Tartalom

Dala Avery – A Hollók

Csigás Gábor - Elmondhatatlan

Aalish D’Mohlen – Rossz vadászat Sÿtisben

Maurice l’Epée – Megkésett kézjegy

Ryan Hawkwood - Álomjáró

Juhász Viktor – Amikor mindent betemet a hó

Szabó Jenő – Hit és Geográfia

J. Goldenlane – Sÿtisi történet

 Dale Avery - A HOLLÓK
„ A háború a politika folytatása más eszközökkel."

Enis Siita aCarvis Ház titkos fegyvere volt. Akik tudtak létezéséről, nagy harcosnak, hatalmas varázslónak, vagy
félelmetes hadvezérnek gondolták, holott Ő nem volt több, csak egy művelt és finom úriember: szerteágazó
ismeretekkel, fürge észjárással és némi testi ügyességgel megáldva - közel sem annyival, amennyit krónikásai
tulajdonítottak neki. Mert szép számmal akadtak krónikásai; más Házak jól értesült nemesei, mesterkémek és
képzeletükben gazdag regősök egyaránt. Közülük mégis kevesen tudták, hogy Enis Siita legnagyobb ereje kiváló
csapatában rejlik: a Carvis száz válogatott emberében, kiknek sorában vegyesen kaptak helyet nemesek és
egyszerű kézművesek, katonák, varázstudók, de még bölcsek is. Sokrétűen képzett, különleges emberek:
hűségükben kősziklák, gondolataikban szabadon szárnyaló madarak. Úgy nevezték őket; a „Hollók".
Miért pont Hollók?
Mikor harcba indultak, arcukra fekete hollószárnyakat festettek, azok alá rejtették vonásaikat, de gyanítható, e
szép hagyomány csak utólag született, csupán a róluk terjedő legendák nyomán….

AZ ELSŐ NAP REGGELÉN...

A szigetet egyszer Nish-vi-nek, másszor Transineának hívták- jószerivel a helybeliek sem tudták - aszerint, melyik
hatalmasság bárkája hajózott el utóbb sziklás partjai mentén: a shagrin hercegé-e, vagy az ardún királyé? A Lineas
néven elhíresült szigetvilág legnyugatibb, magányos szárazulata volt, félúton valahol az Ardúnia, Shagír, Arcantis
háromszögben - stratégiailag rendszerint félreeső helyén, kalózok járta Vizeken. Olykor Solidas Fokaként is szóltak
rója, ha éppenséggel egy harmadik népség, a távoli Sÿtis uraságai vetődtek erre. Neve mindenesetre három
nyelven is egyet jelentett azzal: ami túlonnan fekszik, de nem elég messze.
Mindeme kétely az utolsó holdnapban szertefoszlott: á sziget Transinea lett. Egyetlen halászfalvának máskor
néptelen öblében a Catellán Flotta vetett horgonyt, a víz fölé tornyosuló sziklaormon rönkfából és az előző végvár
köveiből rakott erősség nőtt ki a földből. Nem az első, mi odafent épült, s nem is az utolsó, mit egyszer feléget
majd az ellen. Mint történelme során annyiszor, Transinea háborúra készült.
A napkorong alig szakadt el á látóhatártól, a halászfalu robotra fogott népe máris cöveket vert és várfalat rakott,
és az asszonyok háromszor annyi, éhes szájnak készítettek étket, mint békeidőben. A hajókon kürtszó hajszolta a
legénységet, odafenn, a fellegvár fokán zászlójelek hirdették a napi teendőt. Mindeközben Gróf Palusztriai
Galvenrana Őkegyelmessége, a király unokaöccsének sógora, a Catellán Királyi Flottá admirálisa még az igazak
álmát aludta erődjének első fedél alá hozott kőházában. Álmát eluviesi számszeríjászok és vaskos
brokátfüggönyök vigyázták - nem elég gondosan.

Az ardún vitorlás a tengerek királynője. Fehér vitorlái igába fogott sirályok, szelek szárnyán röpítik oda, hová
más hajók csak emberek verejtéke árán jutnak el.
A Misericordia a Pátriárka Őszentségének zászlaja alatt hajózott; a nyílt vízen várta ki á hajnalt, véle a révkalauz
csónakját, hogy az napvilágnál vezesse át Transinea veszélyes zátonyai közt.
Tatbástyáján medve termetű férfiú parancsnokolt, az apologetai palotagárda arannyal szegett, bíbor
egyenruhájában, veretes mellvértben, s balját, ha az dologtalan volt, kardja markolatán nyug¬tatta - miként a
katonának nevelt nemesek, szerte Ardúniában. Kalapján hattyútollakat borzolt a szél,illetlenül abrín-vágású
szemében dölyfös nyugalom honolt. A palotagárda harminc embere kísérte - őszentsége messzi földön híres
testőrsége.
Az újonnan érkező bárkát kíváncsi tekintetek és faggatózó zászlójelek kísérték az öbölben.
- Személyedről érdeklődnek, uram! - tolmácsolt készséggel á kormányos; de a medvetermetű hadfi viperaként
szisszent:
- Méltóságos uram!
A tiszt szégyenkezve hajbókolt, mit a másik már szóra sem méltatott. '
- Tudassátok velük! - hagyta meg. - És kérelmemet is az audienciáról!
Őkegyelmessége aluszik még, jött rövidest a válasz; de a medvetermetű férfi ezen csak mosolygott, hisz' tudta
jól, személye elegendő indok, hogy Galverana gróf ma korábban keljék. És valóban, jelek lobogtak a zászlóshajón,
feleletként rá a vár fokán, és hamarost megvolt a válasz is:
- Őkegyelmessége várja a méltóságos báró urat!
- Csónakot, íziben! - nyugtázta az a hírt.
 Így történt, hogy a főméltóságú admirális ür a mai napon ingerülten ébredt, mi nála köztudottan szófukarsággal
és némi engedékenységgel párosult.

- Mély tisztelettel tolmácsolom kegyelmességednek Őszentsége jókívánságait - lengette meg harmadóra múltán
kalaptollait báró Antaera, miközben belépett a szegényesen berendezett, sötét kis szobába. Hangja kenetteljesen
csendült.
Idebenn gyertyák adták a világot, mert a napfény nem talált be a nyugatra tájolt, keskeny ablakon.
A durván ácsolt bútorokkal erős ellentétben állt az asztalnál reggeliző bivalynyakú férfiú díszes egyenruhája. Ez a
minden lehető pompával gazdagon felcicomázott katona félbe sem hagyta az étkezést, csak felpillantott:
gyanakvón és vaksin mérte végig a belépőt. Pislogott. Aztán helyet mutatott magával szemközt, hol teríték várta a
vendéget.
A frissen ácsolt tábori karszék panaszosan nyikordult a báró súlya alatt.
- Főméltóságod vérbeli katona - ejtett el egy burkolt megjegyzést az érkező.
- Elsőként a kaszárnya készült el - adta magyarázatát mindennek a túloldalt terpeszkedő hatalmasság. Villájával
megkocogtatta a bádogtányért. - Az ezüstöt ki sem csomagoltattam, míg helyre nem állítják a palotaszárnyat.
- Barbár népség ez a shagrin! - váltott társalgási hangnemre a medvetermetű, mert pimaszságából és
fölényességéből ugyan mit sem veszített, de a modorának fölöttébb jót tett, hogy magánál nagyobb
hatalmassággal szólt. - így lerontani egy várat! Bár a szentélyt mintha épségben láttam volna!
Katonaszokás szerint elintette a szolgát, nem maradt rest maga felvizezni a bort, amibe aztán ardún módi szerint
falatonként mártogatta, a kenyeret, és hideg sültet lakmározott hozzá. Közben így élcelődött:
- Jó Livuentiera báró forogna sírjában, ha látná ősei fészkét. - Azzal vállát rántva megeresztett egy vaskosabb
tréfát is: - Már ha nem lenne holt annyi esztendeje, mi alatt kizabálhatták a férgek a szemét is a hasadt
koponyájából
A királyi rokon eleddig kedvetlen ábrázatán most gúnyos mosoly futott át - a Livuentiera család magva
szakadtában egykor az ő atyjának is jutott, némi szerep. Isten kegyelméből.
- No! Akkor Isten hozott, báró uram! - immár szívélyesen köszöntötte vendégét, s utána hangot is adott kellemes
csalódásának: - Bár nem ilyennek képzeltem Őszentsége híres... hmm... a neves Antaera bárót - helyesbített
inkább. - Beszélnek ám kegyelmedről egyet, s mást, még a halálhírét is költik!
A másikat láthatólag nem rázta meg a hír, csak rántott egyet újból a vállán. Következő hatalmas falat ázott
kenyér és húscafat tűnt el á szájában, de mielőtt gyomrába csusszant volna, még szavakkal vegyült.
- Őszentsége szolgálatában, áldassék a neve, nem csak jóakarókra tesz szert az emberfia.
Olyasféle igazság volt, mi eztán elegendő elmélázni valót kínált, miközben hosszan adóztak az étkezés
örömének. Merthogy ezüstben vagy bádogban, kutyát érdekli, ami számít: eledel tekintetében gazdagon
terítettek a szolgák.
- Amúgy ..., - magyarázta kis idő múltán a báró - nem először támadok fel holtamból, mióta az ördöggel
lepaktáltam. Azzal hirtelen kacajra fakadt, mihez kisvártatva a vendéglátója is társult, persze csak halk
udvariassággal.
- Kegyelmed hát az a bizonyos Antaera báró? A Pátriárka hírneves.., hmm... - megint elakadt a szónál - vagyis,
áld oly sok kétes ügyet simított el Őszentsége szolgálatában.
A medvetermetűn látszott, fontolóra veszi, ne sértődjék-e meg ezen a kétértelmű beszéden. Végül megmaradt
az értetlenkedő félmosolynál:
- Miféle kétes ügyletekre gondol kegyelmed? Nem értem.
- Nos hát...
- Őszentségének aligha lehetnek kétes ügyletei! - vágott közbe amaz. - Jómagam pedig a Palotagárda kapitánya
vágyok!
A királyi rokon hirtelen elvörösödött, haragra gyúlt, de azért csak sietett kimenteni magát.
- Nem úgy gondoltam... hmm... csak kétes emberekkel kapcsolatos ügyek... hmm... úgy értem.
- Értem, értem! - szakította félbe újfent a másik. - Akkor hát én hallottam félre. Főméltóságodnak a látásával
vannak nehézségei, nekem meg olykor a hallásom rakoncátlankodik.
Színigaz, hogy a szentélyt állva hagyták - kezdett egyszeriben másról beszélni az admirális..-- Felégették az
épületeket, földig rombolták a falakat, de a szentélyhez, való igaz, ujjal sem nyúltok. Még az oltárra sem
rondítottak rá, mit pedig az összes más szoborral megcselekedtek Képzelheti kegyelmed! - előredőlt, úgyszólván
áthajolt az asztal felett, s cinkosán letompított hangon folytatta: - Livuentiera báró mellszobrát, egyenest a
pöcegödörből ástuk ki!
A medvetermetű férfiú szájában megdermedt a falat, elkerekedő szemmel meredt a grófra, aztán egyszer csak
ellenállhatatlan erővel tört ki belőle a derültség. Oly féktelenül, hogy attól néhány félig rágott húscafat is
visszajutott a napvilágra.
 - Elnézést - jelentette ki később, kedélye csillapodtán.
- És mi járatban van kegyelmed? - dőlt hátra a gróf szájában az utolsó falattal, és igyekezett ezenközben olyan
ábrázatot vágni, mint akit továbbra is lekötnek az ínycsiklandó ízek.
No de ugyan kit foglalkoztatnak a zamatok, mikor már teli a bendője!? - báró Antaera elleplezte gúnyos
mosolyát.
- Mint mondottam, őszentsége áldását hoztam főméltóságod tevékenységére.
A gróf erélyes mozdulattal rendelkezett az asztal letisztításáról.
- Dicsértessek a Pátriárka gondviselése... - cifrázta ki illendően a mondandóját -, de a szavakon kívül miben
nyilvánul meg?
Báró Antaera rókamosollyal kérdezett vissza:
- Kegyelmességed tán hiányt szenved valamiben?
A királyi rokon nemigen töprengett.
- Megvallom, hajóknak vagy katonáknak nagyobb hasznát venném egy áldomásnál. Vagy csengő
aranytalléroknak!
- Hajók és katonák? - tűnődött el a másik, de az afféle hiú ábrándot, mint egy aranyakkal teli láda, még
figyelemre sem méltatta. Habár az asztalt már leszedték, kezében kimentett báránycombot lóbált, - Nem értem:
főméltóságod flottája máris diadalmas. Tizennégy csatahajó, tűzköpőkkel, ballisztákkal, dún-bombákkal.. Mind
felér legalább öt shagrin bárkával!
- Csakhogy uraságod megfeledkezik a sziget védelméről! - rótta fel a főméltóságú, s hogy szavainak nagyobb
nyomatékot adjon, ügy mutatott körbe, mintha ez a felölelő mozdulat is meghaladná a lehetőségeit. Hisz akkora a
vár, olyan hosszúak' a falak! Az erőd védelmére elkélne még néhány századszámszerijász.
A palotagárda messziről jött kapitányának ábrázatán elhatalmasodott a fölényes, ámde titokzatos mosoly.
- No... ha kegyelmed ilyesmikben gondolkodik, máris többet nyert a vártnál!
- Tán erősítést hozott, báró uram?- Ezt gróf Galverana sem hihette,
Találgatására csak elégedett hümmögés volt a válasz, azután mégis szavasult:
- Minden szempontból! Főméltóságod nem is sejti, milyen, nagyra értékeli képességeit és buzgalmát őszentsége.
-A báró maga felé bökött a báránycombbal. - Én ennek bizonyságát hoztam.
Ennek hallatán vörösre váltott megint a királyi rokon ábrázata, mintha bizony mellényelte volna azt az utolsó
falatot. Mert egyikük sem gondolta, hogy őszentsége valóban kitüntetett figyelmet fordítana Palusztriai Galverana
főméltóságára; így hát bármit is küldött, annak elsősorban Apologeta látja majd hasznát. Vajon mire vágyhat a
Pátriárka ezen a lineasi, félreeső szigeten?
Báró Antaera lélegzetnyi időt hagyott a mérlegelésre, aztán így folytatta:
- Mert lám, katonának itt vagyok jómagam, harminc válogatott emberrel a palotagárdából. A Miserícordia
pedig, ha nem is hadihajó, alaposan fel van fegyverezve.
- Színigaz – fogadta el az admirális, hisz' vaskos illetlenség lett, volna részéről alábecsülni a vendég hadászati
értékét. - Ám aligha hihetem, hogy uraságod a parancsnokságom alá adja magát és embereit. Így hát... - A
zárszót hagyta a semmibe hullni.
A báránycomb egy ideje már nem fogyott amiért a báró figyelmét teljességgel lekötötte a beszéd. Oda is intette
az egyik szolgát, kezébe nyomta a félig lerágott csontot.
- Most eridjetek ki, fiam! - Nemigen akadt fent azon, hogy ez a három ember, nem az ő szolgája.
Magyarázatképpen azzal fordult vendéglátójához; - Magam is kívül hagytam az enyimet, holott az néma és a
betűket se ismeri.
Tekintélyének védelmében a gróf sietett megerősíteni az utasítást, közben jól látszott sűrűn pislogó szemein,
hogy majd szétveti a kíváncsiság.
- No, akkor már beszélhet is kegyelmed! - sürgette m másikat abban a minutumban, mihelyst az utolsó szolga
betette maga mögött az ajtót.
- Főméltóságod az egyesített ardún armada Catellán Flottájának admirálisa - kezdte az nagy kerülővel. - Ami
ugyan királyi hajókból lett előteremtve, viszont az Armadában bőséggel szolgálnak őszentsége hajói és katonái is.
Háború idején nincsen jogosultsága a belső pártoskodásnak. - Eddig úgy hangzott, mint valami rendreutasítás; a
királyi rokon már kezdett is nekivörösödni, s tán közbe is vág, ha szavát nem akasztják egy engesztelő
kézmozdulattal. - Ekként kegyelmed akár parancsolhatna is nekem - oldotta fel a báró a feszültséget -, és örömest
is vagyok a segítségre.
- Ámde? - szúrta közbe a másik, előre sejtvén, hogy valami kibúvónak itt lennie kell.
A palotagárda kapitánya eltanulta a szót:
- Ámde! Én titkos küldetésben járok!
- Nocsak! - rikkantotta el magát a főméltóság tőle merőben szokatlan habitussal. - Ezt mindjárt gondoltam..
Leplezetlen gúny színezte a hangját, de beszélgetőtársa erről tudomást sem vett.
 - Őszentsége egy ereklyét küldött általam - így szólt, ismételten fennkölt hangnemben. Közben olyan taglejtéseket
tett, melyek egyértelműsítették személyének mellőzhetetlen szerepét ebben a bizalmas ügyletben.
Gróf Palusztriai Galverana arca színének változása ez alkalommal éppen fordított irányban zajlott le: fehérre
sápadt a meglepetéstől. Minthogy azonban sehogy sem értette, miféle titkos szándék rejlik az elhangzottak
mögött, egyre idegesebbé vált, s ettől nemhogy eredeti színét nyerte vissza, de hamarost újra ki is vörösödött. Ám
ha vére áramának nem is tudott parancsolni, egyebekben fegyelmezett és leereszkedjen gúnyos maradt. Száját
csak. a szent dolgok említésekor szokványos szavak hagyták el:
- Áldassék azúr neve és legyen hála minden szentjeinek! - Eddig tartott a fohász, innen következett a
ravaszkodás: - Legfőképp Őszentségének... hmm,. ki bölcsességében tán azt is megizente nekem, mihez kezdjek én
egy templomi szentséggel.
- Mihez? Mihez? - gesztikulált a báró. - Épp az imént említette főméltóságod, hogy sértetlen a szentély.
Felteszem, már be is lakta kegyelmed tábori lelkésze.
- No és?
- No és,.. ha adva van egy szentély, meg egy kellően hatalmas ereklye, meg van hozzá egy lelkészünk is,
akkor főméltóságodnak már temploma van.
A Catellán Flotta admirálisa kezdte érteni az elgondolást, ez arca színében is megmutatkozott.
- Ami lélektani szempontból, ugye...
-. . .felét holmi erősítéssel - fejezte be helyette a gondolatot a medvetermetű férfiú. - Minthogy kegyelmed
katonái azontúl nem egy toldozott-foltozott erődöt oltalmaznak, hanem az Úr templomát.
Ez a terv megnyerte a főméltóságú gróf tetszését - egy jó hadvezér éppen ilyen aprónak tetsző körülményeknek
köszönheti a diadalt A legutolsó közkatona is szeret az erkölcs magaslatán állni, épp olyan előny ez egy
hadseregnek, mintha a valóságban is a dombtetőn vonulhatna fel.
- Uraságod ravasz ember - nyilvánította ki, ám a másik elhárította magától a dicséretet:
- Csak parancsokat teljesítek, mint kegyelmed. Az a dolgom, hogy vigyázzak az ereklyére.
- Soha rosszabb parancsokat! - Az admirális nem állta meg, hogy hangot ne adjon megelégedésének. Sajnos
azonban éppen ez juttatta eszébe, hogy továbbra sem világos, mit kíván tőle cserébe a Pátriárka.
Halkan felkuncogott.
Válaszul báró Antaera is elvigyorodott, kissé azért értetlenül.
- Elárulod, kegyelmes gróf, uram, mi mulattat?
A másik láthatóan röstellte, hogy nem tud úrrá lenni a hangulatán.
- Eszembe jutott a báró mellszobra - vallotta be. Minthogy ennék felemlegetésével újra barátivá vált a légkör,
eztán már úgy vélte, vannak olyan bizalmas kapcsolatban, hogy nyíltan rákérdezzen: - De mondja csak uraságod!
Mi érdeke fűződik személyemhez Őszentségének?
- Őszentsége, áldassék a neve, szerfelett igazságos természet. Valószínűtlen, hogy érdemein túl jutalmazná
kegyelmedet.
A palotagárda kapitánya ezzel á burkolt bókkal tért ki a kérdés elől, csakhogy vendéglátója makacskodott^
- Vagy tán a sziget keltette fel becses figyelmét? ,
- Ej!- sóhajtotta amaz. Felszökkent ültéből, s töprenkedőn tett pár lépést az ajtó felé. Mikor aztán odaért,
egészen hirtelen feltép¬te és kikémlelt az udvarra. - Főméltóságod nem valami hiszékeny ember! - fordult vissza,
és újra. behúzta az ajtót. - Rendben van, akkor hát beszélek.
Az admirális jól leplezte győzelemből fakadó örömét - ami nem csoda, mert a stratégia mindenféle ágazatai
közül leginkább a politikában szerzett eleddig jártasságot. Szintúgy hírhedt férfiú volt, legalábbis a maga
nemében, még ha nem is oly' rejtélyes személy, mint vendége. Mert admirálisi erényeit sokan kérdőre vonták,
rokoni kapcsolatainak tudták be, miközben mások éppen ezt hozták fel védelmében - hisz' az elvitathatatlan, hogy
az érdekek és indulatok tengerén nagy ügyességgel navigált. Szép számmal akadtak összeköttetései, de még
családtagjai is mind a két oldalon: a pátriárkához húzó pártoskodó nemesek közt éppúgy, mint a királypártban.
Birtoka, Palusztria, már csak földrajzi fekvésiénél fogva is kétkulacsos politikát folytatott immár századok óta -
kegyelme hűen folytatta a családi hagyományt. Az ismét kiújuló shagrin háborúban ingatag pártállása nemhogy
hátrányt jelentett, hanem újabb előnyökhöz juttatta, mert egyik fél sem bízott meg benne, de mindkettő
igyekezett lekenyerezni, és ezzel magához sodorni. Márpedig az afféle egyesített hadakban, mint amilyen az
Ardún Armada volt, a magas méltóságú kinevezésekben súllyal esik latba, amit mindenki tudhat: gróf Palúsztriai
Galverana őkegyelmességében senki más sem bízhat.
- Alaposan megdolgoztattál báró uram a sovány sikerért - közölte dorgáló, ámde baráti hangnemben. -
Ugyancsak kíváncsivá teszel, minthogy őszentsége mindmáig nem tanúsított különösebb megértést a személyem
iránt.
 Báró Antaera értette a célzást. A főméltóságú gróf úrnak fél esztendeje, mikor jelen magas hivatalát elnyerte, a
főadmirálisi címre is lett volna némi kilátása, ha a pátriárka-párt végül más mellett nem voksol. Így találta magát a
királyi flották egyik zászlóshajóján - igaz, őszentsége beleegyezésével.
- Uraságod, kegyelmes uram, győzedelmeskedni fog a shagrin bárkákon - jelentette ki, mintha ez már elintézett
tény lenne. - Ha várában templom áll majd, minek alapítója őszentsége...
A másik félbe szakította:
- Kedves barátom, lenne lehetőségem visszautasítani?
- Nem - ismerte el a medvetermetű.
- No, akkor tán ne vesztegessük erre a szót!
Az apologetai palotagárda kapitány elnézést kérőn lengette meg kalapját, kissé meg is hajolt hozzá. Hagyta,
hogy látszólag leomoljanak az utolsó falak is kettejük között. Egészen őszintén így szólt: - Őszentsége részesülni
kíván a dicsőségedből, jóuram.

AZ ELSŐ NAP NAPNYUGTAKOR :

A Misericordiáról eztán már egészen napestig nem szállt partra senki. Az öbölben horgonyzott, a Catellán Flottá
többi hajója mellett, s habár méretét tekintve nem maradt el azok mögött, a tapasztalt szem rögvest láthatta,
nem közülük való.
Mindkét csónakja a szelíd hullámokon ringott, még délelőtt a fedélzetre hordta az üdítő ivóvizet, a bort és némi
friss élelmet, de azután: csak menetkészen vesztegelt a hajó partfelőli oldala mentén. Titokzatos egy hajó volt!
Tatján és magasabbik árbocán a Pátriárka zászlaja lobogott, annyi pedig a partról is látszott, hogy az apologetaí
palotagárda egyenruhás katonái teljesítenek rajta őrszolgálatot. Még a réggel elhagyta egy dölyfös nemesúr, az
admirálissal négyszemközt reggelizett, majd szemlátomást elégedetten tért meg hajója fedélzetére - ilyesmiket
beszéltek az emberek. Mondták azt is, hogy a főméltóságú gróf úr ugyancsak jó kedvében volt a mai napon.
Így aztán, mire bealkonyult, és az egyik csónak útnak indult, hogy partra tegye utasait, azoknak már jókora
respektusa volt a táborban, és jó néhány bámész tekintet kísérte útjukat.
Miként a reggeli megállapodásban lefektették, gtóf Palusztriai Galverana őkegyelme vacsorát adott az újonnan
érkezett urak tiszteletére, hogy azok megismerkedhessenek a haditábor tisztikarával. Jelen volt az eluviesi íjászok
parancsnoka, mind a tizennégy csatahajó kapitánya, és mindenek előtt persze a főméltóságú admirális kegyes
személye. Pompás egyenruhák és drágakövektől ékes kardhüvelyek tették előkelővé a gyülekezetet - a háborúra
való tekintettel majd1 mindenki díszes mellvértet is öltött Báró Antaera őméltóságát csak a palotagárda két
nemesi származású katonája kísérte el, és persze elmaradhatatlan néma szolgája.
A kopácsolás, zajongás már elhalt, a munkások otthonaikba tértek, az erődben csupán katonák és szolgák
maradtak. A nap során hosszú tábori asztalt ácsoltak az udvaron, azok mellé padok készültek. Immár
előkerültek az ezüst tálak és serlegek, csak az itókát tartották kis hordókban és agyagkorsókban, mert a borértő
ardún nemesség kiérezte volna abból a fém ízét.
- Emelem poharam Őszentsége követére, az apologetai Palotagárda kapitányára, báró Antaera őkegyelme
egészségére! - kiáltotta az eluviesi íjászkapitány, minthogy neki jutott a tisztség, hogy főméltósága nevében
bemutassa a tisztikarnak újdonsült társaikat. A tisztek egyként emelkedtek fel a padokról, hová pedig csak az
imént ültek vissza, s mind a magasba tartották serlegeiket. Az imént éltették a grófot, most megéljenezték a bárót
is, mert hallottak már legendákat egynémely tettéről, másfelől a délután folyamán főméltósága nyomatékosan
megkérte őket erre.
Alighogy visszazökkentek, a báró js felállt. Medvetermete, széles vállai tiszteletet parancsolóan terebélyesedtek
az asztal fölé, alakjának fenségét csak kiemelte a bíbor ruha és a bronzszín mellvért. Középkorú, első pillantásra
durva arcú férfiú volt, mogyoróbarna haját hullámos fürtökben hagyta a vállára omlani. Az ardún nemesi
körökben kívánatosnál vágottabb szemei rossz megjelenést kölcsönöztek személyének, dölyfös ábrázatán mégis
letörölhetetlen félmosoly ült. Talán nevének nimbusza tette ilyenné. Ki elnézte, idővel meggyőződésévé. lett,
nálánál veszedelmesebb ellenséget aligha szerezhet magának. Holott ez a dúvad kezes báránynak tűnt nyájas
szavaival:
- Köszönöm, uraságtoknak e szívélyes fogadtatást! Poharam Őszentségére, az Apologetai Pátriárkára emelem.
Nélküle szomjan vesznénk valahányan a lelkek sivatagában. Midőn felhajtjuk az áldomást, itassunk mi is egy
kortyot a szomjas földdel. Ez a föld Ardúnia borát issza, mert népem ősi jussa! - Azzal serlegéből jócskán löttyintett
maga mögé, csak a maradékot hajtotta fel.
Hatalmas éljenzés támadt, miből később a kába emlékezet csak annyit őrzött meg, hogy a leghangosabb
áldomást ezen a vacsorán Őszentsége tiszteletére itták. Kevéssé tetszett ez már a főméltóságú admirálisnak, mert
nem volt ínyére, hogy valaki ilyen ravaszul forgassa- a szót az ő tisztjei előtt.
 - Igyunk akkor a Király őkegyelmességének egészségére is - javallotta, miután a szolgák újratöltötték a serlegeket
-, mert az ő hajói híján belefúlnánk a sok vízbe, mit az égiek szétlocsolnak.
Néhányan felnevettek, á jó bor lágyan egyengette az utat a durvább tréfák előtt. Újra felpattantak, újra ittak, a
szolgák újra töltöttek - immár negyedszerre. Senki nem figyelt fel rá, hogy báró Antaerának és kíséretének, habár
rangjuk szerint szerteszét ültek az asztal körül, csak a néma szolga töltött.
Ahogy telt-múlt az idő, s egyre fogyott az áldomás nélkül maradtak sora, néhányan kibújtak vértjeikből,
megengedték ruhájukon a fűzőket és csatokat. A bort jól viselték, csak a meleg gyöngyözte ki homlokukat. A
tálakon félig rágott csontok, gyümölcsmaradványok váltották fel az ínycsiklandó étkeket.
Az eluviesi számszeríjászok kapitánya, habár a katonai fegyelmet betartva stratégiai döntőképességének a
birtokában maradt, gátlásaiból jó néhányat levetkőzött már, mintha azok is öltözetének tartozékai lennének.
- Ha a fele igaz annak, mit rólad beszélnek, báró uram - ekként kiáltott át az asztal felett-, máris ihatunk a
győzelemre!
Néhányan elhallgattak, a méltató szavak közérdekű kérdést takartak - a báró meg is felelt rá:
- Maradok. A templomot védelmezem.
- Templomot emelsz? Ide? - Közvetlen szomszédja, egy hajóskapitány tudakolta, nem kevés meglepetéssel a
hangjában.
Egyre többen figyelték az asztalfőnél kibontakozó társalgást.
- Őszentsége akaratából - hangsúlyozta a báró. - Ám komi még szólani erről!
Csakhogy az ardún nemesnek legfeljebb Isten mondhatja meg, miről ábrándozzék és miről ne. Látszott is az
arcokon, hogy a bódulat dacára megindultak a gondolatok.
- Ahol templom áll, ott uraságnak is lennie kell - összegezte végül többek aggályait az iménti hajóskapitány. - Ez a
föld a Léneai őrgróf fennhatósága, és a Livuentierák holta óta visszaszállt reá. Birtokosának bárói rangot hoz. Ki
adományozta hát és kinek?
Akit e népes gyülekezetben éleslátással áldott meg az Úr, ritka pillanatnak lehetett szemtanúja: báró Antaera
arcán zavar futott át. Röpke és rejtező volt csupán, de példának okáért a királyi rokon figyelmét nem kerülte el.
- Lesz ennek gazdája! - rikkantotta közben a báró, tréfával hárítván a váratlan csapást. - Tán épp uraságod az! -
kacagott, és áldomást kért a hajóskapitány egészségére. Ezzel a kellemetlen kérdést, ha nem is feledtette,
elnapolta legalább.
- Akkor hát kegyelmed nem kapott itt birtokot? - Gróf Galverana őkegyelmessége nyíltan és egyenesen szegezte
neki a kérdést.
A vacsora véget ért, a tisztikar visszatért hajójára vágy falubéli szállására. A gróf és a báró négyszemközt
maradtak az erőd kápolnájában, hol rövid imádság után suttogó hangon, ezúttal kevésbé körmönfontan osztottak
meg egymással á nézeteiket.
- Biztosíthatom főméltóságodat. Szerény szolgálataimért Őszentsége már érdemeimen felül megjutalmazott.
A padokra telepedtek le a félhomályos helyiség két fényszigeté közül az egyikben, mivelhogy a gróf odahúzta
magukhoz a gyertyaállványt, A néma szolga távolabb, a bejárat mellett kushadt, és hangtalan imádságba mélyült ura
helyett is . A királyi rokon hitte is, nem is a báró szavát. Ezt a kérdést - úgy vélte- körbe kell még járni:
- Csakhogy Sinturella lovag felvetése jogos... noha.... hmm... önös érdekből fogant! A földnek úr kell,
egy templom az már védelemre szorul.
- Ez a sziget az őrgróf birtoka, a rajta álló várral és faluval egyetemben. Vajon képes-e megvédelmezni a
shagríhoktól... mert ebben mindmáig nem jeleskedett! - vélekedett a medvetermetű. - Márpedig a templomot,
uraságod is megmondta, oltalmazni kell.
- Színigaz, a föld azt illeti, aki megvédi.
A báró ezzel ugyan a legmesszebbmenőkig egyet értett, azért kitért a részletekre:
- Ami nem kevés fáradságba fog kerülni. Mert nézzük példaként uraságod birtokát! Fekvésénél fogva az
is bizonyos gonddal jár, de mindaz semmi ehhez a szigethez képest?! A szüntelen háborús költségek, a
hosszú utazás!
- Mondd báró uram, mire szándékszol kilyukadni?
- Hah! Megfeledkeztem főkegyelmességed éles eszéről! - A palotagárda kapitánya a bejáratra pillantott,honnan
újabb áhítatoskodó érkezett. Lépteit egyenest feléjük irányozta, a bárónak sebtében csak ennyire jutott ideje: -
Csík azt, hogy főméltóságod többet is nyerhet ezen a győzelmén.
A haditábor lelkésze közeledett, lapos pillantással vette tudomásul az oltár mellől elmozdított gyertyaállványt,
de nem tette szóvá.
Egymás kölcsönös köszöntése után a főméltóságú admirális - aki korai ébredése és a temérdek bor folytán
ugyancsak álmos volt már - rögvest a tárgyra tért:
- Azért hívattalak fráter, hogy megtudd, Isten ma kegyes volt hozzád! - Maga mellé bökött, de még a
bemutatáshoz sem ált fel ültéből: - Ez az uraság itt a híres Antaera báró...
 - ... Őszentsége szolgálatában! - tette hozzá az érintett.
A pap cseppet sem palástolta, hogy elmélázik a néven, mígnem felismerés csillant a szemében. Át is adta a
helyét menten a megvetésnek.
- Örvendek! - bökte ki, mert arra nem vitte rá a lélek, hogy Isten nevével üdvözölje a rosszhírű idegent.
- Holott ő hozta a szerencsédet! - rótta meg a gróf, aki pontosan leolvashatta arcáról, miként ítéli meg a
palotagárda hírhedt kapitányát.
A lelkész szótlan maradt, ábrázatára mégis illendőbb kifejezést erőltetett. Kezeit a mellén fonti össze, a csuha bő
ujjának rejtekén. Inkább látszott valami fiatal szerzetesnek, mint szentségosztó papnak, pillanatnyi hivataláról is
csak az övébe dugott tomphegyű tőr tanúskodott.
- Templommá avatjuk a kápolnát - avatta be őt is a báró. - Készülj fel a szertartásra!
A pap megütközött a tudatlan szavakon.
- Én nem szentelhetek templomot! - Úgy mondta, mintha magától értetődő dolog volna, amit mindenkinek
tudnia kellenék. Mellesleg a Pátriárka bizalmi emberének, amilyen báró Antaera volt, valóban illendő tisztán
látnia az efféle vallási akadályokat.
- Arra semmi szükség! - rázta le magáról az á terhet. - Az oltár szentsége nem sérült, a fölibe emelt épület
kibővítése meg amúgy is szükségszerű lesz. Ezek részletkérdések - vélte, melyekről később is gondoskodhatunk.
A tábori-lelkész az admirális őfőméltóságára pillantott, és amit annak az arcán látott, végképp meggyőzte róla,
hogy a medvetermetű idegennek igaza van. Mert végül is igaza volt, a maga körmönfont módján. Már csak egy
valami hibádzott:
- Minden templomnak van ereklyéje. - Az Úr a megmondhatója, hogy nem az akadékoskodás végett említette. -
Amíg nem hozatunk...
- Elég legyen a kifogásokból! - szakította félbe az idegen uraság. - Az ereklye megvan! Mit gondolsz, minek
vagyok én itt harminc palotagárdistával?
- Láthatnám?
- Mindent a maga idejében. Amúgy is mielőbb áthozatom - pillantott jelentőségteljesen az admirális
őkegyelmességére.
Ám a pap nem tágított;
- Tudnom kell, mi az, a szertartás végett. No, és uraságodnak is van bizonyára megbízólevele Őszentségétől!
Mert templomot alapítani...
- Na, most aztán már! - harsant fel a báró, hogy szavainak visszhangja hosszan vergődött a kapókra falai közt. -
Mit képzelsz te magadról, te tudálékos csuhás?! Tudod te, ki vagyok én?! - Kurtán és gúnyosan kacagott. - Még
hogy megbízólevél! Nekem?! Aztán miről szólna, mi? Hogy teszek, amit akarok? Hogy őszentsége nevében teszem,
mit teszek? - Felpattant, fölébe tornyosult a papnak,, s csuháját megragadva magához rántotta. Az arcába hajolva
sziszegte neki: - És ha az a levél ellenség kezébe kerül? És ha felhasználják Őszentsége ellen? - Elengedte, hátrébb
taszajtotta a hozzá képest törékeny alkatú embert, s ezzel hirtelen haragja látszólag el is szállt. Immár csendesen,
vészt jósló hangnemben folytatta: - Tudod te egyáltalán, milyen „ügyleteket” szoktam én végezni? Még hogy
megbízólevél!
Visszazökkent a padra, továbbra is hitetlenkedőn csóválta a fejét. A meglepett grófhoz fordult:
- Elnézést; Főméltóságod tábori lelkésze egy ökör. - Ezt megsemmisítő közönnyel nyilvánította ki. - Azért én szót
fogok érteni vele,.. máskor is megesett már.
A főméltóság csak bólogatott, szerfelett kényelmetlenül érezte magát, hogy szemtanúja lett ennek a
szóváltásnak.
- Úgy legyen! - hagyta jóvá végül. - Ám azt az ereklyét,.. hmm... magam is megszemlélném. -
Báró Atttaera ezt a kérelmet már egészen más módon kezelte.
- Reggel át is hozatom - ígérte készségeskedő taglejtéssel.
- Kegyelmed lekötelezné, ha nyomban megtekinthetnénk.
A másik töprengeni látszott, a kínosan hosszú csendben tisztán hallatszott a gyertyák sercegése és a néma szolga
neszezése az ajtó mellől. Odakinn lassanként álomba szenderültek az emberek.
- Főméltóságod óhaja parancs - határozott nagy sokára a báró, és alkut kínált. - Most megtekintjük, reggel pedig
áthozatom.

A Misericordia fedélzetét ezen a késői órán a hadihajók szomszédsága dacára is megkettőzött őrség vigyázta. A
bíborruhás palotagárdisták tisztelegtek kapitányuk előtt, ám tekintetükben gyanakvás ült, valahányszor lopva a
vendégek felé pislantottak.
Őkegyelme irigységgel szemlélte ezeket az éber harcosokat: hiánytalanul felszereltek és fegyelmezettek voltak,
egészséges férfiak, egyetlen beteg, öreg vágy túlontúl ifjú sem akadt közöttük. Értelmes ábrázatuk pedig egyenest
nyilvánvalóvá tette, hogy gondosan válogatták őket tízszer, vagy tán százszor annyi ember közül. Bizony, harminc
belőlük felért két-három századdal is az övéiből.
Átvágtak a főfedélzetén, egyenest a tatbástyához, odabenn pedig a folyosó legutolsó ajtajához. A gróf
őkegyelmességét bivalynyaka és széles mellkasa ellenére feltűnően alacsony testalkattal verte meg az Ég.
Mindezidáig gondosan ügyelt rá, hogy ne mutatkozzék felállva a hatalmas növésű báró mellett, most is igyekezett
néhány lépés távolságot tartani, de még így is szerfelett kényelmetlenül érezte magát. Szerencsére a lámpások
szűkös fénye és a hosszú árnyékok jótékonyan leplezték kettejük mulatságos látványát.
Egy efféle nagyobb hajón minden fából készül, és minden pontosan illeszkedik, ami már önmagában is a jómód
látszatát kelti, de az a helyiség, amit itt, a folyosó végén, közvetlen a tattükör mögött helyeznek el a legvilágosabb
és a legpompásabb mind közül. Nem volt ez másként Misericordián sem.
A tiszti ebédlő előtt két újabb palotagárdista strázsált, ők végezték az ajtónálló dolgát, és tárták ki azt a legelöl
haladó báró és magas rangú vendége előtt. A szoba valójában nem csak étkezésre szolgált, amellett a tanácskozó
és afféle társalgó szerepét is betöltötte, és egyben a kapitány lakrészének nappalija volt - minthogy egy hajón
kevés a hely. Széles ablaksora a tattükrön körbefutó keskeny erkélyre nyílt; kiláttak rajta keresztül az öbölre: a
sötét, tömegként magasodó szirtre, a lámpásokkal megvilágított hadihajókra, és az alant sötét olajként hullámzó,
minden fényt sziporkákban visszatükröző tengerre - a látvány festő vásznára kívánkozott, Csakhogy a néma szolga
most odaugrott, és behajtotta sorra az ólomüveggel bélelt ablaktáblákat, behúzta előttük a súlyos
brokátfüggönyt.
- Foglaljon helyet főméltóságod! - invitálta a báró. - Nagy örömmel látom vendégül ezúttal én kegyelmedet.
Jóféle borokat rejtegetek itt- biccentett egy szőlőfürtökkel faragott szekrényke felé.
Ám a főméltóságú gróf úr kissé már pilledtnek látszott,
- Mutassa inkább, kegyelmed azt az ereklyét! Azután - indítványozta-tegyük el magunkat holnapra.

A kapitány szobájának ajtaja előtt is posztolt gárdista, minthogy az innen nyílt, akárcsak az aprócska fedélzeti-
kápolna. Ennek intett a báró, hogy legyen a néma szolga segítségére, akit a kápolnába küldött egy kulccsal, amit
mindeddig a saját nyakában ezüstláncon viselt, a mellvért és a ruha alatt.
A főméltóságú admirális ezenközben lezökkent az asztalhoz. Lelkészéi kívül a flotta két katonája kísérte el, azok
közte és az ablak között foglaltak el őrhelyet.
- Szép a hajó - dicsérte kötelességszerűen a szoba fényűző berendezését, de nem volt ez több udvarias
szócséplésnél, amivel az időt igyekezett elütni.
A kápolnából zörgés, zárkattanás, lánccsörgés hallatszott, azután feltűnt ismét a szolga, s a katonával együtt
valami görnyesztő terhet cipelt. A vendégek nyakukat nyújtogatva lestek, mi érkezett, de ez idő szerint csak egy
súlyos, vasalt ládát láthattak, ami vagy teli volt arannyal, vagy belül acéllal bélelték, oly nehezen bírta el még két
ember is.
Míg vendégeinek figyelmét lekötötte a kíváncsiság, a báró is békén adózhatott a magáénak: fürkészte a
vonásaikat; a szemük rebbenését. Maga mellé intette a ládát, megint újabb kulcsot varázsolt elő öltözeté
rejtekéből, saját kezével nyitotta fel a drága, biztonságos zárszerkezetet: tömjénillat szabadult ki, s szinte
nyomban be is lengte a szobát. A palotagárda medvetermetű kapitánya jelentőségteljesen mérte végig az arcokat,
azután kiemelt az asztalra egy bíbor bársonyzsákot. Mélyen átitatta azt is a tömjénfüst.
- No, hát alaposan elcsomagolta kegyelmed! - recsegte a gróf, mert a kíváncsiságtól máris kiszáradt a szája. -
Mégiscsak szükségeltetik az a bor!
Biztos ujjak oldozták ki a zsákot elszorító selyemmadzagot, s hajtogatták le a bársonyt a benne rejlő aranyszín
holmiról. Életnagyságú emberi arcmás, egy fejszobor állt az asztalon, aranyból, vagy legalábbis vastagon
bearanyozva. A művész keze gondosan nyírt szakállat formázott rá, fején koronát viselt, de nem az ország mai
koronáját.
- Első Marses fejszobra! - Ardúnia első királyáé, ki még a Napcsászárok kora előtt uralkodott több, mint
háromszázötven esztendővel, aki egységbe kovácsolta az országot, függetlenné nyilvánította a távoli Dún
Birodalomtól. Nagy Marses, a Conflatura első lovagja, a Catellán Dinasztia ősapja; - a lelkész rögvest felismerte
történelmi arcvonásait. - Ez a szobor... - elakadt a szava. .
Gróf Palustriai Galverana őkegyelmessége kevésbé jött ki a sodrából. Mérsékelt érdeklődéssel hajolt közelebb,
ujjaival óvatosan végigsimított az arcmáson.
- Arany - tudatta szinte már közönyösen, és hátradőlt. - Vizsgáld meg, testvér, aztán eridjünk aludni!
Ám az atya csak magamagát szajkózta, mint akiből sehogyan sem akar kibuggyanni a torkán akadt szó;
- Ez a szobor...
 Mindazonáltal engedelmeskedett, szintén megérintette a szobrot, de nem az arcát, hanem a koponyáját, mintha
bizony beletúr¬hatnának az ujjai azokba az aranylón hullámzó hajtincsekbe. Egészen belesápadt az élménybe.
- Ez a szobor...
Most már. mindkét uraság ingerülten mordult. A gróf felhajtott egy pohárral az időközben felszolgált édes
nedűből, s midőn a pohár a baljában biztonságban volt a kiborulástól, jobbjával az asztallapra csapott.
- Testvér!
A fiatal pap ettől észbe kapott, zavartan pillantott fel: tekintete előbb a báróra rebbent, azután a főméltóságú
admirálisra siklott át.
- Ez a szobor. . - nyögte - eredeti.
- No és akkor?
- Ez a.. ez a catellai katedrális ereklyéje - rebegte a pap. - Aranyba foglaltak benne egy darabot a szent király
koponyájából. Az ő ötezer esztendős koponyacsontjából!
A gróf őkegyelme lététté a poharat, mohón hajolt közelebb a hihetetlen értékű holmihoz. Újfent végigsimította,
immár jócskán nagyobb óvatossággal. ...
- Nem tévedsz?
- Ki van zárva, kegyelmes uram. - Nagyot nyelt. - Láttam a másolatot, és.. .és érzem.
- Megtisztelő - dörmögte erre a másik, holott igazán maga sem tudta még felfogni, miféle következményekkel jár
ez á váratlan fordulat az ő személyére nézve;
- Főméltóságod félreérti a helyzetet - próbálkozott a báró, de őkegyelme határozottan leintette. Meg is volt rá
minden oka, mert a pap, ahogyan lassan tudatosult benne, mibe is keveredett tajték- fehérre sápadt, szeme
valósággal villámokat szórt az apologetai kapitányra. - Mondani akarsz valamit, atyám? - biztatta meg a gróf.
Az ifjú tábori lelkésznek több sem kellett, kifakadt belőle á szó, mint holmi vádirat:
- Tolvaj! - nyögte ki. Magyarázatként őkegyelméhez fordult: - Három évszázada nyoma veszett. a vallásháború
idején. Mikor a király... rejtélyes módon. Azóta nincs meg.
Báró Antaera ugyancsak belesápadt az elhangzottakba. Dicséretére legyen mondva, hamar magára talált. Felállt,
az ablakpárkányhoz sétált.
- Bizonyára megmagyarázza uraságod! - nógatta éppen ekkor a főméltóságú.
A medvetermetű hátrapillantott, bólintott, kezében ezüstcsengő csendült. Egyszer, kétszer, háromszor, Az ajtó
előtt strázsáló katonák berontottak, már vonták is ki kardjukat.
- Fogjátok le ezt az embert! - rikoltotta a báró, mielőtt bárki is mozdulhatott volna. A papra bökött. - Vigyétek a
hajófenékbe, és zárjátok el!
Az admirális katonái is a kardjuk után kaptak, és rövidest kellemetlen csetepaté támadt volna, ha nem robban
be a szobába újabb két gárdista. Ezek már felajzott számszeríjakkal jöttek. A főméltóság nyugalomra intette
sajátjait.
- Mit jelentsen ez? - vonta felelősségre vendéglátóját, de hangját elnyomta a pap méltatlankodása:
- Ezt nem tehetik! Nem tehetik! - kiáltozta. - Egyházi személy vagyok! Felettem csak Isten ítélhet!
Hiába volt azonban minden igyekezete, mert két markos gárdista ragadta meg és hurcolta kifelé, miközben
társaik sakkban tartották az ellenpárt katonáit. A vékonydongájú lelkész be is szüntette az ellenállást és saját
lábán távozott, inkább jótanacsait hadarta:
- Ne hallgasson rá, főméltóságú uram! Ez egy csaló! Egy tolvaj! Az ereklye elveszett! Nem lehet nála jogosan!
Vissza kell vinni! Láncra kell verni! Hallgasson rám, kegyelmed.. .- utolsó szavait már odakintről kiabálta vissza,
míg félbe nem szakította szózatát a becsapódó ajtó.
- No! - zárta le az ügyet a báró, s csak most tette vissza a csengőt az ablakpárkányra. Visszaindult onnan.
- Méltóságodnak ehhez nem volt joga - panaszolta a gróf, s miközben ezt mondta, igyekezett megőrizni
előkelőségét, csakhogy aggodalmas szemei elárulták.
Báró Antaera követté a tekintetét; mígnem pillantása a nyílpuskákba ütközött. Akkor aztán látszólag hirtelen
haragra lobbant, mintha csak most mérté volna fel a helyzetet:
- Mit műveltek ti? Teszitek azt le! - Valósággal ráripakodott a gárdistáira. . . de minthogy háttal állt már a
vendégeknek és tükör sem volt vele szemközt, rákacsintott a katonákra. Azok jó színjátékkal: zavartan eresztették
le fegyverüket.
- Magyarázatot követelek! - A hang inkább megnyugvástól, mintsem erélyről árulkodott.
A palotagárda kapitánya biztosította:
- Hamarost megkapja főméltóságod. Előbb azonban - békéltetően mosolygott - magam intézkedem, hogy az atya
méltányos elbánásban részesüljék. Kegyelmed engedelmével... - biccentett,, és az ajtó felé lépett .
- Menjen csak uraságod! - hagyta jóvá: a gróf. Örvendezvén a tisztelettudó hangon, mert lám, méltóságán
csorba sem esett. Visszatalált szokott és tettetet közönyéhez: - Csak aztán siessék vissza, mert korán keltem!
 AZ ELSŐ NAP BEVÉGEZTEKOR

Báró Antaera, midőn méltóságos lomhasággá kilépett az ajtón, igencsak megváltozott: minden mozdulata
fürgévé és céltudatossá, arcjátéka gazdagabbá lett.
Féltucat palotagárdistába ütközött idekint a folyosón. Pisszenéstélen csendben, kivont kardokkal, felajzott
számszeríjakkal várakoztak. Vezetőjük - szeplős ábrázatú ifjú, kinek gárdista-kalapja alól vörös tincsek
türemkedtek elő rögvest tudakolta:
- Minden rendben,uram?
- Rendben. Kerítsétek elő Caliort, de sebtében! És hagyjátok szabadon a folyosót, nem lesz semmi baj.
A gárdisták visszahúzódtak innen nyíló szállásaikra. Fegyelmezett, válogatott katonák voltak, egytől-egyig
kifogástalanul beszélték az ardún nyelvet, ami szép teljesítmény, tekintve, hogy idegen országból jöttek: a Carvis
Ház emberei voltak.
A báró háta mögött a néma szolga siklott ki a tiszti ebédlő ajtaján. .
- Ez rázós volt! - sóhajtotta lágy sÿtisi nyelven. - Hála legyen az önuralmadnak, barátom. A
híres Enis Síita – mert ő alakította az ardún bárót - finoman t elmosolyodott.
- Hibáztunk.
- Ki gondolta, hogy ilyen értékes az a vacak..
- Háromszáz esztendeje hever a Ház kincstárában... valaki rosszul vette lajstromba.
- Mit teszel most?
- Hogy mit? - A sÿtisi nemesúr eltöprengett, jobbjával átkulcsolta . bal csuklóját, de ekkor rádöbbent, most nincs
ott a karkötő, amivel ujjai játszadozni szoktak. Kizökkent - Majd kiagyalom. Hagyj gondolkodnom! Menj, ne
legyenek az emberek magukban az idegen úrral.
A néma szolga távozott, de Enis Suta nem sokáig maradhatott egyedül a gondolataival. Újabb palotagárdista
érkezett: vérbeli ardún ifjú, magas termettel, szőkésbarna hajjal. Calior.
- Hívattál, uram.
- Caliorf fiam, te ardún kolostorban nevélkedtél, igaz-e? - Köntörfalazás nélkül nekiszegezte a kérdést, de meg
sem várta a választ, hisz' minden emberének napról-napra, óráról-órára ismerte az élettörténetét; - Kell ide egy
ardún pap!
A hatalmas ifjú megriadt, mintha démont látna;
- Hogy én, uram?
- Ki más?!
Zavartan rebbent faltól-falig a tekintete.
- Szerinted képes vagyok rá, uram?
- Képes vagy rá - bíztatta a másik. - Ezzel kitűnhetsz a sorból!
- Parancsodra, uram! - húzta ki magát az. - De.., - megbicsaklott a hangja, erőt vett magán: - igazi pappal jobb
lenne nem találkoznom, uram.
- Gondoskodom róla - ígérte Enis Siita. - Öltözz át!
Azzal visszatért az ebédlőbe, hol már tapasztalnia kellett, bizony a kegyelmes gróf úr hangulatának nem tett jót,
hogy megvárakoztatták..
- Rendelkeztem a papocska jó sora felől - biztosította a báró.
- Kegyelmed adósom egy vallomással. Inkább azt rendezze!
A medvetermetű báró - aki valójában nem is a báró volt, hisz' az már fél esztendeje visszaadta lelkét az Égnek -
letelepedett a helyére.
- Főméltóságú admirális uram - kezdte nyájasan - a dolog egyszerű, akár egy paraszt ábrázata.
Bevallom, elhallgattam egyet s mást kegyelmed elől, de higgye el nekem, megvolt rá a jó okom!
Gróf Galverana őkegyelmessége tüntetőleg ásított, valójában szinte remegett a kíváncsiságtól - és zavarát, erős
érzelmeit vagy gondolatait mindig mesterkélt ásítással palástolta. Azon emberek közé tartozott, akik nem
nyugodhatnak, míg ki nem tudják mások titkait. Ami ezúttal nem esett nehezére, minthogy a báró készséggel
folytatta:
- Ez az ereklye, minek is tagadnám, valóban eltűnt. Jól mondta az oktondi pap azt is: éppen háromszáz esztendeje. És
mert országunk egyik leghatalmasabb szerit hagyatéka volt, elvesztése súlyos csapás egyházunknak. Kerestük égén -
földön. - lett előadásmódja egyre fennköltebb - felforgattuk érte a királyságot kikémleltük a kincstárakat, de sehol sem
leltük. Miután lemondunk róla... - cinkos vigyora szétzúzta a költői képet
- véletlen került elő. Valami elmés szerzetes a kolostora pincéjében, egy boroshordó fenekén rejtette el.
 Az álbáró ehelyt szünetet iktatott be a meséjébe, hadd töprengjen a másik az elhangzottakon. Lopva pillantott
néma szolgájára; az is kereste az ő tekintetét. Elég régóta ismerték egymást ahhoz, hogy beszédesek legyének
azok a szemek: ebből mit fogsz kihozni, barátom? - ezt kérdezték. Megnyugtatóan pislantott vissza: bízz bennem,
tudom, mit teszek! No igen: minél semmitmondóbb egy történet, annál hihetőbb - régi bölcselete ez hazugoknak
és szemfényvesztőknek. Mások hibáit és ostobaságát sokkal inkább elhisszük, mint hősi tetteit.
Gróf Palusztíai Galverana őkegyelmessége, mintha csak e régi tanácsnak adná bizonyságát, máris sürgetőleg
intett.
- Folytassa már kegyelmed! Csak jobban felcsigázott, holott magyarázatokat ígért.
- No hát! - nevetett fel a báró. - Örvendek, hogy kegyelmed elhiszi ezt a buta históriát, mert jómagam aligha
nevezném elfogadhatónak, ha nem magától Őszentségétől hallottam volna. - Előrehajolt, két kézzel könyökölt az
asztallapra, s tenyereit az égnék tárta, mintha valami nagy és gömbölyűi dolgot tartana bennük. - Minthogy az
igazság alig hihető és hasznunkra sincsen, őszentsége úgy határozott, másként kell az ereklyének előkerülnie.
Kegyelmed fog rátalálni az ellenség birtokában, és visszahozza azt dicsőséges hazájába.
A főméltóságú admirális szívdobbanásnyi ideig csak emésztette a szavakat, azután elsápadt, újfent kivörösödött.
Alig észlelhetően remegett a keze az örömtől és a sóvárgástól.
- Komolyan beszél, uraságod?! - Fakó volt a hangja, mint a ködbe fúló kürtszó.
- Hogy is ne beszélnék! Itt van-e kegyelmed előtt az ereklye, vagy, sem? Valódi-e, vagy sem? Itt vagyok-e én
harminc gárdistával, hogy figyelmezzek rá ... vagy sem?
- Való igaz - dörmögte.
- No hát akkor! - rikkantotta a báró. - Van-e még kétséged, jóuram?
Az igazat megvallva: volt. Ámde nem az ereklye históriájával, hanem á Pátriárka önzetlen jószándékával
kapcsolatban. Mert azzal szemben a grófnak bizony alapos kétségei voltak. - Főméltóságod most azon tépelődik,
mi okból van segedelmére őszentsége. - Ez a palotagárdista jószerével gondolatolvasónak bizonyult. - Megvan rá
az oka!
- Tudhatom is?
- Kettőn áll a vásár!
Főméltósága alaposan elkomorult a vásár felemlegetésére.
- Mit kell tennem? - Igyekezett elébe menni az ajánlatnak, hátha javára íratik a készségesség.
- Mindössze segíteni titkos küldetésemben. Parancsokkal megtámogatni a tekintélyemet.
- Miként tehetném, ha nem tudom, mi kegyelmed feladata!
A báró legyintett, mintha kicsinységről lenne csak szó.
- Időben megtudja kegyelmességed. - Hátradőlt.
- Legalább célozzon rá uraságod! Csak tudnom kell, miben támogatom. A
pergő szóváltás kezdett valamiféle huzakodássá alakulni.
- Kegyelmed elegendő, nyereséget lát ebből a vásárból, hogy bármit megtegyen érte - vélte a palotagárda
kapitánya. - Kérdésekre ezért semmi szüksége.
- Úgy véled, báró uram? - De mivel a medvetermetű erre már csak rábólintott, a gróf őkegyelme zavartalanul
ravaszkodhatott tovább: - Mégis, miféle nyereségre gondol uraságod... mármint a lovagi érdemeken kívül?
- Ohó! - Nagyot legyintett a másik, az elnézhető illetlenség határain is túl. - Tudja azt nagyon jól kegyelmed!
Jókor jönnek az érdemek, ha az ember az Armada tisztikarában óhajt magasabbra jutni.
- Talán válogassa meg uraságod a szavait! - tiltakozott a sértett, de arca és taglejtései elárulták, hogy hőzöngését
inkább csak a kötelesség szülte, nem kell azt komolyan venni. Értette ő jól a világos beszédet: a catellai katedrális
ereklyéjének visszaszerzője egyaránt számíthat méltatásra a király-pártiak és a Pátriárka híveinek részéről is.
Valóban hatalmas nyereséget könyvelhet el.. már ha belemegy az alkuba.
- Csak egy utalást... és igent mondok - kereste az egyezséget.
Az apologetai lovag látványosan tűnődött, tisztességgel megvárakoztatta a főméltóságú admirálist, mielőtt
megfelelt volna:
Hallott-e már kegyelmed a Korohar Házról? Na, azzal van kapcsolatban azén ügyem.
Hogyne hallott volna? Egy ardún lovag nem nyerészkedik, más végzi helyette á pénzügyeit... de a Birodalomban
másként van. A Fényességes Császár többi országaiban előkelő dolog a kufárkodás. Érdekeik szerint a nemesi
családok Házakba tömörülnék, ezért az ardún nemesség is létrehozta a maga érdekszövetségét a más országokkal
fenntartott kereskedelemben. Ez a Korohar Ház. Irányítója - mert ki más lenne? - személyesen őszentsége,
valamint kívüle még a Király legfőbb méltósága. Mert ami nem illendő az egyszeri lovagnak, éppúgy illetlenség azt
felhánytorgatni a legfőbb főméltóságnak... Őszentségére pedig miért is vonatkoznának a lovagi fogadalmak?!
- Értem már... értem én kegyelmedet- biztosította gyorsan a titokzatos férfiút. Kényelmetlen kérdés volt ez, mi
tagadás. - Kár is lenne több szót vesztegetnünk!
A báró ábrázatára elégedett vigyor ült ki.
- Akkor hát, számíthatok főméltóságodra?
Alakoskodó arcjátékot kapott válaszul.
 - Hazám óhajának, oh, hogyan is mondhatnék ellent!? - így szólt kenetteljesen a gróf. Aztán eszébe ötlött, hogy
koránt sincs még minden részlet tisztázva. – No de azt a fiatal papot, azt minek lecsukatni? - Végtére is az ember
felelősséggel tartozik az alantasai iránt.
- Nem esik bántódása - ígérte meg íziben a palotagárda kapitánya. - Tehetek én arról, hogy felismerte az
ereklyét... főméltóságú admirális uram talán ennyire megbízik benne? Túl fiatal! Ha kifecsegi, vagy valami módon
kiszedik belőle a titkunkat, ah, nem csak a tervünk hiúsul meg, de kegyelmességed becsülete is oda lesz. - Bosszús,
már-már hitetlenkedő grimaszt vágott. - Néhány napig még fogva tartom a hajón, azután elengedjük... legalább jut
ideje az imádságra!
A magas méltóság csak hümmögött, de azután belátta a másik igazát. Amúgy sem kívánatos, hogy híre menjen,
a Misericodián, még ha tévedésből is, de fegyverrel fenyegették.. és még ha időlegesen is, de meghátrálni
kényszerült. Az efféle szóbeszéd ártalmára van a tekintélynek.
- Legyen hát! - nyugodott bele. - A részletekét boronálja el kegyelmed, aztán meg szóljon, hol és mikor leljek rá
az ereklyére: Cserébe megadok minden támogatást a Korohar Háznak ebben a titokzatos ügyletében. -
Megkönnyebbült most, hogy ilyen jól összefoglalta a lényeget? – Rendben lesz így?
Azzal már fel is pattant, s indult volna kifelé, kíséretével a nyomában, ha a gárdatiszt utána nem szól.
- Csaknem maradéktalanul, uram!
Megtorpant, visszafordult.
- Csaknem? - hangsúlyozta túl a szót. - Mi hibádzik még?
- Hmm... - A medvetermetű is felállt, innen az asztal mellől is a gróf fölé tornyosult. - Főméltóságú uram
megfeledkezik a katonáiról, - Fejét a kíséret felé billentette.
Azok épphogy felfogták, bizony az ő bőrükre folyik most az alku, mire őkegyelme már végig is gondolta a
helyzetet, annak minden kockázatával és mellékkörülményével egyetemben.
- Csakugyan - vallotta be. - Lekötelezne uraságod, ha őket is elzárná... és gondoskodna a kíséretemről a
hazaúton.
A katonáknak nem adott módot ellenkezésre a fegyelem, sem a gárdisták létszámfölénye, így aztán ez a két
ember is a hajófenékbe jutott. De csak később, mert előbb még az admirális főméltósága távozott volna a tiszti
ebédlőből. Ám alighogy az ajtóhoz ért, azon kopogtattak, s ő meghátrálni kényszerült, ha nem akarta magát
kellemetlen helyzetbe hozni.
A nyíló ajtó mögül egy ifjú lépett elő. A palotagárda egyenruháját viselte, de szemlátomást lelkészi beosztásban.
Majd' olyan hatalmas növésű és testes férfiú volt, mint kapitánya - amivel a királyi rokon őkegyelmének szája
szegletébe sikérült is bosszús fintort csalnia,
- ő Calioris testvér - mutatta be a báró -, hajónk káplánja. Amennyiben kegyelmed lelkészét helyettesíteni
kellenék, a testvér készen áll!
- Oh, kihúzzuk néhány napig. ..-A gróf elharapta aszót, mert ráeszmélt, honnan is jött ez az ember.
Összezavarodott, nem értette, hogyan feledkezhetett meg ilyen kézenfekvő dologról, mint a napi istentisztelet.
Nyilván a fáradtság! - ...néhány napig az atya nélkül. Végtére is - találta meg a hangját -, végtére is akad még pap a
hajóimon.

A MÁSODIK NAP REGGELÉN

A serég hajnalhasadtával ébredt - a hajókon és az erődben egyaránt. Egyedül gróf Palusztriai Galverana
őkegyelme, a Catellán Flotta admirálisa szunyókált tovább zavartalan, mintha mi sem történt volna. Mintha
odakint nem rivalltak volna kürtök, nem kopácsoltak volna kőfaragók. Álmát eluviesi íjászok es súlyos
brokátfüggönyök vigyázták.
A Misericordia fedélzetén bezzeg glédában állt a palotagárda harminc embere. Két csoportra oszlottak:kétszer
tizenöt főre. Az egyik a hajó őrségét adja majd a jövőben is, a másik báró Antaera gárdakapitány irányítása alatt az
erődbe készült, mindennemű hosszabb táborozáshoz szükséges holmival, úgymint: sátrak, edények, pokrócok,
valamint a katonák teljés fegyverzete. Zászlójelekkel kértek kölcsön még egy csónakot a flotta szomszédos
csatahajójáról, hogy aztán egyszerre szállhassanak partra valahányan, minden holmijukkal egyetemben. Ez
akkortájt történt, mikor az erőd megkezdte az éjjel fogalmazott napiparancsok kiosztását.
Mire az admirális úr főméltósága felnyitotta becses szemeit házának félhomályos zugán, az erőd udvarán már az
apologetai palotagárda címeres sátrai álltak, a kis kápolnába pedig befészkelték magukat Caliorus testvér imái..
értő kezek rejtették el odabent az ereklyét is. A vár védelméért felelős íjászkapitány semmiféle ellenállást nem
tanúsított mindeme intézkedésekkel szemben, sőt, maga is adott segítségül munkás kezeket a báró úr
kívánalmaihoz.
- Nocsak! - adott hangot meglepetésének őkegyelme második közös reggelijén báró Antaerával. - Méltóságod
kész tényék elé állít engemet. ,
 - Kegyelmes gróf uram akarata szerint - hárította el az a vádat. - Minden - nyomta meg a szót -, minden készen
áll.
Szükséges is volt ez a rejtett beszéd, mert a mai reggelire meghívást kapott Vaira tekintetes úr, az eluviesi
íjászok kapitánya is.
- Magam segédkeztem a méltóságos báró úrnak - vallotta be ez az egyenes katonaember. - Nem mentegetőzött,
nem törekedett feljebbvalójára hárítani a felelősséget, hisz' úgyis tudja az, mire adott parancsot, és mire nem. -
Saját hatáskörömben így láttam helyesnek, és készért állok vállalni döntésem következményeit, főméltóságú
uram.
Gróf Palusztriai Galverana őkegyelme röpke értetlenségei meredt rá: ahány sereg, annyiféle arca van a
fegyelemnek - azután ingerült legyintéssel hessentette el magától a kérdést.
- Ugyan már! Helyesen cselekedett kegyelmed.
A lovag - bármilyen, szikár-vaskeményre edzette is vonásait az évtizedes szolgálat - láthatóan fellélegzett. A
becsület, az engedelem, a lovagi érdemek ugyancsak nagy szerepet játszottak az életében.
Falatoztak, a báró mártogatta a kenyeret, az oroszlánok őserejével tépte és őrölte fogai között a húst.
- Ma megszemlélem a sziget védelmét - vétette fel mindéri átmenet nélkül; teli szájjal beszélt - Láttam egy
bozótost az erőd nyugati oldalában: nem irtották már fél évszázada. Márpedig a shagrinok, ha partra szállnak, ott
kémeket juttathatnak egész a falak alá.
- Nem szállnak partra - ellenkezett a főméltóság. - Még a tengeren megállítjuk és elsüllyesztjük a hajóikat.
Admirális vagyok, nem várkapitány. - Nagy meggyőződéssel vallotta ezt idefenn a barakkban, az (Úrnak hála!)
cseppet sem imbolygó reggeliző asztal mellett. Fél esztendeje képtelen volt hozzászokni a hajókhoz, alig-hogy
fedélzetükre tette a lábát, kitört rajta a tengeribetegség. Nincs (Mért' is lenne?) ebben semmi furcsa, hisz' egy
admirális stratéga, nem pediglen matróz!
- Magam is helyesnek vélem az irtást - nyilatkozott váratlanul az íjászkapitány, aki eleddig egyszer sem mondott
ellent a parancsnokának -, csakhogy nincs rá emberünk.
Lám, a hírhedt báró jelenléte rossz hatással van a fegyelemre, ekként elmélkedett őméltósága. Ám, ha nem
vakítja el saját magába vetett rendíthetetlen bizodalma, akár észre is vehette volna: néma fegyelem lazult meg,
hanem a személye iránti tisztelet. A hadászati eredményeivel kimagasló híres kapitány megzavarta a fejeket: a
katonák jobban tisztelték és félték, mint saját felettesüket. Márpedig tekintetes Vaira lovag ebben is élen járt
emberei előtt,
- A parasztok? - firtatta közben a gróf őkegyelme.
- Máris morgolódnak, főméltóságú uram. Éjjel halásznak, hajnaltól napestig robotra fogjuk őket. Sötétedés után
tisztítják a hálót, így aztán elszunnyadnak kint a vízen, ami meg is látszik a zsákmányon. Márpedig azt esszük
mindahányan. Csak vihar ne jöjjön! A medvetermetű gárdatiszt nyomban felmérte, mi zajlik itt: palástolta
mosolyát. Igencsak jól értett az emberek nyelvén, felettébb jól ismerte gondolkodásukat és érzéseiket.
- Ez nem lehet akadály! - szögezte le irigylésre méltó parancsnoki eréllyel. Persze, könnyű erény ez annak, aki
ekkorára nőtt. - Hat emberem marad a templomnál - már ekként beszélt róla - a többi kivetkőzik, és vágja a
bozótost. Majd ha végeztem a körúttal, én is besegítek... kegyelmedre is számítok, lovag! Estére megleszünk, mert
készen kell lennünk.
Csend honolt. A gróf őkegyelme látszólag a gondjaiba temetkezett, mint ki alantasaira hagyja az efféle csipp-
csupp ügyek intézését; az íjászkapitány hallgatott, mert enyhén megszeppent a báró engedetlen szavaitól; maga a
szóvivő pedig nem szólhatott, mert hússal, borral, kenyérrel volt teli a szája., . egyszerre.
- A háború nem játék - folytatta azután, egyúttal kéretlen előadásba fogva. - Emberek élete a tét! Katonáké, akik
áldozatot hoznak a hazáért - harapott, rágott; mielőtt nyelt volna, teli szájjal mondta: - tartozunk nekik ennyivel.
- Néhány embert magám is nélkülözhetek - szúrta közbe fürgén a lovag, remélvén, hogy ezzel véget vet a kínos
beszélgetésnek. - Ám tévedett, mert a báró csak lenyelte a falatot:
- A győzelmet előre kell kivívnunk, hogy a csatában valóra válthassuk. Minden előnyt a magunk oldalára
kell állítani. Ami számunkra hasztalan, de az ellenségnek hátrányos, mindazt meg kéli valósítani; ami
számunkra hasztalan, de az ellenségnek előnyös, mindazt megkell szüntetni. Ettől végzi az ellen rohama úgy,
mint a köszörűkőhöz ütött tojás..
Vaira lovag szemei ékkő gyanánt csillantak, elméje szivacsként itta a szavakat.
- Miről is beszélt kegyelmed? - Ezt a főméltóságú admirális tudakolta, látszólag zavaros, elmélázó tekintettel. -
Valami fontosról maradtam le?
Az álruhás Enis Síita ezt már nem állhatta meg mosoly nélkül, így hát báró Antaera öntelt vigyora mögé rejtette
azt.
- Csak bátorkodtam tanácsolni á tekintetes kapitány úrnak, hogy csökkentesse a kényszermunkát - szólt. - A nép
ellenséges hangulata sokkalta nagyobb veszedelem, mint amilyennek a várfalak védelméből képzeli az ember. Az
elvégzetten munkát majd pótoljuk magunk A katonának arany a pihenés, ám a restség árt a fegyelemnek és az
éberségnek.
- Figyelemreméltó közhely - értett egyet főméltósága. - Akkor tegyünk így! - Más témára tért: - Látom,
kegyelmed hisz benne, hogy megtámadnak bennünket.
A gárdatiszt ravaszkodása eddigre célt ért az íjászkapitánynál, nem állt érdekében tovább szítani a viszályt.
- Főméltóságodat jócskán nagyobb léptékű gondok foglalkoztatják, mint a bozótirtás - kínált békejobbot. - Nem
hiszek én amúgy semmiben a Legnagyobb Úron kívül, éppen csak készülök rá. - Elégedetten nyalogatta zsíros ujjait
- Minthogy kegyelmed itt táborozik a flottával, bizonnyal meg is támadnak majd bennünket.
A sziget kellően nagy és sziklás, hogy megvethesse rajta a lábát a t shagrin had... már ha sikerül bennünket kiverniük.
A háború kiújultával fontosak az ilyen helyőrségek. - Mérsékelten zsíros kezével kupát emelt az ajkához. - Itt akad ivóvíz
a legénységnek, fa a sérült hajóknak, száraz ágy a sebesülteknek, és tengertjárt halászok a kihalt matrózok helyébe.
Ezért aztán bárki veti is meg a lábát ezen a szigeten, uralhatja a Lineas legészakibb vizeit. - Újabb cipót tört ketté, ezúttal
szárnyas húsát markolta hozzá; félelmetes étvágya, való igaz, jóllakatott volna egy medvét is. - Ennélfogva okkal
gondolom, hogy idejönnek, és ostrom alá vesznek bennünket... mármint, ha eljutnak
a szigetig.
A főméltóságú admirális már befejezte az étkezést, kecses ezüsttűvel piszkálgatta fogai közül a
húsmaradványokat. Nagy előkelően.
- Nem jutnak el - ismételte önmagát.
- Kegyelmed hadrendjében, úgy igaz, szépen mutatkozik, hogy tengeri csatára készülünk. Éppen ezért tanácsos
óvatosnak lennünk, mert az ellenség sem ostoba!
Itt elhallgatott, hogy újabbat harapjon, de a gróf őkegyelme türelmetlen intéssel követelte a folytatást. Mit volt
mit tenni, félretolta az ételt.
- Nem támadnak rá főméltóságod verhetetlen flottájára, inkább csónakokkal partra szállnak távolabb, és gyors
rohammal az erődöt veszik be. - Olyan mozdulatot tett, ami hívatott volt jelezni: ez csak féltevés, egy a sok közül. -
A zátonyokon átsegítheti őket bármelyik halász, de az is megeshet, hogy az éj leple alatt megszereznek, erővel
vagy aranyért, egyre megy, pár halászbárkát, így aztán, ha elég erősek vagy sikerül az utolsó pillanatig rejtve
maradniuk, akár sikerülhet is a tervük. - Többször egymás után az asztallapra bökött, hogy ujja csak úgy koppant a
deszkán. - Ezért szállásoltam be a gárdistáimat idefent, és ezért irtjuk ki a bozótost, A faluban számos kémük
élhet, nem árt tudatni velük, hogy számítunk még erre az eshetőségre is. Az ellenséges érzelmeket meg jobb nem
szítani, mert a nép azt az urat segíti, aki kevésbé sanyargatja.
Tekintetes Vaira lovag áhítattal hallgatta a nagyszerű embert, míg ellenben Gróf Palusztriai Galverana
őkegyelme ez idő szerint megrémült tőle: az embertől, akit Isten tudja, miféle szándék vezérelt ide. Az állát
dörzsölgette, sisakhoz vágott, kurta hajába túrt - igyekezett elleplezni zavarát. Kiábrándító kegyetlenséggel
hasított belé a felismerés, hogy a háborúnak nevezett stratégiai játékban, ami eleddig nem tűnt különösebben
eltérőnek a diplomáciától, most olyan emberrel került össze, aki mellett a legsikeresebb stratéga úgy válhat
belőle, ha néma és tétlen marad. Hálát adott azúrnak, hogy mindeddig nem ellenségéül, hanem szövetségeséül
rendelte a bárót De minthogy a hatalom szenvedélye nem ismeri az önzetlenséget ...
- Kegyelmed tanácsait megfogadom, mert olyan ember mondja őket, aki nagy segítségemre van - egyezett bele a
maga módján. Remélem, mihamarabb bebizonyosodik, hogy nem tévedtem.
- Hamarább is, mint kegyelmed gondolná - biztosította a másik. Minthogy a szolgák közben leszedték az asztalt,
az utolsó pillanatban maga is levadászott a tálról még egy húsdarabot, De nem kezdett bele, csak dédelgette a
kezében, miközben beszélt. - Mellesleg, ráakadtunk egy ládára a kápolna pincéjében. Felteszem, főméltóságod
tulajdona.
Figyelmetlenségében őkegyelme csaknem rávágta, hogy nincs tudomása semmiféle ládáról, de szerencsére
idejében észbekapott.
- A láda! - mondta időhúzásképpen. Szeme sarkából ellenőrizte, hogy az íjászkapitány jól figyel-e minden
szavukra: nem lehetett oka panaszra. - No, hát a láda - mondta - az bizony az enyém! Jól tartsa rajta a szemét
kegyelmed, mert olyan dolog van abban, ami ugyancsak értékes mind a Királynak, mind őszentségének. - Nem
állhatta meg, hogy tekintélye végett hozzá ne fűzzé: - Egyszer tán még azt is elárulom méltóságodnak, mi van
benne.
Ezzel véget is ért volna a reggeli eszmecsere, ha báró Altaera élő nem áll legújabb kérésével:
- Körbevezetne főméltóságod a szigeten? Hasznos lenne látnom, miként épül fel a védelmünk.,.. és örömest
találkoznék a káplárokkal is. A személyes kapcsolatok.,. hisz' tudja kegyelmed!
Őkegyelme elborzadt a gondolatra, hogy végigparádézzon katonái előtt ennek a kétlábú vártoronynak az
oldalán. Hogy is ne! Rögvest élceket faragnának a kettejük testméreteiről, márpedig nem kellet mélyreható
lélektan, hogy az ember kitalálja; kinek a hátrányára.
- Vaira kapitány majd elkíséri kegyelmedet. Jobbára az ő katonái védik a szigetet.
 A MÁSODIK NAPON, REGGELI UTÁN

Vaira tekintetes úr a messziföldön híres eluviési íjászok egy századának parancsolt. A sziget és azon belül az erőd
védelmével bízták meg, alárendelve őt a Catellán Flotta admirálisának. Igazi lovag volt, családja számolatlan
emberöltő óta szolgált tisztként az aranyármádiában, a seregben, melyet Ardúnia legütőképesebb és legjobban
fizetett zsoldos hadaként tartottak számon. Bárki oldalán hajlandónak mutatkoztak harcolni és győzni ezek az
emberek, aki megfizette szolgálataikat - ennek busás bevétele pedig a hercegi kincstárat gazdagította. Olykor
megsegítették a Királyt, máskor a Pátriárkát... Shagírtól ezzel szemben hűbéri kötelességből. óvták a hazát.
Báró Antaera ezt a gondolatot választotta diplomáciai hadjárata vezérfonalául.
- Csak méltatást hallok a kegyelmes Montamári Herceg őfőméltósága hadairól - kezdett bele a mondókájába
éppúgy, ahogy a kezében szorongatott húsdarab befalásába. Épphogy kiléptek a fővezéri barakkból. - Módfelett
öregbítik a hercegség hírnevét!
- Megtisztel méltóságod - szerénykedett a lovag. - Nekem nem érdemem.
- Ugyan-ugyan, az érdemek tagadhatatlanok! Akárkire nem bíznak egy századot ezekből a remek,
bátor katonákból. Érdemek kellenek ahhoz: családi és egyéni érdemek. .. tudom én.
- Méltóságos báró uram kiválóan van tájékoztatva, hogyha - bókolt vissza a másik - meg ármádiánk belső
szokásait is ismeri.
A medvetermetű férfiú felhős tekintettel révedt kelet felé:
- Csakugyan - ismerte be. - A tájékozódás a legfontosabb. Felderítők, kémek, kivallatott foglyok... felhalmozott
ismeretek, melyek csak gyűlnek, ki tudja, mikor lesz hasznuk.. Kegyelmédnek elárulom, lovag, ez az én
módszerem!
Lopva Sÿtisről ábrándozott az álruhás férfi. Egy holdnapja hagyták el a feledhetetlen várost... az örök várost! A
tévedhetetlen kém, a mester-stratéga, a kiváló katona... és honvágy gyötörte. Magnetikus erővel vonzották a
távoli tájak, az idegen emberek, aztán, ha elhagyta otthonát, máris haza kalandoztak a gondolatai. Erővel
szorította vissza a feltoluló emlékeket - egy ardún báró nem így gondolkodik.
Harapott a húsból, felkacagott.
- Úgyhogy csak vigyázzon kegyelmed, mit árul el nekem!
Ekkor értek a vár legmagasabban fekvő részéré. A szirtfok tenger fölé törő orma volt ez, valaha itt állt a
palotaszárny: egy lakótorony a merőleges épületek csücskében. Lerontott falai csonkán és fedetlen vádolták az
eget, még a szinteket adó födém is hiányzott, csak gerendáinak helye ásított sötéten a kövek között. Némelyikbe
friss ácsolat kapaszkodott, s vezetett az odafent kiépített „magasleshez".
Lám, védelmünk lelke! - tudatta büszkén az íjászkapitány. Két katona bámult le rajuk, a szókatlan perspektíva
lehetetlenné tette számukra az előírásos tisztelgést. Habár számszeríjukat és kardjukat is magukkal vitték, igazi
fegyvereik jelzőzászlók voltak.
- A jó összeköttetés olyan a seregnek, amilyen embernek a keze gyorsasága.. . mivelhogy hiába lakozik
medveerő az arculcsapásban, ha a másik elkapja a fejét. - így elmélkedett a báró a torony tövében, a reggeli utolsó
falatja közben. - Csak azt árulja el kegyelmed, lovag, minek kuksolnak azok odafenn? Az öbölből akkor is jól látnák
őket, ha amott a párkánynál lennének!
Az íjászkapitány titokzatosan mosolygott, mire a báró arcán is széles vigyor terebélyesedett ki:
- Persze kitaláltam én, hogy van oka... de mi az? Beszéljen kegyelmed, hisz' szemlátomást majd' kicsattan a
büszkeségtől!
A másikat nem kellett nógatni.
- Méltóságod innen nem láthatja, odafentről is csak az, tudja, hol keresse, de az ittenieken kívül négy csapatom
van még a szigeten. Egyenként négy-öt fő a stratégiai pontokon, ahonnan belátják a szigetet, a partot és a tengert.
Megfigyelők... de ha ostrom alá vesznék bennünket, jó szolgálatot tesznek majd a gyűrűn kívül. - A palotagárda
hatalmas kapitánya elismerően lapogatta még a tiszt vállát a tisztábbik kezével - cseppet sem rejtette véka alá
elégedettségét, így akik távolabbról látták, milyen jól elbeszélgetnek ezek ketten a magaslaton, a torony tövében,
ugyancsak irigyelték Vaira lovagot.
- No hát, efféle érdemekről szóltam az imént! - emlegette fel báró Antaera. - Ha nem ismerném lovaguram
rendíthetetlen hűségét, bizony mindent megtennék, hogy átcsábítsam Őszentsége szolgálatába. így azonban... -
Nagyot legyintett rá, sóhajtott, más dologra tért; - Bátor katonák azok odakint! Lekötelezne, barátom, ha
megizenné nekik - bökött hátra, fel a feje fölé-, hogy báró Antaera üdvözli őket. Fejenként egy aranytallért
adományozok nekik.
- Az húsz arány! - hökkent meg a másik. - Kisebb vagyon!
- Estére hiánytalanul ott lesz uraságod asztalán.
 - Méltóságod... több, mint nagylelkű. - És már intézkedett is.
- Ah! - A báró legyintett: kicsinység. Egyébiránt megért ennyit, hogy kitudja, valóban húsz emberről van szó, és
nem többről. . Immár kétségtelen, mért a zászlójeleket az összes csapat látja, miként bizonyos az is, hogy a lovag
nem egészíti ki az összeget a saját erszénye terhére. Az ám, de volt más célja is a ravaszságnak.
- Fájdalom, nem jutalmazhatom meg az összes katonáját tekintetes lovag, mert az már tetemes összeg volna.
Uraságod emberei valamennyien zsoldosok, most mégis hűbéri kötelességből ontják a vérüket. ..ez így nem
tisztességes!
- A fele zsoldot megkapják - szúrta közbe a másik.
- Tudom én! No, de akkor is! Főként uraságodnak lehet terhes, hiszen a hercegi kincstár is kevésbé gyarapodik.
- Kegyelmes herceg urunk hű a Királyhoz.., és mindenekelőtt Őszentségéhez.
- Tüdőm én! - ismételte önmagát á báró. - Az ország érdeke megkívánja. - Közben, minthogy odafenn kürtszó
harsant, fél szemét a magaslesen tartotta: megnyugvással vette tudomásul, hogy á tengerészeknél bevett
zászlójelekkel integetnék - persze, mimást is használhatnának a sokcímerű, innen-onnan összevont seregben?
Amott a párkánynál is négy hatalmásság lobogóját lengette a reggeli szél: a Királyét, a Pátriárkáét, a Montamári
Hercegét, és a Palusztriai őrgrófét, azon kívül meg az Armada, a Catellán Flotta, az aranyármádia valamint további
négy, még számára is ismeretlen hűbéri Bandéria hadizászlait... utóbbiak kétségkívül a hajókon katonáskodtak.
- Hazánk érdeke mindenek előtt való - folytatta az imént megkezdett gondolatot pillanatnyi tűnődés után. -
Kegyelmed vállán lovag, akkor is nagy teher nyugszik. A herceg bizonnyal megvonná kegyét, ha ingyért veszne oda
száz jó zsoldosa! Így aztán engedtessék meg azt tanácsolnom - azzal barátian a másik vállára helyezte irdatlan
tenyerét - úgy vigyázzék kegyelmed, minél több embert vigyen haza épségben! Egy csónakban evezünk itt, mert
magam is betéve tudom, mit jelent mások katonáit hadba vinni.
Az eluviesi számszeríjászok egyenes természetű kapitánya csak hümmögött ezek hallatán, mert mondania rá nem
volt mit. Úgy igaz: hősiesség és ostobaság, bátorság és vakmerőség, megfontoltság és gyávaság közel esnek
egymáshoz. Köztük a magafajta nincstelen lovag az életben csak egyszer téveszthet... a határvonal alkalomról-
alkalomra máshol húzódik, mindig felismerendő, hol.. . és a bárónak, abban amit mondott, tökéletesen igaza volt.
- No, ezt csak azért említettem - lökte tovább a társalgás kátyúba zökkent szekerét a másik -, hogy látsszék, mi
okból törekszem megszervezni itt mindent; Inkább izzadok most bozótirtás közben, mint azután őszentsége
magánlakosztályaban Apologetában!
Miközben ezt mondta, magához intett egy falubéli szolgát, hogy annak ruhájába törölhesse zsírosabb kezét.
- Lódulj, fiam! Hozz vizet a kútról! - parancsolta a nálánál idősebb férfinak. Eztán a lovagra tért a figyelme ismét:
- Míg ideér a vödör, én felmászom körülnézni - biccentett az ácsolmány felé, és válaszra sem várva nekiindult.
Tekintetes Vaira lovag még ha akart, sem ellenkezhetett volná.
A csonka torony legmagasabbik sarkában összeeszkábált les nem állt többől néhány keresztbe fektetett
gerendánál. A két katona ugyancsak szorosan fért meg itt már magában is, hát még a medvetermetű uraság
érkeztekor. Igyekeztek félrehúzódni, ámennyíre csak lehetett, így is jóval közelebb szorongtak hozzá, mint
amennyire egy efféle hatalmassággal szemben az ildomos volna. Szorongtak hát lélekben is.
- Remek a kilátás! - Ellenben a báró cseppet sem feszélyezte magát. - Hah! A hajók! A tenger! A falu! Mutasd
csak fiam, hol is rejtőznek a mieink?
A katona sorban megmutogatta: valóban azok a pontok voltak, ahová a báró is kivezényelte volna az embereit,
ha történetesen ehhez a taktikához folyamodik. De ő itt és most nem alkalmazná ezt a taktikát! Még mit nem!
- Helyesen járt el kegyelmed - dicsérte ennek dacára a lovagot, amint földet ért újra a lába, - Csakhogy akad még
két másik hely is; A falun túli magaslat, mert amögött nem látni az öblöt, ott biza' észrevétlenül partra
szállhatnának. Meg én vezényelnék egy csapatot keleten annak ,a vízmosásnak az erdejébe is. No meg, ha
uraságod helyében lennék, az összes csoportot megerősíteném két-két emberrel.
Az íjászkapitány vagy egyetértett, vagy csak nem merészelt nyíltan ellentmondani a tapasztalt stratégának, mert
így mentegette magát:
- Igaza van méltóságodnak. Mennyire hogy! Bár lenne elegendő emberem!
Nos, a ravasz báró pontosan ezt a mentséget várta, vágta is rá íziben az előkészített választ:
- Hisz' már nem akadály, lovag! Magam a templomot, de ekként a várat is védem. Kegyelmednek felszabadult
másféltucat katonája.
Eztán Vaira lovag be kellett lássa a másik igazát; bele is egyezett a tervbe... és ez így folyt egész délelőtt. Két
előkelő ruhás, harcídíszbe öltözött nemes (és szolgáik) járta a várat és a környék harcálláspontjait, bástyáit,
stratégiailag jelentős helyeit. Mindenütt megtorpantak, a báró tanácsokat sorolt, a lovag intézkedett - a bolond is
láthatta, ki parancsol itt. így érkezek el a kapuhoz, hol gróf Palusztriai Galverana őkegyelmébe botlottak. Népes
kíséretével a kikötőbe igyekezett.
 - Hódolatom főméltóságodnak! - hajbókolt a báró. Számos katona vette őket körbe. Bizalmasan közel hajolt a
hatalmasság füléhez, mindenki láthatta ezt, de szávait senki más nem hallotta: - Intézkednünk kellenék az ereklye
ügyében! - Azután, mintha csak most eszmélne rá, meghőkölt: - Kegyelmed feldúltnak látszik!
- Futárhajó jött- tudatta az valóban feldúltan. - Támadás érte.
- Nocsak!
- Nem bánnám, ha kegyelmetek is elkísérnének! - Aztán, hogy keretet is adjon a kérésnek, úgy döntött -
Összehívom a vezérkart. .. a hajómon.

MÁSODIK NAP DÉLIDŐBEN

A kétárbocos csatahajó újonnan épült, mégis történelmi nevet viselt: Conflatura. A dún vallást megújító
mozgalmat nevezték ekként az ősi időkben, ám a hajó történetében e szó, beolvasztás, nagyon is időszerű
értelmet nyert. Az Armada egyesítését üdvözölte. Fenségesen ringott az öböl nyugodt vizén; oldalában hat-hat
tűzköpő rejtezett az ablakdeszkák mögött, fedélzetére nyolc ballisztát, hosszan előrenyúló: orrbástyájára két
katapultot terveztek a hírneves catellán hajóépítő-mesterek. Arzenálja a legtekintélyesebb hajók közé emelte a
Vitorlák Tengerén.
Mellette megpörkölt csúf kiskacsának látszott az egykor kecses és fürge futárhajó. Néhány napja még sirályhoz,
hattyúhoz mérte volna a költői képzelet, most félig leégett, tépett roncs volt törött árbocával és hasadt vitorláival.
Beszakadt oldalánál gálya taposhatta le, mert megdőlve, vízzel félig telve vergődött a könnyűi hullámokon -
miként menekült meg, s jutott el idáig, értő szem abban az Úr kezét gyanította.
- Átkozottak! - Ezt sziszegte gróf Palusztriai Galverana őkegyelme, a Catellán Flotta admirálisa, és ökölbe szorult
a keze. Csónakjuk megkerülte a tönkrevert bárkát, a csatahajó oldalához simult.
Kötélhágcsón másztak fel á fedélzetre mind az urak, azután szolgáik és kíséretük, Sorra érkeztek nyomukban az
újabb csónakok A hajótatban, a Conflatura tiszti ebédlőjében ülték még a haditanácsot.
Még nem is érkeztek meg mindahányan, mikor a katonák vállukra támaszkodó sebesültet kísértek be. Alacsony,
erőteljes testalkatú ember Volt; élte delelőjén túl, kemény, de fájdalmas fintoroktól rángó arccal. Kezén, fején és
az elkoszolódott ruha alatt feltehetőleg az oldalán is a felcser friss kötései fehérlettek - szerencsére sérülései
korántsem voltak olyan súlyosak, mint amilyennek a látvány sejtette.
- Ez az ember két társával együtt túlélte, a támadást és elhozta idáig a hajót - jelentett az egyik kísérő.
Eddigre néma csend támadt a tanácskozóasztal körül* mert a sérült érkezése belefojtotta a szót az élénken
vitázó urakba,
A főméltóságú admirális gesztusa Sinturella lovagnak a testvérhajó kapitányának juttatta a szót, mint első
emberének.
- Katona! - szólította meg az a sebesültet, büszkén a kitüntető figyelemre, miben parancsnoka részeltette. - Ki
vagy te?
- Agira a becsületes nevem, nagyuram, de a társaim Szatócsnak szólítanak, mert az volt az apám, és így magam is
értek hozzá. Meg is javítom mindenkinek a..; - Itt leintették, sebesültnek kijáró türelemmel szólították fel: tán a
lényeget jelentse. Eztán így is tett: - Káplár vagyok az Armadában, az Aurán (Szellő) szolgáltam. - tekintetével
búsan intett, amerre a futárhajót sejtette, -Kegyelmes gróf úrnak hoztunk üzenetet a Főadmirális úr
őfőméltóságától... de elkéstünk. .
- Mi az üzenet? - Maga a címzett szólt közbe.
- Aztat én nem tudom pontosan, főméltóságú nagyuram. Egy lovag volta követ... aki odaveszett.
Báró Antaera kellően éléseszű volt hozzá, hogy he kerülje el figyelmét az apró következetlenség.
- Ne hazudj, kurafi! Olyan kémény hangon ripakodott rá, pú rosszallást váltott ki többekből az asztal körül (Hát
nem látja a báró, milyen hős volt ez az ember?!). De az csak tovább szigorított a hangnemen: - Honnan vetted
akkor, hogy késik az üzenet?
- Hát... mert megtámadtak bennünket! - bökte ki amaz, és dicséretére legyen mondva, nem szeppent meg a
hatalmasság haragjától. Azt íis belátta, hogy ez így önmagában nem elegendő magyarázat, bevallotta még: -
Kezeim közt halt el a lovag.
Sinturella kapitány mindenkit megelőzött:
- Mit mondott akkor? - Ezzé visszavette a kérdezés jogát.
- Megparancsolta, hogy mindenképp jussak el Transinea szigetére, és mondjam meg a főméltóságú admirális
úrnak, hogy a shagrin flotta holdnappal hamarabb kifutott és nem keletről, hanem nyugatról, kerüli a szigetet. -
Mindezt egy szuszra hadarta el, mint aki betanulta.
Felhördültek ekkor az urak, nagy lett a hangzavar, heves a vita, szélesek a kézmozdulatok. Ezt kihasználva báró
Antaera a sebesülthöz lépett, mélyen a szemébe kémlelt, közel hajolva fürkészte az arcát, azután megparancsolta
a katonáknak, hogy tegyék szabaddá bal felkarját. A ruhaujj alól régi heg tűnt élő: csúf, formátlanná égett bőr
borította azt egész a fickó válláig. Többen felfigyeltek erre a különös viselkedésre; a beálló csendben biztosan
csendült az apologetai gárdakapitány hangja:
- Ismerem ezt az embert! – Megenyhült tekintettel mérte végig megint. – A palotagárdában szolgált, mígnem
megsértett egy Priort, akkor elkerült onnan, nem tudom hová.
- A flottához, méltóságos uram - vallotta be az. - Immár négy esztendeje.
A bárón látszott, felrémlenek a régi emlékek; így szólt az urakhoz: - Jó katona volt, csak tiszteletlen. - A
káplárhoz beszélt újra: - A hajód elsüllyedt, bajtársaid odavesztek. Az úr kegyelméből te megmaradtál és
teljesítetted a küldetést, mintha lovag lennél. Jóvátetted a hibát. Ezennel visszaveszlek a gárdába... aligha
emlékszik már rád az a sértett kegyelmesség.
A maga részéről be is fejezte a társalgást. A többi urak még hosszan faggatták a katonát: hol, miként, mennyi
ellenséggel találkozott, hogyan zajlott a támadás, mi módon menekült meg? Az pedig tisztességgel válaszolt,
legjobb tudása szerint, így aztán a főméltóságú admirális előtt lassanként kirajzolódott egy ugyancsak
veszedelmes ellenséges hadművelet terve.
- No, és kegyelmed báró, mit tanácsol? - Ezzel fordult őkegyelme a gárdakapitány felé, miután tisztjeivel
hosszasan tanácskozott.
A medvetermetű katona szótlan ült mindvégig, és csak hallgatta a mások véleményét. Aligha illett ez össze
eddigi habitusával, talán éppen ez szúrt szemet a másiknak,
- Tudja azt jól főméltóságod, mi a kötelessége - hárította el most is a kérdést. - Ha pedig a személyes tanácsaimra
kíváncsi, nos azokkal igazán nem kívánom feltartani az urakat.
Megértette a királyi rokon a titkolt kérelmet, nem is akadékoskodott Befejezte annak rendje és módja szerint a
tanácskozást, elbocsátotta a, kapitányokat, s csak azután ismételte újra, mikor már kettesben maradtak:
- Akkor hát, mit tanácsol kegyelmed?
- Főméltóságodat ugyancsak pártolja az Úr-vélekedett erre a báró, jó szokása szerint nagy kerülővel közelítve
mondandója magvához. - Olyan lehetőséget juttatott újfent kegyelmednek, mit kihasználatlanul hagyni valóságos
istenkáromlás lenne.
Ám úgy látszik, őkegyelmének sietőslett a dolga, mert nem volt ínyére a sok beszéd.
- Lekötelezne uraságod, ha világosabban Beszélne!
- Legyen úgy! - adta be derekát a báró. - Elsőként ott volt az ereklye, melyet főméltóságodnak van módja
megtalálni, most meg adódott lehetősége látványos hadisikerre is. Nem értem, mi végre a tétovázás? Vagy tán
kivárja kegyelmed, míg odaér az ellenséghez a főadmirális az Armada derékhadával? Hogy aztán kegyelmed
személye a Catellán Flottájával csak amolyan kisegítő szerepben tűnhessék fel? Ha magam lennék ilyen kedvező
helyzetben, már. bontanám is a vitorlákat, hogy . mihamarabb beleköphessek a shagrin hajók nyomdokvizébe! -
Hangjának szándékosan adott ingerült színezetet?
Az admirális őfőméltósága még inkább elbizonytalanodott, minthogy fejéré; olvasták mindazt, amin titokban
vívódott. Hangja alig érzékelhetően, de elvékonyult: először kért tanácsot igazári szükségből.
- Az én parancsom a szigetet védeni. Ezek megkerülték a szigetet, . . nem támadják meg! A shragrín flottát
szétverni az Armada dolga.
A báró felállt, a tattükör széles ablaksorához sétált, és a párkányra támaszkodva kibámult az öbölre. A
legyőzhetetlen Catellán Flottában gyönyörködött.
- Egyáltalán hallotta kegyelmed,' amit mondtam? - így türelmetlenkedett a gróf őkegyelme, mert csak múltak a
szívverések, és a másik nem felélt.
- Hallottam én - egyre csak kifelé nézelődött -, hogyne hallottam volna? Éppen csak töprengek a kegyelmed
helyzetén.
- No lám! - mutatott rá a másik, mert így legalább azon diadalt ülhetett, hogy amaz is belátta: nem olyan
egyszerű kérdés ez. Ám korai volt az öröm:
- Azon töprengek - a báró lassan beszélt -, vajon min töprenghet kegyelmed. Hogy tán én nem látok itt valami
akadályt, ami főméltóságod előtt pedig nyilvánvaló? Mért én azt látom, hogy £ Catellán flotta őrzi a Lineas
legnyugatibb száraz pontját. Namármost, ha a shagrin had keletről törne át a szigetek között, akkor megérteném, hogy
kegyelmed az Armadára hagyja a tisztogatást, hiszen az a pont az őrgrófság szempontjából mögöttünk van...
node nyugatról kerülnek, a mi felségvizeinken! Ekként, ha Lénea városa felől nézzük, akkor a shagrin flotta rajtunk
túl esik, következésképp a szigetet fenyegeti legelőbb! Értnek folyamodványa az is, hogyha áttörnek, az olyan,
mintha kegyelmed hitszegő módon átengedte volna őket... vagy ami még rosszabb; ugyanaz történik, mintha
elfoglalták volna a szigetet.
A királyi rokon nagyokat hümmögött, hallgatván ezt a némileg nyakatekert fejtegetést.
- Arra utalsz ezzel, báró uram, hogy ne a Király érdekét nézzem, hanem a Léneai őrgrófét?
A gárdakapitány csak meredt az ablakon kívülre.
- Nem merészelnék ilyet tanácsolni. Csak felhívtam kegyelmed figyelmét, hogy erre hivatkozhatunk,
 - Csakhogy ez a Király flottája!
- No, de kinek a szigete? - Minthogy a hátát mutatta, rejtve elmosolyodhatott. - Mit is kapott főméltóságod
parancsba, mit kell tennie?
Csend lett. Mindössze a szék lába, majd a padló nyikorgott, ahogy őkegyelme felpattant, hogy fel s alá járkálva
hányja-vesse meg magában a javaslatot.
- Kegyelmed, báró, zseniális elme - született még végül a döntés. - Beszéljünk a részletekről!
- Tegyen úgy! - Felettébb készséges volt ma ez a dúvad hírű ember. - A szigeten helyőrséget kell hátrahagyni...
ami részben adott is, hisz ezért küldték kegyelmeddel Vaira lovagot az íjász-századával. - őkegyelme önkéntelen is
rábólintott. - Azután itt vagyok én az embereimmel, kik látszólag a templomot,'valójában, mint tudjuk, az ereklyét
őrzöm. Ez a kettő tehát nem válhat el egy-mástól:, az ereklye á templomban marad, hol amúgy is nagyobb
biztonságban van, mint kegyelmed hadjáratán.
Gróf Paluszriai Galverana őkegyelme kurta kézmozdulattal hallgattatta el.
- Értem a tervet - jelentette ki. - Uraságod mindenáron a szigeten szándékszik maradni. Rendben. Én elhajózom a
flottával, ám előtte mindenki füle hallatára kegyelmedre bízom az ereklyét, amit én találtam meg. - Törte a fejét,
hogyan kovácsolhatna magának minél nagyobb érdemeket, pusztán a ravasz megfogalmazással. - Hirdessük ki,
hogy uraságod valójában azért jött Transineára, mert én üzentem őszentségének az ereklyéről, s ő kegyelmed
személyében küldött annak oltalmat. Ékként az ereklye is és kegyelmed is a szigeten marad, nekem pedig adódik
okom bejelenteni, mekkora szolgálatot tettem egyszerre őfelségének és őszentségének
A palotagárda kapitánya fontolóra vette az ajánlatot. Elfordult az öböl látványától, féligrészt letelepedett az
ablakpárkányra - amit bizony kevesen értek volna fel az ülepükkel - baljával az állát simogatta, jobbjának ujjai bal.
csuklójára zárultak. Úgy festett most, mint valami rossz ízléssel formázott szobor.
- Legyen úgy! - bökte ki nagy sokára. - Főméltóságod alaposan elhitette velem, hogy a tanácsaimra szorul, holott
pedig lám, mindvégig az orromnál fogva vezetett. Kegyelmed újfent szép hasznot húzott a társalgásunkból!
- Ah, méltóságod túloz! - A királyi rokonnak igencsak sután ment a szerénykedés. - Mindössze éltem
a lehetőséggel!
- Akkor legyen kegyelmed nagylelkű á legyőzöttel; gróf uram: nekem is vannak kisebb kívánságaim.
Még a nyájas szavakkal is csak óvatos biztatást sikerült kicsikarnia:
- Lovagi neveltetésem erre kötelez. Mondja hát kegyelmed.
- Ember marad a szigeten elegendő, ám szükségem lenne két ballisztára a kapu védelméhez. - A báró kivételesen
nem kertelt, kimondta egyenesén: - Ha két kisebb hajóról leszerelnénk egyet- egyet...
- Ugyan már! - vágott szavába a másik. Ekkor már valószínűtlennek tűnt a kedvező válasz, a gárdakapitány
gyűjtötte is az érveket a meggyőző beszédhez, végül mégis jobban járt, hogy késlekedett, mert őkegyelme ekként
folytatta: - A leszerelésre semmi szükség, hoztam magammal több szétszedett ballisztát, katapultot és még
tűzköpőt is. Sorolja csak kegyelmed, miből mennyit igényel!

MÁSODIK NAPON SZÜRKÜLETKOR

A hagyományok szerint hadba indulása előtt a Flotta lakomát ül: ilyen alkalmakkor a katonák számára is süttetik
ökör, ingyen méretik a bor, ki mértéken túl nyakal, az pedig negyedszáz vesszőcsapástól bűnhődik másnap....
Minthogy azonban a kapitányok szürkületre már hajóik nyomdokvize mögé kívánták a veszélyes zátonyokat,
ezúttal csak szárnyas és egyéb aprójószág került a nyársakra, s kevesebb volt az itóka is, nem lévén, idő a
kijózanodásra.
Kurta mulatság volt. A gróf őkegyelme beszámolt terveiről, a megegyezés szerint beszélt az ereklyéről is;
némelyek megértették, micsoda nagy dolog van itt kibontakozóban, legtöbben mégis csak saját
hadiszerencséjükkel és eljövendő élőmenetelükkel törődtek. A tisztek teljes harci díszben ültek a várbéli asztal
körül, mindösszesen három áldomást ittak: a Királyra, Őszentségére, és legvégül főméltóságú admirálisukra. . .
meg aztán leges-legutoljára, mintegy ráadásként a győzelemre is, Ez utolsót csaknem elfeledték, ám báró Antaera
résen volt, s emlékeztette őket a könnyen végzetessé válható mulasztásra.
Azután a vár fokán és a kikötésen felsorakozott a helyőrség minden katonája, hogy búcsút tisztelegjék a sorban
kihajózó vitorlások előtt. Az öbölben mindössze a Misericordia maradt, s kívüle még egy lomha teherhajó, mely az
aranyármádia íjász-századát szállította.
- Isten legyen , velük segítse őket győzelemre - mormolta a várfok párkányán Vaira lovag, hosszan csodálva
az egyre sötétülő északi,, majdan nyugati égboltnak forduló hajókat. - Ha csatát vesztenek, nekünk is végünk.
Amolyan nyugalmas időszak volt ez, mikor hosszú percek telhettek kit szó között - sokára felelt a báró is:
- Egyet se féljen kegyelmed, győzni fognak. Bennünket hatalmas ereklyeoltalmaz, uraságod katonái bátrak és
pihentek. ..az enyémek sem tegnap óta viselik a kardot az oldalukon! - Rálegyintett a dologra. - Ha ma nem is
végeztünk vele, holnap kiírtjuk a bozótost is.
 Mert a két csapat katonái együtt dolgoztak egész áltó nap, csak a mulatság végett szüntették be a kaszabolást -
ha még nem is az ellenségét, de legalábbis az ellenséget pártoló cserjékét. Ez idő szerint pedig együtt imádkoztak a
templomban.
A két vezér búcsút mondott egymásnak, s mindkettő visszatért övéi közé. Báró Antaera őméltósága a kápolna
felé irányította léptéig Odabentről könyörgő ima dallamfoszlányai jutottak el a füléhez: jókora tömeg gyűlt egybe
a kis csarnokban katonákból és halászokból, tömjénnel illatosított áporodott levegő sodródott ki a szabad ég alá a
szellőzés miatt tárva hagyott kapun.
A palotágárda kapitánya elnyomta mosolyát: aki az oltár mellett kenetteljes hangon előénekelte a fohászt, nem
más volt, mint az ifjú Galior... pontosabban Caliorus testvér. Miseruhát viselt - a magukkal hozott szabóval
varratta- két segédje is akadt, azok a palótágárda egyenruhájára húzták rá a jelmezeket. Többé-kevésbé pontosan
követték a szertartás menetét, hisz' nem csak az ardún nyelvet ismerték, hanem a szokásokat, törvényeket,
hatalmi viszonyokat... egyszóval mindent, amit egy hollónak tudnia kellett hozzá, hogy Enis Siita beválogassa a
„Misszió" rejtnéven tervezett küldetésbe. Alig több mint harmincan feleltek meg - többségük ereiben ardún vér is
csorgott.
Á2 álruhás Enis Siita mosWérdre ereszkedett, mint mindenki más a templomban, csakhogy ő imádság helyett a
gondolataiba mélyédt...
A közös imádság végeztével mindössze öten maradtak vissza a kápolnában, minthogy a palotagárdisták udvarias
eréllyel kitereljek mindenki mást. Öt férfiú: Caliorus testvér, a néma szolga, a hajótörött Agira és a „Láng"
nevezetű harcos... meg persze vezérük, Enis Siita. Odakint társaik vigyázták az épület környékét - mindenféle
tevékenységgel elleplezve őrségüket-, az idebent maradtak mégis visszafojtott hangon tárgyaltak, ámde sÿtisi
nyelven:
- Csapjunk le, uram! - sziszegte a Láng; ő vezette a Misszió csapásmérő szakaszát. - Ennyi katonával játszva
elbánunk, és miénk a sziget. Sok bort vedeltek, vissza nem tér az alkalom!
Ahogy lekapta gárdista-kalapját, haja Vörös szénaboglyáként ágaskodott a fejé tetején, rakoncátlan önállósággal
tagadva még a természet és a jó ízlés törvényeit. Amilyen veszedelmes harcos volt ez a hirtelen ifjú, olyannyira
nem látszott annak. Vékony és magas termete, szeplők pettyezte ábrázata inkább illett holmi igrichez,.. akárcsak
tüzes vérmérséklete.
- Sok vért követel! - vetette ellene a „Néma", kinek mágikus akarata jótékonyan oltalmazta ezenközben
mindahányukat.
A hajótörött is vele értett egyet:
- Nem ez volt a terv!
A lángvörös ifjút igazán nem kellett volna emlékeztetni,
- Tudom, mi a terv... nem egészen ez! - Vádlón meredt ujja a másikra. Azt is tudom, mekkora áldozatot hoztál,
de a rajtaütéshez én értek. Ne várjunk tovább, azt mondom: most vagy soha!
Agira - sÿtisi nevén ArnCasetis Nior - fattyú nemes lévén évekig tisztként szolgált kereskedőgályákon, s fél
esztendeje a Ház legkisebb, mégis talán legveszedelmesebb hadigályájának kapitánya volt. Mindezt hátrahagyta,
hogy önnön tőrétől sebzetten, önnön vérét kiontva az ellenfél kezére játssza magát - a terv érdekében. Ő
zsákmányolta fél esztendeje a Misericordiát (akkor még „Laseivus" néven), s ő szerezte be a Misszió, sikeréhez
elengedhetetlen ardún futár-vitorlásokat isi Tál sok munkát áldozott és túlontúl sok álmot kockáztatott ezért a
tervért ahhoz, hogy most egy fejvadász diadalra szomjas hevülete okán felrúgják.
- Nem értek egyet, uram - mondta csendesen. - A tervet, meg ha részleteiben el is tértünk tőle,
mindeddig sikerült megvalósítani. Hadakozni ráérünk akkor, ha nincs más mód.
- Nior mellett vagyok, uram - foglalt állást végérvényesén a ; „Néma", is.
Fegyelmezett katonák lévén itt mindhárman elhallgattak, további érveik csak a szót csépelnék. Tanácsaik
elhangoztak, a döntés immár vezérüké - máskor is így volt, és lesz ezután mindig.
Enis Síita pedig nem szólt közbe,, csak figyelte embereit. Érveiket és kérdéseiket maga is felvetette már
gondolatban az imádság alatt.
- Mindkettőtöknek igaza van, én mégis Casetis kapitányra hallgatok - határozott ekkor. Döntésébe a Láng
minden látható jel, fintor, és bosszankodás nélkül, nyugodott bele.
- Ahogy parancsolod, uram.
Enis Siita viszont ismerte annyira embereit, hogy ne feledje, a harcos bár szóval sem említi, de indoklást vár. És
valóban, bizonyos esetékben a parancsnok magyarázattal tartozik a katonáinak, amit megtagadhat ugyan, ám
akkor helytelenül cselekszik. Ezért így szólt:
- A rajtaütés győzelmet hozna. Hogy az erdőbe vezényelt csapatok és a falusiak észlelnék-e... nem tudom...
hiszem, hogy észrevétlenül is sikerülne. Három okból utasítom el. - Ugyanennyi ujját felmutatta, majd az egyiket
rögvest lé is csukta: - Egyrészt nem akarok vérontást... százak élete árán a shagrinok is elfoglalhatnák maguknak a
szigetet. Másrészt, túl értékesek az embereim ahhoz, hogy akár egyet is elveszítsek közülük. Harmadszor - utolsó
kinyújtott ujja is az ökölbe zárult - ha mégsem maradnánk észrevétlenek, és a flotta hamarabb visszaérne,
minthogy a shagrinok partraszállnak a szigeten... nos, akkor kegyetlen ostromra számíthatnánk. Márpedig a Holló
nem nyílt harcba való! Elfogadod az indokaimat, Láng?
A vöröshajú elvigyorodott. Annyiszor adta már bizonyságát makacs természetének, hogy válaszában nem igazán
kételkedett senki:
- Még mit nem, uram! Még hogy észrevennének?! Még hogy emberveszteség?! No, de te vagy a parancsnok,
uram, és a katona legfőbb erénye az engedelmesség, uram. - Továbbra is szemérmetlenül vigyorgott. - És én jó
katona vagyok, uram. . . olyan jó, hogy még a pimaszságomat is elnézed nekem, uram. Úgyhogy nyugton
maradok a mesterien kiképzett értékes ülepemen... uram.
Mindannyian mosolyogtak - a Lángra valahogy soha nem haragudott senki... talán csak az ellenség.
-Az Ég vert meg bennünket, hogy éppen te beszélsz ardúnul a késelők közül – dörmögte Casetis kapitány.
Kedvtelő marakodásuknak a parancsnok intése vette elejét. Keményebbre fogta a hangját:
- Holnap eljön a mi időnk. Ha mégsem Válna be a terv, harcolni fogunk. Ne feledjétek! Szigorúan megtiltom,
hogy ardún egyenruhában kardot emeljetek bárkire is! Amint fegyveres összecsapásra kerül a sor, ledobjátok a
bíbor zubbonyt, és kitűzitek a Carvis-signumot; Akinek módja van rá, átöltözik és Házunk egyenruhájában harcol.
Aki megszegi a parancsomat, azt saját kezemmel vágom le. Ti tudassátok az emberekkel!
Miután ezzel is megvoltak, feloszlott a titkos gyűlés. Ki-ki nyugovóra tért. Mert holnap…

A HARMADIK NAPON

Báró Antaera a nyílt ég alatt étkezett, a várudvaron ácsolt hosszú asztalnál. Egymagában volt, Vaira lovag
korábban reggelizett ma, azután kilovagolt (három lovat hoztak összesen a szigetre) megszemlézendő kihelyezett
harcálláspontjait. Minthogy a báró még tegnap este a lelkére kötötte, vitte magával az adományozott aranyakat
is.
Őméltósága ezenközben mártogatta a kenyeret, falta a húst,, és figyelte maga körül az emberek ténykedését -
ahogy étkezett és kismerhetetlen ábrázattal szemlélődött, olyan volt, mint valami nagy, rosszindulatú keselyű.
Szemközt vele a kápolna állt. Annak bejáratát hajnal óta két palotagárdista vigyázta, de posztolt kettő odabent
is, ugyanis a báró parancsa szerint közszemlére tették az oltáron az ereklyét, hadd imádkozzék ahhoz bárki
emberfia. Jöttek is sorban az emberek mind, ki cseppnyi időt szakíthatott munkája közben: halászok, asszonyaik,
katonák az aranyármádiából. De a bárót nem csak az utóbbiak érdekelték; tépte és rágta a húst, áztatta a
kenyeret, közben vizsla szemmel megfigyelt mindenkit a templomkapuban;
Balról kopácsolás hangjait hozta felé a szél. A nyugati domboldalban népes kis kompánia gyűlt egybe
gárdistákból, íjászokból és falusiakból, ezek mind a bozótost kaszabolták - ki karddal, ki baltával. Délre
meglesznek, vélte a falatozó férfi. Akik együtt dolgoznak, megszokják és elfogadják egymást. Ennek pedig nagy
haszna lesz az elkövetkezendőkben.
Északon, a kápolnán túl a „fellegvár" tornyosult... csonkán és romosán, a néhány napos helyreállítás még a
látványán is alig javított. A lakótorony tetején ott gubbasztott a két őrszem: az egyik; mindenkor talpon állt,
körbe-körbe kémlelt, míg a másik a sarokba telepedett, és lábát lógázta a mélység felé. Váltották egymást. A
Catellán Flottát már aligha pillanthatták meg: a fehér vitorlák még az éj leple alatt eltűntek a látóhatár mögött,
vagy ha nem; hát legkésőbb a hajnal ködében-
Keleten a várkapunál épphogy felállították a két kölcsönzött ballisztát, onnan remekül lőhették velük az erődbe
vezető utat. Vaira lovag emberei szorgoskodtak mellettük, de a báró gondoskodott róla, hogy palotagárdisták is
segédkezzenek. Ez a csoport most fejezte be a munkát, lihegve pihentek a falnak vetett háttal, és szemlátomást
feszélyezte őket a nagyúr kutakodó tekintete.
Báró Antaera őméltósága ezenközben bevégezte reggelijét. Jómaga is kisebb szemleútra indult a vár körül, ám
annak hamarost olyan kimenetelé lett, hogy letelepedett a napsütötte sziklákra, és a jókora reggelitől pilledten a
kék eget bámulta, meg annak homályos háttere előtt a rovarok kerge táncát. . így telt az idő csaknem napestig:
számára, több-kevesebb semmittevéssel...
Az erőd és helyőrségének nyugodt élete alkonyat előtt néhány órával ért véget: A magasles személyzete már
órákkal korábban jelentette a délnyugat felől közeledő apró vitorlást, ebből mindenki úgy vélte, tán a Flotta
küldött üzenetet.
- Győztünk - jelentette ki magabiztosan báró Antaera őméltósága. Felkacagott: - Nem is volt vitás!
Ezzel kapcsolatos elméleteit tekintetes Vaira lovaggal osztotta meg, miközben egy tál gyümölcsöt pusztítottak
közös erővel az udvarra ácsolt asztalról.
- Méltóságod ne igyék előre a medve bőrére! - intett óvatosságra a másik, ám a jó kedély és étvágy, amivel a
szőlőt majszolta, aligha hagyott kétséget valós meggyőződéséről. Minthogy szavai egybeestek a mozdulattal,
amivel társa ajkához emelte kupáját, nagyot nevettek az eseten, azután közös áldomást ittak a diadalra.
 - Maga Első Marses, a hatalmas király áll mellettünk - biccentett a templomkapu irányába, s azon túl az ereklye
felé a gárdakapitány. - Amíg velünk marad, semmitől sincs okunk tartani. Igyunk Első Marsesre!
Magához intette a néma szolgát, fülébe súgott pár kurta szót, minek nyomán az elsietett. A báró és a lovag pedig
iszogattak és szőlőt szemezgettek, míg a gyors kis vitorlás be nem fűtött az öbölbe.
Mikor aztán befutott, nagy lett a felfordulás.
Még a zátonyok között járt, de már előre bőszen lobogtak a fú: tárzászlók közte és a magasles között. Ennek
nyomán az egyik őrszem majd' nyakát törte az ácsolaton, ahogy rohanvást érkezett a békésen poharazgató
urakhoz.
- Lovag úr! Tekintetes uram! Méltóságos uram! - Lecövekelt az; asztal előtt, hol becsületére legyen mondva,
kivárta a szívdobbanásnyi időt, amíg parancsnokától szót kapott. Holott ábrázatán látszott, oka van a sietségnek. -
Baj van, tekintetes uram! - bökte ki akkor.
Vaira lovag csak felvonta a szemöldökét, nemigen tudta elképzelni, mi lehet akkora nagy baj, hogy megmérgezze
az ő fényes hangulatát - hiába no, a lovagi szívben bőséggel jut hely a hazaszeretetnek is! Tréfálkozva buzdította:
- Akkor beszélj hamar, hisz csaknem az életedbe került!
- A flotta, tekintetes uram... - az őrszem hangja megbicsaklott - odaveszett.
A másik néhány szempillantásig fel sem fogta az elhangzottakat; ösztönös taglejtésekkel köszönte a
jelentéstételt, ám keze egyszer, csak megdermedt a levegőben. Aztán mozdult is tovább, mintha mi sem
történt volna
- Hogy... mi? m .
- Odaveszett, uram! A flotta!
Vaira lovag biztos kézzel tette le a boroskupát, csak az ujjai remegésén látszott, milyen indulatok hevítik
belülről. Fojtott hangon feddte meg emberét:
- Balgaságot beszélsz, katona... hátrahagytad a fegyvered... büntetést rovok ki rád... tíz botütést.
Az őrszem valóban a toronyban feledte kardját és számszeríját; mert nincs abban semmi csodálnivaló, hogy szűk
és veszedelmes helyen az ember leteszi és félrerakja az akadályt jelentő tárgyakat. Kezével az oldalára csapott.
Való igaz: nem volt ott semmi se. Csakhogy a máskor alapos riadalmat kiváltó megrovásnak ez alkalommal nem
volt nála foganatja, hajtogatta tovább a magáét: . - Tekintetes uram?! A flotta!
- Hallottam, no! - intette le az íjászkapitány. - Eridj vissza az őrhelyedre, és tudasd a hírnökkel, nyomban elvárom
jelentéstételre,¡amint kikötött!
Mikor azután a katona elsietett, ő csak meredt maga elé kifejezéstelén tekintettél, s néhány pillanatra még a
báró társaságáról is megfeledkezett.
Pedig az javában dohogott.
- Ej, lovag! - Szintúgy zavarodottnak látszott a hírtől. - Uraságod meg se kérdezte, hogyan történt?
- Az őrszem nem tudja azt. Hihetetlen! Ha a hír igaz... - Függőben hagyta a gondolatot, ám a másik készséggel
befejezte:
- A sziget is elveszett. Akkora hajóhad ellen, amely legyőzte a Catellán Flotta tizennégy jól felszerelt hajóját, nekünk
reményünk sincs. Hiába a vár... a romvár! - pontosított emelt hangon. - Másfélszázán.. magunkra hagyva?
Azzal keserű ábrázattal bekapott egy mézédes szőlőszemet.
- Nem úgy van az! - Az eluviesi íjászkapitányban felhorgadt a büszke lovagi szellem. - Megtartjuk utolsó vérünkig!
- Ah! - Őméltósága szája szegletéből szőlő leve csöppent a mellvértjére. - Aztán minek! Én biz' ki nem várom a
shagrinokat! . - Nagy természetességgel jelentette ezt ki, mintha, ugyan a világ legszokványosabb dolga lenne,
hogy á katona feladja a reá bízott harcálláspontot, amint ahhoz túlerejű ellenség közeleg. Nézett is rá megütközve
a másik, és hogy nem szökkent fel és vonta felelősségre, csak a hírnévnek és az együtt töltött utóbbi napoknak
volt köszönhető. Hiába azonban a sötét tekintet, az apologetai palotagárda hírhedt kapitányában aligha ébredt
bűntudat.
- Mert nézze uraságod! - magyarázta tovább az igazát. - Hajóhad nélkül a sziget értelmetlen... de nem csak az,
hanem védhetetlen is,
- Tartjuk, amíg jön a felmentő sereg...
Ki más szavába vág, attól erőveil veszik vissza a szót; így tett a báró is:
- Ugyan! Felmentés? - Gúny lopózott a hangába. - Miféle felmentő seregről beszél itt, lovag? Az a hajóhad, mely
szétverte a Catellán Flottát, ellenfele az Armadának is. Amit majd éppen ide küldenek, igaz? Ellenséges vizekre,
ahelyett, hogy Lénea városát oltalmaznák vele... ezt akarja mondani uraságod? - Elragadott a tálból egy egész
szőlőfürtöt, és szétmorzsolta a markában, hogy csak úgy dőlt a leve és hullottak a darabjai az asztallapra. Azután
megvetően földre hajította a maradványokat. - Ez a sors vár ránk: éppen ilyén értelmetlenül fogunk elpusztulni.
A színpadias jelenet megtette hatását, az aranyármádia tisztje szemlátomást elbizonytalanodott. Nem volt
azonban még megnyugtatva lovagi lelkiismerete, márpedig addig tapodtat sem engedett.
- Nem futok meg az ellenség elől - nyilvánította ki, ámde érezhetően csappanó eréllyel. – Soha!
 - Nagy szavak! Üres szavak! - A báró megengedte immár magának a nyílt gúnyolódást. - Szó sincs menekvésről. A
hadászatban úgy nevezik ezt tekintetes uram: „taktikai visszavonulás'', A sziget pillanatnyilag elvesztette stratégiai
jelentőségét. . . számunkra legalábbis, de nem az ellenségnek. - Emelt ujja az okító hangnemet kísérte. - Márpedig
a stratégiai pontokon mindig sok vér folyik, hiszen akinek szüksége van rá, hatalmas áldozatokra hajlandó. Ezért
hibás taktika a stratégiai pontokon elvérezni, különösképp, ha abból semmi előnyünk nincs. Mert ötször ennyi
emberrel tartósan védhetnénk, akkor akadályoznánk az ellenségét, és ekként lenne értelme az áldozatnak is... de
így!- Lemondó sóhajjal zárta le a gondolatot.
Mi tagadás alaposan összekeverte az ál-báró a különféle hadászati tanításokat, addig csűrte-csavarta a szavakat,
míg azok a számára kedvező mondattá nem álltakegybe. Most aztán eljött az ideje, hogy levonja belőlük a
tanulságot - a számára kedvező tanulságot:
- Mindkettőnknek, lovag, megvan a maga ura kinek elszámolni köteles a felesleges áldozatokkal. Nekem
Őszentsége, uraságodnak pedig a Montamári Herceg őkegyelme. Namármost, azt ígérhetem, én nem fogok
pironkodni holmi rosszul értelmezette lovagi virtus miatt.
Látta azt világosan, hogy jó úton halad. Tekintetes Vaira lovag már ugyancsak meg volt már ingatva az
álláspontjában. Csakhogy nem tudta feledni a tényt, mit a szó megszépített, de a lelkiismeret nyersen tárt élé:
megfutni készülnek a túlerő elől.
- Azután van még valami, lovag, miről uraságod nagyvonalúan megfeledkezik! - Úgy mondja a közmondás: addig
üsd a vasat, amíg izzik! Nos, a báró ütötte, ahol érte: - Az ereklye sincs többé biztonságban; Nem maradhat a
szigeten! Még ma éjjel elviszem innen. - Ezzel kimondta azt is, hamarost indulni készül, minthogy mindketten
tudták, a zátonyok között túlontúl Veszedelmes lenne csillaggfénynél kifutni. - Döntsön hát uraságod
mihamarabb!
Ez volt a pillanat, mikor a sors megkegyelmezett az íjászkapitánynak, s némi haladékot juttatott neki a
gondolkodásra. Az őrszem érkezett vissza ugyanis á toronyból, a futár válaszával. Akárki is lehetett az illető,
módfelett sietett, mert tisztelettel kérte az urakat, fáradjanak le véle találkozni a kikötőbe; hogy minél kevesebb
időt veszítsen, és mihamarabb indulhasson tovább Léneába. Érthető kívánalom volt. Teljesítették.
A lefelé vezető úton nem sok szó esett közöttük. Vaira lovag szavasította a sors kegyelmét: gondolkodási időt
kért a méltóságos báró úrtól. Jól időzítve éppen akkor érkeztek a kikötőbe, mikor a csónak partot ért, s belőle
zömök, pocakos, korosodó férfiú kászálódott ki. Nem viselt lovagi jelzéseket, inkább afféle veterán katona volt:
érdemekkel, szolgálati évekkel és kiváltságokkal a háta mögött. Illendően köszöntötte az urakat, kincstári
fegyelemmel viselkedett, ennek megfelelő szabályok szerint beszélt;
- Tragédia hírét hoztam méltóságos uraságtoknak - mondta ugyanolyan közömbös hangon,amit éppígy használt
volna, ha történetesen gyermekáldásról hoz örömteli hírt valamelyiküknek. - A Catellán Flotta odaveszett az
ellenséggel való csatározásban.
A két parancsnok összenézett: lám, a hír igaz, szertefoszlott az utolsó halovány reménysugár is, hogy tán az
őrtorony személyzete értette félre a zászlójeleket. Mert Vaira kapitány titkoltan még remélt, különösen, mikor
nem látta kedveszegettnek a hírnököt.
- Hogyan történt? - kérdezte ékkor, miként a bárónak ígérte volt. No persze magát is legfőképpen ez érdekelte.
A veterán ábrázata megenyhült, pufók vonásai egy pillanatra inkább gyermeki riadalomról árulkodtak... azután
újra megacélozta tekintetét!
- Nem tudom, tekintetes uram. Valami újféle csatagép lehetett, vagy mágia... tán démonokat hívtak segedelmül
az átkozottak - Ismét élővillant egy fájdalmas fintor. - Hajóink egyszer csak lángba borultak, többük megsüllyedt,
mert ismeretlen erő beszakította az oldalukat. Meddig a szem ellátott, ellenséges bárkák úsztak a vízen: több száz
is jött belőlük, mélyre merültek a fedélzetükön összezsúfolt katonáktól, fegyverzettől és ostromgépektől.
- Fele ennyi is sok lenne! - figyelmeztette az íjászkapitány gondolván, hogy tán nagyot mond. Am a veterán
elhárította a gyanút:
- Öreg vagyok én már: legfeljebb a rossz szemem miatt látom az egyet kettőnek, tekintetes uram. - Délnyugat-
felé lendült karja - Jó pár most is erre tart; több tucat volt a nyomunkban. Jobban tennék uraságtok, ha
menekülnének, amíg lehet! Én sietek Lénába, hogy megvigyem a hírt: készüljön a város az ostromra, mert ennyi
hajót meg nem állíthatunk a tengeren.
- Ez a... a visszavonulás - eltanulta a szót a bárótól a lovag - főméltóságú admirális urunk parancsa?
- Parancsnak nem mondanám, tekintetes uram. Inkább csak nyomatékosan tanácsolta.
- Írásos üzenet vagy pecsétes irat van-é?
- Hogy lenne, tekintetes uram, a gróf úr őkegyelme tán már az Úrnál vacsorál! Nagy volt a csatában a riadalom,
Csák zászlók útján nyílott mód tanácskozni. Ha iratra várunk, itt sem lennénk, mert bizonnyal ott veszünk mi is. -
Az ég aljára pillantott. - Engedelmükkel, nékem mennem kell!
Háromszögben álltak a kikötőparton, a báró szemközt az öböllel. Eddig szótlan hallgatott, ám most:
 - Még egy kérdés, katona! - állította meg az indulót. - Gyakorlott tengerész vagy, szükségünk lenne a tanácsodra.
Mennyi időnk maradt behajózni, míg az üldözők ideérnek?
Amaz eltűnődött.
- Napnyugta után itt lesznek.
- Az még két óra. - Tekintete újfent találkozott a lovagéval. - Akkor inkább kivárják az éjszakát, mikor a sötét
leple alatt könnyűszerrel partra szállhatnak... a holnap már ostromgyűrűben virrad ránk. Legkésőbb szürkületkor
távoznunk kell!
A veterán bizonyára felbátorodott, hogy adnak a véleményére, mert így szólt:
- Megbocsássanak uraságtok, hogy belebeszélek az urak dolgába, de még kell mondjam: méltóságodnak
igaza van. Hajnalra akkor is ideérnek, ha minden harmadik emberük evez.
Figyelmüket ekkor lekötötte a menet, amely a vár felől a kikötőbe érkezett. Nyolc palotagárdista jött, melléjük
csapódott néhány íjász és falusi; az élen Caliorus testvér haladt, tömjénfüsttel és dallal egyengette az utat a szent
ereklye előtt, mit súlyos ládikóban cipelt mögötte négy gárdista. A Misericordia csónakja felé vették az irányt.
Ettől a hírnök is észbe kapott.
- Az Úr legyen uraságtokkal! Nem maradhatok tovább.
Miután távozott, Vaira lovag ugyancsak borús képpel álldogált a parton, míg mellette a bárót már tettvágy
fűtötte.
- Két dolgunk van most - ragadta kezébe a gyeplőt. - íziben visszahívjuk uraságod embereit, nehogy aztán itt
felejtődjenek. - Ez a medvetermetű ember minden körülmények között hajlandónak mutatkozott a tréfálkozásra. -
Másrészt pedig leromboljuk a várat, ahogyan csak bírjuk.
- Én nem rombolok várat! - Mély meggyőződéssel vágta rá a másik. - Ardún várat!
A gárdakapitány tollas kalapjához kapott, mert a hirtelen támadt vízparti fuvallat csaknem lesodorta a fejéről.
- Pedig szükség van rá. - Ujjai a kalapszíjjal bajlódtak. - Ha az ellenség beveszi magát az erődbe,., márpedig a
shagrinoknak jut elegendő emberük egy megerősített helyőrségre... no, akkor fáradságos munka lesz
visszafoglalni.
Ám az íjászkapitány nem tágított:
- Várat csak barbárok rombolnak. - Nagy igazságérzettel bíráskodott. - Nem azért építettem tegnap, hogy ma
leromboljam.
- Hah! - rikkantott fél az óriás ugyanazon a mesterkélten gúnyos hangon, amivel korábban is jutalmazta az efféle
fennkölt kijelentéseket. - Hah! Csakhogy minden nép egyazon barbár tőről fakad, barátom: emberek vagyunk! Ám
ha uraságodnak modorbéli aggályai vannak, majd én felgyújtatom vagy levegőbe repíttetem ezt a porfészket...
mivelhogy mindkettőhöz megvannak az eszközeim.
Persze mindvégig sejtette, hogy ez lesz a dolog kimenetele - hogy is ne sejtette volna, mikor éppen ezért vetette
fel:
- Majd én elintézem, uraságodat még a látványtól is megkímélem. Amúgy is fürgébb a hajónk, hajnalra játszva
beérjük kegyelmed lomha bárkáját.
Tekintetes Vaira lovagról lerítt, maga sem tud határozni meg-vetően ítélkezzék-e a báróról otromba terve miatt,
haragos legyen a sértő gúny okán.. .vagy tán éppen hogy hálás, amiért leveszi válláról az ugyancsak kényelmeden
térhet. Végül nem választott:
- Cselekedjék akkor méltóságod belátása szerint... amennyiben odahaza jótáll érte.
Könnyű szívvel felélte rá a gárdakapitány: -
Legyen úgy! Én vállalom a felelősséget.

A Misszió törzskara ezúttal a Misericordia tiszti ebédlőjében gyűlt össze, nem csak behúzott függönyök, hanem
ablakok elé hajtott vihartáblák mögött. Magukon tartották az ardún palotagárdisták egyenruháját, hangjuk és
viselkedésük mégis nélkülözte az alakoskodást, Átváltozó művészetüknek mestere kétségkívül vezetőjük, Enis Siita
volt.
A medvetermetű báró egészen átvedlett: erőszakos ábrázatát egy művelt ember finom vonásai, durva gesztusait
fegyelmezett arcjáték váltotta fel. Milyen végtelenül sokat számít egy ember megítélésében az arcizmok
kimunkált játéka! Miként azt egyszer maga is elmondta: „Az erőszakos hang a durva arcú emberek sajátja, kiknek
modora hatalmas erőt áraszt... mert akinek nincs ereje, az mindenekfelett vágyik annak látszatára. Az igazi erő
abban rejlik, kit mindenki meghallgat akkor is, mikor csendesen szól."
Enis Siita csendesen szólt:
- Az íjászszázad behajózott, fertályórán belül kifut az öbölből. - Sÿtis lágyan dallamos nyelvét használta, a
költészet, szerelem és nagy tervek nyelvét. - Ránk, barátaim hamarosan pihenés vár.
Casetis kapitány kérte magának a szót..
 - Norvrian barátom képességeivel elégedett voltál, uram? - A veterán hírnökre célzott, kiit néhány holdnapja
még ő ajánlott a Hollók közé, minthogy nem volt ki a Misszió sikeréhez tervezett létszám.
- Maradéktalanul - biztosította á kérdezett. - Immár köztünk a helye.
Valójában nem most dőlt el; a Hollók vezére soha nem bízott volna újoncra ilyen horderejű feladatot, ha nem
bizonyos benne tévedhetetlenül, hogy alkalmas rá. Épp így volt az ifjú Calior esetében is.
Eztán ködként telepedett rájuk a csend, melyben Enis Siita végül kimondta a mindannyiukat foglalkoztató
gondolatot: . –Bizakodjunk shagrin szövetségeseinkben! Ha tartják a tervet, korábban érkeznek, mint a Catellán
Flotta.
Casetis kapitány olyan hirtelen vágta rá, miből kiviláglott, aligha becsüli sokra az Uralkodóherceg különös népét:
- Egy evezősgálya csak akkor késik, uram, ha parancsba kapja.
Véleményén amaz csak szeretettel mosolygott.
- Nem mindenki Olyan lelkiismeretes,mint te, barátom.
- Vagyis megbízol bennük?
A Hollók parancsnoka nem felelt azonnal, előbb elmerengett a válaszon.
- Nem - vallotta be. Utóbb pontosított: - Csák mértékkel.
- Mértékkel? - visszhangozta a kapitány. - Az ígéreteikben mértékkel bizom én is, de a hajóstudományukban... -
Rosszallóan ingatta fejét. - Nyílt tengeren kell átvágniuk; és a navigálásról annyit tudnak, barátaim, mint én a
szerelmetes szóvirágokról!
A Lángból hirtelen kibuggyant a nevetés, bár esetében valószerűbb egy ló nyerítésére gondolni, mint holmi
illedelmes derültségre. Mígnem észbe kapott, lopva pislantott a másikra: Casetis kapitány, aki néhány holdnapja
asztalán feledte kedveséhez írt verseit, majd dolgából visszatérvén más sorba rendezve lelte azokat... és akinek
gyanakvása már megvolt, most a bizonyíték reményében, csapda gyanánt hozta fel éppen ezt a hasonlatot... nos,
Catestis kapitány villámló tekintettel meredt vissza rá., A kölyökképű harcos haladéktalanul elterelte a szót:
- És mi lesz, uram, ha előbb ér vissza a flotta? Harcolunk?!
- Nem! - Még a lehetőséget is elhárította a híres hadvezér. Aki harcol, vállalja a vereséget. A seregeket emberek
irányítják: ha hatalmat nyersz ezen emberek felett, vérontás nélkül is legyőzheted a hadaikat. - Nem harcolunk,
folytatjuk a cselvetést. -. További szavait Arn Casetis Niorhoz intézte: - Ezért te, barátom, készíttetsz egy
szalmabábot, ráadod a ruháidat, és felakaszttatod a szirtfok párkányánál. Rendes akasztás legyen, dobszóval és
pappal! Te Calior - fordult a papruhás ifjúhoz -, varrass hat rend ruhát olyanra, hogy messziről hasonlítson az
aranyármádia zubbonyára! Te, Kilioris - most a "néma szolga" volt soron - tudd ki, mint gondolkodnak felőlünk a
falusiak! Láng, te pedig vetess az embereiddel Carvis mentét a bíbor zeke alá, mert könnyen lehet, hogy erővel kell
kivágnotok engem a Catellán Flotta zászlóshajójáról. - Azért csak ingatta a fejét, mint ki ugyancsak reméli, hogy
előrelátása feleslegesnek bizonyul. - Adja az ég, hogy a shagrinok tartsák a szavukat!
A Láng nem tűnt ilyen bizakodónak. Nem értem, uram, hogyan hihetsz nekik? Hiszen ellenségeink.
Néhány holdnapja pont ellenük harcoltam! ,
- Egy Nagy Háznak ritkán akadnak igazi ellenségei, csak ellenfelei és szövetségesei, akik olykor... ugyanazok -
okította a parancsnok. - Aki ellenfelünk ebben, még lehet szövetségesünk abban: a háború a politika folytatása
más eszközökkel.. . ahogyan azt Házunk árnymestere, Nis Ataion Iluas megírta. Ám, ha rajtam múlik: vértelenül.
Az ember azt gondolná, ez az ifjú a haja színéről kapta a nevét, de kik ismerték, inkább megmondták volna: , a
lelkében lobog az a névadó láng.
- Nem kenyerem a politika; sose' értettem hozzá - ismerte el. - A harcosnak egyenes a szándéka, még ha görbe is
a kardja, de a diplomata görbe úton jár akkor is, amikor egyenesen szól. - Büszke volt a kerek gondolatra, még ha
pimaszul hangzott is. - Én nem tudom, mért kell nekünk ez a világvégi sziget, de meghalok érte, hogy a miénk
legyen... mert te parancsolod, uram!
Szép hitvallás volt ez, de. oh nem, nem annak szánta! Burkolt kérdés rejlett a szavak mögött, bocsánatos bűn:
emberi kíváncsiság, mit bizony mások is értettek, sőt, részben osztottak is. A Lángnak mindenkor szüksége van
táplálékra, hogy loboghassák... mindenkor tudni vágyik, miéit ég, és mit hamvaszt el? Ám Enis Siita - aki jól
ismerte emberei lelkét és tetteik mozgatórugóit - ez alkalommal mégis elzárkózott. Csak ennyit mondott a maga
csendes módján:
- A feladatot Házunk árnymesterétől kaptam. Az Ő indokai nem tartoznak ránk.
Elegendő volt ennyit közölnie, hogy ne hangozzék el többé egyetlen titkokat faggató kérdés sem.

AZ UTOLSÓ NAP HAJNALÁN

 Az utolsó nap hajnalán örömhírré ébredtek a Hollók. Shagrin hajók törték meg a keleti látóhatár azúr vonalát,
egyre nőttek, távoli pontokból mind számosabb árnnyá foszlottak szét. A kelő nap aranyhidat vert eléjük a sziget
felé.
 Enis Siita, aki egy másik, tán még fontosabb hidat épített számukra, a szirtfok párkányáról szemlélte jöttüket.
Mikor kétséget kizáróan meggyőződött eredetükről, egy aranypénzt nyomott egykor néma szolgája markába.
- Menj a faluba, barátom, és bérelj halászbárkát Lénea városába!
Azzal odahagyta a tegnap még remélve várt látványt, hogy hajója fedélzetére siessék Szaporáznia is kellett
lépteit, maradt még elintéznivalója, mielőtt szertartásos ruhákba öltözik, hogy szertartásos módon fogadja a
shagrin flotta nagytiszteletű hadurát.
Maga elé hozatta a hajófenékbe zárt ardún papot, és vele a lefogatott két katonát.
- Bocsánatodat kérem, atyám, amiért modortalanul szóltam rólad - mondta akkor a tábori lelkésznek. - Te vagy
az egyetlen, akit nem sikerült megtévesztenem. Biztos vagyok benne, hogy ami történt, tanulságodra volt.
Sajnálom, hogy megbántottalak; kötelességből tettem. Fogadd bocsánatkérésem!
A fiatal pap érteden tekintettel meredt a báróra - hiszen a báró volt továbbra is, ez kétségtelen, az apologetai
palotagárda arannyal szegett tiszti ruháját viselte, de hangja, vonásai és illeme annyira megváltozták!
- Kicsoda valójában méltóságod? - Ez a pár sző önkéntelenül is kibukott a száján.
Enis Siita finom mosollyal hárította el a kérdést:
- Az nem lényeges, atyám. - Minthogy pedig nem jutott idő a csendre, folytatta nyomban:.- Szeretnélek
kárpótolni a sérelmekért, ezért ügy döntöttem, neked adom Első Marses ereklyéjét, légy te, aki visszaviszi az
ardún népnek. - A katonákra pillantott, hogy jelezze, ők is visszakapják szabadságukat. - Halászhajó visz
benneteket Léneába, ám igyekezzetek, mért nyakatokon a shagrin - had! - Rohanvást távoztak. Akkor Casetis
kapitány, aki átvette már a parancsnokságot a Misericordia felett, óvatosan tudakolta:
- Miért adtad vissza nekik, uram? Ingyen!
- A háború az háború - kezdett látszólag másról beszélni a Hollók vezére -, a cselvetés az cselvetés. Mindnek
megvannak a maga határai: a vallás nem gyalázható emberi cselvetés fegyverévé. Az ő ereklyéjük, számukra
értékesebb a porból alkotott világnál... túl sokáig éltünk vissza a szentségeikkel. Hidd el, barátom: jobb lesz így!

Mert számos legenda szól Enis Siita tetteiről, kit sokan tartanak az örök város legveszedelmesebb emberének.
Azt is mondják róla, kerüli a vérontást... talán igaz, talán nem... mert mások pedig jó pár véres kalandot kötnek
a nevéhez. Hogy milyen igazából? Alig néhányan tudják talán csak emberei, a hírhedt Hollók, a Carvis Ház
válogatott katonái.
Ezekről például azt beszélik, harc nélkül foglalták el Solidas Fokát. Alig néhány holdnappal korábban, mint hogy
Arcantis Nagyhercege megelégelte a kalózok pimaszságát, és válogatás nélkül kitiltotta kikötőiből mind az ardún
hajókat. Még a Korohár Ház kereskedőhajóit is, melyek hosszú útjukon többé nem leltek pihenőt - legfeljebb
Transinea szigetén lelhettek volna. Esztendőkig tartott az áldatlan állapot, és zsákszámra veszett az arany.
Hogy a Carvis Ház árnyháborúban áll a Korohárral? Bizony, meglehet, hogy ennek köze van az esethez!

Csigás Gábor - Elmondhatatlan

Hegek. Fehér, vékony hegek. A vállaimon, a combjaimon, a nyakamon. Viszketnek - de nem vakarom meg őket.
Sohasem. Inkább kiülök az ablakpárkányra, és bámulom a várost. Hervadt pompájú, cicomás épületek, magas,
derengő ablakok és víz. Víz, végig a cölöpökön nyugvó város alatt. Fekete, mint fölötte az éjszaka. Csónakok,
tompán csobbanó evezők, petyhüdt zászlók. A csatornák fölött megülő rothadás szaga. Nem elég erős a szél. Épp
csak enyhíti a kínt a hegeken. Viszketnek.
 Sÿtis. A császári szajha. A város. Ugye,
Kisio? Ne félj.
Én hallgatok.
Vannak történetek, amik soha nem mondatnak el, amikről soha senki nem szerez tudomást. Ez egy ilyen
történet, Itt, Abrÿs világán nem lesz ember, Kisio, s más sem, aki lejegyezné - mert nem lesz mód arra, hogy bárki
is megismerje rajtam kívül. Soha, Csak én tudom, és én nem mondom el senkinek. Varázslat pedig - az egyetlen
dolog, amivel kiszedhetnék belőlem -, nem fog már rajtám többé. Ziraqas óta már nem.
A bábu az asztalon ül. Mellé lépek, lehajolok. A szemébe nézek. Varázslattal a helyükön tartott rubinszilánkok.
Önkéntelenül is odanyúlok, megsimítom a fejét. Sápadt selyem bőr, fekete, rövid haj, haragos szemöldök, festett
arc. Elkapom a kezem. Hányinger. Olyan, mint én vagyok, engem is ugyanígy rángatnak, engem is ugyanígy varrtak
össze, engem is ügyes kezd mesterek teremtettek Varrott kezek,, varrott lábak. Hegek. Én sem voltam más azelőtt,
mint nyersanyag. Váz és szövet. De nem csak ezért hasonlítunk. Ez még nem lenne elég.
Felkapom, és a sarokba vágom.
Aztán mosolygok rá. Mirías nagyúr, mondóim neki gondolatban, erre nem számítottál, ugye?
Prytt Méra Mirias.
Kisio, te mutattál be neki.
Az én nevem lényegtelen.

Kisio. Amilyen szép nő, ugyanolyan rohadék üzletember. De azért persze eljöttem Sÿtisbe, amikor megkaptam az
üzenetet. Kíváncsi voltam, mit tud ajánlani ezúttal. Unatkoztam. Meg fogytán volt a pénzem is, Vagy mindez csak
kifogás lenné? Lehet.
Talán csak meg akartam csókolni még egyszer.
Kijött elém a dokkokhoz, hét vagy nyolc napja talán. Jobb karján vékony, fémes-sárga vívópáncél, imitt-amott
forgókkal megtörve, hogy kellő mozgásszabadságot biztosítson. Jellegzetes sÿtisi munka. Mestermű.
Megszilárdult, acéllá lényegített méz. Ha meg¬nyalnád, édes lenne, tüskék, ívelt fullánkok - darazsak fulladtak a
mézbe, kilóg a potrohúk. Mégse nyald meg inkább, hacsak nem szereted saját véred ízét. Ezen kívül csak egy
szorosan összefogott utazóköpeny, lemetszett jobb ujjal - hogy a karpáncél szabad maradhasson.
Odaléptem hozzá, Kisiohoz. Megcsókoltam.
Most már akár vissza is fordulhattam volna.
Alkonyattájt végtelenné nyúlnak a kis piazzák, a terecskék, meg a házak közt futó girbegurba utcák. Csak ketten
voltunk, bóklásztunk a kőbe vésett, röpke örökkévalóságban. A csomagjaimat bérelt hordárok vitték el, nem
tudom hova. Kisio mondta meg nekik a címet.
Rég nem láttuk egymást.
Ishalt ettünk valahol, egy fogadóban, négy vagy öt évvel ezelőtt lehetett. Akkor találkoztunk először, Kisio félig
átsütve szerette, pontosan úgy, mint én. A vér íze a szájban, azt mondta, olyan, mint amikor... - de nem fejezte be.
Rossz volt a szakács. Rosszul csinálta meg az ő adagját. Erre gondoltam abban a pillanatban. Kisio aztán három
napig feküdt a szobámban eszméletlenül, világoskék bőrrel. Az ishal színe. A legtöbb világoskék bőrű ember
halott, vagy legalábbis már annak tekinthető. Végigkutattam a csomagjait, hátha rájövök, kit kell értesítenem a
temetésről. Megtisztítottam a fegyvereit, és megmostam őt is. Kell a víz a bőrnek. Szerencséje volt. Tudom, mi kéli
annak, aki ishalmérgezést kap. Így volt egy kis esélye. Nem öltöztettem fel éjszakára sem - nyár volt, és az
abÿrnossi nyarak elég melegek ahhoz, hogy az ember meztelenül aludhasson. Ott feküdt mellettem, ő
majdhogynem holtan, én álmatlanul, karikás szemekkel. Viszkettek a sebhelyeim. Kisio. Meg kellett volna ölnöm.
Rivális háznak dolgozott. Nekem készíttette azt az ishalt. Ő - nekem. Csak összecserélték. Mégsem a szakács volt
rossz. Hanem a felszolgáló. Odafordultam felé, néztem a szemeit, a melleit, meg a nyakéket, az aprócska, ám
annál árulkodóbb szignumot, amit a ruhái közt fedeztem fel. A harmadik nap estéjén á nyakába akasztottam. Nem
tudom miért. Látni akartam, hogy néz ki rajta. Csak akkor találtam meg, Csak akkor jöttem rá. A harmadik napon.
Már késő volt megölni;
Sokat beszéltél álmodban, Kisio. Főleg azon a harmadik éjszakán. Az ishal teszi. Helyes arányban keverve a
mérge igazmondásra kényszerít. Véletlenül azonban ritkán jön így össze. Nem ölt meg, mert ott voltam és
megmentettelek - de azt hagytam, hogy beszéltessen. Soha nem tudtad meg. Már tűnőben volt a világoskék.
Elmondtál mindent. A szüleid sÿtisiek voltak, és te gyűlölted őket, mert fejet hajtottak a Mirias Ház akaratának.
Mirias. Emlékszem, álmodban egyszer sikoltva mondtad ki a nevet, vékony ujjaid karmokként martak a
selyemlepedőbe. Egy párnát szorítottam a szádra. Hiába vastagok a tölgyfa falak. A csend az életet jelentheti. Pryn
Mera Mirias, mondtad aztán, amikor az ishal úrrá lett a légszomjadon. Rákényszerítette a szüleidre a házasságot.
Pedig testvérek voltak. Igazi, vér szerinti testvérek. Pryn Mera téged akart. Vagyis azt a valakit, aki a gyerekük lett.
Gyengék voltak. Sokkal gyengébbek nálad.
 Végigsimítottam á nyakadon, az álltól kezdve, lefelé. Feszes, forró bőr, még halványkék. Nem álltam meg, csak a
medálnál. Miért fogadtad el mégis? Mirias szignum.
Lehet, hogy valójában már akkor engem akartál? Tudtad, hogy mi lesz? Te akartad ezt a jövőt?
A báb a sarokban. Rubinszemek. Selyemtest, fehér, varratokkal. Tudtad? Feltápászkodom az asztaltól, bort
töltök. Mint a vér. Bort ittál, akkor, a negyedik nap reggelén, Bort. Sokat. Be kellett rúgnod. Máskülönben eszedet
vették volna az ishal harmadik lépcsőjének látomásai. Én is bort ittam. Le kellett részegednem, hogy ne kelljen
magyarázkodnom magamnak.
A nyakláncodat visszatettem oda, ahonnét elvettem. Soha nem mondtam el neked amit megtudtam.
Talán tudtad magadtól is. Csak így kényelmésebb Volt; .
Aznap éjjel is meztelenül aludtunk.
Csónakok siklanak lent, a vízén. Hosszú, ezüstözött orrú, fekete bárkák. Karcsú ragadozók. Egy ilyen csónakon
indultunk elvégül, érkezésem estéjén a palazzo felé, mely a Mirias Háznak ad otthont. Szótlanul ültünk a lobogó
fáklya fényében. Mindketten a lassan sorjázó épületeket néztük. A hatalom sírboltjai, mondtad. Megkövesedtek,
nevekké lettek, melyeknél már nem számítanak az emberek, akiket takarnak. Kicserélheted őket, eltüntethetsz
közülük bárkit. Nem számít. A név megmarad, a hatalom megmarad, a tábláról távozni kényszerült figura helyére
új kerül. Esetleg apróbb eltolódások mutatkoznak az erőviszonyokban. Megváltoznak az érdekek. De a hatalom, az
eleven-halott hatalom megmarad.
Igaz, jó nagyuram, Pryn Mera Mirias?.
Felveszem a bábut, s megszorítom a nyakát.
Igaz.
A következő épület, mondtad mozdulatlanul. A Miirias palota.
Megmutattad. Nekem a helyet, az őröknek, akik a függőfolyosók félhomályából figyelték, magadat - és engem.
Tudtam, miért csinálod, bár még szinte semmit nem tudtam arról, mi is pontosan a feladatom. Ügyetlennek
akartál látszani, ügyetlenebbnek, mint ők. Fel akartad hívni magunkra a figyelmet. Azt akartad, hogy a Miriasok
legjobbjai, a védelemre kiképzett defensisek megtudják: mi az ellenséghez tartozunk. Veszélyt jeléntünk.
Megtudták.
Tovatűntünk, el az árnyak közé. Ishal, mondtad. Én pedig bólintottam. Tudtam, hogy tudsz egy helyet itt,
Sÿtisben is, ahol,ishalt készítenek. Mindenhol tudsz egy ilyen helyet Kisio. A vállamra hajtottad a fejed, én pedig
átkaroltalak. Tenyerem alatt hideg fém pihent. A vállpáncél. Szántszándékkal megböktem az ujjamat az egyik
tüskével. Kissé csípett az apró seb. A pihenni készülő várost figyeltük.
A Mirias Ház ellenségéi elkönyvelték, hogy újabb, eladdig ismeretlen fegyvertársakra tettek szert. A Mirias
Házba beépült kémek jelentették jöttünket, s a jelentéktelen lépéseket, amiket a Mirias defensisek rendeltek, el
ellenünk. Apró mozzanatok csupán - mégis: a legfontosabbak
Egész Sÿtis a Mrrias Ház vesztét akarta. Megnyugtattuk hát Sÿtist.. Nincs váratlan szövetséges.
CsakPryn Mera Mirias tudta, hogy nem ellene vagyunk. Egyedül ő.
Remek volt a szakács. Értette a dolgát. A szobában ettünk, amit nekem béreltél ki. Meg fogjuk ölni a Mirias Ház
fejét, mondtad mosolyogva. Mi érünk oda hozzá először.
A szemedbe néztem. Az arcom, türkiz tükrökben, a vállaim, a sebhelyek, s önnön képem mögött a te
küsmerhetetlenséged. Komolyan gondolod? Valóban meg akarod ölni? Vagy ez csak látszat, hogy becsapjuk a
nyugodt felszín alatt háborgó Sÿtist? Fekete, örvényekkel teli víz a város alatt. Á gyűlölet és a hideg politika.
Félretoltam a tálakat, és előrenyúltam, hogy megoldjam a karpáncélod szíjait. Elhúztad a kezed, elhajoltál. Még
nem, mondtad.
Még hátra volt valami.
Tudtam, mi az.
Több helyen szakadt fel egyszerre a mennyezet. Festett sárkánypofák tárulták fél, fekete ruhás alakok zuhantak le
körénk, összegömbölyödve, hogy a lehető legkisebb támadási felületet nyújtsák esés közben. Én hátra ugrottam. Te
jobbra, az ablakok mellé. Darázsfullánkok csapták arcul azt, aki az erkélyről támadott. Úgy ütöttél, hogy fájjon, még ha
csak szemrebbenésnyi ideig is, mielőtt meghal. Méreg a tüskéidben. Hörögve zuhant vissza.
Ismerted a taktikájukat: Mirias orgyilkosok voltak. A te taktikádat, a te technikádat használták. Tőled tanultak,
ha áttételesen is. Mert a Mirias Házban ekkorra már csak a házfő tudta, hogy nem ellenség vagy, hanem barát.
Mindenki árulónak tartott, elpártolt defensisnek, aki valahogy megtörte a kondicionálást. Csak a házfő nem.
De ő is rosszul tudta, amit tudott.
Hárman jutottak rám. Az első elől félreléptem, fel, a teásszekrényre. Emlékszem, amint a fekete, vékony fa
egyetlen reccsenéssel széttörik - de én akkor már nem vagyok rajta, nem. Elugrattam és leérkeztem, süllyesztett
terpeszállásban, pontosan az ishal fölé. Tigriskarom-csapással hántottam egy vágást: a második ellenfél. Üvölt.
Összegörnyed a fájdalomtól. Szinte láttam, hogy rándul minden egyes izom sziklakemény görcsbe a fekete szövet
alatt.
 A sikeres tigriskarom-csapás csak azoknak nem fáj, akiknek semmi nem fáj, még az eleven láng
sem. Az én ütésem sikeres volt.
Megpördültem, és továbblöktem: saját gyorsaságát fordítottam ellene. Képtelen időben reagálni. Fegyverének
pengéje egyenesen első támadóm szívébe szalad. Vér. Megtört tükrű szempár - a Halál maga pillant rám, mielőtt
tompa puffanással elzuhan az immár élettelen test. Továbbfordultam.
Hiba volt.
Á harmadik már várt. Várta a mozdulatot - és átvágta a
torkomat. Ügyes.
Kisio darazsai örvénylő, lassú ívben folytak el második támadója rövid, célratörő csapásai mellett csakúgy, mint
ő maga. A nő köntöse sárkányzászlónak tűnt, viharos szélben. Fémfullánkjai halált szúrtak.
Lángolt a nyakam. Lángolt a seb. Izzott a levegő, ami a tüdőmbe jutott. Megint vér. Ezúttal az enyém
Mozdulnom kellett.
Én nem láthattam a döbbenetet, amit Kisio igen, a rettenetet, ami a hideg, vízkék szempárba költözött, utolsó
támadóm tekintetébe. Láttad, ugye, Kisio? A férfi pengéjéről az én vérem cseppjei hullottak, és ő, gyilkosomnak
tudván magát, feléd lépett.
Köhögtem, és kirúgtam a lábát.
Elesett
Azt hiszem, ha nem bénítja meg a tudat, hogy én támadtam rá, az az ember, akit egyszer már megölt, akkor úgy
ér földet, hogy tud védekezni - talán már szúrni is, föl, visszafelé. De nem. Nem volt elég erős. Megijedt.
Démonnak gondolt. Kisio azonnal a hátára térdelt, és leütötte,
Az, aki a tigriskarom-csapást kapta, a földön hevert Már nem üvöltött. Elájult. Nem bírta a görcsök okozta
fájdalmat.
Nem voltak többen. Vagy ha igen, akkor azok eddigre már okosan visszavonultak. Csak a mennyezet réjtekajtói
tátongták fölöttünk feketén, üresen.
Kisiora néztem. Megfogtam a torkomat. Újabb seb. Hamarosan újabb heg. Az új hegek iszonytatóan viszketnek
egy-két napig.
Ziraqas, mondtam hallóin, amikor már meg tudtam szólalni. Furcsán, nedvesen reszelős volt a hangom.
Emlékszel, Kisio? Ziraqas.
Biccentettél, mielőtt megmondtad, hogy béreltél még egy szobát. Szemközt, a folyosón. Csak az ishal kell, tetted
hozzá. A csomagoknak nem esik majd bántódása. Az ájult orgyilkoshoz léptél, és lehúztad a maszkját. Az egyik
hordár volt az, akit felfogadtál, amikor megérkeztem.
Átmentünk. Én vittem a tálcát.
Ziraqas, Suttogtad. Nem viseltél a köpenyed alatt semmit. Sejtettem. Megérkezésem óta sejtettem. A vállpáncél
szíjait csatoltad ki épp, én pedig a nyakamat mostam, és a mellkasomat. Vöröslött a mosdótál a vértől. Ziraqas
emléké, és ötszázezer, mondtad. Aztán hozzátettél még valamit. Azt tervezted, hogy kihozzuk Pryn Mera Miriast
Sÿtisből, és elvisszük egy időre egy olyan helyre, ahol senki nem találja meg. És úgy visszük el, hogy senki nem
tudja meg, hogy elvittük. Saját Háza sem. Egy darabig legalábbis.
Mert így kívánják az érdekei.
Teljesen eltűnni egy időre. így
volt - igaz, Mirias nagyúr?
Hosszú, vékony heg fehérlett a lecsatolt páncél alatt a válladon, Kisio. Alig lehetett érezni, kitapintani a bőrödön.
Ziraqas emléke? - kérdeztem magamtól, és közben téged láttalak és hallottalak, de nem akkor, ott, a második
szobában, ami ugyanolyan volt, mint az előző, festett shagrn sárkányok, fehér falai, hosszú ablakok. Nem. Évekkel
azelőtt jártam gondolataimban, első találkozásunkkor, lázálomban hánykolódva, félelemtől vacogva feküdtél
előttem, a gyűlölt Mirias szóval az ajkaidon. Ishalmérgezés. És Miriasok.
Tudtam, mit érzel valójában a Miriasok iránt, saját családod iránt, Kisio. Tudtam azt, amit te, azt
hiszem, mindvégig eltagadtál magadtól. És tudtam azt is, hogy mit kell válaszolnom - pontosan ezért.
Megráztam a fejem. Nem. Nem segítek neked, mondtam. Tál nagy a kockázat, és Ziraqas titkát nem adhatom ki,
nem avathatok be egy házfőt, kiváltképp égy ilyen helyzetben. Az ablakpárkányon ülök. Egyik kezemben a bábu.
A másikban ital. Bort; nagyúr? Ha leönteném, úgy tűnhetne, vérben úszik, ki tudja hány puttonyos, méregdrága,
nemesi vérben. Nem ez lenne az első eset, igaz-e, ó, nagyuram? Se vérből, se borból.
Bámulunk. Ki, az ablakon. Együtt.
A víz. A csatornák. A sziporkázó város. A fekete, halálos örvények a pompás épületek; a fehér falú palazzók, a
szentélyek alatt.
Sokan vannak odakint.
Ránk vadásznak.
Néni tudják, hova tűntél. Nem tudják, hova tűntem.
 Kisio - azt mondtad, hogyha nem segítek, Pryn Mera Mirias meghal: Megölik. Bólintottam, Átkaroltalak. Senki
más nem ismeri a ziraqási rítust - ez volt a következő érved, tudtam én is, Kisio. Tudtam azt is, hogy ha akarnék,
sejthetnék a Mirias Ház urának. Attól, hogy látja, attól, hogy átélné, még nem értene meg semmit a rítusból. Te
sem értettél meg sokat, Kisio. Rajtad már megcsináltam. Ismerted a hatását, és ismertél engem is. És ennyi elég
volt.
Tudtad, hogy tényleg csak és egyedül én segíthetek Pryn Mera Miriason.
Ezért hívtál Sÿtisbe. . Ezért? Azért, mért tényleg meg akartad menteni, vagy mert tudtad, hogy vissza foglak
utasítani, és látni akartad, hallani, amint azt mondom, biztosan azt mondom, Hogy nem?
Vagy csak engem akartál látni?,
Akkor még nem tudtam a választ!
Csak azt, hogy nagyon szép vagy. Hogy kívánlak. Nem segítek neked, mert ellened
tennék. Megcsókoltál.
Hagyni akartam, hogy Pryn Mera Mirias meghaljon.
Hogy megfizessen azért, amit veled tett.
Mégis sikerült meggyőznöd.
Másnap titkos utakat jártunk. Értünk az álcázáshoz, Kisio is, meg en is. A csatornákban tilos úszni. Ezért is van a
legtöbb fontos épületnek egy alsó ajtaja valamelyik kicsiny, jól elrejtett alagsori szobában. De be lehet ugrani csak
úgy, a partról is, egy néptelen, poros utcasarkon. Ki lehet fordulni egy csónakból, észrevétlenül. Aztán már csak
úszni kéli, a víz alatt, ameddig az ember csak tud, és reménykedni, hogy amikor felbukkan, légszomjtól égő
tüdővel, robbanásig feszült idegekkel, hogy akkor nem lesz ott valaki, akinek nem kéne ott lennie. Elég
bonyolultnak tűnik, ugye? A varázslatok viszont igen sok bonyolult problémát képesek megoldani - ezért is
alkalmazzák őket oly nagy előszeretettel a császárságban dűlő Árnyékháborúkban. De nekünk nem volt
szükségünk ínég efféle pillanatnyi segítségre sem;
Ziraqas rítusa megkímél az ilyen vesződségektől. Nem hagyja, hogy megfulladjunk. Nem hagy minket meghalni. Először
persze sétáltunk. Élveztük, hogy figyelnek minket. Láthatatlan hálóba kerültünk, nagy Házak figyelték minden rezdülés
síinket, várták, hogy kapálózzunk, várták, hogy belegabalyodjunk, hogy felfedjük igazi kilétünket.
Hogy megtudjanak rólunk valamit, ami besorolna minket valahová.
Mi azonban lélegzetelállító finomsággal metszett üvegeket néztünk a délután langymelegében, egyik árnyas
kapualjból a másikba sodródva. Bóklásztunk a piacon. Vettem neked egy hatalmas, ezüsttel megfestett legyezőt.
Udvaroltam. Messziről érkezett nemesúr voltam. Te pedig a rég nem látott szerelmes.
Persze, hogy átláttak rajtunk. Úgy csináltuk, hogy, nyilvánvaló legyen minden.
Még azt is megengedtük, hogy rájöjjenek, csak játszunk velük.
Ez lebénította a pókokat.
Látták á veszélyt. Érezték. Nem akartak magukra haragítani, mert nem tudták, mi áll mögöttünk. A
merészségünk mögött.
Talán azt hitték, hogy a Császár. Abrÿss sakktáblájának vezérdémona, aki mindenkivel elhiteti, hogy az általa
képviselt rend és eszmerendszer a lehető legjobb. Aki ezáltal nyomja el az összes többi démont. Azt hitték, őt
szolgáljuk.
Várták, hogy mit teszünk.
Bort ittunk, és bábokat vettünk egymásnak. Kettőt még készít-tettünk is. Nászajándék lesz, mondtam a
mesternek, Kisio te mondtad el neki, hogy milyenek légyenek. Gyorsan kellenek. Megfizetjük.
Megfizettük. Gyorsan készen lettek.

Hamar kész lett a börtönöd, ó, Mirias nagyúr.

Nem véletlenül csináltattunk kettőt. És nem is csak egyszerű biztonsági megfontolásokból.
Amikor kettőt kértél, Kisio, már kezdtem sejteni, mi is történik valójában.
Tetszett.
Alkonyat. Visszamentünk a bábkészítő műhelyébe. Amikor az első bábut kézbe vettem, akkor történhetett.
Hirtelen, már-már varázsütésre. Eltűntek a megfigyelők. Tudtam. Láttam. Éreztem. Rájöttek. Megértették, amit
meg akartunk értetni velük Felismerték, hogy akadályoznak minket, hogy csak hátráltatnak a megfigyeléssel.
Addig nem csinálunk semmit, amíg itt vannak. És addig ők sem tudnak meg semmit újat rólunk - csak az marad,
hogy veszélyesek vagyunk.
Lépéselőnyt adtak
Ha végzünk Miriassal, az nekik mindenképp jó. Akkor lehet majd a szövetségünket keresni. Ha így történik, az azt
jelenti, hogy erősek vagyunk. Mi is, és az a pók is, aki mögöttünk áll. Ha viszont elbukunk, mintha mi sem történt
volna.
Egyedül maradtunk a színen.
 A Miriasok, mondtad, most valószínűleg visszahúzódnak. Nem kémkednek, mert az túl sok erejükét kötné le.
Készülnek a közvetlen támadás elhárítására. Én biccentettem. Jól teszik.
Ekkor következett az ajtó, ami vízszintes volt, és a csatornákba vezetett.

Mintha csak most történne.

- Mik a veszélyek? - kérdezi Pryn Mera Mirias.
Kisio nem válaszol. Nem tudja, mi pontosan a válasz.
Látszik rajta, hogy ez zavarja
Nagyon zavarja.

Egyedül vagyunk. Érzem. Hatalmas, üres teremben állunk, több emeletnyi magas oszlop és
erkélycsarnokban, pompás, ezerszín freskó alatt. Mosolygok. A freskón van egy ember egyetlen egy az
ötszáztizenháromból – megszámoltam, akinek világoskék a bőre. Mégsem látszik szenvedés az arcán: Él,
jókedvű, és beszél valakihez, talán egy kámzsás női álakhoz, aki nekünk háttal ácsorog, és egy ablakon bámul
ki; fel a végtelen égbe, a semmibe. A kékségbe.
A festő is szerethette az ishal veszélyét. A halál ízét.
És azt hiszem, lehet, hogy ismerte Ziraqas titkát is. . Nem lennék meglepve, ha az a kék bőrű alak, ott fent, ő
maga lenne.
Nehéz volt észrevenni.
- Tessék? - pillantok hirtelen a türelmetlenül topogó nagyúrra.
- Mik a rítus veszélyei? - csattan fel ő, hatalmának és státuszának teljes tudatában. Sápadt az idegességtől. Nem
csodálom. Én is az voltam.
- Nincsenek veszélyei - felelem higgadtan, és a szemébe nézek. Csak rövid ideig képes állni a pillantásomat. Te
disznó, gondolom magamban. Udvariasan mosolygok, miközben megszégyenítem önmaga és Kisio előtt.
Elfordul. Sétálni kezd, körbe, körbe, köröttünk, hogy követnünk kelljen a tekintetünkkel.
Nem akarom jobban felbosszantani a kelleténél. Engedek néki, s utána fordulok. Kisio is.
- Az lehetetlen. Az egyensúly törvényei szerint minden mérlegnek két serpenyője kell, hogy legyen.
Sóhajtok.
- Igaz, nagyuram. Igazad van. Megeshet például, hogy elveszik a báb, mielőtt a rituálé a végére ér. Ha ez történne,
és ha nem kerülne meg egy holdhónapig, az igazi test meghalna, a lélek pedig a bábu fogságába esne.
- Mikor szabadulhat ki? - vonja össze ő a szemöldökét, s a kezemben szorongatott bábura néz. Pont olyan, mint
ő Csak egy, egyetlen egy bábu. A másik nincs itt.
- Kiszabadulni? - eltöprengek. Aztán a fogaim közt szűröm a választ. - Ha elpusztul a bábu.
- És mikor pusztul el? - kérdezi ő. Türelmetlen a hangja.
- Ha teljesen szétrohad. Azt hiszem. Vagy, ha mindegyik heg.. ha mindegyik varrat felfoszlik.
Kisio köhög egy kicsit.
Talán még volt egy sós víz a tüdejében.
Pryn Mera Mirias kissé megszeppen.
- És mit tud csinálni... az, aki a bábu foglyává
lesz? Megvonom a vállam.
- Gondolkodni, Idővel megőrül. Jó esély van rá.
- Nem... nem tud mozogni?
- Nem. Csak lát, és hall. Mást nem tud csinálni.
- Miért? - kérdezi ő halkan, és összfonja karjait.
- Csak - felelem. Aztán helyesbítek, nehogy valóban vérig sértsem: - Az az igazsága hogy nem tudom, miért.
Nagyuram.
Érzem Kisio szúrós pillantását a nyakszirtemen. Tudja, hogy hazudok. Tudja, hogy tudom, miért tehetetlen a
bábuba zárt ember. És. tudja azt is, hogy van egy hosszabb, nehezebb változata is a rituálénak, ami igenis lehetővé
tenné azt, hogy a lélek egy ideig igazi testként bánjon a bábuval.
- És erre mondod te, hogy veszélytelén? Amilyen sokat tudsz, épp annyira balgának tűnsz, külhoni!
Mit tehetnék? Balgán mosolygok rá - csak a szemem sugall mást... Vigyázz, mit kívánsz, és mit mondasz, mert
beteljesül! És mennyi az esély arra, hogy valami baj történik?
Megrázom a fejem. Semmi. Semmi esély rá, hogy véletlenül baj történjen, nagyuram. Véletlen hibák
nincsenek. Kisiora pillantok. Rövid pillantás. A lelkünk találkozik benne.
Pryn Mera Mirias is Kisiohoz fordul. Észrevétlenül megnyalja a szája szélét, mielőtt megszólal.
- Ez az egyetlen megoldás?
Kisio enyhén meghajol.
 - Igen, nagyúr - mondja. - Ez az egyetlen megoldás arra, hogy kijuttassunk Sÿtisből úgy, hogy tényleg senki ne
vegye észre, hogy valójában nem haltál meg.
- Miért?
- Mert Ziraqas titkát nagyon kevesen ismerik. Megfizetni pedig nem lehet - felelem én, Kisio helyett. - Senki nem
is gyanítja majd, hogy mi történik veled.
- Akkor... ha semmi pénz nem elég, te miért vállalod el, hogy segítesz?- Kapzsi fény villant volná a szemében?
Jól láttam?
- Azért, nagyuram - felelem lassan, kimért hangon - mert tartozom neked, és a családodnak. Igaz, Kisio? Sokkal.
- De a pénz, amit ígértünk, kijár neki, nagyuram - mondja Kisio halkan.
-Ki, ki... szusszan Pryn Mera Mirias. - De mondd, miért tartozol nekem?
- Mert egyszer, véletlenül jót cselekedtél velem - mondom, és Kisiora nézek.
őŐpedig visszanéz rám.
- Ha jól tudom... - mélázik el a Mirias házfő, immár mit sem törődve velem, és szívességem indokaival - ha jól
tudom, a rituálé fájdalmas. Ha...
Elcsuklik a hangja.
- Csak az elején, nagyúr - feleli neki Kisio. Odalép hozzá, és átkarolja. Én mindkettejükre mosolygok, egyszerre.
- Miből is áll?Pontosan?
És én végighallgatom, amint Kisio ismét elmondja neki mindazt, amit tud, mindazt, ami vele is megtörtént.
Elmondja még egyszer, sokadszorra. Mirias fél. Fél attól, hogy ki kell vágnunk a szívét, fél attól, hogy fel kell
darabolnunk a testét, fél a leendő hegektől, azoktól, amik a test összerakása után maradnak, fél attól, hogy a
lelkét egy bábuba zárjuk, fél, még akkor is, ha cserébe elméletileg egyfajta halhatatlanságot kap. Még akkor is, ha
tudja, hogy miután a kémek minderről jelentést tesznek mestereiknek, nem lesz ember, aki úgy véli majd, hogy ő
válójában még mindig életben van.
Csak egy véres húscsomó lesz, amit lepedőbe csavarva visznek el innét.
Mellesleg mindenki meg lesz győződve afelől, hogy minket, Kisiót és engem valóban a Császár küldött.
Mit mondjak?
Jogosak a félelmei.

Most pedig itt vagyok, Kisio.

Itt van Pryn Mera Mirias is.
És itt vagy te is.
Igazad volt. Megmondtad előre, mi történik majd, a rítus befejeztével. Csapda. Ránk törtek a Mirias defensisek.
Elvették a bábut. Nem tudták, hogy van egy másik, itt, a fogadóban. Nem tudták, hogy az a bábu tényleg csak egy
bábu. El akartak fogni minket. A tudás kellett nekik. A rituálé. Azért, mert Mirias nem érezte biztonságban magát
úgy, hogy csak bennem, az idegenben bízhatott.
Mondtam már. Jogosan.
De a támadással minden esélyét
eljátszotta. A kezemben van. Szó szerint.
Itt fogom.
A nyakadat, nagyúr.
És gyűlöllek.
Csak megvetni tudok mindenkit, aki Ziraqas tudását önös érdekből magának akarja. Igen, Kisio. Igen.
Fel s alá járkálok a szobában, árnyék vagyok a félhomályban. Csillagtalan éjszaka odakint. Démoni kalapácsként
ver a szívem. Verejtékcseppek gyöngyöznek a halántékomon. Egyre jobban viszketnek a hegek. A rituálé hegei.
Néha csak úgy szabadulhat meg az ember a múlt kísértő emlékeitől, ha már, jelenné teszi őket.
Ha megidézi őket teljes mivoltukban - mondják, sikoltsák csak el, amit akarnak, aztán csituljanak, hallgassanak
el, egy időre legalább; Ha már nem bírom a kínt, néha felszakítom, felmetszem a régi sebeket. Másfajta fájdalom.
Erősebb - de nyíltabb és őszintébb is. Erről az új hegről, a torkomon, mindig te fogsz eszembe jutni. Egy sebhely
leszel a sok közül. Szimbolikus, nem, Kisio? Tudod, részeg vagyok. Egyre részegebb. A bor. Édes, vörös, folyékony
kristály. És egyre nehezebb a gondolkodás. Igaz, már így is nagyon sokáig bírtam. Hamarosan beáll a harmadik
fázis. Részegnek kell lennem, különben megőrülök. De kíváncsi is vagyok - kíváncsi arra, mit mutat majd a méreg a
látomásokban. Igen, Kisio. Fázom. Nagyon fázom. És világoskék a bőröm.
Az ishal
miatt. Ishal.
Beszélek.
És jártatom a számat.
 Megoldotta a nyelvem. A vacsora. Vagy a szakács rossz - vagy valaki helyes arányban keverte ki a mérget. Azt
hitted, nem látok át rajtad, Kisio. Azt hitted?
Te voltál az.
Hallani akartad.
És tudni, tudni, hogy mi a zíraqasi rituálé igazi titka. Megismerni azoknak a szavaknak az igazi jelentését.
Megérteni a szertartás szövegét. Használni akartad te is. Tudni akartad, hogy kell alkalmazni. Adni és aztán, ha
kell, visszavenni a halhatatlanságot. Az ishal volt a megoldás. A kulcs. De elszámítottad magad, Kisio.
És én csak azért jöttem ide, Sÿtisbe, hogy megcsókoljalak.
Felkapom a bábut, az ablakhoz lépek és dühödt mozdulattal elhajítom. Ki, az éjszakába. Apró csobbanás csak.
Ég véled, Mirias nagyúr.
Leöntöttem a ruhámat borral. Már nem is tudom mikor. Vagy vér lenne? Kinek a vére?
Az enyém?
Pryn Mera Miriasé?
Vagy a tiéd?.
Kisio.
Odalépek az ágyhoz, félrehajtom a baldachin finom, tort csipkéjét.
Nézlek. Sokáig.
Lehajolok hoznád, végigsimítom kezemmel az arcodat. Selymesen finom, mégis feszes bőröd tapintása az
ujjbegyeimen. Érzem az illatod. Megcsókollak. Meztelen vagy. Gyönyörű.
És halott.
Visszavettem tőled Ziraqas ajándékát.
Megöltelek.
A te véred az.
A kezeimen.

Aalish D’Mohlen – Rossz vadászat Sÿtisben

Palazzók tuSfekete körvonalai az éjezüst horizonton, lidércfényű ablakok. Suttogó víz a házak oldalán, alvó
galambok a púpos hídkorlátokon. Acélszínűt villan a csatorna tükörsima felszíne. Csónak siklik némán.
Zenefoszlányokat ringat a szellő, csilingelő kacajt. Egy balkonra pazar kelmékbe öltözött dáma lép; mögötte
kristálycsillár és színes forgatag. A fehérrel kövezett úton köpönyeges alak áll, arctalan arcára árnyék suhan.
Alattomosan nyújtózik el a nyugalom.
Sÿtisi éjszaka.
 A szerény, kétemeletes palazzo falát szürke, sávok, a lecsorranó eső nyomai csúfítják, árkádjai alól nemes, de
vénségtől kopott szobrok hajolnak a csatornavize fölé. A Hold csonkári úszik a fiatornyokkal díszített tető felett,
puha léptű macska sétál a párkányon. Megdermed egy pillanatra, tág szemei a holdfényt tükrözik. Hallott valamit:
fojtott neszt, tompa dobbanást. Lelapul, majd feszesen és némán, akár a kilőtt nyílvessző, tovairamodik.
Sötétek az ablakok, kivéve egyet. A brokátfüggönyön rőt fény csapong, tusakodó alakokat rajzol. Fekete permet
hullik rá. Vér. A viaskodók árnyai elhanyatlanak, a lobogó fény lassan lecsillapodik, majd kihuny. Aztán félrebillen
a függöny, és kifordul mögüle egy élettelen test. Rövid zuhanás után a csatorna vízébe csapódik.

Az ablaktól óriási denevérhez hasonlatosan válik le egy férfialak. A kiszögellésekbe kapaszkodva, szaporán
ereszkedik lefele, habár véres ujjai meg-megcsúsznak a sima köveken. Végigaraszol a földszinti párkanyon, majd
átszökken a csatorna felett ívelő hídra. Miután csizmás lábai szilárd talajt fognak, lekuporodik. Fején széles
karimájú kalap, arcát selyem rejti, a maszk szemrései vad izzással nyelik el az éjszaka fényeit. Zihál. ..
A csatorna vize lassan kisimul ott, ahol a becsapódó holttest felkavarta. Mire napok múltán meglelik majd a
gátra akadva, az akácfüzek hűvösében, addigra úgysem számít már.
Hosszú testű csónak közeledik; íves orra, keskeny törzse szelíden hasítja a felszínt. A csáklyát egy fiatal férfi
emeli, alakja hajlékony és sudár, mint egy lányé, mégsem erőlteti a munka. Egyetlen utasa van.
Nem fedezik fel a gyanús lobbanást a híd oldalán, alásiklanak. Csak akkor kapják fel a fejüket, mikor sötét
szárnyák gyanánt nyílik ki felettük egy köpönyeg. Veszélyesen megbillen a csónak, ahogy a merész ugrás után
landol benne a férfi.
- Mit akar? - sikkantja egy riadt női hang.
- Hölgyem! - egyenesedik fel a kalapos. Megveti lábát a ringó ladikban, és udvariasan fejet hajt az utas előtt. Egy
ezüstöt pöccint a csónak végében mozdulatlanul várakozó fiatalember lábai elé. Halkan zörren az érme a padlón,
egy szívdobbanásnyi csendet követően pedig ismét alámerül a csáklya, és lágyan meglöki a csónakot. Kisiklanak a
híd árnyékából.
Mint az olvadt fém, sűrűn és csillogva fodrozódik a víz mellettük.
Bár az utas bársonykék csuklyával rejti kilétét, mégis fény lopózik az arcára, ahogy dacosan felemeli a fejét. Ifjú
nő. Inkább bájos, mint kimondottan szép teremtés, forró szenvedélye még most, ebben a riadt pillanatban is
átitatja vonásait.
- Ha a férjem küldte - suttogja élesen, de elcsuklik a hangja - kérem... kérem mondja meg neki, hogy akkor sem
bánom, ha megöl! . •
- Nem, hölgyem, én nem ismerem az ön férjét.
- Nem? - kerekednek el a nő szemei. Csak most látszik igazán, mennyire fél.
- És úgy gondolom - dörmögi a fekete kalapot viselő férfi, hogy mindnyájan jobban járunk, ha nem firtatjuk
egymás titkait, így hát bocsásson meg, amiért nem mutatkozom be önnek! - Lép egyet, és lehajol, hogy kezet
csókoljon. A nő reszket, és bizalmatlanul méregeti! Összehúzza, arca előtt a csuklyát.
- Mit akar? - kérdezi.
- Látom, hogy a késői óra ellenére is kíséret nélkül utazik. Igaz, nem ismerém a férjét, de nem hinném, hogy igazi
úriember, ha engedi ifjú feleségét egyedül járni éjszaka. - Ismét megbillenti a kalapját. A szája vértelen, elszánt
vonal. Nem mosolyog. - Engedje meg, hölgyem, hogy elkísérjem önt a Kék Madár hídig.
- De én nem arrafelé tartok!
- Vagy úgy! Nem arrafelé lakik a szeretője.
A nő vállai megroskadnak. Egy lélegzetvételnyi ideig szólni sem bír, majd könnyes hangon azt
mondja: -A Kék Madár hídig.
A kalapos férfi a csónak végében álló fiatalemberre pillant, aki kérdezés nélkül nekifekszik a csáklyának, és a Kék
Madár híd irányába tereli járművét.
- Gyorsan! - sziszegi a férfi. A csónak sebessége érezhetően megnő.
A továbbiakban egyetlen, pisszenéssel sem zavarják meg a feszült csendet. A nő egészen kicsire kuporodva ül a
padon. Az álarcos fél térdre ereszkedik a jármú elkeskenyedő orrában, és meredten bámulja az utat maguk előtt.
Baljával úgy szorítja a csónak peremét, hogy belefehéredik az ökle, ujjasának könnyű, sötét anyagából sűrű
folyadék csepeg, és tócsába gyűlik a lábánál. Rubinvörösen szikrázik fel, mikor elhaladnak egy-egy fénygömb alatt.
Feltűnik a híd, Csipkés kőszárnyakat tárva, mintegy védelmezőn borul a víz fölé, árnyéka hűvös és áttetsző. -
Lassítsak? - kérdezi a fiatalember unottan. A fekete kalapos bólint. A csáklya kiemelkedik a vízből, rúdjáról
ezüst patakok folynak. A ladik szinte észrevétlenül veszít a sebességéből. A férfi balra int, a csáklya újra alámerül, és
puhán arrafelé irányítja a hajót. Befutnák a hideg homályba, alakjukra jégvirágszerű árnyak kúsznak. A híd kőcsipkés
szárnyai, mint egy istennő védelmező karjai, egyszerre óvják és rettentik őket. A fekete kalapot viselő férfi nem várja
meg, míg partot fognak, megkapaszkodik a híd mélyre ívelő végén, felhúzza magát, és átlendül a korláton. Felzavarja
az alvó galambokat, a madarak kábultan rebbennek szét. A csáklyás felfelé fordított arcába
langyos permet szitál. Letörli a kézfejével. Vér. Megfordítja a csónakot, közben még látja a köpönyeges alakot
lerohanni a hídról. Aztán kezéről a nadrágjába dörzsöli á vért, és az utasa felé pillant.
- Merre is indultunk, hölgyem?

A férfi megtorpan egy pillanatra a lépcsősor tetején, s a korlátnak támaszkodik. A távolban a Carvis-palazzo
emelkedik az égre, mellette jelentéktelenné törpülnek a környező épületek. Csillagfényben fürdő, mély
árkádokkal és égő ablakszemekkel tagolt homlokzata uralja a látóhatárt. A csatornák holdszín szalagjai úgy
futnak felé, mintha tudatosan köré szőtték volna hálójukat Itt is, ott is feltűnik egy-egy csónaklámpa ringatózó
fényaurája, úgy rémlik, bújócskáznak a pazar és gőgös épületek labirintusában.
Lent, a Dalnokok terén szökőkút susog, körben féloszlopokon álló márványszobrok őrködnek. A tér bejáratával
szemben a Forum palazzo fehér kristályfényben ragyog, nyitott ablakain zene és nevetés szökik a kinti, időtlen
csendbe; A szobrok elnéző mosollyal hallgatják a mulatozást.
A fekete kalapot viselő alak ellöki magát a korláttól, és lerohan a meredek lépcsőkön. Sarkában fehéren
csillámló por kavarog. Egy teremtett lélek sem tartózkodik a téren, csak az evezősök szunyókálnak utasokra várva
a csónakjaikban. A virágszirmokkal borított víz elringatja őket.
A férfi határozott léptekkel tart a Forum Palazzo irányába. Arcába vízpermetet hint a szellő, a cseppek
kristálygyöngyökhöz hasonlatosan ülnek meg kalapjának bársonyán. A bejáratnál elegánsan öltözött inas kéri a
meghívóját. Átnyújtja, ujjával véres nyomot hagy rajta. Az inas elolvassa az előkelő nevet.
- Kérem, uram, várjon egy pillanatot! - szól, s közben Csaknem földig hajol a véres meghívóval.
A férfi ügyet sem vet rá, elhalad mellette, és belép a fogadóterembe. Mintegy varázsütésre, máris mellette
terem két ifjú hölgy. Talán ikrek. Égszínkék nadrágban vannak, hímzett, rafinált szabású kabátkában, mely
törékenyebbnek és szelídebbnek mutatja őket, mint amilyenek valójában.
- Segíthetünk? - kérdezi az egyikük balról.
- Szívesén segítünk - kedveskedik a másik jobbról.
Mindkettőjük orcájára ezüst -csíkhal van festve, mély élénken lüktetni látszik olívaszín bőrükön. Belekarolnak a
férfiba, érintésük gyengéd, de ellentmondást nem tűrő, kecses mozdulataikban van valami parancsoló. Oldalukon
kard. Harcosok.
- Kérem, uram, fáradjon velünk!
- Van meghívóm - feleli a férfi színtelen hangon.
- Természetesen! - bólint rá a nők egyike, ahogy egy akaratos gyermekkel egyezkedik az ember.
- De nem tart sokáig, igaz? Várnak rám - aggodalmaskodik a férfi, mindazonáltal engedelmesen hagyja magát
visszafordítani. A szája szögletében bárgyú mosoly rándul, a selyemmaszk szemréseiben azonban élénk tekintet
villog.
Arcán dermedt kifejezéssel eltűnik előttük az inas, és a két nő pillantását keresi. A fekete kalapos férfi azt a
szívütésnyi időt használja ki, mikor azok hárman összenéznék. Kirántja magát a szórításból, s szinte még
ugyanazzal a mozdulattal a jobb felől álló nő arcába súlyt úgy, hogy az hangtalanul roskad össze.
Társa nyomban kardot ránt, de már csak a lobbanó köpönyegbe hasíthat a penge hegyével. Visszalöki fegyverét
a tokba, majd udvariasan, kényszerű mosollyal furakodni kezd a báli kavalkádban az idegen után. Még látja a
fekete kalapot a pazar hajkoronák és tollas díszek hullámaiban haladni. Feltűnés nélkül kell elintéznie. Az inas
jóvoltából máris segítségére sietnek a vadászatban: ragadozószemű alakok fürkészik a betolakodót, kellemes
társalgásba elegyedve sodródnak felé, vagy. mintegy véletlenül készülnek az útjába kerülni egy-egy
kristálypohárral a kezükben..
A pohár meglódul, de a csípős, gyümölcsillatú, folyadék célt téveszt, és ártalmatlanul csorran le a fekete kalap
széles karimájáról. A harcos támadó mozdulata elvásik valahol félúton, a selyemmaszk megvillan a szeme előtt,
lebbenő köpönyeg hűvösét érzi az arcán. Minden erő kiszalad a lábaiból, a világ megperdül vele. A padlóra zuhan,
s csak akkor ébred rá, hogy megsebesült, mikor fel akar állni, és tenyere megcsúszik egy vértócsában. Valaki
megszorítja a vállát. Az egyik társa hajol fölé, orcáján ezüst csíkhal szikrázik a kristálycsillárok fényében.
- Kapjátok el!.
Lazaris Dolle Saline a mai napon tölti be tizenhetedik életévét. Szülei ezen ünnepi alkalom tiszteletére rendezik a
bált, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy egyetlen leányuk szelíd, romlatlan bájai meghódítják az előkelő
társaságot, különös tekintettel a férfiakra, azon belül is a nőtlenekre. Kitűnő partit remélnek számára, mely
mindenki javára válik majd. Jó esélyük van rá.
Saline valósággal lenyűgözi az urakat, nem csak hamvas szépségével, sokkal inkább sugárzó ártatlanságával és
szerény intelligenciájával. Utóbbi értékek ritkaságnak számítanak. Úgy keringenek körülötte az éhes férfiak és az
irigy dámák, akár a keselyük
 A lány megható félénkséggel fogadja a bókokat. Tehetségesen táncol, és szórakoztató társalkodó. Egy
hajnalszínű kelmével borított emelvényen üldögél, ruhája fehér, haja aranyszőke, halántékán rózsaszínnel festett
liliomok. A háta mögött egy szoprán hangú lantos zenél.
Az első figyelmeztető kiáltásra össze sem rezdül, csak álmatagon felpillant. A sok festék elnehezíti a szemhéját, s
ez - legalábbis a pillanatnyi divat szerint - még vonzóbbá teszi külsejét. A durván harsanó sikolyra azonban már
félbehagyja a társalgást, és felkapja a fejét. Az emelvény mellett megbolydul a tömeg, s egy fekete köpönyeges
alak szökken fél a három lépcsőfokon. Átperdül a korláton, és két hosszú, fenyegető lépéssel a lány előtt terem.
Mint őszi szél a száraz faleveleket, haragja úgy söpri félre az útjába toppanó, zavart úriembereket.
Az oldalához kap, heves mozdulattal elővonja kardját. A karcsú penge felszisszen, gyors ívet húz a levegőben
majd a lány torka alatt kis hurkot írván, visszafordul. Éleset villan, és megállapodik. Egy lélegzetvételnyi dermedt
csend ereszkedik rájuk. Az álarcos férfi belefagy a vívómozdulatba, feje leszegve, ahogy a támadó vadaké. A kard
hegyével feljebb emeli Saline állát. A lány kezében úgy remeg a kristálypohár, hogy a kilöttyenő ital foltosra
áztatja a ruháját.
Halk dobogás a hátuk mögött, ahogy a bordák alatt dübörög a szív, aztán csend. Megérkeztek a harcosok is.
- Micsoda bájos kis pofika! - suttogja a kalapos férfi. Hangját eltorzítja az indulat. - Szép, igaz? - kérdezi harsogva.
Senki sem válaszol, a lantos ujjai á húrokra ragadnak a döbbenettől.
- Lehet-e ilyen Szép és ártatlan egy gyilkos szörnyeteg? - kiáltja a selyemálarcos. - Nem?! Ne higgyenek a
szemüknek, hölgyeim és uraim, mért ez az ifjú hölgy itt, név szerint Lazaris Dolle Saline, nem más, mint egy
démoni, buja és mohó szuka, aki felfalja a szeretőit, ha megunta őket.
Ezekre az istentelen szavakra többen is felhördülnek, a lány anyjából fájdalmas zokogás bukik elő. Saline
elgyengült ujjai közül kicsusszan a kristálypohár, és egy koppanás után csengőn elreped. A fekete kalapos férfi
összerándul, kezében megszalad a kard, és felsérti a lány puha, tejfehér bőrét. Saline sikolt, vadul hátraveti magát
a székben.

Ekkor lecsapnak a harcosok. Valamelyikük egy rúgással a földre taszítja a támadót, kicsavarják a fegyvert a
markából, és leszorítják. Olyan gyorsak és összehangoltak, hogy képtelenség védekezni ellenük.
- Emeljétek fel! – utasítja őket egy öblös, szigorú hang.
A harcosok felrángatják áldozatukat a hajnalszín szőnyegről, és leszaggatják róla a kalapot meg az álarcot. Égy
ifjút lepleznek le, egy végtelenül felzaklatott, verejtékben üsző arcot, a fájdalom, a félelem és a bosszúvágy
ábrázatát. Egy vagyontalan kardnemest. Akad a teremben olyan, aki név szerint, mi több, futólag személyesen
is ismeri, de azok beharapják a szájúkat.
- Az a nő ott bűbájjal elbolondította a testvéremét, majd kegyetlen brutalitással megölte! Engem is
megkörnyékezett! - ordítja hisztérikusan ifjú, és megkísérli kitépni magát .a harcosok szorításából. - Higgyenek
nekem, és ne engedjék, hogy szabadon garázdálkodjon! Hány ifjút és férfit találtak az utóbbi időben vérbe fagyva,
feltépett zsigerekkel egy szétdúlt ágyon? Hányat?
Néma csend. Páran elsápadnak,
- Ő tette!- szegezi sötéten izzó. tekintetét Salinéra.
- Sem magát, sem a fivérét nem ismerem - sírja a lány az anyja kebelére borulván. Nevetségesnek tűnik a vád
minden egyes szava.
- Ma éjszaka megtámadtak a hálószobámban - bizonygatja az ifjú. - Mert rájöttem, miféle szörnyeteg bújik az ön
szép és hazug arca mögött. - Leszegett fejjel, morogva beszél, szeme fehérje világít összeszűkülő pupillája alatt.
Inkább tűnik szörnyetegnek ő, mintsem a lány.
Saline hódolói közül többen is felháborodottan lépnek előre, de az öblös, szigorú hang megálljt kiált nekik. A
felhevült udvarlók kelletlenül bár, de visszavonulnak. A tekintélyt parancsoló férfi végigfürkészi a köpönyeges
ifjút, és kimérten biccent egyet. Több benne a megvető fensőbbség, mint a tisztelet.
- Megtudhatnám a nevét, fiatalúr?
- Molles Ratinessis Darom.
- Meladis Elvon Randos - viszonozza a férfi a bemutatkozást kevélyen. - Ön sajnálatra méltóan feldűlt, fiatalúr, és
beteges a fantáziája. Ez ugyan önmagában még nem bűn, de egy ifjú hölgynek a becsületébe gázolni, már az. Ez
tisztázásra szorul. Jómagam rangon alulinak tartanám, ha személyesen vennék elégtételt, de úgy hiszem - itt
elegáns mozdulattal a háta mögött toporgó hódolókra int -, hogy akad körünkben számos olyan nemesifjú, aki
kihívja önt párbajra, és megvédi a hölgy becsületét.
Akadt.
 Kinn a téren tolong az egész vendégsereg. A vízen összekoccanó csónakok tompa hangja, a csatorna felszínéről
beúszó pára, a festett arcok kavalkádja s a szelíden mosolygó, fehér testű szobrok színházi díszletnek tűnnek egy
gyenge komédia hátterén. Mint egy rémálom.
 A harcosnő, kinek arcán az izzadtság elmaszatolta az ezüst csíkhalat, karba font kézzel, metsző tekintettel figyeli
Darom készülődését. Nem helyesli a párbajt, sajnálja az ifjútól az esélyt. Ha tehetné, gondolkodás nélkül végezne vele.
Mikor Darom kósza pillantása találkozik az övével, egy kurta; agresszív, mozdulattal megrántja a fejét. Ajkain
gyűlölködő gúny feszül. Darom ostobán elvigyorodik a nő hátborzongató tekintetére. Hideg futkos tőle a gerincén.
Kinn, a parton állnak. Bal felől a ködös víz, a másik oldalról a hámész tömeg zárja harci arénába. Az egyik segéd
épp most nyújtja át ellenfelének a kardját, mit ünnepélyes gonddal tisztított meg a nyilvánosság előtt - egyrészt a
párbaj tiszteletére, másrészt, hogy garantálja, nem használ mérget, részéről becsületes lesz a küzdelem. A karcsú
penge fehéren, izzik a pirkadati homályban, épp úgy, ahogy a nő arcára festett csíkhal.

Daromnak is átadják megtisztított fegyverét. Marokra fogja, de nem érzi az egyensúlyát. Kábultan tükrözi
ellenfele szertartásod mozdulatait. A kard hegyét a márvány kockakövekkel kirakott földhöz érinti, utána az
arcához emeli a pengét, majd maga elé, és könnyű csuklómozdulatokkal a levegőbe metszi tulajdon
talizmánjegyét. Vívóállásba helyezkedik. Minden olyan valószerűtlen.
Egymásra merednek az ellenféllel. Sosem látta azelőtt a szemközt álló fiatal és dölyfös férfit, de a nevével már
találkozott. Zakassim Maldo. Bravúros kardforgató hírében áll, úgyannyira, hogy egyesek nem sajnálják borsos
árért megvásárolni a tehetségét egy-egy vérre menő küzdelem idejére.
Ez a küzdelem most halálig
tart. Összecsapnak.
Maldo könnyű pengeváltással nyit, majd visszavonul. Játszadozik. Ki akarja élvezni fensőbbségét,
öregbíteni hírnevét, és nem utolsó sorban szeretné lenyűgözni a szép Salinét. Még arra is van gondja, hogy
odabólintson neki, jelezvén, amit tesz; érte teszi.
Darom megvárja, míg ellenfele újra támad. Gyors és taktikás az átkozott ficsúr, Darom azonban meghökkentő
ügyességgel hárít. Álmodik. Biztos, hogy álmodik. Fülében visszhangot ver az acél csengése. Hányingere van.
Maldo kezdi komolyan venni a küzdelmet, s mikor az ellenséges penge egy váratlan csavarintással átmetszi a
báli kabátját és felsérti alatta a bőrét, feldühödik. A part irányába szorítja ellenfelét. Darom kitart, de kénytelen
hátrálni. Két hárítás köze vakmerő, riposztokat szúr, mintha nem félne a haláltól. Mintha kölcsönbe kapta volna a
testét.
Előre látja a mozdulatot, amely megmártja húsában a pengét. Meg sem lepődik, mikor ellenfele kardja az
oldalába szalad. Kezéből kifordul a fegyver, és csengőn a kövezethez verődik.
Maldo ádázul a szeme közé mered, arcában éles cápavigyor nyílik. Kirántja Darom testéből a kardot, és
diadalittasan hátralép. A tömeg felől egyetlen pisszenés sem hallatszik, mintha megbűvölték volna őket. Darom
felnyög, megtántorodik. Az emberek színes serege némán figyeli, ahogy a ködborította vízbe hanyatlik.
A sodrás a Páva Ligetig viszi, ott sikerül megkapaszkodnia egy éjjelre kikötött ravon oldalában. A partra
vonszolja magát, és elterül a liget virágzó fái alatt, az illatos fövenyen. Hűvös pára úszik a vízen, felkúszik a partra
is. lassan rés szakad az éj függönyén, vakít a hajnali fény..Még nincs vége.

Az ablakban egy férfi guggol, fején széles karimájú, fekete kalap arcát selyemmaszk takarja. A szobában
bársonyos sötétség honol, alig szemcséi benne némi csillagfény. Fésülködőtükör fénylik olvatagon a szemközti
falon. Csend, csak a lány békés szuszogása hallatszik. Parfümillattól édes a levegő.
Daróm óvatosan leereszkedik az ablakpárkányról a szobába. Hevesen kalapál a szíve. A falmászás igencsak
megerőltető volt számára a csaknem holdhónapnyi betegeskedés után. Ezúttal azonban nem egyedül érkezett:
felbérelt utcai bűnözők biztosítot¬ták számára az Utat. Innen azonban az ő feladata következik.
Combtokjából előhúz egy hosszú pengéjű kést, mit a biztonság kedvéért halálos méreggel preparált. Az
ágyhoz lopakodik, és visszafojtott lélegzettel, fölé hajol. Látja derengeni Saline arcát és karcsú nyakát a
sötétben: szőke haja szétterül a párnán.
A férfit megrohanják az érzelmek. Felidézi a pillanatot, mikor gyanútlanul rányitott a bátyjára, látja az átvérzett
takarót, érzi a halálszagot. A tetem mellkasán egy női teremtés csámcsog. Látja az arcát is, a perverz élvezettől
kifordult szemeket. Felkavarodik a gyomra. Szeretne elrohanni, ahogy tette akkor is. Fél. Iszonyúan fél. Felemeli a
kést. Fél, hogy a szörnyeteg felriad, fél, hogy nem végez vele az első szúrás. Hogy nem lehet megölni.
Az alvó lány angyali arcára mered, izzadtság folyik a szemébe, átnedvesedik tőle a selyemmaszk. Mindkét
kezével megmarkolja a kést, és lecsap. A hosszú penge áthatol a lány nyakán, és odaszegezi az ágyhoz. Rövid
vergődés az egész, gyenge, akár egy kismadáré.
Darom hátralép, és reszketőn letörli az arcára spriccelt vért. Rosszul van. Nem érez megkönnyebbülést, félelmet,
sem gyűlöletet, csak azt, hogy rosszul van. Hányni fog a vér szagától. Az ablak felé botorkál, friss levegőre van
szüksége. Félúton sem jár, mikor fi megszólal egy suttogó hang:
- Sajnálom!
 Mintha váratlanul jeges vízbe lökték volna, Darom megdermedj Halálra váltan bámul az ágyra,
ahol mozdulatlanul hever a lány teteme.
- Nem ott! - kuncog a hang - Itt!
Darom megperdül, és felfedezi az ajtó mögötti sötétből kirajzolódó alakot. Egy nőt.
- Saline? - kérdezi hitetlenkedve.
- Mondjuk, hogy igen. Az, akit te Salinének hittél. De tévedtél.
Kilép a sötétből. Világoskék nadrágot visel, hímzett kabátkát, arcán ezüst festékkel pingált csíkhal. Darom már
látta valahol ezt az öltözéket. Elgyötört elméje zavartan kutat magyarázat után. A csíkhal! A harcosnő! De ez a nő
itt Saline! A férfi az ágyhoz ugrik, és eszelősen kirángatja onnan a holttestet. A halványan sziporkázó fénybe emeli.
A lány feje félrebicsaklik, aranyszínű haja a vállára omlik, és felfedi a vonásait. Saline. Darom elképedve mered a
harcos ruháját viselő nőre. A hasonlóság tökéletes. Kezei; közül kicsúszik a holttest, és tompa zörejjel omlik a
padlóra.
- Nem igaz! - dünnyögi a férfi.
A nő közel lép hozzá, és egészen az arcába hajol. Furcsa, vad szaga van, átérezni a parfümillaton.
- Elrontottad a játékomat, ostobakölyök! - morogja. - Pedig jó játék volt. Bőséges és szórakoztató vadászterület
ez. S most el kell hagynom. Miattad! - Ujjai hegyével mellbe taszítja Daromot. Nem látszik erőt kifejteni, mégis
hajszál híján hanyatt löki a férfit. Kibámul az ablakon, el á város felett. Mikor Visszafordul, higgadt és tűnődő a
tekintete. Kísérteties. Félrebillenti a fejét, és elgondolkodva Daromra bámul.
- Őszintén sajnálom, kölyök, hogy meg kell öljelek.

Maurice l’Epée – Megkésett kézjegy

ELŐJÁTÉK

Csípős szél fújt. Északra idén is késve érkezett a tavasz. Odalent, a tengerparti lapályokon és a folyók deltáiban
zölden éledő növényzet köszöntötte, ám idefent a hegyek között még tél uralkodott. Fehér hósáncait visszavonta a
ködlepte csúcsokig, de csahos kutyái: a fagyos szelek bőszen süvöltöttek a bércek között, s a szurdokok mélyén.
Langynapsugarak olvasztották a pocsolyák jegét, hasztalan, mert az éj újból rezzenetlen fodrokat dermesztett
tejszínükre. Kro Ugor mégis szerette ezt a cudar szelet, mert hatvan éven át cserzette bőrét. Szeretett mindent,
ami északhoz kötötte. Vonzódott a tájhoz, akár fűz a folythoz, mely fölé koronáját hajtja, hajbókolva a gyökereit
éltető víz előtt. Kro Ugor gyökerei éppily láthatatlanok voltak, annál mélyebben kapaszkodtak a szülőföld talajába,
erősen béklyózva őt hazájához, miként füzet a maga kusza töve. És hogy mennyire erőssé lett ez a kötelék, mindig
akkor eszmélt rá, mikor elhagyni kényszerült északot. Igen, a búcsú! Ezúttal még keserűbbnek ígérkezett, mert
ezúttal végleges volt. .

Az öreg barbár ráérősen mozdította fejét, hasára pillantott, a tátongó, csúf sebre. Az élet szivárgott el ujjai
között, hiába markolta görcsösen, szorította oda medveprém kabátját. Látott elég haldoklót, hogy felismerje, egy
vajákos, még egy messziföldi orvostudor keze alatt se élné meg a reggelt. Belső szerveket ért el a penge, hogy
melyikeket, az öreg barbár aligha mondta meg... tudott így is eleget: hamarost elhagyja északot. Ezúttal végleg.

Keservesen mozdult, most felfelé emelte tekintetét, fel a férfira, aki felette térdelt. Gyilkosa törékenynek
árnynak tetszett. Egérszürke köpenyét szorosan magára csavarva vesztegelt áldozata mellett; némán és lehajtott
fővel várt immár fertályórája. Mintha rokonát búcsúztatná.
- Türelmes vagy. - Az öreg hangjából kiveszett az erő, mégsem bicsaklott.
- Az. - Morrant a válasz.
- Negyedszázada vársz. - Arcán tünékeny mosoly suhant át. - Mit számít még egynéhány szívdobbanás?
- Nem én vártam. Te vártál rám. Csak nem tudtad.
- Most mégis te vársz. - Az öreg dacosan mosolygott. - Vajon nem hiába? Feladom-e neked népem gyermekét?
- Köt a szód. - Közönyösen vont vállat a szürkeköpenyes. - Harcos vagy. Másod sincs... fegyvered, életed,
becsületed. Becsületed. Ügyelj rá és beszélj! Főként te, akit kitaszított a törzs.
- Lenne becsületem? - Öreg teste görcsbe rándult. - Becsület? Ám legyen! Akit te keresel, elhagyta e tájat. Régén.
Lábnyomát elmosta az eső. Hírek járják be helyette a falvakat, csak azokra lelhetsz. Kövesd a hírekét!
- Merre?
- Messze... - A hang elakadt, az elkínzott testből menekült az élet. Száraz köhintéssel vegyültek a szavak. - Keresd
délen! A városban, hol vízből valók az utak.
Az egérszürke köpeny közelebb lebbent, szétterült az öreg vállán. Csendbe fúltak a tompa szavak. Egy rekedt
sóhaj.,. Kro Ugor elhagyta északot. Ezúttal végleg.
Gyilkosa felemelkedett, a barlangba vitte az élettelen testet. Nehezen boldogult. Korábban lopakodva hatolt be
az üregbe, hogy pengéjét a szendergő öreg torkának szegezze. Hogy választásra kényszerítse. Számításában nem
csalatkozott: az öreg a harcot választotta, inkább, mintsem az alattomos halált Egy barbár számára sokat jelent, ha
fegyverrel a kézben köszöntheti a végzetet. Tán abban reménykedett, hogy legyőzi a rejtelmes idegent? Hogy
élete mellett a titkait is megőrizheti? Ugyan honnan sejtette volna, hogy ezúttal nem elegendő egy élet
tapasztalata sem. Egy végigharcolt életé. Kévés, az is kevés! Ráállt az üzletre- vesztett;
Hogy a győztes eltemeti a másikat, nem szerepelt az alkuban. Az egérszürke mégsem hagyta szabad ég alatt a
tetemet, prédájaként az elemeknek és a vadaknak. Ágyára fektette, két hitvány zsírméccsel világította meg,
csimbókos prémet borított rá szemfedő¬ként. Az élettelen tetemre, ami nem is oly' rég még Kro Ugor volt, a vén
barbár harcos. Miután végzett és odahagyta a barlangot, gondosan betette maga után a hevenyészett
deszkatáblát, ami ehelyt ajtóként szolgált. Mintha a barlang lakói idebenn lennének. Mintha minden rendben
menne. Rendben is volt: Kro Ugor soha nem pihent még ilyen nyugodtan.
Miután az idegen bevégezte dolgát, nyeregbe szállt. Búcsúpillantást vetett a barlang felé, nógató szavára a kurta lábú
jószág biztos léptekkel indult meg a meredek lejtőn. A Nap idővel sziklák mögé ereszkedett a hátuk mögött.

NÉZNI ÉS LÁTNI

Tavaszi éj bársonya borította Sÿtist. Odafent, a felhőtlen égbolton csillag milliárdok ragyogtak, idelent
páragomolyagok sodródtak a csatornák felett. Elúsztak a Thailys Ház pompás palotája mentén is. Festői kép,
csakhogy a csónakban kuporgó alakot a legkevésbé sem érdekelte. Beleunt már a látványba éjjel, és bele¬unt
verőfénynél - minthogy ötödik napja figyelte az épületet. La¬pult a ladikban, ladikja meg a szemközti
csatornakifolyóban lapult. A boltív oly közel zárult össze a férfi feje felett, hogy felegyenesedni sem volt módja
immár napok óta.
Számtalanszor, lajstromba vette már az ablakokat és oszlopokat, a homlokzat kőcsipkéit. Végtelen türelmet
kívánó szemlélődésének ez volt az egyetlen eredménye... egészen ma éjszakáig.
Már-már feladni készült, felhagyni a hiábavaló megfigyeléssel, hogy idejét hasznosabban, más módszerekkel,
tán kutatással, kérdezősködéssel, megvesztegetéssel töltse. Már feladni készült, mikor. ..
A ház tucatnyi mellékajtajának egyikéhez feketére lakkozott, faragásokkal és aranyozással ékes alkotmány
érkezett. Sötétedés után járt, tán egy órával. Vendég jött: gazdag öltözető, karcsú alak, s rögvest bebocsátást
nyert. A férfi a csatornakifolyóban pedig csak várt, holott szemhéját ólomsúllyal zárta volna a fáradtság.
Csaknem pirkadt már, mikor a ház kapuja ismét kitárult, hogy utat engedjen a pompás ruházatú uraságnak.
Bár arcát a rejtező felé fordította, a távolság és az előrehulló csuklya vajmi keveset engedett látni vonásaiból.
Csónakja a mólóhoz siklott, a díszes vendég ügyesén emelte meg a suhogó selymeket, nehogy a vízbe érjenek.
Kecsesen lépett át a ladikba.
A rejtőző alak a csónak nyomába szegődött. A hosszú kényszerpihenő után örömére szolgált az izmot próbáló
erőfeszítés - hisz' egyedül evezett. Fertályóra múltán úgy tűnt, célba is értek. A csónakok a hajnal folyékony
aranyán lebegtek, a Palotanegyed határán. A férfi is lassított,látszólag álmosan, reggeli bódulattal kanalazta a
vizet, közben szeme sarkából szemmel tartotta a díszes kúriát, hová a tolon tartott. Az álmatag csendben még a
tompa koppanást is hallotta, amikor a másik hajó a kilépőkőhöz koccant.
A díszruhás alak ezúttal is ügyesen szökkent partra, miben két szolgáló is segítette. Tán hazaért? Eddigi
óvatossága mindenesetre elszunnyadni látszott: hátravetette csuklyáját, honnan hollóraj gyanánt szabadult dús,
fekete hajzata. Sudár nő állt a köveken... ám egy szempillantásra rá már el is tűnt a díszesen faragott tölgyajtó
mögött.
A férfi csak meredt utána. Beletelt kis időbe, mire ismét nekifeszült a lapátnak, és eltávolodott a kúriától.. Tagjai
sajogtak, feje zsongott a fáradtságtól, szája szögletében mégis elégedett mosoly derengett fel. Végre-valahára
meglelte a kiskaput! Már csak a kiskapuhoz vezető kiskaput kell meglelnie.

Késő délelőttre járt az idő, tűzött a Nap. A harlekinmintázatú tér kiürült, csak a szökőkút csobogott
fáradhatatlan vidámsággal. A két férfi a vízbe futó lépcsőn ült, a diadalív terpeszkedő árnyéka alatt; egyikük
lerúgta csizmáját, s a hűs habokban áztatta lábfejét, míg a másik a lépcsőt használva kartámaszként könyökölve
hallgatta társát. Két gondtalan mihaszna sziesztája. Az első miközben papírlapokat böngészet, élénken
magyarázott.
- S az a kettő egyszerű polgár - szakította félbe társát a heverésző alak.
- Igen, mégpedig jómódúak. Egyiküknél a műhelyem készített freskókat az átrium Mára. Mondhatom, nem
szűkölködnek. Pénzüknek hála befolyásos ismerőseik is akadnak szép számmal.
- Nősek?
- Mindkettő. - Huncut fény csillant a lábát áztató alak szemében. - Nocsak, benősülnél, barátom?
- Attól ne tarts! - mosolygott vissza a másik - Ha majd nem csak a vánkosig kísérek valakit, elsőnek téged hívlak
meg. De habjuk a polgárokat, lássuk a többit!
- A következő Carrhrys, a Veszett. Kapitány a Királyi Gárdában, ötvenes, de a legjobb harcosok egyike még ma is.
Kétes kapcsolatai nincsenek. A neve fiatal, családfája tán öt nemzedékig ér.
- Magányos?
- Mint az ujjam. Se család, se gyerek Barátok helyett inkább tisztelőkkel büszkélkedhet.
- A következő?
- Lytheris, Különös figura. Befolyásos kardnemes törvénytelen fia. Sem birtokot, sem pénzt nem örökölt, csak
busás évjáradékot. Az aranyifjak életét éli. - Hanyag vállrándítása összegezte véleményét - Nem köti sem becsület,
sem más kötelék
- Van még?
- Az utolsó. Cronos Systramara nemesúr. Háza erős... és feddhetetlen. Titkai nincsenek, vagy csak ügyel rá,
nehogy kipattanjanak. Ősi család, büszke is rá... ha megfesteném az igazi nemest, róla mintáznám.
- Én nem - ingatta fejét a másik - Ha nemes madarat keresek, a kócsagot veszem szemügyre, nem a pávát.
- Oh, igen! Találó! Sejtettem, hogy láttad már Systramarát.
- Láttam mindegyikőjüket. Mindet, kikről szót ejtettél.
A lábát áztató lassan összehajtotta a papírlapokat, átadta a paksamétát. Mintha csak kezét szorítottak volna,
egymás szemébe néztek, miközben a lapok egyik kézből a másikba vándoroltak
- Nem kérdem, miért vagy kíváncsi rájuk. - Pillanatnyi szünetet tartott, amíg társa eltette az iratokat. - Szóval
sem faggatlak, de egyre azért add szavad! Egyikünk sem a város szülötte, de én itt élek. Már az én városom,
törvénye köt, varázsa láncol. Ugye, nem oltod ki egyikük életét sem?
- Aggodalmad szokatlan. Te élsz itt, mégis én emlékeztesselek? Ahol a napfény, ott az árnyék! - A szürke
köpenyes mélán csóválta fejét. - álmodozó vagy, barátom, és az is maradsz. Ha tervem beválik, sem nemesnek,
sem más becsületes sÿtisinek nem esik baja. Fogadom a régi idők emlékére!
- Óvatos válasz... félek, be kell érnem ennyivel. Ha végeztél, keress fel a műhelyemben! - Feltápászkodott,
indulni készült, - Ne köszönj semmit, és ne búcsúzz! Hisz' hamarosan látjuk egymást. - Lerázta lábáról a vizet,
visszabújtatta a csizmába.
- Úgy lesz - ígérte az egérszürke.
Erre a másik szó nélkül fordult, majd sietős léptekkel átvágott a téren. A köpenyes pedig csak kísérte a
tekintetével, míg el nem tűnt egy mellékutcában. Aztán visszakuporodott, előszedte újfent a papírokat.
Emlékeztető gyanánt átpörgette a lapokat, többre nem is volt szüksége, hiszen már döntött.
A két polgárnál zsarolással érhetne célt - ám ezt igyekezett kerülni, amíg csak lehet. A sarokba szorított róka
könnyen belemar afelé nyújtott kézbe. A kardnemes, aki a Királyi Gárdában szolgált, túlzottan szem előtt van, ugyan
hol talál embert, aki kezet emelne rá? A nemesúr törvénytelen fia egyszerűen nem felelt meg az elképzeléseinek,
minthogy az efféle emberek szava nem ér többet a szélbe szórt hamunál. Maradt hát az utolsó: címe elegendő, hogy
szava számítson, pengéje éles, hogy megvédje magát... becsülete pedig? Nos, a becsülete
éppen eléggé kényes hozzá, hogysem folt eshessék rajta. Az összes jelölt közül, kiket a fekete tolon ékes öltözetű
utasa meglátogatott az elmúlt hold- nap alatt, ő tűnt a legmegfelelőbbnek, ő lesz az út, mely a kiskapuhoz vezet.

KULCS AZ ELSŐ KISKAPUHOZ

A fekete felleghajtós alak gyakorlottal szökkent partra, puha csizmája alig csapott zajt. Öltözéke tolvajnak
festette, a hat szempár, mely mozdulatait leste, mégis mást vélt felfedezni benne. A kámzsával megtoldott sötét
ruha elfedhette alakját, árnyékba boríthatta vonásait de semmiképpen sem rejthette el szálegyenes tartását és a
finom, öntudatos mozdulatokat. Az alak tilosban járt, az meglehet, ám semmiképpen sem lopakodott és
rejtőzködött. Inkább csendben és óvatosan: vonult.
Kronos Systramara nemesúr nemigen szokott a bujkáláshoz. Rangján alulinak érzett minden efféle magasítást...
amit viszont kötelező érvényűnek tudott magára nézvést is: az a diszkréció. A gyengébb nem iránti hódolaja eddig
sem sodorta bajba, gáláns kalandjai jobbára titokban maradtak - a diszkréciónak köszönhetően. A szalonok és
paloták falai között nyíltan tette a szépet, miközben valódi szeretői és titkos légyottjai mindenkor legbelsőbb
titkai maradtak
Tehát feketébe burkolózva, arcát elfedve sietett a keskeny utcácskán, hogy a kiszemelt palota oldalához jusson.
Mikor kilépett a sikátorból a palota körötti térre, öt árnyalak vált ki a sötétből.
Ellentétben Systramarával, ők vajmi keveset hallottak a diszkrécióról, felettébb sokat tudtak viszont a
rejtőzködésről. Mint kiket a szűk sikátort megülő árnyék izzadt ki magából, a semmiből tűntek elő, s egymás mellé
felsorakozván egyszerűen elállták az útját. Systramara fékezte léptéit, a sorfal pedig legyező alakba nyílt,
egyértelműsítve, hogy mi következik
- Maguk ott! Szíveskednének félreállni az utamból! Hangsúlya az udvarias szavak ellenére ékesen tanúskodott
rosszallásáról.
- Nem tehetjük, uram - ingatta fejét a középső árny, nyilván a csapat Vezetője. - Fájdalom, arra kell kérnem,
hogy forduljon vissza, és hagyja el a teret! ;
- Lehetetlent kér, barátom. Adott szavam szerint most kell zörgetnem a palota kapuján. Nyilván nem kívánja,
hogy szavam szegjem.
- Pont hogy ezt akarom! Megbízásom arra szól: senkit a ház közelébe ne eresszek ma éjjel. Fegyvert használni
sem haboznék
- Erre mind, kardot húztak, s a csillagok fénye tompán csillant az öt mezítelen pengén. .
- Mielőtt az acélnak osztanánk a főszerepet, csak még egy szót - lépett hátra a nemesúr. miközben köpenye
takarásából díszes vívókardot húzott elő. - Hanem titok, árulja el Kegyelmed, ki az á bizonyos megbízó, aki miatt
ily kellemetlen helyzetbe kerültünk?
- Nekem az erszénye mutatkozott be csupán, de épp eléggé ékesen szólt.
- Se név, se arcvonások? Gondolhattam volna! Pedig busásan fizetnék a hírért.
- Félek, hiába mondanék bármit. Jóuramnak aligha lesz módja felelőségre vonni őt - vélekedett a martalóc, s
megadta a jelet. A legyező összezárult Systramara körül.
Eközben á hatodik szempár tulajdonosa mindvégig rejtve maradt. Lassan nyúlt a hátára szíjazott kard
markolatáért. Balját furcsa tartásban a házfal dombordíszébe akasztotta, úgy tartotta fenn magát, s feszült
figyelemmel leste az alant kibontakozó egyenlőtlen harcot.
A nemesúr helyében visszahúzódott volna a szűk utcába, ahol a túlerő ki nem bontakozhat; ám Systramarának esze
ágában sem volt meghátrálni. Mit sem gondolva az összezáruló legyezővel, éppen középen támadta az embergyűrűt.
Három gyors lépéssel a vezér előtt termett, a vívókard karcsú pengéje összecsattant az otromba szablyával! A martalóc
hátrálni kényszerült. Sikerével elégedetten a nemesúr a jobb szárny felé szökkent, hárított égy támadást, tessék-lássék
visszavágott, majd váratlanul visszarántva a pengét, egy harmadik ellenfélre sújtott le. Vörös csík, penge marta seb
nyílt a férfi arcán. Kinyújtott kéz, sebes forgás, a hátulról közeledők visszalépnek...
aztán kezdődik minden elölről, ezúttal a balszárnyon.
A lapuló hatoknak ez pár mozdulat is elegendő volt, hogy felmérje, a nemesúr ínyence a pengének. Jól vívott, és
láthatólag élvezte a küzdelmet. A vívókardot teste takarásában tartva lépett ellenfelei felé, hogy aztán százszor,
ezerszer begyakorolt támadásokkal kényszerítse visszább őket. A lenyűgöző tánc látszólag eredményt hozott,
néhány apró vágás meg is sebezte a martalócokat, a harc kimenetele mégsem lehetett kétséges az avatott
szemlélő előtt.
A túlerő hamarost felülkerekedett. A falón gubbasztó férfi belátta, hogy cselekednie kell, ha nem, akarja
emberéi elveszíteni. Elrúgta magát a faltól, hajlított pengéjű, egyélű kardját zuhantában vonta elő hüvelyéből. .
Systramara érezte, amint acélja testet fog, és érezte a hátulról közeledő alakot is, de elkésett. A fájdalomtól
összeránduló test, a lefelé mozduló kar egy pillanatra foglyul ejtette a vívókardot, s mire sikerült kiszabadítania a
pengét, hogy sarkon pördüljön... elkésett. Éles fájdalom hasított az oldalába. Szinte vaktában csapott kettőt,
íziben a falnak hátrált. Kezét sebére tapasztotta, vére már¬is eláztatta ingét. Először ötlött fel benne, a vereség és
talán a halál gondolata.

Az idegen a mind szorosabb embergyűrű közepén tűnt elő, jószerével a semmiből. Egérszürke köpenyét karjára
tekerve tisztelgett a nemesúr előtt - arcát szemébe húzott kámzsa árnyékolta -, aztán a támadók felé lendült. Első
két vágása után Systramara le is engedte a kardot - hisz' őrá itt nincs is szükség!
A hajlított penge mozgását követni olyan lett volna, mint megpillantani a légy szárnycsapásait. A takarékos,
aprón sorjázó lépéseket összetett és boszorkányosan gyors vágások követték. Az idegen nem szúrt, csak vágott.
Gyakran annyira közel került ellenfeleihez, hogy meg sem lendítette a perigét, csak rántott rajta egyet, s ekként
ejtett sebet.
Mikor a martalócok vezetője maradt egyedül talpon, különös dolog történt. A fickó mégiscsak besiklott a
titokzatos megmentő kardja mögé, megragadta annak köpenyes balját... ám fegyvere megdermedt a levegőben.
Vágás helyett a férfi döbbenten meredt a fekete kesztyűbe bújtatott, merev kézre. Annak az embernek a kezére,
akitől megbízatását, s a csengő érméket kapta.
- Hát te…- Kard szegte szavát.
- Remélem, uram, időben érkeztem – lépett ekkor a megmentő a nemesúr elé. - Ha engedélyezi, pillantást
vetnék a sebére.
- Tegye csak, barátom, bár magam is megszemléltem. - Systramara igyekezett közönyös és könnyedén modoros
maradni. Karját emelve szabaddá tette oldalát: a ruha hasadékában jól látszott a vágás. - Csúfabbnak láttatja
magát, mint amilyen valójában; - így mentegette helyzetét.
- Igen. Ügyes kezű felcser kell csak hozzá, és hamar beforr. Öblítse ki uraságod!
- Azzal nem lesz hiba. Ám első a kötelesség! Ha kardja után lenne szíves a karját is felajánlani,
igazán lekötelezne.
Az egérszürke óvatosan átkarolta, megemelte a vérveszteségtől elgyengült embert. Különösebb nehézség nélkül
tették meg az utat az apró palotáig. A segítő a főbejárat irányába indult volna, ám a sebesült a falba metszett
kisebb ajtó felé intett fejével. Ott csengőzsinórt nem, csak kopogtatót találtak, amit a nemesúr kézzel koccantott
meg néhányszor. Az ajtó szinte rögvest kitárult.
Komorna, amolyan szolgáló-félé tűnt fel mögüle, szája sikolyra nyílt, de még időben bezárult.
- Oh, egek! - bukott ki belőle a sóhaj. Majd választ sem várva tessékelte beljebb a vendégeket, immár óvatosan
elfojtott hangon. - Sebesen, uraim! Ide mindenki, egy nemesúrnak segítségre van szüksége! - Újabb szolgáló és egy
szobalány termett mellettük, óvatosán átvették a nemes terhet. Valahonnan ékes öltözetű nőalak sodródott elő,
arcát sűrű fátyol leplezte. Szép pár, gondolta az idegen, s lám a hölgynek is van némi fogalma diszkrécióról!
A komorna közben behajtotta mögöttük az ajtót, most zárni készült, csakhogy Systramara keze feltartotta. Arcát a
még odakint veszteglő egérszürke felé fordította,, tekintete a tekintetét kereste. - Uram! Keressen fel holnap a
Systramara palotát. Délután kettőkor. Az ajtóban mondja: „az éjféli vívó". - Azzal a kiskapu puffanva zárult, kívül
rekesztve az éjszakát és az idegent; Az pedig elégedett farkasmosollyal fordított hátat, s indult sikátor felé.
Visszasétált a földön szerteszét heverő haramiákhoz. Többnyire halottak voltak. Fél tucat hulla, kik pedig egykor
abból éltek, hogy mások vérét csapolták. Most az ő vérüket itta fel az utcakövek köze. A férfi a fogadalmára
gondolt: egyetlen becsületes sÿtisi sem lelheti halálát.. . nos, ezek itt aligha csorbítják a szavát. Egymás mellé
húzta á testeket, azután más tekintetben is szavának állt: bérük hátralékából drága temetést rendel.

KULCS A MÁSODIK KISKAPUHOZ

A Systramara palota magányosan ágált egy mesterséges szigetecskén; a Palotanegyedben. Híd, de még csak
palló sem kötötte össze más épülettel vagy egyéb szárazulattal.. Kikötője a főbejárat előtt terpeszkedett, mint
holmi magánterecske. Az alabástrom napóra pontban déli két órát mutatott, mikor az egérszürke kilépett
bércsónakjából, felpillantott az épületre, s határozott lépteit a kapuhoz irányította.
-„Az éjféli vívó" - tudatta egy fagyos szempárral. A kémlelőnyílás bezárult, a kapuba vágott kisajtó kinyílt.
Kapuőr, s hamarost égy díszes mentébe bújtatott szolga várta.
- Uram dőre jelezte az Ön jöttét, s meghagyta, hogy kísérjem hozzá. Kérem Önt, kövessen! - A szolga meglódult,
s a szürkének ugyancsak nyújtania szükségeltett a lépteit, hogy el ne maradjék mögüle.
Az épület belső berendezése rácáfolt visszafogott külsejére. Az ember nem győzött ámulni á karcsún nyújtózó
márványlépcsőn, a bolthajtásos folyosók szövevényén... egészen az épület szívéig. Mindenütt faragások, szobrok,
stukkók és freskók a legkisebb falifülke sem állhatott üresen. Festett minták sorjáztak, füstarany borította be a
falakat. Ennyi látványosság után valósággal pihentette a szemet az aprócska kamra egyszerűsége, hol az
egérszürke végül magára maradt.
Szinte rögvest feltárult egy ajtó, mögötte a palota átriuma várta. Kiléphetett rajta a belső udvar verőfényébe.
Őrök siettek elébe, kardját kérték, mikor csaknem a háta mögül parancsnokló hang csattant:
- Hagyjátok! Az úr vendégem és bizalmasom. - Kronos Systramara az árnyékból szólt, gazdagon faragott és
vastagon párnázott székben üldögélt és... reggelizett. Legalábbis az étkezések sorrendje és a felszolgált étkek
tekintetében, hiszen a napszak nyilván mást indokolt volna. Finom inget viselt, átsejlett azon a derekát övező
gyolcskötés vastag szalagja. - Hagyjátok az urat! - ismételte önmagát, mire a szolgák elkotródtak, csak a
testőrkapitány ábrázatán sötétlett enyhe rosszallás.
Az egérszürke mit sem törődött a fürkész pillantásokkal, egyenest Systramara elé lépett. Fejet hajtva üdvözölte,
majd' elfogadta a szemközt felkínált széket. Egy szolga bort töltött mindkettejük serlegébe.
- Nos, barátom, remélem kipihente az éj fáradalmait?- szólt a házigazda, lenyelve az iménti falatot Üdvözlésre
emelte poharát..
- Kegyelmednek nagyobb szüksége a pihenés - válaszolta erre a másik, úgyszintén itallal kézében.
- Nos, hála áldásos jelenlétének, volt módom pihenni. Mi több - Systramara cinkosán somolygott -, az ostoba
közjáték oly kapukat is megnyitott előttem, melyeken eddig hiába kopogtattam. A gyengébb nem szemében
néhány csepp vér többet ér éppannyi rubinnál.
A vendég könnyed hangnemben folytatta:
- Mi pediglen, jóuram, örömmel áldozzuk fél azt a néhány cseppet, cserébe a jutalomért. Vajon mi végre hisszük,
hogy meghódíthatjuk a hölgyek szívét? Ők bírnak rá bennünket a hódításra, engedik, hogy kegyükért
versengjünk.. a férfiember, lássuk be uram, engedelmesen és örömest ontja vérét is eme kegyekért.
- Nocsak! - méltatta a nemesúr. - Uraságod nem csak a kardot forgatja csiszoltan. Úgy látom filozófusra és
költőre is leltem becses személyében.
- Se filozófus, és költő - hárította el. - Kardforgató vagyok, ám nincs penge, mely élesebb a kisasszonyok
nyelvénél. A párbaj egy fán terem a széptevéssel!
Jó irányba haladt a társalgás. - Hagyjuk a körítést! - vetette fel hirtelen Systramara. Felhagyott a körülményes
modorral. - Számomra az vagy, barátom, ki nem pusztán az életemet mentette meg, hanem meggátolta, hogy
becsületemen csorba essék. Adósod vagyok, és Kronos Systramara nem olyan ember, aki egyenlítetlen számlákat
hagy maga után. Mondd, minek látod szűkét, s megadom! Arra kérlek, mondd most, mert viszolygok a
tartozásoktól.
- Ajánlatod nagyvonalú, uram - tért át bizalmas, beszédre, a vendég is. - Kívánalmad méltányos. Igyekszem
helyesen mérlegelni a tartozást: minthogy gáláns ügyben volt szerencsém segedelmedre lenni, hasonló tárgyban
kérem támogatásod is.
- Lám csak! - hökkent meg immár másodszor az uraság. Pajkos fény csillant szemében. - Remélem, nem a
családomba óhajtasz beházasodni!
- Nem, jóuram - mosolyodott el amaz. - Habár a hölgy, kinek ajtaján a magamfajta hiába is kopogtatná, valóban
befolyásos, te mégis megnyithatnád számomra azt az ajtót.
- Halljam, miről van szó? - A nemesúrban most már fellobbant a kíváncsiság. A másik nem is váratta
feleslegesen:
- Ajánlólevelet kérek. Az úrnőhöz, kinek palazzoja az aranyművesek utcája és a Palotanegyed találkozásában áll.
Ennek hallatán Systramara szemöldöke ugyancsak megemelkedett. Ki gondolná erről az egyszerű fickóról, hogy
ilyen érzékkel lel rá a legékesebbre Sÿtis megannyi gyöngyszeme között
- Papírt és tollat! - rendelkezett. Kezét leöblítette az elétartott kristály mosdótálban - Sikert nem ígérhetek -
jósolta ám a levelet megíróm. Ha elutasít, arról nem tehetek
- Rendben - bólintott a szürkeköpenyes. - Tisztában vagyok vele, hogy felelőséggel tartozom az ajánló személye
iránt. Nem hozok szégyent a fejedre. Időközben visszatért a szolga, hamarost megvolt a levél is. Systramara
félretette, új lapot vett, várakozón függesztette tekintetét a vendégére.
- Ó, kegyes isten, aki csupa részvét, ó szerelem! - diktálta az. Amint a szavak papírra kerültek, folytatta is:
Hadd, hogy ujjam alatt felragyogjon
kedvesem képe, s hadd Mutassa
lelke legbelső egészét:
hadd lássa, kit legbelső céllal vonz a szépség,
túl szeme fényén, amint lángra kap,
és túl mosolyán, mely gyűrűz, mint a hab,
hogy tárul benne teljes tenger és ég. Lám!
Sikerült. A karcsú nyak felett hangról,
csökről némán is vall a szája,
 az árnyas szem múltat lát és
jövőt, arca ereklyetartó. Ne feledd,
hogy ez után (ó szerelem csodája)
hozzám jöjjön, ki látni vágyik őt.

A nemesúr változatlan rótta a sorokat, Mikor végzett, gondosan átolvasta. Elégedetten dőlt hátra, félbehajtotta
a papírost, hogy a hajtás mentén eltépje. Egyik felét saját levelébe csomagolta, majd lezárta pecsétjével; a másik
felerészt átnyújtotta az egérszürkének
- Egész jó! Ugye, ismered az eljárást?
Az csak bólintott, gondosan zsebébe süllyesztette a félbetépett papírlapot.
- Hálára köteleztél, uram. .
- Kölcsönösen köteleztük egymást... - Systramara félrefordította fejét. - No lám, nem is tudom a neved?!
- Charys. Charysnak hívnak, jóuram.
- Akkor hát, Charys, remélem ezzel megvontuk az egyenleget.
- Messzemenőkig; uram.

AZ UTOLSÓ AJTÓ

Kiqu macskaként terpeszkedett a párnázott széken, mely trónusnak is beillett volna. Fejét hátrahajtva ernyedten
élvezte, amint szolgálója a haját simogatja Mert az a tizenéves leány - egyben a ház növendéke is - valóságos
mestere volt a dús hajzat fésülésének, finom és vékony ujjai türelmesen bogozták az egymásba fonódó szálakat.
Kiqu városszerte csodált hajkoronája éppen ilyen kíméletes elbánást igényelt. Ha ezen természetes éke
megfakulna, jókora veszteség érné a ház úrnőjét, mert vajon mit szólnának a vendégek, akik az ébenszín fürtöket
ugyanúgy nagyra értékelték, mint Kiqu egyéb bájait.
Ennek a naponta ismételt rituálénak volt egyéb haszna is: ébredés után Kiqu a gondolatait rendezgette.
Hátradőlt, ráhajtva fejét az ívesen metszett nyaktámaszra, mely egyben kellemesen masszírozta a tarkóját,
aládúcolta a fejét... és végigpörgette emlékezetében az elmúlt éjszaka képeit,átgondolta aznapi teendőit.
A mai nap akadt min töprengenie. Este saját házában fogad, majd vendéget, mégpedig idegent. Valakit, akit
sosem látott, kinek még nevét sem ismeri. Előkelő házból ajánlották a szokványos eljárással.
Kiqu zárt vendégkört tartott öt-hat előkelő úr, eltekintve persze az efféle pártfogolt, alkalmi látogatóktól. Oly
sok lánnyal ellentétben, neki jogában állt magának eldönteni fogadja-e a vágyakozót. Persze, döntésében szerepet
játszott ki és kit ajánl, ám ez alkalommal az utóbbit nem ismerte, még csak hallomásból sem. Kíváncsiság és mi
tagadás, izgalom töltötte el. Nos, már nem kell soká várni.
A lány végzett. Az éjfekete zuhatag rafinált hajviseletté állt össze, amely egyszerre keretezte orcáját és hagyta
szabadon kecsesen ívelő nyakát. Kiqu felállt, elégedetten nyújtózott. Maga köré csavarva a fürdőlepedőt, s intett a
lánynak, hogy kövesse. Az öltözőszoba valóban csak öltözésre szolgált, terjedelmes ruhatárát nem itt tárolták. Már
a medencébe ereszkedve is tudta, mit, ölt fel ma este, amíg áztatta magát á gőzölgő vízben, komornak,
tüsténkedtek a kiválasztott ruhadarabokkal. Most, mikor szolgálójával a sarkában belépett a tükrökkel tapétázott
helyiségbe, a kért illatszerek és a kiválasztott ruhatár előkészítve várták. Elhelyezkedett,- intett, hogy készen áll.
Ugyanakkor megrántott egy aranyzsinórt, mely feltárta a szoba igazi titkát.
A tükör átlátszóvá lett: a várószalonba engedett bepillantást. Kiqu meglepődött az idegen láttán, hisz' az ajánló
személye után díszes pávát várt, afféle cicomás nemesurat. Ehelyett vendége egyszerű ruhákat viselt: erős csizmát
és egérszürke köpenyt, csipkés kézelőt és fehér selyeminget. És miként ruházata, viselkedése sem tűnt
mindennapinak. Nem a székekben terpeszkedett, nem az asztalra készített likőrt vedelte. A falra függesztett
rajzokat vette szemügyre; értőn; aprólékos figyelemmel vizsgálta azokat, olykor a tapintását is segítségül hívva.
Ilyenkor szinte simogatta a papírost.
- Furcsa madár röppent a kalitunkba- dünnyögte Kiqu. Lehet, hogy szórakoztató este lesz?
A szolgálólány, ki maga is pompás ruhát viselt, szinte nesztelen lépett a szobába. A férfi mégis felkapta fejét,
kurta biccentéssel viszonozta a térdhajtást. .
Kiqu székében elheverve, felhúzott térdekkel várta vendégét;. királykék és csontszín ruhakölteménye bő
ráncokba terült körötte. Arcát koromszín hajkorona övezte, szemei ékkőként ragyogtak. Fejedelmi jelenség volt,
elérhetetetlen és csábító, maga a testesült kísértés.
- Úrnőm!- hajlott előtte a férfi.
A kurtizán csókra nyújtotta kezét, engedélyt adva ezzel a közeledésre. Mikor átvette a tépett papírost, össze
sem illesztette a másik felével, csupán rápillantott. Nem olvasta végig;
 - Ismerem a verset- mondta kedvesen. Foglalj helyet, uram! - Félig ülő, félig fekvő helyzetét feladta, hogy maga
töltsön a másik csészéjébe a bódító aromájú teából. Ezzel elfogadta az ajánlást: estéjét mostantól vendégének
áldozza. - Versed a te ízlésedet dicséri?
- Az idézett sorokat én választottam. Úrnőm; Helytelennek véltem, hogy más válasszon helyettem.
- Választásod művészetekben jártas emberre vall.
- Igen. Bár vallomásommal, félek, elveszítem úrnőm kegyét, mit elnyernem oly sokat jelent nekem.
- Nos! - bíztatta Kiqu, fejét csábosán oldalt billentve. - Tegyen, úgy, mintha nem nyerte volna el! Akkor hogyan is
foszthatnám meg tőle?
- A művészet sarkállt úrnőm színe elé. A rajztollak és ecsetek költészete.
- Így lenne? – kedves megrovón ráncolta szemöldökét a szépség. - Készséggel tárom Ön elé szerény
gyűjteményemet, de bóknak nem tekinthetem, hogy ezért keresett fel. - Felemelkedett, hogy vendégét a hátsó
falban megbúvó tapétaajtó felé vezesse. - Tán ha odaállnék a képeim mellé, én is elnyerhetném uraságod
figyelmét.
Sejtelmesen megvilágított helyiségbe jutottak. Bútorok egyáltalán nem álltak itt, a falakát viszont rajzok és
színes tintafestmények borították... diófa keretben mindahány.
- Nos, uram, akkor gyönyörködjék! - pördült körbe kacéran, s mégis durcásan a nő. Fejét kevélyen felszegte. -
Ezek itt a legértékesebbek.
A férfi pedig épp csak végigfutatta tekintetét a műveken, s máris határozottan lépett az egyikhez.
- Ez a legszebb - mutatott egy tusrajzra, amely lerontott várat ábrázolt. A várhegy tövében burjánzó páfrány
levelei közül bontakoztak ki a romos falak. - Ez gyönyörű a maga nemében!
- Akárcsak ez! - libbent másik képhez a kurtizán, melyen hosszú hajú nő mosdott patakban. - Uraságod
választása értő szemre vall, nekem mégis ez a kedvencem.
- Ah - jött közelebb a férfi. – Korai Akatas, a stílusjegyek alapján. Szignálva nincs, mégis komoly érték. - A nőre
pillantott. - Kegyedet tán meglepi, hogy felismertem? Csodás kép! De úrnőm, ezek itt mind nem mérhetők össze
az Ön szépségével. Esdve kérem, hagyjuk a holt papírokat, hadd adjam indokát jöttömnek!
Ezúttal ő karolt a másikba, s visszavezette a szalonba, hogy újból letelepedjenek a helyükre.
- Következzék akkor az illő magyarázat.. - vágott bele a férfi. A nő pedig hökkenten hallgatta, apró kiáltásokkal
adva hangot döbbenetének. Még hogy illő! A férfi kérése nem hogy szokatlan volt, de szemtelenül merész is.
Híresztelni, rivális Házak titkait kitudni a forró csókok között, igen, ez megengedhető, de amit ez a férfi kért, a
lehetetlent súrolta!
- Előttem is rejtély, miért hallgattam végig uraságodat, ahelyett, hogy az első szavak után kidobattam volna -
mondta végül a kurtizán durván. Néma bólintás jött csak válaszul. - Ha már így esett, cserébe válaszoljon a
kérdéseimre. Először is, ugye tudja, mit kockáztatok, ha teljesítem ezt a kérést? Másodszor, talán azt is
megmondja, miért kéne teljesítenem? Harmadszor pedig, bármit is ajánl érte, rajon mi a biztosíték, hogy
megkapom?
- A válaszok a következők - sorolta a férfi kimérten. - Ismerem a kockázatot: csekély. Minthogy sÿtisi nemes
ellen fegyvert, rivális Háznak előnyt nem kovácsolok Kegyed híreiből. Az ügy személyes. Senki nem tudja még,
kitől származnak a hírek, erre szavamat adom! Amit kínálok: ez - Azzal köpenye rejtekéből újabb összetekert
papírost nyújtott a kurtizánnak. Midőn az kigöngyölte, elakadt a lélegzete.
A színes tintakép éledni látszott: szerelmespár a dús náddal szegett csatornában. Csónak: A férfi evez, a lány a
perem felett átnyúlva a vízbe simít Ujjai csillogó fodrokat vésnek a felszínbe. A kép alján szignó, vörös tintával:
Akatas.
- Ez... csodálatos! - akadt el a kurtizán szava. Óvatosan simított végig a képen. Eredeti, Akatas. Színes,
Kétségtelen. Felbecsülhetetlen érték,.. ahogy az ifjú mester összes képe. Tudja Ön egyáltalán, mi az, amit
felajánlott?
- Tudom - bólintott a férfi. - Egy városi ház árát? Beteljesült álmot egy gyűjtőnek? És amennyiben nem tagadja
meg tőlem a segítségét, arra a másik rajzra is megszerzem Önnek a „mester" szignóját. Végtére is vétkes
könnyelműség, hogy lefelejtette.
- Lehetetlen - betette ellen a szépség. - Évtizede visszavonult. Tán nem is él.
- Él - szögezte le a férfi. - Biztosan tudom. Örömmel látja el kézjegyével úrnőm képét, ha megkérem rá. Cserébe
én is csak egy értékes képet kívánok, amivel Kegyed máris megajándékozhat. - Azzal papírlapot és rajztollat tolt a
nő elé. Mint sokan a műgyűjtők közül, Kiqu is biztos kézzel kezelte az eszközt. Határozott mozdulatai nyomán a
papírlap vonalak hálójával telt meg, lassanként ki-bontakozott egy ház alaprajza. Folyosók szövete, szobák
hálózata, lépcsők.
- Íme - tette lé tollát a nő. - Csak az van rajta, amit módomban állt látni. A lényeges pontokat bejelöltem: legyen
óvatos, és ne feledje áz ígéretét a sÿtisi életekről és a rivális Házakról!
- Nem feledem, úrnőm!
 Mikor a férfi kezetcsókolt, Kiqu megragadta a balját, hogy még , egy pillanatra visszatartsa. Aztán mégsem szólt,
mert a fekete kesztyű alatt az a kéz kemény volt, akár az acél.

A SORBAN AZ UTOLSÓ

Az árnyalak kínkeservesen kúszott fel a falon, mert a pára síkos nyálkával vonta be a követ. Faragásokat és
domborműveket használt fogódzónak - akadt ezekből épp elég. Alant fodrozó víztükör: életmentő; ha netán
leesne, de egyben árulója is lehetne hangos csobbanása.
Nem hullott alá. Hosszas munkával felvonszolta magát a célul tűzött párkányra, hol előbb megpihent.
Kezdetben csurom víz ruhája eddigre megszáradt.
Azután a metszett üveget gyémántgyűrűvel vágta körbe, s a résen benyúlva elfordította a reteszt. Ma jól, hogy
az emeleti ablakokat apró kolomp ékíti, először azt tapintotta ki, ujjával elnémította a nyelvet, csak eztán lökte be
a táblát.
A vastag szőnyeg elnyelte ugrása neszét, óvatosan kémlelt körbe, maga elé idézte a rajzot, s annak ismeretében
inkább a fal mentén oldalazott tovább. Útja a kiszemelt szobáig csaknem órán át tartott, mivel őrszemeket és
csapdákat került el Kiqu rajza oltalmazta a meglepetésektől.
Elmúlt már az éj fele, mire a keresett szobához ért. Számított a falmélyedésben strázsáló őrökre: kilátszó
lábfejük, könyökök alapján felmérte, milyen testhelyzetben állnak, s csak eztán lendült támadásba. A közelebbit
alkatává vágta torkon, könyökével á falnak szorította, s rajta megtámaszkodva rúgta előbb hasba, majd
halántéktájon a másikat. A fainak szorított fickó épp hogy tőrt vont, mikor a reccsenő ízület fájdalma, majd az
eszméletére hulló sötét lepel a kedvét szegte.
Az ajtót nem zárták - ezt is tudta előre - óvatosán surrant be rajta; Várt, hogy szeme szokja a sötétet, csak mikor
a bútorok árnyalakja már kirajzolódott előtte, akkor indult araszolva beljebb.
Az ágy felett kivonta kardját, azután...

Etnad Thailys, a Thailys Ház feje rég látott már ilyen könnyedén pajzán álmot. Hogy végül mégis, rémálommá lett,
arról csupán a körülmények tehettek. Tán ordítva is ébredt szörnyű látomásából, ha nem válik hirtelen valósággá. Mert
valóra vált: szájára sötét alak keze tapadt, torkát hideg acél borzongatta, s gyomrába térd feszült..
- Csend! - hallotta a halk parancsot, - Túlélheted ígérte valaki. - Mellékszereplő vagy az én játszmámban.
Felfogtad?
A nemesúr értőn pislogott.
- Helyes. Akkor elengedlek. Ha kiáltasz, meghalsz!
- Mit akarsz, ha nem. .. megölni? Fakón és szárazan reccsent -Thailys úr hangja.
- Előbb igyunk! - javasolta az árny, - Mindkettőnkre ráfér. - Máris a parány asztalhoz lépett és töltött. Miután
átadta az egyik poharat, az ágy szélére telepedett, bizalmasan, mintha csak kebelbarátjánál járna.
Etnad Thailys zavartan pislogott, de elfogadta felkínált italt. Saját borát.
- Jó uram - kezdte a behatoló - hallgass végig! Mindössze ennyit kérek.
Azzal belefogott egy történetbe, melynek helye nem itt, inkább tán a színpadon lett volna. Tragédia volt a
javából, amolyan mesterkélt darab, mit az élet soha nem ír. Főhőse ifjú ember, áldott tehetség a festők között,
kinek tustollából életre kelnek a képek. Műveiről kevés kora ellenére is páratlan elismeréssel szólnak, a.
legszigorúbb mesterek; szinte gyermek még, ám tőle tanulnak korábbi tanítói. Abyrnossban él, hívei között.
Mígnem!.,.egy napon idegenek törnek a telepre. Északi emberek, kiknek szívét fagy járja át, kiket hidegen hagy a
papíron futó vonalak mágiája. Portyázó barbárok - rémmese. Császári csapatok elől menekülnek: büszkék, de
megalázottak, erősek és mégis gyengék. Haragjukat a piktorokon töltik ki. És az ifjú, kinek tehetsége páratlan
kincs, nem nézi tétlenül a pusztítást. Kezet emelt egy barbárra, a harcosok lefogták, egyikük lecsapta az ifjú balját.
Az ifjú balkezes volt.
- Eddig a történet - mondta az egészürke, s a félhomály elrejtette búsan is kemény mosolyát.
- Színpadra illik, hitemre. Megható! - értett egyet a nemesúr leplezetlen gúnnyal. - Megtudhatom, mi közöm
hozzá?
- Semmi. Azon túl, hogy Kegyelmed házában lakik az egyik..... az egyik barbár. Az utolsó. - Az idegen közönyösen
kortyolt a borból, de kegyetlen árnyék lapult a szája szeglétében, Baljáról, a nemes fából megfaragott kézről
lerántotta a kesztyűt. - Én vagyok, az ifjú. Hívassa ide a barbárt! Tiszta párbaj lesz. - Hmm... - töprengett el az
uraság. Minthogy ezúttal tőle kértek, s nála nyugodott a döntés joga, visszatalált a rangjához illő, fennhéjázó
hangnemhez: - Azt kéred hát, adjak módot a testőrkapitányomnak, hogy felaprítson? Legyen! Amúgy is az ő
szégyene, hogy akadálytalan bejutottál. Hmm…fáradjunk le talán a vívóterembe!
 UTÓHANG

Kiqu töltött a gőzölgő teából, majd vendége elé csúsztatta a csészét. Nem faggatózott, hisz' a részletek
mindenkor lényegtelenek, mikor az eredmény önmagáért beszél. Nézte az egérszürkét (grafit - szürkét) : a férfi
lassan szürcsölte teáját. Kiqu megtanulta az évek során a türelem művészetét, csak akkor szólt, mikor az edényke
már fenékig kiürült
- Örömmel megmutatnám önnek, hogy ajándéka méltó helyre került.
- Örömmel látnám viszont - bólintott a férfi.
Odaát, a rejtekszobában diófa lécek közt lógott a színes tintarajz. - örvend az alkotó - mosolygott a szürke (grafit
- szürke) ha képe jó kezekbe kerül, és birtokosának élvezetet szerez.
- A sok ajándék közül, mit életemben kaptam, ez a legkedvesebb - erősítette meg a kurtizán.
- Úrnőm a legméltóbb rá, hogy birtokolja.
Ekkor a nő leakasztotta szegéről az ifjú mester másik művet, féltő gonddal simította végig a keretbe feszített
papírost. Azután átnyújtotta
- Az ígérete, uram! - emlékeztette vendégét.
A szalonban azután, midőn visszatelepedtek az asztalka mellé, a férfi metszett hegyű rajztollal, vörös tintát vett
elő egérszürke (valójában grafit - szürke) köpenye alól. Kesztyűs bajának merev ujjai közé szorította az ecsetet, a
kép fölé hajolt. A kurtizán döbbent áhítattal nézte, amint a lap alján vonalról-vonálra formálódnak a jellegzetes,
szögletes betűk: Charys Akatas.

Ryan Hawkwood - Álomjáró

Az álmok nyitottak számára kaput a világok között. Utazó volt, gondtalan, szabad vándor. Lényét nem kötötte a
test béklyója, tetteit nem irányította megfontolás. Egyszerűen csak létezett - meglehet, öröktől fogva.
A szabadság öröme sarkallta mindig tovább, az értelmes fajok céljaiból tán egyet sem vallhatott magáénak.
Nyitva állt előtte minden világ, ahol bárki, bármi álmodott. Olykor csak sodródott, olykor szándékosan merült alá
valahol. Megmerítkezett egy álomban, részévé, néha formálójává lett, azután felbukkant a hely valóságában.
Jelenlétét többnyire kevesen fedezték fel.
Az álmok nyitottak számára kaput a világok között. A szabadság öröme sarkallta mindig tovább.

A légijárőr felfelé emelkedett a sziklafal mellett Hetedik esztendeje múlt, hogy először érezte a felszállás
semmihez sem fogható gyönyörét, s bár azóta alig akadt nap, amikor nélkülöznie kellett, sosem tudott betelni
vele.
Kényelmesen hátradőlt a magas támlájú ülésben, előrenyújtott lábait a pedálokon pihentette. Felpillantott a
feje felett feszülő hatalmas szárnyakra, élvezte az arcát simító szelet. Mosolygott.
 A szikla mellett felszálló légáramlat egyenletesen emelte a sárkányt. Az élénkülő keleti szél olykor megpróbálta
ugyan kibillenteni a szárnyakat, de a légijárőr gyakorlott mozdulatai kedvét, szegték minduntalan. Csendesen és
büszkén, mint valami roppant madár, emelkedett magasba a szerkezet.
Odalent lassan kitárult, határtalan tájképpé tágult a víztükör Azúrkék selymén zöld ékkőként ragyogtak a
szigetek; fehér paloták, apró városok, színes hajók tarka gyöngye csillant. A felhőlovas szeme elé kötött látókendő
különös kaleidoszkóppá bűvölte a látványt. Avatatlan számára érthetetlen volt a kép, a légi járőrnek azonban
komoly segítségét jelentett: nem csupán a szél, az erős napsütés, á milliárdnyi apró lénytörés ellenében óvta a
szemét, de kiemelte s így könnyebben felismerhetővé tette a mozgást is odalenn.
Elérvén a megfelelő magasságot, a férfi megbillentette kissé a sárkányt. A szárnyakon finom remegés futott
végig, az eresztékek felsóhajtottak. A szerkezet lesiklott a felszállóáramról, s a keleti szél hátán a Yorn-öböl távoli
kijárata felé lendült. Lovasa csendesen felnevetett. Karfán nyugvó kezén megfeszültek az izmok, amint előre s
enyhén balra tolta az irányítókarokat. Lusta fordulóba kezdett.
Alatta meglódult a szigetvilág. A kaleidoszkóp átrendeződött, csakhamar két újabb felhőlovas erőteljes képe
tűnt fel a víztükör felett. Most szálltak fel, nyugatnak tartottak azok is. A kötelék másik két tagja: a Vezér és a
Hírvivő.
A Felderítő befejezte a fordulót, látókendőjéről eltűnt a társak képe. Nem bánta. A Vezér oly könnyed tökéllyel
uralta a Sárkányt, ahogyan ő nem fogja sohasem - nem volt irigy, de mindig elfogta valami ködös szomorúság, ha
parancsnokát repülni látta. A Felderítő tehetséges volt, igazán tehetséges, a Vezér azonban géniusz. Ki tudja, talán
a legendás madáremberek egyikeként született egykoron.
A légijárőr tovább utazott a keleti szél hátán. Csak felületesen ellenőrizte az alant suhanó tájat: a
felszállóáramok közelében soha nem mutatkoztak csempészek. Módosított a szárnyálláson. A sárkány belefeküdt
a szélbe, megugrott. Lovasa keményen tartotta az irányítókarokat, szája szegletében elmélyültek a ráncok.
Kiterjesztett aurája érzékelte a szerkezet minden rezdülését - e nélkül képtelen lett volna uralma alatt tartam az
egyre gyorsuló járművet.
Már csaknem elérte a pillanatnyilag lehetséges legnagyobb sebességet, amikor elméjébe berobbant a Hírvivő
kétségbeesett kiáltása. A kötelék tagjai mentális összeköttetésben állnak egymással, másképpen aligha tudnának
érintkezni. A társak halála, sebe: sülése, dühe vagy rémülete mégsem okoz tragédiát, hiszen a légijárőröket
alaposan felkészítik az ilyesmire.
A Felderítő most mégis összerezzent. Ujjai megrándultak az irányítókarok simára koptatott fáján: a sárkány
csúnyán megbillent, csaknem kitört uralma alól. A felhőlovas fogcsikorgató erőfeszítéssel bár, de rendezte, majd
nyomban nyaktörő fordulóba vitte járművét.
El sem tudta képzelni, a Belső Lagúnák biztonságos egén mi kényszerítette ki azt a döbbent vészjelet. A Hírvivő
újoncnak számított ugyan, de eleddig fegyelmezettnek és kiegyensúlyozottnak mutatkozott. Már rég jelentenie
kellett volna- ám mire a Felderítő elméjében felcsendültek az első értelmes szavak, a sárkány befejezte a fordulót,
s kissé megdőlve a két másik felé suhant. Lovasa pedig látta már, amit a fiú akadozó mentális üzenete közvetíteni
igyekezett.
A Vezér a szélnek feszülő szárnyakon állt, középütt, a nyereg felett. Karját kiterjesztette; fejét felszegve
kacagott. Látszólag semmiféle erőfeszítésébe nem került, hogy egyensúlyát megőrizze, holott a légáramnak le
kellett volna tépnie onnan. Úgy állt ott, mintha a repülő szerkezet része lenne.
Azután könnyű léptekkel a bal szárny végébe szaladt, és a mélybe vetette magát.
A Felderítő ujjai elernyedtek az irányítókarokon. Felemelkedett a nyeregben, úgy meredt a széttárt karokkal
zuhanó férfi után. Elméje kiürült, izmai megbénultak. Nem érzett semmit a puszta tehetetlenség mögött. A
látvány messze túl volt mindenen, amit ő valóságként elfogadhatott.
Az uralma alól szabadult sárkány néhány lélegzetvételnyi ideig tartotta az irányt, ám a szél csakhamar alákapott,
kibillentette kényes egyensúlyából. A kiterjesztett aura rezdülései idejekorán jelezték a bajt, a légijárőr azonban
csak akkor ocsúdott, amikor az irányítókarok kiugrottak a kezéből.
Elveszíteni az uralmat a sárkány felett: minden légijárőr visszatérő rémálma és múlhatatlan szégyene. A
Felderítő bénultságát mintha varázslat fújta volna el; a megdőlő jármű irányát megtartva, ütközésig rántotta
mindkét kart.
A szerkezet felnyögött. Finom csuklók tucatja nyikkant; a roppant szárnyak megtörtek, rendezett redőkbe futva
simultak a törzs mellé. A sárkány, mint zsákmányára csapó sólyom, zuhanni, kezdett.
Lovasa az őrületig sulykolt mentális gyakorlat segítségével gyűrte le a ránehezedő kínt. Aurája rákapcsolódott a
jármű kulcsfontosságú pontjain rejtőző mágikus jelekre, így az izmok ereje mellett immár akarata is a sárkányt
kényszerítette. Ilyesmire csak igen rövid ideig volt képes - de ég és víz kékje között sóhajnyi csak az út.
„Kölyök! Suhanóvadászokat a Gyöngy-lagúnába! Igyekezz!"
Üzenete erőtlen volt, és ellenőrizni sem tudta, vajon a Hírvivő megértette-e - ám amúgy is inkább a berögződés
sarkallta, semmint a remény. A Vezér nem élheti túl á becsapódást.
 Következésképp, el kell kapnia, mielőtt vizet ér.

- Nem! VinaCorani nem volt bolond! Vagy húsz éve repült... Hét évet töltöttem mellette, ő tanított mindenre.
Ismertem őt, az istenekre! Egy kötelékben repültünk... pontosan tudjátok, mit jelent ez!
A légijárőrök tudták. Hogyne tudták volna. Elhallgattak hát egy időre, és a padlót bámulták.
- De akkor - kérdezte végre egyikük halkan -, mi az ördög történhetett?
Csönd ereszkedett rájuk megint. A nyitott ablakon behallatszott a kagylócsengettyűk dala, a kabin nádteteje
alatt zsákmányt kergető gyík futott.
Tanh SaccaVirano lehunyta a szemét. Halántékát dörzsölgetve, sokára szólalt csak meg.
- Nem tudom. - Fejét lehajtotta, a szemét nem nyitotta ki. Rekedt volt a hangja. - Utánamentem, el is értem. A
mentális kapcsolat megszakadt. Üvöltöttem neki, hogy alámegyek, kapaszkodjon meg a szárnyban, ahogy
kinyitom, láttam az arcát. Boldog volt; és valahogy átszellemült. Egyáltalán, nem törődött velem. Elébevágtam és
kitártam a szárnyakat. Szándékosán került el, erre megesküszöm. Azután becsapódott... A suhanóvadászok
megtalálták, ami megmaradt belőle.
- Zuhanómámor? - vetette fel bátortalanul valaki.
- Ugyan - morrant az Azúr Ég Kötelék varázstudója - VinaCorani dörzsölt vén sas volt. Transzban repült, képes
volt órákon át a puszta akaratává uralni a sárkányt. A legjobbak közé tartozott. El tüdőd képzelni, hogy legyűrte a
zuhanómámor?
- Méreg - pillantott fel Tanh hirtelen. - Valaki megmérgezte! Más nem történhetett.
Rövid hangzavar csapott fel. A lehetőséget mindenki hihetőnek tartotta, az indítékban azonban nem tudtak
megegyezni. A varázstudó merőn bámulta SaccaViranót.
- Deshlavi tette - mondta utóbb a Felderítő. Kissé zavartnak tetszett, ám hamarost újkeletű lendülettel folytatta:
- VinaCorani ebben az évadban a negyedik szállítmányát kapta el, és nyilvánosan megesküdött, hogy idén a zant
egyeden hajója sem jut át a lagúnákon. - Felállt, felhajtotta maradék italát, aztán az asztalra lökte a poharat. -
Deshlavi tette - ismételte meg, mielőtt kiviharzott a teremből.

Arima Deshlavi szamára rosszul kezdődött az évad. A légijárőrök négy értékes szállítmányát fogták el, a
suhanóvadászok raktárfosztogatás közben rajtakapták és véres harcban utolsó szálig levágták egy csapatnyi
emberét - s hogy most az az eszelős felhőlovas is ráakaszkodott, végképp kihozta a béketűrésből.
- És ázt te rendjénválónák tártod, nágyúr, hogy egy ilyén koszos pápírsárkány veszélyeztesse áz üzletet? - kárálta
dühösen. Noha kifogástalanul beszélte a yorn nyelvet, anyanyelve sajátos hangzásvilágától képtelen volt
szabadulni. - Nézd csák meg, micsodá kárt csinált márisl. El kell táposni á rút férget! Miért vágy ilyen mákács?
- Magad is tudod, Deshlavi - felelt a szólított. Hátradőlt székében, unottan tanulmányozta gyűrűjén a kövét. -
Nem számolhattunk azzal, amit tett. Rengeteg embert megmozgatott, halála most már csak rontana a helyzeten.
Égbekiáltó ostobaság volt megölni VinaCoranit.
- Jáj, nágyúr! - csapta össze tenyerét a zant csempész - Hányszor mondjám még neked, esküszöm a szépséges
orcájú Mirinán lákkozott körmeire, hogy...
- Eh, hagyd el - legyintett lustán a yorn nemes. - Hisz' oly mindegy most már. Megállíttatom azt a felhőlovast...
de eszedbe ne jusson kezet emelni rá, mert ígérem, az lesz az utolsó
hibád! Deshlavi sértetten szegte fel az állát.
- Nem szoktam hibázni, nágyúr! - közölte büszkén. - Mondom neked, nem. .. - A másik vasvillatekintete
beléfojtotta a szót. Meggörnyedt, széttárt karral hátrálni kezdett. - Legyél hosszú életű e földön. Gázdágságod ne
fogyatkozzék meg sohá. Legyén puhá áz ágyád és termékeny á te ágyékod - sorolta, míg elérté az ajtót. - És
fulládjánák meg mind á te ellénségéid - toldotta meg, mielőtt eltűnt volna á folyosón.
A Halfarkas-zátonyok felett repült. Vezér, Hírvivő - és persze engedély nélkül. Rögeszmévé csontosodott benne a
vágy, hogy bosszút álljon a yorn hatalmasok védelmét élvező csempészen: nem akadt szabály, amit a
legcsekélyebb gondolkodás nélkül fel ne rúgott volna.
A sajátos földrajzi adottságokból következően, említésre méltó : kivétel nélkül YorSenar vizein bonyolódik a
Napnyugat és Napkelet közti kereskedelem minden forgalma. Északnak vagy délnek kerülni nem csupán költséges
és időigényes, de kifejezetten veszedelmes is - nemigen akad kalmár, aki meg merné kockáztatni. A biztos átjutás
érdekében kifizetik inkább a vérlázítóan magas vámot, és a Yorn Köztársaságra bízzák karavánjukat. A százezernyi
zátonytól szabdalt, sokhelyütt égésen sekély vízben azonban csak a yorsenari pillangószárnyú hajók boldogulnak,
a számtalan sziget útvesztőjében pedig csak tápasztalt helyi vezetők igazodnak el. Mindez tovább növeli, már-már
elviselhetetlenségig fokozza a költségeket: nem csoda hát, hogy a kereskedők jó része minden lehetséges módon
igyekszik lefaragni belőlük.
 Deshlavi ebben nyújtott segítséget. Kicsiny hajóival a hivatalos ár feléért vitte át az árut a zátonyok között, s a
vámnak is csak töredékére tartott igényt. Mint minden nagy csempésznek, természetesen neki is yorn nagyúr állt
a háta mögött, hiszen e nélkül a járőrök két-három út után felkoncolták volna az embereit.
Hogy a yorn hatalmasoknak-az anyagi javakon túl miféle érdekei fűződnek az efféle kapcsolathoz, a járőrök nem
sejthették - de így is épp eléggé gyűlölték a hátszéllel vitorlázókat. Sokat tudtak róluk, ahhoz azonban sosem
eleget, hogy rájuk törhesse-, nek: erről mindig gondoskodott a patrónus. Ám ha valamiképp mégis módjuk nyílt rá,
példátlan haraggal vetették magukat a tiltott prédára; szervezetének legjelentéktelenebb tagját is igyekeztek
kézre keríteni. Arra azonban nem akadt példa, hogy a háttérben meghúzódó nagyurat valaha is felelősségre
vonták volna: a Köztársaság hivatalosan nem ismeri el a patrónusok létezését.
Tanh SaccaVirano korábban is gyanította már, hogy Deshlavi főhadiszállása valahol a Halfarkas-zátonyok
környékén rejtőzik, bizonyságot azonban csak nemrégiben szerzett. A legkevésbé sem érdekelte, árnyjáró
ismerőse miféle kínokkal csikarta ki áldozatából a vallomást, számára csak a végeredmény volt fontos: megtudta,
hol bujkál a zant.
Harmadszor repült át a zöldgyapjas szirtek felett - úgy vélte, eleget látott ahhoz, hogy lejjebb ereszkedjék. Lusta
körökben siklott a víz felé. Látókendőjén sebesen Változtak a képek, a zátonyok fénylő körvonalai üvegszilánkok
gyanánt peregtek a forgás parancsolta rendben. Napjából félmagasságig ereszkedett, amikor megpillantotta a
pillangószámyút.
A hajó a legnagyobb szirt takarásából bukkant elő; karcsú volt, fürge és pompázatos. Fecskefarkú lepke szárnyait
idéző bordásvitorlái szivárványszínben tündököltek, ezüstös testé a hullámoktól elemelkedve, a vízfelszín felett
siklott. Fedélzetén a Felderítő Deshlavit vélte felfedezni.
Gondolkodás nélkül váltott zuhanórepülésbe. Bevonta a szárnyakat, kilökte a vágósarkantyúkat; pusztító
angyalként csapott a hajóra. A főárboc felé tartott: ha sikerül átmetszenie a merevítő köteleket, az érzékeny
egyensúlyú Vitorlás akár fel is borulhat. Nem számított rá igazán, hogy a zantnak komolyabb baja esik,
megelégedett volna a kisebb vagyont érő pillangószárnyú pusztulásával is.
Akár egy kezdő felhőlovas is figyelmeztethette volna, hogy esztelenül cselekszik; ha nem vakítja el a düh vörös
köde, meg sem próbálkozik ilyesmivel. Csakhogy nem gondolkodott: elméje helyett haragvó ösztönei vezérelték,
akár egy felingerelt vadállatot. Behúzott szárnyakkal zuhant a vízfelszín felett sikló hajóra.
A pillangószárnyút övező aura sokkalta erősebb volt az övénél - Deshlavinak elég pénze volt ahhoz, hogy jó
Navigátort tartson, Kőhajításnyira sem közelítette meg a hajót, amikor a légijárőr mentális ellenőrzése lefoszlott a
sárlányról: mint szél a falevelet, söpörte el az idegen aura. Az akarat hatalma többé nem segítetté az izmokat, a
felhőlovas elvesztette legfontosabb befolyását az üstökösként zuhanó szerkezet felett. Ha sikerül kinyitnia a
szárnyakat, még kiveheti sárkányát a zuhanásból, mielőtt a bordásvitorláknak csapódik - a kísérletre azonban már
nem maradt ideje.
Járműve hirtelen megbillent, akárha vad szélroham kapta volna el; a jobb szárny csattanva kinyílt, a sárkány
pörögve vágódott ki oldalra. Az izomszaggató erővel meglóduló karok magukká sodorták, kitépték nyergéből a
légijárőrt. Sárkány és lovasa egymástól elszakadva zuhant a hullámok felé.
Ruhája vizesen tapadt a bőrére, hátán napsütötte szikla melegét érezte. Gyanította, hogy él, mégsem volt. kedve
nyitni a szemét. Gondolatai lassan moccantak, ám immár kristálytisztán tárták elébe: szégyenletesen ostoba volt.
Felesleges ujjat húzni a Navigátorokkal; egy átlagos felhőlovas képességei még a tanoncaik legyőzésére sem
elegendőek. Deshlavi embere - miután elsöpörte a légijárőr auráját - egyszerűen ráakaszkodott a sárkány
mágikusan aktív pontjaira, és elhajította a szerkezetet a pillangószárnyú közeléből. És ami a legbosszantóbb,
mindez alighanem el sem vonta figyelmét a hajó irányítása felől.
- Ébresztő, madárember!
A hang éles volt ugyan, rosszindulat azonban nem érződött belőle. Tanh felnyitotta a szemét - aztán be is csukta
tüstént, ahogy a ragyogó égbolt elvakította. Á látókendőjét valahol elveszítette. I Másodjára már óvatosabban
próbálkozott. Aranybarnára cserzett arcok sejlettek át szempillái függönyén.
- Elment az eszed, testvér? Pillangószárnyút akarsz feldönteni?
A felhőlovas felemelte a fejét, hunyorogva körbepillantott. Hajából víz csorgott az arcára.
Suhanóvadászok álltak előtte. A Lagunillas türkiz egyenruháját viselték - a Köztársaság saját járőreinek látványa
mérhetetlen megkönnyebbüléssel töltötte el a szirten heverő férfit.
Szél játszott az irizáló selymekkel; a türkiz vibrálás elmosta a hullámkorcsolyákon ringatózó alakok körvonalait. Csak
a napégette arcok váltak ki élesen az ég hátteréből - kíváncsian figyelték a feltápászkodó légijárőrt.
- A sárkányom..,. - bökte ki bizonytalanul SaccaVirano.
A suhanóvadászok egyike kivált a társai közül. A hullámkorcsolya vízpengéje halványan felfénylett, ahogy a férfi
könnyedén a szirt mellé siklott.
- Egyben van - nyugtatta meg a légijárőrt. - Fennakadt egy zátonyon... Kikötöttük, amikor téged kihalásztunk,
amúgy nem mertünk hozzányúlni, nehogy tetézzük a bajt. Attól tartok, így is épp elég dolga lesz vele a tieidnek.
 Elhallgatott, talán válaszra várt. Korcsolyája a lusta hullámok ritmusára neki-nekikoccant a sziklának. .
- Tahh SaccaVirano, hanem tévedek - folytatta aztán, hogy a másik néma maradt. - Sokat hallottunk rólad
mostanában. Azt beszélik, megháborodtál, vagy mi... Köztünk szólva, amit az imént láttunk, bizony nem mond
ellent a szóbeszédnek.
A felhőlovas kisöpörte homlokából a vizes tincseket, azután megfontolt lassúsággal talpra állt. Végigmérte a
türkiz selymekbe burkolt alakot.
- Tanh SaccaVirano - bólintott utóbb, majd megvonta a vállát: - Talán valóban megháborodtam.
- Deshlavi tiltott préda, jól tudod - mondta csöndesen a vadász. Hangjából keserűség és együttérzés csendült,
- Hagyd békén, ha jót akarsz.
A légijárőr gúnyosan elfintorodott.
- Épp itt az ideje, hogy valaki végre kitekerje a nyakát. - Kihívóan a vízpengéken ringatózó férfi szemébe nézett: -
Nem utasítom vissza a segítséget.
A másik kurtán felkacagott; arcán mindazonáltal átsuhant a lelkesedés kérészéletű fénye. Széttárt karral, fejét
ingatva feleit:
- Rossz helyen kereskedsz, testvér. A Lagunillas nem lehet a játszótársad, ebben a játékban legalábbis
semmiképp.
- Hát persze - horkant fel SaccaVirano. - A Salliana nem lát, nem hall, csak elég hatalmas patrónus védje a
gyilkosokat!
- Ugyan, a Hercegi Tanácsnak vajmi, kevés köze van ehhez. De hogy Deshlavi valóban gyilkos lenne...
- Ő ölte meg VinaCoranit!
- Azlehet - biccentett hanyagul a suhanóvadász. Aztán felszegte a fejét, s elkapta a felhőlovas tekintetét. - És ő
Végzett volna Shen NisaSolenóval is? És jönnek majd sorban mind, a legjobb légijárőrvezérek? A rókalelkű zant
volna a bosszú angyala?
SaccaViranóbán bennakadt a lélegzet. Előrelépett, kis híján elcsúszott a körötte felgyülemlett víztócsában.
- NisaSoleno? - kérdezte rekedten.- Mi történt vele?
- Meghalt - koppant a türkizruhás válasza. - Ma reggel lezuhant. Akkortájt, amikor felszálltál. Szakasztott
ugyanúgy, ahogyan a Vezéred.
A légijárőr jobbja meglendült, a szélben zizegő selymek után kapott - de a Lagunillas harcosa finom mozdulattal
kisiklott előle, s most a zátonytól kétlépésnyire ringatózott. Társai félkaréjban álltak mögötte: ketten a
beszélgetést, ketten a környéket figyelték.
- Kapd el a zantot - mondta csendesen a suhanóvadász - rég; rászolgált már. Hogy miből merítesz erőt, az a te
dolgod. - Elmosolyodott. - A Lagunillast ne keverd bele, reménytelen. Jó, ha tudod: parancsunk van az elfogásodra.
- Közelebb siklott megint a közvetlenül a víz szélén álló felhőlovas elé. - Hallgasd inkább a szel suttogását,
madárember! Ismered a nyelvét, tudod, hogy titkokról beszél.... Deshlavinak akad ellensége, nem kevés. Van egy
ember, Ezüst. A Monában, a külső zátonyoknál megtalálod.
Beszélj vele... Engem pedig felejts el!

Kölyökkorában folyton a kudarctól félt Bármibe fogott, a bukás lehetőségének démona tüstént megszületett a
szívében, s elbizonytalanította tetteit. Valósággal megkönnyebbült, amikor próbálkozása végre valóban balul ütött
ki - legalább nem kellett tovább feszengnie. Örökös kétségeit az apja ültette el benne, és Mavrik, a légijárőrök
egyik legügyesebb kezű mechanikusa gyomlálta ki.
SaccaVirano mindössze egyetlen esztendőt töltött a lomha férfi mellett, ám ez idő alatt nem csupán a sárlányok
alapvető titkait ismerte még, hanem a mechanikus sajátos életszemléletét is. Tanácsért később épp oly szívesen
fordult hozzá, akár tanulóéveiben. A pincemély hang dörmögése mindig megnyugtatta. A hegynyi ember
rendíthetetlen lelki békéje tükröt tartott önnön izgágasága eé, lassú szavai többnyire élét vették a legnagyobb
bosszúságnak is.
Csodát ugyan nem művelhetett, némi gyógyírt azonban ezúttal is jelentett.
A légijárőr a műhely előtti kőpadon ült, hátát a barakk oldalának támasztva. Nem kis fáradságába került
megoldani, hogy a sérült sárkány eljusson Mavrik aprócska szigetére. Most először szembesült vele, mit jelent a
Nagykötelék segítsége nélkül boldogulni. Amíg közéjük tartozott, rendelkezésére állt a szervezet csaknem minden
lehetősége - bizonyos határig még magáncéljait is kiszolgálták. Nélkülük - ráadásul egy elfogatóparancs
címzettjeként- első pillantásra teljességgel reménytelennek tetszett a vállalkozás.
A suhanóvadászok távozása után csak üldögélt a sziklán. Hol a vizet, hol az égboltot bámulta, és hiába igyekezett
valami tervet kovácsolni, csupa ostoba apróságon járt az esze. A táncosnő a Kacér Murénában, aki megígérte neki,
hogy „mutat valamit, amitől eláll a lélegzete" ...A kis vitorlás, amit a félkarú halász kínált eladásra - akkor
sokallotta az árat, pedig megérte volna... A fügefa, otthonának asztalkendőnyi udvarán... A kövér hajócska, mely a
szigetekről gyűjti össze az iskoláskölyköket...
 Már feltámadt a mona, a nyílt vizek felől érkező délutáni szél, mire á könnyed gondolatfüzérek között felrémlett
egy arc: a megfelelő ember arca. A Lepke egy kis zátonyt birtokolt, nem messze a helytől, ahol SaccaVirano
lezuhant. Az egész Öbölben nem akadt senki, aki nálánál jobban csinálta volna a gyümölcsös polipot, s a
légijárőrnek valójában ennek kapcsán jutott az eszébe. Csak utóbb ötlött fel benne, hogy a konyhaművészetén túl
egyéb erénye is van a fiúnak - nevezetesen egy fürge hajó, mely elég nagy ahoz, hogy a fedélzetére vegye a sérült
sárkányt.
A Lepkén nem látszott, hogy meglepődött volna, amikor a felhőlovas fujtatva kimászott a mólójára, s maga mögött
jókora víztócsákat hagyva, felballagott a verandára. Aggodalmas kérdései persze most is egymás nyomába értele,
mindazonáltal tüstént hozzálátott a hajó felszereléséhez, amint értesült a történtekről. Alkonyat után indultak el, késő
éjjel érték el Mavrik szigetét - az éjszakai út még az ő helyismeretüket is végsőkig próbára tette.
A mechanikus pirkadatkor tüstént nekifogott a javításnak. SaccaVirano elnézte, ahogyan dolgozott: megfontolt,
lassú mozdulatokkal, odaadó figyelemmel az arcán. Nem emlékezett rá, hogy Mavrikot valaha is komolyabban
felbosszantotta volna valami. „Az izgágaság, fiacskám, csak mások malmára hajtja a vizet" - mondogatta. „Meg
aztán, túlságosan fárasztó is." A Felderítő elmosolyodott, mintha csak megérezte volna, a mechanikus abban a
minutumban tekintett hátra. Biccentett, seszínű harcsabajsza komikusan meglibbent.
- Helyes, fiacskám - dörmögte. - Helyes. Végre látok valami épkézláb kifejezést is a képeden. - Visszafordult a
sárkányhoz, vaskos hüvelykjével végigsimított egy eresztéken. Hümmentett. - Jól helybenhagytad szegényt.
Tisztesség ne essék szólván, fiacskám, efféle ostobaságokat utoljára inas korodban láttam tőled. De azért. . . - tette
hozzá miközben szuszogva igyekezett kipattintani egy finom vésetekkel ékes feszítőgyűrűt a helyéből - de azért
helyre lehet hozni. Helyre tudom hozni- helyesbített rögtön.
A felhőlovas nem is gondolta másként,
Mint csaknem minden mechanomágia, a sárkányok is odafentről, Marbolk titokzatos városerődjéből válók. Az
erősséget szoros szövetség fűzi Yorsenarhoz, noha ugyancsak másféle népség lakja, mint a Köztársaságot.
Messzi múltba nyúlik a kapcsolat, ezer meg ezer szál edzette - mindkét fél hite szerint - törhetetlenné.
Az igazán megbízható yorn mechanikusok mind marbolki mesterektől tanultak. Mavrik egyenesen az
erődvárosból származott, és amellett, hogy a Nagyköteléknek dolgozott; tanított maga is. SaccaVirano tudta, hogy
az övénél sokkal csúnyábban sérült sárkányokat is helyre hozott már.
Fertályórán át nem esett szó közöttük. A hegynyi ember elmerült a szerkezet ápolásában, a légijárőr élvezte a
napsütést. Hosszú-hosszú napok óta nem volt része efféle nyugalomban.
Elnézte a könnyű szélben bólongó lombokat, a makulátlan eget, a gyékényfedelű ház mellet előtűnő lagúna
kékjét - és nem értette önnön indulatait. Megviselte a Vezér halála, s bár Deshlavit érezte érté felelősnek, az az
eszelős düh, amivel a zant nyomába akaszkodott, most valahogy képtelenségnek tetszett. Ha akarta volna sem
fordulhatott már vissza - az elmúlt napokban minden hidat felégetett maga mögött -, de most szentül fogadta: a
továbbiakban nem felejti Mavrik bölcselmeit.
- Mit is mondtál, fiacskáin, hogy hívják azt az alakot, akit keresel? - kérdezte váratlanul a mechanikus,
kikukucskálva az összecsukott szárny mögül;
- Deshlavi? - riadt fel gondolataiból SaccaVirano.
- Ördögöt! Arra ne emlékeznék?! Az a másik, akit ellenében ajánlottak.
- Ezüst. Azt mondtad; semmit nem tudsz róla.
Mavrik legyintett:
- Az én fejem sem káptalan. Most már rémlik..... Hallottam felőle. A felhőlovas kérdőn vonta fel a szemöldökét
Mavrik megint eltűnt a szárny mögött.
- Gyanús alaknak hírlik- mondta végre, hosszú hallgatás után. A legtöbben úgy sejtik, a Tükrök Hercegének
embere... Egyesek szerint csempész, aki elsősorban abrÿssi műtárgyakban utazik De akadnak éppen olyanok is,
akik Deshlavi mellé sorolják, a legvadabb feltételezések viszont a Kis Herceg ügynökét látják benne. Ezek után,
kíváncsi lennék a fickóra. - A sárkány mögül csak a jókora tenyér intése látszott. - Azt mondom, vigyázz vele.
SaccaVinrao kurtán felnevetett.
- Jó - bólintott színpadiasan. - Csak azt mondd meg, hogyan?
A repülőszerkezet árnyékából jó ideig csak elmélyült szuszogás hallatszott. Hosszú csónak igyekezett kifelé a
lagúnából, a felhőlovas azt figyelte, míg el nem tűnt a lombok takarásában. Harsány színekkel festett sajátos
mintáiról messziről felismerte: a keleti fokon tanyázó vén halász indult a shinassói Úszó Piacra.
- Azt már neked kellene tudni, fiacskám - érkezett a megkésett válasz; - Esetleg, gondolkozz egy keveset, mielőtt
fejjel mész a falnak. A légijárőr úgy döntött, egyelőre válasz nélkül hagyja a csípős tanácsot.

Yorsenar Hercegei... A Salliana tanácsának tagjai, a Yorn-öböl urai- Tanh SaccaVirano hét esztendőt repült
a Köztársaság biztonságát vigyázó Nagykötelékben, s mindvégig sikerült távol tartania magát politikájuk
szövevényes hálójától. Sok mindent tudott persze róluk, de gondosan ügyelt, nehogy a hatalmi harcok
útvesztőjébe tévedjen. Sosem vonzotta az a világ.
Ahogy a Mona teraszán üldögélve Ezüst szavait hallgatta, képtelen volt megszabadulni a kellemetlen érzéstől:
épp most keveredik valami olyasmibe, amit egész eletében kínosan került.
A szemközt ülő férfiben rendes körülmények között akkor sem bízott volna, ha Mavrik történetesen nem
figyelmezteti élőre. Rókaképe volt és olajos modora, megnyerő mosolya mögött habfehér fogsor villant. Kecses,
már-már nőies kézmozdulatokkal kísérte mondandóját, indulatosabb pillanataiban hátrafogott haján simított
végig. Azokra a nyikhajokra emlékeztetett, akik Inquisa nagykikötőjében lányokkal tartatják el magjukat - ám míg
utóbbiak szemében csak az álnokság pocsolyafényé csillan, Ezüst tekintetéből a cápák magabiztossága sütött.
Amúgy, jelenleg épp az angyal szerepét játszotta, aki a felhővas kívánságait hivatott teljesíteni.
- Ember, ez aztán a nagy lehetőség! - csettintett elégedetten. - Te vagy az én hercegem égből pottyant hőse!
Elkapjuk azt a füstös ábrázatú férget, de el ám!
És ki a te herceged, rókaképű? - merengett SaccaVirano. Az addig elhangzottak alapján úgy sejlett, talán Yeola, a
Tükrök Hercege lehet az, aki ily elszántan Deshlavi ellen tör, s hajlandó pénzelni egy komoly támadást. De Ezüst
nem játszott nyílt lapokkal, a légijárőr pedig nem feledte, mit mesélt róla a mechanikus. Yeola elég önfejű ahhoz,
hogy szembeszálljon az íratlan törvényekkel, és eltiporjon egy patrónus védelmét élvező csempészbárót. Ezzel
ugyan alighanem veszedelmes haragost szerez magának, de a Tükrök Hercegét sosem állította meg az ilyesmi.
Másrészről Navio, a Kis Herceg is épp elég izgága alak: sok mindenre képes, ha a hatalmát növelheti.
S vajon ki állhat Deshlavi mögött?
- Három nap - mondta fölényesen Ezüst, kibillentve gondolataiból a felhőlovast. - Három nap kell, hogy mindent
megszervezzek. Emberre, fegyverre ne legyen gondod, de a sárkányodra szükségünk lesz.. . veled együtt,
természetesen. - Utánozhatatlan eleganciával kortyolt az italából, fehér kendővel törölte meg ajkait. - A legjobb
lenne, ha addig meghúznád magad valahol... a védelmünk alatt, természetesen.
Természetesen - fanyalgott magában a felhőlovas. - Nehogy utánanézzek egynek s másnak a rajtaütés előtt...
Mire játszol, rókaképű?
Megvoltam a védelmetek nélkül eddig is. Igazán kedves, hogy aggódsz értem - dörmögte. Kezdettől fogva nem
állhatta a másikat, s hogy nem sikerül a szándékai mögé pillantani, csak elmélyítette mogorvaságát.
Kihasználnak. Semmi közöd a játszmáikhoz - intette régi énje. Nem számít - legyintett az új. - Csak az a fontos, hogy
kitekerjem a zant nyakát. Bánom is én, kinek mi haszna belőle! Ne légy bolond, ember – vigyorgott Ezüst. - Te kellesz
nekünk, mi kellünk neked, tiszta sor. De arról soha nem volt szó, hogy kibújhatsz a játékszabályok alól.
SaccaVirano lehunyta a szemét. Pillái mögött tovább csillámlott az öböl türkize, a környező szigetek világló
zöldje. Hallgatta a terasz gerendáin csilingelő kagylócsengettyűket, á szél motozását a gyékénytetőn. Az álmos
délután békéje hipnotikus erővel suttogott a fülébe: szállj ki, tűnj el a Lagúnák mélyén; az élet tündöklő ékszer, ne
szórd szét gyöngyeit!
Halántékának szorította ujjait. Amint szemhéja mögött kihunytak az azúrkék szikrák, Ezüstre pillantott ismét.
- Legyen, ahogy akarod - bökte ki fáradtan.
Mintha a haragvó tengeristen zúzott volna, szilánkjaira egy hajdanvolt szárazulatot a Delfin-szigetek száznyi
kisebb-nagyobb zátonya egymás szoros közelségében hever a Külső-öböl magasba vesző partjai alatt. Némelyek
alig karnyújtásnyira, de a legtávolabbiak sem húzódnak öt-hat csónakhossznyinál messzebbre a másiktól. Akad
köztük talpalatnyi szikla csakúgy, mint zöldellő, kicsiny falut nevelő föld. A Nyugati Delfin-szigetek zegzugos vízi
útján apró sajka igyekezett a nyílt öböl felé. Yorn csónakos ült benne, feszült figyelme mintha nem pusztán az
útkeresésnek, sokkal inkább a környezet rezdüléseinek szólt volna. Amint végigóvakodott egy-egy szakaszon -
gondosan félrehajtva a belógó ágakat, hogy minél hosszabban láthasson előre -, megállt, s kezét az ajka elé
emelve madárhangon sippantott.
Kéregszürke kísértethajó bukkant fel mögötte. Noha három-három evezős hajtotta, s vagy másfél tucatnyian
ültek benne, éppoly némán siklott a vízen, akár a kicsiny sajka, mely felvezette. A legénység ábrázatát nagy
figyelmetlenül: éppen yorn vonásúnak is lehetett nézni, ruházatuk azonban másról árulkodott: martalócok voltak,
a nyílt tenger közeli partvidékéről. Hatan evezőket merítettek a vízbe, egy a magas orrpalánk mögül, egy másik a
csónak farából kémlelte a vidékét.
Közöttük felpeckelt szájú, szorosan megkötözött foglyok lapultak: hat nő; és négy süldőforma gyerek.
Legtöbbjük szemlesütve, néma rettegésbe dermedve ült, akadtak azonban, akik nem szűntek meg bízni, s
menekülést kutatva faggaták a partokat. Elrablóik mit sem törődtek velük, hisz jól tudtak; segítség nélkül nem
moccanhat egyik sem. A falu férfinépétől szintúgy nem kellett tartaniuk, azok a vizet járták, aligha értesülhettek a
támadásról. Nem maradt á hátukban senki, aki az üldözésükre kelhetett volna.
Ám a Lagunillas suhanóvadászai, netán a hercegi járőrök valamelyike egyet jelentett számukra a biztos halállal,
Tudták jól, olykor a közönséges csempészek sem érik meg, hogy törvény elé vigyék őket, az emberkereskedők azonban
soha nem számíthattak irgalomra - helyben levágták valamennyit a tetemek eltakarítását a halakra bízva.
 Figyeltek hát, akárha ezer szemük s fülük lenne, némán, egyetlen hang nélkül merítve lapátjaikat a vízbe. Hiába
adott jelet a vezető; ők éppen úgy óvakodtak előre, mintha maguk lennének, idegen martalócok senkiben sem
bízhattak a yorn vizeken.
Miként eddig minden alkalommal, amikor a Delfin-szigetek békés őslakóira rontottak, melléjük látszott szegődni
a szerencse ezúttal is. Maguk mögött hagyván egy keskeny csatornát, ahol az összeboruló növényzet néhol
valóságos falként állta el az utat, feltárult: előttük a Tölcsér belátható, tágas vize. Ha a parti szirtek oltalmában
maradnak, itt már messziről észrevehetik a közeledőket, s ha még fertályórát kitart a szerencséjük, kifutottak a
biztonságot jelentő nyílt tengerre.
A vezető madár sippantása néptelen vizeket ígért. Átsuhantak egy sziklahíd alatt, megpillantották a várakozó
yorn ladikot. Mögötte üresén nyújtózott a Tölcsér ragyogó tükrét Csend ült a kéregszürke csónakban, ám a
megkönnyebbült ábrázatok árulkodtak a visszafojtott sóhajokról. Az orrban ülő harcos kiválasztott egy hibátlan
szemét a fenékdeszkán heverő fügék közül, s tiszteletteljes főhajtással az öbölbe vetette. Áldozat az istenek
jóindulatáért
A yorn lagúnák istenei azonban nem fogadnak áldozatot a tengeri martalócoktól.
A sajka és a kísértethajó között felforrt a víz. Mintha hőforrás tört volna ki hirtelen, robajló buborékfelhő bukott
elő a mélyből, fehér tajtékot verve az imént még rezzenetlen felszínen.
Aztán kirobbant a hullámok hátára a pusztítás démona.
Elsőként a vezető halt meg. Felismerte még, támadójuk miféle, s ez megnyugtatta kissé - hisz legalább a lelkét
nem kellett féltenie -kiáltásának azonban önnön vére szegte útját.
A rabszolgavadászokra vér- és vízpermet ködén át rontott a sajka roncsairól elrugaszkodó jelenés. Három evezős
hanyatlott a vöröslő habokba, mire társai belátták végre: ember az, kivel szembe kell nézniük, nem a mélység
valamely gyilkos angyala.
Dermedtségük oldódott is tüstént. Kezükbe lapátnyél helyett fegyver került, gyors egymásutánban ketten is
sebet ejtettek a vakmerőn. Kibontakozásra kényszerítették ellenfelüket. Szemvillanásnyi nyugalomhoz jutottak,
mely a legkisebb fohászhoz is kurtának bizonyult, ahhoz mégis elegendő volt, hogy felismerjék: a kitérőívet
befejezve, sistergő vízpengéken egy suhanóvadász cikkan elébük
Az orrban álló harcos maga elé rántott egy lábainál kuporgó fiúcskát, torkának kardpengét feszítve, ordítva
igyekezett meghátrálásra kényszeríteni a támadót. Vízfüggöny Csapott fel, elvakította a csónakban állókat, ahogy
a suhanóvadász hirtelen irányt váltott. A fenyegetőző felé lendült. Jobbjával lecsapott az orrdíszre,
elrugaszkodott, s lábait a gyermek feje felett magasba lökve átvetette magát a túloldalra. Hörgésbe fúlt a dühödt
rikoltozás. A férfi elengedte áldozatát, térdre rogyott; nyakát csaknem csontig feltépte a hullámkorcsolya. A
vadász pedig fordult megint. Vízpengéi azonban mélyen a habokba süllyedtek az ugrástól, így a mozdulat nem
lehetett elég gyors. Három acél is utánakapott, s bár kettőt elsodort, a harmadik a vállába mart. Lendülete
megtört, mozgása széthullni látszott Túl közel volt a csónakhoz, túl közel a vérét szomjazó fegyverekhez. A
foglyok mentették meg. Rabul ejtőik nem ügyeltek rájuk- lehetőségük sem igen akadt ilyesmire így mielőtt az
egyensúlyáért küszködő szabadító végképp alulmaradt volna, két idegen harcost is sikerült az öbölbe taszítaniuk.
És a támadónak ennyi épp'elég volt. A meglepetten csapkodó martalócok annyi nehézséget sem jelentettek
számára, akár gémnek a partra vetett hal. Vízpenge küldte pokolra mindkettőt, s azon lendülettel a suhanóvadász
már vetődött is a kísértethajó oldalának.
Csak ő tudhatta, hogy több rohamra nem maradt ereje. Izomszakasztó mozdulatai, csillámló gyorsasága amúgy
is sokat követelt, vesztét mégsem ez ígérte, hanem a sebeken át eliramló élet. Túl sok vért vesztett: több hibát
nem véthetett.
Megmaradt ellenfelei üvöltve sújtottak rá - lendületéből úgy hitték, ismét átveti magát a csónaktest felett.
Ikertőreit elejtve valóban lecsapott a deszkázatra, csakhogy ugrás helyett ezúttal lebukott a palánk alá: a két
nehéz acél így a fejé felett zúgott el. S mire visszaívüket megkezdték a hullámkorcsolyák már felfelé tartottak...
A suhanóvadász visszahanyatlott a hullámokba. Elvesztette uralmát a vízpengék felett, tudatára az
érdektelenség köde ereszkedett. Látta ugyan, hogy a két idegenben akad még nemi élet, mégsem moccant, hogy
bevégezze művét. Nem indult, hogy kiszabadítsa a fészkelődő foglyokat. Kihunyt benne a bosszúálló tűz, s nem
hagyott hátra mást, mint egy Delfin-szigetek népéből való, öntudatlansággal küszködő lányt.
A rabok hamar ráébredtek, szabadítójuknak sürgős segítségre lenne szüksége, ám sem szólniuk, sem mozdulniuk nem
lehetett. Leghamarább a fiúcska ocsúdott, akinek nyakán még ott vöröslött a kardpenge nyoma. Addig-addig mocorgott,
mígnem kötelékeivel elérte a legközelebb heverő lélekkufár fegyverét. Fáradságos munkába fogott...
A lányt semmi sem érdekelte immár. Görcsösen kapaszkodott a palánkba, míg ujjai meg nem elégeltek a
szolgálatot. Akkor aztán csendesen; akár vízlepte papírhajó, elmerült a habokban.
 Kevés híján fertályórája lebegett már felszín és vízmély között, amikor tudata valamelyest feltisztult végre.
Különleges légzőszerve - mely a Delfin-szigetek népét a legkeresettebb merülőkké tette - mindeddig életben
tartotta ugyan, a fülében dübörgő vér azonban figyelmeztette: sürgősen levegőhöz kell jutnia, különben
megfullad. De hiába a felismerés, ha a test engedelmeskedni képtelen. Izmai nem bírtak a súlyával, elméje pedig
bár rátalált a vízpengék mágikus pontjaira, parancsolni már gyöngének bizonyult.
Lassú áramlat cipelte magával, tudta, a csónak környékén már hiába keresik, Magában kell boldogulnia..
A faluját készült meglátogatni, amikor felfedezte a partvidéki kalózokat. Persze, jókora meggondolatlanság volt
elébük vágni és egyedül bevárni őket ahelyett, hogy inaszakadtából a legközelebbi járőrhöz indult volna. De
amikor megpillantotta a fenékben gunnyasztó gyerekeket - az ő népének gyermekeit! -, pusztító tűz lobbant
benne, és elemésztett minden józan megfontolást Le akarta gázolni a rabszolgavadászokat, a vérükkel festeni
vörösre a lagúnák vizét
Nem gondolta, hogy bele is halhat
Széttárta ujjait, tenyerét lassan mozgatta az arca előtt, hasonlóképp, ahogy a hercegi táncosnők teszik. Furcsa
volt, hogy mozdulataiból kiveszett az erő, hogy korcsolyái, melyek a hullámok királynőjévé emelték, nem repítik a
felszínre, undok koloncként húzzák lefelé. Az Úszók népéhez tartozott, a vízmély sosem riasztotta. Mint valami
távoli álom, úgy közelgett felé a pusztulás.
Felkacagott, amikor eszébe jutott a megoldás. Ugyancsak vaskos köd lephette az elméjét, amiért mindeddig nem
gondolt vele - hiszen kölyökkora óta része volt az életének, s nem egyszer hozott számára menekvést.
Hátravetette a fejét, s beletrillázott az éjkék homályba. Szaggatottan, élesen. Egyszer, kétszer, háromszor, és
megint Míg el nem veszítette az eszméletét.
Éles fájdalommal áramlott tüdejébe a levegő, de az érzés tobzódó életörömmel párosult benne. Arcát apró
hullámok simították, szemhéján a Nap aranya ragyogott át, és a felszínen lebegett.
Feltrillázott megint, ezúttal elnyújtottan, boldogan. Elégedett csivitelés felelt rá, finom vízpermet csapott az arcába.
Hűvös tapintású bőr a tenyere alatt, izmos, orsóforma testek az öve mellett, simogató vízáram. Ó, élet! A
megmentésére siető delfinek közül az egyikét ismerte csak. A másik idegen volt, de oly barátságos, mintha
minden szabadidejét vízbe vesző suhanóvadászok kimentésével töltené. Egyenletes tempóban úsztak a lány faluja
felé.
A sebesült sokáig nem nyitotta ki a szemét. Kényelmesen felfeküdt a vízre a delfinek között, á hátúszójukba
kapaszkodva húzatta magát, olykor egy-egy örömről és háláról tanúskodó füttyöt hallatott. Némelykór el-
elveszítette az eszméletét, megmentőinek ilyenkor nem kis fáradságába került fenntartani. Így érték el az
Alkonyatkor Nyíló Virágok öblét. A parányi kikötőbe most futottak be a halászatból, hazatérő csónakok hevertek a
fövenyen, mint megannyi gazdag mintázatú, színpompás hüllő. Utasaik hátukra vetett kosárban cipeltek partra a
zsákmányt,ki-ki az elébesiető családtagok között. Csakhamar magukra maradtak azonban; amikor az utolsó ladik is
befutott, s két fiatal vadász valami félelmes külsejű fenevadat emelt ki belőle. Köréjük sereglettek a szigetlakók,
lelkes kiáltásokkal, ünnepelték sikerüket és bátorságukat. Az elejtett lény nem csupán értékes volt, de ugyancsak
veszedelmes is.
Mire a sebesültet cipelő delfinek partközeibe értek, már csak néhányan motoztak a csónakok körül, Egy pompás
izomzatú, ám elkeserítően rút fiú épp a köteleket tekerte, amikor megpillantotta az érkezőket. Keze megállt a
levegőben, szeme elkerekedett. - Lara? - kérdezte bizonytalanul. - Larairion'iriaquit? Elhajította a kötéltekercset a
csónakokat szétlökdösve gázolt be a vízbe. A delfinek lelkes füttyögéssel biztatták.
- Lara! Mi történt veled? Hogy kerülsz ide? - kérdezte, ahogy felnyalábolta a lányt.
- Biztos, hogy erre most kell válaszolnom? - mosolyodott el bágyadtan a sebesült. - Vigyél Do apóhoz, kérlek. De
igyekezz, a tetememmel már ő sem kezdhet sokat.
Hosszú, erőtlen trillával búcsúzott megmentőitől, aztán elernyedt a fiú karjaiban.
- Kerítsétek elő Do apót, gyorsan! A delfineknek meg lökjetek be egy kosár halat! - utasította a szájtátó
legénykéket a rút ifjú, s partot érve maga is futásnak eredt. Szemlátomást semmiféle nehézséget nem jelentett
számára a teher.
Küldöncei néhány ugrással előzték csak meg - mire felért a palackpálma alatt gubbasztó, magányos kunyhóhoz,
mégis ott várta már az öreg.
- Be vele! Be vele fürgén! – integetett Do apó, félrehajtván vendégei elől az ajtó előtt csilingelő gyöngyfüggönyt.
- Fektesd a derékaljra, fiam... És most ki veled, ki veled fürgén! - Elhessegette az ifjút, majd sietve tégelyeket,
üvegcséket és dobozkákat sorakoztatott a kerevet mellett álló asztalkára. - Ej, lányom, Larairion! - ingatta kopasz
fejét. - Rég láttalak ily csúful helybenhagyva... elszomorít a látvány, noha te mindent megtettél, hogy
hozzászoktass. Emlékszem, amikor kölyökként arra az ősi delfin-szentélyre bukkantál a mélyben! Nemigen
biztathattam az apádat, hogy...
A lány megrándult, szája résnyire nyílt.
 - A foglyok a Fügefa - szigetről - suttogta. - Azt hiszem, nem lesz baj velük. A Tölcsérnél hagytam őket, a Kövér
Teknőc zátony mögött, már biztosan rájuk lelt egy őrjárat. Azért.. - felköhögött, , megpróbált felülni, de nem volt
elegendő ereje azért utánuk kellene nézni.
Do apó akkurátusan bólintott.
- Partvidéki kalózok - állapította meg, miután felállt, s a gyöngyfüggönyön át elismételte Lara kérését. - Hogy
nyelnék el őket a Torok legmélyebb hasadékai De mondd csak, hová lett az őrjáratod? - A suhanóvadász azonban
már megint elvesztette az eszméletét - vagy csak nem kívánt megfelelni a kérdésre. Az öreg gyógyító hümmögve
kuporodott mellé. - Nem is velük voltál, úgy-e, lányom? - biccentett, miközben kihámozta- betegét az átázott
ruhákból. - Hát persze, hogy nem. Elmégy, itthagyod a néped, hogy yorn szolgálatba állj: egy percig sem bántott a
gondolat, mert tudtam, számodra az a helyes út. Hercegi járőr tagja lettél: kicsit büszke is voltam, de leginkább
örültem, lesznek majd, kik vigyáznak rád. Ó, én balga! Kevés arra egy hercegi járőr, hogy megóvjon: téged a
kalamitásoktól. Na, most pedig aludj - mondta hirtelen mély torokhangra váltra, miközben kék festékkel apró
kört festett a sebesült homlokára.
Hosszasan dolgozott. A kerevet felett világló mécsesek tiszta fénnyel, és valamiféle erős, szúrós illattal töltötték
meg a helyiséget. A tégelyekből kenőcsök; a folyadékkal telt üvegcsékből görbe tűk és juhbél-fonalak, a
dobozkákból csipeszek és kicsiny fogók kerültek elő. Do apó keze nyomán lassan bezárultak a vágások, a mértani
rendben sorjázó varratokra vaskos kenőcsréteg került, a lány testén pedig egyre szaporodtak a torokhangú
mormogás kíséretében felrótt kék körök. Este lett.
A gyógyító hosszú sóhajjal állt fel, megropogtatta elgémberedett tagjait, letörölte homlokáról a verítéket. Utóbb
a függönyhöz lépett, félrehajtotta, és kiszólt a virágillatú sötétségbe.
- Rendben lesz a lány. Reggel érte jöhettek.
Odakint árnyak mozdultak. Egy magas, erőteljés, s egy törékenynek látszó alak állt fel a pálma alól, ahol órák óta
ültek már.
- Köszönjük, Do apó - hajtott fejét a magasabbik. - Oly sokszor mentetted meg Larát... nélküled már csak a
lányunk gyászos emlékét őrizhetnénk Reggel érte jövünk. Hozzon szívednek kedves álmot a hajnali szél! - Mindkét
árny meghajolt, beleveszett az éjszakába.
- Nélkülem tán nem is keveredett volna annyi kalamitásba - dünnyögte az öreg. - Habár... - Legyintett, és
visszahúzódott a kunyhójába.
A pattra futó hullámok a mélység isteneinek szútráit mormolták szüntelen.

Yeola keleti partjai felett ritkás felhőket kergetett a szél, átvonuló árnyaik tintakék mozaikkal díszítették a
lagúnák vizét. Amúgy melegen sütött a Nap, nem hűlt meg, a levegő akkor sem, ha olykor-olykor termetesebb
árnyék itta fel a sugarakat,
Lara a Tűzkorallhoz címzett kávéház teraszán üldögélt, és a messzeségbe vesző szigetvilágot bámulta. A terasz
csaknem húsz ember magasan nyúlt a víz fölé, s á környék egyik legszebb kilátását biztosította. A lány asztala a
mellvédnek támaszkodott, sziklafalban kapaszkodó vén fügefa lombja óvta az erős fénytől.
Alacsony korlátú, hófehér lépcső kanyargott a fa tövétől az öbölig, ahol a kurta móló mellett féltucat csónak
billegett. Gloriett-foma világítótornyocska jelezte az öböl bejáratát, üstjében alkonyattól pirkadatig tűz lobogott,
pirkadattól alkonyatig pedig a hajósokat vigyázó isteneknek szánt virágok gyűltek. Mögötte szélfutamnyi nyílt víz
terpeszkedett, azután pedig a Cameo-zátony smaragd púpjai következtek.
Pillangószárnyú hajó vitorlája bukkant fel a szigetek között. Lassan haladt, a Cameo-átjárót a legalattomosabbak
között tartották számon a Navigátorok. A vitorlázat szétterpesztett ujjakhoz hasonlatos bordái olykor finoman
moccantak, ahogy a hajót irányító aura megkövetelte. Mint valami figyelmes rovar a fűszálak útvesztőjében, úgy
araszolt a szirtek között, mozgásában mégsem volt nyoma tétovaságnak: büszkén, méltóságteljesen siklott a
hullámok felett. Navio, a Kis Herceg lobogója lengett árbocain.
- Sosem értettem, miért nem lép már végre ennek a pondrónak a golyóira a nercegünk!
A hang a lány háta mögül szólt, de nem kellett megfordulnia, hogy tudja, ki beszél. Senki mást nem ringattak
hátukon a lagúnák, akinek ily félelmetes hangja lett volna: mély és olyan rekedt, akár a halászgém kiáltása, Aki
először hallotta, bizony beleborsózott a háta.
- Ugyan, Shan! - mosolyodott el - Érted te azt nagyon jól, ne jártasd hát a szád. Amúgy, üdvözöllek. Foglalj
helyet. Remek ma az igava, ajánlom figyelmedbe! - Továbbra sem fordult meg, csak a kezében szorongatott,
hosszú poharat emelte meg kissé. A kék üvegen pára gyöngyözött.
Asztalán az övéhez hasonló pohár talpa koppant. Székláb nyikordult a kőlapokon, selyemszövet zizzent.
- Köszönöm, már kóstoltam. - A férfi kényelmesen elhelyezkedett Lara mellett, a Cameot lassan maga mögött
hagyó pillangószárnyút figyelte. - Eh, valahányszor meglátom a Kis Majom valamelyik hajóját, elönt az epe! -
mordult fel. - Esküszöm, több kárt okoz Yeolának, mint az összes csempész együttvéve. Ott tesz keresztbe, ahol
csak tud, de persze átkozottul ügyel rá, hogy a háttérben maradjon. Gyáva méregkeverő!
 Lara elfordult a tengertől.
- Mi a baj, Shan? - nézett a férfi szemébe. - Ennyit azért te sem szoktál ok nélkül morogni. Várj, hadd találom ki!
A Hullámtörő Fiúk, igaz? - Kurtán felkacagott: - Megint megpucolok előled, mi?! Ezúttal mit fosztottak ki? Az
Aranydokk raktárait?
- Nagyon mulatságos, igazán - fanyalgott a másik. - A Doa melletti raktárat, ahol az abrin holmik vártak
átrakodásra!
Lara ajkán megfagyott a gúnyos mosoly. Letette a poharát, előredőlt
- Te tréfálsz! - mondta félrebillentett fejjel. - Utálom, ha összetévesztesz az úszótalpas újoncokkal!
Shan InaMeneo, Yeola Herceg suhanóvadászainak elfogóraj - vezetője szomorúan ingatta a fejét.
- Nem szívem, ezúttal nem - vallotta meg nehéz sóhaj kíséretében, mely úgy hangzott, akár egy sebzett medve
hörrenése. A szomszéd asztalnál ijedten kapta fel a fejét egy hajóskapitány külsejű, idősebb úr. - Eltakarították az
abrin árut, méghozzá az utolsó darabig. Aztán pedig, ahogy voltál kedves ráérezni, elpucoltak elélem, hozzá oly
sikeresen, hogy a nyomdokvizüket sem láttam. - Előredőlt ő is, egészen közelről meredt társa arcába. - Csodálod
tán, hogy harapós kedvemben vagyok?
- Azt nálad sosem csodáltam, Shan. Most azonban együtt is érzek vejed. Mélységesen. Elgondolkodva nézett a
távolodó pillangószárnyú után. Ráadásul erre már nekem is elkell ismernem, amit régóta hangoztatsz:
énekesmadár van a vadászsólymok között!
- Üdvözöllek a megvilágosodottak körében – húzta el a száját a másik. - Igazán örülök, hogy egyre több hívem
akad, ez azonban nem visz közelebb a megoldáshoz. - Jót húzott a gyümölcsdarabokat ringató, jeges italból, utóbb
a homlokához szorította a poharat. Apró vízcsepp szaladt végig az orrnyergén. - Egyhelyben toporgok, Lara -
vallotta meg. - A Hullámtörőket valaki folyamatosan ellátja hírekkel, én meg csak loholok fel s alá a szigetek
között, - Lecsapta a poharát, tartalma kiloccsant, az asztalra. - Szétvet a düh, ha arra gondolok, milyen jókat
röhögnek rajtam!
A lány hátrahúzódott, lerázta, kezéről a kifröccsent italt.
- Hé, fiú! - intett magához egy szolgálót. - Ebben az igavában kitört a vihar - bökött Shan poharára. - Töröld fel a
nyomokat, és hozz egy másikat, kérlek! - Aztán társához fordult: - Nyugalom, Shan. Előbb-utóbb elkapod őket. - A
Hullámtörő Fiúk persze ügyesek, ráadásul a Kis Herceg pénzeli őket, de a te embereidnél jobbak legfeljebb a
Lagunillasbah akadnak. A Hullámtörők elbízták magukat.... hamarosan kiütitek alóluk a vízpengéikét!
A férfi fintorgva bólintott, szeme sarkában összefutottak a szarkalábak.
Tudom. De hogy ez megtörténjék, mielőtt szélütést kapnék, meg kellene találni, ki súg nekik!
- Magasan kell lennie, különben nem lehetne ennyire sikeres. Ismernie kell a járőrök rendjét, tudnia kell az
oltalmazó varázslatokról, a raktárak tartalmi
- Ugyan, Lara - legyintett Shan. - Ezen gyötrődöm éjjel és nappal, már egész belezavarodom. Magasan kell lennie,
igen, de annyira azért mégsem, hogy ne legyen vagy félszáz, aki szóba jöhet! - Ujjai megfeszültek az új igavás
poháron.
- Hé... Kár lenne az italért - intette a lány.
Az elfogóvadász megadóan tárta szét a karját.
- Igazad van. Beszéljünk másról.
- Időjárás? Felebarátaink szerelmi élete? Netán a sajátunk? - ajánlotta szolgálatkészen Lara. Köztudomású volt,
hogy Shannak nincs szerencséje a nőkkel.
- Ne bosszants,halnémber! - morrant a férfi. (A hajóskapitány küllemű úr ezúttal csaknem elejtette a süteményes
tányért.) - Inkább azt meséld el, teljesen rendben vagy-e már, vagy még feslesz a varrások mentén?
- Do apó csodát tett, mint mindig - mosolygott Lara. - Már a hegek sem látszanak, hamvas vagyok, akár egy
táncosnő. Megmutassam?
De a másik nem figyelt az élcre. A messzeségbe bámult a mellvéd felett; szemét összehúzta, kezét a homloka elé
emelte.
- Mi történt? Látomásod van? - bökte meg a lány.
- Afféle. Odanézz. . . kelétre, a Cameo legtávolabbi szirtjei felett. .. az a légijárőr!
- Most gúnyolódsz? Tudod, hogy korántsem látók olyan jól, mint ti. Víz alatt persze szívesen versenyzek veled
ilyesmiben is. Valami fekete pöttyöt látok ugyan...
- Kimászott a szárnyra, a mélység isteneire mondom, kimászott a szárnyra! Mindjárt leugrik... Hullámok Atyja, ez
levetette magát!
Lara döbbenten hallgatta a közvetítést.
- Még egy?- suttogta utóbb. Mindenki hallott a felhőlovas Vezér tragikus haláláról; Yeola suhanóvadászai közül
nem egy szegről-végről ismerte is, lévén a Tükrök Hercegének egy kisebb szigetérői származott. - Mi az ördög
történik ezekkel?
Fájdalmas csendben ültek egy ideig.
 - Mit tudsz arról a Felderítőről... SaccaVirano, vagy hogy hívják. Elfogták már? - kérdezte aztán halkan a lány.
- Ugyan. Kik fognák el? A felhőlovasok? Vagy a suhanóvadászok? Deshlavi nyakát akarja kitekerni, hát neki szorít
a lagúnák mindén járőre. Ha bele is botlik valamelyik, fogadok, hogy futni hagyja... Azok után, amit most láttam,
mégis azt kell hinnem, hogy tévedett. Nem Deshlavi a felelős a Vezér haláláért. Legalábbis átkozottul
valószínűtlen, hogy efféle háborút mert volna indítani.
- Mindegy - vont vállat Lara. - Anélkül is bőven rászolgált, hogy végre a nyakát szegje valaki. Kétlem, hogy az a
Felderítő sikerrel jár, de legalább megszorongatja az átkozott zantot. : - Lesz helyette másik - dörmögte homlokát
dörzsölgetve az elfogóvadász. - Mindig van helyettük másik, Hidd el, ez a szerencsétlen SaccaVirano csak arra jó,
hogy jókora örvényt kavarjon azoknak, akik szeretnek a zavarosban halászni. Mit tudunk mi a nagyok játékairól?
- Már az is felesleges, ámennyit sejtek - fintorodott el Lara. - Hanem, te meg mióta vagy ilyen bölcselkedő alkat?
Ez úgy hangzott, mintha a Bordás-sziklák valamelyik oszlopfilozófusától hallottad volna!
- Van is nekem időm azokat a bolondokat hallgatni.
- Nem is olyan bolondok. . . Na jó, nem mind teljesen bolond. Mielőtt odahagytam volna a Delfin-szigeteket, egy
időben elég sokat hallgattam őket. Akár hiszed, akár nem, némelyik mondott olykor megfontolandó dolgokat.
Shan rosszallóan ingatta a fejét.
- Most már legalább tudom, honnan származnak a hajmeresztő ötleteid. Kétlem; hogy akar egyetlen épkézláb
gondolat is maradhat- a fejében valakinek, aki tűző napon, esőben, viharban szüntelenül egy sziklaoszlopon
álldogál, és csak beszél, beszél, akár van hallgatósága, akár nincs. - Örült az mind, másnak a legnagyobb
jóindulattal sem lehet nevezni!
A felhők elvonultak, az asztalokat vigyázó gyékényernyők árnyéka élesen rajzolódott ki a fehér kőlapokon.
Néhány kényesebb vendég felszedelőzködött, és bevonult a kávéház hűvös mélyére. A lagúnák azúr vize felett
vibrálni látszott a levegő.
Lara elgondolkodva bámult üres poharába. Aztán, mintha súlyos döntésre jutott volna, mélyet sóhajtott.
- Azt hiszem, még egy igavát kell rendelnem. Jelen pillanatban ez tűnik az egyetlen helyes megoldásnak a világ
összes bajára...
Kivéve ezt az egyet - tette hozzá kisvártatva, amikor egy újonnan érkező bukkant fel a teraszon, s egyenesen az
asztaluk felé indult. - Hogy a lagúnák minden nyálkás angolnája közül miért épp ezzel kell a legtöbbet
találkoznom?!
- Kérlek, tara, türtőztesd magad - intette a férfi. – Nem én hívtam ide, de hallottam, hogy beszélni akar velem...
Meg aztán, bár a legkevésbé sem vagyok büszke rá, mégiscsak távoli rokonom. A
lány szívesen megfelelt volna, de a vendég már belépett a fügefa alá.
- Üdvözöllek, kuzin! Larairion... - Habfehér mosoly, könnyed ; elegancia, visszafogott ámbraillat - Rivio
InaMoréna, vagy ahogy sokan ismerték, Ezüst, leginkább szépasszonyok vagyonából élő világfira emlékeztetett, s
csak szemének hideg fénye intette óvatosságra megítélőit. - Ugyebár, leülhetek? Mégiscsak ez a Tűzkorall legjobb
asztala!
Az elfogóvadász intésére letelepedett. Elhelyezkedésével finoman bár, de félreérthetetlenül jelezte: Shan
figyelmére tart igényt.
- Nincs sok időm - mondta -, sietném kell, bármennyire marasztal is a csodálatos kilátás... no meg á társaság-
mosolygott a távolba révedő lányra. - Shan, nyilván hallottál te is a SaccaVirano-ügyről. Hogy igaza van-e a fiúnak, vagy
sem, engem nem érdekel, nem hagy viszont nyugodni a gondolat, hogy felhasználhatnánk az érdekünkben.
- Mire gondolsz?- vonta fel szemöldökét a másik. - És egyáltalán, biztos, hogy ilyesmiről épp itt kell beszélnünk,
mindenki szeme láttára?
- Óh - nevetett fel Ezöst-, miért ne beszélgethetnék jó kuzinommal egy kávéház teraszán? Meg aztán, tudod te,
hányféle emberrel mutatkozom én nap mint nap? Nem, kuzin, hidd el, nincs a mi társalgásunkban semmi feltűnő.
- Egy intéssel elhessentette a közeledő szolgálót, mielőtt folytatta volna: - S hogy mire gondolok? Aligha kell sokat
magyaráznom. Segítsük egy kicsit a fiút! Finoman, csöndesen, jeltelen zászlók alatt. Mi elsöpörjük Deshlavit, a
felelősséget meg elviszi az az eszelős felhőlovas. Tiszta ügy!
Shan hitetlenkedve ingatta a fejét.
- Neked elment az eszed, kuzin. Kétlem, hogy Yeola belemenne egy efféle vállalkozásba. Túl nagy a kockázat.
Deshlavi mögött igazi cápa áll: nem vadíthatjuk á herceg ellen, legfőképpen nem most, amikor ennyire
megromlott a viszonya Namur Hercegével. A legkisebb hiba is komoly veszélybe sodorhatja!
Ezüst kivillantotta ragyogó fogsorát.
- Nem neked kell döntened, kuzin - mutatott rá. - A herceggel már ismertettem a terveimet lés szavamra,
megérintette az ötlet. Nem követünk el hibát. A kockázat, amiről beszélsz, jóformán nem is létezik, az eredmény
pedig, az eredmény, kuzin, felbecsülhetetlenül sokat ér!- Felállt, gondosan megigazította ruházatát, visszatolta
székét az asztal alá. - Yeola igent fog mondani, kuzin, a fejemet rá. Rajtad áll, hogy ott leszel-e a dicsőséget kivívó
csapatban. .. vagy tovább bogarászol a Hullámtörők nyomdokvizén. Óvjanak a mélység istenei!
 Nem várt választ. Sarkon fordult és elment, enyhe ámbraillatot hagyva maga után.
- A kedves rokon... - summázta véleményét Lara.
A férfi nem szolt, megnémította a visszafojtott düh.
- Amúgy, korántsem ostobaság, amit mond - folytatta a lány. - Gondolj csak bele! SaccaVirano egyedül biztosan
elbukik Ám, ha segítséget kap... Komoly segítséget, amilyet például mi tudnánk nyújtani!
Elhallgatott, hagyta, hogy társa megfontolja a hallottakat. A maga részéről hajlott rá, hogy igazat adjon
Ezüstnek, még ha személy szerint gyűlölte is a férfit. Ösztönösen irtózott tőle, s általában nem bízott benne. Most
mégis el kellett ismernie, lelkesedik az ötletéért. Elvégre Deshlavit még Ezüstnél is jobban gyűlölte, amióta egyre
több jel utalt lélekkufárokkal fenntartott kapcsolataira. Sokra, nagyon sokra hajlandó lett volna, hogy a zantot
veszni lássa.
- Esztelen vállalkozás - ítélkezett Shan, miután legyűrte haragját. - Az ötlet remek, de a jelen politikai helyzet
egyszerűen nem alkalmas rá.
Lara mély sóhaj kíséretében biccentett. - Vegyük sorra, az elejéről - javasolta. - A lehetőségeket, a buktatókat,
mindent.
Hátradőlt, kényelmesen elhelyezkedett, és a keze ügyébe készítette a poharát. Tudta, hosszú beszélgetésre
számíthat, ha meg akarja győzni az elfogóvadászt.

Ébredő madarak kiáltottak a mangroveágak rejtekén. Levél zizzent surranó gyík nyomán, víz loccsant, csöndes
árnyak moccantak a kígyókként egymásba csavarodott légzőgyökerek között. Tétova szél hátán kékes pára
billegett, elmosva a körvonalakat, ahogy az emléktekercs-festők képein látni. Új nap fénye szólította a lagúnák
vízinépét.
A Yeola szüleit viselő suhanóvadász-egység hajnali őrjáratának utolsó körét kezdte meg a Cameo legkülső
zátonyai között. Nyújtott ékben siklottak, hol kiszélesítve, hol Összezárva az alakzatot aszerint, mit engedett a
víztükör. Fáradtak voltak, s bár az élén haladó parancsnok nem sejtette, akadt köztük egy sebesült is.
Váratlanul érte őket az összecsapás, hiszen - noha ilyesmire számítani túlzott derűlátás ezen a vidéken békésnek
ígérkezett a pirkadat. A rajvezérek minden igyekezete ellenére elterjedt és gyökeret vert a szokás, hogy az egyes
egységek őrjáratuk megkezdése előtt jóskövekhez fordulnak előrejelzésért: mivel biztat a küldetés?
Hogy válójában honnan is származnak a nagy tudású kavicsok, arra nézvést számos Változat keringett, meglehet,
egyik sem formázott az igazságra. Mindazonáltal, gyorsan elterjedtek, Nemigen akadt olyan egység, melynek ne
lett volna a birtokában, s ha a rajvezérek hajtóvadászata sikeresnek bizonyult, mindig akadt valaki, aki tudta,
hogyan szerezzek be á következőt.
Az ökölnyi kövek önmagukban nem voltak elegendőek a jövő- belátáshoz: kellett;valaki, akinek a kezében
hajlandónak mutatkoztak véleményt nyilvánítani. Ha az ék elindulásakor a megfelelő személy markolta meg s merítette
vízbe, a jóskő színeváltozása elárulta, békét vagy háborút várjanak-e az elkövetkező óráktól. Míg zöldeskék fényét
látták, nem kellett csatától tartani, ám ha vérvörösbe váltott,harcra készültek a suhanóvadászok.
Még egy-egy éken belül is ritkán akadt két egyező vélemény a kavicsok természetét és hitelét illetően. Volt, aki
vakon hitte erejüket, akadt, aki kikacagta, sokan maguk sem tudták, mit kellene gondolniuk - mégis, a rítussá
szentesült szokást jóformán egyetlen egység sem hagyta el.
A Cameo-rajba tartozó Sirályszárny Ék kezdettől fogva Larairion'iriaquit kezéből várta a jóskő válaszát Lara, a
tengerrel különös közelségben élő nép gyermeké érezte, hogy valamiféle erő valóban munkál a kristályban, s a
színváltozás valamiféle jelentőséggel bír, amarról már korántsem tett volna hitet, hogy nyugalma ténylegesen
békét, vérvörös színe pedig ütközetet ígér. E változásban a járőrökön mesze túlmutató összefüggéseket, sejtett,
ámbár belátta, a misztikus erővonalak között akár nekik is helyük lehet.
Azon a hajnalon tévedett Lara köve. Kék fényét őrizve csillámlott a vízben, amikor az őrjárat elindult, a
Hajótöröttek Öblében mégis csempészekbe botlott a csapat. Igaz, az összecsapás nem jelentett próbát a
Sirályszárnynak, az utána következő bújócska azonban hosszúnak bizonyult. Utóbb fel kellett adniuk; a
csempészek úgy eltűntek, mintha hullámsír nyelte volna őket el.
Feszültség és zavar vert fészket a vadászokban, s nem tágított, míg suhantak dőre a párától olvadt pirkadatban.
Nem lelték a csempészek stratégiájának magyarázatát, s még arra is csak megkésve ébredtek rá, hogy voltaképpen
fogalmuk sincs, miféle áru utazott itt a „szélárnyékban".
A mangrovegyökerek közt fennakadt holmira az újonc Mahone figyelt fel. Halkan füttyentett, jelére tajtékfüggönyt
verve, egy emberként torpant meg az ék. Míg társai a mályvaszín hajnalt fürkészték, a fiú maga siklott közelebb a
cserjékhez. Kissé csalódott képpel emelte fel, s vitte parancsnoka elé a kihalászott evezőlapátot.
- Ez már igen, Mahone! - kuncogott valaki. - Ha találsz hozzá még egyet, bevontathatod az egész csapatot!
- Mi van, Mahone, bedöglöttek a vízpengéid?
A parancsnok lecsendesítette a feltörő nevetést.
 - Hozd csak ide, fiam - intett Átvette a súlyos lapátot, gyors pillantást vetett rá, aztán az élcelődök elé hajította.
Szerinted mi ez, Vihar? - kérdezte összevont szemöldökkel.
A szólított finoman imbolygott á felzavart hullámokon. Megszemlélte a lába előtt tovaúszó holmit, homlokán
ráncba szaladt a bőr a nagy igyekezettől.
- Evező??? - próbálkozott félénkén.. Társai kajánul lesték a feszengő újoncot.
- Engedelmeddel, uram - bökte ki Mahone, mielőtt a parancsnok hangot adhatott volna az arcára kiülő
véleményének. - Ugye, ez egy marino lapátja?
- Hé, Mahone - vigyorgott Vihar, te még viszed valamire az életben!
A fiú nem hagyta magát megzavarni. A Külső Szellem-szigetek igyekvő; tisztességtudó lakói közül érkezett, s még
nem fertőzte meg a suhanóvadászok mérgező cinizmusa.
- Márpedig marinót errefelé csak a csempészek használnak, s mivel ez az itt használható legnagyobb csónak,
következésképp komoly szállításról lehetett szó- fejtegette ünnepélyes ábrázattal. - Alighanem valamelyik báró
keze lehet a dologban!
- Uraim! - perdült körbe vízpengéin Vihar. - Íme a válasz a világ nagy kérdéseire! Mutass egy evezőlapátot, és
megmondom, ki vagy!
- Ne szerepelj, Vihar- legyintett a parancsnok - Pontosan tudod, hogy a fiúnak igaza van.
A vadász mosolya kivillantotta farkasfogait.
- Persze, hogy igaza van, uram - biccentett engedékenyen. - De ha minden elhagyott marino lapát felett
haditanácsot tartanánk, másra nem is igen maradna időnk.
Mahone - remélvén, hogy sebesülését továbbra is sikerül eltitkolnia - közelebb siklott, és győzedelmesen kihúzta
magát.
- Minden marino lapátra aligha kell figyelmet fordítanunk - ismerte el. - De ezt itt - bökött a lassan tovabillegő
evezőre - a hajnali áramlat hozta ebbe á csatornába!
Szavait meglepett csend fogadta. A hajnali áramlat ébredése óta nem telt el egy óra sem. Noha a lapátot
valószínűleg egy korábbi nyughelyéről szabadította ki a víz, nem zárhatták ki a lehetőségét, hogy egy
csempészáruval telt marino lappang valahol a közelben.
- Biztos vagy ebben? - firtatta a parancsnok. ,
- Biztos, Uram - bólintott Mahone. - Az áramlat irányából akadt meg, de csak lazán. Ha tegnap érkezett volna, az
éjszakai áramlatnak ki kellett volna szabadítania. Meg aztán... - Egy pillanatra elhallgatott, mintha maga sem
lenne biztos az igazában. - Meg aztán, úgy gondolom, az a különös összecsapás a Hajótöröttek Öblében, az csak
arra volt jó, hogy lekössön minket!
A parancsnok kecses íven megfordult, elfoglalta helyét az ék csúcsán.
- Emberek - szólt vissza a válla feleit -, azt hiszem, mindenki tudja a dolgát.
Ahogy nekilendültek - némán, akárha szélkergette párafoltok lennének maguk is Lara előhalászta a jóskövet.
- téged meg minek tartunk, mi? - dünnyögte szemrehányóan a zöldesen csillámló kristálynak. - Ha most
belefutunk egy báró szállítmányába, esküszöm, eladlak egy kosár fügéért!
Jóllehet, a marinót csakhamar megtalálták, a jóskő mégsem járt csúful - pedig Lara ugyancsak szavatartó ember
hírében állt.
Lassan haladtak a mangrove- labirintusban. A ködöt felitta a kora reggeli Nap, a levegő feltisztult. Ép eszű
csempész ilyenkor már csak a legeldugottabb csatornákkal próbálkozik, vagy meghúzódik valahol, és kivárja az
alkonyt. A csónak azonban, melynek a nyomát kutatták, egyáltalán nem igyekezett eltűnni a szemük elől: békésen
ringatózott á Teknőc-sziget egyik apró öblében.
A Sirályszárny harci alakzatba rebbent. Felsisteregték a vízpengék, fehér tajték csapott fel, ahogy a
suhanóvadászok rádőltek a támadóívre. Szélben zizegő selymek, kivont ikertőrök villantak a napfényben,
versenyt csillogva a felkorbácsolt víztükörrel. Dühödt hullámként csaptak a marinóra, hogy megforgassák,
összezúzzák, s épp úgy, miként egy viharos hullám, semmit se hagyjanak maguk után.
És miként a parti fövenyre futó tajték haragja, éppúgy enyészett el a roham ereje.
A légzőgyökerekhez kötött hajócska üres volt. Padjain nem kuporogjak evezősök, szűk felépítményén nem
hevertek pihenő csempészek, fedélzetén nem moccant senki. Elhagyatva himbálózott a felbolydult vízen.
A Sirályszárny lendülete lanyhult ugyan, ám megtorpanni nem engedte a parancsnok. Hogy az esetleg parton
leskelő íjpuskásoknak ne kínáljanak könnyű célt, új ívre vezényelte csapatát Méhekként rajzották körül a marinót,
egyszerre igyekezvén megzavarni a rejtőzőket, és kikémlelni a parti cserjés titkait.
Vihar és Lara - szemfényvesztően gyors jelváltás után - egyszerre rugaszkodtak el a hullámokról, s lendültek fel a
palánkra, egyikük az orr, másikuk a tat felől. Jókorát bókolt a hajótest, forgácsokat köpött a deszkázat a
hullámkorcsolyák nyomán. A két suhanóvadász a túloldalon ismét vizet ért.
- Odabent sincs senki! - rikoltotta Vihar, és szűk íven fordulva visszahúzott a marino mellé. - Ezt kipucolták,
parancsnok!
 Ketten cirkálópályára álltak, a többiek szoros gyűrűt vontak a hajócska köré. Vihar, Lara és a felemás szemű
Opart felmásztak a fedélzetre.
- Üres, akár a kagylóhéjak a homokon - erősítette meg rövid vizsgálódás után Opart
A harci feszültség elenyészőben volt, az őrök azonban töretlen figyelemmel faggatták a partokat. Rajtaütöttek a
csempészeken? – kérdezte Mahone.
- Megesik - vont vállat a tatról szemlélődő lány. - Persze, inkább a kis csónakok vannak veszélyben, ekkora
ladikot már ritkán támadnak meg. Az ilyenhez többnyire hullámkorcsolya kell - fejezte be helyette Vihar, ujjaival a
palánk, és a deszkázat sérüléseit simogatva. - Ezek itt nem a mi vízpengéinktől származnak.
- Már megint a Hullámtörők? - siklott közelebb a parancsnok.
- Hát, más korcsolyás csapatról nem tudok a környéken - tárta szét a karját Vihar. - A Fiúk aligha engedtek
idegeneket a területükre!
- Shan boldog lesz, ha megtudja - vigyorgott Lara. - Legalább addig sem őt bosszantották!
- És a csónak? Kié a marino? – Az ifjonc szüntelen tudásvágyban égett, mely legyűrte még alattomosan növekvő
gyengeségét is.
- Látod, ha alaposan megvizsgáltad volna azt az evezőt, most tudnád - intette komor képpel Vihar. - Eridj vissza
érte!
- Ugyan, hagyd - nevetett Opart, aztán a fiú felé fordult. - Egyetlen szavát se vedd komolyan, kölyök! Olyan, akár
a patak: ha nem fecseg, nem is létezik.
A lány átlendült a palánk felett, Mahone mellett fogott vizet. Lendülete megtaszította kissé a fiút, aki fürge
kármozdulattal igyekezett egyensúlyát visszanyerni.
- Sajnos, a tulajdonos kilétét igazoló okmány nincs a fülkében - tájékoztatta őt Lara. – Több mint gyanús, nem
gondolod?
Mahone bosszúsan legyintett, de szavainak elejét vette a parancsnok:
- Ha nincs jobb dolgotok, mint az újoncot kínozni, talán indulhatnánk- javasolta. -Előőrs, indulás! - csattant fel
aztán. - Lara, Vihar, lemaradtok hátvédnek! Remélem, jól elszórakoztatjátok egymást
Még fel sem fejlődött az ék, amikor a cirkáló őrök egyike éles fütty kíséretében váratlanul megugrott. A
levegőben megperdült, szűk kört leírva tért vissza eredeti pozíciójába.
- Téves riadó! - kiáltotta. - Elnézést, uram, csak egy hulla!
A test a fenékről érkezett, egyenest az őr lábai elé; alighanem valamiféle nehezék tartotta eddig fogva. Szürke
inget és nadrágot viselt, haja tintafelhőbe burkolózó polip gyanánt lebegett az arca előtt. Suhanóvadászok gyűltek
köré.
- Megvan hát a legénység is - mormogta Opart. - Nyilván itt úszkál alattunk mind. Piszkos egy munka.
- Inkább tisztának mondanám - vonít vállat Vihar. - Jellemző a Fiúkra.
- Ismeri valaki? - kérdezte a parancsnok.
- Nem hinném, uram, hogy bármelyikünk parolázna ilyesfélékkel - tiltakozott önérzetesen Opart, miközben a
tetem arcát igyekezett szabaddá tenni.
Kerek holdvilágarc meredt rájuk a víztükör alól.
- Én ismerem - dörmögte Vihar. - Baj? - nézett vészt jóslóan a felemás szeműre.
- Hát, a rokonait nem válogathatja meg az ember - tárta szét a kezét megértőén Opart.
Vihar kivillantottá farkasfogait, de parancsnoka intésére inkább az eredeti kérdést válaszolta
meg: - Padrik, a Dadogós. Aríma Deshlavi tisztje.
Szavait meglepett csend fogadta. Mindenki a lágyan ringatózó testet nézte, mintha megerősítést várnának tőle.
- Biztos vagy benne? Honnan ismered? - pillantott emberére a parancsnok. -
Vihar elhúzta a száját.
- Sokfelé jártam - morogta. - Sokakat ismerek... olyanokat is, akiket esetleg nem kellene. Ez itt Padrik, a
Dadogós. Deshlavinak dolgozott.
- A zant hajóját pucolták ki a Hullámtörő Fiúk? - Lara tette fel a kérdést, mély mindegyikükben
megfogalmazódott.
Noha biztosat senki nem tudott, a suhanóvadászok legtöbbjében az az elképzelés élt, hogy Arima Deshlavi
mögött Navio, a Kis Herceg áll. Mivel azonban a Hullámtörőket is ő pénzelte, ez az összecsapás ugyancsak
magyarázatra szorult. Igaz, a vízpengéken száguldó haramiákról éppenséggel el tudtak képzelni ilyesmit is:
fékezhetetlenek voltak és vadak - nem tekintették gazdájuknak Naviót
- A jelek mindenesetre erre utalnak - összegezte a parancsnok. - Jelenleg azonban..
- Uram! - szakította félbe a lány. - Mahone.
 Az újonc falfehéren imbolygott társai között, szemlátomást kezdte elveszíteni uralmát a hullámkorcsolyák felett.
Amikor- a parancsnok rápillantott, megingott és szomszédja után nyúlt, de már nem érte el. Hangos csobbanással
bukott az öböl vizébe.
 - Eh, hát miért nem marad az ilyen a tűzhely mellett, ha még egy hulla látványát sem képes elviselni! - dühöngött
a suhanóvadász, aki a fiú után kapott, s igyekezett fejét a felszín felett tartani.
- Uram, Mahone megsebesült - jelentette Vihar, aki szintúgy az újonc segítségére sietett. - Az ostoba
megpróbálta eltitkolni! Azt hiszem, sürgősen vissza kell vinnünk.
A parancsnok nagyot sóhajtva dörzsölte meg az orrnyergét.
- Rendben van, indulunk - rendelkezett. - Korall, Shamio, ti itt maradtok; és vigyáztok a hullákra, el ne
kószáljanak. Visszaküldök egy csapatot, akik kihalásszák és átnézik őket. Hátha kiderül valami.
- Hátha - dörmögte Vihar, miközben felnyalábolta és a hátára vette az ernyedt újoncot. - Na, gyere cimbora,
hazamegyünk.
Yeola hercegségének fővárosa, Inin, a nagysziget keleti oldalán, a Deronimo-öbölben épült. Noha hamisítatlan
tengerparti városka s nem afféle erődítmény, természetesen katonai védelemre is berendezkedett. A hercegi
kastélyt odafenn a Deronimo-hegy tetején magas falak övezik, az öböl bejáratát kétoldalt egy-egy apró erősség
vigyázza, hasonlót emeltek a torkolat közepén kiemelkedő sziklazátonyra is.
Yorsenar nagyjai ritkán fordulnak nyíltan egymás ellen, a katonai gyengeséget azonban sosem engedhették meg
maguknak. A Salliana mindenkori fejé a legnagyobb sziget, Messiac ura: a Hercegek Hercege. Legfőbb feladata az
egység megtartása, jóformán bármi áron. Ha a Köztársaság teret engedne a belviszályok kiteljesedésének, néhány év
alatt elsöpörné a temérdek külső ellenség. Hiszen a keletnyugati kereskedelem tengelyén fekvő Yorn-öböl maga a
kifogyhatatlan kincsestár - nincs uralkodó a Napnyugaton, mély ne szeretné a hatalmába hajlítani.
Hogy a viszonylag fiatal Yorn Köztársaság megszületése óta ez senkinek sem sikerült, abban nem kis része volt a
titokzatos erődváros, Marbolk lakóinak. A régi időkben az Úszók népe élt az öbölben, kései leszármazottaik
maradéka ma a Delfin-szigeteket lakja. Mit sem tudtak ők a távoli országokról, halászattal-gyöngyhalászattal
foglalkoztak, s csak közvetlen szomszédaikkal kereskedtek. A Yorn-öböl jelentősége á napkeleti kontinens, Abrÿss
felfedezésével kezdődött, s a dún birodalom meggyengülése után szüntelenül meg-megújuló csatározások
színhelye lett. Az őslakók nagyját kiirtották, a béke és rend messzire menekült. A káosz és a sötétség gyermekei
pedig nem haboztak birtokba venni új játszóterüket.
Marbolk a semmiből született. Mint valami végtelen lassan nyíló virág, észrevétlenül teljesedett ki, s kezdte meg
tevékenységét. A krónikák nem írnak évet és napot: senki sem tudja, mikor érkezett az első ember a fagyos
hegyek közt álló erősségből, mikor nyújtotta először jobbját egy őslakók örökségét őriző yorn nemesnek A
szövetség nem tárgyalóasztalnál köttetett, nincs kezdete, de talán vége sincs. Ki tudhatná, mikor zárja be szirmait
odafenn a kővirág...
A Tükrök Hercege személyes kapcsolatot tartott fenn az erődvárossal. Számosan vendégeskedtek nála a
hegylakók közül: kiképzőitől tanultak a Marbolk-tavi hullámkorcsolyások, palotaőrei között nem egy
medvetermetű lovag akadt, s azt beszélték - ámbár erről kevesen tudtak biztosat -, hogy defensise is az idegen
erősségből való. Legjobb embereit felküldte olykor a tengerszemhez, hogy rejtelmes tudományokban
okosodjanak, s elsajátítsák egyes mechanomágiák titkait.
Kedvenc pillangószárnyúján, a Dallamon is marbolki mechanikus dolgozott. Apró termetű, ám igen nagy tudású
emberke volt, s valósággal szerelmes a csodálatos hajóba. Minden lehetséges időt a fedélzeten töltött, szerelt,
javított, tisztogatott. A legközönségesebb kifutásra is úgy készítette fél a Dallamot, mintha addigi legfontosabb
küldetése volna. Hibát, félmunkát nem tűrt, szigorúbb volt a gályák hajcsárainál is. Amikor úgy érezte,
maradéktalanul elvégezte munkáját, hátravonult a tatba, és arcát az árbocok magasába fordítva várta a herceg
érkezését.
Összecsukva, hossztengely irányban behajtva pihentek a vitorlák, á test az öböl vizébe merült. A
fedélzeten mozdulatlanul álltak helyükön az emberek, mintha hajójukkal együtt varázsos álomba
szenderültek volna. A nagyúr jöttét lesték.
Hórihorgas alak bukkant fel a móló végében. Mélyvörös köpönyegbe burkolózott, fejét leszegte. Kissé
meggörnyedt háttal, hosszú léptekkel közeledett a Dallam felé. Mielőtt a felhágóhídra lépett, megállt és
végigmérte a hajót.
A pillangószárnyún, akárha erősebben ragyogna felette a Nap, megélénkülni látszottak a színek. A karmazsin
köpenyes hátratolta csuklyáját. Futó mosoly derengett fel ijesztően sápadt arcán, ahogy végigsétált a hídon.
- Navigátor a fedélzeten! - kiáltotta az elsőtiszt.
Hangja vidáman csendült, mintha hajnalköszöntőt mondana. Ám szavait még nem kísérte ébredés: a
Navigátor vigyázzba dermedt matrózok között ment a tatfelépítményig, s tűnt el a vezérlőfülkében.
Tiszteletteljes csend kísérte.
Nem sokkal utóbb végre feltűnt a herceg s a kísérete - két marbolki lovag, egy gyermeklány, és Rivio InaMorena,
akit sok helyütt Ezüstként ismertek.
- Herceg a fedélzeten! - kiáltotta ezúttal az elsőtiszt, majd, ura intését elértvén: - Figyelem, indulás!
 És a varázsos álom bilincse lehullt a hajóról. Finom remegés futott végig a testen, sóhajtásszerű hang hallatszott.
Dolguk után fordultak az emberek, körül locsogni kezdtek a hullámok. A Navigátor aurája körbeölelte a Dallamot.
Megrebbent a kötélzet, lassú emelkedésbe fogott a három árbocon a vitorlázat. A legénység szorítókat oldott
fel, feszítőékeket engedett ki, ezüstmintás karokat lökött át és kötelek futását ellenőrizte, de nem karjuk ereje
bontotta ki a vásznakat. Maguktól látszottak emelkedni.
Amint a vezérbordák elérték a megfelelő magasságot, fenséges lassúsággal kibomlottak a szárnyak: szélbe
fordultak a vitorlák. A szétterpesztett ujjakhoz hasonlatos bordák finom mozgása irányba rendezte a köztük
feszülő vásznakat - a Dallam az öböl kijáratának fordította orrát. Alatta egyre élénkebbén doboltak a hullámok,
ám mire ritmusuk igazán felpezsdülhetett, egyszerre elnémult a dal: a hajótest a víztükör fölé emelkedett.
Néhány arasszal a habok felett, a pillangószárnyú egyre sebesebben suhant a torkolat felé.
Yeola az orrban állt, arcát a szélbe fordította. Harmincas évei közepén járó, arányos alkatú férfiú volt, kurtára
nyírt, kékesfekete hajjal. Szemét összehúzta; az arcát szabdaló számtalan ránc jóval idősebbnek mutatta a koránál,
a szája sarkából lefutó barázdák pedig kíméletlenebbnek a természeténél.
- Minden elindulásban van valami nagyszerű - fordulta karjához simuló unokahúgához. - Valami titok ígérete. A
gyermek nem felelt. Arcát a zubbony feketével hímzett éjkék bársonyába fúrta, oltalmul a szél elől.
- Engedelmeddel, nagyúr... ?
Ezüst lépett melléjük. Elegáns volt, mint mindig, finom ruházatát bíborszín felleghajtóval óvta.
- Engedelmeddel... - ismételte meg. - Bár az indulás nagyszerűségén ez mit sem változtat, szeretnélek
emlékeztetni rá, hogy jelen utunk nem fog túl soká tartani. Megígérted, hogy mielőtt megérkezünk, meghallgatod
javaslataimat, és döntesz felőlük. Döntened illenék, nagyúr, mielőtt partra lépsz, hiszen döntésed befolyást
gyakorol majd a tárgyalásra is.
A herceg elhúzta a száját.
- Ej, Rivio – dünnyögte - Ha tudnád, mennyire vágyom egy igazi sétahajózásra!
Mindazonáltal káron fogta unokahúgát, és elindult vele a tatfelépítmény felé. Félúton az elsőtisztre bízta a
gyermeket, s magához intve a közelében várakozó Ezüstöt, belépett a lakosztályába
Akár egy vízparti pihenőpalota fogadószobájában is lehettek volna. Ízléssel összeválogatott, csekély bútorzat, a
kényelem és a hivatalosság együttes szolgálatában. Sötétre érett faburkolat, óezüst falikarok, bőr és viasz illata.
- Gondolom, Deshlaviról akarsz velem beszélni - jelentette ki a herceg, miután letelepedett egy faragott
karszékbe, és felleghajtójától megszabaduló emberét is hellyel kínálta.
Ezüst megfontoltan bólintott:
- Úgy van, nagyúr, róla.
- Úgy véled, helyes lenne ellenében megtámogatni azt a veszett légifarkast... SaccaViranót.
- Úgy van, nagyúr, úgy vélem.
Yeola mély sóhajjal dőlt hátra ültében. Keresztbe vetette lábait, magához vette áz asztalon heverő fás dísztőrt,
és pörgetni kezdte az ujjai között.
Csábító gondolat, valóban - ismerte el. - De minden józan érv ellene szól.
- Én másként látom, nagyúr. - Ezüst hanyag eleganciával ült a székén; tisztelettel beszélt, de sem tartásában, sem
hangjában nem volt nyoma megalázkodásnak. Ritka, talán soha vissza nem térő alkalom: SaccaViranót terheli
minden felelősség!
A Tükrök Hercege elmosolyodott.
Ritka jó, lehetőségi belátom - biccentett -, de hogy soha vissza nem térő lenne, azt kétlem. Minden fontolgatás
nélkül azt mondanám, éljünk vele . . . csakhogy, és ezt te is nagyon jól tudod, pillanatnyilag meglehetősen kényes
a politikai helyzet. - Elgondolkodva meredt a dísztőrre. Hangja elhalkult, mintha csak magában merengene -
Namur ellenem látszik fordulni, s ez épp elég gondot jelent. Ha most a zant patrónusát is magamra haragítom, túl
sok táblán kellene egyszerre játszanom. Na persze, nyerhetek akár mindegyiken; de hogy az a féreg Navio közben
valahogy hátba szúr, arra mélyet veszek! – Felpillantott, szava megerősödött: - Régóta állsz már a szolgálatomban,
Rivio, tudhatod, hogy nem hátrálok meg a kihívások elől... de önnön romlásomra sem török
- Önfejűnek mondanak, nagyúr, nem ostobának - hajolt meg ültében Ezüst.— De miért számolsz
elkerülhetetlenként azzal, hogy a patrónus felfedez téged SaccaVirano mögött? Hisz' mi sem tudjuk, ki lehet
Deshlavi védelmezője!
- Én éppenséggel sejtem - biccentett a herceg és nem vagyok vele egyedül. De nem, nem tekintem
elkerülhetetlennek... csak épp gondolok vele. S ez - bökött a tőrrel a másik felé - jelenleg elegendő a kételkedésre.
Ezüst csalódott képpel vonult vissza: - Megértem. Akkor hát, hagyjuk a zantot továbbra is szabadon
garázdálkodni. - Vállat vont. - No persze, a kincstár egyelőre elviseli a kárt, amit Deshlavi okoz. De ha Namurt nem
sikerül megbékítenünk. ..Elnémult, leszegett fejjel nézett a; herceg szemébe.
Yeola felnevetett:
- Rivio, egyszer elevenen foglak megnyúzni!
 - Kár lenne értem, nagyúr.
A herceg ujjai között tovább forgott a tőr; felgyorsult s meglassúdott aszerint, merre jártak a férfi gondolatai. A
beállott csendben csak a szél dünnyögése hallatszott odakintről, kisvártatva a gyermeklány távoli hangja: „nézd,
Merik, delfinek" Yeola merengésébe utat talált az izgatott kiáltásba Tükrök Hercege gyengéden elmosolyodott.
Ellágyulása azonban szemvillanásnyit tartott csupán. Kezében felpörgött a tőr, aztán éles csattanással
megállapodott az asztallapon.
- Hogy' gondoltad? - szegezte emberének a kérdést.
Ezüst arcán önelégült kifejezés suhant át, ahogy székében ellazulva hátradőlt. Nem válaszolt azonnal,
hatásszünetet tartott.
- Deshlavi új kapcsolatokat keres - fogott bele utóbb. - A Hullámtörő Fiúk mostanság egyre több gondot okoznak
neki, s ellenükben a patrónusa nem sokat ér. Egy másik báróval, talán Nora- Agentóval kíván szövetkezni ellenük,
Yeola felkapta a fejét:
- Ha sikerül neki, veszedelmesen megerősödik!
- Így igaz. Lám; egy újabb érv, amire nem is gondoltam; - Ezüst vonásain nem látszott, tréfáké, vagy komolyan
beszéld- Ehhez mindenesetre tárgyalásokra van szüksége. Ezeknek meglehetősen bonyolult rendje van. Közvetítők
kezdik, kisebb vezetők, majd alvezérek folytatják... Mielőtt végül a két főnök szembesülne, az egyik báró találkozik
a másik alvezérével, és viszont. Ne kérdezd, nagyúr, mire jó ez a keringő. . . így szokás.
Yeola ajka kíméletlen ragadozóvigyorba görbült!
- Pompás! - csapott öklével a karfára. - tesz tehát egy alkalom, amikor Deshlavi előbújik az erődjéből, mielőtt
összeülne NoráAgentóval. A helyszín valami semleges terület lesz, tehát nélkülöznie kell a rókavár védelmét, és
fegyveres sem lesz annyi, mint a két báró találkozóján. - Felállt, hátralökte a karszéket. - Végre le tudunk csapni rá!
- Hibátlan, nagyúr, hibátlan - kacagott fel Ezüst. - A győzelemhez épp csak annyi hibádzik, hogy kiderítsük a
találkozó helyét és idejét.
Futó árnyék suhant át a herceg homlokán, ám egy hanyag legyintéssel elhessentette.
- Ezt, gondolom, rád bízhatom - mondta nyomatékkal..- Nem olyan nagy feladat.
- Nem olyan nagy, valóban - ismételte cinikus szusszantással a másik. - Természetesen rám bízhatod, nagyúr.
- És a légijárőr?
- Ó, neki már bogarat tettem a fülébe - derült Ezüst. - Meg fog keresni, erre mérget veszek

Shinasso Úszó Piaca igazi látványosságnak számít, A falucska a Belső Lagúnákon, a Gyöngyfüzér-szigetek
közelében lebeg, közel a forgalmas Inquisa-csatornához. Kunyhói, középületei, utcái és terei, de még labdapályája
is egmáshoz kapcsolt tutajokon nyugszik.
Yorsenár számos félig-meddig vagy egészében vízre épült településsel bír, Shinasso kivételével ezekét azonban
mind oszloperdő tartja. A falu ezzel együtt sem emelkedett volna ki társai közül, ha mintegy húsz esztendővel
korábban egy nyugalomba vonult csempész nem nyit kereskedelmi lerakatot egyik kiszolgált csónakházában.
Zöldség és gyümölcs felvásárlásával foglalkozott, s mert szerette volna vetélytársait mihamarabb kiszorítani, igen
magas árat fizetett. Tehette: ifjúkori mestersége tisztes haszonnal járt. Az üzlet felvirágzott - rengeteg szigetről
érkeztek az áruval megpakolt kisebb-nagyobb csónakok.
A kétes múlt azonban ritkán jár békés öregkorral. Valamely homályba veszett ügylet kapcsán a csempészből lett
kalmár csetepatéba keveredett; és bele is halt. Vállalkozását senki nem vitte tovább.
Ám az árusok és a vevők már hozzászoktak a lerakathoz, s most meglepve tapasztalták, hogy semmi szükségük a
közéjük ékelődött nagykereskedőre. Így született meg Shinasso Úszó Piaca.
Kora hajnalban az egykori csónakház körül nyüzsögnek a ladikok. Legtöbbjük hosszú, keskeny aiman, de a halászok
közül sokan kisebbfajta hajócskákkal érkeznek. Színek és hangok formák és illatok kavargó ünnepe a piac.
Két messzire nyúló, famólón kívül talpalatnyi szilárd talaj sem akad. Egymásra torlódott csónakok között
igyekszik mindenki a célját elérni; ha járműve végképp megrekedt, hát udvarias bólogatások közepette ladikról-
ladikra szökkenve halad tovább, vagy az, árut adják kézről-kézre, míg a vevőhöz elér. A hangzavar és a kavarodás
lenyűgöző. Mindenki fennhangon alkudozik, többnyire három-négy csónakon keresztülkiabálva dicséri a
portékáját, vagy igyekszik az árat lejjebb verni. Gyékénykosarakban, bambusztálcákon és faládákban pedig a Yorn-
öböl minden kincse: zöldség és gyümölcs, hal, rák, csiga és kagyló, különleges növények és állatok tömege.
A tetovált arcú férfi fügét hozott aimanján. Nem számíthatott túl nagy keresletre, lévén portékája a lagúnák
legelterjedtebb gyümölcse de mintha nem is érdekelte volna igazán az üzlet. A csónakhalmaz külső harmadában
sodródott: délen keveredett bele, nyugatnak tartott. Ha valaki vásárolni kívánt tőle, mogorván szolgálta ki, s
nemigen alkudozott. Noha Shinasso árusai között általános a szívélyes modor, mégsem ütközött meg rajta senki. A
hullámzó mintákkal teletetovált arc messziről elárulta; hogy a fügeárus a Ho-szekta bogaras alakjai közül való.
Nem is szólította meg más, csak aki megkésve fedezte fel a leszegett fejen az ijesztő festékmaszkot.
 A fügeárus hagyta magát sodortatni a tömeggel, csak arra ügyelt, nehogy a lassanként moccanatlanná
dermedő középpont felé tereljék. Mire nyugaton kivált a lökdösődő ladikok közül, már számosan tartottak
hazafelé. Aimanja elvegyült a többi közt.
A Ho-szekta - félelmetes külsejük ellenére - ártalmatlan különcök gyülekezete. Zavaros igéket hirdetnek, még
zavarosabb szabályok szerint élnek, de lagunák szerte felbukkanó kis szentélyeik valóságos ékszerdobozok.
Fohászkodásra és tanításra használják őket, állandó lakóik, szerzeteseik vagy papjaik nincsenek. Voltaképpen
művészi tökéllyel megformált gloriettek, ahová bárki betérhet - feltéve, ha rájuk bukkan a kíváncsi szeméktől
rejtett zátonyokon.
A tetovált arcú csónakos útba ejtette az egyiket. Kicsiny kikötő¬be siklott, aimanja éppen csak elfért a már ott
pihenő másik mellett. Felpillantott a szikla tetején kuporgó épületre, szeme fölé ernyőzött kézzel igyekezett
felmérni a kupola alatt gunnyasztó alakot. Csekély sikerrel vakította az erős fény, a márványcsipkéken áttűnő
részletekből jóformán semmit sem látott.
Partra szökkent, rögzítette a ladikot, felszaladt a sziklába vágott lépcsőn - fügeárushoz képest meglepően
kecsesen mozgott -, és megállapodott a félköríves balkonon. Rövid időre elmerengett a táj szépségén (mélykék
víz, a szigetek smaragd gyapja, azúr ég s a gloriett izzóan fehér kövei), közben azonban a fohászkodót vizslatta.
Csakhamar közelebb ballagott, és lekuporodott maga is.
- Nagyúr... - mondta halkan, de érthetően.
A bálvány alatt gubbasztó alak megremegett, a fügeárus felé fordult. Barna-kék rongyokat viselt, arcán itt-ott
már elmázolódtak a hullámábrák - mely aligha lehetett jellemző egy tetoválásra. Vizeskék szemeivel értetlenül
bámult az újonnan érkezőre.
- Nagyúr! - ismételte az, és egy pillanatra lehunyta a szemét.
Amikor ismét kinyitotta, nyoma sem volt mellette az ágrólszakadt szerzetnek. Pompázatos nemesúr állt a
helyén.
Selyemzubbonya kék-fehér rombuszmintákkal ékeskedett, haját varázsos főzettel fakította sápadtszőkére. Öve,
nyakéke és fülbevalója türkizzel díszes ezüst. Kardmarkolatán áttört, drágakövekkel súlyosbított kosár, a hószín
nadrág combján apró gyöngyökből varrt madármotívum. Akárha egy túlzottan lelkes festő ecsetjéből született
volna meg.
Navio, a Kis Herceg.
- Légy üdvözölve, nagyúr - hajtott fejet a fügeárus, - Pompásan festesz ma.
- Mint mindig, barátom, mint mindig - mosolygott önelégülten Navio. - De térjünk a tárgyra! Van más dolgom is.
Meg aztán, ez a rozzant varázsló folyton azért nyafog, hogy mennyire kimeríti őt ez akis praktika. Azt hiszem, ideje
lesz egy másik után néznem!
A tetovált arcú elfojtotta vigyorát. Komoly ábrázattal válaszolt:
- Ahogy kívánod, nagyúr, a lényegre térek. Fontos híreim varinak.
- Ezt mertem remélni. Különben mi a fészkes fenéért lennék most ott!? Tehát?
- Elgondolásunk bevált, nagyúr. Yeola nagyvalószínűséggel nekiront Deshlavinak!
- Pompás, barátom, pompás! - A Kis Herceg összeütögette kék-fehér kesztyűs kezeit. - Rég várt jó hír, szavamra.
Részleteket, részleteket akarok!
- Egyelőre nincsenek részletek, nagyúr, sajnálom, Yeola úgy véli, nem fog kitudódni, ki áll a rajtaütés mögött,
tehát megteszi; eltapossa a zantot.
A herceg megint tapsolt
- De ugye ki fog tudódni, ugye, ki fog? Gondoskodsz róla, merem remélni!
- Igyekezni fogok, nagyúr.
Fülbevalójával babrálva, Navio sétálgatni kezdett. Arca mohó örömöt tükrözött.
- Végre eltakarodik az utamból az az átkozott zant! Ha szerényen számolok is, ez legalább harmadával nagyobb
vámbevételt jelent.
- Nem csekélység, nagyúr.
- Hozzá jön a fejpénz, amit a Hullámtörő gazembereknek fizettem Deshlavi zaklatásáért... - Navio megtorpant, a
fügeárusra meredt Szeme összeszűkült, mélyén diadalmas fény lobbant:. - De mindez semmi. Semmi ahhoz
képest, hogy sikerül a patrónust Yeola ellen fordítani! Namurt már ellene hangoltuk, s most, most végre mozdulni
fog az a lomha Süaquin is. - Hátravetett fejjel kacagott, ékszerei halkan csilingeltek. - Átbillen a mérleg nyelve,
Yeola!
- Nagy lehetőség, nagyúr - biccentett csendesen a másik.
- Ó, igen, barátom, pompás! A legpompásabb ötletem az utóbbi időben... Öntelten szegte fel a fejét, hangjában
fenyegetés csendült: - Mert hiszen, az én ötletem volt, ugye jól emlékszem?
A tetovált arcú hallgatott egy sort. Arca kifürkészhetetlen maradt a hullám-ábrák alatt.
- Jól emlékszel, nagyúr - biccentett utóbb féloldalas mosollyal. - Te mindig jól emlékszel.
 Navio újra kezdte nyugtalan tigrist idéző sétáját. Valami foglalkoztatta, többször megállt, mintha szólni kívánna,
végül mégsem nyilatkozott. Arcán tanyát vert az önhitt mosoly.
- Van valami különleges kívánságod, nagyúr? - kérdezte színtelen hangon a fügeárus.
- Kívánságom? - Navio kizökkent a kerékvágásból. - Ó, igen. Igen - köhintett zavartan. - Azok a Hullámtörő
gazfickók.. a vezetőjük azt üzente, valami Yeola-bérenc nagyon zaklatja: Szerinte ez a fickó... valami elfogóvadász,
ha jól emlékszem... a te szerepedről is tud. Tégy valamit ellene!
- A szerepemről már tényleg sejt valamit- hagyta annyiban a fügeárus. - A személyemről azonban nem tud
semmit. Mindazonáltal gondoskodtam róla: hamarosan lekerül a színpadról.
- Így helyes. És mi van azzal a tébolyodott légijárőrrel?
- Yeola vendégszeretetét élvezi - nevetett fel csendesen a fügeárus. - Nem lát, nem hall, nem beszél. Vár, hogy
eljátszhassa a ráosztott szerepet.
- Nagyon jó. - Nagyon, nagyon jó - bólogatott aprókat Navio. - Megőrült ez a Deshlavi, hogy magára haragította a
felhőlovasokat!
- Deshlavi nem bolond, nagyúr. Nem ő ölette meg a vezéreket.
- Nem?
- Ma még titokban tartják, hiszen jól jön a Nagyköteléknek, hogy SaccaVirano hadjárata miatt középpontba került
a zant - magyarázta a tetovált arcú -, de a varázstudóik kiderítették, mi történt. Magam nem érték hozzá: valamiféle
szellemlényt okolnak, mely megszállja a transzban repülőket, és mindenféle őrültségbe viszi őket.
- Szellemlény? - Navio megdörzsölte az orrát. - Nem érdekelnek a szellemlények, csak engem hagyjanak békén.
Az a lényeg, hogy...
A herceg alakja megremegett, elhomályosult.
- Eh, ez a szerencsétlen varázsló! - átkozódott rövid csend után. - Azt mondja, nem képes tovább fenntartani a
varázslatát. Mennem kell, cselekedj belátásod szerint.
- Úgy lesz, nagyúr - emelkedett fel a tetovált arcú. - Még valamit! Mi legyen a közvetítővel?
Navio alakja végképp elenyészett. A rongyos figura gubbasztott a helyén, kifejezéstelenül meredt a fügeárusra.
Ajka nehézen formálta a szavakat, ahogy a herceg hangján szólt:
- Micsoda kérdés?! Ami mindegyikkel. Tüntesd el!

Repült megint.
Bíbor alkony simult a sárkány szárnyai alá,.langyos szél kísérte a zöldsapkás zátonyok felett. Látókendője
térképpé szelídítette a töredezett sziklák útvesztőijét; világló pontként jelölte az élőket, kiemelté a nagyobb vízi
járműveket.
Ezüst kémeinek igaza volt: Deshlavi pillangószárnyúja ott pihent a zátonyhalom mélyén, a zant tehát valóban
kimerészkedett otthonából, s itt, az alig-alig hajózható Kürt-szirtek között húzta meg magát. Alighanem tárgyalni
jött - SaccaVirano nem irigyelte az üzletfelet. Gyanította, Ezüst jóval többet tud a csempész viselt dolgairól, mint
amennyit közölt, de nem bánta különösebben. Teljesen érdektelen volt számára, miféle találkozó zajlik odalenn -
neki csak Deshlavi feje kellett.
Bedöntötte járművét, széles fordulóba kezdett. Látókendöjén feltűnt a kijelölt zátony, melynek oltalmában a
támadók rejtőztek. Semmit nem érzékelt belőlük, ez így volt rendjén. Leadta, a megfelelő jeleket - a hal a hálóban
van -, aztán lusta íven továbbvitte a sárkányt Egyetlen figyelmes körnél többet nem szentelhetett a területnek, az
már feltűnést kelthetett odalenn. Magasan repült, a látókendő teljesítménye határán: ha véletlenül fel is fedezik a
zátonyokról, aligha ébreszt riadalmat az ellenőrző kör után gyanútlanul tovasikló légijárőr. Erősen összpontosított
a látottakra, igyekezett minden részletet felfedezni. Folyamatosan érzékelte az aurájához kapcsolódó tudati
fonalat, mely a támadók varázslójához továbbította a látókendő képeit - remélte, sikerrel. A tárgyaló felek, az
őrök, a hajók és csónakok pontos helyének ismerete mérhetetlenül megkönnyíti majd Ezüst embereinek dolgát
A felhőlovas önkéntelenül biccentett, ahogy segítőtársaira gondolt. Ezüst állta a szavát. Három nap múltán olyan
tervvel és csapattal jelentkezett, melynek összeállításához a légijárőr egy holdnapot sem sokallt volna.
Suhanóvadászok, meg nehéz szárazföldi harcosok, akiket csónak visz majd a találkozó helyszínére. Pontos
számukat SaccaVirano nem ismerte, de akikkel találkozhatott, minden várakozását kielégítették. Arcukat
selyemmaszk fedte, ruházatuk jeltelen volt, apróságokból a felhőlovas mégis úgy gondolta, hercegi egységekből
összeválogatott emberek. Hogy melyik nagyúr áll mögöttük, nem tudhatta továbbra sem, de a legkevésbé sem
érdekelte már. A három nap, amit őrizetben kellett töltenie egy eldugott kis zátony kunyhójában, kishíján
megőrjítette. Oly erősen rágta a vágy Deshlavi elveszejtése után, hogy az utolsó éjjelen szemhunyásnyit sem
tudott aludni.
Volt ideje gondolkodni is. Józan eszét ugyan korlátlanul uralta a rögeszme, világosabb pillanataiból mégis
felismerte: valami nincs rendben az elméjével. Be kellett látnia, vádlóinak igaza van, amikor eszementnek nevezik.
Látta már nem egy társát összeroppanni. Aki nem volt elég erős, könnyen áldozatául eshetett az elméjére
nehezedő terhelésnek, hisz az éles helyzetben manőverező sárkányt sokszor csak a végsőkig feszített akarat képes
uralni. Minél több a bevetés, annál tapasztaltabb persze az elme, ám lassan, alattomosan összegződik a fáradtság
is - mígnem aztán győzedelmeskedik. Az ilyenekkel többnyire a zuhanómámor végez, hacsak felettesei nem veszik
észre a fenyegető bajt, s nem tiltják el a repüléstől.
A három tétlen nap bizonysággá érlelte SaccaViranóban a gyanút, hogy a bosszúvágy nem a lelkéből, csupán
megzavarodott elméjéből nyeri erejét, ám a felismerés mit sem változtatott szándékain. Nem akart bukott angyal
lenni.

Shan InaMeneo, Yeola Herceg suhanóvadászainak elfogóraj - parancsnoka vezette a támadókat. A Deshlavi
elpusztítására összeválogatott csapat - a Lepel, ahogyan Ezüst elnevezte - Yeola embereiből állt. Hat ékből
összesen tizenöt suhanóvadász, és tíz szárazföldi harcos Inin védői közül. Shan és Ezüst együtt választották ki őket:
megbízható, tapasztalt fegyverforgató volt valahány.
Lara olyan erővel győzködte az elfogóvadászt, hogy az tán akkor is kötélnek áll, ha Yeola maga bizonytalankodik.
Ám a herceg egyenes és határozott döntést hozott. Shan tehát elvállalta a parancsnokságot - annál is inkább,
mivel alkalmasabb személyt nem ismert el á feladatra. Aggályai mindazonáltal nem halványultak el. Túlzottan
kockázatosnak ítélte a vállalkozást továbbra is, noha a lány és a herceg érvei előtt meghajolva elismerte, kár lenne
kihagyni a kínálkozó lehetőséget. Mindent elkövetett hát, nehogy kiderülhessen, mit is takar a Lepel.
A Kürt-szirtek egy eldugott barlangjában várakoztak, immár órák óta. Korábban érkeztek, mint a csempészek
első felderítői, hiszen elrejtőzni a felületesen vizsgálódó szemek elől könnyebb volt, minta tanácskozás
megkezdése után megközelíteni a zátonyt. Süketen és vakon kuporogtak a sötétben, SaccaVirano jelét várták.
- Itt van- suttogta végre kiszáradt szájjal, egy örökkévalóságnak tetsző veszteglés után a felhőlovassal
kapcsolatot tartó varázstudó, - Jönnek a képek! Tiszták és áttekinthetőek!
Shan megengedett magának egy megkönnyebbült sóhajt. Ha a légijárőr felderítő repülése nem sikerül, netán a
tudati kapcsolattal hibádzik valami, csöndes visszavonulást kellett volna elrendelnie. Így azonban, miután
meghallgatta a varázsió részletes jelentését, végre támadásra rendezhette embereit. Nem maradt sok ideje.. Mire
a tervek szerint SaccaVirano odakint zuhanórepülésbe kezdett a csempészek feje felett, már végzett is az
eligazítással.
A Lepel harcosai kirajzottak rejtekükről.

Az alkony tintakékje már megfestette az árnyékos vizeket, sok helyütt azonban mályvaszínben ragyogott még a
Csatornák tükre. Lara két társával északról igyekezett a Kürt középpontja felé. Vihar valamivel előtte, Opart jó
kötélhossznyival mögötte siklott a Szirtek oltalmában.
Két őrszemmel már végeztek, mire idáig jutottak. Az egyiket pontosan ott találták, ahol a felhőlovas jelezte, a
másik azonban elmászkált - kis híján belefutottak. A találkozás óvatosságra intette őket: addig túlságosan
statikusnak értelmezték SaccaVirano térképét.
A légijárőr már harcban állt. Induláskor látták, amint az összecsukott szárnyú sárkány lecsap a magasból,
hallották a csempészek döbbent kiáltozását. A kezdeti zavarkeltés utána tervek szerint vissza kellett volna
vonulnia. Hamarosan ki is bontakozott a szirtek közül, és orrát a magasba fordítva emelkedni kezdett, de csak
azért, hogy kisvártatva ismét alázuhanjon. Lara nemigen értett a repülő szerkezetekhez, gyanította azonban, hogy
a szűk helyen, a rengeteg sziklakolonc közt előbb-utóbb rajtaveszt. A legmagasabb szirtek csúcsán már
számszeríjászok is feltűntek, s lőni kezdték a nyaktörő mutatványokba bonyolódó sárkányt
- Ostoba! - sziszegte a lány. - Tűnj már el, ne akarj mindenáron hősi halott lenni!
Erőnek erejével elfordult a felhőlovastól: újabb őrszemhez közeledtek.
A csempész a jelzettnél mintegy tíz lépéssel hamarabb került elő. Úgy szökkent a meglepett Vihar elé, mint
valami hirtelenjében testet öltött szellemlény. A megdöbbenés azonban kölcsönösnek bizonyult - a kőről-kőre
ugráló őr a legkevésbé sem számított a suhanóvadászra. Dicséretes fürgeséggel felemelte ugyan a fegyverét, de ez
sem segíthetett rajta.
Vihar „tovább"-ot intett.
Lara figyelme újfent elkalandozott. A felhőlovas alacsony íven épp egy szirtnek tartott - úgy festett, akár egy
fészkére térő, roppant keselyű. A sziklán bőrvértes íjász állt, fegyverét á szembeszáguldó sárkányemberre
szegezne. Kivárt, amíg merészségéből futotta, hogy minél közelebb engedje magához a felhőlovast, hamarosan
azonban lőnie kellett. Ámbár képtelenségnek tetszett, Lara esküdni mert volna, hogy a vessző - melynek
mindenképpen el kellett volna találnia a járőrt - élesen eltért eredeti röppályától. Kárt mindenesetre nem okozott.
SaccaVirano megdöntötte kissé járművét, a hal oldali vágósarkantyú így épp mellkasán érte á csempészt... . A
lány felszisszent. Meg is torpan talán, ha az általános zűrzavart átütő rikoltás nem figyelmezteti, igyekezniük
kell: Shan és emberei elérték Deshlavit.
 Vihar füttyjele rohamot vezényelt. Két őrszem elvileg ugyan hátra volt még, de a vezér-ék támadásakor
alighanem visszarendelték őket. S hanem... nos, a csendes halál nem volt követelmény többé.
Arima Deshlavi menekült. Amikor az eszement felhőlovas a nyakukba zuhant, óvatos visszavonulót fújt,
elrejtőzött a barlangban, melynek kijáratánál egy gyors járású kishajó várakozott. Egyetlen pillanatig sem gondolta
komolyan, hogy a magányos járőr veszélyt jelenthet számára, de a túlzott óvatosság immár a vérévé lett. Eleinte
csak bosszankodott. Utóbb halványan aggódni kezdett. S amikor a suhanóvadászok rátörtek az embereire,
pánikszerű menekülésbe fogott.
Pillangószárnyúja fedélzetén érezte volna magát a legnagyobb biztonságban, tudta azonban, hogy mire a hajó és
Navigátora tökéletesen felkészülnek, a vadászoknak elég idejük marad, hogy ízekre szedjék. Éppen ilyen
eshetőségre állíttatta a hajócskát a barlang szájához - pedig esküdni mert volná, hogy ilyesmi nem történhet meg.
Két testőre társaságában szedte a lábát a nedves homokon. Mögötte élethalálharcukat vívták a csempészek,
előtte hívogatóan derengett az ibolyaszín Öblöcske. Fogai közt pokolszagú zant átkokat morzsolva nyargalt az
alkonyfény felé.
Testőre megkísérelte visszatartani, mielőtt kilép a fövenyre - Várj, uram, engedd, hadd nézzek körül! -, ám
Deshlavi már a sarkában érezte a suhanóvadászokat: töretlen lendülettel igyekezett a várakozó ladik felé. Emberei
- mit is tehettek mást - pillanatnyi tétovázás után követték. ,
Nyilván felhorgadt bennük a balsejtelem, hisz sokat próbált fegyveres volt mindkettő. Lelkük mélyén nyilván
tudták, hogy hibáztak, amikor hagyták magukat elragadni az események egyre gyorsuló sodrától. És amikor a
palánk mögül felemelkedett a két számszeríjász - éjlila selyemruhában, amilyet Deshlavi csónakosai még
megérinteni sem mernének-, azt is tudták, hogy meg fognak halni.
A zant zavartan torpant meg. Egyetlen hosszú pillanatig még reménykedett, hátha hozzá tartoznak az íjászok, ám
az idegek csattanása, s közvetlenül azután a becsapódás semmihez sem hasonlítható hangja magához térítette.
Testőréi tompa puffanással zuhantak mellette a homokra. Bár tudták, hogy semmi esélyük, inuk szakasztva
ugrottak mindketten, hátha mégis kitérhetnek a tollas halál elől. Most ott feküdtek a fövenyen; az egyik némán,
moccanatlanul, tébolyult konoksággal a hajócska felé vergődve a másik.
Deshlavi cikázó pillantása a menekülést kutatta. Mielőtt azonban sarkon fordulhatott volna, egy harmadik alak
is felbukkant a fedélzeten. Felajzott számszeríja a zant mellkasára mutatott. - Hát, azt hiszem, nincs tovább,
barátom - szólította meg könnyed hangon a csempészt. - Nincs okod panaszra. Sokáig játszottál, és egészen jól.
- Ki áz ördög vágy, és mit keresel a hájómon? - sziszegte Deshlavi a fogai között, hogy palástolja hangja
remegését.
Az idegen felkacagott, habfehér fogak villantak ajka mögött. Két oldalán ismét megtöltötték fegyverüket az
íjászok;
- Szólíts Ezüstnek, ha megfelel. S hogy mit keresek ezen a dereglyén? Légy erős: Suaquin herceg üdvözletét
hozom!
A csempész összevonta szemöldökét. Még rettegéséről is megfeledkezett.
- Nem értem - razta a fejét. - Há á pátrónusom embere vágy, mi az ördögért löveted, le á testőreimet, és miért
nem engedsz utámrá? - Előrelépett néhányat. Három feljebb rezzenő nyílhegy állította meg.
- Félreértesz, barátom - intette jóindulatúan Ezüst. - Néni mondtam, hogy a patrónusod embere vagyok, csupán
annyit - billentette meg nyomatékul a fegyverét hogy az ő üdvözletét hozom.
A zantban feszengő pánik kirobbanni készült.
- Még mindig... nem értem -mondta rekedten, maga elől is gondosan elkendőzve az igazságot.
- Ó - mosolygott Ezüst. - Ezt elhiszem, látod. Borzasztóan nehéz szembenézni az ilyesmivel.- Átlendült a
palánkon, kevéssel a zant előtt ért földet. Számszeríját nem eresztette le. - Pedig olyan egyszerű! - folytatta
atyaian. - Lejárt az időd, barátom. Suaquinnak elege lett belőled. Túlságosan a fejére nőttél, túl messzire mentél...
Mérhetetlen dölyf és ostobaság kellett hozzá, hogy kikezdj a felhőlovasokkal!
Deshlavi hisztérikusan felzokogott.
- Dé hát nem én tettem, esküszöm áz összes istenekre mágásságbán és mélységben, nem én tettem! - rikoltotta,
és térdre rogyott.
Ezüst komoran bólintott.
- Én tudom - mondta. - És tudják még számosan. Milyen kár, hogy épp a patrónusod nincs közöttük. így aztán
megharagudott rád, s mérgében sok mindent megsúgott nekem. És persze az is kapóra jött neki, hogy lesz végre
ürügye Yeolával szembefordulni. - Megcsóválta a fejét. - Tudod, barátom, túl sokan akarták már a vesztedet!
A zant előrekúszott, a nyílhegy csaknem a torkát érintette.
- Nágyon gázdág vágyok, ember! - suttogta kétségbeesetten; - Mindenem á tiéd, érted, mindenem, há
elengedsz. Hágyj futni! Hágyj, futni, és mérhetetlen vágyonod lesz, esküszöm!
Ezüst szomorúan elmosolyodott.
- Vagyon? Engem nem érdekel a vagyon - ingatta a fejét.
 - Hát ákkor, mii? Mi érdekel, mondd? - faggatta Deshlavi kerekre tágult szemmel.
- A játék—felelte Ezüst, és meghúzta a ravaszt.

Lara a véráztatta homokon harcolt, Shan és Vihar közelében. Opart veszedelmes sebet kapott - visszavonult a
szirtek mögé, hogy a Lepel felcsere elláthassa.
Meglepően kemény ellenfélnek bizonyultak a csempészek: Deshlavi belső testőrei és NoraAgento élharcosai
sokkalta jobbak voltak, mint akikkel a suhanóvadászok általában találkozhatok. Ráadásul a legtöbb
hullámkorcsolya felmondta a szolgálatot: noha szilárd felületen is képesek voltak siklani, a vörös masszává
taposott homokkal már nem bírt a mechanomágia. Az akrobatikus harcmodorhoz szokott suhahóvadászok komoly
hátrányba kerültek. Meglepetés szülte előnyük lassanként elenyészett, egyre több volt közöttük a sebesült.
Végtelen megkönnyebbüléssel fogadták a végre befutó szárazföldi harcosokat;
A nehézgyalogosok érkezése csakhamar eldöntötte a küzdelmet. A csempészek maradéka már menekülőre fogta
volna, de Yeola parancsa szerint nem maradhatott szemtanú. Aztán csend lett. Elmélyült az alkony, de az éjszaka
még váratott magára. A Lepel összeszedte halottait és sebesültjeit, a suhanóvadászok a vízparton igyekeztek
életet lehelni hullámkorcsolyáikba. Mellettük sorra szálltak csónakba a gyalogosok.
Odafent, a felhők alatt lomha köröket írt a sárkány. Senki sem vette észre; amikor zuhanórepülésbe váltott.
- Igyekezzetek! - sürgette embereit Shan. - El ki tűnnünk innen. Hol van Ezüst? Látta valaki?
- Azt mondta, elkapta Deshlavit - jelentette Vihar. Átizzadt selyemmaszkja az arcára tapadt; úgy festett, mint
valami életre kelt obszidiánszobor. - Azóta nem láttam. Gondolom, tud magára vigyázni.
Shan gyanakvón vonta össze szemöldökét, de nem fűzött megjegyzést a hallottakhoz.
- Mindenki kész? Akkor indulás! - kiáltotta, és vízre lendült.
Sietve szelték át a kicsiny öblöt, hogy a keskeny csatornákon tekeregve mielőbb maguk mögött hagyják a Kürt-
szirteket.
Akkor kezdték lőni őket, amikor az utolsó is besiklott a sziklák közt kanyargó szorosba.

SaccaViranót különös tisztasággal ajándékozta meg a szirtek közt folytatott küzdelem. Szándékosan hajszolta
sárkányát a legvadabb manővereidbe, szándékosan állította elméjét a legkeményebb próbatételek elé. S hogy
mindent hibátlanul oldott meg, elcsitította lelkében az őrületet.
Amikor a suhanóvadászok vezér-éke lecsapott Deshlavira, könnyedén úrrá lett pusztító dühén, s felemelkedett a
magasba, nehogy útjukban legyen. Odafent körözve figyelte, miként morzsolják fél Ezüst emberei a csempészeket.
Így figyelt fel a szoros falaira kúszó számos idegenre is. Látókendőjén világló pontok voltak csupán, éppen
olyanok, akár a csempészek vagy saját társai, lelke mélyén mégis megkondult a vészharang.
Lázasan kereste a kapcsolatot a Lepel varázslójával, ám a tudati fonal még a szirtek közti csata során elszakadt!
Lejjebb ereszkedett. Noha semmi közelebbit nem tudott meg a sziklafalon lapulókról, egyre erősebben szólt
benne a vészharang. . Döntött. Megbillentette járművét, aztán ütközésig rántotta az ezüstveretes irányítókarokat.
Surrogva csukódtak be, simultak a test mellé a szárnyak. A sárkány zuhanni kezdett.
Lovasa ismét rákapcsolódott a mágikusán aktív irányítópontokra, hogy akaratával segítse izmait. Fülében
süvített a szél, elméjére ránehezedett a jól ismert nyomás. Mint minden alkalommal, ezúttal is üvölteni támadt
kedve, s mint minden alkalommal, ezúttal sem tudta, vajon a kín vagy a gyönyör sarkallja-e. De néma maradt,
hiszen minél inkább enged a zuhanás ébresztette vágyaknak, annál könnyebben keríti hatalmába a zuhanómámor.
Elérkezett az idő, hogy a szárnyakat kilökve kivegye járművét a száguldásból. A Lepel tagjai lassanként eltűntek a
szorosban, az idegenek megállapodtak a sziklatetőn. A légijárőr úgy döntött, lecsap a bal oldalon lapulókra - így
egyrészt megzavarja őket, másrészt figyelmezteti a társait.
Neki gyűrkőzött az irányítókaroknak. Felnyögtekaz eresztékek, megfeszültek a gyűrűkön átfutó idegek, az aura
parancsát közvetítve ragyogtak fel a mágikus jelek. Hogy aztán egyetlen éles villanással kihunyjanak. A felhőlovas
elméjébe tőrként hasított a fájdalom. Ujjai görcsbe rándultak a bőrbevonatú markolaton, szeme előtt
elhomályosult a látókendő.
Letépte magáról a hasznavehetetlen holmit. A sárkány pörögve zuhant, egyenest a csatatér vérmocskos
homokja felé. SaccaVirano beledőlt az irányítókarokba, de mágikus segítség nélkül mozdítani sem bírta őket.
Vad táncban forgott körötte a világ. Az ég, a víz, a szirtek, a föveny.. És a sötétség.

Az első sortűz után alig harmaduk maradt sértetlen; többjüket három-négy találat is érte. Aki tehette, fejvesztett
menekülésbe fogott, ám a második sortűz jóformán tisztára seperte a szorost. A csónak felborult, a sziklák
magasából tovább lőtték Yeola embereit.
És szertefoszlott a Lepel - egyetlen perc alatt lett semmivé a győzedelmes csapat.
 Lara szinte ráfeküdt a vízre, erejét végsőkig feszítve száguldott az életet jelentő sziklafedezék felé. Vállát
szakállas acélhegy ütötte át, a fájdalom minden mozdulatnál ájulással fenyegette. Nem mert a víz alá bukni, felt,
hogy elveszíti az eszméletét, s nem jut idejében a felszínre. Suhant hát, akár fecske a hullámok felett.
Körötte vörösbe váltottak a habok. Felbukó társain ugrott át, ernyedten lebegő holttesteken gázolt keresztül,
fülében a vízbe csapódó nyílvesszők kegyetlen énekével.
Jobbra tőle Vihar és Shan száguldott. A parancsnok ordított valamit; de szavai üres visszhangot vertek csupán.
Kurta íven visszafordult, talán hogy ellenőrizze, követik-e az épségben maradottak, ám hármójukon kívül nem volt
már talpon egyetlen embere sem. Sebesen visszaváltott hát, a nyolcas-forduló ívét azonban megtörték a mellébe
és hátába csapódó nyílvesszők. Mire Lara visszanézett, már elnyelték a habok.
A lány alig látott feltoluló könnyeitől, de csak suhant tovább. Vihar kissé közelebb zárkózott hozzá, fekete
maszkját letépte az arca elől. Rohamosan közeledett feléjük az életet jelentő sziklaív.
Amikor a férfi találatot kapott, még úgy tetszett, elérheti a fedezéket. A kín azonban kikezdte uralmát a
vízpengék felett. Lelassult, mozgása bizonytalanná vált. A második nyílvessző után megtántorodott, groteszk mód
pörögve igyekezett visszanyerni egyensúlyát, miközben tudta, a harmadik végez vele.
Lara bevágódott a kanyarba, melynek oltalmában a számszeríjászok már nem érhették el. Csak megszokásból
pillantott a háta mögé.
Vízpengéi kőszilánkokat fröcsköltek, amint a sziklafalon dobbantva visszafordult, hogy társának sejtsen. A vállát
nem érezte, a fájdalom nem zavarta. Beszűkült körötte a világ. Nem látta odafenn a lövészeket, a vesszők mintha
lassítva érkeztek volna, lomha, higanyforma cseppekben robbantva fel a víztükröt Vihar körül. Rémlett, a férfi
üvölt valamit, és hevesen „visszát" integet, de hangja érthetetlenné nyúlt a meglassúdott időben.
Lara elérte őt, magasra csapott a tajték fékezőpengéi nyomán. Átkarolta, vonszolni kezdte...
Aztán együtt süllyedt el vele, amikor a vállsebe közelében becsapódó lövedék kioltotta az öntudatát.

- Csúful festesz, madárember.

SaccaVirano kinyitotta a szemét. Elmosódott foltokat látott, melyek csak lassan nyertek körvonalat. Mozdult
volna, de nem érezte a tagjait. Nem érzett semmit, csak a hideget. Fázott, nagyon fázott és álmos volt,
legszívesebben újra lehunyta volna á szemét.
De tudta, hogy lezuhant, s tudta, hogy nem szabad elengednie magát. Érdekes módon, leginkább a sárkány
állapota izgatta.
- Kkki... - makogta rekedten.
- Hogy ki vagyok? - kérdezte segítőkészen az iménti hang. - A nevem Rivio, de te-Ezüstként ismersz. A Kis Herceg
titkos ügynöke vagyok.
- Ez.,. züst. Mmi.. . történt?
- Lezuhantál, barátom. Alighanem egyetlen csontod sem maradt És ráadásul csúnyán fel is vagy nyársalva. Még
fogsz halni.
- Zuh... hanómámor - sóhajtotta a felhőlovas, és megadóan lehunyta a szemét.
A hang felkuncogott.
- Ó, nem, barátom, ne áltasd magad. Nem hősi halott leszel, csak egy kihasznált bolond!
- Hogy? - nyögött fel a haldokló, és felpillantott. Most már felismerte az előtte állót.
Nem a zuhanómámor végzett veled - magyarázta készségesen Ezüst hanem az Azúr Ég Kötelék varázslója. Látom,
nem érted. Persze, hogy nem.
- Mié...hrrr?
- Hogy miért? - Ezüst vállat vont. - Saját bevallása szerint sosem kedvelt téged, de persze, ettől még nem ártott
volna neked.
Csak tudod, ő is Navio embere..Na persze, a Nagykötelékbe tartozik, tehát a Sallianán kívül nem illene mást
szolgálnia. De hát, tudod, hogy van ez...
SaccaVirano ki-kihagyó tudattal igyekezett követni a társalgó hangnemben beszélő férfit. Bár egyes szavak
elúsztak előle, másoknak az értelmét nem lelte sehogy sem, a történet veleje fájdalmas fénnyel rajzolódott ki
előtte.
- Desss... lavi - préselte ki egyre fáradtabb tüdejéből a levegőt.
-A jó Deshlavi! - mosolygott Ezüst -épp úgy nem értett semmit, ahogyan te sem; Nem ő ártott a Vezérednek,
persze, hogy nem. Ez csak az Azúr Ég varázslójának hirtelen támadt ötlete Volt: - Felnevetett. - Éles esze van a
fickónak, még kell adni. - leguggolt, a haldokló vérmaszatos arcába nézett. - Ott volt a kantinban, amikor
elmesélted a Vezér halálát. Valakiben felmerült a mérgezés ötlete, s te azon tanakodtál, ki lehetett. A
zuhanórepülés alaposan kimerített, alig pislákolt az aurád: igazán nem volt nehéz elültetni az elmédben azt a
rögeszmét Deshlaviról. - Felegyenesedett, színpadiasan széttárta karjait. - S te, akár a bosszúállás felkent angyala,
rávetetted magad a zantra.
 A légijárőr, összezúzott mellkasát szaggatott hörrenések rázták: nevetett.
Hogy a sárkányoddal mit csinált, nem tudom pontosan - folytatta Ezüst. - Valamit belepiszkált a mágiájába... már
akkor fel kellett volna mondania a szolgálatot, amikor először lecsaptál a csempészekre. Vagy ő hibázott, vagy a
járműved volt túl jó.
SaccaVirano belefehéredett a kínba, ahogy felemelte a kezét, s, megmarkolta az ezüstveretes irányítókarok
egyikét. Lehunyj a szemét, akadozó sóhajjal hajtotta homlokát a bőrmarkolatra.
Nem volt hát baj az elméjével. Nem volt alkalmatlan, nem volt gyenge. Csak ostoba. Mérhetetlenül ostoba. -
Érdekes történet, ugye? -Ezüst hangjában mintha megkopott volna a cinizmus; - Azért mondtam el, hátha
okulsz belőle... S ha majd egyszer visszajössz, talán nem bábu; hanem játékos leszel te is. - Könnyű mozdulattal
simított végig a sárkány szakadozott szárnyán, - Jó szelet, madárember! - suttogta búcsúzóul.
De a felhőlovas akkor már messze járt.

Mint valami minduntalan visszatérő álom- Nem az a fajta, amiből verítékezve és kiáltva ébred az ember. Csak
valami fojtó, nehéz fenyegetés, amitől oly nehéz menekülni. . Lara kinyitotta a szemét. Néma sötétség vette körül,
a felszínen már elcsitult minden. A kristálytiszta vizén halovány káprázatként derengett át a hold.
Akárha tegnap lett volna - a lélekkufárokkal folytatott küzdelem után ugyanígy lebegett a lét határán,
tehetetlenül Ugyanaz a szertartás: a lustán lebbenő táncosnő-kezek, az emlékek után tapogatózó elme.
Ezúttal azonban nem rejtőzött előle a megoldás. Tudta, hogy a delfineket kell megint segítségül hívnia, s a
vízpengék után kutató tudata is erősebbnek ígérkezett.
Emlékezett. Emlékezett a sziklafalon megjelenő, éjlila öltözetű íjászokra, a szoroson végigsöprő nyílzáporra, a
vízbe vesző társakra. Emlékezett Shan halálára, Vihar elvesztésére. Emlékezett olyan mozzanatokra, melyekről
tudomást sem vett akkor, amikor elébe villantak.
Tudta, hogy rászedték, hogy ördögi csapdába csalták őket, és tudta, hogy ő a bosszú egyedüli letéteményese. De
talán, még sincs egyedül. Talán Vihar sem kapott halálos sebet... S ha ő még él, életben lehet a férfi is elvégre
egyazon nép vére folyik az ereikben. Talán van még remény megmenteni őt.
Hátravetette a fejét, s beletrillázott az éjkék homályba. Szaggatottan, élesen. Egyszer, kétszer, háromszor, és
megint.
Aztán széttárta karjait, lehunyta szemét, és hanyatt feküdt a ringató sötétségben.
Várta a delfineket.

Az álmok nyitottak számára kaput a világok között. Utazó volt, gondtalan, szabad vándor. Lényét nem kötötte a
test béklyója, tetteit nem irányította megfontolás. Egyszerűen csak létezett fj meglehet, öröktől fogva.
A szabadság öröme sarkallta mindig tovább, az értelmes fajok céljaiból tán egyet sem vallhatott magáénak. A
hatalom, vagyon, törekvés és birtoklás misztériuma mit sem jelentett számára, effélét érezni, s eképp értelmezni
sem tudott. Öröm volt számára a lét.
Idegen világból származott.
 Juhász Viktor – Amikor mindent betemet a hó

I
Két tébolyult elme.
Körülöttük sárkánymintákat formázott a fal. Észvesztő forróság tombolt odakint, a rácsos ablakon tűi. Kék és
sárga csíkokból rakott csempén tapodott a lábuk.
Egymásra nevettek. (Baljós, idegen mellékzönge bujkált hangjukban.)
- Teát kérdezte a varázsló.
- Kérek mondta az ezüst fejpántot viselő férfi, és mosolygott,
A zsúfolt helyiség fogadószoba lehetett. Kényelmes karosszékekkel, kígyómintás porcelánvázákkal telizsúfolt
titkos szentély. Sárga függönyöket lebegtetett az enyhe huzat, vadvirágok illata tespedt a tölgyasztal alatt. A
sarokba állított paravánokon császári vértesek meneteltek egy művészien elnagyolt sövénylabirintusban (a
fejpántos férfinek most tűnt fel, hogy vezetőjük nyakába gondatlanul megfestett vízesés kékje csorog, de nem
szólt)..
Leültek, finom csészéket markoltakba szemközti falat figyelték. A fekete márványból rakott sebet a csodás
ízléssel kifestett szobában, ahol gyertyák égtek a fal tövében, és különös rajzolatok pókhálómintája zavarta meg a
tekintetet
- Mikor? - kérdezte a fejpántos férfi izgatottan. írópultot húzott maga elé, finom rizspapír tekercseket halmozott
a karosszék mellé. írótolla hegyes, a kalamárisban elegendő tinta.
A varázsló vállat vont.
- Legkésőbb napnyugtakor - mondta. - A szertartás utolsó stádiumában személyes jelenlétem is szükséges.
Mindent szemmel tarthatok hát.
- Mi gond lenne?-- kérdezte a másik szorongva. - Soha nem volt baj. Minden a megfelelő kerékvágásban,
nem igaz? Mint eddig.
- Hát persze - csitította a varázsló. - Hát persze.
Aztán a rácsos ablakon túli világ rácsos rizsföldjei felett alkonyodni kezdett, színes lampionok gyúltak a birtok
bambuszkunyhóinak teraszán. Gyermekek lármáztak a ligetben.
És a torony dermesztően hideg pincéjében óramű pontosságával, egyszerre gyújtott gyertyát tizenkét
Sáfrányköpenyes férfi. Borotvált fejükön izzadtság cseppek gyöngyöztek, tekintetüket már réges-rég magukba
nyelték a különös minta szerint elrendezett füstölők. Torokhangon kiáltott valaki, és ők megint mozdultak,
összehangoltan, egyszerre. Most jobbra, tenyerüket felfelé fordítva, mindegyik száj megfeszült, arcukon révült
rémület.
Taps. Megint mozdulnak. Megint egyszerre. Ők a tizenkét apró részből Összeállított, sáfrányszínű, gyöngyözve
izzadó gépezet
A várázsló színes port szórt a lángokba, a gonoszul fojtogató pinceboltozat
árnyékában. Parázsló és mégis hideg mágikus energia söpört végig a pincén.
Odafent, a három lakattal lezárt szobában felnyögött a fejpántos férfi, összerándult, és ha nincsen kikötözve erős
bőrszíjakkal, talán még le is esik a puha takarókkal bélelt ágyról. így csak a nyelvét harapta ketté.
A falon, a padlón, a mennyezeten vérvörös, éjfekete, kénsárga rajzolatok nyüzsögtek. Cellája ablakán sült hal és
főtt rizs illata óvakodott be, de mit sem érzett ebből. Szemeit mintha fogva tartaná az ágya fölé erősített, finoman
csiszolt lencse.
Álmot lát. Verítékes, életszagú, hús-vér álmot.
Egy erődről.
Tél van, és mindent betemet a hó.

II
Tél volt, és mindent betemetett a hó.
 - Te is látod, cimbora? - üvöltötte tűi a szelét az omladozó bástya tövében megbúvó lándzsás. Szavait a lőrések
mellett kuporgó társának címezte, aki a nyakukba zúduló hóförgeteg ellen még egy sálat kanyarított a fejére. -
Hééé, Lien! Váálaszooolljál má', hééé!
Ameddig a szem ellát, irtóztató hegyóriások állnak őrt. Ezt a feneketlen szakadékot őrzik talán? Vagy a környező
völgyek oldalába vájt barbár barlangvárosok gyermekeinek nyugalmát? Esetleg.... esetleg ezt a félig romokban heverő,
különös tornyokkal ékesített erődmaradványt? Ha igen, miért ez a megkülönböztetett figyelem?
- Héééé! Lien, hééé!
- Mi a francos nyavalyát akarsz, Keg? - A napbarnított arcú férfi. (Milyen furcsa látvány ez idefent! Messzi-
messzi, napsütötte vidékeket idéz.) megmozdult végre, köpönyegként kanyarította le magáról a ruhájára tapadt
hótakarót. - talán megint lidércet láttál, mint múlt éjjel?
- Ne pofázz, cimbora, figyelj inkább! - mordult fel a lándzsás. (És szívdobbanásnyi időre ismét az alsó
raktárszinten őrjáratozik: dohos a levegő, és messzehangzóan koppannak a léptei, keze a garantáltan hatásos
borostyán amulettet markolja, ez a csöpögés, ez az állandó csöpögés maga a pokol, megőrülök, ha nem mehetek
el innen mormolja.. . és később megesküdött rá, hogy a következő pillanatban macskaként surranó, embermagas
árny furakodott keresztül azon a keskeny járaton.) - Aszondom, inkább azt az emberfej alakú sziklát figyeld ott!
Megvan?
Egy riadt és egy bizalmatlan szempár próbált lyukat ütni a kavargó hófüggönyön. Hideg volt, iszonyatosán hideg.
Aztán; égi kegyként talán, a szélvihar egy másik bástyát választott célpontul, és azt rohamozta vadul. Egy
pillanatra kitisztult a környék. Csend.
- Szerinted mit keres ott? - kérdezte rekedten a lándzsás.
Csend.
- És mi a francot csinál?
Lien nyelt egy nagyot.
- Minket figyel? - kockáztatta meg fojtott hangon. - De minek?
A fagyos karmokkal felfegyverzett szél lemondott a komor bástyáról. Az már évszázadok óta moccanás nélkül
tűri vad ostromát - ez a két, idegen földről érkezett puhány sokkal kívánatosabb célpontnak ígérkezett.
Azok ketten fürgén az omladék takarásába kuporodtak.
- Utálom ezt a helyet - nyögött fel Keg. - Utálom ezeket a francos hegyeket, a barbárokat, akiktől a hideg is kiráz!
Emlékszel, mit csináltak azzal a nyomorult rabszolgával? Meg amikor láttuk azt a sámánt... ugye? És a frászt
kapom attól a toronytól, a bányajáratoktól különösen, és semmi pénzért nem lehet rávenni, hogy bemenjek abba
a kamrasorba...
- Ahol azok a kampók vannak a falon? - Lien a szemét erőltette. Ijedtnek látszott. Zavartan pislogott.
- Aha. Meg ott az a kerengő... ami mintha lefelé vezetne, kanyarogva, a föld alá vagy a pokolba, mittomén hova,
pedig megnéztük Kachirral, és vízszintes, mint a tó tükre...
- Hallgass már!
Szavaikat a szél újabb jégszilánkos pofonja fojtotta el. A szakadék újabb hóförgeteget okádott az arcukba, és
jótékonyan eltakarta előlük a felzaklató látványt.
Gondolataikat azonban nem állíthatta meg.
Mit keresett ott? - tűnődött Keg hideglelősen. - Minket figyelt...
Olyan tisztán látta maga előtt a képet A szőrmékbe öltözött barbárt azon a csipkés sziklakiszögellésen, sastollas
botjával a kezében, csak áll, mintha szoborrá fagyott volna (lehet, hogy tényleg ez történt vele?), meg sem
moccan, pillanatra sem zavarja a szakadék mélyére csábító szél...
Nem feledhetik a látványt (bár nem beszélnek róla a többieknek, cinkos titok marad köztük, míg csak élnek),
hiszen egy szívdobbanásnyira mindketten kristálytisztán látták az arcát.
Azon az arcon nem volt más, csak a ráncokba gyökeredzett gyűlölet.
De valamit nem láthattak.
A rettegést. A fegyelmezetten kordában tartott, szembogarak mélyén mégis kivillanó, eszelős rémületet.
Figyel. És fél.

Öt masszív bástya, és az a-különösen csavarodó toronymonstrum középen.

Nem tudták, mi lehetett a neve, sejtelmük sem volt, kik építhették, csak suttogva merték megosztani egymással,
kik lehettek az építők. Összeborzongtak, valahányszor eszükbe jutottak az alsóbb régiók szobái.
Úgy döntöttek, jobb, ha névtelenül marad. Egyszerűen csak erődnek hívták, és nem szívesen kóboroltak egyedül
a sötétezüst felfestéssel jelzett bányaszinteken túl.
Egy hete szorgoskodtak a rabszolgák a központi toronyban, az omladékos udvaron, a romokban álló kapu környékén,
a vaskos falu kőházaikban - de a legszükségesebb helyiségek rendbetételén kívül munkájuknak nem volt más látható
eredménye. Hatalmas labirintus volt ez az ősöreg vár. Szemet fájdító mintákba rendezett, időtálló
kőcsempékkel fedett, dohos termekkel alápincézett folyosórendszer. A várfal mellett futó, hóval telifújt csatornák
(akárcsak az elkopott torzókkal tarkított egykori függőkertek) olyan ősrégi korokról regéltek, amikor a vidéket
csak nagy ritkán kereste fel a tél.
Mert bizony régen lehetett az, amikor Naisurban, a Sárkánygerinc hegyóriásainak árnyékában nyaranta víz
csobogott a szökőkutakból.
Most tél van, és mindent betemet a hó. Örökre.
Megpróbáltak térképet rajzolni az erődről. Még az első nap (egy héttél ezelőtt, amikor még a vérvörös festésű
alagutakba is bátran bemerészkedtek) akkurátusan kiterítettek a nagyterem asztalára egy nagy ív rizspapírt. Az
írnokok színes tintákat, kihegyezett tollakat készítettek elő, és az őrjáratok büszkén csengő hangon sorolták,
mikor, hol, mit láttak. A hófehér lapot vörös, fekete, sárga és zöld vonalak szabdalták keresztül és kasul - furcsa
pókháló szövődött lassanként.,
A három rían az első napokban gyarapodó gyermekét figyelő büszke apaként biccentett a márványfalra
szegezett térkép előtt. Később nem biccentgettek. Egyre komorabbak lettek. Parancsszóval zavarták vissza
megriadt, balsejtelmektől gyötört embereiket a még ismeretlen alagutakba. Az írnokok pedig rajzoltak
tovább rendületlenül.
Középre természetesen a rettenetesen vastag falakból rótt, ötszintes torony került. (Valamelyik ügyes kezű írnok
zöldből és sárgából megpróbálta kikeverni a csúcsos tető márványzsindelyének színét, de oly jól sikerült eltalálnia
az árnyalatot, hogy még maga is borzadva öntötte ki a hóba). Az alsó szélen kígyózott a feneketlen szakadék,
hajszálvékony ecsettel még a keskeny gyalogösvényt - az egyetlen kapcsolatot a távoli hazával - is odaszorították.
Amott a kaputorony, szabályos sorrendben váltják egymást a bástyák, aztán bezárul a félkör.
Az erődöt délről a szakadék, keletről és nyugatról meredek sziklafalak határolják. Északon pedig...
északon pedig ott a bánya. Ezernyi járatával és eltömődött szellőzőaknájával.
Az írnokok előszedték legvékonyabb ecseteiket. Új színeket kevertek apró agyagtégelyeikben, és
alkalmanként, amikor írópultjaik mellől kiszabadultak a farkasordító hidegbe, borzongva pislogtak fel a északi
sziklafalra, amelynek árnyékában még a központi torony is eltörpült. És ezt a roppant meredélyt véges-végig,
szintekbe rendeződve több tucatnyi barlangjárat tarkította: mint messze délen a homokfalakat a fecskefészkek.
Mindegyik egy újabb kapu a fagyos mélységbe. Újabb és újabb csákányrágta járat, ami a sötétben
kacskaringózva összemosódik egy másikkal, alfolyósókat fial, zsákutcává alakul vagy meredek kürtövé, ha
esetleg nem zuhan éppen a mélybe.
De valahol csak véget ér egyszer. Ott pedig újra lesújthatnak a csákányok, és csillogó drágaköveket szül a
kemény föld.
És az írnokok ilyenkor sóhajtanak, mélyeket szippantanak a fagyos levegőből, majd visszatérnek kényelmetlen
zsámolyaikhoz. Drágakő. Hiszen ezért vannak itt. Ezért a rengeteg pénz, á roppant expedíció, a rengeteg
fáradalom. Kincs! Rajzolnak tovább.
Van, amit már képtelenek rávinni az egyre kuszább térképre. Nem is állt szándékukban.
Elborzadtak, amikor először meglátták. Elképedtek, amikor belegondoltak, mennyi munkájuk lesz még ezzel,
óvatos léptekkel próbálták ki megbízhatóságát. Aztán rájöttek, mennyi fáradozástól kímélheti meg őket.
A központi torony mellett emelt raktárépületekből rozsdásan kanyargó sínpárok sokasága futott szét. Kusza
ábrákat róttak a gigantikus udvarra: kőrámpákra siklottak, alagutakban tűntek el, hogy pár méterrel arrébb ismét
felbukkanjanak, három emelet magas kőhidakon egyensúlyoztak... A több tucatnyi barlangjárat pedig elnyelte
mindet, mélyen leengedte a torkán, a fénytelen tárnák legaljáig. A vakvágányokon helyenként csillék maradványai
feketéllettek.
És mindezek közepén, a sínek rengetegében, az udvaron tátongó lélegeztető aknák között, a járatókból kilógó
láncok, emelők, lépcsők, csúszdák vadonjában, egy feneketlennek tűnő kút mellett ott állt a torony. A messzi
délről érkezett idegenek menedéke, az otthon illúziója ebben az idegen világban, ahol az Újbirodalom idején
emelt rettenetes épületek között farkasként vonyító barbárok vigyázzák területeiket.
A vastag falak menedékében gyakori az elsuttogott pletyka. Vannak dolgok, amikről még ezek a babonás
délvidékiek sem beszélnek.
Arról, hogy vajon kik építhették ezt az irdatlan erődöt.
.. .miféle furcsa hangok szűrődnek ki éjidőn a Kút mélyéből?
…hova tűnhetett a Carvis Ház küldöttjeinek halk szavú testőre, aki két nappal ezelőtt egy rabszolga után indult a
kékkel jelölt alagutakban?
.. .mennyi időbe került, amíg az előző expedíció rendbe hozta az udvart, a síneket, a rámpákat, az alagutakat és
ezernyi mást?
Arról pedig még véletlenül sem esik szó, hogy ….
.. . vajon mi történhetett az előző expedícióval?
Vannak dolgok, amikről még ezek a babonás délvidékiek sem beszélnek.
 A két rían, a kereskedőházak különleges küldötte a romos kapubástya őrhelyén állt, és az alant kanyargó ösvény
szalagját figyelte Testőreik a törmelék halommal borított sarokban festtettek, tisztes távolságra egymástól.
Faarccal bámulták a keskeny lőréseken át bekandikáló hegyóriások szikláit
- Egy egész hete volt rá, hogy eldöntse, mit akar - mondta csendesen a Seq Ház signumát viselő, keskeny bajszú
férfi.
- Megértheti a helyzetemet, Soltiss rían - pillantott rá savanyúan a hollófekete hajú küldött. Görbe ujjai az
Iraquar Ház labirintus-ábrába börtönzött signumát cirógatták.
És odakint, a torony alatt ásító szakadékban sikoltva örvénylett a szél. Az ösvényen vánszorgó prémbundás
alakok, a rémülten nyerítő öszvérek és a vasalt kerekű málhás szekerek a hófúvás paplanán áttűnve a Tiltott
Kanton árnyjátékainak szereplőire emlékeztettek. Torokhangú kharag kiáltás bődült, markos kezek taszítottak a
sziklákon döcögő járműveken.
Az első szekér elérte a romba dőlt kaput, ámuló pillantások simítottak végig a falakon vicsorgó szörnypofákon, és
odafent a két Ház küldötte, a két rían végre egyezségre jutott. (Testőreik faarccal bámulták a sziklákat.)
- A Szállítmány utolsó része is megérkezett - mondta Soltiss rían. - Hivatalosan ez jelenti küldetésünk kezdetét.
És nem szeretném, ha különösebb kétségek merülnének fel eme beszélgetés kapcsán: az alku lényegében már
Sÿtisben megköttetett. Házunk vezetőinek hallgatólagos szerződése, véleményem szerint, az összes gondjára
választ kínál, Alventar.
- Nem az egyezséggel van nekem bajom - szólt a másik mogorván. - Hanem a helyzettel. Sÿtisből nézve mindez...
- Köhintett. - ... sokkal egyszerűbbnek tűnt.
- Miért, mit hitt, barátom? - mordult fel Soltiss. - A tengeri úton kellett volna vízbe hajigálnunk a Carvis Ház
embereit? Esetleg a naisuri partraszállás után fertályórával kardot rántunk, és lekaszaboljuk őket?
Emlékeztetném, hogy egészen a Sárkánygerinc lábáig velünk voltak a Tesunban vendégeskedő császári küldöttség
főemberei. Velük mit csinált volna? Beköti a szemüket?
Csend lett, kényelmetlen csend. A gigantikus hegybirodalom néma őrei, a hósapkás csúcsok - a barbárok szerint
isteni lelkek kelyhei - érdeklődve hallgattak. Egy pillanatra még a szél is pihenni látszott.
- Mostantól viszont... egyedül vagyunk, igaz? - szólalt meg nagy sokára az Iraquar Ház küldötté. - Nincs, aki
figyeljen ránk.
- Azt teszünk, amit csak akarunk - tette hozzá elmélázva. Soltiss bólintott.
- Alighogy betelepültünk az erődbe, lezúdultak az első hóviharok - mondta kéjesen, - legalább három hónapig
se. ki, se be. Még ezek a vadállatok, ezek a prémbundás barmok, ezek a kharagok sem merészkednek ki
barlangvárosaikból. Az erősítés és az újabb szállítmány csak tavasszal, az első olvadások után várható. Addig
pedig... sok minden történhet itt a világ tetején, nem igaz?
-vMilyen szerencse, hogy felborult az eredeti útiterv - pillantott fel gyanakvóan a hollófekete hajú férfi; - Ha nincsen
az a bonyodalom a kalózokkal, jóval többén lennénk itt. Nem a viharos évszak küszöbén toppantunk volna be erre az
átkozott, fagyos sivatagba. És jóval több köpenyen virítana a Carvis Ház signuma. Micsoda szerencse.
-A szerencse makrancos hölgyhöz hasonlítható - vigyorgott Soltiss rían. - Kellóő mértékű adakozással
megzabolázhatóak, mi több, jó cél szolgálatába állíthatók a kegyei.
Odalent rekedt kürtszó harsant. Kucsmás, állig begombolkozott fegyveresek rohantak a kapuboltozathoz,
szélmarta arcú, tetovált rabszolgák feszültek a köteleknek... és a hatalmas kőlap, ami innnentől fogva elzárta őket
a külvilágtól, irgalmatlan döndüléssel a helyére csapódott.
Alventar idegesen összerezzent, a keskeny bajszú férfira pillantott.
- Rendben van - mondta kissé határozatlanul, sok ezernyi császári mérőfal távolságra otthonától, a csatornák
tengerszagú városától. - Rendben van.
- Gondoljon a busás nyereségre - suttogta mézédesen a másik. - Ez a bánya... felmérhetetlen kincs. Már csak a
felkutatása.. . a régi legendák ellenőrzése... az utazók és vándorok pénzelése. .az alkudozások a barbárokkal...
évek munkája fekszik abban, hogy itt lehetünk. Mindkét Ház jobban jár, ha nem háromfelé kell osztania a hasznot.
- Igaz - bólintott Alventar megkönnyebbülten. - Milyen igaz.
Aztán eszébe jutottak azok a furcsa rajzolatok a nagyterem padlózatán, pillanatra felrémlett előtte a központi
torony előtt ásító, feneketlen kút, és szorosabbra húzta köpönyegét.
A rabszolgák szállása felé jártak, amikor Nedwornak eszébe jutott a furcsa öregember.
- Tudjátok-e, hogy miféle démonimádó, vérivó barbárok vigyázzák itt a biztonságunkat?- kérdezte sokat
sejtetően.
, Megint hárman voltak. Szokásuk szerint kanyargós nyomokat tapostak a falak mellé befújt, érintetlen hóba.
- Csak nem?- kérdezte Sek unottan. A fiatal lány kezdte megszokni, hogy lévén egyiké az erőd csekély számú
nőnemű harcosának, férfi társai a legvadabb történetekkel szórakoztatják, hogy felhívják magukra a figyelmét.
Hiúbb pillanataiban hajlamos volt azt hinni, ebben nem csekély szerepe van csinos arcának, karcsú termetének
és dús, rézszín hajának.
 Sek csinos teremtés volt, kétség sem férhetett hozzá, közelebbi ismerősei azonban óvakodtak mindezt a
tudomására hozni. Amikor a hajóút során valamelyik hódolója párductestű lánynak merészelte szólítani, két
bordája bánta, és sokáig cinkos tréfák tárgya volt az az apród, aki ódát írt „a hiúzszemű szépséghez", aztán
napokat töltött a gyengélkedőn. Azóta, ha lehetett, békén hagyták és messzire elkerülték. Nedwor, a tetovált
arcú, cicomás fülbevalót viselő ficsúr valahogy mégis kitartott mellette. Legalább van társasága, gondolta néha.
- Így van, ahogy mondom - bizonygatta az ápolt szakállú hadnagy. Felsandított a komor bástyafokokra, figyelmesen
körülnézett, nem hallgatózik-e valaki az apró kőkunyhók árnyékában, aztán suttogó hangon folytatta:
- Tegnap éjjel két emberemmel jártam erre, a szokásos őrjárat, tudjátok. Arrafelé kószálhattunk éppen, látjátok, a
vörös márványdíszítéses barakk mellett, ahol a kharagokat szállásolták el, amikor meghallottuk a zajt...
Bátrak vagytok, az biztos. - Sek megborzongott. Erősödő széllökések találtak utat a védett zugokba, a hegyormok
között sötétlő felhők viharosabb időt ígértek - Mintha nem szoktatok volna hozzá, hogy ezek egyfolytában isznak,
gajdolnak meg pofozkodnak Szerintem...
- Nem vagyok hülye - vágott közbe Nedwor ingerülten. - Rá se hederítünk, ha most is ez megy Mióta darabokra
törték annak a nagyszájú Krishnek a csontjait, a közelükbe se megyünk De ez... ez valami más volt. Uram!, mondja
nekem az egyik katona, mi a fészkes nyavalyát művelhetnek, ezek odabent? És igaza volt, mert huhogtak, meg
nyögtek, meg kántáltak valamit ,.. hát odapislantottunk, mi folyik odabent. - Sokat sejtetően elhallgatott.
Sek harmadik társukra sandított, a hozzájuk hasonlóan állig beöltözött Kala Csu felé. Az apró termetű shagiri
kacsintott;
- És?
- Volt odabent egy öregember. Egy vénséges vén múmia, tollakkal a hajában, meg apró állatok koponyájával az
övén. Fogalmam sincsen, kiféle-miféle lehetett, azt meg végleg nem tudom, mikor jutott be közéjük, de soha az
életben nem láttam még itt. Ezek az óriások meg ott kuporognak a tűz mellett, torokhangon dünnyögnek valamit;
az öreg pedig valami olajjal kenegeti azt a vezérfélét, akinek embernyi pallosa van, tudjátok, az egyetlen, akinek
tudom a nevét... Grak, ha nem csalódom .. szóval magyaráz hozzá mély dörmögő hangon. Nem úgy néztek ki,
mint akik nyilvános előadásnak szánták a dolgot, ezért jobbnak láttuk sürgősen folytatni az őrjáratot. Hogy mi...
- Jelentetted? - kérdezte halkan a shagiri.
- Persze - mondta a ficsúr megbántva. - Senki se mondja, hogy a hadnagy nem tartja nyitva a szemét.
- És?
- Soltiss rían szerint lényegtelen apróság. Szerinte van ezeknek annyi babonájuk meg rituáléjuk, mint égen a
csillag.
- Fel nem foghatom, mit dolgunk velük - sóhajtott a lány. Vágyakozó pillantást vetett a központi torony
felpislákoló ablakszemei félé. Erősen sötétedett.
- Tőlük szereztük a rabszolgákat, nem emlékszel? - pillantott rá Kala Csu. - Ők a hajcsárok. Fizettünk érte eleget.
- Ami engem illet - mondta a hadnagy -, felőlem vihetnék innen az egész kompániát. Szerencsétlen
nyomorultak... a hideg kiráz, ha rájuk nézek
- Miért, talán majd te pucolod ki a beomlott járatokat? - kérdezte Sek gúnyosan. - Azokkal az ápolt kezeiddel?
A hadnagy elvörösödött.
- A tolmácsunk azt mondta, a kharagok nem csak más törzsektől szereznek rabokat - szólt közbe a shagíri. -
lecsapnak Miracleára, néha egészen délvidékig is elmerészkednek. Lehet, hogy más barlangvárosokban földijeink
senyvednek. Akkor is így beszélnél róluk?
Kényelmeden csend ereszkedett közéjük Szótlanul megindultak a torony felé. Rozsdás pókhálóként feszültek a
levegőben a sínek, ritmusra nyikorogtak az ökölnyi láncszemekből összeállított hágcsók A barlangjáratok szájában
fáklyák izzottak, torokhangú üvöltés terelte kifelé a botladozó rabszolgákat. Sek megállt egy pillanatra.
- A Carvis Ház testőre is ebbe az alagútba ereszkedett alá - suttogta szinte csak magának - Hol lehet? Három
napja oda... .
- Azért kíváncsi lennék, mi a nyavalya volt az az egész - tűnődött félhangosan a hadnagy. - Meg mit jelenthet az a
szó, amit egyfolytában ismételgettek: - Dunnakt skvalor, vagy valami ilyesmi .
A lány felrezzent merengéséből.
- Micsoda nyelv! - csóválta meg a fejét.
- Megkérdezhetnéd Kaliz őrparancsnokot - vigyorodott el a shagíri. - Ő a titkok tudója, ha nem csalódom.
- Tudod jól, mit mondana - vihogott a hadnagy.
- „Ezen a helyen a gonosz fészkel" - utánozta mosolyogva Sek - Menjünk be. Hideg van.
Feltámadt a szél.

Második emelet. Kézforma lenyomatok a falban, díszítés gyanánt.

- Ezen a helyett a gonosz fészkel - mondta Kaliz őrparancsnok. A fényes rézkannával babrált. - Különös érzéseim
vannak, amióta csak megérkeztünk. Egy kis teát?
 - Kérek – mondta az írnok, és fáradt mozdulattal megdörgölte a homlokát. - A sírba viszel ezzel az állandó
vészmadárkodással. Nem elég az, amit látsz?
- A Sárga Tárolóban jártam délután - Sötétarany, illatos tea gőzölgött a porceláncsészében. {Otthoni tájak illata,
délutáni ceremóniák megnyugtató mozdulatsora, jázmin és mangó, messze van, nagyon messze.) - Üres még. És...
- Sóhajtott. - Tudod, milyen érzés fogott el? Mintha már jártam volna itt. Valamikor, valakikkel. Ez...
- A Sárga Tároló - mormolta a másik. A falakon kéznyom követett kéznyomot, száz vagy annál is több (egyik sem
normális, emberi kéz lenyomata, furcsán görbülnek azok az ujjak). Az írnok letette a csészét. - Ha nem csalódom,
arról az épületről beszélsz, ahol spirálforma csatornákat faragtak a padlóba, igaz?
- Igaz - mondta Kaliz őrparancsnok - Különös hely. És különösez az érzés is, Ne hidd, hogy először fog el... Csak szólni
nem akartam eddig. Ma azonban... olyan erős sugallat volt. Honnan emlékezhetnék ilyen helyekre? Ez az építészet
már évezredek óta megszűnt létezni. Nyomát sem láttam sehol. Képtelenség, hogy ismerősnek találom.
De valahogy..Legyintett.
- Ha tudnád, miket hallok én nap mint nap! - Az írnok töltött még egy csészével. - Az elején semmi különös nem
történt. Rajzoltuk a térképet, a kutatócsapatok leszálltak, visszatértek, beszámoltak Az arany szintek
biztonságosak. Még is kezdték a munkát Három nappal később. A kékezüst tárnákban különös szagról
panaszkodnak A fekete aknákban képtelenség dolgozni... ne kérdezd, miért. A fehérarannyal jelölt alagutakba
Lithul esete óta még senki sem merészkedett. Amióta megnyitották a sárga folyosót meg a hármas szintet, kétszer
annyian ülnek a gyengélkedőn. Megint ne kérdezd, miért. A felcserek sakka-port adnak a fejfájásra, aztán
mindenki mehet vissza felügyelni a munkát.
- A rabszolgák persze... - morogta Kaliz.
Nem panaszkodnak Ha szólnának, sem értenénk egy szavukat sem.
Kaliz a hasas hófelhőket bámulta.
Sárga Tároló, gondolta az írnok.
Ittak még egy csésze teát. Odakint szépen, komótosan beesteledett.

Szerencsére bőséges készleteket hoztak magukkal. Nem kellett nélkülözniük az otthoni ízeket. Varázsbélyeggel
jelölt tartályokból előhalászott polipot ettek rizzsel, halat mézzel, desszertként pedig quboai
almát. Az ülőgyékényen virágok piroslottak.
Barátságosan mosolyogtak egymásra. Ismerték az etikett körmönfont szabályait, számos árnyékháború
veteránjaként érték meg ezt a szép kort, így hát arcukon mi sem látszott abból á mindent elsöprő vágyból, hogy a
lehető leghamarabb tőrt vághassanak egymás szívébe.
- Mennyei ez az alma - sóhajtott lustán a Seq Ház ríanja.
- Ilyen polipot gyermekkoromban ízleltem utoljára. — Az Iraquar Ház ríanja a háta mögé tornyozott néhány
puha párnát.
- Úgy vélem, ideje rátérnünk a fontosabb ügyekre is - mondta udvariatlanul a Carvis Ház küldötte.
Papírtekercsek zörögtek.
- Mi a helyzet á fehérarany szinteken? - kérdezte Soltiss kedvetlenül.
- Lezártuk mindet - közölte Alventar. - Mint ahogy a rozsdaszín járatokat is. Ugyanazok a tünetek.
- Az alsó folyosók busás Hasznot ígérnek - mondta Kesh mosolyogva. - Sőt, a felderítők szerint a sárga tárnákban
is elkezdhetjük a xaunkát.
- Nem ott történtek azok a sajnálatos balesetek? - érdeklődött Alventar. Vett még egyet a borostyánszín
mártásban fürdő almákból.
- Megoldható a dolog.
- Behordták mar azokat a vázákat a raktárba? Külön őrt kell melléjük rendelni. Vagyont érhetnek.
- Ha csak minden egyes évükért egy aranyat kapunk, már megérte.
Füstölőt gyújtotok, és megtömték a pipákat.
Mindhárman az alattuk kacskaringózó járatokban lapuló, felbecsülhetetlen kincsre gondoltak. És természetesen
arra, milyen ostoba dolog ez az osztozkodás.

III
Vörhenyes fényben izzottak a fáklyák odabent .
- Te érted ezt? - kérdezte a sebhelyes arcú őr a társától.
- Nem én - mondta a másik, aztán döbbenten figyeltek még egy darabig.
A rabszolgák a fejüket fogták. A rabszolgák a fejükét fogták, és a földön kuporogtak. Kuporogtak és halotti csendben
vártak valamire, jelre talán vagy támadásra, kitörésre vagy mészárlásra, legalább száz szálas, rongyokba
burkolózott, inas test. Egykor szikrázó szemű, arkot forgató hegylakók, most testvéreik kezétől láncra vert
nyomorultak. Mocskos kondér hevert félrerúgva a szalmán, füstszag elegyedett testszaggal.
A rabszolgák hallgattak
- Láttál te már ilyet? - kérdezte a sebhelyes arcú. - Tudod te, mit csinálnak ezek?
- Én csak egyet tudok - mondtad társa; és köpött. Ha pedig felnézel az égre, ugyanolyan okos leszel, mint én. -
Mindentudóan bólintott, mintegy nyomatékképpen. - Azt, koma, hogy ma éjjel a nyakunkba kapjuk a legvadabb
hóvihart, amit valaha is megférhetett ez az átkozott kőhalom!
Vörhenyes árnyak odabent. Csend.

A testőr sokba került, de megérte az árát.

A remek szerszámokért fizetni kell. Sokat.
- Képes leszel rá mondta Soltiss, a Seq Ház ríanja a halványkék függöny előtt álló testőrnek - Viszont kíváncsi
vagyok rá, ti hogyan….
A központi torony negyedik emelete vitézül viselte az egyre vadabbá váló szélvihar dühöngését. Az udvaron
járőröző katonák kétrét görnyedve igyekeztek fedél alá, a falakon kijelölt, védettebb őrposztókon mécseslángok
gyúltak. Mintha a környező hegyek gyomrában lakó istenek egyszerre zúdították volna haragjukat a hely
szentségét megsértő betolakodókra.
A kényelmesen berendezett szoba vaskos ablaktáblája remekül állta a sarat.
- Tegyük fel, Nabu, hogy kharag vagy - mondta Soltiss vontatottan. - A Fagykarmok törzséből, akárcsak barátaink
és szövetségeseink odalent. Szeretnéd kellően ijesztő példával bemutatni, mennyére botor dolog betolakodni
törzsed birtokára. Mivel érheted el ezt legegyszerűbben? Ha vad mészárlást rendezel, számolnod kell a déli
idegenek furcsa harcmodorával és fegyvereivel, a számbéli fölényről nem is beszélve. Ha erősítésért küldesz, ez
időbe telik, az emberáldozat ráadásul akkor is kikerülhetetlen. Más törzsekkel nem fogsz össze, mert ez a te
területed. Jobban teszed, ha a babonára, helyismeretedre és különleges képességeidre építesz. Harcos vagy...
tudod, hogy ellenfeled legyőzésének leghatékonyabb módja, ha rögtön megfosztod a fejétől. Levágod hát az
idegenek fejét. Képletesen szólva, persze. Tegyük fel... igen, tételezzük fel, hogy a Carvis Ház rianjával kezded a
sort. A három fej közül Őt választod elsőnek. Talán azért, mert neki van a legkevesebb embere, sőt, még testőre
sincsen. Halljam, Nabu, miként fognál hozzá?
- A testőr ellépett a parázstartó mellől, biccentett, és halk, monoton hangon belekezdett mondókájába.
- Kihasználom az odakint dühöngő vihart. A torony körül posztolnak a három Ház emberei. Az udvar jól
belátható, a hózáport kihasználva viszont könnyén kicselezhetem őket. Megölöm, aki észrevesz. A Carvis-
lakosztály a harmadik emeleten van. Egyszerűbb tehát felülről közelíteni. Az ablakoktól nem messze fut az egyik
kőhíd. Kharag vagyok, képes leszek átugrani a párkányra, onnan pedig felkúszom a harmadik emeletig. Az ablakot
felfeszíteni gyerekjáték.
Soltiss összetekert papírtekercset hajított az asztalra.
- Tegyük fel - mondta savanyúan, hogy kellően jól tájékozott kharag vagy, aki valamilyen úton-módon szert tett
a harmadik szint beosztására... mondjuk, egy lepénzelt szolga révén, aki takarítás közben kileste, melyik szobában
lakik Kesh nagyúr.
- Előnyömre szolgál, hogy a lakosztályban nincsen hivatásos testőr. Az egyszerű harcosokat hang nélkül
elintézem. Ezzel azt a hatást keltem, hogy vaktában öldököltem. A rían sem okozhat problémát. Ezután távozom,
ahol bejöttem.
Soltiss keskeny bajuszát pödörgette, mandulaszeme résnyire szűkült.
- Másnap hatalmas lesz a felfordulás. Alventarral vizsgálatot rendelünk el. Átkutatjuk a lakosztályt. A kharag
vadászkés jellegzetes nyomot hagy... egyik fegyverünk sem hasonlít hozzá. Összehívjuk az őrparancsnokokat meg a
hadnagyokat, és közöljük velük a helyzetet. Ezek a kharagok, ej, ej! - És hamiskás mosollyal ingatta a fejét..
A testőr szobormerev arca mintha megrezdült volna.
- Szólhatok, rían?
Soltiss biccentett.
- Ha én kharag bosszúálló vagyok, rían, számolnom kell azzal, hogy másnap reggel a nyakamba szakad az egész
erőd. A kharagok viszont meglepetten veszik tudomásul a vádakat, majd a fegyverükért nyúlnak, és itt olyan
vérfürdő lesz, amit már nagyon régen láttak ezek a falak.
Soltiss gyengéd mozdulattal végigsimított sárkánymintás selyemköntösén.
- De mi van akkor, ha a kharagokhoz küldönc érkezik… mondjuk,, éppen ebben a pillanatban vagy késő éjjel...
átjut a falakon, és közli, hogy az éj leplét és a harcos férfiak nagy részének távollétét kihasználva régi riválisuk
megtámadta barlangvárosukat? Nem vonulnak el azonnal? Dehogynem.
- És érkezik küldönc?
Soltiss mosolygott.
 - Nagy eséllyel igen.
- Bátorkodhatom megkérdezni, honnan tudja mindezt?
Soltiss lezárt, lakkozott útiládikájához lépett, és a nyakában lógó kulccsal felnyitotta. Durva posztóba csavart
tárgyat szedett elő, gyengéd mozdulatokkal kicsomagolta, és letette az asztalra. Acélba maratott rónák sorakoztak
a vaskos, jellegzetesen görbített végű pengén, az agyarból faragott nyelet bőrszalaggal tekerték körbe.
- Ha másról lenne szó, azonnal lefejeztetném arcátlanság miatt mondta halkan. - De neked megmondhatom.
Nézd ezt. Igazi harcosé volt. Aki ízig-vérig kharag is, mellesleg. - Felpillantott. - Legalábbis, egy percig sem habozott
igent mondani az ajánlatomra. falán emlékszel még több napos pihenőnkre a Dermedt lelkek Völgyében. Egyik
emberemnek hála, sikerült találkoznom e kés tulajdonosával. Ha pedig tartja magát a megállapodásunkhoz -
(fekete láng lobbant a szemében) -, ebben a pillanatban már vérmocskos pallosokkal vágnak rendet régi riválisaik;
a Fagykarmok törzsének harcosai között.
A kést hanyag mozdulattal á testőr felé csúsztatta az asztalon.
- Indulj, Nabu - mondta. - Hosszú még az éjszaka.
Később, lefekvés előtt, a lélek megtisztító rituáléja után megerősíttette az őrséget a lakosztálya alatt.

Amióta Kaliz elsajátította a betűvetés fortélyait, szinte nem is olvasott mást, csak rémtörténeteket. Sÿtisi
házikójában felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény sorakozott a polcokon, a felettébb ritka és kis népszerűségnek
örvendő abrÿssi rémirodalom gyöngyszemeiből. Akadt ott rizspapírra rajzolt történetfüzér, aranyozott gerincű, vastag
kapcsos fóliáns, apró tekercsekre feljegyzett helyi történetek, hegyvidéki falucskákban elsuttogott hátborzongató
históriák, a Napcsászár írnokai által összeállított gyűjtemények, és számos más, értékes kincs.
Természetesen nem lehet külön említés nélkül hagyni az éjfekete bőrbe kötött, ezüst betűkkel díszített négy
könyvet: A Kárhozottak énekeit. Sÿtiss kézről kézre terjedő, hivatalosan nem is létező ritkaságát, az emberfeletti
félelmek hátborzongató krónikáját. Senki sem tudta, ki a szerzője. Nem bírták elképzelni, honnan meríti ötleteit.
Tébolyult? Lángész? Szürke kisember? Bárki lehetett. A kötetek időről-időre felbukkantak, néha újabb folytatással
gyarapodtak, rejtélyesen, kissé félelmetesen, ahogy az efféle irományokhoz illik.
Különös történetek voltok ezek: zaklatott stílusban íródott jegyzetek, verssorok, színdarabok töredékéinek
furcsa egyvelege. Hátborzongató történetek hátborzongató módon előadva. A komor lelkű poéták, dekadens
ficsúrok, hollókat cirógató kisasszonyok, éltes matrónák, bárki, akiben szikrányi komorság is leledzett, betéve
tudták ezt a négy kötetet, várták az újakat, és arról álmodoztak, hogy egy napon térdet hajthatnak a rejtélyes
szerző előtt,
Kaliz nemkülönben. A szálas termetű őrparancsnoknak a könyvein kívül nem akadt más társasága. A zsoldosok...
ugyan. A munka, az valami egészen más. Ő egyedül szeretett szárnyalni saját komor képzeletvilágában.

De ez az erőd... mintha saját félelmetes képzelgéseinél is rettenetesebb titkokat rejtene.

Különös érzés. Mintha álomvilágban élne itt, olyasmiben, amire mindig is áhítozott: zord hegyek árnyékában,
egy elhagyott erőd tornyának menedékében^
Mégsem tetszett neki.
Balsejtelmei voltak.
Éjjelente úgy érezte, van odalent valaki.
Sőt, egyszer még beszélt is hozzá.

IV
Éjszaka.
A vaskos torony lámpaszemei is beleszédülhettek a hópelyhek eszeveszett kavargásába egymás után lobbant ki
bennük a láng. Őrök léptei csikordultak a keményre fagyott havon. Valaki köhögött, halk szitokszót cibált magává
a szél.
Dermedt csendben kanyarogtak az ősi kőrámpák, rezzenéstelenül tűrték a vihart a magasba ívelő kőhidak.
Szellembirodalom.
Valaki moccan odafent. Ujjak markolnak a több emeletnyi magasságban feszülő híd peremébe.
- Hallottad ezt? - Az őr idegesnek tűnt, képzelete ezernyi legendás kísértettel népesítette be a szurokfekete
éjszakát. (Kecsau, az öt szerzetes, meg a sajt meséjén járt éppen az esze, a hideg futkározott a hátán, különösen,
amikor a malomban játszódó részek is eszébe jutottak). - Tengal, hallottad ezt?
- Fogd már be a szád, az égre! Megőrjít ez az állandó nyavalygás.
- Ott, a sarkon túl.. mintha valamit láttam volna a kunyhóknál.
- Ostobaság. A többiek már régen riadót fújnának
 - Tényleg nem fogod elhinni. Egy pillanatra... szerintem láttam valakit.
- Kit?
- Fogalmam sincs. Az égre... a pokolba ezzel a széllel, Mintha az agyamban fújna.
- Az könnyen meglehet. Na, gyerünk!

A hó már most kezdi belepni, hártyás rétegben olvad rá. Még szerencse, hogy senki sem látja; nem túl tetszetős
látvány az a vicsor, az a rémületbe kövesedett szempár. A feltépett nyaki sebből még bőven szivárog a vér. Hála az
égiek, a salakcsúszda felé ritkán járnak. Még valaki megijedne.
Rúnadíszes penge mar bele a megviselt zsalukba. A szél újabb ellenfelet szimatol, megkettőzött erőfeszítéssel
támad újra meg újra, de azok az ujjak, azok az acélos erővel szorító ujjak méltó ellenfélnek bizonyulnak. Nem bírja
lesodorni; Nem és nem. - Akkor azt hittem, a szél - mondta másnap elfúló hangon a főszakács a kuktáknak. -
Esküszöm, pontosan olyan hangja volt. Amikor felriadtam, arra gondoltam, azok ott a harmadikon derekas
botozást érdemelnének. Nem bírják rendesen behajtani a spalettát, a többiek meg aludjanak, ahogy tudnak. Aztán
puffant valami,tompán, na mondom, végre becsapta valamelyik fajankó.
Átlépett a holttest felett. Szuszogás jobbról, szaggatott horkolás balról. Kőváza a sarokban. Üres. Frissen festett
faajtók határolta előtér. Tömjénillatú füstölők illata,
A sarkon beforduló strázsa kínzón álmos volt már. Puha vánkosról álmodozott, nyakig húzott takaróról (tompán
beszűrődik majd a szélvihar tombolása), aztán felmagasodott mögötte a szurokfekete ruhás alak.
Sikoltani sem volt ereje.
- Tudod, mi a félelmetes? - kérdezte másnap reggel az éjszaka sörös Seq-őr a váltótársát. - Amikor megláttam
azt a szolgát, viaszfehér arccal tántorgott felfelé, azt hittem, valami eltörött, valaki megbetegedett, ezért fél.
Eszembe nem jutott volna, hogy odalent öltek az éjjel.. Itt álltunk két lépésre a szintet záró ajtótól, és semmit sem
hallottunk... semmit, érted? Ezek tényleg vadállatok... én mondom neked.
- Pedig a ríannak nem volt könnyű halála - mondta elmélázva a váltótárs. - Legalább tizenkét szúrást kapott; ha
jól hallottam. És csak az utolsók voltak halálosak.
- Az a nyomorult csodákat tudott művelni egyetlen pokróccal.
Mindent meleg, ragacsos hártya borított. Csend, a formátlan kupac sem mozdul már a gyékényszőnyegen.
Micsoda elemi erejű rémület fortyogott azokban a szemekben! Hamar rájött, hogy esélytelen, az arcát eltömő,
szájába furakodó takaró elnyeli sikolyát, az acélos szorítású marok feltűzött bogárként szegezi a földhöz. A kés
(rúnák sorakoztak a pengén, takaros rendben) először csak megkóstolta, ízlelgette, az eszeveszett üvöltés hangjai
mind, mind belefulladtak a takaró bolyhaiba.
Aztán a lidérc megindult az ablak felé, óvatosan kikerülte a tócsákat.
Tucatnyi test a padlón, görcsös pózban ölelik magukhoz utolsó pillanataikat, gyilkosuk formátlan
árnyként lendül ki az ablakon.
Éjszaka.

V
Mint a szimatoló patkányok, mint a temető kerítésén kuporgó várjak, mint a falusi vénassszonyok. Beszélnek és
pletykálnak, aggódó pillantásokkal méregetik a tornyot, munkát tettetnek, és be nem áll á szájuk.
Széttapossák a tiszta havat.
Sek unott pillantással mérte végig az udvaron sertepertélő tömeget (katonák, írnokok, szolgák és rabok), ásított,
megrázta vörös haját, és határozott léptekkel megindult a barakk felé. Ha árnyalatnyival is, de enyhülni látszott az
idő - szelídén kavargott a hó, visszafogta hangját a szél, és a reggeli napfény is élénkebbnek tűnt.
- A torony kapuja mellett összeverődött tömeget mindez hidegen hagyta.
Sék egy szívdobbanásnyi időre Kalizt vélte felfedezni a bejáratnál. Végigsimított az oldalára szíjazott pengén, és
a hajóútra gondolt (sós tengerillat, rángatózó polipok a kondérban), rendszeres pengeváltásaikra és gúnyos
szópárbajaikra. Az őrparancsnok lenne az egyetlen ember ebben az egész díszes kompániában, akivel kedve
szerint elcseveghetne, gondolta. Művelt, olvasott, remekül vág vissza a csipkelődő megjegyzésekre (a legtöbb férfi
ennél a pontnál váltott menekülőre), ráadásul jó harcos. Most vajon milyen feladatot bízhattak rá?
Kikerülte a szájukat jártató szolgákat (mint a szimatoló patkányok, mint a temető kerítésén kuporgó Varjak.), és
megigazította prémsapkáját
A barakk bejáratánál már rég elfeledte, min is töprengett az imént.
- Mozgás, emberek! - mondta fagyosan az álmosan pislogó, szánalmas katonaféléknek odabent. Mezítelen
talpak dobbantak a padlón - a lándzsás újoncok már a legelején rájöttek, hogy ezekben a pillanatokban képtelenek
nőnemű személynek tekinteni parancsnokukat. Pedig most nem is üvöltött.
 Sek szélesre tárta az ajtót.
- Ha valaki még nem tudná, mi történt az éjjel - közölte úgy nagy általánosságban tőlem végképp nem fogja
megtudni. Mozgás!

Nedwor szépen pomádézott szakállát tépkedte. Félt. Egy üres teremtől.

Nem a teremmel volt itt a baj, hanem azokkal, akik itt laktak.
A padlón szétszórt szalma, tépett zsákok, csontok, cubákok és csontkupák - némelyik furcsán ismerős formákat
idézett -, kondérok a sarokban. Darabókra zúzott lócák és asztalok.
- Ezt én nem hiszem el - dadogta hideglelősen, csak úgy magának. Más úgysem hallotta volna... egyedül volt.
Éppen ez a gond.
Nedwor mesterien titkolta, milyen gyáva is valójában; Siheder korában még csak ízlelgette a fortélyait- a többi
növendék nemes egyszérűséggel beszarinak nevezte. Katonai pályája kezdetén már csak tanítóit nem tévesztette
meg; amikor pedig hadnagyként a Seq Ház soraiba lépett, már tudta, hogy a romlott, pompázatos és buja Sÿtisben
ügyesen felöltött cicomával és negédes stílussal mindent el lehet leplezni.
Most azonban senkinek sem alakoskodhatott. Félt.
Régi, megszokott módszeréhez folyamodott hát.
Veled nem történhet baj, téged nem érhet vész, mormogta, veled a szerencse, bármerre is mész... Régi
gyermekmondóka, mindig bevált. Litániaként ismételgette, morzsolgatta az agyában, míg a központi torony felé
botorkált, de három makacsul visszatérő gondolat minduntalan megzavarta.
Hová tűntek el a kharagok?
Hogyan szívódhattak fel ilyen nyomtalanul?
És a legfontosabb: miféle balszerencsét tartogathat ez számára?
Kaliz becsukta az ajtót.
Sokat látott már, és sokat tapasztalt. Rohamozott szárazföldi csetepatéban, harcolt tengeren, küzdött hínárszagú
sikátorokban, Ölt már gyilkost és védett meg ártatlant, de ez a papírparavánok, kővázák, selyemköntösök és
vastag szőnyegek közé fröccsentett mészárszék felkavarta a gyomrát. A lépcsőház korlátjának támaszkodott
(felette mindkét szinten a másik két Ház emberei hajoltak össze suttogva). Csigalépcső görbült fel és le,
visszhangos aknájában az éjjel pisszenés sem hallatszott. Így állítják mindegyik szint őrei. A vaskós faajtóra
pillantott (a toronyszint bejáratairól még érkezésükkor levakarták a zavaró karcolatokat), sóhajtott, és arra
gondolt, miért ez az átkozott, dübörgő érzés a fejében.
Miért ez á furcsa otthonosság?
És miért érzi úgy, hogy tegnap valami rettenetesen fontos dolgot látott. Akkor elsiklott mellette, csak éjjeli
magányában vetődött fel hánykolódva. Mi lehetett az?
Elindult felfelé. Soltíss rían tényekre kíváncsi, nem képzelgésekre. A
beszámoló azonban még neki is tartogatott meglepetéseket.
Teát ittak, és sültet ettek ezüsttányérból. Szobormerev őrök feszítettek mögöttük. De Soltíss testőre nem állt
szokott posztján. Csak Alventar mestergyilkosa kuporgott az asztal mellett.
- Beszámolód részletes volt és kifogástalan, őrparancsnok - mondta a Seq- Ház ríanja hűvösen. Ivott égy kortyot.
- Úgy gondolom, a történtek nem kívánnak különösebb magyarázatot - tette hozzá csendesen. A jelenlévők
figyelmét nem kerülte el, hogy a máskor jeges nyugalmú férfi keze megremegett. - Ők úgy gondolják,
megsértettük a területüket. Mi úgy gondoljuk, fizettünk érte... ezért itt lehetünk.
A szobában összegyűlt őrparancsnokok biccentettek. A kharagok aljas gyilkosságát nehéz lett volna másként
magyarázni. Szökésük pedig mindent bebizonyított. A hanyag kapuőrök már megbűnhődtek vakságuk és
süketségük miatt. Fertályórája a deresen tűnődhettek azon, hogyan szökhettek ki a barbárok figyelő tekintetük
előtt. Később már mással voltak elfoglalva.)
- A kapukat lezárattuk, az őrséget mindenhol megdupláztuk - mondta Alventar kapkodva. - Mihelyst
lehetőségeink engedik, a gyilkosok illő büntetésben részesülnek.
És vajon hogyan? - töprengtek a jelenlévők
Hadiállapot. Félelem és értetlenség.
Ma éjjel illő temetést celebrálunk, mondta az előbb valaki. A Carvis Ház megmaradt emberei akkor teszik meg
ideiglenes hűségnyilatkozatukat a két rían előtt.
Zavargás támadt az ajtón kívül. Valaki durván felcsattant, valami csörömpölt, aztán kivágódott az ajtó.
Oishor, az Iraquar Ház hadnagya állt a küszöbön. . A példátlán arcátlanság fenyítést érdemelt volna. A jövevény
szavai hallatán mindez mégis bocsánatot nyert.
- A Carvis Ház szintjének átkutatása közben ezt találtuk, rían - szólt dadogva a hadnagy. A kezében ezüstszín
apróság csillant.
Kérdő tekintetek. A két Ház küldötteinek elfehéredő arca.
 Oishor tenyerében ezüst kereszt villant fel a sápadt fényben.
A Tradyss Ház signuma. A Császári Árnyház különleges erőkkel felruházott jelvénye. A titokban működő,
mindent megfigyelő és mindent jelentő császári kémek kilétét igazoló jelkép.
- Ezt... - szólalt meg nehézkesen a keskeny bajszú rían. - Ezt... hol találtátok?.
- A Carvis Ház testőrének holmijai között mondta a hadnagy feszengve, - Aki, mint azt tudni méltóztatik...
napokkal ezelőtt eltűnt
A gyűlés halotti csendben ért véget.

Mindenki megjelent.
Betöltötték a tágas gyülekezőcsarnokot. Katonák álltak feszes vigyázzban a kockás csempéken, írnokok bújtak
össze riadtan a galérián, tisztek gyűltek a ravatal mellé. Tisztára súrolt páncélokon csillant a fáklyák fénye. Szolgák
és cselédek húzódtak össze a terem árnyékosabb részén. Veríték kipárolgása keveredett füstölők illatával, fojtott
suttogás és pisszegés zavarta meg a csendet, száz ember lehelte a levegőbe a félelem szagát.
Soltiss rían éppen a szépen, sorban kiterített elhunytakat búcsúztatta. Mögötte az új hűségesküt tett Carvis-
emberek sorakoztak komor arccal.
- Méltatlan halálotok ülő bosszút kíván - mondta kenetteljesen, ravaszdi arcán olykor megfeszült egy izom.. Az
emberek egymásra pillantottak, és egyek voltak: megszokott talajából kitépett közösség az idegen
messzeségben (talán a bajtársiasság szikrája villant a szemekben?), egymásra utalt délvidékiek, és
Igyekeztek legalább most megfeledkezni a mardosó kétségekről.
- Küldetésünk összetart, vérünk szava összecseng, munkánk ad nekünk erőt! - harsogta Soltiss, és boltozatos
tartóívek visszhangozták a hangját. - Ne féljetek!
Pedig féltek.
Az elemésztő, vad hóvihar ígéretével kecsegtető ég sem javított hangulatukon.
Alkonyatra lezúdul az újabb fergeteg.

VI
Alkonyatra lezúdult az újabb fergeteg. A pincejáratban mindebből csak tompa dünnyögés hallatszott. Néha
meglobbant a fáklyaláng. A szellőzőaknák alatt hókupacok, fehérlettek.
Kwell már nem akarta tudni, hogyan keveredett ide. Valahonnan fentről, a bányafolyosókról indult, hogy
megkeresse az elkóborolt rabszolgákat. Még figyelt is az elején, csak a zöld jelzést követte, nehogy véletlenül
betévedjen a fehérarany tárnákba. Valamelyik újonc mesélt a szálláson azokról a márványedényekről, amiket a
szomszédos, kék-sárga alagutakból hoztak elő (valami nagyon nem volt azokkal rendjén!, summázta a
tejfelesképű legény idegesen). Annyira ügyéit, nehogy véletlenül arra tévedjen. Tessék. Ez lett belőle.
Bár kijuthatna inneni Hamar.
Hogyan keveredhetett idáig? Arra még emlékezett, hogy az átlyuggatott padlójú teremben még látta a falba
maratott, ősrégi szín-jelzést. Amikor a láncokon csúszott lefelé... igen, akkor tévedhetett el.
A fáklya maroknyim zsugorodott csonkját bámulta éppen, amikor meghallotta a csákányok hangját.
Végre!
Megszaporázta lépteit, szívébe ismét reménység költözött (elhalványultak a gyötrő víziók, amelyekben kivétel
nélkül a csonttá fagyott holttest szomorú szerepét osztották rá). Amikor pedig meglátta a kanyar mögül felvillanó
barátságos fényt, fütyörészni támadt kedve.
Csak kicsivel később torpant meg. Valami szöget ütött a fejébe.
Csákányozó rabszolgák. Betemetett folyosó, bejáratánál a kihordott törmelék. Csillagforma jelek az ősöreg
kőpadlón.
Az Iraquar Ház signumát viselő fegyveresek.
Gondolatban végigfuttatta elméjében a falra szögezett, színes pókhálóval teli térkép jelöléseit. Mit keresnek ezek
itt? Hiszen minden, ásatás jó órányira található innen. Éppen ezekben az elfeledett alagutakban. ..
Vállat vont. Az a lényeg, hogy társakat talált.
Hé! - akarta kiáltani, de már nem maradt rá ideje,
Fekete alak olvadt ki mögötte az árnyékból. Saját koponyája reccsenését már nem is hallotta; (Ellobbanó
fáklyája fénye Iraquar signumon csillant.)
Rászakadt az örök sötétség.
Kaliz nem találta a helyét.
Régen aludnia kellene már, ehelyett ebben a visszhangos rak¬tárban matat. Dobozokat kotort félre. Ládákat tolt
egymás mellé.
 Szorongó érzés fogta el. Pedig mitől félne? Az üres raktártól talán? Nincsen itt semmi különös - bár igaz, hogy a
padlóba vésett, nyugtalanítóan görbülő, csavarodó és tekergőző spirálokat még senki sem bírta sokáig szemmel
tartani, mert tompa fejfájás lüktetett fel a halántékában.
A Sárga Tároló.
Elég. A fal mellé kuporodott, és végigsimított rajta. Rendíthetetlen monstrumokként magasodtak körülötte az
expedíció holmija¬it rejtő ládahalmok.
Az őrök különösebb kérdezősködés nélkül beengedték. Nem is ezzel lesz itt a gond. Hanem...
Ott. Kaliz döbbenten kapta el a kezét.
Egek! - suttogta, csak úgy, maga elé.
Mögötte vadul nyöszörgött a széllökések sanyargatta kétszárnyú ajtó.

- Egy percig sem bízhatok meg benne! - jelentette ki Alventar rían dölyfösen. Megpördült, és tanácsadójára
meredt. - Hogyan is tehetném? Beugratott az alkuba. Azt hiszi, ő keveri a kártyát. Felfuvalkodott hólyag. Ó, hogy
lehettek ilyen ostobák Sÿtisben? Éppen ezzel a Házzal... - Dühösen fújt egyet.
- Nem hisz neki, igaz? - kérdezte Tilor-Kíal csendesen.
- Miért hinnék? - fortyant fel ura, - Hol van például a testőre? Hiányolom pár emberét, ráadásul az a fortélyos
barom, az a Kaliz, mindenbe beleüti az orrát. Keres valamit. Állítólag. Nincs ez rendjén, nagyon nincsen!
- Ne feledkezzék meg a Császári Árnyház küldöttéről, uram.
- Ostobaság! Régen halott. Vagy talán a bányákban kóborol kísértetként? - Nevetése kissé mesterkéltnek tűnt.
Mert ez új lap volt a pakliban.
- Teendő? - Tilor-Kíal nem úgy nézett ki, mint áfát meggyőzött ez az érvelés. Véleményét azonban, jól nevelt
szolgához illően, megtartotta magának.
- A kharagok eltűntek ugyan, de... morfondírozott a sárga köntösű férfi. - Ha egyszer gyilkoltak, miért ne
gyilkolnának másodszorra is, nem igaz? - Felvihogott, éles, átható hangon. Segítsünk nekik, én azt javaslom.
- Ha szabad tanácsolnom, remek hasznát vennénk a Seq Ház kötelékében szolgáló emberünknek... - javasolta az
írnok. - Oly régóta tartogatjuk már.
- Magam is éppen ezt akartam mondani. Eljött az ideje. - Alventar résnyire húzott szemekkel méregette a
keskeny, ablak túloldalán tomboló fertelmes vihart. A rosszul záródó spalettákon jéghideg fuvallat nyomakodott
be a meleg szobába. - Ne feledkezzen meg arról, hogy ellássa valami barbár fegyverrel, ami könnyen felismerhető
nyomot hagy.
És vigyorgott. Szemmel láthatóan elégedett volt zseniális tervével.
- Szabad egy kérdést, uram? - Tilor-Kíal az ajtóban állt. A rían bólintott.
- Segít ugyan a kharagnak, de... miből gondolja, hogy az méltányolni foga. .. és nem ön lesz a következő?
A másik férfi szórakozottan végigcirógatta pecsétgyűrűjét.
- Most nem férhet hozzám - mondta szórakozottan. - Pár nap múlva pedig...
Az írnok mindentudóan biccentett.
- Igaza van. Késő lesz.
És becsukta az ajtót.
Még csak alkonyodott, de az egymás mellett szorongó, hegyormok közé zsúfolódott hófelhők sötét éjszakává
változtatták a napnyugtát is. Mintha a Sárkánygerinc összes kóbor viharfelhője itt adott volna találkát egymásnak.
A szakadék peremén egyensúlyozó erőd nyugodtan tűrte. Ez még semmi.
Most jön a java.

A Carvis Ház hadnagya véglegesen eltévedt ezen a pár lépésnyi területen. A kavargó hópelyhektől az orráig sem
látott, kezét szilánkosra marta a szél, ráadásul úgy érezte, hogy az utóbbi percekben csak körbe-körbe bolyong. A
rabszolgák szállásánál még eltréfálkozott a váltással, aztán magabiztosan elindult a torony felé - el sem lehetne
téveszteni -, de a legvadabb szélrohamok elől behúzódott egy kisebb alagútba.
Úgy tűnik, ott mégis jobbra kellett volna mennie.
Már megint ugyanitt van. A kosfejet formázó sziklát már régi ismerősként üdvözölte. Most elindul... mondjuk...
egyenesen.
Majdnem belerohant a moccanatlanul ácsorgó
alakba. - Végre! - kiáltotta boldogan. - Meg tudnád...
Aztán felpillantott.
Sikoltását elnyelte a bömbölő vihar.
Jellegzetesen hajlított, rúnadíszes penge hasított a gyomrába.
 VII
- Szerinted normálisak vagyunk mi? - kérdezte mogorván a falmélyedésbe húzódott lándzsás.
- Nem - mondta Líen. A bástyákon rajtuk kívül egy teremtett lelket sem láttak A lenti szakadék innen csak üvöltő
fehérségnek tűnt.
Hallgattak egy sort.
- Te is hallottad a pletykáiét az előző expedícióról? - szólalt meg nagy sokára Keg. - Mi történhetett velük?
- Nem mondanak semmit - vont vállat a társa. - A rémtörténetekre meg inkább nem figyelek oda.
- Tudod... furcsa ez az egész. A kharagok!.. emlékszel arra az alakra, akit láttunk? És...
- Fogd már be a szádat - mondta Líen idegesen - Ezért ilyen tébolyult mindenki. Csak a szájukat jártatják.
Pofáznak ostobaságokat, csak csorog bele a többiek fülébe. Mindegyik.
- Azért... kíváncsi vagyok, így kezdődött-e velük is. Mármint.. .
- Azt mondtam, fogd be a szádat! - Líen pocsék hangulatában volt.
Hallgattak. A lenti szakadék innen csak üvöltő fehérségnek tűnt.

Kaliz gyertyát gyújtott, és kinyitotta a Kárhozottak énekeinek egy szamárfüles példányát.

Keresett valamit. Mogorva arckifejezéssel lapozgatott, néha megállt, olvasott pár sort, töprengve a levegőbe
bámult.
Lassan úgy tűnt, valamilyen elhatározásra jut. Felállt, felcsatolta kardját, felvette páncélját, és éppen a
prémbundáért nyúlt, amikor, felsikoltott.
Görcsös vonaglásban fetrengett a padlón. Elharapta a nyelvét, vér íze áradt szét szájában, minden szál haja az
égnek állt, magatehetetlen roncsként nyüszített.
Hideg van, arcomat friss levegő simítja. Előhívtatok ismét. Teszem a dolgomat.
Kaliz az ablakhoz tántorgott.
Új erőkkel gyarapodtam. Új hatalmaknak parancsolok.
Jégszilánkok, hópelyhek szisszennek fel a parázstartón.
Új játékszereket kaptam.
És csend.
Kaliz sokáig kuporgott fekhelyén, görcsösen markolta azt a cirádás, aranyszín képekkel díszített könyvet.
Belelapozott néha. Hangtalanul mozgott a szája.

A pincében csend volt A csákányok a csillagforma díszítésű kőpadlón hevertek.

Akárcsak az élettélen testek. Rabszolgák. Az Iraquar Ház signumát viselő katonák.
Arcukon a halál görcse: tébolyult grimasz. Mit láthattak abban az utolsó
pillanatban? Távolodó léptek konganak á szomszéd folyosón.
És a befalazott járat kibontva tátong. Nincsen odabent más, csak sötétség.

VIII
Éjjel. Ugyanolyan fehér, ugyanolyan dermesztően hideg, mint a nappal. Nincsen már különbség, a vihar fehérré
fakította a napszakokat, és zúzmarával lepte be az órákat.
- Mi a nyavalya...?! :
A sebhelyes arcú őr csak nagy nehézen szánta rá magát, hogy utánanézzen a kutyák szállása felől hallatszó
éktelen csaholásnak. Az apró őrkunyhó belsejét éppen otthonossá tette a parázstartó vörhenyes zsarátnoka,
hangulatát is sikerült feljavítania a jóféle otthoni pálinkával.. , hát a bolondnak lenne kedve ilyenkor kimozdulni a
barátságos fészekből.
A csaholás - veszett nyüszítés ez már - mégis erősödött. Kikémlelt a résnyire nyitott ajtón: csak a kavargó
hófergeteg.
- Kussoljatok már, hééé! - üvöltötte torkaszakadtából. A karám körítése mögött egy nyikkanással csend lett. .
- Na azért! - És derekasat húzott a pálinkából.
Majdnem megfulladt, amikor mögötte nyikordulva kinyílt az ajtó.
Tele volt a szája itókával, ezért csak torz bugyborékolással búcsúzhatott az árnyékvilágtól.

A kapuboltozatnál strázsáló őrök a Hét repedt bambusz játékkal szórakoztak éppen. Nagy kincs a szélvédett
poszt - a beosztást végző írnokok nagy örömére. Van, aki nem restell tisztes pénzkiegészítést adni a szorgos
hivatalnoknak
 - Nyertem- mondta elégedetten a vén nonâsi zsoldos. Kupacba rendezte a bambusz-szálakat, és fiatal társára
kacsintott.
- Rettegjenek ezek odabent, én mondom! Vacogjon a foguk a rémtörténeteiktől.. az az ő dolguk Hidd el nekem,
nincs itt semmi vész. Ilyen vihart nem pipáltunk mi még soha otthon. Nem csoda, ha kissé feszültek odabent. -
Előrenyújtotta a markát. - Fogj egyet!
- Hallottad ezt? - kérdezte a fiú idegesen. Az öreg zsoldos rosszallóan méregette.
- Mással próbálkozz, fiam!- szólt atyaian. - Pendelyes koromban ismertem ezt a trükk...
Aztán vért köhögve lefordult a kőzsámolyról.
A fiú csak ült, dermedten, tétova mozdulattal simogatta összemocskolt öltözékét.
Csendben halt meg. Talán fel sem fogta, mi történt vele.
Félelmetes éjszaka volt. A vihar egyre erősödött.
Kevesen aludtak. Volt, aki később a szél üvöltésére fogta a dolgot. Mások fejfájásra panaszkodtak. Sokan
egyszerűen csak féltek.
A torony lakói szobáik lereteszelt spalettáit bámulták. A barakkokban minden tilalom dacára pálinkáskorsó járt
kézről-kézre.
Megnyikordultak a lépcsőfokok. Fegyvertársak, barátok virrasztottak közösen. Régen beszélgettünk ilyen jót,
mondták később, és hazudtak, mert monoton halandzsájuk közben egyfojtában az ablakot, az ajtót, a lépcsőházat,
a sarkokat, a vázákat, a paravánokat, és a szellőzők huhogó kürtőit figyelték.
Félelmetes éjszaka volt, suttogták másnap cinkosán.

IX
Két tébolyult elme.
Mézes süteményt ettek, vörös csempén kuporogtak. A fejpántos férfi szeme alatt sötét karikák komorlottak,
sovány arcából kiálltak járomcsontjai. Homlokán veríték gyöngyözött.
- Sokáig tart még? - kérdezte a varázslónő kimerültnek tűnt. Sáfrányszín köpönyege orrfacsaró szagot párállott.
- Néha úgy érzem, csak erőm maradékával tudom fenntartani a kapcsolatot - morogta a fejpántos férfi.
- Az a mi dolgunk, testvér - szólt feddőn a varázsló, és kacsintott. Mosolyogtak. A, torony melletti réten pacsirták
daloltak. Pókokkal díszített legyezővel próbálták elűzni az arcukra tapadó fülledt párát. Sikertelenül.
- Erősebb, mint volt. És egyre erősebb lesz. Érzem.
- Sokáig tart még? - A mennyezet szemfájdító ábrái újabb rajzolatokkal (kékeszöld és aranyszín vonalakkal)
gyarapodtak.
- Kötözz le - mondta a fejpántos férfi. Bőrszíjak kúsztak csuklóira, bokáira, szeme azt a homályos lencsét kereste
odafent.
- Még csak most jön a java... - súgta a levegőbe.
A halkan csukódó ajtó zaját már nem hallotta.

X
Tudták, hogy megérkezett a nappal: sápadt fény ragyogott elő a hófüggöny mögül.
Kala Csu talpa alatt frissen hullott hó roppant. Az udvar átalakult. Az úgy-ahogy ismerősnek tartott tájékozódási
pontok eltűntek, helyük fehérré változott: különös alakú formákat szült az éjszaka dühöngő vihar. Ismeretlen
terepen álltak megint... ahol ismeretlen ellenség vadászik rájuk, a délvidék langymelegéből érkezett
betolakodókra.
Kala Csu lesöpörte a csuklyájára tapadt hópelyheket. Hiú erőfeszítés, gondolta, pillanatokon belül megérkezik az
utánpótlás. Sóhajtott, és otthonára gondolt, az esőázatta, tiltott városok birodalmára, Shagirra, ahol hasonlóan
rideg hegyek között, hósipkás ormok árnyékában töltötte el gyermekkorát, a Tétova Dallamok Kolostorában.
Mélyeket lélegzett a friss, csípős levegőből. Átlagos halandónál érzékenyebb érzékszervei rosszat sejdítettek.
Megállt, körülpillantott - behavazott kőkunyhók, semmi sem moccan a hófüggöny mögött aztán rájött, mi az, ami
egészen eddig zavarta.
A csend.
A kharagok eltűnése óta a rabszolgák szállása körül örökös hangzavar uralkodott. Á frissen kinevezett hajcsárok -
- savanyú arccal szolgálatot teljesítő katonák- nem is akartak, de nem is tudták volna szálas termetű elődeik
nyomába lépni. Az expedíció két kharag tolmácsa képtelennek bizonyult arra, hogy megértesse új uraik parancsait
a nyomorultakkal. Nem kaptak válaszul mást, csupán ellenségesen villanó tekinteteket, torokhangú mordulást, és
néhány loccsanós köpést. Maradt hát az évszázadok óta hatékony nyelvjárás, a csattanó ostor és az emberes
taszítás. A déliek viszont olyan helyről érkeztek, ahol nem dívik az ilyesféle rabszolgatartás, ezért meglehetősen
szűkszavúan osztogatták utasításaikat az erőszak egyszerű nyelvén, (Miért, talán majd te pucolod ki a beomlott
járatokat?, kérdezte Sek gúnyosan egy oly messzinek tűnő reggelen, és Kala Csunak be kellett látnia, hogy igazat
szólt.)
Eredmény: a munkára kiküldött páriák jól-rosszul elvégezték ugyan a munkát, de durvább eszközök nélkül ennél
többet nem lehetett kikényszeríteni belőlük. Gajdoltak hát, és fejüket verték a falba, verekedtek, meg
szitkozódtak torokhangú nyelvükön. Rájuk hagyták: hadd csinálják.
Most azonban csend van. Csak a szél süvölt odafent.
Kala Csu torkát kesernyés érzés szorította el. Érzett már hasonlót: amikor tigrisre vadásztak a kaenori
mocsarakban, vagy amikor Sÿtis egy pókhálós palotájában gyanús megbeszélésre érkezett urát védelmezte.
Nem tetszett neki ez a csend.
Fülsértő nyikordulással nyílt a megerősített ajtó (Hol vannak az őrök? Hová tűnt a vasalt retesz?). Még nem
látott semmit, de már tudta, hogy ez a keserű íz most sem vezette félre.
Sokáig állt odabent, a füstös félhomályban, vigyázott, nehogy bármibe is belelépjen, ábrázata akár az ardúniai
katedrálisok faragott angyalszobraié. Csak akkor hagyta moccanni gondolatait, amikor ismét friss szél karmolt
arcába. Jobban tette volna, ha inkább nyugtató litániákat mormol szüntelen.
Akkor biztosan nem ez a tébolyult rögeszme zakatol az agyában: Valami megmászta őket, és táplálkozott
belőlük, valami meg...
Félúton járhatott, amikor mégis belekezdett az elmét csitító rigmusba.

Nedwor nem mutatta ki idegességét. Még nem. Az égész éjszakát ébren töltötte - legalább tucatszor ellenőriz¬te
a bereteszelt zsalugátereket, egyszer felkelt, hogy a ládáját az ajtó elé tolja, és többször elátkozta hadnagyi
kinevezését, ami megfosztotta a közös hálótermekben zsúfolódó bajtársak társaságától. Most határozottnak akart
tűnni, és ez ideig-óráig sikerülhetett is neki. . .
- Innen hallottad a hangot? - kérdezte a sápadt legényt acélos modorban (mely tekintélyt kölcsönzött tiszti
tetoválásainak. . . és jól leplezte félelmeit). Az bólintott.
A rögtönzött tetővel fedett, omladozó pajtában az útiszekereket tartották. Csendben pihentek odabent a vaskos
batárok.
Megálltak, mind a hárman. Nedwor, a legény és a katona.
Figyeltek
Lábnyomokat keresni értelmetlen. Szinte pillanatok alatt rajzol¬ja újra a terepet a hó. A kifeszített mellékajtó
látványa viszont újabb gondolatokra csábítja a rémülten nyüszítő elmét. Menekülni!
- Itt várjatok - szólt a hadnagy, és tényleg nem fájt (Veled nem..dúdolgasd magadban szüntelen), még akkor sem,
amikor. ..
. .amikor számot kellett adni arról, ki lógathatta fel az őröket fejjel lefelé a mestergerendára, ki lehetett az, aki
akkurátusan, darabokra zúzta az összes szekeret, és mindezt háborítatlan nyugalomban.

Riadt birkanyájként gyülekeztek a nagyteremben, sápadt, kialvatlan arcok. Mellékajtókon szállingóztak elő,
lépcsőkön siettek le, pletykálni sem volt már erejük.
Aztán elbúcsúztatták a halottakat.
Még nem tört ki pánik. Sokkal dermesztőbbnek bizonyult a zsigereikben bujkáló félelem, a gondolataikat
béklyózó félsz. Még nem kiáltoztak, nem roppantak össze, csak álltak, az emelvényen toporgó ríanokat bámulták.
Előttük szobormereven, jéghidegre hűlve hevertek bajtársaik és barátaik (szemükbe belekövesedve valamilyen
tébolyító bizonyosság, mi már tudjuk, mitől kell rettegnetek, mondták azok a szemek, rátok számtalan hideglelős
óra vár még), nyolcan vagy kilencen (és legalább tucatnyi embernek nyoma veszett még), mindegyikük testén az a
jellegzetes, szélesen tátongó seb. Enyhén hajlított kharag vadásztőr nyoma.
- Ez hadiállapot - mondta reszketegen a Seq Ház küldötte, aki egy éjszaka alatt láthatóan éveket öregedett. -
Iszonytató csapást kívánnak ránk mérni, de nem engedünk, miért is tennénk választ kíván a rettenetes tett!
Tapodtat sem mozdulunk, mert miénk ez a vár, amit védelmeznünk kell!
Tapodtat sem mozdulunk, mert nem mehetünk sehova, gondolták odalent, és a tavasz jutott az eszükbe, a
csöpögő ereszek ideje, a krií-madár násztáncáé, a leomló hófalaké, és tudták, hogy ők ezt már nem érhetik meg,
egyenként végez velük az ismeretlen erő. Hirtelen át tudták érezni teljes szívükkel a helyzet kilátástalanságát és
reménytelenségét, hogy tehetetlen barmokként mészárolják le mindannyiukat ebben a rettenetes folyosóktól torz
birodalomban. Kristálytisztán tudták, nem látnak többé csepegő ereszt Miracleában, nem halásznak
szivárványkeszegre az Aralisban, és nem ringatózhat feldíszített sajkájuk az Álmok Csatornáján. Soha, soha, soha
már
Talán ekkor törhetett ki a pánik.
 - Mindenki róla beszél. - Kékesszürke frízek olvadtak be a mennyezet alapmintájába odafent.
- Kezdik azt hinni, ő lesz a megmentőnk - tette hozzá Sek elgondolkodva.
A shagíri vállat vont. Piszkos papírlapot hajtogatott boszorkányos ügyességgel. Sek a formálódó figurát figyelte -
hajó lesz, daru netán tigris? .
- Az Árnyház embereiről rengeteg mindent fecsegnek - mondta csendesen. - Pedig valójában alig tudni
róluk valamit. Állítólag vannak köztük megfigyelők, testőrök, kémek, orgyilkosok, színészek} méregkeverők
és kurtizánok... meg persze démonvadászok. A Császár elitalakulata.
- De miért hagyta ott a signumát? - A lány cseppet sem volt vidám, harsány meg véletlenül sem. A fal
dombormintáit simogatta. - Az ereje fonását. Hivatala jelképét. Szerintem... meghalt. Hmmm?
Egy szata. A shagíri letette a kőpadra a papírharcost..
- És ha azt szeretné, ha mindenki ezt hinné? - kérdezte nyugodtan..
A lánynak akadt töprengenivalója aznapra.

Kaliz a fürdődézsából locsolta magát, amikor végigsöpört rajta a szomorúság.

Nem képletesen értve, nem a szívfájdalom vagy a helyzet okozta hangulat, nem, ez a kockás csempe alól
szivárgott elő, felkúszott a parázstartó cirádás állványán, és ezt lehelték ki a falak is. Feneketlen bánat, afféle
borongásnál is borongósabb hangulat, mint amikor az ember hideg teát iszik a verandán egy esős, szürke
délutánon.
Kaliz hallgatott, feszülten meredt a levegőbe, mintha szellemekkel társalogna hangtalanul! Jó ideig nem
moccant. Aztán felállt, felöltözött (pengéjét sem felejtette el felcsatolni az oldalára), s előszedett a ládából ezt-azt.
Nem zárta be az ajtót, amikor elment.

XI
Újult erővel kezdett rá a hóesés.
Sek megdörzsölte kialvatlanságtól vörös szemét, és megint kipislogott az apró ablakon. Még mindig látta.
Megigazította kardövét, és kinyitotta az ajtót.
- A termetes alak éppen eltűnt a Hármas Raktár düledező épülete mögött. Volt valami furcsa á mozgásában. Sek
ép hajtott fejjél küzdötte el magát a raktárig. Szemét kegyetlenül csípte a szél, mögötte barátságtalan sziluettként
magasodott a torony. Az alak sehol sin.. Ott van!
Ó, egek!
Ha a lány nem abból a vakmerő, félelmet nem ismerő fajtából való, most talán visszafordul. Való igaz, hogy
pillanatra megdermedt a szíve, elakadt a lélegzete, ám mégis futásnak eredt, szinte kétrét görnyedve a vonyító
ítéletidőben.
Más biztosan az ellenkező irányba futott volna, esetleg riadóztatni próbálja az őrséget, de Sek mindezt
felesleges időpocsékolásnak tartotta. Mire visszaér, zsákmányának régen nyoma vész.
Pedig az elmúlt napok eseményei után egy termetes kharag már önmagában is félelmet kelt egy átlagos
zsoldosban. Nemhogy egy olyan barbár, aki könnyedén, mindéri látható erőfeszítés nélkül sétál felfelé a tükörsima
sziklafalon.
Zsibongás és haragos pisszegés, száz riadt szempár és komor arc.
- Utolsónak hagytam a torony őrzését - folytatta Soltíss rían keményen, - Tehát: az őrök hármas csoportokban
járnak, a főbejáratot hatan őrzik majd, a Csillag, a Nap és a Hold mellékkapuk közötti folyosórészeket pedig
lezárjuk. Az őrparáncsnokok mindenkivel közlik a pontos beosztását. Aggodalomra nincsen ok - karikás szemei
ékesen cáfolták kijelentését járműveink, állataink, helyi vezetőink nincsenek ugyan, de még ebben az órában
üzenetet küldünk a Háztanácsoknak Sÿtisbe. Kérdés?
Természetesen nem volt. Ki merné kétségbe vonni egy rían parancsait?
- Rendben - Soltiss és Alventyr felálltak székeikről. - Ha...
Zsivaj támadt a bejáratnál (valaki nyögdécsel, ijedt kiáJtozás visszhangzik odakint), emberek fordultak idegesen
az indákkal díszített kapuboltozat felé. Csizmák toccsantak a latyakban.
- Rían! - A katonák formátlan ruhakupacot vonszoltak a terembe. Ember lehetett valaha. A verítékes arcra
pillantva ezt nehéz volt elképzelni. Még szerencse, hogy ismerték.
A Carvis Ház testőre.
-A Kettes Alagútnál találtunk rá - tüsténkedett az egyik katona. Soltiss intett, és a tömeg azonnal utat nyitott. Mi
történt már megint?- zakatoltak a gondolatok.
A számtalan sebből vérző, tébolyult pillantású emberroncs nem várta meg, míg az emelvény elé hajítják.
 - Láttam! - sikoltotta fröcsögve. - Láttam... őt... a mélyben!

Sek káromkodott.
Kesztyűje elszakadt, prémkucsmáját magával ragadta a viharos szél. Alatta, felette, mellette sziklák. Tűhegyes
élű, gonosz fogsorok.
Előtte tátongó alagút..
Egek, az a vadállat úgy sétált fél ide, mintha a Kanton kavicsos ösvényein járna!
Azért sem hátrál meg. Micsoda dicsőség lesz. .. elakad majd á szó, amikor a rían elé hajítja a barbár
fejét! Összeszedte minden erejét, és felhúzódzkodott a párkányra.
Odabent akadt egy pillanata, amikor úgy érezte, jobb lett volna, ha inkább a szakadékig sodorja az őrjöngő vihar.

Most egy pisszenés sem hallatszott.

Csak az a valami sikoltozott Habos nyál fröccsent a csempékre, undorodva húzódtak el mellőle a katonák.
- Amikor kilépett az árnyékból, ő maga volt az éjszaka! - üvöltötte a Carvis Ház testőre.
- Amikor rám pillantott, ő maga volt minden gyermekkori félelmem! - kiáltotta a Carvis Ház testőre.
- Amikor megmutatta igaz valóját, Ő maga volt a legyőzhetetlen ellenfél! - sírta a Carvis Ház testőre.
Most egy pisszenés sem hallatszott. ..
Az emberroncs féltérdre tápászkodott, és szembenézett a tömegggel. Nem csak egy ember hőkölt hátra riadtan.
- Mert láttam, mert néztem, mert figyeltem, ahogy alakot ölt, és hatalmas barbár volt, acélos izmú harcos, és
tudta, hogy ott vagyok, mert megmutatta, mire képes...
Elcsuklott a hangja.
- Mert előttem változott át... míg a szívem egyet dobbant.... és formálódott,…
Elvigyorodott. Ó, csúnya vigyor volt ez.
- ...ésfelvette az én alakomat!
Most egy pisszenés sem hallatszott.

Sek mégsem adta ki magából a reggelijét.

Inkább mélyeket szippantott a folyosó bejáratán betolakodó hideg szélből.
Itt voltak mindannyian - a szolgák, a katonák és a barátok, a pökhendi vetélytársak, az ivócimborák, jó
tucatnyian, akik eltűntek az előző éjjelen.
Halomba dobva, mint a mosatlan ruhák.
Azok a nyomok voltak a legszörnyűbbek.
Mintha valaki... táplálkozott volna belőlük.
A földön vérmocskos pengéjű kharag tőr hevert. Zsebkendőbe csavarta.
A folyosó végén függőleges akna ásított. A barbár csak arra mehetett, gondolta Sek, és csak azért nem indult el,
mert tudta, hogy az az akna csak a vérvörös jelzésű alagutakba vezethet, ahol soha nem dolgoztak munkások, és
felderítők is csak egyszer jártak arra. Mert ott a nyílegyenes alagutak is kacskarigósnak tűntek, ami látszólag
felfelé vezetett, az a valóságban spirálban kanyarodott le-felé, és Sek ez alkalommal, úgy vélte, zsákmánya már
van: ennyi hősiesség elég lesz egy napra.

Mindenkinek Ugyanaz a gondolat járt a fejében.

Higgyünk a tébolyultnak? - néztek egymásra döbbent csendben, és bár józanabbik énjük vadul tiltakozott, de a
szívük mélyén érezték vagy tudták, hogy a Carvis Ház egykori testőrének akár igaza is lehet.
Alakváltó. Az emberek egymásra néztek, és tekintetükben már most ott pislákolt a rettentő gyanú, talán itt van
közöttünk, ebben a pillanatban, akár... akár Te, meg Te, meg Te is lehetsz az a valami, amit felzavartunk.
- Nem tudom, higgyek-e neked - szólt komoran a Seq Ház ríanja. Felpillantott. - Kapukat lezárni! Alagutakat
eltorlaszolni! Őrök a posztokra! - süvöltötte.
Alventar a vigyorgó emberroncs mellé térdelt.
- Tegyük fel, hogy igazad van - mondta lágyan. - Ez esetben akár te is remekbe szabott másolat lehetsz. Nem
kockáztathatunk.
Intett. A nyomorult még fel sem foghatta szavai értelmét, már meghalt.
Ez alkalommal nem idegeskedtek. Talán a füstölő tette, talán az értékes keverékkel tömött bódító pipa, talán a
megnyugvás, hogy végre segítségért sikolthatnak, szabadon, szégyen nélkül. Egen- egen, nincs olyan nagy gond.
Mért lenne. Óvatos mozdulatokkal csomagolták ki a holmit a dobozból.
Gyermekek kirakós játékára emlékeztetett. Aranyozott szegélyén sellők incselkedtek, hátoldalán azúrfesték
tengere hullámzott, a mozaikdarabkák pedig egyenként is vagyonokért cseréltek volna gazdát a sÿtisi árveréseken.
 Á két férfi lassú mozdulatokkal illesztette helyére a darabkákat, a formálódó kép. Rúnák vonalaiba börtönzött
sárga színfolt. Csont tartóedényekből előhalászott tekercseket tanulmányoztak. Mindegyiken tucatnyi lehetséges
mozaik-variáció. Tucatnyi üzenetforma.
- Így ni - mondta elégedetten az idősebbik férfi, és nagyot szippantott a pipából. A füst kezdett megsűrűsödni
odabent. - Még azt az egy darabot. .. úgy.
Halk koccanással illeszkedett a helyére a hiányzó darab. A két férfi hátradőlt. Tudták, mi következik - ha lehet,
ők inkább elkerülik á hirtelen felcsapó, szemet bántó; ragyogást, amikor megkomponált üzenet varázslatos
postagalambként szárnyalva elhagyja a szobát, hogy a világ végén, Sÿtisben egy freskókkal kimázolt szobácska
asztalán ugyanilyén mintába rendeződjön,
És nem történt semmi.
Az idősebb férfi szájából kifordult a pipa.

Pincék.
Kaliz visszhangos termeken sétált keresztül.
Legszörnyűbb sejtései váltak valóra. Az ovális teremben megtalálta a tűzégette nyomokat a mohos falon. A
szomszédos csarnokban sem kellett sokáig keresgélnie: az oszlopokon éles barázdákat hagytak a fejszecsapások. A
folyosón jó ideig kotorászott a félhomályban, aztán alaposan megvizsgálta a csecsebecséket, amiket talált:
fülönfüggőket, karkötőt, gyűrűt. Pár lépéssel arrébb, egy omladékos részen a törmelék alatt karcos páncélra lelt.
Mégis az agancsmintákkal díszített terembén érzett először valami megnyugvásfélét.
Két csontváz. Egy hő és egy férfi maradványai. Hátukat a falnak vetve küzdhettek, egészen halálukig. Kaliz nem
kívánta tudni, miféle lények hagyhatták a repedt bordákon látható agyarnyomokat. Hiszen tudta.
A Kárhozottak énekeinek utolsó történetén tűnődött. Különösen azon a részen, amikor a testvérpár - a nador
harcos és húga - végső leheletükig küzdenek a csatornák mélyéből elősereglő patkányforma szörnyalakok ellen.

Sek hólepelből kibontakozó jelenésnek tűnt. Csak most érezte, mennyire törődött valójában, a szél karmolása
pedig eszébe juttatta, hogy azok az átkozott sziklák lefelé menet még az arcát is felsértették. Ereklyeként
szorongatta a kendőbe csavart kharag tőrt.
A Csillag Kapunál őrködő zsoldosok minden bizonnyal a fülükre ülték odabent. Nyavalyások. Minden dühét
belevitte a rúgásba.
Nyikordulás.
- Sek? - kérdezte az ajtórésből egy bizonytalan hang.
- Nem - mondta a lány dühösen. A Napcsászár. Beengednél
végre? Mintha többen gyűltek volna az ajtó mellé odabent.
- Az.. . az egy tőr? - kérdezte ismét a bizonytalan hang. Az ajtórés (csak nem akart szélesedni. A lány kezdett
bedühödni.
- Igen, fafej. Kharag tőr, ha tudni akarod, és szeretném közölni veled, hogy ezzel gyilkoltak a mű...
Sek mindig is büszke volt a reflexeire. Joggal. Például most mentették meg az életét
A kilökődő lándzsa éppen hogy súrolta a páncélját. A hóba hemperedett (ugye, ez valami tréfa?, dübörgött a
fejében), felpislogott a rámeredő arcokra, és hosszú idő óta először félt.
Majd gyorsan elhengeredett a torka felé sújtó lándzsahegyek elől.
A katonák üvöltöttek.
- Öld meg! Mire
vársz? Erősödik a szél.
- Szegény Sek! Mit tehetett vele? - Szúrj, az anyád mindenit!
- Vigyázz!
- Ne!!!
Sek csak egyet ölt meg közülük. Úgy gondolta, ez éppen eléggé nyomatékos figyelmeztetés (a szemeik, azok a
viszolygó pillantások, miről beszélnek, és egyáltalán, miért akarnak megölni, hiszen ismernek, hiszen.. .), hárított,
szúrt; még egy elhanyatló zsoldos, aztán nekiszorították a falnak.
Ennyi. Elég egyszer óvatlannak lenni. De miért...
Az első katona nem is tudta mire vélni azt a hátborzongatóan fagyos érzést. A hátából kihúzott penge
csusszanását már nem is hallotta. Elködösült szemmel meredt a torony tetejét cirógató hófelhőkre.
- Nyomorultak!
Nedwor egészem meglepődött saját teljesítményén. Két katona, egy lefegyverzett üldöző, sőt, még a botladozó
lányt is félre tudta rántani egy dobótőr elől.
Örvénylett körülöttük a hó.
- Utánuk!
 - Csapda lenne?
- Többen vannak, a pokolba is!
Léptek dobognak a hófüggyöny túloldalán.
- Köszö ... - kezdte a lány, és ebben a pillanatban eltűnt a lábuk alól a
talaj. Egészen a pincelabirintus közepébe zuhantak.

XII
Bedeszkáztak az ablakokat. Mindegyik szinten. Eltorlaszolták az ajtókat. Ahol csak lehetett.
Valami mégis bejutott. A pánik.
Fegyvert szorongatva közlekedtek a folyosókon.
A pinceszinteken verekedés tört ki. Két, haláláig hisztérikusan vagdalkozó katona teteme maradt a nyálkás falak
tövében.
A nagyteremben kitört szóváltásnak három áldozata lett. Valamelyik írnokot szabályosan
agyonverték. Az elhagyatott konyhában felborított parázstartóval senki sem törődött. Mintha ott sem
lett volna. Téboly. Pattanásig feszült hangulat.

Alventar rían imádkozott.

- Csak engem kímélj meg, hatalmas, démon! - könyörgött gyertyafényes szobája magányában. - Honnan
tudhattam volna, hogy a lefalazott alagút a te otthonod tiltott kapuja? Hagyd meg életem, ne zúdítsd rám
haragod, nem téged kerestünk, eltemetett kincsekre vadásztunk, kérlek, kíméld meg az életem!
Hisztérikus mormogását a kicsapódó ajtó hallgattatta A
szobába lépő férfi kezében sÿtisi tőrkard csillant.
- Patkány! - mondta csendesen a Seq Ház küldötte, aztán szúrt, szúrt, még egyszer szúrt, és nem nyöszörgött
odabent többé senki.
- Szolgálatod nem marad viszonzatlan - mondta a rían a folyosóról besomfordáló férfinak. - Időben
figyelmeztettél... megmentetted az életemet.
Tilor-Kíal szerényen mosolygott.
A toronyszinteken az eszeveszett rémület lett az úr.
A füstszagot fertályórával később érezték meg az első emeleten.
Mire észbe kaptak, már vadul lángoltak az alsóbb szintek.
- A konyha! - üvöltötték az emberek. Oltsatok!
Odakint fagy, idebent tűz.

XIII
Kaliz megmentette az életüket.
Ha akkor nem kiált rájuk, ha nem hőkölnek vissza a ravaszul álcázott veremcsapda széléről, már nem élnének,
Sek és Nedwor most már csak azon tűnődött, jobban járták-e így. Furcsa egykedvűség hajtotta őket. Úgyis
mindegy.
Fogalmuk sem volt, mióta bolyonganak idelent, a torony alatt, véletlenül felbukkant vezetőjük mögött. Lidérces
kóborlás volt ez, át a torzító tükrök termén, a kampókkal ékesített folyosókon, a padlóba vájt kutak mellett.
Kaliz megmentette az életüket. Ők pedig készen álltak, hogy az első gyanús jelre végezzenek vele. Hiszen
egyedül kóborol idelent, tétován motyogva kukkant be az üres cellákba, mintha keresne valamit, de mi
keresnivalója lehet idelent?
Nélküle viszont soha nem találnának ki innen.
Többször is megpróbálták szóra bírni... mindhiába.
Mintha valamilyen belső hangra hallgatott volna mindvégig.
- Elég! - kiáltotta a lány a pikkelymintás domborművekkel díszített szobában. - Mi ez a... - Elakadt a hanga.
Kaliz a rongykupac mellett állt, komoran és némán.
- Látjátok? - kérdezte nagy sokára.
Látták. A rongykupac... valaha ember lehetett.
- K-ki ez? - dadogta
Nedwor. Kaliz felpillantott.
- Az előző expedíció egyik tagja - mondta kurtán. A távolból üvöltözés hallatszott.
 Sorban ereszkedtek alá, vasláncokba kapaszkodtak, szitkozódtak és féltek.
- Jól láttam! - kiáltotta az egyik. - Hát van szemem, nem? Ide zuhantak le, ha mondom!
Kapaszkodtak, lefelé, a mélybe,
- Ha megtudom, ki zárta be előttünk az ajtót, letöröm a kezét! - morogta valaki.
- Fogd már be a szádat! Te nem így tettél volna? Ha egyszer valaki kiment, még ha csak egy fertályórácskára is, te
sem engednéd be újra, hmm,?
- Ha meglesz a lány, mar bizonyítani is tudjuk... hogy nem vagyunk szörnyetegek. Ő az! A hullája majd magáért
beszél!
Ereszkedtek tovább, lefelé, a mélybe.

- Innen egyedül megyek tovább - mondta Kaliz. A föld mélyébe vezető rettenetes kút oldalában álltak, egy
mellékfolyosó kijáratában. Keskeny párkány csavarodott felfelé és lefelé. Odalent szuroksötét. Ódafent sápadt
derengés, Hó.
Már nem kérdeztek semmit. Különös érzés kerítette hatalmába őket, egyfajta fatalizmus, keserű beletörődés.
- Úgy érzem - szólalt meg a lány - , nem vagyok ura az akaratomnak. Mintha minden cselekedetem valamilyen
előre megtervezett séma szerint alakulna.
- És ez pontosan így is van - mondta Kaliz nyugodtan, és elindult felfelé, a sápadt fénybe kacskaringózó
párkányon. Azok ketten csak nézték, némán.
Az őrparancsnok pár lépés után visszafordult.

- Drágán adjátok az életeteket - Suttogó hangját felerősítette a Kút.

- Miért kellene..: - kezdte a hadnagy, aztán elhallgatott. A távolból léptek közeledtek.
Fegyvert húztak inkább, komoran, Kalizt pedig lassan elnyelte az fentről szivárgó, sápadt fény.

XIV
- Mindvégig érezted, a jelenlétemet - mondta a démon. - Ráadásul néhány gondolatom utat talált hozzád.
Veszettül tombolt idefent a szél. A Kút felett egyensúlyoztak egy függőhídon. Kaliz a termetes barbár testében
megtelepedett démon szemébe nézett.
Mindketten a fegyvereiket markolták.
- Csak néhány órája tudom - szólalt meg végül az őrparancsnok. A felettük magasodó torony bedeszkázott
ablakaiból mintha füst szivárgott volna.
- Igen - biccentett a démon. - Ez pedig felgyorsította a dolgokat. Nem maradt idő pepecselni. A hely törvényei
szerint a végkimenetel biztosított. Most más eszközökhöz nyúltam..
- Gyors halál mindenkinek - mondta Kaliz keserűen. - Csak egy maradhat. A végső küzdelemben csak a magányos
főhős nézhet szembe a szörnyeteggel.
A démon bólintott. Lentről üvöltve menekült fel a szél. Mit láthatott a mélyben, vajon miféle titkokat?
- Már az elején gyanakodtam. - Kaliz a tarkóját masszírozta. - Aztán megéreztem a jelenlétedet... és tudtam,
hogy démon lakja a helyet.
- Ez így nem igaz - vigyorgott a démon a Grak nevű barbár szájával.
- Rendben. Ez a hely maga a démon. Te.
- A barbárok mindig is tudták.
- És megint előkészítették neked egy testet. Felváltotta a Seq Ház testőrét. . . hát nem nevetségesek a sors
szeszélyes fordulatai? Tette a dolgát, amíg ki nem bontották az alagutat... .
- Amit a hely logikája alapján ki kellett bontaniuk...
- ...elhintette a félelem első szikrait, aztán jöttél te.
- Hiszen az első éjszakát leszámítva nem is csináltam semmit - tiltakozott a démon. - Mindent rátok lehetett
bízni. Csak a kezdő lökésnél volt rám szükség. Halottak. Neszek. Megrongált felszerelés. Teljes elzártság a
külvilágtól. Megrágott tetemek. Ti pedig kaptatok az alkalmon. De még hogy! Melyikünk a nagyobb szörnyeteg?
Ha látnád, mi folyik odabent ...
- Sejtem - mondta Kaliz.
- Micsoda véletlen - csóválta a fejét a barbár. - Pont te érkeztél ide. Rémtörténetek ismerője, démonvadász...
- Nem vágyok vadász - emelte fel a kezét az őrparancsnok. - A Tradyss Ház megfigyelőnek nevelt mindvégig.
Viszont mindannyian kapunk némi elemi képzést a démonvadászok praktikáiból is. Már megint a véletlenek.
 - Értem - biccentett a démon.
Kaliz fogást váltott a fegyveren.
- Tudod... nem hagyott nyugodni az érzés, hogy ez az egész, .. túlzottan is ismerős. Mint egy rémtörténet. A
környezet... az emberek viselkedése... a gyilkosságok... a rengeteg apróság. Csak...
- Aztán megtaláltad az előző expedíció maradványait.
Kaliz az aknába hulló hópelyheket figyelte.
- És rá kellett jönnöm, hogy én már olvastam a történetüket. A Kárhozottak énekeiben.
A démon felnevetett. Hangja maga volt a szél.
- Amikor idejött a fejpántos férfi, alkut kötöttem véle. Évezredek után... és ne akard, hogy elmeséljem, kik
idéztek ide egykor: .. főleg azt ne, hogy miért.. . társaságom akadt. Meglepő társaságom:
- Színházasdit játszol neki - mondta Kaliz. - Ő pedig leír mindent. Miért?
- Nem tudom – mondta a démon; és az őrparancsnok hitt neki.
Lentről elhaló sikoly hallatszott. Fegyvercsörgés. Kiáltozás.

Harcoltak. Pengék csattantak össze, felettük az a sápadt fény.

- Azért kár érted - sziszegte a lány egy nyugalmasabb másodpercében.
- Hát még érted! - A ficsúr elvigyorodott. Aztán összecsaptak a pengék. Csak félholt sebesülteket hagytak itt.
Haldokolni. Hősiesen haltak meg. Mintha tudták volna, hogy ezt kell tenniük.
- Sajnálod a lányt - állapította meg a barbár. - De már beszéltünk a törvényekről.
- Igen. - Kaliz felemelte a fegyverét. -A szép lányoknak is el kell bukniuk? Ez olyan nagy ostobaság. A magányos
főhős pedig társai holtteste felett szembeszáll a rettenetes szörnyeteggel.
A barbár is felemelte a hatalmas árkot.
- A helyszín is megfelelő - jegyezte meg körülpillantva.
Aztán Kaliz eltette a kardot.
- Nem harcolok veled - mondta.
- Nem harcolsz velem? - kérdezte a démon.
- Emlékezz a törvényekre - figyelmeztette a férfi. - Én fogok nyerni! Mindenképpen. Te pedig... megsemmisülsz.
- Ebben az alakomban legalábbis - ismerte el a démon. - Aztán telik-múlik az idő, és újabb emberek
érkeznek, őket újabb történettel traktálom majd.
- Mi lesz az? - kérdezte az őrparancsnok keserűen. - A sírhely átka? A megfékezhetetlen járvány? Szörnyek
kúsznak elő odafentről?
- Majd kialakul. - A barbár szája elvigyorodott. - De a harc.., az nélkülözhetetlen. .
- Rendben - mondta az őrparancsnok.
Aztán szúrt.
Később sokat tűnődött azon, hallotta-e sikoltani a démont.
Majd a rémálmok elárulják.
A torony minden szintje vastag füstfelhőt böfögött. Már nem próbálkoztak a kinyithatatlan ajtókkal. Már nem
kiabált odabent senki.

XV
Két tébolyult elme.
- Honnan jött volna rá, mi a célunk mindezzel? - kérdezte nyűgösen a fejpántos férfi, a Kárhozottak énekeinek
rejtélyes szerzője. Most úgy nézett ki, mint egy csontváz. Bíborszín köntösben. - Nem te magyaráztad el nekem,
miféle lénnyel találkoztam odafent? Te mondád, hogy a démonok nem egyszerű, testrabló entitások, hanem
olyasmik, mint a betegség... a gyűlölet.., a mocskolódás… a háborús uszítás... vagy éppen a rémtörténetek, hmm.
A varázsló legyintett.
- Az ott fent maga az univerzum összes hátborzongató históriája, a maga törvényeivel és kötöttségeivel -
folytatta a másik. - Minden világban létezik... van, ahol erősebb, van ahol gyengébb. Ahol nem ismerik, ahol nem
borzonganak az emberek az efféle történeteken, ott gyenge. Nekem jutott a szerep - kiáltotta, a mennyezetnek
furcsán elvékonyodó hangon hogy Abrÿss földjén egyre erősebbé tegyem! Nőjön a hatalma... táplálja ezernyi
képzelet!
- Az egy Tradyss ügynök, testvér - szólt a varázsló csendesen. - ő is sejtheti mindezt.
- Egy nap mindenki lidérces történetek bűvöletében él majd! - kiabálta a fejpántos férfi. - És akkor olyan lesz az
egész kontinens, mint az az erőd ott fent! Hát nem érted?
Nagy sokára elhallgattak mindketten.
 Aztán vártak.
Sokáig.
Minden nap kipislogtak az ablakon... érkezik-e idegen.
Egy hős.
A főhős.

Hosszú az út hazafelé.
Először elégeti a könyveit. Mindet. Az egész díszes gyűjteményt.
Utána pedig keserves kutatómunka vár rá.
Meg kell találnia egy szörnyeteget.
Végeznie kell vele. Tűzön-vízen átkel, hogy a szemébe nézhessen.
Akár egy rémtörténetben.

Szabó Jenő - Hit és Geográfia

Az öreg tölgy büszkén állt az udvar közepén, kevélységében kettéosztva a világot. Az egyik oldalán
elhelyezkedők csak úgy juthattak át a másik oldalra, ha megkerülték. Átengedte őket jobbról, balról, esetleg
felülről vagy alulról, választásra kényszerítve á világ mozgóságait. Feladatát rendíthetetlenül látta el, többek
között árnyékot vetve a lombja alatti fűben szuszogó pocak tulajdonosára...
Az ebéd utáni szunyókálás helyét Terep gondosan úgy választotta meg, hogy a nap leghamarabb az uzsonnaidő
közeledtével süthessen hasára, de tekintettel kellett lennie a legkülönfélébb állatok területi határjeleire is. Ám a
fűszagú kényelem ez alkalommal rövidnek bizonyult.
- Kis unokám, merre vagy? - Az öregasszony hangja lassan, de kérlelhetetlenül közeledett. - Egy effajta súlyos
ebéd után nem alhatsz el ilyen gyorsan.
Az ifjú erdőmester Valamiféle trükk után kutatott emlékezetében. „Drága gazok, rejtsetek el! Világ! Az nem
lehet, hogy éppen most legyen rám szükséged. Oldd meg valahogy nélkülem, kérlek." A csalán tétován közelebb
hajolt ugyan, de vannak események, amelyeket legfeljebb késleltetni lehet.
- Á, megvagy gyermekem! Olybá tűnik, nagyapád feladatot akar rád osztani.. - Hiába a kedves mosoly, Terepnek
úgy tűnt, hogy még az orra előtti harangvirág is átlát rajt - legalábbis bólintott egyet biztatásként.
Már másolom az irományát, éppen a szimbólum jegyzék fordításán gondolkodom..
- Az irkálásnál csavargóbb feladat vár rád. Egy becses vendégünket kellene elvezetni útjának céljához.
A harangvirág lemondó fejrázással kísérte Terep virágrengető tápászkodását.
- És, hová kívánkozik a vendég a holdnap legszebb napján? .
- Nem a szomszédba. Nagyapád azt mondta, sok pogácsát süssek...
A vendég kissé kényelmetlenül érezte magát. Sokat utazott, egy távoli ország bölcsétől remélve segítséget, de
egyelőre csak szellemi kardcsörtetés előidézőjévé vált. Durva anyagból varrt köpenyének ujjait szinte
könyörgően emelte fel, első jelét adva annak, hogy a bő ruha mélyén valahol karok bujkálnak.
- Nem kérnék ilyet, ha nem lenne fontos - suttogta a szükségesnél egészen biztosan nyájasabban.
- Ugyan, uram, az unokám ég a vágytól, hogy végre kimozdulhasson otthonról. Betegesen retteg ugyanis az
ellustulástól - mondta az öreg térképész kajánul, írótollával szakállát kurkászva.
- Nem félek én semmitől! Az embernek nincs joga elmenekülni az öröksége elől - vágott vissza Terep ujjával a
magasba mutatva, megijesztve az alacsony mennyezet egy pókszerű lakóját
- De akár harcolhat is ellene, a teljes behódolás helyett. A küzdeni készség a legfőbb nemesi erény!
- Örököltem a lustaságnál komiszabb dolgokat is, így hát szükségem van szövetségesekre. Vegyük például a
szörnyű tapintatlanságot! - törölgette pókhálós ujját a súlyos függönybe.
- Hogyan, beszélhetnék rólad tapintatosan édes lányomnak egy fia? Hogyan bukfenceznek a teknősök?
 - Ők nyilván nem a Te kényedre-kedvedre, nagyapa...
A súlyosan sötét Rabino tekintetek valahol közvetlenül a vendég előtt ütköztek meg. Peregtek a pillanatok, s
ahogy mindig, most is Terep vigyorogta el magát először.
- Megállj csak, Papa, megtéped te még a szakálladat! - gurgulázta remegő pocakkal, amitől a vendég is
halványan elmosolyodott.
- Úgysem tudnálak visszatartani, ha egy pillantást vetnél a kedves vendég térképére.
A nagyapa - ahogy a történelem említi: Litisi Terep - tanítóterme mindenhol tágasnak számított volna, ahol nem
ismerik Sÿtis báltermeit, sem az ardún székesegyházakat. A faoszlopok rendezett erdeje termetes asztalokat
nevelt aljnövényzetként. Máskor itt tanulók tucatjai vezetik a tintát a drága papirosokon, de a nyár vége
rendszerint mindenki számára a varjak vonulásnak követésével zajlik. A térképrajzolás ünnepe ez; hiszen egyetlen
más madár sem engedi olyan készségesen, hogy a tekintetével lásd az alant elterülő világot, mint a varjú. A
sólymoknak a mester szerint jobb a látásúik, de mentalista legyen a talpán, aki a távolból megbabonáz egy
sólymot.
A megsárgult térkép a nagyapa asztalán hevert. Szimbolikája végtelenül gyermeteg volt ugyan, de
kidolgozottsága olyan aprólékos, hogy Terep önkéntelenül is hozzápréselte húsos orrát. Az öreg térképész ravaszul
vizsgálta unokáját.
- Küiismered magad rajt'?
- Természetesen - füllentette Terep.
- Látod azt a furcsa keresztet, ami mellé minden mókásabb kedvű diákom azonnal odarajzolná a Titok valamely
szimbólumát? Ha eljuttatod oda az urat, a térkép a tied. - Berto - mert így hívták a köpenyest - óvatosan
bólogatott, bár most éppen senki sem figyelt rá.
- És miért bízod rám ezt a megtisztelő feladatot?
- Mert pár részlettől eltekintve elképzelésem sincs, hogyan értelmezzem. Arra pedig nincs időm, hogy egy
félreértelmezett arány miatt holdnapokat bóklásszak. Szívesen bíznám egy másik nagyszájú tanítványomra, de mit
tehetnék, ha csak te vagy itthon?
- Rendben - sóhajtotta Terep megjátszott unalommal; bár valójában már nagyon is izgatta a dolog. Ő személy
szerint jobban szerette Kincs jelekkel felvidítani a hosszú másolással töltött órák unalmát.
- Köszönöm - rebegte Berto, bár az; Úr látta lelkét, annak is örült volná, ha valami megakadályozza küldetésének
végrehajtásában.
©
A búcsúzkodás a szokásoshoz képest is túlzottan sokáig tartott, ráadásul az ifjú erdőmester mindért pillanatban
azt várta, nagyapja mikor kiáltja utána gúnyosan, hogy éppen az ellenkező irányba indultak el. Terep ugyanis
semmiféle utalást nem talált égtájakra, de még a császári trón irányára vonatkozóan sem. Ez a rajzoló nagyfokú
illetlenségére vallott, sokan emlegetnének egyenesen felségárulást mérgükben. Gondterhelten merült
gondolataiba. Már az öreg tölgy integetése is a távolba veszett, amikor legközelebb újra egymáshoz szóltak.
- Nem tűntél túlzottan meglepettnek, amikor megtudtad, hogy Ardúniából érkeztem.
- Mindenkinek jönnie kell valahonnan, ha nem haragszol. Különben sem gyakori felénk a született szőke. Hajóval
jöttél, ugye?
- Igen, egy szép nagy gályával.
- És, mit szállított a hajó?
- Hogyhogy mit?
- Gyümölcsökét, fűszereket, esetleg jószágokat?
- Engem.
Terep ráébredt, hogy bár a férfi idegen létéré szokatlanul jói beszéli az abrin helyi nyelvjárását, mégiscsak
fokozott türelemmel kell viseltetni iránta.
- Úgy értem, mi volt a hajó elsődleges célja azzal, hogy nálunk kötött ki?
-A hajó kapitányának el kellett juttatnia engem a nagyapád- hoz, egyenest Mirout bíboros kérésére.
- Ez a bíboros, ugye, valamiféle egyházi rang? - firtatta Terep; némiképp zavartan.
- Igen, méghozzá igen magas.
- Ti ardúnok gondolkodás nélkül teljesítitek papjaitok kérését?
- Természetesen, hitünk szerint a Pátriárka szava a Megváltó szava.
- Úgy beszélsz, mint egy pap! - tréfálkozott Terep .
- Igen - mosolygott Berto áhítattal -, hiszen áz Úr akaratából az is vagyok.
Terep nem először erezte ügy, hogy okosabb, amikor éppen
hallgat. - Értem - bonyolódott bele botja tanulmányozásába.
Már második napja járták az erdőt. Beszélni- nem nagyon beszéltek, az ifjú erdőmester ugyanis egy ideje tartott
bizonyos vallások híveitől. A vidék színéi és illatai magukkal ragadták volna őket, de a madarak biztatásával mit
sem törődve, folyton visszatértek emésztő gondjaikhoz. Terep mindent megtett, hogy magabiztosnak tűnjön,
miközben egyre inkább hajlott arra, hogy magától az erdőtől kérjen segítséget. Éppen egy vadászó sólymon akadt
meg a tekintete, amikor felszínre tört egy bujkáló gondolat.
- A... khm, a minap úgy mondtad, hogy nagyapó iskolájának híre már Ardúniába is eljutott, ugye?
- Legalábbis Mirout testvér sok jót hallott róla. - És csak a személye miatt utaztál ide, nem pedig azért, mert a
térkép a környéket ábrázolja?
- Nem is sejtettük, hogy így van.
- Hmm, arra próbálok rájönni... vajon miből gondolom, hogy így van.
- Azt akarod mondani, hogy két napja járjuk az abÿrnossi erdőt, miközben a térkép lehet akár napnyugati is?
Berto könyörgően emelte a tekintetét á lassan alkonyodó égre.
- Ingerültnek tűnsz.
- Azt hiszem említettem, hogy az ügy nagyon fontos. Terep megesküdött volná rá, hogy a bő ruhaujj alatt valami
ökölbe szorult.
- Persze, persze, személyesen egy bíboros kérése.
- És egy angyalé.
- Nocsak! Gondolom, ez is magas rang felétek.
- Egy igazi angyal, kövér ember! A Teremtő követe, a sosem alvó. Amirjah, a közbenjáró. Utoljára a hetedik
napcsászár idejében jelent meg hívei előtt. Személyesen rótt meg bűnömért, és adta hírül a mennyek akaratát.
- Úgyis mint?
- Rábökött erre a keresztre itt, és így szólt - ardún orr emelkedett a magasba, köpenyujjak hadonásztak hevesen
- Akit keresel, itt leled. Hozd vissza Őt, és áldott lesz á Te neved. Hagyd Őt sorsára, és átkozott maradsz, míg a Fény
uralja az Egeket!
És aztán?
- Elment - konyult le Berto szőke feje.
- Hát, néha a bokrok is érthetőbben fejeik ki magukat, már ha nem haragszol - gondolta meg magát Terep egy
vállveregetésnek induló mozdulat közben. - És tudod egyáltalán, hogy ki az a bizonyos Ő, akit keresel?
- Igen....
- Akkor majd holnap meséld el. Ma még a sötétség beállta előtt újra tanulmányozni akarom a térképed.
Terep nem volt válogatós a táborhelyeket illetőleg. Sosem fázott annyira, hogy rőzsét gyűjtsön, avar olyan
kemény nem lehetett, hogy ne tudjon rajt' megaludni, annyira ijesztő erdőt nem ismert, amiért hajlandó lett volna
éjjel virrasztani - ahogy nagymama sem tud annyi pogácsát sütni, hogy a második napra is maradjon. Berto pedig
nem panaszkodott volna semmiképpen. Túlságosan kényelmes volt mostanában, így idejét látta a vezeklésnek.
Még akkor is a csillagokat bámulta, amikor a térképre hanyatló erdőmester hangos szuszogása elűzött egy óvatos
baglyot.
A reggel csak a köd oszoltával mutatta meg igazi arcát. A szikrázó napsütés és az enyhe szélben lengő ágak közt
egy roppant test lógott, fejjel lefelé, lábát egy görcsbe akasztva. Berto már másodszor próbált meg sikertelenül
utána mászni -az ágak valahogy kegyetlenül messze voltak egymástól. Az bosszantotta leginkább, hogy a látszólag
mozdíthatatlan ember még a botját is felcipelte magárai. Tehetetlenségében az egyik legemberibb dolgot tette:
kötekedni kezdett.
- Muszáj ennyit lógatnod magad? Már vöröslik az arcod.
- Sápadtan talán szebb vagyok? - kiáltotta Terep a magasból.
- Vigyázz! A fordított dolgok az ördög művei.
- Akkor talán meglep a hír, hogy innen fordítottan látszol magad is - vigyorgott az erdőmester.
- Ezért nem is értheti az Ördög az Urat - rótta sietve a levegőbe az oltalom jelét Berto.
- Látod, kár is igyekezned, sosem érthetem meg az érveidet - Terep fejjel lefelé igyekezett utánozni a
mozdulatokat, ami borzongást váltott ki a papból.
- Mit teszel odafenn? - kérdezte hát, hogy megakassza a kellemetlen párbeszédet.
- Próbáltam szót érteni a fával, de nem beszél velem. Furcsa.
- Valóban az. Hát még, ha beszélne!
Berto éberen figyelte, hogyan mászik le a másik, de nem bírt rájönni, mikor miben kapaszkodott meg. Terep
közvetlenül előtte ért földet, és aki ismerte, az megismerte volna azt a komisz lángot is a szemében..
- Miért hinnék a te Uradban, miközben kételkedsz az enyémben?
- Nem kételkedem. A Teremtő nagyhatalmú lényeket is teremtett, akiket sokan tartanak kisebb isteneknek.
- Kisebb isteneket? Miért? Hogy megzavarja az embereket?
 Berto nem volt buta, épp csak korábban nem szokott hozzá az ellenálláshoz. így nem csoda, hogy azonnal
támadni próbált.
- Ugyan ki vagy Te a Teremtőhöz mérten, hogy kétségbe vond döntéseit?
 - Mert te talán kellőképpen tiszteled őt, ha tetszésed nyilvánítod valamely tana felé? Az nem bírálat? Vagy Őt
csak egyik irányban szabad megítélni?
- Milyen alapon vonhatnád, kétségbe hitemet? Hogyan is mérhetnéd azt, amit nem ismersz?
- Ó, a hiteddel semmi báj, de az előbb személyesen hozzám hasonlítottad. Ki vagyok én, hogy a Teremtőt
hozzám hasonlítsd?
- Én téged hasonlítottalak hozzá.
- Á, az mindjárt más. Gondolom, most valami nyelvi félreértés áldozata vagyok.
Berto csak egy pillanatig habozott á válasszal.
- Hibáztam, belátom - mondta meghajolva, de Terepnek ennyi ma nem volt elég.
- Nocsak! Megmondom én, hogy miben hiszel te maradéktalanul! A szavak hatalmában. Elég volna, ha uralnám a
szavakat, és te már szolgálnál engem.
- Sosem szolgálok embert, csak az Urat.
- Így hiszed. Vajon el tudod-e választani, mikor szolgálod az Urat, és mikor a bíborost?
- Ha a bíborost szolgálom, azzal az Urat is szolgálom.
- Értem. És mitől több számodra az Úr, mint a neve, amikor kimondod?
- Hogy? - Berto jól bírta ugyan a nyelvet, de nem mindent érdemes elsőre megérteni.
- Hagyjuk! - intett nagylelkűen az erdőmester, majd mindentudó mosollyal fordított hátat a papnak. -A fa ugyan
nem segített, én mégis megtaláltam magunkat a térképen. Nézd csak! - teregette elő a némiképpen megviselt
papirost. - Itt vagyunk. Ez a szikla, ez a domb, és ezt az ösvényt is megtalálom egy kicsivel beljebb - cikázott a
kövér ujj a papír felett.
- Ott a majomalak mellett?
- Igen.
- És mit jelent az a Majom? És az a Hal?
- Nos, ennek a térképnek elég érthetetlen a szimbólumrendszere, igazából akármi lehet. Talán majd helyben
felismerjük - ismerte be Terep ezúttal őszintén.

A hatalmas majom arcáról legalább akkora meglepetést lehetett leolvasni, mint hőseinkéről. Csak egy pillanatig
bámulták egymást, aztán az állat felismervén testi fölényét a behatolók üldözésébe kezdett. No, nem mintha
igazán ártani akart volna nekik, csupán át üldözés öröméért. Erre az üldözöttek érthetően elég lassan döbbentek
rá, így Terep már alig állt a lábán, amikor egy kiterjedt vadalmafa lezúduló gyümölcseivel sikerült elterelnie a
majom figyelmét. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy mágiája mégsem hagyta teljesen cserben, és Berto is
másképp tekintett rá ezután: gyakrabban rótta magára az oltalom jelét. . Tovább mentek, miközben Terep egyre
hangosabban és egyre aggodalmasabban sóhajtozott.
- Ideje, hogy elmeséld; mit is keresünk mi voltaképp? – bökte ki végül.
- Azzal kezdem, amit korábban tudtam róla. Catellától nem messze helyeztelek papnak, egy mocsármélyi kis
városkába. Nyilván nem hallottad még a nevét...
- Catellától délre?
- Inkább délkeletre.
- Mortarimo?
- Hát ezt meg honnan.. Ó persze, Latisi mester iskolája. Szóval, a helyi gyülekezetre igazán nem lehetett
panaszom. Mélyen vallásos, igyekvő népek lakták, bár a mocsarat valamivel jobban félték, mint az ördögöt. De
volt valaki a gyülekezetben, akivel nem tudtam megbékélni, családi neve szerint: Gatis. Nagy tudású ember volt,
ritkán végtelen áhítattal, legtöbbször viszont pokoli ötletekkel. Volt éjszaka, hogy magyarázat nélkül felásatta az
egész templomkertet. Néha ékszereket osztogatott, és mesés kincsek történeteivel tömte az emberek fejét, néha
pedig részegen könyörgött a kocsmárosnak; hogy tépjen szét egy-egy útleírást, mert neki nincs hozzá ereje. Az
emberek egyszerre tisztelték és féltek tőle. Néha ugyan megzavarta a szertartás rendjét, de amikor megfeddtem,
mindig azonnal kezes báránnyá változott. Égy alkalommal viszont borzasztó dolgot cselekedett. Misére
igyekezvén, a templomot rettenetes állapotban találtam. Az áldozópad és a szószék teljesen szét volt forgácsolva,
a bársonyborítás mindenhol szétszaggatva, a képek leszórva. Ő az oltár előtt fetrengett a földön, harsányan
nevetve. Őrjöngve kiabált, kezében egy papírdarabot lobogtatva. Ez a térkép volt az. Elvesztettem az
önuralmamat. Majdnem megütöttem, de végül inkább a szószék romjaira felmászva, helyben kiátkoztam. Ő
esdekelve kért bocsánatot, de én akkor már hajthatatlan voltam- Én átkozott! Bezárattam a fogdába, de másnapra
megszökött.
És mi az, amit később tudtál meg róla?
- Papnak szánták, de égy rokona még ifjúkorában telitömte a fejét mesés történetekkel családi kincsekről,
amikét meg kell találnia, hogy újból rangot és hatalmat adjon nevüknek. Harminc éves korára már megszállottja
lett a kutatás izgalmának, és a világi javaknak. Ekkor figyelt fel rá Amirjah.
 - Az angyal.
- Igen. Egyszerűen fogalmazva: vannak lelkek, amelyek valamiért túl fontosak a mennyeknek, és nem
kárhozhatnak el. Ilyen volt Ő is. Amirjah újra felébresztette a hitét. Ugyan továbbra is démonjainak rabja volt, de
újra égett benne a láng. Ha én akkor és ott nem kiátkozom, hanem megbocsátok neki, újra érezte volna az Úr
szeretetét, az angyal szerint ma már újra egy volna közülünk. Ez az a kapu, ahonnan visszafordítottam, s ennek
súlyát most is vállamon cipelem.
Némán baktattak tovább, a majom nyomait kutatva az ösvényen. Terep egyszer csak megtorpant, talán túl
Óvatosan formálva a kérdést.
- A térképet helyben elvettétek tőle, vagy….
- Nem tudták elvenni tőle, de szökésekor a fogdában hagyta - felelte Berto homlokát ráncolva. - De miért
fontos ez?
- Semmi - vonta össze szemöldökét ezúttal Terep is.
Ahogy haladtak, az erdő jellege kezdett megváltozni. Egyre szellősebb lett, ahogy ritkultak a fák, az avar szinte
megszűnt, míg végül kizárólag a vörösfenyő-rengeteg uralta a látványt.
- Ajjaj - vakarta meg fejét Terep.
- Mi az? Csak nem fára akartál mászni? - gúnyolódott társa,
- De. Te nem vagy kíváncsi, hogy milyen lesz a Hal?
- Dehogynem, de jobban érdekel a Könyv, és még jobban a Kereszt. Legalább száz ilyén jel van a térképen, nem
érdemes igazán kíváncsiskodni. Örüljünk, hogy csak ez a pár szimbólum esik útba.
- De ha példának okáért egy hal lenne, és jól megsütnénk, ennél belőle? Nem tiltja a vallásod véletlenül? -
reménykedett az erdőmester.
- Nem, sőt.
- Gondoltam..- húzta el a száját Terep, Hát, remélem, elég nagy adag lesz!
A madarak látszólag elkerülték ezt a helyet, így amikor éppen nem vitatkoztak, nyomasztó csend bujkált
körülöttük. Terep a dudorászást is abbahagyta, mért érezhetően most egyiküket sem nyugtatta meg vele. Egyre
gyakrabban vizsgálgatta a térképet, míg egyszer csak ott volt a Hal, de egyáltalán nem úgy, ahogy várták.
Hosszú volt, fénylő pikkelyű, és sebesen úszott először a fákat, majd őket kerülgetve. A levegőben. Terep egy
ideig kiguvadt szemekkel bámult, majd meglepve vette észre, hogy Berto mellette a levegőbe szökken, és úszást
mímelve emelkedik a magasba. - Mi... - akarta kérdezni az erdőmester, deákkor ráébredt, hogy nincs levegője.
Valami volt ott ugyan, de nem esett jól belélegezni, és légszomja sem csillapodott tőle.
- Ússz! - bugyogta vissza a pap a levegőből, két tempó között. Az egész olybá tűnt, mint valami súlyos ebédet
követő álom, melyből Terep rendszerint sietve az ébredés mellett dönt.
- Hogy... - hörögte, majd szerencsétlenül kapálózni kezdett.
- Csukd le a szemed, és ússz! Vízben vagy, higgy nekem! - hallotta Berto hangját, de ezúttal az elméjében.
Kétségbeesve engedelmeskedett, de a kapkodása csak akkor szűnt meg, amikor megérezte, hogy megsűrűsödik a
levegő körülötte. Végül sikerült a felszínre rúgnia magát, de ekkor már fekete csillagokat látott. Aztán egy kar
ragadta meg, és tartotta erősen a víz felett.
Lám, hát tényleg van kéz a köpeny alatt -f gondolta Terep, de hangosan csak ennyit mondott. - Köh-szöh-nöhm.
A hal ebben a pillanatban továbbúszott, és ők egy huppanással újra a lehullott tűlevelek között találták
magukat.
- Azt hiszem, mégis Jobb lesz, ha megpróbáljuk kikerülni a Könyvet, és egyenest a Kereszthez megyünk - vélte
Terep.
- Bolond egy hely ez az Abÿrnoss. Jó lenne, ha elmondanád, hogy milyen szörnyűségek várhatnak még ránk -
rendezgette a ruházatát Berto.
- Őszintén megvallva... - kezdte volna Terep, dea pap gondolatai már másfele jártak.
- Semmi baj, én is igazán felkészülhettem volna. Meg hát, hallottam is furcsa dolgokat felőletek. De tudod,
ebből az esetből is megtanulhattunk valamit.
- Igen, például, hogy a halat kár leengedni a tányérról.
-Azt, hogy mindegy milyennek látod a valóságosa megfelelő dolgot kell hinned róla, hogy el ne veszejtsen. Ígérd
meg, hogy nem próbálkozol a megtérítésemmel. - Ezt nem ígérhetem meg,tiltja a hitem..
- Biztos voltam benne - sietett előre lemondóan Terep.
- Nem akarod inkább megköszönni az Úrnak, hogy megmenekültünk?
- Megmenekültünk volna? - morogta halkan hálaima helyett az erdőmester.
 Mindent megtettek, hogy kikerüljék a Könyvet, de a térség határán mégiscsak el kellett menniük. Terep
kivételesen jól vezetett, így egyszer csak ott álltak a terület sarkán, egy dombtetőn, és a döbbenettől mozdulni
sem tudtak.
A határt itt szaggatott vonal jelezte - de nem csak a térképen. Ameddig a szem ellátott, a mezőn szaggatottan
nem nőtt növény, a sziklában szabályosan vájt üregek sorozata vonult végig, a folyóban tégla alakú kövek jelezték
a határvonalat, és az egész kísértetiesen pontos volt. Gyorsan megegyeztek abban, hogy nem lépnek rá a különös
jelölésre, mert ki tudja, milyen módon felelnének meg határkőnek. Végül Berto nyögte ki először:
- Terep, lehet, hogy őrültnek tartasz majd. Én azt hiszem, hogy benn vagyunk. Benn a térképben.
- Nocsak. Nem is rossz valakitől, aki mindent az istenétől vár.
- Te tudtad?
- Már egy ideje. Emlékszel a majom almafájára? Az a fa nem él meg Abÿrnossban. A majomról nem is beszélve.
Sőt, vörösfenyőerdők sincsenek.
- Miért nem szóltál eddig?
- Akárhogy is, a hely, amit keresel, ott lesz, ahol a térkép mutatja. Vagyis éppen ott vagy, ahol lenni akarsz, csak
nem tudtad, hogy hol akarsz lenni; Miben segített volna, ha tudod?
- Hmm, de akkor... már értem! Amikor az angyal a keresztre mutatott, és azt mondta, hogy itt találom meg, akit
keresed, akkor igazából a térképre gondolt..
- A térképre is. És a pártfogoltad sem szökött meg a börtönből, épp csak a vágyat teljesítve beléphetett ide. Azon
sem lennék meglepve, ha a térkép is a démonok keze munkáját dicsérné.
- Teremtőm! Úgy beszélsz róluk, mintha' a szomszédok lennének. .. - Berto gyorsan elhadart egy imát. - Hogyan
kerülünk majd vissza a... valóságunkba?
- Én még nem tudom, de te majd nyilván Urad kegyelméből...

A keresztet a szomszéd hegy tetején jelezte a rajz. Mire arra is felértek, Terep erősebben támaszkodott a
botjára, mint az egy fiatalember esetében ildomos lett volná. A fent elébük táruló látvány akár lenyűgöző is
lehetett volna, csak épp nem abban a helyzetben, és nem a számukra.
Egy lépésnyi sávban fegyverek és ékszerek garmadája hevert, szinte kizárólag nemesfémmel és drágakővel
díszítve. Tükrök, érmék, evőeszközök egészítették ki a gyűjteményt Nemsokára kiderült, hogy várakozásuknak
megfelelően még három hasonló sáv alkotja a keresztet Terep közben eldöntötte, hogy sosem rajzol többet
tréfából Kincs szimbólumot másolt térképekre. Lassan haladva szemlélték a csillogó tárgyakon mozgó torzított
képeiket, a kereszt közepén pedig...
- Egy gödör - közölte fáradtan az erdőmester.
- Szép mély.
- És sötét. - Távoli hahota hallatszott a kútszerű gödör mélyé¬ről. - Az embered lehet odalenn. Megpróbálod
kicsalogatni? - dőlt hanyatt a földre az erdőmester.
Berto töprengett egy keveset, majd rákezdte ardúnul:
- Gatis testvérem! Megbocsátok neked. Térj vissza velem a gyülekezetbe. - De a kacagás nem szűnt meg. - Ez így
nem lesz jó. Ugyanazt a hibát készülök elkövetni újból - rázta meg fejét a pap, majd újra kiáltott: - Gatis testvérem!
Kérlek, bocsáss meg, hogy megbocsáthassak!
A visszhang elhaltával a nevetés abbamaradt. Nem sokkal később egy fénylő tekintetű nemesúr emelkedett ki a
gödörből.
- Megbocsátok. Igen... megbocsátok - intett Berto felé - földmocskos kezeivel.
- Jöjj velünk haza!
- Igen. Igen, haza - hebegte Gatis zavartan. - De előbb összeszedek pár emléket! - És már indult is egy nagyobb
halom díszes fegyver irányába.
- Nem! Nem viszünk magunkkal semmit, megértettél Gatis testvér?
- Értem. Igen. Értelek - bólintott kisvártatva a kárhozott, szemét erőszakkal fordítva el a látványtól.
- Terep, nem mondtál te akkora bolondságot, mint gondolod. Valóban csak az Úr akaratából juthatunk haza.
Higgyünk benne, hogy azúr hazarepít bennünket, és akkor úgy is lesz. Rituáléként pedig most széttépem a
térképet.
- Hohoho, azt nekem ígérted - játszotta Terep a felháborodottat,
- Ez igaz. Megbocsátasz nekem, amiért megszegem a szavam?.
- Legyen .
- Nos, akkor imádkozzunk az Úrhoz és az ő angyalaihoz, hogy emeljenek bennünket magukhoz, és találják meg
a mi helyünkét, ahol legjobban szolgálhatjuk a mennyek országát...
Berto ekkor színpadias mozdulattal kettétépte a sárga papirost, és egy pillanattal később Terep teljesen egyedül
maradt. Elcsigázott dühében már a botját rázni sem maradt ereje.
 Legközelebb egy évvel, később találkoztak a szépséges Catella egyik jó hírű vendéglőjében. Az emberek
odakinn az éjjeli tüzek felállításán szorgoskodtak, amikor megpillantották egymást a lángok remegő fényében.
Berto már nem a régi köpenyét hordta, hanem rengeteg bársonyt tengernyi ékszerrel, amik furcsa fényben
játszottak, miközben helyet foglalt. Terep pedig mintha vesztett volna becses súlyából - de már megfogadta, hogy
visszaszerzi, ami az övé.
- Ez igen: Berto bíborost Ez valami magas rang, ugye? - nyújtotta kezét Terep mosolyogva.
- Kérlek, légy tekintettel erre a rangra, a helyszín kedvéért. A kézcsókhoz kivételesen nem ragaszkodom -
lapogatta meg visszafogotton Berto. - Hamar megtettek bíborosnak, miután megérezték, hogy angyal áldását
hordozom. No, de mesélj! Azt már tudod, én miért kerestelek meg bennetek... de mi szél hozott most téged?
Talán mégis feltámadt benned az igaz hit?
- Nem egészen. De közben együnk!- kacsingatott Terep vissza a libamájra. - Talán emlékszel a Könyvre a
térképen. Visszamentem oda. Sok kalandos dolog történt, de a lényeg, hogy végül rátaláltam egy könyvtárra, ahol
ruhátlan szépségek teljesítették a betévedők minden kívánságát...
- Fizetek neked még egy tálat, de cserébe azt kérem, ne próbáld színezni a történetet! - kacagott a bíboros.
- Tanultam pár dolgot a mágikus szimmetriákról. Gondoltam, ha egy térképet követve jutottam arra a helyre,
akkor talán egy másikat követve kijuthatok onnan. Kerestem egy Abrÿss térképet, annak segítségével végül
tényleg sikerült Naisur egy erdejében felbukkannom.
- Elég sokáig tartott, míg végül meglátogattál.
- Nem egészen. Először nem akartam elmondani, különben is lehet, hogy nem jelent semmit.
- Micsoda?
- Nem volt olyan egyszerű a dolog, mint elsőre hangzik. A könyvtárban hónapokig hiába kutattam valami Abrÿss
térkép után. Szinte az egész óriási épületet átnéztem, mire végül találtam egyet. – Terepnek muszáj volt
felhörpintenie a sörét, mielőtt kibökte volna: - A Pokol címszó alatt.

J. Goldenlane – Sÿtisi történet

Amikor Aramento belépett a szobájába, azt kellett látnia, hogy egy csinos, fiatal hölgy ül a kereveten, magasra
húzott szoknyával, és éppen a lábfejét masszírozza.
- Bocsánat! - nyögte zavartan a férfi, és azonnal visszalépett, majd tüzetesen megvizsgálta a szobaszámot.
Stimmelt.
Még értetlenül körbenézett a folyosón, de a megfelelő emeleten volt; Négy holdnapja lakott itt, a Hét Forrás
panzióban, sziklaszilárd bizonyossággal érezte, hogy nem tévedt el, ez az ő szobája. Ezen megállapítással
felvértezve ismételten belépett.
A nő még mindig ott ült a kereveten. Már lesimította szoknyáját, de topánkáit még nem vette vissza, mezítelen
lábujjain messze csillogtak az aktuális divat szerint aranyfényűre festett körmök. Fehér selyem ruhája a legfrissebb
módi szerint mélyen dekoltált volt, és arannyal hímzett. Szintén aranyszín haja kedves tincsekkel fogta körbe
csinos, festett arcocskáját.
Aramento épp csak fél szemmel merte mindezt felmérni, aztán lesütötte a tekintetét.
- Üdvözlöm, gyönyörű hölgy! - hajolt meg illendő módon. - Bocsánatát kell kérnem, hogy megzavarom, de attól
tartok, ez az én szobám!
 - Reméltem is, hogy így van! - kacagott fel a dáma, majd baráti leereszkedéssel még hozzátette:
- Nagyfokú illetlenségre vallott volna, hogy ön csak úgy belép egy idegen szobába, kopogás nélkül! De ha ez a
lakosztály az öné, akkor természetesen megbocsátom eme apró malőrt! – mosolyodott el kedvesen.
Aramento elképedt a nő szemtelensége hallatán.
- Önnek mélységesen igaza van, szépséges hölgyem, ám engedje meg, hogy értetlenségemet fejezzem ki. Ha
ez az én szobám, akkor ön vajon mit keres itt?
- Hát természetesen önt! Nem hinném,hogy holmi végtelen agyafúrtságra lett volna szüksége, hogy erre magától
rájöjjön, uram! Bár ne érezze úgy, hogy ostobasággal, vagy esetlegesen egyszerű gondolkodással vádolnám, ez
távol álljon tőlem! - mosolyodott el ismételten a hölgy majd felpattant, odalépett az ablak előtt álló kisasztalhoz,
és leemelte róla a szépen metszett, jóféle vörösborral teli kristálypalackot.
Végtelen kecsességgel töltött az üveg mellett álló két pohárba, majd felkapta őket, és Aramento elé sétált. Mit
sétált, szinte táncolt! Csípője érzékién ringott karcsú lába felett, melyet alig takarva lengett körbe ruhájának
könnyű, habfehér selyme.
Aramento nyelt egyelt, és erővel fordította tekintetét a hölgy arcára
- És megtudhatnám, hogy mivégre tisztel meg látogatásával?
- Eh, Uram, ön már elfelejtett engem? - kérdezett vissza kacéran a dáma, és a zavarában még tiltakozni is
elfelejtő férfi kézébe nyomta az egyik poharat.
- Tán ismernénk egymást? - tapogatódzott óvatosan Aramento.
- Összetöri a szívem, ha azt mondja, nem emlékszik rám! - búgta a hölgy, majd kortyolt egy aprót a pohárból,
aztán nyelvét körbefuttatta festett ajkain. Mindezek után, ügyet sem vetve az őt bámuló férfira, visszatette a
poharat az asztalkára, és megigazgatta aranyszín tincseit.
A férfi értetlenül szemlélte, de nem sikerölt felidéznie, vajon hol találkozhattak.
- Végtelenül sajnálom, hogy csalódást kell önnek okoznom...
- Csitt, ne tovább! - kulcsolta össze, kézét a keblei felett a hölgy, és színpadiasan felszegte fejét. Meghalok, ha
elfelejtett!
Aramento ezt erős túlzásnak érezte, ám mielőtt ennek hangot adhatott volna, a hölgy a nyakába borult, és
szorosan átölelte. Épp csak félre tudta előle rántani a poharat, abból így is kilöttyent a vörös nedű, természetesen
egyenesen a szőnyeg közepére.
Mit fog szólni a szobaasszony, gondolta Aramento egy kurta pillanatra, aztán rádöbbent, hogy van ennél
égetőbb problémája is, például a nyakában csimpaszkodó dáma.
- Rosszul van, hölgyem? Szalajtsak tán gyógyítóért? - érdeklődött, miközben igyekezett az asztalka fáé oldalazni,
ahol végre letehette az üres poharat.
Eh, az én szívem fájdalmára nem gyógyír a repülősó!
- Tán egy vizes borogatás... - próbálkozott tovább Aramento kétségbeesetten, és megpróbálta lefejteni magáról
a hölgyet.
A karcsú kezek szorosan ölelték, hogy levegőt is alig tudott venni.
- Ha megfojt, bizonyosan nem tudok segíteni! - tolta el magától a hölgyet. - Ha pedig nem bír megállni a lábán,
kérem jöjjön, ott a dívány, oda lefekhet!
- Lefeküdni? Remek ötlet! - csillant fel a hölgy szeme, és egy váratlan mozdulattal elgáncsolta áldozatát.
Aramento szólni sem tudott, miközben hanyatt vágódott a csúszós parkettán. Alaposan beverte a fejét, hogy
megszédült, de még ez sem tántorította el szándékától; szerette volna a diplomácia adta kereteken belül
megoldani a problémát, és megszabadulni a nevenincs hölgytől, aki immár rajta feküdt.
- Asszonyom.
- Még lány vagyok!
- Kisasszony, ez esetben különösen nem értem viselkedését! - tiltakozott hanyatt fekve. - Mit akar tőlem?
- Ó, hát nem világos? $ hajolt fölé a hölgy, hogy napszőke tincsei a férfi arcába hullottak. Mélybarna szemében
arany lánggal izzott valami, ami heves aggodalommal töltötte el Aramento szívét.
- Ha nem haragszik, nem szeretnék közönséges módon találgátasokba bocsátkozni - kísérelt meg hátrébb
húzódni, ám mindhiába igyekezett eggyé válni a padlóval, a hölgy szorosain hozzátapadt.
- Hát nem jött rá, mit akarok? - búgta közvetlen közelről. - Oly végtelen csalódást okozna ezzel, hogy...
- Tudom, belehal, és közben megfojt, majd elgáncsol! De higgye el, ennél lentebb már nem kerülhetünk! És
lenne oly kedves nem beletérdelni a... a combomba? - szisszent fel Aramento, miközben megpróbálta a kezével
eltolni magától a hölgyet. .
Az hirtelen mozdulattal felült, és lábait szorosan a férfi csípője köré fonta.
- Tán nem tetszem? - vette fel a fejét, és megoldotta a dekoltázst.
- Eszemben sem volt megkérdőjelezni az ön szépségét, gyönyörű hölgyem.
 - Eh, ne akarjon kedveskedni, ne pazarolja hazug bókokra az időt! - csattant fel a nő. - Mondja a szemembe,
milyen,ek lát!
- Hmm... céltudatosnak- jegyezte meg félénken a férfi, és felhagyott a szabadulási kísérletekkel.
A hölgy elérzékenyülve elmosolyodott.
- Ó, ez az nyíltság, őszinteség, mily ritka kincs ez napjainkban! Csodás férfi vagy! - sóhajtott fel, és előre dőlt,
hogy megcsókolja áldozatát.
Aramento ijedten hátrarántotta a fejét, de csak annyit ért el vele, hogy jól beverte a padlóba. Aztán hosszan, és
meglehetősen egyoldalúan csókolództak, miközben a hölgy rutinosán kigombolta a férfi gallérját, majd hántani
kezdte lefelé zubbonyát és ingét
Aramento lelkében forrongtak az indulatok. Bár igen jó nevelést kapott, de arra nem készítették fel szigorú arcú
nevelői, hogy mit tegyen hasonló helyzetekben! Abban bizonyos volt, hogy nem tudja magáról lefejteni a hölgyet,
csupáncsak ha a nyers erőszak módszeréhez folyamodik, amit nem tartott nemes úrhoz méltónak. Megütni egy
nőt, minő skandalum! Nem, ezt nem teheti!
Így maradt a beletörődés. Végül is a hölgy kétséget nem hagyva kinyilvánította szándékát. Ha pedig egy dáma
óhajt valamit, akkor ő, mint úriember, nem habozhat azt megtenni! Igen, már csak ez okból sem lenne helyes, ha
tovább tiltakozna! Ez igen hamar meggyőződéssé érett benne, annál is inkább, mivel hogy a hölgy már az övét
oldotta meg.
Hát átfogta a nő derekát, hogy közelebb vonja és megcsókolja, mikor is valaki határozott kézzel bedörömbölt az
ajtón.
- Jaj, ezek bizonyosan a nagybátyám emberei! - sikkantott aprót a hölgy, és belekapaszkodott a férfi vállába.
- A nagybátyád? - kérdezte értetlenül Aramento, aki már éppen kezdett volna belemelegedni a helyzetbe, és
gyors volt számára a váltás.
- Ő a gyámom! - magyarázkodott a hölgy. - Mostanság némileg megneheztelt rám. Ő igen nagy súlyt fektet rá,
hogy erényes életet éljék!
- Nem lehet könnyű dolga - sóhajtotta megtörten a férfi, miközben megpróbált visszatérni a valóságba.
- Megölnek, ha így találnak!
- Ugyan, ez talán túlzás... —motyogta Aramento, ám a hölgy közbe vágott,
- Végünk van! - sziszegte, és szorosan a férfihoz tapadt, mintha tőle remélne oltalmat.
Odakint megismétlődött á dörömbölés, ha lehet, még határozottabban, mint az előbb.
- Egypillanat... oöö... most éppen öltözöm!- szólt ki Aramento, miközben megpróbált feltápászkodni a padlóról.
Igen kevés sikerrel, mivel a hölgy még mindig szorosan kapaszkodott belé.
- Azonnal nyissa ki! - kiabált kint egy érces férfihang.
- Rejts el! - könyörgött közben bent a hölgy.
- Tenném, ha lenne oly kedves leszállni rólam! - vágott vissza a férfi, és kezdett szép csendesen pánikba esni. Erre
minden oka megvolt, mivel éppen ekkor törték rájuk az ajtót. A fa ezer szilánkot vetve szakadt be, és kintről
benyomult három cifra öltözetű, minden bizonnyal nemes férfi. Hajuk hosszú fonatban lengett, oldalukon kard
csillogott versenyt a szemükben égő haraggal.
A hölgy szorosan Aramentohoz tapadt, fejét annak nyakába fúrta. A fiatal férfi kétségbeesetten próbálta
megőrizni a hidegvérét.
- Üdvözlöm önöket uraim! - mondta, miközben kisöpörte az arcából a nő haját. - Megértem, ha kétkedéssel
fogadják szavaimat, de higgyék el; nem árról van szó, mint amire gondolnak! - magyarázkodott, bár maga is
érezte, hogy ez gyenge volt.
A nemesek vezetője - középkorú, koromfekete hajú férfi szintén így ítélhette meg.
- Valóban, uram, engedje meg, hogy ezen kijelentését valótlannak bélyegezzük - jelentette ki hideg hangon, és
elővonta fegyverét. Két társa követte mozdulatát, Aramento pedig arra gondolt, hogy alig negyed órája még az
volt a legnagyobb problémája, hogy melyik csipke kézelőjét válassza az esti mulatsághoz.
Azóta alapjaiban rengett meg körötte a világ!
Jelen helyzetben legfeljebb azzal védekezhetett volna, hogy nem helyén való fegyvertelen embereket
megtámadni, de nem érezte magához méltónak eme utolsó mentsvárba menekülni. Így inkább behunyta a
szemét, és mozdulatlanul várta, hogy az idegen leszúrja:. A kurta pillanatok vésszel terhes évszázadoknál
is lassabban vánszorogták tova.
- Ezt nem tehetik! - csattant fel a hölgy hirtelen, és ezzel párhuzamosan felült, majd pár mozdulattal rendbe
szedte ruháját.
- Kérem kisasszony, lépjen hátrébb, és ne szóljon bele! Ha végeztünk, majd nagybátyjához kísérjük, akinek
feltehetőleg lesz pár szava a történtekhez! - válaszolta a nemesek vezetője.
- A nagybátyámnak semmi köze sincs hozzá, ha a vőlegényemmel találkozom, elvégre már nagykorú vagyok! -
ellenkezett a hölgy;
 A halált váró Aramento meghökkenten nyitotta ki a szemét. Micsoda? Vőlegény?
- Az úr valóban a kisasszony jövendőbelije? - kérdezte a nemesek vezetője; kardjának hegyét a még mindig
hanyatt fekvő férfi nyakához szorítva.
Hát... tulajdonképpen... bizonyos vonatkozásban... Igen - nyögte Aramento, az élé táruló látványból merítve az
erőt a hazugsághoz. Elképesztően csúfan nézett ki a nemes úr kardja a fiatal férfi perspektívájából szemlélve!
- Valóban?
- Valóban - ismételte kevés meggyőződéssel.
- És mikor lesz az esküvőjük?
- Hamarosan!
- Ó, majd, egyszer! 1 válaszolt egyszerre a hölgy és Aramento, majd gyorsan egymásra néztek.
- Majd később!
- Hamarosan! - helyesbítettek, ismét egyszerre.
A nemes megcsóválta a fejét.
- Nos; ne haragudjanak, de nehéz ezt hinnem! Szívesen részt vennék én azon az esküvőn! - rázta meg a
fejét. . Küldünk majd meghívót - felelte szolgálatkészen Aramento.
- Meggyőzőbbnek érezném, ha magukkal mehetnénk!
- Velünk?
- Igen! Én, és két barátom örömmel vennénk, ha elkísérhetnénk önöket! Igaz? - fordult társai felé, akik
engedelmesen és végtelenül komor arccal bólintottak.
- Márhogy... Mikor? - kérdezte bátortalanul Aramento. Rossz előélet kerítette hatalmában, mintha valami
nagyon mély vízesés felé tartana csónakja.
- Természetesen most!
- Most?!
- Gondolom, örül, hogy ily hamar elveheti eme pompás virágszálat! - mosolyodott el a középkorú nemes, majd
összevonta a szemöldökét. - Hiszen el akarja venni, nem? –
- De! - emelte fel védekezőn a kezét Aramento, és arra gondolt, hogy jobb lenne meghalni. Legalábbis
egyszerűbb, az bizonyos.
Ám immár nem visszakozhatott, a hullámok átcsaptak a feje felett. Szótlanul, és fehérré sápadva tűrte, hogy
felsegítsék, aztán ketten közre fogták, kikísérték. A harmadik, az idősebb úr a hölgynek nyújtotta a karját, de az
ifjú dáma gőgösen felemelt fejjel ellépett tőle, és Aramento mellé szegődött; bíztatóan megszorítva a kezét.
A fiatal férfi a lelkébe idézte, hogy nőt megütni szégyen, és szótlanul mént tovább.

A panzió hámló vakolatú, rossz szagú hátsó lépcsőházában mentek le. Odakint a szűk csatorna vize széles tolont
ringatott, kísérőik magyarázat nélkül segítették be őket. Az evezők a vízbe merültek, a csónak nekilendült, és
hamarosan már sebesen szelték a lomha hullámokat.
A Xalin Zork kolostorba mentek, melynek világi részében külön traktus állt azok rendelkezésére, kik
házasságkötésük megszenteltetésére keresték fel a szerzeteseket. A nemesek vezetője egyedül ment be, majd
rövid tárgyalás után visszajött.
- Szerencséje van, uram, a szerzetesek hajlandók azonnal a rendelkezésünkre állni.
- Mily remek - sóhajtotta Aramento, majd a halálba indulók elszántságával belépett a kolostorba.
Hamarosan előkerült egy világi írnok, és megírta az egyszerű szerződést, majd két szerzetes érkezett, és
celebrálták a szertartást. Mindössze egy intermezzo zavarta meg az eseményt, amikor - a ceremónia szerint
- Aramentonak nevén kellett volna szólítania menyasszonyát.
- Elnézést, kedvesem, ööö... hogy hívják? - kérdezte zavartan.
- Averris Iriana.
- Igazán szép név! - bókolt rutinból a férfi.. - Nevis Aramento, szolgálatára!
- Nekem öröm, hogy megismertem! - fejezte be a bemutatkozás kis szertartását Iriana zavartalan mosollyal.
- Nos - fordult vissza az elképedt szerzetes felé Aramento.-, akkor talán folytathatjuk.
És folytatták.

Már az estébe hajolt a nap, mikor kiléptek a kolostor kapuján. Köröttük csendesedő zsongással élte életét a
város. A - viszonylag - tisztességes emberek már hazafelé tartottak, az éjszaka ragadozói pedig még nem ébredtek
fel
- Nos, uram, örömünkre szolgált, hogy megismertük önt! - búcsúzkodott a három nemes szélesen mosolyogva,
ám mielőtt Aramento válaszolhatott volna nekik, Iriana karon ragadta, és elhúzta.
- Viszont látásra, uraim! - köszönt még kurtán, és aztán már nem méltatta őket szóra. Aramento, az újdonsült
férj, némán, gondolataiba mélyedten lépkedett mellette.
 Hamarosan kiértek a Fényfolyó sétányra. A sÿtisi mértékkel széles utcát egyik oldalról a Naria palazzo ablaktalan fala
határolta, a másik oldalon alacsony kőkorlát választotta el a csatornától, a mindenütt jelenlévő víztől.
Már a sétány felénél jártak, mikor Aramento megállt.
- Mi van, kedvesem? - kérdezte Iriana, és körbenézett, de semmi figyelemre méltót sem vett észre. Az út kihalt
volt, még a csatornát sem fodrozták erre járó csónakok.
- Elgondolkodtam. És módfelett kellemetlen következtetésekre jutottam.
- Ugyan, nem a világ vége, hogy összeházasodtunk! Magam sem örülök neki, de végül is, mit változtatna ez az
éltünkön? Még össze sem kell költöznünk! A következő sarkon egyszerűen elválunk, aztán pár holdnap múlva,
mikorra lecsillapodik nagybátyám haragja, már nyilván könnyedén felbonthatjuk a házassági szerződést, és kész! -
mosolyodott el kedvesen a nő.
- Gondolom, ez örömére lenne, hölgyem! - vonta össze szemöldökét Aramento, és szorosra kulcsolta kezének
szorítását a dáma karján. Ám magam még igényt tartanék előbb egy magyarázatra.
- Magyarázatra? Nem értem. - csodálkozott a nő; de ekkor férfinál betelt a pohár.
Kurta mozdulattal lökte arccal a falhoz, fél kézzel odaszorította, másik kezével a nyakára fogott.
- Mire volt jó ez a színjáték? Miért rendezte úgy, hogy össze kelljen házasodnunk? Mire kellek én önnek, drága
feleségem! - sziszegte a fülébe.
- Eh, engedjen, modortalan fráter! És ne aggódjon, maga; semmire sem kell nekem! - vágott vissza Iriana.
Aramento lassú, mozdulattal engedte el. Nem hitt neki, sőt, még abban sem volt biztos, hogy a nő nem ránt
fegyvert, valahonnan, ruhája rejtekéből. Ám mar ez sem érdekelte. Mindent mindegynek érzett, hisz bizonyos
szempontból élete alig fél órája mondott, tökéletes csődöt.
- Köszönöm - mordult fel a nő. Nem rántott fegyvert, nem akart ölni. Megigazgatta a nap megpróbáltatásai által
feldúlt hajkoronáját, elrendezgette ruhája fodrait, majd mikor már nem húzhatta tovább az időt, a férfi szemébe
nézett.
- Valóban van egy nagybátyám - kezdett magyarázkodásba. - Épp csak meghalt a múlt holdnapban. Sosem
szeretett igazán, ám ennek leginkább a végrendeletében adta jelét. Nagy összeget hagyott rám, azzal a feltétellel,
hogy elveszek egy quaboai bugr... ööö... nemest. A határidő sürgetett, hát nem tehettem mást, megrendeztem ezt
a játékot. Bíztam benne, hogy így nem kell majd osztoznom azzal az illetővel, aki feleségül vesz. Ez ugyan nem így
alakult, de nem baj , a lényeg, hogy összeházasodtunk. Hajlandó vagyok az örökség akár tizenöt százalékát is
önnek adni, az önt ért megpróbáltatások kárpótlására - tette meg végül ajánlatát.
Aramento felvont szemöldökkel hallgatta végig.
- Ennyi az egész? Ezek szerint én nem lennék több ebben a játékban, mint azon quaboai fickó, akit elvett, hogy
megszerezze örökségét? - kérdezett rá hitetlenkedve.
- Valóban - bólintott a nő.
A férfi lassan megrázta a fejét, aztán felkacagott, őszinte, szívbéli jókedvvel.
- Mi van?
- Csupán csak egy aprócska probléma, szép hölgyem! - tárta szélesre karját, nehezen, visszafogva jókedvét. - Én
nem vagyok quaboai! Sÿtisi vagyok, ezer generációra visszamenőleg, minden ősömmel egyetemben! ,
- Ez nem lehet! - kiáltott fel a nő.
- Ugyan, gyönyörű, hölgyem, ne Kételkedjen szavamban! Gondolja, hogy egy quaboai bugris képes lett volna ily..
elegáns módon elviselni ezen nap megpróbáltatásait? Ez fáj legjobban mindazon sebek közül, melyeket rajtam
ejtett! - húzta ki magát büszkén.
- De hát jól utána jártam az ön származásának! Megfizettem a portást a Hét Forrásban, aki bizonyítékot hozott
rá, hogy a negyedik emeleten, a negyvenhatos szobában égy quaboai nemes szállt meg!
- Valóban, hölgyem, ez így volt, egészen a tegnapi napig, mikor is szobaszomszédom, az egyszerű lelkű Tiss
megkért, hogy cseréljünk lakosztályt. Zavarta á hálószoba utcára nyíló ablaka. Túl zajósnak találta Sÿtis pezsgő
éjszakáját! Én meg megszántam, és, elcseréltem vele a szobámat. Ennyi a történet, gyönyörű hölgyem! És
bocsássa meg, hogy élek! - hajolt földig, de nem tudta visszafogni a szája szélén játszó mosolyt.
A dáma dermedten állt, majd lassan elöntötte arcát a fájdalom, ahogy megértette, hogy vesztett. A cél előtt alig
egy lépéssel!
- Ó, átkozott sors! - emelte: az ég felé karját, majd a csatorna menti korláthoz lépett, és lerogyott rá. Arcát
kezébe temette, testét hangtalan zokogás rázta meg.
- Ugyan, gyönyörű hölgyem, ne adja fel. - ült mellé Aramento, és átkarolta vállát. - Ön, ki oly remekül játszott,
oly szép hálót font, melybe épp oly ostobasággal szaladtam bele, mint ahogy a tavak halait merik ki ezerszám a
halászok! Hisz még semmi sincs veszve! Mikorra kell megházasodnia?
- Holnap délben kell egy hivatalnok előtt bizonyítanom, hogy elvett egy quaboai nemesúr - nézett fel a nő,
aranybama szemében könnyek csillogtak.
 - Nos - húzta ki magát Aramento tettre készen. -, ez esetben még egy egész éjszakánk van, hogy örökbe
fogadtassam magam egy quaboai úrral!
A dáma szeme tágra nyílt a csodálkozástól.
- Gondolja... Gondolja így kijátszhatjuk a végrendeletet?
- Bizonyos nem vagyok benne, de bolondok lennénk nem megpróbálni! - fogta kézen a férfi. - Szerencséje van
velem, azon szempontból legalábbis, hogy szüleim a múlt esztendőben meghaltak, így végül is árva vagyok, bár
nagykorú. Am ennek ellenére miért ne kereshetnék egy atyai pártfogót, nemdebár?
A hölgy halovány mosolyra húzta száját, majd gyorsan elővette kendőjét, és felszárította könnyeit, mielőtt azok
elmázolták volna arcfestését.
- Ez valóban jó ötletnek tűnik, uram! Ön mindig ily ügyesen leli meg a jog kusza útvesztőjében a kiskapukat? -
bókolt.
- Sÿtisi vagyok, gyönyörű hölgyem! És most jöjjön, hosszú, munkával teli éjszaka vár még ránk. .
- Valóban, férjuram! - pattant talpra a nő. Aramento a kezét nyújtotta neki, aztán elindultak a szürkületben, a
kihalt sétányon.
- Sok pénzről van. szó?- kérdezte még a férfi.
- Rengeteg pénzről...
És felizzott köröttük a csillaglámpások sziporka fénye.