cÁrút Aző§HoRl

sryútae EURÓPA

&
A rnúlt születése

D. W. Harding

AzosKoRl
,,

EURoPA
A MÚ EREDETI CÍME: PREHISTORIC EUROPE
A FORDÍTÁ§ AZ ELSEVIER PUBLISHING PROJECTS SA, LAUSANNE
1978. ÉvIKlADÁsA ALAPJÁN KÉszüLT
o ELSEVIER PUBLISHING PRoJEcTs sA, LAUSANNE, 1978

FORDÍTOTTA ÉS AZ UTÓSZÓT ÍRTA MAKKAY JÁNOS

A FORDÍTÁST SZAKMAILAG ECSEDY lSTVÁN ELLENŐRlZTE

A múlt szijktése sotozat szerkesztő bizottsóga

JOHN BOARDMAN, az Oxfordi Egyetem tanóra
BASIL GRAY, a British Musewn Keleti RégiségekOsztóIyónak nyugalmazott feliigyelője
DAVID OATES, a .Lo doni Egyetem Régészeti Intézelének proíesszora
COURTLANDT C LNBY, szerkesztő

A CíMoLDALLAL szEMKözTI KÉPEN A DÉL_FRANcIAoRszÁGI RoQUEPERTUSE_BEN FELTÁRT SZENTÉLY

KÓOSZLOPAI LÁTHATÓK. A KIS FÜLKÉKBEN ELHELYEZETT EMBERI KOPONYÁK A KELTA ,,FEJKULTt SZ.-RÓL
TANIJSKoDNAK (REKoNSTRUKCIÓ, RÉGÉSZETIMúZEUM, BORELY).

A BORiTÓN: A DÁNIAI TOLLUND TÖZEGMOCSARAIBAN TALÁLT VASKORI

FÉRFIHULLA FEJE, KIs SAPKÁVAL Ésl NvexÁne rrURKoLT KöTÉLLEL.
BEYEZETÉS
Európa mintegy hét évezredes őskora alighanem csak
rövid közjátéknak tetszik a kezdetleges ,,vademberek"
és a későbbi civilizációk között. Ám a környezetét foko-
zatosan meghódító ember éppen ebben az időszakban
sorsdöntő lépésekettett meg. A földművelés kezdeteitől
a fémmúvességelterjedéséigés a városias életforma kia-
lakításáig vezettek el ezek a lépések,amelyeket részben
ugyan déli és keleti területek fejlettebb kultúrái váltottak
ki, azonban magának az őskori Európának a sajátos
feltételei és körülményei határoztak meg.
A19, századvégén működő Oscar Montelius és a hoz-
zá hasonló tudósok munkásságát követően jó ideig
Európa őskori művelődéseinek a leletanyagaiban jelent-
kező minden jelentős változást a Közel-Kelet és az égei
vidékek feilettebb kultúráiból kiinduló hatásoknak tu-
lajdonítotiak. Úgy vélekedtek. hogy minden. egymást
követő gazdasági vagy technológiai újítás - gyakran el-
torzított formában kulturális áramlások (ditrúziók) ré-
vénjutott el az északnyugatra elterülő barbár vidékekre.
Az ilyenféle külső hatásokra való hivatkozásokal az az
igény is táplálta, hogy az őskori Európa időrendjének
íelállításához Görögországhoz, Palesztinához és Egyip-
tomhoz kapcsolódó szálakat lehessen találni. Európa
északnyugati, az Atlanti-óceán melletti vidékeit illetően
is az ún. ,,egyidejűségeket" keresték, Angliában például,
az újonnan jelentkező régészetiemlékcsoportokat az
európai szárazföldről érkező népi bevándorlások követ-
kezményeinek tartották. Az elmúlt húsz évben azonban
a kulturális változ ások magyarázatára törekvő régészeti
elméletek ,,divatjában" az inga az őstörténetben min-
dent csak diffúáóra visszavezető felfogástól átlendült a
másik oldalra, és manapság a kultúrák egymástól füg-
getlen fejlődésének vagy az egymás közötti kölcsönös
érintkezéseknekaz elméletéthelyezik előtérbe. Az utób-
bi irányzatot segíti a radiokarbon -kormeghatározás is,
azzal, hogy megbizhatőbb időrendeket segít megállapí-
tani. Ha valaki elfogadja a kulturálisjavak terjedésének
az elvét, mégnem feltétlenül tagadja az önálló helyi fejlő-
dés lehetőségét. Gordon Childe, valószínűleg a legjelen-
tékenyebb 20, századi őstörténész és a diffúziót valló
nézetek határozott képviselője, meg volt győződve arró1,
hogy ,,a barbár társadalmak még az őskorban is sajáto-
san európai módon viselkedtek", Természetesen azok a
bennszülött, a továbbfejlódésre már érett európai társa-
dalmak, amelyek gazdasági vagy technológiai újításokat
hoztak létre, saiát maguk is készséggelsegítettékelő
azok elterjesztését, az érclelőhelyekhez vezeíő új keres-
kedelmi utak nyitásával, vagy frissen szerzett Eazdagsá-
gukból és hatalmukból eredő területi terjeszkedésük
révén.
Nyilvánvaló, hogy az egész őskorban bizonyos jól
meghatározható természetes utak szolgáltak az Eurő-
pán belüli kulturális áramlások csatornáiként. Mindvé-
gig döntőjelentőségű volt a Duna, amelyet a görögtörté-
netírók a kelták Európáján áthaladó folyóként tartottak
számon. Az őskorban játszott fontos szerepe nem utol-
sósorban abból fakadt, hogy a Kárpát-medence és az
Érchegységfémlelőhelyekben gazdag vidékeihez veze-
tett el, amelyektől további fontos elágazások indultak az
észak-európai síkságra, az Eszaki-tengerhez és Anglia
felé. A szigetország kutatói gyakran hibásan - azt téte-
lezik fel, hogy minden, a szárazföldr ől származő űjitás a
keskeny Csatornán át került Angliába, kisebb részben
talán a Rajna-vidékről, holott a Weser és főleg az Elba
folyók minden bizonnyal szintén nyújtottak lehetőséget
Anglia északi és keleti részeinek az európai műhelyekkel
való kapcsolatok felvételére.A görög gyarmatosítók ál-
tal az i. e. ] . századvégétől uralt földközi-tengeri meden-
ce kétségtelenül már igen régtől fogva tanúja volt nyu-
gatía íaítőkereskedelemnek, akár Gibraltárnil, akár a
carcassone-i szoroson át és onnan tovább a Garonne
völgyén át vezetett is az útja az atlanti partvidékre. Euró-
pa ily nagy térségeit munkánk szükségszerűen csak rövi-
den és válogatva tárgyalhatja, mellőzve sok, vitathatat-
lanul jelentős helyi eredményt azoknak a kulturális
együtteseknek a kedvéért,amelyek szervesebben illesz-
kednek az európai őstörténet fő áramlatába, azazköny-
vünk tárgyához.
Az európai őskor vége feléjelentkező egyes sajátossá-
gok nem korlátozódtak kizárólag az őstörténeti időkre,
a korai középkorban szintén jelentkeztek. Amint arra
Stuart Piggott emlékeztetett, a népvándorlás kor ,,nem
volt más, mint az őskori Európa ama sajátosságainak az
újjáéledése,amelyeket a római uralom ideiglenesen moz-
dulatlanságra kényszerített. A huzamosan megtelepült
közösségekből álló Európát a középkor teremtette meg,
és az őskori sajátosságok történeti párhuzamait keresve
az angolszász telepekhez, a skandináviai harcosok rab-
lóhadjárataihoz, . . . valamint a gótok, vandálok és bur-
gundok vándorlásaihoz kell fordulnunk." Ezek a ván-
dorlások azonban már kívül esnének ennek az összefog-
lalásnak a keretein, és az olvasó róluk a sorozat egy má-
sik kötetében, a Philip Dixon által íroítBritek,frankok,
v ik in ge k című mlnkában tájékozódhat.
lDoRENDl TABLAZ.AT
,r

OÉLNYUGAT ÉszAK_ KözÉP_ És oÉL_oBosz_

- KELET_EUBÓPA
OÉLKELET EUFÖPA
oFszAG

Kó;ös,sTAFöEVo
5000
l
I
"o"o,rr['".." I

,I
I
l
l

,l
I
I
]_ -uo"o.o,"r." *|."o''on
MÜVELÖOÉSE
V NÖA_
ToF.Dos l
4000 l
ll ll
li I TFIP(

!i
I

l RÖssEN
l I
I
I

|-i
I
I MlCHELSBERG
3000 I

l| l
a

I
TöacsÉaEs ["""!
l] I szAJl] EoÉNYEK KULTi
l] l MÚVELÓDÉSE t
l
l"o*^"] l l
NYEK-----f- l
I
l -,
t t
-EDÉ
a

l l
l-
l lll
l
Il
H|LVERSUM

] 000
oEVEnEL-FlMaUFY

JoGAs§Es
l I
<a-_
I
AYLEsloFD_SWAFLlNG
0 l
T--l ".",",
MEGJEGYZÉS A RADIOKARBONOS
KoRMEGHATÁR ozÁsHo7,
A laboratóriumok általában ajelentől számított időpon-
tokat szokták megadni, amikor radiokarbon-mérések
adatait közlik, jelennek tekintve aZ i. sz. l950-et. Jelzése
ennek a rendszernek magyarul még nincs, angolul BP
(tehát before present, azazjelen előtt). A régészeti iroda-
lomban azonban általában át szokták ezeket az ad,ato-
kat számítani, s i. e. vagy i. sz. értékeketadnak meg.
A legutóbbi években azonban a radiokarbon időadatok-
nak a dendrokronológiai mérésekkel(tehát az öreg fák
évgyűrűinek megszámlálásával) való összehasonlításai
arra utalnak, hogy a radiokarbon időadatok többnyire
HALlsTÁTll VAsKoF
-
H(.]Ns§úcK ElF€L
I
-
LA TÉN€_Kon
VAGY KELTÁK
-
|--l"-,*- í---l *u*,
fiatalabbnak bizonyultak. A különbség i. e. l000 körüli
időpontnál mintegy 200-300 évet tesz ki, i. e. 3500 körül
pedig már legalább 900 évnyi. Hogy a dendrokronológia
segítségévelmég nem módosított, tehát szaknyelven nem
kalibrált (angolul uncalibrated) és a tényleges naptári
időpontok között (ez utóbbiak a történeti forrásokból
vagy olyan radiokarbon-meghatározásokból származ-
hatnak, amelyek a ma rendelkezésre álló valamelyik ka-
librációs görbe alapján helyesbítésre módositásra ke-
rültek) különbséget tehessűnk, a kalibrálatlan időponto-
kat i. e., a naptári időpontokat pedig i. e. jelőli.
l. REGEszET, TORTENELEM,
,, aa ,

TARsADAtoM

l / A dániai Tollund tőzegmocsaraiban talált vaskori férfihulla feje,

kis sapkával és a nyakára hurkolt kötéllel, Gyomortartalmából
kóVetkeztetni lehet utolsó táplálékára.
 8 | Régészet, történelem, társadalom
A Felső_Szajna völgyében lévő Chátillon közelében egy
már-már alig kiemelkedő korai vaskori halomsírban
1953-ban folytatott ásatások egy látványosan gazd,agte-
metkezés érintetlen sírkamrájára bukkantak, amelyet a
régészetiirodalom azőta a víxi fejedelmi sírkéntvagy a
vixi kincsként tart számon. A sír mellékletei között is
kiemelkedik egy valószínűleg Spártában készített, a bor-
nak vizze], való Vegyítéséreszolgáló hatalmas bronz-
edény (kratér), amelynek füleit párosával elhelyezett
fantasztikus gorgófejek tartják, nyakát pedig felvonuló
harcosok és harci kocsik domborműves jelenetsora dí-
szíti. Az edény legnagyobb magassága 1,64 méter, űrtar-
talma körülbelül 1200liter. Ez a nagyszerű tárgy rögvest
felidézi számunkra Hérodotosz görög történetírónak ar-
ról ahatalmas kratérról beszélő sorait, amelyet a spártai-
ak küldtek volna ajándékba Lúdia királyának, Kroi-
szosznak, de amelyet, állításuk szerint, szamoszi kaló-
zok elraboltak. Azt beszélték róla, hogy nyaka körül
domborműsor díszítette, és 300 amphorányi bort tudott
befogadni; e részletek sugallták a feltevést, mely szerint
avixi kratér könnyen azonos lehet a legendában szereplő
bronzedénnyel.
Hogy azonos volt-e vele, vagy sem, számunkra, régé-
szek számára lényegtelen, hiszen végső célunk nem az,
hogy a történetírók szövegeihez szolgáltassunk adato-
kat, ahogy például a Palesztinával foglalkozó archeoló-
gia feladata sem kizárólag a Bibliában foglaltak igazolá-
sa. A vixi temetkezés nyomatékosan figyelmeztet arra,
hogy az őskori Európát nem vizsgálhatjuk elszigetelve a
Földközi-tenger vidékén és az égei térségben kialakult
szomszédos kultúráktól, különösen azért nem, mert na-
gyon gyakran a közöttük lévő kölcsönös kapcsolatok
adnak számunkra fontos, időrendi támpontokat Közép-
és NyugatEurópa vonatkozásában is. A könyvünkben
tárgyalt időszak későbbi részéhezpedig az ókori törté-
nettudomány szolgáltat felbecsülhetetlen értékű,a régé-
szetet kiegészítő íorrásanyagot. Van eset, amikor a kettő
kölcsönösen megvilágítja egymást, máskor pedig nyil-
vánvaló ellentmondásban vannak. Mindenesetre az
ókori földrajztudósok és történészek adatai nagyobb
megbízhatósággal tájékoztatnak bennünket arról, hogy
Európa és a Földközitenger térségénekősi társadalmai
között milyen kapcsolatrendszer alakult ki az elmúlt
évezredekben, mint bármiíéle más mai, a csendes-óceán
térségébőlvagy máshonnan vett néprajzi kutatási mo-
dell. Mivel tehát ilyen nagy értékűsegítségről van szó,
balgaság lenne nem venni róla tudomást.
ALAPELVEK ES MEGHATÁROZÁSOK 7 A régésze-
tet általában az emberi múltat a hátrahagyott anyagi
javak alapján tanulmányozó tudománynak tartják, és a
települések, a házak és a temetkezések maradványai leg-
alább annyira e javakhoz számítanak, mint a konyha-
edények, fegyverek, ékszerek, amelyeket az ásató régész
a lelőhelyeken feltárhat. Sokan úgy érvelnek, hogy ebből
a meghatározásból következóen annak a múlt legmé-
lyebb távolába vesző őstörténetnek a kutatása a ,,legiga-
zíbb" régészet,amelyben kizárő|ag csak az írást még
nem ismerő társadalmak ránk maradt anyagi emlékeire
vagyunk utalva, írásos feljegyzésekre nem számítha-
tunk. Az egyes európai nyelvekbenmaga az,,őstörténet"
szó is különféle jelentésárnyalatokkal bír, nem utolsó-
sorban annak a felismerésnek a következményeként,
hogy az íráshasználat az ókori világ különböző térségei-
nek különböző társadalmainál más és más időpontok-
ban honosodott meg. A francia nyelvben például csak a
nagyon régi múltra vonatkozik, amikor az írást még se_
hol a íöldön nem ismerték, tehát nem egyszerűen csak az
északnyugat-európai írásos történelmet megelőző idők
jelölésére szolgál. Arra a későbbi korszakra, amikor a
barbár Európa saját maga még írástudatlan volt, de az
Okori Keleten és az égei vidékeken az írás már réges-
régen létrejött, sőí az őkori szerzők már be is számoltak
írni még nem tudó kortársaikról, mostanában gyakran
a protohistorikus korszak (franciául protohistoire, né-
metil Frühgeschichte, magyar megfelelője nincsen) kife-
jezést használják.
Pontosan ezzel a protohistorikus, az újkőkorban kez-
dődő, majd a bronzkorban és a vaskorban folytatódó
európai őstörténettel foglalkozunk e munkában, és elju-
tunk egészen addig, amikor a római uralom az Alpoktól
északra is megvetette a lábát. Mint látni fogjuk, a római
birodalom terjeszkedésének hatásai Európa különbö-
ző részein más és más erővel jelentkeztek, sőt lenn észa-
konés távoli, nyugatraeső területeken egyáltalán nemis,
az áttekintésünket tehát egy szükségszerűen mesterséges
időpontnál fejezzük be. Ugyanez vonatkozik a korszak
kezdetére is, hiszen az újkőkori életmóddal együtt járó
állandó letelepültség sokkal korábban jelentkezett Dél-
kelet-Európában és a Balkánon. mint Észak- Európában
vagy aZ Atlanti-óceán partjainál. Ez is egyike volt azok-
nak a tényezőknek, amelyek azt a régebbi, hagyományos
nézetet sugallták, hogy a kulturális és technológiai újítá-
sok a Közel-Keleten és Kisázsiában jöttek létre, és azt
követően onnan terjedtek el nyugat felé.
közvetve már utaltunk a következőkre: a korai őstör-
téneti korszakok írásos íorrásokat, feliratokat és érem-
tani adatokat nélkülöző vizsgáIatai során a régészek
szinte rákényszerültek arra, hogy kidolgozzák saját tu-
dományáguk módszertani alaplaít, azt a nagy hatású
rendszert, amely meghatározza a 20. században folyó
régészetikutatást. Az ősi társadalmak anyagi maradvá-
nyait tanulmányozva az ősrégészek rendre G. Childe-ot
követték abban, ahogyan egyes lelettípusok (amelyekle-
hetnek egymással összefüggésben álló temetkezési szo-
kások, lakóház-formák, edények, vagy akár fémtárgyak
és mások) rendszeresen együtt való előfordulásábóftzi-
túrákat ismertek íel. Összefüggésen a régészeknem egy-
szerűen a lelőhely azonosságát, a lelőhelyek egymáslioz
való közelségét értik, hiszen a tárgyak sorsának véletlen
szeszólyei miatt egészen eltórő kulturális besorolású tár-
gyak is kerülhetnek egymás mellé - tehát összefiiggósbe
-,

Al cún nqs í:s| Kein,l
2 ,1Óskori lclőhclyek Európában,
hanem olyan zárt, tehát hiteles rétegLani helyzetet, amely
lényegénélfogva garantálja, hogy az itt talált tárgyak
egymással azonos időpontban, mint egyidejűleg létező
leletcsoportok részei jutottak ebbe a helyzetbe, Az egyi-
dejű leletcsoportok telméSZeteSen taltalmazhatnak
ereklyóket vagy más, öröklött dolgokat. éppen úgy,
amint lakásainkban ma is akadhatnak régi műtárgyak,
egy ilyen leletegyüttes azonban legnagyobbrészt mégis
annak a kulturális csoportnak a terméke, amelynek ba-
gyatékakónt ránk is maradt (azaz zárt rétegben megőr-
ződött), Egy-egy ilyen kulturális csoport. más szóval
rnűvelődés fő tárgytípusainak elterjedését térképen jelö1-
ve, meg kell tudnunk állapítani a különböző kultúrák
életterületét, a jellemző típusok elterjedésének összeha-
sonlításai révénpedig meg kell tudnunk küIönböztetni
egymástól e mürelődérek eg)e5 csopor(.i3il is.
Ily módon meghatározott kultúráink egyelőre kétség-
telenül semmitmondó kereteknek bizonyulnak, éppúgy,
mint ha hajlunk a csábításra, és ellogadjuk azt a gyakori
feltevést, mely szerint a kulturális csopoftok a törzzsel
Régészet, történelem, társarlalom | 9
egyenértékű népcsoportoknak lelelnek meg. Ami azt il-
leti, Childe valóban határozottan ebbe az irányba ha-
1adt, amikor feltételezte" hogy haidegen származású kul-
turális sajátságok hirtelen újdonságként jelentkeznek
zárt együttesekben, abból valóban lehet népcsoportok
mozgására, vándorlására következtetni. D. L, Clarke
viszonL arra figyelmeztet, hogy,,a régészetikultúra nem
egy emberfajta, nem is egy történetileg körülhatárolható
törzs, még csak nem is egy nyelvi egység, hanem egészen
egyszerűen csak egy rógészeti kultúra"'. Ezzel meg is ha-
tároztuk, mi is az a régészeti kultúra, és fogadjuk el ilyen-
nek, ne kívánjuk egy definíciótól azt, hogy túllépjen saját
lehetőségein. Maga a probléma az egészen távoli régmúlt
esetében nem is annyira sürgető, de azokkal a későbbi
korszakokkal foglalkozva, amelyekbő1 például írott lör-
téneti források alapján népcsoportok neveit ismerjük.
erős a csábítás, hogy a fő lelettípusaik elterjedésének
megrajzolásáva1 körvonalazott régészeti kultúráikat és a
történetileg már ismert népeiket azonosítsuk, Ha pedig
azt találjuk e két tényezőről, hogy nem egyeztethetők
össze, akkor hajlunk arra, hogy a kultírra előbbi fo_sal-
mának valós voltát viLassuk el,
10 | Régészet, történelem, társadalom

Ilyesféle összeegyeztethetetlenség egyik oka kétségtele- életmódjainak száraz bemutatásához elégséges, helyén-
nül lehet az, hogya szóban forgó lelettípusok elterjedését való, ha megismerkedink azzal a jó néhány módszerrel
más tényezők határozták meg, mint például kereskedel- is, amelyek segítségévela régiségek,közöttük az építmé-
mi célokra termelő központok piaci hatóköre, amely egy nyek és eszközök elemzése bevilágíthat a múltba, és aho-
kultúra saját területénél nagyobbat is felölelhet. Ki kell gyan a környezeti sajátosságok gondos felderítésetanús-
tehátválasztanunk azokatajellemző típusokat, amelyek kodhat arról, hogy az emberi tevékenységeknek milyen
csak egy meghatározott kulturális csoportrajellemzőek, volt a hatása a környező tájra. Még a legegyszerűbb esz-
megkülönböztetve azí a szomszédos csoportoktól. Ez köz, egy kovakőből készült vakaró vagy egy bronzbalta
viszont óhatatlanul a régészekközötti véleménykülönb- alapján is szinte köteteket lehetne írni arról, hogy az em-
ségekhez vezet, hiszen egyikük a temetkezésekre, mási- ber milyen technológiai szintet ért el, és milyen fokra
kuk pedig a kerámiára fogja helyezni a hangsúlyt, ismét jutott a természeti erőforrások kihasználásában. A nyom_
mások a fegyverekben vagy a lakóházak formáiban iog- elemek vizsgálatával a laboratóriumi elemzések felderít-
ják keresni a megkülönböztetőjegyeket. Ha viszont mind- hetik, hogy honna n származtak a nyersanyagok, sőt ese-
ezt összevetjük a néprajznak a kultúrák mibenlétéről al- tenként még azt is, hogy mely útvonalakon szállították
kotott felfogáSáVal, azt látjuk, hogy e sajátosságoknak a őket. Az építményekfeltárásakor nemcsak az alapraj-
kombinációi legfeljebb egyoldalú és valószínűleg torzi zukra és valószínű rendeltetésükre derülhet fény, de rá-
tott képet adnak a szóban forgó társadalomról, szinte jöhetünk az egykor őket használó közösség jellegére
tudomást sem véve olyasmikről, miní zele, tánc, szájha- vagy gazd,asági formájára is,
gyomány, a törvénykezés rendszere és a társadalom szer- Ha pedig még inkább elméleti kérdések felé fordu-
kezete, rokonsági kötelékek, tulajdonformák és öröklés, lunk, a késői újkőkor és a korai bronzkor kőköreinek és
házassági és rituális szokások, és más hasonlók. Mind- a velük kapcsolatos emlékeknek a tanulmányozása eset-
egyikükre jellemző, hogy nagymértékbenmegkülön- leg lehetővé teheti, hogy az őket építőközösségek, vagy
böztetnek egy kulturális rendszert egy másiktól, de legalább egyes tagjaik csillagászati és matematikai tudá-
amelyeket a régész - kizáró|ag csak az anyagi marad- sáról is rnegsejthessünk valamit, azaz olyan ismeretek
ványok alapján- aligha kísérelhet meg felidézni. Valójá- kózelébe férkőzzink, amelyekről az anyagi javak összes-
ban azonban pontosan erre a munkára vállalkozunk, és
így kétségtelenül csökkentjük saját szavahihetőségünket 3 / A dániai grauballei tőzeglápban megőrződött vasko férfitetem.
a rekonstrukciós folyamatban, A gazdag sírokról pél- Bőíe, haja, sőt mé8 az arcvonásai is különösenjó állapotban
dául feltételezzük, hogy vagyonos emberek vagy törzsi maradtak meg.
vezetők temetkezései, és nem olyan, talán nemkívánatos
személyekéi, akiknek a befolyását a közössóg így akarta
kiegyenliteni; a sírmellékleteket sokszor úgy értelmezik,
hogy a túlvilági életbe vetett hitben lenne valamiféle
szükségszerű szerepük, és nempedig egyszerűen csak egy
illendő temetkezés tartozékai.
Néhány megalapozottnak látszó következtetést azon-
ban még akkor is szükséges megkockáztatnunk, ha köz-
vetlen bizonyitékok nem állanak rendelkezésünkre. Már
sor került arra, hogy néprajzi párhuzamokat hívjunk se-
gitségül egyes lelettípusok olyan elterjedésbeli saj átossá-
gainak az értelmezéséhez,amelyek nem lehetnek kizáró-
lagcsak a,,kereskedelem" szükségszerű következményei
egyébként sem teljesen világos, hogy az őskori Európa
mely fejlettségi fokán számolhatunk már határozotían
kialakult kereskedelmi hálózaííal -, hanem a csere és
újraelosztás olyan fajtáinak is megfelelhetnek, amelyek
meglehetősen távol állanak a kereskedői szemlélettől.
Bármennyire hasznosak lehetnek azonban az ilyen ösz-
szehasonlítási modellek, mégis meg kell kérdőjeleznünk,
hogy egy olyan példa, amelyet gyakran Polinéziából
vagy valami más, szintén nagyon távoli területről vesz-
nek át, párhuzamba ál|íthaíó-e az őskori Európára vo-
natkozó ismeretekkel_
Miután eléggésivár képet festettünk annak kilátásai-
ról, hogy a régészeti forrásokból sikerül-e valamivel töb-
bet is kihámoznunk, mint ami az őskori Európa hajdani

sége egymagában általában véve semmi felvilágosítást
nem nyújthat. A tőzeges lápokban és hasonló helyeken
kedvező feltételek esetén fennmaradt virágporszemcsék
(az úgynevezett pollenek) vizsgálata feltárhatja előttünk
azt, hogy egy-egy emberi település milyen hatással volt a
természeti környezetére, amikor például a földművelés
céljaira kiírtotta az erdőket vagy bozótokat, sőt fényt
deríthet azokra az egymást kiegészítő folyamatokra is,
amelyek során az őskori ember gazdasági rendszere és
környezete kölcsönösen befolyásolták egymást. Az ál-
latcsontmaradványok vizsgálata hasonlóképpen járul-
hat hozzá az állatok háziasításának eredményeképpen
meginduló folyamatok és hatásaik megismeréséhez, és
hozzásegít annak rekonstruálásához, hogy az őskori kö-
zösségek mennyire voltak képesek kihasználni a termé-
szeti erőíorrásokat, illetve hogyan tudtak hozzáluk a|,
kalmazkodni, Az őskor gazdasági életénekkülönféle
szempontjait felderíteni törekvő tervszerű kutatások te-
hát kétségtelenül jelentősen kibővítették a régészeti meg-
ismerésnek a két világháboru között kialakult, csak a
kulturális jelenségek kutatására, főleg pedig a lelettípu-
sok rendszerezésére törekvő alapjait, a forrásadatok fel-
tárásának és elemzésének a módszereit pedig fokozato-
san egyre finomították.
4/ A bronzkori női ruházatot
a jütlandi Egtvedben talált
textilmaradványokból
Iekon§truálták.
5 / A Jütland nyugati részén,
Muldbjergben leltárt
sírban az eltemetett féífi
egy darabból kivájt tólgyfa
koporsóban nyugodott,
mellette voltak
bronzfegyverei és
ruhadíszei is. Epségben
maradt meg köpenyének,
széles gallérjának és
sapkájának anyaga.
Régészet, történelem, társadalom I II
MARADVÁNYOK AZ EMBER| TESTBŐL ES
A RUHÁZATBÓL / Kivételesen kedvező körülmények
között nemcsak az egykori táj növény- és állatvilágából
őrződhetnek megmaradványok, hanem a hajdan élt em-
ber testéből is. A második világháború utáni évek egyik
legnevezetesebb ilyen emléke volt a tollundi férfi: köpö-
nyegével és sapkájával együtt egy dániai mocsárban ta-
lálták meg, nyaka körül azza| a kötéi'|e|, amely valószi
nűleg halálát okozta. Bőre, haja és kézujjainak körmei
rendkívüljó állapotban maradtak ránk, sőt gyomortar-
talmának vizsgálatából még utolsó étkezésénekösszeté-
telére is következtetni lehetett. A tollundi férfi koránt-
sem egydülálló lelet; az évek során az észak-elrópai tő-
zegmocsarakban szép számmal kerültek napfényre ha-
sonló őskori temetkezések. kivételes viszont amiatt,
hogy rendkívüljó állapotban maradt meg, annyira, hogy
még az őskori ember testi sajátságainak a tanulmányo-
zását is lehetővé teszi, horgas orrával, keskeny ajkával,
ráncokkal a homlokán, és az álomba merült fáradt em-
ber pillantásával a szeme sarkában.
A Jütlandonjelentős számban talált, nevezetes bronz-
kori temetkezések tanúsága szerint nemcsak a halottak
testének maradványai konzerválódhatnak kedvező ta-
lajfeltételek esetén. Egtvedben például egy sírhalomban
72 | Régészet, történelem, társadalom
ökörbőr lepelbe csavart fiatal nő holtteste került elő egy
tölgyfa koporsóból. Gyapjúkabátjának az uiia a könyö-
kéig ért, vastag gyapjúfonalakból összeállított röüd
szoknyáját pedig a derekánál és alul szegélyszalagíogta
össze. Derekán rojtos végű öv volt egy díszitett bronzko-
ronggal, és két karján szintén bronzból készült karpere_
ceketviselt. Hasonló ruházat másdániai és észak-német-
országi sírokból is került elő, esetenként még gyapjúsap-
kákkal és hajhálókkal kiegészitve, sőt találtak gyapjúból
és bőrből készült egyrrjjas köpenyeket, néha bronzsze-
gekkel díszítve. Az olyan sírok tanúsága szerint, mint
amilyen a nyugat-jütlandi muldbjergi, a férfinlházat
minden jel szerint tunikaszerú ing volt, amelyet körbete-
kertek a testen és a vállnál rögzitettek, a derékon öwel.
E fölött köpenyeget viselhettek, a fejre általában sapkát
tettek. Mivel lebernyegek egymagukban is felbukkan-
nak, feltételezhetjük, hogy ez a ruhaféleség mind a nők,
mind a férfiak mindennapi viseletéh ez taítozott abronz-
kori Eszak-Európában.
A férfiak szoknya helyett nadrágot viseltek, egyébként
nemcsak a bronzkorban, hanem a vaskorban is ez volt a
kelta divat, és számos görög és római írótkésztetett meg-
jegyzésre. Polübiosz például feljegyezte, ho gy az i. e. 225 -
ben a telamoni csatában részt vevő kelta katonák térd-
nadrágban voltak, Diodórosz pedig részletesen leírja a
gallok által hordott szines tunikákat és köpenyeket, va-
lamint a nadrágviseletet. Az őskőkori és középső kőkori
embermár nyilvánvalóan valamilyen testre szabott bőr_
ruhábanjárt, de a nadrág a mérsékelt égövi Európában
csak az i. e. 1. évezredben jelent meg. Nadrágot feltehe-
tően a sztyepp-vidéken kezdtek először viselni, mivel a
lovas népek számára nagyon kényelmes viselet. Szélté-
ben elterjedt ugyan az európai kelták körében, de divat-
ját a messze északnyugati ir irodalmi források nem eme-
lik ki, szerintük az előkelők körében továbbra is a tuni-
kák és a köpenyek maradtak divatosak.
Ahol a feltételek nem voltak elég kedvezőek ahhoz,
hogy a textilek megőrződjenek, bizonyos tanulságok
mégiscsak levonhatók a ruházat időállóbb taítozékai-
ból, így a kapcsolótűkből, gombokból, kapcsokból.
Mint arra Piggott rámutatott, a gombok és a kis kariká-
val (füllel) ellátott túk különösen alkalmasak a bőrök és
a szőrmék rögzítésére, régészetielőfordulásuk pedig el-
sősorban a harang alakú edények és a zsinegdíszes kerá-
mia művelődéseiben gyakori a 3. évezred vége felé. A sí-
rokban ezt követően főleg a vállak táján - tehát azon a
helyen, ahol a fentebb leírt tunikát össze kellett fogni -
előforduló tűk gyakorisága a gyapjúnlházat fokozódó
népszerűségét sejteti,migazI. évezredre a tűket a hason-
ló rendeltetésű fibulák váltj ák fel. A tűk és a kapcsolótűk
a maguk csaknem végtelen sok formaváltozatával kiváló
lehetőségeket adnak a régésznekrészletes formaelemzé-
sekhez, és egyébkénthosszú ideig a bronzkori és vaskori
időszámitás és rendszerezés alapjai voltak; ugyanakkor
valamiféle képet alkothatunk arról is, hogy a vizsgált
korban milyen viselet volt divatos.
BoR ES SÖR / AZ egtvedi sír leletei között volt egy
nyírfakéregből készült edény is, benne valamilyen erjesz_
tett ital üledékével. A szeszes italok gabonából, gyümöl_
csökből vagy mézből való készitésétalighanem régtől
fogva ismerték az őskori Európában, de a ránk maradt
dolgok között a régészetcsak igen ritkán tud rábukkanni
a nyomaira. Nagy biztonsággal tudunk viszont követ-
keztetni a bor és a sör fogyasztására az olyan kancsók,
kupák és más hasonló ivóedények alapján, amelyek csak
a kiváltságosak szomját oltó italok befogadására szol-
gáltak. A közép-európai késői bronzkor urnamezős kul-
túrájának időszakától kezdve ismerünk olyan, kalapá-
csolással nyújtott bronzlemezekből készített csöbröket,
arrielyekben minden bizonnyal azünnepeken és közössé_
gi szertartásokon fogyasztott italokat szolgálták fel, ki-
sebb fülesedényekkel együtt, amelyek mint kelyhek vagy
mericék a sör kóstolgatására voltak alkalmasak. Az
ilyesfaj ta ivókészségek fontos részei maradtak az előkelő
háztartásoknak később is, az Alpoktól északra eső terü-
letek hallstattinak nevezett egész vaskorszakában éppen
úgy, ahogy a hasonló koru nagy észak-itáliai temetők
leletanyagában is megtalálhatók, A Keleti-Alpok vidé-
kén és az Adriai-tenger északnyugati végétövezó terüle-
teken az i. e. 7. század végétől kezdve a bronzlemezből
készült csöbrök szitulák - díszítésébenúj divat terjedt
el: az edényeket díszítő domborműves jelenetek már
nemcsak harcosokat és állatokat ábrázoltak, hanem
szertartásokat és ünnepségeket is, ezeken maguk a szitu-
lák hasmálat közben láthatók. I(ivételes esetekben tehát
az önmagukban némaságra ítélttárgyak sejtetni engedik
azt a társadalmi tevékenységetis, amelynek egykor részt-
vevői voltak.
Fentebb már hangsúlyoztuk a klasszikus ókor világa
és a barbár Európa közötti kölcsönös kapcsolatok fon-
tosságát, és kétségtelen,hogy a mediterrán vidékek bora
is segített e szálakat szorosabbra fúzni, A Marseille előd-
jének számító göróg gyarmatváros, Masszília i. e. 600
körüli megalapításával mind a bor, mind az olivaolaj
eljutott a gallok földjére is, és mint látni fogjuk, az i. e. 5.
század vége felé a közép- és nyugat-európai kelta előke-
lőségek sirjaiban gyakoriak az Alpoktól délre eső terüle-
tekről behozott, vagy Etrúriából származő darabok
mintájára készitett boroskancsók. A Földközi-tenger
térségébentermelt bor kereskedelm ét régészetileg azok-
nak a nagyméretű agyagedényeknek, az amphoráknak a
segítségévellehet jól nyomon követni, amelyekben már
avaskor végénegész hajórakományt kitevő mennyiséget
szállítottak olyan messze fekvő területekre is, mint Ang-
lia délkeleti része. Valójában azonban nem mindegyik
kelta törzs kedvelte meg a déliek borát. Caesar állítását,
mely szerint a nervusok népe nem eqgedte meg a borim-
portot, aZ is alátámasztja, hogy a belgák törzse által la-
kott Britanniától eltérően Gallia északi részéncsak igen
ritkán keriilnek elő amphorák, és az írirodalmi források
is arról tanúskodnak. hogy a nyugati kelták a sört ked-
velték. Am akárhogyan volt is ez az egyes helyeken, vi-

6 / Magas orrú hajókat ábrázoló bronzkoli sziklarajzok a dániai
Helrestlupból. (Koppenhágai Nemzeti Múzeum)
7 / A dániai Hjortspringben talált vaskori csónak rekonstrukciója,
amelyen jól látható, hogy milyen volt az összeácsolt deszkákból
álló, magas orrú és tatú szelkezet. A csónak maradványai
közótt egy fe8yv€rekből álló, tóbb mint 300 kardot,
lándzsahegyet és pajzsot tartalmazó raktárlelet is előkerüIt.
(Koppenhágai NemZeti Múzeum)
Régészet, történelem, társadalom | 73
tathatatlan az,hogy az ókori történetírók szerint a
kelták módielett szerették aZ ilaloze*. Az ünnepségek
rendezésének és az ivászatoknak a társadalmi fontossá-
ga pedig magukból az ír eposzokból is kiolvasható.
HAJÓK ES CSÓNAKOK / A fentiekben röviden kór-
vonalazott távolsági kereskedelem természetesen nem
múkódhetett megfelelő szárazlöldi és tengeri szállítóesz-
közök nélkül. Tudjuk, hogy az égei vidékeken már legké-
sőbb az i. e. 3. évezredben komoly tengerjáró evezős ha-
jókat építettek, azonban ugyanekkor északon és az At-
lanti-óceán partjain a csónakkészítő mesterség még csak
gyerekcipőben járt. A régészet segítségévelEszaknyu-
gat-Európából megismert legkorábbi vízi jármű a bö-
dönhaió a középső kőkorból, és ha ez a tengeri kereske-
delemből ki is szorult, a folyókon és talán a part menti
vizeken legalább a bronzkor végéigfolyamatosan hasz-
nálatban maradt, Legalább ilyen ősi eredetűek a gyé-
kényből lonott kerek sajkák vagy szintén vesszővázas
bőrcsónakok, és bár kiválóan konnányozhatók, az at-
lanti partokat öVező nyílt tengeren való hosszabb utazá-
sokra aligha lehettek alkalmasak. Ennek ellenére azon-
ban. ha fe]tételezzúk,hogy a neolitikum kialakulása
Angliában és Írországban az európai szárazlöldröl kiin-
duló, jelentős mértékűbevándorlások eredménye volt,
akkor szükségszerúen arra is kell következtetnűnk, hogy
a hajóépítés is elég fejlett volt az ehhez szükséges hajók
létrehozásához, akármilyen veszélyesnek is ígérkezett
maga az út.
A régészet által szolgálLatott ad_atok azt bizonyitják.
hogy eÁyrészt Írország. Skócia és Északnyugat-E urópa.
mt*
§!
t,
n?!
§:t'jr§
l , i' _
&§-i§ '.r"
"..;. ',
74 | Régészet, történelem, tórsadalom

másrésztAnglia és Bretagne között már legalább a korai 8 / Az örményországi Szevan-tó mellett, Lcsaszenben a 2, számú
sííhalombantalált koc§is temetkezés metszet- és felülnézeti
bronzkortól kezdve rendszeres volt a tengeri kapcsolat.
rajza. (Mnat§zakanjan után)
Amennyiben pedig az Anglia keleti részén, Yorkshire és 9 / Ugyanazon a helyen a 9. halom§irban talált maladványok
Lincolnshire grófságok közőtt az Ouse és Trent folyók alapján rekonstruált, tömör kerekú és hajlitott ponyvatartókkal
közös torkolatánál az északi kompátkelőhely közelében ellátott hasonló kocsi.
(az ún. Humbernél) előkerült csónakok jellegzetes tipu-
sok, abban az esetben a bronzkori hajóácsok már az i. e. natkoztatható elbeszélés szerint a gall hajók alacsony
2. évezred vége előtt képesek voltak arra, hogy egymás- merülésűek voltak, hogy könnyedén át tudjanak siklani
hoz csatolt deszkákból legalább 15 méter hosszú és több a zátonyokon. A magas építésűhajóorrok és a -tatok
mint másfél méter széles hajókat építsenek.Valamivel meg voltak erősítve, hogy ellent tudjanak állni a hullá-
későbbi, de hasonló méretú és szerkezetű volt a dániai mok csapkodásának; a hajóderék kereszttartói egymás-
Als szigetén, Hjortspringben talált vaskori vízi jármú is. hoz szőgezetí tölgyfagerendák voltak, a horgonyokat
Ez a több mint 17 méter hosszú hajó szintén vastag desz- kötelek helyett többnyire láncok tartották szorosan, a
kákból volt összeácsolva, és olyan, magasan ívelt tatból vitorlák pedig nem vászonból, hanem inkább bőrből ké-
leengedett kormány|apátta| irányitották, amely nagyon szültek, hogy jobban nekifeszülhessenek az Allanli-
hasonlít a 2. évezredi skandináviai s z:klarajzokon ábrá- óceán viharos szeleinek. Caesar ugyan e taktika összes
zolt evezősök tatjaihoz. A vele együtt talált fegyverek
- nem kevesebb, mint 150 pajzs és 169lándzsa-pedigazt l0 / Az Észak-Walesben, Anglesey mellett, Llyn Cerrig Bachnál
bizonyítják, hogy a hjortspringi evezős hadihajó volt. talált, késő vaskori kétkerekű harci kocsi rekonstrukciója.
A cae§arral szembe§zállt angliai ő§lakók ilyen harci kocsikat
Nyilvánvaló tehát, hogy már Skandinávia késői őskori használtak. (walesi Nemzeti Múzeum, Cardiff)
korszakaiban is létazelt az ahajőépítő és tengerjáró gya-
korlat, amellyel több mint egy évezreddel kósőbb a vikin-
gek nyugat felé tartó kalandozásaiban is találkozhatunk.
A nyugat-európai vaskorban már számolnunk kell az
áruszállítás céljaira szolgáló, szélesebb fedélzetú,teste-
sebb hajókkal is. Közülük jó néhányat már tőkesúllyal
is elláthattak, míg a hajótest gerendázaía között már
szorosabb volt a tömítés. Ilyenek meglétét régészetileg
természetesen nem könnyű bizonyítani, és továbbra is az
írásos beszámolók számítanak a fő forrásoknak: a leg-
részletesebb tájékoztatő Caesartól származlk, aki leírja
a galliai venetusok flottáját, amellyel i, e. 5ó-ban kevere-
dett harcba. Az atlanti partok egyjellegzetes részérevo-

l1-12 / Blonzkoli kis méretű kultuszkoc§ik ajugoszláviai
Dupljajából (l1. kép Nemzeti Múzeum, Belgrád) és a dániai
Trurrdholmból (Nemzeti Múzeum, Koppenhága). A négyküllőjű
kerekek a bognármesterség lejlett voltáról tanúskodnak.
Régészet, történelem, társadalom | 15
rejtelmébenjáratos volt, a gallok viszont nagyobb tenge-
ri tapasztalattal rendelkeztek, tudták, hogyan kell meg-
küzdeni a csatorna és a nyugati partvidék viharos tenge-
rével, ahol a következő évben a római hadiflotta súlyos
vereséget szenvedett, amikor átkelt Britannia földjére.
KoCSIK ÉSHARCI KocSIK / Míg az őskori hajók-
ra vonatkozó ismereteink főleg északról és nyugatról
származnak, addig a szárazfőldi közlekedésre vonatko-
ző régészeíibizonyitékok természetesen jóval gyakorib-
bak Közép- és Délkelet-Európából. A kerekesjárművek
eredetéről már eddig is sok vita folyt, és ajelenlegi állás-
pontszerintmára Kaukázustólészakraésdélreegyaránt
használták abban az időben, amikor Mezopotámiában
megjelent. Piggott többször hangsúlyozta a négykerekű
kocsik és a kétkerekű taligák közötti különbségeket,
ugyanis az előbbiek elsősorban a viszonylag sík terűlete-
ken való mindennapi és mezőgazdasági használatra al-
kalmasak, az utóbbiakat viszont könnyebb kezelni a
dombos vidékeken. Mindkét típus maradványai szép
számmal kerültek felszínre a Fekete-tenger partvidékei-
től a Kaukázuson túlig nyúló területek kurgánjainak te-
metkezéseiben. [A kurgán szó jelentése halom, sírhalom,
és máig él a kelet-magyarországi korhány szóban.]*
* A szögletes zárójelben közöltek a fordító kiegészítései.(A szerk,)
16 | Régészet, történelem, társat]alom

Ezek azi. e.3. évezred elejére keltezhetők, és előfutáraik

alighanem már a 4, évezred végénmegjelentek,
Különösen érdekesek az órményországi Szevan-tó
mellett, Lcsaszenben felfedezett taligák, amelyeknek a
földön húzható, A formájú saroglyára, az ígynevezeíl
csúszkára emlékeztető szerkezete arra íigyelmeztet,
hogy már a kerék lelfedezése előtt rendelkezésre állhat-
tak a szállítóeszkózök kezdetlegesebb formái. Maguk a
kerekek, a nyugareurópai késői neolitikumból szárma-
zókhoz hasonlóan, kezdetben tömörek voltak, de nem
egyetlen, keresztbe fűrészelt fakorongból készúltek,ha-
nem mivel féltek a szálirányban bekövetkező hasadás-
tó1 - három vagy négy, egymáshoz csapolt vastag desz-
kából. A kerék lelledezése azonban arra mutat, hogy
nemcsak faanyaggal, mesterségbeli tudással és szerszá- l3 / Egy neolitikus dorongút maradványai az angliai Somelset
mokkal rendelkeztek, hanem vontatásra alkalmas álla- grófságban levő Abbot's Way nevű lclőhclyről. Az alapozásnak
tokkal is, Erre a célra kezdetben nem lovakat, hanem haszná]t é8erfatörzsek közótl egyméteresnél vastagabbak is voltak.
ökröket használtak. Ismét Piggott szavait id,ézve, ,,ake- 14,1 Kovakőból pattintott, szakállas (szakás) és nyélnyújtványos
nyilhegyek az angliai Oxfordshire grófságban 1évő, a harang
rekes jármúvek használata az európai kései neolitikum- alakú művelődéshez tartozó radlcy_i sírból. Metleltük kót
ban jelentős technológiai gyarapodásnak tekinthetó, hosszíl, kosár alakú aranyfúg8ő látható, amelyck
amely a földművelő paraszti közösségek eszközíárába Eszaknyugat-Európa legrégibb arany ékszerei közé számitanak,
azugyancsak párba fogottökrökkel vontatott eke Széles (Ashmolean Museum, oxford)
15 1'Egy neolitikus egyszerű, hosszú ij ásatásokon feltárt
körű használatával együtt került be". maradványok alapján készült rekonstrukciója. A feltollazott
Ezekről a korai járművekről nemcsak a Hollandia nyílvesszőn j clleg7etes levél alakú nyílhcgy láthaló, (Résé§zeti és
ószaki részéntalálható tőzegtelepeken sírokban ránk NéprajZi Múzeum. Cambddge)

:rx.-;; 'a$sl:.. ..

{

maradt taligák, kocsik vagy kerekek adnak felvilágosí-
tást, hanem a Kelet- és Délkelet-Európában előkerülő
kicsiny, agyagból készítettés kiégetett kocsimásolatok
(úgynevezett modellek) is. Ezek tanúsága szerint a tömör
kereket az említett területeken jó ideig még a korai
bronzkorban is használták. A 2. évezred közepe táján
azonban a műkénéi Görögország bognárai megismer-
kedtek a küllős kerék készítésével,egy olyan technikai
újítással, amelyhez már fejlettebb szerszámok voltak
szükségesek a csapolt kerékagy, a keréktalpak és hozzá
a küllők előállításához, tehát a könnyű Szerkezete miatt
harci kocsinak különösen atkalmas jármúvek készítésé-
hez, A 2. évezred vége feléa küllős keíék elterjedt KöZép-
és Nyugat-Európában is, az utóbbin túl egészen Skandi-
náviáig, ahol gyakran felbukkannak ábrázolásai a svéd-
országi sziklarajzokon, sőt vannak a használatát kétség-
telenné tevő modellek is. Dánia legnagyobb szigetén, a
Sjaelland északnyugati felén, Trundholmban talált,
egyetlen ló által húzott és arannyal borított napkoron-
got szállító híres kultuszkocsi hat, csaknem pontosan
olyan szerkezetú négyküllős keréken áll, mint amilyene-
ket a fránnarpi sziklarajzokon vagy a mükénéiV. akna-
sírhoz tartozó dombormúvön láthatunk, és hasonlók
vannak a szerbiai Dupljaján előkerült, háromkerekű
agyag kultuszkocsi-modellen is.
Később látni fogjuk, hogy a hallstatti vaskorban
kocsival való temetkezés az arisztokrácia kiváltsága
volt. A Csehszlovákia és Kelet-Franciaország közötti
terület számos lel őhe|yén végzett ásatások sok részlettel
Eazdagitoííák a kocsik szerkezetére vonatkozó technikai
ismereteinket. A kocsival való temetkezés hagyománya,
esetenként két lóval, általában azonban csak az őketjel-
képező szeszámzattal a Marne vidékéna korai kelta
korban is tovább élt, sőt annak az igénye, hogy az előke-
lőségek temetkezéseihez kétkerekú kocsinak is kell tar-
toznia, onnan eljutott még messzebb, Yorkshire keleti
részéreis. Nehéz lenne megállapítani, hogy az ilyen két-
kerekű taligákat valóban használták-e harci kocsíként,
azí azonbanbíztosan tudjuk, hogy Britanniában az i. e. kus és korai bronzkori kantárokról ugyan már a ló fel-
1 . században aharci szekerek kulcsszerepet játszottak
caesar hódításai elleni belső ellenállásban. Galliában
viszont ebben az időszakban már nem használtak harci
kocsikat a háborúban, hiszen maga Caesar utal arra,
hogy csapatait Britanniában váratlanul éríeez a harc-
modor. A következőképpen irta le, hogyan alkalmazta
az első britanniai hadjárata során az őslakosság a harci
kocsikat:
,,A harciszekór-alakulatok harcmódja az, hogy e|ő-
ször dárdát hajigálva előrevágtatnak a csatatér teljes szé-
lessegében (ilyenkor többnyire már a lovaik által oko-
zott félelem és a kerekek dübörgése is megzavarja az el-
lenséges hadsorokat), mikor pedig befurakodtak a lovas-
osztagok közé, leugrálnak a szekerekről, és gyalogosan
küzdenek tovább, közben a kocsihaitók lassanként el-
hagyják a közelharc színterét,és úgy helyezik el szekerü-
ket, hogy bajtársaik könnyűszerrel visszatérhessenek
Régészet, történelem, társadalom I l7
hozzá, ha netán túlerőben levő ellenség szorongatná
őket. Így a lovasok mozgékonyságát és a gyalogosok
szívós helytállását egye§ítik az ütközetekben, s minden-
napos edzéssel és gyakorlatozással odáig viszik, hogy
lejtós, meredek terepen is urai maradnak a száguldó lo-
vaknak, pillanatok alattváltanak át lépésre,vagy kanya-
rodnak el velük; sőt, megtanultak a kocsirúdon futni,
szilárdan állni a jármon, s onnan villámgyorsan ismét a
szekérben teremni." (Szepessy Tibor fordítása)
A harci kocsikra szálló kelták ügyességéről, bátorsá-
gáról és vakmerőségéről beszélnek az ír eposzok is, és az
is kideriil belőlük, hogy maga a harcos magasabb rangú
személy, kocsihajtója viszont szabad férfi volt. Még ha
figyelembe is vessziúk az,űgynevezett,,Ulsteri epikus cik-
lus" szépirodalmi túlzásait, akkor is nyilvánvaló, hogy a
kocsikra ültetett haícosok megkíilönböztetett helyet
foglaltak el a kelták társadalmában. Nyugat-Európában
egyébkéntegyetlen ilyen harci jármú sem maradt ránk
épségben, mivel fó szerkezeti részeik - az alváu, a rűd és
a kumet [helytelen kifejezéssel a járom] - fából voltak, a
kocsiszekrény pedig fából vagy vesszófonatból, és így
elenyésztek. Az ilyen szerkezetű kocsik és harci szekerek
egyéb elemei közül kétségtelenül a kerekek a legidőál-
lóbbak, bár Hollandiában és Dániában, illetve közép-
európai Hallstatt- és kelta-kori együttesek nehezebb sze-
a kereiből kerültek már elő kumetok is.
A mozgékony ésjól irányítható harci kocsikhoz gyor-
sabb állatokra volt szükség, mint a mezőgazdasági ren-
deltetésű szekerekhez, vagy mint amilyenek a nehézkes
mezopotámiai harci kocsikat húzó vadszamarak (az
úg}nevezett onagerek) voltak. Feltehetően akkor, vagy
nem sokkal később kezdtek lovakat befogni harci kocsik
elé, amikor alighanem még az i. e. 3. évezredben - a
sáyeppen háziasított állatokat már felszerszámozták és
megülték, és ez egybeesett az indoeurópai nyelveket be-
szélő népek felbukkanásával. Régészetileg azonban erre
a folyamatra igen nehezen dedthető ferry, a Kózep-Kelet-
Európában és Dé0-Oroszországb an íalál,t, késői neoliti-
a szerszámozására lehet következtetnünk, mégis jóval va-
lószínűbb, hogy a járműveket húzó lovakat kezdetben
kizárólag homlokszíjal vagy valami hasonló eljárással
irányították.
A lovakat Európában az egész 2. évezredben aligha-
nem csak teherhordó és -huzó állatként használták, és a
lovaglást bizonyító legelső adatokra csak azi. e. 7 . száza-
di Hallstatt-korszak táján bukkanunk rá, ez azonban
még ekkor sem számított olyan előkelő dolognak, mint
a kocsihajtás. A Hallstatt-kori lovasság bizonltékaként
szokták idézni a hosszú kard megielenését,amellyel
- Cowen szerint - inkább lóhátról sújtottak le, gyalogos
ütközetben szúrásra ez a fajta kard aligha volt alkalrnas.
A hallstatti temetőből előkerült La Téne-kori kardhüve-
lyek egyikét díszítő csatajeleneten lovasság is látható, de
a lóháton ülő harcosok lándzsát tartanak a kezükben.
Powell úgy véli, hogy a kelta hadviselésben még nem
18 | Régészet, történelem, társadalom
beszélhetünk hagyományos értelemben vett,,lovasság-
ról", mivel náluk - minden jel szerint a szolgák által
támogatott egyes lovasok többé-kevésbé egymástól füg-
getlenül viaskodtak, Ez a harcmodor volt ajellemző még
az l. századiGalliában is, ahol pedig az equites (lovagok)
ekkor már kiszorították a harci kocsikról történő tusa-
kodás hagyományos módját.
A FEGYVEREK ÉSA HADVISELÉS / Mielőtt részle-
tesen tárgyalnánk a kelták hadviselési szokásait, vet-
nünk kell egy pillantást a harcmodor korábbi formáinak
16 / A közép-európai halomsiros kultúra bronzkardainak időbeli
fejlódését mutató sorozát. l) A sauelbrunni tipus, 2-3)
a Boiu-típusok, 4 5) pereme§ markolatnyúlványú
sprockhoff-típirsok Ia és Ib változata.
l7 Az urnamezős kullúra harcosa. jellegzetes !édö- é5 lámadó
fegy\er,,elben, Asatásokon feIlárl lelelek alapján MüIler.Karpe
rekonstluálta.
régészetibizonyitékaira. Az ijászát már legalább a kö-
zépső kőkortól kezdve kimutatható, hiszen az egészen
kis méretű, nyílhegynek szolgáló kőpengéken kívül a
korszak kelet-spanyolországi szíklarajzaí mind vadász-
jelenetekben, mínd más íjászok csoportjaival való össze-
csapásokban nyil azókatis ábrázolnak. Van néhány ada-
tunk középső kőkori és újkőkori temetkezésekből is,
ahol a csontvázakban megmaradtak a hajdan a testbe
lőtt nyilak hegyei, kissé hátborzongató jeleként annak,
hogy az ijat már ilyen korán az emberek fegyverként
használták egymás ellen. Eszak-Európában, Ángliában
 Régészet, történelem, társadalom I 19

és az Alpok vr!ékénszép számmal maradtak ránk neoli-

tikus íjak is. Altalában tiszafából, de esetenként szilből
és fenyőfélékből is készültek, hosszuk eléri az 1,9 métert,
de akadnak ennél jóval rövidebbek is. A nyílvesszők fá-
ját gondosan lecsiszolták, végüket feltollazták, hogy
pontosabb legyen a célzás, a hegyeket pedig gyantával
rögzítették a vessző behasított csúcsába, majd állati
inakkal körúlkötözték. Az újkőkori, kovakőből készült
nyílcsúcsok vagy hegyesek, vagy átlósan lemetszett élű-
ek voltak, ez utóbbiaknak a szélesebb vágóéle nagyobb
sebet, és ezáltal erőteljesebb vérzéstokozhatott, igy a
vadat a vadászat során könnyedén utolérhették.
Az íjászat különösen szorosan összefonódott a harang-
alakú edények Nyugat- és Közép-Európában elterjedt
művelődósével. Jellegzetes síregyütteseikben nemcsak a
szakás és nyeles nyílhegyek találhatók meg, gyakran 6-7
példány is egymás mellett, mint például Wilsfordban,
Wiltshire grófságban, vagy az oxfordshire-i Stanton
Harcourtban, világosan utalva arra, hogy tömött tegez
került a halott mellé a sírba, hanem előkerülnek belőlük
olyan kisegítő felszerelési tárgyak is, mint a kőből vagy
palalemezből csiszolt csuklóvédő lemezek, amelyek kü-
lönösen gyakoriak a korszak nyugat-európai temetkezé-
seiben, Spanyolországtól Angliáig. Bár az imént említett
típusú, fejlett nyílhegyek esetenként még a korai bronz-
korban is előfordulnak, gyakoriságuk attól kezdve erő-
sen csökkent, és ebből a körülményből sokan arra követ-
keztetnek, hogy az íjas harcmodor valószínűleg kiment
a divatból Európában a 2. évezred, közepétől kezdve,
mindaddig, amig az 1. évezredkőzepén a szkíta hódítók
és zsoldosok ismét meg nem ismertették vele Kelet-
Európát és az égei vidékeket.
Valójában azonban a közbeeső időszakokból is nagy
számmal állanak rendelkezésünkre különféle típusú
bronz nyílhegyek a Kelet-Európától a Pireneusokig ter-
jedő egész területről, ugyanakkor azonban Anglia föld-
jéről, amint azt Mercer és mások már kimutatták, csak
egészen szórványosan. A legkorábbi csoportjukat a dél- l8 Remek ötvösmunkával díszítettalany§isak az i. e. 400 köúli
/
a romániai Cotofenegtiból. (Nemzeti Régészeti
időkből
spanyolországi Argar-kultúra úgynevezett nyélcsapos MúZ€um, Bukare§t)
réz nyílhegyei alkotják a 2. évezred, elején, és hozzájlk 19 / szertartá§ok céljait szolgáló kelta-kori sisak az
társulnak a Rajnától nyugatra eső területek hasonló, kő- észak-franciaországi Amfreville-ből. (Nemzeti Régészeti
ből készűlt nyeles és szakás alapformákatltánzőbronz- Múz€um, St, Germain-en-Laye)
csúcsai. Közép-Európában a tokos [azaz belül a vessző
számára üreges] hegyek valószínúleg a középső bronz-
kori halomsíros kultúra saját újításakéntDélkelet-
Németországban jelentek meg először, és használatuk a
következő korszakban, már az urnamezős kultúra köz-
vetítésévelonnan terjedt az ószakkeleti és délnyugati
szomszédos területekre. Szintén közép-európai talál-
mány lehetett a sarkantyús nyílhegy is, mivel példányai
különösen gyakoriak az urnamezős múvelődés délnyu-
gat-németországi leletegyütteseiben, és ezek korábbiak
is. mint a velük sokban rokon keleti, szkíta típusok. Jel-
le_gzetesen szkíta háromszárnyú nyílcsúcsokat azonban
még Dél-Franciaországból is ismerünk, ahová más, a
Földközi-tenger keleti vidékéről származő leletekkel
20 | négészet,történelem, társadalom
együtt csakis a görögök nyugatra irányuló kereskedelmi
tevékenységesorán juthattak el. Ezek az ott rendkívüli-
nek számító tipusok azonban más rendeltetésűek voltak,
mint az európai bronz nyílhegyek, amelyek, mint Mercer
rámutatott, valószínűleg elsősorban a vadászat céljaira
szolgáltak, és már maga az a tény,hogy a gazdagok sirjai
ban rendszeresen előkerülnek, arra utal, hogy a vadúzés
főleg az előkelők foglalatossága volt,
A vaskori keltáknál az ij aharcászatban nem játszott
jelentős szerepet, bár Caesar galliai hadjáratai során leg-
alább egyszer minden bizonnyal íjászokat is bevetettek
ellene. A fő támadó feglverük mégis inkább a hajítólán-
dzsa és a kard volt. Esetenként azonban még a fejedelmi
temetkezések mellékletei között is találnak íjászfelszere-
lést, mint például a Duna felső folyása mellett lévő Heu-
neberg nevű erósség közelében feltárt hohmichelei ha-
lomsírban, ahol egy valószínűleg bórből készitett,
bronzszegecsekkel gazdagon kirakott tegezben nem ke-
vesebb, mint 52 vashegyű nyílvesszó volt. A sírlelet tanú-
sága szerint a Hallstatt-kor valamelyik fejedelme szive-
sen tetszelgett a mesterlövészeknek kijáró elismerés fé-
nyében. Az írásos szövegekből és a régészeti leletekből
viszont egyértelműen kiderü azis, hogy ezek a fegyverek
nem feltétlenül bizonltják, hogy az illető uralkodó
egyébként is kiváló harcos lett volna.
Az i. e. 2. évezredben használt kiegészítő fegyverek
tipusa és minősége a réz- és bronzművesség technológiá-
jának fejlettségétől függött. Eppen ezért az európai
bronzkorral foglalkozó kutatókat nem kis mértékben
foglalkoztatja a fegyverek típusbeosztása és rendszere_
zése, sőt az is kiváltképp érdekli óket, hogy az egykori
fegyverkovácsok milyen technikai leleménnyel készítet-
ték e| a markolatot, hogy a fegyvert hatásosabbá és
könnyen kezelhetővé tegyék. A harang alakú edények
kultúrájának rövid, háromszög formájú rézkéseit a ko-
rai bronzkorban rövidesen felvá|tották a hasonló alakú
vagyjobban csúcsosodó bronztőrök. Ezek egyik sajátos
változata volt a valószínűleg közép-európai műhelyek-
ben kifejlesztett. de onnan egészen messze nyugatra.
lrországig és Ibériába is elterjedő korai bronzkori ala-
bárd, amelynek nyelébe oldalt illesztették be a hosszú
testúpengét, és így dárdára emlékeztető fegyvertkaptak.
A fémöntésben való jártasság gyarapodásával párhu-
zamosan a közép-európai korai ha|omsíros kultúra rö-
vid tőrjei fokozatosan megnyúltak, és kialakult belőlük
a hossá pengéjű tőr vagy kétélúkard. Kezdetben - elég
gyakorlatiatlan módon- a penge a markolat tövénél volt
a legszélesebb, majd később az éleket már egyenesre for-
málták, a markolatborítás pedig erőteljesebbé vált.
A Közép-Kelet-Európában [Erdély és Magyarország
határán] élő ottományi kultúra már nemcsak olyan mú-
vészien díszítettpengéjű, bronzmarkolatú kardokat ké-
szített, mint amilyenek az Etdély északnyugati részén
lévő Apán és a Kelet-Magyarországon lévő Hajdúsám-
sonban talált raktárleletekben is vannak, hanem gondo-
san kidolgozott harci balták különféle fajtáit is. Ezek
20 / A bronzból készúlt,csak töíedékesen ránk maradt tárgy
valószínűleg a kelták harci kíítjének,a carnyrnak volt az
állatalakos felső vége. A skóciai Banffshile grólság Deskford
nevú lelőhelyén került elő. (Nemzeti Régészeti Múzeum,
Edinburgh)
2l / A dániai gunde§trupi ü§t egyik dí§zített mezóje, amelyen halci
küítőket fúvó §i§ako§ férfiakat látunk. Felü1 a lovas alak
§i§akján madáralakot, alul, a gyalogosén vadkan-ábrázolást
láthatunk, (Nemzeti Múzeum, Koppenhága)
arról tanúskodnak, hogy a terület korai és középső
bronzkora harcias-háborús időszak volt. Amikor a 2.
évezredvége felé az urnamezős múvelődés nagyobb terü-
leten is elterjedt, a nehéz bronzkardokon a jobb súly-
elosztás okán a súlypont lejjebb került a levél alakú pen-
gén, és így nagyobb erőt lehetett beleadni a lendületból
tórténó vágáshoz. Számos területi változatáv a| egyilt ez
a típus lett és maradt a késői bronzkor általános kardfor-
mája, egészen addig, amíg a bronzból vagy már vasból
készülő hallstatti kardok ki nem szorították.
A hatékonyabb kardok, lándzsák és harci balták, te-
hát a támadó fegyverek készítésévelegyidőben, ugyan-
csak a késői bronzkorbanjelentek meg a védőfegyverzet
különféle darabjai is: a sisakok, pajzsok, sőt jellemző
módon a vért is, minden bizonnyal a mükénéiGörögor-
szágban bevezetett újításokhatására. A legkorábbi da-
rabokként tartjuk számon a n}T rgat-szlovákiai Csákán
és egy másik szlovákiai lelőhelyen, a Pöstyén melletti
Duczón (Ducov) talált, sérült állapotban előkerült
bronz mellvérteket, amelyek az urnamezős kultúra kor-
szakának a kezdetéről, az i. e. 13, század végéről szát-
maznak. A sisakoknak egész Kelet- és Nyugat-Európá-
ból mindenfelé több fajtáját ismerjük: vannak sapka és
harang formájúak, továbbá forgóval díszítettekis, és
példányaik az 1. évezred elején az Alpoktól délre is elju-
tottak. Sót, az urnamezős kultúrában már a legkorábbi
európai lábvértek is felbukkantak. A Somogy megyei
Rinyaszentkirályről származő, négy kacsafigurát és két
küllős kereket ábrázoló beponcolt mintával díszített pél-
dány kora elég pontosan megállapítható a vele együtt

X->,.*',,,
l/
, :,]1
talált más bronztárgyak segítségével.A morvaországi
Kuíimban előkerült lábvért-pár mintázata is hason]ó.
tehát egykorú lehet az előbbivel. Ezeknek az új típusok-
nak a k]alakítása csakis a bronzlemez-feldolgozás magas
fokú ismeretének volt köszönhető, maguk a tárgyak pe-
dig minden bizonnyal az előkelók rétegének. a7 a ri§zlok-
ráiiá nak a soraiból k ikerütő harcosok nak a d iszleg1 r er-
zetéhez tartoztak. A valóságban használat kózben min-
Régészet, történelem, társadalom | 21
\
degyikhez erős bőralátét tartozhatott, hogy sikerrel fel
tudja fogni az erős kardcsapásokat, beleértve a késői
bronzkoi kerek pajzsait is, mint azt modern kísérletek
világosan biZonyították.
Ákésői bronzkor ilyen és hasonló újításainak egy ré_
sze módosítva vagy tovább fejlesztve, de használatban
maradt a rákövetkező vaskorban is. A késői Hallstatt-
időszakban ugyan, mint azt látni fogjuk, Közép- és Nyu-
 22 | Régészet, történelem, társadalom

22,i A7 angliai Lincolnslrire grólságban lévő Witham terülctón talált

vaskori pajzs, köZépen látható dudo. és a két végén]óvő keíek
korongok hullámvonalú
^ ós állatalakos diszei később kerültck
a pajzsra. ós részben fedik a korábbi diszitést. cgy vadkarr lemezből
kivágott. me8nyú]t kajívonalait, (British MuseLlm)

gat Eulópában a hosszú kaídot röVid időre egy rövi-

r debb változat váltotta fel, de bármiléle összefüggésben is
L volt ez a harci taktikával. a korai La Töne-korszakban a
hosszú kard ismét visszanyerte népszerűségét.Kivételt
jelentett ebből a szempontból Anglia peremvidéke, ahol
ez csak bizonyos késésselkövetkezett be. A sisakok vi-
szont esetenként megtalálhatók az arisztokrata harco-
sok sírjaiban, mint az Amfreville-ben elókerűlt, gazda-
gon díszített, vagy a Marne mentén és a németországi
Hallein közelében lévő Dürrnbergen leltárt magas, kú-
pos testű példányok tanúsítják. Csúcsukat néha állar
vagy madáralak díszíti,éppen úgy, ahogyan azt a dánrai
Guridestrupból származő hatalmas üstón ábrázolt jele-
netekben láthatjuk, vagy ahogyan ValóságoS régészeti
leletként például a nyugat-erdélyi Csomaközön kiásott
nem mindennapi sisak is mutatja: ezen a kiterjesztett
szárnyú sas vasból mintázott alakja a valóságban és
szimbolikusan is védelmet nyújtott a viselőjének. A pán-
cél szintén használatban maradt, legalábbis Dél-Euró-
pában, és a vaskor végi keltáknál már vannak adatok a
páncéling használatára is. A késői bronzkor kis méretű
kerek pajzsaitól eltérően viszont a vaskoriak az, i, e. 4.
század körül már nemcsak a kardcsapások elhárítására
szolgáltak, hanem az egész testet védték,és így jóval
hosszabbak, oválisak vagy téglalap alakúak voltak, le-
kerekített sarkokkal, középen pedig a pajzsdudorral (la-
tinul umbo) és hosszanti bordával voltak megerósítve,
Egy ilyen ovális kelta pajzsot örökített meg a ,,haldokló
gallus" jólismert alakja, egy, a kisázsiai Pergamon város
műhelyéből szárm aző i. e.3. századi bronzszobor római
márványmásolata. A szobornak több részlete is nyújt
felvilágosítást a kelta harcmodorról. Legelőször is, ru-
hátlanul ábrázolja a harcost, ami megfelel Polűbiosznak
a gall gaesatákró1, azokról a meztelen testú katonákról
adott leírásának, akik i, e, 225-ben lándzsásokként küz-
döttek a telamoni csatában, Ezen kívül a haldokló gallus
nyakperecet visel (úgynevezett torquest), egy olyan ék-
szert, amely más források szerint szimbolikusjelentőség-
gel bírt, és talán arra utal, hogy meztelenűl bocsátkozni
harcba a gaesaták törzsénél a győzelem rituális bebizto-
sítását célozta. Végül a gallus fegyverzetéhez a nem kelta
formájú kard mellett egy pár olyan ívelt testű, harci kürt
is tartozik, amilyeneket régészeti 1eletekbőlj ól ismerűnk,
többek között az angliai Anglesey-rré1 1évó Llyn Cerrig
Bachnél talált leletegyüttesből. Ezeknek a zeneszerszá-
moknak valószínűleg hasonló rendeltetésük volt, mint a
késő vaskori carnyxoknak, a hosszú testű, állatfej alak-
ban végződő kürtöknek. Feltehetően ugyanilyen lunk-
ciót töltött be a skóciai Desklordnál talált példány.
A gundestrupi üst díszítéseinis láthatunk effajta kűrtö-
ket, amint sisakot viselő lovasok és a telies testet védő

paizsokkal felszerelt gyalogosok felvonulásán viszik
őket. A kelták harcmodorára vonatkozó, mind a tényle-
gesen megmaradt leletekből, mind a fém- és kőtárgyak
ábrázolásaiból szárrnazó adatok egyébkéntjó összhang-
ban vannak a hadviselési szokásaikat tárgyaló történeti
forrásokkal, melyek szerint vakmerőek, tülekedők és
döbbenetet keltők voltak a harcban. A kelták szokásai-
ról írott művében harci taktikájukra vonatkozóan Tier-
ney a szicíliai Diodórosznak a következő leírását idézi:
,,Fegyvereik kózé tartoznak az embermagasságú, sa-
játosmódon díszített pajzsok is. Néhányukon előreugró,
finom múvúállatalakok vannak, amelyek éppúgyszol-
gálnak díszítésként, mint védelmül. Fejükön bronzsisa-
kot hordanak, rajtuk magasra emelkedő nagy szobrok-
kal, amelyek szinte óriásira növelik viselőjűk méreteit; a
szarvak egyes esetekben a sisakkal egy darabból készűl-
tek, máskor egy madár vagy négylábú állat felsőtestét
ábrázolő domborművek részei. Kürtjeik nem kevésbé
sajátosan barbár dolgok; ha megfújják őket, éles hang-
juk jól illik a csata zajához. Van a kelták között, aki a
mellét borító vas láncpáncélt visel, míg mások meztele-
nül vetik magukat a harcba, ők beérik a természet által
teremtett mellvérttel. Nem rövid, hanem mindig hosszú
kardjukat vas- vagy bronzláncon ajobb oldalukon vise-
lik. Néhánl.uknak arany- vagy ezüstborítású öv fogja
össze a köpönyegét. A harcban rázoít lándzsálkat lan-
ciaenak nevezik, és egy könyöknyi, sőt hosszabb vashe-
gye van, szélességepedig ritkán kevesebb két tenyérénél;
kardjaik olyan hosszúak, mint más népek dárdái, dárda-
hegyeik pedig hosszabbak, mint azok kardjai."
Bár a méretekre vonatkozó adatok egy része azir epi-
kától megszokott irodalmi túlzásnak látszik, mégis a jó-
részt korábbi történetírók feljegyzéseire épüló leírás
nagyjából szavahihető, Mind az ír, mind az ókori írásos
forrásokban gyakran visszatérő motílTrmok az o|yan
kelta szokások, mint a két szembenálló fél közötti párvia-
dal, vagy az a már sokkal elborzasztóbb dolog, hogy a
legyőzött ellenség levágott fejét magukkal vitték. A dél-
franciaországi szentélyekben talált koponyák és levágott
iejeket ábrázoló szobrok a maguk anyagi valóságában
tanúskodnak erről a fej- (vagy koponya-) kultuszról. Vé-
gül meg kell még említenünk egy olyan sajátságos fegy-
vert is, amelyet az ókori szerzők nem említenek a kelták
harci felszereléséről írva, de ame|yet az Alesia mellett
Caesar seregeivel vivott csatában mindkét fél feltétlenül
alkalmazott, mégpedig a parittyát. A parittyálak az
északnyugat-európai késői vaskorban való használatára
a legmeggyőzőbb bizonyítékot az angliai Dorset tarto-
mányban található, a hatalmas méretű Maiden Castle-i
magaslati erődben feltárt, munícióként felhalmozott
készletek szolgáltatták. A raktárakban kupacokban vol-
tak előkészítve a rómaiak ellen szánt parittyakövek.
A RÉGÉSZETEs A TöRTENETI FORRÁSOK / rőségét a csatákban. Mások, így például Szopatér, azt is
A ruhaviseletek, az italfogyasztási szokások és azünnep-
ségek megúlésénekmódjai, a tengeri és száraziöldi köz-
Régészet, történelem, társadalom | 23
lekedés és szállítás formái, a fegyverzet és a harci taktika
rövidre fogott ismertetéséből is kiviláglik, hogy a régé-
szeti források megfelelő értelmezésük esetén hű képet
adnak az őskori Európa szokásairól és életmódjairól,
amelyet a történeti források megfontolt felhasználása jól
kiegészíthet. Természetes, hogy a társadalom szerkeze-
tét, az osztálykülönbségeket, a szertartásokat, a kózös-
ségi szokásokat és más hasonlókat kutatva fokozottan
az utóbbiakra vagyunk utalva, bár a régészeti adatok
nincsenek minden információ híján. Joggal vitatható
természetesen, hogy olyanleirások segítségével,amelyek
az időszámításunk kezdetét megelőző néhány évszázad-
ra vonatkoznak ugyan, de gyakran csak évszázadokkal
a megtórtént események után rögzítették őket írásban,
milyen messzire mehetünk vissza az időben ajelenségek
magyarázaíakor. Elképzelhető azonban, hogy a társa-
dalmi élet bizonyos formái és a vallásos szokások csak
nagyon lassan változtak az alaííaz évezred alatt, ami
megelőzte az írásos formában való rögzítésüket, és így
valószínű, hogy a gallok kelta társadalmának azokat a
sajátosságait, amelyek Caesarnak azi. e. L szízadkőze,
pén végrehajtott hódításai idején léteztek, meglehetős
biztonsággal tükrözik a középkori Irország közel egy
évezreddel későbbi irodalmi forrásai.
A görög történetírók és geográfusok műveiben már az
í. e. 6. század végétőlkezdve találunk utalásokat a kel-
tákra, erre a civilizált világ peremén élő népre. Ezeket és
más későbbi szerzők adatait azonban csak két jogos
fenntartással hasznosíthatjuk. Először is, nézeteik nem
a kelták, hanem saját koruk saját társadalmának népraj-
ziviszonyait és bizonyos mértékig szokásait, erkölcsi fel-
fogását és filozófiai gondolkodásmód.ját tükrözik. Má-
sodsorban leírásaik sokkal inkább a hagyomány által
kialakított képen, semmint megbízható értesüléseken
alapulnak. A keltáknak olyan szokásokat tulajdonítot-
tak, amelyek bármelyik, tőlük távol élő és barátságta-
lannak tekintett barbár népet is jellemezhetnének. Az is
nyilvánvaló, hogy a hasonló, egy kaptafára menő tudó-
sításoknak az időben egymást követő szerzőknél való
ismétlődő felbukkanása sem tekinthető hitelesítő bizo-
nyítéknak, hiszen azokat akár szolgai módon is kölcsö-
nözhették egymás műveiből. Tierney például adatokkal
bizonyította be, hogy több más szerző mellett Caesar,
szicíliai Diodórosz. sztrabón és Athenaiosz is vett át
adatokat poszeidónioszirak az i. e. l. században írt törté-
neti munkájából, amely azonban nem maradt fenn. Bár
a rövidítések és az adaptálás bizonyos fokig eltorzitotta
Poszeidóniosz eredeti szövegét, munkája, amennyire az
későbbi szerzők műveiből kihámozható, valószínűleg
szokatlanul pontos részleteket tartalmazhatott.
Bizonyos ,,állandó" témák az említett ókori szerzők
munkáiban rendre visszatérnek. Arisztotelésztől kezdve
többen is hangsúlyozíáka kelták hősiességét és vakme-
feljegyezték, hogy hadifoglyaikat fel szokták áldozni, és
Caesar, Diodórosz, Sztrabón egyaránt beszámolnak e
24 | Régészet, történelem, társadalom
hátborzongató szertartás részleteiről. Az i. sz. 2. század-
ban élt, s Poszeidóniosz munkáját hosszasan kivonatoló
Athenaiosz a keltáknak az italozásokban és az ünnepsé_
gek rendezésébenmegnyilvánuló túlzásait tűzte toll-
hegyre ez egyébként az antik szerzők unos-untalan is-
mételgetett témája volt. Beszámol arról a szokásról,
hogy a párviadalok győztese kapta az elkészített sült hús
legfinomabb részét,és arról is, hogyan marakodtak raj-
ta, kinekjusson a győztesnekjáró húsadag. Az,,Ulsteri
epikus ciklusból" tudjuk, hogy ezt az ősök társadalmá-
ból öröklött, a legjobb falatot a bajnoknak juttató szo-
kást az ír irodalom sokáig visszatérő motívumként őriz-
te. E művek is dicsőítik a hősöket, akik büszkék voltak,
hajlottak a dicsekvésre, valamint arra, hogy szavaik hi_
telét párviadalokon is bizonyítsák, éppen úgy, mint azok
a gallok, akik Diodórosz és Sztrabón írásaiban lépnek
elénk. Megtudjuk tőlük azt is, hogy az arany- és ezüst_
kincsek nagy hatással voltak a keltákra, és ezt a régészeti
adatok is megerósítik. Összefoglalóan azt mondhatjuk
tehát, hogy bár az adaíok jó része nem egyéb általános
megjegyzésnél, semmi okunk sincs arra, hogy emiatt hi-
telességükben kételkedjünk.
A TÁRSADALoM SZERKEZETE / Sokkal több talál-
gatásra adnak viszont lehetőséget a kelták társadalmi
rendszerére vonatkozó adatok. Caesar nyilvánvalóan
csak a rövidség kedvéért nyilatkozott úgy, hogy csak két
fontos társadalmi osztályuk volt, a nemeseké vagy lova-
goké (equites) és a druidáké. Az utóbbiaknak szerinte
igen sokféle feladata volt, beleértve a vitákatlezárő igaz-
ságtevést is, továbbá a közösségi és magánáldozatok be-
mutatását, a hosszú epikus költeményeknek sorról sorra
való betanulását, amely utóbbi feladat viszont Diodó-
rosz szerint a jósok, Sztrabón szerint az énekmondók
kötelességei közé tartozott. Caesar tehát szemmel látha_
tóan túlzott a druidák szerepének a megítélésénél, nem
biztos azonban, hogy ezt politikai okokból tette, hiszen
kommentárjaiban ennél többször nem is említi őket. Az
ír források szerint az alapvető társadalmi egység a király
álta| vezeíetI tuáth vo|t, amelynek létszáma a legtöbb
esetben kisebb lehetett, mint általában véve egy gall tör-
zsé. A királyután a nemesek vagy a katonai elókelőségek
rendje következett, ő alattuk pedig az alacsonyabb ran-
gú szabadok. Ez utóbbiak az epikus költészet hagyomá-
nyainak megfelelően csak alig-alig jelennek meg az ir
elbeszélésekben,bár a kocsihajtók minden bizonnyal
különleges kapcsolatban voltak a harcos réteghez tarto-
ző gazdálkkal:, tlgyanakkor ez a körülmény Caesar sze-
rint nem befolyásolta társadalmi megítélésüket, és hely-
zetük alig volt jobb a rabszolgákénál.
Irországban a társadalom minden szintjén a nemzet-
ség volt a meghatározó rokonsági szervezel, és az új ki-
rályt is elődjének vérrokonai közül választották ki, de
nem szükségszerűen közvetlen férfiági leszármazottai-
ból. Az i. e. 1. századi Britanniából két történeti adatunk
is van arra, hogy törzsek élénnők állottak: az icenusok-
nál egy bizonyos Boudicca, a brigansoknál pedig Carti
mandus, és úgy látszik, hogy női mivoltuk nem akadá-
lyozta őket a politikai tevékenységben. Néhány törzsnél
Caesar galliai hódító hadjáratai ídejéna királyság intéz-
ményétideiglenesen Választott Vezetők helyettesítették,
különösen a Gallia középső és déli részein éló csoportok-
nál ez már kétségtelenül a római tartományokhoz való
közelség hatása. A fontosabb politikai döntéseket az i. e.
L században mind Britanniában, mind Ga||iában az
uralkodó arisztokrácia tagjaiból vagy a szövetséges tör-
zsek vezetőiből álló tanács hozta meg. Caesar szerint az
arvernusok, illetve a brionok tórzsének ez a testülete
egyhangúlag választotta meg Vercingetorixot, illetve
cassivellaunusta Rómával szembeni ellenállásvezérévé.
A szövegemlékek néhány rövid utalása is alátámaszt-
ja, hogy két szokás, amelyet az ir lorrások igen gyakran
emlegetnek, csakugyan erősen elterjedt a római hódítás
előtti Galliában, Azegyik az a fajta társadalmi függőség
volt, amelynek keretében egy szabad férfi saját magát és
közvetlen vérrokonait egy nála tekintélyesebb személy
hatalma alá rendelte, cserébe viszont védelmet és támo-
gatást kapott tőle. Ez volt a rendszer az írországi tuáth-
ná| is, azzal afelleménnyel, hogy az egyes csoportok na-
gyobb népi egységekbe tömörültek egy magasabb rang-
ra emelkedett király vezetése alatt, akinek hatalmát és
tekintélyét nyilván a tóle függő alantasabb személyek
száma határozía meg. Mind Polübiosz és Athenaiosz
megemlékezik a keltáknak erről a gyakorlatáról, Caesar
pedig arra utal, hogy hasonló rendszer működött a na_
gyobb törzsi egységek közótt. Rámutat a rendszer kulcs-
ponti kérdéséreis, amikor megállapítja, hogy ,,a főnó-
kök egyike sem engedheti meg, hogy az ő aláveteLljét
elnyomják vagy megcsalják, hiszen egyébként nem gya-
korolhatná fölöttük saját hatalmát". Powell elfogadha-
tónak látszó érvelése szerint egy ilyen jellegű elkötele-
zettség alapján keltek harcra i. e. 12l -ben a rómaiak ellen
az arvernusok, a megvert allobrogusok támogatására,
nem mintha Bituitusnak a legcsekélyebb reménye is lett
volna a győzelemre, hanem mert neki, mint a többiek
közül kiemelkedett legfelső vezérnek, a szavahihetősége
forgott kockán.
Hasonló jellegű szokás volt az, hogy mind fiúkat,
mind leányokat magasabb társadalmi helyzetű csalá-
dokhoz küldtek nevelésre. Valószínűleg ezzel kapcsola_
tos Caesamak az a megegyzése, mely szerint a gallok
megalázónak tartották, ha a fegyverforgatásra alkalmas
kort még el nem ért fiúgyermek apja társaságában jelent
meg a közösség előtt, Mint Anne Ross kimutatta, az ír
mesék szerint a neveltetés során létrejött emberi kapcso_
latok igen szorosak, ahogyan az a Táin Bó Cúailnge cí-
met viselő, a Cooley-ben elkövetett legendabeli marha_
lopást elbeszélő történetben a Cúchulain és testvére, Fer
Diad közötti, tragíkus végű összecsapásból is kiderül. [A
mese lényege az, hogy Medb, Connath királynóje megkí-
sérli elragadni Donn Cúailnge-tJ a messze földön híres
barna bikát.]

Kevésbémegbízhatók az ókori források más társadal-
mi szokások és hagyományok bemutatásában. Tierney
szerint a hozomány és a házasság esetében a górögnéple-
írásokból készen vett szövegekkel találkozunk, és még az
sem biztos, hogy Caesarnak a gallok szokásait ismertető
megjegyzései őszinte érdeklődésen és valódi megfigyelé-
seken alapulnak. Azt az állitását például, mely szerint a
gallok osztoztak asszonyaikon - ellentétben a germá-
nokkal, akik Tacitus szerint egynejúségbenéltek -, bizo-
nyos fokig támogatni látszik egy hasonló írországtr, szo-
kásjog, bár az utóbbiaknál minden egyes esetben volt
egy olyan feleség, akit az első asszonynak tekintettek.
Amennyire meg lehet állapítani, a kelták endogámiában
éltek, tehát csak a nemzetségen belül kötöttek házassá-
got, kivéve talán az uralkodó réteget, akik Powell véle-
ménye szeriní a tuálá-kötelékeken kívül is frigyre léphet-
tek. Az ilyen jellegű kérdéseknélazonbal fenntartással
kell kezelnünk atörténeti forrásokat, és nagy gondotkell
fordítanunk arra, hogy a más népek életéből vett adatok
segítségévelhogyan éúelmezzük és használjuk fel ma-
gy arázalkélt egyes íészleteiket.
Az írásos történelem küszöbére jutott Európa népei-
Régészet, történelem, társadalom | 25
vel és szokásaival kapcsolatos történeti forrásoknak
még az ilyen rövidre fogott elemzése is elegendő ahhoz,
hogy megmutassa, milyen tévedési lehetőségekkel kell
szembenéznünk, ha a történeti adatokat összhangba
akarjuk hozni a régészetimegfigyelésekkel. Mind a tör-
ténettudomány, mind a régészet módszereit és eredmé-
nyeit saját szempontjaik és alapelveik szerint kell meg-
ítélnünk. Lényegében egyik sem tekinthetó pusztán csak
a másik segédtudományának, ha azonban együtt alkal-
mazzuk őket, kölcsönösen kitágítják saját maguk lehe-
tőségeinek a körét is. A múlt igen távoü szakaszainak a
kutatására azonban szükségszerűen olyan megközelitést
kellett kialakítani, amely független a történettudomány
sajátos módszereitől, viszont tekintetbe vesá más rokon
tudományok sajátos követelményeit. Más fontos tudo-
mányágakhoz viszonyitva a régészet új keletű, általában
úgy tartják, a történettudományhoz fúzik a legszoro-
sabb szálak-ez a vélekedésugyan ma már áta|akulóban
van, de semmiképpen sem szabad megfontolás nélkül
elvetnünk - s ez a kapcsolatjórészt annak az eredménye-
képpen alakult ki, hogy kezdetben a régészetnek elsősor-
ban művészettörténeti célkitűzéseivoltak.
Könnyű lenne a modern régészetúttöróinek és 18. száza-
di elődeiknek a munkamódszereiről és eredményeiről él-
celődni, gyakran naiv, sőt már-már mosolyra fakasztó
magyarázalaikal olvasva pedig oktalan önbizalommal
azzal büszkélkedni, hogy mi víszontmár ma elérkeztünk
a tudományos tárgyszerűség és a kutatási módszeíek tö-
kéletességéneksoha többé felül nem múlható fokára.
A régészettudomány fejlődésének történetét íárgyalva
nem az a célunk, hogy ajelenlegi helyzetet teljesen kielé-
gítőnek ítéljük,hanem az, hogymai elméleti és gyakorla-
ti ismereteinket összefüggésükben üzsgáljuk meg, bele-
értve azokba nemcsak az űttőíő, régiséggyiijtő elődök
első bizonytalan lópéseit, hanem tudományágunk to-
vábbi, eljövendó fejlődésének útját is, amelynek során
jelenlegi ismereteink egy szélesebb köni tudással rendel-
kező nemzedék számára éppúgynaivnak fognak látszani.
Az emberi múlt iránti érdeklődéslegalább olyan régi,
23 / Gabriel Beranger l 8. sázadi akvarellje, ame|y az itotszági
Meath tartományban lévó Dowth óskori kóépítményeit
ábrázolja. (Royal Academy, Dublin)
mint az emberi nem maga, már csak azéríis, mert ez
nyújt sálárd keretet számára rövid egyéni 1éte során.
A történelem iránti fogékonyság, vagy éppen a ritkasá-
gok gyűjtése azonban semmiképpen sem tekinthető ré-
gészetnek, tudományos tevékenységnek. Még az óskori
leletegyüttesekben is találunk néha elszórtan olyan tár-
gyakat, amelyek ugyan a többiekkel zárt egységben ke-
rültek elő, de szemmel láthatóan nem egykoruak velük,
hanem korábbiak náluk, Ebből egyértelműen követke-
zik, hogy már annak idején mint emléktárgyat, kuriózu-
mot kezelték őket. Mindezek azonban még nem voltak
többek mágikus erővel felruházott ritkaságoknál, és tu-
lajdonosaiknak már fogalmuk nem volt hajdani rendel-

tetésükről és igazi korukról, hasonlóan azokhoz a 18.
századí régiséggyűjtőkhöz, akik számára a kőbalták és
más hasonló tárgyak egyszerűen csak ,,mennykövek"
voltak, amelyeket a múzeumaikban a természettudomá-
nyi gyűjteményekben helyeztek el. A társadalmi és etni-
kai folytonosság iránti igény is kiválthatja a múlt iránti
érdeklődést, az alapító őstől kiinduló leszármazási vona-
lat kutatva. Az olyan ókori szerzők, mint például Lucre-
tius, a világegyetem és az emberi nem lényegébehatoló
átfogó filozófia részekéntvizsgálták a múltat, míg Héro-
doíosz és ahozzá hasonló görög földrajztudósok és tör-
ténetbúvárok azért tanulmányozták a fejletlen társadal-
mat, mert elmaradottságuk, vadságuk mibenlétének
megértéséretörekedtek, és ez alig-alig tekinthető régé-
szeti és néprajzi jellegű érdeklődésnek. Valójában tehát
- egészen kevés kivételtől eltekintve - az ókori szerzők
egyálta|án nem foglalkoztak a megelőző társadalmak
tanulmányozásával a mai régészettudomány igényeinek
megfelelően. Ennek ellenére, mégis az ókori irodalom
iránti érdeklődésnek a reneszánsz alatti feléledése volt az
a tényező, amelynek a régészet a létrejöttét köszönheti.
REGISÉGBÚVÁRoK É,SUTAZÓ K ! A16.századi|tá-
liában fellendült a műalkotások, köztük a régiségek
gyújtése,virágzolt a művészetek iránti érdeklődés, és
egyúttal a műkedvelők száma is gyarapodott, A folya-
matban maga a Vatikán játszotía a \lezelő szerepet, és
egyik alkalmazottja, Michael Mercati (1541-1583) volt
az, aki Metallotheca yaticana cimet viselő fő művében,
bár mindvégig a keresztény gondolkodásmódon belűl
maradva, az összehasonlító néprajz és az ősrégi eszkö-
zök tanulmányoz ását az ókori szerzők iránti érdeklődés-
sel ötvözte egybe. Vele egy időben Angliában a régiségek
irányában újra megnyilvánuló érdeklődés különösen a
helytörténeti tanulmányok sorozataiban jelentkezett,
amelyekben a tudományos szemlélet abban nyilvánult
meg, hogy nyilvántartásba vették a múlt emlékeit, ame-
lyeket az első régiségbúvárokigen nagy lelkesedéssel fe-
deztek fel újra. Az utóbbiak közül elsősorban a VIII.
Henrik által alapított ,,királyi régiségőr" tisztség első és
egyetlen betöltőjének, John Lelandnek, valamint annak
a William Camdennek a nevét kell kiemelnünk, akinek
Britannica cimű műve 1586-ban jelent meg első kiadás-
ban.
Bár az ilyesféle utazók beszámolói felbecsülhetetlen
értékúek,hiszen elsőként kíséreltékmeg számba venni
az ország íörténeti és régészetieml ékeit, magyarázataik
gyakran fantáziájuk terméke, és nagyrészt a kutatott
környék mondavilágán alapulnak. Camden például egy
olyan hagyományra hivatkoák, amely szerint a Stone-
henge-et Aurelius Ambrosius, vagy bátyja, Uther épít-
tette, mégpedig állítólag annak az emlékére, hogy itt a
szász törzsek árulásának köszönhetóen legyőzték a bri-
teket. Beszámol a Wiltshire grófságban levő óskori ha-
lomsírok körül kialakult furcsa legendákról is, és azt a
különös vélekedéstfogadja el, mely szerint e sírok,,az ott
Őstörténelem, mtilt és jelen | 27
megölt katonák emlékezetére emeltettek. Mivelhogy
csontokat találtak bennük: sőt olvastam arról is, hogy az
északi népeknélszokásban volt, hogy minden katona,
aki élve menekült meg a csatából, köteles volt egy tele
sisak földet hozni a meghalt bajtársainak teste fölé emelt
emlékhalomba".
A helytörténeti kutatások a 17 . században is tovább
folytak, mintpéldául RobertPlot, William Dugdale, Ed-
ward Lhywd és mások egy-egy területre kiterjedő mun-
kái mutatják. A 17 . századi régiségbúvárokközül is ki-
emelkedik John Aubrey (1,62GI697), akinek a század
harmadik negyedében végzett terepkutatásaiból össze-
álliíotí, Monumenía Britannica című munkája kézirat-
ban maradt. Ő készítette az első leírást az Avebury mel-
letti kőkörökről, és ugyancsak ő volt a legelső, aki a
Stonehenge-et a druidák alkotásának tekintette, miután
a korábbi, szintén helytelennek bizonyult vélemények a
rómaiakat, a szászokal, a dánokat, sőt még a föníciaia-
kat is megtették építőinek. Sőt, egy egészen szélsőséges
vélemény Boudicca sírjának tartotta. Aubrey viszont
meg sem próbálta eszményíteni azoknak az angliai ősla-
kosoknak az életmódját, akiknek a ránk maradt emlé-
keit leíTta. Kortársának és ismerősének, Thomas Hob-
besnak a felfogásához hasonlóan, ő is úgy találta, hogy
életük,,durva, visszataszító és rövid" volt, csaknem pon-
tosan ,,annyira vadak voltak, mint azok a ragadozők,
amelyeknek bőre az egyediili ruhadarabjuk volt. . . . Ugy
látom, majdnem annyira vadak voltak, mint az amefikai
indiánok. . ."
STUKELEY ÉSA RoMANTIKA KORA / Az ősrégi
épitészeti emlékeket a I7. század végénés a 18. század
elején kezdték a helyszínen tanulmányozni és felmérni;
ez a gyakorlaí szervesen összefüggött a korszak tudomá-
nyos irányzataival. A17 . századbanjöttek létre Nlugat-
Európa nagy szellemi központjaiban Rómában, Firen-
zében, Párizsban és Londonban - a tudományok fejlesz-
téséreszánt tudós társaságok, amelyeket 1718-ban a
Londoni RégiségbúvárokTársaságának a létrehozása
követett, az első olyan nemzeti intózményé, amely a régi
ségek tanulmányozásának szentelte munkáját. Mégis a
18. századii Angliában egy mindettől teljesen különböző
érdeklődési irányzat alakult ki, amely elválaszthatatla-
nul kapcsolódik össze William Stukeley (1687-1765) ne-
vével.
Stukeley cambridge-i diákként orvosi pályára készült,
és szellemét teljesen áthatotta a természettudományos
érdeklődés. Ez lelkesítette fel a leghíresebb őskori építé-
szeti emlékek, közöttük a Stonehenge, továbbá az Ave-
bury és a Wiltshire grófságban lévő Silbury Hill mellett
látható kőemlékek nevezetes helyszíni kutatásaira, ame-
lyeket 1724-ben ltinerarium Curiosum című művében
tett közzé. Stukeley tereprégésziteljesítménye egyáltalá-
ban nem tekinthető középszerűnek, és értékeit nem ho-
mályositják el a későbbi pályalutása során, ,,druidomá-
niája" közben elkövetett túlzásai sem. Glyn Daniel emlé-
28 | Óstörténelem, múlt és jelen
keztet aíra bennünket, hogy Stukeley a gabonatáblák
növekedésében látható különbségekre is felfigyelt, ezzel
pedig - akárcsak aZ előtte járó William Camden és az őt
követő Stephen Stone - egy olyan természeti jelenséget
ismert fel, amelynek megfigyelése a 20. századi régészeti
légi fényképezésneklett később egyik alapvető módsze-
re. 1729 után viszont Stukeley érdeklődési területe gyö-
keresen megváltozott. Felhagyott a gyógyítással, az ang-
likán egyház papjává.szentelték, és egyre megszállottab-
ban a druidák romantikus eszményítésévelfoglalkozott,
sőt a végénmár azt hitíe, hogy azok az ő saját hitével
lényegében rokon vallás kiemelkedő képviselói voltak.
Nézetei adtak tápot a ,jámbor primitivizmus" tanának
létrejöttéhez, és sugallták azt a divatos, a század végén
virágzásnak indult elméletet, amelyet Piggott ,,a kelta
zagyvaságok álomilágá" -nak nevezett, és amely a Stone-
henge körüli Szent lván-napi hóbortoskodásokban a
mai napig él.
AZ ÁsATÁSoK ÚTTÖRŐI / Már a 18. századi régiség-
búvárok sem kizárólag csak terep-megfi gyelésekkel, mű-
emlék-leírásokkal és felmérésekkel foglalkoztak. Foko-
zatosan az ásatás is egyre inkább bevonult a múlt tanul-
mányozásáta és a régiségek gyűjtésérealkalmas eljárá-
sok közé. Az alkalmazott móds2erek a legtöbb esetben
órthető módon még gyermekcipőben jártak. Dean Mere-
weather például alagúttal hatolt be az Avebury mellett
található Silbury dombok hatalmas és páratlan jelentő-
ségű őskori halmaiba - ám eredménytelenül. Mások ki
sérletei nem voltak ennyire szokatlanok, Richard Colt
Hoare és William Cunnington például a századforduló
idején több mint 400 sírhalmot tártak fel Wiltshire gróf-
ságban (egészen podtosan, szerepük volt abban, hogy
ezeket a sírhalmokat feltárták). A munkálatokat Cun-
nington ellenőrizte a helyszínen, az eredményeket pedig
Colt Hoare tette kőzzé az l8l2-ben megelent The An-
cient History of South Wiltshire (Dél-Wiltshire grófság
ősi története) című remek munkájában. Egyik leglátvá-
nyosabb felfedezésük a normantoni egyházközség terü-
letén kiásott, a korai wessex-művelődésbe tartozó, külö-
nösen gazdag mellékletekkel ellátott sír volt, amelyet nép_
szerű nevén azóta is a Bush halomsírként(Bush Barrow)
tartunk számon. A mód, ahogyan Colt Hoare leirja ezt
a sírt, a pontosságra és tárgyilagosságra való törekvése
ellenére is természet€sen a nagy eseményben szerepet
vállaló amatőr lelkesedésének a hangulatát tükrözi:
,,Midőn elértük a sírhalom alsó szintjét, egy magas
termetű, ámbár tagbaszakadt férfi csontvázára bukkan-
tunk, amely délről északnak fekiidt: combcsontjának leg-
nagyobb mérhető hossza 20 inch-re rugott [50,8 cm] ...
Közvetlenül a melle fölött volt egy nagy aranylemez . . .
ferde négyszög formájú, egyik oldala 7 [l8 cm], a másik
pediglen 6 inch [l5 cm] hosszú. Vékony fadarabra volt
erősítve, melynek széleit aranyszalag övezte; felül és alsó
részénélvalószínűleg azon célból volt átlyukasztva,
hogy mellvértkénterősíthessék a ílházatía. E neme§
disz egyenletes felületét csak hullámvonalak, kockák és
cikcakk törik meg, amelyek az aranylemez körvonalát
ismétlik meg a középpont felé egyre kisebb méretben. . , ,
A jobb kar mellett egy nagy sárgaréz tőr hevert, és egy
lándzsahegy is, ugyanabból az anyagból, csaknem 13 inch
[33 cm] hosszú, a leghosszabb valamennyi tőr közül,
amelyet valaha is találtunk, jóllehet bevésett mintázata
korántsem olyan finom kivitelű, mint ama kisebbeken
látható. Mellettük találtatott még egy különös arany_
tárgy is, amelyről azt kell feltételeznem, hogy a tőr hüve-
lyét díszítette volt. . . . E tárgynak fából készített marko-
lata . . . minden általunk eddig látott hasonlót felülmúl,
mind mintázatában, mind pedig annak kivitelében, . . .
hiszen gondos munkával és aprólékos gonddal szinte
megszámlálhatatlanul sok, több ezerre rúgó, a legkisebb
tű fejénélis apróbb aranyszögecskével volt kirakva.
E tűk annyira kicsinyek voltak, hogy munkásaink ezer-
számra lapátolták ki őket, és szóródtak szét körös-körül
minden irányban, mielőtt nagyítólencsék szolgálatát
igénybe véve, egyáltalában rájöhettünk volna, mik is let-
tek légyen. . ."
Annak ellenére, hogy könyve előszavában Colt Hoare
fogadkozott, hogy ,,csak tényekről és nem pedig elméle-
tekről" fog írni, végül mégis kénytelen volt beismerni,
hogy kutatásai ellenére az általa megvizsgált lelőhelyek
kulturális hovataííozása továbbra is,,bizonytalanság-
ban és ismeretlenségben" maradt, éppen ú8y, mint Ave_
bury és Stonehenge kőemlékei. A l7. és 18. századi Égi-
ségbúvárok szárnyaló íantáziája szerint az írásos törté-
nelem előtti idők szinte kifürkészhetetlen századaiban a
Noé leszármazottaival viaskodó görögök és trójaiak
24 / A Bush Barrow mellett leltárt silcsoportban egy bronzbalta és
§ze8ecses tőrpenge mellett olyan arany ékszerek és rangjelzó
jogar is volt, amelyeket általában a mükénéicivilizáció hasonló
tárgyaival igyekeznek rokonítani. (Devizes Museum, Devizes)

vagy Izráel kipusztult tórzsei voltak a Brit-szigetek legel-
ső népei.
Az időszámítást akkoriban természetesen sziníénaz
Ótestamentum adataira alapozták, sőt a 17. században
Ussher érsek számítása, miszerint a világ teremtése i. e.
4004-benvolt, s amelyet kortársa, Lightfootpüspök még
tovább finomított, megállapítván, hogyoktóber 23. nap-
jának reggelén történt mindez - egészen a |9. század
elejéig érvénybenmaradtak. és akkor is csak a löldtan
úrrörő elméi cálolták meg. irásos tönéneti lorrások se-
gítsége nélkül valóban lehetetlennek látszott, hogy bár-
mifélemódszert is ki lehessen dolgozni az őstörténet kor-
szakokra való tagolására. Igy tehát általában a funda-
mentalistáknak az ember őstörténetéról vallott felfogá-
sát és a Bibliának a teremtésről és a vízözönről szóló
beszámolóit fogadták el még a 19. század elejének teoló-
gusai, sőt geológusai is. Még 1833-ban is, William Buck-
land, egykor Oxfordban az ásványtal tanára, később
westminsteri esperes, más kiváló tudósokkal együtt egy
olyan tanulmánysorozatot írt, amelynek célja annak bi
zonyítása lett volna, hogy a Teremtés Könyvének min-
den szava szóról szóra igaz, Noé bárkájának és a víz-
özönnek a tórténete pedig az őstörténet ígaz íényei.
A sorozatot főrendi rangú szerkesztőjének a nevéről a
Bridgewater Tanulmányoknak ( Bridgewater Treatises )
hívják.
A FöLDTAN KUTATóI Es A víZözÖN 1e ta. sza-
zad végérea tudósok már lerakták a földtan alapjait. Ez
a tudomány volt hivatva megcáfolni az Ussher- és Light-
foot-féle mózesi időszámítást, valamint a katasztrófa- és
vízözön-elméletek követőinek fundamentalista értelme-
zéseit. Nem kell természetesen azt gondolnunk, hogy
minden úttörő geológus szükségszerűen szembehelyez-
kedett a katasztrófa- és vízözön-hívőknek a régmúltról
vallott felfogásával. Georges Cuvier például, a francia
kutatók legkiemelkedőbb egyénisége (i769-1832) heve-
sen védelmezte az elméletet, mely szerint a Teremtés
Könyvében elregélt nagy vizözön csak egyike volt azok-
nak az egymást követő katasztrófáknak, amelyek az ál-
tala is tanulmányozott földtani alakulatokat létrehoz-
ták, James Hutton (l726,1797), William Smith
(1769-1839) és mások,, főleg azonban annak a Charles
Lyell-nak (1797-1875) a munkássága révén,akinek há-
romkötetes nagy műve, a Principles of Geology (Afőlld-
tan alapvetése) 1830 és l833 közöttjelent meg, fokozato-
san elfogadták a geológiai rétegtan (stratigráfia) alapel-
veit, és a belőlük szükségszerűen következő megállapí-
tást, mely szerint a Föld, sőt még az ember eredete is
minden bizonnyal távolabbi műtba nyúlik, mint az Ussher
és Lightfoot által feltételezett csekélyke 6000 év.
Az időszámítás alapelveiben lezajló forradalomnak a
kulcskérdéseannak a felismerése volt, hogy az emberi
maradványok és az ember által készített eszközök meg-
bízható módon olyan földtani rétegből kerüljenek elő,
amelyek ősi voltát a bennük található, mára már kihalt
Őstörténelem, múlt és jelen | 29
állatok maradványai - a fossziliák bizonyítják. Eleinte
még vitatták az í|yen együttes előfordulások érvényessé-
gét, felfedezőik azokra alapozott következtetéseit pedig
rendre visszautasították, amint az például John Frere-
nek az l790-es években a suffolki Hoxne nevű lelőhe-
lyen, vagy MacEnery-nek a Torquay melletti Kent szik-
lafülkéjében végzett kutatásaival is történt. A sors iróniá-
ja, hogy éppen Buckland esperes fedezte fel a dél-walesi
Gower-félszigeten a .,Pavilandi Vörös Hölgy"_maradvá-
nyait és melletLük őskőkori kovaeszközöket. Es ennek a
nyilvánvaló egyidejúségnek a konok módon való elhall-
gatását csak olyasvalaki vállalhatta, aki - mint Buck-
land- megátalkodott híVe volt a móZesi időszámításnak.
Ezzel egyidóben azonban - mint arra Daniel rámutatott -
már terjedőben volt az azújabb keletű felismerés is, mely
szerint a kőbalták nem mennykövek, hanem emberkéz
alkotásai. Bár az olyan felvilágosult 18. sÁzadí régiség-
búvárok, mint William Dugdale és Robert Plot, sőt
őelőttük már Mercati is, felismerték a balták igazi ren-
deltetését,sokak számára azok mégis nem földi eredetú
dolgok maradtak, éppúgy,mint azoknak a 1'I . századi
íróknak, akik azthitték, ,,hogy amennydörgés ésvillám-
lás ama fémes anyag kigőzölgéseinek főleg sötét felhők-
ben keletkezó termékei voltak, amelyeket a mindent
elöntő pára besúrűsítéscsomóvá tapaszt ös§ze (hasonló-
képpen ahhoz, ahogyan a lisztből és vízből tészta lesz),
majd a hőség megkeményíti, éppúgy, mint a kiégetésa
téglát. . ."
A HÁROMPERIÓDUSoS RENDSZER / Európában
eközben a francia forradalom sorsdöntő eseményei és a
,,zsarnok korzikaival" folytatott háboruk - Colt Hoare
panaszolta fel, hogy azok akadályozták meg az ó külföl-
di utazásait! - további fejlődésre sarkalltak. Napóleon
l 798-as egyiptomi hadjárata nagymértékben fellendítet-
te az ókori egyiptomi régiségekiránti érdeklődést, ami-
kor pedig a franciák 1801-ben visszavonultak, az általuk
összegyűjtött tárgyak nagy részét- közöttük a hires ro-
sette-i követ is - a pár éwel korábban megalapított Bri-
tish Museum szerezte meg. A jelentősebb európai nem-
zeti múzeumok többsége az 1800 előtti és utáni évtize-
dekben nyílt meg, tehát ugyanabban az időszakban,
amely a régiségektanulmányozására szolgálójó néhány
nemzeti tudós társaságot is létrehozta. Egyikük, a Kop-
penhágai Dán Nemzeti Régészeti Múzeum még csecse-
mőkorát élte akkor, amikor Colt Hoare közzétette elég
reménytelennek látszó következtetésekkel terhes fő mű-
vét a Wiltshire grófság régészeti emlékeiről. A Dániai
Nemzeti Rógiségek Gyűjtésére és Megőrzésére Felálli
tott Királyi Bizottság amelynek eredeti feladata a nem-
zeti múzeum létrehozása volt - fizetés nélküli titkára
Rasmus Nyerup professzor (l7 59-11829) lett. Ő kezdet-
ben teljes mértékbenosztotta Colt Hoare nézetét,egyi-
kük sem hitt abban, hogy az őseurópai, az írás ismerete
előtti hosszú régmúltvalaha is kielégítően megismerhető
lesz. Arra a következtetésre jutott, hogy a kereszténysé-
30 | Őstörténelem, mtilt és jelen

getmegelőző korokat ,,sűrű köd" burkolja. Glyn Daniel

nagyon meggyőzően a Teremtés Kónyve vízözönJegen-
dájában való megrendíthetetlen hit mellett ezt a kifeje-
ást emelte ki a 19. század e\eji régészeti kutatás állapotai-
nak a jellemzésére.
Utaltunk már arra, hogy a földtani szerkezetek réteg-
tani sorozatainak a felismerése milyen nagy jelentőségű
volt az ember legkorábbi történetének a kutatásában is.
A régészeti korszakok vizsgálatában a következő nagy
áttörés a Dán Királyi Bizottság titkári székébenNyeru_
pot követő Christian Thomsen (1788 l865) nevéhez lű-
ződtk. Gazdag dán kereskedő fia volt, és tanulmányai
során már korán eljutott Párizsba, ahol a diplomáciai
testületben szolgáló család barátai a forradalmat köve-
tő zűrzavaros időkben fondorlatos módon jelentős mű-
kincs- és éremgyűjteményre tettek szert. Abban az évben
tehát 1807-ben tért víssza Koppenhágába, amikor
Anglia megtámadta a várost, és azt követően érdeklődé-
se az érméktanulmányozása és a régiségekosztályozása
felé fordult. Amikor l816_ban Nyerup helyére kerúlt, az
egyébkéntelég hiányos nemzeti régiséggyűjtemény da-
rabjait rendszerezni tudta, részben a régiségekés műal-
kotások tanulmányozása során a francia-dán szövetség
időszakában szerzett ismeretek segítségével,részben pe-
dig mivel egy olyan ember módszerességével végezte ezt,
aki kereskedelmi leltárok készítésesorán tett szeít gya-
korlatra az osztályozásban. 25 / J. J,A. Worsaae poTtléja. A 19, századi kiváló dán IégésZ
Saját gyűjteményét, majd a három éwel később meg- Christian Thomsen utódja vo]t, és Thomsen háromperiódusos
nyitottNemzeti Muzeumkiállitási anyagátkorszakokra rendszelét a saját sírhalom-ásatásaiból előkerült leletekre is
osztotta. Ez az ún. háromperiódusos rendszer, amely alkalmazta. (Nemzeti Múzeum, Koppenhága)
26 / A dániai rendszere§ ásatások kezdetét szemléltető met§Zet az
mindmáig a régészetikorszakbeosztás igazi mérföldkö- Aarhus melletti síIhalomban 1876_ban végzett feltárást
vének számít. Maga a rendszer egyszerű, abból a felte- ábrázolja.

vésből indult ki, hogy az őskori ember elószór a kő hasz-
nálaíáva| ismerkedett meg, jóval azelőtt, hogy képessé
vált a fémek feldolgozására, s előbb bronzeszközöket
készített, és csak ezt követte a vas megmunkálása. Bár a
rendszer első pillantásra kezdetlegesnek látszik, mégis
áttörést jelentett őstörténeti múltunk tanulmányozásá-
ban, mivel lehetővé tette, hogy a régészek egymást köve-
tő korszakok olyan sorozatát állítsák fel, amely a kuta-
tás fejlődésével tovább osztható és finomítható.
Thomsen saját maga 1836-ban a gyűjteményeihez ki-
adott katalógusban ismertette teljes egészébena rend-
szerét. Rámutatott, tisztában var' azza|, hogy korszak-
beosztása semmiképpen sem tekinthető véglegesnek és
megváltoztathatatlannak, hiszen például egyes területe-
kenalelőhelyek ritka előfordulása miatt a kő használata
tovább is élhetett, a bronzból pedig még a vaskorban is
szívesebben készítettekékszereket és apróbb háztaítási
eszközöket, mint a vasból. Írása csakhamar megjelent
angolul és németül is, de korszakbeosztása - szaknyel-
ven időrendje - korántsem kapott teljes elismerést. Bírá-
lói nem minden alap nélkül állították: a kő- és fémeszkö-
zök használata közötti különbség inkább abból fakad-
hat, hogy gazdagabb és szegényebb közösségek éltek
egymás mellett, s szó sincs időbeli egymásutániságról.
Svédországban viszont - ahol a 19 . századbanDániá-la|
versengve fejlődött az ősrégészet- hamarosan elfogadta
a háromperiódusos rendszert az a Hildebrand, aki
Thomsen irányításával végezte tanulmányait, és 1837-
ben a svéd Királyi Régiségtár őre lett. A lundi egyetemen
dolgozó Nilson is osztotta véleményét.Angliában vi-
szont a korszak vezető őstörténészei még akkor is kétel-
kedtek Thomsen rendszerében, amikor az 1860-as évek-
ben ez a felosztás szinte egész Európában általánosan
elfogadottá vált.
d |9. század első felében az ősrégészet területén ki-
vívott dán vezető szerepet Thomsennak a Nemzeti
Múzeum élérekinevezett utódja, J, J. A. Worsaae
(1821-1885) őíizte tovább. Elkötelezetten lelkes híve
volt Thomsen rendszerének, és Európában ltazgatva,
mindenfelé szorgalmazla ellogadását. Szerepe azonban
jóval több volt az egyszerű tanítványénáI. O ugyanis a
terepmunkára, a gyakorlatban is a|kalmazta, először a
sírhálmok feltárásánál, később a dán tőzegmocsarakban
végzett ásatásainál. E munkái alátámasztották a három-
periódusos rendszer elvét, mive| azt íapasztalta, hogy a
jól elkülönülő időszakok jellegzetes tipusai leletegyüttes-
ként fordultak elő. Sőt, pontosan azért fordította figyel-
mét a sírhalmok fe|tárására, mert kíváncsi volt arra,
hogy a sírmellékletek milyen típusútárgyak együttesei
ként szoktak előkerülni. Munkásságával kapcsolatban
érdemes emlékeztetni arra, hogy szorosan együttmúkö-
dött a később VII. Frigyes néven Dánia trónjára lépő
trónörökössel. Frigyesnek a régészetiránti lelkesedése
szöges ellentétben állt azza| a róla korábban kialakult
képpel, mely szerint szereti az előkelő életet és a rossz
társaságot. Még trónra lépéseután is mindig kész volt
Őstörténelem, mtilt és jelen | 3|
arra, hogy a hadsereg egységeit rendelje ki ásatásaihoz
munkaerőnek; a munkálatokat pedig magának Wor-
saae-nak, a Királl Régisegtár órének és regeszeti fófelürye-
lőjének a segítségévelés felügyeletével végezte, sőí, szá-
mára az llyen alkalmakra még külön egyenruhát is csi-
náltatott.
Worsaae-nak a terepen található régiségekmegfigye-
léséreés rendszerezésére törekvő igyekezetét tükíöá fő
műve is, amely l843-bary Dánia régmúltja cimmel jelent
meg nyomtatásban. Feltárási módszereit fejletlennek
tarthatjuk, ám kortársainak könnyed,,ásogatásaihoz"
hasonlítva határozottan módszereseknek ítélhetőek. Az
ásatásról magáról, mint módszerről alkotott véleménye
pedigmég ma is elismerést érdemel, egyúttal természete-
sen igen jellemző a régészet hőskorára is:
,,Általában véve, nem tekinthető kívánatosnak. hogy
a pogányság idejéből ránk maradt ősi sírhalmokat rend-
re feltárjuk, vagy hogy mások széthordják azokat. ...
Megérdemlik, hogy legalább annyit megvédjünk és meg-
őÁzzűnk belőlük, amennyit csak lehet. Nemzeti múl-
tunk emlékei ők, . . . a nemzeti vagyonunkba tartoznak,
olyan emlékek, amelyeket korszakok és népek sora év-
századokon keresztül örökített ránk. Megtehetjűk-e te-
hát, hogy teljesen felelőtlenül leromboljuk a régi,idők
ezen tiszteletet érdemlő tanúit, mit sem tórődve a minket
követő utókorral? . . . Számtalan sírhalmot olyanok bon-
tottak szét, akik abban reménykedtek, hogy bennük ha-
talmas kincsekre fognak találni. . . . A sírhalmok felnyi-
tása csak abban az esetben tekinthető kívánatosnak, . . .
ha az a célunk, hogy általa elődeink őstörténetére vonat-
kozólag nyerjünk felvilágosításokat. "
Bármely tervszerű vagy mentőásatással régiségekfel-
tárásátvégző mai régésznekis a szájába adhatjuk e sza-
vakat, haúgy látjuk, hogy a régmúltörökségének a meg-
őrzésére szükség van, és meg kell akadályozni az olyan
ásatásokat, amelyeket igazi tudományos cél nélkül csak
önmagukért, kedvtelésből hajtanának végre. Worsaae
az esetekben is trangsúlyozta az előkerülő leletek össze-
függéseinek a fontosságát, amikor szükségesnek vagy
kivánatosnak taftott egy ásatáSt: ,,Mivel fontos tud-
nunk, mi a helyzeI a sírhalmon belül, továbbá azt is,
hogymik az összefüggései e halomn akazalaltaIal'álhatő
sírhoz és az abban elhelyezett tárgyakhoz, a legnagyobb
elővigyázatosságot kell tanúsítania feltárás során."
Nem kétséges, hogy Woriaae rászolgát|I Bronstednek a
róla alkotott véleményére,valóban ő volt ,,az első ígazi
hivatásos régész".
Angliában Worsaae kézikönyvének a megjelenését
követő évben, tehát 1844-ben került sor a RégészetiInté-
ze!megalapitására és a kezdeményezéséreKent grófság-
ban végzett első halomsír-ásatásra. Ezt a kirándulássze-
rű, gyakran felidézett eseményt abból a szempontból is
érdemes megemlítenünk, hogy szinte elképesztő köny-
nyedséggel tagadja mindazokat az elveket, amelyek a
dánok kutatásait már akkoriban meghatározták.
,,Négynapi munkánkba került, mí8 teljesen átvágtuk
32 | Óstörténelem, múlt és jelen
a sírhalmot, de mi, akik persze nem voltunk tökéletesek
az ásatások dolgaiban, kieszeltük, hogy időnket hogyan
tudjuk az egész társaság legnagyobb megelégedésérea
legjobban eltölteni. . . . Elegendő élelemről gondoskod-
tunk, hogykiadósanmegebédelhessünk adomboldalon,
és így egész napunkat a sírhalmon töltöttűk, a munkála-
tok figyelésével és irányílásával. Az időjárás szerencsére
rendkívül kedvező volt, csak egyszer vagy kétszer kap-
tunk délnyugat felől hevesebb záporesőt, amely ellen
csak a magunk ásta üreg nyújtott némi menedéket. Az
üreget nap- és esernyőink segítségévelsikerült befed-
nünk, éppen úgy, mint azokról a római katonákról be-
szélik, akik pajzsaikat akasztották össze, amikor táma-
dásra indultak egy erőd ellen nos, mi is így alakítottunk
ki fejünk fölé egy valamennyire védelmet nyújtó tetőt."
A KORSZERÚ ÁSATÁSOK KEZDETE / A következő
jelentős előrelépésre az őskőkori régészetterületén került
sor. Ennek a ,,vizözön előtti idők" régiségeivelfoglalko_
zó tudományágnak a legjelentősebb képviselője akkori-
ban egy francia férfi, Jacques Boucher de Perthes volt.
Abbeville város környékén, a Somme folyó kavicstera-
szain végzett kutatásai során embertől származő kőesz-
közöket már kihalt állatok csontmaradványaival együtt,
olyan régészetiösszefüggésben fedezett fel, ami kétségtele-
nül ellentmondott a vízözön és a világvége elméletek hí-
veinek csak nagyon rövid ősmúltat bizonygató időrend-
jeinek. Boucher de Perthes termékeny szerző volt, és az
l850-es évekre széles körben és sikerrel terjesztette el-
27 / A Felső-Ausztriában lévó Hallstatt falu
a hegyek lábánál, A 19,
század kőzepél végzett ásatások során eínek közelében
kerültek elő a ké§ói bronzkorban és a korai vaskolban folytatott
sóbányászat maradványai, továbbá a temetők,
28 / Ramsauel ásatásai során csaknem ezer sir került elő a hallstatti
temetóből, és a lelőhely mindmáig a közép-európai korai vaskor
névadója,
gondolását. Az ő Somme völgyi eredményeinek láttán,
angliai geológusok és régészekis kezdtek órdeklődni
Frere és MacEnery korábbi lelfedezései iránt, és a Brix-
ham melletti Windmill Hill (Szélmalom domb) barlang-
jában a William Pengelly által l858-1859-ben végzett
ásatások végül igazolták az első régészek feltevését, mely
szerint az emberkézíől származő eszközök és már kihalt
állatok maradványai mivel ugyanabban a rétegben he-
lyezkedtek el - azonos időből származnak. Az e|őző év-
ben azonban még ennél is látványosabb felfedezésre ke-
rült sor a Rajna-vidéken. Mindeddigcsak kovakő eszkö-
zei tanúskodtak az ember ősi voltáról. Most a neander-
völgyi barlangból magának az ősembernek a csontma-
radványai is előkerültek. A földtan és a régészetkutatói-
nak együttes erőfeszítései fokozatosan kihúZták a talajt
a régi ,,mózesi" időszámítás lába alól, és megteremtettók
az Lltaí az őstörténet korszerű megközelítéséhez. 1859-
ben Charles Darwinkőzzétette A íajok eredete cimű mű-
véí,és ezzel a régíséggyűjtésis átadta a helyét az i1azi
régészettudománynak.
A 19 . századkőzepe alázas régészkedésidőszaka volt,
ekkor került sor jó néhány kulcsfontosságú lelőhely és
számos ősi építményfeltárására is, amelyek alapján a
modern kutatás megkezdődhetett. Közülük a legfonto-
sabb két település, a Felső-Ausztriában lévő Hallstatt és
a svájci Neuchátel tó melletti La Töne - róluk nevezték
el az európai vaskor két szakaszát. Hallstattban már a
19. század elején rábukkantak az őskori temető első lele-
teire, de azigazi, ásatásokhoz csak 184ó-ban kezdett hoz-

29 i A 19, századi és 20. száZad eleii régészekiJycnnek képzelték
a svájci őskori cölöpépítményeket.
30 / Az angiiai Glastonbury mellett, somelset grófságban még az
első világháború előtti időkben táfiák le1 az egykori tóparli
telepból származó maradványokat, A boronaházak falaihoz.
valamint a tőzeglápba rakott gercndaalapoZásaik jól
mcgfigyelhetők.
Őstörténelem, múlt és jelen | 33
zá egy Ramsauer nevű mérnök. a császári Sóhivatal al-
kalmazottja. Majdnem két évtizedig folytatta feltárása-
it, és ezalatt csaknem pontosan l000 sírt hozott napvi-
lágra, és készítettróluk rajzokat; az eredményekről Gais-
berger és Simony közölt elózetes beszámolókat, majd
végül Eduard von Sacken báró l868-ban kiadta Das
GrabJbld von Hollstatí (A hallstatti lemető) című köny-
Vét, A svájci tavak partjainál az 1853 1854, évi különó-
sen száraz tél keltett nagy figyelmet. ugyanis a Zürichi-tó
vízszintle annyira lesüllyedt, hogy Obermeilen közelé-
ben a szárazra került parti sávon faépületek maradvá-
nyaiés őskori eszközök váltak láthatóvá. A felfedezést a
zürichi múzeum igazgatójának, Ferdinand Kellernek je-
lentették, aki publikálta az obermeileni leleteket, és az
elsők között szorgalmazta a svájci cölöpépítmények fel-
tárását,
Keller meg volt győződve arról, hogy ezek a tópalti
telepűlések amelyekből az elkövetkező hítsz évben
mintegy további 200-nak a maradványaira bukkantak
rá - a délkelet-ázsiai, vizre építetttelepülésekhez hason-
lóan a sekély tóparti mederbe állított cölöpökfe épültek.
Elmélete érdekes példája annak. hogy akkoriban az ösz-
szehasonlító néprajztudomány belolyása milyen erős
volt. Ezt a tetszetős. de legalábbis különös rnagyarázatot
csak a 20. század elején kérdőjelezték meg, majd teljesen
el is vetették, és helyette kevésbéromantikus, de való-
sabb értelmezéssel állottak elő. Azzal, hogy a telepek
eredetileg a partokon épültek. de mivel állandóan az
elöntés veszélye fenyegette őket, az alapjaikat oszlopok-
34 | Őstörténelem, múlt és jelen

kal támogatták meg. Maglk az épűletek azonban soha- 3l / A IIl. Napóleon császár rendeletére kés7,iLeLt 19. századj Lélkép
sem állottak teljesen a vízben. Lényegében egy ilyen víz- Alesiát és köínyékót ábrázolia, raita a Caesar által indított
háborúban Ié§ztvevő hadcrők és földvárak elhelyezésóvel,
parti telep feltárásának a reményébenküldte el 1857-ben
32 l Az 1849-ben a Rajna-vidéki Schwarzenbachban relúrt korai
egy Schwab nevú ezredes a segédtisztjét, hogy vízsgálja kelta fejedelmi sírleletek lcgszebb darabjainak cgyike: remek
át a neucháteli tó partvidékét a Thielle lolyó torkolatá- kidolgozá§ú ki§ tál, amelyet aranylemezből készitett, áttört, a
nak környékén. Iíílalálhatő az a La Téne nevű hely is, kelta múvészet korai stílusában alakított, egymásba kapcsolódó
ahol Hans Kopp, a segédtiszt nagy mennyiségű vasra nóvényi rninták diszitenek. (Antikcnmuseum, Bcrlin)
33 / Pitt River§, azaz családi nevén Augu§tu§ Henry Lane Fox
bukkant. Közöttük, mint arról Schwab ezredes nagy lel- antíopoló8us, a modern régészetiásatások módszereinek
kesedóssel számolt be Kellernek, két teljes kard és 12 úttöIóje,
sérült húvely is volt. La Téne vízparíjaínaz elkővetkező
években rengeteg lémtárgyat találtak az l880-as évek-
ben és a 20. század elején ismét megindított kutatások
során,Igaz, az első leletek nyilvántartása még pontatlan
volt, sőt a tárgyak közűI sok el is kallódott, A lelőhely
annyira híressévált, hogy a svéd ősrégész, Hildebrand
még l872-ben ennek a nevét Választotta az európai vas-
korszak második szakaszínak a megkülönböztetésére,
Ez a La Téne-kor.
Más vidékeken, az Alpoktól északra és déIre egyaránt
kerültek elő hasonlóképpen fontos leletek. Eszak-
Olaszországban a Pó völgyében és az Appenninek lábai-
nál sorra fedezték fel azokat a tómött, fekete földből álló
alacsony dombokat, a terremarekat, vagyis telepűléshal_
mokat, amelyekról ma már tudjuk, hogy a késői bronz-
korba tartoznak, Bologna egyik külvárosában, Villano-
vában l853-ban pedig egy hatalmas korai vaskori teme-

tő sirjaira bukkantak. Később - nem teljesen szaksze-
rűen, erről kapta a nevét Eszak-Olaszország etruszkok
előtti művelődése. Az etruszkokra magukra akkor irá-
nyult először a figyelem, amikor l848-ban - tehát abban
az évben, amikor Garibaldi bevonult Rómába - George
Dennis megjelentette Etruriayárosai és temetői című mű-
vét. Az Alpoktól északra ezze| egyídőben a Rajna-vidé-
ken születtek fontos felfedezések, amikor 1841-ben és
1851-ben feltárták a híressé vált fejedelmi sírokat
schwarzenbachban és weisskirchenben. Mellékleteik
között délről szárrnaző importtárgyak, valamint a La
Töne-kori helyi mühelyekből kikerült remek tárgyak is
voltak. Ezeket azonban néhány kutató, más felfedezések
leleteivel együtt, tévesen római koriaknak halározta
meg, és 1858 és 188l között írott munkáiban még egy
olyan hírneves régészis, mint Lindenschmidt, hibásan
helyi termékeknek és etruszk műhelyekből kikerült
áruknak tartotta őket.
Franciaország régészetikutatása és további fejlődése
ebben az idószakban igen sokat köszönh€tett tll. Napó-
leon császár személyes érdeklődésének. O alapította meg
a Nemzeti Múzeumot 18ó3-ban Saint-Germainben.
Továbbá ő támogatta azoknak az ostromárkoknak a
feltárását is, amelyeket Caesar ásatott az Alesia nevű
kelta erősség, oppidum kőré a mai Alise-Sainte-Reine-
nél, ahol Vercingetorix ellenállásának utolsó bástyája
volt, mielőtt leverték őt a római légiók. Az érdeklődést
nemcsak ezek, hanem más felfedezések is felcsigázták a
19. század közepén, különösen a Dordogne környéki
barlangokban végzett ásatások, amelyek a legkorábbi
Óstörténelem, múlt és jelen | 35
ősemberi korszakok életébe világítottak be. Az 1867-es
nagy Pátizsi Világkiállításon már őskori tárgyakat be-
mutató tárlókat is felállítottak, és ezekhez Gabriel de
Mortillet vezetőt is írt. A íégészettudománytörténetét
kutatók e kiállítás sikereit, valamint azt követően a régé-
szetnek akadémiai tudományként való elismerésétmint
fontos lépcsőfokot tartják számon a fejlődés útján.
Angliában a 19. századharmadik negyedében tovább
folyt a sírhalmok immár hagyományossá vált feltárása,
és ekózben alig fejlődött maga a módszer, alig fordítot-
tak több figyelmet a leletek közötti ósszefúggésekre,
A halomfeltárók közűl a durhami székesegyház kano-
nokja, William Greenwell a legismertebb, ő a szerzője az
l877-ben megjelent British Baftows (Ang|iai sírhalmok)
című könyvnek ís. Kétségkivülfigyelemre méltó egyéni-
ség volt, és hosszú életének97 évétjórészt két szenvedély-
nek, a horgászatnak és az ásatásnak szentelte. Mindkét
tevékenységévelkapcsolatban számos anekdotát isme-
rink, az utókor azonban aligha ítéIheti jelentősnek a
régészetiásatási módszerek fej|ódéseben játszott szere-
pét, hiszen az általa inkább feldúlt, mint feltárt sírhal-
mokról főművében egyetlen alapíaJzoívagy metszetet
sem tudott közölni. Stephen Stone régészitevékenysége
viszont sokkal több elismerést érdemel, mint amennyi-
ben eddig része volt. Ó volt az egyik első ,,leletmentő"
régész,és leleteinek nagy tésze az Oxfordshire grófság-
ban kavicsbányákban folytatott ásatásaiból származik.
Az előttejáró Camdenhez és Stukeley-hoz hasonlóan, ő
is megfigyelte a szárazságnak a gabonatáblákra gyako-
rolt hatását, de e jelenségnek az ásatások sánhelyének
megállapítását érintő szerepét értelmezve, tovább ment,
mint elődei:
,,Ebben a kórzetben a talaj előnyös, . .. mert nagyon
vékony, nem képes sokáig megőrizni a nedvességet, hi-
szen kavicsréteg fölőtt fekszik, ami tudjuk. a leginkább
lecsapolja a ralajnedvességet. Igy a gabona vagy a lóhere,
vagy bármi más ottani ültetverry ham aí ínegéízia sÁíaz-
ság hatását, s néhány egymást követő csapadékmentes,
meleg nyári nap elég ahhoz, hogy világosan megrnutassa
a talaj felszíne alatt található bármiféle ásás és régészeti
emlék helyét és kiterjedését, éppoly pontossággal, mint-
ha azokról térképet készítettűnk volna."
Stone elég részletes jegyzókönlvek et késziíellaz ása-
tásairól, és egy esetben egy halomsií alapíaizát iskőzzé-
tette nyomtatásban, méghozzá ítgy, hogy a rajzon egyes
leleteket számokkal látott el, és azok sorrendjében a szö-
vegben részletesen leirta őket. A feltárt területekről há-
romdimenziós modelleket is készitett, ,,a he|yszínen gon-
dosan felvett és ellenőrzótt méretek" a|apján. Múködése
viszonylag rövid ideig tartott, de annál jelentósebb volt:
az ásatási megfigyelések írásos rögzitésére 1857-1858-
ban ő tette az első jelentősebb erőfeszítéseket.
PITT RIVERS I Az ásatási technikában és a feltárt
anyagkőzzététe|ében a 19. század második felében a leg-
nagyobb előrelépéskétségkívülAugustus Henry Lane
36 | Őstörténelem, múlt és jelen
Fox altábornagy (1827-1900) nevéhez fűződik, aki
l880-ban lépett a Wiltshire grófságban található Cran-
borne Chase-ben fekvő Rivers nagybirtok órökébe, és
ekkor vette fel a pitt Rivers nevet. Már korábban is élén-
ken érdeklődött az ásatások iránt, de csak ekkor kapott
lehetőséget arra, hogy hátralévő életétteljes egészében
saját szúkebb pátriája, Woodcuts, Rotherley, Bockerley
Dyke, Woodyates és a többi falucska vaskori és római
brít települései alapos átkutatásának szentelhesse.
Azoknak a lelőhelyeknek tehát, amelyek az Excavations
in Cranborne Chase (Cranborne Chase terűletén végzett
ásatások) címmel, saját költségén kiadott pompás kivi-
telű kötetei alapján általánosan ismertté váltak. Ragasz-
kodott ahhoz, hogy az ásatásain alkalmazott munkáso-
kat alaposan kiképezze, és rendszeresen foglalkoztatott
technikusokat is. Nagyra értékelte és szükségesnek tar-
totta a pontos munkát, valamint a rajztudást a jegyző-
kónyvek készítésénél, és oly magasra állította a mércét,
hogy azt a következő féI évszázadl:an se igen múlták
felül. Ő maga btzonyára tudatában volt annak, hogy
ásatási módszerei fejlettebbek, mint a kortársaié:
,,Néhányan majd úgy gondolják, hogy a faluban vég-
zett ásatás során szerzett megfigyeléseket és a talált lelete-
ket túl részletesen vettemjegyzőkönyvbe, és magam isjó1
tudom, hogy mindezt sokkal nagyobb alapossággal csi-
náltam, mint az eddíg általában szokás volt, de mint
ásatásvezető, azt tapasztalom, hogy az ilyesféIe kutatá-
34 /'oscar Montelius, a 19. száZad végének és a 20, század elsó
évtizedeirrek kicmclkedő svéd őstörténésze, aki az őskor
dilIuzionista lellogásának clkötclczctt hivc volt.
sok nem mindennapi keresgélések,és nagyon fontos
adatok veszhetnek el örökre, ha nem a legnagyobb gon_
dossággal rögzítjük őket,"
Pitt Rivers szerepe azonban több annál, mint hogy ő
volt az első modern tereprégész. Leletanyagának érté-
kelésébenDarwin és Huxley elveinek az elkötelezett híve
lett, és Anglia őskori emlékeinek a tanulmányozása köz-
ben még az összehasonlító néprajztudomány területén
szerzett alapos ismereteit is felhasználta, A régészeti 1ele-
tek típusok szerinti osztályozásáról vallott elveiről már
l869-ben a követ kezöképpen irt:
,,Eppúgy, mint az őslénytani leletek esetében is, az
eddigi megfigyelések szerint sok ősi változat tovább élt a
rákövetkező korszakokban, és így a belőle leszármazók
társaságában is megtalálható; a természetes kiválasztó-
dúshoz tőkéletesen hasonló módon, sok régi eszközfajtát
és díszítésimódot öröklött szokásokból, előítéletekből
és más, legkülönbözőbb okokból hosszú ideig megőriz-
nek a vademberek még azt követően is, hogy márjóva|
modernebb Változatokkal Váltották fel azokat; így tehát
egy meghatározott és használatban álló eszköztípus vál-
tozatai, ha mindegyiküket ósszegyújtjük és rendszerez-
zük, bizonyos határok között elénk tárják a jelenbeli és
régi formáik közötti kapcsolódó láncszemeket. . . . Az én
erdeklődésem akkor fordult a folyamatosság eme elve
lelé, amikor l851-ben a kézifegyverekkel foglalkozó ka-
tonai albizottság tagja voltam, és felfigyeltem országunk
katonai fegyverzeténél az akkoribari jelentkező legapróbb
formaváltozásokra. Annak az oka pedig, hogy mind-
ezelire a dolgokra mindeddig nem túl nagy figyelem for-
díttatott, véleményem szerint abban keresendő, hogy az
ilyenre alkalmas leletegyüttesek igen gyakran szétszó-
ródtak, ahelyett, hogy jól megválasztott formasoroza-
tokba rendezve együtt tartották Volna őket, továbbá ab-
ban is, hogy azok az utazók és gyűjtők, akik az általános
alapelvekkel nem voltak egészen tisztában, általában
azokat a darabokat őrizték meg múzeumaik számáía,
amelyek határozottanküIönböztek a többitől, nem pedig
azokat, amelyek i asonlóságaiképesek lettek volna meg-
mutatni azokat a szinte felismerhetetlenül apró változá-
sokat, amelyek átvezetnek az egyik típusból a másikba,"
E meggyőződés láttán, nem lehet meglepő, hogy a
cranborne chase leleteiről írott cikkeiben pitt Rivers
tábornok elsősorban az átlagos leletek jelentőségét han-
goztatta, nem pedig azokét a ritka és különleges darabo-
két, amelyek mindaddig a régészekfigyelmének közép-
pontjában álltak:
,,Lehet, hogy akadnak olyanok, akik unalmasnak
tartják, hogy olyan apró-cseprő tárgyak után kutatunk,
amelyeket hajdani tulajdonosaik a szemétbe hajítottak,
és ismételten hivatkozunk kóznapi tárgyak rajzaira. De
lőleg az effajta jelentéktelen részletek tanulmányozásá_
tól f,iigg, hogy az archaeológia valóban eljut-e a sáncmű-
vek keltezéséhez. ,.. Az ősi maradvánvok forrásértéke
éppen ezért lordított arányban á1l belső, anyagi értékük-
kel."
35 / G. W. c, Allen őrnagy Puss Moth tipusú repülőgépe mel]ett.
A két vilá8háború kózötti években Anglia délkcleti térségében
végezte úttóIő légi lényképezéseit.
MONTELIUS ÉSA DIFFUZIONIZMUS KORA
Természetesen nem egyedül Pitt Rivers küzdött azért,
hogy a leletanyag osztályozása váljon a régészeti kutatás
alapjává, sőt nem is ő volt az első, aki felismerte, hogy a2
eszkózök készítésmódjának technológiai fejlődése jó 1e-
hetőséget nyűjt az őskor szakaszokra osztásához is.
A 19. század utolsó negyedében több kisérletre is sor
került, hogy Worsaae és Mortillet javaslatai alapján a
bronzkorszakon belül korábbi és későbbi szakaszokat
különböztessenek meg, sőt néhány kutató már azt is fel-
ismeíte, hogy szükség van egy átmeneti, kőrézkor vagy
rézkor beiktatására is az újkőkor és a tulajdonképpeni
bronzkor közé. [Magyarországon Pulszky Ferenc vég-
zett ebben a tekintetben nemzetközileg is jelentős mun-
kát.] A legfontosabb szerepet egy svéd Ősrégész, oscar
Montelius játszotta (l843 1921), akinek az észak-euró-
pai bronzkort öt egymást követő szakaszra tagoló rend-
szere, bár részleteiben jelentósen módosítva, de mind-
máig a bronzkor időrendi tagolásának az alapvetése ma-
radt. Montelius kísérletettett arra iS, hogy eszköztípu-
sokra alapozott korszakait abszolút években is keltezze,
úgy, hogy típusaihoz egész Európán átvezetve az égei
területekig nyúló kapcsolatokat és hasonlóságokat mu-
tatott ki. Flinders Petrie munkássága révénviszont már
ismertek voltak az Égeikum és az ókori Egyiptom köZöt-
ti, egyidejűséget bizonyító és Egyiptom történeti idő-
rendjéhez kapcsolható szálak. F,z az összehasonlítgató
módszer természetesen szinte rákényszerítette Monteli-
usra azt a felfogást, hogy az alapvető felfedezések idő-
rendje. időpontja korábbi a K özel-Keleten és Egyiptom-
ban, mint Eszak- vagy NyugaL-Európá ban. és en nek kö-
vetkeztében ő lett az egyik fő előharcosaazex oriente lux
névveljelzett elméletnek, amely szerint a barbár Európá-
ban megvalósitott újítások rendre keleti ősfelfedezések-
re vezethetők vissza. Az elméletnek ellenzői is akadtak,
közóttük a legélesebb hangja annak a Salomon Reinach-
nak volt, akinek I e M irage oriental (A keleti csoda) című
/ munkája 1 893-ban látott napvilágot.
Maga az elmélet, hogy tudniillik Nyugat- és Eszak-
Európa kulturális újításai - mint például a bronz- és a
vasművesség megjelenése, vagy az újkőkor fóldművelés-
re alapozott mező gazdasága - az égei területekről, Ana-
tóliábó1 vagy még távolabbról, a Közel-Keletről szár-
maznak, még a 20. század első felében is az európai ősré-
gészet egyik alaptétele maradt, amint az Gordon Childe,
Christopher Hawkes, Stuart Piggott és sok más kiváló
európai őstórténész műveiből világosan látható. Bár ma
márnéhány ősrégész, mint később erről szó lesz, a kultu-
rális változások hátterében inkább a helyi felfedezések és
újítások szerepét tartja lontosabbnak, és nem azok más-
honnan való elterjedését és érkezését,az sem kétséges,
hogy az őskorban mindenkor voltakjelentős népmozgá-
sok is, amelyek az új felfedezések és gondolatok egyik
elterjesztőjeként jönnek számításba. Semmiképpen sem
érthetünk egyet a ,,hiperdiffuzionisták" túlzó és légből
kapott elméleteivel: Elliot Smith, Perry és követőik még
azt is megkísérelték,hogy az egész Föld minden kulturá-
lis eredményétaz ókori Egyiptom civilizációs vívmánya-
inak elterjedéséve| magy arázzák, teljesen ósszezavarva a
komoly tudományos kutatás eredményeit. Sőt, szapo-
rán megjelenő írásműveik, mint arra Glyn Daniel rámu-
tatott, még a mai áltudományos ,,régészetre"is hatással
vannak, amely Atlantisztól az úrből érkező látogatókig
mindent felhasznál őstórténeti magy arázaíatban.
TEREPMUNKA ÉSKUTATÁS 1900-1950 KÖZÖTT l
Századunk első éveiben a régészeti leletek osztályozását
és rendszerezését kiváló európai őstörténészek fejlesztet-
ték tovább, közöttük elsősorban a Németországban do1-
gozó Reinecke Pál, akinek a közép-európai bronz- és
38 | Óstörténelem, múlt és jelen

vaskorra vonatkozó korszakfelosztásai mindmáig ér-

vényben maradtak, de hasonló munkátvégzett Svájcban
D. Viollier és Franciaországban Joseph Déchelette is,
akinek ManueI d'Archéologie (Régészeti kózikönyv) ci
mű hétkötetes munkája 1908 és 19l5 közöttjelent meg.
Az ásatási módszereket illetően azonban, vélernényem
szerint, az elsó világháborút közvetlenül megelőző és kö-
vető években édeskevés előrehaladás történt az 1900-
ban elhunyt Pitt Rivers által már elért szinthez képest.
A két háború közötti években azonban sokatjavultak
az ásatási módszerek is, Angliában elsősorban Mortimer
Wheeler erőfeszítéseinek az eredményeképpen. A róla
elnevezett mődszer (le systéme Wheeler) azon alapult,
hogy az ásatási területet az ásatási szelvényeknek megfe-
lelően egy négyzetes hálózatban alakították ki. Ez a ter-
vezést sokkal ésszerűbbé,a metszetrajzok készítését és a
leletek előkerülési helyének rögzítését pontosabbá tette.
Az pedig, hogy a tárgyak kibontása és a feltárási terület
megtisztítása során ragaszkodott az áttekinthetóséghez,
valamint a lelőhely rétegződési viszonyainak igen gon-
dos megfigyeléséhez, lehetővé tette, hogy a települések
egymástkövető rétegeinek az egymáshoz való viszonyait
jobban megértsék. Wheeler a legnagyobb tudományos
sikerét a második világháboru előtt többek között a
Dorset grófságban lévő Maiden Castle-ban található ha-
talmas vaskori erődítmény feltárásával érte el. A mun-
kálatokról beszámoló írása, minden hiányossága ellené-
reis azt bizonyítja, hogy Wheeler valóban zseniális ásató
régészvolt. Wheeler módszereit Európa más tájain nem
fogadták valami nagy lelkesedéssel, és a mából visszapil-
lantva azok esetenként valóban szükségtelenűl szígorú-
ak és merevek voltak. Azonban a rétegviszonyokra fi-
gyelő és az előkerülési helyeket pontosan rögzítő mód-
szer jónak bizonyult, miközben a második világháboru
után végzett nem egy ásatás ettól eltérő módszerei nem
értékutol Wheelernek e téren nyújtott teljesítményét.
Wheeler azonban nem egyszerűen csak mínt a terep-
munkák egészen kiváló szakembere 1fuúthozzá amód-
szerek fejlődéséhez, hanem valószínűleg még tovább ha-
tó befolyást gyakorolí azzal,hogy széles tömegek érdek-
lódésétis fel tudta kelteni a régészetiránt. Először a napi
sajtó útján terjesztett cikkekkel, valamint az ásatások
színhelyeire, közöttük a Maiden Castle-hoz vezetett cso-
portos látogatásokkal érte ezt el, később a televízióban
sugárzott előadások segítségével.
Az európai szárazföldön a két világháború közötti
években igen eltérő színvonalon folytak az ásatások.
A Franciaországban feltárt telepek közül nevezetes volt nak feltárásában az igynevezell negyedelő módszerét.
az Eure-et-Loire megyében lévő harrouard-i erődít- Ez lehetővé tette, hogy a sírhalmok metszetfalairól és
mény, ahol Philippe apát hosszú évekig dolgozott egy vízszintes ásatási szintjeiről egyaránt igenjó rajzokat le-
hajdan virágzó bronzkori település napvilágra hozata- hessen készíteni. Közép-Európában az olyan sírhalmok-
lán, továbbá a Mame vidékénfekvő Les Jogasses, ahol ból álló vaskori temetők feltárása kezdődött meg, mint
viszont Favré apát tárt fel a Hallstatt-korból és a korai amilyen a Hallein melletti Dürrnbergen is található. Az
La Téne-időkből származó, egymást követő temetőket. itt talált gazdag vaskori leletanyag az addigiaknál jobb
Hollandiában van Giffen fejlesztette ki, és alkalmazta is lehetőséget teremtett az egyes típusok tanulmányozásá-
sikerrel a harang alakú kultúra és a bronzkor sírhalmai- ra és rendszerezésére. A lakótelepek feltárása viszont,

36-37 / Radiokalbon-kormeghatározás. Minden régészetiúton
gyújtött mintát elóször kémiailag meg kell tisztitani, hogy
kivonhassák belőle azt a szerv€s széntartalmat, amely alkalmas
a keltezésle. Ez c§ontnál a szerves anyagok, tehát a kollagén
különválasztását jelenti. A 36. képen €gy csontváz apróía
darabolt részeit látjuk, amelyet éppen eue készítenek eló. A kép
bal oldalán a szivacsos összetételű kollagén egy nagy edényben
lévő folyadékba kerúl. Ezt követően a szénmintát széndioxiddá
égetik el oxigénnel egy zárt rend§zerben. A 37. képen éppen az
égetésfolyik egy izzított üvegcsőben.
38 / Utol§ó lépé§kéntazt állapítják meg, hogy mennyit csökkent
a IaC szénizotóp sugárzásának az eróssége.
A folyadékszcintillációs módszernél a tiszta szénmintából
benzolt szilttetizálnak, majd egy ffuoreszkáló anyaggal keverik
lac §zénizotóp
őssze, és egy kis üvegfiolába teszik, A radioaktiv
atomjai bomlás közben felvillannak, és ez arányban van
a mintában lévó izotóp mennyiségével. A képen egy ilyen kis
iolát éppen most helyezlek be a spektrométerbe, hogy
megmerjék a legutolsó, legalább 24 órányi idótaltam alatti telje§
kisugárzást, A fényképfelvételeketés a hozzájuk tartozó
1aC
fraEyaúzatokat azEgle§ült Ki!ály§ágban, Harwellben lévő
radiokarbon-mérések laboratóriumából R. L, otlet bocsátotta
rendelkezésre,
Őstörténelem, múlt és jelen | 39
például a Köln városának határában található Linden-
thalban, a neolitikus életforma terjedésérőlalkotott felfo-
gásunkat alapozta meg,
A késői bronzkor és a korai vaskor településeinek ku-
tatásában a legnagyobb jelentősége alighanem azoknak
a feltárásoknak volt, amelyeket Gerhard Bersu vezetett
a délnémetországi Goldbergen, illetve amelyek Svájc-
ban a Wittnauer Horn nevú, előreugró sziklafokon fek-
vő erődített telepen és Wiltshire grófságban a Little Wood-
bury nevű lelőhelyeken folytak. Bersuezeket a kutatása-
it fáradhatatlan energiával folytatta akkor is, amikor
kénytelenségből hosszú időt kellett töltenie Man szige-
tén. Ha a két világháboru közötti ásatásokat ilyen rövi-
den vesszük szemügyre, akkor szükségszerúen el kell sik-
lanunk még számos olyan kutató neve felett is, akik min-
denképpen említést érdemeltek volna. Visszapillantva
erre az időszakra, azúj és új adatok felhalmozása mellett
elsősorban az osztályozás és rendszerezés terén elért
eredmények emelendők ki, és kevésbéa terepmunkában
elért fejlődés, amely még sok kívánnivalót hagyott maga
után.
A LÉGI FÉ,NYKÉPEZES/ A két háboru közötti évek-
ben bekövetkezett fejlődés a tereprégészetben, s nem íLz
ásatási technikában hozta meg a legjelentősebb változást,
bár az ásatást előkészítő szakaszban szinte nélkülözhe-
tetlen módszerről van szó. A légi fényképezésnekmint a
régészeti ásatást megelőzó és kiegészítő technikának a
használata a 19. századra nyúlik vissza, az olyan úttörők
kísérleteiig,amilyen Gaspard Félix Tournachon - álne-
vén Nadar - is volt, aki már 1858-ban léggömbről fény-
képezte Párizst. Csakhamar felismerték a nagy magas-
ságból készítettfényképfelvételekrégészetilehetőségeit
is, de az első világháború végéignemigen éltek vele, egé-
szen addig, amíg a kétfedeles gépeket általában katonai
célokra - és hozzátehetjük: drágán - használni nem
kezdték. A nagy magasságból végzett fényképezéstelső-
ként angol, francia és német régészek kezdték használni,
Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Európában vég-
zett ásatásaikon egyaránt. Legelőször azonban egy első
világháborus angol repülőtiszt, O, G. S. Crawford (Fran-
ciaországban és Belgiumban szolgált, gépétlelőtték, és
fogságba isesett) ismerte fel azt, hogy a légi felvételeknek
milyen óriási jelentősége van a lelőhelyek fekvósének a
meghatározásában, amikor a felszínen semmi más nyo-
muk nem észlelhető, mint a növényzetben megínutatko-
zó különbségek. Deueljegyezte fel Crawford egyik visz-
szaemlékezését,amikor a J. O. Williams-Freeman, egy
Hampshire grófságban dolgozó tereprégész által készi
tett, a növényzet fejlődésében mutatkozó különbségeket
ábrázoló íényképetmutattak meg neki:
,,Négyszögletes fehér alakzatok látszottak rajtuk,
amelyek azonnal azokra emlékeztettek engem, amelye-
ket közel tíz éwel korábban térképeztemfel. . . . Sötét
vonalak is látszottak a fényképeken, amelyek minden
bizonnyal betömődött árkok voltak; futásuk irányát a
40 | Őstörténelem, mtilt és jelen
sötétebb színúnövényzet árulta el, amely jobban fejlő-
dött fölöttük, és így a többinél sötétebb zöld lett a színe.
. . . Rájöttem, hogy a légi fényképezésszinte felbecsülhe-
tetlen értékűsegítséget fog nyújtani a tégészetszámára
azoknak a nyomoknak a felismerésében, amelyeket az
őskori ember hagyott ránk a talaj felső rétegében és a
felszínen. Sorsdöntő felismerés volt, abban a pillanatban
azt is tudtam, hogy egy egészen új technikára akadtam
rá, és azt is, hogy képes vagyok azt az egészvilágszámára
hozzáférhetővé tenni. . ."
Ésezt Crawford csakugyan meg is tette, számos tudo-
'I|'essexfrom
mányos cikkben és különösen the Air (Wes-
sex grófság a levegőből nézve) című, l928-ban megjelent
kőnyvében. Azzal a felísmeréssel, hogy a talaj rejtett fel-
szini formáiról a fölötte íenyésző nővényzet eltérő fej-
lettségi állapota tanúskodhat, a légi fényképezésképessé
váIt arra,hogy azismert régészeti lelőhelyek mellett szá-
mos újat fedezzen fel. Crawford tanításait követve, Allen
őrnagy Oxford grófság területén ért eljelentős sikereket,
amikor Puss Moth tipusú gépénrepülve, saját készítésű
fényképezőgépet használt. Akárcsak az első világhábo-
rúban, a második során isjelentős mértékben fejlődött a
légi fényképezésés a légi felvételek kiértékelése.A hábo-
rút követő években J. K. Joseph Cambridge-ben létre-
hozta a ktzárólag, bár nemcsak régészeti célú,légi fény-
képezésselfoglalkozó első egyetemi intézeíet, ezzel pár-
huzamosan pedig Irwin Scollar és kutatótársai Bonnban
megteremtették a lehetőségét annak, hogy a légi felvéte-
lek adatait számitógépes program segítségéveltegyék al-
kalmassá térképezésre.
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉSRÉ,GÉSZET/
A második világháborút követő évek összes természet-
tudományos és technikai fejlesztése és felfedezése közül
kétségtelenül az amerikai Willard Libby által kifejlesz-
tett radiokarbon-kormeghatározás gyakorolta a legna-
gyobb hatást az európai ősrégészetre. A módszer alapel-
vei ma már meglehetősen jól és széles körben ismertek,
ezért itt csak röviden szólunk róla. A légkör felső részé-
ben a kozmikus sugárzás hozza létre és tartja állandó
szinten a 14-es számú szénizotópot- 1aC-, amely termé-
szetesen bizonyos arányban jelen van az atmoszféra
széndioxidjában is. Mivel a fotoszintézis során minden
növény felvesz szenet, a szénnek - 12C - és a 1aC izotóp-
nak bizonyos arányú együttléte nemcsak az összes nö-
vényre jellemző, hanem a tápláléklánc következtében
végső fokon minden élólényre. A pusztulás, a halál pilla-
natától kezdve azonban a 1ac radioaktivitása a bomIás
szabályos mértékénekmegfelelően csökken. Körülbelül
5 500 év alatt a radioaktív 1aC aránya a felére csökken.
Ha tehát egy régészeti mintában található szerves erede-
tű szén és benne a laC izotóp arányáí meghatározzuk,
megállapíthatjuk, hogy mely időpontban kezdődött el a
radioaktivitás csökkenése - azaz mikor vágták ki a min-
tát szolgáltató fát, vagy mikor pusztult el egy bizonyos
állat. Így fény derül a minta régészeti,,korára" is.
közvetlenül a háború után más természettudomá-
nyos időmeghatározó eljárások kifejlesztésére is sor ke-
riilt, így a fluor- és a potassium-argon-keltezés módsze-
rére, de egyiknek sem volt olyan mélyenszántó hatása az
ősrégészet időrendjére, mint a radiokarbon-meghatáro-
zásnak, és egyiket sem használják olyan széles körben.
De még a radiokarbon módszer sem tette azonnal lehe-
tővémindenesetben abszolútidőadatok megállapítását.
l950 óta- egyébkéntkőzmegegyezéssel ezt az évet tekin-
tik ,jelen"-nek, abban az értelemben, hogy abból vissza-
felé számolva állapitják meg a laboratóriumi mérések
alapján az időponíokaí:BP, azaza jelen előtt (szó szerint
before present) sok szempontból tökéletesedett az új
technika, nem utolsósorban a felezési idő számításával
kapcsolatban, amelyet felülvizsgálva, 5568 év helyett
5730 évben állapítottak meg, Ennél komolyabb problé-
mának mutatkozott, hogy kiderült, a radioaktív laC izo-
tőp aránya az atmoszférában nem volt mindig állandó
érték,valószínűleg a napfolt-tevékenység és más, hason-
ló okok következtében. A radioaktív szénizotóp lebom-
lási görbéje tehát nem szabályos egyenes vonal. Ha pedig
a faévgyűrűkre alapozott idősor figyelembevételével he-
lyesbitjük a radioaktív lebomlás idősorát - ez utóbbi
módszert aZ USA délnlugati államaiban élő tüskésleve-
lű fenyő és más, igen hosszú életű fák évgyűrűinek kelte-
zésére dolgozták ki -, akkor számos eltérésre,előre-
hátra ingadozásra lyukadunk ki, amelyeknek jelentős
szerepük volt az elmúlt évek vitáiban.
Mindezek eleve kizárják, hogy radiokarbon-kormeg-
határozással abszolút időpontokat lehessen megállapí-
tani, és mindig számolni kell bizonyos, meghatározott
mértékű hibalehetőséggel. Az eredményekkel együtt
mindig közzétett plusz-mínusz éveltérésazt jelenti, hogy
az igazi időpont egyjól meghatározott valószínúségsze-
rint e két szélső időhatár közé esik. 68 százalékos a lehe-
tősége annak, hogy az |gazi időpont az egyszeri eltérési
tényezőkkel meghatározott határok közé esik, és 95 szá-
zalékos akkor, ha a kétszeri tényezővel meghatározott
határok között van. Ezek a plusz-mínusz eltérések- a
vizsgálatra adott minta életkorától (mondjuk például
2000-10000 évtől) függően általában 60 l20évetjelen-
tenek, de lehetnek ennél rövidebbek vagy hosszabbak is,
a vizsgálatra rendelkezésre bocsátott minta minőségétől
függően. (Ideális esetben a mintának legalább 5 gramm-
nyi tiszta szenet kell taríalmaznia.) Egy-egy időpontot
tehát e hibahatároknak megfelelően kell kezelni, és egyes
időpontok statisztikai okokból még akkor is kívüi eshet-
nek a plusz-mínusz határokon, ha mintasorozqlokról
van szó, E nehézségekellenére azonban a fagyűrűkelte-
zés segítségévelellenőrzött radiokarbon-keltezés kétség-
telenül a leghasználhatóbb, abszolút időpontot adó
módszernek fog számítani az előre látható jövőben,
A többi, ma használatos laboratóriumi keltezési eljárá-
soh közül néhány, így a fluor- és a potassium-argon-
keltezés inkább a nagyon régi őstörténeti korszakok ese-
tében alkalmazható, mint azokra a korszakokra, ame-
 Óstörténelem, múlt és jelen | 41

lyekkel könyvünkben foglalkozunk , Ezze| szemben, az
úgynevezett thermolumineszcenc-keltezés, ha megfelelő
mértékbensikerül finomitani, komoly hatással lehet az
európai őskor időrendjeire. Hiszen akár egy-egy olyan
edénytöredékre is alkalmazható, amelyre gyakran akár
egy korszakmeghatározást is alapozni szoktunk.
A módszer fizikai elveire itt nem szükséges kitérnünk,
csak annyit jegyeznénk meg, hogy a kerámiában lévő
ásványi részek által abszorbeált radioaktivitást méri a
körülbelül 500 "C-ra való hevítésután kisugárzott lény
alapján, és ezí az értéket a leletet körúlv€vő talajban ta-
lálható ásványokban abszorbeált radioaktivitás mérté-
kével hasonlítja össze. Ebben a módszerben ,,az időí
szolgáltató órán" a nullát nem a fa kivágásajelenti, mint
a radiokarbon-kormeghatározásnál, hanem az az idő-
pont, amikor az edényégető kemencében az agyagot az
edény készítésénél eredetileg felhevítették. Tekintettel
arra, hogy agyagedények a legtöbb óskori művelődés-
ben általánosan használatosak voltak, e módszer jelen-
tősége magáLól értetődik.
A második világháboru utáni időszakban kifejlesz-
tett, a régéSzetet segítő természettudományos eljárások
között nemcsak a keltezést segító módszerek vannak.
Hasonlóképpen jelentős szerepük van az o|yan elemző
technikáknak, mint az optikai emissziós spektroszkó-
pia, a röntgensugaras fl.uoreszkáló spektrometria, az
elektronsugárzás segítségévelvégzett mikromérések, és
több más vizsgálati mód, amelyeket az egyes tárgyak
összetételének az elemzésérefejlesztettek ki, vagy az
anyagukban található nyomelemek kimutatására, ame-
lyek alapján meg lehet állapítani, kapcsolódnak-e a szó-
ban forgó tárgyak hasonló korú, vagy azonos területről
származó leletekhez. A terepmunkálatok során is hasz-
nálnak különböző geofizikai mérőműszereket, mint pél-
dául a proton magnetométert éS a talaj elektromos ellen-
állását mérő műszert, amelyek lehetővé teszik, hogy a
régészmégazásatás megindítása előtt a lehető legtöbbet
tudja meg a kiválasztott területről. Mindezek a módsze-
rek és más eljárások az elmúlt 30 évben nagyon átalaki
tották a terepen végzettfeltáró munkaés az ásatástköve-
tő elemzés gyakorlatát. Kérdésazonban, hogy áttekinté-
si és kiértékelésilehetőségeink tudták-e követni az így
megnövekedett adathalmazt.
gyében találharó Heuneberg nevű erődités oromfalánál
lévő sáncból előreugró szögletes bástyákat fedeztek fel,
ez atény, azzal együtt, hogy az övező várfalak egy részén
a kőalapokra rakott vályogtégla falak maradványaira
bukkantak, különösen jól mutatja a mediterrán világ
építészetisajátosságainak a barbár Európára gyakorolt
hatásait, legalább annyira, mllí az Alpoktól északra
megjelenő görög és etruszk származású importáruk.
A vaskori erődített telepekenjelenleg folyó ásatások kö-
zül első hely illeti a bajorországi Manching közelében
lévő hatalmas oppidumon régóta folyó munkákat. En-
nek legnagyobb belmérete a 2 kilométert is meghaladja,
és sáncai között időközben egy katonai repülőteret léte-
sítettek. Ezeknek a feltárásoknak az eredményei nemré-
giben jelentek meg sorozatban, amely az elkövetkező
években sokáig kiemelkedő teljesítménynek fog számi
tani.
A legutóbbi években nemcsak tudományos célúásatá-
sok folytak, hanem sokkal nagyobb arányban ún. men-
tőásatások, hogy megelőzzék az alíőltak építésekor,
városrészek újjáépítésekor,kőbányák megnyitásakor
bekövetkezó pusztítást, mivel a 20. század gazdasági vi-
szonyai közt ilyenfajta fejlesztésre a korábbinál jóval
gyakrabban került sor. Az utóbbi esetekben rendelke-
zésre állő anyagi források többnyire csak a veszél'yezíe-
tett lelőhelyek régészetiértékénekfutólagos felmérésére
adtak lehetőséget. Pedig az UNESCO mindent megtesz
azért, hogy támogassa olyan törvények kidolgozását,
amelyek védelmezik az egyes nemzetek műemlékeit és
39 / Geofizikai mérőműszer munkában. A Plessey típusú
impulzusszűrő gradiométel és az Ancient Monuments
Laboratory által készitett automatikus jelfogó detekto! együtt
látható a telepen vógzett kutatásban.

A LEGUTÓBBI ÉVEKEREDMENYEI / A máSOŰK

világháborút követő évek kiemelkedő jelentőségű nagy
ásatásai között szerepel néhány újkőkori település feltá-
rása a Duna-vidéken és a Balkánon, így Nea Nikome-
deiá-é Észak-Görögországban, a Karanovo melletti te-
lepülésé Bulgáriában, vagy a nagyméretű, hosszú házak-
ból álló lakótelepé acsehszlovákiai Bylanyban. Az őskor
későbbi szakaszaiból különös figyelmet fordítottak
azokra a magaslati erődített településekre, amelyek a
közép-európai középső bronzkori erődítésektől kezdve
azitálriai félsziget északnyugati részéna késői vaskorban
használtvárakig ( castros) lerlednek A Felső-Duna völ-
42 | Óstörténelem, múlt és jelen
régiségeit, vagy legalább lehetőséget adnak megfe|e|ő tu-
dományos színvona|úfeltárásukra, ahol a lelőhelyek el-
pusztítását nem lehet elkerülni. Az ásaások magánerő-
ből való tímogaásának fokozatos hanyatlásával párhu-
zamosan a régészet egyre inkább az állami pénzügl Li-
mogatrisoktól fiigg, és még üszonylag egészen alacsony
igényei is háttérbe szorulnak más sürgósebb teendők,
például a lakásépités,a neve|és, az oktaás és a szociális
juttaások mögött.
A tudományos eredményéket nézve, a régészet feltét-
lenül tovább fejlődött a legutóbbi években is. Jórészt
néhány amerikai kutató, mint pé|dául Binford és Trigger
munkásságának eredményeképpenaz európai őstörté-
nészek is megismerkedtek az ,,újrégészet"-nek nevezett
iányzattal, amelyben más fudományágakból átvett ku-
tatási modellek és módszerek számos fajtáját alkalrnaz-
ták régészetiélokra. Egyes kisebb területek íiildrajztu-
dományi elemzése jól hasznrilható a régészetielte{edés
vizsgálatakor, másreszt pedig a va|ószinúségi (szto-
chasztikus) modellek is
többek között a véletlenszerű
légi fényképeás, a Monte Car|o- és Markov-sorok, sta-
tisztikai és kvantitatív modellek - felsorakoztak az addig
alapjaiban k:zfuő|ag csak tóítenettudománf módsze-
rek mellé. Ez az ij megközehtési mód valószínűleg na-
ryobb haást gyakorolt Angliában, mint a kontinens
más orságaiban, elsősorban a Daüd Clarke álta| irott
ós szefkesztett két könyvnek köszönhetően: Analytical
Á t c hae o l o g y (Az analitikus régészet) l 9 68-tan,
in Archaeology (Modellek a régészetben)1973-banjelent
meg. Az új módszer azonban óhatatlanul számos torz és
kétes értékúfeltevés nyilvánosságra hozaIa|ához is veze-
tett. Ha azonban új utak nyílnak egy tudományág előtt,
azok között tévutak éppen úgy vannak, mint igazi fejlő-
déshez vezetők, mig az egy helyben topogás nem vezet
sehová.
Ha a régészeteljöv€ndő éveitnézzük, akkor feltétlenül
egyre gyorsuló fejlődéssel számolhatunk, elsősorban a
természettudományokból jövő segítő módszerek, a kel-
tezes, a lelőhelyek elózetes meghatározása és az egyes
le|etek anyagának elemzése területén. Kérdés,hogy a
jelenlegi gyakorlatunkból utódaink mit fognak furcsállva
fogadni. Talán azt, hogy napjaink gazdasági-társadalmi
fejlődése következtében lelóhelyek sokasága pusztul el?
Vagy talán inkább azt, amikor maguk a régészek,,pusz-
titják" el az értékes lelőhelyeket, amikor új és még újabb
adatok utáni kielégíthetetlenmohósággal felíárják azo-
kat? Lehetséges, hogy maga az ásatás mint módszer is
meghaladottá válik, mivel az adatok gyűjtésérejóval ki-
finomultabb eljárásokat dolgoznak majd ki? A régészet-
nek ma megvannak a határai, nem kis mértékben éppen
az, hogy legfeljebb csak valami halvány fényt képes vetni
a régrrrult idők embereinek tevékenységére.Lehetőségein-
ken tűlepni nem tudunk, mint ahogy a í9. század e|eji
regészek is képtelenek voltak a sokat emlegetett ,,súrű
köd" fátylát fellebbenteni. Biztosra vehetjük, hogy ajö-
a M o de l s vőbő| üsszapillantva más tanulságok is adódnak majd.
YASKORI TANYA
A BUTSER HILLEN
A Hampshire grófságban fekvő Butser Hillen létesített
kísérletitanya egyedülálló a maga nemében. Létrehozá-
sakor nem csupán egyszeri kísérletetvagy kísérletsoro-
zatot kívántak végrehajtani, hanem egy gazdasági egy-
ségként múködó vaskori tanyát rekonstruálni, amely-
nek tevékenysége éveken keresztül nyomon kísérhető.
A terv részekéntkülönböző formájú lakóépületeket épí-
tettek fel már feltárt példák segítségével,és olyan gabo-
nafajták termesztését kezdték meg, amelyeket az óskor
vége felé is termeszthettek. Tanulmányozni kívánták a
terméseredményeket, a szántóföld alakulását, a háziasi-
tott állatok, tehát a szafvasmarha, a juh, a ló és a szár-
nyasok tartását. A tanyán számos kiegészítő tevékeny-
TöRTENET
KEPEKBEN
ség is folyt: szövés-fonás, edénykészítés,faszén-előállítás
és fémolvasztás. A Butser-kísér|etsorozat eredménye-
képpen gyökeresen újra értelmezték a vaskori telepeken
már addig megfigyeltjelenségeket, és a korábbi megálla-
pítások közül jó néhányat fel kell adnunk. A kisérleti
régészetazonban aligha fol1tatható - állítja Peter Rey-
nolds, a Butser Hill-i program vezetője kizárőlag ezen
a,,nézzük meg, múködik-e" a|apon. Reyno|ds megfigye-
léseit tudományos alapossággal és pontossággal rögzíti,
eredményei tehátkiállják a kritikai összevetést a régésze-
ti adatokkal.
40 / A Butsel Hill közelében létesitett ki§éIleti telep befejezé§ elótt.
44 | Vaskori tanya a Butser Hillen

41, kép: Kívül két teljesen körbeíutó

cölöplyuksor alkotta a főfalat.
amell nek l3 méter r olt az á tméröje.
mig belül I0 méteres körben
"ugarú
voltak a tető súlyát hordozó cólópök
lyukai.
42. kép: a már felerősitett vizszintes
áthidaló hevedergerendákhoz kezdik
erősiteni a ferde szarufákat
43, kép: A Butser Hill_i kísérleti
település központi része egy nagyméretű
kerek ház volt, amelyet a Dorset
gróíságban lévő Pimperne Downban
végzett ásatások adatai alapján
építettek fel, ahol megtalálták
a mészkősziklába vésett cölöplyukak
sorait is,
44, kép: Miután a szarufákat gondosan
a vizszintes áthidaló
hevedergerendákhoz (vagy más néven
szemöldókfákhoz) erősítették,

felkötözték a szelemenágakat is,
mégpedig úgy, hogy egyúttal lélig
besüllyesztették őket a sZarufákon
bevágott mélyedésekbe,
45, kép: Az elkészült tető vázán
megkezdődhetett a befedés rrrunkálata.
46, kép: A falakat időközben sűrűn
belonták, e. így már alkaImassá váIt
alra, hogy letapasszák. Ezt néhányszor
meg kellett ismételni mindaddig, amíg
a száradás okozta repedéseket
eltüntették,
47, kép: A belsó berendezési tárgyakból
már az építkezéssorán elkészült az
agyagból lakott kemence, a tűzhely
ágakból fonott váza és a szövőszék
helye. KihasznáIták a7onban a Ietótér
adta lehetőségeket is, például arra, hogy
otl függesztetlék lel a lestöcsüllengfú
száradó kótegeit (a képen fenn látható
zöld színű füvek).
48. kép: A házakat körülvevő kerítés
egy csaknem két méter mély árokból
állotl. A belóle kikerült l'öldet a belső
oldalán halmozták fel, majd a tete.jére
gallyakból font sövényt állítottak,
49. kép: A rekonstruált ház televíziós
felvételre előkészítve. AZ épület
korántsem kezdetleges, magas szintű
szerkesztésről és mesterségbeli tudásról
tanúskodik, amely általában jellernzó
a kelta r askorból származó régészeti
leletekIe.
i, ,.:,\
';:;i,
,r€;;+
46 | Vaskori tanya a Butser Hillen

50. kép: Peter Reynolds és muntatársa,

Jack Lindsay Dexter_fajtájú
szarvasmarhák által vont ekével szánt
a Butser Hill-i kísérleti farmon. A késő
vaskori k€lta szántóföldeket visszaidéző
szántások célja nemcsak az volt, hogy
gabonaféléket termeljenek rajtuk,
hanem az is, hogy egyúttal adatokat
szerezzenek az erőzióra és a termőtalaj
kialakulására.

5l. kép: A szántóföldek művelése

kizárólag kézi munkával történt,
A talajt kapálással készítettékeló
a vetéshez. A gyomirtás és maga az
aratás is nehéz fizikai munka volt,
amelyet a yaskolban az asszonyok és
gyermekek valószínűleg éppúgy
végeztek, mint a férfiak.
 kD

52. kép: A Butser Hill-i kísérleti farmon 53. kép: A kísérletifarmon termesztett
elsósorban a búza két ősi fajtáját ősi buzafajták: tönkölybúza (balra) és
termelték. Mindkettőt különböző tönke- vagy kétszemű búza (obbra).
term€lési feltételek mellett
szaporították, hogy megállapíthassák az
átlagos hozamot. Azonban még
a viszonylag kedvezőtlen feltételek
mellett is a hektáronkénti termésátlag
meghaladta a 800 kilogramm súlyt.

54. kép: Soay fajtájú bárányok,

amelyeket a St. Kilda-szigetekról
§zállítottak a skócia nyugati részénlévő
felföldre. A vaskori juhokhoz leginkább
hasonlító fennmaradt fajtához
tartoznak. Nagyon mozgékonyak, és
kutyával nehéz őriztetni ók€t, emiatt
bonyolult a gondozásuk és
,a szántófóldektől való távoltartásuk is.
Főleg gyapjukért tartják őket, nyírás
után nagyon hasonlóak a kecskékhez,
csontmaradványaik pedig a régészeti
tlelóhelyeken nem is különböztethetők
'meg a kecskecsontoktól.
48 | Vaskori tanya a Butser Hillen

55. kép: A szövésre-fonásra utaló

régészetimaradványok csaknem
kizárólag orsókból (karikákból vagy
gombokból) és szövőszék-nehezékekből
állanak. Az utóbbiak az álló
szövőszékekhez tartoztak, a lábaik
számára á§ott lyukakra olykor
rátalálnak a ré8éSzek.

56. kép: A vaskori agyagedények

készítésmódjáról is k€veset tudunk. Ez
a munka bizonyára a nök kötelessége
volt, bár az edények anyagának
tizsgálata szerint némel5 térségbenmár
fazekasmesterek dolgoztak.

57. kép: A vaskorban mir lorgatható

kézi malomkövön órölték meg
a gabonát, és a felső kő közepén lévő
nyíláson át engedték be a magot.
A felső követ forgatva, a durva liszt
a két kő köZött oldalt folyt ki.

58, kép: Angliában a gyorsan

forgatható fazekaskorong csak az i. e. 1,
századbanjelent meg. Addig az
edényeket aZ úgynevezett
hurkatechnikával készítették:ujjnyi
vastagla Sodort agyaghurkát tekertek
csigavon_alban az edény talpától f€lfelé,
59, kép: Irásos forrásokból tudjuk,
hogy a gabonát a löldbe ásott
vermekben tárolták, bár nem deríthetó
ki. hog1 az rl5en gabona táplálkozási
célokra szolgált-e, vagy vetőmagként
őrizték. A Butser Hill-i kísérleteksorán
azt is vizsgálták, hogy mi lehetett
a különléle ásatások során elökerüIt
gödlök rendeltetéSe, s arra miképp lehet
a formájukból és ránk maradt
kitöltésűkbő1 következtetni.
l. Az ELso FoLDMUYELoK
aa
Az embernek a fejlett hominidákból való kialakulásától
az evőpaí civilizáció születéséig eltelt több mint három
és lél millió év távlatából a növénytermelés és állatte-
nyésztés kezdete, valamint a letelepült újkőkori közössé-
gek megjelenése gyökeres és hirtelen fellépő újításnak
látszhat, az elsőjelentős lépésneka környezet feletti ura-
lom megszerzéséértés a meghatározott élelmiszerek ter-
melésénekkifejlesztéséért.Az őstöríénészek a mezőgaz-
daság kezdeteit általában a Közel- és Közép-Keletre ve-
zetik vissza, a feltevések szerint a gabonaféléktermelésé-
nek és az állatok háziasításának ismeretei mintegy tiz-
ezer éwel ezelőtt Palesztína és Mezopotámia termékeny
síkságairól kezdtek terjedni szinte észrevétlenül, nemze-
dékről nemzedékre. és az i. e. 4. és 3. évezredben érkeztek
el Közép- és Nyugat-Európába.
Két különböző meggondolás vezetett erre a feltevóSre.
Először is, a régészettudomány történeti fejlődésében
- mint láttuk mindig is feltételezték, hogy a kulturális
60 / E8yjellegzetes hosszú sirhalom Angliában, wiltshire
grófságban, West Kennetben, Jó1 megfigyelhetők a homlokzati
rész előtt álló hatalmas kőtömbók, az ún. orthosztatok,
lelledezések a közél-keleten és általában keleten szü-
lettek meg, kóvetkezésképpen az új ismeretek a civilizá-
ciónak ebből a bölcsőjéből terjedtek el mindenfelé. Má-
sodszor- s ez volt a gyakorlatibb szempont- felfedezték,
hogy az árpa és a búza vad elődei nem voltak honosak
F.v ópában, aháziasított állatok közül pedig csak a házi-
marha vad ősei éltek Európa mérsékelt égövi kontinen-
tális részein [a Bos primigenius nevűfaj, a magyar szürke
marha őse]. Ha ezt a jelenkori helyzetet visszavetítjük a
régmúltba,akkor a vad árpa és a vad búza Anatóliában
és a Levantéban volt honos, az utóbbi azonban elterjedt
egészen a Kaszpi-tengerig, sőt azon túl is. A vadkecske
és a vadjuh ugyanezen a területen élt, de kelet felé egé-
szen az Indiai félszigetig őshonos volt.
50 | ,az ehő földművelők

Ezt a hagyományos képet megerősitették az Irak és

Palesztina lelőhely eir ő| származó r aűokarbon-keltezési
adatok is, amelyek arra utaltak, hogy ott a gabonafajták
termelése és a háziasított rillatok tartása már az i. e. 7000-
nél korábban az újkőkori életformához tartozott. Ha
ugyanis ezeket az időpontokat összehasonlítjuk az Ana-
tóliából, a Balkánról, Közép- és Nyugat-Európából
származő kormeghatározásókkal, akkor továbbra is
megalapozottnak látszik a következtetés, mely szerint a
mezőgazdasággal kapcsolatos ismeretek, sőt maguk a
földművelők fokozatosan terjeszkedtek nyugat felé.
A kérdéslényege a fogalmak pontos meghatározásában
van, é§ mielótt továbbhaladnánk, először meg kell vizs-
gálnunk azt, mit is értünk a neolitikus életmódon, mi
különbözteti meg a korábbi mezolitikus művelődések-
től, de azt is, hogy mit jelent a hátáasitás fogalma, és
hogyan lehet következtetni rá a régészeti forrásanyag-
ból.
Az ,,újkőkor" (neolitikum) kifejezés lényegében a 19.
századi,,háromperiódusos rendszer" technológiára ala-
pozott időbeosztásából származik. Ez a rendszer a kul-
iurális viiltozások at kizárőlag az eszközökhöz felhasz-
nált nyersanyag megváltozása alapján állapította meg:
előszörvolt a kő, azt követte a bronz, majd a vas. Bár az
újkőkorból ránk maradt leletegyüttesek szerint a fejlett
kőeszközkészítő iparok finoman csiszolt kőbaltákat, kő_
kalapácsokat és nllhegyeket egyaránt készítettek, bizo-
nyos területeken, mint például a Paleszünában fellelt na_
túfi művelődésben a korábbi középső kőkori (mezoliti_
kus ) tipu_sok változatlanul hasnrálatban maradtak, mi-
közben Észak-Európából mezolitikus eszkózeglÁtte-
sekbő| ismerünk csiszolt kőbaltákat. Hasonlóképpen, az
állandó vagy félig állandó letelepültség, amelyet koráb-
ban jellemzőnek tartottak azokra az újkőkori közössé-
gekre, amelyeknél az életmódot a gabonatermelés, és a
vadászattól és gyűjtögetéstől Va|ó e8yre nagyobb fiigget-
lenedés határozta meg, nem szükségszerúen korlátozó-
dik csak a mezőgazdasággal foglalkozó társadalmakra,
feltéve, hogy a |étfenntartáshoz szükségesjavak a telepü-
lést fenntartó körzetben rendelkezésre állanak.
Ezzel szemben, többé nem kell azt hinnünk, hogy a
mezolitikus közösségek egyáltalában nem uralkodiak 6l / Ülő nő agyagszobrocskája. Száj nélkül kicsúcsosodó állal,
stilizált vonásokkal ábnLolták. A vinóa-kultúra kései
természeti környezetük és annak élelemtartalékai fölött. szakaszának jellegzetes lelete a §zerbiai vajdaságból.
Ennek megfelelően, a kérdéskét kutatója, Higgs és Jar- (Ashmolean Museum, Oxíord)
man előszeretettel beszél az ember és az állatvilág, illetve
az ember és a növényvilág közötti kölcsönhatásos vi- Ha alaposan vizsgáljuk a kérdést, akkor kiderű mint
szonyról (szimbiózisról). Az ebben a viszonyban a mezo- arra Higgs ésmunkatársai rámutattak -, hogy agabona-
litikum és neolitikum között bekövetkezett változás in- termelés és az állatok háziasításának közel-keleti eredete
kább fokozatbeli, mint lényegi volt: az ő véleményük egyes fajok esetében még egyáltalában nem bizonyított.
szerint ,,nem szükséges, és nem is lenne hasznos, ha az Először is, még nem biztos, hogy azok az állítólagos ha-
ember fejlődését megtörve, az emberiség kiblakulásától tások, amelyeket a hlíziasítás okoz bizonyos fajokon - a
egészen körülbelü i. e, 8000-ig tartó szakaszt avadászaí marha és a seítéstestméretei csökkennek, sőt, ami még
és a gyűjtögetés korának, a rákövetkező fejlődési foko- ennél is sajátosabb, megváltoznak bizonyos csontváz-
zatot pedig az élelemtermelő mezőgazdaság korszaká- szerkezetek a kutyánál, ajuhnál, a kecskénél és a sertés-
nak tartanánk"- nél -, a kiválasztó (szelektív) tenyésztéskövetkezményei
 Az etső földművelők | 51

A
\-]i-l

).,

/,.: ,,

62 l Európa fontosabb neoljtikus művelődéseinek elterjedésót

ábrázoló tétkép, néhány kulcsfontosságú 1előhellyel.
63 Igyjclcntkeznek a lelül megnyesett talajban a vonaldiszes
,/
kerámia cólópös sZerkezetű hosszú házainak maradványai,
A csehszlovákiai Breznóból való képen az alapárkokat és
a cölöpök gödrcinek loltjait látjuk.
ó4 ,iA Bulgáriában lévő karanovói rellen feltárt szelvény egyik
oldala, Jól láthatók a neolitikus és későbbi rétcgck cgymás fölé
rakódott sávjai,
52 | ,ez első földművelők

voltak, nem pedig inkább a jégkort közvetlenül követő

időkben fellépő kömyezeti változások eredményei.
Ilyenformán az állatok háziasításának régészetieredetű
anyaggal való bizonyítása még korántsem egyértelmű.
Hasonlóképpen, jelenleg még csak nagyon kevés bizo-
nyíték áll rendelkezésre az állattenyésztésnek az előke-
rült állatcsont-maradványokon is megfigyelhető olyan
hatásaira, amelyekből egyértelműen következhetne,
hogy a mai felfogásnak megfelelően, a neolitikum előtt
tényleg nem folyt még házíasítás. Hasonlóképpen vita-
tott, hogy a gabonatermelés milyen hatást gyakorolt a
vad gabonaősökre. Annak az eldöntése, hogy egy ásatás
során előkerült gabonamaradvány vad vagy már házia-
sított volt, jórészt ajelenkori magvak alaktani sajátsága-
ival való összehasonlításokon alapul, amely összehason-
lító anyag, mint Jarman kifejtette, nem szükségszerűen
esik egybe a vad növények gyújtögetése és a gabonater-
melés közötti határvonallal.
E megállapítással látszólag eléggémesszire kerültünk
a,,neolitikus forradalom" leegyszerűsített fogalmától!
Valójában azonban, a mezőgazd,aság kezdeteit ismét
szemügyre véve is bizonyosnak látszik, hogy a háziasí-
tott juh és kecske, valamint a termelésbe vont árpa és
búza keletrőljutott el DélkelerEurópába, magáról a ki
alakulási területről pedig aztlehetne mondani, hogy sok-
kal nagyobb térségről van szó, mint az őstörténészek
eddig sejtették. Ezek az újításokaz i, e. 7 . évezred vége
lelé már nyilvánvalóan_ eljutottak a Földközi-Lenger ke-
leti medencéjéig, az Egeikumig. ahol Kréta szigetén
Knósszosznak a kerámiát még nem ismerő népessége 1ra-
diokarbon-korme ghaíározással i. e.6l00 körül), a görög
szárazföldön pedig a Makedóniában fekvő Nea Niko-
medeia kerámiát már készítő lakossága (radiokarbon-
kormeghatározás sal i. e. 6220 és 5330 között) átvette ó5 / A Va§kapujugoszláviai szakaszán, Lepenski virnél talált kőfej.
szem€é§ szája kezdetlegesen, durván faragott. (Régé§zeti
azokat, és saját szükségleteihez alkalmazta. Legkésőbb
Múzeum, Belglád)
a 6. évezred második felében létrejött a legelső megtele- 66 / A Staróevo-kultúra késői szakaszából származó
pedés a Bulgáriában fekvő Karanovo nevű településhal- agyagszobrocska. A morvaor§zági stíelicében talált ki§
mon (tellen), ahol hat egymást követő települési réteg agyagfigurán szokás szednt erőteljesen hangsúlyozták a fa
képviseli a települések egymást követő sorozatát a korai kidombolodását. (Moravské Museum, Bmo)
neolitikumtól egészen a korai bronzkorig. A legkorábbi
építményekegyszerű, kissé hosszúkás formájúak, alap- A LEGKORÁBBI FÖLDMŰVELÓK D]ÉLKELET-
területük 6 x 7 m2, és szemmel láthatóan előre megter- EURÓPÁBAN / A karanovói telephez hasonló épület_
vezve, egl,rnással párhuzamos sorokban állottak. Falaik szerkezetek és leletek párhuzamait a Balkán más terüle-
íav áLzía tapasztoít, pelyvával kevert sárból épültek, úgy- tein lévő korai neolitikus művelődésekből is ismerjük,
nevezett paticsfalak. Azt, hogy gabonatermesztést már amelyekben a hosszú ideig egy helyen folyó megtelepe-
folytattak, azok a sarlók bizonyítják, amelyek agancs- dés, vagy egy-egy lelőhelyre időnként visszatérő telepe-
nyélbe helyezett kovakőpengékből állanak, továbbá az sek miatt szintén /e//ek alakultak ki, mint például a Star-
őrlőkövek, amelyek a település alulról számított máso- öevo- - [magyar neve Sztarcsova] kultúrának nevet adó
dik rétegébenrendszeresen a házak falainak közelében település Belgrádtól keletre, a Duna bal partj án, vagy a
lévő tűzhelyek mellett kerültek elő. A rákövetkező tele- vele rokon Körös-kultúra magyarországi és Cris-kultú-
pülési rétegek házaijóval fejlettebb épületformákat mu- ra romániai lelőhelyei. Lakóik árpát és búzát (közöttűk
tatnak, második helyiséggel, sőt Végül a későbbi görög a tönkebúzát :
Triticum dicocam, aza|akort: Triticum
megaron-formáí [sajátos kétosztásúalaprajzú épület] is monococcum és akenyérbúzát) termesztették, a gabona-
megközelítő beosztással. Mindez azonban még mindig termeléssel kapcsolatos munkafolyamatokat sarlók,
messze van a közel-kelet kialakulóban lévő városi kö- nyereg alakú őrlőkövek és talán még azok a sajátságos
zösségeinek zsúfoltan egymás mellé épiteítlakóházaiíóL csontkanalak (spatulák) bizonyítják, amelyeknek igazi
 Az első földművelők I Sl

rendeltetésétmég homály fedi. A háziasított állatok kö-

Zött megtaláljuk ajuhot és a kecskét, a sertést és a szarvas-
marhát, bárjó néhány lelőhely adatai bizonyítják, hogy
ezeket az élelemforrásokat nem csekély mértékbenegé-
szítette ki a vadászat és a halászat. A staröevo-kultúra
jellegzetes eszközei között megtaláljuk a kőbaltákat, a
pattintott pengéket és apró kőeszközöket, valamint a
Tokaj-hegység vidékéről importált obszidiánból, tehát
abból az üvegszerű, Trrlkanikus kőzetből készítettapró
szerszámokat, amely különösen alkalmas volt kis mére-
tű, élezett eszközök készítésére.
Kerámiát elég nagy mennyiségben készítettek, de még
csak korong nélkül, és minden bizonnyal a ház körül.
Nagy része durva kivitelű, az edények oldalát kívül még
szándékosan durvították is, külön rárakott szabálytalan
agyagréteggel vagy domborműszerű mintákkal, például
vastag zsineget utánzó bordákkal, vagy, mintelsősorban
a magyarországi Körös-kultúra esetében, embert vagy
állatot eléggé sematikusan ábrázolő domborművekkel,
A leggyakoribb edényforma a lapos fenékre vagy ala-
csony talpgyűfiire állított gömbös test. A finomabb kivi-
telű kerámiában találunk csigavonalú (spirális) minták-
kal díszített szürke színúeketis, továbbá alacsony talpon
álló kis csészéket, amelyek vörös színű oldalait fekete
vagy fehér színnel festett minták díszítik.Az agyagmű-
vesség más termékei között vannak még pecsétnyomók,
továbbá igen sok apró szobrocska, amelyek mind a Star-
öevo-kultúrában, mind a vele rokon művelődésekben
mindenfelé megtalálhatók. Vannak közöttük egészen
egyszerű, végtagok nélkül ábrázolt formák, az i. e. 5.
évezredben azonban megjelennek olyanok is, amelyeken
ügyesen mintázták meg a melleket, a fart és az arcvoná-
sokat. Ez a kisplasztika stílusát tekintve nagyon kevés
összefüggést mutata Vaskapuban fekvő Lepenski Virnél
talált korábbi kőszobrokkal, amelyekre kidülledő kerek
szem és előreugró ajak jellemző. Legfeljebb csak sejthet-
jük, hogy a szobrocskáknak valamiféle vallásos-rituális
rendeltetése volt, hiszen alig tudunk valamit e korai föld-
művelők kultuszéletéról. Még ránk maradt temetkezé-
seik is nagyon egyszerűek és régészetiszempontból alig
adnak bővebb tájékoztatást. Zömmel zsugorított hely-
Zetben eltemetett holttestek csontvázai, általában egy
halott került egy sírba, és mellékleteik szegényesek.
Délkelet-Európáb an az i. e. 5. évezred az ij vivmá-
nyok megszilárdulásának és egyúttal a helyi jellegzetes-
ségek kialakulásának az időszaka volt, és ennek megfele-
lően az egyes fontosabb lelőhelyekről elnevezett, egy-
mással rokon művelódések csoportja alakult ki. A Duna
középső folyásától északra az újkőkor emlékanyagára
különösen jellemző a minden mástól határozottan kü-
lönböző bekarcolt vonalmintákkal díszítettagyagmű-
vesség; ennek Közép-Európa löszvidékein nyugat felé
való terjedéséről a későbbiekben még szó lesz. A Közép-
ső Dunától délre és n}ugatra, a Dráva, a Száva és a Mo-
rava folyók völgyeiben, sőt Bosznia és Hercegovina he-
gyes vidékeinek völgyeiben is azi. e.5. és 4. évezredben
67 / A Tripolje-kultúra kettősen csonkakúpos, szürkéskék spirális a sajátos módon formált kisplasztikák, a maguk hosszú-
mintákkal lestett edényei a Szovjetunióban, Bukovinában
található sipenicből. (Ashmolean Museum, Oxford)
kás, lencse formájú szemeivel, tűlzottan nagy, hegyes
orrukkal és száj nélküli, hegyes állukkal a figurális ábrá-
zolóművészet hosszú fejlődésének a csúcspontját jelen-
aZ a művelődéS alakult ki, amelyet a staróevói lelőhellyel tik, és egyértelmúen bizonyítják, hogy Délkelet-Európa
a Duna jobb partján pontosan szemben fekvő tell-tele- korai földmúvelő népei magasrendú művészeti alkotá-
pülésről, Vinöáról neveztek el. Eztkorábban délkelet felől sok teremtésére voltak képesek.
behatoló új népességnek tekintették, sokkal valószínűbb A Balkán újkőkoráról most elmondott rövid beszá-
azonban, hogy helyben alakult ki a Staróevo-művelődés moló záró soraiként, egyben a későbbiek bevezetéseként
őshonos népességéből.Két fő fejlődési szakaszra osztot-
ták, a korábbinak Vinöa-Tordos korszak a neve (Tordos
egy Erdélyben fekvő, Vinöa jellegű leletanyagot tartal- 68 / A romániai Hábá§e§tiben táíták fel a cucuteni kultúra telepét,
amely egy félszi8etszerú dombvonulat orrán lekszik, és kettós
mazó lelóhely), a későbbi időszak a Vinöa-Ploönik-kor, áIokrendszer védte. (Piggott után)
egy dél-szerbiai lelőhely nevéről.
A Vinöa-művelődés telepein tovább folytatódott az
É
egyhelyiséges, kissé elnyújtott alaprajzú házak építése.
A falak belsejében elhelyezett gerend ák számára alapár- @
kokat, az oíoínzatos nyeregtetőt tartó cÖlÖpÖk számára
kisebb lyukakat ástak. A házak effajta szerkezetét a ki§
qó
*$fl
méretű, agyagból készítettmodellek mutatják. Az agyag-
edények formái sokkal változatosabbak, mint a megelő- *"" §**
ző korszakban: vannak közöttük kis tálak, finom vonalú
csőtalpas kelyhek, valamint nagy, gömbölydedvagy ket- o€- la &*o*'
tősen kúpos testű korsók, bekarcolt vonalmintákkal és
beszurkálásokkal díszítve. Ritkábbak az emberi arccal §p* u o *^r'
díszítettedényfedők, valamint az úgynevezett lábas ,,ol-
tárok", de mindkettőjüknek megvannak az előfutárai a
staröevo-művelődésben. A vinöa-kultúrára azonban
n§ 9
alighanem a Pri§tina-stílusban (Pri§tina egy város ,Ko-
szovóban) készítettkis szobrocskák a legjellemzőbbek,
közülük több mint 1500 darabot Vinöán tártak fel. Ezek
0 25 som 'ern

megemlítjük még, hogy a ploöniki lelőhelyen a Vinóa-
kultúra késői szakaszába tartozó rétegekben kőeszkö-
zök mellett előkerült még egy 13 rézbaltából állő raktár-
lelet is. Más lelőhelyeken ugyancsak a késői Vinöa-
kultúra időszakából kerültek elő apró réztárgyak, kö-
zóttük ékszerek, amelyeknek abszolút években megha-
táíozott kora, ha a radíokarbon-kormeghatározás mó-
dosított (kalibrált) fajtálár vesszük alapul, meglepően
régi, i. e._4500 körüi lenne, talán l000 éwel is korábbi,
mint az Egei vidékek és Nyugat-Anatólia legelső, fémet
már használó múvelődéseinek a keltezése, holott a ko-
rábbi felfogás szerint a íézművességismerete innen ter-
jedt el. További vitátk tárgya lesz az, hogy vajon a régi és
hagyományos elképzelésilyen ellentétesbe való átíordu-
lása szükségszerűen bizonyítja-e, amit Renfrew szeretne
velünk elhitetni: tehát azt, hogy a kulturális változások-
ról kialakított diffuzionista felfogás alapvetően téves
volt, de ennél a kérdésnélmost nem időzhetünk tovább.
Mielőtt azonban nyugat felé forditanánk tekintetünket,
hogy az újkőkori életforma terjedését nyomon kövessük
Közép-Európán át. valamint a Földközi+enger partvi-
dékein, röviden foglalkoznunk kell még a Balkántól ke-
letre és északra, a Fekete_tenger nyugati és északi partvi
dékeit benépesítő legkorábbí loldművelő közösségekkel
ls.
UJKóKoRI MúVELóDESEK A SZTYEPPEN / kedtek el. Ez a kör alakú elrendezésjóval egyértelműbbé
É,szakkelet-Bulgária területén és a Duna-delta északi
oldalán élt a balkáni Vinöa-kultúrával egyidőben az az
igen korai földművelő Boian-művelődés, amely már is-
merte a réz használatát. Egyelőre azonban még csak ap-
Az első föIdművelők | 55
69-70 / A neolitikus kisplasztika legszebb darabjai
a Hamangia-kultúrának a romániai Cemavodán felfedezett
agyagszobrocskái. Az ülő nő (69. kép) művészi kidolgozása
nagyon ha§onló a töprengó férfi alakéhoz (70. kép). (Nemzeti
Múzerrm, Bukarest)
ró, személyes csecsebecséket készítettek belőle. Az állat-
tenyésztés, valamint a búza- és kölestermelésjelentette a
gazdasági éIet alapját, kiegészítve a vadászat és halászat
hasznával. TelepüIéseimár a tellekbalkáni övezetének a
szélén fekszenek, a Dunától északra és azon túl - kelet-
Romániában és Ukrajna sztyeppvidékein az i. e. 4.
évezredben hosszú házakból álló telepek épültek, a Tri-
polje-kultúra úgynevezett,,fekete földi" falvai, egészen
a Dnyeper, a Bug és a Dnyeszter termékeny partjaiig.
A Tripolje-művelődés településeinek egyik sajátos cso-
portja, közöttük a névadó lelőhellyel, Kijev környékén
található. Délre, a felső Bug és mellékfolyója, a Szinuha
találkozásánáL egy másik ilyen sűrű csoportosulást fe-
deztek fel. Mindegyikből feltártak egy-egy települést, és
ezek nagyon jellegzetes képet nyújtanak magáról a mű-
velődésről.
A kolomiscsinai telep a Dnyeper középső folyása
mentén fekszik. Eletének korai szakaszában a csaknem
pontosan négyszögletes alaprajzú házak két nagyobb,
középen fekvő épület körül |aza gyűríit alkotva helyez-
vált a későbbiek során, amikor a középen álló két épiile-
tet csaknem negyven hosszú ház vette körül. Ezek a har-
mincméteres hosszúságot is elérő, sajátos szerkezetű
épületek nyilvánvalóan nagy családok számára készül-
56 | első fötdművelők
tek, és gyakran több helyiségből állanak. A padlójukat
kiégett agyagréteg alkotja, a föld felszínére állított szer-
kezet váza gerendákból á1l, a falak agyaggal tapasztott
növényfonatból vannak, a kózépső tengelyben álló ge-
rendák tartották az oromzatoS nyeregtetőt. A berende-
zóshez többek között kemencék is tartoztak, amelyeket
a kolomiscsinai telep korai szakaszábő| származő,háza-
kat ábrázolő kis agyagmodelleken is láthatunk, Azt is
megfigyelhetjük e furcsa kis modelleken, hogy a belső
válaszfalakat egyszerű, geometrikus mintákkal diszítet-
ték, sót gyakran alacsony lábakra állították őket, amiből
arra lehet következtetni, hogy az etrajta építményeka
valóságban is a talajszint fölé voltak emelve.
A Tripolje-művelődés fejlett szakaszából való telepü-
lések sugaras-köríves elrendezése sehol sem figyelhető
megjobban, mint a Szinuha partján elterülő fennsíkon
található Vlagyimirovka lelőhelyen, ahol öt koncentri-
kus körben több mint l50 házat építettekfel. Egyelőre
még nincs egyetértés a szakemberek körében, hogy ez az
elrendezés vajon védelmi célokat, a belülre zárt részek
elhatárolását szolgálta-e. Kétségtelen, hogy Románia
keleti részein, tehát a nyugatabbra fekvő rokon közössé-
geknél megfigyelhető, hogy vagy már a településhely ki-
választásánál figyelemmel voltak a természetes védhető-
ségre (mint például Trugegtiben), vagy mély védműveket
ástak (mint Hábá§estiben), Ezutóbbi lelőhelyek a műve-
lődés helyi változatához tartoznak. amelyet az Eszakke-
leti Kárpátok lábánál a Prut Völgyében levő Cucuteni
[a név magyar változata Kukutyin] településről neveztek
el. Erre a falura különösenjellemzőek a hasas és kettősen
kúpos testű nagy fazekak, amelyek gyakran talpakon
állanak, és vörös és fehér színben kivitelezett spirális és
ívelt minták díszítik őket. A különös edényformák kö-
zött találunk távcső formájúakat és gyümölcsöstál ala-
kúakat is, ezeket általában finomabb kivitelben készítet-
ték. A székelylöldi Erősdön folytatott ásatások során
nemcsak azok a fazekas kemencék keúltek elő, ame-
lyekben az ilyen edényeket kiégették,hanem egy felső
levegőztető nyilással ellátott kis modell is, amely alapján
pontosan el tudjuk képzelni, milyenek is voltak a kelet-
európai újkőkori fazekasok által'használt edényégető
kemencók.
Mind Románia, mind Ukrajna ilyen korú településein
általános volt a hatalmas, zsírfarú,kis mellű és stilizált
arcú nőket ábrázoló kis agyagszobrocskák készítése.
A gyakorlatilag a Tripolje-művelődés korai szakaszába
tartozó Luka Vrubleveckája-i településen a farrészeket
még csigavonalban vagy sugarasan bekarcolt mintákkal
is hangsúlyosabbá tették. Jóval magasabb művészi szín-
vonalon készültek a csernavodán talált, ülő emberi ala-
kokat ábrázoló szobrocskák, amelyek az újkőkori kis-
plasztika, illetve vallásos tartalmú emberábrázolások
legkifejezőbb darabjai közé tartoznak.
Meglepően keveset tudunk a Tripolje-művelődés val-
lási képzeteiről és temetkezési szokásairól. Néhány kis
házmodell belsejében kereszt alakú vagy négylevelű ló-
O
?.
}
.(].,',]
r.Q l
i;
!"/,
at // r'
:|,
G
és gödrök
-árkok
gerendaház alapozóárka
.\,., E
, cölöplyukak
0 25 50m
7l / A hollandiai Sittardban feltárt, a vonaldiszes kerámiába tartozó
neolitikus te|epülésről készitett á§atási tórkép, Láthatók lajta
azok az alapárkok és cölöplyukak, amelyek a hosszú, téglalap
lormájú házak szerkezetének lényegi részétalkották. (Piggott
után)
herére emlékeztető formájú alacsony emelvényt lehet
látni, amelyet néhány kutató rituális rendeltetésű beren-
dezési tárgynak vél. Egészen a kultúra életéneka végéig
nem találkozunk határozott temetési formákkal. amikor
a Kijev környékón megfigyelhető sírhalmos temetők a
sztyeppről keletről érkező ú.j hatásokat bizonyítanak, és
az európai őstörténetnek egy olyan új szakaszát vezetik
be, amely későbbi tárgyalásának most még nem akarunk
elébe vágni. Fordítsuk figyelmünket először nyugat felé,
hogy ott kövessük nyomon az újkőkori művelődés terje-
désétaz Allanti-óceán partvidékein.
A DUNA-VIDEKI VONALDÍSZES KERÁMIA MÍj-
VELÓDESE i Az újkőkor földművelő közösségei már
azi. e. 5, évezredben kezdtek elterjedni az égei vidékekről
és a Balkánról a Duna menti és közép-európai termé-
keny löszterületeken is, és a 4.-ben már egészen Hollan_
diáig, Belgiumig és É,szak-Franciaországig eljutottak.
Ezeknek a korai neolitikus betelepülőknek a Magyaror-
szágtól a Párizsi medencéig és az Alpok északilábaitólaz

észak-európai síkságokig mind a települési sajátságok-
ban, mind az anyagi kultúra vonásaiban meglepően egy-
séges régészetihagyatéka van. Gordon Childe ezt a kul-
túrát a Duna-vidéki művelődés I. szakaszának nevezte,
merteZtjobbnak találta, mint aZ Anglián kívül használa-
tos ,,vonaldíszes kerámia művelődése" elnevezést, amely
jellegzetes edénydíszítőeljárásukra utal. Bár Közép-
Elrópa laza szerkezetű löszös talajai igen kedvezőek
voltak gabonatermelésre, ezeknek az első Duna-völgyi
telepeseknek minden bizonnyal erdőket kellett kiirtaniok
a felégetéses módszer segítségével,hogy a hamuval is
gazdagodó talajt előkészíthessék a kapás művelés céljai-
ra. Nem kétséges, hogy gazdasági életük nagyrészt a nö-
vénytermelésreés az állattenyésztésre alapult juhot,
sertést és főleg szarvasmarhát tartottak , a gabonafélé-
ket (kenyérbúza, árpa, alakor, tönkebúza) pedig főze-
lékfélék- bab, borsó és lencse - egéSzítettékki. EZekheZ
járult még a len, olajos tartalmú magváért és textilhez
való rostjaiért.
E löldmúvelő közösségek ránk maradt anyagi múvelt-
sége meglehetősen egyszerű, így a csiszolt kőbalták és a
kaptafaalakú kőkapák, mellettük a kicsiny kovakő szer-
számok, amelyek közül az egyszerű kaparók az állatbő-
rök megtisztogatására szolgáltak, valamint apró három-
szögletű nyílhegyek. A művelődéstjól megkülönböztető
agyagedény-művesség is egyszerű, mind az edények for-
máját, mind díszítésétilletően. A félgömb alakú tálak és
gömbölyded korsók a leggyakoribb formák, az utóbbia,
kon gyakran láthatunk több részes bütyökfüleket a fel-
függesztés céljaira. A díszítésekbekarcolt vonalakból
állanak: cikcakkokból, meanderekből vagy egyszerű
íveltmintákból. Kelet-Európa és a Balkán hasonló korú
közösségeitő1 határozottan megkülönbözteti őket, hogy
a kis szobrocskák divatja vagy vallásos kultusza nem
terjedt el ezeknél a közép-európai földművelőknél. Az
egyetlen, gyakran előforduló és rendkívülinek számító
dolog az ékszerek céljára hasznáIt spondylus-kagylő,
amelyet a korai Duna-vidéki, azaz vonaldíszes kerámia
egész elterjedési területén mind a telepeken, mind - rit-
kábban - a sírok mellékletei között is megtalálunk. Ezt
a Földközi-tenger vidékeiről szerezték be, és valószínű-
leg a betelepülők végső soron égei eredetére utal,
E korai neolitikus kulturális terület közösségeit legin-
kább egységbe fogó jellegzetesség az, hogy nagyméretű
és erre a célra elrendezett lakótelepeiken mindenfelé
erős, gerendavázas, hosszú házakat épitettek. Ezek hatá-
rozottan különböznek a délkelet-európai kissé elnyúj-
tott négyszögletes, vagy a Tripolje-kultúrában szokásos
sugarasan elhelyezett házaktő| és arra utalnak, hogy
Közép-Európában azokétól eltérő anyagi kultúra és tár-
sadalmi forma honosodott meg. Ma még azonban nem
tudjuk, hogy ezekben a paraszti közósségekben létrejött-e
valamiféle társadalmi rétegződés vagy munkamegosz-
tás az egyes mesterségek között. Joggal gyanakodha-
tunk arra, hogy a társadalom szervezetét a rokonsági
kapcsolatok hatáíozták meg, Ilyen településeket a
Az első földművelők | 5l
csehszlovákiai Bylany (Bilaní) és a hollandiai Sittard és
Geleen közötti egész területen sokfelé feltártak, és mind
hasonlóak egl,rnáshoz. A házak általában elérik a 30 mé_
teres hosszúságot, és 6,7 méter szélesek. Külső falaik
minden esetben gerendákból készültek, közülük a füg-
gőlegeseket cölöplyukakba vagy alapárokba fektetett
ászoklákra (hosszában elhelyezett talpfákra) állították,
gyakorta azonban, bár még kevéssé érthető okok miatt
e két eljárás együtt is előfordul. A falak tapasztásához
szükséges agyagot gödrökből termelték ki, amelyeket,
ha űgy hozta a szükség, a háztartási hulladékkal töltöt-
tek be. A tető valószínűleg oromzatos nyeregtető volt,
míglen az épitmény belsejében igazi cölöplyukak három
sorában elhelyezett három támasztógerendasor valószí-
núleg egy beépítettfélemeletre, egyfajta tető alatti helyi-
ségekre enged következtetni, hiszen magának a tetőnek
az alátámasztásához ennyi cölöpre nem Volt szükség.
Egy-egy telep néhány tucat ilyen hosszú házból állott, és
annak a néhány ásatásnak a kivételével,amely nagy te-
rületet tudott feltárni, teljes kiterjedésüket aligha lehet
pontosan megállapitani.
Az egyik olyan hely, ahol a telepet körbevevő védőár-
kok segítségévela lakóhely kiterjedésétpontosan meg
lehetett állapítani, a mai Köln Lindenthal nevű külváro-
sában feküdt. Az itt feltárt házak szemmel láthatóan
több - a kutatók szerint hét -, egymást követő építési
szakaszból származlak, és számuk egy-egy időszakban
valószínúleg nem haladta meg a huszaí.Ugyanezyonaí-
kozik sok más korai Duna-vidéki, azaz a vonaldíszes
kerámiába tartozó településre, amelyeknek a íeltárások
alapján megállapitott a|aprajza sokkal fejlettebb, a vá-
rossá fejlődés korai szakaszának megfelelő állapotot su-
gall annál, mint amilyen fejlettségi szintet ezek a telepek
a valóságban elértek. Az viszont kétségtelen,hogy ezek-
nek az erős építményekneka fejlettségétés állandóságát
nehéz összhangba hozni a művelési területeit gyakían
v áltoztató mezőgazdasági formájukkal, amelynek meg-
felelően a telepeket átlag minden tíz évben odahagyták,
amikor a körülöttük fekvő szántóföldek kimerültek, és
csak később, talán fél évszázad múlva tértek ismét vissza
a lakók, amikor a földek termőereje visszatért. Ilyesféle
megállapításokat lehetett tenni a kölnJindenthali telep-
pel kapcsolatban, ahol a falu teljes élettartamát ennek
alapján 430 évben állapították meg.
childe a Duna-vidéki művelődés I. szakaszávalés más
korai neolitikus művelődés-csoportokkal vezette be a
tovamozgó mezőgazdaság fogalmát, amelyet az őt köve-
tő őstörténészek is elfogadtak és használnak. Piggott
azonbanjoggal kérdőjelezte meg ezta feltevést, rámutat-
va, hogy a délkelet-európai korai neolitikus tellek te|e-
pülései mellett léteznie kellett az ugaron hagyott földek,
tehát valamilyen nyomásos gazdálkodás ismeretének,
hiszen e telepek hosszú ideig való fennállását csakis így
lehetett biztosítani, Hozzátette azt ts, hogy a fózelékfélék
termesztése segíti a földek termőerejének visszatédtését,
mert nitrogént jutlat vissza a talajba. Ez nyilván nem
58 | ,l,z első földművelők
kerülte el az újkőkor számos földműves-nemzedékének
figyelmét sem. Még akkor sem feltétlenül szükséges to-
vábbköltözésre következtetni, ha kimerültek a környező
földek. Piggott például kiszámította, hogy Köln-
Lindenthal lakoss ágának 240 320hektár termőföld ele-
gendő kenyérgabonát szolgáltathatott. Ennyi szántó-
föld pedig a település központjától számított 1,5 km
sugarú körben is található, még akkor is, ha feltételez-
zük, hogye földek fele nemvolt alkalmas mezőgazdasági
múvelésre.
A nóprajzból vett mai példák azt mutatják, hogy nagy
gondot fordítottak a telepiilés helyének a gazdasági
szükségleteknek megfelelő kiválasztására, másíészt azí
is, hogy a fejlődésben elmaradott, alacsony fokon álló
közösségek a maiaknál jóval nagyobb távolságokra is
elmennek szántóföldeket keresve, és még messzebb, ha
vadászterűleteket akarnak szerezni. Tehát még a mező-
gazdaság alacsony fejlettségi fokán is biztosítani lehetett
a telepek hosszú ideig folyamatos lakottságát, ez történt
például Bylanyban és Sittardban i§. Ha a tetőket és fala-
kat gondozták ésjó karban tartották, ezek az erős építé-
sű házak akár egy évszázadíg, vagy még tovább is állot-
tak, ebből pedig az következik, hogy hossá ideig létez-
tek maguk a telepek is. A 4. évezredi Rajna-vidéki és
hollandiai kitérő után azonban figyelmünket ismét a
Földközi-tengermedencéje és az onnan az Atlanti-óceán
vidékei felé vezető fontosabb útvonalak felé kell fordíta-
nunk.
A FÖLDKÖZI-TENGER VIDÉKEAZ ÚJKŐKOR-
BAN / A földművelésnek a Földköá-tenger nyugati me-
dencéjében való megjelenését régészetilegáltalában véve
összefüggésbe hoz zák azzal,hogy Délkelet-Olaszország-
ban, Sziciliában, a délfrancia partokon és Spanyolor-
szágban olyan falusi közösségek jelentek meg, amelyek-
nek agyagedényeit minden mástól megkülönbözteti,
hogy díszítéseiketegy cardium nevű kagyló héjának élé-
vel nyomták be az agyagba. [Ennek a cardium edule nevű
kagylónak a magyar neve ehető szívkagyló, és teknőjé-
nek éle fogazott, ezzel készültek a diszítések.] Ezek a
benyomott vagy kagylós díszítésű,cardium-kerámiát
készítő művelődések nem sokkal a görögországi Szesz-
klo és a balkáni staróevo-művelődések korai korszaka
után virágzottak fel a Földközi-tenger partvidékein.
Korzikán és Marseille környéki telepeken végzett ásatá-
sok adatai alapján azi. e.6. évezredre lehetett következ_
tetni, Franciaország déli részénviszont az ilyen kagylós
díszű agyagedényekkel keltezett együttesek valamivel
későbbiek.
Gazdaságilag a kagylós díszű kerámiát használó cso-
portok egyáltalában nem kizárólag a gabonafélék ter-
meléséből és az állaíIetryésztésbőléltek. A szívkagyló
elterjedt használata aíramutat, hogy a kagylóknak nagy
jelentőségük volt a táplálkozásban , az étrendel ahalász-
és a vadászzsákmány még változatosabbá tette. Az állaG
csont-maradványok egy része háziasított állatoktól, más
része a szarvastól és a vaddisznótól származik. Egyes
kiegészítő mesterségeket azonban, mint például a szö-
vést, egyelőre nem tudunk régészetilegbizonyítani. Egy
francia kutató, Escalon de Fonton véleménye szerint a
Provence tengerparti részénfekvő, Cháteauneuf-les-
Martiques mellett található sziklafülkében végzett feltá_
rások anyagában alig van bizonyítéka földmúvelésre, a
kagylódíszes kerámia korai szakasza a megelőző középső
kőkor több sajátosságát is megőrizte, Sőt, még az őrlő-
köveket is megma gyarázhatjllk azzal, hogy vörös festék-
rögöket dörzsöltek szét porrá rajtuk, és nem gabona
lisztté őrlósére szolgáltak, hiszen a vörös okkert szívesen
használták Dél-Franciaország Sauveterri-időszakában
szertartásokkal és temetkezésekkel kapcsolatban.
A Földközi_tenger nyugati medencéjében élt, kagyló-
díszes kerámiát készítő népességekmás sajátosságai is
határozottan korábbi hagyományok folytatói voltak.
Lényegében nem változott meg a megelőző középső kő-
kor óta a kőből és kovából készitett eszközanyag, a ligur
parton lévő Arene Candide barlangban a kagylós díszí-
tésúedények mellett ott találjuk a tovább élő, jellegzetes
trapéz formájú kovahegyeket. Sőt, a barlangi és szikla-
fülkékben ta|á|hatő lakóhelyek kiválasztása önmagá-
ban is a mezolitikus gyakorlat továbbfolytatását jelenti,
egyúttal pedig arra utal, hogy a viszonylag kis számú
lakosság szórványosan helyezkedett el. Nem teljesen is-
meretlenek azonban a nyíltszínitelepek sem, és az l. e. 5.
évezred vége felé egyre gyakoribbá válnak. Minden ha-
lottat külön sírba temettek, á|talában zsugorított hely_
zetben, vagy kivételesen, mint az Arene Candide-
barlangban is, egyszerű kőládába.
A keletspanyol, délfrancia és ligur partokkal ellentét-
ben (ahol a kagylódíszes kerámia terjedt el), Dél-
O|aszország újkőkori betelepülésének a menete jól is-
mert a régészetiadatokból. A kóeszközök készítésében
- a Földközi-tenger más vidékeihez hasonlóan - a ha-
gyományos módokhoz ragaszkodtak, itt nem találhatók
olyan nyílhegyek vagy balták, amelyek Közép- vagy
Délkelet-Európa,,igazi" újkőkori múvelődéseire annyi-
ra jellemzőek. A kagylóval díszítettedényművesség egy-
szerű gömbölyded korsói és táljai mellett finomabb ki-
dolgozású, sötétes-vöröses színúvonalas, geometrikus
mintákkal díszítettedényekkel is találkozunk. Közülük
az egyik csoport, amely különösen jellemző a Tavolierén
[Foggia környéki síkság Közép-Olaszországban, az Ad-
riai-tenger mellett] lévő La Quercia nevű lelőhelyre,
egyúttal erős rokonságot mutat a görögországi Szeszklo
és Diminyi újkőkori edényművességével, azt sugallva,
hogy a betelepülés egyik kiindulóhelye ott lehetett.
Valójában az Eszak-Apuliáh oz taííoző TavoIiere új-
kőkori földműves településeit ismerjük a legjobban, jó-
részt annak köszönhetően, hogy a második világháború
vége felé, l943-ban katonai felderítéscéljára készített
légi felvételek alapján folytatott úttörő kutatásait e ü-
dékkel kapcsolatbal végezk J. S. P. Bradford. Szép
számmal fedezett fel árokkal körülvett és védetttelepülé-

72 / A Chassey-kultúra jellegetes agyagedényei a burgundiai Camp
de Chassey-ből, (British Museum)
seket, belsejükben sok kerek házalappal. Közülük külö-
nösen jellegzetes a Foggiától északra lévő Passo di Cor-
vo nevű lelőhely. Legalul egy kevéssé fontos korai neoli-
tikus település maradványai találhatók, e fölött vannak
egy nagy, csaknem 30 hektár terüetű falu rétegei, ame-
lyet három, koncentrikus kör mentén ásott,jókora árok
vett körül. Nehéz lenne elképzelni, hogy ezeklek az ár-
koknak nem védelmi célja, hanem valami más rendelte-
tése volt, La Querciában például nem kevesebb, mint
nyolc körárok vette körül a települést. Ezek a nagymére-
tű falvak azt bizoílyitják, hogy a Tavoliere síkságon
hosszú ideigjelentős számú lakosság élt, tehát a vidéket
már az újkőkor kezdeti szakában letelepült, földművelő
közösségek népesítettékbe. A kagylódíszes és a festett
kerámiák adataival összhangban, a
radiokarbon-
kormeghatározás szerint is a 'lidék az i. e. 5. évezred
elején vált lakottá.
Spanyolország délkeleti részénaz l. e.4. évezredben a
kagylódíszítésű kerámia barlangi telephelyei mellett
megtaláljuk a nyíltszínitelepüléseket is, amelyek az
Almeríában lévó El Garcol nevűhöz hasonlóan - domb-
tetőkön helyezkednek el. Ennek az almeríai kultúrának
nevezett csoportnak az újkőkori földművelői paticsszer-
kezetű, félig a föld felszíne alá mélyítettkerek kunyhók-
ban laktak, földjeiken gabonaféléket, olajbogyót és alig-
hanem már szőlőt is termeltek. Ránk maradt eszköztá-
rukban megtaláljuk egy földműveló közösség szokásos
tárgyai't, az aratásra szolgáló sarlókat és a gabonaőrlő,
nyereg formájú köveket egyaránt, ugyanakkor nyílhe-
gyeiket továbbra is a régi helyi Tardenois-művelődés ha-
gyományos formáinak megfelelően készítették.Agyag-
edényeiket alig-aüg díszítették,főleg tojás alakú, szúk
nyakú nagy korsók vannak kózöttük, elhegyesedő alsó
résszel, és egy-egy kutató szerint hasonló formákat a
Az első földművelők | 59
Földközi-tenger keleti medencéjében és Észak-Afriká-
ban lehet találni. Sőt, korábban az ősrégészek határo-
zoíIan tlgy vélték, hogy az almériai művelődós észak-
afrikai eredetű volt, és ezt a felfogást csak a legutóbbi
évek kutatásai kérdőjelezték meg. A művelődés elterje-
dési területe viszont egyike lett az Ibériai-félsziEet azon
részeinek, ahol legelőszörjelent meg a rézművesség.Ke-
rek alaprajá, kőből rakott sírépítményeipedig a megali-
tikus kőemlékek közös előfutárainak tekinthetők.
A CHASSEY_KULTÚRA É,SA,,NYUGATI NEoLI-
TIKUS" MŰVELÓDESEK / A mediterrán partok be-
nyomott vagy kagylóval díszítettkerámiaművességének
fejlett szakasza és a partoktól beljebb fekvő területek ezt
követő neolitikus kultúrái közötti viszony még nem tel-
jesen ismert, Annyi azonban ü lágo s. hogy az i. e, 4, évez-
redben Franciaország. az Alpok és Eszak-Olaszország
területének nagy részénföldművelő közösségek éltek,
amelyek emlékanyagát elsősorban olyan régebbi ásatá_
sokból ismerjük, mint amilyenek péIdáli az egyes cso-
portoknak nevet adó lelőhelyek egyikén, a Burgundiá-
ban fekvő Camp de Chassey-n folytak. A Svájcban elter-
jedt Cortaillod-csoporttal, valamint az angliai Windmill
Hill-kultúrával és rokon művelődéseivel együtt ezek al-
kotják azt a nagyobb egységet, amelyel az ősrégészet
,,nyugati neolitikus" csoportnak nevez.
Dél-Franciaország területén a Chassey-múvelődés le-
letanyagának a fellépése nyilvánvalóan fontos kulturális
megújulást jelentett, jóllehet esetenként még a kagylódí-
szes kerámia továbbélésétis megfigyelhetjük benne. Egy
Phillips nevű kutató a Rhóne-tól nyugatra eső területek
i, e. 4. évezred eleji lelőhelyeiről származó radiokarbon-
adatok alapján arra következtetett, hogy a Chassey-
kultúra azon a területen korábban kialakulhatott, mint
a keletebbre esó területeken, vagy még beljebb a konti-
nensen. A kő- és kovaeszközók készítésébenbizonyos
fokig tovább őrizték a korábbi hagyományokat, és
ahogy a művelődés elterjedt a Központi Fennsík (Massif
Central) területén észak felé, átvette a tovább élő Tarde_
nois típusúkótechnika egyes elemeit is, ugyanakkor an-
nak keresztben haladó élű nyílhegyeit levél és rombusz
alakúra alakított új formákkal pótolta, amelyek igenjel-
lemzőek lettek erre a múvelődésre. A Chassey típusúke-
rámiát ugyanazok a sajátságok jellemzik, amelyek álta-
lánosak a nyugati neolitikus csoportosulásban, így a sö-
tétre fényezett felület és legömbölyített edényaljak gya-
korisága, továbbá olyan ritkábbjegyek, mint azok a fo-
gantyúkéntis hasmálható fülek, amelyeket több, függő-
leges irányban haladó átlyukasztásuk miatt általában
,,pánsípok"-nak neveznek. Az edényformák között
megtalálhatók az alul öblösödő tálak, az éles hastörésű
és magas nyakú palackok, továbbá azok a furcsa lábas
tálak, amelyeket edénytartó talpaknak hívnak, és talán
tényleggömbölyű aljú fazekak alátétjei voltak, de az sem
kizárt, hogy más sajátos rendeltetésük volt.
A Chassey-kultúra települései nagymértékben alkal-
60 | Az első földművelők

mazkodtak a természeti erőforrásokhoz és a környezet

adottságaihoz. A Verdon völgyében és a Grands Causses
vidékénekmély folyómenti szakadékaiban számos bar-
langi lelőhelyét fedezték fel, délnyugaton viszont, a Ga-
ronne és az Aude folyók völgyeiben a teraszokon nyílt_
színi telephelyei vannak. A gazdasági életéreazonban
mindkét tájon a gabonatermelés és az állattenyésztés,
kózelebbről a szarvasmarha, ajuh és a kecske egymással
arányos mértékűtartása volt elsősorban jellemző, és a
vadászat már nem játszott meghatározó szerepet az éle-
lem megszerzésében. A nyíltszínitelepek közül a leg-
utóbbi években feltárt St. Michel-du-Touch mellettit is-
merjük a legalaposabban. Itt a leletmentő ásatások so-
rán több száz olyan, kaviccsal lerakott padlófelület ke-
rült napvilágra, amelyek egyike-másika négyszögletes
alakú, és eléri a 12 méteres hosszúságot is, így valószínű-
leg gerendavázas szerkezetű házakhoz tartozott. A ki-
sebbek és kerek alakúak minden bizonnyal kiegészító
rendeltetésű melléképületek lehettek. A telepet két olda_
láról a Garonne és a beléje ömlő Touch határolja, a két 73 / A tölcséres szájú edények kultúrájának néhányjellegzetes
darabja Dániából. Jobbra ajellemző bögre, kis gömbhasú,
folyó között pedig egy kettős cölöpsánc biztosította a galléros palack középen és balra a magas, felfelé kissé szélesedő
nyílt terepen a védelmet. A telepek ilyen alapos megépí- nyakú, füles amphora (a névadó edénytípus).Ezt a három
tése arról tanúskodik, hogy hosszú ideig lakták őket, és edényt Dániában, Jütlandon, Ringkobing me|lett egy Tovstrup
nevű helyen feltárt sírhalomban találták, (Nemzeti MúZeum,
ezt bizonyitja a fent leírt lelőhely rétegződése is: radio-
Koppenhága)
karbon-kormeghaí,ározás szerint i. e. 3430 és 2550 kö-
zött Volt rajta élet.
Alig tudunk valamit a Chassey-kultúra temetkezé- lel. ahol a zsugorított csontvázak kőlapokból rakott sir-
seiről. Ahol egyáltalán találtak régészeti leleteket, ott ládákban fek üdtek. A Ita lába n csa k egy-egy halott kerülL
zsugoritott csontvázak kerűltek elő egyszerű sírgödrök- egy ilyen kőládás sírba, többes temetkezésekről csak el-
ben. Alaposabban lehetett tanulmányozni a lényegében szórt esetekben tudunk. A csoport edénymúvességében
hasonló temetési módot a Svájcban elterjedt Cortaillod- megtalálhatók a jellegzetes nyugati neolitikus kerek fene-
művelődés egyes csoportjaiban. Egész temetóket tártak kű tálak, a Svájci Felföld északi és keleti részénviszont
szemmel láthatóan jelentkeznek már a közép-európai
Duna-vidéki, tehát vonaldíszes kerámia hatásai is.
A csoport települései azonban egészen rendkívüliek: ál-
talában tucatnyi vagy valamivel több kisméretű, szögle-

74 Egyhollandiaill nebed. azaz óriás sir lagy óriás sirja. Terüleli

változata azoknak a kamrás síroknak, amelyek egykor
É,szak-Európától egészen az lbérialfélszigetig eltéíjedtek,
75 / Bretagne-ban, Longue szigetén, Gav'r Inis_nél á1l ez a folyosós
sir, amely a legszebben diszített megalitikus sirépítmények
e8yike. A bevezető folyosó oldalát képező kőtömbökön bevésett
koncentrikus körök és más ivelt vonalú minták láthatók,

{,
 Az első földművelők | 6I

tes alaprajzú házacskából álló tóparti falucskák a Genf ósszeállított nyakláncok, nyéllyukas balták, apró kova-
és Zürich közötti tavak mentén, Ma már tudjuk, hogy kő pengék, valamint díszítettés díszítetlenagyagedé-
ezek a települések, amelyről hajdan azt gondolták, hogy nyek. Az utóbbiak általában a hasrészükön élesen meg-
igazi tavi cölöpépítmények voltak, valójában a tóparto- törő vonalú tálak vagy gömbölyű fenekű bögrék, míg a
kon épültek, akkor, amikor a vízszint alacsonyabbra siily- gazdag díszítésűeka leggyakrabban talpas serlegek, és
lyedt. Lakóik az alpesi táj adta lehetőségek között föld- egész felületüket bekarcolt, egyenes vonalú vagy cikcak-
művelésből éltek, búzát, főzelékféléketés gyümölcsöket kos vonaldísz borítja.
termesztettek, az áIlatokközil jóval nagyobb számban A lakótelepeket általában védművek árkaival vették
tartottak szarvasmarhát, mint juhot, kecskét vagy ser- körül, belül pedig, ellentétben a korai vonaldíszes kerá-
tést. Csontbó1 készült nyílhegyeik és szigonyaik tanúsá- miaigazihosszúházaival, rövidebb,csakkisséelnyújtott
ga szerint táplálkozásukat a ha|ászat és a vadászat is épűletek állottak, mint póldául a Baden-Württemberg
kiegészítette. A nem módosított radiokarbon-kormeg- tartományban fekvő Goldbergen is. A kulturális egység
határozás szerint a Cortaillod-csoporí. azí. e- 3. évezred ilyetén felbomlásából és a települési sajátosságok meg-
első századaiban élt, akárcsak a Pó folyó völgyében el- változásából néhány ősrégész feltételesen bár, de arra
teíjedt Lagozza-művelődés népessége. következtet, hogy mindez az i. e. 3000 körül az atlanti
A Chassey-művelődés a franciaországi Midi területen szakasz végén,tehát a szubboreális korszak elején bekö-
alakult ki, és onnan terjedt a 4. évezred vége felé északi szöntő időjárásváltozás következménye volt. Közép-
irányban, a Rhöne völgyén át a Párizsi medence felé, Európa területét illetően azonban elég nehéz arra gon-
ahol rátelepült és magába olvasztotta az oít ÁIeh, ko, dolni, hogy egy ilyen viszonylag kis változás ekkora ha-
rábbi eredetű neolitikus csoportokat, melyek a vonaldi tásokat kiváltó befolyással lehetett volna az emberre és
szes kerámia művelődéséből származíak. Nyugat felé annak magatartására. Sokkal valószinűbb, hogy a tele-
hatolva elérte a Garonne, a Dordogne folyók, a Loire pűlési formák átalakulásával, népességnövekedéssel, a
völgye és a Bretagne közötti területeket, ahol viszont ő közösségek gazdasági okok kiváltotta felaprózódásával
olvadt bele az ottani helyi megalitikus csoportokba. van dolgunk, sőt talán a korábbiaknáljóval tagozottabb
Nyugat-Európa őstörténeti múltját alapvetően megha- társadalmi szerkezetkialakulásánakelsőjeleivel is, ame-
tároztae háromnépiés kulturális ha gyomány, azatlanti, lyeket azonban a régészetáltal nyerhető forrásanyag tu-
a mediterrán és a közép-európai csoportok eggyé ötvö- lajdonképpen alig-alig tud elénk tárni.
ződése, és összeolvadásukat a földrajzi adottságok segí-
tették elő. 76 / A neolitikus ,,agysebé§zet" hátborzongató bizonyítéka: egy
úgynevezett trepanált (lékelt) emberi koponya az angliai Dorset
KöZEP- ÉSÉSZAK-EURóPA NEoLlTtKUS Mű_ grólság Maiden Castle nevú lelóhelyén egy újkókori telepen
végzett ásatásból.
VELÓDESEI / Mielőtt tovább kóvetnénk a nyugat-
európai késői neolitikum további alakulását, a közép-
európai fejlődéssel is foglalkoznunk kell. Ellentétben a
Magyarországtól a Párizsi medencéig a löszvidékeken
megtelepedett legkorábbi neolitikus népességekemlék-
anyagára jellemző egyöntetűséggel, Közép-Európában
azi. e.4. évezredben megkezdődött a kisebb területi egy-
ségekre való bomlás, amelyeket a korábbiaknál lazáb-
ban fűztek össze a gazdasági élet és az anyagi kultúra
egyes sajátosságai. Csehországban, valamint Morvaor-
szág, Lengyelország és Bajorország vele határos vidéke-
in továbbra is a gömbölyded alsórészű edények marad-
tak használatban, az igazi vonaldíszes kerámiára jellem-
ző díszítésmódotazonban felváltotta a túzdelt díszű
mintakincs. Ebben a továbbra is geometrikus elrendezé-
sű minták a folyamatosan bekarcolt vonal sűrű megsza-
kításából álló rövid betűzdelésekből állanak, Nyuga-
tabbra, a Rajna-vidéken, a Francia Jura területén, vala-
mint Svájc belsejében az a rösseni művelődés terjedt el,
amelyet egy Halle mellett feltárt, csontvázas sírokat tar-
talmazó temetőről neveztek el. Itt több mint hetven,
zömmelészak-déli tájolású temetkeZésttaláltak, egy-egy
sírgödörben egy-e gy csontvázza|, melyek lábai behajlít-
va, de nem a mellkashoz felhúzva voltak. változatos
mellékleteik kózött voltak csontból és zsírkőből (iade)
 -:3: :, -l.l9p§-**-,. t

.;l,.- ..* '

77 78 / A kősorok jellegzetcs mcgalitikus épitmények.KöZüliik

talán a legjobban isnert a bíetagne-iCarnac több kősorbólá]ló
,,sótánya" (elrendezésük különösenjó] látható a légi lelvételen).
ame]ynek asztronómiai rnegfigyelósekLtrr és a vallási
szlrrtartásokban egyaránt lehetelt szcrcpe.

A rösseni kultúrának nevezett telüieti cSopoftot ma-

gát is egy új művelődés váltot La fel az i. e, 3. évezredben,
amelyet a Baden taltományban l'ekvő Miche|sbergen
feltáít lakótelepről neveztek el, Ez a r.össeniből belső.
helyi fejlődés során alakult ki a Rajna-vidéken, de lelet-
anyaga sok hasonlóságot mutat a lranciaországi Chassey-
művelődés késői szakaszával és más, észak-európai, egy-
korú csoportokéval. A Goldbergen feltárt telepen réteg-
tanilag is tisztázódott a miche lsbergirrek a rösseni kultú-
rához való időrendi viszonya, ott ugyanis a korábbi rös-
seni korú eródítelt telepet követte a michelsbergi típusú.
Ez utóbbirrak a lelóhelyeit, például az Urmitzban vagy
Mayenben találhatókat is, különösen jellemzik erődítés- zas házakat tártak fel, amelyek között dorongutak ha-
árkaik, amelyeket, hasorilóképpen a dél-angliai magas- ladtak. A tárgyi anyag a fa mint nyersanyag erőteljes
lati fekvésű sáncos erődítményekhez, számos árok nél- lelhasználásáról tanúskodik, például edények, baltanye-
küli sáncrész szakít meg, A késő neolitikus michelsbergi lek, lándzsahajítók készitésére,a gazdasági élet pedig,
művelődés leletanyagában nemcsak a kő- és kovakő- hasonlóképpen magához Michelsberghez, minden jel
eszközök széles választékát találjuk meg, hanem elszór- szerint inkább a VadáSZat és a halászat, mint a gabona-
tan már rézből készült eszközöket ls. Legjellegzetesebb termelés vagy a pásztorkodás hasznára támaszkodott.
edényformája a tulipán a|akú bögre, egy alsó rószén Gyakran említik a kutatók a Michelsberg-kultúra és
gömbölyded, karcsú testű edény, kihajló peremmel, leg- az észak-európai neolitikus művelődések közötti rokon-
inkább egy szájára lorditott hlrranp formá.jára emlékez- vonásokat, Az észak-európai síkságokon, Dániában és
tet. E nrűvelödesegyik helyi ráltozata váltotta lel hszak- Skandiriávia déli részein a mezőgazdaság a Duna-vidéki
kelet-Svájcban a Cortaillod-csopoftot, bár ott a telepú- vonaldíszes kerámia észak felé való terjeszkedése révén
lések továbbra is rnegőrizték alpesi sajátosságaikat. honosodott meg, az Odera és az Elba völgyein húzódva
A Schaffhausen kantonban található Thayngen mellett a dán félsziget és a balti térségek felé. A Maglemose-
átlag 8 x 5 m' alapterületű, kissé elnyújtott formájú, művelődésnek nevezett helyi, bennszűlött népesség
egymás mellett szabályos rerrdben felépített gerendavá- azonban csak részben vette át az újonnan érkező neoliti-

79 / Késő neolitikus agyagedényekDániából, amelyeket emberi
vempárt ábrázoló mintával láttak el. (Nemzeti Múzeum,
Koppenhága)
Neolitikus leletegyüttes az angliai Oxfordshire grófság
80 /
területéről, Abingdonból: egy kis gömbölyű agyagedény, néhány
levél alakú nyílhegy, más kovakő eszközök é§ egy Langdale
típu§ú kőbalta. (Ashmolean Mu§eum, oxford)
i
-1
Az első földművelők | 63
kus életformát. Gazdasági é|etét,az Ertebolle nevú né-
pességéhez hasonlóan főleg a közvetlenül a tengerparto-
kon található konyhahulladék-halmok jellemzik, és to-
vábbra is megtartotta elsősorban halászatból és vadá-
szatbőltáplálkoző életformáját. Ezekből a kezdődő neo-
litikusnak ítélhetó gyökerekből az i. e. 4. évezred vége
felé egy erőteljes északi újkőkor fejlődött ki, amelyeí az
edényművességben a gömbölyded hasú, hengeres, kissé
kifelé hajló nyakú edények jellemeznek. Ezektől kapta
nevét is: a tölcséres szájú edények művelődése. [Rövidi
tése TRB, amely a némeíTr ichterr andbecher klíejezésből
származik.] Ezt az észak-elrőpai művelődést az anyagi
kultúra sok-sok szála köti össze Közép-Európa fejlett
neolitikus csoportjaival, így a Középső Rajna-üdék rös-
seni és michelsbergi múvelődéseivel, vagy még keletebb-
re a magyarországslengyeü kultúrával. Fejlődésének ké-
sői szakaszában kőeszközei között megjelentek nyéllyu-
kas és kiszélesedő fejú harci balták is, amelyek feltétlenül
olyan rézbalták ismeretében és hatására készültek, mint
amilyeneket a ma gyarországi bodrogkereszturi kultúra
is használt. A temetkezési szokások kezdetben nem tér-
tek el az Európában csaknem mindenfelé általános szo-
kástól, amikor egy sírgödörbe egyetlen holttestet temet-
tek el, azzal aki|őnbséggel, hogy itt a gödör vagy a kőlá-
da helyett egy kis, kőből rakott sírkamra terjedt el,
amelynek tetejére egy dyssenek nevezett [egészen ponto-
san a d7ss, többes számbarldysser dán szóból származik]
záróköveí tettek. Ennek a sajátosan északi szokásnak
nagyon kevés köze volt a nyugat-európai temetkezési
módokhoz.
Azi, e,3, évezred kezdetén azonban Észak-Európa és
az Atlanti-óceán partvidékein egyaránt egy új temetke-
zési formát vettek át. Ez aneolitikum késói szakaszaiban
Nyugat- és Észak-Európában, valamint a Földközi-
tenger nyugati medencéjébenegyformán uralkodó teme-
tési szokássá vált, egyúttal a régmúltkorszakok egyik
legsajátságosabb emlékeit alkotja: a nagy kövekből ra-
kott, több temetkezést befogadó sírépítményeket(innen
a nevük is: a megalitok). Dél-Skandinávia területén ezek
néha kerek alaprajzúak, mint a nyugat-európai folyosós
síremlékekis, általában Eszak-Európában azonban kö-
vetkezetesen ragaszkodtak épitőik az elnyújtott téglalap
alakí fomÁhoz, és ez csak Eszakkelet-Németországban
és Lengyelországban módosult esetenként trapezoid ala-
kúra. A megalitikus sírépítményekazonban semmikép-
pen sem csak és kizárólagaz Atlanti-óceán európai part-
vidékeire jellemzőek, ahol - különösen Eszak-Németor-
szágban, Dániában és a balti ságeteken - néhány ezrü-
ket tartják számon. Kétségtelenviszont, hogy e n},ugati
vidékeken értek el fejlődésük csúcspontjára, és ezt az
irországi, bretagne-i és ibériai nagyméretű sírépítmé-
nyek tanúsitják.
A MEGALITIKUS SÍREPÍTMENYEK / Keletkezé_
sük, osztályozásuk és további alakulásuk már jó néhány
emberöltő' óta Európa csaknem minden őstörténészét
 64 | ,lz első fóldművelők

foglalkoztatja, azonban számos kórdésre ma sincs vá-

lasz, területi összefűggéseiket máig sem sikerűlt teljesen
megfejteni. Hosszú éveken keresztül, amikor a neoliti-
kumra a hagyományos, rövidre szabott időrend volt ér-
vényben, ezeknek a kőből építettsírkamráknak az atlan-
ti partokon elterjedíYáIíozatait, főleg azokat, ahol a fo-
lyosókat egyszerű kőboltozat fedte, szokás volt a müké-
néi kori Görögország kupolasírjaihoz (görögiJl' tholosz,
többes száma tholoi), valamint azok előfutáraihoz ha-
sonlitani, sőt azokból származtatni. Mivel azonban a
radiokarbon-kormeghatározás alkalmazása óta tudjuk,
hogy ezek a nyugat-európai kőépítményekkerek ezer
esztendővel régebbiek, mint korai bronzkori társaik az
égei vidékeken, ezek a származtatási szálak véglegesen
elszakadíak, az az elmélet pedig, amely a megalit sírem-
lékek építésénekszokását a Földközi-tenger keleti me-
dencójéből az atlanti vidékekre való terjedéssel magya-
íázta, Áejét múlttá vált. Ezt a diffúzióellenes fellogást
különösen C. Renfrew képviselte meggyőzően, aki sze-
rint egyébként az Ibériai-félszigeten kialakult rézműves
mesterség is kizárólag helyi alapokon jött létre. Kétség-
telen, hogy a megalitikus sírépítményekrejelenleg ren-
delkezésre álló radiokarbon-időadatok azt látszanak
alátámasztani, hogy a bretagne-i folyosós sírok a legko-
rábbiak, hiszen ezek az i. e.4. évezred első századaiban
épülőfólben voltak a félsziget egész területén. Ha keleti 8] / Az angliai Wiltshire grólságban, Wcst Kennetben álló kamrás
eredetüket akarnók kimutatni, akkor éppen egy ezzel megalit sirépitményló bevezető folyosója a helyíeállitás után az
ellentétes időrendi helyzetet kellene tudni bizonyíta- oldalkamrák bejárataival.
82 / A kamrás sir izometíikus rajza, amely jólmutatja a kamrák
nunk. Jelen pillanatban tehát el kell fogadnunk annak a
elhelyezkedését és a homlokzat előtt álló na8y kőtómbökct.
tételnek a valószínűségét, mely szerint a kamrás kóépít- (Piggott után)

l;

!
83 / E8y megalit épitmény központi kamrája a folyosóról bevezető
nyilással (balru), yalamint az egyik oldalkamla bejá.atával
(jobbru ). Középel az a függőleges, előreugró falrész látható,
amely a kamra sarkában az álboltozatos tetőt alátámasztja.
(Maes Howe, orkney)
84 / orkney szigetén Skara Brae-nél feltárt késő neolitikus település
házait a homokdúnék alól bontonák ki.
ményekbevaló csoportos temetkezés szokása az Atlanti-
óceán európai partvidékein önállóan alakult ki több,
kulturális kapcsolatban levő területi egységben,
Eszak- és Nyugat-Európa megalitik us sírépítményei
a
szerkezeti v áhozaíok bámulatos gazdagságát vonultat-
ják fel, mind külső formájukat, mind alaprajzukat és
belső kamráik elrendezését illetóen. Szerkezeti sajátos-
ságaik alapján Glyn Daniel két fő típusukat különbözte-
ti meg- nem számítva az észak-európai, egykamrás, már
említett dysseket. Az egyik a folyosós sír, amelyben a ke-
rek halom alatt található sirkamrát egy attól határozot-
tan elkülönülő folyosón át lehet megközelíteni. A másik
a galériás [magyarul talán tornácosnak nevezhetó] sír,
amelynél nincs külön folyosó, a bejárat közvetlenül a
sírkamrába nyílik. A megalitokat épító népek esetében a
kulturális sajátságok terjedésénekvagy a népcsoportok
85 / Lapjára törő, lemezes homokkőből rakott épűlet Skara
Brae-nél. Jól láthatók az épület szerkezeti részei, az ágy és
a tűzhely,
66 | Az etső földművelők
mozgásának nyomon követését az teszj különösen ne_
llézzé,hogya sírépítmények változatos formáinak a so-
kaságán túl egyes jellemző építészetiszerkezetek több
terüeten sorozatban fordulnak eló, más jellegzetességek
viszont eltérő hagyományok szerepéíe utalnak.
A bretagne-i sirok közü nem a legkorábbiakat ismer_
jük a legalaposabban, hanem azokat a kerek halmok
alatt lévő folyosós építményeket,amelyek a megalitikus
sírépitészetcsúcspontját jelentik, és amelyeket különö-
sen gazdagon képviselnek a morbihani öböl vidékének
emlékei. A Gav'r Inisben álló sír 55 méter átmérójű ha_
lom alatt található, és 15 méter hossáfolyosó vezet hoz-
zá, utóbbi falait hatalmas gránitpillérek alkotják, ame-
lyeken helyenként finoman kidolgozott ívelt és csigavo-
nalzatú minták vannak bevésve. Hasonlóan díszítettkö-
vek alkotják a négyszögletes alaprajzú sírkamra falait is,
amelyet egyetlen hatalmas fedőkő borít be. Kissé nyuga_
tabbra ettől a sírhalomtól, Ile Longue szigetén egy ha-
sonló folyosós sír található, amelynek tetejét már a me-
diterrán tholoszokra emlékeztető fejlettebb boltozatos
szerkezet a|kotja. Az i. e.3. évezred folyamán mind vál-
tozatosabbak lettek a szerkezeti megoldások, nemcsak
az Atlanti-óceán közvetlen partvidékein, hanem beljebb
a szárazföld belsejében is, például a Seine-Oise-Marne
vidékén,ahol különféle sírépítmény-formákatlehet
megfigyelni. A feltárások során némelykor találtak a ko-
ponyalókelésre (trepanációra) utaló bizonyítékokat. En-
nél a mütétnél a koponyatetőből kimetszettek egy kis,
korong alakú részt, valószínűeg azért, hogy csókkent-
sék az erős fizikai fájdalmat, vagy a sze|lemi és lelki le-
vertsóget. Ez a szokás nem gyakran bár, de előfordul
Nyugat-Európa más neolitikus művelódéseiben is, és
nllvánvalóan nem okozott minden esetben halált, bár
ismerve az akkor rendelkezésre álló sebészszerszámokat,
e|ég kevés remény nyílhatott a felépülésre.
Ma még nem tudjuk, hogy az Ibériai-félszigetmegali
tikus sírépítményeihonnan származnak, de áltatában
arra következtetnek, hogy legelőször délkeleten, Alne_
ria tengerparti vidékein temettek több halottat ugyanab-
ba a megalitba, ellentétben a korábbi gyakorlattal, ami-
kor - még a korai neolitikumban bar|angokba és egy-
szenö gödörbe temetkeztek, Portugáüa déli részénés An-
dalúzia nyugati vidékén kezdeteitől fogva jól nyomon
lehet kísérnia félsziget tholosz tipllsű sírépítményeinek
történetét, különösen az olyan nagyszedí sírok esetében,
mint amilyen például az Antequerában lévó Cueva de
Romeral: központi kamrájához kisebb hátsó helyiség, és
több mint 25 méter hosszú folyosó csatlakozik.
A közös sírokba való temetkezési mód dél felől észak
felé terjedt, aho| változatos sírformákat alakítottak ki,
közöttük azokat a sziklába vájt sirokat a Tajo alsó folyá-
sa mentén, amelyeknek a bejárata furcsa módon csak
egy kis nllás. Portugália déli részénmegielentek a kis,
kerek oldalkamrák is (így az Algarve tartományban lévő
Alcalában), a folyosók építésébenpedig a nagy, fiiggőle-
gesen állított kőtömbök helyett egyre inkább kötőanyag
nélkül rakott kőfalak terjedtek el (ilyen például a Cueva
de laPastoraés a Matarrubilla melletti dolmen). Az alca-
lái síroknál a folyosókat az egyik oldalfalba állitott füg-
gőleges bélletkövek tagolják részekre, eltérően az Ibé-
riai-félsziget számos más folyosós sirjától, ahol ugyanezt
a vízszintesen lefektetett küszöbkövekkel értékel.
Andalúzia belső területein és a Tajo felső folyása mel-
lettnagy számban fordulnakelő a folyosós sírok, és a ké_
sőbbi idókből származók gyakran tartalmaznak mellék_
leteket, köztük réztárgyakatis. Los Millaresnél, egy ko-
rai, a rezet már használó településhez több mint 80 sír_
építménytartozott. Közülük a késői folyosós sírok szer-
kezetében apróbb módosulások figyelhetők meg, így
például a folyosóból vagymagából a központi sírkamrá-
ból nyíló kisebb oldalkamrák. Nyeles vagy konkáv végű
kovakő nyílhegyeket, kovakéseket vagy rózpengéket,
valamint más felszerelési tárgyakat tartalmaznak ezek a
sírok, közöttük agyagedényeket, amelyeken felbukkan a
bekarcolt szemábrázolás is, Ilyen szemábrázo|ás ta|ál-
ható maguknak a sírt alkotó köveknek a diszítéseikö-
zött, továbbá a kerámián kívül más tárgyakon is. Ez a
,,szemkultusz" rendre visszatér a megalitikus hagyomá-
nyokban. Csábító gondolat, hogy egy olyan vallásos
rendeltetésű rituális jelképnek tekintsük, amely a Balti-
kumtól Hispániáig egész Nyugat-Európában elterjedt,
még az egészen távol észak-nyugaton fekvő irországi
Boyne-völgy folyosós sírjainak létrehozóinál is.
ANGLIA É,siRoRSZÁG / Az ,. e. 4. évezred második
feléig nagyon kevés adatunk van arra, hogy a neolitikus
életforrnát magával hozó betelepedés érintette volna
Anglia és Irország területét, DéI-Irország folyosós sírjai
pedig semmiképpen sem tekinthetők egy, csak a Brit-
szigetekre korlátozódó neolitikus múvelődés legkorábbi
bizonyítékainak. Joggal következtethetünk arra, hogy
bármiféle, az eltőpu szárazföldről eredő új dolognak
legelóször Angliának a déli és délkeleti sikságain kell
jelentkemie, amennyiben átkerül a Csatornán. Ennek
megfelelően korábban azt hitték, hogy ezen a területen
sűnisödnek az újkőkori földművelőknek azok a legko-
rábbi települései, amelyek csoportját a Wiltshire tarto-
mányban feltárt erődített telepiilésről Windmill Hill-
művelődésnek nevezték el, Valójában azonban a Brit-
szigetek és a kontinens földrajzi adottságai közötti vi-
szony felületes elemzése alapján is valószínű, hogy a be-
vándorlók, amennyiben Franciaország atlanti partjairól
vagy Bretagne-ból keltek útra, a Brit-szigeteket éppúgy
elérhették a nyugati tengeri átkelőn is. azon a vonalon.
amelyen egyformán könnyen juthatl,ak el az Ir-tengerre
vagy Irország n}ugati részére, a Severn torkolatrend-
szerhez vagy a Csatorna angol szakaszára. Mindeneset-
re, a Brit-szigetek legkorábbi, neolitikus emlékeire vo-
natkozó adataink sírépítményekbőlszármazlak, még-
pedig nem azokból a folyosós sírokból, amelyek a radio-
karbon-kormeghatározások szerint később jelentek
meg, hanem a hosszú, téglalap vagy trapezoid formájú
 Az első földművelők | 67

sírhalmokból. Írországban van közöttük egészen röüd,

egyszerű kőhalom vagy háromszög alakban építettis,
Dél-Angliában pedig megtalálhatók a földből rakott
hosszú sírdombok. Mindegyikük közösségi temetőhely
volt, bár az utóbbiaknál nincs olyan építettbejárat a
belső sírkamrába, mint amilyen a megalitikus sírépítmé-
nyeknél lehetővé tette az egymást követő temetkezé-
seket.
A legutóbbi évek ásatásai bizonyították be, hogy
ezeknek a dél-angliai hosszú földsíroknak belső faszer-
kezetük volt, belőlük készült a halottakat befogadó sír-
kamra, mielőtt a legutolsó szakaszban földhalmot emel-
tek föléje. KelerAngliában, a Lincolnshire és Yorkshire
grófságok közötti területről, elsősorban régebbi ásatá-
sokból ennek egy változatát isismerjük. Ennél azelteme-
tett halottat valószínűleg a földhalom megépítéseután
az égésttápláló beépítetttűzcsatornák segitségével ham-
vasztották el. A trapezoid alaprajz,ű halmok azonban 86 / Neolitikus kovakő-bányahely az angliai Norfolk gíófságba[
mindkét csoportban szélesednek és magasodnak egyik lévó Grimes mellett, Az l. számú aknából az o1dal§ó támákba
végük irányában, és a temetkezések általában ezen avé- vezetó bejáratok láthatók,
gen sűrűsödnek. Az egész halmot fatorlasz vette körül,
kívül a földkitermelő gödrökkel. A szélesebbik oldalon
néha ehhezjárult még egy szintén fából ácsolthomlokza_
ti rész, amely előtt minden bizonnyal a temetési szertar-
tást megrendezték.
A trapezoid alaptajz jellemá az angliai kamrás sírok
egyik fő csoportj át, a ga|ériás sírépitményeket,Ezek a
déli Cotswoldstól északon egészen Skóciáig megtalálha-
tók, bár egy-egy ilyen típusúsír furcsa módon - még a
'Kent grófságban lévó Medway völgyben is található, Fő
elterjedési területének peremén, a Wiltshire grófságban
lévő West Kennetben feltárt sír alaprajza nagyonjelleg-
zetes. A bejáratot függóleges tömbökből és szabadon
rakott más kövekből oromzatszerűen építettékmeg.
A központi sírkamrát oldalfülkék veszik körül, mind-
egyiket hatalmas fedőkövek borítják. Néhánymás sírnál
á|bejárat is előfordul, gyanithatóan a behatolni akaró 87 88 / Az angliai Wiltshire melletti Avebury-nél található késó
sirrablók félrevezetésére.Elsősorban Skóciában gyako- neolitikus körárok és kőkör. A légi felvételen megfigyelh€tő az
ri, hogy a galériás sírépítmény eredetileg mély árokból és azt belülről kísérő földsáncból álló
bejárata előtt egy kis elő-
szerkezet, amelynek belső élénélközel száz hatalma§ kőtömb
udvar is van: a homlokzati fal két vége a rák ollójához állott. Ez€ke1 belúl további két, ki§ebb kókör volt. c§ak
hasonlóan két oldalról ölezi ezt a taíel, vagy, mirfi az a bevezetó úton túli és a kapu melletti részek maradtak fenn
északírrövid kőhalmos sírok esetében, teljesen körül is (88, kép),
6S | .lz első földművelők
zárja. A folyosós és galériás sírok területi változatai kö-
zött akadnak meghökkentően szokatlan alaprajzok is,
amelyeket még a legtágabban éítelmezetttipológiai fej-
lődési sorba is nehéz lenne beilleszteni. Különösen így
van ez Skócia északi részénés az Orkney-csoport félre-
eső szigetein, ahol az olyan ,,rekeszes" kőhalmok, mint
a midhowe-i és az amőbaszerűen kiágazó ,,kezekkel" és
,,lábakkal" ellátott küönös formájú sírhalmok, mint a
South Yarrows-i, határozottan mutatják helyi szokások
érvényesüléséta temetkezési szertartásokban.
Kétségtelen,hogy a Brit-szigetek megalitikus temet-
kezési rendszerének legszebb példáit a Boyne völgy és a
tőle nlugatra fekvő írországi területek folyosós sírokból
álló temetőiben találjuk meg. Hasonlóakra bukkantak
Skócia északi részein is. A Boyne völgyi sírok (ezeket
mutatja be a következó ,,Történet képekben" című
fejezet) nemcsak méreteik és belső kamráik gondos meg-
szerkesáésével tűnnek ki, hanem ajó néhány kőtömbjü-
kön látható, rejtélyes geometrikus és ívelt vonalú díszíté-
seikkel is. Hasonlóképpen remekbe szabott építmények
a skóciai felföld és a szigetek folyosós sírjai is, közöttük
különösen az Orkney-n álló Maes Howe-i sír. Kerek
földhalma 7 méternél magasabb, 35 méter átmérőjű, és
sekély árok veszi körül. Folyosó vezet központi sirkam-
rájába, annak másik három oldalából nyílnak azok a
kisebb oldalfülkék, amelyekben eredetileg az oda teme-
tett halottak nyugodtak. A központi helyiség gondosan
épitett boltozatát még a négy sarokba beépített támpil-
lérek is erősítik. A szerkezet esztétikai hatását fokozza,
hogy épitéséheza környéken található, lemezesen hasa-
dó kőanyagot használták, amelynek természetes felülete
olyan, mintha emberkéz faragta volna. A Maes Howe-i
sírtjórészt a belső kamra kőtömbjein látható rúnafelira-
tok teszik kivételesen érdekessé.Az egylk arról tudósít,
hogy az i. sz. |2. században viking bandák valami nagy
értékúkincset raboltak el ebből a sírból, ám hogy mi
lehetett eZ a kincs, azt még csak nem is sejtjük.
Mindeddig csupán az angliai és írországi neolitikum-
nak a temetkezésekkel kapcsolatos emlékeire fordítot-
tunk figyelmet, és alig-alig foglalkoztunk a rendelkezésre
álló forrásanyag más fajtáival. Magyaíázaínl azszolge|
hat, hogy sírok és bennük található emlékek jóval na-
gyobb számban maradtak ránk, következésképpen job-
banis ismertek, minta mindennapi használati tárgyakés
a települések. Az egyik lakóhelyforma, amelyet főleg a
dél-angliai mészkődombok vidékéről ismerünk és
amelynek névadó lelőhelyéről, Windmill Hillről már
volt is szó -, a sánccal megerősített magaslati telep. Eze-
ket meg-megszakadó, tehát helyenként ki nem mélyített
koncentrikus árkok veszik körül. Korábban úgy gon-
dolták, hogy az őszjöttén, ezekbe a központi karámokba
terelték be a csordákat és a nyájakat, és azokat az áJlaío-
kat, amelyeket nem választottak ki továbbtenyésztésre,
levágták, hogy ezáltal is takarékoskodjanak a télidőre
rendelkezésre álló takarmánnyal. Bfu az állatok számá-
nak csökkentése ősszel olyan szokás volt, amely Európa
egyes részein egészen napjainkig fennmaradt, újabban
vitatják, hogy a neolitikumban vajon élhettek-e már ez-
zel a módszerrel. Hasonlóképpen, nagyon kevés adat
van akár állandó, akár időszakos megtelepedésre a neo-
litikum erődített telepein.
Jobban ismerjük viszont a kézmúves-mesterségeket,
egyfelől a Great Langdale-ben. Cumbriában és Graig
Llwydben (Eszak-Wales) leltárt baltakészító műhelyek
fel nem használt hulladékai alapján, másfelől a norfolki
Grimes-barlang mellett és másutt is talált egykori kova-
kőbányák mély aknái és tárnái segitségével.Az effajta
bányaközpontok termékei az ország egész területére elju-
tottak, bár ma még nem tudjuk, hogy tényleges kereske-
delern, vagy a csere más formáinak útján. Az előállított
eszközök formái nem különböznek a nyugati neolitikum
típüsaitól, és elsősorban a csiszolt kőbalták, valamint a
levél vagy rombusz alakú nyílhegyek a gyakoriak. Az
edények is követték a kerek fenekű és esetenként a has-
nál éles szögben törő hagyományos formákat, és csak az
i. e.3. évezred vége felé társultak hozzájuk gondosabban
kidolgozott és változatosabb alakú gölöncsértermékek.
Egy kizárólag csak a Brit-szigetekre jellemző, sajátos
emléktípus szintén a 3. évezredben alakult ki, bár egé-
szenjellegzetes, fejlettebb példái már a korai bronzkorba
tartoznak. A henge-ekről a legkorábbi, kerek területet
körbezáró földsáncokról van szó, amelyeknek angolYreve
henge |az őango| hengen, íe|tesz, rálesz, függesztjelenté-
sü szóból, vagy elvonás az ugyancs ak óangol stan-hrycg
: kőgyúrű jelentésű szóból, és így jelentése (föld)gytirű].
A legkorábbi földgyűrűk egy körárokból és a rajta kívül
felhalmozott sáncból állanak, egyetlen, vagy esetleg két,
egymással szemben elhelyezett bejárattal. Epületek nem
mindig álltak a belsejükben, ha mégis, akkor azok a leg-
korábbi időszakban még nem kőből készültek. Néhány
esetben, így a Stonehenge-nél is, a sáncárok belső vonala
mentén kis gödrök vannak, míg más, nagyobb körgyű-
rűk, mint például a Durrington Walls melletti, kerek fa-
építményekvoltak, ezekből azonban csak cölöplyukaik
koncentrikus körökben elhelyezkedő foltjai maradtak
meg. A körgyűrűk nem szükségszerűen síremlékek,bár
némelyiküknek kétségtelenül ez vo|t a fő rendeltetése.
Szertartások céljaira vagy vallásos rítusokra szolgáló
voltukat részben a körárok és sánc ésszerűtlen elhelyezé-
se mutatja: igazi erődítéseknélugyanis a sánc az árkon
belül van, hogy minél jobban akadályozza a sáncra fel-
hágni akaró ellenséget, nem pedig a védők háta mögött!
Ilyen rendeltetésről tanúskodnak a körgyúrük közelé-
ben elég gyakran megtalálható,, velük összefüggésben
áIIő cur susok |a latin cursus, futás, versenypálya jelenté-
sű szóból], ezek a feltehetően szertartások színhelyéül
szolgáló hosszú sétányok. Ilyen található a Stonehenge
mellett is, és Aveburyben szintúgy. A nagyszabású, szer-
tartásokkal kapcsolatos emlékek azonban már átvezet-
nek bennünket a következő korszakba, a réz- és akezdő-
dő bronzművesség szakaszába, hiszen meghaladják a
korai földmúvelők társadalmának kereteit.
KNowTH u,
Ésnz ínonszÁcl TöRTÉNET
KÉPEKBEN

FOLYOSOS SIROK
A Boyne völgy folyosós sírjai nem a legrégibb írországi megalitikus temet-
kező helyek, de kétségteleniiLl a leglátványosabbak. Az i. e. 3. évezredben
jöttek létie, és a Baltikumtól egészen az Ibériaifélszigetig Nyugat-Európá-
ban mindenütt elterjedt közösségi sírépítményekneolitikus hagyományá-
nak késő újkőkori virágkorát jelentik. A Boyne-művelődés eredetéről még
mais komolyviták folynak. Sírjainak építésiszerkezetét, valamint a kőtöm-
bókön látható művészeti alkotásait gyakran hasonlítják a bretagne-i Mor-
bihan-öböl környékének folyosós sirjaihoz, sőt gyakran még aztis feltétele-
zik, hogy a szinte misszionáriusi hivatástudattal rendelkező bevándorlók
onáan Íérjesztettékel az effajta sírépítményeketÍrországba. Bárhol keres-
sük is azonban előfutáraikat, a Boyne völgyében álló sírok hatalmas mérete
és nagyszerű építészetimegformálása, valamint az építésükhöz szükséges
óriási mennyiségű munkaerő egyaránt arról tanúskodik, hogy hatalmas
erók álltak rendelkezésre e távoli és rejtélyekkel teli terület temetési szertar-
tásainak a lebonyolításához.
89. kép: Az Ír-tenger mindkét partján találhatók folyosós sírok, de a legszebb
sírcsoport New Grange mellett, Meath tartományban, a Boyne folyó
kanyarulatánál látható,
90. iép: George Eo gaí]yezeti azokaí a rendszeres ásatásokat, amely€k a Knowth
melletii t€mető egyik sírhatmában íolynak. A II. világháború utáni írországi és
angliai őskori feliárások köZül az itt folyó a legjelentősebb, több mint másfé]
évtizede folynak a munkálatok. A kép tanúsága szerint az óriási méretű
halomnak egyelőre csak a peremét tudák átvizsgálni, és nemcsak a lábaknál
felállított alac§ony kősáncot találták meg, hanem - kissé beljebb kődarabok,
agyag és tőzeg egymásra halmozott rétegeit ís.
70 | Knowth és az írországi /olyosós sírok

7, lglóhel!
,
.)r]
\ a, t.totot9
5, lelóhéhl !1
6 a ^
Álló kövek
Tumulusok
o
oHonge tipusú
emlékek

Domho ot
a
lP
"
^a a ..

0 0,5 1 1,5 km

9l. kép: A két központi Sír mellett

a halom pereménél még további
egyszerűbb sírépítményektalálhatók
1:z: (Eogan után). Létezésüket még csak
l l

Lt'
nem is sejtették, a most folyó nagy
ásatás során bukkantak rájuk.
11. lolóhely
\r ,
92. kép: a Boyne folyó kanyarulatánál
aneolitikumból olyan nagy számban
maladtak fenn építmények,hogy joggal
követk€ztethetünk arra: a térség
jelentő§ dtuális köZpont volt. E sok
t.,|
l emlék köZött is egyedülálló a knowth-i
12. lelóh€l{-r
sírhalom. Dombjának átméröe 90 és 78
méter, magassága még ma is 11 méter,
aZ alapterülete pedig 6500 m', Alatta
50 kn nem egyetlen folyosós sír van, mint
általában aZ ilyen sírhalmok esetében,
hanem kettő. A 33, ill. 34 méter hos§zú
folyosók minden eddig ismert
nyugat-európai sírépítményközül
a legnagyobbak.

93. kép: 1968-ban készült felvétel aZ

ásatásokról, A központi sírhalom
peleménél jól látható, ahogy szelvényről
szelvényre..szeletelik" fel a dombot.

94. kép: A kózponti sírhalom lábánál

talált 43. számú szegélykő vésett
hullámvonalú és koncentíikus díszító
mintákkal.
95. kép: A Knowth-ban álló központi \
halom keleti belső sírjához vezető
folyosóból egy kereszt alakúra épített
nagy sírkamra nyílik, oldalkamrákkal
éS gondosan rakott álboltoZattal.
96. kép: A nyugati sír folyosójának
I
végén nyíló kamra, látható
a fúggólegesen álló és fedőkövekbő1
Iakott egyszerű szerkezet,
97. kép; Az északi oldalkamrában egy
díszítettkőmedence került elő.
98. kép: Feltárás alatt álló kisebb
méretű folyosós sír a nagy halom
lábánál.
72 | Knowth és az írországi folyosós sírok

A nagy knowth-i sírjelentőségéh€z csak

a New Grange-i folyosós sírémérhető,
amelynek alaprajza egyszerűbb ugyan,
de méretei hasonlók: átmérőie az
alapjánál átlag 80 méter, a magassága
l 1 métel.

99. kép: A sír alap- és metszetlajza

Coffey nyomán.

l00. kép: Kívül a halom lábánál, lG-l5

méteres távolságban, 35 kőtömb
alkotott egy kókörr, ezekból l2 ma is
megvan, majd mindegyikük a déli
oldalon.

l0l. kép: Délkeleti irányból egy 25

méter hosszúságú folyosó vezet be
a központi, álboltozatos és kereszt
alakú kamrába, amelyben
- Knowth-hoz hasonlóan - szintén volt
egy, a sírmellékletekhez lartoző,
díszítettkőmedence.
102- kép: New Grange nagyszerű
megalitikus múvészeteversenytárs
nélkül áil Irországban. A folyosó
bejáIata előtti szegélykövet gazdagon
díszítettékspirálisokkal és koncentrikus
rombuszokka1,

103, kép: A sírfolyosók köveinek

jellegzetes motívumai megtalálhatók
a sír bevezető folyosó.jának fii|ggőlege§
oldalkövein is. Néha előforiiul, hogy
a huIlámvonalú és egyenes futású
mintákból szinte emberszerű
ábrázolásokat alakítottak ki.
amelyekben a szemeket spirálisok, az
104. kép: A New Grange-i kereszt alakú
orlot és a SZájat pedig háromszögek
központi síIkamra tetószerkezetén jól
vagy rombuszok jelzik,
megfigyelhető az álboltozatos kupola
épitésénekmódszere.
74 | Knowth és az írországi folyosós sírok

l05. kép: A Boyne völgyének

kanyarulatában csoportosuló síroktól
16 kilométernyire délkeletre,
Fourknocks mellett a szokványos
folyosós sírok egyik változata látható,
A kissé nagyobbra méretezett központi
kamrából itt sugár irányban kifelé
három oldalkamra nyílik, és mindhez
egy rövid bejárati lolyosó is vezet, Ez az
alaprajz nyilvánvalóan komoly nehézséget
jelentett a befedésnél, a hagyományos
álboltozási techrrikával a több mint
hatméteres távolságot aligha lehetett át-
hidalni. A kamra közepe táján találtak i§
egy cölöplyukat, ami azt sugallja, hogy a
tető§zerkezetet cölöpökkel erősítették meg.
Eínlítéstérdemel a jobb oldal végénnyíló
oldalkamra szemöldökgerendájának
a díszítése,amely nyilván nem véletlenül
került éppen arra a helyre,
l06, kép: Meath tartomány nyugati
részén,a loughcrew_i dombokon egy
olyan megalitikus temető található,
amely tóbb mint 30 nagyobb méIetű
sírhalomból állott. A központi sírcsoport
c€ntrumában egy carnbane East nevű
dombon áll a kőhalom, mely a Boyne
völgyében található folyosós sírok
mintájára épült. Körben a szegélykövek
annál nagyobbak, minél közelebb vannak
a bejáíathoz, és befelé hajolva alkotják
a látványos bejáraü hoí okzatot.
107. kép: A T jelű halomtól nyugatra egy
másodlagos sírt is találtak, amely
annyiban különbözik az előbbitől, hogy
a kőkör belsejében Y alakú sííepítményál1.
108. kép: A sír belsejében a központi
kamra és a folyosó néhány oldalkövét
bevéséssel díszítették,így a kamra túlsó
végén álló kőtömbót is.
4. A nÉzronÉsA BRoNzKoR
Említettük már, hogy Délkelet-Eur őpában ta|ánmáí az
i, e. 5. évezred vége felé elkezdődött a rézből való eszkö-
zök és ékszerek készítése.Azt a régi felfogást, mely sze-
rint a ftztárgy ak előállításában megnyilvánuló új techni-
kai ismeretek külsó, égei vagy anatóliai forrásokból
származnak, a legutóbbi évek kutatásai megcáfolták, és
egyúttal arra is rámutattak, hogy a Balkán szóban forgó
korszakaira vonatkozó radiokarbon-adatok jó része
legalább egy évezreddel korábbi időpontot mutat, mint
a görögországi rézművesség legkorábbi jelentkezésére.
A diffúzionista felfogással ellentétben, semmi okunk
sincs feltételezni, hogy a helyben is megtalálható réz fel-
használása nem indulhatott meg külső hatásoktól füg-
getlenül a Kárpát-medencében és környékén, valamínt a
Balkán-hegység kórzetében, főleg ha tudjuk, hogymind-
két területen előfordulnak gazd,ag termésréz- és rézérc-
lelőhelyek.
109 / Egy áldozati kútból kerúltek elő ezek a késő bronzkori
edények, ékszerek és állatcsontok a dániai Budsenében.
(Nemzeti Múzeum, Koppenhága)
Az érc olvasztásának és öntésének fejlett technológiá-
ja megfelelően ellenőrizhető kemencék ismeretét követe-
li meg, és ilyenek már rendelkezésre is állottak Délkelet-
Európának azon a területein, ahol az edénykészítőmes_
terség komoly technológiai fejlettségre tett szert. AZ Al-
Duna mentén élő Boian-kultúrában már a 4. évezred
elején készültek rézárak, a rákövetkező Gumelnila-
művelődés pedigmár ajóval súlyosabb vésőket és csáká-
nyokat is ismerte. Hasonló leleteket a Dunától délre el-
terjedt késői VinÖa- Ós a kelet-magy arországi tiszapolgá-
ri-kultúrában is találunk. A Tiszától nyugatra a réz a
késő neolitikus lengyeli kultúrában jelent meg, a Kárpá_
toktól északkeletre pedig a fentiekkel egykorú, romániai
és ukrajnai cucuteni, illetve Tripolje-múvelődésekben.
76 | A rézkor és a bronzkor
A KURGÁN-KUITúRA TERJESZKEDÉsE 1 a rau-
kázustól északra eső térségben és a Volga alsó folyása
mentén a Kaszpi-tótól északnyugatra az i. e. 4. évezred
vége felé egy új temetkezési forma vált általánossá. En-
nek fő sajátossága azvo|t,hogy az elhunytat hátára fek_
tetve helyezték a sírgödörbe, a lábait azonban behajlítva
a test elé húzták, mintha zsugorított helyzetben temették
volna el, majd a síríölé földből halmot emeltek. E szokás
szerint a sirok inkább egyes egyének számára készültek,
mint több balolí számára, magát a sirt pedig álíalábaíl
vörös földfestékkel (okkerral) szórták be. Ennek a gö-
dörsíros, vagy más néven kurgán-kultúrának a pásztor-
kodásból élő népcsoportjaí a Volga-vidékről nyugat felé
terjeszkedtek, magukba olvasztva a Fekete-tengertől
északra eső sztyepp ősidők óta helyben élő lakosságát,
majd végül Ukrajna Tripolje-művelődésének a népétis.
Vagy a Kaukázus rézlelőhelyeinek a megszerzéséretöre-
kedve, vagy annak tudatában, hogymég délebbre fejlett,
civilizációs társadalmak találhatók, a 3. évezred utolsó
százaóalban a kurgán-kultúra marhatartó közösségei
nek egyes vezető csoportjai már Anatólia keleti térségé_
be is beszivárogtak. A Kaukázustól északra gazdag te-
metkezések tanúskodnak e főnökök hatalmáról, például
a majkopi kurgán , abenne tzlá|t gazdagon dísátett ezüst_
edényekkel, arany ékszerekkel, rézből kovácsolt eszkö-
zökkel, türkizből és karneolból való gyöngyökkel. Mind-
ezeket általában az Anatóliában található Alaca Hüyük
királysirjaihoz szokták hasonlitani. Az újabb ásatások
során szintén finoman kidolgozott sírmellékletek kerül-
tek napvilágra a nalcsiki temetőben, közöttük egy rézből
kovácsolt hatalmas üst is. A sír kőből rakott kamráját,
amelynek két, zsugorított helyzetben eltemetett halottját
bőségesen beborították okkerfestékkel, l l méter magas
és l00 méter átmérőjű hatalmas halom fedte. A kurgán-
sírok temetkezési szokásaihoz rendszerint hozzátartoz-
nak még a küllő nélküli, széles deszkákból összecsapolt
kocsikerekek, valamint a szarvasmarha, a juh és a ló
sírba helyezett maradványai.
Természetesen a gödörsírok vagy kurgán-temetkezé-
sek nem mindegyike rejt magában ennyire gazdag sír-
mellékleteket, sőt a Dnyepertől nyugatra eső terület ko-
rai gödörsírjai viszonylag szegénynek mondhatók ebből
a szempontból, bár a zsugorított helyzetben való és ok-
kerral borított hullatemetés ott is uralkodó szokás volt.
A kurgán-sírokba temetkező parasztok nem voltak
szükségszerűen nomádok sem, amint azt a Dnyeper alsó
folyása mellett Herszon közelében, Mihajlovkánál vég-
zett ásatások eredményei kielégítően mutatják. Itt egy
négyszögletes gerendaházakból álló falu maradványait
tárták fel, amelyet erődfal védett, a kurgán-síros törzsek
terjeszkedésének háborús jellegét tanúsitva.
A ZS|NEGDÍSZES KERÁMIA ÉSA GÖMBHASÚ
AMPHoRÁK / A 3. évezred legelején a keleti népmoz-
galmak hatásai a Balkánon és a Közép-Duna medencé-
jében is érezhetőkké váltak. A Románia keleti részén
l l0 / Gömbhasú amphorák.
ll l / Zsinegdiszes edények. Mindkét tipust olykor az i. €,
3. évezredben a nyugat felé előIenyomuló kurgán-kultúra és
lokon csopoltok termékeinek tartják. van olyan feltevés is,
mely szerint ezek a Dél-oroszor§zá8 teíületéIől elszármazott
népe§ségek terjesztették el az indoeurópai nyelveket nyugat
felé.
lévő Hamangiában egy sztyeppi típusú temetkezést a ra-
diokarbon-módszerrel í. e. 2850 körülire lehetett keltez_
ni, és eszerint a keletrőljövők beszivárgása i. e. 3000-nél
jóval korábban megindult, ha az időpontot a történeti
időskálára vetítjük át. A Kárpátok gyűrűjén belül a kele-
ti behatolók kapcsolatba kerülhettek a tiszapolgárit kö-
vető bodrogkeresztúri kultúra helyben maradt, a rezet
bőven használó közösségeivel. Náluk a jellemző temet-
kezési mód szintén az egyes sírokból álló soros vagy cso-
portos temető volt, a holttestet zsugorítva helyezték a
sírgödörbe. A sirmellékletek között rendre megtaláljuk
az átfúrt kőbalták at és a rézből készült, nyéll1rrkas csá-
kányokat. A Kárpátok láncátől északra, az észak-elrő-
pai síkságon, ahol természetes útvonalak vezetnek Orosz-
ország, Fehér-Oroszország (Bjelorusszia) és Lengyel-
ország között, a különböző művelődésformák keveredé-
sével találkozunk, azonban mindegyik alkotó elemükről
feltételezik, hogy a délorosz területekről eredt. Ezeket
nemcsak a földből emelt sírhalmok alatti egy-egy temet-
kezésből álló sírok jellemzik, hanem leggyakoribb
edényformáik is: részben a gömbölyű hasú amphoráik,
részben pedig zsinegdíszes kerámiájuk (a mintákat ugyanis
egy megcsavart zsineg segitségével nyomták be a még
puha edényfalba). Az e két csoport közötti vonatkozó
viszonyt, l|letve a származásukat vizsgáló kutatások
egyelóre még csak vitatható eredményekkel jártak,
Közép-Európa keleti és a Baltikum déli területein a
gömbölyű hasú amphorák népe behatolt a korábban a
tölcséres szájú edényeket készítő művelődés által lakott
területekre is, ós leletei a földhalmos síroktól a megaliti-
kus kőládás sírokig változatos módon, de mindig csak
egymagukban lévő temetkezések mellékleteiként kerúl-
nek elő. A gömbhasú edények válla a nyak felé szűkül, és

ezen a íészenta|áIható a felfüggesztésre vagy háton vise-
lésre szolgáló két vagy több fül is. Ezeknek az ampho-
ráknak a formája arra utal, hogy elődeik bőrből készül-
tek, és effajta bőredények különösen jól használhatók
olyan pásztor-társadalmakban, amelyek sajátos életűk
során keresztül-kasul vándoroltak az észak-európai sík-
ságokon. Általában csak a fazekak felső részétÚtták el
díszítésekkel.amelyek egyszerű cikcakkos vonalakból, a
halak szálkájának elrendezéséhez hasonló mintákból és
- általában a késői daraboknál a benyomott zsineg-
díszből állanak. A zsinegdíszes kerámia kultúrája saját
maga is nagy terűleteket népesítettbe, elterjedve Közép-
Németországban, Csehországban és még Lengyelor-
szágban is. Sajátos formájú amphorát formáltak: az
edény széles hasán a két fül a lehető legnagyobb távol-
ságban volt egymástól. Használtak azonban toj ás alakú,
magas nyakú korsókat is. A fő diszítésmód természete-
sen a zsinegdísz volt, főleg az edények felső felén. Az
egyéb leletek között vannak azok a kőből készült harci
balták, amelyeknek számos változata az észak-elrőpai
síkság rokon művelődéseiben is előfordul. Ma még egy-
általában nem világos, hogy ezek a különféle leletanyagú
művelődésí csoportok milyen mértékbentarthatók ön-
álló népcsoportoknak, és korántsem tudjuk bizonyosan,
hogy Közép- és Eszak-Európa ősi neolitikus paraszt-
társadalmainak felbomlása mennyiben tulajdonítható a
sztyeppvidékről behatolók terjeszkedésónek, vagy pedig
mennyiben az önellátásra már nem képes társadalmak
életébenbekövetkező belső változásoknak.
A RÉ,GÉSZETEs AZ INDoEURóPAI NYELVEK i a késói neolitikumban bukkantak fel. A rézmúvesség
Egyes tudósok szerint az indoeurópai nyelvek, a román,
germán, kelta, balti, szláv és görög az előbb említett
A rézkor és a bronzkor | 77
népmozgások révénterjedtek el Európában. E nyelvek-
ben számos, közös tőre visszavezethető, sőt az indoiráni-
ban és a szanszkritban is megtalálható szó van, amelyek
kielégítően bizonyítjek, hogy nem egyszerű átvételek
voltak, hanem olyan kölcsönzések, amelyek tényleges
népmozgalmakkal állhatnak kapcsolatban, jóllehet az
egyes nyelvcsoportokra való bomlás már valószínűleg a
szétvándorlás szakaszában megindult. A nyelvészettel
foglalkozó kutatók általában egyetértenek abban, hogy
a kezdeíi indoeurópai nyelv bölcsője valahol a Kauká-
zustól északra és az Ural folyótól nyugatra elterülő vidé-
ken ringott, tehát ott, ahonnan a gödörsíros, azaz klr-
gán-kultúra Dé0-Oroszország felé terjeszkedésétnyo-
mon követtük. Az indoeurópai nyelvekben előforduló
közös szavak amelyek általában a természeti környe-
zet, a mezőgazd,aság és az állattenyésztés, sőt, az éppen
kialakulóban lévő fémművesség szókincséből állanak -
eléggéjó összhangban vannak a szóban forgó terület
késóneolitikus és korai fémfeldolgozó közösségeinek ré_
gészeti anyagából származó adatokkal. Néhány szakér-
tő még ennél is tovább ment, és arra következtetett, hogy
az Evőpában a korai bronzkortól kezdve a régészeti
leletekből is kitetsző társadalmi rétegződés egy régebbi,
indoeurópai előzményre vezethető vissza.
Bármennyire csábító azonban összefüggést keresni az
indoeurópai nyelvek megjelenése és a sztyeppei népcso-
portok nyugat felé való terjedését bizonyító régészeti
adatok között, mégis be kell vallani, hogy ez az őnmagá-
ban védhető álláspont még távolról sem nyert bizonyí-
tást. Valószínűleg könnyebb érvelni mellette az észak-
európai síkság. valamint az alsó és a középső Duna-
vidék. mint Anatólia és az Egeikum esetében. ahol egy
ilyen, behatoló barbár művelődés szinte nyom nélkül
elenyészhetett a Földközi-tenger keleti medencéjébenélt
népek sokkal fejlettebb életformájába kerülve, és így
gyakorlatilagaz indoeurópai nyelv átvételénkívül jelen-
létüknek semmi régészetinyoma nem maradna. Bár-
mennyire fogyatékosak is azonban a régészetiforrások,
mégis meg kell valahogy magyaráznunk, hogy az indo-
európai nyelvek valamelyikét beszélő népcsoportok ho-
gyan jelentek meg Kózép- és Nyugat-Európában. Na-
gyon nehéz lenne feltételezni, hogy ottani fellépésük va-
lamiféle késői bevándorlás eredménye csupán, hiszen az
bizonyos, hogy Görögország középső helladikus nép-
csoportjai a 2. évezred második felében már azindoeuró-
paihoz íaríoző görög nyelvet beszélték. Itt azonban rö-
vid összefoglalónk végéhezérkeztünk, és figyelmünket
újra nyugat felé kell fordítanunk, többek közöíl aría,
hogy a rézművességhogyan és miképpen terjedt el a
Földközi-tenger nyugati medencéjébenés Európa atlan-
ti vidékein,
Aze|őző fejezetben már volt arról szó, hogy az lbériai-
félsziget legelső rézí,árgyai az almédai kultúra területén
virágzására vonatkozólag különösen bőséges adatok ál-
lanak rendelkezésünkre a Los Millares-i erődített tele-
78 | A rézkor és a bronzkor

pekről. Ezeket vastag, kőből rakott falak védték,ame- l 12 / A spanyolországi Almería tartományban lévó Los Millares
lyekből helyenként félkör alakú bástyák ugrottak előre. melletti temető és erődített telep elhelyezkedése. (Siret,
Almagro és Arribas után)
A Tajo alsó folyása mentén, a Vila Nova de Sáo Pedro l 13 / Harang alakú edény az angliai Oxfordshire grófságban lévő
nevű lelőhely ugyancsak megőrzött számunkra egy csak- Radleyből. (Ashmolean Museum, Oxford)
nem 8 méter vastag, kőből rakott és bástyákkal erősített
sáncfallal körülvett kis központi építményt.Más, régi
ásatásokból további ilyen adatok ismertek, legújabban
pedig a dél-franciaországi Lébous-nál tártak fel egy ha-
sonló elrendezésű erődítményt. E megerősített települé-
sek és a Szürosz szigetén lévő, bástyás falakkal védett
erőd közötti hasonlóságok, valamint a leletanyagban
ugyancsak az égei vidékek felé mutató rokon vonások
vezették dr. Beatrice Blance_t és másokat arra a feltevés-
re, hogy Spanyolország és Poítugália ilyen korai, rézfel-
dolgozó csoportjai a Földközi_tenger keleti térségeiből
bevándorló telepesek voltak, akik a későbbi görög keres-
kedők és tengeri utazók előtt jó háromezer éwel keltek
útra, megalapozva a kereskedelmi terjeszkedés és a felfe-
dezések irányait. A legutóbbi években az őstörténészek
köreiben divatossá vált régies diffúzionista tanként el-
vetni minden olyan nézetet, amely szerint a kulturális
felfedezések ilyen terjeszkedések útján váltak ismertté, a
tézisnek magának pedig a megalitikus sírok keletkezésé-
vel való összevegyítése mint láttuk, e sírok sem tekint-
hetők többé az égei terúletekről az Atlanti-óceán partjai
felé törekvő tédtő buzgalnú betelepülés eredményeinek -

csak tovább bonyolította a kérdést.É,szaknyugat-Euró-
pa más területein a rézművességnem került közeli kap-
csolatba a megalitikus sírépítményekhagyományával,
és nincs semmi olyan kényszerítő ok, amely miatt tagad-
ni kellene a Földközi-tenger keleti medencéjéből való
származását, sőt, mint Savory javasolta, sokkal inkább
a Levantéról, semmint az égeikumból való bevezetését.
A HARANG ALAKÚ EDÉ,NYEK KUITÚRÁJÁNAK
EREDETE / Nyugat-Európában a kibontakozó fém-
művesség széles körben való elterjedése szoros kapcso-
latbanvolt a harang alakú edények kultúrájának fellépé-
sével és elterjedésével. Neve a használati tárgyai között
található egyik igen jellegzetes edénytípustól, egy ivó-
bögre-formától származlk. Ez elsőrendű kidolgozású,
sötétvörös vagy barna szilíi, és a felületét vízszintes sá-
vokba rendezve fésűvel bevágott vagy zsineggel be-
nyomkodott minták díszítik. Az ilyen edények meglepően
nagy_ területen terjedtek el a Felső-Dunától. a Rajnától
és Eszak-Európától az Ibériai-félszigetig, valamint
Észak-Itáliától és a Földközi-tenger nlugati medencéjé-
nek szigeteitől a Brirszigetekig. Helyenként sajátos terü-
leti típusai is felbukkannak, azonban e harang alakú edé-
nyeknek, valamint a velük együtt rendszeresen előfordu-
ló más eszköztípusoknak az egyöntetűsége egyrészt arra
ösztönözte az ősrégészeket, hogy ezt a harang alakú je-
lenségcsoportot egy maghatározott népességgelazono-
Sítsák, másrészt arra a következtetésre, hogymaga amú-
velődés is egyetlen kis területen keletkezett, és onnan
terjedt el igen nagy gyorsasággal egész Nyugat-Európá-
ban.
1l4 / A harang alakú edények múvelődésének c§oportjai Közép- és
Nyugat-Európában.
A rézkor és a bronzkor | 79
A harang alakú edények készítői feltétlenül ismerték
a fémet, bár ebből a szempontból mint íentebb láttuk -
nem ők voltak a legelsók Európa mediterrán vidékein, a
természetes ércelőfordulások felkutatására és kihaszná-
lására ösztönző szükség pedig feltétlenül hozzájárult ah-
hoz, hogy igen mozgékonyak lettek. A gazdagabb kö-
zösségek sírcsoportjaira igen jellemzőek a rövid testű
rézkések,amelyeket egybekovácsolt rövid nyéltüskéjük-
re szerelt, csontból vagy fából készült markolattal készí-
tettek. ám időnként arany ékszereket is találni mellékle-
teik között, mint például a Temze felső folyása mellett
lévő Radley-ben feltárt, finom kivitelű kosár formájú
fülbevalók mutatják. Az egyéb apró ruhadíszek és cse-
csebecsékközöttvannak gagátbólkészült, borostyánból
vagy csontból faragott gombok is, közepükön V alakú
átfúrással, a ruházatra való erősítés céljából. Fő fegyve-
rük nyilvánvalóan az íj volt, hiszen a sirokban általában
kovakőből készült nyílhegyeket is lehet találni. Ezek a
háromszögletú, alsó végükön kimélyített, vagy nyeles és
szakás hegyek néha többedmagukkal együtt fordulnak
elő a sírokban, mintha egy azóta elpusztult nyílhegytar-
tó tegezbe lettek volna helyezve. Előfordulnak kicsiny,
lapos, téglalap formájú, kőből vagy palából csiszolt le-
mezek, amelyeket álta|ában az ijászok felszereléséhezso_
rolnak, ami szerint a végeiken tévő átfúrások segítségé-
vel a csuklók belsejéhez erősítették őket, hogy védjenek
az íj vísszacsapódó részénekaz ütésétől. A harang alakú
edények művelődésének jellegzetes sírmellékleteiből,
akár a fegyvereket, akár az ékszereket nézzik, határo-
zottan a felfegyverkezett kereskedők és az ide-oda kó-
száló rablócsapatok hagyományos képe rajzolódik ki,
akik egészen a Visztula vidékéigfelkutatták, bejárták és
kihasználták a kereskedelmi utakat, illetve a fémek lelő_
helyeit. Ezzel pedig az őstörténeti múlt egy olyan új sza-
kaszának voltak az előhírnökei, amelyben az ósrégi, ős-
közösségi egyenjogúságon alapuló paraszt-társadalma-
kat olyan rétegződött közösségek váltották fel, amelyek-
ben a fónökök a rendelkezésükre álló mesteremberek
szakosodott termékeivel és ajavak nagy távolságokra is
eljutó kereskedelmével gyarapitották és fitogtatták ha-
talmukat.
Bár egyes kutatók amellett érveltek, hogy a harang
alakú edények múvelődése Közép-Európából szátma-
zik, ahol valóban súrűn találhatók a lelőhelyei, a leg-
utóbbi években a véleményeknagy többsége szerint az
ilyen edényeket készítőközösségek legelőször, még az
i. e, 3. évezred első felében az lbériai-félszigeten jelentek
meg. Két különböző edényművességgel rendelkező cso-
portot lehet elkülöníteni: az egyiket Spanyolország bel-
sejében a Mezetán, a másikat pedig Dél-Spanyolország
és Portugália tengerparti területein, a Tajo torkolatvidé-
kénél.Ez utóbbi tengerparti csoportnak a harang alakú
edényeit - amelyeket óriási terúleten való elterjedésük
okán nemzetközi vagy másként páneurópai típusnak is
neveznek - elsősorban díszítésükalapján lehet megkü-
lönböztetni: a rövid fogú, fésűszerű eszközzel benyo-
80 | A rézkor és a bronzkor
mott mintákat mintha kimetszették volna az edényfal-
ból. Az edénytesten körbehaladó, azonos szélességű sá-
vokba vannak rendezve, és diszítetlenül hagyott sávok-
kal váltakoznak. A kettő közül ez a tengeri csoport volt
a korábbi. Nem elhanyagolható szempónt, hogy ennek
a diszítésmódnak magán a félszigeten is meg lehet találni
az előfilíár ait a c ar dium-kagylőv al díszítettkerámiában,
ez pedig hihetővé íeszi azt a feltevést, hogy a harang
alakú edények története valóban Délnyugat-Európában
vette kezdetét. E művelődés sok szempontból az Ibériai-
félsziget késő-neolitikus fejlődése csúcspontjának is tart-
ható, sokkal inkább, mint egy új eszköztípusokkal, új-
szerű temetkezési szokásokkal és telepformákkal megje-
lenő új népjellegzetes hagyatékának. Harang alakú edé-
nyek a rezet is használó közösségek állandó települései-
nek késői rétegeiben rendre megtalálhatók, így például a
már említett Vila Nova de Sáo Pedróban is, míg temetke-
zéseik másodlagos helyzetben, utántemetésként gyako-
riak sáklasirokban, gödörsirokban, sőt a Los Millares-iek-
hez hasonló folyosós sírokban is.
A feltevések szerint a harang alakú edények művelő-
dése ebből a délnlugati korai központból terjedt el egész
Európában. Egyrészt az Atlanti-óceán és a Csatorna
partjai mentén haladva Hollandia területéig, majd on-
nan a Rajna völgyén át tovább Közép-Európába, más-
részía szárazf őld belsejében először Dél-Franciaország-
ba, onnan észak felé a Rhóne és a Szajna völgyein át
pedig Dél-Németországba. Ez utóbbi csoport itiismerte
meg és vette át a nyugati sávon elterjedt közösségek ha-
gyományait, amelyek között kúlönösenjellegzetes volt a
zsineggel díszített kerámia, és a halottaknak különálló
(ún. egyes) sírokba való temetése. E két, különböZővé
vált kulturális csoportosulás összeolvadása után, szól
íovább az elmélet, bizonyos keleties jellegzetességek
visszafelé, nyugatra is eljutottak, amelyet legjobban az
muta[, hogy a Zsinegdisszel ellátott edények megjeIentek
Bretagne-ban. Eszak-Spanyolországban és Dél-Fran-
ciaországban. Erre a némileg erőltetett, ,,visszaáram-
lás"-ról beszélő elméletre azért yan szükség, hogy to-
vábbra is fenntarthassuk a harang alakú edények műve-
lődésének délnyugatról való eredetét, ugyanakkor meg
fudjamagyaráznl azokat ajelenségeket is, amelyek egé-
szen nyilvánvalóan tanúskodnak a művelődés edényéin
megfigyelhető, közép- és kelet-európai eredetű díszítés-
beli sajátságok átvételéről.
Hasonló ,,visszaáramlási" folyamatot tételeznek fel a
harang alakú edények művelődésének a Brit_szigetekre
115 / Harang alakú edények a spanyolországi Los Millare§-ból
@alra) és a magyarországi Tökölről (obbra). Jellegzetes
foímájúte§tükön jói láthatók a sávokba rendezett-geometrikus
di§zitőminták. (Ashmolean Museum, oxford)

való elterjedésévelkapcsolatban is, itt azonban a terjesz-
kedés Németalföldről és Kózép-Európa nyugati része!
ről indult volna el, nem pedig közvetlenül az lbértai-
félszigetről vagy Bretagne-ból. Továbbra is valószínűt-
lennek kell azonban tartanunk, hogy egy, Portugália,
É,szak-Spanyolország és Nyugat-FŰciáóiszag aitanti
partjain Bretagne-ig terjedő kulturális áramlás ne tudott
volna átjutni a Brit-szigetekre is, megismételve ezzel egy
olyan kolonizációs folyamatot, amilyennek éppen ezen
a területen a megelőző korszakban, a megalitikus emlé-
kekkel kapcsolatban voltunk tanúi. A harang alakú edé-
nyek leleteinek a Brit-szigeteken való elterjedése, vala-
mint a Németalföldön, az észak-európai síkságon és a
dán félszigeten tapasztalhatő nagy lelőhely-sűrűségük
alapján nehezen lehetne elhinni, hogy a kultúra kialaku-
lása nem ebben a térségbenzajlott le.
David Clarke áthidaló javaslata szerint a harang ala-
kú edények kialakulásának folyamata Dél-Franciaor-
szágban és Katalóniában zajlott le, a Lyoni öböl körze-
tében. Feltevésénekkétségtelenül van valós magva, hi-
szen egy olyan központi területről beszél, ahonnan a mú-
velődés diffúziós terjeszkedés során mind Dél-Spanyol-
országba és Portugáliába, mind pedig - szárazföldi úton
a Rhóne Szajna völgyein át - Kózép-Európába eljutha_
tott, az utóbbi területről pedig másodlagos kolonizációs
folyamatok révéndélkeleti irányból vagy az Í]szaki-
tengeren át behatolhatott a Brit-szigetekre. Clarke utalt
arra is, hogy a harang alakú edények főbb díszítő elemei
közül néhányat már a dél-franciaországi neolitikum
Chassey típusú, valamint benyomott díszű edén}műves-
sége is használt, elgondolása ugyanakkor kevéssétudia
megmagyaráznt a zsinegdíszes eljárás megjelenését.
Nem kétséges,hogy a harang alakú edények mint egyedi
leletek igen gyakoriak Franciaország déli részén,maguk
a települések azonban nagyon ritkák, és csak futólagos
megtelepedésekre utalnak, mint például a Hárault tarto-
mányban, St. Cóme-et-Maruéjols mellett a közelmúlt-
ban feltárt lelőhelyen is. Szokványosak a temetkezések
is, általában másodlagosan kerültek korábbí megalitok-
ba és barlangokba. E lelőhelyek radiokarbon-kormeg-
határozásai áItalában az i. e.3. évezred utolsó két évszá-
zadára esnek, és ez a történeti magas időrendre átszámít-
va azt jelenti, hogy a telepeken az évezred első íelében
volt élet, Az ilyen időpontok statisztikai összehasonlítá-
saival bizonyos fokig ellentétben, ez azt jelenti, hogy a
legkorábbi spanyolországi harang alakú 1előhelyek vala-
mivel mégis korábbiaknak bizonyulnak.
A németalföldi és a nyugat-közép-európai harang ala-
kú csoportok rendszerezésében a radiokarbon-keltezési
módszertalán még fontosabb szerepetjátszik. Az utóbbi
években egészen nyilvánvalóvá lett, hogy ezeken a terü-
leteken az igazi harang alakúedények fejlődésétminden-
képpen megelőzte azoknak a hasonló formájú edények-
nek a készítése,amelyeknek a díszítéseaz egész edényfe-
lületet beborító vízsántes zsineglenyomatokból vagy
halszálka-alakban benyomkodott mintákból áII, vagy
A rézkor és a bronzkor | 81
néha olyan zsinegbenyomatos vonalakból, amelyek kis
kanállal behúzott, egyszerű vagy fogazott sorokkal vál-
takoznak. Ezek a diszitő eljárások a Hollandiából is-
mert, úgynevezett kifelé dőlő lábú harangedények és
n}.ugat-németországi hasonló társaik mintakincsével ro-
konok, amely utóbbiak egyébkénta kőzép- és észak-
európai zsinegdíszes kerámiát készítő és harci baltásmű-
velődések legnyugatibb ágai voltak. Az egész felületü-
kön díszített(EFD), és különösképpen az egész felületü-
kön zsinegbenyomással díszített (EZsD) edényeket haj-
dan úgy tekintették, mint az igazi harangedények, vala-
mint a kifelé dőlő lábú társaik (KLE) és más, az utóbbiak-
h,oz hasonló formák közötti keveredés eredményeit.
Újabban azonban két hollandiai őstörténész, Lanting és
Van der Waals bebizonyították, mégpedig radio-
karbon-kormeghatározás segítségével,hogy a három cso-
port, a KLE, az EFD és az igazi harang alakúak lényegé-
ben egy folyamatos kulturális fejlődés egymást követő
részei voltak a Középső és az Alsó Rajna vidékén.
A KLE típusúedények, amelyeket nemcsak kifelé irá_
nyuló lábaik jellemeznek, hanem az is, hogy díszítésük
csak az edénytest felső kétharmadára terjed ki, általában
olyan egyes temetkezések mellett kerülnek elő, amelye-
ket a talaj akkori felszínére vagy egy sekély gödörbe he-
lyeztek, majd gyakran kerek körárokkal vettek körül és
az egész fölé halmot is emeltek, Az egyéb sírmellékletek
között időnként harci balták is előfordulnak, de soha-
sem találnak velük egyiít az igaztharang alakú művelő-
désre utaló íjászfelszerelést.
A hollandiai KlE-csoportía vonatkozó radiokar-
bon-adatok i. e.2300 ós 2000 közéesnek, bár van néhány
ennél idősebb kort mutató mérésis, például egy Anlo
nevű lelőhelyról, ahol egy zsinegmintával díszített, kifelé
hajló lábú edényt t artalmaző sitt i. e.2470 körülre keltez-
tek. Az EFD-csoport élete 2200 körül vagy rövíddel az-
után kezdődhetett el, tehát jóval korábban, mint azok-
nak a tengerparti harangedényeknek a legelső megjele-
nése, amelyekkel leletei egy darabig egyidőben is előfor-
dulnak. A tengerparti csoport edényeit készitő népesség
ugyancsak halmok alá és egyes sírokba temetkezett, és
bár vannak bizonyos különbségek a temetkezési szoká-
saik és a §írba helyezett tárgyaik bizonyos részleteiben,
azok mégsem elegendők ahhoz, hogy a hollandiai és a
nyugat-németors zágíharang alakú edényeket ne egy fo-
lyamatos fejlődés termékeinek tartsuk, azzal a megszorí-
tással, hogy minden egyes fejlődési szakasz átvett és a
saját képéreformált egy-két jellegzetességet az őt közvet-
len megelőző szakasztól. Ha a rendelkezésünkre álló radio-
karbon-kormeghatározásokat még korrigáljuk is [a be-
vezetésben említett módon, az évgyűrű-időrend segítsé-
gével], akkor ezt az egész fejlődési íolyamatot még ko-
rábbra kellene kelteznünk. Ebben az esetben ugyanis a
KlE-csoport már i. e. 3000 körül virágkorát élte volna,
és őket a 3. évezred első századaiban az EFD edénvek
népe követte volna. Egy ilyen módon rekonstruált fejlő-
dési sorból a ,,visszaáramlásos" emléletre adódó követ-
 /
keztetések önmagukért beszélnek. Ebben az esetben
ugyanis már nem következtethetünk arra, hogy az
EZsD edények a zsinegdiszes kerámia hagyományainak
és a- igazl harang alakú kerámia formáinak a keveredé-
sébőljöttek létre, hiszen az utóbbiak rendrejóval későb-
biek. Ehelyett viszonI azzal érvelhetűnk, hogy a zsineg-
gelvaló díszítésszokása a harang alakú edények ,,vissza-
áramlásától" függetlenül honosodott meg Nyugat- és
Délnyugat-Európában.
Továbbra is vitatható azonban, ebből a megállapítás-
ból szükségszerűen következik-e, hogy a teljes harang
alakú fejlődés kialakulásának színtere Közép-Európa
nyugati réSze lett Volna.
116 / Újhold alakú, aranylemezből készült /rrnulayagy nyakban
[üggö lemez finoman be\é,elt geomelrikus di.zrtéssel, fszak- és
Nyugat-Európában ilyenek is kerülnek elő a borostyánból és
lajanszból ósszeállított gyöngy nyakláncok mellett. (British
Museum)
HARANG ALAKÚ EDENYEK A BRIT-SZIGETE_
KEN / A művelődés az észak-európai síkságról és a Raj-
na alsó folyásának vidékéről készenjutott el a Brit-szige-
tek déli és keleti partjaira, valószinűleg a kontinensről
útra kelt népcsoportok tényleges vándorlásával, ámbár
a szakértők nem értenek teljesen egyet abban a tekintet-
ben, hogy vajon egyetlen vándorlásról volt-e szó, vagy
kisebb csoportok egymást kóvető, szórványosabb és so-

l l7 / Palából, valamint felszeletelt fajanszból készült
gyöngyszemekből összeállitott nyaklánc az angliai Upton
Lowell_i lelőhelyről. (Devizes Museum)
118 / Gagátból faragott gyöngyökből álló nyakpeíec az Argyllshile
grófságban, Poltallochból. Érdemes megfigyelni
a nyakláncsorokat ta8oló lemezeket. (National Mu§eum ol
Antiquities, Edinbuígh)
l9 / Borostyánból
l és fajanszgyóngyökből összeállitott nyaklánc. Az
angliai Wiltshire gróf§ágban lévő Upton Lovellban kerüt elő.
(Devizes Museum, Devizes)
káig elhúzódó betelepüléséről, amit egyébkéntidőben
egymást követő edénytípusoktükröznének. A harang
alakú edények fejlődésének elején, éppúgy,mint az euró-
pai szárazföldön, a Brit-szigeteken is ez a csoport áll,
amelynek edényeit kívúlteljesen bebodtják a zsinegdí-
sZes minták [tehát az EZsD-c§oport] . Ennek megfelelően
a Brit-szigetek effajta edényei, bizonyos területi változa-
A rézkor és a bronzkor | 83
tokkal, azt a fejlődési sort követik, amelyben a korai
tipusok díszítettés díszítetlenül hagyott vízszintes sávjai
kísérik egymást, majd a fejlődés csúcspontján megjelen-
nek a vízszintes sávokat megtörő függőleges mezők is,
tov ábbá az a fajta ornamentika is, amikor az edényegész
külső felületét egyetlen összefüggő minta boritja.
Az európai szárazföldhöz hasonlóan, a harangedé-
nyek korszakára vonatkozó régészeti adatok elsősorban
temetkezésekből származnak. Mindmáig csak kevés te-
lepülést sikerült felfedezni. Az egyikük szerint, amelyen
ásatások is folytak (a Sussexban lévő meredek partokon
található Belle Toutban), ezeknek a pásztorkodásból élő
népcsoportoknak a lakóházai igen-igen egyszerűek vol-
tak, és valószínűleg csak rövid idejú tartózkodásra szol-
gáltak. Temetkezési szokásaikban az észak-európai, ha-
gyományosnak tekinthetó egyes sírokba való elhanto-
lást követték, a holttestet zsugorítva és oldalára fektetve
helyezték a később halommal borított sírgödörbe, vagy
Eszakkelet-Angliában és Skóciában a leggyakrabban
egy olyan, kőlapokból rakott ládába, amelyet rendsze-
rint még kőtömb sem fedett. Mindez azonban egyáltalá-
ban nem volt áthághatatlan szabály, hiszen a halmok
alatt néha egynél több temetkezós is előfordul, ráadásul
nem is mindig utólag beásva. Sőt, a kétségtelenül általá-
nosabb zsugorított hullatemetés mellett a hamvasztásos
temetés is előfordul. Mindent összevéve, túlzás lenne, ha
a temetkezések és mellékleteik alaplán a Brit-szigetek
harang alakú edényekkeljellemzett településeinekújsze-
rűségéterőteljesen hangsúlyoznánk.
Az újkőkori életforma más összetevői szinte változás
nélkül tovább fol}tatódtak, sőt még további teret is nyer-
tek a harangedényeket használó népességeknél.A kör-
gyűrűk 1étesítésénekszokása példáu| azzal gazdagodolí,
84 | A rézkor és a bronzkor
hogy a földből készült sáncok belsejében további, demár
kőből rakott szerkezeteket kezdtek emelni. A wiltshire
grófságban lévő Avebury mellett hajdanában nem keve-
sebb, mint 98 darab hatalmas méretű, egyenként a 40
tonnányi súlyt is elérő, sarsennek nevezett kőtömb állott
a földbe ásott körárok belső peremét köVetve. Ezeket két
külön belső kőkör helyett állították fel, amelyek koráb-
ban a szertartások lebonyolításának a színhelyénállot-
tak, A körárok déli bejáratától kiindulva, egy hasonlóan
nagy kőtömböktől kísértszertartási felvonulási út veze-
tett le a szentélynek nevezett épitményhez,amely két és
íélkilométernyire áll az Overton dombon. Ehhez ha-
sonló, de kisebb méretű emlékek még a távoli északon,
így az Ork ney-szigeteken is megtaláIhaLók. aho] a Brod-
gar Körgyűrű és a Stenness-i Alló Kövek valaha bizo-
nyára a fentihez hasonló rituális kapcsolatban álltak
egymással. Az eredeti újkőkori elrendezést magában a
Stonehenge-ben is valószínűleg módosították a harang
alakú edények művelődésének a korszakában, ekkor ál-
líthatták fel a ,,kék köveknek" nevezett kőtömböket.
Ezek a Dél-Walesben lévő Prescelly hegységből kerültek
későbbi helyükre. Az a tény,hogy ezek a vallási közpon-
tok a neolitikumban történt létrehozásuktól kezdve
egészen a korai bronzkor fejlett szakaszáig folyamato-
san használatban Voltak, határozottan arra utal, hogy
Anglia dóli részénekkorai, a fémet már ismerő közössé-
gei ismerték vagymásoktól átvették azokat a vallási szo-
kásokat, amelyek az őket közvetlenül megelőző helyi
neolitikus közösségek általános gyakorlatának számi
tottak.
Az ilyesfajta fejtegetések elkerülhetetlenül elvezetnek
annak a kérdésnek a felvetéséhez is, hogy vajon a harang
alakú edények művelődése mögött milyen mértékigkell
új népcsoportokat keresnünk, A nyíltan hangoztatott
feltevés, mely szerint a régészeti adatok eme zárt cso-
portját egy határozotí népi egységgel kell kapcsolalba
hozni, szükségszerűen arra vezetett, hogy az Európa je-
lentős részénfellépő harang alakú edények népességének
kialakulását egyetlen záít területen kezdjük keresni.
E feltevést nem csekély mértékbentáplálta az is, hogy a
harang alakú népesség temetőiben feltárt csontvázak
koponyái rövidek (úgynevezett brachykephalok), és
mint ilyenek, pontosan az ellentétei a neolitikus nópcso-
portok kisebb, hosszú fejű (dolichokephal) fajtáinak.
Sokan sokféleképpenértékeltéka testalkatban beállott
változásokat, de a levont kóvetkeztetések általában
megkérdőjelezhetők és mindenképpen felülvizsgálan_
dók. Azt viszont nehéz lenne tagadni, hogy a korai réz-
korban lezajlott néhány népvándorlásra: akár a kisebb
csoportok, akár a nagyobb egységek új területekre való
vándorlására a réz -- és rövidesen a r éznekbronzzá ólvö-
zéséhez szűkséges ón , valamint az arany iránt megnö-
vekedett kereslet ö Sztőnzőtí, Egyelőre azonban még in-
goványos talajra lépnénk,ha megkísérelnénk,hogy az
agyagbó1 készített ivóedényeket díszítő minták nehezen
kibogozható törvényszerűségeit vagy bármiféle más le-
lettípus sajátosságait ilyesléle népmozgásokkal hozzuk
kapcsolatba.
l20 / A korai bronzkori lústölőedénykék kúlső lelületét általában
kis méIetú bútykök borítják. llyen típus az ún. ,,szőlófürt
edény", (British Museum)
l21 / Bekarcolt és beszulkált mintázatú lüstölóedónyeket is találtak.
A mintázatotjól szemlélteti a Wiltshire grófságban,
Aldbourne-ben talált ledeles edény. (British Museum)

122-123 / A cornwalli Rillatonban talált aranybögTe a korai
bronzkorból előkerült legszebb tárgyak egyike. (Biti§h
Museum) Altalában a Rajna-vidéki Fíitzdorfban talált füles
bögrével rokonítják. (Rheinisches Landesmuseum, Bonn)
A két darabnak nemcsak a formája, hanem a lül
lelillesztésének módja is hasonló.
A BRIT-SZIGETEK KORAI BRONZKORA / Az i. e.
2000 körüli évek átmenetet jelentettek a fémművesség_
ben, hiszen ekkor térnek át a rézbő| készült egyszerú
eszközök és ékszerek készítésérőla réz és ón ötvözéséből
előállított, jóval előnyösebb tulajdonságú bronzból való
sokféle tárgy előállítására. Ezzel beköszöntött a bronz-
kor, és ettől kezdve azegész2. évezíed folyamán a sziget-
ország őskori társadalmaira vonatkozó ismereteink
csaknem kizárólag temetkezéseikből és a bennük feltárt
sírmellékletekből származnak. Az egyes sírok jelentik
továbbra is az uralkodó temetkezési formát, egy-egy
esetben azonban hamvasztás is előfordul, mint a holttest
földbe helyezésének sajátos formája. Ilyenkor a hamva-
kat különböző formájú agyagedényekben, urnákban he-
lyezték el. Ma már tudjuk, hogy a sírokban található
többfajta edény élelemtároló tálak, széles peremű, úgy-
nevezett galléros urnák, berakottmészdíszítésselellátott
urnák, kettősen kúpos testű és másfajta urnák - formái-
nak tanulmányozása alapján nem lehet felállítani a
bronzkor belső időrendjét, hiszen mindegyikük már a
korszak kezdetétől előfordul. Sokkal egyszerűbb tehát,
ha az időrendi osztályozásí a fémművességben \ezaj|ő
újszerű változásokra és technikai haladásra alapozzltk.
L
A rézkor és a bronzkor | 85
Az egész korszak folyamán fontos szerepük volt a he-
gyes-dombos területeknek, hiszen Skócia, Wales és Íror-
szág hegyvidékein találhatók a nyersanyagok, elsősor-
ban a réz, de az arany is, és a Wicklom-hegység érc-,
valamint a skót felföld aranylelóhelyeit már kétségkívül
a harangedények korszaka óta használták. Anglia ma-
gas fekvésú területein kizárólag csak az ón hiányzik, és
emiatt az észak-angliai és írországi fémkovácsok vagy a
cornwalli, vagy a kontinensen található előfordulásokra
voltak utalva. Skóciából azonban az északholland vagy
német partokra vezető tengeri út nem jelent nagyobb
távolságot, mint ha valaki Anglia délnyugati részétkere-
si fel, a Rajna, az Ems, az Elba és a Weser völgyei pedig
a közép-európai érclelőhelyekhez vezetnek tovább.
Ilyenformán tehát a dél-angliai felhasználók és az íror-
szági és skóciai fémkitermelő központok között gyani_
tott összekötő szálak helyett egy olyan, régészeti leletek-
kel is jól bizonyítható kapcsolatrendszer áll előttünk,
amely Irországot és Skóciát az európai szárazfölddel
kapcsolta össze az északi-tengeri átkelő úton. Ennek
megfelelően, a legkorábbi skóciai bronzművesség pél-
dául a Migdale nevű lelőhelyről elnevezett termékek
leltűnő hasonlóságokat árul el a közép-európai korai
bronzkori művelődések típusaival. Különösen jól látha-
tók ezek a P. Reinecke által felállított időrend szerinti A,
szakaszba íartoző gaubickelheimi, neunheiligeni és más
raktárleletekben, továbbá a Straubingban és az Adler-
bergen feltárt, halom nélküli csontvázas temetőkben.
A kontinensről eredő hatások különösen szembetű-
86 | A rézkor és a bronzkor
nőek a fómtárgyak egyes tipusain, így azokon a tőrökön
vagy késeken, amelyek markolattüskéjére szögecsekkel
erősítették fel a markolatborítást, a kartekercseken, a
gombokat borító lemezeken és csövesgyöngyökön, és
alighanem az alabárdokon is. A bronzbalták viszont,
amelyeket néha egyszerű bekalapált minták is díszíte-
nek, főleg a helyi hagyományokat megőrizve készültek;
egy darabból álló formákba öntötték őket, és így egyeló-
re hiányoznak róllkazokaszámyak, amelyek a nyélhez
való erősítést könnyítették meg. Kivételt csak azok a
darabok képeznek, ahol kovácsolással alakították ki
ezeket. Az arany ékszerek közül kiemelkednek a hold-
sarlő alakű lunulák, ezeket a nyakba függesztve viselt kis
csüngőket vékony lemezből alakították ki, és vagy be-
poncolt pontokkal, vagy amellett még finoman bepréselt
geometrikus mintákkal is diszítették.
A wEssEx-KULTÚRA / Dél-Angliában hatáíozott
különbség figyelhetó meg a viszonylag szegényes sírmel-
lékletekkel ellátott gazdagabb sírok között, Előbbiek-
és a
ben szinte alig találni egyebet a hamvakat taría|maző
urna mellett, mint egy-egy kést vagy néhány gyöngysze_
met. Az utóbbiak viszont - feltehetően a hatalmat gya-
korló társadalmi vezetők sirjai - aranyból, borostyánból
és fajanszból készült ékszereket és számos más tárgyat
őriaek meg. Néhány ilyen gazdag sír pompás leletei miatt
aránytalanul nagy figyelem fordult e csoport felé, ame-
lyet Stuart Piggott jó néhány éwel ezelőtt Wessex-kultú-
rának nevezett el. A borostyánnak, ennek a Balti-tenger
partjain a természetben található, megkövesedett fenyő-
gyantának a felbukkanása bizonyítja, hogy messzi föl-
dekre elérő kereskedelem vagy csere folyt olyan távoli
területek, mint Wessex és Közép-Európa. vagy a Balti-
kum és az égei terülelek között. öarany színe és statikus
elektromosságra való hajlandósága kétségtelenül meg-
ragadta az őskori emberek figyelmét. A belőle készült
gyöngyökből álló nyakláncok (így a Wiltshire grófság-
ban lévő Upton Lovellből), és a fentebb, északon gagát-
ból faragott gyöngyperecek (mint p éldátú az, amelyeí az
argyllshire-i Poltallochban találtak) ugyanazt a holdsar-
ló-formát mutatják, mint az aranylemezbőlkészijlt lunu-
lák. Ezílúgyértékel, hogy gondosan átfúrt alátétlapokat
alkalmaztak, amelyek lehetővé tették, hogy az e1yes
gyöngysorok az ékszer közepe felé egyre távolabb legye-
nek egymástól, tehát a nyaklánc közepén egyre mélyebb-
re lógianak. Készítettek gyöngyöket fajanszból, ebből a
kékesen fénylő égetett, szilícium-tartalmú anyagból is,
bár Angliában mindeddig csak néhány, nyaklánchoz
tartozó törött darabjuk látott napvilágot. A Wessex-
művelődés sírjainak más mellékletei is mutatnak kap-
csolatokat Bretagne-nyal, így például a külső oldalukon
I24 l A szászországi Leubingenben feltáfi halomsír temeté§i
kamnájiinak lekonstrukciója. Jól szemlélteti a két fejedelmi
szeméIy maradványainak és sírmellékleteiknek a helyzetét.
(Piggott és Gimbutas után)
 A rézkor és a bronzkor | 87

látható kis bütykökről szőlőfürt csészéknek nevezett fogás szerint későbbiek voltak, mint a háromszögletű
edények, valamint egy Wiltshire grófságban lévő lelő- pengéjű példányok, bárez utóbbiak nem egyesetben, így
helyről Aldbourne-kelyheknek keresztelt formák. elsősorban női temetkezések mellékleteiként, később, a
Mindkettőnek megvannak azonban a helyi előfutárai is másik típussal együtt is készültek. A borostyán és az
a neolitikus Chassey-kerámiában. arany e késői szakaszban is használatban maradt, amit
A breton területek korai bronzkorával való további különösenjól mutatnak a Dorsetben, Clandonnál feltárt
összeköttetések fedezhetők fel a gazdag mellékletekkel halomsír leletei. Itt egy olyan, aranylemezből készített
ellátott Wessex-sírok két fő, bronzból készült tőrtípusa melldíszt is találtak, mint amilyenre a Bush Barrow-ban
alapján. Mindkettőre az a 1ellemző, hogy háromszögletű is rábukkantak, és vele együtt előkerült egy egyetlen bo-
a pengéjük, markolatborításukat pedig hat vékony szö- rostyándarabból finoman kifaragott kis edényke is.
A pengén néhahatfuozotíközép-
geccsel erősítették fel. A korszak legszenzációsabb leleteinek egyike viszont a
ső erősítő borda húzódik, és ez arra utal, hogy maga a Wessex-művelődés igazi elterjedési területétől kissé nyu-
típus végső soron Közép_Európából származik. Ezek a gatra található, a cornwalli Rillatonban lévő halomsír_
breton-brit tőrök, ahogy dr. Gerloffelnevezte őket, elő- ből származik. Ezt a füles bögrét aranylemezből kalapál-
kerültek a wiltshire-ben lévő wilsford Bush Baírow- ták, testét szinte hullámos bordák alakítják karcsúvá.
nak nevezett, jellegzetes halomsírjában is; egyiküknél a Készítésénekíejlett technikai fogásai alapján is legin-
markolatvég gombját V alakú mintákban beszögecselt kább a Rajna-vidéki Fritzdoríban és a svájci Eschenz-
apró aranydarabok díszítették.A sírmellékletek közül ben talált aranybögrékhez hasonlítható.
kiemelkednek a nagyon finoman bevésett mintákkal dí-
szitettrombusz alakú aranylemezek, továbbá azok acik-
cakkosra faragott csontszalagok, amelyek eredetileg egy
fából készült nyelet vagyjogart diszítettek. Egy ilyesféle
tárgyhoz alegkőzelebbi európai párhuzamként a müké-
néi B sírkörben feltárt iota [a görög ábécé betűjéről elne-
vezve] aknasírban találtjogar kínálkozik. A tőrök másik
csoportját az úgynevezett Camerton-Snowshill típus da-
rabjai alkotják. Ezeknél az elkeskenyedő hegyű (csúcs_
ívesnek is nevezett) penge középtengelyét vastagabbra
kalapálták, hogy erősebbé tegyék, a markolat részeit pe-
dig három nagy szegeccsel erösitették fel. Általános fel-

l25 / A spanyolországi korai bronzkori Argar-kultúra agyagedényei,

közöttük egy éles hastórésú magas fiobbra) és egy lapos tál
(középen). Ezek áitalában finom kidolgozású, de díszitetlen
edaiyek. (A§hmolean Museuú, Oxford)
126 / Az északkelet-magyarországi Hajdúsámsonbarr talált bronz
raktáIlelet külónösen remek kidolgozású kaldjáIól és harci
baltáinak gazdag együtteséról nevezetes. (Déri Műeum,
Debrecen)
88 | A rézkor és a bronzkor
Néhány éve a kutatók vitatják, csakugyan kapcsolat-
ban állt-e egl.rnással a Wessex-művelődés és a mükénéi
Görögország. Az évgyűrú_időrend alapján helyesbített
radiokarbon-adatok ugyanis nagy általánosságban arra
utalnak, hogy a korábban kimutatott idősorok néhány
év századda| fratalabbak, mint a wessex_művelődés radio-
karbon-keltezései, amelyek szerint történeti években
megadott kezdete inkább i, e. 2000 körülre tehető, mint
ennél későbbre. A mükénéiciülizáció párhuzamként
szóba jöhető szakaszait, tehát a Középső Hellászitól a
Késői Hellásziig terjedő évszázadokat nem a radiokar-
bon-mérések segítségével,hanemvégső fokon az óegyip-
tomi történeti időrend alapján keltezzük, és így náluk
nincs szükség arra, hogy az évgyűrűkre alapozott helyes-
bítéseket hajtsunk végre. Annak idején még amúgy sem
állottak rendelkezésre radiokarbon-adatok a wessex-
művelődés idórendjének a megállapításához, és a módo-
sítgatások annak alapján történtek, hogy valaki milyen
időrendileg párhuzamos helyzetet javasolt a mükénéi
korszakokhoz képest. Ma már ugyan segítségünkre van_
nak a radiokarbon-kormeghatározások, de ezek, még az
említett helyesbítés után is, meglehetősen későiek - azaz
fiatalok - ahhoz, hogy a Wessex-művelődés késői szaka-
szait egyidősnek tarthassuk a mükénéiaknasíroknak az
i. e. 17-15. századokra tehető korszakával. Wessex kez-
detei viszont minden valószínűség szerint i. e. 2000 kö-
rülre teendők, így tehát egy úgynevezett hosszú időrend-
ben mind az európai aunjetitzi kultúrával (azaz a Rei-
necke-féle időrendben az A" fázissal), mind a mükénéi
civilizációval (egészen pontosan a Középső Hellászi II-től
a Késő Hellászi IIA_ig terjedő periódusokkal) való kap-
csolatokra elegendő időhossz áll rendelkezésre. Hogy a
Stonehenge III építésiszakasza ebben az idősorban mi-
lyen helyet foglal el, egyelóre még bizonytalan; az egyes
kőtömbjein látható, baltákat és tőröket ábrázoló bevé-
sések kétségtelenül eléggébizonytalan kivitelűek ahhoz,
hogy valóban szoros kapcsolatba hozhassuk őket a
megfelelő mükénéitipusokkal.
A KoRAI BRoNZKOR KÖZEP- É,SNYUGAT-
EURÓPÁBAN / Valahányszor a kutatók a Wessexben
és Bertagne-ban feltárt harcos-sírokat, valamint a skó-
ciai és irországi réz- és aranytermőhelyek művelésbe vé-
telét tárgyalják, mindig felmerül ezek tipológiai kapcso-
lata a közép-európai korai bronzkorba tartozó aunjeti_
tzi kultúráboz tartozó csoportokkal, Unétice [amelynek
német hangzású Aunjetitz neve még akkor terjedt el a
magyar szaknyelvben is, amikor Csehország is az Oszt-
rák-Magyar Monarchia része volt] Prágához közel fek-
szik. Délebbre találhatók az Alpes-vidéki bronzkor strau-
bingi és adlerbergi csoportjai, északra pedig a Montelius-
féIe I. bronzkori periódus művelődései. Keletre, a jórészt
Magyarországra eső Alföldön, az egyazon időben virágzó
nagyrévi és hatvani kultúrákat találjuk, amelyeket azon-
ban hamarosan felvált az Alföld keleti és Erdély nyugati
részénelterjedő ottományi múvelódés, Mint Európában
másfelé is, a kutatás figyelme ezeknél is elsősorban a gazdag
ternetkezések és fémből készült sírmellékleteik felé iránl.ult:
úgy látszott, hogy az ilyen ékszerek és fegyverek sajátos
rendeltetéssel bírtak a temetkezésekben. Különösen nagy
hírre tettek szert a Helmsdoríban és Leubingenben talált
fejedelmi sírok, jóllehet mindkettő a szász-thüringiai tér-
ségben fekszik, ez pedíg az alnjetitzi területnek csak a pe-
remüdéke. Az előbbi nemcsak arany karpereceket, tűket és
fiilbevalókatmagába foglaló sirmellékleteinek feltűnő gaz-
dagsága okán vált híressé,hanem azért is, mert a mindeze-
ket magába foglaló, gerendákból ácsolt sirkamrája az
ugyanabba a halomba elhantolt temetkezések köziiLl a leg-
későbbi volt. A nála korábbi sírok egyikjellemző melléklete
pedig a zsinegdíszes edény volt. A leubingeni sírhalomban
ugyancsak egy gerendavázas építménybennyugodott az el-
ső számú halott, egy férfi, hát {n fekvő, nyújtott temetkezé-
se, rajta keresáben pedig egy fiatal személy csontváza he-
vert. A sírmellékletek köZött voltak arany ékszerek is, to-
vábbá háromszögletű bronztőrök a markolatdíszeket fel-
erősítő szegecsekkel, vésők, egy alabárd, valamint két olyan
bronzbalta, amelyeket már kétrészes formában öntöttek ki,
és így voltak a nyólhez való erősítésre szolgáló szárnyaik is.
Ezek a sírok azonban kivételesek, hiszen az alnjetitzi
művelődés temetkezesei általában nem neveáetők gazdag-
nak. A valamelyest szegényesebb mellékleteket tartalmazó
halomsírok a gyakodak, amelyeket olykor a főnöki címnél
alacsonyabb rangú harcosokénak tartanak, akik a társa-
dalmi ranglétrán magasabban álltak, mint azok, akiknek
sí{aiba legfeljebb egy-két edény jutott, vagy egyálta|án
semmi sem. Indokolatlannak tetszhet viszont arra követ_
keztetni, hogy a gazdag sírmellékietek valamilyen maga-
sabb társadalmi helyzetre vallanak, éppen úgy, mint azt
feltételezni, hogy a borostyánkőJeletek elterjedése a kita-
posott kereskedelmi utakhoz, és nem a törzsek közötti csere
szrrl ezntéhez igazodik. Kétségtelen tény, hogy az aunjetitzi
művelődés lakótelepei - már amennyire a rendelkezésre ál-
ló ásatási fonásokból megállapítható - a társadalmi réteg-
ződésnek semmifele jelét nem mutatják. A Csehorság te-
rületén az utóbbi években vezetett feltárások során a 20
méteres hossáságot is elérő, téglalap alakú házak szorosan
egymás mellé állított cölöpszerkezetei kerültek felszínre, ál_
talában azonban elég ritkák a telepfelárások. Mindezek
ellenére, az azigyekezet, amellyel a közep-európai érclelő-
helyek kitermelése folyt, továbbá a bronz- és az aran}rrnű-
ves mesterség fejlettségének magas foka arra utal, hogy az
európai neolitikumnak a még csak az önfenntartásra törek-
vő paraszt-társadalínaitól meglehetősen különbözó ársa-
dalmakról van itt szó.
Csehország teriiletétől nyugat felé a Duna völgyében
a délnyugat-németországi helyi korai bronzkor emlék-
anyagában is megfigyelhető a bronzművesség jelentős
fejlődése, jelesen a Bajorországban lévő, és az egyik cso-
portnak nevét adó straubingi lelőhelyen is, sőt tovább
nyugatra a felső Rh6ne vidékéig, a Jura-hegységben és a
svájci Valais kanton alacsonyan fekvő alpesi völgyeiben.
Bár ez utóbbiakban megszaporodott a települések szá-

ma a korai bronzkorra, magán a svájci felföldön aligha-
nem tovább folytalődott aZ a íéEíőlmegmaradt hagyo-
mány, hogy rövid téglalap formájú gerendaházacskák-
ból álló, tóparti falvakat építettek.A Rhóne vidékéna
temetkezéseket vagy kőládákban, vagy földhalmok alatt
találjuk, mindkét esetben csontvázas sirokat. Sírmellék-
leteik között egyaránt vannak háromszógletű tőrök és
ruhadíszek, utóbbiaknál azok a bronztűk a legjellem-
zőbbek, amelyek feje háromlevelú lóherére hasonlít.
A kerámiák közöttvannak kis füles csészék,de nagyobb,
kettősen kúpos testű fazekak is, amelyeket sűrű ujjbe-
nyomásokkal tagolt körbehaladó bordák díszítenek.
Ennek a saiátos mintának vannak helyi változatai Dél-
Németországban és Svájcban, továbbá a Franciaország
északi részéníekvő Fort Harrouard-ban, végül a Wessex-
művelődés kettősen kúpos hasú urnáin is.
Maga a Rhöne-völgy kétségtelenül olyan útvonalat
jelentett, amelyen a kelet-európai technológiai felfedezé-
sek eljutottak Franciaország középső részére, sőt talán
még azon túlra, Délkelet-Spanyolország tengerparti zó-
nájába is. Ezen az utóbbi területen az Argar-múvelődés
erődített telepei - közöttük a névadó El Argar, továbbá
az Almériában található El Oficio és mások -, a maguk
sűrűn egymás mellé épített,keskeny utcákra néző, majd-
nem négyzet alapú házaikkal arra mutatnak, hogy e kö-
zösségek végérvényesenszakítottak a megelőző időszak
település-szerkezetével. Az Argar-múvelődés szögecses
markolatú tőrjei és alabárdjai határozottan a kőzép-
európai típusokkal vannak kapcsolatban. Ugyanakkor
az a szokásuk, mely szerint halottaikat nagy edényekbe
téve a telepek belterületén temették el ez a temetési mód
különösen a kultúra fejlett, középső szakaszában volt
jellemző -, a Földközi-tenger keleti medencéjéből, és fő-
leg Anatóliából érkező hatásokat sejtet inkább, mint egy
hosszan tartó közép-európai kapcsolatot. Ha a techno-
lógiai szempontokat vesszük, akkor azt kell megállapi-
tanunk, hogy az Ibériai-félszigeten az egészi. e. 2. évez-
redben a meglehetősen konzervatív hagyományok éltek
tovább. Bár az Argar-művelődésben szerepet kaptak
olyan jellegzetes típusok, mint a szögecselt markolatú
hosszú tőrökvagy az ezüstdiadémok, maguk a fémková-
csok egyébkéntcsaknem teljesen a harang alakúedények
m úvelődésénekfémművességi hagyományait folytaLták.
igy tehát. amennyiben a bronzmesterség igazi fellendülé-
sére vagyunk kíváncsiak, akkor figyelmünket ismét Kö-
zép-Európa keleti részérekell fordítanunk, az Erdélyben
müködő bronzfeldolgozó központokra.
Az i. e. 2. óvezred közepén Közép-Európában ko-
moly technológiai erőfeszítések történtek új típusú és él-
szerűbb bronzfegyverek előállítására. Említettük már,
hogy a korai bronzkor közepe táján a szárnyas baltákat
már kétrészesformákba öntötték. A tőrök szinténjelen-
tős fejlődésen mennek át a középső bronzkor kezdetéig,
és ennek során a korábbi ,,csúcsíves" alakjuk meghosz-
szabbodik, kialakul a rövid, kétélűegyenes kard, amely-
nek először kerek (Sögel-markolatnak is nevezett),
A rézkor és a bronzkor | 89
késóbb trapezoid-átmetszetű (Wohlde típusú)marko-
latgombjait egyaránt szögecsekkel erősítették a marko-
lattüskéhez. A kárpát-medencei ottományi kultúra
bronzműveseinek tehetségétlegjobban a kelet-magyar-
országi Hajdúsámsonban előkerült bronz raktárlelet
gyönyörűen díszítettharci baltái bizonyítják, Ezek Mo-
zsolics Amália rendszere szerint a IIIA szakaszba tartoz-
nak, ami megfelel a Németországra kidolgozott Reine_
cke-féle időrend bronzkori A, fázisának. A kincsben a
nyélcső felső részénmegnyújtott fejű, úgynevezett kau-
kázusi típusúbalták, magyarországi típusúkorongos fejű
csákányok (harci balták) mellett egy csehországi jelleg-
zetességű kettős fejű változat is van, a nyél számára szol-
gáló hosszú csővel. A két utóbbi fajtán szépen kidolgo-
zott, bevésett csigavonalas minták láthatók. Az ívelt vo-
nalú és meanderekből álló diszítő elemek kétségtelenül
széles körben terjedtek el Kelet-Európában, és nem csu-
pán bronzkardokra és -baltákra vésve találkozunk ve-
lük, hanem a csontból és agancsból készített kisebb tár-
gyakon is, sőt egy leegyszerűsített változatuk még a dél-
oroszországi Borogyinóban talált, közismert raktárle-
leíheztartozó eztlsttűn is viszontlátható. Ennek a müké-
néi Görögországban lévő párhlzama| alapján néhány
szaktekintély úgy véli, hogy egyidős volt a mükénéi ak-
nasírok korával, teháí az i. e. 16. századba keltezhető.
A borogyinói kincs baltákon kívül tartalmaz még egy
bronzmarkolatú, elnyújtott íormájú kardot is, amelynek
pengéjét szintén bevésett, ívelt vonalú motívumok díszí-
tik. Ezt a formáí az Erdély északnyugati részénlévő
Apán talált raktárleletről apai típusnak nevezik.
A Magyarország tefületén működött bronzkovács-
műhelyek hatása nagy területen érezhető, a morvaorszá-
gi átjárón keresztül az apai típusúkardok eljutottak
Eszak-Európába is, egy másik irányban pedig az Odera
vidékére,Velük együtt terjedtek el a hosszú nyélcsöves
balták egykorú vá|tozaíai, valamint az olyan gömbös
fejú bronztűk is, amelyek fején átfúrás van egy zsineg
számára. Az ottományi művelődés feltétlenül mutat har-
cias beállítottságú társadalomra jellemző vonásokat,
fémműveseinek a termékei azonban azt is elárulják,
hogy élt bennük a díszfegyverek iránti igény is, amelyek-
kel inkább ceremóniák során lehetett hivalkodni, mint
igazi, ltarcban forgatni őket. A fényűzés kedvelésére
egyik legjobb példa az erdélyi Cófalván, a míltt század,
közepén talált, és azőta kevés kivétellel elkallódott
aranykincs: az etdélyi típusúrövid nyélcsöves vagy
nyéllyukas balták aranyból készítettpéldányai mellett
számos aranykarika és csigavonalas mintákkal díszített
aranykorongis volt. Az ottományi művelődés fejlett sza-
kaszában a kerámiamesterség termékei szinte barokkos
formákat öltöttek, az edény eket az oldalukból kiemelke-
dő dudorok körül tekeredó domborműves spirálisokkal
látták el. Azok a négykerekű kocsikat ábrázoló, agyag-
ból készített, gyakran még egyszerű mértani alakzatok-
kal is díszített kis modellek kétségtelenül bizonyítják a
járműtípus mindennapi házi és a me zőgazdaságban v alő
90 | A rézkor és a bronzkor
127 I28 l AzottoííLányi kultúra edényeit sajátos spirális
díszítóminták és az edényfalból kiemelkedő dudorck jellemzik.
A díszítésjóllátható a füles bögrén, valamint a bordázott
nyakú nagy vázán, Mindkét edény a nyitrai Régészeti Intézet
tulajdona,
1,29 l AzottomáLíy falu határában látható erődített bronzko telep
alacsony dombon fekszik. Valaha védmú vette körül.
haszná|atát, amely erre az id,őszakra egész Közép- és
Kelet-Európában általánossá vált.
A nagyréü-hatvani-füzesabonyi, egymást követó mű-
velődések települései igen gyakran magas, többrétegú
lel/ek. Közülük a közép-magyarországi Tószegen a Ti-
sza árterének peremén állón folytak mindmáig szinte a
legnagyobb szabású kutatások. Az ottományi művelő-
dés telepei gyakran előreugró ormokon (promontorokon)
vagy folyók összefolyásainak szögletében lévó ala-
csony magaslatokon találhatók, és általában sáncfallal
és sáncárokkal vannak megerősítve, mint például a Ke-
let-Szlovákiában egy előreugró ormon taúlható bárcai
telep is. Itt az erőditésen belül fekvő települési térséget
módszeresen megtervezve osztották fel a négyszögleies
boronaházak elhelyezésére. Ezt a védművek közötii tér-
ség szűkös volta követelte így. Maguk a házak általában
két helyiségből állottak, és az építetttűzhelyek alapozá-
sára rendszerint a kettő között a nagyobbikban bukkan_
tak rá az ásatók. Hasonló elrendezést figyelhettek meg a
tőszegi tell azonos korú rétegeiben is. A szabályoún
megerődített telepeknek a bronzkor közepe táján Kö-
zép- és Kelet-Európában való megielenéie feitétlenül
összefüggésbe hozandó a fegyverek egyre növekvó mér-
tékű előállításával, Csak sejtésekre hagyatkozhatunk
annak megítéléséhez,hogy mi válto ttakí ezt az erőszak-
ra utaló folyamatot. Talán a harcosok katonai arisztok-
ráciájának terüIetszerzó szándékai. Vagy az egyre szapo-
rodó népesség élelmezésóhez szükséges új földterüleiek
szerzéséneksürgető igénye, vagy talán olyan más ténye-
zők, amelyekről a régészetmás források híján - soúa-
sem szerezhet bizonyítékokat? Effajta erődített telepek
előfutárai már korábban léteztek az égei területeken és
Angliában, sőt még korábbi, közel-keleti előzményeik is
vannak. Közép-európai védműves falvainkat azonban,

amelyeknek korábbi helyi, cölöpkeritéssel kórúlvett etó-
dei is megtalálhalók, szerepüket illetően nem hasonlít-
hatjuk sem az Egeikum és Anatólia lellegváraiboz. sem
az Okori Kelet városi központjaihoz. Belólük alakultak
ki viszont a késő bronzkori lausitzi művelódés igazi ma-
gaslati várai, amelyeknek külső védművei gereldaváz-
ból és betömedékelt földből állottak. Ezek a néha még
kővel is megerősített sáncrendszerek voltak az európai
vaskor magaslati várainak előfutárai.
A HALOMSiROS MŰVELÓDES ES A KÖZEPSÓ
BRONZKOR / A fémtárgyakból álló gazdag együttese-
ket, ha nem egy temetési szertartás elföldelt kellékei közé
tartoztak, mint arra Hawkes rámutatott , többnyire
azértásták el, mert így biztonságosabban őrizhették meg
őket. Ezek tehát csak azért kerülhettek régészkezébe,
mert annak idején valami katasztrófa megakadályozta,
hogy elrejtőik újra kiássák őket. Egy ilyen bizonytalan
időszakot korábban azza| a kivilről jövő támadással
hoztak kapcsolatba, amelyet régészetileg a középső
bronzkori (a Reinecke-rendszer szerint a B és C szakász-
ba tartozó) halomsíros múvelődéssel azonosítottak. Ma
már azonban egy másik, jóval kézenfekvőbb magyará-
zaí szerinI az awjetitzi művelódés elődeinek egész Kö-
zép-Európát érintő terjeszkedéséről, majd az új helyeken
való berendezkedéséről lehetett szó. Mint láttuk, az aun-
jetitzi művelődésben már a korai bronzkorban halmo-
kat emeltek a sírok fölé.
Bárvoltak területi csoportjai, a középső bronzkorban
hatalmas és egységes kulturális zőna fogta egységbe az
Al-Duna vidékét,Magyarország, Románia és Eszak-
Jugoszlávia területét, és azinnen nyugat felé a Rajnáig és
Elszászig, valamint az Alpoktól az észak-európai síksá-
gig terjedő egész térséget. Nagy számban és több fajtá-
ban készültek a kardok, amelyeket pengéjük alakja és
markolatuk formája és szerkezete alapján szoktak osztá-
lyozni. Délkelet-Európában a nyilvánvalóan mükénéi
hatásokra megjelenő fegyverek mellett voltak helyi típu-
sok is, az előbbiek arra utalnak, hogy időnként kereske-
delmi kapcsolatok jöttek létre. va§y háboruskodásokra
került sor az Egeikum és a barbár észak között. A térség
keleti felén a mesterségbeli haladást a magyarországi ti-
pusú harci balták mutatják, Közép-Európa n},ugati ré-
szén viszont a korábbi egyszerú számyas baltákon ekkor
kezdik alkalmazni azt a zárótaréjt, amely megakadá-
lyozza,hogy elhasadjon a nyél [a balta ugyanis nem tud
becsúszni mélyebben a végénkettéhasított nyél testébe,
mert a nyél vége megakad ebben a taréjban]. Ez azűgy-
nevezett palstave típusú balta [amit magyarra támasztó-
bordásnak fordithatunk]. Kelet-Franciaországban meg-
lehetősen sok halomsír maradt fenn a korszakból, ame-
lyeket hosszú évekkel ezelőtt a Hagenau kömyéki erdő-
ségekben tártak fel. Különösen jellegzetesek a csoport
női sirjai, amelyekben a mellékletek között rendszerint
bronzból készúlt tűk, karperecek és széles testű bokape-
recek találhatók. Az utóbbiakat általában bevésett mér-
A rézkor és a bronzkor | 9l
tani minták díszítik,végeik csigavonalba tekerednek, és
legtöbbször párosával fordulnak elő. A kerámia olyan
diszítésbeli sajátságokat mutat, amelyek valószínűleg a
dél-németországi korábbi bronzkori előzmónyekből ala-
kultak ki. Ezek lényege az, hogy a mintákat valósággal
kimetszették a még puha agyagfelületből, mély rovások
segítségével(innen a neve is, a Kerbschnitt német szó).
A korábbi kereskedelmi utak és kialakult cserekapcsola-
tok fennmaradását az mutatja, hogy ezekben a sirokban
borostyán-, valamint üveggyöngyök is találhatók.
Európa északnl.ugati részein és az atlanti partokon a
kózépsó bronzkort mint időszakot nem annyira a temet-
kezések építményeiés a telepek formái jellemzik, mint
inkább a helyi bronzművesség által elért technikai fej-
lettség. Az, hogy a tárnasztóbordás (palstave) balták
angliai és írországi típusai Bretagne-tól a Baltikumig el-
terjedtek, arról tanúskodik, hogy a La Manche-csator-
nán és az Északi-tengeren át továbbra is fennmaradtak
a szigetek és a kontinens közötti kapcsolatok. Sót, az i. e.
|2. században még ki is bővültek, amikor a Brit-szigete-
ken megjelentek olyan díszített bronztárgyak is, mint a
csavart testű nyakperecek, karikák és karperecek, ame-
lyekhez leginkább hasonló példányok az észak-európai
középső bronzkor leletegyütteseiben találhatók meg.
A raktárleletek és települések egymás közti közvetlen
kapcsolatait természetesen elég nehezen lehet felderíteni,
ennek ellenére mégis sejthetők összefüggések az előbb
említett díszítettbronztárgyak és a dél-angliai Deverel-
Rimbury-művelődés között, amelyet korábban a sziget-
ország késői bronzkorára tartottak jellemzőnek, ma
azonban figyelembe véve az észak-európai korszakok-
hoz való viszonyát, már korábbinak tartják. Jó néhány
olyan, a pásztorélettel kapcsolatos karám, továbbá tele-
pülés jellemzi, mint amilyeneket Dorsetben a Shearplace
dombon, Wiltshire grófságban egy Thorny Down nevú
lelőhelyen, a korábbi szakaszból pedig Sussexben a
Plumpton síkságon tártak fel, illetve találtak meg. E te-
lepülések lakóházainak alaprajza kerek és kis belterüle-
tú, hasonló tehát a Hollandiából és Kelet-Franciaor-
szágból ismert épületekéhez. Ezek az épületek min-
denképpen egy olyan, nlugat-európai vagy atlanti hagyo-
mányt testesítenek meg, amely szemmel láthatóan eltért
a Közép-Európában szokásos hosszú vagy rövidebb, de
téglalap alapú házaktő|, és a Brit-szigetek hegyes vidé-
kein a bronzkor után is használatban maradtak, tovább
élve a római korig, sőt azt követően is. A jellemző temet-
kezési mód a hamvasztás volt, és a hamvakat durva kivi-
telű, vödör vagy hordó alakú urnákban helyezték a sir-
gödrökbe, amelyek egy része fölé halmot is emeltek.
Vannak azonban halom nélküli, úgynevezett lapos te-
metők is. Ma még nem tudjuk, hogy mely csoport volt
ennek a művelődésnek az előfutára. Hol1andiában azon-
ban a Hilversum városáról elnevezett, Ill'eíve az azok
változatát jelentő úgynevezett Drankenstein-típusú ur-
nák, amelyek többek között a Brabant tartomány északi
felén található, Toterfout-Halve-Mijl melletti temető-
92 | A rézkor és a bronzkor

ben kerültek elő, arra a feltevésre sarkallták a kutatókat,
hogy maga a Hilversum-művelődés egy, Dél-Angliából
kiinduló területszerző népmozgás eredményeképpen
jött létre.
Az őskor e szakas zának néhány nagyonjellegzetes sír-
leletét az észak-európai középső bronzkor (tehát a Mon-
telius rendszere szerinti II III. periódusok) anyagából
ismerjük. A sírhalmok alatt általában igen kedvezőek a
talajviszonyok, és így nemcsak az egy fatörzsből kifara-
gott koporsók maradtak ránk, de azoknak a ruháknak
a textilrészei is, amelyekben a halottakat elföldelték. Jüt-
land déli részéről számos sírból nemcsak a férfi és női
viselet különböző darabjait ismerjük ilyen módon, ha-
nem még maguknak a holttesteknek a bőre, haja és kör-
mei is sok esetben fennmaradtak, nem is beszélve a sok-
kal időállóbb bronzeszközökről és ékszerekről. E népes-
ségnek a temetkezési szokásairól és vallásos hiedelemvi-
lágáról egyelőre még csak sejtéseink vannak, bár a talál-
gatások homályába némileg bevilágítanak az olyan ki_
emelkedő felfedezések, mint például a Zeeland tafto-
mányban lévő Trundholm-mocsárban talált nevezetes
,,napkocsié". Ez a bronzból finom múvű munkával ké_
szített kis modell e gy lovat ábrázo|, amely egy hatkerekű
járműre állított, aranylemezzel bevont nagy napkoron-
got vontat. Kultuszkocsikat ábrázoló különféle model-
lek egész Európában ismertek voltak az őskor vége felé,
és minden okunk megvan arra gondolni, hogy a trund-
holmi jármű valamiféle, a napkultuszhoz kapcsolódó
szertartásban kapott helyet.

130 / Egy kovácsmesteí álíal azi. e.7. században elrejtett raktáIlelet

Welbyből. A szigetország tedletén használt jell€gzete§
blonztárgyak mellett (tokos balták, lándzsahegy és
kardtöredékek) vannak benne szemmel láthatólag
a Hallstatt_köIből importált darabok is, egy bronzbogrács
kereszt alakú, fülfelelősítő lemezei, (Leice§tershile Museums,
Leice§ter)
13l / Az urnamezős kultúrajellegzetes, bronzlemezből
kovácsolt-domboritott edélyei a magyalországi
hajdúböszörményi kincsleletből. volt benne egy szitula
(középen), egy poncolt-domboritott díszű kis füles bógre (fenn)
és egy félgömb alakú bogrács, amelynek csavart fűtét két_két
T alakú lemezzel erősítették fel, (Múller-Karpe után)

Dél-Európának ugyanezekben a századalban Í)szak-
Itáliában a telepek - a neolitikusokhoz hasonlóan a
korai bronzkori Polada_szakaszban is a tavak partján
épültek, és fejlődésük csúcspontját azt. e.2. évezred,llo|-
ső századaibaa olyan falvak íormájában értékel, mint
például a Garda-tónál fekvő Peschiere, amelyet elsősor-
ban bronz-leleteinek változatosságáról és bőségéről tar-
tanak nevezetesnek, különösen tűiről és hegedűvonó
formájú fibuláiról (azaz kapcsoló- vagy biztosítótűiről).
Magának a területnek a középső bronzkori fejlődése
egyáltalában nem volt elvágva a közép-európai folyama-
toktól, sőt, a Verona közelében lévő poveglianói temető-
ben talált, feltétlenül importból származó magyarorszá-
gi típusúkardok valószínűleg a Keleti Alpokon keresz-
tül lezajlott kis méretű népmozgásról beszélnek. A Pó
síkságán és az Appenninek előhegységeiben az o|yan
többrétegű telepek voltak a jellemzőek, amelyek hason-
lítanak a velúk egykorú kelet-európal tellekre. Terrema-
réknak |az olasz terremare, egyes számban terramara
szóból] nevezzúk őket, arról a zsíros, sok organikus
anyagottartalmazó földjükről, amelyről legelőször felis-
merték.
Kózép-Itáliában az Appennini-művelődés nagyon tar-
132 / A Württembergben lévő Buchaunál leltárt urnamezős kori
település alaprajza cobbra) és a lalu egyik házának
rekonstrukciója (balra). amely jól szemlélteti, miként
helyezkedett el az épület a sziget partjáít. (Reinerth után)
A rézkor és a bronzkor | 93
tózkodónak bizonyult a tovább fejlődés szempontjából,
lakossága pásztorkodással foglalkozott, és nem sok ér-
deklődést mutatott az Alpoktól északra vagy a Földkö-
zi-tenger keleti mecencéjében mindinkább kibontakozó
korabeli fémmúvességiránt, Mindenesetre, a középső
bronzkorban mükénéi kereskedók vagy kirajzó város-
alapítók kapcsolatokat teremtettek Dé1-Itáliával, Szicí-
liával és a Lipari-szigetekkel. Ezek a tengeri vállalkozá-
sok azonban nem bizonyultak hosszú életúeknek,mert
az i. e. 13. század második felében az egész mediterrán
térségaz égei területektől Egyiptomig és Anatóliáig bar-
bár hóditók és rablók támadásainak a kereszttüzébe ke-
rült, E barbárokat a korabeli írott források áItalában a
,,tengeri népeknek" emlegetik. Azi. e. 12. század e|ejére
mind a hettita, mind a mükénéi biro'dalom hanyatlani
kezdett, a mükénéi Görögországra pedig ráköszöntöt-
tek a,,sötét századok",
A KESEI BRONZKOR URNAMEZÓS KULTÚRAJA/
Nem időzhetünk most azoknak a vitatott elméleteknek
az ismertetésénél,hogy mi okozta a mükénéi hatalom
bukását, és melyek voltak azok a barbár népek, amelyek
azt elősegítették. Nagyjából ezekkel a fontos események-
kel egyidőben, Közép-Európa népeinél egy új temetke-
zési forma kezdett elterjedni, az, amikor a hamvakat ur-
namezőknek nevezett, halmok nélküli temetőkbe temet-
ték el. Valójában a helyzeí az,hogy az urnamezős műve-
lődés néhány ígazán gazd,ag sírját éppenséggelielentős
94 | A rézkor és a bronzkor
méretű halmok alatt találták meg, amelyekben néha
több, egymást követően elföldelt temetkezést is feltár-
tak. Természetesen a halottak elégetéséneka szokását a
korábbi időszakokban is ismerték, mint a hullatemetés
mellé járuló kiegészítő formát. E tények ellenére, az ur-
namezők egyóntetú és általános fellépéseszinte egész
Közép- és Nyugat-Európáb an az j.. e. 2. évezred végén
olyan határozottan összefüggő jelenség, amely néhány
őstörténészt arra sarkallt, hogy az urnamezők népét
azoknak a népességeknek az őseivel azonosítsa, akiket a
133 / Aranyból készült késő bronzkori nyakdisz finoman
kidolgozott, poncolt mintázattal aZ Eszak-Walesben lévő
Moldból, (British Museum)
134 / Bronzlemezből az atlanti csoport A stilusában kalapált bogrács
az angliai Oxfordshire grólságban íekvő
Shipton-on-Cherwellből. (Ashmolean Museum, Oxford)
későbbi görög és római történetirók mint keltákat eml!
tenek. A késői bronzkori urnamezős kultúrának fő jel-
lemzője, hogy a bronzművesei fejlett technikát alkal-
maztak, sokléle tárgyat készítettek, és nyilvánvalóan jó-
módban éltek, amely lehetővé tette a bronzmúvesség fel-
vírágzását. Először is, az urnamezős nép vezető rétegé-
nek jobb fegyverzet állt a rendelkezésére a kardok to_
vább fejlődésével: a pengét a markolatnyújtvánnyal
együtt egyetlen darabban öntöttók ki, és az utóbbin két
oldalszárnyat is kialakítottak, hogy biztosan tudják tar-
tani a két részből álló markolatgombot. A lándzsahe-
gyek továbbra is köpűs kivitelben készültek [tehát őket
lehetett ráhúzni a nyélre], ajellegzetes ívelt élú,úgyneve-
zett lángvonalú formában, de már nem voltak rajtuk a
középső bronzkori elődjeiken gyakori oldalkarikák.
Másodszor, a közép-európai bronzkovácsok jelentős
készségre tettek szert a bronznak lemezzé való kovácso-
lásában, és így páncélok készítésében akár a mükénéi
fegyverkovácsokkal is versenyre tudtak kelni. Ennek a
legkorábbi bizonyítékai a szlovákiai Csákán feltárt, az
i. e. 12. századba keltezhető fejedelmi sírban kerültek
napvilágra.

Szintén bronzlemezeket használtak az atálylag szép
számmal előkerült sisakok, a sisakról két oldalt lelógó,
az arcot védő lemezek és a kerek pajzsok készítésére,és
mindegyiküket bőrrel béleltékki, vagy esetleg fával,
hogy valóban megbízható védelmet nyújtsanak. Vé-
konyra kalapált bronzlemezből készültek a kis füű ivó-
bögrék is, és csakhamar a finoman kidolgozott edények
változatos formái is, olyanok, mint amilyeneket a kelet-
németországi Drezda mellett, Dobritzban talált raktár-
leletben is láthatunk. vannak ebben füles csészékbelül_
rő1 poncolással kiütögetett pontdiszekkel, egy nagyobb
méretúcsöbör, továbbá egy szűrő vagy rosta is. Ezeket
ajól formált edényeket valószínűleg szertartások és val-
lási ünnepek számára íaíto5atták, amint azt a KőZép-
Európában vagy a Dél-Skandináviában is megtaliilt, ap-
ró kerekű bronz kocsimodellekre állított bronzüstök
mutatják. Az egyiket, amelyik a hajdani magyarországi,
Hunyad megyéhez taítozott Vajdéjon került elő (mai
neve Riul Mic), elöl és hátul is egy-egymadárra emlékez-
tető figura kíséri,a madárábrázolás pedig nagyon gya-
kori volt az urnamezős kultúrában. A vallási kultusszal
kapcsolatban álló madarak lálhatők az észak-jugoszlá-
viai Dupljaján talált háromkerekű, agyagból készített
kocsimodellen is. Magán a kocsin egy, az istennőt megie-
lenítő szobrocska van, amely azonban levehető róla,
hogy előtűnhessen a kocsiderék aljára domborműsze-
rűen megmintázott napkorong. Az urnamezős kultúra
későbbi szakaszához laííozlka kelet-magyarországi
Hajdúböszörményben talált füles bogrács is, rajta
ugyancsak poncolt kivitelben a napkorongés a madárfe-
jek már ismert együttese látható. A mindennapok tár-
gyait illetően, a házi és használati eszközök formakincse
egyenletesen fejlódött. A biztositó- vagy zárótaréjos, tá-
masztóbordás baltákat a tokos balták váltották fel, te-
hát az a íajta, amely lehetővé teszi u gyan az egészen szi-
lárd nyelezést, viszont kevésbésúlyos, mint tömörebb
elődei, és még az a hátránya is megvan, hogy ha az éle
elkopott, nem élezhető meg sokszor, mert egészen a bel-
ső üregig elfogyhat. Az egyélúkések és az ívelt sarlók a
ház körüli és mezőgazdasági tevékenységtanúbizonysá-
gai. Az ékszerek is nagy bőségben fordulnak elő, tűk,
karperecek és fibulák vegyesen.
Röviden márjeleztük, hogy az urnamezós kultúra lau-
sítzi csoportjában dombtetőkön elhelyezkedő magaslati
erődítmények is kialakultak, és rövidesen rátérink az
i. e. 1. évezredi utódaikra is. Az alacsonyabban fekvő
települések között a legnagyobb szabású ásatások azon
folytak, mely a württembergi Buchau melletti Federsee
(más néven Wasserburg) egyik szigetén található. A falu
korai szakaszában kis négyszögletes, gerendavázas házak
épültek, a rákövetkező korszakban viszont márjobban
megépített,oldalszárnyakkal ellátott téglalap alapú épü-
letek. Közülük a legnagyobbak alapterülete a 100 négy-
A rézkor és a bronzkor | 95
zetmétert is meghaladta. A falu lakossága egészen nyil-
vánvalóan mezőgazdaságból élt, hiszen búzáí, fupát és
kölest egyaránt íalá|tak a telepen, valamint sarlókat és
őrlóköveketis, de annakhasznát nem kis mértékben egé-
szítette ki a halászat, sőt valamelyest a vadászat és az
erdei gyiitnölcsök, bogyók gyűjtögetése is. A wasserbur-
gi telep késói szakaszának eme bonyolultabb alaprajzu
házai minden bizonnyal szokatlanok kissé, hiszen a
szokványos urnamezős háztípus, am€lyet itt a korai tele-
pen találtak meg, lényegében az ősi közép-európai ha-
gyományt, a kis, rövid téglalap alaprajzú kunyhók épité-
sét folytatta. Ilyenek még az urnamezős művelődés késői
szakaszában is készültek, amint azt a Perleberg (NDK)
ásatásaiból megtudtuk. Ugyanakkor, mint láttuk, az At-
lanti-óceán partvidékein a régóta meggyökeresedett szo-
kások a kerek alaprajzu épületeket helyezték előtérbe, és
természetesen az urnamezős népcsoportok is ilyenekkel
találkoztak nyugatra tartó terjeszkedésük során.
Az urnamezős művelődés azonban a Rajnától nyugat-
ra is megőrizte a rá jellemző hamvasztásos temetkezési
módot és halom nélkü|i sírjait, amelyeket egyes esetek-
ben körárokkal vettek körül, mintpéldául a Marne vidé-
kén lévő Aulnay_aux-Planches-ban feltárt temetóben is.
A fémtárgyak között a sz:ímos változatban készülő tűk
voltak a legáltalánosabbak. A kerámiában találunk
gömbölyú hasú vagy kettősen kúpos testú é|elemtároló
edényeket, hengeres formájú nyakkal, és kisebb kerek
tálakat, gyakran kifelé hajló peremmel. Mindegyikük
sűrűn díszített, általában bekarcolt mintákkal, vagy
vízszintesen haladó bordákkal és függőleges irányú fut-
tatott sávokkal, b aráÁákka|. Azi e. 9 8 . száaadokra az
urnamezős múvelődés hatásai már Dél_Franciaországot
is elérték,Languedoc területét, sőt túljutottak a Pireneu-
sokon is, át Spanyolország északke|eti felébe. Északnyu-
gat-Spanyolországban, Bretagne-ban és a Brit-ságete-
ken azonban a bronzrnűvesség megórizte hagyományos
atlanti jellegét, a közép-európai fejlódési irányok nem-
igen befolyásolták. Természetesen továbbra is bősége-
senállítottak elő bronztárgyakat, ráadásu| kiváló minő-
ségben, tanúsítják ezt az angliai és írországi bronzüstök
és más késó bronzkori edények, közöttük vödrök és
csöbrök. Az arany,rrrúvesség is virágzott ezeken a terüle-
teken, tanúk rá a Doverbőlés Belfastból származó mives
nyakperecek és ruhadíszek. Az i, e. l. évezred első sáza-
daiban Anglia, lrország és Eszaknyugat-Franciaország
bronzkovácsai továbbra is nagy számban állítottak elő
fegyvereket és páncelokat, használati eszközöket és ék-
szereket. Termékeny tevékenységiiknapjai ekkor azon-
ban már meg voltak számolva. A Földközi-tenger keleti
medencéjében és Anatóliában ugyanis már folyt egy új
fém feldo|gozása, amely a bronzmúves mesterek munká-
ját hamarosan fölöslegessé tette. Elérkeztünk a vaskor
kezdeíéhez.
A STONEHENGE
Angliának ez az alíghanem legnagyobb szabású és leg-
látványosabb őskori emléke, a Stonehenge már a l6. szá-
zad végénfelkeltette a régiségbúvárokérdeklődését,és
máig is minden évben turisták ezreit vonzza. A látogatók
képzeletét leginkább azok a jőrészt ledőlt, sarseneknek
nevezett hatalmas kőtömbök és kék színű faragott kőla-
pok ragadják meg, amelyek a hely történetének bronz-
kori csúcspontját jelentik. A köztudatban oly erősen
meggyókerezett az elképzelés,mely szerint a Stonehenge
a Napjárásával és titokzatos vallási ceremóniákkal volt
összefüggésben, hogy könnyen elfelejtik: ez a kőépít-
mény már a neolitikumban rituális szertartások közpon-
ti színtere volt, évszázadokkal azelőtt, hogy a hatalmas,
három darabból álló sarsen-hármasköveket felállították
volna ( l35. kép).
TöRTÉNET
KÉPEKBEN
i36. kép: A 1égi felvételen j ó1 1áthatók a kör alakban
elhelyezkedó kis fehér pontok.
Amikor a mai Ston€henge területén az első építkezéseket
kezdték, csak a körárok és az azt kísérő sánc épült meg,
a sarokkóvel (l38, kép) és az úgynevezett Aubrey-féle
gódrökkel. Ezeket arról a 17. századi régiségbúvárról
nevezték el. aki elóször felfigyelt rájuk, (Lásd a fehér
pontokat a 136. képen,)
A második épílésiperiódusban a kék kövekból áiló kettős
kőkór épült meg. Ezekbő1 azonban csak azok a Q és Rjelű
alapgödr,ök maradtak ránk. amelyeket az 1954. évi
ásatások során fedeztek fe1. (Lásd a DOE és Atkins
nyomán készült alaprajzot, 140, kép,)
Ugyanekkor hozták létle az utat vagy ,,sétányt" is, amely
a bejárattól északkelet felé indul. A 3, építésiszakaszt
általában a korai bronzkorba keltezik, ekkor.folyt
a legnagyobb szabású munka. Eltár,olították a kék
 Á Stonehenge | 97

kövekből álló kettős kőkört (ennek

darabjai ezért nem maradtak még
részben sem ránk), és helyette
az ún. sarsen-kőkört és a háIom
kőből összerakott, kapuszerű
trilitonokat emelték (137. kép).
De ekkor állították fel a négy, oldalt
álló követ vagy állaskövet, továbbá
a vágóköllet is. Az Y és Z jelű gödföket
is ekkor kezdték ásni, ezeket a kék
kövek újbóli felállítására szánták, de
felhagytak a munkával. Helyette egy
kék kövekből álló, ovális kőgyűrű
készült el, amelyben trilitonok, azaz
hármaskövek is voltak. Ez az ovális
a késóbbi, kék kóvekból készített patkó
alakú kősornak felelt már meg ekkor.
A végső építésiszakaszban készítettékel
a kék kövekból a patkó alakú sort és
a kört, amelynek maradványai máig
láthatók (a 139. képen a kisebb méretű
kövek), és ezzel a nagyszabású emlék
épitésénektörténete be is lejezódött.
 A Stonehenge

& d

o
o.

l
o\J \y
0
lq
qoo.ot

ó
CI ,a
)z södlök
0

A '§élány" árka a o 1. periódu§

(-;--] 2, periódus

o íj a 3, periódus (A)

@o 3, p6riódus (B)

0 10 2om a o 3, periódus (c)

141. kép: A stonehenge-i 156, számú
sarsen-hármaskőnek a lezuhant
szemöldökköve, Jól láthatók lajta aZ
alsó felén azok a mélyedések,
amelyekbe az álló kövek t€tején látható
csapok illeszkedtek,
142. kép: A Stonehenge közvetlen
környékének térképe, amely a ,,sétány",
Valamint a szeltartási út vagy sa.játos
versenypálya elhelyezkedését,
a Woodhenge és Durrington Walls nevú
dtuális kerek sáncműveket é§
a wiltslrire-i medencében sűrűsódő
bronzkori sirhalmok csoportosu)ásál
együtt mutatja.
143, kép: A Stonehenge déli irányból
készített légi felvételen. A külsó gyűrűn
belül látható fehér pontok az
Aubrey-féle gödrök, A ,,sétányt"
északkeleti irányban látjuk kifutni,
a képjobb felső részében,a mai út alatt,
l44. kép,. Az 53, számú stonehenge-j
kőtömbón látható, tőIt és baltát
ábrázoló mélyítettrelieí, A korábbi
íeltevést, mely szerint ezek mükénéi
típusokat utánoznának, az utóbbi
években megkérdőjelezték, ugyanis az
elmosódott körvonalak nem tesznek
lehetővé ilyen pontos azonosítást.
§.HALLsTATT Ésl yAsMúvrssÉc
KEzDETE

&

Akárhogyan is vélekedtünk a réz és a bronz feldolgozá-
sának eredetéről hogy vajon egymástól függetlenúljöt-
tek-e rá mindkettő titkaira Nyugai-Európa különböző
területein, vagy pedig a Közel-Kelet és a Földközi-
tenger keleti medencéjének korai központjaiból terjed-
tek el nyugat felé , az szinte kétségbevonhatatlan, hogy
a vasolvasztá§t Kisázsiában fedezték fel, alighanem az
örmény hegyvidéken, azon a területen, amelyet később
az ókori görögök a kalüboszok földjeként ismertek, még
az i. e, 3. évezredben, tehát másfél ezer éwel vagy még
többel is azelőtt, hogy magának a vasnak a használaía
szélesebb körben elterjedt Nyugat-Európában is. A vas-
művesség legkorábbi időszakából ritkán kerülnek elő
leletek, jóllehet ezek hitelesek. Kezdetben az előáfiítás
nehézségeiluxustárgyak anyagává tették a vasat, fény-
íízésicikkek készültek belőle, nem pedig mindennapi
használati tárgyak. I. e. l500 körül azonban a kisázsiai
hettiták Újbirodalmában á|lami monopóliumként nagy-
mértékbenfolyt már a vastermelés. Erre írásos bizonyí-
ték is van: IV. Amenhotep egyiptomi fáraó (vagyutódja,
II. Ramszesz) levélben fordult vasért Hattífazaz ahetti-
ták] királyához az i. e. 13. században. Ennél korábbi
időszakból szátmazik a Tltanhamon fáraó sírjában ta-
lált kivételes lelet: az i. e. l350 körülre keltezhető vastór
és néhány vas amulett. [A tőr pengéje kétségtelenül me-
teorvasból készült, mert nikkeltartalma igen magas.]
A vasfeldolgozás ismeretének az elterjedésében két-
ségtelenül aZjátszotta a legjelentősebb szerepet, hogy az
i. e. 1,2. században a barbár népek támadásai alatt össze-
omlott a hettiták birodalrna. Ekkortájt a vasból készült
tárgyak már elég szép számban elterjedtek ügyan az
egész Közel-Keleten, az előállítás monopóliumát azon-
ban,legalábbis egy időre, alighanem afiliszteusok vették
át, akik ekkor Palesztina déli tengerparti sávjában lak-
tak, beleszámitva a mai Gázai övezetet is. A vas már nem
számított tőbbé kizárő|ag luxuscikkek anyagának, Va-
lójában az asszírok voltak azok, akik keménységétés
tartósságát kihasználva, fegyvereket készítettek belőle.
Az i. e. 1. évezred kezdetén megjelent a vas Görögor-
szágbanis. A Krétán lévő Kavousiban és az athéni Kera-
meikoszban feltárt temetőben a vaskardok például ak-
kor készülhettek, amikor az i, e. 11. században megkez-
dődött a protogeometrikus kerámia gyártása. Továbbra
is élénkvita és találgatások tárgya a régészekkörében,
hogy a vas hogyan, és milyen hosszú idő után jutott el
ezekből a kezdeti központokból Nyugat-Európába. Je-
lenleg a legésszerűbb arra gondolnunk, hogy a vasol-
vasztás technikájára a nyugat-európaiak sem jöttek rá
másoktól függetlenül, hanem hozzájuk ugyanazokon az
útvonalakon terjedve jutott el, amelyek az egész őskor-
ban és azt követően is mindvégig közvetítő szálak vol-
tak, közöttük a távoli nyugatra vezető földközi-tengeri,
145 / Egy bőrből ké§zült puttony kősó szállitására a f€l§ő_au§ztriai
Hallstatt melletti ő§kori §óbányák tárnáiból.
(Naturhistorisches Mu§eum, Bécs)
Hallstatt és a vasművesség kezdete | 10I
valamint a Keleti-Alpok hágóin át Közép-Európába ve-
zető adriai út.
A közép-európai fiatalabb urnamezős kultúra sírjai-
ből származő bizonyítékok alapján van lehetőség egy
másik megoldásra is. Egyes fémtárgyakon ugyanis a ke-
leti állatstílusra nagyon emlékeztető díszítésekvannak,
amelyek a távolabbi kelettel való összeköttetéseket sej-
tetnek. Ráadásul a korai umamezős kultúra agancsból
készült jellegzetes zablapálcáit az i, e. 8 7. században
felváltják az úgynevezett trák,kimmer típusú bronz zab-
lapálcák, és legalább egy esetben, mégpedig amagyaror-
szági Fiizesabonyban az ilyen bronzzablák vasból ké-
szült pofatagokkal együtt kerültek elő az egyébkéntjel-
legzetesen késő urnamezős kori együttesben. A régészek
összefüggést tételeznek fel ezek között a közép-európai,
egy fejlett lovas nép társadalmára utaló újítások és a
Fekete-tengertől északra és keletre eső területeken ki-
robbant, a görög Hérodotosz által feljegyzett politikai
nl.ugtalanság köz őtí. Azi.e.5. száZad közepén élt Héro-
dotosz az előtte két vagy három évszázaddal lezajlott
eseményekről írva a szájhagyomány útj án Hérodotosz
koráig fennmaradt történet hitelessége feltétlenül hagy
maga után kívánnivalót - ugyanis megemlíti, hogy a
szkíták, akik a masszagéták nyomása alá kerültek, rátá-
madtak a kimmerekre, arra a nópre, akiket régészetileg
nem egyszer a Pontusz északi vidékének gerendavázas
sirokba temetkező népességévelazonosítanak. A kim-
merek a szkíták támadásának következtében állítólag
visszavonultak, átkeltek az akkoriban Araxesznak neve-
zeít, íalán aYo|gával azonosítható folyón, majd a Kau-
kázus középső és nyugati hágóin át visszahúzódtak Ana-
tóliába. Egy részük valószínűleg a Van-tó környéki Cha-
lóbiában telepedhetett le, míg más csopoTtjaik Héro-
dotosz szerint - a Fekete_tenger partvidékének azt a kis-
ázsi'ai részétfoglalták el, ahol később a görögök Szinope
nevű gyarmatvárosukat alapították. Eközben a szkíták
kelet felé folytatták útjukat, át a Kaukázuson, és beha-
toltak a médek országába.
Hérodotosz elbeszélésénekmagvát asszír ékírásos for-
rások is megerősítik, amelyek megemlékeznek arról,
hogy a 8. század, végénIL Sarrukín király uralkodása
idején kimmer és s zkií.a rablőhadjáratok folytak. A tör-
téneti adatok mennyisége csekély ugyan, de az mégis el-
képzelhető, hogy e politikai zavargásoknak a következ-
tében volt a kimmerek vándorlásának egy további, ma
még nem dokumentálható része is: először a Fekete-
tengerészaki vidékeire, majd onnan tovább át a Dnyepe-
ren és a Dnyeszteren, és végül onnan be Közép-Európá-
ba. Egy ilyen vándorlás, amint érvelnek, bozzáláru|ha-
tott ahhoz, hogy a vasmegmunkálás nyugaton is elter-
jedt, főleg a Duna mentén, amely ezúttal ismét a barbár
őskori Európa lő ütőerének bizonyulhatott. Azonban
bármelyik útvonal mellett is kardoskodunk, az elkerül-
hetetlenül elvezet Felső-Ausztriába és Bajorországba, és
egy Salzkammergutban feltárt temetőhöz, amely nevet
adott az európai vaskornak: Hallstatthoz.
l02 | Hallstatt és a vasművesség kezdete
HALLSTATT ÉSITÁLIA / A Hallstatt nevű falu 15
kilométernyire délkeletre fekszik Salzburgtól, a hasonló
nevű tó partján. Lakosságának jóléte ma kétségtelenül
sokat köszönhet a turizmusnak, de igazában az őskor
óta a környező hegyek ásványi kincseitől, a rézlől, de
főleg a Sótól függött. A sónak az őskori társadalrnak
életébenjátszott szerepét aligha lehet eléggéértékelni.
Nélkülözhetetlen volt a húsok és az állatbőrök elkészíté-
sében és feldolgozásában, termőhelyeirő1 nagy mennyi-
ségben szállították egész Európán át, miközben bőséget
és gazdagságotjelentett azoknak, akik kitermelték. Elté-
rően a mai sóbányászoktól, Hallstatt korai vaskori bá-
nyászai csákánnyal és ásóval termelték ki a sót a hegyek-
ben, nem pedig úgy,hogy vizzelvegyítve sóoldatot hoz-
zanak a felszínre. A nehezen kinyert terméket bőrből
készült puttonyokban szállították, és az ásatások során
találtak is ilyen puttonymaradványokat. Az egész felsze-
relés nagyon emlékeztet a Grimm testvérek népmeséiből
ismert, anépmondák által is megénekelttörpe bányászo-
kéra.
A temetőben feltárt nagy mennyiségű régészetianyag
sánte kínálja magát tipológiai és statisztikai elemzésre,
és így az sem meglepő, hogy magának a korszaknak az
időrendi kereteit és beosztását jórészt az itteni edények
és fémtárgyak típusainak részletes vizsgálatáía alapoz-
ták. A temető nagyjából és egészében két, egymást köve-
tő időszakra bontható. A korábbit azi. e.7 ., a későbbit
azi. e.6. századra keltezik, és ezen alapul a Kózép-Euró-
pára érvényes két időszak, a Hallstatt C és a D. Az egyes
korszakokat jellemző lelettípusok közelebbi bemutatá-
sát azonban halasszuk azutánra, amikor már szemügyre
vettűk a bajorországi Hallstatt-periódust is. A belső
időrendet ugyanis erre a terűletre igen alaposan kidol-
gozták. Ebben az egész időrendi keretben az abszolút
időadatok esetében nagymértékbenkell támaszkod-
nunk az Alpoktól délre eső lelőhelyekről importált tár-
gyakra,vagy az efféle lelőhelyekkel mutatkozó más ösz-
szefüggésekre, végső soron pedig a Földközi-tenger keleti
medencéjéneksokkal megbízhatóbb időrendjére. Leg-
először tehát, mielőtt tovább tanulmányoznánk a kő-
zép-európai településeket és temetőket, helyénvaló lesz,
ha figyelmünket dél lelé fordítjuk, jelesen az itáliai
bronzkor és vaskor közötti átmenetre.
Hallstatthoz hasonlóan, a legfontosabb észak-itáliai
lelőhelyek mindmáig azok, amelyek feltárására elsőként
még a 19. században kerúlt sor. Mindegyikük nagy kiter-
jedésű temető, és mindhárom az Appenninektől északra
található, A legdélebbit Bologna egyik külvárosában,
Villanovában fedezték fel, és erről kapta nevét É,szak-
Itália legkorábbi vaskori művelődése is, a Villanova-
kultúra. Egy másik fontos temető északabbra, a Pó sík-
ságán van, Este városban, és a hasonló nevű, a Venét
tartományra jellemző művelődés névadó helye. A har-
madik nyugaton, Lombardiában található, a Maggiore-
tótó1 délre, a Ticino-|olyó völgyében fekvő Golasecca.
E háromhoz további más 1előhelyek társulnak, amelyek-
nek leletanyaga Észak-Itália és az Alpok lábainál eltirü-
1ő vidékek korai vaskori művelődéseinek változatos és
helyi sajátosságokkal bőven rendelkező voltát mutatja.
Bologna-Villanova, Este és Golasecca viszont nagyon
l46 / Fémtárgyak a hallstatti temetőből: bordás falú blonzvödör
(balra) és ltaspeng€lí tőr finoman kidol8ozott, aranyozott
markolattal és hüvellyel, (Naturhistorisches Museum, Bécs)
l47 A barbáí Európába eljurott. i, e. ö, századi görög
importtárgyak elterjedése.

jól tiikröá a h:íromperiódusos rendszer korlátait, hiszen
mindhárman egy üszonylag hossá ideig tartó, i. e. 900-
tól kezdődő fejlődés részei voltak, amelyben a vas isme-
rete önmagában nem jelentett döntő változást. Ennek a
három lelőhelynek a késő bronzkori fejlődési szakaszait
1959-ben H. Müller-Karpe német kutató különítette el,
az Alpoktól északra és délre elterjedt urnamezős műve-
lődéssel foglalkozó fontos könyvében; legújabban egy
Peroni nevű olasz kutató ismételten vizsgálat tárgyává
tette az Este és Golasecca típusú'leleteknek magához
Hallstatthoz való viszonyát, és az észak-olaszországi te-
metők számára új időrendet állított fel. Ezt azóía na-
gyobb összefüggéseiben igazolni is lehetett, bár a külön-
böző kutatási irányzatok az újonnan adott időpontok-
nál esetenként magasabb vagy alacsonyabb keltezéseket
helyeznek előtérbe.
BOLoGNAÉs ESTE / A bolognai temetők közül a San
Vitaléban találtak legrégebbi leleteket, legalábbis ennek
ajellegzetes sírmellékleteia legkevésbé finomak és legke-
vésbéváltozatosak. A hamvasztásos temetés volt az álta-
lános, és a hamvakat olyan kettősen kúpos testű urnák-
ba tették, amelyek oldalain általában önmagukat ismét-
lő geometrikus mintákat találunk bekarcolva, míg has-
részükön egy felfelé álló nyílású fül szokott lenni. A ve-
lük együtt elóforduló két fő fémtárgy a bronzból készült
vékony testú, félhold alakú borotva, valamint a magasra
ívelődő testű fibula. Az utóbbi a késő bronzkori előfutá-
raihoz képest kissé megnagyobbodott, és rövid lába is
van [lábnak nevezzllk azt a részí,ahová a fibula tűjét
bekapcsolták]. Ritkábbak az olyan fibulák, amelyeknek
a háta kígyóvonalban tekeredik, lába pedig egy korong
alakű lemezzé szélesedik, amely szintén alkalmas volt
geometrikus minták bekarcolásáía. Ez a korai szakasz
azi. e.9. században volt, és az itáliai korai vaskor kezde-
tétjelenti, egyúttal pedig időrendileg megfelel az Alpok-
tól északra eső területek Hallstatt 82 szakaszának.
A Bologna környéki temetők i. e. 8. századi részére
(Müller-Karpe rendszerében a 2. szakaszt jelentik ezek)
aza jel|emző, hogy a fenti típusok megváltoztak, és mel-
lettük egészen újak is megjelentek. Továbbra is kettősen
kúpos testű edényeket használtak azégetéses-hamvasz-
tásos- temetkezésekhez, és a sírmellékletekbenis megta-
láljuk az egyszeni fibulákat, bár a testük kezd megvasta-
godni vagy piócaformáiúvá válni, ami néha a fonalra
fiizött csont vagy borostyán hatását kelti. Ugyancsak
használatban maradtak a félhold alakú borotvák, pen-
géjük azonban többnyire szélesebb és íveltebb. Ezeken
túl azonban a sírmellékletek között most már bronzból
készült zablákat és zablapálcákat is találunk, továbbá
bronzlemezből kalapált csöbtöket és más, valószínűleg
bor meregetésére és ivására alkalmas edényeket, eseten-
ként pedig ,,antennás" végúmarkolatnyújtványú kardo-
kat is. Az i. e. 7. századtől kezdve (ez Müller-Karpe 3.
szakasza) a pióca- és kígyótestű fibulák lábrészei erőtel-
jesen megnyúltak, rövidesen pedig megjelenik a fazekas-
Hallstatt és a vasművesség kezdete I l03
korongon készített kerámia is. A gazdagabb sírok mel_
lékletei között finoman kidolgozott fémcsöbrök tűnnek
fel, és az agyagedények között is vannak effajta fémedé-
nyeket utánzó példányok.
APótól ószakra, az Este_sorozatban, ahogyan a lelete-
ket Peroni és munkatársai felülvizsgálva meghatároz_
ták, lényegébenaz előbbiekhez hasonló fejlődésnek lehe-
tünk szemtanúi, bár több belső átalakulási szakasszal,
Bolognához hasonlóan, az 1. szakasz itt is az i. e,9. szá-
zadra tehető, és szintén az egyszerű, magas hátú fibulák
és a kettősen kúpos testű urnák jellemzik, bár az utób-
biak formája is némileg laposabb, és alacsony talpgyű-
rűn vagy csőtalpon állanak. A második szakaszíez azúj
felosztás három részre bontotta, A-ra, B-re és C-re, ame-
lyek az i. e. 8. század első, második és harmadik harma-
dára esnek. A fibulák még ekkor is őrzik rövid kapcsoló-
lábukat, ugyanakkor ahátuk márlaposabb és kövérebb,
mint a megelőző századbal. Az i. e. 8. század közepén a
fémtárgyak sokkal változatosabbak lettek, és ekkor je-
lentek meg az első, bronzlemezből kalapált csöbrök is,
továbbá a finoman kidolgozott bronzövek, valamint a
bronzvödrök egy jellegzetes, henger alakú változaía,
amelyet vízszintes bordák vagy szalagok erősítettek (in-
nen az olasz nevük isl. ciste a cordoni), végül félhold alakú
borotvák, tűk és kések.
A vödröknek ez az említett két fő típusa együtt került
elő az esíei277 . sírban, amelyet az i. e. 8. és 'l . századok
fordulójára lehet keltezni. Voltak a mellókletek között
még finom formájú, magas csőtalpon á||ő vázák, va|a-
mint egy olyan, magasan elhelyezett vállú agyagvödör
(o|asnll situla) is, amelyet benyomkodott bronzszögecsek
díszítettek.Ez a síregyüttes Peroni rendszerében a 2. sza-
kasz végérevagy a 3. elejére keltezhető; O.-H. Frey idő-
rendjében viszont az Esle-anyag 2. szakasza több, röli-
debb fázisra tagolódva, egészen az i. e. 6. századig íar-
tott. Peroni, valamint Müller-Karpe szerint is a 3. sza-
kasz kezdete az i. e .7 . századra esett csúcspontját a szá-
zad végénérte el, olyan sirokkal, amelyek igen változa-
tos agyagedényeket és fémtárgyakat tartalmaztak.
E szakasz egyik legjellegzetesebb példája a Benvenuti-
temető l26, sírja, amelyben volt egy, éppen erről a teme_
tőről elnevezett szitula, valószínűleg a szitulaművészet
ma ismert legkorábbi példánya. A 6 . századközepetáján
(tehát a 3C szakaszban) az estei temető kerámiájában
már bordás-dísá, fazekaskorongon készült agyagedé-
nyek is felbukkannak, oldalukon vörös és fekete, víz-
szintesen haladó festett sávokkal díszítve, továbbá ki
gyótestű és megnyúlt lábú fibulák. Mindezeket a típuso-
kat a Benvenuti Villa 124. sírjában is megtaláljuk.
A SZITULAN{ÚVÉSZET ! Az északolasz és keleti al-
pesi térség legérdekesebb jelenségeinek egyl,ke az,hogy az
i. e.'7 . század végétőlkezdve olyan bronzvödrök buk-
kantak fel, amelyekeí, a szitulaműyészeínek nevezett Stí_
lusban fogant finom minták díszítenek. Az ilyen szitu-
láknak a köre Bolognától és E§tétől az Adriai-tenger
l04 | Hallstatt és a vasművesség kezdete
északi végénéllévő területeken át az ausztriai Tirolig
terjed, délkelet felé pedig a Dráva és a Száva közéig, sőt
még azon túl is. Maga a díszítő stílus nem korlátozódott
a szitulákra, de kétségtelenül azokon érte el csúcspont-
ját. Hasonló minták és mintasorok azonban a bronzöve-
ken és a tőrök bronzmarkolatain is megfigyelhetők, sőt
még a tükrökön és a sisakok ránk maradt töredékein is,
A legújabb kutatások szerint az ilyen diszitett szittiák az
i. e. 7 . század végétől az i. e. 4. század eleléig tartó idő-
szakban készültek, a ma ismert darabok többsége azon-
ban az i. e. 5. századbaíaríozik. Az ennél későbbi példá-
nyok általában már importált görög kerámiával együtt
kerültek elő.
Bolognában például a jól ismert Certosa-szitulát
együtt találták egy attikai, az i. e, 5. századelejénkészilt
Ie küt ho s z -szal |hengeres testű, keskeny nyakú, karcsú fü-
les edény, olaj tárolására szolgált], az arnoaldi temető-
ben előkerült, nem kevésbé hires példány viszont fekete-
és vörösalakos athéni edényekkel volt együtt a sírban.
A feketalakos kerámiát i. e. 500 körülre, a vörösalakosat
azi. e. 4. század elejére lehet keltezni. Ebben az esetben
tehát arra lehet gondolni, hogy azt a- később eltemetés_
JI
re került - halottat, amelyhez a szitula tartozott, egy
korábbi sírba ásták be, Stíluskritikai szempontból a
Benvenuti-szitula, amelyet gyakran a hallstatti temető
696. sírjában talált, állatalakos jelenetsorral díszített
edényfedőhöz hasonlítanak, némileg kilóg az i. e. 5.
századi szitulák sorozatából. Legutóbb különösen az ál-
latok kidolgozásmódjában mutattak ki olyan, egy Este
környéki helyi műhelyre utaló sajátosságokat, amelyek
azt sugallják, hogy a darabjóval korábban készült a töb-
bieknél, i. e. 620 körül. Ez a lehetőség nemcsak korábbra
tolja ennek az egyedi művészi stílusirányzatnak a kezde-
tét, hanem egyúttal azt is hangsúlyosabbá teszi, hogy az
estei leletek hatással lehettek az alpesi vidékek szitula-
művészetének a kifejlődésére.
Nem könnyű meghatározni azt, hogy ennek a remek
művészeti ágnak mi indította el a vírágzását, Azí máí
régen felismerték, hogy például a Benvenuti-szitula
szfi nksz-szerű szárnyas ragadozóinak keleties megjelení-
tésébenetruszk hatásoknak is szerepük volt. De nyilván-
valóan közreműködtek délről iövő hatások is, áz Ad-
riai-tenger útvonalán, vagy etruszk közvetítéssel érkez-
ve. Frey mutatott rá arra, hogy a Benvenuti-szitula nya-
Este lll

l48 / Az estei temető kerámia és fém §írmellékleteinek tipusai: az L
periódus jellemző, kettősen kúpos te§tú urnája (1), magas hátú
fibulája (2); a IL periódus bronzlemezből kalapált edényei
(3, l0), kése (7),lélhold alakú borotvája (8), tűi (+5), kardja
(9) és alacsony hátú fibulája (6); végül a IIl. periódus
fazekaskorongon készült edényei (11, 14) és kígyós testű fibülái
(l2, l3), (MüIler-Karpe után)
149 / Kocsikerekekre rakott, agyag kacsafrgura, Az Este [. periódus
lelete. (Régés73ti Múzeum, Este)
l50 / A Benvenuti-szitula, a szitulaművészet egyik korai példánya.
Egyes mezói a mindennapi életjelen€t€it, illetve szertartásokat
ábrázolnak, és a szitulaművészet rendkivül magas szinvonalát
tanúsitják. (Museo Civico, Bologna)
Hallstatt és a vasművesség kezdete I I05
kán látható virágszirom alakú minták, az űgyr'eyezeít
rozetták, Valamint a hallstatti fedőn megjelenő szárnyaS
oroszlánok tulajdonképpen a korai korünthoszi (proto-
korünthoszinak nevezett) kerámiára mint előképre ve-
zethetők vissza. Ugyanakkor azonban nem szabad arra
gondolnunk, hogy az idegen minták ilyen lelhasználása
háttérbe szorította volna ezeknek a művészi ábrázolá-
soknak az önálló, egyéni voltát és művészi erejét, hiszen
témáik a Pó síkság és a Keleti Alpok korai vaskori népei-
nek a vallási szokásaiban, ünnepeiben és mindennapi
életében gyökereztek. Ennek megfelelően egyes témák
rendszeresen visszatérnek: a párharcok, az ünnepségek,
a tánc és zene, legyveres férfiak felvonulása, temetési
jelenetek baljóslatú jelképekkel, sőt a szeretkezést nyíl-
tan ábrázoló jelenetek is Vannak,
Ezeknek egy részétjól szemügyre vehetjük a késői sza-
kaszba tartozó Certosa_szitulán. A lelső sávban gyalo_
gos és lovas katonák vonulnak, a másodikban temetési
menet, a harmadikban vadászatot követő űnnepség és
szántási jelenet van, végül legalul ragadozókat látunk,
egy oroszlánt és szárnyas oroszlánokat. Az ábrázolások-
ra különösen jellemző a lérfiak duzzadt arca, valamint a
széles karimá.jú zarándok-kalapok viselete néhány figu-
rán. A Magdalenska Gorán [Magdalensberg] talált óv-
csaton látható központi jelenet párharcot ábrázol: kót
kopasz fejú és hegyes orrú meztelen férfit látunk, akik a
.jellegzetes, súlyzó alakú bokszerral vívnak a közöttúk
felállított díjért,egy forgós sisakért. A közelből egy lóhá-
ton ülő, hasonló figura figyeli őket, a háttérben pedig egy
madár bújik meg, csőrében egy kígyóval,
A GOLASECCA-KULIÚRA / Vessünk egy pillantást
végül a nyugatabbra fekvő Lombardiában elterjedt Go-
lasecca-kultúrára. a harmadik fontos vaskori emlék-
anyagía. A 1egidősebb szakasz - Peroni 1A periódusa ,
itt is az i, e.9. századbankezdődött, mégpedig kettősen
kúpos alakú, alacsony talpgyűrűs urnákba temetett
hamvakkal. Az urnáknak csak a felső felükön volt egy
sávban körbe haladó díszítésük.Amenóban például az
egyiken pipaszárlábú, egyszeníen bekarcolt lovak látha-
tók körben az edény vállán. Akárcsak a többi területen,
itt is az egyszerú, rövid lábú fibula volt az uralkodó típus.
Ebben a szakaszban, i. e.700 körül bukkannak fel a
legelső gazdag sirok a Golaseccától keletre, a Como-tó
déli partjánál található Ca' Morta temetőben. Itt feltehe-
tően egy harcost vagy főnököt temettek el olyan remek-
be szabott sírmellékletekkel, mint a sírjában talált fegy-
verek, 1ószerszámzat, ivóedények, valamint egy szertar-
tásokhoz használt bronztál. Utóbbit egy olyan négyke-
rekű kocsira helyezték, mint amilyenekkel az Alpoktól
északra az urnamezős kultúra késői szakaszában már
találkoztunk.
Az i. e, 8. században (1B szakasz) jelentősen kibővült
a Golasecca-kultúra sírjaiba mellékletkéntkerült edé-
nyek és más tárgyak választéka, és az i. e. 7. században
(lC szakasz) szitulák és bordás vödrök is társulnak hoz-
106 | Hallstatt és a vasművesség kezdete
zájlk. Azi. e.7 . század végénekkiemelkedő jelentőségű
sírjai közül kettő is Sesto Calendébah került elő. Az
egyikre már 1867-ben rábukkantak. Ez egy gazd,aghar-
cos elégetett maradványait laríalmazía, akit kétkerekű
harci kocsijának szintén elhamvasztott maradványaival
együtt egy gödörbe hantoltak el. Mellé helyezték fegyve-
reit is, egy vaskardot, egy lándzsát, egy sisakot és a láb-
vérteket. Sisakja az a félgömb alakú, karimás tipus volt,
amellyel oly gyakran találkozunk a szitulaművészet em-
lékei között a harcosok ábrázolásain. Természetesen a
Sesto Calende-i sírmellékletek között is van egy bronz
szitula. Rajta is poncolással létrehozott vízszintes sávo-
kat látunk, emberek és állatok menetével. Az ilyen szitu-
lákat valószjnűleg ugyanazokban a temetési szeííaítá-
sokban szerepeltették, mint amilyenekre ábrázolásalk
általában vonatkoznak.
A másik, újabban feltárt Sesto Calende-i sírban
szintén megtalálták egy kétkerekúharckocsi vasabron-
csait és a lőszeíszáínzaíoí,továbbá a harcosnak vas-
kardból és lándzsából, valamint bronzsisakból és láb-
vért-párból álló fegyverzetét. Ezek mellett azonban még
számos további edény is volt a sír mellékletei között,
több mint 20 agya gíazék, egy bronz szitula és egy bordás
falú bronzvödör. Végül előkerültek benne egy négykere-
kű lapos szekér maradványai is, rajta egy olyan nagy, üst
alakú edénnyel, amelyben minden bizonnyal bort szol-
l51 / A szitulák dí§zíté§ei bepillantást engednek ItáIia északi
részének korai vaskorába: felvonulásokat é§ ünnepségeket
láthatunk a certosa-szitulán. (Mu§eo civico, Bologna)
l52 / Emberek é§ á atok, közöttük ragadozók a Vaé€-szitulán.
(Národní Museum, Ljubljana)
l53 / Gyalogos és harci koc§i§ katonák perspektivikus ábrázolásban
aZ Arnoaldi-szitulán. (Museo Civico, Bologna)
gáltak fel a temetési szertartással együttjáró rituális ita-
lozáskor. Egy angol kutató, Randall-Maclver az itáliai
korai vaskorral foglalkozó, úttörő jelentóségű könyvé-
ben az előbbi sírt i. e. 500 körülre keltezte. Legújabban
azonban O.-H, Frey a szitulaművészet kialakulásáról
írott munkájában megállapította, hogy a sír mellékletei
sok közös vonást mutatnak az Alpoktól északra lévő
Hallstatt c-kori leletekkel, ennek következtében tehát
az i. e. 7. század, végérekell őket tennünk. Az i. e, 6.
században egyébként új agyagedény-formák jelentkez-
tek, először (2A szakasz) olyancsészék,amelyeknekbor-
dadíszük van a perem alatt, majd azt követően (a 2B
szakaszban) szintén bordás diszű edények, amelyeken az
estei 3c szakaszhoz hasonlóan, vörössel és feketével fes-
tett vízszintesen körbehaladó sávok láthatók.
KOCSIS TEMETKEZESEK ÉSFEJEDELMEK VÁ-
RAI / A kocsival való eltemetés a közép- és nyugat-euró-
pai Hallstatt-kultúrában gyakran része volt az előkelők,
az arisztokraták halotti szertartásának. Nincs komoly
érvünk arra, hogy elutasítsuk azt a hagyományos felfo-
gást, mely szerint a lovasság és a lova gok gazdagságának
hangsúlyozása bizonyos fokig a keleti sztyepp lovas no-
mádjaival való kapcsolatokra vezethető üssza. A nomá-
dok Nyugatra tartó beszivárgását a régészeti emlékek-
ben is nyomon lehet követni az i. e. 8 7. század,okből
néhol fennmaradt trák-kimmer típusú zabláktól kezdve
egészen az i. e. 5. századig, sőt még később is felbukkanó
szkíta leletekig, közöttük az NDK-ban előkerült vetters-
feldei kincsleletig. A Csehország középső részénelterjedt
Bylany-múvelődésben mindez a Hradeninban talált gaz-
dag kocsis temetkezésekben figyelhető meg, azokon a
fából készült jármokon, amelyeket geometrikus minták-
 Hallstatt és a vasművesség kezdete I I07

ban elrendezett bronzszögecsek díszítettek.Az egyik sír-

ban a harcos a négykerekű halottas kocsin nyugodott,
mellette volt Hallstatt C típusú,az i .e.7. századra 1ellem-
ző vaskardja, valamint nem kevesebb, mint negyr'en
edény.
Ezek a négykerekű járművek egészen biztosan nem
harci kocsikként szolgáltak, hanem inkább az ünnepé-
lyes temetkezéseknél használt, egyúttal ravatalnak is
szolgáló halottaskocsiknak mondhatók. G. Kossack
alaposan tanulmányozta a Hradeninban feltárt vasab-
roncsokat és más kerékalkatrészeket, és a Bajorország-
ban, Grosseibstadtban előkerült hasonló temetési ko-
csit. Azt állapíthatta meg, hogy a keréktalpak két darab-
ból, egy külső és egy belső részből állanak, amelyeket
fémlemezek fogtak egymáshoz. A fából faragott küllők
(Hradeninban i4, Grosseibstadtban 16 volt belőlük egy-
egy kerékben) mind a belső gyűrűn, mind a külső talpon
áthaladva, a vasabroncsokig értek, Az abroncsokat
hosszú vasszögekkel rögzítették a keréktalpakhoz.
A keréktalpak nem hasonlítanak a későbbi, La Téne-
kori kerekek szerkezetéhez. Azok talpait ugyanis egyet-
len, gőz íölött hajlított darabból készítették.Ezek az
erős hallstatti keréktalpak viszont több részből állanak,
noha az egyes darabokat ugyancsak gőzöléssel hajlítot-
ták meg (bár a grosseibstadti belsó borda szintén egyet-
len fadarabból van). Az effajta kerekek készítóséveljáró
ácsmunka túlságosan bonyolult ahhoz, hogy helyben
történt kifejlődésére gondolhatnánk. Inkább azokrő| a
keleti területekről került ide, áttételekkel vagy egyenes
úton, ahonnan maga a temetési szokás és a lónak hátas
állatként való alkalmazása is elterjedt.

154 / A Hallstatt-időszak miídennapi életébőI mutatnakjeleneteket

a Sopronban a város környéki síIhalmokban talált urnák
díszítései.van közöttükszövó nő, táncoló nő és lovas- (Piggott
után)
155 / Négykerekű temetési kocsi az Itália északi részéna Como-tó
m€Ilett lévő ca'Molta temetőjéből. Ez az i. e.5. századi
előkelőség sírjából származó példány, amely rekonstruált
állapotban látható a képen, a korábbi Hallstatrhagyományok
továbbélé§éről tanú§kodik. (Civico Museo Archaeologico,
Como)

w Még nem tudjuk, hogy az ilyen temetkezésekből mi-

lyen mértékben következtethetünk arra, hogy a társada-
lom összetételében már volt egy kiemelkedő, előjogok-
kal rendelkező réteg, vagy csupán puszta szertartássá
alakult szokásról van-e szó. Vitatéma az is, hogy e teme-
tők vizsgálata alapján mit lehet megtudnunk a Hallstatt-
művelődés mindennapjairól. Ritkán ugyan, de azérl ía-
lálkozunk emlékekkel, amelyek ezekre a kérdésekre vet-
nek némi fényt. Közéjük tartoznak a Sopron mellett lévő
sírhalmokban feltárt, kűlönós jelenetekkel díszített ur-
nák is. Az egyiken sátor alakú ruhába öltözött nőket
látni, amint fonnak, szőnek és táncolnak, míg egy mási-
kon nadrágos férfiak úgy állanak egymással szemben,
 l08 | Hallstatt és a vasművesség kezdete
hogy ajelenet a sátulaművészet párharcaira emlékeztet.
Az, hogy a hétköznapi életre nagyon kevés közvetlen
adaí van, a régészeti források elégtelen voltára figyel_
meztet, amelyekből csak nagyon ritkán kapunk, ha ka-
punk egyáltalán képet, a ház körüli munkákról, a pihe-
nés lehetőségeiről vagy a szertartásokról; mindezeket
csak a korai vaskor táján már lassan fel-felbukkanó tör-
téneti források vagy általános társadalomtörténeti és
néprajzi p árhlzamok alapj án tudjuk valamennyire meg-
világítani.
E fejedelmi temetkezések egyik leggazdagabbika volt
a hohmichelei sírhalom. A Felső-Duna völgyében, egy
Heuneberg nevű, dombtetőn fekvó erődítés mellett az
óskori fellegvár körül sorakozó számos halom közül ez
volt a legnagyobb. A hatalmasdombot, amelynek széles-
sége az alapjánál 80 méter, és még ma is magasabb 13
méternél, 1937 és l938 között tárták fel. 13 külön-külön
eltemetett sírt, 8 csontvázat és 5 halottnak a hamvait
találták meg benne. A halom közepénél a központi sír-
ban egy fából készült kamrában, melyet már nagyon ré-
gen megrongáltak, egy nő volt eltemetve kocsijával
együtt. Mellette, egy kisebb kamrában egy másik kocsis
temetkezés volt. Ebben ökörbórre fektetve és textilekbe
bugyolálva egy férfi és egy nő nyugodott. A maradvá-
nyok között nemcsak a kocsi sok része került eló, a ló-
szerszámzattal és veretekkel együtt, hanem egy Hallstatt
D típusúbronzüst is, kis ivópoharak, továbbá egy több
mint ötven vas nyílhegyet tartalmazó tegez is. A hohmi-
chelei sírhalom alapján két fontos következtetésre lehe-
tett jutni. Az egyik az a meggyőződés, mely szerínt ez a
halmokból álló temető azoknak az óskori előkelóségek-
nek a sírjait rejtette magában, akiknek a székhelye a kö-
zeli Heunebergen volt. Ezt a feltevést az is megerősíti,
hogy - mint rövidesen látni fogjuk - a nagyobb sírha|_
mok az európai késő Hallstatt és korai La Téne-művelő-
dések területén másfelé is általában a kulcsponti eródíté-
sek közelében találhatók. Másodszor, ezeknek a fejedel-
mi síroknak a tanulmányozásából az is kiderül, hogy
nemcsak a férfiak részesültek ilyen nagyszabású temetés-
ben. Bármilyen társadalmi vonatkozásai legyenek is a
következtetóseknek, kétségtelen,hogy a nők a keltáknál
semmiképpen sem voltak alárendelt szerepre kárhoztat-
va.
Maga Heuneberg egy sarkantyúszerűen előreugró or-
mon áll a Sváb Alpok szélén,és északnyugat felől pillant
le a Dunára. A területén végzett ásatások egyik leglátvá-
nyosabb felfedezése a késő Hallstatt-kori erődítésrend-
szer megismerése volt. Az északnlrrgati oldalon kőala-
pozásra rakott vályogfal alkotta sánc húzódott, amely-
ből szabályos térközókben négyszögletes bástyák vagy
támpillérek ugrottak előre. Ez a szerkezet sokkal jellem-
zőbb az égei teriletekre és a Közel-Keletre, mint a mér-
sékelt égöv alatt fekvő Európára, és a Földközi-tenger
vidékével való kapcsolatokat sejtet, sőt esetleg azt is,
hogy a hallstatti uralkodók messzi külföldről származó
épitészeket fogadtak fel.
A heunebergi erőd sáncfalai még a kósői Hallstatt vi-
rágkorban sem ki zárőlagvályogtéglákból készültek. Az
északnyugati résztől eltérően, más szakaszaikon egy
sokkal hagyományosabb építésimódot alkalmaztali,
amely egyébként általánosan jellemző a barbár Európa
magaslati erődjeire a legkorábbi megielenésüktől, a kö-
zépső_bronzkor végétől kezdve egészen a római hódítá-
sig: a gerendaváz és a földtöltés kombinációját. Néha
kívül és belü még kőfallal is megerősítették. A falak fu-
tásának irányát természetesen nagymértékbenhatároz-
ták meg a felszin adottságai, továbbá az, hogy ahatal-
mas mennyiségű építésianyag milyen összetételben ál_
lott rendelkezésre. Lényegében azonban ezek a Hall-
statt-erődök erős védművekkel köriilvett, ugyanolyan jól
védett fellegvárak voltak, mint a mükénéiGörögország
várpalotái. A közöttük lévő hasonlóságokból nem kell
feltétlenül arra következtetnünk, hogy valamelyikük ha-
tással volt a másik épitésmódjára. Arrólvan szó ugyanis,
hogy a társadalomban elfoglalt szerepük volt hásonló.
Ennek megfelelően a hallstatti uralkodókat úgy kell el-
képzelnünk, hogy fellegváraikból ellenőrzésük alatt tar_
tották mindazokat a mezőgazdasággal foglalkozó tele-
püléseket, amelyek a folyóvölgyekben fekvő termékeny
sikságokon éltek.
Már volt szó arról, hogy az effajta magaslati erődíté-
sek kialakulása és megerősödése a késői bronzkorban, a
lausitzi kultúrában megkezdődött, és az is valószínú,
hogyjó néhány olyan, amely a Hallstatt-korban kiemel-
kedő jelentóségre tett szert, valószínúleg már korábban
létrejött. A Basel és Zürich között egy fenséges hegyfo-
kon, a Wittnauerhornon álló erődítésről tudjuk, hogy a
késői Hallstatt-korban (a D szakaszban) megerősítették
korábbi, i. e. 8, századi (Hallstatt B-kori) védműveit.
Sőt, legújabban a Heunebergről is kiderült, hogy már a
középső bronzkorban erős, gerendavázas sáncfal állott
rajta, Azonban nemcsak a messziról látható dombtetők
és hegyfokok nyújtottak ter:mészetes védelmet. Kele-
tebbre, jelesen Lengyelországban a késői lausitzi műve-
lődés biskupini erődített telepe egy kis tavi szigeten ren-
dezkedett be. Védművei körbehaladó, gerendákból
ácsolt belső kamrákra építettsáncokból állottak, ame-
lyet belülről keresztben egymásra fektetett gerendákból
rakott dorongút kísért.A telepen egykor átlott, több
mint száz ház sűrűn egymás mellett, utak mellé rendezve
épült. A mocsaras területen az ásatók igenjó állapotban
megőrződve találták meg a gerendákat, és így azok meg-
felelő alapot szolgáltattak ahhoz, hogy a házakat, valá-
mint a sáncfal egy részéthelyreállithassák, és a bejárat
mellett a látogatóknak be is mutathassák.
Maguk a |akőbázak a közép-európai Hallstatt-
időszakban továbbra is zömmel négyszögletes alapraj-
áak maradtak, bár nem mindig olyan szabályos rend-
ben állottak, mint Biskupinban. Nyugaton, az Atlanti-
óceán partvidékein viszont szinte már szabálynak te-
kinthető, hogy az őskor vége felé a lakóépületek általá-
ban kör alaprajzúak voltak, de legalábbis nem szöglete-
 Hallstatt és a vasművesség kezderc | |09

sek, éles ellentétben a kelet-európai szokásokkal. A leg-

É újabb kutatások azonban kezdik megváltozlatni ezt a
*§* O
s§
kissé megkóvesedett felfogást.

A BAJoRoRSZÁcr H.Ar,r,smrT_KUIjTÚRA / Ré-

,ffi gészeti szempontból a Hallstatt-kultúrát legalaposab-
ban mindmáig Bajorországban tanulmányozták, és en-
nek eredményeit G. Kossack 1959-ben fontos monográ-
fiában foglalta össze. A Hallstatt-kör periférikus terüle-
teihez, például a Brit-szigetekhez viszonyítva- ahol gya-
korlatilag nem ismerünk temetkezéseket - a dél-német-
országi leletegyüttesek mind leleteik változatosságát,
mind kidolgozásuk finomságát tekintve összehasonlít-
hatatlanul gazdagabbak, és így kiváló lehetőséget adnak
a szakszerű oszíá|yozásra. Ennek eredményeképpen jól
el lehetett különít eni az i. e, 7 . századí Hallstatt C, és az
i, e, 6, századiHallstatt D leletegyütteseket, sőt még to-
vábbi szétbontásukra is mód nyílt, a C1 és C2, valamint
a D1, D2 és D3 szakaszok megkülönböztetésére. E tipo-
lógiai rendszerezés részleteivel most nem szükséges meg-
ismerkednünk, annál inkább viszont a leletek néhány fő
csoportjával, hogymegfelelően értékelhessük azt a rend-
kívül magas fejlettségífokot, amit a Hallstatt-világ bar-
bár mesteremberei, fémkovácsok és fazekasok egyaránt
elértek.
A Hallstatt C korszak jellegzetes lelettípusai rendre
megtalálhatók a Münchentől n},ugatra, az Osztrák Al-
pok és a Duna között lévő, Mindelheimben feltárt teme-

W ,,i&:i
l'
TúzhelV

... cólöplyukak
tőben. Nagyon jellegzetesek mindjárt az edények. Van-
nak közöttük dinnye formájú, rövid, kihajló peremű ur-
nák, amelyeknek egyébként gömbölyded alakja az alsó
söVénykerítés
* á.ka részen kissé befelé ívelődik. vannak továbbá széles és
lapos tálak, kívül néha hornyolásokkal díszítve.Mind-
§*: két fajta edényen gazdag díszítésekettalálunk, mélyen
kivágott geometrikus mintát, amely a tálak esetében
mind a külső, mind a belső oldalra kíterjed. Ezeket gyak-
ran még festéssel is hangsúlyosabbá tették, a fekete szín-
hez grafi.tot, az ellentéteket mintázó vöröshöz pedig he-
156 / A dél-németországi Goldberg hegyén feltárt Hallstatt-kori még
település alaprajza, amelyenjól láthatók az egykori házak és matitot használtak. Ezt a díszítésbeli ellenpontozást
hozzájuk c§atlakozó épitményekhelyét jelzó cölöplyuksorok.
a azza| is fokozták hogy a kimetszett minták egy részét
(Pi88ott után) fehér pasztával töltötték ki. Az edények íormája sokban
15? / Egy késő Hallstatt-koli erődített település Lengyelországban: emlékeztet a közép-európai urnamezős kultúra tottyos
a biskupini moc§arak területén leltárt települé§ külső
védművénekrekonstrukciója.
fazekainak hagyo mányaira, a gazdag színezésűgeomet-
rikus mintáik pedig olyan motíl,umokra emlékeztetnek,
amelyeket minden bizonnyal a Hallstatt-korban szőtt
textileken is használtak,
A régészekkörében azonban Mindelheim főleg a
Hallstatt C-kori kardokról elnevezett típusról neveze-
tes. Ezek a gyakran 85-90 cm hosszú és valószínűleg
lovas katonaság számára készült fegyverek megnyúlt,
levél íormájú pengéjükről és markolatuk szerkezetéről
ismerhetők fel. A markolatgombot egy rövid, kiálló tüs-
ke tartotta szilárdan. A másik fő fegyverfajta az úgyne-
vezett gündlingeni típusúkard volt.Ez abban különbö-
zik az előbbitől, hogy pengéje rövidebb és karcsúbb,
rnarkolattörzse pedig egyenesen végződött. A számará-
nyokat tekintve, aZ utóbbi sokkal nagyobb tcrületen ter-
jedt el, hiszen ir minde]heimi típus íöleg DéI-NémeLor-
szágban és rnagában Hallstattban volt használatos. Szo-
rosan a hosszít kardokhoz tartoznak a jellegzetes szirr-
nyas kardkoptatók. Ezeknek a szétálló,,karjait" Corven
azza\ magyarázía, hogy a lovas harcos lábáva] erre tá-
maszkodva íbgta vissza a kardhüvelyt, mikor jobbjával
kilántotta a kardlát. baljában pedig a kantárl tartotta,
A dél-bajorországi síregyüLtesek valóban sok tanírlelót
tartalmazzák a lovaglásnak, két clarabból összeilleszLett
zablák, kantárkarikák és oldaltagok formájában, de
vannak olyan vaskarikák és más alkatrészek is. arnelyek
kocsikhoz vagy szekerekhez taltozhattak. A minclenna-
pi életben haszriált bronztárgyak között találunk övkap-
csokat, gyöngyözött vagy bordás testű karpereceket. a
bronzművesek igényesebb termékeiben pedig a közép-
európai formák utánzásával késziilt nagy szitu]ákat. és
kis, lemezből kovácsolt, elegánsan ívelődő füllel ellátott,
valószínűleg a nagy kcverő edényekből a bor kimerésére
szolgáló mericéket.
Az.i. e. J . század yégén és a 6. clején új típusok jelentek
meg a Hallstatt D-kori csoportokban. A legszembetű-
nőbb a hosszú kardok háttérbe szorulltsa, és helyettiik a
rövidebbek 1'ellépése.Némelyikük már csak tőr nagysá-
gú, és a markolattüskéje jellegzetesen .,antennás" végií.
Mindez nyilvánvalóan kapcsolatban :í1loLL a harcmodor
megváltozásával, hjszen a hosszú kardot Közép-Euró-
pában az egész Hallstatt D-korban nellőzték. és n-rajd
csak a La Téne I szakaszban válik ismét divatossá. sőt
Angliában csak a szigetországra sajátosan jellemző La
Téne 2-ben. A bronzbóI készült személyes használatitár-
gyak között különléle lornrájú fibulák iöttek divatba.
külörrösen a tekercselt testű vagy más néven szemür,e.q,
spirálissa1 ell1rtott vagl,a kígyótestű típusok. vagy más.
itáliai előképek utltn készült lormák. Legkésőbbi. már a
l_s3 ] Hil]lstert 1ípusil blon7kaídok: a gündlillgcni tipus sajátos
anglial r.ii]tozati]i, (Britjsh Muscurn)
Ha]]statt-kor D2 perióduslrra keltezhető típusukaL üst_
dobfibulának nevezzük, amelyen móg később (a D3-
ban) egy számszeríj lormájű Jábrész alakult ki. A bordás
karpereccket a szélesebb, gömbökkel Lagolt tesLű for-
n.lák váltják fel, az övrc kerülő veretek között pedig szé-
les blonzIemezek vannak, amelyek néha olyan szélesek,
mintha texti]bő] lennének. Elsósorban a női sírokból ke-
rülnek elő, és csak késóbb jutott belőlük a fórfiak mellé
is, Poncolt technikiLval. változatos, geometrikrrs minták-
ka1 diSZíLették őket,
Továbbra is divatban maradtak a bronzlemezbó] ka-
lapált csöbrök, bár olda]nézetben formáiuk laposabb,
nyomottabb Iett, A kisebb cdények íülei egyetlen csavaIt
szalagból készültek, ameJyek magasra emelkednek. és
mindkét végúketaz edény falához erősítették. Ezt a tí-
pust az Arrgsburg mellett lévő Aichach 1árásban lekvő
Rehling-Unteraclrban leltárt sirban több darab is képvi_
selte, de voltak mellettük újszerű edények, lélgömb ála-
kú bögrék is. Ezeknek kéL, csavart fémhuzalból vannak
a liilei, és kétoldalt kereszt alakú bronzlemezek sesítsé-
gével erósítették óket az edényfalhoz. Egy másik úl lor_
mának a nagyobb néretű, szintén léJgömb alakú bográ-
csok számítanak, peremük be|e]é ivelődik. és lazán il-
leszLett, ívelten hajlított l'ü|eik vannak. Teljes mórtékben
közép-errrópai újítás eredményei. és aligha volt bárnri
közük is a késői bronzkor at]anti parti iiStjeihez.
A_Hallstatl D-korszak agyagedényeit nem olyan könnyű
leírni, mirrt a rnegelőző szakasz formáit, Alakjuk egysie_
rűbb, ugyarrakkor változaLosabb. díszítéseikkevésbé
,,barokkosak". Zömök testű, gömbölyded hasú korsók
vannak közöttük, enylrén kírposodó nyakkal, és olyan
tálak, amelyek a velük egykorú bronzlonnák alul om-

phaloszos formáját kezdik utánozni ftehát azt, amikor
az edény alján felfelé ívelődő mélyedésvan, amely felül-
rő1 nézve kis dudornak látszik].
A HALLSTATT-MŰVELÓDÉS HATÁSA| ESZA-
KoN ÉSNYUGATON / A jellegzetes HallstattJelettí-
pusok nem korlát oződnak kizárőIag csak Közép-Euró-
pára, még kevésbécsupán Dél-Bajorországra, báí az
egyes lormák a legtöbb esetben kezdik elveszteni megkü-
lönböztető sajátságaikat, amint nyugat vagy ószak felé
elterjednek. Ezekeí a peremvidékeket illetően azt kell
eldönteni, hogy ahallstatti típusúfémtárgyak vagy kerá-
mia felbukkanását olyan diffúzió eredményének tekint-
sük-e, amelynek hátterében vándorló népcsoportok,
fémlelőhelyek után kutató felfedezők vagy valamely ter-
mékfajta készítéséreszakosodott mesteremberek állot-
tak, illetőleg a kereskedelem, a csere, netalán rablóhad-
járatok vagy kalózkodás során kerültek oda. Ellenkező
esetben kívülről származó ij divat helyi átvételének kell
159 l60 / Aranylemezből domboritott c§észe és arany nyakperec
a Rajna-vidéki Bad Cann§tadtban talált, késő Hallstatt-kori
lejedelmi koc§i§ temetkezés mellékletei közúl, azi. e.6. százaó
végéfől, (Wúrttembelgisches Lande§museum, stutt8art)
l61 / Késői Hallstatt-kori, aranylemezből domboritott csésze,
amelyet poncolásos háttérből simán kiemelt Nap- és
Holdábrázolások diszítenek, A svájci Zürich-Alstettenbgn
találták, (Nemzeti Múzeum, Zürich)
Hallstatt és a vasművesség kezdete I Il1
tulajdonítanunk őket. Aligha valószínű ugyanis, hogy
egyidejű, de egymástól független felfedezésekről lenne
szó, hiszen mindezek nagyon sajátos típusok.
A kérdéstmagát igen jól lehet tanulmányozni a hall-
statti fémtárgyak észak-európai elterjedésén,külőnösen
pedig a Mindelheim típusúkardok észak-németországi,
dániai, valamint változataiknak norvégiai és svédorszá-
gi előfordulásai segítségével.Svédországban különösen
a Hasslében talált raktárlelet jelentős, amelyben nem-
csak két, Hallstatt típusú hosszú kard van, hanem egy
griffmadarak alakjaival díszítettüst és egy itáliai jellegű
bordás vödör is. F,zek az északi terúletek lényegébenso-
hasem fogadták be a Hallstatt-művelődést, és igy az
ilyesféle leleteket rendkívülinek és kívülről behozottnak
kell tekintenünk, A kardok esetében fontos tapasztalat,
hogy minden ilyen, északon előkerült példány vagy ma-
gános lelet, vagy raktárleletekből származik, míg Kó-
zép-Európábqn rendszerint sírok mellékletei kózött ta-
lálhaLók. Az Eszaknémet Sikságon és Dániában minden
jel szerint az észak-európai késő bronzkori művelődések
virágzottak továbbra is a korszakban, és a közép-euró-
pai változások alig-alig befolyásolták őket. A Wesertől
nyugatra eső területeken, egészen a Németalföldig pedig
a korábbi, még urnamezős hagyományok éltek tovább,
alig megváltozott formában. Hollandia északkeleti ré-
szén és Wesztfáliában a Rajnától északra eső területekre
jellemző, körárokkal körülvett halmos sírok egyik válto-
zatajelenikmeg, ahol a dombot kulcslyukra emlékeztető
keresztmetszetú árok veszi körül. Az ilyen, gyűrús ár-
kokka1 körülvett temetők sírmellékleteiáltalában szegé-
nyesek; az elégetett hamvak olyan kettősen kúpos for-
májú urnákba kerúltek, amelyeknek alakja alig-alig vál-
tozott meg a korábbi urnamezős időszak óta.
A Rajnától délre a halomsíros temetők szerkezete te-
rületről területre változó, egyes esetekben körgyúrű ha-
tárolja egyetlen bejárattal, máskor a körgyűrű teljesen
hiányzik, Itt is megfigyelhető a késő bronzkorból örök-
lött sajátságok tovább élése,ígypéldául a belgiumi Cam-
pinében lévő Lommel KattEnbos-i temetők korszakait
tanulmányozva. Itt a halmoknak még nincs körárkuk, a
következő korszakban pedig egyre kisebbek lesznek ők
 tI2 | Hallstatt és a vasművesség kezdete
maguk is. Hollandiában teljesen hiányoznak a közvetlen
Hallstatt-befolyásokra utaló jelek. Kivételt talán a Bra-
bani tartomány északi részén,a Maas folyótól délnyu-
gatra feltárt ossi sír jelent, ahol a halott harcos elégetett
maradványait egy itáliai típusú bordás bronzcsöbörben
találták meg, sírmellékletei között Hallstatt-fegyverek
összetört maradványai voltak. E folyamatos továbbélés-
sel szemben aztlát1llk, hogy Belgium nlugati részénvi-
szont, Namur, Hainault és Brabant tartományokban
erőteljesebb volt a Hallstatt_művelődés befolyása. Itt
gazdag mellékletekkel ellátott sirok vannak a sírhalmos
temetőkben, a sírokban Hallstatt C típusú vaskardok is
találhatók, és minden jel szerint Közép-Európából kiin-
duló betelepüléssel van dolgunk. A betelepülők Lzonban
a helyi bennszülött művelődés elemeinek egy részétma-
gukba olvaszthatták, mert átvették azok égetésestemet-
kezési szokását. A belgiumi temetőkből is hiányzanak a
közép-európai temetkezésekre oly jellemző kocsis sírok,
bár a sírmellékletek között gyakoriak a lovaglással kap-
csolatos leletek. Ez az eredeti, kocsival való temetés he-
lyi, leegyszerűsödött válíozata lehet. Ennek ellenére az
olyan ásatasok alapján. mint amilyenek többek között
Court-St_E tienne-ben folytak. és ahol vasfegyvereket és
jól kidolgozott ló szerszámzatokat íaláltak, semmi kétsé-
günk nem lehet afelől, hogy erőszakkal behatoló népes-
ségcsoportok hagyatékáról van szó.
A Rajnától nyugatra, a haguenaui erdőkben, Strass-
burgtól északra végzett ásatások azt tanúsítják, hogy a
Hallstatt-művelődés Franciaországba is behaiolt.
U gyaneztbizonyitják a Szajna felső íolyása mellett Vix-
ben, valamint a Marne völgyében Les Jogasses-nál fel-
tárt, késő Hallstatt-kori kocsis sirok is, Az utóbbi temető
feltárására a 30-as évek elején került sor, és ez a hely
adott nevet annak az ószakkelet_franciaországi, késő
Hallstatt-kori, csak arra a területre jellemző művelődés-
nek is, amely a rákövetkező La Téne-korszakra a régé-
szetileg igenjól ismert, jellegzetes marne-i kultúrává aia-
kult át.
A Hallstatt-művelődés mindezen, helyi sajátságokkal
jellemezhető csoportjai természetesen az előttük ott élt
bennszülött, késő bronzkori kuttúrák sok-sok elemét
magukba olvasztották. Azt is teljes joggal feltételezhet-
jük, hogy a nyugatra irányuló Hallstatt-terjeszkedés ha-
tására a_ helyi őslakosság elvándorolt, és valószinűleg
nyugatabbra talált menedéket és új földeket. Britanniá-
ban például, akár az a helyzet is előállhatott, hogy a
szárazíöldí Európa küönböző térségeiből menekúiők
összetalálkozhattak a hallstatti hóditókkal, és végül ör
vöződésükből alakulhatott ki a ságetország sajái korai
vaskori művelődése. A régészeti jellegű bizonyítékok
természetesen még nem elegendők egy ilyen iejlődés
egyórtelmű bizonyitásához, és természetesen vitaiják is
ezt a lehetőségetazok az őstörténészek, akik a Bririzige-
te]< korai vaskorát inkább a helyi bronzkori előzményák-
ből kifejlódött. bennszülött művelődésnek tartják. Egy
nagyon fontos tényezőt mindenesetre figyelembe kéil
vennünk, nevezetesen azt, ho1y azi, e, 1. évezred során
valamikor bejutott Angliába a kelta nyelv, és ez aligha
volt lehetséges úgy, hogy népcsoportok ne vándoroltak
volna be kívülről. E betelepedós természetesen nem fel-
tétlenül egyetlen népvándorlás volt, sokkal inkább a La
Manche-csatornán keresztül létrejött és hosszú időn ke-
resztül meg-megújuló kapcsolatok, mozgások eredmé-
nye, Hawkes kifejezésévelélve, a keltává válás egyre erő-
södó folyamatában. Aligha vonhatjuk kétségbé,hogy a
Hallstatt-múvelő dési. e.'1 , és6. századbeli terjeszkedéié-
nek volt szerepe ebben a folyamatban.
ló2 A Hallstatt c kolszak lószerszámzatának fajtáit mutatja ez
/
a kép, amely a belgiumi Court-St-Étienne-bén végzett ásatások
leletei alapján készült. (Mari€n után)

ANGLIA, ÍRORSZÁG ÉSAZ ATLANTI PARTOK /
A hallstatti körből származó leletek elég jelentős szám-
ban fordulnakelő Angliában és Írországbanis, közöttűk
kardok, szárnyas kardkoptatók, lószerszámok és kocsi-
alkatrészek, borotvák és más apróságok, gyakran mint
raktárleletek részei, máskor önmagukban, de csak igen
ritkán feltárások hiteles tárgyaiként. Azt, hogy a Hall-
statt-körbőljövő új típusok a helyi, bennszülött elemekre
telepedtek rá, az bizonyítja, hogy a Dél-Walesben talált
Llyn Fawr raktárleletben előkerült egy Mindelheim tí-
pusú vaskard néhány töredéke, valamint egy bíonz
kardkoptató is, mégpedig olyan késő bronzkori tokos
baltákkal, vésőkkel, sarlókkal, valamint két, bronáe-
mezből kalapált bográccsal együtt, am€lyek kőzíi| az
utóbbiak az öntött kengyelfülű atlanti formákra je|lem-
zőek. Ugyancsak jellegzetes importtárgyaknak számíta-
nak a Surrey grófságban lévő Weybridge-ben talált bor-
dás szerkezetű bronzvödör, a Temzébő| London terüle-
tén kihalászott, a Hallstatt D-kor idő szakábő| gzármaző
üst, valamint a kereszt alakú fiilíüggesztővel ellátott,
ugyancsak Hallstatt D-kori bíonzbogrács a messze észa-
kon lévő Külső-Hebridákról, Adabrockról, Jóval jelen-
tősebbek ezeknél a Gündlingen-típusú Hallstatt C-kori
bronzkardok. amelyek elég szép számban ismeretesek
mind Angliából, mind lrországból. Egy angol kutató,
Cowen, akinek erre vonatkozó elméletétgyakran birál-
ják is, ezeket a fegyvereket formájuk alapján több alcso-
portba osztotta, és kimutatta, hogy szinte sugaras irány-
ban terjedtek el Közép-Európábó| délnyugat felé az Ibé-
riai-félszigetre, és zakr a D ániába, továbbá Németalföld-
re és Angliába, ahol kialakultak a csak a szigetországra
jellemző változataik, majd ugyancsak annak a területére
korlátozódó utódaik.
JóVal több buktatót rejt magában a z,ha a sáEetoíszág
kerámiaművességében akarunk kimutatni a szárazföldi
Hallstatt-körből származő hatásokat, és eíre most nem
is vállalkozunk. Érdemes akárcsak futó|agos emlitést
tenni az Eastburne fajtájú edényekről, mivel S alakban
tagolt alakjuk, talpgyűrűs aljuk, és egy esetben rombusz-
mintában festett díszítésükegészen nflvánvalóan a
franciaországi késő Hallstatt-kori Jogasse-hagyatékból
vezethető le. Továbbra is - szinte feltűnóen - hiányzanak
a Hallstatt-kori temetkezések. és csak egészen kivétele-
sen lehet ebből a korból származó sírokra bukkanni. Igy,
szinte teljes ellentétben az európai sz árazíőlddet, az ang-
liai korai vaskorra vonatkozó régészetiadatok főleg te-
lepülésekről és nem temetőkből származnak. Kétségte-
len, hogy jelentős részben erniatt lehet olyan nehezen
bizonltani a szárazföldi leletekkel való összefüggése-
ket.
Ha a Hallstatt-múvelődésben felbukkanó új e|emek-
kel teszünk összehasonlításokat, akkor azt tapasztaljuk,
hogy annak a lelőhelynek az arryaga alapján, amelyet
több mint fél évszázad őta annyirajellemzőnek tartanak
a wessexi korai vaskorra nézve, a Wiltshire grófságban
lévő All Cannings Cross leleteiből kiindu|va, a régebbi,
Hallstatt és a vasművesség kezdete | 773
az elrőpai szárazföldön honos formák hatásaira kell
gondolnunk. A jellegzetes formájú, hematitvörössel be-
vont tálak oldalának vízszintes bordázása, valamint az
errő| és más wessexi lelóhelyekről származó finom kivi-
telű kerámia geometrikusan bevésett díszítese egyaránt
a franciaországi késő umamezős kultúra leleteivel roko_
nítható. Cunnington asszony úttörő jelentőségú ásatásai
során pedig olyan négyszögletes házpadlók is előkeriiL|-
tek, amelyeket ma már így utólag a szárazfóldön egykor
szokásos, kissé megnyúlt alaprajzu épüetek tovább élő
formáinak tarthatunk, szemben azokkal a nagyméretű,
kerek gerendavázas házakkal, amelyeket mindig is úgy
tekintettek, mint a brit korai vaskorra sajátosanjellemző
építményeket.Az utóbbiakra a legjobb példákat a Wilt-
shire grófságban lévő Longbridge Deverillben a korai
telepiiLlési szakaszból felárt házak szolgáltatják, a ben-
núk talá|t megfeleló kerámiával együtt. Angliában a kö-
zép-európai eredetű hosszú házakhoz a legközelebb a
gloucestershire-i Crickley dombon lévó magaslati erődi
tett telepen kiásott négyszögletes épületek állnak. A tele-
pülés fóbejáratához vezetó út melletti kétoldali elhelye-
zesúk olyan alaprajzra utal, amely elsősorban az európai
szárazfloldre volt jellemző. Az All Cannings Crossból
származő fémtárgyak között volt egy úgynevezett bre-
ton típusú bronz tokosbaltából való töredék is. Az i|yen
baltákat i. e. 600 körül nyi|vánvalóan jelentós számban
importálták a Brit-szigetekre. Akkor tűnnek tehát fel,
amikor a hallstatti hóűtók érkezésemiatt megszakad_
tak az angliai felíiilddel való belsö kapcsolatok, amikor
tebát azon azútvonalon zajlott a forgalom, amelyet már
a legrégibb idők óta mindig is kihasználtak, és ame|y a
sárazföld atlanti parti részévelléte§ített összeköttetést.
Ez az atlanti összeköttetés különösen fontos jelentő-
ségíetett szeít az i . e.8, században a kalapált bronzleme-
zeket előállító kézrnűvességben. Az atlanti vidék szrimos
üstje meglehetősen különbözött a késő Hallstatt-koriak-
tól, hiszen, mint arra Hawkes és Smith is rámutattak, az
előbbiek a Földköá-tenger vidéki prototípusok mintá-
jára készültek. Ró|uk mintázták a lazán felerősített ön-
tött kengyelfüleket, majd ezeket alkalrnazták a kőzép-
európai eredetű bronzbográcsokon is, és így az i. e. 7.
századb an egy salátos írországi-angliai bográcstípus jött
létre. Arra, hogy az effajta átvételhez szükséges nyugati
tengeri összeköttetési lehetőségeket mind a kereskedők,
mind a felfedezők már ekkor ismerték, egy további bizo-
nyítéka ,,Massáliai hajóutazás" néven ránk maradt irá-
sos forrás, amely az i. sz. 4. században élt Aüenus Ora
Maritima ciműkőlteményében őrződött meg. Ez kétség-
telenül arra utal, hogy legkésőbb az l. e. 6. században
már rendszeres volt a part menti hajózás az Ibériai-félszi-
get mellett, még azelőtt, hogy a görögök által a|apított
Tartesszosz gyarmatyárost a karthágóiak terjeszkedése
elérte. A ,,Masszíliai hajóutazás" adata szerint a tartesz-
szosziakról azt beszélték,hogy elhajóztak egészen az
osztr}rynnidek országáig - tehát feltehetóen a Bretagne-
félszigetig -, akik viszont ponyvával fedett kerek gyé-
 l74 | Hallstax és a vasművesség kezdete

163 / Egy vaskori eródített telep az an8liai Glouc€ster§hire

grófságban lévő Crickley Hillen, A rekonstrukciós rajz a
3- szakasz házait, hombárait és védműveit ábtázo|ja. Jól
látható a bejáIatot szarv alakúan övezó különszárny. (Dixon és
Borne után)
l64 / A bejárat feltárás közben.

kénycsónakjaikban elvitorláztak egészen a ködös AIbio-

nig és lerne-ig. az azÍrországig, Csábító dolog ezt a nyt-
gal,ra tar[Ó kapcsola[ot_ összefüggésbe hozni az i. e-, 6,
században Angliába és Trországba került jellegzetes bre-
ton tokos baltákkal, hiszen azoknak a ritka eseteknek
egyikét szolgáltatja, amikor az őskor vége felé kísérletet
tehetünk arra, hogy régészeíileletek és irásos források |.1

közöt t összefüggéseket találjunk.

 Hallstatt és a yasművesség kezdete | 1J5

DÉL_EURóPA ÉsA NYUGATI Gönöc vrr,Ác 7 rz

az említett, nyugat-európai tengeri útvonal elkerülhetet-
lenül visszavezet most bennünket a Földközi-tenger me-
dencéjébe, valamint a görögség i, e. 6. századi nylgatra
tartó terjeszkedésének időszakába. Masszília görög
gyarmatváros megalapítására a Rhöne folyó torkolatá-
nál i, e, 600 körül kerűlt sor, és röviddel utána létrejött a
Spanyolország keleti partjain lévő Emporion (ma Am-
purias) nevű kereskedelmi állomás is, majd az i. e. 4.
században több hasonló követte őket. E tengeri utak
hajósai általában a keleti görögök, fóleg a phókaiaiak
közül kerültek ki, Rövidesen azonban nemcsak a közép-
itáliai etruszkokkal találták versenyben magukat, ha-
nem a Karthágóból terjeszkedni kezdő föníciaiakkal is.
Ennek ellenére a görögök Masszíliával való kereskedelme
az egész i. e. 6. században viíegzoíí,és ez a íégészeknek
felbecsülhetetlen értékűsegítséget ad a távolabb eső bar-
bár területek leleteinek keltezéséhez.
Dél-Franciaországnak részben hallstatti elemekkel,
részben görög hatásokkal vegyülő helyi eredetű művelő-
désétlegiobban a Languedocban található Mailhac mel-
lett feltárt késő urnamezős-kori temetők mutatják. Itt a
Cayla nevű magaslati erődített telepen élő, egymást kö-
vető korszakok népességei halottaikat a Moulin, Grand
Bassin I és Grand Bassin II elnevezésútemetőkbe han-
tolták el. A feltárt sírok közül egyetlenegy sem felel meg
tökéletesen az urnamezős művelődésben általános 1apos

l65 / A barbár Európába elkerült göIö8 impolttárgyakjellegzetes

darabja ez a remek bronzhüdtia, amely Gráchwilben, Bern
közelében, Svájcban keúlt elő. (Histori§ches Museum, B€.n)
166 / A Szajna felsó lolyásának völgyében, Chátillon-sur-seine
mellett, a Lassois-hegyen álló kéSő Hallstatt-kori eTődített vár,

116 | Hallstatt és a vasművesség kezdete
temetkezéseknek. A fejlődési sor elején,azi. e.8, század-
ba keltezhető moulini temetőben az elégetett hamvakat
kis gödrökbe tették, apró kövekből álló rakás alá, és a
következő szakaszok temetkezései is általában ennyiben
térnek el a nyugat-európai szokásos sírformától. A mou-
lini temető agyagedényei között megtaláljuk viszont a
nyugatrajellemzŐ, hengeres nyakú, a hason néha bordá-
zott urnákat, többfajta késő bronzkori tűt, mindezeket
azonban az elsó vasüírgyak és Hallstatt C-kori borotvák
társaságában.
Vasból készült tárgyak már nagyobb számban jelen-
tek meg az időrendben következő Grand Bassin I teme-
tőben, nagyjából és egészében az i. e.7. század végén,a
l67 / A szajna felső folyásának vidékérőI,a St-Colombe mellett lévő
La Garonne_ból való háromlábon álló bronzüst. A peremét
griff-fejek di§zítik, a lábak oroszlánmancs formában
végzódnek. (Musee Archéologique, cheti on-sur-Seine)
I
!
6. század elején, ugyanakkor a kerámiájában láthatólag
keverednek az urnamezős és hallstatti elemek. de felbuk-
kan földköl-tengeri jellegű talpkiképzés is. A közelben
fekvő La Redorte nevű temetőből egy olyan harcos sírja
került elő, aki feltétlenül a behatolókhoz tartozott. Sírjá-
ban nem kevesebb, mint 57 edény mellett trák-kimmer
típusúlószerszámok. valamint egy kocsi maradványai
voltak. Az i. e. 6. század közepe táján Viszont görög és
etruszk eredetű importtárgyakat helyeztek el a Grand
Bassin II temetőben, közöttük jelle gzetes fekete bucche-
ro módon foímázotí. kerámiát és attikai feketealakos
edényeket. A korszak másik jellegzetes sírmelléklet-típu-
sa a számszeríj-fibula meghosszabbod,ott zárszerkezeí,-
tel, továbbá övkapcsok és fegyverek, közöttük ,,anten-
nás" markolatú kardokkal. Ezzel a lemeíőve| volt egy-
idős a cayla-i magaslati, erődített település 2. szakasza.
A települést kőalapozásra épített vályogtégla falak, te-
hát a heunebergi erőd,i. e.6. századi állapotához nagyon
hasonló várfalak védték. Biztosra vehetjük, hogy eiek a
temetők, és a nekik megfelelő telepűlések leletanyaguk-
ban tükrözik mindazokat a külső hatásokat, amelyek
területükön összeolvadtak, hogy a Pireneusok és a Rhöne
között a késői Hallstatt-művelődés egy területi változa-
íát hozzák létíe.
A languedoci típusoktól lényegében nem különböző
kerámia- és fémleletek jelentkeznek a Pireneusoktól dél-
re is, az Ebro völgyében, és néhány őstörténész ebből
arra következtetett, hogy itt Dél-Franciaországból kiin-
duló népvándorlások zajlottak le, az első az urnamezős
művelődés idejében, a második pedig azt követően, a
késői Hallstatt-korszakban. Ezt a nézetet elsősorban a
történeti és a nyelvészeti források mondanivalója miatt
kell figyelembe vennünk. Egy elég nehezen értelmezhető
részben ugyanis Hérodotosz valószínúleg arról ír, hogy
a Duna a kelták országában ered, egyúttal azonban egy
Pürene nevű város közelében - melyet joggal lehetne a
Pireneusok nevével hozni összefüggésbe -, majd útját
kelet felé veszi, és áthalad Európajó ré szén, Majdhozzá-
teszi azt is, hogy a kelták Héraklész oszlopain túl éltek,
tehát túl a Gibraltári-szoroson, és egy künézioszoknak
nevezett töízs szomszédai voltak, akik Európa legnyu-
gatibb részeit népesítikbe. A kérdésttovább bonyolítja,
hogy számos, alighanem még a római hódítás előtti idó-
ből származő helynév található az Ibériai-félszigeten.
Fölöttébb valószínű tehát, hogy az i. e. l. évezred ele-
jétől fogva mind a kelet, mind a nyugat felé a Pireneuso-
kon keresztül vezető közlekedési utak szerepet játszot-
tak abban, hogy az lbériai-félsziget bekapcsolódott a
Közép- és Nyugat-Európára kiterjedő kulturális fejlő-
dés fő áramkörébe. Egy Cortes de Navarra nevű lelőhe-
lyen végzett telepásatások bebizonyították, hogy azi. e.
8. századtő| az i. e. 6. század elejéig voltak kapcsolatok
az Ebro völgyének és a Languedóc6an elterjedi urname_
zős művelődésnek a kerámiája között, de egészeri egyér-
telműek a Hallstatt-kórrel való közvetlen összefüggések
is. Katalóniában az i. e, 6. század végétől alakult ki az a
 Hallstatt és a vasművesség kezdete | 117

=ofi85
ld\

168 / A vixi hercegnő sírjának alaprajza (Joflroy után), amelyen

jelölve vannak a fontosabb sírmellékletek is,
169 / A vixi bronzkratér, gorgófejes fülekkel, a nyaka körül
jeleneteket ábrázoló friz.
2 Feketealakos áttikai csészék7 Arany fejék l70 / A hercegnő sirjában talált attikai származású ,|.i/lx i. e.
3 Bronzkancsó 530-ban készült. (Musée Archéologique, chátillon-sur-Seine)

5 Keíékagy lelíúggeszlések

sajátos ibériai múvelődés, amely az i. e. l. évezred máso-

dii< felében mindvégig meghatározó rnaradt a délkeleti
-partvidéken.
A rnasszíliai görög kereskedelmi kolónia sikeres mú-
ködése igenjól lemérhető a városból kiinduló, sugársze-
rűen elágazó, a tengerparton és a Rhöne völgyében veze-
tő utak mellett sűrűsödő leletekből. Megtaláljuk közöt-
tük a Phókiszból s zármaző szirke kerámiát, amelyet fé-
sús díszítésérőismerhetünk
l fel, továbbá a keleti ión vá-
rosokra jellemző, világos krémszínű alapon sötét színű
mintákkál festett edényeket is. Mindkettőt kezdték hely-
ben is utánozni. Az attikai feketealakos kerámia eljutott
egészen a Duna felső folyása melletti Heunebergig,_a
fr-ancia Jurában található, Salins mellett fekvő Camp du
Cháteau-ig, valamint a Szajna felső szakasza mellett álló
erődített télepig, Mont Lassois-ig. Az etruszk eredetű
boros amphorák ugyancsak felbukkannak a Marseille
környéki partokon, helyi másolataikkal együtt, amelyek
alis-alis különböznek az eredetiektől. A ritkább imporL-
ráúyaI kOze tartozik egy Rodosz-szigeti boroskancsó
Kappel-am-Rheinből, valamint egy remek, spártai
gyá-rimányú borkeveró edény ( hüdria) a svájct Bern kö-
iétenen tévO Gráchwilből. A legnagyszerűbbek talán
azok a leletek, amelyek a Szajna felső folyásának völgyé-
ből, a Mont Lassois közvetlen közelében felfedezett két
sírból kerültek napvilágra.
Az egyiket, amely a St. Colombe melletti La Garenne-
ban keiült elő, még az 1860-as években tárták fel, és
1l8 | Hallstax és a yasművesség kezdete
mellékletei közöttvolt egy bronzüstis, melynek peremén
az|. e.7. század első évtizedeiben dívott görög szokásnak
megfelelően rászerelt griffek is talrá]hatók. Ez a gőrög
űszítésmód egyébkónt a korábbi, asszír és urartui, bi-
kákkal és szirénfigurákkal díszítettbronzedények hatá-
sára vezethető vissza. Az üst egy olyan, fémból készült
háromlábon állott, melyek oroszlánmancsokban vég-
ződnek. Ez a bonyolult szeíkezet túlságosan is idegen a
barbár Európától, és egészen biztosan egy görög mú-
helyben készült, talán egy olyan n}ugati gyarmatváros-
ban, mint a dél-itáliai Cumae volt.
Nemrégiben kerillt sor a másik sír feltárására, amely
Vixben kerüt elő, és egy hercegnő temetkezését íejtette
magában. A 30-35 éves korában meghalt nó sírja olyan
gazdag mellékleteket tartalmazott, amelyek példa nélkül
állanak az óskori Európában. A legfontosabb közöttük
az a hatalmas, a görögországi Lakóniában vagy Korün-
thoszban készitelt bronzkratér (bowegyitő edény),
amely ugyan az i. e. 6. század végénkerült ebbe a sírba,
de már mint régóta használt tárgy. Méreteiről és kidol-
gozásától már volt szó. Bizotryáta szertartások során
használták, talán olyan rildozati edény volt, amilyenekbe
Sztrabón szerint a kimberek engedték az éúdozatvérét.
Vo|t még a sírban egy aranydiadém is, végei számyas
vadállatok formájában kikép ezve, és az egész síreg}üt-
tes keltezese szernpontjából nagyon fontos árgy, egy i, e.
530 kórúl készített attikai fek€tealakos talpas tál (görög
nevén küIix). Az egyéb kerámiatárgyak között a ko-
rábbiak határozottan Hallstattjellegűek, bár a talpgyű_
rűs vagy talpcsöve§ kiképzésaz-oko; is déti, mediiJrián
hatásnak tulajdonítható. A kerámia késóbbi tipusai kö-
zött vi§zont a bordákkal díszített és talpakkal ellátott,
lorongon kós,ziiLlt edények az északnyugatolaszországi
Golasecca-művelődéssel való kapcsolatokra utalnak.i
sötétszürkés-barnás. finoman kidolgozott darabok pe-
dig az etruszkok buccherós edén}.rnúvességéreemlékéz-
tetnek, A üxi sirban volt még egy csőrös kiöntóvel ellá_
tott bronz boroskancsó is, jellegzetesen etruszk formája
asoron következő i. e. 5, század összefüggéseire utal.I. e.
500 körül ugyanis nemcsak versenytársai akadtak a
massziliai kereskedelmi kolóniának, hanem a gyarmat-
város egész egyszerűen viilságba került, és a kóvetkező
évszázadba\ hanyatlásával párhuzamosan, Itáüa et-
ruszk városai kezdték részben átvenni kereskedelmi te-
vékenységét.Ennek következtében valósággal áramlani
kezdett az etruszk eredetű áru az Alpokon kéresztül Kö-
úp-Ewőpába, a Duna felső szakaszának üdókére és a
Rajna völgyébe. Masszília tekintélye és befolyása csak
azi. e.4, századra állt helyre, de korábbi, veté|ytárs nél-
küli kiemelkedő szerepét sohasem nyerte vissza. Erre az
időre viszont a barbár Európa is e|érkeák majd arra a
fejlódési fokra, amely késői vaskorátjellemzi, éi amelyet
a régészeka svájci Neuchátel_tó mellett feltárt névadó
lelőhelyről La Töne_kornak neveznek.
A HEUNEBERGI
FE|EDELMI YAR
Óskori magaslati erődített telepeken - földvárakon -
csak kevés esetben folytak olyan nagyarányú és sikeres
feltárások, mint amilyenek a Sváb Alpok peremén fekvő
Heunebergen. A Dunától északnl,ugatra áll, egy kiemel-
kedő hegyÍokon, uralkodó helyzetben egy olyan terület
központjában, amely arról nevezetes, hogy súrűsödnek
rajta az őskori települések, a halomsíros temetők és a
kelták szentélykörzetei. Legalább ezer év'tg zajlotí rajta
azé|et, a|egkotábbi, a középső bronzkori fellegvár léte-
sítésétőlegészen azi. e.6. században bekövetkezett vi-
rágkoráig. Mikor valószínúleg a kelták terjeszkedésével
kapcsolatos politikai zúrzavarok idején az i. e. 5. század
végénlerombolták, egy ideig lakatlanvo|í,majd azi, sz.
1. évezied végénúj lakók jelentek meg, akik erődítéseit
felújították.
A rendszeres ásatások bebizonyították, hogy Heune-
TöRTÉNET
KÉ,PEKBEN
berg egy késő Hallstatt-kori előkelőség megerődített
székhelye volt, akinek nagyszabású síremlékéta közeli
Hohmichele halomsírjaiban kell keresni. A fejedelmi
székhely arisztokráLciájának a gazdagságát nemcsak a
védművek nagysága és a belül folyó kézműipari termelés
árulja el, hanem a délról jövő importáruk sokasága is,
közöttük a Görógországbó| származó feketealakos vá-
zák és a görög gyarmatvárosból, Masszíliából szállított
boros amphorák. A késői Hallstatt-korban egy olyan
korai vaskori közösség élt itt, amely sok szempontból
már a mai városi életforma felé vezető fejlődés útjára
lépett. Az alábbi képek egy részétW.Kimmig bocsátotta
rendelkezésünkre.
17l. kép: A Heunebergi magaslati erőd észak íelől nézve,
lábánál a Dunával,
120 | A heunebergi _fejedelmi vár

l72. kép: Az erődb€járata délnyugatíól

lézye.

l73, kép: Az erőd védmúveiIV.

átépítésénekíalalapozása és egy
támpillér kőalapjai, A fölöttük
elhelyezkedett agyagtégla falak
maradványait már eltávolították.

l74. kép: Hundersingen község

környékén€k térképe,a heunebergi erőd
és a hozzá tartoző hohrnichelei temető.

l75. kép: A heunebergs vár alaprajza az

i. e. 6. század első felében, tehát
a Hallstatt D korszakban. Látható lajta
az agyagtéglákból rakott várfal és
a nógyszögletesen kiugró támpillérek az
északi külső falnál, továbbá a belső
részeken a délkeleti sarokban feltárt
épületek alaprajza. Az agyagtéglákból
Iakott fal mint építésitechnika
a mediterrán világra voltjellemző
(ugyanis elsősorban a száraz és meleg
vidékeknek felel meg), a kelta építé§zek
alighanem a görög kereskedőktől
ismerték meg a módszert.

17ó. kép: A késői Hallstatt D2 korszak

kővel kirakott, belül gerendavázas,
hagyományos jellegű védművének
rekonstrukciós rajza. A heunebergi eród
Hallstatt-koli erődített falait legalább
l 2 alkalommal megerősítették,
helyrehozva a rombolás vagy
a természet okozta pusztításokat, Az
ásatások soránjól el leh€tett különíteni
az egymásra került rétegeket.
l77. kép: Heuneberg madáItávlati l78, kép: A IV, épitési szakaszban rajta a vályogtéglákkal. Az utóbbi felénk néző
képe délről, kiegészítve a rakott, eIedeti állapotában (tehát oldalán helyenként láthatók még a gyilokjáró
vályogtéglákból rakott falak és in situ : helyben) megórzött váIfal geIendázatának elsZenesedett maladványai is.
támpillérek rekonstrukciós ra jzával. részlete, alul a kőból rakott alappal,

l79, kép: A Iv, építésiszakaszban rakott fal

kőalapozása az egy oldalukon falagott kövek
sorával, és a fal belsejét kitöltő törmelék és
íöld rétegével.
I22 | A heunebergi fejedelmi vár

180. kép: A Heuneberg délkeleti

szögletében feltárt épületek alaprajza,
a késő Hallstatt-kori tetepülé§i
szakaszok egymást követő fázisaival,
a bejárattal és a védművek egy részével.

l81. kép: Görög importáru

a Hallstatt-kori erődből: azi. e.6.
században készült íeketealakos volutás
kratér tóredéke.

l82. kép: A délkeleti szögletben feltárt

épületek részlete az egymást követő
épitésiszakaszokkal, Lálhatók a lV,
építésiszakasz gerendáinak ásott,
hosszanti árkok, valamint az I III.
szakaszok cölöplyukas szerkezetei.
 ,,J
183. kép: Leletek a heunebergi
ásatásokból: az etruszkok finom, fekete
bucchero-kerámiáját utánzó helyi
edények.
l84. kép: Vörös alapon jellegzetes fehér
fest駧el díszítettedények restaurálás
után, A IV. periódus rétegeiból valók.
185. kép: A heunebergi Hallstatt Dl3
települési szakaszok fibulaíormái,
köZöttük kígyós testű és üstdoblábú
darabok is. A feltárások során elők€rült
több mint 200 fibula azt sejteti, hogy
helyi bronzművesek műkódtek
a településen.
I24 | A heunebergi feiedelmi vár

186. kép: Két tóIedékes edény,

a Heunebergen előkerült legkorábbi
kerámiábó1: az V. építésiszakasz
úgynevezett Alb-Salem stílusában
készült díszítettedények darabjai.

187. kép: Kis háztartási edények a IV. l88. kép: A heunebergi ásatások során
építésiszakaszból, a vályogtégla íalak előkerült vörös alapon íehérdíszítésű
idejéből. Az erődítés belsejében edények rekonstrukciós rajza.
folytatott ásatások során kiváló
lehetóség nyílott arra, hogy 189. kép: Heuneberg külónleges leletei
tanulmányozni lehessen a késői között volt egy Hallstatt-kori, a IV,
Hallstatt-korban a háztartásban szakaszból előkerült arany szűrőkanál.
használatos edényeket, ugyanis ezek
jelentős mértékben különböznek
a temetkezések mellékleteikónt előkerült
daIaboktó1.
l90. kép: A Hohmichele melletti
sírhalmok két§égkívülHallsatt-kori
elókelők temetkezési helyei voltak.
A még ma is l3 méter magas
hohmichelei sír nyrgatra található
a heunebergi erődítéstől, és
Közép-Európa legnagyobb, ma ismert
sírhalmának számít. Kózponti
temetkezésétmár valamikor nagyon
régen kirabolták.

19l. kép: A sírdomb középső részétől

nem messze a teNszerű ásatásoknak
mégis sikerült rábukkanniuk egy
gerendából épített,boronaházszerű
kamra maradványaira. Ebben egy
harcost temettek el,
a Hallstatt-hagyományoknak
megfelelően az elókelőségeknek kijáró
kocsival együtt.

192. kép: Ennek a négykerekű temetési

szekérnek az elhelyezésétmutatja
a rekonstrukciós rajz. A sírmellékletek
között voltak a kocsi lelszereléséoek
darabjai, lószerszárrrok, egy
bronzlemezből alakított ü§t, textilek, az
ij aho7zá íaíloző íegezzel és benne
a nyílhegyekkel, A sír éppen olyan közel
fekszik az eródítéshez, mint a Vixben
íeltárt temetkezés a Mont Lassois-i
váreródhóz vagy a Stuttgart melletti
Hohenasperg nevű magastati erődítés
a Klein Aspergle hegyen található,
Römerhügel és Grafenbühl nevű
fejedelrni sírhalmokhoz.
6. EURoPA A KEutAK KoRABAN
-r,

A Hallstatt-művelódésről a La Téne-re való átmenet
nem okozott törést, és nem járt a települési szokások
vagy a temetési módok teljes megváltozásával. Az olyan
késő Hallstatt-kori erődítéseken, mint amilyen Heune-
berg is volt, az élet tovább folytatódott az i. e.5. századi
La Töne I. korszakban is, Les Jogasses-ban pedig a korai
La Téne-temető megszakadás nélkiil folytatja a késő
Hallstatt-korit. Nem tudunk olyanjelentősebb külső, új
hatásról sem, amely megrnagyarázná az anyagi kultúrá-
ban beállott változásokat, és annak ameglepően életerős
új művésá stílusnak ajelentkezését, amely azi, e. 1, évez-
red második felében általában kapcsolatos a La Téne-
művelődéssel. A La Töne-kor a kelták fejlődésének a
csúcspontját jelenti, ami különösen szembetúnő kézrnű-
veseik elért mesterségbeli tudásában, arany- és ezüstkin-
cseik nagyszerűségében, fejedelmi temetkezéseik gaz-
dagságában és hatalmas erődítményeik méreteiben.
A csaknem egykorú irásos források tanúsága szerint
mindezeket az eredményeket egy szigorú szabályok sze-
rint rétegződött társadalom érte el, amelyben a papság-
nak és az énekmondó jósoknak legalább olyan fontos
szerepe volt, mint a fónökeiknek és a nemességnek, vagy
előkelóknek. Az óstörténet korábbi szakaszainál állan-
dóan emlegetett, ,,elvont" kultúráktól és jellegzetes
tárgycsoportoktól eltéróen ők már hús-véremberekként
jelennek meg előttünk, akiknek nevét és szokásait a tő-
lük délre élő görög és római szomszédaik ismerték, néha
ugyan csak utazók és kereskedők homályos utalásaiból,
máskor viszont amikor északi szomszédaik megtá-
madták óket - első kézből is.
ITÁLIA Es KÖZEP-EURÓPA / Fentebb volt már szó
arról, hogy az i. e. 5. század elején Masszília, a görög
gyarmatváros gazdasági-kereskedelmi hatalma elóbb a
versenytársak miatt meggyengült, majd az etruszkok ál-
tal létrehozott transzalpesi kereskedelem miatt le is ha-
nyatlott. Ettől kezdve az etruszk befolyás volt a mérvadó
Eszak_Itáliában is. söt ellenőrzésük alá kerültek az Al-
pokon átvezető hágók, a Közép- és Nyugat-Európába
vezető útvonalak kezóeti szakaszaival együtt. A déli elő-
képek után készült sávos díszítésúkerámia, például, ma-
gában Heunebergben is megtalálható a vele egyidejű,
teháí aZI. szakaszba tartozó együttesekben, és feltétle-
nül az Észak-Itália és Közép-Európa köZött az Alpok
hágóin át zajló kapcsolatoknak tulajdoníthatő az is,
hogy a sávosdíszítésű,körte alakú talpas serlegekmegje-
lentek a Rajna-vidék úgynevezett Hunsrück-Eifel-
művelődésében is. Az i. e. 5. században mindhárom,'az
előző fejezetben bemutatott észak-itáliai művelődésben
megtaláljuk a talpas serlegek sávozott díszítésűpéldá-
l 93 / A Lorlaine-kancsók. Ez a két remekbe szabott boro§kancsó
a Mozel völgyében, Bas§e-Yutz kózelében ismeletlen
köriilmények között került elő. Allatalakban megfoímált füleik
sajátos k€letie§ hatá§oklól tanú§kodnak. A két kancsó minden
bizonnyal egy i. e. 5. század végi fejedelmi temetkeás
melléklete volt. (Bíiti§h Mu§eum)
Európa a keltók korában | |27
nyait más, a késői fejlődési szakaszukrajellemző típusok
mellett. Bolognában ezt a korszakot a certosai temető
képviseü. Számos, változatos fémtárgya köZött megta-
lálhatók a korábbi típusok tovább éló formái, mint pél-
dául a bordás díszúcsöbör, és etruszk műhelyek termé-
kei, így például bronzból készült, kiöntőcsőrös boros-
kancsó (németül ,Sc/z nalbekanne) . Azimportált kerámiá-
ban először az attikai feketealakos, maid a vörösalakos
vázák jelentkeztek, és a Görögországgal létesített keres-
kedelmi kapcsolatok virágzásáról tanúskodnak. Ugyan-
akkor a certosai temetőben előkerült, finoman poncolt
díszítésselellátott szitula tanúsitja, hogy tovább fenn-
maiadt a szitulaművészet is, és elevenen éltek a pótól
északra eső és a Keleti Alpokban fekvő teriiletekkel ki-
alakult kapcsolatok. Végül a bolognai Certosa-szakasz-
ban megielent egy új típusúfibula, amely magáról a te-
metőről kapta anevét. Azjellemző rá, hogy megvastago-
dott kapcsolólemezét gombos vagy dudoros láb zárja le.
Az ilyen Certosa típusú fibulák megtalálhatók Esté-
ben is, elóször az i. e. 6. század második felében (tehát
Peroni 3DI szakaszában) tűntek fel, északnlrrgaton Go-
laseccában pedig egy tovább fejlődött változat terjedt el
(mégpedig a 3AI szakaszban), olyan etruszk bronzkan-
csókkal együtt, amelyeknek a hatására azi. e. 5. század
vége felé a Ticino vidékénhelyi utánzatokat is készítet-
tek. Az 5. századra keltezhető a Ca'Mortában feltárt
előkelő sírok közül a legkésőbbi is, amelynek sírmeliék-
letei között nemcsak egy etruszk gyártmányú csőrös ki-
öntőjű boroskancsó, továbbá Certosa-fibula volt, ha-
nem egy olyan attikai vörösalakos kehely is, amely pon-
tosan megadja a keltezést, mégpedig a századkőzepére.
Az ebben a temetkezésben talált négykerekű kocsi vagy
temetési célokra készített ravatalozó jármú a korábbi
Hallstatt-idők arisztokratikus szokására emlékeztet.
A többi sírlelet viszont az Alpoktól északra eső területek
korai La Téne-korszakának előkelő sirjaiban található
tárgyaknak szinte pontos megfelelője. A következőkben
éppen ezekről esik majd szó.
Valamikor az i, e. 5. században a sótermelés központja
és a jómód Hallstattból áttevődött a tőle néhány kilomé-
ternyire északnyugat felé találhatő, Hallein melletti
Dürrnbergbe. Elódjéhez hasonlóan, a Dürrnbergben
feltárt régészetileletek is zómmel a hajdani sókitermelő
helyekhez tartozó temetőből származnak, melytől
északkeletre ott találjuk a Ramsaumkopf nevű magasla-
ton emelkedő erődített telepet is. A hallstattihoz viszo-
nyítva maga a temető kicsi volt, mindössze 60 sírt tártak
fel benne, a bennük talált leletek éppoly gazdagok vol-
tak, mint a névadó lelőhelyé. Az egyik leggazdagabb sír
a két csontvázas temetkezést is tartalmazó 44- számú
volt. A korábban eltemetett, alsó halott mellett megta-
lálták egy kétkerekúharci kocsi maradványait is, vala-
mint egy hatalmas, magas vállú, bronzlemezből ková-
csolt, 88 centiméter magas szitulát, egy bronztálat, kú-
pos formájú bronzsisakot rövid nyakvédő lemezzel
amelynémileg hasonlít a Marnevidékéntalált korai La
 128 | Európa a kelták kordban
Töne-kori darabokra-, és végül egy ugyancsak bronzból
készült úgynevezett zarándokpalackot, amely négy apró
lábon áll, Ott volt a sírban a harcos teljes fegyverzete is:
kard, lándzsahegy, kés és nyílhegyek, és olyan veretek,
amelyek valaha valószínúleg egy faedényt borítottak.
A keltezés szempontjából azonban a kulcsfontosságú le_
let egy kicsiny, kétfülű attikai gyártmányú, az i. e. 5.
száuad végéről származó kehely volt, amely a bronzszi-
tulában került elő. Valamivel magasabban feküdt a sír-
halomban a második csontvázas temetkezés. Ennek sze-
gényesebbek voltak a mellékletei, de így is volt a halott
mellett kard, kés, néhány fibula, közöttük egy Certosa
típusú is. Találtak még három agyagedényt is, közöttük
egy, a korai La Téne-korszakra annyira jellemző lencse
formájú palackot, hosszú nyakkal és széles hassal.
A Dürrnbergról származó leletek k őzil azonban ta|án
az a borosflaskó a legismertebb, amelyet a temető egy
másik kocsis sírjában még a lelőhelyen folytatott ásatá-
sok első óveiben találtak. Testének hornyolt kiképzéseés
díszítő mintái is rendkívüliek ugyan, másrészt viszont
olyan figurális elemeket és ornamentális részleteket tar-
talmaz, amelyek rendre megtalálhatók a korszak fémből
készüt alkotá§ain, és amelyek együttesen adják meg a
kelta művészet sajátos jellegét: az eleven látásmóddal
párosuló groteszk ábrázolásmódot. Az edény testét
egyetlen bronzlemezből kalapálássat alakították ki, fe-
nekét, peremét és öntött fülét később illesztették hozzá.
Nagyon je|lemző, ahogyan a fül - mindkét végénél - ves-iskolák jöttek létre ós működtek. Ugyanakkor ezek
kidudorodó, hosszúkás szemmel és homlokba fésült haj-
jal ábrázolt emberi fejben végződik. A felső fejet egy, a
fü testét alkotó, félelmet keltő vadállat tartja mancsai
között, és eme állat testének egyes részletei az edény tes-
tét boritó dudorok és bordák díszítő elemei között is
visszatérnek. Az edény peremének két oldalsó íven két
további, hosszú farkú állat alakja látható, amelyeknek
széles, szinte tuskószerű pofája szemmel láthatóan a szi-
tulaművészet félelmetes fenevadjainak stilizáJrt v á|toza-
ta. A fü alsó csatlakozó végénkétoldalt rácsszerúen rá-
tett áttört relief látható, amely folyamatosan haladó
S alakú csigavonalakból áll, vonalát poncolt dudorocs-
kák kísérik,lentpedig, az edényfenéknélegyszerű kivite-
lű levélmintában - úgynevezett palmettában- végződik,
Ez a motivum többször is visszatér majd a korai La
Téne-időszak díszító mintái között.
A KELTA MŰVÉSZET KORAI STÍLUSA / A kelta
múvészetnek ezt a fejlődósi szakaszát Jacobsthal, angol
kutató nevezte el korai stílu§nak, körülbelül 40 éwel
ezelőtt megje|ent hatalmas munkájában. Elsősorban a
szimmetrikusan elrendezett absztrakt mintaelemek a jel_
lemzők rá. Ezek lehetnek hallstatti előzményekre vissza-
vezethető egyszerú geometrikus minták, vagy olyan nö_
vénl elemekből elvonatkoztatott részletek, amelyek
klasszikus ókori előképekre utalnak. Előfordulnak - bár
ritkábban - az okori kelet díszítő művészetéből szárma-
zó, ígynevezett orientalizá|ő rész|etek is, amelyek való-
színúleg a földközi-tengeri területekről közvetítéssel ke-
rültek a keltákhoz. A görög növényi minták közül első-
sorban a palmettajelenik meg gyakran a kelta művészek
repertoárjában, sűrű pálmalevél-kötegeiből azonban
gyakran összesen három, leegyszerűsített levél lesz, vagy
annyira felbomlanak, hogy csak más minták kiegészítő
részeiként szerepelnek. A pálmalevél-motívum azonban
nem az egyetlen megmintázandó modell volt a Korai
Stílus művészeinél - Jacobsthal maga elégedetlenkedve
jegyezte meg, hogy vannak ősrégészek, akik számára
minden díszítő elem palmetta! Valójában lótuszvirágok,
lant alakú részletek, S,ben futó csigavonalak (spiráli-
sok), fonatminták (azugynevezett guilloche), ésmás, nö-
vényi ornamensekből származő elemek együttesen al-
kotják a jellegzetesen kelta stílust és csak áttételesen
erednek külső forrásokból. Gyakran visszatérő sajátság-
nak szárnitanak az olyan ember- és állatábrázolások,
amelyeket néha groteszk, szatírszerű arcokká, illetve a
fantázia világának hátborzongató vadállataivá torzíta-
nak. Az emberi arcot különösen szerették absztrakt geo-
metrikus kompozíciók keretében úgy elhelyezni, amely
gyakran még stilizált formájuk eltúlzásához is vezetett.
Mindezeket a díszítő mintákat a Rajna-vidék i. e. 5.
századi előkelőket rejtő sirjainak mellékletein tanulmá-
nyozhatjuk a legjobban, mert ott igen gyakoriak a növé-
nyi eredetű motívumok, másrészt az előkelők rétegének
támogatásával kiváló mesterek múhelyei, sőt bronzmű-
a Rajna_vidéki előkelők ragaszkodtak a görögországi
asztali kerámiához is, melyek nemcsak kiváló minősé-
gük miatt fontosak, hanem azért is, mert nélkülözhetet-
len segítséget jelentenek a régészneka korai La Töne-
leletegyüttesek keltezésében. A legtöbb ilyen lelet régi
ásatásokból szátmazik, így például a Klein Aspergle-i
sírhalmok feltárásából, a Hohenaspergen álló magaslati
erőd közeléből. Az egyiket még az őskorban kifosztot-
ták, a másikat 1879_ben tárták fel, A mellékletek közül
kiemelkedik két ivókürt aranylemezból készült verete.
Ezek egyes mezőit egyszerű ívelt vonalú geometrikus
minták díszítik,amelyeket poncolt pontozásokkal ki-
emeltfélkörök tagolnak azegyík végükön, és a máremlí-
tett guilloche-milták a másikon, miközben maguk a vé-
gek a klasszikus ókor kosfejeire em|ékeztető, de sajátos
kelta kivitelú állatfejek. A sírban volt egy boroskancsó
is, fülének alsó végénélkidülledt szemű, bajelhárító fel-
adatú (úgynevezett apotropaikus) fejjel, és egy kisebb, de
ugyancsak dülledt szemű arccal a felsőnél. A korai kelta
művészet enigmatikus jellegzetessége, hogy ezek a külö-
nösmaszkok egyszer komikus, másszor vészjósló pillan-
tást vetnek ránk, attól függően, hogy milyen szemszög-
ből vesszük őket szemügyre. A dürrnbergi kancsóhóz
hasonlóan a Klein Aspergle-i edény peremére is különós
állatpár feje nyúlik fel, testük egyúttal az edény fogan-
tyúját is alkotja.
A sír egyéb leletei kózött volt még egy öweretsor is,
amelynél a vas háttérre rögzített aranylemezeket jelleg-

zetes korai stílusúmintákkal, főleg vessző alakú rovát-
kákkal vagy fügefamag alakú elemekkel díszítették,
szintén poncolt dudorokkal körülvéve. A minta szim-
metrikus elrendezés hatását kelti. A fügefamag-minta
megjelenik a Klein Aspergle-i sirban talált két attikai
kétfiilű kehely igen vékony aranylemezből készült dísz-
bevonatán is. Az egyik, amely az i. e. 5. század harmadik
negyedébe keltezhető, egy oltár előtt térdeplő papnőt
ábrázol. A sír leletei összességükben nagyon jellemzőek
korszakukra, és kiválóan tárják elénk a kelta művészet
Korai Stilusának szokásos növénymotíwmait.
A rátett, rácsszerűen kivitelezett arany reliefdíszt egy
Schwarzenbachban elókerült veretben is viszontlátjuk,
maga a disziíetí, edény - amely fából vagy kerámiából
volt-elveszett. Az oldallemez felső és alsó részre tagoló-
dik, bár a kettő egyiitt ügyesen elrendezett egységes
kompozíciót alkot. A fő motílumok között lótuszvirá-
gok és pálmalevelek vannak, néhány esetben tömör
aranyból készítettszirmokkal, máshol a már ismert át-
tört reliefekkel és fügefamag-minták egymással szemben
elhelyezett rajzaival. Kívül a perem alatt és az alacsony,
henger alakú talpnál lótuszrügyeket utánzó elemekből
álló, keskeny sáv halad körbe, az egyes részletek között
ívelt vonalú, háromlábú spirálissal, az úgynevezett lris z-
kelesz-szel. Az egyedi motílrrmokat itt is poncolt dudo-
rocskákból á||ő mező emeli ki a háttérből. Ez az egész
díszítésrendszer jól mutatja, hogy a korai kelta művé-
szetben milyen nagyjelentősége volt a háttér és a belőle
előreugró jelenetek együttes játékának, annak a kettős-
ségnek, amely e stilus egyik fő sajátossága volt.
Ezek a nagyszerű leletegyüttesek csaknem kivétel nél-
kij,| a 19 . században és a 20. század elején végzett ásatá-
sok eredményeképpen kerültek elő. Az utóbbi évek ke-
vés feltárásának egyike Rheinheimben folyt, és talán az
is jellemző a köriilményekre, hogy homok- és kavics-
kitermelés miatt mentőásatásként. A sírmellékletek kö-
zótt itt is kiemelkedik egy csőrös kiöntőjű bronz boros-
kancsó és két aranykarika. Az utóbbiak szemmel látha-
tó módon ugyanabból a múhelyből kerültek ki. A na-
gyobbik karika nyakperec, és csavart huzalból készült.
Ugyesen kialakított végein két-két,párosan elhelyezett
dudor található, mindkettő alatt kicsiny emberi arcok
láthatók a jellegzetes kidülledt szemekkel, hangsúlyo-
zott szemöldökkel és a homlokon egyenesre vágott haj-
jal, Hasonló arcok a nyakperec végein lévő gömbölyu
dudorokon is megtalálhatók, ahol a dülledt szemeket
kísérőerós szemöldökök folyamatosan tekerednek az
orrnyeregtől a hom|okra lógó hajig, Maga a haj egy ba-
golyszeó, fantasztikus madár fejéból és behúzott szár-
nyaiból van kialakítva, és egyszerre érződik vészjósló-
nak és szomorúnak. A kisebbik karika karperec volt, és
lgyanazok a díszítő elemek találhatók meg rajta is, mint
a nyakperecen: a gömbös végek, a mereven oldalra néző
arcok, és a madártestszerűen kiképzett központi fejek,
de kidolgozásuk még az előbbinél is sokkal apróléko-
sabb. A rheinheimi kancsón is hangsúlyozott szerepetját-
Európa a kelták korában | 129
szanak a különös emberi arcok, jellegzetes módon a fül
felső és alsó csatlakozásánál helyezkednek el, Az alsó arc
keskeny és megnyúlt, mandulavágású szeme keleties vo_
násokat kölcsönöz neki. A felsőn viszont azt a nem ritka
gyakorlatot figyelhetjük meg, hogy az egyik arcrészlet
szinte átmegy a mellette lévó másikba, ebben az esetben
egy nyájas, szakállas arcba, amely az alatta lévő, kos-
szarvakra emlékeztető minták között látható. A figurális
ábrázolások mellett, a rheinheimi kancsót a nyaka, a
teste és a talpa kóré bevésett geometíikus és növényi
diszek gazdagsága is nevezetessé teszi.
Az importból származó boroskancsókat a kelta mes-
terek nemcsak díszesebbétették, hanem utánozták is. Az
akétdarab a legfinomabb kidolgozású, amelyeket állító-
lag munkások találtak a Mozel menti Basse_Yutzban, és
általában úgy emlegetik őket, mint a lorraine_i kancsó_
kat. [A dolognak magyar szempontból is van érdekessé-
ge, tudniillik az, hogy a British Museum nyilvántartásai
szerint a kancsók ugyanis ott vannak - azokat egy
Szarvassy nevű férfi ajándékoáa az intézménynek.]
A két kancsó nem teljesen azonos, bár szemmel látható-
lag ugyanannak a mesternek a kezéből keriilt ki mind-
kettő, és valószínűleg egy i. e. 5. század végi főnök sírjá-
ból kerültek elő, Mindegyiket egy darab bronzlemezből
domborították, és késóbb illesztették hozzá a külön-
külön öntött fület, peremet, valamint a perem körül ta-
lálható állatdíszeket. A peremmel ellátott zsinórminták-
ból álló áttört rácsspirálisokat a fenékrészekés a nyak
körül korallberakás díszíti,amelyben sakktáblaszeni
meanderek és feldarabolt pálmalevél-ornamensek talál_
hatók. A fogantyú egy farkasra emlékeztető élőlényre
hasonlít. Az állat alsó á|lkapcsán láncot fúztek át. Jelleg-
zetes keleti felfogásban mintázlákmeg: a füe hegyes, a
szőrét csak elnagyoltan dolgozták ki, hátsó fele a fogan-
tyú tövóbe simul, s nincs hátsó lába. Nyaki sörtéje egy
erősen megnyú|t pálmalevélmotivumra emlékeztet, há-
tán lejjebb kettős palmetta van, az edény íülénektövénél
pedig ismét a jellegzetes kidülledt szemet látjuk viszont
ezúttal korallal kirakva. A tipikus keltamaszkos arcon
a bajuszt és erősen eltűozva a szemöldököt is megrnin-
íázták. A perem alatt ugrásra készen lapuló két vadállat
szintén ke|eties vonásokat mutat, ugyanakkor az a ka-
csafigura, amely sokat sejtetve szinte lebegni látszik a
kiöntő alatt, a korábbi Ha|lstatt-stílusban készült.
A Lorraine-ben előkerült két kancsó a korai La Téne-
korszak fémműveseinek magas fokú mesterségbeli tudá-
sáról és fejlett múvésziérzékérő|tanúskodik.
A kelta művészet korai stílusa kétségtelenül a fémtár-
gyak készitésébenjutott a legmagasabb színvonalra, de
a mesterek más anyaggal is dolgoztak. A kő is alkalmas
eszköznek bizonyu|t művészi e|gondolásuk kifejezésére,
ezt elsősorban az olyan, kultikus vagy erősen stilizált
fejek tanúsítják,mint például a heidelbergi Janus-fej.
Nagyon jellegzetes a felül látható, levél formájú két
számy, amelyek isteni szimbólumok, vagy az emberfo-
löttiség jelképei lehettek. Hasonló,szárnyakat látunk a
B0 | Európa a kelták korában

Pfalzleldből származó oszlopot díszítő portré mellett is,

Ez lényegébenegy nógy oldalúra alakított lallosztjelenit
meg, mindegyik oldalán egy-egy kelta fejjel, amelyet
S alakú tekercsekeí formáző csigavonalak és növényi
ornamensek öveznek.
Míg a Rajna-vidéken és a Marne területén a kelta mű-
vészet korai stílusának fő alkotó elemei a növényi min-
ták voltak, keletebbre, Bajorországban, Csehországban
és Ausztriában, amint arra Schwappach és más kutatók
egyértelműen rámutattak, a korai stílusnak még a ki-
emelkedő alkotásain is elsősorban az egyszerű, geomet-
rikus motívumokat alkalmazták. Ebben az egyszerú
körző segítségévelrajzolt minták j átszották a fő szere-
pet, ezért is nevezik köríves stílusnak. Bár a déli hatások
a|őI ez a keleti iskola sem vonhatta egészen ki magát,
mégis lényegében a korábbi Hallstatt-korszak művészi
iíányzatát folytatía, amely az egyszerű, geometrikus min-
tákat alkalmazta hangsúlyosan. A keleti térségben az
egymásba kapcsolódó ívek és más hasonló minták nem-
csak az olyan fémműves termékeken találhatók meg,
mint a dúrrnbergi 44. sir kancsója, hanem az agyagedé-
nyeken is, mint azt a dürrnbergi temető számos kerámiá-
ja is bizonyítja. A korai stílusnak ezt a területi felosztását
korántsem szabad mereven értelmezni, hiszen mindkét
irányból gyakoriak voltak a hatások, a csere, sőt a mes-
terek is nyilván kölcsönösen eljutottak az egyik térségből
a másikba.

A MARNE-MŰVELÓDES / A Rajnától nyugatra eső

területről a korai La Téne-művelődést a legjobban a
Marne vidékének régészeti anyagából ismerjük. Az itt
talált, finom görög és itáliai importíárgyakaítartalmaző
gazdag kocsis sírok mind a művészi kivitel, mind a
mennyiség tekintetében a Rajna-vidékiekkel veteksze-
nek. Egyelőre még tudományos vita táIgya, hogy ez a
nyugati La Téne-művelődés milyen mértékben vezethe-
tő vissza a Hunsrück-Eifel-kultúrára. Maga a kocsis l94-196 / A wüIttembergi Klein Aspergle hegyen leJtárt fejedelmi
temetkezési mód, amelynek legjobb itteni péIdája a temetkezé§ mellékletei köZött volt két, aranylemezze] boritott
ivókürt is, amelyeket a kelta_ kori stílus mintakincsével
Somme-Bionne-ban és Somme-Tourbe-ban (utóbbit diszitettek (l94, kép), továbbá egy bronzcsórös kiöntőjú
,,La Gorge-Meillet"-nek is nevezik) régen feltárt két sír, boroskancsó, amely itáliai tipusú (195, kép), végül egy, az i. e,
semmiképpen sem külső hatásokra jelent meg, hiszen 5. század vége felé készült górög Ér;llx (196. kép).
már Les Jogasses-ban találkoztunk ezzel a sírtípussal. (Wűrttembergisches Landesmuseum, stuttgart)
A Gorge-Meillet-ben l877-ben végzett feltárások során

l97 A pfalzfetdi kőoszlop, egy négyszögletes testű, phaliiku§ jellegű
/ radványát. AZ ilyen négyszögletes vagy négyzetes, árok-
kő. Hatalmas fülcimpájú fejeket láthatunk rajta, amelyek
valószínúleg az i§ten§ég vagy a királyság jelképei voltak.
A fejeket a korai stílus jellegzetes díszítőelemei veszik kórül.
(Rheinisches Landesmuseumj Bonn)
rábukkantak egy kettős csontvázas temetkezésre is, a
sírmellékleteik között pedig volt egy itáliai eredetű cső-
rös kiöntős kancsó is. Találtak még a sírban egy finom
kidolgozású kúpos és rövid nyakvédőJemezes sisakot is,
amely nagyon hasonló a már említett, Dürrnbergben
(Halleinmellett) előkerült példányhoz. Cikcakkos elren-
dezésben haladó, de egyúttal rezgő vonalakból álló geo-
metrikus minták díszítik.Volt még a sírban jó néhány
lószerszám, fegyverek és edények is. Somme-Bionne-
ban szintén rábukkantak egy csőrös kancsóra, valamint
egy attikai vörösalakos kupára, amely arra utal, hogy a
temetkezésre azi. e.5. század véEéllkerült sor, A kerá-
mia-mellékletek között voltak körte alakú ta|pas vázák
is, amelyek a Hunsrück-Eifel-kultúra edényművességé-
Európa a kelták korában I BI
nek a hatását mutatják. Ezek a körte formájú edények a
Marne vidéken lassacskán felváltották a szögletesedő
hasi élú(franciáu| vases carénées[azaz hajótest alakú])
edényeket, amelyek a területen a korai La Töne-művelő-
dés kezdetén még divatban voltak.
Champagne vidékéntöbb mint 100 kocsis sír ismert,
és alaprajzuk, valamint belső elrendezésük nagyon jel-
legzetes. Néhány esetben, így a Chelons-sur-Marne-ban,
Somme-Bionne-ban és az Arnes melletti St, Clément-
ban leltárt temetkezéseknél,a sírgödröt úgy ásták ki,
hogy az ne csak kizárólag a kocsit tudja befogadni, ha-
nem voltak kis mélyedések és vájatok külön a kerekek
számára, egy árokpedig a kocsirúd és a kumet elhelyezé-
sére. Maguk a temetkezések általában háton fekvő nyúj-
tott, úgynevezett csontvázas típusúak [ezeket a teljesen
szakszerű magyar tudományos nyelvben jobb inkább
hullatemetésnek nevezni, hiszen az eltemetés pillanatá-
ban még nem beszélhetünk csontvázról]. Bár a lovakat
álíalában nem földelték el a halottal, illetve a kocsival,
rájuk jelképesen a |őszerszámzat, és lőleg a háromtagú
zablák utalnak. villeneuve-Renneville-ben azonban a
lovat is eltemették a sírgödörbe, másutt pedig lócsonto-
kat ismerünk korai La Téne-sírokból, Angliában is tu-
dunk ilyenekről, ettől eltekintve azonban gyakorlatilag
egész Nyugat-Európában ismeretlenek a lósírok.
A Marne vidékének kocsis temetkezései, akárcsak a
Rajna-vidéki előkelők sírjai, csak a társadalom egy na-
gyon szűk rétegéneknyújtottak végső nyugvóhelyet. Az
elhantolás általános formája a kevés vagy nagyon kevés
melléklettel ellátott egyszerű, 1apos sír volt, mint amilye-
nekkel például a Les Jogasses-i korai La Téne-kori teme-
tőben is találkozunk. Néha ezeket a magukban álló vagy
kis csoportokba rendezett sírokat egy négyszóg alakban,
sőt esetleg szabályos négyzetben futó árokkal is körül-
vették. Az árkokból kikerült földből eredetileg valószí-
nűleg alacsony halom keletkezett a belül eső területen,
azőta azonban a szántás eltüntette ennek minden ma-
kal körbefogott területek (németül Viereckschanzen a
nevük) széles körben szerepet játszottak a közép-euró-
pai La Téne-időkben. Kialakulásukról akárhogyan is
vélekedünk, az kétségtelen, hogy Champagne telületén
egé_szen a római hódításig használatban maradtak,
Eles ellentétben mindazza1, hogy a Marne-vidék teme-
tőiből és magános sírjaiból milyen gazdag adatokat is-
merünk, nagyon-nagyon keveset tudunk mind Francia-
ország e részének,mind más területeinek La Téne-kori
településeiről. Az Aisne megyei Chassemy-ben vezetett
ásatások során egy hozzávetőlegesen 10 méter hosszú
getendavázas, szögletes ház külső cölöplyukainak sorait
tárták fel, de ezek kettős sorai nem egészen felelnek meg
a szokásos közép-európai elrendezésnek. Ugyancsak
Aisne-ben, Berry-au-Bac-ban a Chassemy-i házzal
nagyjából egykorú, a talajba süllyesztett, 5 méter átmé-
rőjú kerek házat ástak ki. A színhely az előbbitől kissé
északabbra fekszik. Ezt a kétfajta építésihagyományt

l98 / Talpa§ körte alakú váza fe§tett spirális mintákkal
Eszak-Franciaol§zág Marne-vidéki La Téne-kori
leletanyagából, (British Museum)
nyilván párhuzamosan alkalmazták az egész vaskor fo-
lyamán, legalábbis az atlanti vidékeken. Mindenesetre
további ásatásokra van még szükség, hogy az elrőpai
kontinens nyugati térségébenaz erődítés nélküli telepü-
lések igazi jellegét megbízhatóan meg lehessen állapí-
tani.
AZ ARRAS-MÚVELÓDES / Angliában - az eddig tár-
gyalt térségekhez képest - egészen más a helyzet: szinte
már gyanúsan kevés adat utal a korai vaskori temetkezé-
si szokásokra, a szigetországnak a korból származó mű-
velődéseit csaknem kizáról'ag a telepeken hosszú évek
óta intenzíven és gyümölcsözően folyó régészetikutatá-
sokból ismerjük. Kivételt csupán a Yorkshire grófság
keleti része és határvidékei jelentenek, ahol néhány jel-
legzetes temetőt is feltártak. A szögletes árokrendszerrel
körbevett sírhalmok nyilvánvalóan közeli rokonai a
champagne-iaknak. A legújabban végzett feltárásokból
és légi felvételek alapján kerek árkokkal körülvett temet-
kezéseket is ismerünk :ugyan, az általános azonban az
előbbi forma volt, yorkshire keleti részéről kocsis temet-
kezéseket említhetünk. Feltehetően a hajdani előkelők
rétegéhez íaítozőan, az arras-i, a Market Weighton-i,
valamint a Driffreld melletti Danes Graves-i sírhalmos
nagy temetőkben egyformán előfordulnak, és mindegyi-
küket még a múlt századbanvégzeít nagyszabású ásatá-
sok során tárták fel.
Az utóbbi évtizedekben egyetlen kocsis temetkezés
feltárására került csak sor, ezt nemrégiben Wolds keleti
részén,Garton Slackben ásták ki. Z ablák, a szerszámzaí
karikái és szíjbújtatók mellett egy sertéscsülköt is tettek
az elhunyt lérfi mellé. Ilyen síregyüttesek mind Kelet-
Yorkshire-ban, mind Champagne vidékénmásfelé is
előfordultak a korai La Töne-kori temetkezések között.
Az Arras-művelődés sírjai elegendő adatot Iaítalrmaz-
nak annak kijelentéséhez, hogy ezt a temetési módot an-
nak idején bevándorolt népességho zía magával Angliá-
ba. Egy Stead nevű kutató viszont kifejtette, hogy ez a
Yorkshire-csoport jelentős dolgokban különbózik is a
champagne-i temetkezésektől. A kocsikat például a sír-
batétel előtt szétszerelték,a mellékletek köZött pedig
nem találunk agyagedényeket vagy fegyvereket. Nem
lehet tehát megbízhatóan megállapítani. hogy Európa
mely térségébőlkeltek útra a Yorkshire-ba érkező beván-
dorlók, sőt, még megérkezésük időpontját sem ismerjük
pontosan. Az Arras-művelődés sírjainak zőme az i. e.
3-1. század,okban került a földbe, és az űgyneyezetí
Cowlan-fibulán kívül aligvan valami, ami a bevándorlás
megindulását a La Töne I. időszakra tenné.
Az ilyen szempontból elkülónülő Yorkshire-csopor-
ton kívül az európ ai szárazfö|d LaTöne I. múvelődésével
a legtöbb kapcsolatot Anglia területén délkelet jelenti,
amelynek különösen az agyagedényei rokoníthatók a
Marne menti kerámiával. Ettől eltekintve, a Brit-szige-
tek korai és középső La Töne-művelődése általában el-
szigetelt maradt a szárazfő|dtő|. Azok a hosszú kardok
például, amelyek Közép- és Nyugat-Európában a La
Téne I-ben ismét megielentek, Anglíában egészen a rá-
következő II. szakaszig nem léptek fel. Hasonlóképpen,
míg a közép-európai típusúfibulák gyakran előfordul-
nak az angliai La Téne I-ben, a szárazföldi La Téne II-
koriváltozatok viszont rendkívül ritkák, helyettük a hely-
ben kifejlesztett formák, az úgynevezett nyitott fibulák
találhatók meg. [Azt a fibula{ípust nevezik így, amely-
nek karika alakú teste egy helyen megszakad.] A gyar-
matosítás kezdeti szakaszatltán, amely talán nem is kor-
láíoződotíkizárőlag Yorkshire keleti vidékére, az euró-
pai szárazfőlddel való kapcsolatok inkább áttételesek
lehettek. A jellegzetes, szigetországi kelta típus a helyi
hagyományok és alkotóerők, valamint a kívülről jött
hatások összeolvadásából lött létre.
A NAGY KEUIA vÁNDoRLÁSoK / Bár a ma divatos
elméletek szerint az őskor korábbi szakaszaira vonatko-
zólag gyakorlatilag az anyagi műveltségben megmutat-
kozó minden felíedezést és újítást belső, helyi folyama-
tok eredményénekkellene tartanunk, azt mégis nehéz

lenne tagadni, hogy azi. e. 5, századtól kezdve a kelták
terieszkádése tényleges népmozgásokkal járt együtt.
a gOrag és római töiténeríiók. krónikások feljegyzései
lehitnef egyértelmúek vagy egyes részleteikben eglmás-
nak ellentáondók, lényegébenazonban az általuk emlí-
tett népmozgások és hódítások ténylegesen megtörtén-
tek. Liviustól tudjuk, hogy Tarquinius Priscus uralko-
dása idején a gallók a túlnépesedésmialt elhatáíozták,
hogy mindannyian útra kelnek. Egyik részüket _Bellove-
suűz Alpokon át Itáliábalezette, amásikat pedig Sego-
vesus Csihország síkságaira. Az előbbiek az insubrus
nevű törzs területén vereséget mértek az etruszkokra, és
egy várost alapítottak, amelyet Mediolanumnak nevez-
tJk - ez a mai Milánó. Livius szerint a kelták első itáliai
hódítása i. e. 600 körül történt, de az időpont valószínűt-
lenül korainak látszik. Jobban megfelelhet a valóságnak
azi. e.2. században műkódő Polübiosz adata, aki szerint
a hódítás i. e. 400 körül zajlott le. Azonban lehetséges,
hogy ez a hódítás csak a csúcspontja volt egy időben
jóvál tovább elhúzódó folyamatnak. Kiemelkedő ese-
ménye feltétlenül az Allia folyónál i. e. 390-ben - vagy
görög források szerint 387-ben - a római seregekre mért
áegsimmisítő vereség volt, majd az, amikor a gallok
Brennus vezetésével kifosztották Rómát is. Ezt a meg-
aláZtatást Végü1 csak akkor tudták a rómaiak megbosz-
l99 / Korai La Téne,koriharcos sirja Chálons-srrr-Marne-ból,
a kétkerekü harckocsi és a lószerszám7at maradványaival,
(Bretz-Mahler után)
Európa a kelták korában I B3
szulni, amikor az t. sz,2. század elején végérvényesenki-
űzték a keltákat Itália földjéről.
A Livius által adott magyarázaton kíviil lényegében
mit sem tudunk annak okairól, hogy a kelták miért szán-
ták el magukat itáliai hódításokra. Annyi azonban na-
gyon valóizínű, hogy az etruszk áruknak az i. e.5. szá-
zadban az Alpok hágóin át északra való szállítása meg-
nltotta a hágókat a rendszeres kereskedelem számára,
éó déten gazdág zsákmány kecsegtetett. Régészetilega
közép- és nyrrgát-európai kelták ténylegesjelenlétét a Pó
völg}ében és Észak-Itáliában többfelé talált jellegzetes
La Téne-kori fémtárgyak bizonyítják. Különösen gaz-
dag i|yen szempontból a senonok által megszállt terület
Boiognától délie és Anconától nyugatra. Itt a Montefor-
tinón;l és Filottranónál feltárt temetőkben etruszk tár-
gyak és attikai import termékek mellett i. e. 4. század
ÍégiU rOne-to.i ieletek is elókerültek. Észak-Olaszor-
szágban elég gyakoriak ajellegzetes kelta fibulák is, sőt,
az Ib-szakaiztól kezdve még az Alpoktól délre letelepe-
dett kelták saját területén kívül, a rivális venetusok hazá-
-iában, Estében is megtalálhatók.
A másik fő kelta vándorlás délkelet felé indult el, a
Duna mentén Pannonia földjére és a Kárpát-medencé-
be, végül Görögországba és Kisázsiába is elérve. Emli
tettük már, hogy a Hallein melletti Dürrnbergen talált
talpas edények és a sisak hatáíozollan nyugat-európai
jelligűek, ésnagyon is elképzelhető, hogyezek az i. e.400
tortil noaitasrá indult harcosok sírmellékletei voltak.
Ennek ellenére, nem könnyú összhangba hozni a közép-
európai kelta terjeszkedésre vonatkozó régészetiadato-
kat a} írásos forrásokkal. A bizonyító anyag elkerülhe-
tetlenül zömmel azokból a temetőkből kerül ki, amelyek
több-kevesebb gyakorisággal az i. e, 4 2. századokba
taílozíak,és két határozott csoportot alkotnak: lapos
sírokból, valamint sírhalmokból állókat. A Rajna-vidék
arisztokráciájának fejedelmi sírjaitól meglehetősen kü-
lönböző kis méretű halmokból álló temetőik főleg a Du-
nától északra, É,szakkelet-Bajorországban és Csehor-
szág nyugati-déli területein találhatók meg A lapos-
siroi témótők elterjedése ennél jóval nagyobb területen
figyelhető meg, a Rajna és az Alsó Majna vidékénegé-
sán Franciaórszágig, a Rajna felső folyása mentén a
Nyugati Alpokban, és onnan kezdve feltehetően tovább
teleifeté is, ahol elsősorban Csehország északi felén és
az Elba felső folyása mentén sűrúsödnek. Morvaország-
ban különösen gyakoriak Brünn kömyékén, széles kör-
ben elterjedtek - bár nem annyira sűíűn, mint másutt -
Alsó-Auiztriában és Magyarországon is, keletre egészen
a Tiszáig és mellékfolyóinak vidékéig. Sok ilyen sírból
kerültek elő harcosok fegyverei, és így ezek a hadra kelt
harcosok hódító csoportjaival hozhatók kapcsolatba.
Némelyikben azonban, így például a Brünn közelében
lévő Maloméíicébenfeltártakban a kelta művészet ama
késői stílusában fogant remek fémtárgyak is voltak,
amelyet Jacobsthal dombormúves (plasztikus) stílusnak
neveiett el. Különösen a valószínúleg fából készült kan-
B4 | Európa a kelták koróban

csóra készítettáttört rácsreliefek nevezetesek a három

dimenziót is érzékeltetnitudó kidolgozásuk és átéléssel
formába öntött ember- és állatábrázolásaik miatt. Az
egyikük, egy szinte baljóslatú előérzetet sugalló szarvas-
marha a maga erős szemöldökívével arra a kelta sajátos-
ságra figyelmeztet, amelyre már korábban is utaitunk:
amikor két állatképet ötvöztek eggyé. Amint arra Me-
gaw rámutatott, ebben az esetben a második állatalakot
íelülről és _az első mögé helyezve ábrázolták, és így egy
apró szemű és tátott szájú, nagy állkapcsú lényjötilétŐ.
Mielőtt a keletre tartó kelták átléptékvolnia Tiszát.
déI - Makedónia és Görögország - felé lordultak. Ennek
oka valószínűleg abban keresendő, hogy az Al-Duna vi-
déke, és attól északra a Fekete-tenger környéke ekkori-
ban,,tehát azi. e.4. század végénegy másikjélentős hatás
alá került. Ekkor ért ugyanis tétőpontjára a nomád
szkíták keletről jövő, már korábban megindult behato-
lása. Egyelőre még nem tudjuk, hogy a Mágyarországon
és Bulgáriában talált, a dél_oroszországi'halomsíiok
gazdag leleteinél valamivel szegényesebb szkíta leletek
mögött kisebb-nagyobb méretű valóságos bevándorlást,
tehát gyarmatosítást kell-e keresnünli, vagy inkább á
kereskedelem, a csere vagy a zsákmányszerzés jeleinek
tarthatjuk őket. Azonban az olyan látványosai gazdag
kincsleletek esetében, mint amilyen a visz'onyla{távoli
n}.ugaton, a Brandenburgban lévő Vettersfeldén talált
is, szinte bizonyossággal következtethetünk arra, hogy
ha nem is voltak sűrű szkíta települések Kelet-Európ7-
ban, törzsfőnökeik vagy katonai parancsnokaik jeien
voltak ott. Művészeti alkotásaik eóteljesek és egyúttal
különösek, sajátosságuk, hogy elős zerőtettel ebríioltak
ión témákat. Ilyennek számít például a vettersfeldei hal-
formájú aranylemezen látható, állatok menetét kicsi-
nyitve bemutató jelenet, míg a lemez formája idegen,
keleti eredetű. Egymásik, gyakorta visszatéró izkítaáo-
tílum az erős izomzaíú,téídeplő szarvas: az áIlatothát-
rafordított fejjel mintázták meg, agancsának nyúlvá- 200 / Ünnepélyes arckilejezéssel néz ránk ez a férfiportré
nyait az egyik oldalon rövidülésben ábrázolva kíséreltek a waldalgesheimi kancsó lülének tövéről. Az áblázolás
merőben szokatlan, ha a kelta művészetben hagyományos
meg térhatást kelteni. Noha gyakran emlegetik, hogy a
diilledt szemű, apotropaikrrs alakokéval hasoniii.;uk Osize,
kelta múvészetsokat köszönhetett keleti vagy kelJiies (Rheinisches Lande§museum, Bonn)
hatásoknak, a kelta mesterek stílusjegyei köiótt atigha 201 / A Rajna-vidéken lévő waldalgesheimi főnóki temetkezésből
találhatók a szkíta múvészetből közveiienül kölcsöniött kikerült kaf- és nyakperecek gazdagon áradó hullámvonalú
motívumok. minlái a Iella-kori Luíópa lejlet! La Téne stilusára jellemzöek.
A Duna-medencéből, valamint a Dráva és Száva fo- 1Rheinisches Landesmuseum. Bonn t
lyók térségébőlkiindulva, a kelták azi. e.3. századelején
megrohanták Görögországot is, A görög történetíiók
Kelto.i Galatae néven emlegették őket (a kelta galaták),
az_Uj t€stamentum számára pedig ők voltak a gálatabé-
liek. Nem tudjuk pontosan, mi késztette őket Makedo-
nia és Görögországnagyarátlyi elpusztitására,bár az a
körülmény, hogy a szóban forgó időben politikai zavar-
gások oszLorták meg a görög viIágot. meÁkönnyíthette a
rablók és losztogatók dolgát. Az a történeii forrás,
amelynek a szavahihetőségét talán túlságosan is biztosra
veszik e kérdésben.azt állítja. hogy i. e. 280-ban a gallok
három oszlopban támadtak rá Makedoniára, éiveze-

tőik Cerethrius, Bolgius és egy harmadik parancsnok
voltak, akit a Rómát kifosztó i. e. 4. századi, gall elődjé-
hez hasonlóan, szintén Brennusnak neveztek. Közülúk
csak Brennus érte el végcélját, ésjutott be Görögország-
ba, ahol Thermopülaenál bekerítette és szétszórta a gö-
Iög sereget. Innen egy kisebb csapattal elkanyarodva,
megtámadta és kifosztotta a delphoi szentélyt, de rabló-
hadjárata végül is súlyos vereséggel végződött Brennus
és keltái számára, és visszavonulóban állítólag a megse-
besült vezér öngyilkosságot követett el. A keltákat ez-
után hamarosan kiverték Thrákiából és Makedoniából
is, közben egy másik csoportjuk a Helleszpontoszon át-
kelve behatolt Kisázsiába, ahol egészen addig folytatták
dúló-pusztító hadjáratukat, míg végül i. e. 276-ban térd-
re kényszerítettékőket. Ekkor a mai Ankara térségében
telepedtek le, azon a helyen, amelyet Galatiának nevez-
:
tek e1 (a gall galata névről). Akármennyi is a valóság
ezekben a hagyományokban - egyes részletekre, így a
gall hadseregek |étszámára vonatkozó adatok erősen
túlzóak, nem kétséges,hogy az i. e. 4. és 3. századokban
egész Közép- és Délkelet-Európában erőteljes kelta nép-
mozgásokvoltak, amelyekmég a déli civilizációk, Görög-
ország és Róma területén is pusztítottak. Egyes kelta
törzsneveknek-például a tectosagesnak-afelbukkaná-
sa a Dél-Franciaországtól a K özép-Duna-völgyig. sőt
Kis-Azsiáig nyúló hataImas teriileten feltétlenül azt mu-
tatja, hogy a kelták rablásra indult csapaiai igen mozgé-
konyak voltak, és népi egységüket vagy öntudatukat ak-
kor is megőrizték, amikor a szétvándorlások következ-
tében vagy a harcokban elszenvedett vereségeik miatt
íeldarabolódtak.
A WALDALGESHEIMI STÍLUS / Közép-Európában
eközben, azi. e.4. század derekán a kelta művészek és
mesteremberek egy új és kötetlenebb ívelt vonalú díszí-
tést dolgoztak ki, amelyet a korszakkal foglalkozó kuta-
tók a rómaiak elótti kelta művészet érett korszakát jel-
lemző motívumnak tartanak. Ezt a fejlett művészeti
stílust Jacobsthal a Rajna-vidéken fekvő Waldalges-
heimben feltárt vezéri sír leletei alapján e lelőhelyről ne-
vezte el. Az ott talált finoman díszített aranyperecek és
nyakörv kétségtelenül egy kiváló aranyműves termékei
voltak. Valójában azonban, mint azt Frey és mások is
bebizonyították, a waldalgesheimi irányzat nem közvet-
lenül a korai stílusbó1 alakult ki, mint azt Jacobsthal
feltételezte. A kettó ugyanis egymás mellett is élt egy
darabig, míg a waldalgesheimi az i. e. 4. századtől fejlő-
dött tovább. Ugyanakkor területileg alig íedi a korai
stílus két ágának az elterjedési körét, kivéve egyes elszórt
eseteket a Rajna és a Majna vidékén,hiszen jellegzetes
leleteit elsősorban Württembergben, Svájcban, Ausztri
ában és szórványosan Csehszlováki ábantaláljákmeg az
ásatók. Mindez természetesen nem jelenti egyúttal azt is,
hogy a waldalgesheimi stílus nem olvasztott magába a
klasszikus ókor művészetéb ő| származő hatásokat és
motivumokat, ezeket azonban szervesen beépítette a kel-
Európa a kelták korában I 85
ta művészek sajátos motívumkincsébe. Ennek megfele-
lően igen ritkák az olyan egyedi leletek, amelyek közvet-
len leszármazásbeli kapcsolatot mutatnának a korai és a
waldalgesheimi stílus között. Különös előszeretettel
használták az egymásba kapcsolódó, körbefutó csigavo-
nalakat (spirálisokat), amelyek indaszerűen tekerednek,
és kihangsúlyozták a domborműves kivitelben megmu-
tatkozó sajátos hatásukat. Jól látható ez a névadó lelő-
helyről származó nyakperecen, amelyen az indák újra
meg újra hurkokat alkotva egymásba csavarodnak.
A kutatók- egymás között - ezt a díszítéSmódotspaget-
ti-motívumnak vagy borsóvirág-mintának is nevezik.
A waldalgesheimi nyakörvön és karpereceken azonban
láthatók még a pálmalevélmotívumból származó rész-
letek és apró. dülledL szemű. erős szemöldökú arcok is.
Am mindkét jellegzetesség beleolvad a nyakperec egé-
szére kiterjedő csavarodó vonalú mozgásba, a szemet
például az indák tekergó végei ölelik körü.
Az egyéb mellékletek között volt még egy, a Rhein-
heimben talállhoz nagyon hasonló csőrös kiöntöjű
bronzkancsó, hasának legszélesebb részénfinoman be-
vésettés poncolt, egymásba kapcsolódó S alakú csigavo-
nalak haladnak körbe. A fül alsó végénekcsatlakozásá-
nál egy szokatlanul valósághűen kidolgozott emberi arc
látható, amely korántsem a megszokott, bajelhárító ren-
deltetéssel felruházott maszk, hanem egy jóindulatú ál-
lamférfi portréja, Emberfölötti voltára talán csak a fejére
helyezett levélkorona utal. A waldalgesheimi síregyüttes
keltezésébendöntő szerepe van a bronzkancsóval együtt
talált, importból származő bronzszitulának, amely az
i. e.4. századkőzepén, görög hatások nyomán DéI-Itáli-
ában készült, és flileinek töve alatt finoman kidolgozott
palmetta-mintázatot láthatunk.
A kelta múvészetúj stílusának kialakulásátjól mutat-
ja a Szajna medréből 1861-ben Amfreülle-sousles-
Monts-nál kikotort sisak is. Teste vasból és bronzból
készült, rátett aranylevelek és zománcberakások díszí-
tik. A zártegységeket alkotó motílrrmok közül az ismét-
lődő köröcskék és a ,,horgos hullámok" szemmel látha-
tóan még régies vonások, míg a közbenső álvezető ré-
szek már az ívelt vonalas stílus kötetlenebb kifejezési
lehetőségeit jelzik. A két mező közül a felső az egysze-
rűbb; fel- és lefelé mutató végű háromágú spirálisok vál-
íoznak rajta, egymáshoz kapcsolódva. Az alsó nezőt
sokkal finomabb eszközökkel és gondosabban mintáz-
ták meg: az egész felület kígyózó spirálisok hullámzó
mozgását sejteti, amelyet Megaw az érett kelta művészet
,,magabiztos irracionalitásának" nevezett.
A waldalgesheimi iskola mind az Alpoktól északra,
mind délre hatással volt a kelta mesterekre, Magyaror-
ságtól és Csehországtól egészen Franciaországig és
Angliáig, bár a két utóbbi t€rületen e hatások legfeljebb
csak másodlagosnak tekinthetők. Az olaszországi pél-
dák közül elsősorban a Filottranóban talált nyakperecet
kell említenünk, amelyet jó néhányan egyenesen a Wal-
dalgesheim-mester munkájának tekintenek, mások csak
B6 | Európa a keltók korában

a hozzá kapcsolódó műhely titkaival tisztában lévő ki-

sebb jelentőségű fémműves termékének tartják. Svájc
területén a münsingeni temetőben és másutt talált sok
fibulán a stíluskörre oly jellemző örvénylő csígavonal-
mintát látjuk viszont, és előkerült egy ilyen díszítésűpél-
dány a csehszlovákiai Duchovban is. E lelőhely régi ne-
vétkapta az t. e. 4. századvégének egyik jellemző fibula-
típusa, a Dux-típus. A kontinens nyugati, atlanti partja-
in az érett kelta stílusnak a Iegérdekesebb. bár provinciá-
lis változatait a Turoe_ban (Galway grófság) és Castle-
strange-ben (Roscommon grófság) talált faragott köve-
ken látjuk viszont. Az oszlopszerű tömbök valószínűleg
vallási szertartásokban játszottak szerepet, egészen bi-
zonyosan a Rajna-üdéken előkerült pfalzfeldi oszlopé-
hoz hasonlót.

A KEUIA DoMBoRMÚvEs STÍLUS ! Az ewópai

kelta művészetnek a waldalgesheimi stílus természetesen
nem az egyetlen, és még csak nem is a legjelentősebb mú-'
v észet| irányzala volt, bár talán ezt ismerjük a legjobban.
Azí. e.3. századkezdetére a térbeli kifejezés iránti igény
már némi ,,barokkos" torzuláshoz vezetett. Tanúsítia
ezt a Franciaországbó| származó nyak- és karperecek
sora, amelyek közül a Fenouillet-ban és Aurillac-ban

202 l Az iíotszáEi Galway megyében Turoe mellett talált követ

boritó dombormúves hullámvonalú minták
a Waldalgesheim-stilusra eúlékeztetnek.
203 / Hasonló mintákkal díszítettkóvet találtak Roscommon
megyében castlestrange-nél. Mindkét kő alighanem
a sze.tartásbanját§zott szerepet, de az is lehetsége§, hogy
siremlék volt,
20,1205 / A keleti Jütlandon, Brá mellett talált hatalmas, ó00 literes
ü§t §zertaítási edény volt. Állatfejek dí§zitették: méltóságtelje§
bikafejek (204. kép) és velük ellentétes érzelmeket keltő baljós
bagolyfejek (205. kép). (Nemzeti Muzeum, Koppenhága)
 Európa a kelták korában I B7
találtak a legszebbek. Dudorai és bütykei már szinte hi-
hetetlenül bonyolultak, és faágon sűrűn egymás mellett
ülő rügyekhez, vagy egy egzotikus édességencsavarodó-
tekeredő cukormintákhoz hasonlítanak. Ez a sajátos
megoldás alighanem e stílusirányzaí nyu,gaíi v áltozatár a
volt különösen jellemző, bár egy nagyon hasonló pél-
dány - valószínűleg nyugatró1 exportált darab Herceg-
márokon is előkerült [a kózség mai pontos neve Gajiö, és
a tárgy 1902-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumba].
Kevésbébonyolultak, de díszítésükrendszerében
ugyancsak ,,barokkosak" azok a bronz karperecek,
amelyeket egyetlen darabban öntöttek ki, de testükből
egymás mellett súrűsödő bogyók módjára kis összefüg-
gő gömböcskék állanak ki. Egyik legjellemzőbb példá-
nyuk IlvesheimbőI szátmaz|k. Egy másik, Közép-Euró-
pában ugyancsak széles körben elterjedt típus nehézke-
sebb volt az előbbieknél, és inkább bokaperecnek hasz-
nálták, mint karon hordták. Egy párjuk a dél-németor-
szági Kletthamban került napvilágra, testük hat-hat,
keskeny pánttal egymáshoz erősített félgömb alakú ón-
tött hólyagból áll, és kis kiugró bütyköcskék díszítik
őket, amelyek hasonlók a már említett dülledt szemek-
hez, Az egészet domborműves tekeredő ívek és spiráli-
sok veszik körúl,
A kelta művészet érett stílusának a térbeli kifejezésre
törekvése nemcsak az absztrakt motivumokkal díszített
tárgyakon figyelhető meg, hanem az i. e. 3. századtó|
kezdve az áIlatábrázolásokon is. A kelet-európai példák
közül azok a bronzok a leghíresebbek, amelyek a kelták
i. e. 4. századi délkeleti terjeszkedése kapcsán már emlí-
tett, a csehszlovákiai Brünn melletti maloméíiceiteme-

206 / A dél,franciaországi Aurillacból va]ó arany nyakperec. A kelta

művészet késói, domborműves,,barokkos" stílusirányzatának
jellegzeles példája, (BiblioIhéque Nationale. Párizsl
207 A csehszlolákiai M§ecké 7ehrovicében talá]t szoborrej,
Dülledt szemével, Iövid hajtinc§eivel és hullámvonalú
szemóldökével, valamint a nyakában hordott pecsétlős végű
nyakperecével jól mutatja a kelta embelábrázoló művészet
jellemző sajátságait. A nyakperec alighanem a méltóság vagy
esetleg az istenségjelképe volt. (Nemzeti Műeum, Prága)
tőből származnak . Ezekeí az állatfejeket ma már mó-
dunkban van egy talán móg nevezetesebb lelethez, a Brá-
ban talált bronzüstön megjelenő fejekhez hasonlítani.
Maga az üst nemcsak szokatlanul nagy mérete - körül-
belül 600 literes űrtartalma miatt, hanem előkerülési
helye okán is nevezetes, hiszen Kelet-Jütlandon, tehát
|őval az igazi kelta elterjedési területen kívül látta meg
ismét a napvilágot. Pereménél2 méternyi az átmérője,
eredetileg három, karikás füle volt, amelyeket mindkét
csatlakozásuknál egy-egy kifelé néző bikafej kísért.Az
öt, egy darabban öntött és ránk maradt fej nem egészen
egyforma, bár négy csaknem pontosan megegyezik, és
ezek inkább stilizált, mint valósághű ábrázolások. Mind-
egyiken méltóságteljes, kissé csodálkozó kifejezést lá-
tunk, jórészt a nagy, öntött szemeknek köszönhetően.
A gyűrűfülek csatlakozásainak befelé néző oldalánál
másfajta hangulat uralkodik: három rosszindulatú ba-
goly tekint ránk barátságtalanul, kidülledt, hosszúkás
szemekkel, rövid, fegyegető csórrel. Az üstöt kétségtele-
nül Közép-Európából importálták, devégső fokon a déli
B8 | Európa a kelták koróban
hagyományok, a peremen griffekkel és oroszlánokkal
diszített üstök hatása érződik rajta. A kelta művészet
kettősségét, a méltóságteljes jóságot és a rejtelmes go-
no§zságot egyedü|állőan íejeziki ez a Brában talált üst.
A kelta művészet érett korszakából származó ember-
ábrázolások közül talán a csehszlovákiai M§ecké zehro-
vicéban talált fej a legkiemelkedőbb darab. Az első pil-
lantásra rajzfilmbe illő karikatúrának vélnénk:torz vo-
násai egy gyomorbajos, nyugalmazott ezredes benyomá-
sát keltik. Ha viszont alaposabban szemügyre vesszük,
kiderül, hogy a korai La Téne-kor hagyományában fo-
gant, stilizált portréról van szó: a dülledt és keretbe fog-
lalt szemek a Klein Aspergle-i kancsón látható ember-
alakét idézik emlékezetünkbe, a hullrimos szemöldök a
Basse-yutzból származó két kancsó emberarcain látha-
tóval rokonítható, a fürtökbe rendezett, a homloknál
egyenesre vágott haj a már korábban emlitett kis méretű
fejekére hasonlít, nyakperece pedig számos, későbbi
korból fennmaradt kőből és bronzból készült darabra
em|ékeztet. Kiváltképp hasonlít hozzá a Dániában,
Gundestrupban talált, ezüstveretes üstön ülő istenalak
nyakperece. A kelta művészet talán legjellegzetesebb vo-
násainak egyike, hogy egy íél'évezreden keresztül fenn-
maradtak ugyanazok a motí\,umok, témák és azok fe!-
dolgozási módja, méghozzá Kelet-Earőpátől egészen az
Atlanti-óceán partjáig, egy olyan hatalmas térségben,
ahol bizonyára számos más törzs is élt. Ez az egységes
szellemiség a kelta ülág legnagyobb vívmányainak egyi-
ke. A kelta művészet - Jacobsthal szerint -.,háborúk és
vándorlások drámai világából született, bár ez mit sem
érződik a mesterségbeü tudásról és kifinomult érzékről
tanúskodó tárgyakon. A Dél és a Kelet művészi irányza-
taival és ciülizációival létrejött sok szálú kapcsolatjéleit
fedezhetjük fel bennük: értékes kiegészítésekéntázok-
nak a szűkszavú információknak, amelyeket az ókoÁ
szetzők a kelták korai történetéről ránk hagytak. Ez a
művészet felbecsülhetetlen értékűés egyedülálló híradás
a kelta szellemiségról, amelyről irásos források nem ma-
radtak ránk."
KELTÁK, RÓMAIAK ÉSAZ ALPOKTÓL DELRE
LAKÓ GALLoK I Azi. e.3. évszlaad vége felé Itáliában
hanyatlani kezdelt a kelta uralom, hiszen fokozatosan
Róma hatalma al ákerttlt az egész félságet és a körülötte
találhatő szigetek is. I. e. 241-re Szicíliából is kiiizték a
karthágóiakat, és miután megerősödött a római hadiflot_
ta, Szardínia és Korzika is uralmuk alá került. Ezt köve-
tően a rómaiak főleg észak felé fordították figyelmiiket.
208 / A gundestrupi ü§t Dániából. Peremét kívül-belül ezü§tözött
l€mezek díszítik,a domborműve§ jelenetek felvonulá§okat,
§zertartá§okat vagy ünnepségeket ábrázolnak, talán egy ősi,
indoeurópai hőskóltemény epizódjait. (Nemzeti Múzeum,
Koppenhága)

- valóságos városnak) nevezett entremont-i oppidum ali-
209 / A Gallia é§ Britannia terúl€tén az i, e.2. századvégétől a római
hódításig élt kelta törzsek.
L e. 225-ben a légiók Telamon mellett megsemmisítő
vereséget mértek a keltákra. Ez a csala véget vetett a
kelták tényleges jelenlétének az Alpoktól délre, Róma
kifosztásának igazi megbosszulásáig azonban további
három évtizednek kellett eltelnie. Ez csak a boiokkal i. e.
l92-ben vívott, győzelmes csatában következett be,
amely után az utóbbiak Közép-Európának abba a részé-
be vonultak vissza - Bohemiába, a boiok hazájába ,
amely azóta is az ő nevüket viseli [Bohemia Csehország
kelta, latin, majd középkori neve]. Az időközben eltelt
években olyan eseményekjátszódtak le, amelyek megve-
tették a rómaiak nlrrgat-európai terjeszkedésénekaz
alapját. Elsősorban a második pun háborúra utalunk,
Hannibal i. e. 202-ben vereséget szenvedett. Róma bizto-
sította uTa]mát Eszak-l táliában. és két új provinciát ala-
píthatott Spanyolország területén. Csupán idő kérdése
volt már, hogy mikor terjeszti ki hatalmát Dél-Francia-
országra is, hogy igy teremtsen összeköttetést új tarto-
mányaival. Az i. e.2. század közepén Masszíliára mind
jobban ránehezedett a szárazföldön beljebb élő gall tör-
zsek nyomása, ezért a város Rómától kért segítséget.
A feszültség csak ideiglenesen enyhúlt, i. e. 125-ben ismét
ellentétek robbantak ki. A rómaiak támadása elsősor-
Európa a kelták korában I B9
ban a saluvíus nevű gall törzs ellen irányult, és végül i. e,
123-ban az utóbbiak vereségévelvégződött, valamint az
Aix-en-Provence tartomány északkeleti részénlévő Ent-
remont-ban fekvő központi erődjük feldúlásával.
A szicíliai Diodórosz történetíró által polisnak (tehát
gur nép erőssége volt, mielőtt a kelták beszivárgásának
eredményeképpenegy olyan vegyes művelődés alakult
ott ki, amelyet sztrabón keltaligurnak nevezett. AZ i. e.
3. század derekára a település annyira megnőtt, hogy a
rendelkezésre álló fennsík teljes, mintegy négyhektárnyi
területét elfoglalta, és ekkor készült védművei a korábbi-
akhoz hasonlóan erós kősáncokból állottak, amelyeket
kívül, egymástól meghatározott távolságra elhelyezett
bástyák erősítettek. Az ásatások során megállapították,
hogy az erődítés belsejében terv szerint emelték az épüle-
teket, melyek jórészt egyhelyiséges, kőből rakott falú há-
zak voltak, és csoportosan sorakoztak az egymást derók-
szögben metsző utcákon. Entremont azonban nem any-
nyira városias jellege miatt, hanem elsősorban a kelta-
ligur vallási rítusairól nevezetes, amelyeket nyilvánvaló-
an a telepűlés korai (ligur) szakaszáből kell származtat-
nunk. A szentély építésesorán például belefoglaltak és
újra felhasználtak egy olyan kőoszlopot, amelyen nem
kevesebb, mint 12 levágott fej ábrázo|ása íáthatő.
A szentélyben és az oda vezető Szent Út mentén számos
olyan összezúzott emberi koponyát fedeztek fel, amelye-
ken láthatók voltak azok a szöglyukak, amelyek segítsó-
gével annak ide.jén rögzíthették őket. A levágott ember-
fejek szörnyű kultuszára utaló adatok mellett Entre-
mont-ban szép számban bukkantak rá vallási rendelteté-
sű szobrokra, közöttük úlő emberalakokra is, amelyek-
nek egyik keze egy levágott fejen nyugszik, a másikban
pedig egy rituális jelkép látható.
Entremont elpusztítása kőnyörtelen és végleges volt.
Az ásatók rábukkantak a római ostromgépek által a te-
lepülésre zúdítottkőbombákra, valamint az északkele-
ten nyíló bejáratból induló utca mentén a római lándzsá-
sok vas lándzsahegyeire. Bizonyára a szentély állott a
támadás középpontjában, hiszen a szent körzetben kü-
lönösen nagy volt a kőbombák száma. Vele egyidőben
rombolták le a tőle délnyugatra fekvő, ugyancsak a fej-
kultusszal kapcsolatos roquepertuse-i szentélyt, és egye-
lőre csak találgathatunk, hogy vajon e két kózpontnak
a vallási életben játszott Szerepe miatt VÓdték őket oly
hősiesen és rombolták le oly kegyetlenül. A legyőzött
saluviusok csoportjai az allobrogusok területére mene-
kültek, akik Livius szerint szövetségben voltak az arver-
nusokkal és sequanusokkal a Róma-barát aedusok el-
len. Az aedusok tehát segítségül hívták Rómát, és a csa-
patokal az a C. Domitius Ahenobarbus vezelle, aki azt
követelte, hogy az allobrogusok szolgáltassák ki a hoz-
zájuk menekült saluviusokat. A visszautasítást az i. e.
12l-ben rájuk mért vereséggel torolta meg. Ezt követően
erősítéSek érkeztek Itáliából Q. Fabius Maximus vezeté-
se alatt, hogy megiíkőzzenek az arvernusoknak Bituitus
|40 | Európa a kelták korában

király parancsnoksága alatt álló seregével. A győzelem kapunak) nevezi. A Staré Hradiskó-i erődítés belsejében
után a királyt lefejezték, majd a trófeát Fabius római feltárták a település utcákkal tagolt, gerendasorok vagy
diadalmenetén nagyszerű látványosságként ki is állítot- keritések övezte részeit is. A házak többsége téglalap
ták. Domitius viszont Dél-Galliában maradt, és ő szer- alapú volt, talpas vagy cölöplyukas szerkezettel, de elő-
vezte meg a Rhöne-tól a Pireneusokig terjedő Gallia fordultak földbe ásott gödörházak is. A kemencék, kézi-
Transalpina provinciát. malmok és edényégetők a háztartásokban végzett kü-
Az i. e. 2. század végérebefejeződött Dél-Gallia pacifi- lönféle tevékenységekről tanúskodnak, akézművességre
kálása, ám ez korántsem jeleltelte azl, hogy az északi viszont a vasfeldolgozó és üvegöntő műhelyek, továbbá
gall törzseket is leigázták. Röviddel i. e. 1 15 után a kim- a pénzverdéjük utal, noha a pénzverésegyáltalában nem
berek és teutonok északon lakó, Jütlandról és Schleswig- Vált általánoS gyakorlattá az európai keltáknál egészen
Holstein területéről származó törzsei rátámadtak a déli azt. e.2. század, második feléig, A telepűlésen elsősorban
provinciákra. Heves előretörésüket kezdetben nem lehe- azi. e. |. század, második lelében folyt komoly élet, jólle-
tett megállítani, mert a római hadseregek néhány veresé-
get szenvedtek, amelyek között a legsúlyosabb két kon-
zuli sereg elvesztése volt Arausio (a mai Orange) mellett
i. e, 105-ben. A vereséget állítólag mégis inkább a boiok-
tól szenvedték el, valahol azok országának a nyugati ré-
szén, amikor azok dél felé nyomultak előre. Ezt követő-
en a boiok behatoltak Spanyolországba is, ahonnan
azonban a keltibérek kiűzték őket. Végül Aquae Sextiae
mellett Marius i. e. 102-ben, majd a következő évben
Marius és Catullus egyesült seregei az észak-itáliai Ver-
cellae mellett véglegesen megverték őket. Nem tudjuk,
hogy a boiok e vereségeik után szétszóródtak-e, jó néhá-
nyan közülük azonban nyilván már korábban leteleped-
tek a vonulásuk útjába eső törzseknél. Maga az ese-
ménysor nemcsak azért érdekes, mert jól mutatja Róma
legyőzhetetlenségét Gall|ában és az Alpok táján, hanem
azért is, mert fél évszázaddal később caesar is felhasz-
nálta őket galliai terveinek a támogatására. Most azon-
ban a történeti forrásoktól vissza kell térnünk azokhoz
a régészeti leletekhez, amelyek a közép- és nyugat-euró-
pai késői La Téne-kori településekről beszélnek.

KESÓI LA TÉNE-ERÓDÍTESEK KÖZEP- ES

NYI]GAT-EURÓPÁBAN / A terület és a korszak legje-
lentősebb régészetimaradványaí azok a megerősített
oppidumok, ame|yek a korábbi magaslati erődöktól elté-
rően gyakran nagy területeket zárnak falaik közé, vagy
néha néhány száz hektáros kiugró hegylokokat keríte-
nek el, és belső elrendezésük tervezettjellegéből adódóan
az egyre fokozódő városiasodás jeleit mutatják. Kózép-
Európában mindezek igen jól megfigyelhetők a Morva-
országban található, 40 hektár alapterületű Staré Hra-
diskó-i erődítésnél.A telepűlést minden oldalróljó1 meg-
építettvédművek kisérik, a sáncok magvát egyenesen
álló gerendák alkották, közeiket habarcs nélkül rakott
kövek töltötték ki. Az egyik folyosószerű bejárattól in-
dulva kavicsos utca vezetett be a városba. A kapukat
oldalról ugyancsak habarcs nélkül rakott támfalak biz-
tosították, és megtalálták a hid vagy egy emelcsős kapu
szerkezetének kőalapozását is. A szerkezet lehetővé te-
hette, hogy az őrjáratok akadálytalanul közlekedhettek
a sáncok mentén a kapuk fölött is. Az effajta hosszú
oppidum-kapll a német szaknyelv a harapófogóhoz ha-
sonló alaprajza miaííZangentornak (tehát harapófogó-

het alapítását minden bizonnyal ennél korábbra tehet-
- Csehország területén még ennél is nagyobb erődített
jük.
településeket ismerünk. Az északi, termékeny síkságok,
és i déli, ásványi anyagokban gazdag hegyes vidékek
között áll a stradonicei oppidum, amelynek kettős sánc-
művei 80 hektárnyi területet vesznek körűl. Már a 19.
századi kutatások megállapították, hogy Staré Hradis-
kóhoz hasonlóan, avédműveket itt is kőből és gerendák-
ból építeiték.Bár elég kevés szerkezeti részletre derült
fény,; földből előkerült leletanyag igen gazdag, hisze_n
van benne mintegy 200 aranypénz, köze1 700, főleg késői
210 / A Bajorországban Manching mellett feltárt késő La Téne-kori
erődités a vindelicus tórzs székhelye volt,
211 / A manchingi védmúvekenbelúl leltárt tefilet egyik Ié§zének
alaprajza. Láthatók aZ egyenes ilányban futó ke té§ek,
valimint a cölöplyukas szerkezetú hosszú, téglalap alakú
házak alapárkai.
212 / A római hóditás előtti időkben vert kelta érmék:két gall-belga
alanysztatér elő- és hátoldala, (British Museum)
Európa a kelták korában I I47
La Téne típusúfibula, festett és grafittal bevont agyag-
edények, Itáliából importált bortároló amphorák és
bronzedények. Az utóbbiak a római világgal folytatott
kereskedelmi kapcsolatokra utalnak, és segítségükkel
állapíthatjuk meg, hogy mely időszakban volt lakott a
település, Stradonicétől keletre hasonló erődített telepü-
lések találhatók Prágától délre, a Moldva folyó völgyé-
ben, közülük a legismertebbek a závisti, a hrazanyi és a
trisovi oppidumok.
A késoi La Téne-oppidumok hasonló elrendezése fi-
gyelhető meg Dél-Németországban, ahol a kulcsfontos-
iágú bajoroszági lelőhelyeken az utóbbi években végzett
ásátások máig a leghasználhatóbb adatokat szolgáltat-
ták az i. e. I. századi kialakulóban lévő város jellegű
központoknak a tanulmányozásához, A legalaposab-
ban feltárt éS a legfontosabb közöttük kétségtelenüla
manchingi, a vindelicus törzsnek Ingolstadt közelében
lévő székhelye. A külső védművek hossza 7 kilométer, és
a Dunától közvetlenül délre a beléje ömlő Paar folyóig
terjedő területet zárják körül. Csak két, máig megma-
radt. harapófogó tipusú kapubejárat szakilja meg futá-
sukat, mindkettó a délkeleti részen van. Epítésea La
Téne C-időszakban kezdődött, és folytatódott a D-ben
is. Életénekvalószínúleg az vetett véget, amikor a római-
ak i. e. 15-ben elfoglalták a vidéket. Az utcák elrendezése
és az épületek alaprajza a belső területeken végzett feltá-
rások éredményei szerint a csehországi és morvaországi
opp idumokéra emlékeztet, beleértve a cölöpsorral elkerí-
tett belső részeket és a téglalap formájú cölöplyukakba
állitott gerendákból emelt házakat is. Az utóbbiak kózül
néhány 30 méteres, vagy még annál is hosszabb volt.
A leletanyag tanúsága szerint a településen jelentős mé-
retekben folyt vasfeldolgozás, famegmunkálás, üvegön-
tés, valamint bőrfeldolgozás, továbbá festett és grafitos
agyagedényeket is készítettek. Az éremverés azt sugallja,
hógy a település kiemelkedő jelentőségú politikai és ke-
reskedelmi központ lehetett. A boros amphorák és itáliai
eredetű bronztárgyak további bizonyítékot szolgáltat-
nak a déllel folytatott kereskedelemre. Ha az ilyen késői
La Téne-kori erődített települések fejlett építészetisajá-
tosságaiból, valamint az ásatások során bennük talált
leletanyag gazdagságáből indulunk ki, akkor igazán
tudjuk ériékelniazt, hogy amikor Caesar az Avaricum
nevű erődről és a biturigusok körülötte elterülő földjei-
rő1 és a rajtuk található 20 más településről ír, miért nem
egyszerűen csak oppldrinoknak (városszerű települések-
nek) s nem városoknak (latinul urbes) nevezi őkeí,
Akárhogyan is vélekedűnk Caesarnak a gallokról és
néprajzukiól szóló beszámolójáról, bizonyos, hogy_har-
ci taÉtikálukra és katonai berendezéseikre vonatkozó
megfigyelései aprólékosan gondosak és pontosak vol-
tak, Áz avaricumi sáncok szerkezeíéí,az űgynevezeít
murus gallicust (szó szeriní,. ga|| fal) A gall háború című
művébén§II. könyv, 23. fejezet) ismertető leírása na-
gyonjól egybevág az í|yen típusú vaskori erődítésekre
iendelkezésünkre álló régészetiadatokkal:
 ,,(23) A gal1 falakat egyébkéntáltalában úgy építik,
,hogy
egyenes vonalban hosszú sor gerendát trétyéznet
meólegesen a földre, két|ábnyira egymástól. A gerendá-
kat belül összeerősítik, és alaposan megrakják fólddel, a
közökbe pedig a homlokzati oldalon hataimas köveket
illesztenek. Ha az egyik íétegetmár lerakták, és kellő-
képpen szilárddá tették, ráfektetik a következő sort. de
úgy. hogy a köz ugyan változatlan maradjon. a ké1 ge-
rendaréteg azonban ne érintkezzék,hanem az egyforma
távolságban sorakozó gerendák mind jó erósen a közök-
be helyezett szikladarabok közé szoruljanak. Ekként
folytatják tovább a munkát, míg a fal el nem éri a kívánt
magasságot. A változatos, tagolt külsejű építményegye-
nes vonalban, szabályos közökben váltakozó kövéivói és
gerendáival egyfelől aszemnek istetszetős, másfelől óriási
gyakorlati előnyei vannak a város védelménél:a kő elsz!

2t3 / Aranycsóből hajlított nyakperec Londonderry megyéből,
Broighterból. A dísátés apró rovátkolásokkal boritott
háttérból kiemelkedő, örvényló hullárnvonalakból és trombita
alakú motivumokból §zerke§ztett domboritott mintákból á1l, ó§
azt sejteti, hogy készítője kapcsolatban volt az i- e. I- század
kelta műhelyeinek Snetti§ham-Ipswich körzetében műkódő
iskolájával. (Nemzeti Múaeum, Dublin)
2l4 / A batter§ea-i pajzs, a britanniai késői vaskor eglk legszebb
dí§zfegyvere. A középső és a két szélső, kör alakú mező flnom
hullámvomlú mintái közótt az indák Vógei által körülólelve
remek állatábrázolások láthatók. (British Museum)
2 l 5 / színarany nyakpelecek a Suffolk grófságban lévő Ipswichből,
melyek kiválóan bizoúyitják a íómai hóditás előtti Britannia
kelta arisztokráciájának 8azdag§ágát. (Bíitish Museum)
Európa a kelták korában I l43
geteli a tüzet, a faltörő kos ütéseit viszoní a faszeíkezel
védi ki, melyet általában negyvenláb hosszú, belül össze-
erősített szálgerendák alkotnak, s éppen ezért se megla-
átani, se áttörni nem lehet." (Szepessy Tibor fordítása)
Galliában azonban szemmel láthatóan nemcsak ilyen
szerkezetű sáncrnűvek épültek a magaslati erődök vagy
városok védelmére.Való igaz viszont, hogy ez a sáncfal-
típus nagyon sok mindenben a korábbi Hallstatt- és La
Töne-erődítések mintáját követte, és könnyen sebezhe-
tővé válik még könnyű ostromgépek számára is, ha sike-
rül feltölteni a kívül huzódó sáncárkot. Biztosra vehet-
jük, hogy a kő fokozott alka|mazása a falak külső olda-
lán, továbbá a szabályos murus galliars belsejében a füg-
gólegesés vízszintes elhelyezésű gerendákbeépítése azért
következett be, hogy ezeknek a már korábban ismert
építészetimegoldásoknak a segítségévela késői La Téne-
korszakban védekezni tudjanak a rómaiak tűzzel és fal-
törő kossal operáló támadó taktikája ellen. Jóval haté-
konyabb, bár szerkezetileg _,egyszerűbb eljárást alkal-
maztak a belga gall törzsek. Ok nagyon széles árkot húz-
tak a hatalmas, földbő| hányott sánc külső oldalán. Ezt
a típust az Alsó Szajna megyei Fécamp lelőhelyről ne-
vezték el. Az árok szélességekétségtelenül megnehezítet-
te az áthidalást, ugyanakkor pedig az, hogy nincs függő-
leges sáncfal, bonyolulttá tette a mozgatható támadó
tornyok használatát. Ez a fajta sáncrendszer nem kizá-
rólag a belga törzsek ,,szabadalma" volt, de Caesar alig-
hanem éppen az ő területükön szeízett tapasztalatokat
hatékony voltukról. Délkelet-Angliának azon a részén,
amelyet Caesari. e. 55-benés 54-ben bekövetkezett hódí-
tó háborui előtt valamikor a gall belgák törzse foglalt el,
valószínűleg szintén voltak ilyen védmúvek,többek kö-
zött a Kent grófságban található Oldbury nevű település
körül is,
ANGLIA ÉsA BEIrGA TÖRZSEK / Sok feldedtetlen
részlet van még abban a kérdésben, hogy a belga törzsek
mikor hódították meg Anglia területét, sőt bizonyos
mértékig még e törzsek igazi mibenléte is vita tárgya.
A kérdéstudományos részétlagyszabású munkában
1930-ban Hawkes és Dunning foglalták össze, és azt kö-
veíőel az a nézeívált általánossá, mely szerint az i. e. l.
században két nagyobb belga invázióra került sor. Az
első i. e. 75 körül lehetett, és ezt régészetilega hamvasztá-
sos sírokat tartalmazó temetők felbukkanásával azono-
sítják (mint például a Kent grófságban található ayles-
fordi és swarlingi temetők). A másodikra az i. e. 50-es
évek vége felé kerülhetett sor, és az atrebatus törzs Com-
mius nevű vezérével hozzák kapcsolatba, aki egykoron
Caesar szövetségese, sőt bizalmasa volt. Egy Allen nevű
kutatónak az Angliában előkerült, gall-belga érmékről
írott munkája azonban megnehezítette ennek a feltevés-
nek az elfogadását. Allen hat, időben egymást követő
csoportra osztotta a fenti érméket,és A-tól F-ig terjedŐ-
en betűkkeljelölte azokat. Nem titkolta azt sem, hogy az
egyes csoportok keltezése még önmagában is nehézsé-
Európa a kelták korában

2l6 / A Mayer{üköí, az i. e. l. századi Bíitannia területén jelle8zetes
diszitéssel, A hullámvonalú minták közeit némely helyen
lovátkolásokból álló mezők töltik ki, amelyek vonalkái
sakktáblamintát alkotnak. (Merseyside County Museums,
Liverpool)
2l7 i Eleklronból készült nyakperec a Norlolk gróságban lévő
Snettishamből. Nyolc csavart huzalból készúlt, ameiyek
egyenként 8 8 szálbó]vannak sodoNa. A karperec két vége
vastag karika, melyeket ivelt vonalú domborműves minták
disziterrek, kózeiket helyenként rovátkolt háttér tölti ki. Az
egyik végcn lévő gyűrűben eíedetileg egy erósen kopott
gall-belga készitésű D típusú érem volt, amely azi. e. 1. század
második negyedéból származott, (British Museum)
gekbe ütközik. Időrendjűket arra épitette, hogy a gal1-
belga D csoport egyik kopott negyed sztatérja, valamint
az angliai B csoport (amelyet ő a gall-belga C-érmekből
Származtatott) egyik ugyancsak kopott aranysztatérja
egyűtt fordult elő a Jersey tartományban talált Le Catil-
lon-i éremkincsben. Erről a kincsről azt hitték, hogy ak-
kor rejtették a fóldbe, amikor i, e, 56-ban Caesar veresé-
get mért a Venetusokra és szóvetségeseikre. Allen Szerint
viszont a 1egelső gall-belga érmék- és ennek megfelelően
az első belga hódítók - jóval i. e. l00 előtt tűntek fel
Anglia területón. Ez a keltezés teljes ellentétben van a
temetkezések sokkal későbbi keltezésévelés a vonatko-
zó leletanyagjó részéből következő adatokkal, és ennek
megfelelően sokan nem is fogadták el. Mégis az látszik
valószínúnek, hogy azok a bevándorlók, akikre Caesar
is utalt, először rablóhadjáratokat vezettek, majd le is
telepedtek Anglia földjén, és a legkorábbi angliai gall-
belga érméketvelük kell kapcsolatba hozni,
Európa a kelták korában I I45
A kérdéslényege, hogy miképpen azonosítsuk a régé-
szetileg fellelhető és azonosítható típusok elterjedését
bevándorló törzsi csoportokkal. Hiszen napnál világo-
sabb, hogy a helyi őslakosság, akik között mai tudá-
sunk szerint ott voltak a valószínűleg Cassivellaunus á1-
tal Vezetett catuvellaunusok is, hevesen ellenállt a belga
hódítóknak, sőt összecsapásaik mindaddig folytatód-
tak, míg Caesar i. e. 55-ben és 54-ben bekövetkezett hó-
ditó háborúi miatt nem léptek ideiglenes szöVetségre a
közös ellenség ellen. Amikor azonban gyengült Róma
katonai nyomása, a politikai vetélkedésfőbb résztvevői
között alighanem rögvest fellángolt az ellenségeskedés.
A törzsek közótti határok eltolódása, valamint az a tény,
hogy az őslakosság egyre inkább használt importtárgya-
kat és vett át kívülrőljött szokásokat például a Földkö-
zi-tenger térségébőlszármaző bor fogyasztását , gya-
korlatilag lehetetlennó teszi, hogy régészeti tárgytípuso-
kat minden további nélkül törzsi csoportokkal azonosít-
hassunk.
CAESAR ÉSGALLIA MEGHÓDÍTÁSA / Időközben
Caesar - bár néhol csak komoly nehézségek árán - a
délen már korábban meglévő rómaiprovinciától egészen
aLa Manche-csatornáig, a Rajnától Bretagne-ig egész
Galliát meghódította. Nehéz csaták Sorát kellett ehhez
megvivnia, amelyek között a helvetusok visszaszorítása
volt a legelső. A helvetusok nagyjából a Jura és Alpok
közötti területen éltek, és nyugatra történő tömeges el-
vándorlásuk végzetes tervét a rómaiaktól i. e, 58-ban
elszenvedett vereségük tetőzte be.
 146 | Európa a kelták korában
Ezeket az eseményeket régészetileggyakran az Enge-
félszigeten található erődítésekkel hozzák kapcsolatba.
A lelőhely Berntől északra, az Aare folyó különösen ka-
nyargós szakaszánál egy meredek falaival természettől
fogva védett lej tő n van. ltt az ásatások szerint a közép ső
és késői La Téne-korszakban virágzó élet folyt. Az Ario-
vistus vezette szvébek azonban nyugtalanították a helve-
tusokat, és ezt ürügyként hasmálva, Caesar hadjáratot
indított a germán törzsek ellen [a szvébek ugyanis a gal-
loktól északra lakó germánok voltak]. Ennek során a
germánok a Rajnától nem messze vereséget szenvedtek,
I. e. 57-ben Caesarfigyelme a belgák felé fordult, egymás
ntán Ey őzte la a bellovacusokat, a suessionusokat, a ner-
viusokatés az aduatucusokat, más törzseketpedig behó-
doltatott. A következő évben nyugaton támadtak csapa-
tai, de a venetusokat és szomszédaikat Armorikában
csak elhúzódó csatározások után tudta leverni. E tör_
zsek ugyanis kiváló érzékkelhasználták fel hajózási tu-
dományukat arra, hogy a tengerparti magaslatokon álló
erődeiket kiürítsék.
I. e. 55-ben és 54_ben Britannia ellen vezetett sikerte-
len hadjáratai mellett Caesar átkelt a Rajnán is, és leverte
a morinusok és menapiusok felkelósét. E törzsek arra
használták ki britanniai távollétét, hogy ismételten fel-
kelésre szövetkeztek. Ennél jóval komolyabb veszélyt
jelentett a belga törzsek i. e. 54-ben bekövetke zett láza-
dása, melynek során az eburonusok és szövetségeseik
Ambiorix vezette seregei teljesen megsemmisítettek egy
római légiót. Ennek következtében 53-ban további fél-
kelések törtek ki, melyekbe a germán szvébek is beleke-
veredtek. Végül i. e. 52-ben került sor a gall törzsek álta-
lános szabadságh arcára, amelyet az arvernusok törzsé-
bőI származő Y ercingetorix vezetett. Az Avaricum, Ger-
govia és végül Alesia elleni ostromok a gall történelem
jól ismert eseményei, részletes ismertetésükre most nem
térünk ki. I. e. 51-ben az ellenállás végleg megtört, és
néhány tisztogató hadművelet után Caesar a következő
évben visszatérhetett Rómába, hogy megtartsa diadal-
menetét.
A KELTÁK A REGÉSZETBEN ES A TÖRTENE-
LEMBEN / A késői La Téne-településekre vonatkozó
i§mereteink nagyrészt az er őditett o pp idumokon v égzett
feltárásokból származnak, mivel az egyszerű, főlegme-
ző gazdasággal f o glalkozó falvakat a kutatók mindeddig
alig tanulmányozták. A dél-németországi La Téne
D-kori nagyobb központok, valamint angliai és galliai
La Téne 3-kori társaik anyagi kultúrája magas színvona-
lú volt, az európai szárazföldön pedig a fémművesség és
az edénykészítésszínvonala arányban állott a váiosi
színvonal felé közelítő közösségek létrejöttével. Az euró-
pai késói vaskor egyik nagyon fontos újítása,mínt lát-
tuk, az éremverésbevezetése volt.
A gazdasági élet erőteljes fejlődését a Földközi-tenger
térségébőlszármazó áruk is befolyásolták. Közöttük
vannak az égetett cserépből készült bortároló ampho-
rák, amelyek részben Dél-Franciaországból kerültek
Dél-Germániába és a Rajna-vidékre, és valószínűleg
tengeri úton az Atlanti-óceán és a La Manche_csatorná
vizein Dél- és Délkelet-Angliába, legkésőbb már az i. e.
I. század, legelejétől fogva. Ezek az amphora típusok
Dressel rendszerében az I. tipusba tartoznak, amelyet
manapságIA és IB altípusra bontanak. A korábbi IA-nak
viszonylag alacsony, hengeres teste van, csúcsos alja, meg-
vastagodó, háromszög-átmetszetű pereme, és egyenes, lá-
posfülei. A későbbi IB-nél a testmagasabb, afülekalacso-
nyabban ülnek a kissé lehajló galléros kiképzésűperem
alatt. Bár különböző korúak, e két altípus egy bizonyos
időszakban együtt is használatban volt. Az IÁ alighanem
az i. e. 2. század, végénjelent meg, hiszen többek között
Entremont-banis megtalálhatók példányai, mígaz IB da-
rabok főleg a Caesar utáni időszakban, még Augustus
uralkodásának elején is készültek . Az egyéb importált
kerámiatermékek közőtt az i. e. 1. század második felé-
ben az arretiumi edények lépésről lépésre kiszorították a
campaniai árut, majdazi. sz,1. száZadban őket iS felvál-
totta a helyi gall műhelyek kerámiája.
A külföldről behozott fémtárgyak is azt bizonyítják,
hogy a kelták arisztokrata rétege előszeretettel fogyász-
totta a Földközi-tengeri borokat. A Kelheim típusú
bronzkancsók és a hozzájtlk tartoző, a bor meregetésére
és felszolgálására szolgáló kisebb edények egész Európá-
ban széles körben elterjedtek az és;ak-itáliai Ornavassó-
tól egészen a Kent grófságban lévő Aylesfordig. Az Al-
poktól északra leginkább az i. e. 1. század harmadik ne-
gyedében és rövid ideíg azt követően fordulnak elő.
A leggyakoribb fémtárgy azonban kétségtelenül a fibula
volt, és változatos formái lehetőséget adtak különféle
csoportosításokra és fejlődési sorokba való rendezésük-
re. A késői La Töne-kori fibulák egyik jellemző sajátsága
az, hogy a testüketés a lábukategyetlen darabban öntöt-
ték ki, Néhány példányon azonban a testen egy olyan
gyűrű is látható még, amely a La Téne 2-kori szerkezet-
nek az értelmetlenné vált továbbélése.
fémtárgyak különféle tipusai, melyek közül jó né-
_ _A
hány egész Közép- és NyugaGEurópában ismeri volt,
nemcsak Gallia, Bajorország vagy Csehország nagyobb
településein, például oppidumain kerültek napvilágra,
hanem az Angliától az Alpokig terjedó térségiemeiői-
ben is. Fentebb láttuk, hogy Anglia délkeleti részénaz
í. e. 1. század második felében az Aylesford-Swarling-
művelódés kialakulásávaI együtt járt az égelésestemei-
kezéseket [artalmazó temetők megjelenése. Az általános
gyakorlatnak megfelelő urnás sírok között azonban el-
szórtan felbukkannak gazdag mellékletű temetkezések
is. Ilyen például magában Aylesfordban az Y jelű sír,
vagy pedig a Hertfordshire grófságban elteriedt Wel-
wyn-csoport még ennél is gazdagabb sírjai, ahol a gaz-
dag sírmellékletek között vannak amphorák, vasbóiké-
szült tűzikutyák, ezüst- és bronzedények, sőt egyetlen
esetben még egy kockajátékot is találtak. Dr. Birchall
kimutatta, hogy hasonló temetkezések Franciaország

északi részénés a ma Belgiumba eső területeken is van-
nak. A Luxemburgban található Goeblingen-Nospelt-
nál feltárt, hamvasztásos sírokból álló gazdag temetke-
zésekben nemcsak bronzedényeket találtak, hanem fá-
ból készült és bronzlemezekkel borított olyan vödrök
maradványaira is rábukkantak, amelyek hasonlóak vol-
tak az avlesfordiakhoz. A késői La Téne-időszakban
Éiral-eí rcO.ep-Éurópa nagy részéna temetkezések ál-
talában hamvasztásos sírok voltak. Ilyen például a hes-
seni Bad Nauheim-i temető. A hamvasztás azonban nem
volt kizárólagos módja a végtisztességnek. Svájcból az
Enge-félszigetről, Bern közeléből késői La Téne-kori
csontvázas sírokat is ismerünk, és ilyen volt az a Basel
mellretti, a gázgyárnál feltárt lelőhely is, ahol a nagy ki-
terjedésű temetőben a mellékletek között néhány nau-
heimi típusúfibula is akadt, amelyek megadják a kelte,
zést is: az i. e.1. századkőzepe tálára.
É,rthető módon, nagyon nehéz egyetlen időpontot
meghatározni arra vonatkozólag, hogy mikor ért véget
az őskor Európában, különösen ha azokat az északi és
nyugati területeket is figyelembe vesszük, ahol Róma
sohasem vetette meg a|ábát, ahol tehát a távoli ősmúlt-
ban gyökerező művelődések és szokások nagy számban
éltek tovább az elkövetkező századokban is. A gallok
még Caesar után is, az i. e. 1. század harmadik negyedé-
ben fel-fellázadtak a római uralom ellen.I. e.25-te azon-
ban az Alpok nlugati pereméig megszilárdult a biroda-
lom határa, Nerva császár pedig azt követően a Középső
Alpok térségéreis kiterjesztette uralmát. Röviddel i. e.
l6 után meghódították a Duna és azAdriai-tenger északi
vége között fekvő Noricum nevú királyságot, és ezzel
megnyílt az út Tiberius és Drusus számára Dél-Német-
ország meghódítására, ahol valószínűleg be is vették a
vindelicusok Manchingnál álló törzsi székhelyét.Ezután
a rómaiak Pannonia és Dalmácia ellen vezették hadjára-
taikat, hogy kibővítsék Illyricum nevű provinciájukat,
és megnyissák az Alpok keleti részérevezető útvonala-
kat. Amikor délen Makedónia is behódolt, a birodalom
határaít egészen a Dunáig tolták ki, sőt még azon túl is,
Dáciára. I. e. 12 és 9 között Drususnéhány sikeres hadjá-
ratotvezetett a Germánia északi felén élő törzsek ellen is,
majd halála után ezeket Tiberius, a későbbi császár foly-
tatta,
Azi. e.I. századvége felé a Róma és a vele szövetséges
törzsek állandó nyomása alatt álló markomannok kirá-
lyuk, Maroboduus (vagy Marobduus) vezetésével észak-
németországi hazájukból délkeletre vonultak, és Bohe-
miában, a mai Csehország területén megalapították új
királyságukat, amely szinte egész Közép-Európára ki-
terjedt, és állandó akadályt jelentett Róma területi ter-
Európa a keltók kordban I I47
jeszkedéseinek útjában. Időszámításunk 6. évébenAu-
gustus légiói rátámadtak ugyan a markomannokra, de
vissza kellett vonulniuk, hogy szembeszálljanak az Illyri-
cumban fenyegető felkeléssel, majd hosszan elhúzódó
anyagcsatába keveredtek velük. Körülbelül akkor, ami-
kor ez a dalmáciai háborúskodás a vége felé közeledett,
Germániában i. sz. 9-ben egy újabb felkelés robbant ki,
amelynek során a cheruscusok királyának, Arminiusnak
a vezetésével legyőzték Varus seregeit, őt magát pedig
megölték. Augustus császárnak i. sz. 14-ben bekövetke-
zett halála után Drusus fia, Germanicus folytatott hábo-
rúkai a germánok ellen, akik soraiban ott volt Arminius
is, de csak váltakozó sikereket ért el, ezért végül Tiberius
leváltotta.
Róma fő germán ellenfeleinek bukása valójában rö-
viddel ezután, de nem római fegyverek hatására követ-
kezett be. Arminius és szövetségesei ugyanis rátámadtak
Maroboduusra, aki hiába fordult segítségül Rómához,
és életének utolsó éveit száműzetésben töltötte. I<ét éwel
később meggyilkolták magát Aíminiust is. Ezt követően
Germániában valamelyest rendeződött a helyzet, és nyu-
godt maradt egés zen a századvégéig. Ez adott lehetősé-
get Rómának arra, hogy i. sz. 43-ban végül végrehajtsa
Britannia régóta tervezett meghódítását. Röviddel a tá-
madás előtt meghalt a catuvellaunusok királya, az a Cu-
nobelinus, aki kiterjesztette hatalmát a trinovantusok
törzsére is, székhelyét pedig az Essex grófságban lévő
Colchester területére helyezte át, így tehát az ellenállás
vezetése a nála kevésbé tehetséges fiai kezébe került. Bár
a nyugaton és északon fekvő területek meghódítása ne-
hezen ment, az i. sz. 80-as évek elején Agricola parancs-
noksága alatt a római légiók már Skócia déli részéreis
benyomultak.
Mindazok közülünk, akiknek a Nyugat kultúrája
egyet jelent a klasszikus ókor irodalmának, filozófiájá-
nak, művészetének és jogrendjének ismeretével, általá-
ban úgy gondolják, hogy Róma terjeszkedése egyúttal a
civilizációt vitte el a vad és barbár népek földjére. Ha
azonban egy kicsit alaposabban tanulmányozzuk a nor-
folki Snettishamben talált arany nyakperec remekkidol-
gozását, vagy megfejteni próbáljuk a jütlandi Gundest-
rup hatalmas üstjén látható jelenetek rejtélyekket teli jel-
képeit, akkor feltehetjük a kérdést:milyen művészeti és
irodalmi remekmúveket hozhatott volna létre a kelta
társadalom, ha területeinek nagy része nem kerül római
fennhatóság alá. S nem is kell csupán elméleti töpreng§-
sekre hagyatkoznunk: az lr-tengeren túl, Szent Patrick,
valamint Ulster és Connaught legendabeli hőseinek vilá-
ga sejteni engedi, hogy milyen további teljesítményekre
lett volna képes a kelta művészet és epikus költészet.
UToszo
A Helikon Kiadó több okból döntö tí,űgy,hogy azÓsko- a kelták i. e. 450 körüli terjeszkedéséig.Az a csoportosu-
ri Európa fejezeteihez egy kiegészitő részt csatol Magyar- lás, amely rögtön az újkőkor elején megfigyelhótő, vilá-
otszágidőszámitásunk előtti ót évezredénekvázlatos ős- gosan rámutat az egyes csoportok különböző eredetére.
történetéről. Az egyik az, hogy Harding akarva, nem Legkorábbi neolitikus művelődésünk, a Körös-kuttú-
akarva, de mégis n}ugat-európai szemmel nézi munká- rc egy nagy egység, a Körös-Staróevo-múvelődés része
jában Európa őskorát, Holott hazánkből, és általában volt, és életérevonatkozó legkorábbi adatainkat a radio-
Közép-Európa e részébőlnézve más részletek azok, karbon-mérésekszeíint aZ i. e.5000 körüli időből ismer-
amelyeket hangsúlyozni kell, és ismét mások, amelyek jük. Délről kapott, részben magával hozott anyagi mű-
csak említésreméltók, sőt akár mellőzhetők is lennének. veltsége igen hamar rneghonosodott a Kárpát-medence
Akadhatnak olyan, nem tárgyalt részletek, amelyekcsak egész déli térségében.A Tisza völgyében és főleg Erdély-
magyar olvasó számára fontosak . Láíhatő az is, hogy ben azonban jóval északabbra jutott, mint a Dunántú,
Harding különösen a későbbi időszakok (bronzkor és lon, ahol csak a Balatontól délre és délkeletre találjuk
vaskor) bemutatásábanjáratos és tájékozott. Végül nem meg egy változatát. Népe már kétségtelenül löldművelő
mellékes, hogy a könyv megírása (l978) óta eltelt néhány volt, de életében még nagy szerepetj áíszott az állaítaítás
évben is történtek lontos felfedezósek. E szempontok
figyelembevételével ífódtak az alábbi sorok. A keltezés 218 / A Körós-kultúra agyagszobrocskáia Endrődről, (Tessedik S,
módszerében alkalmazkodunk ugyan Harding elgondo- Múzeum, szarvas)
lásához (aki vonakodva bár, de a korrigált radiokar-
bon-adaiokat is használja), áe a két kelózési rendszer
(l. e. és i. e. lásd a 6. oldalon!) következetes alkalmazása
hazánk őskori leleteinél még nem oldható meg. Az aláb-
bi néhány oldalon elsősorban a remélhetőleg már ma is
meglehetős pontossággal kihámozható történelmi ese-
mények dinamikájára fordítjuk majd a figyelmet, és le-
hetőleg mellőzzük az egyes művelődések, lelettípusok és
tárgyak ilyen rövid összefoglalásban feltétlenül unalmas
és száraz ismertetését.Kiindulópontkén t az szolgált,
hogy az olvasó legalábbis figyelmesen átlapozta a könyv
megfelelő fejezeteit.
Furcsa módon talán Magyarország az egyetlen Euró-
pa összes országa közül, ahol mindmáig nem sikerült
rábukkanni az újkőkor beköszöntét közvetlenül vagy
csak egy-két évszázaddal megeIőző késői középső kőkor
lelőhelyeire és leleteire. igy szintejoggal gondolhatia va-
laki, hogy hazánk újkőkori benépesülése kizárólag k!
vülrőljövő hatások és beköltöző népcsoportok letelepe-
dése révéntörténtmeg. Nem valószínűazonban,b.ogy az
egész Eurázsia egyik legtermékenyebb, az emberi életfel-
tételek számára igen alkalmas folyóvölgyi síkságán, az
Alföldön, a Duna és a Tisza tágas völgyeiben, valamint
a vad,ászatra annyira alkalmas alacsony hegyvidékeken
ne élt volna ember ajégkort követő mezolitikumban. Így
ínkább az a valószínű, hogy a neolitikus forradalom új
ismeretei (a földmúvelés, az áIlatok háziasiíása, az
agyagedények készítéseés más hasonlók) valóban délke-
let felől, a Balkánról, esetleg kisebb bevándorló népcso-
portok révénérkeztek elhozzáílk, azonban maga az llj-
kőkori lakosság az érkezők és a továbbélő helyiek ötvö-
ződéséből alakult ki. Fontos tudnunk, hogy minden ké-
sőbbi be- és elvándorlás ellenére ez az őtvőződés hatá-
rozta meg az ország és lényegébenaz egész Kárpát-
medence népességétaz elkövetkező évezredekre, egészen

219 / Az alföldi vonaldiszes kerámia edényei Szarvasról. (Tessedik S,
Múzeum, Szarvas)
is, főleg a juhtenyésztés,nem is beszélve a vadászat és
halászat hasznáról, Jelentősége nemcsak abban van,
hogy hazánk területén is meghonosította a forradalmian
új neolitikus életformát, tehát megteremtette a tovább-
fejlődés feltételeit, és egyúttal hosszú időre a Balkán fej-
lett tórségeihez kapcsolta az ország déli felét. Hanem ab-
banis, hogy e neolitikus vívmányokat tovább adta azok-
nak az óslakos népeknek, amelyeknek a középső kőkori
elődeiről, mint említettük, semmit sem tudunk, de ame-
lyek most, a Körös-kultúra életének egy már fejlettebb
szakaszában hirtelen virágzó anyagi műveltséggel és
sok-sok lelőhellyel lépnek elénk. A Körös-kultúra nép-
csoportjainak sokoldalú hatásaira ezek áttértek a neoli-
tikus életformára, és kialakították saját, nagyon jellegze-
tes anyagi és szellemi kultúrájukat. Ennek az átalakulás-
nak két különváló ága egyaránt fontos számunkra. Míg
maga az átíejlődés mind a Dunántúlon, mind az Alföl-
dön (és az Eszaki Hegyvidéken) a Körös-kultúra hatá-
saira történt meg, az eredmény lényeges szempontokból
eltérő lett. E különbségek tehát csakis azzal magyaráz-
hatók, hogy közvetlenül a neolitikum előtt a Dunántú-
lon és az Alföld középső és északi részein egymással
alapjában rokon, de azért lényeges dolgokban különbö-
ző népcsoportok éltek. Az Alföldön az, amely az alföIdi
vonaldíszes kerámiál (AVK) alakította ki, a Dunántúlon
viszont az, amelynek a dunántúli vonaldíszes kerámiája
(DVK) nem elszigetelt volt, hanem szerves része a közép-
európai vonaldíszes kerámia művelődése nagy egységé_
nek (annak a népnek, amely hosszú, cölöpös szerkezetű
nagycsaládi házairóljól ismert). Sőt, a Dunántúl délnyu-
gati részein még egy harmadik vonaldíszes csoport is
létrejött, amely nem a közép-európai, hanem az attól
nyugatabbra, a Duna, a Rajna, sőt a Szajna völgyében
felvirágzó vonaldíszes körhöz kapcsolódott, Még az ős-
társadalmak fejlődését szinte kizárólag csak helyi erők-
ből magyarázó, a ma divatos antidiffúzionizmust követő
kutatók sem igen tagadhatják, hogy az egész európai
neolitikum meghonosodásának és nyugatra terjedésé-
nek fő útja a Balkánon és a Kárpát-medencén át vezetett
délkelet felől Európa kontinentális, majd északi és nyu-
tJtószó | l49
gati, atlanti területei felé. A folyamatra, tehát arra, hogy
a neolit életforma egész Európában meghonosodott, a
radiokarbon-időszámítás,,órája" szerint j. e, 4500-4000
körül került sor. Európa emlitett térségeinek,,sorsát"
tehát legalább egy fél évezredre, sőt lényegébenmég
hosszabb időre azok a folyamatok határoztákmeg, ame-
lyek a Kárpát-medence belsejében az 5. évezred közepe
táján lejátszódtak.
Mai ismereteink szerint a vonaldíszes kerámiák e há-
rom nagy térségénekránk maradt leletformái önmagu-
kon belül igen egységes képet mutatnak, és egyelőre el_
lent tudnak állni az ősrégészet egyik leggyakoribb törek-
vésének,a kisebb területi egységek kimutatásának. Ki-
vétel talán az Alföldön szinte izoláltan élő alföldi vonal-
díszes kerámia, amelynek 5-6 késői helyi változatát is
ismerjük. Közöttük a finom bevonatú, geometrikusmin-
tákkal festett esztári típusúkerámiát az ország legkele-
tibb részéről (erdélyi rokonságokkal), a Tisza északi ka-
ny arjánál és az északkeleti hegyvidékeken elterjedt áüÉtl
kultúrát, azokkala rendkívül finom karcolásokkal díszi
tett, vékony falú edényekkel, amelyek a maguk nemében
a legfinomabbak egész Európában. Végül a Körös-
kultúra hajdani te ri|eíéna szakálháti csoportot.Időköz-
ben ugyanis az alföldi vonaldíszes kerámia népességedél
felé terjeszkedett, és először a Körösökig, majd a Maro-
sigelfoglalta a Körös-kultúra hajdaniterületét. Azutób-
binak az ősi népességea Marostól délre vonult vissza, és
az é szakiak íer jeszkedésével párhuzamosan egy új kultú-
rát alakított ki, a Vinóa-kultúrát (ebben az alakulásban
természetesen a Staröevo-ág is részt vett!), A Vinöa-
művelődés lelőhelyei csak az ország legdélibb részein ta-
lálhatók meg, a Maros déli partjain kívül talán még a
Duna mentén Baja, Kalocsa és Mohács térségében.
A Dunántúlon elterjedt, íryynevezett kotiafejes díszí-
tésű kerámiában egyelőre nem ismerünk ilyesféle belső
csoportokat. Jól nyomon tudjuk viszont követni, aho-
gyan dunántúli, nyugat-szlovákiai és morvaországi ,,ős-
hazájáből", kialakulási területeiről a Kárpátok vonalát
kóvetve, de attól északra elterjedt egészen a Bug és a
Dnyeszter vidékéig,ahol csak a végtelen sztyepp őslakói
tudták feltartóztatni.
A gazdasági kérdéseketilletően azt mondhatjuk,
hogy a Körös-kultúra időszakában, főleg első felében
hazánk területén egyenlőtlen volt a fejlődés, mert a fej-
lettebb déli életforma valószínűleg csak bizonyos idő el-
telte után honosodott meg északon és nyugaton, átme-
neti jellegű anyagi műveltségeken keresztül. Teljes azo-
nosság azonban később sem jött létre, mert a helyi ha-
gyományok mindhárom területen (tehát a Körös-kultú-
ra egykori, az AVK régi, illetve későbbi, és a DVK terü-
letén) életben maradtak. Megállapíthatjuk, hogy már a
neolitikum közepe tájára létrejött az a hármasság, amely
hosszú-hosszúévszázadokig megmaradt majd őskori
művelődéseink terüleii tagolódásában, és amely ha lap-
pangva eltűnt is egyes időszakokban, később számos
esetben újjáéledt.
t50 | utaszó
Szinte ugyanabban a pillanatban, hogy a vonaldíszes
kerámiák elértéklegnagyobb kiterjedésüket, akár cso-
portokra bomlottak már, akár nem (illetve nincsenek
számunkra látható jelei), megkezdődött átalakulásuk
egy-egy új jellegű anyagi műveltséggé. Ez,zel beköszön-
tött Európa egy új korszaka, a késői neolitikum. Idő-
pontját i. e. 4000 és 3800 kÖzótt kell valahol meghatá-
roznunk.
Az egyenlőtlen fejlődés igazán akkor figyelhető meg
azAlföldön, amikor a szakálháti csoport élete során erő-
teljes társadalmi gazdaság| koncentrációs folyamat in-
dult meg és zajlott le a Tisza völgyének Szolnoktól délre
eső szakaszán, egyidőben a Vinöa-kultúra nagyarányú
gazdasági felvirágzásával. E koncentráció lényege az
volt, hogy a lakosság száma megnőtt, viszont a települé-
sek száma alaposan lecsökkent, talán a korábbinak az
ötödére. Ezzel párhuzamosan megnőtt azegyes települé-
sek, nagy falvak mérete és lakosságs záma. Ezek a folya-
220 / A ,,sarlós isten" szobra Szegvár-Tiízkővesről, Ti§zai kultúra.
(Koszta József Múzeum, Szentes)
matok a szakálháti csoport egyenes ágű lltódja, a tiszai
kultúra életébenteljesedtek ki. A tiszaikultúrá az AVK-
nak azon a területén alakult ki, amely a Körös,kultúra
hajdani, elfoglalt részéreesett. A nagy, erős központi
telepek körülbelül l0 km sugarú vonzáskörzetéberr ki-
sebb telephelyek, amolyan majorságok voltak a földmű-
velés helyi bázisai.
a kottafejes kerámia hajdani telepei-
_ ..A.Dunántúlon
ből, illetve népességébőlalakult ki másik névezetes késő
neolitik us művelődésúnk. a lengyeli kuItúra.Miga tiszai
kultúra elsősorban az ősi soron örökölt karcoússal dí-
szítette edényeit, a lengyeli felhagyott ezzel a technlká-
val, és elsősorban vörös, majd fehér színnel festett kerá-
miát készített. Rokon csoportjai a kottafejes kerámia
teljes területén egészen Ukrajnáig megtalálhatók. A hár-
mas tagolódás északi és keleti rószét azok a művelődések
alkotják. amelyek az AVK ottani csoportjaiból alakul-
tak ki, Erdekes. hogy a koncentráció mind a két másik
területen is lezajlott, de arányai nem értékel azt, mint
ami a tiszaikultúrában megvalósult. A lengyeli művelő-
dés telepeinek méretei példTául meg a tisza'Í" telepek é t is
meghaladták, de,,intenzitásuk", azaz beépítettségüksű-
rűsége, tehát az egységnyi területre eső lakosságszám
amazokénak alatta maradt. Az viszont kétségtelen, hogy
ezeken a nagytelepeken márelőjogokkal rendelkező tár-
sadalmi vezetők tevékenykedték. Ezek egyikének a ké-
pére mintázhaíták meg az aratás istenét ábrázoló férfi-
szobrot, amely a legnagyobb alföldi településen, a tiszai
kultúra szegvári falujában került elő (220. kép). Mind az
Alföldön, mind a Dunántúlon ekkor keletkeitek az első
igazi, nagy temetők, amikor a nagy falvak a halottaikat
mára mindenkori falutól elkülönített helven temették el.
Egy több mint ötezer éve lezajlott lolyamat esetében
nem könnyű arra vállalkozni, hogy történetileg is érté-
keljük. Ez a - különösen a tiszai kultúra életébennagy
arányokat öltő - koncentrációs folyamat helyi erőkb6i,
de feltétlenül déli inspirációkra megindult erőteljes fel-
lendülés volt. Egyben része annak a világtörténelmi je-
lenLóségű eseménysornak. amely az i. e. 5. és 4. évezréd-
ben az eurázsiai hegylánctól délre eső nagyobb sikságo-
kon és folyóvölgyekben többfelé megindult. De cJak
Mezopotámiában érte el csúcspontját, az első városálla-
mok és az osztálytársadalmak kialakulását. Úgy látszik,
hogy itt, a Kárpát-medence közepén, de valamivel ké_
sőbb a Balkánon, sőt Görögországban is, ez a folyamat
még csírájában megszakadt, a fejlődés összeomlott, és
egy ideig egy fejletlenebb állapotra zuhant vissza. Nem
tudjuk, hogy mi okozta ezt a magvaszakadást, hiszen
késő neolitikus nagy telepeínk (például Szegvár-Túzkö-
ves, Hódmezővásárhely-Kökénydomb, Gorzsa, Tápé-
Lebő, Szarvas-Kovácshalom, Vésztő-Mágor és a töb-
biek) nincsenek kellő mértékbenfeltárva, és nem ismer-
jük az őket követő rézkori telepek belső szerkezetét és
egymáshoz való viszonyát sem, Valószínű azonban,
hogy a fejlődés megszakadásában a fő szetepet az ját-
szotta, hogy a továbbfejlódésnek nem voltak meg a helyi

221 / Rézkoíi alanykoIongok a későbbi római Pannonia területéről.
(Magyar Nemzeti Múzeum)
feltételei. Így nem voltmód, sőt igény sem, a földek öntö-
zéses művelésére, ami a továbblépés fő, sótegyetlen felté-
tele lett volna.
A radiokarbon-időszámítás szerint l. e. 3500 körül be-
következő nagy változások a rézkor kezdetét jelenlik.
A nagy telepeken mind az Alföldön, mind a Dunántúlon
ekkor hirtelen megszúnt az élet, és ezzel egyidőben meg-
nőtt a kis telepek száma. A lakosság tehát nem elvándo-
rolt vagy elpusztult, hanem egyszerúen szétköltözött a
nagy települések korábbi vonzáskörzetébe. A folyamat-
tal párhuzamosan nyilván csökkent a földművelés jelen-
tőSége, éS nőtt aZ állattenyésztésé.Az átmenet folyama-
tos volt, amit többek között az is je|ez, hogy a rézkor
elején egyelőre még ritka a rézből készült eszköz vagy
ékszer. A Dunántúl fejlődése most is eltérően alakult az
Alföldétől, mert a korai rézkori tiszapolgári kultúra éle-
222 / Balták öntőmintái és tégely a zóki várhegyről. (Janus
Pannonius Múzeum, Pécs)
uúszó | I51
tének első felében a Dunántúlon még a késő neolitikus
lengyeli kultúra virágzott.
A magyarországi rézkort három fejlődési szakaszra
szokták tagolni, jellemző művelődésekkel mind a Du-
nántúlon, mind az Alföldön. Altalános tapaszíalat aZ,
hogy lz ország terűletének hármas tagolódása ekkor
kezd először eltűnni. Az Alföldön már csak a tiszapolgá-
ri kultúra található meg a korai rézkorban, és közvetlen
utódja, a bodrogkeresztúri kultúra a középső rézkor-
ban. Mindkettő szinte teljesen azonos terúleten élt, mint
hajdan az AVK, sőt behatoltak már a Marostól délre eső
hajdani Vinöa{erület egy részére is. Bizonyos kiegyenlí-
tődés látható Budapest környékén is, mert a Dunántúl
északkeleti szögletében és a Gödöllői dombvidéken
mintha az alföldi és a dunántúli művelődések keveredése
zajlott volna le. A Dunántúlon a sokáig élő lengyeli kul-
túrát először egy délről terjedő, a Vinóa-kultúra késői
rokonának tartható emlékanyag váltotta fel a déli és kö-
zépső részeken, mald az egész teíületen a vonaldíszes
kerámiákból leszármazott késői utódok öröksége hono-
sodott meg, a jellegzetes kelet-alpi típusúedényekkel,
amelyek felületét mélyen kivésett minták díszítik.
Az egész r ézkor korai és középső szakaszára jellemzők
voltak a kis létszámú, valószínűleg főleg pásztorkodást
űző közösségek, amelyek létszáma alig haladhatta meg
a 30-50 főt. Ennek megfelelően az Alföldön feltárt kö-
zösségi temetőik általában 50-150 sírt tartalmaznak, és
talán 3-5 nemzedék halottait rejthetik magukban. A kez-
deti ritkaság után a középső rézkorban, a bodrogkeresz-
túri kultúrában kezd általánossá válni a fémeszközök
használata, sőt ekkor a súlyos balták, a kettős élű nagy
csákányok (valószínűleg a famunkákkal kapcsolatos
eszközök) szinte sorozatban készültek.
Már a tiszapolgári kultúrából ismerünk a fém feldol-
gozására, öntésére utaló adatokat, és vannak ilyen lele-
tek a dunántúli korai középső rézkorból, a Lasinja-
kultúrábóI is. Szórványosan felbukkan a tiszapolgári
kultúrában már az arany is- Aztgazán gazdag aranykin-
csek és sírmellékletek azonban vagy a két időszak átme-
neti idejére, vagy a középső rézkor elejére keltezhetők.
Ilyen lehetett a jőrészt elkallódott tiszaszőlősi kincs,
vagy az egy nagy és tizenegy kisebbcsüngőből álló henci-
dai lelet, valamint a dunántúli csáfordon talált két re-
mek aranykorong is (221. kép).
Elsősorban ezekbőla gazdag aranyleletekből, de a te-
metők leleteinek és maradványainak statisztikai elemzé-
séből is arra lehet következtetnünk, hogy - szemben a
neolitikum valószínűleg teljesen patriarkális társadalmi
berendezkedésével a rézkorban kezdtek jelentkezni a
Kárpát-medencében az első társadalmi-rangbéli kü-
lönbségek, Úgy látszik, hogy az egyes kis létszámúkö-
zösségek, feltehetően két-három nagycsalád vagy legfel-
jebb nemzetség irányitásában a férfiakévolt a vezető sze-
rep, akik erre részben örökletesen, részben testi tulaj-
donságuk alapján tettek szert. Fónöki hatalmuk ielvé-
nye lehetett a díszes nyelű rézbalta vagy márványjogarfej.
É2| [ltószó
A korai és középső rézkor határán érte először jelen-
tős külső hatás az Alföld területót kelet felől, amikor is
feltűntek az első jelei a sztyepp felől nyugat flelé hatoló
pásztortörzsek hullámainak. Egy ilyen hatást mutató
férfisírrabukkantak Csongrád határában.
Egyelőre azonban ezek a külső hatások nemcsak a
Dunántúl területét nem értékel, hanem még az Allöld
rézkori fejlődését sem tudták megváltoztatni. (Ebből is
látható, hogy a neolitikum elején érkező balkáni hatások
milyen erősek lehettek, hiszen alapvetően és évezredekre
meghatározták az egész Kárpát-medence életét.) Két-
ségtelen viszont, hogy hatásaikra megindult bizonyos
átrendeződés nemcsak az Alföldön, hanem egész Kelet_
Európában és a Balkán északkeleti részein is. Valószínú,
hogy az egész nagy területen több nagy törzsszövetség
laza egységbe kezdett tömörülni, hogy így könnyebben
tudjanak védekezni a keleti behatolók ellen. Ennek a
tömörülésnek az eredménye pedig az lett, hogy anyagi
kultúráik így főként a kerámiájuk is hasonulni kezd-
tek egymáséihoz. A bodrogkeresztúri kultúra késői sza-
kaszában például már olyan edényformák jelentek meg,
amelyeknekjó párjait Erdélyből, sőta Kárpátoktól délre
eső területekről ismerjük. A Dunántúlon azonban egye-
lőre még nincs jele a közelgő változásnak.
Bár a sztyeppei népek behatolását a bodrogkeresztúri
kultúra életébenmég sikerült elhárítani, más jelek is az
átrendeződésre utalnak. A középső rézkor vége ielé hir-
telen eltűntek az arany- és réztárgyak, majd a késői réz-
kor elejétól mind Erdélyben, mind az Alföldön feltűntek
az első kurgánok (más néven kunhalmok vagy őrhal-
mok). Azt bizonyítják, hogy legalábbis az ország keleti
részénnagyszabású kulturális törés zajlott le, amely be-
vezeíle a késői rézkort (radiokarbon-kormeghatározás
szerint valamikor a 3. évezred közepén). Nagyon való-
színű, hogy ez népi változással is egyült járt, amelynek
során al-dunai.. sőt sztyeppei eredetű népcsoportok kól-
tözhettek be. Ok hozták magukkal az első négykerekű
kocsit egész Kelet-Európába (kiemelkedő leletek a Bu- 223 / Korai vaskori lérfit ábrázoló bronzszobrocska
dakalászon, valamint Szigetszentmiklóson talált kocsi- Nyergesújfaluról. (MagyaI Nem7€ti Múzeum)
alakúedények!), valamint nagy tömegben a sztyeppi ere-
detű lovat. Mindezek a hatások közvetlenül alig érinl viszonylag nagy temetőket ismerünk: a budakalásziban
hették a Dunántúlt (kurgánokról például nincs tudomá- például több mint 400 sírt tártak fel. Ózd mellett egy
sunk), az átalakulásokjelei azonban ott is érezhetők. Az kisebb temetőben kerültek elő azok az ember alakú edé-
eredmény végül az lett, hogy a késői rézkorban egy hatal- nyek, amelyek egész Európában egyedülálló leleteknek
mas terület szinte teljesen egységes képet öltött. ElŐSzör számítanak.
történt meg hosszú-hosszú évezredek őta,hogy szinte az Röviden összefoglalva tehát: középső rézkori művelő-
egész Kárpát-medence, sőt még egy annál is nagyobb déseink mind az Alföldön, mind a Dunántúlon szinte
terület egységes anyagi kultúrával rendelkezett, amely- ellenállás nélkúlbefogadták és asszimilálták a kívülről
tólcsak Erdély mutat bizonyos eltéréseket.Ezt összefog- érkező keleties anyagi műveltséget, majd a rákövetkező
laló néwel (egy ausztriai lelőhely utárt) a badeni kultúrá- békésfejlődés későbbi szakaszában, a megszilárdulás
nak nevezzik, és ma már öt belső fejlódési szakaszra és után ismét bekövetkezett az, amivel már többször talál-
jó néhány Lerületi csoportra osztjuk. Eletmódjáról keve- koztunk, a területi csoportok jelentkezése. Ennek a fo-
set tudunk, valószínű, hogy főleg az Alföldön a külterjes lyamatnak a teljes kibontakozása azonban csak a rézkor
pásztorélet terjedt el, az ide-oda vándorló közösségek végére.sót a következő korszak. a korai bronzkár elejére
aligha alapítottak népes, sokáig élő falvakat. Erdekes történt meg.
ellentét, hogy - szemben a korábbi rézkori kultúrákkal I. e. 2000 tájára (és itt már nem radiokarbon, hanem
 Utószó | l53

az űgynevezett történeti kapcsolatok alapján számított folytattak, a lovat valószínűleg már igásállatként is tar_
időről van szó) a rézkor második felében szétzilált délke- tották. A bronzöntés már az érclelőhelyektől távol, a
let-európai kapcsolatrendszerek újjáalakultak. A keleti, síkságokon is folyt, a kereskedelem szálai messze vezet-
sztyeppi hatások helyét most a déli, balkáni, sőt égei tek, Igy érthető. hogy mind a tárgyi anyagban, mind a
befolyások vették át. Kiemelkedő jelentősége volt ebben hitvilágban sok jel mutat a mükénéi civilizációval való
annak, hogy délen időközben elterjedt a réznek anti- kapcsolatokra (bár hazánkban kimondottan mükénéi
monnal, majd ónnalbronzzá, egy űj fémmé való ötvözé- eredetű tárgy még nem került napvilágra). A Dunántú-
se. Mikor helyreálltak a Déllel való kereskedelmi és más lon különösen jellegzetes a remekbe szabott edényeket
kapcsolatok, a bronzöntés ismerete is elterjedt, először készitő mészbetétes (vagy pannon) kerámia népe, égeíé-
azokra a terü|etekre, ahol voltak fémforrások. Ezzel ses sírokat tartalmazó temetőivel, nem túlhosszú időtar-
együtt a technika , az edénykészítésés számos más saját- tamot mutató lakótelepeivel. A Duna-Tisza közén és a
ság új eredményei is eljutottak északra. Mezőföldön a nagyrévi kultúra örök ségéta vatyai kultú-
Mindezek ajelenségek a korai bronzkor legelején elő- ra folytatja, hatalmas, erődített földváraival, égetéses
ször az országóélnyugati részén,a Duna-Dráva szögle- sírokat tartalmazó temetőivel, sok kapcsolattal a Balkán
tében léptek fel, és az emlékanyagot a Vuéedol-Zók- irányába. A közösségek vezetói mindegyik területen ko-
művelődésnek nevezzük. Valószínú, hogy itt már akkor moly értékekethalmoztak fel arany- és bronzkincsek
megindult a fémművesség új ága, a bronzöntés, amikor formájában, amelyet onnan tudunk, hogy a középső
az országmás részein még a badeni művelődés késői sza- bronzkor yégétjelző, elég sokáig, évtizedekig tartó bi-
kasza élt. Magán a Zók mellett álló foldváron pedig egy zonytalan időszakban szép számmal rejtették el őket a
bronzöntő műhely maradványait is feltárták. Rövid földbe. Ezek közül maradtak ránk a,legszebb magyaror-
időn belül azonban az egész Kárpát-medence minden szági bronztátgyak: az európai fontosságú hajdúsámso-
népességemeghonosította a délről terjedő új művelődési ni bronzfegyverek, v agy az átalakalás beköszöntét j elző,
elemeket. Érdekes, hogy bár a hell népi alapok közösek Dunaújvárosban talált koszideri raktárleletek.
voltak (a badeni kultúra egymással erősen rokon közös- AZ átalakuláS folyamatai az i. e. 14. században indul-
ségei), most mégis egymástól határozottan elkülönülő tak meg, amikor - elsősorban a bronzművességben - az
kulturális csoportok alakultak ki, amelyek többé-kevés- addigi kizárólagos gyakorlattól teljesen eltórően, a nlu-
bé megfelelnek a késői rézkor csoportjainak, Ebben sze- gati, az Alpok és a Duna-völgye közötti területek fémfel-
repe lehetett kisebb, délrőljövő népmozgásoknak is, fő- dolgozó hagyományai kezdtek érvényesülni(nyilván az
leg az ország déli részén.Az ország középsó részein a élet sok más területének technikai ismeretével, szokásá-
nagyrévi kultura, keletel a Nyírség,csoport, délen a Ma-
kó-csoport terjedt el, Nyugaton az Alpok vidékévelro-
224 / Korai vaskori őz vagy
Ió szobra a Baranya megyei Szeberryból.
kon közösségek éltek. A Tisza és a Duna völgyében ek- (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
kor ismét tellek mega|apitására került sor. A hozzájuk
tartozó temetők egy részébenmárhamvasztásos dtussal
eltemetett halottakat is találni. Bár az égetésestemetke-
zés már a lengyeli kultúra óta szokásban volt, nagyobb
számban csak a badeni művelődés egyes csoportjaiban,
és most, a korai bronzkorban bukkannak fel ilyen sírok.
Az i|yenformán, i. e. 1800-ra kialakuló anyagi műveltsé-
gek egészen a köápső bronzkor végéig,tehát 4-5 évszá-
zadra meghatáro zták az egész Kárpát-medence sorsát.
A korai bronzkor első szakaszának a végén,tehát
1800 körül történt meg, hogy a harang alakú edényeket
készítő népességegy erősebb törzse Alsó-Ausztria és
Morvaország felól, a Duna mentén haladva, eljutott egé-
szen Budapest térségéig.A Csepel-szigeten, Tököl mel-
lett, és több más helyen feltárt sirjainak leleteibőljól lát-
sák, hogyez a gyorsan mozgó népességanyagi műveltsé-
gét hosszú vándorutján is spkáig ésjól meg tudta őrizni.
A helyzetúket megszilárdító korai bronzkori művelő-
dések bázisán i. e. 1700 körül kezdődik bronzkorunk
békésvirágkora. a középső bronzkor. Álmlában megma-
radnak a korábbi csoportok határai. Igy a Nyírség-Ma-
kó-csoport helyén alakul ki a Füzesabony-Gyulavar-
sánd-kultúra, Hell központjai lagy telleken állottak,
közeliikben közösségi temetőikkel. Fejlett földművelést
|54 | Uúszó
225 / Kacsafejes ivókürt vége Pecs-Jakabhegyről a korai vaskorból.
(Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
val együtt). A halomsíros művelődés igen korai hatásai
kezdtek tehátjelentkezni (ezek közül kerültek ki a koszi-
deri tipusú fémek is). Az eleinte békéskapcsolatok a 14.
század,végén válíottak át komoly ellentétekbe, amikor a
Rajna völgye és az Alpok felől terjeszkedő halomsíros
nép törzsei betörtek a Kárpát-medencébe is. Ezzel a
nagy népmozgással vette kezdetét a késői bronzkor.
A helyi lakosság egy része kitért a hódítók útjából, és
visszavonult az északi hegyvidékre és az Alíöld déli ré-
szére, ahol tehát egy ideig még a középső bronzkor ha-
gyományai éltek tovább (a Duna m eníi szeremlei csoport
például a mészbetéteskerámia népének visszavonult
csoportja volt). Egyes nagy, központi telleken (igy az
Alpár melletti Várdombon, vagy magán a dunaújvárosi
Kosziderpadláson) a halomsíros hódítók is megteleped-
tek. A korai szakasztól eltekintve, mind az újonnan jöt-
tek, mind az őslakók nem halomsírokba, hanem földbe
ásott kis gödrökbe temették halottaikat. Az egész ország
területén megkezdődött a bronz tömegtermelése. Külö-
nösen virágzó bronzművességet hozott létre az a pilinyi
kultúra, amely az ország északi részéna helyi és a beha-
toló lakosság keveredésébőlalakult ki, A korszak más
csoportjai azt mutatják, hogy- hasonlóképpen a közép-
ső bronzkorhoz - az ország három, vagy négy zónára
való kulturális tagolódása most is megfigyelhető (azzal
együtt, hogy a peremen találhatő kulturális csoportok
erős külső kapcsolatokat mutatnak).
A késői bronzkor második felében, azí. e, 12. század-
ban, még az eddigieknél is bonyolultabb folyamatok,
sőt, erős népmozgások haíározták meg a Kárpát-
medence belsejének képét.AzAl-Duna felől terjeszkedő,
erős művelődés bejutott egészen az Alföldre is, és a Ti-
szától keletre az őslakossággal összekeveredve alakítot-
ía ki a gávai művelődést. EzEróély gazdag réz- és arany-
lelőhelyeire támaszkodva már az i. e. 1 1-9. századokban
olyan fémmúvességet alakított ki, amelynek termékei
Európa nagy területeire eljutottak, és keleti irányban
egészen a Fekete-tenger partüdékéig ellátta a piacokat.
Ezze| allghanem pontosan egy időben a halomsíros mű-
velődésen belül az Alpok térségébenés minden bizony-
nyal a Dunántúlon is békésátmenettelkialakllí az urna-
mezős kultúra, amely a következő három évszázadban
uralta az Alpoktól egészen a Tiszáig húzódó teljes terüle-
tet. Természetesen kialakította a saját fémműves köz-
pontjait is, közöttük az egyik legfontosabb az Alpok ke-
leti lábánál található velemszentviden volt. A fémmű-
vesség hasznára, a kereskedelmi utak ellenőrzésére tá-
maszkodó gazdaság irányitása ekkor már erős, örökle-
tes törzsi vezetés kezében volt. Ezek a yezeíők az észak-
itáliai, vagy korai görög városokra sokban emlékeztető,
erődített. magaslatokon álló várszerű központokban él-
tek. Erdekes. hogy hazánkban egyelőre nincs közvetlen
nyoma a leletekben a görög földdel vagy Itáliával való
kereskedelmi kapcsolatoknak, sőt, nem tártak fel eddig
olyan, |gazi fejedelmi temetkezéseket sem, amelyek tő_
lünk nyugatra szép számmal találhatók. Ez a körülmény
arra utal, hogy hazánk területe, még a Dunántúl is, már
ekkor hátránybakerült a tőlenyugatabbra eső területek-
hez képest. Ebben szerepet iátszhattak az évezíedek óta
meg-megújuló keleti eredetű népmozgások, betörések,
inváziók is.
Így azi. e.9. században azurnamezősés gávai művelő-
dések idején kialakult viszonylagos egységet és nyugal-
mat érte kelet felől erőteljes hatás, sőt támadás. Ezt
gyakran egy olyan néphez kötik, amely fel-feltűnik az
ókori forrásokban, és általában kimmereknek nevezik
őket. Tudunk azonban egy olyan, lótartó népről is, a
sigynnákról, akik az Al-Duna mentén hatoltak be a Kár-
pát-medencébe, ésjutottak el egészen Szlovéniáig. A ha-
tások tehát inkább az Alföldet és a déli részeket érték,de
érezhetők voltak a Dunántúlon is. Hozzájuk köthető a
lótartás új formáinak (ezzel együtt új lófajtáknak) és a
vasból készült eszközöknek meghonosodása. Az egészet
jóljelzik például a keleti típusúzablák.Ennek a preszkíta
(szkiták előtti) időszaknak a temetőí az Alföldön inkább
egyszerű sírokból állanak, bár Gyomán a század elején
a Csepüs-kerti nagy halomból talán egy igazi ,,preszkí-
ta" fejedelem sirjának gazd,ag, aranytárgyakat is tartal-
mazó mellékletei kerültek elő. Eza|att a Dunántúlon az
urnamezős kultúra népcsoportjai folytatták tovább éle-
tüket, lépésrőllépésreátvéve az Alpok térségében,
Eszak-Itáliában és a Rajna-Duna vidéken kialakult
H a l ls t at t -kul túr a új eredményeit. Ugyanazt fi gyelhetjük
azonban meg, amit már korábban: a Dunántúl gazdasá-
gi élete és szervezettsége ebben az időszakban sem érte el
a nyugatabbi területekét. Bár vannak gazdag halomsi
rok (Vaszar, Pécs-Jakabhegy, Sopron-Várhely), nincs

igazi fejedelmi központ és sirhalom! Ugyanakkor a
,,preszkíta"-térségből érkező hatásokról tanúskodnak
például vastárgyak, zablák és más leletek. Kiemelkedő
tárgyak a soproni halomsírokban még a századfordulón
talált urnák, világhírű diszitéseikkel. A Dunántúl Halls-
tatt-kori közösségeinek az élete alighanem nagyobb zök-
kenők nélkül folyí azi. e.8 5. századokban.
Régótavita tárgya, hogy az indoiráni népfajhoztarto-
zó szkíták (régi magyar nevükön Szifiyak) aZ 1. e. 7-5,
századok között tényleg meghódították-e a Kárpát-
medence keleti részét,és törzseik be is költöztek-e ide,
vagycsak laza törzsszövetségi tagként a délorosz sztyep-
peken elterülő birodalmukhoz csatolták és helytartók-
kal vagy vazallusokkal kormányoztatták. Az eddig fel-
tárt régészeti leletanyagban mindkét álláspontra van bi-
zonyiték.Igazi szkíta fejedelmekjelenlétére utal az a két
halomsír (Zöldhalompusztán és Tápiószentmárton-
ban), amelyekben csak a nagy főnököknek kijáró, a jel-
vényt vagy a pajzsot óiszitő aranyszarvast is találtak.
Ugyanakkor a részben égetéses, részben csontvázas síro-
kaí íartalmaző, esetenként több száz síros temetők azt
mutatják, hogy az urnamezős és gávai kultúra, valamint
a,,preszkíta" korszak hagyományai és feltehetőleg la-
kossága - éltek tovább, kisebb-nagyobb megrázkődta-
tásokkal, Az egyik ilyen temetőben, Szentes-Vekerzu-
gon az időszak jellegzetes kocsis temetkezését is megta-
láLták, amely azonban nemcsak a nyugati Hallstatt-kör
ilyen vezéri sírjaihoz hasonlítható, hanem a sztyeppevi-
dék évezredes, kocsival temetkező hagyományaihoz is.
Ebben az idószakban terjedt el először hazánkban a
gyorsan forgó fazekaskorongon készített agyagedóny,
minden bizonnyal a Fekete-tenger környéki görög váro-
sok műhelyeiből kikerült, a szkíták által közvetített edé-
nyek. illetve ismeretek hatására. Világhírű leletnek szá-
mít az Artánd melletti Zomlin-pusztán talált sír. i. e.
570-560 körül készült görög bronzedényével és arany
felszerelésével. A valószínűleg Spáttában késziilt hüdria
méltó párja Közép- és Nyugat-Európa remek, görögor-
szági eredetú őskori bronzedény-leleteinek.
Nincs semmi érdemleges régészetijeleannak, hogy ez
az Alföldön meghonosodott, igazi szkíta vagy a szkiíák
érdekkóréhez tartozó művelódés a Dunántűra komoly
hatással lett voln a: Közép- és Kelet-Európa határa ek-
kor a Duna mentén húzódott. Egyvalami azonban arra
utal, hogy az Alföldön az i. e. 700/650 30lközőttiszáza-
dokban zömmel mégsem az íráni eredetű szkíták éltek.
A Dunántúlon már régen megjelentek a kelták, az Alföl-
dön is sokfelé megtalálhatók voltak, amikor a gávai kul-
túrából leszármazott őslakosság hagyományai (például
jellegzetes edénymúvessége)még mindig életben voltak.
A régészeti és történeti kutatás úgy véli, hogy a La
Téne-kor előtti ko rai kelta (protoke|ta) népcsopoltokha-
zánk, elsősorban a Dunántúl területén nem bukkantak
fel. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy a korai
kelta civilizáció igen nagy területeken az urnamezős,
Utószó | |55
majd hallstatti népességekhagyományainak közvetlen
folytatója volt, és így a Dunántúl urnamezős őslakossá-
ga sem lehetett teljesen idegen a hódítva érkező kelták-
tól. Ezt az őslakosságot a kutatók általában az illírekhez
tartozó pannon néplek határozzák meg, akik nevet is
adtak a későbbi római provinciának. Népi és feltehetően
nyelvi önállóságukat tehát jó ideig a kelta uralom alatt
is megőrizhették.
Az irott történeti források és a régészeti leletek egybe-
hangzó tanúsága szerint a legelső kelta hódítók nem sok-
kal i. e. 400-at követően léptek be hazánk területére, va-
lószinűleg a Rajna-vidékről kiindulva, akikhez azonban
más vidékről való törzsek is csatlakozhattak (például a
Marne vidékéről). Először a Kisalföldet szállták meg,
majd fokozatosan terjesztették ki uralmukat a Dunántúl
középső és keleti részeire, i. e.300-tól kezdve pedig a
Gödöllői dombvidékre. A Dunántúl déli részénés az
Alföldön azonban a késői szkíta-kor és feltehetően a
sigynna-művelődés ekkor még ellenállt nekik. I. e. 300-at
követően azonban újabb kelta hódító hullámok indul-
tak kelet felé. Egyik csoportjuk egészen a görögországi
Delphoiig jutott, de ott vereséget szenvedve, visszavo-
nultak, és egy rószük minden jel szerint a Kárpát-meden-
cében, elsősorban a Dunántúl déli részéntelepedett meg.
Ettől az időtől kezdve sűrűsödtek meg a kelták és az
alföldi ,,szkíták" közötti kapcsolatok, majd a 3. század
folyamán a kezükbe került az Alföld is. Az őslakosság-
gal való összeolvadás, majd az i. e. 114-ben betörő kim-
ber néppel való csatározások lstán a 2. század végéna
Dunántúlon a boiok tórzse uralkodott, tőlük délre a
scordiscus terület volt. később bukkantak fel a Duna-
kanyarbatl az eraviscusok, keletebbre az osusok és a co-
tinusok, Eszakkelet-Magyaíországon pedig az anartiu-
sok és a tauriscusok.
A magyarországi kelták ürágkora az i. e. 3. század
végétőlazi. e. I. század elejéigtartott. Anyagi és szellemi
kultúrájuk annyira megőrizte a közös kelta hagyomá-
nyokat, hogy a kezünkben tartott kötet megállapításai
és adatai mindentovábbi nélkül vonatkoztathatók ama-
gyarországi keltaságra is. Hatalmukat először az i. e. 1.
század elején Róma északkelet felé is meginduló hódító
politikája, illetve az erdélyi dákok megerősödése és ter-
jeszkedése veszélyeztette. Politikai önállóságuknak a
Dunántúlon az i. e. 35-ben kezdődő, de csak az i. sz. 1.
századközepérelezáruló római hódítás vetett véget, bár
a keltaságjelentős része még az i. sz,2. századigmegőfiz-
te népi és nyelvi különállását. Az Alföldön ugyanez tör-
tént, a terület a dákok érdekszférájába került, már eleve
keveredettebb ,,kelta" lakossága népi önállóságát csak a
keletről hódítóként érkező, iráni eredetú jazyg, majd
szarmata népekkel való keveredés során vesztette el.
A keltákkal azonban, s kúlönösen a dákokkal és pan-
nonia római meghódoltatásával már jócskán kiléptünk
abból a hosszú időfolyamból, amelyet Európa őskorá-
nak nevezünk.
 ,
TOYÁBBI OLVASMÁNYOK
Árret-ÁNos ir,túvpr A REZKOR,*
CHILDE, V. GORDON, A civilizáció bölcsője (Btlda- BoGNÁR-KUTZIÁN I., Záe Copper Age Cemetery of
pest, 1959). *
Ti szapolgár - Basaranya ( Budapest. l 9ó3).*
CHILDE, V. GORDON, Az európai társadalom őstörté- BOGNAR-KUTZIAN L, Ilre Early Copper Age Tisza-
ne te (Bud apest, l9 62).* polgár Culture in the Carpathian Basllr (Budapest,
CHILDE, V. GORDON, Az ember önmaga alkotója 1912).*
(Budapest, l968).* ECSEDY I., The People of the Pil-Grave Kurgans in East-
CLARK, GRAHAME, A vadembertől a civilizációig ern Hungary (Btld,apest, l979).*
( Budapest, 1949 ).* MAKKAY J., 7re Tiszaszőlős Treasure (Budapest, sajtó
CLARK, GRAHAME, A világ őstörténeíe (Budapest, alatt, Akadémiai Kiadó).*
l9'15).* MAKKAY J., l liszaszőlősi kincs. Nyomozás egy rézkori
CLARKE, J. G. D.-PIGGOTT, S., Prehísíoric Societies fejedelem ügyében (Bld,apest, sajtó alatt, Gondolat Ki-
(London, 1965). adó).*
FAGAN, B., In the Beginning (2, kiadás, New York, PATLY P., Die Bodrogkeresztúr-Kultur. Bericht der Ró-
l97 5), misch-Germanischen Kommission 55 (Frankfurt Berlin,
lrÜlle n-xn npE. H.. Handbuch tler Vorgeschichte 197+197 5\.*
(több kötetben, München, l966 óta).
PIGGOTT, S., l ncient Europe (Edinburgh, 1973). A HARANG ALAKÚ EDENYEK KORSZAKA
CLARKE, D. L., Beaker Pottery of Great Briíain and
A REGESZET TÖnrÉNBrB Ir e l an d (Cambridge, 1 970).
DANIEL, GLYN E., The Idea of Prehistory (London, LANTING, J. N.-VAN DER WAALS, J. D. (szerkesz-
1962). tők), Glockenbecher Symposion (l97 6).
DANIEL, GLYN E.,Orígins andGrowth of Archaeology MERCER, R. (szerkesztő), Beakers in Britain and Eu-
(Harmondsworth, 1967). tope (Oxford,, |977).
DANIEL, GLYN E., l Hundred and Fifty Years of Ar- SCHREIBER R., A harangeünyek népe Budapesten
chaeology (2. kiadás, London, 1975). (Budapest, l973).*
SZOMBATHY VIKTOR (szerkesztő), A magyar régé- SANGMEISTER, E., ,,La civilisation du vase campani-
szet regénye (1,.kőtet Budapest, l968, 2. kötet Budapest, form" ín: Les Civilisations allaníiques, Actes du I",Collo_
l970,3. kötet Budapest, l976).* que Atlantique (Brest, l963), p.25 56.

AZ úJKóKOR (NEoLITIKUM) A BRONZKOR

CHILDE, V. GORDON, The Dawn of European Civili- GIMBIIIAS, M, Bronze Age Cultures in Central and
sation (London, 1957). Eastern Europe (The Hague, 1965).
DANIEL, GLYN E,, The Megalith Builders of Western KOVACS T., A bronzkor Magyarországon (Budapest,
Europe (London, 1958). l97'7).4
GIMBUTAS, M., Prehistory of Eastern Europe. L kötet MOZSOLICS A., Bronzefunde des Karpatenbeckens
(Cambridge, Mass., 1956). (Budapest, l967).*
MAKKAY J., Á magyarországi neolitikum kutatásának MOZSOLICS, A., Bronze- und Goldfunde des Kurpaten-
új eredményei (Budapest, l982).* b ec kens (Budapesí, l91 3).*
MURRAY, J., The First European Agrículture (Edtn- SANDA RS, N.. Bronze Age Cultures in France 1Cam-
burgh, 197l). bridge, l957).
PHILLIPS, P., Early Farmers of West Mediterranean
Europe (London, 1975). A_BRONZKOR A FÖLDKÖZI-TENGER KELETI
TRINGHAM, R. , Hunters, Fishers and Farmers oJ'East- TERSEGEBEN*
ern Europe: 6000 3000 BC (London,l97l). KÓSZEGIF.., A t ör ténelem küszöbén(Budapest, 1984). *
(Bőséges további irodalommal.)
l
HOOD, S., minószí Kréta (Bldapest, 1983).*

* A magyar kiadás bibliográfiai kiegészítésétjelöli. (A

szerk.)

AVAsKoR
FILIP, J., A kelta civilizócű és öröksége (Budapest,
196ó).
POWELL, T. G.E., The Celts (London, 1958).
szABÓ M., A kelták nyomában Magyarországon (Btt-
dapest, 1971, 2. kiadás).*
A MÚVESZET
RÓNAI., Magyarorczógi műlészet a honfoglalásig (Btt-
dapest, 1959).+
MAKKAY J., ,,A tiszai kultura agya gistenáről" (Mbé,
szet 1513. szltm, 1974. mfucius, p, G8).*
JACOBSTHAL, P., Early Celtic Art (Oxford, 1944;
utánnyomás, 1969),
MEGAW, J. v. S ,, Art oí the European Iron Age (Bath,
1970).
POWELL, T. G. E,, Prehistoric Art (London, 1966).
SANDARS, N. K,, Prehistoric Art in Europe (Hat,
mondsworth, 1968).
Tovóbbi olvasmónyok I l57
EGYES TERÜLETEK ŐSKORA
FERENCZY E., l magyar föld népeinek története a hon-
(Bldapest, l 958). *
fo elalásis
MARIEN, M. E., oud-Belgié. van de eerste landbouwers
tot de Komst van Caesar (Antwerpen, 1952).
REIIIIREW, C, (szerkesztő), Blitish Prehistory: a New
O u t l ine (Loldol, I97 4).
SAVORY, H. N,, Zie Greeks Oyerseas (Harmonds-
worth, 1964).
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK A RÉGÉSZETBEN
AITKEN, M, J., Fizika és régészet (Budapest, 1982).*
BROTHWELL, D.-HIGGS, E (szerkesztők), Science
in Archaeology (London, 1970).
TITE, M., Methods of Physical,Exatnination in Archae-
ology (Loldot11972).
l58 | További olvasmányok
A kötetben szereplő felvételeket az alábbi könyvtárak,
intézmén yek, múzeumok, személyek készítettél,illetve
bocsátottá k rendelkezé sre.
Aerofilms, Boreham Wood 78,87, 136, 137
Archaeological Museum, Borely, a belső címoldallal
szemben Archeologickj, Ústav, Nyitra l27,I28
Ashmolean Museum, Oxford 30; A. Bulteid és H. St.
George Gray könyvéből, The Glastonbury Lake Village
(191l): 31; III. Napóleon: Histoire de Jules César (ÍI.
kötet, l865) címúművéből: 35,6I,67,80, l l3, l15, l25,
134,l43
Dick Bamard, London 82
Bernisches Historisches Museum, Bern ló5
Bibliothöque Nationale, Párizs 206
Bildarchiv Preussischer Kulturbesi tz, Berlin 32
British Museum, London 22, 116, 120, 12I, l22, I33.
l58. l93, l98, 2l4, 2I5, 2l7
C-l4 Measurements Laboratory, UKAEA, Harwell 36,
3,7,38
Cambridge University Museum of Archaeology and
Ethnology, Cambridge l5
Central Office and Museum of National Antiquities,
Stockholm 34
Civico Museo Archaeologico, Como 155
ent (a
9rown Copyright: a Department ofthe Environm
Kömyezetvédelmi Hivatal) engedélyével 83, 86
Déri Műeum, Debrecen 126
Devizes Museum ,Devizes 24, Il7, Il9
Douglas Dickens , London 27
C. M, Dixon, Dover 75, 85, 88, l01, l02, t03,104, l05,
l06, l07. l08. l39. l41,144,202,203
Philip Dixon, Nottingham ló4
George Eogan, Dublin 90, 94,95,96,97,98
Robert Estall. London 60, l35, l38
Mary Evans Picture Library, London 26
Ecsedy István és K őhegyi Zoltán, Pécs 222, 224, 225
Ray Gardner, London 212
Roger Gorringe, London 8, 9, 68, 7 l, 99, 112, 140, 1 54.
l5ó, 168, l99
Anthony Harding, Durham 63, 64, 129, l 57
Drcnnis W. Harding, Edinburgh l 4, 40, 4l, 42, 43, 44, 45,
46,47, 48,49
Robert Harding Associates, London borító, l, 3, 74
Michael Holford Library, Loughto n 72, 77 ,8l
Wolfgang Kimmig, Tübingen l71, l72, l73, 177 , I78,
l79,I81,182,l83, l84, l85, 186, 187, 189, 190, 19l, 192
Leicestershire Museums, Leicester 130
Lovell Johns, Oxford 2, 62,89,114,147,209
Kádas Tibor, Budapest 2l8,220,22l
Malcolm McGregor, London l7, l62
Yvonne Mclean, London 16, l10, l11, 13l. 148. l88
Mansell CoIlection, London 29
Merseyside County Museums, Liverpool 2l6
Moravské Museum, Brno 66
Musée Archéologique, Chátillon-sur-Seine: Photogra-
phie Griaudon 166, 167, 169, l70
Museo Civico, Bologna l51, 153
Národní Museum, Ljubljana l52
Národni Museum, Prága 207
National Museum of Antiquities of Scotland, Edin-
burgh 20, 118
National Museum, Koppenhága 4, 7, 12, 2t, 25, 7 3, 7 g,
204,205,208
National Museum of Ireland, Dublin 213
National Museum of Switzerland, Zürich 161
National Museum of Wales, Cardiff 10
Naturhistorisches Museum, Bécs 145, 146
Northampton Development Cooperation 39
Oxford lllustrators, Oxford 9|, 92, l4Z, I74, l't5, l80,
2l0,211
Photoresources, Dover 5,6, l8, 19, 69,'70,109
Pitt Rivers Museum, Oxford 33
Peter J. Reynolds, Hambledon 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56,
57, 58, 59
Rheinisches Landesmuseum, Bonn l23, I97, 200, 20l
Royal Irish Academy, Dublin 23 (Gabriel Beranger:
Book of Sketchescímű kéziratából, száma MS no. 3 Cl0,
I77s-ből)
Scala, Firenze 11, 65, 149, 150
Graham Smith, London 124, l32, 163, 176
Society of Antiquaries of London, London 28 J, G.
Ramsauer könyvéből: Das Grtiberfeld von Hallstatt; 76
R. E. M. Wheeler, Maiden Castle ciműkönyvéből (1943)
Somerset Levels Project. Cambridge: J. M. Coles felvé-
tele 13
Spectrum Colour Library, London 84
Sugár Lajos, Bldapesí 2I9, 223
Universíty of Cambridge, Committee for Aerial Photo-
graphy 93, 100
Württembergisches Landesmuseum, Stuttgart l 59, 160,
|94, l95,196
KIsLExlKoN
aknasír: a Mükéné-kori Górögországban egy
olyan sírforma, amelynél a halottat egy
hosszúkás alakú sírgödöI mélyen felállított,
kőlapokból rakott ládában temették e1.
A gödóí eléIhette akár a 4 méteres mélységet
is, és egy-egy ládában egy vagy több halott is
nyugodhatott. A §ír helyet néha a fölötte
felállított sírkővel, a sztéléveljelölték meg.
Magában Mükénében az akna§írok két
sirkörön belül voltak. Ezek közül az egyiket,
az A sírkört, még H. schliemann találta meg
é§ tárta fel l876-ban, é§ ekkor kerúltek elő
a nagyszerű sírmellékletek is, közöttük
Agamemnon híres, aranyból készült temetési
maszkja. Az akoasirok a középső Hellíszi
periódus végétól a késő Hellászi periódus IL
§zakasáig terjedően keltezhetők, tehát az
i. e. 17. század végétől a 15. századig. Az
e század ötvenes éveiben feltáIt B sirkör volt
az idő§ebb.
alabáId: o1yan fegyver, amelyné1 a penge
derékszögben áll a nyélre. a tőrtől pedig
abban küönbözik, hogy a penge iveltebb
formájú, és közepén sok§zor erős borda
szilárdítja. Különösen az európai korai
bronzkorban voltak kedveltek, é§ apró
má§olataikat i§ i§meljük bolostyánból vagy
vékony aranylemezből.
á|bo|tozaí tetőépitési eljárás, amely
küönösen jellemzó a nyu8at-európai
folyosós sírokra. Ennél lapo§ kőtömböket
úgy fektetnek egymásra két és több irányból
befelé haladva, hogy belső széleik egyre
beUebb kerülnek, Felül egy sántén lapos
zárótómbbel lefedik az egészet.
glmeríai művelődé§: spanyolország délkeleti
részének (Almeríának) a neoütikumból
származó eíúékanyaga taítozik íd.. az i. e. 4.
évezredben. Eglk legfonto§abb lelőhelye El
Garcel mellett varr.
rmphora: nagyméíetű agyag tárolóedény,
a bor szállítására és őrze§érc §zolgált.
Megnyűt testén íniíldigkét fü volt, feneke
csúc§ban végződött. Gyakían volt az ilyerr
edényeken pec§étlenyomat, amely a készítőt
vagy a kerámiamúhelyt nevezte meg, Jól
elkülöníthető formáik és pec§édenyomataik
miatt küönösen alkalma§ak
a csoporto§ítá§ra é§ a keltezésre.
rpotropaikus / baje|hádtó: olyan ábrázolás
vagy tárgyjelzöje. amely nem kivánatos.
gonosz hatá§ok elhárítására szolgál.
app€nnini művelódé§| az Itáliában huzódó
hasonió nevú hegylánc vidékeinek középső
és késői bronzkori leleteit foglalja magába,
elsősolban a váútozatos formájú
agyagedényeket, Ezek között vannak
magasra ívelődó, finomaí kidolgozott ftilű
tálak, továbbá más formák, ívelt vonalú es
cikcaklrban haladó geometriku§ mintái*al
diszítve, E művelödés pásztorkodást űzó
népessége és az észak-itá|iai terramarák
lako§§ága kózött a ké§ói bronzkorbaí
létrejött kapc§olatok j€l€ntó§ §zerepet
játszottak az itáliai kolai vaskor
kialakulásában.
Alabárd
álboltozat
Argar-múvelfi és: Délkelet-Spanyolország
kolai bronzkoú anyagi kultúrájának neve, az
Almeríában található hasonló nevű
lelőhelyról elnevezve. A településeit általában
megerődítették, é§ rajtuk a házakat é§ az
utcákat derékszögú alaprajz §zerint
rendezték el (mint például El Oficióban), és
gyakían magán a telepen került sor
a halottak eltemetésérei§. Egy-egy §ííban
általában €gy vagy két temetkezes van,
ritkák a többes sííok.A koíai §zaka§zban
kóládásak voltak a sírok, a rákövetkező
idószakban pedig úgynevezett pitoszosak (a
halottakat nagyméretú edényekben földelték
el). A jellegzetes leletek között vannak
háromszög formájú pengével ellátott tórök,
alabárdok és eást ékszelek, a kelámiában
egysz€rú, éle§ hastörésú trálak és magas
csótalpon álló kelyhek. A művelődés az i. e,
2. évezred el§ó felében élt.
írkol᧠(m᧠néven bordáás vagy
kannelúrázás): a kerámia olyan disátési
módja, amikor általában vizszint€§en futó,
egymással párhuzamos sekély árkokat
bomak létre az edény felúletén, a még ki nem
égetett agyagra alkalinazott simító
nyomással. Az árkok általában négyzete§
kere§ztmetszetúek, de lehetnek
körívmetszetúek i§.
árkolásos dísz: az az €ljárás, amikor a még ki
nem égetett edéíyekfeliiletén párhuzamos
irányban vizsánte§ vagy gyakrabban
fuggőleges, e§etenként hullámos, sekély vagy
mélyebb árkokat hriarrak. Kere§ztmet§zetben
nézve általában félkör alakuak, vagy jóval
sekélyebbek ezek az árkok.
Ar]as-művelőd€s: középső és késói vaskoíi
emlékanyag összefoglaló neve Yorkshire
grófság keleti részén.Jellemzők rá az olyan
sírhalmok, amelyeket kölben vagy
négyszögletesen haladó árok vesz körül,
a gazdagabb sírokba pedig egy kétkerekű
kocsit is eltemettek a halottal, Ez utóbbi
§zokás a champagne területén
megfigyelhető, a korai La Téne-kori
csoportokra jellemző temetkeási szoká§okn
emlékeztet. Noha a szakemberek
egyóntetűen elfogadják, hogy a múvelődést
egy erőleljes. a La Manche-c§atomán
keresztül tórténő népvándorlás hozta létre,
az még ma is ütatott, hogy ez a népmozgás
honnan é§ mikor indult el.
Áthénriosz: kisebb göróg váro§okban
dolgozó iró i. §z. 200 kórü, akinek minden
ránk maradt írása a lakomákon részt vevó
tudós vendégek filozófiáról, irodalomról és
hasonló témákról folytatott beszélgetéseiről
számol be. A régészet§zempontjából a kelLik
ünnepi szokásail említő rövid megjegyzései
érdemelnek figyelmet. Ezeket a részleteket
§inte szó §zerint vette át poszeidónio§z
munkáiból.
Aubrey, John ( 1 62G1 697)i a l7 - száeadi brit
régiségbúvárokkózül a legismertebb
személyiség, es a régé§zeti tercpmunka
úttöróje. Kutatá§ait lőleg wiltshire
gróf§ágban folytatta, el§ő§orban
a stonehenge é§ az Avebury kókör
tanulmányoásával, és eredményeit életében
m€g nem jelent munkájábal, a Morunenta
Bfitahhicában iíta Ie.
160 | Kslexikon
aunjetitzi kultríra (a magyar tudományos
nyelvben ném€t eredetú kifejeásként
hono§odott meg, mivel azonban a névadó
lelóhe|y Csehwlovákiában vao, a szláv
nyellri országokban Únétice-kultúra néven
emlegetik): Közép-Európa korai bronzkori
művelódé§einek c§oportjait foglalja óssze
a név. egy Prágától északnyugatra lévó
lelöhely alapján. Reirecke bronzkori
rendszerében az A szakasznak felel meg, és
az i. e. 2. évezred első felébe keltezhető. Úgy
Lartják. hogy főIeg a fémtárgyaj Dagyon
jellegzetesek. a báromszögletű vagy megnyüt
pengéjű, tómör markolatú tőrök, pereme§
balták, ilabárdok, tekerc§elt tömór te§tú
karperecck és sokfajta tű. Ezek mindegyike
tóleg a kullula fejlett vakaszában volr
gyakoíi, míg a kolábbi szakasz üpusai
a megelőző hsr g alakú edények műve|ódése
tárgyaival mutatDak kapc§olatot.
A szászországi, thiidngiai fejedelmi sírok
egyébként nem a kultűa közponü terúletein
fekszeüek, A telepiiléseket kevé§bé jól
i§merjük, mint a temetőket, de tudunk arról,
hogy kefllLltek már felszínre téglalap
a\aprajzú getendavázas házak. Keleten az
aunjetitzi kultúra időb€n érintkezett
a Drgyrévi é§ a hatvani kultúrá}kal, délen
a straubingr'val és az adlerbergivel, é§zakon
pedig egyidós volt a Moníelius-féle bronzkor
I periódusával.
Avienu§ Ruíu§ F€§tus: elégia-formriban irt
mesék róúai költője azi, sz. 4. uázzd végén.
ora Maririma clm(lk6lteménye egy
Massiliole PeliplLs cimü munlábóI átvetl
ré§zleteket i§ tartalrnaz. Az utóbbi mű olvan
tengeri utazásról számolt be, amely
Masszíliából (a mai Marseille-ból) kiindulva
vezetett a Földköá-lenger nyrrgaü panjai
meotén, és legkésóbb az|. e, 6. szápadban
került Ésor. vannak benne adatok a távoli
Ierne és Albion nevú sziE tekíe, azAz
Irországra és Angliára vonatkozóla8 i§,
amelyek lakói állitólag kereskedelni
kapc§olatban állottak a Bíetagn€-ban lakó
oe§trymnide§ nevii néppel.
Ayl€§ford§warling_művelód€§:
Dé|kelerAoglia késói La Téne-korszakára
jellemzó terileti emtékc§oport neve. Kent
gróf§ágban található két temetőról kapta
a nevét. Altalábafl az i. e. l . században
a szárazftildról bevándorló ga b€lgákkal
hozzál kapcsolalba. A korszak le8fontosabb
újílásai között volt az érmeverés bevezetése,
és az, hogy az agyageAények eg5r révét
fazekaskoroogou keszitették. Vaínak
közöttúk talpa§ fazekak bordadísszel ellátva,
tálak, cséwék és kancsók. Itáüai je egű,
importált bonzedények, valamint az
ugyancsak délről behozotl.mphorík
taúú§ága §zerint élenk kere§kedelrni
kapc§olatok állottak fenn az európai
szárazftilddel, amelyek a római hódíás uLin
Galliával folytatódtak tovább.
Bituiau§| Luemius fia é§ az egyik vezető gall
lórz§nek. az arvemu§oknak a királya az i. e.
2. gziaadban. I. e. l2l-ben a lómai §eregek
C. Domitius Ahenobarbus és Q, Fabius
Maximus vezetésévelvere§éget mé.tek rá. Az
arvemusok királyai ráltalában nagyszerú
ünnepségeikról és gazdagságuk fi logtatásáról
volrak hiresek.
bodrogkere§ztúri kulhiral a kóápsó rézkorba
tartozó helyi művelódés neve
Magyarországon, amely időben kóvette
a ti§zapolgíri ku|hirát. Elsősorban
a tem€tóik alapján folytonosság állapítható
meg közöttük, Mindkettónek az életében
való§zínű.leg jelentős §zeíep1t játszhatott az
állattenyésztés. K ülönösen gazda8 volt
rézeszközeik választéka: a nagyméretű,
ellentett élű rézc§ákányok, a balták, a vésők
és árak. Ekkor lépnek fel nagy vámban az
arany ékszerek is, és kózöttük a ki§
karikáktól é§ túktól kezdve egészen
a csaknem az egy kg_os súl},1 is eléró dísz€s,
mellen viselt lemezekig §okféle típu§
található. A temetókból feltárt sírmellékletek
között gyakoriak a sápen díszítettedények,
a gyöngyók, §ót egye§ gazdagabb
főnóksírokból márványkalapácsokat, illetve
joBarfejeket. a méltóság szimbóIumait is
isme{ük. Valószínü, hog5l
a bodrogkeresztúri kultűa életének második
felében megeró§ödtek a keleti, a sztyeppról
eredó kultuíáü§ hatások, sőt egyes
népcsoportok oonan való bevándorlására is
§or kerühetott.
Boian-művelódes: Északkelet-Bulgáriának és
Délkelet-Romániának a neoütikum késői
idóvakába tartozó kultúníja.
bordaűsz: az agyagedények keszitésénél
gyakran ha§znált olyan díszitésimód,
amikor egy agyagból kéMúlt lapo§ bordát
tesznek az edények oldalára v2sánte§
helyzetben úgy. bogy az egész testeo
körülhaladjon. Vagy csak puszta diszitő
verepe volt, vagy segítette az edény
kézbevételétés sáütá§át is.
Boucber de Perthe§, Jacque§ (1788-1868):
úttórő j€lentősegú francia rcgiségbúvár, aki
a Somme folyó teraszain pattintott
k&szközóket ma rnár kihalt állatok
c§ontjaival együt fedezett fel. Ennek alapján
ötkötetes íagy tanuln áryában (De ta
créalion: essai sur l'origine e! la pfugression
deJ érre§, l838-184l), valamint
háromtötetes múvében (Antiquités celti.lues
et antédiluyiennes , l 847) arra követk€ztetett.
hogy az ember igen régi idők óta éll a íöldön,
Boudicca (Boadicea): a kelet-angliai icenu§
törzs i. sz. 60 6l-ben kirobbant felkelésének
vezetóje. Pra§utagusnak, a rómaiakkal
§zövet§€8es királynak a halálát követően, aki
megkísérelte. hogy király§ágát leányaira
örökitse. és azzal együtt a rómaiak kezere
játssza. a római fuvatalnokok megtagadták
kéresenek telje§iteset, és erószakoskodtak
akirálynóvel, Boudiccával és leányaival.
A kiráynő erre felkelésre bírla az ic€nusokat
é§ a feldúlták
trinovante§ tórz§€t,
a colche§lemél találhaló római telepel,
camulodunumot. továbbá verularniumot
st. AlbansDál és LoDdoniumot (a maj London
helyén álló eglk relepülést). A királynő
csapalai azooban végül is vereséget
szenvedtek a helytartó, suetonius PauliDu§
vezette csapatoktóI. maga Boudicca pedig
állitólag megmérgezte magát,
brachykeph{ü!: a fej méretének
meghatároása a fej hosszriságának és
szélességénekarányáb aa, Ha ez az atály
8l% lolött van, akkor be§álúnk
brachykephaliáról, 75,9% alatt
dolichokephaliáról, a kettó közótt
mesokephaliáról, A brachykephalia
rővidfejűséget, a dolichokephalia
ho§szúfejúséget.a mesokephalia pedig
köáphosszú- fei űseget ielent,
bronzkor: az észak-európai régiségbúvárok
által felállitott hí.omp€riódu§os red§z€rben
ez volt a nev€ az első koTszaknak, amely
ismerte és használta a fémet, amelyben
a köeszközöket elös7ör a rézból. majd a réz
és on ötvözetébőI. a bronzból készül1 tár8yak
kezdték felváltani. Eá a technológiára
alapozott modellt az őstörténészek azért
fogadták el, mert ez nyújtotta az első
lehetóséget aflrra, hogy a íégészetitátgyakat
egymá§tól határozottan megküönböztethető
é§ egyúttal egymá§t időben kővető tipusokba
rendezzék, amely típu§§orokból azutál
időrendi semát lehetett felállitaniok.
Manapság a bronz legkorábbi ha§ználatát
Délkelet-Európában azi. e. 5, éyezred
végétól lehet nyomon köyetni.
Bylany-művelódés: a csehor§zági hall§tatti
vr§kor anyagi múV€ltségének a neve, amely
egy Píága közelébetr lévó lelőhelytől
származik, Temetkezései között igen
szegényes melléklelekkel ellátoll égeté§c§,
valamint gazdag csontvázas sííokegyaránt
vannak. Az utóbbiak kózül kiemelkednek
azok, amelyekben kocsis t€metkeri§ek
találhatók, külónbözó ló§zer§zámzatokkal és
edénlmellékletekkel.
crrüumkagylóvat dílzített kerlimiü
a Földközi-tengel Európába eső
partvidékein elterjedt, korai neoütftus
leletanyag összefoglaló neve, amely oman
számazik. hogy az agyagedéoyeket egy
cardium nevrt (Cardium edule, magyarul
ehető §zivkagyló) tengeri kagyló teknójének
csipkés-hullámos peremév€l dí§zítették úgy,
hogy a teknók élétsorokba rendezve vagy
más módon b€nyomták a mé8 kiégetetlen
edenyek oldalába. Bár vannak adatok arra,
hogy az ilyen közösségek földmúveléssel
foglalkoáak, a vadáwat é§ a halá§zat
a létfenntartás fontos ré§ze maradt, és
a kőeszközók készítésebenis megfigyelhetők
tovább éló középsö kókori (mezolitikus)
hagyoí[ányok. A ladiokarbon-mérések
§zerint a múvelődés lelőhelyei az i. e. 6. és 5,
évezredre keltezhetők_

caltimandua: a lómai hóditás elótti
időszakban Britannia legnépesebb ő§lako§
törz§ének, a brigantesnek a királynője. E nép
laköterii{ete a déli Pennin-hegységtól egészen
a Tyne és Solway folyók üdékéigted€dt.
A királlnő állítólag i. sz. 51-ben átadta
caratacust a rómaiaknak. é§ emiatt
szakitásla ke!ült sor kózte és fé{e, venutius
között, Ettól kezdve az utóbbi vezette
a rómaiak elleni harcot mindaddig, amíg
a 70-es óvekben a Petilius Cerialis és Agricola
áIlaLve/etett légiók a brigantes rörzseket is
behódoltatták.
ca§§ivellaüíus: a kutatók egyöntetú
véleménye szerint i. e, 54-ben őt választották
a brit törzsek !ezetójévé. amikor Caesar
másodszor indult Brilannia meghóditására.
Úgy tudni, hogy ő volt a catuvellaunusok
királya, és talán Ta§ciovianus és
cunobelinus nevú vezéreik őse, bár a ránk
maTadt írott foüások ezt kifejezetten így
sohasem állítják.
caslío: az elóditett telepet jelölő poítugál
szó, különö§en az lbériai-félsziget
északnyugati részéntalálható kelta kori
erős§égekre vonatkozóan.
Chass€y-művelődés| az eglk nyr,rgat-európai
neolitikus múvelődés, amelyet egy
Burgundiában lévő lelóhelyéIól neveztek el.
Dél-Franciaországnak főleg a Rhöne-tól
nyugatra eső teriiletein az i- .. 4. évezred,
elején alakult ki, és általános feltevés szelint
innen terjedt el észak felé
a Párizsi-medencébe, ahol magába
olvasztotta az ott nála korábbi Duna-vidóki,
vonaldíszes kerániát készítő lakosságot,
a Massif centraltól nyugatra vi§zont az
ő c§oportjait asszimilálták a helyi,
ríegalitikus népc§oportok. Mind
barlangokban, mind a szabad területeken
voltak telepiilései. Jellegzete§ edónyforftíi
között nemcsak legömbólyített fenekú,
zómök vagy éle§ hastőrésú, a nyugati
vidékekrejellemző formák voltak, de az
úgynevezett pánsíp alakú, füllel díszített
tálak é§ lábas lapos edények i§, az utóbbiakat
edénytartóknak határ ozzák íneE.
child€, vere Gordon (),892,1951\ a20.
század egyik legkiválóbb őstörténésze.
Először az edinburghi, majd azt követően
a londoni egyetemen volt a régé§zet
professzora. Külónösen sokat foglalkozott
azzal, ho8yan lehet meghatározni az ő§kori
kultúra és a vele ósszefiiggó jelenségek
fogalmát. Összefoglaló munká kózött
vannak a következők| The Dawi oí European
Ciyilization (A,7 eD:íópai ciülizáció hajnala,
1925), The Danube in hehístory (A
Duna-vidék az őskorban, 1929), Plehistory
oí Scotland (Skócia őstórienete, 1935),
Prehístoric Conmunities oí the British hles
(A Brit-ságetek ő§kori társadalmai, 1940) é§
mellettük olyan ismeretterjesztó élú
könwá, rnlnt Áz elkbel önmagt alkotója
(Budapest, 1968), |yhat Happened in History?
(Mi történt a tö énelem során?, 1942), végúl
Píecing togeíher lhe Pa§, (A régmúlt
rekonstrukciója, l 956).
cikcakk/három§zögminta (angol chewon):
lefelé néző hegyű V-Ie, vagy egymá§hoz
kapcsolódó V-kre emlékeztetó minta, amely
mind a kerámia, mind a férrrtárgyak
díszitésébenigen gyakori.
cikcakk- vagy háromszög-minta
Clarke, D. L. (1937-1976): Angliában ő volt
az úgynevezett újrégészetegyik fő szószólója,
Ebben az irányzatban a tár§tudományokból
és a természettudomi4nyokból §zármazó,
a lerüleliés téíbelieloszlást, valamint az
egye§ típu§okon belúl az egyedek számát
vizsgáló módszereket alka]rnazták
a régószetre is, amely igy a korábbi,
hagyományos, történeti megközelitést volt
hivatra pótolni. illetve felváltani. Fő müve
a Beaker Poííery in Gfeat Bfitain and lfeland
(A harang alakú edény9k múvelődése
Nagy-Britanniában és Irországban, l970).
Szerkesztője és egyik szerzője volt többek
között az Analytical Archaeologr (Anal'itik.uis
íéEészet,1968)és a Models in Archaeology (A
modellek a régészetben, 1972) cimú
munkáknak.
csava.t zsinegminta (guilloche): a korai kelta
idószakban a múvészeti alkotá§okon látható
olyan minta, amikor két vagy több
@
hullámvonal befont hajhoz hasonlóan
tekeredik. Lehet ho§§zú §zaka§zon
folyamato§ vagy rövid részekre bomló.
csavart Z§in€minta
cucuteni műv€lődé§ (ejtsd Kukutén, vagy
moldvai magyar ejtéssel Kukutyin):
a kőrézkori Tíipolje-kultrira romániai
(moldvai) vtiitozata, a Pruttól nyugatra lévő
lelóhelyról elnevezve.
Cunningtou, Wil|iam (l75,1-1810):
régiségbúvár. aki egyben a2 ásatások terén is
az úttóiók közé tartozott. Egyűttmúködött
fuchard colt Hoare-ral számos ültshire-i
halomsír feltárásában, továbbá Bush Barrow
ásatásaiban.
Kislexikon | 16I
Dechelette, Josepb (l861-19l4): kiemelkedő
jelentőségű flancia ősrégész a |9 . szitzad
utolsó éveiben és a 20 . század elején. Manuel
d' at c héo lo gie pr é his tol ique, ce lt ique e t
gallo-romaine cimt kőnyve (Az őskori, kelta
és gallo-római régészetkézikönlwe) 1908 és
19l4 közótt jelent meg. Déchelette az I.
világháború első évébena központi
ha|almak elleniharcban hah bósi halá|L.
Deverel-Rimbury-művelódés: neve
a Dorsetben (Anglia) található temetők két
színhelyéből származik, é§ korábban Anglia
déli részének helyi sajátságokat mutató ké§ó
bronzkori emlékanyagát jelólték vele.
Karámok és más védmúv€k mellett,
általában aZ égetéses temetkeás jellemzi.
a hamvakat gömb testú, vödör formájú vagy
hordó alakban készült urnákban helyezték
a sirba. Fémleleteinek §e8ít§égével néhány
éve mutatták ki. hogy a művelődés a középső
bronzkorba keltezendő, tehát az i. e. l3-1l.
századokba, és nem későbbre. A legújabb
kutatá§ok mé8 ennél is idósebb kolt taltanak
valószinúnek, és emiatt lel kellett adni azt,
hogy a műrelódés valóban egységes anyagi
kultúíát tákáí.
Diodórosr. szicíliai: görög történetiíó. aki
,,Világtörténet " címúmunkájában, amely
i. e, 6G-30 közótt készült, be§záLínolókat adott
a keltákíól és a gallokról is. Munkájának
ezek az adatai jórészt Poszeidóniosz korábbi
múven alapultak.
dolichokephalia lásd: brachykephalia
dolmen: az angol nyelvben eredeüleg
mindenféle megalitikus §írépítménytezzel
a szóvaljelöltek. Ma már csak a,,bejárati
dolmen" megnevezés használatos, Ez egy
olyan. főleg lrországban elólorduló sinipus.
amely kóból rakott. négyszög vagy sokszög
alakú sirkamrábóI á1l, amelyet egy nagy
fedőkó zár le. Megközelíteni a bejárat két
oldalát alkotó két kapukó kózött lehet.
domborműv€§ §tilu§: Jacobsthal rendszereben
az európai, rómaiak elótti kelta múvészet
egyik rövidebb, késői fejlődési szakasza,
amelyet főleg a karpereceken vagy más
lémtárgyakon gazdagon burjánzó,
a térbeliség érzékeltetéséretörekvő
díszítésmódjellemez.
druidák az ókori szerzóknél a kelták
társadalmának egyik rangos rétegét híüák
igy. akik a bárdokkal ésjósokkal együrt
alkották a tanultak o§áályát. Fő feladataik
közé taftozotl a va||á§i §zertartások
bemutatása. Eüe hosszú évek során kitartó
tanulás§al ké§zült€k fel, beleszámitva
hivatásuk rejtelmeinek megismerését és
hosszú vallásos szövegek megtanulását
is. caesar sze nt nemcsak
a vallásban, hanem ajogalkotásbaí és
jo8§zolgáltatásban is főszerepük volt,
politikai befolyá§uk pedig ezekból
következett. Az ír epikus költeményekben
162 | Kislexikon
a druidák feje egyúttal a király tanácsadója
é§ az öregek tanác§ának ta&ja. Bár a kelta
papság minden bizonnyal igen régi eredetú
intézmény volt, semmi bizonyítékunknincs
arra, hogy a druidákat ös§zeköttetésbe
hozha§§uk a stonehenge-dzsel. Ezt a külónös
é§ vitatható társitást stukeley-nak
kö§zönhetjük, követői mindmái8 kitartanak
mellette,
Duna-vidéki I. - Danubian I. művelődés lásd:
vona|dísze§ kelámiík
dysse (a dyss, többes számban dysser,
indoeurópai eredetű dán §zó egyszerű
átvétele, amely eredetileg kőrakást,
kőhalmot, mindenféle, lőleg utak mell€tt
eltemetett személyekre rakott köveket jelent):
olyan, kövekből rakott §írkamra, amely
elsősorban a tölcséres szájú edények
művelődésére (német eredetű, közkeletű
rövidités§el a TRB-ío) jellemzó. A kamrát
általában e8yetlen kőtömb fedi, és egy
alacsony, fóldből hányt halom zárja magába,
amelyet kívül a lábánál kövekből lakott
gyúrű vesz kórbe. A TRB művelódés
életónek késói szakaszában az ilyen tipusú
sírokat általában a folyosó§ §írok váltották
fel.
elóudvaros mega|itok: a nagy kövekből
épjtett sírok egyik fajtája. különösen
irország északi részéngyakoriak. Altalában
trapezoid formájú földhalmok, amelyeket
a lábuknál kósor határo1. Beliil egy vagy két
ovális alaprajzú előudva, vezet
a temetkezéseket tartaImaZó galériához,
€quites (az equu§ :
ló jelentésű latin szóból;
eredetileg olyan római lovasságot jelentett,
akiknek az állam adta a lovat: equo publico):
lovas katonák vagy lovagok, akik Caesar
szeriít a gal1 társadalom egyik vezető rótegét
alkották a kettó közül, A másik a papok
vagy druidák rétege volt.
fajansz: mesterséges anyag, amely akkor
keletkezik, ha szilíciumtaítalmúagyagot
kiégetnek, elsősorban a kék mázzal borított
gyöngyök esetében 8yakoli. Az ilyen
gyöngyök, különböző formákban, már az
európai korai bronzkoí leletegyütte§eiben
előfordulnak nyakláncok tagjaiként. Sokáig
azt httlék. hogy a Földközi+enger keleti
medenéjéből importálták az ilyeneket, ma
néhány őstörténész inkább arra következtet,
hogy már a broízkorban készitettek ilyeneket
mind Britanniában, mind Európa más tájain.
fejedelmi sírok: a kifejezés alapjáut szolgáló
némel meghatáíozás (Fürslengiibel = szó
szerint hercegi sírok) sajátosan
a Rajna-vidék olyan korai La Téne-kori.
kiemelkedő jelentőségú§irhalmait jelenü,
amelyek külónósen mellékleteik rendkivúli
gazdagságával túnnek ki. vannak kózöttük
helyi, kelta mesterektől származó finom
termékek éppúgy, mint délről származó
importtáígyak. Tágabb értelemben
a törzsfők, vezetők, előkelők temetkezéseit
jelenti.
l€ketealikos vázák: az attikai kelámia
jellegzete§ stilusa aZ i. e.6. századbal,
A mintát feketemázas technikával
világosvörös alapía festették, a fő
edénylormák pedig a külix és az amphora
voltak.
fibula (köznyelven biztositótú): szó szeint
véve brosstű. Egyes részeinek, tehát a test
vagy hát, a rugó, a kapcsolórész és a láb
formájának az alakulása és változása ad
lehetőséget a fibulák folmatanának
(tipológiájának) a kidolgozására. Aprólékos
rendszerezésük nagy segítségetad azoknak
a leletegyütteseknek a keltezéséhez,
amelyekben előlordulnak.
hál vagy tesl
kapcsoló lemez tú vagy szár
Korai La Téne-kori fibula
folyosós sírok: a megalitiku§
sírépítmény€knek az a fajtája, amikor
a kózponti sírkamrát egy kúiön épített
folyo§ó[ át lehet megkózeliteni. Ez
a szelkezet tehát különbözik a galériás
§írtipustól. A köZponti kamra lehet egyszeíú
és l€het oldalkamíás is, Vagy nagy
fedőlappal, vagy álboltozattal fedték be óket,
majd kerek í-oldhalmot emeltek íájuk,
amelynek lábát körbe végig alacsony kősor
(pe §talit = körben állitott kövek) kísérte,
hogy megakadályozza a löldhalom
ellaposodását. Anglia nyugati lészejn és
Irországban mind a Lamra. mind a folyoso
o|dalfala lehet diszitett is: bevésett
csigavonalakkal vagy egyenes vonalú
mintákkal.
F]ere. John l l740 l807): régiségbúvár és
a Royal society tagia. Jelentősebb régészeti
felfedezései kózé számít az, hogy a suffolki
Hoxneban acheuli tipusú szakócákat és más
lelelekel laláll_ amel}ekről az Archaeologia
címúfolyóirat l800. évi §zíínnában cikket is
írt. Leleteit jóval légebbinek tekintette annáI,
mint amit a hagyományos mózesi kronológia
akkor megengedett.
galériás síIok a mega|itiku§ sirépítmények
ama fajtája. amelyeknél nem lehet élesen
megk ülönböztetni a központi sirkamrát és
a hozzá vezetó folyosót. hanem az előbbi
vagy egyszerűen csak a folyosó kiszélesedő
Ié§ze, vagy teUesen egy teret alkot azzal (lá§d
a folyosós sirokat is), Alaprajzuk szerint igen
kúlónbözőek lehetnek, és rendszerint sáles
és négyszögletes, földből rakott halom áll
felettük, A halom két végénegy-egy térség
van kialakítva, amelyeken valószínűleg
a temetési szertartásokat rendezték.
gorgók: a górög mitológiában három,
rémületet keltő lánytestvéI, akik közül az
egyiket, Meduzát, aki halandó volt,
Perszeusz Athéna istennő segít§égévei
lefejezte. Általában telihold alakú arrca]
ábrázolták óket, haitincseik kígyók, néha
szakálluk is van, és szárnyuk. A legendák
szerint melev §zeműk kővé tudta változtatni
az embert, és emiatt kaptak gyakraí
a művészeti ábrázolásokban bajelhárító
(apotíopaikus) szelepet,
gödörház: az európai La Téne-korban, de
a római kor után is használatos lakóház
tipus, amely félig a löldbe vaí mélyítve,
a tető pedig általában a két oromfalnál
elhelyezett fő taltócölöpön nyugszik,
gödörsíro§ művelődés lásd: kurgán-kultúra
Gum€lnira-kultúfa| kőrézkori múvelődésaz
Al-Duna vidékénRománia és Bulgária
területén, a Boian-művelődé§ utóda.
A telepek ekkor már egyre inkább tell
jellegúek voltak, amelyeken olyan
négyszögletesedő házak állottak, amelyek
egyik végén,a bejáIatnál, elótér is volt. AZ
edények egy része durván, tőrmelékkel
soványított, a másik finom és grafittal festett
áru volt. és számos emberábrázolás is van
a kisméretú szobrocskák között.
A fémleletek között találunk vésőket és
baltákat rézből, már az i. e, 4. évezredben.
gyöngysortagoló: a korai broMkor
boro§tyánból fűzött nyakláncainál lordulnak
elő azok a lapo§ boro§tyán lem€zek,
amelyeknek az volt a rendeltetése, hogy
a több sorból álló nyakláncok egyes sorait
elválasszák egymástó1 azáltal, hogy három,
sót tóbb (annyi, ahány sorból a gyöngy
állott) átfúrás volt rajtuk, amelyeken egy-e8y
soít húztak át, és igy az egyes gyöngyláncok
nem tekeredtek össze.
il";il
i"l irvii
|"l ivji
l,^.I
.'^', i
,^1i
i
!:/,i\
Borostyánból készüt gyöngysortagoló
Hallstatí tópalti falu Felső-Au§ztiában,
salzburg mellell. ahol a 19, sázad közepén
folytatott á§atások egy, a korai vaskorból és
a késői bronzkorból ránk maradt nagy
temetőt tártak fel. EIről kapta nevét
Közép-Európa korai vaskorának
Hallstalt-múvelódése. Az óskori lakosság
jólétét két§égtelenül a sóbányászat
biztosította, é§ a feltárt leletek kózött vannak
i§ olyan bórből ké§züt puttonyok és
ruhadarabok, amelyek azéIt maradtak meg,

m€It a só konzerválta őket. A leletanyagnak
a németek által lelállított lend§zelezése
szerint a Hall§tatt A és B szakaszok
megfelelnek a késői blonzkori urnamező§
művelődé§ idősebb és flatalabb fázisainak. és
csak a C és D tartozik az igazi vaskorba. az i.
e. 7 Á. századokba.
halomsíros mllvelődés vagy ma mál nem
has7nált névvel tumulusz-kultúra: Közép- és
Kelet-Európa középső bronzkori (Reinecke
IendszeTesze nti B és C a bronzkorban)
kultúráinak egy csoportjára vonatkozó
összeloglaló név. Ezekben szinte általános
szok᧠volt, hogy a sirok fölé halmot
emeltek. Korábban úgy tekintették, mint az
eltededési területeinek nagy ré§zére
erószakos hóditás útján eljutó népet. Ma már
általáno§abb az a felfogás, hogy a korai
bronzkori aunjetitzi művelődé§ gyökeleiből
mindenütt helyben alakult ki, é§ eközben
keleten Magyaror§zágig és Romániáig,
nyu8aton pedig El,,á§zig elterjedt, JellemZö
rá, hogy igen fejlett bronztárgyai voltak,
közóttük a szárnyas balták, peremes
markolatú kardok, hosszú tórök, kerek vagy
trapezoid alakú markolatgombbal, valamint
sokfajta tú és kalperec, Az agyagedények
között találunk gömbölyú hasú, hengeres
nyakú bögréket, talpas tálakat és egyfülű
c§észéket, gyakIan dudoros diszitésekkel.
A művelódés főleg az i. e, 15 14. századokra
tehető, és csaknem egész elterjedé§i területén
a késő bronzkori urnamezős kultúra követte,
e harang alakú edények művelódése: általános
fogalom annak a néhány íégészeti
emlékcsoportnak a jelölésére, amelyek
sze nt az i. e, 3. évezredben és a 2. elején egy
igen jellegzetes, többé-kevésbé halang alakú
bögrére emlékeztető edényt ké§zitettek,
illetve használtak. Az edények
Közép_Európa keleti részétöl egészen az
Ibériai-félságetig, Itáliától a Brirszigetekig
elterjedtek. Sok vita folyik
a művelódéscsoport eredetének és
elterjedésének kérdéseiről, valamint
a kelet-európai zsinegdí§zes edények
művelődé§éhez való viszonyáIól. Egyet lehet
érteni viszont azzal, hogy megkérdőjeleztók
egy§é8es jelenségként való éítelmezését.
amel} re a siíegyütleseinek bizonyos közös
jellegzetességei adtak volna okot.
A rézmúvességismertté válása Európa
nyugali részein minden biZonnyal harang
alakú edényeket használó népcsoportok
elteTjedésével volt kapcsolatban.
háromperiódu§o§ rendszeri a 19. század első
harmadában a dán őstőrténész€k által
felállitott osztályozási rendszer, amelyben
a kőből, bronzból, végül vasból készült
régészetileleteket az őskol háIom, egymást
köletö szakaszára lartották meghatáro,/ó és
keltező jellegűnek. Később tovább
finomították, a kőkolt például háíom
szakaszra, a paleoütikumra (őskókor),
mezo|itikumra (középsó kőkor) és
neolitikumra (újkőkor) osztották, Ez
a konzakbeosztá§. közkeletú szóval
periodizáció, mindmáig az ő§kor időrendi
felosztá§ának alapja maradt,
hatvani kultúra: a magyarországi bronzkor
időrendjében a korai bronzkor nágyrévi
kultúrájával jóré§zt e8yidejű művelódés az
Alfóldön, amelyet a tell-településeken
a füz€sabonyi kultúra váltott lel.
A lemelkelési forma. hasonlóan a nagyrévi
kultúrához, aZ égetésvolt, a hamvakat
urnába helyezték. A telepekerr olyan
négyszóg,letes alaprajzú házak állottak,
amelyek gerendavázát tapasáás boritotta.
Hellászil a íégé§zetbeía göIögolszági
bronzkortjelenti, amelyet korai, középsó és
kéói §,,akaszokra, azokon belül további
rövid fázisokra szoktak osztani. Nem
tévesztendő össze sem a hellén. sem
a hellenisztiku§ kifejezésekkel.
henge: eredetileg kizárólag a Brit-szigeteken
található őskori kőemlékek egyik fajtáját
jelölte, egy kerek árok, amelynól a kihányt
föld az árok külső oldalán van felhalmozva,
Ezek a neolitikumban és a korai bronzkorban
készültek, Az árokrendszeren belül gyakran
vannak gödrök, temetkezések vagy
cölöplyukakból ál|ó, kör alakú szerkezetekre
utaló maradványok. A kőárok által bezárt
teúlet 50 500 méter átmérőjú is lehet, Maga
a henge név a ír'ai angol nyelvben
a Stonehenge má,sodik ta8jának elvonásával
k€|etkezett, eledetileg az óalgol hengen
= függesztenijelentésú szóból alakult, és
úgy került kapcsolatba a stonehenge-dzsel,
hogy a két nagy kőtömb tetején keresztbe
fektetett kőtömböt ezzel a szóvaljelölték,
felrakott, fellüggesztett értelemben, Egy
másik f€|fogás sze nt az ugyanc§ak óangol
hrycg : tidge = barázda, árok szóból ered,
innen Stan-hrycg : Stonehenge, azaz kövek
az árok mentén.
Hild€brand, B. E.: Thom§en tanítványa
Koppenhágában l830-ban. Hazájában,
svédországban ő vezette be
a háromperiódusos rendszert a Lundban és
stockholmban található régé§zeti leletek
rendszerezésére, mielőtt a svéd király udvari
régésze lett 1837_ben.
Hilveísum-múvelódá9: Észak-Belgium és
Dél-Hollandia közép bronzkori
csoportjainak az ö§szefoglaló neve. Az
jellem7i. hogy megielentek a haImok alá
temetett hamvasztásos §írok. Ezeknek
a sírhalmok §zerkezetében és az urnák
formájában, továbbá a bennúk talált
leletanyagban megfi8yelhető sajátságait
korábban Dél-Anglia középső bronzkorának
anyagával hozták összefüggésbe, és ennek
alapján aüa követkeáettek, hogy egy
népvándollás zajlott le Anglia területérőI
Németalföld iíányában.
hopliták| a göIö8ök katonai szervezetében
gyalogos harcos, akinek fegyverzete sisakból,
Kislexikon
_.
l
l
163
mellpáncélból, pajzsból, lábvéítpárból és
kaldból állott.
Hun§]ück-Eifel_müvelődés: a Rajna kö7épső
folyása menlén ellerüló vidékek régészeti
csoportja, a Mozel két paltján elterüló
tájegységek neve után. A késői
Hallstattidőktől a La Téne-kor közepéig
terjedő szakaszt fogia át, A telepeket rejtő
lelóhe|yei ritkák, az adatok jórészt
halomsírokból §zármaznak, amelyek között
a korai La Téne_korban vannak
kiemelkedően gazdag fejedelmi temetkezé§ek
is. A korszak jellegzetes edényformája
a körte alakú talpa§ korsó, amelynek
megielenése időben egybee§€tt
a fazekaskorong bevezeté§ével.
hüdria: az ókori göTö8öknél hároínfülú
vizeskorsó, alacsony talppal és hengeres
nyakkal. A fülek vizszintesen helyezkedtek el
a vállon, és függőlegesen a váll é§ a peíem
között.
lerne lásd: Ávienus
indoeurópai nyelvek| azoknak az egymással
rokonságban álló nyelveknek az összességét
nevezzük igy, amelyek közé a legtöbb
európai nyelv is taltozik: az italikus,
a 8ermán (tehát angol, német és skandináv
nyelvek), a kelta, a balti, a szláv, a görög,
a román nyelvek (fíancia, spanyol, portugál,
o]asz, román), továbbá az indoiráni és
szanszkrit is, A szakértók egy része szerint
a nyelvek hordozói DéI-oroszország
sztyeppvidékéről rajzottak sát Euráz§iába,
Jogasse§-művelödé§:
Eszakkelet-Franciaország helyi jellegű késői
Hallstatt-kori leletanyagának összefoglaló
neve, amelyet a Marne melletti Le§
Jo8asses-ban feltárt temető!ől kapott, Maga
a temető ha§ználatban volt még
a Marne-kultúía idejében is, tehát
aHallstatt-kort követő korai La
Téne-szakaszban.
i
l
í
Korai La Téne-kori karüoptató
kardkoptató: a kard vagy a tőí hüvelyének
c§úcsánál található, általában di§ze§ veret,
amelynek az a rendeltetése, hogy
164 | Kislexikon
megakadály ozza a fegyver hegyének
sédlését,eseteíként pedig szerep€ volt
a fegyver viselésében, az övrc való
felfiigge§zté§ében is.
karünx: az ókori görög szóvegmagyarázatok
€zzel a §zóval jelölték a kelták halci küItjét,
amelyet többek között a 8undestrupi ü§t
diszítései között i§ megtalálunk. Hosszú
csóvénél fogva felfelé tartották, előregöIbüló
vége pedig tátott szájú állatfejben végződött.
Karünx
Keller, Ferünand (l800-188l): a zürichi
műeum igazgatója és a svájci
ólöpépítmények úttörő munkát vé8zett első
feltárőa. M᧠kutatókkal együtt feli§merte,
hogy ezek a települések nem egyetlen időszak
ernlékei, hanern az újkókortól egészen
a va§korig terjedő korszakok valamelyikéből
szárfiaznak. Ez toy ábbi, megerősító
adatokat jelentett az észak-európai kutatók
háromperióduso§ rendszerének helyessége
mellett.
kocsis temetkezesek a magyar nyelvben
nehéz küónbséget tenni a kötetben
előforduló kocsitipusok kózött. Az egyik,
a chariot íégi,kétkerckú,általában
lóvontatású, háborúban, vel§enyeken,
üírrepi felvonulásokon használt harci kocsit,
de négykerekú,§zintén ceremóniák és
szertartások során alkalúazott járművet is
jelól. A másik, a uagoz mindig négykerekú,
általában lóvontatású, tég,lalap formájú,
gyakran fedett vagy fedhető jármú volt,
Mindkét típus gyakori é§ jell€gz€te§ volt az
előkelők ternetkezéseiben
a Közép-Európában elteiedt
Hallstatt-művelődé§ben. Altalában
a négykerekű, nagy jármúvet tették
a sírhalom alatt 1évő halott mellé. A feltárt
kocsik kózött említhetjük a Duna felső
folyása mellett lévő hohmichelei sírban vagy
a Felsó_Szajna vidékénlévó vixi silban talált
példányokat. A kocsis temetkezés §zokása
me$rraradt a La Töne-korban is, de
a négykerekűeket felváltotta a kétkerelű
barci kocsi, Mindkét tipusban akár a teljes
kocsit, akár le§zeTelt darabjait betehették
a sírba, maguk a kocsit húzó állatok
azonban gyakran csak jelképe§€n kerüttek
oda. szefszámzatuk és felszerelésük
formájában.
korai §tílus: Jacobsthal rendszerében az
európai, római kor előtti kelta művé§z€t első
fejlódési szakasza, amelyben ő három
lényeges alkotóelemet állapilott meg: a görög
előképekből származó, növényi eredetú é§
hasonló motívumokat, a helyi hallstatti
előzményekből kialakuló geometrikus
mintákat é§ saját§ágo§, keletie§
motívumokat, amelyeket kózvetett vagy
közvetlen délkeleti hatások juttattak el
a korai kelta múvészetbe,
kőládás temetk€zés: nagy, lapos, élúkre
állított kótömbökból ö§szeállitott föld alatti
sírkamra, amelyet vagy befedtek
sírhalommal, vagy nem.
kórézkot (más néven eneolitikum vagy
kalkoliükum): az európai késói neoütikum és
a korai bronzkor közötti átmeneti vagy
köztes időszakot jelenti. Magyarországon
ebben az értelemben ma a korai_ köápsö és
késői rézkor elneveze§t ha§ználjuk,
amelyeknek sorrendbetr a tiszapolgári,
bodrogkere§ztúrí és badeni kultúrák felelnek
me8.
köIíves slíus: a kella művészet korai sti'lusán
belül Bajorországban. Csehországban és
Ausztriában elterjedt keleti csoport,
amelyben igen gyakori volt a kezdetle8es
körzővel rajzolt geometrikus minta,
Körö§-kultúra (Jugoszláviában megfelel neki
a StaTöevo-, azaz Sztarcsevó-kultúra,
Romániában a Körös név egyszeIű fordítása,
a Cri§ = Kris): a Ti§za mellékfolyójáról,
a köIö§íől elnevezett korai neoütikus
múvelődés neve, amely az i, e. 6. évezredben
a Balkán középső és északi ré§zéí,valamint
a Közép-Duúa-medencében a Tisza közepsó
folyásának vidékéig,Erdélyben, Moldvában
é§ a szovj€tunió határos vidékeií teíjedt el,
Jugoszláviai nevét a Duna mellett Belgráddal
szemben lévő Staréevón (régi magyar neve
sztarcsova) téglavető gödrökból megmentett
leleteiről kapta, A §arlók és az őrlőkövek
tanúsága §zerint máI gabonatermelé§t
folytatott, é§ vannak adataink arra, hogy
háziasították ajuhot, a kec§két, a sertést é§
a szaNasmaíhát, bál az élelmi§zertelmelés
még mindig erőtelje§eí támaszkodott
a vadászatra és a halászatra i§. Az
a8yagedények között elsősorban durva
kivitelű9k vaííak,általában gömbtestű
formák, szinte szándékosan olyan díszítéssel,
amely még durvábbá teszi óket. Az egyéb
leletek között vannak csontból készült
kanalak és agyagból mintázott kis
szobrocskák, idolok. A múv€lődé§t saját
elterjedési terúletén a vinéa-kultúr. kóvette,
(Valójában a leletanyagban igen fontos
a finom kidolgozású, festés§el vagy más
technikával szepen díszítettedények szerepe
is)
kratér: a klasszikus ókorban a bor és viz
kevelésére ha§znált nagyméretú edény.
Magas talpon ál1, é§ általában két füle van,
maga az edénytest azonban változatos lehet,
Igy a volut᧠kIatérnak a füei a vállon
vannak! de magasan a perem fölé
emelkednek,
kurgán-kultúrt a Vol8a alsó szakasza menti
területek kőíézkori anyagi múvelődésének az
összefoglaló neve. Jellemzője az, hogy
a zsu8orított helyzetben eltemetett halottakat
általában vörös okkerfe§tékkel szórták be,
majd a sírgödór lo1é egy halmot, tatáI szóval
kurgánt emeltek. A magyar nyelvben fóleg
a keleti nyelvjárásokbaí ismert korhány szó
ennek a tatár szónak szláv közvetitéssel
átvett alakja. A kulgánok művelődése vagy
népe nyugat felé terjedt, és eközben magába
ol!asztotta a Fekete-ten8ertöl északra e5ő
sztyepp lakosságát, majd az ukrajnai
Tripolje-kultúra népcsoportjait is,
A kurgán-népességet gyakran kapcsolatba
hozzák a zsinegdíszes kerámiának és
a gömbhasú amphorák népének
kelet-európai megjelenéséve|,és együtt őket
az indoeurópai nyelveket beszélő csoportok
első európai fellépésével,A főleg M,
Gimbutas által hangoztatott tetszető§
elméletet elóször V. G. Childe logalmazta
meg, de manapság egyre inkább komoly
ellenzéke is van, Ugyanakkor a régészeti
kutatásban általában a magas kronológta
hívei ezt az elméletet támogatják.
külix: az ókori 8örö8öknél egy lapos csészéjű
lábas kehely, két, vizszinte§en elhelyezett,
egymással szemben kissé oldalra álló füuel.
Lagozza-rnűvelődésl Észak-Itália kóső
neoütikus kultúrája, amely a Pó völgyében
|évő lelőhelyról kapta nevét.
A nyugat-európai teriiietekre jellemző
kerámiafolmák között a gömbölyú fenekú és
éles hastórésú tálak voltak benne az
általánosak, páísípalakú fülekkel.
La Töne: lelőhely a svájci Neuchátel-tó
partján, ahol a 19. század közepél
kezdődött, hosszú évek során lolytatott
á§atá§ok fémtárgyakból, például kardokból,
kardkoptatókból, lándzsahegyekből és
fibulákból álló igen gazd,ag íégészetianyagot
tártak fel. Ezekjelentősége olyan nagy volt,
hogy rövidesen La Téne lett az európai késői
vaskor névadójává.
lausitzi kultúra: az Elba és az odera között
fekvő, részben Lengye|országhoz, részbel az
NDk,hoz taítozó teíület késői bronzkorának
és korai vaskorának összefoglaló neve.

A késői bronzkorban az umam€zős
népe§§égnek különösen lejlett volt
a bronzmúvessége és az agyagedényipara. Az
utóbbj telmékei kózött dudorokkal és
árkolásokkal (úgynevezett kannelúíákkal)
díszít€tt tálak és más formák voltak,
Jellemző még rá, hogy nála bukkannak lel
Európa legkoíábbi, igazi magaslati
eródítései,
lekütosz: az ókoli görög edónyformák
között, magas, kaícsú, hengeres testű, szúk
nyakú kis korsó, amelynek fúle a vállat
a nyak lelsó részévelkótótte össze. olaj
tárolására használták,
LindeNchmidt, Ludwig (1809 1893): a két,
hasonló nevú kutató k öziil az apa, akí
me8alapította a mainzi múZeumot, és annak
első igazgatója volt. Tudományos
munkájában bírálta az északi íégé§zek
háromperiódusos rend§zerét, é§ felállította
a középnémet terúletek bronzkorának és
vaskolának helyi lipológiai íendszerél és
időrendjét.
lurrula (a luna latin szó, azaz hold
§zármazéka): újhold alakban formázott
fémlemezecske, amely főleg a nyakba
akasztott melldísz volt, gyaklan finoman
bevésett va8y poncolt mintákkal.
A bronzkorban volt kedvelt ,.ékszer'',
elsősorban Eu_rópa északi vidékein, valamint
Skóciában és Irországban.
Lyetl. ch.]|es { l7q7 l875): geológus. ulazó
és a Royal society tagia, Elsősorban az 1830
és l833 kózött megjelent P/ínciples of
Geology (A íőId,tal a|apvetése) címú
háIomkötetes múvénekigen nagy szelepe
volt abban, hogy a vízózőn-elmélet és
a katasztrófa-elmélet a tudománytörténet
lomtárába került, Lyell az MTA külső
(tiszteletbeli) tagia volt.
Ma§§iliote Periplus lásd: Avienus
megaüt szó sze nt egy hatalmas méretű
kótömböl jelenI 1az eredeti görög kifejeués
megasz lilosz = nagy kő). és mint ilyent
alkalmazták azoknak a neoliűkus és korai
bronzkori kőemlékeknek a jelölé§éíe,
amelyeket jóIé§zt effajta nagyméíetú
kövekből épitettek fel. Közéjük tartoznak
a kamrás sírok, a kókörók és kősorok,
valamint a magánosan álló emlékkövek vagy
sírjelölő kövek, a menhirek.
megaron (a mégaron, ógöIög szóból,
jelentése szoba, telem, a homéroszi paloták
központi teIme, nők lakrésze, ágyasház,
sz€ntély): épületfajta, kúlönösen a mükénéi
palotákban. Egy téglalap alakú fó
h€lyiségből állott, amelyet az egyik vé8éhez
csatlakozó oszlopos előtéren és előszobán
keresztül lehetett megközelíteni, A kózponti
teremben általában középen volt a nyilt
túzhely, és az egyik oldalon volt az uíalkodói barbár Európában a Közel-Keletról kiinduló
emelvény.
Mercati, Michael (1541-1593): a Vatikán
botanikus kertjeinek a tőfelügyelője,
valamint VIlI. Kelemen pápa tanácsadója.
Az állattani kövületek és az ősi egyszerű
kőeszközök iíánt nagy érdeklódést
tanúsitott, és felismerte, hogy az utóbbiak
nem mennykövek vagy hasonló
lermés/etfölötti dolgol_ hanem az emberi
kéz alkotásai. Fó múve, a Melalloíheca
Vaticana csak l'7 1'7 -ben jelent meg
nyomtatásban, de így is erőteljes hatást
gyakorolt a reneszánsz és későbbi tudósokra,
különö§en Flanciaországban.
mezolitikum: mesterségesen alkototl görö8
szó (mezosz litosz : közepsó kő), a középső
kókortjelöli, tehát az utolsó negyedkori
eljegesedés végénvolt paleolitikumtól
a neoütikumba való átmenetet. különöscn az
apró kovakő eszközök voltak rá jelleinzóek.
A gazdasági életben a vadászatról,
halászatlól é§ gyűjtögetésíól
a gabonatermelésre és állattenyésztésre való
áttérést sokái8 ú8y tekintették, mint
a mezolitikum és részben a neolitikum
sajáto§ jellegzetessé8ét, ma azoí|ban az
a felfogás az általánosabb, hogy mindezek az
átmenetek és változások a mérsékellégövi
Európa területén jóval kevésbégyorsak é<
törés nélküliek voltak,
/t
Michelsberg-művelödés: a Belgiumtól az
Alpokig terj€dó terület kózépső neolitikus -.
kultúrája, nevét a Rajna-vidéken található
§gyik magaslati teleptől kapta, ahol
leletanyaga a rös,§eni művelódését követte.
Agyagedényeire különósen je|lemzóek voltak
a tulipánkehely formájú bögrék, gömbölyű
hasú palackok magas, kúpos nyakkal,
valamint az olyan €dények, amelyek nyaka
körül ujjbeggyel benyomkodott minták
huzódtak. szolos kapcsolatban volt
a nyugati Chassey- és a Windmill
Hiu-kultúIákkal, valamint Eszak-Európa
lölcsbes száiú edén}e&et készitő
népcsoportjaival.
miktoütok (a görög mikrosz litosz : apló kő
kifejezésből): nagyon kicsiny kóeszközök
neve, amelyek általában kovából készültek,
és elsősorban az európai mezolitikum
leletanyagára taltják jellemzőnek.
Monteüus. oscaí ( I 843- l92l ): korának
legkiválóbb svéd östőíténésze, Eszak-Európa
újkőkorát négy időszakía osztotta,
a bronzkort pedig ötíe, elsősorban a íégészeti
leleqanyag formai elemzése alapján. Nagy
területre kiterjesztette a Flinders Petrie által
Egyiptom és az égei teíületek ókoíáru
kidolgozotl úgynevezetl kereszl kellezés elvét.
elsösorban NyugaF és Eszak-Európára, és
igy az öt szaka§zból álló bronzkori
§orczatának megteIemtette az idórendi
kereteit i§. Fő képvise|őJe vol.t az ex oliehte
/ax (keletrőljön a fény) elméletnek, amely
szerint az új feLfedezések és újítások a még
halásokra véz€thetők vissza,
Kislexikon I 165
murus gallicus: szó szerint (egy latin
kifejezésból) gall rendszerű fal vagy sánc,
mint amilyet Caesar is leírt az avaricumi
eródítések kapcsán, Kívül é§ belül kófalból
állott, amelynek belsejét gelendaváz és
annak kózeit föld és törmelék löltötte ki.
A gerendák vízszintesen voltak elhelyezve,
egymást kere§ztezve, részben a falakra
melőlegesen, révben azokkal
párhuzamosan, A keresztgerendák végeit
a kőfalba e.ősitették_ a falon belül
a keresztezéseknéI összeszegenék óket. bár
ez utóbbi nem volt á|talános.
;
, /,,,.
Muru§ galücu§
nagyrévi kultrira: a magyarországi bronzkor
Iegkorábbi szakasza
Közép-Magyarországon, amely kóvette
a területén avuóedol,Zók csoportot.
Egyidejú volt a hatvanival, és megelőae
a liizesabonyi kultúrát. Ezt az időrendet
a tel l-telep.k rétegződései tanúsitják,
Natúf-mllvelődés: palesztina ké§ó
mezoütikus korai neolitikus átmeneti
időszakának kultúrája i. e. 9000 köíúl.
Gazdasági ólete a vadászatra és
a gyújtögetésre alapozódott, bár az a tény,
hogy már ismerte a sarlót, a gabonafajták
bizonyos típusainak alkalomszerú
felhasználását is bizonyítja. A telephelyek
főleg barlangokban lehettek, de nyilt színen
i§, mint például az'Eynanban vagy
Jerihóban talált legkorábbi féte8ek mutatják,
négylev€lű 0óhere) minta| négy ki§ levélke egy
központból sugarasan szétállva alkotja
á mintát.
n€olitikum (a neosz litosz görög kifejezésből
:
új kő): szó szerint az újkőkor vagy újabb
kőkor, tehát a paleolitikum, azaz őskőkor
hossá időszakára kóvetkezó fejlódési
szakasz, Jellegzetes csiszolt kőeszközök,
például balták, kalapácsok és nyilhegyek
mellett jellemzi az, hogy ekkor lép fel
a gabonatermelés és az állattenyésztés,
 166 | Kislexikon
Európában pedig a legrégibb agyagedények
készítéseis. Ezeknek az újításoknak az
általános jelentósé8ét korábban talán ki§sé
eltúlozták, amikor a neolitikus lorradalom
kifejezést alkalmazták rájuk.
A közel-keleten a neolitiku§ múvelődések
egymástól kissé eltéró időpontokban, de
általában i, e, 7000 körül alakultak ki.
Eulópa atlanti partjai köze]ében pedig az
i, e. 5. és 4. évezredben.
Nyerup, Rasmus (l759 l829): a Nemzeti
Régi§égek Megmentésére és Összegyűj tésére
Alakult Dán Királyi Bizottság titkáIa volt,
A bizottság feladata volt a Dán Régiségek
Nemzeti Múzeumának a megalapilása,
Gyakran idézett mondása, miszerint az
óskori múlt ,,vastag ködbe van burkolva",
azt az időszakotjellemzi, amikor az
észak_eulópai kutatók még nem vezették be
a hárompeíiódusos renil§zeí íogalmát.
oppidumi szó szerint város. Caesar
szóhasználatában galliai megerődített törzsi
központokatjelól, amelyeket még nem lehet
Városoknak /r/bPJ' tarlani, A régés7eti
irodaIomban általában az európai késöi
,dstoI erőditett telepeit j€lenti, és tévesen, de
gyakran bármilyen, jelentékeny vagy
jelentéktelen maga§lati erődót.
orto§ztá| a megalitikus sirokban nagy,
hossai, felállitott kőtömbök, amelyek
bizonyos távolságra voltak egymástól. és
közeiket habarcs nélkúlrakott kövekkel
töhötték ki.
ottományi kultíra|
Eszakkel€t-Magyarországon és Erdély
északnyugati részénelterjedt, a középső
bronzkor korai szakaszát kéDviselő
mür,elödés, Neve az Ér folyó völgyében
található ottomány falu területén álló
földvártól származik. A Magyaror§zág sik
allóldi tájain elterjedt lüze§abonyi
múvelődéssel szembeí települései általában
alacsony fekvésű helyeken létrejötl eródilett
falvak. gyakran elóreugró dombormokon
va8y mocsarakkal körúlvett, folyóktól védett
helyeken. Kerámiáját elsősorban
a dudorokkal és árkolásokkal finoman
díszitett edények jellemzik. Klasszikus
fejlődési szakaszában olyan kiemelkedően
szép fémtárgyai voltak, mint amilyenek
a Hajdúsámsonban és az etdéIyí Cófalvátt
elókeíült raktárle]etekben egyaránt
me8találhatók.
örvén}minta: a korai keIla múvészet olyan
díszitö eleme. amely egy közös középpontból
elágazó és órvéoylő mozgást sejtető három
vagy oégy spirálisból áll. Közülük az egyik
a többinél lehet nagyobb és eltúbottabb,
bonyolultabb i§. A négyáEű változat
lényegében a svasztika (a horgas keleszt
egyszerú formája) ívelt vonalú változatának
is lellogható. A kelta művészetben hasonló
jellegú mintaelemekkel nagyobb,
összefüggőbb minták részekéntalkalrnazták.
paleolitikum (a paleosz litosz = régi kő
kifejezesböl): a régebbi vagy óskókon je|entő
szó. tehát az a korszak. amely három és fél
millió évetjelent az emberi nem fejlődésében,
az el§ő emberszerú lónyek feltúnésétőlkezdve
az utolsó íegyedkori eljegesedé§ végéig,tehát
körülbelül i, e. 9000_ig. Röüdebb
korszakokra való osztásáról. valamint
a nekik megfelelő leletelyí)ttesekíől A múlt
szűletése soíozat egy további kötete
(Wáechter| Az cmber östörténete| nyijt majd
átfogó adatokat.
pa|mettal pálmalevél egyes részeire
emlékeztető motivum a korai kelta
múvészetben, amelyet görög előképekről
vettek át.
Petrie, Flinder§ (1853 1942\: az Angliában
l883-ban lélreho/oll Egyiplomi K ulatási
Alapitvány hely§zini i gazgatójakénl
rendkívül nagy szerepe volt az á§atási
technika fejlesztésében, továbbá a leletanyag
elemzési módszereinek kidolgozásában.
Mindehhez azok a nagyszabású ásatásai
§zolgáltatták az alapot, amelyeket
Egyiptomban és Palesztinában vezetett.
többek közölt a Hes,,i-tellen. Na8adában és
Diospolis Parvában, Az utóbbi lelőhelyen
egy olyan oszlopos keltezési sémát dolgozott
ki a régészetileletekre. amelyeknél nem
használt periódusneveket, Szintén nagyon
jelentős 9redménye volt az, amikor rájótt,
hogy a mükénéiés korai görög kerámia
éppen úgy eljutott Egyiptomba, mint az
egyiptomi eredetú áruk az égei területekre,
Ez a tény adott lehetőséget a két térség
közötti ú8ynevezett keresztkeltezé§
kidolgozására.
Po|übiosz (kb. i. e, 200-1l8 után): 8öIóg
történetíró, aki élete nagy ré§zét Rómában
löltölte. Fó müvének górögcime Hisloriai
volt (szó szerint töIténelmek), és Róma
felemelkedését táígyalja az első pun
háborútól kezdve az i. e, 2. század közepéig.
poncolís: bronz- vagy aranylemezek (és
természetesen rézlemezek) diszitési módja,
amikor finom kalapáccsal a há(oldalról apró
ütésekkel domborítják ki a mintát, amely aZ
elóoldalon domborművesen jelentkezik,
tE
8@
trf%
Örvénymintík
\%
Palnetták (lant alakú mintákkal);
egyszeni és tovább lejle§áett viiltozatok
Poszeidónio§z {kb, i. e. lJ5 kb, i, e, 50):
görög filozófus és törléneliró, aki a mai
sziria területén található Apameában
született, és ké§őbb Rodo§z §zisetén
te|epedett le. Fő művének 8öróg cime
HLloria he mela Pol}ólo, (História). 52
könyvbőlálloll. egészébennem maradt fenn,
egyes lészeit azonban más ókori szerzők, így
Cae§al, sztrabón, §zicíliai Diodórosz és
Athenaiosz által átvett fejezetek formájában
ismeíjük. Az utóbbiaknak a keltákra
vonatkozó adatai jórészl Poszeidóniosz
leírásaira épülnek.
potini magas óntartalmú blonzötvözet,
amelyet az i. e, 1. században callia é§
Britannia területén a kisebb névértékű
pénzérmékveré§ére használtak.
pfotogeomeirikus: az ókori góróg
kerámiának arra a §tilnsiíányzatáta
vonatkozó kifejezé§, amely azi. e,2. évezted
vége felé a legkésőbbi mükénéi(úgynevezett
szubmúkénéi)edényművességből fejlődótt ki,
majd az 1. e. 9 . századra geometrikus stilu§§á
alakult,
Reirach, Salornon (1858 l932): az őskókori
múvészet nemzelközi jelen tőségü kutalója
a 19. század utolsó éveiben, és egyúttal az eJ.
oíiente lux elmélet yitatója az európai
óstörténet szempontjából. A diffúzionista
tételeket támadó műve: Le miíage orientale
(A keleti csoda) l893_banjelent meg.
Reinecke, Paul (187!1950): a 20. század első
felének vezető német ősrégésze. A bronzkort,
a hall§tatti kort é§ a La Töne-kort egyaránt
négy belsó fejlődési szakaszra tagoló
rendszere a mai osztályozás alapja, A század
elején, illetve a múlt század utolsó éveibcn
magyar nyelvű lanulmányokat is közölt az
Archaeologiai Erlesítóben magyarors7ági
régészetikérdésekról.
fetegtan / §tratigráfia| a földtanból átvett elv
alapján a régészet is kiindulási pontnak

tekinti, hogy e8y rétegsolban a régebben
keletkezett maradványok vannak mélyebben,
és az egyre fiatalabbak egyre feljebb a felszín
felé. Az ásatások tehát lel tudnak támi olvan
egymásra települt rétegeket, amelyek
egymást követő, esetleg lolyamatos
települtseg eredményel,eppen jötlek létre. Így
van ez elsósorban a Közel-Kelet és
Délkelet_Európa te|l települései esetében,
ahol az egymást követő időrendi
szakaszoknak megf€lelő, azokra jellemző
régészetileleteket lehet megfigyelni.
Természeti hatások, például erózió vagy
emb€I által okozott rétegzavarok
megszakíthatták a folyamatos
rétegkeletkezési folyamatot, és arra sem lehet
gondolni. hogy az egynás után kővetkelő,
hasonló vastagságú rélegek szükségszerüen
azonosan ho§szú időtartam alatt
halmozódtak fel. Hiszen az építkezési
tevékeny§ég változó intenzitása, áradások és
más hasonlók miatt az e8y-egy kor§zakban
keletkezett hulladék mennyisége egészen
különböző i§ lehetett.
rai§§eni művelódés: középsó rcoütikus
emlékanyag Közep-Európában. amel1 eg1
Hal|e melletti c5onlvázas temetóröl kapta
a nevét. A Duna felső folyásának térségében telepedtek meg. A szkiták állítótag délkelet
és a Rajna_vidéken ez az emlékanyag követte
a yotraldí§zes kerámia korai c§oportjait,
A telepei lehetnek erőditettek is, a házak nem végi as§zír ékííásoslorrá§ok §zámolnak be,
olyan hosszú, téglalap alakú formák, mint
a korábbiak voltak. Az agyagedények köZött
vannak 8ömbölyded fenekű, valamint talpa§
tálak, díszítésükjellegzetes bekalcolt vagy
beszurkált eljárással készült.
Smith. wüam l769, l8]9): angol mérnöI
( szopatér: az i. §z, 4. századvégén
és geológus. o állapilottameg a geológiai
rélegtan alapelVeit. és me8kisérelte azl i§,
hogy a rétegek szerint elkülönitett őslénytani
maladványokat fejlódési sorokba rendezze.
staröevo-kultúra lásd: Kófös-kulhir.
Szajna-oi§e-Marne-művelődés:
a Párizsi-medence késó neoütikus kullúrája,
Elsósorban a változatos temetkezé§i fomák
jellemzik, amelyek kózótt vannak
a bíetagne-iakhoz hasonló folyosós sírok,
valamint helyi formák is, mint a kőlapokkal
kirakott egyszerű gödör§ir, valamint föld alá
épített galériás épitmények,amelyekbe
a bejárat a fedőkövön vágott kerek lyukon
nyílott. sírmellékleteik között találunk
egyszerű, lapos fenekú fazekakat, levél alakú
nyélnyújtványos és kere§ztvállú nyílhegyeket,
§ok, ék§zerként szolgáló csün8őt,
amuletteket és gombokat, és igen litkán
rézgyöngyöket is,
szitula: szó szerinl vödör vagy csöbör. és
a régészetben az európai késői bronzkor é§
vaskor bronZl€mezból kés7ült, különbö,.ö
formájú edényeit jelóli. Ezek rendeltetése
valószínűleg az voll. hogy bort lárollak és
ké§zítettek elő bennük §zeítartások vagy
ünnepi lakomák számára. Néha agyagból
készült edényeket i§ szitulákként írnak le,
mivel a formájuk hasonló. Jóllehet, valóban
fémbőI készült §zitulákat utánoznak, ám
nem tudjuk, hogy rnire használták ők€t. Az
Eszak-Itáliából és az Adriaitenger északi
köízeLébőI száímazó, a7. sziuad vége és a 4.
század eleje közé keltezhető szitulák egy
sorozata lemekmúvú, emberi és állati
alakokat ábrázoló díszitésévelernelkedik ki
a röbbi Iö,,ül. Lzt nevezzük összefoglaló
néwel §zitulamúvészetnek.
szkeuomorf (modern tudományo§ összetétel
a görög szkeüsz mindenfajla has7nálali
táígy és a morf = alak, forma a szavakból):
a régészetben aztjelenti, hogy egy forma
vagy egy díszités szervetlenül él tovább olyan
anyagban kivitelezve vagy olyan tárgyhoz
alkalmazva, amely a koTábbi, eI€deti alak
vagy forma lunkciójától különbózik.
szkíták (a régi magyar nyelvben szittyák): az
eulázsiai §Ztyepp régi nomád népcsopoítja.
Hérodotosz §zerint rátámadtak
a kiúmerekle, akik a Fekete-tengertőI
északra és keletle laktak, é§ emiatt
kénytelenek voltak a Volgától délíevonulni,
és a kaukázuson átkelve Anatóliában
f€lé is terjeszkedtek, é§ behatoltak Médiába
is. Tá,rnadó hadjáratalkról az i. e.8. század
Nevezetesek voltak - többek között elcvEn
művé§zi stílusukról, amely a többi
belolyásoló tényezónél ugyan kevésbé
előteljes hatással volt az eulópai kelta
múvészetre is.
valószinüleg Alexandriában élt görög iró.
akinek paródiái és bohózatai maradtak fenn.
Táin Bó cúailnge lásd: Ulsteri epikus ciklus
Táma§ztóbord᧠§zárnyas balta karikáva|
táma§ztóbordás száínyas balta: az európai
középsó bronzkor egyik jellegzetes
bronzbalta típusa, amelyngk testén középen
hosszában erős borda, két szélénpedig ívelt
oldallemezek, szárnyak vannak, amelyek
Kislexikon I 167
célja aZ. bog} megakadáIyoz7ák a balla
oldalirányú elmozdulását, valamint azt, hogy
ha§ználáI közben a hátracsúszó baltafe]
elhasil5a a n}elet, oldalt lehernel még i<is
karikáik is, részben azért, hogy §zilárdabbá
tegyék a nyélre való felerősitést, ré§zben
azért, hogy kötegbe kötve hordozhassák
őket,
lell (sémi eredelü, halmol, dombol ielenló
szóból származik): mesterségesen léi reiöt t
halom vagy domb, amely települési
hulladékok egymás lölé halmozódó
rétegeiból áll. Különösen a Közel-Keleten
jellemző, ahol a lakóh ázak épitéséhez
használt, napon száritott vályo8téglák
töme8e vastag réte8eket hagyott hátla az
egymást követő épitkezésiszakaszoknak
meglelelően,
(az óflancia tendron, francia
t€ndrill
tendrillon : új hajtás nővényen szóból):
olyan minta a koTai kelta művészetben.
amelynél a növényi indákra hasonlitó ivek
egymáshoz kapcsolódó úgynevelelt futó
spirálisokat (más néven futó kutyákat)
alkotnak.
T€ndrillek
tengeri népek: az ókori egyiptomi történeti
források emlékeznek meg arról. hogy az i, e.
l3, század végénMerDeptah [áraó seregei
levelték azokat a rabló behatolókat, akik
rátámadtak Egyiptomra is, Az i. e. 12,
század e|ején azonban i§mét megielentek,
ekkor IIL Ram§zesz láraó űzte őket vi§§za.
Sok vita follk arról, hogy valójában mely
népekról van szó, és hogy vereségeik után
hol telepedtek le. Rablóhadj árataik
összefüggésben állottak a Földkóá-tengel
keleti térségébenbekővetkezett nagyszabá§ú
politikai nyugtalan§ággal.
terret (a írancia tolu]ret : körmozgá§
szóból): a lószerszámon található, különböző
helyeken alkalmazott §zijbujtató karikák
neve, fóleg a gyeplő vezetésére,
íholosz ígöíög szó. amely kerek épii{etet
jelent, kúpos tetővel): a régészetben méhka§
alakú sírkamra, ameiyet általában egy
telmészetes magaslatba, domb oldalába
épitenek. Megközelíteni egy kétoldalt kővel
boritott folyosón. a dromoszon át lehel.
amely a bejárathoz vezet, Ennek
§zerkezetében főleg a későbbi tholoszoknál
figyelhető meg, hogy a tetőszerkezet
terhelésétegy háromszögletű kőtömb vesl
|68 | Kislexikon
át. és ezzel mentesitj a szemöldökkövet,
Maga a tető általában álboltozat. Az
igényesebben kidolgozott tholoszokon
a kövek befelé néző része faragott, például
Mükénében az Atreus kincsesházának
nevezett §iíépületnél.A kúpo§ tető fölé
löldből és tórmelékből halmot emeltek,
A tholosz kiíejezésthasználják szélesebb
éItelemben a nyu8at-európai folyosós sífok
álboltozato§ kamláira is.
Thoms€n, christian J. (1788 1865): gazdag
dán kereskedő fiaként 1816-ban ő követte
Nyerupot a Dán Királyi Régészeti Bizottság
titkári székében, majd amikor l8l9-ben
megnyilt a koppenhágai Nemzeti Múzeum,
ő leííaz első ígazgató óre. L€gnagyobb
tudományos érdeme a háromperiódusos
rendszer bevez€tése volt, amelyet l836-ban
kiadott Múz€umi vezetőjében fejtett ki.
tiszapolgári kultúra: a Nagyalföld
Mag}aíországra. szlovákiaba. Erdélybe és
a Vajdaságba eső Tisza-völgyi területének
korai rézkori múvelódése. külónösen
jellemzők rá azok a temetői, amelyek a tóbbi
délkelet-európai hasonló korú múvelódéstől
eltérően, a teleptől elkülönitve, önálló
lelőhelyként jelentkeznek, Agyagedényei
általában díszítetlenek voltak. vannak
közöttük maga§, csőtalpon álló tálak, az
egyéb lel€tek közé tarloznak a réZbalúk,
rézvésók és rézárak, Genetikus
leszármazottja a bodfogkere§ztúri kultúra
volt.
a tollundi férfi: a Jütland tőzegmocsaraiban
talált emberi temetkezé§ek között ez
a legkiemelkedőbb lelet. Ruházata, bőre,
haja és még gyomrának az utolsó étkezésből
származó taítalma is szinte teljes épségben
órzódöll meg. A römai korelötti vaskor
késői szakaszába keltezhető.
torqu€§: latin eredetű szó, nyitott
nyakpelecet, eledetileg nyakláncot is jelent,
amely általában egy vékony bronz- vagy
aranypálca vagy rúd megcsavarásával jön
létre. A korai bronzkortól kezdve a vaskor
késői szakaszáig egész Európából számos
változatát ismedük. A szobrokon és egyes
fémtárgyakon íeltúnő ábrázolásaiból
kiindulva, €setenként vallási vagy mágikus
rendeltetésúk is lehetett.
tölc§ér€§ §zájú €dények művelödé§e: a német
kifejezés kezdőbetúi után a szakmában
TR B-kultúrának neve7ell lárgyi emlékan}a8
Eszak-Euíópa késői4. és ], élezredének
Ieleteit fogja óssze, a kör egyik leg|ellemzóbb
edényformája után elnevezve. Lásd még
dy§§€,
trepanáció/koponyatékelés: olyan fej-,
illetőleg agyműtét, amelynek é§ze volt
a koponyacÁont egy korong alakú részének
elrávolítása is. Ez már Európa n€oütikus és
bronzkoli népei által gyakorolt műtéti eljárá§
volt, és hárma§ célja lehetett: a fuikai
fájdalmak csókkentése, az elmezavar
gyógyitása és a lelki panaszok
megszüntetése.
Tripolje-kulhiral Ukrajna késő
neolitikus-kóIézkori anyagi műveltségének
a neve, amelyet a Kijev kózelében található
lelóhelyról kapoü, A települések hosszú,
téglalap alakú házakból állottak, amelyeket
gyakran sugarasan helyeztek el, végeikkel
egy úresen hagyott központi tér§ég irányába.
Kiemelkednek a leletanyagból az agyagból
készítettkis méretű emberábrázolások,
a §zépen lestett agyag€dények, valamint az
apró réze§zközók.
fuáth: a kelta eredetú §zó akoíai ií
táfiadalom egyik egységét jelenti, amely
a királyból, az előkelőkből (arisztokrácia) és
a szabad közemberekból állott, de egészen
nyilvánvaló, hogy területileg szervezett
etnikai egységetjelölt. Az egyedjogai c§ak az
ő saját tuáthján belül voltak érvényesek,
ezeket azonban ki i§ lehetett te{eszteni
abban az esetben, ha egy egész tuáth é§ egy
még magasabb rangri előkelő közótt az
utóbbinak alárend€lt kliensi kapcsolat jótt
létre,
t]l§teri epiku§ ciklus: ir mesék gyűjteménye,
amelyek a hajdani ulsteri királynak é§
mondabeli hőseinek a szemben álló ír férfiak
elleni legendás harci tetteit mesélik el,
E me§ék közúl a legíészletesebb és
a leginkább ismert cime Táín Bó Cúail ge
(ejtsd toin vo kúJing-i), amely e8y bizonyo§
Cooley marháinak az elrablásáról számo1 be.
A háttérben azonban egy connaught-ból
inditott expedicióról van szó, amelynek célja
valóban Cooley hires bikájának megszerzése
volt, akár lop᧠árán is. Eközben szó esik
Ulster nevezetes bajnokának, Cúchulainnak
(ejtsd körülbelül csukulén) a tetteiról is, aki
mint baljós előjelek között szűletett gyermek,
mikor választás elé került, a hősi sikereket
választotta, e7ért nem is lett hosszú életú,
uíiformitarianizmus: a 19. század elejének
egyes geológusai képviseltékezt a tant, amely
szerint a bármilyen régi geológiai rétegek
folyamato§ak, és mindig egyazon
folyamatok eredményeképpen keletkeztek, és
nem kata§ztlófák solánjöttek létre. Bo8§ch
László pontosabb megl'ogalmazása szerint ..a
kőzetek képződését ugyanolyan erők
múködésével leh€t magyarázni, amilyenek
ma is hatnak".
umamezős kultúra: az európai ké§ói bronzkor
egym᧧al rokonságban álló csoportjait
összefogó nagyobb egysóg neve. Temetőiben
az elé8eletl hamvakat lanálrnazó urnák
általában egy-egy halott maladványait rejtik
egy sirban. Közép- és Kelet-Európában öt
feilődési fokozatTa osztják: keleten M.
Gimbutas rendszerének megfelelően I-V.
szakaszokra, mig az Alpoktól északra és
délre e§ő teriileteken Müller-Karpe sémája
§zeíint a bronzkori D szakaszára, valamint
A1, A2, Bl és 82 szakaszára.
a Háll§tatti
Mindegyiküknek megvan a maga megfelelő
jellegzetes edénymúvességeés fémanyaga. Az
i, e,2, ér,ezred végéna,z urname,/ös kullúra
elterjedt ltáliában. Euíópa északnyugati
részein és az Ibédai_félszigeten is. Mivel ez az
elterjedési terület nagyjából és egészében jól
ósszevág a töíténeti forrásokból ismert kelta
helynevekkel, magát a kultúrát gyakran
kapcsolatba hozzák a kelta népek eredetével.
U§§her, Jame§ (1581-1656): a dublini Trinity
college hittudománylanára és alkancellárja.
tudós kutató, aki késóbb meath-i püspök,
majd l625-ben armagh-i érsek lell, A mó7esi
kronológia odaadó hívekéntvált ismeltté, é§
Li is számitotta. hogy a Föld teremtésérei, e,
4004-ben került sor,
válaszfalkő: a megalitiku§ sirepítményben e8y
olyan, éléreállított kőtömböt i§ találunk,
amely kiemelkedő mellvédként vagy
párkányként választja el egymástól
a sirépitményegyes részeit.
vasko]: a há]omperiódusos lendszeí tagjai
közül a harmadik lő időszak,
Délkelel- Európában. valószinúleg lrisázsiai
hatá§okla, i. e. 1000 körúl kezdett elterjedni
a vasfeldolgozás, Közép-Európába pedig
a8 7, századokban julotl el. A/ €urópai
va§kolt hagyományo§an két szakaszla
osztják, amelyeket egy-egy kiemelkedő
fontosságú lelőhelyük után Hallstatt-kornak
(az auszt ai Hall§tatt után) é§ La
Téne-kornak (a svájcban lévő La Téne után)
neveznek,
ve.cingetorix: az arvernusok királyának.
Celtillusnak a fia. I. e, 52-ben teljes
egyetértésben ót vála§ztották meg a caesar
ellen kirobbant kelta felkelés vezetőjévé,
Súlyos halcok után azonban egyesült gall
seregei Alesiánál vereséget szenvedtek.
Villanova-kultira| Etluria és É,szak_Itália
tágabb értelemben vett korai va§korának
neve, amely egy Bologna melletti l853-ban
leltárt temetőből származik. A kultúra
eredete még a késő bronzkori terramarákra és
az appennini-művelődé§Ie vezethető vissza,
találhatók benne azonban az Alpoktól
északra lévő urnamezós kultúíából származó
elemek i§. Utóbbiak nem szúkségszenien
vezetendők vissza népi bevándorlásra,
A bolognai klasszikus
Villanova-leletanyagokat négy fő fejlódési
§zaka§zra §zokták osztani, amelyek
hozzávetőlegeseí az í. 9. 9 . századtól az 5.
századig terjedó időszakot ölelik át.
vinóa-kultúra: Délkelet_Európa kózép§ő és
késó neolitikus művelődéseinek egyike, nevét
a Belgrád mellett a Duna-parton taliilható
vinöai tellrő1 kapta. Átalában két szakaszra,
a korábbi vinöa,Tordo§- é§ a ké§őbbi
Vinöa-Ploöoik-korra osztják. elóbbiaz i. e.
5. évezred vége felé, az utóbbi a 4, elsó
századaiban élt. A telepeken álló lakóházak

általában egyhelyi§éges, rövid, téglalap
alaprajzú épitményekvoltak. mint
amilyeneket például a szerbiai Banjicán
tártak fel. Az agyagedények között fiaoman
simitott és fényezett felületű, §ötét színú
tálak és kor§ók i§ vannak. Igen jellemzőek
a kultúrára az úgynevezett Priltina-stí|usban
készitett kis agyagfigurák, és a Vinöa-
Ploénik-szakasz rétegeiben már a réztárgyak
i§ megielentek.
a vonaldíszes kerámia kultúrája:
a Duna-vidék és Kózép-Európa korai
neolitiku§ anyagi múveltségének összefoglaló
neve, amely az edények jellegzete§
dí§zítésmódjából származik: a még puha
edénytestre ivelt vonalú vagy meandrikus
mintákat karcoltak be, Németiil
Bandkeramiklak hívják, de childe és
nyomán mások is Danubian l-n€k
(Duna-vidéld l-nek) nevezték, Települé§eit
a hosszú, téglalap alaprajzú, ólöpszerkezetú
házak jellemezték, gazdasági életében
ielentős volt az állattenyé§ztés i§,
iermészetesen a gabonatermelé§ mellett, Ma
három nagy csoportját ismerjük, amelyek
közül (hazánkban) az Alföldön, valamint
Erdély, Kelet-Szlovákia, Kárpát-Ukrajna és
a Vajdaság határos részein az alföldi
vonaldíszes kerámia késői csoportjai
terjedtek el_ A Dunántúlon, Budape§t
kórnyékerr és a Gödöllői-dombvidéken
a dunántúli vonaldíszes kerámia élt, az
elóbbivel jórészt egy idöben. Ez
a közóp-európai vonaldiszes kerárnia nagy
egy§égének volt a része, amely Au§ztria keleti
terúleteitől, a Dráva§áya kőálek északi
peremétől Morvaországig,
Dél-Lengyelor§zágig, sót a Kárpátok vonalát
kivú1 köv€tve Moldváig é§ Ukíajnáig
eltededt, kelet felól Erdély keleti ré§ábe i§
é§
behatolt. Köá§mert neve a kottafeje§
disátésű - vonaldí§ze§ - kelámia. Még
üyügatabbra, c§ehor szág, a2 NDK, az
NSZK, Franciaország, Hollandia teliiletén
a vonaidíszes kerámia npgat-európai fajtája
teTjedt el. Ez Magyarországon csak
a Dunántúl délnyugati-nyugati részein
képviseltette magát. A lonaldiszes kerámia
dóntő szerepet játszott abban, hogy
a neoütikus forradalom vívmányai egész
Európában gyorsan meghono§odtak. Ma
egyre erősödik az a felfogá§, hogy az
indoeurópai népek eredetét is összefüggé§be
kell vele hozni.
vörösalakos vízák: az i. e, 5. é§ 4. századi
attikai keíámia legjellegzetesebb. múvészi
fajtája, A 6. §zázad ulolsó negyedében jelent
meg, Az ábrázolást magát az edényt€§t
színével megegyező, különböző árnyalatú
vórö§ színnel adták meg, a hátteíet és a többi
edényrészt pedig fénye§ leketére színeáék.
waldalgesheim-§tilus: Jacobsthal
rendszerében az európai, ómaiak elótti kelta
múvészet alkotó korszakai kózül sorrendben
a má§odikat nevezik igy egy,
a Rajna-vidéken feltárt fejedelmi sírról. Az
örvényló hullámvonalú minták kötetlen
alka lmazása jellemzi. amint azt a névadó
lelóhelyen talált nyakpereceken és karikákon
i§ láthatjuk.
w€§sex-kulhira: eá az elnevezést havnálják
Dél-Anglia kózépső részenek korai bronzkori
anyagi múveltsegére, amelyeket kúlönö§en
a Wessex-terii{et gazdag sírhalmai
iellemeznek. Bretagne, Kózep-Európa és az
Egeikrrm egyidejű múveltégeifelé murató.
fétreérthetetlen kapc§olatait újabban
vitatják, és különösen nagy erőfeszítéseket
tewnek annak bizonyítására, hogy a kultúra
fénykora néhány évszázaddal korábbi volt,
mint azok a múkénéiaknasirok, amelyekkel
a régészer hagyományos iskolája korábban
összefiiggésbe hoáa. söl a legutóbbi években
azt i§ megkéídőjeledék, hogy egyáltalában
Kislexikon | 769
tartható-e egy külön, önálló régészeti
kultúrának, és nemcsak egy nagyon általános
kulturáli§ jelenségc§oport olyan ré§zéről
van-e szó, amely egy adott társadalmi íétegre
korlátozódott.
wor§.ae, J. J. A. (l821-1885): Tborn§en
utóda a DáD Nem7eti Múzeum igazgatói
székében, akit az ,,első igazi régésznek"
tartanak. Elkötelezett é§ lelkes híve volt
a hárompeíiódu§o§ rends?Érnek, amelyet saját
ásatásaiból származó. jó rétegviszonyok
közőtt és kí§éró leletekkel előkerült
tárgyakkal támo8atott meg. A koppenhágai
egyetemen a régész€t professzora volt, dániai
Régészeti Fófelügyeló és Vlt. Frigycs kilály
udvari régiségbúvára,Fő ír.űvel. Danmalks
O l dt i d (D ánia r é giségei).
Zangentor szó verint c§ipeszes vagy
harapófogó-kapu. Az európai ké§ői La
Téne-kori eródítések bejáTati tipusa, ahol
a hosszú bejárati folyosót vagy kapunyílá§t
kétoldalt kóből vagy fábóI rakott torlasz
kíséri,amelyen át kettós kapu bizto§ítja
a bejutást az eródítésbe,
a zsinegdíszes edények művelód駀inevét a rá
nagyon jellemző edénydíszité§i módtól
kapta, amikor zsineget nyomtak bele az
edényfalba. Edényformái között megtaláljuk
az ívelt falú, a halaíg alakú edényekre
omlékeztető bögréket és a gömbhasú
amphorákat is. A múvelődés eredetét illetóen
még nincs egyeténés a kutatók köZött. és
bizonytalannak tekinthető a közép- és
nyugat-európai harrng alakú edények
múve|ódeséhez való viszonya is. Néhány
kutató szeriít az i. e. 3, évezledben
Dél-oroszor§ág felől nyugatra terje§zk€dő
kurgán-kultúra szerves lé§zét jelenti, és ez
a mozgás l€tt volna az, amelynek révénaz
indoeurópai nyelveket beszeló népek
Európában elterjedtek.
 NEV- 'r,
ES
Alesia 23, 34, 35, 146
All Cannings Cross l 13
állatok háiasitása 49, 50, 58
Allen, G. W. 37, 143
almeriai kultúra 59, 77
Argar-kultúra 19, 87, 89
Arras_kultúra l32
ásatási mód§zerek 26 28, 3I, 32, 3'1-39
Albrcy,1.21
aunjetitzi (únéticei) kultúra 88, 91
Avaricum l46
Av(b!ry 2'l , 28, 61 , 68, 84
Aylesíord SwaIling-múvelődés
batter§ea_i pajzs l43
belga tórzsek l43
Benvenuti_szitula 104, 105
Bersu, G. 39
Binford, L, R. 42
Blance, B. 78
Boian-kultúra 55, 75
Bologna 102-104, l27
bor 12
Boucher de Perthes, J, 32
brá-i üst 13ó, 137
Bradford, J, P. §. 58
Brennu§ 133
bíonzkot 8, 12, 14,20-22,37 ,39 , 52,84,85
92, 154l. még lémmúve§§ég
Buckland, W. 29
Bu§h Barrow, 28, 87
Butser Hill_i kisérleti gazó,aság 4348
caesar,J. 12, 14, l5, 17,20,2315,34,35,l4o,
l4l,l43,145-147
camden, W. 27. 28. 35
cardium/kagylódiszes kerIimia művelődése 58,
59. 80
cayla-i magaslati erőd l16
ceítosa-korszak l04
cef to§a_szitula 10,1-106
chassey_kultúra 59 62
Childe, G. 5, 8, 9, 37, 57
clarke, D. L. 9, 42, 8l
Colt Hoare, R. 28,29
cortaillod-kultúra 6l, ó2
cölöpépitmények 33, 57, 6l
Crawford, O, G. S. 39,40
Crickley Hil1 l 13, l 14
cucuteni kultúra 54, 56, 75
cunnington, w, 28, l13
Cuvier, G. 29
Daniel, G. 27, 29, 30, 3'7
Darwin Ch. 32, 36
Déch€lette,J. 38
Deverel-Rimbury-müvelődé§ 9 l
Diodórosz, szicíliai 12, 23, 24, I39
Dowth 26
druidák24,27,28
Dugdale,w. 2'1,29
Duna_vidéki I. múvelődés1. vonaldiszes kerá-
mia
TARGYMUTATO
Durrington walls 68, 99 keltezés, természettudományos alapokon 40,
Dürrnberg 22, 38, l21, l28, 130, 131,133 41
l. még radiokarbon-kormeghatriroás
edények bronzból89, 92,95, 102, l03, l06, 1 10, kerámia 52, 53, l03, ll3,116, l23, 124
l l3, l l6_1t 8, l2,1,l29,146 cardium - vagy kagylódíszes 58, 59, 80
edények aranyból 85, 1l l Chassey 59, 81, 87
Egtved 1l hall§tatti 12
Entremont 139, 146 haíang alakí |2, 78, 19
Eogan, G. 69, 70 ottományi 90
érmék 30, l41, 145 tölcséres szájú 60, 63, 7ó
eródit€tt tel€pek 89, 90, 108, l09, l 14, l40, l4l tipoljei 54-57 , 15, 16
Este l02, l03, l05, l27, l33 yiíÉa54, 55, 1 5, l49
146 etruszkok 35, l33 vonaldí§ze§ vagy Duna-vidéki 5l, 56, 57,
60-62. l49. l50
fa használata 16, 50,62 zsinegdíszes 12, 76-'1'1 , 8o-83
fajansz 82, 83 kere§kedelem 13, 20, l l7
feglverek l4, líl9, 21,23"19,9I,94, I12, l25 konyhahulladék-halinok 63
bronzfegyverek 19, 20, 89 Klein Aspergle_i síI 125, 128 130, l38
vasfegyverek 20, 22, l01 a knowth-i sirhalom temetkezései ó9-74
fémmúves§ég 5, 20, 2l, 3'l,'l'l, 19, 85, 93, 95, kocsik 8, l4-17,95, 107
153, 154 kocsis lemetkeásek 14, '|1, 106, l01, l25
Fonton, Escalon de 58 koponyalékelé§ é§ koponyaműtét 61, 66
Frete,!.29,32 Ko§§ack, G, l07, l09
Frcy, H.-O. I03, 104, 106 kő használata 31, 50, 59
Frigye§, vII., dán király 3l kőeszkőzők 27 , 32, 53, 55, 57-59, 62
füzesabonyi kultúra 90, l53 kőkőtők 2'l , 60, 6'1 , 84, 9'1
1.még Avebury, Stonehenge
,9l , gabonaneműek 13, 47 -49, 52 Kóíós-kultura 52, 53, 148,150
Golasecca-kultúra l03, l05, l l8, l27 kő§oíok 62
Greenwell, W. 35 kultuszkoc§i 15, 17,92
gunde§tfupi üst 20, 22, l38, l47 kuryán-kultúra 76
haidúsámsoni raktárlelet 87. 89 LaT éne-kot l'l,22, 32, 34, 35, 38, l|2, 1 18, l2'l,
hajók l3, 14, 15 l31, l32, 138, l4l, l43,146,l55
ha|ászat 62, 63 lakóépúletek 3 8, 39, 4 4, 45, 5+5'I , 6l ,62,90,95
hallstatti va§kor I'I, 20, 2l, 32,38, l01 l19, l. még cölöpépítmények
l22, l2,1, l55 Laflüng, J. N. 8l
halomsíros vagy tumulusz-kultúra l8, 9l, 154 lausitzi kultúra 91, l08
harang alakú edények múvelődése t2, 16, t9, légi fényképezés28, 3'l, 39, 40, l32
20,,19-82,84,89, I53 Leland, J.27
haíc:' kijítők 20, 22, 23 lengyeli kultúra l50
háromperiódusos rendszer 29, 30, 3l, 50 Lhywd, E .27
hatvani kultúra 90 Libby, w. 40
Hawkes, Ch, 37, 9l, l 13, l43 Linden§cbmidt, L. 35
Heuneberg, maga§lati előd 20,4l, ll9 |25, lorraine-i kancsók l27, l29
I2,1 Lo§ Millaro§ 66, 77, 78
Hildebrand 31,34 lovak és lószerszámzat |6, |7, I32, l33, l54
Hilversum-múvelődés 92 Lyell, Ch. 29
Hjortsp ng 13, 14
Hobb€§, Th, 27 Maes Howe-i sír 68
hohmichelei halomsír 20, l08, l25 ma8a§lati erőditett telepek l08, l25
Hunsrück Eifel-kultúía l2'l , l3o, l31 Maiden ca§tle 23, 38, 61
Hutton, J, 29 Manching 4l, l4l
MaTne-kultúIa l12, l30
ijászat 19 , 20 Maroboduu§ l47
italok, kábitó 12 Masszília 12, l 15, l18, l19, l27, 139
Mayer-túköI l45
Jacobsthal, P. l28, l33, l38 megaliüku§ §ííepitméryek63, 64, 66, 69, 79
Megaw, J. V. s. l34, 135
karanóvói tell 52 Meíc.an, M. 27 , 29
Keller, F, 32 Mercer, R, 19, 20
,1,3,
kelták 5, 12, 18, 22_24, 94, 116, tl9, l27, Mereweather, D, 28
l33, l35, 138, l39, 146, 155 fiezőEjaÁasáE 5, ll,3'1, 46, 4'7, 49, 50, 52, 58,
95
 Név- és tárgymutaű | I71

Mich€lbsberg-kultúra 62 Ramsauer, J, G. 32, 33 kamrás 60, ó3, 64

mindelheimi kard l09, ll1, l13 Reinach, S. 37 kocsis 14. l7. 106, l l2, l30, 131. l32
Mont Lassoi§-i magaslati eród l17, 125 R€in€cke, P. 37, 85, 88,9l l. még megalitiku§ §írok
Montelius, O. 5, 37, 88 reinheimi kancsó l29 természettudományos eljárások a régészetben
MoTtillet. G. 35, 37 Renftew, C. 55 40,4l
Muldbjerg 11 Reynolds, P. 43,46 textjlek l2
muzeumok 13-16. 19,20,28, 30, 35, 50, 52, 54, réz feldolgozása 55, 75 Thomse4 ch. 30, 31
58. 60. 63, 75, 78, 80, 83-85, 87,92, l0l, l02, llatoni kupa 87 Tierney 23, 25
105-107. ll0. lll,
ll5, l17, l30, 13l, 132, rómaiak l38-140 tollutdi férfi 7, l l
136-138, 14l,l43, l45, l48, 151_154 l. még Caesar Tournachon, G. F. 39
Mükéné 64, 88 Ross, A. 24 tölcséres szájú edények művelódése = TRB-
múvészet általában fös§eni kultúra 61,62 kultúra 60, 63, 7ó
dombormúves sülus 92,l33, 136 núázat Il,12 tőzegmocsarak Dániában l0
folyosós sírokban 73 ruházat összekapcsolá§a 12, 89, 93, 95, l03, Trigger, B. G. 42
kelta 128-130, l34, 136 138 l|0,l2,1 Tíipolje-kultúra 54,57, 75, 76
§zitula 92. 103-106, l08, l27 rúnafeliratok 68
waldalgesheimi stílu§ 135, 136 urnamezős kultúra 12, 18,20,92,93-95, l0).,
scollar,I. 40 103, 105, ll5, l16, l54
napkocsi 17,92 Silbury Hill 27, 28
Napóleon, III. 34, 35 §isak l0ó, 127, 131, l35 vaóászat 60,62,63
neolitikum l3, 16, 50, 52, 6l, 70, 84 smith, E, 37 Van der Waals, J. D. 8l
népmozgások 5, 92, l 16, 132, 133, 155 Smith, W. 29, l 13 vándoTlá§, népmozgás 80 82
New Grange-i folyosós sír 72, 73 snettishami nyakperec 145, 147 va§kor 8, 12-14, 22, 38, 39, 146, l54
só l02 1. még hall§tatti va§kor

Nyerup, R. 29, 30 staröevo-kultúra 52-54, 58, l 49 védművek 90,91, l08, l41, l43
staré Hradi§ko 140, l4l l. még ma8aslati eIóditmények
ón 84 Stone st, 28, 35 Vercingetorix 24, 35, 146
ottományi kultúIa 89, 90 Stonehenge 27, 28, 68, 84, 96-100 Vinöa-kultúra 50, 54, 55, 75, l49, l50
stukeley, w. 27,28, 35 viollier, D. 38
pajzsok 22, 23, 95 szem alakú dí§átőminta 6ó vixi sírkincs 8, l 17, l 18
Petrie, F. 37 szkíták 134, 155 vonaldíszes kerámia múvelődéscsoportjai 5l,
pfalzfeldi oszlop l31, 136 szobíaszat 22, 53-56, l37 56, 5,1,60_62,l49, l5o
Piggott, S. 5, 12, 16,28, 3'l, 54, 56-58, 64, 86, szopatér 23
107, 109 sztrabón 23, 24, ll8, l39 wess€x-kultúIa 28, 86 89
Pitt RiveT§, azaz A. H. Lane Fox 3,1-38 West Kennet-i hosszú halomsír 49. ó7
P|ot, R- 27 , 29 táísadaloííszeíkezet9 23, 24 wheeler, M, 38
Poftbiosz 12, 22, 24, l33 temetkezesek/§írok Williams-Frceman, J. P. 39
Poszeidóniosz 23, 24 égetése§/hamvasztá§o s 67,91,94, l43, 146, Windmill Hill 32, 66, 68
Powell, T. G. E. 24 l41 Woodhenge 99
Pulszky Ferenc 37 elókelők sírjai 86, l25, l27 Worsaae, J, J. A. 30, 3l, 37
lolyosós 60, 64-66, 68-71, 74
radiokarbon-kormeghatáíozás 5, 6, 394l , 52, galériás 65, 67, 68 zsioegdiszes edények rnúvelődése 12"76, 7'7,
55,60, 64, 66, l5l hosszú halmok 6? 80-83
T
Bevezetés f 5
Időrendi táblázat l 6
I. Régészet,történelem, társadalom f 7
2. Ősfirténelem, múlt és jelen l 26
rönrÉNBrrÉpEKBEN:Vaskori tanya a Butser Hillen l 4j
3. Az elsőföldművelők l 49
TöRTENETKÉIEKBEN:Knowth és az írországifolyosós sírok l 69
4. A rézkor és a bronzkor l 75
Stonehenge f 96
TöRTÉNETKErEKBEN:;4
5. Hallstatt és a vasművesség kezdete l 100
heunebergifejedelmi vár
TöRTÉNETKÉeEKBEN: z4 l t19
6. Európa a kelták korában l 126
Utószó l l48
További olvasmányok l 156
Kislexikon l159
Név- és tárgymutató l I70
 ,

Kiadta a Helikon Kiaü. A kiadásért a Heltkon Kiadó igazgatója felel.

Készűk a Kossuth Nyom&iban (85.0566 ), tr986-ban.
Felelős vezető Bede Isnán vezérigazgató.
Hungarian translation @ Makkay János. 1986.
Felelős szerkesztő Molnár Magda,
Á szöveget Eperjessy Lószló gondozta.
A kötelet Szlintó Tibor és Kováts Imre krvezte.
Megietent 23,1 (Al5) ív terjedelemben, 20 tn| példányban,
Zanders Ikonorex special matt papíron, Times betűvel.
HE 130|ISBN 963 207 826 8IISBN 963 207 853 5