10.

tétel: Széchenyi István politikai programja és gyakorlati tevékenysége

Gr. Széchenyi István felvilágosult reformokat pártoló főúri családban született 1791-ben, szülei
Széchenyi Ferenc gróf és Festetics Julianna grófnő. Apja a nemzeti Könyvtár és a Nemzeti
Múzeum megalapítója, anyja a keszthelyi Georgicont létrehozó Festetics György nővére. Katonai
pályára lépett, harcolt a napóleoni háborúkban, majd beutazta Ny- és K-Európát. Első angliai útján
3 dolgot tartott figyelemre méltónak: az alkotmányt, a gépeket és a lótenyésztést. 30 éves korában
– részben barátja Wesselényi Miklós hatására – végleg a „cselekvő élet” és a „csúnyácska haza”
jobbítása mellett döntött.
Széchenyi reformprogramja: 1825-ben az ogy-en egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós
Társaság megalapítására.
1828-ban megjelent első könyve: „Lovakrul”, amely nem csupán a lótenyésztésről szólt. A
lótenyésztés ügye egyszerre jelentette az angol minták átvételét, az állattenyésztés
korszerűsítését, a lóversenyek meghonosítását, a gazdálkodás javítását és a társasélet
elmélyítését. 1830-ben felélénkült a közélet – országgyűlési bizottságok megyei vitája, valódi
reformjavaslatok is megfogalmazódtak. Az 1831-re kitűzött ogy-t a kolerajárvány és a kitört
parasztlázadások miatt elhalasztották.
1830-ban megjelent Széchenyi „Hitel” című műve, mely a magyar polgárosodás alapműve lett (a
reformkor kezdete Mo-on). Széchenyi hitelkérelmét egy bécsi bankház megtagadta, hiába volt több
nagy uradalma is, ezeket az ősiség törtvénye miatt nem lehetett elidegeníteni. A hitel egyes
fejezetei a következő kérdéseket tették fel: „A magyar birtokos szegényebb, mint birtokához képest
lennie kellene”, „A Magyar nem bírja magát olly jól, mint körülményei engednék”, „A magyar gazda
ma nem viheti mezeit a lehető legmagasabb virágzásra”, „Magyarországnak kereskedése nincs”,
„Mit kell tenni, s min kell kezdeni?”. Széchenyi állította először rendszerbe reformgondolatait, s
fogalmazta meg a teendők logikus sorrendjét. Felismerte, hogy a mezőgazdaság kapitalista
átalakításához hitelre van szükség, ezért rendszerének alapja a hitel, a magyar gazdák hitelhez
jutása.
Világ (1831) című művében válaszolt a Hitelt ért bírálatokra (gr. Dessewffy József: A Hitel című
munka taglalatja), a Stádium (1833) pedig már konkrét törvényeket indítványozott 12 pontba
foglalva (ld. forrás! idegen szavak: avicitas= ősiség, fiscalitas= a királyi kincstár háramlási joga, jus
proprietatis= birtokbírhatás/birtokvásárlás joga nem nemesek számára, limitatio=hatósági
árszabás). Ahhoz, hogy a gazda hitelhez jusson, el kell törölni a szabad birtokforgalmat gátló
ősiséget (vö. 1351. ősiség törvénye), ezzel megszűnik a királyi kincstárnak az a joga, hogy a
nemesi család kihalása után a kincstárra száll a birtok. Ebből az következne, hogy nem nemes is
szerezhet birtokot, ami maga előtt vonja a törvény előtti egyenlőséget és a legalább részleges
közteherviselést. A hitelekből a birtokos korszerűbben gazdálkodhat, ha egyidejűleg fejlesztik az
infrastruktúrát és eltörlik a szabad versenyt akadályozó monopóliumokat, céheket, árszabásokat és
belső vámokat. Nem mondta ki egyértelműen a jobbágyfelszabadítás szükségességét, de javasolta
a robot és a kilenced megszüntetését. A további pontok a magyar államnyelvet és a kormányzás
korszerűsítését emelik ki, valamint a nyilvánosságot, azaz a szólásszabadságot.
Széchenyi a hozzá hasonlók, a művelt nagybirtokos elit számára igényelte a vezető szerepet, tőlük
várta a reformok véghezvitelét (ez nézeteltéréshez vezetett Wesselényivel, aki a köznemességre
kívánt támaszkodni). Elvetette a köznemesek rendi sérelmi politikáját, amely minden baj okának az
idegen kormányzatot tartotta, önbírálatra, önművelésre szólított fel. Óvakodott az ország politikai
önállóságának felvetésétől, abban bízott, hogy Bécset megnyerheti a reformoknak.
Távolmaradt az 1832-es első reformországgyűlés vitáitól (1832-1836), ahol első helyen a
jobbágykérdés tárgyalása állt, de megbukott az önkéntes örökváltság törvényjavaslata. Viszont
törvénybe iktatták, hogy a törvények nyelve a magyar, szabályozták a jobbágyok terheit és
haszonélvezeteit, elfogadták a Lánchíd felépítését és a hídvámot, mely az első lépés a
közteherviselés felé, félmillió forintot különítettek el a Nemzeti Múzeum fejlesztésére stb.
Széchenyi gyakorlati tevékenysége: Akadémia, Nemzeti Kaszinó, Első Lótenyésztő Egyesület
megalapítása, Duna Gőzhajózási Társaság, pesti Hengermalom, óbudai Hajógyár, téli kikötő
létrehozása. Al-Duna szabályozása, Lánchíd építése, Tisza-szabályozás, balatoni gőzhajózás,
balatoni fürdőélet fellendítése, Pesti Magyar Színház, pesti sétatér, csónakázás, takarékpénztárak,
bortermesztés, selyemhernyó-tenyésztés fejlesztése, budai Alagút, vasúthálózat tervezése, első
vízöblítéses WC Mo-on. Ő honosította meg a „sport” és a „Budapest” szavakat, s vezette be az
„Ön” megszólítást.
Széchenyi és Kossuth vitája: Az 1830-as évek Széchenyi évtizede volt, nem annyira politikai,
mint inkább gyakorlati tevékenysége miatt. Sokan csodálták, sokan irigyelték, és sokan nem
értették meg. A negyvenes évektől Széchenyi élesen támadta Kossuth „túlzott radikalizmusát”,
de ezzel elszigetelődött. A „Kelet népe” című művében támadja Kossuth lapját, a Pesti Hírlapot,
szerinte Kossuth felelőtlenül „ujjat húz” a kormányzattal, lázít, forradalmat akar, és elítéli Kossuth
modorát. Ekkorra Széchenyi elképzelései az óvatos reformokról már nem elegendőek. Kossuth a
köznemességet tartotta a polgári-nemzeti átalakulás vezetőjének, Széchenyi bírálta
„tömegpolitikája” miatt.
1845-ben Széchenyi kormányhivatalt vállalt: a Helytartótanács újonnan szervezett közlekedési
osztályának lett a vezetője. 1848 tavaszán – fenntartásait félretéve – a forradalom mellé állt, s
Batthyány-kormányban elvállalta a közmunka-és közlekedésügyi miniszteri tárcát. A fegyveres
harc kibontakozásakor idegrendszere összeomlott, önmagát vádolta a bekövetkező tragédia miatt.
Öngyilkossági kísérlete után 1848. szeptember elején a Bécs melletti döblingi elmegyógyintézetbe
vonult. Az ötvenes években visszanyerte alkotóerejét, új műveiben bírálta és kigúnyolta az
abszolutista rendszert (Ein Blick / Blick auf dem anonymen Rückblick – Pillantás a névtelen
visszapillantásra). Az ezt követő vizsgálatok és zaklatások miatt 1860-ban öngyilkosságot követett
el.