Alapjogok, mint művészeti inspiráció a hallgatói szerződések vonatkozásában

A művészeti tevékenységet folytató alkotók számára állandó jellegű feladat szellemi alkotásuk jogi kép-

viselete. Véleményem szerint a törvényi előírások és szabályozások, illetve szerződés típusok útvesztőjében

rendkívül bonyolult eligazodni, illetve minden érintett számára kölcsönösen kedvező megállapodást kialakí-

tani. A továbbiakban saját történetemen és tapasztalataimon keresztül szeretném bemutatni, mennyire komp-

likált a szellemi alkotások–, illetve a magánszemélyek védelme.

Egyetemi tervezőgrafikusi tanulmányaim megkezdése előtt jelentkeztem egy kétéves, szakirányú akkredi-

tációs képzésre, ahol lehetőséget kínáltak a szakmai fejlődésem elindítására és kibontakoztatására. A választott

intézmény nevét szándékosan nem szeretném kiemelni, az események szempontjából nem tartom relevánsnak.

Sikeres felvételemet követően az iskola megküldte számomra tanulmányi szerződésemet, melyben feltétele-

ként határozták meg a képzés során készült alkotásaim feletti joggyakorlásukat. Ez a gyakorlatban azt jelentet-

te, hogy szerződéskötés esetén bármelyik tervezőgrafikai munkámat szabadon felhasználhatják promóciós–,

illetve egyéb marketing tevékenységekre. Emellett megkötésük volt, hogy csak abban az esetben tölthetem fel

munkáimat a közösségi média felületeire, amennyiben az intézmény azt korábban már megtette, illetve annak

neve is megjelölésre kerül. Mivel korábban nem volt tapasztalatom az ilyen jellegű tanulmányi szerződésekkel

kapcsolatban, illetve nem ismertem az adott intézmény működését és kommunikációját, ezért feltétel nélküli

bizalommal írtam alá a szükséges dokumentumokat. Boldogan és kíváncsian tekintettem a jövő felé.

Az első fél évben még nem tapasztaltam problémákat, rengeteget tanultam és a fejlődésemre koncentrál-

tam. A konfliktusok szakmai sikereim kibontakozásakor kezdődtek. Az intézmény folyamatosan trenírozott

minket arra, hogy különböző versenyeken és pályázatokon induljunk, ami csodálatos lehetőség egy pályakez-

dő és elhivatott grafikus számára. Hatalmas lendülettel vetettem bele magamat ezekbe a projektekbe, rendkí-

vül produktívan alkottam. Ennek köszönhetően viszonylag gyorsan jöttek a kisebb–nagyobb eredményeim,

melyeket szerettem volna büszkén megosztani a közösségi felületeken. Az intézmény azonban rendszeresen

visszatartotta ezeket a posztokat, jogukban állt először nekik kommunikálni. Ezt elfogadva olykor heteket

vártam, hogy bemutassam fejlődésemet és sikereimet. Ez még nem is okozott akkora szívfájdalmat. Azonban

rendszeresen úgy reklámozták az iskola képzéseit, hogy az ott tanuló diákok munkáinak bemutatásakor nem

került említésre az alkotó neve. Ellenben, ha én véletlenül elfelejtettem egy munkám közzétételekor megem-

líteni a képző intézmény nevét, abban az esetben automatikusan felvilágosítottak a hallgatói szerződésemben

rögzített feltételekre.

1
 A második tanulmányi évben kezdett egyre jobban kiélesedni az intézmény iránti ellenérzésem. Ugyanis

az egyetemi felvételim időszakában az iskola rendszeresen kért fel különböző megjelenésekre minket, ahol

munkáinkról és alkotó tevékenységünkről beszélhettünk hallgató társaimmal. Akkor még rendkívüli lehető-

ségként tekintettem ezekre a felkérésekre, boldog voltam és büszkén képviseltem az iskolát.

Tanulmányaim végeztével azonban történt egy incidens, ami eléggé megviselt. Egyetemi tanulmányaim

közben találkoztam egy rólam készült fotóval a közösségi média felületein, amit marketing céllal jelenített

meg az intézmény. A képet akkor készítették beleegyezésemmel, amikor a záróvizsga kiállításunkon vettünk

részt szaktársaimmal. Ezen a fotón saját projektemre mutatok éppen boldogan nevetve. Ezzel még nem is

lenne probléma, de az iskola úgy vágta meg a képet, hogy egy másik hallgató munkája szerepel a háttérben,

emiatt pedig többen azt hitték, azt én készítettem. Kértem az intézményt, hogy módosítsák, vagy töröljék a

képet, de nem tették meg. Hallgatói szerződésemre hivatkozva visszautasították kérvényemet.

Személyes történetem ugyan nem egy nagy horderővel bíró eset, ezt elismerem. De mindenképpen el-

gondolkodtatónak tartom, hogy a hallgatói szerződések milyen szabályozások szerint készülnek, illetve azok

kölcsönösen védik–e mindkét fél érdekeit, jogait. Legyen az állami–, vagy magán oktatás, nem lenne szabad

egy tanulni vágyó hallgatót olyan helyzetbe hozni, hogy fejlődése érdekében számára kényelmetlen helyzetbe

kerüljön. Lehet ezzel kapcsolatban találni egy korrekt megoldást? Jó kérdés...

Kurzus neve: Gazdasági és jogi ismeretek (ML-GAZJIS-04-EA01)

Oktató: Reijnders Judit Idikó

Hallgató: Böröcz Noémi (Neptun kód: LTOBXT)

Készült: Budapest, 2024.01.09.