Zen Szöveggyűjtemény

A TAN KAPUJA
BUDDHISTA FŐISKOLA
K szöveggyűjtemény
észségfejlesztő
Dobosy Antal
Zen szöveggyűjtemény
készségfejlesztő feladatokkal
Források
Európai Szociális
Alap
Budapest, 2019 %()(.7(7e6$-g9ė%(
A köny címe A Tan Kapuja

Dobosy Antal
Zen szöveggyűjtemény
készségfejlesztő feladatokkal
A digitális kiadás
az EFOP-3.4.3-16-2016-00024 pályázat
keretében készült 2019-ben.
Készítette: Dobosy Antal
A Tan Kapuja
Zen szöveggyűjtemény A Tan Kapuja

Tartalomjegyzék
1. A Zen buddhizmus......................................................................5
2. Bódhidharma – a mester......................................................... 30
3. Dzsósú elmosatja a tálat........................................................... 40
4. Tíz bika történet.........................................................................46
5. A teaszertartás...........................................................................59
6. A zen négy alapelve...................................................................63
7. A Szív-szútra..............................................................................67
8. Kérdések és válaszok................................................................ 70
9. Létezés én nélkül........................................................................72
10. A szívbéli hitről........................................................................76
11. Az Igaz Tudatban való Hit verse.............................................83
12. Hui Neng önéletrajza.............................................................. 90
13. A zazen, a felébredés éber testtartása ................................. 110
14. Mi haszna van a meditációnak?.......................................... 115
15. Siva 112 útja........................................................................... 120
16. Az örök kezdők szelleme...................................................... 133
17. Semmi különös..................................................................... 136
18. Ketten feltekerik a sötétítőt.................................................. 140
19. A zen-buddhizmus elvei...................................................... 144
20. A zen, ahogy Európából látjuk............................................ 158
21. Csodák, misztikumok helyett............................................. 170
22. Közvetlenül az elmére mutatás........................................... 173
23. Ha találkozol a Buddhával................................................... 180
Zen szöveggyűjtemény –3– A Tan Kapuja
24. Buddhizmus a mai világban................................................ 183
25. Ásás két oldalról................................................................... 193
26. Gyakorlás és virtuális közösség........................................... 202
27. Kijutva a dobozból............................................................... 212
28. Az igazság keresése............................................................... 216
29. Hiszamacu a gyakorlásról................................................... 219
30. A Megváltó............................................................................ 226
31. Holló zenmester történetek................................................. 228
32. A zen és a Nyugat.................................................................. 234
33. A zen meg a motorkerékpár ápolás művészete (1. rész)... 244
34. A zen meg a motorkerékpár ápolás művészete (2. rész)... 264
35. Váratlan nyaralás.................................................................. 280
36. Az egyszerű élet művészete..................................................287
Felhasznált művek....................................................................... 296

1. A Zen buddhizmus
Részlet Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka II. Kína–Tibet–Japán
című művéből
Taccsittam jacsittam acsittam

(A gondolat neve gondolat, mert nemgondolat)
B uddhát, mint oly sokszor, ezúttal is több száz vándorszerze-

tes kereste fel, körülállta, és várta, hogy a Magasztos meg-
szólaljon. Buddha most hallgatott. Mindössze néhány szál virá-
got tartott fel, és hangtalanul a zarándokoknak mutatta. Egyetlen
embert kivéve senki sem értette. Mahákásjapa volt ez az ember,
aki bólintott, és Buddhára mosolygott. A Mester így szólt: a leg-
drágább szellemet és észt meghaladó kincset adtam át most
neked, tiszteletreméltó Mahákásjapa.
Ez volt a híres virágbeszéd. A Mester minden tanítványa
közül egyedül Mahákásjapa volt, aki a beszéd értelmét meg-
őrizte. A sok iskola és szekta közül az egyik a csodákat művelte,
a másik a ceremóniát, a harmadik mitológiát csinált, a negye-
dik aszkézist űzött. Mindez hínajána volt, ahogy azt a hinduk
mondják, a kis út. A mahájána, a nagy út, a szútrákban merült
el, de a legfelsőbb csúcson állt a virágbeszéd tanítása, a hangta-
lan tudás.

Bodhidharma, mikor Indiából Kínába ment, és Buddha taní-
tását hirdetni kezdte, ezt a tudást vitte magával. Semmi sem volt
alkalmasabb arra, hogy Kína így a lehető legrövidebb idő alatt,
minden ellenállás nélkül Buddha útjára lépjen. Bodhidharma
számos nagy szútrát fordított le, és a fordítók nagy nemzedékét
nevelte. Buddha minden szavát Kínába vitték, és annyira meg-
őrizték, hogy sok beszéd hindu eredetije elveszett, de a kínai for-
dítás megmaradt.
Bodhidharma Indiába visszatért, de Kínában a nagy út ta-
nítása elterjedt, pont ez, a dhjána. Kínaiul csan. Sok száz évig élt
kolostorokban, vándor mestereknél, tudós iskolákban, olyan
hagyományban, amely e körből minden jelentékeny szót fel-
jegyzett és a tanítványoknak továbbadott. Nem volt csodálat-
raméltó, hogy a csan koreai közvetítéssel Japánba is átkerült.
Ugyanúgy, mint Kínában, itt is a legrövidebb idő alatt, ellen-
állás nélkül, és éppen Japán legjava a dhjána híve lett. Itt ne-
vezték el zennek. Mialatt India nagy része Buddha tanításától
ismét megvált, és a Védákhoz visszatért, Japánban a zen a lét
minden kis mozzanatát átitatta. Valószínűleg igaza annak, aki
azt mondja, hogy aki a zent nem érti, az nem értheti Japán-
ban sem a költészetet, sem a grafikát, vagy a no-játékot, vagy a
kolostori életet, vagy a morált, de még a vívást, a birkózást, az
öltözködést, a virágkultuszt, a lakásdíszítést, a kertkultúrát és a
szakácsművészetet sem.
Buddha beszédei minden különösebb filológiai erőszak nél-
kül három csoportba oszthatók. Az első csoport nyers és vázsze-
rű. Semmi egyéb, mint az alaptétel szűkszavú kifejtése. Többnyi-
re száraz, és felépítése rendkívül ésszerű.
A második csoportban van a Dígha-nikája és a Madzshi-
ma-nikája (hosszabb és rövidebb gyűjtemény) legtöbb beszéde.
Az előbbiek epigrammatikusak, ezek viszont annál húsosabbak
és gazdagabbak. Ezek a szútrák nem takarékoskodnak a képpel,
de főként nem a hanggal.
A nyugatiak panaszkodnak, hogy e beszédek fárasztó, vége-
láthatatlan ismétlései kimerítőek. Húsz-harminc soros részek
aránylag rövidebb beszédben is négyszer-ötször szó szerint
visszatérnek. Az európainak ez sok. Mondani sem kell, hogy
éretlenségből. Az óceán hullámai örökké egyforma zúgással
morajlanak, és aki egyszer ezt a zenét megértette, hogyan tud-
ja megunni? Buddha beszédeinek monumentális monotóniája,
mondják keleten, ilyen óceáni. Az ember közvetlenül tapasz-
talatot szerezhet arról, ami határtalan. Az egyik zen-mestertől
azt kérdezték: hol van a megszabaduláshoz vezető út bejárata?
A mester azt válaszolta: Hallod a folyó zúgását? Ott van a bejárat.
A beszédek harmadik csoportja a mahájána szútrák. Egy ré-
szük csak Kínában és Japánban, vagy Tibetben maradt fenn. E
mahájána szútrák fejtik ki a dhjánát, elsősorban a Pradzsnyápá-
rámitá-hridaja-szútra és a Vadzsraccsédiká. Ezek a kiérett, legne-
hezebben érthető, minden ízükben metafizikai szútrák. A költői
ábrázolás módszere itt eszköz, hogy valamely víziót ábrázoljon.
Az óceán itt is jelen van, de valami ezen felül. Aki a keleti műve-
ket ismeri, tudja, hogy az igazi keleti műből mindig a szamádhi
atmoszférája érezhető. Szamádhi mélymeditációt jelent. A medi-
tációnak igen sok foka van, és valamennyi között a legmagasabb
a nirvikalpa-szamádhi, amelyben minden megkülönböztetés
(avikalpa: megkülönböztetés) megszűnik és az ember a minden
Egy állapotában maradéktalanul elmerül. A Vadzsraccséddi-
ká egyike azoknak a szútráknak, ahol az ember ezt a nirvikal-
pa-szamádhit közvetlenül át tudja venni. A készületlen számára
azonban e tudás az értelemnek el nem érhető tündöklése. A testi,
biológiai, pszichológiai vagy szociális én nyomtalanul elpárolog.
Valaki más beszél itt, aki minden énjével azonos.
Ez itt tényleg a Tathágata.
A Pradzsnyápárámitá-szútra tanítása, hogy minden üres.
Szarvam súnjam. Üresek az alakok és üresek az érzések, üresek a
nevek, üresek a megértések, üresek az ismeretek. Nincsen isme-
ret, sem tudás, sem az ismeret vagy tudás lerombolása, nincsen
lehanyatlás, nincsen halál. Ha valaki ezt tudja, minden szenvedé-
se megszűnik, és megszabadul.
A Pradzsnyápárámitá–szútra tanítása, hogy minden üres.
Mit tanított Buddha? A Védantához képest semmi lényegesen
mást. És végső elemzésben teljesen ugyanazt. Az őskori tudástól
csak teoretikában különbözik. Ilyen teoretikai eltérés, hogy ál-
lást foglal a nem-én (an-Átman) mellett. Olyasmi, hogy „én” tu-
lajdonképpen nincs. Üres. Mindössze viszonylatok eredménye,
amely viszonylatokat ha felszámolom, az én (Átman) nyomtala-
nul eltűnik. A viszonylatokat a szomjúság, életéhség, életsóvár-
ság (tanha, trisna) teremti. Ha a szomjúság megszűnik, a vi-
szonylatok felbomlanak, az én nincs többé. Az az alak, az a fizikai
test, érző szervezet, aki most itt vagyok, nem egyéb, mint elmúlt
életek által felhalmozott tettek összebogozott csomója. Amit
ebben az életben élek és tapasztalok, nem is engem ér. Ennek a
csomónak fáj, ez örül neki, ez szenved, mert ez az, aki született
és meg fog halni. Aki tulajdonképpen nincs. Ez a merő éhség és
szomjúság. De ha az ember az igazságot megismeri, látja, hogy
szarvam súnjam, minden üres. Üresek a belső dolgok és üresek
a külső dolgok, üresek a külső és a belső dolgok. Üres maga az
üresség. Van nagy üresség (mahásúnjata). Üres a végső igazság,
üresek a teremtett dolgok és a nem-teremtett dolgok. Van végső
üresség. Üres a határtalanság, üres a szétszóródás, üres az első
természet, üres az én, üres a megérinthetetlen. Üres a nem-lé-
tező, üres a lények belső magva, üres a lények belső magvának
nem-létező volta.
A Pradzsnyápárámitá az észt meghaladó tudás szútrája.
A Vadzsraccséddiká értelmi fordítása ez: a gyémántnál kemé-
nyebb –, ami a gyémántot is elvágja. Buddhát Szubhúti meglá-
togatja, és a bodhiszattva ösvényéről kezdenek beszélni. Az alap-
tétel itt is, mint a Pradzsnyápárámitában, hogy a dolgok üresek.
„Mit gondolsz Szubhúti, van itt valami, amit Tathágata az észt
meghaladó tudásnak (a legfelsőbb tökéletes tudásnak) nevez?
Szubhúti szólt:
– Egyáltalán nem, Magasztos, nincs, nincs itt semmi, amit
Tathágata az észt meghaladó tudásnak nevez.
A Magasztos szólt:
– Úgy van, Szubhúti, úgy van. Még a legkisebb dolgot sem
fogja fel, és nem érti meg senki, azért nevezik ezt az észt megha-
ladó tudásnak. Minden egy itt, Szubhúti, a dolgok között nincs
különbség, ezért hívják ezt észt meghaladó tudásnak. Megsza-
badultam önmagamtól, megszabadultam a létezéstől, megszaba-
dultam az élettől, megszabadultam az éntől, ez az észt meghala-
dó tudás, mindenkor ugyanaz, s ez az, amit a jó dolog tudásának
hívnak. Miért? Mert amit jó dolognak tanítottam, valóban jónak,
Szubhúti, azt Tathágata nem-létezőnek tanította, s ezért nevezik
jó dolognak…
… Aki a bodhiszattva ösvényére lépett, gondolatát ilyen mó-
don képezze: Minden lényt meg kell szabadítanom a nirvánába,
a tökéletességbe, s miután a lényeket megszabadítottam, senkit
sem szabadítottam meg. Miért? Azért, Szubhúti, mert ha a bod-
hiszattva azt gondolja, hogy vannak lények, van létezés, van élő-
lény, van személy, nem nevezhető bodhiszattvának. Ha csak egy
ilyen gondolata van is, nem nevezhető bodhiszattvának. Miért?
Azért Szubhúti, mert nincs senki olyasvalaki, aki a bodhiszattva
ösvényére léphetne.”
Gyémántnál keményebbnek nevezik a szútrát, mert a legke-
ményebbet, a nem-létezőt is elvágja. Tudjuk, hogy minden üres.
A mindenség üresség – szarvam súnjam. Ezek szerint csak egyet-
len létező lenne, a nem-létező. A Vadzsraccsédiká ezt a lehetősé-
get is elvágja. A nem-létező is üres. Mahásúnjata – a nagy üresség,
az üresség üressége (súnjata-súnjata). A nem-létező nemlétezése.
Mindez az elképzelhető legelszántabb paradoxonokban, az észt
Zen szöveggyűjtemény – 10 – A Tan Kapuja
tizenötszörös szalto-mortáléival kiforgatva, nem törődve, hogy
a gondolatokon messze túl levő gondolatokat meg tudja e még
közelíteni. Aki értelmét a Vadzsraccséddiká szavain élesítette, a
létezőt éppúgy elvágja, mint a nem-létezőt.
„Ez az öröktől fogva ki nem alvó látás, – írja Böhme – amely
az erőket, színeket és erényeket különbségeiben felismeri, de
ezek benne súly, cél és mérték nélkül egymástól el nem választva
állanak. Minden erő, szín és erény széttársítható külön egység,
de egymáshoz hangolt teremtő harmóniában, vagy ahogy szíve-
sebben írnám, kimondott szóban áll, hiszen a beszédben minden
erő, szín és erény együtt van, és ezek a kimondott hangban ölte-
nek alakot, és ebben válnak látható arccá.
Ez a kezdettelen szeme, az örök örvény, amelyben minden
együtt van, ami idő és időtlen, s ennek neve: tanács, erő, csoda
és erény, a természeten kívül, a lények kezdetén túl, öntörvényű
tevékenység, önmagából keletkezik és önmagával áll szemben és
önmagát fogja fel, anélkül, hogy bármi is megérinthetné, vagy be-
folyásolhatná; sem kezdete, sem vége, megmérhetetlen, távlata és
nagysága egyetlen számban sem mondható ki, mert mélyebben
van, semhogy a gondolat elérhetné, semmitől sincs távol, semmi-
hez sincs közel, mindenben jelen van, és mindenben jelen él, bár-
hová néz az ember, csak azt látja, ahogyan éppen keletkezőben van,
és szüli az időt és az örököt, a kezdetet és a kezdettelent…”
Ez minden metafizika – s éppen ezért minden létproblé-
ma – matematikai kezdete. Ez az Egy. Nem az az Egy, amely a
számsor első száma, és maga is szám. Hanem az az Egy, amely a
számsort ontológiailag megelőzi, amelyben minden szám együtt
van, ezért ez az Egy hármas alakban nyilatkozik meg, mint Egy,
mint nulla és mint Végtelen. Aszerint, hogy a metafizika ennek a
matematikát megelőző ontológiai Egynek melyik alakjából indul
ki, nevezi el kezdetét. Ha azt mondja, hogy Egy, akkor a kezdet a
személyes Isten. Ha azt mondja, hogy végtelen, akkor a kezdet a
Határtalan a Határtalan idő (Zeruana Akharene), vagy a Szellem,
vagy az Ősanyag, vagy egyéb. Ha azt mondja, hogy a semmi vagy
az Üresség, akkor Súnjata, vagy Dionüsziosz Areopagita meg-
nevezhetetlen istene, vagy Én-szóf, vagy Aditi. Mindenképpen
kezdettelen, vagyis Ungrund, más szóval Apeiron, Vu-ki, ami
ugyanazt jelenti. Vu-ki tai-ki: a Kezdettelen, az első és a legfelső
kezdet. Egy és a Nulla és a Végtelen együtt. Ebben megegyezik a
Kabbala, a tao, Zarathustra, az Upanisadok, Orpheus, Héraklei-
tosz, Plótinosz, Buddha, a szúfi, Eckhart és Böhme.
Ezen a helyen minden félreértés szükségképpen bábeli termé-
szetű. Bábel az, amikor a szó kettétörik, az alak és értelem elválik,
de ugyanakkor az alak maszkká, az értelem pedig önkényesen vá-
lasztott egyezményes grammatikai jelentéssé esik vissza. A maszk,
bármit kövessen is el, maszk marad, a megértés azonban már nem
az értelmen, hanem a grammatikai jelentés fölött való megegyezé-
sen múlik, és – mondjuk – a szavak jelentése többségi kérdés lesz.
Ráadásul a nyelvtudomány a szó alakjának és jelentésének elválasz-
tását szentesítette, s így minden szofisztikus önkény részére bázist
nyújtott. Az értelem nem maszkkal jelenik meg, hanem arccal, nem
ami önkényes, hanem ami róla lefejthetetlen, mert enélkül nincs.
Feltételezése annak, hogy az Egy más, mint a Végtelen, és ez
az ürességtől különbözik, bábeli zavar. A zavarral teljesen még
Böhme sem tudott megküzdeni. Nem volt aritmológiai alapja.
Akik a személyes Istenből indulnak ki, ezért érzik magukat fe-
nyegetve a Végtelennek akár szellemi, akár anyagi megfogalma-
zásától. Aki viszont a végtelenből indul ki, eszeveszetten küzd a
személyes Istenbe vetett hit ellen. De mind a kettő egyértelműen
küzd az ellen, aki az Ürességből indul ki. Ürességnek nevezik
azért, mert ez az, amit nem tudunk nem látni. Másik neve Pléró-
ma – teljesség, mint a gnosztikusok mondják.
– Mintha több helyről lehetne kiindulni. Indulás csak az ala-
pállásból lehet, az alapállás pedig minden esetben a hármas (tri-
nitárius) Egység.
Az Egységet csak egyetlenegy módon tudom kimonda-
ni. Hallgatással. Nem negatív és kitérő és nem tétovázó, vagyis
logosztalan hallgatással, amely megnémul, mert nem tud mit
mondani. Régi kínai rajz óriás termetű aggastyánt ábrázol, aki-
nek még a ruharáncai is a szenvedélyes feszültség legmagasabb
fokát fejezik ki. Olyan ez az ember ráncos homlokával és lobo-
gó szakállával, mint viharos szélben a fekete zivatarfelhő. Címe:
a Mennydörgő hallgatás. Ez a kimondás egyetlen lehetősége. A
logosz hangtalan explóziója. Mint ahogy a zene el tud hallgatni.
Ahogy a tenger vagy az éjszaka és a halál hallgat. Ahogy Budd-
ha a virágot a kezében tartja, a zarándokoknak megmutatja, de
mozdulatlanul ül, és egyetlen szót sem szól. Súnjata, üresség. Ez
a Kezdettelen. Ez a végtelen. Ez az Egy.
A zen nem vallás. Sem külön üdv-tanítása, sem dogmatikája,
sem eszkatológiája nincs, és szentkönyvre sem nagyon hivatko-
zik. A zen nem filozófiai iskola, mert nem teória, sőt a súly éppen
az életrendre esik. A zen nem szekta, vagyis nem leszűkült vallás,
mert amit tanít az éppen a minél tágasabb és minél szabadabb.
Úgy látszik, az olyan jelenségekre, mint amilyen az orfi-
kus kör, később a püthagoreusok, a hébereknél az esszénusok,
a mohamedán szúfi, Európában néhány középkori úgynevezett
eretnekség, vagy – legutóbb – a fehéroroszországi khasszidok,
nincsen definíciónk. Azt a ritka esetet, ahol az igazság valahol
élő talajra talál, gyökeret ver, és ki tud virágozni, nem tudjuk el-
nevezni. Az igazság mindig kisebb szociális egységekben képes
termőtalajra lelni és kivirágozni. Miért? Mert a bármely valláson
belül kiépülő klérus a jelentéktelen számú csoportokat nehezeb-
ben lepi el. Ami ezeket a köröket jellemzi, hogy a lehető legke-
vesebb intézménnyel kijönnek, és intézményeiket nem külső
kényszer és nem hatalmi becsvágy ösztönzi, hanem maga az élet
rendje. Ezért lehetnek tiszták és igazak. Biztos, hogy a történet
őrülete azért morzsolta fel őket olyan gyorsan, mert magukat
nem biztosítják. Átkozott dilemma, – ahol eddig valaha is vallás
intézményessé vált, az igazság elveszett, s ahol az intézmény el-
maradt, az igazság nem tudta magát megvédeni.
A szellemi magasrendűségnek ugyanaz a sűrű atmoszférája,
amely a történet kivételesen nagy lényét körülveszi annyira, hogy
a nagy embert éppen annak az atmoszférának masszív voltáról
ismerjük fel, most nem individuálisan és nem egy ember körül
jelentkezik. A csoportot az jellemzi, hogy semmiféle szociológiai
kategóriával nem meghatározható. Nem kaszt, nem nemzetiség,
nem osztály, nem szekta. Ezek itt egészen egyszerűen igazságra
szomjas emberek. Ritka alkalom, hogy egyszerre több ember ta-
lálkozott, akiknél az igazság a kellemes életnél fontosabb. Amíg
valamit egy ember mond, őrület, ha már többen mondják, tudás
(Novalis). Individuális nagy embert ismerünk, ha nem is sokat.
Csoportot igen keveset. Kivételes helyen és időben néhány em-
beren belül megvalósul valami, amiről tudjuk, hogy fontosabb,
mint a kriminalizmusnak az a folyamatossága, amit olyan nagy
hangon történetnek neveznek. Tekintet nélkül arra, hogy Perzsi-
ában van, és szúfinak hívják, Júdeában, a Holttenger mellett, és
nevük esszénus, vagy rongyos lengyel falvakban, és khasszidok-
nak nevezik őket – az ember úgy érzi, hogy végre hazaérkezett.
Ez az otthonosság. Ez a meghittség, és bizalmas jóhiszeműség.
Ez az egyszerűség, jel és tiltakozás az ellen, ami ezer évek óta a
történetben folyik. A romkultúrák közepette valami, ami nem
pusztul el. A szertefoszló népekkel szemben valami, ami abszolút
pozitívum. Minden propaganda és minden hittérítő háború és
minden hivatásszerű klérus nélkül. Az ember tudja: ez az. Ez az.
A zenmester szót sem szólna, csak maga elé állítana egy minisz-
tert és egy barátot. Válassz. Aki választott, az visszavonhatatlanul
döntött maga felől. Hihetetlen, a világ fiai milyen ügyefogyottan
élnek, és ha élettervük nem sikerül, még meg vannak döbbenve.
Amivel a zenközösség szemben áll, nem a történet, hanem az
utópia. Az utópia a rossz lelkiismeret irreális álmodozása, amely
abban a hiszemben van, hogy a dolog kizárólag az intézményen
múlik. Egész Európában ezt a kérdést csak Rabelais Thelema ko-
lostora oldotta meg. Illik megmondani, hogy miért. Azért, mert
az utópia Platóntól Marxig kedélytelen. Rabelais az egyetlen, aki
tudja, ha valaki a kedélyt kihagyja, kész a gyűjtőtábor.
Az esszénusok, a püthagoreusok, a khasszidok, a szúfi és a
zen olyan közösségekben élnek, amelyek bázisa messze a törté-
net előtti időkből való. A szociális struktúra aranykori, és ez az,
amely az emberi szívben a legmélyebb, és amely a történeten túl
meg fog valósulni. A történetben az egész emberiségre kiterjedő
végleges közösség nem realizálódhat. Először minden negatí-
vumnak le kell lepleződnie. Minden gazságnak meg kell buknia.
Ezt a keserves iskolát, úgy látszik, nem tudjuk megtakarítani.
Ha az őrület magát kifutotta, a történet (Böhme: Historischer
Wahn) véget ér, az erőszak és a hazugság végképp csődbe jutott,
kénytelenek leszünk megcsinálni.
Ahhoz képest, hogy a Buddháról szóló irodalom milyen nagy,
a számba vehető kommentárok – különösen az európaiak – je-
lentősége elég csekély. Európában komolyan a témához egyedül
Dahlke szólt, a szubjektív megragadottság szükségképpeni egy-
oldalúságával, de éppen ezért annál hitelesebben. Az ember ko-
molyan csak arról beszélhet, amit saját bőrén tapasztalt.
Dahlke szerint Buddha karakterszava a szamszkára. Beg-
riffnek fordítja, de a fordítás árnyalatait egész könyvében sem
meríti ki teljesen. Begriff a greifenből, vagyis fogalom a fogni-
ból, megfogni, megragadni, fogva tartani szavakból ered. Szam
annyi mint össze, kar annyi mint tenni. Vagyis összetenni, ös�-
szefogni, összefűzni, egybekapcsolni, összetartani, bezárva őriz-
ni, torkon ragadni, és el nem ereszteni. A fogalom oly módon
fogalom, hogy az ember megfogja, és nem ereszti el, hanem más
egyebeket is hozzákapar, és összekötözi. A szónak mindenesetre
a központ felé irányuló örvénylő sodra van, amely a körülötte le-
vőt magához vonzza és behúzza, és ott fogva tartja. A szamszkára
ilyen módon Begriff, vagyis fogalom.
Ami a fogalomban fog, az a tanha, vagy trisna, a Gier, vagy a
Durst, az éhség, a szomjúság, a sóvárság, a kapzsiság. Tanha dzsa-
néti purusam – az embert a szomjúság teremti. Ez az éhség, ami
ragad és vonz és magához húz és lenyel. Ez a fogalom az, ami be-
fog - a kaparó mohóság. Ez az éhség maga az én. Ez a sóvárgás.
A szomjúság, amely magához kaparja azokat az először szellemi,
aztán pszichológiai, végül testi feltételeket, amelyeket összefogva
felépül a szövevény; ebben életre kelhet, s életre kelve szomjas kap-
zsiságát folytatja haláláig, a túlvilágon éppen olyan szomjas, ezért
ismét megszületik, meghal és újra születik határtalan időkön át.
A szamszkára, a befogadás középpontja a tudat. A sóvárgás
gyűjtőlencséje. A magához ragadás legfőbb szerve, amely egy-
szerre és egy időben fogva tartja mindazt, ami felé nyúl, és oda-
köti magát. A tudat, amely fog, és amely fogás által meg van fogva,
és fogalmat nyújt arról, amit befogott. A tudatnak pedig egyetlen
előzménye és feltétele van: az alvajárás (avidjá). A nem-tudás, az
aluszékonyság, a csökkent éberség, az értelem homálya, a kedély
zavara. Ez a kezdettelen álomkór, amely a világ tüneményét, az
álmot teremtette és teremti. „Az életnek úgy, ahogy van, sem-
mire nincs szüksége, csak önmaga felől való nem-tudásra.” Elég
ahhoz, hogy keletkezzék és fennmaradjon és forogjon, forogjon,
egy helyben szüntelenül daráljon, és őröljön kezdettelenül és be-
fejezetlenül.
A világ alaptörvényét Buddha sem tudja megváltoztatni.
A sóvárgás teremi az embert. A valóság megkerülhetetlen. Egyet
tehet, hogy a szomjúság előjelét megváltoztatja. Nem az életre
szomjazik, hanem arra, hogy ezt a zavaros álmot eloszlassa. Az
örökké körbeforgó tévelygésből (szamszára) megszabaduljon.
Benne is ugyanazok az erők dolgoznak, mint az egész világon
mindenkiben. De olyan tevékenységbe kezd, amely úgy vonz,
hogy szétszór, és úgy kapzsi, hogy elajándékoz, és úgy kapar,
hogy lemond, és úgy fog, hogy elereszt, és úgy ragad torkon,
hogy elbocsát. Ez az „egyedülvaló út”. Mindez csak egy esetben
lehetséges, ha az alvajárást önmagában meg tudja szüntetni. Ha
felébred. Buddha annyit jelent, mint felébredett. Abban a pilla-
natban, amikor az ember fölött az irányítást az éberség átvette,
minden megy tovább, mintha semmi sem történt volna, de fordí-
tott eredménnyel. A dolgok nem tömörülnek, hanem elkezdenek
lazulni. Az ember nem gyűjt többé. A fogalom csak arra jó, hogy
ne fogjon vele mást, mint a nem-fogást. A szomjúság megma-
rad, de már nem az életgyönyörökre, hanem a megszabadulásra.
Ugyanaz, pontosan ugyanaz a folyamat, amely a világot éhséggel
megteremti, megfordul, és a világot felbontja. Az örvény vissza-
felé forog, és az elemek felbomlanak. Az élet sodra nem a közép-
pont felé vonz, hanem taszít. A tudat, mint az alvajárás eszköze,
gépiesen tovább dolgozik, de az éberség fennhatósága alatt erejét
veszti. Akinek sikerül az álomkór minden homályát, a szomjú-
ság egészét felszámolni úgy, hogy meglássa, nincs itt semmi, ami
valóság lenne, a megszabadulást eléri.
Csak az európai filozófiák bonthatók meg úgy, hogy ha az em-
ber belőlük egy szálat bárhol kihúz, az egész simán felgöngyölhető.
Egészen biztosan azért, mert a filozófiák valóságtartalma elég ki-
csiny. A hagyomány minden egysége, még az olyan kései is, mint
Buddháé, sokkal gazdagabb, semhogy azzal a módszerrel, amel�-
lyel még Dahlke is hozzányúlt, akár csak fő vonalaiban megfejt-
hető lenne. Ha pedig itt, most e percben kommentár készül, nem
tarthat többre igényt, minthogy ma, a XX. sz. közepén esedékessé
vált időben és helyen egyetlen ponton megérintsen.
Az indiai metafizika bázisa Buddha előtt az Átman. Az Át-
man a szubjektum, amelynek objektív megfelelője nincs. A világ
se más, mint az Átman megzavarodásának kivetítése. Az Átman
a létező első és utolsó magja és középpontja. Az abszolút pozi-
tívum. A nem született, halhatatlan, öröktől fogva létező. Az
egyetlen szubsztancia. Az egyetlen szubsztancia. Az egyetlen
realitás, amelyben az egész világ – s így az élőlény és az istenség
is – azonos.
Buddha tanításában a Védanta archaikus metafizikájának ezt
a bázisát kísérli meg felbontani. Mondanivalójának lényegét ép-
pen ezért már egészen korán úgy jellemezték, hogy an-Átman
(nem-Átman). Buddha szerint minden lény és minden létező, az
ásványoktól az istenekig viszonylatok ideiglenes halmaza – még
akkor is, ha ezeknek a viszonylatoknak élettartama sok millió vi-
lágév. A viszonylatok végül is felbomlanak. Ha pedig a tényezők
között a kapcsolat megszűnik, a halmaz felbomlik, visszatér abba
az állapotba (nirvána), amely fölötte áll létezőnek és nem-léte-
zőnek, mert üres, de úgy üres, hogy ez az üresség maga is üres
(súnjata-súnjata).
Az európai fizika ma éppen ott áll, hogy ezt a gondolatot as�-
szimilálja. Azért a fizika, mert e gondolat jelentkezéséhez a fel-
tételek egyedül a fizikában voltak meg. Az anyag stabil fogalma
most bomlott fel úgynevezett erővonalakká oly módon, hogy az
anyag szubsztanciájának felmorzsolódásáról beszélhetünk, és a
szubsztanciát erővonalak sűrűségével kezdik helyettesíteni. Ma-
teriális létezés tehát nincs. Ami anyaginak látszik, erőviszonyok
tömörsége, még akkor is, ha e tömörség tartalma sok millió év.
A tömörség felbontható és az atomkutatás területén ezt a felbon-
tást végre is hajtották. Így lett a szubsztanciális anyagból relá-
ció-fogalom, viszonylatok ideiglenes halmaza, amely szétszed-
hető, de amely, ha élettartama esetleg sok millió év is, önmagától
szétesik és az erőviszonylatok másképpen csoportosulnak.
Buddha tanítása, hogy az isteneknek, az emberi lényeknek,
az állatoknak és az élő létezőnek állandósága nincs. Szellemi
és asztrális és ásványi és biológiai és pszichológiai erővonalak
(ösztönök, indulatok, szándékok, vágyak, kívánságok) vonzattal
telítődnek (tanha, trisna – életéhség, kapzsiság, szomjúság, só-
várgás) s a vonzat következtében az erők egymással kapcsolatba
tömörülnek, megalkotják azt a halmazt, amely a létező feltétele.
Az erővonalak egymást áthatják. Ez az interpenetráció (egymást
közösen áthatás), s ennek következtében úgy tűnik, mintha a
lény magja szubsztanciális lenne. Buddha azonban azt mondja,
hogy a viszonylatok kapcsolatait sikerült megbontania. Mit kell
tenni? Az életéhséget meg kell szüntetni. A központi vonzatot
ki kell kapcsolni. A viszonylatok meglazítását ezzel megindította,
az erővonalakat legalábbis meglazította és a tömörülés helyett a
szétszóródás folyamatát kezdeményezte, aminek következmé-
nye, hogy a szubjektum önmagát felszámolja.
Van valami, amit Buddha bhútakotinak, valósághatárnak
nevez. Ez a valósághatár, mondjuk, az erővonalaknak az az álla-
pota, amikor a vonzat (életéhség) éppen megszűnik, és a létezést
alkotó tényezők egymást átható tevékenysége a nulla pontot el-
éri. Az erők nem vonzzák egymást többé. Modern analógiával,
az erőket egyfajta neutron-állapot hatja át. Egymással szemben
semlegesek maradnak. Az interpenetráció leáll. Ezt a pontot hív-
ják valósághatárnak. A modern fizikában ez az a határ, amelyen
innen valami még szubsztanciális anyagnak látszik, amelyen túl
pedig erővonalaknak, s a fizikai jelenségek e határ körül fluktu-
álnak, hol anyagi, hol energiaalakban jelentkeznek. Ha valaki ezt
a pontot önmagában eléri, maga sajátmagán kénytelen a valóság
felbonthatóságát tapasztalni, és semmi kétsége sem marad afelől,
hogy amit valóságnak nevezünk, az csupán a viszonylatok szö-
vevénye, amely mögött nincs más, mint az életéhség, s ha ezt az
életéhséget legyőzöm, a szövevény felbomlik.
Az igazság megvan. Tennivalónk, hogy alkalmazzuk. Nem
könnyű. Az embert nem ereszti az a bizonyos sötétség, mert
az életnek semmire sincs szüksége, csak önmaga felől való sö-
tétségre. Az élet egyetlen feltétele. A dolgot valamiképpen úgy
kell megoldani, hogy az élet ellen kellene élni. Nem önmegta-
gadásban. Buddha a gyönyörhajszát elvetette, de az aszkézist is
elvetette. Az egyetlen út a kettő között vezet. Benne, de fölötte.
Úgy, hogy az ember itt marad és távozását se nem késlelteti se
nem sürgeti. Itt marad és tudja, hogy az időben itt van az időtlen.
(Böhme: Zeit in Ewigkeit; Blake: eternity in an hour.) A pillanat-
ban az örök. A földön a transzcendens. Az észben az észt megha-
ladó tudás. A tudás az élet minden mozzanatában, mint abszolút
konkrétum van jelen, anélkül, hogy eredetét és gyökerét az észt
meghaladó atmoszférájában elhagyná, s anélkül, hogy az élet
adottságait megtagadná. Megkettőzött folyamatosság, egyszerre
fent és lent. „Magam fölött tökéletes világosság (bodhi), alattam
a lények, akiket meg kell szabadítanom (szarvaszattva).” Itt kell
állnom, ahogy meg van írva, de „ha felmegyek az égbe, az egész
világegyetemet magammal húzom.”
Aki egzisztenciáját az örök idő egységében meg tudja ala-
pozni, s így önmagában az értelem és a kedély egységét reali-
zálta, tudja, mi a gyémántnál keményebb. A leheletnél lágyabb.
A mahájána ezt a tudást azzal a szóval fejezi ki, hogy Gan-
da-Vjúha. Szabad, értelmi fordítása: világrend. Ugyanaz a rend,
amit Orpheusz és Püthagorasz tanított, amit Ehnaton fáraó va-
lósított meg, a múzsák rendje, a tolték hagyomány és a kínai
Ji-king rendje, a színtelenül ragyogó értelembe olvadt színektől
káprázó kedély. Rend és virág. A Ganda-Vjúha szavaival: játék,
csodák, erő, tudás, derű, béke, szépség, arány, üdv. Szüntelen
változás az állandóságban, és megmozdíthatatlan állandóság a
változásban.
Ha pedig az igazságot nem kell többé keresni, csak megvaló-
sítani, akkor az ember tudja, hogy nincs tudás megvalósítás, és
megvalósítás tudás nélkül. „Az önuralomban tisztul a tudás, és a
tudásban tisztul az önuralom. Amennyi önuralom, annyi tudás,
és amennyi tudás, annyi önuralom. Aki önuralmat gyakorol, az
növeli tudását, és aki tudást gyakorol, növeli önuralmát. Önura-
lom és tudás pedig égen-földön a legjobb.”
Körülbelül kétszáz évre volt szükség, amíg a Bodhidharma
által tanított dhjána azt az alakot öltötte, amit később csannak,
vagyis zennek neveztek el. A végleges megfogalmazás Lin-csi
nevéhez fűződik. Lin-csi (japán nevén: Rindzai) először alkal-
mazta azt a felriasztást, ami később aztán a zen bázisa lett. Nem
várta meg, amíg valaki a dhjánában (a meditációban) az alvajá-
rást lassan eloszlatja, hanem beleavatkozott. Kívülről? Vagyis
belülről. Más szóval úgy belülről, hogy kívülről, és úgy kívülről,
hogy belülről. Buddha tanítása szerint senki se csinálhat senki
helyett semmit. Végül is csak egyetlen beavatkozás lehetséges, ha
valaki önmaga avatkozik bele önmagába. Az időtlenből az időbe.
A túlnanból abba, ami itt van. Onnan, ahol idő és időtlen, a túl-
nan és az „itt van” egy. Az éber valóságból az álmos káprázatba.
Tudja azt, hogy nincs én, és nincs te, és ami az enyém, az a tiéd,
és ami a tiéd, az az enyém. Az akarat az értelemben és az értelem
az akaratban, mert az értelem minden mozzanata akaratmozza-
nat. Torkon kell ragadni, hogy érintetlen maradjon. A felriasz-
tás módszerét először tudatosan Lin-csi alkalmazta, amikor, ha
fontoskodó kérdést intéztek hozzá, következetesen így válaszolt:
kvac! Magyarul: Hé! A szót a vámhivatal alkalmazta, mikor vala-
ki a csomagjával a határon ki, vagy belépett. Vámvizsgálat! Ki mit
csempész? Tessék színt vallani. Motozás. Komédia nincs. Min-
denki le van leplezve. Szónoki és érzelgős szólamok érvénytele-
nek. Ez most a realitás határa. Ezt jelenti a szó: kvac!
A másik mester felriasztó módszere, hogy botját a levegőbe
emeli. Figyelem, a karmester a zenemű indulását jelzi. – A har-
madik egyetlen ujját felemelte, hangtalanul, mint Buddha a vi-
rágot. A negyedik a dobba vágott. Bumm. A tanítvány meghök-
kent. Ahhoz, hogy valaki felébredjen, néha egyetlen pillanat elég.
A szociális hétköznapban elszenderült tudat folyamatosságát
meg kell szakítani, hogy a résen az észt meghaladó tudás betör-
hessen. Ezt a betörést és a betörést kísérő villámszerű fényt hívja
a zen szatorinak. Az ember a megrendülés következtében a bor-
nírt konvencióból fejjel kibukfencezik. Fejjel fölfelé. Egy pillanat
századrészére a hályogon valami átvillan. Az ember a szatoriban
„az alvajárás gödré”-ből egy szemvillanásra kilát. Hová? Oda,
ahol kitűnik, hogy ez az egész itt érvénytelen. Jelentését akkor
kezdi elnyerni, ha már semmit sem jelent. Ha valaki lemondott
róla, és átlátott rajta, és megérti, hogy ez itt az, amiről nem lehet
lemondani, és ez az átláthatatlan, és az érthetetlen.
Az élet teljes értelmét a valósághatáron nyeri el. A valóság-
határ azonban nem kívül van, hanem belül, vagyis közvetlenül
a középpont mellett, amely belül is van, kívül is van, és nincsen
sem belül, sem kívül. Aki szatorit nem élt át, értelmetlenül téve-
lyeg, itt van, anélkül, hogy itt lenne. Csak ha valaki a valóságha-
tárt egyetlenegyszer átlépte, és járt „külföldön”, élhet teljes értékű
életet. Itt van, anélkül, hogy itt lenne. Benne és fölötte. Szilárdan
egy helyen és megmozdíthatatlanul úgy, hogy egymást követő
két pillanatban soha sincs ugyanott. A nehézség ebben az, hogy
csak az érettek számára fogható fel. Kik azok az éretlenek? Bud
dha azt mondta: vannak kevésbé koszosak, akik, ha a tanítást
nem hallanák, elvesznének. A többi egyetlen szót sem ért. Az
érettség pedig azon a ponton derül ki, hogy érte nyúl, vagy sem.
„Nem beszélek rá senkit, és nem beszélek le senkit, csak megmu-
tatom, hogy mit kell tenni.” Szabhadanam dhammadanam dzsa-
nati – a lét minden java közül a legfőbb a tanítás java.
Az európai gondolkozás nagy formája az epigramma, még
akkor is, ha szofisztikusan feloldva esetleg vastag könyvekben
jelenik meg. Néhány szokratészi párbeszéd után Platón műfaja is
ez lett, pszeudo-dialógus. Epigramma. Marcus Aurelius, Monta-
igne, Pascal, Nietzsche. A monológikus ember legelőkelőbb mű-
formája, néhány mondat, esetleg csak egy –, és akkor sikerült, ha
kőbevéshetően rövid, és merőleges, mint az oszlop.
A zen hagyománya mondokban maradt fenn. Mondo annyit
jelent, mint kérdés és felelet, de minden magyarázó első dolga,
hogy kifejtse: ezúttal egyáltalán nem ismeretközlésről van szó,
és sem a kérdésnek sem a feleletnek úgynevezett tárgyi tartalma
nincs. Az európai monológikus ember epigrammája a visszhang-
talan és kapcsolattalan, magányos, objektív tudás tartalmi közlé-
se. A platóni áldialógusok is ilyenek, s éppen ezért bizonyítási
eljárás álformái. A mondo olyan logosz, amely élőlények együtt-
élésének jele. Suzuki azt állítja, hogy a mondoból a noétikus moz-
zanat hiányzik, és ismeretet egyáltalán nem közöl. Ilyesmi persze
nincs. A mondo formája a tárgyi ismeretközlés tudatos megkerü-
lése úgy, hogy a dialogikus alapállás szembetűnjék. Azzal pedig,
hogy a tárgyi ismeretközlést megkerüli, negatív módon felhív:
szemedet zárd be (nyisd ki) és nézz az objektumtalanba. Kvac!
Emeld fel a botot, vagy az ujjadat. Lépj át az észt meghaladó tu-
dásba. Az észt meghaladó tudás kategóriája nem irracionális és
nem logikátlan, mint azt hinni lehetne, és amint azt sokan ma-
gyarázzák. Az észt meghaladó tudás azonban csak az univerzáli-
san megalapozott logika szerint érthető. Mert az értelmen kívül
nincs semmi. Lin-csi a mondo műfaját úgy teremtette meg, hogy
a kérdésben és feleletben a tárgyi tudástartalom közlése helyett
a közvetlen dialogikus megértésre nyújt alkalmat. Ezt pedig eléri
azzal, hogy a maga alapállását felfedi: fölöttem az észt meghala-
dó tudás, alattam vagy te, akit most ide szemvillanásra felrántok.
A mondo műfaj rokon a khasszid és a szúfi dialógusokkal, de
természetesen megtartja a kínai hagyományt, Kung-ce, de fő-
ként Csuang-ce formáját.
A mondo titka a szatori, vagyis a világosság átvitelének mű-
velete. Aki ebben a földi életben mindig csak kifelé fordul, a vi-
lágbámulásba és a szocialitásba szétszóródik, de soha maga felé
nem néz, és számára szubjektumának világa ismeretlen marad,
az végeredményben a felületen lebeg, és a túlvilágra kerülve is-
mét csak a felületen fog maradni, de fordítva, ott nem a dolgok
szétszórtságában él, mint itt, hanem olyan magányosságban,
amelyben még azt sem tudja megállapítani, hogy van-e egyál-
talán rajta kívül valaki a gödörben (mint a héber hagyomány
mondja), a segítségtelen és szótalan egyedüllétben, minden
tárgyi és személyes kapcsolat lehetőségén kívül, némán és be-
zárva. Itt persze ismételni kell: a dolgot csak a kevésbé koszosak
értik, akik, ha a tanítást nem hallanák, elvesznének. A többiek
számára ez az értelem hozzáférhetetlen. Minden lépés előfel-
tétele az érettség. Shakespeare szavaival: „Ripeness is all” – az
érettség minden.
A mondo tulajdonképpen rejtvény. A zen úgy mondja: koan.
A zen-mester a belépő tanítványnak ilyen koant ad fel, és csak
akkor nyilvánítja érettnek, ha azt megfejti. A zen nem előzékeny,
sőt mindent megtesz, hogy az ember számára a dolgot megnehe-
zítse. Ha az észt meghaladó tudást végre megérti, a mester rári-
vall, hogy a legfontosabb teát inni és rizst enni. Az ember nem
lehet elég triviális. És elég metafizikai. Azt mondja a zen: a vi-
rágot, amit Buddha felmutatott, nem fogja sem a mohóság tüze,
sem a harag mérge, sem az éhség kardja, sem a létóceán vize, sem
a filozófiák fojtó füstje. Az ember nem ágyazhatja bele magát
elég mélyen a legegyszerűbb élettevékenység szövetébe. A mon-
do kérdése nem informatív, és a válasz egyáltalán nem is válasz.
A mondo dialógusa az embernek a másik emberrel való erede-
ti viszonyát helyreállítja (mint a khasszidok és a szúfi), éspedig
nem a tárgyi ismeret, hanem a lények között levő primordiális
logosz-interferencia bázisán. A mondo logoszának erejével az élő
szubjektumon kívül minden egyebet felperzsel.
A zen egyik alapja a pi-kuan, az úgynevezett fal-meditáció.
A tanítvány a csupasz fal elé ül, és elmélyed. Az első fokozat, amit
elér, a mentális pacifikáció. Ha a tudat megnyugvását realizálta, el-
éri, hogy gondolatait a fallal eltakarja. Mozdulatlanul a világ bár-
mely pontjára elmehetne, és mindent megismerhetne. Beléphetne
az istenek közé, elmehetne a túlvilágra. De nem áll meg sehol. Mi-
kor ezeket a lehetőségeket kimerítette, a valósághatárt eléri. Most
szemben áll az ürességgel. Meg kell tudnia, hogy az üresség is üres.
A nem-létező is üres. De ha itt megállna, elveszett. Még tovább kell
menni. Egészen addig, amíg eljut a városba és a piacra és a család-
ba és a hétköznapba, és teát kell innia, és rizst kell ennie. Csak most
éri el azt, hogy az ég tetejétől a föld és a túlvilág mélyéig nincsen
semmi, amit a fal előle eltakarhatna. Évam dzsánato Évam passza-
to – íme, ez az, mit tudok, és ez az, amit látok.
Hamvas Béla: ZEN (tanulmány)

In: Az ősök nagy csarnoka II. Kína–Tibet–Japán, 2003, 309–335. oldal
(A zen tanulmány alapja:
Daisetz Teitaro Suzuki: Essays in Zen-Buddhism I–III.)
Forrás: https://terebess.hu/keletkultinfo/hamvasbela.html#zen
(megtekintve: 2019.07.02)

Feladatok
1. A szöveg idézi a Buddha virágprédikációját. Hol lehet megtalálni ez

a történetet? Mik a fordítási különbségek?
2. Mit gondolsz, igaz lehet e az, hogy a hangtalan tudás a legfel-
sőbb?
3. Az olvasható, hogy Bódhidharma visszatért Indiába. Nézz utána,
mi támasztja alá ezt az állítást!
4. A szöveg idéz a „Pradzsnyápárámitá-szútrá”-ból. Vesd össze az
általunk használt fordítással!
5. Te mit tudnál mondani az „Egy”-ről?
6. Hogyan értelmezi Hamvas az üresség (súnjata) fogalmát? Tudsz-e
más értelmezést?
7. Lin-csivel kapcsolatban írja, hogy néha „kvac!”-ot válaszolt. Nézz
utána, mi ez a kifejezés, és hogyan hivatkoznak rá mások?
8. Tanulmányozd a „mondo” kifejezést. Hozzál a zen irodalomból pél-
dákat rá, és fejtsd ki, mi a célja!

2. Bódhidharma – a mester
Részlet Varsányi György: A csan buddhizmus története c könyvből
B ódhidharma, a csan alapítója, mitikus alak. A mítosz a

buddhizmus felfogása szerint úgy viszonyul a történetiség-
hez, ahogyan az emberben élő transzcendencia a mindenkori
tudatállapotához. Ahogyan az aktuális tudatot annak „emberfe-
letti” lehetőségei tartják életben, úgy egy irányzatot is azon erők
tesznek élővé és hatékonnyá, amelyek esszenciaként vannak
jelen az alapító egyéniségében. Ez a lényegiség őrködik az alapító
halála után is, a követők ehhez térnek vissza időről-időre, ébren
tartva a tüzet, amelyhez majd újabb törekvők fordulhatnak.
Ezért a csan – noha tanításai metódusait, exotériáját minden idő-
ben történeti volta is szervesen meghatározta – lényege szerint
híd az emberi és emberfeletti lét között. Az irányzat történeti útja
azonban éppúgy jellemzi a benne rejlő lényeget, mint ahogyan
az embert jellemzik cselekedetei. Kialakulása, virágzása éppúgy,
mint hanyatlása, pontos megnyilvánulása azoknak az áttörő
vagy lemondó, építő vagy öntudatlanul romboló erőknek, ame-
lyek az emberi struktúrát is életben tartják, és amelyek egyben
halálát is okozzák. Így tehát a csan lényegét tekintve örök és
elpusztíthatatlan, történeti megjelenésében viszont éppen úgy
alá van vetve a változásoknak, mint az az emberi tudat, amely
még nem tudja önmaga abszolút létét megvalósítani. Eredeti
méltósága éppen azáltal nyilvánul meg, hogy a csan útját járó
megvalósítja annak időtlen lényegét, és eggyé válik vele.
Bódhidharma, az alapító, a későbbi követők szemében, ép-
pen lényének mitikus volta miatt, az egyszeriből állandóvá, az
egyediből egyetemessé nőtt. Életeseményei, cselekedetei szim-
bólumok, amelyek a meditatív átlátásban irányadóvá váltak az
iskola további sorsának kialakításában. A későbbi korok mes-
terei gyakran nyúlnak vissza hozzá, megvilágítva missziójának
lényegét, tanításaiból, cselekedeteiből általános érvényű igaz-
ságokat szűrnek le, amelyek a tanítványok számára közvetlen
útmutatást jelentenek. Ez az oka annak, hogy a mester életéről
feljegyzett legendák nemcsak a nagy, látszólag döntő eseménye-
ket tárgyalják, de figyelmet fordítanak minden, első pillantásra
talán jelentéktelennek tűnő eseményre, példázatra, párbeszédre
is. Már a kínai utazás ténye is szimbolikus jelentésű: összefüg-
gésbe hozták az emberi élet értelmével, és az ehhez vezető úttal.
Az első ezzel foglalkozó forrás, amely a csant már történelmi
rálátásban vizsgálja – így tisztán áll előtte Bódhidharma jelentő-
sége is –, Tao Jüan-tól, egy a XI. században élt csan szerzetestől
származik. Ebben így ír róla:
„Csodálatos, ragyogó értelmű ember, messzire látó, aki töké-
letesen megértett mindent, amit valaha is tanult. Miután a ma-
hájána mesterévé akart válni, felcserélte a világi hívők ruháját a
szerzetességet jelképező fekete köntössel, remélve, hogy felnevelheti
legbensőbb énjének magvait. Gyakorolta magát a szemlélődésben,
lelkének lecsendesítésében. Tisztában volt a világ dolgaink valódi
értelmével […] Fájdalommal nézte, mint hanyatlik Buddha erede-
ti tanítása a föld különböző pontjain. Így hát elhatározta, hogy át-
kel Kínába, és saját tanításait fogja hirdetni Vei királyságában.” [1]
Bódhidharma szándéka 520 körül valósult meg; hosszú ten-
geri utazás után szállt partra Kanton tartományban. Személyét
tisztelet övezte, korában a buddhizmus egyik legnagyobb alakja
volt (a csan Bódhidharmát Buddhától számított 28. pátriárka-
ként tiszteli), így érthető, hogy híre a császár fülébe is eljutott. Az
magához is kéreti. Találkozásuk előrevetíti a csan és a korabeli
buddhista szellemiség összeütközését. Az uralkodó éppen az a
Liang Vu-ti, akiről már láttuk, milyen odaadó híve az új tanítás-
nak, milyen sokat tett annak elterjesztéséért:
„A császár, miután felsorolta magasztos tetteit az újonnan ér-
kezett előtt, megkérdezte, hogy elegendő érdemet gyűjtött-e ahhoz,
hogy a »buddhista paradicsomban« szülessen újra.
– Semmi érdemet sem! – válaszolta Bódhidharma.
– Mi hát a szent tanítás lényege? – kérdezte tovább a császár.
Lényege az üresség és nincsen benne semmi szent – válaszolt
a mester.
– Ki vagy te, aki itt állsz előttem?
– Mit tudom én – hangzott a válasz.” [2]
A legenda több olyan elemre is rámutat, ami a csan későbbi
történetében kiemelt jelentőséggel bír. Kínába a buddhizmus
mint vallás, és nem elsősorban mint metafizikai önmegvalósí-
[1] D. T. Suzuki: Essays in Zen Buddhism (First Series), 179. old.
[2] T. Hoover: Zen Experience, 21. old.
tási út került át. Ez azért ellentmondásos, mert a buddhizmus
eredeti alaptanítása az volt, hogy az ember (és ily módon a világ,
amelynek öntudatlan teremtője) állandó elmúlásban, hanyatlás-
ban van, mely folyamatot csak egy akaratlagos önmegvalósítási
út állíthatja, illetve fordíthatja meg. Ez a hanyatlás nyilvánul meg
egy metafizikai tanítás vallássá formálódásában is, ahogyan az a
történelmi keretek között a világban megjelenik. Céljai ekkor már
nem az Abszolútumra irányulnak, hanem megmaradnak az „ál-
talánosan elfogadott” erkölcsiség szintjén. Bódhidharma válasza-
ival azokra a lehetőségekre akarja irányítani a kérdező figyelmét,
amelyek az önmegvalósítás lehetséges szintjeiként léteznek az er-
kölcsi és az embert istenné teremtő út között. A császárt azonban
éppen túlzott erkölcsisége akadályozta meg ennek megértésében.
Az erkölcs valóban áthághatatlan annak számára, aki alá van vet-
ve a jó és rossz törvényeinek, de elveszíti kötelező érvényét, ha
ezeket az ember már saját tudati lehetőségeinek a világban való
megjelenéseként képes átélni. A Buddha élesen meghúzza ugyan
a jó és a rossz közötti határvonalakat, de egyúttal megmutatja az
e kettősség feloldására irányuló lehetőséget is. Természetesen az
önfelszabadítás nem kerüli meg az erkölcsösséget, és a császár
számára sem az erkölcsösség a gát, hanem az a ragaszkodás az
etikához, amit nem képes levetkőzni. Bódhidharma az ürességre
utaló válasszal mutatja meg a megszabadulás irányát.
Az „üresség” fogalma már az indiai mahájána buddhizmus
ban is kiemelt jelentőségű volt, a csanban pedig egyike a leg�-
gyakoribb doktrínáknak. Közönséges szinten az ember testisé-
gében éli át magát a legkorlátozottabbnak, ez annak tudható be,
hogy tudati korlátai annyira rejtettek (éppen ebben rejlik igazi
akadálytermészetük), hogy közvetlenül meg sem pillanthatók.
Az első lépés ezek feltárása, csak utána következhet a valóságos
átalakítás, az ürességben való kioltásuk. Liang Vu-ti korlátai-
nak felismerését valójában az akadályozza, hogy ezek a korlátok
pozitívumként értékelendők, ezért szinte lehetetlen azokat egy
lépésből felszámolni: ehhez az kellene, hogy egész világnézete,
melyet „erkölcsös élete” támaszt alá, egy pillanat alatt széttörjön.
Ha fokozatokban akarnánk megállapítani a tudatnak a
kondícióktól való elszakadását, három fogalom kívánkozik: a
bizonytalanság, az otthontalanság és az üresség[3]. A bizonyta-
lanság nem önmagában pozitívum, csak ha az ember képes arra,
hogy ebből transzcendens irányba mozduljon, és egy átmeneti
bizonyosságban oldja fel azt. Ezt egy magasabb szinten megje-
lenő újabb bizonytalanság váltja majd fel. Bizonytalanság ön-
magunk igazságában, tetteink helyességében, életünk céljában
– azaz valóságos korlátainkban. Az otthontalanságot egy, a bizo-
nyosságon és bizonytalanságon túli állapotnak lehetne nevezni,
[3] Az „üresség”, kínaiul kung, megegyezik a szanszkrit súnjatá princípiummal.
Az egész mahájána buddhizmusban kiemelt szerepet játszik az ürességről
szóló tanítás, de a csanban válik igazán kulcsfogalommá. Az „ürességet”
alapul vevő létszemlélet abból indul ki, hogy egyedül a tudat bír valóságos
léttel, az objektivitásként tapasztalt jelenségek a szubjektum öntudatlan – a
megvalósítás során egyre tudatosabb – teremtő akciói. A tudat pedig kötött-
ségeitől szabadon az üresség természetével bír, aktivitása során is megőrzi
intaktságát. A „bizonytalanság” és „otthontalanság” az ehhez vezető út
lépcsőfokai.
amely abból táplálkozik, hogy a törekvő felismeri, végső fokon az
eddig segítő erők is akadályokká válnak, a végső lépéseket segít-
ség nélkül, csak önmagából merítve teheti meg. Ez a szellemi út
előfeltétele. Később a csanban az ilyen jellegű önfeladásra készte-
tő szellemi mozdulatok kiemelt jelentőséget kapnak. Így tárul fel
a mester harmadik válaszának értelme is. Bódhidharma azt mu-
tatja meg, milyen az az ember, aki az üresség állapotában időzik.
„Mit tudom én” – hangzott a válasz, utalva arra, hogy a valódi
természetét megvalósító ember nincs függő viszonyban egoitá-
sától, s mivel önmagát még a tapasztalati világtól sem különíti
el, sem a természeti, sem a logikai törvények nem vonatkoznak
rá. A kérdésnek azért nincs értelme, mert az univerzális tudat
nincs ahhoz a testiséghez, személyiséghez láncolva, amely mint
tapasztalati objektum mutatkozik meg. A császár ezen a szellemi
szinten már nem volt képes követni Bódhidharmát. Találkozá-
suk nem is érhetett másképp véget, minthogy a mester elhagyta
a fővárost.
Ezt követően Bódhidharma észak felé vette útját, a Szung
hegyen fekvő Sao-lin kolostort választotta kilenc éves meditá-
ciója színhelyéül. E szakadatlan meditáció, a pi-kuan (= falné-
zés), a kolostorhoz tartozó szerzetesbarlangok egyikében történt.
A kitartásnak, az intellektus akadályait letörő meditációnak lett
jelképe, a későbbi csan mesterek az irányzat legfontosabb szim-
bólumának tekintették. Egy Bódhidharmának tulajdonított fel-
jegyzés a következőképp világítja meg a pi-kuan értelmét:

„Amikor valaki elhagyja a hibásat, és megragadja az igazat,
a gondolkozás egyszerűségében, pi-kuanban tartózkodik, ahol azt
találja, hogy nincs másság és nincs önösség, a tömegek és a szentek
lényegüket tekintve egyek […] Nem a szentiratok fogják irányítani,
független lesz bármely nézőpontból származó megkülönböztetés-
től, nyugodt és nem-cselekvő[4].” [5]
Liang Vu-ti nem tudott tanítvánnyá válni, a mester missziója
viszont az, hogy olyan követőre találjon, aki rendelkezik azok-
kal a képességekkel, amik felnevelik az általa elvetett magot. Ez
a tanítvány Huj-ko volt. Egy nap váratlanul megjelent a barlang
bejáratánál, és azzal a kéréssel fordult a bent levőhöz, hogy vilá-
gosítsa fel az Igazságról.
E legenda kapcsán nemcsak a csan, de a teljes keleti létszem-
lélet egyik legjelentősebb pontjához jutottunk: mester és tanít-
vány viszonyához. Az átadás az archaikus időkben az egész vilá-
gon egyetlen formát ismert el, a közvetlenül szívtől szívig terjedő
tanítást. Keleten még akkor is csak ezt a módszert fogadták el,
amikor nyugaton a keresztény Európa már végleg elvesztette a
közvetlen metódusok lehetőségét, és más, kevésbé szellemi esz-
közök váltak elfogadottá. Az ősi időkben még a tudományok is
az ember önmagát megismerő útjai voltak, a közvetítés egyetlen
méltó eszközének a mester-tanítvány viszonyt tartották. Még
[4] A „nem-cselekvés” ideája a taoizmusban éppúgy kiemelkedő helyet foglal el,
mint a buddhizmusban. Valójában nem az aktivitás hiányát értették alatta,
hanem a cselekvő függetlenségét, ragaszkodástól való mentességét, neutra-
litását a cselekvés eredményét illetően.
[5] D. T. Suzuki: Zen Essays, 180–181. old.
inkább érvényes ez akkor, ha a tanítás az élet legvégső kérdé-
seire irányul, ha élet és halál a tanítvány átélésében közvetlenül
legyőzendő problémaként jelentkezik. A tanítvány a mesterben
nemcsak az embert, a személyiséget tisztelte, hanem önmaga
magasrendű, tökéletesebb kvalitásainak megtestesítőjét. Annak
ellenére, hogy a mester egyénisége a kapcsolatban éles kontúrok-
kal jelenhet meg – a csanban esetleg a groteszkségig túlhangsú-
lyozva –, a közvetítésben ennek semmiképpen sincs erőszakolt
jellege.
A mester nem kényszerít semmit a tanítványra. Feladata
annyi, hogy pontosan ismerve a törekvő lehetőségeit, képes-
ségeit, olyan feladat elé állítsa a szellemi emelkedés ösvényén,
amelyet még éppen le tud győzni. Hiába is mutatna meg maga-
sabb szellemi állapotokat, ha azok meglátása még nem időszerű.
A tanítvány vagy meg sem értené, vagy kárára válna. A beavató
ismer minden szellemi szintet, de csak olyan szintek eléréséhez
segíthet bárkit is, amelyek éppen elérhető közelségben vannak.
A mester akadályoz és segít egyszerre, a fal, amelyet állít, csak
akkor törhető át, ha megfelelő akarat próbálja áttörni. Csak a si-
keres mozdulatban mutatkozik meg a segítség. A fal átláthatóvá
válik a tanítvány számára, s ha éppen nem falként tárult volna fel
előtte, sosem ismeri meg a túloldalon lévő szabad tudat állapotát.
A mester missziója véget ért. Átadja a pátriárkaság jelképeit
tanítványának, Huj-ko-nak. További sorsáról többféleképp szól-
nak a legendák. Az egyik szerint tovább vándorolt Közép-Ázsi-
ába, esetleg Japánba. Máshol az olvasható, hogy Kínában halt
meg, és Honan-hegyen van eltemetve. Bódhidharma mitikus
alak, a történeti szemlélet számára nehezen megragadható.
A legtöbbet lénye a törekvők tiszteletében jelentett, akik univer-
zális emberként, az örök mesterként voltak képesek felismerni őt.
Életműve teljes, noha ebben az időben még csak kevesek látták
benne a majdani nagy hatású iskola alapítóját. Később oly nagy
tisztelet övezte emlékét, hogy minden csan kolostorban a medi-
tációs teremben egy festmény őt ábrázolta.
Forrás: Varsányi György: A csan buddhizmus története

A Tan Kapuja, Budapest, 2019, 25–31. oldal
Feladatok
1. Bódhidharma a zen első pátriárkája. Nézz utána, mit tudhatunk

ma róla!
2. Hasonlítsd össze más fordításokkal az itt szereplő Vu-ti-val való
találkozásáról szóló történetet!
3. Vizsgáld meg, hogy a súnjata eszméje miként hatott a buddhiz-
musra és a tudományokra?
4. Mit jelent a „pi-kuan” kifejezés és hogyan világítja meg az értelmét
egy idézet?
5. Mi a mester feladata? Hogyan tud segíteni a tanítványának?
6. Írd le, hogyan néz ki Bódhidharma a hagyományos ábrázolások
alapján!

7. Keress, és írj le olyan történeteket, melyek Bódhidharmával kap-
csolatosak!
8. Milyen irányzatokat, gyakorlatokat, elveket tulajdonítanak Bódhid-
harmának?

3. Dzsósú elmosatja a tálat
Dobosy Antal: A Nincs-kapu, 7. kóan és kifejtése
E gy szerzetes így szólt Dzsósúhoz:

– Most léptem be a kolostorba, kérlek taníts engem!
– Megetted már a rizskásádat? – kérdezte Dzsósú.
– Igen, meg – felelte a szerzetes.
– Akkor a legjobb, ha elmosod a tálat – mondta neki Dzsósú.
Ezzel a szerzetes elnyerte a világosságot.
Mumon hozzáfűzése
Mikor kinyitja a száját, Dzsósú kimutatja epéjét. Kimutatja szívét
és máját. De érdekelne, vajon ez a szerzetes hallott-e valóban az
igazságról? Remélem, hogy nem tévesztette össze a harangot a
korsóval.
Mumon verse
Törekvésed a pontos értelmezésre
gátolja megérkezésed.
Tudhatnád, hogy a láng is tűz!
Túl régen megfőtt már rizsed.

Tanítás és kifejtés
A fenti kóan egyike a legismertebbeknek. Dzsósú zen mestert

gyors észjárása és a helyzetre való azonnali reagálása a zen
történetének legnagyobb alakjává tették. Avatottaknak és a zen-
ben járatosabbaknak ebből a kóanból is kitűnhet, hogy Dzsósú
egy pillanatra sem lép ki abból a látásmódból, abból a tudatálla-
potból, amit megvilágosodása által elért. Nemcsak a tudat pilla-
natnyi állapotát ismeri fel minden helyzetben, de meglátja a ten-
nivalót is, azt a lépést, amit a tudatnak a következő pillanatban
meg kellene tennie.
Hányszor vagyunk úgy, mint a történetbeli szerzetes, hogy
szeretnénk előrelépni valamilyen szellemi vagy gyakorlati úton,
és nem tudjuk hogyan kell. Ilyenkor tanítókhoz fordulunk azért,
hogy majd a mester megtanítja, mit tegyünk. Tanulni szeretnénk,
de úgy, hogy valaki majd megmondja, mire kell rájönnünk, vagy
majd elárulja a titkot, és így mi is beavatottak lehetünk. Sajnos ez
a várakozásunk, ha zent gyakorlunk, nem lesz kielégítve. A zen
egyik alapelve azt mondja ki, hogy a tan igazi átadása túl van a
szavakon, túl van a tanításokon.
A történetből kiderül, hogy gyakran még a zen tanítványok
is beleesnek abba a hibába, hogy igénylik ezt a fajta a tanítást a
mestertől. A mai zen tanítványok modern emberek, akiknek a
tudása, tájékozottsága sokszorosan felülmúlhatja a régi, a ko-
lostorokban élő egyszerűbb gondolkodású szerzetesek tudását,
ismeretanyagát. A mai ember nemcsak írástudó, de legtöbbször
középiskolát is végzett, sőt egyetemi diplomával is rendelkezik.
Szinte azt lehet mondani, mindent tud, ami tudható, minden
ismerettel rendelkezik, amivel rendelkezni lehet. Mégis a meste-
rektől várja a megoldást!
Furcsa paradoxon, hogy aki meglátta az igazságot, az nem
tudja elmondani, mit látott. Ami meg elmondható, az nincs kap-
csolatban az igazság meglátásával. Akkor viszont, hogyan lehet
továbbjutni a szellemi úton? Könnyen észrevehető, hogy az, ami
miatt nem vagyunk harmonikusak, nem vagyunk teljesek, nem
vagyunk egészek, az már nem az ismereteken múlik. Azt a ké-
pességet, ami továbbvisz, már nem lehet tanítani. Túl van a meg-
mondhatóságon, a fogalmiságon; túl van azon, hogy valaki, ha
mégoly mester is, pontosan megértethesse velünk. Megettük-e
már rizskásánkat? – kellene kérdeznünk magunktól. Tudunk-e
eleget a szellemi útról, a tudat lényegéről? Nem olvastunk-e
számtalan könyvet, hallgattunk előadásokat? Nem jártunk-e ele-
get különböző körökbe, gyülekezetekbe, szellemi társaságokba,
hogy kellő ismereteket szerezzünk az útról?
Ha igen a válaszunk, akkor fogadjuk meg Dzsósú válaszát, és
mossuk el a tálat! Különösen akkor, ha években, tíz-években lehet
mérni a szellemi úttal, a buddhizmussal, a zennel való foglalko-
zást. A tudatunk tele van mindenféle tudással, hihetetlen men�-
nyiségű tapasztalattal rendelkezünk, mégis a szellemi úton való
továbblépés nem ezek bővítésével, szaporításával lehetséges, ha-
nem a látás, a tudat és saját magunk megtisztításával. El kellene

mosnunk már a tálat, amelyből ettünk. Tisztítsuk meg a látásun-
kat, tisztítsuk meg tudatunkat.
De mik is azok a szennyeződések, tisztátalanságok, melyek
től meg akarjuk tisztítani a tudatot?
Gondoljunk arra, hogy a tudat igazi természete a független-
ség, a szabadság. Ez jelenti a tudat szellemi természetét is. Ha a
tudat korlátok közé van kényszerítve, azaz a tudatfolyamatok,
melyek benne zajlanak, függenek más tudati tényezőktől, akkor
ez a tudat elveszti igazi természetét, elveszti szabadságát. Ez az,
amit a zen szennyezett tudatnak nevez. A nem-tiszta tudatban
az elfogultságtól kezdve, az önismeret hiányán keresztül, az elő-
ítéletekig egy sor olyan tényező van jelen, mely akadályozza a
tudat szabad mozgását. Ezeket az akadályokat kell megszüntetni
ahhoz, hogy megélhessük szabadságunkat. Súlyos, nehezen el-
hárítható akadályt jelentenek például a jól informáltság, az „oko-
sabbság”, a nehezen megszerzett tudásunkba vetett hit, a tudat-
ról, szabadságról és a tudatfolyamatokról megszerzett ismeretek.
Ugyanis ha nagyon jól tudjuk, hogy mi az „igazság”, akkor még
azt sem tudjuk elfogulatlanul megítélni, ami közvetlenül a sze-
münk előtt történik. Nem tiszta a tudatunk.
A zen a gyakorlással, az elmélyedéssel, az elmélkedéssel – ami
a tudat kutatását jelenti –, a tiszta tudatot kívánja elérni, anélkül,
hogy a tudatfolyamatokat meg akarná vagy meg kellene szüntet-
ni. A tudatot tisztává tenni, ez minden zen gyakorló célja Bód-
hidharma óta, és ezt a tanítást adták át közvetlen módon, szívtől
szívig, tudattól tudatig a zen mesterek.
A fentiek illusztrálására álljon itt egy zen történet T
erebess
Gábor fordításában:
„– Még egy ilyen nagy bölcs se szabadulhat a portól? – kérdezte
a söprögető Dzsósú zen mestert egy látogató.
– A por kívülről jön – felelte Dzsósú.
Máskor egy szerzetes szólította meg:
– Hogy találsz egy porszemet is ilyen ragyogóan tiszta kolos-
torban?
– Nézd, itt van még egy – nyugtatta meg Dzsósú.”
Az elfogulatlanság – amikor úgy látunk, hogy szemünket nem

befolyásolja annak a tudása, hogy mit kellene látnunk – lehetősé-
get teremt arra, hogy úgy és olyat láthassunk, ahogy és amit
azelőtt még soha, és amit elfogulatlanság nélkül nem is pillant-
hatnánk meg. Ez a tiszta tudat. Amikor a dolgok igazi természe-
tüknek megfelelően nyilvánulnak meg, amikor a tudat is igazi
természetét mutatja fel, amikor mi magunk is igazi természetün-
ket valósítjuk meg.
Mindeddig az életünk folyamán azzal foglalkoztunk, hogy
mi történik körülöttünk, mit látunk, és az milyen összefüggés-
ben van más látott dolgokkal. De nem figyeltünk a látásra magá-
ra. A cipőt vakartuk, pedig a láb viszketett. A látás megtisztítása
nem azt jelenti, hogy kidörzsöljük a port a szemünkből, de azt
sem, hogy jobban, pontosabban figyeljük meg a dolgokat. A dol-
gok is és a szem is maradjon ugyanaz, mégis legyünk képesek
másképp látni! Kezdjünk el végre azzal foglalkozni, ami mind-
ezek a gyökerénél van, ami azzá teszi ezt a világot, ami most a
világ számunkra! Valósítsuk meg Dzsósú látásmódját, valósítsuk
meg azt a látásmódot, amit a szerzetes elért, amikor elnyerte a
világosságot!
Dobosy Antal: A Nincs-kapu – A zen buddhizmus klasszikus

kóangyűjteménye (tanítással, kifejtéssel és jegyzetekkel)
A Tan Kapuja, Budapest, 2019
Feladatok
1. Mit érünk el, ha elmossuk a tálat?

2. Vizsgáld meg, hogy te hogyan szeretnél tanulni? És kitől?
3. Vajon a te tudatod mennyire befogadó? Tudsz-e olyanról, melyek
akadályozzák előrehaladásodat?
4. Vizsgáld meg, milyen utat tettél meg ezidáig, ebben mit segített a
mester, és mi volt a saját szereped?
5. Hogyan hátráltat a sok tudás, és a nagy tapasztalat? Írd le, ez
hogyan lehetséges?
6. Mik a tudat szennyeződései? Mi a tiszta tudat?
7. Mit ért „por” alatt a söprögető Dzsósú?
8. Mondj példákat arra, hogy „A cipőt vakarjuk, pedig a láb viszket.”!

4. Tíz bika történet
I gazi természetünk kutatása évezredek óta feladatunk. Meg

akarjuk ismerni létünk lényegét, de eközben olyan tapasztala-
tokra teszünk szert, és olyan élményekben lesz részünk, melyek
nemcsak ismereteinket bővítik, hanem mi magunk is megválto-
zunk e kutatás alatt. Meg akarunk ismerni valamit, amiről az út
elején még fogalmunk sincs, hogy mi az, hogy hol és hogyan
keressük. Nem tudjuk, hogy mit keresünk. Amit keresünk, az
tehát nincs is. Mégsem hagyjuk abba ezt a munkát. Ezt az utat
járva, a keresés közben jön létre az, amit éppen keresünk. Meg-
értjük, hogy a lehetőségek mindvégig adottak voltak bennünk,
és hogy e lényeg megvalósításának akadályai mi magunk vol-
tunk.
Ennek a szellemi útnak egyes állomásait fogalmazta meg,
és festette meg Kakuan kínai mester a tizenkettedik században.
A bika szimbólumát, mely eredetileg taoista szimbólum volt,
használta e küzdelmes út megjelenítésére. Azóta a századok so-
rán mesterek és tanítványok sora tanulmányozta ezen a módon
igazi természetünk megvalósításának folyamatát, és festette meg
a maga tíz bika történetét, a zen tanulmányozásának tömör és
mégis kimeríthetetlen eszközét.
A verseket és a magyarázatokat Paul Reps: Zen hús, zen cson-
tok c. művéből vettük át. A képeket Sú Szun festette Japánban,
a tizenötödik században. [Anna Bancroft: Zen, Direct Pointing
to Reality, Thames and Hudson, 1979.] Eredetijük a Sókokudzsi
kolostorban található, Kjótóban.

1. Keresem a bikát
E világ legelőjén a bikát keresem,

s egyre csak a magas füvet hajtom félre magam előtt.
Névtelen folyókat követek, és elveszek a távoli hegyek
egymást keresztező ösvényei között.
Erőm elfogy, kimerülök, de a bikát mégsem találom.
Csak a tücsök ciripelését hallom egész éjjel az erdőből.
A bika elveszett. De miért kell megkeresnem? Annak, hogy nem

tudom megtalálni, az igazi természetemtől való elválasztottság
az egyedüli oka. Az érzések zűrzavarában még a nyomait is elve-
szítem. Távol az otthontól számtalan keresztutat találok, de nem
tudom, hogy melyik az igazi. Kapzsiság és félelem, jó és rossz
összezavar.

2. Meglátom a nyomokat
A folyópart mentén a fák alatt veszem észre először

a lábnyomokat.
Majd az illatos fűben is meglátom nyomait,
Sőt a távoli hegyek mélyén is megtalálom.
Ezek a nyomok nincsenek elrejtve, ahogy az ember orra sem,
mikor az ég felé tekint.
Most, hogy megértem a tanítást, már látom a bika lábnyomait.

Majd azt is megtanulom, hogy hasonlóan ahhoz, ahogy egyazon
fémből többféle használati eszköz készül, úgy készül – de sokkal
több termék – a magam gyárában. Anélkül, hogy megkülönböz-
tetném az igazságot és a nem-igazságot, hogyan is érthetném
meg? A kapun még nem léptem be, de az ösvényt már látom.

3. Megtalálom a bikát
A csalogány énekét hallom.

A nap meleg, a szél enyhe és a fűzfák zöldellenek a part mentén.
Itt bika el nem rejtőzhet!
De mely művész képes ilyen hatalmas fejet rajzolni
ilyen fenséges szarvakkal!
Ha az ember hall egy hangot, annak forrását is érezni tudja. Ami-

kor a hat érzék összeolvad, akkor beléptünk a kapun. És ha valaki
belépett a kapun, az látja a bika fejét is. Ez az egység olyan, mint
a só a vízben, vagy mint a szín a festékben. A legcsekélyebb dolog
sem különül el önnön valójától.

4. Elfogom a bikát
Iszonyú küzdelemben ragadom meg őt.

Hatalmas akarata és ereje kimeríthetetlen.
Felfelé tör, fel a havas fennsíkra, túl a felhőköd fölé,
Vagy megáll egy áthatolhatatlan szakadék mélyén.
Hosszú ideje lakott az erdőben, de ma végre megfogtam! A hoz-

zá vezető úton az akadály éppen az élménybe való belefeledkezés
volt. De még mindig édesebb fűre vágyódik, és elkóborol. Elméje
konok és zabolátlan. Fel kell emelnem ostoromat, ha azt akarom,
hogy engedelmeskedjen.

5. A bika megszelídítése
Az ostor és kötél még szükségesek

E nélkül elkóborolna lefelé valami poros úton.
De jól megzabolázva természetesen megszelídül,
És később béklyók nélkül is engedelmeskedni fog mesterének.
Minden gondolatot egy másik gondolat felmerülése követ. Ha

az első gondolat a megvilágosodásból fakad, az összes többi rá-
következő gondolat is igaz lesz. De egyetlen tévedés mindent
meghamisít. Nem a tárgyak azok, amik a tévedéseket okozzák,
hanem a látásmód. Tartsd az orrgyűrűt szorosan, és egyetlen két-
séget se engedj meg magadnak.

6. Hazafelé a bikán
Felülök a bikára, és lassan hazafelé indulok.

A furulyám hangja zeng egész este.
Kézütésekkel mérem a lüktető harmóniát,
én vezénylem a végtelen ritmust.
Mindenki, aki hallja e dallamot, csatlakozik hozzám.
Ezen a harcon már túl vagyok, nyerés és vesztés egyre megy. Fa-
lusi favágók dalait éneklem, és gyermekdalokat játszom. Megü-
löm a bikát, figyelem fönt a felhőket, előre haladok, és nem törő-
döm azokkal, akik vissza szeretnének hívni.

7. Túljutok a bikán
Megülöm a bikát és hazaérek.

Nyugodt vagyok, a bika is pihenhet.
A hajnal is felvirradt már áldott nyugalomban.
Zsúptetős kunyhóban lakom, és felhagytam már ostorral és kötéllel.
Minden törvény egy, nem kettő. A bikát csak ideiglenes alany-

ként használjuk. Olyan ez, mint a nyúl és a csapda, vagy mint a
hold kibukkanása a felhők mögül. A tiszta világosság ösvénye
visz végig a végtelen időn.

8. Túl a bikán és önmagamon
Ostor, kötél, személy és bika a nem-dologiságban olvadnak egybe.

A hatalmas égboltot nem szennyezheti be szó.
De hogy is létezhet hópehely a lobogó tűzben?
Ezek itt ősatyák lábnyomai.
Középszerűség nincs már. A tudat korlátoktól mentes. Nem ke-

resem már a megvilágosodást, de nem is maradok ott, ahol nincs
megvilágosodás. Nem időzöm egyik állapotban sem, így szem
nem láthat. Madarak százai szórhatják tele utamat virággal, de
még az ilyen magasztalásnak sincs jelentősége.

9. Elérem a forrást
Sok lépés vezetett vissza a gyökérhez és a forráshoz.

Jobb lett volna kezdettől fogva vaknak és süketnek lenni.
Annak, aki igazi otthonában lakik, mindegy a bent és a kint.
A folyó nyugodtan folyik tovább, és nyílnak a virágok.
Az igazság kezdettől fogva világos. Csendben mérlegelve figye-

lem az egybeépülés és a szétesés formáit. Aki nincs formához
kötve, annak nem kell új formát öltenie. A víz smaragdszínű,
a hegyek indigókékek, és én látom azt, ami épít, és azt, ami
pusztít.

10. A világban
Mezítláb, fedetlen mellel elvegyülök a világban az emberek között.

Ruhám kopott, vastagon poros, mégis mindig áldással vagyok tele.
Nem használok varázserőt életem kiterjesztésére,
Így nekem most már élővé válnak a fák.
Kapumon belül ezer bölcs sem tudhat rólam. Kertem szépsége

láthatatlan. Miért is kellene az ősatyák lábnyomait kutatnom?
Boroskancsómmal együtt hazafelé betérek a borüzletbe, a piacra,
és bárkire tekintek is, megvilágosodik.
Forrás: Dobosy Antal: A Fehér selyemszál hossza

– Zen szöveggyűjtemény, A Tan Kapuja Buddhista
Főiskola jegyzete, Budapest, 2014, 93–103. oldalak

Feladatok
1. Nézz utána, hogy mi tudható a Tíz bika történetek keletkezéséről,

és használatáról!
2. Mi a jelentősége, hogy képekben van megfogalmazva az út?
3. Mi a jelentősége, hogy a képek mellé verseket is írnak?
4. Ad-e további útmutatást a szöveges kommentár?
5. Mit szimbolizál a bika? Van-e történetileg előzménye, vagy analó-
giája ennek a szimbólumnak?
6. Milyen fokozatokat találsz ismerősnek, és miért?
7. Véleményed szerint melyik fokozat az, ahol most tartasz?
8. Vajon tudnál-e saját Bika-történeteket rajzolni, és írni?

5. A teaszertartás
Részlet Miklós Pál: A Zen és a művészet c. könyvéből.
A teaszertartásnak és eszményi kerti környezetének a kialakí-

tása középkori Zen mestereknek több századon át tartó és
egymásra épülő munkája – udvari méltóságok, sógunok, arisz-
tokraták tanácsadóiként, házi bölcseiként hozták létre, de uraik-
nak. Csak később terjedt el szélesebb körben. A teázás eredetileg
a szerzetesek számára pusztán a fárasztó ülve elmélkedés serken-
tője és technikai eszköze volt, s idegen a szertartás maga is a Zen
minden rítust tagadó szellemétől. Azt mondhatnánk tehát, hogy
a teaszer tartás (mint a virágrendezés stb.) a Zen mesterek által a
kívülállók, világiak számára alkotott művészet.
A szertartásos teázás (csa-no-yu) céljára készült kertben
mindennek szimbolikus jelentése van. Praktikus funkcióján
kívül – s ezek közé számíthatjuk most az emberi szépérzék ki-
elégítését is – minden emlékeztet valami kozmikus motívumra,
valami fontos és alapvető tanításra a Zen szerteágazó eszmevi-
lágából. A kert, a kunyhó és enteriőrje hármassága az önzetlen-
séget (a kert természeti mikrokozmosz, amelynek az ember csak
része), a múlandóságot (a kunyhó építménye annál vonzóbb, mi-
nél patinásabb) és a végső üdvöt, a Nirvánát (az enteriőr, ahol az
elmélyedés, a néma teázás történik) idézi a résztvevők emléke-
zetébe; a zsúptető maga is, azzal, hogy az időjárás viszontagsá-
gai ellen véd, a világ változásaira, múlékonyságára int, de még
a kert sarkában elhelyezett árnyékszék is a test halandó voltára
utal. A kunyhó ajtajának alacsony szemöldökfája arra kényszerít,
hogy lehajtott fővel, megalázkodva lépjünk be rajta. A kövek –
mind a természetes formájúak (tipegőkő), mind pedig a lámpává
vágy kézmosó medencévé faragottak, hangtalan tanítása a sze-
rénység. A füstölő illata az ég felé száll, és ott enyészik el. A csönd
sem hangtalan – hallhatóvá a távoli hangok teszik: harangszó,
madárfütty, patakcsobogás –, a csönd a vizuális és kinetikus
semminek, az üres papírnak és a mozdulatlanságnak akusztikai
megfelelője, a Zen egyik alaptoposza. A képfülkében (tokonoma)
elhelyezett festmény vagy kalligráfia s előtte a virág: a láthatóvá
vált végtelennek a jelképe.
A teázás a kert erre a célra épült kunyhójában történik. Pon-
tosabb a pavilon elnevezés: szellős, nyitott oldalú kis épület,
amelyhez minden építőelemet, gerendát, bambuszt, gyékényt,
tetőszalmát vagy zsindelyt gondosan válogatnak és minimálisan
munkálnak meg. Méreteit még a szertartás kánonjainak kidol-
gozói határozták meg: négy és fél tatamiban. (A japán lakóház
alaprajzát is a fekhelygyékények, tatamik számában adják meg;
egy tatami kb. 90 × 1,80 m méretű.) Ilyen méretű lehet a lakóház
belsejében levő teázó is. A mintakép a paraszti lakóház termé-
szetközelsége és egyszerűsége. (A középkorban a gazdagabb ke-
reskedők lakóházai sem voltak mások.)
A teázás minden környezeti eleme és minden eszköze úgy
van összeválogatva, hogy a szertartás egészében véve az érzék-
szervek mindegyikéhez szóljon. A tea készítését a lehető legegy-
szerűbb módon kell végezni: nyílt lángon forralják az üstben a
vizet, amit bambusz merőkanállal töltenek a csészébe. A tea por-
rá őrölt formában használatos itt: a finom zöld port előbb egy
bambuszseprővel (habverő formájú egyszerű eszköz) és kevés
vízzel tömény teasűrítménnyé kavarja a mester egy csészében,
azután sorban tölt egy-egy kanállal belőle a többiek csészéjébe,
ehhez mernek a forró vízből. A csészék rusztikusan formált és
csurgatott mázzal többnyire sötét színekre égetett, vastag falú ke-
rámiából vannak. A fületlen csészét két kézre kell fogni; a prakti-
kus funkciója ennek eredetileg az, hogy a rossz fűtési viszonyok
közt így is kap a kéz egy kellemes fűtőzési lehetőséget, itt azon-
ban ennek a mozdulatnak is jelképes értelme van: az anyagnak és
a melegnek az érintése a mesterségessel és a természetivel való
kapcsolat fölvétele. Maguknak a teafőzés mozzanatainak és esz-
közeinek is van jelképes értelmük; a legfontosabbak a tűz és a víz
a természeti hatalmak közül, a bambusz habverő és a kanál az
emberi mértékek közül valók.
A tea főzése, szertartásos keverése és elfogyasztása csönd-
ben történik. Nem is szabad a teát egyszerre fölhajtani, a szabály
három lassú kortyot ír elő. A szabályok helyenként kissé mó-
dosulhatnak egy-egy mester vagy éppen ház kisebb, apró egyé-
ni változatosságokat belevihet a ceremóniába, de alapformái
változatlanok Szen-no Rykiu óta. S természetesen olykor ezek
a finom változtatások is dogmatikai viták forrásaivá nőhetnek
– a kifinomult arisztokratikus életforma ürességének elfedésére
szolgálnak. A klasszikus mesterek – és mai követőik – azonban
az egyszerűség kultuszát, a természettel való találkozás rituális
alkalmát hangsúlyozták mindenkor ebben a sajátos ceremóni-
ában, ahol végül is a tea – bármennyire ügyelnek is minőségére,
leghíresebb termővidékről vagy üzletből való származására a –
legjelentéktelenebb tényezővé törpül.
Forrás: Miklós Pál: A Zen és a művészet; Magvető kiadó,

Budapest, 1978. 114–117 oldalak
Feladatok
1. Egyet értesz-e azzal, hogy a teaszertartás a világiak számára jött

létre?
2. Mondj véleményt, a szimbólumok szerepéről a teaszertartásban?
3. Milyen tárgyak, eszközök szükségesek a szertartáshoz, és mi a
szerepük?
4. Mi a csönd szerepe a teaszertartásban, és milyen analógiákat
ismersz más zen művészetben?
5. Írd le a teaszertartás helyszínét, a teakunyhót!
6. Egyet értesz-e azzal, hogy magának a teának szerepe kicsi a tea-
szertartásban?
7. Nézz utána, hogy a távol-keleti kultúrákban milyenek a teaszertar-
tások?
8. Gondold végig, hogy szerinted hogyan kellene szertartásosan
innunk a teát a mi kultúránkban?

6. A zen négy alapelve
A zen négy alapelve közül az első a tanításokon túlmenő

átadást hangsúlyozza. Azt emeli ki, hogy nem lehet min-
dent írásokból, elbeszélésekből, elmondásokból, példákból,
előadásokból vagy tanító beszédekből elsajátítani. Hiába kérde-
zel akármennyit, bizonyos dolgokat sohasem fogsz így megkap-
ni. Vannak tudástípusok, képességek, amikhez csakis más
módon lehet hozzájutni. De vajon mik azok, amikhez csak más
módon lehet hozzájutni? Mely készségek nem taníthatók, és
mégis valahogy hozzá lehet jutni, el lehet sajátítani?
Egy könnyen érthető példát említek, ilyen, ha valakit egy
helyzet elé állítunk – a zenben sokszor előfordul –, aztán enged-
jük, hogy maga oldja meg. Ilyenkor az illető vagy megtalálja a
megoldást, vagy nem. Ez egy olyan elsajátítási módszer, ami túl-
mutat a megtanításos módszeren. Nem azt magyarázzuk el, hogy
hogyan kell megoldani, és nem azt a mozdulatot gyakoroltatjuk,
amit el kellene sajátítania.
A második alapelv a nem támaszkodás az írásokra elve.
Itt azt hangsúlyozza a zen, hogy képesnek kell lenni arra, hogy
lemondjunk a támaszokról, hogy a külső támaszok nélkül is
szellemi úton tudjunk maradni, és képesek legyünk előrejutni.
Nem arról van szó, hogy általában ne támaszkodjunk írások-
ra, mások ismereteire, segítségére, tudására, hanem arról, hogy
tudni kell nem támaszkodni is. Van, amikor támaszkodunk, és
van, amikor el kell szakadnunk az írásoktól. Lehetnek, sőt biz-
tos, hogy vannak olyan helyzetek, amire nem adnak útmuta-
tást eddigi ismereteink, eddigi tudásunk, de a hagyomány sem.
Ilyenkor legyünk képesek félretenni támaszainkat, és próbál-
junk kialakítani saját utat, esetleg egy teljesen új elképzelést is.
Közvetlenül az ember tudatára való irányulás, ez
a zennek a harmadik fontos sajátossága. Itt a hangsúly azon van,
hogy közvetlenül irányulunk a tudatra. Ugyanis a buddhizmusban
vannak olyan gyakorlatok is, amelyek közvetetten irányulnak a tu-
datra. Egy mantrázás például, azaz bizonyos szakrális szavaknak
a kiejtése, előbb-utóbb tudati változást idéz elő. Mint ahogy az is,
ha bevesz az ember egy gyógyszert, amitől jobban lesz, és a tudata
is megváltozik. Utóbb jól érzi magát, előzőleg meg rosszul érezte
magát. De ezek a módszerek nem közvetlenül irányulnak a tudat-
ra, hanem közvetetten, áttételesen, eszközök segítségével hatnak
a tudatra. Közvetett módon vizsgálja a tudatot a pszichológia is.
Ha például én megkérdezlek téged, hogy mit gondolsz most ép-
pen, és te el tudod mondani, hogy mi jár a fejedben, akkor ez
közvetett módja a te tudatod megismerésének.
De mi emberek abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy
a saját tudatunk vizsgálata közvetlen módon is lehetséges, nem
csak közvetetten. Ahhoz, hogy megtudjam, hogy én mit gondo-
lok, be se kell hunynom a szememet, csak odafigyelek, és már
tudom is, hogy mit gondolok. Ugyanígy vagyunk érzéseinkkel
is. Ha meg akarom tudni a teáról, amit éppen iszok, hogy az me-
leg-e vagy hideg, meg kell kóstolni, és már tudom is. Azt, amit a
nyelvemen érzek ilyenkor, azt nem tudom elmondani. Egyszerű-
en csak érzem. Ez a közvetlen megismerés. Saját tudatunk megis-
merése az érzésekhez hasonlóan közvetlen módon is lehetséges.
A zen ezt a tudat megismerési módszert igyekszik hangsúlyozni.
A meditáció éppen ennek a megismerésnek a laboratóriuma.
A zen negyedik sajátossága az, hogy a megvilágosodás,
a buddhává válás nem szellemi eszközök és tudati vagy fizikai
módszerek által történik – ilyen az egymillió leborulás, vagy a
mindennapi mantrázás –, hanem a saját természetünk meg-
látása által. Az által, hogy megismerjük a saját tudati műkö-
désünket, átlátjuk tudatunkat, és a magunk és tudatunk viszonyát
a világhoz. Ha a zen gyakorló el akar jutni a megvilágosodás álla-
potába, ne módszereket és eszközöket keressen, ami elvezeti a hőn
áhított célhoz, inkább az legyen a célja, hogy közvetlenül megis-
merje és átlássa saját magát, és ezzel megismerje az ember igazi
természetét.
Forrás: Dobosy Antal: A zen négy alapelve,

Zen Tükör magazin, 14-es szám, 2018 tél, 9. oldal
Feladatok
1. Hogyan lehet szellemi ismereteket, képességeket átadni nem a

tanításokon keresztül?
2. Van-e átadás és átvétel? Mi a tanítványi attitűd?

3. Ha nem támaszkodhatunk az írásokra (szentírásokra), mire
támaszkodhatunk akkor?
4. Külső támasz és belső támasz. Sorolj fel példákat ezekre!
5. Mikor irányulunk a tudatunkra, és mikor nem? Sorolj fel ilyen hely-
zeteket!
6. Milyen a közvetlenség a tudatra való irányuláskor? És milyenek a
közvetettek?
7. A szöveg az ember igazi természetét említi. Mit ért ez alatt?
8. Meg kell-e világosodni?

7. A Szív-szútra
A Nagy Meghaladó Bölcsesség Szíve Szútra
Mahá Pradnyá Páramitá Hridaja Szútra
般若心経
A valókitésvara bódhiszattva a mély meghaladó bölcsesség-

ben időzvén látja, az öt alkotórész mindegyike üres, és ezzel
minden szenvedést meghalad.
Sáriputra! A forma nem különbözik az ürességtől, az üresség
nem különbözik a formától. A forma valóban üresség, az üresség
valóban forma. Így ilyen az érzés, az érzékelés, az akarat és a tu-
datosság is.
Sáriputra! Minden jelenségnek üresség a természete. Nem
keletkeznek, és nem szűnnek meg, nem tiszták, és nem szennye-
zettek, nem növekszenek, és nem csökkennek.
Ezért az ürességben nincs forma, érzés, érzékelés, akarat és
tudatosság. Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és értelem, nincs szín,
hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat, nincs birodalma az
érzékszerveknek és a tudatosságnak. Nincs nem tudás, és nincs
annak megszűnése, nincs öregség és halál, és nincs azok megszű-
nése sem. Nincs szenvedés, nincs annak oka, nincs annak meg-
szűnése, és nincs útja a megszüntetésnek. Nincs megvalósítás, és
nincs megérkezés, mivel nincs, amit el kellene érni.
A bódhiszattvának a meghaladó bölcsesség által akadálytól
mentes a tudata. Mivel nincs akadály, nincs félelem sem, így
meghaladva minden illúziót a megszabadulást eléri.
A három világ összes buddhái a meghaladó bölcsesség által
valósítják meg a tökéletes és felülmúlhatatlan felébredettséget.
Ezért ismerd fel a meghaladó bölcsességet, a nagy szent
eszmét, a nagy tudás eszméjét, a felülmúlhatatlan eszmét, a ha-
sonlíthatatlan eszmét, azt, ami véget vet minden szenvedésnek,
a bölcsességet, ami valóságos és nem hamis.
Ezért hangoztasd a meghaladó bölcsesség eszméjét, amely
így szól:
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá


Főiskola jegyzete, Budapest, 2014
Feladatok
1. A szenvedés meghaladása azonos e megszüntetésével?

2. Hogyan magyarázod ezt a szövegrészt: „A forma valóban üresség,
az üresség valóban forma.”?

3. Miért mondja a szútra, hogy „Nincs szem, fül, orr ,nyelv, és érte-
lem”?
4. Felismerhető-e, hogy a szútra tagadja a négy nemes igazságot?
Melyik rész az?
5. Honnan ered a „szív” kifejezés, és mit jelent? Mi indokolja, ezt a
címet?
6. Hogyan tudnád leírni azt a tudat állapotot, ahol igazzá válnak a
szútra állításai?
7. Melyik kifejezést fordította a fordító magyarul „eszmé”-nek? És
miért?
8. A szútra befejező eszméje mit jelent magyarul?

8. Kérdések és válaszok
Részlet Dobosy Antal: Ráfújt hajszál c. könyvből.
H a igazán komoly kérdésünk van, szaladunk vele a mester-

hez. Azt várjuk, hogy a nagy tudású és nagytapasztalatú
mester majd megadja nekünk a választ. Azt várjuk, hogy a
választ megértve most már mi is fogjuk tudni azt, amit ő. De a
zen kóanok jól illusztrálják, hogy a zen mesterek válaszai egyál-
talán nem felelnek meg ezeknek a várakozásainknak. A válaszok,
melyeket a zen mesterek adnak, sokkal inkább további kérdése-
ket vetnek fel, nem pedig megoldást javasolnak. A kérdések
aztán persze újabb kérdéseket vetnek fel, és azok aztán még újab-
bakat. És ez így folytatódik. Egy kérdés számtalan új kérdést szül.
Az adott válaszok legtöbbször rejtvénynek tűnnek, és sokszor
csak újabb problémát jelentenek. Ahelyett, hogy világosabbá
tennék azt, amit csak félig tudunk, inkább összezavarnak. Ahe-
lyett, hogy megerősítenének minket elképzeléseinkben, egyre
bizonytalanabbá tesznek, és ahelyett, hogy segítenének egy
probléma megoldásában, magunkra hagynak. De akkor, ha nem
kedvetlenedünk el időközben, megérthetjük, hogy így van ez
rendjén. Nem várhatjuk kívülről a megoldást. A zen stílusú
válasz nem a megoldást kell adja, viszont segíthet megtalálni a
módszert, ami végül is a megoldáshoz elvezethet. Akkor pedig
lássuk be azt, hogy a problémáinkat, az akadályokat, a nehézsé-
gek jelentős részét mi magunk hozzuk létre magunknak, mely-
ben saját tudatunknak igen jelentős szerepe van! És így lássuk be
azt is, hogy a problémáinkat magunknak kell megoldanunk, kér-
déseinket is magunknak kell megválaszolnunk. Ez az út nem
könnyű. Nehéz felvállalni is. Mégis, ha elindulunk a zen útján,
reménykedhetünk abban, hogy céljainkat elérjük, hiszen a saját
kezünkben van a sorsunk, a megoldás nem függ másoktól. A zen
utat jelent a tapasztalatszerzéshez, és a teljesség eléréséhez.
Forrás: Dobosy Antal: Ráfújt hajszál,

Tan Kapuja, Budapest, 2017, 11. oldal
Feladatok
1. Mondj példákat arra, milyen kérdésekkel szoktunk a mesterhez

fordulni?
2. Vizsgáld meg, milyen típusú kérdéseink vannak?
3. Milyen hatással van a válasz a kérdezőre? Vethet-e fel újabb kér-
déseket egy válasz?
4. Ha a válasz a kérdésünkre megfelelő, mit kezdünk vele, és mit
akkor ha nem felel meg?
5. Mi a véleményed arról, hogy kérdeznek-e az állatok?
6. Mi a véleményed arról, hogy a gyerek mikor kezd el kérdezni, és
hogyan tanulja meg?
7. Milyen a zen válasz? Hogyan függ a kérdéstől, és mit akar elérni?
8. Milyen a kérdezés tudatállapota? Foglald össze!

9. Létezés én nélkül
Részlet Jeff Shore: Létezés én nélkül c. könyvéből
A meditáció nem olyan nehéz, habár időt és önfegyelmet igé-

nyel. Ha jól megtanulod, és egy ideig ennek szenteled
magad, látni fogod, hogy egyáltalán nem nehéz. Valójában a
megzavarodott és zavart keltő tudat jelenti a nehézséget. Először
is, nagyon sok jó módszer van arra, hogy eggyé váljunk – belép-
jünk a szamádhi állapotába – azáltal, hogy egy dologra koncent-
rálunk. Például, hogy teljes figyelmünket a légzésre fókuszáljuk.
A tudatosságunk hajlamos rá, hogy elkószáljon és szétszóródjon,
ezért azzal kezdjük, hogy összegyűjtjük a tudatosságunkat,
összegyűjtjük ennek minden energiáját, és vagy minden egyes
kilégzésre vagy az egyes számra összpontosítunk, valóban eggyé
válva ebben a folyamatban. Vannak, akiknek ez kezdetben elég
nehéz, de ha folytatod és arra szoktatod az elmédet, hogy ne
kószáljon el, természetes módon merül fel valódi teljesség,
fókusz és koncentráció. Ez már az egység állapota, a szamádhi.
Próbáljuk ki!…
Mi történt? Az érzékek, úgy látszik, lecsillapodtak. Általá-
ban a tudat nagyon szétszórt, belül és kívül elvonják különböző
dolgok. A tudat állandóan kavarog. Valójában az összes érzé-
künkhöz, mindahhoz, amit látunk, hallunk, ízlelünk, tapintunk,
érzünk és gondolunk, hozzátartozik a változékonyság vagy
nyugtalanság. Ez a tény, a buddhizmus első nemes igazsága ha-
marosan kristálytisztává válik saját meditációs tapasztalatunkon
keresztül.
A szamádhi összpontosított egységének állapotába belépve
és azt fenntartva minden lenyugszik, a szétszórtság megszűnik.
Még mindig hallasz, látsz, gondolkodol, stb., de a tudatosság kifi-
nomultabb, összpontosított lett. Olyan, mintha a tempó lelassult
volna, a látvány letisztult volna, és már nem annyira ragadod
meg a dolgokat. Még mindig tudatos vagy, valójában még tuda-
tosabb, de ez a tudat nem olyan megosztott és zaklatott.
Igen, ez már a szamádhi egy állapota. Ha helyesen gyako-
rolsz, nem sok idő múltán felismered ezt a fókuszt, a tudatosság-
nak ezt a természetes összeszedettségét. Semmi titokzatos nincs
ebben. Ez egy létező dolog, amit bárki megtapasztalhat egysze-
rűen azáltal, hogy a gyakorlásnak, pl. a zazennek, szentel némi
időt. Már ennek a haszna is fantasztikus. Bármit is csinálsz, ha
tökéletesen fókuszálsz az adott feladatra, már nagy eredmény-
nek tekinthető. De nem ez a buddhista gyakorlás vége, nem ez a
gyakorlás végcélja. [...]
Ha egyszer beléptél ebbe – vagy bármely – állapotba, fon-
tos tisztán felismerni, hogy mi ez, és mi nem. Annak lásd, ami:
igen, itt nyugodt tisztaság és összpontosítás van. Ez azt mutatja,
hogy bizonyos értelemben a helyes irányban haladunk. De az is
nyilvánvaló, hogy ez önmagában egy átmeneti állapot, amely-
be belemegyünk, és amelyből kijövünk. Ez nyilvánvalóan nem
a vége vagy a végcélja a buddhizmusnak, nem a nyugtalanság
vége. Legjobb esetben is csak átmeneti szélcsend. Tapasztald
meg, és ismerd meg számodra az értékét és a határait! Azután
menj át rajta!
Vajon mit fogsz megtapasztalni, ha ezt az állapotot fenntar-
tod, mélyíted és finomítod? Próbáld meg egy percig, és lásd! Íz-
leld meg! Mi az első biztos „jele” annak, hogy helyesen gyakoro-
lod a buddhista meditációt? A korai buddhista kézikönyvek újra
és újra azt állítják, az első jel az, hogy belépsz a csendes öröm
állapotába (piti vagy somanassa páliul, szó szerinti értelmében
„kellemes tudat” vagy „öröm”). Így van, öröm! Spontán módon
felmerül egy csendes, mégis örömteli állapot. Ez ismét csak segít,
mert ebből tudod, hogy jó irányban haladsz.
Mi a különbség e között és azok között az örömök között,
amelyeket általában tapasztalunk? Ez a csendes öröm természe-
tesen merül fel, erőfeszítések nélkül, lényünk legmélyéből. Ez
egy olyan öröm, amely pontosan azért merül fel, mert nincse-
nek jelen a durva feltételek. Ez az az öröm, amely a viszonylagos
nyugalomból merül fel, mert nem hajszoljuk a dolgokat, és min-
ket sem hajszol semmi. Ez egy viszonylag feltétel nélküli öröm.
Nem az a kellemes érzés, hogy valamit jól csináltunk, és nem is
az, ami érzéki kapcsolatból ered, hanem a vágyakozás átmeneti
megszűnéséből merül fel. A vágyakozás a nyugtalanságunk és
a szenvedésünk oka, ahogyan a második nemes igazság megfo-
galmazza. Csodálatos felfedezés! Nyilvánvalóan a helyes irány-
ban haladunk! – De világos, hogy nem ez a buddhista gyakorlás
végcélja, mert ez önmagában csak egy átmeneti állapot, amelybe
belemegyünk, s amelyből kijövünk. Ismerd fel, hogy mi ez, mo-
solyogj, s aztán menj át rajta!
Jeff Shore: Létezés én nélkül – Zen a modern világ számára

fordította: Pálmai Katalin, Sisilla Magdolna, Bán Zoltán,
Egy Csepp Alapítvány, Rinzai mesterek sorozat, Budapest, 2010
Forrás: https://terebess.hu/zen/mesterek/JeffShore.html
Feladatok
1. Miért fontos belépnünk a szamádhi állapotába?

2. Mi köze az első nemes igazságnak a változékonysághoz?
3. Írd le a szamádhi állapotát!
4. Mi a „jele” annak, hogy helyesen gyakorolsz?
5. Vélekedj a feltétel nélküli örömről! Nem illúzió e, ez is?
6. Mit gondolsz, mi a buddhista gyakorlás végcélja?
7. Vajon a modern világ számára milyen gyakorlás volna javasolt?
8. Milyen problémákat kellene megoldani jelen helyzetünkben?

10. A szívbéli hitről
Szeng-can, a Harmadik Pátriárka, verse
I.
Igaz úton járni nem is olyan nehéz: tekints egyként mindent,
soha ne válogass,
S ha nem érint téged gyűlölet-vonzalom, feltárulkozik az igaz út
előtted.
Egy tized hüvelyknyi különbség is elég, és a menny és a föld men-
ten különválnak.
Hogyha azt szeretnéd, tárja fel önmagát, semminek ne tegyél
ellene, se érte!
Gyűlölt dolgok ellen felsorakoztatni mindazt, mit szeretünk:
elménk betegsége.
Ameddig nem értjük ama mély Jelentést, értelmetlen dolog
leigázni elménk.
Tökéletes, mint a mérhetetlen nagy tér, semmi sem hiányzik,
semmi túl nem csordul.
Rossz választásodnak köszönheted csupán, ha nem tárul eléd az
igaz Ilyenség.
II.
Ne hajszold a kinti szüntelen zűrzavart, ne akarj a belső üresség-
ben lakni,

Lelj békére a szív csendes egységében és minden kettősség magá-
tól eltűnik.
Mozgást leállítva ne hajszolj nyugalmat, mivel e nyugalom szün-
telenül mozog.
Ameddig kettősség lakozik tebenned, hogyan is tudhatnál egysé-
get elérni?
Amíg az egységet nem érted teljesen, kétféle módon is elveszíthe-
ted azt:
A valót tagadva valóságot állítsz, a semmit állítva tagadod a sem-
mit.
Szavak káprázata, értelem csapdái, ne foglalkozz velük, csak
belebonyolódsz!
El hát a szavakkal, félre értelemmel, nincs olyan hely, hová ne
szabadna mennünk!
Gyökérhez megtérve jelentéshez érünk, külső tárgyat űzve ala-
pot veszítünk.
Amidőn a bensőnk megvilágosodik, az üres világot hátrahagyjuk
akkor,
A kinti üresség összes változása tudatlanságunkban tűnik csak
valónak.
Az igazság után nem kell rohangásznod, hagyj fel végre azzal,
hogy eszmét babusgatsz!
Kettősséget ne tűrj sohase magadban, kerüld el gondosan, ne
foglalkozz vele!
Mihelyt a jó s a rossz megjelenik benned, nyomukban zavar jő, a
szív elveszett.
A kettő megléte az egyből származik, de nem tapad hozzá soha-
sem az egyhez.
Amikor a szívünk ment minden zavartól, a tízezer dolog fel nem
kínálkozik.
Magát nem kínálja, nincs tízezer dolog, zavar nem jő többé, elme
nem működik.
Ha a tárgy eltűnik, nincs már észlelő sem, és ha észlelő nincs,
nincsen észlelt tárgy sem.
A tárgy csak addig tárgy, míg van, ki észleli. Észlelő csak addig,
míg van tárgy, mit észlel.
Viszonylagosságuk, tudd meg, végső soron ugyanazon az egy
Ürességen nyugszik.
Az egy Ürességben a kettő ugyanaz, s mindkettőben benne a tíz-
ezer dolog.
III.
Ahol ez és az közt nincs semmi különbség, mit jelenthet az, hogy
ellene vagy érte?
Ama hatalmas Út nem nehéz s nem könnyű, de mindent átható s
mindent felölelő.
A kicsinyke szándék mindig is tétova, ha nagy a sietség, sohasem
érsz oda.
Soha ragaszkodás nem korlátozható, téves úton jársz, ha nem
szabadulsz tőle.
Kövessék a dolgok a saját útjukat, az igazán fontos nem áll és nem
is megy.
Öntermészetünket, amikor követjük, összhangzóak vagyunk a
hatalmas Úttal.
Ki gondolatait dolgokhoz láncolja, elcsügged, eltompul, mélysé-
gét veszíti.
Ha elvész a mélység, a szellem bajbajut. Mit használhat ekkor
bármi részrehajlás?
Egyetlen Szekérnyom, min végig kell menned. Hat-érzéktárgy
téged ne befolyásoljon!
Kit a hat-érzéktárgy már nem befolyásol, ugyanazon egy lett:
megvilágosodott.
Ezért a bölcs többé nem cselekszik semmit, a tudatlan viszont
megkötözi magát.
A Dharmában nincsen semmi egyediség, a tudatlan mégis ahhoz
köti magát;
Saját elméje az, amely megteremti: önellentmondás ez, a legna-
gyobb hiba.
Nyugalmat vagy nyüzsgést a tudatlanság szül. Megvilágosultban
nincs ellen- s rokonszenv.
De ha a kettősség valahány formáját tudatlanságában elménk
fabrikálja,
Mint látomásokat vagy a délibábot, a fenntartásukkal miért kell
bajlódnunk?
Nyereség, veszteség, jó vagy rossz – hagyd el végre őket egyszer s
mindenkorra!
Ha szemünket soha álomra nem hajtjuk, álmaink, nemde,
maguktól megszűnnek?
IV.
A szív ha megőrzi önnön teljességét, a tízezer dolog egyetlen
Ilyenség.
Egyetlen Ilyenség titkát, ha megértjük, eltűnik nyomban a bele-
bonyolódás,
A forráshoz, íme, végül visszatérünk, és maradunk most már, hol
mindig is voltunk.
Magunk mögött hagyván a dolgok világát viszonyokon túli,
ahová jutottunk,
A mozgató megállt, így nincs már mozgás sem, de ha mozgás
nincsen, nyugalom sincs többé,
sőt kettősség nélkül még az egység sincsen.
Dolgok végső végét, honnan tovább már nincs, szabályok nem
kötik, mérték nem méri meg.
Az összhangzó elme azonos magával, a küzdelmek immár mind
lecsendesedtek.
Kétség s habozásnak, lám, nyoma sem maradt, csak igazi hitünk
áll sziklaszilárdan.
Semmit nem hagyunk ott, semmit meg nem őrzünk. Minden
üres, tiszta, önmagában fénylő.
Nincs erőfeszítés, energiánk nem fogy. Ide a gondolat soha el
nem érhet,
Ha ezt kell felfogni, képzeletünk elhagy. Igazi Ilyenség fényes
birodalmát,

Ha meg kell neveznünk, hol se maga se másik, csak annyit mond-
hatunk ez az, mi nem-kettő.
Eme nem-kettőben ugyanazon minden, mindent mi létezik ez
foglal magába,
Kik igazán hisznek, jöjjenek bárhonnan, mind ide érkeznek, hol
feltétel nincsen.
Feltételek híján tért s időt mi mérhet, egyetlen pillanat tízezernyi
év is,
Látjuk vagy nem látjuk, nem befolyásolja. Mindig és mindenütt
feltárja önmagát.
V.
Külső feltételek, mikor hiányoznak, a legkisebb dolog, akár a leg-
nagyobb,
S a legnagyobb dolog, akár a legkisebb, nem választanak el sem-
mit már határok.
Ami van azonos azzal, ami nincsen, ami nincs azonos mindazzal,
ami van,
Ott, ahol a dolgok másképpen látszanak, nem érdemes neked
sokáig időznöd.
Az Egy van mindenben, minden ott az Egyben, ha erre ráébredsz,
nincs több gyötrődésed.
Ekkora jelentést szó ki nem meríthet, már nincs mi a hívőt Attól
elválassza,
Nincs mi szétválasszon, hogy lehetne kettő, megszűnt immár
lenni múlt, jelen s jövendő.
Szeng-can: A szívbéli hitről, fordította Fórizs László elsődlegesen
D. T. Suzuki angol nyelvű fordításának felhasználásával.
Forrás: https://terebess.hu/zen/sengcan.html (megtekintve: 2019.08.17)
Feladatok
1. Nézz utána, hogy mit lehet tudni a vers keletkezéséről, és haszná-

latáról!
2. Nézz utána, hogy mely kóanok hivatkoznak erre a versre!
3. Miért gondolja a szerző, hogy „Az igaz úton járni nem is olyan
nehéz.”?
4. Hogyan lehet megvalósítani a következőket: „Lelj békére a szív
csendes egységében és minden kettősség magától eltűnik.”?
5. Értelmezd ezt a szövegrészt: „A szív ha megőrzi önnön teljességét,
a tízezer dolog egyetlen Ilyenség.”!
6. Vajon miféle tudatállapotban igaz: „Ha a tárgy eltűnik, nincs már
észlelő sem, és ha észlelő nincs, nincsen észlelt tárgy sem.”?
7. Gondolkodj el, és foglald össze mindazt, amit tudsz az Ürességről!
8. Itt a szívbéli hitről van szó. Tudsz-e más szinonimát a szívre?

11. Az Igaz Tudatban való Hit verse
Szeng-can, a Harmadik Pátriárka, verse
A Nagy Út nem nehéz azok számára, akik nem részesítenek

előnyben semmit.
Mikor már sem a vonzalom sem az ellenszenv nem jelenik meg
benned, akkor minden tisztává és őszintévé válik.
Hozd meg a legkisebb megkülönböztetést, s az Ég és a Föld azon-
nal végtelen távolságra kerül egymástól.
Ha meg szeretnéd látni az Igazságot, ne véleményezd a tapasztal-
takat.
A szeretem és nem-szeretem közötti küzdelem a tudat betegsége.
Amikor a dolgok mély jelentése nem nyilvánul meg előtted,
akkor a tudat eredendő békéje hiábavalóan lett megzavarva.
Az Út tökéletes, mint a végtelen tér, ahol nincs semmiből sem
hiány, vagy felesleg.
Ha a választásod következtében elfogadsz vagy elutasítasz vala-
mit, akkor nem fogod meglátni a dolgok Valódi Természetét.
Ne tartózkodj sem a külső dolgokban, sem az Üresség belső érzé-
sében.
Légy nyugodt a dolgok Egységében, mentes a törekvő cselekede-
tektől, és a téves nézőpontok maguktól eltűnnek.
Amikor azért fejezel be egy cselekedetet, hogy elérd a passzivitást,
akkor ez irányú igyekezeted fog megtölteni aktivitással.
Mindaddig, amíg megmaradsz az egyik vagy a másik szélsőség-
nél, nem ismerheted meg az Egységet.
Az, aki nem az Egyszerű utat járja, elbukik az aktivitásban és
passzivitásban, a követelésben és megtagadásban.
Ha megtagadod a dolgok valóságát, akkor lemaradsz a valósá-
gukról, ha állítod a dolgok ürességét, akkor szintén lema-
radsz a valóságukról.
Minél többet beszélsz és gondolkodsz róla, annál távolabb
kerülsz az Igazságtól.
Hagyd a beszédet és a gondolkodást, és nem lesz semmi, amit
meg ne értenél.
Térj vissza a gyökérhez és rátalálsz a dolgok jelentésére, de ha a
látszatot kergeted, a forrást nem leled.
A belső megvilágosodás pillanatában túljutsz a látszaton és az
ürességen.
Ha az Ürességet változónak érzékeled, annak oka a hibás néző-
pontodból ered.
Nincs szükség az Igazság keresésére, elég ha a nézeteidet feladod.
Ne ragadj le a dualista állapotban, óvatosan kerüld el ezeket a
helyzeteket.
Amint a jó és a rossz megjelenik benned, a tudatod összezavaro-
dik.
Bár minden dualitás az Egyből származik, ne ragaszkodj még az
Egyhez sem.

Ha már egy gondolat sem jelentkezik benned, a tízezer jelenség
sem jelentkezik. (Ha a Tudat zavartalanul az Úton tartózko-
dik, semmi a világon nem árthat.)
Ha nincs hiba, nincsenek jelenségek, ha nincsenek jelenségek,
nincs tudat.
Megszűnik az észlelő, ha nincs többé tárgya, s megszűnik a tárgy,
ha eltűnik az észlelő.
A tárgy csak az észlelőhöz viszonyítva létezik, s az észlelő csak
amíg van tárgy, amit észlel.
Ha ismerni szeretnéd e kettőt és az alap valóságot: eredetük az
Üresség.
Az Ürességben e kettő megegyezik, s magába foglalja a tízezernyi
jelenséget.
Ha nem teszel különbséget finom és durva között, akkor nem
fogsz csak az egyik oldalra állni.
A Nagy Út mindent átölelő, nem könnyű s nem nehéz.
A szűklátókör határozatlan és kétellyel teli, minél jobban siet,
annál lassabban halad.
Ha ragaszkodás merült fel benned, rossz úton jársz. (a ragaszko-
dásnak nincs határa, még a megvilágosodáshoz se ragasz-
kodj.)
Hagyjátok a dolgokat a maguk útján haladni, akkor nem lesz sem
jövés sem menés.
Ha az Igaz Természeted megegyezik az Úttal, akkor gond nélkül
járhatsz azon.

A megbéklyózott gondolatok távol vannak az Igazságtól, ám a
zavarodott gondolatok is.
Az ítélkezés megterhelő gyakorlata kimerültséget okoz. Mi előny
származik a megkülönböztetésből és szétválasztásból?
Ha az egy Úton kívánsz haladni, ne gyűlöld még a hat érzék vilá-
gát sem.
Akik elfogadják még a hat érzékvilágot is, a megvilágosodást
csak azok érhetik el.
A bölcs ember nem cselekszik, a bolond megköti önmagát.
A dharmákban nincsenek különbségek, csak a tudatlan teremt
sorrendet.
Megkülönböztető tudattal keresni a tudatot nem a legnagyobb
hiba?
A nyugalmat és nyugtalanságot az illúzió teremti, a megvilágoso-
dottság állapotában nem létezik a szeretet és a nem-szeretet.
Minden, ami a duális világhoz tartozik, tudatlanságból ered.
Olyanok, mint az álom, illúzió, levegőbe rajzolt virág, miért pró-
bálnád megragadni őket?
Nyereség, veszteség, jó és rossz, engedd el az ilyen gondolatokat.
Ha a szem nem csukódik le, az álmok nem jelentkeznek.
Ha a tudat nem különböztet meg, akkor a világ minden jelensége
Egységet alkot.
Ha megérted az Egységet, eltűnik az eltévelyedés.
Ha minden jelenséget egyenlőnek látsz, visszatérsz az Eredeti
Természethez.

Felejtsd el az okokat, így nem marad semmi, ami alapján össze-
hasonlítanál.
Mozdulatlanság a mozgásban, mozgás a mozdulatlanságban, és
mindkét állapot eltűnik.
Ha a kettő nem alkotna egy egészet, hogy létezhetne az Egy?
A végső pontnál nincs érvényes szabály vagy leírás.
Az Igaz Tudatnak megfelelően látod, hogy minden egyenlő, és
gondolkodás vagy megkülönböztetés nélkül cselekszel. (Az
Útnak megfelelően az egység-tudatban minden önközpontú
vágyódás megszűnik.)
Mindent kétely eltűnik, az Igaz Hit szilárddá és harmonikussá
válik.
Egyetlen mozdulattal szabaddá válik, nem marad semmi, amire
emlékeznénk. (amihez ragaszkodnánk)
Minden üres, tiszta, önmaga által teremtett, ezért felesleges min-
den törekvés.
A gondolkodás felesleges itt, tudás vagy érzés nem tud a mélyére
hatolni.
Az Olyanság világában nincs én és nincs más.
Hogy azonnal harmóniába kerülj ismét, ha kételyek merülnek
fel benned, mondd azt: „nincs kettő”.
A nem-dualitásban minden egyenlő, magába foglal mindent,
semmi sincs kizárva.
A tíz irány valamennyi bölcse követi ezt a tanítást. (a megvilágo-
sodás azt jelenti, belépni az Igazságba.

A tanítás átalakítja az időt, így egy gondolatnyi idő megegyezhet
több tízezer évvel. (Az Igazság túl van az idő és tér keretein.)
Üresség vagy nem Üresség, a világ minden területe itt áll előtted.
A legkisebb rész megegyezik a legnagyobbal, elfeledve minden
állapotot.
A legnagyobb megegyezik a legkisebbel, nincs különbség, ha
nem látjuk a határokat.
A Létezés megegyezik az Ürességgel, az Üresség megegyezik a
Létezéssel.
Ha nem követed ezeket a tanításokat, csak pazarolod az idődet.
Az Egység megegyezik a Mindenséggel, minden egyenlő az Egy-
séggel.
Ebben a felismerésben időzve nem lesz többé hamis gondolatod.
A hit a nem-dualitás, a nem-dualitás a hit.
Szavak! Az Út túl van a nyelven, túl van a múlton, jelenen és
jövőn.
Forrás: http://aranyhegy.com/az-igaz-tudatban-valo-hit-verse
(megtekintve: 2019.08.16.) (Faith mind, Su-Tang Xan/Szeng-can, 3. Pát-
riárka; – Nem szó szerinti fordítás, a kínai és az angol fordítások alapján a
gyakorlatra épülve lett átültetve magyar nyelvre – Berki Renáta)
Feladatok
1. Ez egy másik fordítása Szeng-can versének. Fogalmazd meg,

hogy milyen lényeges különbség van a két cím fordítása között!

2. Találsz-e további fordításokat is magyarul? Ha igen, hasonlítsd
össze a címeiket!
3. Hasonlítsd össze a kétféle fordításban a vers első négy sorát!
4. Melyik fordítást tartod érthetőbbnek, és melyiket költőibbnek?
5. Keress olyan részt a két fordításban, ahol a legkevesebb eltérés
van!
6. Szerinted melyik lehet a jobb fordítás, melyik hitelesebb?
7. Értelmezd ezt a szövegrészt: „Ha minden jelenséget egyenlőnek
látsz, visszatérsz az Eredeti Természethez.”!
8. Vajon megjelenik-e ebben a fordításban a zen szellemisége, és
hogyan?

12. Hui Neng önéletrajza
Részlet Hui Neng zen tanításai c. könyvből.
E gyszer, amikor a Pátriárka a Pao-lin kolostorba érkezett, Sao-

csou elöljárója, Vej más hivatalnokok társaságában megláto-
gatta, és arra kérte, tartson nyilvános beszédet a buddhizmusról
a Ta-fan templom csarnokában Kanton városban.
A hallgatóság kellő időben egybegyűlt, így Vej elöljáró, kor-
mányzati hivatalnokok és konfuciánus tudósok körülbelül har-
minc-harmincan, szerzetesek, szerzetesnők, taoisták és világiak
körülbelül ezren. Miután a Pátriárka elfoglalta a helyét, a gyüle-
kezet mély tisztelettel köszöntötte, és arra kérte, tartson beszédet
a buddhizmus alapvető tanairól. A Pátriárka a következő beszé-
det intézte a hallgatósághoz:
– Tanult hallgatóság, tudatunk igazi lényege, mely a megvi-
lágosodás csírája, természeténél fogva tiszta, és csupán ennek
közvetlen megtapasztalásával érhetjük el a buddhaságot. Enged-
jék meg nekem, hogy most a saját életemről meséljek, és arról,
hogyan váltam a meditációs iskola titkos tanának birtokosává.
Édesapámat, aki Fan-jangban született, egy napon elbocsá-
tották hivatalából, és a kuang-tung-beli Hszin-csouba száműzték
közembernek. Sajnos édesapám gyermekkoromban meghalt,
így édesanyámmal szegénységben és nyomorúságban magunkra

maradtunk. Nemsokára Kantonba költöztünk elég mostoha kö-
rülmények közé.
Akkoriban tűzifát árultam a piacon. Egyszer az egyik vá-
sárlóm arra kért, hogy bizonyos mennyiséget vigyek el a bolt-
jába. Leszállítottam a tűzifát, és megkaptam fizetségemet, s mi-
után kiléptem a boltból, összetalálkoztam valakivel, aki éppen
egy szútrát recitált.
Abban a pillanatban, ahogy meghallottam a szútra szöve-
gét, megvilágosodtam. Ezután megkérdeztem tőle, mi annak a
könyvnek a címe, amelynek szövegét recitálja. Ő azt válaszolta,
hogy a Gyémánt szútrát recitálja. Majd tovább kérdezősködtem,
honnét jött, és miért recitálja a Gyémánt szútrát. Ő erre azt vá-
laszolta, hogy a Huang-mej tartománybeli Csi-csouból, a Tung-
san kolostorból jött; ahol Hung-zsen, az Ötödik Pátriárka az
apát, aki körülbelül ezer tanítvány mestere. Alkalmi ismerősöm
elmesélte, hogy amikor ott járt, és tiszteletét tette az Ötödik Pát-
riárka színe előtt, alkalma volt végighallgatni annak tanítását a
Gyémánt szútráról. Ezután elmondta azt is, hogy Hung-zsen
gyakran arra inspirálja a világiakat és a szerzeteseket, hogy eme
szútra szövegét recitálják, mert ezáltal megtapasztalhatják tuda-
tuk igazi lényegét, és így elérhetik a buddhaságot.
Nem kétséges, hogy a korábbi életek jó karmájának köszön-
hetően találkoztam ezekkel a szavakkal, s hogy valaki tíz pénzt
adott nekem édesanyám létfenntartására. Ez az illető adta nékem
azt a tanácsot is, hogy menjek el Huang-mej-be, és kérjek taní-
tást az Ötödik Pátriárkától. Miután édesanyám részére a legszük-
ségesebbeket előteremtettem, elindultam Huang-mej felé, ahová
kevesebb, mint harminc nap múlva megérkeztem.
Mikor tiszteletemet tettem az Ötödik Pátriárka színe előtt, az
megkérdezte tőlem, honnan jövök, és mit akarok tőle. Akkor én
így válaszoltam:
– A kuang-tung-beli Hszin-csou-ból származom, és azért jöt-
tem ilyen messzire, hogy tiszteletemet tegyem ön előtt. Egyedül
azt kérem, hogy buddha váljon belőlem!
– Valóban Kuang-tung szülötte vagy, fiam? Ebben az esetben
hogyan is remélted azt, hogy buddha leszel?
– Csakugyan vannak északi és déli emberek, de az észak és a
dél nem teszi különbözővé Buddha természetüket. Az igaz, hogy
egy hétköznapi ember testi felépítésében különbözhet Öntől, de
Buddha természetében nem.
Az Ötödik Pátriárka úgy tűnt, mondani akart még valamit,
de a jelen levő tanítványok miatt letett szándékáról. Majd meg-
parancsolta nekem, hogy csatlakozzak a munkásokhoz. Ekkor
így szóltam:
– A bölcsesség gyakorta felötlik bennem. Ha valaki a tuda-
tának igazi lényegét tapasztalja, akkor azt az illetőt az érdemek
szántóföldjének nevezhetjük. Nem világos, hogy minő munkát
szán nekem?!
– Lám, ez a fiú nagyon bölcs – jegyezte meg az Ötödik Pátri-
árka. – Most pedig vonulj vissza az istállóba, és ne szólj többet!

Ahogy visszavonultam, az egyik világi testvérem elmondta,
mi lesz a dolgom. Tűzifát kellett aprítanom, és rizst kellett hán-
tolnom.
Több mint nyolc hónap telt el. Egy napon az Ötödik Pátriár-
ka meglátott, és így szólt hozzám:
– Jól tudom, hogy mélyen átláttad a buddhizmust, de nem
beszélhetek veled, nehogy a rosszakaróid ártsanak neked. Meg-
értesz, ugye?
– Igen – feleltem. – Azért, hogy elkerüljem azokat, akikről
szólt, még csak közelébe sem megyek a csarnoknak.
Egy napon az Ötödik Pátriárka összehívta tanítványait, és így
szólt hozzájuk:
– A folytonos újraszületés kérdése nagyon fontos kérdés.
Napról napra, ahelyett, hogy megpróbálnátok kiszabadulni az
élet és halál eme sötét tengeréből, csak az újraszületéseket okozó
érdemeket hajszoljátok. Még az érdemek sem segítenek rajtatok,
ha tudatotok igazi lényege ismeretlen előttetek. A bölcsességet a
tudatotok mélyén keressétek, és aki megvilágította azt, írjon ne-
kem egy négysoros verset róla! Aki átlátta tudatának igazi lénye-
gét, az lesz eme köpeny birtokosa, és az kapja meg tőlem a Tant.
Az lesz a Hatodik Pátriárka.
Most pedig vonuljatok vissza, és ne késlekedjetek a négyso-
ros vers megírásában, hiszen a mérlegelés teljesen szükségtelen
és hasznavehetetlen. Ugyanis, aki megtapasztalta tudatának iga-
zi lényegét, bármikor képes róla beszélni. És még akkor sem ve-
szíti el a belátást, amikor harcba bocsátkozik valakivel.
A tanítványok, ahogy megkapták ezt az útmutatást, visszavo-
nultak, és így tanakodtak egymás között:
– Minek mélyedjünk el a tudatunkban, és írjuk meg a négyso-
ros verset, s vigyük oda a Tiszteletreméltó színe elé, hiszen úgyis
tanítónk, Sen-hsziu lesz a következő pátriárka. Ha pedig össze-
csapjuk a négysorost, csak erőnket pazaroljuk el.
A tanítványok megállapodtak abban, hogy nem írnak verset,
majd így folytatták:
– Miért is fáradoznánk? Mostantól fogva tanítónkat, Sen-hszi-
ut követjük mindenhová, és tőle várunk útmutatást.
Ez idő alatt Sen-hsziu így gondolkodott magában:
– Tekintettel arra, hogy én vagyok a tanítójuk, egyikőjük sem
fog a pátriárkaságra törekedni. Vajon írjak egy négysoros verset,
és odavigyem a Tiszteletreméltó színe elé? Ha nem teszem meg,
akkor a Pátriárka honnan tudja meg, hogy a bölcsességem elmé-
lyült-e, vagy felszínes? Ha a szándékom a Tan átvétele, akkor az
irányvételem tiszta. De ha minden vágyam a pátriárkaság, akkor
nem, hiszen ebben az esetben a tudatom még mindig világias, és
rabló módjára tör a Pátriárka szentséges helyének elfoglalására.
Viszont ha nem írom meg a négysoros verset, akkor esélyem se
lesz a Tan átvételére. Ajjaj! Valóban nehéz döntés szakadt rám!
A Pátriárka csarnokával szemben három folyosó nyílt, ezek
falára az egyik udvari festőművésznek, Lu-csennek kellett vol-
na jeleneteket festenie a Lankávatára-szútrából, bemutatván ta-
nításképpen a gyülekezet számára az öt pátriárka leszármazási
rendjét.
Miután Sen-hsziu elkészült a négysoros versével, több ízben
megkísérelte azt bemutatni az Ötödik Pátriárkának, de amint
a csarnok közelébe ért, úgy összezavarodott, hogy egész testét
kiverte a veríték. Képtelen volt összeszedni a bátorságát, hogy
bemutassa a négysoros versét, noha négy napon keresztül tizen-
három ízben kísérelte meg azt.
Akkor így szólt önmagához:
– Jobban teszem, ha a négysoros versemet a folyosó falára
írom, hogy a Pátriárka elolvashassa. Ha megelégedés tölti el
versemet olvasva, akkor elébe járulok, hogy tiszteletemet te-
gyem, s bejelentsem, én írtam a verset. Ha esetleg nem nyerné
el a tetszését, akkor hiábavalóan vesztegettem el időmet ezen
a helyen, és nem érdemlem mások tiszteletét sem! Ebben az
esetben, haladtam-e előre bármit is a buddhizmus tanulmá-
nyozásában?
Sen-hsziu aznap éjfélkor titokban kiment, kezében lámpás-
sal, hogy felírja a déli folyosó falára négysoros versét, tudatva az
Ötödik Pátriárkával, milyen szellemi belátásra tett szert. A négy-
soros verse így szólt:
Testünk bódhi fa.

Tudatunk tiszta tükör,
Amit tisztogassunk gondosan óráról órára!
Ne rakódhasson rá a por!

Mihelyt elkészült, azonnal visszatért a szobájába, így senki sem
tudhatta meg, hogy ő írta fel a verset. Ahogy visszatért, így tűnő-
dött magában:
– Tételezzük fel, hogy holnap a Pátriárka megelégedéssel ol-
vassa el a négysoros versemet. Ebben az esetben csakugyan kész
vagyok arra, hogy a Tant átvegyem. De ha mégsem elégedne meg,
akkor az azt jelentené, hogy alkalmatlan vagyok a Tan átvételére,
köszönhetően az előző életeimben elkövetett gaztetteknek, ame-
lyek homályba borítják a tudatomat. Fogalmam sincs, mit fog
szólni holnap a Pátriárka versemet olvasva!
Sen-hsziut másnap hajnalig ily gondolatok ejtették rabul, s
így képtelen volt lefeküdni, aludni, vagy egy helyben ülni.
De az Ötödik Pátriárka jól tudta, hogy Sen-hsziu még nem
lépett át a megvilágosodás kapuján, mivel nem látta meg tudatá-
nak igazi lényegét. Reggel az Ötödik Pátriárka magához hívatta
Lu-csent, az udvari festőművészt, és kiment vele a déli folyosóra,
amelynek falát képekkel kívánta befestetni. Ahogy megpillantot-
ta a négysoros verset, így szólt:
– Sajnálom, hogy oly messziről idefárasztottam. A falra már
nem kell festenie, ugyanis a szútra azt mondja: „Minden forma,
illetve jelenség mulandó és csalóka.” Jobb lesz, ha a négysoros
verset a falon hagyjuk, hogy a tanítványok tanulmányozhassák
és recitálhassák. Ha annak tanítását a mindennapi gyakorlatok-
ban megvalósítják, akkor megszabadulnak a létezés gonosz biro-
dalmaiban való újraszületés szenvedésétől. A gyakorlók érdeme
valóban nagy lesz!
Ezután az Ötödik Pátriárka tanítványait arra kérte, hogy
gyújtsanak tömjént. Azután tegyék tiszteletüket a négysoros
vers előtt, és recitálják azt, hogy megtapasztalják tudatuk igazi
lényegét. Miután a tanítványok elrecitálták a négysoros verset,
így kiáltottak fel:
– Valóban nagyszerű!
Éjfélkor az Ötödik Pátriárka a csarnokba hívatta Sen-hsziut,
és megkérdezte tőle, hogy ő írta-e a verset.
– Igen, én írtam – felelte Sen-hsziu. – De távol álljon tőlem az
ábránd, hogy én legyek a következő pátriárka. Ellenben arra kér-
ném szentségedet, mondja el nékem, hogy a négysoros versem
minő bölcsességről tanúskodik.
– A te négysoros versed arról tanúskodik, hogy még nem ta-
pasztaltad meg a tudatod igazi lényegét. Közel jársz ugyan a meg-
világosodás kapujához, de még nem léptél át azon. A tökéletes
megvilágosodás nehezen érhető el azzal a megértéssel, amellyel
te rendelkezel. A tökéletes megvilágosodás eléréséhez hirtelen
kell ráébredned a tudat igazi lényegére, amely nem teremtett és
nem semmisül meg. Ahogy pillanatról pillanatra érzékelsz, úgy
folyamatosan képesnek kell lenned felismerni a tudat igazi lénye-
gét. Akkor minden dolog akadálytalanná válik. Amint az olyan-
ság, a tudat igazi lényege felismertetett, örökre megszabadulsz
az érzékcsalódástól. A tudatod minden körülmények között az
olyanság állapotában fog időzni. A tudatnak ez az állapota a tel-
jes igazság. Ha képes vagy a világot ebből az állapotból szemlélni,
akkor elmondható, hogy valóban tapasztalod a tudat igazi lénye-
gét, amely maga a tökéletes megvilágosodás. Jobban teszed, ha
most visszavonulsz, hogy néhány napon át egy újabb vers meg-
írásán dolgozz. Ha elkészültél, mutasd meg nékem a négysorost.
Ha az arról tanúskodik, hogy beléptél a megvilágosodás kapuján,
akkor átadom néked a köpenyt és a Tant.
Sen-hsziu meghajolt a Pátriárka előtt és eltávozott. Néhány
napon át sikertelenül próbálkozott egy másik négysoros vers
megírásával. Ez olyannyira felzaklatta, hogy lidércnyomásától
gyötörve nem tudott egy helyben ülni, sem sétálni.
Két nap múlva egy fiatalember hangosan recitálva Sen-hsziu
versét épp ama helység mellett haladt el, ahol én a rizst hántoltam.
Mihelyt meghallottam, rögtön tudtam, hogy ennek a versnek az
írója még nem tapasztalta meg a tudat igazi lényegét. Noha én
nem kaptam semmiféle útmutatást erre vonatkozóan, mégis ön-
magamban már megfogalmaztam a lényeget.
– Minő vers ez? – kérdeztem a fiútól.
– Te bolond, hát nem hallottál erről a versről? – kérdezte
tőlem, majd így folytatta. – A Pátriárka azt mondta tanítvá-
nyainak, hogy a folytonos újraszületés kérdése nagyon fontos
kérdés. Annak, aki a köpeny és a Tan örökösévé akar válni, egy
négysoros verset kell írnia, amely bizonyítja, hogy felismerte
a tudat igazi lényegét. Aki sikeresen megírja a verset, az kapja
meg a köpenyt és a Tant, az lesz a Hatodik Pátriárka. Eme kö-
tetlen négysorost pedig az idősebb Sen-hsziu írta a déli folyosó
falára, s a Pátriárka arra kért bennünket, recitáljuk azt. Vala-
mint azt is mondta, hogy aki annak tanítását a mindennapi
gyakorlatban megvalósítja, nagy érdemet nyer el, és megsza-
badul a létezés gonosz birodalmaiban való újraszületés szen-
vedésétől.
Akkor azt mondtam a fiúnak, hogy én is szeretném ezt a
verset recitálni, hátha elkövetkezendő életem során kapcsolatba
kerülök annak tanításával. Majd azt mondtam neki, hogy noha
nyolc hónapja rizst hántolok a kolostorban, még nem jártam a
csarnokban. Megkértem, hogy mutassa meg nékem Sen-hsziu
négysorosát, hogy kifejezhessem tiszteletemet.
A fiú odavezetett, és én megkértem, hogy olvassa fel nekem,
mivel jómagam írástudatlan vagyok. Éppen ott tartózkodott egy
jelentéktelen kishivatalnok Csiang-csou tartományból, s az ol-
vasta fel a verset. Amikor a végére ért, közöltem, hogy közben én
is írtam egyet. Megkértem, hogy írja fel nékem a falra.
– Igazán különös, hogy te is írtál egy verset! – kiáltott fel a
hivatalnok.
– Kérem, ne vesse meg a kezdőt! – mondtam. – Hiszen a
tökéletes megvilágosodás keresője vagyok. Különben is, az ala-
csony osztály gyermekei agyafúrtabbak, míg a magasabb osz-
tálybeliek az eszükben bíznak. Ha pedig megvet másokat, nagy
bűnt követ el.
– Jól van, mondjad hát a négysorosodat – kérte a hivatalnok. –
Felírom neked a falra, de ne feledkezz meg rólam, hogy engem is
megszabadíts, ha a Tan birtokába jutsz!
Az én négysoros versem pedig így szólt:

Nincs bódhi fa.
Nincs tiszta tükör.
Valójában minden üresség.
Hol van a por?
Amikor a hivatalnok befejezte az írást, a tanítványok és minda-

zok, akik éppen jelen voltak, nagyon meglepődtek. Csodálattal
telve így szóltak egymáshoz:
– Milyen csodálatos! Kétségtelen, nem ítélhetünk meg sen-
kit sem a külseje szerint. Hogyan is lehet az, hogy ilyen hosszú
időn át szolgaként dolgoztattunk egy újraszületett bódhiszatt-
vát?
Az Ötödik Pátriárka, látva a tömeg csodálatát, sarujával letö-
rölte a falról a versem, nehogy irigyeim támadjanak. Majd azon
véleményének adott hangot, amit tanítványai nyomban igaznak
véltek, hogy eme vers szerzője sem ismerte fel a tudatának igazi
lényegét.
Másnap a Pátriárka titokban ama helységbe jött, ahol a rizst
hántoltam. Látva, hogy éppen egy mozsártörővel bajlódom, így
szólt hozzám:
– Az Ösvény keresője kockára teszi az életét a Tanért, ugye?
Vajon helyesen teszi? – Majd tovább kérdezett:
– Elkészültél a rizzsel?
– Már régen – feleltem. – Csak a szitálása van hátra.
Ekkor az Ötödik Pátriárka háromszor a mozsárra ütött a bot-
jával, és elment.
Mivel tisztában voltam ennek a jelentésével, ezért az éjszaka
harmadik órájában fölkerestem a szobájában. A Pátriárka, kön-
tösét elénk téve, hogy senki ne láthasson bennünket, beavatott
engem a Gyémánt szútrába. „Mindenki oly módon használja tu-
datát, hogy az szabad legyen a kötöttségektől”
Amint eme sorokat olvasta, hirtelen elértem a megvilágo-
sodást, és felismertem, hogy a világmindenség a tudat igazi
lényege.
– Ki gondolta volna, hogy a tudat igazi lényege valójában
tiszta! – számoltam be felismerésemről. – Ki hitte volna, hogy a
tudat igazi lényege valójában mentes a keletkezéstől illetve az el-
múlástól! Ki gondolta volna, hogy a tudat igazi lényege valójában
önmagában is megáll! Ki hitte volna, hogy a tudat igazi lényege
valójában mentes a változástól! Ki gondolta volna, hogy a világ-
mindenség a tudat igazi lényegének megnyilvánulása.
Az Ötödik Pátriárka tisztán látta, hogy felismertem a tudat
igazi lényegét, és így szólt hozzám:
– Aki nem ébred rá a saját tudatára, az hiába tanulmányozza a
buddhizmust. De aki ráébred a tudatra, és egy pillanat alatt átlát-
ja saját igazi természetét, azt hősnek, istenek és emberek tanítójá-
nak, buddhának nevezzük.
A Pátriárka ekképpen adta át titokban a Tant nékem, és így
váltam a hirtelen megvilágosodás iskolája tanainak örökösévé, s
kaptam meg a köpenyt és az alamizsnás csészét.
– Mostantól fogva te vagy a Hatodik Pátriárka – jelentette ki.
– Vigyázz magadra, és szabadíts meg annyi érző lényt, amennyit
csak lehet! Terjeszd és védelmezd a Tant, ne hagyd, hogy feledés-
be merüljön! Hallgass csak ide!
Az érző lények, kik a megvilágosodás magvait

az okozatok földjébe elvetik,
learatják a buddhaság gyümölcsét.
Ami élettelen, amiben nincsen Buddha természet,
az nem vet, és nem arat.
Majd így folytatta:

– Amikor Bódhidharma először érkezett Kínába, a legtöbb kí-
nai bizalmatlanul fogadta. Ez a köpeny, mint a buddhaság tanúsá-
ga, egyik pátriárkáról a másikra száll. A Tan pedig szívről szívre
öröklődik, s az örökösnek saját erejéből kell azt megvalósítania.
A buddhák időtlen idők óta a Tanítás lényegét adják át az örökö-
seiknek. A pátriárkák a titkos Tant szívről szívre hagyományozzák
tovább. Mivel a köpeny civódásra adhat okot, ezért te vagy az utol-
só, aki öröklöd azt. Ha át akarod adni az örökösödnek, akkor az
életedet veszély fenyegeti. Most pedig amilyen gyorsan csak lehet,
hagyd el ezt a helyet, nehogy valaki ártson neked!
– Hová is mehetnék? – kérdeztem tőle.
– Midőn megálltál Huajban, vonulj el Hujban!
Ahogy éjjel a köpenyt és az alamizsnás csészét átvettem, kö-
zöltem a Pátriárkával, hogy mivel délről származom, ezért nem
ismerem a hegyi ösvényeket. Lehetetlen így elérnem a folyó tor-
kolatát, ahol csónakra lelhetek.
– Ne aggódj! Veled megyek – mondta.
Az Ötödik Pátriárka elkísért Kiukiangig, ott szerzett egy csó-
nakot. Mivel evezni kezdett, ezért megkértem, hogy üljön le, és
adja át nékem az evezőt.
– Nekem kell téged átjuttatni – mondta.
– Mindaddig, amíg az érzékcsalódás rabja vagyok, Önnek kell
átjuttatnia engem. De ahogy elérem a megvilágosodást, önma-
gamtól kelek át. Mivel a határvidék fia vagyok, ezért kiejtésem
helytelen. Ennek ellenére abban a megtiszteltetésben volt részem,
hogy a Tant megkaptam Öntől. Mivel most már jómagam is
megvilágosodott vagyok, ezért egyedül szelem át az élet és halál
tengerét, folyamatosan tapasztalva tudatom igazi lényegét.
– Teljesen egyetértek. Igazságod van! – örvendezett a Pátri-
árka. – Tanításodat követően a buddhizmus meditációs ága na-
gyon elterjedt lesz. Fiam, távozásod után három évvel elhagyom
ezt a világot. Most pedig indulj útnak! Amilyen gyorsan csak le-
het, menj dél felé! Ne feledd azonban, hogy a tanításnak nem jött
még el az ideje, mert a buddhizmus meditációs ága nem terjed
el egyhamar.
Miután elbúcsúztunk egymástól, elindultam dél felé. Körül-
belül két hónap múlva elértem a Ta-jü hegyet. Ott észrevettem,
hogy néhány száz ember azzal a szándékkal követ engem, hogy
elrabolja tőlem a köpenyt és az alamizsnás csészét.
Volt közöttük egy Huj-ming nevű szerzetes. Világi neve Csen
volt. Ez az illető a világi életben negyedrangú hadvezér volt. Na-
gyon durva modorú és indulatos ember. Üldözőim közül legébe-
rebben ő keresett engem. Amikor már majdnem utolért, letettem a
köpenyt és az alamizsnás csészét egy sziklára, és így szóltam hozzá:
– Ez a köpeny csupán jelkép. Mi értelme annak, hogy erőszak-
kal szerezd meg magadnak?
Majd elrejtőztem. Ahogy Huj-ming a sziklához ért, megpró-
bálta elvenni a köpenyt és az alamizsnás csészét, de nem tudta.
Majd így kiáltott felém:
– Világi testvérem! A Tanért jöttem, nem a köpenyért!
Erre előjöttem a rejtekhelyemről, és felültem a sziklára.
Huj-ming tisztelettel meghajolt előttem, és így szólt:
– Kérlek, taníts engem!
– Mivel a Tanért jöttél, ezért uralkodj a gondolataid felett, és
tartsd meg a tiszta tudatot! Akkor majd tanítalak téged.
Amikor láttam, hogy hosszú időn át követi a tanácsomat, így
szóltam hozzá:
– Ha nem gondolsz se jót, se rosszat, akkor mi ebben a pilla-
natban Huj-ming szerzetes igazi arca?
Huj-ming, amint meghallotta ezt, hirtelen elérte a megvilá-
gosodást. Majd így kérdezett:
– Azokon a titkos tanításokon kívül, amelyeket a pátriárkák
egymásnak adnak át nemzedékek óta, van-e más, mélyebb ta-
nítás?
– Amit elmondhatok néked, az egyáltalán nem titkos. Ha mé-
lyen önmagad bensőjébe nézel, akkor ott megtalálod a titkot.
– Annak ellenére, hogy Huang-mej-ben éltem, mégsem lát-
tam meg az igazi arcomat. Most, hogy tanításodat megkaptam,
tudom, a víz csak annak hideg vagy meleg, aki tapasztalja. Világi
testvérem, mostantól fogva te vagy a mesterem!
– Ha te ezt így gondolod, akkor legyünk inkább mindketten
az Ötödik Pátriárka tanítványai! Vigyázz magadra!
Kérdésére, hogy hová is menjen azután, azt tanácsoltam neki,
hogy álljon meg Juan-ban és telepedjen le Meng-ben. Ezek után
tisztelettel elköszönt tőlem és eltávozott.
Nem sokkal később elértem Cao-csi-t. Ott gonosz alakok
újra üldözőbe vettek, és így kénytelen voltam Szuhuj-ban elrej-
tőzni. Ott vadászok között éltem vagy tizenöt éven át.
Alkalomadtán tanítottam őket, mégpedig úgy, hogy kön�-
nyen megértsék. Többször arra kértek, figyeljem kelepcéjüket,
de amikor úgy találtam, hogy élőlény került a hálóba, szabadon
engedtem. Az étkezések idején zöldséget tettem abba a lábasba,
amelyben húst főztek. Közülük néhányan kérdőre vontak, és én
elmagyaráztam nekik, hogy csak olyan zöldséget eszem, amely
húsos lábasban készült.
Egy napon rádöbbentem arra, hogy nem kellene visszavo-
nultan élnem tovább, s eljött az ideje a tanításnak. Ezért aztán
elhagytam Szuhujt, és egyenest Kantonba, a Fa-hszin templom-
ba mentem.
Akkoriban ott Jin-cung szerzetes, a Tan mestere tartott előa-
dásokat a Maháparinirvána szútráról. Egy nap, amikor szél lo-
bogtatta a zászlót, két szerzetes azon kezdett el vitatkozni, hogy
a szél mozog-e vagy pedig a lobogó. Mivel nem tudtak megegye-
zésre jutni, ezért azt mondtam nekik, hogy nem a szél, nem a
zászló az, ami mozog, hanem a tudatuk. Az egész gyülekezet el-
képedt azon, amit mondtam, majd Jin-cung szerzetes tisztelettel
hellyel kínált, és kikérdezett a szútra nehezebb részeiből.
Mivel látta, hogy a válaszaim helyesek és az igazságnak meg-
felelőek, s azok olyan bölcsességről tanúskodnak, amelyet köny-
vekből nem lehet megszerezni, ezért így szólt hozzám:
– Világi testvérem, te igazán különleges ember vagy. Régen
azt hallottam, hogy az Ötödik Pátriárka köpenyének és tanításá-
nak örököse délre jött. Te volnál ez az ember?
Szavaira udvariasan igennel válaszoltam. Erre ő meghajolt
előttem, és arra kért, hogy mutassam fel a gyülekezet előtt a kö-
penyt és az alamizsnás csészét, amit örököltem.
Majd megkérdezte, hogy milyen tanítást kaptam akkor, ami-
kor az Ötödik Pátriárka átadta nékem a Tant.
– A tudat igazi lényegének megtapasztalásán kívül nem adott
más tanítást. Nem beszélt nékem sem a meditációról, sem a meg-
szabadulásról – válaszoltam.
– Miért nem? – kérdezte Jin-cung szerzetes.
– Mert az két utat jelentene – mondtam. – A buddhizmusban
nem lehet két út, csak egy.
Majd Jin-cung szerzetes megkérdezte, mi az egy út.
– A Maháparinirvána szútra, melyet ön részletesen magyaráz,
azt mondja, hogy a Buddha természet az egyetlen út. Például, eb-
ben a szútrában Kao Kuej-te király, az egyik bódhiszattva meg-
kérdezte Buddhától, hogy azok az emberek, akik elkövetik a négy
gaztettet vagy az öt halálos bűnt, akik megszegik a fogadalmakat
és elutasítják a bűnbánatot, kiirtják-e magukból a jóság elemét
és a Buddha természetet. Buddha így válaszolt: „A jóság elemé-
nek két fajtája van: az örökkévaló és a nemörökkévaló. Mivel a
Buddha természet sem örökkévaló, sem nemörökkévaló, ezért a
jóság eleme kiirthatatlan. A buddhizmus, mint köztudott, nem
ismer két utat. Noha vannak jó utak és gonosz utak, de a Bud
dha természet egyik sem az. A buddhizmusban ezért nincs két út.
A hétköznapi emberek szemszögéből a személyiség alkotóelemei
és a tudattényezők két különálló dolog. De a megvilágosodott
emberek látják, hogy azok valójában egyek. A Buddha természet
a nemkettősség.”
Jin-cung szerzetes nagyon örült a válaszomnak. Miközben
két tenyerét összetette, hogy kifejezze tiszteletét, így szólt hoz-
zám:
– Az én szútra magyarázatom olyan értéktelen, mint a törött
cserép, míg az ön tanítása aranyat ér.
Ezek után szertartásosan levágta a hajam, s arra kért, fogad-
jam el tanítványomnak.
Ettől az időtől kezdve a bódhi fa alatt ülve tanítottam a Tung-
san iskola tanait.
Mióta Tung-sanban átadták nékem a Tant, számos viszon-
tagságon kellett keresztül mennem, s az életem gyakran csak
egy hajszálon múlott. Ma abban a megtiszteltetésben volt ré-
szem, hogy találkozhattam Önökkel ebben a gyülekezetben.
Ezt az előző világkorszakok alatti bensőséges kapcsolatunknak
tulajdonítom, valamint annak, hogy együtt áldoztunk a külön-
féle buddháknak a múltbeli életeink során. Másképpen nem
volna lehetséges, hogy a hirtelen megvilágosodás iskolájának
tanairól halljunk, s így megalapozzuk a jövőben a Tan tökéletes
megértését.
Ezt a tanítást a múlt pátriárkái hagyományozták utódaikra,
s én nem tettem semmit hozzá. Azok, akik hallani akarják ezt a
tanítást, tisztítsák meg a tudatukat! Miután végighallgatták, sza-
baduljanak meg a kétségeiktől, ahogyan a múlt bölcsei tették!
A Hatodik Pátriárka beszéde után a gyülekezet boldogsággal
telve tisztelettel meghajolt, és eltávozott a csarnokból.
Forrás: Hui Neng zen tanításai, fordította Szigeti György,

Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest, 2001, 5–21. oldalak.
Feladatok
1. Hogyan került Hui Neng kapcsolatba az Ötödik Pátriárkával?

2. Mit akarhatott mondani a pátriárka, amikor kikérdezte Hui Nenget
megérkezése után?
3. A pátriárka rosszakarókról beszélt. Mi lehet ennek a hátterében?
4. Miről kellett verset írni annak, aki meg akarta kapni a Tant az Ötödik
Pátriárkától?
5. Hui Neng hogyan hallhatta meg, hogy Sen-hsziu nem érti a tudat
igazi lényegét?
6. Mit jelent az a kérdés, hogy „Elkészültél a rizzsel?”?

7. Mikor ismerte fel Hui Neng a tudat igazi lényegét?
8. Milyen tanítást kapott Hui Neng amikor az Ötödik Pátriárka átadta
neki a Tant?

13. A zazen, a felébredés éber testtartása
Részlet Taiszen Desimaru: Az út gyakorlása c. könyvből
A zen titka a zazen gyakorlása. Tudom, a zazen nem könnyű.

De mindennapi gyakorlása a tudatosság kiterjesztésének és
az intuíció kifejlesztésének igen hatásos módja. A zazen nem-
csak felszabadítja és mozgósítja az energiát, de maga a felébredés
testtartása. Gyakorlás közben nem kell arra törekedni, hogy bár-
mit is elérj, vagy megvalósíts; nincs cél, csupán a koncentráció a
testtartásra, a légzésre és a tudati attitűdre.
A testtartás. A zafu közepére ülve keresztbe tesszük lábainkat,
és teljes vagy féllótusz helyzetet veszünk fel.
Ha erre képtelenek vagyunk, akkor egyszerűen keresztezzük
a lábainkat úgy, hogy a lábfejünket nem tesszük fel a szemközti
combunkra, de lényeges, hogy mindkét térdünk szilárd támaszt
találjon a földön. Lótusz-ülésben a combokra támaszkodó láb-
fejek működésbe hozzák a máj, az epehólyag és a vese meridi-
ánjainak megfelelő főbb akupunktúrás pontokat. A régi idők
szamurájai automatikusan serkentették ezeket a központokat,
ahogy combjukkal lovuk lágyékát szorították.
Az ötödik ágyékcsigolya magasságában a medence enyhén
előre billen; a derék kissé homorít, de a hát egyenes. A térdeket
lefelé, a föld felé nyomjuk, a fejet pedig felfelé, az ég irányába.

Az állnak behúzva kell lennie, ami azt jelenti, hogy a nyak-
szirtet felfelé és hátrafelé nyomjuk. A has laza, az orr a köldökkel
egy vonalban helyezkedik el. A test olyan, mint egy felajzott íj,
a tudat pedig, mint a húrjára illesztett nyílvessző.
Miután felvettük a testtartást, öklünket hüvelykünkre zárva,
felfelé fordított ujjakkal a térd közelében a combokra tesszük.
Majd sem előre sem hátra nem dőlve, hétszer-nyolcszor
jobbra és balra hajolunk úgy, hogy folyamatosan csökkentjük
a kilengés mértékét, egészen addig, míg meg nem állapodunk
a függőleges egyensúlyi ponton. Majd a gassó következik, ami
azt jelenti, hogy karjainkat vállmagasságban vízszintesen tart-
va, egymás felé fordított tenyereinket összeillesztjük. A gassó a
tisztelet és az összhang gesztusa, az egyensúly és az egység meg-
teremtéséé.
Bal kézfejünket tenyérrel felfelé fordítva a jobb kezünkbe he-
lyezzük, miközben kisujjaink érintkeznek a hassal. A két hüvely-
kujj hegye összeér, és enyhe nyomást gyakorol egymásra, hogy
fenntartsa a hüvelykujjak vízszintes vonalát – sem hegyet, sem
völgyet nem formáznak.
A vállakat enyhén hátra és lefelé ejtjük, de nem természetel-
lenesen. A nyelv hegye a felső fogsor mögött a szájpadlást érinti.
A szemek lefelé, körülbelül egy méterrel magunk elé néznek, de
valójában befelé figyelnek. Félig csukottak, és nem fókuszálnak
semmire, még akkor sem, ha az intuíció révén mindent l átnak.
A légzés. Ez a legfontosabb. Minden ami él, lélegzik. Kezdet-
ben van a lélegzet. A zen légzés semmi máshoz nem hasonlítható.
Elsődleges célja, hogy létrehozzon egy lassú, erőteljes, termé-
szetes ritmust. Ha a hosszú, mély és finom kilégzésre koncentrá-
lunk, figyelmünk pedig a testtartáson időzik, akkor a belégzés
gondoskodik magáról. A levegő lassan és csendesen áramlik ki-
felé, miközben a mozgásával létrehozott nyomás erőteljes lefelé
ható erőt fejt ki a hasban. „Lefelé nyomod a beleidet”, és ez által
masszírozod a belső szerveidet. A mesterek a zen légzést a tehén-
bőgéshez és az újszülött első lélegzetéhez hasonlítják.
A tudati attitűd. Helyes légzés csak a helyes testtartásból szár-
mazhat. Ugyanígy, a megfelelő tudati attitűd a testtartásra és a
légzésre való mély koncentrációból fakad. Ami csak „lélegzik”,
hosszú, erőteljes, nyugodt életet él. A helyes légzés gyakorlása
lehetővé teszi az ideges reakciók semlegesítését, az ösztönök és
érzelmek ellenőrzését és a gondolati tevékenység irányítását.
Az agy vérellátása lényegesen javul. A kéregállomány műkö-
dése szünetel, és a gondolatok tudatos folyama elnyugszik, a fel-
szabaduló vérmennyiség pedig a mélyebb szintekre áramlik.
Ezek felébrednek félálmukból, és tevékenységük megajándé-
koz a jóllét, a derű és a nyugalom érzésével, amely nagyon közel
áll a mély-alváshoz, mégis teljesen éber állapot. Az idegrendszer
elernyed, a „primitív” agy pedig tevékeny lesz. Az ember testé-
nek legutolsó sejtjéig fogékony és figyelmes. A testével gondol-
kodik, öntudatlanul; valamennyi kettősséget és ellentétet maga
mögött hagy, és nincs több energiapazarlás. Az úgynevezett pri-
mitívek még rendelkeznek egy működő „öregaggyal”. A miénk-
hez hasonló civilizációk fejlődését azonban az értelem művelése,
csiszolása és bonyolítása jellemzi, miközben az agy legmélyebb
rétegéből származó erő, intuíció és bölcsesség odavész. A zen
ezért megfizethetetlen kincs a ma emberének, de legalábbis
azoknak, akiknek van szemük a látásra, és van fülük a hallásra.
A zazen rendszeres gyakorlása során élhetnek a lehetőséggel,
hogy az élet eredetéhez visszatérve megújuljanak. Megragadva
a létezés legmélyebb gyökerét, visszaállíthatják a test és a tudat
– ami egy – eredeti állapotát.
Zazenben az öntudatlanul megjelenő képeket, gondolatokat
és mentális építményeket engedjük tovaszállni, ahogy a felhők
úsznak az égen, anélkül, hogy ellenállnánk, vagy visszatartanánk
azokat. A tudatalatti kivetülései úgy sodródnak ide-oda és tűn-
nek el, mint árnyékok a tükör előtt. És ekkor megvalósul a mély,
öntudatlan hisirjó, ahol nincs gondolat, amely túl van minden
gondolaton, és ami az igazi tisztaság.
A zen nagyon egyszerű, mégis nehéz megérteni. Erőfeszítés
és ismétlés kérdése – akárcsak az élet. Ahogy ott ülsz, anélkül,
hogy bármit is csinálnál, cél és haszonvágy nélkül, harmóniába
hozva testtartásod, légzésed és tudati attitűdöd, megértheted az
igazi zent, felismerheted a Buddha természetét.
Forrás: Taiszen Desimaru: Az út gyakorlása, fordította: Fábián Gábor,

Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest, 1995, 9–11. oldalak

Feladatok
1. Testtartás a zazenben. Mi a helyes testtartás?

2. Mi a légzés szerepe a meditációban?
3. A tudat hogyan működik, milyen állapotba kerül a zazen alatt?
4. Gondolkozz el, vajon a hisirjó mit jelent az embernek?
5. Mit jelent a japán gassó kifejezés, és milyen testtartásnak felel
meg?
6. Mi a helyes meditációs kéztartás?
7. Mit gondolsz, hogyan segíti a felébredést a helyes testtartás?

14. Mi haszna van a meditációnak?
Részlet Dobosy Antal: Ráfújt hajszál c. könyvből.
A hasznosságnak mint értékmérőnek igen fontos irányító

ereje van életünkben. Szinte minden helyzetet, cselekede-
tünket, céljainkat ennek rendeljük alá. A mai világban nem szá-
mít értékes embernek az, aki nem hajt hasznot embertársainak,
a társadalomnak, cégének, családjának, vagy akár saját magának.
Sőt elsősorban saját magának.
De mit is értünk valójában ez alatt a haszon alatt? Gazdasági
megközelítéssel valami ehhez hasonlót: ha valamennyi munkát,
energiát vagy értéket fektetünk egy ügybe, és ugyanannyi érték
jön létre, mint amennyit befektettünk, nem jön létre haszon.
Ha ennél több jön létre, akkor a különbséget haszonnak köny-
veljük el. Így ebben az értelemben a haszon az érték növekedé-
sének mértéke. Azonban az, hogy valaminek mi az értéke, az a
pillanatnyi helyzetünktől függ. Kulturális, társadalmi és emberi
helyzetünktől, a környezetünk által elfogadott értékrendtől függ,
tehát alapvetően szubjektív. Nem egyetemleges, és időben sem
állandó. A hasznosság, mint értékmérő áthatja egész életünket.
Kell, hogy hasznosnak érezzük, hasznosnak tudjuk magunkat.
Igyekszünk csak olyan tevékenységbe fogni, amelynek értelme
van, ami valamilyen szempontból hasznos. Viszont azt, hogy mit
tekintünk hasznosnak, mi emberek szabjuk meg, amit persze
gyakran el is felejtünk. Mégis ennek, mint emberi hajtóerőnek,
döntő szerepe van az emberi lét szabályozásában.
Ha a címben szereplő kérdést feltesszük magunknak, sok-
féle választ kaphatunk rá. Legtöbbször a választ akkor találjuk
meg, amikor nyilvánvalóvá válnak azok az értékek, melyek a
meditációs gyakorlat közben jönnek létre. Ilyen érték lehet pél-
dául a harmónia, amely a meditáció által létrejön. Egy kelle-
mes állapot, mely sok feszültséget feloldhat bennünk. Mivel a
harmónia kultúránk szerint elismert érték, a meditáció haszna
nyilvánvaló. Ez által a meditáció hasznossá válik. Máskor egy
konkrét célt, valamilyen tudatállapotot akarunk elérni, és mint
eszközt kívánjuk alkalmazni ennek a célnak az eléréséhez a me-
ditációt. Ilyenkor a remélt haszon maga az eredmény, az, hogy
elértük a célunkat. Ezekben az esetekben konkrét elvárásaink
vannak, és legtöbbször ezek az elvárások valósulhatnak csak
meg. Elvárásaink nem engednek mást megvalósulni, mint amit
értékesnek, hasznosnak vélünk.
Ha nem volnának elvárásaink, és nem gondolnánk azt, hogy
a meditáció hasznos, akkor – legalábbis mai értékrendünk sze-
rint – nem végeznénk meditációs gyakorlatokat. Valahogy nem
akaródzik haszontalan tevékenységbe energiát fektetni. Sajnos, e
hozzáállás miatt szellemi szempontból olyan dolgok mellett me-
gyünk el, és olyan lehetőségeket hagyunk figyelmen kívül, me-
lyek megtapasztalása megváltoztathatná világunkat.
De nézzük meg a hasznosság által vezérelt élet árnyoldalát
is! A hasznosság elve által észrevétlenül elveszítjük szabadsá-
gunkat, hiszen az állandó haszonkeresés determinál minket,
meghatározza, hogy mit tegyünk. Dróton rángatott figurákká
leszünk. Olyanok, mint egy gép. Ráadásul azt hisszük, hogy mi
döntünk, hogy magunk választjuk a hasznosabbat. A szabadsá-
gunkat áldozzuk fel a haszonért. Sőt, ahogy eddigi fejtegetése-
inkből kitűnik, tulajdonképpen csak a haszonnak a tudatáért.
Nagyon nagy ár ez!
Ugyanakkor, ha mélyebben elemeznénk a lét lényegét, kide-
rülhetne, hogy az élet maga nem haszonelveken alapul. Ezt a mé-
lyebb „elemzést” leginkább meditációs tevékenységnek is lehet
mondani. Ezek a belátások a meditáció eredményei, vagy inkább
együtt járnak a meditációval. Meditációban lehet megtalálni a
hasznossági elveken túli, azoktól különböző elveket. A racioná-
lis gondolkodást értékrend alapúnak szoktuk mondani, ezzel
szemben a meditáció igazi természetünk meglátásának kutatása.
A racionális gondolkodás mindig is a hasznosat, sőt a hasznosab-
bat fogja választani. A meditációban meglátott igazság egészen
más irányt jelöl ki. Az ilyen meditációnak nem lesz haszna, hi-
szen éppen a hasznosságot szünteti meg.
Az evés és az életben maradás, vagy az evés és az egészség
nem egymás okai. Igazi természetünk szerint nem azért eszünk,
hogy ne haljunk éhen, vagy hogy egészségesek legyünk. Csak az
evésért magáért. Az éhségérzet nem az egészség érdekében van.
Az éhségérzet és az evés egyszerűen csak összetartozik, egysé-
get alkot, kiegészíti egymást. Egymást feltételezi, nem pedig oka
egyik a másiknak.
Ha úgy gondolkozunk, hogy az emberi és állati tevékenysé-
gek célok elérésének érdekében alakulnak ki, nagyon tévedünk,
és nem ismerjük még saját magunkat sem. Nem látjuk igazi ter-
mészetünket. A célok és azok elérésének érdemei ürügyek, utó-
lagos magyarázatok, elméletek, melyek nem a valóságot írják le,
mindössze gondolati vagy szemléleti modellek, melyek segíte-
nek „eltájékozódni” a lét birodalmában. Ezért megtévesztő lenne
azt hinni, hogy a világ ezen elvek szerint működik.
Ne becsüljük le a meditációt, különösen a zen meditációt,
mert azt mondjuk, a meditációnak nem kell, hogy haszna le-
gyen. Próbáljuk elfogadni azt, hogy egy másfajta dimenzióba
vezet át minket, egy olyan térbe, ahol nem csak, vagy egyáltalán
nem, a hasznosság elve létezik. Így a meditációnak nem haszna
lesz!
Forrás: Dobosy Antal: Ráfújt hajszál,

Tan Kapuja, Budapest, 2017, 91–94 oldalak.
Feladatok
1. Hogyan merül fel a haszon kérdése a meditációval kapcsolatban?

2. Vannak-e olyan tevékenységeink, melyeket nem a haszonért
teszünk?
3. Mit várunk a meditációtól? Milyen eredményeket?
4. Gondolkodj el, hogy a haszonra való törekvés miként veszi el sza-
badságunkat?
5. Vajon az élet feltételezi e a hasznosság elvét? Mi a véleményed?
6. Szerinted a meditáció megszünteti e a hasznosságot?
7. Mi az éhség szerepe az életben maradásban?
8. Mi az a dimenzió, ahová a meditáció segítségével eljuthatunk?

15. Siva 112 útja
E szöveg a hinduista tantrikus irodalom alkotása. A buddhiz-

mus meditációs praxisához igen hasonló közvetlen megvaló-
sítási gyakorlatokat tartalmaz. A legnehezebb tantrák egyike.
A nehézséget nem megértése vagy alkalmazhatósága jelenti,
mert minden szinten megszólítja az embert. A nehézség a köz-
pontosulásban, a lét középpontjának elfoglalásában, a válaszoló-
val való azonosulásban van. A feladat az excentricitásból a cent-
rálisba, az ember kimozdult állapotából a sivai, a létezők világá-
ban megnyilvánuló, lényegiségbe való belehelyeződésből áll. Az
út örök. A lehetőség nem a válaszok elfogadása, átlátása vagy
gyakorlása, hanem a válaszban-levés. Bármelyikben. Dévi mint
lét (Sakti, Hatalom, Erő; Durgá, Nehezen Megközelíthető;
Mahámájá, Nagy Illúzió) megjelenésével, kérdésfeltevésével a
válaszban-levés lehetőségét mutatja fel.
A szöveg olyan ősi művekre támaszkodik, mint a Vidzsaja-,
Bhairava-, a Szu-csandra-, és a Máliní-Vidzsaja-Tantra. Aktua-
litását a tantrikus önmegvalósítás előtérbe kerülése és zenszerű-
sége indokolja. Aktuális, mert függetlenül a lét jellegétől a létezés
folyamatára helyezi a hangsúlyt. E folyamatban jelenik meg a
lehetőség. E megvalósítási utat célratörő, kóanszerű, racionali-
tás-feletti, csak meditatív elmélyültséggel érinthető szútra-stí-
lusban fogalmazza meg. Megérdemli a teljes jelenlétet.
A középpont
Dévi kérdezte:
Ó Siva! Mi a te valóságod?
Mi ez a csodával teli világmindenség?
Mi alkotja a magot?
Ki van a világegyetem kerekének középpontjában?
Mi az élet túl a formán áthatoló formákon?
Hogyan érhetjük el azt teljesen, túl téren és időn, függetlenül
nevektől és leírásoktól?
Kérlek, oszlasd el kétségeimet!
(Dévi, bár megvilágosodott volt, mégis feltette a fenti kérdéseket

azért, hogy ily módon szerte az univerzumban mások is hozzájut-
hassanak Siva útbaigazításaihoz. Alább következnek Sivának a
kérdésekre adott 112 utat mutató válaszai.)
1. Ó Sugárzó! Ez a tapasztalat a két lélegzet között ébredhet,

a belégzés után de még éppen a kilégzésbe fordulás előtt – a
jót cselekvés.
2. Vagy amikor a lélegzet a belégzésből a kilégzésbe fordul, és
amikor a kilégzésből a belégzésbe fordul. E két fordulásban
valósítsd meg!
3. Vagy valahányszor a belégzés egybeolvad a kilégzéssel. Ab-
ban a pillanatban érintsd meg az energiátlan energiával teli
központot!
4. Vagy amikor teljesen kilélegeztél, és a légzés magától meg-
állt, vagy amikor teljesen belélegeztél és befejeződött. Eb-
ben az univerzális szünetben a személyiség eltűnik. Ez csak
tisztátalanoknak nehéz.
5. Tekintsd lényegedet fénysugaraknak, mely centrumról
centrumra emelkedik felfelé a gerincoszlop mentén! Az ele-
venség így nő benned.
6. Vagy a közbeeső területeken érezd azt villámnak!
7. Dévi! Képzeld a tudatosság mézzel töltött fókuszában a
szanszkrit betűket, először betűként, majd finomabban
hangként, aztán a legfinomabb érzésként! Majd félretéve
ezeket, légy szabad!
8. Tartsd a figyelmet a szemöldökök között, legyen a tudat a
gondolkodás előtt! Töltsd meg formádat a lélegzet lényegé-
vel egészen a fejtetőig, és ott fényként záporozzon!
9. Vagy gondold úgy a páva ötszínű foltjait, hogy az a te öt
érzésed legyen a végtelen térben. Majd ezek szépsége ol-
vadjon egybe belül. Hasonlóan, bármely pont a térben vagy
a falon – amíg az fel nem oldódik. Aztán egy másik utáni
vágyad kerül előtérbe.
10. Csukd be a szemed, és lásd belső létedet részleteiben! Ily
módon lásd saját természetedet!
11. Helyezd teljes figyelmedet a gerincoszlop közepébe az ideg-
re, mely érzékeny, mint a lótusz szál. Ebbe alakulj át!
12. Zárd le a fej hét nyílását a kezeddel, és a szemed közötti tér
mindent magábafoglalóvá válik!
13. Megérintve a szemgolyót a toll puhaságával, a könnyűség
mögöttük a szívbe nyílik, és ott átjárja a világegyetemet.
14. Fürödj a hang centrumában, mint egy vízesés folytonos
hangjában! Vagy az ujjadat a füledbe dugva, halld a hangok
hangját!
15. Mondj ki egy hangot, ahogy az a-u-m-ot kell, lassan! Ahogy
a hang belép a hanggal teliségbe, tegyél úgy te is!
16. Bármely betű hangjának elindulásában és fokozatos elhal-
kulásában, ébredj!
17. Húros hangszerek hallgatása közben, halld meg azok össze-
tett központi hangját! Ily módon mindenütt jelenlevés.
18. Ejts ki egy hangot először hallhatóan, aztán egyre kevésbé
hallhatóan, ahogy az érzés mélyül ebbe a csendes harmóniá-
ba!
19. Képzeld szellemed egyidejűleg magadban és magad körül,
míg a teljes világegyetem átszellemül!
20. Kedves Dévi! Lépj be a forma nélküli jelenlétbe, mely áthat-
ja formádat a forma előtt és a formán túl!
21. Helyezd a tudat anyagát kifejezhetetlen finomságában a szí-
ved elé, a szíved mögé és a szívedbe!
22. Tekintsd jelenlegi formád bármely részét határ nélküli ter-
jedelműnek!
23. Érezd, hogy saját alkotórészeid, csontjaid, húsod, véred
kozmikus lényeggel vannak átitatva!
24. Tekintsd külső formádat üres szobának bőr falakkal – az
üresség!
25. Ó Áldott! Miként az érzések szívódnak fel a szívbe, érd el a
lótusz centrumát!
26. Nemgondolkodó tudat. Tartsd középen – addig!
27. Hétköznapi tevékenységben tartsd két lélegzet között a fi-
gyelmet, és így gyakorolva néhány nap múlva szüless újra!
28. Figyelj a tűzre, mely átjárja formád, és a lábujjaktól kezdve
elégeti az egész testet, de téged nem!
29. Elmélkedj azon, hogy ez a csinált-hitt világ, mint ég el ha-
muvá, és válj ember feletti létezővé!
30. Érezd, ahogy az alkotás finom minőségei átjárják a melle-
det, és ahogy befogadja a kellemes alakulásokat!
31. A homlok közepén a tapinthatatlan lélegzet által, ami ép-
pen az alvás pillanatában éri el a szívet. Ez irányt ad az ál-
mon túlra és még a halálon is túlra.
32. Miként szubjektíven a betűk összeállnak szavakká és a sza-
vak mondatokká, és ahogyan objektíven a körforgások ös�-
szeállnak világokká és a világok elvekké, találd meg végül
ahol ezek összeérnek a mi létünkben!
33. Ó Kegyes! Játsszál! Az univerzum egy üres kagyló, melyben
a te elméd mókázik csak végtelenül.
34. Tekints egy edényt anélkül, hogy az oldalát vagy az anyagát
néznéd! Egy idő után legyél a megismerő!
35. Tartózkodj egy végtelenül tágas helyen, távol fáktól, hegyek-
től és lakóhelyektől! A tudatkényszer így megszűnik.
36. Ó Drága! Elmélkedj a tudáson és a nem-tudáson, a létezé-
sen és a nem-létezésen. Aztán hagyd el azokat, hogy legyél!
37. Tekints szeretettel egy tárgyra, anélkül, hogy másra áttér-
nél! Itt ennek a tárgynak a közepében – az áldás.
38. Érezd a kozmoszt átlátszó mindigélő jelennek!
39. Összpontosíts a legnagyobb odaadással a lélegzés két egye-
sülésére, és ismerd meg a megismerőt!
40. Tekintsd külső világodat úgy, hogy az a te boldog tested le-
gyen!
41. Kegyes hercegnő! Miközben valaki dédelget, éld át a dédel-
getést véget nem érő életként!
42. Amikor a hangya futkározását érzed, zárd be teljesen az ér-
zékek ajtajait! Akkor.
43. Tartsd a figyelmet a szerelmi egyesülés kezdetében lévő tűz-
ben! Majd ezt fenntartva kerüld el a végén a parazsat!
44. Mikor egy ilyen ölelkezésben érzékeid falevelekként re-
megnek, hatolj be ebbe a remegésbe!
45. Sőt, felidézve az egyesülést ölelkezés nélkül, az átváltozás.
46. Egy régóta távollévő barát örömteli viszontlátásakor, hasd
át ezt az örömöt!
47. Evés vagy ivás közben válj az étel vagy az ital ízévé, és ez
töltsön be.
48. Ó Lótuszszemű! A tapintás édességében, a hangban, a lá-
tásban vagy az ízlelésben ismerd fel, hogy te vagy, és fedezd
fel a létet!
49. Ha elégedetlenséget találtál valamikor egy cselekvésben,
hozd létre újra!

50. Az elalvásnak azon a pontján, amikor még nem alszol, de a
külső éberséged már eltűnt, ebben a pillanatban, fedezd fel
a létet!
51. Nyáron, mikor a teljes égboltot végtelenül tisztának látod,
érd el azt a tisztaságot!
52. Feküdj halottként. Gerjedj haragra, és maradj úgy! Vagy
nézz mereven szemrebbenés nélkül! Vagy szippants vala-
miből, és válj a szippantássá!
53. Anélkül, hogy a kezeddel vagy a lábaddal támaszkodnál,
csak a fenekeden ülj! Majd egyszer csak a központosulás.
54. Egy könnyű testhelyzetben fokozatosan telítsd meg a hó-
naljak között lévő területet nagy nyugalommal!
55. Nézz egy szépséges személyt vagy egy közönséges tárgyat
úgy, mintha először látnád!
56. Kissé nyitott szájjal figyelj a nyelv közepére! Vagy amikor a
lélegzet finoman beáramlik, érezd ilyenkor a HH hangot!
57. Amikor fekszel, vagy egy széken ülsz, válj súlytalanná a
meggondolások ellenére!
58. Egy mozgó kocsiban a ritmikus imbolygás általi tapasztalás.
Vagy egy álló kocsiban azáltal, hogy hintáztatod magad egyre
lassúbb elképzelt körökben.
59. Egyszerűen azáltal, hogy belenézel a felhőkön túl a kék
égbe, a tisztaság.
60. Sakti! Tekintsd a teljes teret, mint ami már a fejedbe ivódott,
ragyogásban!

61. Éberen, alvásban, álmodva, ismerd fel magad világosság-
ként!
62. Esős sötét éjszakán hatolj be ebbe a sötétségbe a formák for-
májaként!
63. Ha holdfényes és nem esős az éjszaka, akkor csukd be a sze-
med, sötétséget találva magad előtt! Nyitott szemekkel lásd
e sötétséget! Így a tévedések eltűnnek örökre.
64. Amint épp indíttatást érzel, hogy tegyél valamit, állj meg!
65. Koncentrálj az a és m nélküli a-u-m hangra!
66. Mondj ki nagyon halkan egy AH végű szót! Ott az erőlte-
tettség nélküli HH-ban, az akadálytalanság.
67. Érezd magad, hogy mindent betöltesz minden irányban, tá-
vol és közel!
68. Szúrd át tűvel valahol nektárral töltött formádat, és hatolj
be lágyan a szúrásba!
69. Érezd! Az Én gondolkodásom, Én-mivoltom, belső világ –
Magam.
70. Az illúziók megtévesztenek. A látszatok korlátokat emel-
nek. Még az oszthatók sem oszthatóak.
71. Amikor egy vágy felmerül, figyeld meg! Aztán egy mozdu-
lattal mentesítsd magad attól!
72. A vágy és a megismerés előtt miképpen mondhatom, hogy
„Én vagyok?” Gondold meg, és oldódj a szépségben!
73. Már a vágy és megismerés legelején is teljes tudatossággal
ismerd fel!

74. Ó Sakti! Minden kivételes felfogóképesség korlátos. Ele-
nyésző a mindenhatóságban.
75. A valóságban a formák elválasztatlanok. Az elválasztatlan
az a mindenütt-jelenlévő lét és a saját formád. Fogd fel eze-
ket úgy, mint ami ebből a tudatosságból van!
76. Szélsőséges vágyak között légy megzavarhatatlan!
77. Ez az úgynevezett univerzum bűvészkedésnek és képek já-
tékának tűnhet. Hogy boldog légy, tekintsd is annak!
78. Ó Szeretett! Ne az örömre és ne a fájdalomra fordítsd figyel-
medet, hanem a kettő közé!
79. Lökd félre a testhez való ragaszkodást, hogy ráeszmélhess:
„én mindenütt vagyok!” Aki mindenütt van az jókedvű.
80. Dolgok és vágyak ugyanúgy vannak bennem, mint mások-
ban. Fogadd el ezt így, és hagyd azokat áthelyeződni!
81. A dolgok és szubjektumok megítélése a megvilágosodott és a
nem megvilágosodott ember számára ugyanaz. De a megvi-
lágosodott egy különleges képességgel rendelkezik: megma-
rad a szubjektív állapotban, nem vész el a dolgokban.
82. Minden ember tudatosságát a saját tudatosságodnak érezd!
Ekkor, elhagyva a magadra vonatkozást, válj mindenki lété-
vé!
83. A korlátozott én, ha nem dolgokról gondolkozik, korlátlan
lesz.
84. Hidd a mindentudást, mindenhatóságot, mindentáthatósá-
got!

85. Miként a hullámok együtt járnak a vízzel, vagy a lángok a
tűzzel, úgy jár együtt a világ hullámzása is velünk.
86. Kóborolj majdnem a végkimerülésig, egészen az összeesé-
sig! Majd ebben az összeesésben légy teljes!
87. Képzeld el, hogy erőd és tudásod fokozatosan elvész. Az el-
vesztés pillanatában emelkedj túl!
88. Csendben figyelj, míg a végső misztikus tanításban része-
sülsz! Nyugodt rezzenéstelen szemmel egyszer csak válj
tökéletesen szabaddá!
89. A füledet befogva, végbeledet összehúzva zárd el, és juss el
a hangok hangjához!
90. Egy mély kút szélén nézz kitartóan a mélységbe, mígnem
annak csodálatossága!
91. Bárhol jár a tudatod, belül vagy kívül, éppen ott, az.
92. Amikor elevenen tudatosul egy rendkívüli érzés, tartsd a
tudatosságban!
93. Tüsszentés kezdetekor, rémület közben, aggodalomban,
szakadék szélén, csatába kerülve, szélsőséges furcsaságok
között, éhség kezdetekor, éhség megszűnésekor – légy
megszakítatlanul tudatos!
94. Fordítsd figyelmedet oda, ahol éppen egy múlt eseményt
veszel észre! Akkor még a te formád is átalakul, amint ép-
pen elveszti jelen jellegét.
95. Tekints egy tárgyra, aztán lassan vond vissza a látást róla,
majd lassan vond vissza a gondolkodást róla! Akkor.
96. Az odaadás szabaddá tesz.
97. Érezz egy tárgyat magad előtt, és érezd minden más tárgy
hiányát, ezt az egyet kivéve! Majd elhagyva a tárgy érzetét
és a hiány érzetét – értsd meg!
98. Egy másik tanítás tisztasága nekünk tisztátalanság. A való-
ságban semmit se láss tisztának vagy tisztátalannak!
99. Ez a tudat létezik minden létezőben, és más nincs.
100. Légy különbözőképpen ugyanolyan baráthoz és ellenséghez,
akár tisztelnek, akár gyaláznak!
101. Amikor bárkivel szemben rokonszenv vagy ellenszenv ke-
letkezik benned, ne tulajdonítsd azt az illetőnek, hanem
maradj koncentrált!
102. Képzeld el, hogy szemlélsz valami észlelésen túlit, fölfogha-
tatlant, létfölöttit, magad!
103. Hatolj be a támasznélküli, örök, mozdulatlan térbe!
104. Mindenütt, ahol a figyelmed megérint valamit, ott – tapasz-
talás.
105. Hatolj be a saját neved hangzásába, és ezen keresztül – min-
den hangba!
106. Én létezem. Ez az enyém. Ez ez. Ó Szeretett! Még ez a tudás
is határtalan.
107. Ez a tudat valakinek az irányító szelleme. Légy ez a valaki!
108. A változás, a változás, a változás világa itt van. A változás
által pusztítsd el a változást!
109. Ahogy a tyúk gondozza csibéit, viseld gondját rendkívüli
tudásnak, rendkívüli tetteknek a valóságban!

110. Mivel tulajdonképpen kötöttség és szabadság viszonyla-
gosak, ezek a szavak csak azok számára léteznek, akiket
megfélemlít a világegyetem. Ez a világegyetem tudatok tük-
röződése. Ahogy látsz sok napot ragyogni a víz tükrén egy
nap révén, úgy látsz kötöttséget és szabadságot.
111. Minden dolgot a megismerés által fogunk fel. Magad ra-
gyogsz a megismerés által a térben. Fogd fel az ember létét,
mint megismerőt és megismertet!
112. Ó Szeretett! Tudás, lélegzet és forma ebben a pillanatban
egyesüljön!

Főiskola jegyzete, Budapest, 2014, 104–112. oldalak,
fordította: Dobosy Antal és Guba István
Feladatok
1. Mi a véleményed a középpontban levésről?

2. Milyen tevékenységeket és életterületeket érint a szöveg?
3. Mit jelentenek a kurzívan szedett szövegrészek?
4. Miért lehet azt mondani, hogy ez zen tanítás? Mi a zenszerűség
ebben a műben?
5. Értelmezd a „70. Az illúziók megtévesztenek. A látszatok korláto-
kat emelnek. Még az oszthatók sem oszthatóak.” gyakorlatot!

6. Meg jelenik-e az itt és most szempontja a szövegben?
7. Mit gondolsz, hogyan lehet ezt a szöveget meditációban hasz-
nálni?
8. Melyik gyakorlat szimpatikus neked, és miért?

16. Az örök kezdők szelleme
Részlet Shunryu Suzuki: A zen szellem, az örök kezdők szelleme c. könyvből
„Az örök kezdők szelleme sokra képes,

a kitanultaké csak kevésre.”
A zt mondják, hogy a zen gyakorlása nehéz, de a miértjét fél-

reértik. Nem azért nehéz, mert kemény dolog keresztbetett
lábakkal ülni, vagy a megvilágosodást elérni. Hanem azért nehéz,
mert nehéz tisztán tartani szellemünket és gyakorlásunkat
annak valódi értelmében. A zen iskola sokféleképpen alakult,
miután Kínában meghonosodott, viszont egyre inkább elvesz-
tette tisztaságát. De nem a kínai zenről, vagy a zen történetéről
akarok beszélni. Nekem fontos, hogy abban segítsek nektek,
hogy gyakorlásotok nem váljék zavarossá.
Japánban van erre egy kifejezés shoshin, ami azt jelenti „a kez-
dők szelleme”. A gyakorlás célja az, hogy mindig fenntartsuk az
örök kezdő szellemet. Tegyük fel, hogy felmondjátok egyetlen
egyszer a Prajna Paramita Sutrát. Lehet, hogy éppen nagyon
jól recitáljátok. De mi történik, ha kétszer, háromszor, négyszer
vagy többször ismétlitek ugyanazt? Könnyen elveszíthetitek ere-
deti hozzáállásotokat. Ugyanez történhet meg veletek egyéb zen
gyakorlatoknál is. Eleinte tartjátok ezt az örök kezdő szellemet,
de ha a gyakorlatot egy, két, három évig vagy tovább folytatjátok,
hajlamosak lesztek arra, hogy elveszítsétek eredeti szellemetek
korlátlan voltát, még ha bizonyos haladást elértek is.
A zen tanítvány legfőképpen arra vigyázzon, nehogy kettős-
ségek rabja legyen. A bennünk rejlő „eredeti szellem” mindent
magába foglal. Mindig gazdag és elegendő önmagában. Ne ve-
szítsétek hát el szellemetek önmagában is elegendő voltát. Ez nem
elzárkózó, hanem éppenséggel üres és éber szellemet jelent. Mert
ha szellemetek üres akkor mindig kész befogadni bármit, nyitott
mindenre. A kezdő szellem sokra képes; a kitanultaké csak kevésre.
Ha túl sokat okoskodtok, önmagatokat korlátozzátok. Ha
nagyon mohók vagy túl sóvárak vagytok, szellemetek nem lesz
gazdag, és önmagában is elegendő. Ha elveszítjük eredeti, önma-
gában is elegendő szellemünket, elveszítjük akkor fogadalmain-
kat is. Ha szellemetek követelődzővé válik, ha vágytok valamire,
az lesz a vége, hogy megsértitek saját fogadalmaitokat, azt, hogy
ne hazudjatok, ne lopjatok, ne öljetek, ne legyetek erkölcstelenek,
és így tovább. Ha megőrzitek eredeti szellemeteket a fogadalmak
maguktól betartatnak.
Az örök kezdők szellemében nincsen ilyen gondolat „elér-
tem valamit.” Minden önközéppontú gondolat korlátozza vég-
telen szellemünket. Ha nem gondolunk sem a sikerre, sem pedig
önmagunkra, igazi kezdők vagyunk. Akkor tényleg tanulhatunk
valamit. Az örök kezdők szelleme az együttérzés szelleme. Ha
szellemünk együttérző, akkor határtalan. Dogen-zenji, iskolánk
megalapítója, mindig hangsúlyozta, milyen fontos is az, hogy
visszanyerjük határtalan eredeti szellemünket. Akkor mindig
hűek leszünk önmagunkhoz, és rokonszenvvel minden lény
iránt; így tudunk igazán gyakorolni is.
A legnehezebb dolog az örök kezdő szellemet fenntartani.
Nincs szükség a zen mély megértésére. Még ha sok zen irodal-
mat olvastok is, minden mondatot friss szellemmel olvassatok.
Ne mondjátok azt, hogy „tudom, mi a zen”, vagy hogy „elértem
a megvilágosodást”. Ez a valódi titka a művészeteknek is: mindig
örök kezdőnek kell lenni. Ezt mindig tartsátok észben! Mikor
elkezditek a zazen gyakorlását, értékelni kezditek majd kezdő
szellemeteket. Ez a zen gyakorlás titka.
Shunryu Suzuki: A zen szellem, az örök kezdők szelleme,

fordította: Halasi Sándor, Buddhista Misszió, Budapest, 1987
kalózkiadás: Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, [Kerepes], 2002
Javított, elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Terebess Ázsia E-Tár, https://terebess.hu/keletkultinfo/kezdok.
html (megtekintve: 2019.07.15)
Feladatok
1. Nehéz-e a zent gyakorolni?

2. Sokadszor recitáljuk el a Szív-szútrát. Mit gyakorolunk ilyenkor?
3. Az okoskodás korlátokat épít. Indokold meg!
4. Érdemes e azon igyekeznünk, hogy elérjünk valamit?
5. Mi köze van az örök kezdők szellemének az együttérzés szellemé-
hez?

17. Semmi különös
Részlet Shunryu Suzuki: A zen szellem, az örök kezdők szelleme c. könyvből
„Ha minden nap elvégzitek ezt az egyszerű gyakorlatot, csodálatos

erőt szereztek. Mielőtt eléritek azt, csodálatos dolognak tűnik, de
miután megszereztétek, nincs már semmi különös benne.”
N incs kedvemre, hogy beszéljek a zazen után. Úgy érzem,

hogy a zazen gyakorlat önmagában is elég. De ha már
mondanom kell valamit, legszívesebben arról beszélnék, milyen
csodálatos dolog is a zazen. Nincs is más célunk, csak az, hogy
ezt a gyakorlatot fenntartsuk. Időtlen időktől tart már e gyakor-
lás, és végtelen jövőben is tart majd. Pontosabban szólva, az
ember számára nincs is más gyakorlás, csak ez. Nincs más módja
az életnek, csak ez. A zen gyakorlás valódi természetünk közvet-
len kifejeződése.
Persze bármi, amit csak teszünk, mindig a valódi természe-
tünk kifejeződése, de e gyakorlat nélkül ezt nehéz megélni. Em-
beri természetünk a tevékenykedés, és ez minden létezés termé-
szete is egyben. Amíg élünk, mindig teszünk valamit. Mihelyt
viszont azt gondoljátok, hogy „ezt teszem”, vagy „ezt kell tennem”
vagy „valami különöset kell elérnem”, valójában semmit sem
tesztek az égvilágon. Ha viszont feladjátok ezt, ha már nem akar-
tok valamit, vagy ha semmi különöset sem igyekeztek tenni, ak-
kor tesztek csak valamit. Amit a zazenben tesztek, nem valami-
nek a kedvéért van. Úgy érezhetitek tán, hogy valami különlegest
tesztek, pedig ez csak a valódi természetetek kifejeződése; ez az
a tevékenység, ami legbenső vágyatokat csillapítja. Amíg persze
azt hiszitek, hogy a zazent valaminek a kedvéért gyakoroljátok,
addig az nem lesz igazi gyakorlat.
Ha minden nap elvégzitek ezt az egyszerű gyakorlatot, cso-
dálatos erőt szereztek. Mielőtt eléritek ezt, csodálatos dolognak
tűnik, de miután megszereztétek, nincs már semmi különös ben-
ne. Hiszen nem valami különös dolog az, hanem csak ti, önma-
gatok. Ahogy a kínai vers is mondja: „Elmentem, és visszajöttem.
Nem volt semmi különös. Rozan ködborított ormairól híres;
Sekko vizeiről.” Azt hiszitek sokan, hogy csodálatos lehet látni
a víztükröt, amiről azt mondják, hogy befedi az egész földet. De
ha odamentek, csak vizet és hegyeket láttok. Semmi különöset.
Van valami rejtélyes abban, hogy akik nem tapasztalták, cso-
dálatos valaminek tartják a megvilágosodást. De ha elérik, kide-
rül, semmi. És mégsem semmi. Értitek? Az anya számára nem
valami különös dolog az, hogy gyermeke van. Ez a zazen. Ha
tehát folyamatosan végzitek ezt a gyakorlatot, egyre jobban meg-
szereztek valamit – semmi különöset –, de mégis valamit. Ne-
vezhetitek így „egyetemes természet”, vagy „Buddha természet”,
vagy „megvilágosodás”. Sokféleképpen hívhatjátok, de annak,
aki magáénak tudhatja, semmi az, és...valami.
Ha valódi természetünket fejezzük ki, emberi lények va-
gyunk. Ha nem tesszük ezt, nem tudjuk, hogy mik vagyunk. Ál-
latok nem vagyunk, mivel két lábra álltunk. Valami más vagyunk,
mint az állat, de mégis mi? Szellemek vagyunk talán, nem tudjuk
minek is hívjuk magunkat. Ilyen teremtmény valójában nincs
is. Ez az egész káprázat. Nem vagyunk emberi lények többé, bár
létezünk. Ha a zen nem zen, semmi sem létezik. Intellektuáli-
san nincs értelme szavaimnak, de ha van tapasztalatotok az igazi
gyakorlásról, megértitek majd, hogy mire is gondolok. Ha léte-
zik valami, megvan akkor a saját valódi természete, Buddha ter-
mészete. A Buddha azt mondja a Parinirvana Sutrában: „Min-
dennek Buddha természete van”. Dogen viszont ezt így olvassa:
„Minden Buddha természetű.” Ez mást jelent. Ha azt mondjátok,
hogy „mindennek Buddha természete van”, ez azt jelenti, hogy a
Buddha természet és minden egyes létezés két különböző valami.
Ha viszont azt mondjátok „minden Buddha természetű” ez azt
jelenti, hogy minden maga a Buddha természet. Ha nincs Budd-
ha természet, egyáltalán semmi sincs. A Buddha természeten kí-
vüli valami puszta illúzió. Ilyesmi csak a fejetekben létezhet, nem
a valóságban.
Emberi lénynek lenni tehát annyi, mint Buddhának lenni. A
Buddha természet csak egy másik elnevezése az emberi termé-
szetnek, a mi igazi emberi természetünknek. Így valójában, ha
nem is csináltok semmit sem, akkor is cselekedtek valamit. Ma-
gatokat fejezitek ki. Valódi természeteteket fejezitek ki. Beszél a
szemetek, beszél a hanghordozásotok, beszél a fellépésestek. Az
a legfontosabb, hogy a legegyszerűbben, a legmegfelelőbben fe-

jezzétek ki valódi természeteteket, és becsüljétek meg azt a legpa-
rányibb lényben is.
Ezen gyakorlat végzése folyamán hétről hétre, évről évre mé-
lyül majd tapasztalásotok, és mindenre kiterjed, amit minden-
napi életetekben végeztek. Az a legfontosabb, hogy felejtsétek el
a nyereség minden gondolatát, az egész dualista felfogást. Más
szavakkal, csak gyakorolni a zazent egy bizonyos tartásban. Ne
gondoljatok semmire sem! Csak maradjatok a párnátokon, és ne
várjatok semmit sem. Akkor végül is valódi természeteteket nye-
ritek vissza. Azaz, saját valódi természetetek nyeri vissza magát.
Shunryu Suzuki: A zen szellem, az örök kezdők szelleme,

fordította: Halasi Sándor, Buddhista Misszió, Budapest, 1987
kalózkiadás: Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, [Kerepes], 2002
Javított, elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Terebess Ázsia E-Tár, https://terebess.hu/keletkultinfo/kezdok.
html (megtekintve: 2019.07.15)
Feladatok
1. Valódi természetünk és a gyakorlás. Mi a véleményed erről?

2. Mit teszünk akkor, ha feladunk valamit?
3. Miért gyakorolunk zazent?
4. Ülőpárna és nyereség. Mi a kettő közötti kapcsolat?
5. Miben rejlik a megvilágosodás csodálatossága?
6. Mi rendelkezik a Buddha-természettel?

18. Ketten feltekerik a sötétítőt
Dobosy Antal: A Nincs-kapu, 26. kóan és kifejtése
V acsora előtt összegyűltek a szerzetesek, hogy meghallgassák

az aznapi prédikációt. A sokak által tisztelt Hógen, a Szeirjó
kolostorból, a bambusz sötétítőkre mutatott, mire egyszerre két
szerzetes is elindult, hogy feltekerje azokat. Ekkor Hógen kije-
lentette:
– Egyikőtök nyert, a másik veszített.
Mumon hozzáfűzése
Mondd meg, melyik nyert, és melyik vesztett? Ha a szemed olyan,
hogy a titkon áthatol, meglátod, hol hibázott Hógen, a Nemzet
Tanítója. De szigorúan óvlak a nyerés és vesztés feletti vitától!
Mumon verse
Feltekerve a függönyt, megnyílik a hatalmas ég.
De ez a hatalmas ég nem ér fel a zenhez.
Miért nem hajítod hát le az égből?
Gyakorolj keményen! Csöpp levegő se szökhessen!

Tanítás és kifejtés
H ógen erőteljes zen mester volt, aki minden pillanatban képes

volt tanítványait próba tétel elé állítani. Szellemi próbatétel
elé. Képes volt arra, hogy minden pillanatban tükröt tartson elénk,
és hogy tükre legyen bárkinek. Mert ez – vagy az ehhez hasonló –
tükör segít felismerni, hogy mi magunk kik és mik vagyunk. Segít
felismerni, hogyan észlelünk és hogyan látunk, mit tartunk érté-
kesnek, mit tartunk fontosnak, hogyan ítélkezünk, és mit vagy
hogyan cselekszünk. A jó mester, torzításmentes tükröt tart elénk,
és olyankor mondja ki az igazságot, amikor tevékenységünkkel
éppen ezt az igazságot akarjuk elfedni, vagy olyankor, amikor
mindenre figyelünk csak erre az igazságra nem.
A zen mester a sötétítőkre mutat, és mi ugrunk, hogy teljesít-
sük a kívánságát. De nem vesszük észre, hogy mi csak kitaláljuk,
hogy mit akar a mester! Nem szólt egy szót sem, csak mutatott.
Miből gondoljuk, hogy bárkinek is fel kellene tekerni a sötétítő
függönyöket? A saját tudatunk valamint igyekezetünk, hogy meg-
feleljünk az elvárásoknak, vezet félre minket. A két szerzetes is
ebbe a hibába esett. Nem csak az egyik, mind a kettő. Vajon azok,
akik nem indultak az ablak felé, azok nem hibáztak? A történet
arról árulkodik, hogy bizony azok is hibáztak. Hiszen már látták,
hogy ketten is elindultak, így ők elkéstek a segítségadásban, nekik
már nincs dolguk. Ugyanabba a hibába estek mint az előző kettő.
Tudniillik, saját elképzeléseik befolyásolták értésüket, irányították
cselekedeteiket, bár ezt egyikőjük sem vette észre.
Ki az, aki tudja, hogy mit akart a zen mester ezzel a mutatás-
sal? Valljuk be, hogy senki. Csak megpróbáljuk kitalálni. Csak
azt hisszük, hogy tudjuk. Vélt elvárásnak vagy eddigi szokások-
nak akarunk megfelelni.
Vajon ha a zen mester, az ajtóra mutat, akkor rohanunk
kinyitni, vagy ha már nyitva van, akkor becsukni? És ha a zen
mester az asztalra mutat, akkor lesznek akik, elviszik az asztalt
onnan? És mi van, ha a zen mester a mennyezetre mutat, vagy az
udvaron álló kútra, vagy esetleg a Holdra, vagy a Napra? Akkor
azokkal mit fogunk csinálni? Nyilvánvaló, hogy ha így gondol-
kodunk, akkor mindnyájan tévedünk.
Valaki rámutat a sötétítőkre jelezvén, hogy ott a tükör. In-
dulsz feltekerni, és nem veszed észre saját tudatod természetét.
Vesztettél.
Valaki rámutat a sötétítőkre jelezvén, hogy ott a tükör. In-
dulsz feltekerni, és meglátod saját tudatod igazi természetét.
Nyertél.
Ilyen egyszerű.
Jegyzetek
• Hógen (885–958) a Szeirjó templomban tanított, és ő az alapí-

tója a japánban Hógen zenként ismert irányzatnak. Jártas volt a
buddhista filozófia kanonikus szövegei közé tartozó Avatamsza-
ka szútrákban, ugyanakkor a gyakorlásnak is nagy jelentőséget
tulajdonított. Erre utal a következő történet is:
„Egy szerzetes megkérdezte Hógent:
– Mi a Buddha?
Hógen a következőket válaszolta:
– Először is azt kérem, hogy gyakorold, másodszor azt kérem,
hogy gyakorold.”

Feladatok
1. Nyerés és vesztés: Mi a viszonyod ezekhez?

2. Mi a tükör szerepe az életünkben?
3. Vajon hogyan derül ki az, hogy fel kellene tekernünk a sötétítő füg-
gönyt?
4. Nincs-e félreértés abban, hogy a két szerzetes a valódi függönyt
igyekezett feltekerni?
5. Mi a tudatunk szerepe, amikor elvárásoknak kívánunk megfelelni?
6. Mutasd be a tévedést, mint értékes szellemi mozdulatot!
7. Van-e a zen irodalomban olyan mű, ami a „mutatás”-ra teszi a
hangsúlyt?
8. Jut-e eszedbe valami a Hold-ról?

19. A zen-buddhizmus elvei
Részlet E. Fromm–D. T. Suzuki: Zen-buddhizmus és pszichoanalízis
c. könyvből
A z előző oldalakon röviden vázoltam a freudi pszichoanalí-

zist és folytatását a humanista pszichoanalízisben. Taglal-
tam az emberi létet és a kérdést, amit fölvet; az elidegenedés és
elkülönültség leküzdéseként definiált lelki egészség természetét;
azt a sajátos módszert, amellyel a pszichoanalízis a célját megva-
lósítani igyekszik, nevezetesen a tudattalan feltárását. Foglalkoz-
tam a tudattalan és a tudat természetének kérdésével, és azzal,
hogy mit jelent a „tudás” és a „tudatosság” a pszichoanalízisben;
végül elemeztem az analitikus helyzetét a folyamatban.
Most nyilván módszeresen be kellene mutatnom a zen-bud
dhizmust, hogy előkészítsem a talajt a pszichoanalízis és a zen kap-
csolatának tárgyalásához. Erre a vállalkozásra azonban szeren-
csére nincs szükség, mivel dr. Suzuki előadásai ebben a könyvben
(csakúgy, mint egyéb írásai) pontosan azt a célt szolgálják, hogy
megértessék a zen-buddhizmus természetét, amennyire az egyál-
talán szavakba foglalható. Mindazonáltal beszélnem kell a zennek
azokról az alapelveiről, amelyeknek közvetlen jelentőségük van a
pszichoanalízis szempontjából.
A zen lényege a megvilágosodás (szatori). Aki ezt nem élte
át, az sohasem fogja teljesen megérteni a zent. Én nem éltem át
a szatorit, tehát csak hozzávetőlegesen beszélhetek a zenről, nem
úgy, ahogy kellene: az élmény teljessége alapján. De ez nem azért
van, mint C. G. Jung állította, mert a szatori „olyan művészetet
és megvilágosodásmódot jellemez, amely az európai ember szá-
mára gyakorlatilag felfoghatatlan”.[6] Igazából a zen semmivel
sem nehezebb az európai embernek, mint Hérakleitosz, Eckhart
Mester vagy Heidegger. A nehézség abban van, hogy a szatorit
csak irtózatos erőfeszítéssel lehet megszerezni; ekkora erőfe-
szítésre csak kevés ember hajlandó – ezért, hogy a szatori még
Japánban is ritka. Mindamellett, ha nincs is valódi jogcímem
rá, hogy a zenről beszéljek, volt szerencsém olvasni dr. Suzuki
könyveit, hallani néhány előadását, és elolvastam minden mást
is, ami csak a zen-buddhizmusról számomra hozzáférhető volt,
így nagyjából mégiscsak tisztában vagyok vele, hogy miből áll
a zen, és bízom benne, hogy ennek alapján megkísérelhetem a
zen-buddhizmus és a pszichoanalízis egybevetését.
Mi a zen alapvető célja? Ahogy Suzuki mondja: „A zen lénye-
gében annak a művészete, hogy az ember tisztába jöjjön létének
természetével, és kijelöli a szolgaságból a szabadságba vezető utat...
Azt mondhatjuk, hogy a zen felszabadítja a valamennyiünkben
természettől fogva gondosan elraktározott önenergiák összessé-
gét, amelyek rendes körülmények közt úgy össze vannak préselve
és ki vannak ficamodva, hogy nem tudnak megfelelően működés-
be jönni... A zennek tehát az a célja, hogy megmentsen bennünket
[6] Előszó D. T. Suzuki Introduction to Zen Buddhism [Bevezetés a zen-bud
dhizmusba] című könyvéhez. (London, Rider, 1949), 9-10. o.
a megbolondulástól és a megrokkanástól. Ezt értem én szabadsá-
gon: szabadon működtetni a szívünkben eredendően benne rejlő
valamennyi teremtő és jótékony hajlandóságot. Általában nem
ismerjük fel, hogy minden szükséges képességünk megvan hozzá,
hogy boldogok legyünk és szeressük egymást.”[7]
Ebben a meghatározásban a zennek több olyan lényegi voná-
sát megtaláljuk, amelyet én hangsúlyozni szeretnék: a zen annak
a művészete, hogy az ember tisztába jöjjön létének természetével;
út a szolgaságból a szabadságba; felszabadítja természetes energi-
áinkat; megóv minket a megbolondalástól és a megrokkanástól; és
arra ösztönöz, hogy kinyilvánítsuk a boldogságra és a szeretetre
való képességünket.
A zen végső célja a szatorinak nevezett megvilágosodás-él-
mény. Dr. Suzuki ezekben az előadásokban és más írásaiban le-
írta annyira, amennyire egyáltalán leírható. Ezekben a megjegy-
zésekben néhány olyan vonását szeretném kiemelni, amelyek
különösképpen fontosak a nyugati olvasó és kivált a pszicholó-
gus számára. A szatori nem abnormális lelki állapot; nem révület,
amelyben a valóság eltűnik. Nem nárcisztikus lelki állapot, mint
egynémely vallásos megnyilatkozás sejteti. „Ha valami, ez aztán
tökéletesen normális lelki állapot...” Mint Dzsósú [Cao-csou]
mondotta, „a zen az, amire naponta gondolsz – hogy az ajtó ki-
felé vagy befelé nyílik, az csakis attól függ, hogy a sarokvas hogy
van felszerelve”.[8] A szatori különleges hatással van arra, aki átéli.
[7] D. T. Suzuki: Zen Buddhism (New York, Doubleday Anchor Book, 1956), 3. o.
[8] D. T. Suzuki: Introduction to Zen Buddhism (London, Rider, 1949), 97. o.
„Minden szellemi tevékenységed más színezetet kap, és ez kielégí-
tőbb, megnyugtatóbb, örömtelibb lesz, mint bármi, amit azelőtt
átéltél. Megváltozik az élet tónusa. A zen birtoklása megfiatalít.
A tavaszi virág szebbnek látszik, és a hegyi patak hűvösebben és
áttetszőbben csobog.”[9]
Nyilvánvaló, hogy a szatori annak a lelki egészségnek az igazi
beteljesülése, amelyet dr. Suzuki az imént idézett részletben jelle-
mez. Ha a megvilágosodást a pszichológia nyelvén akarnánk ki-
fejezni, azt mondhatnám, hogy olyan állapot, amelyben az egyén
teljes összhangban van a kívüle és a benne levő valósággal, olyan
állapot, amelyben teljesen tudatában van ennek a valóságnak, és
szellemileg teljesen birtokolja. Ő van a tudatában – vagyis nem
az agya, és nem is szervezetének bármely egyéb része, hanem ő, a
teljes ember. A valóságnak van tudatában; nem mint egy elvont
tárgynak, amit az eszével felfog, hanem a virágnak, a kutyának,
az embernek a maga teljes valóságában. Nyitottan és fogékonyan
ébred rá a világra, és azért tud nyitott és fogékony lenni, mert
fölhagyott vele, hogy úgy kapaszkodjon önmagába, mint egy do-
logba, most tehát üres és befogadásra kész. A megvilágosodás: „a
személyiség egészének teljes ráébredése a valóságra”.
Nagyon fontos, hogy megértsük: a megvilágosodás állapota
nem tudathasadásos állapot vagy révület, amelyben valaki azt
hiszi, hogy felébredt, holott valójában mélyen alszik. A nyugati
pszichológus persze hajlamos azt hinni, hogy a szatori csupán
[9] Uo. 97-98. o.

szubjektív állapot, öngerjesztésű révületféleség; ezt a hibát még
a zennel olyannyira rokonszenvező pszichológus, dr. Jung sem
tudta elkerülni. Azt írja: „A képzelődés maga is pszichikai ese-
mény, épp ezért teljesen lényegtelen, hogy a megvilágosodást
valóságosnak nevezzük-e vagy képzeletbelinek. Akinek megvi-
lágosodásban van része, és aki csak állítja ugyanezt, egyaránt azt
hiszi, hogy megvilágosodott... Még ha hazudna is: a hazugsága is
lelki tény.”[10] Ez persze egyenesen következik Jungnak a vallásos
élmény „igazságát” illető egész rela- tivisztikus beállítottságából.
Én, vele ellentétben, úgy vélem, hogy a hazugság sohasem „lelki
tény”, és mellesleg semmilyen más tény sem, csakis és kizárólag
hazugság. De bárhogy legyen is, az biztos, hogy a zen-buddhis-
ták nem osztják Jung álláspontját. Ellenkezőleg, döntően fontos-
nak tekintik, hogy megkülönböztessék a hiteles szatori- élményt,
amikor az új nézőpont kiküzdése valóságos, tehát igaz, a hisztéri-
kus vagy pszichotikus jellegű álélménytől, amikor a zen-tanít-
vány meg van róla győződve, hogy elérte a szatorit, de a zen-mes-
ter kénytelen felvilágosítani, hogy téved. A zen-mesternek éppen
ez az egyik funkciója: éberen ügyelni, nehogy tanítványa össze-
keverje a valódi megvilágosodást a képzeletbelivel.
A teljes ráébredés a valóságra azt jelenti, megint csak a pszi-
chológia nyelvén szólva, hogy az ember teljességgel „produktív
beállítottságra” tesz szert. Ez annyit tesz, hogy nem befogadó,
kizsákmányoló, harácsoló módon vagy üzleti alapon viszonyul
[10] Előszó Suzuki Introduction to Zen Buddhismjához, 15. o.

a világhoz, hanem alkotó, cselekvő módon (a Spinozai értelem-
ben). A teljes produktivitás állapotában semmilyen fátyol nem
választja el az ént a „nem-én”-től. A tárgy nem tárgy többé; nem
velem szemben áll, hanem velem van. A rózsa, amit látok, nem
abban az értelemben tárgya a gondolkodásomnak, hogy amikor
azt mondom, „látok egy rózsát”, ezzel csupán azt állítom, hogy a
tárgy – egy rózsa – a „rózsa” kategóriájába sorozandó, hanem ab-
ban az értelemben, hogy „a rózsa az rózsa”. A produktivitás álla-
pota egyszersmind a legnagyobb fokú objektivitás állapota; a tár-
gyat kapzsiságom és félelmem torzításai nélkül látom. Olyannak
látom, amilyen, és nem olyannak, amilyennek szeretném. Ebben
az észlelésmódban nincsenek mellérendelt torzulások. Teljes
elevenség van, és szubjektivitás-objektivitás szintézise. Én inten-
zíven élem át – de a tárgy azért megmarad annak, ami. Létreho-
zom – és létrehoz. A szatori csak annak az embernek a szemében
rejtély, aki nem tudja, hogy a világot milyen mértékben észleli
csupán mentálisan, mellérendelőleg. Aki ezt tudja, az ismer egy
másfajta tudatosságot is, azt, amelyet merőben realisztikusnak is
nevezhetünk. Akinek csak pillanatokra derengett föl, az is elkép-
zelheti, hogy miről van szó. A zongorázni tanuló kisgyerek nem
úgy játszik, mint a nagy művész. A művész játéka mindamellett
egy csöppet sem rejtélyes; csak éppen a tökély állapotában mu-
tatja azt, ami a gyereknél még kezdetleges.
A zen megismerésének lényegi eleme a valóság torzítatlan és
nem absztrakt-intellektuális észlelése – ez világosan kifejeződik

két zen-anekdotában. Az egyikben a mester beszélget egy szer-
zetessel:
– Szoktál azon fáradozni, hogy ráneveld magad az igazságra?
– Igen, szoktam.
– És milyen gyakorlatokat folytatsz?
– Amikor éhes vagyok, eszem; amikor fáradt vagyok, alszom.
– Mindenki ezt csinálja! Netalán ők is ugyanígy gyakorlatoz-
nak, mint te?
– Nem.
– Miért nem?
– Mert mikor esznek, nem esznek, hanem különféle más dol-
gokra gondolnak, ami csak zavarja őket; mikor pedig alszanak,
nem alszanak, hanem ezerféle dologról álmodnak. Ezért nem
olyanok, mint én.[11]
A történet jelentése kézenfekvő. A bizonytalanságtól, mohó-
ságtól, félelemtől vezérelt átlagember fantáziavilágban él (noha
nem okvetlenül tud róla): olyan tulajdonságokkal ruházza fel a
világot, amelyek nincsenek benne, amelyeket ő vetít ki rá. Így
volt ez már abban az időben is, amikor ez a párbeszéd lezajlott;
hát még mennyire így van manapság, amikor szinte mindenki
csak gondolatban lát, hall, tapint és ízlel, ahelyett hogy azokat
a belső erőit venné igénybe, amelyek látni, hallani, tapintani és
ízlelni hivatottak.
[11] Suzuki: Introduction to Zen Buddhism, 86. o.

A másik példa ugyanilyen revelatív. Egy zen-mester ezt
mondta: „Megvilágosodásom előtt a folyók folyók voltak, és
a hegyek hegyek. Mikor kezdtem megvilágosulni, a folyók
nem voltak többé folyók, és a hegyek nem voltak hegyek. Most,
hogy megvilágosultam, a folyók megint folyók, és a hegyek he-
gyek.” Megint csak a valóság új megközelítését láthatjuk. Az
átlagember olyan, mint a Platón barlangjában ülő: csak az ár-
nyakat látja, és összetéveszti őket a valóságos dolgokkal. Mikor
rájön erre a tévedésére, csak annyit tud, hogy az árnyak nem
a valóságos dolgok. Mikor azonban megvilágosul, otthagyja a
barlangot, és a sötétséget fölcseréli a fénnyel: most már a való-
ságos dolgokat látja és nem az árnyakat. Ébren van. Amíg a sö-
tétben volt, nem értette meg a fényt. (Ahogy a Biblia mondja:
„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadja
be azt.”) Mihelyt kijutott a sötétségből, megérti a különbséget
aközött, ahogy a világot árnyakként látta, és aközött, ahogy
most látja mint valóságot.
A zen arra való, hogy az ember tisztába jöjjön a saját termé-
szetével. Célja az „ismerd meg magadat”. Ez az ismeret azonban
nem a modern pszichológus „tudományos” ismerete, nem az
intellektus önmagát tárgyként ismerő tudása; az önismeret a
zenben olyan tudás, amely nem intellektuális, nem elidegene-
dett, hanem totális élmény, amelyben tudó és tudott eggyé válik.
Suzukival szólva: „A zen alapeszméje az ember belsejében zajló

működések megtapasztalása, mégpedig a lehető legközvetleneb-
bül, minden külső segítség igénybevétele nélkül.”[12]
Ez a betekintés az ember saját természetébe nem intellektuá-
lis, hanem tapasztalati, nem a kívülállóé, hanem mintegy a belül
levőé. Intellektuális és tapasztalati tudásnak ez a különbsége köz-
ponti jelentőségű a zen számára, egyúttal pedig az egyik alapvető
nehézség, amellyel a nyugati tudós szembekerül, ha meg akarja
ismerni a zent. A Nyugat kétezer éven át (és csak kevés olyan
kivétellel, mint a misztikusok) meg volt róla győződve, hogy a
lét kérdésére a végső választ a gondolkodás adhatja meg; a val-
lásban és a filozófiában a „helyes válasz” a legfontosabb. Ez a
szemlélet nyitott utat a természettudományok felvirágzásának.
Itt a szabatos gondolkodás, ha a lét kérdésére nem ad is végső
választ, módszertani követelmény, és elengedhetetlen feltétele
a gondolkodás gyakorlati, azaz technikai alkalmazhatóságának.
A zen viszont azon az előfeltevésen alapul, hogy az élet kérdésére
a gondolkodás nem adhatja meg a végső választ. „Az igennel és
nemmel operáló intellektuális rutin jól beválik, amíg a dolgok
a megszokott kerékvágásban haladnak; mihelyt azonban az élet
végső kérdése merül fel, az intellektus felmondja a szolgálatot.”[13]
Éppen ezért a szatori élményéhez sohasem lehet eljutni intel-
lektuálisan. „Olyan élmény ez, amelyet semennyi magyarázat
és okfejtés nem tud megértetni azzal, aki maga is nem élte meg.
Ha a szatori enged az elemzésnek, vagyis elemzéssel tökéletesen
[12] Uo. 44. o.
[13] Uo. 67. o.
világossá tehető olyasvalaki számára, aki még sosem élte át, ak-
kor az már nem szatori. Mert a fogalmi nyelvre lefordított szatori
kivetkőzik önmagából, és oda a zen-élmény.”[14]
Nemcsak arról van szó, hogy nem lehet intellektuálisan meg-
fogalmazni a választ az élet végső kérdésére; aki el akar jutni a
megvilágosodásig, annak el kell takarítania az útból azt a sok
elmeszüleményt, ami megakadályozza a valódi megismerést.
„A zen szabadnak és gáttalannak akarja tudni a lelket; még az
egyetlenség és egyetemesség eszméje is botlasztó akadályként
és fojtogató hurokként fenyegeti a szellem eredendő szabadsá-
gát.”[15] Ebből az is következik, hogy a zen-gondolkodás számára
elfogadhatatlan a részvétel vagy empátia fogalma, amelyet a nyu-
gati pszichológusok annyira hangsúlyoznak. „A részvétel vagy
empátia eszméje intellektuálisan értelmezi az elsődleges élményt,
márpedig az élményt illetően nincs helye semmiféle dichotómi-
ának. Az intellektus azonban előtérbe tolakszik, és felbontja az
élményt, hogy intellektuálisan feldolgozhatóvá tegye, ami meg-
osztást és szétválasztást jelent. Ezzel elvész az eredeti egységérzés,
és az intellektus most már a maga szokott módján kedvére fölt-
rancsírozhatja a valóságot. A részvétel vagy empátia az intellek-
tualizáció eredménye. Az a filozófus hajlamos rá, aki híjával van
az eredeti élménynek.”[16]
[14] Uo. 92. o.

[15] Uo. 41. o.
[16] D. T. Suzuki: Misticism, Chnstian and Buddhist, World Perspective Series,
szerk. R. N. Anshen (New York, Harper, 1957), 105. o.
Az élmény spontaneitását nemcsak az intellektus korlátoz-
za, hanem minden tekintélyt parancsoló elv vagy személyiség is,
ezért a zen „nem tulajdonít jelentőséget sem a szent szútráknak,
sem a bölcsek és tudósok hozzájuk fűzött magyarázatainak. A
személyes élmény keményen ellenáll a tekintélynek és az objek-
tív kinyilatkoztatásnak...”[17] Istent nem tagadják a zenben, de
nem is ragaszkodnak hozzá. „A zen teljes szabadságot akar, még
Istentől sem akar függeni.”[18] Ugyanígy, még Buddhától sem. In-
nen a zen-mondás: „Ha a Buddha szót kimondod, tisztítsd meg
a szádat utána.”
Az intellektuális megismeréssel szembeni magatartásának
megfelelően a zen-tanítás céljául nem a logikus gondolkodás
szüntelen finomítását tűzi ki, mint Nyugaton szokás, hanem azt
a módszert alkalmazza, hogy „olyan dilemma elé állítja az em-
bert, amelyben a logika csődöt mond, és csak magasabb rendű
ésszel vághatja ki magát”.[19] Ennek megfelelően a tanító sem a
nyugati értelemben vett tanító, hanem mester: ura és mestere a
tulajdon lelkének, és ezért képes a tanítványnak átadni az egyet-
len dolgot, ami átadható: a létét. „Tehet a mester akármit, csakis
akkor érheti el, hogy a tanítvány felfogja a dolgot, ha ez utóbbi
teljesen kész rá... Felfogni a végső valóságot, ezt az ember csakis
önmaga végezheti el.”[20]
[17] D. T. Suzuki: Introduction to Zen Buddhism, 34. o.

[18] Uo. 97. o.
[19] Uo. 40. o.
[20] D. T. Suzuki: Zen Buddhism, 96. o.
A modern nyugati olvasót elképeszti, ahogy a zen-mester
bánik a tanítványával, mert nem tud más alternatívát elképzel-
ni, mint vagy az irracionális tekintélyt, amely korlátozza a sza-
badságot és tárgyát kizsigereli, vagy a tekintélyt teljesen mellőző
laissez-faire-t. A zen a tekintélynek egy másik formáját, a „ra-
cionális tekintélyt” képviseli. A mester nem hívja a tanítványt,
nem akar tőle semmit, még azt sem, hogy megvilágosuljon; a
tanítvány a saját jószántából jön, és a saját jószántából megy. De
ha tanulni akar a mestertől, akkor ki kell derülnie annak a tény-
nek, hogy a mester mester, vagyis hogy a mester tudja azt, amit
a tanítvány tudni akar, de még nem tud. A mester „semmit nem
akar szavakkal megmagyarázni, semmit nem akar szent tanként
kinyilatkoztatni. Harminc botütés annak, aki állít, harminc bot-
ütés annak, aki tagad. Ne maradj csöndben, de ne is légy beszé-
des”.[21] A zen-mestert egyszerre jellemzi az irracionális tekintély
teljes hiánya és annak az igénytelen tekintélynek az ugyanilyen
erős jelenléte, amelynek forrása a hiteles élmény.
A zent csakis akkor lehet megérteni, ha tekintetbe vesszük
azt az eszmét, hogy az igazi önismeret megszerzése eltéphetet-
lenül összefonódik a jellem megváltozásával. Itt gyökerezik a
zen a buddhista gondolkodásban, amely szerint a jellem átala-
kulása nélkül nincs megváltás. Le kell mondani a hírvágyról és
minden egyéb mohóságról, az önteltségről és öntömjénezésről.
A múlt iránt a hála, a jelen iránt a szolgálat, a jövő iránt a felelős-
[21] Suzuki: Introduction to Zen Buddhism, 49. o.

ség a helyes magatartás. Élni a zenben „annyit tesz, mint a leg-
nagyobb megbecsüléssel és tisztelettel bánni önmagunkkal és
a világgal”: ez a magatartás az alapja „a titkos erénynek, amely
a zen-tanítás nagyon jellegzetes vonása. Azt jelenti, hogy nem
vesztegethetjük el a természetes forrásokat, azt jelenti, hogy
gazdaságilag és morálisan egyaránt kiaknázunk mindent, ami
az utunkba kerül”.
A zen pozitív, etikai célja „a teljes biztonság és félelemnélkü-
liség”, a szolgaság fölcserélése a szabadsággal. „A zen nem intel-
lektus, hanem jellem dolga, ami azt jelenti, hogy a zen táptalaja
az akarat, mint az élet első számú alapelve.”[22]
Forrás: E. Fromm–D. T. Suzuki: Zen-buddhizmus és pszichoanalízis

fordította Váradi Szabolcs, Gy. Horváth László,
Helikon, Budapest, 1989, 162–172 oldalak
Feladatok
1. Mi a szatori szerepe a zenben?

2. Mitől függ az, hogy az ajtó merre nyílik?
3. Vélekedj a következő szövegrészről: „A nyugati pszichológus per-
sze hajlamos azt hinni, hogy a szatori csupán szubjektív állapot”!
4. Honnan tudjuk, hogy valami valóságos?
5. Hogyan neveljük rá magunkat az igazságra?
[22] Uo. 131.o.

6. Vajon a folyók folyók, a hegyek hegyek?
7. Mit értesz az alatt: „Ismerd meg magadat”?
8. Magyarázd meg a harminc botütést?

20. A zen, ahogy Európából látjuk
Részlet Eugen Herrigel: A zen-út c. könyvből
Türelem és önuralom a kicsiny dolgokban
A kicsiny dolgokat kell legelőször is a fegyelem igája alá hajta-

ni. Ügy kell kezdenünk, hogy már a mellékes dolgokban is
rendet teremtünk, hogy azután erőnk támadjon a nagy dolgok-
ban is győzedelmeskedni.
Megdöbbentő és az európai számára szinte felfoghatatlan,
mennyi időt fordítanak a zen-buddhisták olyan emberi visel-
kedésformák tompítására, illetve kézben tartására, amelyeket
mi legföljebb ha szépséghibaként volnánk hajlandók elfogadni.
Mondjuk valaki dühösen bevágja az ajtót. Ezt Kelet-Ázsiában
semmiképpen nem tartják a karakter megnyilvánulásának, erős
személyiség kifejeződésének, nem tekintik afféle kisiklásnak
sem, amelyet nem érdemes komolyan venni. A kelet-ázsiai em-
ber – az európaival ellentétben – nem tartja az effélét a helyzet-
hez illőnek, vagy nem mondja mentegetőzésként: hát, elpattant
a húr, hanem: aki bevágta, visszamegy az ajtóhoz, kinyitja, hal-
kan újra becsukja, s így szól a közelében tartózkodóhoz: kérlek,
bocsáss meg. Ettől fogva aztán önkéntelenül odafigyel, hogy
miként csukja be az ajtót. Vagy egy másik példa: valaki csoma-
got kap. Kíváncsiságában türelmetlenül tépi el a zsinórt, szakítja
szét a papirost. Csak későn veszi észre, milyen rosszul áll neki a
kíváncsiság és a türelmetlenség. Azon túl, ha majd megint cso-
magot kap, összeszedi magát, gondosan kioldja a zsinórt, szét-
hajtogatja a csomagoló papírt, rendben félreteszi, s csak azután
kezdi kirakni a csomag tartalmát. Vagy íme egy harmadik példa:
valaki fontos levelet vár. A levél megérkezik. Ilyenkor könnyen
megeshet, hogy ösztönös késztetésnek engedve gyorsan felbont-
juk, sebtében átfutjuk a tartalmát. Aki egyszer ezen kapta magát
és azután tért észre, ha megint levelet kap, arra ítéli magát, hogy
a várva várt hírt félretéve, valami mással kezd foglalkozni, míg
csak le nem küzdi magában a sietséget, meg nem feledkezik a
levélről, s ha azután később újra előveszi, úgy bontja ki, mintha a
boríték is valami kincs lenne.
Az európai ember bizonyára csak legyint erre, s azt gondolja
magában: »Jó sok idejük lehet!« Pedig nem ez az igazság, nem
arról van szó, hogy sok idejük volna, hanem hagynak maguknak
időt. Az európai azt mondja: »Micsoda gondjaik vannak!« Nem,
ezzel szemben meg akarnak szabadulni a gondtól. Az európai
ezt kérdezi: »És mire jutnak mindezzel?« Arra jutnak, hogy aki
a kicsi és jelentéktelen dolgokban türelmes és képes uralkodni
magán, az egy napon eljut oda, hogy minden nagy és döntő do-
logban is türelmes lesz és tud magán uralkodni.
Az európai embernek nem kell mást tennie, mint hogy végig-
néz magán és a magához hasonlókon, s máris láthatja, mire jutott
a saját módszerével, amelyről igazán nem mondhatjuk el, hogy
aggályosán pontos volna.
A zen nem törekszik hatalomra és nem térít
A szerzetes, a mester megvárja, amíg megkeresik. A türelmes

várakozást igazán megtanulta. Másfelől pedig: mágikus erővel
vonzza mindazokat, akik számára terhes az élet. Nem is fogad
mindenkit tárt karokkal. De ha a mester valakit kiválasztott a zen
útjának követésére, akkor ez meghatározza a kiválasztott egész
további fejlődését. Minél lassabban érik valaki, annál jobb. A zen
érvényességét nem a hívek száma szerint ítélik meg. Aki kudar-
cot vall, az úgysem marad a zen mellett. Aki kérdezni tud, ami-
kor felfogja, hogy milyen felfoghatatlan a zen, ezzel már köze-
lebb is került az igazsághoz.
A zen-iskola – ahogyan Európából látjuk
Bármily titokzatos, elgondolhatatlan, elmondhatatlan is az egy-

szer majd elérendő misztikus tapasztalás, a hozzá vezető út sem-
miképp sem szabad, hogy ilyen legyen. Olyannak kell lennie,
hogy minden jóakaratú ember járhasson rajta – lehet, hogy csak
egy-egy szakaszán, amelyet a sors számára kimért. Ez tehát azt
jelenti, hogy a zen világában bizalmat ébresztő tárgyilagosság
uralkodik. Ha ezt megértjük, már nem csodálkozunk rajta, hogy
ugyanazon okból, amiért az utat, sémát és témákat követve sza-
kaszokra kell tagolniuk, ugyanúgy mintegy mechanikussá teszik,
amit e szakaszok megtanulásáért, elsajátításáért tenniük kell.
Egyenest azt mondhatjuk, hogy katonás fegyelem uralkodik,
amely meglehetősen szellemtelennek hat. Mindennek feltétlen
pontossággal illeszkednie kell.
Az európaira eleinte fájó tapasztalatként hat, hogy a mester
a képzés során látszólag egyáltalán nincs tekintettel a tanítvány
személyes tulajdonságaira. A mesterek nem engedik meg, hogy
kialakuljanak a fejlődés különleges formái, s az ennek megfelelő,
egyének szerint differenciált következmények; egyenest elnyom-
ják ezeket, megvetéssel sújtják, látszólag mindent egy kaptafára
akarnak húzni. De ha valóban meg akarjuk érteni, miről is van
itt szó, nem igazán bölcs dolog, ha valami ilyesmit gondolunk:
a távol-keleti ember már ilyen, ti. személytelen. Épp az ellenke-
zője igaz: a mester nagyon is jól tudja, hogy az emberek között
mély egyéni különbségek vannak és azt is – s ebben is különbözik
az európaitól hogy hol vannak azok a pontok a misztika terü-
letén, ahol e különbségek előbukkanhatnak, sőt akkor ott nem-
csak tűrni kell, hanem jogos különbségként érdemes elismerni
őket. Mindenesetre nem a misztikus tapasztaláshoz vezető úton;
ott ugyanis éppen az a tét, hogy megtagadjanak minden egyé-
ni és személyes mozzanatot, ártalmatlanná tegyék, megfosszák
erejétől, hogy ledöntsék a korlátokat, és létrehozzák a teljes
»ürességet«, amely a személyes mozzanat nélküliséget is jelenti.
Ráadásul valójában igencsak kérdéses, hogy azon sajátosságok,
amelyeket az ember születésétől fogva magával hordoz, önma-
gukban igényt tarthatnak-e a »személyesség« rangjára és értéké-
re. A mester mindezt tagadja, éspedig – legalábbis én így látom –,
mindaz a szögletesség és élesség, amire mi oly büszkék vagyunk,
talán éppenhogy »személytelen«. A tanítónak azért sikerül ke-
resztülvinnie ezt a látszólag személytelen fegyelmet, mert meg-
lepően éles pszichológiai tapasztalattal rendelkezik – hiszen ő is
bejárta ezt az utat –, keze ügyében van több száz év felhalmo-
zódott ismerete. A nagy mester e tekintetben nemcsak meglepő,
hanem akár hihetetlen dolgokra képes. Ha a tanítványban kétely
támad, hogy mestere valóban képes-e belelátni lelke legrejtet-
tebb zugaiba is, hamarosan belátja, hogy hiába ellenkezik, teszi
ezt akár tudatosan, akár öntudatlanul. Persze a Távol-Keleten
a tanítvány ritkán kerül ilyen helyzetbe. A mester iránti feltétel
nélküli tisztelet szinte a vérében van: része az ősrégi kelet-ázsiai
hagyománynak, hiszen a mester lénye legjavát adja neki, azt, ami
az ő lényének is a legjava lesz: legnemesebb szellemi tulajdonsá-
gait. Ezek a javak nem gondolati természetűek, amelyek mintegy
váltják egymást és így hagyják, hogy elfelejtsük eredeti hordo-
zójukat; ezek olyanfajta szellemi erők, amelyeket csak egyéni ta-
pasztalás útján lehet megszerezni, tehát csak egész lényünkkel.
Ha egyszer majd megadatik a tanítványnak, hogy saját
tapasztaláshoz jusson, azt kizárólag a mesternek köszönheti.
A mesternek tanítványa sorsa éppoly fontos és értékes, mint a
sajátja. A hit, hogy vezetésre termett, nem hagyja el a tanítványt,
a mester pedig föláldozza magát a szent kötelesség oltárán. És
még valamit külön ki kell emelnünk: a mesternek mindig van
ideje tanítványa számára.
Következésképpen a tanítvány fenntartás nélküli bizalom-
mal járul a mester elé, az ifjú lélek minden tüzével hisz benne,
megesküdne minden szavára, feltétel nélkül átadja magát neki. A
mester érzi és tudja ugyan, hogy őneki magának nem jár a tanít-
vány hálája, tisztelete, bizalma és szeretete, hiszen erőteljes lénye
nem saját személyiségéből támad, nem abból, amit saját magából
szorgos munkával alkotott, hanem az unióból. Épp ezért nem rá-
tarti, másrészt viszont nem tiltja meg a tiszteletet és rajongást, ha-
nem finom mosollyal tudomásul veszi: hiszen amíg a tanítvány a
mester szellemi irányítására hagyatkozik, neki magának nincsen
még oly szilárd tudása, amelyre teljes szívével támaszkodhatna,
ő még csak keresi (ha pedig majd egyszer maga is megszerzi e
tudást, akkor e viszony immár nem hit és bizalom lesz, hanem
bizonyosság!). De még ha a tanítványnak nem sikerül is elérnie
a teljes bizonyosságot, a hála és a tisztelet egész életén át megma-
rad (a hit immár elvesztette tárgyát).
A mester kívánhat, amit csak akar, a tanítvány bizonyosan tel-
jesíti. Nem az oktalan törekvő külsődleges, mások szeme elé tárt
gyakorlottságával (ez a magatartásforma hamar kivész az isko-
lából), hanem legbensőbb késztetésből. Hogy ezt megérthessük,
fontos tudnunk, hogyan beszélnek a tanítványok egymás között
mesterükről: egyfajta szent áhítattal. Számukra ugyanis a mester
példakép és őskép, a tanítvány e tekintetben különösen éles és
érzékeny tekintete nem talál hibát benne, pedig nap mint nap je-
lenlétében forgolódik. Baj is lenne, ha ez nem így volna! Egy világ
omlana össze a tanítványban. A tanító pedig, ha akárcsak egy ki-
csinyke téves lépésének tudatára ébredne, önként föladná magas
hivatalát, azaz lemondana róla, hogy másokat vezessen. A tanu-
lás hosszú és sok lemondást követelő útján ugyanis oly gyakran
találkozik akadállyal, csalódással és kudarccal, hogy a tanítvány,
ha nem lehetne vak bizalommal mestere iránt, nem találkozna
újra meg újra e bizalom megerősítésével, egyszerűen képtelen
volna végig kitartani. Csak ez a hit tartja felszínen, – nem az a
meggyőződés, hogy el fogja érni a célt, hanem az, hogy mestere
helyesen vezeti őt addig a pontig, ameddig eljutnia rendeltetett.
Ha pedig kénytelen lenne a cél elérése előtt megállni, annyit min-
denképpen tud, hogy ezen út akárcsak egy részének a bejárása is
fölér egy egész élettel. Ami tehát a tanítványban tartja a lelket, az
nem közvetlenül valamilyen célba vetett hit: maga a cél messze
van, így hatása még nem elég erős, bár a tanítón keresztül mégis
érezteti hatását; következésképpen a tanítóba vetett hit közvetve
egyben a célba vetett hit is.
Ha mindezeket együtt tekintjük: az út sémákra bontását,
a tanítás gépiessé tételét, a tanító és a tanítvány viszonyát, akkor
megérjük, miért alakultak ki a Távol-Keleten a misztika terüle-
tén kezdettől fogva »iskolák«, miért tehették meg, hogy sem az
utat, sem az igazság megtapasztalását, sem a beavatottak életét
nem bízták a véletlenre, hanem keményen hozzáláttak a neve-
lés és a befolyásolás rendszeres műveléséhez. Ilyen értelemben
vett misztikus képzés Nyugaton soha nem volt, sem ilyen isko-
lák – még tapogatózó kísérlet formájában sem. Ha eltekintünk a
misztikus koroktól, azt kell mondanunk, hogy Nyugaton türel-
mesen megvárják, amíg egy misztikus mester aláhull az égből,
aki azután, mint valami meteor, rövid ragyogást követően újra
eltűnik. Ha hagyott hátra följegyzéseket, ezeket egy ideig sokat
olvassák és csodálják, s így bizonyos hatást gyakorol egy kicsiny,
ragaszkodó közösségre, amely azonban hosszú távon csak ah-
hoz igazodhat, amit a mester éppen csak elkezdett. E tanításból
mindenki azt emeli ki, ami éppen hozzá illik, s végül a közösség
szétaprózódik a mester szavainak eltérő értelmezései mentén. Si-
kerül ugyan fellobbantania a szíveket, de ez a láng nem lobog to-
vább, mert a tanítványok nem indulhattak el azon az úton, amely
elegendő tapasztalatot szolgáltatna a fény örök izzásához.
Azt mondhatjuk talán, hogy az európai embernek épp azo-
kon a pontokon kellene a legtöbbször új tudás által átalakítania
addigi gondolkodását, ahol a zen-út előfeltételekbe ütközik, és
így »elméleti« problémákkal kellene foglalkoznia: mondjuk az
ember én-szerűségével. Mit is mondhatunk erről?
Az ember én-szerűsége
Az én-szerűség kétségtelenül az ember lényéhez tartozik, miként

a szárny a madárhoz. Ennyiben minden rendben is volna. Mégis:
az ember bukása éppen ebben az én-szerűségben és ezáltal kez-
dődik. Miközben megtanulja, hogy egyre mélyebb különbséget
tegyen önmaga és minden egyéb között, ami nem hozzá tartozik,
az Én és a nem-Én közötti feszültséget ellentétként érzékeli. Ha
mindennel, ami van, mint objektív valamivel lépünk szembe, ez
– minél tudatosabban történik, annál inkább elvezet oda, hogy az
én kívül helyezi magát – kívül azon, ami vele »szemben« áll.
A gondolkodás tekintetében ez a magatartás rendben is volna. Ez
ugyanis éppen az a híd, amely az élet kiteljesítéséhez vezet, egyre
táguló horizontok közé életünkben, a létezés számtalan alakját
egészen a felfoghatatlanul kicsiny lényekig látómezőnkbe emel-
ve, hogy méltóan bánjunk velük és mindeközben ne veszítsük
szem elől az egészet. Ezáltal egyszerre válik lehetővé az emberi
személyiség visszavonulása a legszűkebb körbe és annak végte-
len kitágítása is. Csakhogy mindeközben ez a magatartásforma
mintegy áttevődik minden viselkedésmódra, így azokra is, ame-
lyekben az énnek nem szabadna a dolgokkal »szemben« megma-
radnia, hanem föl kellene oldódnia, sőt el kellene tűnnie a
nem-énben. Azt ugyan nem tagadhatjuk, hogy az európai
emberrel is megtörténik néha, hogy önzetlenül valamely ügy
szolgálatába szegődik. Csakhogy ilyenkor tudatában van emez
önzetlenségnek, és érdemnek szeretné tudni azt. Még a szerete-
tétől is azt kívánja, hogy meggyarapodva kapja vissza, minél
inkább feltétel nélkül szeret, annál inkább. Csakhogy: minél
inkább mindenben, amit az ember szemlél, érez, szeret és gyűlöl,
mint ő maga van jelen, minél inkább úgy érzékeli a létezés ezen
tudatosságát, mint valami kitüntetést és feladatot, minél inkább
felelősnek érzi magát minden cselekedetéért és szorgoskodásá-
ért, annál könnyebben jut el oda, hogy végül az ént nagy kezdő-
betűvel írja. Akár tud erről, akár nem, mindenütt kísért ez az én,
megzavarja a dolgokat, s így szétzilálja az ember és a sokrétű léte-
ző közötti igencsak érzékeny viszonyokat. Így azután minden,
amit fölfog, minden, amihez hozzáfog, már eleve romlott. Íme
kiderül, hogy az ember útja önmagához – amely éppoly kalan-
dos, mint amilyen veszélyes – lejtős út. Ahogy múlik az idő, nap-
ról napra egyre jobban elfelejti a puszta létező iránti tiszteletet,
annak mértékében, amennyire én akar lenni. Önmaga körül
forog; miközben az önmaga iránti gond gyötri, napvilágra kerül,
hogy létének igazi témája önnön személyének java vagy kára, az
öröm és a szenvedés, az érvényesülés és a hatalom. Abban a büsz-
ke tudatban él, hogy mindent elrendezett, ti. önmaga felé irányu-
ló rendbe illesztett, s egyre inkább sikerül korlátoznia a kiszámít-
hatatlan, kaotikus elem játékterét; és éppen ezt nevezi haladás-
nak, kultúrának!
Ha pedig néhanapján elszorul a szíve, ezt pusztán valamiféle
terhes hangulatváltozásnak tekinti, amelyen értelmével úrrá kell
lennie. Még az sem zavarja meg magabiztosságában – és nem
készteti arra, hogy megtorpanjon, mert találva érzi magát –, ami-
kor ráébred, hogy álmai tagadják nappali tapasztalatait.
Önnön lényének vonzásában, saját jogán akar én lenni, ezt
karakternek, személyiségnek nevezi, büszkén vallja, hogy önnön
középpontjából él, hogy ő maga a középpont, amely egyszer itt,
másszor ott van, tegnap volt, ma van és holnap is lesz, és végül
igényt tart rá, hogy legsajátabb halálát halja. E határhelyzethez
érkezve, lehetőségeinek csúcsára érve azonban alaptartása kife-
jezett gonoszságba fordul, az életre szóló bátorság gőgre és fenn-
héjázásra vált.
Az ilyen ember ha akarná, sem érthetné meg, mily rosszul
állnak dolgai minden tekintetben. Hiszen a szíve megkeménye-
dett. Ez a legmélyebb oka annak, hogy a zen-buddhizmus le-
mond az ember felébresztéséről, nem vázol fel képet arról, hogy
milyennek is kell lennie az embernek mint autentikus létezőnek,
és nem hisz a beszéd építő erejében. A beszéd nem több és nem
is lehet több, mint szavak halmaza, amelyek elérnek az ember
füléig, de nem hallja meg azokat. Az emberformálásnak csak két,
egymásnak megfelelő módja áll rendelkezésére: egyrészt a meg�-
győző példamutatás, másrészt a várakozás. A zen-tanító türel-
mesen kivárja, hogy itt vagy ott egy-egy szív abroncsai meglazul-
janak, hogy egy-egy emberben, amikor elbizonytalanodik, vágy
ébredjen egy más létforma iránt és önnön jószántából kontaktust
keressen vele. Csak ekkor érkezik el az ideje annak, hogy a mes-
ter a rendelkezésére álló eszközökkel a tanítvány felé forduljon,
készen arra, hogy őt saját útjára vezesse.
Forrás: Eugen Herrigel: A zen-út, fordította: Bíró Dániel és Kalmár Éva,

UR Könyvkiadó és Multimédia Stúdió Kft., Budapest, 1997.
107–116. oldalak
Feladatok
1. Hogyan csukjunk be egy ajtót, nyissunk ki egy csomagot?

2. Mikor van több időnk, ha pazaroljuk, vagy ha spórolunk vele?
3. „Lassan érsz, annál jobb!” Hogyan érted ezt a mondást?
4. Hogyan értelmezi a „személytelenséget” Eugen Herrigel?

5. Mester és tanítvány viszonya, ahogyan Eugen Herrigel látja. Véle-
kedj erről!
6. Miért alakultak ki Távol-Keleten szellemi „iskolák”?
7. Mit jelent az én-szerűség ebben a szövegben? És mit állít a budd-
hizmus?
8. Mi az értelme „a meggyőző példamutatásnak és a várakozás-
nak”?

21. Csodák, misztikumok helyett
T udjuk, hogy egy szellemi eredmény eléréséhez nagyon sok

munka, nagyon sok erőfeszítés szükséges. Tudjuk, hogy az
eredmények nem születnek könnyen, mégis állandóan a kön�-
nyebb utakat keressük. Sőt a lehető legkönnyebb utakat keressük.
Azt kutatjuk, hogyan lehetne megkerülni a munkát, elkerülni az
erőfeszítéseket. És éppen ez a lehető legnagyobb tévedése az
embernek. Igyekezetünk nem a célra irányul, hanem előnyök
elérésére, azaz nem azt tesszük, amit tennünk kellene. Előnyöket
hajkurászunk, és nem a problémákat próbáljuk megoldani.
Olyan ez, mint amikor betegek vagyunk, és orvostól orvosig
járunk keresve, hogy ki ígér gyorsabb gyógyulást. Csak azt a gyó-
gymódot akarjuk elfogadni, ami gyorsan hat, de nem vesszük
észre, hogy mennyi időt veszítünk ezzel a keresgéléssel. Hatéko-
nyak akarunk lenni, de a lehető legrosszabb hatékonysággal dol-
gozunk. Betegségünk eközben nem múlik, sőt egyre csak súlyos
bodik.
Aki előnyökhöz akar jutni, az legjobb esetben is csak előnyö-
ket fog élvezni. De aki gyógyulni akar, az lehet, hogy előnyökhöz
nem jut, de a gyógyulást elérheti. A szellemi út itt tér el a közön-
ségestől. Egyértelmű, hogy melyik a szellemi és melyik a közön-
séges út. Így érthető csak meg, hogy a buddhizmus miért tartja
olyan fontosnak az önösség, a személyiség érdekeinek figyelmen
kívül hagyását a lét nagy kérdéseinek megoldására irányuló
úton; miért út az egyik, miért pótcselekvés a másik. A buddhiz-
musban ez csak azoknak erkölcsi kérdés, akik nem értik a szelle-
mi út lényegét.
A zen tanítások gyakran említik: „Vágd el a gondolkodást,
vágd el a jóról és a rosszról való gondolkodást!” Amíg azzal fog-
lalkozunk, hogy nekünk mi jó vagy mi rossz, addig egy tapodtat
sem jutunk előre kitűzött célunk elérésében. Miért mondja a zen,
hogy ha éhes vagy egyél, ha szomjas vagy igyál? Miért mondja
a zen, hogy a nem tudom tudatállapot szellemibb, mint amikor
tudom a dolgokról, hogy milyenek, amikor tudom a jelenségek-
ről, hogy hasznosak, vagy nem hasznosak? Mert amikor nem
tudunk, akkor nyitottak, tudatilag tiszták vagyunk. Megnyílik a
lehetőség egy új felismerésre. Olyan felismerésre, amiről eddig
nem tudtunk. Ha éhes vagy ne gondolkozz azon, hogy az étel
neked jó-e vagy rossz, hanem egyél. Ha szomjas vagy, igyál. Te-
vékenységed a probléma megoldására irányuljon. Nem látod át
igazi természetedet? Ne tégy kerülő utakat, felesleges vargabetű-
ket! Vedd észre magadat!
Forrás: Dobosy Antal: Ráfújt hajszál – Zen tánc, zen sajnálkozás,

zen ordítás, A Tan Kapuja, Budapest, 2017, 50–52 oldalak.
Feladatok
1. Mit csinálunk evéskor, amikor nemcsak eszünk?

2. Mit csinálunk, amikor „gondolkodunk”? Mi ebben a rossz?
3. Mi a probléma a legjobb megoldás keresésével?
4. Amikor csodát várunk, ki old meg mit?
5. Mit értünk azon, hogy vedd észre magad?

22. Közvetlenül az elmére mutatás
Részlet Seung Sahn: A zen iránytűje c. könyvből
Dong Sahn mester: Másfél kiló len.

Un Mun mester: Száraz szar egy boton.
Joju mester: Ciprusfa a kertben.
A zen nem magyaráz meg semmit. A zen nem analizál semmit.

Csupán közvetlenül rámutat az elménkre, hogy felébredhes-
sünk és Buddhává válhassunk. Egyszer megkérdezte valaki egy
nagy zen mestertől, „Igazi önmagunkra ráébredni nagyon nehéz?”
„Igen, nagyon nehéz!” – válaszolta a zen mester.
Később valaki más azt kérdezte ugyanettől a zen mestertől,
hogy „Igazi önmagunkra ráébredni nagyon könnyű?” „Igen, na-
gyon könnyű!” – válaszolta a zen mester.
Néhányan azt kérdezték tőle, „Igazi önmagunkat elérni
nagyon könnyű vagy nagyon nehéz?” A zen mester azt felelte,
„Bizony, ez nagyon nehéz, és egyben nagyon könnyű is.” Valaki
később azt kérdezte tőle, „Milyen a zen gyakorlás? Nehéz vagy
könnyű?”
„Amikor vizet iszol, magától értetődő a számodra, hogy a víz
forró-e vagy hideg,” mondta a zen mester.
Ez arra mutat rá, hogy az elméd hoz létre mindent. Ha azt gon-
dolod, hogy valami nehéz, akkor az nehéz. Ha azt gondolod, hogy
valami könnyű, akkor az könnyű. Ha azt gondolod, hogy valami
nem könnyű, de nem is nehéz, akkor az nem könnyű és nem is
nehéz. De akkor milyen valójában? Menj, igyál egy kis vizet, és
azután rögtön rájössz magadtól, hogy a víz milyen, forró vagy hi-
deg. Ne hozz létre nehezet vagy könnyűt! Ne hozz létre semmit!
Amikor csinálsz valamit, csak csináld! Ez a zen. Mindannyiunk-
nak vannak kérdései ezzel az élettel kapcsolatban. Ez az, amiért
gyakorlunk. „Mi a Buddha?” „Mi az elme?” „Mi a tudat?” „Mi az
élet és halál?” Ha meg akarod érteni a buddhák birodalmát, elő-
ször olyan tisztán kell őrizned az elmédet, mint a tér. Ez máris min-
den a Buddha elméje. Olyan tisztán kell őrizned az elmédet, mint
a tér azt jelenti, hogy az elméd tiszta, mint egy tükör: amikor piros
jön a tükör elé, piros jelenik meg; amikor fehér jön, fehér. Mi néha
tükör-elmének hívjuk ezt. Egyszerűen csak visszatükrözöd a vi-
lágegyetemet pontosan úgy, ahogy van. Az máris igazság. A követ-
kező három helyzet arra szolgáltat nagyon egyszerű példát, hogy a
zen tanítás miként mutat rá közvetlenül az elmére.
Dong Sahn mester: „Másfél kiló len”
Sok évvel ezelőtt Kínában egy reggel Dong Sahn zen mester lent
mért egy mérleggel. A skála másfél kilót mutatott. Abban a pilla-
natban a mester nem gondolt semmire. Nem tartott semmiféle
fogalmat vagy ideát az elméjében. Ez azt jelenti, hogy az elméje
tiszta volt, mint a tér. Ami azt jelenti, hogy az elméje olyan tiszta
volt, mint egy tükör. Csak másfél kiló len. Azt mondhatnánk,
hogy másfél kiló len elméje volt. Éppen akkor egy szerzetes meg-
kérdezte tőle, „Mester, mi a Buddha?” „Másfél kiló len.” Ez min-
den! Csak visszatükröződés: amikor piros jön, piros jelenik meg;
amikor fehér jön, fehér. Amikor másfél kiló len jön, másfél kiló
len jelenik meg az elmetükrödben. Az igazság nagyon könnyű!
Ha gondolkodsz, ez a fajta tanítás nehéznek látszik. Amikor nem
gondolkodsz, akkor minden máris Buddha. Melyik tetszik?
Un Mun mester: „Száraz szar egy boton”
Sok régi kínai templomban a szerzetesek az emberi és állati ürü-

léket hetekig együtt komposztálják, mielőtt trágyaként felhasz-
nálnák a kertekben. Az ürülékeknek hosszú ideig kell együtt
komposztálódniuk, hogy a mérgező anyagok megsemmisülje-
nek. A szerzetesek fából készült padok alá tett nagy vödrökbe
pisilnek és kakálnak, és az ürüléket valamikor napközben kom-
posztálásra összegyűjtik. Egy hosszú, lapátszerű botot használ-
nak arra, hogy a hamut és az ürüléket összekeverjék, illetve a
vödrökből kikaparják. A nap végén a botot otthagyják a külső
épület közelében a napon, hogy száradjon.
Egy nap a nagy zen mester, Un Mun, éppen könnyített magán,
és a gatyáját igazítva kifelé jött a budiból. Abban a pillanatban
odament hozzá egy szerzetes, és megkérdezte, „Mi a Buddha?”
Mialatt feltették neki a kérdést, a zen mester pillantása éppen a
hosszú szaros botra esett, amit egy falnak támasztva szárítottak
a napon. „Száraz szar a boton!” – válaszolta Un Mun, és folytatta
az útját. Abban a pillanatban a zen mester elméje pusztán száraz
szar volt a boton. Az egész elméje nem volt más, mint e száraz
szar a boton.
Joju mester: „Ciprusfa a kertben”
Bódhidharmát a zen első pátriárkájának tartják. Mielőtt Kíná-

ba érkezett volna, a buddhizmus már megszilárdult az ország-
ban. Számos templom volt és sok szerzetes. Sokan tanulmá-
nyozták a szútrákat. Továbbra is érkeztek nagy mesterek Indiá-
ból, és szép pagodákat és szútraiskolákat építettek. A buddhiz-
mus birodalmi támogatást kapott, és akadt olyan dinasztia,
melynek uralkodása alatt nemzeti vallássá lett. Amikor Bód-
hidharma Kínába érkezett, hamar rájött, hogy mindenki pusz-
tán a Buddha szavait fogta fel. Úgy tűnt, nincs senki, aki felfog-
ta volna a Buddha elméjét, mert nem ismerték a helyes meditá-
ciót. Mindenki csak arra használta a buddhizmust, hogy vala-
minek az elnyeréséért imádkozzon. Ezért Bódhidharma úgy
döntött, hogy ütnie kell a kínai buddhizmuson, és fel kellett
ébresztenie kényelmes állapotából.
Amikor Indiából Bódhidharma megérkezett Kínába, már
nagy meditációs mesterként ismerték. A Liang-házi Wu csá-
szár hallott az érkezéséről, és meghívta Bódhidharmát egy ma-
gánjellegű összejövetelre. A találkozó alatt, a császár így szólt:
„A Buddha azt tanítja, hogy ha csupán egyetlen szerzetesnek
is adsz egy köntöst és koldulócsészét, akkor a mennyországba
fogsz jutni. De én számtalan szerzetesnek adományoztam edé-
nyeket, ételt és ruhát. Anyagilag támogattam a szútrák másolását,
és sok-sok templomot is alapítottam. Mondd meg nekem, uram,
mennyi érdemet szereztem?”
„Semennyit sem” – válaszolt Bódhidharma.
A császár arcára zavar és tanácstalanság ült: talán rosszul
hallotta a nagy indiai mestert. „Akkor mi a buddhizmus szent
igazságainak a legfőbb jelentése?”
„Nincs szentség, csak hatalmas, tiszta tér.”
A császár erre teljesen összezavarodott: „Hogy mersz ilyen
dolgokat mondani! Ki vagy te?”
„Nem tudom” – válaszolta Bódhidharma.
Bódhidharma elhagyta az udvart, és Észak-Kínába ment,
ahol sok híres templom volt akkoriban, de elkerülte mindet, és
helyettük Shaolin mellett egy nyirkos barlangot választott. Le-
ült a fallal szemben. Kilenc éven keresztül csak nézett egyenesen
előre, nem tudom…
Tehát Bódhidharma azért jött Kínába, hogy megtanítsa ne-
künk az igazságot. Megtanította nekünk, hogy miként lehet a
meditációt helyesen felhasználni arra, hogy igaz önmagunkat
megtaláljuk. Mindig az elmére mutatott, hogy miként érthetjük
meg a saját elménket. Ez a kínai buddhizmus történetében az el-
meiskola – vagy zen – kezdete. De ez Bódhidharma tanításának
csak az egyik magyarázata. De még ezer csodálatos magyarázat
sem adhatja neked a megvilágosodás megtapasztalását. Amikor
éhesek vagyunk, ezer finom étel képének látványa sem fogja soha
csillapítani az éhségünket. Továbbra is éhesek maradunk! Ezek a
gondolati képek nem segíthetnek a testünkön, nem segíthetnek
a gyomrunknak vagy az elménknek. Szükséges enni is valamit a
szájunkon keresztül. Ez az, amiért a zengyakorlás megjelent eb-
ben a világban. „Nyisd ki a szádat! Itt az étel! Itt az ital!” A zen
nem tanít szép szavakat, de közvetlenül a saját elmédre mutat
– bumm! úgyhogy közvetlenül el tudod érni igaz természetedet.
Bódhidharma így tanította meg nekünk az igazságot.
Amikor Joju zen mester élt, a zengyakorlás kezdett a kérdések
és válaszok mélyén húzódó rejtett jelentésekhez tapadni. A szer-
zetesek titkos tanításokat és különös magyarázatokat kerestek.
Egy nap Joju a templomi földek között sétált, amikor odajött
hozzá egy szerzetes, és megkérdezte, „Miért jött Bódhidharma
Kínába?” Ezzel másképpen azt kérdezte, hogy mi a buddhizmus
tanítása.” „Ciprusfa a kertben” – válaszolta Joju. Ahelyett, hogy a
szerzetesnek valami titkos tanítást adott volna, Joju megmutatta
neki, hogy máris igazság minden. Amikor a ciprusfára nézel a
kertben, a Buddha tanítását kapod. Felfogod Bódhidharma ta-
nítását, és az összes kiváló tanítóét is. A ciprusfa a kertben igazi
buddhizmus. Amikor a szerzetes feltette a kérdését, Joju nem
úgy válaszolt, hogy adott neki még egy szép ételt ábrázoló képet.
Joju válasza azt mondja, „Nyisd ki a szádat! Itt az étel! Most meg-
ízlelheted!” Hahahaha!
Forrás: Seung Sahn: A zen iránytűje, fordította: Fórizs László,

Cartaphilus Könyvkiadó, 2008, 277–280 oldalak.

Feladatok
1. Nehéz és könnyű. Ugyanannak a dolognak a két oldala. Hogyan

lehet ez?
2. Értelmezd Seung Sahnnak a „Csak csináld!” tanácsát!
3. Milyen az az elme, ami olyan tiszta mint a tükör?
4. Másfél kiló len az mennyi?
5. Hogyan történik az emberi ürülék hasznosítása?
6. Találsz-e más magyarázatot erre a kóanra?
7. Hogyan akart ébreszteni és mit Bódhidharma?
8. Meg tudnád-e pontosan határozni, hogy mennyi ideig ült meditá-
cióban Bódhidharma?

23. Ha találkozol a Buddhával
N emegyszer vádolják meg a zent azzal, hogy megtagadja a

hagyományokat. Sokszor állítják, hogy a zen elutasítja az
írásokat, és gyakran felhánytorgatják a következő zen szöveget is:
„Ha találkozol a Buddhával, öld meg!” De az, hogy ez a kijelentés
pontosan milyen szövegkörnyezetben fordul elő, honnan való az
idézet, nem derül ki. Az meg különösen nem, hogy mi ennek az
idézetnek a tanítása. Ha egy a zen buddhizmusban járatlan hallja
vagy olvassa, méginkább igaz, hogy alaposan félre tudja érteni,
és meglehetősen ferde képet alakít ki a buddhizmusnak erről, az
egyébként eléggé elterjedt irányzatáról.
A Mumon Ekai Nincs-kapu kóan gyűjteményének – amelyet
a XIII. században állított össze – első kóanja a Dzsósú Nincs-je.
Ebben egy szerzetes teszi fel a kérdést: „Van-e a kutyának Budd-
ha-természete?” A kóan kommentárjában szerepel a következő
részlet: „Ha találkozol a Buddhával, öld meg őt! Ha pátriárkákkal
találkozol, öld meg őket! Az élet és halál határán tökéletes szabad-
sággal rendelkezel, a hatrétű világ és a négyféle születés között a
kellemes és vidám szamádhit fogod élvezni.” De ez csak egy ki-
csiny részlete a teljes kommentárnak.
Szó szerint értelmezve a szöveget, be kell látnunk, hogy a
Buddhát már nem fogjuk tudni megölni, hiszen már 2500 éve,

hogy meghalt. A valóságban nincs is dolgunk vele, a felszólítás-
nak ténylegesen nem tudunk eleget tenni.
Ebben a kóanban a Buddha-természetről van szó, ez alatt a
megvilágosodás képességét értjük, ami a buddhizmus egyik alap-
tanítása. Ez a tanítás azt mondja ki, hogy származástól, születés-
től és egyéb adottságoktól függetlenül minden ember és minden
érző lény rendelkezik a Buddha-természettel, a megvilágosodás
képességével. Ez az alaptétel komoly vonzerőt jelentett és jelent ma
is a buddhizmusban. A kóanbeli szerzetes éppen ezt az alaptételt
kérdőjelezi meg, amikor rákérdez a mesternél, hogy „A kutyának
van-e Buddha-természete?” Minden buddhista tudja, hogy erre a
kérdésre a válasz igen. A
zonban Dzsósú mégis az feleli, hogy nincs.
Ez maga a kóan. Úgy tűnik, mintha a mester tagadná a Buddha-
természetre vonatkozó alaptételt. Valójában nem. Sőt a válasszal
inkább arra késztet minket, hogy gondolkozzunk el. Át kellene
gondolnunk miben hiszünk! Vajon miért vagyunk olyan bizto-
sak valamiben, csak azért, mert valaki ezt tanította nekünk? Meg
kellene fontolnunk mindent, amiről úgy gondoljuk, hogy az az
igazság. Habár lehetséges, hogy ugyanarra az eredményre jutunk,
mint elődeink, vagy a mestereink, de akkor legalább megtudjuk,
hogyan zajlott ez az egész átlátási folyamat.
Nagy a különbség a között, hogy elhittünk-e valamit, vagy
meg is győződtünk róla. Az „Öld meg a Buddhát!” erre a átlátási
tevékenységre buzdít. Arra, hogy kezdjük az elejéről! Arra tanít,
hogy ne arra építsünk, amit a Buddha igazságának vélünk, hanem
kezdjük el felépíteni a saját igazságunkat. Az a cél, hogy el tudjunk
jutni a tanítások velejéig. Ne higgyünk el valamit csak azért, mert
egy nagynevű mester, vagy egy pátriárka, vagy akár maga a Budd-
ha állítja. Nézzük meg, valóban igazat állítottak-e! Ez a törekvés
az alapja a buddhizmusnak, itt saját magunknak kell felfedeznünk
mindent! Ha mégis ugyanarra jutunk, mint ők, megértésünk érté-
kesebb lesz annál, mintha csak elhinnénk a tanítást. A kóan végső
soron ezt a kérdést veti fel.
Forrás: Dobosy Antal: Ha találkozol a Buddhával,

Zen Tükör magazin, 15-es szám, 2018 nyár, 15. oldal
Feladatok
1. Vajon mire utal az idézett „Ha találkozol Buddhával, öld meg!” szö-
veg? Szó szerint kellene-e venni?
2. Mi a buddhizmusnak a „Buddha-természet”-ről szóló tanítása?
3. Miért érdemes magától értetődő, triviális kérdéseket is feltenni?
4. Mondj példákat, amikor a saját életedben előfordult, hogy ilyen
kérdést tettél fel, és a válasz mégsem volt egyértelmű?
5. Mondj példákat, amikor a tudomány megkérdőjelezett addig trivi-
álisnak tartott igazságokat, azonban a kérdés paradigma váltást
eredményezett?
6. Mi a hiteles tanítás, kinek higgyünk és mi alapján?

24. Buddhizmus a mai világban
K özel negyven éve vagyok buddhista, mégis nekem a bud

dhizmus nem vallás, inkább gyakorlat és kutatási terület.
Kutatóként is állok hozzá, és ebből a szempontból nézve az lát-
szik, hogy a buddhizmus arra szeretne választ adni, hogy milyen
a tudati működésünk, és milyen a viszonyunk a világhoz. Sze-
rintem a buddhizmus ezeket a kérdéseket kutatja. Nem biztos,
hogy választ is tud adni minden felvetett kérdésünkre, de kuta-
tási módszertant biztosít hozzá. A buddhizmus tudat-tudo-
mány.
A régi buddhisták, a Buddhát is beleértve, azt ismerték fel,
hogy milyen óriási a tudat szerepe abban, hogy az ember milyen
körülmények között él, és mivel találkozik az életében. A szen-
vedéshez fűződő viszonyunk, csak egy oldala az életnek a sok
közül. Még az is a tudatunktól függ, hogy hogyan éljük meg a
szenvedést. De minden más jelenség is sokban függ attól, hogy
minek értékelem, miként élem meg.
Amikor meditálok, akkor úgy tekintem, hogy egy laboratóri-
umban vagyok, olyan körülmények között, ahol lehetőségem van
a tudatfolyamatok megismerésére, amire sokkal kevesebb lehető-
ségem van akkor, amikor zajlik az élet. Az pedig egy további re-
alizációs gyakorlat, hogy azokat az ismereteket, amiket az ember

meditációban meglát és felismer, hogyan tudja majd alkalmazni
az életben. A buddhizmusnak szerintem ez a lényege.
A buddhizmus alaptétele A négy nemes igazság. Ezt gyakran
úgy szokták interpretálni, hogy az első nemes igazság azt mondja
ki, hogy az élet szenvedés. Továbbá, hogy akkor nézzük meg, hogy
ezt a szenvedést mi okozza! Kiderül, hogy a vágyak okozzák, mé-
lyebben a „trisna”, vagyis a létszomj. Majd ha úgy gondoljuk, hogy
megtaláltuk az okát, akkor azok megszüntetésével a szenvedés is
kiküszöbölhető. Ennek az útja a módja a nyolcrétű ösvény.
Ez a szokásos interpretáció számomra nem kielégítő, mert
erőteljesen a negatív oldalt hangsúlyozza, vagyis azt, hogy a szen-
vedéstől való menekülés, azaz hogy valami ne legyen, inspirál arra,
hogy elkezdjünk a problémával foglalkozni.
Azonban, ha a saját életemet tekintem, az én életemre nem
volt jellemző a szenvedés, nem volt túl sok ilyen jellegű problé-
mám. Nem vagyok szenvedő típus sem. Engem inkább mindig
egy másik erő, az érdeklődés hajtott, az, hogy szeretnék valamit
megtudni a világunkról, a természet működéséről és a saját tuda-
tomról. Az érdeklődés hajt az életben, és nem a szenvedéstől való
menekülés. Véleményem szerint az is buddhizmus, ha az ember
pozitívan áll a világhoz és saját magához, és szeretne mindent
megtudni róla. A magam részéről tehát van egy saját négy nemes
igazságom. Noha elismerem, hogy annak idején a Buddha ko-
rában ezzel a szemlélettel lehetett az embereket megmozdítani,
mert ezek voltak az ő fő problémáik.

A mai modern világban azonban, ahol mi is élünk, nem jel-
lemző a szenvedésnek ilyen előtérbe kerülése. Nekem például
soha nem kellett éheznem, kivéve, amikor éppen éhezni akartam.
Vagy amikor beteg voltam, a modern orvostudomány segítségével
az orvosok sokkal eredményesebben gyógyítottak meg, mint az
Buddha korában lett volna. Így könnyen lehet, hogy ez a hagyo-
mányos megközelítés ma már nem időszerű. A mi korunk prob-
lémája más, mint annak idején volt, ezért az alapokat is, meg azt
is, hogy mi a buddhizmus, vagy mi legyen a buddhizmus, újra kell
gondolnunk.
Ma már sokkal többet tudunk a világról, a természet-, az
ember- és műszaki tudományok hihetetlen sokat fejlődtek, így
a buddhista gyakorlatok eredményei ezen tudományok segítsé-
gével ellenőrizhetőbbek lettek, és az ismert buddhista módsze-
reket tudományos eszközökkel is hitelesíteni lehet. Mostanában
olvastam egy könyvet, amelynek címe A meditáció tudománya
(D. Goleman és R. J. Davidson). Látszik, hogy ez a modern vi-
lág, amely a műszaki lehetőségekre és a mérésre helyezi a hang-
súlyt, már arról is tud mondani valamit, hogy a meditációban
mi történik, és miért érdemes meditálni. Érdemben le tudja írni,
hogy a meditáció hogyan változtatja meg az ember jellemét és
karakterét. Nagyon fontosnak tűnik, hogy a meditáció a mai, új
társadalmi helyzetekbe épül be, alkalmazkodik hozzá és termé-
szetszerűleg változik is. Ezek az új helyzetek pedig új problémá-
kat is vetnek fel, amelyeket a buddhizmus szempontjai szerint is
érdemes megvizsgálni.
A buddhizmus legfontosabb üzenete a mai világ
számára
A világ ma olyan helyzetben van, amilyenben még nem volt soha,

amióta ember él a Földön. Arra gondolok, hogy ennyire globá-
lis még soha nem volt a gazdaság, sem a társadalom. Ez a na-
gyon szoros egymástól való függés számos problémát hozott. És
mindez az utóbbi alig száz év terméke. Mi, emberek teremtettük
meg ezt a helyzetet, mi okoztuk, és nélkülünk nem jött volna lét-
re. Nyilvánvaló, hogy olyan természeti és társadalmi problémá-
kat kell megoldanunk, amelyekkel eddig még nem találkozott az
emberiség. Ez pedig új gondolkodást, értékrendet és új módsze-
reket is kíván. Véleményem szerint a buddhizmus rendelkezik
olyan eszközökkel, amelyek segítségével képes a megoldásokat
kikutatni, megtalálni és megvalósítani. Képes megmutatni, hogy
a tudatunk miként hozhat létre olyan megoldásokat, amelyek
nélkülünk nem tudnának létrejönni.
A buddhizmus olyan világszemlélet, amely a felelősséget mi-
ránk, emberekre hárítja. Amit mi rontottunk el, nekünk kell meg-
javítani is, és ha van elképzelésünk arról, hogy milyen legyen a vi-
lág, azt nekünk kell megvalósítani is. Abban a helyzetben, amiben
vagyunk, éppen erre a szemléletre van szükség. Csak ez mentheti
meg az emberiséget. Egy olyan vallásnak, amelyik mástól, más is-
tenségtől vagy erőtől, esetleg külső, független erőktől várja a meg-
oldást, kisebb a hatóereje. Úgy gondolom, hogy a buddhizmusnak
pont azért van nagy jelentősége a modern világban, mert az összes
vallás közül ez világít rá a legerősebben, hogy az ember milyen
szerepet játszik a saját körülményeinek a kialakításában. Rávilágít
arra, hogy mi vagyunk a felelősek, és mi tehetünk arról, hogy a jö-
vőben valami valahogyan legyen. Ha egy külső erő lenne a felelős
érte, akkor legfeljebb csak fohászkodhatnánk hozzá, hogy legyen
már olyan kegyes, és változtassa meg a körülményeinket.
A négy nemes igazság nem csak a szenvedésről szól, hanem
arra is utal, hogy ha felvetünk egy problémát, akkor annak meg-
oldási módját hogyan is kell megtalálnunk. Ha felvetjük a szenve-
dés problémáját, akkor azt a négy nemes igazság alapján kell meg-
oldani. Ha felvetünk egy másik problémát, akkor lehet, hogy azt
nem úgy kell megoldani, hogy megszüntetjük az okokat. A négy
nemes igazság csupán egy adott problémára való megoldás min-
tapéldája. Mint mintapélda bizonyos problémákra jó, de másokra
nem feltétlenül. Ha mások a problémák, akkor a négy nemes igaz-
ság szellemiségében, meg kell nézni, mi az, amit tehetünk. A szen-
vedés esetében például érdemes a problémát inkább megszüntet-
ni, és nem fokozni. Viszont bizonyos esetekben éppen fokozni
vagy létrehozni kellene valamit a probléma megoldásához, vagyis
abban az esetben teremtő erőre van szükségünk. A négy nemes
igazsághoz szó szerint ragaszkodni nem érdemes, inkább problé-
ma felvetési és megoldási módszertannak kellene tekinteni. Ha a
négy nemes igazságot a problémafelvetés és megoldás iskolájának
látjuk, akkor helyben vagyunk, mert akkor akár az emberiség mai
problémáinak megoldására is tudjuk használni. Viszont ez azt is
jelenti, hogy nem biztos, hogy állandóan a megszüntetésről kell
beszélnünk, ellenben létrehozni, megvalósítani, netán teremteni
kell valamit, hogy a problémáink megszűnjenek. Tekintve, hogy
a buddhizmus a tudatnak nagy szerepet tulajdonít világunk lét-
rehozásában, a mai világ problémáinak megoldásában is a tuda-
tunknak lesz a legnagyobb szerepe.
A buddhizmus és a gazdasági-társadalmi élet
Közösségünkben jó néhány társunkat és barátunkat érdekelnek

hasonló kérdések, és rendszeresen össze szoktunk jönni kimon-
dottan gazdasági és társadalmi kérdésekről beszélgetni. Sokszor
jutunk olyan következtetésre, hogy mi, amikor a buddhizmus
irányából közelítünk, nagyon másképpen értékeljük ezeket a
helyzeteket, mint általában szokták, és nagyon más megoldások
is kínálkoznak.
Példaképpen említem, hogy ma divat egy nemkívánt gaz-
dasági helyzetet egy háttérhatalom szándékos beavatkozásá-
nak tekinteni. Ezt a szemléleti modellt hajlamosak vagyunk
könnyen elfogadni, ami akár lehet igaz is, hiszen az adott jelen-
séget magyarázhatjuk így. Azonban ha egy társadalmi helyzet-
re egy háttérhatalom szándékosságát tételezzük fel, akkor erre
reakcióként olyan emberi attitűd adódik, ami ezt a háttérhatal-
mat valahogyan ki akarja iktatni. Ellenséget hozunk létre, amit
– mivel ellenség – le is kell győznünk. Tehát harcolni fogunk!
Viszont megvizsgálhatjuk ezt a helyzetet úgy is, hogy a tudat
működését helyezzük előtérbe. Gondolhatjuk úgy is, hogy az
adott jelenséget nem egy háttérhatalom hozza létre, hanem az
emberek gondolkodásmódja termeli ki azt a gazdasági és társa-
dalmi helyzetet, amelyben rejlő lehetőséget valaki észreveszi és
kihasználja. Ebben a gondolatmenetben tulajdonképpen for-
dítva jön létre a gazdasági és társadalmi jelenség, mi magunk
emberek termeljük ki, állítjuk elő ezt a helyzetet. De mivel ez
nem tudatos folyamat, így már csak a létrejöttét tapasztaljuk, és
csak véljük azt, hogy szándékosan hozta létre valaki. Ha észre-
vesszük, hogy a saját életmódunk és gondolkodásunk határoz
meg bizonyos dolgokat, például vásárlási szokásokat, akkor
rájöhetünk, hogy ez a viselkedés hoz létre olyan szituációkat,
amelyeket később aztán magunk is megbánunk. Nem egy el-
lenséget kell likvidálni, hanem a saját gondolkodásunkat kell
megváltoztatni, átalakítani. Nemcsak egyénileg, hanem társa-
dalmilag is. Ha ez megtörténik, megváltozik a kérdéses társa-
dalmi folyamat is.
Ha egy buddhista azt veszi észre, hogy gyűlöletet érez, el-
lenszenv van benne – legyen az ellenszenv tárgya egy társadal-
mi réteg vagy egy csoport vagy akár egy személy –, akkor elkezd
azzal foglalkozni, hogy ezt a gyűlöletet hogyan szüntesse meg
magában. Rájön, hogy nem az a megoldás, hogy az ellenszenv
tárgyát likvidálja. Rájön, hogy az egész kérdésről másképp kell
gondolkozni, és rájön, hogy a megoldás is máshol van.
Példaképpen hozom fel, hogy sokszor szidjuk a tévémű-
sorokat, hogy milyen pocsékak – amúgy tényleg azok –, első
gondolatunk az, hogy akiknek ez hatalmukban áll, azok tiltsák
be a pocsék tévéműsorokat. De mélyebben átgondolva, be kel-
lene látnunk, hogy mi magunk tartjuk fenn ezeket a műsorokat,
éppen azzal, hogy sokan nézzük. Hiszen ha nem néznénk olyan
sokan, akkor valójában magától megszűnne. Ebből az követ-
kezik, hogy mi, a buddhista tanításnak megfelelően, nem a
műsorszolgáltatókat tartjuk igazán hibásnak, hanem a nézőket,
azaz magunkat.
Ha az ember felismeri, hogy saját maga hoz létre olyan gaz-
dasági és társadalmi helyzeteket, amelyeket kifogásol, akkor a
megoldásokat is nem kint keresi. Azon kellene gondolkoznunk,
hogy milyen értékrendet kell megvalósítani, ami majd úgy vál-
toztatja meg a társadalmi körülményeket, hogy abban a kifo-
gásolt helyzet létre sem jöhet. A buddhizmus pedig ehhez tud
segítséget nyújtani, mert az emberi és társadalmi helyzeteket
mindig a tudatból vezeti le. Ha azt akarom, hogy a multik ne
gazdagodjanak, akkor nem náluk kell vásárolni!
Mi, a Tan Kapuja Zen Közösségben, sokat foglalkozunk a mé-
mekkel és a mémrendszerekkel is. Vizsgáljuk, hogyan jönnek létre,
és hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Ezeken rendkívül sok múlik,
így az is, hogy mit tartunk vonzónak, vagy akár az, hogy hova me-
gyünk nyaralni.
Tudjuk, hogy a modern turizmus meglehetősen tönkreteszi
a természetet, és sokszor árt a kulturális értékeknek is. A mai
időkben vannak országok, amelyek már csak ebből élnek, míg
más gazdag országok fizetik ezeket az utazásokat. Ugyanakkor
a természeti értékek tönkremennek. Ebben a folyamatban nagy
szerepe van egy olyan mémnek, hogy „annyira jó elmondani,
hogy én itt-meg-ott nyaraltam!” És ezt mások így meghallják,
azt gondolják, hogy miért ne mennének el ők is. Ha nem lenne
ilyen motiváció, vagy nem ebben az irányban lenne a motiváció,
akkor nem lenne turizmus, mint ahogy ezelőtt kétszáz évvel még
nem is volt. De ezek csak kiragadott példák, és beszélhetnénk sok
másról is. A környezetszennyezésről, a csomagolástechnikáról,
a szemétkezelésről, az informatikáról. Ezek mind ilyen jellegű
kérdések.
A buddhizmus segíthet mindebben, de ugyanakkor bud
dhistának lenni a modern világban nem könnyű, nem mindenki
képes felvállalni azt, hogy ő is felelős a világunkért.
Be kell tehát látni, hogy az emberiség mai helyzetét mi hoztuk
létre és nekünk is kell megoldani. A buddhizmus szemlélete biz-
tosítja erre a lehetőséget, de a felelősségvállalást és a cselekvést is
ránk hárítja. Tulajdonképpen A négy nemes igazság is azt sugallja,
hogy legtöbbször nem valami külső erő okozza a szenvedésein-
ket, viszont ezek létrehozásában tagadhatatlan a szerepünk. Úgy
tűnik, hogy a buddhizmus alaptételeinek hagyományos értelme-
zése nem mindig ad módszert a mostani helyzet megoldására.
Éppen ezért fontos lenne a négy nemes igazságnak egy újfajta ki-
bővített felfogását kidolgozni, és a mai helyzetre alkalmazni.
Forrás: Dobosy Antal: Buddhizmus a mai világban,

Zen Tükör magazin, 15-es szám, 2018 nyár, 49–52. oldalak

Feladatok
1. Hogyan értelmeznéd a „tudat-tudomány” fogalmát?

2. Mit lehet laboratóriumnak tekinteni a tudat kutatásakor?
3. Vajon a szenvedéstől való szabadulás motivációja, elégséges
motiváció-e a tudat kutatásához?
4. Milyen emberi problémákat oldott meg a modern tudomány és
technika, és miket teremtett?
5. Mi a szerepe a mérésnek a tudat kutatásakor, és mi az amit nem
tudunk mérni?
6. A buddhizmus szerint ki a felelős a problémáinkért? És ki tehet
arról, hogy jobb legyen?
7. Ki teremti meg a rossz tévé, a nemkívánatos média, az alacsony
színvonalú műsorok feltételeit?
8. Hogyan kellene megfogalmazni A négy nemes igazságot, hogy
megfeleljen a modern viszonyoknak?

25. Ásás két oldalról
Részlet Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21 századra c. könyvből.
A tudomány nem rendelkezik hatékony eszközökkel az elme

rejtélyeinek feltárására. Sok ember, köztük sok tudós is
összekeveri az elmét az aggyal, pedig ez két nagyon különböző
dolog. Az agy neuronok, szinapszisok és biokémiai vegyületek
anyagi rendszere. A tudat viszont olyan szubjektív tapasztalatok
folyama, mint például a fájdalom, az öröm, a harag vagy a szere-
lem. A biológusok azt feltételezik, hogy valamiképpen az agy
hozza létre az elmét, a milliárdnyi neuron biokémiai reakciói
pedig a tapasztalatokat. Csakhogy eddig semmiféle magyaráza-
tot nem találtunk arra, hogy miként születik meg az agyból az
elme. Hogy lehet az, hogy ha neuronok milliárdjai egy bizonyos
mintázat szerint küldenek szét elektromos jeleket, akkor fájdal-
mat érzek, ha egy másik mintázat szerint, akkor pedig szerelmet?
Halvány fogalmunk sincs erről. Ezért aztán, még ha az elme való-
ban az agyból születik is, a tanulmányozása, legalábbis jelenleg,
egészen más dolog, mint az agyé.
Az agykutatás óriási ugrásokkal halad előre, hála a mik-
roszkópoknak, agyszkennereknek és nagy kapacitású számító-
gépeknek. Az elmét azonban nem látjuk mikroszkóppal vagy
szkennerrel. Ezek az eszközök lehetővé teszik a számunkra, hogy
észleljük a biokémiai és elektromos aktivitást az agyban, de nem
engednek hozzáférést az azzal járó szubjektív tapasztalatokhoz.
2018-ban az egyetlen elme, amelyhez hozzáférhetek, a sajátom.
Ha meg akarom tudni, mit tapasztalnak más érző lények, azt csak
másodkézből kapott beszámolók alapján tehetem meg, amelyek
természetesen tele vannak torzulásokkal és korlátokkal.
Megtehetjük persze, hogy összegyűjtünk sok ilyen beszámo-
lót különböző emberektől, és statisztikai módszerek segítségével
azonosítjuk az ismétlődő mintázatokat. Az ilyen eljárások révén
a pszichológusoknak és agykutatóknak sikerült nemcsak jobban
megérteniük az elmét, de jobbá tenniük, sőt megmenteniük mil-
liók életét. Csakhogy kizárólag másodkézből származó beszá-
molók segítségével nehéz túljutni egy bizonyos ponton. Ha tudo-
mányosan akarunk vizsgálni egy bizonyos jelenséget, a legjobb
közvetlenül megfigyelni. Például az antropológusok is rengeteg
másodlagos forrást használnak, de aki igazán meg akarja érteni
a szamoai kultúrát, annak előbb-utóbb össze kell pakolnia, és el-
utaznia Szamoára.
Persze az elutazás önmagában még nem elég. Egy hátizsákos
turista Szamoáról írt blogját nem lehet elfogadni tudományos
igényű antropológiai tanulmánynak, mivel a legtöbb hátizsákos
turista nem rendelkezik a szükséges eszközökkel és képzéssel.
A megfigyeléseik véletlenszerűek és előítéletesek. Ahhoz, hogy
megbízható antropológusok legyünk, meg kell tanulnunk, ho-
gyan figyeljük meg az emberi kultúrákat módszeresen és objek-
tíven, előfeltételezésektől és előítéletektől mentesen. Ezt tanítják
az antropológia tanszékeken, és emiatt tudnak az antropológu-
sok sorsdöntő szerepet játszani az emberi kultúrák közötti szaka-
dékok áthidalásában.
Az elméről írt tudományos értekezések csak ritkán követik
ezt az antropológiai modellt. Míg az antropológusok gyakorta
kelnek útra távoli szigetek és titokzatos vidékek felé, a tudat ku-
tatói csak ritkán vállalkoznak személyes utazásra az elme biro-
dalmába. Az egyetlen elme ugyanis, amelyet közvetlenül meg
tudok figyelni, a sajátom, és akármilyen nehéz a szamoai kultú-
rát előítéletek nélkül tanulmányozni, a saját elmémet objektíven
megfigyelni még nehezebb. Több mint egy évszázadnyi kemény
munka után az antropológusoknak több hatékony megfigyelé-
si módszer áll a rendelkezésére. Az elme kutatói ellenben, bár a
másodkézből kapott beszámolók begyűjtésére és elemzésére szá-
mos eszközt kifejlesztettek, a saját elménk megfigyelésének terén
éppen csak a felszínt kapargatják.
Az elme közvetlen megfigyelésére szolgáló modern eszközök
hiányában talán kipróbálhatnánk néhány olyan eszközt, amelyet
a premodern kultúrák fejlesztettek ki. Több ősi kultúra is sok fi-
gyelmet szentelt az elme tanulmányozásának, és nem másodkéz-
ből való beszámolók gyűjtésére támaszkodtak, hanem kiképeztek
embereket arra, hogy szisztematikusan megfigyeljék saját elméjü-
ket. Az általuk kifejlesztett eszközöket egy gyűjtőnévvel egysége-
sen meditációnak nevezzük. Ezt a kifejezést ma gyakran társítják
a vallással és a miszticizmussal, de a meditáció alapjában véve va-
lamilyen módszer az ember saját elméjének objektív megfigyelé-
sére. Valóban sok vallás vette nagy hasznát a különféle meditációs
technikáknak, de ez nem jelenti, hogy a meditáció szükségképpen
vallásos jellegű. A könyveket is sok vallás felhasználta, de maga az
olvasás ettől még nem vallásos gyakorlat.
Az évezredek során az emberek több százféle meditációs
technikát dolgoztak ki, amelyek alapelveikben és hatékonysá-
gukban különböznek egymástól. Nekem csupán egyetlen ilyen
technikával – a vipasszanával – van személyes tapasztalatom, így
ez az egyetlen, amelyről némi hozzáértéssel beszélhetek. Ahogy
számos más meditációs technikáról, a vipasszanáról is azt állítják,
hogy Buddha fedezte fel az ókori Indiában. Az évszázadok folya-
mán már számos történetet és elméletet tulajdonítottak Budd-
hának, gyakran mindenféle bizonyíték nélkül. Ahhoz azonban,
hogy meditáljunk, ezek egyikét sem kell elhinnünk. Az oktató,
akitől én tanultam a vipasszanát, Goenka, nagyon gyakorlatias
vezető volt. Arra oktatta tanítványait, hogy amikor az elméjüket
tanulmányozzák, tegyenek félre minden másodkézből származó
leírást, vallásos dogmát és filozófiai sejtést, csak saját tapaszta-
lataikra koncentráljanak, és a valóságra, amellyel szembesülnek.
Mindennap számos tanítvány látogatta meg őt a szobájában,
hogy tanácsot kérjen tőle, és kérdéseket tegyen fel neki. A szoba
ajtajánál egy táblán ez állt: K
érem, kerüljük az elméleti és filozófi-
ai fejtegetéseket, és koncentráljunk a konkrét gyakorlatot érintő
kérdésekre.
A konkrét gyakorlat a testi érzetek és a rájuk adott mentális
reakciók módszeres, folyamatos és objektív megfigyelését jelenti,
amelynek révén felfedhetők az elme alapvető mintázatai. Elő-
fordul, hogy az ember a meditációt olyan érzetek hajszolására
használja, mint az áhítat vagy az extázis. Pedig valójában a tudat
az univerzum legnagyobb misztériuma, és az olyan hétköznapi
érzetek, mint a meleg vagy a viszketés ugyanolyan titokzatosak,
mint az elragadtatás vagy a kozmikus egység. A vipasszaná me-
ditálókat arra intik, hogy soha ne egyes érzeteket hajszoljanak,
hanem koncentráljanak elméjük valóságának megértésére, akár-
mi is legyen az a valóság.
Az utóbbi években mind az elme, mind az agy kutatói növek-
vő érdeklődést mutatnak az effajta meditációs technikák iránt, a
legtöbben azonban csak közvetett módon használják ezt az esz-
közt. A tipikus tudós maga nem gyakorolja a meditációt. Inkább
tapasztalt meditálókat hív a laboratóriumába, telerakja a fejüket
elektródákkal, megkéri őket, hogy meditáljanak, és megfigyeli
közben az agytevékenységüket. Így rengeteg mindent megtud-
hatunk az agyról, de ha az elme megértése a célunk, annak ren-
geteg fontos mozzanatáról lemaradunk. Olyan ez, mintha valaki
úgy próbálná megérteni az anyag szerkezetét, hogy nagyítón át
nézeget egy követ. Odalépünk hozzá, a kezébe nyomunk egy
mikroszkópot, és azt mondjuk: „Tessék. Ezzel sokkal jobban lát-
ni.” Erre ő elveszi a mikroszkópot, aztán fogja jól bevált nagyí-
tóját, és azon keresztül kezdi tanulmányozni, milyen anyagból
van a mikroszkóp… A meditáció az elme közvetlen megfigyelé-
sének eszköze. A benne rejlő lehetőségek nagy része kárba vész,
ha nem magunk meditálunk, hanem valaki másnak az agytevé-
kenységét figyeljük meditálás közben.
Természetesen nem arról beszélek, hogy szakítani kellene az
agykutatás jelenlegi eszközeivel és gyakorlataival. A meditáció
azokat nem pótolja, de talán kiegészítheti őket. Kicsit olyan ez,
mint mikor a mérnökök alagutat akarnak fúrni egy nagy hegyen
keresztül. Miért ássunk csak az egyik oldalról? Sokkal jobb egy-
szerre mindkettőről. Ha az agy és az elme valóban egy és ugyanaz,
a két alagútnak okvetlenül össze kell érnie. És ha nem ugyan-
azok? Akkor annál fontosabb az agy mellett az elmébe is beleás-
nunk magunkat.
Egyes egyetemek és laboratóriumok már el is kezdték a kuta-
tásoknak nemcsak tárgyául, hanem eszközéül is használni a me-
ditációt. Ez az eljárás azonban még gyerekcipőben jár, részben
azért, mert jelentős energiabefektetést igényel a kutatók részé-
ről. A komoly meditációhoz óriási fegyelem szükségeltetik. Ha
megpróbáljuk objektíven megfigyelni az érzeteinket, az első do-
log, amit észreveszünk, az lesz, hogy milyen vad és türelmetlen
az elme. Még ha egy aránylag pontosan meghatározható érzetet
figyelünk is, például azt, ahogy a levegő ki- és beáramlik az or-
rlyukainkon, az elme általában képtelen néhány másodpercnél
tovább koncentrálni erre, és kalandozni kezd a gondolatok, em-
lékek és álmok között.
Ahhoz, hogy a mikroszkópot fókuszáljuk, csupán el kell for-
gatnunk egy kis csavart. Ha a csavar eltörött, egy szerelő meg
tudja javítani. Az elme fókuszát azonban nem tudjuk ilyen kön�-
nyedén helyrehozni. Általában rengeteg gyakorlást igényel, hogy
megnyugodjunk, és arra tudjuk összpontosítani az elmét, hogy
módszeresen és objektíven önmagát figyelje meg. Lehet, hogy a
jövőben majd csak be kell kapnunk egy tablettát, és már kon-
centrálhatunk is. Mivel azonban a meditáció célja nem pusztán
az elme koncentrálása, hanem a felfedezése is, egy ilyen könnyű
megoldás éppenséggel kontraproduktívnak is bizonyulhat. Le-
het, hogy a tablettától éberek és koncentráltak leszünk, de köz-
ben talán megakadályozza, hogy az elménk teljes spektrumát
felfedezzük. Hiszen már ma is képesek vagyunk rákoncentrálni
egy jó kis filmre a tévében – csakhogy az elme ilyenkor annyira
a filmre fókuszál, hogy saját dinamikáit nem képes megfigyelni.
De még ha technológiai segédeszközökre nem is támasz-
kodhatunk, akkor sem szabad feladnunk. Inspiráljanak ben-
nünket az antropológusok, zoológusok és űrhajósok. Az ant-
ropológusok és zoológusok éveket töltenek távoli szigeteken,
megannyi veszélynek és viszontagságnak kitéve. Az űrhajósok
éveket töltenek szigorú kiképzésen, amely felkészíti őket vesze-
delmes útjukra a világűrben. Ha idegen kultúrák, ismeretlen fa-
jok és távoli bolygók megértésének érdekében készek vagyunk
ekkora erőfeszítésre, akkor talán saját elménk megértéséért is
érdemes lehet keményen dolgozni. Márpedig jobban tesszük,
ha megértjük az elménket, mielőtt átveszik fölötte az irányítást
az algoritmusok.
Az önmegfigyelés sosem volt könnyű, de idővel egyre nehe-
zebbé válhat. Ahogy kibontakozott a történelem, az emberek
egyre több és több bonyolult történetet kreáltak magukról, ami-
nek következtében egyre kevésbé tudjuk, hogy kik is vagyunk.
Ezek a történetek arra szolgáltak, hogy nagy számú embert egye-
sítsenek, ezzel erőt halmozzanak fel, és megőrizzék a társadalmi
harmóniát. Létfontosságú szerepük volt abban, hogy milliárdnyi
éhes ember jóllakjon, illetve ne essen egymás torkának. Amikor
az emberek megpróbálták megfigyelni magukat, rendszerint
ezeket a készen kapott történeteket fedezték fel. Egy bizonytalan
eredményű felfedezőút túlságosan veszélyes volt. A társadalmi
rend aláaknázásával fenyegetett.
A technológia fejlődésével két dolog történt. Először is, ahogy
a kőbalták fokozatosan atombombává fejlődtek, egyre veszélye-
sebb dologgá vált destabilizálni a társadalmi rendet. Másodszor,
ahogy a barlangrajzok fokozatosan tévéműsorokká fejlődtek,
egyre könnyebb lett félrevezetni az embereket. Lehetséges, hogy
a közeljövőben az algoritmusok végigviszik ezt a folyamatot, jó-
szerivel lehetetlenné téve az emberek számára, hogy megfigyel-
jék a valóságot magukról. Az algoritmusok fogják eldönteni, kik
vagyunk, és mit kell tudnunk magunkról.
Néhány évig vagy évtizedig még lesz választásunk. Ha ves�-
szük a fáradságot, még vizsgálhatjuk, hogy kik vagyunk. De ha
élni akarunk ezzel a lehetőséggel, akkor jobban tesszük, ha már
most hozzákezdünk.
Forrás: Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21 századra,

fordította: Torma Péter, Central Kiadói Csoport, Budapest, 2018,
fejezet: 21. Meditáció, Ásás két oldalról

Feladatok
1. Mi a különbség az elme és a tudat között?

2. Mi a szerepe az agynak a tudatfolyamatok szempontjából?
3. Mely tudományok tanulmányozzák az emberi tudattevékenysége-
ket, és mik az eredmények?
4. Mi személyesen hogyan tanulmányozhatjuk a tudattevékenysége-
ket?
5. Fontold meg, milyen ellentmondás van abban, hogy a tudomá-
nyos kutatásban résztvevő kutatók számukra ismeretlen tudatfo-
lyamatokat tanulmányoznak?
6. Mit jelent a tudat közvetlen megfigyelése?
7. Hogyan változtatják meg életünket az algoritmusok és a mester-
séges intelligencia?
8. Mondj véleményt, mi lehet az oka, hogy a saját elménk megértésé-
re nem fordítunk kellő energiát?

26. Gyakorlás és virtuális közösség
H a a technika, s különösképp a kommunikációs lehetőségek

fejlődéséről beszélünk, senkit sem lephet meg a kijelentés,
hogy ami néhány éve még teljességgel elképzelhetetlen lett volna,
az ma már csaknem természetes. Olyan családok is képesek egy-
ben maradni, akiknek tagjait néhány ezer kilométer választja el
egymástól, másfelől, olyan emberek képesek egymáshoz szinte
családtagként igen közel kerülni, akik még sohasem találkoztak
személyesen, és még csak nem is egy kontinensen élnek.
E változások hatására oly mértékben átalakult az, amit kö-
zösségen értünk, hogy bizonyára érdemes lenne elgondolkodni
azon, vajon az emberi együttlét egyes formái milyen mérték-
ben igénylik még egyáltalán a fizikai együttlétet, az egy térben
tartózkodást, az érintést, a közvetlen észlelést. Az általános kér-
désfeltevést azonban e helyütt leszűkítem. Azt szeretném rövi-
den megvizsgálni, a világi zen problémaköréhez kapcsolódva,
vajon a zen gyakorlás közösségét mindez miként érinti. Még
szűkebben, az érdekel, vajon milyen hozadéka lehet a technikai
lehetőségek kihasználásának, egy virtuális gyakorlás megterem-
tésének, illetve, milyen hátulütői lehetnek a fizikai távolsággal
dacoló új gyakorlási formáknak a közösség vonatkozásában.
Elsőként a pozitívumokról, személyes tapasztalataim fényé-
ben.
Előzményként, röviden. Tavaly tavasszal már felmerült az
igény arra, hogy a sakuhacsi[23]csoport tanulói többet gyakorol-
janak együtt a következő félévben. Igen hamar kiderült azonban,
hogy fizikailag ez nem megoldható, de az is nyilvánvalóvá vált,
máshová téve a hangsúlyt, hogy csak fizikailag nem megoldha-
tó. Idő lenne ugyanis egy további alkalomra, amelyen közösen
gyakorlunk, ha nem kellene ehhez a főiskolához, a gyakorlóte-
remhez utazni. A szavakat hamar követték a tettek és néhány, az
informatikában jártasabb csoporttag segítségével megszületett
a megoldás: internetes konferencia találkozó kedd esténként,
virtuális szuizen[24], amelyen semmi egyebet nem teszünk, mint
[23] A sakuhacsi (shakuhachi, 尺八), a japán bambuszfuvola, a zen buddhizmus

kolostoraiban vált a zen meditáció eszközévé. A közös fúvás annak ellenére
is a mai napig élő hagyomány, hogy a sakuhacsi sajátosságai és repertoárja
inkább a hangszer szólóban való megszólaltatásának kedveznek. A leg-
elterjedtebb közös gyakorlási forma a hangszer alaphangjának, a ro (ロ)
hangnak hosszú, sokszorosan ismételt fúvása.
[24] A szuizen (吹禅) szó szerinti fordításban fúvós meditáció, a sakuhacsi
játék kiváltságával rendelkező Fuke-sú (普化宗) zen buddhista közösségei-
nek feltételezett gyakorlási formája.
rövid ráhangoló befújás után eljátsszuk azt a zen buddhista da-
rabot[25], amelyet a foglalkozásokon tanultunk és gyakorlunk.[26]
Ezek a rendszeres találkozók végigkísérték a félévet, annak
mind a tizenöt hetét, s most januárban már ismét zajlanak. Há-
romnál kevesebben soha nem voltunk, igaz, hétnél többen sem,
ám a kulcs mégis a minimum részvevők állhatatossága, beleért-
ve saját magamat is. Tiszta szívvel mondhatom, hogy ha netán
senki sem jelentkezett volna be egy alkalommal, akkor is végig-
fújtam volna a darabot az üres virtuális térben. S ebben valami
nagyon fontosat véltem felfedezni.
Hadd közelítsek azonban messzebbről.
Nyáron az éves sakuhacsi táborban vettem észre Uszón, hogy
a napi négyszeri gyakorlási időszakok kezdenek olyan szilárd
szerkezetté válni, amely köré ott tartózkodásom szerveződik.
A házban és környékén úgy érzem magam, mintha otthon len-
nék, mégis egészen más módon: a gyakorlás töltésével telítve.
[25] A sakuhacsi darabok hagyományos elnevezése a honkjoku (本曲, szó

szerint „eredeti darab”). A különféle sakuhacsi iskolákban számos változata
található meg e repertoárnak, többnyire didaktikai szempont szerint, az
elsajátítás sorrendjében elrendezve. A zenre igen jellemző módon a Kjorei
(虚鈴, szó szerint: „üres harang”) című darab, amelyet a sakuhacsi csoport-
ban rendszeresen megszólaltatunk, egyes iskolákban a kezdő, míg mások-
ban a záródarab: technikailag egyszerű, így viszonylag könnyen elsajátítható,
szellemi tartalma, s ennek adekvát, meditatív megszólaltatása azonban
beláthatatlan távlatokat nyit még a sokat tapasztalt gyakorlók előtt is.
[26] A virtuális gyakorlás egy korábban megvalósított formájáról és annak
tanulságairól vö. Ódor Máriusz: „Hogyan lehet rosszul gyakorolni?” Zen
Tükör, 11. szám, 2016/1, 46. o.
Nem olyasmiről van szó, amit mindannyian ismerünk:
otthon vagyunk ugyan, de az a gondolat, hogy egy óra, fél óra,
negyed óra múlva el kell majd indulnunk, megakadályozza azt,
hogy valamivel igazán foglalkozzunk. A közelgő indulás is át-
strukturálja a napot, de igen fontos mozzanata ennek a külső
kényszer tónusa. Ha tudom például, hogy ötkor el kell indulnom
valahová, és most negyed öt van, akkor a készülődést is beszá-
molva még bőven maradna negyed órám valamire. A legtöbbször
azonban ilyenkor nem valami értelmes dologgal foglalkozom,
hanem csak úgy múlatom az időt, míg aztán tényleg menni kell.
S ha még csak negyedórákról lenne szó! A „menni kell” azonban
sokszor rányomja a bélyegét az egész napra, szétzilálva azt.
Nos, az uszói élmény szerkezetileg hasonló ehhez, de mégis
gyökeresen különbözik. A napi gyakorlás nem kényszerként je-
lent meg, hanem, és ez a legfurcsább, megnyugtató, biztonságot
sugalló rendként, amely nem engedi elfolyni a napot. Pontosan
emlékszem arra, amikor egy fél órával a délutáni gyakorlás kez-
dete előtt olvasgatok a kertben, majd amikor annak ideje eljött,
egyszerűen félre teszem a könyvet, hogy azután az esti szabad
időben teljes lazasággal folytassam ott, ahol abbahagytam.
Van azonban még egy szempont, és ez is fontos tapasztalat.
Ha nem kell otthonról sehová sem menni, ugyan jól megy bár-
mi, elvileg, vagyis, jól mehetne, csak éppen esetleg kicsúszik az
egész nap a kezem közül. Ez a nyaralás, avagy a szabadidő diffú-
zió szindrómája, amely annyira ismert, hogy nem is szükséges
részletesen bemutatni.
Az uszói élmény azért tűnik ideálisnak tehát, mert éppen egy
olyan szerkezet jelenik meg benne, amely nem a kényszer erejével
érvényesül, így nem kezd túl korán, és főképp, nem kezd rombo-
lóan hatni, érintetlenül hagyja az éppen folytatott tevékenységet
(mintha nem kellene menni sehová), ugyanakkor, erős annyira,
hogy képes az egész napot a maga gravitációja szerint alakítani, s
a napirendet kellő mértékben tagolni és súlyozni.
S ezt tartom döntőnek a virtuális gyakorlásban is. Nagyon
fontos, hogy ez otthon történik, amelynek speciális tere és ideje
elsősorban nem a munkáról szól, vagy ha arról is, nem csak arról,
hanem a „my home, sweet home” természetes és megnyugtató
hangulatáról. A virtuális találkozók kedd esténként nem meg-
zavarták az otthon nyugalmát, hanem a gyakorlás, az aznapi élet
szervező elvévé váltak, pontosan azon a módon, mint Uszón. Az-
nap minden megy a maga útján, csak éppen abban a biztos és
megnyugtató tudatban, hogy a gyakorlásra este még sor kerül.
S ezen az alapon nyílik a belátás is, hogy a darabot akkor is elját-
szanám a virtuális térben, ha abba történetesen nem jelentkezne
be senki.
Reflektálva az eddigiekre: a virtuális gyakorlás a világi zen
olyan egyedi formája lehet, amely nem követel fizikai kötöttséget,
vagyis például egy közösség állandó találkozó helyének látoga-
tását, a szertartáson való részvételt, hanem oly módon illeszke-
dik a hétköznapokba, hogy azt a zen gyakorlás gravitációs tere
szerint alakítja át. A virtuális gyakorlás nem teremt kolostori lé-
tet (ahogy Uszón erre elvileg meglenne a lehetőség, csak éppen
időlegesen), mert terepe a mindennapos lét, mégis különbözik
attól. Nagy szavak, de a mindennapi otthon-lét ontológiai alap-
szerkezete alakul át a virtuális gyakorlás által oly módon, hogy az
új szerkezet központi elemévé a zen gyakorlás válik.
Ám milyen szerepet játszik mindebben a közösség? Mások
jelenléte még virtuálisan is képes hatni? S ha igen, egyáltalán
szükséges-e még a fizikai értelemben vett együttlét?
Mielőtt e kérdésekkel foglalkoznánk, nézzük az eddigieket
még egyszer, máshonnan.
A virtuális gyakorlás során nem lépünk ki saját, hétköznapi
profán terünkből, nem lépünk be fizikai értelemben egy „szent
térbe”[27], hanem úgy zajlik mindez, úgy lényegül át a profán idő
szakrálissá, hogy ugyanúgy ülünk a monitor előtt, mint máskor.
„Szent időbe” lépünk, pontosan úgy, ahogyan például a vallásos
hagyomány szerint az ünnepeken otthon összegyűl a család, és
a családfő vezetésével az étkezés előtt közösen elmond egy imát.
Azonban, ha jobban szemügyre vesszük ezt, láthatóvá válik,
hogy az otthoni ünneplés nem tisztán temporális jellegű, mivel
az otthon tere is átalakul! A szent tér megképződik, csak éppen
nem fizikailag, hanem virtuálisan! Még inkább nyilvánvalóbbá
[27] Mircea Eliade ismert megkülönböztetéséről van szó (A szent és a profán,

több kiadás is): a vallásos ember életének tere és ideje egészen másként tago-
lódik, mint a profán emberé. Az utóbbié lényegében homogén tér, amelyben
vannak ugyan súlypontok, de amelyből nem nyílnak kapuk egy gyökeresen
más dimenzióra, ahogyan a homo religiosus számára a templom, a szentség,
az epifánia helye és az ünnepek, az epifánia időszaka a transzcendenciával
való kapcsolat lehetőségét hordozza egy inhomogén létszerkezetben.
teszi ezt és a transzcendencia ugyanilyen megjelenésére utal az
idézet is: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben,
ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Annál is inkább, mert ez az
„ahol” bárhol lehet, s ami még fontosabb, bár nincs kimondva,
bármikor.
Igen ám, csakhogy a mi virtuális gyakorlásunk esetén a „csa-
lád” nem gyűlik össze, nem teremt maga körül az otthonban egy
virtuális szent teret! Illetve összegyűlnek „ketten-hárman”, csak
nem fizikai értelemben. Hogy történik valami, nem is lehet vitás,
ám megtörténik-e az átlépés? Mások virtuális jelenléte akár fizi-
kai jelenlét nélkül is képes lenne a szent idő és tér megteremtésé-
re, bárhol és bármikor?
Túlságosan súlyos kérdések ezek, amelyek fogalmi kerete a
transzcendenciával való kapcsolatteremtésre szabott, s ilyenként
a zen gyakorlásra, a meditációra csak áttételesen alkalmazható,
ezért a problémát e helyütt nyitva hagyom, s a továbbiakban csak
a közösségi zen élmény vizsgálatára szorítkozom.
Belépni a gyakorlás virtuális terébe nyilván lehetséges mások
virtuális jelenléte nélkül is, ahogy a szertartásterembe is beléphe-
tünk egyedül. Jól tudjuk azonban, mert rengetegszer tapasztal-
tuk, hogy mennyire más úgy belépni, hogy mások is jelen vannak.
Gyakorlati irányultságú válasz az egyedüllét és a másokkal
való együtt lét különbségére a szertartás teremben az, hogy má-
sok jelenléte nagyon sok erőt adhat, döntően inspirálhat, hiszen
mások jelenléte hat ránk. A szilárd és nemes jellem a maga idea-
litásában nyilván nem figyelmez arra, hogy mások mit tesznek,
vagy mit nem tesznek, de a gyarló hétköznapi emberek számára
(s a világi zen épp nekik való) nagy segítség, ha van valaki, akibe
akár bele is kapaszkodhatnának, s akinek már a puszta jelenléte
is tovább segítheti őket a gyakorlásban. De akkor is érvényes ez,
ha ténylegesen nem foghatjuk meg senkinek a kezét, mert fizika-
ilag nincs is jelen senki a gyakorlás során?
Valamilyen mértékben nyilván. Sőt, abból a szempontból,
hogy könnyebb a gyakorlás együtt, minden bizonnyal elegendő
az, ha a többiek csak virtuálisan vannak jelen. Ám e gyakorlati
orientáltságú válasz nem alkalmas arra, hogy megnyugtató mó-
don tisztázza a kérdést: mások fizikai jelenléte, a tényleges testi
értelemben vett szangha nélkül is lehetséges-e a gyakorlás, vagy
ami még főbb, hogy van-e, lehet-e értelme egy ilyen a gyakor-
lásnak?
Nos, jól tudjuk, hogy könnyebb otthon maradni, mint fog-
ni magunkat és hóban-fagyban, vagy éppen tikkasztó melegben
ténylegesen is elmenni a közösségbe gyakorolni. Némi túlzással
már maga az a tény is gyakorlás, hogy odamentünk, ha tehát
valamilyen ok folytán azonnal vissza kellene fordulnunk, akkor
sem telne el a nap gyakorlás nélkül. Tettünk valamit, amivel ma-
gunk számára is kinyilvánítottuk, hogy hajlandóak és képesek is
vagyunk tenni annak érdekében, hogy tegyünk valamit, vagyis
gyakoroljunk. Sőt, nem csak magunknak, hanem másoknak is
üzentünk ezzel, és ebben látom a döntő mozzanatot.
A gyakorlás tényleges fizikai terében olyanok gyűlnek össze,
akik másoknak nem egyszerűen jelenlétükkel üzennek, hanem
ennél több történik. Nem pusztán jelen vannak, hogy ha kell, je-
lenlétükkel másoknak gyakorlási segítséget nyújtsanak, hanem
azt üzenik, hogy magukon is képesek erőt venni, és ily módon is
erőt adnak másoknak. És éppen ez a kettős szerkezet hiányzik a
virtuális gyakorlásból.
De tekintsünk el attól, hogy másoknak segítünk-e vagy sem.
Én magam vagyok teljesen más, amikor otthon, virtuálisan gya-
korlok, illetve akkor, amikor ténylegesen is fogom magam, és
elmegyek gyakorolni. Nemcsak annak tudata hiányzik az előb-
bi esetben, hogy tudom, képes voltam fogni magam és elmenni,
hanem az odáig megtett út is benne van a lábamban.
A teret át lehet ugrani repülővel, ám meg kell fizetni az árát: a
jetlag ismeretlen volt abban az időben, amikor az emberek még
lassan tudtak csak nagy távolságokat bejárni. Kevésbé látványos
kór azonban a kieső élmények észrevehetetlen hiánya. Aki autó-
val hajt fel a Tokaj hegyre, körülnéz, csinál néhány fotót, és már
ül is vissza. Ám aki végigvonszolja magát a meredeken, az a lá-
bában érzi az elé táruló tájat, mert felvitte magával a testében a
látványhoz vezető utat, így nem is fog hátat fordítani neki egyha-
mar. Nem az teremt közösséget a másik emberrel, akivel együtt
kapaszkodtunk fel a csúcsra, amit látunk, hanem a testünk.
Vagyis, összefoglalva, a virtuális gyakorlás, mint új gyakorlá-
si forma ugyan új tapasztalatok lehetőségét hordozza, sőt, a vilá-
gi zen gyakorlásának fontos eleme lehet, mivel hatékonyan képes
a hétköznapi élet átstrukturálására, ám éppen amiatt, mert csak
virtuális közösséget teremt, nem helyettesítheti, de még csak
nem is pótolhatja azt, amikor a közösség tagjai a maguk tényle-
ges fizikai valójukban gyűlnek össze, akár csak ketten-hárman is.
Forrás: Kenéz László: Gyakorlás és virtuális közösség,

Zen Tükör magazin, 16. szám, 2019 tél, 42–45. oldalak
Feladatok
1. Van-e olyan valódi közösség, ami megfelel virtuális közösség

fogalmának?
2. Van-e virtuális közösség, amely megfelel a valódi közösség fogal-
mának?
3. A közösen meditációt gyakorlók hogyan kapcsolódnak egymás-
hoz?
4. Mit jelent otthon lenni valahol? Mondj példákat, hogy hol érzed
magad otthon?
5. Otthon lenni a bizonytalanságban. Mit jelent ez?
6. Mit jelent egy „fizikai térben” lenni, és hogyan valósulhat meg az
egy térben levés más módokon?
7. Szükséges-e egy tanítást egy mestertől élőben hallgatni, vagy
videón felvett anyag is jó?
8. Tud-e valami pluszt adni a jelenlét gyakorláskor, egy tanítás meg-
hallgatásakor, vagy a közösségi életben?

27. Kijutva a dobozból
S ir Ernest Ruthertford, a Királyi Akadémia fizikai Nobel-díjas

elnöke mesélte el a következő történetet:
Egyszer felhívott egy kollégám. Elégtelent akart adni egy
diák fizikai kérdésre adott válaszára, a tanuló viszont jelest köve-
telt. A tanár és a diák megegyeztek, hogy független bíró vélemé-
nyét kérik ki, és engem választottak.
Elolvastam a vizsgakérdést:
– Mutassa be, hogy lehet meghatározni egy épület magasságát
egy barométer segítségével.
A tanuló ezt válaszolta:
– Vigyük a barométert az épület tetejére, kössünk hozzá
egy hosszú kötelet, lógassuk le az utcára, húzzuk fel, megmér-
ve a kötél hosszát. A kötél hossza egyenlő az épület magassá-
gával.
A tanuló joggal várt teljes pontszámot, hiszen tényleg meg-
válaszolta a kérdést teljesen és hibátlanul. Másrészről ha teljes
pontszámot kap, az magas szintű fizikai tudására utalna, amit
viszont válasza nem mutatott.
Azt javasoltam, hogy adjunk a tanulónak még egy lehető-
séget. Hat percet adtam neki, hogy megválaszolja a kérdést, fi-
gyelmeztetve, hogy annak némi fizikai tudást is mutatnia kell. Öt
perc múlva még nem írt semmit. Megkérdeztem, fel akar-e hagy-
ni a dologgal, de ő azt felelte, hogy sok megoldása van a problé-
mára, csak éppen a legjobbon gondolkodik.
Elnézést kértem, amiért félbeszakítottam, és megkértem,
folytassa a munkát. A következő percben leírta válaszát, mely így
hangzott:
– Vigyük a barométert az épület tetejére, és hajoljunk ki a tető
szélére. Ejtsük le a barométert, mérve az esés idejét egy stoppe-
rórával. Ezután az s = a t2/2 képletet használva számoljuk ki az
épület magasságát.
Megkérdeztem a kollégát, elfogadja-e. Beleegyezett, és majd-
nem teljes pontszámot adott a diáknak.
Mikor kiléptem a kolléga irodájából, eszembe jutott, hogy a
diák azt állította, más válaszai is vannak a kérdésre, tehát meg-
kérdeztem, mik volnának azok.
– Nos – mondta ő –, sok módja van annak, hogy megtudjuk
egy épület magasságát egy barométer segítségével. Például ki le-
hetne tenni az eszközt napos időben, és megmérni a barométer
árnyékának a hosszát, valamint az épület árnyékának hosszát, és
egy egyszerű arányképlettel meg lehet határozni az épület ma-
gasságát.
– Remek – szóltam –, van még?
– Igen – mondta –, van egy nagyon alapvető mérési módszer,
ami tetszeni fog. Eszerint fogjuk a barométert, és elkezdünk fel-
sétálni a lépcsőn. Közben végig jelöljük a hosszát a falon. Ezután
megszámoljuk a jeleket a falon, és ez megadja az épület magas-
ságát barométernyi egységekben. Teljesen közvetlen megoldás.
– Természetesen, ha kifinomultabb megoldást szeretnénk,
ráköthetjük a barométert egy zsinegre, meglengetjük, mint egy
ingát, és így meghatározzuk a g (gravitáció) értékét az utca és az
épület tetejének a szintjén. A két g érték különbségéből elvileg
meg lehet határozni az épület magasságát. Ugyanezen módszer-
rel az épület tetejéről egy hosszú kötélen lelógatva meg lehet in-
gaként lengetni. A kilengés idejéből ki lehet számolni az épület
magasságát. Végülis – mondta –, sok más módja van még a prob-
léma megoldásának. Valószínűleg a legjobb, ha fogjuk a baromé-
tert, levisszük az alagsorba, és bekopogtatunk a házfelügyelő aj-
taján. Mikor kiszól, a következőt mondjuk neki: „Házfelügyelő
úr, van nálam egy remek barométer. Ha megmondja az épület
magasságát, önnek adom.”
Ekkor megkérdeztem a diákot, hogy vajon tényleg nem tud-
ja a hagyományos választ a kérdésre. Beismerte, hogy tudja, de
kijelentette, hogy elege volt már abból, hogy a középiskolai és
főiskolai tanárok meg akarják tanítani, hogyan gondolkozzon.
A diák neve Niels Bohr volt, 1885–1962 között élt dán fizikus.
1922-ben kapta meg a fizikai Nobel-díjat. Leginkább az első atom-
modell megalkotásáról ismert, melyben protonokból és neutro-
nokból álló atommag körül különböző energiaállapotú elektronok
keringenek – ismerős az atomot szimbolizáló ikon, ahol a magot
három elliptikus pálya veszi körül –, de ő volt a kvantumelmélet
egyik megalapítója is.

Főiskola jegyzete, Budapest, 2014
Két változat az internetről: https://creativityboost.net/2017/08/24/
thinking-outside-the-box-the-barometer-question/
http://www.people.vcu.edu/~rsleeth/ThinkOutside01.html
(megtekintve: 2019.09.10.)
Feladatok
1. A szokásos gondolkozásmód meghaladására példa ez a történet.

Vajon tudsz-e más példákat erre?
2. Hogyan mérjük a magasságot barométerrel?
3. Mi jellemző a kreatív gondolkodásra?
4. Mutasd be egy példán a kreatív gondolkodást!
5. Képes vagy-e éles helyzetben, vizsga helyzetben ilyen gondolko-
dásra?
6. Tanulható-e a kreativitás? Hogyan?
7. Tudsz-e példákat felsorolni, amikor a tudományt előre vitte az
ehhez hasonló gondolkodás?
8. Vajon Buddha így gondolkodott e, amikor megforgatta a Tan kere-
két?

28. Az igazság keresése
S okszor hallhatjuk azt a kijelentést, hogy „az igazságot kere-

sem”. Természetesen ilyenkor nem egy hétköznapi esemény
tényeinek ismeretéről, hanem egy magasabb rendű tudásról
beszélünk, egy olyan tudástól, ami megmagyarázná a világot
számunkra és/vagy ehhez a világhoz való viszonyunkat tenné
átláthatóvá. De vajon megfigyeltük-e magunkat, amikor ezt a
kívánságot hangoztatjuk, hogy valójában mit is szeretnénk? Ha
igen, akkor ezek az önvizsgálatok rámutatnak, hogy egy olyan
tudásra áhítozunk, amelyik időtlen, és aminek a ismerete jó
külső támasz lehetne életünk folyamán. Egy olyan igazságra
áhítozunk, ami minden ember fölött áll, amit mindenkinek el
kellene fogadni, ami irányt mutat, hogy mi a jó és mi a rossz.
Érthető az igényünk, hiszen könnyebb lehetne az életünk, ha
ismernénk és birtokolnánk ezt az igazságot. De egy ilyen időt-
len és az emberi tudattól független igazságnak a feltételezése
idegen a buddhizmustól. Hiszen még az igazságnak az ismerete
is a tudatban jelenik meg. Függ eddigi ismereteinktől, attól,
hogy milyen neveltetésben részesültünk, attól, hogy milyen
gondolkozási módokra vagyunk képesek, és melyeket részesí-
tünk előnyben. Azaz, csak azt tudjuk igazságként elfogadni,
ami összességében szimpatikus számunkra. Egy olyan igazság-
kép, amely ránk hárítja a felelősséget a világhoz való viszo-
nyunkért, nehezen fogadható el, még akkor is, ha egyébként
belátjuk azt, hogy a tudat sok mindenért felelős, ami körülöt-
tünk történik. Valójában külső támaszokat keresünk, igazság
keresése ürügyén! Támaszokat szeretnénk találni, nem pedig
az igazságot. Belenézünk a tükörbe, és jónak látjuk magunkat.
Tiltakozunk, ha valaki az ellenkezőjét állítja. Jónak akarjuk
látni magunkat, és azt, aki kritizál, nem tartjuk a barátunknak.
Így vagyunk az igazsággal is. Csak olyan igazságot fogadunk el
szívesen, ami valamilyen módon hízeleg nekünk, ami előnyö-
ket biztosít, és ami leveszi a vállunkról a terheket, amire hivat-
kozni lehet: „Ez az igazság, ez így van!” Márpedig a világ átlátá-
sa, megértése a saját tudatunk teremtő aktusa. Ha ezt a folyama-
tot meglátjuk, nem kétséges, hogy nehézségekkel és terhek
vállalásával is együtt jár. Az igazság meglátása inkább zen botü-
tésként ér minket.
Forrás: Dobosy Antal: Az igazság keresése,

Zen Tükör Magazin 13. szám, 2017. nyár, 1. oldal
Feladatok
1. Mit értünk igazság és annak keresése alatt?

2. Mit értünk tények alatt? Vajon a tényeknek van-e tudatunktól füg-
getlen léte?
3. Van-e állandó igazság? Mi a szerepe a tudatunknak, amikor elfo-
gadunk egy igazságot?

4. Hol van a teremtő aktus amikor elfogadunk egy elvet igazságként?
5. Van-e olyan igazság, amit nem szívesen fogadunk el? Mondj erre
példákat!

29. Hiszamacu a gyakorlásról
A ki egyáltalán nem tulajdonít semmiféle jelentőséget a nyil-

vánvaló, mégis kontingens egybeeséseknek, analógiáknak,
szinkrón jelenségeknek, önkényes, ám ugyanakkor rendkívüli
kifejező erejű párhuzamoknak, bosszantóan következetes ismét-
lődéseknek, illetve hát egyáltalán mindannak, ami egészen
különböző dolgok, teljesen idegen területek, térben és időben
egymással semmiféle kapcsolatban nem álló események között
teremt kapcsolatot, még az sem mehet el szemöldökrándulás
nélkül Maszagoró Hiszamacu Fújó neve mellett. Fújó ugyanis
sakuhacsi játékos volt, s zen buddhista szerzetesként ideje túl-
nyomó részét ténylegesen is azzal töltötte, hogy fújt.
Világos persze, hogy Maszagoró szerzetesi (s nem születési)
nevének csengése, vagyis a ‚Fújó’ név (Fūyō, 風陽, „áramló jang”)
hangalakja s ennek magyar jelentése között épeszű, szabatosan
gondolkodó, intellektuálisan becsületes ember semmiféle kap-
csolatot nem tételezhet. Ilyen koincidenciát író sem használhat
fel arra, hogy mondanivalójának nagyobb súlyt kölcsönözzön.
Viccnek talán jó lenne, de valami halvány árnyalat, olyan glória-
szerű, mégiscsak ott dereng e név körül, talán a hangszer nemes
mivolta miatt, s ez megakadályozza a felhőtlen mókázást, hiszen
ahogy a fenséges igen könnyen átcsap a nevetségesbe, úgy az
eleve nevetségest is átitathatja valami csendes, mély komolyság.
Vagy pusztán csak arról lenne szó, hogy van valami nyugtalanító
ebben az összecsengésben? Képzeljük csak el, hogy saját nevünk
hangzása valamely idegen fül számára valami nagyon fontosat
jelentene (például a szuahéliknek azt, hogy „megvilágosodott”),
s gondosan vizsgáljuk meg, mit is éreznénk ekkor. Vajon lelkünk
legmélyén is egyértelműen elutasítanánk ezt az egybeesést az ér-
telem jegyében? De hagyjuk, végül is teljesen mellékes, hogy mi-
ért, Fújó, a fújó egyszerűen figyelmet követel. Engedve azonban
a józanságnak, a továbbiakban (sőt, már előzetesen is, a címben,
tudván, hogy milyen bonyodalmakba keveredhetünk), bizalma-
san csak Hiszamacuként fogjuk emlegetni.
Hiszamacu zendzsi ténylegesen létező személy volt, ténylege-
sen fújt, 1791-ben született és 1871-ben halt meg és sokféle írást
is hátra hagyott maga után. Szerzetes volt, nem a nagyközönség-
nek írt, de még csak nem is saját szerzetestársai számára. Írásait
kizárólag magának címezte, egyenesen haszontalan tus- és pa-
pírpocsékolásként értékelve őket. Talán még megsemmisítésü-
ket is tervbe vette. Mindenesetre a papírok túlélték őt s rejtélyes,
sokszor igen nehezen kibogozható tartalmuk végső soron még-
iscsak mások számára szolgálhat okulásul. Ezen írások jelentős
része ugyanis gyakorlati tanács lehetne sakuhacsi játékosok szá-
mára, már ha annak lenne szánva. Nem törődünk azonban ezzel,
s nem azért, mert hasznot remélünk ezen írásoktól, méghozzá
olyannyira, hogy még azzal sem foglalkozunk, valójában kinek
szólnak, s nosza, könyékig beletúrunk Hiszamacu intim naplójá-
ba. Nem, jó okunk van erre, méghozzá igen csavaros.
Arról van szó ugyanis, hogy másnak könnyedén adunk bár-
miféle tanácsot, de ha magunknak kell, megnehezedik az ügy. Az
első esetben ugyanis nem láthatunk olyan tisztán ugyan (hiszen
másvalakiről van szó), ám nem a saját bőrünkre megy ki a játék,
így kijelentéseinknek közvetlen kockázata nincsen. Az utóbbi
esetben azonban, amikor saját magunkról van szó, többnyire
pontosan tudjuk, hogy mit kellene másként tennünk, hogyan
lenne sokkalta jobb, mi a valódi megoldás egy magunk kavarta
bajra, csak éppen szívesen elhallgattatnánk azt a bizonyos han-
got, amelyik a megoldást ott belül kimondja, merthogy az kelle-
metlenséggel vagy kényelmetlenséggel jár. Ebből pedig az adó-
dik, hogy inkább lehet bizalmunk egy tetszőleges személy saját
maga számára megfogalmazott tanácsai iránt, mint amiket adott
esetben akár pontos ismeretek birtokában nekünk címez. Nem
megdöbbentő ez? Hiszen teljesen mások vagyunk, a tanácsot
adó és a tanácsra szoruló, hogyan lehetne rám érvényes az, amit
ő tanácsol magának? Ám éppen ez a kulcs: a hitelesség biztosí-
téka nem tartalmi, hanem formális. Következésképp, nem azért
érdemes megfogadni Hiszamacu tanácsait, mert azok helytálló-
ak, vagyis tartalmilag korrektek és univerzális érvényűek, hanem
azért, mert magának címezte őket, s ilyenként kétség sem férhet
megalapozottságuk felől.
Gyanakvó lélekbe e ponton persze bekopogtat a kísértő: ha
tanácsot akarsz adni másnak, mondd úgy ki, mintha magadnak
adnád – mondom most magamnak, még tovább bonyolítva a
helyzetet. Merthogy ki tudhatja, Hiszamacu vajon nem azért vá-
lasztotta-e levelei címzettjéül saját magát, hogy éppen ezzel legi-
timiálja tanításait? Pláne egy olyan névvel, mint amilyen a Fújó?
De állj, e gondolatmenet nem vezet tovább. Mindenki maga el-
döntheti, hogy hisz-e Hiszamacunak, illetve hisz-e nekem, ha a
továbbiakban az ő tanácsa nyomán megfogalmazok néhány ta-
nácsot – magamnak.
Játszd végig a darabot az elejétől a végéig, így szól Hiszama-
cu egyik megfontolása, sőt, követésre érdemes tanácsa. Nem is
olyan nehéz elképzelni őt, amint éppen abbahagy egy darabot,
mivel a végét már úgyis betéve tudja. Nyilván hajlamos lehe-
tett rá, ha egyszer magának instrukcióként megfogalmazta, de
hajlamos rá bármelyikünk, én legalábbis bizonyosan. Nemcsak
a hangszeres gyakorlásról van itt szó, hanem mindenről, amit
részekre lehet bontani, kezdve egy gesztussal, egészen az életem
egészéig, születéstől a majdani halálig. Ezzel a résszel foglalko-
zom, azzal most nem, ezt kigyakorlom, az meg majd sikerül,
ahogy sikerül, vagyis válogatok, szelektálok, szerkesztgetek, tol-
dozgatok, foldozgatok és nem játszom végig a darabot, akármi
legyen is az. Hiszamacu metamódszerét követve (vagyis amit
nem gyakorlás, hanem a gyakorlásról való írás közben alkalmaz),
most én is magamnak írtam a fenti sorokat, s írom tovább a kö-
vetkezőket.
Miért nem játszod végig a darabot? Nyilván megszoktad,
hogy mindent részekre bontasz, például akkor, amikor valami-
lyen problémába ütközöl. Analizálnod kell a helyzetet, a dolgot,
a szerkezetet, a mozdulatsort, meg kell keresned a hiba forrását,
azt kijavítani, majd összerakni az egészet. Ezt csinálta a tv szere-
lő is gyerekkorodban, leszedte a hátlapot, kiemelte a paneleket és
egyenként górcső alá vette őket, majd amikor megvolt a hiba, vis�-
szapakolt mindent és lám, a készülék újra működött. Nyilván jó
mélyen beégett ez, mint probléma megoldási séma, de persze nem
csak erről, nemcsak rólad van szó. Egész kultúránk ilyen beállí-
tottságú, még a művészetben is: gyakorold ki azt a futamot, fiam,
s amíg az nincs meg, ne is próbálkozz az egész megszólaltatásával,
inti óva tanítványát a lelkiismeretes tanár, akármilyen művészetről
legyen is szó. De ne kend másra, senkire, hiszen ezen beállítódás
ellen tenni más nem tehet semmit, csakis te. Például oly módon,
hogy végigjátszod a darabot mindig, az elejétől a végéig.
Hiszen gondold csak meg (hadd érveljek kicsit), ha egy részt
gyakorolsz, akkor a darabot csak próbálod. Másként, biztosan
nem fogod lejátszani, mert eleve csak egy részével próbálkozol.
Emlékszel Yoda mester mit mondott Luke-nak? „Tedd vagy ne
tedd, de ne próbáld!”. Igaz, ő nem magának adta a tanácsot, ha-
nem másnak, de ez csak egy film. Fontosabb ennél a háttérben
álló gondolat: nem a próbáláson keresztül vezet az út a cselek-
véshez, hanem a nem-tevés válik egyszer csak tevéssé. Csakhogy
ehhez tenni kell akarni, nem pedig próbálni akarni. Ha ezt elfo-
gadod (s ez talán hit kérdése), kell-e még arról tovább győzködje-
lek, hogy mindig végig kell játszani az egész darabot?
Úgy látom, igen.
Nos, egy darab eljátszása az elejétől a végéig per definitionem
nem próbálkozás, hanem megvalósítás. Lehet, hogy zsenge, de
egy zsenge megvalósítás is lényegénél fogva több, mint egy sike-
res próbálkozás, egyszerűen azért, mert más minőségű cselekvés.
A különbség nem más, mint hogy a próbálkozás esetén az eset-
leges eredmény felől tudjuk retrospektíve értékelni a cselekvést,
míg a megvalósítás már akkor megvalósítás, amikor még nem
lehet tudni, hogy eredményes lesz-e. És ez a fontos: nem kilépni
a jelenből a cselekvés során. A próbálkozás rá van utalva a jövőre,
majd értékeléskor a múltra, a megvalósítás pedig független ezek-
től a dimenzióktól. Következésképp, ha minden csak a jelenben
létezik (márpedig minden csakis a jelenben létezik), akkor csak-
is a tett létezik, a próbálkozás simán semmi, így még csak szót
sem érdemes rá vesztegetni. Vagyis, Hiszamacukám, hogy ne
mondjam, Fúvókám, játszd csak szépen végig a darabot mindig,
ne csüggedj, ne lankadj, csak fújd!
De ennyi elég is. Visszatérünk a többes szám jó meleg kuckó-
jába, hogy megköszönjük Hiszamacunak a tanácsot. Majdnem
azt találtuk mondani, hogy megpróbáljuk követni, de nem így
lesz, az már egyszer biztos! Akármit jelentsen is nevünk hotten-
tottául, cseremiszül, szingalézul, izlandiul, algonkinül, sőt, ma-
gyarul, a darabokon túlnézünk, hogy az egészet lássuk, s mostan-
tól úgy fújjuk majd életünk minden pillanatát szakadatlan, próba
nélkül, mint kisgyerek a papírforgót.
Forrás: Kenéz László: Hiszamacu a gyakorlásról,

Zen Tükör Magazin 13. szám, 2017. nyár, 6–8. oldal

Feladatok
1. Mit jelent Maszagori szerzetesi neve? Hogyan történik a buddhista

névadás?
2. Mit tudhatunk meg Hiszamacuról?
3. Hogyan adunk tanácsot másnak és hogyan magunknak?
4. Bár Hiszamacu a sakuhacsi gyakorlással kapcsolatban adott
tanácsokat, hogyan alkalmaznád más gyakorlásokara is?
5. Vélekedj a gyakorlással kapcsolatos kulturális beállítottságról,
szemléleti módszereiről!
6. Yoda (zen) mester mit tanácsolt Luke-nak? És mi van az életünk-
kel?
7. Próbálkozás és megvalósítás. Mi a véleményed ezekről?
8. Mit jelent a nevünk algonkinül?

30. A Megváltó
Részlet Örkény István: Egyperces novellák c könyvből.
D élelőtt tíz óra volt, amikor az író befejezte új drámáját. Este

még két nehéz jelenete volt hátra. Átírta az éjszakát. Köz-
ben legalább tíz feketét főzött magának, és legalább tíz kilométert
gyalogolt a szűk szállodaszobában alá s felezve. Most mégis
olyan frissnek érezte magát, mintha nem is volna teste, olyan bol-
dognak, mintha megszépült volna az élet, és olyan szabadnak,
mintha megszűnt volna lenni a világ.
Még egy kávét főzött. Lesétált a partra. Megkereste a csóna-
kost.
– Kivisz-e a vízre egy kicsit, Volentik bácsi? – kérdezte tőle.
– Tessék beülni – mondta a csónakos.
Borús volt az ég, de szellő se rezdült. Mint egy óriási má-
riaüveglap, olyan sima és szürke és csillogó volt a tó. Volentik
bácsi gyors, de rövid csapásokkal evezett, ahogy a Balatonon
szokás.
– Mit gondol? – kérdezte az író, mikor már jó darab utat meg-
tettek. – Ide látni még a partról?
– Még ide – mondta a csónakos.
Továbbmentek. Az üdülő piros cseréptetejét lassan elborítot-
ták a fák. A partnak csak a zöldje, a vonatnak csak a füstje látszott.
– Még most is? – kérdezte az író.
– Még most is – mondta a csónakos.
Csak az evezők csobbanása hallatszott; a partról már nem ért
idáig a hang. Összemosódtak a házak, a kikötők és az erdők. Már
csak egy ceruzavonás látszott, ahol véget ért a tó.
– Még most is ide látni? – kérdezte az író.
A csónakos körül nézett.
– Ide már nem.
Az író lerúgta a lábáról a szandált, és fölállt.
– Akkor húzza be az evezőt, Volentik bácsi – mondta. – Meg-
próbálok egy kicsit a vízen járni.
Forrás: Örkény István: Egyperces novellák,

Magvető Kiadó, Budapest, 1978, 184–185 oldalak
Feladatok
1. Mit gondolsz, mi lett a vége?

2. Mire utalhat ez a kis egyperces novella?
3. Vajon egy drámaíró a valóságot írja-e le?
4. Miért hiszi az író azt, hogy amit az új drámájában megírt, azt ő is
meg tudja csinálni?
5. Mit szimbolizál a vízenjárás?
6. Milyen képességeket érdemes eltitkolni mások elől?
7. Vajon te voltál-e már hasonló helyzetben?
8. Kutasd ki, vajon a Balaton melyik részén játszódik ez a történet!
31. Holló zenmester történetek
Részletek a Holló zenmester: Egy bölcs madár
mondásai és cselekedetei c. könyvből.
Hogyan olvassuk a Hollót?
Nelson Foster előszava
E gyszer, miután Robert Aitken – más néven Aitken rōshi, aho-

gyan szerető tanítványai között ismert – befejezte a felolva-
sást a szövegből, amit a Kedves Olvasó a kezében tart, megkér-
deztem ott, a hallgatóság előtt, honnan jönnek ezek a történetek.
„Egy mélységes álomból” – felelte. Ez akkor egy álmoskönyv, és
amikor olvassuk, mi is belépünk ebbe az álomvilágba, ami az
idők kezdete előttre nyúlik vissza, amikor az állatok beszéltek,
kutatták és magyarázták a legmélyebb igazságot.
Ennek a világnak a központi alakja Holló zenmester, aki
maga is tárgyalja ezt az álmos kérdést, és az álom szerzőjének
valaki mást nevez meg: „Mi mind Sákjamuni Buddha álmának
gyermekei vagyunk…” – tanítja. „Az alapkő, ami felsóhajt a gyep
alatt ott a körünk távoli szegélyén, az ő jelenlétét tükrözi. A kor-
szakok során köréje gyűlt számtalan követőjének társaságában
borulunk le előtte, és kántáljuk a szútrákat. Füstölőjétől illatozik

a levegő. Tanítása megállásra késztet minket. Időzzünk most itt
vele.”
Ez a meghívás egy másik álmot juttat eszembe, amit közel
2500 éve jegyeztek fel, nem sokkal a Buddha ideje után.
„Egyszer régen én, Csuang Csou azt álmodtam, hogy pillangó
vagyok, csapongó pillangó, amely szabadnak és boldognak érzi
magát, s mit sem tud Csouról. Hirtelen azonban felébredtem, és
íme, én voltam az, a valóságos Csou. Most aztán nem tudom, va-
jon Csou álmodta-e, hogy pillangó, vagy talán a pillangó álmod-
ja éppen, hogy ő Csou?”[28]
Kinek az álma ez most itt valójában? Aitken rōshi álma Hol-
lóról? Holló álma Sákjamuniról? Sákjamuni álma rólunk, Ked-
ves Olvasó? Vagy mi vagyunk eltéveszthetetlenül valóságosak, s
mi álmodjuk az összes többit?
Ebben a tükörlabirintusban minden nagyon ismerősnek ér-
ződik az olvasó számára, valószínűleg azért, mert ugyanebben a
labirintusban ébred minden reggel, ebben dolgozik, itt találko-
zik a családjával és a barátaival. Mi, kétlábú lények évezredek óta
kutatjuk a dimenzióit, és újra meg újra, amikor a dolgok elcsen-
desednek, a legbelső szobában találjuk magunkat. Ott azután
szembesülünk ennek a könyvnek vagy ennek az álomnak – bárki
álmodja is – a velejéből előtörő megfejthetetlen kérdésekkel: „Ki
vagyok én? Ki vagy te? Miért vagyunk itt? Hová megyünk? Mit
kell tennünk?”
[28] Tőkei Ferenc fordítása

Azt javaslom, itt álljunk meg, és bízzuk magunkat Holló
rōshi útmutatásaira…
Nelson Foster zent tanít a Gyémánt Közösségben, Kalifor-
niában és a Hawaii-szigeteken. The Roaring Stream: A New Zen
Reader című könyv társszerkesztője.
Igaz tanítás
Egyik este Bagoly azt kérdezte:

– Hogyan tudod eldönteni egy tanításról, igaz-e vagy hamis?
– A moha kiszárad a kövön, ha a patak vize apad – mondta
Holló.
– Tehát a helyes tanítás mindig nedves? – vonta le a következ-
tetést Bagoly.
– Tocsog – mondta Holló.
Helyes Gondolkodás
Később, ugyanazon a találkozón, Bagoly feltett egy másik kérdést:

– A helyes gondolkodás közvetlenül a helyes nézőpont után
következik. Nekem gondjaim vannak a gondolkodással. Mi a he-
lyes gondolkodás?
– A lényeg – mondta Barnamedve.
– De a gondolataim csak pörögnek és pörögnek – panaszko-
dott Bagoly.
– Erre összpontosítasz? – kérdezte Medve.
Bagoly pislogott, és nem szólt semmit.
Az igazmondásról
Vakond megköszörülte a torkát, és megkérdezte:

– Mindig igazat kell mondanom? Néha többet árt, mint
használ.
Holló azt mondta:
– Akkor az nem az igazság.
Vakond sóhajtott, de csendben maradt.
Bagoly állt fel, és szólalt meg:
– Akkor hazudjak ilyen helyzetekben?
– Mondd az igazat – válaszolta Holló.
Holló roshi
Egy reggel Süni jött el személyes beszélgetésre Hollóhoz, és azt

kérdezte:
– Micsoda Holló roshi?
Holló azt mondta:
– Van ez a késztetésem, hogy újszülött bárányokat zsákmá-
nyoljak.
– És hogyan kezeled? – kérdezte Süni.
– Enélkül megzavarodnék – mondta Holló.

A gyakorlás szelleme
Bagoly, miközben lazított a többiekkel zazen után, egyik este

megkérdezte:
– Mi a gyakorlás szelleme?
Holló azt felelte:
– Érdeklődés.
Bagoly biccentett:
– És mi iránt érdeklődjek?
Mire Holló: – Kezdetnek jó.
Holló zenmester: Egy bölcs madár mondásai és cselekedetei,

összeállította és jegyzetekkel ellátta: Robert Aitken,
fordította és szerkesztette: Edelényi Gyula, Lunarimpex, Fót, 2010
Forrás: https://terebess.hu/zen/mesterek/aitken.html
(megtekintve 2019.07.02)
Feladatok
1. A szöveg hivatkozik „Csuang-ce álmá”-ra. Nézz utána a szöveg

eredetének! Hasonlítsd össze más fordításokkal!
2. Mit gondolsz, tényleg megfejthetetlenek a felsorolt kérdések: „Ki
vagyok én? Ki vagy te?” és a többi?
3. Megfelelő válasz-e a Holló részéről az, hogy „Tocsog”? Hogyan
segít ez a megértésben?
4. Mit gondolsz, mikor gondolkodunk helyesen?

5. A buddhizmusban az öt erény egyike a beszédre vonatkozik. Sze-
rinted, hogyan kellene beszélnünk?
6. Vajon terád vonatkoztatva, mit jelent a „Holló roshi” című történet?
7. Ha gyakorolsz valamit, mi az, ami fenntartja a gyakorlás szellemét?
8. Gondold át, és írj egy tanulmányt arról, hogy téged mi érdekel, és
milyen tevékenységek következnek belőle, és hogyan határozza
meg életedet?

32. A zen és a Nyugat
Részlet Sam van Schaik: A zen szellemisége c. könyvből
Buddhizmus-e a zen?
A lan Watts volt a zen egyik legsikeresebb nyugati képviselője

a 20. században. A témáról szóló számtalan könyv közül az
elsőben – amelynek történetesen ugyancsak „A zen szellemisége”
a címe – Watts a zen „hagyományos vallástól és filozófiától
letisztított” változatát mutatta be a Nyugat számára. A zen bemu-
tatása során nem törekedett elméletek gyártására, így ez a zen
mentes a doktrínáktól és a formalitástól, sőt
annyira eltér a buddhizmus minden más formájától, il-

letve mondhatnánk úgy is, hogy minden más vallási for-
mától, hogy azzal olyanok figyelmét is felkeltette, akik
alapvetően nem a „kevéssé gyakorlatias” Kelettől várták
a gyakorlati bölcsességet.
Watts 1935-ben írta ezt, de az a gondolat, hogy a zen nem egy

vallás, illetve nem is igazán buddhizmus, meglepő módon kitar-
tó elképzelésnek bizonyult a zen nyugati megítélésében. Láthat-
tuk, hogy a zen az indiai mahájána buddhizmusban felmerülő
témák szerves folytatásaként jelent meg, amint az a Lankāvatāra
és más szútrákból is kiolvasható. Watts azonban nem így magya-
rázta a zen és a mahájána buddhizmus (egyéb formái) közötti
összefüggést: „A zen rátalált a mahájána követőire, akik az írá-
soktól, a szent emberektől és buddháktól várták az igazság feltá-
rását, abban a hitben, hogy az bekövetkezik, ha megfelelően élik
az életüket.”
Ha van valami, amihez Watts hasonlítani tudta a zent, az az
egyes keresztények által átélt misztikus tapasztalat volt, illetve
hasonlóságot látott a szatori megtapasztalása és a „megtérés él-
ménye” között, amelyről Wílllam James írt Varieties of Religious
Experience című művében, Watts nézete szerint a zen túlmutat
a valláson, mivel egy olyan tiszta tapasztalásról szól, amely fe-
lette áll mibenlétének valamennyi, történelmileg meghatározott
kifejezésén. Ezt a maga korát tükröző elgondolást tovább nép-
szerűsítette Aldous Huxley 1945-ben kiadott, The Perennial Phi-
losophy című munkája. Alan Watts és számtalan követője azon
a véleményen volt, hogy az univerzális tapasztalat legközvetle-
nebb módon a zen által élhető át.
Az a nyugati elgondolás, hogy a zen elkerül minden vallásos
kelepcét és egyenesen a valóság közvetlen megtapasztalásához
vezet, közelebb vitte a zent az 1950-es és 1960-as évek ellenkul-
turális mozgalmaihoz. Megjelent a nyugati zen tanítók új gene-
rációja, akik Japánban, japán mesterektől tanultak, és zen-köz-
pontokat hoztak létre a megismert hagyományok folytatására.
Az egyik ilyen új tanító, Philip Kapleau a szerzője egy másik
nagyhatású, The Three Pillars of Zen címmel megjelent könyv-
nek. Ebben azt olvashatjuk, hogy a zen lényege a zazen, az ülő-
meditáció gyakorlása. Kapleau különbséget tesz a zazen és más,
alacsonyabb rendű buddhista ülőgyakorlatok között, amelyeket
elutasítóan „meditációnak” nevez.
Mindez olyan irányba tart, amely elválasztja a zent a bud
dhista hagyományban elfoglalt helyétől, és azt sugallja, a zazen
különbözik minden „meditáció” névvel illethető gyakorlattól, és
felsőbbrendű azokhoz képest. Dávid McMahan-nak a The Ma-
king of Buddhist Modernism című könyvben írt szavaival:
Az a gondolat, hogy a meditációnak nincsen speciálisan

buddhista célja, valamint, hogy maga a „zen” közös va-
lamennyi vallásban, hozzájárult ahhoz, hogy a zazent a
zen intézményes kereteiben megszokott rítus, liturgia,
papság és hierarchia komplex hagyományaitól elvá-
lasztva értelmezzék Napjainkban, bár a világ számos
hagyományos zen kolostorában követik a doktrínák és
gyakorlás hagyományos struktúrán, megfigyelhető a
zen kultúrákon és szubkultúrákon átívelő szabad szár-
nyalása is, főként Nyugaton, ahol helyi, intézményes
kötelékekkel kevéssé vagy egyáltalán nem rendelkező
zen csoportok találkoznak otthonokban, főiskolákon
vagy templomokban.

Napjainkban is virágzik e jelentős irányvonal, amely a meditá
ciónak a buddhizmus kontextusából történő kiemelése vagy
– egyesek szavaival – a „spiritualitás” és a „vallás” szétválasztása
nyomán jött létre. Példának okáért a neurológus Sam Harris, aki
egyben az ateizmusról szóló írások népszerű szerzője is, Waking
Up című könyvében arról ír, hogy „ki kell bányászni a gyémántot
az ezoterikus vallás szemétdombja alól.” Az utóbbi években ez a
megközelítés nagy sikert aratott a világias „mindfulness” medi-
táció terjedésével, amely buddhista modellből építkezett, de a
buddhista kontextus nélkül.
A zen megtisztítása
Az az elgondolás, hogy az igazi zen csupán az ülőmeditációról

szól, nagy szerepet játszott a zen népszerűsítésében Nyugaton.
Azonban ennek az elgondolásnak a gyökerei Japánig nyúlnak
vissza. Kínában, és a legutóbbi évszázadokig Japánban a zen
szerzetesek gyakorlásához hozzátartozott az illatosítok égetése,
képek és sztúpák előtt végzett leborulások, szútrák éneklése,
buddhák neveinek sorolása, bűnbánó rituálék végzése, köny-
vek lapozgatása és forgó könyvespolcok pörgetése, érdemek
megszerzése érdekében. Egyéb gyakorlatok, amelyek más
buddhista iskolák gyakorlataiként voltak ismertek, mint példá-
ul Amitabha buddha nevének éneklése és ezoterikus rituálék
végzése, a zen kolostorokban ugyancsak zajlottak, Kínában és
azon túl is.
Később látni fogjuk, hogy a gyakorlatok e választékának je-
lenléte a zen kolostorokban nem valamiféle torzulásként, egy
korábban „tiszta” zentől való eltévelyedésként jelentkezett. Nem
volt valamiféle szinkretizmus sem, ami különböző iskolák eltérő
gyakorlatait akarta volna kombinálni. Tulajdonképpen a gya-
korlatoknak e nagy választéka jelen volt a zenben, amióta csak
ismerjük. A „tiszta” zen létrehozása később történt, és nagymér-
tékben a japán szótó és rinzai iskolák 18. századi felvirágzásának,
valamint a Meidzsi-korban (1868–1912) kezdődött modernizá-
lási programnak volt az eredménye.
A buddhizmus a Meidzsi-kor Japánjában súlyos kritika tár-
gya volt; mindenképpen a modern tudományos gondolkodás és
a japán nemzeti érdek szolgálatába kívánták állítani. A zen ebből
kialakult egyik új ága a Szanbó Kjódan volt. Az iskola tanítói mi-
nimalizálták a rituális gyakorlatokat, előtérbe helyezték a zazen
és koan gyakorlását és a kensō „megvilágosodás” megtapaszta-
lására helyezték a hangsúlyt. Megkísérelték a zent a kolostorok
világától elválasztani azzal, hogy a gyakorlatokat közelebb vitték
a laikusokhoz. így történt, hogy többen a legbefolyásosabb japán
zen, mesterek közül, akik a zen nyugati elterjedésében közremű-
ködtek, éppen ebből az iskolából kerültek ki, köztük Philip Kap-
leau tanítója, Hakuun Jaszutani is.8
Ironikus módon a zen, amely eljutott Nyugatra és ott a nyu-
gati hagyományok alternatívájaként meghonosodott, korábban
már radikális mértékben nyugati színezetet öltött Japánban,
ahogyan azt Róbert Sharf is kiemelte:
Némileg ironikus, hogy – mint fentebb láttuk – az a „zen”,
ami annyira megragadta a Nyugat fantáziáját, tulajdon-
képpen a Meidzsi-korszak új buddhizmusának terméke
volt. Mi több, a nyugatiak számára leginkább tetszetős
vonatkozásai – a spirituális tapasztalásra helyezett hang-
súly és az intézményes formák leértékelődése – nagy-
mértékben nyugati forrásokból származtak. Akárcsak
Narcisszusz, a nyugat lelkesedői sem ismerték fel önnön
képmásuk tükröződését a nekik nyújtott tükörben.
Hasonló módon. Alán Watts és a zen más népszerűsítői sokkal

tartoztak a zen papnak és tudósnak. D. T. Szuzukinak (1870–
1966), aki a zen ismertetését a világias, filozófiai gondolkodású
nyugati hallgatóságra szabta. Szuzuki zenről szóló írásai fél
évszázaddal halála után is a legnagyobb hatású könyveknek szá-
mítanak angol nyelven, és Introduction to Zen Buddbism című
munkáját (Carl Jung előszavával) a mai napig kiadják.
A zen és valaminek a művészete
Az az elgondolás, miszerint a zen a buddhizmus, sőt, a vallás

felett áll, sokat tett azért, hogy a zen beágyazódhasson a nyugati
populáris kultúrába. A „zent” leggyakrabban egy nyugodt, hábo-
rítatlan elmeállapot, vagy valamely tevékenységben való teljes
elmerülés leírására használják. Alkalmazzák továbbá a minima-
lista japán esztétika jellemzésére is. és mindezek a jelentések
valahogy átfedésbe kerülnek, végül kiadva egy meglehetősen
homályos egészet. Bár ez talán az utóbbi években megkopott, de
a zen a hatvanas évektől kezdődően egyfajta divatos értelmezést
nyert, amelynek köszönhetően a kifejezést szinte bármihez
hozzá lehetett fűzni.
Érdekes példát találunk erre a programozási nyelvekkel
kapcsolatban és a hekker kultúrában. Itt a zennek az elmét tel-
jes mértékben összpontosító jellege áll a középpontban. A hek-
ker-zsargon átfogó gyűjteményeként számon tartott The Jargon
Fiié sok példát tartalmaz erre, ilyen például a hekker üzemmód
definíciója: „A Problémára irányított, zen-szerű teljes összpon-
tosítás állapota, amit hekkelés során lehet elérni (ezért van az,
hogy minden jó hekker bizonyos mértékben misztikus).” Lé-
tezik jó néhány programozó nyelv is, amelyet a zennel hoztak
összhangba; ilyen például a Python nyelv átfogó iránymutatása,
amelynek címe The Zen of Python, míg a Ruby nyelvet „koan” el-
nevezésű modulokban tanítják. A Lisp nyelv képviselői ugyan-
csak a zenre hivatkozva magyarázzák e specifikus nyelv megta-
nulásának hasznosságát:
A Lispet már a megvilágosodás mélységes tapasztalatáért

érdemes megtanulni, amelyet akkor érsz el, ha megérted;
ezzel a tapasztalattal jobb programozóvá válsz életed vé-
géig, még ha ténylegesen nem is igen használod többé a
Lispet.

Ez a zennek egy olyan további jellemzőjét szemlélteti, amely
behatolt a nyugati világi kultúrába: a villanásnyi inspiráció,
a „megvan!” állapot ideáját, amelyet a zen népszerűsítői, köztük
Alán Watts is a kensōból és a szatoriból ismert hirtelen megvilá-
gosodással magyaráznak. Talán a zennek ez a vonása sejlik fel
Róbert Pirsig roppant népszerű, 1974-ben kiadott könyvének
címe, A zen és a motorkerékpár-ápolás művészete (Zen and the
Art of Motorcyele Maintenance) mögött is. Pirsig az első kiadás-
hoz írt szerzői jegyzetben így fogalmazott saját munkájáról:
„semmiképpen sem keverendő össze azzal a hatalmas ténybeli
információs anyaggal, amely az ortodox zen buddhizmus gya-
korlatára vonatkozik. De a motorkerékpárok tekintetében sem
igazán tényszerű.”
Mindazonáltal Pirsig a zen egyik eredeti jellemzőjéből in-
dult ki, amely a valóság (Pirsig terminológiájában: Minőség)
természetének nem elvi szinten történő, közvetlen megragadá-
sa, és azt a nyugati filozófiai hagyomány kritikájának megfogal-
mazására használta fel. A könyv címe játék egy korábbi könyv,
Eugene Herrigel Az íjászat Zen művészete (Zen in the Art of
Archery) munkájának címével, amely arról számol be, hogyan
tanulja az íjászatot egy nyugati ember egy japán tanítómestertől,
aki a zen egyik – igaz, a szokásostól eltérő – formáját alkalmazza
tanításában.
A zen elveinek a hadviselés művészetében való alkalmazá-
sát gyakran „szamuráj zennek” is nevezik, amely kifejezetten a
Tokugava sógunátus idején (1603–1868) létrejött japán jelenség.
Egyesek számára ez nyugtalanító fordulatot jelentett, ami elvá-
lasztotta a japán zent a buddhista ethoszban gyökerező erkölcsi
alapoktól. Akárhogy is, az elképzelést, hogy a zen alkalmazása
egyéb területekre is kiterjedhet, D.T. Szuzuki képviselte Nyu-
gaton, hiszen állítása szerint a zen a japán kultúra egyéb vonat-
kozásai, így a virágkötészet vagy a tea-ceremónia gyakorlása
esetében szintén alkalmazható. Szuzukinak a Columbia Egyete-
men tartott előadásai maradandó benyomást tettek az amerikai
avantgárd művészek egy egész generációjára, John Cage-től Al-
len Ginsbergig. Más későbbi nagyhatású alkotók, mint Bili Viola
is beépítették a zen egyes vonatkozásait munkájukba. A zennek
(vagy a zenről alkotott elképzelésnek) a huszadik századi művé-
szi kreatívizmussal történt összeházasítása jól mutatja, hogy egy
hagyományt nem feltétlenül kell teljességében megérteni és as�-
szimilálni ahhoz, hogy nagy hatással legyen egy másik kultúrára.
Forrás: Sam van Schaik: A zen szellemisége,

fordította: Dr. Borbély-Bartis Katalin, Pallas Athéné könyvkiadó,
Budapest, 2019, 35–40 oldalak
Feladatok
1. Mi a véleménye Allan Wattsnak a zenről?

2. Mennyiben vallás és mennyiben nem a zen?
3. Mi a különbség a zazen és a meditáció között?

4. Vajon mi ma a buddhizmus szerepe a zen irányzatokban?
5. A zen megtisztítása: Mitől?
6. A zen minek a művészete?
7. Mi köze van a bizonyos programozási nyelveknek a zen-hez?
8. Foglald össze John Cage munkásságát!

33. A zen meg a motorkerékpár ápolás
művészete (1. rész)
Részlet Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár-
ápolás művészete c. könyvből
L átom a karórámon, el se kell eresztenem a kormány bal szar-

vát, hogy fél nyolc az idő. A reggeli szél hiába hatvanmérföl-
des, nyirkos meleget hoz. Nem tudom, milyen lesz délutánra, ha
fél nyolckor már fülledt a levegő.
Úszik benne mindenféle réti rothadás bűze is. A Középső
Síkságon visz az utunk, vadrécéző turzások ezrei közt, amint
Minneapolisból tartunk a két Dakota felé északnyugatnak, régi
kétsávos öntött úton. Nagy forgalma nincsen, amióta mellette
vezetnek egy négysávosat. Amikor pangó vízhez érünk, hűvö-
sebb a levegő, aztán elhagyjuk, és melegebb lesz megint.
A kedvem lelem ebben a vidékben. Semmiféle nevezetesség
felé nem igyekszünk, de talán éppen ezért. Régi utak nem gyűj-
tőcsatornái a feszültségeknek. Nádasok-rétek, nádasok-zanót
közt zötykölődünk a meghasadozott úton. Rónák szélén, náda-
sok alján látni is rucát itt-ott. Meg teknőst. Nini, ott egy vörös
szárnyú gulyamadár!
Rácsapok Chris térdére, és mutatom neki.
− Mi az! – kiáltja.
− Gulyamadár!
Valamit mond rá, nem hallom, mit. – Mi? – kiáltom vissza.
Föltolja a bukósisakot a tarkómon, úgy üvölti a fülembe: –
Sokat láttam már, apu!
− Ja – kiáltom vissza, és bólintok. Tizenegy évest nem veszel
le a lábáról egy vörös szárnyú gulyamadárral.
Érni kell ahhoz. Nekem ez az út csupa olyan emlék, amilyen-
ben neki része nem lehetett. Hajdani hideg reggelekről, amikor
barnul a sás, és a nád buzogányai bólogatnak az északkeleti szél-
ben. A bűz olyankor az iszapban dagonyázó gázlócsizma felől
száll, mikor állunk be napkeltének, és várjuk, hogy megkezdőd-
jék a récézés. Vagy télen, amikor befagytak a rónák, és járhat-
tunk a vastag jégen bízvást, gázolnunk csak az avas nádat kellett
a dermedt hóvilágban. Gulyamadarat nem látni olyankor. Persze
júliusra már visszatérnek, és eleven a határ. A turzások minden
talpalatján zümmögés, cirpelés, dongás. Milliós közösségek élik
zavartalan öröklétüket.
Másképp lát, aki motorkerékpáron vakációzik. Az autó kire-
keszt a világból, nem is eszmélhetsz, hogy képernyő előtt ülsz
megint. Tehetetlen szemlélője vagy a jelenségek vonulásának.
A motorkerékpárnak nincs képernyője. Kapcsolatba kerülsz
mindennel. Nem is nézed már, annyira részese vagy, és a jelenlét
érzése lenyűgöz. A talpad alatt arasznyira surranó út valóságos,
járni is azon jársz, csak most belemosódik a surranásba, de ha
akarod, leteheted a lábad bármikor, és talpaddal tapasztalod a
tudatfolyamot.

Montanának tartunk Chrisszel meg a barátainkkal, akik va-
lamennyivel előttünk járnak. A valamennyinél talán többel is.
Lazára hagytuk az útitervet. Inkább utazni akarunk, mint célba
érni. Vakációzunk. Keressük a másodrendű utakat. Legjobban a
kövezett megyeieket szeretjük, az állami postautakat már kevés-
bé. Legkevésbé az autópályákat. Múlatni akarunk – hosszú ú-val,
ahogy régen mondták: nem vigadni, hanem feledkezni. A ka-
nyargós, hegyes-völgyes utak talán hosszabbak, ha másodpercre
méred, de motorkerékpáron mulattatóbbak, ha a kanyarulat-
nak bedőlsz, és nem kocsi ülésén csúszkálsz ide-oda. Biztonsá-
gosabbak is, mert a forgalmuk gyér. Nem kísérik autóscsárdák,
hirdetőtáblák. Ligetek, gyümölcsösök az arcodat legyezik szinte,
gyerekek integetnek, a népek kinéznek a tornácról, ki lehet az, és
ha megállsz kérdezősködni, hosszabb válaszokat kapsz a vártnál.
Megkérdik azt is, honnan jössz és mióta.
Néhány éve már, hogy feleségemmel meg a barátainkkal rá-
kaptunk az ilyen másodrendű utakra. Először vargabetűt met-
szettünk át velük, vagy a változatosság kedvéért tértünk rájuk,
majd mind több mulatságunkat leltük bennük. Jártunk rajtuk
sokszor, mire ráébredtünk arra, ami lehetett volna elsőre nyil-
vánvaló: hogy ezek a félre való utak merőben különböznek az
elsőrendűektől. A környékükön más az élet menete is, az embe-
rek személyisége is. Nem rontanak sehova, ráérnek barátkoz-
ni. Helybeliségüknek, jelenvalóságuknak élnek, amit városba
szakadt magzataik és ismerőseik szinte el is felejtettek. Ez volt a
félreeső utak nagy leckéje.
Csak azt nem értettük, miért nem eszméltünk oly sokáig. A
szemünket verte ki, mégse láttuk. Talán az vakított el bennün-
ket, hogy a nagy dolgok mind a nagyvárosban szoktak történni,
itt meg az isten háta mögött jártunk. Furcsa, hogy az igazság ott
kopog az ajtódon, te meg kiszólsz: „Most kell jönnöd neked is,
amikor az igazságot keresem?” S mit tehet az igazság, áll odébb.
Furcsa.
Persze mikor már egyszer rákaptunk, semmi ezekről a sut�-
tyóm utakról le nem téríthetett. Az utak buzijai lettünk, a tapasz-
talás turistái.
Megtanultuk például, hogy kell a derék utakat a térképen ki-
szúrni. Ha tekereg, az már derék. Mert az hegyek közt visz. Ha
két város közt a legkisebb távolságot keresi, az baj. A legdere-
kabbak a semmicsodával kötik össze a semmicsodát, kivált, ha
látni, hogy húzódik a közelben egy célirányosabb útvonal is. Ha
például északkeletnek indulsz kifelé egy nagyvárosból, a legjobb,
ha elkezdesz oldalozni, hol északnak, hol keletnek, és hamarosan
rátalálsz arra a derék útra, amelyiken a helybéliek járnak.
Csak úgy kell ügyeskedni, hogy az ember el ne keveredjen
végképp. Mivel az ilyen utakat környékbeliek tapossák csakis,
nem panaszolja senki, hogy az elágazások gatyaszárát nem jelöli
tábla jó előre. Meglehet, csak cöveket vertek le, arra tettek egy
kicsiny táblát, hanem azt a dudva rég benőtte. Az ilyen vidéki
táblafestők nem rágják a szádba, hova tovább. Ha nem válogatod
ki táblájukat a dudva közül, az a te bajod, nem az övék. Az is ki-
derül akárhányszor, hogy az autótérképek nem valami gondosan
rajzolják be ezeket a félre való utakat, és megeshet, hogy egyszer
csak kerékvágásban döcögsz, majd ösvényen, majd kifogy aló-
lad az is, és kinn vagy a marhalegelőn, vagy gazdaság udvarába
keveredtél.
Így aztán mi már az eszünkre hagyatkozunk, s tájékozódunk
mindenféle jelekből. Iránytű is van a zsebemben mindig, hátha
borult az ég, és a nap járása sem igazít el, a benzintartályomon
pedig kottaállványfélére tűzöm a térképet, hogy mindig tudjam,
hány mérföldre jutottunk a legutóbbi elágazástól, s hogy a tér-
képészek nyelvén szólva miféle műtárgyakat figyelhetek meg
jobbra-balra. Efféle segédeszközökkel, s hogy nem hajt a tatár, a
miénk Amerika.
Szeptember elején, a Munkásság Ünnepén vagy a Hősök Em-
léknapjának hétvégén mérföldeken át nem találkozunk ezeken
az utakon járművel, aztán egy szövetségi országutat keresztezve
látjuk ám, hogy egymás farát érik a kocsik, úgy állnak a dugóban,
ameddig a szem ellát, benn vicsorgó pofák, síró gyerekek. Úgy
mondanék nekik valamit ilyenkor – de látom a vicsorgást meg a
sietséget, hát mit mondhatnék?
Hiába utaztam ezen a rétségen már ezerszer, mindig van mit
néznem rajta. Olyasmit gondoltam, hogy zavartalan? Akár rá-
mondhatnám, hogy zavaros és értelmetlen, miért ne – csakhogy
a látvány valósága térdre kényszeríti a félsütetű fogalmakat. Tes-
sék! A vörös szárnyú gulyamadarak raja kap fel a nádasból, felza-
varta őket a motorzaj. Megint rásózok Chris térdére – akkor jut
eszembe, hogy látott ő már gulyamadarat ezret is.
− Mi az? – ordít a fülembe.
− Semmi.
− Akkor meg?
− Csak nézem, megvagy-e még – ordítom vissza, s ezzel vége
szakad a beszélgetésnek.
Akinek az ordítozás nem kenyere, annak motorkerékpáron
nemigen nyílik alkalma csevegésre. Érdemesebb a látványt venni
észbe és elmélkedni rajta. Amit látsz meg amit még hallasz, azon
s az időjárás szeszélyein, emlékeken, a motor járásán, a vidék ké-
pén, ilyesmiken gondolkodhatsz nyugalmasan, hosszasan, mivel
nem vagy hajszolt, és nem szorít az idő. A legszívesebben beszél-
getnék most mindezekről, amik csak az úton rám következnek.
Akkora a hajtás mostanában, hogy beszélgetni nemigen kerül
idő. Napról napra terjengő langyos víz az élet aztán, akkora egy-
formaság, hogy évekkel később töprengesz el, ennyi időd hová
lett, és milyen kár, hogy jeltelenül telt el. Azért most, hogy idő
kínálkozik, szívesebben bolygatnék fontos dolgokat a beszélge-
téssel is.
Úgy tennék, mint valami képmutogató – jobb példa nem jut
eszembe –, és járnám Amerikát, ezt az Amerikát keresztbe-kasul,
épületes beszédekkel, megvilágosodást és kultúrát hordván szét
a hallgatóknak. Az ilyen históriás képmutogatókat, akik voltak, a
pergő mozi meg a tévé meg a rádió szorította ki, és az a gyanúm,
hogy a változás nem szolgálta mindenki hasznát. Talán gyor-
sította is, szélesítette is az országos tudatfolyamot, de a medre
egyre töltődik. Nem is marad meg benne, a partjait egyre rágja,
tarolja. Képmutogatónak ha volnék, nem is vájnék új medreket
én, inkább a régieket kotornám, tisztítanám belőlük az agyon-
hangoztatott gondolatok hordalékát. Hogy „mi újság?”, az ugyan
örök agytágító kérdés, ha azonban a kérdés örökké ez, divat és
semmitmondás a válasz rá, a holnap iszapja. Én azzal állnék elő:
„Mi a legjobb?” Mert inkább a meder mélyének tart, mint a szé-
kének, és gátolja a homokzátonyok lerakódását. Vannak, igen, az
emberi történelem folyásában olyan szakaszok, ahol a gondolat
mély gübbenőket rágott, és egy helyben örvénylett. Semmi újság
nem történt, a „legjobb” felől hittételek döntöttek. De mi azo-
kon túl vagyunk. Tudatunk közös sodra ma kilép elsekélyesedett
medréből, és ezerfelé árad a lapályok iránt. Nem akarja már sem
meghódítani, sem körülölelni a magaslatokat, csupán rohan
szanaszét, mert rohannak előtte, nyomulnak utána. Hiányzik a
kotrás.
Messzi, messzi előttünk a másik motor, John Sutherlanddel
meg a feleségével, Sylviával letért az útról egy uzsonnázótisztás-
ra. Ideje nyújtózni egyet. Amint a motorommal beállók mögéjük,
Sylvia éppen kanyarítja le a bukósisakját, és rázza ki a haját, John
meg a BMW-jét állítja lábra. Egyikünk sem szól. Annyit jártunk
már együtt, hogy egy pillantással olvasunk a másikból. Most elég
a csönd meg a szemlélődés.
Az uzsonnapadok elhagyottak ilyenkor reggel, miénk a teljes
tisztás. John átgázol a füvön az öntöttvas szívókúthoz, és ivóvizet
szívat magának. Chris elkószál a facsoporton túl, és egy füves ha-
lom aljában csermelyt talál. Én csak nézelődök.
Egy idő múltán Sylvia letelepszik az egyik padra, kinyújtja
lábát, és emelgeti egyiket a másik után, lassan, fel sem néz. Ő, ha
nagyokat hallgat, rossz a kedve. Szóvá is teszem. Felpillant, majd
lesüti a szemét megint.
− Azoktól, akik kocsikon jöttek szemközt – feleli. – Mind-
járt az első olyan szomorúnak látszott. A második éppolyannak,
majd az utána következő meg a rákövetkező, az is.
− Mentek munkába.
Sylvia jól látta, csak éppen semmi különöset nem látott. –
Munka, érted – magyarázom. – Hétfőn reggel. Bódultan. Ki ra-
gyog hétfőn reggel?
− De ilyen gyászosan! – panaszolja Sylvia. – Mintha a tulaj-
don temetésükre mentek volna! – Azzal leteszi a két lábát egymás
mellé, és nem mozdul.
Értem, mit mondana, de kilyukadni nem tud vele sehova.
Munkába kell menniük, ha élni akarnak, hát lódulnak. – Én a
rétet figyeltem – mondom.
Sylvia kisvártatva felnéz, és megkérdi: – Aztán mit láttál?
− Vörös szárnyú gulyamadarat csapatostul. A motor zajára
rebbentek föl.
− Nocsak.
− Jó volt újra látni őket. Összefogják az ember gondolatait.
Sylvia töpreng a mögötte álló fák mélyárnyékában, aztán el-
mosolyodik. Érti azt a fajta nyelvet, amelyik mást mond, mint
amit szól. Éva lánya.
− Hát igen. Szépek – állapítja meg.
− Figyeljed te is – ajánlom.
− Meglesz.
John visszatér, és az oldaltáskák hevedereit vizsgálja, majd
megnyitja az egyik oldaltáskát, és kotorászni kezd benne. Egyet
s mást kirak belőle a földre. – Ha véletlen zsineg kell, szóljál –
mondja. – Őrület. Van itt ötször annyi, mint ami kellhet.
− Majd szólok – mondom.
− Hát gyufa? – kérdi kotorászás közben. – Napolaj? Fésű?
Cipőfűző? Mit szólsz? Cipőfűző például minek?
− Ne kezdjed – inti le Sylvia. Örömtelenül merednek egymás-
ra, aztán énrám néznek.
− A cipőmadzag szakadós holmi – oktatom ki őket tanárosan.
Mosolyognak is, de nem egymásra.
Chris is megjelenik. Ideje felkerekedni. John meg Sylvia már
ki is kanyarodott az útra, amíg Chris fölkapaszkodik mögém.
Sylvia integet. Figyelem, hogy nő köztünk a távolság a nyílt úton.
Ami képmutogatáshoz erre az útra készülök, arra ezek ketten

ihletnek már hónapok óta, és meglehet – bizonyosan nem tudom
–, hogy a forrása a kettejük viszályának búvópatakja. Más házas-
ságokban is eléggé közönséges lehet a viszály, de náluk valahogy
lesújtóbb. Legalábbis engem lesújt. Nem személyiségek ütköz-
nek itt, hanem valami más, amiről egyikük sem tehet, és segíteni
sem segíthetnek rajta. Nekem sincs mit ajánlani, legfeljebb a sej-
téseimet.

Akkor kezdődtek, amikor Johnnal támadt valami jelenték-
telen ügyben egy csekélynek tetsző nézeteltérésem: hogyan
ápoljuk motorkerékpárunkat. Énnekem mi sem természetesebb,
mint hogy a motoromhoz járó kis szerszámtáskát és kezelési uta-
sítást hasznosítom, vagyis rendben tartom a járgányomat. John
viszont tiltakozik. Ő szakemberre bízza a mégoly apró igazításo-
kat is. Nem szokatlan ez sem, és egyszeri apró nézeteltérésünk-
nek sem lett volna messzi hangzó következménye, ha kirucca-
násainkon nem töltünk annyi időt együtt, és nem sörözgetünk el
oly gyakran vidéki betérőkben, ahol az emberek megbeszélgetik,
ami csak eszükbe jut. Mert ilyenkor mi jusson eszünkbe egyéb,
mint ami az előző fél órában-órában foglalkoztatott, amióta nem
beszélgettünk egymással? Ha utakról, időjárásról, emberekről,
régi emlékekről vagy éppenséggel friss újsághírekről folyik a szó
köztünk, kellemes a beszélgetés. Ha azonban a motor teljesítmé-
nyére fordul, elakad. Megreked, nem mozdul egy tapodtat onnét.
Aztán csönd támad, és már kiemelni sem lehet a kátyúból. Mint-
ha két jó barát, az egyik katolikus, a másik protestáns, együtt
sörözne, minden szép és jó, mikor egyszer csak odapöttyenik az
asztalra közébük a születésszabályozás kérdése. S a mulatságnak
lőttek.
S mikor ilyen szerencsétlen kérdésre fordult a szó, az már
olyan, mintha az egyik fölfedezné, hogy egy fogából kiesett a
tömés. Attól kezdve nincs békesség, a nyelvével kutaszolja, pró-
bálgatja, de az esze is egyre ott, nem azért, mert olyan óriási a
fölfedezés, csak mert ki nem verheti a fejéből. Én is minél többet
lovagolok ezen a motorápoláson, John annál ingerültebb lesz,
akkor pedig mégúgyse szállok le róla. Nem azért, hogy szánt-
szándékkal bosszantanám, hanem mert az ingerültsége valamit
fed, s én a fedőt emelném le.
Ha a születésszabályozás kerül terítékre, akkor sem az
akasztja meg a beszélgetést, hogy az egyik több gyereket akar-
na, a másik kevesebbet. Ez csak a födő. Alatta pedig hitek for-
tyognak. Az egyik a tudományos társadalom- szervezésben hisz,
a másik isten akaratában, ahogy a katolikus egyház tanítja. És
hiába bizonygatod a gyermektervezés hasznát, amíg a gyomrod
kihűl, semmire nem jutsz, mert ellenfeled nem abból indul ki,
hogy ami társadalmilag kívánatos, az jó egyébként is. A jóság
őszerinte más forrásokból táplálkozik, ő pedig ezekre a források-
ra esküszik, nem a társadalmi kívánatosságra.
Épp ilyen a nézeteltérésem Johnnal. Kitehetem a telkemet,
hogy a motorkerékpár-ápolás értelmét és hasznát megvilágo-
sítsam, nem enged egy tapodtat. Két mondat után megmered a
tekintete, aztán vagy eltér a tárgytól, vagy kibámul az ablakon.
Hallani nem akar a motor ápolásáról.
E kérdésben egy húron pendülnek Sylviával. Sőt, Sylvia még
határozottabb. „Ez más káposzta” – szokta mondani, ha jóked-
vében találom. „Ne fűzzük egymás agyát” – ha rosszkedvében.
Nemhogy megérteni nem akarják, kirekesztenek a gondolkodá-
sukból. S a fedő alatt fortyogó kérdés – hogy énnekem a büty-
kölés miért szerez akkora örömet, ők meg miért utálják annyi-

ra – egyre megfejthetetlenebb. Apró nézeteltérésünk végső okát
ilyenformán soha a napvilágra nem hozhatom.
Hülyeségről szó sem lehet. Van elég esze mind a kettőnek.
Egyikük megtanulhatná a motor megbütykölését, másfél óra
nem telne bele, ha az esze ott tenne, és ami pénzt, bosszúságot,
késedelmet takarítanának, az sokszorosan kártalanítaná őket a
fáradságért. Szerintem elgondolták már – vagy tehet, hogy nem?
Ki tudja? Ezt a kérdést nem szegezhetem nekik. Minek kötöz-
ködni?
Bár emlékszem, egyszer a minnesotai Savage-ben egy kocs-
ma előtt a perzselő napon kis híja volt, hogy be nem olvastam
nekik szívem szerint. Vagy egy órát töltöttünk a kocsmában, és
amire kijöttünk, a motorjaink annyira átforrósodtak, hogy rájuk
ülni alig bírtunk. Én már indítottam, mikor látom, John egyre
rugdossa az indítót. Már akkora volt a benzinbűz, mintha olajfi-
nomító mellett tanyáztunk volna le, azért mondom, álljon meg,
eláztatja a motort.
– Hát – feleli – nekem is facsarja az orromat. – De csak rug-
dossa meg rugdossa, s nem tudom, mit szóljak. Utoljára látom,
már szusz nincs benne, és veríték patakzik az arcán, akkor aján-
lom neki, hogy vegye ki a gyertyákat, hadd szellőzzenek a henge-
rek, addig még vissza is ugorhatunk egy sörre.
Hohó, azt már nem! Ő műszaki dolgokba nem ártakozik!
− Miféle műszaki dolgokba?
− Hogy most szedjem elő a szerszámot, és álljak neki! Nincs
semmi oka, hogy ne induljon! Elvégre vadonatúj motor, és én
megfogadom szó szerint az utasítást. Látod, a hidegindítót is be-
húztam, ahogyan mondja.
− Behúztad?
− Az utasításhoz híven.
− Igen ám, ha a motor kihűlt, akkor!
− Hát nem benn ültünk fél óránál tovább?
Az ilyesmitől kiakadok. – Hőség van, John – mondom. – De
még fagyos időben is beletelik jó fél órába, amíg kihűl!
John megvakarja a fejét. – Hát arra miért nincs eszük, hogy
az utasításban megmondják? – Azzal visszanyomja a hidegindí-
tót, és tessék, a második rúgásra be is robban neki. – Igazad lehet
– hagyja meg nagy bölcsen.
Másnap ugyanezen a vidéken megismétlődik a jelenet. Ha-
nem addigra megfogadtam, hogy egy szót nem szólok, és amikor
a feleségem unszolt, hogy menjek és segítsek, csak a fejem ráz-
tam. Meg is magyaráztam neki, hogy amíg John nem kéri a segít-
séget, addig sérti az ajánlkozásom. Azért fogtuk s letelepedtünk
az árnyékba, hogy kivárjuk a végét.
Mindjárt láttam, hogy John halál udvarias Sylviával, vagyis
a méreg majd szétveti, és minket az-isten-szerelmére-pillantás-
sal mér végig. Ha persze csak kérdez valamit, nyomban talpon
vagyok, és segítek a bajt megállapítani – de kérdés, az tőle nem
tellett. Beletelt legalább negyed órába, amíg sikerült indítania.
Később a Minnetonka-tónál álltunk meg sörözni, Az asztal
körül zajlott a beszélgetés, csak John hallgatott nagyokat, és lát-
tam rajta, hogy ketyeg idegességében Ennyi idő múltán! Végül
megszólalt, lehet, azért, mert már megsokallta maga is: – Tudod...
amikor nekem nem akar elindulni... énbelőlem, úgy érzem, kitör
a hat elemi. Én gyilkolni tudnék. – Ez a vallomás valamit könnyí-
tett a lelkén, mert így folytatta: – Ez az egy motoruk volt, értesz?
Ez a tragacs. Nem tudták, mit kezdjenek vele, kivágják-e az ócs-
kavas közé vagy visszaküldjék a gyárba, és ahogy ott tanakodnak,
látják ám, hogy megjelenek a szemhatáron az ezernyolcszáz dol-
lárommal! És a kérdésük meg is oldódott!
Tanító bácsisan elmagyaráztam neki a gyújtásállítás hasznait,
és figyelmesen végig is hallgatta. Olykor úgy tesz, mintha csupa
fül volna. De aztán megelégeli, ugrik a söntéshez, rendel még egy
karikát, s az ügyet lezártnak tekinti.
Pedig nem makacs, nem korlátolt, nem lusta, nem hülye.
A dolognak egyszerű magyarázata nem kínálkozott. így aztán
nem is keringtem tovább a talány körül, mert nem érdemes a
mindenféle lehetséges válasszal megpróbálkozni.
Megfordult a fejemben, hátha én vagyok a faramuci de ezt
a lehetőséget is el kellett ejtenem. Az országjáró motorosok
legtöbbje ért a motorjához. Autósok nemigen babrálnak vele,
van viszont szerelőműhelye minden valamirevaló településnek,
benne drága emelők, különleges szerszámok és olyan bajmeg-
állapító felszerelés, amilyenre az átlagautósnak nem telne. Az
autó motorja különben is bonyodalmasabb, bajosabb a hozzá-
férés, azért nem csodálkozom az autósokon. John motorjához,
ehhez a bmw R60-ashoz azonban nem akadna szerelő Salt Lake
városáig se. Ha a megszakítói vagy a gyertyái kiégnek, neki be-
fellegzett. Tartalék megszakítót persze nem hord magával. Azt
se tudja, mi fán terem. Ha be találja mondani neki az unalmast,
Dél-Dakota nyugati felében valahol, vagy Montanában, nem
tudom, mit kezd a motorjával. Ha ugyan el nem adja az indi-
ánoknak. Csak azt tudom, most mit tesz. Nagy ívben elkerüli
az efféle lerobbanás gondolatát is. A bmw egyébként híres ar-
ról, hogy nem hagyja cserben gazdáját az úton, hát erre számít
őkelme.
Először azt hittem, csak a motorral vannak így Sutherlan-
dék, aztán látnom kellett, hogy más mindennel is. Egyszer reg-
gel a konyhájukban vártam, hogy fölszedelőzködjenek, amikor
arra lettem figyelmes, hogy a mosogatójuk csapja csöpög. Majd
eszembe jutott, hogy csöpögött az már legutóbb is, amikor itt
jártam, de már azelőtt is, sőt amennyire az emlékezetem vissza-
nyúlhat, mindig csöpögött. Szóvá tettem Johnnak. Azt mondta
rá, megpróbálkozott új tömítőgyűrűvel, de nem használt. Ennyi.
Mint aki a dolgát jól végezte. Mert ha egyszer megpróbálta meg-
javítani a csapot, de nem sikerült, akkor a sors is úgy akarja, hogy
tűrnie kelljen.
Elgondoltam, nem kezdi-e ki az idegeiket ez az örökös csöpp-
csöpp-csöpp-csöpp, naphosszat, éjhosszat, héthosszat, évhos�-
szat, de nem tapasztaltam rajtuk sem ingerültséget, sem további
érdeklődést, azért megállapítottam, hogy úgy látszik, vannak
emberek, akik az ilyesmivel nem törődnek.
Nem emlékszem már, mi cáfolt rá erre a megállapításra – ta-
lán valami sejtés, mert mintha Sylvia kedve elborult volna, va-
lahányszor magyarázott valamit, és a csap belecsöpögött. Sylvia
seppeg. Egyik nap aztán, amikor megpróbált hangosabb lenni
a csöpögésnél, és a gyerekek berobbantak, és belekiabáltak a
beszédébe, rájuk förmedt. Nekem úgy tetszett, hogy a gyere-
kek ugyan nem guríthatták volna dühbe, ha már a csap addigra
föl nem bőszíti. A csöpögést meg a gyerekek zsivajgását együtt
sokallta meg. S a szöget az ütötte a fejembe, hogy nem a csapot
szidja – nem, azt ő nem is okolná semmiképpen! Ha a csap jut
az eszébe, nyeli a mérgét, de hiába pukkadozik már, a csöpögés
jelentőségét valamiért meg nem vallaná.
Miért kell némán szenvedni egy csapért? – tűnődtem. S egy-
szerre odatársult a kérdéshez a motorkerékpár ápolása, és az
agyamban világosság gyűlt. Ahaaaaa, gondoltam.
Nem motorról van itt szó, nem is csapról. A teljes technikát
nem veszi be a bögyük! S egyszerre mindenféle emlékcserép kez-
dett a helyére rázódni. Mekkora megvetéssel sújtotta Sylvia az
egyik barátunkat, aki szerint a számítógép programozása alkotó-
tevékenység! Rajzuk, festményük, fényképük odahaza technikát
nem ábrázol egy sem! Persze hogy Sylvia nem rázza az öklét a
csapra! Pillanatnyi mérgünket lenyeljük mindig, ha valami na-
gyobb gyűlöletünk részjelensége támasztotta föl. Persze hogy
John kikapcsol, valahányszor a motorkerékpár ápolása kerül
szóba, bár tudván tudja, hogy az ápolás hiányát megsínyli maga
is. Mert az ő gyűlöletük a technikának szól! Nyilvánvaló. Nem
is lehetne másképp. Mindjárt a motoros kiruccanásainkat azért
tesszük a jó vidéki napfényre, levegőre – s ha én közben előállok
a technikával, mikor már azt hiszik, sikerült elmenekülni előle,
világos, hogy beléjük fagyasztom a szót. Ezért akad el minden
beszélgetés a motor ápolásánál!
Más jelek is vallanak sejtelmem helyességére. Egyébkor is
hallani tőlük az izéről meg az akármiről, ami gyötrött, néhány
szavas vallomásuk szerint „a nyakukba szakad”. S ha megkér-
deném, mi szakad a nyakukba, a válaszuk az volna: „Az egész
mindenség” vagy „A szervezet” vagy „A rendszer”. „Te bezzeg
elboldogulsz vele” – mondta egyszer Sylvia védekezőn, s a di-
cséret akkora volt, hogy zavaromban meg sem mertem kérdez-
ni, mivel boldogulok én el. Azt hittem, valami magasabb ren-
dű dolgot gondol, valami titokzatosabbat a technikánál. Pedig
ha nem a technikát gondolta, akkor a technológiát, most már
értem. Vagy azt a valamit, ami rugója a technológiának is, az
embertelenségében meghatározhatatlan vak robotnak, a halál
mechanikus angyalának. Ilyenféle rémisztő szörny elől mene-
külnek ők, bár tudják, hogy nincs hova. Talán tódítok, de ilyes-
miről lehet szó. Azok elől menekülnek, akik értik és irányítják
ezt az akármit – a technokraták elől, akik a dolgukat élettelen
nyelven hirdetik – csupa olyan részt és viszonylatot, ami Sylvia
és John fejében összeállni nem akar, hiába tömik őket örökké.
Az akármi, a rém pedig pusztítja a termőföldet, mérgezi a le-
vegőt, a vizet, és nemhogy el nem háríthatják, menekülni sem
menekülhetnek előle.
Ilyen világnézethez jutni nem is körülményes. Kimégy egy
nagyváros gyárvidékére, és, parancsolj, ott a technológia. Már
amennyit látni belőle. A szögesdróttal megerősített betonkeríté-
sek zárt kapuin tábla hirdeti, hogy idegeneknek a belépés tilos, és
a kerítésen túl a kormos levegőben fém- és téglaformák lappanga-
nak sejtelmesen, rondán. Céljuk ismeretlen, működtetőivel soha
szembekerülni nem fogsz. Hogy mindebből mi szól neked, miért
van ez itt, meg nem mondhatod, csak taszítást érzel, idegenséget,
mintha ilyesmikhez semmi nem fűzhetne. A tulaj, aki érti, mi
zajlik itt, az se kér belőled. Ez a technológia valahogy kivetett a
hazádból, és fölsejlő titokzatos formái mind azt mondják: tű-
nés. Elgondolod, hogy lehet igenis magyarázata mindennek, és
az emberiségnek hasznára válik bizonyára, ami itt történik, csak
éppen nem ezt látod, hanem a tiltó táblákat. És hogy ami kint-
ről látható, ezek a holdbéli kolosszusok, ezek nem az embereket
szolgálják, hanem szolgálják az emberek, nyüzsgőn, hangyamód.
És elgondolod, ha nem volnál idegen, és beléphetnél, hangyává
változnál te is. Vagyis utoljára ellenségesen tekintesz rájuk, és
alighanem ez lehet Sylvia és John egyébként érthetetlen viselke-
désének magyarázata. Ami csak szelep, tengely, villáskulcs, az ré-
sze ennek az embertelen világnak az ő szemükben, s inkább nem
gondolnak rá, nehogy az eszközeivé váljanak.
Nem is állnak magukban – bár az sem kétséges, hogy leg-
bensőbb érzéseiket követik, nem a mások elutasítását majmolják.
Igaz, legbensőbb érzéseiket követik sokan mások is, mert efféle
érzéseket sokan táplálnak – annyian, hogy ha mindőjüket egy ka-
lap alá vesszük, ahogy az újságírók szokták, úgy tetszik, tömeg-
mozgalmat látunk. Mintha technológiaellenes tömegmozgalmat,
új politikai baloldalt látnánk feltámadóban, s a jelszavunk: „Elég
a technológiából! Telepítsétek máshova, ne ide, a mi nyakunkra!”
A logika zabolázza őket csak, hogy gyárak nélkül nincs munka
és nincs életszínvonal, de hát támadtak fel a logikánál erősebb
emberi erők mindig, s ha egy nap igazán nekifeszülnek, eltépik
technológiagyűlöletükben a logika zabláját.
Billogokat és címkéket, olyanokat, mint a „bítnik” vagy a
„hippi”, eddig is raktak a technológia ellenzőire, a rendszerellene-
sekre, meg nyilván raknak ezután is. Személyeket azonban nem
lehet feliratokkal tömeggé sajtolni. Se Sylvia, se John nem töme-
gember, sok más se a hozzájuk hasonlóan gondolkodók táborá-
ból. Éppen mintha a tömegemberré válás ellen lázadoznának. S
meggyőződésük, hogy a technológia azokkal az erőkkel kapcso-
latos, amelyek őket tömeggé süllyesztették. Ellenkezésük mind-
eddig inkább kitérés volt és megtagadás, menekvés – mármint
annak, aki tehette, távoli vidékekre –, de hátha nem maradnak
meg mindig szelídnek?
Továbbra sem értek velük egyet a motorkerékpár ápolásának
kérdésében, de nem azért, mintha technológiaellenességüket
mindenestül elutasítanám. Inkább azt hiszem, öngólt lőnek vele.
A Buddha, az Istenség éppúgy lakozhat a nyomtatott áramkör-
ben vagy a motorkerékpár fogaskerekeiben, mint hegycsúcson
vagy virág szirmaiban. Aki másként vélekedik, a Buddhát fity-
málja – vagyis magamagát. Ezt szeretném tisztázni képmutoga-
tói magyarázatomban.

A rétséget elhagytuk, de a levegő olyan párás még mindig, hogy
belenézhetek a nap sárgájába, mintha füst vagy köd borítaná az
eget. Pedig zöld tájat járunk, a tanyaházak fehéren virítanak.
Füstköd meg semerre.
Forrás: Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete

(fordította: Bartos Tibor) Európa Könyvkiadó,
Budapest, 1989, 7–22. oldalak
Feladatok
1. Autó és motorkerékpár. Milyen a világhoz való viszonyunk, amikor

ezekkel utazunk?
2. Mi az egyenes út és a „derék” út közötti különbség?
3. Nem indul a motor. Gondolkodás és ismeret. Melyik mikor fontos?
4. Vörös szárnyú gulyamadár. Milyen vonatkozása van ennek a tuda-
tállapotokhoz?
5. Hogyan érdemes szervizelni a motorkerékpárt? Saját magunk
javítsuk, vagy vigyük szakemberhez a szervizbe?
6. Hogyan lehet a motorkerékpár-ápolás művészet?
7. Hogyan segíthetünk társainknak?
8. Hol lakozik a Buddha?

34. A zen meg a motorkerékpár ápolás
művészete (2. rész)
Részlet Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár-
ápolás művészete c. könyvből
E gy útelágazásban megállunk, fényképezkedünk, hogy bizo-

nyíthassuk ittjártunkat, aztán egy keskeny ösvényen kisétá-
lunk a sziklafal szélére. Motorkerékpárt is aligha látnánk meg
innen, ha a fal alján indulna fölfelé. Még öltünk magunkra egy
réteg meleg holmit, úgy megyünk tovább.
A lombos fák eltűnnek mind, csupán satnya kis fenyők kí-
sérik utunkat. Aztán eltűnnek ezek a csökevészek is, és alpesi
mezőkre jutunk ki. Fa semerre, csupán a fűben virítanak rózsa-
szín-kék-fehér virágfoltok. Vadvirág, ameddig a szem ellát. Vad-
virág, fű, zuzmó, moha, ami megél itt, egyéb nem. Feljutottunk
az erdőhatár fölött kezdődő felföldre.
Hátrapillantok, hogy még egyszer lássam a völgyet. Mintha
óceán fenekére tekintenék. Az emberek lenn élnek alsóbb légkö-
rökben, ez a felföld bele se fér a képzeletükbe.
Az út elfordul a völgytől, és a hómezőknek vezet tovább.
A motor érzi az oxigén szűkét, és csúnyán köhög, mégsem hagy
ki. Töppedt úttorlaszok között járunk hamarosan – a kora tavaszi
hó ilyen kérges, szironyos. Kis csermelyek rontanak mohás tó-
csákba, onnan tovább a zsenge egyhetes fűbe meg a vadvirágok
közé. Az apró rózsaszín-kék-sárga-fehér jószágok szinte a sze-
münk láttára pattannak ki ragyogón a fekete árnyékból, mintha
fények gyulladnának a mélyzöld sötétségben. Tintakék az ég is,
és hideg, csak arra nem, amerről a nap süt. A napsütötte felemen
forró a karom, a lábam, a zekém – hanem az árnyékos felem, az
sötét és fázik.
Egyre mélyebben hatolunk a hóba. Hóekék jártak előttünk,
és másfél méteres, kétméteres, két és fél méteres patakokat vetet-
tek az út mentén. Úgy hatolunk előre falaik közt, mintha hóalag-
útban járnánk. Majd az alagút kivisz ismét a tintakék alá, és ezzel
feljutottunk a csúcsra.
Azon túl más vidék kezdődik. Tengerszemek, fenyvesek,
hómezők. Fölöttük, amerre tekintünk, hóborította hegyláncok
mindenfelé.
Megállunk egy útelágazásnál, ahol turisták fényképezik
egymást s a vidéket, és John is előszedi fényképezőgépét a
nyeregtáskájából. Én a szerszámkészletet szedem elő, szétte-
rítem a nyergen, majd elindítom a motort, és a csavarhúzóval
addig igazítom a porlasztókat, amíg az üresjárat hörgése sima
köhögésig nem javul. Magam is csodálkoztam, hogy fölfelé
végig kattog, dadog, rúg, és minden módon jelzi, hogy ebből
baj lesz, aztán mégsem lett. Voltaképpen kíváncsiságból nem
igazítottam a porlasztókon eddig, hogy lássam, mit tesz velük
a négyezer méteres légkör. Végül meghagyom őket lomhának,
köhögősnek, mert valamennyit ereszkedünk a Yellowstone
Parkig, s ha most nem karmol a hangjuk, és nem durrognak
vissza, akkor később lesz szegény a porlasztás, ami azért veszé-
lyes, mert a motor túlfűlik.
Második sebességben is köhög eléggé lefelé, de aztán javul
lassan, amint az erdők visszatérnek. Sziklák, tavak és fák közt ha-
ladunk, szedjük a gyönyörűséges kanyarulatokat.
Közben másfajta felföldön jár az én eszem – a gondolkodás fenn-

síkjain, amelyek legalább az én tapasztalatom szerint a földrajzi
magassághoz hasonló érzéseket keltenek.
Ha a teljes emberi tudást terebélyes hierarchikus építmény-
nek tekintjük, a szellem magaslatait a legáltalánosabb elvonat-
koztatással jelölhetjük meg rajta. Utazók ritkán járják. Haszna
valójában nincs a bebarangolásnak, viszont akárcsak ez a térszíni
felföld itt, szigorú szépségével kecsegtet, s némelyeknek megéri
a fáradalmat.
A szellem felföldjén hozzá kell szokni a bizonytalanság rit-
kább levegőjéhez, roppant kérdésekhez és hozzájuk mérendő vá-
laszokhoz. Az emelkedő szakadatlan, az értelem be sem tekint-
heti, sőt a tekingetéstől is tart, és keresi a biztonságát.
Mi az igazság, és honnan tudni, hogy arra bukkantunk? Hon-
nan tudni igazában akármit? Létezik egy „én”, egy lélek, amelyik
tud, vagy csupán a sejtek összehangolója volna? Változó-e a való-
ság vagy rendíthetetlen? Ha azt állítjuk, hogy valami jelent vala-
mit, mit mondunk vele?
Sok ösvényt tapostak, és sokról elfelejtkeztek ezeken a ma-
gaslatokon. S bár az idők kezdete óta hazahordott válaszokat
egyetemesnek és helytállónak dicsérték, a civilizációk újabb
ösvényeket törtek, és régi kérdésekre új válaszokkal szolgáltak.
A maguk idejében igaznak is tekinthetők mind. Egyetlen civili-
zációban is megtörténik, hogy régi ösvények elmohosodnak, és
újak nyílnak.
Olykor vitássá válik, van-e igazi haladás, s hogy az olyan
civilizáció, amely iszonyú tömegeket emészthet el háborúiban,
amely elmérgezi a földet és a vizeket mind több szemetjével,
amely erőltetett gépesítéssel töri meg egyéniségeit, nevezhető-e
különbnek a történelem előtti idők vadászó, gyűjtögető és föld-
művelő civilizációinál? Ez a romantikus tetszetős kérdés azon-
ban nem helytálló. Az ősi egyszerűségű törzsek jóval kevesebb
szabadsághoz juttatták tagjaikat, mint a modern társadalmak.
Az ősi háborúkat sokkalta gyengébb erkölcsi megokolássál indí-
tották, mint az újabb idők háborúit. A hulladékot ontó technoló-
gia megtalálhatja még a módját, hogyan bánjon el vele a termé-
szeti egyensúly végső megbomlása nélkül. Az ősemberről szóló
képeskönyvek pedig elfödik a primitív élet árnyoldalait – beteg-
séget, szenvedést, éhséget és a puszta létért végzett keserves testi
munkát. Az életért folytatott nyomasztó küzdelemtől napjainkig
vezető utat igenis nevezhetjük haladásnak, és világos az is, hogy
hajtóműve az értelem.
Látni való, hogy mind a sejtések, mind a tudományos felte-
vések s a belőlük következő kísérletek és kísérleti eredmények
hogyan építették fel az újabb anyagokkal való évszázados is-
métlődésükben a gondolkodás hierarchiáit, amelyek az ember
ősi ellenségeinek legtöbbjét legyőzték. Az ésszerűség roman-
tikus elítélése jórészt az ésszerűség sikerének tulajdonítható,
hogy az embert elesettségéből felemelte. Oly erős és mindent
mozgató hajtóműve a civilizált életnek, hogy az embert is ural-
ma alá hajtotta, és megfosztja minden egyéb lehetőségétől. Itt
a bibi.
Phaidrosz először céltalanul kóborolt ezen a felföldön. Elin-
dult minden ösvényén, amit csak valaki taposott már előtte, és
hátra-hátrapillogva megállapította, hogy valamerre mégiscsak
halad, bár útjelzőket nem látott.
A valóság és tudás hegységnyi kérdéseit civilizációk nagy
alakjai mozgatták meg. Közülük némelyek, mint Szókratész,
Arisztotelész, Newton vagy Einstein szinte jól ismertek, legtöbb-
jüket azonban a feledés félhomálya borítja. Phaidrosz ezekbe a
félig elfeledettekbe gabalyodott bele, az ő gondolkodásuk ösvé-
nyeit követte, amíg nyomuk el nem enyészett. Vizsgáin éppen
csak átcsúszott. Nem azért, mert az idejét nem tanulással és gon-
dolkodással töltötte. Többet gondolkozott a kelleténél, márpedig
e szellemi felföldön minél jobban hajszoljuk gondolkodásunkat,
annál lassabban haladunk. Phaidrosz inkább tudományosan,
mint irodalmian olvasott, megrágott minden mondatot, jegyez-
te kételyeit és a megoldandó kérdéseket, így aztán szerencsésen
rám hagyott egy utazókosárra való jegyzetanyagot.
Szinte bámulatos, hogy ezekben a jegyzetekben benne min-
den, amit évekkel később hangoztatott. Viszont elkeserítő látni,
mennyire nem érzi a jelentőségét mindannak, amit állít. Mintha
valaki kirakós játékkal vesződnék, s mi a végső képet ismervén
minduntalan beleszólnánk az igyekezetébe: „Nézd csak, ez ide
illik, ennek itt a helye.” Egyik megoldás ígéretét vakon próbál-
ja a másik után, én pedig a fogamat csikorgatom, amikor hamis
nyomon indul el, vagy megkönnyebbülök, amikor mégis meg-
gondolja a dolgot, bár láthatóan megcsappant a kedve. „Ne aggo-
dalmaskodj – buzdítanám ilyenkor –, fel a fejjel!”
Közben oly csapnivalóan vizsgázik, hogy nyilván csak taná-
rainak jóakaratával léphet felsőbb évfolyamba. Kész ítéletekkel
fog a bölcselők tanulmányozásának. Tulajdon elképzeléseit erő-
szakolja rá a tananyagra. Sohasem igazságos. Mindig részrehajló.
Minden filozófust a maga útjára terelne, és dühöng, ha az más-
felé indul.
Egy emlékfoszlányt őrzök róla, amint hajnali háromnégy tájt
a szobájában kotlik Immánuel Kant híres Tiszta ész kritikájá-n,
mert úgy tanulmányozza, ahogy a sakkozók a nagymesterek nyi-
tásait. Kibontakozását tulajdon képességeihez, ítéleteihez méri,
és keresi benne az ellentmondást, a visszásságot.
Phaidrosz a huszadik századi középnyugati amerikaiak tár-
saságában ugyancsak furcsa figura, mégis megnyugtatóbb lát-
vány, ha Kanton kotlik. A tizennyolcadik századi német filozó-
fus iránt tiszteletre nem egyetértése vitte, hanem Kant roppant
logikai erődítésének csodálata. Kant fényesen következetes, és
szívósan járja a gondolkodás égbe nyúló havasait, keresvén, mi
játszódik az elmében, s mi az elmén kívül. Mai kapaszkodók szá-
mára ez az egyik legmagasabb csúcs. Azért nagyítom meg most
Kant alakját útjában a csúcs felé, hogy lássék, miként gondolko-
dott ő, s miként Phaidrosz őfelőle – így válik tisztábbá a havas
képe, Phaidrosz személyisége egyaránt.
Phaidrosz is a havast hágva alkotta meg tételét a klasszikus és
romantikus szemléletről, s ha e felsőbb légrétegek viszonyát a lét
alsóbb régióihoz meg nem értjük, nem értékelhetjük Phaidrosz
igazának alsóbb szintjeit sem.
Kant megértéséhez a skót David Hume néminemű megérté-
se is kívánatos. Hume már korábban állította, hogy aki a tapasz-
talatból kiindulva az induktív és deduktív következtetés szigorá-
val próbálja meghatározni a világ természetét, az mindenképpen
jut valamire. Ehhez az állításhoz pedig ilyen következtetés útján
jutott: Ha egy gyermek érzékek híján születik, se látása, se hallá-
sa, se tapintása, se szaglása, se ízlelése, tehát semmiképpen nem
szerezhet tapasztalatot a világról, s ha ezt a gyermeket intravé-
nás táplálással vagy másként életben tartják mégis, tizennyolc
esztendős koráig, kérdés, termett-e ennek a tizennyolc évesnek
gondolat a fejében? S ha termett, hogyan?
Hume válasza az lett volna, hogy a tizennyolc évesnek fejé-
ben gondolat nem teremhetett, s e válaszával az empiristák közé
sorolta volna magát, azok közé, akiknek meggyőződésük, hogy
tudásunkhoz érzékelés útján jutunk. A kísérletek módszere a
gondosan alkalmazott empirizmus. A közmegegyezés is em-
pirista manapság, azaz Hume-mal egyetértene a nagy többség,
holott más kultúrában vagy más korokban Hume-nak szavazati
többséget szereznie aligha sikerült volna.
Az empirizmus első bökkenője, ha egyáltalán empiristák va-
gyunk, az anyag természete. Ha ugyanis minden tudomásunkat
érzékeléssel szerezzük, mi sugározza híreit érzékelésünk számá-
ra? Viszont aki ezen az anyagon törné a fejét úgy, hogy szegre
akasztja az érzékeléseit, az hamar ráébred, hogy vasa nélkül való
nyeletlen bicska foglalkoztatja.
Mivel minden tapasztalatunkat érzékeléssel szereztük, és mi-
vel az anyagról magáról érzékelésünk nem lehet, következéskép-
pen tudomásunk sem lehet felőle. Képzelődésre vagyunk utalva.
Bennünk lakik. Hiedelem az is, hogy valaki az égben ül, és osztja
az anyag tulajdonságait, mi pedig érzékeljük – azaz inkább olyan
gyermeki káprázat, mint hogy a föld lapos, és a párhuzamosok
sohasem találkoznak.
Másrészt, ha valaki abból indul ki, hogy minden tudomá-
sunkhoz érzékelések vezetnek, meg kell kérdeznie azt is: Miféle
érzékelésre alapozzuk az okságról való elképzeléseinket? Mi a
tudományos, kísérleti alapja?
Hume válasza az, hogy semmi. Érzékelésünk az okságot nem
bizonyítja. Sejtelmünk csupán, akárcsak a legbensőbb lényeg, s
akkor támad bennünk, amikor egy jelenség többnyire követi a
másikat. Valóságos léte az okságnak e világban nincsen. Ha min-
den tudás alapjának a tapasztalatot tekintjük, mondja Hume, lo-
gikus az a következtetés, hogy mind a „Természet”, mind a „ter-
mészeti törvények” képzeletünk szüleményei.

Az efféle következtetést, hogy a világ csupán bennünk él,
mint agyrémet akár el is utasíthatnánk, ha Hume csupán indítvá-
nyozza. Ő azonban lenyűgözően érvel.
Hume következtetésének elvetésére mégis szükség volt,
csakhogy aki következtetéseit vitatná, azt az érvelése sajnos
rászorítja, hogy cserbenhagyja tulajdon kísérleti eszét is, és va-
lamely középkori elődjéhez folyamodjon segítségért. Kant erre
nem volt kapható. Dicséri inkább Hume-ot, hogy „felrázott
dogmatikus álmodozásaimból”, és A tiszta ész kritikájá-nak
megírására késztette, amelyet minden idők legnagyobb bölcse-
leti értekezésének ítélnek, és nemegyszer teljes egyetemi kur-
zus tárgyául tűzik ki.
Kant megpróbálja a kísérleti tudományosságot Hume
önemésztő logikájától megmenteni, és az általa kitaposott ösvé-
nyen indul el: „Hogy tapasztalással kezdődik minden tudásunk,
afelől kétségünk nem lehet”, mondja. Azonban hamarosan letér
erről az ösvényről, mert tagadja, hogy tudásunk minden elemét
érzékeink szerzik, méghozzá az érzékelés pillanatában. „Bár ta-
pasztalással kezdődik a tudás, nem következik ebből, hogy a ta-
pasztalás műve mindenestül.”
Mintha szőrszálat hasogatna, pedig nem azt teszi. Ügyesen
elkerüli e különbségtétellel a szolipszizmusnak azt a szakadékét,
amelybe Hume érvelése visz, s innen már a maga ösvényén in-
dulhat tovább.
Kant azt állítja, hogy a valóság némely nézetét érzékeléseink
nem támogatják közvetlenül. E nézeteket nevezi a priori-nak.
A priori tudomásaink egyik példája az idő. Időt nem látni,
nem hallani, se szaga, se íze, se tapintása. Közvetlenül szerzett
érzékeléseink között nincs is jelen. Az időt Kant eszmélésnek
nevezi, az elme művének, amikor az érzékek tapasztalatához jut.
Ugyanezt állítja a térről. Ha a tér meg az idő elképzelését nem
alkalmazzuk azokra a tudomásokra, amelyeket érzékeléssel sze-
reztünk, a világ oly érthetetlen, mintha kaleidoszkópban forgat-
nánk színeket, mintákat, zajokat, szagokat, tapintásokat és ízeket.
Tárgyakat éppen azért érzékelünk ilyen vagy olyan formájukban,
mert az időre s a térre való a priori eszmélésünket rájuk mérjük,
ha a bölcselet tiszta idealistái így óhajtják. Tér és idő formáival
mérjük azokat a híreket, amelyekhez a tárgyi világból jutunk. Az
a priori formák viszont az emberi természetben gyökereznek,
nem az érzékelt tárgyak teremtik, és szerepük inkább a szűrés,
hogy miféle érzékelésünket fogadjuk el. Ha például a szemün-
ket lehunyjuk, érzékeink azt tudatják, hogy a világ eltűnt. Ezt az
érzékelést azonban az eszmélet kiszűri tudatunkból, mert az az
a priori elképzelés él bennünk, hogy a világ folytonos. Amit va-
lóságnak tekintünk, az az a priori hierarchia elemeinek állandó
szintézise érzékeink változó híreiből.
Itt álljunk meg, és alkalmazzuk Kant állítását erre a fura szer-
kentyűre, erre a gépi alkotásra, amely időn és téren át robog ve-
lünk. Tisztázzuk vele a kapcsolatunkat Kant értelmezése szerint.
Hume azt állította, hogy minden, amit csak a motor- kerék-
párról tudhatok, érzékeim útján jutott el hozzám. Ennek bizony
így kell lennie, mivel másképp nem lehet. De ha azt mondom, a
motorkerékpárom fémből és más anyagokból készült, megkérdi:
Mi az a fém? Ha azt felelem neki, hogy a fém tapintásra kemény
és hideg, szemre fényes, és keményebb anyaggal való ütésre törés
nélkül formálódik, Hume válasza az lehet, hogy ez csupa látás,
hallomás és tapintás. Hol az anyag? Arra kíváncsi, mi a fém, az
efféle érzékeléseket félretéve. Akkor persze elakad a szavam.
Persze, ha anyag nincs, mit mondhatunk akkor érzékelése-
inkről? Ha a fejem balra billentem, és úgy nézek végig a kormány
szarván, az első keréken, a térképtartón, a benzintartályon, az
érzékeléseknek egyféle rendjéhez jutok. Aztán jobbra billentem
a fejem, és az érzékelések rendje valamelyest változik. Különbö-
ző két nézet. A síkok egybemetsződései, a fém hajlatai mások.
A napfény másként esik rájuk. Ha az anyagnak nincsen oksá-
gi alapja, nem juthatunk logikusan arra a következtetésre sem,
hogy a kétféle fejbillentés nézetéből egyazon motorkerékpárt
láttam.
Itt azonban megfeneklettünk, szellemileg szólván. Tiszta
eszünk, amelynek a világot érthetőbbé kellene tennie, érthetetle-
nebbé teszi. Márpedig ha az ész a tulajdon célja ellenében mun-
kál, szerkezete változtatásra szorul.
Kant meg is mondja, hol. Ha egyszerre nem tapasztalhattunk
motorkerékpárt, legfeljebb színeit és formáit, attól még létezhet
motorkerékpár, mondja ki. Az a priori motorkerékpár ugyanis
emlékezetünkben él, térben és időben, ilyenformán változhat a
megjelenése fejünk jobbra vagy balra billentésével, és kétféle ér-
zékelési tapasztalata nem visszás egymással.
Hume motorkerékpárja, az, amelynek nincsen értelme, úgy
támad, hogy a képzelt ágyban fekvő, akinek érzékei nincsenek,
egyszer csak egyetlen másodpercre hozzájut a motorkerékpárról
szerezhető minden érzékeléshez, majd elveszíti érzékeit ismét.
Szerintem a fejében Hume motorkerékpárja villant volna meg,
vagyis az olyan, amelyik az okságra nézve semmiféle bizonyíték-
kal nem szolgál.
Mi azonban mások vagyunk, mint Hume ágyban fekvője,
mondja ki Kant. Elménkben készen áll egy valóságos, a priori
motorkerékpár, valósága felől meggyőződhetünk bármikor.
Ez az a priori motorkerékpár évekig épült bennünk szám-
talan érzékelésből, sőt, új érzékelések nyomán egyre változik.
A változások ezen a nevezetes a priori paripán, amelyet éppen
megülök, részint hirtelenek és átmenetiek, az úttal való érint-
kezés szerint. Az érintkezést én vezérlem és helyesbítem egyre,
amint a kanyarokat szedjük. Mikor a pillanatnyi úti érzékelés-
nek több haszna nincs, kiejtem az emlékezetemből, mert újabb
érzékelések számára kell a hely. Más változások lassabbak az
a priori jószágon. Mint például a benzin fogyta a tartályból. A
futó kopása a köpenyről. Csavarok és anyák lazulása. Hézag
nőtte fékpofák és dobok között. Akadnak a változások közt oly
lassúak is, hogy szinte állandóságnak tetszenek – a festék, a ke-
rékcsapágyak, a vezérlőmű huzaljai –, holott nincs állandóság
ezekben sem. S végül, ha tág időhatárok közt gondolkodunk,
változik még a motor váza is az úti rázkódás, a hő, a fémekre
jellemző belső fáradás hatására.
Tagadhatatlanul motor ez az a priori motor. Létét igazolja
minden érzékelésünk, de nem is ez a fő. Az a motorkerékpár,
amelyről tudom, hogy a priori módon, nélkülem létezik, az épp
olyan, mint a pénzem, amit a bankban tudok. Ha ugyanis egy
szép nap fognám s beállítanék a bankba azzal, hogy mutassák a
pénzemet, furcsán néznének rám alighanem. Mivelhogy nincs
„az én pénzem” külön fiókban, amit megbékítésemre kihúzhat-
nának. „Az én pénzem” nem egyéb, mint holmi kelet-nyugati,
észak-déli mágneses mező egy tekercs vasoxidján, a számítógép
adathordozóján. Én azonban elégedett vagyok e tudásommal
is, abban a hitben, hogy ha olyasmire lesz szükségem, ami pén-
zen vehető, a bank a könyvelési rendszere segítségével hozzájut
a pénzemhez. S bár érzékeléseim hasonlóképpen nem szóltak
soha olyasmiről, ami egyenest anyagnak nevezhető, megbízom
érzékeléseimben, hogy pillanatnyi szükségemhez mérten válo-
gatnak az anyagok közt, vagyis érzékelések útján szerzett tudo-
másaim továbbra is egybevágnak majd a fejemben őrzött a priori
motorkerékpárral. Az egyszerűség okáért mégis azt mondom,
pénzem van a bankban, továbbá motorom nem szellemi, hanem
anyagi természetű jószág.
A tiszta ész kritikájá-nak tömege azzal foglalkozik, hogyan ju-
tunk a priori tudomásainkhoz, és hogyan alkalmazzuk őket. Kant
„kopernikuszi forradalomnak” nevezi azt a tételét, hogy a priori
elképzeléseink függetlenek érzékeléseinktől annyira, hogy szűré-
sükre alkalmasak. Kopernikusznak arra az állítására utal, hogy a
Föld a Nap körül forog. Az állítás maga semmit meg nem változ-
tatott, mégis megváltozott minden azóta. Kant fogalmazásában: a
való világ, amelyről érzékeléseink tudósítanak, nem változott, de
róla alkotott a priori elképzelésünk kifordult a sarkából. S e forra-
dalom hatása betekinthetetlen. A modern embert éppen a koper-
nikuszi állítás elfogadása különbözteti meg középkori ükeitől.
Kopernikusz fogta a világról addig élő a priori elképzelést,
hogy a világ lapos, és megáll egy helyt, és melléje állította azt a
lehetséges másikat, hogy nem lapos, hanem gömbölyű, és nem
áll, hanem forog a Nap körül, majd szemléltette, hogy mindkét
elképzelés egybevág addigi érzékeléseinkkel.
Kant úgy érezte, hogy hasonlóan forradalmasítja a metafizi-
kát. Ha abból indulunk ki, hogy a fejünkben élő a priori elképze-
lések nemcsak függetlenek attól, amit látunk, hanem a látvány
megszűrésére is alkalmasak, az nem kevesebb, mint hogy az üres
tábláról és az ernyedt megfigyelőről szóló arisztotelészi tételt
kifordítjuk a sarkából. Kant és milliónyi követője ragaszkodott
ahhoz a hitéhez, hogy az arisztotelészi tételnek sarkából kifor-
dítása árán értjük meg jobban, hogy jutunk a világról szerzett
tudomásainkhoz.
Példámat talán kimerítően részleteztem, részint azért, hogy
közelebbről mutassam meg a szellem felföldjét, részint pedig,
hogy Phaidrosz kibontakozásának útját jelöljem. Gondolkozását
kiemelte a sarkából ő is, és a fordulat eredményeképpen állt elő
a klasszikus és romantikus életszemlélet különbözőségéről szóló
tételével. És mintha e tételével ismét közelebb jutottunk volna
ahhoz a kérdéshez, hogy a világ miről is szól.
Kant metafizikája először felvillanyozta Phaidroszt, de izgal-
ma hamar elcsengett, maga sem értette, miért. Mikor először
töprengett el ezen, úgy döntött, hogy alighanem keleti tapasz-
talatai józanították ki. Keleten mintha megszabadult volna az
értelem börtönéből, s most, íme, Kant kis híján visszatoloncolta.
Mikor aztán esztétikáját olvasta, kiábrándult, majd dühös lett.
A „szépről” kifejtett elképzeléseit magukat látta csúfnak, annyi-
ra, hogy ki sem kezdhette, meg sem kerülhette. Kant világának
volt része ez a csúfság, nem pedig a tizennyolcadik századnak
vagy a technikai szemléletnek. De mintha ebben osztozott volna
minden filozófus, akit csak olvasott, és a csúfság, mint a hal bűze
a fejétől, felőlük terjedezett volna a tantermekben, a nyomtatott
jegyzetekben, őrá magára is átterjedt, nem tudta, hogyan s miért.
Nem szabadulhatott attól az érzéstől, hogy a tiszta ész vált szá-
mára utálatossá.
Forrás: Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete

(fordította: Bartos Tibor) Európa Könyvkiadó,
Budapest, 1989, 124–135. oldalak
Feladatok
1. Miért utazik az ember?

2. A turizmus és haszon. Kinek milyen haszna van a turizmusból?
3. Mi a véleményed az emberi tudatban való utazásról?

4. Van-e haladás az emberi civilizációban? Van-e az világszemlélet
terén?
5. Miért említi Phaidrosz-t az idézett szövegrészlet, mit akar mondani
vele?
6. Mi jelent az a mondat és honnan ered: „Érzékelésünk az okságot
nem bizonyítja.”?
7. A szövegben felmerül a következő kifejezés: „a priori motorkerék-
pár”. Mi köze ennek a valósághoz?
8. Filozofálás, elmélkedés és meditáció? Mik a közösek bennük, és
miben különböznek?

35. Váratlan nyaralás
Részlet Cat Lavoie: Váratlan nyaralás c. könyv kilencedik fejezetéből
[…] Jude elballag, még látom, amint kinyitja a ZK[29] ajtaját

és belép. Biztos vagyok benne, hogy tudja, le sem veszem róla a
szemem. És kétségtelenül kiélvezi minden pillanatát, hogy meg-
lengette az orrom előtt ezt a pár fontos tényt.
Megkordul a gyomrom, amiről eszembe jut, hogy még nem
is reggeliztem. Miután leküldök pár pohár ananászlevet, és
elmajszolok egy teljes kiőrlésű pirítóst, visszatérek a kunyhómba.
Shane és Nate háza mellett elhaladva látom, hogy a függöny be
van húzva. Hova mehettek? És engem miért nem hívtak? Ami-
kor az ajtómhoz érek, megpillantok rajta egy cédulát.
Miss Everwood,
Beregisztráltam önt egy meditációórára, ami reggel 9–kor kezdődik.
Nem én tartom a foglalkozást, úgyhogy csak reménykedem, hogy a
magaviseletével nem lesz probléma. Próbáljon minél többet profitál-
ni belőle. A meditáció használ az elmének, a testnek, a léleknek. (És
önnek minden szóba jöhető segítségre szüksége van.)
Ez minden…
Jude.
[29] Zen Központ

A cetlit a zsebembe gyűröm és körülnézek. Mindenfelé csak
kunyhók, a tenger, és arcukon boldog mosollyal sétálgató em-
berek. Nincs menekvés. Rápillantok az órámra – már egy gyors
szunyókálásra sincs idő.
Nem vagyok túlságosan feldobva a gondolattól, hogy egy
idegenekkel zsúfolt szobában vegyek részt egy meditáción. Mit
tegyek? Mit mondjak? Érzem, ahogy felgyorsul a pulzusom.
Nem túl jó kezdet ehhez a kalandhoz.
Amikor belépek a meditációs szobába, már húsz–egynéhány
ember üldögél ott. A vezető egy karcsú, sötét hajú nő, makulát-
lan kreol bőrrel. Magasan a feje fölé nyújtja a karját és mosolyog.
Nem néz ki huszonötnél többnek.
– Még egy pár perc, és kezdünk – mondja a csoportnak. – Ér-
zem, hogy nagyon jó foglalkozás lesz.
Szóval, mit fogok én itt csinálni? Csak ülök, és csapkodó hul-
lámokra vagy szökdécselő kisbárányokra gondolok intenzíven?
Nem lennék meglepve, ha itt is egy ájtatos kórusba botlanék.
– Üdvözlöm, Zoey vagyok – sétálok oda a vezetőhöz, és a ke-
zem nyújtom. – Nagyon várom már a foglalkozást. – Hazudós!
– Zoey – mondja utánam. – Én Serena vagyok. – A mosolyá-
tól ragyog az egész arca, engem pedig elfog a bűntudat amiatt,
amire készülök. – Jude már beszélt magáról. Üdvözlöm. – Meg-
szorítja a kezem és a szemembe néz. – Őszintén remélem, hogy
újjászületve és felfrissülve távozik majd erről az óráról.
Sajnálom, de nem így lesz. Egy gyáva módjára fogok távoz-
ni innen. Ha tudok is valamicskét a meditációról – mint ahogy
nem –, az legfeljebb annyi, hogy a résztvevők egy bizonyos pon-
ton mind lehunyják a szemüket.
– Én is – felelem, kerülve Serena átható tekintetét. – Ha vége
az órának, nekem rohannom is kell, úgyhogy köszönöm előre is.
Serena bólint és elengedi a kezem. Ha a meditáció jártassá
teszi valamiképp az embert a gondolatolvasásban, akkor nagy
bajban vagyok.
– Értettem, Zoey. Lassacskán kezdünk, így hát el kellene fog-
lalnia a helyét.
Elsétálok a helyiség hátsó részébe, és leülök egy meglehe-
tősen terebélyes hölgy mögé, aki máris lehunyta a szemét, és fel-
ismerhetetlen szavakat kántál nyöszörgésszerű, rekedt hangon.
Lehet, hogy ez a személyes mantrája? Ha nekem lenne mantrám,
ebben a pillanatban ez lenne: ki innen, de gyorsan.
– Üdvözlet mindenkinek! – mondja Serena, apró öklét a le-
vegőbe lökve. – Nagyon boldog vagyok, hogy eljöttetek. Akkor
hát érezzük jól magunkat! A mai összejövetelen az önbizalomra
fókuszálunk. Mindannyiunknak el kell fogadni a hibáinkat, és
nagy becsben tartani erősségeinket. Remélem, ez az együtt töl-
tött idő segít majd ebben. Kezdjük azzal, hogy hunyjuk le a sze-
münket és vegyünk egy mély levegőt.
Értem már. Dar és Nessa úgy gondolja, még mindig Bradent
szeretem, mert önbizalomgondjaim vannak. És azt hiszik, ha itt
ülök és a hibáim elfogadásáról zsolozsmázom, majd gyorsabban

elfelejtem őt. Sajnálom, de nincsenek nehézségeim saját magam
elfogadása terén. Lehet, hogy nem állok egy Zoey Felvonulás élé-
re a Fő utcán, de attól még okés a viszonyom magammal. Sokkal
inkább akadnak nehézségeim annak az elfogadásával, ha félre-
dobnak valami átlátszó indokkal. Ilyesmihez nem szerveznek
meditációs kurzust?
Körülnézek a szobában, látom, hogy mindenki a légzésére
koncentrál, és ismétli Serena után, hogy mindannyian érté-
kes emberi lények vagyunk. Senki nem fogja észrevenni, ha én
most…
Lassan felemelkedem a székről, és próbálom nem recsegtetni
a padlót. Megállok egy pillanatra, várom, hogy Serena rákérdez-
zen, hová megyek. De a szeme szorosan lezárva, közben azt kéri
a résztvevőktől, hogy lélegezzenek. Na ja, én is pont ezt fogom
csinálni – csak nem itt. Már csak két lépésre vagyok az ajtótól, de
a távolság olybá tűnik, mintha egy hosszú, szeles út volna. An�-
nyi minden rossz történhet közben. Áteshetek a saját lábamon,
megbotolhatok egy székben, vagy hirtelen rám jöhet a tüsszent-
hetnék. De képes vagyok megtenni a távot és – tökéletesen figyel-
men kívül hagyva Serena kilégzési instrukcióit – épp csak akkora
résre nyitom az ajtót, hogy ki tudjak surranni rajta.
Úgy érzem magam, mint egy menekülő. Ha Jude rám talál,
belenyom a gyerekmedencébe, aztán kiteríti a testem mások el-
rettentésére – de minimum valami ehhez hasonló drámai követ-
kezménye lesz a szökésemnek. Elnézek a tengerpart felé. Ez tűnik

most a legjobb rejtekhelynek. Ellenőrzöm az út mindkét oldalát,
nem bukkan–e fel Jude–szerű jel, aztán lekocogok a partra és el-
foglalok egy üres napozóágyat. Hát, ez az én meditációm. Érzem
a nap melegét az arcomon, hallgatom a lágyan elsimuló hullá-
mok moraját, a beszéd zsongását, az ismerős civódást.
Ki sem nyitom a szemem, de tudom, hogy Shane és Nate kö-
zelednek felém.
– Zoey? – csodálkozik Shane. Kinyitom a szemem, és látom,
hogy Nate–tel együtt engem bámulnak. – Ott mentem el koráb-
ban a kunyhód mellett, de nem voltál bent.
Sóhajtok.
– Jude regisztrált a meditációra.
– És milyen volt? – érdeklődik Shane. – A tájékoztató szerint
világhírű oktatóik vannak.
Nate arcára kiül az undor.
– Hál’ istennek, hogy ezt megúsztam. Már a gondolatától ide-
ges leszek, hogy valaki azt mondogatja, lazítsak. – Shane–re néz.
– Meglep, hogy erre nem regisztráltál bennünket.
– Ez nem volt a csomagunkban. Felicity úgy gondolta a pros-
pektus fotói alapján, túl kurvásak az oktatók – mondja Shane,
míg a homokot rugdossa a strandpapucsa orrával.
Eszembe jut Serena, és megcsap a bűntudat szele, amiért ki-
surrantam a foglalkozásról. Távolról sem találtam benne semmi
kurvásat, de a leggings–pántos póló összeállításban sem. Nem
hinném, hogy ő is pózolt volna a prospektusban. De ezt már

soha nem fogom biztosan megtudni, mivel, azt hiszem, mind-
annyiunknak világos, hogy soha nem olvastam azt a vackot, és ha
merő véletlenségből találnék is belőle egy példányt, ezer darabra
tépném.
– Szóval, milyen volt? – firtatja tovább Shane, kirángatva ál-
modozásom pillanataiból.
Lehalkítom a hangom, már–már a suttogásig.
– Nem tudom. Megszöktem. – Körülnézek, hogy megbizo-
nyosodjam róla, senki nem hall bennünket. Fogadni mernék,
hogy Judenak mindenfelé ott vannak a kémjei. […]
Forrás: Cat Lavoie: Váratlan nyaralás – Zoey és a zen pillanata,

fordította: Laik Eszter, Erawan Könyvkiadó,
Budapest, 2014, ekönyv: epub
Feladatok
1. Mit gondolsz, miért fontos meditációban lehunyni a szemünket?

2. Mi a szerepe a légzésnek a meditációs gyakorlásnál?
3. Vajon neked mi volna a reakciód, ha valaki beregisztrálna egy
meditációra az itt olvasható indokokkal?
4. Voltál-e már olyan helyzetben, hogy legszívesebben elhagytad
volna a meditációs termet? Ha igen, miért volt? Hogyan oldottad
meg a helyzetet?
5. Mi az önbizalom?
6. Hogyan hat rád, hogy nem egyedül végzed a meditációs gyakorla-
tot?
7. Mi a különbség a „kikapcsolódás”, a „nyaralás” és a „hasznos idő-
töltés” között?
8. Lehet-e, helyes-e napozóágyban meditálni?

36. Az egyszerű élet művészete
Részlet Shunmyo Masuno: Az egyszerű élet művészete c. könyvből
Előszó
C supán apró változtatások a szokásaidban és szemléletmód-

ban. Mindössze ennyi kell az egyszerű élethez.
Meglátogatsz egy templomot vagy kegyhelyet egy ősi város-
ban, és végignézel a békés kerteken.
Izzadságos munkával megmászol egy hegyet, és élvezed a le-
nyűgöző kilátást a csúcsról.
Megállsz a kristálykék tenger partján, és csak bámulod a ho-
rizontot.
Megtapasztaltál már valaha efféle felfrissülést ilyen rendkí-
vüli pillanatokban, amikor sikerül kiszakadnod a mindennapok
forgatagából?
A szíved könnyű, elönt az energia meleg hulláma. A szokásos
aggodalmak, idegeskedések egy pillanat alatt eltűnnek, egysze-
rűen jelen vagy, a pillanatban élsz.
Manapság sokak lába alól csúszik ki a talaj – tele vannak bi-
zonytalansággal és szorongással, hogyan éljék az életüket. Ezért
keresik a rendkívülit, mintegy kísérletként a lelki egyensúlyuk
helyreállítására.

Csakhogy…
Még ha megnyomjuk is az újraindítás gombot, a rendkívüli
nem lesz a mindennapok része.
Amikor visszatérünk szokásos életünkhöz, támad a stressz,
zakatol az elme. A terhek alatt újra a rendkívülit keressük. Isme-
rős ez a véget nem érő körforgás?
Bármennyit lamentálunk is az élet komplexitása fölött, a vilá-
got nem könnyű megváltoztatni.
És ha a világ nem úgy működik, ahogy szeretnéd, talán jobb,
ha magadat változtatod meg.
Így aztán találkozz bármilyen világgal, könnyedén és kényel-
mesen mozogsz majd benne.
Ahelyett, hogy minden erőddel a rendkívülit keresnéd, mi
lenne, ha gondtalanabbul élhetnél, csupán apró változtatásokkal
a mindennapi élet megszokott rendjében?
Ez a könyv erről szól: egyszerű élet, zen stílusban.
Az életstílus megváltoztatása nem szükségszerűen nehéz.
Apró változtatások a szokásaidban. A szemléletmódod fi-
nom átalakítása.
Nem kell a korabeli japán fővárosokba, Kiotóba és Narába
utazni, nem kell megmászni a Fudzsit, és nem kell az óceán mel-
lett élni. Valóban csupán egészen kicsiny erőfeszítéssel is lehetsé-
ges megízlelni a rendkívülit.
Könyvemben a zen segítségével megmutatom, hogyan lehet-
séges ez.

A zen alapjául szolgáló tanítások lényegében arról szólnak,
hogyan élhet az ember a világon.
Más szóval a zen a szokásokkal, gondolatokkal foglalkozik,
és útmutatással szolgál egy boldog élethez. Ha tetszik, a mély,
mégis egyszerű bölcsesség kincsestára.
A zen tanítását négy alapelv jeleníti meg, amelyek a követke-
zők: „A spirituális ébredés a tanításokon kívül történik, és nem
tapasztalható meg csupán szavak és betűk által; a zen közvetle-
nül az ember tudatára irányul, és képessé teszi az embert valódi
természetének felismerésére, valamint arra, hogy buddhává vál-
jon.” Ahelyett, hogy az írott vagy kimondott szavakra koncent-
rálnánk, legbensőbb lényünkkel kell találkoznunk, amely az „itt
és most”-ban létezik.
Ne hagyjuk, hogy mások értékítélete befolyásoljon, ne ve-
gyük magunkra felesleges aggodalmak terhét, hanem éljünk vég-
telenül egyszerű életet, levetkőzve a haszontalan dolgokat. Ez a
„zen stílus”.
Ha sikerül a fenti szokásokat magunkévá tenni – ígérem,
egyszerű lesz –, eltűnnek a félelmek.
Amint kialakítjuk a gyakorlatát, az élet sokkal nyugalmasab-
bá válik.
Pontosan a világ komplexitása miatt, amelyet a zen ajánl,
hogy éljünk benne.
Manapság egyre nagyobb figyelem irányul a zenre, nemcsak
Japánban, hanem külföldön is.

Én egy zen templom vezető szerzetese vagyok, miközben zen
kerttervezőként is dolgozom, és ebben a minőségben nemcsak
zen templomokban, hanem szállodáknál és külföldi nagykövet-
ségeknél is tevékenykedem. A zen kertek nem csupán a japán
embereket szolgálják; vallásokon és nemzetiségeken átívelve a
nyugatiak lelkét is megszólíthatják.
Homlokráncolás helyett próbálj megállni egy ilyen kert előtt.
Felfrissülhet tőle szellemed és gondolkodásod egyaránt. Agyad
kattogása és zakatolása hirtelen elhalkul és leáll.
Úgy tapasztalom, hogy egy zen kert meglátogatása sokkal
inkább képes közvetíteni a zen szellemiségét, mint akárhány filo-
zófiai magyarázó szöveg.
Ezért határoztam el, hogy gyakorlatias könyvet írok. Azt re-
mélem, hogy a zen pusztán intellektuális megértése helyett az itt
vázolt gyakorlatot mint egyfajta tréninget (képzést) fogod hasz-
nosítani.
Tartsd a kezed ügyében ezt a könyvet, és ha bármikor szoron-
gás vagy nyugtalanság fogna el, fordulj hozzá bizalommal.
Meg fogod találni benne a keresett válaszokat.
Gassho,
Shunmyo Masuno

5. Dobd ki, amire nincs szükséged!
Ettől felfrissülnek a gondolataid
Válj meg a régi tárgyaktól, mielőtt újakat szerzel be!

Amikor rosszul mennek a dolgok, hajlamosak vagyunk úgy
érezni, hogy hiányzik valami. De ha változtatni akarunk a jelen-
legi helyzetünkön, először meg kell válnunk valamitől, és csak ez
után próbáljunk valami mást megszerezni. Ez az egyszerű élet
egyik alapelve.
Mondj le a sallangokról! Ne legyenek előfeltevéseid! Csök-
kentsd értéktárgyaid számát! Az egyszerű élet azt is jelenti, hogy
megszabadulsz fizikai és lelki terheidtől.
Bámulatos, milyen felfrissültnek érezhetjük magunkat egy jó
sírás után. A sírás megszabadít a tehertől, ami a szívedet nyom-
ja. Érzed, hogy van energiád a folytatáshoz. Én mindig azt gon-
doltam, hogy a „megvilágosodott elme” buddhista koncepciója
– amit a „tiszta elme” karakterével írunk japánul – a szellemnek
erre a „felfrissülésére” utal.
Rendkívül nehéz megszabadulni, megválni a lelki és fizikai
terhektől, a bennünket nyomasztó batyutól. Néha csak igazi fáj-
dalmak árán sikerül, mint amikor elválunk valakitől, aki kedves
a számunkra.
De ha javítani akarsz a dolgok állapotán, ha könnyű szívvel
szeretnél élni, el kell kezdened a selejtezést. Abban a pillanatban,
ahogy leváltál, újfajta bőség árasztja el az életed.

10. Ne hanyagold el az étkezéseket!
Az étkezés az evésről szóljon
„Tiszta szívvel egyél és igyál!”

Amikor eszel, magára az evésre figyelsz?
Sietve bekapod a reggelit, miközben már indulsz is. Ebéde-
det a kollégáiddal fogyasztod el, és közben a munkáról beszél-
gettek. Vacsora közben nézed a tévét. Maga az étkezés sokszor
háttérbe szorul, nem igaz?
A zen buddhizmusban van egy mondás: „Tiszta szívvel egyél
és igyál!” Ez azt jelenti, hogy amikor megiszol egy csésze teát,
csak a teaivásra koncentrálj. Amikor étkezel, csak az evésre össz-
pontosíts. Miközben elfogyasztasz egy ételt, gondolj azokra, akik
megfőzték. Képzeld magad elé a szántóföldet, ahol a növények
megteremnek. Légy hálás a természet ajándékáért.
Minden étkünk száz ember kezén megy keresztül, mire elér
hozzánk. Ha így állunk hozzá az étkezéshez, talán tudatosíthat-
juk, milyen szerencsések vagyunk.
Miért szereznek örömet nekünk a finomságok?
Mert a bennünk lévő élet megérzi a valaki más által előterem-
tett étel ízét.

31. Fedezd fel másik önmagad!
Találd meg belső éned!
Belső személyiséged lehetőségei határtalanok

A szabadabb vagy könnyedebb élet érdekében a zen budd-
hizmus azt tanítja, fontos, hogy ne minősítsük magunkat „ilyen
vagy olyan típusú” embernek.
Hadd mondjak egy példát.
Lakozik benned egy másik én is. Ez a másik változatod sza-
badabb, mint az az éned, amelyiket ismerni véled, és tele van
lehetőségekkel. Ez a te lényegi valód. Benned él valódi belső sze-
mélyiséged.
A zen nyelvén szólva a belső személyiséget „mesternek” is
szokták nevezni. Van egy híres történet egy zen szerzetesről, aki
így szólította saját magát: „Hé, mester!”, és énje így válaszolt:
„Tessék!” Akkor megkérdezte: „Ébren vagy?”, és énje azt felelte:
„Igen!” És így folytatta tovább a társalgást.
Mindnyájan különféle szerepeket játszunk a társadalomban.
Lehetsz irodista, anya vagy szakács egy étteremben. Ezek kétség-
telenül a különböző „énjeink”. De mindnyájunknak van egy má-
sik énje, egy igazi hőse, aki bennünk él.
Tégy meg mindent, hogy felébreszd ezt a másik énedet!

60. Csodálj meg egy zen kertet!
Tapasztald meg, hogy egy ilyen kert mennyire át van itatva a
„zen szellemiséggel”
Gyógyító erők vannak jelen a zen kertben

Ha ellátogatunk egy ősi japán városba, alkalmunk lehet meg-
csodálni a zen templomok kertjeit.
Elméletileg a zen buddhista templomok területén lévő összes
kert zen kertnek tekinthető.
De ez nem egészen így van.
Miért? Itt van például a zen festészet.
Nézzünk meg a sumi-e tusrajzot a Bodhidharmáról, egy hí-
res japán művész alkotását. Bármilyen csodálatos is, nem hívjuk
zen festménynek.
Azt akarom mondani, hogy mind a zen kertek, mind a zen
festmények bizonyos speciális formához kötődnek. Határozot-
tan kifejezik alkotójuk zenmester-állapotát, amit Buddha-tudat-
nak is nevezünk.
Hosszú ideig gyakorolja az ember a zen buddhizmust, mi-
előtt eléri a Buddha-tudatot. Ebben a zen állapotban fejeződhet
ki az elképzelt táj egyedülálló szépsége a zen kertben vagy fest-
ményben. Olyan könnyedséget közvetít, ami képes meggyógyí-
tani a lelket (mind).
Ahelyett, hogy a zen kertnek csak a látványos szépségét bá-
mulnád meg, próbáld megérezni benne a zen tudatot, amely át-

itatja. Amikor már a kert részének érzed magad, az idő múlását
sem fogod észrevenni. Minél jobban felfogod a kertet átjáró gon-
dolatokat, az annál jobban képes gyógyítani a tudatod.
Forrás: Shunmyo Masuno: Az egyszerű élet művészete – 100 zen gya-

korlat a szebb és nyugalmasabb hétköznapokért, (fordította: Laik Eszter)
21. Század Kiadó – XXI. Század Kiadó, Budapest, 2019, ekönyv: epub
Feladatok
1. Milyen a „zen stílus”?

2. Hogyan lehet összeegyeztetni a szerzetesi életet és a kertépítést?
3. A zen négy alapelvét említi a könyv. Hasonlítsd össze azzal, ahogy
itt a Főiskolán tanítjuk a zen négy alapelvét!
4. Mikor érdemes a magunk megváltoztatásán elmélkedni?
5. Az idézett szöveg megemlít egy mestert, aki szólítgatja magát. Hol
szerepel ez a történet?
6. Mit ért „zen tudat” alatt Shunmyo Masuno, amikor arról írl, hogy
egy zen kertben vagyunk?
7. Te milyen kidobandókat érzel szükségesnek?
8. Milyen dolgokat eszünk? Milyen lények szükséges az életünkhöz?

Felhasznált művek
Aitken, Robert: Holló zenmester: Egy bölcs madár mondásai és
cselekedetei, összeállította és jegyzetekkel ellátta: Robert
Aitken, fordította és szerkesztette: Edelényi Gyula,
Lunarimpex, Fót, 2010
Desimaru Taiszen: Az út gyakorlása, fordította: Fábián Gábor,
Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest, 1995
Dobosy Antal: A Fehér selyemszál hossza – Zen szöveggyűjte-
mény, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest,
2014
Dobosy Antal: Ráfújt hajszál – Zen tánc, zen sajnálkozás, zen
ordítás, A Tan Kapuja, Budapest, 2017
Fromm, E. – Suzuki, D. T.: Zen-buddhizmus és pszichoanalízis,
fordította Váradi Szabolcs, Gy. Horváth László, Helikon,
Budapest, 1989, 162–172 oldalak
Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka II. Kína–Tibet–Japán,
2003
Harari, Yuval Noah: 21 lecke a 21 századra, fordította: Torma
Péter, Central Kiadói Csoport, Budapest, 2018

Herrigel, Eugen: A zen-út, fordította: Bíró Dániel és Kalmár Éva,
UR Könyvkiadó és Multimédia Stúdió Kft., Budapest, 1997
Hui Neng zen tanításai, fordította Szigeti György, Farkas Lőrinc
Imre Kiadó, Budapest, 2001
Lavoie, Cat: Váratlan nyaralás – Zoey és a zen pillanata, fordítot-
ta: Laik Eszter, Erawan Könyvkiadó, Budapest, 2014,
ekönyv: epub
Masuno Shunmyo: Az egyszerű élet művészete – 100 zen gya-
korlat a szebb és nyugalmasabb hétköznapokért, (fordítot-
ta: Laik Eszter) 21. Század Kiadó – XXI. Század Kiadó,
Budapest, 2019, ekönyv: epub
Miklós Pál: A Zen és a művészet; Magvető kiadó, Budapest, 1978
Örkény István: Egyperces novellák, Magvető Kiadó, Budapest,
1978
Pirsig, Robert M.: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művésze-
te (fordította: Bartos Tibor) Európa Könyvkiadó, Budapest,
1989
Schaik, Sam van: A zen szellemisége, fordította:
Dr. Borbély-Bartis Katalin, Pallas Athéné könyvkiadó,
Budapest, 2019
Seung Sahn: A zen iránytűje, fordította: Fórizs László, Carta-
philus Könyvkiadó, 2008
Shore, Jeff: Létezés én nélkül – Zen a modern világ számára for-
dította: Pálmai Katalin, Sisilla Magdolna, Bán Zoltán, Egy
Csepp Alapítvány, Rinzai mesterek sorozat, Budapest, 2010

Suzuki Shunryu: A zen szellem, az örök kezdők szelleme, fordí-
totta: Halasi Sándor, Buddhista Misszió, Budapest, 1987
Szeng-can: A szívbéli hitről, fordította Fórizs László, https://
terebess.hu/zen/sengcan.html (megtekintve: 2019.08.17)
Szeng-can: Az igaz tudatban való hit verse, fordította Berki Ren-
áta, http://aranyhegy.com/az-igaz-tudatban-valo-hit-verse
Varsányi György: A csan buddhizmus története, A Tan Kapuja,
Budapest, 2019
Zen Tükör Magazin, 13. szám, 2017 nyár
Zen Tükör magazin, 14. szám, 2018 tél
Zen Tükör magazin, 15. szám, 2018 nyár
Zen Tükör magazin, 16. szám, 2019 tél

Zen Szöveggyűjtemény

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Zen Szöveggyűjtemény

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A TAN KAPUJA

Budapest, 2019 %()(.7(7e6$-g9ė%(

A köny címe A Tan Kapuja

Zen szöveggyűjtemény A Tan Kapuja

Zen szöveggyűjtemény –4– A Tan Kapuja

Taccsittam jacsittam acsittam

B uddhát, mint oly sokszor, ezúttal is több száz vándorszerze-

Zen szöveggyűjtemény –5– A Tan Kapuja

Hamvas Béla: ZEN (tanulmány)

Zen szöveggyűjtemény – 28 – A Tan Kapuja

1. A szöveg idézi a Buddha virágprédikációját. Hol lehet megtalálni ez

Zen szöveggyűjtemény – 29 – A Tan Kapuja

B ódhidharma, a csan alapítója, mitikus alak. A mítosz a

Zen szöveggyűjtemény – 35 – A Tan Kapuja

Forrás: Varsányi György: A csan buddhizmus története

1. Bódhidharma a zen első pátriárkája. Nézz utána, mit tudhatunk

Zen szöveggyűjtemény – 38 – A Tan Kapuja

Zen szöveggyűjtemény – 39 – A Tan Kapuja

E gy szerzetes így szólt Dzsósúhoz:

Zen szöveggyűjtemény – 40 – A Tan Kapuja

A fenti kóan egyike a legismertebbeknek. Dzsósú zen mestert

Zen szöveggyűjtemény – 42 – A Tan Kapuja

Az elfogulatlanság – amikor úgy látunk, hogy szemünket nem

Dobosy Antal: A Nincs-kapu – A zen buddhizmus klasszikus

1. Mit érünk el, ha elmossuk a tálat?

Zen szöveggyűjtemény – 45 – A Tan Kapuja

I gazi természetünk kutatása évezredek óta feladatunk. Meg

Zen szöveggyűjtemény – 47 – A Tan Kapuja

E világ legelőjén a bikát keresem,

A bika elveszett. De miért kell megkeresnem? Annak, hogy nem

Zen szöveggyűjtemény – 48 – A Tan Kapuja

A folyópart mentén a fák alatt veszem észre először

Most, hogy megértem a tanítást, már látom a bika lábnyomait.

Zen szöveggyűjtemény – 49 – A Tan Kapuja

A csalogány énekét hallom.

Ha az ember hall egy hangot, annak forrását is érezni tudja. Ami-

Zen szöveggyűjtemény – 50 – A Tan Kapuja

Iszonyú küzdelemben ragadom meg őt.

Hosszú ideje lakott az erdőben, de ma végre megfogtam! A hoz-

Zen szöveggyűjtemény – 51 – A Tan Kapuja

Az ostor és kötél még szükségesek

Minden gondolatot egy másik gondolat felmerülése követ. Ha

Zen szöveggyűjtemény – 52 – A Tan Kapuja

Felülök a bikára, és lassan hazafelé indulok.

Zen szöveggyűjtemény – 53 – A Tan Kapuja

Megülöm a bikát és hazaérek.

Minden törvény egy, nem kettő. A bikát csak ideiglenes alany-

Zen szöveggyűjtemény – 54 – A Tan Kapuja

Ostor, kötél, személy és bika a nem-dologiságban olvadnak egybe.

Középszerűség nincs már. A tudat korlátoktól mentes. Nem ke-

Zen szöveggyűjtemény – 55 – A Tan Kapuja

Sok lépés vezetett vissza a gyökérhez és a forráshoz.

Az igazság kezdettől fogva világos. Csendben mérlegelve figye-

Zen szöveggyűjtemény – 56 – A Tan Kapuja

Mezítláb, fedetlen mellel elvegyülök a világban az emberek között.

Kapumon belül ezer bölcs sem tudhat rólam. Kertem szépsége

Forrás: Dobosy Antal: A Fehér selyemszál hossza

Zen szöveggyűjtemény – 57 – A Tan Kapuja

1. Nézz utána, hogy mi tudható a Tíz bika történetek keletkezéséről,

Zen szöveggyűjtemény – 58 – A Tan Kapuja

A teaszertartásnak és eszményi kerti környezetének a kialakí-

Forrás: Miklós Pál: A Zen és a művészet; Magvető kiadó,

1. Egyet értesz-e azzal, hogy a teaszertartás a világiak számára jött