Erdei kétéltűek és hüllők

Azokat az állatokat, melyeknek testében megtalálható a gerincoszlop és a hozzá kapcsolódó csontok,

melyek csontvázat alkotnak, gerinceseknek nevezzük. Az erdei állatok közül ide tartoznak a kétéltűek,
hüllők, madarak és az emlősök.

Kétéltűek – nevüket onnan kapták, hogy életük első részét

vízben élik – itt szaporodnak – a másikat pedig már tüdővel
lélegezve a szárazföldön. Ilyen állatok a békák, gőték és a
szalamandrák. Életüket a vízben kezdik, ebihalnak nevezzük.
Ilyenkor még kopoltyúval lélegeznek, farokrésszel
rendelkeznek. Fokozatosan kifejlődnek a végtagjaik,
tökéletesedik a légzésük, majd a kopoltyú átváltozik tüdőre, így
már ki tudnak jönni a szárazföldre. Fontos a bőrlégzés.
Lábujjaik között úszóhártya van, ami a mozgásban segíti.
Teljesen nem szakadnak el a vízi környezettől, testüket mindig
be kell nedvesíteni, mert könnyen kiszáradnak. Nálunk elő
képviselői: erdei béka, barna varangy, pettyes gőte, foltos szalamandra.

Hüllők – megnevezésük
onnan származik, hogy
képesek „kihűlni” – vagyis
a testhőmérsékletük a
környezetükhöz képest
változik. Tévesen „hidegvérűeknek” is szokták nevezni. Ide tartozó
nálunk élő állatok a gyíkok, kígyók és a teknősök. A negyedik
csoportot a krokodilfélék alkotják, de nem élnek nálunk! Lágy héjú
tojásokkal szaporodnak, tüdővel lélegeznek, testüket száraz
pikkelyes bőr fedi, melyet évente több alkalommal le is vedlenek. Legismertebb ide tartozó állatok: fürge
gyík ( a zöldes a hím, tiszta barna a nőstény), rézsikló (lent), erdei sikló (jobbra), mocsári teknős.