Molnár Ferenc: Liliom

A Liliom Molnár Ferenc világszerte legismertebb színműve.

A darab alapjául szolgáló karakterek – a goromba, nagyszájú, nem túl jó modorú, de

valójában érző szívű hintáslegény és a butuska, hiszékeny, ugyanakkor konok kis cselédlány
– szerelmének története már benne volt az 1908-ban megjelent Muzsika című kötetének, Az
altató mese című novellájában. Ebből írta 1909-ben a Liliomot, amit a Vígszínházban
Csortos Gyula és Varsányi Irén főszereplésével játszottak először még ugyanebben az évben.

Mint a legtöbb Molnár-drámában, a Liliomban is fellelhetők a saját életéből átmentett

motívumok.
Például az író is megütötte első feleségét, Vészi Margitot, aki éppen akkor volt várandós,
akár csak Julika a színdarabban, azonban a színpadi Julikával ellentétben, ő nagyon is
emlékezett ezekre a bizonyos pofonokra.
Margit tapasztalatlan fiatal lányként habarodott bele a tehetséges, ám igen gyakran iszogató
íróba. Apja minden erejével megpróbálta ellehetetleníteni ezt a kapcsolatot, mivel ő időben
felismerte azt, amit a szerelmes fiatal lány nem akart meglátni: Molnár rendszeres ivott, és
erőszakos természetű ember volt. Az apa nem tehetett semmit, ugyanis a fiatalok titokban
eljegyezték egymást.
Margit annak ellenére ment férjhez Molnárhoz 1906-ban, hogy már menyasszonyként
megkapta az első pofonokat. Nem akarta volna eltűrni, azonban városi legendák szerint
Molnár jóbarátja, Ady Endre töltötte be a békítő, vagy tán még inkább kerítő szerepkörét, és
több ízben sikeresen meggyőzte a lányt, hogy bocsássa meg jegyese hibáit.

Azonban még a házasság sem hozta meg az áhított nyugalmat és békességet kapcsolatukba.
A bohém életet élő, mulatozó író nem akart olyan férjjé válni, aki megfelelt volna Margit
elvárásainak. Felesége pedig nem volt hajlandó feladni ambícióit és tehetségét, nem akarta
teljesen alárendelni magát férjeura akaratának. Margit kiállt magáért, visszabeszélt, nem
hagyta magát otthonülő feleségként kezelni. Kitűnően énekelt és festett is.
Nem csoda, hogy két ilyen vehemens önmegvalósító személyiség gyakran összeszólalkozott,
ami odáig is fajult, hogy Molnár nyilvánosan megszégyenítette feleségét, amiért nem csupán
háztartásbeliként szeretne élni.

A megalázó veszekedéseket egyre többször követte tettlegesség annak ellenére, hogy

Margit hamar teherbe esett. Molnár egy alkalommal eltörte felesége ujját, és az örökre
ferde maradt. Békességet azonban, még lányuk, Márta születése sem tudott hozni, a
szenvedélyes szakítások, elköltözések és kibékülések fokozatosan felőrölték a kapcsolatukat.

Molnár egyértelműen magáról mintázta a Liliom főhősét.

Már megszületett a kislányuk, amikor egy heves veszekedést követően Margit ismét
összepakolt, majd Párizsba menekült a lányával. Molnár ezúttal nem Adyt küldte utána,
hanem leült, és megírta a Liliom című színdarabot. Ebben szinte megmagyarázza, miért nincs
azzal semmi baj, ha egy szerelmes férfi időnként megüti élete párját. Hiszen a lány cserébe
kap egy igazi városligeti vagányt, egy vicces bohémet, aki szegény is, agresszív is, makacs is,
de akitől még az ütések is szinte jólesnek – legalábbis a vidékről a városba költöző, szegény
sorsú Julikának. Annak az asszonynak, aki a halála után a tisztítótűzbe kerülő, onnan
egyetlen napra visszatérő Liliomnak ismét csak megbocsát.

A darabot nem fogadta kitörő siker, sőt: magyarországi bemutatóján, a pesti Vígszínházban
(1909) megbukott.

Molnár őrjöngött, idegösszeomlást kapott, szanatóriumi kezelésre szorult. Szinte egyszerre

épült fel a darabbal, amely Berlinben már nagy sikert aratott, és itthon is egyre kedvezőbb
fogadtatásra talált. A diadal egy időre visszacsábította Molnár mellé az ő Julikáját, azaz
Margitot, de hosszú távú boldogságot nem hozott. A lényeg nem változott, ahogy a házasság
két főszereplője sem.

A méltán híres színmű azóta már bejárta a világot. Talán nem nagy túlzás azt állítani, hogy a
világ szinte minden színpadán bemutatták már: Európától kezdve Észak- és Dél-Amerikán át
Indiáig. Magyarok és németek összesen négy filmet forgattak belőle, még musical változata
is van. Orson Welles, amerikai filmrendező például rádiójátékot készített belőle.
Nem olyan régen, 2018-ban Ifj. Vidnyányszky Attila rendezésében a Vígszínházban, míg
2022-ben az Örkény István színházban, Kovács D. Dániel rendezésében is bemutatták
Budapesten.

A Liliom a pesti Ligetben játszódik , a 20. Század elejének az a helyszíne, ahová mindenféle
társadalmi réteg képviselői járnak. Itt sétálgatnak és cicáznak a cselédlányok a bakákkal meg
a mesterlegényekkel,és még az urak és fimon kisasszonykák is itt szemezgetnek egymással.

A Liliom cselekménye – mint általában a Molnár Ferenc-daraboké – nem bonyolult.

A két főhős, a nagydumás, a bámész népeket Muskátné körhintájához csalogató, a nőkre
macsós vonzerejével ható Liliom és a naiv, a fővárosban nem régen szolgáló falusi leányzó,
Julika szerelme.
A ligeti kikiáltó magának sem meri bevallani, mert nem fér össze keménylegényes
„imidzsével”, hogy megszerette ezt az angyali szelídségű, romlatlan cselédet.

Összeköltöznek Hollundernénél a fényképésznél lelnek „otthonra”, az állás nélkül maradt

pedig Liliom nem tudja eltartani családját. Ez igencsak bántja a férfiúi büszkeségét, és
elfojtott indulatait Julikán vezeti le: időnként két-három nyaklevest kever le az állapotos
asszonynak.
Szégyelli magát, ugyanakkor megszólal a lelkiismerete is, örül a gyermek érkezésének, és
miután semmihez sem ért, normális munkát nem tud vállalni, a legegyszerűbb pénzszerzési
módhoz, a rabláshoz folyamodik, melyhez nem túl jó erkölccsel megáldott Ficsúr barátjával
fognak neki. Csakhogy nagyszerű terve dugába dől, és mivel börtönbe nem akar kerülni, és
az egész ügy szégyenét nem tudja elviselni, inkább öngyilkos lesz.

Miután a túlvilágra kerül az égi bíró azonban megengedi neki, hogy 16 év után, melyet a
tisztítótűzben tölt el, hogy visszamenjen a földre, és meglátogassa a családját. Vissza is tér,
látja fiatal, kamasz lányát, aki az anyja ártatlanságát örökölte, és akit ugyanúgy felképel,
mint annak idején Julikát.

Mindkét nő bevallja, hogy nem érezték a füleseket, mert vannak olyan pofonok, amik nem
fájnak, amiket elfelejt az ember lánya.
Az Örkény István Színházban 2022 októberében mutatták be a színdarabot, Kovács D. Dániel
rendezésében.
Az előadás alkotói, mivel Molnár is saját korába helyezte a színdarabot, illetve inkább saját
életébe, mint arról már korábban értekeztem, a szerző eredeti szándékai mentén, szintén
saját jelenükben, kortárs környezetben képzelik el Liliom és Juli szerelmének képeit. Molnár
örökérvényű témafelvetéseit a 21. század emberének problémáival, vágyaival, traumáival
igyekeznek ütköztetni.

Az előadás egy, a darab végéhez közeli ponton kezdődik, amolyan filmes húzással előrevetíti,
hogy hova fog majd kifutni Liliom sorsa, szinte csak a „fél évvel korábban” felirat hiányzott
ahhoz, hogy ez a szándék egyértelművé váljon.

A darab képi világa is erről a filmes, vagy még inkább televíziós formanyelvéről árulkodott.
A nyitókép olyan, mintha egy CSI: A helyszínelők bűnügyi sorozat egyik része kezdődne.
A helyszín egy parkolóház: oszlopok, neonok, mentősök, rendőrök, jobbra egy halott,
középen pedig a vérző, haldokló Liliom (Tasnádi Bence). Egyébként az egész darab ebben a
díszletben játszódik. Már ebből is érezhető, hogy igyekeztek maivá tenni a környezetet, és
közelebb hozni az emberekhez Molnár Ferenc világát.

További aktualizálások közé tartozott többek között, hogy a liget az nem egy liget, hanem
egy pláza, Hugó (Vajda Milán), aki hordár helyett egy Wolt-os ételfutár lett, Muskátnénak
(Szandtner Anna) nem ringlispílje, hanem játékterme volt, Julika (Józsa Bettina) és Marika
(Kókai Tünde) nem cselédlányok, hanem az egyikük takarít a plázában, másikuk pedig eladó
a Lidl-ben. Liliom és Ficsúr pedig egy pénzszállító szerepébe helyezett Linzman-t (Csuja Imre)
akarnak kirabolni, aki éppen tartana az OTP-s ATM-hez, hogy feltöltse azt pénzzel.

Az előadásban számos beleírás és átírás található helyenként kisebb, míg más helyeken
nagyobb sikerekkel végezték el ezt a munkát.

A darab mai világba helyezése teljességgel érthető, hiszen Molnár régies nyelvezete, és az a
világ, amit darabjaiban teremt, a nagypolgárok korát idézi, amely mai ésszel már
felfoghatatlan és átélhetetlen.
Véleményem szerint azonban nem sikerült egészen jól megfogni, hogy milyen lenne ez a
darab, és milyenek lennének ezek a szereplők, a 21-dik századi Magyarországon.
Egy amerikai közegbe már talán inkább tartanám elképzelhetőnek, de az alap karakterek
ilyen jellegű ábrázolása, szerintem akkor sem feltétlenül helyénvaló.

A copfos nyávogó Liliom karakter, minden finom eleganciáját elvesztette, nem beszélve a
veszélyességéről. A karakterhez nem illően, teljességgel komolyan vehetetlen, hatalmasra
nőtt gyereket csináltak belőle, akinek az égvilágon semmiféle fejlődése nem volt. Ez egyfelől
a rendezés, és történet átírás, vagy vezetés hibája volt. Másfelől pedig Tasnádi Bencéé, aki
belebukott szerepébe.

A két fiatal lány karaktere – végülis – passzolt az eredetihez, abszolút sikerült is hozniuk a
két teljesen elkülönülő karaktert, és egy mai világba is teljen passzoló Julikát, illetve Marikát
hoztak létre a színpadon.

Zseniális rendezői húzás volt továbbá szerintem, hogy Hollunderné-t Znamenák István
alakította, remekül hozva az idős nő karaktert, további érdekessége pedig az volt, hogy ő
volt a Fogalmazó is a túlvilágon. Ez a párhuzam pedig egy egészen másik vizsgálati
szemszögbe helyezte az öreg fényképész karakterét, aki tulajdonképpen a gondviselője volt
a fiatal felelőtlen párnak.

Összességében azt mondanám, hogy nagyra becsülhető az az elszántság, és törekvés, hogy

Molnár Ferenc világát közel hozzuk a mához, azonban ez nem volt egy feltétlenül sikeres
próbálkozás. Helyenként fel-felvillantak csodálatos ötletek, pillanatok, és szituációk, de a
nagy egészet tekintve nem sikerült egy érvényes, jó előadást létrehozni. Mai díszlet, mai
karakterek, mai helyzetek, és mégis egy üres, valójában nem sok mindenről szóló történet
létrejöttét láthatjuk ebben az előadásban.