Geotermikus Budapest

MAGYAR ENERGETIKAI ÉS KÖZMŰ-SZABÁLYOZÁSI HIVATAL
GEOTERMIKUS BUDAPEST
2020. január
2 Geotermikus Budapest
GEOTERMIKUS BUDAPEST, 2020
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal kiadványa

Felelős kiadó: dr. Dorkota Lajos elnök
Főszerkesztő: dr. Tóth Anikó Nóra
Jogi szakértő: dr. Nyikos Attila
Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének

vagy egy részének bármilyen formában történő sokszorosítását.
A forrás feltüntetésével a kiadvány adatai és megállapításai idézhetők.
ISBN 978-615-6137-00-5
1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 52.

Központi telefonszám: (+36-1) 459-7777
Központi e-mail cím: mekh@mekh.hu
Honlap: www.mekh.hu
SZERZŐI MUNKÁLATOK
1–2–3. FEJEZET 8. FEJEZET

Albrecht Ute Lorberer Árpád Ferenc
Orosz István Kerékgyártó Tamás
Pető Zoltán Tóth György
Teremy Viktória dr. Tóth Anikó Nóra
4. FEJEZET 9. FEJEZET
dr. Tóth Anikó Nóra dr. Ádám Béla
5. FEJEZET Kerékgyártó Tamás
Lorberer Árpád Ferenc Márton Balázs
6. FEJEZET Tóth László
Lorberer Árpád Ferenc dr. Tóth Anikó Nóra
Tóth György 10. FEJEZET
7. FEJEZET dr. Nyikos Attila
dr. Tóth Anikó Nóra Tóth György
dr. Tóth Anikó Nóra
Geotermikus Budapest 3
BEVEZETÉS – EGY KIS TÖRTÉNELEM ................................................................................ 6
1. BUDAPEST ELHELYEZKEDÉSE, FÖLDRAJZI ÉS GAZDASÁGI SZEREPE ......... 10
2. BUDAPEST TELEPÜLÉSSZERKEZETE ........................................................................ 13

2.1. Városrészek településjellege .............................................................................................. 13
2.2. A város közlekedési hálózata ............................................................................................. 15
2.3. A közlekedés fejlődésének jövőbeli irányai ....................................................................... 17
2.4. Budapest hévizei és fürdői ................................................................................................. 19
2.5. Új keletű és példaértékű energetikai korszerűsítések ......................................................... 22
3. BUDAPEST ENERGIAIGÉNYE ÉS -ELLÁTÁSA .......................................................... 24

3.1. Villamosenergia-igény ....................................................................................................... 24
3.2. Hőigény .............................................................................................................................. 25
3.3. Villamosenergia-ellátás ...................................................................................................... 27
3.4. Gázellátás ........................................................................................................................... 28
3.5. Távhőellátás ....................................................................................................................... 30
4. A VÁROSI HŐSZIGET ÉS A GEOTERMIKUS HASZNOSÍTÁSOK

KAPCSOLATA BUDAPESTEN ......................................................................................... 35
5. BUDAPEST FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE ÉS HIDROGEOLÓGIÁJA ............................ 39

5.1. Domborzat és geotermia .................................................................................................... 39
5.2. A földtani és geotermikus adatgyűjtés módszerei .............................................................. 41
5.3. A főváros geológiai jellemzésének alapjai ......................................................................... 43
5.4. A sekély geotermikus rendszerek által érintett felső 100 m-es térrész földtani és
geotermikus hasznosítási jellemzői .................................................................................... 48
5.5. Budapest hidrogeológiája ................................................................................................... 50
5.5.1. Talajvizek ................................................................................................................. 50
5.5.2. Rétegvizek ................................................................................................................ 53
6. HÉVÍZTÁROLÓ RÉTEGEK ELHELYEZKEDÉSE, FELTÁRÁSA ÉS

HŐMÉRSÉKLETE .............................................................................................................. 55
7. MEGLÉVŐ TERMÁLKUTAK BUDAPEST TERÜLETÉN ........................................... 59
8. KIEMELT FŐVÁROSI GEOTERMIKUS FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK ............. 71

8.1. Fúrási, termelési, visszasajtolási kockázatokat megelőző és kizáró eljárások ................... 71
8.2. Budapest karsztos tárolói, a geotermikus hasznosítások főbb változatai ........................... 72
8.3. A sikeres hévízfeltárás esélye, a feltárható vízmennyiség becslése ................................... 73
8.4. Új kitermelő-betápláló rendszerek elhelyezése .................................................................. 74
8.5. Javaslatok termálvizes geotermikus beruházások létesítéséhez ......................................... 76
8.6. Sajátos geotermikus hasznosítási lehetőségek Budapest területén .................................... 80
8.6.1. A szarmata mészhomokkő, mészkő üregeinek geotermikus hasznosítási lehetőségei .. 80

8.6.2. A Duna menti víztermelésre nem hasznosított parti szűrésű víztermelést
biztosítani képes szakaszok hasznosítása ................................................................. 81
8.6.3. Szökevényforrások vizének feltárása a Hajógyári-sziget, Dagály, Gellért-hegy,
Műegyetem környezetében....................................................................................... 82
9. FÖLDHŐSZIVATTYÚZÁS HELYZETE, LEHETŐSÉGEI .......................................... 85

9.1. Történeti áttekintés, működés ............................................................................................ 85
9.2. Földhőszivattyús rendszerek .............................................................................................. 86
9.2.1. Földhőszondás rendszerek........................................................................................ 87
9.2.2. Kis teljesítményű földhőszondás rendszerek ........................................................... 89
9.2.3. Nagy teljesítményű földhőszondás rendszerek ........................................................ 92
9.2.4. Nagy rendszerek tervezését megalapozó szondatesztek........................................... 92
9.2.5. Geotermikus szondatesztek mérési eredményei Budapesten ................................... 93
9.2.6. Földhőszondás rendszerek területi eloszlása Budapesten ........................................ 95
9.2.7. Földhőszondás rendszerek tervezési szempontjai .................................................... 97
9.2.8. A földhőszondás rendszer előnyei............................................................................ 98
9.2.9. A földhőszondás rendszer hátrányai......................................................................... 98
9.3. Vízkutas hőszivattyús rendszerek ...................................................................................... 99
9.3.1. Vízkutas hőszivattyús rendszerek tervezése........................................................... 100
9.3.2. A vízkutas hőszivattyús rendszerek előnyei ........................................................... 101
9.3.3. A vízkutas hőszivattyús rendszer hátrányai ........................................................... 101
9.4. Talajkollektoros hőszivattyús rendszer, energiacölöp ..................................................... 102
9.4.1. A talajkollektoros rendszer környezetvédelmi megítélése ..................................... 103
9.4.2. Energiacölöp........................................................................................................... 104
9.5. A budapesti 0–200 m-es mélységhatárú sekélyzóna földtani lehetőségei ....................... 105
9.5.1. Oligocén agyagos és homokos képződmények ...................................................... 105
9.5.2. Gyengén kötött miocén képződmények ................................................................. 106
9.5.3. Pannon és negyedkori képződmények ................................................................... 106
9.5.4. Földtani összegzés .................................................................................................. 107
9.6. Hulladékhőt hasznosító és más egyedi jellegű rendszerek............................................... 109
9.7. Megvalósult Budapesti hőszivattyús rendszerek – Esettanulmányok .............................. 109
9.7.1. Termálkút hulladékhőjének hasznosítása ............................................................... 109
9.7.2. Budapesti földhőszondás társasházak .................................................................... 112
10. FŐVÁROSI GEOTERMIKUS FEJLESZTÉSI TERV KIALAKÍTÁSÁRA

VONATKOZÓ JAVASLATOK ........................................................................................ 117
ÖSSZEGZÉS .............................................................................................................................. 119
IRODALOMJEGYZÉK ............................................................................................................ 120

BEVEZETÉS – EGY KIS TÖRTÉNELEM
Magyarország termálvízkincse különleges adottság, mennyiségileg és minőségileg

világméretekben is kiemelkedő. Nincs még egy olyan főváros a világon, ahol ennyi
termálvizes gyógyfürdő és működő történelmi fürdő lenne. Elmondható, hogy történelmi
műemlék fürdőink Budapest legkeresetteb látványosságaiként szerepelnek.
A Duna mentén, Buda és Óbuda térségében fakadó hévízforrások hasznosítása a történelem
előtti időkig nyúlik vissza. Meleg és langyos források már a földtörténeti harmadkor végén, a
pliocén időszakban megjelentek a szakaszosan kiemelkedő hegységrögök peremén.
A jégkorszakokban ilyen forrástavaknál maradtak fenn a melegebb környezethez szokott nagy
testű állatok, pl. az utolsó szabadon élő vízilovak. A források működését biztosító
hidrogeológiai folyamatok azóta sem álltak le – annak ellenére, hogy a fakadási helyük
(megcsapolási pontjaik) és magasságuk gyakran változott a térszín átalakulásával együtt. Az
ókortól egyre fejlődő városi környezet radikális természetátalakítása már kiterjedt nemcsak a
felszínközeli, de a 19. századtól a mélységi tárolókőzetek vízforgalmának átalakítására is.
A geotermikus energia maga a Föld belsejéből hővezetéssel vagy anyagáramlással a felszín
felé átadódó, zömében a radioaktív bomlásból származó hő. Nagymértékben megújuló
elsődleges energiaforrás, amelynek az alkalmazásával igen hatékonyan, azaz alacsony fajlagos
költségráfordítással oldható meg a levegőbe történő emberi CO2-kibocsátás csökkentése.
Közismert viszont, hogy a hőenergia csak korlátozott mértékben szállítható, a hasznosítások
helyhez kötöttek. Emiatt nagy a szerepe a helyi adottságok egyedi vizsgálatának, a
területfejlesztéssel együtt optimalizált tervezésnek. Ezt kívánjuk elősegíteni a fővárosi
geotermikus hasznosítási lehetőségek egységes bemutatásával.
Jelen munka nemcsak az aránylag nagyobb befektetést és komolyabb előkészületet igénylő
termálvizes fűtőrendszerekről szól, hanem a magáncélú, lakossági, vállalati és önkormányzati
szféra számára is könnyen elérhető geotermikus hasznosítási módokat is ismerteti.
Budapesten, mint a legtöbb más termálforrással rendelkező városban, a hévizek fürdési
hasznosítása jelentette a domináns geotermikus energiahasznosítást. A hévíz-előfordulások
létét egy adott tájegység, pontosabban egy adott „földtani nagyszerkezeti egység”
geotermikus viszonyai határozzák meg. A mai korszerű geotermikus fűtési és hűtési
rendszerek döntő többsége azonban nem minden esetben igényel melegvíz-feltárást,
geotermikus hőszivattyú segítségével a talaj állandó hőmérséklete szinte mindenhol
hasznosítható.
A budai oldalon és a Duna egykori szigetein fakadó hévforrások hasznosításának nyomai
Aquincum romjaival együtt részben ma is láthatók, pl. az Árpád hídi Thermae Maiores
fürdőnél. A Római fürdőnél az eredeti forrásszabályozó építmények alapját is feltárták, és
hasonló rendszer lehetett a Duna szigetein, a helytartói palotában (a mai Óbudai-sziget része),
valamint a pesti oldalon épített Transaquincum erőd felé vezető híd mentén is.
A meleg forrásokról, illetve az egymás mellett levő hideg, langyos és meleg kiépített
fürdőhelyekről több középkori szerző is megemlékezik. A keresztes háborúk idején lovagok
által üzemeltetett ispotály működött a Budai-hegység lábánál fakadó meleg forrásoknál.
A reneszánsz diplomata és tudós Wernher György „De admirandis Hungáriáé aquis”, azaz
„Magyarország csodálatos vizeiről” szóló írása 1557-ben került kinyomtatásra Antwerpenben.
E könyv nemcsak a még magyar kézben levő részek nevezetességeit ismerteti röviden, de
Buda és Pest forrásairól is hosszan ír, elmondva, hogy azokat a törökök is továbbfejlesztették,
a „thermae”-k egy részét a kormányzó, másokat utazók egy része és derviskolostor
hasznosította.
A Római fürdő várostól távolabb eső, de tartósan nagy hozamú forrásait a 16–19. századig
gyakorlatilag folyamatosan lőpormalom és őrlőmalom meghajtására használták.
A magyarországi földtani kutatásoknak is kiemelt témája lett a Duna mellett fakadó
melegforrások eredetének, földtani hátterének a vizsgálata. Mindenki számára igen hamar
egyértelmű volt, hogy Pest-Buda meleg vizei nem vulkáni eredetűek, ugyanakkor sok esetben
vetődések mentén jelennek meg, részben a „szárazföldön”, részben a folyómederben, így
kezdetektől ösztönözték a tektonikai és hidrológiai vizsgálatokat.
Az első magyar nyelven kiadott geotermikus tudományos írás 1857-ből származik, Szabó
József műegyetemi professzortól („Fürdősziget Pest és Buda között” – Term. Tud. Társ.
Évkönyve III. kötet). Minthogy a Margitszigettől északra, a mai Dagály fürdőtől kissé
nyugatra eső Fürdő-szigetet sajnos 1874-ben a folyamszabályozás keretében elkotorták,
leírása pótolhatatlan jelentőségűnek bizonyul.
A Margitsziget északi csúcsánál ismert hőforrások megcsapolására 1866-ban készült el az
ország második géperőjű mélyfúrása, melyből a 118,3 m mély Margitsziget-I. hévízkutat
képezték ki, melynek 1964 óta jele: Bp. XIII/19. kataszteri számú kút. Létesítése idején a
nyugalmi vízszintje a terepszint feletti +9,50 m-ig, ami kb. 112,62 mBf (Balti-tenger közepes
vízszintjéhez viszonyított tengerszint feletti magasság) emelkedett, és kezdetben 11 000 l/perc
vizet adott. A kút vizéből kicsapódó „szénsavas mész” Szabó József 1883-ban kiadott első
geológia-tankönyvében is említésre kerül. A Margitsziget, Harkány, a horvátországi Lipik
hévízfeltárási eredményeiről Zsigmondy Vilmos az 1871. évi magyar és az 1873. évi német
nyelvű szakcikkekben számolt be.
Zsigmondy Vilmos ambiciózus és a kortársak által kétkedve fogadott felvetését, miszerint a
Városligetben is vállalja artézi kút létesítését, Pest város közgyűlése 1868. március 4-én
elfogadta. A kivitelezés 1868–1878 között megszakításokkal 10 éven keresztül folyt, és a
kitartást siker jutalmazta (és a székesfőváros tíz év után ki is fizette a szerződött munkadíjat).
Ez a mélyfúrás egyben igazolta a Budai-hegység kőzeteinek jelenlétét a pesti oldalon is nagy
mélységben, annak ellenére, hogy a felszínen más üledéksor jelenik meg. A 970 m mély,
végig vörösfenyő béléscsövezésű kút ma is működik a Hősök tere alatt, a kútfej az ismeretlen
katona emlékműve mellett kialakított fedett aknában található. A hévízkút kihasználására
1909–1913 között felépített Széchenyi fürdő megnyitása előtt és az 1896-os világkiállítás
idején a kút ideiglenes fürdőépületet, szökő- és ivókutakat táplált. A városligeti hévízkút
sikere hatására az egész országban megszaporodott a hévízfeltárások száma, és nagyban
hozzájárult a főváros fürdővárossá alakulásához is.
Az 1875-ben létesült magántulajdonú Római fürdő és vendéglő valósította meg az első igazán
sokrétű fővárosi hévízhasznosítást, mivel 1895-től az elfolyó víz „egy 12 m átmérőjű fa
vízkerékre esve 5 lóerejű dinamógépet hoz mozgásba, mellyel 5000 normálgyertya erősségű
villanyfényt állítanak elő. Ily módon a fürdőtelep esténként fényárban úszik” – írta a korabeli
sajtó. Az eredeti fürdőt az 1948-as államosítás után nem sokkal bezárták, majd csak a
hatvanas években nyílt meg újra erősen átépített idényjellegű fürdő és kemping
létesítményként.
A Duna mentén, a pesti oldalon a felszín alatt egy nagy méretű parti szűrésű kútgaléria
létesült 1873-ban, amelyet a Parlament szellőző-temperáló rendszerével kötöttek össze, annak
1885-től 1904-ig tartó építkezése során. Talán ez a műtárgy tekinthető az első fővárosi hűtési
célú, részben geotermikus rendszernek, a későbbi hőszivattyús rendszerek előzményének.
A budapesti hévizek hőenergiájának hasznosításával az 1930-as évektől kezdtek el
foglalkozni. Elsőként a Margit híd alatt kiépített vezetékről a pesti oldal legnagyobb
társasházának termálvizes fűtésével kísérleteztek. 1949-től több hasonló egyedi rendszer
létesült, minden esetben pozitív (szabad túlfolyással termelő) hévízkutakra alapozva,
amelyeknek vizét szivattyúkkal közvetlenül betáplálták a fűtőrendszerbe. Középületnél
először az 1943-ban létesített XI/15 jelű, Tétényi úti hévízkút 49oC-os vizét hasznosították a
háborúban megsemmisült Erzsébet sósfürdő helyén épült kórház (a mai Szent Imre Kórház)
fűtésére. Ezt az alacsony hatásfokú egyedi fűtési rendszert 1971-ig tartották fenn, azt
követően a hévizet már csak fürdésre használták, végül a kutat 1995 őszén lezárták.
A Margitsziget-II. és a Városliget-I. hévízkutak 1950-ben az akkori Fővárosi Távfűtő Művek
kezelésébe kerültek. A Városliget-I. jelű hévízkút 1950 és 1971 között a MÁV kórház, a FAV
javítóműhely, a Szabolcs utcai kórház (a mai Orvostovábbképző Intézet), a Műjégpálya és a
BHSE uszoda részére szolgáltatott termálvizet fűtési, használatimelegvíz- és uszoda-vízellátás
céljából. A Margit-szigetről áthozott 68oC-os vízre alapozva építették ki az egész újlipótvárosi
lakótelep fűtését és használatimelegvíz-ellátását ún. „egycsöves” rendszerben. Az erősen
agresszív és sókiválásos hévíz fűtőtestekbe történt közvetlen bevezetése azonban sok
technológiai problémát okozott. E hálózatot a 70-es évek során felszámolták, részben azért,
mert ekkor már kezdtek jelentkezni a budapesti termálkarsztrendszerben a dunántúli
bányászat vízkivételének káros, vízszint- és vízhozamcsökkentő hatásai. A városfejlesztésben
a fürdők kaptak elsőbbséget, a Budapest Gyógyvizei és Hévizei Rt. megalakulása és a vízdíjak
megnövekedése után 2001-re az összes külső felhasználó visszavonta hévízigényét.
Az 1938-ban létesített, 1257 m mély Városliget-II. hévízkút 73-77oC-os vizét kezdetben a
Széchenyi fürdő és az Állatkert fűtésére hasznosították. Később ez a BVSC Szőnyi úti
uszodájával, a Tengerszem utcai kertészettel, egy kerületi volt MSZMP-irodával, valamint a
Kacsóh Pongrác úti és a Fiastyúk utcai lakótelepek használatimelegvíz-ellátásával bővült. Ezt
a rendszert az 1970-es években politikai nyomásra létesített Újpesti fürdő távvezetékről
történt ellátásának kényszere zavarta meg.
A városligeti geotermikus hasznosítás 2010-től újraindult. Ma a fürdési célra kitermelt víz
korszerű hőszivattyús hasznosításával látják el az új állatkerti épületek többségének a fűtését
is. A Városligeti-tóba kifolyó hévíz maradék hőjét még a tó túlpartján épült Robinson
vendéglő hőszivattyús fűtése is hasznosítja. 2006 óta fokozatosan a többi gyógyfürdő mellett
is kiépült a kitermelt víz hőjének másodlagos hőszivattyús hasznosítása a saját tulajdonú és
közvetlen szomszédos épületek hőellátására. A Fővárosi Állat- és Növénykert (FÁNK)
termálvízzel történő hőellátása példaértékű, bővebben a 9. fejezetben kerül bemutatásra.
Megemlítendő: a fővárosival azonos vízadó területen, Veresegyházán, 2007 óta

vízvisszatáplálással üzemelő hévízhasznosító fűtőrendszer üzemel. Ugyanezen víztest
legkeletibb peremén, Turán 2018-ban üzemelték be az első áramtermelésre is alkalmas
geotermikus erőművet. A fővárosban és a környező településeken számos terv készült hasonló
fűtési célú hévízkútpárok létesítésére, ezek közül csak a vácrátóti arborétum ellátórendszere
valósult meg pályázati forrásból.
Az első kifejezetten fűtési célú budapesti víztermelő-besajtoló kútpár létesítése 2018. év
második felében kezdődött meg a Közlekedési Vállalat Örs vezér terénél levő járműtelepének
a területén.
1. BUDAPEST ELHELYEZKEDÉSE, FÖLDRAJZI ÉS GAZDASÁGI

SZEREPE
Budapest az európai kontinens egyetlen minden irányból jól elérhető metszéspontjában helyezkedik el.
Európán belüli földrajzi helyzete egyedülálló adottságokat hordoz, Budapest valódi csomóponti
helyzetben van. Budapest az 1,75 millió fős lakosságával (KSH, 2018) Európa legjelentősebb városai
közé tartozik.
A Budapesten kereszteződő IV., V. és VII.
közlekedési folyosók mellett kontinentális
közlekedési kapcsolat a repülés és a Duna
mint hajóforgalmat is biztosító vízi út.
Budapest kiemelkedő adottságokkal bíró,
egyedi történelmi és építészeti örökséggel
rendelkező főváros. A város jelentősége és
súlya az országon belül folyamatosan
növekszik úgy az itt élő népesség száma, mint
a gazdaság teljesítménye alapján is.
A budapesti agglomeráció az ország
területének 2,7%-a, hazánk 9,771 millió
lakosának (KSH, 2018) mintegy negyede, két
és fél millió fő él itt. A főváros népessége az 1.1. ábra. Nemzetközi elhelyezkedés
(forrás: Budapest 2030)
ország egészének csaknem egyötödét jelenti,
amely egyúttal jelentős fogyasztói piacot képvisel. Budapest gazdasági súlya megkérdőjelezhetetlen.
Az ország társadalmi és gazdasági fejlesztési lehetőségei erőteljesen befolyásolják Budapestnek és
várostérségének lehetőségeit, ugyanakkor Budapest gazdaságának állapota és fejlődésének
dinamikája az ország teljesítőképessége szempontjából kiemelt jelentőségű. Az ország GDP-jének
közel 40%-a származik Budapestről, ahol a hazai átlag több mint kétszerese az egy lakosra jutó
GDP (OECD, 2019).
Az ország sugaras szerkezetű gyorsforgalmi és
főúthálózata, valamint Budapest centrális
területi elhelyezkedése logisztikai szempontból
is igen előnyös. Jelenleg az ország összes,
hosszabb szakaszon kiépített gyorsforgalmi
útja érinti a fővárost. A főváros népességének
változásában 2008 óta enyhe gyarapodás
figyelhető meg. Budapest átlagos népsűrűsége
3338 fő/km2. A legsűrűbben lakott kerületek a
VII. (29 357 fő/km2), a VI. (17 905 fő/km2) és
a VIII. (11 712 fő/km2), a leggyérebben a 1.2. ábra. Közlekedési hálózat és a települések rendszere
2
XXIII. (5056 fő/km ). Az egyes kerületek (forrás: Országos Területrendezési Terv)
lakónépessége nagyon eltérő: a belső városmagon belül csökken a népesség, míg egyes külső
kerületekben nő. A legnagyobb mértékű gyarapodás a XI., a XIII. és a XV. kerületben figyelhető meg
(1500-1800 fő), míg a XXIII. és a XII. kerületben negatív a mérleg. Az állandó elvándorlás Csepelen a
legnagyobb, míg a legnagyobb bevándorlás a XIII. kerületben tapasztalható. A XI. kerületben az
ideiglenes vándorlások száma számottevő, ami az egyetemi campusok és a bérleti piacon fontos
célterületnek számító belvárosközeli, jól megközelíthető lakótelepek jelenlétével magyarázható (KSH,
2018).
A dinamikus gazdasági fejlődésnek köszönhetően az összes állami adóbevétel több mint harmada a
fővárosban képződik. A főváros adóerejét, egyben gazdasági erőfölényét jól tükrözi, hogy mind az
egy vállalkozásra jutó társasági adó, mind az egy adófizetőre jutó személyi jövedelemadó
tekintetében Budapest a vidéki átlag kétszeresét meghaladó értékkel rendelkezik. Az egy főre jutó
bruttó hazai termék alakulását országosan, megyénként és kiemelten Budapest térségében az 1.1.
táblázat szemlélteti (KSH, 2018).
1.1. táblázat. Egy főre jutó bruttó hazai termék
2000 2005 2010 2015 2017
Az egy főre jutó bruttó hazai termék, ezer forintban

Budapest 2 627 4 747 6 048 7 096 8 070
Bács-Kiskun 934 1 519 1 757 2 682 3 003
Baranya 986 1 625 1 829 2 211 2 542
Békés 896 1 356 1 520 2 073 2 333
Borsod-Abaúj-Zemplén 838 1 540 1 652 2 477 2 871
Csongrád 1 087 1 737 1 984 2 646 2 906
Fejér 1 515 2 139 2 370 3 592 4 019
Győr-Moson-Sopron 1 695 2 457 3 213 4 579 5 044
Hajdú-Bihar 963 1 682 2 021 2 513 2 790
Heves 929 1 566 1 873 2 482 2 759
Jász-Nagykun-Szolnok 871 1 385 1 666 2 231 2 550
Komárom-Esztergom 1 076 2 551 2 779 3 574 3 880
Nógrád 729 1 147 1 219 1 509 1 681
Pest 1 006 1 985 2 369 2 881 3 012
Somogy 896 1 468 1 744 2 126 2 498
Szabolcs-Szatmár-
758 1 248 1 479 1 943 2 166
Bereg
Tolna 1 059 1 514 1 981 2 554 2 825
Vas 1 440 2 100 2 313 3 377 3 747
Veszprém 1 099 1 672 1 976 2 566 2 901
Zala 1 113 1 949 2 234 2 802 2 976
Országos átlag 1 307 2 237 2 722 3 493 3 919
Az 1.1. táblázatból jól kitűnik, hogy az elmúlt közel húsz évben Magyarország egy főre jutó GDP-je
folyamatosan nőtt, s mindez idő alatt Budapesten az országos átlag kétszerese figyelhető meg.
1.3. ábra. Regisztrált vállalkozások nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlása kerületenként 2007-ben
(forrás: Budapest 2030)
A főváros gazdasági szerkezetéről megállapítható, hogy a szolgáltató szektor részaránya a

rendszerváltás óta folyamatosan és dinamikusan nőtt, párhuzamosan az ipari, építőipari szektor
viszonylagos háttérbe szorulásával.
1.4. ábra. Budapest belvárosa madártávlatból

2. BUDAPEST TELEPÜLÉSSZERKEZETE
Budapest Magyarország fővárosa és egyben legnagyobb városa. A magyar politika, gazdaság, ipar,
kereskedelem, közlekedés, kultúra és a művészeti élet központja. Budapest 525,12 km2 területen
helyezkedik el, melynek jelenleg 52%-át a beépített telkek teszik ki, 48%-a beépítetlen. A főváros
földrajzi elhelyezkedése, geológiai adottsága, a Budai-hegység, a Duna-völgy és a Pesti-síkság
együttese határozza meg Budapest világhírű panorámáját, mely egyben szintén vonzerő.
2.1. VÁROSRÉSZEK TELEPÜLÉSJELLEGE
A közigazgatásilag 23 kerületre és a Margitszigetre tagolt fővárosban a földrajzi adottságok és a

történeti kialakulás alapján öt eltérő adottságú, szerepű és terheltségű zóna határozható meg: belső
zóna, átmeneti zóna, elővárosi zóna, hegyvidéki zóna, Duna menti zóna.
2.1. ábra. Budapest zónái és kerületei
A belső zóna térsége lényegében a történeti városrészekből áll. Itt az elmúlt időszakban szerkezeti
átalakulás nem történt, viszont a környezet minőségi fejlesztését célzó, forgalmat csillapító közterületi
és forgalmi átrendezések folyamatosak. A belső zóna a város legsűrűbben beépített és legnagyobb
népsűrűségű területe, igazgatási, kulturális, gazdasági, pénzügyi, oktatási csomópont, a város fő
központi területe.
Az átmeneti zóna a város legheterogénebb térsége. Meghatározó – az elmúlt két évtized ipari
területeinek szükségszerű átalakítását követően is –, szinte egybefüggő gazdasági térség uralja a
délkeleti részen, míg északon már csak elszórt formában jelenik meg. Jelentős a használaton kívüli és
funkcióváltó területek aránya a zónában, elsősorban a korábbi iparterületek barnamezős térségeiben.
Az elővárosi zóna jellemzően a csatolt települések gyűrűjéből jött létre, népsűrűsége relatíve alacsony.
Ebben a zónában szigetszerűen jelennek meg a nagy lakótelepek, melyek rendszerint megfelelő szintű
műszaki infrastruktúrával és jó ellátó intézményhálózattal rendelkeznek, ami a kertvárosi területekről
nem mindig mondható el.
A hegyvidéki zóna területén lakik a statisztikák szerint Budapest legjobban szituált társadalmi rétege.
A területen a fő közlekedési útvonalak kivételével jelentős környezeti ártalom nem keletkezik. Ez a
viszonylagos tiszta környezet eredményezte több egészségügyi létesítmény idetelepülését. Problémája a
zónának, hogy elérhetősége, átjárhatósága sok esetben nehézkes.
A Duna menti zóna a megváltozott értékítélet, a szennyvizek bevezetésének fokozatos csökkentése és
tisztítóművek létesítése, továbbá a víztisztaság minőségének növekedése folytán egyre értékesebb
önálló területi sávvá vált az elmúlt időszakban. A város korábbi ipari területeinek megváltozása
azonban még nem eredményezett végleges megoldást a funkciójukat vesztett területek hasznosítására.
Budapest jelentős zöldfelülettel rendelkezik. Ezek a területek rendkívüli fontossággal bírnak mind
ökológiai, mind a lakosság rekreációja, egészséges és esztétikus életvitele szempontjából.
2.2. ábra. Lakóterületek típusai 2.3. ábra. Területek átlag szintszámának vizsgálata
Budapest beépítettsége hasonló az európai nagyvárosokéhoz. A beépített területeinek 61%-a, azaz

15 464,5 ha lakóterület. A város lakóterületeinek 10%-át teszi ki az a zártsorú történeti beépítés, mely
elsősorban a belváros területén, az I. világháború előtt épült bérházakból áll. Ezen a sűrűn beépített
területen él a lakosság mintegy 28%-a. Budapest lakóterületeinek körülbelül 12%-át teszik ki
telepszerű beépítésű területek, melyek elsősorban az átmeneti és elővárosi zónában helyezkednek el.
Ezeken a magas népsűrűségű területeken él a lakosság csaknem fele. A kert- és kisvárosi területek az
elővárosi és hegyvidéki zóna területein jellemzőek, a város lakóterületeinek 78%-án, itt él a népesség
mintegy 30%-a. Bármely lakott terület energiaellátási lehetőségeit és módját befolyásolja a település
karaktere, a lakóterület típusa, az épületek elhelyezkedése, szintszáma.
2.4. ábra. Budapest településkaraktere

(forrás: Budapest Településképi Arculati Kézikönyve)
2.2. A VÁROS KÖZLEKEDÉSI HÁLÓZATA
Budapest 525,12 km2-es közigazgatási területén belül megközelítőleg 95 km2 tartozik a közlekedési
funkciójú területek közé, mely a teljes terület mintegy 18%-át teszi ki.
KÖZÚTHÁLÓZAT
Budapest gyűrűs-sugaras rendszerű főhálózattal rendelkezik, amelynek kilenc Duna-híd és egy vasúti
alagút is része. A Várhegy alatt a 19. században fúrt alagút hossza mintegy 350 m. A városhatáron
tovább épülő gyorsforgalmi úthálózat részeként – M0-s gyűrű – a hegyvidéki terepadottságok miatt
Óbuda és Hidegkút határain mélyvezetésű alagutak építésére kerül majd sor a jövőben.
GYORSVASÚTI HÁLÓZAT
A főváros 4 metróvonala összesen 38,6 km hosszal rendelkezik, amelyből felszín alatt közel 31 km
épült. Az M1-es metróvonal 4,4 km hosszú, a Millenniumi Földalatti Vasút, a köznyelvben csak
Kisföldalatti, 1894–96 között épült, az európai kontinens első földalatti vasútja volt, a Vörösmarty tér
és Mexikói út között közlekedik. Az M2-es metróvonal 10,3 km hosszú, s a Déli pályaudvart köti
össze az Örs vezér terével. A leghosszabb az M3-as metróvonal, mely 17,3 km hosszú, és a Kőbánya-
Kispest–Újpest-központ útvonalon közlekedik. A legfiatalabb az M4-es metróvonal, 7,4 km hosszú,
Kelenföldet köti össze a Keleti pályaudvar térségével.
2.5. ábra. Budapest közlekedési szerkezete

VASÚTI KÖZLEKEDÉS
Magyarország sugaras rendszerű vasúthálózata következtében a főváros az ország legfontosabb vasúti
csomópontja is. A Budapestre befutó 11 vonal 156 km hosszú hálózatán két Duna-híd és egy vasúti
alagút is található. A Gellért-hegy alatt a Déli pályaudvar elérésére fúrt alagút hossza mintegy 360 m.
LÉGI KÖZLEKEDÉS
A főváros repülőterei a közigazgatási határ mentén fekszenek. A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi
Repülőtér területe 1505 hektár, mellyel a Margit-sziget területének 15-szöröse. A Liszt Ferenc
repülőtér alatt 18,5 kilométer távvezeték és 46 km vízvezeték kanyarog. Nagy felújítási, korszerűsítési
munkálatok kezdődtek 2018-ban, amelyek részeként föld alatti parkoló, vasúti megálló, a parkolóház
és a szálloda közötti függőfolyosó szerepel.
2.3. A KÖZLEKEDÉS FEJLŐDÉSÉNEK JÖVŐBELI IRÁNYAI
A távlati főúthálózat több mint 650 km-es hosszának 80-85%-a már jelenleg is rendelkezésre áll. Az új
útszakaszok építése kapcsán Budán a hegyvidéki jellegű XXII. kerületben mélyvezetésű (mintegy 2,5
km hosszban), míg a sík vidéki jellemzőkkel bíró Pesten a beépített területek közelsége miatt a IX. és
a X. kerületben (mintegy 1 km, illetve 2 km hosszban), valamint a XVII. és a XVIII. kerületben
(mintegy 1 km, illetve 2,5 km hosszban) kerülhet sor jellemzően kéreg alatti műtárgy építésére.
A metróvonalak fejlesztése további, mintegy 16 km vonalhosszabbítást jelent, amelyből a felszín alatti
szakaszok hossza elérheti a 11 km-t, részben mélyvezetésű kialakítással. A HÉV-vonalak fejlesztése
esetében – a szentendrei, a csepeli és a ráckevei HÉV-vonalak pesti belváros alatti összekötése révén –
mintegy 8 km, döntő részben mélyvezetésű alagút építése várható a jövőben. A meglévő HÉV-vonalak
egyes szakaszainak süllyesztése pedig mintegy 10 km hosszúságú kéreg alatti alagútépítést jelenthet.
A vasúthálózat-fejlesztési elképzelések szerint további alagutak építésére kerülhet sor Kőbányán a
keleti és nyugati vonalcsoportok összekötésére (mintegy 1 km hosszban), valamint a Budapest Liszt
Ferenc Nemzetközi Repülőtér kötöttpályás kapcsolatainak megteremtésére (mintegy 6 km hosszban).
A repülőtér területén átvezető – valószínűleg kéreg alatt megvalósuló – alagút egyben az ún. nagy
sebességű vasúti hálózat részeként is szolgál majd. Nagy távlatban valósulhat meg a Déli és a Nyugati
pályaudvart a Duna alatt, mélyvezetésben összekötő vasúti alagút (mintegy 4 km hosszban).
A különböző szintű közúti-vasúti keresztezések jellemzően felüljáró-építéssel valósultak meg a
múltban, takarékossági okból – aluljárók építése helyett –, jellemzően ez a tendencia folytatódik a
jövőben is.
A fővárosi településszerkezeti terv a város egyes területeit a városszerkezetben betöltött szerepük,
jellegük, beépítési intenzitásuk és általános építési használatuk alapján különbözteti meg. A hosszú
távú városfejlesztési elgondolással összhangban előtérbe helyezi a vegyes városias területeket, azok
fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, és ezáltal a kompakt város kialakítására törekszik.
2.6. ábra. Budapest funkcionális szerkezete (forrás: TSZT, 2017)
A közlekedéshálózat történetileg mindenkor a földrajzi tényezők által befolyásolva alakult ki.

A településszerkezeti terv szerepelteti a Körvasút menti körút helyét és nyomvonalát, vagy a Duna-
hidak tekintetében az újpest–aquincumi hidat, a Csepel–albertfalvai hidat és a Galvani hidat is.
Kiemelt jelentőségű az a Dunával közel párhuzamos, mintegy 10 km-es észak–déli irányú területi
sávot képező, vegyes használatú térség, amelynek részei a magas intenzitású városias területek,
valamint az ezekhez csatlakozó, beépítési jellemzőikben inhomogén, vegyes használatú, lazább
városias területek.
A Budai-hegyvidék város környéki, összefüggő erdőterületeinek, valamint a pesti oldal kiterjedt

szabad területeinek megőrzése, sőt lehetőség szerinti fejlesztése szintén része a jövőbeni
városfejlesztési elképzeléseknek. Budapest funkcionális szerkezetét bemutató térképe markánsan jelzi
a főváros területhasználatának jövőbeli irányait, kiemelve a dinamikus fejlesztést igénylő céltérségeit,
a fejlesztési potenciállal rendelkező területeit, továbbá a szerkezetet alapvetően befolyásoló hálózati
fejlesztéseit és a központrendszerét.
2.4. BUDAPEST HÉVIZEI ÉS FÜRDŐI
A budapesti hévizek a főváros legfőbb természeti kincsei közé sorolhatók. A főváros kezelésében
összesen 110 db víznyerő hely van, amelyből összesen 54 db kút üzemel.
Budapesten jelenleg 13 termál-, illetve gyógyvizes fürdő és 6 további karsztvizes és ásványvizes

fürdő, strand működik. Jelenleg 32 km hosszú termáltávvezeték által biztosított a főváros különböző
területein elhelyezkedő fürdők ellátása. A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. hévízkútjai ellátnak
sportuszodákat (Komjádi, Hajós Alfréd) és szállodák (Hélia, Aquincum, Margitszigeti Thermal)
medencéit is.
Működő gyógyfürdők:
Dagály Gyógy- és Strandfürdő, Duna Aréna – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 38 °C
A fürdő 1948-ban nyitotta meg kapuit, amely a későbbiek során kibővült többek között az 1956-ban
átadott 50 m-es uszodával. Vízbázisát akkoriban az 1944-ben fúrt kút biztosította, amellyel
hasznosították a Duna medre alatt lelt, és a Duna vizébe elfolyó termálvizeket. 1970-től a Széchenyi
Gyógyfürdő vizét vezették ide, amellyel a Dagály is a gyógyfürdők sorába lépett, és azóta is széles
körű gyógyászati szolgáltatást biztosít vendégei részére. A 25 m-es vízszűrő-forgató rendszerű,
sátortetős uszodát 1983-ban nyitották meg. 2015–2018 között felújításra került, a Duna Arénával
kiegészülve a pesti oldal legnagyobb területű, 9 hektáron elhelyezkedő strandfürdője.
Dandár Gyógyfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 44 °C

1928-ban a Városi Tanács határozata alapján minden budapesti kerületben ún. népfürdőt kellett
létesíteni, hogy az emberek számára olcsón biztosíthassák a higiéniához elengedhetetlenül szükséges
fürdési lehetőséget. A Dandár Gyógyfürdő volt az első ilyen népfürdő vagy tisztasági fürdő. A fürdőt
1930-ban kezdték el építeni, majd 1936-ban átalakították. A fürdő eredetileg tisztasági fürdőként
üzemelt, azonban 1978-ban, a teljes felújítást követően gyógyfürdőként helyezték ismét üzembe. Két
beltéri gyógymedencével, merülőmedencével, két kültéri termálmedencével rendelkezik.
Gellért Gyógyfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 44 °C

A Gellért Hotel és Gyógyfürdő 1912–1918-ban épült a korábban is már közkedvelt Sáros fürdő 47°C-
os hőforrásai helyén. Az akkori Európában is kuriózumnak számító hullámstrandfürdő később, 1926–
27-ben épült az épülethez, a fürdő korábbi parkja területén, majd 1934-ben pezsgőfürdővel is bővült.
Az összesen 13 medencéje közül 11 fedett, 2 nyitott (az élménymedence és a hullámmedence).
Jelentős felújítása 2008-ban történt, majd 2017-től folyamatosan, megőrizve az eredeti berendezéseit
és stílusát, a Zsolnay mozaikokat, a márványoszlopokat, az üvegeket és a szobrokat. Méltán egyik
különlegessége a városnak.
Király Gyógyfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 44 °C

A fürdő építését Arszlán budai pasa kezdte meg 1565-ben, és utóda, Szokoli Musztafa fejezte be.
A Király Gyógyfürdőnek nem volt és ma sincs közvetlen melegvíz-bázisa. A törökök azért építették
messze a forrásoktól a fürdőt, hogy egy esetleges ostrom idejére is biztosítva legyen a fürdés
lehetősége, várfalon belül. Vizét akkor is és ma is a jelenlegi Lukács fürdő környékéről biztosítják.
A II. világháborúban a fürdő megrongálódott, teljes felújítására 1950-ben került sor. Négy medencéje
közül mindegyik gyógyvizes.
Szt. Lukács Gyógyfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 53 °C

A mai Lukács fürdő környékén a 12. században betegápolással foglalkozó Szent János-lovagok, majd
a rodoszi és máltai lovagrendek telepedtek le, akik kolostoraik mellé fürdőt is építettek. A török
korban is működött a fürdő, de a törökök a feltörő források energiáját a lőporgyártásban és a
gabonaőrlésben is hasznosították. Buda visszafoglalása után a fürdő kincstári tulajdonba került.
1884-ben Palotay Fülöp megvásárolta a kincstártól, s ezzel átalakítások sora vette kezdetét. Felépült a
gyógyszálló, modern vízgyógyászati osztályt létesítettek, és átépítették az uszodát.
A fürdő ivócsarnoka 1937-ben épült. Budapesten 1979-ben a Lukács fürdőben jött létre az első
komplex gyógyfürdőellátást biztosító részleg (nappali kórház).
1999-ben került sor az uszodai szabadtéri medencék korszerűsítésére. Ennek során az addig alig
használt ún. iszaptó helyére élménymedence került. A fürdő másik udvarában levő két különböző
hőmérsékletű úszómedence is szűrő-forgató berendezéssel épült újjá.
Az elmúlt években a gőzfürdőmedencék, a nappali kórház, az uszodai tetőnapozók és az iszapcsarnok
felújítása fejeződött be. 2009-ben nyitották meg az újonnan épült wellnessrészleget. A fürdő 8
medencével rendelkezik, melyek közül 5 fedett és 3 nyitott. A fedett gyógymedencék hőfoka 24-40
°C, melyben a nátriumot is tartalmazó kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos és szulfátos-kloridos
hévizének fluoridion-tartalma is jelentős.
Palatinus Strand – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 69 °C

A Margitszigeten, természetvédelmi területen található strandfürdő Duna-parti strandként 1919-ben
nyitotta meg kapuit. A nagymedence megépítésével 1921-ben alakult át strandfürdővé. Nagy
népszerűsége miatt bővíteni kellett, ezért 1937-ben készült el a mai létesítmény, melynek medencéit a
Szent Margit-termálforrások táplálják.
2002-ben a strand medencéit korszerűsítették, vízszűrő-forgató berendezéssel látták el. Az
úszómedencét háromrészesre alakították, úszó-, élmény- és strandmedencévé. A 11 nyitott medencéje
közül 2 termálmedence, melyek 2013-ban felújításra kerültek.
Paskál Gyógy- és Strandfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 69 °C

Budapest fiatal strandfürdője. A strand létesítését ezen a területen az 1965-ben végzett 1735 m
mélységű kútfúrás tette lehetővé, amelyből akkor 1000 liter/perc hozamú, 70 °C-os víz tört elő.
A fürdő 1989-ben épült fel. A korszerű vízszűrő-forgató berendezéssel felszerelt medencék nyitottak,
hőfokuk 26-30 °C. 2016 nyarán a fürdő fedett részleggel bővült, jelenleg 9 medencével rendelkezik.
Úszómedencéje télen sátorral fedett.
Pesterzsébeti gyógyfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 43 °C

Már az 1920-as években működött egy fürdő a pesterzsébeti fürdő területén, ekkor még a sós-jódos
gyógyvíz nem volt ismert. A fürdő későbbi bővítése során új kút fúrásakor bukkantak rá a különleges
vízre. A fürdőnek tehát két kútja van: a termál 644 m mélyről 43 °C-os, valamint a sós-jódos, amely
112 m mélyről 15 °C-os vizet ad.
Rudas Gyógyfürdő és Uszoda – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 43 °C

A Rudas gyógyfürdő forrásait az ún. alhévízi források között egy 1292-ből származó okirat említi
először. A helyet az Anjou-királyok korából ismert útleírások „messze-földről keresett”
gyógyforrásként és fürdőhelyként jelezték. Az eredeti fürdőt Ali budai pasa 1556-ban megkezdett
munkálatokkal kijavíttatta, majd Szokollu Musztafa átépíttette, és Zöldoszlopos fürdőnek nevezte el.
A művészi kivitelezésű és díszítésű fürdőt vallási okokból a források fölé építették (az iszlám vallás
szerint a testi tisztálkodásra csak a folyó víz alkalmas, az állóvíz nem), itt fürdőzés előtt leöblítették a
testüket. A fürdő összesen 13 medencével rendelkezik, amelyből 6 gyógymedence, 3 termálmedence,
3 merülőmedence és 1 úszómedence. A radioaktív hévíz tartalmaz nátriumot, kalcium-magnézium-
hidrogén-karbonátot és szulfátot, valamint a fluoridion-tartalma igen jelentős.
Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 77 °C

A fürdőt ellátó első artézi kutat Zsigmondy Vilmos fúratta 1868 és 1878 között, a 970 m mély kútból
74,5 °C-os víz tört fel. A Széchenyi fürdő, becenevén Szecska, Budapest legnagyobb
fürdőkomplexuma, amelynek építését 1909-ben kezdték meg Czigler Győző tervei alapján. 1936-ban
fúrták a második kutat, Pávai-Vajna Ferenc vezetésével; az 1240 m mély kútból Európa legmelegebb
hévízforrása tör fel, hőmérséklete 77 °C. A Városligetben található fürdő termálvízellátását jelenleg az
1938-ban átadott II. számú, Szent István-kút, hidegvíz-ellátását 6 darab kisebb kút biztosítja.
A komplexum 21 medencével rendelkezik, amelyek közül 3 kültéri és 18 beltéri. A fürdőben elérhetők
különböző gyógykezelések, és nappali kórház is működik.
Működő meleg vizes strandok:

Csepeli Strandfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 45 °C
Az 1930-as években a soroksári Duna-parton dunai strand működött. Később mélyfúrásokat végeztek,
ennek nyomán értékes összetételű ásványvíz tört fel. Erre alapozva 1961-re felépült a strandfürdő,
amely a strand-, gyerek- és úszómedencék mellett termálmedencével is rendelkezik. Négy medencéje
nyitott, egy fedett. A Csepeli Strandfürdőben 2013 novembere óta télen is lehet fürdőzni.
Csillaghegyi Strandfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 23 °C

Budapest legrégebbi strandja. Az 1858-ban kiadott, Pest-Buda környékének földtani leírása című mű
az itteni források felhasználásáról szól, jelesül az itt feltörő vizet egy körülbelül 1,3 m mélységű,
téglával kifalazott medencében gyűjtötték össze, az elfolyó vízzel pedig malmot hajtottak. Ebből
később alakították ki a mai fürdő elődjét. A strand vize mérsékelt ásványianyag-tartalmú, nátriumban
szegény, kovasavban viszont gazdag, kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos forrásvíz, amely egy

természetes törésen fakad fel, télen-nyáron azonos, kb. 23 fokos hőmérsékleten. A strand 2000-ben
nyerte el mai formáját, ahol is úszó- és strandmedencével, gyermekpancsolóval áll a vendégek
rendelkezésére. Sátortető alatt télen is üzemel.
Pünkösdfürdői Strandfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 25 °C

A strandfürdő 1935-ben létesült a Duna partján, Hajós Alfréd tervei alapján. A 3 medencéje mind
nyitott. A strand felújítása 2002–2003. évben történt. Minden medence vízforgató berendezéssel van
ellátva. A felújítás során élménymedencével, csúszdás gyermekmedencével és egy 25 személyes finn
szaunával bővítették a fürdőszolgáltatások körét. Vize kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos
langyos karsztvíz.
Rác Gyógyfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 40 °C

A fürdő elődjét Mátyás király alapította, mely a török hódoltság idején a többi budai fürdővel együtt
törökfürdőként működött. A fürdő vize gazdag nátriumban, kalcium-karbonátban, magnézium-
karbonátban, szulfátban, fluoridionban. Az intézményben korábban 13 medence volt, a felújítást
követőn a tervek szerint már 14 lesz. A budai alsó hévizek táplálják, forrásai közül a legjelentősebb a
kénes Nagy- (43,9 °C) és a Mátyás-forrás (43,1 °C).
Római Strandfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 23 °C

A terület már a római korban ismert vízadó térség volt. A források környékét szent helyként tisztelték,
és megtalálták a régészek a strandterületen a szentély alapfalait is. A legutóbbi ásatások
eredményeként előkerültek a forrásfoglalások nyomai, építményrészletei.
1930-ban alapították meg a Római Fürdő Rt-t. 1964-ben megnyílt az újjávarázsolt strand, amely a mai
napig megőrizte akkor kialakított formáját. 2000-ben a strand három medencéjét korszerűsítették: a
medencék szűrő-forgatóval lettek ellátva. Vize stabil, alacsony oldottanyag-koncentrációjú kalcium-
magnézium-hidrogén-karbonátos langyos karsztvíz.
JELENLEG NEM ÜZEMELŐ FÜRDŐK:

Újpesti Gyógyfürdő és Uszoda (megszűnt)
6 medencéje közül 3 medence volt termálvizes. A fürdő elődje a századfordulón az Erzsébet gőz- és
kádfürdő volt, a II. világháború után az új városrész kialakításával a kor szelleme a sportos életmód, az
úszás fontosságát mindinkább előtérbe hozta. A leromlott állapotú tisztasági fürdő helyett 1974-ben
épült fel az Újpesti Gyógyfürdő és Uszoda. Gyógyvízellátása a Széchenyi gyógyfürdőből távvezetéken
keresztül valósult meg. A fürdő 2007-ben zárt be, 2013-ban pedig megnyílt Káposztásmegyeren az új
Városi Uszoda.
2.5. ÚJ KELETŰ ÉS PÉLDAÉRTÉKŰ ENERGETIKAI KORSZERŰSÍTÉSEK
A fürdők és strandok felújítása és korszerűsítése folyamatos. A kulturált és rendezett környezet, a

korszerű vízforgató berendezések kialakítása mellett a termálvíz energiatartalmának hasznosítására is
egyre több példa van, melyek a jelentősen csökkenthető üzemeltetési költségek mellett a tisztább
levegőjű Budapestet is szolgálják! Történelmi példa is van, a múlt század első felében, a margitszigeti
Magda-kút termálvizének fürdésen kívül, az akkori Kacsó Pongrác úti lakótelep fűtésére való
hasznosítása.
Rudas fürdő – energetikai korszerűsítése, melynek részeként az elfolyó termálvíz hőtartalmát fűtésre,
meleg víz előállítására hasznosítják.
Pesterzsébeti gyógyfürdő – hőtermelés hőszivattyúval, a termálvíz közvetlen hőjének, valamint a
meglévő termálkút medencéi után elfolyó víz hőjének hasznosításával. Az alacsony hőmérsékletszintű
fűtést padlófűtés biztosítja.
2.7. ábra. Budapesti fürdők elhelyezkedése és hőmérsékletük

3. BUDAPEST ENERGIAIGÉNYE ÉS -ELLÁTÁSA
Az energiagazdálkodás helyzetét a Budapest Környezeti Programja 2017–2021 c. dokumentum

alapján a következő főbb fizikai adatok jellemzik.
Budapest energiafelhasználása 84%-ban fosszilis jellegű, mivel a villamos energia hazai termelése
jelentős részben (38,8%), a távhő előállítása majdnem teljes mértékben (95%) szénhidrogén-alapú
energiahordozók felhasználásával történik. Az atomenergia aránya – a villamos energia hazai
termelésű része alapján – 23%, míg a megújuló energiahordozóké 4%.
Az energiahordozók főbb végfelhasználói csoportjainak vizsgálata alapján a fővárosi lakosság
fogyasztása mintegy 40-50%-ra becsülhető.
A 2016. évi budapesti energia-végfelhasználás (29 699 ezer MWh) alapján megállapítható, hogy az
egy lakosra jutó összes energiafelhasználás 16,9 MWh/fő, ami a 2015. évi adathoz képest 6%-os
növekedést mutat.
Az energiahordozók megoszlása végfelhasználásuk szerint:

• földgáz: 44%,
• villamos energia: 22%,
• a közlekedési ágazatban felhasznált gázolaj, benzin, folyékony gáz: 24%,
• távhő: 10%.
A Budapest 2030 hosszú távú városfejlesztési koncepció éves monitoringja alapján megállapítható,
hogy az energiaigény a végfelhasználást tekintve növekszik. Az összes primerenergia-fogyasztás
2016. évben 142,78 PJ volt, amely a korábbi évhez képest 5,6%-os növekedést mutatott. Az egy főre
jutó primerenergia-fogyasztás 81,15 GJ/fő volt 2016. évben.
3.1. VILLAMOSENERGIA-IGÉNY
Az energiahordozók összes mennyiségének 2017. évi budapesti végfelhasználását tekintve a villamos

energia aránya mintegy 22%. 2016. évben a korábbi évhez képest 5%-kal nőtt az országos bruttó
villamosenergia-termelés, az ipari végső villamosenergia-felhasználás országos szinten 3,7%-kal nőtt.
A fővárosi hálózati engedélyes (ELMŰ Hálózati Kft., amelynek a hatóságtól kapott joga és
kizárólagos felelőssége a hálózat fenntartása) adatai alapján a Budapest területén átadott villamos
energia mennyisége 2016-ban 7 millió MWh volt, amely 3,9%-kal volt magasabb a 2015. évinél.
2017-ben további 3,1%-os növekedés figyelhető meg.
millió
6
0
2007. év 2008. év 2009. év 2010. év 2011. év 2012. év 2013. év 2014. év 2015. év 2016. év 2017. év
*
Nem lakossági villamosenergia-felhasználás (MWh)
Lakossági villamosenergia-felhasználás (MWh)
3.1. ábra. Villamosenergia-felhasználás alakulása (forrás: KSH)

*A KSH-adatsor 2017. évre vonatkozóan az ELMŰ Hálózati Kft. adatai alapján került kiegészítésre.
közvilágítás
1%
lakossági
szolgáltatás,
30%
egyéb
44%
kommunális
9%
mezőgazdaság ipar
0% 16%
3.2. ábra. Villamosenergia-végfelhasználás összetétele, 2017 (forrás: ELMŰ Hálózati Kft.)
A fővárosi közvilágítás beépített teljesítménye gyakorlatilag 20 MW, a díszvilágítás

teljesítményigénye további mintegy 1,5 MW, az energiafelhasználásuk 2016. évben 88 679 MWh volt,
ami Budapest elektromosenergia-fogyasztásának 1,3%-át jelenti. A közvilágításra fordított energia
csökkentését technikai korszerűsítések (higanygőzről nátriumlámpás világításra történő áttérés, illetve
LED-fényforrások alkalmazása) teszik lehetővé, amelyek akár növekvő megvilágítás mellett,
egyidejűleg kisebb energiaigényt támasztanak.
3.2. HŐIGÉNY
A hőigények kielégítése Budapesten elsősorban közvetlenül földgázzal, valamint távhővel történik.

Emellett jelentős szerepet kapnak a nem vezetékes energiahordozók is.
A budapesti végfelhasználás szerint a legjelentősebb energiahordozó a földgáz (44%), amely a kisebb
hazai termelés mellett (elsősorban orosz) import útján kerül a fogyasztókhoz. A nagynyomású
országos gázhálózatok és létesítményeik – a gázátadó, nyomásszabályzó (csökkentő) állomások – a
jelenlegi igényt biztosítani tudják, illetve rendelkeznek tartalékokkal. A főváros gázellátottsága
gyakorlatilag teljesnek tekinthető.
2,5
milliárd 2
1,5
0,5
0
2007. év 2008. év 2009. év 2010. év 2011. év 2012. év 2013. év 2014. év 2015. év 2016. év 2017. év
*
Lakossági földgázfelhasználás (m3) Nem lakossági földgázfelhasználás (m3)
3.3. ábra. Földgázfelhasználás alakulása (forrás: KSH, 2017)

*A KSH-adatsor 2017. évre vonatkozóan az NKM Földgázhálózati Kft. adatai alapján került kiegészítésre.
A főváros területén elosztott teljes földgázmennyiség 30,8%-a energiatermelési célra átadott földgáz,
azaz nem végfelhasználásra átadott. A lakossági fogyasztás – amely a 2017. évi földgáz-
végfelhasználáson belül 60,3%-ot tesz ki – az elmúlt néhány évben növekvő tendenciát mutat,
miközben a nem lakossági felhasználás, valamint a teljes gázfelhasználás enyhén csökken a
szolgáltatói és a KSH-adatok alapján.
Lakossági gázfelhasználás (GJ) Lakossági távhőfelhasználás (GJ)

2,5
1,5
hőmennyiség [millió GJ]
0,5
kerületek
3.4. ábra. Lakossági hőenergia-felhasználás kerületenként (forrás: KSH, 2017)

3.3. VILLAMOSENERGIA-ELLÁTÁS
Az alaphálózat Budapest térségében 400, illetve 220 kV-os feszültségszinten üzemel. A rendszer
táppontjai Göd, Detk, Albertirsa, Százhalombatta. A 220 kV-os rendszer fő betáplálási irányai:
Százhalombatta–Ócsa (Soroksár), Százhalombatta–Ócsa (Zugló), Százhalombatta–Albertfalva és
Detk–Zugló. Ezekből a táppontoktól nagy kapacitású távvezetékek épültek ki Albertfalvától a
Népligeten keresztül Kőbányáig, valamint Kőbánya–Zugló–Angyalföld és Kaszásdűlő között.
A távvezeték által szállított villamos energia elosztását a belső területeken 120 kV-os kábelhálózat
végzi, és vezeti a terhelési súlypontokba elhelyezett állomásokba Albertfalvától Kaszásdűlőig, a
Népligettől Erzsébetvároson keresztül egyrészt Angyalföldig, másrészt Zuglóig.
A villamosenergia-ellátáshoz a fővárosban üzemelő, kapcsolt villamosenergia-termelésre képes
fűtőerőművek is hozzájárulnak (Csepel, Kelenföld, Kispest, Újpest). A főváros területén üzemelő
erőművekben, kiserőművekben beépített összes villamos energiát termelő teljesítmény meghaladja a
900 MW-ot.
3.1. táblázat. Energiatermelő létesítmények Budapest területén

Névleges vill. Névleges
Energiatermelő
teljesítmény hőteljesítmény
létesítmény
(MWe) (MWth)
Észak-Budai Fűtőerőmű 50 263
Kelenföldi Erőmű 188 505
Csepeli Erőmű 403 326
Kispesti Erőmű 113 450
Újpesti Erőmű 105 447
Kőbányai kiserőmű 16 58
Rákospalotai
27 200
Hulladékhasznosító Mű
Újpalotai kiserőmű 23 22
Összesen 925 2 271
Az engedélyköteles 500 kW–5 MW beépített teljesítmény közé kiserőművek további mintegy 32 MW

összes beépített teljesítménnyel vesznek részt a fővárosi villamosenergia-termelésben.
A villamos energia a MAVIR-tól és az erőművi táppontoktól 120 kV-os átvitelekkel távvezetéken és
kábelhálózaton keresztül kerül a városi elektromos alállomásokba, amelyek elhelyezkedését az alábbi
ábra szemlélteti.
3.5. ábra. Villamosenergia-hálózatok összefüggései, kapcsolódás az országos rendszerekhez
3.4. GÁZELLÁTÁS
A főváros hőenergia-ellátása jelenleg alapvetően földgázbázisú. Budapest földgázellátása részben a 40

bar nyomású, ún. I.-es számú nagynyomású körvezetékről, részben a 64 bar nyomású, II.-es számú
nagynyomású körvezeték Zsámbok–Szentendre–Pilisvörösvár és a Vecsés–Százhalombatta közötti
szakaszról történik. Erről a rendszerről ágazik le Pilisvörösvár–Solymárvölgy, Vecsés–Csepel, illetve
Szentendre és az Óbudai Gázgyár között egy-egy küllő. A nagynyomású földgázszállító vezetékek
üzemeltetője az FGSZ Zrt.
Budapest gázhálózata 11 db FGSZ üzemeltetésű gázátadó állomáson keresztül csatlakozik az országos

földgázhálózathoz, amelyről közvetlenül szolgáltat gázenergiát az ALPIQ Csepeli Erőműnek és a
Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérnek. A szállítóvezetékek kilépési pontjain üzemelő, azok
alkotórészét képező gázátadó állomásokon a szállítóvezetékről a gáz átadása, mérése és a
földgázelosztáshoz szükséges nyomáscsökkentés megtörténik.
A fővárosi földgázelosztó hálózatot ún. körzeti nyomásszabályozók, a fővároson kívüli szolgáltatási
területen ún. települési gázfogadó állomások táplálják, amelyek primer és szekunder oldali nyomását
regisztráló műszerek rögzítik. A nyomásszabályzó létesítmények a gáznyomás szabályozása mellett a
túlnyomás elleni védelemről is gondoskodnak.
A gázszállító vezetékek az 50-es években külterületeken létesültek, jelentős biztonsági övezettel
rendelkeznek. Az NKM nagynyomású elosztóvezetékek jellemzően az erőművekben létesített
gázturbinák tüzelőanyagát szállítják, amelyek közutak alatt is megvalósultak.
Budapest területén a gázhálózatok különböző nyomásszinteken működnek.
A gázátadó és nyomásszabályzó állomásokból kiinduló nagyközépnyomású hálózat névleges üzemi
nyomása 6 bar, a hálózat megengedett legkisebb nyomása 3 bar. Ez a rendszer látja el közvetlenül a
nagyfogyasztókat, a főváros belső területén működő 1 bar nyomású középnyomású hálózatot és a
külső területeken a kommunális nyomásszabályzókat. Ez a rendszer három agglomerációs kapcsolattal
rendelkezik: Nagykovácsi, Kerepestarcsa és Pécel.
A nagyközép- és középnyomásról megtáplált szabályzókból a kisnyomású rendszerek, a közel
vízszintes területeken 30 mbar nyomású, ún. normál kisnyomású hálózatok épültek ki. A kisnyomású
gázelosztó hálózat maximális nyomása 33 mbar, minimális nyomása 25 mbar a felhasználó
telekhatárán lévő csatlakozási ponttól mérve.
A meredekebb domborzati adottságú térségben és újabb beépítéseknél ún. növelt kisnyomású
rendszerek létesültek. A növelt kisnyomású gázelosztó hálózat névleges nyomása 100 mbar, minimális
nyomása 50 mbar.
A fővárosi ellátásban ugyan nem vesz részt, de megemlítendő a 2015. évben létesült, Magyar Gáz
Tranzit Zrt. üzemeltetésében lévő magyar–szlovák összekötő nagynyomású gázvezeték, amelynek a
főváros XVII. kerületét érintő nyomvonala a Barátság I. DN 400 kőolajvezeték nyomvonalával közel
párhuzamosan, annak biztonsági övezetén belül halad.
A Csepeli és a Kelenföldi Erőmű tüzelőolaj-ellátására termékvezeték létesült Százhalombatta felől. Az
említett termékvezeték az FGSZ nagynyomású, Százhalombatta felől érkező gázvezetékével
párhuzamos nyomvonalon érkezik, amely a Házgyári úton éri el az FGSZ szakaszolóállomását. Innét
Csepelre Duna alatti átvezetéssel, a Kelenföldi Erőműbe pedig a Szerémi út–Hengermalom út
nyomvonalon érkezik. Mindkét esetben a szénhidrogén-szállító vezeték DN 150 mérettel létesült.
3.6. ábra. Szénhidrogén-hálózatok összefüggései, kapcsolódás az országos rendszerekhez
3.5. TÁVHŐELLÁTÁS
A főváros távhőellátása az 1950-es évek végén a nagy lakótelep-építésekhez kapcsolható. Budapest

távhőellátása jelenleg több, egymástól hidraulikailag független távhőkörzetben valósul meg, melyek
mindegyike jellemzően egy-egy meghatározó hőforrásra épül. A hőforrások többsége a
távhőszolgáltatótól független társaságok tulajdonában lévő kis- és nagyerőmű.
Fűtőmű alatt értjük azokat az elsősorban hőtermelésre létesült energiatermelő egységeket, amelyek
közvetlenül forró vizet állítanak elő földgáz elégetésével. Az erőművek ezzel szemben elsődlegesen
villamos energiát állítanak elő, de a kapcsolt energiatermelésű erőművek ezen felül hőenergiát is
képesek szolgáltatni. A privatizációt követően a fővárosi hőbázisok rekonstrukciója során az
erőművek gázturbinás, a fűtőművek gázmotoros fejlesztést kaptak. A fejlesztéseket követően a
fűtőművekben is történik kisebb volumenű villamosenergia-termelés.
2017-ben a Fővárosi Távhőszolgáltató által a lakosság számára értékesített hőmennyiség 8 394 006
GJ, melyből a fűtési hő 6 224 356 GJ, a használati meleg víz 2 169 650 GJ (MEKH, 2018).
A területileg kiterjedt fővárosi távhőrendszer megfelelő alap lehet a megújuló energiaforrások
hőellátásba történő integrálásához.
A fővárosi távhőellátási rendszer jellegzetességei:
• szigetszerű kialakítás: az egymástól független távhőkörzetek (legjelentősebbek: az Észak-
pesti, az Észak-budai, a Kelenföldi Erőmű, a Kispesti Erőmű távhőrendszere) és a tömb-
kazánházak mindegyike külön-külön hőforrással rendelkezik;
• a rövid idejű, legmagasabb (csúcs) hőteljesítmény-igény mintegy fele a hőbázisokba beépített
lehetőségeknek, tehát jelentős tartalék hőtermelő kapacitás áll rendelkezésre;
• a FŐTÁV távhőhálózatának mintegy 40%-a korszerűsített, a rendszerek fajlagos hővesztesége
összességében az európai átlagnál jobb;
• a hálózatokra adott hőt jelentős mértékben nagy energiahatékonyságú – a villamos energia
előállításával együtt történő – kapcsolt energiatermeléssel állítják elő, amely műszaki
megoldás környezeti szempontból is kedvezőbb.
• a távhő a földgázhálózattal párhuzamosan létesül, a párhuzamos infrastruktúrák többlet-
költséget jelentenek.
PJ
10
0
2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
3.7. ábra. Lakossági távhőellátásra felhasznált hőmennyiség alakulása (MEKH, 2017)

3.2. táblázat. Távhőtermelői működési engedélyesek Budapest területén

Beépített Rendelkezésre álló
Távhőtermelői működési
Energiahordozók kapacitás kapacitás
engedélyes
[MW] [MW]
Alpiq Csepel Kft. Földgáz, tüzelőolaj 244,4 143,0
BE-Optimum Kft. Földgáz 18,0 18,0
Budapesti Erőmű Zrt. Földgáz, tüzelőolaj 1 130,0 1 101,2
CHP-ERŐMŰ Kft. Földgáz 22,2 22,2
Csepeli Erőmű Kft. Földgáz 116,0 116,0
FKF Nonprofit Zrt. Kommunális hulladék 125,0 54,6
FŐTÁV Zrt. Földgáz, propángáz 590,7 520,4
FŐTÁV-Kiserőmű Kft. Földgáz 11,0 11,0
GM Kőérberek 30 Kft. Földgáz 7,7 5,2
Green-R Zrt. Földgáz 9,2 9,2
IMMODUS Zrt. Földgáz 1,6 1,6
Készenléti Rendőrség Földgáz 4,4 4,4
Magyar Telekom Nyrt. Földgáz 2,6 1,3
MVM Észak-Budai
Földgáz 100,0 100,0
Fűtőerőmű Kft.
Veolia Energia
Földgáz 3,2 3,2
Magyarország Zrt.
Zugló-Therm Kft. Földgáz 16,5 16,5
Összesen 2 402 425 2 127 773
Jelenleg a fővárosi távhőszolgáltató kilenc távhőkörzettel rendelkezik, amelyekben az éves

felhasználói hőigény az alábbiak szerint alakul:
• Észak-Buda (1,5 millió GJ/év)
• Észak-Pest (2,5 millió GJ/év)
• Újpalota (600 ezer GJ/év)
• Füredi út (650 ezer GJ/év)
• Rákoskeresztúr (300 ezer GJ/év)
• Kispest-Kőbánya (1,7 millió GJ/év)
• Csepel-Pesterzsébet (780 ezer GJ/év)
• Dél-Buda (2,1 millió GJ/év)
• Rózsakert (48,5 ezer GJ/év)
Ezenfelül további négy kisebb kiterjedésű tömbfűtéses terület található Budapesten, ezek hőbázisai és
éves felhasználói hőigénye az alábbiak szerint alakul:
• Keleti Károly utcai tömbfűtőmű (4200 GJ/év);
• Pinceszer utcai tömbfűtőmű (2200 GJ/év);
• Budafoki tömbfűtőmű (11 000 GJ/év);
• Toboz utcai tömbfűtőmű (8700 GJ/év).
3.8. ábra. Távhőhálózatok összefüggései

A FŐTÁV Zrt. hosszú előkészítési szakaszt követően 2018-ban nagyszabású fejlesztésekbe kezdett,
melyek során a szigetszerűen működő hőkörzetek összeköttetésbe kerülnek.
A Fővárosi Hőgyűrű kialakítása hat nagy távhőgerincvezeték-építési projektet foglal magában a
hozzájuk tartozó szivattyúállomásokkal és más létesítményekkel együtt. A kijelölt hőkörzetek
összekapcsolása érdekében egy-egy vezeték az Erzsébet hídon és az Árpád hídon is áthaladna. Az új
hálózat elkészültével a nyomvonalon található épületek rákapcsolódhatnak a hálózatra. A teljes
hőgyűrű-beruházás összköltsége csaknem 40 milliárd forint, amit a FŐTÁV Zrt. részben uniós
támogatásból, részben pedig saját forrásaiból finanszíroz.
A Kéménymentes Belváros programmal a belső városrészek, az V., a VI., a VII. és a VIII. kerület
közintézményei, irodaházai, majd társasházai is rákapcsolódhatnak a kialakított egységes hálózatra.
Ennek a nyomvonala az Erzsébet hídon keresztül halad a Duna fölött: a Rác fürdőtől a Döbrentei tér
érintésével, a híd alján át a Március 15. térre érkezve, onnan pedig a Kossuth Lajos utcán a
Városháza utcáig jut majd a forró víz. A Kispest–Angyalföld stratégiai gerincvezeték a Városliget és
környékének meglévő és új közintézményeit, valamint XIII. kerületi irodaházak és lakóparkok
távhőre kapcsolását célozzák, összekötve a kispesti, az újpesti és a zuglói Füredi úti hőkörzeteket.
WING II. távvezeték néven zajlik a VIII. és a IX. kerület összekötése. Az így kialakuló
távhőhálózatra csatlakozik a többi között a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nagyvárad tér mellett
megépült campusa is.
Elsők között, a Kéménymentes Belváros program folytatásaként, Észak-Lipótváros Újlipótvárossal
történő összekötésére kerülne sor a XIII. kerületi Pannónia utcai távhővezeték meghosszabbításával.
Véglegessé és egybefüggővé téve a Füredi úti stratégiai vezetéket a tervezett Hungária körúti szakasz
kiépítésével.
Dél-Buda és Észak-Pest összekötése a távhővezeték Árpád hídon történő átvezetésével történne.
Tervezve van Budán az Alkotás úti stratégiai vezeték, Pesten pedig a Soroksári úti vezeték. Ugyancsak
a hőgyűrű kiépítését szolgálja, ha Budapest déli részén elkészül a csepeli, a kelenföldi és a kispesti
hőkörzetek összekapcsolása. Mindeközben a már meglévő távhőhálózaton városszerte jelentős
kapacitásbővítési munkálatok történnek.
Az európai nagyvárosokhoz hasonlóan a budapesti hőellátásban is jelen van a megújuló
energiaforrásokra épülő és hulladékhasznosításból származó energiák beépülése. Jelenleg a FŐTÁV
Zrt. által üzemeltetett távhőrendszerbe hőforrás oldalon betáplált hőmennyiségből 632 ezer GJ a
hulladékhasznosításból származó hő, amelyet az 1981-ben megépített és azóta kapacitásnövelő
rekonstrukción és korszerűsítéseken átesett rákospalotai hulladékhasznosító mű képvisel.
Kijelenthető, és a továbbiakban bemutatásra is kerül, hogy Budapest és a budapesti agglomerátum

geológiai adottságai geotermikus energia termelésére kiválóak, általa a lakosság, a fogyasztók, a
város tiszta és olcsó hőenergiához juthat. A főváros területén kiaknázható és hasznosítható
geotermikus energia a közeljövőben igen jelentős szerepet vállalhat a főváros távhőellátásában.
4. A VÁROSI HŐSZIGET ÉS A GEOTERMIKUS HASZNOSÍTÁSOK

KAPCSOLATA BUDAPESTEN
A világon számos helyen elvégzett elemzések arra mutatnak, hogy a hosszabb ideje jelen levő̋
településeken a nagy népsűrűség következtében a városok alatt hőmérséklettöbblet alakul ki. Ennek a
jelenségnek, amit klasszikusan városi hőszigetnek hívnak, a kialakulása egyrészt a felszíni
léghőmérséklet növekedésének, másrészt az antropogén eredetű hőkibocsátásnak és hőterjedésnek
köszönhető.
A városi hőszigethatás fogalom a meteorológiában már régóta használatos. A városok belterületén
bizonyos időjárási helyzetekben több fokkal melegebb van, mint a peremkerületekben, és ez a
különbség hosszabb idő átlagában is megmutatkozik. Ha ez a többlethő egyenletesen oszlana el a
Földön, akkor valószínűleg sem regionális, sem globális léptékben nem kellene jelentős hatásával
számolni. A hőforrások azonban az iparilag fejlett országokban koncentrálódnak, de az erős
koncentráltság az általános légkörzés módosulását okozhatja, és a kérdéses régiókban az éghajlat
lényeges módosulásához vezethet. E jelenség megfogalmazása, kezelése évek óta foglalkoztatja a
kutatókat.
A németországi Karlsruhe Institute of Technology kutatói több német nagyvárosban, Karlsruhéban,
Kölnben, Berlinben végeztek méréseket, és jelentős megfigyeléseket, megállapításokat tettek. A 4.1.
ábra a városok hőtranszport-folyamatait példázza.
4.1. ábra. Hőtranszport-folyamatok (Memberg, 2013)
A mérési adatok szerint a felszínközeli kőzetrétegekben és a talajvízben is egyértelműen

megfigyelhető a városon kívüli, nem beépített területek hasonló részeihez viszonyítottan magasabb
hőmérséklet, melyet az említett felszíni hősziget hatása mellett jelentős részben az épületfűtések lefelé,
azaz talajvíz felé irányuló hővesztesége okozza. A 4.2. ábra három német nagyváros, Berlin, Köln és
Karlsruhe felszíni hőmérsékletét (felső sor), talajhőmérsékletét (középső sor), valamint e kettő közti
hőmérséklet-különbséget (alsó sor) mutatja. Egyértelműen észrevehető, hogy a sűrűbben beépített,
lakott belvárosi részeknél erősebben jelentkezik a hőmérséklet-emelkedés.
4.2. ábra. Felszín- és talajvíz-hőmérsékletek (Blum, 2016)
A talajvíz mélység szerinti hőmérséklet-alakulását mutatja a 4.3. ábra, melyen szintén egyértelműen
kitűnik, hogy a belvárosban, városközpontokban a talajvizek hőmérséklete magasabb, mit a
külvárosban, és még jelentősebben magasabb, mint a városon kívüli vidéki helyeken.
4.3. ábra. Talajvíz hőmérséklet-mélység jellege Berlinben (Blum, 2016)

Budapesten, hasonlóan más nagyvárosokhoz, szintén megfigyelhető a „városi hősziget”, melynek

felszín feletti részét műholdas mérések feldolgozásával, valamint egyéb földi termovíziós felvételekkel
is ki lehetett mutatni. A 4.4. ábra jól mutatja, hogy a város területének jó részén a környező beépítetlen
részekhez képest a hőmérséklet valamennyi évszakban, valamennyi napszakban magasabb.
4.4. ábra. A városi hősziget területi alakulása Budapesten és környékén (Dezső Zs., Bartholy J., Pongrácz R., 2013)
Mivel a budapesti kavicsos-homokos talajvízadó nagy részében a vízáramlás a Duna irányában

történik, feltehetőleg a város alatt a talajvíz éves átlaghőmérséklete is viszonylagosan magasabb ebben
az irányban. Ezt egyelőre csak néhány mérés támasztja alá, pl. a már nem működő Radnóti úti galériás
kút és a Duna melletti Bálna környékén mért 15-17 ºC hőmérsékletértékek.
Jelen témához számos igen hasznos térképi információ található a Magyar Bányászati és Földtani
Szolgálat (MBFSZ) https://map.mbfsz.gov.hu/ oldalain, melyeket a hatóság, az üzleti partnerek, a
földtudományi szakemberek és a széles nagyközönség egyaránt szabadon használhat, úgymint:
• Budapest geokalauza – https://map.mbfsz.gov.hu/bp50/
• Budapest mérnökgeológiai térképe – https://map.mbfsz.gov.hu/bpmg40/
• Magyarország talajvízszintmélység-térképe (0–20 m) –
https://map.mbfsz.gov.hu/tvz100_251020/, ahol rákereshető akár kerületenként is Budapest
település.
4.5. ábra. Talajvíz-hőmérsékletek eloszlása a főváros területén
A Duna vízhőmérséklete nyár végén általában a talajvíznél magasabb, sokszor meghaladja a 20oC-ot.
Ez a közvetlenül kapcsolódó kavicsterasz vizének hasznosítása esetén, a fő hűtési idényben,
természetszerűleg csökkenti a nyári hűtés hatékonyságát. A Duna hatása a hősziget hatásánál erősebb
lehet, de csak rövidebb időre, és jóval kisebb térrészre terjed ki, azaz kW-értékben kevésbé jelentős.
A geotermikus hasznosítások telepítésének másodlagos haszna lehet a felszín közelében jelentkező
magasabb városi hőmérsékletek módosítása, csökkentése is. Megfelelő telepítésű hűtő-fűtő
geotermikus rendszerek, elsősorban a sekély nyílt rendszerek a városi klíma javítására is fenntartható
megoldási lehetőséget jelentenek. Ez természetesen csak nagymértékben integrált geotermikus és
vízgazdálkodás kialakítása révén lehetséges, a lokális eredmények regionális léptékű hatásainak
összevetése mellett.
5. BUDAPEST FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE ÉS HIDROGEOLÓGIÁJA
5.1. DOMBORZAT ÉS GEOTERMIA
Budapest város földrajzi tájegységek határán alakult ki. A főváros földrajzi szempontból három
nagytáj (Dunazug-hegység, Duna menti síkság és Gödöllői-dombság), illetve ezeken belül összesen
hét kistáj területére nyúlik ki, azaz földrajzi és domborzati értelemben is csomóponti helyzetű
település.
Geotermikus adottságok szempontjából a város nem két, hanem inkább három nagyobb egységre
osztható, amelyek jól megfelelnek a földrajzi helyzetnek (topográfiai magasságnak) és az emberi
természetalakító tevékenységek fő típusainak is.
A három fő „geotermikus hasznosítási rezsim”:

1. Budai-hegység kiemelt hegyvidéki része, ez egyértelműen gyengébb geotermikus adottságú.
2. Alföldi és dombvidéki jellegű terület Pest és Csepel-sziget területén (az átlagosnál általában
jobb geotermikus adottságú területek).
3. Hegységperemi zóna helyről helyre gyorsan változó adottságokkal, amelyek a legrosszabbtól a
legjobbig terjednek – a fővárosban ilyen pl. a Duna-meder egész tágabb térsége
Lágymányostól északra, azaz a korábban feltételezett „budai termális vonal” egész tágabb
térsége.
Az 5.1. ábra egy-egy 100 m-es földhőszondafúrást jelez a főváros budai és pesti oldalán, keresztező
földtani-geotermikus szelvényre helyezve. Pest keleti felén a lemélyített fúrások többsége tektonikus
vetők által kevéssé érintett, könnyen fúrható, közel vízszintes agyagos harmadidőszaki rétegeket tár
fel a fedő kavicslepel alatt. A kőzethőmérséklet a mélység felé a hazai átlagnak megfelelően nő 14-
18oC értékig, így a szondafűtésre és hűtésre is jól használható. A Budai-hegység és a Pilis kiemelt
területén ezzel szemben végig kemény kőzeteket kell átfúrni, és a vetők, üregek miatt jóval nagyobb
a földtani bizonytalanság, és a nagyobb mélységben levő hideg, esetleg langyos karsztvíz
hőmérsékletének a hatására a fúrásban a mélység felé alig nő a hőmérséklet, végig ~15oC marad. Ha
valamelyik fúrás levegővel kitöltött karsztos üreget tár fel, a kinyerhető hőmennyiség is lecsökken,
bár ez csak ritkán fordul elő.
A főváros esetében igen széles köztes átmeneti zóna jelenik meg a Duna két oldalán a termális meleg
források feláramlási területe alatt. Ebben a zónában a geológia is igen változatos (számos töréssel
tagolt), és a mélység felé gyakran igen erősen nő a hőmérséklet, sok esetben olyan jelentős a
felmelegedés, hogy zárt szondák nem is alkalmazhatók hűtésre, csak fűtésre. A fűtés hatékonysága
nagy, a termálvízadó sekély kutakkal is elérhető és hasznosítható (pl. a Lágymányoson kb. 125 m, a
Dagálynál 140 m mély termálkutak létesültek).
5.1. ábra. Jellemző kőzethőmérsékletek és rétegsor a Budai-hegységtől a Pesti-síkságig a Duna menti kavicsterasz
és két szélső helyzetű, 100 m-es hőszondafúrás jelölésével (Lorberer Á. F., 2004)
(színkulcs: lila = triász, világosbarna = eocén, sötétbarna = oligocén, sárga = qvarter)
A nyugati hegyvidéki terület, a kelet, illetve délkelet felé eső alföldi jellegű terület, illetőleg a közöttük
levő széles, erősen inhomogén zóna elkülönülését szemlélteti az alábbi vázlatos földtani-hőmérsékleti
szelvény.
A Budai-hegység főváros területére eső legmagasabb pontjai: János-hegy, 527 mBf, Hármashatár-
hegy, 495 mBf, Normafa 479 mBf. A hegyek alatti második elkülöníthető szintlépcső jellemzően 240–
320 m közötti, fokozatosan lejt a bevágódó patakok és a Duna irányába. A III. kerület északi,
Ürömmel és Budakalásszal határos részének 220-260 mBf közötti magaslatai már nem a Budai-
hegységhez tartoznak, hanem a Pilis keleti nyúlványai. A hegyvidéki terület a főváros esetében
lenyúlik egészen kb. 140 mBf magasságig.
A Pesti-síkság a süllyedő Alföld és kiemelkedő hegységrészek közé ékelődő kistáj, nyugatról, a Duna
vonalában tektonikus törések határolják. Felszíne sík, teraszos felépítés jellemezi, kelet felé haladva
egyre idősebb (magasabb településű) teraszokkal és felszíni üledékkel találkozunk. A legalacsonyabb,
a Duna (mint erózióbázis) 0 pontja felett 0-5 m magasan húzódó I. sz. holocén ártéri teraszon fekszik.
A város mélyebben fekvő részeinek a terepszintjét a Duna vízszintingadozása határozta meg, mivel a
pusztító korai árvizek után az alacsony területek több ütemben lettek feltöltve adott magasságra
méretezett védőművek kialakításával. A Duna lánchídi/Vigadó téri vízmércéjének „0 szintje” 94,98
mBf (a Balti-tenger közepes vízszintjéhez viszonyított tengerszint feletti magasság), a legjellemzőbb
(50% gyakoriságú) vízállásának értéke pedig 100,97 mBf. A legkisebb regisztrált vízszint 1954.
januárban 94,90 mBf, míg a legmagasabb 2013. évi árvízszint 103,81 mBf volt. A belváros eredeti
terepszintje 100,5–103 mBf közötti volt, ezt emelték meg a mai 102–110 mBf közötti magasságig, 2-6
m vastag mesterséges feltöltést szétterítve.
5.2. ábra. A hegyvidéki, alföldi és dombsági területek domborzati és hidrogeológiai elkülönülése

(Muráti és Tóth 2016. évi előadása alapján)
A főváros domborzati-vízrajzi térképe az 5.2. ábra szelvényén kerül bemutatásra. A kiemelt budai
hegyoldal és a Pest keleti felére kiterjedő Gödöllői-dombság felől is minden hideg és termális felszín
alatti víz a Duna felé mozog. A városban a belvárosi zónánál jelentősen szélesebb középső zóna
alakult ki, ahol a mélység felé is erősen nő a hőmérséklet, és a felszín alatt vízbőség is van – ennek
megfelelően a geotermikus hatékonyság nagyobb. A vízbőséget részben az okozza, hogy a burkolt
felületek miatt párolgás és beszivárgás is alig van, és ehhez még hozzájárul az is, hogy a Duna
sokszorosára növekedő árvízi hozamai idején a folyóvíz a kavicsos talajvízadó egy részét is
rendszeresen átmossa.
5.2. A FÖLDTANI ÉS GEOTERMIKUS ADATGYŰJTÉS MÓDSZEREI
A legmegbízhatóbb földtani adat ma is a felszíni kőzetkibúvások térképezése, pontos leírása és

anyagvizsgálata. A főváros esetében erre alapvetően a budai oldalon van mód, valamint Kőbányán.
Budapest hegyoldalainak lankás részeit mára szinte teljesen beépítették, a meredekebbek többségét
pedig mesterségesen feltöltötték és parkosították (pl. a Gellért-hegy és kiscelli kastély környéke),
emiatt új felszíni adatgyűjtésre kevés mód van, gyakran kell régebbi térképi adatokra támaszkodni.
A nagyobb épületek alapozásakor szükséges talajmechanikai sekélyfúrások, szondázások és építési
munkagödrök révén nagyszámú ideiglenes feltárás („mesterséges kibúvás”) is létrejön, és bár ezek
leírása elég egysíkú, de a felszínközeli rétegek pontos jellemzéséhez mindenképpen hozzájárulnak.
A felszíni kőzetkibúvások és munkagödrök geológiai értékelésével a kőzetek térbeli elhelyezkedése
(dőlése) és gyakran a vetők és repedések iránya is megadható, vagy legalábbis a domborzat és a
felszíni kőzetanyag megváltozása alapján becsülhető. Felszíni vagy fúrásból vett kőzetminták
meghatározó fizikai jellemzői (porozitás, szivárgási tényező) laborban vagy helyszíni teszteléssel
mérhetők. Lehetőség van konkrét hőtani jellemzők (fajhő és hővezető képesség) mérésére is, ez a
fejlődő intézményi műszerpark révén egyre könnyebben megvalósítható. A hazai geotermikus kutatás
is profitál a műszerek és adatgyűjtő rendszerek csökkenő árából és a téma iránti európai
elkötelezettségből. A városi hőmérsékleti anomáliák kimutatását részben már hazai fejlesztésű
hőárammérő műszerrendszer teszi lehetővé.
A kőzetegységek elhelyezkedését felszíni geofizikai módszerekkel is lehet kutatni, de e kutatási

módszerek többsége elektromágneses hullámok vagy rezgések észlelésén alapul, mely a nagyvárosban
állandón jelen levő forgalom okozta hatalmas háttérzaj miatt sikerrel nem alkalmazható. Hatékony
szeizmikus és graviméteres kutatáshoz le kell állítani a forgalmat (egy ilyen eset volt eddig: 1972-ben,
éjjel, igen nagy ütemben végzett mérésekkel Józsefváros–Ferencváros térségében).
Modern geofizikai kutatásra egyedül a Duna vonalában alkalmazható vízi szeizmikus mérés révén van
lehetőség. Ez a módszer elsősorban a felszín közelébe felhatoló vetődések pontos lefutásának a
megadására alkalmas, ami a Duna mentén szorosan összefügg a hévízáramlási adottságokkal is. Ilyen
méréssel lehetett pontosan megadni az „elkotort” Fürdő-sziget helyét, valamint ez segítette az M4
metróvonal Gellért tér és Fővám tér közötti biztonságos nyomvonalának a kijelölését is.
Jelenleg a pesti oldal mélyföldtani felépítéséről alapvetően csak az elkészült mélyfúrások, elsősorban a
hévízkutak révén vannak megbízható adatok. Tervszerű mélyfúrásos feltárás a fővárosban sosem
történt. Míg a Duna mentén nagyszámú fúrás mélyült, addig a város délkeleti feléről kevés a
mélyföldtani adat, ebből következőleg nagyobb a földtani bizonytalanság. A főváros mai területén
Rákospalota, Mátyásföld és Cinkota térségében 1936–1954 között történt szénhidrogén-kutatás.
Hasznosíthatónak ítélt meddő szénhidrogénkút nem található a városon belül.
A főváros magáncélú víztermelő kútjainak mélysége 14–250 m között változik. A Margit-sziget és
Pest között a szigeti hévízkutak vízi szeizmikus méréseit az 5.3. ábra szemlélteti. A 60 m-nél mélyebb
fúrt kutakról elvileg minden esetben készült földtani leírás és kútvizsgálat (1964 után vízföldtani napló
is); ezek az adatok nyilvánosak, így a környező területek geotermikus tervezéséhez is felhasználhatók.
A fúrási adatokhoz a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat adattárában lehet hozzáférni. (Az
adattár honlapja: https://mbfsz.gov.hu/magyar-allami-foldtani-geofizikai-es-banyaszati-adattar.
A fúrások elhelyezkedése és a főváros mérnökgeológiai térképe elérhető online is a
https://map.mbfsz.gov.hu/ címen.)
5.3. ábra. Vízi szeizmikus mérés a Margit-sziget és Pest között,

a szigeti hévízkutak jelölésével (Szafián P. és Tóth T., 2010)
A kifejezetten geotermikus hőszivattyús fúrások mélysége 15–150 m közötti, leggyakoribb mélységük

100 m. A több fúrásból álló, nagy hőszivattyús rendszerek többségénél specifikus helyszíni
geotermikus mérések (pl. szondateszt) is készültek. A fúrási adatbázisuk azonban jelenleg nem
nyilvános, és nem volt elvárás szabványos rétegsorleírás sem, emiatt új rendszerek tervezésénél a
meglévő tapasztalatokra csak korlátozottan lehet támaszkodni. A meglévő felszínközeli mérési

eredmények a főváros nagyobb részére történő kiterjesztése már megkezdődött.
Budapest térsége termálvíz szempontjából jól megkutatott, közel 80 db kút és forrás szerepel a 2012
óta a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat (MBFSZ) által kezelt és folyamatosan vezetett
Hévízkút Kataszterben, amely néhány kivétellel az aljzati triász képződményeket és a velük szorosan
összefüggő̋ paleogén rétegeket tárja fel (MBFSZ, 2017).
5.3. A FŐVÁROS GEOLÓGIAI JELLEMZÉSÉNEK ALAPJAI
A Budapestet felépítő kőzetek 5 nagyobb kőzetcsoportba sorolhatók:

1. Az első csoportba a Dunántúli-középhegység fő tömegét
is alkotó, egységes főkarsztvíztárolót képező, nagy
vastagságú, zömében középső és felső triász, valamint a
tároló vízzáró feküjét alkotó felső permi és alsó triász
medencealjzati kőzetek tartoznak.
2. A második csoportban az eocén korú (55–35 millió
éves) mészkövek és márgák ugyan üledékhézaggal
települnek a triász rétegekre, de hévízföldtani szempontból
sokszor egységet alkotnak velük. A főváros térségében
paleogén vulkanitokat is feltártak egyes fúrások.
3. A harmadik csoportba az előzőkre üledékhézag nélkül is
rátelepült oligocén (35–25 millió éves) vízzáró agyagos-
márgás-homokköves képződmények tartoznak. Az ilyen
agyagos üledékek jelentősége geotermikus szempontból
kiemelkedő, ugyanis hatékonyan elválasztják egymástól a
felszínközeli, hideg vizes rétegvíztároló képződményeket a
medencealjzati termálvizes főkarsztvíztárolótól.
4. A negyedik csoportban a miocén és pliocén korú vegyes
anyagú üledékek Pestre jellemző neogén fedőrétegek,
változó mennyiségű vulkáni tufákat is tartalmaznak.
5. Az ötödik csoportban a legfiatalabb negyedkori laza
homokos-kavicsos folyóvízi üledékek, illetve a kiemeltebb
részeken lerakódott futóhomok és lösz alkotja a
felszínközeli rétegeket (a mesterséges feltöltések alatt).
A város földtani térképén is jól látható, hogy az 1-es és 2- 5.4. ábra. Vázlatos földtani szelvények Budától
es csoportba sorolható kőzetek a Budai-hegységi részen Pestig a legfontosabb forráscsoportokon
és kutakon keresztül (Lorberer, 1999)
jellemzőek, míg tőlük keletre és délre fiatalabb
képződmények találhatók a felszínen. Ez főként azért van így, mert a szerkezeti törések, vetődések
mentén lépcsőzetesen kiemelkedett hegységrögökről a fiatalabb üledékek az idők folyamán
lepusztultak (esetleg le se rakódtak a kiemelt részeken, csak a medenceterületeken). A bemutatott
földtani szelvényeken is látható, hogy a későbbi üledékek az idősebb képződményekre gyakran
diszkordánsan (üledékhiányokkal) települnek. A jól áttekinthető árkos-sasbérces rögszerkezet csak a
földtörténeti közelmúltban, a harmadkor végén alakult ki, s részben „elfedi” az idősebb kőzetek sokkal
bonyolultabb települési és szerkezeti jellemzőit.
1. Triász alaphegység, egyben főkarsztvíztároló

Budapest közigazgatási területén tömör, vastagpados középső és felső triász korú dolomit és mészkő
alkotja a főváros alaphegységet (kevés tűzkővel és márgával együtt). E karbonátos sorozat vastagsága
meghaladja az 1000 m-t, gyakoriak a tektonikus eredetű rétegismétlődések; a környéken sehol sem
fúrták át, így a tároló alsó szintje sem ismert. Ezek a karbonátos képződmények a mai Földközi-tenger
ősének tekinthető, ún. Thetys-óceán déli oldalán keletkeztek, és csak a felső kréta időszakban (kb. 85
millió éve), egy onnan levált mikrokontinens részeként kezdtek fokozatosan a mai helyük felé tolódni.
A legidősebb ismert kőzetegység a földtörténeti középkor középső triász időszakának ladini emeletébe
sorolt, 235–238 millió éve képződött Budaörsi Dolomit Formáció – régebbi nevén „diploporás
dolomit” (Diplopra Annulata a kőzetben észlelhető pár mm-es fosszilis mészalga neve). Ezek a
dolomitok a Budai-hegység déli peremén és Solymár–Pilisszentiván határában feltolódásos
szerkezetek mentén észlelhetők a felszínen. A felső triász sorozat a változatos kifejlődésű és néhol
kivastagodó Veszprémi Márga Formációval kezdődik, amely az utólagos deformációk következtében
nem tekinthető regionális elterjedésű vízzáró tagozatnak. A Sashegyi Dolomit és a Mátyáshegyi
Tűzkőgumós Mészkő Formációk a felső triász időszak alsó részének kisebb vastagságú, helyi
elnevezésű kőzetegységei.
5.5. ábra. Triász korú fődolomit kibúvása a János-hegyi libegő alatt (Vásárhelyi, 2019)
A triász korú rétegsor fő tömegét két kőzet, az ún. fődolomit és a dachsteini mészkő alkotja. Mindkettő
az alpesi régió egészében általános elterjedésű. 200-230 millió évvel ezelőtti sekély meleg tengerpart
üledékéből alakult át jellegzetes, cukorszövetű, kristályos, igen tömör kőzetté. Rétegei általában 10-30
fokban kibillent helyzetben jelennek meg a Budai-hegységben. Az alp-kárpáti hegységrendszer
kialakulása során több ütemben erős tektonikus hatás érte ezeket az idős kőzeteket, emiatt számos
repedés és kalcitér járja át a rétegeket.
A földtörténeti középkor jura és kréta, illetve a paleocén korszakokból származó kőzetek jelentősége
Budapesten eléggé kicsi; lepusztultak, illetve le sem rakódtak. (Mátyásföld és Cinkota egy-egy CH-
fúrása tárt fel alsókréta márgát egy északnyugat–délkeleti árokszerkezetnél.) A triász üledéksor
lerakódása és kőzetté válása után kibillent helyzetbe került, a felszínre emelkedett és blokkosodott,
összefüggésben a Tethys-tenger bezáródásával és a Budai-hegység helyzetének több 100 km-es
elmozdulásával, eredeti kiterjedésének kb. 1/5-ére történt összetorlódásával. A karbonátos kőzettömeg
nagymértékben le is pusztult, és helyenként karsztosodhatott is (azaz már ekkor barlangrendszerek
alakulhattak ki).
2. Eocén rétegek
Az eocén korszak során a terület megsüllyedt, mocsári, sekélytengeri, majd lassan kimélyülő tengeri
üledékrétegek rakódtak le a területen. A középső-eocén széntelepes összlet (Dorogi Formáció) izolált
rétegeit tárta fel Pünkösdfürdő Bp.III/1. jelű kútja. A tengerparti sziklás zónáknál a feldarabolódó
triász kőzetdarabok és a közöttük leülepedő kevert agyagosabb rétegek sok helyen jellegzetes breccsás
kőzetet hoztak létre, pl. a Gellért-hegy déli, illetve a Törökugrató északi oldalán. A Szőci Mészkő
Formációt a főváros északkeleti részén kívül a belváros egyik új fúrása tárta fel a Hold utcai csarnok
mellett. Az eocén végén sekélytengeri zónában kialakuló zátonyjellegű környezet alakult ki, az ebből
kialakult kőzet szintén fővárosi helyszínről kapta a Szépvölgyi Mészkő Formáció elnevezést.
Korlátozott vastagságú, de jellegzetes, mélyfúrásokban és a felszínen is sok helyen ismert (pl. Pál-
völgyi-barlang körül). Tömör, gumós, nagyrészt ősállatok vázából összeállt mészkő, legjellegzetesebb
ősmaradványai a nagy foraminiferák. A mészkő keletkezésével egy időben a mélyebb részeken Budai
Márga Formáció rakódott le. A kőzet a nevét is a Budai-hegységről kapta, mivel aránylag kis
vastagsága (50-200 m) ellenére sok helyen fordul elő, alkotja pl. a Várhegyet és a Rózsadomb nagy
részét. A márga a parttól távolabb keletkező vékonyréteges tengeri üledék, mely több helyen
hidrotermális kovaoldatok hatására kemény, rideg, réteglapok mentén elváló kőzetté alakult.
Az eocén rétegek dőlése szinte mindig eltér az alattuk levő triász rétegekétől, de az utólagos
tektonikus hatások egy része már együtt érte őket (nagyobb vetők és törések mindkettőt átmetszik). Az
eocén rétegek anyaga valamivel porózusabb, és kevésbé tömör, így itt könnyebben alakulhattak ki
nyílt törések és a karsztos barlangrendszerek.
Az előző fejezetben bemutatott, Margit-sziget mellett lemért, nagy felbontású geofizikai szelvényen
látható az eocén rétegeket átmetsző nagyszámú, virágszerkezetű csoportokba rendeződő törészóna.
A sziget alatt egy eocén süllyedék (ún grabenszerkezet) volt kimutatható, déli és északi határvetők
között. E szelvényben a felszínközig felnyúló budai márga a legtöredezettebb, de a nagyobb vetők
átmetszik a teljes rétegsort, így a lejjebb települő vastag triász mészkőtest felső részének a porozitását
is megnövelhetik. A méréssel 1 km-en belül nyolc, az eocént teljesen átmetsző törés volt kimérhető.
Eszerint minimum nyolc zónában lehetséges magas porozitás, nagy vertikális áteresztőképesség.
A kimért vetődéses tektonika a főváros nagy részére jellemzőnek tekinthető.
3. Oligocén üledékekből összeálló vastag agyagrétegek, helyenként némi homokkal

A csoportba tartozó 36–25 millió éves oligocén képződmények üledékfolytonos és üledékhiányos
településben is megjelennek, és a kiemelt hegyrögökön kívül mindenütt megtalálhatók. A felső
eocén – alsó oligocén budai márgára üledékfolytonosan 80-200 m vastag Tardi Agyag Formáció,
arra pedig 500–800 m vastag Kiscelli Agyag Formáció települt a tenger fokozódó mélyülését
jelezve. A tardi agyag sötétszürke-zöldesszürke színű, vékonyan rétegezett kőzet elszórtan
halpikkelyekkel és növénymaradványokkal. A kiscelli agyag egynemű világosszürke agyagkő vagy
kövér agyag, kevés homokos és márgás betelepüléssel. (Régebbi elnevezése középső oligocén rupéli
agyag.) Az agyagos összlet vastagsága a budai oldalon jellemzően 100–200 m, de a mélyebb
tektonikai árkokban, illetve a pesti oldalon az 500–600 m-t is eléri. A pesti oldalon vastagsága
jellemzően északnyugatról délkelet felé nő. A Duna mentén sok helyen a felszín közelébe nyúlik fel,
azaz csak a jégkorszaki dunai kavicsterasz fedi. A kiscelli agyag Budapest egész tágabb
környékének legfontosabb vízzáró és hőszigetelő egysége, szinte minden mélyebb fúrásban is
előfordul.
5.6. ábra. Tömör kiscelli agyag anyagú fúrómag kristályos gipszel kitöltött
repedéssel a dél-budai keserűvíztelepek területén (Lorberer Á. F., 2004)
A Kiscelli Agyag Formáció rétegeit is számos utólagos tektonikus hatás érte, de a vastag
agyagrétegben a törésvonalak mentén sem jönnek létre komolyabb vízvezető zónák, és a belső vetők
nem is észlelhetők, gyakorlatilag mindig az agyagréteg egységes képlékeny vízzáró jellege dominál.
A 4-es metró budai nyomvonala annak ellenére, hogy a Budai-hegység változatos földtani felépítéssel
rendelkezik, uralkodóan az oligocén Kiscelli Agyag Formáció kőzeteiben halad.
A nyugati, ősi partvidéki területeken a kiscelli agyaggal egy időben a Hárshegyi Homokkő Formáció
rakódott le (általában közvetlenül a triász aljzatra települve), a Duna későbbi vonala már ekkor
ősföldrajzi határként működött. Az alsó oligocén tengerbe ömlő ősfolyók part menti deltáinak az
üledéke, anyaga szürke kavicskonglomerátum és durva kvarchomokkő. A homokszemcséket általában
hévizekből kicsapódott kova cementálta össze, ami ez esetben is arra utal, hogy ekkor is fakadtak
termálvizes karsztforrások a környéken, amelyek a budai márgában észlelt átkovásodásokat is okozták.
A Budai-, Pilis és Gerecse hegység környékén elterjedt formáció vastagsága a fővárosban 20–100 m
között változik.
A kiscelli agyag lerakódása előtt, illetve részben azzal egyidejűleg a fővárostól keletre és északra
helyenként változó vastagságú homokos üledék rakódott le, amelyet Korpás L. „alsó homok” néven
különített el, más sztratigráfiai értékelés ezt is a hárshegyi homokkő cementálatlan részének tekinti.
E réteget, vagy egy ehhez hasonló réteget ért el a könyvünk írásával egyidejűleg mélyülő BKV-2
számú fúrás a metró Pöttyös utcai állomásának közelében, több mint 100 m vastagságban. Az
előzetes eredmények alapján lehetséges, hogy egy korlátozott elterjedésű, de jelentős vastagságú
porózus termálvízadó is feltárható és kiaknázható Pest egy része alatt. A felső oligocén
sekélytengeri, síkparti képződmények közül a Törökbálinti Homok és a Szécsényi Slír Formációk
jelennek meg a kiscelli agyag fedőjében. Az előbbi változó szemcseméretű, az utóbbi mindig finom
szemcsés csillámos homokkő, mindkettő partközeli lerakódás, ősmaradványokkal, legjellemzőbb

lelőhelyük Érd és Törökbálint környéke. Az oligocén végén a tenger visszahúzott, teret adva a kissé
későbbi miocén üledékciklusoknak.
4. Miocén rétegek – a pesti oldal építésföldtani alapkőzetei

A különféle, a tengerelöntési ciklusoknak megfelelően váltakozó neogén korú képződmények alkotják
a legváltozatosabb csoportot. Az oligocén után az ún. szávai hegységképződési fázis hatására a budai
hegyek egy része szigetszerűen kiemelkedett a miocén tengerből, míg a pesti oldal harántvetők mentén
szétdarabolódott és lépcsőzetesen lezökkent. A miocén rétegek ennek megfelelően Pesten, valamint a
Budai-hegység déli végén (pl. Budafokon) települnek.
A miocén elején kezdődő tengerelöntés hatására a korabeli partoknál a Budafoki Homok Formáció
kagylómaradványokat tartalmazó rétegei rakódtak le, majd a Budai-hegység ismét szárazra került.
A következő, 17-16 millió éve kezdődött újabb tengerelöntés terméke, a finom szemcsés homokliszt
anyagú garábi slír következett. Közvetlenül ezután indult meg a Visegrádi-hegységet és a Börzsöny
egy részét létrehozó vulkanizmus, az onnan eredő vulkáni por Pest északi részét is beborította,
Rákospalota és Kőbánya térségében ekkor rakódott le a tari dácittufa. (Világos tömör vulkanit,
általában csak 10-40 m vastagságban.)
Majd az újabb tengerelöntésnek köszönhetően a sekélyebb partközeli zónában az alsó és felső
lajtamészkő (Rákosi Mészkő Formáció) következik, a mészkőrétegek között vagy helyett a mélyebb
vizű bádeni agyag települhet. A rétegsorban ezt követően, a miocén szarmata emeletében lerakódott
fehér színű durvamészkő, a Tinnyei Formáció következik, ez alkotja a Budapest déli részén levő,
Diósdig elnyúló Tinnyei-fennsíkot. E kőzetnek köszönheti a nevét a X. kerület, Kőbánya is – Pesten
egyedül itt működött kőbánya, illetve a könnyen faragható mészkőben hosszú felszín alatti
vágatrendszereket lehetett létesíteni a sörgyár környezetében. A sekélyvízi mészkővel egy időben
lerakódó agyag és homok keverékéből álló, tufaréteget tartalmazó kőzetegység a Kozárdi Formáció.
5. Pannon és negyedkori fedőüledékek

A miocén végén jött létre a Pannon-tó, amelyből a Budai-hegység szigetként állt ki, így csak a
peremeken rakódtak le különféle lokális üledékek. Az Alföld felépítését meghatározó pannon korú
agyagos és homokos rétegek csak Budapest keleti és déli szélén jelennek meg, vastagságuk is délkelet
felé nő, de a város szélén is legfeljebb csak a 150 m-es vastagságot éri el.
A pannon és a legfiatalabb felszínközeli negyedkori üledékek még nem szenvedhettek el jelentősebb
kompakciót, ennélfogva anyaguk laza homokliszt, homok, kavics és agyag keveréke. Egyedüli kivétel
az ugyanekkor keletkező édesvízi mészkő, amely a folyam aktuális szintje mellett felfakadó
hévforrásokból vált ki a budai oldalon, pl. a Kiscelli-fennsík oldalában.
A budai oldal kiemelkedése és a pesti oldal süllyedése a földtörténet legutolsó korszakaiban
felgyorsult, aminek hatására a regionális kiterjedésű és nagy mélységű dunántúli-középhegységi
főkarsztvíztároló keleti szélének a legfontosabb megcsapolási zónája, forrásterülete alakult ki a
főváros budai oldalán. A hegység idős lepusztult tönkszerkezete a jégkorszaki másodlagos
kiemelkedés hatására némileg meredekebbé vált. A Duna bevágódása, a teraszképződés és a
hévforrások működése közösen vezetett a mai felszíni és felszín alatti vízáramlási pályák
kialakulásához.
5.7. ábra. Negyedidőszaki folyómedrek üledéklerakódásának légi fotón jelenleg is észlelhető képe
a Csepel-szigeten (forrás: Google Earth)
A hegységrészek szakaszos kiemelkedése és a Duna bevágódásával egyidejű kelet felé történő

vándorlása következtében a hévforrások mészkövei is egyre keletebbre rakódtak le, és ma egyre
mélyebb szinteken találhatók. A fővárosban 5 teraszszint különíthető el, mindegyiknek megfelel egy
kavicsszint, illetve a folyómeder budai oldalán egy-egy édesvízi mészkőszint is.
Ezzel párhuzamosan a feltöltődő alacsony részeken folyami üledékek lerakódása kezdődött meg,
elsőként feltehetően egy észak, északkelet felől érkező folyó, majd a visegrádi áttörés kialakulása után
a Duna által lerakott rétegekkel. A mélyebb zónában a folyó erodáló és bevágó hatása mellett széles
ártéri zóna jött létre, és a meanderező, vándorló folyó medrénél kavics, távolabb homok, a mocsaras,
csak ritkán elöntött részeken pedig agyag és tőzeg rakódott le.
Budapest eredeti vízrajza a jelenlegitől nagyban különbözött még a történelmi időkben is. A folyó
maga is 50-100 m-rel szélesebb volt, és sokkal több szigettel rendelkezett. A Pesti-síkság jelentős
része mocsaras, áradás idején elöntött zóna volt. A jelenlegi egyberendezett, elsősorban nyugat–kelet
lefolyású patakok (pl. Rákos-patak) mellett több déliesebb lefutású vízfolyás volt. A Római fürdő
területénél természetes forrástó létezett egészen az 1950-es évekig, ezzel szemben Dél-Pesten és a
Csepel-szigeten levő tavak többsége bányató, a kavicskitermelések következménye.
5.4. A SEKÉLY GEOTERMIKUS RENDSZEREK ÁLTAL ÉRINTETT FELSŐ 100 M-ES

TÉRRÉSZ FÖLDTANI ÉS GEOTERMIKUS HASZNOSÍTÁSI JELLEMZŐI
A hegyvidéki területeken a mesterséges feltöltés alatt közvetlenül idős tömör kőzetek találhatók.
A Budai-hegységben a rétegsor lehet végig mészkő vagy dolomit, vagy kezdődhet tömör márga vagy
homokkő fedővel, sőt egészen magasan fekvő hegyoldalakban is megjelenhet a kiscelli agyag
fedőrétegként. Mindezek alatt gyakoriak a karsztos kőzetrétegek. Külön talajvízadó az ilyen
körzetekben általában nincs, a kőzet repedéseit nagyobbrészt levegő tölti ki, kisebb részben pedig a
csapadékból lassan lefele szivárgó vízrészecskék.
A triász főkarsztvíztároló vízszintje kb. 120 mBf (a Balti-tenger közepes vízszintjéhez viszonyított
tengerszint feletti magasság) magasságban jelenik meg, azaz az állandóan vízzel telített zónát a sekély
fúrások többsége el sem éri. A Duna-part melletti, kb. 110 mBf szintű térrészeken azonban ez már
enyhén artézi vizet és a fúrásban bekövetkező, sokszor ijesztően gyors vízfeláramlást jelenthet. Mivel
a Duna menti teljes térrész összetett geológiai felépítésű zóna, a karsztvízszint megütése eocén márgás
és mészköves rétegekből is bekövetkezhet.
A kemény kőzetekben történő fúráshoz kalapácsos fúrógépet célszerű alkalmazni, és fel kell készülni
arra, hogy kinyílt, levegővel teli repedésrendszerek átfúrása esetén nagy mennyiségű tömedékelő-
anyagot kell a szondafúrás előtt a lyukak szigetelésére felhasználni. Karbonátos kőzetben feltárt
nagyobb üregek azonban már barlangnak minősülnek, azaz ennek feltárása esetén (fúrószár leesése kb.
60 m-en belül) geotermikus rendszer kivitelezése helyett a várható új barlangüreg feltárására kell
áttérni, és a barlangi védőzónát kell az adott telekre is kiterjeszteni.
A Tétényi-fennsíkon (Budafokon) és Pesten Kőbányán a feltöltés alatt 100 m mélységig durvamészkő
vagy meszes homokkő várható, ez kevésbé tömör, vízöblítéses fúróval is átharántolható. Budafok
pincerendszere a felszínközelben települ, Kőbányán viszont több szintben, az utóbbi évtizedben vízzel
telten is – mindkét területen vannak kijelölt üreges zónák, ahol a fúráshoz külön engedély szükséges,
de ezen zónákon kívül is előfordulhatnak üregek és az általuk okozott beszakadások.
5.8. ábra. Dunai kavicsterasz-üledékek feltárásban (Muráti, 2010)
A Duna mentén a felszínközeli üledékek a folyó által lerakott kavicsteraszokhoz kapcsolódnak.

A teraszüledékek általában felfele folyamatosan finomodó összetételűek, a kavicsszintek közé
elszórtan finom homokos és iszapleplek települhetnek. A teraszüledékek jellemző vastagsága 9-15 m.
Helyenként a kavicsvastagság eléri a 18 m-t is, az egykori medrek 3–16 m széles zónáiban általában a
szemcseméret is nagyobb.
A Dunához legközelebbi, legfiatalabb, ill. legmélyebb helyzetű holocén ártéri terület, illetve
teraszszint anyaga nagyobbrészt finomabb homokos üledék, a kavicstartalmú rétegek vastagsága csak
kb. 5 m körüli. A Duna öt kavicsterasza közül az alsó három összefüggő, csak települési szintjük
alapján lehet őket nagyjából elkülöníteni. E fő kavicsterasz-komplexum hidraulikai egysége a
felszínhez közeli metróvonalak és -állomások és az egyre nagyobb számú mélygarázs kiépítésével

egyre jobban szétbomlik, olyan mértékben, hogy jelenleg már az ilyen építésföldtani hatások
korlátozzák leginkább a kavicsterasz vizének hőhasznosítását.
A Duna menti teraszok mellett Pest keleti felén a Szilas-pataknak és a Rákos-pataknak is van egy-egy
kisebb kavicsterasza, amelyek azonban vékonyabbak, és oldalirányban is kisebb elterjedésűek.
A fővárosi kavicsterasz elterjedési területéről több feldolgozás is készült. A klasszikus elterjedési
térkép Pécsi Sándor munkája (1954), amit utóbb Burján Balázs fejlesztett tovább (2014). A dél-pesti
területről Jaskó László és Korpás Sándor publikált egy erősen eltérő változatot 1988-ban. E könyv
hidrogeológiai fejezetében, a felszínig terjedő vízadók térképének részeként, ettől egy eltérő, még nem
publikált kavicsterasz-elterjedési térkép kerül bemutatásra.
A kavicsterasz alatt Pest nagy részén és a Csepel-szigeten nagyrészt agyagos, részben homoklisztes,
közepesen tömör üledékek várhatók, földtani megnevezésük szerint kiscelli és bádeni agyag,
Szécsényi vagy Budafai Formációk. Közös jellemzőjük az aránylag jó fúrhatóság és a relatíve kis
hőleadó képesség. Ezt bizonyos mértékig ellensúlyozhatja az, hogy a kőzethőmérsékletek a Duna
menti források tágabb környezetében (a mélyből feláramló és a fedőrétegeket felfűtő termálvizek
miatt) gyorsan nőnek a mélység felé. A budai oldalon a folyó mellett ezért több helyen, pl. a Kopaszi-
gát területén a 100 m mély szondák is csak fűtésre alkalmazhatók, hűtésre csak a kavicsterasz szaturált
része alkalmas.
Pest délkelet felé eső külső részén a Duna üledékei helyett alföldi típusú pannon üledéksor jelenik
meg. Ez homok, homokliszt és agyag sűrű váltakozásából áll, kivéve a város Vecséssel határos részén,
ahol egészen 150 m-es mélységig szinte csak homokos vízadó rétegek jelennek meg, az agyagos
rétegek aránya elenyésző. A kőzetek általában könnyen fúrhatók, elsősorban vízöblítéses
berendezéssel, problémát leginkább a nagyon vastag, változó szemcseméretű kavicsos anyag okozhat,
amely lassú előrehaladást jelentő védőcsősüllyesztést igényelhet. Ahol a pannon rétegsor vékony, a
geotermikus szondák itt is elérik a miocén agyagos és homoklisztes keményebb üledéksor tetejét.
A fővároson belül ez a keleti–délkeleti rész az, ahol a tektonikus jelleg legkevésbé észlelhető a
felszínen, a rétegek oldalirányban többnyire jól követhetők (enyhén dőlnek az Alföld belseje felé).
Pest északkeleti felén, Cinkota és Rákospalota térségében eltérő miocén korú rétegek települnek a
felszín közelében, e rétegsor legjellegzetesebb eleme a tari dácitufa és a budafoki homokkő. A főváros
keleti felétől egészen Őrbottyánig egy összetett, enyhén gyűrt szerkezet húzódik, amelyet egyben
vetődések is szabdalnak, ennek megfelelően a mélyebb rétegek dőlése helyről helyre változhat.
A termálvíztartó karsztos réteg nagy mélysége ellenére a felszínközeli geotermikus gradiens ezen a
területen is magasabb az országos átlagnál. A rétegsor jól fúrható, de fontos tudni, hogy időnként kis
mennyiségben földgázt is tartalmazhat.
5.5. BUDAPEST HIDROGEOLÓGIÁJA
5.5.1. Talajvizek
A talajvíz az édesvízkészlet azon része, amely a felső vízzáró réteg felett helyezkedik el, és kitölti a
talajszemcsék közötti üres teret. Ezen víztömeg felső szintjét talajvízszintnek nevezik, ennek
magassága függ a csapadék-, hőmérséklet- és nyomásviszonyoktól.
A fővárosi talajvíz legnagyobb része a dunai kavicsteraszban helyezkedik el. A kiemeltebb területeken
a talajvízadó anyagában már kavics alig van, a homok aránya is 30% alatti, általában inkább
homoklisztes anyagú, löszös kevert üledék. A talajvízadó a fővárosban sehol sem vastagabb 20 m-nél,
az állandóan szaturált vastagsága legtöbbször mindössze 4-8 m.
A budai oldalon kőzettörmelék, meszes homokliszt, illetve forrásvízi mészkőblokkokkal kevert

kőzetliszt alkotja a vízadót. Helyenként a kőzetlisztes és mészköves rétegek alatt elkülönülő vékony
kavicsos vagy homokos réteg is megjelenik, ami drénként vezeti össze a fedő vizeit, hegyoldali
talajvízforrásokat alkotva (ilyen pl. a kiscelli kastély alatti Szent Vér kápolna forrása).
5.9. ábra. Kavicsterasz talajvízmozgását befolyásoló mesterséges tényezők elvi metszetei

Muráti (2009) és Tóth (2012) alapján
A pesti oldal talajvízadója ma még folytonos egységet képez, bár a mesterséges kitermelések
(mélygarázsok, óvóhelyek, metróvonalak) hatására egyre több helyen szűnik meg a vízadó, és szakad
meg a hidraulikai egysége. A talajvíz felszíntől mért mélységére vonatkozó információk a Magyar
Bányászati és Földtani Szolgálat, MBFSZ nyilvános internetes honlapján, az 1:40.000 méretarányú
építésföldtani térképállomány egyik lapján megtalálhatók, ugyanitt a talajvízmentes zóna kiterjedése, a
felszíni kőzetkifejlődés és a vízadó alatti alaphegység közetanyaga is leolvasható
(https://map.mbfsz.gov.hu/bpmg40/).
Budapest sűrűn beépített részein az effektív, talajvizet tápláló beszivárgás értéke nehezen becsülhető,
ugyanis a túlnyomó térségében beépített és leaszfaltozott területen a leeső csapadék nagy részét a
csatornahálózat elvezeti, viszont igen jelentős a párolgás-csökkenés is a beépítettség miatt. A sok
ütemben épült és javítgatott csatorna- és vízrendszer vesztesége jelentős, a szivárgások a talajvizet
táplálják, és ez a tétel a vízmérleg bevételi oldalának akár 20-60%-át is képviselheti, és lokálisan
nagyon jelentősen befolyásolhatja a talajvíz áramlását.
A holocén Duna-völgyben a talajvíz a fiatalkori hordalékban főként a Duna felé áramlik. Árvízi
időben ez egy időre részben megfordul, ilyenkor a folyó magas vízszintje intenzíven rátáplál a
talajvízre, és visszaduzzasztást okoz. Az év legnagyobb részén jellemző kis és közepes vízállások
esetén a talajvíz táplálja a folyót. A parttól 50 m-re a talajvíz ingadozása 5-7 m; 150 m-re már 3-6 m,
450 m-re pedig helyenként már csak 1,5 m.
A talajvíz további fővárosi sajátosságai között meg kell említeni a dél-budai keserűvíztelepeket,
melyek vizét a környező dombok mállott és ezért viszonylag jobb vízvezető képességű talajvíztartói
táplálják. A keserűvíztelepek magas szulfáttartalmát az oligocén agyagokban a mállás során
oxidálódott piritszemcsék szolgáltatják, azzal megtetézve, hogy a síkvidéki magas talajvízállású
részeken a talajvíz sótartalma a párolgás hatására tovább növekszik. Ez a különleges vízföldtani
helyzet különleges védelemre méltó gyógyvizet hozott létre. Az Egér út (XI. kerület) mellett 1857-től
máig megmaradt a gyógyvíz (sós, hashajtó hatású talajvíz), melynek palackozása (Hunyadi J. és
Ferencz J. vizek) jelenleg is folyik.
A budapesti talajvizek ismertetésénél meg kell még említeni a Fővárosi Vízművek budaújlaki,
margitszigeti és káposztásmegyeri parti szűrésű vízbázisait, továbbá a városligeti Széchenyi fürdő által
termelt nagyobb mennyiségű talajvizet. A Fővárosi Vízművek említett vízbázisai és a gyógyvízkutak
rendelkeznek kijelölt védőidomokkal is, amelyek területén a geotermikus fúrások létesítése is előzetes
hatástanulmányhoz kötött.
A talajvizet az elszórtan elhelyezkedő kis mélységű fúrt és ásott kutakból elsősorban magáncélú
öntözésre használják. Ezek víztermeléséről és gyakran pontos helyéről is kevés a megbízható adat.
Nagy mennyiségű talajvíz elsősorban a kavicsteraszból szerezhető be, ezek hozama 1000-1800 l/p is
lehet. A Duna, a Rákos- és Szilas-patak mellett ezek részben a felszíni vizekből táplálkoznak.
A kavicsrétegnél a hőhasznosítás utáni víz visszatáplálása is megoldható sajtolás nélkül, sekély
drénkutak alkalmazásával. A sekély magánkutak jellemző kitermelhető hozama azonban inkább csak
30-120 l/p, vízszintjük pont az aszályos víztermelési időszakban a legkisebb.
A talajvíz minősége városi területen helyről helyre erősen változó, de a városban jellemzően
mindenhol szennyezettnek vehető. A szennyezettség főbb okozói: a nitrát, nitrit és
oldószermaradékok, valamint a baktériumok. Mindemellett több helyen található ipari eredetű
szennyezés, s a hulladéklerakókból leszivárgó anyagok is gyakran meghaladják a szabványban
rögzített határértékeket.
Budapest területén 2005 óta minden egyes mélygarázs létesítése előtt külön helyi hidrogeológiai
hatástanulmány is készül, melyek kellő utánajárással beszerezhetők. A talajvíz és a mélygarázs nagy
eséllyel kizárja egymást, hiába szeretnék mindkettőt megvalósítani ugyanazon telken a beruházók.
A talajvíz kitermelő-betápláló kútcsoportok és az ezekkel működő hőszivattyús rendszerek hosszú
távú védelme sem megoldott, tudomásunk szerint védőidomot egy esetben sem kérvényeztek a
létesítésükkor. Magas értékű telkeken nagy az esélye annak, hogy a közelben egyre több mélygarázs
létesül, ezeken a helyeken a vízadó teljesen megszűnik, emiatt a vízutánpótlása lecsökken, akár oly
mértékig is, hogy a rendszer fenntartása gazdaságtalanná válik.
Kavicsteraszok feküszintjei:
1. = 84-90 mBf
2. = 90-100 mBf
3. = 100-106 mBf
4. = 106-112 mBf
5. = 112-120 mBf
6. = 120-130 mBf
7. = 130-250 mBf
5.10. ábra. A főváros legfontosabb felszínig terjedő vízadó képződményeinek elterjedése
A színezett és 1–7. számmal jelölt területek kavicsterasz elterjedését jelzik feküszint szerint. A Budai-
hegység főkarsztos tárolóját és három lokális függőkarszt jellegű tárolót külön-külön jeleztük. Fekete
vonalakkal az alföldi típusú felsőpannon üledékek északnyugati határát, ill. 0 és 250 mBf szintű
településük becsült határvonalát adtuk meg.
A feküszinteket ábrázoló térkép jól szemlélteti, hogy csak a legalacsonyabb térszíni helyzetű
kavicsteraszok függenek össze, amelyek nagyrészt szaturáltak is. A keleti ág magasabb helyzetű
teraszroncsokat képez, amelyek nyáron csak a réteg legalján tartalmaznak talajvizet.
A mélyebb helyzetű teraszüledékek területén és a barlangi védőterületre nem eső karsztos zónák felett
lehetséges vizes, nyílt rendszerű hőszivattyús rendszereket is létesíteni, mivel elvileg a
felszínközelből megoldható nagy mennyiségű víz kinyerése és visszatáplálása is.
5.5.2. Rétegvizek
A rétegvíz a kőzetek pórusaiban helyezkedik el, két vízzáró réteg között, az első vízadó rétegtől
legalább egy vízzáró réteg választja el. A nagy nyomás alól érkező rétegvíz az artézi víz.
A fővárosi rétegvíztárolók több kisebb inhomogén rendszert alkotnak, Pest északi és déli része,
valamint a Csepel-szigeti rendszerek a domborzat és a lefolyási irányok miatt is elkülönülnek. Budán
nagyobb elkülöníthető rétegvíztároló nincs, Óbuda, Újbuda, Budafok-Háros és a kisebb völgytalpak
részben elkülönülő talajvízadói alatt rögtön az erősen tektonizált karsztos tároló következik.
Részben rétegvízre, részben talajvízre alapozott vegyes hőszivattyús rendszer a fővárosban
tudomásunk szerint csak az ELMŰ Váci úti központjánál üzemel. A soroksári Duna-part egy
társasházánál is létesült egy rétegvizes kutas rendszer, de a visszasajtolás állandó problémái miatt ott
két év után átálltak zárt szondás rendszerre.
A főváros északi részén az oligocén rétegek feletti vegyes anyagú miocén kőzetrétegek egy része
homokos anyagú vízadó, ezek vékony rétegvíztárolókat alkotnak, jellemzően 20–26 Celsius-fok
közötti langyos vízzel. A rétegvizekből kitermelhető vízhozamok 60–400 l/p között változhatnak.
Észak-Pesten a 40–400 m közötti rétegek némi földgázt is tartalmazhatnak! Ez külön biztonsági
intézkedéseket igényel, amit minden helyi fúrási tervnél figyelembe kell venni, így a geotermikus
szondafúrások tervezőinek is. A miocén rétegek alsó része már termálvíztároló is lehet, de
vízminőségük még problémás, és a gázkitörés veszélye is magas.
Szintén rétegvíztároló a Pest délkeleti részén és a Csepel-szigeten a negyedkori fedő alatt települő
pannon alföldi üledéksor alsó része. Ez a vízadó ugyan több kisebb agyaglencsével, iszapos
rétegtaggal tagolt, de hidraulikusan összefügg a talajvízzel. Az oldalirányú vízáramlás elsősorban dél,
részben délkelet felé történik. A belváros felé kiékelődő rétegekben történő szivárgás természetes
állapotban is lefelé történt, ezt a mesterséges vízkitermelések tovább erősítettek. Emiatt a rétegvizek és
a talajvizek hasznosítását ezen a területen együtt kell kezelni. Korábban a városszéli kertészetek és
ipari létesítmények, újabban inkább már csak a repülőtér, a vecsési vízműkutak és pár
bevásárlóközpont hasznosítja a vízkészletet. A vízminőség sok helyen ma is jó, a városi terület
általános diszperz szennyezettsége ellenére.
A BKV-2 fúrás Pest közepén a kiscelli agyag alatt, a tereptől 890–1030 m között finom homokot,
majd ez alatt minimum 30 m durva homokot tárt fel. Ugyanez a réteg a mindössze csak kb. 800 m-rel
nyugatabbra, az Örs vezér teréhez közel készült BKV-1 fúrásban nem jelent meg. Hasonló, oligocén
agyagon belüli vagy az alatti homokos vízadót eddig csak egy világháború előtti és igen bizonytalan
rétegsor-leírású kút jelzett, amely a közelben a Népliget északkeleti végénél levő MÁV-telepnél
mélyült le. Az előzetes eredmények alapján több mint 100 m vastag homokos vízadó feltárása arra
utal, hogy egy korlátozott elterjedésű, de vastag porózus termálvízadó is feltárható és kiaknázható Pest
egy része alatt, természetesen figyelembe véve a termálkarszttal való hidraulikus kapcsolatait is.
A fővárosban Budafokon, a budai Vár területén és Kőbányán elkülönülő kiemelt kőzetblokként jelenik
meg egy-egy függő karbonátos repedezett vagy kettős porozitású lokális víztároló.
A Tétényi-fennsík kőzetblokkja anyagának nagy része szaturált (telített), vízszintje a talajvízszinttől
csak kevéssé tér el, mivel azonban a kőzetrétegek jelentős része porladozó jellegű mészhomokkőből
áll, a réteg porozitása korlátozott, így vízadó képessége is kicsi, kitermelő-betápláló kútpárok
létesítésére csak korlátozottan alkalmas.
A budai Vár jégkorszaki inhomogén, sokszor agyagos forrásmészkőből álló tömbjében egy vagy két
pinceszint alatt sok esetben ásott kutakat létesítettek a középkori és kora újkori polgárok. A meszes
anyagú kőzetblokk alatti tömör agyag felett megrekedő függő talajvíztárolót lehetett így feltárni, és
ostrom idején is védett módon felhasználni. A vízmennyiség kicsi, utánpótlást biztosító beszivárgás a
beépítettség és a kis terület miatt ma már alig van. A kőbányai szarmata mészkő, mészhomokkő blokk
hidrogeológiai jellemzése külön, a „Sajátos geotermikus hasznosítási lehetőségek Budapest területén”
című, 8.6. alfejezetben kerül bemutatásra.
6. HÉVÍZTÁROLÓ RÉTEGEK ELHELYEZKEDÉSE, FELTÁRÁSA

ÉS HŐMÉRSÉKLETE
A karsztos tárolókőzetek kiterjedését a vízadó réteg tetőszintjének bemutatásával a 6.1. és 6.2. ábrák
szinttérképei szemléltetik. A triász karsztos tároló települési helyzete a Duna mentén és Budán
aránylag jól ismert – de a számos különböző méretű blokk, kiemelt és lesüllyedt rög miatt még itt is
±150 m-es pontatlansággal lehet csak egy új fúrás mélységét előre jelezni. Erre példa a Vadász utcai
sportközpont termálkútja, amely négy ismert kút közé esett, és mégis 200 m-rel kellett mélyebbre fúrni
a tervezett mélységnél.
6.1. ábra. A triász főkarsztvíztároló rétegek becsült tetőszintje mBf értékben
Pest legnagyobb részén a főkarsztvíztároló a tereptől 1100–1600 m közötti mélységben jelenik meg, a
biztonsági ráhagyással tervezett kutak előzetesen tervezett mélysége emiatt elég gyakran kb. 1600 m.
A területen számos kiemelt és lesüllyedt blokk található, ezek határa és vertikális elhelyezkedése
azonban bizonytalan, a térképen a geofizikai mérések alapján jelzett blokkok is csak feltételezett
szerkezetek. A –2000 mBf-szintet jelző szintvonal lefutása is csak extrapoláción alapuló feltételezés,
ettől a vonaltól délre és keletre a földtani bizonytalanság jóval nagyobb. A főváros keleti határában,
Csömör, Cinkota, Pécel és Ferihegy térségében lehetséges az alaphegység szintjének pontosítása

korábban lemért szeizmikus mérések újraértékelésével, és esetleg új mérések révén is.
Tűzköves kifejlődésű, azaz karsztos üregeket várhatóan nem tartalmazó alapkőzetet Pesten csak a
népligeti meddő hévízkút tárt fel. Haas és munkatársai mélyföldtani értékelése szerint a belvárostól a
Népligetig tartó, mindössze csak 1 km széles, ívesen bezáruló, nagy vetődésekkel körbehatárolt
zónában jelenik meg ez a geotermikus szempontból kifejezetten kedvezőtlen kőzetanyag – de fúrások
híján ez csak feltételezés, csakúgy, mint a vetővonalak lefutása. A triász üledékek közvetlen eocén
fedőrétege (márga vagy mészkő) sokszor szintén töredezett karsztos tároló része, ilyenkor a sikeres
hévízkút létesíthető a vártnál némileg kisebb mélységben is. Ez nem általános, a kiemeltebb
blokkokban a fedőréteg sokszor hiányzik, de a főváros északi, Dunához közeli részén jellemzőnek
látszik, ezért erről a részről külön tetőszinttérképet adunk közre.
6.2. ábra. Az eocén korú karsztos vízadó feltételezett tetőszintjei Pest északi felén (Lorberer és Lorberer, 2006)
A triász és az eocén vízadó egymástól elkülönülve is települhet a Dagály fürdőtől északra eső
zónában, de itt sem bizonyított, hogy a két vízadót tényleg elválasztja egymástól egy kellően vastag
köztes vízzáró (Kosdi Formáció).
A fúrásokban mért termoszelvények és talphőmérsékletek alapján becsülhető a karsztos tároló
hőmérséklet-eloszlása is, amelyet némileg már a víztermelés hatása is befolyásol. Dr. Lorberer Árpád
mélységi hőmérsékleti térképét az újabb 2018. évi adatokkal frissítve, felújított formában közöljük az
alábbi ábrán.
6.3. ábra. A karsztos tároló tetőszintjén feltételezett hőmérsékletek becsült eloszlása (Lorberer és Lorberer, 2006)
A hőmérsékletek eloszlása a főváros déli felén egyszerűbb, mivel a kutak többsége nem vagy csak kis
hozammal termelt 2006 és 2018 között, a keleti mélymedence területén pedig eddig nem is létesültek
termálkutak. Ezenkívül a főváros északi felére estek a természetes forrásmegcsapolások, és itt
létesültek a legnagyobb mértékben termeltetett hévízkutak is (Városliget, Dagály).
Magyarország geotermikus potenciáljának a felmérése című országos projekt keretében Szanyi János
és munkatársai az alaphegységben valószínűsíthető hőáramsűrűség becslését is megjelenítették.
A regionális térkép Budapesttől közvetlenül délkeletre eső mélyszerkezet területéről nem ad adatot, a
város területén pedig délnyugatról északkeletre csökkenő értékeket jelez. Az eloszlás csak az advektív
mélységi eredetű hőfeláramlást próbálja érzékeltetni – a karsztvíz mozgása révén kialakuló konvektív
hőtranszport hatására a valós energiasűrűség a Duna-vonal környezetében lenne a legmagasabb.
6.4. ábra. Alaphegységi hőáramok eloszlása (Szanyi és mtsai., 2004)

7. MEGLÉVŐ TERMÁLKUTAK BUDAPEST TERÜLETÉN
Pest megye területén a hévízkataszterben nyilvántartott hévízkutak száma 85, melyek elhelyezkedését
a 7.1. ábra szemlélteti. Jól látható, hogy Budapest város területén is jelentős számú, azaz 59 termálkút
esik. A kutak adatait a 8.1. táblázat, földrajzi elhelyezkedését a 7.2. ábra szemléltet.
7.1. ábra. Pest megyei hévízkataszteri számmal rendelkező kutak eloszlása kifolyóvíz-hőmérséklet alapján
A 7.1. táblázatban időrend szerint csoportosítottuk az 1866 és 2018 között mélyített hévízkutakat.
7.1. táblázat. A 30 °C-nál melegebb fővárosi kutak, források és kiemelt beruházások időrendi sorban
Év Helyszín, ill. esemény Tárolókőzet Egyéb hatás, megjegyzés

1866 Margitsziget-1. fúrás O1-E3 budai márga 1981 óta észlelő
1874 Fürdő-sziget elkotrása
1878 Városliget-I. T3 fődolomit 2000 óta túlfolyik ~70 l/p
1897 Lukács f.-I. forrásfoglalás HQ hom. kavics 1955-ben felszámolták
1919; 1939, Lukács-II. kút O1-E3 budai márga 1956 óta észlelő
Nem termelt, 1977-ben
1927 Gellért-II. fúrás T3 fődolomit
lefedték a táróban
1932 Rudas f. Juventus-kút T3 fődolomit Ivókútra termel
1932 Rudas f. Attila-II. kút T3 fődolomit Ivókútra termel
1932 Rudas – Döbrentei téri f. T3 fődolomit Nem állandósították
1934 Lóden Posztógyár T2 budaörsi dolomit 1964 után felszámolták
1935 Rác f./Tabán-2. T3 fődolomit 1945 után ráépítettek
1935–1946 Rác f./Tabán-1. T3 fődolomit 1958 óta észlelő
1935 Rudas f. Rakparti fúrás T3 fődolomit Nem állandósították
1935 Rudas f. Hungária-II. kút T3 fődolomit Ivókútra termel
1936 Margitsziget-II./Magda-kút E3 szépvölgyi mkő
1938 Városliget-II. kút T3 dachsteini mkő Földtani előkutatás után
1938 Várkerti kút T3 fődolomit Műszaki hibás, selejt
1940 Rudas f. Árpád-III. kút T3 fődolomit Észlelő
1942 Margitsziget-III. E3 szépvölgyi mkő Triász szakasz kizárva
1943 Rudas f. Árpád-IV. kút T3 fődolomit Észlelő
1995-ben nem sikerült a felújítása,
1943 Tétényi úti kórház kútja T3 fődolomit
selejt
1944
Dagály f. Béke-kút E3 szépvölgyi mkő 2017-ig volt közfürdő
1973
1947–50; O1-2 kiscelli agyag
Elektromos Sporttelep 1. kút 1961. évi átépítése óta észlelő
1961 (1961-ig E3 mkő)
1955 Lukács f. Harsányi R. kút O1-E3 budai márga 1990 óta észlelő
1955 Lukács f. Antal-kút O1-E3 budai márga 1990-ben kútfej átépítve
1955 FFI IV/2 észlelőkút O1-E3 budai márga 2005 óta ritkán mérik
1956 Király fürdő kútja a Lukács O1-E3 budai márga A forrásba belefúrva,
1956 kertben termelt 1986 májusáig
965 Lukács f. IV. (Dányi M.) E3 szépvölgyi mkő (1965 előtt budai márga)
1969-ig észlelték, 1977-ben
1956 Császár f. (Dege M.) kút E3 szépvölgyi mkő
ráépítettek
1959 Csepel, Hollandi str.-I. O1+E3 hasadék 1961 óta észlelő
1961 Csepeli strand-II. E3 szépvölgyi mkő Nyári idényben termel
1961–62 Szt. Iván-barlang Karsztlabor
T3 fődolomit
1961 Gellért-barlangi III. és IV. A fúrásokat 1985-ben
T3 fődolomit
1962 fúrások a sziklakápolnában lezárták, kápolnává visszaalakítva
1965, 1972 Népligeti meddő fúrás T3 veszprémi márga Szeizmikus mérési sor 1972-ben
1965–66 Paskál-kút T3 dachsteini mkő Egymásra hatás-mérések
Év Helyszín, ill. esemény Tárolókőzet Egyéb hatás, megjegyzés

1968 Gellért-Pávakert-7. T3 fődolomit Észlelő (a többi <30oC)
1968 Gellért rkp.-8. T3 fődolomit Észlelő
1968 Gellért rkp.-10. T3 fődolomit Észlelő
E3 andezit aggl.+T2 1974 óta nem termel,
1970 Budafok-1. fúrás
budaörsi dolomit lezárva, észlelhető
1973 Elektromos SE II. kút E3 szépvölgyi mkő
1972–1977 Gellért-táró kiépítése hévízmű részére
E3+T3 szépvölgyi és Fürdő bezárt, nem termelt 2012–
1977 Pesterzsébeti fürdő kútja
mátyáshegyi mkő 2018 között
A III (XIII/18) kúttal
1978 Margitsziget IV. kút E3 szépvölgyi mkő
közös vezetékre termel
Gellért-hegyi hévízkutak
GT-II. termelő (Rudas)
mind
1978 GT-VI termelő (Rác) A Gellért-táróból mélyítve
T3 fődolomit
GT-I termelő/figyelő
GT-III. termelő/figyelő
1979 Lukács f. V. kút O1 tardi agyag Talpi E3 mkő kizárva
1992-ben meghibásodott, észlelőkút
1980 Apenta tp. I. kút T3 fődolomit
lett
Közraktár-1. kút (Dandár Észlelőkút volt,1986-tól termelő,
1980, 1986 T3 fődolomit
fürdőbe termelt) majd 2001-től tartalék
VITUKI-Kvzs-1. fúrás Túlfolyó hozamát 1982-től fürdőben
1980 T3 mátyáshegyi mkő
Pozitív észlelőkút volt hasznosítják
1982 Erzsébet téri észlelőkút T3 fődolomit
1984 DM-5 METRO fúrás Q(+T3) hom. kavics Alsó rakparti észlelő
1991 Lukács f. VI. kút E3 szépvölgyi mkő L-III. melléfúrásos pótlás
1992 Lukács-VII. észlelő T3 fődolomit Műszeres kutatófúrás
1993 Apenta-II. hévízkút T3 fődolomit 2004 óta nem termel
2001 Ds-1. Dandár u-i fürdő T3 fődolomit 2002 óta a fő vízbázis
2002 Geh-1. észlelőkút E3 szépvölgyi mkő
2005 Aquaworld fürdőkút E2 szőci mészkő
2006 SzGK-1. METRO észlelő T3 fődolomit Monitoring észlelő
2008 Kopaszi-gát új termálkútja E3 szépvölgyi mkő Nem állt termelésbe 2018-ig
2014–2017 Városliget-állatkerti fűtőrendszer kiépítése
V ker. Vadász utcai uszoda- szőci mészkő
2018
kút 800 m és fődolomit
BKV-járműjavító kútpárjának Első fővárosi termálkarsztos kútpár
2018
kivitelezése létesítése
Budapest területén lévő, hévízkataszteri számmal rendelkező források és kutak hőmérséklet-

tartományát és kerületenkénti elhelyezkedését a 7.2. ábra, valamint a 7.2. táblázat szemlélteti.
7.2. ábra. Budapest területén lévő hévízkútkataszteri számmal rendelkező termálkút és forrás
7.2. táblázat. Hévízkutak kerületenkénti csoportosítása (színezés a 7.2. ábra alapján)
Hévíz- Talp- Termál Kifolyóvíz-

Építés
kataszteri Kerület EOVx EOVy mBf mélység víztest hőmérséklet
éve
szám (m) kód (°C)
20-5 I. kerület 649990 238420 105,2 1932 36,8 kt.1.3 46,8

20-6 I. kerület 650020 238430 104,5 1932 43,5 kt.1.3 46,6
20-7 I. kerület 650000 238380 107 1932 40 kt.1.3 43
20-8 I. kerület 649704 238564 104,5 1935 200 kt.1.3 46
20-12 I. kerület 649654 238762 122 1938 261 kt.1.3 45,2
20-3 I. kerület 650080 238290 104,3 1940 27,3 kt.1.3 42
20-4 I. kerület 650130 238280 104,3 1943 35 kt.1.3 39,6
20-77 I. kerület 649846 238372 106,63 1978 5 kt.1.3 42
20-38 IX. kerület 651216 237526 105.3 1980 650 kt.1.3 44

Építés
éve
20-39 IX. kerület 651643 235493 100,6 1980 559,5 kt.1.3 48

20-75 IX. kerület 649846 238372 106,63 2001 372,5 kt.1.3 45,5
20-42 V. kerület 650342 239368 106,8 1982 700 kt.1.3 51
20-41 X. kerület 655038 237747 118,3 1957 701 kt.1.3 30
20-1 XI. kerület 649120 236128 103,1 1943 518,4 kt.1.3 49
20-43 XI. kerület 650300 237933 102 1978 12,7 kt.1.3 42
20-45 XI. kerület 650258 237992 103,3 1978 6,3 kt.1.3 43
20-52 XI. kerület 650459 237836 102,1 1984 9 kt.1.3 30
20-56 XI. kerület 650183 238153 106,3 1967 10,3 kt.1.3 37,2
20-57 XI. kerület 650312 237990 108,2 1968 22 kt.1.3 39,1
20-71 XI. kerület 650128.1 238103.3 104,11 1978 2,6 kt.1.3 36,9
20-30 XI. kerület 650279 238032 107,2 1967 5,2 kt.1.3 45
20-32 XI. kerület 650135 237654 106,9 1967 10,4 kt.1.3 37
20-40 XI. kerület 647407 234617 105,8 1980 997 kt.1.3 62
20-44 XI. kerület 650045 238173 104,5 1978 2,8 kt.1.3 44
20-46 XI. kerület 649897 238295 105,2 1978 2,8 kt.1.3 43,5
20-47 XI. kerület 650300 237933 102,1 1978 11,9 kt.1.3 42
20-48 XI. kerület 650258 237992 103,3 1978 5,2 kt.1.3 42
20-50 XI. kerület 647381 234581 105,5 1993 902 kt.1.3 64
20-60 XI. kerület 650074 238254 107,1 1968 20 kt.1.3 36,4
20-61 XI. kerület 650305 238055 101,8 1968 105 kt.1.3 40
20-63 XI. kerület 650188.3 238214.5 101,9 1968 8,4 kt.1.3 33,5
20-76 XI. kerület 649491.5 237940.6 192,18 2002 1672,7 k.1.3 41
20-58 XI. kerület 650253 238047 105,4 1966 10,5 kt.1.3 42
20-59 XI. kerület 650145 238194 107,3 1966 10,5 kt.1.3 41
20-62 XI. kerület 650278 238090 101,9 1968 10,2 kt.1.3 41,2
20-64 XI. kerület 650062 238134 104,4 1978 3 kt.1.3 42
20-65 XI. kerület 650310 237922 102,93 1978 5 kt.1.3 42
20-66 XI. kerület 650238 238025 104,61 1978 14,6 kt.1.3 42
20-67 XI. kerület 649945 238261 104,35 1978 8 kt.1.3 42
20-68 XI. kerület 649922 238280 1978 3 kt.1.3 42
20-69 XI. kerület 650085 238138 104,25 1978 10 kt.1.3 42
20-70 XI. kerület 650163 238073 1978 3,5 kt.1.3 42,5
20-72 XI. kerület 649900 238200 104,22 1978 16 kt.1.3 42
20-73 XI. kerület 649710 238484 1978 2,2 kt.1.3 42
20-74 XI. kerület 650095 238130 104,24 1978 16 kt.1.3 42
20-20 XIII. ker. 650322 243390 103,1 1866 26,5 kt.1.3 43,8
20-21 XIII. ker. 649700 241640 104,3 1936 310,7 kt.1.3 71

Építés
éve
20-22 XIII. ker. 650447 243375 103,6 1942 236,5 kt.1.3 41,6
20-23 XIII. ker. 651010 244052 100,8 1973 125,9 kt.1.3 41,5
20-24 XIII. ker. 650710 243280 103 1947 49,5 kt.1.3 41,1
20-33 XIII. ker. 650872 243342 105,5 1973 271,5 kt.1.3 44,5
20-36 XIII. ker. 650355 243412 102,8 1978 105,9 kt.1.3 37,5
20-25 XIV. ker. 652300 241235 106,4 1878 916,5 kt.1.3 73,9
20-26 XIV. ker. 652754 241624 107,9 1938 1246,1 kt.1.3 76,6
20-29 XIV. ker. 656283 241850 110,4 1965 1735 kt.1.3 70,1
20-35 XX. kerület 653240 232229 97,4 1977 664,5 kt.1.3 45,5
20-27 XXI. ker. 654009 229386 94,4 1959 1129 kt.1.3 45
20-28 XXI. ker. 654035 229250 97,2 1961 1126 kt.1.3 45
20-34 XXII. ker. 648083 229433 101,5 1970 2001 kt.1.3 52
Természetszerű, hogy az egyes kerületekben a termálkutak száma sem a terület, sem a populáció
nagyságával nem függ össze. A legtöbb termálkút, számszerűen 32, a XI. kerületben található, ennek
geológiai magyarázata van. A termálkutak mélysége is igen változó. A XI. kerületben található a
legsekélyebb (20-73) számú kút, a maga 2,2 m talpmélységével, valamint 42 °C kifolyóvíz-
hőmérsékletével gyakorlatilag szabad kifolyású. Vizsgálva a XI. kerület többi kútját, jól
megfigyelhető, hogy általános érvényű geotermikus gradiens eloszlást nem szabad feltételezni.
Kerületenként az eloszlás a következő:
I. kerület:
- 8 db termálkút
- 5–261 m közötti talpmélység
- 39,6–46,8 Celsius-fokos
kifolyóvíz-hőmérséklet
V. kerület:
- 1 db termálkút
- 700 m talpmélység
- 51–55 Celsius-fokos 7.3. ábra. Hévízkutak megoszlása kerületenként
kifolyóvíz-hőmérséklet
IX. kerület:
- 3 db termálkút 1000-2001m
- 372,5–650 m talpmélység 500-1000m 10% 2.2-10m
15% 27%
- 45,5–48 Celsius-fokos kifolyóvíz-
hőmérséklet
100-500m
16% 10.0-100m
32%
X. kerület:
- 1 db termálkút (+1 BKK termelő
+1 BKK visszasajtoló 2019-ben létesítve)
- 701 m talpmélység 7.4. ábra. Hévízkutak megoszlása talpmélység alapján
- 30 Celsius-fokos kifolyóvíz-hőmérséklet
XI. kerület:
- 32 db termálkút
- 2–1673 m talpmélység
- 30–64 Celsius-fokos kifolyóvíz-hőmérséklet
XIII. kerület:
- 7 db termálkút
- 26,5–311 m talpmélység
- 37,5–71 Celsius-fokos kifolyóvíz-hőmérséklet
XIV. kerület:
- 3 db termálkút
- 916,5–1246 m talpmélység
- 70,1–76,6 Celsius-fokos kifolyóvíz-
hőmérséklet (Itt van a legmelegebb
vizű)
XX. kerület:
7.5. ábra. Hévízkutak megoszlása hőmérsékletük alapján
- 1 db termálkút a hévízkataszter szerint
- 664,5 m talpmélység
- 45,5 Celsius-fokos kifolyóvíz-hőmérséklet
XXI. kerület:
- 2 db termálkút
- 1126–1129 m talpmélység
XXII. kerület:
- 1 db termálkút
- 2001 m talpmélység (legmélyebb)
S bár a 30oC-nál hidegebb vizek nem tartoznak a hévíz kategóriába, geotermikus hasznosíthatóságuk –
utalva előre a 9. fejezetben tárgyalt hőszivattyús alkalmazásokra – szempontjából mégis
érdemlegesnek tartjuk e kutak jelzését.
7.6. ábra. Hidegvíz-kutak megoszlása, elhelyezkedése
7.3. táblázat. Hévízkút-beruházási döntés-előkészítő táblázat

Budapest EOVX EOVY mBf Talpmélység (m)
III. kerület 649942 245008.7 105 ,23 474,40
III. kerület 650470 246180 104,10 26,00
III. kerület 649121 246748 104,90 14,20
III. kerület 649656.2 249083.3 106,52 137,00
III. kerület 650420.1 247957.1 106,74 14,86
III. kerület 651514 250222 104,40 556,00
III. kerület 649475 242719 103,07 9,86
III. kerület 649741 243120 101,52 22,20
III. kerület 649545 242756 104.49 22,20

III. kerület 649615 242900 103,31 15,30
III. kerület 649694 243037 99,58 14,50
III. kerület 649912 243461 100,83 14,70
III. kerület 648500 246800 na 15,00
IV. kerület 653841 251597 102,16 12,00
IV. kerület 654071 251893 102,00 12,00
IV. kerület 652000 247000 na 8,80
VIII. kerület 654290 238683 115,00 15,00
IX. kerület 654336 234346 112,80 149,00
IX. kerület 652180 236560 na 11,00
X. kerület 659596 238966 125,70 175,00
X. kerület 660263 238916 122,39 208,00
X. kerület 660177 235973 142,65 58,00
X. kerület 661852.2 238118.7 129,52 240,00
X. kerület 658399.9 236435.6 132,85 100,00
X. kerület 658246.5 236804.2 137,66 100,00
X. kerület 656533.3 235822.2 116,51 71,00
X. kerület 661856.8 238119.2 129,59 196,00
XI. kerület 650579.2 237391.8 102,27 24,00
XIII. kerület 651668.3 241756.3 104,56 18,00
XIII. kerület 649925 241915 104,25 14,30
XIII. kerület 649600.6 242015.3 104,01 15,51
XIII. kerület 649597.2 241810.7 103,91 15,74
XIII. kerület 649618.5 241616.6 103,91 15,90
XIII. kerület 649901 241706 103,52 15,06
XIII. kerület 649838 241604.8 103,69 15,20
XIII. kerület 649794.3 241485.2 104,60 16,29
XIII. kerület 649767.3 241359.5 103,76 14,50
XIII. kerület 649756.5 242480.2 104,30 19,23
XIII. kerület 649839.2 242718 103,89 14,63
XIII. kerület 649671.5 242248 104,44 20,80
XIII. kerület 650392.9 243004 104,28 19,78

XIII. kerület 651766 246420 103,50 19,30
XIV. kerület 652380.1 241536.1 101,23 16,00
XIV. kerület 654310 242211 110,49 11,00
XIV. kerület 652938.4 240765.1 106,60 10,00
XIV. kerület 653000 241000 na 12,00
XIV. kerület 653000 241000 na 12,00
XIV. kerület 653000 241000 na 12,00
XIV. kerület 652902 241506 na 13,00
XIV. kerület 652359 241568 na 14,00
XIV. kerület 652376 241528 na 14,60
XIV. kerület 652411 241445 na 13,00
XIV. kerület 653923 240671 112,54 9,85
XV. kerület 656821 245973 115,63 31,00
XV. kerület 656394 248629 113,94 51,50
XV. kerület 656163.7 248871.8 113,04 10,00
XVI. kerület 662215 239316 134,70 115,10
XVI. kerület 662223 239278 134,36 202,00
XVI. kerület 662297 239590 139,29 164,00
XVI. kerület 662411 239670 141,48 170,00
XVI. kerület 662180 239479 136,27 174,40
XVI. kerület 662545 239320 142,55 138,00
XVII. kerület 668716.8 239116 148,86 220,00
XVII. kerület 668721.2 239117.3 145,83 140,00
XVII. kerület 668726.1 239118.5 145,87 110,00
XVII. kerület 664362.7 236455.1 149,36 95,00
XX. kerület 656605 225973 105,00 87,00
XXI. kerület 650543.3 229194.6 103,34 18,00
XXI. kerület 652814.8 231653.9 101,44 7,10
XXI. kerület 649074.3 227911.1 100,09 13,80
XXI. kerület 649008.5 227835.6 99,64 14,50
XXI. kerület 648924.6 227737.1 98,23 15,40
XXI. kerület 648824.4 227634.7 99,11 16,90

XXI. kerület 648729.6 227533.9 99,83 14,50
XXI. kerület 648606.3 227447.8 100,47 15,60
XXI. kerület 648472.7 227378.4 100,06 17,70
XXI. kerület 648337.7 227312.7 99,80 15,10
XXI. kerület 648200.4 227255 99,64 14,90
XXI. kerület 648061.5 227197.2 99,77 17,60
XXI. kerület 647922.5 227152.3 99,72 17,30
XXI. kerület 650694.7 232877.1 na 14,00
XXI. kerület 650788.9 232870 na 14,00
XXI. kerület 650897.3 232865.7 na 14,00
XXI. kerület 650689 233056.9 na 14,00
XXI. kerület 651079.9 233072.5 na 14,00
XXI. kerület 650706.1 232998.4 na 14,00
XXI. kerület 650804.6 232995.5 na 13,90
XXI. kerület 650905.8 232962.7 na 15,00
XXI. kerület 651008.6 233005.5 na 14,00
XXI. kerület 650641.9 232912.8 na 14,00
XXI. kerület 650741.8 232918.5 na 14,00
XXI. kerület 650834.6 232918.5 na 14,00
XXI. kerület 650968.6 232889.9 na 14,00
XXI. kerület 651094.2 232912.3 na 14,00
XXI. kerület 651108.4 233012.6 na 14,00
XXI. kerület 651204 233012.6 na 14,00
XXI. kerület 651168.4 232915.6 na 14,00
XXI. kerület 651246.8 232918.5 na 14,00
XXI. kerület 651342.4 232912.8 na 14,00
XXI. kerület 651189.8 232845.7 na 14,00
XXI. kerület 651299.6 232831.4 na 12,50
XXI. kerület 650594.9 233158.1 na 14,00
XXI. kerület 651800 233038 na 14,20
XXI. kerület 651110 232855 na 14,00
XXII. kerület 648900 229360 103,00 20,00

XXII. kerület 648380 228500 na 15,60
XXII. kerület 648956.6 229268.4 97,33 22,50
XXII. kerület 644000 230000 na 8,56
XXIII. kerület 653859.6 230760.2 99,36 75,00
XXIII. kerület 654186.6 231072.5 102,78 88,00
XXIII. kerület 655620 226940 118,00 156,30
XXIII. kerület 654732 230465.4 115,15 20,00
XXIII. kerület 658972 230020 114,09 26,00

8. KIEMELT FŐVÁROSI GEOTERMIKUS FEJLESZTÉSI

LEHETŐSÉGEK
8.1. FÚRÁSI, TERMELÉSI, VISSZASAJTOLÁSI KOCKÁZATOKAT MEGELŐZŐ

ÉS KIZÁRÓ ELJÁRÁSOK
A budapesti termálkarsztrendszer területén több geotermikus hasznosítás üzemel, magában a

fővárosban azonban csak 2018-ban kezdődött el az első ilyen rendszer az Örs vezér terénél.
A geotermikus energiahasznosítás földtani, hidrogeológiai és hévízföldtani kockázataival azonban
számos korábbi beruházási terv foglalkozott, részletes tanulmányok készültek pl. a FŐTÁV, a
Fővárosi Vízművek és több kerületi önkormányzat részére is.
Ezek közül kiemelkedik a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat által (MBFSZ) 2017-ben készített
„Geotermikus távfűtésre potenciálisan alkalmas mintaterület vizsgálata Vecsés környezetében”
tanulmány. Ez egy publikus kutatási anyag, amely a hasonló dokumentumoknak mintául szolgálhat.
A kutatás egyik fő célja annak a bemutatása volt, hogy egy alapos földtudományi modell
alkalmazásával hogyan növelhető a termelő-visszasajtoló kútpárok optimális telepítésének
valószínűsége, azaz hogyan csökkenthető a földtani kutatás kockázata. A tanulmány komplex, a
megfelelő hőmérsékletű, elegendő vízhozamot, hőenergiát produkálni képes rezervoárok kijelölése
mellett a lehetséges hasznosítás hosszú távú fenntartását, egyúttal a térség többi, meglévő vagy
potenciális természeti, környezeti értékeit és erőforrásait is figyelembe veszi. Mindezeken kívül több
olyan, a szűkebb területen kívül eső érzékenységi és terhelhetőségi (ÉT) tanulmány is készült, pl. a
budapesti termálrendszer területére, avagy a Közép-magyarországi Zóna területére, melyek
tapasztalatai nagyban segítették a Vecsés környéki földtani, vízföldtani és geotermikus viszonyok
pontosabb megértését. Az ÉT-tanulmányok nemcsak a geotermikus hasznosítás szempontjából
nélkülözhetetlenek, de a legfrissebb és legteljesebb térségi információt is tartalmazhatják, így egyfajta
előzetes, akár stratégiai környezeti vizsgálattal megadják az elkerülendő, avagy számításba veendő
kockázatok jó részét.
Ugyancsak fontos a kockázatok, illetve a kedvezőtlen hatások megítélése szempontjából a lehetséges
hasznosítási formák számbavétele is. Itt felsorolásszerűen említünk néhányat:
– Kaszkádos hasznosítás egyedi termelőkúttal, hőcserélővel, használati meleg víz (HMV)
biztosításával, balneológiai és wellnesshasznosítással, a kibocsátott hőszennyezett víz
hőcserélővel való utóhasznosításával;
– Geotermikus doublet, multiplet létesítése, közvetlen hőhasznosítással vagy elektromosenergia-
termeléssel;
– A mélységi pórustér sokoldalú hasznosítása a helyi lehetőségek figyelembevételével, például
alaphegységi rezervoár sós forró vizének termelése, a hőcseréléssel, a sóban lévő
hasznosítható alkotók (Li, Br, kovasav stb.) leválasztásával, a maradék víz fürdőben történő
hasznosításával, mindezt úgy, hogy a mélységi rezervoár vízutánpótlását a felszínhez
közelebbi hidegebb rétegvizekből ejtőkutakkal biztosítjuk.
– Ráadásul a jelenlegi jogszabályok mellett más kockázati megítélés alá esik a 2500 m-nél
mélyebb, és más alá a 2500 m mélység feletti rezervoár geotermikus hasznosítása. Mélyebb
esetben mindenképpen visszatáplálással kell fenntartani a rétegenergiát, és kötelező kialakítani
a geotermikus védőidomot, melynek bizonyos időközönként el kell végezni a rendszeres
megújítását is, a termeléssel együtt járó változások figyelembevételével. Ez jelentősen
csökkenti az ilyen hasznosítások kockázatát akár a hasznosítóra, akár a lehetséges
hatásviselőkre, akár a további lehetséges hasznosítókra nézve.
A sekélyebb, tehát a 2500 m-t el nem erő rezervoárok nem esnek koncessziós kötelezettség alá,
ezeknél nem kötelező a visszatáplálás, és a geotermikus védőidom kialakítása sem. Az érintett
rezervoár és az azt magában foglaló termálvíztest hasznosításainak védelmét jogszabályok biztosítják.
A budapesti termális karsztrendszer kockázatmentes hasznosításánál különösen fontos a regionális és
összekapcsolt áramlási és hőtranszport-modellezésen alapuló igénybevételi lehetőségek és
természetesen ezzel együtt a korlátok bemutatása. A vizsgálatok során ez esetben a meglévő
receptorok védelmének, vagyis a meglévő források és gyógyvizes és más fürdős hasznosítások, már
kialakított geotermikus rendszerek védelme mellett a még meglévő lehetőségek felmérésére kell
törekedni. Potenciális lehetőségekről ott beszélhetünk, ahol a termelésre várható víz hőfoka nem jelez
a források felé irányuló intenzív feláramlási helyzetet. Ez a gyakorlatban ott lehetséges, ahol a
nagyobb térség átlagosan jellemző geotermikus gradiense (~45 °C/km) alapján számítható mélységi
hőmérséklet nem több 7-8 fokkal. Ez esetben is a regionális modellbe illesztett lokális
részmodellezéssel igazolni kell, hogy a geotermikus hasznosítás kitermelő és visszatápláló kútjai a
többi receptorra nem jelentenek káros hatást sem azok hőmérsékleti, sem vízminőségi, vízmennyiségi
viszonyaira.
8.2. BUDAPEST KARSZTOS TÁROLÓI, A GEOTERMIKUS HASZNOSÍTÁSOK FŐBB

VÁLTOZATAI
Az adottságok és jogszabályok alapján a karsztos tároló geotermikus hasznosítása háromféleképp

lehetséges:
1. A fürdési vagy más célú víztermelések másodlagos hőszivattyús hőhasznosítása (mely már
sok helyen megvalósult).
2. Kitermelő-visszatápláló kútpárok létesítése, a veresegyházi, vácrátóti helyszínek mintájára,
ilyen készült az Örs vezér terénél.
3. A Duna medrében fakadó szökevényforrások meleg vizének nagyobb arányú befogása parton
való hőhasznosítással és a folyóba való visszaengedéssel megoldható lehet pl. a Műegyetem
rakpart, a Gellért-hegy és az Óbudai-sziget mellett. Ezt a Hidrológiai Közlöny jubileumi 100.
2017/1. számában a Fürdő-szigetről szóló cikk is ismerteti.
A karsztos tároló hasznosíthatósága műszaki alapon kedvezőbbnek számít a sok éve működő
porózus alföldi rendszereknél, pl. Szeged, Szentes. A karsztvíz gáztartalma és sótartalma kezelhető –
azonos jellegű, 1250-1450 mg/l összes oldottanyag-tartalmú vízzel működik Veresegyház
fűtőrendszere 2004 óta, hosszabb távon esetleg a kutak vizének nyomelemtartalma is hasznosítható
lehet.
A legtöbb hazai geotermikus rendszer kis hozammal

majdnem egész évben szolgáltat használati meleg vizet
(HMZ), a fő üzem azonban télen van, ilyenkor a
kitermelendő hozam a nyári termelés többszörösére szökik
fel. Nyaranta a rendszer karbantartásra és tesztelésre
leállítható, ilyenkor az üzemeltetést segítő mélységi
hidrogeológiai tesztek is elvégezhetők – fontos ezek árát
előre betervezni a rendszer üzemi költségei közé. A 8.1. ábra
egy több évig nem használt karsztkútról készült Óbudán.
A kútfejnél jól látható az aragonit-, vas- és mangántartalmú
ásványkiválás.
A Budai-hegységnél a hideg karsztos területen 18-26 fokos
állandó vízhőmérsékletű területeknél lehetséges fordított
üzem, azaz nyári hűtési csúcsidény. Ilyen rendszerek a
Csillaghegyi Árpád strand, a Római fürdő, a Rác és Lukács
fürdő közvetlen környezetében nem létesíthetők, mivel a
nyári vízkivétel a fürdők nagy nyári vízigényével esik egybe. 8.1. ábra. Ásványkiválás
A hűtési használat után felmelegedett víz nyílt karsztos
tárolóban való visszahűléséhez szükséges védőtávolság éghajlatfüggő, emiatt nehezebben becsülhető.
Elvileg egy hegységperemi hideg vizes és egy mélymedence-helyzetű meleg vizes kút váltott üzemi
termelő-visszatápláló használata is lehetséges (pl. Budaörsön), ha a rendszer minden tavasszal és
ősszel (amikor nincs igény klímára) leállítható pár napig a vízirány-átfordítás idejére.
A fő műszaki akadályt a főváros sűrűn beépített, telkekkel, utcákkal osztott területén a termelőkutakat
a visszatápláló kutakkal a felszínen összekötő szigetelt, nyomás alatti vezeték kialakítása jelenti, ennek
folyóméterára a kútfúrási ár összegét nagy eséllyel meghaladja. Emiatt az a tapasztalat, hogy a mély
geotermia másik korlátja a telektulajdonosok együttműködésének a hiánya. Általában logikus lenne a
kitermelő és betápláló rendszert két külön telekre helyezni, ami folyamatos sokéves együttműködést
tételezne fel, és a tapasztalatok szerint ez a legtöbbször azonnali elutasítást eredményez. A helyzet
javítása érdekében érdemes a felszíntől 5-25 fokban ferdített fúrásokat mélyíteni, így a mély, rétegbeli
termelési és betáplálási pont távolabb kerül egymástól, ugyanakkor a felszíni vezeték távolsága
relatíve lerövidül.
8.3. A SIKERES HÉVÍZFELTÁRÁS ESÉLYE, A FELTÁRHATÓ VÍZMENNYISÉG

BECSLÉSE
Budapesten a karsztvíztároló hasznosítása esetén kettős kihívásnak kell megfelelni:

1. Az egyik cél a megfelelő hőmérsékletű és elegendően bőséges vízhozamot – és így hőhozamot
– termelni képes kutak sikeres létesítése.
2. A másik cél az adott helyen történő hévízhasznosítás hosszú távú fenntarthatósága, melyet úgy
kell biztosítani, hogy a környező már meglévő vagy potenciális természeti, környezeti
erőforrásokat ne kockáztassuk.
A nagy vastagságú fedőréteg alatt elhelyezkedő triász alaphegységi fúrásokban feltárható

vízmennyiség elsősorban a tároló töredezettségének és karsztosodottságának a függvénye, ezt viszont
előzetesen a felszínről nem lehet megmérni, csak ismert tektonikai analógiák (ismert törésvonalak és
vízi szeizmika), valamint a kőzetkifejlődések (legközelebbi kutak maganyaga) alapján lehet becsülni.
Budapesten szerencsés módon a karsztkutak döntő többsége sikeres lett, sőt a legtöbb esetben az egyes
kutakból a kívántnál is nagyobb mennyiségű karsztvíz kinyerésére lett lehetőség. Egy fővárosi
karsztkút előzetesen elvárható hozama minimálisan 500 l/p kevésbé repedezett tárolóknál, ill.
minimum 900 l/p a karsztosodott környezetben kialakított kutak esetében. A mészköves tárolóban sok
száz méter fedőréteg alatt is meg tudtak maradni karsztos üregek, sőt akár fúrószár hirtelen esését
okozó barlangok is. A tesztelt legnagyobb vízhozam a Dagály fürdőnél és a Paskál-kútnál (pár órára)
elérte a 6000 l/p értéket, átlagos vízhozamnak 1500 l/p vehető. Hévizes fűtési célra általában legalább
3000 l/p vízhozamra van szükség, ez a mennyiség a fővárosban egy karsztkútból szerencsés módon
beszerezhető, két kúttól már elvárható. A legközelebbi, sok éve működő veresegyházi visszasajtoló kút
által feltárt barlangüreg három termelőkút vízét nyeli el, 3800 l/p-nél nagyobb vízhozammal.
Statisztikai alapon nézve a főváros az ország egyik legjobb karsztos hévízbeszerzési adottságú területe,
minthogy kb. 27 sikeres kút áll szemben 3 darab földtani okból sikertelen, vízadó réteg nélküli
fúrással. Kiemelendő kivételt a népligeti kút fúrása jelentett, amely tűzköves rétegeket tárt fel nagyobb
törés és repedés nélkül, így meddő lett. Szintén sikertelen volt a Soroksár térségében, a város déli
határán valaha működött dugattyúgyűrűgyár számára készült XX/141. kataszteri számú mélyfúrás.
A tervezett talpig nem érte el a karsztos kőzeteket, és plusz pénzügyi lehetőségek hiányában csak egy
langyos vizű kút lett belőle (de ez már az akkori ismeretek alapján se volt igazán meglepő eredmény,
azaz valószínűleg hibás volt a tervezése is). A meddő népligeti és az egyik legjobb vízadó képességű
Paskál-malmi kút között félúton létesült Örs vezér téri geotermikus célú új kút viszont sikeres lett.
Ma még nem áll rendelkezésre, de bármely sikeres és fenntartható budapesti hévízhasznosítás kulcsa
egy a teljes érintett termális karsztvíztest egészére vonatkozó korszerű, komplex áramlási és
hőtranszportmodellen alapuló, szintekre, hozamokra, hőmérsékletekre, izotópokra kalibrált tanulmány
elkészítése.
8.4. ÚJ KITERMELŐ-BETÁPLÁLÓ RENDSZEREK ELHELYEZÉSE
Amint az említésre került, a 2500 m mélységnél sekélyebb helyzetű rezervoárok jelenleg nem esnek
koncessziós kötelezettség alá, elvileg nem kötelező a visszatáplálás, és a geotermikus védőidom
kialakítása sem. Budapest területe a triász főkarsztvíztároló várható mélysége alapján alapvetően ebbe
a kategóriába tartozik. A jelenlegi jogszabályok szerint a működő fürdőknek lehetőségük van arra,
hogy a kutjaik körül védőidom kijelölését kérvényezzék, ezáltal csökkentsék annak az esélyét, hogy
más vízkivételek telepedjenek a közelbe, és esetleg csökkentsék a fürdő kútjának hozamát vagy
hőmérsékletét. A védőidom hatékony védelme a jogszabály szerint telekkönyvi bejegyzést igényelne,
ami a sűrű városi beépítésnél szintén nem reális igény.
Korábban, egészen az 1980-as évekig a fővárosi gyógyfürdők közös védőidommal rendelkeztek.
Alapelv volt, hogy új karsztkút a meglévőktől lehetőleg 3 km, de minimum 1 km távolságban
létesülhet, így a védett zóna a főváros jelentős részére kiterjedt. Ezt nemcsak a karsztos barlangok és
fürdők hagyományos fővárosi szerepe indokolta, de mért adatok is, konkrétan az egymástól nagy
távolságra levő kutak között már az 1950-es években, majd 1965–66-ban kimért kölcsönös
vízszintcsökkenések. A fővárosi karsztos tárolóban a víztermelések nyomásterjedése pár óra alatt 5-10
km távolságban is dm léptékben érzékelhető, azaz hidrológiai alapon nézve az 1-3 km védőterületi
határ teljesen reális becslés (Sárvári 1965). A km-es távolság az elsődleges karsztvízutánpótlás
irányában értendő, amely ez esetben mindig csak bizonytalanul ismert, körkörösnek véve a lehető
legrosszabb esetet tételezték fel. A mai jogszabályi kereteknek megfelelő védőidom-modellezések
elnyúlt befogásokat eredményeznek, és az eredmények térbeli bizonytalansága igen nagy.
Másik végletként, ha egy hévízkitermelés hatását csak a hőgyűjtő területének számításával közelítjük,
a fővárosi karsztos alaphegység felszínére feltételezett 10-30 GJ/m² = 200-700 kW/m2 hőutánpótlás
esetén egy 2500 l/p-cel működő geotermikus rendszer ellátásához elegendő lenne kevesebb mint 0,4
km2 terület. A vízadó ismertségéből következően egy projekt esetén is nagyságrendileg eltérő modell-
eredmények születhetnek – ez különböző tervezők ütköző modelljei esetén még inkább így lehet.
Ennek szemléltetésére kerül bemutatásra az Örs vezér téri kútpár előzetes hatástanulmányához készült
vízáramlási és hőtranszportmodell eredménye. A bizonytalanság nyílt bemutatása érdekében
maximális és minimális területek vannak megadva, s ezek ebben az esetben nem azonosak a kútpár téli
és nyári üzemmódjaival.
8.2. ábra. Az Örs vezér téri termelő-visszasajtoló kútpár, valamint a városligeti és Paskál fürdői kutak
kétféle modellszámítás alapján becsült maximális hatásterületei (Lorberer Á. F. és VIKUV 2018,
részlet a kútpár engedélyezéséhez készült előzetes hatásvizsgálati dokumentációból)
A hidrogeológiai modell ábráján a nagy hozammal (0,08 m3/sec) termelő városligeti és a jóval kisebb
hozamú Paskál-kút elnyúlt befogási zónái látszanak. A városligeti kutak 2002. évi, Aquifer Kft. által
végzett hasonló számítása pl. észak–északnyugat felé elnyúló szűk befogási zónát javasolt védeni.
Jelenleg nincs egységes fővárosi karszthidrológiai modell, amely kijelölné az újabb geotermikus
hasznosítások szempontjából tilos, illetve javasolt területek elterjedését, de ez mint cél többször
megfogalmazódott, és szakmailag is megoldható. Ez teremtene a geotermikus fejlesztések számára
tiszta helyzetet, különálló egyedi hatástanulmányok helyett kijelölve a fejlesztésre alkalmas és már
levédett körzetek határait. A karsztos tárolót érintő engedélyezési eljárások során jelenleg érdemes
mindenhol a legelővigyázatosabb eljárásmenetre felkészülni.
8.3. ábra. Az Örs vezér téri termelő-visszasajtoló kútpár, valamint a városligeti és Paskál fürdői kutak
kétféle modellszámítás alapján becsült minimális hatásterületei
8.5. JAVASLATOK TERMÁLVIZES GEOTERMIKUS BERUHÁZÁSOK LÉTESÍTÉSÉHEZ
A fővárosban a meleg vizes tároló a Duna térségében sok helyen igen kis mélységben is elérhető, azaz
nagyságrenddel kisebb beruházással hasznosítható – de e zónák többségénél létesültek a fürdők is,
számos kút és forrás üzemel egymás közelében. Ezek termelése jelenleg is befolyásolja a vízáramlást,
nem lenne szerencsés a rendszert még erősebben, esetleg maradandóan károsítani, amíg nem
rendelkezünk a tároló egészéről számszerű információkkal. A tervezett – nagy többségében meg nem
valósult – rendszerek nagy száma alapján várhatóan a következő években is jelentkezhetnek átfedő
hatásterületű, rosszabb esetben egymás hatását gyengítő fejlesztési javaslatok. Az ismert fúrásoktól
messzebbre haladva a bizonytalanság, a fúrási mélység, a kockázat is gyorsan nő, amit azonban
részben kompenzál a kinyerhető hőmérséklet növekedése is.
8.4. ábra. A budapesti termálkarsztvíztest kiterjedése és vízáramlása a 2000–2017 között tervezett

geotermikus kutak és kútpárok jelölésével
Egy új geotermikus kútcsoport létesítése kiterjeszti a földtani ismereteket, azaz egy sikeres új
geotermikus kútpár közelében megjelenhet több hasonló rendszer is, a kockázatcsökkenés a befektetők
számára vonzóvá tehet egy területet (pl. egy alaphegységi kiemelkedést). Egy kezdeti korlátozott
vízhozamú kétkutas rendszer mérete fokozatosan is nőhet, ahogy az Veresegyházán is történt. A külső
belépők korlátozására, egyben a saját adott területen belül fejlődési lehetőség megőrzésére jogi keretet
biztosít, ha a megvalósult geotermikus kútcsoport kérvényezi a saját rendszerét körbe vevő védőidom
kijelölését.
Új geotermikus kútpár létesítése után a további fejlődés és a megfelelő védelem és védőidom
megadása érdekében érdemes és szükséges a kutak vizsgálatára időt és pénzt szánni. Erre eddig a csak
egy megóvandó hasznosítással rendelkező, és másoktól biztonságos távolságra eső vidéki
településeknél nem volt szükség, a fővárosban viszont erősen indokolt. Célszerű az új geotermikus
kutakba és a környező észlelhető karsztkutakba is műszeres nyomásmérőt szerelni, majd regisztrált
többféle termelési állapot hatását mérni pár héten keresztül. Ennek révén olyan adatmennyiség állhat
össze, ami már az adott tároló ún. tranziens szimulációját is lehetővé teszi, így az egyes kutak
hatásterülete számszerűen megadható, sok évre előre megadható a nyári és téli üzem hatása. Alapos
kezdeti kútvizsgálat esetén a kutak számának fokozatos bővítése esetén a későbbi újabb kutaknál
elegendő lehet egyszerűbb rövidebb idejű kútteszt elvégzése. A tervezett és a kiegészítő kúttesztek a
fűtési idényen kívül nyáron rendszeres jelleggel is elvégezhetők, így a felszín alatti üregek átalakulása,
megváltozott vízáramlás hatására lehetséges kioldása vagy ásványkiválás okozta eltömődése is
valamilyen mértékben nyomon követhető. (Nyáron a strandkutak termelnek nagyobb hozammal,
állandó üzemben.)
A lehetséges beruházók számára a hasznosítható hőfok és a beruházási igénnyel egyenesen arányos
fúrási mélység a két legfontosabb természeti jellemző, ezenkívül azonban sok egyéb és egyedi
tényezőt kell figyelembe venni.
A geotermikus lehetőségek beruházó szemszögéből történő összesítésének bemutatása érdekében kerül
bemutatásra a következő oldali táblázat. A táblázatban egy adott nyugat–keleti irányú szelvényvonal
mentén kijelölt típusterületek jellemzői kerültek összehasonlításra. A szemléltető szelvény az EOV
X=236000 értékű koordinátavonal mentén halad át a főváros területén, nyugatról keletre 26 km
hosszban, azaz Budaörs határától Ecser határáig (644000< EOV Y <670000).
8.1. táblázat. Hévízkút-beruházási döntés-előkészítő táblázat dél-budapesti nyugat–keleti irányú szelvényvonal menti területeken
Budaörs, Szigetcsúcs. Kőbánya-

Terület megnevezése Örsöd Őrmező Lágymányos Wekerle-telep Ferihegy
Kamaraerdő Kvassay-zsilip Kispest
Terv. sürgősségi Budapark, VITUKI és Üllői, József
Budaörsi Neszmélyi-lkt. KöKi, vasút, Repülőtér 2.
Kiemelt objektum kórház Lágymányosi Csepel-észak A. út
repülőtér Kelenföldi pu. ipartelepek terminál
területfejl. fűtőmű kiemelt fejl. t. lakótelepek
Karsztvízbeszerzési
Jó Jó Jó Kiemelkedő Kiemelkedő Felt. gyenge Bizonytalan Felt. jó
adottság
Távolabb Közelben Kopaszi-gát, Északon a
Meglévő kút nyugatra keleten Apenta-kutak Tétényi úti VITUKI kút népligeti meddő - -
Budaörsön Őrmezőn kórház fúrás
Kicsi Közepes
Földtani
Alacsony Alacsony Minimális Minimális csökkenthető Nagy Nagy csökkenthető
bizonytalanság
geofizikával geofizikával
Várható hőfok 20-35 °C 55-60 °C ~60 °C ~45 °C ~42 °C 50-70 °C 70-80 °C 90-105 °C
Várható fúrási
~700 m ~700 m 700-1000 m ~200 m 400-600 m ~900-1300 m ~2000 m ~2500 m
mélység
Beépítettség, felszíni Erős Közepes Közepes Erős Erős
Kis beépítettség Kis beépítettség Kis beépítettség
vezeték beépítettség beépítettség beépítettség beépítettség beépítettség
Igen kedvező Igen kedvező Igen kedvező
kialakíthatósága helyfüggő helyfüggő problémás problémás
Kicsi, Jelentős, Jelentős, Jelentős, de Közepes,
Hőfelvevő piac Kérdéses jelentős Jelentős
várhatóan nő növekvő növekvő elszórt növekvő
Egyeztetést igényel
Igen Igen Igen
meglévő használókkal
Befektetési igény jelentős jelentős jelentős kicsi közepes Igen jelenős
Magas hőfok,
Kiemelhető jellemző Kis mélység komplex
hasznosítás
8.6. SAJÁTOS GEOTERMIKUS HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEK BUDAPEST

TERÜLETÉN
A következőkben olyan budapesti sajátosságok alapján felvetődött geotermikus hasznosítási

lehetőségek kerülnek említésre, melyek jelenleg még innovatív ötletek, esetleg megvalósíthatósági
előtanulmányok szintjén léteznek, de a közeli jövőben megvalósulásukra nagy valószínűséggel
számítani lehet.
8.6.1. A szarmata mészhomokkő, mészkő üregeinek geotermikus hasznosítási

lehetőségei
A szarmata mészkőben mind Kőbánya, mind Budafok térségében az elmúlt száz-százötven évben
jelentős méretű többszintes üregrendszer került kialakításra. Az üregrendszereket alapvetően
katasztrófavédelmi, mérnökgeológiai veszélyforrásként kezelik, barlangászati és geofizikai kutatásuk
gyakran visszatérő téma a területen.
Budafokon a pincerendszer kezdetektől fogva az összefüggő talaj és repedésvízszint felett valósult
meg, és jelenleg is vízmentes állapotú. Itt a geotermikus hasznosítás a levegőrendszer megfelelő
cirkuláltatásának megoldásával jöhet számításba.
Kőbányán a pincerendszer kialakítása és mélység felé való terjeszkedése elsősorban a mészkőrendszer
alatt, részben féligáteresztő rétegekkel elválasztottan előforduló idősebb miocén kavicsos-homokos
vízadó intenzív termelésével vált lehetővé. A Kőbánya térségében kialakított pincerendszer hossza
meghaladja a 30 kilométert. A pincék környezetének állapotát egyidejűleg a kőbányai sörgyárak
víztermelése is egyre erősödő mértékben befolyásolta. Az intenzív víztermeléshez kapcsolódó
vízszintsüllyedések már az 1800-as évek végén jelentős távolságban okoztak változásokat, így például
ennek hatására szűnt meg Pesten a helyi vízellátásban szerepet játszó Illés-kút forrásvize is. Kőbányán
közel 100 m-es depresszió keletkezett, ami
lehetővé tette a szarmata mélyebb szintjeiben
is a pincerendszer bővítését.
A tartós és intenzív víztermelés azonban
kedvezőtlen vízminőségi következményekkel is
járt: a vízrendszerbe lejutott a szennyezett
talajvíz, és szennyeződések kezdtek át-
szivárogni a szeméttel feltöltött kőbányai ó-
hegyi és új-hegyi egykori agyagbányák felől is.
Az 1990-es évek közepére ennek követ-
keztében a sörgyárak itteni termelésével
felhagytak, és a környező ipari üzemek és
fürdők többsége is befejezte a helyi karsztos
tároló vizének a termelését.
8.5. ábra. A kőbányai sörgyár kútjainak vízszintjei

Ebből adódóan a vízszintek ismét emelkedni kezdtek, és a pince- és üregrendszerek jó része vízzel telt
meg. A helyi észlelőkutakban is mérhető térségi vízszintemelkedések már az eredeti termelések
nélküli állapotokat közelítik meg. Többek között az egykori, Ludovika melletti Illés-kút forrás
környékén is vizesedési problémák jelentkeztek.
A Kőbányán meglévő, vízzel telt hatalmas pincerendszer kedvező lehetőséget jelenthet egy vagy több
geotermikus rendszer kialakításához. Megfelelő helyeken kialakított vízkivételi és visszatáplálási
helyszínek kialakításával és a kapcsolódó vizes hőszivattyús rendszerek üzemeltetésével nagy
hőpotenciál hasznosítható, egyidejűleg a mérnökgeológiai, pincevizesedési problémák is kezelhetőbbé
válhatnak.
Mindehhez természetesen a jelen állapotok alapos felmérése, majd a kialakítható változatok gondos
hatásvizsgálata és modellezése szükséges. A modellezés kalibrációja és validálása is megoldható
félüzemi kísérletek révén. A terület egységes geotermikus és üregrendszer-hasznosítási tervének
elkészítését szerencsés lenne majd a felszíni hőhasznosítók, a pincetulajdonosok, az önkormányzatok
és a hatóságok együttműködésével megvalósítani.
8.6.2. A Duna menti víztermelésre nem hasznosított parti szűrésű víztermelést

biztosítani képes szakaszok hasznosítása
Jelenleg a fővárosban működő parti szűrésű víztermelés ivóvízellátási célokra Budaújlakon, a
Margitszigeten és Káposztásmegyeren, időszakosan Óbudán az Árpád hídtól délre történik. Mindezek
mellett jelentős parti szűrésű víztermelés folyt Pesten a Margit hídtól délre a Kossuth téri galériából és
a Margit hídtól északra a Radnóti utcai galériából, valamint Óbudán a szigettel szemközti parton a
Szeszgyár, a Harisnyagyár és a Gázgyár csápos kútjaiból is. Ezeket a rendszereket felhagyták, illetve
tartaléknak nevezték át elsősorban vízminőségi okokból.
A felhagyások a háttérrészeken olyan talajvízszint-emelkedést eredményeztek, amelyre nem lehettek
figyelemmel az üzemelési időszak alatti építkezések tervezéseinél. Különösen így van ez az 1873-tól
üzemeltetett Kossuth téri galéria hátterénél. A következmények tisztázó felmérése, az esetleges károk
csökkentése még nem történt meg, de a helyzet és a környező mélygarázsok egyre intenzívebb
szinergiája felveti a még meglévő galériaszakaszok geotermikus hasznosítási lehetőségeinek
számbavételét. De nem csak itt, ezeken a szakaszokon, más budapesti partszakaszon is egy-egy
geotermikus célú parti szűrésű víztermelés nemcsak energetikai célokat szolgálhat, de csökkentheti a
magas dunai vízállások kedvezőtlen hatásait is.
Pest déli részén, a folyóparton 2006–2016 között néhány olyan rendszert is engedélyeztek, amelynél a
termelt és geotermikusan hasznosított víz elhelyezése közvetlenül a folyóba történik. Újabban ettől a
megoldástól az engedélyező hatóság újra elzárkózik. A valós környezeti hatások értékelése érdekében
hasznos lehet egy éves folyamatos monitoring melletti próbaüzemet kialakítani. Így a mért helyi
adatok alapján lehet optimalizálni a lokális geotermikus hasznosítást.
8.6.3. Szökevényforrások vizének feltárása a Hajógyári-sziget, Dagály, Gellért-hegy,

Műegyetem környezetében
A Fürdő-sziget/zátony az óbudai Duna-szakasz jellegzetes, évszázadokon át hasznosított
képződménye volt, itt fakadtak ugyanis a legnagyobb hozamú természetes fővárosi hévforrások.
A sziget hévforrásainak vizsgálatát Szabó József 1857. évi cikkében mutatta be. E publikáció egyben
a magyar nyelvű geotermikus szakirodalom 160 évvel ezelőtti megszületését is jelenti. A szigetet
1874-ben – kizárólag a hajózási szempontok alapján döntve – elkotorták, így az elmúlt 143 évben a
főváros e kiemelkedő természeti értékéne hasznosítási lehetősége gyakorlatilag megszűnt, sőt a sziget
léte is elfelejtődött.
Az egykori Fürdő-sziget helyén fakadó források
jelentik Budapest egyik legnagyobb kihasználatlan
hévízkészletét. A forrásterület feltárása után a vízadó
tesztelhető, majd megfelelő optimalizáló modellezés
után a jelenlegi szabad elfolyás jelentős része
felváltható emberi hasznosítást is lehetővé tevő
kifolyással vagy aktív víztermeléssel.
A sziget környezetéről fennmaradt adatokat
összegyűjtve és újraértékelve, a hasznosítás energetikai
és környezeti előnyeit, majd konkrét műszaki
javaslatokat mutató tanulmány készült (Lorberer, Á. és
Tóth, T., 2017), mely révén rekonstruálták a sziget
elhelyezkedését. A korábbi leírásokkal és földtani
térképekkel szemben a hévforrások szigete nem a
jelenlegi folyómeder közepén, hanem a mai pesti part
mellett, közvetlenül a Dagály fürdő előtt
helyezkedhetett el. A folyómederben a megfelelő
8.6. ábra. Fürdő-sziget becsült körvonala területen a meder aljáig felnyúló alaphegységi kibúvás
(Lorberer Á. és Tóth T., 2017)
létét mutatták ki. E kiemelt szerkezet helyét nemcsak
archív térképi és fúrási adatok jelezték, hanem egy, konkrét vízi szeizmikus mérés is kimutatta. A 8.5.
ábra a Fürdő-sziget becsült körvonalát ábrázolja, négy eltérő archív térkép mai állapotra való
illesztése szerint, a földtani adatpontok jelölésével.
Valószínűsíthető, hogy nemcsak a legnagyobb hozamú fővárosi szökevényforrás helye lett itt
azonosítva, de a kimért tektonikus szerkezetek révén a teljes „budai termális vonal” földtani és
vízföldtani modellje pontosodott, miszerint:
– a hévíztároló gyakorlatilag a felszínen található, a pesti parttól mindössze 110 m-re,
– forrásterületről van szó, következésképp felszökő artézi víz nyerhető ki, a termelés tehát nem
igényel energiabefektetést,
– a kitermelt és csak energetikára használt lehűlt víz a folyóba bárhol visszaengedhető, hiszen
amúgy is oda jutna, és források vizét jogszabály szerint sem kell visszasajtolni. Ezért a
visszatáplálásra sem kell energiát fogyasztani, és a Duna vízminősége, ill. vízmérlege sem
változik,
– a bejövő víz hőmérséklete szabályozható egyidejű Duna-víz-termelés révén, ezzel
optimalizálható a hőszivattyús temperálás mind a téli, mind a nyári szezonban. Ilyen
„langyos” hévizes rendszer energiahatékonysági tényezője (COP-értéke) igen magas, 6 és 10
közötti lehet,
– a hévíz akár a pesti oldalon, akár a Hajógyári-szigeten felhasználható, és fűtési potenciálja

alapján nemcsak a helyi épületek, de a környező irodaházak és lakótelepek egy részének
kifűtésére is felhasználható.
Ugyanakkor:
– a hévízkitermelésnek a Duna vizétől való teljes elszeparálása, baktériummentessége nehéz,
palackozásra érdemesebb inkább a meglévő parti kutak vizét felhasználni,
– a víztermelés mellett érdemes lehet a közvetlen mederkontaktus részleges lefojtására,
cementezésére törekedni,
– az óbudai tapasztalatok alapján érdemes lehet több környező ponton történő egyidejű,
optimalizált termelésre és hőhasznosításra törekedni a langyos és a melegebb víz jobb
elkülönítése érdekében. A pesti és a budai oldal azonos réteget hasznosító karsztvizes
fűtőrendszerei nem fogják zavarni egymást. A Fürdő-sziget hasznosítását pl. egy a Buszesz-
kútra alapozott, a környező lakótelep fűtésére létesíthető rendszer még javítaná is, a langyos
komponens elszívása révén.
A valamikori Fürdő-sziget helyén, a Duna medrében fakadó hévforrások hasznosítása többféleképpen
is megoldható: parttól indított ferde fúrásokkal vagy csősajtolással, illetőleg uszó platformról történő
sekély kutak létesítésével, vagy akár a partvonal visszatöltésével is.
8.7. ábra. Hasznosítási vázrajz (Lorberer Á. és Tóth T., 2017)

A világon egyedülállóként megvalósítható lenne egy, a forrás fölött elhelyezett, flexibilis úszó
platform, amelyre csak vízről megközelíthető, mesterséges úszósziget termálfürdőt vagy szállodahajót
lehetne építeni, a mederfenéken pedig a Duna két partjánál társas- és irodaházak fűtőcsővezeték-
gyűjtő rendszerét lehetne lefektetni.
A part közelében fakadó hévforrások és a folyóvíz kimagasló energetikai hatékonyságú hasznosítást
tenne lehetővé. Nemcsak a pesti oldal előtti terület perspektivikus ilyen szempontból, de a Hajógyári-
sziget is – a sziget déli végén, Diocletianus császár palotájánál még a római időben fakadtak források,
ezek szeizmikus méréssel előkészített kutatása a terület fejlesztése kapcsán erősen indokolt. A Dagály
meglévő kútjától a meder közepéig haladó elvi szelvényen egy hasznosítási vázrajz kerül bemutatásra
a 8.6. ábrán. A vízzáró rétegek sötét színnel vannak elkülönítve a termálvíztartó rétegekben a vetők
mentén feltételezett, kaviccsal kitöltött karsztos üregeket is ábrázolva. Zöld színnel jelölve két 150 m
hosszúságú, 45, illetve egy 30 fokban lemélyített fúrás. Piros színnel két lehetséges vízszintesbe
forduló csősajtolási nyomvonal. (Az egyik mintegy 100 m hosszú, és 18 m mélységig hatol, a másik
120 m, és 40 m-es mélységig jut.)
9. FÖLDHŐSZIVATTYÚZÁS HELYZETE, LEHETŐSÉGEI
Az emberiség a meleget (tüzet-fűtést) évezredek óta alkalmazza, de a hűtést csak 1850-ben sikerült az
első hűtőgéppel megoldani. Ez új és hatalmas fejlődési lehetőséget adott a hasonló elven működő
fűtési hőszivattyúknak az egész világon, különösen Közép- és Észak-Európában, illetve Amerikában.
A hőszivattyúzás jelenleg világszerte elismerten energetikailag az egyik leghatékonyabb fűtési-hűtési
technológia az energiatakarékosság, a helyi légszennyezés-csökkentés és a környezeti károsanyag-
kibocsátás csökkentése mellett, alkalmazásával az energiafüggősége is redulálódik.
9.1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS, MŰKÖDÉS
Az elvi alapok rövid áttekintését Nicolas Léonard Sadi Carnot 1824. évi munkájával kell kezdeni, aki
megalapozta a termodinamikai összefüggéseket a Carnot-körfolyamattal. 1847-ben Hermann von
Helmholtz az energiatárolás, a termodinamika I. törvényét találta fel. 1850-ben Rudolf Julius Emanuel
Clausius szélesebben értelmezte a Carnot-körfolyamatot, és a termodinamika II. tételét megalkotta az
entrópiáról. Függetlenül tőle William Thomson (később lord Kelvin) 1852-ben egy sokkal
általánosabb formáját adta a termodinamika II. törvényének, és bemutatta a termodinamikus
hőmérsékleti skálát. 1870-ben Carl von Linde egy „szigorúbb” termodinamikai megközelítését adta a
hűtési folyamatnak. A tudományos termodinamikai ismeretek a hűtéshez az 1876–1918 közötti
időszakban váltak főként az élelmiszeriparban alkalmazhatóvá. Az üzemi elterjedésben különösen
Linde munkásságát kell kiemelni, aki egyszerre volt kiváló kutatómérnök, alkalmazó és egyetemi
tanár. Az első hűtőgépi teszteket 1875-ben végezte. Az 1900-as évektől az ipari gyártások
megszaporodtak, 1918-tól az ammónia alkalmazásával, mint elterjedt hűtőgáz, megindult a
hűtőkompresszor-tömeggyártás Európában és Amerikában.
9.1. ábra. Hőszivattyús rendszer működésének sematikus ábrája (Tóth, 2014)
A hőszivattyús fűtési és használatimelegvíz-készítés 1919–1950 között vált hatékony és már

gazdaságos, versenyképes termékké. Ennek az európai hőszivattyú-fejlődésnek egyik központja Svájc
volt az első világháború előtti és utáni években, mivel köztudomásúan fosszilis energiában szegény,
de vízi erőművekben gazdag volt. Az első fűtő-hűtő hőszivattyús vízhasznosítás 1938-ban Zürichben,
a Limmat folyó melletti városházánál valósult meg (9.2. ábra). Ennek eredményeként 1938–1945
között 35 db nagy teljesítményű hőszivattyú lett beüzemelve.
9.2. ábra. A zürichi városháza a Limmat folyó partján (Ádám B., 2014)
A hőszivattyús fejlesztések külön korszaka az 1951–1972 közötti évek, „az alacsony olajárak”
időszaka. Folytatódik a munkaközegek fejlesztése, de a hatékonysági eredmények ellenére nincs
számottevő piaci áttörés. A helyzet 1973–1989 között megváltozik az OPEC-országok olajembargója
miatt, a két olajválság (1974 és 1979) hatására. Ebben a pillanatban merül fel először a 20. században
az alternatív energiák szerepe, és az energiahatékonyság is fontos lesz a közvélemény megítélésében.
Ez a szemlélet és a nukleáris energia együtt ad hátteret a hőszivattyúk világméretű terjedésének. Ezért
1979-ben a hőszivattyús eladás 800 000 darabra nő a világon, a reverzibilis légkondicionálók
4 000 000 darabos értékesítése mellett. Az első vertikális földhőszondás hőszivattyús rendszer 1980-
ban kerül kialakításra. Jürg Rechsteiner előbb horizontális kollektoros rendszert, majd 1980-ban Ernst
Rohnerrel együtt, a GRUNDAG fúróvállalattal telepítenek 50 m-es szondákat. A módszer terjedésével
a mélységhatár is nő 100 m fölé. A vertikális földhőszondás fejlesztés és mérés egyik centruma a svéd
kutatóközpont mellett az ETH zürichi egyetem volt Svájcban. Az itteni kutatócsoport vezetője a
magyar származású prof. dr. Ladislaus Rybach, aki munkásságával megerősítette a földhőszondák
kőzetkörnyezetének hővezetőképesség-mérési fejlesztését és értékelési módszereit (Tóth A., 2014).
9.2. FÖLDHŐSZIVATTYÚS RENDSZEREK
A földhőt hasznosító hőszivattyús rendszerek esetében a hőkinyerés a földből környezetbarát

hőközvetítő folyadékkal történik. A hőkinyerés módja szerint megkülönböztethetünk
− zárt rendszereket – a környezetből csak hőkivétel van, a hőkinyerés módja telepített
csőrendszeren keresztül történik. A víz keringhet egy zárt csőrendszerben, a föld alatt
függőleges fúrt lyukban, ún. földhőszondában, vagy a földfelszín alatt 1-2 m mélységben,
horizontálisan lefektetett csőrendszerben, esetleg nyílt víztükrű tómederben;
− nyílt, vízkivétellel működő rendszereket – megfelelő kezelés mellett, közvetlenül a
felszínközeli talajvíz- vagy a mélyebben tárolt rétegvíztermeléssel, kútpáros rendszerben
(termelő kút és nyelő kút);
− hulladékhőt hasznosító és más egyedi jellegű rendszereket.
9.2.1. Földhőszondás rendszerek

A földhőszondás rendszer elsősorban a föld belső rétegeiből felfelé áramló, folyamatosan megújuló
hőt hasznosítja, ami időben állandónak tekinthető. Ezen rendszertípusnál a hőforrásként megcélzott
tartomány fúrástechnikailag még viszonylag könnyen elérhető, alacsony hőmérsékletű (30 °C alatti)
rész. A 10-15 m alatti zóna hőmérsékletét a felszíni napsugárzás okozta hőingadozás már egyáltalán
nem befolyásolja (9.3. ábra), így az ennél mélyebbre nyúló rendszerek alapvetően földenergiát
hasznosítanak.
A 10-15 m és 200 m közötti földfelszín alatti zónában a geotermikus gradiensnek megfelelően
fokozatosan változó, de az éven belül gyakorlatilag állandó nyugalmi kőzethőmérséklettel
számolhatunk, amely lehető teszi a földhőszondás rendszerek egész év során történő stabil
működését.
9.3. ábra. Felszínközeli rétegek hőmérsékletének alakulása (Tóth A., 2014)
A zárt, földhőszondás rendszer esetén (9.4. ábra) kb. 150 mm átmérőjű, 50-200 m mély függőleges
furatokat mélyítenek le. Ebbe helyezik a 180°-os fordítóidommal ellátott U alakú szondacsövet,
amelyben mint egy zárt rendszerben kering a hőközvetítő közeg. A szondacsövek telepítése után a
furat fala és a csövek közötti teljes tér kitöltésre kerül megfelelő vízszigetelő és hőközvetítő hatású
tömedékelő anyaggal (ez legtöbbször bentonit, cement, speciális tömedékelő anyag, esetleg némi
furadékanyag és ezek keveréke). A cél a zavartalan kőzetréteg felől történő hőátadás és a furat
légmentes, egyben szennyeződések lejutását kizáró szigetelése.
9.4. ábra. Földhőszondás hőszivattyús rendszer sematikus rajza (Lund, 2010)
Magyarországon a földhőszondás hőszivattyúzás a kilenceves években kezdődött, az első nagyobb

(60 db szondás) földhős hőszivattyús rendszer Budapesten, a XVII. kerületben, 2005-ben valósult
meg, ez egy üzemcsarnok 325 kW-os fűtési igényét látja el (9.5. ábra). A technológia terjedése ettől
kezdve folyamatos, különösen az új beruházású budapesti ingatlanoknál.
9.5. ábra. Magyarországon elsőként megvalósult nagyobb teljesítményű földhőszondás rendszer

(HGD Kft. archívum)
A földhőszondás hőszivattyús rendszerek tervezésére az MSZ EN 15450:2008 magyar szabvány

(angol nyelvű) vonatkozik. A hazai tervezők sokszor a némileg részletesebb útmutatást adó német
VDI 4640 szabványt is alkalmazzák. Mindkettő megkülönböztet kis és nagy rendszereket a
teljesítményük nagyságától függően.
9.2.2. Kis teljesítményű földhőszondás rendszerek

Kis teljesítményű rendszereknek a 30 kW hőteljesítményig terjedő rendszereket tekintik. Az ilyen
mérettartományú rendszereknél (1-6 db szonda) még közeli (5 m) szondatávolságnál sem árnyékolják
egymást a szondák jelentősen, nagy részük nyitott a környezete felé, és az energia-utánpótlást vagy -
leadást nem akadályozza a többi szonda. Így a különböző szondaelrendezések esetén sem jelentkezik
nagy különbség a fajlagos szondateljesítményben. Ezért kis rendszerek esetében, az adott terület
földtani felépítése szerint, a szabványban megadott paraméterek alapján becsülhető a szükséges
szondahossz. A számításhoz az adott helyszín földtani felépítésének az ismerete szükséges, a
kiindulási adatok nyilvános földtani adattárakban, könyvtárakban és online felületeken is
beszerezhetők. Az értékek jelentősen eltérhetnek, köszönhetően a kőzetszövetnek, pl. repedések,
foliáció, mállás stb.
9.1. táblázat. Lehetséges fajlagos hőelvonási értékek földhőszondák esetében különböző kőzetekben és üledékekben
(forrás: VDI 4640 tervezési segédlet alapján)
Fajlagos hőelvonás értéke (q;
Felszín alatti közeg W/m)
1800 óra 2400 óra
Felszín alatti környezet Fajlagos hőelvonás (q, W/m)
Gyenge talaj (száraz üledék) (λ<1,5 W/mK) 25 20
Normál köves talaj és vízzel telített üledék (λ<1,5-3,0 W/mK) 60 50
Konszolidált kőzet magas hővezető képességgel (λ>3,0 W/mK) 84 70
Száraz kavics, homok <25 <20
Vízzel telített kavics, homok 65-80 55-65
Agyag, homokos agyag 35-50 30-40
Mészkő (tömör) 55-70 45-60
Homokkő 65-80 55-65
Savanyú magmatit (pl. gránit) 65-85 55-70
Bázisos magmatit (pl. bazalt) 40-65 35-55
Gneisz 70-85 60-70

Kis rendszerek esetén (legfeljebb 2 db szondáig) előzetes becslésre (és csakis arra) használható a 9.6.
ábrán látható Stadler-nomogram is. A beépített fűtési teljesítmény és az éves energiaigény
ismeretében meghatározható az ábra első mezőjében a kiindulási fűtési görbénk. Számításba kell
venni a tengerszint feletti magasságot (második mező), továbbá az α értékét (a hőszivattyú
teljesítmény tényezőjét, harmadik mező), amelyek alapján a negyedik mezőben a felszín alatti közeg
hővezetőképesség-értékének függvényében meghatározható a szükséges szondaszám és mélység.
9.6. ábra. Stadler-nomogram (forrás: VDI 4640 tervezési segédlet szerint)
Az előzetes számítások pontosíthatók a kivitelezés során alapos fúrási rétegsorleírás révén, vagy az
első szonda fúrásakor a szonda beépítése előtt elvégzett geofizikai szelvényezés segítségével (9.7.
ábra). A fúrólyukban egységes módszerrel végig mérhető paraméterek, elsősorban az elektromos
vezetőképesség és radioaktivitás szelvényezése révén pontos réteghatárok jelölhetők ki, és a
hővezetésben intenzívebb víztartó rétegek is megadhatók. Egyes mérőcsapatok kumulatív hőkinyerési
becslést is megadnak a geofizikai szelvényezés keretében. Természetesen ezzel az adott földhős
hőszivattyús beruházás költségei nőnek, de az esetleg feleslegesen megfúrt szonda mélysége és
költsége csökkenhet. Általános gyakorlat szerint 1-2 darab szondához csak geológiai adatelemzés és
számítás történik, 5-6 darab szonda esetén érdemes megvizsgálni a geofizikai szelvényezés
információs hasznát, különösen nehezen fúrható kemény kőzetek, drágább fúrási technológiai igény
esetében.
9.7. ábra. Geofizikai fúrólyukszelvény (GR: természetes gamma-sugárzás, E: elektromos ellenállás, TL: hőmérséklet)
 , és az adott épület hőteljesítmény-igényének

Kis rendszerek esetében a fajlagos hőkinyerés Q t
ismeretében az alábbi általánosan használt kalkulációval is becsülhető a szükséges fúrási mélység (l),
illetve a szükséges szondahossz:

Q
l= t
,
q
ahol q a talajra jellemző fajlagos hőkinyerés (W/m) –, amely a geológia ismeretében a 9.1. táblázatból
határozható meg – és

 =Q
Q −Q
εf
t
a talajból kinyerendő hőteljesítmény (kW), amelyben Q az épület hőteljesítmény-igénye (kW), ε f =

COP a hőszivattyú fűtési tényezője.
9.2.3. Nagy teljesítményű földhőszondás rendszerek

Nagy rendszerek (30 kW teljesítmény felett) esetében a földtani felépítésének ismerete mellett
hangsúlyt kell fektetni a fúrásmező elhelyezésének, geometriájának a tervezésére. Ugyanis a nagy
rendszereknél nagy különbség lehet a szondák elrendezésében, valamint sokkal egyedibb lehet a
fűtési energiamennyiség kivételének és a hűtési energiamennyiség elnyeletésének aránya, mint egy
kis méretű családi házas rendszer esetén, így pedig jelentős eltérés adódhat a szondák fajlagos
teljesítményében. Ez esetben nem táblázat alapján történik a tervezés, hanem fontos a helyszínen ún.
geotermikus szondateszt, más néven thermal response test (TRT) elvégzése, mellyel a szonda körüli
térrész (üledékek, kőzetek) hővezető képességét határozzák meg. Különféle tudománytalan és
ellenőrizhetetlen táblázatok vagy „ökölszabályok” használata a rendszer alulméretezéséhez vagy
túlméretezéséhez vezethet, és ez akár 25-40%-os hibalehetőséget is jelenthet.
Túlméretezés eredményeképpen a rendszer működőképes lesz, viszont magasabb lesz a beruházási
költség és az üzemeltetési költség is.
Alulméretezés esetén a beruházási költség kisebb lesz, viszont magas lesz az üzemeltetési költség, és
a primer földhőszondaoldal le is fagyhat, ami a hőszivattyús rendszer leállását okozza. Nagy
rendszereknél a szondateszt indokoltságát – a rendszer működését befolyásoló tényezők nagyobb
összetettségén túl – az is megalapozza, hogy a teszt költségénél jóval magasabb lehet a közelítő
földhőtani értékekre épülő méretezési hibák okozta többletköltség.
9.2.4. Nagy rendszerek tervezését megalapozó szondatesztek

A geotermikus szondateszt fő előnye, hogy helyben történik a mérés az előre letelepített
földhőszondában, így a szonda körüli, nagyobb kiterjedésű zavartalan térrészről kapunk információt.
Elvileg hasonló eredmény érhető el fúrásból vett kőzetminták hőtani paramétereinek laboratóriumi
körülmények közötti mérésével, de kellő számú zavartalan minta ritkán áll rendelkezésre. A helyszíni
szondateszt elvégzéséhez a tervezett szondamező egyik szondája kerül telepítésre, amely később a
szondamező részét képezi, így valójában a tesztszonda telepítése nem jelent többletköltséget.
A tesztszonda telepítése során érdemes a geofizikai fúrásszelvényt is lemérni, így pontos rétegsor
adható meg. A geofizikai szelvényezés részeként vagy külön a teszt elvégzése előtt a nyugalmi
földhőmérséklet-szelvény is rögzítésre kerül.
A szondateszt során a tesztelő berendezést hidraulikusan összekötik a földhőszondával. A zárt
rendszerben víz kering, amelynek meghatározott hőteljesítménnyel való fűtésével hőt közlünk a
szonda körüli földtani közeggel. Az itt lévő kőzetek és üledékek hővezető képességétől függően a
keringő folyadék hőmérséklete eltérő ütemben növekszik, amely idősorból számolható a térészre
jellemző átlag hővezető képesség értéke. A teszttel az ún. effektív hővezetést lehet meghatározni,
amely a hővezetés mellett a felszín alatti víz általi hőszállítás hatásait is tükrözi.
Szondatesztek elvégzésére több cég és nagyobb kivitelező is képes Magyarországon, sőt a hazai
csapatok a szomszéd országokban is végeznek méréseket. A geotermikus szondatesztek elvégzésére
számos új módszert dolgoztak ki. Ezek közé tartozik az ún. distributed TRT, illetve az enhanced TRT,
melyeknél optikai kábeleket használnak a mérés során. Az előnye a fent említett hagyományos
módszerrel ellentétben, hogy több mélységtartományban meghatározható az effektív hővezető
képesség és a termikus fúrólyuk-ellenállás. Ez segít a szondamélység megválasztásánál, mivel
számszerű képet ad a legkedvezőbb hővezető képességű rétegek helyzetéről.
A végső lépés a nagy rendszerek tervezésénél a szoftveres modellezés, mellyel a szondamező
optimális geometriáját (szondaszám, mélység és távolság) lehet meghatározni. A számítógépes
modellezést a rendszerek összetettsége, eltérő felépítése, jelentősen eltérő szondamező-geometriája,
eltérő hőigényarculata teszi szükségessé. Itt a cél egy olyan szondamező megtervezése, amelynek
szondafolyadék- (és környezeti) hőmérséklete hosszú távon is a tervezett kereteken belül marad (VDI
4640 ajánlása vagy egyedi módosító kritériumok szerint), így nem fagy le, hőmérséklete nem
emelkedik túl magasra, biztosítva ezzel a hosszú távú működést jó hatásfok mellett.
A szondateszt eredménye és a járulékosan szerzett információk (pontos nyugalmi
hőmérsékletszelvény, földtani rétegsor), valamint az épület tervezett csúcshőigénye és éves
energiamennyiségigény-eloszlása adja a szoftveres modell legfontosabb bemenő paramétereit. A két
leggyakrabban használt szondamező-modellező szoftver a kereskedelmi forgalomban is elérhető EED
(Earth Energy Designer) és a GLD (Ground Loop Designer), amelyeket rutinszerűen alkalmaznak a
nemzetközi piacon. Az EED szoftvercsomagot a Justus-Liebig Egyetem és a svéd Lund Egyetem
Matematika–Fizika Kara közösen fejlesztette ki. A GLD szoftver pedig az egyesült államokbeli Gaia
Geothermal cég terméke.
9.2.5. Geotermikus szondatesztek mérési eredményei Budapesten

A sekély geotermikus hőszivattyús rendszerek földhőszondamező-méretezésénél az egyik
legfontosabb tényező a földtani közeg, szondamélység tartományban megvalósuló effektív hővezető
képessége. A 9.8. ábrán megjelenített térkép hővezetőképesség-értékei geotermikus szondatesztek
mérési adatainak összesítése. A W/mK dimenziójú mért értékek a felső 100, néhol 150 m-es
mélységig terjedő kőzetanyag átlagos hővezető képességét jelzik. Itt kell jelezni, hogy jelenleg még
nincs átfogó adatbázis a Budapest területén megvalósult összes ilyen mérésre.
A földhőszondás rendszerek tesztelését végző cégek rendelkezésre álló adatai közül két helyen
található olyan nagyon közeli mérés, mely különböző időpontban, eltérő típusú berendezésekkel lett
elvégezve: a XI. kerület, Bornemissza tér és I. kerület, Márvány u. Ezeknél a méréseknél a
hővezetőképesség-értékekben 5%-on belüli volt a különböző mérések eltérése. Irodalmi tapasztalatok
szerint eltérő mérési időtartamok és egyéb eltérő mérési körülmények (pl. a berendezések eltérő
felépítése) miatt a mérési értékek között általában nagyobb eltérés lehetséges. A jó egyezés a fővárosi
eredmények és a magyar szakemberek megbízhatóságára utal.
9.8. ábra. Budapest területén megvalósult szondatesztek – hővezetőképesség-értékek

a különböző földtani képződmények elterjedésével összevetve
Az adatok alapján látható, hogy Budapest területéhez képest a jelenleg rendelkezésre álló adatsűrűség
egyelőre kicsi, ebből következőleg a kirajzolódó geotermikus kép is csak közelítő jellegű lehet.
A teljesen vagy nagyrészt a budai márgában létesült szondákban végzett szondatesztek (a XII.
kerületi részén) megközelítően 2,2–2,6 W/mK hővezető képességi értéket mutatnak, a mérések
szórása kicsi, és a Budapest területén eddig mért értékek közül jónak számítanak. Ez tömör,
viszonylag kemény, főleg a mész- és agyagmárgából álló képződmény, viszonylag kevés nyílt
repedéssel, amelyek némelyikében vízszivárgás történik. Így a jó vezetőképességi értékek inkább a
tömörségnek tudhatók be.
Dél-Budán (XI. kerület keleti részén) a szinte teljesen a kiscelli agyagban mért hővezető képességi
értékek nagyjából 1,8–2,0 W/mK tartományba esnek. Ez a fentihez képest kissé gyengébb, ami
összhangban van a kevésbé konszolidált üledék jellegével, és gyakorlatilag vízzáró voltával.
A pesti oldalon, a Dunához közel, azzal párhuzamosan, a felszínközelben megjelenő miocén
kőzetlisztes agyag, agyagmárga képződménysávban számos szondateszt került elvégzésre. Az adatok
1,8–2,8 W/mK tartományban mozognak, ami viszonylag egy tág határ (a közepes és a nagyon jó
között), és nem mutat területi irányultságot. Ebben szerepet játszhat a miocén képződményen belüli
változékonyság és formációk, a pesti oldalon jellemző nyugat felé vastagodása, és ebből adódóan az,
hogy a szondák a miocén alatt az oligocén képződményeket is harántolják részben. A szondatesztek
fennmaradó része elszórtan valósult meg főleg a pesti oldalon, és csak kis adatsűrűséggel fedi le az
egyéb miocén és pannon korú formációkat, így ezek hővezető képességéről mélyebb következtetések
nem vonhatók le.
9.2.6. Földhőszondás rendszerek területi eloszlása Budapesten

A Pest Megyei Kormányhivatal Bányászati Osztálya 2007 óta gyűjti adatbázisba rendezve a
földhőszondás hőszivattyús rendszerekről kiadott engedélyeket, s 2012-től már rendszerméretre
vonatkozó adatokat is. Erre támaszkodva a használatbavételi engedélyes rendszerek adatait
feldolgozva jelenítettük meg a 2007 óta megvalósult rendszerek területi eloszlási térképét (9.9. ábra).
A földhőszondás rendszerek a földhőszondák teljes hossza szerint lettek kategorizálva. Sajnálatosan a
rendszerek egy részéről nincs adekvát publikus méretinformáció. A földtani körülményektől függően
a rendszerek teljesítménye változik ugyan, de nagyjából az első kategória felső határánál, vagyis 500
szondafolyóméter körül van az a 30 kW-os határ, amely szerint elválasztották a kis és nagy
rendszereket.
A 9.9. ábra a Pest Megyei Korm. Hiv. Bányászati Főosztályának adatszolgáltatása alapján készült, s a
2007–2018 között megvalósult különböző méretű földhőszondás hőszivattyús rendszerek területi
eloszlását szemlélteti. A térképen Budapest kerületeinek a határát piros vonal tünteti fel. A pontok
eloszlásából látszik, hogy a megvalósult földhőszondás rendszerek elterjedésének 5 gócpontja van,
jelesül a III. kerület a legtöbb megvalósult rendszerrel, a XII. és a XI. kerület határa, a XXII. kerület
északi része, a XIV. kerület, valamint a XVI. kerület, ahol túlnyomórészt kisebb vagy nagyobb családi
házas rendszerek találhatók.
9.9. ábra. A 2007–2018 között megvalósult különböző méretű földhőszondás hőszivattyús rendszerek területi eloszlása
A földhőszondás hőszivattyús rendszerek elterjedésében a legmarkánsabb területi korlátozó tényezők

a legkeményebb kőzetek, illetve az ezekhez kötődő barlangi védőzónák. A 9.9. térképen ezek felszíni
elterjedését kék és részben barna szín jelzi. A Budapest területén leggyakrabban előforduló kemény
kőzetekkel jellemezhető formációk: dachsteini mészkő, fődolomit, szépvölgyi mészkő, hárshegyi
homokkő, budai márga (részletes tárgyalása az 5. fejezetben).
A megvalósult földhőszondás rendszerek szondahossz szerint öt kategóriába lettek csoportosítva.

- Az első (<500 folyóméter) méretkategóriába az átlagos nagyságú családi házas rendszerek
tartoznak. Számszerűen ezek képezik a földhőszondás rendszerek legnagyobb csoportját.
- A második méretkategóriát (500-1000 folyóméter) nagyobb családi házas, vagy kisebb
társasházas, esetleg irodarendszerek teszik ki, így ezek főleg a budai oldal nagyobb értékű
ingatlanokkal jellemzett részén csoportosulnak.
- A harmadik kategória (1000-5000 folyóméter) rendszerei a pesti oldal belsőbb kerületei körül
csoportosulnak. Ez annak tudható be, hogy az itteni beruházási értékekkel összhangban
gyakran veszik számba a földhőszondás rendszer lehetőségét, azonban a sűrű beépítettség
miatt a telekméret korlátot szab a megvalósítható rendszer méretének.
A két legnagyobb méretkategóriájú rendszer leginkább intézmények, áruházak és ipari csarnokok,
létesítmények fűtését és hűtését szolgálja ki. Ezek pedig általában Budapest külsőbb, nagy
telekméretekkel jellemezhető ipari részein helyezkednek el.
9.2.7. Földhőszondás rendszerek tervezési szempontjai

– Az elsők között megfontolandó szempont a fúrási költség. Ugyanakkor a nagy
beruházásoknál egyre inkább követelmény, hogy az épület energiaigénye meghatározott
hányadban megújuló energiaforrásokból legyen ellátva. Ilyen feltételek mellett a
földhőszondás rendszernek ritkán marad alternatívája, mivel helyben elérhető forrásra épül,
és egyaránt el tudja látni a fűtési és hűtési igényt.
– A földtani környezet effektív hővezető képességének (hővezetés + hőszállítás)
megfelelősége. Kis rendszereknél, s a mérésékelt költséggel fúrható területen (általában
fiatal, üledékes rétegsor esetén) ritkán adódnak olyan értékek, amelyeket ne lehetne a
szondamező méretével ellensúlyozni, és amelyek miatt egy rendszer telepítését el kellene
vetni. Nagy rendszereknél is növelhető a rendszer mérete bizonyos keretekig a rossz területi
hővezető képesség ellensúlyozására, azonban az így megnövelt szondamező fajlagos
energiakihozatala kicsi lesz, ezért egy határon túl gazdaságilag válik észszerűtlenné a
rendszer telepítése, illetve az ingatlan területe szabta korlátokba ütközik a megvalósítás.
– Nagy rendszereknél az éves fűtési és hűtési igénynek együttesen kell jelentkeznie, azaz az
energiakivétel mellett szükséges a visszatáplálás is, elkerülve így a szondák körüli térrész
hőmérsékletének túlságosan erős ingadozását, ami a rendszer esetleges fagyásához, illetve a
hatásfok túlzott romlásához vezethetne. Az éves fűtési és hűtési energiamennyiség-
igényeknek hasonló nagyságrendűnek kell lenniük ahhoz, hogy a szondamező méretét ne
kelljen észszerűtlenül nagyra tervezni a szondamező-környezet megfelelő hőmérsékleti
tartományának megteremtéséhez.
9.2.8. A földhőszondás rendszer előnyei

− A rendszer hatásfoka a hőszivattyús rendszerek közül a vízkutas után a legjobb és
legstabilabb, mert a szondáktól néhány m-re a forrás háttérhőmérséklete a 10-15 m-nél
mélyebb tartományban gyakorlatilag állandó. Megfelelő tervezés mellett a hatásfok mind egy
éven belül, mind többéves távlatban viszonylag kis tartományban változik.
− A primer hőnyerő rész zártsága és egyszerűsége miatt nem igényel karbantartást, és hosszú
élettartam várható.
− A stabil hatásfok és kis karbantartási igény miatt a rendszer üzemeltetése gazdaságos.
− A földhőszondás rendszer az előírásoknak megfelelő telepítés esetén, ugyancsak zárt jellege
miatt, kis környezeti kockázatot jelent a működése során.
− A hűtési funkció alkalmazása a fűtés mellett – energia-visszatáplálás révén – csökkenti a
földtani környezetre gyakorolt hatást, és biztosítja a hosszú távon fenntartható működést.
Továbbá nagy rendszereknél a fűtés és hűtés együttes alkalmazása szükséges is a
szondamezőméret gazdaságilag észszerű kereteken belül tartásához.
− A földhőszondák (függőleges elhelyezkedésük miatt) nem rendelkeznek nagy helyigénnyel,
és telepítésük nem jár nagy földmunkával.
− Bár engedély szükséges a földhőszondák telepítéséhez, az engedélyeztetés viszonylag
egyszerű (pl. a vízkutashoz képest).
− A földhőtani tulajdonságok területről területre változnak, azonban kedvezőtlenebb hővezető
képességű vagy hőáramú területeken is alkalmasak lehetnek egy földhőszondás rendszer
telepítésére, ha más tényezők kedvezőek vagy kedvezően alakíthatók. Bizonyos gazdasági
keretek között a szondamező mérete növelhető a kedvezőtlen hővezető képesség
ellensúlyozására. Egy magasabb hőáramú terület kedvezhet a fűtési igény nagyobb
részarányának, az alacsonyabb hőáramú területek pedig a nagyobb hűtési részaránynak
kedvezhetnek. Bivalens rendszerek esetén lehetőség adódhat arra, hogy a földhőszondás
rendszerre az adott területnek kedvező fűtés-hűtés arányt terheljük.
− Nagy rendszereknél a szondamező bizonyos nézőpontból viszonylag nagy, ennek ellenére
előnye, hogy kerülhet épületek mellé, növényzet alá, keresztezhetik közművek.
9.2.9. A földhőszondás rendszer hátrányai

− Nagy rendszereknél a szondák között tartandó távolság miatt a rendelkezésre álló ingatlan
területe határt szabhat a rendszer telepítésének, illetve így a hőigény kiszolgálása csak
részlegesen oldható meg földhőszondás rendszerrel.
− Az engedélyeztetés szükségessége miatt annak átfutási idejét (kb. 1 hónap) be kell tervezni a
munkakezdés előtt. Az engedélyezés mellett sajnos tudomásul kell venni azt is, hogy a
fővárosban néhány helyen, pl. barlangos, üreges területeken, a metróvonalak mellett és a
talajszennyeződések felett fúrásos tevékenység nem végezhető, azaz se szondás, se kutas
rendszer nem létesíthető.
− Nagy rendszerek méretezésének az előkészítéséhez 2-3 napos terepi mérést (TRT) kell
elvégezni, néha a víz- és áramellátástól távol.
− Nehezen fúrható területeken vagy kedvezőtlen egyéb körülmények miatt nagy szondamezőt
igénylő rendszereknél a beruházási költség magas.
9.3. VÍZKUTAS HŐSZIVATTYÚS RENDSZEREK
A vízkutas hőszivattyús rendszerek jellemzője, hogy felszín alatti vizek hőszállító képességét
kihasználva csapolja meg a felszín alatt tárolt alacsony hőmérsékletű (30 °C alatti) földhőt, illetve
vezeti el a fölösleges hűtési energiát. A vízkutas rendszerek nyitott rendszerek, mivel az
energiakinyerés vízkitermelésen keresztül valósul meg, a kitermelt vizet pedig a hőhasznosítás után
visszajuttatják a felszín alá. Környezetvédelemi okokból, az ökológiai egyensúly fenntartása
érdekében általában ugyanabba a rétegbe történik a kinyert víz visszajuttatása, ahonnan kitermelték.
A vízkutas rendszerek esetében tehát termelő és nyelő (vagy visszasajtoló) kutak létesülnek.
A megcsapolt vízadó réteg lehet talajvízadó vagy mélyebb rétegvízadó is. A sekélyebb talajvíz-
kitermelő kutak által kivont energia forrása részben még felszíni környezeti energia, azonban az 5-10
m-es mélységtartományban fokozatosan a földenergia válik uralkodóvá.
9.10. ábra. Nyitott kútpáros rendszer (Lund, 2015)
Kavicsos vízadó esetén általában nem kell plusz energiát befektetni a víz visszavezetéséhez, kutak
vagy sekély nyelető drének révén gravitációsan „elnyelethető” a hasznosított felesleges
vízmennyiség. Homokos vagy más aprószemcsés vízadók esetén nem mindig működik a gravitációs
elnyeletés, ebben az esetben nyomás alatti visszasajtolásra van szükség.
Vízkutas a rendszereknél a felszín alatt tárolt energia kinyerése a vízáramlás hőszállító hatásán
keresztül hatékonyabban történik, valamint nagyobb területre terjed ki, mint az alapvetően
hővezetésre építő földhőszondás rendszereknél.
A vízkutakból feljövő – legtöbbször 12–16 °C közötti hőmérsékletű – víz igen jó (COP= 4,5-5,0
közötti) hatásfokot biztosít. Ugyanakkor a vízkútból történő felhozatalhoz, a hőszivattyúkhoz
szükséges nyomás fenntartásához a csőellenállás legyőzéséből adódóan, és a visszasajtoláshoz
viszonylag nagy teljesítményfelvételű búvár-, illetve centrifugál szivattyúra van szükség, ezáltal a
rendszer hatásfoka kismértékben csökken.
9.3.1. Vízkutas hőszivattyús rendszerek tervezése

A tervezéshez és telepítéshez kiemelkedően fontos az adott terület hidrogeológiai felépítésének
ismerete. A kutakat jó vízadó képességű vízadókra kell telepíteni. A tervezési és kivitelezési
tapasztaltok alapján legalább 30 l/p vízhozamú kút szükséges a hőszivattyús rendszer kiépítéséhez.
Ezzel egy átlagos családi ház megközelítően 10 kW energiaigényét lehet kiszolgálni, 4-5 °C-os
hőlépcsővel számolva. A vizes hőszivattyús rendszerek többsége gyakori karbantartást, kezelést
igényel, így főképp nagyobb épületeknél (pláza, lakópark, nagyobb irodaház) célszerűnek tűnik erre a
feladatra szakértelemmel bíró gondnokot, kezelőt alkalmazni.
A vízkutas rendszer elsősorban sekély vízadók esetében telepíthető gazdaságosan, olyan helyeken,
ahol a jellemző kútmélység 30 m-nél általában nem nagyobb.
A megfelelő vízmennyiség megléte mellett lényeges a kitermelt víz kémiai összetétele, mivel a nem
megfelelő minőség a karbantartási költségeket nagymértékben megnövelheti. Egyes vizek magas
oldottanyag-tartalma kicsapódhat a rendszer különböző részein (kútszűrő, búvárszivattyú, vezetékek,
hőcserélő), valamint korrodáló hatása is lehet.
A kutak telepítéséhez elegendő terület szükséges, tehát a kutakat megfelelő távolságban és
elrendezésben kell mélyíteni, hogy egymásra hatásuk minél kisebb legyen. A kutak környezetében a
felszín alatti műtárgyak hatással lehetnek a vízáramlásra, ezért ezt a tényt minden esetben figyelembe
kell venni. A vízkutas rendszerek vízjogi létesítési és üzemeltetési engedély beszerzését igénylik.
Természetvédelmi területen és vízbázis külső védőövezetén a kutak telepítése lehetséges, de a vízjogi
létesítési engedélyeztetés előtt környezeti hatásvizsgálat lefolytatása szükséges. A kutak jelentette
környezeti kockázat és a helyi vízföldtani és egyéb körülmények egyedi volta miatt az
engedélyeztetési kérelem összeállítása bonyolultabb, átfutási ideje hosszadalmasabb folyamat, mint
pl. a földhőszondás rendszerek szondatelepítéséhez szükséges engedélyeztetés esetében.
Nagyobb vízhozamú kutak esetén vízföldtani modellezésre van szükség a kút környezetre gyakorolt
hatásának előrejelzésére. A létesítési engedély megszerzése után próbakútpárt kell telepíteni,
amelyekben vizsgálatokat kell végezni (szivattyúteszt, vízkémia-, nyeletési teszt, vízszintvizsgálat)
mind a termelő kút, mind a nyelőkút megbízható, hosszú távú működésének biztosítása céljából. Ez
után lehet véglegesíteni a tervezett kutak kialakítását, és ezen adatok alapján lehet a hosszú távú
megbízható vízhozamot meghatározni.
Mindent figyelembe véve a vízkutas rendszerek telepítése nagyobb méretű beruházások esetén válhat
gazdaságossá. A rendszer kivitelezése olcsóbb lehet, mint a földhőszondás rendszeré, azonban
nagyobb karbantartásigényük van a vízkutaknak, mint a földhőszondáknak.
9.3.2. A vízkutas hőszivattyús rendszerek előnyei

− A földhőszondás rendszerekhez hasonlítva hatékonyabb az energiakinyerés, a hatásfoka
pedig stabilabb.
− Jó vízadó esetén kevesebb fúrással és kivitelezési munkával jár a vízkútpárosok telepítése,
mint egy hasonló hőigényű földhőszondás rendszer szondafuratainak kiképzése.
− Kis rendelkezésre álló ingatlanterület, de nagy hőigény esetén is jó megoldást jelenthet abban
az esetben, ha a kutak ingatlanon túlterjedő hatásterületén nem jelentkezik akadályozó
tényező.
9.3.3. A vízkutas hőszivattyús rendszer hátrányai

− A rendszer nyitottsága és összetettsége miatt több a meghibásodási lehetőség, így rendszeres
karbantartást igényel.
− A rendszer vízkútlétesítési és üzemeltetési engedély megszerzését igényli, ami – a nagyobb
környezeti kockázat miatt – sokkal összetettebb, hosszadalmasabb és költségesebb, mint a
zárt földhőszondák engedélyeztetése. A szondás rendszerekhez képesti plusz engedélyezési
költség mértéke gyakran meghaladja a kivitelezési költség esetleges megtakarítását a
fenntartási felár nélkül is.
− A környezeti kockázat miatt a vízforgalom és a működés tisztaságának ellenőrzésére
rendszeres adatszolgáltatási kötelezettséggel jár a hatóság felé. Az üzemeltetési költség
nagyobb, a rendszer rendszeres emberi felügyeletet igényel.
− A beüzemelése előtt a szondatesztnél bonyolultabb kútvizsgálatokat kell végezni, amelyek
hosszabb távú vízadó képességről adnak tájékoztatást.
− A gépészeti rendszer összetettségén felül a vízföldtani okok további kockázatot jelentenek a
rendszer működésével kapcsolatban: nem megfelelő vízkémia esetén oldottanyag-kiválás
történhet (szűrőzésen, szivattyúban); a kút által biztosított vízmennyiség hosszú távon az
éghajlat és távolabbi vízkivételek miatt is csökkenhet.
− A megfelelő vízföldtani körülmények (vízmennyiség, vízkémia) együttes teljesülésének
szükségessége erősen leszűkíti a telepíthetőségre alkalmas területeket.
− A vízkutak kivitelezése összetettebb folyamat, és nagyobb gondosságot igényel, mint pl. a
zárt földhőszondák telepítése.
9.11. ábra. Fővárosi sekély geotermikus rendszerek telepítési lehetőségei, javasolt hasznosítási módszerek
és a kutakból kinyerhető fajlagos vízhozamok bemutatása
9.4. TALAJKOLLEKTOROS HŐSZIVATTYÚS RENDSZER, ENERGIACÖLÖP
A talajkollektorok, a sekély talajhő-hasznosító rendszerek jórészt a talaj felső rétegeiben tárolt

hőenergiát hasznosítják, melynek fő forrása a nap, a földhő itt csak kisebb szerephez jut. Mivel
ezeknél a rendszereknél sincs vízkivétel, ezért a zárt rendszerek közé tartoznak.
Kialakításuk oly módon történik, hogy egy csőkígyót fektetnek a földbe vagy szabad vízbe (folyó, tó),
és ebben a csőkígyóban keringtetik a hőközvetítő folyadékot. A földbe fektetett cső mind vízszintesen,
mind függőlegesen elhelyezhető.
A talajkollektoros rendszer (9.12. ábra) esetében több száz méter hosszú, a célra kifejlesztett
polietilén csöveket fektetnek le kb. 1,5-2 m mélyen. Fontos, hogy a telepített csövek fagyhatár alatt
helyezkedjenek el. Hátránya a talajszondás rendszerrel szemben, hogy nagy felületen (a fűtött
alapterület 2,5-3-szorosán) kell megbontani a telket a csövek telepítésekor, ezért leginkább új építésű
házak esetén jöhet szóba. Segítségével 20-30 W energiát nyerhetünk 1 m2-ből. A talajkollektorcsövek
kialakításának számtalan típusa létezik, melyekből a kinyerhető hőmennyiségre a gyártók adnak
iránymutatást. A kinyerhető talajhő mennyisége nagyban függ a talaj hővezetésétől,
nedvességtartalmától és az esetleges talajvíztől, valamint annak mindenkori szintjétől. A talajvíz
szintjétől függően a rendszer hőleadása évszakosan változhat. Az ilyen rendszerek tervezésénél is
kiemelkedően fontos az adott tervezési helyszín földtani felépítésének ismerete. Azokon a
területeken, ahol a talajvíz nagy mélységben jelentkezik, és túlnyomóan törmelékes kőzetek az
uralkodóak, nem javasolt a rendszer telepítése, mivel kevés talajhő nyerhető ki, nem oldható meg a
kollektorcsövek és a földtani közeg közötti megfelelő hőátadás. Talajkollektoros rendszerek
tervezéséhez is elérhető analitikus szoftver a „Ground Loop Design”, mely nagy segítséget tud
nyújtani a megfelelő rendszer kiválasztásában. Ha van lehetőség, érdemes a területről talajmintát
venni a rétegsor pontosítása miatt, és laborban hővezető képességet mérni.
9.12. ábra. Talajkollektorok fektetése (Lund, 2015)
9.4.1. A talajkollektoros rendszer környezetvédelmi megítélése

A talajkollektoros rendszer a talaj felső rétegeiből vonja el a talajhőt. A rosszul méretezett (és/vagy
kivitelezett) rendszer esetén a hőkivétel akár –5 °C-tól –10 °C-ig is lehűtheti a talaj felső rétegét, ami
talajfagyáshoz vezet (9.13. ábra). A hővisszapótlás, regeneráció a tavaszi viszonyok között csak nagy
késleltetéssel történik meg a napenergia hatására. Ennek következtében a környező terület
növényzetének fejlődését károsan befolyásolhatja, és kárt tehet, ha pl. lakóházat építettek fölé (9.13.
ábra). Ha megfelelő szabad terület áll rendelkezésre, és jól tervezett a rendszer, akkor ez a negatív
jelenség minimalizálható.
9.13. ábra. Befagyott osztó-gyűjtő (Rybach, 2007) 9.14. ábra. Felszíni deformáció (Rybach, 2007)
Másrészről, pont ennek a hűtő hatásnak akár pozitív következménye is lehet, pl. ha a talajkollektorok
egy műjégpálya alatt helyezkednek el, mivel csökkentheti a rendszer energiaigényét (Mittereder és
Poerschke, 2013).
9.4.2. Energiacölöp
A földhőhasznosítás további lehetséges módja az ún. energiacölöpök alkalmazása. Itt az épületek
cölöpalapjait alakítják zárt hőcserélő rendszerré csőhálózat beépítésével. A cölöpalapok az épület
statikájától függően jellemzően 10-30 m-es mélységet érnek el, amely mélységtartomány
energiatartalma már nagyrészt földhő eredetű.
A tervezésük hasonló a földhőszondák
tervezéséhez, de sokkal nagyobb körültekintést
igényel. Az alapozó cölöpöket vagy
épületszerkezetet használja a zárt hurkú
geotermikus hőcserélő rendszer kialakításához.
A szakirodalomban megoszlik a vélemény a
tervezési hőmérséklet kapcsán. Egyes irodalmak
szerint 2 °C-nál kisebb hőmérséklet alá nem
szabad engedni a hőközvetítő közeg hőmérsék-
letét, más irodalmak szerint ez 4 °C. A föld-
hőszondák ezzel ellentétben még mínusz néhány
fok tartományban is tudnak üzemelni. Az
energiacölöpök tervezésére is elérhetők szoft-
verek, azonban a hőközvetítő közegre kapott
hőmérsékleti értékeket mindenképpen egyeztetni
kell statikussal!
9.15. ábra. Energiacölöpök telepítése (Amis, 2014)
Az energiacölöpökben a csőhálózat teljes
hosszára vetítve a fajlagos teljesítmény rosszabb, mint a földhőszondák esetében, ugyanis a sűrűn
elhelyezett csőhurkok egymást „árnyékolják”, tehát akadályozzák a zavartalan hővezetést. Ezt
méretezésnél figyelembe kell venni.
Ezek a rendszerek olyan cölöpalapot igénylő épületek estében kaphatnak szerepet, ahol a telek mérete
nem teszi lehetővé más rendszer telepítését. A cölöpalapok telepítését kihasználva megspórolhatjuk
az amúgy külön szükséges földmunkákat.
Hátránya viszont, hogy nem választhatjuk meg a legideálisabb hőnyerő, illetve csőhurokkiosztást.
A rendszert fajlagosan kevésbé lehet terhelni a fagyás és az ebből adódó statikai kockázat miatt.
Külön fúrási munkát nem igényel ugyan, azonban a szerelési munkák maguk, és a más
munkálatokkal való összehangolás bonyolítja a kivitelezését. Valamint a telepítés során nagyobb a
kockázat a csőhálózat sérülésére. A sérült rész utólag nem zárható ki, nem pótolható kiegészítő
hőnyerő telepítésével, és az egész kollektorkör működését akadályozhatja meg.
9.5. A BUDAPESTI 0–200 M-ES MÉLYSÉGHATÁRÚ SEKÉLYZÓNA FÖLDTANI

LEHETŐSÉGEI
Megalapozott szakvélemények alapján, Budapest területén szinte mindenhol lehet létjogosultsága

földhőszondás rendszerek telepítésének, s a gyakorlati tapasztalatok szerint a céltól és a
lehetőségektől függően kisebb-nagyobb számban mindegyik eltérő földtani jellegű területén található
rá jó példa. Van, ahol a magánfelhasználók környezettudatossága, energiafüggetlenségre törekvése a
fő szempont, s a hegyvidéki dolomitban költséges technológiával valósultak meg szondás rendszerek.
Nagy beruházásoknál pedig gyakran cél a BREEAM (Building Research Establishment
Environmental Assessment Method), azaz a környezettudatos épületminősítési rendszer elérése, ehhez
pedig elengedhetetlen a megújulók bizonyos részarányának megvalósítása. Emellett 2020-tól
jogszabály (7/2006. [V. 24.] TNM rendelet) írja elő, hogy új épületek létesítése esetén az épület
energiaigényének 25%-át megújuló energiából kell kielégíteni.
9.5.1. Oligocén agyagos és homokos képződmények

A budai oldal tömör kőzetekből álló hegyrögeinek néhol a tetejét borítják kis vastagságban, de
nagyrészt a peremét és környékét alkotják olyan agyagos, oligocén képződmények, mint a Tardi
Agyag és Kiscelli Agyag Formáció. Az oligocén agyagos formációk összvastagsága Budapest
területén általában nagy. A budai oldalon a magasabb részeken akár már kisebb mélységben is
megjelennek a feküben (a legalsó kőzetréteg) az idősebb kemény kőzetek, behatárolva ezzel a
szondatelepítés mélységét. Ilyenkor szondaszám növelése jelenthet megoldást a tervezett szondahossz
megvalósítására, elegendő ingatlanterület esetén. A budai oldal alacsonyabban fekvő részein és a
völgysüllyedékekben az agyagos képződmények vastagsága általában meghaladja a 150 m-t, vagyis a
gyakorlatban jellemző maximális szondamélységet.
Ezekben a képződményekben a szondatelepítés könnyen kivitelezhető vízöblítéses fúrási
technológiával. Az ilyen képződmények szemcseösszetételükből adódóan is gyenge vízvezetők, és
nem alakulnak ki nyílt repedések sem bennük, amelyek a jelentős vízáramlásnak utat engednek, és így
a hőszállítás révén tovább fokoznák a képződmények effektív hővezető képességét. Hővezetés és
hőleadó képesség szempontjából Budapesten ezek számítanak a leggyengébb értékekkel jellemezhető
területeknek. Ebből adódóan az ilyen képződményekbe telepített rendszereknél a földhőszondamező
méretének, vagyis a hőcserélő rész teljes hosszának (szondahossz + szondaszám) nagyobbnak kell
lennie, mint a kedvezőbb hővezető képességű területeken. Ez nagy rendszereknél fajlagosan nagyobb
méretnövelést okoz.
Összességében a könnyű fúrhatóság miatt sok rendszer valósult meg ebben a képződményben. Pl. a
III. kerületben és a XI. kerület északnyugati részén (9.9. ábra). Csak a legnagyobb, jellemzően 100-
200 feletti szondaszámnál kerül olykor elvetésre a rendszer telepítése, ha a gyenge hővezető képesség
és más kedvezőtlenül alakuló tényező (hőigényarculat, rendelkezésre álló terület alakja, nyugalmi
földhőmérséklet) együttes fennállása miatt a szondamezőt túl nagyra kell méretezni.
Az oligocénben, Budapest környékén, nagy területeken lerakódott homok, durvahomok, laza
homokkő rétegekből álló Törökbálinti Homokkő Formáció a Csepel-sziget északi részén és a
Budaörsöt érintő sávban kerül nagyobb területen a felszín közelébe. Jellemzően nagy vastagsága miatt
az itt telepített szondák általában teljes hosszukban ebbe települnek. A szondatesztek szondái közül
csak néhány érintette ezt a képződményt részlegesen, így nincs számszerű hővezetőképesség-adatunk
erről a formációról. Azonban jó vízvezető képességű rétegei és fúrhatósága miatt Budapesten belül
földhőszonda telepítésére az egyik legalkalmasabb képződménynek tekinthetjük.
Az oligocén agyagos és homokos képződmények a pesti oldalon is megjelennek a felszín közelében, a
Duna melletti sávban, a vékony negyedkori kavicsos összlet alatt, illetve kelet felé egyre mélyebben a
miocén képződmények alatt is. Így a Dunához közelebbi területeken mélyített szondák részben még
ezeket is elérik.
9.5.2. Gyengén kötött miocén képződmények

A pesti oldal középső, északi és északkeleti részein, a szokásos szondatelepítési mélységben,
változatos miocén képződmények találhatók vegyesen a felszín közelében, negyedidőszaki Duna-
kavics vagy kelet felé vastagodó pannon rétegek alatt. A középső részen agyag, agyagmárga,
északkelet felé tufás, agyagos, homokos és laza homokköves képződmények jelennek meg. Az itt
telepített szondák általában váltakozva harántolják ezen képződmények változatos rétegeit, vagy
érintenek több különböző képződményt. A fúrási körülmények ennek megfelelően váltakozóbbak egy
furaton belül, mint más területen, azonban általában a keményebb rétegek is csak mérsékelten
cementáltak, így a szondatelepítés kivitelezhető vízöblítéses fúrással. Sok szondateszt létesült a pesti
oldal azon belsőbb kerületeiben, ahol az agyagos, agyagmárgás miocén képződmények képezik a
negyedkori kavics feküjét. A hővezető képességi értékek nagy szórása visszaigazolni látszik a
szondatelepítési mélységtartomány változatos összetételű és vízvezető képességű rétegsorát ezen a
területen. Így itt különösen indokolt a szondateszt elvégzése külön ingatlanonként, vagy akár több,
nagy területű ingatlan esetén.
9.5.3. Pannon és negyedkori képződmények

A Duna-teraszok kavicsanyagának jó vízvezető képességű és jellemzően 4-8 m vastagságban vízzel
telített alsó része hatékonyan segíti az azt harántoló szonda adott szakaszának hőcseréjét, azonban a
jellemző 100-150 m-es szondamélységhez képest ez kis szakaszon valósul meg.
Ez a kavicsösszlet leginkább a vízkutas rendszerek telepítésére lehet alkalmas nagyon jó vízadó
képessége és kis mélységben való elérhetősége miatt. Azonban a belvárosi részen és az ipari
területeken a mélygarázsok és mélyalapozások miatt a vízutánpótlás sok helyen ma már nem
biztosított. Továbbá a magas oldottanyag-tartalom okozhat problémákat a vízkutas rendszerek
telepítésénél. Így mindkét ok miatt a kavicsos területeken belül is a Duna közeli részeken nyílik a
legjobb lehetőség vízkutas hőszivattyús rendszer megvalósítására.
A fiatal, laza, finom homokos és agyagos rétegek váltakozásából álló képződmények nagy területen
találhatók meg Budapest keleti és délkeleti felében. Ezek délkelet felé vastagodnak, Budapest
határánál elérve a 150 m-es vastagságot, így az ide telepített szondák már teljesen ebben a földtani
közegben települhetnek. Szondateszt által mért hővezetőképesség-adatunk nem igazán van erről a
területről, azonban irodalom alapján jó-közepes értékekre számíthatunk, nagyon kedvező fúrási
feltételek mellett.
9.5.4. Földtani összegzés

A labormérések szerint a tömör, kis porozitású és kristályos kőzetek hővezetése a legjobb – ilyen
vulkanitok, gránitok azonban Budapesten nem fordulnak elő. A második legjobb adottságot a vízzel
telített porózus kőzetek jelentik, ennél jóval kedvezőtlenebbek a száraz porózus és tömör agyagos
kőzetek. A földtani képződményekben áramló víz hőszállító hatása nagyban segíthet a földhőszondák
körüli térrész hőenergiájának pótlásában vagy a fölösleg elvezetésében, azaz a hatékony
szondaműködésben. Ezt figyelembe véve, a vízzel telített, jó vízvezető képességű képződmények jelentik
a gyakorlatban a szondatelepítésre legkedvezőbb képződményeket, mivel itt a fúrási költségek is
alacsonyabbak a kemény, tömör kőzetekhez viszonyítva. Budapesten az egyik legjobb hőleadónak a
Törökbálinti Homokkő Formáció és a város Vecséssel határos részén lévő homokos pannon rétegek
bizonyultak. Földhőszonda-telepítési adottság szempontjából helyenként a miocén képződmények is igen
kedvezőek lehetnek. Fővárosi jellegzetesség, hogy helyenként a budai termális vonal közelében az
intenzív hőfeláramlás miatt kis mélységű szondák is megközelítik a hévíztárolót – a Kopaszi-gátnál
tervezett szondarendszer majdnem 30 fokos visszatérő hőmérséklete révén fűtési célra különlegesen
hatékony, viszont nyári hűtési célra alkalmatlan lesz.
A gyakorlatban kedvezőtlenebb hővezető-hőszállító képességű képződményekben is biztonsággal
megvalósíthatók a kisebb méretű földhőszondás rendszerek, és körültekintő tervezéssel a nagyobb
rendszerek megvalósítása is lehetséges, ha más feltételek megfelelőek (pl. elegendő terület,
kedvezően kialakítható szondamező-elrendezés, kiegyensúlyozott fűtés-hűtés igény). Sok ilyen
földtani körülmények között megvalósult példát találunk Budapesten is.
A budai oldal kiemeltebb, kemény, tömör képződményekkel jellemzett részén a barlangok, a
geológiai változékonyság, a fúrástechnológiai okok és a kivitelezés magasabb költségei miatt
jellemzően kevés földhőszondás rendszer valósult meg.
Budapest területén a földtani körülmények mellett a beépítettség is jelentősen befolyásolhatja a
földhőszondás rendszerek megvalósíthatóságát. A belváros területén nehézséget okoz az, hogy a
többszintes épületek hőigénye gyakran nagyobb, mint rendelkezésre álló terület a szükséges
mennyiségű szonda telepítésére. A többszintes és szabad telek nélküli épületeknél még az épület alatti
terület teljes kihasználása mellet sem biztos, hogy a szondamező elegendő a teljes épület
hőigényeinek kiszolgálására, főleg a földhőtani körülmények és a fűtés-hűtés igény aránya is
kedvezőtlen. Ezenkívül egy sűrűn beépített terület kiterjedt mélyépítményei a vízkutas rendszerek
működését is akadályozzák.
Az adatgyűjtés szempontjából elérhető források az interneten is elérhető földtani térképek, fúrási
alapadatok és adattári részletes fúrási naplók és vízföldtani naplók. Kis rendszerek esetében (családi
házas rendszerek néhány szondával) leginkább a fúrási körülmények (kőzet keménysége, fúrási
kockázatok) és ebből adódóan a szükséges fúrási technológia megválasztása, valamint költségvonzata
miatt szükséges a földtani adatgyűjtés. Az egyszerűsített szondahossz-számítási módszerek
eredményét is módosíthatja a földtani információ, azonban kis rendszerek kedvezőtlenebb földhőtani
körülmények között is megvalósíthatók észszerű szondahosszal. Tehát az átlagosnál rosszabb
földhőtani körülmények (illetve kiegyenlítetlen fűtés-hűtés igény) esetén is viszonylag kis
szondahossznövelésre van szükség.
Nagy rendszerek esetében a részletesebb földtani-földhőtani adatgyűjtés már a hosszú távú

problémamentes üzemeltethetőség megítélése miatt is fontos. A nagy beruházások kapcsán elvégzett
geofizikai szelvényezési és szondateszteredmények az adott ingatlan telekről szolgáltatnak adatokat,
melyeket felhasználva a szondamező hosszú távú működése és az így előálló, többéves
szondafolyadék- és közvetlen szondakörnyezet-hőmérsékletváltozások szoftveresen modellezhetők.
Budapest pesti oldalán és a budai oldal alacsonyabb térszíntű részein a korábban létesült fúrások és
kutak archív adatai általában elég nagy adatsűrűséget biztosítanak ahhoz, hogy a földhőszondák
telepítésére kiszemelt ingatlan alatt várható fúrási körülményeket jól előre lehessen jelezni. A földtani
kép megrajzolását segíti, hogy az itt gyakoribb, fiatal pannon és miocén korú képződmények
elterjedési területén kisebb földtani változékonyságra lehet számítani, mint a tektonikai hatásoknak
(tektonikai tagoltság, kibillentett helyzet) régebb óta kitett képződményeknél.
A budai oldal kiemelkedőbb részein, különösen az 50-200 m közötti mélységtartományban kevesebb
tájékoztatást adó kút vagy kutató fúrás létesült, mint a laposabb, alacsonyabb térszínteken. A geológia
az erős tektonikus daraboltság miatt kis távolságban is hirtelen változhat (jelentősen eltérő jellegű
kőzet, ill. üledékváltásokkal), így több bizonytalansággal terhelt a várható fúrási rétegsor felvázolása,
ami nehezíti a megfelelő fúrási technológia megválasztását.
Budapest hegyvidéki részein, a legkiemelkedőbb rögökön, gyakran már a felszíntől találkozhatunk
idős, tömör kőzetekkel, vagy akár kis mélységtől, gyakorlatilag a teljes sekélyfúrási zónában. Ezek a
kőzetek leggyakrabban triász mészkövek vagy dolomitok (dachsteini mészkő, fődolomit), de
előfordul eocén mészkő (szépvölgyi mészkő), márga (budai márga), vagy oligocén kovás homokkő is
(hárshegyi homokkő), amelyek csak a költséges légöblítéses kalapácsos technológiával fúrhatók.
A karsztosodott és repedezett zónákat tartalmazó eocén és triász mészkövekben történő
szondatelepítés esetében problémát jelenet, hogy ismert barlang védőzónájában nem lehet fúrni,
esetleg épp egy új barlangüreg feltárása hiúsítja meg a kivitelezést. Ezek a kőzetek akkor is
kockázatot jelentenek, ha a tervezett szondafurat a felettük lévő könnyen fúrható üledékben mélyül
ugyan, de mint feküt, a fúrás megközelíti őket. Ugyanis a karsztos üregek és repedések hatására
repedezett zóna alakulhat ki a közvetlenül felette lévő üledékekben is, amelyet harántolva az öblítő
iszap elszökik, és ez teszi lehetetlenné a további kivitelezést.
A megközelítően kétszeres fúrási költség miatt ezekben a nehezen fúrható formációkban eddig csak
kevés esetben létesítettek földhőszondákat, bár nagyobb értékű családi házas beruházásoknál elég
gyakran felmerül a geotermia igénye.
Fúrhatóság szempontjából egyedül a budai márga jelent valamelyest kivételt annak ellenére, hogy
vastagsága sokszor korlátozott. Kisebb keménysége és repedezettsége miatt nehezen, de fúrható
vízöblítéses fúrással, helyenként akár görgős fúrófejjel is. Így a XII. kerület keleti részén több
rendszer is megvalósult ebben a képződményben (9.13. ábra).
Nemcsak a Budai-hegység kiemelt területein, de Budafok, a Tinnyei-fennsík, Érd környékén,
valamint a pesti oldalon egyedüliként Kőbánya térségében is olyan miocén mészkövek,
mészhomokkövek (tinnyei és rákosi mészkő) találhatók, amelyeknek egyes zónáit nagy nehézséggel
lehet csak vízöblítéses technológiával fúrni. A nehézséget részben a rétegek keménységének
változékonysága jelenti. Az ilyen képződmények esetében is inkább a kalapácsos technológia javasolt,
vagy előzetesen kisebb átmérőjű, vízöblítéses próbafúrást érdemes végezni.
A fentiek ellenére ezekben a miocén mészhomokkövekben több rendszer megvalósult, főleg a XXII.
kerület szaki részén, de a IX. és X. kerületben is találunk példákat (9.13. ábra). Kevés mérés alapján, a
hővezetőképesség-értékek nagy szórást mutatnak, ami – repedezett, hasadékvíz-tározó révén – a
repedezettség mértékével lehet összefüggésben.
Elmondható, hogy még gyengébb hővezető képességű területen is kevés alternatívája lehet a
földhőszondás rendszer választásának helyben elérhetősége, stabil hatásfoka és a gazdaságosan és egy
rendszerben üzemelő fűtő-hűtő struktúra megvalósíthatósága miatt.
9.6. HULLADÉKHŐT HASZNOSÍTÓ ÉS MÁS EGYEDI JELLEGŰ RENDSZEREK
A hőszivattyúk egyéb alkalmazási módja, mikor hulladékhő, vagyis olyan hő, amely különben a
környezetbe távozna, kerül hasznosításra. Ez a hő lehet akár lehűlt 30-40 °C-os termálvíz, bányavágat,
metróalagút csurgalékvíze, de ipari folyamatoknál keletkező meleg víz vagy levegő formájában
jelentkező hulladékhő is.
Igen hasznos energiaforrásként szolgálhat a termálkútjaink ún. elfolyó vize, melynek energiatartalma
tisztán csak a földhőből származik. Sok esetben a termálkútból kitermelt vizet hőhasznosítás után
jóval 30 °C felett engedik el felszíni befogadóba, vagy vezetik el a visszasajtoló kútba. Ez a víz még
kiválóan alkalmas hőszivattyús hőhasznosításra, mivel nagy energiatartalommal rendelkezik. S mivel
a hőforrás ebben az esetben magasabb, mint a földhőszondás vagy a vízkutas hőszivattyús rendszerek
esetében, ezért a hőszivattyú által előállítandó hőmérséklethez képest kisebb a hőmérséklet-
különbség, így ezek a rendszerek nagyon jó hatásfokkal tudnak működni.
Hulladékhőnek minősül az elhasznált szennyvíz hőtartalma is – a dél-pesti szennyvíztelepen ennek a
segítségével történik környezetbarát hőszivattyús hasznosítás.
9.7. MEGVALÓSULT BUDAPESTI HŐSZIVATTYÚS RENDSZEREK

– ESETTANULMÁNYOK
Budapesten számos szép földhőszivattyús rendszer valósult meg, és folyamatosan vannak komoly
fejlesztések. Ezek közül, a teljesség igénye nélkül, kerül bemutatásra néhány példaértékű
esettanulmány, melyekhez esetleges későbbi részletesebb érdeklődés esetére, komplett
tervdokumentáció áll rendelkezésre.
9.7.1. Termálkút hulladékhőjének hasznosítása
Fővárosi Állat- és Növénykert (FÁNK) rendszere

A „FÁNK hőellátása termálvízzel” megvalósításában nemzetközileg is példaértékű projekt
keretében, három fővárosi cég, illetve intézmény, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH
Zrt.) s azon belül a Széchenyi fürdő, a FŐTÁV Zrt. (korábbi nevén Budapesti Távhőszolgáltató
Részvénytársaság, előtte Fővárosi Távfűtő Művek) és a FÁNK működött és működik együtt
Budapest főváros pénzügyi, szakmai és igazgatási támogatásával. A projekt elsődleges célja a
Széchenyi fürdő termálvíze felesleges hőmennyiségének hatékony hasznosítása a FÁNK
épületeinek fűtésére és használatimelegvíz-előállítására, amely az eddigi üzemeltetési tapasztalatok
alapján – a jelenlegi üzemi körülmények között – az intézmény fosszilis energiahordozó- (földgáz-)
felhasználásának mintegy 30%-át tudja kiváltani. A projekt eredményeként nem csupán a FÁNK
költségei csökkennek jelentősen, de bevételhez jut a FŐTÁV Zrt. és a BGYH Zrt., s az utóbbi – a
hűtési villamosigény-szükséglet csökkenésével – megtakarítást is megvalósít.
9.16. ábra. A Fővárosi Állat- és Növénykert egyik jellegzetes műemlék épülete, a Pálmaház
(FÁNK fotográfusa: Bagosi Zoltán)
A Fővárosi Állat- és Növénykertben a Széchenyi gyógyfürdő 1246 m mélyről termelt 76 °C-os

vizének hőjét hasznosítják hőcserélő igénybevételével.
A FÁNK 2016. és 2017. évi tényleges fogyasztási adatai alapján a termálhős rendszerbe bekötött
épületeinek jelenlegi hőigénye mintegy 3 MW. Ez nem a tervezői hőigény, hanem a tényleges
fogyasztási és időjárás adatok kiértékeléséből regressziószámítással meghatározott adat.
A Széchényi gyógyfürdő már alapításakor a termálvízbázisra épült. 1913. június 13-án nyitották meg.
Azóta használja a termálvizet elsődlegesen gyógyászati célokra. A FÁNK részéről a fürdő hőjének
hasznosítása hosszú éveken keresztül cél volt. A beruházás konkrét tervezése 2010-ben kezdődött.
A kivitelezés 2011-ben zajlott, és a 2011. decemberi próbaüzem után 2012. január 1-jétől üzemel.
A beruházás a fürdő gépészeti központjától a FÁNK meglevő kazánházainak hőközpontjáig terjedt.
A FÁNK meglevő hőközpontjaihoz csatlakozott a termálhőrendszer, az egyes épületek fűtési
rendszereit a beruházás nem érintette.
A beépített rendszer főbb berendezései:

• A Széchenyi fürdő és a FÁNK közötti előszigetelt távhővezetékpár;
• Fogadóközpont a keringtetéshez szükséges szivattyúállomással és a szükséges
szabályozással (végponti nyomáskülönbség-szabályozás);
• Hőközpontok hőcserélői (a távvezetéken keringtetett primer víz és az épületek szekunder
fűtési rendszere külön vízkört alkot), a szekunder kör szabályozása (lényege, hogy ameddig
a termálhővel lehet biztosítani a hőellátást, addig a gázkazán nem kapcsol be), a primer kör
hidraulikai szabályozását biztosító mennyiség- és nyomáskorlátozás, valamint a
mérőberendezések (hőmennyiségmérők stb.).
9.17. ábra. A Széchenyi fürdő területén lévő hőközpont kapcsolási rajza (Jászay Pál)
A rendszer 2012. január 1-jétől üzemel. Nehézségek mindössze a Széchenyi fürdőnél levő műszaki
rendszerből adódtak, melyeket a gépészeti teljes felújítás megszüntetett.
A projekt összköltsége: 395 258 000 Ft volt. A projektet pályázat útján részben az Európai Unió
támogatta. Az uniós támogatás összege 237 154 800 Ft, a FÁNK önrésze pedig 158 103 200 Ft,
amelyből 118 577 400 Ft-ot Budapest főváros visszatérítendő támogatásként biztosított.
A megtakarítás a megtakarított földgázfelhasználás költségéből és a megvett termálhő különbségéből
adódik. Ezek éves adatai a 9.1. táblázatban lettek összefoglalva. Az adatokból jól látszik nemcsak a
pénzbeli, de a CO2-kibocsátási megtakarítás is!
9.2. táblázat. Termálhő-felhasználás mértéke és hatása
Gáz-
CO2-kibocsátás,
Termálhő- felhasználás, Pénzbeli
ha csak gázt
Év felhasználás ha földgázzal megtakarítás
alkalmaznánk
állítanák elő
[GJ/év] [m3/év] [t/év] [Ft/év]
2012 11 706 380 328 829 37 826 166
2013 11 676 379 343 827 32 827 262
2014 8 947 290 675 633 24 375 270
2015 8 096 263 039 573 16 182 841
2016 11 176 363 111 791 16 455 288
2017 13 340 433 407 944 19 572 395
2018 13 940 452 894 987 23 254 313
Összesen: 78 880 2 562 798 5 585 170 493 535
Jelenleg folyik a „Biodóm”-beruházás, mely maga egy szubtrópusi klímájú, állatokkal és növényekkel
benépesített közösségi tér lesz, mintegy 17 000 m2 alapterületen, s melynek energiaellátásában a
Széchényi gyógyfürdő termálhőjének hasznosítása is szerepel.
9.7.2. Budapesti földhőszondás társasházak
Budapest, Kertész utca 25. – 88 lakásos társasház

Az épület fűtési és használatimelegvíz-termelési energiáját a hőközpontban elhelyezésre kerülő 3 db
talajszondás hőszivattyús rendszer biztosítja. A talajba 32 db 110 m-es talajszonda került. A rendszer
hűtését a hőszivattyú talajszondái biztosítják egy hőcserélőn keresztül, úgynevezett passzív hűtési
móddal. Ez azt jelenti, hogy nyári üzemben minimális üzemeltetési költséggel működik a rendszer,
mivel csak egy keringtető szivattyút kell működtetni.
Az épület fűtés-hűtését REHAU szerkezettemperálási rendszer beépítésével és szükség szerinti
kiegészítő padlófűtéssel van megoldva. Ez napjainkban már jól ismert, gazdaságos
energiafelhasználású, nagyon kedvező hőérzetet biztosító fűtési-hűtési rendszer kis üzemeltetési
költséggel, környezetkímélő módon biztosítja az épületben tartózkodók kellemes hőérzetét.
Szerkezettemperáló rendszer: a vasbeton födémben az alsó vasalat tetejére került beépítésre a 17x2
mm átmérőjű REHAU RAUTHERM S fűtőcső.
Falfűtési rendszer: a nyers falfelületre került felszerelésre a 10x1,1 mm átmérőjű REHAU
RAUTHERM S fűtőcső a falra erősített csőrögzítő sínekbe pattintva. A szintenként, lakásokban
elhelyezett osztó-gyűjtők típusa: RBM fűtés-hűtési osztó-gyűjtő műanyagból. Az osztó-gyűjtőket
előre gyártott falba szerelhető osztó szekrénybe helyezzük. A helyiségek hőmérséklet-szabályozása
érdekében minden tartózkodási helyiségbe fűtési és hűtési üzemmódra alkalmas szobatermosztát
került beépítésre. Ezen termosztátok az osztóra elhelyezett, termikus szelepállító fejeket működtetik,
nyitják, illetve zárják. A rendszer változó térfogatáramú, ezért a gazdaságos üzemelés érdekében
elektronikus vezérlésű, fordulatszám-szabályozós szivattyú került beépítésre, mely alkalmas nyári
hűtési üzemmódra is.
A pinceszinten szabadon szerelt fűtési vezetékek anyaga varrat nélküli acélcső, hegesztett kötéssel
szerelve, 2 cm vastag hőszigetelő csőhéjjal ellátva, a felszálló vezetékek és a padlóban szerelt
gerincvezetékek anyaga REHAU Rautitan flex műanyag cső, 9 mm hőszigetelő csőhéjjal, REHAU
toldóhüvelyes kötéstechnológiával szerelve. A fűtési hálózat lágy vízzel került feltöltésre.
9.3. táblázat. Műszaki adatok, 1073 Budapest, Kertész utca 25.
Lakásszám 88 db lakás, 1 üzlet
Hőszivattyú
3x67,1 kW
teljesítmény
Fűtött-hűtött
5370,8 m2
alapterület
Szondaszám 32 db
Szondák mélysége 110 méter
RA-UGEO
Szondatípus
4 csöves DUO PE-XA
Hőszivattyútípus Stiebel Eltron WPF 66
Fűtés, HMV,
Funkció
passzív hűtés
Hűtési hőfoklépcső 16/19 °C
Fűtési hőfoklépcső 36/30 °C
Státusz Átadott
9.18. ábra. Kertész utca 25.

Budapest – Németvölgyi Residence
A Budapest II. kerület, Németvölgyi út 41–45. és Stromfeld Aurél út 29–33. által határolt területen
lakófunkciójú ingatlanfejlesztés van folyamatban. A projekt két ütemben, egységes elgondolás és
azonos műszaki tartalom szerint kerül kialakításra. A hűtés-fűtési igény és a használatimelegvíz-
készítés talajszondás hőszivattyúkkal kerül ellátásra, kiegészítő energia – gáz vagy direkt elektromos
fűtés – nem szükséges. Nyári üzemben a hűtés passzív módban üzemel. A hőleadók a vakolatba
kerülő mennyezet hűtés-fűtési rendszerek, a hidegburkolatos helyiségekben padlófűtés készül.
9.4. táblázat. Műszaki adatok, 1124 Budapest, Németvölgyi út

Lakásszám 41 db 46 db
Hőszivattyú-teljesítmény 210 kW 210 kW
Fűtött-hűtött alapterület 3630 m2 3354 m2
Szondaszám 37 db 36 db
Szondatípus Rehau-RauGeo 4 csöves 32 mm
Hőszivattyútípus IDM Terra SW MAX HGL
Funkció Fűtés, HMV, passzív hűtés
Státusz Kivitelezés alatt Kivitelezés alatt
9.19. ábra. A Németvölgyi Residence látványterve

Budapest – Waterfront City

A Budapest III. kerület Bogdáni út–Gróf Eszterházy János rakpart–Sorompó utca–Folyamőr utca által
határolt 3 ha területen valósul meg egy vegyes funkciójú lakó-, kereskedelmi és iroda-
ingatlanfejlesztés. A projekt több ütemben készül, összesen 1500 ingatlanegység kialakításával.
A hűtési igények maradéktalanul talajszondás hőszivattyúról kerülnek ellátásra. A fűtési és a
használatimelegvíz-készítés gázüzemű tartalékfűtési lehetőséggel fog üzemelni. Az épületben a
hőleadók vasbeton szerkezetbe épített mennyezet hűtés-fűtési rendszerelemek. Az I. ütemben 3 db
épület kerül megvalósításra, melyek főbb paraméterei az alábbiak:
9.5. táblázat. Műszaki adatok, 1033 Budapest, Waterfront City

Lakásszám 267 db
Hőszivattyú-teljesítmény 390 kW
Fűtött-hűtött alapterület 16 737 m2
Szondaszám 78 db
Szondatípus Jansen kétcsöves 40 mm
Hőszivattyútípus ECOFOREST EcoGeo
Funkció Hűtés 100%, fűtés részben
Státusz Kivitelezés alatt, átadás 2021
9.20. ábra. A Waterfront City látványterve

Nagy méretű vízkutas hőszivattyús rendszer

Budapest, a Hun utcában, a korábbi Duna-terasz kavicsos összletére települve egy 252 lakásos
panelháztömböt ellátó vízkutas rendszer létesült 2009-ben. A fűtés-, hűtés- és HMV-igényeket 10 db
15 m-es termelő és nyelőkutakból álló rendszer szolgálja ki.
9.21. ábra. Vízkutas hőszivattyús rendszer vázlatos vízkútelrendezése (Ádám B., 2014)
A hőszivattyús földhőhasznosítás a bemutatott szakmai ismertetők és a referenciapéldák alapján már

Magyarországon is egyre inkább elfogadott technológia. Elterjedésének aktuális létjogosultsága van a
klímaváltozás, a környezetvédelmi előnyök és a növekvő megújulóenergia-hasznosítási igény alapján.
Kijelenthető, hogy az európai törekvéseket és eredményeket követve három területen lehetne a
hőszivattyúzás területén aktívan előrelépni: az energiapolitikai döntéshozóknál a technológia
megismertetésében, a lakossági szemléletformálásban és a szakemberek képzésében, hogy az egyre
növekvő érdeklődést a szakterület minél jobb minőségű hőszivattyús rendszerekkel tudja kiszolgálni.
Budapest földhőadottságai ehhez jó alapot adnak.
A hőszivattyúk fejlesztésében a legnagyobb nemzetközi gyártók folyamatosan érdekeltek. A hő-
szivattyúkban lévő rendszergázok hatékonysága, a készülékek kompresszor-zajcsillapítása, az
inverteres teljesítményszabályozás, a dizájnelemek, a kezelőpanelek komfortossága, a minél
hatékonyabb szondacsövek, a kútszűrők esetén és még számos részterületen eredményes fejlesztések
vannak annak érdekében, hogy a felhasználók minél gazdaságosabb és egyszerűbb üzemeltetést
tudjanak elérni.
10. FŐVÁROSI GEOTERMIKUS FEJLESZTÉSI TERV

KIALAKÍTÁSÁRA VONATKOZÓ JAVASLATOK
A főváros, hasonlóan a többi európai nagyvároshoz, folyamatosan változik: alakul és átalakul, miközben
a különböző beavatkozások egymással is és a természeti környezettel is kölcsönhatásban vannak.
A város felszín alatti vizei egységes víztestet, illetve hidrológiai és áramlási rendszert alkotnak, és az
ezekbe történő beavatkozások visszahatnak egymásra. Az egyes kölcsönhatások a földtani és
hidrogeológiai viszonyok ismeretében leírhatók, sőt becsülhetők, a tervezett jövőképekre előre
jelezhetők, tehát optimalizálhatók.
A főváros területén és térségében több ilyen regionálisan kezelendő térrész is van:

• a Duna-balparti részek alluviális és teraszos talajvízrendszere, a hozzá kapcsolódó rétegvíz-
részrendszerekkel;
• a Duna-jobbparti részek alluviális és domb-hegyvidéki talajvízrendszerei;
• Budapesti hideg és termálkarsztrendszer.
Mindhárom rendszer működésében jelentős szerepe van a Dunával és a fővárosi felszíni vizekkel való
kapcsolatnak, és az egyes rendszereket ért beavatkozások („pressures”) összességének.
A beavatkozások hatását (legyenek azok akár lokálisan tervezettek, akár előre nem tervezettek,
esetleg haváriaszerűek) regionális viszonyok között lehet megfelelően értékelni. Rendszeresen
megismételt regionális felvételezések és értékelések, illetve a folyamatosan fejlesztett hidrogeológiai
modellek révén egy olyan alapadatkészlet jöhet létre, amely minden felmerülő helyi
területfejlesztéshez, -rendezéshez, valamint a víz-, környezet- és geotermikusenergia-gazdálkodáshoz
hasznos keretet tud adni.
A fejlett világ számos nagyvárosában készítenek és készítettek olyan regionális hidrogeológiai
modelleket, melyek segítségével a különböző beavatkozások engedélyezése szakszerűbbé, a
kockázatok elkerülhetővé, illetve a már bekövetkezettek kezelhetővé váltak. Magyarországon
korábban a Földtani Intézet (jelenleg MBFSZ) készített több alkalommal is ilyen regionális felmérést
és értékelést Budapest területére. (Pl. Horusitzky Henrik; Buda és Pest talajvíztérképe, majd
építésföldtani térképezése.) Az intézetben a legtöbb alapvető adatbázis is rendelkezésre áll, amelyet
alkalomszerűen frissítettek és kiegészítettek, bár világos, hogy ezek nem helyettesíthették a tervszerű
és rendszeres adatbázis-fejlesztést. Mivel a felszín alatti tér felelőse az állam, a felszíni területeké az
önkormányzat, célszerű továbbra is hasznosítani az állami földtani intézetet (geológiai szolgálat:
geological survey) megalapozó intézményként.
Csak javasolható egy olyan innovatív Budapest-program, amely rendszerűvé tenné a földtani és
hidrogeológiai adatbázist, és amelyben szorosan kapcsolódhatnának a lokális beavatkozásokból
származó, eddig „felvétel”-szerű információk, értékelések, folyamatos modellfejlesztések, illetve a
szükséges monitoringműködtetések. Természetesen mind a különböző célú (döntés-előkészítő,
közérthető ismeretterjesztő) értékelések, mind a legfontosabb monitoringadatok nyílt, internetes
hozzáférhetőségének biztosítását is a program részévé kell tenni.
A program első ütemében a Duna-balparti részek alluviális és teraszos talajvízrendszerét, valamint a
főváros déli felén levő termálkarsztos vízadót célszerű elsőként megvizsgálni, és ezekre egységes
fejlesztési keretet kidolgozni.
– A talajvízadó esetében ez azért indokolt, mert egyrészt a földtani és hidrogeológiai

értelemben a legkevésbé bonyolult, másrészt ezen a pesti részen jelenleg kiemelten sok
lokális beavatkozás zajlik, amelyeket csak lokálisan vizsgálnak, noha hatásuk már
egyértelműen regionális jellegű (aluljárók, metróvonalak, geotermikus termelő-injektáló
rendszerek és különösen a nagyszámú mélygarázs építése).
– Dél-Budán 2007 óta szinte minden nagyobb karsztvíztermelés szünetel, és a közeli Csepel-
szigeti és dél-pesti vízkivételek mennyisége is korlátozott. Ezen a területen a nagyobb
beruházások megindulása előtt még lehetőség volna egy majdnem zavartalan alapállapot
leírására – ennek révén a várható geotermikus fejlesztések hatásai regionális modellkereten
belül értelmezhetők.
Mindkét esetben reális, mért adatok alapján megadott vízmérleg és tranziens hőtranszport-modellezés
adható meg célkitűzésnek. Hasznos lenne továbbá ellenőrizhető, beruházók és tervezők számára is
elérhető, adatmegosztással működő monitoringrendszer kialakítása is. Ennek révén a kutató
adatszolgáltató fél is hozzájut a kivitelezők munkái során keletkezett újabb, frissebb adatokhoz,
feltárási eredményekhez, így a rendszer a folyamatos frissítésekkel naprakész állapotban tartható.
A jelenlegi, ötévenkénti víztest-felülvizsgálatok, dunai árvízvédelmi értékelések és a termelőkutak
tízévenkénti védőidom-újraértékelése Budapest esetében nem elég gyakori, az engedélyezési tervek
kidolgozása és elbírálása során is állandó lemaradást okoz a valós és a jogi helyzet eltérése.
ÖSSZEGZÉS
Fővárosunk összességében kimagaslóan jó geotermikus adottságokkal rendelkezik, ugyanakkor a

lokális változékonyság elég nagy, egy-egy kerületen belül is helyről helyre eltérő módon lehet a föld
hőenergiáját hasznosítani. A fő módszereket és telepítési lehetőségeiket könyvünkben tételesen
ismertettük a 6–9. fejezetben.
Kijelenthető, hogy Budapest geológiája geotermikus alapú energiatermelésre általánosan alkalmas.
A történelmileg is jelentős hévízhasznosítás jelenleg is a fürdési célokra fókuszál, de az így
felhasznált hévizek másodlagos fűtési hasznosítása már szinte minden hévíztermelésnél megvalósult.
Elektromos áram termelésére még nagy mélységű kutak telepítése esetén sem érdemes számítani, e
fajta hasznosítás csak igen korlátozott mértékben, gazdaságilag másodlagos módon képzelhető el a
város legkeletibb részein, Ferihegy és Rákosszentmihály térségében.
Az első, kifejezetten termálvizes fűtési célra létesített fővárosi kútpár kéziratunk lezárásának az
idejére már sikeresen elkészült. Remélhetőleg fokozatosan létesülnek újabb hasonló beruházások a
2020-as években is, rendszeres szakmai eszmecserék mellett. Kelenföld, Kispest és Újpest gázalapú
távfűtő központjainál a gázfelhasználást 30-50%-ban kiválthatná termálvízalapú fűtés, Rákospalota
esetében pedig a teljes átállás is megvalósítható. A hévízhasznosítás és a távfűtés összekötése –
számos korábbi ilyen kezdeményezés ellenére – sajnos nem valósult meg Budapesten, pedig erre
nemcsak a távolabbi Párizs, de Szeged, Miskolc és Veresegyháza is jó példával szolgál.
A természeti adottságok alapján hévízes vagy akár hideg vizes alapú hőszivattyús ellátásra a fővárosi
panel lakótelepek többségénél és az irodaháznegyedekben is lehet mód, különösen Angyalföldön, a
Csepel-szigeten, Őrmezőn, Kelenföldön és Újpesten. A hévizekkel való gazdálkodást – különösen a
Duna mentén – megkönnyítené a már meglévő hévforrások egységes védőterület-kijelölése és a
geotermikus vízadók használatának komplex előzetes kockázatértékelése. Az ehhez szükséges
szaktudás és konkrét kutatási keretek már rendelkezésre állnak.
A fővárosban és a közvetlen környékén 25 éve és évről évre növekvő számban létesülnek zárt szondás
rendszerű hőszivattyús fűtő-hűtő rendszerek. Sekély hőszivattyús fűtő-hűtő rendszerek egyedi
lakóházak, társasházak és lakóparkok ellátására a város legnagyobb részén hatékonyan
alkalmazhatók, kivéve a budai barlangok és nagyobb pincejáratok környezetét (azaz a Hegyvidék, a
Várnegyed, Budafok és Kőbánya térségét). A fővárosi zárt szondás hőszivattyús rendszerek
legnagyobb részének a hatékonysága a világátlagnál jobb. Érdekesség, hogy a hévforrásokat tápláló
áramrendszer felfűtő hatása következtében a Duna mellett több olyan zóna is van, ahol a geotermikus
fúrások nyári hűtésre nem is alkalmasak, mivel még a felszínközeli rétegek is túlságosan felfűtöttek
(pl. a Lágymányoson épülő MOL-székháznál).
Az utóbbi évtizedekben megvalósult geotermikus fejlesztések többségét az építőipari, pénzügyi
szemlélet határozta meg, az energetikai, környezetvédelmi és vízügyi megfontolások nem vagy csak
alig játszottak szerepet. A kapcsolódó tudományos kutatás megszűnt, még a megvalósult eredményes
rendszerek dokumentálása is egyre jobban kezdett leépülni. A mostanában megindult és a következő
években várható szemléletváltást és irányváltást kívánja ez a mű is elősegíteni.
IRODALOMJEGYZÉK
Amis, T. (2014): Energy piles and other thermal foundations, developments in UK practice and
research. REHVA Journal, Federation of European Heating, Ventilation and Air Conditioning
Associations
Antics, M. – Bertani, R. – Sanner, B. (2016): Summary of EGC 2016 Country Update Reports on
Geothermal Energy in Europe. Proc. European Geothermal Congress 2016 Strasbourg, France
Acuna, J. – Mogensen, P. – Palm, B. (2010): Distributed Thermal Response Test on a U-pipe
Borehole Heat Exchanger. World Geothermal Congress, 2010, Bali, Indonesia
Ádám, B. (2012): Földhőszondák hőtechnikai viszonyai hőszivattyús rendszereknél. Doktori PhD-
értekezés, Szent István Egyetem, Gödöllő, Ground Loop Design Premier
Ádám, B. – Büki, G. – Maiyaleh, T. (2013): Hőszivattyúzás: geotermikus energia. Mérnöki Kamara
Nonprofit Kft.
Alföldi, L. – Bélteky, L. – Böcker et al. (1968): Budapest hévizei. Kézikönyv, VITUKI
Kiadványa, p. 365.
Alföldi, L. (1979): Budapesti hévizek – Thermal waters of Budapest. In VITUKI Közlemények –
Proceedings – Szoobsenyija 20. sz. p. 3–102.
Alföldi, L. – Kapolyi, L. – Csepregi, A. et al. (2007): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a
Dunántúli-középhegységben. Kézikönyv, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet
Bobok, E. – Tóth, A. (2013): Fenntartható kiaknázás. ISSN 1218-5450, Mérnök Újság 2013. 1.
pp. 12–14.
Blum, P. – Benz, S. A. – Menberg, K. and Bayer, P. (2016): Subsurface urban heat islands:
A renewable source of energy. Karlsruhe, Institute of Technolgy
Buday, T. (2016): A városi felszín alatti hőtöbblet hatása geotermikus hőszivattyúk működésére. IV.
Környezet és Energia Konferencia, Debrecen
Burján, B. (2001): Új típusú szemcseösszetételi vizsgálatok a Pesti-síkság teraszképződményeinek a
példáján. Földrajzi Konferencia, Szeged
Dezső, Zs. – Bartholy, J. – Pongrácz, R. (2013): Műholdas városi hősziget műholdas vizsgálata.
Hősziget Konferencia. Országos Meteorológiai Szolgálat
Dövényi, P. – Horváth, F. et al. (1992): Mélyhőmérsékleti viszonyok Magyarországon. Magyar
Geofizika, 1992 p. 87. (+54 mellékletek)
Fancsik, T. – Nádor, A. (2012): Geotermikus feladatok a Magyar Földtani és Geofizikai Intézetben,
Kutatás és innováció a Magyar geotermiában. Konferencia, Budapest
FTV (1988): Budapest Építéshidrológiai Atlasza M=1:20.000
Hajnal, G. (2008): Városi hidrogeológia kézikönyv, Akadémiai Kiadó
Haas, J. – Budai, T. (1999): Triassic sequence stratigraphy of the Transdanubian Range (Hungary).
Geologica Carpathica 50(6): 459–475.
Horusitzky, H. (1935): Budapest Duna-balparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata.
Hidrológiai Közlöny, XV. évf.
Jaskó, S. – Korpás, L. (1988): A dél-pesti kavicsterasz üledékképződése. Magyar Állami Földtani
Intézet Évi jelentése 1988. évről, p. 153–166.
Fórizs, I. – Deák, J. – Müller, P. – Lorberer, Á. – Tóth, GY. (2008): A többlet-széndioxid eredete

a budapesti termál-karsztvíz rendszerben. „XV. Konferencia a felszín alatti vizekről.” 2008.
március 26–27.
Gyalog, L. – Maros, Gy. – Pelikán, P. (2016): Budapest geokalauza – Geoguide Budapest (1:50.000-
es térképmelléklettel). MFGI kiadása, p. 314.
Gyulai, M. G. (2016): Budapesti városi hősziget-hatás termovíziós vizsgálata. TDK-dolgozat;
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Gyuricza, GY. – Hámorné Vidó, M. – Nádor, A. – Tóth, Gy. – Zilahi-Sebess, L. (2011): Koncessziós
területek kijelölésének földtani és környezetvédelmi szempontjai. Új utak a földtudományban.
Előadássorozat szakértőknek és laikusoknak. Magyar Geofizikusok Egyesülete, Budapest, ELGI,
2011. május 18.
Gyuricza, Gy. – Tóth, Gy. – Zilahi-Sebess, L. (2015): Koncessziós tanulmányok: környezeti
konfliktus-megelőzés az ásványvagyon gazdálkodásban. Országos Bányászati Konferencia,
Egerszalók, 2015. március 20.
Jámbor, Á. et al. (1966): Magyarázó Magyarország 200.000-es földtani térképsorozatához: L-34-II.
Budapest, MÁFI kiadása, p. 358.
Kisdiné Bulla, J. – Raincsákné Kosáry, Zs. – Szabóné Drubina, M. (1984): Budapest területének
földtani, vízföldtani, építésföldtani térképei M = 1:40.000. MÁFI kiadása
Korpás, L. & Nagy, E. (1994): Pre-Tertiary basement map of the Buda Hills, Hungary. MÁFI
kiadványa
Kőrös Konzult Kft. (2014): Energetikai koncepció – Liget Budapest Projekt (nyilvános kézirat)
MÁFI (2003): Budapest mérnökgeológiai térképsorozata – digitális állomány, lásd: www.mafi.hu
Mike, K. (1979): Tektonische Donauterrassen in der Umgebung von Budapest – Acta Geogr.
Debrecina 17. köt. p. 345–356.
Mittereder, N. and Poerschke, A.: Ground Source Heat Pump Sub-Slab Heat Exchange Loop
Performance in a Cold Climate, U.S. Department of Enery, 2013
Lorberer, Á. (1999): A budai termális vonal hévizei – Szelvények. In Magyarország Nemzeti Atlasza.
Cartographia kiadása, p. 39.
Lorberer, Á. (2002): Budapest hévizei mérnökgeológiai szemmel In „Alagút- és mélyépítő szakmai
napok” – Eger, máj. 27–28. MTESZ Közl. Tud. Egyesület. kiadása, p. 71–78.
Lorberer, Á. – Csepregi, A. – Albert, K. – Rádai, Ö. et al. (2002): A budapesti termálkarszt állapot-
értékelése. VITUKI Rt. Hidrológiai Intézet jelentése (Kézirat), p. 45. (+mellékletek)
Lorberer, Á. et al. (2003): Termálvíz hasznosítási lehetőségek a fővárosi távhő-ellátás fejlesztésénél.
VITUKI Rt. Hidrológiai Intézet jelentése (Kézirat), p. 30. (+mellékletek)
Lorberer, Á. – Lorberer, Á. F. (2006): Geotermikus hévízkút-pár elvi engedélyes terve a tervezett
Westend-2 bevásárlóközpont részére
Lorberer, Á. F. (2010): Földhő-hasznosítás alapjai, geotermikus lehetőségek Magyarországon;
előadáskivonat, Debreceni Egyetem
Lorberer, Á. F. (2016): Fővárosi településgeológia I – belvárosi mélygarázsok hatásvizsgálata;
Mérnökgeológiai-Kőzetmechanika kiskönyvtár 2016, p. 16–26.
Lorberer, Á. F. – Tóth, T. (2017): A fővárosi fürdő-sziget és hévízeinek hasznosítási lehetősége.
Hidrológiai közlöny 100 2017/1.
Lund, J. W. (2010): Geothermal (Ground-Source) Heat Pumps, IGA Education, Wolrd Geothermal
Congress, Indonesia
Menberg, K. – Bayer, P. – Zosseder, K. – Rumohr, S. – Blum, P. (2013): Subsurface urban heat
islands in German cities, Elsevier, Science of The Total Environment, Volume 442, 1 Pages 123–
133.
Muráti, Gy. – Tóth Gy. (2009): „Modeling interference effects of shallow geothermal doublets, water
works and underground construction works, gravel alluvium, Budapest capital city, Hungary” 2nd
International FEFLOW User Conference. 2009. szeptember 14. – szeptember 18., Potsdam,
Németország, előadás
Muráti, Gy. – Tóth, Gy. (2008): Coupled effects of geothermal doublets and deep garages on shallow
groundwater system. Budapest capital city, Hungary, XXXVI. International Assotiation of
Hydrogeologist, IAH Japanese Chapter, 2008. október 26. – november 1., Toyama, Japán
Muráti, Gy. – Tóth, Gy. (2010): Prediction of the interferences of urbanization and surface water-
groundwater interactions on a large alluvial aquifer, Budapest capital city, Hungary, HydroPredict'
2010 2nd International Interdisciplinary Conference on Predictions for Hydrology, Ecology, and
Water Resources Management, 2010. szeptember 20–23. Prága, Cseh Köztársaság, előadás
Pécsi, M. – Marosi, E. – Szilárd, J. (szerk.) (1958): Budapest természeti képe. Kézikönyv, Akadémiai
Kiadó
Rétháti, L. (1974): Talajvíz a mélyépítésben. Kézikönyv, Akadémiai Kiadó
Rybach, L. (1979): Geothermal Resources Proceding on Geothermal Energy Vol. 5.1–7.
Rybach, L. – Muffler, L. (1981): Geothermal Systems Wiley, New York USA
Szabó, J. (1857): Fürdősziget Pest és Buda között Term. Tud. Társ. Évkönyve III. kötet
Szanyi, J. – Rezessy, G. – Hámor, T. (2005): A geotermikus energiavagyon állami nyilvántartásának
előkészítéséről, I. fázis. Jelentés, Magyar Geológiai Szolgálat, Budapest
Sárváry, I. (1972): A budapesti hévizek védőterületéről. Vízügyi Közlemények. 53/3: 269–280.
Szafián, P. et al. (2014): A margitszigeti pesti Duna-ág tektonikai vizsgálata többcsatornás vízi
szeizmikus szelvények segítségével. Kézirat
Szlabóczky P. (1988): A metrós fúrások földtani eredményeinek átfogó ismertetése. Földtani
Közlöny, 118/1: 61–66.
Tóth, A. (2016): Magyarország geotermikus felmérése 2016. A Magyar Energetikai és Közmű-
szabályozási Hivatal kiadványa, ISBN978-963-12-7712-8
Tóth, A. (2014): Hőszivattyúk, Miskolci Egyetem Földtudományi Kar (Digitális Tankönyvtár),
https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011_0059_SCORM_MFKGT5062/sco_01_01.htm
Tóth, A. – Erdélyi, B. (2014): Speciális geofizikai ismeretek. Miskolci Egyetem Földtudományi Kar
(Digitális Tankönyvtár),
https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011_0059_SCORM_MFGFT5054/sco_00_01.htm
Tóth, A. N. – Kerékgyartó, T. – Toth, GY. – Szita, G. – Fenerty, D. K. (2015): Examination of a
geothermal system from a porous geothermal reservoir in the Pannonian Basin in Hungary. 40th
Workshop on Geothermal Reservoir Engineering, Stanford University, Stanford, California, 26-
28/01/2015. Volume 1. Curran, Red Hook, Ny., pp. 194–202. (Stanford Geothermal Program
Workshop Report SGP-TR-204
Tóth, L. (2009): Talajszondás és talajkollektoros hőszivattyús rendszer tervezése. Eötvös Loránd
Tudományegyetem, előadás, környezettudomány mesterszak
Tóth, Gy. – Rotárné Szalkai, Á. – Szőcs, T. (2012): Egyszer fent, egyszer lent; hidrogeológiai
modellezés, a vízgazdálkodás és a geotermikus energiagazdálkodás kapcsolatai. „Új utak a
földtudományban” előadássorozat. Budapest, 2012. október 17.
Tóth, Gy. – Szőcs, A. – Szőcs, T. (2012): Mélységi pórusterek konkurens és harmonizált használata,
különös tekintettel a széndioxid földtani tárolására Magyarországon. A CCS technológia
nemzetközi és hazai helyzete és lehetőségei, Konferencia, Budapest 2012. április 24.
Tóth, Gy. – Fancsik, T. – Merényi, L. – Gáspár, E. – Zilahi-Sebess, L. (2013): Geotermikus védőidom
kijelölésének szakmai követelményei és tapasztalatai. Országos Bányászati Konferencia, 2013.
november 7–8. Egerszalók
Vásárhelyi, B. – Tompai, Z. (2019): Mérnökgeológiai és talajvizsgálati jelentés, tervezési beszámoló
Budapest XII., Zugligeti Libegő nyomvonal és tartóoszlopok átépítésének a tervezéséhez
(engedélyes terv). Kézirat, Bp. XII. ker. Építésügy, Geonoko Kft., Vásárhelyi és Társa Kft.,
Földtudományi tervező Kft.
Zilahi-Sebess, L. – Gyurica, Gy. (szerk.) et al. (2012): Gödöllő terület geotermikus koncessziós
jelentése. MFGI nyilvános kézirat
Zilahi-Sebess, L. – Gyurica, Gy. – Nádor A. – Hámorné Vidó, M. – Gulyás, Á. – Tóth, Gy. –
Szőcs, T. – Horváth, Z. – Kovács, Zs. (2011): A koncessziós pályázatok kiírását megelőző
érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatok szakmai tartalma, tapasztalatok a társhatóságok
közreműködésével kapcsolatosan. Bányászat és Geotermia 2011 Konferencia. Hajdúszoboszló,
2011. november 16–17.
Wein, Gy. (1977): A Budai-hegység tektonikája. MÁFI alkalmi kiadványa. p. 76.
SZAKMAI ANYAGOK
Budapest Főváros Településszerkezeti terve (TSZT), BFVT Kft.
Budapest Környezeti Programja 2017–2021, Budapest Fővárosi Közgyűlés 1259/2017. (08. 30.) Főv.
KGy. határozatával jóváhagyva
Budapest 2030 hosszú távú városfejlesztési koncepció monitoring 2016, BFVT Kft.
FŐTÁV Zrt. Környezetvédelmi nyilatkozat 2016. évről
Budapesti Erőmű Zrt.
Éves beszámoló, 2018
Központi Statisztikai Hivatal
Magyar statisztikai évkönyv, 2016, 2017
Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat
Geotermikus hévizek kitermelés adatai 2015. év
Magyarország hévízkutjai VII. kötet kiegészítésekkel, javításokkal, kataszter 37. és 38. kötet
Geotermikus távfűtésre potenciálisan alkalmas mintaterület vizsgálata Vecsés környezetében,
tanulmány, 2017
Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal
A magyar távhőszektor 2017. évi adatai, ISSN: HU ISSN 2560-1156
Országgyűlési beszámoló 2018, Irományszám: B/4691
Magyar Közigazgatási Határok

Térképanyagok
Országos Vízügyi Főigazgatóság
Hőellátási célú hévíztermelő objektumok vízgazdálkodási nyilvántartása
SEGÉDLETEK, TANULMÁNYOK
Enviroinvest Kft. (2009): Termálkút kísérőgáz hasznosítási projekt felülvizsgálata
Earth Energy Design 3.0 (2008): User Manual, Blocon, USA
Ground Loop Design Premier (2010): User’s Manual, 2010 Celsia, LLC., Gaia Geothermal,
USA
HGD Kft. archívum
VDI 4640 German Guidelines for Ground Couple Heat Pumps, Part 2 (2001): Utes and Direct
Thermal Use of the Underground, Verein Deutscher Ingenieure, Düsseldorf
VITUKI (1967): Magyarország hévízkútjai
LINKEK
https://map.mbfsz.gov.hu
http://www.hgd.hu/hu/hoszivattyuk-tipusai
http://www.xorella-frank.ch
https://map.mbfsz.gov.hu/
SZAKMAI KONZULTÁCIÓK
Budapest Főváros Kormányhivatala Építésügyi és Örökségvédelmi Osztály
Fővárosi Vízművek Zrt.
Pest Megyei Kormányhivatal, Bányafelügyeleti Főosztály
FŐMTERV Zrt.
Gyógyfürdő Kft.
BKV Zrt.

Geotermikus Budapest

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Geotermikus Budapest

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Geotermikus Budapest

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

MAGYAR ENERGETIKAI ÉS KÖZMŰ-SZABÁLYOZÁSI HIVATAL

GEOTERMIKUS BUDAPEST, 2020

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal kiadványa

Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének

1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 52.

1–2–3. FEJEZET 8. FEJEZET

BEVEZETÉS – EGY KIS TÖRTÉNELEM ................................................................................ 6

1. BUDAPEST ELHELYEZKEDÉSE, FÖLDRAJZI ÉS GAZDASÁGI SZEREPE ......... 10

2. BUDAPEST TELEPÜLÉSSZERKEZETE ........................................................................ 13

3. BUDAPEST ENERGIAIGÉNYE ÉS -ELLÁTÁSA .......................................................... 24

4. A VÁROSI HŐSZIGET ÉS A GEOTERMIKUS HASZNOSÍTÁSOK

5. BUDAPEST FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE ÉS HIDROGEOLÓGIÁJA ............................ 39

6. HÉVÍZTÁROLÓ RÉTEGEK ELHELYEZKEDÉSE, FELTÁRÁSA ÉS

7. MEGLÉVŐ TERMÁLKUTAK BUDAPEST TERÜLETÉN ........................................... 59

8. KIEMELT FŐVÁROSI GEOTERMIKUS FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK ............. 71

8.6.1. A szarmata mészhomokkő, mészkő üregeinek geotermikus hasznosítási lehetőségei .. 80

9. FÖLDHŐSZIVATTYÚZÁS HELYZETE, LEHETŐSÉGEI .......................................... 85

10. FŐVÁROSI GEOTERMIKUS FEJLESZTÉSI TERV KIALAKÍTÁSÁRA

ÖSSZEGZÉS .............................................................................................................................. 119

IRODALOMJEGYZÉK ............................................................................................................ 120

BEVEZETÉS – EGY KIS TÖRTÉNELEM

Magyarország termálvízkincse különleges adottság, mennyiségileg és minőségileg

Megemlítendő: a fővárosival azonos vízadó területen, Veresegyházán, 2007 óta

1. BUDAPEST ELHELYEZKEDÉSE, FÖLDRAJZI ÉS GAZDASÁGI

1.1. táblázat. Egy főre jutó bruttó hazai termék

2000 2005 2010 2015 2017

Az egy főre jutó bruttó hazai termék, ezer forintban

A főváros gazdasági szerkezetéről megállapítható, hogy a szolgáltató szektor részaránya a

1.4. ábra. Budapest belvárosa madártávlatból

2.1. VÁROSRÉSZEK TELEPÜLÉSJELLEGE

A közigazgatásilag 23 kerületre és a Margitszigetre tagolt fővárosban a földrajzi adottságok és a

2.1. ábra. Budapest zónái és kerületei

Budapest beépítettsége hasonló az európai nagyvárosokéhoz. A beépített területeinek 61%-a, azaz

2.4. ábra. Budapest településkaraktere

2.2. A VÁROS KÖZLEKEDÉSI HÁLÓZATA

2.5. ábra. Budapest közlekedési szerkezete

2.3. A KÖZLEKEDÉS FEJLŐDÉSÉNEK JÖVŐBELI IRÁNYAI

2.6. ábra. Budapest funkcionális szerkezete (forrás: TSZT, 2017)

A közlekedéshálózat történetileg mindenkor a földrajzi tényezők által befolyásolva alakult ki.

A Budai-hegyvidék város környéki, összefüggő erdőterületeinek, valamint a pesti oldal kiterjedt

2.4. BUDAPEST HÉVIZEI ÉS FÜRDŐI

Budapesten jelenleg 13 termál-, illetve gyógyvizes fürdő és 6 további karsztvizes és ásványvizes

Dandár Gyógyfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 44 °C

Gellért Gyógyfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 44 °C

Király Gyógyfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 44 °C

Szt. Lukács Gyógyfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 53 °C

Palatinus Strand – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 69 °C

Paskál Gyógy- és Strandfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 69 °C

Pesterzsébeti gyógyfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 43 °C

Rudas Gyógyfürdő és Uszoda – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 43 °C

Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 77 °C

Működő meleg vizes strandok:

Csillaghegyi Strandfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 23 °C

szegény, kovasavban viszont gazdag, kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos forrásvíz, amely egy

Pünkösdfürdői Strandfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 25 °C

Rác Gyógyfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 40 °C

Római Strandfürdő – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 23 °C

JELENLEG NEM ÜZEMELŐ FÜRDŐK:

2.5. ÚJ KELETŰ ÉS PÉLDAÉRTÉKŰ ENERGETIKAI KORSZERŰSÍTÉSEK