poggyászok, melyek gyakran eltakarják előlünk a lehetőségeinket.

Kézikönyvének Hatodik Lépéséből
A Hatodik Lépés azt kéri tőlünk, hogy pozitívan vágjunk neki a Negyedik Lépésben
felvázolt jellemhibáink megváltoztatásának. Ez is a megtisztulási folyamatunk része. Most
kell majd bevetnünk e nagyobb volumenű tettekhez a hitünket és bizalmunkat, melyeket a
Második és Harmadik Lépésben fejlesztettünk ki. Eldöntöttük, hogy akaratunkat és életünket
a saját felfogásunk szerinti Isten gondviselésére bízzuk, most a következő lépés az, hogy
hajlandóvá válunk, és készen állunk rá, hogy Isten eltávolítsa a feltárt jellembeli
hiányosságainkat.
42
A jellemhibáink valószínűleg jó szolgálatot tettek, akkor is, ha közben rendkívül

rombolóak voltak. Ha viszont újra átnézzük a Negyedik Lépésünk vázlatát, megláthatjuk,
hogy milyen borzalmas következményei lettek annak, hogy beléjük kapaszkodtunk. Nincs
más választásunk, mint szélnek ereszteni87 őket.
A Hatodik Lépés megtételéhez megvizsgáljuk, hogy mennyire állunk készen és

mennyire mutatkozunk hajlandónak. Vajon inkább továbbra is a kodependens
viselkedésünkre támaszkodva próbálunk Istenhez, önmagunkhoz, és másokhoz kapcsolódni,
vagy elfogadjuk a Hatodik Lépés kihívását, ami megváltoztathatja az életünket?
Sokunk teszi fel a kérdést: „Szentté kell, hogy váljak?” „Muszáj tökéletesen
csinálnom a felépülést?” „Hogyan fogom magamat megvédeni?” „Mit fogok tenni?” Idővel
megtanuljuk, hogy a perfekcionizmus elérhetetlen cél ebben az életben, és, hogy az is csak
egy jellemvonás, amit a kodependens múltunk működtet.
51
A perfekcionizmus helyett a haladásnak kell szentelnünk magunkat, annak

mélységeivel és magasságaival együtt, bármilyen életszakaszban vagyunk is. Viszont fontos,
hogy ne használjuk a „haladás” vagy „próbálkozás” kifejezéseket kifogásként, vagy álcaként,
csak, mert félünk, vagy nem akarunk előre lépni.
Jó páran félelmet érzünk, ha megvizsgáljuk, hogy készen állunk-e 88, és, hogy
hajlandóak vagyunk-e a változtatásra, mert nem tudjuk, hogy hogyan viselkedjünk
egészségesen. Vannak, akik pedig azért állnak ellen a változásnak, mert félnek, hogy
elveszítik az erejüket.
Így vagy úgy, a jellemhibáink időről-időre újra fel fognak bukkanni, hogy egyfajta
hatalomérzetet adjanak, ami úgy hamis, ahogy van. Ahhoz, hogy végbemenjen az átváltozás,
és pusztán önerőből működő89, tehetetlen egyénekből egészségesebb emberi lényekké
váljunk, a Felsőbb Erő segítségére van szükségünk. Csak a Felsőbb Erőnk tud
megszabadítani a jellemhibáinktól, melyek egészségtelen védekezéssel, védelemmel, és
hamis hatalommal ruháznak fel.
Ahhoz, hogy feltárjuk a Hatodik Lépéshez szükséges készenlétünk és hajlandóságunk

mértékét, ajánlatos még egyszer megosztanunk az ezekkel kapcsolatos gondolatainkat és
érzéseinket a gyűléseken, a szponzorunkkal, vagy a felépülésbéli barátainkkal. Mindenekelőtt
azonban a Felsőbb Erőnktől próbálunk ima és meditáció által segítséget és útmutatást kapni.
Újra emlékeztetjük magunkat rá, hogy a bátorság nem a félelem hiányából ered, hanem a
hajlandóságból, hogy keresztülmenjünk rajta. Egyedül Isten hatalma által tudunk valódi és
jelentős fejlődést elérni. Időnként talán nem is akarjuk, hogy végbemenjen a változás. Pedig
még a leges-legkisebb hajlandóság is kinyitja az ajtót Isten gyógyító hatalma előtt.
52
A készenlét és a hajlandóság kulcsfontosságú attitűdök ahhoz, hogy

megtapasztalhassuk a változást a jellemhibáinktól való megszabadulás folyamatában. A
87
to let go = hagyni menni, elengedni
88
readiness = készség, készenlét, hajlandóság (a „willingness” szinonimája)
89
self-powered
43
tapasztalataink azt mutatják, hogy sok hiba eltávolítható Isten által különösebb erőfeszítés
nélkül. Néhány hibához azonban tudatos odafigyelés és munka szükséges – az Isten és a
Közösség irányítása és támogatása mellett. Bizonyos hibáink lehetnek annyira bonyolultak,
hogy további hivatásos, szakmai irányítást is igényel a tőlük való megszabadulás.
Ha teljességgel készen állunk, vagyis alaposan felkészültünk, és akarjuk, hogy Isten

megszabadítson minden jellembeli hibánktól, akkor itt az ideje, hogy tovább folytatva a
pozitív munkálkodásunkat rátérjünk a Hetedik Lépésre.
Hetedik Lépés
Alázatosan kértük Őt, hogy távolítsa el a hiányosságainkat
Alázatosan kértük Őt – Hosszas megfontolás után úgy határoztuk meg az alázatot,

mint a hamis büszkeségtől és arroganciától való megszabadulás állapotát. Az igazi alázat tette
lehetővé számunkra, hogy olyannak lássuk a dolgokat, amilyenek. Nem utasítottuk Istent,
hogy távolítsa el a hiányosságainkat. Nem is könyörögtünk érte. Ehelyett csak szelíden és
csendesen kértük Őt.
Hogy távolítsa el a hiányosságainkat – Miután megkértük Istent, hogy távolítsa el a

hiányosságainkat, sokunk szomorúságot érzett a veszteség miatt. Sosem gondoltuk volna,
hogy gyászolni fogjuk azt, amiről már beláttuk, hogy káros a boldogságunkra nézve.
Ráeszméltünk, hogy ezek a „régi barátok” milyen jó szolgálatot tettek nekünk. Most viszont
már jó, hogy eldobtuk őket, mint egy gyerekkori mentőmellényt, amit kinőttünk. Helyette,
Isten segítségével inkább megtanultunk úszni.

Kézikönyvének Hetedik Lépéséből
A Hetedik Lépés segít befejezni az önmagunkkal való kapcsolatunk lelki

megtisztulási folyamatát. Ez a Lépés még mélyebben kitárja a szívünket az Istennel való
kapcsolatra.
53
A szívből jövő alázat elengedhetetlen90 része ennek a Lépésnek. Enélkül kevés hely
marad a Felsőbb Erő számára, hogy bennünk, és rajtunk keresztül dolgozzon. A Hetedik
Lépés segít, hogy elismerjük a tökéletlenségeinket. Mindannyian különbözünk egymástól, de
az alázat lehetővé teszi, hogy valódi, spirituális egyenlőséget éljünk át egymással.
Így vagy úgy, mindegyikünk eléri a maga egyedi mélypontját a társfüggésben. A

tehetetlenség mély szintjeit tapasztaljuk meg. Megtanuljuk, hogy Isten segíteni tud nekünk,
ha hajlandóak vagyunk megtenni a saját részünket az önsegítésben. Átadjuk magunkat Isten
akaratának az életünket illetően91. Felnyitjuk a szemünket, hogy meglássuk a kodependens
viselkedésünk pusztító hatásait minden kapcsolatunkban. Megosztjuk a társfüggésünk valós,
rejtett mélységeit Istennel, magunkkal és másokkal. Felismerjük, hogy a legjobb
igyekezetünk ellenére sem sikerült igazi, szeretetteli, intim kapcsolatot kiépítenünk, sem
Istennel, sem magunkkal, sem más emberekkel.
90
vital = az élethez szükséges, életbe vágó(an fontos)
91
We surrender to God's will for our lives.
44
A lépésmunka által minden szempontból egyre mélyebben értjük meg és tapasztaljuk

meg emberi mivoltunkat. Szívből jövő, komoly alázat fűti a vágyunkat, a készenlétünket és a
hajlandóságunkat, hogy Isten eltávolíthassa a jellemhibáinkat. Csak ezzel az őszinte, és
alázatos hozzáállással tudjuk teljesíteni a Hetedik Lépést.
E Lépés során azt is keressük, hogy hogyan imádkozhatnánk és kommunikálhatnánk

Istennel szívből, vagyis, hogy hogyan fejezhetnénk ki mind azt, amit igazán érzünk.
Néhányunk hasznosnak találta az alábbi imát a CoDA 12 Lépés Kézikönyvének Hetedik
Lépéséből:
Ebben a pillanatban a Felsőbb Erőmet kérem, hogy

távolítsa el minden hiányosságomat, és vegye le rólam a
múltam terhét. Ebben a pillanatban a kezem az Ő kezébe
helyezem, bízva, hogy az űrt, amit érzek, betölti a felém, és az
életem többi szereplőjével szemben tanúsított, feltétlen
szeretetével92.
54
A Hetedik Lépés megtételével megengedjük a Felsőbb Erőnek, hogy Ő irányítsa az

életünket és a társfüggésből való felgyógyulásunkat. Apránként megértjük, hogy a felépülés
csak a Felsőbb Erőnk szeretetén és gondoskodásán keresztül mehet végbe. Isten segítségét
kérjük, valahányszor új, egészséges viselkedésmódokat használunk, mind Ővele, mind
magunkkal, mind a másokkal való kapcsolatainkban.
Bár lehet, hogy továbbra is ugyanolyan kodependens módon viselkedünk, mint

korábban, mégis meggyőződhetünk róla – az időzítéstől és a módszertől függetlenül – hogy
Isten folytatja a hiányosságaink eltávolítását. Kérjük Őt, hogy akkor távolítsa el a
hiányosságainkat, amikor épp megjelennek, majd további segítség után nézünk, ha szükséges.
Meg kell próbálnunk következetesnek maradnunk, mind a készenlétet, mind a
hajlandóságunkat illetően. Ekképpen mind gyakrabban felbukkan az egyre érettebbé és
egészségesebbé váló Énünk.
Az első hét Lépés megtételével erős alapokra helyezzük a kapcsolatunkat Istennel és

önmagunkkal. Kezdjük megtapasztalni, hogy vannak választási lehetőségeink az életünk
során. Tudatossá válunk az önpusztító gondolkozásmódunkra és viselkedésünkre, és elkezdjük
lecserélni őket pozitív gondolatokra és egészséges viselkedésformákra. Egyre távolabbra
kerülünk a szégyentől és a félelemtől, és közeledünk önmagunk és mások egyre teljesebb
elfogadásához. Ahogy folytatódik ez az átalakulás, növekvő belső erőt fedezünk fel
magunkban. Emberek és helyzetek, melyek korábban megrémítettek, feldühítettek,
elárasztottak, vagy túlterheltek minket, mára már gyengébb hatással vannak ránk. Az első hét
Lépés során önelfogadást és személyes integritást fejlesztünk ki magunkban.
55
Ezzel a bennünk növekvő erővel mostanra eljött az idő, hogy nekilássunk a másokkal
való kapcsolataink meggyógyításának – a Nyolcadik Lépésen keresztül.
92
…trusting that the void I experience is being filled with my Higher Power's unconditional love for me and
those in my life
45
Nyolcadik Lépés
Listát készítettünk mindazokról, akiknek valaha kárára voltunk, és hajlandóvá váltunk
mindnyájuknak jóvátételt nyújtani
Listát készítettünk – A Nyolcadik Lépés első fele arra kér minket, hogy soroljunk fel
mindenkit, akinek ártottunk a saját életünk kezelhetetlenségével. A saját nevünk szerepel az
első helyen, ennek oka nyilvánvaló. Mi magunk voltunk a legkevésbé képesek megmenekülni
a saját társfüggésünktől. Következésképpen a legtöbb esetben mi magunk kaptuk a
legnagyobb sérüléseket. A magunk irányába történő magatartásváltoztatás kell, hogy álljon a
legelső helyen.
Semmi, amit gyerekként valaha is tettünk, nem indokolta a bántalmazást, amiben

részünk volt miatta. Azt fontos megvizsgálnunk, hogy vajon mi magunk okoztunk-e kárt,
vagy sérülést magunknak, vagy másoknak azáltal, hogy ventiláltuk 93 e múltbéli
igazságtalanságok miatti dühünket, fájdalmunkat, vagy traumáinkat.
Hajlandóvá váltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani – A Nyolcadik Lépés

ajánlata alapján arra összpontosítjuk a figyelmünket, hogy készekké váljunk szembenézni
mindazokkal, akiknek kárt okoztunk. De ezen a ponton, a hajlandóvá válásnál elakadtunk.
Kíváncsian vártuk, hogy megtudjuk, hogy vajon milyen módszerrel készíthetnénk fel
magunkat erre az új feladatra.
Ez a fajta önmagunknak való megbocsátás alapvető a társfüggéstől való

megszabadulásunkhoz, és elindít minket az egészséges és teljes kapcsolatok felé – Istennel,
saját magunkkal, és embertársainkkal egyaránt.

Kézikönyvének Nyolcadik Lépéséből
56
Eddig a pontig nagy lépéseket tettünk afelé, hogy kiépítsük, vagy megújítsuk és
meggyógyítsuk a kapcsolatunkat Istennel és saját magunkkal. Itt az ideje, hogy
figyelmünkkel és energiánkkal a saját magunkkal és a másokkal való – múltbeli, és jelenlegi
– kapcsolataink meggyógyítása felé forduljunk. A Nyolcadik Lépés segít felkészülnünk rá,
hogy felelősségre vonhatóvá váljunk a kodependens viselkedésünk miatt mások felé, egy
közvetlen és pozitív módon.
A Nyolcadik Lépés két részből áll. Először a listánk elkészítésére koncentrálunk,

aztán pedig arra összpontosítunk, hogy hajlandóvá váljunk a jóvátételnyújtásra.
Ahogy a listát készítjük, hasznos lehet visszapillantanunk a Negyedik Lépésben

megírt leltárunkra. Nézzük át újra a jegyzeteinket, és írjuk ki 94 mindazok nevét, akiknek kárt
okoztunk – beleértve Istent és sajátmagunkat is. Lehet, hogy úgy gondoljuk, hogy talán
elkerülhetjük a leltárunk bizonyos aspektusainak ide vételét. Végtére is bizonyos emberek
nem is tudnak róla, hogy kárt okoztunk nekik. Mégis, a felépülésünk e szakaszában fontosnak
tartjuk, hogy idevegyük még a legkisebb nem-megfelelő viselkedésünket is. Mint a korábbi
93
to vent = ventillál, szellőztet
94
outline = felvázol, körvonalaz
46
munkánk során, ezúttal is teljesen őszintének kell lennünk önmagunkkal szemben azokat a
személyeket illetően, akiknek kárt okoztunk.
Mivel olyan családban nőttünk fel, ahol abúzus, elhagyatás, elhanyagolás,

összegabalyodás, alkoholizmus, szexfüggőség, táplálkozási zavarok, vagy más függőségek
voltak jelen, ezért tisztába kell jönnünk afelől, hogy ezek a hatások hogyan befolyásolták a
felnőtt életünket. Vajon mellőztük-e, vagy magától értetődőnek vettük-e az Istennel való
kapcsolatunkat? Hibáztattuk-e Istent, vagy másokat a tapasztalatainkért? Váltunk-e – érzelmi
visszaélés eredményeképpen – kritikussá és ítélkezővé önmagunkkal, vagy másokkal
szemben? Az elhanyagolás eredményeképpen figyelmen kívül hagyjuk-e a saját személyes
szükségleteinket, vagy a társunk és gyerekeink szükségleteit? Őrizgetünk-e titokban haragot,
mély keserűséget, vagy gyűlöletet azokkal szemben, akik bántalmaztak, elhagytak, vagy
elhanyagoltak bennünket gyerekkorunkban, vagy a felnőtt életünk során? El tudjuk-e engedni
a félelmet és a haragot, mint hamis erőt, és tudunk-e egészséges határokat kiépíteni
helyettük?
57
Ilyesfajta kérdéseket kell feltennünk magunknak, miközben készítjük és megvitatjuk a

listát a szponzorunkkal. Miközben írjuk a listánkat, lehet, hogy az további nevekkel bővül.
Ha már úgy érezzük, hogy teljesen készen vagyunk vele, továbbléphetünk a Nyolcadik Lépés
második felére.
A Lépés ezen része azt kéri tőlünk, hogy váljunk hajlandóvá a jóvátételre. Még
egyszer itt a lehetőség, hogy elengedjük a saját akaratunkat és kontrollunkat, és megengedjük
a Felsőbb Erőnknek, hogy vezessen minket. Emlékeztetjük magunkat arra, hogy miért is
léptünk be a Névtelen Társfüggők programjába. A legtöbbünk elkötelezte magát, hogy
hajlandó bármeddig elmenni a felépüléséért. Jóvátételt nyújtani a múltbéli hibáink miatt egy
fontos és elengedhetetlen része a folyamatnak.
Sokszor az a legnehezebb ebben a Lépésben, hogy megtaláljuk a hajlandóságot.

Teljesen természetes, hogyha érzünk valamennyi félelmet, miközben a jóvátételnyújtásra
való hajlandóságunkon töprengünk, hiszen ezúttal szó szerint is szemtől-szembe kell néznünk
a kodependens múltunkkal95. Sokan félünk szembenézni az eredeti családunk tagjaival, vagy
azokkal az emberekkel, akiket ügyesen elkerültünk hosszú éveken át. Sokunk attól fél, hogy
vajon hogyan fognak a többiek reagálni a jóvátételnyújtásunkra. Vannak közöttünk olyanok
is, akik a múltbéli kodependens viselkedésük következményeitől tartanak.
Nem számít, milyen súlyosak a következmények, muszáj hajlandóvá válnunk

megszólítani mindannyiukat. Késznek kell lennünk felelősségre vonhatóvá válni életünk
minden területén: a spiritualitásunkban, a családunkban, a barátságainkban épp úgy, mint a
társadalmi, gazdasági, pénzügyi, jogi, vagy szexuális életünkben. Szembe kell néznünk a
kodependens viselkedésünk reális96 következményeivel.
58
Nem vagyunk többé tehetetlen áldozatok, vagy elkövetők. A racionalizálás, az ítélkezés, a

halogatás, a magyarázkodás, az elkerülés, a lekicsinylés, és a manipulálás a kodependens
95
we're literally facing our codependent past head-on
96
reasonnable
47
múltunk ma már használhatatlan eszközei. Már lecseréltük őket hajlandóságra és

őszinteségre.
Az érzelmi sebeink és a határaink lehet, hogy még több lelki munkát és gyógyítást
igényelnek, mielőtt készen állunk teljesíteni ezt a Lépést, bizonyos, a listánkon szereplő
emberekkel szemben. A hajlandóságunk megjön a maga idején. Be kell, hogy gyógyítsuk a
sebeinket és a határainkat bármi módon, és csak akkor tenni meg a Nyolcadik és Kilencedik
Lépést, ha már meg van hozzá a szükséges erőnk.
A dolgunk a következő: listába szedjük a hibáink pontos természetét; elfogadjuk, és

megbocsátjuk magunknak e „törvényszegéseinket”97; hajlandóvá válunk jóvátételt nyújtani
mindazoknak, akikkel szemben helytelenül cselekedtünk; és végül hajlandóvá válunk
szembenézni a tetteink reális következményeivel. Ezen erőfeszítéseink kimenetelét Istenre
bízzuk. Meg kell, hogy bízzunk Isten időzítésében és útjaiban, és abban is, hogy a
hajlandóságunk és őszinteségünk minden érintett javára válik majd.
Emlékeztetjük magunkat arra, hogy hasztalan dolog jóvátételt nyújtanunk bárkinek is

a kodependens viselkedésünk megváltoztatására irányuló hajlandóságunk és erőfeszítéseink
nélkül. Ezek nélkül egyszerűen csak ideiglenes sebtapaszt teszünk a problémára, ami előbb-
utóbb újra felbukkan.
E Lépés megtételére irányuló erőfeszítéseink során felbecsülhetetlen számunkra a

szponzorunk és a felépülésbéli barátaink ereje és támogatása. A szponzorunk segíthet
meghatározni, hogy mit, és milyen részletességgel osszunk meg a listánkon szereplő egyes
személyekkel. Vele el is gyakorolhatjuk a jóvátételnyújtást, az ő tapasztalatai reményt
kínálhatnak, és segíthetnek hajlandóvá válnunk. De a legfontosabb, hogy a Felsőbb Erőnkre
támaszkodjunk, Őhozzá forduljunk bátorságért, hogy fenntartsa a hajlandóságunkat a
jóvátételnyújtás során.
59
A saját magunknak történő megbocsátás által, az alázat által, és a spirituálisan

megerősített integritásunkkal és méltóságunkkal már meg tudjuk szólítani mindazokat,
akiknek kárt okoztunk, és megpróbálhatjuk helyrehozni a hibáinkat. Készen állunk a
Kilencedik Lépés megtételére.
Kilencedik Lépés
Közvetlen jóvátételt nyújtottunk mindazoknak, akiknek lehetett, kivéve, ha ezzel nekik vagy
másoknak ártottunk volna
Közvetlen jóvátételt nyújtottunk…akiknek lehetett – Elérkeztünk hát a

jóvátételnyújtás metódusához: elismerjük az adott viselkedésünk ártalmas voltát, és a másik
személy azzal kapcsolatos érzéseit, majd ezt követően megváltoztatjuk a saját
viselkedésünket.
Kivéve, ha ezzel nekik vagy másoknak ártottunk volna – Többféleképpen is

megvizsgáltuk ezt az állítást, és saját magunkat is bevettük a „mások” közé.
97
wrongdoing = illegális, hibás tett, törvényszegés
48
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy jóvátételt nyújtsunk olyan embereknek, akik
elvárják azt tőlünk, mert tartozunk nekik a jóvátétellel. Ha így teszünk, kárt szenvedhetünk a
csalódottságtól és a másik valószínű neheztelésétől.

Kézikönyvének Kilencedik Lépéséből
Ahhoz, hogy megtegyük a saját részünket a kapcsolataink meggyógyításában,

teljesítenünk kell a Kilencedik Lépést. Ez az a munka, amire a Nyolcadik Lépésben
készültünk fel. A felkészülésünk el fog maradni a várakozásainktól, ha bármilyen más
motivációval közelítjük meg ezt a Lépést, minthogy a legfőbb jót kérjük Istentől. Azért
nyújtunk jóvátételt, hogy kigyógyítsuk magunkat a kodependenciából, nem pedig azért, hogy
bármilyen módon másokat manipuláljunk.
60
Ezen kívül balul sülhet el az is, ha olyan elvárással közelítjük meg ezt a Lépést, hogy
vajon hogyan fog hatni a jóvátételünk a másikra. Néhányunk elvárja a személyes felelősségre
vonhatóságot azoktól, akik bántottak minket. Azt hisszük, hogy elmúlik a fájdalmunk, ha a
másik is jóvátételt nyújt nekünk. Ha a jóvátétellel és a megváltozással kapcsolatos
motivációink azon az elváráson alapulnak, hogy a másik megszeressen minket, vagy
elfogadjon, megbocsásson, és elérhető legyen a számunkra, akkor nagy valószínűséggel
mélyen csalódni fogunk. Azt sem várhatjuk el, hogy minden úgy menjen, ahogy elterveztük.
Ezek az előzetes elvárások személyről személyre változhatnak, és általában abban a

félelemben gyökereznek, hogy a végeredmény nem olyan lesz, amilyennek mi akartuk. Épp
úgy, ahogy a Nyolcadik Lépésben megvizsgáltuk a lehetséges következményektől való
félelmünket, ugyan úgy most is meg kell tisztítanunk az elménket az elvárásainktól. Fel kell
ajánlanunk a félelmünket Istennek, keresnünk kell a Közösség támogatását, és kérnünk kell
Isten segítségét az elengedéshez.
Ahogy közeledünk valamelyik jóvátételünk megtételéhez, emlékeztessük magunkat

rá, hogy Isten munkálkodik rajtunk keresztül, és kérjük az Ő jelenlétét és irányítását.
Keressük a szponzorunk és a felépülésbéli barátaink segítségét is, hogy meghatározzuk a
lehető legjobb hozzáállást ahhoz, hogy Istent, önmagunkat és a másik embert szolgáljuk a
jóvátételnyújtás során. Megengedjük a Felsőbb Erőnknek, hogy ő kontrollálja az életünket.
A személyes jóvátételnyújtáshoz egyszerű, közvetlen és tiszta kommunikációt

ajánlunk. Együttérzéssel és megértéssel közelítünk Istenhez, önmagunkhoz, és a többiekhez,
megőrizve az alázatot, a spiritualitásunkat és a határainkat – a legjobb képességeink szerint.
61
A Felsőbb Erő mindig velünk van. Ha a múltban nem-megfelelő viselkedést

tanúsítottunk Isten felé, akkor Ő az, akinek az első jóvátétellel tartozunk. Néhányunk ezt a
lépést a saját vallása, vagy spirituális gyülekezete által deklarált irányelvek mentén teszi meg.
Mások úgy végzik a jóvátételt, hogy leírják egy levélben, majd felolvassák azt Istennek. Ha
így teszünk, fontos, hogy adjunk időt magunknak arra, hogy meditációban találkozzunk Vele,
és megtapasztalhassuk a szeretetét, a gondoskodását és a megbocsátását.
49
Bár sok különböző, kreatív módja van annak, hogy hogyan közelítsünk Istenhez a
jóvátétellel, a legjobb módszer mégis az, ha folyamatosan egyre egészségesebb és
szeretetteljesebb életet élünk.
Ha másokkal társfüggő viszonyban voltunk, akkor valószínűleg saját magunkkal is

abban vagyunk. A következő lépés ezért az, hogy önmagunknak nyújtsunk jóvátételt – saját
magunk elhagyásáért, elhanyagolásáért és bántalmazásáért.
Talán segít, ha levelet írunk magunknak, felvázolva benne a magunk felé tanúsított,
nem-megfelelő viselkedésünket. Elképzelhetjük magunkat és a gyermek énünket, ahogy a
szobában ülnek velünk együtt, miközben felolvassuk a jóvátételről szóló levelünket.
Megkérhetjük a szponzorunkat, hogy legyen mellettünk ez idő alatt. Vagy szánhatunk rá időt,
hogy szembenézzünk önmagunkkal a tükörben. Miközben felvesszük a szemkontaktust,
elkezdjük megosztani az önmagunkkal szemben elkövetett hibáinkat, és jóvátételt nyújtunk.
Bárhogyan is döntünk, fontos, hogy ezt a lépést önmagunk felé szeretettel, tisztelettel, és
törődéssel tegyük meg.
Ezek után következik mindenki más, akit felvettünk a listánkra. Hasznos lehet, ha
először elmondjuk nekik, hogy hogyan jutottunk el eddig a pontig az életünkkel és a
felépüléssel. Aztán megosztjuk a velük szemben elkövetett hibáinkat, és jóvátételt nyújtunk
nekik. Ez nem a másikkal szembeni érvelés, vitatkozás, kritizálás vagy ítélkezés helye. Az
ítélkezést Istenre hagyjuk.
62
Miközben felvázoljuk a nem-megfelelő viselkedésünket és a jóvátételünket, néhányan lehet,

hogy dühösen fognak ránk reagálni. Lehetnek sértettek, de akár megértők is – nekünk csak
annyi a dolgunk, hogy meghallgassuk és elismerjük az érzéseiket.
A CoDA Tizenkét Lépés Kézikönyvének Kilencedik Lépésében található egy egyszerű

segédeszközként használható formula a jóvátételnyújtáshoz:
„elismerjük az adott viselkedésünk ártalmas voltát, és a másik személynek az

üggyel kapcsolatos érzéseit, majd ezt követően megváltoztatjuk a saját
viselkedésünket”
Ajánlatos megosztanunk a másikkal, hogy pontosan mit is teszünk a viselkedésünk

megváltoztatása gyanánt. Idővel, ahogy a viselkedésünk egyre inkább egybevág a
szavainkkal, az emberek, akiknek korábban ártottunk, egyre jobban meg fognak bízni
bennünk.
Lesznek, akik majd normálisnak tartják a kodependens viselkedésünket, és

megpróbálnak rálegyinteni98, ahogy a jóvátételünkre is. Ha elfogadjuk ezt a belátásbéli
hiányosságukat, és újra megerősítjük az elkövetett hibáink elismerését, illetve a jóvátételt
magát, az segít megtartani a határainkat, és a felépülési perspektívánkat. Emlékeztetjük
magunkat rá, hogy mi csak a saját részünket tisztítjuk meg minden egyes kapcsolatunkban,
függetlenül attól, hogy a másik oldal hogyan látja a helyzetet.
98
discount = leszámitol, csökkenti az árát (értékét), leértékel.
50
Néhányan azok közül, akiknek jóvátétellel tartozunk, talán már nem élnek, vagy nem
találjuk őket. Ha levelet írunk, és felolvassuk Istennek és a szponzorunknak, az segít
teljesítenünk ezt a Lépést. Közben továbbra is készenlétben maradunk, hátha a jövőben
felmerül a lehetőség, hogy megtegyük a jóvátételt azokkal szemben is, akiket korábban nem
találtunk meg.
Bizonyos elhibázott cselekedeteink pénzügyi kártérítést vonhatnak maguk után: ezek

lehetnek jogi, vagy üzleti ügyek, érzelmi, vagy szexuális problémák, esetleg más érzékeny
területek. Az ilyen jóvátételek alapos vizsgálatot 99 igényelnek. Rendkívül hasznos lehet
ilyenkor, ha beszélünk a szponzorunkkal, vagy a felépülésbéli barátainkkal, és keressük a
spirituális, jogi, terápiás és más szakmai közösségek útmutatásait is, hogy meghatározzuk a
lehető legjobb hozzáállást, minden egyes ilyen jóvátételnél.
63
Azt is fel kell ismernünk, hogy vannak ajtók, amik jobb, ha zárva maradnak. Bár
lehet, hogy megvan hozzá a hajlandóságunk, vannak emberek, akik – a családjukkal együtt –
csak még tovább sérülnének a jóvátétel-nyújtási folyamatunkban. Általában megfelelő
döntésre jutunk ilyen helyzetekben, ha tisztánlátást kérünk a Felsőbb Erőnktől, és
megbeszélünk minden egyes esetet a szponzorunkkal és a felépülésbéli barátainkkal.
Ha nincs rá lehetőségünk, hogy közvetlen jóvátételt nyújtsunk, akkor a másoknak

nyújtott szolgálatunk lesz a jóvátétel. Ha adunk, azzal kapunk is. Isten kegyelme által, és a
hála által, amivel a szolgálatainkat felajánljuk embertársainknak, a korábban bűntudattal és
fájdalommal teli lelkünk békére találhat.
Isten, és a CoDA Közössége segítségével végül teljesítjük a Kilencedik Lépést, és

megszabadítjuk magunkat a társfüggés nehéz terhétől. Az Istennel és önmagunkkal való
kapcsolatunk ezáltal új, szilárd alapra helyeződik, mely spirituálisan még erősebb és még
szabadabb. Idővel a másokkal való kapcsolataink többsége meggyógyul. Mind az igazi
elfogadás, mind a megbocsátás az élethez való hozzáállásunk szilárd elveivé válnak.
A nagyobb kihívás most már az, hogy hogyan dolgozzunk tovább szisztematikusan
önmagunkon, mint emberi lényeken, a változtatás és a fejlődés irányában. Felhasználjuk a
hajlandóságunkat ehhez a kihíváshoz, és készek vagyunk beépíteni a most következő Tizedik,
Tizenegyedik, és Tizenkettedik Lépést a mindennapi felépülési programunkba.
64
Tizedik Lépés
Folytattuk a személyes leltár készítését, és, ha hibáztunk, azonnal elismertük.
Folytattuk a személyes leltár készítését – Volt, amikor úgy tűnt, hogy nincs világos
magyarázat a gyötrelemre, amit a félelem, a harag, a fájdalom és a szégyen okoz. Az ilyen
helyzetekben ismét az első három Lépést vetettük be. Elismertük a tehetetlenségünket az
adott feltételekkel szemben, és megerősítettük az Isten kiegyensúlyozó erejébe vetett hitünket.
Aztán kértük a Felsőbb Erőnket, hogy fedje fel előttünk mindazt, amit tudnunk kell az adott
helyzetről. Általában megkaptuk a választ, és meg tudtuk tenni, amit annak függvényében
99
Investigation = kutatás, nyomozás, kivizsgálás
51
helyesnek gondoltunk. Ha úgy tűnt, hogy túl lassan érkezik a válasz, akkor türelemért és
hitért imádkoztunk.
És, ha hibáztunk, azonnal elismertük – A Tizedik Lépés azt sugallja, hogy tettünk
némi előrelépést: képessé váltunk rá, hogy nagyobb érettséggel kezeljük az életünket, mint
ahogyan azt valaha is lehetségesnek tartottuk. A „ha hibáztunk”- kifejezés pedig emlékeztet
minket arra, hogy nem minden kellemetlen helyzet a mi hibánk. Az ajánlat az, hogy
használjuk a hajlandóságunkat az elhibázott tetteink elfogadására, ha mi voltunk a ludasak, és
vegyük elő a bátorságunkat, hogy meghúzzuk a határainkat, ha a hibát a másik követte el.

Kézikönyvének Tizedik Lépéséből
Ha beépítjük a napi programunkba, akkor a Tizedik Lépés gyakorlása segít fenntartani

a napi szintű felelősségre vonhatóságunkat, az egészségünket, és a folyamatos
növekedésünket minden életterületen.
Az Elsőtől a Kilencedik Lépésig a program segít meggyógyítani a kapcsolatunkat

Istennel, önmagunkkal és másokkal. Áthelyeztük a fókuszt önmagunkról és másokról Istenre.
A spirituális növekedésünk a fő támaszunk. Már nem „egyszer fent, egyszer lent” - életet
élünk. Igyekszünk megváltoztatni az egészségtelen, nem-megfelelő viselkedésünket, a
Tizedik Lépés pedig segít a célunkon tartani a fókuszt.
65
Ez a Lépés nem csak stabilitást100 kínál, hanem folyamatos fejlődést is a jelenlegi

kapcsolatainkban. Folytatjuk a személyes leltár készítését, és bármikor készen állunk a
kodependens viselkedésünk megváltoztatására. A szokásaink némelyike mély gyökeret
eresztett, de bármilyen mélyet is, a célunk az, hogy egyenletesen haladjunk előre.
Folyamatosan keressük az ismerős kodependens viselkedésmintáinkat, és azokat a
területeket, ahol a másokkal szemben állított határaink megerősítésre szorulnak.
Ehhez a munkához jó gyakorlati eszközül szolgál a napi rendszerességgel vezetett

napló. A napló rögzíti a fejlődésünket és a növekedésünket, és feltárja a személyiségünk azon
területeit, amelyek még figyelemre szorulnak.
A nap végén, naplóval a kezünkben időt szánunk a gondolkodásra. Elmondhatunk egy

rövid imát arra kérve Istent, hogy fedje fel előttünk mindazt, amit meg kell tudnunk
önmagunkkal kapcsolatban aznapról. Majd hálával telve áttekintjük az elmúlt 24 óra
eseményeit. Bár e Lépés célja az, hogy a hibáinkra fókuszáljunk, hasznos lehet, ha szánunk
valamennyi figyelmet a „bevételi oldalra” is, azaz a növekedésben és felépülésben elért
eredményeinkre.
Feltesszük magunknak a kérdést, hogy: Vajon nem feledkeztünk-e meg a Felsőbb

Erővel való rendszeres kapcsolatteremtésről101? Vajon képesek vagyunk-e fenntartani a hála
érzését Isten felé, mindazért, ami megadatott nekünk a mai napon? Nem voltunk-e túl
kemények a munkatársainkkal, vagy a családtagjainkkal szemben egy-egy hosszú munkanap
után? Vajon sajnáltuk-e magunkat, vagy elszigetelődtünk-e másoktól? Feldühödtünk-e
valakire, túlreagáltunk-e valamit, vagy visszaéltünk-e bárkivel passzívan? Magunkra vettük-e
100
Consistancy = szabályosság, konzisztencia, következetesség, rendszeresség, stabilitás
101
check in = bejelentkezni, jelentkezni
52
mások érzéseit vagy felelősségét? Hagytuk-e magunkat kontrollálni, vagy manipulálni mások
által, úgy, hogy egy szót se szóltunk ellenük, de megsértődtünk emiatt rájuk? Az ilyen és
ehhez hasonló kérdések segítenek, hogy naponta őszintén rápillantsunk a kodependens
viselkedésformáinkra és érzéseinkre, melyeket Isten, önmagunk és mások felé tanúsítunk.
Megfigyeljük, hogy vajon nem építettünk-e falakat mások felé, félelemből, szégyenből, vagy
neheztelésből. Végül pedig azt, hogy vajon elhagytuk, elhanyagoltuk, vagy bántalmaztuk-e
magunkat valamilyen módokon.
66
Miután meggyőződtünk róla, hogy őszinték és alaposak voltunk a leltárunk

kitöltésekor, emlékeztetjük rá magunkat, hogy a szégyen helyett legyünk inkább kedvesek
saját magunkhoz. Ha ugyanis elszégyelljük magunkat, az újra beránt minket az önmagunkkal
szembeni visszaélésbe.
Ezek után végiggondoljuk, hogy kinek kell jóvátételt nyújtanunk, és meghatározzuk a

teljesítés legmegfelelőbb módját is. Nem felejtjük el ide venni az Isten és önmagunk felé
nyújtandó jóvátételeket is. Ha elbizonytalanodunk, hogy hogyan lenne a legegészségesebb
megközelítenünk egy bizonyos helyzetet, akkor megosztjuk annak körülményeit a
szponzorunkkal, vagy a felépülésbéli barátainkkal.
Az azonnali cselekvés102 nagyon fontos ennél a Lépésnél. Ha késlekedünk, fennáll

annak a veszélye, hogy egyáltalán nem tudunk végigmenni a folyamaton. Az is az
önmagunkkal való visszaélés egyik formája lehet, ha tudjuk, hogy mit kell tennünk
önmagunkért, mégis elhanyagoljuk megtenni azt. Ha fejlődni akarunk, folytatnunk kell a
munkát.
Miután az azonnali visszacsatolás nagyon fontos, minden este jóvátételt nyújtunk

Istennek és önmagunknak a leltárkészítés során. Továbbra is kérjük Isten segítségét és
kegyelmét, hogy el tudjuk fogadni saját magunkat, hogy meg tudjunk bocsátani magunknak,
majd imádkozunk az erejéért és bátorságáért is, hogy kijavíthassuk a hibáinkat, és
megváltoztathassuk a viselkedésünket. Hasznos dolog időről időre visszaolvasni a naplónkat.
Lehet, hogy találunk olyan életterületeket, ahol következetesen elkerüljük a
felelősségvállalást és a felelősségre vonhatóságot az Istennel, önmagunkkal és a másokkal
való kapcsolatainkban. Gyakran ezek azok a területek, ahol nagyobb félelmet, szégyent, vagy
haragot tartunk vissza. A Nyolcadik és Kilencedik Lépés során az étékeinkről és
hajlandóságainkról készített összefoglaló segíthet egészségesebb megoldást találni ezekre az
aggodalmakra.
67
Időnként mégis lehet nagyobb az ellenállásunk, mint az erőnk, amire a Nyolcadik és

Kilencedik Lépés munkájával tettünk szert. Lehet, hogy szembekerülünk a gyerekkorunkból
származó, mélyen gyökerező védekezési mechanizmusainkkal. Segíthet, ha ilyenkor
beszélünk a szponzorunkkal, vagy a felépülésbéli barátainkkal, és feltárjuk, hogy vajon az
adott személy, vagy helyzet nem vált-e ki belőlünk múltbéli emberekhez, vagy helyzetekhez
kapcsolódó, mélyebb, még átdolgozatlan érzéseket és mintázatokat.
Ilyen esetekben, és más, stabilan meglévő kodependens mintázatainkkal szemben egy

másik megoldási lehetőség az, ha megismételjük a Lépéseket az Elsőtől a Kilencedikig.
102
promptness = gyorsaság, azonnaliság, készen állás
53
Bizonyos területeken, ahol úgy tűnik, hogy semmilyen megoldás nem segít, hivatásos
szakmai segítség adhat támogatást és útmutatást. Sokan úgy találtuk, hogy hasznos
egyensúlyba hoznunk a hivatásos szakmai támogatást és az egyre erősödő spirituális
életünket.
Úgy gyakorolhatjuk a mindennapjainkban a Tizedik Lépést, hogy fokról-fokra

alkalmazzuk a nap folyamán szerzett tapasztalatainkra. Egyre növekvő tudatosságunk
fényében megtanuljuk meglátni a hibás viselkedésünket akkor, amikor éppen történik.
Ilyenkor Isten közreműködését kérve azonnal jóvátételt nyújtunk, és lejegyezzük a felismert
egészségesebb viselkedésformát, hogy hasonló, eljövendő helyzetekben is alkalmazhassuk.
Kifejlesztjük az ösztönös érzékünket arra, hogy mikor kell meghúznunk a határokat

másokkal szemben. Helyén kezelt határokkal kevésbé valószínű, hogy passzívan, vagy
agresszívan reagáljunk másokra – kevésbé vesszük magunkra az érzéseiket, a viselkedésüket
és a személyes valóságukat, és ritkábban adjuk fel az én-érzésünket103.
Ennek eredményeképpen az önközpontú társfüggésünknek még a maradványai is

kezdenek felszívódni. Egyre természetesebb, hogy elfogadóak és megbocsátóak vagyunk
magunkkal és másokkal szemben. Egyre inkább készen állunk rá, hogy fokozatosan
megtapasztalhassuk a szeretetteli intimitást, mind önmagunkkal, mind a körülöttünk
lévőkkel.
68
Miután a Tizedik Lépésben hozzávettük a felépülési programunkhoz a felelősségre

vonhatóság napi gyakorlatát, itt az ideje, hogy tovább mélyítsük 104 a kapcsolatunkat a Felsőbb
Erővel a Tizenegyedik Lépésben.
Tizenegyedik Lépés
Törekedtünk rá, hogy ima és meditáció révén javítsuk a tudatos kapcsolatunkat a saját
felfogásunk szerinti Istennel, csak azért imádkozva, hogy a velünk kapcsolatos akaratát
megismerhessük, és erőért, hogy azt kivitelezhessük
Törekedtünk rá, hogy ima és meditáció révén javítsuk a tudatos kapcsolatunkat

a saját felfogásunk szerinti Istennel – Eleinte néhányunknak irányításra volt szüksége. Nem
volt egyértelmű számunkra, hogy hol végződik az ima, és hol kezdődik a meditáció. Aztán
mások elmagyarázták, hogy az ima az, amikor mi szólunk Istenhez, a meditáció pedig az,
amikor meghalljuk az útmutatását.
Hogy milyen meditációs- és imaformát választunk, az egyéni döntés kérdése. Mivel a

tudatos kapcsolatunk Istennel folyamatosan fejlődik, a spirituális növekedésünkkel együtt a
módszereink is változhatnak.
Csak azért imádkozva, hogy a velünk kapcsolatos akaratát megismerhessük, és

erőért, hogy azt kivitelezhessük – Mivel mindannyiunknak a saját, egyedi leltárunkat kellett
elkészítenünk, a saját jellemhibáink eltávolításáért kellett imádkoznunk, és saját jóvátételeket
103
our own sense of self
104
expand = kiterjeszt, bővít
54
kellett nyújtanunk; értjük a Tizenegyedik Lépés javaslatát, miszerint az Istenhez való saját,
egyedi kötődésünket105 fejlesszük ki.

Kézikönyvének Tizenegyedik Lépéséből
69
A Tizenegyedik Lépés végigkísér minket, ahogy fejlődünk és növekszünk a spirituális

programunk során. Felépülésünk szempontjából életbevágó, hogy ne felejtsük el, hogy a
társfüggés egy spirituális dilemma. (egy 22-es csapdája) Kodependens viselkedésünkkel az
isteneinkké tettünk embereket, helyzeteket és dolgokat – jelentőséget és hatalmat adva nekik.
Hogy elkerüljük a visszaesést korábbi kodependens működésünkhöz, muszáj, hogy
törekedjünk a Felsőbb Erőnkkel való mélyebb napi szintű kapcsolat fenntartására.
Mire elérjük a Tizenegyedik Lépést, sokunk megtapasztalja, hogy nincs egyedül –

vagy újra megerősödik ebbéli hitében. Lehet, hogy korábban sosem tapasztaltuk Isten
jelenlétét, vagy a társfüggésünk által elkerültük a Vele való találkozást, de Isten mindig ott
volt számunkra.
Lépésmunkánk során mindvégig azon voltunk, hogy megújítsuk, vagy kiépítsük az

Istennel való kapcsolatunkat. Mint minden más kiteljesedett kapcsolatban is, ha erős,
egészséges kötődést akarunk kialakítani Istennel, akkor időt és figyelmet kell áldoznunk rá.
Úgy találtuk, hogy ezt a legjobban a naponta végzett imádkozással és meditációval
valósíthatjuk meg.
Néhányunk számára új élmény a napi imádkozás. Másoknak sokéves gyakorlata van

benne. A felépülés előtt jó páran, akik gyakran imádkoztak, elcsodálkoztak, hogy a dolgok
miért nem változnak meg, vagy miért fordulnak akár még rosszabbra is. A válasz
nyilvánvaló. Vagy nem figyeltünk oda, hogy meghalljuk a válaszokat, vagy nem voltunk
hajlandóak végrehajtani azokat.
Sokunk az imát úgy értelmezi, mint a saját egyedi kommunikációs módszerét Istennel.
Mások a vallásuk, vagy spirituális közösségük útmutatásait és előre meghatározott imáit
követik. Azok számára, akiknek nincs vallásos hovatartozásuk, segítséget nyújthatnak a
szponzoruk, vagy a felépülésbéli barátaik ez irányú megosztásai.
70
Ha még nem tudjuk, hogy hogyan imádkozzunk hatékonyan, akkor kérjük meg
közvetlenül Istent, hogy tanítsa meg nekünk. Ez biztos meghozza, azt, amire várunk. Ahogy
minden megtanult dolog esetében, ezúttal is, ha szívből beszélünk, és naponta gyakorolunk,
azáltal ki fogjuk fejleszteni a saját, személyes és egyedi kommunikációs módszerünket
Istennel.
Ha a társfüggésünk korábban a másokkal való kommunikációnkra is rányomta a

bélyegét, akkor nem alaptalan azt gondolnunk, hogy ezt a viselkedést az Istennel való
beszélgetéseinkben is folytatni fogjuk. A társfüggés annyira észrevétlenül tud eluralkodni,
hogy résen kell lennünk még az imáink során is.
105
bond = kötelék
55
Lehet, hogy nehéz csak azért imádkoznunk, hogy az Isten velünk kapcsolatos akaratát
megismerhessük. Ez ugyanis azt jelentené, hogy hajlandóak vagyunk elengedni másokat, és
Istenre bízzuk az ő életük kimenetelét, épp úgy, ahogy a magunkét is.
Némelyikünk – gyakran anélkül, hogy észrevenné – pusztán félelemből, vagy más

érzésektől vezérelve az imái során is megpróbálja irányítása alá vonni a saját, vagy mások
élethelyzeteinek kimenetelét. Pedig a felépülésünk során már megtanultuk, hogy nem
vagyunk felelősek mások életéért, és hasonlóképpen az sem válik javunkra, ha megpróbáljuk
mi irányítani Isten akaratát. Ha tovább akarjuk folytatni a spirituális utunkat, át kell adnunk 106
az irányítást Istennek.
Mindannyian különbözőek vagyunk, különböző háttérből származunk, és mások az

életkörülményeink. Isten akarata az egyikünk számára nem lesz azonos a másikunknak szánt
akaratával. Amikor úgy érezzük, hogy másokért kell imádkozzunk, akkor általában elegendő
Isten szeretetét, akaratát és a legnagyobb jót kérni a számukra. Sokkal egyszerűbbé válik az
életünk, ha érzelmileg is, és spirituálisan is elengedjük az irányítást, és csak Isten velünk
kapcsolatos akaratáért imádkozunk, és az erőért, hogy azt kivitelezhessük – illetve, ha arra
kérjük Őt, hogy kísérjen és kalauzoljon minket végig a napunkon, és az Ő gondoskodására
bízzuk mind a saját, mind mások életkörülményeinek kimenetelét.
71
A meditáció módszerével tudjuk meghallani az Isten akaratát, és megtapasztalni a

jelenlétét a Vele való kapcsolódásunk során. Egyesek szerint a szavainkkal imádkozunk, és a
szívünkkel hallgatunk. De ahhoz, hogy a szívünkkel hallani tudjunk, ki kell lépnünk a
felgyorsult napi tevékenységeinkből, le kell csendesednünk, és figyelmünket a saját
felfogásunk szerinti Istenre kell irányítanunk. Vannak, akik zene segítségével csendesítik le a
belső párbeszédeiket. Mások fizikai és mentális gyakorlatokra 107 támaszkodnak. Megint
mások pedig egyszerűen csak csendesen, lehunyt szemmel ülnek, és hagyják a gondolataikat
megpihenni.
Sokféle meditációs forma létezik. Eltarthat egy kis ideig, amíg megtaláljuk azt,
amelyik kielégíti az igényeinket. De függetlenül a formától a lényeg az, hogy hagyjuk, hogy
ráérezzünk a Felsőbb Erővel való szívbéli és szellemi összekapcsolódásra108.
Ha napi szinten meditálunk és/vagy imádkozunk, hogy fejlesszük a tudatos

kapcsolatunkat Istennel, akkor egyre inkább tudatában leszünk a jelenlétének, az életünk
minden aspektusában. Elkezdjük meglátni és meghallani az imáinkra adott válaszait, melyek
meglepő forrásokon keresztül érkezhetnek. Ez közvetlenül is megtörténhet, meditáció vagy
ima közben. Időnként olyan válaszokat is kaphatunk, amikért soha nem is imádkoztunk, vagy
amiket soha el sem képzeltünk.
Bár lehet, hogy extra időt kell elkülönítenünk a reggelből vagy az estéből, hogy
gyakorolhassuk ezt a Lépést – úgy tűnik, hogy az is segít fejlesztenünk a tudatos
kapcsolatunkat Istennel, ha a nap folyamán is bejelentkezünk Nála. Lehet, hogy csak
kimondunk egy hálaimát valamiért, ami történt, vagy kérjük a segítségét, amikor nem tudjuk,
106
release = elenged, szabadon bocsát, kiold, ledob
107
discipline = fegyelem, tan
108
heartfelt and spiritual connectedness
56
hogy melyik utat válasszuk. Szünetekben, vagy ebédidőben is rászánhatunk egy kis időt,
hogy elcsendesedve meditáljunk, és megújítsuk az isteni jelenléttel való kapcsolatunkat.
72
Bizonyos helyzetekben, miközben az Isten akaratát keressük, lehet, hogy arra vezet
minket, hogy engedjük el érzelmileg a dolgot, és ne tegyünk semmit – még a körülményeken
se változtassunk. Ha nem tudjuk a helyes utat, újra átnézhetjük a lehetőségeinket a
szponzorunkkal és a felépülésbéli barátainkkal. Gyakran egy másik nézőpont világít rá Isten
velünk kapcsolatos akaratára.
Ha pedig már meggyőződtünk az akaratáról, akkor kérjünk Tőle kegyelmet, erőt, és

bátorságot, hogy azt ki is vitelezhessük. Ez különösen fontos lehet, amikor a körülmények
érzelmileg elárasztóak, vagy elnyomóak109. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten ereje
mindig jelen van számunkra. A Tizenegyedik Lépés napi használatával eljutunk a hitre, hogy
Isten mindig gondoskodik rólunk, bármin vezessen is keresztül minket az Ő akarata.
Ahogy növekedünk e Lépés napi gyakorlatában, elkezdjük valóban megengedni

Istennek, hogy Ő irányítsa a mindennapjainkat és a felépülésünket. A félelmeink
lecsökkennek, és egyre inkább megbízunk a gondolatban, hogy mindazt, amire csak
szükségünk van, a Felsőbb Erőnk a rendelkezésünkre bocsátja minden egyes nap. Egyre
inkább megnyilvánul a spirituális erőnk és a fejlődésünk minden kapcsolatunkban. Az
Istenbe vetett bizalmunk folyamatosan megújul, ahogy látjuk kibontakozni a csodáit az
életünkben. A lelkünk fokozatosan megismeri a békét és a jóllétet.
Most, hogy mindennapi gyakorlattá tettük az isteni kapcsolatba vetett bizalmunk

azonnali megerősítését az adott helyzetekben, itt az idő, hogy mindazt, amit a felépülésben
kaptunk, elkezdjük továbbadni másoknak is. Ennek módját a Tizenkettedik Lépés mutatja
meg.
73
Tizenkettedik Lépés
Miután a fenti lépések eredményeképpen megtapasztaltuk a spirituális ébredést,
alapelveket életünk minden megnyilvánulásában gyakorolni
Miután a fenti lépések eredményeképpen megtapasztaltuk a spirituális ébredést

– A Lépés első szavai gyakran elfelejtődnek, miközben azon buzgólkodunk, hogy
„továbbadjuk az üzenetet”. Ha viszont jobban fontolóra vesszük, meglátjuk, hogy ez az első
rész írja le a felépülésünk valódi megalapozottságát 110. Ekkor megértjük, hogy csakis az által
tudunk megváltozni, ha mindennapi gyakorlattá tesszük a Tizenkét Lépést, és teljesen
mindegy, hogy mit hiszünk közben magunkról, a spirituális ébredés annak eredménye lesz,
hogy működtetjük a Lépéseket.
Megpróbáltuk eljuttatni ezt az üzenetet a még szenvedő társfüggőknek – Ahogy

éljük a programot csak a mai nap 111, mi magunk válunk azzá az üzenetté, amiről azt hittük,
109
overwhelming = elárasztó, elnyomó
110
these words described the very foundation of our recovery
111
one day at a time = napról napra („csak a mai nap”)
57
hogy majd el kell juttatnunk másoknak. Megosztjuk a tapasztalatainkat, erőnket és

reményünket más társfüggőkkel a gyűlések keretében, vagy, ha kérik tőlünk.
Sokkal inkább maga a megtett út, és a folyamat az üzenet, nem pedig a

személyiségünk. Az üzenet „eljuttatásának” módja pedig nem más, minthogy jelen vagyunk
ott, ahol meg tudjuk osztani azt másokkal.
És ezeket az alapelveket életünk minden megnyilvánulásában gyakorolni – E

Lépés utolsó része pedig arra emlékeztet minket, hogy nem tudjuk leválasztani a
spiritualitásunkat az életünk többi részéről. A Tizenkét Lépésben és Tizenkét Hagyományban
megtestesített alapelvek nem a gyűlések négy fal között zajló magánügyei. Arra valók, hogy
az életünk valóban MINDEN megnyilvánulásában gyakoroljuk őket.

Kézikönyvének Tizenkettedik Lépéséből
74
Sokunk azzal a reménnyel érkezik az első CoDA-gyűlésére, hogy segítséget kap.

Halljuk, ahogy a tagok megosztják a tapasztalataikat, erejüket és reményüket a
lépésmunkával kapcsolatban. Látjuk az életükben történő változásokat, és megtudjuk tőlük,
hogy hogyan kezelnek most olyan helyzeteket, amelyekben azelőtt lebénultak 112. Hallunk a
Felsőbb Erejükbe vetett hitükről, és arról, hogy hogyan mennek keresztül a félelmükön, a
fájdalmaikon és haragjukon, bízva Istenben, hogy végigkíséri őket.
Hallunk a CoDA spirituális alapelveiről is, majd arról is, hogy mitől spirituális ez a
program. Kíváncsivá tesz minket, hogy vajon mit értenek a többiek spirituális elvek és
spirituális program alatt. Anélkül, hogy felfognánk, épp belevágunk a spirituális átalakulás
útjába. Most, tizenegy Lépéssel és millió mérfölddel később magunkhoz öleljük a Névtelen
Társfüggők Tizenkettedik Lépését: már tudjuk, hogy mit jelent a spiritualitás az életünkben.
Egyesek szerint a spiritualitás az, hogy mennyire engedjük meg a Felsőbb Erőnek,
hogy kifejeződjön rajtunk keresztül. Mások szerint pedig nem más, mint a saját spirituális
természetünk kifejeződése. A felépülésünk során sokan úgy gondoljuk, hogy mindkettő igaz.
Bárhogyan is definiáljuk, most már tudjuk, hogy ez egy alapvető erőforrás, ami segített
fenntartani az életünket; meggyógyulnunk, növekednünk, és egészséges emberi lényekké
válnunk.
Mindannyian megtapasztaljuk a spirituális ébredést az első tizenegy Lépés

megtételével. Néhányunk ezt úgy hívja, hogy „változás a folyamaton keresztül”. Minden
egyes megtett Lépéssel egyre jobban és jobban feltárulnak a lényünk spirituális kapui,
megtapasztaljuk a tudatos ébredést, és egy mélyebb tudomást Istenről, a saját lelkünkről, és a
spirituális természetünkről. Ez maga a megvilágosodás folyamata, mely rávilágít az élet
nagyobb igazságaira, Istenre, és az Ő útjaira.
75
Ennek eredményeképpen egyre tudatosabbá válunk önmagunkra és a fizikai életre,

amiben élünk. Új szemmel látjuk Istent és a spirituális életutunkat – annak minden
112
paralyze = lebénul, megdermed
58
dimenziójával együtt – másként, mint azelőtt. Spirituálisan mélyebben és bölcsebben

megértjük az életet, a társfüggést és a felépülést.
Ha közvetlenül kerestük volna a spirituális ébredést, valószínűleg nem találtunk volna

rá – ez a munkánk mellékterméke. Viszont, ahogy csak a mai nap az életünk soron következő
feladatára koncentrálunk, ezzel rábízzuk magunkat Istenre, hogy továbbra is gyógyíthassa és
formálhassa a lelkünket.
A sprituális ébredés megnövekedett felelősséggel jár. A lépésmunka megtételével már

sokkal érettebben, egészségesebben és spirituálisan reagálunk az életre; annak minden
örömére és nehézségére. Megnövekedett felelősségünk része az is, hogy hordozzuk a remény
és a felépülés üzenetét más társfüggők számára.
A felépülésünk minden pontján tapasztalhatjuk, hogy Isten továbbra is megérinti az

életünket másokon keresztül. Nagy ajándékot kaptunk. Ha meg akarjuk tartani, amit kaptunk,
akkor hajlandóvá kell válnunk az elengedésére. Isten szeretetének és gyógyító energiájának
közvetítő edényei113 vagyunk. Meg kell próbálnunk kiárasztani magunkból a felépülésünk
ajándékait, és másoknak továbbengedni azokat. Mi magunk válunk az üzenetté, mi magunk
leszünk a felépülés tapasztalata, ereje és reménye. A saját megvilágosodásunkon keresztül mi
magunk leszünk Isten világossága: fényjelek114 leszünk azok számára, akik még szenvednek.
Szolgálatvállalással adhatjuk vissza, amit kaptunk. Talán egy másik CoDA-tag nyúlt
ki értünk115 annak idején, jóval azelőtt, hogy taggá váltunk. Másvalaki rendezte le a
terembérleti díjat, megint más főzte le a teát, vagy nyitotta-zárta a gyűléshelyszín ajtaját.
Sokan osztják meg a tapasztalataikat, erejüket és reményüket szponzori minőségben,
négyszemközt, egyéni megosztásokban, vagy a gyűlések során. Sokféleképpen megérintették
a szívünket. Többen is a CoDA szervezési munkálatainak szolgálatába álltak – ekképp tud a
program folyamatosan elérhető lenni számunkra. Minden ilyen tapasztalat az üzenetátadás
egy-egy módja.
76
Ahogy alkalmazni kezdjük a Tizenkettedik Lépést a felépülési programunkban, látjuk,

hogy itt az ideje meghatároznunk, hogy milyen formában akarjuk továbbítani a felépülés
üzenetét másoknak. Eldöntjük, hogy milyen úton adjuk tovább, ami megadatott nekünk.
Fontos, hogy megvizsgáljuk az érzéseinket a szolgálatvállalással kapcsolatban. Vajon

megpróbáljuk-e elkerülni a program e részét? Vagy inkább hajlamosak vagyunk önként
beugrani egy-egy feladatra, ha mások nem teszik meg? Vajon arra próbáljuk-e használni a
program e részét, hogy kielégítsük a kontroll-igényünket, vagy, hogy megpróbáljunk ez által
másokat rögzíteni116? Ha a motivációink a szolgálatvállalás területén kötődnek a
társfüggéshez, akkor az vezet minket az üzenetátadás nagyobb célja felé, ha igyekszünk az
Sokféleképpen továbbíthatjuk az üzenetet más társfüggők felé. Első sorban a

vonzerőn keresztül, ami abból fakad, hogy az alapelveket tényleg életünk minden
113
vessel = nagyobb hajó, nagyobb folyadéktároló edény, tál, csővezeték
114
beacon = jelzőfény, tűzjel, jelzőtűz, világítótorony, irányjelző, fényjel
115
reached out to us = kinyúlt/elért hozzánk/értünk
116
fix = rögzít, fixál, helyzetében megerősít, benne tart
59
megnyilvánulásában gyakoroljuk. Felkínáljuk magunkat arra a szolgálatra, ami felé hívást

érzünk – bármilyen szinten legyen is az az egyes CoDA-gyűlésektől a nemzetközi CoDA
szervezetéig bezárólag. Amikor csak lehetséges, habozás nélkül elvállaljuk, hogy levezessünk
egy gyűlést, ha felkérnek rá. Szintén nem hezitálunk megosztani a tapasztalatainkat, erőnket
és reményünket, vagy, hogy segítsünk megszervezni egy gyűlést, vagy más CoDÁ-s
eseményt. A szervezési munkával járó szolgálatok annyira fontosak, hogy a könyv következő
fejezete teljes egészében erről az üzenetről szól majd.
Más területeken is elérhetővé tesszük magunkat. Adott esetben – megértéssel,

együttérzéssel és gondoskodással – utána nyúlhatunk mind az újonnan érkezőknek, mind a
tapasztaltabb tagoknak. Megoszthatjuk az örömeinket, a sikereinket, a küzdelmeinket, a
fájdalmainkat, a tapasztalatainkat, és a felépülés reményét.
77
Ha rendjén valónak érezzük, elérhetővé tesszük magunkat szponzori felkérésre is. A

saját szponzorunk és a felépülésbéli barátaink segíthetnek ebben a döntésben. Nincs nagyobb
élmény, mint látni, ahogy Isten rajtunk keresztül segíti más társfüggők felépülését, és
figyelni, ahogy azzá válnak, amivé Isten tervezte őket.
Úgy vettük észre, hogy sem a CoDÁ-n belül, sem kívüle nincs szükségünk
hírverésre117, transzparensekre, vagy zászlókra. Ahogy a méhecske is természetes módon
vonzódik a mézhez, ugyanúgy általában a tapasztalataink, erőnk és reményünk által elért
csendes alázat vonzza be a CoDÁ-ba mind az újonnan érkezőket, mind a tapasztaltabb
tagokat, mind a még nem-tagokat, akiknek lehet, hogy pont arra van szükségük, ami nekünk
már megadatott. A mi dolgunk az, hogy megosszuk a történetünket velük, meghívjuk őket
egy gyűlésre, és elérhetővé tegyük magunkat a számukra – egy egészséges formában.
Ahogy megadjuk másoknak azt, amit Isten nekünk megadott, mi magunk is

folyamatosan egyre nagyobb ajándékokat kapunk. A felépülésünk a spirituális kiteljesedés
izgalmas, és jutalmazó utazásává válik. Egyensúlyra találunk az élettapasztalatainkban, a
gyönyörtől és elragadtatástól egészen a bánatig és veszteségig bezárólag. Már nem
szélsőségekben éljük az életünket. Megengedjük magunknak, hogy nyitottabbá váljunk Isten
folyamatos csodáira, és a sprituális átalakulásra.
Épp a Névtelen Társfüggők Tizenkettedik Lépésének befejezésénél tartunk. Hálával

ismerjük fel az egész utunkat végigkísérő isteni szeretetet, gyógyító erőt, és vezettetést. Most
már vállon veregethetjük magunkat a felépülésért tett erőfeszítéseinkért. De még nincs vége,
épp csak, hogy most kezdődött el... Továbbra is igyekeznünk kell ezeket az alapelveket
életünk minden megnyilvánulásában gyakorolni. Ez egy életen át tartó folyamat.
78
Folytatnunk kell a Lépések és a CoDÁ-ban talált spirituális alaplevek alkalmazását a

mindennapi életünkben és minden kapcsolatunkban. Mikor közvetlenül és negatívan hat a
jóllétünkre egy személy, vagy helyzet, abban a pillanatban el kell, hogy fogadjuk, hogy már
megint tehetetlenek vagyunk, pillanatnyilag az életünk ismét kezelhetetlenné vált. Akár
formálisan alkalmazzuk a Lépéseket, akár a bennük megtalált alapelveket használjuk az adott
pillanatra, a Lépések mindig megmutatják az utat.
117
promotion = reklám, hírverés, támogatás, ösztönzés
60
Lehet, hogy sosem szabadulunk meg a társfüggéstől. Emlékeztetjük magunkat rá,

hogy emberek vagyunk, és a fejlődés118 a célunk, nem pedig a tökéletesség. Nem vagyunk
egyedül. Isten mindig velünk van. Ehhez az utazáshoz ezrekkel együtt csatlakoztunk.
Egyenként és együtt is a társfüggésből való felépülés szellemiségét fejezzük ki.
A CoDA használati utasítást kínál az egészséges és boldog élethez. Újra meg újra
végigjárva a tizenkét Lépést, és életünk minden megnyilvánulásában gyakorolva az
alapelveket egy újfajta szabadságot tapasztalunk meg, mely kivezet az önpusztító
életmódunkból, és egy újfajta erőt, hogy azok lehessünk, amire Isten teremtett minket –
értékes és szabad emberek.
Az út folytatódik
Lényeges, hogy komolyan vegyük a felépülési programot, de az is fontos, hogy napi

szinten ki tudjuk egyensúlyozni a felépülési munkánkat játékkal, mókával és kacagással. Ez
utóbbiak Isten egyik legerősebb gyógyszerei. A napi szintű pihenés, produktivitás, rekreáció
és gyakorlás szintén a figyelmünket követeli. Ezek jótéteményei119 nyilvánvalóak.
79
Fontos része az életprogramunknak, hogy egészséges módon elégítsük ki minden

szükségletünket. Néhányunknak időbe és gyakorlásba kerül, hogy megtanulja kielégíteni a
különböző szükségleteit. Végül aztán gyakorlottá válunk e téren is.
Ahogy fejlődünk a szükségleteink felismerésében, és őszinte szándékkal folytatjuk a

felépülési programot, az életünk kiegyensúlyozódik, és finoman komponált formát ölt 120. Ez
az az egyensúly, amit sokunk egész élete során keresett.
Isten bőségesen áradó szeretetén, a programunk spirituális alapelvein, és a

hajlandóságon keresztül, hogy szigorúan őszintén, a legjobb képességeink szerint folytassuk
a felépülést, egy újfajta valahová tartozás érzését 121 ismerjük meg. Elkezdünk bízni és hinni
magunkban, és abban, hogy lehetséges meggyógyítani a múltat. Többé nem a félelem és a
szégyen irányít minket. Megtapasztaljuk, hogy képesek vagyunk az élet kihívásaira bátran,
integráltan és méltósággal reagálni. Már nem istenítünk másokat. Újfajta szeretetet és
elfogadást tapasztaltunk meg önmagunkkal és másokkal szemben.
Képessé válunk arra, hogy egészséges és szeretetteli kapcsolatokat alakítsunk ki és

tartsunk fenn, és megtanuljuk magunkat másokkal egyenlőnek tekinteni. Megtapasztaljuk,
hogy lehetséges a családunk számára a javulás, tudunk egyre szeretettelibbé és intimebbé
válni. Felismerjük, hogy mindegyikünk a szerető Felsőbb Erő egyedi teremtménye,
mindannyian szépnek, értékesnek és becsesnek születtünk. És folyamatosan megtapasztaljuk
a spirituális erőt és a lelki békét a mindennapjainkban.
Néhányunk megkérdőjelezi, hogy mindezzel nem remélünk-e vajon túl sokat? Sokan
megtapasztalták már közülünk az ígéretek teljesülését az életükben, azzal, hogy a legjobb
118
progress, not perfection = tökéletesedés, nem tökéletesség.
119
benefits = előny, haszon, jutalom
120
our lives take on a well-rounded balance
121
a new sense of belonging
61
képességeik szerint dolgoztak minden egyes Lépésen, különös tekintettel a Nyolcadik és

Kilencedik Lépésre, amikor is jóvátételt nyújtottak magunknak, és más embereknek, akiknek
sérelmet okoztak.
A felépülés további reményteljes ígéreteit találjuk az Anonim Alkoholisták

könyvének 83-84. oldalán (engedéllyel újranyomva). Ezek az ígéretek napi szinten
teljesülnek sok felépülő alkoholista és társfüggő ember életében.
Ezek a következők:
Újfajta szabadságot és boldogságot ismerünk meg. Nem fogunk többé

sajnálkozni a múlton, de nem kívánjuk rácsapni sem az ajtót. Megértjük, hogy
mit jelent a derű122, és megismerjük a béke érzését. Nem számít, hogy milyen
mélyre süllyedtünk, látni fogjuk, hogy a tapasztalataink hogyan válnak mások
javára. A hasznavehetetlenség és az önsajnálat123 érzése eltűnik. Nem
érdekelnek többé az önző kis dolgaink, egyre jobban érdekelnek viszont
embertársaink. Az önérdek124 elillan. Teljes életszemléletünk és
magatartásunk megváltozik. Az emberektől, és az anyagi létbizonytalanságtól
való félelmünk elhagy minket. Ösztönösen tudni fogjuk, hogy hogyan
kezeljünk olyan helyzeteket, melyek azelőtt zavarba ejtettek. Egyszer csak
felismerjük, hogy Isten megteszi értünk mindazt, amit mi nem tudtunk
magunkét megtenni. Vajon túlzóak125 ezek az ígéretek? Nem hisszük.
Beteljesülnek az életünkben – néha lassan, néha gyorsan. Mindenképp
megvalósulnak, ha dolgozunk rajtuk.
A CoDÁ-ban maga a spirituális átalakulás az életmódunk. Emberek lévén elkövetünk

hibákat. Időről-időre lehetnek kodependens visszaeséseink. Erről nem megfeledkezve, a
felépülésünket önmagunk és mások felé egyaránt szeretettel, elfogadással, együttérzéssel, és
gondoskodással közelítjük meg. Nem feledjük, hogy a szeretet és a társfüggés nem létezhetnek
egyidejűleg. A fejlődés a célunk. Átadjuk magunkat Istennek, és vezettetést kérünk az adott
napunk minden pillanatára. Legjobb képességeink szerint dolgozunk a programon, és segítünk
másoknak is felépülni.
81
Ilyen módon mi magunk lettünk a felépülés tapasztalata, ereje és reménye a Névtelen

Társfüggők programjában.
82
122
serenity
123
uselessness and self-pity
124
self-seeking
125
extravagant
62
NEGYEDIK FEJEZET
Mások szolgálata
A NÉVTELEN TÁRSFÜGGŐK 12 HAGYOMÁNYA
1. Közös boldogulásunk mindennél előbbre való, személyes felépülésünk a CoDA

egységétől függ.
2. Csoportjaink célkitűzése szempontjából csak egy legfelsőbb hatalom létezik – a csoport

lelkiismeretén keresztül megnyilvánuló szerető Felsőbb Erő.
3. A CoDA-tagság egyetlen feltétele a vágy az egészséges és szeretetteli kapcsolatokra.
4. Minden csoport legyen önálló, kivéve olyan ügyekben, melyek más csoportokat, vagy a
CoDA egészét érintik.
5. Minden csoportnak csak egy elsődleges célja van: eljuttatni az üzenetet azokhoz a
társfüggőkhöz, akik még szenvednek.
6. Egy CoDA-csoport soha ne támogasson, finanszírozzon, vagy kölcsönözze a „CoDA”

nevet semmilyen kapcsolódó létesítménynek, vagy külső vállalkozásnak, nehogy pénz,
vagyon, vagy presztízs eltérítsen bennünket az elsődleges spirituális célunktól.
7. Minden CoDA-csoport legyen teljesen önfenntartó, hárítsa el a külső hozzájárulásokat.
8. A Névtelen Társfüggők programja maradjon mindig nem-hivatásos, de szolgálati

központjaink alkalmazhatnak szakdolgozókat.
9. A CoDA, mint olyan, soha ne szerveződjék, de alakíthatunk szolgálati bizottságokat,

vagy választmányokat, melyek közvetlenül felelősek azok felé, akiket szolgálnak.
10. A CoDÁ-nak nincs véleménye külső ügyekben, ezért a „CoDA” nevet ne vonjuk be
nyilvános vitákba.
11. A „PR-politikánk”, azaz a közönségkapcsolati irányelvünk inkább a vonzerőn alapul,

mint a reklámon – fontos, hogy mindig megőrizzük a személyes anonimitásunkat a
sajtó, a rádió és a filmek szintjén egyaránt.
12. Az anonimitás minden Hagyományunk szellemi alapja, mindig emlékeztetve minket

arra, hogy az elvek előbbre valók, mint az egyes személyek.
A CoDA Közösségének számos tagja mélyebb megértést nyert a Tizenkét

Hagyományról A Névtelen Társfüggők Tizenkét Lépése & Tizenkét Hagyománya Munkafüzet
segítségével. A Munkafüzettel való munka történhet egyénileg, szponzor segítségével, vagy
más társfüggőkkel alakított munkafüzet-csoport gyűléseken.
83 – 84
63
Mit jelent a szolgálatvállalás?
A Tizenkét Lépésünk és azok spirituális alapelvei segítenek megalapozni a

felépülésünket Istennel, önmagunkkal és más emberekkel való kapcsolatainkban. Spirituális
irányelveket126 kínálnak a másokkal való együttműködéshez. A CoDA-béli szolgálatvállalás
lehetővé teszi, hogy ezeket az irányelveket áthelyezzük a gyakorlatba. Magába foglalja az
adakozás egészséges szellemiségét, és lehetővé teszi, hogy a CoDA fennmaradhasson. A
szolgálatvállalással elismerünk és megbecsülünk minden egyes személyt a saját
felépülésével, adottságaival és képességeivel együtt. A szolgálatvállalás lehetővé teszi, hogy
elmélyítsük a saját felépülésünk tapasztalatát, és megengedi, hogy a felépülés Istentől
származó adománya megérintse más társfüggők szívét és elméjét is.
Minden CoDÁ-s más és más szaktudást és képességeket tud felajánlani. A program

széles skáláját kínálja a szolgálati lehetőségeknek: a szponzorálástól és a tagok közötti
interakcióktól a helyi, regionális, országos, és nemzetközi szintű csoportokon való
részvételig.
Egyéni döntés kérdése, hogy vállalunk-e, és, ha igen, akkor milyen szolgálatot.
Azáltal, hogy szolgálati elfoglaltságot, vagy szerepet választunk, nyitottá válunk a felépülés
egy másik dimenziójára. Ahogy végignézzük a szolgálatok kínálatát, és beszélünk a
szponzorunkkal, vagy a felépülésbéli barátainkkal a szolgálatok különböző területeiről,
megtapasztalhatjuk, ahogy az adakozás szellemiségének részévé válunk. Ez az a szellemiség,
ami segít a tagoknak a CoDA jó ügyén együtt dolgozni – a program minden szükségletén.
Néhányunk pontosan tudja, hogy milyen szolgálatot szeretne végezni. Mások talán
bizonytalanok, hogy vajon kell-e egyáltalán szolgálatot vállalniuk. Lehet, hogy túlterheltnek
érezzük magunkat a mindennapi életünk elfoglaltságaitól, és nem akarunk még egy plusz
felelősséget. Néhányunk pedig nehéznek találhatja, hogy úgy dolgozzon együtt másokkal,
hogy nem kapott rá külön megbízást 127. És az is lehet, hogy úgy érezzük, hogy nincs mit
adnunk magunkból.
85
Mindegy, mennyire egyszerű dologról van szó, mindannyiunknak van valamilyen tehetsége,
amit megoszthat, vagy valamilyen lehetősége, amit odaadhat magából. Ha ezt megtesszük,
tovább növekszünk a felépülésben. Egyik szolgálat adománya sem jobb, vagy kevesebb, mint
a többié. Mindegyik egyenértékű – attól kezdve, hogy körbeállítjuk a székeket a gyűléseken,
egészen odáig, hogy részt veszünk a CoDA Szolgálati Konferenciáján. Ha nem veszünk részt,
és nem adunk magunkból mindannyian valamilyen módon a szolgálatokon keresztül, akkor a
CoDA nem tud fennmaradni.
A Hagyományaink kimondják, hogy a CoDA legyen önfenntartó a saját

hozzájárulásain keresztül. Talán azt gondoljuk, hogy ez a Hagyomány csak az anyagi
hozzájárulásainkról szól, pedig magába foglalja a tehetségeinket, ötleteinket, képességeinket,
időnket, és törődésünket is. Minél gyakrabban veszünk részt a gyűléseken, annál inkább
tisztában leszünk a tagok által ellátott szolgálatokkal. A helyi csoportunk brosúráit és
hírleveleit a tagok adományai fedezik. Ezeket az anyagokat CoDA-tagok írták, akik az
idejüket adományozták e célra. A helyi CoDA-csoportok titkárai és kincstárnokai
jegyzőkönyveket írnak, és kezelik az olyan kiadásokat, mint például a terembérleti díj, az
126
spiritual guidelines
127
if we’re not in charge
64
évfordulós érmék128, vagy az irodalom. Közösségi szolgálati irodák és bizottságok működnek

a tagok támogatásával, hogy segítsék a helyi szintű kezdeményezések koordinációját. Az
egyik módja annak, hogy más CoDA-tagokkal együtt a felépülésünket megünnepeljük, az, ha
részt veszünk a helyi, a regionális, az országos, és a nemzetközi találkozókon, melyek
mindegyike önkéntes tagok és hozzájárulásaik révén jött létre, és vált lehetővé. A CoDA
minden egyes nap részesül a tagok szolgálatainak jótéteményéből. Az alábbiakban
következnek a programban választható szolgálatok:
86
• Szponzorálás.
• Tájékoztatást nyújtani a gyűlések helyszínéről és időpontjáról129.
• Mások meghallgatása.
• Új gyűlés indítása.
• Előkészíteni a székeket, az irodalmakat, és a frissítő italt a gyűlésre.
• Elnökölni egy gyűlésen130.
• Köszönteni az újonnan érkezőt.
• Takarítani/rendet rakni gyűlés után.
• Egy honi csoport önkéntes titkári, vagy kincstárnoki szolgálata.
• Levezetni egy gyűlést.
• Segíteni a CoDA workshop-okon, vagy társadalmi rendezvényeken.
• Frissíteni a gyűléslistát.
• Terjeszteni a felépülés üzenetét azoknak, akik még szenvednek.
• Részt venni egy kórházi, vagy más intézményi gyűlésen131.
• Anyagi támogatást nyújtani a Hetedik Hagyomány keretében.
• Létrehozni egy Közösségi Szolgálati Irodát.
• Elindítani, vagy közreműködni egy helyi vagy regionális hírlevél szerkesztésében.
• Együttműködni a helyi, regionális, nemzeti, vagy nemzetközi szolgálati irodákkal.
• Cikket írni, vagy szolgálatot nyújtani a Co-NNections nevű hírmagazinnak.
• Önkénteskedni a konferenciákon, és a találkozók előkészítésénél.
• Fejleszteni a kommunikációs csatornákat a helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi
szintek között.
• Részt venni a bizottsági munkában olyan helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi
bizottságok esetében, mint az Outreach132, a Hospitals and Institutions133, az Issues
Mediation134, a Service Structure135, a Finance136, a Literature137, a Co-NNections138, a
CoDÁ-s események bizottsága ...stb.
• Önkénteskedni, mint csoportképviselő, közösségi képviselő, Voting Entity139 -küldött,
vagy CoDA, Inc.140 -meghatalmazott.
• Megvédeni és gyakorolni a Hagyományokat.
128
anniversary chips
129
telefonos kapcsolattartó szolgálat
130
chairing a meeting
131
institutions meeting
132
Segítségnyújtás (kinyúlás valakiért, túlérni valamin, tájékoztatás...)
133
Kórházak és Intézmények
134
Mediációs Kiadványok
135
Szolgálati Struktúra
136
Pénzügyek
137
Irodalom
138
Kapcsolatok
139
Szavazati Szervezet
140
CoDA, Incorporated = céges elnevezése a szervezetnek
65
• Megfelelően kezelni a Hagyományok megsértését.
87
Néhányunk nyomasztónak találhatja ezt a listát, de ha mindenki csak egy kicsit

hozzájárul a szolgálatvállaláshoz, akkor sokat érhetünk el együtt.
Ahogy rácsatlakozunk a szolgálatvállalás útjára 141, hamarosan felfedezhetjük a

jótéteményeit a CoDA, a többi tag, és a saját felépülésünk számára egyaránt. Felgyorsítja a
felépülésünket, ha olyan szeretetteli, és egészséges viselkedésmintákat gyakorolunk, mint
amilyen a szolgálatvállalás. Egy szolgálatban megtapasztalhatjuk az egymásba vetett
egészséges bizalom jutalmát; megtanuljuk elfogadni a különbözőségeinket és
hasonlóságainkat; és felismerjük, hogy mindannyiunknak megvan a maga célja és útja,
miközben mindenki megérdemli a szeretetet és a tiszteletet.
88
Társfüggés és szolgálatvállalás
Kodependensek lévén, néhányunk a szolgálatvállalást vagy a CoDA más közösségi

tevékenységeit is arra használja, hogy értékesnek érezze magát, vagy identitástudatot
szerezzen általuk. Ezek a tagok azzal csillapítják az önazonosság iránti éhségüket, vagy a
vágyat, hogy szükség legyen rájuk, hogy túlságosan bevonódnak a családjuk, rokonaik és
barátaik életébe, vagy túlterhelik magukat a karrierükkel, és más elfoglaltságaikkal – sokszor
a saját szükségleteik rovására. Szó szerint a jóllétükkel fizetnek ezért, amíg csak el nem
kezdenek fájdalmat érezni.
Megint mások pedig elszigetelődnek, vagy elkerülik, hogy elérhetőek legyenek a

többiek számára, mert aggódnak a saját képességeik miatt, vagy félnek a többiek bírálatától.
Néhányunk pedig inkább dolgozik, hogy lecserélje a kontrolláló viselkedését valami
egészségesebbre. Az egyensúly és a munkaholizmus142 megint csak olyan témák, amivel
sokan küszködünk. „Hogyan áldozhatnám az időm és tehetségem szolgálatvállalásra
valamilyen egészséges formában?” - kérdezzük.
A válaszunk egyszerű. A Tizenkét Lépés azt javasolja, hogy gyakoroljuk az

alapelveket életünk minden megnyilvánulásában. Nem számít, hogy a társfüggésünk mire
fókuszál: mások fixálására, kontrollálására, elkerülésére, vagy az elszigetelődésre. Valójában
nagyobb személyes felépülést tapasztalhatunk a szolgálatok által, mint nélkülük, ha közben
használjuk a felépülés eszközeit. A szolgálatvállalás egy biztonságos lehetőség arra, hogy
gyakoroljuk a felépülést. Tükörré válhat számunkra, mely megmutatja, hogy a
személyiségünk mely területei szorulnak még további finomításra, vagy módosításra.
Mindannyian, akik bevonódtunk a CoDA Közösségének szolgálati munkáiba, egy

bizonyos ponton hangot adunk143 a saját felépülésünkkel kapcsolatos aggályainknak. Ez
csodálatos lehetőség a növekedésre. A szolgálatvállalás lehetővé teszi, hogy gyakoroljuk a
határok meghúzását, az együttműködést, és mások elfogadását; az önpusztító viselkedéstől
való tartózkodást, és azt, hogy egészséges és szeretetteli kapcsolatokat építsünk ki más,
141
As we embark on the path of service work
142
workaholism
143
addresses = megszólít, felé fordul
66
felépülő társfüggőkkel. Abban is segít, hogy érzékenyebbé váljunk azokra a különbségekre,

melyek a gondoskodás és a gondnokoskodás144; a válaszadás és a reagálás145; illetve, egy
emberi lény és egy ember-szülte lény146 fogalmai között vannak.
89
Időnként magas elvárásokat támasztunk a szolgálatunkkal szemben, hogy

csalódottnak és kiábrándultnak érezhessük magunkat. Szélsőséges helyzetben lehet, hogy azt
is megfogadjuk, hogy soha többé nem vállalunk szolgálatot még egyszer. Ez borzasztó nagy
veszteség. Az irreális elvárásaink megfelelő kezelésével fokozhatjuk a növekedésünket és a
felépülésünket. Ez csoportszinten is megtörténhet. Ha a csoport lelkiismerete rosszul
informált, akkor esetleg irreális elvárásokat támaszt a gyűlésekkel, vagy eleve a program
többi csoportjával szemben. Előfordulhat, hogy egyes tagok az irányításuk alá vonnak,
manipulálnak, vagy megfélemlítenek más tagokat, vagy megsértik a Hagyományokat. Ilyen
esetekben az irreális elvárások és a belőlük fakadó viselkedés önérdekűvé és szánt szándékkal
károssá, szabotálóvá válhat. Ilyenkor a CoDA egészének üdvössége 147 veszélybe kerül. Ezek
az egészségtelen indítékok és irreális elvárások állandósíthatják a társfüggést a programon
belül. Fontos tehát, hogy a szponzorunk és a felépülésbéli barátaink segítségével feltárjuk az
indítékainkat, amik a szolgálatvállalásra vezettek, még mielőtt belevágnánk. Függetlenül
attól, hogy vágyunk-e a szolgálatvállalásra, vagy elkerüljük-e azt, a szponzorunk is segíthet
beazonosítani a személyes felépülésünk azon gyengébb területeit, melyek érintettek lehetnek
a témában.
Mielőtt részt veszünk egy szolgálatban, jó, ha tisztába jövünk az elvárásainkkal,

illetve a gyengeségeinkkel és erősségeinkkel. A CoDÁ-nak van néhány konkrét irányelve
arra vonatkozóan, hogy legfeljebb mennyi ideig maradjanak a tagok egy-egy szolgálati
pozícióban. Mindnyájunknak mindvégig tisztában kell lennie a szolgálati ideje hosszával, és
azzal, hogy mikor a legcélszerűbb félreállni. Másoknak pedig bele kell nőniük a szervezett
szolgálatvállalásba, hogy megtapasztalhassák annak előnyeit és a saját növekedésüket 148.
Néha magunknak okozunk sérülést azzal, ha aktívak maradunk egy szerepben, vagy további
feladatokat veszünk magunkra, mikor senki más nem ajánlkozik rá. Ilyen esetben fenn áll a
veszély, hogy visszacsúszunk a társfüggésbe.
90
Ahhoz, hogy meghatározzuk, hogy mennyi időre vállaljunk el egy feladatot, vagy
szerepet, hasznos, ha felidézzük a spirituális és személyes indítékainkat a szolgálatvállalásra.
Lejegyezhetjük149 a gondolatainkat és érzéseinket, imádkozhatunk tisztánlátásért, és
beszélhetünk a szponzorunkkal, vagy a CoDÁ-s barátainkkal. Érzékenynek kell lennünk az
adott területen végzett szolgáti időnk megfelelő végpontjának meghatározásakor, hogy ezzel
meghagyjuk másoknak is a lehetőséget arra, hogy megtapasztalhassák a növekedést, és az
adás szellemiségét, amit a szolgálati munka kínál.
144
caregiving and caretaking (szójáték)
145
responding and reacting (szójáték)
146
human being and human-doing (szójáték)
147
the good of the whole of CoDA
148
Others need to rise through the service organization to experience the benefits and growth.
149
to journal = naplóz
67
A szolgálat értékes eszköz a felépülő társfüggők számára. Nem csapás, vagy

önbüntetés, és szintén nem a kontrollálás színtere. Egy módja annak, hogy továbbadjuk
másoknak azt, ami nekünk megadatott.
A Hagyományok szerepe a szolgálatokban
A Tizenkét Hagyomány egyrészt spirituális alapelveket tartalmaz a CoDA egészének

tagsága számára, másrészt egy spirituális útmutató a szolgálatra való felkészüléshez. A
Hagyományok hozzásegítik a programot ahhoz, hogy spirituális központú maradjon, és, hogy
az integritás állapotából működjön. Egyértelmű, és konkrét útmutatás biztosítanak, hogy a
CoDA továbbra is mindannyiunk számára elérhető legyen.
A Hagyományok, és spirituális elveik használata a szolgálati munkában azt jelenti,

hogy megtanulunk a magunk nevében beszélni, megtanuljuk a spirituális egyenlőséget
másokkal, és megtartjuk a határainkat. Megtanuljuk elfogadni mások különbözőségét,
szeretettel konfrontálni a felmerülő passzív, vagy agresszív visszaéléseket, és együtt dolgozni
másokkal a CoDA legfőbb javáért. Megtanulunk a program folyamatosan együttműködő,
fejlődő, belső egységére törekvő csapatának részévé válni.
91
Ha úgy vállalunk szolgálatot, hogy nem a Hagyományainkban megtalálható spirituális

elvek iránymutatását tartjuk szem előtt, azzal kárt okozhatunk a CoDÁ-nak. Ezt
megelőzhetjük azáltal, hogy alkalmazzuk a Hagyományokban megfogalmazott tudást és
bölcsességet, illetve azzal, hogy megosztjuk a tagságunkkal kapcsolatos tapasztalatainkat.
Minden CoDA-tag saját felelőssége, hogy megértse, és megvalósítsa a Hagyományokat.
Hasznos tanulmányoznunk és megbeszélnünk őket a szponzorunkkal és a CoDÁ-s
barátainkkal. Azzal is fejleszthetjük a Hagyományokkal kapcsolatos tudásunkat, ha feltárjuk,
hogy azok hogyan alkalmazhatóak a szolgálati munka különböző aspektusaira.
Bizonyos esetekben az egyes CoDA tagok, vagy csoportok az alábbi módokon

támogathatják a program egészséges működését:
 A CoDA-Konferencia által jóváhagyott irodalom használatának előmozdítása a

gyűléseken
 Pénzösszeg adományozása a csoport vésztartaléka számára a Hetedik Hagyomány
értelmében
 A csoport lelkiismeretének alkalmazása a vitás helyzetek megoldásában
 Aktivizálni magunkat a szolgálatvállalásban, ami pozitívan hat más csoportokra,
vagy akár a CoDA egészére
 A CoDA-tagok anonimitásának megbecsülése
Mindannyian megsérülünk minden olyan alkalommal, amikor egy tag, vagy csoport
megsérti, vagy módosítja bármelyik Hagyományunkat. Valahányszor nem veszünk tudomást,
figyelmen kívül hagyjuk, vagy eltekintünk egy-egy ilyen hagyománysértés felett, azzal
konzerváljuk a sérülést. A továbbgyűrűző hatás sérüléshez vezethet további csoportokban, a
helyi, a regionális, az országos és/vagy a nemzetközi közösségekben is. Fontos tehát szót
emelni, ha hagyománysértés történik. Hasznos, ha ezt nem megszégyenítő, hanem szeretetteli
módon tesszük.
68
92
Senki nem bírósági tárgyaláson ül – lehet, hogy az egyén, vagy a csoport nincs is tudatában
annak, hogy Hagyományt sértett. Ilyenkor megkérjük a csoportunkat, hogy tartsunk ügyviteli
gyűlést. Megosztjuk a Hagyományokkal és az adott témával kapcsolatos tudásunkat és
tapasztalatunkat, és meghallgatjuk, ahogy mások is megosztják a gondolataikat és
véleményüket. Megvitatjuk az adott helyzetet, és olyan megoldást keresünk, ami a legjobban
szolgálja a programot. Miután minden vita lezajlott, csoport-lelkiismereti szavazást tartunk,
és bízunk benne, hogy a Felsőbb Erőnk kifejezésre jut majd ezen a szavazáson keresztül.
A szolgálati munka egyszerre ajándék és felelősség. Ha folyamatosan a Tizenkét

Hagyomány bölcsességére és útmutatására támaszkodunk, akkor ritkán jelentkeznek a CoDA
biztonságára negatív hatást gyakorló helyzetek. Ha a szolgálati munkánkban is alkalmazzuk
ezeket az elveket, azáltal felelősséget vállalunk a program spirituális integritásának
megőrzésért és jövőjéért. Ha időnkkel és tehetségünkkel mindannyian csak egy kicsit
hozzájárulunk a CoDA szolgálatához, akkor a program szükségletei biztosan kielégülnek, és
a CoDA folytathatja a növekedését.
A szolgálati munkánk emlékeztet rá, hogy csak egy legfelsőbb hatalom létezik
számunkra – a csoport lelkiismeretén keresztül megnyilvánuló szerető Felsőbb Erő; és csak
egy elsődleges célunk van – eljuttatni az üzenetet a még szenvedő társfüggőkhöz. 150
93
94
150
Második és Ötödik Hagyomány
69
ÖTÖDIK FEJEZET
Gyakran ismételt kérdések
Ahogy belekezdünk a felépülésbe, annak menete időnként zavarosnak tűnhet. Ahogy

felteszünk kérdéseket, a válaszok néha újabb kérdéseket vetnek fel. A CoDA Közössége
sokféle, értékes élettapasztalattal rendelkező emberből áll. Ez a fejezet az évek során
összegyűlt kérdéseik és válaszaik gyűjteménye. Hasznos, ha a felépülésünk során ezekre a
kérdésekre és válaszokra hivatkozunk. Nem csak a korai időszakban, hanem mindvégig jó
szolgálatot tesz ez az emlékeztető, ahogy haladunk előre a felépülés útján.
Nem arról van szó, hogy a következő bekezdések tartalmaznák az összes, a CoDA
Közösségében valaha is felmerült kérdést a felépüléssel kapcsolatban, vagy, hogy ezek a
válaszol véglegesek lennének, viszont hasznos lehet megvitatni ezeket a témákat a gyűlések
keretében, vagy a szponzorunkkal, a barátainkkal. Így még szélesebb választékát ismerhetjük
meg a Közösségünkben összegyűlt tapasztalatnak, erőnek és reménynek, ami újabb
megbeszélésekre sarkallhat. Ahogy fejlődünk és növekszünk, a kérdéseink és válaszaink is
változnak. Ez a fejezet tehát csak egy része a CoDA Közössége tapasztalatának, erejének és
reményének. Fontos észben tartanunk, hogy a CoDA Közössége nem próbál szakmai, vagy
terápiás segítséget nyújtani. Egyszerűen csak a saját tudásunkat kínáljuk arról, hogy mi
magunk hogyan használtuk ezeket a gondolatokat és fogalmakat a saját felépülési
programunkban.
95
Miért fontos gyűlésre járnom?
Az adott témájú CoDA-pamflet a „gyűlésre járás”-t a felépülés „fő építőkövei” között

említi, melyek a következők: gyűlések, lépésmunka, szponzorálás és szolgálat. Arról is
tájékoztat, hogy miképpen válhat leginkább javunkra a gyűlés: ha beszélünk, megosztunk és
meghallgatunk másokat.
A gyűlés az a hely, ahol hallhatjuk a felépülő társaink tapasztalatát, erejét és

reményét. Ott tanuljuk meg, hogy hogyan csatlakozzunk emberek bajtársi közösségéhez, akik
kölcsönösen támogatják egymást a gyógyulásban. Megtanulunk odafigyelni másokra, és
megtapasztaljuk, hogy milyen meghallgatva lenni. Megtudjuk, hogy mások hogyan
dolgoznak a Tizenkét Lépésen, és, hogy a Tizenkét Hagyomány milyen hatással van az
életükre.
Tanulunk magunkról, és a másokkal való kapcsolatainkról azáltal, hogy hallunk

másokat a saját növekedésükről és változásukról beszélni. Jelen lehetünk, és szeretetteliek,
támogatóak lehetünk önmagunk, és mások számára egyaránt, egy egészséges és kielégítő 151
formában. Ahogy gyűlésre járunk, és alkalmazzuk a hétköznapjainkban is, amit tanultunk,
még inkább szeretettelivé, gondoskodóvá, megbízhatóvá152, és felelősségteljessé válunk. Ami
pedig a legfontosabb: a gyűlések eszünkbe juttatják, hogy honnan is jöttünk, és, hogy már
151
fullfilling = kiteljesedett, kiteljesítő, kielégítő
152
accountable = elszámoltatható, felelősségre vonható
70
milyen sokat növekedtünk. Állandó támogatói hálózatot biztosítanak nekünk a teljes

felépülési folyamatunk alatt.
Meddig van szükségem a gyűlésekre?
Sokan úgy tartjuk, hogy a CoDA gyűlésekre egész hátralevő életünkben szükségünk
lesz – mások ezzel nem értenek egyet. Ez személyes választás kérdése, olyasmi, amin
érdemes elgondolkodni. Ahogy haladunk a felépülésben, lehet, hogy évről-évre változik majd
a döntésünk a gyűlésre-járással kapcsolatban. Nem számít, hogy mennyi ideje vagyunk
felépülésben, valószínűleg lesznek még társfüggő időszakaink, bár általában nem olyan
súlyosak és nem tartanak olyan sokáig, mint a felépülésünk korai szakaszaiban.
96
Függetlenül attól, hogy hogyan döntünk – hogy egész hátralevő éltünkben eljárunk-e
gyűlésekre, vagy sem – hisszük, hogy a CoDA mindig elérhető lesz számunkra.
Mi az a CoDÁ-s születésnap?
A CoDÁ-s születésnapunkon minden évben újra elismerjük, és személyesen

megünnepeljük a társainkkal együtt, hogy elkezdtük a társfüggésből való felépülésünket a
programban. Ez a születésnap lehet az első gyűlésünk napja, vagy az a nap, amikor először
neveztük magunkat társfüggőnek. A gyűléseink tagjai a születésnaposoknak – elismerésük
gyanánt – ajándékba egy érmet adnak, amin azon évek száma áll, amióta a születésnapos a
programban van. Ez egy különleges alkalom lehet mindannyiunk számára. Gratulálhatunk
egymásnak, és elismerhetjük egymást a folyamatos elköteleződésért és az erőfeszítéseinkért,
amit a személyes felépülésünkért és a boldogságunkért teszünk.
Ki az a szponzor?
A szponzor olyan CoDA tag, aki segít végigkísérni minket a Tizenkét Lépés
felépülési folyamatán. Ő is felépülésben lévő társfüggő, aki számára a saját felépülése áll az
első helyen. Folyamatosan tanulja, hogy hogyan élhet boldog és teljes életet, és hajlandó
megosztani velünk a tapasztatát, erejét és reményét. Általában régebb óta járja a felépülés
útját, mint mi. Ő az, akit segítségül hívunk, ha össze vagyunk zavarodva, vagy
túlterhelődtünk153. A barátunk is lehet, aki velünk együtt dolgozik a programon.
A szponzor képes rá, hogy objektív maradjon, és képes távoltartani magát attól az
érzéstől, hogy felelős lenne a boldogságunkért, vagy a felépülésünkért. Tartózkodik tőle,
hogy abuzívan, kritikusan, vagy irányítóan viselkedjen, aminek eredményeképpen rögzítene,
vagy megmenthetne minket; terapeutáskodna felettünk, esetleg szexuálisan manipulálhatna,
vagy személyes céljaira használhatna minket.
A szponzor a felépülésünk példaképe, és a szeretetteli támogatás forrása, aki

tiszteletben tartja az anonimitásunkat és az egyéni tempónkat, amivel a programon
dolgozunk. A szponzorálásról további információ a rendelkezésre álló CoDA-irodalmakban
található.
153
overhelmed = túlterhelt, elborult, túlárasztott, kiborult..
71
Hogyan keressek szponzort?
Az adott témájú CoDA-pamflet „Szponzorálás a CoDÁ-ban” című bekezdése felsorol

néhány javaslatot arra vonatkozóan, hogy hogyan találhatunk szponzort magunknak, ha kevés
a régi tag a Közösségen belül:
Az új CoDA-csoportokban általában vannak olyan tagok, akiknek már

hosszú története van más Tizenkét Lépéses programokban – mind tagként, mind
szponzorként. S bár lehet, hogy még nem rendelkeznek tapasztalattal a Lépések
CoDÁ-s alkalmazásával kapcsolatban, de azt tudják, hogy mit jelent napi szinten
dolgozni a Lépéseken. Egy ilyen személy lehet például a szponzorjelölted. Van
egy másik szponzorálási forma is, ami pont az ilyen helyzetekből nőtt ki: ko-
szponzorálásnak hívják. Ezt a módszert választva te, és egy másik tag egymást
kölcsönösen szponzoráljátok. Rendszeresen találkoztok egymással, hogy
megosszátok, amit a Lépésekről megtudtatok a többiektől, vagy a CoDÁ-s
irodalmakból154. Ahogy megvitatjátok a program különböző aspektusait, tudatára
ébredhettek, hogy mindkettőtöknek vannak saját, egyéni, belső válaszaitok. Végül
pedig vannak CoDA-tagok, akik munkafüzet-csoportokat155 hoznak létre, melynek
keretében hetente, vagy kéthetente találkoznak. Egy ilyen csoport olyan
emberekből áll, akik elköteleződtek, hogy a Tizenkét Lépésen együtt haladnak
végig. A megbeszéléseik fókuszában a Lépések alkalmazása áll, olyan sajátos
problémák megoldására, amik a társfüggésből való felépüléshez kötődnek.
98
Hinnem kell Istenben ahhoz, hogy felépülhessek?
A társfüggés felvet egy spirituális dilemmát, nevezetesen, hogy más embereket

tettünk a saját Felsőbb Erőnkké, mint ahogy az alkoholisták a jó közérzetük biztosítása
végett az alkoholt teszik a Felsőbb Erejükké. Bármi, aminek átadjuk az erőnket és a
jóllétünket, az istenünkké válhat. Ez az állítás igaznak tűnt azok számára is, akik már
megtapasztalták a Felsőbb Erejükbe vetett hitet, és azok számára is, akik még nem.
Sokunk véleménye szerint a társfüggésből való felépülés azt jelenti, hogy hiszünk
egy hatalomban, ami nagyobb, mint: mi magunk, egy másik ember, egy viselkedés, egy
függőség, egy helyszín, vagy egy tárgy156. Néhányunk megpróbál enélkül a hit nélkül
felépülni, de a siker elmarad az elvárásaiktól. Viszont a Felsőbb Erőnkbe vetett hiten és
bizalmon157 keresztül gazdag, és jutalmazó felépülésben lehet részünk.
Ha járunk gyűlésekre, és hallgatjuk, ahogy más tagok mesélnek a felépülésükről,

hallhatjuk, ahogy beszélnek egy Felsőbb Erővel való kapcsolatukról is, és észre vehetjük,
hogy azok, akik rendszeres kapcsolatot tartanak fent ezzel az Erővel, megtapasztalják a
felépülést, amire mi is vágyunk. Ezen Felsőbb Erő formájának felfedezése mi ránk vár –
legyen az a feltétel nélküli szeretet; az isteni intelligencia; Isten; a természet; a zene; egy
óceánt, folyót, vagy fát ábrázoló kép; vagy akár a saját, CoDÁ-s honi csoportunk. Egyedül
154
CoDA literature = CoDÁ-s irodalom
155
sponsorship group = szponzoráló csoport (magyarul munkafüzet-csoportnak hívjuk).
156
thing = tárgy, dolog, ügy..
157
faith, trust, and belief in A Higher Power = az eredeti szöveg a „hitre és bizalomra” e három szót együtt
használja. A „belief” valaki vagy valami létezésébe vetett bizalom; a „trust” valaki vagy valami valamilyen
képességébe vetett bizalom; a „faith” pedig valakibe, vagy valamibe vetett teljes bizalom. (Google Fordító)
72
az a fontos, hogy hajlandóvá váljunk eljátszani a gondolattal, hogy létezik valami, ami meg
tudja tenni értünk mindazt, amit mi magunk nem tudunk megtenni saját magunkért.
99
Mi a célja az imának és a meditációnak?
Mivel a kodependencia olyan sok szálon kötődik a spirituális dilemmánkhoz, úgy

találjuk, hogy a rendszeres, (bármilyen, számunkra működő formájú) ima, és meditáció
javítja a tudatos kapcsolatunkat a Felsőbb Erőnkkel, és segít a felépülés útján maradnunk. Ha
nem építünk be a napirendünkbe158 valamilyenfajta imát, meditációt vagy kapcsolatbalépést
a Felsőbb Erőnkkel, akkor a félelmünk, a projekcióink, a szemrehányásaink és a szégyenünk
könnyen felülkerekedhet a Vele való kapcsolatunkon.
Az ima és meditáció által erősítjük, és tápláljuk a Felsőbb Erőnkkel való

kapcsolatunkat, és megtapasztalhatjuk, ahogy a lelki béke és nyugalom érzése az életünk
részévé válik. Időbe kerül, mire igazán önmagunkká tudunk válni a Felsőbb Erőnkkel
szemben, és, ki tudjuk jelenteni, hogy ez az általunk választott Isten tényleg velünk van 159.
Segít, ha a napi céljainkra összpontosítunk, és kérjük a Felsőbb Erőnket, hogy mutassa meg
azokat nekünk, majd erőt is kérünk hozzá, hogy teljesíteni tudjuk őket.
Miért nem utal a CoDA Istenre, vagyis a Felsőbb Erőnkre női-, vagy
férfivonatkozásban160?
A CoDÁ-ban sokunk hite szerint nincs Istennek férfi és/vagy női minősége.
Közösségünk sok tagja szenvedett hátrányos megkülönböztetést, vagy volt része fizikai,
szexuális vagy verbális abúzusban az életükben szereplő olyan nőktől és férfiaktól, akik
egyben tekintélyszemélyek is voltak. Sokunk szenvedett el vallásos visszaélést olyan
helyzetekben, ahol az Istenre annak férfi minőségében utaltak. Ennek eredményeképpen sok
CoDA-tagnak nehézséget okoz, hogy elválassza az üzeneteket, a félelmet, a szégyent és a
fájdalmat a saját isten-koncepciójától.161
100
Az általuk elképzelt Isten ugyanolyan abúzív és/vagy elhanyagoló lehet, mint az adott
tekintélyszemélyek, akik hatalmi pozícióban voltak, így nehéz lehet számukra, hogy Istenre
női, vagy férfi minőségében gondoljanak. Tekintettel az emberek, kultúrák és országok
sokféleségére, a CoDA úgy döntött, hogy tiszteletben tart minden egyes embert, és
mindenféle spirituális hitet. Röviden: a CoDA csak úgy utal Istenre, mint a saját Felsőbb
Erőnkre.
Egyszer kell csak végigmennem a Lépéseken?

A felépülési folyamatunk során sokszor dolgozunk a Lépéseken. Nem egy egyszeri
gyorsjavításnak162 szánták őket. A Tizenkettedik Lépésünk azt mondja, hogy gyakoroljuk
ezeket az alapelveket életünk minden dolgában – ez arra vezet minket, hogy dolgozzunk a
158
daily routine = napi rutin
159
God is there for us = elérhető számunkra, mellettünk áll, velünk van
160
as He or She = női vagy férfi minősége alapján
161
As a result, many CoDA members have difficulty separating the messages, shame, fear and pain from their concept of
God
162
They're not meant to be a one time fix. Fix = javítás, ragasztás, rögzítés, drogos szlengben belövés
73
Lépéseken minden alkalommal, valahányszor csak felfedezünk egy életterületet, ami felett
nincs hatalmunk. Valahányszor csak átadjuk a jóllétünk feletti hatalmat valaki másnak, a
Lépések segítenek visszanyerni a saját erőnket 163, és tanulni a helyzetből. A Lépések utat
mutatnak egy egészséges életvitel kialakításához és fenntartásához. Ezzel az útmutatással egy
életen át használható eszköztár adatott meg nekünk.
Mi az a „Tizenharmadik Lépés164”?
Ezt a kifejezést – mely más Tizenkét Lépéses programokból ered – egészségtelen,

nem odaillő, szexuális viselkedésmódok leírására használjuk, melyek előfordulhatnak a
Közösségen belül. Előfordulhat, hogy egy személy kihasználja a másikat, ha érzelmileg
sebezhető, vagy fájdalmas helyzetben vannak, például úgy, ha a tápláló ölelést szexuális
elégtételként használja. De idetartozik a szexuális célozgatás, vagy a szexuális tartalmú
viccelődés is, melynek az a célja, hogy az illető irányítása alá vonja, zavarba ejtse, vagy alig
észrevehetően szexuális témájú beszélgetésbe vigye bele a másikat. 165 A Tizenharmadik
Lépéstétel a gyűléseken is előfordulhat, ha például valaki flörtöl, oda nem illően öltözködik,
vagy csak azért jár gyűlésre, hogy randialanyokat találjon magának.
101
Azzal a törekvéssel, hogy ezt a témát szégyen és hibáztatás nélkül közelítsük meg,
(mivel sokan nincsenek is tisztában az ilyen fajta viselkedésükkel) a Közösség tagjai
bejelentést tehetnek, vagy megbeszélést kezdeményezhetnek a Tizenharmadik Lépéstétellel,
és az általa okozott lehetséges sérülésekkel kapcsolatban. Akár mi magunk viselkedtünk oda
nem illő módon, akár elszenvedtük azt, vagy tanúi voltunk – mindannyiunknak együtt kell
dolgoznunk rajta, hogy olyan gyűléseket hozzunk létre, és tartsunk fent, amelyeken a tagok
biztonságban érezhetik magukat, miközben a gondolataikat és érzéseiket megosztva
sebezhetővé válnak – és amelyeken manipuláció- és kontrollmentes támogatást kaphatnak a
felépülésük során.
Mi köze a gyerekkorunknak a mai életünkhöz?
Az életreszóló szokásaink és hiteink – attól kezdve, hogy milyen gyakran mosunk

fogat, egészen az Istennel, a hazánkkal és a világban való helyünkkel kapcsolatos
gondolatainkig – gyerekkorunkban alakulnak ki. Ahogy a felépülésünkön dolgozunk,
felfedezzük, hogy sokféle gyerekkori gondolatunk, érzésünk, és viselkedésünk jelen van a
felnőtt életünkben is. Amíg tudatosan szemügyre nem vesszük mindegyiket, addig
öntudatlanul is folytatni fogjuk ezeket a szokásainkat, és leragadunk a gyerekkorunkban
elsajátított hiteinknél.
A „CoDA Üdvözlet166” szerint „…a kodependencia, az egyik legmélyebben

gyökerező, kényszeres viselkedésforma, mely mindegyikünk életében jelen volt – a
társfüggésünk a mérsékelten, vagy szélsőségesen diszfunkcionális családi hátterünk
következménye.” A gyökerek, melyekre a „legmélyebben gyökerező, kényszeres
163
enpowerment = meghatalmazás, felhatalmazás (talán újbóli engedély a saját életünk irányítására)
164
"Thirteenth-Stepping" = „Tizenharmadik Lépéstétel”
165
It could apply to sexual innuendoes or sexual joking in order to control, embarrass or subtly negotiate
sexually with another.
166
A Nulladik fejezetben található Üdvözlet című bekezdésről van szó (iii oldal), mely más CoDÁ-s
pamfleteknek és a gyűléseken felolvasott irodalomnak is különálló része
74
viselkedésforma” utal, gyakran kilógnak a földből 167, és egyenesen a gyerekkori

tapasztalatokhoz vezetnek.
102
A leginkább az a fontos, hogy hogyan értelmeztük ezeket a tapasztalatokat, és milyen

megküzdési stratégiákat tudtunk kialakítani a veszély okozta stressz 168 legyőzésére, mely
lehetővé tette a túlélésünket, és egyáltalán a növekedésünket. Általában továbbhasználtuk és
tovább tökéletesítettük ezeket a megküzdési módszereinket, amíg öntudatlanul a részünkké
nem váltak.
A másokkal fenntartott jelenlegi kapcsolatainkban pedig hajlamosak vagyunk

megismételni a múltbéli diszfunkcionális169 mintáinkat. Felnőttként – különösen, amikor az
életünk nehézre fordul – inkább visszatérünk a régi, otthonos viselkedésmintáinkhoz, hogy
általuk küzdjünk meg a jelenlegi érzéseinkkel és élethelyzetünkkel, ahelyett, hogy
megkérdőjeleznénk a régóta fenntartott hiteinket. Például, ha gyerekkorunkban dühöngő
szüleink voltak, akkor felnőttként lehet, hogy gyakran élünk át félelmet vagy dühöt – akár
magunkon belül, akár másoknak köszönhetően. Ilyenkor, ahelyett, hogy közvetlenül és
őszintén fejeznénk ki magunkat, lehet, hogy minél messzebbről elkerüljük a konfrontációt.
Ezzel ellentétben pedig, ha az agresszorral azonosítottuk magunkat, akkor lehet, hogy
veszekedőssé, és kontrollálóvá váltunk. A társfüggés a szélsőségek világa.
Egy másik példával élve: ha gyerekként érzelmileg és fizikailag elhanyagoltak

minket, akkor lehet, hogy azon kapjuk magunkat, hogy olyan emberekhez vonzódunk, akik
folyamatosan aggodalmaskodnak, vagy nincsenek jelen, esetleg érzelmileg elérhetetlenek.
Vagy, lehet, hogy a saját tetteinken, vagy passzivitásunkon 170 keresztül állandósítjuk az
abúzus-körforgást. Ha gyerekként fizikai bántalmazásnak voltunk kitéve, akkor felnőttként
lehet, hogy nem-biztonságos, agresszív partnerekhez vonzódunk, mert az ő viselkedésük lesz
ismerős – emlékeztetve minket egy, vagy akár több gondozónkra 171 is. Vagy lehet, hogy
megindokoljuk és leutánozzuk az egykori gondozóink viselkedését, és fizikai erővel
próbálunk kontrollálni másokat. Ha gyerekként érzelmi bántalmazást szenvedtünk el, akkor
lehet, hogy most mi bántalmazzuk verbálisan a partnereinket, vagy olyan partnereket
választunk, akik minket bántalmaznak.
103
Ami pedig azt illeti, ha gyerekként szexuális bántalmazásban volt részünk, akkor lehet, hogy
megtanultuk, hogy hogyan használjuk a saját szexualitásunkat manipulációra, hogy általa
érjük el, amit akarunk; de az is lehet, hogy válogatás nélkül lépünk szexuális kapcsolatokba,
mert összekeverjük a szexet a szerelemmel. Lehet, hogy képtelenek vagyunk visszautasítani a
szexet, vagy esetleg teljes egészében elkerüljük a szexuális helyzeteket. Ha gyerekkorunkban
tökéletességet vártak el tőlünk, lehet, hogy folytatjuk ezt az illúziót, és csak ritkán sikerül –
ha egyáltalán valaha is – elégedettnek érezni magunkat sajátmagunk, vagy mások
eredményeivel, kinézetével, és/vagy teljesítményeivel kapcsolatban.
167
uncovered = fedetlen
168
distress = szorongás, veszély, nélkülözés, disz-stressz (negatív izgalmi állapot, szemben az eu-stresszel, ami
pozitív izgalmat jelent, mint amilyen pl. egy esküvő)
169
rosszul működő
170
action, or inaction = tett, vagy nem-tett
171
caregiver = szülő, családtag, vagy fizetett gondozó
75
Miután megválaszoltuk az Első Lépés kérdéseit a Harmadik fejezetben, elkezdjük

megérteni, hogy hogyan alakult ki a tehetetlenségünk a gyerekkorunkban. Az Első Lépésen
való munka segít tudatossá tenni, hogy az akkori viselkedésünk milyen hatást gyakorolt az
akkori életünkre. („Elismertük, hogy nincs hatalmunk mások felett – az életünk
kezelhetetlenné vált.”) Ami pedig a felnőttkorunkat illeti, folyamatosan a felépülésünkre
összpontosítva dolgozunk a Negyedik Lépésen, ami segít, hogy még pontosabban
beazonosítsuk, és elismerjük ezeket a viselkedésmintáinkat. Ha hosszasan, és bátran
magunkba nézünk, régen eltemetett érzések kerülhetnek felszínre, melyek tudatossá teszik
bennünk, hogy vagy áldozatként, vagy bántalmazóként működtünk, attól függően, hogy mit
tapasztaltunk meg gyerekkorunkban.
Ahogy egyre tudatosabbá válunk a gyerekkori viselkedésmintáink káros,

visszaköszönő hatására172, tisztánlátást keresve segítség után nézünk. Használjuk a program
eszköztárát, azaz felhívjuk a szponzorunkat; eljárunk a gyűlésekre, és ott megosztunk; naplót
vezetünk; illetve támogató CoDA-tagokat és barátokat keresünk. De a legfontosabb, hogy a
Felsőbb Erőnkre támaszkodunk iránymutatásért. A felépülésben végzett munkánk segít
előrelépnünk a gyógyulási folyamatunkban, és segít megszabadulnunk a múltunk erőteljes
hatásától.
104
Mi az a bennünk élő gyermek173?
A bennünk élő gyermek (vagy Belső Gyermek) a gyerekkori élményeink, emlékeink,

érzékeléseink, hiteink és érzelmeink összessége. Ez az a részünk, amelyik 1) a gyerekkornak
mind a pozitív, mind a negatív oldalát megtapasztalta, 2) megőrzi és visszatartja 174 a
gyerekkori tapasztalataink által generált érzéseket, és 3) erőteljesen – passzívan, vagy
lázadóan – reagál a nehéz helyzetekre, melyekkel a felnőtt életünk során találkozunk.
A bennünk élő gyermek, azaz a Belső Gyermek az a részünk is, amelyik az élet
ártatlanságát hordozza: a természetes kíváncsiságot, és a tudást, hogy kik is vagyunk. A Belső
Gyermekünk lehet elbűvölő, spontán, kreatív, játékos, vidám, pajkos, lágy 175, vagy
szeretetteli, de megjelenhet a fájdalmas, elkeseredett, szégyentől áthatott, rémült vagy dühös
részünkként is.
Amikor a múlttal kapcsolatos nyugtalanító érzések aktiválódnak 176, a Belső Gyermek

gyakran impulzívan177, éretlenül, vagy agresszívan reagál. A megoldatlan problémáink
elárasztó gondolatokként és/vagy érzésekként törnek felszínre, és átveszik az irányítást a
viselkedésünk felett, mely után gyakran csodálkozva kérdezzük magunktól, hogy „Vajon
miért viselkedtem így?” „Honnan jött ez elő?”.
Például, ha kritizálnak bennünket, lehet, hogy dühösen túlreagáljuk, de az is lehet,

hogy passzívan hallgatjuk. Lehet, hogy belekerülünk egy úgynevezett szégyen-spirálba,
anélkül, hogy észrevennék, hogy valójában olyan, a jelenlegihez hasonlító gyerekkori
172
adverse effect = káros hatás, szemben álló, ellentétes hatás
173
child-within, vagy inner child = belső gyermek, bennünk élő gyermek (a magyar pszichológiai
szakirodalomban nagy betűvel írva terjedt el, mint szakkifejezés)
174
retain = megőriz, visszatart
175
tender
176
triggered = elsül (ravasz), nyomógombra beindul
177
impulsively = impulzívan, lobbanékonyan
76
helyzetre reagálunk éppen, amikor megszégyenítettek, vagy kritizáltak minket. Egy kisebb
veszteség kontrollálhatatlan sírásrohamokhoz, és az azt követő depresszióhoz vezethet, mely
állapotok valójában a gyerekkorból származó, ki nem fejezett gyászhoz próbálnak visszakötni
minket. Ilyen lehet például, ha gyerekként megtapasztaltuk egy szeretett személy halálát,
miközben azt mondták nekünk, hogy ne sírjunk miatta.
105
A megoldás abban rejlik, hogy nem megszüntetni 178 próbáljuk a Belső Gyermeket, hanem
magunkhoz ölelni önmagunk e gyakran kiszámíthatatlan, néha igen kellemetlen részét. A
Felsőbb Erőnk segítségével ahogy megtapasztaljuk, és elfogadjuk a Belső Gyermekünket,
képessé válunk rá, hogy begyógyítsuk a múltból származó fájdalmat, és felfedezzük hiteles
önmagunkat. Az, hogy megtanuljuk elfogadni, és szeretni önmagunkat, ez egy ajándék
magunk felé, mely lehetővé teszi, hogy egészségesebb és boldogabb életet élhessünk.
Képessé válhatunk rá, hogy, megtapasztaljuk, hogy mit jelent szeretni és szeretve lenni. A
felépülési munka végzése létfontosságú, hogyha ki akarjuk szabadítani magunkat a múltból
eredő, mindent felemésztő félelmünkből és haragunkból. A gyűlésre-járás, mások példájának
követése, megtanulni jól érezni magunkat, naplót írni, és, ha szükséges, hivatásos segítséget
kérni – ezek az eszközök mind-mind lehetőségek arra, hogy újra kapcsolódni tudjunk az
értékes kis Belső Gyermekünkhöz.
Mit jelent az önmagunk felnevelése179?
Önmagunk felnevelése, vagy újranevelése azt jelenti, hogy életképes emberi lények
vagyunk, és azt választjuk, hogy minden szempontból működő, érzelmileg egészséges
felnőttekké válunk. Rosszul működő családban felnövekedve sok-sok kielégítetlen
szükségletünk maradt. Lehet, hogy egyáltalán nem érezhettük azt, hogy a szüleink
értékesnek, vagy szeretni valónak tartanának. Felnőttként, a felépülés során tudatossá válunk
a gyerekkori sérüléseinkre, és lehetőségünk nyílik rá, hogy betöltsük a gyermekkorunk űrjét.
Megtanulunk gondoskodni önmagunkról azáltal, hogy méltányoljuk a Belső Gyermekünket,
és határokat állítunk számára. Használjuk a felépülésünk eszközeit – ezáltal tápláljuk
sajátmagunkat, egészséges énhatárokat fejlesztünk ki, és felelősségre vonhatóvá válunk a
tetteink felett. Ahogyan elkezdjük szeretni magunkat, képessé válunk rá, hogy másokat is
szeressünk, és elfogadjuk a viszonzásképpen érkező szeretetet. Bizalmunkat egy Felsőbb
Erőbe helyezzük, és segítséget kérünk ahhoz, hogy hogyan foglalkozzunk a Belső Gyermek
félelmeivel, fájdalmával, szégyenével és haragjával.
106
Önmagunk felnevelése azt jelenti, hogy előbb mérlegelünk, és megfontolt válaszokat

adunk helyzetekre, ahelyett, hogy egyszerűen csak reagálnánk. Azt jelenti, hogy gyakoroljuk
az elfogadást, és, hogy a kapcsolatainkban kérjük, amit akarunk, és amire szükségünk van.
Arra törekszünk, hogy szélnek eresszük a szégyenünket és az önhibáztatást, és felelősséget
vállaljunk önmagunkért – a boldogságunkért és a szomorúságunkért egyaránt. Ahogy egyre
inkább képessé válunk rá, hogy gondoskodjunk önmagunkról, felfedezzük, hogy hogyan
szüntethetjük meg azt a késztetést, hogy másoktól várjuk az alapvető szükségleteink
kielégítését. Egy egészséges belső szülői hang őszinteséggel, erővel, megértéssel,
együttérzéssel és bölcsességgel teli. Ha hibát követünk el, a szülői énünk, vagy Belső
178
eradicate = kiírt, kipusztít
179
parenting ourselves = önmagunk örökbefogadása, felnevelése; szülőként viselkedni önmagunkkal szemben
77
Szülőnk tartózkodik az ön-megszégyenítő kijelentésektől. Ehelyett a hibát olyan együttérző,

belső párbeszéddel közelítjük meg, mint például: „Tudom, hogy hibáztam. Szomorú vagyok,
és bűntudatom van miatta, de ember vagyok, így néha hibázom.” Ekképpen szeretetteli
viselkedésformákkal és gondolatokkal tápláljuk magunkat.
Önmagunk felnevelésének megtanulása egy kitartó folyamat, amihez sokféle tanárra

lehet szükségünk. A jó szülői készségekhez modellként szolgálhat, ha megfigyeljük, hogy
egészséges anyák és apák hogyan beszélnek a gyerekeikhez. Mi, akiket megszégyenítettek a
szüleink, most felfedezhetjük, hogy újranevelhetjük a saját Belső Gyermekünket egy tápláló
Belső Szülő segítségével, akit úgy döntöttünk, hogy megalkotunk önmagunk számára.
Szélnek eresztjük a negatív, szégyenre alapozott hiteinket, és újraneveljük önmagunkat olyan
megerősítésekkel és engedélyekkel, amelyek segítenek felépülnünk a gyerekkori
sérüléseinkből. A felépülés lehetővé teszi, hogy hiteles önmagunkká váljunk.
107
Szerezhetünk olyan könyveket, melyek gyerekneveléssel, vagy az önbecsülés felépítésével

foglalkoznak, esetleg megerősítéseket, vagy önérvényesítő gyakorlatokat tartalmaznak. A
szponzorunk, vagy a CoDA-béli barátaink is megoszthatják velünk a saját önnevelésük útját.
Az ilyen példák segíthetnek megismernünk a Belső Szülő és a Belső Gyermek közötti
szeretetteli viselkedésformákat és párbeszédet. A bölcsesség, a szeretet és a felelősségre
vonhatóság mentén, melyekre a Tizenkét Lépésben és Tizenkét Hagyományban találtunk rá,
a szerető Felsőbb Erőnk lesz mindvégig a legfőbb tanítómesterünk.
Mik azok az énhatárok180?
Az énhatár egy választóvonal vagy mezsgye. A CoDÁ-ban énhatárok alatt egy olyan
képzeletbeli határsávot értünk, mely körülveszi minden egyes ember testét, lelkét, energiáját,
tetteit, gondolatait és érzéseit. Meghúzzuk a határainkat, melyek segítenek biztosítani a
személyes biztonságunkat, jóllétünket és önbecsülésünket. Ha mi magunk, vagy mások
megsértik a határainkat, akkor különféle érzéseket és rossz közérzetet tapasztalunk. Tehát
arra használjuk a határainkat, hogy vigyázzunk magunkra, és, hogy mások tiszteletben
tartsanak minket.
Megkülönböztetünk külső és belső énhatárokat. A külső határaink fizikai és szexuális

vonatkozásúak, míg a belsők az érzelmi, szellemi és spirituális jóllétünk védelmére
fókuszálnak. Ha a határaink épek és működőképesek, akkor ezt mondhatjuk: „Tudom, hogy
hol végződöm én, és hol kezdődsz te.” „Tudom, hogy mi az én dolgom, és mi nem az. 181”
„Meg tudom különböztetni a saját érzelmeimet másokétól.” „Tudom, hogy mi az én
felelősségem, és mi nem az enyém.”, és végül: „Tisztában vagyok vele, hogy mi az, ami
kellemes és biztonságos számomra, és mi nem az.”
Fizikai (külső) határ például a személyes komfortzóna: az a térbeli távolság, amit

kellemesnek érzünk másokkal szemben.
108
180
bounderies = határok, határaink
181
"I know what is my business and what is none of my business.”
78
Ha nem ismerünk valakit, lehet, hogy nem érezzük biztonságosnak, ha az illető túl közel jön,
vagy megpróbál fizikailag megérinteni, vagy megölelni minket. Ha például becsukjuk, vagy
bezárjuk magunk mögött az ajtót a privát szféránk biztosítására, vagy megmondjuk
valakinek, hogy nem akarjuk, hogy megöleljen minket, ezzel meghúztuk a fizikai határainkat,
hogy biztonságban érezhessük magunkat. A fizikai határaink (a komfortzónánk) lehet
rugalmas. Kapcsolatonként változhat, és egy kapcsolaton belül is megváltozhat a
körülmények hatására. Mindannyian egyediek vagyunk, és csak mi magunk szabhatjuk meg,
hogy milyen fizikai határokat érzünk biztonságosnak és megfelelőnek a magunk számára.
Ugyanígy, felelősek vagyunk érte, és jogunk van meghatározni a szexuális határainkat

is. Ahogyan azt az Újonnan Érkezők Kézikönyvében olvashatjuk: „Ajánlott a CoDÁ-ba
érkezésünk pillanatától kezdve egészséges és biztonságos szexuális határokat felállítanunk.
Nem bölcs dolog már az első CoDA-gyűlésünkön szexuális, vagy szerelmi kapcsolatot
kezdeményeznünk. Az szintén a betegségünkhöz tartozik, ha egy sikertelen társfüggő
kapcsolatunk fájdalmát azzal próbáljuk érzésteleníteni, hogy rögtön egy új kapcsolatba
kezdünk. Ha távol tartjuk magunkat az új szexuális kapcsolatoktól, az egy jó hiánypótló
megoldás arra, hogy véget vethessünk a diszfunkcionális viselkedésünknek, és legyen elég
időnk rájönni, hogy mi folyik bennünk valójában.”
Néhányunk lehet, hogy szexuális abúzust élt át valamikor az élete során, ezért lehet,
hogy egyáltalán nem ismerjük fel az egészséges szexuális határokat. A felépülésünk során
adunk magunknak időt arra, hogy megismerhessük az igazi önmagunkat, és, hogy
meghatározhassuk, hogy mi biztonságos, és mi kellemes a számunkra. Időt szánunk arra is,
hogy közelebbről megismerkedjünk egy potenciális partnerrel, mielőtt eldöntjük, hogy
helyénvaló-e, ha szexuálisan közeledünk hozzá. Még, ha korábban szexuálisan is közeledtünk
valakihez, megvan rá az előjogunk, hogy nemet mondjunk a vele való további szexuális
tartalmú találkozásokra. Senkinek nincs joga szexuálisan közelednie hozzánk az engedélyünk
nélkül. Nem kell részt vennünk semmilyen szexuális típusú tevékenységben, amit nem
érzünk biztonságosnak, megfelelőnek, vagy kellemesnek. Mindig jogunk van nemet
mondani, vagy szólni a másiknak, hogy hagyja abba, amit csinál – az adott szexuális
tevékenységet megelőzően éppen úgy, mint közben.
109
A belső határaink határozzák meg, és tartalmazzák a gondolataink, a véleményünk, az

érzéseink, a viselkedésünk, a hiteink és a lelkiségünk 182 egyedi, személyes jellemvonásait. A
határaink segítenek felismerni, megbecsülni, és tiszteletben tartani a saját, egyéni
kívánságainkat, szükségleteinket és vágyainkat. Segítenek meghatározni a különállásunkat és
biztonságossá tenni a másokkal folytatott, belsőséges kommunikációnkat. Ha valaki
verbálisan támad minket, megtartjuk a belső határainkat, és gyakoroljuk az elhatárolódást az
által, hogy visszafogott stílusban, és én-közlésekben fejezzük ki a gondolatainkat és
érzéseinket a viselkedésével kapcsolatban. Vagy dönthetünk úgy is, hogy nem válaszolunk,
hanem csendben emlékeztetjük magunkat arra, hogy egy másik ember viselkedése őróla szól,
nem mirólunk. Ha valaki szembesít minket a saját viselkedésünkkel, szintén a belső
határainkat használjuk, hogy odafigyelhessünk arra, amit mond. Nem tesszük rögtön
magunkévá183, amit a másik mond, míg el nem döntjük, hogy van-e olyan része a
mondandójának, ami igaznak cseng a számunkra, vagy nincs. Ha megsértettünk valakit,
182
our spirituality
183
internalize = belsővé tesz, internalizál
79
jóvátételt nyújtunk neki. Az önértékelésünk egyik fenti helyzetben sem csökkent, mivel
megtartottuk a belső határainkat.
Különféle módokon használhatjuk a belső határainkat. Például úgy, hogy megszabjuk,

hogy mennyi személyes információt – személyes történetet, vagy pénzügyi adatot – osztunk
meg másokkal. Ugyanígy tartózkodunk attól is, hogy mások személyes ügyeiben
kutakodjunk. Lehet, hogy nagyon feltennénk egy kérdést, vagy mondanánk valamit
valakinek, de mégsem tesszük meg, mert tudjuk, hogy nincs semmi közünk a másik
magánéletéhez.
110
Ha egészséges a belső határaink rendszere, akkor felismerjük, hogy minden egyes

személy felelős a saját érzelmi, mentális és spirituális határaiért. Megengedjük magunknak és
másoknak is, hogy meglegyenek a saját gondolataik, érzéseik, véleményük, viselkedési
szokásaik, hiteik és spiritualitásuk. Működő határokkal képesek vagyunk kielégíteni a saját
szükségleteinket anélkül, hogy megsértenénk mások azon képességét, hogy ők is
kielégíthessék a saját szükségleteiket. A belső határaink is rugalmasak lehetnek – mi döntjük
el, hogy mi biztonságos, és kellemes a számunkra, és mi nem az.
Mi vagyunk az egyetlenek, akik kiállhatunk a saját határainkért. Nem várhatjuk el

másoktól, hogy felismerjék, és tiszteletben tartsák őket, ha még csak nem is tudnak róluk. A
mi felelősségünk, hogy kommunikáljuk mások felé a határainkat – szelíd, de határozott
módon – emlékezve arra, hogy, ha valaki még sosem foglalkozott a saját határainak
hiányával, akkor valószínűleg mások határait sem fogja felismerni. Ha összetalálkozunk egy
határsértővel, vagy egy komolyabb támadóval, aki nem tartja tiszteletben a határainkat, akkor
szükséges lehet, hogy a saját védelmünkben „falat” építsünk magunk és a másik személy
közé. Ezzel ellentétben viszont néhányunk lehet, hogy pont azáltal kerüli el az egészséges és
szeretetteli kapcsolatok építését, hogy elzárja magát a másokkal való hiteles interakcióktól.
Lehet, hogy ilyenkor azt hisszük, hogy meghúztuk a határainkat, miközben éppen falakat
építettünk, melyek kikezdik azon képességünket, hogy egészséges kapcsolatokat teremtsünk.
Az egészséges határok állítása alapvető fontosságú a felépülésünk szempontjából.

Ennek módját a gyűléseken, a gyűlések utáni közösségi életben, a szponzorral való
beszélgetések során, a lépésmunka által, illetve a szolgálatok segítségével tanulhatjuk meg.
Ekképpen, a Felsőbb Erőnktől kapott útmutatással egészséges határokat állítunk fel
önmagunk számára, és megtanuljuk tiszteletben tartani mások határait. Így képessé válunk rá,
hogy egészséges és szeretetteli kapcsolatokat alakítsunk ki és tartsunk fent – mind saját
magunkkal, mind más emberekkel.
111
Mi az az összegabalyodás184?
Az összegabalyodás olyan emberek közötti kapcsolatokban fordul elő, akik még nem
építették ki a saját egyértelmű identitásukat és/vagy határaikat. Mindkét személy
teljességérzete és önértékelése összefonódik a másikéval. Olyan ez, mintha csak egyetlen
közös identitás létezne, és nehézséget okozna mindkét félnek teljes emberként működni a
másik nélkül. Ha egy másik emberen keresztül akarjuk meghatározni az értékeinket, és a
184
enmeshment = behálózás, behálózódás, belegabalyodás vmibe (a pszichológia szimbiotikus
összeolvadtságnak is nevezi, lsd pl.: Sématerápia)
80
sajátunkként fogadjuk el a másik szükségleteit, érzéseit és véleményét, akkor biztos, hogy

össze vagyunk vele gabalyodva. Ebben az esetben az olyan, összegabalyodásra utaló
kijelentések, mint „Meghalnék nélküled”, „Te vagy a mindenem”, „Nélküled senki vagyok”,
„Szükségem van rád”, vagy „Te teszel teljessé”, a mindennapi beszélgetéseink részei.
Az összegabalyodás gyakran fordul elő családtagok, szeretők, és barátok között, vagy

segítő helyzetekben. Egy összegabalyodott kapcsolaton belül nincs lehetőség az
individualitásra, az autonómiára, a teljességérzetre, vagy a személyes növekedésre. Az
összegabalyodás hátráltatja az olyan egészséges kapcsolatokat, mint amilyen a
sajátmagunkkal, a másokkal, és a Felsőbb Erőnkkel épített kapcsolat, mivel a fókuszunk
ilyenkor leggyakrabban kívülre – a másik félre irányul.
Az összegabalyodás legjobb ellenszerei az egészséges határok állítása, a fókusz

önmagunkon tartása, és az azon való munkálkodás, hogy meghatározzuk a saját egyedi
identitásunkat, akaratunkat, szükségleteinket és véleményünket a dolgokról. A Felsőbb
Erőnkkel fenntartott kapcsolat, a CoDA gyűlésein való részvétel, és a Tizenkét Lépés és
Tizenkét Hagyomány használata mind-mind segítenek, hogy elengedjük az összegabalyodási
viselkedésmintáinkat, és hiteles önmagunkká váljunk.
112
Mi az az elhatárolódás185?
Az elhatárolódás egy másik személytől, embercsoporttól, vagy helyzettől való

elszakadás, vagy elkülönülés aktusa. Az elhatárolódás lehetővé teszi, hogy érzelmileg,
és/vagy fizikailag elszakadjunk emberektől, eseményektől és helyszínektől, hogy ezáltal
egészséges, objektív nézőpontot alakíthassunk ki. Ha nem tetszik nekünk mások viselkedése,
elhatárolódhatunk, felismerve, hogy különálló lények vagyunk, a saját, másokétól jól
megkülönböztethető identitásunkkal, és határainkkal. Arra törekszünk, hogy önmagunk, és
mások iránti tisztelettel és szeretettel határolódjunk el, különösen, ha a barátainkról vagy
családtagjainkról van szó. A Felsőbb Erőnkhöz fordulunk, hogy segítsen a fókuszunkat a
határaink megőrzésén tartani. Emlékeztetjük magunkat rá, hogy nem vagyunk felelősek más
emberek viselkedéséért – még ha fontosak is számunkra – ahogyan ők sem felelősek a mi
jóllétünkért.
Mi a különbség az elhatárolódás és az elkerülés186 között?
Úgy is kérdezhetnénk, hogy „Mi a különbség az elengedés 187, és az elmenekülés188

között?” A CoDA meghatározása szerint az elhatárolódás egy tudatos, öngondoskodó aktus.
Azt választjuk, hogy érzelmileg elengedünk embereket, és/vagy elhagyunk helyzeteket,
amik/akik sérülést okozhatnak nekünk. Az elkerülés ezzel szemben gyakran egy öntudatlan,
rosszul működő megküzdési mechanizmus, ami lehetővé teszi számunkra, hogy elkerüljük a
felelősségre vonhatóságot; vagy, hogy ne vegyünk tudomást emberekről, vagy helyzetekről;
illetve, hogy elrejtőzzünk az igazság elől; vagy elfussunk a felelősségvállalástól. Az
elkerülést gyakran az attól való félelmünk hajtja, hogy nehogy elutasítást, haragot,
185
detachment = leválás, elválás, elszakadás, elkülönülés
186
avoidance
187
letting go
188
running away
81
csalódottságot, elhagyatást, vagy szégyent kelljen átélnünk. Egyszerűbben fogalmazva az

elhatárolódás szeretetre és erőre alapozott aktus, míg az elkerülés félelem-alapú.
113
Felépülök egyáltalán valaha a társfüggésből?
Nagy csalódásban lehet részünk, ha azt hisszük, hogy minden társfüggő

viselkedésmódunkat le fogjuk tudni vetkőzni. A programunk emlékeztet rá, hogy a dolgunk
mindössze annyi, hogy megjelenjünk, dolgozzunk a felépülésünkön, és az eredményt Istenre
hagyjuk. Ha ezt tesszük, és elengedjük a perfekcionizmust, akkor megtapasztalhatjuk a
reményt és a felépülés csodáit: egy olyan életet, amit folyamatosan betölt a lelki béke, az
elfogadás és a szeretet.
Mi az a kodependens megcsúszás?
A szótárak szerint a „slip189” szó jelentései: elcsúszik, megbotlik, hibát követ el,
téved. Ha ezt a kifejezést a saját társfüggésünkre alkalmazzuk, ugyanezt a jelentést kapjuk.
Időnként, bizonyos interakciók, vagy életkörülmények kezelésekor vissza-visszatérünk a
társfüggő viselkedésmódjaink használatához. (A kodependens megcsúszást visszaesésnek 190
is hívják.) Emlékeztetjük magunkat rá, hogy nem érhető el teljes absztinencia a felépülésben,
mivel emberek vagyunk, és hibákat követünk el. Sokkal fontosabb, hogy hogyan kezeljük
ezeket az elkövetett hibákat. A Tizedik Lépésünk segít ebben: „Folytattuk a személyes leltár
készítését, és, ha hibáztunk, azonnal elismertük.” Megpróbáljuk nem elfelejteni azt sem, hogy
a hibáink segítenek meghatározni, hogy a felépülésünk mely területein kellene még
dolgoznunk, és segítséget kérnünk hozzá a Felsőbb Erőnktől.
114
Ha továbbra is megcsúszunk, érdemes megfontolnunk, hogy újra átdolgozzuk a Lépéseket az

adott témában. Ez lehetővé teszi, hogy az adott problémával kapcsolatban a gyógyulásnak és
megértésnek egy mélyebb fokát érjük el, és egészségesebb viselkedésformák kialakítására
törekedjünk.
Ugyancsak hasznosnak találtuk elkerülni, hogy megszégyenítsük, vagy megbüntessük

önmagunkat a megcsúszásaink miatt. Tudván, hogy a szégyen igen nagy részét teszi ki a
társfüggésünknek, úgy gondoljuk, hogy csak tovább szítanánk a tüzet, ha még meg is
szégyenítenénk, vagy meg is büntetnénk magunkat, a hibáink miatt. A Belső Szülőnk
megbocsátása, szeretete és állhatatossága kulcsfontosságú a kodependens megcsúszásainkon
való munkálkodáskor.
Mi az az alsó-határ191?
Az alsó-határ olyan helyzet, vagy adott magatartásforma, amely nagy valószínűséggel

beindítja a társfüggésünket. Annak érdekében, hogy megőrizzük az érzelmi józanságunkat, és
189
slip = megcsúszás, megbotlás
190
backsliding
191
bottom-line behavior = az a viselkedésforma vagy helyzet, ami nyomógombként funkcionál a
függőségünkben: automatikusan magával ránt minket. bottom-line = alsó vonal, alsó határ
82
haladjunk a felépülésben, elkerüljük az ilyen helyzeteket vagy magatartásformákat. Például

egy alkoholista elkerüli az első ital elfogyasztását, egy szerencsejáték-függő a kaszinókat, és
a lottózókat…stb.; egy evés-zavaros pedig elkerüli az ételeket, vagy bármi olyan viselkedést,
ami kényszeres falásrohamhoz vezet.
A társfüggőknél az alsó-határ különböző, összetett formákban jelenhet meg, attól

függően, hogy milyen kiéléseket használunk a betegségünkben. Számba vesszük azokat a
magatartásformákat, amik támadóak, vagy ártalmasak miránk, vagy másokra nézve. Ide
tartozhat például, ha benne maradunk mérgező emberekkel fenntartott kapcsolatokban; ha a
szerelem helyett szexszel is beérjük; ha megpróbálunk megmenteni másokat; ha tetszeni
akarunk másoknak a saját rovásunkra192; ha kényszeres gondolataink vannak; ha fantáziálásba
menekülünk; ha megpróbálunk az irányításunk alá vonni helyzeteket, vagy embereket; vagy,
ha elítéljük önmagunkat.
115
Ilyenkor útmutatást kérünk a Felsőbb Erőnktől, beszélünk a szponzorunkkal, inspiráló

irodalmat olvasunk, és átnézzük a Negyedik Lépésünket, hogy újra tudatosabban lássunk rá e
viselkedésformáinkra. Mindannyiunknak külön meg kell határoznunk, hogy melyek a saját
alsó-határaink. Kereshetünk, vagy meg is alkothatunk irányelveket a magunk számára –
olyan felépülési eszközöket, melyek segítenek tartózkodnunk e viselkedésformák kiélésétől.
Ha pedig már megcsúsztunk, és épp valamilyen alsó-határ viselkedésfajtánkban vagyunk
benne, akkor önszeretetet alkalmazunk, hogy megbocsássunk önmagunknak. A félelmünk és
szégyenünk annál inkább alábbhagy, minél inkább felelősségre vonhatóvá válunk a
viselkedésünkért, és aktívan dolgozunk annak megváltoztatásán.
Mi az a szégyen-spirál?
Amikor az értéktelenség, a fásultság 193, vagy a pánik elárasztó érzéseit éljük át,
olyankor könnyen azt hihetjük, hogy nincsen megoldás a fájdalmunkra, ami ráadásul soha
nem is fog véget érni. Mintha az érzéseink/hiteink önálló életet kezdenének élni, mi pedig
váratlanul elszigeteltnek, elutasítottnak, ostobának, vagy elmebetegnek érezzük magunkat.
Lehet, hogy ilyenkor ócsároljuk is magunkat, vagy még erősebben kényszerítjük magunkat
rá, hogy megfeleljünk valaki más elvárásainak. Esetleg egészségtelen szexuális
viselkedésekbe bonyolódunk; kényszeresen falunk, vagy épp éheztetjük magunkat; de az is
előfordulhat, hogy megpróbálunk elmenekülni egy helyzet elől azáltal, hogy elkerülünk
bizonyos embereket. Ezek a viselkedésformák csak egyre intenzívebbé teszik a negatív
érzéseinket, és csak még nagyobb fájdalmat vagy zavarodottságot élünk át. Ezt nevezzük
szégyen-spirálnak. Közbeavatkozás nélkül a szégyenünk egyre mélyebb, és mélyebb
örvénybe húz, míg végül válsághelyzetben találjuk magunkat.
Hogy feltartóztassuk a szégyen-spirált, fontos, hogy kinyújtsuk a kezünket a Felsőbb

Erőnk, a szponzorunk, vagy a nem-ítélkező, felépülésbéli barátaink felé – támogatást és
útmutatást keresve náluk. Ilyenkor, ha leírjuk a gondolatainkat és érzéseinket; ha beszélünk
olyan emberekkel, akikben megbízunk; ha elmegyünk egy gyűlésre; vagy, ha
megerősítésekkel tápláljuk a Belső Gyermekünket; – ezek az eszközök mind csökkentik a
szégyenünk erősségét. A felépülési munkával azt választjuk, hogy az erősségeinkre és a
192
at our own expense = saját költségünkön, saját zsebünkre
193
apathy = fásultság, érzéketlenség, apátia
83
lehetséges megoldásainkra fókuszálunk, annak érdekében, hogy visszanyerjük a belső

erőnket194, és az önbecsülésünket.
116
Mi a szégyentől való félelem?
A szégyentől való félelem valójában az attól való félelmünk, hogy újra megszégyenít
bennünket egy családtagunk, szülőnk, főnökünk, párunk, vagy egy barátunk. Ez sokkal
nagyobb kontrollt gyakorol az életünk felett, mint a szégyen maga.
Lehet, hogy attól tartunk, hogy mások felemlegetik a hibáinkat és hiányosságainkat,

ezért már előre védekezővé, vagy kritizálóvá válunk, és lehetőleg elkerüljük az adott
helyzetet, vagy hazudunk vele kapcsolatban. Halálra rémülünk a gondolattól, hogy nehogy
esetleg újra leértékelve, vagy elhagyatva érezzük magunkat 195. Kontrollálunk másokat afeletti
félelmünkben, hogy nehogy csalódjanak bennünk, vagy megharagudjanak ránk. És attól a
szégyenfajtától félünk a legjobban, amit még a gyerekkorunkból ismerünk.
Hasznos, ha megosztjuk az efféle félelmeinket a szponzorunkkal, vagy a barátainkkal.

Ha szembenézünk ezekkel az érzéseinkkel, és azzal az egyre növekvő félelemmel, amit
eredményeznek, képessé válunk rá, hogy csillapítsuk, vagy akár meg is szüntessük annak
intenzitását.
Mi az a projekció196?
A projekció a tagadás egy fajtája, amit arra használunk, hogy megbirkózzunk a fel
nem ismert jellemvonásainkkal, és/vagy a jelenlegi, és múltbéli megoldatlan ügyeinkkel.
Olyan, mintha vetítőgépek lennénk, miközben egy jelenlegi élethelyzet és/vagy egy másik
ember látható a „képernyőn”. Ekkor lehet, hogy rávetítjük erre a „képernyőre” egy fájdalmas
emlékünket, vagy letagadott jellemvonásunkat, és meggyőzzük róla magunkat, hogy amit
„látunk, vagy tapasztalunk”, az a valóság.
117
A projekció egy másik fajtája, amikor a saját történetünkön keresztül reagálunk egy
helyzetre, úgy, hogy ezzel újraalkotunk egy egészségtelen gyerekkori kapcsolatot vagy
szituációt. Ezt úgy tesszük, hogy előveszünk egy megoldatlan érzést, vagy problémát a
múltunkból, és azt hisszük, hogy az most történik velünk, a jelenlegi kapcsolatunkban.
Lényegében öntudatlanul rávetítjük a múltunkat a jelen pillanatára.
Projekció történik akkor is, ha egy megoldatlan múltbéli, vagy nem kívánatos
jelenlegi érzést – például haragot – helyezünk ki valaki másra. Másra vetítve egy letagadott
érzésünket, vagy viselkedésünket, meggyőzhetjük magunkat róla, hogy a másik haragszik
miránk, és megvádolhatjuk őt ezért197. Például tegyük fel, hogy hazudunk egy barátunknak.
194
a sense of empowerment = egy bizonyos – pozitív értelemben vett – hatalomérzet, felhatalmazottság-érzés,
erő-érzet
195
We become terrified of being discounted or abandoned.
196
Projection = vetítés, projekció (pszicho-analitikai szakkifejezés, az elhárító mechanizmusok egy fajtája.)
Részletesebben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Elh%C3%A1r%C3%ADt%C3%B3_mechanizmus
197
(miközben a valóságban mi haragszunk rájuk, csak ezt az érzést nem akarjuk átélni).
84
Azért, hogy elkerüljük az ezzel kapcsolatos érzéseink megtapasztalását (megbánás,

szorongás, bűntudat, szégyen), melyek a hazugság elismerésének természetes velejárói,
ehelyett a másikat vádoljuk meg azzal, hogy hazudott nekünk. Így tagadásban maradunk
azáltal, hogy másokat vádolunk a saját – kijavításra szoruló – viselkedésünk miatt.
Melyek az abúzus és a kontroll fizikai, agresszív formái?
Sokan úgy gondolják, hogy könnyű beazonosítani az abúzus és a kontroll fizikai,

agresszív formáit. Mi úgy találtuk, hogy sok olyan formája van mindkettőnek, amelyeket
nehéz felismerni. Alább felvázoljuk a nyilvánvaló, és az alig észrevehető fizikai, agresszív
abúzus és kontroll három területét.
Fizikai fájdalom: minden olyan viselkedésforma, mely nekünk, vagy másoknak

fizikai fájdalmat okoz – ideértve valaki megcsipkedését, megkarmolását,
megharapását, megcsapkodását, megütését, megrúgását, vagy bármilyen
ismétlődő, sérülést okozó fizikai tevékenységet, mint amilyen például a
megerőltetés198, a test irreális elvárások elérésére kényszerítése, vagy szükségtelen
sebészeti, és más orvosi beavatkozások, és kezelések, melyek fizikai fájdalmat
okoznak.
118
Fizikai korlátozások: Idetartoznak a következők: gyötrő módon csiklandozni

valakit, mással szövetkezni a bántására199, lefogni az akarata ellenére; a haját
húzni, vagy megfékezni a fizikai mozgását, vagy fizikai szabadságát, szintén az
akarata ellenére.
Szexuális érintés: Simogatni, szexuális érintésre, vagy csókra kényszeríteni, vagy

agitálni valakit; de ide tartozik a szexuális felhangú ölelés, csók/puszi, vagy
érintés, molesztálás, erőszakos közösülés, vagy más szexuális erőszak, és
bármilyen fajta szexuális viselkedés is, melynek az a célja, hogy az illető
irányítása alatt tartsa a másikat.
Melyek az abúzus és kontroll nem-fizikai, vagy passzív formái?
Nyolc olyan területet találtunk, amelyek segíthetnek beazonosítani az abúzus és

kontroll bizonyos nem-fizikai formáit.
Kritizálás: megszégyeníteni, megsemmisítő megjegyzéseket tenni valakire,

gúnyolódni, vagy csúfolódni rajta, hibáztatni, utánozni, vagy kifigurázni,
célozgatni, és érthetetlen szavakat, vagy gesztusokat használni vele szemben.
Verbális abúzus200: Kiabálás, vulgáris viselkedés201, folyamatos dühöngés; illetve

káromkodni, dühös kifejezéseket és gesztusokat használni mások kontrollálására.
198
Overexertion = túlterhelés, megerőltetés, túlerőltetés
199
ganging up on another = bandába áll, összeáll, szövetkezik valaki ellen bántás céljából
200
verbal abuse = szóbeli bántalmazás, visszaélés
201
being vulgar = közönséges, alantas viselkedés
85
A valóság elferdítése202: Meghamisítani, eltúlozni, eltorzítani, letagadni valamit;

hazudni, hamis információkat adni, és általában hamisnak, szavahihetetlennek 203,
vagy megbízhatatlannak lenni másokkal szemben.
Dominálás: Hatalmaskodni valakin, kontrollálni, vagy követelni, hogy megtudjuk

az igazat, parancsolgatni, vagy logikailag 204, megszégyenítő módon kielemezni a
másik viselkedését.
Elnyomni másokat érzelmileg: Visszautasítani a támogatás nyújtását, a

figyelmet, a tiszteletet, vagy a másik ember érzéseinek érvényesítését; nem adni
megerősítést, vagy dicséretet.
Megtagadni az öngondoskodást: Saját szükségleteink tagadása205, nem kérni

segítséget és támogatást; alkohol-, drog-, étel-, szexfüggőség, vagy más
anyagoktól való függés; folytonos tetszeni akarás 206; mások gondjainak
átvállalása207; vagy elszigetelődés.
119
Pénzügyekkel kapcsolatos kényszerviselkedés: kontrollálni mások kiadásait,

nem támogatni a partner azon vágyát, hogy dolgozni akar; megvonni 208 a pénzt a
másiktól, pénzt, vagy más erőforrásokat büntetésre használni; vagy pénzügyekkel
kapcsolatos ígéretekbe bocsátkozni, azok betartásának szándéka nélkül.
Hatalmi játszmázás209: megszégyeníteni, vagy sürgetni valakit a döntéshozatalra,

vádaskodni, zsarolni, duzzogni; fenyegetni, vagy manipulálni valakit; visszaélni
az érzéseivel; erőt gyűjteni mások kontrollálására; a pénzt, a szexet, a gyerekeket,
vagy a vallást kontrollálásra használni.
Mi a különbség a kodependencia és a figyelmesség között?
A válasz nagyon egyszerű – a motivációnk árulkodik a különbségről. Ha a

motivációnk, hogy figyelmesek legyünk valakivel félelemre alapozott, vagy bármilyen olyan
szükségletünkre, hogy rögzítsük, felvigyázzuk210, kontrolláljuk, vagy manipuláljuk a másikat,
– illetve, ha az a motivációnk, hogy elkerüljük az elhagyatást – ez esetekben társfüggő módon
viselkedünk. A valódi figyelmesség ezzel szemben az, amikor a motivációnkat, hogy adjunk
valakinek, őszinte, félelem és szégyen nélküli vágy táplálja, és nem a szükségleteink és
határaink megtagadása, vagy elhanyagolása. Ha azon kapjuk magunkat, hogy próbálunk
mások kedvébe járni, vagy olyan más módon viselkedünk, ami sérti a saját igényeinket,
202
misrepresenting = elferdítve ad elő, hamisan ír le
203
unfaithful = hamis, hűtlen, megbízhatatlan
204
analyzing others' behavior through logic = a logikai gondolkodás eszközével – együttérzés, vagy más
érzelmek nélkül – szárazon kielemezni, tárgyiasítani valakit (lélektelen módon beszélni a viselkedéséről, mintha
egy gép volna, nem összetett, és érzékeny emberi lény – s.k.)
205
needlessness = fölöslegesség, szükségtelenség (úgy viselkedni, mint akinek nincs szüksége senkire/semmire)
206
people-pleasing = az emberek kedvének keresése minden áron
207
caretaking (caretaker = gondnok, házfelügyelő)
208
witholding = megvon, megtagad, visszatart (nem adni pénzt a közösből, ezzel kontrollálni a másik embert)
209
power tactics
210
take care = vigyázni, gondoskodni (lehet úgy értelmezni, hogy magunkra vigyázunk a másikkal szemben, vagy
a másikat felvigyázzuk, gondoskodunk róla maga helyett, mert azt hisszük, hogy nem tud gondoskodni magáról,
vagy mert ezzel óvjuk magunkat tőle…stb.)
86
akkor érdemes megkérdeznünk magunktól, hogy „Gondoskodom-e most magamról? 211” Ez a

kérdés segít felismerni azt a motivációnkat, hogy másokkal törődjünk magunk helyett.
120
Mi a különbség a hibáztatás és a felelősségre vonhatóság212 között?
Amikor másokat hibáztatunk, áldozatszerepben vagyunk, és elutasítjuk a

felelősségvállalást a saját életünkért, biztonságunkért, jóllétünkért, és boldogságunkért.
Ilyenkor lehet, hogy azt hisszük, hogy az életünkben felmerülő boldogtalanságot a társunk, a
szüleink, a munkánk, vagy akár maga Isten okozza, miközben a boldogtalanságunk valójában
a saját érzéseink és gondolataink következménye. Amíg másokat hibáztatunk, addig nem
tudunk konstruktívan hozzáállni a felépülésünkhöz. Olyanok vagyunk ilyenkor, mint egy kis
egér, akit fogva tart a saját maga által épített labirintusa.
A felelősségre vonhatóság ezzel szemben azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk az

érzéseinkért, gondolatainkért, viselkedésünkért, és megoldásainkért. Felhagyunk az arra való
vágyakozással, hogy mások tegyenek boldoggá minket, és ehelyett önmagunk és Isten felé
fordulunk.
Hogyan tanuljak meg bízni?
Sokunknak sosem tanították meg, hogy mikor, és hogyan lehet megbízni. Lehet, hogy
gyerekkorunkban sokszor hallottuk, hogy „szeretlek”, de a viselkedés, amit tapasztaltunk,
nem volt szeretetteli. Így aztán gyerekként korán megtanultuk, hogy ne bízzunk. Ma már
lehet, hogy elszigeteljük magunkat az emberi interakcióktól, vagy pont, hogy túlságosan
bizakodóvá válunk, miközben felkészítjük magunkat a fájdalomra és a csalódásra.
Nem tudjuk megtanulni, hogy hogyan bízzunk meg megfelelően másokban, amíg nem
tudunk megbízni saját magunkban és a Felsőbb Erőnkben. Először ezeknek az utóbbi
kapcsolatoknak kell rendben lenniük ahhoz, hogy jobban megértsük mások bizalmat érdemlő
viselkedését. Ez képessé tesz minket arra, hogy fejlesszük a bizalmat a többi kapcsolatunkban
is.
Meg kell-e bocsátanom azoknak, akik bántottak?
Van egy mondás a CoDÁ-ban: „A vádaskodás nyitva tartja a sebeket, a megbocsátás

begyógyítja őket.” Ha meg akarunk gyógyulni, akkor meg kell tanulnunk megbocsátani. Ha
egyáltalán nem bocsátunk meg, az hozzáköt minket a vádaskodáshoz. Ez pedig csak arra
szolgál, hogy állandósítsa a haragunkat és a fájdalmunkat. Ha viszont nagyon sietünk, és túl
hamar bocsátunk meg a felépülésünk során, az gyakran csak afféle gyorsjavítást eredményez.
Először meg kell tennünk minden egyes Lépést az Elsőtől a Hetedikig, mielőtt elérünk a
Nyolcadik Lépéshez. Ha nem így teszünk, akkor a személyes érzelmi növekedésünk nem
megy végbe. Így aztán – akár megbocsátottunk, akár nem – a szokásos kodependens
mintázataink végül folyamatosan újraismétlődnek.
121
211
„Have I taken care of myself?” = Odafigyeltem/vigyáztam magamra?
212
blame and accountability
87
Hogyan használjam a felépülést a kapcsolataimban?
Az egészséges kapcsolatok megkövetelik, hogy következetesen rászánjuk az időnket,

figyelmünket, türelmünket, és gondoskodásunkat. Sok kapcsolatunkat már tönkretette a
társfüggésünk. Hogyan kezdjük el a gyógyulás folyamatát? Mit tegyünk, hogy félelemteli
emberi lényekből szeretetteli, egészséges és erős egyénekké váljunk, akik megengedik
másoknak is ugyanezt? A Lépések megadják a szükséges útmutatást és irányt.
Hasznos lehet, ha a kapcsolatainkat fontossági sorrendbe vesszük, és először

önmagunkra, a Felsőbb Erőnkre, és a társunkra összpontosítunk, majd a gyerekeinkre, a
családunkra, a barátainkra, és végül a munkakapcsolatainkra. Minden egyes – múltbéli és
jelenlegi – kapcsolatunkon külön-külön dolgoznunk kell a Tizenkét Lépés során a
szponzorunkkal. A fontossági sorrendjük változhat, ahogy egyre egészségesebbekké válunk.
Számba vesszük a tehetetlenségünket minden egyes kapcsolatunkat illetően, és arra
összpontosítunk, hogy mit tapasztaltunk meg általuk. Megnézzük, hogy mely esetekben
vetítettük bele a gyerekkori tapasztalatainkat a felnőtt kapcsolatainkba, és, hogy hogyan
alkottuk újra ezeket a mintázatokat. A Felsőbb Erőnkhöz fordulunk segítségért, és
tisztánlátásért.
Időt szánunk rá, hogy elképzeljük, hogy vajon hogyan viselkednénk szeretetteli,
egészséges és egyenlőségen alapuló kapcsolatokban. Lejegyezzük, hogy milyen pozitív
változtatásokat tettünk meg, így minden egyes nap új pozitív változásokra fókuszálhatunk.
122
A lépésmunka magába foglalja a kapcsolatainkban megjelenő tehetetlenségünket, és a

kapcsolataink kezelhetetlenségének problémáját is. Feltárjuk, hogy milyen definíciók élnek
bennünk az emberi kapcsolatokat illetően. Számba vesszük a kapcsolatainkban eljátszott
szerepeinket, épp úgy, mint a másik szerepeivel szemben támasztott elvárásainkat. Beszélünk
a szponzorunkkal arról, hogy milyen más, elsajátítható módszerek léteznek a másokkal való
kommunikációra. Felelősséget vállalunk az érzéseinkért, igényeinkért és szükségleteinkért, és
megosztjuk ezeket a kapcsolatunkon belül is. Keresünk olyan gyűléseket, ahol a
kapcsolatainkra fókuszáló témák segítenek megtanulnunk, hogy hogyan fejlesszük a
viselkedésünket ezeken a területeken. Továbbá néhányunk szükségesnek érzi, hogy azon az
útmutatáson és támogatáson felül, amit a CoDA nyújtani tud, hivatásos segítséget is
keressünk az elárasztó témák átdolgozásához.
Ha mindkét fél (vagy egy család) fel szeretne épülni – egyénileg is, és együtt is –
akkor egészséges, szeretetteli, törődő, és valóban bensőséges kapcsolatok alakulhatnak ki a
tagok között. Az egészséges és szeretetteli kapcsolatok kialakítása és fenntartása egy életen át
tartó folyamat. Segít kifejlesztenünk magunkban a kölcsönös támogatást, és a kapcsolattal és
egymás növekedésével szemben tanúsított tiszteletet. Megértjük, hogy hogyan növekszünk és
fejlődünk mindannyian, és, hogy megérdemeljük egymás türelmét és törődését. A felépülés
és a Lépések biztosítják számunkra e folyamat eszközeit.
Minden függőségemre használhatom a CoDÁ-t?
88
Bár a társfüggést tartják minden addikció gyökerének, a CoDA nem rendelkezik

speciális információkkal vagy segédeszközökkel a másfajta addikciókból, vagy kényszeres
viselkedésmódokból való felépülésre.
123
A Közösségünk azon tagjai, akik másféle kényszeres, vagy addiktív viselkedést is felfedeztek
magukon, jó, ha az azoknak megfelelő Tizenkét Lépéses programok gyűléseit is látogatják,
melyek segítenek kezelni az adott specifikus problémákat. Katasztrofális eredménnyel járhat,
ha a CoDA-tagok megpróbálják semmisnek tekinteni a más Tizenkét Lépéses programok
iránti szükségletüket, azáltal, hogy a CoDÁ-t használják a kizárólagos felépülési
programjukként.
Ahogy megkezdjük a társfüggésből való felépülésünket, bizonyos felismeréseink és

tapasztalataink érzelmileg elárasztóak lehetnek. Ilyen esetekben azon társaink, akiknek más
kényszeres vagy addiktív viselkedésük is van, és akik nem végeznek Tizenkét Lépéses
felépülési munkát külön ezekre a viselkedésekre is, azon kaphatják magukat, hogy az
addikciójuk fokozódik. Ez rávezet bennünket, hogy elköteleződjünk, (vagy újból
visszatérjünk) más Tizenkét Lépéses programokhoz is, melyeket a saját egyedi
felépülésünkre fordíthatunk. Néhányunknak komoly visszaesést kell tapasztalnia más
függőségeiben, mielőtt hajlandóvá válik elköteleződni egy másik programhoz is.
Szerencsétlen módon néhány CoDÁ-s társunk ebbe idő előtt bele is halt.
Erősen ajánlott tehát, hogy ne használjuk a CoDÁ-t kizárólagos felépülési program

gyanánt az összes addikciónkra, és kényszeres viselkedésünkre.
Mi a különbség a CoDA, az Al-Anon 213, az Alkoholisták Felnőtt Gyermekei

(ACA vagy ACoA), és az Al-Anon Felnőtt Gyermekei (AAAC) között?
Az Al-Anon, az Alkoholisták Felnőtt Gyermekei, és az Al-Anon Felnőtt Gyermekei

alkoholisták házastársai, családtagjai és barátai számára alakult közösségek. A CoDA
Közössége azok számára jött létre, akiknek nehézséget jelent, hogy egészséges, működőképes
kapcsolatokat tartsanak fenn, függetlenül attól, hogy a másik fél alkoholista, drogfüggő, vagy
másmilyen problémái vannak. A CoDA tagjai tagjai lehetnek ezeknek a másfajta Tizenkét
Lépéses Közösségeknek is.
124
Szükségem van-e hivatásos segítségre, ha társfüggő vagyok?
A CoDA Közösségének sok tagja fordul hivatásos segítőhöz is. Ez egy egyéni döntés,
nem követelmény. A CoDA egy nem-hivatásos szervezet, és nem tudja megítélni, hogy egy
tagjának szüksége van-e, vagy sem hivatásos szakmai kíséretre, tanácsadásra, vagy terápiára.
Sokunk keres szakmai segítséget olyan témákban, melyek a társfüggésünkhöz kötődnek, de
kívül esnek azon a tapasztalaton, erőn, és reményen, amit a CoDA program és Közössége
nyújtani tud nekünk. Ha ezt az elhatározást fontolgatjuk, hasznos, ha a Felsőbb Erőnktől
kérünk útmutatást, és, ha beszélünk a szponzorunkkal és a felépülésbéli barátainkkal az ő
tapasztalataikról, illetve hozzájuk fordulunk támogatásért.
213
Alkoholisták Hozzátartozóinak Anonim Közössége
89
Tudnátok ajánlani valamilyen kapaszkodót a társfüggéssel

kapcsolatban? ...Esetleg egy terapeutát, kórházat vagy kezelő központot?
Azt ajánljuk, hogy a Közösség tagjai olvassák el a CoDA-Konferencia által

jóváhagyott kiadványokat, és hallgassák meg a felépülésben lévő CoDA-tagok történeteit.
Ezek a kiadványok és hangfelvételek beszerezhetőek a CoRE Kiadónál 214. A CoDA-tagok
természetesen más könyveket is olvasnak és használnak, de a CoDA, mint Közösség, nem
hagyhat jóvá, és nem ajánlhat a speciális, engedélyezett CoDA-irodalmon kívüli könyveket.
A Hatodik Hagyományunk szerint járunk el az által, hogy nem támogatunk semmilyen más
irodalmat, programot, személyt, vagy intézményt.
125
A CoDA Első Hat Éve
Ken, és Mary R., a Névtelen Társfüggők alapítói, úgy érezték, hogy spirituális
vezettetés alatt álltak, mikor az Anonim Alkoholisták (AA) alapelveit adaptálták a
társfüggésből való felépülés létfontosságú programjára. (CoDA)
Mindketten hiszik, hogy az inspiráció magjai akkor lettek elültetve bennük, amikor
rátaláltak egy filmre, ami Mahatma Gandhi életét mutatta be. Mindkettőjüket megindította
Gandhi bátor erőfeszítése, mellyel India népén igyekezett segíteni, hogy elnyerjék a
szabadságot és függetlenséget. Azáltal, hogy Ken, és Mary tanúivá váltak annak, hogy
egyetlen ember munkája milyen messzemenő hatású lehet, elkezdtek gondolkodni a saját
életükön, és azon, hogy hogyan változtathatnák azt meg215.
Mindketten évek óta felépülésben voltak az alkohol- és drogfüggőségükből, és jól

ismerték már a Tizenkét Lépéses életmódot. Komolyan imádkoztak Istenhez, hogy mutassa
meg nekik az utat.
126
Mary:
„Nagyon fontos volt számunkra, hogy továbbadjuk a felépülés ajándékait. Hajlandóak
voltunk elérhetővé tenni magunkat a Felsőbb Erőnk számára, hogy felhasználhasson minket
bármilyen formában, arra, amit nekünk szánt, hogy változást idézzünk elő, még az
életünkben.”
Ilyen célokkal imádkoztak, úgy, ahogyan azt a Tizenkét Lépéses felépülési

tapasztalataikban megtanulták, majd „elengedték, és átengedték Istennek216” a kérdést.
A következő három, vagy négy évben mindketten megtapasztaltak nehézségeket és

győzedelmeket egyaránt. Bár akkor ezt még nem vették észre, a Felsőbb Erő munkálkodott az
életükben, felkészítve őket az eljövendőkre. Ken egy bentlakásos kezelőintézet
igazgatójaként dolgozott, mely a társfüggés, és más függő viselkedésmódok kezelésére
214
CoRE Publication = a CoDA online kiadója és Könyvesboltja
215
how they might make a difference
216
„they let go, and let God” = elengedték a témát, és hagyták Istent hatni
90
vállalkozott. Mindketten – Ken is, és Mary is – terápiába kezdtek, hogy a saját társfüggő
problémáikkal foglalkozzanak. Idővel egyre növekvő szükségét érezték egy társfüggőkből
álló közösség létrehozásának.
Ken:
„Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb társfüggéssel kezelt betegünk ugyanazzal a
dilemmával került szembe, mint Mary, meg én. Miután visszatértek az otthonukba, kevés,
vagy semennyi támogatást, illetve közösséget nem találtak, mely segített volna dolgozniuk a
Tizenkét Lépésen a társfüggő problémáikkal kapcsolatban. Világossá vált számunkra, hogy
itt az idő kidolgoznunk egy társfüggő támogatócsoport elindításának ötletét.”
Ken és Mary tisztán látták az Anonim Alkoholisták Tizenkét Lépésének és Tizenkét

Hagyományának értékét a spirituális alapelvek megtartásában.
127
Mary:
„Olyan csoportot akartunk, ami kifejezetten a társfüggő problémákra és a
társfüggésből való felépülésre összpontosít, de az Anonim Alkoholistáknál megismert
Tizenkét Lépésen, Tizenkét Hagyományon és az alapelveken nyugszik. Olyan csoportot
akartunk, ahol a társfüggő problémáinkon egyénileg is, és párként is dolgozhatunk.”
1986 nyarán hosszasan megvitatták a csoporttal kapcsolatos elképzeléseiket. Azután

támogatást keresve, bemutatták az elképzeléseiket a felépülésbeli barátaiknak is. Kent
kellemesen meglepte, hogy az emberek nyitottak az ötletükre.
„Izgalmas idők voltak, mindenki lelkesedett. Otthon tartottunk egy szervezői gyűlést,
amire meghívtunk minden érdeklődőt. Mary M, Renée P, és Craig B. jöttek el. Együtt
meghatároztuk az alapinformációkat, az anyagokat, és a lépéseket, melyekre szükségünk volt
az első gyűlés megtartásához. Elfogadtuk a Névtelen Társfüggők nevet. Miután az AA 50
éve sikereket ér el az alkoholizmusból való felépülésben a Tizenkét Lépés és Tizenkét
Hagyomány használatával, a csoportunk megállapodott abban, hogy átvesszük az AA-s
lépéseket és hagyományokat, hogy azok a CoDA programjának is központi elemei 217
legyenek. Ken kapcsolatba lépett az Anonim Alkoholistákkal, hogy írásos engedélyt kapjunk
a Tizenkét Lépés és Tizenkét Hagyomány átvételére. Az engedélyt megkaptuk, azzal a
feltétellel, hogy hajlandóak vagyunk az AA-s eredeti Lépéseket és Hagyományokat is
feltüntetni a CoDÁ-s Lépések és Hagyományok mellett. Mary M. elvállalta, hogy összeállít
egy listát a társfüggő jellemvonásokról, mely segít a gyűlésen résztvevőknek beazonosítaniuk
a társfüggéssel kapcsolatos problémáikat. Ken pedig beleegyezett, hogy megírja a
Meghatározást218, az Üdvözletet, és a Gyűléslevezetőt 219, és a CoDÁ-s szükségletekhez
igazítja a Lépéseket és Hagyományokat.”
128
217
heart of the program = a program „szive”(központi magja és működtetője)
218
Preambule = preambulum, bevezető rész, előszó (már létező kiadványokban „Meghatározás” néven szerepel
– valóban ez a szó fejezi ki a legpontosabban az adott szövegrész tartalmát)
219
Meeting format = gyűlés-formátum (más Tizenkét Lépéses programokban „Gyűléslevezető”-ként lett
közismert – tartalmazza a gyűlés formai követelményeit, és ajánlott szabályait)
91
A következő lépés az volt, hogy gyűléshelyet találjanak. Mary visszaemlékszik, hogy

milyen nehéz dolguk volt ezzel.
„Hetek teltek el. Felhívtunk katolikus közösségeket, és iskolákat, de nem találtunk

egyet sem, mely otthont adott volna a CoDA első gyűlésének. A problémák, amikkel
szembesültünk, a következők voltak: ’nincs elég hely’, ’magas a kötelező biztosítási
díj’, ,nincs szabad időpont a naptárban’, és rendkívül magasak a bérleti díjak. Végül
beszéltem egy Phoenix-i templom papjával. Ő nagylelkűen beleegyezett, hogy kiad a CODÁ-
nak egy gyűléstermet. Később fedeztük fel, hogy a Kuratóriumunk egyik első tagja ehhez az
egyházközösséghez tartozott.”
Eközben Craig B., Renée P., és Mary R. összegyűjtötték a szükéges kellékeket, és

terjeszteni kezdték az információt a gyűlésről. Wendy Lee B. megtervezte a védjegyet és a
szórólapot, és Jenise A. megalkotta a CoDA-macit 220, ami az első CoDA-logó volt. És végre
elkezdődött. A Névtelen Társfüggők első gyűlését 1986. október 22-én tartották, és mintegy
30 fő volt jelen. Néhányan kíváncsiságból jöttek el, páran pedig Ken és Mary barátai voltak,
akik őket támogatni jöttek. Mások pedig azért voltak ott, mert már többféle programot is
kipróbáltak, de nem találták meg azt a fajta támogatást, amire szükségük lett volna. Ken R.
elnökölt221 a gyűlésen, és megosztotta a történetét a többiekkel. Aztán a gyűlés kis
csoportokra oszlott a megosztásokhoz.
Ken:
„Ez volt az első eset, amikor bármelyikünk is képes volt nyíltan és szabadon
meghallani a társfüggésből való felépülés tapasztalatát, erejét, és reményét. Az elhangzott
megosztások mélysége, és sebezhetősége sokunk számára nyilvánvalóvá tette, hogy a
Névtelen Társfüggők programját valóban egy szerető Felsőbb Erő inspirálta. Isten valóban
válaszolt az évekkel korábban felé küldött imáinkra.
129
A következő szerdán Mary R. osztotta meg a történetét. Ezen a második CoDA-

gyűlésen már kétszer annyian voltak. Az első hónapban háromszor kellett a CoDÁ-nak
gyűléshelyet változtatnia, hogy be tudja fogadni a tagok növekvő számát. Ahogy teltek a
hetek, a CoDA által nyújott támogatás iránti lelkes izgalom folyamatosan növekedett. Több
CoDA-gyűlés is elindult Phoenix térségében. A CoDA fennállásának első hat hónapjában két
tájékoztató jellegű újságcikk is megjelent a programról. Gyűlésindító csomagok 222 kerültek
szétosztásra – benne az említett újságcikkekkel – egy helyi kezelőközpont által, azon betegek
között, akik épp visszatértek az otthonaikba, az ország minden tájára. Ilyen, és ehhez hasonló
erőfeszítések eredményeképpen gyűlésképviselők kezdték el beregisztrálni a csoportjaikat az
egész Egyesült Államok területéről, valamint Svédországból. Országszerte sokan indítottak
már korábban is független, támogató csoportokat társfüggőknek. Ezek az emberek a CoDA
szerkezetéhez igazították a csoportjaikat, és regisztrálták magukat CoDA-csoportként. Ken és
Mary hamar észrevette, hogy a CoDÁ-nak szüksége van egy fejlesztési tervre, és szerkezeti
felépítésre, melyek segítséget nyújtanak a gyors növekedésben. Ismét a Felsőbb Erőhöz
fordultak segítségért.
Ken:
220
CoDA Teddy Bear
221
to chair = elnökölni
222
meeting starter pocket
92
„Az imáinkra Jim S.-en keresztül érkezett a válasz. Jim-nek szilárd háttere volt a
Tizenkét Lépes programok szerkezeti felépítésében – mind helyi, mind országos szinten – és
hozzá gyakorlati jogi ismeretei is. Értékes kiegészítő tagja lett a csoportunknak: nagylelkűen
felajánlotta nekünk a szabad idejét, az irányítását, a tapasztalatait és szolgálatait.”
130
Úgy döntöttek, hogy az Anonim Alkoholistákéhoz hasonló szervezeti struktúrát

állítanak fel. Az AA úgy tudott túlélni és növekedni több, mint 50 éve már, hogy megértették,
hogy minden egyes embernek szavazati joga kell legyen a program döntéseiben és
irányításában.
Mary:
„Felismertük, hogy, ahogyan a CoDA egyes tagjai továbbfejlődnek és növekednek,
ugyanúgy fog fejlődni és növekedni a CoDA egész szervezete és struktúrája is. Úgy
döntöttük, hogy kiindulási alapként átvesszük az AA Konferencia-tervét 223, és szolgálati
felépítését, a CoDA igényeihez igazítva. Azt akartuk, hogy a CoDA Közösségének egésze
tovább fejlődhessen és terjeszkedhessen. Úgy éreztük, hogy ez a szerető Felsőbb Erő
bölcsességén és útmutatásán keresztül, a Tizenkét Hagyományon keresztül, és az évente
megrendezett Országos Szolgálati Konferencia csoport-lelkiismereti szavazatán keresztül tud
teljesülni.”
Jim végigvezette Kent és Maryt a folyamaton, melynek során az AA szerkezetét a

CoDA céljaihoz igazították. Szintén ő segített nekik bejegyezni a Nemzeti Kuratóriumot 224,
és később a Nemzeti Szolgálati Irodát225. Jim, Lane S. segítségével megírta az Alapító
Okiratot és az Alapszabályzatot, amire a Közösség alapult. A CoDA 1987. február 10-én lett
bejegyezve. Jim azt javasolta, hogy nevezzenek ki különböző képességekkel és tehetségekkel
rendelkező hét tagot, akik majd az induló CoDA-Kuratóriumot alkotják. A Kuratórium első
gyűlését 1987. február 25-én tartották, a következő résztvevőkkel: Bill T., Donna P., John M.,
Donna L., Bill S., Jim S., John J., illetve Ken, és Mary. Kent választották meg elnöknek, John
M. lett az alelnök, Mary-t választották meg kincstárosnak, és Donna P.-t titkárnak.
131
A Kuratórium bizottságokat hozott létre, hogy hatékonyan kiegyensúlyozzák a CoDA

növekvő igényei által keltett munkaterhelést. Minden egyes Megbízott feladatul kapta, hogy
toborozzon CoDÁ-s önkénteseket az új bizottságok támogatására, melyek a következők
voltak: Pénzügyi Bizottság, Medve-Tények Bizottság226 (így hívták az eredeti országos
hírlevelet, melynek ma Co-NNections a neve), Kórházi és Intézményi Bizottság 227, Irodalom
Bizottság, Végrehajtó Bizottság, és a Nemzeti Szolgálati Iroda (N.S.O.).
A Kuratórium elvállalta a kihívást, hogy bevezesse a Nemzeti Szolgálati Rendszert, és

megvalósítsa a Konferencia-tervet, úgy, hogy minden egyes CoDA-tag részt vehessen a
CoDA ügyeiben és növekedésében. Az első Kuratórium elszántsága, szeretete, és munkával
töltött hosszú órái által a CoDA sok társfüggő, felépülésre szoruló személyt tudott elérni és
223
AA’s Conference Plan
224
National Board of Trustees
225
National Service Office
226
Bear Facts Committee (utal az eredeti logóban lévő Teddy Macira)
227
Hospital and Institution Committee
93
támogatni. Az első hét hónapban a Nemzeti Szolgálati Iroda Ken és Mary otthonán keresztül
üzemelt.
Mary:
„Az otthoni számunk volt a CoDA első országosan elérhető telefonszáma, és egy
Glendale-i, Arizona állambéli postafiók az első országos levelezési címe. Telefonhívások és
levelek százait kaptuk emberektől, akik a társfüggés betegsége, és a Névtelen Társfüggők
programja felől érdeklődtek. Rengeteg éjszakát töltöttünk el levelek olvasásával, a
Közösséggel való levelezéssel, és a hívások megválaszolásával. Gyakran ejtettünk
örömkönnyeket a sok levél felett, melyekben az emberek a helyi CoDA-gyűléseiken kapott
segítségről írtak.”
132
Ken:
„Gyakran túlterhelődtünk. Kaptunk például egy segítségkérő hívást hajnali háromkor,
és ezek után próbáltunk kialvatlanul jól működni: egyensúlyozni a család, a felépülés, a
karrier és a házasságunk között. Amellett, hogy megválaszoltuk a Szolgálati Irodához érkező
leveleket, még gyűlésindító csomagokat is postáztunk, feldolgoztuk a regisztrációkat és a
pénzügyeket, és emellett próbáltunk még időt szakítani magunkra is! Ami átsegített minket
ezeken az időkön, az a Felsőbb Erőnk szeretete és ereje volt, és a felépülésbéli barátaink
szeretetteli támogatása, mint például Barbara és Curly M., Bill S., John M., Donna L., és
sokan mások, akiket hosszasan sorolhatnék.” Ahogy a hívások és levelek száma növekedett,
világossá vált, hogy szükség van egy hivatalos Nemzeti Szolgálati Iroda felállítására.
Ken és Mary imái ismét válaszra találtak – ezúttal egy felépülő CoDÁ-s család által.
Jack M., Betty Lou M., John M. and Nancy M. nagylelkűen a Nemzeti Szolgálati Irodának
adományozott egy irodahelyiséget, és hozzá számítógépes felszerelést és bútorzatot is. Az
akkor adományozott géppark még ma is használatban van.
Nancy M. önként vállalta az N.S.O. menedzselését, később pedig elfogadta az

Önkéntes Ügyintéző címet is. Sok-sok szabadidejét és tudását áldozta arra, hogy létrehozzon
egy önkéntesekből álló csapatot228, mely meg tud felelni a CoDA gyorsan növekvő
igényeinek. A sok-sok óra, amit Nancy a Nemzeti Szolgálati Iroda megszervezésével és
menedzselésével töltött, végül megtérült. Hat hónapon belül a CoDA elegendő adományt
kapott ahhoz, hogy elkezdhesse kifizetni a saját bérleti díját! A Kuratórium úgy tekintett erre
a sikerre, mint az elsődleges céljuk elérésére, ami az volt, hogy a CoDA képes legyen
fenntartani az autonómiáját, és ezáltal a Hagyományok szerint tudjon működni.
A program körülbelül hét hónapos lehetett, mikor a Kuratórium elkezdte kidolgozni

az első Országos Konferencia tervét. Országszerte, és Svédország-szerte városonként
megválasztott CoDA-képviselők kaptak meghívást a részvételre. 1987. október 2-án,
mindössze három héttel a CoDA 1 éves születésnapja előtt, megtartották az első CoDA
Országos Szolgálati Konferenciát az Arizona állambéli Phoenix-ben.
133
Mary:
228
volunteer force = önkéntes erő, haderő
94
„Meg voltunk elégedve a résztvevők számával. Jelen volt 29 képviselő hét különböző
államból, a Kuratórium, és a Nemzeti Szolgálati Iroda alkalmazottai. Sokan úgy írták le a
Konferencia élményét, mint egy együttműködő, és erőteljesen spirituális üzleti találkozót.
Mély szeretet, törődés, és egységérzet volt jelen. Többen úgy hivatkoztak erre az alkalomra,
mint a CoDA spirituális megszületésére – országos szinten.” A Konferencián Ken, Mary, és a
Kuratórium lemondott a CoDA jövőbeni irányításáról, és azt a tagságra, illetve a szerető
Felsőbb Erő útmutatására bízta, ahogyan az a csoport lelkiismereti szavazatán keresztül
kifejeződik. A Konferencián áttekintették Ken és Mary előző évi munkáját, illetve a
Kuratórium és a bizottságai által elvégzett munkát is. A Konferencia tagjai felvázolták, és
mozgásba lendítették a következő év terveit.
A CoDA szüntelen növekedése mellett borzasztó nagy szükség lett a CoDA-

irodalmak fejlesztésére – beleértve az országos hírlevelet, és a kórházi, és intézeti használatra
szánt anyagok fejlesztését is. Ismét szükségessé vált az anyagi támogatás: a CoDA Teen 229
Program kifejlesztésére, és a Nemzeti Szolgálati Iroda támogatására. Ken beszámol a
Konferencia összhangulatáról:
134
„Óriási izgalom uralkodott abban a három napban, míg a CoDA alapjai meg nem
szilárdultak egy működőképes Szolgálati Struktúra formájában. A Konferencia tagjai a
Szolgálati Struktúra kidolgozásának felelősségével tértek vissza otthonaikba.
Megválasztottuk a csoportképviselőket, és Közösségi Tanácsokat, Országos Tanácsokat és
Bizottságokat állítottunk fel, hogy a CoDA hangja minden taghoz elérhessen. Ezáltal a
kommunikáció egy sokkal hatékonyabb módját hoztuk létre.”
Sok konferenciatag önkénteskedett, hogy szolgálja és támogassa a Szolgálati

Konferencia Állandó Bizottságait230. Nagyrészt az ő erőfeszítéseik, küzdelmeik és
következetességük eredménye, illetve más sikeres konferenciatagoké, hogy a CoDA ma egy
világméretű programként létezik. A program az első hat évben elérte a körülbelül 4000-es
gyűlésszámot és a megközelítőleg 100000-es taglétszámot. Az 1990-es Országos Szolgálati
Konferencián Ken R. lemondott mind a Kuratórium elnöki pozíciójáról, mind a Szolgálati
Konferencia elnökléséről, Mary R. pedig a kuratóriumi kincstárnoki pozíciójáról.
Mindketten továbbra is folytatták a szolgálatot, mint nem-szavazó megbízottak és
tanácsadók, amíg az 1993-as Országos Szolgálati Konferencián teljesen le nem mondtak. Ma
is a CoDA szolgálatában állnak, mint tagok, mint alapítók, és mint a szerető Felsőbb Erő
vezetettjei.
A CoDA Szolgálati Konferencia tovább nőtt és terjeszkedett a megszervezése óta. A

kuratóriumi taglétszám 7-15 között ingadozik. A változatos képességeikért és tehetségeikért
megválasztott kurátorok lenyűgöző mértékű elkötelezettségről tesznek tanúbizonyságot a
CoDA felé, a véget nem érő, odaadó szolgálati munkájukkal. Ma a CoDA Igazgatósága 231
felel a program napi szintű ügyeinek menedzseléséért: reagál a Közösség szolgálati igényeire,
és koordinálja a Konferencia-bizottságok feladatait.
135
229
CoDA Teen = Eredetileg a CoDA-tagok tinédzser korú gyermekei számára kidolgozott Tizenkét Lépéses
program, az Ala-Teen mintájára
230
Standing Committees
231
CoDA, Inc. Board
95
A CoDA Konferencia-bizottságok továbbra is igyekeznek kielégíteni a CoDA

Közösségének szükségleteit. A jelenlegi bizottságok (köztük ezen írásé is) a következők:
Kórházak és Intézmények232, Nagygyűlés233, Szolgálati Konferencia, Szolgálati Rendszer,
Segítő Kezek234, Irodalom, Pénzügyek, Co-NNections235, Mediációs Ügyek, Fordítási Ügyek.
A bizottságok minden egyes tagja szorgalommal és szeretettel dolgozik, és nagyon nagyfokú
támogatást, útmutatást, és információt nyújt a hozzáfordulóknak.
A Névtelen Társfüggők Közössége tovább növekszik és terjeszkedik világszerte.

Ezzel együtt – ahogyan eddig is – a Közösség igényei is tovább növekednek és bővülnek.
Isten, a CoDA önkéntes szolgálati szervezete, és ti, a CoDA egyes tagjai segítségével a
CoDA továbbra is a társfüggésből való felépülés támogatásának erős, és életképes
világméretű forrása marad. Továbbra is azon munkálkodunk, hogy betöltsük az elsődleges
spirituális célunkat, azaz, hogy eljuttassuk a felépülés üzenetét azok számára, akik még
szenvednek a társfüggéstől – amíg csak végleg meg nem szűnik ez a szükség a földön.
136
232
Hospitals & Institutions
233
Convention
234
Outreach (outreach = kinyúlni, elérni a rászorulókat)
235
online hírlevél
96
Általános információk a CoDÁ-val kapcsolatban:

P.O. Box 33577
Phoenix, KL 85067-3577
USA
Phone: 602-277-7991
www.coda.org
Ez egy, a CoDA-Konferencia által jóváhagyott irodalom
Copyright© 2011
Minden jog fenntartva.
A kiadvány sokszorosítása és másolása a
írásos engedélye nélkül tilos.
A könyv további példányai az alábbi
elérhetőségeken keresztül rendelhetők meg:
CoRe Publications
P.O. Box 1004
Denver, NC 28037-1004
USA
Phone: 704-483-3038
Fax: 704-483-3088
E-mail: coreorders@coda.org
Online ordering: www.coda.org/estore
97
A CoRé-n keresztül elérhető CoDA-anyagok (angolul)
Alapok236
Fellowship Service Manual237 (FSM): CoDA's Organization & Procedures238
CoDA Meeting Starter Packet239
Pamfletek
What is CoDA? Welcome to CoDA240
Am I Codependent?241
Attending Meetings242
Communications & Recovery Boundaries243
Füzetek és kézikönyvek
Tools for Recovery Booklet244
Common Threads of Codependency Booklet245
Experiences With Crosstalk Handbook246
Making Choices Booklet247
Carrying the Message-Living the 12 th Step Booklet248
Peeling the Onion Booklet249
Newcomers Handbook250
Twelve Steps Handbook251
Building CoDA Community, Healthy Meetings Matter252
Sponsorship: What's in It for Me?253
138
Munkafüzetek
The Twelve Steps & Twelve Traditions Workbook254
Speciális anyagok
Affirmations Booklet255
236
Service Items
237
A Közösség Szolgálati Kézikönyve
238
A CoDA Szervezete és Működése
239
CoDA-gyűlés kezdőcsomag
240
Mi a CoDA? Üdvözlünk a CoDÁ-ban
241
Társfüggő vagyok?
242
Gyűlésre járás
243
Kommunikáció és a felépülés határai
244
A felépülés eszközei - füzet
245
A társfüggés közös szálai - füzet
246
Tapasztalatok a keresztbe beszélésről - kézikönyv
247
Döntéshozás - füzet
248
Üzenetátadás – Élni a 12. Lépést - füzet
249
A hagyma héjai - füzet
250
Újonnan érkezők - kézikönyv
251
Tizenkét Lépés - kézikönyv
252
A CoDA Közösség építése – Egészséges gyűlések
253
Szponzorálás – Mire jó?
254
A Tizenkét Lépés és Tizenkét Hagyomány Munkafüzet
255
Megerősítések - füzet
98
Serenity Bookmarks (set of four)256
Spanyol nyelvű irodalom

Paquete Para Principiantes
Bienvenidos A CoDA
Manual de Instrucciones Para Nuevos Participantes
Estableciendo Limites en la Recuperacion dSoy codependiente?
El Libro de Trabajo Doce Pasos y Doce Tradiciones
Könyvek
Co-Dependents Anonymous Book257
Co-Dependents Anonymous Book Pocket Edition258
In This Moment Daily Meditation Book259
CD-k
The Twelve Steps
Newcomers/Sponsorship260
Codependency & Shame261
Ken R: I Feel Like I've Come Home262
Anita F: How Empty of Me To Be So Full of You263
Newcomers/Sponsorship
Pat: The Promises264
Carmen N: A Pocket Full of Anger265
139
Jim: I Didn't Need Any One, Any More266

Mary: I Don't Surrender Easy267
Wes: Turning Points268
Hollis: Walking My Road of Happy Destiny269
Karmann: Hope for a New Day270
Ann D: I Thought I Would Be OK As an Adult271
Larry V: Recovery is the Greatest Gift272
Wally: Recovery, The Wildest Thing273
256
Lelki béke könyvjelzők (négyes kiszerelés)
257
A Névtelen Társfüggők Könyve
258
A Névtelen Társfüggők Könyve Zsebkiadás (a jelen könyv)
259
Ebben a pillanatban – Napi meditációs könyv
260
Újonnan érkezők/Szponzorálás
261
Társfüggés és szégyen
262
Úgy érzem magam, mint aki hazaért
263
Mennyire üres lehetek, ha így tele vagyok veled
264
Az Ígéretek
265
Egy zseb tele haraggal
266
Soha többé nincs szükségem senkire
267
Nem adom meg magam könnyen
268
Fordulópontok
269
A boldog végzetem útját járom
270
Egy új nap reménye
271
Azt hittem, felnőttként rendben leszek
272
A felépülés a legnagyobb ajándék
273
A felépülés a legvadabb dolog
99
Judith: CoDA is God's Program274

Guile V: I Have a Family Today275
Mike D: Look Inside For All Your Gifts276
Sherrill S: Women's Issues277
Jim: Who's Got My Soul?278
Phyllis: I Met My Inner Child279
Charles C: Relationships and Intimacy280
Poszterek
Serenity Prayer281
The Twelve Steps
The Twelve Traditions
CoDA Opening & Closing Prayers282
Meeting Announcement Poster283
Érmék
CoDA Antik Bronz Születésnap/Évfordulós Érmék – kezdve az „Egy éves”-sel284
Játékpénzek
CoDA „Elismerés” játékpénzek színezett alumíniumból – Egy, Kettő, Három, Hat, és
Kilenc hónapos, illetve „Üdvözlünk itthon” játékpénz
140
274
A CoDA Isten programja
275
Ma már van egy családom
276
Minden ajándékodat magadban találod
277
Női témák
278
Kinél van a lelkem?
279
Találkoztam a Belső Gyermekkel
280
Kapcsolatok és intimitás
281
A Lelki béke fohásza
282
CoDA nyitó- és záróimák
283
Gyűlésbejelentő plakát
284
One year
100

CODA KÉK KÖNYV - Zsebkiadás Teljes - NÉVTELEN TÁRSFÜGGŐK Rövidített Kiadás - Egyben

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

CODA KÉK KÖNYV - Zsebkiadás Teljes - NÉVTELEN TÁRSFÜGGŐK Rövidített Kiadás - Egyben

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Névtelen Társfüggők

CoDA Kék Könyv Zsebkiadás

Névtelen Társfüggők, rövidített kiadás

Egy szerető Felsőbb Erőnek

A Névtelen Társfüggők Közössége minden egyes tagjának

Azoknak a társfüggőknek, akik még szenvednek

Általános információk a CoDA-val kapcsolatban:

Co-Dependents Anonymous, Inc.

Ez egy, a CoDA Konferencia által jóváhagyott irodalom

Minden jog fenntartva.

A kiadvány sokszorosítása és másolása a

Co-Dependents Anonymous, Inc.

írásos engedélye nélkül tilos.

A könyv további példányai az alábbi

elérhetőségeken keresztül rendelhetők meg:

Mi, a Névtelen Társfüggők Közösségének tagjai, szeretnék kifejezni szívből jövő

A CoDA Tizenkét Lépésének és Tizenkét Hagyományának öröksége az Anonim

A Tizenkét Lépést és Tizenkét Hagyományt az Anonim Alkoholisták

A Névtelen Társfüggők olyan férfiak és nők világméretű Közössége, akik azért

Mikor a CoDA még gyerekcipőben járt, a Kuratórium azzal a kéréssel fordult az

Nem csak gyakorlati útmutatóul ajánljuk, hanem a saját kollektív utazásunk

Arra hívunk minden társfüggéstől szenvedőt, hogy abban a reményben olvassátok a

Ez a folyamat a gyógyulás ajándéka számunkra. Aktívan munkálkodva a Névtelen

Köszöntünk a CoDÁ-ban, a Névtelen Társfüggők felépülési programjában. Ebben a

Többségünk eddig is megpróbált megoldást találni a gyermekkorából, és a későbbi

Az életünk során, a magunk sajátos módján mindannyian megtapasztaltuk a

Nem számít, hogy mennyire tűnik traumatikusnak a múltad, vagy kétségbeejtőnek a

A Névtelen Társfüggők 12 Lépése *

1. Elismertük, hogy nincs hatalmunk mások felett – az életünk kezelhetetlenné vált.

3. Úgy döntöttünk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten

4. Gondos és bátor erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.

5. Beismertük Istennek, magunknak és egy másik embertársunknak sérelmeink/hibáink

6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson e jellemhibáinktól.

7. Alázatosan kértük Őt, hogy távolítsa el a hiányosságainkat.

8. Listát készítettünk mindazokról, akiknek valaha kárára voltunk, és hajlandóvá váltunk

9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk mindazoknak, akiknek lehetett, kivéve, ha ezzel nekik

10. Folytattuk a személyes leltár készítését, és, ha hibáztunk, azonnal elismertük.

12. Miután a fenti lépések eredményeképpen megtapasztaltuk a spirituális ébredést,

* A Tizenkét Lépést és Tizenkét Hagyományt az Anonim Alkoholisták Világszolgálatának engedélyével vettük

A Névtelen Társfüggők 12 Hagyománya *

1. Közös boldogulásunk mindennél előbbre való, személyes felépülésünk a CoDA egységétől

2. Csoportjaink célkitűzése szempontjából csak egy legfelsőbb hatalom létezik – a csoport

3. A CoDA-tagság egyetlen feltétele a vágy az egészséges és szeretetteli kapcsolatokra.

6. Egy CoDA csoport soha ne támogasson, finanszírozzon, vagy kölcsönözze a „CoDA”

7. Minden CoDA csoport legyen teljesen önfenntartó, hárítsa el a külső hozzájárulásokat.

8. A Névtelen Társfüggők programja maradjon mindig nem-hivatásos, de szolgálati

9. A CoDA, mint olyan, soha ne szerveződjék, de alakíthatunk szolgálati bizottságokat, vagy

11. A nagyközönséggel valókapcsolatunk inkább a vonzerőn alapul, mint a reklámon –

* A Tizenkét Lépést és Tizenkét Hagyományt az Anonim Alkoholisták Világszolgálatának engedélyével vettük

Az Anonim Alkoholisták 12 Lépése

Az Anonim Alkoholisták 12 Hagyománya

A Névtelen Társfüggők 12 Ígérete

A Névtelen Társfüggők programján munkálkodva csodálatos változásra számíthatok

2. Már nem a félelmeim irányítanak. Felülkerekedek a félelmeimen, és bátran, becsülettel és

3. Egy újfajta szabadságot ismerek meg.

4. Megszabadítom magam a múltam, s a jelenem fölötti aggódástól, bűntudattól és

5. Önmagam és mások újfajta szeretetét és elfogadását ismerem meg. Valóban szeretetre

6. Megtanulom magamat másokkal egyenlőnek tekinteni. Az új és megújított kapcsolataim

7. Képes vagyok felépíteni és fenntartani egészséges és szeretetteli kapcsolatokat. A mások

8. Megtanulom, hogy képes vagyok jobbá válni – egyre szeretettelibbé, meghittebbé és

9. Tudomásul veszem, hogy egyedi és értékes teremtmény vagyok.

Talán az alábbi gondolatok közül néhányat a sajátodnak érzel…

„Ha a társam megváltozna, minden rendbe jönne.”