Vörösmarty Mihály:

Gondolatok a könyvtárban
K É S Z Í T E T T E : B A R T H A B E AT R I X
 Keletkezés

•1844-ben Vörösmarty a MTA

könyvtárába látogatott Toldy
Ferenc meghívására, s itt
született ez a vers.
 Műfaj

Bölcseleti óda (filozofikus mű),

rapszodikus vonásokkal

Rapszódia (=érzelmileg csapongó mű)

 Forma

•amelyben pesszimizmus
és remény váltja
MONOLÓG egymást.
 SZEMPONT
•Hány fő kérdés köré épül a vers?
•Melyek ezek? Húzd alá!

https://www.youtube.com/watch?v=gHaOjIen_u0 (6:55)
 Szerkezet
Három nagy kérdés köré épül a vers.

• A könyvtárba lépve töpreng a költő, hogy

miért nem boldogok az emberek.
• Nem az osztálykülönbségek megszüntetését
követeli Vörösmarty, hanem azt, hogy a
gazdagok „istenésszel, angyal érzelemmel”
lennének képesek irányítani a szegényeket.
 Az első kérdés:
„Ment-e a könyvek által a világ elébb?”
• A válasz látszólag igen, de ez ironikus
→ valójában NEM!
• A papírosra szép eszméket írtak, de a rongyok,
amelyeket a papírgyártáshoz összegyűjtöttek,
szenvedésről, bűnökről, nyomorról árulkodnak.

• Ezért kiált fel a költő: „Irtózatos hazudság mindenütt!”

 A második kérdés:
„De hát ledöntsük, amit ezredek / Ész
napvilága mellett dolgozának?”
• A felelet ismét tagadó.
• A nép boldogságáért küzdő írókat nem szabad
a hitványokkal együtt máglyára vetni.

• Ez a rész Vörösmarty pesszimizmusának a

mélypontja, hiszen ő is a könyvekből él.
• Bekövetkezik a fordulat, a költő igyekszik
felülkerekedni a kétségein.
• Erőt merít Amerikából, ahol részben már
megvalósították a demokráciát, kivéve a feketéket.
• Bizakodni próbál, hogy „Egy újabb szellem kezd
felküzdeni”, és uralkodni fog az „igazság, szeretet”.
• Bábel tornyának szimbólumával sejteti a küzdelmek
végeredményét: a történelem nem töretlen és
folyamatos fejlődés, hanem örök körforgás.
 A harmadik kérdés:
„Mi dolgunk a világon?”
•A költő szerint akár a sorssal
szembeszegülve is küzdeni.
• Konkretizálja is a célt: a reformkor
időszakában egy férfi feladata a nemzet
jobb jövőjéért való munkálkodás, s ha ezt
teszi, nem élt hiába, nyugodtan hal meg.
• A vers a kétségtől eljut a bizakodásig.
 Verselése

jambuszokból
időmértékes
áll

Rímtelen.