Bevezetés a történeti kutatás módszereibe és segédleteibe

OT-TÖR22–151
Rudolf Veronika

Gróf Bethlen István gazdasági konszolidációja

Bódor Liliána
2023/24 I. félév
Neptun-kód: HNBIID
1) Bevezetés

”Halálra ítélt ország”1, ”végtag nélküli Magyarország”- ilyen kifejezésekkel illették a

trianoni békediktátum után a Magyar Királyságot. Szemináriumi dolgozatomban arra fogok
választ keresni, hogy a Bethlen-kormánynak milyen eszközökkel sikerült helyreállítania a
magyar gazdaságot ebből a kilátástalan helyzetből. Megvizsgálom, hogy a gazdasági
konszolidáció belső erőforrások segítségével megvalósulhatott-e. Mindemellett körbejárom
még azt a kérdést, hogy miként alakult át a gazdaság szerkezete.
Gróf Bethlen István politikai és gazdasági konszolidációjáról rengeteg szakirodalom áll
rendelkezésünkre, hiszen ez egy rendkívül kutatott téma. A miniszterelnök beszédei és írásai
kiváló forrásként funkcionálnak. Ezen primer szövegek végtelen tárházában a történész egész
biztosan találhat még olyan kérdéskört, amire korábban kevésbé fókuszáltak a kutatások.
Témaválasztásomat éppen ez a szempont motiválta, habár jelen munkám legfőbb prioritása a
rendelkezésre álló tudásanyag egy részének összefoglalása. A dolgozatom megírásában
leginkább Romsics Ignác munkássága volt segítségemre.
Először a trianoni békediktátum gazdasági következményeire fogok kitérni, majd
ismertetem, hogy milyen lépéseket tett meg a kormány az államháztartás stabilizálása
érdekében. Végül bemutatom népszövetségi kölcsön felvételéig megtett utat, illetve
megvizsgálom, hogy miként hasznosította a Bethlen-kormány a 250 millió aranykorona
összegű kölcsönt.
2) A trianoni békediktátum gazdasági következményei

1920 június 4-én Bernárd Ágoston és Drasche–Lázár Alfréd aláírta a trianoni

békeszerződést, melyben a Magyar Királyság területének 2/3 része, a magyar lakosságnak
pedig az 1/3 része elveszett.
Nehéz szívvel hívhatjuk ezt az egyezményt békeszerződésnek, hiszen a győztes
hatalmak teljesen figyelmen kívül hagyták a magyar békedelegáció vezetőjének, Apponyi
Albertnek a szónoklatát, melyben a wilsoni eszméket 2 felelevenítve érvelt a magyar lakta
területek elcsatolása ellen. A földrajztudós Teleki Pál pedig a vörös térképpel próbált
rámutatni arra a súlyos problémára, hogy a történelmi Magyarország egyes területeinek
elcsatolásával nemcsak jelentős számú magyar népesség kerülne külföldre, hanem

1
Bethlen István: ,,A bethleni konszolidáció” gazdasági teljesítménye. Polgári Szemle 14. (2018) 1–3. sz. 141.
2
Woodrow Wilson, az Amerikai Egyesült Államok egykori elnöke megfogalmazott 14 pontot a jövőbeli háborúk
elkerülése érdekében, melynek egyike kifejezetten a népek önrendelkezésének fontosságát hangsúlyozza.
geopolitikai szempontból is megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy egy életképtelen
ország maradna fenn az új határok megszabásával, de gondolatai süket fülekre találtak. 3
Trianon után szembesülnie kellett a magyarságnak azzal a ténnyel, hogy a természeti
kincsek, nyersanyaglelőhelyek és ásványkincsek jelentős része elveszett, hiszen ezek az
elcsatolt területeken helyezkedtek el. Szinte a teljes hazai vasérckészlet Csehszlovákia
tulajdona lett a Felvidék elcsatolásával, így a vaskohászat kitermelése kevesebb, mint a
korábbi érték 1/3-ára csökkent. Az réz-és aranykészlet is elveszett, hiszen Erdély Románia
részévé vált. A hazai fa-és bútoripart szintén életképtelenné tették, mert az erdőségek 2/3 része
Erdélyben helyezkedett el. Gyárakat, iparvidékeket is elcsatoltak, így sok esetben
működésképtelenné tették a helyi ipart, hiszen a nyersanyagok elhelyezkedését nem vették
figyelembe.4
A másik fontos változást az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása jelentette, amely
korábban egy egységes gazdasági egységént működött, közös vámhatárral és pénznemmel
rendelkezett, megvalósult benne a tőke és a munkaerő szabad áramlása. Mindezek
segítségével az Osztrák–Magyar Monarchián belül rendkívül gördülékenyen működött a
gazdaság, a belkereskedelem mindkét tagállam szükségleteit biztosította. Ebben a rendszerben
az Osztrák Császárság iparcikkekkel látta el a Magyar Királyságot, kiemelkedő jelentőséggel
bírt a textilipar, míg a magyar fél az élelmiszeriparért felelt. Romsics Ignác azt állapította meg
a felbomlás utáni időszak malomiparának helyzetéről, hogy sokkal nagyobb őrlőkapacitással
rendelkezett, mint amennyi gabonát ki tudtunk termelni a szántóföldeken az új államhatárok
megállapítása után.5 Felmerülhet a kérdés, hogy ez vajon mennyiben befolyásolja a
malomipar helyzetét. Romsics kijelentése után úgy vélheti az olvasó, hogy gabonaexportra
lett volna szükség, hiszen az ipari egységek sokkal nagyobb kapacitással működtek ezelőtt, és
a hazai készletek csökkenésével ez már nem volt lehetséges. Én más oldalról közelíteném
meg a problémát, hiszen köztudottan gabonafelesleg alakult ki még így is, hogy a
szántóföldek egy részét elcsatolták, többek között a legjobb minőségű talajjal rendelkező,
lösszel fedett Bácskát is. Korábban az egész Osztrák-Magyar Monarchia lakosságát ellátta a
magyar malomipar, ezután csupán a hajdani Magyar Királyság 2/3 lakosságát kellett
kiszolgálnia. Az exportálás sem bizonyult megoldásnak, mert Nyugat-Európában az olcsó és
jobb minőségű amerikai gabonát preferálták.
3
Uo. 140–141.
4
Uo. 142–143.
5
Romsics Ignác: A bethleni konszolidáció. In: Magyarország története 1918–1990. Szerk. Pölöskei Ferenc –
Gergely Jenő – Izsák Lajos. Bp. 2003. 73–74.
 Megállapíthatjuk, hogy a trianoni békediktátum és az Osztrák –Magyar Monarchia
felbomlásának következményeképpen torz gazdasági szerkezet alakult ki, melyben egyaránt
voltak jelen túlméretezett, illetve hiányos iparágak is.6
3) Út a gazdaság helyreállítása felé

Ebben a labilis politikai és gazdasági helyzetben kellett kormányt alakítania gróf

Bethlen Istvánnak. Elsőként a politikai konszolidációra koncentrált, melyet már Teleki Pál is
egy fontos célnak tartott a miniszterelnöksége idején, ám rövid hivatali ideje alatt ez még nem
valósult meg teljesen, így Bethlennek kellett megteremtenie a stabil politikai helyzetet. Ez
sikerült is a Bethlen-Peyer paktum és a korlátolt szavazati jog bevezetésével, így 1921 -től
betölthette a kormányfői hivatalát.
Az instabil belpolitikai helyzet megszűntetését követően a Bethlen -kormány
megkezdhette a gazdaság konszolidálását. Már a kezdetektől fogva egyértelművé vált gróf
Bethlen István számára, hogy a magyar ipar fejlesztése kulcsfontosságú, hiszen másképpen a
Magyar Királyság kiszolgáltatottá vált volna a fejlettebb iparral rendelkező országoknak.
Nemcsak a szuverenitásunk biztosítása miatt volt fontos kérdés az ipar fejlesztése, hanem
szövetséges, avagy gazdasági partner hiányában a külföldről való exportálás nem volt opció
számunkra. A Bethlen-kormány egyik első merkantil-jellegű gazdaságpolitikai intézkedése is
ezt a célt szolgálta. Kiszélesítette az import-tilalmat, illetve egyes iparcikkekre magasabb
vámot szabott ki.7
A háború utáni infláció megállítása volt Bethlen másik fontos célkitűzése. A Teleki -
kormány pénzügyminisztere, Hegedűs Lóránt nevéhez fűződik a terv kidolgozása, melyben a
belső erőforrásokra támaszkodva képzelte el a gazdasági helyzet stabilizálást. A kiadások
csökkentése és az állam bevételeinek növelése érdekében megszüntette a fedezetlen
bankjegykibocsátást, új adókat vezetett be, és a már meglévőket megemelte. Egészen 1921
nyaráig sikeresnek bizonyult Hegedűs politikája, azonban ezután a korona ismét veszített az
értékéből, így ekkorra egyértelművé vált, hogy Hegedűs terve nem működőképes
hosszútávon.8
Kállay Tibor, a Bethlen-kormány újonnan kinevezett pénzügyminisztere teljesen
ellentétes elképzeléssel próbálkozott. Hegedűs Lóránttal ellentétben ő az infláció fokozásában
látta a megoldást. Vámpolitikája hozzájárult a magyar ipar fejlődéséhez, hiszen az import-
tilalmak következtében jóval kevesebb cseh és osztrák iparcikk áramlott be a Magyar

6
Uo. 74.
7
Romsics Ignác: Bethlen István. Bp. 1991. 151.
8
Romsics Ignác: A bethleni konszolidáció i. m. 74.
Királyságba. Mindemellett Kállay kidolgozott egy új adórendszert az állami bevételek
növelése érdekében. Ez a kevesebb havi jövedelemmel bíró népességnek jelentett nagyobb
terhet, hiszen ők körülbelül a havi bérük 1 százalékát fizették be, míg a magasabb
jövedelemmel rendelkezőknél 7,5 százalékot állapítottak meg befizetendő összegnek, mégis
fizetésarányosan a szegényebbek terhe volt nagyobb ezáltal.9
Az infláció fokozásának volt egy pozitív aspektusa, ugyanis a deficitfinanszírozás 10
következtében a vállalkozók jelentős mennyiségű hitelt tudtak felvenni a beruházásokra,
hiszen a visszafizetés során inflálódó, értéktelen koronát kellett visszaszolgáltatniuk. Az
infláció konjunktúrateremtő hatásának köszönhetően, illetve az import -tilalmak segítségével
kibontakozott egy inflációs prosperitás, melynek segítségével megvalósulhatott a gazdasági
szerkezetváltás, hiszen a fedezetlen bankjegykibocsátással tőkét teremtettek, ami
elengedhetetlen volt a gazdaság megreformálásához. A gazdasági szerkezetváltás során a
politikai kényszer és a korlátozott piaci lehetőségek miatt, a belső piaci igényeket figyelembe
véve a textilipart kezdték el fejleszteni, ami korábban hiányzott a hazai palettáról, hiszen
ahogyan már fentebb említettem, az Osztrák Császárságból érkeztek ezek a termékek. A
Bethlen-kormány rájött, hogy a textilipar a fejlődés kulcsa, hiszen ennek az ágazatnak lenne
elegendő hazai felvevőpiaca, így a stagnáló magyar gazdaságot fejlődésre bírhatná. A
túlméretezett iparágak termelését viszont visszaszorították. A hazai gépipar korábban
rendkívül jövedelmező volt, azonban az első világháborút követően gazdasági kapcsolatok
híján nem volt lehetőség a termékek exportálására, így túltermelés alakult ki, amit a Bethlen -
kormány mérsékelt. Emellett az élelmiszeripar termelését a belső piaci igényekhez igazították.
Rendkívül sikeresnek bizonyult ez az új gazdasági modell, hiszen az 1920 és 1924 közötti
periódusban az ipari termelés körülbelül a duplájára nőtt. 1924 -re pedig az ipar és a
mezőgazdaság teljesítménye szinte a háborút megelőző érték 70 százalékát érte el. 11
4) Népszövetségi kölcsön
Habár a deficitfinanszírozás segítségével sikerült talpra állítani a gazdaságot, az
inflációs politikára mégsem támaszkodhat egy állam hosszabb távon. Egyre fokozódott az
elégedetlenség a nép körében a szociális jólét csökkenésével, és az árak emelkedésével, így
egy sztrájkhullám bontakozott ki az országban, hiszen a munkások magasabb reálbért
követeltek. Ennek köszönhetően a pénzrontás megállítása a Bethlen -kormány legfőbb feladata

9
Romsics Ignác: Bethlen István i. m. 152.
10
A deficitfinanszírozás olyan pénzügyi módszereket jelent, amelyeket az állam alkalmaz a költségvetési hiány
mérséklésére. Ilyenkor például államkötvényeket bocsát ki, hogy az abból származó bevételből kifizesse a
fennálló költségeket.
11
Uo. 153.
lett, azonban ekkor már egyértelművé vált számukra, hogy ez egyedül külföldi hitel
segítségével lehetséges. 1923-ban meg is fogalmazódott a Magyar Királyság kérése, amelyben
a Népszövetségtől 600-700 millió aranykorona összegű kölcsönt igényeltek. 12 Anglia és
Olaszország támogatta a magyarok kérelmét. Anglia álláspontjának kialakításában nagy
szerepet játszott W. Lampson budapesti látogatása, mely után a londoni politikában elterjedt
az a nézet, hogy a magyar gazdaság annyira hanyatlik, hogy képtelen a Magyar Királyság
jóvátételt fizetni, és ezért mindenképpen külföldi pénzügyi segítségre szorul. 13 Franciaország
és a kisantant14 az ellenoldalt erősítették, ők egyáltalán nem adtak volna hitelt a magyaroknak,
vagy amennyiben mégis, úgy sokkal szigorúbb feltételekhez kötötték volna. Végül a kért
összeg helyett 250 millió aranykoronát ítéltek oda a Magyar Királyságnak, amit 20 év alatt
kellett visszafizetni. Ám a feltételek kedvezőtlenek voltak, hiszen a kölcsönre évi 7,5
százalékos kamatot szabtak meg. Emellett háborús jóvátétel fizetésére is kötelezték a magyar
államot, aminek összegét 200 millió aranykoronában állapítottak meg. 15 A kölcsön
kibocsátását a kiantant és Franciaország bizonyos feltételekhez kötötte. Többek között le
kellett mondania a Magyar Királyságnak a revíziós igényről, illetve el kellett ismernie a
trianoni határokat. Emellett ígéretet kellett tennie arra, hogy Habsburg -dinasztiából származó
uralkodót nem enged többet a magyar trónra. Bethlen kénytelen volt elfogadni a feltételeket,
de a valóságban soha nem adta fel a revízió iránti igényt.16
Az 1920-as évektől egészen a második világháború végéig megfigyelhető, hogy a
magyarok többé-kevésbé hintapolitikát alkalmaztak. Folyamatosan az elcsatolt területek
visszaszerzése iránti vágy hajtotta a politikai elitet, de ez önerővel nem volt megvalósítható,
így külföldi katonai és pénzügyi segítségre volt szükség. Bethlen Istvánnál is megfigyelhető
ez a kettős politika. 1924-ben a Nemzetek Szövetségének genfi közgyűlésén úgy fogalmazott,
hogy a Magyar Királyságnak folyósított kölcsön nemcsak egy fontos politikai lépés volt,
hanem ,,több ennél: béketett volt”.17 Valóban annak vélte a magyar kormányfő, ha ő maga egy
percig nem mondott le a revíziós igényről? Választ is kapunk a kételyünkre, ha megvizsgáljuk
a következő évi magyar álláspontot. Az 1925 október 29 -én megrendezett népgyűlésén már
felmerült a kérdés, hogy ,,hogy helyes és kívánatos-e, hogy a Népszövetségben
12
Romsics Ignác: A bethleni konszolidáció i. m. 75–76.
13
Romsics Ignác: Bethlen István i. m. 153.
14
Az első világháború után létrejött a kisantant, ami egy védelmi szövetség volt Románia, Jugoszlávia és
Csehszlovákia között. Legfőbb céljuk az volt, hogy a Magyar Királyság potenciális revízió-igényét
megfékezzék. Azonban ez nem félemlítette meg a magyar kormányt, hiszen a nagy háborút követő politikai
döntéseket gyakorta vezérelte az elcsatolt területek visszaszerzése iránti szándék.
15
Romsics Ignác: A bethleni konszolidáció i. m. 76.
16
Romsics Ignác: Bethlen István i. m. 155.
17
Bethlen István: A magyar újjáépítésről. Felszólalás a Nemzetek Szövetsége közgyűlésén Genfben 1924
szeptember 11. In: Bethlen István gróf beszédei és írásai II. Bp. 1933. 6.
bentmaradjunk és nem helyesebb-e, ha kilépünk.” 18 Ez a gondolat rávilágít arra, hogy a
magyar politika nem fogadta el az állam alárendeltségét és kiszolgáltatottságát a győztes
hatalmaknak.
Az 1924-es év második felére a népszövetségi kölcsön megállította a korona inflációját,
és a kormány leállította a fedezetlen bankjegykibocsátást. 1927 -ben vezették be az új valutát,
a pengőt, ami egészen a második világháborúig megtartotta az értékét. Emellett létrehozták a
Magyar Nemzeti Bankot Alpár Ignác tervei alapján, melynek feladata a bakjegykibocsátás
lett, illetve a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése. 19
A népszövetségi kölcsön mindössze egynegyed része elégnek bizonyult az
államháztartás helyreállításához. A másik háromnegyed részt, illetve a többi hitelt, amit az
1920-as években felvett a Magyar Királyság, javarészt az infrastruktúra fejlesztésébe
invesztáltak.20 Többek között fejlesztették a vasúti hálózatot, ekkor került sor a Budapest-
Hegyeshalom vasútvonal villamosítására. Szintén jelenős összeget fordítottak a
mezőgazdaság gépesítésére. Sok kritika érte a Bethlen-kormányt a kölcsön helytelen
felhasználásáért, ugyanis kevésbé jövedelmező fejlesztéseket is támogattak, mint például a
Lillafüredi Palota Szálló megépítését, de az ilyen típusú befektetések csupán a 10 százalékát
jelentették a beruházásoknak.21
A gazdaság fellendülésével megnőtt az ország nyersanyagigénye, amit a korábbi
merkantil-jellegű vámrendszer nem tett lehetővé, ezért 1925 januárjában bevezettek egy új
vámtarifarendszert, amelyben körülbelül 30 százalékos vámtételt állapítottak meg a beáramló
iparcikkekre, főleg fellendülésben lévő textilipart védték, ugyanakkor lehetővé tették a
nyersanyagok szabad beáramlását a Magyar Királyságba, amelynek célja a magyar ipar
védelme és további fejlesztése volt.22
Mindennek köszönhetően a gazdasági mutatók óriási fellendülésről tanúskodnak. 1924 -
től kezdve a nagy gazdasági világválságig, tehát az 1929 -es évig 70 százalékkal nőtt a magyar
ipar termelése. Az elegendő tőke segítségével néhány modern iparág is megjelenhetett a hazai
piacon, mint például az elektrotechnika.23 Kiemelt jelentőséggel bírtak akkoriban az ilyen
típusú beruházások, hiszen a modern ipari ágazatok jelentették a fejlődés kulcsát. Jól mutatja
ezt a tendenciát a mezőgazdaság stagnálása. 24
18
Uő: Az elszakított területen élő magyarság gazdasági és kulturális helyzetéről. Válasz két napirend előtti
felszólalásra. In: Bethlen István gróf beszédei i. m. 29.
19
Romsics Ignác: A bethleni konszolidáció i. m. 76.
20
Uo.
21
Romsics Ignác: Bethlen István i. m. 165.
22
Romsics Ignác: A bethleni konszolidáció i. m. 76–77.
23
Uo. 77.
24
Romsics Ignác: Bethlen István i. m. 166.
 A gazdaság fellendülésében a Bethlen-kormány sikeres diplomáciája árán kialakított
gazdasági kapcsolatai is szerepet játszottak. Jelentős gazdasági partnerré vált Ausztria.
Emellett fontos kiemelni az 1927-ben megkötött olasz–magyar örökbarátsági szerződést.
A ,,két nemzet számos közös érdeke tekintetében fennálló összhangot” teremtették meg a
dokumentum segítségével.25 Nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy Olaszország az
antant oldalán harcolt az első világháborúban. Vajon mi kötötte össze mégis ezt a győztes
országot Magyarországgal. A kérdés roppant egyszerű, a közös sérelmek. Az ”elégedetlen
győztes” nem kapta meg Dalmáciát és Fiumét a háborút követően. A második világháború
alatti, illetve az azt megelőző magyar politikában egyre erőteljesebben lesz jelen majd az
Olaszország és Németország felé fordulás a revíziós igények miatt. Ennek a folyamatnak az
első mérföldköve ez a szerződés.
5) Összegzés
Szemináriumi dolgozatomban választ kaptam arra a kérdésre, hogy milyen eszközökkel
sikerült helyreállítania a Bethlen-kormánynak a magyar gazdaságot az első világháború utáni
időszakban. A gazdaság stabilitásának elérése viszonylag rövid idő alatt megvalósult, de
számos sikertelen kísérlet előzte meg a fellendülés időszakát. Kezdetben egy merkantilista
gazdaságpolitikát alkalmaztak a hazai ipar védelme érdekében, illetve újabb adókkal növelték
az állam bevételeit, de ez hosszabb távon nem volt célravezető. Később az inflációs viszonyok
közepette megindult az ipar szerkezeti átalakítása, és a felvevőpiacot veszített iparágak helyett
a sokkal jövedelmezőbb textiliparra helyeződött a fókusz. Ekkorra azonban világosság vált,
hogy a gazdaság stabilizálása önerőből nem lehetséges. A népszövetségi kölcsön segítségével
végül ugrásszerűen fejlődésnek indult a hazai ipar.
Munkám során a primer szövegeket tanulmányozva megvilágítottam egy olyan
nézőpontot is, melyre az általam felhasznált szakirodalmak kevés hangsúlyt fektettek.
Rendkívül érdekes, hogy már a Bethlen -kormány időszakában ennyire erősen jelen van a
politikában a revízió iránti igény. A trianoni békediktátum kegyetlensége magyarázatot ad
erre, de a háború okozta veszteségek, nélkülözés szintén a közelmúlt emléke volt akkoriban.
Mindenképpen fontosnak tartom a magyar revíziós igény alakulásának vizsgálatát, a
miniszterelnök nyilvános beszédeiben rengeteg implikált tartalmat lehet felfedezni, a rejtett
utalások megfejtése további kutatási lehetőséget biztosít.

25
Az olasz–magyar barátsági szerződés. In: Nemzetközi szerződések 1918–1945. A két világháború közötti
korszak és a második világháború. Szerk. Halmosy Dénes. Bp. 1983. 267.
Bibliográfia
 Forrásjegyzék
 Bethlen István: Bethlen István gróf beszédei és írásai. I–II. Bp. 1933. Genius
Könyvkiadó R.–T.
 Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918–1945. A két világháború közötti
korszak és a második világháború. Bp. 1983. Gondolat Könyvkiadó.

 Irodalomjegyzék
 Bethlen István: ,,A bethleni konszolidáció” gazdasági teljesítménye. Polgári Szemle
14. (2018) 1–3. sz. 138–159.
 Magyarország története 1918–1990. Szerk. Pölöskei Ferenc – Gergely Jenő – Izsák
Lajos. Bp. 2003. Korona Kiadó.
 Romsics Ignác: Bethlen István. Bp. 1991. Magyarságkutató Intézet.

Absztrakt
Szemináriumi dolgozatomban választ kerestem arra a kérdésre, hogy a Bethlen-
kormány milyen intézkedésekkel érte el a magyar gazdaság stabilizációját, illetve hogyan
alakította át annak szerkezetét a trianoni békediktátum megkötése és az Osztrák–Magyar
Monarchia felbomlása után. A Romsics Ignác által írt szakirodalmakra támaszkodtam a téma
tanulmányozásánál, de forrásként Bethlen István miniszterelnöki beszédeit és írásait is
felhasználtam.
Dolgozatomban elsőként a trianoni békediktátum gazdasági következményeit
ismertettem, melynek legfőbb jellemzője, hogy aránytalan ipari szerkezet alakult ki, hiszen
korábban az Osztrák–Magyar Monarchia méretéhez és struktúrájához alkalmazkodtak az
iparágak. Hegedűs Lóránt, a Teleki–kormány pénzügyminisztere a belső erőforrásokra
támaszkodva képzelte el a gazdaság stabilizálást, utóda, Kállay Tibor azonban az infláció
fokozásában látta a megoldást. A fedezetlen bankjegykibocsátás tőkét teremtett, ami
elősegítette az ipar fejlődését. A népszövetségi kölcsön felvétele egy fontos mérföldkő a
Bethlen–kormány gazdaságpolitikájában, melyet részletesen kifejtek a munkámban.