A BETEGÁPOLÁS TÖRTÉNETE

ÁPOLÁS, EGÉSZSÉGTUDOMÁNY,GYÓGYTORNA, ORVOSLÁS

Irodalom:
• Buda József : A betegápolás története
• Pécs: POTE, 1994.-
• Buda József : Az orvoslás története
• Pécs : POTE, 1996.-
A XV-XIX. SZÁZAD

• A RENESZÁNSZ ÉS HUMANIZMUS KORA

• VESALIUS
VESALIUS
• Vesalius (1514-1564) Andries van Wesel a reneszánsz legismertebb
anatómusa Leonardo nyomdokain haladva, de főként a személyesen
végzett boncolások adatait felhasználva az emberi test addig
ismeretlen részletességű leírását készítette el, amelyet kérésére a
Tiziano tanítvány, Jan van Kalkar látott el művészi igényű
illusztrációkkal.
• Vesalius De Humanis Corporis Fabrica című 1543-ban megjelent műve
mérföldkő az orvoslás történetében. Az emberi test anatómiájának
felfedezése a igen nagy lendületet kapott, az addigi ókori
klasszikusokon nyugvó elméleteket alapos és a lehetőségekhez képest
pontos megfigyelések váltották fel.
Vesalius részletes ábrákat készített a boncolásokról, amelyeket hat
illusztrált anatómiai táblázat formájában bocsátott tanítványai ré-
szére. Amikor kiderült, hegy széles körben terjesztik, 1538-ban Ta-
bulae Anatomicae Sex néven kiadta. 1539-ben elkészítette Galenus
anatómiai kézikönyvének modernizált változatát, az Institutiones A-
natomicae-t.

1539-ben egy páduai bíró nagy érdeklődést kezdett mutatni Vesali-

us munkája iránt és frissen kivégzett bűnözők holttestével támogat-
ta a boncolásokat. Ennek segítségével Vesalius hamarosan nagy
mennyiségű, pontos anatómiai ismeretre tett szert, amelyeket i-
dőnként hivatásos rajzolók segítségével rögzített és ennek eredmé-
nyeként sokkal pontosabb ábrákat tudott közzétenni, mint koráb-
ban bármikor.
De humani corporis fabrica
• 659 oldal , 7 könyv

• Csonttan, Izmok, Érrendszer, Idegrendszer, Hasi szervek, Mellkasi

szervek , Agyvelő és érzékszervek
De humani corporis fabrica (Az emberi test
működéséről)1543
CSONTVÁZ:
A tudós 1543-ban könyve kiadásának ügyében járt Bázelben, amikor a városban
lefejeztek egy hírhedt bűnözőt. Vesalius a testet nyilvánosan felboncolta, a
csontvázat összerakta és a városnak adományozta. A világ fennmaradt legrégebbi
anatómiai preparátuma a bázeli egyetem anatómiai múzeumában ma is
megtekinthető.
• Vesalius felismerte, hogy a csontváz az emberi test váza. A De fabrica első köteté-
ben, amely a csontvázról szólt, cáfolta meg Galenus legtöbb téves nézetét, amikor
bebizonyította, hogy az állkapocscsont egy darabból, míg az emberi szegycsont
három darabból áll (a Galenus által tanulmányozott majmoknál ezek a csontok
két, illetve hét darabból állnak.
• Ebben a könyvében cáfolta meg azt a közkeletű hiedelmet, hogy a férfiaknak
eggyel kevesebb bordájuk van, mint a nőknek (a Teremtés könyve alapján.
De humani corporis fabrica
• IZOMZAT:
• Az izmok tanulmányozásában Vesalius egyik legnagyobb és maradan-
dóbb eredményei a hihetetlenül részletes és pontos anatómiai illusz-
trációk voltak, amelyekkel műveit illusztálta. Pontosan és érthetően
leírta az emberi test összes izmának eredetét, tapadási helyét, illetve
feltételezett funkcióját.
De humani corporis fabrica
• KERINGÉS :
• A modern orvostudomány szempontjából Vesalius legfontosabb felfe-
dezéseit a keringési rendszer tanulmányozása során tette. A szív bon-
colása során igazolta, hogy nem létezik átjáró a két szívkamra között,
ahogyan azt Galenus feltételezte. A De fabrica második kiadásában
már határozottan állította, hogy a szeptum választja el a bal pitvart és
kamrát a jobb pitvartól és kamrától, így a vér ezen üregek között nem
áramolhat. A pitvarok és kamrák közötti billentyűk funkcióját is leírta
(megakadályozzák a vér visszaáramlását). Először vetette fel, hogy a
szívműködés és a pulzus összefüggésben áll.
De humani corporis fabrica
• IDEGRENDSZER
• Az idegrendszer vizsgálata során Vesalius úgy határozta meg az ideget,
mint amely az érzéseket szállítja és a mozgást irányítja. A kortársaival
ellentétben elutasította, hogy az ízületi szalagok és ínak részt venné-
nek az ingerületek továbbításában.
• Elvetette, hogy az idegek a szívből erednek (mint azt Arisztotelész ja-
vasolta) és felismerte, hogy az idegek az agyban végződnek.
• A látóideg tanulmányozása alapján kijelentette, hogy az idegek belül
nem üregesek.
De humani corporis fabrica
• BELSŐ SZERVEK:
• Bár elfogadta Galenus feltételezését, miszerint a máj a vérképzés szer-
ve, bebizonyította, hogy annak nem öt lebenye van, hanem csak egy
és hogy az üres visszér (vena cava) nem a májhoz csatlakozik
• A De fabrica-ban korrigálta egy korábbi kijelentését, miszerint a jobb
vese magasabban helyezkedik el, mint a bal. Vesalius úgy tartotta,
hogy a vesék nem csak a vizelet kiválasztásában, hanem a vér szűrésé-
ben is szerepet játszanak és az ürülék a húgyvezetéken (ureter) ke-
resztül jut a húgyhólyagba.
De humani corporis fabrica
• BELSŐ SZERVEK:
• Elsőként írta le a hashártyát (peritoneum), kapcsolatát a gyomorral, a
léppel és a vastagbéllel, illetve a gyomorkapu első pontos leírását szol-
gáltatta
• Megfigyelte, hogy az emberi testben a vakbél aránylag kis méretű (a
többi emlőshöz viszonyítva, illetve leírta a gátorüreget (mediastinum)
és a mellhártyát (pleura)
• Felboncolható terhes nők hiányában nem tudta teljesen megismerni
és megérteni a szaporodószerveket, de felismerte, hogy az emberi
méhnek csak egy ürege van, nem kettő (amint azt Galenus állította)
De humani corporis fabrica
• SZÍV:

• Az izmokkal végzett munkája során Vesalius azt tartotta, hogy az iz-

moknak képesnek kell lenni akaratlagos mozgásra, és mivel a szív
mozgása akaratlagosan nem befolyásolható, nem is tartotta igazi i-
zomnak.
• Leírta a szív részeit, a két pitvart és a két kamrát, bár a jobb pitvart a
felső fő visszér folytatásának, míg a bal pitvart a tüdővisszér folytatá-
sának tartotta.
De humani corporis fabrica
• SZÍV:

• Érdekességképpen megemlítendő, hogy foglalkozott azzal a kérdéssel,

hogy vajon a szív tekinthető-e a lélek központjának, de a várható bírá-
latok miatt nem foglalt állást ebben a kérdésben
PARACELSUS
PARACELSUS
• Paracelsus (született Philippus Theophrastus Aureolus Bombastus von
Hohenheim) (Einsiedeln, Svájc, 1493 körül – Salzburg, Német-római
Birodalom, 1541. szeptember 24.) orvos, csillagjós, ezoterikus bölcselő,
természettudós, alkimista és vezető okkultista. Közismert nevét csak
később, Celsus római orvos nyomán vette fel, jelentése „Celsus felett álló”.
• Katonaorvosként Spanyolországtól Svédországig bejárta szinte egész
Európát, többek között járt Magyarországon is. Ezután beutazta
Egyiptomot, Arábiát, a Szentföldet és járt Konstantinápolyban is. Ezeken a
területeken évszázadok óta fejlett népegészségügyi rendszer létezett,
Paracelsus pedig képzett orvosoktól, alkimistáktól, bábáktól,
fürdőmesterektől, javasasszonyoktól tanulhatott. Európába való
visszatérése után, 1524-ben Salzburgban kezdett először állandó orvosi
praxist. Új kezelési módszerei hamar ismertté tették.
PARACELSUS
• Nemcsak a fizikailag érzékelhető tünetek és kórok érdekelték, hanem
a teljes ember, minden lelki és szellemi indíttatásával együtt.
Elutasította a sebek kezelésének akkoriban szokásos módszereit: a
forró olajjal való kiégetést, illetve a gangrénás végtag amputálását.
Szentül hitt abban a „képtelenségben”, hogy a sebek maguktól
begyógyulnak ha megfelelően kitisztítják és megóvják őket a
fertőzéstől. Abban is különbözött kortársaitól, hogy maga készítette
orvosságait. Az orvostudományt tekintette alaptudománynak és új
módszereiben a tapasztalat jelentőségére hívta fel a figyelmet.
PARACELSUS
• Az új orvoslás alapjait kifejtő Paragranum című művében az orvosi
gyógyító tevékenység leírásában négy alappillérről ír.

• Az első pillér a klasszikus értelemben vett filozófia, a bölcsesség

szeretete, a látható és a láthatatlan természet egységben történő
kutatása.
• A második oszlop az asztrológia: az ókori hagyományokhoz hasonlóan
Paracelsus a Naprendszer bolygói és az emberi test szervei,
szervrendszerei között összefüggést talált (például a Napot a szívhez, a
Holdat az agyhoz, a Merkúrt a tüdőhöz kapcsolta). Ezért tartotta
fontosnak, hogy az orvos legyen jártas a csillagjóslás tudományában
PARACELSUS
• A paracelsusi orvoslás harmadik pillére az alkímia, az anyag átalakításának
tudománya. Az alkímiát a gyógyszerkészítés szolgálatába kívánta állítani.
• Gyógyszerei elsősorban gyógynövényekből és fémekből készültek, amelyek
közvetlenül a természetben megtalálható formában nem használhatók
gyógyításra, ezért szükség van az orvosra – mint alkimistára –, aki belőlük
megfelelő főzetet, kenőcsöt készít.
• Az orvoslás negyedik oszlopa az orvos jelleme: önzetlensége és erkölcsi
tisztasága, ami Paracelsus szerint minden gyógyszernél hatásosabb. Azt
tanította, hogy Isten a legfőbb orvos, csak Isten képes minden betegséget
meggyógyítani. Az orvosnak az Ő példáját követve, szerényen és szeretettel
kell munkálkodnia.
PARACELSUS
• nézetei szerint a betegség és az egészség az ember (mint a mikrokozmosz), és a
természet (mint a makrokozmosz) közötti harmónia megnyilvánulásai. Filozófiája
szerint az ember megismeréséből (mikrokozmosz) lehet következtetni a világ
(makrokozmosz) jelenségeire. Összegezte a korát megelőző különböző nézeteket
és azok alapján úgy tekintette, hogy nem a lélek tisztasága, hanem a test
pillanatnyi ásványi egyensúlyának megbomlása okozza a betegségeket, amelyeket
a test kémiájának orvosolásával lehet meggyógyítani.

• Paracelsus új gyógyszerkészítési elveivel a kémiai és ásványi elemek orvosi

felhasználásnak (iatrokémia) úttörője volt. A paracelsusi iatrokémia elvi újítása az,
hogy míg a régiek a vegyi anyagokat zömmel külsőleg, sebekre és bőrbajokra
alkalmazták, addig Paracelsus belső szerként is használta őket. Paracelsus volt az
első orvos, aki gyógyszerként volt képes alkalmazni egyébként mérgező, például
higany-, kén-, vagy vasvegyületeket.
PARACELSUS
• Paracelsust a toxikológia atyjaként is emlegetik.

• Mondása:

• „Dosis sola facit venenum.”

• „A mennyiség teszi a mérget.” (Kis adagban gyógyszer, nagy
adagban méreg)
Ambroise Paré (1510-1590)
• A modern sebészet megalapozója

• Paré a sebek kiégetése helyett egy saját maga által kikevert gyógyszert
használt, ami többek közt terpentinből tojássárgájából és rózsaolajból állt.
Néhány nap alatt már nyilvánvalóvá vált, hogy ezeknek a sebesülteknek
kisebb fájdalma és láza van, mint azoknak, akiket forró olajjal kezeltek.

• Paré legjelentősebb újítása az volt, hogy felélesztette az ókori hagyományt,

miszerint amputálásnál a vérzés csillapítására a kiégetés helyett az artériák
lekötését alkalmazta. Paré szolgálatainak elismerését jelentette, hogy négy
francia király: II. Henrik, II. Ferenc, IX. Károly és III. Henrik orvosa volt.
Ambroise Paré
• A kor legkiválóbb sebészeként számon tartott Paré foglalkozott protézisek
készítésével, valamint tökéletesítette a koponyalékelés technikáját is.
• A trepanálás eszközei Paré műszertárában tökéletesedtek, műszereinek
zöme a XIX. század közepéig változatlan állapotban a sebészek
gyakorlatában maradt. A trepanálás eszközei Paré műtéti technikáját
követték, hiszen e téren rendkívül radikális sebésznek bizonyult:
minden esetben a koponya feltárását választotta, ha a koponyacsont
mögött gennygyülemet gyanított. A koponya feltárásakor a kemény
hártya és a csont közé — egyénileg szerkesztett — tompa végű
szondát vezetett, amelyen keresztül levezette a váladékot, az esetleg
bennmaradt gennyes folyadékot olajjal kimosta. A mélybe benyo-
módott impressziós törésekhez, a csontszilánkok kiemelésére,
különleges fogókat és különböző — egyenes, lekerekített vagy belül
recézett — csipeszeket szerkesztett.
Ambroise Paré
• A gyorsabb műtéti technika érdekében az állványos helyettesítésére
szerkesztette meg a róla elnevezett íves, cserélhető fejű
korongfúrót. E típus elődje kétségtelenül a Hippokratész-féle, azóta
több változatban is módosított, koronás korongfúró, valamint a már
említett állványos csontkiemelő. A csontszélek lecsipkedésére
szerkesztette meg az ún. „madárorrot", amely csavaros szerkezettel
szabályozható, madárcsőrre emlékeztető, két egymásba csúsztatható
fémszerkezet volt. Egyszerűbb műszerújításai közé tartozott a
keresztmetsző-kése, a vésőhöz hasonlító, a koponyahártya
eltávolítására szolgáló szikéje, a dárdához hasonlító kis csontfűrésze,
valamint a mindkét végén kifelé hajlított csontemelője. Ugyancsak
közhasznúvá vált a sebészek között Paré — kalapácshoz hasonló —
csontkaparója és biztonsági koronggal ellátott kézi perforátora is.
Ambroise Paré
• 1545.La méthode de traicter les plays faictes par hacquebutes (Paré:
A golyó által ejtett sebek kezelési módja)
• 1564. Dix livres de la chirurgie (Tíz könyv a sebészetről)
• 1568.Traité de la Peste, de la petite Verolle et Rougeolle... (A pestis, a
himlő és kanyaró)
• 1572.Cinq livres de chirurgie (Öt könyv a sebészetről)
• 1573. Deux livres de chirurgie (Két könyv a sebészetről)