A török és spanyol háborúk után a Habsburg Birodalom továbbra is fontos maradt, de Közép-

Európában volt a fő hangsúly.

III. Károly a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békeszerződést kötött a magyar

rendekkel, hogy fenntartsa külpolitikai erejét. A magyar rendek segítették Károlyt, noha őt
még mindig birodalmi szempontok irányították. A Habsburgok reformokat vezettek be a
közigazgatásban, például a Helytartótanács létrehozásával, amely országos ügyeket irányított.

A Pragmatica Sanctio törvénybe iktatása megerősítette az uralkodó dinasztia leányági

örökösödését, miközben Magyarországot az örökös tartományokkal feloszthatatlanul
kapcsolták össze, de a rendi jogokat is megőrizték. Az államszervezet alapjait biztosították.

Az országban a népesség növekedése Európához képest stagnált a háborúk miatt, de az 1700-

as években elindult a benépesítés folyamata. Belső népvándorlás zajlott, és emberek az
Alföldre, illetve a jobb megélhetés reményében a középső sík területekre húzódtak.
Birtokosok által adott kedvezmények, például az adómentesség, segítette ezt a folyamatot.

A határokon kívülről érkeztek nagyobb népcsoportok, például szerbek, akiket az udvar

telepített le és támogatott. A kormányzat érdeke az adóalanyok és katonai újoncok számának
növelése volt. A katolikus vallás és a német nyelv is szerepet játszott a telepítésekben, például
svábok érkeztek az elnéptelenedett középső és déli területekre.

A 18. század végére a lakosság száma több mint kétszeresére nőtt, és a nemzetiségi arányok is
változtak. Az ország sokszínűvé vált, és a nemzetiségek eltérő társadalmi struktúrával
rendelkeztek. A katolikus vallás megerősödött. A nemzetiségi ellentétek csak a 19. században
kezdtek növekedni a nacionalizmus és a nemzettudat fejlődésével.