Én, a főhős

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Figyelmeztetés: félreértettem a feladatot. De legalább megírtam egy történetet.

Egy egyszerű lány vagyok. Semmilyen különlegességem sincs, és az egyetlen dolog, ami érdekel az
iskolában az a saját készítésű KÉPREGÉNYEM. Minden iskolai napot azzal töltök, hogy rajzolok egész
nap. Holnap lesz a születésnapom (igazából nem).

Másnap felkelek, felöltözök és elindulok a suliba. Kedd van. Ez azt jelenti, hogy ma van töri órám.
Máskor nem szoktam boldog lenni a töri óra miatt, de rájöttem, hogy ezen az órán van a legtöbb
időm a képregényemet folytatni. Becsengettek. Előveszem a tolltartómat és a rózsaszín füzetemet.
Elkezdtem rajzolni. Rajzoltam, rajzoltam és csak rajzoltam. Egyszer csak azt hallom, hogy a tanár az én
nevemet mondja.

-Milica, te felelsz!-mondja a tanárnéni.

Mit csináljak? Nem tanultam semmit! A szüleim nagyon mérgesek lesznek! Muszáj kiállnom felelni.

-Mi történt 895-ben?-kérdezi Mari néni.

-Ö.…izé…vándoroltak-felelem én.

-Ülj le. Egyes!-mondja Mari néni.

Hát ez csodálatos. Ez már év végén nem lesz ötös. Mit fogok csinálni? A szüleim nagyon nagyon
nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon mérgesek lesznek! Na mindegy. A következő óra ének. Ott
nincs lehetőségem rajzolni mert ha 1 percre nem figyelek oda akkor már nem értem mi történik. Ezt
az órát ha túlélem utána angol van. Ott se tudok rajzolni, de legalább angolból jó vagyok
valamennyire. Becsengetnek. Bemegyek az ének terembe. Na végre! Valami olyat veszünk, amit én is
le tudok kottázni! Kicsöngetnek. Az osztálytársaim sose értik miért futok oda az osztályteremben
olyan gyorsan. Hát azért, hogy rajzoljak! A szünet erre való! Rajzolok. Becsengetnek. Mi? De hát csak
egy oldalt rajzoltam! Ez nem igazság! Angolon szódolgozatot írunk. Na még ez hiányzott! Szerencsére
ötös lett. ezzel elment az óra fele, azaz 1350 másodperc vagy 22,5 perc vagy 0,375 óra. másik felén
valamelyik osztálytársamnak a PowerPointját néztük. A következő óra tesi. Megiszok egy kakaót és
elindulok az öltöző felé. Átöltözök. Kosárlabdázni fogunk. Annyira szeretem a kosárlabdát! Imádom
azt, amikor hátratöri a labda az ujjam vagy amikor nem kapom el a labdát és a csapatom leordít. Vagy
azt, amikor ellöknek. Hát nem csodálatos dolog kosárlabdázni? Ezek a dolgok megint megtörténnek,
de van egy új dolog is. Ma ügyetlenek is hívtak! Ez az! Nagyszerű tesi óra volt ez. Vissza öltözök és
megyek rajzórára. Ez az egyetlen óra, ahol a tanárt nem zavarja ha rajzolok. De jó ez az óra! Kár, hogy
hamar vége van ezért az alkotásomat nem tudom befejezni. De jó lenne egy dupla rajzóra!
Megebédelek majd felhívom apukámat, hogy jöjjön értem. Haza megyek és elő készülök a szülinapi
bulimra. 16:00 óra van. Elkezdődött a buli. Nagyon jól szórakoztam. Megjött a torta. A szüleim
mondták, hogy kívánjak valamit és utána fújjam el a gyertyákat. Azt kívántam, hogy bárcsak egy
napot a képregényemben tölthetnék. Lefeküdtem aludni. Másnap reggel Felkelek, de nem az
ágyamban találom magamat, hanem egy sivatagban. Ott áll a távolban a képregényem egyik
szereplője. Már előre tudom mi fog történni. Szólok neki, hogy vigyázzon mert felfog robbanni, de
nem hallgat rám. Oda szaladok, hogy elvigyem a robbanástól, de elfelejtettem, hogy egy képkocka
múlva felrobban, szóval én is felrobbantam. Ugyan ott ébredtem ahol a főszereplő is. Egy furcsa
kórházban. Reméltem, hogy engem nem operálnak meg, de megtették. Az arcom jobb részének a
bőrét levágták.

Remélem, ha vissza térek a való világba ott majd lesz arcbőröm. Tudtam, hogy a háttérbe rajzoltam
egy varázsló boltot egy mindent tudó szellemmel ezért elmentem oda, hogy segítsen visszatérni a
való világba.

-Kérem, bölcs szellem segítsen!-mondom én.

-De miben?-kérdezi a szellem.

-Ebben a világban vagyok, de máshova tartozok. Én rajzoltam ezt a világot. Az én nevem az, hogy
Palicz Milla Milica!

-Szent teremtő! Hát ez nem lehet igaz! Ön a teremtőnk?

-Igen-válaszolom.

-Ha mások rájönnek akkor megpróbálják elfogni, hogy jobb szerepet kapjanak a történetben.
Varázsolok önnek egy másfajta személyazonosságot.

-Wow! Lila a szemem és… Úristen! Nightmare vagyok! Belerajzoltam magamat a történetbe!

-Csak úgy juthatsz ki a képregényből, ha elmész a végéig. Mindent ugyan úgy kell csinálnod, mint a
történetben-mondja a bölcs szellem.

-Akkor most fel kell szállnom a buszra. Viszontlátásra!

Elindulok a busz felé, de rájövök, hogy nincs pénzem, se bérletem ezért beszaladok a rendőrségre és
ellopom egy halott bérletét majd felveszem a ruháját. Szaladok a buszhoz. Felszállok. Megnézem ki
bérletét loptam el. Meg nézem és az van ráírva, hogy Pókhányó.

Hiszen a történetben is Nightmare Pókhányó bérletét vette el! Viszont a következő képkockában
rájövök, hogy itt van Robi, a jegyellenőr és le fog buktatni. Lehajtom a fejemet és felemelem a
bérletet. Robi rájött, hogy én egy csaló vagyok ezért le is dob a csaló gödörbe. Nagyon félek, mivel
tudom, hogy itt fogok találkozni a gyilkossal. a KERTITÖRPÉVEL.