Professional Documents
Culture Documents
Sumer Órák Miskolcon (1999-Től)
Sumer Órák Miskolcon (1999-Től)
A kisközösség erre úgy reagált, hogy engem tekintett „besúgónak”, aki pl. jelzi az adóellenőröknek, mikor
tart Pap Gábor órát 200 embernek. Ennek ismerete azért fontos a hatalom” számára, mert az órák alatt
látványosan tudják „kihívni” a népszerű tanárt adóellenőrzésre (ezzel lejáratva az intézményt a hallgatók
előtt. Csak arról feledkeztek meg, hogy egy „besúgó” nem szokott feltűnést kelteni azzal, hogy csak 2 hét
késéssel kapcsolódik be a tanulásba… Egyedül Bíró Lajos állt velem szóba a tankörtársak közül (ő ugyanis
már megélt hasonló kirekesztést).
Habár akkor még nem igazán érdekelt ez az ősi kultúra, a kellemetlenségek ellenére úgy döntötten, hogy
nem hagyom abba a sumer órák látogatását. Érdekelni kezdett, hogy vajon miért ilyen fontos a hatalomnak
az össznépességet tekintve igen kevés embert érdeklő és elméleti jellegű tárgyakat oktató iskola lejáratása, s
miért van ennyi lelki problémákkal küzdő ember a hallgatók (s a tanárok) soraiban.
Marton Veronika: A sumir kultúra története (1998) volt az első magyar nyelvű könyv, mely
rendezett formában foglalta össze a Mezopotámiával kapcsolatos tudnivalókat. Szerzője hatalmas
munkát végzett. Bakay Kornél kritikája (az Ősi Gyökérben) talán túlzottan is a módszertani hibákat,
az újabb szakirodalom említésének elmaradását emelte ki – mi, hallgatók viszont ezen könyv nélkül
el se tudtuk volna kezdeni ennek az igen bonyolult és szerteágazó szakterületnek a
tanulmányozását.
1
A Miskolci BE-ben a hallgatók többsége 2-3 év után megírja szakdolgozatát, s csak kevesen
folytatják a kutatómunkát. Mi az utóbbiak közé tartozunk. 1999 óta már 24 év telt el. Napi 5-6 órát
tanulva sikerült négy szakot is elvégezni a Miskolci BE-ben. Most írom 14. könyvemet. Közben 10
élő és 4 holt nyelvvel ismerkedtem. S három év kitartó munkával elkészült Sumer-akkád-magyar
szó- és jeltáram, melyben a jelek az ősi és klasszikus sumer ideogrammák képi tartalma szerint
vannak rendezve. Vele a jelkeresés sokkal gyorsabbá és megbízhatóbbá vált.
R. Labat szótára mellett A. Deimel négy szótárának anyagát is feldolgoztam – köztük a Pantheon
Babylonicum és a Planetárium Babylonicum c. könyveit is.
2005-ben megjelent könyvemben (Ősi titkok nyomában, Miskolci BE) sikerült A sumir kultúra
története állításait kiegészíteni, felhívni a figyelmet a pontatlanságokra, a forrásanyagában is
meglévő módszertani hibákra.
Ezen kívül új felismerésekre (írnoki gyakorlótáblák és elemzésük, a magánhangzókészlet 4-ről 9-re
bővítése a túl sok – indexekkel megkülönböztetett – homonima szétválasztására,
jelkategóriák megállapítása az ősi jelek képi tartalom szerinti rendezésére
(Lükő Gábor ötleteit felhasználva)) is sikerült rábukkanni.
Mi mindig hivatkozunk Veronika műveire, elhívtuk őt Csillaghegyre, a sumer kultúrát tárgyaló
előadás-sorozatunkra. Ő azonban minket meg se említ – sőt kijelenti:
„Én vagyok az egyetlen Magyarországon, aki alaposan foglalkozik a sumer kultúrával és nyelvvel.”
(Igaz, hogy Pesti József páter, Badiny Jós Ferenc, Dudás Rudolf, Végvári József, Gyárfás
Ágnes, Kiss Irén már nincs az élők sorában – de Bíró József, Bíró Lajos, Farkasinszky Tibor,
Kovács Sándor, Tábori László, Zászlós Levente és Záhonyi András még él és alkot.)
Udvarias jelzéseinkre
Enúma elis
https://epa.oszk.hu/01400/01445/00009/pdf/EPA01445_acta_hungarica_2014_1.pdf (52-56. o.);
a rovásírásos Tanító tábla (A táblára feliratot modern gépi eszközzel készítették, így nem
igazán lehet török kori – lásd Rumi Tamás mérnök és Sólyom Ferenc tanár meglátását.
A hím és női ivarsejt felismerése” a jelek között is anakronizmus. A sejtek megfigyelésére
alkalmas mikroszkóp megalkotása ugyanis csak jóval a török kor után történt.)
https://rovas.info/2010/04/somogyi-tanitotabla-nehany-jelerl/;
Anton Deimel: Sumir nyelvtan – nyelvtani gyakorlatok (Miskolci BE, 1998 – az eredeti mű:
VPBI, Róma, 1938) gyakorlatai között több is (pl. a 2. gyakorlat) tévesen akkádnak tekint
eredetileg sumer nyelvű feliratokat. A Deimel könyvét magyarra fordítók (Imre Kálmán és
Marton Veronika) sajnos ezt nem észrevételezték.
ZA: Ősi titkok nyomában, Miskolci BE, 2005. 111-112. o.;
Badiny Jós Ferenc a tatárlakai korong jeleit Labat sumer kézikönyve (szótára) alapján
értelmezte. Táblázatában azonban két jel esetében
(L.480 DIS egy(etlen), Anu isten és L.74 MAS tiszta, fele, PAR oldal, turbán)
nem a sumer szó magyar jelentését (egy/etlen/ és ½) adta meg, hanem azokat magyarul
olvasta ki. Így lett belőlük dics és más, pár. Kevés (esetünkben 12) jel esetében azonban ez
a két különböző nyelven történő olvasás módszertanilag nem elfogadható.
2
A táblázatban van még egy sorelcsúszás is – a L.353 jel ARA Usmu, rezonanciaszekrény
olvasata helyett a L.449 jelhez (lásd a következő sort) tartozó IGI arc, ügyel (további
jelentése: szem, lát) jelentés szerepel.
ZA: Ősi titkok nyomában, Miskolci BE, 2005. 44-48. o.;
A pártusokról írt könyvének (A pártusok, a sivatag lovagjai. Matrona K., 2003) adatai és
módszertana is vitatható (lásd Tábori László: Párthia – Egy alig ismert ókori világbirodalom.
Turán Könyvek MŐKK, 2003)
Tiszteljük Marton Veronikát kitartásáért, szorgalmáért. No meg azért is, hogy már elmúlt 60 éves, amikor
elvégezte a Pázmány Péter TE magyar szakát. A magyar nyelvvel kapcsolatos írásai (pl. I. András korabeli
imák – Jerney J., 1850) érdekesek. Sárkány Kálmán szerint ezek nem hamisítványok (Koholmány-e az I.
András-korabeli magyar imádság? http://real.mtak.hu/109177/1/MTSz_2_2_269.pdf). A Nyelvtudományi
Intézet szerint viszont azok. Szabó K. és Toldy F. is „gyanús olvasatnak” tartja Jerney értelmezéseit.
Vita tárgya volt, hogy régi eredetű-e (pl. egy XI. sz.-i – dunántúli – írás későbbi másolata, hibákkal) – vagy
(Literáti N. Sámuel „alkotása”. tehát) hamisítvány? Az alapos (pl. kémiai) vizsgálat azonban elmaradt.
Martonnak a sumer nyelvvel és a jelképekkel kapcsolatos meglátásai esetében mindenképpen több
pontosítást, javítást javasolnánk. Egy példa: az Enúma elis teremtésmítosz elemzése. Az ott leírtakat most
röviden bemutatjuk, és (az általunk vitatott részek esetében) felvázoljuk a továbblépés útját is.
E-nú-ma e-lis
A káldeai teremtés-mítosz első tábláját Marton Veronika (A káldeai teremtés-mítosz. Enúma elis.
Magánkiadás, Győr, 2000) „írta át” sumerrá (pl. az 1-20. sort, mely az istenek teremtéséről szól).
Marton értelmezése sumer nyelvű szövegként:
„Nem szóval mondatott el: a nem látható hatalmas kiáradás fénylő tüneményt hoz létre.
Az egyetlen egész középütt kettéválván oldalerőt áraszt.”
(Megj.: mi továbbra is a mítosz akkád címe és szövege mellett tesszük le a voksunkat.)
A 2-7. táblát viszont Veronika meghagyta akkádnak – s annak német fordítását fordította le
magyarra (az I. táblához képest 1/3-nyi terjedelemben).
Az akkád szöveget németre fordították: H. Winkler, A. Ungnad, F. Delitzsch, P. Jensen.
Megj.: a II. táblát is „át lehet írni” ősi sumer jelekké – de ennek szintén semmi köze nem lesz az
eredeti akkád történethez (ugyanúgy, ahogy az I. táblánál sincs).
A szövegben szereplő későbbi akkád neveket (a főistenné emelt Marduk, Éa, Mummu /ő Apszú
ősisten tanácsadója/ stb.) pedig sumer megfelelőjükre kellett volna cserélni.
A mítosz mondanivalója: a kisbolygó-övezetben zajló „istenek háborúja” elvezet a naprendszer
kialakulásához. Mardukot a mítosz a 3600 évenként a naprendszerbe visszatérő Nibiruhoz (ill. a
Naphoz) kapcsolja.
3
Megj.: A csillagászati vonatkozásokkal P. Jensen is foglalkozik (Kosmologie der Babylonier. 1890).
A könyv forrásaiban is találunk hibát. A Vatikán, 243. III./1. jelzetű pecséthengeren szereplő
csillagászati ábrán (lásd i. m. 124. o.) – Z. Sitchin elemzése szerint – a Merkúr távolabb kering a
Naptól, mint a Vénusz. Ez nem felel meg a valóságnak.
Véleményünk szerint az eredeti a helyes fordítás. Marton tévesen fordította a D.308 jelet (E)
„Bábel neve újbabiloni nyelven”*
szöveggel. Ugyanis nem áll mellette a „ki” determinatívum (földterületet, országot, várost jelölő
szócsoport-meghatározó). Ezért itt is ugyancsak „beszél” (vagy: út, árokpart) a jelentése (lásd:
„beszéltetett el”).
(Ez a polémia mára már érvényét vesztette – ugyanis kiderült, hogy a mítosz címéről van szó, így
az átírás sumer jelekre és azok szavankénti fordítása tévútra vezet.).
A félreértést az okozta, hogy a mítosz akkád (szótagírással leírt) nevét nem értelem szerinti
fordításban, hanem a mítosz címét leíró szótagjelekhez tartozó jelentés (a sumer jelhez tartozó képi
tartalom) szerint adta meg.
Arany János példájával világítjuk meg az előbbi kérdést:
sás + kacsa + patkó + vályog (4 élőlény ill. tárgy rajzát képzeld magad elé).
Az akkádok azonban nem a képi tartalom szerint alkalmazták a jeleket, hanem csupán azok
hangértékét használták fel saját nyelvük szavainak leírására. Így ők a következőt olvasták volna ki az
előbbi négy jelből: „sáska csapat kóvályog”.
(Jelen példánkban ez a második nyelv is magyar, de a szótagértékek másképpen lettek egymáshoz
kapcsolva, így jól szemléltetik Marton eljárásának megalapozatlanságát.)
Mindezt a hibát sajnos a könyv nagytudású lektorai (Badiny Jós Ferenc, Pap Gábor) se vették észre, így
ma is terjed ez a téves elképzelés…
Írásunk célja nem a lejáratás – csupán az, hogy udvarias formában felhívjuk a szerzők figyelmét az
ellentmondásokra, a megkérdőjelezhető állításokra, reménykedve, hogy majd kijavítják őket (ahogy
mi is tesszük, pl. könyveinkbe megjegyzéseket beírva, esetleg sorokat átírva, ha felhívják
figyelmünket a hibára).
Reméljük, hogy együttműködési ajánlatunkat elfogadva Veronika – lektoraival egyeztetve –
módosítani fogja a módszertanilag kifogásolt részeket, és a jövőben közös kutatási munkában
vehetünk majd részt.
Egy ilyen szűk (speciális) szakterületen fontos lenne, hogy kutatói ne egymás munkáját leértékelve
dolgozzanak, hanem egy közös és hitelesebb Mezopotámia-képpel állhassanak a nyilvánosság elé.
Reménykedjünk, hogy nemsokára így lesz!
4