T h o m a s N agel

MORÁLIS SZERENCSE

Kant úgy gondolta, hogy a jó vagy a rossz szerencsének sem m i köze

ahhoz, hogyan ítélünk m eg morálisan egy szem élyt és a cselek ed eteit,
vagy hogy ő maga hogyan érték eli saját magát erkölcsileg.

A jó akarat nem attól jó, amit elér vagy véghezvisz, nem attól, hogy al­
kalmas valamely előre megszabott cél elérésére, hanem egyedül az
akarás által, vagyis önmagában véve jó, és önmagában, semmivel sem
összehasonlítva többre értékelendő', mint minden, ami általa bármi­
lyen hajlam, vagy ha úgy tetszik, valamennyi hajlam javára együttvéve
valaha is létrehozható lenne. Ha a sors különös kegyetlensége folytán
vagy a mostoha természet szűkmarkúsága miatt ebbó'l az akaratból tel­
jességgel hiányoznék is szándéka valóra váltásának képessége, ha a
legnagyobb erőfeszítést kifejtve sem járna sikerrel, s csak a jó akarat
(természetesen nem mint puszta kívánság, hanem mint valamennyi
hatalmunkban álló eszköz mozgósítása) maradna meg, még akkor is
mint drágakő ragyogna, önmagában hordozván egész értékét. A hasz­
nosság vagy terméketlenség mit sem tehet hozzá ehhez az értékhez, s
el sem vehet belőle semmit.1

Kant felteh ető leg ugyanezt m ondaná a rosszakaratról is: erkölcsi szem ­
pontból érdektelen, hogy a gonosz szándékok valóra válnak-e. És for­
dítva, ha adott egy cselek vés, am elyet általában elítélünk, mert rossz
k öv etk ezm én y ek h ez vezet, akkor pusztán azért nem tekinthetjük
h elyesn ek , mert valam iféle szeren cse folytán végül m égis jól üt ki a
dolog. N e m létezh et morális kockázat. Ez persze téved és, m égis so­

1Immánuel Kant: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése, 22 (magyar kiadás:

Berényi Gábor fordítását átdolgozta Tengelyi László. Raabe Klett Kiadó, Budapest,
1998).'
THOMAS NAGEL: MORÁLIS SZERENCSE 359

kan bíznak b en n e, hogy így talán választ adhatunk a morális felelősség

egyik alapvető' problémájára, amelyre mind a mai napig nem sikerült
m egnyugtató m egoldást találnunk.
A probléma gyökere hétköznapi morális ítélk ezésün k gyakorlatá­
ban rejlik. M ilyen feltételek m ellett szoktunk egy cselek vést erköl­
csileg h ely esn ek vagy h elytelenn ek ítélni? E lső pillantásra azt gon­
dolnánk, senki felett nem hozhatunk erkölcsi ítéletet olyasvalamiért,
ami nem az ő hibájából történt m eg, vagy am inek b ek övetk ezte olyan
tényezők től függ, am elyek felett a szóban forgó szem élyn ek nincs b e­
folyása. Az erkölcsi ítéletek különböznek attól, mint amikor valamit
pusztán jónak vagy rossznak értékelünk. M egtörténhet, hogy erköl­
csi ítéletet hozunk, és ezzel párhuzamosan úgy ítéljük, hogy a kérdéses
dolog, tényállás jó vagy rossz. Ám amikor valakit hibáztatunk a tettei
miatt, nem pusztán azt mondjuk, rossz dolog történt, amikor ezt és ezt
tette, vagy rossz dolog, hogy ő létezik. Ilyenkor őt magát ítéljük meg,
és azt m ondjuk róla, hogy rossz em ber - ami különbözik attól, hogy
történ etesen a létezése rossz dolog-e. Ily esféle erkölcsi ítéletet csak
bizonyos fajtájú dolgokról hozhatunk. Jólleh et nem tudjuk pontosan
m egm ondani, miért, de úgy érezzük: ha egyszer kiderül, hogy a kér­
d éses - jó vagy rossz - cselek vés vagy tulajdonság felett a szem élyn ek
nincs befolyása, akkor nincs jogunk erkölcsi ítéletet hozni. M inden
m ásféle érték elésü n k érvényben marad, a morális m egítélés azonban
hatályát veszti. Egyszóval ha az illető m inden k étséget kizáróan nem
k ép es uralni a tettét, nem k ép es tudatos befolyást gyakorolni felet­
te - ön k én telen mozdulatot tesz, külső fizikai erő kényszeríti cselek ­
vésre, vagy egyszerűen nincs tisztában te ttén ek körülm ényeivel - , ez
kizárja őt az erkölcsi m egítélés leh etséges tárgyai közül. Ám mindaz,
amit teszünk, ezerféle m ódon függhet olyan tényezőktől, am elyek fe ­
lett nincs befolyásunk - ez e k e t a cse le k v é sek et tehát (Kant szavaival)
nem a jó- vagy a rosszakarat hozza létre. M ég sem szoktuk azt gondol­
ni, hogy e tágabb értelem ben vett külső hatások jelen léte kizárja a -
pozitív vagy negatív - morális m egítélés leh etőségét.
V együnk néhány példát! K ezdjük egy olyannal, am ilyen Kant sze­
m e előtt leb eg h etett, mikor papírra v e te tte a fenti sorokat. Akár si­
kerrel járunk, akár nem, amit tenni próbálunk, az valam ilyen m érték­
ben m ajdnem m indig olyan tényezőktől is függ, am elyek fe lett nincs
befolyásunk. Igaz ez a gyilkosságra, az altruizmus megnyilvánulásaira,
a forradalmi cselekm ényekre, vagy arra, amikor mások érdekében le­
m ondunk szem élyes igényeink k ielégítéséről - tehát lén yegéb en bár­
m ilyen erkölcsileg szám ottevő cselek ed etre. Mindaz, amit teszünk,
360 IV. MORÁLIS SZERENCSE

és amit mások morálisan m egítéln ek , részben k ülső tényezőktől függ.

Ragyogjon bár drágakőként a jóakarat, önmagában hordozván egész
értékét, nyilvánvaló erkölcsi k ü lön b ség van aközött, amikor k im en tek
valakit az é g ő házból, illetve amikor véletlen ü l kiejtek valakit a tizen ­
k etted ik em eleti ablakból, m ik özb en megpróbálom visszahúzni a la­
kásba. M int ahogyan erkölcsi értelem ben nem ugyanaz felelőtlen ü l
vezetn i és em bert ölni. Igen ám, de a felelőtlen vezetés adott esetb en
egy gyalogos halálához vezeth et - attól függően, hogy a gyalogos é p ­
pen a zebrán tartózkodik-e, amikor a sofőr felelőtlen ül áthajt a piros
lámpán. C selek vésü n k n ek a rendelkezésünkre álló választási leh ető ­
ség ek is korlátot szabnak, és e választási leh etőségek et szintén nagy­
m értékben olyan tényezők határozzák m eg, am elyek felett nincs b e­
folyásunk. A koncentrációs táborban szolgálatot teljesítő tiszt b ék és és
ártalmatlan éle te t élh etett volna, ha a nácik n em kerülnek hatalomra
N ém etországban. É s azt az em bert, aki b ékés és ártalmatlan é le te t élt
Argentínában, m inden további n élkül valam elyik koncentrációs tábor­
ba v ez én y elh e tté k volna szolgálatot teljesíteni, ha üzleti okokból n em
hagyja el N ém etországot az 1930-as évekb en .
K ésőbb m ég visszatérek ezekre a példákra. M ost m ég csak az volt a
célom , hogy illusztráljam a problém a lén yegét. Amikor a szem ély c se ­
lek v ése olyan tényezők től függ, am elyek felett nincs befolyása, ám
a szem ély t - a k érd éses cselek v és tek in tetéb en - továbbra is m orá­
lis m eg ítélés tárgyának tekintjük, ez t morális szeren csének hívjuk.
Egyaránt b eszélh etü n k morális jószerencséről és balszerencséről.
A problém a a következő: közelebbről m egvizsgálva számtalan olyan
k ü lső hatással szám olhatunk, am elyek felfü ggesztik a morális érté­
k elés hatályát - akárcsak a jól ism ert felm en tő körülm ények. Kant
pontosan ezért tagadta a morális szeren cse leh etőségét. A m enn yib en
k ö v etk ezetesen alkalm azzunk a fen ti fe ltéte lt - tudniillik hogy a sz e ­
m ély csak olyan d olog alapján íté lh e tő m eg morálisan, am ely fe le tt
befolyása van - , félő, hogy h étköznapi morális ítéletein k tö b b ség e
hatályát veszti. M indazon dolgokat, am elyek alapján mások m orá­
lis íté le te t alkotnak rólunk, egy rakás olyan té n y e ző határozza m eg,
am elyek nem állnak a befolyásunk alatt. Bármilyen magától értető d ő ­
n ek tűnik is az az elgondolás, hogy csak azok a dolgok miatt vagyunk
hibáztathatok vagy felelősségre vonhatók, am elyek felett b efolyást
gyakorlunk, bizony alig akad olyan intuitív morális ítéletünk, am ely
végü l kiállná a tén y ek k el való ö ssze v etés próbáját. Amit a sze m ély
tesz, abból v ég ső soron sem m i - vagy m ajdnem sem m i - fe lett n em
gyakorol befolyást.
THOMAS NAGEL: MORÁLIS SZERENCSE 361

Ám ha m indez így van, vajon nem arra k ellen e-e következtetnünk,

hogy kiinduló hipotézisünk - bármilyen m eggyőzőnek tűnt is erede­
tileg - egyszerűen hamis? Az ellen p éld ák egyértelm űvé tették: nem
igaz, hogy a szem ély csak olyan dolog alapján ítélh ető m eg morálisan,
am ely fe le tt befolyása van. M indössze annyit tehetünk, hogy m egpró­
báljuk finom ítani a feltételt: m eghatározzuk, hogy a befolyás hiányá­
nak mely fa jtá i esetén vesztik valóban hatályukat morális ítéleteink,
íg y elkerülhetjük, hogy azt k elljen állítanunk: hétköznapi morális íté­
leteink túlnyom ó többsége érvénytelen.
Ez az út azonban nem járható, m ivel nem pusztán valam iféle e l­
m életi feltev éssel, hanem valódi filozófiai problémával van dolgunk.
Kiinduló feltételü n k et n em úgy kaptuk m eg, hogy kiválasztottunk n é­
hány egyértelm ű esetet, majd ezek alapján általánosítottunk. A felté­
tel akkor is helyesnek tűnik, ha kiterjesztjük más esetekre. G ondoljunk
csak b ele, amikor tudatosul bennünk, hogy m ennyi m in den felett
nem gyakorlunk befolyást, és így a morális érték elés sokkal ritkábban
helyénvaló, mint ahogy azt korábban gondoltuk, akkor nem pusztán
levezetjük, hogy mi k ö v e tk e z e egy általános hipotézisből - egyszerűen
biztosra vesszük, hogy a befolyás hiánya a kérdéses ese tek b en is döntő
körülm ény. A morális ítélk ezés érvén yén ek szű k ülése n em egy rossz,
leegyszerű sítő elm élet abszurd k övetk ezm én ye, hanem magától ér­
tetődően következik abból, hogy a morális értékelés hétköznapi fo­
galmát összekapcsoltuk a tén yek pontosabb, teljeseb b leírásával. Kö­
v etk ezésk ép p en hiba len n e úgy érvelni, hogy m ivel elfogadhatatlan
konklúziókhoz jutottunk, másfajta elm é letet kell alkotnunk a morális
felelő sség feltételeiről. Aki úgy gondolja, hogy a morális szerencse pa­
radox fogalom , nem k övet el - erkölcsfilozófiái vagy logikai - hibát,
hanem k én y telen -k elletlen azzal a jelen ség g el szem besül, hogy a m o­
rális m eg ítélés elő zetesen rögzített, s intuitíve h elyesn ek gondolt fe l­
tételei v eszély b e sodorják a morális ítélk ezés leh etőségét.
H asonló dilemmával a filozófia más területein is találkozhatunk.
V együk például a tudás fogalmát! Ha számba vesszük, hogy a h étk öz­
napokban m iként szoktuk m egkérdőjelezni, hogy valaki tud valamit,
vagy hogyan szoktuk m egvéd en i a tudásunkat, akkor eljutunk egy sor
k ézen fek v ő n ek tűnő fe ltéte lig - majd k én ytelen ek vagyunk észreven­
ni, hogy ezen feltételek k övetk ezetes alkalmazása v eszély b e sodorja
a tudás leh etőségét. A legtöbb szkeptikus érv pontosan így működik:
érvén yességü k nem azon áll vagy bukik, hogy téved ésb ől túl szigorú
tudáskritériummal dolgoznak-e, hiszen nem ön kényes kritériumokat
v ezetn ek be, m indössze k öv etk ezetesen alkalmazzák a köznapi krité­
362 IV. MORÁLIS SZERENCSE

rium okat.2 Az ism eretelm életi szkepticizm us szin tén arra a felism e­
résre támaszkodik, hogy m eggyőződ ésein k létrejötte és kapcsolatuk
a világgal olyan tényezők től függ, am elyek felett nincs befolyásunk.
M eggyőződ ésein k k ü lső és b első ok ok hatására jönnek létre. E zek et a
folyam atokat alapos vizsgálatnak veth etjü k alá, hogy elkerüljük a té ­
v ed ést, ám k öv etk eztetésein k ezen az újabb szinten is részben olyan
tén yezők től fü ggn ek majd, am elyek felett nincs k özvetlen befolyá­
sunk. T eljesen m indegy, m ilyen alapos vizsgálatot végzünk, a h elyzet
nem változik. V égső soron m inden m eggyőződ ésü nk olyan tén yezők ­
től függ, am elyek fe le tt nincs befolyásunk, és m ivel akárhány külső té ­
n yezőt vonunk is a befolyásunk alá, m indig lesz eg y újabb, am ely már
kívül esik rajta, így k étség essé válik, hogy tudhatunk-e bármit is. Úgy
tűnik, ha valam elyik m eggyőződ ésü nk történetesen igaz, ez csupán a
biológiai szeren csének köszönhető, és szó sincs tudásról.
U gyanígy áll a d olog a morális szerencsével. A morális értékelés ter­
m észetes tárgyai szám talan szem pontból kívül esn ek a befolyásunkon,
vagy olyan tényezők határozzák m eg őket, am elyek kívül esn ek rajta.
Ám m iközben sorra-rendre szám ot vetü n k ezek k el a tényekk el, ma­
guk az erkölcsi íté le te k végül kicsúsznak a kezünk közül.
A morális érték elések term észetes tárgyai hozzávetőleg n ég y fé­
le m ódon leh etn ek kiszolgáltatva a szerencse forgandóságának. Az
egyik az alkati szeren cse jelensége: az, hogy m ilyen em ber vagy, nem
pusztán tudatos d ön téseid en m úlik, hanem term észetes hajlamaidon,
k ép esség eid en és vérm érsék leted en . A m ásodik e se t az, amikor va­
lakinek a körülm ényeket illetően szerencséje van - tehát azzal kap­
csolatban, hogy m ilyen h elyzetek b e kerül, és m ilyen problémákat
kell megoldania. A m ásik k ét ese tb en a szerencse a cselek vés oksági
előzm én y eib en és hatásaiban jelentkezik: abban, ahogyan a m últbeli
körülm ények m eghatározzák cselek ed etein k et, és ahogyan ezek v é ­
gül kiütnek. Mind a n égy jelen ség ugyanazt a problém át veti fel. Úgy
szoktuk gondolni, h ogy egy szem élyt n em becsü lhetü nk sem többre,
sem kevesebbre egy cselek ed etéért (vagy bármi másért), mint am ilyen
m értékben befolyást gyakorolt a k érd éses cselekvés felett. É sszerűtlen
dolog olyasvalamiért b ecsü lni vagy kárhoztatni valakit, ami felett nem
volt befolyása, vagy ami olyan k ö v etk ezm én yek h ez v ezetett, am elyek
felett csak részleges befolyással bírt. E zek a dolgok adott esetb en akár
k özvetlen ü l a cselek vés feltételei is leh etn ek - ám magát a cselek vést

2Lásd Clarke, Thompson 1972. The Legacy of Skepticism. Journal o f Philosophy

69, 754-769.
THOMAS NAGEL: MORÁLIS SZERENCSE 363

csak annyiban ítélhetjük m eg erkölcsileg, am ennyiben túlm utat e z e ­

ken a feltételek en , és n em pusztán azok k övetk ezm én ye.
Vizsgáljuk m eg először a jó- és balszerencse azon esetét, am ely a
k ö v etk ezm én yek h ez kapcsolódik. A fenti K ant-idézetben egyetlen
példáról esik szó, ám a kategória jóval töb b féle ese tet fed le. Ide tar­
tozik az autóvezető' példája, aki véletlen ül elü t egy gyereket, vagy a
m ű vészé, aki feladja addigi életét, elhagyja a fe le ség ét és öt gyerekét,
hogy kizárólag a m ű vészetn ek éljen,3 és szám os más példa, am elyben
a siker vagy a kudarc lehetó'sége m ég ennél is nagyobb. A m ennyiben
a v e z e tő sem m ilyen hibát nem követett el, bár rettenetesen érezheti
magát, nem kell hogy szemrehányást tegyen magának. K övetk ezés­
k ép pen a saját tett fe le tt érzett sajnálkozás4 n em tartozik a morális bal-
szerencse esetei közé. Ám ha a v ezető akár a legk iseb b gondatlanságot
is elk ö v ette - például elm ulasztotta ellenőrizni a fékek állapotát az
utóbbi időben - , és ez a gondatlanság hozzájárult a gyerek halálához,
akkor nem pusztán rettenetesen fogja érezni magát. Hibáztatni fogja
magát a gyerek haláláért. Ez a példa azért tartozik a morális szerencse
ese tei közé, mert ha n em állt volna elő a h elyzet, hogy a sofőrnek hir­
telen erősen fék ezn ie kelljen, hogy elkerülje a balesetet, akkor most
n em k én e önmagát marcangolnia a gondatlansága miatt. A gondatlan­
ság azonban m indkét esetb en ugyanaz, m íg arra a vezetőn ek egyik
esetb en sincs befolyása, hogy a gyerek lelép -e a járdáról.
U gyanez áll a gondatlanság kom olyabb eseteire is. Ha valaki sokat
iszik, majd részegen felhajt a járdára az autójával, ám történetesen
eg y etlen gyalogos sem kerül az útjába, akkor morális szerencséje van.
A m ennyiben len ne valaki a járdán, a sofőrt jogosan hibáztatnánk a ha-5

5Bernard Williams Morális szerencse című írásában (lásd fentebb, 335 skk.) ezt
az esetet elemzi, amelyhez Paul Gauguin élete szolgált mintaként (írásom eredetileg
erre a tanulmányra adott válaszként született). Williams azt mutatja meg, hogy noha
a sikert vagy a kudarcot nem lehetett előzetesen megjósolni, Gauguin saját döntésé­
vel kapcsolatos legalapvetőbb retrospektív érzéseit egyértelműen meghatározza, hogy
végül kibontakozott-e a tehetsége, miután elhagyta a családját. Nem látom be (és
ebben áll a nézeteltérésem Williamsszel, mivel ezt az ó' elemzése sem képes megma­
gyarázni), hogy miért kellene ezeket a retrospektív attitűdöket morális természetűnek
tekintenünk. Ha a siker nem igazolja Gauguin tettét a többiek szemében, miközben
egyértelműen meghatározza a férfi legalapvetőbb érzéseit, nos, ez csupán arra utal,
hogy a szóban forgó érzések nem szükségképpen morális természetűek, nem pedig
arra, hogy a moralitás ki van szolgáltatva a szerencsének. Ha a retrospektív ítélet mo­
rális természetű lenne, akkor következnie kellene belőle eme előzetes hipotetikus
ítélet igazságának: „Ha elhagyom a családomat, és nagy festő válik belőlem, a siker
engem igazol; ha nem válik belőlem nagy festő, amit tettem, megbocsáthatatlan.”
4 Williams terminusa, uo.
364 IV. MORÁLIS SZERENCSE

láláért, és valószínűleg em berölésért vádat em eln én ek ellen e. Ha vi­

szont sen k it sem üt el, hiába volt ugyanannyira vakmerő, jóval kisebb
súlyú szabálysértésben v étk e s, és az őt érő szem rehányás is k evésb é
súlyos. Vagy vegyünk egy m ásik példát a jog területéró'l: az em berölés
kísérletét en yh éb ben b ü n teti a törvény, m int magát az em berölést -
jólleh et az elk övető ugyanazokkal a szándékokkal és m otívum okkal
ren d elk ezh et a két k ü lön b öző esetb en . V étk ességén ek m értékét b e­
folyásolhatja, ha az áldozat történ etesen golyóálló m ellényt viselt, vagy
ha egy madár véletlenül a golyó útjába repült - olyasféle tén yezők te ­
hát, am elyek felett az elk ö v ető n ek nincs befolyása.
És végü l vannak olyan e se te k , amikor a szem ély bizonytalan k im e­
n etelű d öntést hoz - a nyilvánosság szférájában éppúgy, m int a ma­
gánéletben. Anna Karenina Vronszkijt választja, Gauguin elhagyja a
családját, Chamberlain aláírja a m üncheni egyezm ényt, a dekabrista
tisztek a cári rendszer ellen vezén ylik az irányításuk alatt álló csapato­
kat, az amerikai brit gyarm atok bejelentik fü ggetlen ségü k et N agy-Bri-
tanniától, vagy valaki b em u tat egym ásnak k ét em bert azzal a céllal,
hogy összehozza őket. S zívün k szerint azt gondolnánk, hogy az ilyen
esetek b en a szem ély - akkori tudásának m egfelelően - olyan döntést
hozott, am elyért senki nem te h e t neki szem rehányást, fü ggetlenü l at­
tól, később hogyan alakulnak a dolgok. Kell hogy legyen ilyen döntés.
Ez azonban tévedés: a c se le k v ő ilyenkor k ezéb e veszi a sorsát, vagy
kockára teszi morális integritását, m ivel az, amit tett, végső soron at­
tól függ, hogyan alakulnak a dolgok. T én y és való, m egítélhetjü k azt
is, vajon h ely esen döntött-e a szem ély annak fén yéb en , amit a döntés
pillanatában tudott vagy tudhatott volna, ám a történet ezzel m ég nem
ért véget. Ha a dekabristáknak sikerül letaszítaniuk a trónról I. M iklós
cárt 1825-ben, majd alkotm ányos rendszert v ez etn ek be, hősök lettek
volna. Ám n em sikerült nek ik , és így nem csupán kudarcot vallottak,
am elyért súlyos árat k ellett fizetniük, de részben őket illeti a fe le lő s­
ség az alattuk szolgáló katonákat ért rettenetes megtorlás miatt is. Ha
az amerikai fü ggetlenség h ívei véres vereséget szenvednek, s v ég ső
soron csupán azt sikerül elérniük, hogy az elnyom ás korábban soha
nem látott szintre em elk ed ik , akkor bár Jefferson, Franklin és W ash­
ington valószínűleg nem érezn én ek megbánást az akasztófa fe lé m e­
net, hiszen a fü ggetlenségi harcok kirobbantásával nem es tettet haj­
tottak végre, joggal hibáztatnák magukat mindazért a rosszért, am ely
az ő közrem űködésükkel honfitársaikat érte. (B ék és eszközökkel talán
sikerült volna előm ozdítani a reformok ügyét.) Ha Hitler nem rohanta
volna le Európát, és nem p usztított volna el több millió em bert, ha­
THOMAS NAGEL: MORÁLIS SZERENCSE 365

nem k özvetlenü l a Szudéta-vidék megszállása után szívinfarktust ka­

pott volna, akkor Chamberlainről továbbra is azt gondolnánk, hogy a
m üncheni eg y ezm én y aláírásával elárulta a cse h e k e t, de legalább nem
k övette volna el azt az erkölcsi szörnytettet, am ely azóta elválasztha­
tatlanul összeforrott a nevével.'’
Sok esetb en pontosan azért n eh éz a d öntés, mert a végeredm ényt
nem leh et egyértelm űen m egjósolni. M egtörténhet, hogy a döntés
utólagos érték elése különbözik az előzetes érték eléstől, mert csupán
a vég ered m én y ism eretében válik világossá, pontosan mit tett a sze­
m ély. A cselek v és m ögött álló szándékok vagy m otívum ok morális
m eg ítélése (hibáztatása vagy elism erése) szám os különböző' - pozitív
vagy negatív - erkölcsi érték ítélettel is összefér, attól függően, mi tör­
tént a döntés pillanata után. A mens reá, tehát a bűnös szándék n em az
egyedüli alapja a morális ítélk ezésnek. A tett tényleges ered m én ye
nagyban befolyásolja az egyén vétk ein ek vagy érdem einek m értékét
- legyen szó akár olyan m egkérd őjelezhetetlenü l etikai term észetű
ügyekről is, m int a gondatlanság vagy a politikai döntéshozatal.
Ilyenkor valódi morális ítéletek k el van dolgunk, nem p ed ig a pil­
lanat h ev éb en kinyilvánított érzelm ekkel. E zt mi sem bizonyítja job­
ban, m int hogy előzetesen m eg tudjuk m ondani, hogy a morális ítélet
hogyan függ a végeredm énytől. Ha valaki m egnyitja a csapot, majd
gondatlanul magára hagyja a csecsem őt a fürdőkádban, akkor - m i­
közben ina szakadtából rohan vissza felfelé a lépcsőn a fürdőszoba irá­
nyába - eg észen biztosan úgy fogja gondolni: ha a gyerek időközben
belefulladt a vízbe, akkor valami szörnyű dolgot művelt, egyéb k én t
viszont csak fig y elm etlen séget követett el. H a valaki véres forradal­
mat robbant ki egy zsarnoki rezsim ellen, tisztában van vele: am eny-
nyiben kudarcot vall, rengeteg em ber értelm etlen szenvedéséért lesz
felelős, ám ha a felk elést siker koronázza, a végeredm ény őt igazolja
majd. N e m azt állítom, hogy a történelem visszam enőleg minden tettet
igazolhat. Bizonyos dolgok önm agukban is annyira rosszak, vagy any-
nyira kockázatosak, hogy sem m ilyen ered m én y nem teheti ők et jóvá.
Amikor azonban a morális ítélet valóban fü gg a cselekvés v ég k im en e­
telétől, a szóban forgó ítélet objektív, időtlen , és nem függ attól, hogy
a siker vagy a kudarc fén yéb en hogyan változott m eg a nézőpontunk. 5

5Azzal kapcsolatban, hogy a történelem hogyan igazolhatja a cselekvést, lásd

Maurice Merleau-Ponty (morális értelemben visszataszító) elemzését: Humanisme et
Terreur. Gallimard, Párizs, 1947.
366 IV. MORÁLIS SZERENCSE

Az ítéletet egy olyan feltételes ítélet alapján hozzuk meg, am ely már
a döntés előtt könnyűszerrel hozzáférhető volt a szem ély vagy bárki
más számára.
Ha úgy gondoljuk, hogy valaki csupán azért lehet felelős, ami fe ­
lett befolyást gyakorol, akkor mindaz, amit elm ondtunk, k é p te le n ­
ség n ek tűnik. H ogyan leh e tn e valaki inkább vagy k ev ésb é vétk es
pusztán azért, mert egy gyerek lelép ett a járdáról az autó e lé , vagy
egy madár a kilőtt golyó útjába repült? T alán valóban úgy van, hogy
tettein k et n em csupán szándékaink vagy más elm eállapotaink hatá­
rozzák m eg, hanem további tén y ező k k el is szám olnunk k ell. Ekkor
viszont a k ö v etk ező problém ával szem besülünk: vajon nem irracioná­
lis dolog-e az em berek tetteire alapozni a morális érték elésein k et (a
„ tett” k ifejezést e tágabb értelm éb en véve)? H iszen így v é g ső soron
n em csupán azért tartjuk fe le lő sn e k a cselek vők et, amit ők m aguk
teszn ek (feltév e hogy volt bármi részük a cselek vésb en ), hanem azért
is, amit m áskülönben a v ég z et vagy a sors számlájára szokás írni. Ha
m egvizsgáljuk a gondatlanság vagy a kockázatos cselek vés ese teit,
azt fogjuk látni, hogy a v étk e ssé g m értéke k ét dolgon áll vagy bukik:
a szándék v étk esség én és a k ö v etk ezm én y súlyosságán. A b izonyta­
lan d ö n tések esetére már k ev ésb é illik ez a kétváltozós e g y e n let, m i­
vel a cselek v és v ég k im en etele vagy k ö v etk ezm én y e adott e se tb e n a
morális ítélet „ elő jelét” (tu d n iillik hogy p ozitív vagy negatív íté le te t
alkotunk-e) is m egváltoztathatja. Ám ilyenkor is ésszerű elválasztani
egym ástól a döntés utáni történ ések hatásait - am elyekkel a d öntés
pillanatában m ég csak m int le h ető sé g ek k e l szám olhattunk - az aktu­
ális döntéstől, és a morális ér ték elés során csupán magára a d öntésre
koncentrálni, szám ításba v éve, hogy a szem ély ered etileg m ily en va­
ló szín ű ség ek et ren d elh etett a d ön tés leh etsé g es v ég k im en eteleih ez.
A m ennyiben a morális ítélet tárgya maga a személy, és őt fe le lő sn e k
tartjuk mindazért, amit eb b en a tágabb értelem b en tett, akkor az ob ­
jektív fele lő ssé g koncepciójához jutunk - am elyn ek nagy hasznát lát­
hatjuk a törvényalkotás terü letén , ám m int morális álláspont irracio­
nálisnak tűnik.
E gondolatm enet ered m én yek ép p végső soron minden cse le k v é st
lecsupaszítunk annak erkölcsileg legalapvetőbb részére, a tiszta akarat
b első cselek vésére, am elyet a m otívum ok és szándékok alapján kell
értékelnünk. Adam Smith ily esféle álláspontot képvisel A z erkölcsi ér­
zelmek elméletében, ám maga is m egjegyzi, hogy ez a felfogás e lle n té t­
ben áll hétköznapi morális ítélk ezésü n k gyakorlatával.
THOMAS NAGEL: MORÁLIS SZERENCSE 367

Ám bármily erős meggyó'zó'déssel viseltessünk is e méltányos maxima

igazsága iránt, mikor eme absztrakt formájában vesszük szemügyre, a
valóságban az egyes cselekedetek következményei jelentősen befolyá­
solják az érdemmel és érdemtelenséggel kapcsolatos erkölcsi érzelme­
inket; a cselekedetek következményei majdnem mindig növelik vagy
csökkentik érzelmeink erejét. Erkölcsi érzelmeink vizsgálata csupán
nagy ritkán vezet arra az eredményre, hogy őket valóban teljességgel a
fenti szabály uralná-jóllehet mindnyájan úgy tudjuk, hogy teljességgel
ennek kell uralnia őket.6

Joel Feinberg ráadásul azt is m egm utatta, hogy hiába korlátozzuk a

morális felelő sség érvényességi körét a szem ély b első világára, ezzel
n em vonjuk ki a szerencse hatálya alól. Magát a döntést is legalább
annyira meghatározhatják olyan k ülső tényezők (m int például egy kö­
högőroham), am elyek felett a szem élyn ek nincs befolyása, m int adott
ese tb en a kilőtt pisztolygolyó útját.7 Sokak szerint m égis csak az je ­
len th et megoldást, ha m ég határozottabban visszam etsszük a morális
érték elés érvényességi területét. A cselek vést nem csupán a hatásaitól
kell elválasztani, hanem azoktól a befolyásoktól is, am elyek úgym ond
a „m ásik oldalról” érik. E zzel p ed ig már el is jutottunk az alkati sze­
rencse fogalmához. Vegyük hát szem ügyre ezt a jelenséget!
Kant egyértelm űen kikötötte, hogy a tem peram entum és a sze m é­
lyiségjegyek nem játszhatnak szerepet az erkölcsi ítélk ezésb en , hiszen
ezek felett az akaratnak nincs befolyása. Az olyasféle szem élyiségvo­
nások, mint az együttérzésre való képesség, illetve a közöny em ber­
társaink iránt m egnehezíth etik vagy m egkönnyíthetik, hogy e n g e d e l­
m eskedjünk az erkölcsi törvénynek, ám maguk nem leh etn ek morális
ítélk ezés tárgyai; mi több, adott esetben m eg is n eh ezíth etik , hogy
h elyes ítéletet hozzunk a morális ítélk ezés valódi tárgyáról - tudniillik
arról, hogy az akaratot a törvény iránti tiszta tisztelet határozta-e meg.
E zek az erények és jellem hibák, am elyek kívül esn ek a morális ítélk e­
zés hatályán, a szem élyiség karakterjegyei; érdem ben befolyásolják az
eg y én döntését, m égsem írhatjuk le őket úgy, mint bizonyos tudatos
cselek vések re irányuló diszpozíciókat. M egtörténhet, hogy az illető

6Adam Smith: Az erkölcsi érzelmek elmélete 2. rész, III. szakasz, Bevezetés. [Az ér­
tekezés részletei megtalálhatók a következő' kötetben: Márkus György (szerk.): B rit
moralisták a X V III. században. Fordította Fehér Ferenc. Gondolat, Budapest, 1977,
421-553. A válogatás a fenti részletet nem tartalmazza. (A szerk.)]
7Feinberg, Joel 1970. Problematic Responsibility in Law and Moral. In uo: Doing
and Deserving. Princeton University Press, Princeton, 25-37.
368 IV. MORÁLIS SZERENCSE

kapzsi, irigy, gyáva, kőszívű, sóher, barátságtalan, hiú vagy önhitt, de

hatalmas akaraterővel m égiscsak h elyesen viselkedik az adott h elyzet­
ben. E zek k el a jellem hibákkal rendelkezni annyit tesz: a szem élyb en
bizonyos körülm ények között - akár ön k én telen ü l is - bizonyos ér­
zések ébrednek, és ha en ged ezek n ek , akkor h elytelenü l cselekszik.
Jellem e akkor is hibás, ha az illető befolyást gyakorol e spontán érzé­
sek felett. Az irigy gyűlöli m ások sikerét. Akkor is irigynek tartjuk és
elítéljük őt, amikor ép p en szívélyesen gratulál a másiknak, és sem m i­
lyen módon n em kelti rosszhírét vagy próbálja elrontani az örömét.
Az ön hittségn ek sem kell k ü lsőleg m egnyilvánulnia. Akkor is önhitt
valaki, ha nem tesz sem m i feltűn őt, csak épp titkon szü n telen ü l m eg­
elég ed éssel tölti el, hogy ered m én yeivel, teh etség év el, szép ségével,
intelligenciájával vagy erén yességével túlszárnyal másokat. E zek a
jellem vonások bizonyos m értékig korábbi d ön tések ered m én yek én t
állnak elő, és bizonyos m értékig tudatos cselek v és révén m eg is vál­
toztathatók. Ám egészéb en v é v e m égis az alkati balszerencse esetei
közé tartoznak. Az em b erek et elítéljük ezen jellem vonások miatt, és
nagyra becsüljük őket másokért, jólleh et az akaratnak nincs befolyása
a kérdéses jellem vonások felett: azért ítéljük m eg őket, amilyenek.
Kant szerint ez inkoherens elk ép zelés, m ivel az erényes viselk ed és
m indenki számára parancs, ezért legalábbis elv b en m indenki számára
m egvalósítható kell hogy legyen . L eh et, hogy valaki számára ez köny-
nyebb feladat, m int másoknak, de bárkinek k ép esn ek kell len nie arra,
hogy h elyes d öntést hozzon (és ezáltal erén yesen viselkedjen), füg­
getlenü l attól, m ilyen vérm érsék lettel áldotta m eg a sors.8 M egtör­
ténhet, hogy valaki nagylelkűbb szellem et kívánna magának, vagy saj­
nálja, hogy ez nem adatott m eg neki; de nincs értelm e saját magunkat
vagy bárki mást olyasfajta jellem vonásért elítéln i, am ely felett az aka­
ratunk nem gyakorol befolyást. Amikor elítélü n k valakit, azt mondjuk
neki: nem len n e szabad ilyen n ek lenned; n em p ed ig azt: m ilyen kár,
hogy ilyen vagy.

8„Mi több: ha a természet egyáltalán kevés együttérzést táplált valaki szívébe, ha

az illető (egyébként tisztességes férfiú) vérmérsékleténél fogva hideg és közömbös
lenne mások szenvedésével szemben, talán mert a maga szenvedését a természet kü­
lönös adománya folytán türelmesen és kitartó erővel viseli, s úgy gondolja, mások is
így vannak ezzel, sőt, ezt meg is követeli tőlük, ha tehát a természet az ilyen emberből
(aki bizonnyal nem is lenne annak legrosszabb produktuma) nem éppen emberbarátot
faragott volna, vajon nem találna-e ő magában mégis egy olyan forrást, amelyből merít­
ve sokkal magasabb rendű értéket adhatna magának, mint amilyennel a természettől
fogva jótékony vérmérséklet rendelkezhet?” (Kant: Az erkölcsök metafizikájának alap­
vetése, magyar kiadás, 25).
THOMAS NAGEL: MORÁLIS SZERENCSE 369

Kant k ö v etk eztetését m égsem tudjuk elfogadni. T együ k fel, sik e­

rült b ennünket m eggyőznie: beláttuk, hogy a szóban forgó erkölcsi
ítéletein k irracionálisak. Ám k ét perc múlva, am int az érv sem m ibe
foszlik, m enetrend szem en újból ilyen ítéletek et fogunk hozni, mintha
mi sem történt volna. És ugyanez történik az összes többi itt tárgyalt
esetb en is.
A morális szerencse harmadik típusa az, amikor valakinek a körül­
m ényeit illetően van szerencséje. Ezt a je le n sé g e t csak röviden tárgya­
lom. Javarészt k ülső tényezőktől függ, m ilyen dolgokat kell m egten ­
nünk, vagy m ilyen morális próbatételek e lé állítanak bennünket. Igaz
leh et valakire, hogy egy v eszély es h elyzetb en gyáván vagy hősiesen
viselk ed ne - ám ha soha nem kerül ilyen h elyzetb e, nem lesz leh ető­
sége kitüntetni magát vagy szégyen b en maradni, így morális eg y e n le­
ge más ered m én yt fog mutatni, m int nála szeren csésebb vagy szeren­
csétlen eb b em bertársaié.9
V együnk e g y példát a politika területéről! A náci N ém etország pol­
gárainak leh ető ség ü k nyílt rá, hogy hősiesen viselk ed jen ek , és fellá­
zadjanak a hatalom ellen. Arra is leh etőségük nyílt, hogy helytelenü l
v iselk ed jen ek - többségüket joggal hibáztatjuk, amiért elbukott ezen
az erkölcsi próbatételen. Ám más országok polgárainak nem k ellett ki-
állniuk ezt a próbatételt; m iközben hasonló h elyzetben a többségük
(vagy legalábbis jó néhányan közülük) jó esé lly e l legalább olyan rosz-
szul vizsgázott volna, mint a ném etek . E gyszerűen m egúszták a dol­
got, így nem volt miért hibáztatni őket. M egin t csak azt látjuk, hogy
az egyén morális m egítélése ki van szolgáltatva a sors különös k egyel­
m ének vagy k eg y etlen ségén ek , és bár irracionálisnak tűnhet a dolog,
m égsem leh et kiküszöbölni hétköznapi erkölcsi gyakorlatainkból. Az
em bereket annak alapján ítéljük meg, hogy m it tettek vagy nem tet-

9Vö. Thomas Gray: Elégia egyfa lu si temetőben

[e sírban]
nevetlen Milton bízvást nyughatik,
s egy Cromwell, ki nem ontott honfi-vért.
(Jékely Zoltán fordítása)

A körülményekkel kapcsolatos morális szerencse (ritka) esetei közé tartoznak a mo­

rális dilemmák: az egyén önhibáján kívül olyan helyzetbe kerül, amelyben kizárólag
morálisan helytelen alternatívák közül választhat. Lásd Nagel, Thomas 1979. M ortal
Questions. Cambridge University Press, New York, 5. fejezet: „War and Massacre”,
53-74; Williams, Bernard 1969. Ethical Consistency. Proceedings o f the Aristotelian
Society, suppl. vol. XXXIX, 103-138 (újranyomva in uó'.: Problems o f the Self. Cambridge
University Press, Cambridge, 1973, 166-186).
370 IV. MORÁLIS SZERENCSE

tek - nem pedig annak alapján, hogy mit tettek volna más körülm é­
nyek k özött.10
Aktuális helyzetünk meghatározza tetteink erkölcsi értékét. Para­
dox elk ép zelés, ám egyre világosabban látjuk, hogy ez a paradoxon
m ilyen szorosan hozzátartozik a morális felelősség fogalmához. A sze­
m ély csak azért leh et felelős, am it tesz; amit tesz, az viszont nagyobb­
részt olyan dolgok ered m én yek ép p en áll elő, amit nem tesz; k övet­
k ezésk ép p en a szem ély morálisan nem felelős azért, amiért morálisan
felelő s, és amiért morálisan nem felelős. (E z nem ellentm ondás, ha­
nem paradoxon.)
V együk észre, hogy m in dezek a problémák a felelősséggel és a b e­
folyás leh ető ségével kapcsolatban m élyen összefüggnek e g y másik
jól ism ert problémával: a szabad akarat problémájával. M ost rátérek
a morális szerencse ezen n egyed ik típusára; bár sajnos eb b en a tanul­
m ányban nem fogom tudni részletesen körüljárni, hogyan kapcsolódik
a szeren cse többi típusához.
Ha valakit nem tarthatunk felelő sn ek tettén ek azon k ö v etk ezm é­
nyeiért, am elyek „külső” tényezők től függnek (azaz olyan tén y ező k ­
től, am elyek felett a szem élyn ek nincs befolyása), továbbá tettén ek
azon előzm ényeiért, am elyek tem peram entum ából vagy jellem von á­
saiból fakadnak (és am elyek felett term észetszerűleg nem rend elk ezik
befolyással), továbbá azokért a körülm ényekért, am elyek között morá­
lis d ön tést kell hoznia - akkor vajon hogyan leh etn e felelős a m inden
mástól elválasztott, v égletek ig lecsupaszított puszta akarat tetteiért, ha
egyszer ezek is olyan körülm ények hatására jönnek létre, am elyek fe ­
lett nem rendelkezik befolyással?

U,A körülményekkel kapcsolatos morális szerencse nem csupán az egyéni viselke­

déssel összefüggésben jelentkezhet. Vegyük például az amerikai állampolgárok esetét
a vietnami háború idején. Azok az amerikaiak, akik kezdettől fogva határozottan elle­
nezték országuk katonai fellépését, rendre megszégyenítve érezték magukat az álla­
muk által elkövetett háborús bűnök miatt. Pedig ebben az esetben még csak nem is
voltak felelősek értük: valószínűleg semmit sem tehettek volna a hadi cselekmények
leállítása érdekében. Nem volt rá okuk, hogy érintettnek érezzék magukat, mégis
így éreztek. Vajon irracionálisán viselkedtek? Nem hiszem. Képtelenség ugyanúgy
viszonyulnunk a saját országunk háborús bűntetteihez, mint egy másik országéihoz,
függetlenül attól, hogy egyik esetben sincs lehetőségünk ezeket megakadályozni. Aki
egy állam polgára, az valamilyen módon mégiscsak sajátos kapcsolatban áll annak tet­
teivel (még ha ez a kapcsolat kimerül is abban, hogy befizeti a rá kirótt adókat) - más
állam tetteivel pedig nem áll ilyen kapcsolatban. Ezért érezhetünk szégyent saját or­
szágunk miatt, és ezért érezhetjük úgy, hogy morális balszerencse áldozatává váltunk,
amiért a sors amerikai állampolgárokká tett bennünket az 1960-as években.
THOMAS NAGEL: MORÁLIS SZERENCSE 371

Ha alaposabban megvizsgáljuk, a puszta akarat - és ezáltal az érvé­

nyes morális ítélk ezés - játéktere fokozatosan eltűnik, kiterjedés n él­
küli ponttá zsugorodik. Ha m egszabadulunk m indazoktól a cselek vést
befolyásoló (korábbi és későbbi) tényezőktől, am elyek felett az egyén
nem gyakorol befolyást, és am elyek term észetszerűleg összefüggnek
egym ással, végü l sem m i nem marad a k ezü n k b en . M ivel ezen tén y e­
zőkért nem tarthatjuk felelősn ek az egyént, így a következm ényeikért,
magáért a cselek vésért sem tekinthetjük annak - hacsak nem döntünk
úgy, hogy az im ént kiiktatott morális attitűdöket ezek esztétikai vagy
egyéb, normatív m egfelelőivel helyettesítjük.
Azt is m egteh etjük persze, hogy hetyk én visszautasítjuk a gondolat­
m enetet, mondván: hétköznapi ésszel eg é szen m ásképpen gon dolk o­
dunk a dologról. Persze, k étségtelen , más körülm ények között a bű­
nös szándék nem járt volna szerencsétlen k övetk ezm én yek k el, és így
a szem ély sem m i olyat nem tett volna, amiért komolyabban hibáztat­
nánk. Ám m ivel ezen körülm ények között történetesen különös k eg y et­
len séggel m eggyilkolt valakit, így ezért igen is felelősségre vonható.
Más körülm ények között, tiszta sor, nem vált volna olyan em berré, aki
ilyen tettet k övet el; ám mivel o (a körülm ények elkerülhetetlen kö­
vetk ezm én y ek én t) valóban gazemberré vált, és elk övetett eg y rette­
netes gyilkosságot, ezért igenis hibáztatható. A szem élyt m inden e se t­
ben azért és csakis azért tartjuk felelősn ek , am it ténylegesen m egtett
- m ég akkor is, ha cselek ed ete számos tek in tetb en olyan tényezőkön
múlott, am elyek felett nem gyakorolt befolyást. Az erkölcsi ítélk ezés e
kompatíbilisra elm élete jól m egfér a felelősségtulajdonítás hétköznapi
feltételeiv el - a szem ély nem kényszer hatására tette, amit tett, tisz­
tában volt tettén ek körülm ényeivel, nem ön kéntelen ül cselek ed ett - ,
hiszen részben ezek határozzák m eg, mit tett a cselekvő; ám n em zárja
ki azt a leh etőséget, hogy olyan dolgok is jócskán befolyást gyakorolja­
nak a cselekvésre, am iket a cselek v ő nem te tt.11
Az elem zésn ek egyetlen hibája van: n em magyarázza m eg, miből
erednek a szkeptikus kételyek. H iszen n em az okozza a problémát,

11Az ismeretelmélet területén is előállhatunk hasonló elemzéssel: a tudás meg­

határozott folyamatok eredményeként létrejött igaz meggyőződésekből áll, ám nem
szükséges, hogy a meggyőződések létrejöttének folyamata - akár ténylegesen, akár
a lehetőségek szintjén - teljes egészében a személy befolyása alatt álljon. így tehát
mind a meggyőződések helyessége, mind a meggyőződések létrejöttének folyamata
lényegileg ki van téve a szerencse hatalmának. Olyasvalaki nem kapja meg a Nobel-
díjat, akiről kiderül, hogy tévedett, bármilyen briliáns legyen is az általa előadott gon­
dolatmenet. O sajnos balszerencsés volt.
372 IV. MORÁLIS SZERENCSE

hogy ö n k é n y e sen k ülső kritérium okat v ez ettü n k be - h anem maga

az erkölcsi ítéletalkotás term észete. V együk a cselek vés h étk özn ap i
elgondolását! E fogalomra tám aszkodva m eg k ell tudnunk m agya­
rázni, m iért érezzük szü k ség esn ek , hogy abból, amit a c se le k v ő tesz,
„kivonjuk” m indazt, ami csak úgy m egtörténik vele - m ég akkor is,
ha e „kivonás” után végü l sem m i nem marad a cselek v és h elyén .
U gyan ez a h ely zet a tudás hétk özn ap i elgondolásával. S eg ítség é v el
m eg kell tud nu n k magyarázni, m iért k érd őjelezi m eg tudásunkat, ha
a m eg g y ő ző d ések létrejöttét olyan tén yezők határozzák m eg, am e­
lyek fe le tt a szem ély nem gyakorol b efolyást - olyannyira, h ogy v é g ­
ső soron csak akkor b eszé lh etn é n k tudásról, ha k ép esek len n é n k azt
önállóan, k ü lső tén yezők től fü ggetlen ü l m egalapozni (ám ez le h e ­
tetlen ). T e g y ü k azonban félre az ism eretelm életi problém ákat, és a
továbbiakban koncentráljunk a cselek vésre, a jellem re és a morális
m egítélésre!
V élem én y em szerint a problém a a következő: a fenti gon dolatm e­
n et azzal fen y eg et, hogy a cse le k v ő én, a morális ítélkezés első d leg es
tárgya eggyé válik a cselek ed eteiv el, s végül teljes egészéb en felo l­
dódik az esem én y ek osztályában. Amikor morális ítéletet h ozunk egy
szem élyről, nem arról hozunk morális ítéletet, hogy mi történt vele
- róla magáról alkotunk ítéletet. N e m pusztán annyit m ondunk, hogy
egy bizonyos esem én y vagy tényállás szerencsés, szerencsétlen vagy
akár borzasztó volt. N em a világ egy állapotát vagy a világ részek én t
felfogott individuum ot értékeljük. N e m pusztán azt gondoljuk, hogy
jobb lenne, ha a szem ély m ásm ilyen lenne, m int amilyen valójában;
vagy ha nem létezne; vagy ha n em tette volna m eg, amit m egtett. Ót
ítéljük m eg, n em pedig a lé te z é sé t vagy a tulajdonságait. Amikor azon
dolgok hatásaira koncentrálunk, am elyek n em állnak a szem ély b efo ­
lyása alatt, lépésről lépésre eltü n tetjü k a felelős én t - az én fokozato­
san felszívódik a puszta ese m én y ek rendjében.
Ám pontosan mire is gondolunk, amikor arról az /»ről b eszélü n k ,
am elyik ezen morális attitűdök tárgya? A cse le k v ő én fogalmáról na­
gyon könnyű bebizonyítani, hogy inkoherens, és nagyon n eh éz pozitív
jellem zést adni róla. Ezt a je le n sé g e t már jól ismerjük a szabad akarat
szakirodaimából.
V élem én yem szerint a problémára nincs m egoldás, mivel a cse le k v ő
én fogalma összeférh etetlen azzal az elgondolással, hogy a c se le k v é ­
sek esem én y ek , vagy hogy az em b erek dolgok. Ám ahogy fokozatosan
számba vesszü k azokat a k ülső tén yezők et, am elyek meghatározzák,
hogy a szem ély mit tett, ahogy összegyűjtjük e tényezők hatásait a
THOMAS NAGEL: MORÁLIS SZERENCSE 373

cselek vés k övetk ezm én yeire, a jellem re vagy magára a döntésre, fo­
kozatosan az is világossá válik, hogy a cse le k v é sek esem én yek , az em ­
berek p ed ig dolgok. V égül p edig sem m i sem marad, amit a felelős é n ­
nel azonosíthatnánk; csupán esem én yek egymásutánja - esem én y ek é,
am elyeket h elytelen íth etü n k vagy ünn ep elh etü n k, de nem hibáztat­
hatunk vagy dicsérhetünk.
Bár n em tudom m eghatározni a cse le k v ő én fogalmát, a fogalom
gyökereiről m égis m ondhatunk egyet s mást. Saját magunkra vonatkozó
érzelm eink szoros kapcsolatban állnak a többi emberre vonatkozó ér­
zelm einkkel. A bűntudat és a felháborodás, a szégyen és a m egvetés,
a büszkeség és a csodálat ugyanazon morális attitűdöknek a belső és a
külső oldala. Saját magunkat nem tudjuk pusztán a világ részének tekin ­
teni; „belülről” úgy látjuk, éles határ választ el bennünket m indattól,
ami nem mi vagyunk; h ozzávetőleg világos, mi az, amit mi teszünk, és
mi az, ami pusztán m egtörténik velünk; mi az, ami lén yegileg hozzá­
tartozik a szem élyiségü nk h öz, és mi az, ami esetleges fogyatékosság.
Van egy h ozzávetőleges elgondolásunk az énről, és ugyanezt a lén y eg i­
leg „b első” felfogást alkalm azzuk másokra is. B üszkeséget, szégyen t,
bűntudatot, lelkiism eret-furdalást érzünk - és sajnálkozunk saját te t­
tein k felett. C se le k e d e te in k e t és jellem vonásainkat n em tekin tjü k
pusztán szerencsés vagy szeren csétlen epizódoknak a világ történ e­
tében - noha lehet, h ogy valójában azok. N e m vagyunk k é p esek ki­
zárólag külső, érték elő perspektívából tek in ten i önmagunkra - arra,
ami lén y eg ileg mi m agunk vagyunk, és am it teszünk. H iába b izo­
nyítják be nekünk, h ogy nem vagyunk fe le lő se k a létezésü n k ért, a
term észetünkért, a d öntések ért, a m ely ek et m eg kell hoznunk, vagy
a körülm ényekért, am elyek megszabják tettein k k övetk ezm én yeit.
E zek a mi tetteink, és mi magunk mi magunk vagyunk, hiába sorakoz­
tatnak fel m eggyőző érvek et am ellett, hogy végső soron nem is lé te ­
zünk.
Alikor mások felett erkölcsi ítéletet hozunk, pontosan ezt a b el­
ső elgondolást terjesztjük ki rájuk: ó'ket ítéljük meg, nem pedig azt,
hogy m ennyire kívánatos vagy hasznos a létezésük. E llenállunk an­
nak, hogy önm agunkat k ülső érték elések révén határozzuk m eg, s a
többiek esetéb en is így járunk el; nekik is olyasféle ént tulajdonítunk,
mint saját magunknak. Ám m indkét esetb en szem be kell néznünk az­
zal a k egyetlen ténnyel, hogy az em beri lén yek és tetteik részét k é p e ­
zik a világnak - am elytől nem leh et ő k et különválasztani, és am elyn ek
ők pusztán tartalmai. A k ülső perspektíva m integy ránk erőlteti magát,
hiába próbálunk ellen álln i neki. Alikor megpróbáljuk fokozatosan e l­
374 IV. MORÁLIS SZERENCSE

választani egym ástól azt, amit tettünk és azt, ami pusztán m egtörtént
velünk, pontosan ezzel a jelen séggel találkozunk.12
Amikor tettünk k övetk ezm én yeit gondolatban beleértjük abba,
amit tettünk, végsó' soron elismerjük: a világ részei vagyunk. A m o­
rális szeren cse fogalma is ezt tükrözi. Ám a fogalom paradox jelleg e
félreérth etetlen ül jelzi: n em tudunk mit k ezd en i egy olyasfajta elg o n ­
dolással, am ely vé g ső soron m egfoszt b en n ü n k et cselekvő' énünktől.
Ugyanerre utal az is, hogy a világ determ ináltsága látszólag felszám ol­
ja a szem ély es feleló'sség lehetó'ségét. Ha egyszer úgy tekintünk arra,
amit mi tettü nk vagy valaki más tett, m int olyasvalamire, ami pusztán
m egtörtént, nem tudunk többé értelm et adni annak az elgondolásnak,
hogy ez t igenis valaki tette, és ó't kell érte m egítélnünk, nem pusztán
a történést. A cselekvő' én fogalmának szem pontjából, mint azt már
többen m egállapították, n em sokat számít, hogy a világ determ inált-e.
Akár az, akár nem az, ha a cselek vést külső perspektívából, tehát e s e ­
m ények sorozataként értelm ezzük, pontosan ugyanott vagyunk.
A morális szerencse problémáját csak akkor érthetjük m eg a maga
teljesség éb en , ha részletesen elem ezzü k a cselekvő' én „belső” elg o n ­
dolását, valam int azt, hogy hétköznapi felfogásunk szerint ez az én m i­
lyen sajátos kapcsolatban áll a morális attitűdökkel (m int az érték elés
egyik típusával). Én n em álltam eló' ilyesfajta elem zéssel. Ha m eg akar­
juk oldani a problémát, ahhoz azt kell m egm utatnunk, hogy a cselekvő'
én h étköznapi elgondolása csak látszólag összeegyezteth etetlen azzal
a ténn yel, hogy - k ülön böző okokból - nem rendelkezünk befolyás­
sal a cse le k e d e tein k felett. E bben én nem segíth etek . Biztosan n em
elég, ha pusztán annyit m ondunk, hogy a saját magunkkal és másokkal
kapcsolatos alapvető morális attitűdjeinket kizárólag a cselekvés k öz­
vetlen körn yezete határozza meg, hiszen ezzel kapcsolatban is szám ot
kell v etn ü n k olyan tén yezők k el, am elyek fe lett a cselekvőn ek nem
volt befolyása. És nem térhetünk ki a cselek v és „külső” felfogása elől
sem, am ely újra és újra em lék eztet arra, hogy m inden, amit teszünk, a
világhoz tartozik - a világhoz, am elyet nem mi alkottunk.

Bárány Tibor fordítása

12Lásd P. F. Strawson elem zését az objektív attitűdök és a személyes reaktív at­

titűdök konfliktusáról a Szabadság és neheztelés című tanulmányában (lásd ebben a
kötetben, 239 skk.).