Dr.
Sólymos Rezső erdőmérnököt a M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a le­
v e l e z ő tagjává választotta. A hírt az E l . elmúlt évfolyamának 190. o l ­
dalán olvashattuk. A z ezt követő lapszám v e z é r c i k k é b e n dr. Sólymos
Rezső összefoglalta gondolatait az erdőgazdálkodás jelen gondjaival
és a j ö v ő kihívásaival kapcsolatban. Székfoglalójáról az októberi lap­
szám adott hírt, felhíva a figyelmet az ott elhangzottakra.
Életútjáról, céljairól, a szakmáról ad hitvallást.
S o k ö s s z e t e v ő j e van a n n a k , h o g y
e r d ő m é r n ö k lettem és m é g több, h o g y
szakmai p á l y a f u t á s o m l e g n a g y o b b ré­
szét az erdészeti kutatás területén töl­
töttem. A g y ö k e r e k egy kis Vas m e ­
gyei faluba v e z e t n e k vissza, a m e l y n e k
az elemi népiskolájában c s u p á n két ta­
nító oktatta a „ b e t ű v e t é s " , a s z á m o l á s
és a többi „ a l a p t u d o m á n y " m e g i s m e ­
résére a p a l a v e s s z ő s - p a l a t á b l á s kis m a ­
gyarokat. S z ü l e i m voltak e z e k a taní­
tók, akik igazi n é p t a n í t ó k é n t a falusi
e m b e r e k gondját-baját i n t é z t é k , n e m
lévén m á s „ í r á s t u d ó " e m b e r a k ö z s é g ­
ben. Az őrségi e r d ő k levegője töltötte
meg a tantermeket, ahol az erdőről és
a fák s z e r e t e t é r ő l m e g k ü l ö n b ö z t e t e t t
tisztelettel beszélt a tanító, a h o v a e s ­
ténként n é p d a l o k a t é n e k e l n i , színdara­
bot tanulni j ö t t e k össze az erdőn dol­
gozó lányok, l e g é n y e k .
É l e t e m egyik l e g n e h e z e b b útja volt,
a m i k o r a kis falusi i s k o l á b ó l tízévesen
bekerültem a szombathelyi Premontrei
Szent N o r b e r t G i m n á z i u m b a . A fákról
és az e r d ő r ő l a g i m n á z i u m b a n m é g
több szó esett. C s e r k é s z p a r a n c s n o k u n k
m e g k ö v e t e l t e , h o g y az e r d ő élővilágá­
ban e g y r e o t t h o n o s a b b a n m o z o g j u n k .
Játszva n e v e l ő d t ü n k a t e r m é s z e t szere­
tetére, a m a d a r a k és fák m e g b e c s ü l é ­
sére. E z e k m e g h a t á r o z ó a k abban is,
hogy az e m b e r é l e t é n e k n a g y állomá­
sai után (elemi iskola, érettségi) a nagy
váltó arra a v á g á n y r a állítsa t o v á b b i út­
ját, m e l y e t már p á l y á n a k , h i v a t á s n a k
nevezünk. Ennek köszönhető, hogy
felvételi vizsga és e l b e s z é l g e t é s nélkül
elsőként vettek fel 1947-ben a József
nádor M ű e g y e t e m B á n y a - , K o h ó - és
E r d ő m é r n ö k i Karára, S o p r o n b a .
• Melyek voltak a kedvenc tárgyaid?
Az e g y e t e m i t a n u l m á n y o k az E r d ő ­
m é r n ö k i K a r o n az a l a p o z ó t a n t á r g y a k
után biológiai, m ű s z a k i és -ökonómiai
c s o p o r t o k b a foglalhatók össze. N e m ­
csak a biológiai, h a n e m a m ű s z a k i tan­
tárgyakat is k e d v e l t e m . T a l á n ezt iga­
1961 k ö z e p é n az E r d é s z e t i T u d o ­
zolja, h o g y az o k l e v é l m e g s z e r z é s e
után a biológiai jellegű E r d ő m ű v e l é s -
t a n i és a m ű s z a k i j e l l e g ű E r d é s z e t i
Építéstani T a n s z é k e k r e h í v t a k tanárse­
g é d n e k . A soproni e g y e t e m főbejára­
tánál sétálgatva t ö p r e n g t e m azon, h o g y
m e l y i k tanszéket válasszam, a m i k o r az
egyik k e d v e s p r o f e s s z o r o m m e g s z ó l í ­
tott. M i k a további terveid? - k é r d e z t e ,
e l m o n d t a m neki a tanársegédi lehető­
ségeket. Válasza: „Meg ne lássalak
s e m a kutatói, s e m az oktatói pályán
addig, a m í g legalább 10 (!) év e r d é ­
szeti gyakorlatot n e m szerzel." E z u t á n
sietve u t a z t a m S z o m b a t h e l y r e , ahol ki­
neveztek a Szentgotthárd-Rábagyar­
m a t k ö r n y é k i erdőterületre. T í z eszten­
dőt töltöttem a gyakorlati e r d ő g a z d á l ­
k o d á s b a n . E z a 10 é v e s gyakorlat ma­
gabiztossá tett a kutatói p á l y á m o n is.
N e m volt s z ü k s é g e m arra, h o g y elve­
imet feladjam. É r e z t e m , h o g y a gya­
korlat b á r m i k o r visszafogad. E z segí­
tett h o z z á a h e l y e s k u t a l á s i t é m a - v á -
lasztáshoz, a kísérleti területek m e g f e ­
l e l ő helyen és m ó d o n való létesítésé­
h e z is.
• Hogyan kezdődött szakmai munkás­
ságod?
Erdészeti ü z e m vezetését k ö z v e t l e ­
nül az oklevél m e g s z e r z é s é t k ö v e t ő e n
bízták r á m . M á r a gyakorlati időszak
kezdetén kísérletezni k e z d t e m az újon­
nan létesített erdészeti c s e m e t e k e r t e k ­
ben v é g z e i t m i k o r r h i z a „ á l l o m á n y á ­
n a k " g a z d a g í t á s á v a l . Ezzel a témával
j e l e n t k e z t e m 1952-ben kandidatúrára.
A m i k o r az e r d ő g a z d a s á g i k ö z p o n t b a n
felajánlották az e r d ő m ű v e l é s i vezetői
b e o s z t á s t - e l f o g a d t a m . 5 0 ezer ha er­
d ő m ű v e l é s é n e k irányítása n e m volt
k ö n n y ű lecke. Itt nyílott l e h e t ő s é g e m
arra is, h o g y az erdőnevelési és fater­
mési k í s é r l e t e k e t j e l e n t ő s e n kibővül­
hessem. Szakmai munkásságom első
s z a k a s z a 1951-ben k e z d ő d ö t t és 1 9 6 1 -
ig tartott.
m á n y o s Intézethez kerültem tudo­
m á n y o s o s z t á l y v e z e t ő n e k . Az új fel­
a d a t o k e g y i d e j ű m e g i s m e r é s e mellett
e l k é s z í t e t t e m az e g y e t e m i d o k t o r i
disszertációmat, amelyet 1962-ben
v é d t e m 'meg, a m i k o r az erdészet terü­
letén m é g n a g y o n kevesen rendelkez­
tek e g y e t e m i doktori c í m m e l . Abban
az időben e n n e k a mainál j e l e n t ő s e b b
súlya volt. 1966-ban lettem a m e z ő ­
gazdasági tudományok kandidátusa.
E r r e az időre n e m c s a k az egész or­
s z á g b a n sikerült kiépíteni kutatásaink
kísérleti bázisát, h a n e m itthon és rész­
ben már külföldön is „ v a l ó s á g o s " és
nem kinevezett t u d o m á n y o s osztályve­
z e t ő n e k i s m e r t e k el.
A h a r m a d i k szakasz jellemzője az
igazi „kutatási n a g y ü z e m " volt. E n n e k
f o l y a m á n kineveztek t u d o m á n y o s fő­
osztályvezetővé a Fenyőtermesztési
Főosztály élére. A termelési rend­
s z e r e k a m e z ő g a z d a s á g b a n egyre na­
g y o b b tért nyertek. Az erdészetben a
f e n y ő - és a n y á r t e r m e s z t é s területen
ígérkezett h a s o n l ó m e g o l d á s o k r a jó le­
h e t ő s é g . E z e k országosan hasznosítha­
tó új t u d o m á n y o s e r e d m é n y e k elérését,
valamint a mezőgazdasági tudomá­
nyok doktora fokozat megszerzését
tették l e h e t ő v é ( 1 9 7 2 ) . Az erdészeti
kutatás irányai, m ó d s z e r e i és szervezé­
se t é m a k ö r é b e n készítettem újszerű ja­
vaslatokat azért, h o g y az ún. „új gaz­
daságirányítási r e n d s z e r " kedvezőtlen
hatásait a h o s s z ú lejáratú erdészeti kí­
sérleteket illetően ellensúlyozzuk. Az
irányításommal m ű k ö d ő tudományos
főosztály kutatói e g y m á s t követően ér­
tek el újabb k u t a t á s i e r e d m é n y e k e t ,
m e l y e k révén ez az. intézeti szervezeti
e g y s é g itthon és külföldön n ö v e k v ő el­
i s m e r t s é g r e tett szert. Ezzel egy időben
k í v á n t a k g o n d o s k o d n i az illetékesek az
Erdészeti T u d o m á n y o s Intézet nyugdíj
előtt álló főigazgatójának utódlásáról.
Utódként a M É M Erdészeti F ő o s z ­
tályának akkori vezetőjét jelölték, akit
ezért áthelyeztek az E R T I - b e , e n g e m
pedig az ő h e l y é r e a M É M - b e . Sok ví­
v ó d á s után az E R T l - b e n kialakult ked­
vezőtlen h e l y z e t miatt „ t ö r ő d t e m " bele
a b b a , h o g y a kiépített kutatási bázis
k ö z v e t l e n irányítása helyett „közvetet­
t e n " folytassam ezeket a kísérleteket.
A M É M - b e n történt szervezetfejlesztés
k ö v e t k e z t é b e n Erdészeti és Faipari F ő -
osztályt h o z t a k létre, a m e l y n e k a v e ­ M T A Agrártudományok Osztálya Er­ mesztéssel kapcsolatos eredményeket.
zetésére 1983-ban k a p t a m m e g b í z á s t . dészeti Bizottságában a korábbiaknál A z O r s z á g o s Erdészeti E g y e s ü l e t Er­

A n e g y e d i k s z a k a s z 1983-ban kez­ n a g y o b b kapacitással vállaltam felada­ dőművelési Szakosztályát vezettem és

dődött. A m i n i s z t é r i u m i m u n k a az er­ tokat. 1 9 9 4 - b e n e l ő s z ö r é s 1 9 9 7 - b e n 1980-ban m e g v á l a s z t o t t a k „ A z E r d ő "

dő-, a vad- és a fagazdaság s z é l e s e b b ismételten m e g v á l a s z t o t t a k az erdészet c í m ű s z a k m a i folyóirat főszerkesztőjé­

körű áttekintésére nyújtott l e h e t ő s é g e t a k a d é m i a i köztestületi tagjai k ö z g y ű ­ vé.

h a z a i és n e m z e t k ö z i síkon egyaránt. lési k é p v i s e l ő j ü k n e k , 1996-ban az Er­ Negyedik szakasz. E b b e n a szakasz­

A z újabb kutatási e r e d m é n y e k g y a k o r ­ dészeti Bizottság e l n ö k é n e k . A S o p r o ­
lati alkalmazását az ágazat e g é s z terü­ ni E g y e t e m E r d ő m é r n ö k i K a r á n v á l t o ­
letén s z o r g a l m a z t a m . E b b e n a s z a k a s z ­ zatlanul tartottam e l ő a d á s o k a t , az
ban é v e n t e több külföldi ú t r a nyílt l e ­ Egyetemi Szenátus és a Habilitációs
hetőség. A z erdészeti kutatás helyzetét Bizottság tagjává v á l a s z t o t t a k é s évről
és a k u t a t ó i n t é z e t e k m u n k á j á t vala­ évre részt v e t t e m az Á l l a m v i z s g a B i ­
mennyi meglátogatott á l l a m b a n tanul­ zottság m u n k á j á b a n . Tudományos pá­
m á n y o z h a t t a m , í g y n e m c s a k az. i s m e ­ lyafutásom, egész életpályáin legna­
reteim, h a n e m a n e m z e t k ö z i k a p c s o l a ­ gyobb elismerése az volt, amikor 1998
taim is j e l e n t ő s e n b ő v ü l t e k . Az. i d ő ­ májusában az MTA levelező tagjává
szak elején lettem a z E r d é s z e t i és F a ­ választottak, majd ugyanennek az év­
ipari E g y e t e m c í m z e t e s tanára, majd nek a júliusában a Soproni Egyetem
az E g y e t e m i T a n á c s tagja. A z e r d ő m ű - Tanácsa „Dactor Honoris Causa" ki­
veléstan é s a faterméstan oktatásába tüntetésben részesített.
rendszeresen tartott e l ő a d á s o k k a l és a
• Melyek szakmai munkásságod jel­
kísérleti területek helyszíni b e m u t a t á ­
lemző irányzatai, eredményei?
sával k a p c s o l ó d t a m b e . K ö z b e n m e g ­
választottak az E r d é s z e t i K u t a t ó i n t é z e ­ Az első szakasz. A legfontosabb
tek N e m z e t k ö z i Szövetsége egyik e r e d m é n y n e k azt tartom, h o g y a táji
m u n k a c s o p o r t j á n a k e l n ö k é v é és t o v á b ­ e r d ő m ű v e l é s keretében elkészítettem a
bi négy m u n k a c s o p o r t n a k is tagja let­ Szombathelyi Erdőgazdaság erdeire
tem. 1989-ben e l n y e r t e m a H a m b u r g i v o n a t k o z ó e r d ő m ű v e l é s i irányelveket,
Stiftung F . V . S . által adományozott eljárásokat, é s m e g k e z d t e m a c s e m e t e ­
legmagasabb erdészeti kitüntetést, a termelési, erdőnevelési é s fatermési kí­
„W.L.Pfeil-díj"-at, a m e l y az erdészet sérleteket.
területén a H e r d e r - d í j h o z h a s o n l ó . Itt­ Második szakasz. E b b e n a s z a k a s z ­
hon az O r s z á g o s Erdészeti Egyesület ban készítettem el az e g y e t e m i doktori
B e d ő Albert-díjban részesített. N y u g ­ és a k a n d i d á t u s i disszertációkat, 8 9 tu­
díjba v o n u l á s o m a l k a l m á v a l a M u n k a d o m á n y o s d o l g o z a t o m jelent m e g és
É r d e m r e n d arany fokozatát k a p t a m . két k ö n y v b e n írtam több fejezetet.
É v e n t e átlagosan itthon 6 - 8 , külföldön
A z ötödik s z a k a s z 1 9 9 0 - b e n k e z d ő ­
1 -2 előadást tartottam.
dött azzal, h o g y a f o l y a m a t b a n lévő
Harmadik szakasz. E b b e n az idő­
kutatási d o l g a i m a t r e n d b e tettem. V a ­
szakban v e z e t t e m az E R T I F e n y ő t e r ­
lóságos ü d ü l é s n e k é r e z t e m , h o g y kí­
mesztési F ő o s z t á l y á t az e r d ő n e v e l é s i
sérleteim v a l a m e n n y i fájával annyi
és fatermési k u t a t á s o k e g y i d e j ű irányí­
időt tölthetek, a m e n n y i r e a kutatási cél
tásával. A tudomány doktora akadé­
érdekében valóban s z ü k s é g volt. H i h e ­
tetlenül jól esett, h o g y a g y a k o r l a t b a n miai fokozat m e g s z e r z é s é t e m l í t e m e l ­
dolgozó e r d é s z e k S z e g e d t ő l S z o m b a t ­ sőnek. A disszertáció v é d é s é i g közel
helyig, az e g é s z o r s z á g b a n m i n d e n v á ­ 3 0 0 d o l g o z a t b a n p u b l i k á l t a m itthon é s
rakozást felülmúlóan t á m o g a t t a k . A z külföldön a kutatási, főleg a fenyőter­
A lágy szárú növényzet és a legeltetés
Dombvidéki é g e r e s e k b e n kísérlet i célzatta l töb b területe t bekerítette k é s ezekben,
valamint körülzáratla n mási k területeke n a lág y szár ú n ö v é n y z e t e t összehasonlították .
Eredmény: a lezár t terülte n buj a aljnövényzet , vasta g avartakaró , mí g a háziállatoktó l
és vadtó l szabado n legel t területe n k e v é s aljnövényzet , so k csupasz felület ű talajfolt ,
fűfélék elszaporodás a é s legelőkre jellemz ő fajo k megjelenése , tovább á b ő magaskó'-
ris-újulat jelentkezett . A kapott e r e d m é n y e k ö s s z e v á g n a k V a r g a Bél a Mátrába n végzet t
hasonló kísérleteivel .
/forestry, 1998. 3. sz. Ref.: Szodfridt István}
ban teljesedtek ki n e m z e t k ö z i k a p c s o ­
lataim E u r ó p a - s z e r t e és kisebb m é r t é k ­
ben más kontinenseken. Több európai,
a m e r i k a i és kínai e g y e t e m e n tartottam
előadást. A témakörökben a korábbi
k o n k r é t saját kutatásokkal s z e m b e n a
h a n g s ú l y a k u t a t á s s z e r v e z é s , irányítás
és a t u d o m á n y o s e r e d m é n y e k g y a k o r ­
lati h a s z n o s í t á s a i r á n y á b a n e r ő s ö d ö t t
meg. N e m z e t k ö z i elismertség fokmé­
rője volt az időszak végén elnyert
W . L . P f e i l - d í j . É v e n t e 6-8 p u b l i k á c i ó m
j e l e n t m e g , e g y e t e m i é s egyesületi tu­
d o m á n y o s előadásaim száma 15-18
között volt.
Ötödik szakasz. A 90-es é v e k elején
bekapcsolódtam a Brüsszelben folyó
E U erdőtelepítési m u n k á k t e r v e z é s é b e ,
v a l a m i n t részt v e t t e m az E u r ó p a i Er­
dészeti Intézet ( J o e n s u u ) által k o o r d i ­
nált k u t a t á s o k b a n , és b ő v í t v e indítot­
tam útjára a francia-magyar fenyőter-
mesztési kutatásokat. Az M T A E r d é ­
szeti B i z o t t s á g a é s az A g r á r t u d o m á ­
n y o k O s z t á l y a t e v é k e n y s é g é b e n erdé­
szeti, faipari t é m á i b a n t é m a v e z e t ő k é n t
fogtam ö s s z e az ezredfordulót illető er­
dő-, v a d - é s fagazdasági kutatásokat.
É v e n t e átlagosan 8-10 p u b l i k á c i ó m j e ­
lent m e g , 4 - 6 e l ő a d á s t tartottam é s 2
k ö n y v e t s z e r k e s z t e t t e m . E g é s z tudo­
mányos pályafutásom legnagyobb
e r e d m é n y e és e l i s m e r é s e volt, h o g y
1 9 9 8 - b a n az M T A l e v e l e z ő tagjává vá­
lasztottak és a Soproni E g y e t e m a
„ D o c t o r H o n o r i s C a u s a " kitüntetésben
részesített.
Hatodik szakasz. Most kezdődik,
a m e l y h e z bővített alapot nyújt az aka­
d é m i a i l e v e l e z ő tagság és az a tény,
h o g y az M T A Erdészeti B i z o t t s á g el­
n ö k e k é n t é s a d o k t o r o k újraválasztott
k é p v i s e l ő j e k é n t a t u d o m á n y o s közéleti
t e v é k e n y s é g e t r e m é n y e i m szerint az
e r d ő - és f a g a z d a s á g e g é s z é r e kiter­
jeszthetem a következő évszázad fej­
lesztési p r o g r a m j á n a k megalapozását
szolgálva.
Ö r ö m számomra és egész tudo­
mányos tevékenységemet tekintve
k e d v e z ő , h o g y az á l t a l a m fontosnak
 tartóit kutatási eredményeket és a hoz­
zájuk kapcsolódó javaslatok legna­
gyobb részét elismerték és a gyakorlati
erdőgazdálkodásban bevezették, az er­
dészeti kutatásban alkalmazzák és az
oktatásban oktatják. Kemény támadá­
sok és ellenakciók közepette edződött
az eredmény és született meg az elis­
mertség. Amikor az erdőnevelési mo­
delleket nemzetközileg is elsőként
publikáltam, széles körű visszhangra
talált az erdőben való beavatkozások,
a fenntartandó erdőállomány főbb
szerkezeti t é n y e z ő i n e k s z á m s z e r ű
megfogalmazása. Itthon sem fogadták
először egyhangú elismeréssel. Ma
már az erdőnevelési modelleket jól is­
merik, alkalmazzák és elfogadják. Le­
hetséges, hogy az erdészkutatónak ez
a legnagyobb elismerés (?), mert a ku­
tatási eredmények hasznosításán ke­
resztül él tovább a megújuló erdők fá­
iban, amelyeknek javát szolgálta!
Az új erdőtelepítések nem tartoztak
kutatási témáim közé. Szombathelyi
működésem alatti több ezer ha új erdőt
telepítettünk és ezt szorgalmaztam a
minisztériumi tevékenységem idején
is. Meglepett, amikor 1992-ben az Er­
dészeti Kutatóintézetek Nemzetközi
Szövetsége (IUFRO) 100 éves jubi­
leumi ünnepségének keretében az eu­
rópai erdőtelepítésekről kértek tőlem
előadást.
• Milyen volt a munkahelyi környezet
hatása munkásságodra?
Tudományos tevékenységem az Er­
dészeti Tudományos Intézetben válha­
tott teljessé. Számomra meghatározó
volt, hogy éppen 1961-ben neveztek ki
az ERTI tudományos osztályvezetőjé­
vé. Munkakedvemet növelte az egész
intézetre jellemző lendület, az a mun­
kahelyi környezet, amely serkentően
hatott a kutatásra, mindazokra, akik e
téren eredményt kívántak felmutatni.
Klímaérzékeny statikus modell európai fafajok termőhelyi igényének
meghatározására
Fafajaink alkalmazkodóképességéne k vizsgálatár a i s valószínűle g alkalma s modell t dol -
goztak k i a bécs i Universitá t fü r Bodenkultu r Erdőműveléstan i Tanszékén . A termőhelyálló -
ság értékeléséhe z a hőmérsékletet , a z elérhet ő víz - és tápelemkészle t adatá t vetté k szá -
mításba. D e számolnak mé g az 5,5 Tj-o t meghalad ó hőmérsékle t összegével , a minimáli s
téli hőmérséklettel , ezentú l töb b talajtan i tényez ő alakulásával . A kidolgozot t model l haza i től függ, elsősorban attól, hogy a Min­
kipróbálásra i s alkalmasna k tűnik .
(Forstarchív,
Természetesen a támogatással együtt
jelentkeztek a kutatói rivalizálás gond­
jai is. Ennek köszönhetően történhet­
tek részrehajló intézkedések. Az erdé­
szet két kutatóhelye: az ERTI és a sop­
roni Erdőmérnöki Kar között kitűnő
e g y ü t t m ű k ö d é s alakult ki kutatói,
egyéni kapcsolatok alapján, de vezetői,
intézményi szinten a hangzatos szöve­
geken kívül alig történt érdemi előre­
haladás. Számomra a soproniakkal va­
ló együttműködés napjainkig kitűnően
alakult.
Összegezve úgy értékelem, hogy tu­
dományos tevékenységemre munkahe­
lyi környezetemnek pozitív volt a ha­
tása, a felmerült kisebb-nagyobb szak­
mai vagy politikai problémák nem
okoztak törést a végzett kutatómunká­
ban.
Mind a felső-, mind pedig a közép­
fokú erdészeti oktatásban beépültek
azok a kutatási eredményeim, amelye­
ket lényegesnek tekintek. A Fatermés­
tan című tantárgyat korábban önálló
tantárgyként nem oktatták Sopronban.
Kezdeményezésemre sikerült a nem­
zetközi gyakorlathoz hasonlóan ezt a
hiányt pótolni.
Nemzetközi kapcsolataim legfonto­
sabb területét az Erdészeti Kutatóinté­
zetek Nemzetközi Szövetsége jelenti
és jelentette. Hamarosan az erdőneve­
lési munkacsoport társelnöke lettem,
így tovább bővültek lehetőségeim. Mi­
nisztériumi működésem hat esztendeje
alatt kormányzati szinten nyerhettem
betekintést Európa és több tengeren tú­
li ország erdészetébe és főleg erdészeti
kutatásaiba.
Több külföldi országtól kaptam er­
dészeti kitüntetést. A legnagyobb elis­
merést a W. L. Pfeil-díj jelentette.
Napjainkban a legértékesebb külföldi
együttműködés az Európai Erdészeti
Intézet (EFI), a IUFRO keretében va­
lósul meg.
1998. 92-103. o. Ref.: dr. Kovács
• M i l y e n t e r ü l e t e n é r z e d magad
adósnak?
Nem sikerült maradéktalanul meg­
valósítani az erdészetben annyira indo­
kolt átfogó kutatásokat, más tématerü­
letekkel való érdemibb együttműkö­
dést. Ide sorolom az ökológiai ténye­
zők, a fák növekedése és az erdők fa-
termése közötti kapcsolatok komplex
kutatását, az emberi tevékenység és az
erdei ökoszisztéma elemei közötti
összefüggések vizsgálatát.
Kutatásaimat főleg az elegyes erdei
ökoszisztémák kezelésével, az elegyes
faállományok növekedésével és fater-
mésével kapcsolatosan szeretném bő­
víteni. Ehhez az utóbbi időben OTKA-
támogatást kaptam, amit a jövőre néz­
ve is szeretnék elnyerni. Ezenkívül a
negyven éve folyamatban levő erdőne­
velési és fatermési kutatások folytatá­
sát tervezem az adott kísérleti bázison.
Részt vállalok a továbbiakban is az
Akadémiai Stratégiai Kutatási Progra­
mokban, ha erre lesz lehetőségem.
Az oktatás területén folytatom a
Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kará­
nak Erdőműveléstani és Erdészeti Po­
litikai Tanszékein a tanévenkénti elő­
adásokat, részt veszek a Habilitációs
Bizottság és az Egyetemi Szenátus
munkájában.
A szakirodalom kiemelt céljaim kö­
zött szerepel. Évente 4-5 tanulmány
publikálását tervezem, ezeken kívül
1999-ben elkészül az „Erdőfelújítás és
erdőnevelés a természetközeli erdő­
gazdaságban" című könyv kézirata.
2002-re új hazai Faterméstan és faál-
lomány-szerkezettan könyv szerkesz­
tését, illetve megírását tervezem.
Tudományos közéleti tevékenysé­
gem elsősorban az MTA Agrártudo­
mányok Osztályához és Erdészeti Bi­
zottságához kapcsolódik. Szeretnék
aktívan részt venni az Osztály munká­
jában és folyamatosan növelni az Er­
dészeti Bizottság munkájának haté­
konyságát, kiterjeszteni tevékenységét.
Ennek során az Erdészettudományi
Kerekasztal, a Fiatal Erdőmérnökök
Tudományos Köre jelenti a bizottsá­
gon belüli bővítést.
Terveim megvalósítása sok minden­
denható mennyi időt ad még számom­
Gábor) ra mindehhez.
Pápai Gábor
 KOLTAY A N D R Á S

A hazai fenyőállományok egészségi állapota

Hazánkban a különböző fafajok között a fenyők részaránya
15,1% (247 268 ha"), ebből az erdeifenyő (Pinus sylvestris) 9 , 1 %
(148 243 ha), a feketefenyő (Pinus nigra) 4.2% (68 666 ha), a
lucfenyő (Picea abies) 1,5% (24 336 ha) és az egyéb fenyők ará­
nya 0,3% (6023 ha) (7. ábra).
Magyarországon a fenyők nem őshonosak, bár egyes vélemé-
1. ábra
Magyarország erdőterületének megoszlása főbb fafajonként
Erdeifenyő
Egvéb lágy lomb 9 . 1 % "<*e.efenyo
Nyár o ,
5 i 6 / (^ ^ ^ " i !
9,6 %
Egyéb kemény lomb
4,0 %
Akác
20.1 %
Gyertyán B ü k k
6,0% 6,3%
nyek szerint a nyugati határszél hegyvidéki részein a lucfenyő an­
nak tekinthető. A fenyők nagyobb arányú ültetése az. ötvenes évek­
ben kezdődött, amikor célul tűzték ki a gyenge, mezőgazdasági
művelésre alkalmatlan területek erdősítését. Ennek figyelembevé­
telével elsősorban a mészkő és dolomit kopárokra, valamint a sík
vidéki, homokos és kavicstakaróval fedett területekre telepítették
az állományokat. Többnyire nagyobb, egybefüggő monokultúrás
ültetvények létesültek, amelyben kiemelkedő szerepet játszott az
akkori fafajpolitika és a kiemelt támogatási rendszer. A telepítések
viszonylag egyszerűen és kis ráfordítással kivitelezhetőek voltak
es mar az első időszakban gyors sikereket lehetett felmutatni, fin­
nek megfelelően egyre nagyobb területeken jelent meg az erdei-
és feketefenyő, és kisebb részben a luc. A nagyarányú fenyőtele­
pítési program a hatvanas, hetvenes években érte el csúcspontját,
amit jól mutatnak az állományok korosztály-viszonyai (2. ábra).
A szélsőséges termőhely és a monokultúrás ültetési mód egy­
ben azt is jelentette, hogy ezek az állományok fokozottan érzéke­
nyek a különböző károsítókkal, kórokozókkal szemben. Az erdei-
és feketefenyvesek esetéhen az a gyakorlat, hogy ahova más fafaj
mar nem ültethető, oda erdei- és feketefenyő kerül. A viszonylag
jobb termőhelyre az erdeifenyőt, míg a legrosszabb területekre fe-
keteíenyőt ültetnek. Mindezeket figyelembe véve a /'//íií.v-állomá-
nyok jelentős része határtermőhelyen áll, azaz a termőhely vala-
mely tényezője nem, vagy alig felel meg számukra. A lucosok
csak egy kisebb része - a nyugati határszélen, illetve a középhegy­
ségi régiókban - található a számukra megfelelő termőhelyen, míg
túlnyomó többségük ugyancsak kedvezőtlen termőhelyi viszonyok
közé került.
Az egészségi állapot szempontjából - a termőhely mellett -
meghatározó tényező az időjárás, illetve ennek szélsőséges alaku­
lása. Itt két tényezőt kell kiemelni, az. egyik az elmúlt évtized
szélsőségesen száraz, meleg időjárása, valamint az utóbbi években
jelentkező késő őszi, kora tavaszi hótörések magas száma.
,
Lu
?™J°
c
A termőhelyi tényezők fokozatos romlásával, és az időjárási
4 l
' 5 A
szélsőségek szaporodásával egyenes arányban gyengült erdeink
Egyéb fenyő egészségi állapota. F.gy az ERTI Erdővédelmi Osztályán 1991-ben
0,3 % készült tanulmány szerint az ország 20-40 éves erdei- és fekete­
fenyő állományainak mindössze 44%-a egészséges, 39% beteg,
Tölgy
22,0 % azaz valamely károsító, illetve kórokozó már észlelhető mértékben
jelen van, és az állományok 17%-a oly mértékben károsodott, hogy
fenntartásuk a gazdaságossági viszonyokat tekintve nem indokolt.
Cser Nézzük, melyek azok a károk, amelyek leginkább veszélyezte­
11,3 % tik fenyőállományainkat? A legnagyobb és alapvető gondot a mái-
említett szárazság, aszály és hőguta okozza. A szárazság a fizika­
ilag sekély talajokon álló fenyveseket sújtja elsősorban. Ide sorol­
hatók azok a homoktalajok is. ahol a talajvíz a fák számára elér­
hetetlen. A hőguta elsősorban a relatív páratartalomra érzékeny
lucokon jelentkezik gyengültségi állapot kialakulásával, ami aszú­
bogarak tömeges elszaporodását idézi elő. A szúkárok másik ki­
váltója, elsősorban erdei- és feketefenyvesekben, az elmúlt évek­
ben jelentkező kora téli. illetve tavaszi nedves hó okozta töréská­
rok. Az. elpusztult kidőlt fák egy része az, állományokban maradt
és így ideális feltételek adódtak a szúk tömeges elszaporodásához.
Lucfenyőn elsősorban a betűző szú (Ips typographus), valamint a
rézmetsző szú {Pytyogencs chalcographus) fajok fordulnak elő tö­
megesen, míg az, erdei- és feketefenyőn a hatfogú szú (lps sex-
dentatus). erdeifenyő fogasszú (Orthotomicusproximus) és a nagy
fenyőháncsszú (Myelophiluspiniperda). A 3. ábra mutatja a feny­
vesekben előforduló szúkárok mértékét 1962-től 1997-ig. A nyolc­
vanas évek végétől ugrásszerűen megnőtt a kártétel, ami a mar
említett száraz periódussal van összefüggésben. Ehhez, járult hozzá
a hótörések magas száma. Különösen nagyarányú töréskárok vol­
tak 1994-ben. 1996-ban és az. elmúlt évben is (4. ábra).
A legfőbb károk abiotikus okokra vezethetők vissza, de emellett
a biotikus tényezők is jelentős szerepet játszanak a fenyők egész­
ségi állapotának kialakulásában. Nézzük a gombák okozta epide-
mikus fertőzéseket. Első helyen a gyökérrontó tapló (Heterobasi-
dion annoswn) által előidézett károkról kell beszélni. Ez az a kór-

2. ábra 3. ábra
Fenyőállományok megoszlása korosztályok szerint Szúkárok mértéke (1962-1997)
ha
8000

27,4 7000

24,5 |
6000

5000-

4000

3000
m
m 1
1

,4 0,7 0,4
2000

1000
1 1 n
lllll.a.allull.lll i
1988"
1986"

80 90 100 100 <

1984"
1982^
1976"

1978"

10 20 30 0
1972"

1974'

50 60 © (S *
1980

3 3 S 5s f ff. *V í
Év
okozó, amelyik gyakorlatilag határt szab erdeifenyveseink életko­
rának. Bár az óriás terüló'gomba (Peniophora gigantea) spóra­
szuszpenziójának alkalmazásával megelőzhető', illetve jelentősen
csökkenthető a kórokozó kártétele, a kezelések hiányában mégis
hatalmas területek esnek a gomba áldozatául. A kórokozó az. erdei-
és feketefenyő szíjácsát támadja, így ezen fafajokon gyors pusz­
tulást idéz elő, míg a lucfenyő, jegenyefenyő, duglászfenyő és a
vörösfenyő esetében a gesztben telepszik meg, így ezek a fajok
lassan, fokozatosan pusztulnak el. A lucnál a törzs alsó féle üre­
gessé válik, ami jelentős fatömegveszteséget okoz. Különösen ve­
szélyeztetettek a homoki termőhelyek, mivel ott a fenyők nagy
kiterjedésű' horizontális gyökérrendszert fejlesztenek és a gyökér-
érintkezéseken keresztül a gomba gyorsan terjed.
A pusztulás körkörös irányú, évente megközelítőleg 1-1,5 m-t
halad, és az, egyre bővülő foltok végül összeérhetnek. Az. állomá­
nyok így idő előtt készletszegénnyé válnak és a tervezett 70-80
éves vágásforduló helyett 30-40 éves korban le kell termelni őket.
Dr. Pagony Hubert és dr. Tóth József által 1989-ben végzett fel­
jelentősen megnőtt a parlagterületek aránya, aminek következtében
mérés szerint a két legnagyobb fenyvesrégióban, az Alföldön 13%-
egyre nagyobb területeken szaporodott el a károsító. Országos kár­
ban. a Dél-Dunántúlon 54%-ban fertőzöttek gyökérrontó taplóval
tételére vonatkozóan csak megközelítő adatokkal rendelkezünk, de
az állományok.
ennek alapján 1000-1200 hektárra tehető az éves pajorkárok mér­
Az egészségi szempontból viszonylag stabil kultúrának szarni tó téke fenyőerdó'sítésekben.
feketefenyvesekben nagyobb arányú vörösödés lépett fel a nyolc­
A lombfogyasztók közül a fenyőrontó darázs (Neodiprion ser-
vanas évek végén. A hajtáspusztulást a Sphaeropsis sapinea (syn.
tifer) és kisebb részben a fésűs fenyődarázs (Diprion pini) az,
Diplodia pinea) idézte elő. A kórokozó epidemikus fertőzése a
amelynek kártételével esetenként számolnunk kell. 1997-ben
kilencvenes évek kezdetén jelentkezett és napjainkig tart. A kez­
összesen 1433 ha-on jelentették a fenyődarazsak álhernyóinak kár­
detben megfigyelt gomba mellett hamarosan feltűnt az állomá­
tételét az erdőgazdálkodók. A hajtások tfíleveleire rakott peték se­
nyokban a Mycospherella pini (syn. Dothistroma piui). valamint
gítségével előfordulása prognosztizálható és vegyszeres védekezé­
a Sclerophoma pithyophila. Feketefenyőn mindhárom kórokozó
sekkel a károsító viszonylag jól leküzdhető.
egyszerre is előfordulhat, de erdeifenyőn általában a Sclerophoma
Lucfenyő fiatal hajtásain az utóbbi években egyre nagyobb tö­
pithyophila okoz jelentősebb károkat. A gombák hirtelen megje­
megben jelentkezik a kis lucfenyődarázs (Pristiphora abietina).
lenése és elterjedése megítélésem szerint a hosszan tartó, szélső­
amely ellen hatékonyan alkalmazható a vegyszeres védekezés.
ségesen száraz, meleg időjárás miatt következhetett be. A '80-as
1997-ben kártétele 377 ha lucfenyőt érintett.
évek végéig a kórokozók gyakorlatilag ismeretlenek voltak ha­
zánkban és kártételükről nem érkezett jelentés. Az elmúlt években A fentiekben bemutatott hiotikus károsítókon kívül termé­
azonban változó intenzitással, de mindvégig jelentős károkat okoz­ szetesen előfordulhatnak esetenkent egyéb gomba- és főleg rovar-
tak (5. ábra). károk is, de ezek jelentősége jóval kisebb és többnyire nem or­
szágos jelentőségű.
A fentiekben említett kórokozók mellett a tűkarcgomba (Lop-
Összegezve az, eddigieket elmondható, hogy a szélsőséges ter­
hodermium pinastri, L. seditiosum) idézett elő korai lombvesztést.
mőhelyekre telepített fenyveseink egészségi állapota az utóbbi év­
1997-ben megközelítőleg 800 ha-on, főként fiatalabb erdeifenyő­
tizedben sokat romlott. A szokatlanul hosszan tartó száraz, aszá­
állományokban. Bár e gomba szinte folyamatosan jelen van, az
lyos periódus miatt legyengült állományokban nemcsak az eddig
állományokban nem okoz igazán jelentős károkat. Csemetekeitek­
ismert károsítok szaporodtak el. hanem új, eddig számunkra isme­
ben leginkább a L. seditiosum fordul elő. Az elmúlt években a
retlen kórokozók is megjelentek. Egyes esetekben szakszerűen és
száraz nyári időszakok és az esetenként alkalmazott vegyszeres
időben végrehajtott beavatkozásokkal lehetséges a károkat csök­
védekezés miatt kártétele jelentősen visszaszorult.
kenteni, illetve mérsékelni, de az időjárási anomáliákból adódó
A kórokozók mellett a rovarok szerepe sem elhanyagolható károkkal szemben többnyire tehetetlenek vagyunk.
fenyveseink egészségi állapotának alakulásában. A környezeti té­
nyezők kedvezőtlen alakulásának kapcsán már utaltam a szúkárok
jelentőségére. Emellett a legnagyobb gondot minden esetben a ho­ Az adatok egy része az Állami Erdészeti Szolgálat „Magyaror­
moki területek fenyőteleprtéseihen jelentkező cserebogárpajor-ká­ szág erdőállományainak főbb adatai 1996" c. könyvéből, valamint
rok jelentik. A cserebogár-nemzők elleni védekezések az utóbbi az ERTI Erdővédelmi Osztálya által kiadott Prognózis füzetekből
evek pénzügyi nehézségei miatt sok helyütt elmaradlak, valamint származnak.
4. ábra 5. ábra
Hótdréssel érintett területek (1962-1997) Hajtáspusztulással érintett területek (1989-1997)

18000
ha

m 1
12000

1
10000

• 111
4000-

0
I I I
 DR. B A R T H A DÉNES
Veszélyeztetett erdőtársulásaink XI.
Szurdokerdők
Korunk egyik legszomorúbb és leglátványosabb jelensége
természeti környezetünk pusztítása. A Jajok eltűnése gyor­
suló ütemben halad, s vészesen zsugorodnak a természetes,
természetközeli éhíhelyek területei is. A védett és veszélyez­
tetett jajok listája mellett most készült el hazánkban a ve­
szélyeztetett, védendő élőhelyek, társulások összeállítása,
mely várhatóan a közeljövőben jogszabály formájában nyil­
vánosságra kerül. Ebben a sorozatban a veszélyeztetett er­
dőtársulásokat, veszélyforrásaikat és megóvásuk lehetőségét
mutatjuk be, tudva azt, hogy az erdőterületeken végbemenő
degradációt csak az erdészek állíthatják meg és fordíthatják
vissza.
A középhegységek szűk völgyeinek alsó, meredek lejtő­
in, töbrök oldalain általában 300 m tszf. magasság felett
alakulnak ki a szurdokerdó'k. Az egyébként is hűvös, párás,
csapadékos makroklímánál a domborzati sajátságok miatt a
mezoklíma még hűvösebb, párásabb. A szurdokok kialaku­
lására a tömör, de kémiailag jól málló kőzetek (pl. mészkő,
andezit, bazalt) alkalmasak, melyek felső, lehordási részén
főleg többletvízhatástól független köves-sziklás váztalajok
és kőzethatású talajok (ranker, rendzina, erubáz), alsó, fel­
halmozási részén többnyire szivárgó vizű lejtőhordalék er­
dőtalajok jönnek létre.
A zárt, két vagy több szintes lombkoronaszint fajgazdag,
melyet főleg mezofil jellegű fajok építenek fel. A makro-
klíma által meghatároztt klimax fafajok (bükk, gyertyán,
kocsánytalan tölgy) a termőhelyi sajátosságok miatt itt nem
jutnak állományalkotó szerephez, a zonális bükkösök és
gyertyános-tölgyesek elegyfafajai viszont sikeresek itt, s
konkurrensei ezeknek. A plasztikus gyökérzetű, magról és
sarjról könnyen újuló hegyi és korai juhar (Acer pseudop-
latanus, A. platanoides), nagylevelű és kislevelű hárs (Tilia
platyphyllos, T. cordata), hegyi szil (Ulmus glabra), magas
kőris (Fraxinus excelsior), madárcseresznye (Cerasus avi-
um) mellett szálanként, elszórva található egy-egy bükk
(Fagus sylvatica) vagy gyertyán (Carpinus betulus). Dél-
Dunántúlon az ezüst hárs (Tilia tomentosa) és virágos kőris
(Fraxinus ornus) is megjelenik. Az állandó talajmozgás, a
fafajok árnyalása miatt a cserjeszint alacsony, ritkábban kö­
zepes borítású. A fekete és a ritkább fürtös bodzán (Sam-
bucus nigra. S. racemosa) kívül előfordul az itt-ott kisebb
fává is megnövő mogyoró (Corylus avellana), mogyorós
hólyagfa (Staphylea pinnata), ritkább a köszméte (Ribes
uva-crispa), s még ritkább a védett havasi ribiszke (Ribes
alpinum). Több liánfaj kapaszkodik a fényért küzdve a fákra
és sziklákra, gyakori a borostyán (Hedera belix) és az erdei
iszalag (Clematis vitaiba), a védett havasi iszalag (Clematis
alpina) viszont csak a Bükkben és a Mátrában színesíti ezt
az élőhelyet. A jó vízellátás, a humuszos, tápanyagokban
gazdag talajok miatt a mezofil, nagyobbrészt üde lomberdei
fajok alkotják a gyepszintet, sok faj húzódik be a bükkösök
és gyertyános-tölgyesek aljnövényzetéből. Rajtuk kívül jel­
lemző a harasztok néhol tömeges megjelenése, mint a gím-
nyelv (Phyllitis scolopendrium), vesepáfrányok (Polysti-
cliitni spp.), hólyagpáfrány (Cystopteris fragilis). A jó víz-
és tápanyagellátás miatt sikeresek a magaskórósok is, tipi­
kus képviselőjük a tornyos ikravirág (Arabis turrita), hölgy­
estike (Hesperis malronalis), évelő holdviola (Lunaria re-
diviva), osztrák borzamag (Pleurosperrnum austriacum),
farkasbogyő (Scopolia carniolica). Az állandóan mozgó ta­
lajfelszín miatt a feltalaj nitrogénben állandóan dúsul, ezért
több nitrofil faj is konstans eleme ezen élőhelyeknek, mint
például a nagycsalán (Urtica dioica), falgyom (Parietana
offtcinalis), vérehulló fecskefű (Chelidonium május), nehéz-
szagú gólyaorr (Geránium robertianum). Fentieken kívül
jellemző faj még a lenyes turbolya (Anthriscus nitida), erdei
csenkesz (Festuca altissima), fodros gólyaorr (Geránium
phaeum), mohos csitri (Moehringia muscosa), havasi ikra­
virág (Arabis alpina), kövi szeder (Rubus saxatilis), hár-
maslevelű macskagyökér (Valeriána tripteris), magas csu-
kóka (Scutellaria altissima). A gyepszintnél érdekes meg­
figyelni, hogy az állandó talajmozgás, kiálló kövek és szik­
lák miatt csak alacsony vagy közepes borítást találunk, s itt
a tarackokkal szaporodó polikormonképző fajok is csak ki­
sebb foltokon jelennek meg. A talajlakó mohák számára
szintén nem kedvez a talajmozgás, a kövek-sziklák viszont
a párás, árnyas szurdokokban alkalmasak a sziklalakó mo­
hoknak és zuzmóknak. A mohák közül a gömbös moha
(Bartramia pomiforrnis), kúpos májmoha (Conocephalum
conicum), valamint a magyar nevet nem viselő Fissidens
eristatus és Marsupella hungarica karakterisztikus elem itt.
Szurdokerdőket az Északi- és Dunántúli-középhegységben.
Nyugat-Dunántúlon (Kőszegi-heg.) és Dél-Dunántúlon
(Mecsek, Villányi-hg.) találunk az országban. Földrajzi vál­
tozatokat - a csekély különbségek miatt - nem célszerű
elkülöníteni, helyettük az alapkőzet alapján ökológiai vál­
tozatokat lehet fölállítani. így megkülönböztethető a mész-
kövön (Pliyllitidi - Aceretum) és andeziten (Parietano -
Aceretum) álló szurdokerdő. Előbbi fajgazdagabb, s több
hidegkori reliktum fajt is őriz. mint a havasi ikravirág, far­
kasbogyő, havasi iszalag, havasi ribiszke, sárga ibolya. Ez
a változat a Tornai Karszt, Bükk, Pilis, Gerecse, Vértes,
Bakony, Balaton-felvidék, Kőszegi-hg., Mecsek, Villányi-
hg. szurdokerdeire jellemző. Az utóbbi, andeziten található
változat fajszegényebb, reliktum fajt alig őriz, viszont sok,
szilikátos aljzatra jellemző mohafajokkal képviselteti magát.
A Mátra, Börzsöny és Visegrádi-hg. területén fordul elő.
Bár a szurdokerdőkben értékes faanyagú fafajok fordul­
nak elő, fatermesztésre alkalmatlan területek. A törzsek gir-
be-gurbák, erősen elágazók, sokszor sebzettek, a rendszeres
széltörések miatt sok a kidőlt törzs. Emiatt, s az eróziónak
erősen kitett termőhely miatt véderdőként kell őket nyilván­
tartani, s mindenféle gazdálkodást, háborítást meg kell til­
tani. A kis területű, könnyen sebezhető, de nagyon értékes
élőhelyek csak így őrizhetők meg. Több szurdokerdőben,
különösen a talpi részeken, luctelepítéseket végeztek, mely
állományok - a luc pusztulása miatt is - visszaalakítandók.
Jelentős károkat okoz a túlszaporított nagyvadállomány. ta­
posásuk, rágásuk miatt az értékes fajok eltűnnek, s gyomo-
sodás tapasztalható. Ugyancsak hasonló problémák lépnek
fel a turizmus miatt is.