A Goriot apó realista és romantikus vonásai

Az 1834-ben Honoré De Balzac által papírra vetett Goriot apó, mely az Emberi színjáték
regényciklus egyik legjobban sikerült darabja számos romantikus és realista jellemvonással
bír.
A posztnapóleoni Franciaország társadalmi kérdéseit taglaló, filozófiai mélységekbe merülő
alkotás Párizs egyik legkietlenebb kerületébe kalauzol el minket. Itt egy penzió kerül a
középpontba. Ebben a penzióban zajlik a történet, itt él a történet fő- és mellékszereplőinek
jelentős hányada.
A valós térben és időben való ábrázolás egy egyértelmű realista jellemvonás, hiszen így
maga a cselekmény is valószerűbbnek, hitelesebbnek hat.
A mű színültig van aprólékos, pontos leírásokkal. Balzac az apró részletekre is odafigyelt,
hogy egy komplexebb képet kaphassunk a történetről.
A szereplők valószerű alakok, akikkel a mindennapi életben is találkozhatunk. A velejéig
romlott arisztokratától, a becsületes nemesi származású ifjún keresztül – kit később az úri
világ galád erkölcstelensége szépen lassan magával ránt – a saját lányait végtelenül szerető
öregemberig mindenki szerepet kap. A karakternek vannak jó és rossz tulajdonságai, logikus
és logikátlan lépései, a jót és rosszat élesen megkülönbözteti egymástól. Az író markánsan
bírálja az akkori társadalmat. A képmutatás legyőzi a becsületes, őszinte érzelmekkel tűzdelt
cselekedeteket.
A romantikus jegyek szintúgy a darab sajátosságának mondhatók, ezek teszik szaturáltabbá
a cselekményt. A szélsőséges jellemek – gondoljunk csak Vautrinra és Goriot apóra, akiket a
mű elején még teljes rejtély övez – olykor radikális lépései eredményezik a történet egyes
váratlan fordulatait. A leírások rendkívül terjengőek, egy-egy dologra rengeteg jelzőt használ
az író. Nagy szenvedélyek övezik a penzió lakóinak életét – kiváló példa Goriot apó lányai
iránt érzett felhőtlen szeretete -.
A cselekmény eleinte több szálon fut, rengeteg a szereplő, de ez a kezdeti kavalkád lassan
összeáll egy sokkal letisztultabb eseménysorozattá. A csattanók megadják az alkotás
pikantériáját. Hiába a sokrétű, mozgalmasnak mondható cselekmény, karakterfejlődés
Rastignacon kívül senkinél sem tapasztalható. Talán ez is egy intő jel arra, hogy az akkori
társadalmi problémák milyen súlyosak is, milyen nehéz lenne rajtuk változtatni.
Balzac az Emberi színjáték létrehozása során fő céljaként az emberek tudományos
szemszögből való vizsgálatát tekintette. Minden egyes eleme egy-egy észrevétel, mely az
őáltala felfedezett jelenségeket tükrözik.