Terry Lawrence

Ha majd meglá thatlak

Annie Rosetti lélekgyó gyá sznak Cliff Sullivan kezdetben mindö ssze egy segítségre
szoruló beteg. Cliff robbaná s kö vetkeztében megvakult. A mű tétig Annie tanítja, hogy
eligazodjék a vilá gban. Á m bekö vetkezik, amivel a lá ny egyá ltalá n nem szá molt:
végzetesen beleszeret védencébe…
 1. FEJEZET
Annie Rosetti szigorú elvek szerint élt. Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. Légy
ő szinte. Ne hagyd, hogy befolyá soljon má sok véleménye. É s soha ne á llj szó ba feltű nő en
csinos férfival. Mikö zben Cliff Sullivant figyelte, amint feléje kö zeledett a parton, az a
sejtése tá madt, hogy ő lesz a kivétel e szabá ly aló l. Augusztus kö zepe volt, az az idő szak,
amikor még gyenge szellő sem fú jdogá l a tó felő l, hogy kissé lehű tse a levegő t. Talá n
ezzel magyará zható , hogy Cliff mindö ssze egy agyonmosott, rö vidre levá gott farmert és
tornacipő t viselt. Annie a férfi meztelen felső teste lá ttá n szinte érzékelte a nap melegét.
Lehunyta a szemét, lehajtotta a fejét, és megsimogatta a mellette á lló fekete kutyá t. Cliff
Sullivan sző ke, szaká llas, izmos és nagyon jó képű . Annie tudta, hogy ebbő l még
bonyodalmak szá rmazhatnak.
Rá adá sul a férfi vak.
Cliff kö rü lbelü l tíz méterre tő le megá llt, csípő re tette a kezét, és a kutyá já t hívta. A
fekete labrador ugatni kezdett és nekiiramodott.
– Erre! – kiá ltotta a férfinak. Lá tta, hogy Cliff kö zeledik felé. Ha nem ismerné a
kö rü lményeket, azt hihetné, hogy csak azért hordja a napszemü veget, hogy még vonzó bb
legyen. Ilyen férfival nem kezd az ember. Ha csak… Szü ksége van rá m, anélkü l hogy
tudná . Nézte, ahogyan a férfi kö zeledik. Cliff nem haszná lt botot. Ahhoz képest, hogy egy
robbaná s kö vetkeztében csak há rom hete vesztette el szeme vilá gá t, nagyon
magabiztosan kö zlekedett. Talá n tú lsá gosan is magabiztosan, mint aki nem hajlandó
tudomá sul venni a sajá t korlá tait, gondolta Annie. A kutya mindvégig ott ugatott
mellette.
– Kane!
– Itt van ná lam.
– Hallgass!
Annie-t ugyan nem lehetett egykö nnyen kizö kkenteni nyugalmá bó l, de most mégsem
tudott elfojtani egy meglepett mosolyt tessék?”-et.
– A kutyá nak szó ltam – fö rmedt rá a férfi. Annie mély levegő t vett, majd ú gy dö ntö tt,
az lesz a legjobb, ha rö gtö n a lényegre tér.
– Maga kerü l engem. – A férfi há rom méterre tő le megá llt. Hajá t kiszívta a nap,
halá ntéka kö rü l néhá ny sö tétebb tincs á rulkodott, és há romnapos szaká llt viselt. De sem
a borostá s arca sem a sö tét napszemü veg nem tudta elrejteni azokat az érzelmeket,
amelyek most megjelentek az arcá n: zavar, csaló dá s és dü h.
– Ismételje meg – kö vetelte Annie-tó l.
Annie azonnal rá jö tt, azért kívá ncsi a hangjá ra, hogy megtudja, melyik irá nyba kell
tová bbmennie.
– Ha arra kívá ncsi, hol vagyok, há t pontosan elő ttem á ll.
A férfi megmerevedett.
– Megkaphatná m a pó rá zt?
– Ugye nem fogja megverni szegényt? – kérdezte a lá ny.
A férfi egy pillanatra mintha meglepő dö tt volna, majd ismételten felü lkerekedett
benne a méreg, de ezú ttal sajá t magá ra volt dü hö s.
– Hogyan tudná m megverni, ha még megtalá lni sem vagyok képes? Legyen szíves! –
kérte fojtott hangon.
Annie a kezébe adta a pó rá zt, szinte jelt adva Kane-nek, hogy azonnal ugorjon.
 – Lefelé, a mindenségit!
Mérge ellenére Cliff keze a szü kségesnél egy pillanattal tová bb nyugodott a kutya
fején. Amikor lefelé nyomta, az á llat ezt já tékra szó ló felhívá snak tekintette, és izgatottan
csó vá lta a farká t. Annie nem á llhatta meg nevetés nélkü l. Néhá ny pillanatig Cliffet
figyelte, majd megkérdezte:
– Mennyi idő s a kutyá ja?
– Nyolc hó napos.
– Kissé fiatal ahhoz, hogy vakvezető kutya legyen, nem gondolja?
– Ú gy érti, hogy nem megfelelő en képezték ki? – elgondolkodva elhallgatott.
Kü lö nö s, hogy az érzékszerveim mennyi mindent elá rulnak nekem errő l a nő rő l, akit
nem lá thatok, gondolta. Hallotta, ahogyan nevet, meglepte, mert tulajdonképpen
szá nalomra szá mított.
– Kane igazá bó l nem vakvezető kutya.
– É s maga igazá bó l nem is vak?!
Ezekre a szavakra Cliff teljes hosszá ban elterü lt a fö ldö n. Nem, nem volt vak.
Legalá bbis a mű tét utá n má r nem lesz az.
– Ez csak á tmeneti á llapot.
Annie tudta, hogy a férfi gyű lö l a vaksá grol beszélni. É s azt is gyű lö lte, ha segíteni
pró bá lnak rajta. Mosolyogva kérdezte:
– Hol szerezte ezt a bolondos napszemü veget?
Valamelyikü knek fel kellett oldania a kettejü k kö zö tt uralkodó feszü ltséget.
– Van, aki a sö tétet szereti – vá laszolta.
– É s van, aki a sző két – mondta Annie inká bb csak ú gy magá nak.
Cliff elmosolyodott. A lá ny hangja elá rulta, hogy kacérkodni akar vele, és ez zavarba
hozta. De az is lehet, hogy az egész csak képzelő dés. Hogyan feltételezhet ilyet
egyá ltalá n, mikor nem is lá tja a lá nyt.
– É s ez gondot okoz?
Anniet lenyű gö zte a férfi mosolya.
– Igen, mert maga nem kedvel engem.
Cliff egy pillanatig elgondolkodott.
– Akkor maga vak.
Annie halkan nevetett, hogy éreztesse a férfival, mennyire mulattatja a megjegyzése.
A baleset ó ta való színű leg ez lehetett az első alkalom, hogy tréfá lkozott a vaksá gá val
kapcsolatban. De Annie nem elégedhetett meg ezzel a kis eredménnyel, hisz még sok
tennivaló ja volt. Bá rcsak sikerü lne rá vennie Cliffet, hogy részt vegyen a foglalkozá son…
– Tudja, vakokkal foglalkozom. Annie Rosettinek hívnak – mutatkozott be.
Az iménti apró siker feletti ö rö me nyomban elillant, mikor Cliff hangosan szitkozó dni
kezdett.
– Magá t a kó rhá z kü ldte!
Annie ö sszefonta a karjá t a mellén.
– Sajná lom, hogy ezt nem kö zö ltem azonnal magá val. De maga való ban kerü l engem,
Mr. Sullivan.
Ha a férfi lá tott volna, akkor most való színű leg tető tő l talpig végigméri.
– Semmi szü kségem rá , hogy kosarakat fonjak – fö rmedt rá a lá nyra.
– Akkor agyagozzon. Ha jó l emlékszem, holnap kettő kor lesz a foglalkozá s. Má r négy
alkalommal hiá nyzott.
– Most sem fogok elmenni. – Cliff ö sszeszorította a fogá t, és érezte, hogy elö nti a dü h.
A lá ny mindvégig tudta, hogy ő kicsoda, ő viszont semmit sem tudott ró la. Ocsmá ny,
piszkos trü kknek tartotta. Ö sszeszorította a szá já t.
 – Lehet Cliff, hogy nem jö n el, de biztosíthatom, hogy még talá lkozunk. – Annie még
egyszer végigmérte. Nagyon férfias, életerő s, készen arra, hogy bá rkivel megverekedjék.
A bö kkenő csak az, hogy a sorssal nem lehet csatá zni.
– Magá ban tú l sok dü h gyü lemlett fel…
– Maga pedig talá n egy lélektanra szakosodott fazekas, akinek a jelszava: Végy egy
darab agyagot, és én majd kielemzem?
Cliff dü hö s volt magá ra, hogy ismét megnevettette a lá nyt. Ebben a tejfehér vilá gban,
amelyben él, legkevésbé egy lá ny nevetésére volt most szü ksége. Nem szerette a félénk
nő ket, de Annie-t gá tlá stalannak és érzékinek tartotta, aki tú lsá gosan is el van
ragadtatva mindentő l, amit ő mond.
– Ezek szerint rajtakapott, hogy engedély nélkü l pró bá ltam valakit kielemezni? Ugyan
Cliff…
Vajon való ban tartott szü netet a neve utá n, vagy csak képzelő dik?
–… jö jjö n el az ó rá mra. Tanulhatna néhá ny dolgot… Példá ul, hogyan birkó zzék meg a
fogyatékossá gá val.
– É n nem vagyok vak! É s fogyatékos sem. Gyű lö lö m ezeket az á rnyalt kifejezéseket.
– Való színű leg. – Ha Cliff most azt hiszi, hogy vitatkozni fog vele, há t akkor téved. A
kó rhá zban szerzett tapasztalatai alapjá n Annie tudta, hogy a szaruhá rtya sérü lésének
ezt a fajtá já t szaruhá rtya-á tü ltetéssel gyó gyítani lehet. Ezek a mű tétek ma má r
mindennaposak. De a vá rakozó k jegyzéke nagyon hosszú , hó napokba telhet, míg Cliffre
sor kerü l, és a mű tét sem jelent tö kéletes biztonsá got.
– É s mit csiná l addig, amíg ez az á tmeneti á llapot megszű nik?
– Majd csak boldogulok valahogy.
Így nem fognak zö ld á gra vergő dni. Bá rmennyire is nehezére esett, Annie nem szó lt
tö bbet, hagyta, hogy a férfi megforduljon és elmenjen, Kane pó rá zá val a kezében. Alig tíz
méter utá n Cliff megá llt, maga sem tudta miért. Nem volt valami udvarias dolog faképnél
hagyni Annie-t. Visszafordult a lá nyhoz, legalá bbis azt remélte, hogy a megfelelő irá nyba
néz, majd a fejével Kane felé intett.
Egy hó napig be volt zá rva, mert betanítottá k. Szü ksége van a mozgá sra. Aká rcsak
neked, gondolta Annie.
– Nekem ugyan nincs éppen mozgá shiá nyom, de mit szó lna egy kiadó s sétá hoz? – Meg
sem vá rta a férfi beleegyezését, elindult elő tte a homokban. A kutyá nak és gazdá já nak
nem maradt má s vá lasztá sa, mint hogy kö vesse.
Udvariatlan és goromba voltam, gondolta Cliff. Az utó bbi idő ben mindenkivel
szemben így viselkedett. A kó rhá zi foglalkozá sok ellen is tiltakozott. Nem, amíg az ö ccse
együ tt él vele tengerparti há zá ban, nincs szü ksége semmiféle gyó gykezelésre. Az
agyagozá s aligha segít á tvészelnie ezt a rémá lmot.
Aztá n gondolatai ismét visszatértek a nő hö z, aki most mellette sétá lt. Annie tú ljá rt az
eszén, leszó lította a tengerparton anélkü l, hogy elő tte bemutatkozott volna.
Tulajdonképpen haragudnia kellene, de képtelen rá . Megkö nnyebbü lt a lá ny
kö zelségétő l. Megpró bá lta elképzelni a kü lsejét. Van valami kü lö nö s a hangjá ban,
bá rsonyos és mélyebb az á tlagná l. Ez egy asszony hangja, és nem egy fiatal lá nyé.
Szó tlanul mentek egymá s mellett. Cliff vá rta az elkerü lhetetlen kérdést a robbaná sró l,
amelynek kö vetkeztében elvesztette a szeme vilá gá t. De Annie semmit sem kérdezett.
– Aú !
– Á llj! – Cliff megrá ntotta a pó rá zt. – Mi tö rtént?
Annie egyik kezével a férfi karjá ba kapaszkodott, majd lehú zta a cipő jét. – Egy kavics
ment a szandá lomba.
Kicsi a keze, á llapította meg Cliff, mikor a hű vö s érintést megérezte a karjá n.
 – Papucsban van – javította ki.
– Nagyon jó . – A lá ny meglepő dve nézett rá .
Még Cliff is meglepő dö tt. Napró l napra jobban tudta haszná lni a tö bbi érzékszervét.
Ez persze nem sokat segített. Azt példá ul egyetlen érzékszerve sem á rulta el, milyen a
lá ny kü lseje. Mivel nem tudta kielégíteni kívá ncsisá gá t, még jobban feldü hö dö tt.
– Kivá ló a hallá sa – á llapította meg a lá ny.
Annie levetette a papucsá t, de nesztelen léptei ellenére Cliff mégis kö vetni tudta.
Megpró bá lta elképzelni a lá ny lá bfejét, és mivel az arcá t nem tudta maga elé képzelni,
azon tö prengett, milyen lehet a lá ba.
– Sző ke vagy barna? – a kérdés kicsú szott a szá já n. Maga is meglepő dö tt, amikor
megszó lalt.
Annie elmosolyodott, de igyekezett, hogy hangjá n ez ne érző djék.
– Kicsoda? É n?
É szrevette, hogy a férfit bosszantja a dolog. Gyű lö lte, ha kérdeznie vagy kérnie kellett
valamit. Annie nem tehetett ró la, de bizonyos elégtételt érzett. A férfi legalá bb
kinyú jtotta a kezét, és kapcsolatot keres.
– Igen, maga – morogta Cliff. – Hogy Kane hogyan néz ki, azt tudom.
Annie még szélesebben elmosolyodott.
– Vá llig érő , vilá gosbarna hajam van. Az egyetlen feltű nő rajta, hogy nagyon gö ndö r.
– É s kö rü lbelü l szá zhatvan centiméter magas, igaz?
Annie elismerő en fü ttyentett.
Cliff elmosolyodott. Napró l napra tö bbet tanul.
– Ezt meg honnan tudja?
Abbó l, hogy sokkal rö videbbeket lép ná lam. Néha haszná t veszem a mérnö ki
tapasztalataimnak.
– Nagyon puha a homok – vitatkozott Annie. – Igen nehéz rajta menni. Maga a kemény
homokon megy. Ezért rö videbbek az én lépteim.
Cliff csak vigyorgott.
– Képes a sú lyomat is kitalá lni?
– Hatvan kiló ?
– Eltalá lta. É s nem ö rü lö k neki – vallotta be nevetve Annie. Cliff legalá bb bü szke lehet,
mennyire kifinomultak az érzékei. Ez mindkettő jü k helyzetét megkö nnyíti majd.
– É s nem visel fü rdő ruhá t, noha a tengerparton vagyunk.
Annie most igazá n meglepő dö tt. A strandruhá ja alatt csupá n bugyit viselt.
– Ugye, maga a Superman, és csak azért hordja ezt a napszemü veget, hogy eltakarja a
rö ntgenszemét.
– Hallom, ahogy az anyagot a lá ba kö ré tekeri a szél. Ezért való színű leg ruhá t visel.
Ilyen egyszerű a dolog.
– Aha. – A szél való ban olyan erő s volt, hogy minden lépésnél belekapott a ruhá já ba. –
De lehet, hogy alatta fü rdő ruha van rajtam.
– Elképzelhető .
– É szrevett még ezenkívü l valamit, maga mindentudó ?
– Igen. A papucsait a bal kezében tartja. É rzem, ahogy a lá bamra pereg a homok,
mikor ide-oda ló bá lja.
– Ó , sajná lom. – Annie egy pillantá st vetett a férfi lá bszá rá ra. Izmos és kisportolt volt,
aranysző ke sző rszá lak nő ttek rajta.
– Mondjam még tová bb? – kérdezte Cliff.
– Má s má r nincs rajtam. – Alighogy kimondta, nyomban az arcá ba szö kö tt a vér, mikor
a férfi ezekre a szavakra mosolyogni kezd. Szerencsére ebben a pillanatban Kane
megrá ntotta a pó rá zt, és szű kö lni kezdett. – Ú gy tű nik, mintha Kane ebbe az irá nyba
szeretne menni – jegyezte meg.
Cliff hangulata nyomban szá znyolcvan fokos fordulatot vett. Jobban oda kell figyelnie,
hogy mi tö rténik kö rü lö tte. Nem sétá lgathat tö bbé elgondolkodva a tengerparton,
elmerengve, megoldá st keresve gondjaira. Most az a legfontosabb, hogy egyedü l
hazatalá ljon.
– Bizonyá ra a tengerparti há z felé igyekszik.
– Tengerparti há z? Az egy gyö nyö rű épü let. Csú csos tető , sok ü veg és fa, hozzá illő
kerítéssel.
Cliff titkon kö szö netet mondott a lá nynak ezért a leírá sért. Való ban az ő há za.
– A kerítés tá vol tartja a homokot a há ztó l.
Kane mindaddig ugatott, míg a há zhoz nem értek. Cliff egy pillanatig zavartan
hallgatott. Meg kellene kö szö nnie Annie-nek, hogy elkísérte. Vilá géletében udvarias
ember volt, de az utó bbi idő ben kezdte megutá lni, hogy mindig mindenért kö szö netet
mondjon.
– Bocsá sson meg, ha nem vagyok elég há lá s, de nem szoktam hozzá , hogy má sok
jó indulatá ra legyek utalva.
Annie mosolygott, Cliff ezt nem lá thatta, de kiérezte a hangjá bó l. Megérintette a férfi
karjá t, hogy ezzel még nagyobb nyomatékot adjon a szavainak.
– Mi még gyakran fogunk talá lkozni, Cliff. – Gyö ngéden, de hatá rozottan ejtette ki a
nevét. – Ha nem a kó rhá zban dolgozom, akkora mű helyemben vagyok, valamivel lejjebb
a parton.
Cliff bó lintott, de nem ígért semmit.
Ebben a pillanatban egy fiatalember jö tt ki a há zbó l, és feléjü k igyekezett a kerítéshez.
– Ő kicsoda? – kérdezte Annie.
Cliff motyogott valamit az orra alá , tudta, hogy az ö ccse, Dave alaposan szemü gyre
veszi majd a mellette á lló nő t, és ugyanezt a kérdést teszi majd fel neki. Nem is csaló dott.
– Ki ez az elbű vö lő hö lgy? – kérdezte Dave. – Még mindig felszeded a csinos nő ket a
parton, bá tyuská m?
Cliff elfordult.
Dave egyikrő l a má sikra nézett, nyilvá nvaló an megpró bá lta kideríteni, hogy Annie
mennyit tud Cliff bajá ró l.
Annie kezet nyú jtott.
– Annie Rosetti vagyok, a kó rhá z utó kezelő foglalkozá sait vezetem. Má r egy hete
ü ldö zzü k a bá tyjá t, hogy jö jjö n el hozzá nk.
Cliff elhú zta a szá já t.
– Pedig biztos kellemes lenne. – Dave vá llat vont. Leplezetlenü l bá multa Annie-t, és
fü lig vö rö sö dö tt, mikor a lá ny rajtakapta. Bá r együ tt élt Cliffel annak
agglegénylaká sá ban, de még nem volt meg benne a bá tyja magabiztossá ga, ha a
szépnemrő l volt szó .
– Maga itt lakik, Dave? – kérdezte Annie.
– Igen, a szü nidő végéig. Utá na vissza kell térnem a kö nyveimhez.
Csevegtek, Cliff pedig hallgatta ő ket. Végü l Annie elbú csú zott, és mikö zben
visszasétá lt a partra, Kane egy kerítésoszlop tö vét kapará szta.
– Integet – kö zö lte a bá tyjá val Dave, és a lá bá val betö mkö dte a lyukat, amelyet Kane
á sott ki.
– Nagyszerű . – Cliff arcá t lá gy szellő ciró gatta, mikö zben a hullá mok csobbaná sá t
hallgatta. Miért fordítja arcá t még mindig abba az irá nyba, amerre Annie tá vozott?
 Meglehet, nem is arra néz. Hiszen honnan is tudhatná , merre ment Annie? Bement
Dave-vel a há zba.
A há zban hű vö s volt, ezt má r kitapasztalta az alatt a szá mos év alatt, amikor itt
nyaralt. Bent á rnyék volt és félhomá ly, éles ellentétben a kinti vakító fehér homokkal.
Szinte megrá zkó dtatá s volt a szá má ra, amikor rá dö bbent, mégsem ismeri ú gy ezt a
há zat, mint ahogyan ezt korá bban hitte. Még mindig nekiment a bú toroknak és má s
dolgoknak.
– Nos, hogy néz ki?
Dave vihogott.
– Má r azon gondolkodtam, mennyi idő re van szü kséged, hogy ezt megkérdezd.
– Ugye, ö cskö s, azt hiszed, má r nagyon jó l ismersz?
– Az igazat megvallva, má r régó ta, és a tá volbó l mindig figyelemmel kísértem a
hó dítá saidat.
– Tú l élénk a fantá ziá d. – Egyá ltalá n nem olyan a szerelmi életem, mint ahogyan azt te
elképzeled. Pillanatnyilag meg csak a képzeletemben létezik.
– É s mi a helyzet ezzel a lá nnyal?
– Ezt tő led szeretném megtudni. Megfordulnék utá na, ha ú jra lá tnék?
– Lehetséges. Férjnél van?
– Nem kérdeztem tő le.
– Biztosan elvá lt, van négy gyereke, és tú lsá gosan bü szke ahhoz, hogy elfogadja a
gyerektartá st.
– Tudja, hogy vak vagyok.
– Ezt észrevettem. Tehá t végre megmondtad valakinek.
– Nem tő lem tudja. Má r hallott ró lam. Rá m vá rt, hogy rá beszéljen, menjek el a
foglalkozá sra.
– Aha. – Dave hangja csaló dá st tü krö zö tt. – Talá n a résztvevő k szá ma szerint fizetik?
– Kö szö nö m a bó kot. – Ezt maró gú nnyal mondta. – Ú gy véled, ez az egyetlen ok, hogy
egy nő rá m nézzen?
– Nem is tudod, hogy egyá ltalá n rá d nézett-e.
– Csakugyan? – Cliff mosolya férfias gő grő l á rulkodott.
Dave leü lt Cliff mellé a heverő re.
– Te is megkérdezheted tő le. Ú gy értem, hogy milyen a kü lseje. Derítsd ki, érdekled-e.
– É s szerinted hogyan csiná ljam? Talá n bukdá csoljak végig a parton egy fehér bottal a
kezemben, és kopogtassak be minden ajtó n, amíg meg nem talá lom?
– Elmehetnél a foglalkozá sra.
Cliff ö sszerá ncolta a homloká t, és érthetetlenü l motyogott maga elé.

2. FEJEZET
– Mit gondolsz, kettő vagy há rom ó rá t maradsz? – Dave kinyitotta a kocsi ajtajá t, és
bá tyjá t a kó rhá z bejá ratá hoz vezette.
– Két ó ra elegendő lesz. Most má r magamra hagyhatsz.
Mikor belépett, a szag volt az, ami a leginká bb zavarta. Bizonyá ra hordó szá m veszik a
fertő tlenítő t, gondolta. Talpá val érzékelte a mű anyag padló t, hallotta a nő vérek
gumitalpú cipő jét, figyelte a hangjukat. Mindez kellemetlen emlékeket ébresztett benne.
Há rom hete a kó rhá zban tért magá hoz, és ott meséltek neki a robbaná sró l. Valami
hibá s robbanó anyag-szá llítmá nyró l és villá mró l beszéltek, s elmagyará ztá k, hogy
homokszemek kerü ltek a szemébe. Kö tést tettek rá , majd ismét levették, vizsgá latokat
végeztek, szétfeszítették a szemhéjá t, és belevilá gítottak a szemébe.
Két héttel késő bb, mikö zben a bá nyá szati hivatal emberei és a biztonsá giak megá llá s
nélkü l faggattá k, valamennyi lényeges beszá moló elkészü lt a balesetrő l. Idő kö zben az
orvosok kö zö lték, hogy ennél tö bbet má r nem tudnak tenni érte. Felvették a
szaruhá rtya-á tü ltetésre vá rakozó k listá já ra, és kiengedték a kó rhá zbó l.
Ahelyett, hogy visszatért volna a laká sá ba, Cliff ú gy hatá rozott, hogy tengerparti
há zá ban él majd ezutá n, szá zö tven mérfö lddel délebbre, Michigan á llam északi részén. A
helyi kó rhá zban kezelik, és majd értesítik, ha sor kerü l a mű tétre.
Mikor elő szö r já rt ebben a kó rhá zban, azt javasoltá k neki, vegyen részt egy ú gy-
nevezett „tú lélési-edzésen”, és csatlakozzék egy olyan csoporthoz, ahol a betegeket
lélektani kezelésben részesítik. De má r a puszta gondolatra elborzadt, hogy beü ljö n egy
terembe és mindezt végighallgassa. Arra gondolt, mennyivel jobb lenne kinn a napon, a
friss levegő n. Elutasította azt a megoldá st is, hogy otthoni beteggondozó t adjanak
melléje. Dave majd segít neki. Aztá n még elkö vették azt a hibá t, hogy egy fehér botot
adtak a kezébe. Kettétö rte.
Végü l a mű vészeti tanfolyamot javasoltá k. Hogy korongozzék. Mintha ez segítene
rajta!
Most mégis eljö tt. Cliff fü lelt, hogyan telik meg a terem, hangokat hallott, elektromos
toló székek zü mmö gtek és mankó k kopogtak a padló n. A nő vér odavezette egy székhez,
leü lt, és arra vá rt, hogy elkezdő djék a foglalkozá s. Lehet, hogy az orvosoknak mégis
igazuk van? Talá n így elterelő dnek a gondolatai arró l a tejfehér bö rtö nrő l, amelynek
foglya. Néhá ny perc elteltével nyilvá nvaló lett, hogy valamennyien má r csak Annie
Rosettire vá rnak.
Cliff meglepő dö tt, hogy felismerte a lá ny lépteit, amint az belépett az ajtó n. Ú gy vette
ki, hogy ma szandá lt visel.
Annie nem volt meglepve, hogy Cliffet az osztá lyban talá lja. Cliff bizonyá ra nem
kö nnyen szá nta el magá t, hogy egyá ltalá n eljö jjö n. Egyszó val szü ksége van a
segítségemre, gondolta.
– Szeretném nektek bemutatni Cliff Sullivant – fordult most a csoporthoz. Cliff ezekre
a szavakra lemerevedett, és a mosoly eltű nt az arcá ró l.
– Cliff, itt a foglalkozá son mindenkit a keresztnevén szó lítunk. Mivel nem lá thatod,
majd én elmondom, hogy ki kicsoda. Emily ü l a bal oldaladon. Idegsorvadá sban szenved,
és toló székben ü l. Tő le balra Bob van. Ő béna. Grant is mozgá sképtelen deréktó l lefelé a
toronyugrá sná l elszenvedett balesete ó ta.
– Helló – szó lalt meg a fiatalember.
– É s Susi ü l a jobb oldaladon. Ízü leti gyulladá sa van.
– Szia Cliff – szó lalt meg egy nagyon fiatal hang. Cliff ismét bó lintott, mikö zben azon
tö prengett, há ny éves lehet Susi.
Mindezt nem azért mondom el neked, mert a betegségek alapjá n kü lö nbö ztetjü k meg
egymá st, hanem hogy felismerd ő ket a zö rejek alapjá n. Bob és Emily elektromos
toló székben ü lnek. Grant a toló kocsijá t a kezével hajtja, hogy ezá ltal eddze az izmait és
jó l nézzen ki…
Mindenki nevetett.
– Susi pedig mankó t haszná l. É s csak hogy tudjá tok – fordult Annie a tö bbiekhez –,
Cliff vak.
– Á tmenetileg. – Ez volt az első és az egyetlen szó , amit Cliff eddig kiejtett, de azonnal
meg is bá nta: hiszen senki sem tartó zkodik itt csak á tmenetileg, az pedig, hogy ő
való já ban nem tartozik kö zéjü k, még nem jogosítja fel arra, hogy megbá ntsa a tö bbieket.
 Annie ú gy hatá rozott, megpró bá lja bevonni a csoport munká já ba, amennyire csak
lehetséges.
– Nekem mindegy, mire nem vagytok képesek – mondta Annie. – Engem az érdekel,
amire képesek vagytok. É s ti is ezt szeretnétek, kü lö nben nem lennétek itt. Mindenkiben
van valami érték, van valami rendkívü li. Lehet, hogy ti most nem hisztek nekem. Lehet,
hogy egyesek csak a kü lső t lá tjá k, és azt, ami azzal kapcsolatban gondot okoz. De ti ne
hagyjá tok, hogy a kü lső tö k alapjá n ítéljenek meg benneteket.
Mikö zben ide-oda já rká lt a helyiségben, egyiknek a vá llá ra tette a kezét, a má siknak a
karjá t érintette meg. Cliffhez jö tt oda legutoljá ra, és minél kö zelebb ért hozzá , anná l
erő sebben érezte a férfi elutasítá sá t és bizalmatlansá gá t. Csak két ó rá juk van. Ez alatt a
két ó ra alatt meg kell nyernie a bizalmá t, legyő zni a férfi ellená llá sá t.
– É n hiszek a munká mban és bennetek. Minden, ami belü lrő l jö n, szép és értékes. É s
most lá ssunk hozzá .
– Cliff?
Ö sszerezzent. Annie éppen mellette á llt.
– Ne haragudj, ha megijesztettelek. – Hangja bará tsá gos volt, és a vá llá ra tette a kezét.
– Szeretném megmutatni a fazekaskorongot. – Cliff hallotta, amint bekapcsol egy
gombot, és a korong forogni kezd. érezte a lá ny ruhá já nak vékony anyagá t, amikor Annie
mö géje lépett.
Annie Cliff mellé ü lt.
– Kis harangocská kat viselsz, igaz?
– Igen, az ö vemen. Apró , ezü stbő l készü lt indiai harangocská kat. Egy bará tom
készítette ő ket.
– Vajon mennyire meghitt bará t? – kérdezte magá ban Cliff.
– É s a karkö tő ?
– Azt le kell vennem, ha agyaggal dolgozunk. Tessék, ezt kell felvenned. – Egy kö penyt
terített rá , és megpró bá lta bebú jtatni a férfi karjá t az ujjá ba.
– Ó nem, erre semmi szü kség. – Nem fogja még egyszer magá ra hú zni azt a nevetséges
kó rhá zi kö penyt.
– De ö ssze fogod magad piszkítani az agyaggal.
– Nem vagyok én csecsemő , hogy elő kére legyen szü kségem.
– Ez egy mű vészkö peny.
– Akkor sem! – Cliff elszá ntan szorította ö ssze a szá já t, borostá s á llá t elő reszegte.
Annie só hajtott.
– Majd kiderü l, hogy a mosá sná l kijö n-e az agyag a ruhá bó l. Egyébként ki szokott
mosni? Dave vagy te?
Cliff ö sszerá ncolta a homloká t. Annie-nek végképp semmi kö ze ahhoz, hogy eddig
még nem tudta megtanulnia mosó gép kezelését. Olyan erő sen szorította a kezében levő
agyagot, hogy kirajzoló dtak ujjai kö rvonalai.
Annie kezével á tkulcsolta az ö vét, és finoman gyú rni kezdte. Cliff majdnem félrenyelt.
Lelki szemei elő tt megjelent egy kép, ahogy testü k egymá shoz simul, aká rcsak most a
kezü k. Orrá t megcsapta a lá ny parfü mjének illata, amely finom, de mégis izgató volt. Meg
akart fordulni, hogy kö vesse az illatot, talá n egészen Annie nyaká ig vagy a fü le mö gé. Az
igazat megvallva, kívá nta a lá nyt. Testileg. Most rö gtö n.
– Rendben, tanító néni, és most mit csiná ljak ezzel a gyurmá val?
Nos – Annie igyekezett nem kimutatni, mennyire meglepte ez a hirtelen tá madt
érdeklő dés. – Most rá tesszü k a korongra, és elkezdjü k forgatni.
Cliff két ó ra hosszat szenvedett. A vá lla sajgott a szokatlan testtartá stó l, a há ta pedig
begö rcsö lt. De mindez nem volt fontos.
 Két ó rá n keresztü l beszívta Annie parfü mjének az illatá t, hallotta a hangjá t, érezte
maga kö rü l a karjá t, az ujjait, amelyek az ö vével együ tt formá ztá k az agyagot. Két edényt
készített, és amikor Annie azt is megmutatta, hogyan dugja be az egyik ujjá t az edénybe,
hogy ü regessé tegye, majdnem hangosan felnyö gö tt.
Annie elbú csú zott tanítvá nyaitó l és kö zben Cliffet figyelte, aki szintén felá llt, hogy
elmenjen. É rezte, hogy az a kevéske eredmény, amit sikerü lt ma délutá n elérni,
pillanatokon belü l semmivé foszlik. Hogyan is keveredhetne ki Cliff baleset nélkü l ebbő l
a szobá bó l, ahol mindenü tt festő á llvá nyok és székek á llnak?
– Cliff? Sehol nem lá tom Dave-et. Tudsz vá rni egy pillanatot, amíg ö sszerá molok?
– Kö szö nö m, nem.
Ki kell jutnia innen. Most azonnal. A lá nynak semmi esetre sem szabad meglá tnia,
ahogy vakon tapogató zik. Nagyot lépett – és felborította a fazekaskorong mellett á lló
vizesvö drö t. Nevetségesnek érezte magá t, és tudta, hogy ebben a pillanatban ú gy is fest.
A szitkozó dá sok á radata viszont, amely csak ú gy ö mlö tt belő le, legalá bb hiteles volt. Még
egyszer belerú gott a vö dö rbe, és az végigrepü lt a helyiségen.
Annie a fö ldhö z vá gta a kö penyét.
– Hé, Cliff, nem tű rö k dü hkitö réseket a csoportomban!
– Csakhogy én nem tartozom tö bbé ehhez az osztá lyhoz! – Meg sem kísérelte
lelassítani lépteit, és nekiiramodott. Mindaddig, amíg bele nem ü tkö zö tt egy toló kocsiba.
– Egy pillanat, ember – mondta Grant, és odébbgurult az ú tjá bó l. – Mindjá rt helyet
csiná lok neked.
– Ah… Bocsá nat. – Cliff azt hitte, hogy a tö bbiek má r elmentek.
– Igen, való ban bocsá natot kellene kérned – jegyezte meg Annie, és mö géje lépett. –
De aká r el is mehetsz. – A há tá ra tette a kezét, és keresztü ltolta a festő á llvá nyok és a
székek kö zö tt. Mikor má r szabad volt az ú t az ajtó ig, elengedte. – Nyolc lépés elő re és
aztá n a folyosó n balra – mondta.
Cliff megá llt, és visszafordult a lá nyhoz. Nem tudta, hogy most ká romkodjon,
bocsá natot kérjen vagy veszekedjen vele. Egy dologban biztos volt. Soha tö bbé nem jö n
ide vissza.
Dave éppen a megfelelő pillanatban érkezett.
– Vigyá zz, elö lrő l hordá gy kö zelít! – kiá ltotta vidá man.
Annie figyelte a két férfit. Dave nagyon hamar rá jö tt, hogy azzal segít a bá tyjá nak a
leginká bb, ha hagyja, hogy mindent egyedü l csiná ljon. Most is hagyta, hogy egyedü l
menjen végig a hosszú kó rhá zi folyosó n. Annie csö ndben szitkozó dott. Ez a Cliff Sullivan
igazá n lehetetlen alak, és a viselkedésére nincs mentség és mégis szü ksége van a
segítségére. Talá n most a leginká bb. Még lá tni fogja.
Két nappal késő bb Cliffet figyelte, ahogy Kane-nel a part mentén kocogtak. Megvá rta,
míg hozzá érnek.
– Csatlakozhatok?
Cliff azonnal megá llt, mintha kígyó marta volna meg. Pedig csak a lá ny hangjá t és
karkö tő jének csilingelését hallotta meg.
– Fü rö dtek ú tkö zben? – Cliffnek egyá ltalá n nem tetszett a csipkelő dő hang.
– Nem jö vö k el tö bbet a kó rhá zba.
– Nem is kívá nom tő led.
Cliff durcá san leszegte az á llá t.
– Há t akkor mit akarsz tő lem?
– Lenne egy javaslatom a szá modra.
Egészen biztosan nem az, amit Cliff hallani szeretett volna.
– Megígérem neked, hogy soha tö bbé nem kell eljö nnö d a kó rhá zi foglalkozá sra, ha…
 – Ha?
– Ha helyette eljö ssz a mű helyembe. Dave nem gondoskodhat ö rö kké ró lad.
– Nincs is rá szü kség.
– A vá rakozá si idő sokkal-sokkal hosszabb lehet néhá ny hétnél. Nagyon hosszú a
mű tétre vá ró k listá ja, hó napokig is eltarthat, amíg sorra kerü lsz. É s Dave-nek hamarosan
vissza kell térnie az egyetemre.
– Majd csak boldogulok valahogy.
– Hogyan? Megtanít Dave téged bá rmire? Hiszen dü hrohamot kapsz, valahá nyszor
nekimész valaminek vagy rosszul csiná lsz valamit. Ismerem az ilyesmit, Cliff. Tudok
bá nni a mérgeddel és a dü hrohamaiddal.
– Ezért dobtá l ki az osztá lyodbó l?
– Zavartad az egyik tanítvá nyomat, és ezt nem tű rhettem.
– Nem lá ttam. Azt hittem, hogy má r valamennyien elmentek, és magunk vagyunk. –
Cliff legalá bbis ezt szerette volna…
– Ezek szerint a dü hrohamod nekem szó lt?
Igen, neki szá nta, mert nő volt, akit esztelen mó don megkívá nt és nem kaphatott meg.
– Nem fog sikerü lni, bá rmit is akarsz javasolni. Kane, indulá s haza!
A kutya abba az irá nyba rohant, ahová ő akart, egy csapat sirá ly felé a vízparton.
– Rossz irá nyba mentek – kiá ltotta utá nuk Annie.
Cliff megá llt, majd lassan visszajö tt hozzá . A kutya sohasem fogja megérteni, ha
utasítá sait tová bbra is így kö zli vele, mint most, gondolta Annie.
– Mutasd meg a helyes irá nyt légy szíves, és maradjunk is ennyiben, rendben?
– Nem, nincs rendben.
Cliff hallotta, hogy a lá ny elő l ö sszefonja a karjá t, megcsö rrent a karkö tő je.
– Mindenre meg tudlak tanítani, amit tudnod kell, mikor Dave má r nem lesz veled.
Arra is, hogyan kell kezelned a mosó gépet.
– Azt tudom. É s nem megyek vissza a kó rhá zba.
– Ha elfogadod a javaslatomat, akkor nem is szü kséges. A sajá t há zamró l beszélek, az
sokkal jobb, mint egy osztá lyterem. Ott van igazi konyha, lépcső és sző nyegek.
– É s ha kiborítok egy vö dö r piszkos vizet a nappaliban?
– A mű helyem nem érzékeny a piszokra.
– A mű helyed a há zban van?
– Tulajdonképpen igen. Való já ban csak egy gará zs, ahol van fű tés, mosdó és egy
égető kemence.
– Lehet, hogy eltö rö m az edényeidet.
– Nem fogom a kedvedért á trendezni a laká somat, Cliff. Meg kell tanulnod élni azokkal
a dolgokkal, amelyek a há zamban talá lható k. – Annie mosolygott.
– Tehá t szinte ott fogok lakni – jegyezte meg Cliff.
– Mindennap tíztő l kettő ig. Együ tt fogunk fő zni, mosni és mindent kö zö sen csiná lunk,
amit meg kell tanulnod. Még korongozhatunk is. Az az egyetlen feltétel, hogy ki kell
jö nnö d velem.
Sok idő t tö ltenének együ tt, nagyon sok idő t. Kettesben, ami egy osztá lyteremben soha
nem fordulna elő . Van ennek a nő nek arró l fogalma, micsoda kísértésnek teszi ki?
Ú gy hatá rozott, ideje kideríteni, hogy a lá ny csak egy kezelésre szoruló beteget lá t
benne vagy a férfit is,
– Ha ilyen sok idő t tö ltö k egy nő laká sá n, akkor rendszerint valamivel tö bbet tudok
ró la.
Annie szíve megdobbant. Cliff legalá bb fontoló ra vette a javaslatá t. Igyekezett
kö zö mbö s hangot megü tni.
 – É s mit szeretnél tudni?
– Mindent, egészen az elejétő l. Elő szö r is szeretném tudni, hogy nézel ki.
– Szá zhatvanhá rom magas vagyok, a sú lyomat má r kitalá ltad. Barna, gö ndö r hajam
van, olyan, mintha tartó shullá m lenne benne.
– É s így van?
– Mindig is ilyen kó cos volt. Mivel nem lá thatod, érintsd meg. Ugye milyen gö ndö r?
Cliff kényszeredetten mosolygott, megcsó vá lta a fejét, és zavartan megérintette a lá ny
hajá t. Majd egy hajtincset, melyet a szél Annie arcá ba fú jt, a fü le mö gé simított.
Olyan benső séges dolog megérinteni egy nő hajá t, gondolta. Rendes kö rü lmények
kö zö tt csak akkor tette ezt, ha valakit a karjá ban tartott, hogy megcsó kolja. Leeresztette
a kezét.
– Selymes.
Annie nyelt egyet, majd megkö szö rü lte a torká t.
– Mindig nagyon tartó zkodó an, de elegá nsan ö ltö zkö dtem.
– Jó mó dú a csalá dod?
– A férjem az volt.
– A férjed?
Errő l a témá ró l Annie nem szívesen beszélt, de tudta, hogy most nem kerü lheti el.
– A volt férjem – magyará zta. – Azt hiszem, tö kéletes feleség voltam. Ma viszont má r
azt gondolom, mégsem voltam elég jó .
– É s ezt ki mondta?
– Ken.
– É s ki mondta, hogy ő csalhatatlan? – Annie elmosolyodott, majd megszorította a férfi
vá llá t, ezzel is érzékeltetve, hogy komolyan gondolja, amit mond.
– Kö szö nö m. – Szeretett Cliffel beszélgetni, még ha a férfi nem is lá thatta. – Ha má r
akkor is ismertelek volna, egy csomó bosszú sá gtó l megkímélhettem volna magam.
– Hogyhogy?
– Anyá m szerint én mindig is olyan „mű vészféle” voltam. Ez ná la olyan embert
jelentett, aki nem a szokvá nyos mó don ö ltö zkö dik, bará tok á ltal készített ruhá kban já r,
színesen, sok csecsebecsével. Azt hiszem, felesleges mondanom, hogy nem szerettem az
elegá ns ruhá kat. Ken megpró bá lt megvá ltoztatni, és én megpró bá ltam megvá ltozni,
nehogy elveszítsem. Borzasztó an igyekeztem alkalmazkodni hozzá ! – Annie só hajtott,
mikö zben a mú ltjá n merengett. – Mégis elhagyott.
Cliff arca kifejezéstelen volt.
– Biztosan nem volt kö nnyű .
Annie vá llat vont. Azt kívá nta, bá rcsak lá thatná ő t Cliff, annyira kereste a megfelelő
szavakat.
– Mindnyá jan erő sebbek vagyunk, mint hinnénk. Most má r tudom, hogy vele sohasem
lettem volna boldog. Így végre az lehetek, aki való já ban vagyok.
Még ha néhá ny férfinak nehezére is esik ezt elfogadni, gondolta kissé szomorká san, és
kö zben Cliffre nézett. A férfiak szeretik a maguk ízlésére formá lni a nő ket.
Szó tlanul sétá ltak egymá s mellett. Annie belékarolt, keze idő nként hozzá ért meztelen
felső testéhez, és Cliff a kezét a lá nyéra tette.
Valahá nyszor alá bbhagyott a szél, beszívta a lá ny parfü mjének illatá t.
– A bará taid ruhá kat, harangocská kat és karkö tő ket készítenek. Parfü mö t is? –
Felemelte a karjá t, és érezte, hogy Annie bó lint.
– Igen – vá laszolta kissé kapkodva, mikor Cliff félrehú zta a nyaká n a hajat és
odahajolt, hogy beszívja az illatá t.
 Merő véletlen, hogy ajka kö zben hozzá ért a lá ny bő réhez. Legalá bbis ezt pró bá lta
bebeszélni magá nak. Annie-nak elakadt a lélegzete, mikor észrevette, hogy a melle csak
szemernyi tá volsá gra van a férfi kezétő l. Hirtelen arra vá gyott, hogy megérintsék, s
lehunyta a szemét, mikor megérezte Cliff leheletét a bő rén. Való színű leg elvesztette az
eszét, hogy…
– Cliff!
A férfi elfordította a fejét, ugyanakkor amikor ő . Ö sszekoccantak, Cliff zavartan
hú zó dott vissza. Ó vatosan levette a kezét Annie vá llá ró l, és nem tudta elkerü lni, hogy
megérintse a mellét, mikö zben érezte, hogy érintésére a bimbó k megmerevednek.
Néhá ny má sodpercig egyikü k sem szó lt.
– Ó … elnézést – morogta, és elvö rö sö dö tt.
– Nem kell zavarba jö nnö d – mondta Annie halkan, nem csak Cliffnek, de ö nmagá nak
is.
– Miért kéne? – hú zta ki magá t Cliff.
– Miért nem vagy ő szinte?
– Az vagyok. – Megrá ntotta Kane pó rá zá t.
– Hozzá értél a mellemhez, és ezért most zavarban vagy. Ugyanakkor dü hö s vagy
magadra, mert butasá got csiná ltá l.
Dü hö s? Cliff ú gy érezte, megalá ztá k, s majd szétrobbant mérgében, ugyanakkor olyan
esetlennek érezte magá t, aká r egy tizenéves. Hová lettek a nő kkel szerzett tapasztalatai?
Rendes kö rü lmények kö zö tt tudná , hogy mit tegyen egy ilyen helyzetben.
– Nem kell helyettem bocsá natot kérned – mondta kisvá rtatva.
– Ez azt jelentse, hogy szá ndékosan tetted?
Nem ú gy hangzott, mintha errő l meg lenne győ ző dve. Há t jó , Cliff ú gy dö ntö tt,
belemegy a já tékba.
– A leírá sná l kihagytad a melledet, pedig az embernek tudnia kell, hogy kivel van
dolga. – A fenébe is, ez most olyan kegyetlenü l hangzott. Lehet, hogy Annie most leken
neki egy pofont a szá nalom helyett, amelyet irá nta érzett.
Annie meg volt ró la győ ző dve, hogy Cliff csak titkolni pró bá lja zavará t. De azért még
mindig maradt némi kétsége. Tetszett neki a férfi érintése. Bá rmennyire is igyekezett ezt
nem észrevenni, a teste megcá folta.
– Azt hiszem, ez a magá nó ra nem igazá n jó ö tlet – jegyezte meg Cliff merev arccal. Meg
volt ró la győ ző dve, hogy rettenetesen zavarba hozta a lá nyt, és mindent elrontott.
– Megkérdezhetem, hogy miért nem?
– A dolog nyilvá nvaló – vá laszolta Cliff. – É n tú lsá gosan faragatlan vagyok. Azonkívü l
tú l nagy a kísértés. – Kezével ismét megsimogatta a lá ny mellét, és meglepő dö tt, hogy
érintésétő l milyen hamar megmerevedtek a bimbó k. Hatá ssal van a lá nyra, és a sajá t
teste sem maradt kö zö mbö s. Lehet, hogy még nem veszett el minden?
Annie há trá lt egy lépést.
– Ú gy vélem, legjobb lesz, ha megmaradunk az egyszerű taná r-tanítvá ny kapcsolatná l.
Ezzel Cliff semmi esetre sem értett egyet. Csak most dö bbent rá , mennyire szü ksége
van valakire, aki a férfit lá tja benne, akire hatá ssal van, aki megerő síti abban a hitében,
hogy ugyanolyan erő s és normá lis, mint a baleset elő tt. érezte, hogy ö nbizalma nő ni
kezd. Annie nem akarta, hogy udvaroljon neki, ebben egészen biztos volt. Tanítani
akarta. Há t jó , beleegyezik. Csak tanítsa meg korongozni és ruhá t mosni. és ő kö zben
majd megmutatja neki, hogy ugyanannyira férfi, mint a baleset elő tt.
– Tehá t holnap tízkor?
Annie bó lintott.
 3. FEJEZET
Annie azon fá radozott, hogy még szebbé formá lja a kö csö gö t. Amikor má r azt hitte,
hogy megtalá lta a megoldá st, gondolatai ismét elkalandoztak Cliff Sullivanhez.
Tudatá ban volt annak, milyen gö rcsö sen szorítja karjá t a testéhez, mennyire bizsereg
még mindig a melle a férfi érintésétő l, mellbimbó i megduzzadtak és kirajzoló dnak a
vékony blú z alatt. A legszívesebben megsimogatta volna magá t, de a keze csupa agyag
volt.
É s most mi legyen Cliff Sullivannel? – kérdezte hangosan. Ha a holnapi első ó rá juk is
olyan rémes lesz, minta mú ltkori a kó rhá zban, akkor való színű leg kudarcba fullad az
egész vá llalkozá s.
Annie felegyenesedett, és mélyet lélegzett. Felkavarodott érzelemvilá gá ért testi
á llapotá t okolta, noha tudta, ki érte a felelő s.
– Udvarolni azt tud – elemezte a férfit. Cliff vak, tehá t nem képes arra, hogy valakit a
kü lsejérő l ítéljen meg. Ezá ltal talá n nagyobb biztonsá gban van a tá rsasá gá ban?
Má snap reggel Annie kopogott Cliff há zá nak ajtajá n. Ha a helyzet ura akar maradni,
akkor neki kell megtennie az első lépést.
– Jó reggelt, Dave! – kiá ltotta.
– Helló ! Hozott magá val egy feltö rlő rongyot? – suttogta a fü lébe Dave.
– Miért?
– Cliff feldö ntö tt valamit… – Annie elhallgatott, mikor észrevette, hogy Dave csak
tréfá l. Ezek szerint Cliff beszá molt ö ccsének a kó rhá zban okozott felfordulá sró l. – Az a
tervü nk, hogy á tmegyü nk az én há zamba.
– Jö jjö n csak be. Cliff odafent van. Most tehá t magá ná l lesznek az ó rá k?
Annie megadta Dave-nek a címét és a telefonszá má t, s elmagyará zta neki, hogy Cliffet
a tová bbiakban a kó rhá zi ó rá k elő tt kívá nja tanítani. A nyá ri hó napokban a hétvégeken
kiá llítá sokat rendez.
– É s ebbő l meg tud élni? Ott jö n Cliff – emelte fel Dave a hangjá t, még mielő tt Annie
vá laszolhatott volna.
Cliff megá llt a lépcső n, és Annie nagyot nyelt. Egy rö vidre vá gott farmeren kívü l szinte
semmi má s nem volt rajta. A zuhanyozá stó l még vízcseppek csillogtak a testén. Ekkor
megszó lalt Annie.
– Szervusz, Cliff.
– Szervusz, Annie.
Annie megint nyelt egyet. Attó l félt, hogy a hirtelen tá madt csö ndben mindenki
meghallotta.
– Szervusz – mondta még egyszer.
– Há t akkor, tanító néni, hogyan is csiná ljuk? Menjü nk el hozzá d, vagy maradjunk
inká bb itt?
– Elő szö r is elmegyü nk hozzá m, és kö zben szá moljuk a lépéseket, hogy megtanuld az
utat. Ha odaérü nk, megmutatom neked a konyhá t, és elkészítjü k az ebédet.
– Az ebédet? Nem szü kséges fő znö d rá m. – Cliff lehajtotta a fejét, és az á llá t dö rzsö lte.
– Fő zni fogsz Cliff. Meg kell tanulnod, hogy ezeket a mű veleteket egyedü l is el tudd
végezni.
Cliff a korlá tnak tá maszkodott.
– Néhá ny dolog sokkal élvezetesebb, ha ketten csiná ljá k.
 Annie nem hagyta kizö kkenteni magá t a nyugalmá bó l.
– Dave nem lesz mindig veled – mondta nyomatékkal –, és, ha Kane rendesen fog
ná lam viselkedni, akkor velü nk jö het.
– Ó , ő biztosan rendes lesz. – Cliff vigyorgott. Minden nehézség nélkü l megtalá lta az
ajtó t, és kinyitotta. Kint belebú jt az ingébe, és mikor ez má r első re sikerü lt, vigyora még
szélesebb lett. Tudta, hogy Annie figyeli.
– Csak utá nad – mondta halkan.
– Az utat nem nehéz megjegyezni – szó lt Annie. – Most pedig megmutatom neked,
hogyan kell bá nni a konzervnyitó val.
– Nem mutatná d meg inká bb elő szö r a há zat?
– Ó , természetesen. – Annyira vá gyott má r elkezdeni a munká t, hogy erre nem is
gondolt. É s ez a vigyorgá s! Ha Cliff való ban azt hiszi, hogy ezzel leveszi a lá bá ró l, há t jó .
De ha még egyszer megérinti, akkora nappali helyett a há ló szobá t fogja neki
megmutatni…
– Konzervnyitó ! Meg kell…
– Tanulnom haszná lni. Igen, tudom drá gá m. – Cliff halkan nevetett. – Még ha most azt
sem tudom, hogy egyá ltalá n hol vagyok.
Annie fü lig elvö rö sö dö tt. Kicsit lassítania kell az iramot. Mindent a maga idejében.
– A nappaliban vagyunk. Jobbra van a kandalló , elő tte néhá ny bú tor á ll. Semmit nem
rendeztem á t miattad, minden a helyén maradt. Ha most jobbra fordulunk, akkor
egyenesen a konyhá ba jutunk. Meg tudod jegyezni, mert a konyhá ban padló csempe van.
– Annie Cliff lá bá ra nézett. A férfi még mindig mezítlá b volt, napbarnított lá ba izmosan
fénylett. A rö vid farmer szorosan simult a csípő jére… Sietve nézett ismét az arcá ba.
– Vannak falra akasztott fazekak?
Annie az étkező felé nézett.
– Igen, ez eszembe sem jutott volna. É s van még egy poharas polc is. – Cliff ó vatosan
felemelte a kezét, és megérintette a poharakat. Annie lá tta, amint hosszú , karcsú ujjá val
végigsimít az egyik pohá r peremén.
– Nagyon szép – mondta.
Hogyhogy eddig nem vette észre, milyen bá rsonyos a férfi hangja?
– Kö szö nö m – vá laszolta a lá ny.
– Akkor most elkészítjü k az ebédet?
– Az ebéd! – Annie ö sszerezzent. – Igen, há t persze. – Elmagyará zta Cliffnek, mi
minden talá lható a polcokon és a szekrényekben, aztá n hagyta, hogy dolgozzon.
– Az érintéssel való tanulá s a kedvenc tantá rgyam. – Cliff mosolygott. Leü ltek enni, és
amikor má r majdnem befejezték, Cliff Annie egészségére emelte a sö rö sü veget.
– Most, hogy megvendégeltél, mi kö vetkezik?
– Mosogatni fogunk – szó lt hatá rozottan a lá ny.
– Há t nem épp erre vá gyom egy talá lka végén. – Cliff durcá san ö sszeszorította az
ajká t.
Annie nem tudta levenni a szemét a férfi szá já ró l.
– Ez itt most nem talá lka – szö gezte le hatá rozottan Annie. – Segíteni szeretnék.
– É s ez minden?
– A kö vetkező hó napokban ez nagyon sokat jelenthet a szá modra.
Cliff Annie mellett á llt a mosogató ná l, és tö rö lgetett.
– Tényleg jó l lenne egy kis tá rsasá g az elkö vetkezendő idő szakban.
– Nem szeretném, ha teletö mnéd maradékkal – szó lalt meg a férfi.
 Annie meglepetten tekintett fel. Há t persze, Cliff biztosan hallotta, hogy megcsö rren
Kane nyakö rve, mikor a kutya odajö tt az asztalhoz, de azt semmiképpen sem hallhatta,
hogy letö rt egy darabka kenyeret az á llatnak.
– A nagy barna szeme az oka – mondta Cliff. – A tekintetével mindenkit levesz a
lá bá ró l. – Neki is barna szeme volt. A baleset elő tt. Most szü rkésfehér, legalá bbis azt
mondtá k az orvosok. Semmi esetre sem olyan szem, amelybe egy nő szívesen belenézne.
– Sajná lom Kane. – Annie megsimogatta az á llat fejét. – Elhozná d holnap a
szennyesedet? – fordult most ismét Cliffhez. – Mosni is meg kell tanulnod.
– Tudom – vá laszolta a férfi nyersen.
– Lehet, hogy tú l sokat kö vetelek tő led – mondta Annie békü lékenyen, és a
legszívesebben azonnal vissza is szívta volna a szavait. Ezt egyetlen férfi sem lá tná be, a
legkevésbé Cliff.
– Nem szeretném, ha elmenne a kedved az egésztő l, mert tú l sokat kell egyszerre
megtanulnod.
– Má r évek ó ta tudom, hogyan kell kezelni egy mosó gépet. De most ú jra meg kell
tanulnod. Ki mossa ki a fehérnemű det, ha Dave má r nem lesz melletted?
– Ki mondta neked, hogy egyá ltalá n hordok fehérnemű t?
– Miért, nem hordasz? – Annie semmi má sra nem tudott tö bbé gondolni, mint hogy a
szű k farmer alatt nincs semmi a férfin. Még jó , hogy Cliff nem lá thatta, kü lö nben
észreveszi, hogy rá mered.
Cliff a tá laló nak tá maszkodott, és ö sszefonta a karjá t beszéd kö zben.
– Kamasz koromban nem hordtam egy ideig, de most má r leszoktam errő l. Amikor
sérü lten kihú ztak a bá nyá bó l, tiszta fehérnemű volt rajtam, ahogyan azt anyá m
á llandó an a lelkemre kö tö tte.
Annie halkan nevetett. Sokat segít, ha beszél a mú ltjá ró l, de még tú lsá gosan korai
lenne a balesetrő l faggatni.
– Az édesanyá d bizonyá ra nagyon aggó dott érted a baleset utá n.
– Má r régen meghalt. Akkor, amikor Dave ö téves volt.
– Ó , nagyon sajná lom. Te há ny éves voltá l akkor?
– Tizenkilenc. Akkoriban má r évek ó ta kezelték és nekem kellett mosnom. Ezért
hamar megszoktam, hogy kevés ruhá t viseljek, így nem kellett sokat mosnom.
Cliff az étkező felé lépett, kü lö nö sebb nehézség nélkü l megtalá lta a sö rét, és
felhajtotta.
– Nehéz idő k voltak, fő leg az első mű tétek idején. Apá m szinte napi huszonnégy ó rá t
dolgozott, és nem tudta, mihez kezdjen velü nk. Mi mindent megtettü nk, ami tő lü nk
tellett. É n rettenetesen sokat ló gtam az iskolá bó l, kevesebbet sportoltam, és
gondoskodtam Dave-rő l.
Annie nem csodá lkozott tö bbé, hogy Cliff ilyen keveset beszélt idá ig magá ró l.
Tizenévesen végigélte csalá dja szétesését. É s négy héttel ezelő tt néhá ny má sodperc
elegendő volt, hogy ne lá sson tö bbé.
Így aztá n nagyon is érthető , hogy nem enged senkit sem tú l kö zel magá hoz. Melléje
lépett, és a karjá ra tette a kezét.
– Sajná lom, hogy faggattalak, és nagyon kö szö nö m, hogy ezt elmesélted nekem. – Cliff
elvigyorodott, és kissé oldalra billentette a fejét.
– Szívesen.
Olyan kö zel á llt a lá nyhoz, hogy kinyú jtott kézzel megérinthette az arcá t. Mikor ujjai
végigsimítottá k a lá nyt, elcsodá lkozott, hogy tapintá sa mennyire kifinomult.
Hü velykujjá t végighívta a lá ny ajká n, és Annie érezte, hogy még akkor is nedves, mikor
ú jra az arcá hoz ér.
 Egy pillanatig Annie irigyelte Cliffet, hogy mindent megérinthet. Bá rcsak ő is
megérinthetné a férfi borostá s á llá t, vagy az ajká t. Hirtelen vá gyat érzett, hogy kidugja a
nyelvét, és megérintse vele Cliff ujjá t.
– Kérlek – lehelte.
– Csak szó lnod kell – sú gta Cliff csá bító an.
– Nem ú gy értettem.
– Nem? – Halvá ny mosoly jelent meg Cliff szá ja kö rü l. Pontosan tudta, hogy Annie
hogyan érti.
A lá ny megrá zta a fejét, és egyú ttal lerá zta a férfi kezét is. De Cliff keze nyomban
visszatért, és olyan gyö ngéden ciró gatta az arcá t, hogy a legszívesebben hozzá simult
volna.
– Ne! – kérte remegő hangon.
– É n nem kényszerítelek, Annie. – Keze a nyaká ra siklott, és kitapintotta a lá ny
ü tő erét.
Annie felemelte a fejét, és csodá latosnak talá lta Cliff érintését. Az is tetszett neki,
ahogyan a vá llá t simogatja. É s amikor egyik kezével megfogta a mellét, a mellbimbó ja
megmerevedett a ciró gató ujjaktó l…
– Csak kérned kell – mondta halkan Cliff.
Olyan szívesen kérte volna olyan dolgokra, amikre eddig gondolni sem mert, s
amiknek semmi kö ze nem volt ahhoz, hogy segíteni akar neki. Lehunyta a szemét, majd
hirtelen ismét felpillantott.
– Nem! – Sietve há trá lt két lépést.
– Az volt a benyomá som, hogy mindent megérinthetek, amit nem tudok azonosítani.
Ez nem tartozott az anyaghoz?
Ezú ttal félrelö kte a kezét.
– Készakarva szemtelen vagy. – Annie só hajtott. – De ez nem fog segíteni, éppen
ellenkező leg, eltereli a figyelmedet arró l, amit meg szeretnék tanítani neked.
– Taníts meg, Annie. – Cliff á tkulcsolta a dereká t, és Annie testének minden
porciká já val érezte érintését. – Taníts meg, Annie – ismételte most hangosabban, és a
lá nynak ezú ttal ú gy tű nt, mintha kétségbeesés is vegyü lne a hangjá ba.
Cliff annyi mindent szeretett volna. Hogyan tagadhatja meg tő le Annie, hogy férfi
legyen?
– Cliff, hidd el, mindent megkaphatsz, aká rcsak azelő tt. A baleseted kö vetkeztében
nem lettél kevésbé jó képű .
– Akkor gyere ide. – Megragadta a karjá t, és érezte, hogy Annie megmerevedik. –
Megkaphatom a nő ket, de téged nem kaphatlak meg. Errő l van szó ? É s hogyan
ismerkedjem meg ezekkel a nő kkel?
– Tehá t csak azért akarsz, mert éppen én vagyok kéznél?
– Kívá nlak, ez minden. Ne szaladj el elő lem! Meg kell érintselek, ha beszélgetü nk,
kü lö nben nem tudom, hol vagy. – Ismét megsimogatta az arcá t. – Nem tudom, hogy most
egy á sítá st pró bá lsz-e elnyomni, vagy a szemedet forgatod.
– Nem érinthetsz meg mindenkit, akivel szó t vá ltasz.
– Nem. De téged megérinthetlek.
Annie-t furdalni kezdte a lelkiismerete. Azzal volt elfoglalva, hogy megvédje ö nmagá t,
és kö zben teljesen megfeledkezett Cliff irá nti kö telezettségérő l.
– Itt vagyok – suttogta, és megérintette Cliff arcá t.
A férfi enyhén ö sszerezzent az érintéstő l. Milyen ö nző vagyok, gondolta. Annie
segíteni pró bá l rajtam, és én ú gy viselkedem, aká r egy szerelemre kiéhezett tizenéves,
aki ura szeretne lenni a helyzetnek. Azt szeretném, ha Annie ú gy ugrá lna, ahogy én
fü tyü lö k, csakhogy bebizonyítsam, én is haszná lható vagyok még valamire.
– Bocsá ss meg – suttogta.
Fü ttyentett Kane-nek, és egyik kezével a nyakö rve alá nyú lt, mikö zben a pó rá z utá n
tapogató zott.
Egy ilyen bü szke férfinak, mint Cliff, bizonyá ra komolyan erő t kellett vennie magá n,
hogy ezt kimondja.
– Nem kell elmenned – mondta Annie halkan.
– Mindent rosszul csiná lok. Má r rég ki kellett volna hajítanod.
– Szakmai szemszö gbő l is megkö zelíthetjü k a dolgot.
– Nem, amíg ilyeneket csiná lsz.
Annie kezére mutatott, amely a melléhez simult.
– Ne haragudj – kérte Annie.
– Azt szeretnéd, ha csak egy kezelésre szoruló beteg lennék, és nem férfi – mondta
Cliff még mindig hatá rozatlanul, hogy elfogadja-e Annie javaslatá t.
– É n nem tiltom meg, hogy férfi légy, Cliff. Hidd el.
– Há t jó – egyezett bele. – Nem foglak tö bbet zaklatni. Te vagy a gondozó , én pedig a
beteg.
Itt fog maradni, kizá ró lag azért, hogy hallja, amikor Annie kiejti a nevét. Vá llalja a
véletlen érintéseket, és elfogadja a lá ny eltö kélt segítő szá ndéká t. Hogy ezeknek a
talá lkozá soknak való já ban van-e értelme, teljesen mindegy.
– Kö szö nö m – mondta Annie, de hangjá bó l hiá nyzott a lelkesedés.

4. FEJEZET
Ez most megint a zá rkó zott Cliff, gondolta Annie, mikor végigmentek a konyhá n, hogy
a soron kö vetkező munká hoz lá ssanak. Az a feszü ltség, amelyet a férfi most á rasztott,
még egy mosolyt sem engedélyezett.
– Ez az ajtó az udvarra vezet – magyará zta Annie. – Kint kö vezett ú t van, azt biztosan
meg tudod jegyezni.
– É rzem.
Mivel Cliff á ltalá ban eléggé elő vigyá zatlanul nekiló dult, Annie á llandó an ü gyelt,
nehogy valaminek nekiü tkö zzék.
– Rendben. Most még hat lépés, és a gará zsajtó ná l vagy.
– Biztosan szü kséged van valakire, aki megjavítja a fű nyíró dat.
Annie nevetett, legalá bbis megpró bá lta, á m nem nagy sikerrel. Noha megegyeztek,
hogy kapcsolatukban betartjá k a tisztes tá volsá got, mégis nagyon zavarta Cliff
zá rkó zottsá ga. Az ő hibá ja ez vajon, mert elő ző nap rendreutasította? Most má r nincs
visszaú t.
– Ez a mű helyem. Az égető kemence miatt ö rü lö k, hogy nem a há zban van. – Kane is
velü k tartott a mű helybe. A padló t szaglá szva farkcsó vá lva kö rbejá rta a helyiséget.
Cliff megá llt az ajtó ban.
– Remélem, nem dö nt fel semmit.
– Ugyan, minden rendben. Nem fog elszaladni, ha kinyitom a gará zs ajtajá t? Ugyanis
be fogom kapcsolni a kemencét, és akkor igencsak meleg lesz idebent.
– Kane! Ü lsz! – parancsolta Cliff.
Annie Cliff kezét a gará zsajtó ra tette.
 – Együ tt fogjuk kinyitni, de csak ó vatosan, kicsit nehezen nyílik.
Meleg szellő fú jt be az ablakon, és valami halkan megcsendü lt.
– Ez meg mi?
– Harangocská k.
A férfi meghallotta, ahogy Annie mély levegő t vesz és tudta, hogy ajkai félig
szétnyílnak. A lá ny mondani akart valamit, ezt Cliff megérezte, de még fontolgatja, mit is
mondjon. Cliff rá dö bbent, hogy ez az egész kísérlet sokkal nehezebb lesz, mint gondolta.
Megígérte Annie-nek, hogy tö bbé nem zaklatja, ugyanakkor a lá ny sem hagyja, hogy
magá ba zá rkó zzék, és a sebeit nyalogassa. Segíteni szeretne rajta, a kö zelébe akar
férkő zni, és Cliff is erre vá gyott.
A férfi vá ratlanul elengedte Annie kezét és hallotta, hogy a lá ny néhá ny lépésre
eltá volodik tő le, majd félretol egy széket.
– Kilencven fok balra és még há rom lépés, ott talá lsz egy széket, amelyre leü lhetsz –
szó lalt meg most taná rosan.
Cliff megtalá lta a széket és leü lt, mikö zben Annie elő készítette a má zat az edényei
szá má ra.
Célszerű bb lenne nagyobb tá volsá got tartani kettejü k kö zö tt, hogy megtaníthassa
Cliffnek mindazt, amit még nem tud. De hogyan tanítsa meg arra, hogy az élet megy
tová bb? Hogyan kell az ilyesmit csiná lni?
– Ezek szerint nemcsak tanítasz – á llapította meg Cliff. – El is adod ezeket?
– Első sorban a fazekassá gbó l élek, bá r a kó rhá zi munká m rendszeresebb. Nyaranta
egyik kiá llítá sró l megyek a má sikra, télen a népfő iskolá n tanítok, és egész évben
vezetem a terá piá s csoportot. Reggelente itt foglalatoskodom, és feltö ltö m a készletemet.
Meg kell keresnem az agyagra és festékre való t. – Igyekezett vidá man beszélni, de nem
érte el vele a kívá nt hatá st.
Cliff nem mosolygott, nem tréfá lkozott és nem pró bá lkozott tö bbé udvarolni.
Visszahú zó dott, és vá rakozott. Egy jelre vá rt, amit a lá ny nem adhatott meg neki.
Cliff még hallgatta egy ideig Annie-t munka kö zben. Azt kívá nta, bá rcsak fú jna a szél,
hogy megszó laltassa a csengettyű ket. Valami vará zslatos, csodá latos volt a
csilingelésü kben, valami Annie-bő l, ami elá rulta neki mindazt, amit a lá ny elhallgatott.
Cliff legalá bbis szeretett volna hinni ebben.
– Most mit csiná lsz?
– Bekapcsolom az égető kemencét.
Tudok segíteni?
Annie ő szintén vá laszolt.
– Pillanatnyilag nem. Amit most csiná lok, ahhoz lá tni kell. Megfestek és bemá zolok
néhá ny edényt, amíg a tö bbiek a kemencében vannak.
Annie megpró bá lt dolgozni, és egyidejű leg Cliffet nézni, karjá nak aranyszínű
sző rszá lait, izmos lá bá t, lá bfejét, amely tü relmetlenü l dobogott a padló n,
nyugtalansá gá ró l á rulkodva.
– Szeretnél valamit csiná lni? – kérdezte a lá ny.
– Példá ul? – Cliff halkan beszélt, de a szá ja kö rü l sokatmondó mosoly bujká lt.
Annie szíve gyorsabban kezdett dobogni. Nem, nem így értette. Azt hitte, hogy
megegyeztek valamiben. Cliff eddig tartotta magá t a megá llapodá sukhoz, még ha ez
minden erejét felemésztette is.
– Ú gy értem, van-e kedved valami hasznosat csiná lni. Ú gy festesz, mint aki unatkozik.
Unatkozik? É desem, kö zel á llok hozzá , hogy szétrobbanjak – mondta magá ban Cliff.
– Mit szó lná l egy ebédhez? Tegnap egészen jó l boldogultá l. Talá n ma egyedü l is
megcsiná lhatná d.
 Cliffnek eszébe jutott még néhá ny dolog, amit az utó bbi idő ben egyedü l csiná lt.
– Há t jó , szó val az ebéd. – Felá llt, és kiment a gará zsbó l.
Annie felsó hajtott, és kezével végigszá ntott a hajá n. Ú jra és ú jra megcsodá lta Cliffet
azért, ahogy megy: tétová zá s nélkü l. Bá torsá g és bü szkeség sugá rzott belő le. Ha má r
ismerni fogja az utat, senki sem fogja észrevenni, hogy nem lá t.
Cliff megtalá lta a bejá rati ajtó t, és bevá gta maga mö gö tt. Megtalá lta a konyhaajtó t, és
azt is bevá gta maga mö gö tt. Aztá n Annie ajtó csapkodá st hallott a konyhá bó l, amikor Cliff
a szekrényben kereste az ebédhez való t. Mint taná rnő jének, most bü szkének kellene
lennie rá .
– Á . – Ekkor észrevette, hogy Kane felemelkedik, és felá ll a sző r a há tá n.
– Kane, mi tö rtént?
Szemével kö vette a kutya tekintetét, és felfedezett egy mó kust, amely egy faraká son
ü lve a kutyá ra meredt.
– Na de, Kane – megpró bá lta megnyugtatni az á llatot. – Ez az ínyenc falat tú lsá gosan
kicsi a szá modra… – Lassan felá llt, és az á llat mö gé lépett. Ha el tudná kapni a szíjá t,
mielő tt még Kane…
Késő ! Vad csaholá s és farkcsó vá lá s kíséretében Kane megkezdte a hajszá t. A mó kus a
faraká son á t menekü lt, és megbú jt a szá raz levelek és letö rt gallyak kö zö tt.
– Kane!
A konyhá bó l csö rö mpö lés hallatszott.
– Cliff!
Annie berohanta konyhá ba, és a fö ldö n egy ü veg uborká t talá lt, darabokra tö rve, egy
doboz tonhalat, amely még mindig a konzervnyitó n ló gott, és egy guriga felborult
papírtö rü lkö ző t, amely a tá laló ró l egészen a fö ldig ért. Cliff ott á llt, vérző hü velykujjá t
fogva.
A férfi hosszú magyará zkodá sba kezdett, jó cská n megtű zdelve ká romkodá sokkal,
majd ezt kérdezte: – Miért csahol ennyire ez a dö g? – A hangja metsző volt.
– Egy szegény mó kust ü ldö z! – magyará zta Annie szintén emelt hangon. – Bekö tö m az
ujjadat, aztá n megnézzü k, mit csiná l Kane.
– Mit akarsz ezzel mondani? Jó l szó rakozol?
– Kane visszajö n, ha te hívod.
– Ajá nlom is. Gyere.
– Elő szö r be kell kö tni az ujjadat.
– Tú l fogom élni.
Miért kiabá lnak egymá ssal? Annie mélyen beszívta a levegő t, és megpró bá lt
lehiggadni. Aztá n folyó víz alá tartotta Cliff kezét.
– Nem tú l mély a vá gá s, de elég rondá n néz ki. Ú gy hallom, mintha Kane kö zeledne.
– Talá n valaki medvének nézi, és megszabadít tő le.
– É n ezt egyá ltalá n nem talá lom viccesnek. Kane nagyon jó bará tod, és ha messzebb
rohan, még kikeveredik véletlenü l a fő ú tra.
– Ha ú gy talá lja meg az utat, mint a há zamat, akkor felesleges izgulnunk. Még annyi
esze sincs, mint egy mó kusnak.
Má r elérték a gará zst, mikor Cliff megkérdezte, hogy milyen messzire vannak a
szomszédos há zak. Ezutá n olyan szitkozó dá sba kezdett, amilyet Annie még sohasem
hallott. Végü l két ujjá t bedugta a szá já ba, és há romszor fü ttyentett. Az ugatá s azonnal
elhallgatott.
Néhá ny perc mú lva a kutya lihegve rohant oda hozzá juk. Egyszer kö rbeszaladta
Cliffet, majd a lá bá hoz telepedett. Cliff kinyú jtotta a karjá t, és megpaskolta az á llat fejét.
 – Ú gy lá tszik, neked sincs szerencséd a vadá szatban, mint nekem – jegyezte meg
szá razon.
Meglepő mó don az ezt kö vető há rom hét minden kü lö nö sebb esemény nélkü l telt el.
Mikor aztá n augusztus végén Annie-nek végre volt egy szabad hétvégéje, elhatá rozta,
hogy kihaszná lja az alkalmat. Ö sszecsomagoltak egy kosá r ennivaló t, és Dave kocsival
elvitte ő ket Lelandbe, ahol Cliff motorcsó nakja, a „Marina”, egész nyá ron
kihaszná latlanul á llt.
– Még lenne egy apró kérdésem – jegyezte meg Annie, miutá n Dave besegítette ő ket a
csó nakba. – Hogyan kell elindítani ezt a masiná t?
Dave a parton á llt, és odahajolt hozzá .
– Nos, elő szö r is itt ez a kulcs…
A motor azonnal beindult.
– Ez itt a kuplung… Nem az, hanem ez itt. Vissza kell hú zni és… – A motor akadozni
kezdett, majd elhallgatott.
– Kicsit gyorsabban kell visszahú znod. Így… egy pillanat.
– Dave, hagyd a motort – parancsolt rá Cliff. – Majd én. – Annie vá llá ra tette a kezét és
félretolta, majd beindította a motort.
– Hé, nagyszerű ! – Dave szélesen vigyorgott, és a zsebébe sü llyesztette a kezét. – Má r
nagyon sok mindenre megtanítottad, Annie.
Még mielő tt Annie vá laszolhatott volna, Cliff szó lalt meg.
– Azt hiszed talá n, még azt sem tudom, hogyan kell ezt a csó nakot beindítani, miutá n
hat nyá ron á t hú ztalak téged és a bará taidat a vízisín?
– Most má r csak a modorá n kéne vá ltoztatnod – fordult Dave Annie-hez.
– Attó l tartok, hiá bavaló fá radozá s lenne. – Annie nevetett. – Indulhatunk?
– De ne hagyd, hogy ő vezesse ki a hajó t a kikö tő bő l. Az tú lsá gosan…
– Cliff, engedj, hadd kormá nyozzak…
Cliffnek esze á gá ban sem volt kiadni a kezébő l a kormá nyt. – Csak azt mondd meg,
melyik irá nyba kormá nyozzak. Dave, hagyjá l békén!
Dave csak vá llat vont, és vészterhesen forgatta a szemét, mikor Annie kö nyö rö gve
rá nézett. Ő sem bizonyult nagy segítségnek.
– Szó ljá l, ha elérjü k a nyílt vizet.
– De ugye nem kell szó lnom, ha valami egészen má st érü nk el? Az ilyesmi ugyebá r
tilos.
– Ugyan ki tudná , hogy nem lá tok. Itt mindenki napszemü veget visel.
– Ez igaz – hagyta rá Annie ö sszeszorított foggal. – Tarts jobbra.
– Jobbra.
– Ajaj.
Annie-nek eredetileg az volt az elképzelése, hogy Cliffet kicsá bítja a friss levegő re és
olyasmit csiná lnak, amit a férfi korá bban is tett, ezzel is bizonyítva, hogy életének nem
kell otthon ü lésre és partmenti sétá kra korlá tozó dnia.
É s most itt ü l egy motorcsó nakban, amelyet egy vak férfi kormá nyoz. Bizonyá ra
megő rü lt! Biztosan ezzel magyará zható , hogy nevetni kezdett, mikor elérték a nyílt vizet.
Cliff a legnagyobb sebességre kapcsolt, és kiszá guldottak a Michigan tó ra.
A férfi ujjongott, és arcá t szembefordította a széllel. Annie szalag utá n kutatott a
tá ská já ban és ló farokba fogta ö ssze a hajá t.
– Messzire megyü nk? – kiá ltotta oda Cliffnek.
– Mit szó lná l Wisconsinhez?
 Annie megint nevetett, és Cliff egész testével érezte a nevetését. Csodá latos a szél, de a
szá guldá s még ennél is csodá latosabb volt. Istenem, mennyire vá gyott má r erre! É s
mindezt Annie-nek kö szö nheti. Magá hoz vonta a lá nyt, és kö nnyedén megö lelte.
Annie felnézett az arcá ba. A szél ö sszeborzolta a férfi hajá t. Napszemü vegben és
borostá s arcá val egy hő s és egy kaló z keverékére emlékeztette, aki éppen ú tban van
kincses szigete felé. Annie egy pillanatig azt kívá nta, bá rcsak így is tö rténne.
– Talá n jobb lenne, ha há traü lnék – javasolta.
– É s akkor ki szó l nekem, ha feltű nik egy akadá ly?
– Sehol semmi, ameddig a szem ellá t.
Cliff szélesen elvigyorodott.
– Csak ezt akartam hallani. – Magá hoz hú zta a lá nyt. – Hopplá !
Mikö zben tová bbsiklottak a vízen, Annie mellette maradt, s egyik karjá val á tö lelte a
férfi dereká t. A szél Cliff felé fú jta parfü mjének illatá t, és a férfi szá má ra ebben a
pillanatban nem létezett semmi, amit jobban élvezett volna.
A csó nak keresztü lszelt néhá ny hullá mot.
– Ez mi volt? – tudakolta Cliff.
– Egy teherszá llító hullá mai.
A hajó mozgá sa jó ü rü gy volt, Cliff keze végigsiklott a há tá n. Annie bő pamutinget
viselt, majdnem olyat, mint egy férfiing. Cliff ki akarta deríteni, milyen hosszú . Keze
egyre lejjebb csú szott.
– Cliff! – Annie igyekezett eltolni magá tó l.
– Mi van? Hiszen se kö zel, se tá vol nincs egyetlen hajó sem. – É s ha azt mondaná m,
hogy a teherszá llító éppen felénk tart?
Cliff kikapcsolta a motort, és a csó nak himbá ló zva megá llt. Annie-nek a férfiba kellett
kapaszkodnia.
– Akkor kérek egy utolsó csó kot.
Testének remegése, amit Annie mindezidá ig a csó nak rezgésével magyará zott, a
motor leá llítá sa utá n sem szű nt meg. Kibontakozott Cliff karjaibó l.
– Inká bb együ nk valamit.
Cliff elmosolyodott, és megadó an emelte fel a kezét.
Kinyú jtotta a kezét a szendvics utá n.
– Há t jó , ezutá n viselkedni fogok. Ez az én sö rö m? – Arra a dobozra mutatott, amit az
imént felemelt, és kinyitotta.
– Hú ! – Annie há traugrott, mikor a jéghideg sö r lefrö cskö lte. – Hiszen ez jéghideg! –
Cliffre nézett, aki jó t nevetett. – Szá ndékosan csiná ltad!
– Nem rá d irá nyítottam. A sö r egész idő alatt ide-oda himbá ló zott. Vá rható volt, hogy
kifrö cskö l, amikor felnyitom.
Annie pontosan tudta, ez milyen érzés.
– Szá razra tö rü ljelek? – kérdezte Cliff. – Na – tette hozzá sietve –, szinte má r hallom
rosszalló pillantá sodat.
Felemelte a dobozt, és kissé megrá zta, hogy megtudja, mennyi sö r maradt benne. –
Biztosan jó l á tá ztá l. Miért nem veszed le az ingedet? Kiö blíthetnéd a tó ban. Biztos hamar
megszá rad a hajó orrá ban.
É rtelmes javaslatnak hangzott, de Annie mégsem mozdult.
– Ha leveted az ingedet, akkor én is kibú jok az enyémbő l – ajá nlotta fel Cliff. Egy gyors
mozdulattal á tbú jtatta fején az inget, majd há tradő lt, hogy mezítelen felső testét jobban
érje a nap. – Csodá latos, milyen meleg van, ha a hajó nem megy. – Kinyú jtotta a lá bá t.
– Gyere, ü lj ide és egyél.
 Annie ó vatosan leü lt a pad legtá volabbi végébe. Cliff vigyorgott, és megdö rzsö lte az
á llá t. Annie szíve hevesebben dobogott. Kü lö nö s, hogy a friss levegő ellenére alig kapott
levegő t.
– Mesélj a volt férjedrő l.
Annie meglepetten vonta fel a szemö ldö két, de a tekintete nem lehetett hatá ssal a
férfira. Rá jö tt, hogy vá laszolnia kell a kérdésére.
– Nem tú l kö zvetlen ez a kérdés?
Cliff vá llat vont.
– Nem akartalak arra kérni, hogy mesélj magadró l.
– Bá r kö nnyebb lenne rá vá laszolni.
– Kitérő vá laszokkal. – Cliff kihö rpintette a sö rét, és ö sszerá ncolta a homloká t. Lehet,
hogy rosszul kezdtem az egészet, gondolta. Nehéz kiszá mítani, hogy Annie hogyan
reagá l, ha kö zben nem lá thatja. A lá ny odanyú jtotta neki a má sodik sö rt.
– De most légy ó vatosabb, mikor kinyitod.
– Az elő bb rosszat kérdeztem talá n? – puhatolta ó vatosan Cliff. – Nagyon sajná lom, ha
tú l kívá ncsinak tű nnék…
– Nem errő l van szó . Csak elég fá jdalmas errő l beszélnem.
– Ő volt talá n életed nagy szerelme?
– Elő tte is voltam má r szerelmes – mondta Annie szinte megvető en. – É s biztos
vagyok benne, hogy leszek még szerelmes. Csakhogy egyre nehezebben megy.
– A sebek miatt – jegyezte meg csö ndesen Cliff.
Annie mosolygott. Cliff néha meglepő en gyö ngéd tudott lenni.
– Te voltá l má r nő s?
Cliff a fejét rá zta.
– Együ tt éltem egy nő vel, mielő tt a Felső -félszigetre mentem. Ott nagyon magá nyos az
élet, és ő nem akart velem tartani.
– Ká r.
– De legalá bb segített megrakni a kocsit a kö ltö zkö désnél.
– Milyen kedves tő le.
Annie lá tta, hogy napró l napra sű rű sö dő szaká lla mö gö tt Cliff ö sszeszorítja a fogá t.
Azt kívá nta, bá rcsak kinyú jthatná a karjá t, hogy megérintse a férfi szaká llá t. Keze
megmarkolta a sö rö sdobozt.
– Annak idején azt hittem, hogy ez a kapcsolat tartó s lesz – mesélte Cliff gondolataiba
merü lve.
– Ez a kapcsolat? Há t há ny volt tulajdonképpen? – kérdezte Annie kö nnyedén. Cliff
hangosan felnevetett.
– Tö bb szá z. Nagyon tapintatos vagy, Annie.
– Ú gy mondtad, mintha legalá bb egy tucat lett volna.
Cliff megint nevetett.
– Lá ssuk csak, ö ssze tudom-e még szá molni… – Felemelte az ujjait, hangtalanul
szá molni kezdett, majd á tvetette az egyik lá bá t a térdén, és nekilá tott megszá molni a
lá bujjait is. Hosszú , csontos lá bujjai vannak, barna sző rszá lakkal, á llapította meg Annie.
Eddig nem is tudta, hogy a lá bujjak és egy lá bfej is szexis lehet. Cliff idő kö zben má r a
má sik lá bá ná l tartott.
– Tová bb nem tudok szá molni – morogta.
Annie nagy levegő t vett. Cliff csak ugratta.
– Hozzak tá n egy szá moló gépet?
A férfi a cipő je utá n kotorá szott, és kö zben megérintette Annie boká já t.
 – Aha, tehá t itt vannak a szá mok hú sztó l felfelé. – Cliff lecsú szott a padró l, a lá ny elé
guggolt és elkezdte szá molni az ujjait. A kisujjá val kezdte.
Annie akaratlanul megmarkolta a férfi kezét.
– Nagyon csiklandoz – panaszkodott. Pszt! Most megzavartá l. Kezdhetem elö lrő l. Ez
Cissy, ez Virginia, ez Valencia…
Annie olyan jó t nevetett, hogy a kö nnyek végigcsorogtak az arcá n.
– Ez nem Valencia!
– Furcsa, ilyen hosszú idő utá n milyen nehéz ő ket megkü lö nbö ztetni egymá stó l.
De a kérdésére Annie még mindig nem kapott vá laszt. Há ny nő volt még Cliff
életében?
– Most má r értem, te minden nő t szeretsz.
– Nincs is jobb anná l – vá laszolta a férfi, és á tkulcsolta Annie boká já t. – De ez még nem
azt jelenti, hogy olyan nő faló vagyok, akinek te tartasz. – Cliff meg sem lepő dö tt, hogy
egy kézzel á téri a lá ny boká já t.
– Persze az egyetemi évek alatt én sem voltam kimondott angyal – mesélte tová bb,
mikö zben masszírozta a lá ny lá bá t egészen a combjá ig. – Olyan soká ig kellett vigyá znom
Dave-re, hogy ú gy éreztem, ki kell tö rnö m. A lá nyokat szó rakoztató nak talá ltam. A
vá ltozatossá g kedvéért aztá n végre velem is tö rő dö tt valaki. De mikor Linda nem akart
velem északra jö nni, az nagyon kemény volt. – Abbahagyta a simogatá st. – Utá na soká ig
nem kerestem senkit.
– Soha tö bbé?
Cliff vá llat vont, és végigsimított a hajá n.
– Mindig azt hittem, hogy egyszer majd talá lkozom az igazival. – De aztá n jö tt a
baleset. Mit csiná ljon akkor, ha az elkö vetkezendő hú sz év is olyan magá nyos lesz, mint
az utolsó há rom?
Cliff felegyenesedett. Elég idő t elpazarolt má r.
– Mi a véleményed ró lam, Annie?
Cliff vá rta a vá laszt. Testének Minden porciká ja megfeszü lt. Annie hirtelen
visszavá gyta az iménti kö nnyed csevegést. Felá llt és elő rement a hajó orrá ba.
– Tudod, nem hiszem, hogy jó ö tlet lenne, ha most viszonyt kezdenénk.
– Nem? – Cliff elmosolyodott, vagy legalá bbis igyekezett ú gy tenni. Homloká n mély
bará zda jelent meg, ami arra utalt, hogy komolyan veszi Annie vá laszá t.
– Segíteni szeretnék neked.
– Má r megtetted.
Annie lá tta, hogy Cliff nem ezt akarta tő le most hallani.
– Ú gy értem, ha most viszonyt kezdenénk, akkor ez tö bbé má r nem lenne lehetséges.
Cliff felá llt, odament hozzá , á m ezú ttal ó vatosan lépkedett.
– É s ha rendes fiú mó djá n folytatná m a tanulá st?
Cliff nem haragudott, nem akarta a viselkedésével megnyerni, csak olyan valakinek a
kö zelségét kereste, aki megérti. É s ez a valaki Annie. Annie el tudta ő t viselni, felizgatta
és bá r a lá ny tagadta, érezte, hogy ő is hatá ssal van rá .
Cliff tett még egy lépést, és Annie-t a kormá nypadhoz szorította. Pró bá lja csak meg
letagadni.
Cliff, ez mindent ö sszerombolna, amit idá ig felépítettü nk.
– Lehet, hogy ezá ltal még tö bb lenne. – Cliff magá hoz hú zta, lá ba hozzá ért az ö véhez,
Annie melle a mellkasá nak nyomó dott. Cliff jó val magasabb volt, és mégis csodá latosan
ö sszeillettek.
– Ne! – suttogta Annie.
 – Tudod, hogy amikor ezt csiná lod, olyan érzésem lesz, mintha én lennék a
legkívá natosabb férfi a vilá gon?
Annie megremegett. É gető , tü relmetlen vá gy kerítette ő ket hatalmá ba. A csó nak ú gy
imbolygott a hullá mokon, mintha tá ncolná nak.
– É n férfi vagyok, Annie. Ennek megfelelő en bá njá l velem.
De Annie ezt nem akarta. A tanítvá nnyal elboldogult, de a férfi gyö ngévé és ká bulttá
tette, aki mindenre kapható . Megpró bá lta ellö kni magá tó l Cliffet.
– Félsz tő lem? – suttogta a férfi.
– Nem.
Cliff hangja még jobban elhalkult, és kezével végigsimított a lá ny testén.
– Hogyhogy? Nem jelentek veszélyt a szá modra?
– Nem.
– Van talá n valakid?
– Nincs.
– Egy olyan érzéki nő nek, mint te? Talá n tú lsá gosan sokat tö rő dsz olyanokkal, akik ezt
nem tudjá k meghá lá lni. Betegek, akik nem engedik, hogy a kö zelü kbe férkő zz…
– Nem félek. – De mégis gombó cot érzett a torká ban, és kiszá radt a szá ja. Cliff arca
egyre kö zeledett, és ajkuk ö sszeért.
Annie má r vá rta ezt, arcá t a férfi felé fordította. Akkor pedig miért ijedt meg mégis
ennyire? Mintha villá m hasított volna belé, karja erő tlenü l ló gott, mikö zben ajká t á tadta
a csó knak. Cliff csó kolta és ő hagyta, s mikor a férfi egyre szenvedélyesebbé vá lt, Annie
halkan felsó hajtott.
A férfi gyö ngéden simogatta a lá ny meztelen felső testét, míg a bikinifelső hö z nem ért.
Megsimogatta a mell hajlatá t, és megtalá lta a masnit a mellek kö zö tt. Meghú zta és az
kioldó dott.
Ajka elszakadt a lá nyétó l és rekedtes hangon megszó lalt.
Milyen színű ?
– Kék.
– É s jó l á ll neked? – Ú jra megérintette a lá ny mezítelen bő rét. Annie megremegett.
Cliff is.
– Igen. – Szinte csak suttogni tudott.
Cliff szá ja csupá n leheletnyire volt az ö vétő l.
– Mondd még egyszer.
Annie megkö szö rü lte a torká t.
– Igen.
Cliff ekkor ismét megcsó kolta. Nem akart tö bbé arra gondolni, milyen régó ta és
há nyszor elképzelte má r azt, amit nem kaphatott meg. Annie ajka nedves volt, de nem
nyitotta szét. Ebben a pillanatban ennyi is elég volt, hiszen olyan sok dolgot érzékelt
Annie telt mellét a bikinifelső ben, ahogy hozzá ér. Vajon kivillan a felső részbő l? A kezével
kellene felderítenie, de ez még rá ér.
Cliff a lá ny térdét is érezte, amely a lá bá hoz ért, bá rsonyos combjá t, mikor kö zelebb
vonta magá hoz. Annie habozott.
– Azt szeretném, ha a bő rü nk ö sszeérne, itt – Megérintette a bikini felső részét.
– É s itt. – Ujjai lecsú sztak a nadrá ghoz. Megragadta Annie kezét és meztelen hasá ra
tette, majd a csípő je kö ré fonta. – Szeretném, ha éreznéd, hogy mit teszel velem.
Nem ennyire nyilvá nvaló , de ugyanilyen erő s érzéseket ébresztett a lá nyban is a férfi.
Annie térde elgyö ngü lt, majdnem ö sszecsuklott alatta. Vagy lehet, hogy a hajó
himbá ló zá sa volt az oka?
Cliff, nekem mindez tú l gyorsan tö rténik.
– Tudod, mit szeretnék?
Annie nem mert vá laszolni.
– Dugd be a nyelved a szá mba – kérte Cliff.
 5. FEJEZET
Annie lélegezni sem bírt. Kinyitotta a szemét, és Cliff napbarnított arcá ba nézett.
Szemét ismét lehunyta. Tudta, innen má r nincs menekvés! Olyan érzelmek kerítették
hatalmukba, amelyekrő l nem tudott tö bbé tudomá st nem venni. Ajka szétnyílt.
Még soha életében nem érezte magá t ennyire kiszolgá ltatottnak. Cliff szaká lla sú rolta
az arcá t, nyaká t, mellét.
A férfi ajka nedves csíkot hagyott a bikini mentén, és Annie minden porciká ja
megremegett. Cliff a karjai kö zt tartotta és olyan erő sen szorította magá hoz, hogy a lá ny
megérezte, mennyire kívá nja ő t. De há t tett-e valami olyat a férfi, amire Annie ne vá gyott
volna má r az elmú lt hetekben? Volt-e valami nyomó s ok, hogy most ne folytassá k, amit
elkezdtek, elfelejtsék, kicsodá k ő k, s hogy Annie mit jelent Cliffnek. Annie meg akarta
mutatni neki, hogy érdemes élni. De milyen á rat fizet érte? Bá r jó zan esze má st taná csolt,
teste má r régen megadta magá t.
Cliff megérezte, hogy a lá ny egyre jobban kívá nja. A lá nya férfi mellét simogatta, egyik
kezével beletú rt a hajá ba, mire Cliff felnyö gö tt. Ismét Annie teste utá n tapogató zott.
Sikerü lt végre kiszabadítania az egyik mellét a fü rdő ruhá bó l. Olyan gyö ngéden vette a
kezébe, aká r egy ékszert, megcsó kolta, megsimogatta a nyelve hegyével, és szívni kezdte.
Cliff kétségbeesetten vá gyott rá , hogy a lá ny bízzék benne. Nehéz idő szakban ismerte
meg, mégsem fordult el tő le. Az ő kedvéért Cliff még jobb, még erő sebb, még
magabiztosabb akart lenni, mint korá bban. Megpró bá lta kicsatolni a melltartó t.
– Engedd, majd én – mondta Annie.
– É n is ki tudom nyitni – vá laszolta a férfi érdes hangon. De nem já rt sikerrel és
halkan szitkozó dni kezdett.
– Hagyd csak, Cliff. – Annie a felső részhez nyú lt, hogy kikapcsolja, de Cliff má r há trébb
lépett.
– Felejtsd el.
Annie figyelte, ahogy visszamegy a helyére, és leü l. Betakarta a mellét a karjá val, és
nagyot nyelt.
– Szó lj valamit – mondta a kelleténél hangosabban. – Ne bú jj el a napszemü veged
mö gé.
Cliff a fejét rá zta. Miért érzi magá t bű nö snek? Ha nem lá thatja megbá ntott tekintetét,
akkor hogyan érezheti ki a hangjá bó l? Cliff magá ban ká romkodott. Így nem tudnak
kiépíteni egy kapcsolatot. Annie mindig ezt mondogatta, miért is nem hallgatott rá
eddig?
– Most azt mondhatná m, hogy magyará zattal tartozol nekem. – Most má r valamivel
hatá rozottabb lett a hangja.
– Mit vá rsz tő lem, Annie? Tizenhét éves korom ó ta nem voltam ilyen durva és
tapintatlan.
– Mindig furcsa az első alkalommal. Elő szö r meg kell ismernü nk egymá st.
– Nagyon bö lcs megá llapítá s. – Cliff keserű en felnevetett. – Talá n, ha kö zben
lá thatná nk egymá st. Mi valami jobbat érdemlü nk. Nagyon sajná lom, hogy kiestem a
szerepembő l.
Sirá lyok rikoltoztak felettü k.
 Annie megigazította a bikinijét, majd az inge utá n nyú lt. Má r csaknem szá raz volt.
Valamilyen okbó l védeni akarta magá t a férfival szemben. Didergett, és remegő ujjakkal
gombolta be az ingét.
– Szá modra ez volt az első alkalom – szó lalt meg most Annie. – Sajná lom, eszembe
kellett volna jutnia.
– Az isten szerelmére, nehogy még bocsá natot is kérj! – robbant ki Cliffbő l. – Férfi
vagyok és az is maradok, Annie.
– Nem is kell nekem kevesebb…
Cliff nem akarta megbá ntani. Az elmú lt hó napokban szá mos hullá mvö lgyet élt á t, és
rettenetesen dü hö s volt.
– Hogyan bírod ki velem? Sohasem fogom megérteni.
A csó nak himbá ló zott, a sirá lyok rikoltoztak.
– Talá n tényleg jobb, ha nem folytatjuk – vélte Annie, bá r egyá ltalá n nem volt benne
biztos, hogy így is gondolja.
– Azt hittem, mindent megtehetek, amit azelő tt.
– É s milyen gyakran csiná ltad? – hú zta Annie.
Cliff belement a já tékba.
– Ha tudná d! – Pedig az utó bbi há rom évben majdnem ú gy élt, aká r egy szerzetes. Azt
hitte, még rengeteg ideje van, hogy megtalá lja az igazit. É s ha most való ban megtalá lta,
éppen a legrosszabb idő pontban?
Kinyú jtotta a karjá t, és megérintette a lá nyt. Magá hoz vonta, és megsimogatta az
arcá t.
– Meséld el, milyen a kü lső d.
– Megint?
– Csak azt tudom, hogy a hajad milyen. – Végigsimított rajta. – Szeretném tudni, hogy
milyen formá jú az arcod, milyen színű és alakú a szemed, milyen a bő rö d. – Keze kö zé
fogta Annie arcá t, végig simított az arcá n, a szá já n, kis, pisze orrá n. Megkísérelte
kitapogatni bő re selymességét, szemö ldö kének ívét.
– Mosolyogj – kérte halkan, és érezte, amint a lá ny szá ja megrebben, kitapintotta az
apró rá ncocská kat szeme és szépen ívelt, telt ajka kö rü l. Á lla kerek volt, a nyaka hosszú
és kecses, aká rcsak a vá lla.
– Gyö nyö rű lehetsz.
– De nem vagyok az.
– Ezt ki mondta?
– Te vagy szép – vá ltott témá t Annie.
– Bó kolsz? – Keze Annie vá llá n nyugodott, így érezte, hogy a lá ny vá llat von.
– Egy férfi, aki ennyire tö rő dik a kü lsejével, olyan nő t keres, aki hasonló an
gondolkodik. Engem sohasem érdekelt kü lö nö sebben a kü lső m.
– Az szá mít, hogy belü l mi van.
– Nem mindenkinek ez a véleménye.
– Ha én annyira jó képű vagyok, akkor biztosan olyan ü res is, mint a volt férjed. –
Annie elgondolkodva rá ncolta a homloká t.
– Te tö kéletes szeretnél lenni, de ez a vilá g, amiben élü nk, nem tö kéletes.
– É n nem akarok tö kéletes lenni. Csupá n ö nmagamat szeretném megtalá lni. Tudom,
hogy te a rossz tulajdonsá gaimmal szembesü ltél. De van egy má sik oldalam is, amit
szeretnék neked megmutatni. – Végigsimította lá ny testén, és megmutatta neki, hogy
miként értette. – Há t nem érzed, milyen hatá ssal vagy rá m?
Megfogta a csípő jét, egyik ujjá val kö vette a bikini combkivá gá sá t, megtalá lta az apró
ruhadarabot, s a gö ndö r sző rzetet alatta.
 Annie felnyö gö tt.
– Kérlek!
– Miért ne?
– Még nem vagyok rá felkészü lve. Egyikü nk sincs erre felkészü lve.
Cliff arcá n á rnyék suhant á t, lehet, hogy bosszú sá g, lehet, hogy kétség. Nem tudta,
Annie mit akar, képtelen volt kiolvasni a szemébő l. Annie kö zel engedte magá hoz,
aztá n… Mosta szavak má r nem elegendő ek. Most má r csak a hideg zuhany segíthet rajta.
– Mit gondolsz, vannak itt sziklá k?
Beletelt egy kis idő be, mire Annie felfogta, hogy Cliff mire gondol.
– Idekint? Talá n harminc méter mélységben.
– Rendben. – Cliff levette a napszemü vegét, és ó vatosan a padra tette. Aztá n egyik
lá bá val felá llt a csó nak peremére, és fejest ugrott a vízbe.
– Cliff! – kiá ltotta Annie, de má r nem tudta visszatartani.
Cliff ö t méterre a csó naktó l bukkant fel ismét, és kirá zta hajá bó l a vizet.
– Mit csiná lsz? Azonnal gyere vissza! – Annie kétségbe volt esve.
– Szü kségem van erre! – kiabá lta vissza Cliff. – Hogy bevalljam neked az igazat, kell
egy hideg fü rdő ! Maradj ott!
Annie-nek nem á llt szá ndéká ban utá na ugrani.
– Cliff – mondta korholó hangon. – Senki sem figyelmeztetett, hogy ö ngyilkos
hajlamaid vannak.
– Kitű nő ú szó vagyok. Itt nincsenek sziklá k, cá pá k vagy má s csó nakok. A kö vetkező
tizenö t percben teljesen ki akarom fá rasztani magam. Ha tú lsá gosan messzire
merészkednék, akkor csak kiabá lj. Ahogy az imént.
Ezzel Cliff ú szni kezdett. Annie szá molta a perceket. Idő nként egy-egy pillantá st vetett
a motor mellett lévő narancsszínű mentő mellényekre. A legszívesebben Cliff fejéhez
vá gta volna az egyiket.
– Ha nem fullad a vízbe, akkor sajá tkezű leg ö lö m meg – morogta.
De amikor hangjá val visszairá nyította Cliffet a csó nakhoz, és a férfi felmá szott a
létrá n, Annie meggondolta magá t. Cliff szemmel lá tható an kivá ló ú szó és minden oka
megvolt rá , hogy a vízbe vesse magá t.
– Tö rü lkö ző és egy sö r – jelentette Annie, és odaadta ő ket Cliffnek.
– Kérem a szemü vegem.
Annie odaadta, és igyekezett nem tö rő dni azzal, hogy ragyognak a vízcseppek a férfi
testén. Cliff szélesen vigyorgott, és zihá lt.
– Amint lá tod, nem fulladtam a vízbe.
Ha Cliff azt hiszi, hogy most erkö lcsi prédiká ció t tarthat neki, akkor csaló dnia kell.
– Hiszen megmondtam, hogy mindenre képes vagy, amire azelő tt.
Cliff má r a szá já hoz emelte a sö rö sdobozt, de most megá llt a keze.
– Beindítaná d a motort, kapitá ny? Még ö ssze kell csomagoljak a holnapi kiá llítá sra.
Cliff a hangja alapjá n kö vetkeztetett arra, hogy a lá ny hol á ll. Gondolatban á tfutotta,
hogy milyen hosszú a csó nak és a tö rü lkö ző t ö sszegyű rve Annie felé dobta. A lá ny
felsikoltott, és Cliff elképzelte, hol talá lta el. Legalá bb egyszer az ö vé az utolsó szó .
– Ezeket is el akarod adni? – A nagy lá da mellett guggoltak, és Annie odanyú jtotta
Cliffnek azokat az edényeket, amelyeket a férfi készített. Ismét eltelt egy hét. Cliff segített
Annie-nek ö sszeá llítani az anyagot az első szeptemberi kiá llítá sra. Tréfá lsz? El akarod
adni az én mű veimet?
– Nekem tetszenek. Férfias, alkalmazkodik az agyaghoz, és a díszítés illik hozzá d.
Cliff kinyú jtotta a kezét, és Annie odaadta az egyik tá lat. Ujjuk ö sszeért, Cliff kezét a
lá nyéra tette, és megszorította.
 – Má r megint udvarolsz – mondta Annie zavartan.
– Nem, nem teszem. – Hallgató lagosan megegyeztek, hogy tartjá k a tá volsá got.
Mindketten sebezhető ek voltak, és tú lsá gosan heves vá gy élt bennü k egy igazi kapcsolat
irá nt. A hajó n is, most is.
Annie megpró bá lta a beszélgetést visszaterelni a fazekassá gra.
– É n megvenném a kancsó idat és a tá laidat. Tetszenek.
Cliff hü velykujjá val megtalá lta a lá ny csukló já n azt a pontot, ahol kitapinthatta lü ktető
pulzusá t.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy egyéni a stílusom?
É rtelmetlen lett volna letagadni, Cliff milyen hatá ssal van rá . Má r az érintésétő l is
megremegett.
– Cliff, azt hiszem megegyeztü nk, hogy…
– Megegyeztü nk? – Cliff oda sem figyelt Annie szavaira, csak a finom bő r alatt lü ktető
vérre ö sszpontosított. Vajon milyen íze lenne, ha megérinthetné a szá já val? Vajon a
combja is ilyen puha és selymes?
Annie elhú zta a kezét, és a tá l hangos csö rö mpö léssel esett a padló ra. Cliff mosolygott.
Egy pá ratlan remekmű ment most tö nkre. Micsoda botrá ny!
S– ajná lom, butá n viselkedtem. Hozok egy seprű t.
Cliff visszatartotta.
– Tulajdonképpen most fizetned kéne nekem a tá lért.
– Tessék? – Egy pillantá s a férfi szélesen vigyorgó arcá ba elég volt, hogy tudja, mire
gondol. – Inká bb ne vá laszolj.
– Sose talá lná d ki, Nem guggolhatok tová bb, má r fá j a combom.
– Azt persze nem tudod, hogy nekem mi fá j. – Kezét végigcsú sztatta a lá ny lá bá n
egészen a combjá ig. Annie ö sszeszorította a lá bá t, és foglyul ejtette a férfi kezét. Aztá n
gyorsan szétnyitotta, és Cliff ezt bá torítá snak vette a folytatá sra.
– Ne – suttogta Annie.
– Miért ne?
– Mert a végén igent fogok mondani. – Mindkettő jü ket megijesztette ez a vallomá s.
Olyan ponthoz értek, amelyre nem készü ltek fel. – É s ha még egyszer elutasítasz, Cliff
Sullivan, akkor megeskü szö m, hogy…
Cliff leü lt a mű terem padló já ra, és kezével végigszá ntott a szaká llá n. Ugyan mit
szá mít, hogy lá t-e, vagy sem? Ha arra kerü l a sor, ő még nem készü lt fel rá . De ez nem azt
jelenti, hogy nincsenek vá gyai.
– Te vagy az, akinek kétségei vannak, tudod? – jegyezte meg Annie, és amikor Cliff
nem vá laszolt, folytatta. – Néha azt kérdezem magamban, hogy akkor is akarná l-e, ha
lá tná l, vagy ha lá tni fogsz.
– É s mit gondolsz, én mire vá rok? Nem szívesen teszem magam nevetségessé, hogy
futok utá nad, ha nem tudok ellene tenni semmit.
Annie igyekezett ó vatosan visszafogni a férfi reményeit a mű téttel kapcsolatban.
– Nem tudhatod elő re, hogyan fogod magad akkor érezni. Jobban tennénk, ha vá rná nk
és majd…
– Meglá tjuk. Ha-ha!
Szó tlanul rakosgattá k tová bb az edényeket a lá dá ba.
– Belá tom, hogy nem lesz valami szó rakoztató délutá n. Hagyni szoktam, hogy a
lá togató k zavartalanul kö rü lnézhessenek, anélkü l, hogy sü rgetném, vagy befolyá solni
pró bá lná m ő ket. De kellemesebb lenne, ha nem lennék egyedü l.
Cliff habozott a vá lasszal. – Nem hinném, hogy éppen engem szeretnél magad mellett
tudni – jegyezte meg kételkedve.
 – De hiszen éppen az imént kértelek, hogy gyere velem.
– Így? Tö bb, mint négy hete nem borotvá lkoztam, és a hajam is tú l hosszú .
– Egy képző mű vészeti kiá llítá son az ilyesmi fel sem tű nik. – Cliff halkan nevetett
Annie megjegyzésén.
– Ha nem tetszik a szaká llad, borotvá ld le.
– É s kö zben vá gjam el a torkomat?
– Villanyborotva is létezik.
– De nem egy ilyen ő serdő re, mint amilyen most a képemen van. Elő szö r rö videbbre
kéne vá gni.
– Akkor elmegyü nk egy borbélyhoz.
Cliff elgondolkodott. Az ú ton remélhető leg alkalmuk lesz beszélgetni. Komolyan
beszélgetni.
Talá n jobb lett volna, ha Cliff tényleg elvá gja a torká t. Egy egész ó rá t utaztak szó tlanul,
mielő tt beszélni tudtak volna a borbélyná l elszenvedett kudarc utá n.
– Semmit sem akarsz mondani? – kérdezte Annie, és hangja ugyanolyan gö rcsö s volt,
aká rcsak a keze a kormá nykeréken. – Egyszó val nem já rtunk sikerrel – folytatta
bosszú san. – Gyerü nk, kiabá lj velem. Tegyél engem felelő ssé, vagy a borbélyt, de ne ü lj itt
mellettem ú gy, aká r egy mú mia.
Cliff kiadó s ká romkodá ssal vá laszolt, majd megkö vü lt arccal bá mult ki az ablakon. Ha
nem is lá tott semmit, legalá bb maga elé képzelte a tá jat. Aztá n ismét eszébe jutott a
borbélyü zlet a vá rakozó kkal. Annie vezette be a helyiségbe. Cliff gyű lö lte, hogy rá szorul,
így inká bb a kezét fogta meg, mikor beléptek. A bá mészkodó k csak egy érkező pá rt
lá ttak.
Leü ltek. Cliff nem vett a kezébe képesú jsá got, nem nézte á t a focieredményeket.
Helyette a borotvá k zü mmö gését hallgatta, és a rá dió t hallgatta. Csak akkor riadt fel,
mikor a borbély má r negyedszer szó lt hozzá .
– Uram!
– É desem! – Annie odahajolt hozzá , és a fü lébe sú gta: – Negyvenö t fok balra, hat
lépés.– Ez a nő egyszerű en csodá latos!
Cliff elszá ntan nekiindult. Tudta, hogy a borbély feléje fordította a széket. De akkor
beleü tkö zö tt a lá btartó ba, éppen a sípcsontjá val. Megbotlott, és a szék karfá já ba
kapaszkodott. Kö zben a szék elfordult.
– Elnézést, uram – szó lalt meg a borbély. – Jó l érzi magá t?
– Sajná lom. – Cliff a sípcsontjá t dö rzsö lte, és megpró bá lt leü lni. Még mindig fogta a
szék egyik karfá já t, de nem tudta, hogy a szék kö zben elfordult. É s mikor leü lt, a fö ldö n
talá lta magá t, a szék mellett.
– Nincs valami baja? – kérdezte a borbély.
– De igen. – Annie felugrott, és odasietett hozzá . ő rü ltség lenne, ha Cliff eltö rné a lá bá t,
csak, mert nem akarja bevallani a vaksá gá t. – Vilá gtalan.
–Ó.
Cliff érezte, hogy minden szem rá szegező dik. Há ny is? Há ny hangot kü lö nbö ztetett
meg az imént? Há ny tü kö r lehet a helyiségben, ahonnan lá tható ?
– Gyere. – Megragadta Annie kezét, és az ajtó hoz vonszolta. Ezú ttal ő vezetett, és
sikerü lt is valahogy kijutniuk az utcá ra. – Hol á ll az az á tkozott kocsi?
Miutá n beszá lltak, Cliff teljes hallgatá sba burkoló zott, de Annie nem bírta tová bb
tü rtő ztetni magá t.
– É n csak a há trá nyos helyzetedbő l fakadó nehézségek kikü szö bö lésével foglalkozom
– kezdte nyugodt hangon, és erő sebben markolta a kormá nyt. – Nem tudok csodá t tenni.
Ha egyszer megtanulná d, hogy lassan já rj, tová bb érsz, minden a legnagyobb rendben
lenne…
Annie bekapcsolta az irá nyjelző t, és az hangosan kattogott.
– Cliff, nagyon sajná lom, ami tö rtént – kezdte ismét. – De nem hiszem, hogy csak én
vagyok a hibá s.
– Hibá s? – fö rmedt rá Cliff. Annie má r vá rta ezt. – Miért kéne hibá ztatnod magad?
– Mert olyasmire vettelek rá , amire még nem készü ltél fel.
– Mindig egyedü l já rtam borbélyhoz. Tehá t hagyd abba… – Megint ká romkodott, hogy
kö nnyítsen a lelkén. – Tudnom kellett volna, hogy a széknek lá btá masza van.
– Ezért nem tehetsz magadnak szemrehá nyá st.
– Ide figyelj, ez az én életem, nem a te hibá d!
– Egyetértek!
– Azért mondom!
– Megérkeztü nk!
– Jó !
– É s most talá n befejezhetnénk a kiabá lá st egymá ssal. Aká r egy ö reg há zaspá r… –
Annie leá llította az autó t, és kiszá llt. Ez az egész legalá bb olyan nevetséges, mint az
iménti leégés. Há t persze, hogy az ő hibá ja, tö bb idő t kellett volna adnia Cliffnek. Hiszen
tudta, hogy a férfi hogy fog viselkedni, és most keresnie kell az alkalmat, hogy jó vá tegye
a baklö vését.
Talá n má r most.
Segítesz felépíteni az elá rusító helyet?
– Cliff ö kö lbe szorította a kezét. Természetesen nem vonulhat be most egy sarokba,
hogy duzzogjon, ahogyan Kane tette, mikor otthon hagyta. A sípcsontja sajgott, a
szélvédő n keresztü l a nap az arcá ba sü tö tt, a nyitott ajtó n beszá lló levegő hű vö s volt, és
az ő sz illatá t hozta magá val. Talá n be tudja bizonyítani Annie-nek, hogy mégsem teljesen
elveszett ember. Mit kell tennem?
Annie megkö nnyebbü lten fellélegzett.
– Majd meglá tjuk.
Amennyire rosszul ment minden a borbélyná l, annyira jó l sikerü lt a kiá llítá s. Cliff
ö nsajná latban fü rdö tt, és ennek tudatá ban is volt.
Gondolatban azon tö prengett, hogyan segíthetne Annie-nek. A lá ny lá tta homloká n a
bará zdá kat. Ebben a pillanatban észrevette a nő t, aki a bó dét megkerü lve Cliff felé
tartott. Egy negyvenes, á polt és vakító sző keség.
– Bocsá sson meg – kezdte a hö lgy. Cliff alig figyelt rá . A nő megérintette a karjá t, és
Cliff ö sszerezzent.
A nő felkacagott, és Annie nem tudta volna megmondani, hogy mi az, ami ennyire
zavarja rajta.
– Kérem, ne haragudjon – fuvolá zta a nő mézédes hangon –, de annyira elmerü lt a
gondolataiban.
– Nekem kell bocsá natot kérnem. – Cliff udvariasan biccentett. Annie a legszívesebben
odasietett volna hozzá , de éppen egy há zaspá rt szolgá lt ki, és vevő k vették kö rü l. De még
így sem kerü lte el a figyelmét, hogy a nő majd felfalja tekintetével Cliffet. Annie szá má ra
csak szerény vigaszt jelentett, hogy Cliff ezt nem lá thatja.
– Azt szeretném kérdezni, nem tudna-e nekem néhá ny nagyobb darabot mutatni.
– Mi az hogy – motyogta hangtalanul Annie. Aká r lá tott, aká r nem, a nő á ltal
kisugá rzott jeleket a férfinak is észre kellett vennie.
Cliff az első asztalra mutatott, kö zben rá mosolygott a nő re. Annie-nek felforrt a vére.
 A sző keség el volt ragadtatva minden darabtó l, amelyet Cliff megmutatott. A férfi
karjá ra tette a kezét, és ú gy tapadt rá , aká r egy pió ca. Annie éppen eladott egy kancsó t,
és olyan hangosan csapta le a kassza tetejét, hogy maga is megijedt.
– Ó , micsoda csodá latos darab. – A nő végigsimított az egyik nagy tá lon. – Má r sokszor
megfigyeltem a fazekasokat, miként haszná ljá k a kezü ket. Tart ma bemutató t?
– Nem, ma nem – vá laszolta Cliff. Annie tá tott szá jjal figyelte ő ket.
– Szerintem nagyon érzéki mű vészet. Magá nak nem ez a véleménye? – Cliff a szaká llá t
dö rzsö lte.
– Igen, most, hogy említi, má r mondtá k nekem, hogy nagyon érzéki kezem van. – A nő
szélesen elmosolyodott.
– Remélem, nincs ellene kifogá sa, ha személyeskedem, de mindig is szerettem a
szaká llas férfiakat.
Való színű leg mindenkit szeret, aki nadrá got visel, gondolta Annie dü hö sen. É s Cliff, ez
a disznó ! Má r ná la is kipró bá lta ezt a tekintetet, amellyel most a nő t illette. É s ná la még
be is jö tt a szá mítá sa! Ha Annie nem emelt volna fel éppen egy ó riá si kö csö gö t, hogy
megnézze az á rá t, akkor legszívesebben Cliffhez vá gott volna valamit.
– Maga mit ajá nlana? – fuvolá zta megint a nő . – A há ló szobá mba kéne.
Há t persze, kiá ltotta majdnem Annie, de két vevő re kellett ö sszpontosítania minden
figyelmét.
– Mit szó lna ehhez? – kérdezte Cliff.
Ó , nem! Annie visszafojtotta a lélegzetét. Cliff ugyanazt a kancsó t emelte fel, amelyet
éppen az elő bb tett le.
– Aha! – A nő erő ltetett vidá msá ggal nevetett. – Mű vész, és még humorérzéke is van.
Vannak egyéb tulajdonsá gai is?
– Eszembe jutott egy, amely bizonyá ra meglepné. – Annie most odalépett Cliffhez.
Befurakodott kettejü k kö zé, hogy letegye a kancsó t. A legszívesebben sajá tkezű leg vette
volna le a nő kezét Cliff karjá ró l. Bá r talá n még jobb lenne, ha eltö rné ennek a fú riá nak a
karjá t, fontolgatta sö téten.
– Annie Rosetti vagyok, én készítettem ezeket az edényeket – mutatkozott be.
Tulajdonképpen aká r azt is mondhatta volna: és ez a férfi az enyém. De ehelyett mély
levegő t vett, és így szó lt: – Szívesen mutatnék magá nak még valamit, ami bizonyá ra
érdekli.
– Hagyja csak – vá laszolta a nő fagyosan. – Szívesebben fedezem fel magam.
Cliff mosolygott, és helyeslő en bó lintott, még ha nem is lá tott semmit. Annie egyetlen
elégtétele az volt, hogy Cliff elmulasztja a sző ke szépség sokatmondó pillantá sá t. Még
akkor is forrt benne a méreg, amikor a kö vetkező vevő vel foglalkozott. Gondolom, az
egészet nagyon humorosnak talá ltad – jegyezte meg Annie egy idő mú lva.
Cliff kinyú jtotta a karjá t, és elzá rta az ú tjá t, amikor el akart menni mellette. Annie
félretolta a férfi kezét.
– Ugye, élvezed, ha félrevezetheted a nő ket?
– Most ró la, vagy ró lad beszélü nk?
Annie figyelmeztető pillantá st vetett feléje, de aztá n eszébe jutott, hogy ez értelmetlen
és ö sszeszorította a fogá t.
– Azt hitte, hogy lá tsz.
– Á rtatlan kis szó rakozá s. – Cliff vá llat vont.
– Á rtatlan?
– Miért ne beszélgethetnék egy nő vel, aki csodá l? Minden megengedett…
– A szerelemben. De ez csak… testi vá gy!
– Aggó dtá l, há tha mégis eltű nö k vele?
 – Hiszen nem is ismer.
– Ú gy érted, hogy nem tud a szememrő l.
– Téged nem ismer! Semmit sem tud ró lad!
– A nő , akit akarok, ú jra és ú jra visszautasít…
Annie ö sszefonta a karjá t.
– Jó l is teszi, ha így bá nsz vele!
– Hogyan? Mió ta a hajó n együ tt voltunk, elzá rkó zol tő lem. Még azt sem engedélyezed,
hogy megérintselek!
– Pszt! Vannak a kö zelü nkben. – Két vevő má r feléjü k fordult. Cliff erő ltetett
nyugalommal magyará zkodni kezdett. – Nem tudok itt tétlenü l ü ldö gélni olyan
hasznavehetetlennek érzem magam.
Annie csak a mentegető zését hallotta. Cliff mindazt képviselte, amit mindig is el akart
kerü lni. Jó képű és nagyon beképzelt. Ha egy nő behú zza a karmait, szép szemeket
mereszt rá és dicséri, akkor Cliff erre nyomban vá laszol. Aká rcsak Ken. Cliff nem tud
viszonyítani, de egy napon képes lesz rá .
– Beszélnü nk kell egymá ssal.
– Igen, beszélnü nk kel! – hagyta rá Cliff.
Annie felsó hajtott.
– Igen, kettő nkrő l. Ez így nem mehet tová bb.
– Nocsak, nocsak. – Cliff ujjá val kö rü lrajzolta a fü lét, és Annie a legszívesebben
felkiá ltott vagy elszaladt volna.
– Annie?
– Igen?
– Egyszer értelmesen meg kellene beszélnü nk, mikor fekszü nk le egymá ssal.

6. FEJEZET
A motor megcsikordult, amikor Annie sebességbe kapcsolt. Mintha csak az idegeim
lennének, gondolta.
– Ne kezdd el má r megint.
– Mondjá l nekem aká r csak egyetlen nyomó s okot, hogy miért nem.
– Nem lenne jö vő je.
Cliff há tradő lt, nem hitte volna, hogy Annie ilyen ő szinte lesz.
– Neked tehá t az a véleményed, hogy a mű tét nem fog sikerü lni.
– Dehogy. É s éppen ezért vagyok veled ilyen ő szinte. Rá fogsz jö nni, hogy nem vagyok
az eseted. Ezt elhiheted nekem. – Annié szíve majd megszakadt, hogy ezt kellett
mondania, de jobb, ha minél hamarabb kö zli Cliffel. Á lma, hogy együ tt elmennek a
kiá llítá sra, beszélgetnek és tréfá lkoznak egymá ssal, együ tt élnek meg valamit mind ez
soha sem fog való ra vá lni. – Te nagyon jó képű vagy és a nő k rajonganak érted.– pró bá lta
megmagyará zni.
– De nem az utó bbi idő ben. – Cliff az utó bbi há rom évre gondolt, de Annie azt hitte,
hogy az utolsó hetekrő l beszél.
– Kö szö nö m szépen – mondta kissé sértő dö tten.
– Nem ú gy értettem. É s te kü lö nben is kivétel vagy. – Soha egyetlen nő t sem érzett
még ilyen kö zel magá hoz, mint Annie-t. De nem szabad rá zú dítani a nehézségeit is Sok
nehéz napot éltek meg együ tt, Annie elviselte a dü hrohamait, kitartott mellette. É s most
elutasítja?
 Hallotta a kerekek sú rló dá sá t az aszfalton. É szrevette, hogy a kocsi lelassul, majd
hallotta a kavicsok csikorgá sá t.
– Megérkeztü nk– szó lalt meg Annie. Cliff há za elő tt á lltak.
– Te így szoktá l beszélgetni?
– Cliff, fogalmam sincs, mit értesz azon, hogy én kivétel vagyok. Te vá ltoztá l meg, de
csak rö vid idő re. Ha a szemed meggyó gyul, és ismét lá tni fogsz, akkor visszatérsz majd a
Felső -félszigetre.
Annie leá llította a motort, má r csak a tü cskö k ciripelése és a hullá mok moraja
hallatszott.
Cliff halkan szitkozó dott.
– Tudom, szerinted való sá gos szö rnyeteg vagyok. Ez az én hibá m is, mivel azt
akartam, hogy olyannak lá ss, amilyen való já ban vagyok. Azt szerettem volna, ha te is
akarsz engem.
– Akarlak.
Cliff megpró bá lt kö nyö rü letet kiérezni a lá ny hangjá bó l, de Annie sohasem hazudott.
– Akkor miért nem engedsz a kö zeledbe? Azt hiszed, csak te félsz?
Annie egész idő alatt erre vá gyott. Itt ü ltek a kocsiban, elzá rva a kü lvilá gtó l, és
meghitten beszélgettek. Vajon mennyi ideig tart majd ez a meghittség?
Pillanatnyilag azonban minden mindegy volt neki, ú gy fogadja a dolgokat, ahogy
jö nnek. Elő rehajolt, és megcsó kolta a férfit, Cliff szorosan á tö lelte.
Annie megremegett, és ez tetszett Cliffnek. Igen, nagyon is tetszett. Há tradő lt, Annie
melle a mellkasá ra préselő dö tt és a lá ny egyik kezével Cliff combjá ra tá maszkodott. Ez is
tetszett a férfinek.
Cliff elengedte Annie szá já t. Volt még valami, amit feltétlenü l meg kellett mondania a
lá nynak.
– Ma való ban butá n viselkedtem. Nem szoktam így kikezdeni egy nő vel, mint ma. Ezt
hidd el nekem: Megbocsá jtasz?
– Hm. – Annie nem mondott tö bbet, de attó l, ahogy Cliff a kö nyö khajlatá t simogatta,
még a lélegzete is elá llt.
– Lefekü dtél má r valakivel egy autó első ü lésén? – suttogta Cliff. Annie olyan kö zel
volt hozzá , hogy nehezére esett tisztá n gondolkodni. Tulajdonképpen most nemet kéne
mondania, de egy pillanat mú lva beleegyezne.
Bá rmilyen kétségei is voltak idá ig, elsö pö rte Cliff simogató keze, nyelve, amely
benyomult a szá já ba. hirtelen éles fény esett Annie lehunyt szemére.
– Ó , ti vagytok – kiá ltotta Dave a bejá rati ajtó bó l. Aztá n feléjü k indult. Annie felü lt, és a
kö vetkező pillanatban Dave má r mellettü k á llt.
– Hallottam a kocsit, és azt hittem, a bejá rati ajtó t keresed.
– Aligha – morogta Cliff, majd kiszá llt. – Mutasd meg a helyes irá nyt, és megfojtom –
suttogta kö zben Annie fü lébe.
– Ah… viszlá t. – Dave bú csú t intett, mielő tt visszament a há zba. – Hé, van itt valaki, aki
ü dvö zö lni szeretne – kiá ltotta az ajtó bó l, és kiengedte Kane-t. – Jó éjszaká t, Annie!
Kane két lépéssel Cliff mellett termett, rá ugrott és boldog csaholá sba kezdett.
– Lefelé! – Parancsolta Cliff, és arra gondolt, magá nak is ugyanezt parancsolhatná .
Megfogta az á llat nyakö rvét és elzá rta a kutyá t.
– Egész éjszaká ra kint hagyod? – kérdezte Annie, aki kö vette. Cliff megtalá lta a lá ncot,
és megkö tö tte Kane-t.
– Egy ilyen éjszaka nem tarthatom bent a há zban. – Való ban csodá latos az éjszaka,
gondolta Annie. A hullá mok moraja odahallatszott a partró l, enyhe szellő lengedezett.
 – Itt vagyok – mondta Annie halkan, és kinyú jtotta a kezét. Cliff megfogta, és kéz a
kézben á lltak a kerítés mellett.
– Majdnem telihold van. Lá tom, mert visszatü krö ző dik a szemü vegeden – suttogta
Annie. Má r feljö ttek a csillagok, és a bejá ratná l ég a lá mpa.
– Az ö csém csiná ltatta, akit most nem sok vá laszt el attó l, hogy meggyilkoljam.
– Ugyan – dorgá lta kedvesen Annie. – Lehet, hogy azt hitte, a kocsiban lerohan egy
á tmenetileg beszá míthatatlan nő személy.
– A jö vő héten visszamegy az egyetemre.
Az ezt kö vető csendben mindketten ugyanarra gondoltak. Végü l Cliff mondta ki
hangosan.
– Akkor tö bbet senki sem fog zavarni bennü nket.
– Cliff – kezdte Annie, bá r tulajdonképpen nem is tudta, mit mondjon. Cliff pontosan
tudta, mit akar, és azt is, hogy nem csak rö vid idő re. De az első lépést alaposan meg kell
fontolnia. Elengedte a lá ny kezét, és elindult a há z felé.
– Holnap is eljö ssz?
Bá r minden bá torsá ga elszá llt, Annie-nek mégis sikerü lt vá laszolnia.
– Nem… Nem terveztem. Azt hiszem, a tanfolyamnak vége.
Most Cliffen volt a sor, hogy megtanítson neki valamit, és az első lecke a bizalomró l
fog szó lni. Rö gtö n holnap el is fogja kezdeni.
– Most má r mindent ismerek a há zadban. – Cliff a nadrá gja zsebébe mélyesztette a
kezét. – De mi a helyzet a mosó gépemmel és a mosogató gépemmel? Azokkal hogyan
boldogulok majd, ha Dave má r nem lesz velem?
Annie tá tott szá jjal á llt elő tte. Cliff való ban csak ennyit akarna tő le? Na igen, lehet
hogy az egész az ő hibá ja, mert ragaszkodott hozzá , hogy a legvégső kig megtartsá k a
taná r és a tanítvá ny kö zti kö telező tá volsá got. De az imént még meg mert volna rá
eskü dni, hogy Cliff egészen má sként érez.
Íme, ismét bebizonyosodott, hová vezet, ha egy nő t a hormonjai vezérlik, nem pedig
az agya, gondolta Annie.
– Holnap reggel nyolckor megfelel? – kérdezte Cliff.
– Miért nem tízkor, mint má skor?
A hangja kemény, ha felizgatja magá t, gondolta Cliff.
– Elkészítem a reggelit – ajá nlotta fel Cliff. – Természetesen a felü gyeleted alatt.
– Természetesen. – Cliff tehá t azt szeretné, hogy az ingyenes tanítá s tová bb
folytató djon. Nem említette tö bbet, hogy le szeretne fekü dni vele, meg sem puszilta
bú csú zó ul. Holnap reggel erre fog gondolni.
– Jó reggelt, tanító néni – kö szö ntö tte Cliff Annie-t má snap reggel. Annie igencsak
rossz hangulatban ért Cliff há zá hoz. De most, hogy meglá tta a férfit, szíve nagyot
dobbant. Cliff pó ló t, rö vidre vá gott farmert és kitaposott tornacipő t viselt. Való színű leg
nemrég zuhanyozhatott, a haja még nedves volt.
Annie a szoknyá ja zsebébe mélyesztette a kezét, hogy ellená lljon a kísértésnek és
beletú rjon a férfi hajá ba. Beszívta a férfi arcszeszének illatá t. De hiszen Cliff nem is
borotvá lkozott. Ez azt jelenti, hogy parfü mö t haszná l. Talá n csak az ő kedvéért?
Rosszkedve ellenére, valahol a lelke mélyén valami bizseregni kezdett.
– Dave hol van? – Annie megkö szö rü lte a torká t.
– Nem azt akartad inká bb kérdezni, hogy mi ez az isteni illat? – kérdezte Cliff. – Má r
beletettem a kolbá szt a serpenyő be, és mindent elő készítettem az omletthez. Csak rá d
vá rtunk.
Annie kö vette Cliffet a konyhá ba. Az asztalon két személyre volt megterítve. Dave
nem mutatkozott.
 – Nem azt mondtad, hogy „vá rtunk”?
Mintha csak erre a végszó ra vá rt volna, Kane vá gtatott be a konyhá ba. Cliff
megvakargatta a kutya sző rét a fü le mö gö tt.
– Dehogynem.
Annie leü lt egy székre.
– Akkor megnézhetem, hogy a legjobb tanítvá nyom hogyan készíti a reggelit. – Csak
most dö bbent rá , hogy Cliff tú ljá rt az eszén. Legalá bb olyan otthonosan mozgott a
konyhá já ban aká rcsak ő a sajá tjá ban. De há t akkor miért hívta ő t meg? Minden idege
vibrá lt.
– Ahogy kívá nod, tanító néni. – Cliff a vajat kereste és kö zben az já rt a fejében, vajon
mibő l tudja, hogy Annie ö sszerá ncolt homlokkal és ö sszefont karral ü l a széken, és ő t
figyeli.
A vaj sercegni kezdett a serpenyő ben és Cliff hozzá ö ntö tte a felvert tojá sokat.
– Nem vagy kívá ncsi, mi kell a híres Sullivan-omletthez?
Lá tta, hogy Cliff egy nagy kést vesz elő az egyik fió kbó l, és felaprít egy papriká t.
Visszafojtotta a lélegzetét és hangosan felsó hajtott, mikor Cliff egy marék papriká t az
omlettbe dobott.
– Azt figyeld majd, ahogy feldobom az omlettet!
– Azt figyeld majd, ahogy ö ssze kell majd kaparnod a fö ldrő l!
Mindketten hangosan felnevettek, és a feszü ltség lassacská n kezdett feloldó dni. Annie
kedvelte Cliffet, és ha nem enged szabad utat érzelmeinek, akkor talá n még bará tok is
lehetnének.
– Te gyakoroltá l!
– De még hogy! Engedd meg, hogy bemutatkozzam, Cliff Sullivan, agglegény és
konyhafő nö k.
A kifogá stalan há zigazda, gondolta Annie. A férfire hagyta a reggeli elkészítését és
kitö ltö tte a ká vét. Mire végeztek a reggelivel, Annie egészen ú j oldalró l ismerte meg a
férfit.
– Elismerésem a konyhafő nö knek.
– Kö szö nö m.
Annie megpaskolta a gyomrá t.
– Rá tudnék szokni az ilyen reggelire.
– Ez a nap legfontosabb étkezése, és sokkal jobban ízlik, ha van valaki, akivel
megosztjuk.
Mennyire igaza van.
– Cliff…
A férfi felugrott.
– Te mosogatsz és én tö rö lgetek.
Annie lenyelte, amit mondani akart.
– Azt hittem, van mosogató géped.
– Rendben, te lemosod az edényeket én meg beteszem a mosogató gépbe.
Nem sokkal késő bb Cliff eltű nt. A nappalibó l halk, á brá ndos zene hallatszott. Ha Annie
ká vét akar inni, be kell mennie hozzá .
– Tulajdonképpen hol van Dave? – kérdezte, amikor Cliff mellett ü lt a heverő n.
Nyugtalan volt, szeretett volna mielő bb munká hoz lá tni. De Cliff nem hagyta magá t
kizö kkenteni a nyugalmá bó l. Egyik lá bá t a dohá nyzó asztalnak tá masztotta, há tradő lt, és
Kane fü lét vakargatta. Annie szeme megakadt a férfi kö ldö kén, amely kilá tszott a pó ló és
a farmer kö zö tt. Cliff ezt való színű leg szá ndékosan tette.
 – Dave keresett magá nak egy má sodá llá st a Marina nevű hajó n. Kiemelik a hajó kat a
vízbő l. Azt mondta, te ú gy lefoglalsz, hogy ő csak unatkozna.
–Ó?
– Gondolom, az ottani csinos lá nyok vonzottá k.
– Innen a hírneved? – Annie lá tta, hogy Cliff ezekre a szavakra ö sszeszorította a fogá t.
– Dave mesélte, hogy való sá gos Don Juan vagy.
– Dave-nek igencsak idejétmú lt véleménye van ró lam. – Aká rcsak neked, tette hozzá
gondolatban. – Még abbó l az idő bő l szá rmazik, mikor egyetemista voltam. De azó ta
felnő ttem.
– Tudom – Annie felsó hajtott. Egy olyan baleset, mint Cliffé, bá rkit megvá ltoztatott
volna. De vajon folytatja-e majd régi életét, ha a mű tét visszaadja a szeme vilá gá t?
Cliff hallgatott, a zene halkan szó lt, és Annie kisimította a szoknyá já t, hogy maga alá
hú zza a lá bá t.
Cliff utá nanyú lt, hogy visszatartsa.
– Hová mégy? – Annie-t meglepte a férfi idegessége.
– Csak kényelembe helyeztem magam – nyugtatta meg. – Ha má r nem tanulnak,
legalá bb kikapcsoló dik, elbeszélgetnek egy kicsit. – Szeretnél beszélni a robbaná sró l?
Cliff elgondolkodott.
– Te, egy csomó ellenő r a Bá nyá szati Hivataltó l, az Alkohol, Dohá ny és Tű zszerszá mok
részlegétő l. Ki mindenki szeretné még meghallgatni?
– Dohá ny- és Tű zszerszá m Részleg?
– Tö bbek kö zt ő k is felelő sek a robbantá sokért. Ilyen baleseteknek tulajdonképpen
nem szabadna tö rténniü k. Feltételezik, hogy egy hibá s robbantó gyutacs okozta a
balesetet. Alaposan kifaggattak, meg még a cégemet is, míg erre az eredményre jutottak.
Hogy szedtem-e ká bító szert. Hogy betartottá k-e a bá nyá ban a biztonsá gi elő írá sokat.
Hogy megfelelő en tá roltá k-e a robbanó anyagot. – Cliff megdö rzsö lte a szaká llá t. –
Szerencsére rajtam kívü l senki sem sérü lt meg. Má r csak arra emlékszem, hogy a
szemem elé kaptam a kezem. Pokolian fá jt. De az volt a legrosszabb, hogy nem tudtam,
mennyire komoly a sérü lésem. É s amikor megemlítették a szaruhá rtya-á tü ltetés
lehető ségét, szá momra ez olyan volt, mintha felmentettek volna a halá los ítélet aló l.
Annie megszorította Cliff kezét.
– El tudom képzelni.
A férfi arca dü hö sen eltorzult, de amikor megfogta Annie kezét, és ujjaik egymá sba
fonó dtak, a lá ny tudta, jobban tette volna, ha nem érinti meg. Azt akarta, hogy Cliff
szeresse, de nem bírta volna elviselni, ha utá na a férfi megvá ltoztatja a véleményét.
Talá n vá rnunk kéne, míg meglá tsz, visszakapod a munká d, és ismét rendező dik az
életed.
– Talá n igazad van – vá laszolta Cliff. Annie még habozott, és lehet, hogy neki volt
igaza. Cliff tú lsá gosan nagyra tartotta ő t ahhoz, hogy a fogyatékossá gá val terhelje. Ha
majd jobban lesz, ha ismét ö nmaga lesz, akkor el tudja képzelni, hogyan alakul a
kapcsolatuk. Leghő bb vá gya volt, hogy az igazi Cliff Sullivan megismerje az igazi Annie
Rosettit.
– Tehetnél nekem egy szívességet – kérte. – Hozz egy olló t, hogy megnyirbá ljam a
szaká llamat, mielő tt leborotvá lná m.
Annie rá nézett.
– Hol van az olló ?
A kö vetkező tíz percben mindketten elfoglaltá k magukat. Annie teletö ltö tt egy tá lat
forró vízzel, tö rü lkö ző ket vett elő , borotvahabot és szappant, mikö zben Cliff a
fü rdő szobá bó l odahozta a borotvá t.
 Annie ú jsá gpapírt terített az egyik konyhaszék alá és Cliff rá ü lt. Annie a férfi vá llá ra
borított egy tö rü lkö ző t. Most elő szö r kerü lt ennyire Cliff kö zelébe.
– Oké, Sá mson, vá gjunk bele.
– Csak ne a hajamat.
– Ú gysem tudok hajat nyírni.
– Csak a szaká llamat.
– Csak a szaká lladat.
Annie egyik kezével visszafelé fésü lte a sző rszá lakat, hogy levá ghassa, majd olyan
mélyen belevá gott, amennyire csak lehetséges. Cliff forgatta a fejét, mikor a nyaká n
érezte a lá ny meleg leheletét.
– Ne mozogj, kü lö nben belevá gok.
– Bocsá nat.
Annie éppen a fü lénél nyírta. Mikor odatekintett, észrevette, hogy belá t a szemü veg
mö gé. A férfi szeme kö rü l apró rá ncocská k voltak, melyek arró l tanú skodtak, hogy
tulajdonosuk szeret nevetni. Eddig észre sem vette, hogy milyen sö tét szempillá i vannak.
Lá tta a tejfehér szemeket is, és nyomban bű nö snek érezte magá t. Cliff bizonyá ra nem
akarta volna, hogy így lá ssa.
– Mennyit vá gjak le a szaká lladbó l?
– Ne tú l sokat. Talá n idá ig. – Ujjá val megmutatta, mennyit gondol, és kö zben
reménykedett, hogy a keze nem remeg.
Talá n mégsem volt olyan jó az ö tlet. Azt tervezte, egy nyugodt délelő ttö t tö ltenek el
együ tt, hogy bebizonyítsa a lá nynak, megbízhat benne. Az nem szerepelt a tervben, hogy
Annie az érintésével az ő rü letbe fogja kergetni. A blú za, ső t, néha a melle is megérintette
meztelen karjá t. É s amikor elő tte á llt, szét kellett terpesztenie a lá bá t, hogy Annie jobban
hozzá férjen.
Kezével megmarkolta a térdén a tö rü lkö ző t és igyekezett valami á rtatlan dologra
gondolni, de Annie érintése hihetetlenü l érzéki volt, és lehelete a hajá t simogatta.
A borotvapamacs kopogott a tá lban, mikor Annie felverte a borotvahabot.
– Felkészü ltél? – suttogta. Cliff csak bó lintani tudott.
Annie halkan nevetett, mikö zben felkente az arcá ra a habot. A tö rü lkö ző vel letö rö lte
az orrá t, mikor odacsö ppent néhá ny csepp.
– É s most hol talá lom a borotvá t? – kérdezte.
– Itt van. – Cliff a kezét egy lapos bő rtokra tette.
– Ezt nem gondolhatod komolyan! – Annie elborzadva meredt a bá rsonyalá téten
csillogó ezü stö s késre. – Ezzel aká r meg is ö lhetnél valakit.
– Most legalá bb megérted, miért mondtam, hogy való színű leg elvá gná m a torkomat. A
villanyborotva nem lenne képes megbirkó zni egy ilyen szaká llal.
– De én nem tudom, hogy hogyan…
– É n megbízom benned. – Cliff há tradő lt, és odanyú jtotta neki a nyaká t. Ez volt a
má sodik lecke, amit Annie-nek ezen a napon meg kellett tanulnia.
Annie nagyot nyelt. Cliff biztosan csak megjá tszotta, hogy ilyen nyugodt. Miutá n az
utolsó tizenö t percben á llandó an megérintette a férfit, beszívta illatá t, érezte testének
melegét, erejét – Annie keze remegett.
– Vagy nagyon bá tor vagy, vagy bolond, vagy mindkettő .
– De hiszen mindig a kezeddel dolgozol.
– De az agyag nem tud vérezni.
Egyik ujjá val felemelte a férfi á llá t és mö géje á llt, hogy hozzá fogjon. Cliff feje a
mellének nyomó dott.
– Mmm – dorombolta a férfi.
 – Nem szabad vigyorognod. É s mozognod, ső t, még lélegezned sem. Ha belevá gok a
nyakadba, akkor a tetejébe agyonü tlek, erre megeskü szö m.
Egy kevéske hab Cliff nadrá gjá ra esett. Annie lehajolt, hogy letö rö lje, és kö zben
hozzá ért a férfi nadrá gjá nak cipzá rjá hoz.
– Ah…, bocsá ss meg.
Egyik pillanatró l a má sikra szinte izzott a kettejü k kö zö tti feszü ltség. – A zene –
mondta Annie rekedtes hangon, és a torká ban gombó cot érzett. – Lejá rt a lemezjá tszó .
– Rendben. – Cliff a térdére tette a kezét, mikö zben Annie a lemezjá tszó hoz ment, és
remegő kézzel megfordította a lemezt.
Ez így nem mehet tová bb! Má r a fél arcá t megborotvá lta és ú gy érezte, egy teljesen
idegen emberrel van dolga. Ez aká r figyelmeztetés is lehet. Cliffben oly sok minden van.
Tulajdonképpen mennyire ismeri?
De most má r nem hagyhatja abba.
– Felkészü ltél? – kérdezte, mikor visszament hozzá .
– Há t nem veszed észre? – gondolta Cliff, de nem szó lt semmit.
Annie most balra á llt tő le. Megint a mellének tá masztotta a fejét. Annie melle meleg
volt, az arcá n érezte selymes blú zá t. Tudta, csak fel kéne emelnie a fejét és egészen kö zel
lenne a lá ny szá já hoz.
– Aú !
Annie ö sszerezzent.
– Nem lett volna szabad mozognod.
– Tudom, az én hibá m volt. – Cliff a tö rü lkö ző vel megtö rü lte az arcá t. Annie
szemü gyre vette a kis vá gá st.
– Azt hiszem, tú léled.
Cliff kinyú jtotta a kezét, és megérintette a lá ny arcá t. Onnan má r nem volt nehéz
megtalá lnia szá já t. Telt volt, kissé nedves és még meleg a ká vétó l. É rezte, hogy Annie
megmerevedik. Aztá n ajka szétnyílt, mikor Cliff lehú zta magá hoz a fejét, és megcsó kolta.
A csó k utá n Annie hallgatott.
– Talá n nem talá lod a megfelelő szavakat? – kérdezte Cliff halkan.
Annie tová bbra is hallgatott. Ujjai megérintették Cliff arcá t. A szaká ll a szegletes
arcvoná sokat meglá gyította. Most lá tta elő szö r a férfi arcá t olyannak, amilyen való já ban.
Annie a napszemü veg utá n nyú lt.
– Hagyd ott – kérte Cliff és Annie tudta: ha való ban akarja a férfi, akkor el kell
fogadnia ilyennek, ígéretek és mentségek nélkü l, és azt is el kell fogadnia, hogy vannak
olyan dolgok, amiket Cliff magá ba rejt. Egyelő re?
Ilyen a szerelem is. Nem tá maszt feltételeket, nem vá r bizonysá got. Hirtelen nagyon
fontos lett a szá má ra, hogy ezt kö zö lje Cliffel.
Nem tudta megá llni, hogy ne érintse meg a férfi arcá t, amely még mindig ki volt
pirulva a forró víztő l.
Nagyon izgató megcsó kolni egy napszemü veges férfit.
Cliff megragadta a kezét, és megcsó kolta a tenyerét.
– A sö tétben nagyon szexis.
– Cliff!
– Pszt! Szeretnélek megcsó kolni, megérinteni. Nem nézhetek a szemedbe, nekem csak
ez marad. – Megtalá lta a blú za kivá gá sá t, és végigsimított a lá ny mellén. Aztá n az ö lébe
ü ltette.
– Megá llítasz Annie?
– Le akarsz fekü dni velem?
– Igen.
 Ajkuk ö sszeért, nyelvü k felfedező ú tra indult. Annie teljesen elveszítette az
idő érzékét. Nem tudta, mennyi ideje ü lnek má r így. Csak akkor szó lalt meg, amikor Cliff
keze felcsú szott a combjá n.
– Tú lsá gosan nehéz vagyok neked.
– Ezt majd én fogom mondani – suttogta Annie nyaká ba –, ha majd rajtad fekszem.
Annie felnyö gö tt, és Cliff testébe beléhasított a vá gy. Annie combja meleg volt, mikor
kezét a szoknyá ja alá csú sztatta. Ujja finom csipkéhez ért.
– A bugyid?
Annie erő tlenü l bó lintott, és Cliff ujjá val kö rü lrajzolta a bugyi vonalá t a lá bá n. A szék
keskeny volt és kemény, s ha Cliff még jobban há tradő l, akkor leesik. Vannak dolgok,
amiket ezen a széken képtelenség megtenni.
Cliff csó kja egyre szenvedélyesebb lett. Annie szétnyitotta az ajká t, és Cliff nyelvével
behatolt a szá já ba. Kö zben egyik ujjá t becsú sztatta a bugyi alá , felkutatva a lá ny
legérzékenyebb pontjá t, amelyet selymes sző rzet borított.
Annie halkan felsikoltott.
– Nem szabad most visszatartanod, Annie.
– Nem… én… talá n fel kéne mennü nk.
Cliff megpró bá lt maga elé képzelni egy á gyat, amelybő l Annie tekint fel rá . É s ha
ü gyetlen lesz? Vagy valami hibá t kö vet el?
– Elolthatná nk a lá mpá t.
– Reggel van.
– Az a hü lye nappali fény!
Annie halkan nevetett, bá r teste tű zben égett ott, ahol Cliff megérintette.
– Sö tétben akarlak szeretni, hogy legalá bb akkor egyenlő k legyü nk. – Annie á tö lelte a
nyaká t. Nem engedheti, hogy Cliffet ú jra kétségek gyö tö rjék, azt má r nem bírná elviselni.
– Le fogom hunyni a szemem – ígérte. – Csak érezni akarlak. A testemben.

7. FEJEZET
Cliff kívá nta Annie-t, és ezú ttal ő akart irá nyítani. Felá lltak, s Cliff kö nnyedén a
karjaiba vette a lá nyt.
– Beviszlek a barlangomba, szívem hö lgye, – dö rmö gte és vá rta, hogy Annie
tiltakozzon.
De ő csak bó lintott, és kö zben arcá t Cliff arcá hoz szorította, hogy a férfi érezze a
mozdulatá t. Cliffnek szü ksége volt rá , hogy bebizonyítsa, képes erre. és remegő térdeivel
kü lö nben sem jutott volna messzire.
Cliff pontosan tudta, hol van a lépcső . Egy kurta utasítá s elegendő volt, és Kane
megá llt a lépcső aljá ná l. Cliff habozá s nélkü l felvitte Annie-t a szobá já ba, és leü ltette az
á gyra. Kitapogatta a szoknyá ja ö vét és a kö vetkező pillanatban Annie hallotta, hogy egy
gomb leesik a fö ldre.
Annie remegő kézzel bú jtatta á t a fején a blú zá t. Mikor Cliff hozzá ért és észrevette,
hogy a karjá val eltakarja a mellét, kérdő n vonta fel a szemö ldö két.
– Olyan meztelennek érzem magam melletted. Te olyan sokat lá tsz a kezeddel és én
nem tudom, hogy hová bú jjak elő led.
– El akarsz rejtő zni?
– Má r nem.
 Cliff levetette az ingét, és ledobta. Aztá n odalépett Annie-hez, és á tkarolta, hogy
mezítelen felső testü k ö sszeért. Megcsó kolta a nyaká t és hallotta, hogy a lá ny halkan a
nevét suttogja.
Cliff lassan kigombolta a nadrá gjá t, lehú zta a villá mzá rat, majd ismét megö lelte Annie-
t. Csípő jét az ö véhez préselte, nadrá gja durva anyaga hozzá ért a lá ny selyem bugyijá hoz.
Ez a hang csak még inká bb fokozta vá gyá t.
– Ez a hallá s Annie. É s mi van az ízleléssel? Mit szeretnél, hogy én… – Annie-nek csak
ki kellett nyitnia a szá já t, Cliff má ris ná la termett. Gyö ngéden az á gyra fektette, keze kö zé
vette az arcá t, és megcsó kolta.
Annie tévedett, amikor azt hitte, Cliff mindent érez. Nem lá thatta a tekintetét. É s ha
most felsü l, késő bb sem fogja meglá tni. Cliff ezért szentü l elhatá rozta, hogy nem hagyja
majd odá ig fajulni a dolgokat. Má r csak a vá gya szá mított, mikor megmutatta Annie-nek,
hol érintse meg, és az izgalom, melyet a lá ny halk nyö gdécselésébő l kihallott, mikor a
nyelvével simogatta. Elhatalmasodott rajta a vá gy, hogy a magá évá tegye.
Ó vatosan a lá ny testébe hatolt.
– Istenem, milyen csodá latos – só hajtotta.
Annie motyogott valamit, amit Cliff nem értett, de ez most nem szá mított. Hallotta,
hogy a lá ny tü relmetlenü l dobá lja a fejét a pá rná n.
– Ne hagyd abba – kérte.
Most való színű leg rá néz, és megpró bá l olvasni az arcá bó l. A fenébe!
– Mi tö rtént? Ne hagyd abba!
– Olyan érzésem van, mintha egy színpadon lennék, és elő adnék valamit egy
kö zö nségnek, amely lá t engem, de én nem lá tom ő ket.
Annie megsimogatta a hajá t.
– Talá n nem vagyok elég izgató a szá modra, hogy végleg eloszlassam a kételyeidet.
– Izgató ? Há t mit gondolsz, miért vagyok most itt? Ha legalá bb a felét visszaadhatná m
annak, amit tő led kapok… Te kiá lltá l mellettem, és teljesen elfogadtá l. Pedig kö zben
igencsak megnehezítettem az életedet.
– A szerelemben ez nem szá mít. Ha valaki nem szeret, akkor nem szá mít, hogy
mennyire igyekszel jó vá tenni, ú gysem lesz veled soha elégedett.
Cliff visszahanyatlott a pá rná ra, az egyik karjá val eltakarta a szemét.
Szerelem! Ez lenne az, amit egész idő alatt Annie-tő l kapott? Való színű leg. É s ő
tú lsá gosan el volt foglalva ö nmagá val ahhoz, hogy ezt észrevegye. De vajon van-e
elegendő bá torsá ga, hogy viszonozza a lá ny érzelmeit? Fő leg jelenlegi helyzetében?
– Mire gondolsz? – kérdezte Annie ó vatosan.
Cliff nem vá laszolt. Csak arra gondolt, azt kívá nja, hogy Annie szeresse, mert akkor
viszonzá sra talá lna sajá t szerelme.
– Odanézhetek? – kérdezte Annie egy pillanatnyi hallgatá s utá n.
Cliff mosolygott.
– Legalá bb én is tudok neked valami jó t nyú jtani.
– Felsoroljam? Ez itt. – Keze végigsiklott Cliff izmos, feszes hasá n. – É s ez. – Ujjai most
a férfi keskeny csípő jére siklottak. – É s ez.
Idő kö zben Cliff testének minden izma megfeszü lt. Megkö szö rü lte a torká t. Kétszer.
Annie ajka most megérintette a mellét, megcsó kolta a két megkeményedett bimbó t.
A szemednek semmi kö ze ahhoz, hogy férfi vagy-e vagy sem, Cliff. Legalá bbis az én
szá momra ennek semmi jelentő sége.
Mikor Cliff végre megszó lalt, hangja feszü lt volt.
– Mirő l á lmodozol, Annie?
A lá ny megsimogatta az arcá t.
 – Arró l, hogy szeretkezü nk.
Cliff megragadta a karjá t.
– Akkor ne bá nj velem ilyen kesztyű s kézzel.
– Rendben. – Annie megcsó kolta, hatá rozottan, teli vá gyakozá ssal és kö zben félig
rá csú szott. Még soha életében nem tett ilyen izgató t, de ha Cliff nem talá l benne
kivetnivaló t, akkor minden rendben.
Ezutá n minden olyan hirtelen tö rtént, hogy Annie-nek szü ksége volt néhá ny
pillanatra, mire magá hoz tért. Egyik pillanatró l a má sikra a férfi alatt talá lta magá t. Cliff
szétfeszítette a lá bá t, halkan a nevén szó lította, és mélyen beléhatolt.
Hallvá n Annie elfojtott sikolyá t, Cliff mozdulatlanná dermedt.
– Minden rendben? – kérdezte aggó dva.
– Igen – vá laszolta Annie lihegve. – Kérlek!
A melléhez dö rzsö lte az arcá t, teste remegett. Cliff felnyö gö tt, és ü temesen kezdett
mozogni. Hallotta a sajá t hangjá t, ahogy gyö ngéd szavakat suttog és érezte, Annie
hogyan felel erre, mozdulatokkal és szavakkal. Valami feltö rni készü lt benne, amit csak
ketten tudnak legyő zni.
– Szereted ezt? – Cliff megtalá lta Annie testének legérzékenyebb pontjá t. Micsoda
kérdés, gondolta Annie, teste megremegett a nevetéstő l és a jó kedvtő l. Cliff
ö sszeszorította a fogá t.
– Ne tedd ezt, mert akkor remeg a tested. Itt. – Kezét Annie á gyéká ra tette, és
gyö ngéden megnyomta. Annie felnyö gö tt, és karjá val á tö lelte a férfi nyaká t.
Cliff megpró bá lt má sra figyelni, nem akarta abbahagyni, bá r kö zel volt a
beteljesü léshez.
Lassan felkö nyö kö lt, majd visszahú zó dott Annie-tő l.
– Nem tudom, szabad-e folytatnunk.
– Mi tö rtént? Mit mondtá l? – Annie meg volt zavarodva.
– Gondolnunk kell arra, hogy mi tö rténhet.
– Hadd tö rténjen. – Annie rosszkedve nyilvá nvaló volt. Bő re enyhén kipirult, minden
porciká ja beteljesü lés utá n só vá rgott, de a szívében ü rességet érzett, mió ta Cliff
visszahú zó dott tő le.
– É n fogamzá sgá tlá sra gondolok – suttogta a férfi. – Arró l megfeledkeztü nk. Annie az
á gyra hanyatlott.
Cliff hallotta, hogy csaló dottan felsó hajt. A férfi arcá ra feszü ltség ü lt ki. Most, hogy
má r nem viselt szaká llt, ezt nem leplezte semmi. Annie tudta, Cliffnek igaza van. és ő
majdnem hagyta, hogy érzelmei eluralkodjanak rajta és nagy hibá t kö vessen el.
S– zereted a gyerekeket? – kérdezte egy idő utá n.
– Egyelő re még nem terveztem be ő ket.
Annie halkan kuncogott, aztá n visszafogta magá t. Mikor visszaemlékezett rá , hogy
Cliff hogyan hatolt a testébe, teste tű zbe jö tt.
– Nem ú gy értettem.
– Udvarias tá rsalgá st kívá nsz folytatni? – Cliff nagyon csaló dott volt. Ez végleg
mindent elrontott. Miért is nem gondolt má r korá bban erre? – Talá n Dave tart valamit az
orvossá gos szekrényben. Biztos van valamije, hisz épp elégszer tartottam neki
kiselő adá st a témá ró l.
Cliff felá llt, és bement a fü rdő szobá ba. Annie elnyú jtó zott az á gyon és kö vette
tekintetével, csodá lta mozgá sá t.
– Jó feneke van – suttogta maga elé, arcá t a karjá ra fektette és halkan kuncogott.
Hallotta, hogy Cliff az orvossá gos szekrényben matat.
 – Megtalá ltad, amit kerestél? – kiá ltotta, miutá n hallotta, hogy néhá ny tá rgy a fö ldre
esett.
Annie felá llt, és bement Cliff utá n a fü rdő szobá ba.
Kane, aki meghallotta a csö rö mpö lést, felrohant a lépcső n, és szintén befurakodott a
fü rdő szobá ba.
– Tű nés innen, és fekü dj le!
– Remélem a kutyá hoz szó ltá l – morogta Annie.
Kane á tballagott a szomszéd szobá ba, prü szkö lt egyet és letelepedett az á gy végéhez.
Cliff megcsó vá lta a fejét, és elfojtott egy mosolyt. Ez a délelő tt, amit olyan izgalmasnak
tervezett, lassacská n kezdett rémá lommá vá lni.
É rezte, hogy Annie mö géje lép, és há tulró l á tö leli. Meztelen teste hozzá tapadt,
melegítette és emlékeztette rá , hogy még messze vannak a befejezéstő l.
Annie Cliffet figyelte a tü kö rben. A vá llá n keresztü l lá tta, hogy apró mellbimbó ja
ö sszehú zó dik, amikor végigsimított rajta.
Olyan izgató vagy így ruhá tlanul.
– Remélem is – mondta Cliff, és Annie nem tudott elfojtani egy mosolyt. Cliff
odanyú jtott neki egy kis csomagot. – Ez az, amire én gondolok?
Annie olyan jó ízű en kezdett el nevetni, hogy egész teste beleremegett, a melle is Cliff
há tá n.
A férfi kissé há tradő lt.
– Csiná ld még egyszer.
Annie most má r nem nevetett, mikor a há tá hoz dö rzsö lte a mellét.
– Annyira érzékeny, hogy az má r szinte fá j.
– Tehetek ellene valamit?
– Megcsó kolhatod.
Cliff odanyú jtotta a csomagot Annie-nek.
– Hö lgyeké az első bbség.
Annie feltépte a csomagocská t, majd a férfit á tö lelve elő renyú lt, és elvégezte a
feladatá t. Mikor elkészü lt, má r nem hitte, hogy Cliff csó kja enyhítheti vá gyá t. Arcá val a
férfi há tá hoz simult és egy pillantá st vetett a szétdú lt á gyra. Most má r nem volt visszaú t.
Lehet, hogy a félelem és a bizonytalansá g nem hagyja el, de azok az érzések, amelyeket
Cliff ébresztett benne, tú lsá gosan erő sek voltak ahhoz, hogy tová bbra is megtagadja
ő ket.
Cliff megfordult a karjaiban, bizonyá ra megérezte a lá ny bizonytalansá gá t.
– Nem vá rom el tő led, hogy szerelmet vallj.
– De…
– Ne mondj semmit csak azért, mert azt hiszed, elvá rjá k tő led. Felnő tt emberek
vagyunk.
Annie megeskü dö tt magá nak, hogy sohasem fogja kimutatni, mennyire megbá ntottá k
a férfi szavai.
– Meg sem kérdeztél és mégis tudod, hogy mit érzek.
Cliff megsimogatta az arcá t.
– Még ne kö telezd el magad. Vannak dolgok, amiket én is képes vagyok elvégezni, de
tö bbé nem leszek az a férfi, aki voltam. Még nem. É s addig ígérni sem tudok semmit.
– Nem is vá rom. De ez nem vá ltoztat azon, hogy én mit érzek. – Annie vitatkozni akart.
Még most is, hogy térde elgyö ngü lt, és szinte elolvadt a férfi karjai kö zt, meg akarta
mondani, hogy Cliff mit jelent a szá má ra. Szerette ő t, szerette a mérgét, a bá torsá gá t és a
kétségeit. De Cliff nem volt hajlandó elfogadni ezt a szerelmet, ezt, amelyben képtelen
hinni.
 – Amit irá ntad érzek, Cliff, az sohasem fog megvá ltozni. – Végigsimított a férfi
mellkasá t borító sző rzeten, egészen le a combjá ig. – Engedd, hogy megmutassam.
Az á gyhoz vezette és nem sokkal késő bb má r rajta fekü dtek. Sokkal erő teljesebben,
hevesebben és teli vá gyakozá ssal szeretkeztek, mint ahogyan azt Annie valaha is
képzelte. Most nem szá mított, hogy Cliff nem lá t. Mozdulatai erő teljesek voltak, nem
kellett ő ket megtanulnia. Attó l, ahogy mozdulataira reagá lt, Annie-nek elá llt a lélegzete.
– Cliff – kö nyö rgö tt – hagyd ott a kezed. Olyan jó így.
Lélegzete felgyorsult, felnyö gö tt és Cliff má r nem bírta tová bb. Keze kö zé fogta Annie
arcá t, megcsó kolta és mélyen beléhatolt. Cliff figyelt és érzett. Olyan érzés volt, mint az
első alkalommal, és egy pillanatig ü gyetlennek érezte magá t. Aztá n felfogta, hogy hetek
ó ta elő szö r ura egy helyzetnek, és életében elő szö r nincsen egyedü l.
Annie magá hoz ö lelte, á tfordultak és most a lá ny volt alul.
Cliff elsimította a hajá t az arcá bó l.
– Jó ez így neked? – kérdezte. Annie bó lintott, és Cliff megérezte bizonytalansá gá t és
izgalmá t.
– Csak bizalom kérdése az egész. Engedd el magad és bízzá l bennem. Akkor neked is
jó lesz.
Annie hitt neki, és beléje kapaszkodott, mikor elindultak felfelé a hihetetlenü l messzi
csú csra. A lá ny Cliff nevét kiá ltotta, dobá lta magá t alatta, aztá n felsikoltott. Cliff egész idő
alatt vele volt és olyat nyú jtott a szá má ra, amit elő tte egyetlen férfi sem.
Néhá ny perc, egy egész élet… Annie szorosan á tö lelte, mikor Cliff kissé á thelyezte a
testsú lyá t, és az egyik karjá ra tá maszkodott. A lá nynak elegendő volt kissé megemelnie a
fejét, hogy ajká val megérinthesse az arcá t. és így is tett.
Cliff kapkodva vette a levegő t, és Annie minden lélegzetvételnél érezte, hogy egyre
erő teljesebben mozog benne.
– Kö szö nö m – suttogta a férfi fü lébe, mikor má r egy kissé lecsillapodott. Annie eddig
még soha nem adta oda magá t ilyen tö kéletesen egyetlen férfinak sem: korlá tok nélkü l,
csupá n szerelembő l. Kétségbeesetten igyekezett kimutatni Cliffnek, hogy milyen sokat
jelent a szá má ra. Bá rcsak meg tudná mondani neki, hogy igazá n felszabadultnak érzi
magá t, igazá n csodá latosan szabadnak. De nyugtalanította a férfi hallgatá sa.
Cliff még nem ért el a teljes kielégü léshez, de erre nem is volt szü ksége. Volt egy
pillanat, mikor má r majdnem engedett a kísértésnek, aztá n visszafogta magá t. Annie
beteljesü lése most sokkal fontosabb volt.
– Zavarba hoztalak? – kérdezte Annie.
– Miért? Mert én még nem értem el a csú csra? Te csodá latos voltá l és én nem is
vá gytam tö bbre. – Egy pillanatig elgondolkodva hallgatott, majd hirtelen felnevetett: –
Teljesen megfeledkeztem ró la.
– Mit csiná ltá l?
– Eddig még sohasem éreztem ú gy nő t, mint ahogyan téged éreztelek az imént. Az
igazat megvallva még sohasem voltam ennyire figyelmes egy nő hö z. – Kinyú jtó zkodott. –
Teljesen lefoglalt, hogy csak rá d figyeltem. Mindig ilyen csodá latos vagy?
Csak veled, csú szott ki majdnem Annie szá já n, de szívét elö ntö tték az érzelmek és
képtelen volt azokat szavakban kifejezni. Cliff való ban jobban tö rő dö tt vele, mint sajá t
magá val. és ő még azt hitte, hogy Cliff hiú ember.
A férfi megsimogatta Annie testét, hogy „lá ssa”. Végre ő is tehetett valamit a lá nyért,
miutá n az olyan sokat tett érte. Annie egy eddig ismeretlen vilá got nyitott meg a
szá má ra, az érzelmek vilá gá t és ő ezt most fel akarta fedezni.
– Nem maradok ö rö kké vak – mondta bizakodó an.
 – Tudom. – Ez a gondolat nyugtalanította Annie-t. Akkor ugyanis minden
megvá ltozhat. De most még a kezével fedezte fel a testét, és teljesen ú j érzelmeket
vá ltott ki belő le.
– Soha nem éreztem ilyen felfokozottan, amikor még lá ttam. – Természetesen ez
legalá bb annyira ö sszefü ggö tt Annie irá nti érzelmeivel, mint a vaksá gá val, de ezt most
még nem kö zö lheti a lá nnyal. Ehelyett felá llt, és bement a fü rdő szobá ba.
Annie utá nanézett, majd ő is felá llt, és kö vette a férfit. A kö zelében akart lenni, m–
egérinteni.
Még ha vak maradná l is, ameddig elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, addig
semmi nem fog megvá ltozni.
– Mit akarsz ezzel mondani? Talá n beszéltél az orvosokkal? Lemondtá k a mű tétet? –
Annie meglepő dö tt ezen a vá ratlan érzelmi kitö résen,
– Dehogy, én…
– Lemondtá k? Mondd meg! – Cliff megragadta a karjá t, észre sem vette, hogy ezzel
fá jdalmat okoz a lá nynak. Nem maradhat ö rö kre vak!
Kane morgott a há ló szobá ban. Tudta, mikor dü hö s a gazdá ja.
Cliff vá ratlanul elengedte Annie-t, és elfordult. De há t hová bú jjon? Még azt sem tudta,
melyik irá nyba néz.
– Cliff, félreértettél – kezdte Annie ó vatosan.
– Biztosan azt hiszed, hogy gyá va vagyok, vagy még ennél is rosszabb. Nem akarok így
maradni!
Annie gyö ngéden megérintette a karjá t.
– Te vagy a legbá trabb férfi, akit ismerek.
– De akkor miért félek ennyire?
A fü rdő szoba lá mpá já nak vakító fényében Cliff nagyon sebezhető nek és szomorú nak
tű nt. De Annie ott volt mellette és feléje nyú jtotta a kezét. Gondjá n ez ugyan nem
segített, és azt sem tudta megakadá lyozni, hogy Annie szíve fá jdalmasan ö sszehú zó djék.
Amiikor az imént szeretkeztek, nem sikerü lt még minden gá tat á tszakítaniuk. Cliff most
ismét elzá rkó zik elő le, ami szinte elviselhetetlen volt Annie szá má ra azok utá n, hogy
nemrég még milyen kö zel voltak egymá shoz.
Annie karjá t a férfi nyaka kö ré fogta.
– Nem vagy egyedü l – vigasztalta, ahogy csak egy asszony képes erre. Cliff beszélt neki
a félelmérő l, és ő szerette volna meggyő zni, hogy minden rendben jö n majd. – Sajná lom,
hogy az imént olyan tapintatlan voltam.
Cliff megrá zta a fejét, de nem szó lt semmit. – Visszajö ssz ma este?
Annie és Cliff a bejá rati ajtó ban á lltak. Egy ó ra telt el, mikö zben felö ltö ztek,
beszélgettek, lehú ztá k az á gyat és kimostá k a szennyest. Cliff tudta, hogy Annie-nek két
ó rá ra a kó rhá zban kell lennie, de mégis vonakodott elengedni.
– Itt is lezuhanyozhatsz.
– Tudom. Má r egy ó rá val ezelő tt meg kellett volna tennem, amikor… Majd otthon
lezuhanyozom.
Cliff kinyú jtotta feléje a karjá t, és Annie belesimult.
– Hatra visszajö vö k.
– Akkor Dave is itt lesz. Majd együ tt megvacsorá zunk, és kö zben igyekszü nk
illemtudó an viselkedni.
Annie á tö lelte, és megpró bá lt egy kö nnyed csó kot nyomni az arcá ra. De mikor a férfi
viszonozta csó kjá t, minden ereje elhagyta.
– Nehogy este is ezt tedd – figyelmeztette Cliffet –, kü lö nben kö zö nségü nk lesz.
 – Lehet, hogy visszakü ldö m Dave-et a Mariná ra – morogta Cliff, majd hallgatta Annie
tá volodó lépteit. Tulajdonképpen Annie-nek egész nap erre kellett volna gondolnia, de
valahogy sikerü lt elérnie, hogy ne maradjon rá ideje. A terá piá s foglalkozá s szinte
elrö pü lt és egyszer csak azon vette észre magá t, hogy este van, és ő ott á ll Cliff ajtaja
elő tt, anélkü l, hogy a nap folyamá n lehető sége nyílott volna elgondolkodnia a reggel
tö rténteken és azon, hogy ennek milyen kihatá sa lesz majd kapcsolatukra.
Abban a pillanatban, mikor becsö ngetett. É s ajtó t nyitottak neki, tucatnyi nyugtalanító
gondolat já rt a fejében.
– Szerette Cliffet – ebben egészen biztos volt. A férfi nem mondta ugyan, hogy mit érez
irá nta, de ennek is eljö n majd az ideje. Ha a délelő tti gyö ngédségére és szenvedélyére
gondolt, Annie biztos volt benne, hogy Cliff is érez irá nta valamit. De vajon mit tartogat a
jö vő ? Mi tö rténik majd, ha Cliff ismét lá tni fog?
É s ha nem sikerü l a mű tét? Ő t is hibá ztatni fogja majd ezért? Hiszen ő , Annie azt
mondta, hogy ez nem vá ltoztat semmin, pedig csak arra gondolt, hogy érzelmei Cliff irá nt
fü ggetlenek attó l, hogy a férfi lá t-e vagy sem. Annyira hitt benne, hogy megfeledkezett a
férfi korlá tairó l. De Cliff ezt, sohasem fogja elfeledni, erre Annie-nek mindig gondolnia
kell.

8. FEJEZET
Kinyílt a bejá rati ajtó .
– Szia, tanító néni! Kerü lj beljebb. – Dave rá mosolygott, és kívá ncsian méregette
Annie-t. – Cliff éppen a postá já t nézi á t – jegyezte meg, és a nappali felé bö kö tt. –
Pontosabban a kezében szorongatja. Csodá lkoztam, hogy a posta délutá n még benne van
a postalá dá ban. Cliff rendszerint rö gtö n a postalá dá hoz rohan, mihelyt meghallja a
postakocsit.
Annie megá llt a nappali szoba ajtajá ban, és Cliffet figyelte, ahogy végighú zza
hü velykujjá t a borítékra nyomtatott betű kö n. A lá ny só hajtott, gyomra remegett, szá ja
kiszá radt.
– Helló Cliff!
A férfi ö sszerezzent, majd feléje fordult. Annie tisztá n kivehette arcá n a feszü ltséget.
Mély bará zdá k hú zó dtak a szá ja mentén, bará zdá k, amelyeket a szaká ll mostaná ig
elrejtett. Így leborotvá lva sokkal fiatalabbnak lá tszott, sokkal jobban hasonlított Dave-re,
mint korá bban.
– Annie! – Ú gy ejtette ki a nevét, mintha évek teltek volna el utolsó talá lkozá suk ó ta.
Aztá n mély levegő t vett, és megpró bá lt lazítani. Ismét rendben volta vilá g. Egyik kezét
Annie felé nyú jtotta, és a lá ny odasietett hozzá . Cliff megcsó kolta a homloká t, majd a
hajá ba temette az arcá t. Mikor megszó lalt, hangja halk volt, szavai kizá ró lag Annie-nek
szó ltak.
– Hogy vagy drá gá m?
– Jó l.
– Nem bá ntá l meg semmit? – Magá hoz szorította, de kö zben nem engedte el a
borítékot. – Hol van a szá d? – kérdezte színlelt vidá msá ggal.
Annie felé emelte az arcá t. Cliff csó kja hosszú volt, és szenvedélyes.
Dave a konyhá ban kö hécselt, mikö zben a fazekakkal és a serpenyő kkel csö rö mpö lt.
 – Nem – mondta Annie. – Semmit sem bá ntam meg. – Má r az sem szá mított, hogy
egész délutá n igyekezett nem gondolni a jö vő re. Most szinte beleszédü lt a boldogsá gba.
– É s te? Te megbá ntad?
– Azt hogy szeretlek? – mondta majdnem hangosan Cliff. A mosoly eltű nt az arcá ró l.
– Nem. Amíg ezt itt meg nem kaptam. – Cliff elengedte Annie-t.
A lá nynak ú jra ö sszerá ndult a gyomra.
– Mi ez? – Rö gtö n a nyelvébe harapott, hiszen Cliff nyilvá nvaló an nem olvashatta a
levelet. – Dave má r lá tta?
– Nem engedtem meg neki, hogy felnyissa. Meg akartam vá rni, amíg te is itt vagy. –
Elő vette a papírvá gó kést, és feltépte a borítékot. Aztá n kivette belő le a levelet, és
odanyú jtotta Annie-nek.
Dave meghallotta a papír zizegését, és bejö tt a konyhá bó l.
– Mi van benne?
A levél a kliniká ró l jö tt. Annie-nek remegett a keze, mikor á tfutott rajta. Utá na
odanyú jtotta Dave-nek, és lerogyott a heverő re.
– É n nem tudom…
Dave hangosan felolvasta a levelet.
– A szaruhá rtya készen á ll az á tü ltetésre. Kérjü k, szíveskedjék csü tö rtö kö n,
szeptember tizenkettedikén felvétele céljá bó l megjelenni kliniká nkon, a Carter Roadon…
A mű tét idő pontja szeptember tizenharmadika…
– Az péntek, tizenharmadika – szakította félbe ö nmagá t.
Annie felnyö gö tt. Cliff mereven ü lt, és olyan erő sen szorította ö ssze a szá já t, hogy
Annie lá tta, az ér hevesen lü ktet a nyaká n.
Dave tová bb olvasta a levelet.
– Orvosa elkü ldte nekü nk az ö n kó rhá zi zá ró jelentéseit és igazolta, hogy ö n készen á ll
a mű tétre… Kérjü k az alá bbi telefonszá mon igazolja vissza érkezését…
Dave vá ratlanul hangos ujjongá sban tö rt ki.
– Juhú ! Sikerü lni fog, Cliff! – Dave á tö lelte a bá tyjá t, és lelkesen veregették egymá s
vá llá t. Az ó riá si ujjongá s és nevetés kö zepette kö nnyek csorogtak végig Dave arcá n.
Annie szemébő l is kibuggyantak a kö nnyek. Egyszerre minden olyan hirtelen tö rtént.
Má r csak néhá ny nap, és Cliff ismét lá tni fog. Csodá latos! Annie hihetetlenü l boldog volt,
de mindez tú lsá gosan hamar tö rtént. Kapcsolatuk még tú l fiatal. Még arra sem volt
idejü k, hogy beszéljenek ró la. Ha egy kapcsolat megvá ltozhat, mert lefekü dtek
egymá ssal, akkor vajon mi lesz akkor, ha Cliff ú jra lá tni fog.
– Hol van Annie? – kérdezte Cliff.
Annie letö rö lte arcá ró l a kö nnyeket, és nevetett.
– Nem akartam, hogy ö sszenyomjatok.
Cliff feléje nyú jtotta szabad karjá t, magá hoz ö lelte, és csó kokkal borította be az arcá t.
Annie érezte, hogy Dave igyekszik kiszabadulni Cliff má sik karjá bó l.
– Nem szeretném, ha engem is lesmá rolná l.
– Inká bb hozzá l valamit, amivel ü nnepelhetü nk – javasolta Cliff, és a konyha irá nyá ba
tolta.
– Csak sö rü nk van. Hacsak nem akarod, hogy fogjam a pezsgő svö drö t, és a fejedre
borítsam.
– Kitekerem a nyakad, ha meg mered tenni – tréfá lkozott Cliff. Majd Annie-hez fordult
és a fü lébe sú gta. – É s szeretkezni fogok veled, amíg a nap felkel, majd lenyugszik, és
ismét felkel. Utá na való színű leg já rni sem bírsz majd. Beleegyezel?
Annie az arcá hoz simulva bó lintott, térde megroggyant. Szá má ra mindez tú l gyorsan
tö rtént. Olyan nagyon szerette Cliffet, vá gyott utá na, kétségbeesetten kívá nta, hogy a
férfi boldog legyen, s végre ö nmaga lehessen. Milyen nagyon kívá nta, hogy Cliff a mű tét
utá n is szeresse. Ez volt leghő bb vá gya.
– Akkor végre meglá thatlak – suttogta a fü lébe Cliff.
– Hé, van egy ö tletem. – Dave visszajö tt hozzá juk a nappaliba. – Mit szó lná tok hozzá ,
ha rendelnénk valami harapnivaló t?
– Má r megint pizza? Ez a fiú ezen él – morogta Cliff. – Inká bb készíts nekü nk valamit
azokban az edényekben, amelyekkel a konyhá ban csö rö mpö ltél. – Annie kuncogott, és
Cliff megcsó kolta.
Dave megkö szö rü lte a torká t.
– Nem fogok fő zni, amikor vendégü nk van. Te vagy az egyetlen, aki megérdemled a
fő ztö met.
– Hé, ö cskö s. Elegem van abbó l, hogy mindig mindent egyedü l csiná ljak. Az
elkö vetkező napokban kö rbeugrá lhatsz, odahozhatod a papucsomat, felolvashatod az
ú jsá got…
– Nem is hordasz papucsot, és ha azt hiszed, hogy kiszolgá llak, akkor jobb lesz, ha
megkéred Kane-t.
Nem egészen féló ra alatt elkészü lt az étel. Annie-nek má r fá jt az oldala a sok
nevetéstő l, és szinte a csodá val volt hatá ros, hogy a spagetti és a salá ta épségben, ső t,
ehető á llapotban kerü lt az asztalra. Koccintottak a jö vő re, és vacsora utá n Cliffnek
sikerü lt rá beszélnie Dave-t, hogy egyedü l mosogasson.
– Nem akarod megmutatni a tanító nénidnek, hogy mi mindent tudsz má r?
– Hazakísérem a holdfényben a tanító nénit.
– Honnan tudod, hogy holdfény van? – csodá lkozott Annie.
– Te mondtad nekem tegnap. – Cliff kinyitotta a bejá rati ajtó t, és Kane kisurrant
mellettü k. Cliff belekarolt a lá nyba. – Kü lö nben is, ha az ember nem lá t, akkor aká r
minden éjjel sü thet a hold.
Szó tlanul bandukoltak az ú ton, Cliff rö vid felszó lítá sá ra Kane visszakocogott a há zhoz.
– Lá ttad? Szó t fogadott nekem – jegyezte meg Cliff, majd Annie-hez fordult. – Miért
vagy ilyen hallgatag?
A lá ny megvonta a vá llá t, és mosolygott. Tudta, Cliff nem lá thatja.
– Azt hiszed, hogy a levél elfeledtette velem, hogy lefekü dtü nk egymá ssal? – mondta.
– Nem vetném a szemedre.
Cliff lelassította lépteit.
– Te talá n elfelejtetted?
– Természetesen nem. De most mindezt magad mö gö tt hagyhatod, és folytathatod a
megszokott életedet.
– Ezt szeretnéd?
Annie-nek annyira ö sszeszorult a torka, hogy szinte fá jt a beszéd. Tú l sok ellentétes
érzelem tombolt benne. Vajon há ny éjszaká t fognak még együ tt eltö lteni?
– É n… csak azt szerettem volna, ha ez az egész tová bb tart, ez minden. – Cliff a karjá ba
zá rta.
– Ezutá n még sokkal jobb lesz, Annie. – Néhá ny nap. É s meglá thatja a lá nyt. Akkor
majd megmutatja neki, mire képes. – Majd meglá tjuk. Má r csak néhá ny nap…
Ez minden, ami marad? Annie annyira a gondolataiba merü lt, hogy a kö vetkező
kérdésre ö sszerezzent.
– Há ny ó ra van?
Annie nevetett, és Cliff még szorosabban ö lelte magá hoz. A lá ny most ruhá t visel,
á llapította meg. É rezte, ahogy a bő szoknyá t a lá bá hoz fú jja a szél. Mikor a há tá t
simogatta, észrevette, hogy a lá nyon nincsen melltartó . Sokkal izgató bb érezni, mint
lá tni, futott á t az agyá n.
– A mai reggel csodá latos volt. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy nem
á lmodtam-e az egészet.
– Nem á lmodtad.
Cliff végighú zta ujjá t a lá ny arcá n.
– Most elpirultá l?
Annie megint nevetett.
– Ez tú l személyes kérdés.
– Há ny ó ra van?
Ha Cliff nem ö leli á t, Annie há trá lt volna egy lépést.
– Má ris unatkozol?
– Dehogy! Csodá latos volt lefekü dni veled, és kizá ró lag a kezemre és az érzékeimre
hagyatkozni. – Keze végigsiklott Annie testén. – Szeretnék ú jra szeretkezni veled.
Annie érezte, ahogy a férfi teste megfeszü l, lélegzése felgyorsul. Ha mosta szíve fö lé
tenné a kezét, biztosan érezné, hogy ugyanolyan gyorsan ver, aká rcsak az ö vé. Cliff
ó vatosan kitapogatta a ruhá ja alá vezető utat.
– A sö tétben akarlak szeretni, hogy ugyanazt érezd, amit én éreztem. – Megtalá lta a
gombokat, és lassan kigombolta a ruhá t. Megfogta a lá ny mellét.
– Van á rnyék a há zad mellett?
– Igen – lehelte Annie, mielő tt Cliff ajká val lezá rta a szá já t. Há trahajtotta a fejét, és
meglá tta a holdat és a csillagokat. – Nem engedhetlek el anélkü l, hogy megmutatná m,
milyen érzéseket ébresztesz bennem. Még egyszer. – Annie-nek ú gy tű nt, mintha ez az
egy alkalom elegendő lenne egy egész életre. Szíve zakatolt, térde elgyö ngü lt. Aká rmi
tö rténik is, ez az éjszaka kizá ró lag az ö vék.
Egymá st szorosan á tö lelve mentek Annie há zá hoz, idő nként megá lltak és
megcsó koltá k egymá st, majd tová bbmentek. Annie a mű helybő l hozott néhá ny takaró t
és a há z mellett, egy védett helyen leterítette. A hű vö s levegő megsimogatta felhevü lt
testü ket, mikö zben levetkő ztették egymá st.
Koromsö tét volt. Annie csak a hallá sá ra és a tapintá sá ra hagyatkozhatott, hogy
kiderítse, hol van Cliff. Mikor Cliff feléje kö zeledett, megsejtette, még mielő tt megérezte
volna. A férfi keze a mellén felvillanyozta, és teste nyomban vá laszolt.
– É s ha meglá t valaki bennü nket? – Annie még egy utolsó kísérletet tett.
– Na és? – Cliff magá hoz vonta, ezú ton adta tudtá ra, hogy szá má ra megszű nt minden,
kivéve a szerelmü ket, melyet együ tt fognak á télni.
Simogatni és izgatni kezdte a lá nyt, ú gy „olvasott” a testébő l, mint eddig egyetlen férfi
sem. Meztelen testü k alatt érezték a durva takaró t és a puha, homokos talajt.
Sö tétben minden teljesen má s volt. Annie érezte a férfi meleg bő rét, amely enyhén
libabő rö s volt. Kó stolgatta a csó kjá t és szaká lla, mely ú jra kinö vő ben volt, az arcá hoz
dö rzsö lő dö tt. Annie megfogadta, hogy emlékezetébe vési ennek az éjszaká nak minden
pillanatá t. Ha majd magá nyos éjszaká k kö vetkeznek, legalá bb lesz valami, amire
emlékezhet.
Mikor kissé megnyugodtak, Annie kimondta az egyetlen szó t, amely való ban fontos
volt.
– Szeretlek. – Megérintette Cliff arcá t, és megismételte: – Szeretlek. – Kezével beletú rt
a férfi hajá ba, és ú jra és ú jra suttogta: – Szeretlek.
É s ebben a pillanatban rá dö bbent, hogy az emlék má r nem lesz elegendő , ha Cliff
elhagyja.
 Teste remegett, mikor Cliff kimerü lten a vá llá ra hajtotta a fejét. É s amikor
megcsó kolta az arcá t, nedvességet érzett.
– Sírsz?
Annie didergett. Tudta, hogy Cliff elő l a sö tétségben sem tud elbú jni. Forró kö nnyek
csordultak végig az arcá n.
– Sajná lom – suttogta. – Nem akartam.
– Miért sírsz?
Annie nevetni pró bá lt.
– Való színű leg tú lcsordult bennem az érzelem.
Cliff halkan dorgá lta.
– Annie, csodá latos volt. Szó lj valamit.
Talá n tú l szép volt. Annie megrá zta a fejét.
– Ne vá rd el tő lem, hogy megmagyará zzam. Szeretlek, ez minden. Sajná lom. Cliff
megcsó kolta a só s ízű ajká t, lecsó kolta arcá ró l a kö nnyeket.
– Ne – há rította el Annie, és letö rö lte a kö nnyeit. – Rémesen nézek ki, amikor sírok.
– Csodá latosan nézel ki.
Annie megsimogatta a férfi há tá t, nyaká t, végigsimított napszemü vegén.
– Elő szö r a szaká lladat veszítetted el, most pedig a napszemü veged kö vetkezik. Ha
ú jra kisü t a nap, meg sem foglak tö bbé ismerni.
– É n mindig rá d fogok ismerni.
É s vajon hogyan tekint akkor majd rá ?
Cliff visszahú zó dott tő le, melléje fekü dt, és magukra hú zta a takaró t. Aztá n meglepte
Annie-t azzal, hogy kimondta, ami má r egész este a fejében já rt.
– Velem jö nnél a kó rhá zba?
Annie hozzá simult.
– Azt hittem, egyedü l akarod végigcsiná lni.
– É n is azt hittem. – Annie jobban megértette, mint ahogyan azt Cliff hitte. De ha ott
lesz, amikor leveszik a kö tést a szemérő l, akkor való színű leg jelen lesz akkor is, amikor
esetleg kö zlik vele, hogy a mű tét nem sikerü lt. É s akkor hogyan kü ldheti el? Hogyan
kerü lheti el a lá ny sajná latá t? Cliff magá hoz ö lelte. Minden rendben lesz. A rémá lom
véget ér, és Annie vá rni fog rá . De csak akkor tehet neki ígéreteket, s tervezhetik kö zö s
jö vő jü ket. Csak akkor mondhatja neki azt a szó t, amit Annie ma mondott neki: szeretlek!
– Szeretném, ha mellettem lennél, amikor felébredek az altatá sbó l – mondta. Annie
Cliff keze utá n nyú lt, és megszorította.
– Persze ha idekint fogjuk tö lteni az egész éjszaká t, talá n sohasem fogunk felébredni –
pró bá lt tréfá lkozni Cliff. Neki is gombó c volt a torká ban. – Itt jéghideg van. – Já tékosan
megveregette Annie fenekét. – Aki utoljá ra ér a há zba, az veszít! Annie felugrott, és
ö sszekereste a ruhá it.
– Te képes lennél itt hagyni egyedü l a vadonban egy meztelen és gyá moltalan nő t…?
– Há rom méterre a sajá t há zá tó l.
– Szerintem még a bejá rati ajtó t sem talá lod meg. – Annie kirá zta a takaró t és
ö sszegö ngyö lt ruhá it odadobta Cliffnek.
– Meg fogom talá lni.
– Való színű leg a sípcsontoddal.
– Elég legyen! Megsértettél! – Cliff feléje ugrott és mivel Annie nem szá mított rá ,
majdnem sikerü lt elkapnia. – Mondj valamit, hogy tudjam, merre vagy. Annie há trá lt
néhá ny lépést, a takaró t maga elő tt tartotta.
– Nem mondok semmit.
– Aha. Ennyi elég is. – Cliff megpró bá lta elkapni, de Annie kitért elő le.
 – É s mik a terveid velem, ha sikerü l elkapnod? Elő szö r is beledoblak a vízbe. Az majd
megtanít rá , hogy ne gú nyoló dj egy vak emberrel. Tehá t, asszony, merre vagy?
Annie félreugrott, az utolsó pillanatban kisiklott a férfi kezei kö zü l, és kinyitotta az
ajtó t.
– Aki utolsó nak jö n be a há zba, az veszít – kiá ltotta.
Cliff beü tö tte a sípcsontjá t, és hangosan szitkozó dott.
– Ó , Mr. Sullivan-n-n-n, – fuvolá zta Annie, és a hangjá ra Cliff megborzongott.
Fü ggetlenü l attó l, hogy egy hű vö s szeptember éjszaka ruhá tlanul á llt egy há z elő tt.
– Igen, Miss Rosetti?
– Mit szó lná l egy kö zö s zuhanyozá shoz?
Cliff megtalá lta a lépcső t, és felsá ntiká lt rajta.
– É s én má r azt hittem, sohasem kérdezed meg.
Mikor Annie a kó rhá z folyosó já n vá rakozott, erre az éjszaká ra gondolt. Rá dö bbent,
hogy Cliff és ő csupá n egyetlen napig voltak egy pá r.
Há tradő lt a mű anyag széken, amelyet minden való színű ség szerint egészen má s alakú
emberre méreteztek. Furcsa, hogy éppen egy kó rhá zban vannak olyan székek, amelyek
nem alkalmazkodnak az emberi testhez, gondolta, és a nő véreket figyelte.
Dave magá ba roskadva ü lt mellette, és a padló ra meredt. Jellemző Cliffre, hogy
egyedü l akarta az egészet végigcsiná lni. Elő ző este hoztá k be a kó rhá zba, és amikor ma
reggel bejö ttek, akkor tudtá k meg, hogy a mű tét má r elkezdő dö tt. Cliff azt akarta, hogy
mellette legyenek, de hazudott, amikor a mű tét idő pontjá t kö zö lte velü k. Dave
kijelentette, hogy ezért még szá molni fog Cliffel.
Huszonnégy ó ra elteltével leveszik a kö tést, és majd csak ekkor fog kiderü lni, hogy
eredményes volt-e a mű tét.
– Megö lö m, mihelyt jobban lesz – fogadkozott Dave.
Annie halkan nevetett.
– Minden rendben lesz, meglá tod. – Aztá n ismét gondolataiba merü lt. Az a szó , hogy
„szeretlek” ugyan nem tehet csodá t, de ha Cliff kimondta volna, mikor utoljá ra
szeretkeztek, akkor most legalá bb lenne valami, amibe belekapaszkodhatna.
Ká véillat csapta meg az orrá t, és Annie felnyitotta a szemét.
– Kö szö nö m. – Á tvette a mű anyag poharat Dave-tő l. A fiú nak tennie kellett valamit, és
ez volt má r a negyedik pohá r ká vé, amit hozott neki. – Má r éppen meg akartalak kérni,
hogy hozzá l nekem egy ká vét – fü llentette.
– Badarsá g. Azt sem vetted észre, hogy elmentem.
Annie zavartan rá zta meg a fejét.
– Igazad van.
Kinyílt a lift ajtaja, és felismerték az orvost és Cliffet, aki a hordá gyon fekü dt. A
kö vetkező pillanatban má r mellette voltak.
– Cliff?
A férfinek szinte az egész arcá t kö tés borította. Feléjü k fordult.
– Annie? – Hangja tompa volt, és nehézkesen felemelte a kezét.
– Itt vagyok. – Annie megszorította a feléje nyú jtott kezet.
– Nem lenne szabad itt lenned, hiszen elkü ldtelek.
– Nincs az a pénz, ami tá vol tarthatna bennü nket tő led. Ezt te is tudod.
– Így igaz. É s kinek volt az a remek ö tlete, hogy félretá jékoztasson minket a mű tét
idő pontjá val kapcsolatban? – szidta Dave.
– Dave – motyogta Cliff, és felemelte a má sik kezét, mielő tt há trahanyatlott és ismét
elszenderedett volna. A nő vér tová bb tolta a hordá gyat.
 – Még szü ksége van egy kis idő re, míg magá hoz tér, utá na pedig erő s fejfá já sa lesz.
Néhá ny ó ra mú lva levesszü k a kö tést.
– Biztos?
– Egészen biztos – ígérte a nő vér.
– Annie? Tudtam, hogy itt vagy. Hallottam csilingelni a karkö tő det. – Kezét az ajká hoz
emelte, és megcsó kolta.
Annie nevetett.
– Ennyire hangos?
– Ha az embernek zú g a feje, akkor igen.
– Ne haragudj. – Le akarta venni a karkö tő t, de Cliff nem engedte el a kezét.
– Szeretlek – suttogta a férfi.
Annie megdermedt.
– Tessék?
– Bocsá nat. – Cliff szobá já hoz értek, és egy má sik nő vér lépett oda hozzá juk.
– A beteg nagyon kimerü lt. Jobb lenne, ha most elmennének, és este visszajö nnének.
Annie észrevette, hogy Cliff elaludt. Keze kicsú szott az ö vébő l. A nő vérnek igaza volt.
Nem kapaszkodhat ebbe a szó ba, amit Cliff suttogott, bá rmennyire is szeretné.

9. FEJEZET
Dave má r két éve já rt Ann Arborban egyetemre, így ismerte a vá rost. É s mikor
má snap reggel a mogorva Cliff hazakü ldte ő ket a kó rhá zbó l, felajá nlotta, hogy
megmutatja Annie-nek a vá rost.
Ilyenkor szeptemberben a diá kok visszatérnek a nyaralá sbó l, az utakon mindenü tt
dugó k vannak és a diá kkollégiumok elő tt két sá vban is kocsik parkolnak.
Annie szívesebben sétá lt volna, de Dave inká bb a kocsit vá lasztotta. Végezetü l megá llt
egy lepényá rus elő tt.
– Akarsz egyet?
– Azt hiszem, ez a legudvariasabb meghívá s, amiben valaha is részem volt. – Dave
elengedte a fü le mellett Annie gú nyos megjegyzését, és megismételte az orvos szavait.
– Lá tni fog, miutá n leveszik a kö tést. Az ö rdö gbe, való színű leg má r egyedü l fogja
hazafelé vezetni a kocsit.
– Csak azt ne! – tiltakozott Annie, és nevetett. – Nekem egyszer má r együ tt kellett vele
utaznom egy hajó n.
– Na igen, talá n most még nem tud vezetni, de egy-két hét mú lva igen, még ha
szemü veggel is. Az orvostudomá ny csodá ja, nem igaz?
– Ahogy mondod.
Mikö zben vá rtá k az ételt, Annie a szalvétá val já tszadozott és azt kívá nta, bá rcsak egy
darabka agyag lenne a kezében, hogy elfoglalhassa magá t.
– Ha Cliff jobban lesz, akkor bizonyá ra visszatér a munká já hoz, ugye? – Végre
kimondta. Ez volta legfontosabb kérdés. Dave-re tekintett.
A fiú csak megvonta a vá llá t, és há tradő lt a széken.
– Az orvos szerint ez hamarosan bekö vetkezhet.
– É s akkor Cliff visszatér a Felső -félszigetre?
Dave meglepetten nézett Annie-re.
– Az eltelt néhá ny hét alatt nem beszélt veled errő l?
 – Elő szö r meg akarta vá rni a mű tétet. – Annie kerü lte Dave tekintetét. Dave halkan
szitkozó dott.
– Bocsá ss meg kérlek, de a tapintatossá g nem tartozik éppen csalá dunk erényei kö zé:
Biztosan azért, mert a csalá d kizá ró lag férfiakbó l á ll. Nem mondjuk ki mindig, amit
gondolunk.
Annie az ö lébe ejtette a kezét.
– Cliff éppen elég tapasztalta nő kkel kapcsolatban. Az ember azt gondolná , hogy
megtanulta má r, mit hallanak szívesen a nő k.
Dave ö sszerezzent.
– Oh, a szépnem. Na igen, ismered Cliffet. Mindig megjá tszotta a nő csá bá szt, de most
má r lehiggadt. – Dave kö zben fintorgott. – Tá volró l sem olyan vad, mint azelő tt.
– De az is lehet, hogy ennek a baleset az oka.
– Nem, én azt hiszem, az ok te vagy. – Dave remélte, hogy ezzel nem á rul el tú l sokat
Annie-nek. Lá tta, hogy a lá ny milyen hatá ssal van a bá tyjá ra. Vak vagy sem, Cliff olyan,
mint egy ketrecbe zá rt oroszlá n, rá gja a kö rmét emiatt a nő miatt. Ha valaki megmondja
neki, hogy Cliff szereti, az csak maga Cliff lehet. De tulajdonképpen ez mindkettő jü k
szá má ra nyilvá nvaló kell legyen.
– Vá ltsunk témá t – javasolta Annie, mikö zben nagyot só hajtott, és bocsá natkérő en
nézett Dave-re. – Azt hiszem, tényleg beszélnem kellene errő l Cliffel. Dave nagyot
kortyolt a kó lá já bó l.
– Tudod – kezdte elgondolkodva –, mikor anya megbetegedett, Cliff minden
kellemetlenséget tá vol tartott tő lem. É n akkor még csak ö téves voltam, de azt hiszem,
jobban ö rü ltem volna, ha tudom, mi is tö rténik való já ban. Cliffnek errő l má s a
véleménye. Mindig mindent magá ra vá llal, és nem beszél a gondjairó l. Így akarja
megvédeni azokat, akik kö zel á llnak hozzá .
– Kö szö nö m, hogy engem is kö zéjü k sorolsz. – Annie egyik kezét Dave karjá ra tette.
Idő kö zben megérkezett a pizzá juk, és a fiú jó ízű en beleharapott.
– Igen, de mi lesz akkor, ha azokat, akiket meg akar ó vni, kizá r az életébő l? – kérdezte.
Annie rá jö tt, hogy nem ő az egyetlen, akit Cliff azzal bá ntott meg, hogy mindent
egyedü l csiná l végig.
– Minden rendbe fog jö nni, Dave. Vissza fogod kapni a bá tyá dat, ú gy is mondhatná nk,
ú jat kapsz helyette.
Mikor Annie és Dave visszaértek a kó rhá zba, Cliff az á gyá ban ü lt. Az orvos beszélt
hozzá , mikö zben egy nő vér ö sszeszedte az elhaszná lt kö tszert.
Cliff feltette a napszemü vegét.
– Hagyja fenn a napszemü veget, nehogy véletlenü l megérintse vagy megü sse
valamivel a szemét – javasolta éppen az orvos.
Cliff feléjü k fordította a fejét. Annie kő vé meredten á llt az ajtó ban, és azt kívá nta,
bá rcsak ne lett volna olyan fű szeres a pizza, mert ebben a pillanatban kavarogni kezdett
a gyomra. Levették a kö tést!
A karjá hoz szorította halkan csilingelő karkö tő jét. Egyszerre szá z kérdés jutott az
eszébe. Vajon hallotta Cliff, hogy belépett? Ebben a pillanatban talá n éppen ő t nézi? Vagy
az orvosnak rossz hírei vannak a szá má ra? Cliffhez akart rohanni, hogy a karjá ba zá rja,
de moccanni sem bírt. – Elnézést – motyogta Cliff, majd há tat fordított neki, felkelt az
á gybó l és elindult feléjü k. Annie ismeretségü k ó ta elő szö r lá tta bizonytalanul menni.
Nem kellett megkérdeznie, kicsoda ez a lá ny. Ahogyan maga elő tt tartotta a kezét, a
karkö tő … Puló verének színe fá jdalmat okozott érzékeny szemének.
Csak homá lyosan lá tta Annie-t, de a kép egyre jobban kitisztult. Még kö zelebb kell
mennie hozzá , hogy lá thassa az arckifejezését.
 Meztelen a felső teste, gondolta Annie teljesen ö sszefü ggéstelenü l. Cliff nem hajlandó
felvenni azt a rémes kó rhá zi há ló inget, ezért van kék rö vidnadrá gban. Való já ban most
sincs rajta tö bb ruha, minta strandon volt, gondolta, de ahogyan Cliff a kó rhá zi szoba
vakító fényében feléje jö tt, védtelennek és sebezhető nek tű nt.
Mindezekre a dolgokra ö sszpontosított, csak ne kell jen arra a megdö bbentő tényre
gondolnia, hogy Cliff most ő t nézi, nézni tudja!
A férfi megá llt elő tte, olyan kö zel, hogy fel kellett néznie rá . Annie szeme megtelt
kö nnyel, és pislogni kezdett.
– Lá tsz? – préselte ki magá bó l elcsukló hangon.
Ilyen kö zelrő l Cliff csak elmosó dottan lá tta a lá nyt. Pislogni akart, de attó l félt, hogy
akkor eltű nik a kép. Annie kisebb volt, mint ahogy elképzelte, de lehet, hogy csak azért,
mert Dave mellett á llt. Haja kö zépbarna, puló verének színe kü lö nféle ró zsaszín, piros és
kék á rnyalatok keveréke. Hallotta, ahogy karkö tő je megcsö rren, mikor Annie megtö rö lte
az arcá t. Megérintette a lá ny vá llá t, és érezte keze alatt a jó l ismert anyagot.
– Ez a puló ver má r tö bbszö r volt rajtad, igaz?
Annie bó lintott.
Furcsa, hogy meg kell ahhoz érintenie, hallania kell a hangjá t, hogy biztos legyen
abban, amit lá t.
– Lá tsz engem? – suttogta Annie, és tudta, hogy ez az igazsá g. De mégis ki kellett
mondania a szavakat.
Vá lasz helyett Cliff megérintette a hajá t. Így kezdő dö tt minden, hogy annak idején
megérintette a hajá t. Mindkét oldalon fésű vel volt elsimítva az arcá bó l. Annie haja
való ban nagyon gö ndö r és sokkal izgató bb, mint ahogyan elképzelte.
Belemélyesztette az ujjait, és má r majdnem tréfá lkozni kezdett, amikor észrevette a
bizonytalansá got Annie szemében.
Vajon milyen gyakran lehetett ilyen bizonytalan a tekintete, ő pedig nem vette ezt
észre? Há nyszor sértette meg akaratlanul, mikö zben a sajá t gondjai foglalkoztattá k?
Há nyszor néztél így rá m és én nem voltam rá képes, hogy észrevegyem?
– Cliff!
A kö vetkező pillanatban Annie és Cliff egymá s karjá ba zuhant, Cliff megcsó kolta és ő
visszacsó kolta. A férfi á tkarolta, és azt kívá nta, bá rcsak meg nem tö rténtté tehetné
azokat a pillanatokat, amikor nem nevetett együ tt vele, amikor nem tartotta a karjai
kö zt.
– Annie, édesem…
Dave kezet fogott az orvossal és vá llon veregette, ahogyan ezt a bá tyjá val is megtette
volna, ha az éppen nincs má ssal elfoglalva.
– Miért nem szó ltá l nekü nk, hogy má r most leveszik a kö tést? – kérdezte Annie.
– A nő vér megígérte, hogy…
– Való sá ggal kényszerítettem az orvost, hogy korá bban levegye, nem akartam, hogy
végig kelljen nézned.
Annie a keze kö zé fogta Cliff arcá t.
– Mikor fogod fel végre, hogy a rosszat is meg szeretném osztani veled? Hiszen ezért
vagyunk itt.
– Pszt! Ez most má r nem lényeges. – Ezú ttal Cliff fogta a kezei kö zé Annie arcá t.
– Nagyon szeretnivaló vagy, tudod?
– Annie nevetett.
Lehet, hogy szemü vegre lesz szü ksége, – szakította félbe ő ket az orvos, mintegy
menedéket keresve Dave ö mlengésétő l –, miutá n egyensú lyba kerü l a lá tá sa. A homá lyos
lá tá s kö rü lbelü l egy hét mú lva szű nik meg.
 – Nem gond, doki – há rította el Cliff. – Azt hiszem, ez a legszebb, amit eddig valaha is
lá ttam – suttogta, mikor Annie arcá ba nézett.
Annie magá ra erő ltetett egy mosolyt. Nem tudta, hogy hihet-e Cliffnek, bá r semmit
sem kívá nt ennyire.
– Biztosan rémesen nézek ki – mondta Cliff, és megérintette a napszemü vegét –, van
valami kifogá sod ellene, hogy levegyem?
Annie nagyot nyelt, és megrá zta a fejét. Cliff odanyú lt a kapcsoló hoz, és leoltotta a
villanyt. Most má r csak rendes nappali vilá gossá g honolt a szobá ban. Há ttal az ablaknak
levette a napszemü veget.
– Még néhá ny napig vö rö s lesz a szeme – magyará zta az orvos, és amikor Annie
meglá tta véralá futá sos szemét, szá ja megrá ndult, mert azt hitte, Cliffnek erő s fá jdalmai
vannak. Cliff sietve vette vissza a napszemü veget.
– Ne! – Annie megfogta a karjá t. – Csak ú gy néz ki, mintha nagyon fá jna, ez minden.
– Nem fá j nagyon – há rította el a férfi, de Annie tudta, hogy Cliff való színű leg sohasem
vallaná be, bá rmennyire szenvedne. A szem, mely most rá szegező dö tt, barna volt,
aranyszínű , vilá gos pontocská kkal. Ezt a szemet sö tét kariká k vették kö rü l, melyeket
Annie most gyö ngéden megérintett.
– A mű téttő l ilyen – magyará zta Cliff.
– Biztosan rémesen fá jhat a fejed – mondta Dave, és nevetett.
Cliff elő szö r az ö ccsére, aztá n Annie-re nézett, majd vissza.
– Nem lett volna szabad ennek kitennem titeket.
– Há t persze! Az lett volna a legjobb, ha a kezedbe nyomunk egy buszjegyet és azt
mondjuk: majd telefoná lj, ha tú l vagy a mű téten.
Most má r Cliff is nevetett, és arcá ró l letö rö lt egy kö nnyet.
– Ez is a tü netek kö zé tartozik, ugye doki? – kérdezte.
– Igen, Mr. Sullivan, még egy ideig kö nnyezni fog a szeme.
– Gyere ide. – Cliff karon fogta ö ccsét. – Rendesen vigyá ztá l itt erre a hö lgyre?
– Hiszen megígértem neked. Ezenkívü l ő nem olyan mogorva, mint te.
– É s sokkal jobban is néz ki.
– Má r éppen ideje, hogy észrevegyed.
– Ne légy szemtelen, ö cskö s. Most má r el tudlak kapni. – Cliff bará tsá gosan vá llon
veregette ö ccsét, mire Dave ö kö lbe szorította a kezét, hogy já tékosan visszaü ssö n.
– Vigyá zzon – figyelmeztette az orvos. – Soha ne ü ssö n meg lá badozó beteget. – Dave
zsebkendő t vett elő , és hangosan kifú jta az orrá t.
– Mit szó lná tok hozzá , ha elmennénk valahová ü nnepelni?
– Hogy ugyanolyan nevetségessé tegyem magam, mint a mú ltkor a borbélyná l? Nem,
kö szö nö m. Az a rémá lom éppen eléggé megalá zó volt szá momra.
Rémá lom, gondolta Annie ká bultan. Há t az együ tt tanulá s csupá n megalá ztatá s volt?
Igyekezett nem gondolni erre, mikor Cliff á tkarolta a dereká t, és magá hoz vonta.
– Hamarosan vége lesz ennek az egésznek – mondta. – Akkor ismét ö nmagam leszek.
Annie megértette, mit akar ezzel Cliff mondani, de szavai nem segítettek elterelni
ború lá tó gondolatait. Olyan sok idő t tö ltö ttek el együ tt, olyan sokat adott Cliffnek
ö nmagá bó l, és a férfi nagyon sietett mindettő l hirtelen megszabadulni.
– Kérem, mielő tt elmennek, jö jjenek mindnyá jan az irodá mba. Szeretnék még néhá ny
jó taná csot adni.
– Rendben, doktor ú r.
Annie az egész jelenetet erő ltetett mosollyal az arcá n figyelte. É s amikor végü l
mindhá rman az orvosi szoba elő tt á lltak, kimentette magá t.
 – Ti csak menjetek elő re, én eltű nö k egy pillanatra – bontakozott ki Cliff karjá bó l, és
tová bbment.
Cliff érezte, hogy a má r annyira ismert csaló dottsá g ismét hatalmá ba keríti. A fenébe
is, miért nem segít rajta most az a tény, hogy lá t? Valami nincs rendben Annie-nél és Cliff
nem tudta, mi lehet az. De most legalá bb utá na tudott nyú lni, hogy visszatartsa.
– Mi a baj?
– Annyira sírtam, hogy teljesen szétkenő dö tt a szemfestékem. – Nem fogja elrontani
Cliffnek ezt a napot, a vilá g minden kincséért sem. Csak egyedü l kell maradnia néhá ny
pillanatig.
Mikor becsukó dott mö gö tte a mosdó ajtaja, Annie mélyet lélegzett és homloká val
nekidő lt a hű vö s csempének. Igazá n butá n viselkedik. Való színű leg ez az egyik
legboldogabb nap Cliff életében. Há t akkor miért érzi ú gy magá t, mintha a férfi beléje
rú gott volna? Talá n mert Cliff igyekszik minél hamarabb elfelejteni mindazt, amit együ tt
éltek á t?
A hideg víz jó t tett az arcá nak, de a gyomrá nak nem. Jobb, ha felkészü lsz arra, hogy el
kell engedned, véste az eszébe. Nem fogsz sírni, és nem fogsz beléje kapaszkodni.
Mindkettő vel megpró bá lkozott Kennél, és nem fogja még egyszer ugyanezt a hibá t
elkö vetni. Teljes szívébő l szereti Cliffet, mindig is szeretni fogja. De a férfi most visszatér
régi életéhez. Nem is igyekezett titkolni, hogy ez a leghő bb vá gya. Annie ú jra kifestette
magá t, aztá n visszament a tö bbiekhez.
Annie késő bb semmi má sra nem emlékezett, csak Dave-re, ahogy az orvos irodá já ban
a fű tő testnek tá maszkodik és Cliffre, aki az író asztal elő tt egy bő rkarosszékben ü l. Mikor
belépett a szobá ba, a férfi feléje nyú jtotta a kezét.
Annie megborzongott, valahá nyszor Cliff rá nézett. A tudat, hogy a férfi most lá tja,
megijesztette és ugyanakkor izgatta is. Cliff az ö vé, legalá bbis pillanatnyilag. Magá ra
erő ltetett egy mosolyt. Semmi sem ronthatja el Cliffnek ezt a napot, még sajá t kétségei
sem.
Az orvos megkö szö rü lte a torká t.
– Azok a tü netek, amelyeket most tapasztal, hamarosan alá bbhagynak. De feltétlenü l
telefoná ljon, ha olyasmi tö rténne, ami a szaruhá rtya levá lá sá ra utal. Négy dolog van,
amire okvetlenü l ü gyelnie kell, és ezt esetleg kivá lthatja. Az első a szem bevö rö sö dése.
– De hiszen nekem má r most ilyen – szakította félbe kétségbeesetten Cliff. Nem
hagyja, hogy valami félresikerü ljö n. Semmi esetre sem!
– Ú gy értettem, ha visszatérne a véralá futá s. Az, ami most lá tható , el fog mú lni.
Jelentkeznie kell ná lunk, ha égni kezd a szeme, vagy ha rosszabbodna a lá tá sa. Ilyenkor
néha még tudunk szemcseppekkel segíteni, és elkerü lhető egy ú jabb mű tét. Ezért olyan
fontos, hogy azonnal jelentkezzék ná lunk. és az utolsó , amire figyelnie kell, az a
fotofó bia.
– Az meg micsoda? – szakította félbe Dave.
– Ez azt jelenti, hogy nem szeretem, ha fényképet készítenek ró lam – tréfá lkozott Cliff.
Megszorította Annie kezét, majd arra gondolt, hogy Annie szintén lá thatja ő t. Elengedte
tehá t a kezét, és ö sszefonta a karjá t.
– De az ilyen szö vetkilö kő dés igen ritka, igaz? A sikerará ny az ilyen jellegű mű téteknél
nagyon magas, vagy tévedek?
– Ó , igen, és még a szö vetkilö kő désen is lehet segíteni.
– Lehet ilyenkor ú jabb á tü ltetést végezni?
– Igen. Ső t, végezhetü nk szö vettani vizsgá latokat is, ami nö veli a gyó gyulá s esélyét.
Hacsak maga a szem nem sérü l meg a levá lá s sorá n…
 Cliff olyan erő sen préselte ö ssze a szá já t, hogy az má r fá jt. Annie-t akarta. Egyszer és
mindenkorra ki akart kerü lni ebbő l a kellemetlen helyzetbő l. É lni akarta az életét,
méghozzá Annie-vel. De legfő képpen el akarta oszlatni az aggodalmat, ami arcá ró l lerítt,
mikor a lá ny a szobá ba lépett. Meg akarta kímélni attó l, hogy ezt el kelljen viselnie.
– Mennyi idő re van szü kség, amíg biztos lehetek benne, hogy a mű tét sikerü lt?
– Kö rü lbelü l egy hó napra.
– É s mikor fogok ú jra dolgozni?
– Na igen. – Az orvos egy pillanatig habozott. – Ismerem a foglalkozá sá t, és azt
javasolná m, vá rja meg, amíg elkészítjü k a megfelelő lencséket…
– Szemü vegre gondol?
– Vagy kontaktlencsére. A szeme késő bb is érzékeny lesz az erő s napfényre. – Annie
lá tta, hogy Cliff szeme elsö tétü l, ezért sietve vetette kö zbe.
– Szerencsére Cliff napszemü vegben kü lö nö sen szexis.
Cliff rá nézett. Azt hitte, hogy a mű téttel véget ér minden félelem és aggó dá s, de
mindaddig, amíg bá rmi baj tö rténhet, tová bb kell vá rnia. Vajon meddig bírjá k még ezt a
kö téltá ncot?
Annie mosolygott, és megszorította a kezét.
– Minden rendben lesz. – Mennyire kívá nta Cliff, hogy igaza legyen!

Az elkö vetkező két hét szinte elrö pü lt, Annie kételyei elolvadtak, aká rcsak
napsü tésben a hó . Nem tudott betelni vele, hogy Cliffet nézze és a férfi is ugyanezt
érezhette, mert ahá nyszor csak feléje nézett, rajtakapta, hogy Cliff éppen ő t bá mulja.
É s minden éjszaka szeretkeztek.
– Engedd, hogy nézzelek – kérte Cliff, és Annie szíve vadul dobogott. Gyö ngéden vagy
éppen szenvedélyesen siklott végig a keze a lá ny testén. Sö tétbarna szemével szinte
magá ba szívta mindazt, amit az éjjeliszekrény lá mpá ja leleplezett elő tte.
Annie is nézte a férfit. Ez egy egészen má s Cliff, makacs, de ugyanakkor hihetetlenü l
bü szke is arra, hogy vakon is milyen szép nő re talá lt.
Annie-nek nem esett tú lzottan nehezére elfeledni, ami a lelkét nyomta. Nem szá molta
a napokat sem, amíg eltelik az egy hó nap. Dave visszament az egyetemre, így elég idejü k
jutott egymá sra, amire nagy szü kségü k is volt. Cliff nem talá lta a helyét a munká ja
nélkü l, és még nem lá tott elég jó l ahhoz, hogy olvasson. A vízparton kocogott és sokat
sportolt, amíg Annie a kó rhá zban tanított.
Egyik reggel Annie nekigyü rkő zö tt, hogy cserépedénykészletét feltö ltse. Napjai ki
voltak tö ltve, éjszaká i boldogsá gban teltek.
– Helló ! – hallotta Cliff hangjá t.
Annie szíve megdobbant. Valahá nyszor meglá tta a férfit, ö nkéntelenü l ezt a hatá st
vá ltotta ki belő le.
Cliff a nyitott gará zsajtó ban á llt.
– Nagy a hő ség. – Rá vigyorgott, majd kibú jt a pó ló já bó l. Bá r Annie idő kö zben testének
minden apró részletét ismerte, sohasem vesztette el a rá gyakorolt hatá sá t. Annie-n
elhatalmasodott a vá gy, és legszívesebben kioldotta volna nyá ri ruhá ja pá ntjá t, de a keze
csupa agyag volt. Kane a hű vö s padló ra telepedett.
– Agyonfá rasztod a kutyá t.
– Szü ksége van mozgá sra.
– Ú gy érted, hogy neked van rá szü kséged. Na de édesem, nekem itt vagy te.
Annie oldalba bö kte a kö nyö kével, mikö zben Cliff megpuszilta az arcá t. Ruhá já nak
pá ntjá val já tszadozott, és vá llá nak selymes bő rét simogatta.
– Van egy tö rü lkö ző d a szá momra, szép hö lgy?
 – A mosdó alatt.
Cliff a mosdó alatti szekrényben kotorá szott, majd a víz alá dugta a fejét.
– Jó l nézel ki – mondta, mikö zben szá razra tö rö lte a hajá t.
Te is, gondolta Annie, és visszatért a munká já hoz.
– Ne figyelj ide tú lsá gosan, dolgoznom kell.
– Nagyon kifá rasztalak? Ú gy értem, éjszaká nként?
Annie csá bosan rá mosolygott.
– Az éjszaká immal minden rendben, ső t, egyszerű en csodá latosak. – Cliff széles szá jjal
vigyorgott.
– De azt nem mondhatom, hogy ezért te vagy a felelő s. – Annie bü szkén felemelte a
fejét. Ó , talá n egy jó kö nyvet olvastá l? Na igen, elképzelhető , amennyiben „A szexuá lis
élet ö rö mei” a kö nyv címe.
Való ban csak ennyit jelentene Cliff szá má ra? Elő szö r ijedten, majd megbá ntva, végü l
dü hö sen nézett a férfira.
Cliff titokban szemrehá nyá st tett magá nak. Ez való ban buta megjegyzés volt. Egy
hó nap, mondta az orvos, azaz még két, végtelenü l hosszú hét. Nem ígérhet semmit
Annie-nek, bá rmennyire szeretné is, amíg nem biztos magá ban.
– Tudom, mit szeretnél tő lem hallani, Annie. A jö vő rő l kellene beszélnü nk, de nem
tehetem. Még nem.
– Akkor ne tedd – mondta megbá ntva Annie. – É n nem sü rgetlek.
– Mégis tudom, mit szeretnél mondani. Azt szeretnéd, ha elkö telezném magam, olyat
akarsz tő lem, amit nem adhatok meg neked.
Ez lenne a vég kezdete? Annie érezte, hogy ujjai belemélyednek az agyagba.
– Mi lenne, ha témá t vá ltaná nk?
Cliff felsó hajtott. Nem Annie volt az egyetlen, aki kö zö s életre vá gyott. Megdö rzsö lte a
nyaká t.
– Igénybe vehetem a zuhanyozó dat?
– Csak tessék – hangzotta fagyos vá lasz.
– Iszom valamit a konyhá ban.
Rendben.
Kane feltekintett, mikor Cliff mö gö tt becsapó dott az ajtó .
– Nyugodj meg, ö regfiú , vissza fog jö nni – nyugtatta meg Annie. De vajon há nyszor fog
még visszatérni?
Igen, Annie tö bbet akart. É s ha Cliff ezt nem tudja megadni neki, akkor jobb, ha má r
most tisztá zzá k ahelyett, hogy ú gy tennének, mintha minden a legnagyobb rendben
lenne. Nem lesz kö nnyű elengednie a férfit, de Cliffnek tudnia kell, hogy szabad, azt
tehet, amihez kedve van. – Mikor térsz vissza a munká dhoz? – kérdezte Annie, mikor
nem sokkal késő bb Cliff visszajö tt.
– Ú gy érted, északra?
Annie bó lintott.
– Amikor az orvos engedélyezi. A bá nyá nak szü ksége van az orvosi igazolá sra és
biztos egy csomó vizsgá latot elvégeznek majd, mielő tt ismét munká ba á llhatok.
– Tehá t el fogsz menni.
– Dolgoznom kell, hogy legyen mibő l megélnem. Te is tudod, hogy a fazekassá gbó l
nem tudok megélni.
Annie a polcra nézett, ahol mintegy fél tucat korsó és edény sorakozott, valamennyi
Cliff keze munká ja. Miért is hozta szó ba az egészet? Miért rontotta el ezzel az utolsó
kö zö s napjukat?
– Nekem tetszik ez a nagy korsó , amit készítettél.
 Cliff lassan odajö tt hozzá .
– Legalá bb van valami, amire meg tudtalak tanítani. – Felá llt, hogy kitérjen Cliff
ú tjá bó l. Ó vatosan leemelte az éppen elkészü lt korsó t a korongró l, és a polcra tette. Cliff
mö géje lépett, és megsimogatta a lá ny meztelen há tá t.
– Megtanítottá l egy egészen má sfajta életmó dra – duruzsolta a fü lébe. É s ebbe az
életbe Annie is beletartozik. Ha a dolgok Cliff tervei szerint alakulnak, akkor ö rö kre bele
fog tartozni. Természetesen Annie visszautasíthatja, hogy a messzi északon éljen vele.
Elgondolkodva hú zta vissza a kezét. A marquette-i kó rhá zban esetleg nem folyik
terá piá s kezelés, és onnan sokkal tová bb tart eljutni egy-egy kiá llítá sra is. Kü lö nben az is
lehet, hogy a lá nynak egyszerű en nincs kedve vele tartani. Talá n éppen így akarta a
tudomá sá ra hozni?
– Eljö ssz majd meglá togatni? – kérdezte Cliff. Nem ragaszkodott a vá laszhoz, még
nem. Annie rá ér majd akkor dö nteni, ha má r mindent lá tott.
Meglá togatni? Annie szíve ö sszeszorult.
– Nagyon hosszú az ú t– mondta kitérő en. – É s még sokkal tová bb fog tartani, ha
leesett a hó .
Tél? Linda még a gondolatá tó l is irtó zott, emlékezett vissza Cliff, annak idején, amikor
megkérte a kezét. É s egy férfi az élete sorá n nem tesz ilyet tú l gyakran, Nem fogja
tétlenü l nézni, hogy minden á lma szertefoszoljék.
Nem volt ugyan becsü letes, és nem is oldotta meg a kérdést, Cliff mégis kinyú jtotta a
kezét és megérintette a csengettyű ket.
Hangjukra Annie megfordult, mintha a nevén szó lította volna. Az amit Cliff szemébő l
kiolvasott, lá tszó lag nem lepte meg.
– Még mindig olyan a hangjuk, mint neked – suttogta a férfi.

10. FEJEZET
Annie elpirult, és hirtelen olyan forró sá g ö ntö tte el, mintha az égető kemencében ü lne.
Cliff hozzá lépett. Annie a férfi és a fal kö zé szorult. Kö nyö rgő n nézett Cliffre, szü ksége
volt a bizonyossá gra, hogy a férfi nem fogja elhagyni, és nem kü ldi el.
– Az nem old meg semmit, ha lefekszü nk egymá ssal. – Felemelte agyagos kezét. – Nem
érhetek hozzá d.
Cliff hozzá simult. Teste forró volt és izmos, mikö zben a há tá n érezte a hideg falat. –
Csiná ltad má r a kezed nélkü l?
Annie a fejét rá zta.
– Valakinek meg kellene…
A mondat befejezetlenü l maradt, Cliff megragadta a kezét, és a falhoz szorította.
Csípő jét az ö véhez nyomta, Annie térde megrogyott, amikor a férfi ü temesen mozogni
kezdett. Egy belső hang azt sú gta, hogy beszélniü k kellene egymá ssal, s nem lenne
szabad mindig egyszerű en odaadnia magá t, ha Cliff…
A férfi a fü lét csó kolta, és Annie lá bá bó l szinte minden erő elszá llt.
– Nem lesz kissé nehéz, így levetkő zni?
– Nem becsü letes logikus érveket felhozni, mikor én majdnem megő rü lö k érted: Mit
szó lná l hozzá , ha most mindkét kezemmel beletú rnék a hajadba? – kérdezte Annie, és
halkan nevetett.
– Meg ne merd tenni! – Cliff sietve há trá lt néhá ny lépést.
– Hiú vagy! – gú nyoló dott Annie.
 – Nem, de éppen az elő bb zuhanyoztam.
Annie lassan kö zeledett felé, kezét maga elő tt tartva.
– Legfeljebb még egyszer lezuhanyozol.
– Annie! – figyelmeztette Cliff, és a szemét forgatta.
Annie megá llt. Ilyet még nem tapasztalt Cliffnél. Hogyan hagyhatja el, amikor még
csak most kezdi megismerni?
Só hajtott, és a nyitott gará zsajtó n á t kitekintett a szabadba.
Még mindig sok a kirá nduló errefelé. Inká bb vá rni kellene.
Vá rni. Mennyire gyű lö lte Cliff ezt a szó t.
Annie figyelte a vá ltakozó érzelmeket a férfi arcá n, de Cliff egy szó t sem szó lt. Csak
megfordult, és kezet mosott a mosdó ná l, mert Annie kezétő l ő is piszkos lett. –
Tulajdonképpen mikor van a kö vetkező kiá llítá sod? – kérdezte minden ö sszefü ggés
nélkü l.
– A jö vő héten, a fő iskola kará csonyi vá sá rá n.
– Kará csonyi vá sá r? Hiszen még októ ber sincs!
Annie vá llat vont.
– Itt lesz a vá rosban, tehá t részt veszek rajta.
– Veled tarthatok?
– Ha jó l emlékszem, a legutó bbi alkalommal igencsak unatkoztá l – jegyezte meg
Annie.
– Szeretném egyszer lá tni is. Biztosan tudnék neked segíteni.
Annie boldog volt, hogy Cliff meg akarta vele osztani életének egy részét, amely fontos
szá má ra, és beleegyező leg bó lintott.
– Kane. – A kutya odajö tt, és Cliff rá csatolta a vakvezető pó rá zt.
– Amíg vak voltá l, sohasem haszná ltad – jegyezte meg Annie.
– Amíg vak voltam, addig nem akartam, hogy ezt észre is vegyék. De ez a há m
megakadá lyozza, hogy tú lsá gosan rá ngasson.
– Beszélnü nk kellene egymá ssal.
Cliff megá llt az ajtó ban.
– Nem lenne sokkal egyszerű bb, ha elfogadná nk mindent ú gy, ahogy jö n? – gyö ngéd
pillantá st vetett feléje, majd elment.
Annie utá na nézett. Idő t kell adnia Cliffnek. Idő t, hogy ismét hozzá szokhasson a
mindennapokhoz. A férfi szerette ő t, errő l meg volt győ ző dve. De az, hogy nem beszélt
ró la, hiá ba teltek a napok, csak nö velte aggodalmá t a jö vő re vonatkozó an és arra
késztette, hogy még sokkal alaposabban kiélvezze a jelent.
Eltelt egy hét. Egy hét, amely alatt Cliff elhalmozta Annie-t figyelmességével. Egyszer
egy szá lloda tetején, az étteremben ü ltek, és Cliff ü gyet sem vetett az ő t kö rü lvevő szép
hö lgyekre.
– Természetesen nem lá tom ő ket valami jó l így gyertyafényben – hú zta Annie-t. A
lá ny halkan nevetett, majd felolvasta az étlapot. Cliffnek legalá bb itt nem volt szü ksége a
napszemü vegére.
Á m az utolsó estéken elbizonytalanodtak, nem tudtá k, mit mondjanak egymá snak és
nem beszéltek az érzelmeikrő l. De Annie ú gy dö ntö tt, végre elérkezett a megfelelő
pillanat. Ezen az estén beszélni fog Cliffel. Ú tba ejtett egy kínai éttermet, vett valami
harapnivaló t, és pontban hatkor megá llt Cliff há za elő tt.
Mikor a konyhá ba lépett, Cliff éppen leemelte a fedő t egy fazék ínycsiklandozó
má rtá sró l.
– Való színű leg félreértettü k egymá st – jegyezte meg Cliff és egy csó kot nyomott Annie
arcá ra.
 – Remekü l példá zza, hogy nem beszélü nk egymá ssal.
Cliff já tszotta a sü ketet.
– Kérsz bort a vacsorá hoz?
Mikor vacsora utá n egymá s mellett ü ltek a kanapén, Cliff ö rü lt, hogy a kandalló ban ég
a tű z. A vacsorá t igen feszü lt légkö rben fogyasztottá k el.
– Nos, kezdhetjü k? – Cliff eléje tett egy pohá r bort.
– Ú gy tudom, neked nem szabad alkoholt innod – figyelmeztette Annie a férfit. Ez a
beszélgetés forduló pontot jelenthet a kapcsolatukban és Annie mosta legszívesebben
mégis elodá zta volna, ameddig csak lehetséges. – Az orvos valami olyasmit mondott,
hogy az alkohol ö sszehú zza az ereket.
Cliff rá nézett, és furcsá n megható dott.
– Ahhoz képest, hogy egész idő alatt engem bá multá l, mikor az orvos szobá já ban
voltunk, meglepő mó don minden szó t megjegyeztél, amit a doki mondott. – Cliff feléje
emelte a pohará t. – Csak kortyintok egyet, aztá n tied a pohá r.
Annie figyelte, hogy iszik, majd leteszi a poharat, há tradő l, és hangosan nevetni kezd.
– Azt hiszem mindketten tudjuk, hogy most mire gondolsz.
Annie elpirult, de nem tiltakozott.
Cliff á tö lelte a vá llá t, és há tradő lt.
– Mondtam má r neked, milyen szerencsés vagyok, hogy rá d talá ltam?
– Eddig még csupá n vagy szá zszor. De csak amió ta lá tod, hogy mit talá ltá l. A mű tét
elő tt ezt sohasem mondtad.
– Nem akartam tú l korá n magabiztos lenni. Te meg azt hitted, meg akarom vá rni, amíg
meglá thatlak? Nagyon sajná lom, drá gá m, de azt hiszem, ö sszetévesztesz valakivel. –
Ezú ttal nagyobbat kortyolt a pohá rbó l, majd Annie aggó dó arcá ba nézett. – Mi nyomaszt,
édesem?
Annie elvette tő le a poharat, kortyolt belő le, majd a kandalló ban pattogó tü zet nézte.
– Szeretlek.
Cliff bó lintott.
– Vá rni akartam, amíg bizonyossá got nem szerzek a szememmel kapcsolatban. É n
ugyanis mindenképpen magam akarok gondoskodni a csalá domró l. és ehhez az is
hozzá tartozik, hogy jó l lá ssak.
– Ezt meg tudom érteni – vetette kö zbe Annie. – Veszélyes a munká d? Ú gy értem, azok
utá n, ami tö rtént…
– Az baleset volt. Ilyesmi nem tö rténik meg kétszer.
Annie megsimogatta Cliff arcá t. Ú gy érezte mindent, amit az utó bbi idő ben mondott,
elő tte alaposan á tgondolt. De há t miért nem mondja ki egyenesen, amit érez?
– Tetszel nekem a napszemü veged nélkü l.
– Nem tudok egyenesen a tű zbe nézni, de rá d igen.
– Ezt észrevettem. – Nem volt egyetlen olyan nap vagy éjszaka, hogy ezen rajta ne
kapta volna Cliffet. – Szaká ll nélkü l á poltabb vagy. – Ez talá n majd jó benyomá st tesz a
bá nyaü zem embereire is. Nehogy véletlenü l azt higgyék, hogy csak egy kiadó s
tivornyá ró l jö vö k vissza. – Cliff megvá rta, amíg Annie abbahagyja a nevetést. – Ha má r az
ő szinteségnél tartunk, jó okom volt nem elmondani neked, hogy szeretlek, bá r má r egy
ideje így érzek.
Annie szíve nagyot dobbant.
– Meg akartam szabadulni ettő l a tehertő l. – Cliff megcsó kolta Annie fü lét. – Annyira
lekö tö tt a sajá t bajom, hogy nem gondoltam arra, mennyire szeretnéd ezt hallani tő lem.
– Nem baj. Kü lö nben má r mondtad egyszer.
– Való ban? Mikor?
 Annie szeme felcsillant.
– A kó rhá zban.
Cliff tudta, megérezte, de má r nem tudott rá visszaemlékezni.
– Mikor?
Annie kö nnyedén oldalba bö kte.
– Amikor kitoltak a mű tő bő l, és még félig ö ntudatlan voltá l. Tulajdonképpen jó l el
kéne verjelek, amiért mindezt végigcsiná ltattad velem. Hiszen én megértem, hogy eddig
nem ígérhettél semmit, de ha az ember szeret valakit, akkor azt illik neki megmondani.
Nem akarok erő szakoskodni, de ha szeretsz, akkor szeretném tudni, hogy mit érzel
irá ntam!
– Ne izgasd fel magad.
– É s te ne gyá mkodj fö lö ttem!
Cliff nevetett.
– Vajon há nyszor fenyegettél meg így az ujjaddal, amikor nem lá thattam? – A karjá ba
zá rta, és tetszett neki a lá ny ellenkezése. – Sok mindenben hasonlítasz egy
iskolaigazgató ra, tanító néni.
– Feltételezem, ezt bó knak szá ntad.
Cliff magá hoz vonta, és megpuszilta az orra hegyét.
– Mint fazekasnak, csodá latos kezed van. – Keze a lá ny fenekére csú szott, és még
kö zelebb hú zó dott hozzá . – A mű vészi érzékedrő l nem is beszélve.
– É s?
– É s ö rü lö k, hogy megmondhatom neked, amit má r két hó nappal ezelő tt meg kellett
volna mondanom: szeretlek.
Annie szívét elö ntö tte a boldogsá g.
– Má r ilyen régó ta?
– Legalá bb!
Cliff hosszan és szenvedélyesen megcsó kolta és olyan elégedett volt, mint eddig még
sohasem. De volt még valami, amit meg kellett kérdeznie Annie-tő l.
– Megfogadtuk, hogy ő szinték leszü nk egymá shoz, igaz? – Cliff elhallgatott, megvá rta,
amíg Annie rá bó lint. – Nem hagyhatom cserben az Imperial Mine-t. Annie rá nézett. Ez
lenne tehá t a nagy kérdés? Az én ü zletem kö nnyen kö ltö ztethető – magyará zta. – Talá n a
terá piá s foglalkozá sok nem annyira, de még egy fizetéssel együ tt egész jó l meg tudnék
élni a kerá miá kbó l.
– Ez értelmesen hangzik. Nagyon élveztem a legutó bbi kiá llítá st. – Cliff ugyanis nem
csak a kiá llított tá rgyakat tekintette meg. Felkeresett egy ékszerészt, akirő l korá bban
Annie beszélt, és aki arany- és ezü st gyű rű ket készített. A kis csomagocska szinte lyukat
égetett a zsebébe és remélte, hogy vá lasztá sa tetszik majd Annie-nek. É s szá mít az
valamit, ha megvá rja, amíg teljesen rendbe jö n a szeme, mielő tt á tadja?
Cliff há tradő lt, magá hoz vonta Annie-t, és ú jra megcsó kolta. Nem tudott betelni a
lá tvá nyá val. A tű z fénye apró fénylő pontokat vará zsolt a hajá ba.
– Szeretem a hajadat a tű z fényében, a pá rná mon, a kezemben. Ah! – só hajtott fel Cliff.
– Szeretem, ha a pá rná mon fekszel, a karomban.
Magá val hú zta a kanapéra.
– Tudod, mit szeretnék igazá n? Szeretnélek egy csupa falevélbő l készü lt á gyon lá tni.
– Má r megint ki akarsz vinni a szabadba, igaz?
– Képzelj el egy á gyat az ő sz színeiben: piros, arany és te, sá padtan és ró zsaszínű n.
– É s Kane, aki mó kusokat ü ldö z, és kö zben vadul ugat.
– Meg odahozza a ruhá nkat, valahá nyszor levetjü k.
– Ha má r Kane-ró l beszélü nk, éppen vinnyog, és ki akar menni.
 Cliff só hajtott.
– É n vagyok a soros?
– A te kutyá d.
Annie egyedü l ü lt a pattogó tű z elő tt, ivott a borbó l, és á lmodozva nézte a lá ngokat.
Cliff azt mondta, szereti, és Annie hitt neki. Meglepetten fordult há tra, mikor Cliff ismét
bejö tt a szobá ba.
– Ilyen hamar visszaértél?
– Kane-t ma éjszaká ra kizá rtam. Ott aztá n megugathatja a holdat.
– Te á llatbará t! – De Annie szeme valami egészen má st mondott. Való ban, a
beszélgetésü k sokat segített. Cliff most sokkal kö zelebb érezte magá t a lá nyhoz, mint
eddig bá rmikor. Szerette Annie-t. É s mikö zben a kandalló elő tt, a tű z fényében
szeretkeztek, majd még egyszer az á gyban, ú jra és ú jra ezt ismételgette.
Az éjszaka kö zepén Cliff felébredt. Biztosan a bortó l fá j a fejem, gondolta. Egy korty
bor rendszerint nem szokott neki fejfá já st okozni, de há t hosszú ideje nem ivott má r
alkoholt. Mellette Annie aludt.
Nem akarta felébreszteni, ezért ó vatosan kelt fel, és ú jra betakarta a lá nyt. Szá jszaga
volt. Ha csó kkal kívá nja felébreszteni Annie-t, akkor elő tte jobban teszi, ha fogat mos. A
há zban hű vö s volt, keresgélni kezdett a holmija kö zö tt valami utá n, amit magá ra kaphat.
Ekkor eszébe jutottak a gyű rű k a zsebében. Megtapogatta ő ket, majd betette ő ket a
fió kos szekrénybe. Néhá ny nap mú lva sorra kerü lnek. Az, hogy megkérje a lá ny kezét,
amitő l nemrég még annyira félt, most olyan egyszerű nek tű nt. Hiszen Annie
tulajdonképpen má r tegnap igent mondott: A legszívesebben most azonnal
felébresztette volna, hogy megmondja neki mennyire szereti, és milyen sokat jelent a
szá má ra. De legelő szö r kitapogatta az utat a sö tétben a fü rdő szobá ba.
Halkan ká romkodva takarta el a szemét, miutá n felkapcsolta a villanyt. A fenébe!
Miért is nem tette fel a napszemü vegét! Az erő s fény elvakította.
Pislogott, fá jt a szeme. Lehunyta, és a fogkrémet kereste. Milyen szerencse, hogy
csukott szemmel is kiismeri magá t. Kinyitotta egy résnyire a szemét, amíg kinyomta a
fogkrémet, majd nekiá llt fogat mosni. Kö zben félig nyitott szemmel egy pillantá st vetett
a tü kö rbe. Tö bbre nem is volt szü ksége.
A szeme csupa véralá futá s. A tü kö rbe meredt, és a fá jdalom semmiség volt a
félelemhez képest, ami most feltö rt belő le. A szeme vö rö s volt, fá jt, és má r nem lá tott
vele tisztá n. Ezekre a tü netekre figyelmeztette az orvos. A szaruhá rtya levá lik! Megint
megvakul!
Ez nem a bortó l van. Egy fél pohá r bortó l!
Az orvos megmondta, hogy ez megtö rténhet. Vajon tudnak rajta segíteni? Leejtette a
fogkefét, és ká bultan a ká d szélére ü lt.
Meddig kell most majd vá rakoznia?
É s ha megint nem sikerü l? Eltelt fél ó ra, mire Cliff kijö tt a fü rdő szobá bó l. A fény az
alvó Annie-re esett, és a férfi szíve ö sszeszorult. A lá ny olyan gyö nyö rű , olyan
szeretetreméltó és ő rá talá lt, amikor vak volt.
Mekkora szerencséje lehet egy embernek, kérdezte magá tó l.
Miért? Miért most, amikor má r olyan kö zel á llt á lmai megvaló sulá sá hoz?
É s elő ző este má r szinte megkérte Annie-t, hogy legyen a felesége. Csaknem hangosan
felnevetett, de attó l félt, hogy nevetése sírá sba fulladna.
Nem tarthatja meg Annie-t. Nem, ha vissza kell térnie a vá rakozá s és a remény ö rdö gi
kö rébe, ha fenná ll annak a veszélye, hogy ö rö kre megvakul. Sohasem vá rná el Annie-tó l,
hogy kitartson mellette. Ezt a harcot egyedü l kell megharcolnia.
 Fel kell hívnom a kó rhá zat, gondolta hirtelen tá madt nyugalommal, Ki kell derítenem,
mi a teendő . De legelő szö r Annie-tő l kell megszabadulnom.
Mély levegő t vett, de ez sem nyugtatta meg. Csak hadd nézhessem még egy kicsit,
gondolta, hogy emlékezhessek rá , amikor má r nem lá thatom.
A lá ny szeme megrebbent, és Cliff sietve eloltotta a lá mpá t.
– Há ny ó ra van? – motyogta Annie á lmosan.
– Ne kelj még fel – vá laszolta Cliff, a napszemü vege utá n nyú lt, és feltette. Aztá n
melegítő nadrá got és pó ló t vett fel.
– Magammal viszem Kane-t a partra. – Megá llt az ajtó ban, majd még egyszer
visszament az á gyhoz, Annie fö lé hajolt, és gyö ngéden homlokon csó kolta. – Aludj még
egy keveset.
– Maradj az á gyamban. Ne hagyj el!
Cliff kibontakozott Annie karjá bó l, és elment. Annie a zuhany alatt á llt, és egy dalt
dú dolt. Csodá latosan érezte magá t, hiszen Cliff azt mondta, szereti. Még akkor is
mosolygott, mikor kikapcsolta a hajszá rító t és hallotta, hogy lent a konyhá ban Cliff a
reggelit készíti.
Mikor belépett a konyhá ba, a férfi a tű zhelynél á llt. Annie mö géje lépett, és á tö lelte.
– Á t kéne ö ltö znö d, kü lö nben megfá zol – mondta gyö ngéden, mikor észrevette, a férfi
á tizzadt ingét.
Cliff nem vá laszolt.
Annie megterítette az asztalt.
– Miért van rajtad ma reggel napszemü veg? Valami baj van a szemeddel? Hiszen itt
bent nincs olyan erő s fény.
Cliff megmarkolta a serpenyő nyelét, amelyben a tojá sok sü ltek. Igyekezett kö zö mbö s
maradni.
– Annie – mondta tü relmesen –, tudod, hogy nem szeretem, ha ennyire kö rü lugrá lsz.
Ez fá jt. Ehhez szü kségtelen volt megfordulnia. De miért tá rsalogjon udvariasan a
lá nnyal, mikor éppen arra készü l, hogy elkö vesse élete eddigi legnagyobb
kegyetlenségét.
Annie megsimogatta a karjá t.
– Hű vö s van idebent.
Cliff ö sszeszorította a fogá t. Ha ez utalá s akar lenni, akkor nem fog vá laszolni.
Asztalhoz ü lt, és kényszerítette magá t, hogy egyék. Nehéz volt nem néznie Annie-re,
amikor semmire sem vá gyott ennél jobban.
– El kell mennem.
Annie mozdulatlanná dermedt. Tudta, soha életében nem fogja elfeledni ezt a
pillanatot.
– A Felső -félszigetre kell mennem – mondta Cliff fakó hangon. – Jelentkeznem kell az
ü zemi orvosná l.
– É s mikor jö ssz vissza?
Cliff nem vá laszolt azonnal.
– Nem tudom, hogy visszajö vö k-e egyá ltalá n – mondta kis idő mú lva.
Kerü lte a lá ny tekintetét. Napszemü vege mö gé bú jva azon tö prengett, Isten miért
engedte, hogy ú jra lá sson, ha ez minden, amire visszaemlékezhet, mikor ismét vak lesz.
Annie megbá ntott tekintetére, elszá ntsá gá ra, hogy ezt ne mutassa ki, bá torsá gá ra,
nehogy ö sszeomoljék, legalá bbis ne ő elő tte.
Há t jó , te ö nző frá ter, nézd csak mit mű veltél! Csak mert nem tudsz vá rni!
 Annie lenyelt egy falat kétszersü ltet. Mikor Cliff ma reggel olyan hirtelen elment,
megijedt, de csak egy pillanatra. Cliff megcsó kolta, mielő tt tá vozott, és félelme nyomban
megszű nt.
Mikor biztos volt benne, hogy keze má r nem remeg, a narancslével teli pohá r utá n
nyú lt.
– Tehá t ennyi volt – á llapította meg lassan.
– Sajná lom – Cliff csak ennyit tudott magá bó l kipréselni, de így is ú gy érezte,
megfullad.

11. FEJEZET
Annie késő bb má r nem emlékezett vissza, hogyan kerü lt haza. Tulajdonképpen ezzel
szá molnom kellett volna, gondolta. De sohasem hitte, hogy ilyen hirtelen bekö vetkezik.
De miért? Hiszen Cliff azt mondta, szereti. É s így is gondolta. Hacsak nem ismerte félre
má r az elejétő l fogva.
A kö vetkező napokban Annie kerü lte a mű helyt. É rezte, nem tudna mihez kezdeni a
kezével, és a mű helyben minden Cliffre emlékeztetné.
Egy reggel rá dö bbent, hogy kerü li az egyetlen dolgot, ami á tsegíthetné ezen az
idő szakon. Ha keményen dolgozik, és semmi má sra nem gondol, akkor talá n idő vel
tú lteszi magá t a Cliffel való szakítá son. Elszá ntan á tment a mű helybe és kikereste azokat
az edényeket, amelyeket Cliff készített. Hangos csö rö mpö léssel vá gta az első t a falhoz és
elégedetten nézte a cserepeket. Aztá n a csengettyű k utá n nyú lt. Vidá man csilingeltek,
mikor megérintette ő ket, ezért nem volt képes tö nkretenni ő ket. Csak ekkor ü lt le, és
elkezdett sírni. Hogy tehette ezt vele Cliff? É s miért? Ilyen kö nnyű lenne ő t
megtéveszteni?
É s vajon mi lehet Cliffel? Az a Cliff Sullivan, akivel olyan nehéz napokat éltek á t,
tényleg ilyen kegyetlen? A tö rö tt kancsó utá n nyú lt. Aká rcsak egy megfejthetetlen
kirakó s já tékban, a darabok má r nem illettek ö ssze.
– Nem, Mr. Sullivan, nem szabadulsz meg tő lem ilyen kö nnyen, ebbő l a szempontbó l
egyá ltalá n nem hasonlítunk egymá sra, nem fogok csak ú gy egyszerű en eltű nni az
életedbő l. Nem ismersz te még engem! – fogadkozott fennhangon.
Igenis megmutatja Cliffnek, magyará zatot fog kö vetelni tő le. Nem, nem fog kiabá lni és
sírni sem fog, csak feltesz majd neki egy kérdést, amire vá laszolnia kell. Szereti Cliffet, és
a férfi azt mondta, ő is szereti ő t.
Annie végigsétá lt a parton, és bekopogott Cliff há zá nak ajtajá n. Semmi vá lasz.
Odament az egyik ablakhoz, amelyen á t besü tö tt a reggeli nap fénye, és Annie tisztá n
lá thatott mindent. Senki nem volt otthon. Mikor megkerü lte a há zat, feltű nt, hogy a
tá lacská k, amelyekben Kane szokta az ételt kapni, ü resek és ki vannak szá radva. Pó rá za
a kerítésen ló gott. A há zhoz vezető keréknyomokat betemette a homok. Cliff elment, má r
napok ó ta nem volt otthon.
Visszament Upper Peninsulá ba. Kétszá z mérfö ld és egy egész vilá g vá lasztotta el ő ket
egymá stó l. Vége. Annie nem tudta, milyen nap van és há ny nap telt el a végzetes szakítá s
ó ta. Az ő sz hideg volt és nyirkos, az idő já rá stó l nem javult a kedélyá llapota. Dolgozott,
mert dolgoznia kellett, tanított, mert tanítania kellett. Beiratkozott egy kézmű ves
tanfolyamra és kö zben á llandó an Cliffre gondolt.
 Ezért nem is lepő dö tt meg, mikor két héttel késő bb lá tott egy férfit sétá lni a parton,
aki nagyon hasonlított Cliffre. Elő szö r azt hitte, a képzelete já tszik vele, de a férfi
lehajtott fejjel, felhú zott vá llal sétá lt, és ilyen borongó s napon is napszemü veget viselt.
Két nappal késő bb ismét lá tta. Lá tta, mikor má r csaknem besö tétedett. Becsukta a
gará zsajtó t, de minduntalan odalépett az ablakhoz. Ezú ttal nem fért hozzá semmi kétség,
Kane volt vele, vakvezető pó rá zon.
Ez nyilvá nos strand, mondta magá nak, Cliff oda mehet, ahová akar. A pokolba is!
Annie megborzongott a hideg októ beri szélben, mikor a homokon keresztü l odament
hozzá .
– Miért já rsz utá nam? – Csak merészelje azt mondani, hogy egyszerű en erre sétá lt a
kutyá já val. Annie magyará zatra vá rt.
Cliff hosszan nézte.
– Lá tni akartalak. – Az á lla borostá s volt.
– Miért?
Cliff megrá ntotta a pó rá zt, és Kane leü lt.
– El kellett mennem.
– Megmondhattad volna, ha tö bb idő re van szü kséged. É n nem sü rgettelek.
– Nem a te hibá d volt. Bizonyossá got akartam a szememmel kapcsolatban. – Cliff
habozott. – Tú l messzire mentü nk. Mió ta elő szö r szeretkeztü nk, szá momra nem volt
visszaú t. Tú lsá gosan szerettelek. – Cliff mú lt idő ben beszélt.
Annie nyelt egyet, és igyekezett visszafojtani a kö nnyeit. Annyira ö sszezavarodott,
hogy minden má s érzés való sá ggal kihalt benne. Annak, amit Cliff mondott, nem volt
semmi értelme.
– Annie. – Cliff a lá ny karjá ra tette a kezét, aká rcsak régen, amikor azt akarta tudni,
hogy Annie hol á ll. – Sajná lom, hogy visszajö ttem. Jobb lett volna, ha tá vol maradok.
Cliff nem mondott tö bbet, megfordult, és elment. Annie nem szaladt utá na, nem is
hívta vissza. Cliff sem fordult vissza.
Képtelen volt rá . Cliffnek minden tü relmére szü ksége volt, hogy ne csapja le a
telefonkagyló t. Gyű lö lte, ha segítséget kellett kérnie valakitő l, és az ö ccse nem
kö nnyítette meg a dolgá t.
– Dave, utoljá ra…
– Nem tudlak elvinni. Hiszen má r megmondtam. Nem arró l van szó , hogy nem akarok
segíteni, de elromlott a sebességvá ltó . A gará zs padló já n hever, darabokban.
– Miért szedted szét, amikor tudtad, hogy el kell vinned?
– Mert rossz sebességvá ltó val nem lehet vezetni.
– Akkor bérelj egy kocsit.
– Te nem akartad annak idején alá írni, amikor hitelká rtyá ért akartam folyamodni.
Anélkü l pedig nem lehet.
– Az ú j mű tétemrő l van szó , a fenébe is! Nem csettinthetek az ujjammal, hogy adjanak
má sik idő pontot a má sodik á tü ltetéshez, ha…
– Nem gondolod, hogy ezt én is tudom?
Mindketten elhallgattak, és Dave az utolsó két hétre gondolt. Négyszer utazott fel
északra, hogy Cliffet kezelésre vigye. A kezelés lelassította az á tü ltetett szerv levá lá sá t,
de nem tudta megakadá lyozni. Cliff ennek ellenére ragaszkodott hozzá , hogy ö ccse
minden alkalommal visszavigye a part menti há zba. Miért? – kérdezte magá ban Dave,
mikor bá tyja lá tszó lag elszá nta magá t az Annie-el való szakítá sra.
Az egész helyzet érthetetlen volt a szá má ra. Há t való ban vak lenne a bá tyja? Egy olyan
nő t, mint Annie, nem talá l mindennap, és ha má r rá talá lt az ember, akkor nem engedi el
tö bbé. Talá n itt az ideje, hogy alaposan megmondja a véleményét Cliffnek.
 De aztá n eszébe jutott valami.
– Nem tudna valaki elhozni?
Mindketten tudtá k, kire gondol. Cliff má r a gondolatra is ö sszerezzent, hogy Annie-tő l
kérjen segítséget. Ezzel csak a gondjá t osztaná meg vele. Mindeddig a poklok poklá t
já rta. Ö kö lbe szorította a kezét.
– Te vagy az egyetlen segítségem.
Szép dolog a bü szkeség, de nem való színű , hogy Cliff ezért kocká ztatja a szeme vilá gá t.
Há tradő lt a széken.
– Sajná lom bá tyus, de való ban nem tudok segíteni rajtad. Nem tudná l esetleg busszal
utazni?
Cliff hangos kattaná ssal lecsapta a kagyló t. Dave halkan fü ttyentett egyet. Cliff tényleg
nagyon keményfejű ember. Cliff há trahajtotta a fejét, hogy belecsepegtesse a
szemcseppet a szemébe. Talá n sikerü l ezzel elkerü lnie a maradandó szemká rosodá st. A
má sodik mű tétet hétfő re tű zték ki, a lá tá sa napró l napra gyö ngü lt. A baleset legalá bb
hirtelen tö rtént, ezú ttal a rémá lom még sokkal rettenetesebb. Az volt az érzése, mintha
lassan egy mély gö dö rbe sü llyedne, képtelenü l arra, hogy segítségü l hívja az egyetlen
embert, aki segíthetne rajta: Annie-t. Félt, hogy ő t is magá val rá ntaná a sö tét gö dö rbe.
Ö klével dü hö sen a falra csapott. Hogyan lehet az ö ccse ilyen érzéketlen? Hiszen
szü ksége van erre a mű tétre. Lehet, hogy má r így is késő .
Visszaemlékezett rá , hogyan nézett rá Annie azon a reggelen, zavartan és
megbá ntottan. Ez lenne minden, amire késő bb emlékezni tud majd? A fá jdalomra a lá ny
szemében? De ez még mindig jobba szá nalomná l, gondolta elborzadva. Megfogadta, hogy
nem rá ntja bele a sajá t nyomorú sá gá ba, fő leg mió ta bevallotta magá nak, hogy szereti
Annie-t.
De akkor miért keresi most Kane pó rá zá t? Való ban ennyire tü relmetlenü l vá rná a
viszontlá tá st? Lá tnia kell a lá nyt, mert szereti, mert az ő arca az egyetlen, amit lá tni akar.
Fő leg, ha ez lesz az utolsó , amit lá tni fog.
Csodá latos volta naplemente. Cliff a parton á llt, és lá tta, hogy valaki feléje kö zeledik.
Hatá rozottan kihú zta a vá llá t. Nem fog ö sszeveszni Annie-vel.
Annie-nek nem á llt szá ndéká ban vitatkozni. Má r megkapta a magyará zatot, amire
olyan soká ig vá rt. De ez a magyará zat nem nyugtatta meg. Fel volt kavarva, aká rcsak a
hullá mok nyaldosta tengerpart.
– Felhívott Dave.
– Mit csiná lt? – fö rmedt rá Cliff.
– Elmondta, hogy szü kséged van valakire, aki elvisz Ann Arbourba, és ő nem tud
eljö nni. Így aztá n engem kért meg rá .
Cliff nem vá laszolt. Hallgatott, és Annie a legszívesebben letépte volna ró la azt az
á tkozott napszemü veget.
– Nem akartad, hogy megtudjam, igaz?
– Nem tehettem má st. Ha ez a mű tét nem sikerü l, akkor semmit sem tudok neked
nyú jtani.
– Meg kellett volna mondanod nekem.
– Hogy mellettem maradj? Szá nalombó l?
– Mikor sajná ltalak én téged? Te egyedü l dö ntö tted el, hogy mit bírok ki, de engem
sohasem kérdeztél meg. – Annie ö kö lbe szorította a kezét, majd elsimította a hajá t az
arcá bó l és megvá rta, amíg biztos lehet benne, hogy a hangja engedelmeskedik neki. –
Cliff, kérlek.
Megpró bá lta megérinteni a férfi arcá t, de Cliff ö sszerezzent, mintha megü tö tte volna.
 – Lá tod Annie, éppen ezt szerettem volna elkerü lni. Fá j neked, amit most megtudtá l,
és én nem akartam fá jdalmat okozni neked.
Így aztá n magadban tartottad. É s az sohasem jutott az eszedbe, hogy milyen ö nző
vagy? Mindig kizá rsz az életedbő l, valahá nyszor egyedü l akarsz lenni.
Egyedü l? Hiszen Annie á llandó an vele volt a szívében, nem sikerü lt elfelednie, és nem
bírta ki, hogy ne legyen a kö zelében.
– Te csak azt engeded, hogy a jó t megosszam veled – vetette a szemére Annie. – és
amikor a szá modra legfontosabb dologró l volt szó , még aggó dnom sem volt szabad.
– Talá n nem is attó l féltem, hogy fá jdalmat okozok neked, hanem, hogy elveszítelek.
– De miért? – kiá ltotta Annie. – Szeretlek. Szerettelek, amikor vak voltá l és akkor sem
volt rá biztosíték, hogy…
– De én azt hittem, hogy van. Ezú ttal ebben má r nem vagyok olyan biztos.
– Azt hiszed, hogy tö bbé má r nem szeretnélek?
Cliff olyan soká ig késlekedett a vá lasszal, hogy Annie má r azt hitte, meg sem hallotta.
Aztá n egészen halkan, inká bb csak a hullá mokhoz beszélve vá laszolt.
– Attó l féltem, hogy elü ldö zlek magam mellő l, olyan mogorva tudok lenni, aká r egy
vén medve…
Annie letö rö lt néhá ny kö nnyet az arcá ró l.
– Ezt má r tapasztaltam.
– Ezenkívü l csaló dott és bizonytalan, ső t, talá n még keserű és gú nyos is lennék. Nem
szeretnélek kitenni ennek. Még egyszer nem. Nem bírná m elviselni.
– Má r mondtam neked, hogy a szerelem nem tá maszt feltételeket. Ez azt jelenti, hogy
nem kell tö kéletesnek lenni.
Cliff ismét habozott, és Annie érezte, elgondolkodik a hallottakon.
– Az egyetlen, amit nem tudok elfogadni, hogy kizá rsz mindebbő l. A szerelem azt
jelenti, hogy mindent megosztunk egymá ssal. Talá n tú l soká ig éltél egyedü l, és
magadnak kellett megoldanod a gondjaidat.
Cliff szorosabbra hú zta a kabá tjá t, megfordult, és el akart indulni.
– Majdnem megkértél, hogy legyek a feleséged. Jó ban-rosszban, betegségben és
egészségben, ugye, így mondjá k?
Cliff nem vá laszolt.
– Furcsa – pró bá lkozott Annie ú jra. – Attó l féltem, hogy azért nem szeretsz, mert nem
felelek meg az elvá rá saidnak. Ehelyett azonban azért nem akarsz szeretni, mert te nem
vagy elég jó nekem. Annie valamilyen visszajelzést akart kicsikarni Cliffbő l, és ezt a férfi
is tudta. Megá llt.
– Megü zenem, hogy nem tudok hétfő n dolgozni menni – jelentette ki hatá rozottan
Annie. – és elviszlek Ann Arborba.
– Annie!
Annie nem volt rá kívá ncsi, hogy Cliff mit akar mondani. Sokkal egyszerű bb most
befejezni mindent, beletemetkezni az emlékekbe, és elkerü lni, hogy valaha is így
megbá ntsá k.
– Igyekezz, hű vö s van idekint.
Cliff megpró bá lta kideríteni, hogy Annie mennyire dü hö s. Most, hogy lá tott egy ideig,
a hallá sa má r nem olyan kifinomult, á llapította meg.
– Lá tnom kellett téged. Nem tudtam tá vol maradni tő led.
– Akkor most ne taszíts el magadtó l. Engedd, hogy része legyek az életednek. – Annie
a legszívesebben kiabá lt volna. Hogyan férkő zhetne Cliff kö zelébe?
– Nem akarlak magamhoz kö tni – mondta Cliff fojtott hangon.
 – Engem kérdezz meg! Ne te dö ntsél helyettem! – Annie a vízparton haladt, abban
bízva, hogy Cliff kö vetni fogja. Olyan dü hö s volt, hogy a legszívesebben jó l megrá zta
volna a férfit. Fenn a homokbucká n, ahonnan lá tni lehetett a há zá t, Annie megá llt, és Cliff
felé fordult.
– Figyelj rá m, Cliff Sullivan. Azt szeretek, akit akarok. Az én vá lasztá som, és Szeretlek?
É s mi lesz a jö vő nkkel?
Annie egy csó kkal belefojtotta a tová bbi szavakat.
– Mit szó lná l hozzá , ha Ann Arborban kibérelnénk egy szá llodaszobá t? Ha má r ma
este odamegyü nk, akkor gyakorolhatjuk, milyen a sö tétben szeretkezni.
– Ez most minden gondod?
– Nem, de én így értettem, amikor azt mondtam, hogy a jó t is megosztjuk egymá ssal.
– Megtanítasz rá ?
– Igen, Cliff – suttogta Annie.
– É s megbocsá tasz nekem?
– Igen.
– É s szeretni fogsz?
– Ö rö kké! Csupá n emiatt sohasem fogom ú gy érezni, hogy kényszerítettek vagy, hogy
felelő sséggel tartozom. Megértetted?
Cliff bó lintott. Annie elő tte á llt, há ta mö gö tt a leggyö nyö rű bb naplementével, amit
Cliff életében valaha is lá tott. A sors tréfá ja, hogy Annie éppen abban a pillanatban jö tt el
hozzá , hogy segítse kü zdelmében, amikor egyedü l akart maradni. Fü ggetlenü l attó l, mit
hoz a jö vő , Cliffnek az volt az érzése, egész életében há lá s lesz a sorsnak ezért a
fordulatért.
– É s neked mindegy, hogy milyen mogorva vagyok?
– Természetesen nem mindegy, mivel néha az ember idegeire tudsz menni. – Cliff
elfojtott egy vigyort, majd kö zelebb lépett hozzá .
– Jó ban, rosszban?
Így szó l az eskü .
Cliff á tnyú jtotta Annie-nek Kane pó rá zá t, és a lá ny meglepő dve vette á t. De azon má r
egy cseppet sem lepő dö tt meg, amikor Cliff elő vette zsebébő l a gyű rű ket.
– Fordulj a fény felé. Ha esetleg ez lenne az utolsó , amit lá tok ebben az életben, akkor
így szeretnélek megtartani az emlékezetemben.
Mindkettő jü k keze elgémberedett a hidegtő l, de amikor Cliff az ujjá ra hú zta a gyű rű t,
Annie ö kö lbe szorította a kezét, mintha ö rö kre ott szeretné tartani.
– Talá n egész idő alatt magadná l hordtad? – kérdezte.
– Gyorsan zsebre vá gtam, mikor eljö ttem otthonró l. Azt gondoltam, ha való ban
letérdelnék eléd, hogy megkérjelek, fogadj vissza, akkor legalá bb legyek felkészü lve.
Az, hogy Cliff elő tte térdeljen, annyira elképzelhetetlennek tű nt, hogy Annie arcá ró l
lerítt a kétkedés.
– Má r majdnem ott tartottam – vallotta be Cliff. – Egy kétségbeesett emberhez mész
feleségü l. – Lecsó kolta arcá ró l a kö nnyeket.
Annie hozzá simult, a férfi szaká lla az arcá t sú rolta. Cliff megcsó kolta a fü lét.
– Akarod, hogy térden á llva kérjem, legyél Mrs. Annie Sullivan?
– Ó , nem. – Annie kibontakozott a karjaibó l. – Az nem lehetek.
– Miért nem? – Annie lá tta a bizonytalansá got a férfi arcá n.
– Annie Sullivan Helen Keller taná rnő je volt. É n nem tudok csodá kat tenni.
– Szá momra igen.
 – Az én nevem Rosetti, és az is marad. Beleegyezel? – Annie kisimította a férfi hajá t a
homloká bó l, levette a napszemü vegét, és a szemébe nézett. Cliff szeme betegnek,
fá radtnak és gondterheltnek tű nt, de sugá rzott belő le a lá ny irá nti szeretet.
– A mű téttel kapcsolatban… – kezdte a férfi.
– Majd megosztod velem a félelmedet és a kétségeidet – vá gott a szavá ba Annie. – É n
szeretlek most, és akkor is szerettelek, amikor mogorva voltá l, boldog, á lmos és ká bult.
Cliff megpró bá lta elrejteni a mosolyá t, és ö sszerá ncolta a homloká t.
– Ebben a csalá dban én fogok egyedü l aggó dni?
– Egészen biztosan nem. – Annie megrá zta a fejét. – De most feledkezz meg a
gondokró l és inká bb mondd azt, hogy szeretsz.

UTÓ SZÓ
Mikor Cliff végigment a zsú folt kirakodó vá sá ron, tudta, hogy az emberek megnézik.
Kane vakvezető pó rá za gondoskodott errő l. Hallotta, ahogyan a nő k elmagyará zzá k
gyermekeiknek, mire való a pó rá z, hallotta, hogy néha Alice-t is megemlítik, aki mellette
tipegett, és a kezét fogta.
Furcsa, hogy má r nem érdekel, mit mondanak az emberek, gondolta. Gondoljanak,
amit csak akarnak, ahogyan Annie szokta mondogatni.
Hallotta az elá rusító bó déra akasztott csengettyű ket, így kö nnyebben talá lt vissza.
Annie felnézett, és elmosolyodott, szívét melegség ö ntö tte el a lá tvá nyra. Ott jö tt,
magabiztos léptekkel sző ke, szaká llas férje, szexis napszemü vegben, kézenfogva vezetve
a kétéves Alice-t, aki élénken csacsogott. É s végü l, de nem utoljá ra Kane, aki kettejü ket
vezette.
Alice megá llt a kézzel faragott já tékok mellett, így Annie-nek alkalma nyílt
zavartalanul megfigyelnie Cliffet. A haja most rö videbb, de szaká lla még mindig
emlékeztette arra a vad férfira, akit annak idején megismert a tengerparton. Szinte egy
ö rö kkévaló sá g telt el azó ta, és Annie szíve csordultig volt emlékekkel, de kö zü lü k a
legszebb a kislá nya volt.
A nő k még mindig megfordultak Cliff utá n, és Annie emiatt rettenetesen féltékeny
tudott lenni, bá r erre semmi oka nem volt, hisz Cliff napró l napra jobban szerette.
– Megjö ttü nk – jelentette be Cliff.
– Nem! – ellenkezett Alice.
Annie leü lt egy székre.
– Szeretnél anya ö lébe ü lni? – kérdezte a kislá nyá tó l.
– Nem!
– Ez a kedvenc szava – dü nnyö gte Cliff. – Még akkor is nemet mondott, amikor fagyit
akartam neki venni. – Annie elnevette magá t.
Alice ú gy hatá rozott, eljö tt a megfelelő pillanat, hogy édesanyja ö lébe má sszon. Onnan
simogatta Kane fejét.
– Kay – mondta vidá man a nevet, amit ő maga adott a kutyá nak.
Cliff lehajolt, és megcsó kolta a kislá ny hajá t. Alice kö zben megragadta a
napszemü veget, levette, és a fö ldre dobta.
Cliff pislogni kezdett, és halkan ká romkodott.
– Nem szabad, picim – figyelmeztette Annie a kicsit, és felemelte a napszemü veget. – A
fénytő l fá j apa szeme. – Mikor á tnyú jtotta a napszemü veget, gyö ngéden végigsimított a
férfi arcá n. – É s olyan gyö nyö rű szeme van.
 Cliff hosszan és szó tlanul nézte Annie-t. A szerelem, amely ö sszekö tö tte ő ket, és
amelyrő l beszéltek éjszaka az á gyban, a reggelinél és este, mikor szeretkeztek, ott
ragyogott a szemében. A kó rhá zban és a szü lő szobá n együ tt élték á t a félelmet és a
reményt. De voltak pillanatok, mint ez a mostani is, amikor Annie rá mosolygott,
kislá nyukkal az ö lében, és szerelmes tekintete mindent kifejezett.