2003. 12. 31. jegyzetek.

hu EGY0006B
Kérlek ne felejtsd el, hogy az anyagban előfordulhatnak hibák, tárgyi tévedések. Ha ilyet találtál, kérlek jelezd nekünk.
Jó tanulást kíván a jegyzetek.hu csapata!

A falusi társadalom rétegződése

A magyar falvak lakossága már a középkorban sem egységes. Ezt a vagyoni különbségek,
foglalkozási eltérések és a vallási különbségek alakították ki. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után a
parasztság között még inkább kialakultak a vagyoni és szemléletbeli különbségek. A feudális
kötöttségek azonban nem egyik napról a másikra szűntek meg. Így a nemesek és urak például
alapvetően határozták meg a falu lakosságának gazdasági életét.

Nemesek és urak

A nemesség is erősen differenciálódott már a középkortól kezdve. Legalsóbb rétege az ún.

köznemes, gúnyos elnevezéssel hétszilvafás nemes élete nem sokban különbözött a jobbágyokétól.
Kevéske földdel rendelkeztek, amelyet maguk műveltek, de kiváltságaikhoz körömszakadtáig
ragaszkodtak, amelyek például az adómentesség, a megye politikai életében való részvétel joga voltak.
Külsőleg posztóruhájuk és kardjuk különböztette meg őket a parasztságtól, azokat lenézték és nem
keveredtek velük.

A nemesség középső rétegét a birtokosok képezték, akik önálló uradalommal rendelkeztek és

azt a jobbágyok robotmunkával művelték. Kastélyaik külsőben és belsőben a főurakéit utánozták,
hagyományaikban is arrafelé igazodtak.

A sokszor nem is magyar származású főurak és főnemesek rendszerint nem laktak birtokaikon,
az uradalmat jószágkormányzók és gazdatisztek vezették.

A jobbágyfelszabadítás után a kisnemesség jó része a parasztságba olvadt, vagy tanulmányokat

folytatva tisztségviselői pályára lépett.

Az úri műveltség nagy befolyással volt a parasztira, ez főleg az építészetben, ruházkodásban és

a konyhaművészetben mutatkozott meg.

A falusi értelmiség

A falusi értelmiség jó része a parasztságból származott. Helyzetük ellentmondásos volt, hiszen

sokszor származásukkal szemben a főurak érdekeit kellett kiszolgálniuk.

Életmódjukat tekintve részben a földesurakat, részben a városi polgárságot utánozták.

A pap és a tanító többnyire a parasztságból került ki és ez jelentette az első lépcsőt a paraszti

életből való kiszabadulásra. A két foglalkozás szorosan kapcsolódott egymáshoz, hiszen a múlt
században az iskolák többségét valamilyen egyház tartotta fenn. A papok, különösen a protestánsok,
hazai iskolák elvégzése után gyakran külföldön folytatták tanulmányaikat és onnan nem csak vallási,
http://www.jegyzetek.hu/ 1
2003. 12. 31. jegyzetek.hu EGY0006B
Kérlek ne felejtsd el, hogy az anyagban előfordulhatnak hibák, tárgyi tévedések. Ha ilyet találtál, kérlek jelezd nekünk.
Jó tanulást kíván a jegyzetek.hu csapata!

de nagyon sok világi ismeretet is magukkal hoztak. Említést érdemel Szarvas evangélikus papja
Tessedik Sámuel, aki könyvet írt az alföldi parasztság nyomorúságos helyzetéről, gazdasági iskolát
alapított, ahol a parasztok gyermekei a korszerű földművelés alapjait elsajátíthatták.

A nótárius, a jegyző az államhatalom képviselője volt a faluban.

Orvos régebben sokszor tíz faluban sem akadt egy, inkább a mezővárosokban telepedtek le. Az
állatorvosok száma a századfordulótól emelkedett, de működésük útjába maguk a parasztok álltak,
akik saját állatgyógyítási gyakorlatukat többre értékelték.

A különböző falusi értelmiségi rétegek a parasztsággal csak hivatalosan érintkeztek, egyéb

kapcsolatot egymással nem nagyon tartottak.

A gazdagparasztok

A magyar falu jellegzetes alakja, az Alföldön basaparasztnak hívják. Már a jobbágykorban

elkezdődött ennek a rétegnek a kialakulása, ekkor vagyonukat beházasodással, az állatállomány
növelésével, más területeken kereskedéssel tudták növelni. A jobbágyfelszabadítás után lehetőségeik
csak növekedtek. Növekvő birtokaikat már nem csak napszámosokkal, de állandó cselédekkel is
műveltették.

A gazdagparasztok jelentős része a nagycsaládi formát megtartotta, így állandóan szemmel

tudták tartani a cselédeket, a birtokon folyó munkát.

Házuk csak nagyságában tér el a többi paraszti lakóépülettől, a gazdasági épületek jelentősen
nagyobbak. Ők alkalmazták először a korszerűbb, drágább munkaeszközöket, később a gépeket.

Műveltségük, hagyományaik megegyeznek a többi paraszti rétegével, bár ruházatuk

vagyonuknak megfelelően drágább, jobb minőségű anyagból készült. Ez a paraszti réteg állott a falusi
értelmiséghez legközelebb, lányukat szívesen adták paphoz, tanítóhoz. Náluk jelentek meg először az
új bútorok, ruhák. Összességében ez az a réteg, amely először szakított a hagyományok egy részével.
A falu vezetői is közülük kerültek ki, így családjuk érdekeit jól tudták képviselni, érvényesíteni.

A középparasztok

Földjük 5-15 hektár között váltakozott, ami olyan mennyiség, amennyit a család munkaerejével
még meg lehetett művelni, így legfeljebb az aratásra vettek igénybe részeseket. Általában az egész
család folyamatosan dolgozott. Birtokuk felszerelése hagyományos szerszámokkal kisebb hozamot
adott, mint a gazdagparasztoké. Körükben gyakran találkozunk közös munkaeszközökkel. Néhányuk
kiemelkedett, néhányuk az alsóbb rétegekbe olvadt. A középparasztok ritkán alkalmaztak bérmunkást,

http://www.jegyzetek.hu/ 2
2003. 12. 31. jegyzetek.hu EGY0006B
Kérlek ne felejtsd el, hogy az anyagban előfordulhatnak hibák, tárgyi tévedések. Ha ilyet találtál, kérlek jelezd nekünk.
Jó tanulást kíván a jegyzetek.hu csapata!

és maguk sem vállaltak ilyet. Ez volt a parasztság leginkább befelé forduló rétege. Hagyományaikhoz
ragaszkodtak, céljuk elsősorban gyermekeik taníttatása volt.

A szegényparasztok

Kb. 1-5 hektár földdel rendelkeztek. Ez nem volt elég az önellátáshoz, ezért napszámba jártak,
részes munkákat vállaltak, ami csak még inkább nehezítette saját földjük megművelését.

Házaik szegényesek, többnyire kétosztatúak, a hagyományokat őrizték, különösen, ami a

népköltészetet illeti, a legtöbb népköltészeti emléket náluk jegyezték fel a néprajzi gyűjtők.

Nincstelen mezőgazdasági munkások

Igen közel állnak az előző réteghez, számuk rendkívül magas, a két világháború között a
lakosság egyharmadát teszik ki. Életmódjukban egyre inkább az ipari munkássághoz közeledtek.
Körülményeik kényszerítették arra őket, hogy elhagyják hagyományaikat pl. ruházkodásukban,
bútoraikban, ugyanakkor a szellemi hagyományokat megőrizték és gazdagították is. Helyzetük sok
vidéken olyan mértékben romlott, hogy tömeges kivándorláshoz vezetett.

Jellegzetes csoportjaik

 részes munkások: a mezőgazdasági munkákat a termés bizonyos részéért végezték el. A

részesaratást a XVIII. században még hatod- heted részért végezték, ami a következő
századokban tíz- tizenegyed részre csökkent. A feltételek rögzítésére aratószerződést kötöttek.
A szerződést az aratógazda kötötte meg az uradalom tiszttartójával. A szerződésben
rögzítették, hogy milyen munkát, milyen részesedésért, mennyi idő alatt kell elvégezni. Az
ivóvízről a gazda gondoskodott, az étkezésnek többféle formája alakult ki. Ilyen volt az ún.
konvenció, amikor megfelelő mennyiségű ételt adtak ki heti adagokban, amiből az aratók
szakácsnője főzött. Néhány helyen az uradalom maga főzetett, de ez inkább a gazdag- és
középparasztoknál terjedt el, ahol a néhány aratópár élelme megegyezett a gazdáéval.

 Az aratás általában kettő-négy hétig tartott, rendszerint kinn aludtak, esetleg egy közeli tanyán.
Egyre gyakrabban fordult elő, hogy a munkások az aratás közepén aratósztrájkba fogtak, amit
ugyan a csendőrség segítségével általában levertek, de később a gazdák már tartottak ettől. Ezért
a munkásokat igyekeztek megkötni, például részes kukoricaműveléssel. Ezt csak az kaphatott,
aki aratott is. Aki részt vett a sztrájkban elvették tőle ezt a lehetőséget.

 A részes szerződés annyira kötötte a munkásokat, hogy nem tudtak elmenni máshova munkát
vállalni, még azt is kikötötték benne, hogy a munkás köteles egy- két napot ingyen dolgozni a

http://www.jegyzetek.hu/ 3
2003. 12. 31. jegyzetek.hu EGY0006B
Kérlek ne felejtsd el, hogy az anyagban előfordulhatnak hibák, tárgyi tévedések. Ha ilyet találtál, kérlek jelezd nekünk.
Jó tanulást kíván a jegyzetek.hu csapata!

munkaadónak bármilyen munkát

 summások: öt- hét hónapra mindenféle munka elvégzésére szerződtek előre meghatározott
bérért a munkaadóhoz. A munka kora tavasztól késő őszig tartott, így a munkaadó
megtakarította a téli bér összegét. Ez a réteg a múlt század utolsó negyedében alakult ki.
Elsősorban a mezőkövesdi matyók jártak summás munkára. Az uradalom a summásgazdát,
vagy bandagazdát bízta meg a csapat összeállításával. Mindenkinek munkakönyvet kellett
váltania, ezt kellett a gazdának átadni a munka vállalásának jeleként. A bandagazda intézte a
munkások ügyes- bajos dolgait, az uradalom emberével csak ő tartotta a kapcsolatot, neki adták
át a természetbeni és pénzbeni járandóságot is. Ő ezért a meghatározott bér kétszeresét kapta. A
természetbeni juttatást hetente mérték, ez általában étel volt, amit a bandagazda feleségének
adtak át, aki naponta egyszer meleg ételt főzött belőle. A summásokat általában az istállóban a
földön szállásolták el, vasárnap volt a tisztálkodás, a templom, a pihenés napja.

 kubikosok: a múlt században terjedt el a nagy folyószabályozások, vasútvonalak építésekor. A

kubikosok általában az Alföld déli részéről kerültek ki, a kiemelt föld köbmétere után kaptak
mindig pénzbeni juttatást. Ugyancsak bandában dolgoztak, ennek vezetője is a gazda volt,
hasonló feladatokkal, mint az előzőeknél. Ő együtt dolgozott a többiekkel, de ellenőrizte a
mérnökök számolását is, hogy be ne csapják őket. A kubikusok gyakran 10-14 éves korú
gyerekeiket is magukkal vitték dolgozni. Étkezésükről maguk gondoskodtak, földbe mélyített
kunyhóban laktak. Vasárnap kaptak szabadnapot, amikor vagy hazalátogattak, vagy
tisztálkodással töltötték azt.

 uradalmi cselédek: uradalmakon éltek, az intéző és az alatta álló ispánok irányítása alatt
(gazdák, botosispánok). A cselédek zömét az állatokkal foglalkozó béresek és kocsisok tették ki.
Ezek vezetője az elsőbéres és az elsőkocsis volt. Ők évente két-három mázsával több terményt
kaptak. A cselédek alkalmazása mindig egy évre szólt. A cselédlakások formája az egész
országban szinte egyforma. A legkorábbiak esetében egy nagy közös konyhára négy nagy szoba
nyílt és mindegyiken két-két család osztozott. A lakással szemben helyezkedtek el az ólak,
egyes helyeken fél hektárnyi földterületet is kaptak, hogy azon a számukra szükséges
terményeket megtermelhessék. Természetbeni juttatásban is részesültek, ez tájanként,
uradalmanként nagyon változó volt. Rendszerint kaptak még némi pénzt, bizonyos
ruhadarabokat, fűtőanyagot. Vasárnap sem mentesültek teljesen a munka alól, templomba járni
azonban kötelezően kellett ilyenkor. Legnagyobb rangja közöttük a parádés kocsisnak, a
pásztoroknak, az azokat is gyakran felügyelő gulyásnak, a vadásznak és az erdésznek volt.
Az uradalmakban ezenkívül alkalmaztak mesterembereket is. Őket különös bánásmód illette
meg. A többiekénél jóval nagyobb fizetést kaptak és járt nekik az Úr megszólítás is. Önálló
lakásban laktak, legtöbbjüknek már igen kevés köze volt a hagyományos műveltséghez.
http://www.jegyzetek.hu/ 4
2003. 12. 31. jegyzetek.hu EGY0006B
Kérlek ne felejtsd el, hogy az anyagban előfordulhatnak hibák, tárgyi tévedések. Ha ilyet találtál, kérlek jelezd nekünk.
Jó tanulást kíván a jegyzetek.hu csapata!

Kisebb csoportok, foglalkozások

A szegényparasztok közül kerültek ki a csőszök, kerülők, hivatalosan mezőőrök. Díjazásukat

rendszerint természetben kapták. Ősztől tavaszig kinn laktak a határban. Az Alföldön magas látófára
kapaszkodva őrizték a termést.

A halászatot a magyar falvakban önálló foglalkozásként űzték. Általában a jó minőségű halak

kétharmadát kellett beszolgáltatniuk a földesúrnak, a többivel maga rendelkezett. Lehetőleg egymás
között házasodtak, vagy a szegényparaszti réteggel keveredtek, mert a gazdagabbak lenézték őket. A
falu szélén vagy a vízparton laktak.

A pásztorok családjai is a faluban vagy az uradalmi majorokban éltek. Az év nagy részét a

pusztán töltötték. Még maguk között is megtartották az egyes jószágfajták őrzőinek különállását. A
legmódosabbak közülük a juhászok voltak, akik saját jószágaikat együtt legeltették az uradaloméival,
részesedtek a szaporulatból és a tejhozamból.

Döntő szerepük volt a vasútvonalak megépítése előtt a fuvarosoknak. Országrészenként egész

falvakat is számon tartottak, ahol a lakosság nagyobb része fuvarozásból élt. A szegényparasztok, vagy
a kisebb földű gazdák közül kerültek ki általában.

Értékeld a jegyzetet!

Kérünk, hogy értékeld a jegyzetet, pontozd egy 1-től 10-ig terjedő skálán. Segíts másoknak eligazodni,
könnyen megtalálni a legjobb anyagokat! Segíts nekünk megtalálni a kevésbé jól sikerült munkákat, hogy
kijavíthassuk a hiányosságokat! Szavazz az Interneten, vagy küldd el értékelésedet e-mailben, és mi felírjuk
szavazatodat!

http://www.jegyzetek.hu/ 5