1.

A magyar királyság gazdasága az Anjou-korban

1301-ben kihal az Árpád-ház.

A trónharcokat követően a Nápolyi Anjou családból származó Károly Róbert szerezte
meg a trónt (1308-1342). Károly Róbert programja, hogy a királyi hatalmat megerősíti,
a tartományoktól függetlenné teszi és erős gazdaságot alakít ki Magyarországon.
Átalakította a királyi jövedelmek rendszerét, uralkodói jövedelmét a regálékra
alapozta (Regálé=Királyi felségjog alapján szedett adók, vámok). Miután megerősítette
hatalmát az államháztartás rendbehozatalára koncentrált. bányamonopóliumot
vezetett be. Magyarország gazdag volt ásványkincsekben főleg nemesfémekben
(ezüst, arany). A király átengedte a földtulajdonosoknak a bányászok által fizetett
bányabér egyharmadát, így a tulajdonosokat érdekelté tette a bányák megnyitásában
(urbura=bányabér). Pénzverési monopóliumot is hirdetett. Károly Róbert értékálló
valutát vezetett be az aranyforintot, amely a firenzei fionino mintájára készült.
(hátoldalán az Anjou-ház jelképe: a liliom). Az értékálló pénz miatt Károly elesett a
kamarahasznától, az évenkénti pénzbeváltásból származó jövedelemtől. A kieső
jövedelmet pótolnia kellett, ezért bevezette a harmincad vámot és a kapuadót. A
harmincad vám főleg a nyugati kereskedelmet csapolta meg, az áruk árának
egyharmincad részét vámként kellett kifizetni. A kapuadót jobbágyportánként kellett
fizetni, minden olyan kapu után, amelyen egy szénával megrakott szekér átfér.
Kezdetben ez 18 majd később 20 dénár volt évente. Bécs árumegállító joga
akadályozta a kereskedelem fejlődését, ezért az 1335-ös királytalálkozón János (Cseh
király) és III. Kázmér (lengyel) királlyal kerülő útvonalat jelöltek ki Brno városa felé.
Magyarországról főként nyersanyagot, élelmiszereket, bort, élő állatot, sót vittek ki és
cserébe ipari, valamint luxuscikkeket (keleti selymet, Flandriai és Kölni posztót,
fegyvereket) hoztak be. Károly gazdasági reformjai serkentették az árutermelést és a
pénzgazdálkodást. Az udvari bevételek fokozása céljából az Anjouk számos települést
kivontak a földesurak fennhatósága alól. A szabad királyi városok csoportja a fallal is
körülvett településekből alakultak ki. A pezsgő gazdasági élet fellendítette a
külkereskedelmet is. A bevételeket a hadsereg fenntartására és állami kiadásokra
fordította.

A városoknak 2 fajtája volt:

A mezővárosok átmenetet képeztek a falu és a város között. A földesurak területén
alakultak ki. A terheket egy összegben fizették és saját bírát választhattak. Fallal nem
vették körül őket. A lakosság nagy része mezőgazdasággal foglalkozott, de voltak
kézművesek és kereskedők is.

Szabad királyi városok: Fallal védettek. Csak a király alá tartoztak, csak neki fizettek
adót, a tárnamester felügyelt rájuk. A polgárság politikai támaszt jelentett az
uralkodónak. A termelékenység növekedésével a jobbágyok egyre több terméket
vihettek piacra.
Ipar: Erőteljesen fejlődött a kézművesség. Céhek alakultam, amelyben azonos iparral
foglalkozók tömörültek. A céhek védték tagjaikat a céhen kívüliek versenyétől, de a
belső versenyt is akadályozták. Károly Róbert német bányászokat hívott az országba a
bányászok betanítására.

Károly Róbert utóda első szülött fia I. (Nagy) Lajos lett (1342-1382). Nincs külön
gazdaságpolitikája, mert apjától hű bárókat és tele kincstárat örökölt. Költekező király
volt a háborúk miatt (pl.: Nápoly ellen). 1370-től perszonálunió jött létre, Lajos lengyel
király is lett. Megerősödtek a két ország kereskedelmi kapcsolatai. A háborúk
következtében nőttek a jobbágyterhek. A köznemesek többsége kilencedet szedett.
Nagy Lajos 1351-ben összehívta az országgyűlést a feszült belpolitikai helyzet, a bárók
hatalmaskodásai miatt. Megújította az aranybullát ezzel biztosította a nemesség
alapvető szabadságjogait. Kiadta az ősiségtörvényét. A nemesi birtok sérthetetlen,
nem eladni vagy elidegeníteni. Közvetlen rokon vagy utód hiányában az oldalági rokon
örökli. A nemzettség kihalása esetén a birtok visszaszáll a királyra. Bevezette a
kilenced törvényt a köznemesek érdekeit szolgálta, kötelezővé tette a kilenced
szedését (a kilencedik tized, azaz 10%). Ezzel egységessé tette a jobbágyok terheit.