A nagy földrajzi felfedezések és következményei

1. A változás kényszere és lehetősége

A XV. században fejlődésnek induló nyugat-európai gazdaság nagy mennyiségben igényelte a
nemesfémekből vert pénzérméket. A keletről érkező árucikkek (mezőgazdasági termékek) fogyasztása
nőtt, és mivel ezek ellentétele többnyire a pénz volt, a Kelet szinte kiszivattyúzta Európából a
nemesfémeket. A levantei kereskedelem költségeit tovább növelték a térséget uraló oszmán-törökök által
megemelt adók. Nehezítette a helyzetet, hogy a korszakban kezdtek kimerülni a magyarországi és
csehországi nemesfém bányák.
A Pireneusi-félszigeten az arabok kiűzéséért folytatott reconquista (ejtsd: rekonkviszta; jelentése
„visszahódítás”; a VIII. századtól 1492-ig tartó folyamat, melynek során az Ibériai-félszigeten lévő
keresztény államok kiűzik az arabokat (mórokat) háborúk során, 1415-ben portugál hajósok átlépték a
Gibraltári-szorost, s megkezdték Afrika északi és nyugati partvidékének birtokba vételét.
A népességnövekedés jelentős élelmiszer- és nyersanyaghiányt okozott.
A gondokkal– a reneszánsznak is köszönhetően – egy új, és a problémák megoldására nyitottabb
Nyugat-Európa nézett szembe. Fejlődött a tudományos élet. Ptolemaiosz és más ókori görög
földrajztudósokat felidézve a Földet ismét sokan gömb alakúnak tartották (pl. Toscanelli, 1474). A
levantei térség és a Hanza közötti tengeri összeköttetés olyan technikai újításokat tett szükségessé,
amelyek megteremtették az óceáni hajózás előfeltételeit. Ilyenek például a jól kormányozható, magas
oldalfalú, nagy vitorlafelületű hajók (karavella), a tájékozódás új eszközei (tájoló, Jákob botja). Nem
mellékes, hogy a tapasztalt, a messzi vizeknek bátran nekivágó hajósok száma is nőtt.

2. A portugál és spanyol felfedezések

A portugál hajósok már a XV. század közepétől egyre távolabb merészkedtek Afrika partjai mentén az
arany és a fűszerek megszerzésének reményében. Egyre délebbre hajóztak az ismeretlen vizeken.
Bartolomeo Diaz elérte Afrika legdélibb pontját, a Jóreménység fokát (1487), majd Vasco da Gama
Afrika megkerülése után eljutott Indiába (1498).
A portugálok kereskedelmi telepeket hoztak létre Indiában, majd keletebbre hatolva Kínában is (Macao).
Nagyobb területeket nem vehettek birtokba, mivel az európaiak még hosszú ideig nem tudták alávetni sem
gazdaságilag, sem katonailag Ázsia népes és fejlett országait.
Óriási jövedelemre tettek szert azonban a levantei kereskedelem megkerülésével, mert így az araboktól
magukhoz ragadták fűszerkereskedelem hasznát. A keleti luxuscikkekért Indiában és Kínában az
európaiak továbbra is csak nemesfémmel tudtak fizetni.
A tudomány állításain fellelkesülve, a technika eredményeit felhasználva, a spanyol királynő támogatásával
indult el a mesés Kelet felé az olasz tengerész, Kolumbusz Kristóf. A passzátszelet kihasználva két
hónapos – fárasztó és egyre reménytelenebbnek tűnő – út után, 1492- ben elérte az amerikai kontinens
előterében fekvő Bahama-szigeteket. További útjai során felfedezte Kubát és Hispaniolát, majd a közép
amerikai partvidéket. Abban a hitben halt meg, hogy Indiába érkezett. Honfitársa, a kontinensnek nevet adó
Amerigo Vespucci ismerte fel, hogy új földrészt fedeztek fel.
A mesés haszon reményében az első felfedezőket sokan követték. A Föld első körülhajózására a
fűszerszigetek felé rövidebb utat kereső Magellán tett kísérletet (1519–1521). A kapitányt a bennszülöttek
a Fülöp-szigeteken megölték, de egyik hajója Afrika megkerülésével visszajutott Európába.
Amerika felfedezése óriási jelentőséggel bírt: itt bontakozott ki a gyarmatosítás. Az új kontinensen –
ellentétben Afrikával – természetes állapotban és tömegesen fordultak elő a nemesfémek. Hatalmas
ültetvények kialakítására alkalmas földek álltak rendelkezésre. (Az ültetvény nagy terület, amelyen
egyféle évelő növényt termesztenek.) S mindez az európaiak számára – Ázsiával ellentétben –birtokba
vehető volt. Az itt található kultúrák technikai és társadalmi szempontból sokkal alacsonyabb szinten álltak
(a legfejlettebbek is csak az egyiptomi Óbirodalom fokán), mint az európaiak. Ugyanakkor fejlettebbek
voltak Afrika törzseinél, melyek felett a korszakban nem tudták kiépíteni gyarmati rendszerüket a hódítók.

3. Az indián kultúrák és meghódításuk

Az amerikai kontinenst a mongoloid rasszhoz tartozó indiánok népesítették be még az utolsó jégkorszak
végén. Az indián népesség különböző szintű kultúrákat hozott létre a kontinensen.
 A közép-amerikai Yukatán-félszigeten egykor virágzó maja kultúra (piramisok, fejlett matematikai
és csillagászati ismeretek) az európaiak érkezése idejére már lehanyatlott.
  Az aztékok a XV. században hozták létre a Közép-Amerika nagy részére kiterjedő birodalmukat.
Intenzív földművelést folytattak, kukoricát, babot, tököt, paradicsomot, kakaót, gyapotot és dohányt
termesztettek. Fővárosukban, Tenochtitlánban hatalmas épületeket emeltek. A despotikus állam a
meghódított népektől emberadót követelt a tömegesen bemutatott áldozati szertartásokhoz.
 Az inkák az Andok hegyeiben teraszos, öntözéses művelést folytattak. Fejlett építészettel és
matematikai ismeretekkel rendelkeztek. Államukat a Nap fiaként tisztelt inka vezette. A despotikus
uralkodó hatalmas birodalmat hozott létre, de fegyvereik fából és kőből készültek.
A kontinenst elsőként birtokba vevő spanyol hódítók, a konkvisztádorok (hódítók) elsöprő katonai fölény
birtokában (az indiánok nem ismerték a fémeket, a puskaport, sőt a lovat sem) kis csapatokkal is gyorsan
elfoglalták az őslakók hatalmas birodalmait. Néhány évtized alatt elpusztították a magas szintű indián
kultúrákat. Cortez ötszáz katonával hódoltatta az Azték Birodalmat (1519–1521). Az inkákat pedig
Pizarro mindössze 150 emberrel igázta le.
A spanyolok (és Brazíliában a portugálok) bányákat és ültetvényeket létesítettek. A kegyetlen bánásmód,
s még inkább az európaiak által behurcolt betegségek (ezekkel szemben az őslakók szervezete nem tudott
védekezni) az indián népesség tömeges pusztulásához vezettek. A munkaerőt Afrikából elhurcolt
feketékkel biztosították.

4. A világkereskedelem kibontakozása
Az Újvilágból Európába beáramló nagy mennyiségű nemesfém az arany és az ezüst leértékelődéséhez
vezetett. Több arany- és ezüstérme került forgalomba. Mindezek hatására emelkedtek a mezőgazdasági és
az ipari termékek árai (ún. árforradalom). A piacok bővülése és az árak növekedése ugyanakkor jelentős
mértékben ösztönözte a termelést és a kereskedelmet.
Amerikából nemesfémet és gyarmatárut (gyapot, cukor, dohány) szállítottak Európába, míg az „öreg
kontinensről” elsősorban iparcikkekkel megrakott hajók indultak visszafelé. Európából a cukorból készített
alkoholt és iparcikkeket exportáltak Afrikába. Ezekért ott rabszolgákat vásároltak, akiket Amerikába, az
ültetvényekre szállítottak. Ez a gazdasági körforgás vált a kibontakozó világkereskedelem motorjává.
Az Ázsiával régóta folytatott kereskedelem az óceánon át szintén fellendült, a kapcsolat lényege azonban
nem változott. Európa aranyat adott a keleti fűszerekért és luxuscikkekért (kínai selyem, porcelán stb.). Az
új tengeri útvonalak új kikötők virágzását indították el: ilyen pl. Lisszabon és Amszterdam. A
kereskedelem megkönnyítésére létrejöttek a tőzsdék (pl. Antwerpen, 1531). Ezekben az intézményekben
nagy tételben, áruminták alapján lehetett üzletet kötni.
A levantei kereskedelem lassú hanyatlásnak indult, s fokozatosan átalakult. A XVII. századtól a távol-keleti
fűszerek helyett már a Közel- Kelet nyersanyagai vándoroltak Európába, iparcikkekért cserébe. A Hanza
forgalma fellendült, s áruösszetétele sem változott: Kelet- Európából élelmiszereket (gabona) és
nyersanyagokat (fa) szállítottak a nyugati iparcikkekért cserébe.
Új termények jelennek meg: a kukorica, a dohány, a burgonya, a paprika, a paradicsom, a napraforgó, az
ananász, a tök, a gyapot, a vanília, a kaucsuk, a kakaó, indigó.

5. Európa gazdasága a felfedezések után

Kialakul a centrum (Nyugat Európa, ipari termékeket állítanak elő és felvásárolják a perifériáról származó
nyersanyagokat és élelmiszereket) és a periféria (Közép és Kelet-Európa, a nyersanyagok és az
élelmiszerek szállítói nyugatra. A centrumtól vásárolják fel az iparcikkeket)
Megjelenik a tőkés üzemi forma. A centrumban az ipari termelés manufaktúrákban folyik
(munkamegosztás- egy munkafolyamatot egy ember végez), minőség helyett mennyiség, bérmunkások /.
Megjelenik a tőkés üzemi forma.
A centrumban a textilipar bizonyul a legjobb befektetésnek. A földesurak az eddig mezőgazdaságra használt
földeket elveszik a parasztoktól és juhtenyésztésre használják → bekerítések / lásd: Anglia /
Átalakulnak a kereskedelmi útvonalak is, a kereskedelem központja Európa lesz, fontos kikötő Anvertben.

Gazdaságpolitika: (közgazdaság)
Eredeti tőkefelhalmozás: olyan történelmi folyamat, amelyben feudális kötöttségek, fellazulásával
létrejön a termelési eszközöktől megfosztott bérmunkás, aki arra kényszerül, hogy eladja a munkaerejét. És
a tőkés vállalkozó réteg, amely rendelkezik a termeléshez szükséges feltételekkel (pénz, munkaeszköz,
föld)