III.

KAÁN KÁROLY ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA

Kaán Károly Nagykanizsa szülötte. 1867. július 12-én látta meg a napvilágot. Szülei is Nagykanizsán
születtek és ott éltek. Id. Kaán Károly ügyvéd volt, az 1848-as szabadságharc idején mint a kanizsai
nemzetőrség kapitánya őrszolgálatot vezetett a Mura partján. Kaán Károly édesanyja Thenn Anna Mária
négy gyermeket hozott a világra. Az ifjú Károly 6 éves korában vesztette el édesapját. Tanulmányait
Nagykanizsán kezdte, a gimnáziumot a piaristáknál végezte. Nagybátyja – aki Battyány Lajos
özvegyénél volt erdész – nyaranta meghívta az ifjút. Ő kedveltette mega a természetet, s főleg az erdőt a
fiúval, hatására folytatta tanulmányait a Selmecbányai Erdészeti Akadémián.
1887. évi külföldi tanulmányútján állami ösztöndíjjal bejárja Németországot, Ausztriát, Galiciát és
Bukovinát, s ez meghatározza fejlődését. Rendkívül gazdag tapasztalatokkal tér haza, s megalapozza
későbbi munkásságát. Külföldi útjáról a földművelésügyi miniszternek terjedelmes tanulmány keretében
számol be, amelyért külön miniszteri elismerésben részesül.
A Főiskola befejezése után 1888-ban a besztercebányai erdőgazdaságnál az állami erdészet
szolgálatába lépett. Képességeivel hamarosan kitűnik. Nyitott szemmel jár mindenütt, észrevesz és
megjegyez magának mindent, nem elégszik meg azzal, hogy megismeri az okozatot, keresi az okot vagy az
okokat, és vizsgálja, kutatja, lehet-e az eddigi célszerűtlen, nem helytálló, nehézkes vagy elavult
rendszereken, megoldási módokon javítani, helyesbíteni vagy helyettük újat alkotni.
1899-ben az Erdészeti Lapokban megjelenik az „Átalakulások az erdei termékek szállítóeszközeiben”
című első tanulmánya. Ezt a munkáját, mint az abban az évben megjelent három legjobb szakmunka
egyikét, az Országos Erdészeti Egyesület jutalomban részesíti.
Pályája első időszakában a kincstári erdőgazdálkodás fejlesztésére, korszerűbbé tételére fordítja minden
figyelmét. Figyelme középpontjában a szállítóberendezésekkel feltárt erdőgazdaság áll, amelyben
fokozatosan felújító vágással kapcsolatos házikezelés folyik.
Külön tanulmányban foglalkozik az erdők gyérítésének fontosságával. Számszerű adatokkal bizonyítja,
hogy a szakavatott gyérítések végrehajtásával mennyi – eddig pusztulásra kárhozatott – faanyag menthető
meg a köz javára, s egyben a gyérítésből kikerülő faanyagok a beruházások törlesztésénél milyen nagy
segítségére lehetnek a birtokosnak.
Meggyőző erővel mutat rá a tarvágással szemben a fokozatos felújító vágások különféle módjainak nagy
előnyeire, amelyek nemcsak a talaj termőerejének megóvását, értékesebb faanyag termelését, de a jövő
faállomány költségmentes, vagy lényegesen kevesebb költséggel való sikeres életrehívását is biztosítják.
Bizonyítja, hogy az erdő – ahol a befeketetés csak hosszú idő után térül meg, s ennek folytán elüt más
közgazdasági ágaktól – csak a tartalamas és okszerű kezelés mellett válhat tulajdonosának és a köznek
javára.
A kincstári erdőgazdaságokban az 1900-as évek elején sikerült bevezetnie a házi kezelést. Közben
felfigyel a Magyar Mérnök és Építési Egylet műszaki minősítés rendezése ügyében készült tervezetére,
amelyben az erdőmérnökökre nem tértek ki. Kaán Károly írásban fordul az Országos Erdészeti
Egyesülethez, felhívja figyelmét és közbelépését kért. A Magyar Mérnök és Építész Egylet tárgyalásra
hívja meg az Egyesületet, ez eredménnyel jár és a mérnöki ágazatok közé a erdőmérnökök is
bekerülnek.
1908-ban Darányi Ignác dr. földművelésügyi miniszter szolgálattételre a minisztériumba rendeli be, és
még ebben az évben megbízza egy természetvédelmi munka megírásával, amely ezután „A természeti
emlékek fenntartása” címmel 1909-ben jelenik meg.
1911-ben „Erdőgazdasági eredmények és azok gazdaságpolitikai következtetései” című adatgazdag
tanulmányában az elért eredményekről számol be és a kitermelt anyagok értékesítésének előnyeit ismerteti.
1913-ban tartja meg az Országos Erdészeti Egyesületben „Államrendészeti közigazgatás a nyugati
országokban” című felolvasását, s ezzel gyakorlatilag erdőgazdaság tárgyköréből kilépve először
foglalkozik az erdészeti közigazgatás kérdéseivel.
1916-ban miniszteri tanácsosi címmel a kincstári erdők főosztályának főnöke lesz, majd a Faértékesítő
Hivatal az ő irányítása alá kerül. Az állami erdőbirtokok jelentős csökkenése következtében új
intézkedések váltak szükségessé.
1920-ban megjelenik a Köztelekben „Erdőt az Alföldre” című tanulmánya és ezzel megindítja
alföldfásítási nagy akcióját. Az eddigi hasznot nem, vagy alig hozó területeket óhajtja hasznosítani,
éspedig úgy, hogy az alföldi erdők védjék a mezőgazdasági területek termőerejét, csökketsék a szelek káros
hatását, s ezen kívül mikroklimatikus és szociális szempontból is felhasználhatók legyenek.
Ugyanebben az évben (1920) hagyja el a nyomdát „Erdőgazdasági politikai kérdések” című bővebb
tanulmánya. Ezt a munkát a Magyar Tudományos Akadémia 1922-ben a Kereskedelmi Bank
jutalmával tünteti ki.
Az erdei alapokról, Az erdőbirtokhitelről, Az erdészeti igazgatásról és Az alföldi erdők telepítéséről és
fásításáról szóló írásokat 1923.évben a nemzetgyűlés az 1923.évi XVIII., XIX., XX., és XXII.,
törvénycikkénél iktatta be a törvénytárba. 1924-ben Kaán Károlyt a Magyar Tudományos Akadémia
eddigi irodalmi munkássága elismeréséül levelező tagjává választotta meg. 1924.évben földművelésügyi
minisztériumi államtitkár címet kap. Még ebben az évben megtartja a Magyar Tudományos Akadámián
„Változások a Nagy Magyar Alföld képén” című székfoglalóját, és 1925-ben a Széchenyicentenárium
alkalmával mutatja be ugyancsak a Magyar Tudományos Akadémián a legnagyobb magyar nagy
elgondolásairól írt tanulmányát „Széchenyi és a Nagy Magyar Alföld” címen.
Már eddigi irodalmi munkássága alapján is könnyen megállapíthatjuk, hogy nem mindennapi eredményeket,
sikereket ért el, pedig írói képessége csak akkor kezd valójában kibontakozni, amikor 1925 végén
nyugalomba vonul, és megszabadulva felelősségteljes hivatali gondjaitól, minden energiáját irodalmi
tevékenységének szentelheti. Meggyőződésévé válik, hogy az Alföld lehetőségeinek feltárásával tesz
legjobb szolgálatot hazájának.
1927-ben a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg „A Magyar Alföld” című műve,
melyben megállapítja, hogy „a természet rendjének helyreállítása és fenntartása az Alföldön minden egyéb
közgazdasági cél szolgálatával legalább egyenrangú, és már csak a gazdasági termelés érdekében is mielőbbi
és sürgős megoldásra várló elsőrendű nemzetháztartási feladat!” Ezt a munkáját 1929-ben „Az Alföld
problémája” című munkája követi, amelyben ugyanezeket a kérdéseket más oldalról világítja meg.
Az Akadémia 1928-ban – a megelőző három évben megjelent közgazdasági munkák közül – „A Magyar
Alföld”-et a báró Kornfeld Zsigmond-alapítvány díjával, 1932-ben pedig – az utolsó 5 év alatt megjelent
gazdasági munkák közül – „Az Alföld problémája” c. művet a Weisz Fülöp alapítvány díjával
jutalmazta.
1928-ban „A Magyar Tudományos Akadémia és az erdőgazdasági tudományok” című, szintén értékes
munkáját a Magyar Tudományos Akadémia centenáriuma alkalmával mutatja be.
Minden elismerést megérdemel és széles körű érdeklődésre tart számot a „Természetvédelem és a
természeti emlékek” című kötete is. Ebben nemcsak nagy fáradsággal összegyűjtött óriási adathalmazt tár
elénk az ország természeti emlékeiről, de a természetvédelemre és természeti emlékek fenntartására is
megfontolandó elgondolásokat nyújt. Az Akadémia ezt a munkáját is jutalmazta, mégpedig Vitéz József-
díjjal.
1934-ben a finn erdészettudományi társaság a Suomen Metszttietsellinen Seura tiszteletbeli tagjának
választotta, 1938 decemberében pedig a földművelésügyi miniszter az 1935. évi IV. t.c. értelmében
megszervezett Országos Természetvédelmi Tanács elnökévé nevezi ki. Nagy lelkesedéssel foglalta el ezt
az állást, és korát megcáfoló lendülettel látott a nagy feladatok megoldásához.
1939-ben jelenik meg az Alföldi kérdések című legnagyobb munkája, amely az Erdészeti Lapok részéről
is kellő méltatásra talál. Előszavában megokolja, miért adta ezt a címet és így folytatja: „Vonatkozik e cím
egy kötetre, de többre is, ezért a közelebbi tájékozódás céljából alkalmaztam alcímet is (Erdők és vizek az
Alföld kérdéseiben). Szándékom ugyanis, hogy Isten segítségével ilyen terjedelemben és alakban,
fokozatosan a többi részt is megírom.”Erre, váratlan halála (1940.) folytán, a magyar szakirodalom örök
kárára, sajnos már nem kerülhetett sor.
Halála előtt pár hónappal jelent meg utolsó értekezése a Zeitschrift für Welforstwirtschaft álatl
közreadott magyar vonatkozású külön számban, „Naturschutz, mit Hinischt auf die Geschnichte der
ungarischen Fortswirtschaft” címmel.
Halála után a Magyar Mérnök és Építész Egylet 1940. április hó 17-én tartött közgyűlésén adták ki az
„Alföldi kérdések” című munkájáért az egyleti aranyérmet. Ezt a munkáját, ugyancsak halála után, az
Akadémia Serbán-díjjal tüntette ki.
Kaán Károly egész hivatali működését és irodalmi munkásságát bámulatos sokoldalúság jellemzi. Mindig a
köz érdekeit tartotta szem előtt. Céljainak elérése érdekében itt-ott talán túl gyors tempót diktált, s talán
erélyesebb eszközöket használt, ezért sokan nem értették meg, vagy félreértették.
Az önálló kötetein kívül igen sok cikke jelent meg szaklapokban, folyóíratokban. Egész életében nagyon
elfoglalt ember volt. Szabad idejét családjának szentelte, velük együtt nyaralt a Balatonnál, Felvidéken és
Erdélyben, de az osztrák Alpokat is látogatták. Szerette a társaságot. Mint már említettük, nyugdíjazása után
is tovább dolgozott, részt vett az MTA Nyelvművelő Társaságában és a Természetvédelmi Bizottság elnöke
volt. Tovább dolgozott az „Alföldi kérdések”-en, s erről még kétkötetnyi kézirata gyűlt össze, amely
már nem jelenhetett meg. A háború alatt – könyvtárával együtt – megsemmisült.
1899-ben feleségül vette Raáb Margitot, aki erdészcsaládból származott, s biztos hátteret nyújtott a
nyugalmas munkálkodáshoz. Három gyermekük, s örökösükként hat unoka, nyolc dédunoka és ez ideig
tizenkettő ükunoka született.
Kaán Károly emlékét őrzi
1. A nagykanizsai szülőházán elhelyezett emléktábla,
2. A püspökladányi ERTI Tiszántúli Kísérleti Állomás parkjában álló mellszobra, mely 1958. október
2-án került felavatásra és készítője Palotai Gyula,
3. a Szent-György hegyen elhelyezett emléktábla,
4. a Badacsony- hegyen elhelyezett emléktábla,
5. a Bükk hegység Jávor-hegyének délkeleti oldalán lévő forrás,
6. a Pilis hegység Apátkúti völgyében a Kis Kilián alatti forrás,
7. a Kaán Károly Dunakanyar Erdei Általános Iskola (Visegrád, Apátkúti-völgy)
8. a budapesti Nagy-Hárshegy kilátó,
9. az Országos Természetvédelmi Hivatal székházának (Budapest, XII. Költő utca 21.) falán,
születésének 120. évfordulóján (1987.) elhelyezett dombormű és emléktábla.
10. Kilátótorony épült elhunytának 50. évfordulóján a Budai Hegység Nagy-Hárshegy 454 méter
magas csúcsára a Pilisi Parkerdő Rt. Budapesti Erdészetet szervezésében. A rá helyezett emléktábla
felírata: Kaán Károly földművelésügyi államtitkár 1867-1940. Elsőnek harcolta ki törvény szinten az
erdők közjóléti szerepének elismerését és a természeti erdők védelmét. Utolsó üzenete: Szeressétek
egymást, mint ahogy én titeket és a magyar erdőt szerettem.
11. Egykori lakóházának (Budapest, XII. Szilágyi Erzsébet fasor 12.) falán születésének 120.
évfordulóján elhelyezett emléktábla,
12. valamint a Kaán Károly Természet- és Környzetismereti Országos Verseny, amely születésének
125. évfordulójára került először kiírásra.
13. Szülővárosában emléktábla jelzi egykori iskolájának helyét, a Piarista gimnázium homlokzatán,
melyet 1992. május 22-én avattak fel.
14. Emlékét őrzi Mezőtúron a Református Kollégium (Kossuth Lajos út 2.) parkjában a Kaán Károly
emlékoszlop, melyet a tiszakürti Arborétum tölgyfájából Vári Szalay István vésztői fafaragó népi
iparművész faragott. Az avatás 1997. május 23-án a Kaán Károly V. Természet- és
Környezetismereti Verseny jubileumi évfordulóján volt, amelyen unokái is részt vettek, Sille
Györgyné és Farkas Lajosné, valamint Tóth Béla az ERTI Püspökladányi Intézetének igazgatója.
15. Ugyancsak szülővárosában állítottak bronz mellszobrot 1998. május 22-én a Zalai Erdő és
Fafeldolgozó Gazdaság (ZEFAG) szervezésében, melyet az azévi OEE. Országos Vándorgyűlésen
avattak fel, mely Szabolcs Péter szobrászművész alkotása.
16. Kaán Károly emlékparkban (Mezőtúr Peresi bemutatóház) évente 1-1 emlékfát ültetnek a
versenyző gyerekek és kisérőik.
17. Kaán Károly mellszobra, az egykori Mezőgazdasági Főiskola (Mezőtúr), avatása 2002. május 24-
én, Kaán Károly születésének 135., a verseny fennállásának tizedik, valamint a főiskolai képzés 30.
évfordulója alkalmából történt. Az avatóünnepségen részt vett Sille Györgyné, Farkas Lajosné,
Farkas Lajos és Farkas Dániel, a verseny névadójának leszármazottai és hozzátartozói. A bronz
mellszobrot Győrfi Sándor Munkácsy-, Mednyászky és Magyar Művészeti-díjas szobrászművész
készítette.
18. Kaán Károly születésének 140. a verseny indításának 15. évfordulója alkalmából Mezőtúron, a
Kossuth tér 6. szám alatt emléktáblát avatott a Kaán Károly Alapítvány és a Református
Egyházközség Presbitériuma. Az avató ünnepségen részt vett Farkas Lajosné és Farkas Lajos a
verseny névadójának unokái.
19. A Kaán Károly verseny XX. évfordulója, valamint Kaán Károly születésének 145. évfordulója
alkamából 2012. május 18-án emláktáblát avattak a Református Általános Iskolában, melyen
részt vett Kis Zoltán, Bazsáné Dr. Szabó Marianne a Vidékfejlesztési- és Simonyi István az Emberi
Erőforrások Minisztériuma képviseletében.
20. Kaán Károly halálának 75. évfordulója alkalmából 2015. május 15-én emléktáblát és emléktermet
avattak a Mezőtúri Református Kollégiumban, melyen részt vett Dr. Szabó Marianne a
Miniszterelnökség, Gergely Edit a Herman Ottó Intézet, Thaisz Miklós az Emberi Erőforrások
Minisztériuma képviseletében. Az emléktáblát Csepi József intézményegységvezető és Farkas
Dániel, Kaán Károly dédunokája leplezte le. Az emléktáblát Mihalina László a Mezőtúri Református
Egyházközség elnök-lelkésze áldotta meg. A Kaán Károly Emlékterem a XXV. versenyév relikviáit
tartalmazza: posztereket, aranykönyveket, fotóalbumokat, tanári segédanyagokat, kiselőadás
könyveket, emlékpólókat és egyéb emléktárgyakat.
21. A Kaán Károly születésének 150. valamint a Kaán Károly verseny indításának 25. évfordulója
alkalmából 2017. május 19-én emléktáblát avattak a Református Kollégium általános iskolájában
(Mezőtúr, Kossuth tér 6.), melyen részt vett Muhi Lászlóné a Földművelésügyi Minisztérium
főosztályvezetője, Andrésiné dr. Ambrus Ildikó az Országos Erdészeti Egyesület alalnöke, Lomniczi
Gergely az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára, Kisgyörgy Sándor Sepsikőröspatak-Kálnok
polgármestere, Herczeg Zsolt Mezőtúr város polgármestere és Vasas István a Mezőtúri Református
Kollégium főigazgatója. Emlékbeszédet mondott Dr. Oroszi Sándor az Erdészeti Lapok
szerkesztőbizottságának elnöke, az emléktáblát megáldotta Mihalina László a Mezőtúri Református
Egyházközség lelkészelnöke. A kettős jubileum alkalmából a Kaán Károly mellszobor áthelyezésre
került az egykori főiskoláról a Református Általános Iskola udvarán kialakított Kaán Károly
Emlékparkba. Az újraavatáson részt vett Kaán Károly unokája Farkas Lajosné, dédunokája Farkas
Dániel, a versenybizottság tagjai: Dr. Vajna Tamásné, Dr. Krizsán Józsefné, Dr. Tóth Albert, Bódis
Bertalan, Horváth Ernő, Bodorikné Aszódi Ágnes, Juhászné Szigeti Erzsébet, Majoros Gergely és a
szobor alkotója Győrfi Sándor, Munkácsy és Mednyánszky-díjas szobrászművész.