különkiadás – megjelenik 1X1-szer

1. nap ~2~

2017. szeptember 28. csütörtök

Ha elhisszük, ha nem, újra előttünk a
nagy lehetőség: a nyári pihenés után alig
kóstoltunk bele a tanulásba, és máris útra
kelünk megismerni a magyar történelem
meghatározó helyszíneit a Délvidéken.
A nyári élményekkel és az újra
találkozás élményével feltöltődve ebben
az évben is előttünk a lehetőségek tárháza.
Bizonyíthatunk szüleinknek, a tanárainknak, egymásnak
– de legfőképpen magunknak. Mielőtt a hajrába kezdünk,
máris lazíthatunk. Hiszen kirándulni indulunk…

Túléltünk már több (tor)túrát, mindenféle csapást.

Tehát a túlélésre nagyok az esélyeink, hiszen a
szentimrés mindig edzett. Ilyen előzmények után lássuk,
mi is van az étlapon, azaz a programban!
Tehát:
- gyülekezés 2017. szeptember 28-án 6.30 órakor a
SPAR parkolóban – a szokott helyen. Bepakolunk,
felcuccolunk, felszállunk, integetünk – és végre
elindulunk.

Végre néhány óra tiszta mesélés!!!!!

és alvás,
esetleg mesés alvás?????
 ~3~ 1. nap

úti élmények / benyomások

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................
1. nap ~4~

Nyíregyházáról elindulva a déli határra vesszük az

irányt. Röszkénél elhagyjuk Magyarországot, és a
történelmi Magyarországra érkezünk. Palics az első
állomás, ahol kinyújtóztatjuk elgémberedett
végtagjainkat és sétára indulunk a Palicsi-tó partján.
1462-ben ki kinek adományozta ezt a birtokot?
(Megoldás beírása az utolsó oldalon!!) Sajnos a település
gyógyhatású termálvizében nem tudunk fürdeni, de
megcsodálhatjuk a szecessziós fürdőépületeket, villákat.
A híres fürdőhely a Monarchia idején élte fénykorát.

A következő úti célunk Szabadka, a „Délvidék

szecessziós fővárosa” lesz. Milyen stílus a szecesszió?
(Ha tudod, írd be a megoldások oldalra!) A város a 15.
században a Hunyadiak birtoka volt. Sétára hívunk
Benneteket, felkeressük a Korzót, a Raichle-palotát, a
Városházát, a törött szárnyú főnixmadár szobrát.
Elsétálunk a Gimnázium épületéhez, ahol híres magyar
költőnkről emlékezünk meg. E költő Szabadkán született
1885. március 29-én. A Nyugat első nemzedékéhez
tartozott. Esküvője után írta e sorokat:
 ~5~ 1. nap
„Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat
(…) És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.”

A költő szerint a legszebb tíz szó:

„Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.”
Ki ő?

úti élmények / benyomások

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................
1. nap ~6~

Zentát – a legmagyarabb várost - köszöntjük, a

Tisza folyó partján található emlékműnél
megemlékezünk egy fontos történelmi eseményről.
Milyen esemény kapcsolható Zentához, mikor volt,
mi a jelentősége a magyar történelemben? Milyen
következményei voltak ennek az eseménynek? Kit
nevezünk a „zentai győzőnek”?

Élményekkel gazdagodva a szállásunk felé

tartunk, amely Tóthfaluban lesz.

Szállásfoglalás után közös vacsora, eszünk,

amit kapunk – beszélgetés
– DE JÓ ÚJRA EGYÜTT LENNI!!!!! –
közös játék, hisz közösséget építünk, ha
bírod még.
 ~7~ 1. nap
Lefekvés elcsendesedés úgy, hogy másnap
időben keljünk, jókedvűek és frissek legyünk.
(Figyelmeztetés: a téli álmot mások és máskor
alusszák!)

úti élmények / benyomások

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................
2. nap ~8~

2017. szeptember 29. péntek

Ébresztő: 7.00
Körletrendezés, macskamosdás, reggeli (helyett
torna).
Indulás Csúrog felé, amely egy Árpád-kori
település, a neve az 1944-es délvidéki vérengzéssel
kapcsolódott össze. Hasonlóan szomorú esemény
színhelye volt Zsablya is. A tragikus történelmi
eseményről hallunk rövid beszámolót a buszon. A
hallottak alapján felelj a kérdésre: hány magyart
végeztek ki a két községben összesen?
A szomorú visszaemlékezés után egy gyönyörű
nagyvároshoz közeledünk. Az úti célunk Újvidék-
Pétervárad, Szerbia második legnagyobb városa.
 ~9~ 2. nap

úti élmények / benyomások

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................
2. nap ~ 10 ~

Kinek a birtoka volt a 13. században ez a terület?

A tulajdonos részt vett egy királynő
meggyilkolásában, amiért a fejével fizetett!

Pétervárad a középkorban jelentős vár volt a török

támadásokkal szemben. Toronyórája nevezetes.
De miről???

E városban csatlakozik a csoportunkhoz Pacsa

Árpád tanár úr, a nagybecskereki gimnázium
történelemtanára.
Megjegyzés: történelemtanárból nem lesz
mérgezés??
 ~ 11 ~ 2. nap

úti élmények / benyomások

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................
2. nap ~ 12 ~

Újra feltöltődve, de kicsit elcsigázva tovább

robogunk dél felé, ahol Karlócára fogunk érni.
Ennek a településnek a neve mindenki számára, aki
a 10. évfolyamot befejezte, nagyon ismerősen
cseng. Igaz?? Mi is történt itt, és mikor?? Ez ismétlő
kérdés a történelemórán, és úgy látom, kevés kéz
lendült a magasba. Szóval… – megoldás hátul.
Rövid sétát teszünk a belvárosban, és megnézzük
azt a nevezetességet, amire fentebb már
rákérdeztünk.

A napunknak
még nincs
vége ennyi
élmény után
sem.
Sőt a java még
csak most
következik. De
ne fussunk a dolgok elébe! A következő és utolsó
állomásunk a mai nap Nagybecskerek lesz. Ezt az
éjszakákat, pontosan három éjszakát, itt fogjuk
tölteni, és lesz időnk, hogy tovább építsük a
közösséget, de már nemcsak szűk körben, hanem az
ottani diákokkal együtt.
 ~ 13 ~ 2. nap

úti élmények / benyomások

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................
2. nap ~ 14 ~

Nagybecskerek az egykori Torontál megye

székhelye volt. A Gimnázium diákjai és tanárai már
várnak minket. Figyelj a látogatáskor, találós kérdés
itt is várható!
Kiknek a fenntartásában működött a mai gimnázium
elődje?
Kinek a szülőhelye a város, aki a szomorú 13
egyike?

Vacsora – eszünk, készülünk a bulira???!!

Ismerkedjünk – „Jégtörő” játékok, ?????? –

beszélgetés, iskoláink bemutatása.

Nem túl késő éjszakában villanyoltás,

elcsendesedés. Fizikai felkészülés a következő napi
„megpróbáltatásokra”.
 ~ 15 ~ 2. nap

úti élmények / benyomások

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................
3. nap ~ 16 ~

2017. szeptember 30. szombat

Jó reggelt Mindenkinek, remélem, talpon
vagytok, felfrissültetek a reggeli tornától.
Ma buszmentes napunk lesz, egész nap talpon
leszünk…

Ez a nap meglepetés lesz Nektek is, sőt nekünk is.

Ugyanis a programot a vendéglátóink fogják
szervezni. De lesz drámapedagógiai foglalkozás,
városnézés, kulturális gála, ugye jól hangzik?
Elmegyünk színházba, ellátogatunk a Gimnáziumba
is, akinek hiányzik egy-egy fizika- vagy kémia-,
esetleg matekóra, kérelemre igyekszünk kijárni a
lehetőséget, hogy beülhessenek az órákra. Reméljük
történelemóra hiánya senkinek nincs. Ha van,
szóljatok, rendelkezésetekre állunk, hazai
felhozatalból választhattok.
 ~ 17 ~ 3. nap

úti élmények / benyomások

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................
4. nap ~ 18 ~

2017. október 1. vasárnap

A mai nap a várkirándulások napja. A középkori

magyar várakat keressük fel. A tegnapi nap után
jöhet egy erőpróba. De szerencsétek van,
meggyőztük önmagunkat arról, hogy a közel 500
km-t ne gyalog, hanem busszal tegyük meg. Tehát
már a mai nap nyertesei Ti vagytok.

A látogatandó várak sorrendje a következő:

Zimony, Nándorfehérvár, Szendrő. Ugye milyen
ismerősen hangzanak ezek a nevek. Reméljük
nemcsak nekünk, történelemtanároknak, hanem
Nektek is!

A látvány csodálatos lesz.

Zimonyban halt meg a magyar történelem egyik
kiemelkedő személyisége. Ki ő?
Zimonytól 11 km-re délre fekszik Európa
kapujának nevezett várunk - Nándorfehérvár.
Visszaröppenünk 1456-ba, és máris látjuk a
szemben álló feleket. Ha van kedvetek, fel is
idézhetjük a múltat, és már szólnak a harangok….
 ~ 19 ~ 4. nap

úti élmények / benyomások

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................
4. nap ~ 20 ~

Rövid séta után indulhatunk tovább Szendrő

várába, Európa egykori legnagyobb vízi
erődítményéhez.

Milyen összefüggést találtok Szendrő vára és

Koszovopolje között?

Elfáradva, élményekkel telve visszaérkezünk a

szállásra, ahol vacsora fogad bennünket.
Este egy jóízű beszélgetésre nyitottak vagyunk
mindannyian???!!

Majd ágyba zuhanunk, mély álmot alszunk

reggelig.
Jó éjszakát!
 ~ 21 ~ 4. nap

úti élmények / benyomások

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................
5. nap ~ 22 ~

2017. október 2. hétfő

Felvirradt az új nap, közös kirándulásunk utolsó

napja.

Tétlenek ma sem leszünk, mert invitáló céllal

bemutatjuk szűkebb pátriánkat, Szabolcs-Szatmár-
Bereg megyét a nagybecskereki gimnazistáknak.
A szíves látást megköszönjük, megfogalmazzuk
Délvidéken szerzett élményeinket, és búcsút
veszünk vendéglátóinktól.

Bízunk abban, hogy születtek barátságok, és a

viszonttalálkozást ők is örömmel várják 2018
márciusában.

Hazafelé tartunk egy-egy megállót, ha az idő is

engedi, és az ottani viszonyok is segítenek, akkor
megtekintjük Aracson a pusztatemplomot. A
templom a 13. századra nyerte el végleges formáját,
román-korai gótikus stílusban építették. A török
pusztítás megpecsételte sorsát. Ma már csak a
romok láthatók, amelyek a délvidéki magyarság
kultikus helyévé lettek.
 ~ 23 ~ 5. nap

úti élmények / benyomások

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

.........................................................................................

És utazunk, és utazunk…..
S újra otthon (Koli), édes otthon.
 ~ 24 ~

A programváltoztatás jogát fenntartjuk

a SZERVEZŐK

Kísérő-segítőtársak:
- Sebők Mária – projektvezető (+3620 311 7089)
- Kaszásné Tóth Judit tanárnő (+3630 678 8983)
- Tormássiné Kapitány Ágotha tanárnő (+3630
914 1275)
- Barkóczi Zsolt tanár úr (+3620 511 2725)

Szükséges felszerelés:
- pléd/hálózsák (ha fagyos vagy!!)
- 5 napra ruha (meleg ruha is!!!!)
- váltócipő, ha elázol (az esőtől)
- tisztálkodási felszerelés, biztonság kedvéért
WC papír
- hideg élelem, elegendő folyadék (nem
akármilyen!!!!)

Feltétlenül szükség van:

- a türelmedre
- a jókedvedre
- nyitottságodra
- arra, hogy akard, a másik is jól érezze magát,
ne csak TE!!!!!!
 ~ 25 ~

A közlekedési szabályokat és biztonsági

előírásokat minden helyzetben be kell tartanod!
Nincs cigi, drog, ital, nő, hapsi…

Mi vagyunk együtt!

Ne hozzuk egymást méltánytalan

helyzetbe!!!!!!!!!!!

Jó kirándulást, jó együttlétet!
Énektár ~ 26 ~

Énektár
~ 27 ~ Énektár
Énektár ~ 28 ~
~ 29 ~ Énektár
Énektár ~ 30 ~
 ~ 31 ~ Énektár

Szabadkai udvaron
Szabadkai udvaron, török szegfű liliom,
Szabadkai legény az én galambom.
Török szegfű liliom, elhervadt az udvaron,
Siratja a kis angyalom galambom.

De ne félj kislány meglátod,

Lesz még néked virágod,
Hazamé’k meglocsolom
Kinyílik a liliom, kinyílik a szabadkai udvaron. x 2

Bácskertesi (kupuszinai) népdalok (Csizmadia Anna)

Jaj, de bánom, amit cselekedtem,
Egy legénnyel szerelemre léptem.
Nem csak szerelembe, hanem szóra,
Sajnálom, de nem tehetek róla.

Irigyeim, hagyjatok szeretni,

Hagyjátok a szememet rávetni.
Megszokott a szemem a’ intésre,
Két karom a legény ölelésre.
Égszínű pántlika a harisnyám kötője,
Nincsen olyan legény, aki megkösse,
nekem is megkötötte egy barna
homlokára göndörödik a szép fekete haja.
Kivicses-kavicsos a mi házunk eleje,
oda jár egy legény minden este.
Ne járjál énhozzám, te barna baba,
sok az én irigyem, sokan haragszanak rám.
Énektár ~ 32 ~

Kurtafarkú fecske,
Bácskai menyecske,
Hogy mertél te idejönni
Ez idegen földre?
Nem gyüttem én gyalog,
Duna vize hozott,
Az én babám csalfa szeme
Idecsalogatott.
Repülj, madár, repülj,
Kaszárnyán keresztül!
Eredj, szólj be a babámnak,
Maga van egyedül!
Ha kérdi, hogy vagyok,
Azt is megmondhatod.
A zombori kaszárnyába’
én ott elhervadok.
Túlsósáron esik a’ eső
ne menj arra rózsám, eleső’.
Besározod a fehér szoknyád,
megver érte a’ édesanyád
Túlsósáron van a mi házunk
abba van szép eladó lányunk.
esztendőre lesz az eladó,
ki megveszi, annak lesz az jó.
Túlsósáron esik a dara,
ne menj arra Gubera Vera,
ne menj arra Gubera Vera,
elharapja lábad a kutya.
 ~ 33 ~ Énektár

Zörög a kocsi, pattog a Jancsi

Talán értem jönnek.
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
De hamar elvisznek.

Kocsira ládám, kocsira párnám

Magam is felülök.
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
De hamar elvisznek.

A Megkötöm lovamat / Ha én rózsa volnék

dallamára

A kalászos rónán, lenn a Délvidéken

akad még magyar szív áldozatra készen.
Akad még igaz szív, állunk itt a vártán,
de mint oldott kéve, széjjelhullunk árván.

Fecske bár a fészkét, kezed úgy kerestem,

a mostoha sorsba belekeseredtem.
Nyolcvan esztendeje fekete palástban,
itt a Délvidéken, apátlan-anyátlan.

Van nekünk egy zászlónk, mit nem téphetnek széjjel,

a színei maradnak, akármilyen a szél.
Álmodtam egy álmot, hol szép volt embernek lenni,
de kéne már egy hely, ahol jó magyarnak lenni.
 ~ 34 ~

Megoldások:
1. Palics adományozása: ...............................................
2. Szecesszió: ................................................................
3. Szabadka szülötte: .....................................................
4. Zentai történelem:
a. .. .....................................................
b. .. .....................................................
c. .. .....................................................
d. .. .....................................................
e. .. .....................................................
5. Délvidéki vérengzés: .................................................
6. Újvidék - Pétervárad: ................................................
7. Pétervárad tornya: .....................................................
8. Karlóca története:
a. .. ....................................................
b. .. .....................................................
9. Nagybecskerek:
a. .. .....................................................
b. .. .....................................................
10. Zimonyban halt meg: ......................................
11. Szendrő - Koszovopolje kapcsolata: ...............

.........................................................................
 ~ 35 ~

Név: ..................................................................................

Osztály: ............................................................................
~ 36 ~
 ~ 37 ~

És következzenek élményeink…

és a délvidéki fotóalbum

Az 1. napon….
Nyíregyháza – Röszke – Palics – Szabadka -
Tóthfalu
A szerbiai kirándulásunk első napján boldogan szálltunk fel a buszra és indultunk el
Röszke felé. Az út elején imádkoztunk, hogy a Jóisten kísérjen minket Szerbia tájain is.
Az első nagyobb megálló a határátkelés után a Palicsi-tónál volt. A látvány nagyon
tetszett nekünk, így sétálgattunk egy kicsit a tó partján, illetve meghallgattuk az
idegenvezető, Faragó Zoltán tájékoztatását is. Ezután ismét felszálltunk a buszra és
Szabadka felé vettük az irányt.

Szabadka egy gyönyörű szecessziós város. Megcsodálhattuk a Városházát, melynek

belső terein is látszódtak a magyaros, cifra motívumok.
 ~ 38 ~

Nagyon csodálkoztunk azon, hogy ebben a városban még a Mekinek is szecessziós

stílusú épületben adtak otthont.
Egy rövid szabadprogram után a Zentai úti temetőbe mentünk, ahol megemlékezést
tartottunk és elhelyeztünk közösen egy koszorút is a 20. századi magyar irtások áldozatai
előtt tisztelegve.
Majd ezt követően Tótfaluba utaztunk, ahol első éjszakánkat töltöttük. A tótfalusiak
végtelen szeretettel fogadtak minket. A közös vacsora után megtudtuk, hogy ki melyik
családnál fog aludni a falusi turizmus keretén belül. Ám mielőtt megismerkedhettünk volna
a befogadó családokkal, elmentünk a tóthfalusi templomba, hogy az ottani kollégista
diákokkal közösen részt vegyünk a tanévük első ifjúsági szentmiséjén. A gyerekek nagyon
szépen énekeltek és a pap bácsi is mosolygósan énekelt velük, illetve velünk. Számomra
megtiszteltetés volt az is, hogy ebben a templomban elénekelhettem egy Szent Lászlóhoz
kötődő népdalt, amit a hívek nagy szeretettel fogadtak.
 ~ 39 ~

A mise után, mi négyen mentünk a minket váró családhoz és bemutatkoztunk,

megismerkedtünk velük. Ezután igyekeztünk hamar elaludni, mert tudtuk, hogy a korai
ébresztő után négy csodás nap vár még ránk.
Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen a délvidéki tanulmányi úton, mert
szép élményekkel gazdagodva tértem vissza az iskolába.
Kapitány Virág 11.c

A határig vezető úton ki zenét hallgatott, ki a korán reggeli kelést próbálta kipihenni
(bevallom, közéjük tartoztam), ki pedig az egész busszal hallattatva hangját „beszélgetett”.
A népdal éneklés sajnos még nem indult be, de helyette - egyrészt az idő elütése végett,
másrészt pedig, hogy műveltek legyünk és hogy legyen valamiféle előzetes információnk
néhány úti célunkról – megnézhettünk egy, a Duna TV műsorát gazdagító Hazajáró
epizódot. Mint kiderült, nem véletlen, hogy ezt néztük meg, hiszen miután már Szerbia
területén voltunk, felvettük aznapi idegenvezetőnket, a már a fent említett epizódban
megismert, Faragó Zoltánt.
Ezek után elindultunk első úti célunk, Palics felé. Itt először egy gyönyörű parkban
tettünk sétát. Megfogott a szép virágágyás és a mellette lévő szökőkút, melynek kékes-zöldes
színű vizébe mintha rézgálicot öntöttek volna. A parkból kiérve pedig máris egy szecessziós
épület tárult a szemünk elé, a palicsi Vigadó. Az épület mesés látványt nyújtott a
mintázatával. A Vigadó előtt állva megtudhattuk azt is, hogy régen a fürdő ketté volt
választva, vagyis külön volt a női és férfi fürdő, jó messzire egymástól, a Palicsi-tó két
oldalán.
 ~ 40 ~

A Vigadótól távolodva egy kisebb földútra értünk, ahonnan csodás kilátás nyílt a
Palicsi-tóra. A lehetőséget persze mindenki kihasználta és máris elindult a szelfizés. Na meg
persze mindenki segítségül hívta a másikat, hogy hát fotózza már le, aztán lehessen majd
felrakni a művészibbnél művészibb képeket Facebookra vagy Instagramra.
Következő állomásunk Szabadka volt, ahol az ide-oda tolatás után végül sikerült
parkolóhelyet találni, leparkolni és végül le is szállni a buszról.
Utunk során újabb szecessziós épületekkel találkozhattunk (nem véletlenül nevezik
Szabadkát a Délvidék szecessziós fővárosának), köztük a ,,Mézeskalács-házzal”, aminek
igazán találó nevet adtak, hiszen mikor mutattam otthon róla a fotókat, még meg sem
említettem a nevét, de anyukám máris rávágta, hogy ez olyan, mint egy mézeskalács ház.
 ~ 41 ~

Megtekinthettük még a ,,Kaptáros házat” is, amely szintén szecessziós stílusban

épült, majd beértünk a város főterére is. Itt a szecessziós épületek újabb tárháza tárult elénk,
köztük a szecessziós Városházával. (De hogy ne csak szecessziós épületekről legyen szó,
megemlíteném a Nemzeti Színházat is, amely már inkább neoklasszicista stílusban épült.)
A Városháza épületét belülről is megcsodálhattuk. Komor Marcell és Jakab Dezső
tervezése, Zsolnay-kerámiák, a Róth Miksa- és Nagy Sándor-vitrázsok garanciát jelentenek
a századfordulós minőségre. A gyönyörű, szecesszióra jellemző minták és a mesés üvegablakok
még szebbé tették az amúgy kívülről is csodásan kinéző épületet. Az ottani idegenvezető
hölgy kedvesen közölte velünk, hogy fényképezni kötelező. Itt beülhettünk a képviselői
székekbe, ahol újabb művészi fotók készültek, aztán bemehettünk a házasságkötő terembe,
ahol megtartottuk két társunk, nem túl hivatalos esküvőjét, aminek a levideózását
természetesen nem hagyhattam ki.
A ,,kötelező” programok után szabadidőt kaptunk egy kis fagyizásra, evésre, és újabb
fotózkodásra. Először is az 1923 óta működő Pelvina cukrászdába ültünk be egy fagyira. A
fagyira semmi panasz nem lehetett, viszont az egyetlen dolog, ami kicsit szíven ütött, az az
volt, hogy a személyzet egyetlen tagja sem tudott magyarul, pedig egy eredetileg magyar
cukrászdáról beszélünk. A McDonaldsban pedig természetesen nem ettünk, csak mosdóba
mentünk el, mert nem támogatjuk a terrorizmust.
Végül pihentünk még egy kicsit találkozási helyünknél, a Zsolnay-kútnál, majd
elindultunk ki a városból. De mielőtt még kiértünk volna, megtekintettünk egy Kosztolányi
emlékkiállítást a költő egykori gimnáziumában és egyben lakhelyén.
 ~ 42 ~

Szabadkai utunk végén pedig megkoszorúztuk a törött szárnyú turulmadár szobrát,

az 1944-45-ös magyarirtás emlékművét a zentai úti temetőben. A 44-es parcella
tömegsírjában többszáz magyar van eltemetve az egykori téglagyár agyaggödrében.
Ezek után első napi szálláshelyünk, Tóthfalu felé vettük az irányt. Út közben még
olajkutakat is láttunk. Tóthfaluban meglátogattuk az Emlékparkot, ahol megtekinthettük
Szabó Dénes, mártír plébános emlékművét, illetve a Turul parkot is.
Vacsoránkat a helyi Kaszap István Kollégium ebédlőjében fogyasztottuk el.
Panaszunk nem lehetett. A májgombóc leves, a bácskai rizseshús, na meg persze a
desszertként kapott puszedli ínycsiklandozó volt (puszedliből hármat is ettem). Evés közben
jókat beszélgettünk, egy kicsit jobban összeismerkedtünk azokkal, akiket eddig nem nagyon
ismertünk, és jókat nevettünk. Vacsora után pedig még ifjúsági szentmisén is részt vettünk.
 ~ 43 ~

Mikor megérkeztünk szállásadónkhoz, először egy kicsit bunkóságnak tartottuk, hogy

csak úgy megkérdezzük a Wi-Fi jelszót (igen, fontos dolgokra koncentráltunk), úgyhogy
különféle tervek kovácsolásába kezdtünk, hogy milyen módon kérdezzük meg a dolgot
anélkül, hogy sértő lenne. Persze a végére, még be se fejezhettük a mondatunkat, máris jött a
várva várt jelszó, és így már békében aludhattunk éjszaka.
Sopronyi Boglárka 11.c

Az első napról másképp…

Vázlat:
 Indulás (gyülekező 6:30; indulás 7:48)
 Utazás
o társaság
o ima, mert volt
o időtöltés
 út menete: kb. körpálya utána dél
 Út hossza a határig 4-5 óra bár ki számolta
 határ 30 perc kényszerpihenő
 Állomások
o 1. Palics (Szabadka mellett)
o 2. Szabadka (honismereti vezető)
 Városháza
 szecessziós épületek, van belőle elég
 Tömegsír elég szomorú egy hely
o 3. Tóthfalu (falu leírás)
 ~ 44 ~

 az ide vezető utat átaludtam

 sok olajpumpa
 kis Nagymagyar falu
 Program:
 parknézés, kis Délvidék, ajándékvásár vacsi : húsleves szerűség
és káposztáshús
 templomban egy zenés mise
 szállás: A kulcsosházban
Késő estig buli tánc és szórakozás

Kifejtés:
6 óra 30 perc a gyülekező a Spar parkolóban volt, kivételesen nem késett senki így hát időben
tudtunk indulni. 7 óra 48 perc: a busz elhagyta a parkolót és megkezdtük az utunkat
Délvidékre.
Rövidesen Nyíregyháza elhagyása után elmondtunk egy imát, hogy sikeres legyen az út,
sikeres is lett, de ez már más téma. Az út hosszú és unalmas volt, de szerencsére keveset
aludtam az este és így könnyedén tudtam aludni a buszon. Természetesen az utat nem csak
alvással, hanem beszélgetéssel és olvasással töltöttük.
Dél környékére elértük a határt, ahol egy röpke félórát álltunk. Rövidesen a határátkelés után
a buszon megnéztünk egy kb. 20 perces filmet a Délvidékről. Röszke után az első benzinkúton
felvettük a „honismereti vezetőnket” (nálunk idegenvezetőnek mondjuk, de Faragó Zoltán,
akik útikönyvet is írt a Délvidékről, ragaszkodik a honismereti vezető elnevezéshez) és egy
rövid utazás után megérkeztünk Palicsra.
Palics Szabadka egyik elővárosa egy szép tóval a közepén, bár a tó elég szennyezett volt és
az épületek sem voltak teljesen felújítva. Palics a századfordulón híres fürdőváros, a
szecessziós épületeiről nevezetes.
Palics után Szabadka főterét és hatalmas városházáját néztük meg. A Városháza magyar
motívumai és gyönyörű díszterme sokakat elkápráztatott. A városnézés után egy félórás
szünet volt, ami után a megszokott népszámlálás következett, ami személyes kedvencem volt
aznap: négy tanár négyfélét számolt pedig mindenki megvolt.
 ~ 45 ~

Délutáni órákban megemlékeztünk a Szabadkai népirtás áldozatairól a temető végében

található emlékműnél. A megemlékezés a legnagyobb tisztelettel történt, tudva, hogy 7000
magyar nyugszik a lábunk alatt elnyúló árkok mélyén. A tiszteletadás mindenkit meghatott,
a szép szavak a honismereti vezető történetei és az imák emlékezetessé tették számomra az
alkalmat.

Egy óra utazás után megérkeztünk Tóthfaluba.

Tóthfalu a falu, amiben „minden is van”. Találhatók itt olajkutak, turulmadár, szoborpark,
iskola, kollégium, ajándékbolt, „kulcsos” vendégház, fociakadémia és még lesz mini Délvidék.
Bár azt el kell mondani, hogy a falu lakossága nem éri el az 1000 főt.
 ~ 46 ~

A kis falutúra után vacsoráztunk. A tápláló és bőséges vacsora után a elmentünk az ifjúsági
szentmisére, ahol a helyi kollégisták zenéltek és énekeltek. A misét követően elfoglaltuk a
szállásokat és kezdődhetett a buli. A mi szállásunk az ún. kulcsosházban volt, amit egy
kisebb közösségi háznak lehet mondani. Este már nem volt program és ezért egy kisebbféle
bulit csaptunk zenével, tánccal és beszélgetéssel.

Tóth István 12.b

 ~ 47 ~

És ismét másképp…
Több szempontból is jelentős élmény volt számomra a Délvidékre tett kirándulásunk.
Ezelőtt még soha nem jártam Szerbiában, és a történelmi tényezők ismeretében természetesen
már az én lelki szemeim előtt is lebegett az országról egy elég negatív kép; reménykedtem
abban, hogy pozitívan csalódhatok.
A sztereotípiákat már az első nap ledöntötte. Több határon túli utazáson volt szerencsém
részt venni (legtöbbször Erdély volt az úti cél), de Szabadkát nem tudnám hasonlítani egyik,
a mai Románia területén lévő magyar városhoz sem. Talán mindenkiben benne volt a félsz a
"balkáni körülmények", a szerbekkel való kapcsolatunk, a jelenlegi menekültpolitikai helyzet
miatt, talán sokan a legrosszabbra voltunk felkészülve, mégis kellemes volt a város utcáin
sétálgatni. A mindenhonnan visszaköszönő motívumok, az őszi napsütés, a tereken
kávézgató helyiek igazán hangulatossá varázsolták, és a legkevésbé éreztem a balkáni légkört
(rendben, azért, mert Szabadka határmenti város, de én már akkor rácsodálkoztam a hely
szépségére).
A másik ok, ami miatt nagyon vártam az utazást, az irodalmi "fanatizmusomhoz" köthető -
két számomra sokat jelentő alkotó szülőföldje Szabadka. Már a buszon bebizonyítottam
rajongásomat Kosztolányi Dezső és Csáth Géza iránt; izgalmas volt arra gondolni, hogy
azokat az utcákat fedezem fel, amelyeken ők talán fiatalon sétálgattak.

Bár Kosztolányi hajdani gimnáziumában nem töltöttünk el túl sok időt (az emlékkiállításra
természetesen benéztünk), és a szobrát sem koszorúztuk meg, én teljesen a szívembe zártam
az élményt.
Sütő Hanna 12.a
 ~ 48 ~

A 2. napon….
Tóthfalu – Zenta – Csúrog – Pétervárad – Újvidék –
Karlóca – Nagybecskerek
Az első együtt töltött éjszakánk után, Tóthfaluban kissé hűvös reggelre ébredtünk. Ez
viszont nem szegte kedvünk, hiszen mindenki tudta, hogy ma igazi kalandok elébe nézünk.
Tóthfaluban az előző napon tapasztalt szívélyes és kedves, valamint igen gondoskodó és
vendégszerető bánásmódot a második napon is felfedezni véltük. Bőséges reggeli fogadott
minket, melyet közösen fogyasztottunk el. Minden helyi hozzávalókból készült, mindenkinek
sikerült megtalálnia a kedvencét. Reggeli után búcsút intettünk a falunak és csomagjainkkal
együtt Zenta felé vettük az irányt.
Zentán, a Tisza folyó partján a zentai csata (1697. szeptember 11.) emlékére felállított
emlékművet koszorúztuk meg. A zentai csata a történelemben kiemelkedő jelentőségű, mivel
az európai összefogás a török uralmat megdöntötte, és tulajdonképpen ezzel a csatával
szabadult fel majdnem egész Magyarország területe. A megsemmisítő
csapást a ,,zentai győző”, vagyis Savoyai Jenő vezetésével
mérték a magyarok a török főhaderőre. Ezzel
elkezdődtek a béketárgyalások, amelyek a
karlócai békéhez vezettek. Ha a buszon
figyelmesen hallgattuk a diáktársaink által
elkészített kiselőadást, még pár pontot is
bezsebelhettünk az útinaplónk hátuljában
feltett kérdések helyes megválaszolásával.
 ~ 49 ~

Zenta után véleményem szerint a legmegérintőbb helyszínt, Csúrogot látogattuk meg. Itt
szintén koszorúztunk. A csúrogi magyar áldozatok emlékhelyénél mondtunk el egy imát,
illetve a magyarság megtépázottságáról készült szoborról elmélkedtünk közösen. Nagyon
megható volt látni számomra ezt az igen kifejező alkotást.

Következő úti célunk Szerbia második

legnagyobb városa Újvidék, illetve Pétervárad
volt. Újvidék városi községhez Péterváradon kívül
még négy település tartozik. Először a
városközpontban sétáltunk, megcsodáltuk a
szecessziós épületeket, és még szabadidőt is
kaptunk. Nekünk, lányoknak nem kis kísértést
jelentettek a sétálóutcát övező boltok. Be is
szereztünk néhány souvenirt a családtagoknak, és
pár fotót is csináltunk a nyüzsgő téren. Ezt követően, a szabadidő leteltével újra buszba
ültünk és a karlócai béke helyszínét, az Újvidéktől 11 km-re lévő Karlócát látogattuk meg. A
békeszerződést 1699. jan. 26-án írták alá. A karlócai békével Magyarország nagy részén
megszűnt az oszmán hódoltság.
 ~ 50 ~

Karlócáról hasznos infókat szerezve visszatértünk Péterváradra, ahol a péterváradi

várban idegenvezetéssel egybekötött túrát tettünk a vár egyik alagútjában, a föld alatt 20 m-
rel. Az erőd a 17. században épült, hogy megvédje Újvidéket a törököktől. Szintén
Péterváradon egy különleges toronyórát is megtekintettünk, melynek érdekessége, hogy a
nagymutatója mutatja a percet, míg a kismutató az órát jelzi. Kissé fáradtan tértünk vissza
a buszba, utunk az elkövetkezendő három napban szállást adó Nagybecskerek, azaz
Zrenjanin felé vezetett.

Lázár Vilmos örmény származású aradi

vértanú szülőhelyén található az az iskola, ahová
mi is igyekeztünk. Az ottaniak kedvesen,
mosolygósan fogadtak, a diákok bemutatták az
iskolájuk jellegzetességeit is. Megtudtuk, hogy
vannak, akiknek délutántól estébe nyúlóan
zajlanak az óráik, és vannak, akik reggel nyolctól
délután kettő óráig tanulnak. Azt is megtudtuk,
hogy a gimiben összesen 4 magyar osztály
működik, akik ugyan igen kis létszámban, ám annál összetartóbban koptatják az iskola
padjait. Mi is vittünk a suliról egy videót, hogy ők is megismerjék a mi oktatási rendszerünket,
,,sulis légkörünket” és a lehetőségeinket.
 ~ 51 ~

Kötetlenül, kis csoportokban is beszélgethettünk velük, bármilyen kérdésünkre

készségesen válaszoltak. Kérdeztük őket a szerbekkel való kapcsolatukról is. Nincsenek
köztük konfliktusok, ám nem is nagyon barátkoznak, mi ezt tapasztaltuk az elmondottak
alapján. A végére már igen felszabadultan társalogtunk, de sajnos az idő későre járt, így a
szállásunk felé kellett venni az irányt. Nagyon finom vacsorával vártak minket, és a kimerítő
nap után jólesett egy friss zuhany is. A szobát 11-en vettük birtokunkba.
Még egy kicsit beszélgettünk, értesítettük a szülőket, megírtuk az élményeket a füzetbe,
majd nyugovóra tértünk, hogy legyen energiánk a 3. napra is.
Dankó Csenge 9.b

A bőséges és finom reggeli után Zentára mentünk, ami az első nap kimaradt. Zentán
a Tisza folyó partján a zentai csata emlékművét koszorúztuk meg. A megemlékezés nagyon
szép volt. A Himnusz eléneklése után Csúrogra mentünk, ami egy Árpád-kori település. 1944-
es délvidéki vérengzés kapcsolódik a nevéhez. Itt két szobrot láttunk, ami a magyarok
megtépázottságát mutatja be. Személy szerint engem ez az emlékmű nagyon
elgondolkodtatott.
Hasonló szomorú esemény színhelye volt
Zsablya is. Mind a két településsel kapcsolatban
azzal kellett szembesülnünk, hogy ez a vidék
nagyon elhagyott. Rövid beszámolót hallottunk a
tragikus történelmi eseményről, hogy a két faluban
4500 embert gyilkoltak meg.
A szomorú visszaemlékezés után Újvidék-
Péterváradra mentünk.
Újvidéken megnéztük a városházát, ami a
szecesszió stílusban épült. Ezután Pétervárad felé
vettük az utunkat. Miután megérkeztünk, felgyalogoltunk a várba. A vár alagút
rendszerében megtekinthettük, hogy hogyan éltek a katonák a vár megtámadása idején. Az
idegenvezetőnk egy szerb férfi volt, aki nem tudott magyarul, de szerencsére Pacsa Árpád
tanár úr fordított nekünk. Péterváradnak van egy híres toronyórája, ami arról nevezetes, hogy
a kismutató mutatja a percet, a nagymutató meg az órát. Ennél a toronynál kaptunk
szabadidőt, élvezhettük a napsütést és rengeteg képet készítettünk.
 ~ 52 ~

Ezt követően Karlócára mentünk, ahol is megkötötték a karlócai békét 1699-ben. Itt
meghallgattuk, hogy hogyan is történt a szerződés aláírása. A kápolnának 4 ajtaja volt, de
egyet befalaztak, hogy a törökök soha többé ne tudjanak bejönni az országba. A kápolna nem
túl nagy, de nagyon szép.
Ezután visszamentünk Újvidékre, ahol is sok szabadidőt kaptunk. Ez alatt az idő
alatt a barátaimmal felfedeztük a várost, ajándékokat vásároltunk a családtagjainknak,
ismerőseinknek, képeket készítettünk és persze beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Azután
buszra szálltunk és Nagybecskerek felé vettük az utunkat. A gimnáziumban mindkét iskola
bemutatta magát. A Nagybecskereki Gimnázium egy vicces előadással készült, mi pedig
megmutattuk az iskolánkról készült videót. Ezt követően megismerkedtünk a délvidéki
diákokkal, akikkel nagyon sokat beszélgettünk, mindannyian nagyon kedvesek, befogadóak
és barátságosak voltak.

Remélem, amikor ők jönnek

Magyarországra, mi is ilyen vendégszeretők
leszünk.
Az út során sokat buszoztunk, ahol is énekeltünk,
kiselőadásokat, zenét hallgattunk, játszottunk és
persze beszélgettünk. Személy szerint én nagyon
élveztem a buszozást. Igaz, néha nagyon hosszú
volt egy-egy út, de ez idő alatt felsőbb évesekkel
beszélgettünk, új barátságok születtek a régiek
pedig megerősödtek. Ilyenkor olyan emberek
megismerésére is van lehetőség. akikkel az iskolában nem tudtunk beszélgetni. Én például az
egyik évfolyamtársamat ismertem meg, akivel addig nem sokat beszéltem.
Szerintem ez a kirándulás azért volt jó, mert megismerhettünk egy számunkra ismeretlen
világot. Rengeteg szép helyen jártunk, új embereket ismertünk meg és egy jó csapattal
eltölthettünk öt csodaszép napot.
Varga Viktória 9.b
 ~ 53 ~

A 3. napon…
Nagybecskerek
Bőséges reggelink után jókedvűen elindultunk a nagybecskereki színészekhez és
diákokhoz. A mai napon sem tétlenkedtünk, Arany János Ágnes asszony című balladáját
dolgoztuk fel. Választhattunk, hogy a dráma-pedagógiai foglalkozáson veszünk részt, vagy
plakátkészítés keretében, egy egészen más perspektívából közelítjük meg a ballada
mondanivalóját. Én rajongója vagyok a képzőművészetnek, mert egy adott dolgot
megszámlálhatatlan sok módon ki lehet fejezni. Hozzáfogtunk az eleinte kaotikus plakátunk
dekorálásához, mely az idő múlásával csak jobb és jobb lett

A képen Ágnes asszonyt jelenítettük meg. A ballada címének betűi szándékosan hiányosak, 2
okból is. Egyfelől a balladai sejtelem és homály jelképei, másfelől maga, Ágnes asszony
kifürkészhetetlen, zavaros elméjére utalnak. A női arc fájdalmat sugároz könnyével, hiszen
Ágnes asszony feltehetően szenvedett. Az arcán elhelyezkedő, népies kendők a falusi életet
szimbolizálják, alakjuk és elhelyezésük szándékosan a rendezetlenséget hangsúlyozza. Az arc
körül elhelyezkedő hullámok, a kék szín jó néhány skálájában, Ágnes asszony rögeszméjét, a
mosást jelképezik. A hullámok között megjelenő piros sávok a gyilkosságot, a vért ábrázolják.
A hullámok felcsapnak Ágnes asszony arcáig, uralmuk alá véve az asszonyt.
 ~ 54 ~

Az elkészített plakátokat kitettük a falra, megnéztük a színészi alakításokat és rövid

elemzések után folytattuk utunkat a nagybecskereki színház felé.
Betekintést nyerhettünk a színházi életbe, a bábkészítés fortélyaiba. Megtetszett egy
mondat: „A színház a lélek doktora”, azért mert van benne igazság. Picit pihentünk,
ebédeltünk majd kaptunk egy kis szabadidőt. Ebéd után a nagybecskereki városházát is
meglátogattuk. Ott láttunk minimum 4 menyasszonyt, aki éppen akkor esküdött. Szabad időt
kaptunk, így egy Andrea nevezetű délvidéki lánnyal felkerestünk egy jó cukrászdát. Én
gesztenyepürés, tejszínhabos kelyhet ettem, ami nagyon ízlett. Sétálgattunk a városon belül,
majd visszaindultunk vacsorázni.
Az est fénypontja a színház volt, ugyanis mint kiderült, Szerbia legrégibb
színházának páholyában élvezhettük a darabot. A darab két férfi között zajló dialógról szólt,
mely kifejezte az emberi gyengeséget, félelmet, önfeláldozást és ragaszkodást. A címe, mit sem
sejtetve (legalábbis számomra) a történetről a Talányos variációk volt.

Az előadás után egy picit még beszélgettünk az otthonos szállásunkon, aztán

mindenki elment pihenni és készülni a holnapi napra.

Vasas Flóra 9.b

 ~ 55 ~

A harmadik nap reggel 7 óra után keltünk. Szerencsére ezen a napon már nem kellett
busszal utaznunk, hiszen a szálláshelyünk településének látnivalóit kerestük fel.
Könnyed reggeli után elsétáltunk a nagybecskereki kultúrházba. Itt már vártak néhányan a
színészek közül. A nap első felében drámapedagógiai foglalkozáson vettünk részt. A
foglalkozáson Arany János „Ágnes asszony” című művét dolgoztuk fel. Lehetett választani,
hogy hirdető plakátot készítünk vagy a művet egy színházi darabbá átformáljuk. Én az
előadást választottam. Ezek után nyolc fős csoportokra osztottak bennünket és így
csoportosan kellett egy darabot előadni az Ágnes asszony című balladából. Minden egyes
csoport előadása nagyon érdekes volt. Különösen azt tetszett nekem, hogy minden csoport
más-más megközelítésben dolgozta fel a művet.
A drámapedagógiai óra után visszamentünk a szálláshelyünkre, ahol elfogyasztottuk
az ebédünket. Ebéd után Jenovay Lajos kíséretében megnézhettük a nagybecskereki
színházat, amely körülbelül száz éve épült, de ma is a település egyik legszebb látványossága.
A színházlátogatás után előadást hallgatunk a bábkészítésről. Mindezeket követően
Nagybecskerek újabb kincseit fedeztük fel, többek között a nagybecskereki Városháza
épületét. Ki hitte volna, hogy Lechner Ödön tervezte ezt az épületet is?

A sok látnivaló és érdekes program után késő délután érkeztünk a szálláshelyünkre,

ahol rövid szabadidőt követően megvacsoráztunk. A vacsora után következett a nap
fénypontja, amelyre egész nap vártunk. A nagybecskereki Madách Amatőr Színház
előadásában tekinthettük meg Éric Emmanuel Schmitt: Talányos variációk című művét.
Számomra ez a színházi előadás sok érdekességet hordozott magában.
A vajdasági kirándulás alkalmával minden nap újabbnál újabb élményekkel
gazdagodhattunk, azonban számomra mégis ez a nap volt a legérdekesebb és az ezen a napon
tapasztaltak maradtak meg bennem leginkább, amiért azt mondom, hogy érdemes volt ennyit
utazni és szívesen visszatérnék ide a jövőben is.
Béres István 9.b
 ~ 56 ~

A harmadik napon…?
Ez a nap egy kicsit meglepetés volt számunkra, ugyanis a programokat az itteni
tanárok szervezték nekünk. Először a helyi művelődési házat látogattuk meg, ahol egy
drámapedagógiai foglalkozás keretében csapatokban feldolgoztuk Arany János Ágnes
asszony című balladáját, majd az általunk rendezett produkciókat elő is adtuk egymásnak.
Elég jól el is ment vele az idő. Nekem és a szobatársaimnak – csupa kilencedikes fiú, akik
közül egy kivételével mindenki inkább reálos érdekeltségű, és az irodalom a szívében egy
igen kis, sötét helyet foglal el, szóval nem tartozik a kedvenc tantárgyai közé – volt némi
előítélete az egésszel kapcsolatban. De az ötletelgetés és a próbálgatás közben, amikor
felnéztünk az órára, láttuk, hogy a nagymutató mindjárt utoléri a tizenkettesen pihenő
kismutatót és akkora nekünk is végezni kell. Na és most ezután a hosszú és nehezen érthető
mondat után jöhet valami, amit talán egyszerűbben le tudok írni (talán…).
A helyi színház meglátogatása… először, de nem utoljára, ahol megtudtunk pár
infót a színházról és megnézhettük, hogyan készítik a különböző bábokat. Röviden ennyi.
Ám ami este jött, az egyszerűen fenomenális volt. Egy olyan előadás, ami után senki se
ment el úgy, hogy ne gondolkodjon el rajta egy kicsit. Nekem személyesen ez tetszett az
egész napban a legjobban.
És végül este a szokásos beszélgetés, hülyülés és az a kellemes érzés, hogy nem kell
a suliba menni. Összefoglalva sokkal-sokkal tartalmasabb és jobb volt, mint egy átlagos
nap.
Barátfalvi László Imre 9.b
A harmadik napon…???

Én a kézműves foglalkozás mellett döntöttem. Mindkét helyen az Ágnes asszony című

Arany János balladát kellett feldolgozni. Tudni kell erről az asszonyról, hogy lelkiismeret-
furdalása az őrületbe kergette. A csoport által tervezett plakáton ezt próbáltuk megjeleníteni.
Nagy hangsúlyt kapott a vér a hullámok között, hiszen az első versszak erről szól.

„Ágnes asszony a patakban

Fehér lepedőjét mossa,
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el.”

Plakáttervezés közben azért én kicsit mással is foglalkoztam. Megláttam pár filctollat

és mandalákat rajzoltam Viki kezére meg a sajátoméra. A műhely körül, sőt az egész házban
meseszép magyar motívumokat lehetett látni. Engem annyira megfogott a minták szépsége,
hogy muszáj voltam lefotózni. Jó munkamegosztás volt a csapatban, ezért a végére csak
elkészült egy nagyon szép plakát…
A nap fénypontja pedig a színházi előadás volt. Mi páholyban foglaltunk helyet,
stílusosan. A kezdésig volt még pár perc, ezért felszaladtunk a színház tetejéig, hogy mindent
 ~ 57 ~

jól lássunk. Régi épület volt, kopásokkal, de a maga nemében gyönyörű és elegáns. Ezután
véglegesen elfoglaltuk a helyünket. Kétszereplős, egy helyszínen játszódó darab volt. Egy
percet sem unatkoztunk, engem nagyon lenyűgözött. A Talányos variációk című történetről
van szó. A meghökkentésen, meglepetésen alapszik. Végső mondata: „Majd ezt is megírjuk”.
Számomra ez a darab tökéletes volt, a színészek kiválóan adták elő és a története pedig
nagyon tetszett. Az az igazság, hogy ez egy olyan darab, amit látni kell. Mesélés után közel
sem tűnik olyan nagyon jónak. A darabról utána sokat beszélgettünk a szállásunkhoz vezető
úton, aztán mindenki a saját szobájába ment lepihenni.
Vasas Réka 9.b

A 4. napon…
Zimony – Nándorfehérvár - Szendrő
A negyedik nap a vár kirándulások napja volt, amikor 3 középkori várat kerestünk fel:
Zimonyt, Nándorfehérvárat és Szendrőt.
A zimonyi vártoronynál elég sokat kellett lépcsőzni felfelé (lefelé is, csak felfelé
megerőltetőbb volt),viszont teljes mértékben megérte a kilátás miatt. Ezt a várat 1521-ben 9
napig ostromolták, majd a törökök az utolsó napon elfoglalták a várat.
Zimony neve egyébként a délszláv zeml'ny (= földből való vár) szóból ered.
A következő úti cél Nándorfehérvár volt, aminek én nagyon örültem, hiszen végre
láthattuk azt a várat,amiről annyit tanultunk. Bár nekem kissé csalódás volt, mert én sehol
sem láttam egy magyar zászlót sem, pedig azért szerintem az 1456-os diadal megérdemelne
legalább egy zászlót, ha nem többet... Mindezek ellenére a kilátás ott is csodás volt, és lefelé
nézve hihetetlen volt elképzelni, hogy több száz évvel ezelőtt milyen csaták folytak ott.
Ezután Szendrőre mentünk, ahol az volt számomra lenyűgöző, hogy milyen vastag falak
voltak, és milyen nagy volt a vár (emelete is volt). Az első világháborúban Szendrőt az
Osztrák–Magyar Monarchia csapatai 1914-ben elfoglalták és 1918-ig hadifogolytábort
működtettek. Tudni illik, hogy Szendrő Európa egykori legnagyobb vízi erődítménye.
Ezek után az élményekkel teli nap után visszamentünk a szállásra, ahol egyébként
meglepően mindig nagyon finom volt az étel, és még net is volt a többiek legnagyobb örömére
(az enyémre is). A negyedik nap egyértelműen az egyik legjobb napunk volt,j ól
elfáradtunk,sok új dolgot láttunk,és rengeteg új információ tulajdonosai lehettünk.
Köszönjük az élményt!
Ujhelyi Dóra 11.a

A negyedik napon egy elég sűrű nap előtt álltunk, hisz a lazább, pihenős, buszmentes,
színházas nagybecskereki nap után egy utazással teli nap következhetett. Úti célunk volt
többek között Nándorfehérvár, mai nevén Belgrád, a főváros, valamint a szendrői vár is.
Ezen a szép napon velünk utazhattak Nagybecskereki diáktársaink, és ez is egy alkalom
volt, hogy még jobban összefonódjon a csapat.
 ~ 58 ~

Mivel vasárnapra esett a 4. napunk, ezért a napot természetesen szentmisével, magyar

nyelvű szentmisével kezdtük Nagybecskereken. Ebben a templomban emlékeztünk meg Lázár
Vilmos aradi vértanúról is.
Ezután Nagybecskerek főterén csatlakoztak hozzánk délvidéki diáktársaink is.
Belgrád közelébe érve felmentünk a csodálatos, magas zimonyi toronyhoz, és elképesztő
panoráma fogadott minket. Teljesen beláthattuk az egész várost és folyóját, a Dunát.
Csodálatos volt. A távolban az ügyesebbek láthatták halványan az ottani ortodox templomot
is kivillanni a magas épületek között.

Beérve a fővárosba, egy kissé elszörnyülködve

láttam, hogy mennyire koszos és igénytelen a város, pedig
a város adottságai kitűnőek, de a helyiek nem használják
ki a főváros nyújtotta előnyöket, lehetőségeket egyelőre.
Ezt követően a nándorfehérvári vár területén
tehettünk egy kört. Azt már tudtuk előre, hogy csalódást
keltő, nem olyan lesz, mint amilyenre számítunk. A
dinoszaurusz park volt a legkiábrándítóbb. A látványt
csak az akusztikus élmény tudta fokozni: dinóüvöltés fogadott minket. Nekem személy
szerint tetszett a terület, kicsit érdekes, hogy parkosították gyakorlatilag az egészet, és egy
középkori csata helyére 1. világháborús tankokat állítottak
ki.
Biztató viszont, hogy folynak a rekonstrukciók, szinte
az egész vár területe építkezéstől, munkagépektől volt
hangos. Drótkerítések választották el az építési területeket,
de a nándorfehérvári győzelem emlékhelyéhez így is oda
tudtunk jutni.

A panoráma mindenért kárpótolt és látva a folyókat, el lehetett képzelni, hogy hogyan is

zajlott a csata a vízi hadszíntéren, hogyan is közelíthették meg a várat anno 1456-ban.
 ~ 59 ~

Ezután a Szendrői várba mentünk, ami egész jó állapotban megmaradt, tetszett nagyon
és a kilátás is lenyűgöző volt.
Estére kissé elfáradva érkeztünk vissza a szállásra, de elégedetten, boldogan
tekinthettünk vissza erre a pörgős, de tartalmas kis napra. :)
Papp Dávid 11.a
A negyedik nap reggele Nagybecskereken ért minket.
Reggeli után buszra ültünk és szentmisével indítottuk a napot. A szentmisét magyar
nyelven tartotta az ottani atya. A szentmise végén Kapitány Virág énekét hallgattuk meg
Szent László királyról.
Szentmise után az utunk a Zimonyi-torony, mai nevén Hunyadi-torony felé vezetett. Zimony
ma Belgrádhoz tartozó városrész. Nagyon hosszú, szinte szédítő csigalépcsőn kellett a torony
tetejére felmenni, de a kilátás kárpótolt minket a fáradságunkért. Ez a vár az 1400-as
években a Hunyadiak birtokában állt. Ez a torony is emlékeztet minket a nándorfehérvári
diadalra.
Az utunk következő állomása a nándorfehérvári vár volt. Nándorfehérvár mai neve
Belgrád. A nándorfehérvári vár a török elleni harcokban nagy szerepet játszott. Falai között
komoly küzdelmek folytak Hunyadi János és Kapisztrán Szent János vezetésével II. Mehmed
ostromló csapatai ellen. A legenda szerint 1456-ban ennek a várnak a tornyáról vetette magát
a mélybe Dugovics Titusz egy török katonával, aki a vár tornyára akarta kitűzni a török
zászlót.
A vár környékén ma egy hatalmas park található játszóterekkel és teniszpályákkal,
amelyek a várárokban találhatóak. Amikor ott jártunk, egy dinoszaurusz kiállítást is láttunk
a park területén. Úgy gondolom, ez a park a belgrádiak egyik kedvelt pihenőhelyeként szolgál.
Egy viszonylag hosszú buszút után megérkeztünk a szendrői várhoz. A vár gyönyörű
környezetben található, hiszen a Duna folyó öleli körbe, a vár erődítményként emelkedik a
Duna fölé. Itt egy idegenvezető kalauzolt minket és elmondta, hogy a szabálytalan
háromszöget alkotó vár kért részből tevődik össze: a belső várból és a később felépített külső
várból. Elképzelhető, hogy a nándorfehérvári vár pótlására tervezték ezt a várat és ezért
építették ilyen hatalmasra. A török elleni védekezés egyik kulcspontja lehetett, de az 1450-es
évek végére a törököknek sikerült elfoglalniuk ezt a várat.
 ~ 60 ~

Az idegenvezető elmondta, hogy a vár története során előfordult, hogy a szerb kormány
székhelyeként szolgált, melynek nyomán Szendrő városa gyorsan fejlődő kereskedővárossá
alakult, amit segített a Duna közelsége is. Ezt a várat is egy szép park veszi körül.
Ezzel a negyedik napi túránk végéhez értünk és a visszaút után elfogyasztottuk a
vacsoránkat. Vacsora után még a városban tehettünk egy sétát és izgatottan vártuk a
hazautat.
Fehér Petra 9.a

Az 5. napon…
Nagybecskerek – Aracs – Röszke - Nyíregyháza
Reggel 630-kor kelt az 5-ös szoba, hogy
mindenki elkészüljön időben és a táskáink is a
buszban legyenek. 730-kor reggeli következett,
majd átnéztük a szobákat még egyszer és búcsút
vettünk a vendéglátóinktól. Nagyon rendesek
voltak velünk és még egy képet is csináltak rólunk,
hogy soha ne felejtsenek el bennünket. 
Első állomásunk a mai napon az iskola volt,
ahol a nagybecskereki diákoknak mutattuk be
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét. Miután mindent megtudtak megyénk nevezetességeiről,
Nyíregyházáról beszélgettünk velük, majd sajnos tőlük is búcsút kellett vennünk. Nagyon
várjuk már azt, hogy mi is fogadhassuk Őket a mi iskolánkban, városunkban. 

Elbúcsúztunk tehát a nagybecskereki diákoktól és mindenki a közeli boltot vette célba és

bevásároltunk az aznapi útra. Boldogan értesültünk arról, hogy az ottani dolgozók közül
van egy ember, aki tud magyarul beszélni. Sajnos csak egy ember, de az is nagyon sokat
jelentett számunkra. Beszélgettünk volna többet is a magyar dolgozóval, de sietni kellett a
buszhoz, nehogy elkéssünk a következő állomásról, ami nem más volt, mint Kiss Ernő
emlékműve Eleméren.
Az eleméri római katolikus templom kriptájában van az örmény származású aradi vértanú
családi síremléke. Tiszteletünket tettük a templomkertben felállított mellszobránál majd
síremlékénél koszorúztunk.
 ~ 61 ~

Megint útnak indultunk… Következő cél – és egyben az utolsó – a nagy hazaút előtt az
aracsi pusztatemplom volt. Szerencsére jó idő volt, így meg tudtuk közelíteni busszal a
középkori templom romját. Igaz, két tiszteletkört is megtettünk a környéken, míg ráakadtunk
az oda vezető útra. Sok fotót készítettünk, ott is koszorúztunk és végleg a buszra szálltunk.
Már csak egy állomás volt a szemünk előtt, méghozzá a határ. Nagy örömünkre megint
várhattunk kb. másfél órát, majd sikeresen átjutottunk és hazafelé indultunk. Este fél 11
körül érkeztünk meg a Spar parkolóba ahonnan 4 nappal ezelőtt indultunk. Mindenkitől
elbúcsúztunk, de tudtuk, hogy a következő nap újra találkozunk és boldogan mesélhetjük el
az osztálytársainknak, barátainknak a Délvidéken megélt emlékeinket.
Mikolai Laura 10.a

A szép álomból való szokásos 6 órai ébresztésre keltünk, melyet a háromnegyed hetes
finom reggelivel kárpótoltak. Szobatársaimmal lázas pakolásba kezdtünk, hogy 7 órakor el
tudjunk indulni. Szállásunk elhagyásával utunkat a nagybecskereki iskolába vettük, hogy
elbúcsúzhassunk újonnan szerzett barátainktól. A gimnázium igazgatója is megtisztelte
találkozónkat. Ekkor Kornélia tanárnő fordította az igazgató úr szavait. Ünnepélyes
keretek között átadtuk az iskolánkban gyűjtött könyvadományokat is.

Elköszönés után kaptunk egy kis plusz szabadidőt, melyet én előszeretettel töltöttem
nemrég megismert barátommal az édesség részlegen egy közeli kisboltban. Mikor fizettünk,
felfigyeltünk a pénztáros magyaros akcentusára. Kiderült, magyar származású, s azért van
Szerbiában, mivel ő olyan területen született, ahol dönthetett, melyik országhoz tartozzon,
 ~ 62 ~

ezáltal inkább Szerbiához csatlakozott családjával, hogy az ottani magyarságot erősítse. Egy
kellemes elbeszélgetés után mennünk kellett. Hivatalosan is megkezdtük napi
programjainkat.
Elindultunk az eleméri templomba, hogy Kiss Ernő emlékművénél megemlékezést
tehessünk, s koszorúval díszítsük. A himnusz eléneklése után körbesétáltunk a templomban
és kertjében. A templomban a sok nemzetiség jelenlétére utalt, hogy németül olvashattuk a
falfeliratokat.
Aracs volt új célunk. Az út elég hosszadalmas volt, így volt bőségesen időnk
beszélgetni olyan sulis társainkkal, akikkel nem lett volna alkalmunk ismerkedni az
iskolában. A középkori romtemplom megtekintése során tanáraink ismertették a szentély
rövid, de mégis megható történetét. Tiszteletre méltó az ott élt emberek bátorsága, mikor is
kiálltak bátran ostromlóik elé, és szemtől szembe néztek a halállal. A szokásos képlövések
után visszaindultunk a buszhoz, hogy ténylegesen indulhassunk haza, ahol persze valahol
mélyen mindnyájan örültünk.

Az országúton való
monoton utazás eleinte jó volt,
rengeteget beszélgettünk,
szólaltattuk hangszóróinkból
magyaros nótáinkat, ment a
biznisz édességek cserélésében s
kóstolásában. Még elkészítettük
az utolsó képeket és az
addigiakat mutogattuk. Egy jó
párszor még megálltunk pihenni
vagy egy kisebb boltnál. A
határnál egy órát állni kellett,
majd letereltek minket, hogy
átvizsgálják a buszt. Miután
letudtuk ezt a nagyobb megállót is, a mobilnet bekapcsolásával rövidebb időre halkabb lett a
zsivaj is. A további utat már kissé nehezebben bírtuk ki. Hogy felejtsük az időt, kisebb
csoportokba verődtünk és beszélgettünk, kártyáztunk, és vicceket mondtunk.
Miután megérkeztünk és leszálltunk Nyíregyházán, mindenki ment a saját útjára. Én
személy szerint a kollégiumba, ahol 10 perc után mély álomba szenderültem, hogy másnap
reggel némiképp pihenten indulhassak az iskolába.
Számunkra ez az 5 nap egy kellemes kikapcsolódás volt, mely során megismerhettünk
határon túli magyarokat, egy új kultúra csipetnyi darabját, kizökkenhettünk a szürke
hétköznapokból, és iskolai tásaim közül is többel megismerkedhettem. A sok emlékképben
úszva minden örömömet és szép emléket csak megköszönni tudom azoknak, akik
hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a projektet megvalósíthassuk!
Rehócsin Flóra 9.a
 ~ 63 ~

Reggel nem annyira korai (na jó, azért egy kicsit mégis) ébresztő után elfogyasztottuk
a már megszokott nagyon bőséges reggelinket, bepakoltunk a buszba, és búcsút vettünk
hihetetlen kedves és törődő vendéglátóinktól. Ezután egy kihagyhatatlan fotó a szállás előtt,
majd az utunkat az iskolához vettük, ahol egy kis bemutatót tartottak a végzőseink a mi kis
városunkról. Akármennyire is rosszul érintett minket a dolog, de búcsút kellett intenünk
újdonsült barátainknak, és abban a reményben váltunk el egymástól, hogy márciusban még
találkozhatunk.

Egy nagyon gyors bevásárlás után már indultunk is utolsó meglátogatandó falujaink
egyikébe, Elemérre, ahol megtekinthettük az immár körülbelül 25. templomot, majd a már
szállóigévé vált "Kinél van a koszorú?" Elhangzása után megkoszorúztuk a Kiss Ernő aradi
vértanú emlékművét, és egy ének után tovább is indultunk.
Végtelenül hosszú idő után, amikor már régen elveszítettük a hitünket, hogy mi valaha
is megérkezünk a kis kirándulásunk utolsó helyszínéhez, és átkeltünk legalább a Szaharán és
a Góbi sivatagon, és a Vajdaság összes létező kopár pusztáján, végre megérkeztünk. Na és
akkor ért minket a meglepetés igazán, hogy hova is, amikor kiszálltunk a buszból. Mert
bizony ezt a pusztatemplom szót, a szó szoros értelemben kellett volna vennünk, mert a
puszta közepén bizony állt egy templom. Vagyis csak félig állt, mert igazából csak néhány
falát láthattuk. De az igazat megvallva, abból amit láttunk, fénykorában egy gyönyörű szép
templom lehetett, mert még így is, miután "bementünk", bizony elcsodálkozott mindenki a
látványon. Hosszas fényképezés után, és miután már néhányan a templom falait is
megmászták -egy jó kép érdekében-, hazaindultunk.
Innen egyenesen a határhoz mentünk, ami szintén egy végtelen időnek tűnt, mire átkeltünk
Bácska zsíros, termékeny földjein. Az útszélen a helyben termett paprikát kínálták az árusok.

Amikor már annyi sok idő elteltével

rápillantottunk telefonjainkra, abban a
reményben, hogy mindjárt hazaérünk (azért 5 nap
a család nélkül elkezdett honvágyat kelteni
bennünk) rájöttünk, hogy még csak fél óra telt el.
És ezt jó sokszor eljátszottuk a hosszú út alatt.
Ezekben a kirándulásokban szerintem az a
legjobb dolog, hogy olyan emberekkel köthetek
barátságot, akikkel ha csak az iskola folyosóin
 ~ 64 ~

találkozom, valószínűleg sosem lennénk ennyire jóban. És ezt a lehetőséget szeretném

megköszönni, és nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen csodálatos pár napot tölthettem el a
Délvidéken.
Kristóf Dóra 11.c

Felvirradt kirándulásunk utolsó napja. Kettős érzés volt bennünk: nemsokára otthon
leszünk és megölelhetjük szüleinket, másrészt kissé fájó szívvel búcsúztunk el a
Nagybecskereki Gimnázium tanulóitól, akikkel az utazás során sok időt töltöttünk együtt.
Fél órás szabadprogram következett, amikor utoljára körülnézhettünk szállásadó
városunkban, Nagybecskereken. A Béga folyó partján fekvő várostól búcsúzva autóbuszra
szálltunk.
A következő állomásunk Elemér
nevű település volt, mely közigazgatásilag
Nagybecskerekhez tartozik. A községről
sok információt hallottunk már utazás
közben is. Első lakói Bácskából
idemenekült szerbek voltak. Később
németek telepedtek le a faluban. A németek
és a szerbek nem tudtak együtt élni, az
ellenségeskedés miatt a falut két részre
osztották, Alsó- és Felsőelemérre. Ekkor
még jelentős magyar kisebbség élt itt, ma
már alig hallani magyar szót. A falu
egykori birtokosa Kiss Ernő honvéd tábornok volt, a híres aradi vértanú. Először a római
katolikus templomot látogattuk meg, majd a templom kriptáját, ahol Kiss Ernő testét
helyezték örök nyugalomra. Végezetül megkoszorúztuk a hős aradi vértanú szobrát, ezzel is
emlékeztünk a közelgő évfordulóra.

Második úti célunk a történelmi Magyarország egyik legnagyobb és legszebb középkori

romtemploma, az Aracsi Pusztatemplom volt. Törökbecse északkeleti határában áll, a sok
évszázados háborúskodás, rombolás, megszállás mementójaként. A templom a 13. század első
harmadában épült. Sorsát a 16. század török pusztításai pecsételték meg. A romok a környék
elnéptelenedésének, majd a 19. századi romkultusznak és a művészettörténeti-régészeti
tudomány általi felfedezésnek köszönhetően menekültek meg a teljes pusztulástól. Az 1990-
es években a délvidéki magyarság újra felfedezte az Aracsi Pusztatemplomot, s fokozatosan
a délvidéki magyarság jelképévé, kultikus emlékévé vált. Lélegzetelállító volt a végtelen
pusztaságból kimagasló ódon falak látványa.
A sok élményt lezárva következett hosszú utazásunk a mi kis hazánkba, városunkba,
amit több pihenővel tettünk meg. Boldogan, sok új ismerettel, élménnyel gazdagodva tértünk
haza.
Kiss Dóra 9.a
 ~ 65 ~

Rossz volt reggel úgy felkelni, hogy a bőröndjeink és az utazótáskáink már

összepakolva vártak az ágyaink mellett. Gyors reggeli után el is indultunk. Visszatekintve
az ott eltöltött pár napra, szerintem mindenki szomorúan búcsúzott a panziótól. Ennek
ellenére a nagybecskereki gimnáziumba már ismét jókedvvel érkeztünk.
Nekem személy szerint az egész kirándulásban az volt a legnagyobb érték, hogy
megismerkedhettünk olyan diákokkal, akiknek kisebbségben kell megélniük a magyarságukat.
Nekünk is és nekik is rengeteg kérdésük volt, mindenre kíváncsiak voltunk. Nekem hatalmas
pozitív élmény volt, hogy tényleg nagyon nyitottak voltak, és hozzánk hasonlóan ők is
bármire szívesen válaszoltak. Sok ottani diákkal beszélgettem, viszont úgy igazán közel csak
3 emberhez kerültem. Ők voltak azok, akikkel nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot,
mindig tudtunk miről beszélgetni, és örültünk egymás társaságának. Körbevezettek
Nagybecskereken, megmutatták a kedvenc helyeiket, elvittek minket a pékségbe, ahova
reggelente járnak, a szárnyaik alá vettek minket, és segítettek nekünk, amiben kellett. Még
jobb lett volna, ha több időt tölthettünk volna együtt, viszont jó volt úgy elköszönni
egymástól, hogy márciusban találkozunk.

A nap folyamán megálltunk még pár helyen, mindent megcsodáltunk, mindenhol

rengeteg fényképet csináltunk és természetesen a csoportképek sem lettek elfelejtve. Én mégis
inkább kicsit az utazásról szeretnék még mesélni, bár sok mindent nem lehet elmondani egy
pár órás útról. Viszont azt gondolom, hogy összeszokott kis csapat lettünk a kirándulás
végére, éppen ezért nem unatkoztunk a hazafelé úton. Énekelgettünk és jókedvvel viseltük a
buszút minden részletét.
Bár nagyon elfáradtunk a napokban, program volt bőven, mégis szívesen maradtunk
volna még. A kirándulás alatt rengetek élménnyel gazdagodtunk. Amikor hazamentem,
anyáék elhalmoztak kérdésekkel: miket csináltunk, mit néztünk meg, mi tetszett a legjobban.
Én pedig hirtelen azt sem tudtam, mit válaszoljak. Annyi minden történt és olyan sok emléket
szerettem volna velük megosztani, hogy azt sem tudtam, hol kezdjem. Nagyon örülök, hogy
megismerkedtünk a nagybecskereki gimnázium diákjaival, és hogy ennyi élménnyel
gazdagodtunk.
Kiss Flóra 11.b
 ~ 66 ~

Fotóalbum
1. nap
Palics – Szabadka - Tóthfalu
~ 67 ~
 ~ 68 ~

2. nap

Zenta – Csúrog – Pétervárad – Karlóca - Nagybecskerek

 ~ 69 ~

3. nap
Nagybecskerek
 ~ 70 ~

4. nap
Zimony – Nándorfehérvár - Szendrő
 ~ 71 ~

5. nap
Aracs
 ~ 72 ~

Magyarországi viszontlátogatás
2018. március 14-18.

A Határtalanul projekt szervezésében mi, nagybecskereki diákok Nyíregyházára

látogattunk.
Nyíregyházi barátaink már voltak nálunk, ezért már alig vártuk, hogy mi is
mehessünk.
Utunk először Debrecenbe vezetett, ahol azonnal felszálltunk az Arany-buszra. A
buszban Arany Jánost és műveit ismerhettük meg érdekes animációs és interaktív feladatok
megoldása során. A debreceni Református Kollégiumban betekintést kaptunk az akkori
diákélet mindennapjaiba, valamint könyvtárában gyönyörködtünk.

Március 15-én már Nyíregyházán voltunk, ahol részt vettünk a Kossuth téren
megrendezett ünnepi koszorúzáson. Ezt követően a Jósa András Múzeumban jártunk, ahol
számos múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt. Számunkra a legérdekesebb a
nyomdászati részleg volt. Este az Arany –metszés irodalmi összeállítást néztük meg a Móricz
Zsigmond Színházban. A szereplők kiválóan alakították Petőfit és Aranyt, de leginkább az
 ~ 73 ~

előadás modernsége fogott meg bennünket. A színpadi díszletet ízlésesnek találtuk. Egyesek
szívét a színészek hangja dobogtatta meg, ami még élvezetesebbé tette az előadást.

Másnap délelőtt utunk, legelőször a laskodi református templomba vezetett, melynek

déli falán középkori Szent László-legenda ábrázolást láthattunk, északi falán az Utolsó
ítélet freskóit csodálhattuk meg. Ezt követően a nyírbátori református templomot néztük
meg, mely a Báthori család gótikus stílusú főúri kegytemploma volt. A szintén gótikus
katolikus minorita templomban leginkább a Krucsay-oltárhoz kapcsolódó tragikus történet
fogott meg minket. Máriapócson pedig a bazilita szerzetesek otthonában jártunk. A basilica
minor rangot viselő görögkatolikus Szent Mihály-templomban a könnyező Mária-ikont és az
ikonosztézion mutatták be nekünk a szentimrés diákok. Délután pedig az élményfürdőt
élveztük.
 ~ 74 ~

Szombaton Széphalmon Kazinczy sírját és mauzóleumát néztük meg, majd a Magyar

Nyelv Múzeumába tértünk, ahol érdekes ismereteket szereztünk. Számos interaktív nyelvi
játékban volt részünk, természetesen itt is tanulmányoztunk egy Arany-emlékkiállítást. A
Toldi nyelvi gazdagsága állt a kiállítás középpontjában. Lehetőségünk volt a sárospataki
Rákóczi-vár felfedezésére is, a Vörös-torony tetejéről igen szép kilátás tárult elénk. A rossz
időjárás jelei már ekkor fenyegettek, az óriási szélben majd megfagytunk. Végül a barátságos
bográcsgulyás melegítette fel testünket Nyíregyházán, a jósavárosi görögkatolikus közösségi
házban.
Utazásunk utolsó megállóhelye Budapest lett volna. Sajnos a rossz időjárás miatt nem
tudtunk eljutni. Még a buszt is ki kellett „lapátolni” a hóból vasárnap reggel, így nem
kockáztattuk hazajutásunk a budapesti kitérő beiktatásával. Mivel Arany-programban volt
részünk bőven (Debrecenben Arany-busz, a Református Kollégium Múzeumában kiállítás,
Nyíregyházán színházi előadás, Széphalmon a Toldihoz kötődő interaktív Arany-kiállítás),
ezért nem is nagyon sajnáltuk az elmaradt programot Budapesten.
 ~ 75 ~

Nagyon örülünk nektek, és köszönjük, hogy az ott eltöltött idő tartalmas volt, sok
érdekes programmal: a kézműves foglalkozás, a fürdőzés, az esti honfoglaló, a karaoke party,
a táncház mind, mind nagyon tetszett nekünk; ízlettek az Eperjes étteremben felszolgált
ételek is.
 ~ 76 ~

Úgy érezzük, szép barátságok születtek, amit érdemes lenne fenntartani a jövőben is.
Köszönjük nektek ezt az öt napot!
Üdvözlettel a Nagybecskereki Gimnázium 1-4 osztály diákjai. 
 ~ 77 ~

1. nap
Debrecen – Arany-busz – Nagytemplom –
Református Kollégium – Nyíregyháza, táncház
 ~ 78 ~

2. nap
Nyíregyháza – Kossuth tér – Városháza – Jósa
András Múzeum
~ 79 ~
 ~ 80 ~

3. nap
Laskod – Nyírbátor – Máriapócs
 ~ 81 ~

4. nap
Széphalom - Sárospatak
 ~ 82 ~

5. nap
szörnyű hóhelyzet – busz kiszabadítás a hóból –
hazatérés Nagybecskerekre