Árpád-házi Szent Kinga életszentsége

a tisztaság és a szegénység erénye

Az Ó-és Újszövetség iratait olvasók számos alkalommal találkozhatnak a szegénység
fogalmával az egyes bibliai könyvekben hasonlóan a szegények és szegénygondozás
kifejezésekkel. Szegénységről beszélhetünk, ha hiányt szenvedünk az élet fenntartásához
szükséges javakban, így jelesül élelemben, ruházatban, esetenként lakóhelyben. 1 Többször is
megfigyelhetjük, hogy a szegénység egyre erőteljesebben jelenik meg a személy életében.
ilyen esetekben beszélhetünk úgynevezett koldusokról. A Magyar Katolikus Lexikon szerint a
héber nyelvben 5 kifejezéssel lehet kifejezni a szegénység sokféleségét, amely kifejezések
olvashatók több ószövetségi könyvben, így a Zsoltárok könyvében az „ebjón”, ami
szorongatott adóst, valamint a prófétáknál az „ani”, ami eladósodott szegényt jelent. 2
A szegénység nem csak az anyagi javak hiányát jelenti, hanem a szabadság korlátlan
elnyerését. Bizonyos esetekben ez a szegénység teljes mértékben azonos a gazdagság
fogalmával, annak legmagasabb fokával. Ez a fajta szegénység krisztusi erényként jelenik
meg több szent életében is, akik Isten szent jelenlétében élnek, szeretnek, tevékenykednek,
szenvednek, és ettől boldognak érzik magukat. 3 Ezt a krisztusi erényt nevezzük lelki
szegénységnek. Az itt ismertetettek után tekintsük meg, hogy Szent Kinga (1224-1292)
életében hogyan jelenik meg a szegénység erénye.
Árpád-házi Szent Kinga a magyar történetírók szerint 1224. március 5-én született,
Esztergom földjén. Életének első négy évét a Magyar Királyság területén töltötte. Születése
előtt Laszkarisz Mária, IV. Béla (1235-1270) király bizánci származású felesége és
Magyarország méltóságos királynéja a templomba ment és segítségért kezdett könyörögni a
Szűzanyához, mert úgy érezte, hogy elviselhetetlen terhet hordoz méhében és ennek
következtében halál fenyegeti. A Szent Kinga-életrajz szerzője, Wojciech Kętrzyński leírja,
hogy A könyörgés után Laszkarisz Mária isteni hangot hallott. „Ne félj, Mária, mert méhed
terhétől, amelytől, mint szerencsétlenségtől félsz, rám támaszkodva megszabadulsz, lányt
szülsz határtalan örömödre, sok léleknek pedig megerősítésére és különleges megsegítésére.”
Cecylian Niezgoda Szent Kinga című életrajzi művében felhívja figyelmünket arra, hogy a
királylánynak a szentségre a tisztaság erénye által való kiválasztását születésekor az is jelezte,
hogy a szülés alatt Laszkarisz Mária kimondhatatlanul nagy örömet érzett. Mindenki

1
Vö. DIÓS IVÁN (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, Budapest,
2
Loc. cit.
3
Vö. DR. PAPP MIKLÓS: A Papp válaszol, 777 Közösség Egyesület, Budapest, 2019.
csodálkozott azon, hogy Kinga Assisi Szent Klárához hasonlóan megkapta a könnyek
adományát, így nem kellett születése után megmosdatni, hiszen a természet ellenére
kimondhatatlan tisztaságtól fénylett.4 Egyes leírások szerint a királylány első szavait a
kereszteléskor mondta ki, az akkori esztergomi érsek, Tamás előtt. Kinga első szavaival már
Máriát dicsérte, amit csodaként értelmeztek a jelenlévők. Ugyanakkor az életrajzírók
fontosnak találták lejegyezni, hogy miután a Szent Keresztségben részesítették, egészen addig
meg sem szólalt, ameddig a természet rendje azt meg nem engedte neki. Édesanyja, Mária
bizánci származása révén Kingát már csecsemőkorban részesítették a szentáldozásban a keleti
Egyház szokásainak megfelelően, kétszínben. Erre a cselekedetre utal a legtöbb életrajzban
fellelhető „Calix Corporis Christi”5 kifejezés, ami annyit tesz, hogy „Krisztus Testének
kelyhe”. Születésétől az ötéves koráig tartó időszakot a történészek a „tökéletesség
cselekedetei” idejének nevezik. Nem csoda, hiszen ekkor több olyan esemény is bekövetkezik
a királylány életében, ami szokatlan volt, sokszor ezek a cselekedetek váltották ki a királyi
udvar csodálkozását. Első a cselekedetek között a böjtölés kétféle formája. Az isteni officium
és a szentmise ideje alatt sohasem aludt és nem kért ennivalót, valamint hetente két napon is
böjtöt tartott. A róla írott breviáriumban olvasható, hogy szerdán és pénteken tartott böjtöt.
Ezeken a napokon csak esténként szopott dajkája melléből. Ezt a Szent Miklósnál látott
böjtöt, amely egész életét végig kíséri, először nála említik. A másik ún. tökéletességi
cselekedet Kinga vallási buzgósága volt. A korabeli feljegyzések állítása szerint szemét a
szentmisék alatt mindig az ég felé emelte, valamint a csecsemők jelenlétében bemutatott
szertartások alkalmával könnyek töltötték el. Miután megtanult járni, minden társnőjét a
kápolnába vezette, ahol önmagát teljesen átadta az imádkozásnak. Többször is előfordult,
hogy társait imára, térdelésre vagy arra ösztönözte, hogy keresztalakban feküdjenek a földre.
Ezek a cselekedetek folyamatosan fejlődtek, köszönhetően annak, hogy a királyi udvarban
rengeteg -főként ferences rendi- szerzetes fordult meg.6
Ötéves korában küldöttség érkezik Lengyel földről, V. Boleszláv vezetésével, melynek
célja a lánykérés. Ekkor történik, hogy a kérésnek megfelelően Lengyelországba küldik
Kingát, hogy tanulja a lengyel nyelvet és a kultúrát. Édesapja és édesanyja nem titkolt
szándéka az volt, hogy lányuk menjen feleségül Boleszlávhoz, melynek elsősorban politikai
okai voltak. Bár Boleszláv örökölte a krakkói és szandomíri fejedelmi széket, IV. Béla a II.
Incének 1254-ben küldött levelében így fogalmaz: „Egyszersmin megjegyzem, nagy
fájdalmaim oka, hogy lányaim nem egyenlő rangú házassága saját királyi méltóságomon
4
Vö. NIEZGODA, CECYLIAN OFMCONV: Szent Kinga, Agapé, Szeged, 2003, 66-67.
5
Loc. cit., 69.
6
Vö. KS. MATEUSZ, FLOREK: „Sól, co nigdy nie wietrzeje”. Cnoty Sw. Kingi, Biblos, Tarnów, 2019, 61.
csorbát ejtett”.7 Célja az volt, hogy biztos információkat kaphasson a tatárokról és azok előre
nyomulásáról. A házasságkötés előtt Kinga és Boleszláv fejedelem meglátogatja a magyar
királyi párt. Pál comesnél közös lakomán vesznek részt, amikor egy csapat a magyar király,
IV. Béla életére tör. A legenda szerint a király lánya hirtelen 30 éles kardot vesz ki a támadók
kezéből, majd átadja azokat a magyar seregnek. Ennek láttán a támadók hátat fordítanak,
majd futásba kezdenek. A látogatás alkalmával bejelentik, hogy Boleszláv eljegyezte Kingát,
így hamarosan sor kerülhet az esküvőre, amelyet Krakkóban, a fejedelemi központban
tartanak. A magyar uralkodó kitörő örömmel fogadta a hírt, hiszen ez egy újabb gazdasági-
politikai kapcsolat megszületését is jelenti. Az eljegyzés alkalmával Kinga elmondja a
krakkó-szandomíri fejedelemnek, hogy ő Istennek ajánlotta magát, így örök szüzességben
fogja élni életét. Habár abban a pillanatban úgy tűnt, Boleszláv elfogadta a döntést, ezt
többször próbálta elfeledtetni. 1239-ben sor kerül a házasság megkötésére a waweli
katedrálisban, Krakkó városában. Azon a napon Boleszláv többször említette Kingának, hogy
a szentség megkötésével lehetőségük lesz a gyermekvállalásra, de a fejedelemasszony
ellenezte, és továbbra is tartotta magát fogadalmához. Boleszlávnak idő kellett ahhoz, hogy
elfogadja felesége döntését, majd később a József-házasság egyfajta pecsétjeként V.
Boleszláv fejedelem is szüzességi fogadalmat tesz. Ettől kezdve egyfajta ragadványnévként a
fejedelmet szemérmes Boleszlávként említik tovább a történetírók.8
1241-ben a tatárok elérték Lengyelország és Magyarország határvidékét, és hatalmas
pusztítást végezve végig rohantak az országokon. Amikor Kinga látta, hogy elmúlt a veszély,
hazalátogatott Magyarországra, ahol találkozott apjával. Béla megmutatta lányának az
országot és megjegyezte, hogy a tatároknak nevezett mongolok kivonulásával nem ért véget a
küzdelem, hiszen csapataik vissza fognak térni és ismét nagy pusztítást fognak végezni. Kinga
Lengyelország megerősítése végett adományokat kér apjától. A király aranyat kínál lányának,
aki ezt visszautasítja, majd a leírások szerint válaszában azt mondja, „mit ér az arany egy
olyan országban, ahol nincs só?”. Kinga ezen szavak kimondása után apjától bányászokat és
sóbányát kér, hiszen Lengyelországban akkoriban még nem volt. Béla látva lánya igyekezetét,
neki ajándékozza a máramarosi, valamint az aknaszlatinai bányákat. Máramarosra ellátogatva
a birtoklás jeleként Kinga a tárnába dobja gyűrűjét. Visszatérve Lengyelországba kéri a
bányászokat, hogy nyissanak tárnákat az országban. Ők engedelmeskednek a
fejedelemasszonynak, majd kérésére hamarosan megnyitják a bochniai bányát. Kinga
nemsokkal később, 1257-ben megkapja a szandeci földet, ami közvetlen szomszédságában

7
Vö. NIEZGODA, CECYLIAN OFMCONV: Szent Kinga, Agapé, Szeged, 2003, 76.
8
Vö. WITKOWSKA, M. H. OSU: Hagiografia Polska, Poznan, 1971, 758.
állt a Magyar Királyságnak. Csak a Tátra csúcsai választották el egymástól a két országot.
Ebben a városban (Szandec) alapít a királylány a ferences férfi és női rendet is. A klarissza
rendnek Kinga hatalmas adományokat tett. A fejedelemasszony és férje közös vagyonából
később felépítették (1273) a kolostor épületét is.
Nemsokkal később a második tatár betörés (1259) is megtörténik. Ekkor Kinga a
szerzetesnővérekkel együtt menekül a Pieninekbe, ahol menedéket találnak. Néhány nap
elteltével Kinga és a szerzetesnővérek egy csoportja visszamegy Szandecba. 1279-ben a
királylány férje, Boleszláv meghal, akinek temetésén felesége már a klarisszák fekete
habitusában vesz részt.9 Ebbe a rendbe Kingával egyidőben húga, Jolán is belép. A magyar
történetírók szerint itt mutatkozik meg, hogy életükben mekkora szerepet játszottak a királyi
udvarban is jelenlévő szerzetesek. A belépést követően örökfogadalmat tesznek, és életüket
szegénységben élik. 1284-ben Kingát megválasztják a rend főnöknőjének. A lengyel
hagiográfia szerint innentől kezdve nevezik a rend főnöknőit fejedelemasszonynak, Kinga
után. Számos jeles cselekedetet valósít meg az új főnöknő. Talán a legjelentősebb a kolostor
templomának felépítése. Ez az eredeti épület látható a jelenlegi templom karzat alatti ajtaján
belépve. Sajnos 1287-ben sor került egy újabb tatár betörésre, ami során a nővérek Csorsztin
várában találnak menedéket. Itt Baksa Simonfia György magyar csapata védelmezi őket, akik
megfutamítják a mongolokat. Visszatérve a kolostorhoz borzasztó látvány fogadja őket. A
kolostort feldúlták, a templomot pedig szinte a földdel tették egyenlővé. Kinga vezette az
újjáépítést, amely a korban szokatlan módon 1 év alatt végbement, így a nővérek működése
továbbra is biztosítva volt. 1292-ben 10 hónapnyi betegeskedés után Árpád-házi Kinga
magyar királylány, krakkói-szandomíri fejedelemasszony itt hunyt el, július 24-én. 1690-ben
VIII. Sándor pápa boldoggá avatta Kingát, majd öt évvel később XII. Ince pápa
Lengyelország egyik védőszentjévé nevezte ki. Szent II. János Pál pápa 1999-es
lengyelországi látogatása alkalmával Kingát Ószandec mezején szentté avatta. A szertartáson
jelen voltak az ószandeci klarissza kolostor apácái is, akik 700 év után először hagyták el a
kolostor épületét. A ferences női rend ószandeci rendháza azóta is működik, jelenleg 26
szerzetesnővérrel. 2013-ban Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek a veszprém megyei Küngösön
felszentelte Magyarország egyetlen Szent Kinga-templomát.

9
Vö. WITKOWSKA, M. H. OSU: Hagiografia Polska, Poznan, 1971, 761.