Professional Documents
Culture Documents
Alkadiének Elmélet Bővített
Alkadiének Elmélet Bővített
Alkadiének Elmélet Bővített
Azokat a telítetlen nyílt láncú (normál vagy elágazással rendelkező) szénhidrogéneket, amelyek
molekuláiban két kettős kötés van alkadiéneknek, röviden diéneknek nevezzük.
Általános képletük: CnH2n–2 T.Sz. (NE) = 2
Elnevezés: az azonos szénatomszámú alkán nevéből az „án” végződést „dién” végződésre cseréljük.
Megadjuk a kettes kötések helyét.
Az elágazással rendelkező alkadiének elnevezése az izoalkénekhez hasonlóan történik:
- a fő szénlánc (a lehető leghosszabb) kell tartalmazza mind a két kettes kötést,
- a kettes kötést tartalmazó szénatomok száma a lehető legkisebb legyen
Szerkezetük:
A diéneket a két kettős kötés helyzete alapján csoportosíthatjuk.
A) A kumulált diénekben (allének) a kettős kötések közvetlenül egymás mellett helyezkednek el ⇒
a kettes kötésben résztvevő szénatomok között van egy közös C atom. A közös szénatom sp
hibridállapotú, a másik két, kettes kötésben résztvevő szénatomok sp2 hibridállapotúak.
(A kumulál latin eredetű szó, jelentése: összegyűjteni, felhalmozni.)
Például: 1,2-pentadién
C) Az izolált diénekben a két kettős kötésben résztvevő szénatomok között legalább egy vagy ennél
több sp3 hibridállapotú szénatom található. Mivel a két kettős kötés a molekulában egymástól
távol, izoláltan (elszigetelten) helyezkedik el nem jöhet létre a kiterjesztett π kötés, így ugyanúgy
viselkednek, mint az egy kettős kötést tartalmazó molekulák.
Például: 1,4-pentadién
Izoméria
a) Helyzeti izoméria:
Például a C6H10 esetében:
- Kumulált diének 1,2-hexadién
-
- Konjugált diének 1,3-hexadién
vagy
(a ≠ b ≠ c ≠ d) (a ≠ b)
Habár nem tartalmaznak asszimetrikus szénatomot, ezek a molekulák királisak és enantiomérpárok
formájában léteznek (egyik a másik tükörképe)
Fizikai tulajdonságaik
Molekuláik apolárisak vagy nagyon gyengén polárisak, a molekulák között gyenge van der Waals
kölcsönhatások jönnek létre.
Szobahőmérsékleten a butadién gázhalmazállapotú (f.p. = – 4,7oC), könnyen cseppfolyósítható, az
izoprén cseppfolyós halmazállapotú (f.p. = + 34oC)
Az alkadiének nem oldódnak vízben, de oldódnak szerves oldószerekben (cseppfolyós szénhidrogének-
ben, halogénszármazékokban).
1. Addiciós reakciók - érdekes sajátság, hogy a konjugált diének egy molekulát kétféleképpen
addicionálhatnak:
- a kettes kötésekben résztvevő szénatomok két szomszédos szénatomján (1,2-addíció)
- a kettes kötésekben résztvevő szénatomok első és negyedik szénatomján (1,4-addíció)
2-metil-1,3-butadién 2-metilbután
(izoprén)
b) Halogénaddició
Halogének (Cl2 és Br2) apoláris oldószeres (CCl4, CH2Cl2) oldatával.
Például:
A természetes kaucsuk
A gyakorlati élet szempontjából legjelentősebb izoprénvázas szénhidrogén a kaucsuk. A kaucsuk
óriásmolekulái az Amazonas vidékén vadon termő fa (Hevea Brasiliensis) és más növények (pl. kutyatej,
gyermekláncfű) nedvében, a latexben fordulnak elő. (A kaucsuk elnevezés a kahucsu = „síró fa” indián
szóból származik.) A latex 30–35% kaucsukot tartalmaz.
A gyakorlatban csak a kaucsukfa nedvét alkalmazzák kaucsuk kinyerésére, mert egy közepes nagyságú
fából (kb. 10 m magas) is csak napi 7 g latex nyerhető ki. A kaucsukfa kérgét több helyen bemetszik, és a
kifolyó tejszerű latexet összegyűjtik.
A kaucsuk molekulái 8000–30000 izoprénegységből épülnek fel, így a természetben előforduló
legnagyobb molekulák közé tartoznak. A hosszú szénlánc a kettős kötések mentén végig cisz-szerkezetű.
A latexet savval (ecetsav) kezelik (megalvasztják) – a nyersgumi vagy a kreppgumi lecsapódik, majd a
vizet eltávolítva jutnak a nyers kaucsukhoz. A nyers kaucsuk sárga vagy barnás színű, nyúlós, képlékeny
anyag, oldódik egyes apoláris oldószerekben (benzol, kloroform, benzin), nem oldódik poláris
oldószerekben (alkohol, aceton) A nyers kaucsuk őmérsékleti hatásokra igen érzékeny – melegben
nyúlóssá, hidegben pedig rideggé válik. Benne az óriásmolekulák egymással összegubancolódva
helyezkednek el, amelyek húzás hatására kinyúlnak, valamelyest elrendeződnek egymás mellett.
Erősebb húzásra elválhatnak egymástól, mivel csak gyenge másodrendű (diszperziós) kölcsönhatás
működik közöttük. A kaucsuk ilyen formában gyakorlati célokra (pl. autókerék-abroncsok készítésére)
nem alkalmas, mivel könnyen szakítható, melegben nyúlóssá, ragadóssá, hidegben pedig rideggé válik.
Hosszabb ideig levegőn tartva „megöregszik” = törékennyé vagy ragadóssá válik, csökken a
rugalmassága és a mechanikai ellenállóképessége. A kettős kötésekkel szomszédos helyeken (allil
helyzet) autooxidációs folyamat megy végbe.
A természetes kaucsukból ózonnal való oxidáció, majd ezt követően hidrolízis után 4-oxopentánált
(levulin-aldehidet ) nyernek.
A transz-1,4 poliizoprén a guttapercha amely a természetes gumihoz hasonlóan bizonyos fák tejszerű
váladékából származik.( A „guttapercha” szó a fa maláj nevéből (getah perca) ered, ami percha-gumit
jelent.) A cisz-1,4 polimerrel ellentétben azonban a transz-1,4 polimer erősen kristályos, így a
guttapercha szívós, kemény anyag. A guttaperchát a fa beszáradt tejnedvéből állítják elő, s többek
között a fogászatban alkalmazzák manapság, de korábban kábelek szigetelőanyagaként is használták.
A leggyakrabban használt szintetikus gumikat a következő táblázat mutatja be:
Az elasztomér szerkezete Elnevezése Jellegzetes tulajdonságai
Felhasználása
butadién-kaucsuk - nagy rugalmasság
- oxidációval szembeni
ellenálló képesség
A kaucsukot vulkanizálása úgy történik, hogy a nyers kaucsukot öszszegyúrják néhány százalék
kénporral, majd 120–160 oC-ra hevítik (a használt hőmérséklet és a vulkanizálás időtartama függ a
vulkanizált gumi természetétől és azon tulajdonságoktól, amelyekkel a vulkanizált guminak rendelkeznie
kell. Minél nagyobb a gumi kéntartalma annál kevésbé nyújtható, annál keményebb.
Általában
- kis mennyiségű ként (1-3%) használnak fel ha puha és rugalmas kaucsukot szeretnének nyerni;
- nagyobb mennyiségű ként (3-10%), ha rugalmatlanabb, merevebb kaucsukot;
- nagy mennyiségű ként (25-40%), ha ebonitot akarnak nyerni. Az ebonit kemény, teljesen
rugalmatlan, nagy a mechanikai ellenállóképessége. Az ebonit, ellentétben a normál gumival,
forgácsolással megmunkálható, lehet fúrni, esztergálni és fényesre csiszolni. Mivel nem mérgező és
a savakkal szemben is ellenálló, felhasználják orvosi műszerek készítéséhez is. Jó elektromos
szigetelő – szigetelőanyagként (burkolatok) használják
A vulkanizálás előtt a kénnel együtt egyéb anyagokat is kevernek a nyerskaucsukhoz:
vulkanizálásgyorsítókat, töltőanyagokat (pl. korom, kréta), szerves színezékeket, öregedésgátlókat,
konzerválószereket és szagjavítókat.
Vulkanizáláskor a szomszédos polimérláncokban a kettős kötések egy része felszakad és a szénatomok a
kénatomokkal alakítanak ki kötéseket, így kénhidak jönnek létre. A kénhidak összekapcsolják a
szomszédos láncokat, ez által térhálós szerkezetet alakítanak ki. A térhálós szerkezet teszi lehetővé a
gumi rugalmasságát, ellenállóbbságát (nem engedik, hogy a makromolekulák egymáshoz képest
elmozduljanak). A kettős kötések számának csökkenése késlelteti a gumi öregedési folyamatát.
Kémiai szempontból a vulkanizálás komplex folyamat: az allil pozíciókban való helyettesítési reakciók
mellett addiciós reakciók is végbemennek a kettes kötéseknél.
vagy
A vulkanizált természetes kaucsuk szélesebb hőmérsékleti tartományban megtartja rugalmasságát
(– 70oC - + 140oC), oldhatatlanná válik olyan oldószerekben amelyek a nyers kaucsukot feloldották,
nagyobb a mechanikai szilárdsága.
120oC-ra melegítve, inhibitorok jelenlétében a butadién dimerizációs reakciókban vesz részt. A főtermék
a vinilciklohexán (dién szintézissel), de emellett kisebb százalékban keletkeznek: cisz-cisz-1,5-
cikooktadién (15%) és transz-divinilciklobután (5%)
A diének molekulája a kettős kötések szintjén felhasad, és olyan töredékeket eredményez, amelyek
különböző oxigéntartalmú vegyületekhez vezetnek.
Általánosan:
Ózonnal való oxidáció
5. Dién szintézis
A diének 1-4-es addicióval reagálhatnak olyan vegyülettel, amely reaktív kettős kötést tartalmaznak
(filodién) 6 atomból álló gyűrű képződik amely tartalmaz egy kettes kötést az eredeti dién 2-3
szénatomjai között A filodiének lehetnek:
maleinsavanhidrid, (maleinsav = cisz-buténdisav vagy cisz-1,2-etiléndikarbonsav) (a transz izomér neve
fumársav)
maleinsav maleinsavanhidrid
butadién acrolein
ciklohexadién maleinsav-
anhidrid
A dién szintézis egy sztereospecifikus reakció, vagyis a reakció során egyetlen izomér keletkezik az
összes lehetséges izomér közül. Pl a ciklopentadién spontán polimerizációja során néhány óra vagy nap
alatt, alacsony hőmérsékleten dimer keletkezik (kis mértékben trimer, tetramer és pentamer). A reakció
reverzibilis, mert desztilláció során visszaalakul monomerré (kb. 160 oC)
A diciklopentadiénnek két sztereoizomer formája létezik: endo (o.p. 32oC) és exo (folyadék). Az endo
forma a direkt polimerizáció terméke. Az exo forma az endo formából keletkezik, ha 100oC-ra melegítik,
vagy ha a polimerizáció ezen a fokon megy végbe akkor direkt is képződik.
Az endo izomerben a szubsztituens az alapgyűrű (a példában a C1-C6 szénatomok) által alkotott „kalitka”
belseje felé orientálódik, a híddal szemben, az exo izomerben pedig a kalitkán kívül, és ugyanazon az
oldalon, mint a híd.
Egy szokatlan reakció, az úgynevezett Cope-transzpozíció, amely az 1,5-ös helyzetben kettős kötést
tartalmazó diénekben játszódik le. Megfigyelték, hogy a diallil (1,5-hexadién) szubsztituált származékai
melegítés hatására megváltoztatják a szubsztituens helyzetét. Így a 3-metil-1,5-hexadién 300°C-on 1,5-
heptadiénné alakul.
Ez a reakció formálisan az 1-es és 6-os pozícióban lévő szénatomok összekapcsolásából, a 3-as, 4-es
kötés felszakadásából és a kettős kötések nyilakkal jelzett irányú migrációjából áll.
gyűrűs szulfon
A szerves kémiában a szulfon az anyagok egy osztálya , amelyet két másik csoporthoz (R és R')
kapcsolódó szulfonilcsoport jelenléte jellemez .
Előállítás
Iparilag a butadiént a bután és a butén elegyének dehidrogénezése során nyerik, az izoprént pedig az
izopentán és az izopentén dehidrogénezése során. A körülmények: 600-700 oC, Fe2O3 / Cr2O3 / K2O
A szénhidrogének ipari hőbontása során, magasabb krakkolási hőmérséklet használata esetében, a
képződött gázkeverék kisebb-nagyobb mennyiségben mindig tartalmaz butadiént.
A laboratóriumban butadién nyerhető, ha ciklohexént gőz formájában elektromos áram által felhevített
izzó fémszál fölött vezetünk át (N. D. Zelinski):
Foszforsavat tartalmazó katalizátor jelenlétében a gőz állapotban levő 1,3-butándiol vagy 1,4-butándiol
vízeliminációja során is keletkezhet butadién.
A butadién egyik ipari előállítási módja: a gőzállapotban (400oC-on) levő etanolnak különböző
szenneyződéseket tartalmazó cink-oxid katalizátoron való átvezetése (a szennyeződések aktiváló
szerepet töltenek be) – Lebedev féle eljárás
A metilbutadién vagy izoprén nehezebben állítható elő, mint a butadién. Az iparban az izopentán és
izopentén keverékének dehidrogénezésével, illetve az izobuténnek formaldehiddel való
kozdenzációjával állítják elő.
Izoprén előállítható hármas kötést tartalmazó telítetlen alkoholból is amit részlegesen hidrogéneznek
majd vizet távolítanak el a molekulából (A. E. Favorski):
Olvasmány: Érdekességek
A kaucsukot már a maya indiánok is ismerték (a 11. században). Ruhák vízhatlanná tételére, labdák
készítésére, illetve ragasztószerként (cipőkészítésnél) használták. Valószínűleg Kolumbusz volt az első
európai, aki második amerikai útjáról „gumi” játéklabdákat hozott Európába.
Európában csak a 18. században kezdték használni a kaucsukot. 1770-ben az angol Priestley bemutatta,
hogy kaucsuk darabkával ki lehet radírozni a ceruzavonalakat. (Angolul a gumi neve ma is rubber, ami a
törölni szóból ered.)
A kaucsuk vulkanizálását az amerikai Goodyear végezte először 1839-ben, s ezzel felfedezte a gumit.
Valójában a kaucsuk konzerválószerét keresve, latex és kén keverékét öntötte forró lapra. Megállapította,
hogy a meleg hatására keletkezett anyag lehűlés után már sokkal rugalmasabb, mint a természetes
kaucsuk. Ezenkívül az új anyag már nem volt tapadós, magasabb hőmérsékleten is szilárd maradt, és
ellenállt olyan vegyszereknek, amelyekben a kaucsuk feloldódott. Goodyear a folyamatot Vulcanus, a tűz
római istene után vulkanizálásnak nevezte el, mivel az új anyag hevítés hatására keletkezett.
A kaucsuk vulkanizálását az amerikai Goodyear végezte először 1839-ben, s ezzel felfedezte a gumit.
Valójában a kaucsuk konzerválószerét keresve, latex és kén keverékét öntötte forró lapra. Megállapította,
hogy a meleg hatására keletkezett anyag lehűlés után már sokkal rugalmasabb, mint a természetes
kaucsuk. Ezenkívül az új anyag már nem volt tapadós, magasabb hőmérsékleten is szilárd maradt, és
ellenállt olyan vegyszereknek, amelyekben a kaucsuk feloldódott. Goodyear a folyamatot Vulcanus, a tűz
római istene után vulkanizálásnak nevezte el, mivel az új anyag hevítés hatására keletkezett.
Az első gumiabroncs az angol Thompson találmánya volt 1845-ben, majd 1888-ban Dunlop ír orvos újra
feltalálta (fia triciklijére gumitömlőt szerelt gumikarika helyett).
1894-ben már az autókat is gumitömlős kerekekkel forgalmazták. 1904-től az eredetileg sima
gumiabroncsokat csúszásgátló, mintázott futófelülettel látták el.
A természetes polialkének
A természetben (főleg a növényekben) nagyon sok olyan vegyület található, amelyek szénváza
izoprénegységek összekapcsolódásával jön létre. Ezeket izoprénvázas vegyületeknek nevezzük. E
vegyületek szénatomszáma rendszerint az 5 egész számú többszöröse. (Az izoprén összegképlete: C5H8.)
Közülük néhány valóban elő is állítható izoprénmolekulákból, illetőleg a lebontásuk izoprénmolekulákat
eredményez. (Valójában az élő szervezetek nem izoprénből építik fel ezeket a vegyületeket.) Az
izoprénvázas vegyületek két csoportra oszthatók, terpenoidokra és karotinoidokra.
A terpenoidok alapvegyületei terpének, melyek (C5H8)n összegképletű vegyületek. A név onnan
származik, hogy a fenyőgyantából nyert terpentin nagyon sok C10H16 összegképletű szénhidrogént
tartalmaz. (A görög terpin = örvendeztet szóból ered a gyűjtőnév.) A terpéneket és az oxigéntartalmú
származékaikat közös néven terpenoidoknak nevezzük.
A kisebb szénatomszámúak (C10, C15) kellemes illatú folyadékok, amelyek virágok illóolajából vonhatók
ki és az illatszeripar alapanyagai (pl. rózsaolaj, hársfavirág). Ide tartoznak a feromonok is, amelyekkel a
rovarok saját fajtársaik magatartását befolyásolják (pl. a rovarok szexuális csalogatóanyagai). A
selyemlepke nősténye pl. olyan anyagot választ ki, amely a hímet több kilométeres körzetből
odacsalogatja.
A politerpénekhez tartozik a természetes kaucsuk. (Az összegképletben szereplő n értéke itt több tízezer
is lehet.)
A terpének molekuláiban a kettős kötések nem konjugáltak, ezért ezek az anyagok általában nem
színesek.
A karotinoidok molekulái konjugált kettőskötésrendszert tartalmazó izoprénvázas vegyületek. A sok
konjugált kettős kötés következtében színesek. A vegyületcsoport nevét a karotinról, a sárgarépa
színanyagáról kapta, amely nyolc izoprénrészből épül fel. (Összegképlete C40H56.) A b-karotin más
növényekben is előfordul, mint a klorofill állandó kísérője. A karotin izomerje a paradicsom piros színét
adó anyag a likopin. A likopin is előfordul más növényekben, például a csipkebogyóban. A karotinok
jelentősége nagy, mivel az emberi és állati szervezetekben belőlük jön létre az A-vitamin. Az A-vitamin
döntő szerepet játszik a látás folyamatában. Hiánya a szem szaruhártyájának fényáteresztő képességét
csökkenti (farkasvakság), esetleg teljesen megszünteti. Az A-vitamint először a csukamájolajból
különítették el.
Kísérlet: Színek kavalkádja a paradicsomlében
Egy kémcsőbe töltsünk kb. félig paradicsomlevet, és adjunk hozzá 5–10 cm3 brómos vizet. Figyeljük meg
a színváltozásokat! Az eredetileg piros paradicsomlében a brómos víz hozzáadása után zöld, kék, illetve
sárga sávokat figyelhetünk meg. A likopin elnyeli a kék fényt, ezért látjuk az anyagot pirosnak. A likopin és
a bróm addíciós reakcióba lép. A szerkezetváltozás következtében más hullámhosszú fényt nyel el, ezért
más színek jelennek meg.