Bethlen Korszak

Bethlen István kormányzása alatt, a magyar történelem viharos időszakát követően, a politikus
stabilizálta a hatalmat és a gazdaságot. A második királypuccs megakadályozása
után, Bethlen nekilátott a belső politikai helyzet rendezésének. Az Egységes Párt létrehozásával
szilárd parlamenti bázist teremtett, és egyezséget kötött a szociáldemokratákkal. Új választójogi
törvényt fogadtatott el, amely korlátozta a választók körét. Bethlen kormányzása alatt
Magyarország visszanyerte a nemzetközi bizalmat, és felvették a Népszövetségbe, aminek
következtében sikerült külföldi kölcsönökhöz jutni. A gazdasági stabilizáció feltételei
megteremtésével, a modernizált mezőgazdasággal és könnyűiparral, valamint a vasúti közlekedés
fejlesztésével Magyarország felzárkózott a közepesen fejlett országok sorába. A
társadalombiztosítás bevezetése is Bethlen korszakának jellemzője volt, ami hozzájárult a
társadalmi stabilitáshoz és fejlődéshez.

Horthy Miklós kormányzó 1921 áprilisában bízta meg Bethlent a kormányalakítással. Első nagy feladata az
úgynevezett második királypuccs megoldása volt. IV. Károly ugyanis az 1921. márciusi visszatérés
sikertelensége után októberben ismét megpróbálta visszaszerezni a trónt. Az események során fegyveres
összecsapásra is sor került Budaörsnél, de a király kísérlete kudarcba fulladt. IV. Károlyt elfogták, és
családjával együtt Madeira szigetére száműzték. Ezután a magyar nemzetgyűlés kimondta a Habsburg-ház
trónfosztását. Magyarország államformája ismét királyság lett, de király híján Horthy Mikós kormányzói
pozícióját szilárdították meg.
Ezután Bethlen nekiláthatott a belpolitika rendezésének. Tudta, hogy ehhez egy szilárd kormánypárti
többségre van szükség, ezért 1922 februárjában egyesítette saját pártját, a Keresztény Nemzeti Egyesülés
Pártját a Kisgazdapárttal, létrehozva így az Egységes Pártot. Ezzel hatalmának stabil parlamenti bázist
teremtett.
1921-ben egyezséget kötött a szociáldemokrata párttal, ez volt a Bethlen–Peyer-paktum. Ennek az volt a
lényege, hogy a szociáldemokraták lemondtak a közalkalmazottak és a mezőgazdasági munkások
szervezéséről, illetve a politikai sztrájkok kezdeményezéséről, a kormány pedig kötelezte magát, hogy nem
akadályozza a párt és a szakszervezetek működését.
1922-ben Bethlen új választójogi törvényt fogadtatott el, amely vidéken visszaállította a nyílt szavazást és
szűkítette a választók körét. 1927-től visszaállították a főrendiház működését. Ezekkel az intézkedésekkel
Magyarországon korlátozott parlamentáris rendszer épült ki, erős kormányzói hatalommal.
A legnagyobb feladatot a nemzetgazdaság helyreállítása jelentette, amelyhez pénzre volt szükség. Sokra!
1922-ben Magyarországot felvették a Népszövetségbe, és ez lehetővé tette, hogy az ország külföldi
kölcsönhöz jusson. Ez 250 millió aranykorona volt, és ezzel az összeggel rendelkezésre álltak a gazdasági
stabilizáció feltételei.
1924-ben felállították a Nemzeti Bankot, amely megkapta a bankjegykibocsátás jogát. Ezzel megkezdődött
a pénzügyi helyzet rendezése. Az 1920-as évek második felére a korona elértéktelenedett, és 1927-től új
pénzt vezettek be, a pengőt. Megélénkült a magyar gazdaság fejlődése: modernizálták a mezőgazdaságot és
a könnyűipart, fejlesztették a turizmust. Korszerűsödött a vasúti közlekedés, előrehaladt az ország
villamosítása. Magyarország felzárkózott a közepesen fejlett agrár-ipari országok sorába.
1927-ben kiszélesítették a kötelező betegbiztosítást, majd bevezették a kötelező öregségi, rokkantsági,
özvegységi és árvasági ellátást. 1928-ban létrehozták az Országos Társadalombiztosító Intézetet, az OTI-t.
A magyar művelődés- és kultúrpolitika „virágkora” is erre az időszakra esett. Klebelsberg Kunó vallás- és
közoktatásügyi miniszter hivatali ideje alatt soha nem látott művelődési program indult be. 1926-ban
népiskolai törvényt fogadtatott el, aminek értelmében 1930-ig három és félezer tanterem és feleannyi
tanítói lakás épült meg. Megreformálta a középiskolai rendszert, egyetemi központokká fejlesztette
Debrecent, Pécset és Szegedet. Külföldi magyar intézeteket hozott létre többek között Bécsben, Rómában,
Berlinben a magyar kultúra közvetítésére.
A Bethlen-korszak külpolitikáját a revizionizmus és a gazdasági piackeresés jellemezte. A kisantant
gyűrűjében az ország leginkább Olaszország felé orientálódott. Az olaszokkal 1927-ben született meg az
örök barátsági szerződés, amelyet Bethlen és Mussolini Rómában írt alá. 1928-ban Lengyelország kötött
szerződést Magyarországgal.
 Bethlen Korszak
A Bethlen által kiépített stabilitást a gazdasági világválság Magyarországra gyakorolt hatása döntötte
romba. A begyűrűző válságjelenségeket a magyar kormányzat nem tudta kezelni, ezért 1931-ben gróf
Bethlen István lemondott a miniszterelnökségről.