Szabadon választott függõség

Lila-ªuka d§sa 2001 októberétõl vezeti Krisna-völgyben az ún. bhakta-programot1 , amely a védikus lelki
gyakorlatokat elkezdõ emberek számára nyújt alapképzést. A tanfolyam elvégzése után a résztvevõk eldöntik,
hogy otthon vagy templomi közösségben folytatják-e a K¥¢£a-tudat lelki gyakorlataival kiegészült életüket.

– Mi volt a mozgatórugója a program beindításának?

– Egyházunk lassan 15 éve része a magyar közéletnek, s ez idõ alatt nagyon sok emberrel kerültünk
kapcsolatba. Amikor valaki elkezdi olvasni ¼r¦la Prabhup§da könyveit, azt látja, hogy Prabhup§da újra és újra
ezt hangsúlyozza: az emberi élet célja az Isten-tudat elérése és az Istennek végzett tiszta odaadó szolgálat. A
világban ma nem ezt tanuljuk. Olyan környezetbõl jövünk, ahol a képzés lényegében arról szól: hogyan legyünk
materialisták. ¼r¦la Prabhup§da könyvei felébresztik a vágyat az olvasóban, hogy változtasson az életén. Ezek a
könyvek egy új életcélt adnak. Ahhoz, hogy ezt az életcélt elérje, az embernek megfelelõ életvitelt kell
kialakítania, s megfelelõ tevékenységeket kell végeznie. Ez különbözõ szinteken és különbözõ életkörülmények
között valósítható meg. Van, aki gyorsabban tud fejlõdni, van, aki lassabban. Lesznek, akik otthon gyakorolják a
K¥¢£a-tudatot, s lesznek, akik templomi szerzetesek lesznek. Több lehetõség van, de ¼r¦la Prabhup§da arra
mutat rá, hogy a kor degradáló hatása miatt az ember csak bhakták között, a bhakták közösségével való intenzív
kapcsolat mellett tudja hosszú távon fenntartani a K¥¢£a-tudat lelki gyakorlatait. Templomaink és központjaink
ehhez nyújtanak intézményes keretet. A program beindítását az érdeklõdõk egyre növekvõ száma is inspirálta.
– Van-e más szervezett papi-szerzetesi képzés az egyházon belül?
– Van egy alapvetõ napirendünk, amely mindenkire vonatkozik, aki templomi közösségben él. Ez egy reggeli
lelki gyakorlatból, 16 kör japa-meditációból és ¼r¦la Prabhup§da könyveinek tanulmányozásából áll. Ha valaki
szeretne még inkább elmélyedni a filozófiában, arra is van lehetõség. Azoknak, akik bhakták között élve
szeretnék mindennapos lelki gyakorlataikat végezni, alapképzésünket, a bhakta-programot javasoljuk, melynek
során az általános elvekkel, a filozófiával, a védikus kultúra viselkedési normáival, öltözködési, tisztálkodási,
étkezési szokásaival is megismerkednek, s a gyakorlatban is szolgálatot végezhetnek a résztvevõk. Akik a
védikus filozófiát szeretnék mélyebben tanulmányozni, azok számára egyházunk fõiskolai oktatását javasoljuk (a
Bhaktivedanta Hittudományi Fõiskolát), melynek itt Krisna-völgyben is mûködik egy levelezõ tagozata. Ez adja
a papi-lelkészi, illetve a hitoktatói képzést is, s az iskola vezetõsége arra törekszik, hogy az igényeknek
megfelelõ egyre átfogóbb és színvonalasabb képzést biztosítson.
– Miben különbözik az általad vezetett bhakta-program a fõiskolai képzéstõl?
– A bhakta-program egy két hónapos elméleti és gyakorlati bentlakásos alapképzés. Elvégzése után vannak,
akik úgy gondolják, itt maradnak Krisna-völgyben, s itt folytatják szerzetesként az életüket, és vannak olyanok,
akik visszamennek korábbi lakóhelyükre, s ott folytatják K¥¢£a-hívõként mindennapjaikat. A fõiskola egy
hosszabb és szerteágazóbb, a védikus kultúra és filozófia specifikusabb területeivel is foglalkozó képzést nyújt, s
intézményesebb keretek között mûködik.
– Milyen elõnyökkel jár, ha valaki elvégzi a bhakta-programot?
– Ha valaki nem közvetlenül, csak hallomásból ismeri az Isten-tudatos életet, nem érezheti igazán az
elõnyeit. A K¥¢£a-tudat nem csak egy filozófia, hanem a mindennapokban megélhetõ lelki tapasztalat.
– Hogyan telik egy nap?
– Minden reggel 4 óra elõtt kelünk, majd tisztálkodunk, s részt veszünk a reggeli szertartásokon. A reggeli
program minden templomban a következõképpen épül fel: a ma¯gala-§ratival (egy énekes szertartással)
kezdõdik, másfél órás japa meditáció (a Hare K¥¢£a mantra) követi, majd 7 órakor éneklés, tánc és a
szentírásokból tartott lecke következik. Ezután reggelizünk, s ezt követõen a résztvevõk a védikus filozófiát és
kultúrát bemutató szisztematikus képzésben részesülnek. Ez tart ebédig. Délután gyakorlati, a tanultakat is
alkalmazó odaadó szolgálatot végeznek Krisna-völgyben.
– Van-e a napi program mellett egy általános terv is arra vonatkozóan, hogy mit kapnak a résztvevõk ezzel a
képzéssel? Vajon az a célja a programnak, hogy egy általános ismeretanyag átadásával, s a napi rendszeresség
kialakításával a lelki gyakorlatok, a kultúra különbözõ aspektusai egy idõ után szokássá váljanak a résztvevõk
életében?
– Egyrészt igen, másrészt pedig megtanítjuk, hogyan tudják az itt tanultakat átadni másoknak is. Tehát
egyrészt a saját lelki hasznunk érdekében gyakoroljuk a K¥¢£a-tudatot, másrészt nem akarjuk megtartani saját
magunknak, hanem törekszünk arra, hogy mások is megkaphassák ugyanezt a lelki bölcsességet.
– Megfigyelhetõ tendencia a társadalomban, hogy az emberek elfordulnak a lelki értékektõl, mégis sokan
érdeklõdnek a programotok iránt. Miben látod ennek az okát?
– Az eredményessége annak köszönhetõ, hogy amikor valaki követi Isten törvényeit, abból egy olyan
különleges íz származik, ami elégedettséget ad az embernek, és arra ösztönzi, hogy folytassa a lelki életre való
törekvéseit. A K¥¢£a-tudat nem csupán egy száraz filozófia, de nem is egy szentimentális vallásos érzület,
hanem a filozófia és a vallás gyakorlatainak az együttese. ¼r¦la Prabhup§da mondta, hogy a vallás filozófia
nélkül csak szentimentalizmus, a filozófia vallás nélkül pedig csak elmebeli spekuláció. A K¥¢£a-tudat egyesíti
az elméletet és a gyakorlatot, s amikor ez a kettõ együtt van, az ember ténylegesen megtapasztalja a lelki
gyakorlatok eredményességét.
– Hogyan foglalnád össze a bhakta-program üzenetét?
– A K¥¢£a-tudat segítségével a társadalom minden problémája megoldható: az alkoholizmus, a dohányzás, a
betegségek, a kábítószer, a környezetszennyezés, az infláció, a munkanélküliség, a háborúk, a sok-sok
békétlenkedés és civakodás a világban stb. Konkrét programunk van arra, hogy hogyan tudjuk segíteni az
emberek életét a társadalomban, nem csak anyagi, de lelki szempontból is. A mottó: lelki megoldás anyagi
problémákra. Mindenki számos problémától szenved itt az anyagi világban, s úgy látjuk, hogy ezek nem
csökkennek, hanem fokozódnak. A materialista civilizáció nem képes választ adni a mindennapi élet gondjaira,
de a K¥¢£a-tudat igen. A problémák gyökere az, hogy az ember elfelejtette Istent, a Vele való kapcsolatát, hogy
nem követi Isten törvényeit, s ebbõl sok-sok nehézség és szenvedés származik. Olyan emberekre van szüksége a
társadalomnak, akik egy megfelelõ képzés keretében életük részévé teszik, s másoknak is átadják azt az
ismeretanyagot, melynek birtokában mindenki tudni fogja majd, hogy ezeket a problémákat konkrétan hogyan
lehet lelki megoldásokkal orvosolni.

P§rtha d§sa