01-Ruttai Harcrend Jegyzet

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM
Légvédelmi tanszék
A légvédelmi rakétaegységek
harcrendje
JEGYZET
Budapest, 1999
Szerző:
Dr. Ruttai László
Lektor:
Felelős kiadó:
Dr. Szabó Miklós,
a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektora
Készült a ZMNE nyomdájában 50 példányban
Felelős vezető:
Kardos István
Tartalomjegyzék
Bevezetés ___________________________________________________________ 5
A légvédelmi rakétaegység harcrendjével kapcsolatos alapvető

fogalmak és meghatározások ___________________________________________ 7
A légvédelmi rakétaegység harcrendje ________________________________ 7

A harcrenddel szemben támasztott követelmények ______________________ 7
A légvédelmi rakétacsapatok alkalmazásának irányelvei ________________ 8
A légvédelmi rakétaegységek harcrendjének típusai _____________________ 9
A légvédelmi rakétaegységek harcrendjének alapvető paraméterei _________ 10
A légvédelmi rakétacsapatok csoportosítása __________________________ 13
A légvédelmi rakétacsapatok csoportosításának változatai _______________ 13
A légvédelmi rakétafegyverek elhelyezési terepszakasza ____________________ 15
Az elhelyezési terepszakasz meghatározása hagyományos

repülőeszközök esetén ____________________________________________ 15
A légi ellenség feladat-végrehajtási terepszakasza ______________________ 15
A légvédelmi rakétafegyver csapás visszaverésében való
részvételét jellemző tényező _______________________________________ 18
A légvédelmi rakétafegyver oltalmazási szektora _____________________ 25
A légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési lehetőségének
kihasználtságát jellemző tényező ___________________________________ 28
A légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának relatív
mélysége ____________________________________________________ 29
A légvédelmi rakétafegyverek optimális elhelyezési távolsága ____________ 30
Az elhelyezési terepszakasz meghatározása harcászati
ballisztikus rakéták esetén _________________________________________ 38
A veszélyes zóna és az objektum viszonylagos területe __________________ 38
részvételét jellemző tényező _______________________________________ 40
3
kihasználtságát jellemző tényező ____________________________________ 42
A légvédelmi rakétafegyverek optimális elhelyezési távolsága ____________ 43
A légvédelmi rakétafegyverek közötti távolság ____________________________47
A rakétafegyverek közötti térközök meghatározása

hagyományos repülőeszközök esetén _________________________________ 47
A rakétafegyverek közötti térközök meghatározása a megkövetelt
tűzsűrűség biztosításának figyelembevételével _________________________ 48
A rakétafegyverek közötti térközök meghatározása a kölcsönös
oltalmazás biztosításának figyelembevételével _________________________ 51
A rakétafegyverek közötti térközök meghatározása az egy
zavaróeszközzel két vagy több légvédelmi rakétafegyver egyidejű
zavarásának kizárásával ___________________________________________ 53
A rakétafegyverek közötti térközök meghatározása az egy
pusztítóeszközzel két vagy több légvédelmi rakétafegyver
egyidejű megsemmisítésének kizárásával _____________________________ 56
A rakétafegyverek közötti térközök meghatározása harcászati
ballisztikus rakéták esetén _________________________________________ 58
A rakétafegyverek közötti térközök meghatározása a megkövetelt
tűzsűrűség biztosításának figyelembevételével _________________________ 58
A légvédelmi rakétafegyverek szükséges mennyisége _______________________61
A rakétafegyverek szükséges mennyisége a légvédelmi

rakétaegység vonalas harcrendje esetén ______________________________ 61

rakétaegység körkörös és szektoros harcrendje esetén __________________ 61
Felhasznált irodalom _________________________________________________65
4
1
Bevezetés
A légtér fontossága a modern háborúk folyamán jelentős mértékben megnöveke-

dett. Ennek megfelelően — a technikai fejlesztések eredményeként — természetesen
kibővült azoknak a légi hadviselési eszközöknek a köre is, amikkel a légvédelmi erők,
egy esetleges fegyveres konfliktus esetén szembetalálhatják magukat. Míg nem is
olyan régen csak a repülőgépek és a helikopterek képezték a légi hadviselési eszközök
teljes arzenálját, addig a közelmúltban már megjelentek a távvezérelt és pilóta nélküli
légi támadóeszközök, valamint a harcászati aerodinamikai rakéták és a harcászati bal-
lisztikus rakéták is. Mindezek alapján, a légi szembenállás részeként értelmezhető lég-
védelem hagyományos megfogalmazását kitágítva napjainkban már az úgynevezett ki-
terjesztett légvédelemről kell beszélnünk, ami a repülőgépek és helikopterek, a távve-
zérelt és pilóta nélküli légi támadóeszközök, valamint a harcászati aerodinamikai ra-
kéták és a harcászati ballisztikus rakéták elleni rendszabályok és tevékenységek ösz-
szességét jelenti.
A légi hadviselési eszközök típusválasztékának kibővülésével, illetve ennek meg-
felelően a légvédelem kiterjesztésével párhuzamosan a légierő csapatai, így annak ré-
szeként a légvédelmi rakétacsapatok is teljesen újszerű helyzetbe kerültek, ami magá-
tól értetődően megköveteli alkalmazási kérdéseik alapjaiban történő felülvizsgálatát.
A Magyar Honvédség fejlesztési koncepciója, illetve a légvédelmi rakétacsapatok
célja irányából közelítve a problémát, lényeges kérdésként kell kezelnünk azt a tényt,
hogy egy meghatározott cél eléréséhez milyen feladatokat, milyen szervezetben illetve
harcrendben kell végrehajtanunk. Ez tulajdonképpen nem jelent mást, mint azt, hogy
a légvédelmi rakétaegységek harcrendjére vonatkozóan is feltétlenül meg kell terem-
tenünk az igények, a szükségletek és a lehetőségek összhangját.
5
2
A légvédelmi rakétaegység harcrendjével
kapcsolatos alapvető fogalmak és
meghatározások
A légvédelmi rakétaegység harcrendje
A légvédelmi rakétaegységek harcfeladataikat meglévő erőforrásaik meghatáro-

zott rendben, úgynevezett harcrendben történő szétbontakoztatásával hajtják végre. Az
erők és eszközök szétbontakoztatásának, terepen történő elhelyezésének rendje alap-
vetően a megszabott harcfeladattól, a rendelkezésre álló rakétafegyverek jellemzőitől,
és a légi támadóeszközök várható tevékenységének jellegétől függ.
A légvédelmi rakétaegység harcrendje
A légvédelmi rakétaegység erőinek és eszközeinek elhelyezkedése a terepen, a

harcfeladat végrehajtása, illetve a légi ellenséggel folytatott harc sikeres megvívása
céljából.
A légvédelmi rakétaegység harcrendjének elemei: az egység harcálláspontja és

taralék harcálláspontja, valamint az alárendelt alegységek harcrendjei. A légvédelmi
rakétaalegységek a számukra kijelölt állásokban foglalnak harcrendet.
Mivel a harctevékenység végrehajtása folyamán a légvédelmi rakétaegységek
harcrendjének megváltoztatása — az egyes rakétafegyverekre jellemző korlátozott
manőverező-képesség és a harctevékenység gyors lefolyása miatt — esetenként ne-
hézségekbe ütközhet, ezért a harcrend kialakítása a harcfeladatok eredményes végre-
hajtása szempontjából meghatározó jelentőséggel bír.
A harcrenddel szemben támasztott követelmények

A légvédelmi rakétaegység harcrendjének megtervezése a harctevékenység elő-
készítésének szerves részét képezi. A harcrend tervezését és létrehozását, az egységes
értelmezés, és a harctevékenység sikeres végrehajtása feltételeinek megteremtése ér-
dekében a légvédelmi rakétacsapatok alkalmazási irányelvei szabályozzák.
7
Természetesen minden esetben a tényleges helyzet határozza meg az egyes irányelvek
érvényességét. Ennek megfelelően, a harcfeladat megkapása után a légvédelmi raké-
taegység parancsnoka — a légi ellenségről, a védendő objektumról, a rendelkezésre
álló légvédelmi rakétafegyverekről és a terepről rendelkezésre álló információk alap-
ján — saját hatáskörében dönt a harcrend kialakítását illetően, az alkalmazási irányel-
veket, mint követelményeket, illetve javaslatokat figyelembe véve.
A légvédelmi rakétacsapatok alkalmazásának irányelvei

– A kölcsönös oltalmazás lehetőségének biztosítása a légvédelmi rakétafegyverek
települési helyei közötti maximális távolságot illető határolást jelent. Ennek megfele-
lően az alegységek között intervallumokat olyan számvetéssel kell meghatározni, hogy
azok képesek legyenek egymás kölcsönös oltalmazására a légi ellenség tevékenységé-
vel szemben. Ebben az esetben a légvédelmi rakétaalegységek — a légi ellenség fel-
adat-végrehajtási terepszakaszát is figyelembe véve — képesek a légi támadóeszközök
megsemmisítésére, még mielőtt azok csapást mérnének a szomszédos alegységre. Eb-
ből következően az alegységek közötti távolságok nagysága alapvetően a légvédelmi
rakétafegyverek megsemmisítési zónájának1 méreteitől illetve hatótávolságától függ.
A kölcsönös oltalmazás biztosításának igénye természetesen a nem harcoló, illetve az
alacsonyabb készenléti helyzetben lévő alegységek oltalmazására is vonatkozik.
– A tűzátfedés lehetőségének biztosítása a légvédelmi rakétafegyverek tüzelési
zónáinak2 átfedettségét jelenti, vagyis az előző irányelvhez hasonlóak ez az irányelv is
a légvédelmi rakétafegyverek települési helyei közötti maximális távolságot illető ha-
tárolásként értelmezhető. Mivel a légi ellenség a tevékenysége során a légtér minden
magasságtartományában tevékenykedhet, így a kölcsönös oltalmazás és az átfedett tűz
lehetőségeinek biztosítása érdekében — a légvédelmi rakétafegyverek hatótávolságá-
nak magasságfüggése miatt — a harcrend megtervezése során vízszintes és függőleges
síkú vizsgálatot is végre kell hajtani.
– Az arányos tűzelosztás a légvédelmi rakétaegységek tűzzónájával3 szemben tá-
masztott követelményként értelmezhető, és a légvédelmi rakétafegyverek tüzének
minden irányban, azonos nagyságrendben történő realizálhatóságát jelenti. Ennek je-
lentőségét elsősorban abban az esetben kell hangsúlyozni, amikor a légvédelmi raké-
tacsapatok harctevékenységi körzetében a terep jellemzői nem korlátozzák a légi el-
lenség tevékenységét, vagy ha a légi ellenség várható támadási útvonalai nem jelezhe-
tők előre.
– A súlyozott átfedés biztosítása a légvédelmi rakétafegyverek tüzelési zónáira,
illetve azok átfedettségére vonatkozik, és a légvédelmi rakétafegyverek tűzének a légi
(1) Megsemmisítési zóna: az a légtér, minek határain belül a légvédelmi rakétafegyver —

meghatározott körülmények között — egy adott értékkel egyenlő, vagy annál nagyobb va-
lószínűséggel képes a légi támadóeszközök megsemmisítésére.
(2) Tüzelési zóna: A légtér azon pontjainak halmaza, ahová biztosítható az irányítható lég-
védelmi rakéta kivezetése.
(3) Tűzzóna: a légvédelmi rakétaegység rendelkezésére álló légvédelmi rakétafegyverek re-
alizálható megsemmisítési zónáinak összessége.
8
ellenség várható tevékenységének legvalószínűbb irányaiba történő összpontosításá-
nak lehetőségét jelenti. Mivel minden esetben a kialakult helyzettől függ, ezért alkal-
mazása esetén a parancsnok, az egyes irányok védetlenül hagyásával, vagy alacso-
nyabb szintű oltalmazásával esetlegesen kockázatot is vállal.
– Az időbeni alkalmazás a légvédelmi rakétafegyverek és az érzékelőrendszerek
védendő objektumhoz, illetve csapatcsoportosításhoz viszonyított olyan elhelyezési tá-
volságával valósítható meg, ami biztosítja számukra a légi támadóeszközök megsem-
misítésének lehetőségét a légi ellenség feladat-végrehajtási terepszakasza előtt, vagyis
még az előtt, hogy megkezdenék a védendő objektumok, illetve csapatcsoportosítások
elleni tevékenységüket azokkal a pusztítóeszközökkel, amiket a légvédelmi rakéta-
fegyverek már nem képesek megsemmisíteni.
– A mélységi védelem biztosítása a légvédelmi rakétafegyverek és az érzékelő-
rendszerek olyan elhelyezését igényli, ami a légi ellenség elleni folyamatos tevékeny-
ség lehetősége mellett biztosítja a ráhatás intenzitásának fokozását a légi támadóesz-
közök védendő objektumhoz, illetve csapatcsoportosításhoz viszonyított távolságával
fordított arányban.
A légvédelmi rakétaegységek harcrendjének tervezése során az előzőeken kívül
még számos, a mindenkori helyzettől függő követelményt kell figyelembe venni (a
rádiólokációs eszközök kölcsönös zavarásának kizárása, az alegységek folyamatos és
megbízható vezetése, a terepviszonyok, a manőverek végrehajtásának lehetősége, az
életképesség, a tűz- és vezetési rendszer zavarállósága), azonban a megszabott harc-
feladatok végrehajtását minden esetben vezérlő elvként kell szem előtt tartani.
A légvédelmi rakétaegységek harcrendjének típusai

A légvédelmi rakétaegység harcrendjének — az alegységek, illetve a fegyverze-
tükben lévő légvédelmi rakétafegyverek elhelyezkedésétől függően — két fő típusa
lehet: szektoros és vonalas harcrend.
Szektoros harcrendet kell kialakítani abban az esetben, amikor a légvédelmi ra-
kétaegység harcfeladata egy adott objektum meghatározott szögtartományban, illetve
szektorban történő oltalmazása (1. számú ábra). A szakirodalom körkörös harcrend
megnevezéssel kiemelten kezeli a harcrend e típusának egyik változatát, amikor az
oltalmazási szektor nagysága 360. Ennek megfelelően a harcrendet körkörösen kell
felépíteni akkor, amikor a légvédelmi rakétaegység feladata egy meghatározott objek-
tum minden irányból való, körkörös oltalmazása (2. számú ábra). Ebben az esetben a
rakétafegyvereket olyan számvetéssel kell a védendő objektum körül elhelyezni, hogy
azok a légi ellenség támadási irányától függetlenül képesek legyenek a légi támadó-
eszközök elleni tevékenységre, a kijelölt objektum oltalmazására.
A légvédelmi rakétaegység vonalas harcrendben települ abban az esetben, ami-
kor az egység harcfeladata egy adott objektum meghatározott sávban történő oltalma-
zása (3. számú ábra). Vonalas harcrenddel valósítható meg a légi ellenség meghatáro-
zott sávban történő átrepülésének megakadályozása, adott irányok lezárása, valamint
a saját csapatok menetvonalainak oltalmazása is.
9
Fontos, nagy kiterjedésű objektumok oltalmazását több légvédelmi rakétaegység
oldja meg. Az egységek harcfeladata ebben az esetben az adott objektum meghatáro-
zott szektorban vagy sávban történő oltalmazása, szektoros illetve vonalas harcrend-
ben.
Több, kis kiterjedésű objektum oltalmazása esetén légvédelmi rakétaegység erői
megosztottan is alkalmazhatók. Ebben az esetben a megosztott rakétaegység részei az
objektumok konkrét jellemzőinek megfelelően, egymástól függetlenül szektoros vagy
vonalas harcrendeket hoznak létre.
A légvédelmi rakétafegyverek — az alkalmazási irányelvek között szereplő mély-
ségi védelem biztosítása céljából, a légi ellenségre való ráhatás intenzitásának foko-
zása érdekében — több lépcsőben, illetve több terepszakaszon is elhelyezhetők a 4.
számú ábrának megfelelően. A ráhatás intenzitásának a légi támadóeszközök védendő
objektumhoz, illetve csapatcsoportosításhoz viszonyított távolságával fordított arány-
ban történő növelése azonban megvalósítható a különböző típusú légvédelmi rakéta-
fegyverek alkalmazásával, azok megsemmisítési zónái távoli határának különbözősé-
gére alapozva, a légvédelmi rakétatűz lépcsőzésével is.
A légvédelmi rakétaegységek harcrendjének alapvető

paraméterei
A légvédelmi rakétaegységek harcrendjének alapvető paraméterei, vagyis a harc-
feladatok végrehajtását meghatározó főbb jellemzői a légvédelmi rakétacsapatok al-
kalmazási irányelveinek elemzése alapján definiálhatók:
 A légvédelmi rakétafegyverek települési helyeinek — pontosabban rakétain-
dító-állásainak — védendő objektumhoz viszonyított elhelyezési terepszaka-
sza, amit a harcrend típusától függően az objektum középpontjához viszonyí-
tott sugár (Rás.), vagy az objektum külső határához viszonyított távolság (Lás.)
jellemez.
 A légvédelmi rakétafegyverek települési helyeinek egymáshoz viszonyított tá-
volsága (Iás.).
Az előzőekben felsorolt alkalmazási irányelvek már első közelítésre is sok eset-
ben egymásnak ellentmondó, illetve egymás teljesítését akadályozó követelményt tá-
masztanak a harcrend paramétereinek meghatározásánál. Azonban — a NATO-ban
általános érvénnyel alkalmazott „centralizált vezetés, decentralizált végrehajtás” el-
vének megfelelően — a légvédelmi rakétaegységek parancsnokaival szemben elvárás-
ként jelentkezik, hogy a harcfeladat megkapása után, a szemben álló fél és az alárendelt
csapatok harci lehetőségeinek, valamint a környezeti elemek befolyásoló tényezőinek
ismeretében, a légvédelem prioritásainak függvényében önállóan döntsön a rakétaegy-
ség harcrendjét és harcfeladatok végrehajtásának „hogyanját” illetően. Természetesen
minden esetben elvárásként kell szem előtt tartani a változó környezeti igények mara-
déktalan kielégítését.
10
Oltalmazási
szektor
Rás.
1. sz. ábra A légvédelmi rakétaegység szektoros harcrendje
Iás.
Rás.
2. sz. ábra A légvédelmi rakétaegység körkörös harcrendje
11
Lás.
Oltalmazási
sáv
Iás.
3. sz. ábra A légvédelmi rakétaegység vonalas harcrendje
Rás.1
Rás.2
4. sz. ábra A légvédelmi rakétaegység kétlépcsős, szektoros

harcrendje
12
A légvédelmi rakétacsapatok csoportosítása
A közigazgatási, politikai, ipari és gazdasági központok, körzetek, a fegyveres

erők fő csoportosításai és a hadipotenciál megőrzése szempontjából meghatározó je-
lentőségű objektumok hatékony oltalmazása, illetve a légi ellenség csapásainak sikeres
elhárítása érdekében több légvédelmi rakétaegység összehangolt tevékenységére van
szükség. Az egységes elgondolás alapján megszabott harcfeladatokkal rendelkező,
összehangoltan alkalmazott légvédelmi rakétaegységek harcrendjeinek összessége al-
kotja a légvédelmi rakétacsapatok csoportosítását.
A légvédelmi rakétacsapatok csoportosításának változatai

A légvédelmi rakétacsapatok csoportosítása a rakétaegységek harcfeladataitól, il-
letve a harcfeladatok végrehajtása céljából létrehozott harcrendjeitől függően objek-
tumszerinti, zonális és zonális-objektumszerinti lehet.
Objektumszerinti csoportosítás esetén a légvédelmi rakétaegységek harcfeladata
több, egymástól független objektum oltalmazása. Ez azonban nem feltétlenül egy ob-
jektum, egy rakétaegység kapcsolatot jelent. Az egyes objektumok oltalmazására —
az adott objektum méreteitől függően — több légvédelmi rakétaegység is kijelölhető.
A zonális csoportosítás létrehozása egy meghatározott körzet vagy terület légvé-
delmének, légi integritásának biztosítása céljából történik. Ebben az esetben a légvé-
delmi rakétaegységek egy földrajzi koordinátákkal határolt térségben, összefüggő tűz-
zóna létrehozásával hajtják végre harcfeladatukat.
A légvédelmi rakétacsapatok zonális-objektumszerinti csoportosítása tulajdon-
képpen olyan zonális csoportosítást jelent, ahol a rakétaegységek a térség integritásá-
nak biztosításán túl harcfeladatként valósítják meg az adott körzetben lévő objektumok
oltalmazását is. Természetesen ebben az esetben is alapvető követelmény az össze-
függő tűzzóna létrehozása.
A csoportosításba bevont erők nagysága, függetlenül a csoportosítás változatától,
minden esetben a végrehajtásra tervezett feladatok nagyságától függ. Ennek megfele-
lően az oltalmazás megkövetelt szintjének biztosítása mellett a kijelölt objektumok
száma és méretei, illetve a megadott körzet nagysága a meghatározó.
13
3
A légvédelmi rakétafegyverek
elhelyezési terepszakasza
A légvédelmi rakétafegyverek települési helyeinek — pontosabban rakétaindító-

állásainak — védendő objektumhoz viszonyított elhelyezési távolságát alapvetően két
szempont, illetve követelmény kielégítésének igénye befolyásolja. Az egyik követel-
mény szerint a légvédelmi rakétafegyvereket olyan számvetéssel kell telepíteni, hogy
azok légitámadás visszaverésében való részvételi tényezője minél nagyobb legyen. A
másik követelmény a légvédelmi rakétaegység megsemmisítési lehetőségének mind
teljesebb kihasználására, vagyis a légvédelmi rakétafegyverek által leadható tüzelések
számának növelése.
A felsorolt követelmények természetesen különböző, és mint az a későbbiekben
egyértelműen látható, egymásnak ellentmondó elvárásokat jelentenek a légvédelmi ra-
kétafegyverek objektumhoz viszonyított elhelyezési terepszakaszával szemben. Adott
esetben például az elhelyezési terepszakasz távolságának csökkentése a rakétafegyve-
rek csapás visszaverésében való részvételi tényezőjének növekedését eredményezheti,
azonban megsemmisítési zónáik légi ellenség feladat-végrehajtási terepszakasza elé
eső mélységének csökkenéséből következően a leadható tüzelések száma is csökken.
Ezzel éppen ellentétesen, az elhelyezési terepszakasz távolságának növelése a meg-
semmisítési zóna mélységének növekedését eredményezheti, azonban ekkor jelentő-
sen csökkenhet a rakétafegyverek részvételi tényezője. Ebből következően, a légvé-
delmi rakétafegyverek objektumhoz viszonyított elhelyezési terepszakasza egy, az elő-
zőekben felsorolt követelmények részletes elemzésén alapuló optimalizálási folyamat
eredményét jelenti.
Az elhelyezési terepszakasz meghatározása hagyományos

repülőeszközök esetén
A légi ellenség feladat-végrehajtási terepszakasza

A légi ellenség feladat-végrehajtási terepszakasza az a terepszakasz, amit elérve
a légi ellenség megkezdheti a védendő objektumok, illetve csapatcsoportosítások elleni
tevékenységét azokkal a pusztítóeszközökkel, amiket a légvédelmi rakétafegyverek már
nem képesek megsemmisíteni.
15
Mivel a védendő objektum határától számított feladat-végrehajtási terepszakasz
távolsága (Lfvt), illetve kör alakú objektum esetén az objektum középpontjától számított
sugara (Rfvt) a légi támadóeszközök repülési magasságától, sebességétől és az általuk
alkalmazott pusztítóeszközöktől függ, ezért értéke széles tartományban változhat.
Bombavetés esetén a feladat-végrehajtási terepszakasz sugara — az 5. számú ábra
alapján — a következő összefüggéssel határozható meg:
R fvt = robj. + rmegs. + A (1)
ahol: R fvt – a légi ellenség feladat-végrehajtási terepszakaszának távolsága;

robj. – a védendő objektum sugara;
rmegs. – az objektum ellen alkalmazott bomba megsemmisítési sugara;
A – a bomba elhordása, vagyis a bombavetés pillanatában a légi táma-
dóeszköz vízszintes vetülete és a bomba becsapódási pontja közötti
távolság.
vc
5. sz. ábra A légi támadóeszköz feladat-végrehajtási

terepszakasza kör alakú objektum esetén
A bomba elhordása a zuhanási idő alatt a bomba tehetetlenségi mozgása követ-
keztében — a légi támadóeszköz bombavetés pillanatában megfigyelhető sebesség-
vektora vízszintes összetevője miatt — jön létre, és a ferde hajításra vonatkozó tör-
vényszerűségek felhasználásával a következő összefüggéssel számítható:
v 2 sin 2 v c cos 
A= c + v c2 sin 2  + 2gHc (2)
2g g
16
ahol: v c – a légi támadóeszköz repülési sebessége a bombavetés pillanatában,
a bomba kezdősebessége;
 – a légi támadóeszköz sebességvektorának a vízszintessel bezárt
szöge (felfelé pozitív) a bombavetés pillanatában;
g – a nehézségi gyorsulás;
Hc – a légi támadóeszköz repülési magassága a bombavetés pillanatá-
ban.
A (2) összefüggéssel természetesen csak közelítő jellegű megoldás kapható, mi-
vel a zuhanási idő, illetve röppálya tényleges alakulása a bomba ballisztikai tulajdon-
ságától is függ.
A feladat-végrehajtási terepszakasz értékének meghatározása különféle, előre
gyártott táblázatok és tapasztalati képletek segítségével is történhet. Például a vízszin-
tes repülésből történő bombavetés esetén a bombaelhordás értéke jó közelítéssel hatá-
rozható meg a következő összefüggéssel:
 v − 280  0,45
  3,45 + 1,6 c  Hc ha H c  10km
  280 
A= (3)
 v − 280  v c − 280
1, 23
 9,8 + 1 − 0,11 c 
 v 
+ 0,45 (H c − 10)  c  ha H c  10km
  280  70  280 
Levegő–föld típusú rakéták alkalmazása esetén, amikor a rakétafegyver feladata

a rakétahordozó légi támadóeszköz megsemmisítése, a feladat-végrehajtási terepsza-
kasz távolságát — nagyságrendjéből következően — alapvetően a rakéta indítási tá-
volsága határozza meg:
R fvt = robj. + rmegs. + d ind. (4)
ahol: d ind. – a levegő–föld típusú rakéta indítási távolsága.

A megsemmisítési sugár, mint a feladat-végrehajtási terepszakasz másik összete-
vője, az alkalmazott pusztítóeszköz hatóerejétől és az objektum sebezhetőségétől függ.
Hagyományos töltetek esetén, a számítások során a pusztítóeszköz megsemmisítési
sugara gyakorlatilag elhanyagolható.
A feladat-végrehajtási terepszakasz távolságának meghatározása során az objek-
tum kör alakúnak tekinthető, ha a legkisebb és a legnagyobb vízszintes kiterjedésű
méreteinek hányadosa 0,6-nál nagyobb. Ebben az esetben az objektum sugara a leg-
nagyobb vízszintes méret felével egyenlő.
Kör alakú objektum esetén a légi támadóeszközök objektum középpontjára irá-
nyuló sugárirányú útvonalait feltételezve a feladat-végrehajtási terepszakasz az objek-
tum középpontjától számított kör alakú terepszakasz lesz.
17
részvételét jellemző tényező
Hagyományos repülőeszközök esetén a légvédelmi rakétafegyverek csapás visz-
szaverésében való részvételi tényezőjének meghatározása, a rakétafegyver objektum-
hoz viszonyított elhelyezési távolságától függő oltalmazási szektor ismeretében lehet-
séges. A légvédelmi rakétafegyver oltalmazási szektora az a szögtartomány, aminek
határain belül a rakétafegyver a légi ellenség feladat-végrehajtási terepszakasza előtt
képes a légi támadóeszközök megsemmisítésére. Meghatározott objektum oltalmazása
esetén az oltalmazási szektor nagysága a feladat-végrehajtási terepszakasz és a légvé-
delmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának egymáshoz viszonyított elhelyezkedé-
sétől illetve méretétől függ. Az adott elhelyezési távolságon realizálható oltalmazási
szektor, és a maximális oltalmazási szektor alábbi összefüggés szerinti hányadosa a
rakétafegyver csapás visszaverésében való részvételi tényezőjeként értékelhető:
j
K j = (5)
 max.
ahol: K j – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon elhe-

lyezett légvédelmi rakétafegyver csapás visszaverésében való rész-
vételét jellemző tényező;
j – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon elhe-
lyezett légvédelmi rakétafegyver oltalmazási szektora;
max. – a légvédelmi rakétafegyver maximális oltalmazási szektora.
A részvételi tényező értékének (5) összefüggés szerinti kiszámításához első lé-
pésben meg kell határozni a légvédelmi rakétafegyver maximális oltalmazási szekto-
rának értékét. A feladat megoldása során — a légi ellenség feladat-végrehajtási terep-
szakaszának távolságát és a légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának tá-
voli határát összehasonlítva — két esetet kell megkülönböztetni:
 az egyik esetben a légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának tá-
voli határa nagyobb, mint a légi ellenség feladat-végrehajtási terepszaka-
szának távolsága, vagy azzal egyenlő ( d t  R fvt ),
 a másik esetben pedig fordítva, a feladat-végrehajtási terepszakasz távol-
sága nagyobb, mint a megsemmisítési zóna távoli határa ( d t  R fvt ).
Abban az esetben, amikor a légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának
távoli határa nagyobb, mint a légi ellenség feladat-végrehajtási terepszakaszának tá-
volsága, vagy azzal egyenlő, a rakétafegyver — megfelelő távolságon telepítve —
minden irányban képes a légi támadóeszközök feladat-végrehajtási terepszakasz előtti
megsemmisítésére. Vagyis a 6. számú ábrának megfelelően — ahol az O pont a vé-
dendő objektum középpontját, az A pont pedig a légvédelmi rakétafegyver települési
helyét jelöli — a maximális oltalmazási szektor nagysága 360. Ekkor a rakétafegyver
objektumhoz viszonyított elhelyezési távolságának növelésével az oltalmazási szektor
18
nagysága a 7. és 8. számú ábra szerint csökken. Ez egyben az adott légvédelmi rakéta-
fegyver csapás visszaverésében való részvételi tényezőjének csökkenését is jelenti.
6. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyver maximális

oltalmazási szektora d t  R fvt esetén
19
7. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyver oltalmazási szektora
d t  R fvt esetén
20
8. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyver oltalmazási szektora
d t  R fvt esetén
21
Összetettebb a helyzet abban az esetben, ha a légi ellenség feladat-végrehajtási
terepszakaszának távolsága nagyobb, mint a légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési
zónájának távoli határa. Ekkor a maximális oltalmazási szektor — ami minden eset-
ben kisebb, mint 360 — a légvédelmi rakétafegyver 9. számú ábrának megfelelő el-
helyezési távolságával realizálható. A légvédelmi rakétafegyvert ettől a távolságtól
akár a 10. számú ábra szerint, az objektumhoz közelebb, akár a 11. számú ábra szerint,
távolabb elhelyezve az oltalmazási szektor nagysága csökken.
9. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyver maximális

oltalmazási szektora d t  R fvt esetén
22
10. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyver oltalmazási
szektora d t  R fvt esetén
23
11. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyver oltalmazási
szektora d t  R fvt esetén
24
Az 9. számú ábra alapján, az OAB derékszögű háromszög két oldalának ismeret-
ében a maximális oltalmazási szektor értéke, illetve az ahhoz tartozó elhelyezési tá-
volság a következő összefüggésekkel határozható meg:
dt
max. = 2 arc sin (6)
R fvt
R ás. = R fvt
2
− d 2t (7)
ahol: max. – a légvédelmi rakétafegyver maximális oltalmazási szektora;

dt – a légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának távoli ha-
tára;
R ás. – a légvédelmi rakétafegyver elhelyezési távolsága.
A légvédelmi rakétafegyver oltalmazási szektora

A légvédelmi rakétafegyver csapás visszaverésében való részvételi tényezőjét jel-
lemző mutató (5) összefüggéssel történő kiszámításához meg kell határozni a rakéta-
fegyver — védendő objektumhoz viszonyított elhelyezési távolságától függő — oltal-
mazási szektorának értékét.
A feladat végrehajtásánál, az alapvető hasonlóságok ellenére itt is különbséget
kell tenni a rakétafegyver megsemmisítési zónájának távoli határa és a légi ellenség
feladat-végrehajtási terepszakaszának távolsága egymáshoz viszonyított méreteitől
függően.
A számítások végrehajtásához definiálni kell a rakétafegyver objektumhoz viszo-
nyított elhelyezési távolságának egy különleges értékét, az úgynevezett váltópontot,
ahol a rakétafegyver megsemmisítési zónája a maximális paraméternél metszi a fel-
adat-végrehajtási terepszakaszt. Az elhelyezési távolság váltóponti értéke — a 12. és
13. számú ábra OAB háromszöge alapján, mindkét esetre érvényes jelleggel — a kö-
vetkező összefüggéssel határozható meg:
R ás.váltó = R fvt
2
+ d 2t − 2R fvtd t cos q (8)
P
q = arc sin max. (9)
dt
ahol: R ás.váltó – a légvédelmi rakétafegyver objektumhoz viszonyított elhelyezési

távolságának váltóponti értéke;
q – a légvédelmi rakétafegyver maximális paraméteréhez tartozó út-
irányszög;
Pmax. – a légvédelmi rakétafegyver maximális paramétere.
25
12. sz. ábra A rakétafegyver elhelyezési távolságának váltóponti
értéke d t  R fvt esetén
26
13. sz. ábra A rakétafegyver elhelyezési távolságának váltóponti
értéke d t  R fvt esetén
27
A légvédelmi rakétafegyver objektumhoz viszonyított elhelyezési távolsága vál-
tóponti értékének ismeretében az oltalmazási szektor, elhelyezési távolságtól függő
értékei az egyik esetben, vagyis dt  Rfvt esetén — a 7. és 8. számú ábrák OAB,
illetve OAC háromszöge alapján — a következő összefüggések szerint határozhatók
meg:

 360 o ha R ás. j  d t − R fvt
 2
 R ás.j
2
+ R fvt − d 2t
j =  2 arc cos ha d t − R fvt  R ás. j  R ás.váltó (10)
 2R ás. jR fvt
 P
 2 arc sin max. ha R ás. j  R ás.váltó
 R ás. j
A másik esetben, vagyis dt  Rfvt esetén, az oltalmazási szektor értékeinek meg-

határozása — a 10. és 11. számú ábrák OAC, illetve OAB háromszöge alapján — az
előzőhöz hasonló logikai rendben történik:

 0o ha R ás. j  R fvt − d t
 2
 R ás.j
2
+ R fvt − d 2t
j =  2 arc cos ha R fvt − d t  R ás. j  R ás.váltó (11)
 2R ás. jR fvt
 P
 2 arc sin max. ha R ás. j  R ás.váltó
 R ás. j

kihasználtságát jellemző tényező
A légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési lehetősége közvetlen kapcsolatban
van a megsemmisítési zónájának a légi ellenség feladat-végrehajtási terepszakasza elé
eső, úgynevezett relatív mélységével (14. számú ábra), más szóval a légi ellenség fel-
adat-végrehajtási terepszakaszáig leadható tüzelések számával. Mivel meghatározott
objektum oltalmazása esetén a feladat-végrehajtási terepszakaszig leadható tüzelések
száma a feladat-végrehajtási terepszakasz és a légvédelmi rakétafegyver megsemmisí-
tési zónájának egymáshoz viszonyított elhelyezkedésétől illetve méretétől függ, ezért
a relatív zónamélység, és a maximális zónamélység hányadosát képezve, a rakétafegy-
ver minden egyes elhelyezési távolságára vonatkozóan definiálható az adott rakéta-
fegyver megsemmisítési lehetőségének kihasználtságát jellemző mutató az alábbi ösz-
szefüggés szerint:
hj
K hj = (12)
h max.
28
h max. = d t − d k (13)
ahol: K hj – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon elhe-

lyezett légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési lehetőségének ki-
használtságát jellemző tényező;
hj – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon elhe-
lyezett légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának relatív
mélysége;
h max. – a légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának maximális
mélysége;
dk – a légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának közeli ha-
tára.
A légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának

relatív mélysége
A légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési lehetőségének kihasználtságát jel-
lemző tényező (12) összefüggéssel történő kiszámításához minden egyes elhelyezési
távolságra vonatkozóan meg kell határozni a rakétafegyver megsemmisítési zónájának
— védendő objektumhoz viszonyított elhelyezési távolságától függő — relatív mély-
ségét.
h
hmax.
Rfvt.
14. sz. ábra A rakétafegyver megsemmisítési zónájának

maximális és relatív mélysége
29
A számítások végrehajtása során, az oltalmazási szektor meghatározásánál alkal-
mazottaknál hasonlóan, ekkor is különbséget kell tenni a rakétafegyver megsemmisí-
tési zónájának távoli határa és a légi ellenség feladat-végrehajtási terepszakaszának
távolsága egymáshoz viszonyított méreteitől függően. Ennek megfelelően dt  Rfvt
esetén, a megsemmisítési zóna elhelyezési távolságtól függő relatív mélysége a követ-
kező összefüggések szerint határozható meg:
 dt − dk ha R fvt  R ás. j + d k
hj =  (14)
 d t + R ás. j − R fvt ha R fvt  R ás. j + d k
Hasonló összefüggésekkel történik a relatív zónamélység meghatározása másik

esetben, vagyis dt  Rfvt esetén is. Ekkor azonban olyan helyzet is bekövetkezhet,
amikor a légvédelmi rakétafegyver egyáltalán nem képes a légi támadóeszközök elleni
tevékenységre, azok feladat-végrehajtási terepszakasza előtt:
 dt − dk ha R fvt  R ás. j + d k

hj =  d t + R ás. j − R fvt ha R fvt  R ás. j + d k (15)
 0 ha R fvt  R ás. j + d t

A légvédelmi rakétafegyverek optimális elhelyezési távolsága

A légvédelmi rakétafegyver oltalmazási szektorának és a relatív zónamélységé-
nek 15. és 16. számú ábra szerinti, elhelyezési távolságtól függő alakulását vizsgálva
megállapítható, hogy a velük szemben támasztott követelmények — a kielégítés lehe-
tőségeinek tekintetében — alapjaiban antagonisztikus jellegűek.
Mivel nagyon kicsi az esélye annak, hogy lesz olyan elhelyezési távolság, ahol a
rakétafegyver oltalmazási szektora és megsemmisítési zónájának relatív mélysége
egyaránt a lehető legnagyobb ezért az elhelyezési távolság vonatkozásában nagy való-
színűséggel csak olyan megoldás adódhat, ami a követelmények kielégítése, illetve a
légvédelmi rakétafegyverek alkalmazhatósága szempontjából optimálisnak tekinthető.
Az optimális elhelyezési távolság kiválasztásához ezért első lépésben — a légvé-
delmi rakétafegyverek csapás visszaverésében való részvételét jellemző tényező és a
megsemmisítési lehetőségének kihasználtságát jellemző tényező ismeretében — min-
den egyes elhelyezési távolságra vonatkozóan meg kell határozni a légvédelmi raké-
tafegyver alkalmazhatóságát jellemző tényező értékét az alábbi összefüggés szerint:
j hj
K j = K j K hj = (16)
 max. h max.
ahol: K j – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon telepí-

tett légvédelmi rakétafegyver alkalmazhatóságát jellemző tényező.
30
15. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyver oltalmazási szektorának és
megsemmisítési zónája relatív mélységének változása az
elhelyezési távolság függvényében d t  R fvt esetén
16. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyver oltalmazási szektorának és

megsemmisítési zónája relatív mélységének változása az
elhelyezési távolság függvényében d t  R fvt esetén
31
Az előzőekben rögzített követelményeket, illetve a légvédelmi rakétafegyver al-
kalmazhatóságát jellemző tényező meghatározásának rendjét figyelembe véve, a lég-
védelmi rakétafegyverek elhelyezési távolságának meghatározásánál — a légi táma-
dóeszközök egy konkrét repülési magasságát feltételezve — az a távolságérték tekint-
hető optimálisnak, ahol a rakétafegyver alkalmazhatóságát jellemző tényező értéke a
legnagyobb.
A légi ellenség tevékenysége azonban nem csak egy, de több magasságtartomány-
ban is lehetséges. Mivel a légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának mé-
rete, a légi ellenség feladat-végrehajtási terepszakaszához hasonlóan magasságfüggő,
ezért a számításokat minden egyes magasságtartományra vonatkozóan végre kell haj-
tani.
A légvédelmi rakétafegyver alkalmazhatóságát jellemző tényező (16) összefüg-
gése természetesen felírható a légi támadóeszközök tevékenységének különböző repü-
lési magasságait, illetve magasságtartományait és azok alkalmazásának valószínűségét
figyelembevevő általános alakban is:
n n  ji h ji
Kj =  K ji K hji pi =  max.i h max.i
pi (17)
i =1 i =1
n
 pi = 1 (18)
i =1
ahol: n – a légi ellenség tevékenysége várható magassági tartományainak

mennyisége;
K ji – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon elhe-
lyezett légvédelmi rakétafegyver csapás visszaverésében való rész-
vételét jellemző tényező az i-edik magasságtartományban;
K hji – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon elhe-
lyezett légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési lehetőségének ki-
használtságát jellemző tényező az i-edik magasságtartományban;
 ji – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon elhe-
lyezett légvédelmi rakétafegyver oltalmazási szektora az i-edik ma-
gasságtartományban;
 max.i – a légvédelmi rakétafegyver maximális oltalmazási szektora
az i-edik magasságtartományban;
h ji – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon elhe-
lyezett légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának relatív
mélysége az i-edik magasságtartományban;
h max.i – a légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának maximális
mélysége az i-edik magasságtartományban;
32
pi – a légi támadóeszközök tevékenységének valószínűsége az i-edik
magasságtartományban.
A számításokat a légvédelmi rakétafegyver települési helye objektumhoz viszo-
nyított távolságának diszkrét értékek szerinti változtatásával végrehajtva, és a kapott
eredményadatokat összehasonlítva meghatározható az az elhelyezési távolság, ami a
követelmények kielégítése szempontjából — a légi támadóeszközök tevékenységének
lehetséges magasságtartományait figyelembe véve — optimálisnak tekinthető. Ennek
érdekében — a vizsgálat logikájából következően — mindössze ki kell választani azt
az elhelyezési távolságot, amihez a légvédelmi rakétafegyver előző, (17) összefüggés
szerint meghatározott alkalmazhatósági tényezőjének legnagyobb értéke tartozik.
A légi ellenség tevékenysége azonban — eltérő magasságtartományokat illetve
az egyes magasságtartományok alkalmazási valószínűségének más és más értékeit fel-
tételezve — több változat szerint is prognosztizálható. Ekkor minden egyes tevékeny-
ségi változatra vonatkozóan meg kell határozni a rakétafegyver optimális elhelyezési
távolságát a (17) összefüggés szerint. Az egyes tevékenységi változatokra meghatáro-
zott elhelyezési távolság értékek adott változat bekövetkezési valószínűségével történő
súlyozásának, majd a kapott eredményadatok összegezésének eredményeként meg-
kapjuk a légvédelmi rakétafegyverek objektumhoz viszonyított elhelyezési távolságá-
nak — a követelmények kielégítése szempontjából optimálisnak nevezhető — értékét
a következő összefüggés szerint:
m
R ás.opt. =  R ás.opt.v p v (19)
v =1
m
 pv = 1 (20)
v =1
ahol: R ás.opt. – a légvédelmi rakétafegyverek védendő objektumhoz viszonyí-

tott optimális elhelyezési távolsága;
m – a légi ellenség támadási változatainak mennyisége, ahol a válto-
zatok az egyes magasságtartományok alkalmazási valószínűsé-
gének értékeiben különböznek egymástól;
R ás.opt.v – a légvédelmi rakétafegyverek védendő objektumhoz viszonyí-
tott optimális elhelyezési távolsága a légi ellenség v-edik tevé-
kenységi változata esetén;
pv – a légi ellenség v-edik tevékenységi változatának bekövetkezési
valószínűsége.
33
Feladat:
Határozzuk meg a 17. számú ábrán látható megsemmisítési zónával rendelkező légvédelmi ra-
kétafegyver légitámadás visszaverésében való részvételi tényezőjének és megsemmisítési lehe-
tőségének szempontjából optimális elhelyezési távolságát. Az alkalmazott rakétafegyver maxi-
mális útirányszöge minden magasságon 90.
H [km]
14
0,5
0,02
L [km]
3,5 11 15,6 17
17. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési

zónájának függőleges metszete
A védendő objektum legnagyobb vízszintes kiterjedése 20 km, a legkisebb pedig 16 km. A légi
ellenség tevékenysége alapvetően két tevékenységi változat szerint, 0,7 és 0,3 valószínűséggel
prognosztizálható.
Az első tevékenységi változat esetén a légi támadóeszközök az objektumot hagyományos bom-
bák alkalmazásával tervezik megsemmisíteni. A csapásmérés három változat szerint várható:
bombavetés vízszintes repülésből, 9-10 km repülési magasságon, 300 m/s repülési sebességgel;
bombavetés vízszintes repülésből, 4-5 km repülési magasságon, 250 m/s repülési sebességgel;
bombavetés 30-os emelkedésből, a bomba 2 km magasságon történő oldása mellett, 300 m/s
repülési sebességnél. A csapásmérési változatok alkalmazási valószínűsége 0,2; 0,5 és 0,3.
A második tevékenységi változat esetén az objektum elleni csapásmérés két változat szerint le-
hetséges: levegő–föld típusú, hagyományos robbanófejjel ellátott rakéta alkalmazása 4 km re-
pülési magasságból (az alkalmazott rakéták maximális indítási távolsága 7 km), 350 m/s repü-
lési sebességgel; bombavetés 30-os emelkedésből, a bomba 2 km magasságon történő oldása
mellett, 200 m/s repülési sebességnél. A csapásmérési változatok alkalmazási valószínűsége 0,4
és 0,6.
Megoldás:
A megadott adatok alapján az objektum kör alakúnak tekinthető, minek sugara r obj.=10 km.
Mivel az ellenség által alkalmazott pusztítóeszközök hagyományos eszközök, ezért a megsem-
misítési sugaruk mindkét esetben elhanyagolható, vagyis rmegs.=0.
34
A légi ellenség első tevékenységi változata esetén a megadott adatokból az (1) és (2) összefüg-
gések szerint meghatározható a bombaelhordás értéke valamint a feladat-végrehajtási terep-
szakasz sugara. A rakétafegyver megsemmisítési zónájának távoli határa és maximális zó-
namélysége a 17. számú ábrából adódik. A rakétafegyver maximális oltalmazási szögének meg-
határozásához meg kell vizsgálni a feladat-végrehajtási terepszakasz és a megsemmisítési zóna
távoli határa egymáshoz viszonyított méretét. Amennyiben a megsemmisítési zóna távoli határa
nagyobb vagy egyenlő, mint a feladat-végrehajtási terepszakasz, úgy a maximális oltalmazási
szög 360. Ellenkező esetben a számításokat az (6) összefüggés szerint végezzük. A kapott ered-
ményadatokat a légi támadóeszközök csapásmérési változatai szerint táblázatba foglalva az 1.
számú táblázat szerinti értékeket kapjuk:
1. sz. táblázat
Részeredmények a légi ellenség első tevékenységi változata esetén
Repülési magasság [km] 2,0 4,5 9,5
Bombaelhordás [km] 10,55 7,57 13,20
Feladat-végrehajtási terepszakasz [km] 20,55 17,57 23,20
Megsemmisítési zóna távoli határ [km] 16,72 16,38 15,68
Maximális oltalmazási szektor [fok] 109 137 85
Maximális zónamélység [km] 13,2 12,9 12,2
Következő lépésben a légvédelmi rakétafegyver objektum középpontjához viszonyított külön-

böző elhelyezési távolságaihoz tartozó oltalmazási szektorainak és részvételi tényezőinek meg-
határozása történik a (10) és (11), illetve a (5) összefüggések felhasználásával. Ennek érdeké-
ben ki kell számítani a légvédelmi rakétafegyver elhelyezési távolságának különböző csapás-
mérési változatokhoz tartozó váltóponti értékét a (8) és (9) számú összefüggések szerint. Az
eredményadatokat a légi támadóeszközök csapásmérési változatai szerint a 2. és 3. számú táb-
lázat tartalmazza.
2. sz. táblázat
a légi ellenség első tevékenységi változata esetén
Rás. [km]
 [fok]
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28
2,0 0 0 30 87 102 107 109 108 105 102 99 92 86 80 73
Hc [km]
4,5 0 111 132 137 136 133 128 123 116 110 102 95 86 78 72
9,5 0 0 0 0 32 64 77 82 84 85 83 81 77 73 68
3. sz. táblázat
A légvédelmi rakétafegyver részvételi tényezője
Rás. [km]
K
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28
2,0 0,00 0,00 0,27 0,80 0,93 0,98 1,00 0,99 0,96 0,93 0,89 0,84 0,79 0,73 0,67
Hc [km]
4,5 0,00 0,73 0,96 0,99 0,99 0,96 0,93 0,89 0,84 0,79 0,74 0,68 0,62 0,56 0,52
9,5 0,00 0,00 0,00 0,00 0,38 0,75 0,90 0,97 0,99 1,00 0,98 0,78 0,72 0,66 0,60
35
A légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési lehetőségét jellemző megsemmisítési zóna feladat-
végrehajtási terepszakasz előtti mélységének, illetve a leadható tüzelések számát jellemző té-
nyező meghatározása a (14) és (15), illetve a (12) összefüggések felhasználásával történik. Az
eredményadatokat a légi támadóeszközök csapásmérési változatai szerint a 4. és 5. számú táb-
lázat tartalmazza.
4. sz. táblázat
mélysége a légi ellenség első tevékenységi változata esetén
Rás. [km]
h [km]
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28
2,0 0,0 0,0 0,2 2,2 4,2 6,2 8,2 10,2 12,2 13,2 13,2 13,2 13,2 13,2 13,2
Hc [km]
4,5 0,0 0,8 2,8 4,8 6,8 8,8 10,8 12,8 12,9 12,9 12,9 12,9 12,9 12,9 12,9
9,5 0,0 0,0 0,0 0,0 0,5 2,5 4,5 6,5 8,5 10,5 12,2 12,2 12,2 12,2 12,2
5. sz. táblázat
A légvédelmi rakétafegyver által leadható tüzelések számát jellemző
tényező a légi ellenség első tevékenységi változata esetén
Rás. [km]
Kh
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28
2,0 0,00 0,00 0,01 0,16 0,31 0,46 0,61 0,76 0,92 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00
Hc [km]
4,5 0,00 0,06 0,21 0,37 0,52 0,68 0,83 0,99 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00
9,5 0,00 0,00 0,00 0,00 0,03 0,20 0,36 0,53 0,69 0,86 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00
A légvédelmi rakétafegyver alkalmazhatóságát jellemző tényező értékei a 3. számú táblázat

szerinti részvételi tényezőinek és az 5. számú táblázat szerinti, a leadható tüzelések számát jel-
lemző tényezőinek, valamint a légi ellenség csapásmérési változatai bekövetkezési valószínű-
ségeinek ismeretében a (17) összefüggés szerint határozhatók meg. Az eredményadatokat a légi
támadóeszközök csapásmérési változatai szerint a 6. számú táblázat tartalmazza.
6. sz. táblázat
A légvédelmi rakétafegyver alkalmazhatóságát jellemző tényező
Rás. [km]
K
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28
2,0 0,00 0,00 0,01 0,04 0,09 0,14 0,18 0,23 0,26 0,28 0,27 0,25 0,24 0,22 0,20
Hc [km]
4,5 0,00 0,02 0,10 0,18 0,26 0,33 0,39 0,44 0,42 0,40 0,37 0,34 0,31 0,28 0,26
9,5 0,00 0,00 0,00 0,00 0,01 0,03 0,06 0,10 0,14 0,17 0,19 0,19 0,18 0,17 0,16
 0,00 0,02 0,11 0,22 0,36 0,50 0,63 0,77 0,82 0,85 0,83 0,78 0,73 0,67 0,62
A kapott eredményadatokat értékelve megállapítható, hogy a légi ellenség első tevékenységi

változata esetén, az alkalmazott légvédelmi rakétafegyverek védendő objektum középpontjához
viszonyított, a követelmények szempontjából optimális elhelyezési távolsága az alkalmazható-
sági tényező maximális, 0,85 értékéhez tartozó 18 km.
36
A feladat megoldásának folytatásaként a számításokat a légi ellenség második tevékenységi
változatát feltételezve is végre kell hajtani. A számítások eredményadatait a 7–12. számú táb-
lázatok tartalmazzák.
7. sz. táblázat
Részeredmények a légi ellenség második tevékenységi változata esetén
Repülési magasság [km] 2,0 4,0
Bombaelhordás [km] 5,68
L–F rakéta indítási távolság [km] 7,00
Feladat-végrehajtási terepszakasz [km] 15,68 17,00
Megsemmisítési zóna távoli határ [km] 16,72 16,44
Maximális oltalmazási szektor [fok] 360 151
Maximális zónamélység [km] 13,2 12,9
8. sz. táblázat
a légi ellenség második tevékenységi változata esetén
Rás. [km]
 [fok]
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28
2,0 360 236 196 178 166 155 146 137 127 118 109 99 88 80 73
Hc [km]
4,5 0 141 151 149 145 139 133 126 119 112 104 95 87 78 72
9. sz. táblázat
A légvédelmi rakétafegyver részvételi tényezője
Rás. [km]
K
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28
2,0 1,00 0,65 0,54 0,49 0,46 0,43 0,40 0,38 0,35 0,32 0,30 0,27 0,24 0,22 0,20
Hc [km]
4,5 0,00 0,93 1,00 0,99 0,96 0,92 0,88 0,84 0,79 0,74 0,69 0,63 0,57 0,52 0,47
10. sz. táblázat

mélysége a légi ellenség második tevékenységi változata esetén
Rás. [km]
h [km]
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28
2,0 1,0 3,0 5,0 7,0 9,0 11,0 13,0 13,2 13,2 13,2 13,2 13,2 13,2 13,2 13,2
Hc [km]
4,5 0,0 1,4 3,4 5,4 7,4 9,4 11,4 12,9 12,9 12,9 12,9 12,9 12,9 12,9 12,9
37
11. sz. táblázat
A légvédelmi rakétafegyver által leadható tüzelések számát jellemző
tényező a légi ellenség második tevékenységi változata esetén
Rás. [km]
Kh
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28
2,0 0,08 0,23 0,38 0,53 0,68 0,83 0,98 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00
Hc [km]
4,5 0,00 0,11 0,26 0,42 0,57 0,73 0,88 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00
12. sz. táblázat

A légvédelmi rakétafegyver alkalmazhatóságát jellemző tényező
Rás. [km]
K
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28
2,0 0,04 0,09 0,12 0,15 0,19 0,21 0,24 0,23 0,21 0,19 0,18 0,16 0,14 0,13 0,12
Hc [km]
4,5 0,00 0,04 0,10 0,16 0,22 0,27 0,31 0,33 0,31 0,29 0,27 0,25 0,23 0,20 0,19
 0,04 0,13 0,22 0,31 0,41 0,48 0,55 0,56 0,52 0,48 0,45 0,41 0,37 0,33 0,31
Az eredményadatokat értékelve megállapítható, hogy a légi ellenség második tevékenységi vál-

tozata esetén, az alkalmazott légvédelmi rakétafegyverek védendő objektum középpontjához vi-
szonyított, a követelmények szempontjából optimális elhelyezési távolsága az alkalmazhatósági
tényező maximális, 0,56 értékéhez tartozó 14 km.
A légi ellenség két tevékenységi változatánál kapott optimális elhelyezési távolságok, és a tevékeny-
ségi változatok bekövetkezési valószínűségei ismeretében a (19) összefüggés alapján meghatároz-
ható az alkalmazott légvédelmi rakétafegyver légitámadás visszaverésében való részvételi tényező-
jének és megsemmisítési lehetőségének szempontjából optimális elhelyezési távolság:
2
Rás.opt. =  Rás.opt.v pv = 0 ,7  18 km + 0 ,3  14 km = 16,8 km
v =1
Az elhelyezési terepszakasz meghatározása harcászati

ballisztikus rakéták esetén
A veszélyes zóna és az objektum viszonylagos területe

Harcászati ballisztikus rakéták alkalmazása esetén — mivel nincs lehetőség a ha-
gyományos támadóeszközöknél jól meghatározható feladat-végrehajtási terepszakasz,
követelmények kielégítése szempontjából referenciaként történő definiálására — a
megfelelő viszonyítási alap kijelölése céljából a 18. számú ábrának megfelelően defi-
niálni kell az úgynevezett veszélyes zónát, vagyis azt a légteret, ami garantálja a vé-
dendő objektum sértetlenségét abban az esetben, ha a harcászati ballisztikus rakéták
röppályán történő megsemmisítése a határain kívül történik.
38
Az ellenség tevékenységét egy adott objektum ellen harcászati ballisztikus raké-
ták alkalmazásával feltételezve — a viszonylagosan nagy indítási távolságok miatt —
, a hagyományos légi támadóeszközöktől eltérő módon, nagy valószínűséggel a raké-
ták párhuzamos útvonalaival lehet számolni. Ennek megfelelően a veszélyes zóna víz-
szintes vetületét képezve meghatározható a védendő objektum viszonylagos területe.
Kör alakú objektum oltalmazása esetén, a szintén kör alakú viszonylagos terület sugara
a következő összefüggés szerint határozható meg:
ro.visz. = robj. + rmegs. (21)
ahol: ro.visz. – a védendő objektum viszonylagos területének sugara.
18. sz. ábra A védendő objektum veszélyes zónája és

viszonylagos területe
Az alkalmazható ballisztikus rakéta típusának ismeretében meghatározható ve-
szélyes zóna alapján definiálható a ballisztikus rakéták megsemmisítésének veszélyes
magassága ( H v ) is, minek nagysága a rakéta megsemmisítési sugarával azonosnak
tekinthető.
39
részvételét jellemző tényező
A légvédelmi rakétafegyver csapás visszaverésében való részvételét jellemző té-
nyező meghatározásához definiálni kell a rakétafegyver ballisztikus rakéták esetén ér-
telmezhető megsemmisítési zónáját, a védelmi zónát. A megsemmisítési zóna definí-
cióját követve a védelmi zóna az a légtér, minek határain belül a légvédelmi rakéta-
fegyver — meghatározott körülmények között — egy adott értékkel egyenlő, vagy annál
nagyobb valószínűséggel képes a harcászati ballisztikus rakéták röppályán történő
megsemmisítésére. A védelmi zóna mérete, formája és elhelyezkedése a légvédelmi
rakétafegyver harcászat-technikai jellemzőinek, valamint a harcászati ballisztikus ra-
kéták repülési paramétereinek függvénye. A védelmi zóna ismeretében, a 19. számú
ábra szerint meghatározható a légvédelmi rakétafegyver által védett terület nagysága.
Mivel egy objektum harcászati ballisztikus rakéták elleni oltalmazása csak abban
az esetben lehetséges, ha az adott objektum viszonylagos területe a rakétafegyverek
által védett területen belül helyezkedik el, így e két referenciaterület méretét és átfe-
dettségét elemezve meghatározható a védendő objektum oltalmazottságának szintje,
illetve a rakétafegyver csapás visszaverésében való részvételét jellemző tényező ér-
téke.
Analógiát keresve a hagyományos légi támadóeszközöknél alkalmazott módszer-
rel, a harcászati ballisztikus rakéták estén a feladat-végrehajtási terepszakasz helyett
védendő objektum viszonylagos területével, a rakétafegyver megsemmisítési zónájá-
nak repülési magasságtól függő vízszintes metszete helyett pedig a ballisztikus rakéták
becsapódási szögétől függő védett területtel kell számolni. Ennek megfelelően a lég-
védelmi rakétafegyver által védett terület és az objektum viszonylagos területének 20.
számú ábra szerinti közös részét védett viszonylagos területként értelmezve, a rakéta-
fegyver csapás visszaverésében való részvételét jellemző tényező értéke a következő
összefüggés szerint határozható meg:
Tvéd.visz. j
KT j = (22)
To.visz.
ahol: K T j – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon

telepített légvédelmi rakétafegyver csapás visszaverésében való
részvételét jellemző tényező;
Tvéd.visz. j – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon
telepített légvédelmi rakétafegyver által védett terület és az ob-
jektum viszonylagos területének közös része, a védett viszonyla-
gos terület;
To.visz. – a védendő objektum viszonylagos területe.
40
19. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyver által védett terület
41
20. sz. ábra A védett viszonylagos terület értelmezése a
légvédelmi rakétafegyver által védett terület és az
objektum viszonylagos területe alapján
A védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon telepített légvé-
delmi rakétafegyver által védett viszonylagos terület nagysága a következő halmazel-
méleti összefüggés szerint írható fel:
Tvéd.visz. j = To.visz.  Tvédet t (23)
ahol: Tvédet t – a légvédelmi rakétafegyver által védett terület.

A (22) összefüggés szerint — a légvédelmi rakétafegyverek légitámadás vissza-
verésében való részvételi tényezőjének növelése érdekében — a rakétafegyver objek-
tumhoz viszonyított elhelyezési távolságának megválasztásánál törekedni kell az általa
védett terület és a védendő objektum viszonylagos területének lehető legnagyobb mér-
tékű átfedettségének biztosítására.

kihasználtságát jellemző tényező
A harcászati ballisztikus rakéták esetén a légvédelmi rakétafegyver megsemmisí-
tési lehetőségének kihasználtságát jellemző tényező meghatározását a hagyományos
légi támadóeszközöknél alkalmazott módszerhez hasonlóan kell végrehajtani. Lénye-
ges különbséget jelent azonban, hogy míg a hagyományos légi támadóeszközök esetén
azok vízszintes repülését feltételezve történik a számítások végrehajtása, addig ballisz-
tikus rakéták esetén — már nevükből adódóan is — különböző becsapódási szögű bal-
lisztikus röppályákkal kell számolni.
42
A rakétafegyver megsemmisítési lehetősége a ballisztikus rakéták esetén is köz-
vetlen kapcsolatban van a leadható tüzelések számával, ami a védelmi zóna relatív,
azaz az objektum veszélyes zónája előtti mélységétől függ. A védelmi zóna relatív és
maximális mélységének meghatározása a védett objektum középpontjára repülő bal-
lisztikus rakéta prognosztizált röppályáján történik. Ennek megfelelően, az adott el-
helyezési távolságon települt légvédelmi rakétafegyver ballisztikus rakéták elleni meg-
semmisítési lehetőségének kihasználtságát jellemző tényező meghatározása a rakéta-
fegyver védelmi zónája relatív és maximális mélységének hányadosát képezve, a kö-
vetkező összefüggés szerint lehetséges:
kj
K kj = (24)
k max.
ahol: K kj – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon tele-

pített légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési lehetőségének ki-
használtságát jellemző tényező;
kj – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon tele-
pített légvédelmi rakétafegyver védelmi zónájának relatív mély-
sége;
k max. – a légvédelmi rakétafegyver védelmi zónájának maximális mély-
sége.
A (24) összefüggés szerint — a légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési lehe-
tőségének kihasználtságát jellemző tényező növelése érdekében — a rakétafegyver
objektumhoz viszonyított elhelyezési távolságának megválasztásánál törekedni kell a
védelmi zóna relatív mélységének növelésére, ami nagy valószínűséggel csak a védett
terület és a védendő objektum viszonylagos területe átfedettségének csökkentésével
biztosítható.
A légvédelmi rakétafegyverek optimális elhelyezési távolsága

A légvédelmi rakétafegyverek védendő objektumhoz viszonyított elhelyezési tá-
volságával szemben támasztott követelmények, illetve azok (22) és (24) összefüggé-
sekből adódó kielégítésének lehetőségei harcászati ballisztikus rakéták alkalmazása
esetén is ellentmondásos helyzetet teremtenek. Ebből következően, a feladat optimális
megoldása érdekében — a hagyományos légi támadóeszközöknél alkalmazott mód-
szerhez hasonlóan — ebben az esetben is meg kell határozni a rakétafegyver alkal-
mazhatóságát jellemző tényező értékét minden egyes elhelyezési távolságra vonatko-
zóan:
Tvéd.visz. j kj
K j = K T j K kj = (25)
To.visz. k max.
ahol: K j – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon telepí-

tett légvédelmi rakétafegyver alkalmazhatóságát jellemző tényező.
43
A harcászati ballisztikus rakéták különböző becsapódási szögű röppályáit és azok
alkalmazásának valószínűségét figyelembe véve a légvédelmi rakétafegyver alkalmaz-
hatóságát jellemző tényező (25) összefüggése a következők szerint alakul:
n n Tvéd.visz. ji k ji
Kj =  K T ji K kji pi =  To.visz. k max.i
pi (26)
i =1 i =1
n
 pi = 1 (27)
i =1
ahol: n – a harcászati ballisztikus rakéták lehetséges becsapódási szögtar-

tományainak mennyisége;
K T ji – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon
elhelyezett légvédelmi rakétafegyver csapás visszaverésében
való részvételét jellemző tényező az i-edik becsapódási szögtar-
tományban;
K kji – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon
elhelyezett légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési lehetőség-
ének kihasználtságát jellemző tényező az i-edik becsapódási
szögtartományban;
Tvéd.visz. ji – a védendő objektumhoz viszonyított j távolságon telepített lég-
védelmi rakétafegyver által védett viszonylagos terület az i-edik
becsapódási szögtartományban;
To.visz. – a védendő objektum viszonylagos területe;
k ji – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon
telepített légvédelmi rakétafegyver védelmi zónájának veszélyes
zónán kívüli mélysége az i-edik becsapódási szögtartományban;
k max.i – a légvédelmi rakétafegyver védelmi zónájának maximális mély-
sége az i-edik becsapódási szögtartományban;
pi – a légi támadóeszközök tevékenységének valószínűsége az
i-edik becsapódási szögtartományban.
A számításokat a hagyományos légi támadóeszközöknél alkalmazott módszerhez
hasonlóan a légvédelmi rakétafegyver települési helye objektumhoz viszonyított tá-
volságának diszkrét értékek szerinti változtatásával kell végrehajtani. Az alkalmazási
tényező legnagyobb értékéhez tartozó elhelyezési távolság ebben az esetben is opti-
málisnak tekinthető a követelmények kielégítése szempontjából.
Amennyiben a ballisztikus rakéták tevékenysége — az egyes becsapódási szög-
tartományok bekövetkezési valószínűségének más és más értékeit feltételezve — több
változat szerint is prognosztizálható, akkor a hagyományos légi támadóeszközöknél
már ismertetett módon kell eljárni. Ennek megfelelően a számításokat minden egyes
44
tevékenységi változatra vonatkozóan végre kell hajtani, majd az egyes tevékenységi
változatokra kapott elhelyezési távolság értékeket súlyozottan összegezni kell:
m
R ás.opt. =  R ás.opt.v p v (28)
v =1
m
 pv = 1 (29)
v =1
ahol: R ás.opt. – a légvédelmi rakétafegyverek védendő objektumhoz viszonyí-

tott optimális elhelyezési távolsága;
m – a légi ellenség támadási változatainak mennyisége, ahol a válto-
zatok az egyes becsapódási szögtartományok alkalmazási való-
színűségének értékeiben különböznek egymástól;
R ás.opt.v – a légvédelmi rakétafegyverek védendő objektumhoz viszonyí-
tott optimális elhelyezési távolsága a légi ellenség v-edik tevé-
kenységi változata esetén;
pv – a légi ellenség v-edik tevékenységi változatának bekövetkezési
valószínűsége.
A légvédelmi rakétafegyverek objektumhoz viszonyított elhelyezési távolságának
(28) összefüggés eredményeként kapott értéke a követelmények kielégítése szempont-
jából optimálisnak tekinthető, biztosítja a harcrenddel szemben támasztott legfőbb kö-
vetelmények kielégítésének lehetőségét, a harcászati ballisztikus rakéták elleni maxi-
mális mennyiségű tüzelés végrehajtását a védendő objektum veszélyes zónáján kívül
a légi ellenség várható tevékenységi változatait figyelembe véve.
45
4
közötti távolság
A követelmények kielégítése szempontjából optimálisnak tekinthető elhelyezési

távolság illetve elhelyezési sugár meghatározása után — a légvédelmi rakétaegység
részére kijelölt oltalmazási sáv szélességének illetve az oltalmazási szektor nagyságá-
nak ismeretében — meg kell határozni a légvédelmi rakétaegység harcrendjének másik
paraméterét, vagyis a légvédelmi rakétafegyverek települési helyeinek egymáshoz vi-
szonyított távolságát, a köztük lévő térközöket, intervallumokat.

hagyományos repülőeszközök esetén
A légvédelmi rakétafegyverek települési helyei egymáshoz viszonyított távolsá-

gának lehetséges értékeit az alábbi követelmények befolyásolják:
 a támadási sűrűséget figyelembe véve, valamennyi légi támadóeszköz ki-
szolgálásának biztosítása;
 a légvédelmi rakétafegyverek kölcsönös oltalmazásának biztosítása;
 egy zavaróeszközzel két vagy több légvédelmi rakétafegyver egyidejű zava-
rásának kizárása;
 egy pusztítóeszközzel két vagy több légvédelmi rakétafegyver egyidejű meg-
semmisítésének kizárása.
A felsorolt követelmények természetesen különböző, és mint az a későbbiekben
egyértelműen látható, egymásnak ellentmondó elvárásokat jelentenek a légvédelmi ra-
kétafegyverek közötti távolságokat illetően. Az intervallumok csökkentése a megsem-
misítési zónák átfedettségének növekedéséből adódóan a tűzsűrűség növekedését ered-
ményezi, azonban ezzel egyidejűleg csökken a tűzrendszer zavarálló-képessége. A ra-
kétafegyverek állásainak közelítése természetesen jelentősen befolyásolja a harcrend
életképességét is, mivel megnövekszik a rakétafegyverek kölcsönös oltalmazásának
lehetősége. Ekkor azonban éppen ellentétes hatás érhető el a légi ellenség által alkal-
mazott atomfegyverek, illetve a nem elhanyagolható megsemmisítési sugárral rendel-
kező pusztítóeszközök alkalmazása esetén, mivel ekkor megnő annak a lehetősége,
47
hogy a légi támadóeszközök egy pusztítóeszközzel egyidejűleg több rakétafegyvert
lesznek képesek megsemmisíteni. Látható tehát, hogy a légvédelmi rakétafegyverek
települési helyei egymáshoz viszonyított távolságának meghatározásához részletesen
elemezni kell az előzőekben felsorolt követelmények mindegyikét.
A rakétafegyverek közötti térközök meghatározása a

megkövetelt tűzsűrűség biztosításának figyelembevételével
A légvédelmi rakétaegység harcrendjével szemben támasztott alapvető követel-
mény, hogy a rakétafegyverek állásai közötti intervallumokat annak függvényében kell
meghatározni, hogy az egység a harctevékenység végrehajtása során — a légi támadás
sűrűségét figyelembe véve — képes legyen valamennyi légi támadóeszköz kiszolgá-
lására. Ennek realizálása csak az alábbi minimális követelmény megvalósulása esetén
lehetséges:
Stüz.  Stád. (30)
ahol: Stüz. – a légvédelmi rakétafegyver realizálható tűzsűrűsége;

Stád. – a légi ellenség várható támadási sűrűsége.

qmax.
A Pmax. B
Iás.max.
21. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyverek közötti intervallum

maximális értéke Stüz.  Stád. esetén
Ez a követelmény, illetve ennek kielégítése természetesen semmi problémát nem

jelent abban az esetben, ha a támadási sűrűség kisebb, mint az egy légvédelmi rakéta-
fegyver által realizálható tűzsűrűség, minek meghatározása a célcsatornák száma és a
tüzelési ciklus alapján történik. Ebben az esetben ugyanis már a megsemmisítési zónák
átfedettsége nélkül, azok maximális paraméterénél — amit a rakétasorozattal való tü-
zelés figyelembevételével kell meghatározni — történő „összeérésével” biztosítható a
(30) összefüggés szerinti követelmény kielégítése. Ebben az esetben a légvédelmi
48
rakétafegyverek közötti távolságok maximális értékének meghatározása a 21. számú
ábra alapján, az alábbi összefüggések szerint lehetséges:
Iás. max. = 2Pmax. (31)
   sin q max. 
Pmax. = d t sin q max. − arc sin   (32)
  dt 
 = vc (k − 1)t ü
ahol: I ás. max. – a légvédelmi rakétafegyverek állásai közötti intervallumok maxi-
mális értéke;
Pmax. – a légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának maximális
paramétere a rakétasorozattal történő tüzelés figyelembevételével.
 – a légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónája távoli határá-
nak a rakétasorozattal történő tüzelés következtében bekövetkező
csökkenése;
q max. – a légvédelmi rakétafegyver maximális útirányszöge;
vc – a légi támadóeszköz várható repülési sebessége;
k – a sorozatban indított rakéták mennyisége;
tü – a sorozatban indított rakéták indításának ütemideje.
A Pmax. B
Iás.max.

maximális értéke Stüz.  Stád. esetén
49
Összetettebb a helyzet abban az esetben, amikor a légi ellenség támadási sűrű-
sége várhatóan meghaladja az egy légvédelmi rakétafegyver által realizálható tűzsű-
rűség értékét. Ekkor a (30) összefüggés szerinti követelmény kielégítésére, csak a
megsemmisítési zónák átfedettségének biztosításával, vagyis ebből következően a lég-
védelmi rakétafegyverek által realizálható tűzsűrűség átlagos értékének növelésével
van lehetőség. Ennek megvalósításához a rakétafegyverek közötti, a (31) összefüggés
szerint meghatározott maximális távolságot a rakétafegyver tűzsűrűségének és a légi
ellenség támadási sűrűségének arányában csökkenteni kell, a 22. számú ábrának meg-
felelően:
S
Iás. max. = 2Pmax. tüz. (33)
Stád.
A légvédelmi rakétafegyverek maximális paraméterének magasságfüggése miatt
a maximális térközök (33) összefüggése célszerűen felírható a légi támadóeszközök
tevékenységének különböző repülési magasságait, illetve magasságtartományait és
azok alkalmazásának valószínűségét figyelembevevő általános alakban is:
n n
 
S
I ás. max. = I ás. max.i pi = 2Pmax.i tüz.i pi (34)
i =1 i =1
Stád.i
n
 pi = 1 (35)
i =1
ahol: n – a légi ellenség tevékenysége várható magassági tartományainak

mennyisége;
Iás. max.i – a légvédelmi rakétafegyverek állásai közötti intervallumok maxi-
mális értéke az i-edik magasságtartományban;
Pmax.i – a légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának maximális
paramétere az i-edik magasságtartományban;
S tüz.i – a légvédelmi rakétafegyver realizálható tűzsűrűsége az i-edik ma-
gasságtartományban;
S tád.i – a légi ellenség várható támadási sűrűsége az i-edik magasságtarto-
mányban;
magasságtartományban.
Nagy célsűrűség esetén, a védelem szükséges hatékonyságának biztosítása érde-
kében szükségessé válhat az objektum légvédelmi rakétavédelmének lépcsőzése, azaz
légi támadóeszközökre való ismételt tüzelés lehetőségének megteremtése. A rakétavé-
delem lépcsőzése, megvalósítható a légvédelmi rakétafegyverek több terepszakaszon
történő elhelyezésével, vagyis a rakétafegyverek lépcsőzésével, valamint különböző
típusú rakétafegyverek alkalmazásával — a megsemmisítési zónák távoli határa kü-
lönbözőségének kihasználásával —, vagyis a légvédelmi rakétatűz lépcsőzésével.
50
A légvédelmi rakétafegyverek lépcsőzése nagyobb mennyiségű rakétafegyvert
igényel, ezért alkalmazásáról minden esetben csak a konkrét helyzet (a rendelkezésre
álló rakétafegyverek mennyisége, a védendő objektum mérete, az oltalmazás szüksé-
ges hatékonysága, a vezetési és irányítási rendszer lehetőségei, stb.) részletes elemzése
alapján lehet dönteni.
A rakétafegyverek közötti térközök meghatározása a kölcsönös

oltalmazás biztosításának figyelembevételével
A légi ellenség az objektumokra történő csapásmérés végrehajtása mellett fontos
feladatának tekinti a légvédelem lefogását, a rakétafegyverek illetve az azok működé-
sét biztosító infrastruktúra pusztítását is. Ebből következően a légvédelmi rakétaegy-
ség harcrendje életképességének biztosításához alapvető követelmény a légvédelmi ra-
kétafegyverek kölcsönös oltalmazása lehetőségének megteremtése. Ennek érdekében
a rakétafegyvereket egymástól maximálisan olyan távolságra lehet telepíteni, ami még
biztosítja számukra a szomszédos rakétafegyverre támadó légi támadóeszközök elleni
tüzelés lehetőségét, a légi ellenség rakétafegyverre értelmezett feladat-végrehajtási te-
repszakasza előtt. A kölcsönös oltalmazás lehetőségét a légi támadóeszközök lehetsé-
ges megközelítési útvonalainak függvényében biztosítani kell mind frontális, mind
szárnyirányú támadás esetén.
dt
C

A B
Iás.max.
Rfvt
Pmax.

maximális értéke a légi támadóeszközök frontális
támadása estén
51
A légi támadóeszközök frontális támadása esetén, a rakétafegyverek közötti tá-
volság, a 23. számú ábrának megfelelően nem lehet nagyobb az oltalmazó légvédelmi
rakétafegyver maximális paraméterénél. A térközök ABC derékszögű háromszög alap-
ján történő meghatározásánál azonban a légi ellenség feladat-végrehajtási terepszaka-
szával is számolni kell, ezért adott esetben még a maximális paraméternél kisebb ér-
tékű is lehet:

 Pmax. ha d 2t − Pmax
2
.  R fvt + 
I ás. max. =  (36)
 d 2t − (R fvt +  )2 d 2t − Pmax
2
.  R fvt + 
 ha
A maximális paramétert — az előzőekben már definiált módon — ebben az eset-

ben is a rakétasorozattal történő tüzelés, megsemmisítési zóna távoli határát csökkentő
tényezőjével kell meghatározni.
A B
Rfvt
Iás.max. 
dt

maximális értéke a légi támadóeszközök szárnyirányú
támadása estén
52
A légi támadóeszközök szárnyirányú támadása esetén a rakétafegyverek közötti
maximális távolságok meghatározása a 24. számú ábra alapján lehetséges, a következő
összefüggés szerint:
Iás. max. = d t − (R fvt + ) (37)
A 24. számú ábráról is leolvasható, de a (37) összefüggésből is következik, hogy
a légvédelmi rakétafegyverek nem képesek egymás kölcsönös oltalmazására akkor, ha
szárnyirányú támadás esetén a légi ellenség feladat-végrehajtási terepszakaszának és
a rakétasorozat megsemmisítési zóna távoli határát csökkentő tényezőjének összege
nagyobb, mint a megsemmisítési zóna távoli határa.
A légvédelmi rakétafegyverek települési helyei közötti távolságokat minden eset-
ben azon a magasságtartományon — általában kis és földközeli magasságon — cél-
szerű meghatározni, ahol a vizsgált rakétafegyverek megsemmisítési zónájának távoli
határa a legkisebb. Ebben az esetben ugyanis a légvédelmi rakétafegyverek nagy va-
lószínűséggel minden magasságtartományban képesek lesznek egymás kölcsönös ol-
talmazására.

az egy zavaróeszközzel két vagy több légvédelmi
rakétafegyver egyidejű zavarásának kizárásával
A légvédelmi rakétafegyverek közötti térközök meghatározásánál, az előző köve-
telmények figyelembevételével, olyan eredmények adódtak, amik az intervallumok ki-
választásának lehetséges maximális értékeit jelentették. Ezzel ellentétben a térközök
minimális értékhatárát jelentő eredmények kaphatók abban az esetben, amikor olyan
körülményeket kell teremteni, hogy a légi ellenség ne legyen képes egy zavaróeszköz-
zel két vagy több légvédelmi rakétafegyver egyidejű zavarására.
A feladatot két különböző esetet vizsgálva célszerű megoldani. Az egyik esetben
a légvédelmi rakétafegyverek feladata a zavar fedezete alatt repülő légi támadóeszköz-
nek, míg a másik esetben magának a zavarást létrehozó eszköznek a megsemmisítése.
A zavar fedezete alatt repülő légi támadóeszköz megsemmisítési zóna távoli ha-
tárán történő megsemmisítéséhez alapvető feltétel, hogy a zavaró adó távolsága, illetve
az általa generált zavar teljesítménye akkora legyen, hogy a zavarás ne korlátozza egy-
idejűleg két szomszédos rakétafegyver felderítési lehetőségét. Másként fogalmazva,
legalább az egyik rakétafegyver legyen képes a zavar fedezete alatt repülő légi táma-
dóeszköz szükséges távolságon történő felderítésére és folyamatos követésére. Ebből
következik, hogy a légvédelmi rakétafegyverek közötti térközök meghatározására —
a 25. számú ábra ABZ háromszöge alapján — csak a légi ellenség rendelkezésére álló
zavaróeszközök, illetve azok működési jellemzőinek és alkalmazási lehetőségeinek
elemzése után van lehetőség, a zavarás valószínű távolságának, valamint a zavaradó
működési jellemzőitől függő zavarási szögnek az ismeretében, a következő összefüg-
gés szerint:
53

I ás. min. = 2 d za. sin (38)
2
ahol: Iás. min. – a légvédelmi rakétafegyverek állásai közötti intervallumok minimális
értéke;
d za. – a zavaradó távolságának vízszintes vetülete;
 – a zavaradó zavarási szöge.
dza.
dfeld.szüks.
A B
Iás.max.

minimális értéke a zavar fedezete alatt repülő légi
támadóeszköz megsemmisítéséhez
A rakétafegyverek közötti intervallumok meghatározása hasonló módon történik
abban az esetben is, amikor magát a zavart létesítő légi támadóeszközt kell megsem-
misíteni. Ehhez azonban alapvető követelmény, hogy a megsemmisítési zóna távoli
határán történő megsemmisítéshez szükséges felderítési távolságon a zavaradó telje-
sítménye ne korlátozza egyidejűleg a két szomszédos rakétafegyver lehetőségeit a
54
hordozó légi támadóeszköz felderítésében és folyamatos követésében. A térközök mi-
nimális értékének meghatározása ekkor a 26. számú ábra ABZ háromszöge alapján, a
következő összefüggéssel történik:

I ás. min. = 2 d feld.szüks. sin (39)
2
ahol: d feld.szüks. – a zavaradót hordozó légi támadóeszköz szükséges felderítési
távolságának vízszintes vetülete.
 dfeld.szüks.
A B
Iás.max.

minimális értéke a zavart létesítő légi támadóeszköz
megsemmisítéséhez
Mivel a megsemmisítési zóna távoli határa függhet a légi támadóeszközök repü-
lési magasságától — ami egyben a szükséges felderítési távolság magasságfüggését is
jelenti —, ezért a légvédelmi rakétafegyverek közötti minimális térközök meghatáro-
zása a zavaró és a zavar fedezete alatt repülő légi támadóeszközök tevékenységének
valamennyi valószínűsíthető magasságtartományát figyelembe véve a (38) és (39) ösz-
szefüggések felhasználásával, a következő összefüggések szerint történik:
55
n 
Iás. min. =  2 d za.i pi sin (40)
i =1 2
n 
Iás. min. =  2 d feld.szüks.i pi sin (41)
i =1 2
n
 pi = 1 (42)
i =1
ahol: n – a légi ellenség tevékenysége várható magassági tartománya-

inak mennyisége;
d za.i – a zavaradó távolságának vízszintes vetülete, a zavar fedezete
alatt repülő légi támadóeszközök; tevékenységének i-edik ma-
gasságtartományán;
d feld.szüks.i – a zavaradót hordozó légi támadóeszközök szükséges felderítési
távolságának vízszintes vetülete, azok tevékenységének i-edik
magasságtartományán.
pi – a légi támadóeszközök tevékenységének valószínűsége az
i-edik magasságtartományban.

az egy pusztítóeszközzel két vagy több légvédelmi
rakétafegyver egyidejű megsemmisítésének kizárásával
A rakétafegyverek közötti térközök minimális értékének biztosítania kell, hogy
az ellenséges légi támadóeszközök, egy pusztítóeszközzel ne legyenek képesek több
légvédelmi rakétafegyver egyidejű megsemmisítésére. E követelményt azonban csak
abban az esetben kell figyelembe venni, ha a légi ellenség nem csak hagyományos
pusztítóeszközökkel rendelkezik. Az intervallumok értékének meghatározását olyan
számvetéssel kell végrehajtani, hogy a légi ellenség a csapás célpontját a két szomszé-
dos légvédelmi rakétafegyvert összekötő egyenes felezőpontján, vagyis a 27. számú
ábra szerinti C pontban jelöli ki. Ekkor a rakétafegyverek közötti térközök meghatáro-
zása — a lehetséges pusztítóeszközök közül a legnagyobb megsemmisítési sugárral
rendelkezőt figyelembe véve — a következő összefüggés szerint történik:
I ás. min . = 2 rmegs. (43)
ahol: Iás. min. – a légvédelmi rakétafegyverek állásai közötti intervallumok minimális

értéke;
rmegs. – a légvédelmi rakétafegyver ellen alkalmazott pusztítóeszköz meg-
semmisítési sugara;
56
A (43) összefüggés alapján meghatározott intervallum érték, illetve az annak alap-
jaként szolgáló feltételezés egyértelműen biztosítja a meghatározott követelmény ki-
elégítését abban az esetben is, ha a csapásmérés — megegyező típusú pusztítóeszköz
alkalmazásával — pontosan az egyik rakétafegyverre irányul.
A B
rmegs.
Iás.max.

minimális értéke két rakétafegyver egyidejű
megsemmisítésének kizárásához
A légvédelmi rakétafegyverek közötti, az előzőekben meghatározott követelmé-
nyek mindegyikét kielégítő térközök szükséges értékének meghatározása a kapott ered-
ményadatok összevetése alapján történik. Ideális körülmények között az intervallumok
nagyságának, számítások eredményeként kapott minimális értékei kisebbek, mint a
maximális értékek. Ebben az esetben a legnagyobb minimális és a legkisebb maximális
értékkel határolt távolságtartományon belül kell a légvédelmi rakétafegyverek közötti
térközöket megválasztani. Előadódhat azonban olyan eset is, amikor a követelmények
szerinti minimális távolságértékek nagyobbak, mint a szükséges maximális távolsá-
gok. Ekkor a légvédelmi rakétaegység parancsnokának — a pillanatnyi helyzet érté-
kelése alapján, a harcfeladat feltétel nélküli végrehajtásának szükségességét szem előtt
tartva — döntenie kell a követelmények fontosságát, illetve kielégítésének szükséges-
ségét illetően.
57
harcászati ballisztikus rakéták esetén
A légvédelmi rakétafegyverek közötti térközök lehetséges értékeit befolyásoló

követelmények természetesen a légi ellenség harcászati ballisztikus rakétákkal történő
tevékenysége esetén is érvényesek. Azonban a ballisztikus rakéták vonatkozásában —
a légi ellenség feltételezhető tevékenységi változatait, valamint az alkalmazható légi
támadó- és pusztítóeszközök lehetőségeit figyelembe véve — megállapítható, hogy
lehetséges célpontjaikat elsődlegesen a védendő objektumok és nem légvédelmi raké-
tafegyverek jelentik. Mindezeken túl az ellenük való tevékenység esetén — a röppálya
sajátosságaiból következő nagy helyszögek miatt — jelentősen csökken a rakétafegy-
verek zavarásának lehetősége. Ebből következően, a harcrend ballisztikus rakéták el-
leni felkészítése során, az intervallumok lehetséges értékeinek meghatározásánál, az
előzőekben felsorolt követelmények közül csak az elsőt kell figyelembe venni, vagyis
biztosítani kell valamennyi ballisztikus rakéta kiszolgálásának lehetőségét azok vár-
ható támadási sűrűségének megfelelően.
A rakétafegyverek közötti térközök meghatározása a

megkövetelt tűzsűrűség biztosításának figyelembevételével
A légvédelmi rakétafegyverek állásai közötti intervallumokat — a hagyományos
eszközök alkalmazásánál már ismertetett módon — annak függvényében kell megha-
tározni, hogy a rakétaegység a harctevékenység végrehajtása során — a támadási sű-
rűséget figyelembe véve — képes legyen valamennyi ballisztikus rakéta kiszolgálá-
sára, vagyis az alábbi minimális követelmény biztosítására:
Stüz.  Stád.br. (44)
ahol: Stüz. – a légvédelmi rakétafegyver realizálható tűzsűrűsége;
Stád.br . – a légi ellenség ballisztikus rakétáinak várható támadási sűrűsége.
Abban az esetben, ha a ballisztikus rakéták támadási sűrűsége kisebb, mint az egy
légvédelmi rakétafegyver által realizálható tűzsűrűség, akkor a (44) összefüggés sze-
rinti követelmény kielégítése már a rakétafegyverek védelmi zónáinak átfedettsége
nélkül is biztosítható. Ekkor a légvédelmi rakétafegyverek közötti távolságok maxi-
mális értékének meghatározása az alábbi összefüggés szerint lehetséges:
 = vc (k − 1)t ü (46)
ahol: I ás. max. – a légvédelmi rakétafegyverek állásai közötti intervallumok maxi-

mális értéke;
Pmax. – a légvédelmi rakétafegyver védelmi zónájának maximális para-
métere;
58
 – a légvédelmi rakétafegyver védelmi zónája távoli határának a ra-
kétasorozattal történő tüzelés következtében bekövetkező csökke-
nése;
vc – a ballisztikus rakéta várható repülési sebessége;
k – a sorozatban indított légvédelmi rakéták mennyisége;
tü – a sorozatban indított légvédelmi rakéták indításának ütemideje.
Mivel a ballisztikus rakéták elleni tevékenység esetén a számítások a légvédelmi
rakétafegyver védelmi zónája alapján történnek, ezért a maximális paraméter (45) ösz-
szefüggésben felhasznált értékét — a hagyományos légi támadóeszközöktől eltérő mó-
don — minden esetben a védelmi zóna, ballisztikus rakéta röppályáján értelmezett
metszete alapján kell meghatározni. Természetesen ekkor is számolni kell a védelmi
zóna távoli határának, a rakétasorozattal történő tüzelés következtében jelentkező
csökkenésével.
Abban az esetben, amikor a ballisztikus rakéták támadási sűrűsége várhatóan
meghaladja az egy légvédelmi rakétafegyver által realizálható tűzsűrűség értékét, a
(44) összefüggés szerinti követelmény kielégítése, csak a védelmi zónák átfedettségé-
vel, vagyis ebből következően a légvédelmi rakétafegyverek által realizálható tűzsű-
rűség átlagos értékének növelésével biztosítható. Ennek érdekében a rakétafegyverek
közötti, a (45) összefüggés szerint meghatározott maximális távolságot a rakétafegyver
tűzsűrűségének és a ballisztikus rakéták támadási sűrűségének arányában csökkenteni
kell:
Stüz.
Stád.br.
Mivel a ballisztikus rakéták alkalmazása során nem csak egy, de több becsapódási
szögű röppályával kell számolni, és mivel a légvédelmi rakétafegyverek maximális
paramétere a lehetséges becsapódási szögektől függ, így a maximális intervallumok
(47) összefüggésével is ennek megfelelően, vagyis különböző becsapódási szögeket,
illetve szögtartományokat és azok alkalmazásának valószínűségét figyelembe véve
kell számolni:
n n Stüz.i
Iás. max. =  Iás. max.i pi =  2Pmax.i pi (48)
i =1 i =1 Stád.br.i
n
 pi = 1 (49)
i =1
ahol: n – a ballisztikus rakéták várható becsapódási szögtartományainak

mennyisége;
Iás. max.i – a légvédelmi rakétafegyverek állásai közötti intervallumok maxi-
mális értéke az i-edik becsapódási szögtartományban;
59
Pmax.i – a légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának maximális
paramétere az i-edik becsapódási szögtartományban;
S tüz.i – a légvédelmi rakétafegyver realizálható tűzsűrűsége az i-edik be-
csapódási szögtartományban;
Stád.br.i – a légi ellenség várható támadási sűrűsége az i-edik becsapódási
szögtartományban;
becsapódási szögtartományban.
***
A harcrend fő paramétereinek a harcászati ballisztikus rakéták elleni hatékony
tevékenység biztosítása céljából történő meghatározását minden esetben végre kell
hajtani, amikor a légvédelmi rakétaegység rendelkezik ballisztikus rakéták megsem-
misítésére is képes rakétafegyverrel. Ekkor — a pillanatnyi helyzet, illetve a rendelke-
zésre álló felderítési adatok alapján — az egység parancsnokának döntenie kell az
egyes rakétafegyver típusok célszerű felhasználásáról, vagyis a harcrend számított pa-
ramétereinek hatályosságáról.
60
5
szükséges mennyisége
A rakétafegyverek szükséges mennyiségének meghatározása a légvédelmi raké-

taegység harcfeladatától, illetve harcrendjének típusától függően, a harcrend fő para-
métereinek ismeretében történik.

rakétaegység vonalas harcrendje esetén
Vonalas harcrend esetén — amikor az egység harcfeladata egy adott objektum

vagy körzet meghatározott sávban történő oltalmazása — a rakétafegyverek szükséges
mennyisége az oltalmazási sáv szélességének és a légvédelmi rakétafegyverek egy-
máshoz viszonyított távolságának ismeretében lehetséges. A feladat megoldása céljá-
ból — a két tényező hányadosát képezve — a következő összefüggés szerint kell el-
járni:
L
k szüks. = olt. (50)
I ás.
ahol: k szüks. – a légvédelmi rakétafegyverek szükséges mennyisége;

Lolt. – a légvédelmi rakétaegység részére kijelölt oltalmazási sáv széles-
sége.

rakétaegység körkörös és szektoros harcrendje esetén
Bonyolultabb a helyzet a légvédelmi rakétaegység körkörös vagy szektoros harc-

rendje esetén, amikor az egység harcfeladata egy adott objektum vagy körzet körkörös,
vagy meghatározott szögtartományban történő oltalmazása. Ekkor a rakétafegyverek
szükséges mennyisége az egység részére kijelölt oltalmazási szektor nagyságának, és
a légvédelmi rakétafegyverek oltalmazási szektorának ismeretében határozható meg.
61
Körkörös harcrend esetén a kijelölt oltalmazási szektor nagysága 360. Első lépésben,
a 28. számú ábra OAB háromszöge alapján — a rakétafegyverek objektumhoz viszo-
nyított elhelyezési terepszakaszának sugara és a köztük lévő intervallumok ismereté-
ben — meg kell határozni az egy légvédelmi rakétafegyverre eső oltalmazási szektor
nagyságát, vagyis a rakétafegyverek kijelölt oltalmazási szektorát:
I ás.
 = 2 arc sin (51)
2R ás.
ahol:  – a légvédelmi rakétafegyver kijelölt oltalmazási szektora.
A Iás. B

Rás.
28. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyverek kijelölt oltalmazási

szektora
A következő lépésben — a légvédelmi rakétaegység kijelölt oltalmazási szekto-
rának és a rakétafegyverek kijelölt oltalmazási szektorának hányadosát képezve —
megkapjuk a légvédelmi rakétafegyverek harcfeladat végrehajtásához szükséges
mennyiségét:

k szüks. = (52)

ahol:  – a légvédelmi rakétaegység kijelölt oltalmazási szektora (körkörös
harcrend esetén 360).
62
Abban az esetben, ha a kapott eredményadatok alapján a rendelkezésre álló lég-
védelmi rakétafegyverek száma kevesebb, mint a (50) illetve (52) összefüggések alap-
ján meghatározott szükséges érték, a légvédelmi rakétaegység parancsnoka két lehe-
tőség közül választhat. Az egyik és egyben a legjobb megoldás a rendelkezésre álló
rakétafegyverek mennyiségének növelése lenne, ami egyértelmű és minden szempont-
ból kielégítő eredményt adna. Azonban erre a megoldásra nem minden esetben van
lehetőség. Ilyenkor — mintegy második megoldásként — a rendelkezésre álló légvé-
delmi rakétafegyvereket a légi ellenség legvalószínűbb támadási irányában a számítá-
sok eredményeként kapott elhelyezési távolságon, a szükséges intervallumokon kell
telepíteni. A többi irányban pedig vagy meg kell növelni a légvédelmi rakétafegyverek
közötti térközöket, vagy csökkenteni kell az objektumhoz viszonyított elhelyezési tá-
volságukat. Természetesen ezeken az irányokon a parancsnok kockázatot vállal, az
oltalmazás hatékonyságának alacsonyabb szintjének biztosításával.
63
Felhasznált irodalom
1. ATP-33 (C) (AJP-3.3) Joint air and space operations doctrine,(second, study
draft) Brussels, NATO Military Agency for Standardisation, 1998.
2. Air Force Basic Doctrine, Air Force Doctrine Document 1. Alabama :

Headquarters Air Force Doctrine Center, Maxwell AFB, 1997. 92 p.
3. Counterair Operations, Air Force Doctrine Document 2-1.1. Alabama :

Headquarters Air Force Doctrine Center, Maxwell AFB, 1998. 52 p.
4. Field Manual 44-100 US Army Air Defense Operations. Washington DC :

Headquarters of the Army, 1995. 198 p.
5. FM 100-5 Tábori kézikönyv Hadműveletek (fordítás). Budapest : Magyar

Honvédség Vezérkara, 1997. 250 p. (Eredeti cím: Field Manual 100-5
Operations : USA Szárazföldi Haderő Minisztériuma, 1993.)
6. A honi légvédelmi rakétacsapatok harcászata. Budapest : MN Légvédelmi

Rakéta és Tüzér Főnökség, 1982. 316 p.
65

01-Ruttai Harcrend Jegyzet

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

01-Ruttai Harcrend Jegyzet

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM

A légvédelmi rakétaegység harcrendjével kapcsolatos alapvető

A légvédelmi rakétaegység harcrendje ________________________________ 7

A légvédelmi rakétafegyverek elhelyezési terepszakasza ____________________ 15

Az elhelyezési terepszakasz meghatározása hagyományos

A légvédelmi rakétafegyverek közötti távolság ____________________________47

A rakétafegyverek közötti térközök meghatározása

A légvédelmi rakétafegyverek szükséges mennyisége _______________________61

A rakétafegyverek szükséges mennyisége a légvédelmi

A rakétafegyverek szükséges mennyisége a légvédelmi

Felhasznált irodalom _________________________________________________65

A légtér fontossága a modern háborúk folyamán jelentős mértékben megnöveke-

A légvédelmi rakétaegység harcrendje

A légvédelmi rakétaegységek harcfeladataikat meglévő erőforrásaik meghatáro-

A légvédelmi rakétaegység harcrendje

A légvédelmi rakétaegység erőinek és eszközeinek elhelyezkedése a terepen, a

A légvédelmi rakétaegység harcrendjének elemei: az egység harcálláspontja és

A harcrenddel szemben támasztott követelmények

A légvédelmi rakétacsapatok alkalmazásának irányelvei

(1) Megsemmisítési zóna: az a légtér, minek határain belül a légvédelmi rakétafegyver —

A légvédelmi rakétaegységek harcrendjének típusai

A légvédelmi rakétaegységek harcrendjének alapvető

1. sz. ábra A légvédelmi rakétaegység szektoros harcrendje

2. sz. ábra A légvédelmi rakétaegység körkörös harcrendje

3. sz. ábra A légvédelmi rakétaegység vonalas harcrendje

4. sz. ábra A légvédelmi rakétaegység kétlépcsős, szektoros

A közigazgatási, politikai, ipari és gazdasági központok, körzetek, a fegyveres

A légvédelmi rakétacsapatok csoportosításának változatai

A légvédelmi rakétafegyverek települési helyeinek — pontosabban rakétaindító-

Az elhelyezési terepszakasz meghatározása hagyományos

A légi ellenség feladat-végrehajtási terepszakasza

ahol: R fvt – a légi ellenség feladat-végrehajtási terepszakaszának távolsága;

5. sz. ábra A légi támadóeszköz feladat-végrehajtási

Levegő–föld típusú rakéták alkalmazása esetén, amikor a rakétafegyver feladata

ahol: d ind. – a levegő–föld típusú rakéta indítási távolsága.

ahol: K j – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon elhe-

6. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyver maximális

9. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyver maximális

ahol: max. – a légvédelmi rakétafegyver maximális oltalmazási szektora;

A légvédelmi rakétafegyver oltalmazási szektora

ahol: R ás.váltó – a légvédelmi rakétafegyver objektumhoz viszonyított elhelyezési

A másik esetben, vagyis dt  Rfvt esetén, az oltalmazási szektor értékeinek meg-

A légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési lehetőségének

ahol: K hj – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon elhe-

A légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési zónájának

14. sz. ábra A rakétafegyver megsemmisítési zónájának

Hasonló összefüggésekkel történik a relatív zónamélység meghatározása másik

A légvédelmi rakétafegyverek optimális elhelyezési távolsága

ahol: K j – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon telepí-

16. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyver oltalmazási szektorának és

ahol: n – a légi ellenség tevékenysége várható magassági tartományainak

ahol: R ás.opt. – a légvédelmi rakétafegyverek védendő objektumhoz viszonyí-

17. sz. ábra A légvédelmi rakétafegyver megsemmisítési

Következő lépésben a légvédelmi rakétafegyver objektum középpontjához viszonyított külön-

A légvédelmi rakétafegyver alkalmazhatóságát jellemző tényező értékei a 3. számú táblázat

A kapott eredményadatokat értékelve megállapítható, hogy a légi ellenség első tevékenységi

10. sz. táblázat

12. sz. táblázat

Az eredményadatokat értékelve megállapítható, hogy a légi ellenség második tevékenységi vál-

Az elhelyezési terepszakasz meghatározása harcászati

A veszélyes zóna és az objektum viszonylagos területe

ahol: ro.visz. – a védendő objektum viszonylagos területének sugara.

18. sz. ábra A védendő objektum veszélyes zónája és

ahol: K T j – a védendő objektum középpontjához viszonyított j távolságon