Professional Documents
Culture Documents
Geotermikus Budapest
Geotermikus Budapest
GEOTERMIKUS BUDAPEST
2020. január
2 Geotermikus Budapest
ISBN 978-615-6137-00-5
SZERZŐI MUNKÁLATOK
A reneszánsz diplomata és tudós Wernher György „De admirandis Hungáriáé aquis”, azaz
„Magyarország csodálatos vizeiről” szóló írása 1557-ben került kinyomtatásra Antwerpenben.
E könyv nemcsak a még magyar kézben levő részek nevezetességeit ismerteti röviden, de
Buda és Pest forrásairól is hosszan ír, elmondva, hogy azokat a törökök is továbbfejlesztették,
a „thermae”-k egy részét a kormányzó, másokat utazók egy része és derviskolostor
hasznosította.
A Római fürdő várostól távolabb eső, de tartósan nagy hozamú forrásait a 16–19. századig
gyakorlatilag folyamatosan lőpormalom és őrlőmalom meghajtására használták.
A magyarországi földtani kutatásoknak is kiemelt témája lett a Duna mellett fakadó
melegforrások eredetének, földtani hátterének a vizsgálata. Mindenki számára igen hamar
egyértelmű volt, hogy Pest-Buda meleg vizei nem vulkáni eredetűek, ugyanakkor sok esetben
vetődések mentén jelennek meg, részben a „szárazföldön”, részben a folyómederben, így
kezdetektől ösztönözték a tektonikai és hidrológiai vizsgálatokat.
Az első magyar nyelven kiadott geotermikus tudományos írás 1857-ből származik, Szabó
József műegyetemi professzortól („Fürdősziget Pest és Buda között” – Term. Tud. Társ.
Évkönyve III. kötet). Minthogy a Margitszigettől északra, a mai Dagály fürdőtől kissé
nyugatra eső Fürdő-szigetet sajnos 1874-ben a folyamszabályozás keretében elkotorták,
leírása pótolhatatlan jelentőségűnek bizonyul.
A Margitsziget északi csúcsánál ismert hőforrások megcsapolására 1866-ban készült el az
ország második géperőjű mélyfúrása, melyből a 118,3 m mély Margitsziget-I. hévízkutat
képezték ki, melynek 1964 óta jele: Bp. XIII/19. kataszteri számú kút. Létesítése idején a
nyugalmi vízszintje a terepszint feletti +9,50 m-ig, ami kb. 112,62 mBf (Balti-tenger közepes
vízszintjéhez viszonyított tengerszint feletti magasság) emelkedett, és kezdetben 11 000 l/perc
vizet adott. A kút vizéből kicsapódó „szénsavas mész” Szabó József 1883-ban kiadott első
geológia-tankönyvében is említésre kerül. A Margitsziget, Harkány, a horvátországi Lipik
hévízfeltárási eredményeiről Zsigmondy Vilmos az 1871. évi magyar és az 1873. évi német
nyelvű szakcikkekben számolt be.
Zsigmondy Vilmos ambiciózus és a kortársak által kétkedve fogadott felvetését, miszerint a
Városligetben is vállalja artézi kút létesítését, Pest város közgyűlése 1868. március 4-én
elfogadta. A kivitelezés 1868–1878 között megszakításokkal 10 éven keresztül folyt, és a
kitartást siker jutalmazta (és a székesfőváros tíz év után ki is fizette a szerződött munkadíjat).
Ez a mélyfúrás egyben igazolta a Budai-hegység kőzeteinek jelenlétét a pesti oldalon is nagy
mélységben, annak ellenére, hogy a felszínen más üledéksor jelenik meg. A 970 m mély,
végig vörösfenyő béléscsövezésű kút ma is működik a Hősök tere alatt, a kútfej az ismeretlen
katona emlékműve mellett kialakított fedett aknában található. A hévízkút kihasználására
1909–1913 között felépített Széchenyi fürdő megnyitása előtt és az 1896-os világkiállítás
idején a kút ideiglenes fürdőépületet, szökő- és ivókutakat táplált. A városligeti hévízkút
sikere hatására az egész országban megszaporodott a hévízfeltárások száma, és nagyban
hozzájárult a főváros fürdővárossá alakulásához is.
Az 1875-ben létesült magántulajdonú Római fürdő és vendéglő valósította meg az első igazán
sokrétű fővárosi hévízhasznosítást, mivel 1895-től az elfolyó víz „egy 12 m átmérőjű fa
vízkerékre esve 5 lóerejű dinamógépet hoz mozgásba, mellyel 5000 normálgyertya erősségű
villanyfényt állítanak elő. Ily módon a fürdőtelep esténként fényárban úszik” – írta a korabeli
8 Geotermikus Budapest
sajtó. Az eredeti fürdőt az 1948-as államosítás után nem sokkal bezárták, majd csak a
hatvanas években nyílt meg újra erősen átépített idényjellegű fürdő és kemping
létesítményként.
A Duna mentén, a pesti oldalon a felszín alatt egy nagy méretű parti szűrésű kútgaléria
létesült 1873-ban, amelyet a Parlament szellőző-temperáló rendszerével kötöttek össze, annak
1885-től 1904-ig tartó építkezése során. Talán ez a műtárgy tekinthető az első fővárosi hűtési
célú, részben geotermikus rendszernek, a későbbi hőszivattyús rendszerek előzményének.
A budapesti hévizek hőenergiájának hasznosításával az 1930-as évektől kezdtek el
foglalkozni. Elsőként a Margit híd alatt kiépített vezetékről a pesti oldal legnagyobb
társasházának termálvizes fűtésével kísérleteztek. 1949-től több hasonló egyedi rendszer
létesült, minden esetben pozitív (szabad túlfolyással termelő) hévízkutakra alapozva,
amelyeknek vizét szivattyúkkal közvetlenül betáplálták a fűtőrendszerbe. Középületnél
először az 1943-ban létesített XI/15 jelű, Tétényi úti hévízkút 49oC-os vizét hasznosították a
háborúban megsemmisült Erzsébet sósfürdő helyén épült kórház (a mai Szent Imre Kórház)
fűtésére. Ezt az alacsony hatásfokú egyedi fűtési rendszert 1971-ig tartották fenn, azt
követően a hévizet már csak fürdésre használták, végül a kutat 1995 őszén lezárták.
A Margitsziget-II. és a Városliget-I. hévízkutak 1950-ben az akkori Fővárosi Távfűtő Művek
kezelésébe kerültek. A Városliget-I. jelű hévízkút 1950 és 1971 között a MÁV kórház, a FAV
javítóműhely, a Szabolcs utcai kórház (a mai Orvostovábbképző Intézet), a Műjégpálya és a
BHSE uszoda részére szolgáltatott termálvizet fűtési, használatimelegvíz- és uszoda-vízellátás
céljából. A Margit-szigetről áthozott 68oC-os vízre alapozva építették ki az egész újlipótvárosi
lakótelep fűtését és használatimelegvíz-ellátását ún. „egycsöves” rendszerben. Az erősen
agresszív és sókiválásos hévíz fűtőtestekbe történt közvetlen bevezetése azonban sok
technológiai problémát okozott. E hálózatot a 70-es évek során felszámolták, részben azért,
mert ekkor már kezdtek jelentkezni a budapesti termálkarsztrendszerben a dunántúli
bányászat vízkivételének káros, vízszint- és vízhozamcsökkentő hatásai. A városfejlesztésben
a fürdők kaptak elsőbbséget, a Budapest Gyógyvizei és Hévizei Rt. megalakulása és a vízdíjak
megnövekedése után 2001-re az összes külső felhasználó visszavonta hévízigényét.
Az 1938-ban létesített, 1257 m mély Városliget-II. hévízkút 73-77oC-os vizét kezdetben a
Széchenyi fürdő és az Állatkert fűtésére hasznosították. Később ez a BVSC Szőnyi úti
uszodájával, a Tengerszem utcai kertészettel, egy kerületi volt MSZMP-irodával, valamint a
Kacsóh Pongrác úti és a Fiastyúk utcai lakótelepek használatimelegvíz-ellátásával bővült. Ezt
a rendszert az 1970-es években politikai nyomásra létesített Újpesti fürdő távvezetékről
történt ellátásának kényszere zavarta meg.
A városligeti geotermikus hasznosítás 2010-től újraindult. Ma a fürdési célra kitermelt víz
korszerű hőszivattyús hasznosításával látják el az új állatkerti épületek többségének a fűtését
is. A Városligeti-tóba kifolyó hévíz maradék hőjét még a tó túlpartján épült Robinson
vendéglő hőszivattyús fűtése is hasznosítja. 2006 óta fokozatosan a többi gyógyfürdő mellett
is kiépült a kitermelt víz hőjének másodlagos hőszivattyús hasznosítása a saját tulajdonú és
közvetlen szomszédos épületek hőellátására. A Fővárosi Állat- és Növénykert (FÁNK)
termálvízzel történő hőellátása példaértékű, bővebben a 9. fejezetben kerül bemutatásra.
Geotermikus Budapest 9
Budapest az európai kontinens egyetlen minden irányból jól elérhető metszéspontjában helyezkedik el.
Európán belüli földrajzi helyzete egyedülálló adottságokat hordoz, Budapest valódi csomóponti
helyzetben van. Budapest az 1,75 millió fős lakosságával (KSH, 2018) Európa legjelentősebb városai
közé tartozik.
A Budapesten kereszteződő IV., V. és VII.
közlekedési folyosók mellett kontinentális
közlekedési kapcsolat a repülés és a Duna
mint hajóforgalmat is biztosító vízi út.
Budapest kiemelkedő adottságokkal bíró,
egyedi történelmi és építészeti örökséggel
rendelkező főváros. A város jelentősége és
súlya az országon belül folyamatosan
növekszik úgy az itt élő népesség száma, mint
a gazdaság teljesítménye alapján is.
A budapesti agglomeráció az ország
területének 2,7%-a, hazánk 9,771 millió
lakosának (KSH, 2018) mintegy negyede, két
és fél millió fő él itt. A főváros népessége az 1.1. ábra. Nemzetközi elhelyezkedés
(forrás: Budapest 2030)
ország egészének csaknem egyötödét jelenti,
amely egyúttal jelentős fogyasztói piacot képvisel. Budapest gazdasági súlya megkérdőjelezhetetlen.
Az ország társadalmi és gazdasági fejlesztési lehetőségei erőteljesen befolyásolják Budapestnek és
várostérségének lehetőségeit, ugyanakkor Budapest gazdaságának állapota és fejlődésének
dinamikája az ország teljesítőképessége szempontjából kiemelt jelentőségű. Az ország GDP-jének
közel 40%-a származik Budapestről, ahol a hazai átlag több mint kétszerese az egy lakosra jutó
GDP (OECD, 2019).
Az ország sugaras szerkezetű gyorsforgalmi és
főúthálózata, valamint Budapest centrális
területi elhelyezkedése logisztikai szempontból
is igen előnyös. Jelenleg az ország összes,
hosszabb szakaszon kiépített gyorsforgalmi
útja érinti a fővárost. A főváros népességének
változásában 2008 óta enyhe gyarapodás
figyelhető meg. Budapest átlagos népsűrűsége
3338 fő/km2. A legsűrűbben lakott kerületek a
VII. (29 357 fő/km2), a VI. (17 905 fő/km2) és
a VIII. (11 712 fő/km2), a leggyérebben a 1.2. ábra. Közlekedési hálózat és a települések rendszere
2
XXIII. (5056 fő/km ). Az egyes kerületek (forrás: Országos Területrendezési Terv)
lakónépessége nagyon eltérő: a belső városmagon belül csökken a népesség, míg egyes külső
kerületekben nő. A legnagyobb mértékű gyarapodás a XI., a XIII. és a XV. kerületben figyelhető meg
(1500-1800 fő), míg a XXIII. és a XII. kerületben negatív a mérleg. Az állandó elvándorlás Csepelen a
legnagyobb, míg a legnagyobb bevándorlás a XIII. kerületben tapasztalható. A XI. kerületben az
ideiglenes vándorlások száma számottevő, ami az egyetemi campusok és a bérleti piacon fontos
célterületnek számító belvárosközeli, jól megközelíthető lakótelepek jelenlétével magyarázható (KSH,
2018).
Geotermikus Budapest 11
A dinamikus gazdasági fejlődésnek köszönhetően az összes állami adóbevétel több mint harmada a
fővárosban képződik. A főváros adóerejét, egyben gazdasági erőfölényét jól tükrözi, hogy mind az
egy vállalkozásra jutó társasági adó, mind az egy adófizetőre jutó személyi jövedelemadó
tekintetében Budapest a vidéki átlag kétszeresét meghaladó értékkel rendelkezik. Az egy főre jutó
bruttó hazai termék alakulását országosan, megyénként és kiemelten Budapest térségében az 1.1.
táblázat szemlélteti (KSH, 2018).
Az 1.1. táblázatból jól kitűnik, hogy az elmúlt közel húsz évben Magyarország egy főre jutó GDP-je
folyamatosan nőtt, s mindez idő alatt Budapesten az országos átlag kétszerese figyelhető meg.
12 Geotermikus Budapest
1.3. ábra. Regisztrált vállalkozások nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlása kerületenként 2007-ben
(forrás: Budapest 2030)
2. BUDAPEST TELEPÜLÉSSZERKEZETE
Budapest Magyarország fővárosa és egyben legnagyobb városa. A magyar politika, gazdaság, ipar,
kereskedelem, közlekedés, kultúra és a művészeti élet központja. Budapest 525,12 km2 területen
helyezkedik el, melynek jelenleg 52%-át a beépített telkek teszik ki, 48%-a beépítetlen. A főváros
földrajzi elhelyezkedése, geológiai adottsága, a Budai-hegység, a Duna-völgy és a Pesti-síkság
együttese határozza meg Budapest világhírű panorámáját, mely egyben szintén vonzerő.
A belső zóna térsége lényegében a történeti városrészekből áll. Itt az elmúlt időszakban szerkezeti
átalakulás nem történt, viszont a környezet minőségi fejlesztését célzó, forgalmat csillapító közterületi
és forgalmi átrendezések folyamatosak. A belső zóna a város legsűrűbben beépített és legnagyobb
népsűrűségű területe, igazgatási, kulturális, gazdasági, pénzügyi, oktatási csomópont, a város fő
központi területe.
Az átmeneti zóna a város legheterogénebb térsége. Meghatározó – az elmúlt két évtized ipari
területeinek szükségszerű átalakítását követően is –, szinte egybefüggő gazdasági térség uralja a
délkeleti részen, míg északon már csak elszórt formában jelenik meg. Jelentős a használaton kívüli és
funkcióváltó területek aránya a zónában, elsősorban a korábbi iparterületek barnamezős térségeiben.
14 Geotermikus Budapest
Az elővárosi zóna jellemzően a csatolt települések gyűrűjéből jött létre, népsűrűsége relatíve alacsony.
Ebben a zónában szigetszerűen jelennek meg a nagy lakótelepek, melyek rendszerint megfelelő szintű
műszaki infrastruktúrával és jó ellátó intézményhálózattal rendelkeznek, ami a kertvárosi területekről
nem mindig mondható el.
A hegyvidéki zóna területén lakik a statisztikák szerint Budapest legjobban szituált társadalmi rétege.
A területen a fő közlekedési útvonalak kivételével jelentős környezeti ártalom nem keletkezik. Ez a
viszonylagos tiszta környezet eredményezte több egészségügyi létesítmény idetelepülését. Problémája a
zónának, hogy elérhetősége, átjárhatósága sok esetben nehézkes.
A Duna menti zóna a megváltozott értékítélet, a szennyvizek bevezetésének fokozatos csökkentése és
tisztítóművek létesítése, továbbá a víztisztaság minőségének növekedése folytán egyre értékesebb
önálló területi sávvá vált az elmúlt időszakban. A város korábbi ipari területeinek megváltozása
azonban még nem eredményezett végleges megoldást a funkciójukat vesztett területek hasznosítására.
Budapest jelentős zöldfelülettel rendelkezik. Ezek a területek rendkívüli fontossággal bírnak mind
ökológiai, mind a lakosság rekreációja, egészséges és esztétikus életvitele szempontjából.
2.2. ábra. Lakóterületek típusai 2.3. ábra. Területek átlag szintszámának vizsgálata
Budapest 525,12 km2-es közigazgatási területén belül megközelítőleg 95 km2 tartozik a közlekedési
funkciójú területek közé, mely a teljes terület mintegy 18%-át teszi ki.
KÖZÚTHÁLÓZAT
Budapest gyűrűs-sugaras rendszerű főhálózattal rendelkezik, amelynek kilenc Duna-híd és egy vasúti
alagút is része. A Várhegy alatt a 19. században fúrt alagút hossza mintegy 350 m. A városhatáron
tovább épülő gyorsforgalmi úthálózat részeként – M0-s gyűrű – a hegyvidéki terepadottságok miatt
Óbuda és Hidegkút határain mélyvezetésű alagutak építésére kerül majd sor a jövőben.
16 Geotermikus Budapest
GYORSVASÚTI HÁLÓZAT
A főváros 4 metróvonala összesen 38,6 km hosszal rendelkezik, amelyből felszín alatt közel 31 km
épült. Az M1-es metróvonal 4,4 km hosszú, a Millenniumi Földalatti Vasút, a köznyelvben csak
Kisföldalatti, 1894–96 között épült, az európai kontinens első földalatti vasútja volt, a Vörösmarty tér
és Mexikói út között közlekedik. Az M2-es metróvonal 10,3 km hosszú, s a Déli pályaudvart köti
össze az Örs vezér terével. A leghosszabb az M3-as metróvonal, mely 17,3 km hosszú, és a Kőbánya-
Kispest–Újpest-központ útvonalon közlekedik. A legfiatalabb az M4-es metróvonal, 7,4 km hosszú,
Kelenföldet köti össze a Keleti pályaudvar térségével.
VASÚTI KÖZLEKEDÉS
Magyarország sugaras rendszerű vasúthálózata következtében a főváros az ország legfontosabb vasúti
csomópontja is. A Budapestre befutó 11 vonal 156 km hosszú hálózatán két Duna-híd és egy vasúti
alagút is található. A Gellért-hegy alatt a Déli pályaudvar elérésére fúrt alagút hossza mintegy 360 m.
LÉGI KÖZLEKEDÉS
A főváros repülőterei a közigazgatási határ mentén fekszenek. A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi
Repülőtér területe 1505 hektár, mellyel a Margit-sziget területének 15-szöröse. A Liszt Ferenc
repülőtér alatt 18,5 kilométer távvezeték és 46 km vízvezeték kanyarog. Nagy felújítási, korszerűsítési
munkálatok kezdődtek 2018-ban, amelyek részeként föld alatti parkoló, vasúti megálló, a parkolóház
és a szálloda közötti függőfolyosó szerepel.
A távlati főúthálózat több mint 650 km-es hosszának 80-85%-a már jelenleg is rendelkezésre áll. Az új
útszakaszok építése kapcsán Budán a hegyvidéki jellegű XXII. kerületben mélyvezetésű (mintegy 2,5
km hosszban), míg a sík vidéki jellemzőkkel bíró Pesten a beépített területek közelsége miatt a IX. és
a X. kerületben (mintegy 1 km, illetve 2 km hosszban), valamint a XVII. és a XVIII. kerületben
(mintegy 1 km, illetve 2,5 km hosszban) kerülhet sor jellemzően kéreg alatti műtárgy építésére.
A metróvonalak fejlesztése további, mintegy 16 km vonalhosszabbítást jelent, amelyből a felszín alatti
szakaszok hossza elérheti a 11 km-t, részben mélyvezetésű kialakítással. A HÉV-vonalak fejlesztése
esetében – a szentendrei, a csepeli és a ráckevei HÉV-vonalak pesti belváros alatti összekötése révén –
mintegy 8 km, döntő részben mélyvezetésű alagút építése várható a jövőben. A meglévő HÉV-vonalak
egyes szakaszainak süllyesztése pedig mintegy 10 km hosszúságú kéreg alatti alagútépítést jelenthet.
A vasúthálózat-fejlesztési elképzelések szerint további alagutak építésére kerülhet sor Kőbányán a
keleti és nyugati vonalcsoportok összekötésére (mintegy 1 km hosszban), valamint a Budapest Liszt
Ferenc Nemzetközi Repülőtér kötöttpályás kapcsolatainak megteremtésére (mintegy 6 km hosszban).
A repülőtér területén átvezető – valószínűleg kéreg alatt megvalósuló – alagút egyben az ún. nagy
sebességű vasúti hálózat részeként is szolgál majd. Nagy távlatban valósulhat meg a Déli és a Nyugati
pályaudvart a Duna alatt, mélyvezetésben összekötő vasúti alagút (mintegy 4 km hosszban).
A különböző szintű közúti-vasúti keresztezések jellemzően felüljáró-építéssel valósultak meg a
múltban, takarékossági okból – aluljárók építése helyett –, jellemzően ez a tendencia folytatódik a
jövőben is.
A fővárosi településszerkezeti terv a város egyes területeit a városszerkezetben betöltött szerepük,
jellegük, beépítési intenzitásuk és általános építési használatuk alapján különbözteti meg. A hosszú
távú városfejlesztési elgondolással összhangban előtérbe helyezi a vegyes városias területeket, azok
fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, és ezáltal a kompakt város kialakítására törekszik.
18 Geotermikus Budapest
A budapesti hévizek a főváros legfőbb természeti kincsei közé sorolhatók. A főváros kezelésében
összesen 110 db víznyerő hely van, amelyből összesen 54 db kút üzemel.
Működő gyógyfürdők:
Dagály Gyógy- és Strandfürdő, Duna Aréna – legmagasabb kifolyóvíz-hőmérséklet: 38 °C
A fürdő 1948-ban nyitotta meg kapuit, amely a későbbiek során kibővült többek között az 1956-ban
átadott 50 m-es uszodával. Vízbázisát akkoriban az 1944-ben fúrt kút biztosította, amellyel
hasznosították a Duna medre alatt lelt, és a Duna vizébe elfolyó termálvizeket. 1970-től a Széchenyi
Gyógyfürdő vizét vezették ide, amellyel a Dagály is a gyógyfürdők sorába lépett, és azóta is széles
körű gyógyászati szolgáltatást biztosít vendégei részére. A 25 m-es vízszűrő-forgató rendszerű,
sátortetős uszodát 1983-ban nyitották meg. 2015–2018 között felújításra került, a Duna Arénával
kiegészülve a pesti oldal legnagyobb területű, 9 hektáron elhelyezkedő strandfürdője.
Rudas fürdő – energetikai korszerűsítése, melynek részeként az elfolyó termálvíz hőtartalmát fűtésre,
meleg víz előállítására hasznosítják.
Pesterzsébeti gyógyfürdő – hőtermelés hőszivattyúval, a termálvíz közvetlen hőjének, valamint a
meglévő termálkút medencéi után elfolyó víz hőjének hasznosításával. Az alacsony hőmérsékletszintű
fűtést padlófűtés biztosítja.
A Budapest 2030 hosszú távú városfejlesztési koncepció éves monitoringja alapján megállapítható,
hogy az energiaigény a végfelhasználást tekintve növekszik. Az összes primerenergia-fogyasztás
2016. évben 142,78 PJ volt, amely a korábbi évhez képest 5,6%-os növekedést mutatott. Az egy főre
jutó primerenergia-fogyasztás 81,15 GJ/fő volt 2016. évben.
3.1. VILLAMOSENERGIA-IGÉNY
millió
6
0
2007. év 2008. év 2009. év 2010. év 2011. év 2012. év 2013. év 2014. év 2015. év 2016. év 2017. év
*
Nem lakossági villamosenergia-felhasználás (MWh)
közvilágítás
1%
lakossági
szolgáltatás,
30%
egyéb
44%
kommunális
9%
mezőgazdaság ipar
0% 16%
3.2. ábra. Villamosenergia-végfelhasználás összetétele, 2017 (forrás: ELMŰ Hálózati Kft.)
3.2. HŐIGÉNY
2,5
milliárd 2
1,5
0,5
0
2007. év 2008. év 2009. év 2010. év 2011. év 2012. év 2013. év 2014. év 2015. év 2016. év 2017. év
*
A főváros területén elosztott teljes földgázmennyiség 30,8%-a energiatermelési célra átadott földgáz,
azaz nem végfelhasználásra átadott. A lakossági fogyasztás – amely a 2017. évi földgáz-
végfelhasználáson belül 60,3%-ot tesz ki – az elmúlt néhány évben növekvő tendenciát mutat,
miközben a nem lakossági felhasználás, valamint a teljes gázfelhasználás enyhén csökken a
szolgáltatói és a KSH-adatok alapján.
1,5
hőmennyiség [millió GJ]
0,5
kerületek
3.3. VILLAMOSENERGIA-ELLÁTÁS
Az alaphálózat Budapest térségében 400, illetve 220 kV-os feszültségszinten üzemel. A rendszer
táppontjai Göd, Detk, Albertirsa, Százhalombatta. A 220 kV-os rendszer fő betáplálási irányai:
Százhalombatta–Ócsa (Soroksár), Százhalombatta–Ócsa (Zugló), Százhalombatta–Albertfalva és
Detk–Zugló. Ezekből a táppontoktól nagy kapacitású távvezetékek épültek ki Albertfalvától a
Népligeten keresztül Kőbányáig, valamint Kőbánya–Zugló–Angyalföld és Kaszásdűlő között.
A távvezeték által szállított villamos energia elosztását a belső területeken 120 kV-os kábelhálózat
végzi, és vezeti a terhelési súlypontokba elhelyezett állomásokba Albertfalvától Kaszásdűlőig, a
Népligettől Erzsébetvároson keresztül egyrészt Angyalföldig, másrészt Zuglóig.
A villamosenergia-ellátáshoz a fővárosban üzemelő, kapcsolt villamosenergia-termelésre képes
fűtőerőművek is hozzájárulnak (Csepel, Kelenföld, Kispest, Újpest). A főváros területén üzemelő
erőművekben, kiserőművekben beépített összes villamos energiát termelő teljesítmény meghaladja a
900 MW-ot.
3.4. GÁZELLÁTÁS
A fővárosi ellátásban ugyan nem vesz részt, de megemlítendő a 2015. évben létesült, Magyar Gáz
Tranzit Zrt. üzemeltetésében lévő magyar–szlovák összekötő nagynyomású gázvezeték, amelynek a
főváros XVII. kerületét érintő nyomvonala a Barátság I. DN 400 kőolajvezeték nyomvonalával közel
párhuzamosan, annak biztonsági övezetén belül halad.
A Csepeli és a Kelenföldi Erőmű tüzelőolaj-ellátására termékvezeték létesült Százhalombatta felől. Az
említett termékvezeték az FGSZ nagynyomású, Százhalombatta felől érkező gázvezetékével
párhuzamos nyomvonalon érkezik, amely a Házgyári úton éri el az FGSZ szakaszolóállomását. Innét
Csepelre Duna alatti átvezetéssel, a Kelenföldi Erőműbe pedig a Szerémi út–Hengermalom út
nyomvonalon érkezik. Mindkét esetben a szénhidrogén-szállító vezeték DN 150 mérettel létesült.
30 Geotermikus Budapest
3.5. TÁVHŐELLÁTÁS
Fűtőmű alatt értjük azokat az elsősorban hőtermelésre létesült energiatermelő egységeket, amelyek
közvetlenül forró vizet állítanak elő földgáz elégetésével. Az erőművek ezzel szemben elsődlegesen
villamos energiát állítanak elő, de a kapcsolt energiatermelésű erőművek ezen felül hőenergiát is
képesek szolgáltatni. A privatizációt követően a fővárosi hőbázisok rekonstrukciója során az
erőművek gázturbinás, a fűtőművek gázmotoros fejlesztést kaptak. A fejlesztéseket követően a
fűtőművekben is történik kisebb volumenű villamosenergia-termelés.
2017-ben a Fővárosi Távhőszolgáltató által a lakosság számára értékesített hőmennyiség 8 394 006
GJ, melyből a fűtési hő 6 224 356 GJ, a használati meleg víz 2 169 650 GJ (MEKH, 2018).
A területileg kiterjedt fővárosi távhőrendszer megfelelő alap lehet a megújuló energiaforrások
hőellátásba történő integrálásához.
A fővárosi távhőellátási rendszer jellegzetességei:
• szigetszerű kialakítás: az egymástól független távhőkörzetek (legjelentősebbek: az Észak-
pesti, az Észak-budai, a Kelenföldi Erőmű, a Kispesti Erőmű távhőrendszere) és a tömb-
kazánházak mindegyike külön-külön hőforrással rendelkezik;
• a rövid idejű, legmagasabb (csúcs) hőteljesítmény-igény mintegy fele a hőbázisokba beépített
lehetőségeknek, tehát jelentős tartalék hőtermelő kapacitás áll rendelkezésre;
• a FŐTÁV távhőhálózatának mintegy 40%-a korszerűsített, a rendszerek fajlagos hővesztesége
összességében az európai átlagnál jobb;
• a hálózatokra adott hőt jelentős mértékben nagy energiahatékonyságú – a villamos energia
előállításával együtt történő – kapcsolt energiatermeléssel állítják elő, amely műszaki
megoldás környezeti szempontból is kedvezőbb.
• a távhő a földgázhálózattal párhuzamosan létesül, a párhuzamos infrastruktúrák többlet-
költséget jelentenek.
PJ
10
0
2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
Ezenfelül további négy kisebb kiterjedésű tömbfűtéses terület található Budapesten, ezek hőbázisai és
éves felhasználói hőigénye az alábbiak szerint alakul:
• Keleti Károly utcai tömbfűtőmű (4200 GJ/év);
• Pinceszer utcai tömbfűtőmű (2200 GJ/év);
• Budafoki tömbfűtőmű (11 000 GJ/év);
• Toboz utcai tömbfűtőmű (8700 GJ/év).
A FŐTÁV Zrt. hosszú előkészítési szakaszt követően 2018-ban nagyszabású fejlesztésekbe kezdett,
melyek során a szigetszerűen működő hőkörzetek összeköttetésbe kerülnek.
A Fővárosi Hőgyűrű kialakítása hat nagy távhőgerincvezeték-építési projektet foglal magában a
hozzájuk tartozó szivattyúállomásokkal és más létesítményekkel együtt. A kijelölt hőkörzetek
összekapcsolása érdekében egy-egy vezeték az Erzsébet hídon és az Árpád hídon is áthaladna. Az új
hálózat elkészültével a nyomvonalon található épületek rákapcsolódhatnak a hálózatra. A teljes
hőgyűrű-beruházás összköltsége csaknem 40 milliárd forint, amit a FŐTÁV Zrt. részben uniós
támogatásból, részben pedig saját forrásaiból finanszíroz.
A Kéménymentes Belváros programmal a belső városrészek, az V., a VI., a VII. és a VIII. kerület
közintézményei, irodaházai, majd társasházai is rákapcsolódhatnak a kialakított egységes hálózatra.
Ennek a nyomvonala az Erzsébet hídon keresztül halad a Duna fölött: a Rác fürdőtől a Döbrentei tér
érintésével, a híd alján át a Március 15. térre érkezve, onnan pedig a Kossuth Lajos utcán a
Városháza utcáig jut majd a forró víz. A Kispest–Angyalföld stratégiai gerincvezeték a Városliget és
környékének meglévő és új közintézményeit, valamint XIII. kerületi irodaházak és lakóparkok
távhőre kapcsolását célozzák, összekötve a kispesti, az újpesti és a zuglói Füredi úti hőkörzeteket.
WING II. távvezeték néven zajlik a VIII. és a IX. kerület összekötése. Az így kialakuló
távhőhálózatra csatlakozik a többi között a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nagyvárad tér mellett
megépült campusa is.
Elsők között, a Kéménymentes Belváros program folytatásaként, Észak-Lipótváros Újlipótvárossal
történő összekötésére kerülne sor a XIII. kerületi Pannónia utcai távhővezeték meghosszabbításával.
Véglegessé és egybefüggővé téve a Füredi úti stratégiai vezetéket a tervezett Hungária körúti szakasz
kiépítésével.
Dél-Buda és Észak-Pest összekötése a távhővezeték Árpád hídon történő átvezetésével történne.
Tervezve van Budán az Alkotás úti stratégiai vezeték, Pesten pedig a Soroksári úti vezeték. Ugyancsak
a hőgyűrű kiépítését szolgálja, ha Budapest déli részén elkészül a csepeli, a kelenföldi és a kispesti
hőkörzetek összekapcsolása. Mindeközben a már meglévő távhőhálózaton városszerte jelentős
kapacitásbővítési munkálatok történnek.
Az európai nagyvárosokhoz hasonlóan a budapesti hőellátásban is jelen van a megújuló
energiaforrásokra épülő és hulladékhasznosításból származó energiák beépülése. Jelenleg a FŐTÁV
Zrt. által üzemeltetett távhőrendszerbe hőforrás oldalon betáplált hőmennyiségből 632 ezer GJ a
hulladékhasznosításból származó hő, amelyet az 1981-ben megépített és azóta kapacitásnövelő
rekonstrukción és korszerűsítéseken átesett rákospalotai hulladékhasznosító mű képvisel.
A világon számos helyen elvégzett elemzések arra mutatnak, hogy a hosszabb ideje jelen levő̋
településeken a nagy népsűrűség következtében a városok alatt hőmérséklettöbblet alakul ki. Ennek a
jelenségnek, amit klasszikusan városi hőszigetnek hívnak, a kialakulása egyrészt a felszíni
léghőmérséklet növekedésének, másrészt az antropogén eredetű hőkibocsátásnak és hőterjedésnek
köszönhető.
A városi hőszigethatás fogalom a meteorológiában már régóta használatos. A városok belterületén
bizonyos időjárási helyzetekben több fokkal melegebb van, mint a peremkerületekben, és ez a
különbség hosszabb idő átlagában is megmutatkozik. Ha ez a többlethő egyenletesen oszlana el a
Földön, akkor valószínűleg sem regionális, sem globális léptékben nem kellene jelentős hatásával
számolni. A hőforrások azonban az iparilag fejlett országokban koncentrálódnak, de az erős
koncentráltság az általános légkörzés módosulását okozhatja, és a kérdéses régiókban az éghajlat
lényeges módosulásához vezethet. E jelenség megfogalmazása, kezelése évek óta foglalkoztatja a
kutatókat.
A németországi Karlsruhe Institute of Technology kutatói több német nagyvárosban, Karlsruhéban,
Kölnben, Berlinben végeztek méréseket, és jelentős megfigyeléseket, megállapításokat tettek. A 4.1.
ábra a városok hőtranszport-folyamatait példázza.
A talajvíz mélység szerinti hőmérséklet-alakulását mutatja a 4.3. ábra, melyen szintén egyértelműen
kitűnik, hogy a belvárosban, városközpontokban a talajvizek hőmérséklete magasabb, mit a
külvárosban, és még jelentősebben magasabb, mint a városon kívüli vidéki helyeken.
4.4. ábra. A városi hősziget területi alakulása Budapesten és környékén (Dezső Zs., Bartholy J., Pongrácz R., 2013)
A Duna vízhőmérséklete nyár végén általában a talajvíznél magasabb, sokszor meghaladja a 20oC-ot.
Ez a közvetlenül kapcsolódó kavicsterasz vizének hasznosítása esetén, a fő hűtési idényben,
természetszerűleg csökkenti a nyári hűtés hatékonyságát. A Duna hatása a hősziget hatásánál erősebb
lehet, de csak rövidebb időre, és jóval kisebb térrészre terjed ki, azaz kW-értékben kevésbé jelentős.
A geotermikus hasznosítások telepítésének másodlagos haszna lehet a felszín közelében jelentkező
magasabb városi hőmérsékletek módosítása, csökkentése is. Megfelelő telepítésű hűtő-fűtő
geotermikus rendszerek, elsősorban a sekély nyílt rendszerek a városi klíma javítására is fenntartható
megoldási lehetőséget jelentenek. Ez természetesen csak nagymértékben integrált geotermikus és
vízgazdálkodás kialakítása révén lehetséges, a lokális eredmények regionális léptékű hatásainak
összevetése mellett.
Geotermikus Budapest 39
Budapest város földrajzi tájegységek határán alakult ki. A főváros földrajzi szempontból három
nagytáj (Dunazug-hegység, Duna menti síkság és Gödöllői-dombság), illetve ezeken belül összesen
hét kistáj területére nyúlik ki, azaz földrajzi és domborzati értelemben is csomóponti helyzetű
település.
Geotermikus adottságok szempontjából a város nem két, hanem inkább három nagyobb egységre
osztható, amelyek jól megfelelnek a földrajzi helyzetnek (topográfiai magasságnak) és az emberi
természetalakító tevékenységek fő típusainak is.
Az 5.1. ábra egy-egy 100 m-es földhőszondafúrást jelez a főváros budai és pesti oldalán, keresztező
földtani-geotermikus szelvényre helyezve. Pest keleti felén a lemélyített fúrások többsége tektonikus
vetők által kevéssé érintett, könnyen fúrható, közel vízszintes agyagos harmadidőszaki rétegeket tár
fel a fedő kavicslepel alatt. A kőzethőmérséklet a mélység felé a hazai átlagnak megfelelően nő 14-
18oC értékig, így a szondafűtésre és hűtésre is jól használható. A Budai-hegység és a Pilis kiemelt
területén ezzel szemben végig kemény kőzeteket kell átfúrni, és a vetők, üregek miatt jóval nagyobb
a földtani bizonytalanság, és a nagyobb mélységben levő hideg, esetleg langyos karsztvíz
hőmérsékletének a hatására a fúrásban a mélység felé alig nő a hőmérséklet, végig ~15oC marad. Ha
valamelyik fúrás levegővel kitöltött karsztos üreget tár fel, a kinyerhető hőmennyiség is lecsökken,
bár ez csak ritkán fordul elő.
A főváros esetében igen széles köztes átmeneti zóna jelenik meg a Duna két oldalán a termális meleg
források feláramlási területe alatt. Ebben a zónában a geológia is igen változatos (számos töréssel
tagolt), és a mélység felé gyakran igen erősen nő a hőmérséklet, sok esetben olyan jelentős a
felmelegedés, hogy zárt szondák nem is alkalmazhatók hűtésre, csak fűtésre. A fűtés hatékonysága
nagy, a termálvízadó sekély kutakkal is elérhető és hasznosítható (pl. a Lágymányoson kb. 125 m, a
Dagálynál 140 m mély termálkutak létesültek).
40 Geotermikus Budapest
5.1. ábra. Jellemző kőzethőmérsékletek és rétegsor a Budai-hegységtől a Pesti-síkságig a Duna menti kavicsterasz
és két szélső helyzetű, 100 m-es hőszondafúrás jelölésével (Lorberer Á. F., 2004)
(színkulcs: lila = triász, világosbarna = eocén, sötétbarna = oligocén, sárga = qvarter)
A nyugati hegyvidéki terület, a kelet, illetve délkelet felé eső alföldi jellegű terület, illetőleg a közöttük
levő széles, erősen inhomogén zóna elkülönülését szemlélteti az alábbi vázlatos földtani-hőmérsékleti
szelvény.
A Budai-hegység főváros területére eső legmagasabb pontjai: János-hegy, 527 mBf, Hármashatár-
hegy, 495 mBf, Normafa 479 mBf. A hegyek alatti második elkülöníthető szintlépcső jellemzően 240–
320 m közötti, fokozatosan lejt a bevágódó patakok és a Duna irányába. A III. kerület északi,
Ürömmel és Budakalásszal határos részének 220-260 mBf közötti magaslatai már nem a Budai-
hegységhez tartoznak, hanem a Pilis keleti nyúlványai. A hegyvidéki terület a főváros esetében
lenyúlik egészen kb. 140 mBf magasságig.
A Pesti-síkság a süllyedő Alföld és kiemelkedő hegységrészek közé ékelődő kistáj, nyugatról, a Duna
vonalában tektonikus törések határolják. Felszíne sík, teraszos felépítés jellemezi, kelet felé haladva
egyre idősebb (magasabb településű) teraszokkal és felszíni üledékkel találkozunk. A legalacsonyabb,
a Duna (mint erózióbázis) 0 pontja felett 0-5 m magasan húzódó I. sz. holocén ártéri teraszon fekszik.
A város mélyebben fekvő részeinek a terepszintjét a Duna vízszintingadozása határozta meg, mivel a
pusztító korai árvizek után az alacsony területek több ütemben lettek feltöltve adott magasságra
méretezett védőművek kialakításával. A Duna lánchídi/Vigadó téri vízmércéjének „0 szintje” 94,98
mBf (a Balti-tenger közepes vízszintjéhez viszonyított tengerszint feletti magasság), a legjellemzőbb
(50% gyakoriságú) vízállásának értéke pedig 100,97 mBf. A legkisebb regisztrált vízszint 1954.
januárban 94,90 mBf, míg a legmagasabb 2013. évi árvízszint 103,81 mBf volt. A belváros eredeti
terepszintje 100,5–103 mBf közötti volt, ezt emelték meg a mai 102–110 mBf közötti magasságig, 2-6
m vastag mesterséges feltöltést szétterítve.
Geotermikus Budapest 41
A főváros domborzati-vízrajzi térképe az 5.2. ábra szelvényén kerül bemutatásra. A kiemelt budai
hegyoldal és a Pest keleti felére kiterjedő Gödöllői-dombság felől is minden hideg és termális felszín
alatti víz a Duna felé mozog. A városban a belvárosi zónánál jelentősen szélesebb középső zóna
alakult ki, ahol a mélység felé is erősen nő a hőmérséklet, és a felszín alatt vízbőség is van – ennek
megfelelően a geotermikus hatékonyság nagyobb. A vízbőséget részben az okozza, hogy a burkolt
felületek miatt párolgás és beszivárgás is alig van, és ehhez még hozzájárul az is, hogy a Duna
sokszorosára növekedő árvízi hozamai idején a folyóvíz a kavicsos talajvízadó egy részét is
rendszeresen átmossa.
A város földtani térképén is jól látható, hogy az 1-es és 2- 5.4. ábra. Vázlatos földtani szelvények Budától
es csoportba sorolható kőzetek a Budai-hegységi részen Pestig a legfontosabb forráscsoportokon
és kutakon keresztül (Lorberer, 1999)
jellemzőek, míg tőlük keletre és délre fiatalabb
képződmények találhatók a felszínen. Ez főként azért van így, mert a szerkezeti törések, vetődések
mentén lépcsőzetesen kiemelkedett hegységrögökről a fiatalabb üledékek az idők folyamán
lepusztultak (esetleg le se rakódtak a kiemelt részeken, csak a medenceterületeken). A bemutatott
földtani szelvényeken is látható, hogy a későbbi üledékek az idősebb képződményekre gyakran
diszkordánsan (üledékhiányokkal) települnek. A jól áttekinthető árkos-sasbérces rögszerkezet csak a
földtörténeti közelmúltban, a harmadkor végén alakult ki, s részben „elfedi” az idősebb kőzetek sokkal
bonyolultabb települési és szerkezeti jellemzőit.
44 Geotermikus Budapest
5.5. ábra. Triász korú fődolomit kibúvása a János-hegyi libegő alatt (Vásárhelyi, 2019)
A triász korú rétegsor fő tömegét két kőzet, az ún. fődolomit és a dachsteini mészkő alkotja. Mindkettő
az alpesi régió egészében általános elterjedésű. 200-230 millió évvel ezelőtti sekély meleg tengerpart
üledékéből alakult át jellegzetes, cukorszövetű, kristályos, igen tömör kőzetté. Rétegei általában 10-30
fokban kibillent helyzetben jelennek meg a Budai-hegységben. Az alp-kárpáti hegységrendszer
kialakulása során több ütemben erős tektonikus hatás érte ezeket az idős kőzeteket, emiatt számos
repedés és kalcitér járja át a rétegeket.
Geotermikus Budapest 45
A földtörténeti középkor jura és kréta, illetve a paleocén korszakokból származó kőzetek jelentősége
Budapesten eléggé kicsi; lepusztultak, illetve le sem rakódtak. (Mátyásföld és Cinkota egy-egy CH-
fúrása tárt fel alsókréta márgát egy északnyugat–délkeleti árokszerkezetnél.) A triász üledéksor
lerakódása és kőzetté válása után kibillent helyzetbe került, a felszínre emelkedett és blokkosodott,
összefüggésben a Tethys-tenger bezáródásával és a Budai-hegység helyzetének több 100 km-es
elmozdulásával, eredeti kiterjedésének kb. 1/5-ére történt összetorlódásával. A karbonátos kőzettömeg
nagymértékben le is pusztult, és helyenként karsztosodhatott is (azaz már ekkor barlangrendszerek
alakulhattak ki).
2. Eocén rétegek
Az eocén korszak során a terület megsüllyedt, mocsári, sekélytengeri, majd lassan kimélyülő tengeri
üledékrétegek rakódtak le a területen. A középső-eocén széntelepes összlet (Dorogi Formáció) izolált
rétegeit tárta fel Pünkösdfürdő Bp.III/1. jelű kútja. A tengerparti sziklás zónáknál a feldarabolódó
triász kőzetdarabok és a közöttük leülepedő kevert agyagosabb rétegek sok helyen jellegzetes breccsás
kőzetet hoztak létre, pl. a Gellért-hegy déli, illetve a Törökugrató északi oldalán. A Szőci Mészkő
Formációt a főváros északkeleti részén kívül a belváros egyik új fúrása tárta fel a Hold utcai csarnok
mellett. Az eocén végén sekélytengeri zónában kialakuló zátonyjellegű környezet alakult ki, az ebből
kialakult kőzet szintén fővárosi helyszínről kapta a Szépvölgyi Mészkő Formáció elnevezést.
Korlátozott vastagságú, de jellegzetes, mélyfúrásokban és a felszínen is sok helyen ismert (pl. Pál-
völgyi-barlang körül). Tömör, gumós, nagyrészt ősállatok vázából összeállt mészkő, legjellegzetesebb
ősmaradványai a nagy foraminiferák. A mészkő keletkezésével egy időben a mélyebb részeken Budai
Márga Formáció rakódott le. A kőzet a nevét is a Budai-hegységről kapta, mivel aránylag kis
vastagsága (50-200 m) ellenére sok helyen fordul elő, alkotja pl. a Várhegyet és a Rózsadomb nagy
részét. A márga a parttól távolabb keletkező vékonyréteges tengeri üledék, mely több helyen
hidrotermális kovaoldatok hatására kemény, rideg, réteglapok mentén elváló kőzetté alakult.
Az eocén rétegek dőlése szinte mindig eltér az alattuk levő triász rétegekétől, de az utólagos
tektonikus hatások egy része már együtt érte őket (nagyobb vetők és törések mindkettőt átmetszik). Az
eocén rétegek anyaga valamivel porózusabb, és kevésbé tömör, így itt könnyebben alakulhattak ki
nyílt törések és a karsztos barlangrendszerek.
Az előző fejezetben bemutatott, Margit-sziget mellett lemért, nagy felbontású geofizikai szelvényen
látható az eocén rétegeket átmetsző nagyszámú, virágszerkezetű csoportokba rendeződő törészóna.
A sziget alatt egy eocén süllyedék (ún grabenszerkezet) volt kimutatható, déli és északi határvetők
között. E szelvényben a felszínközig felnyúló budai márga a legtöredezettebb, de a nagyobb vetők
átmetszik a teljes rétegsort, így a lejjebb települő vastag triász mészkőtest felső részének a porozitását
is megnövelhetik. A méréssel 1 km-en belül nyolc, az eocént teljesen átmetsző törés volt kimérhető.
Eszerint minimum nyolc zónában lehetséges magas porozitás, nagy vertikális áteresztőképesség.
A kimért vetődéses tektonika a főváros nagy részére jellemzőnek tekinthető.
tektonikai árkokban, illetve a pesti oldalon az 500–600 m-t is eléri. A pesti oldalon vastagsága
jellemzően északnyugatról délkelet felé nő. A Duna mentén sok helyen a felszín közelébe nyúlik fel,
azaz csak a jégkorszaki dunai kavicsterasz fedi. A kiscelli agyag Budapest egész tágabb
környékének legfontosabb vízzáró és hőszigetelő egysége, szinte minden mélyebb fúrásban is
előfordul.
5.6. ábra. Tömör kiscelli agyag anyagú fúrómag kristályos gipszel kitöltött
repedéssel a dél-budai keserűvíztelepek területén (Lorberer Á. F., 2004)
A Kiscelli Agyag Formáció rétegeit is számos utólagos tektonikus hatás érte, de a vastag
agyagrétegben a törésvonalak mentén sem jönnek létre komolyabb vízvezető zónák, és a belső vetők
nem is észlelhetők, gyakorlatilag mindig az agyagréteg egységes képlékeny vízzáró jellege dominál.
A 4-es metró budai nyomvonala annak ellenére, hogy a Budai-hegység változatos földtani felépítéssel
rendelkezik, uralkodóan az oligocén Kiscelli Agyag Formáció kőzeteiben halad.
A nyugati, ősi partvidéki területeken a kiscelli agyaggal egy időben a Hárshegyi Homokkő Formáció
rakódott le (általában közvetlenül a triász aljzatra települve), a Duna későbbi vonala már ekkor
ősföldrajzi határként működött. Az alsó oligocén tengerbe ömlő ősfolyók part menti deltáinak az
üledéke, anyaga szürke kavicskonglomerátum és durva kvarchomokkő. A homokszemcséket általában
hévizekből kicsapódott kova cementálta össze, ami ez esetben is arra utal, hogy ekkor is fakadtak
termálvizes karsztforrások a környéken, amelyek a budai márgában észlelt átkovásodásokat is okozták.
A Budai-, Pilis és Gerecse hegység környékén elterjedt formáció vastagsága a fővárosban 20–100 m
között változik.
A kiscelli agyag lerakódása előtt, illetve részben azzal egyidejűleg a fővárostól keletre és északra
helyenként változó vastagságú homokos üledék rakódott le, amelyet Korpás L. „alsó homok” néven
különített el, más sztratigráfiai értékelés ezt is a hárshegyi homokkő cementálatlan részének tekinti.
E réteget, vagy egy ehhez hasonló réteget ért el a könyvünk írásával egyidejűleg mélyülő BKV-2
számú fúrás a metró Pöttyös utcai állomásának közelében, több mint 100 m vastagságban. Az
előzetes eredmények alapján lehetséges, hogy egy korlátozott elterjedésű, de jelentős vastagságú
porózus termálvízadó is feltárható és kiaknázható Pest egy része alatt. A felső oligocén
sekélytengeri, síkparti képződmények közül a Törökbálinti Homok és a Szécsényi Slír Formációk
jelennek meg a kiscelli agyag fedőjében. Az előbbi változó szemcseméretű, az utóbbi mindig finom
Geotermikus Budapest 47
5.7. ábra. Negyedidőszaki folyómedrek üledéklerakódásának légi fotón jelenleg is észlelhető képe
a Csepel-szigeten (forrás: Google Earth)
A hegyvidéki területeken a mesterséges feltöltés alatt közvetlenül idős tömör kőzetek találhatók.
A Budai-hegységben a rétegsor lehet végig mészkő vagy dolomit, vagy kezdődhet tömör márga vagy
homokkő fedővel, sőt egészen magasan fekvő hegyoldalakban is megjelenhet a kiscelli agyag
fedőrétegként. Mindezek alatt gyakoriak a karsztos kőzetrétegek. Külön talajvízadó az ilyen
körzetekben általában nincs, a kőzet repedéseit nagyobbrészt levegő tölti ki, kisebb részben pedig a
csapadékból lassan lefele szivárgó vízrészecskék.
Geotermikus Budapest 49
A triász főkarsztvíztároló vízszintje kb. 120 mBf (a Balti-tenger közepes vízszintjéhez viszonyított
tengerszint feletti magasság) magasságban jelenik meg, azaz az állandóan vízzel telített zónát a sekély
fúrások többsége el sem éri. A Duna-part melletti, kb. 110 mBf szintű térrészeken azonban ez már
enyhén artézi vizet és a fúrásban bekövetkező, sokszor ijesztően gyors vízfeláramlást jelenthet. Mivel
a Duna menti teljes térrész összetett geológiai felépítésű zóna, a karsztvízszint megütése eocén márgás
és mészköves rétegekből is bekövetkezhet.
A kemény kőzetekben történő fúráshoz kalapácsos fúrógépet célszerű alkalmazni, és fel kell készülni
arra, hogy kinyílt, levegővel teli repedésrendszerek átfúrása esetén nagy mennyiségű tömedékelő-
anyagot kell a szondafúrás előtt a lyukak szigetelésére felhasználni. Karbonátos kőzetben feltárt
nagyobb üregek azonban már barlangnak minősülnek, azaz ennek feltárása esetén (fúrószár leesése kb.
60 m-en belül) geotermikus rendszer kivitelezése helyett a várható új barlangüreg feltárására kell
áttérni, és a barlangi védőzónát kell az adott telekre is kiterjeszteni.
A Tétényi-fennsíkon (Budafokon) és Pesten Kőbányán a feltöltés alatt 100 m mélységig durvamészkő
vagy meszes homokkő várható, ez kevésbé tömör, vízöblítéses fúróval is átharántolható. Budafok
pincerendszere a felszínközelben települ, Kőbányán viszont több szintben, az utóbbi évtizedben vízzel
telten is – mindkét területen vannak kijelölt üreges zónák, ahol a fúráshoz külön engedély szükséges,
de ezen zónákon kívül is előfordulhatnak üregek és az általuk okozott beszakadások.
5.5.1. Talajvizek
A talajvíz az édesvízkészlet azon része, amely a felső vízzáró réteg felett helyezkedik el, és kitölti a
talajszemcsék közötti üres teret. Ezen víztömeg felső szintjét talajvízszintnek nevezik, ennek
magassága függ a csapadék-, hőmérséklet- és nyomásviszonyoktól.
A fővárosi talajvíz legnagyobb része a dunai kavicsteraszban helyezkedik el. A kiemeltebb területeken
a talajvízadó anyagában már kavics alig van, a homok aránya is 30% alatti, általában inkább
homoklisztes anyagú, löszös kevert üledék. A talajvízadó a fővárosban sehol sem vastagabb 20 m-nél,
az állandóan szaturált vastagsága legtöbbször mindössze 4-8 m.
Geotermikus Budapest 51
A pesti oldal talajvízadója ma még folytonos egységet képez, bár a mesterséges kitermelések
(mélygarázsok, óvóhelyek, metróvonalak) hatására egyre több helyen szűnik meg a vízadó, és szakad
meg a hidraulikai egysége. A talajvíz felszíntől mért mélységére vonatkozó információk a Magyar
Bányászati és Földtani Szolgálat, MBFSZ nyilvános internetes honlapján, az 1:40.000 méretarányú
építésföldtani térképállomány egyik lapján megtalálhatók, ugyanitt a talajvízmentes zóna kiterjedése, a
felszíni kőzetkifejlődés és a vízadó alatti alaphegység közetanyaga is leolvasható
(https://map.mbfsz.gov.hu/bpmg40/).
Budapest sűrűn beépített részein az effektív, talajvizet tápláló beszivárgás értéke nehezen becsülhető,
ugyanis a túlnyomó térségében beépített és leaszfaltozott területen a leeső csapadék nagy részét a
csatornahálózat elvezeti, viszont igen jelentős a párolgás-csökkenés is a beépítettség miatt. A sok
ütemben épült és javítgatott csatorna- és vízrendszer vesztesége jelentős, a szivárgások a talajvizet
táplálják, és ez a tétel a vízmérleg bevételi oldalának akár 20-60%-át is képviselheti, és lokálisan
nagyon jelentősen befolyásolhatja a talajvíz áramlását.
A holocén Duna-völgyben a talajvíz a fiatalkori hordalékban főként a Duna felé áramlik. Árvízi
időben ez egy időre részben megfordul, ilyenkor a folyó magas vízszintje intenzíven rátáplál a
talajvízre, és visszaduzzasztást okoz. Az év legnagyobb részén jellemző kis és közepes vízállások
esetén a talajvíz táplálja a folyót. A parttól 50 m-re a talajvíz ingadozása 5-7 m; 150 m-re már 3-6 m,
450 m-re pedig helyenként már csak 1,5 m.
52 Geotermikus Budapest
A talajvíz további fővárosi sajátosságai között meg kell említeni a dél-budai keserűvíztelepeket,
melyek vizét a környező dombok mállott és ezért viszonylag jobb vízvezető képességű talajvíztartói
táplálják. A keserűvíztelepek magas szulfáttartalmát az oligocén agyagokban a mállás során
oxidálódott piritszemcsék szolgáltatják, azzal megtetézve, hogy a síkvidéki magas talajvízállású
részeken a talajvíz sótartalma a párolgás hatására tovább növekszik. Ez a különleges vízföldtani
helyzet különleges védelemre méltó gyógyvizet hozott létre. Az Egér út (XI. kerület) mellett 1857-től
máig megmaradt a gyógyvíz (sós, hashajtó hatású talajvíz), melynek palackozása (Hunyadi J. és
Ferencz J. vizek) jelenleg is folyik.
A budapesti talajvizek ismertetésénél meg kell még említeni a Fővárosi Vízművek budaújlaki,
margitszigeti és káposztásmegyeri parti szűrésű vízbázisait, továbbá a városligeti Széchenyi fürdő által
termelt nagyobb mennyiségű talajvizet. A Fővárosi Vízművek említett vízbázisai és a gyógyvízkutak
rendelkeznek kijelölt védőidomokkal is, amelyek területén a geotermikus fúrások létesítése is előzetes
hatástanulmányhoz kötött.
A talajvizet az elszórtan elhelyezkedő kis mélységű fúrt és ásott kutakból elsősorban magáncélú
öntözésre használják. Ezek víztermeléséről és gyakran pontos helyéről is kevés a megbízható adat.
Nagy mennyiségű talajvíz elsősorban a kavicsteraszból szerezhető be, ezek hozama 1000-1800 l/p is
lehet. A Duna, a Rákos- és Szilas-patak mellett ezek részben a felszíni vizekből táplálkoznak.
A kavicsrétegnél a hőhasznosítás utáni víz visszatáplálása is megoldható sajtolás nélkül, sekély
drénkutak alkalmazásával. A sekély magánkutak jellemző kitermelhető hozama azonban inkább csak
30-120 l/p, vízszintjük pont az aszályos víztermelési időszakban a legkisebb.
A talajvíz minősége városi területen helyről helyre erősen változó, de a városban jellemzően
mindenhol szennyezettnek vehető. A szennyezettség főbb okozói: a nitrát, nitrit és
oldószermaradékok, valamint a baktériumok. Mindemellett több helyen található ipari eredetű
szennyezés, s a hulladéklerakókból leszivárgó anyagok is gyakran meghaladják a szabványban
rögzített határértékeket.
Budapest területén 2005 óta minden egyes mélygarázs létesítése előtt külön helyi hidrogeológiai
hatástanulmány is készül, melyek kellő utánajárással beszerezhetők. A talajvíz és a mélygarázs nagy
eséllyel kizárja egymást, hiába szeretnék mindkettőt megvalósítani ugyanazon telken a beruházók.
A talajvíz kitermelő-betápláló kútcsoportok és az ezekkel működő hőszivattyús rendszerek hosszú
távú védelme sem megoldott, tudomásunk szerint védőidomot egy esetben sem kérvényeztek a
létesítésükkor. Magas értékű telkeken nagy az esélye annak, hogy a közelben egyre több mélygarázs
létesül, ezeken a helyeken a vízadó teljesen megszűnik, emiatt a vízutánpótlása lecsökken, akár oly
mértékig is, hogy a rendszer fenntartása gazdaságtalanná válik.
Geotermikus Budapest 53
Kavicsteraszok feküszintjei:
1. = 84-90 mBf
2. = 90-100 mBf
3. = 100-106 mBf
4. = 106-112 mBf
5. = 112-120 mBf
6. = 120-130 mBf
7. = 130-250 mBf
A színezett és 1–7. számmal jelölt területek kavicsterasz elterjedését jelzik feküszint szerint. A Budai-
hegység főkarsztos tárolóját és három lokális függőkarszt jellegű tárolót külön-külön jeleztük. Fekete
vonalakkal az alföldi típusú felsőpannon üledékek északnyugati határát, ill. 0 és 250 mBf szintű
településük becsült határvonalát adtuk meg.
A feküszinteket ábrázoló térkép jól szemlélteti, hogy csak a legalacsonyabb térszíni helyzetű
kavicsteraszok függenek össze, amelyek nagyrészt szaturáltak is. A keleti ág magasabb helyzetű
teraszroncsokat képez, amelyek nyáron csak a réteg legalján tartalmaznak talajvizet.
A mélyebb helyzetű teraszüledékek területén és a barlangi védőterületre nem eső karsztos zónák felett
lehetséges vizes, nyílt rendszerű hőszivattyús rendszereket is létesíteni, mivel elvileg a
felszínközelből megoldható nagy mennyiségű víz kinyerése és visszatáplálása is.
5.5.2. Rétegvizek
A rétegvíz a kőzetek pórusaiban helyezkedik el, két vízzáró réteg között, az első vízadó rétegtől
legalább egy vízzáró réteg választja el. A nagy nyomás alól érkező rétegvíz az artézi víz.
A fővárosi rétegvíztárolók több kisebb inhomogén rendszert alkotnak, Pest északi és déli része,
valamint a Csepel-szigeti rendszerek a domborzat és a lefolyási irányok miatt is elkülönülnek. Budán
nagyobb elkülöníthető rétegvíztároló nincs, Óbuda, Újbuda, Budafok-Háros és a kisebb völgytalpak
részben elkülönülő talajvízadói alatt rögtön az erősen tektonizált karsztos tároló következik.
Részben rétegvízre, részben talajvízre alapozott vegyes hőszivattyús rendszer a fővárosban
tudomásunk szerint csak az ELMŰ Váci úti központjánál üzemel. A soroksári Duna-part egy
társasházánál is létesült egy rétegvizes kutas rendszer, de a visszasajtolás állandó problémái miatt ott
két év után átálltak zárt szondás rendszerre.
54 Geotermikus Budapest
A főváros északi részén az oligocén rétegek feletti vegyes anyagú miocén kőzetrétegek egy része
homokos anyagú vízadó, ezek vékony rétegvíztárolókat alkotnak, jellemzően 20–26 Celsius-fok
közötti langyos vízzel. A rétegvizekből kitermelhető vízhozamok 60–400 l/p között változhatnak.
Észak-Pesten a 40–400 m közötti rétegek némi földgázt is tartalmazhatnak! Ez külön biztonsági
intézkedéseket igényel, amit minden helyi fúrási tervnél figyelembe kell venni, így a geotermikus
szondafúrások tervezőinek is. A miocén rétegek alsó része már termálvíztároló is lehet, de
vízminőségük még problémás, és a gázkitörés veszélye is magas.
Szintén rétegvíztároló a Pest délkeleti részén és a Csepel-szigeten a negyedkori fedő alatt települő
pannon alföldi üledéksor alsó része. Ez a vízadó ugyan több kisebb agyaglencsével, iszapos
rétegtaggal tagolt, de hidraulikusan összefügg a talajvízzel. Az oldalirányú vízáramlás elsősorban dél,
részben délkelet felé történik. A belváros felé kiékelődő rétegekben történő szivárgás természetes
állapotban is lefelé történt, ezt a mesterséges vízkitermelések tovább erősítettek. Emiatt a rétegvizek és
a talajvizek hasznosítását ezen a területen együtt kell kezelni. Korábban a városszéli kertészetek és
ipari létesítmények, újabban inkább már csak a repülőtér, a vecsési vízműkutak és pár
bevásárlóközpont hasznosítja a vízkészletet. A vízminőség sok helyen ma is jó, a városi terület
általános diszperz szennyezettsége ellenére.
A BKV-2 fúrás Pest közepén a kiscelli agyag alatt, a tereptől 890–1030 m között finom homokot,
majd ez alatt minimum 30 m durva homokot tárt fel. Ugyanez a réteg a mindössze csak kb. 800 m-rel
nyugatabbra, az Örs vezér teréhez közel készült BKV-1 fúrásban nem jelent meg. Hasonló, oligocén
agyagon belüli vagy az alatti homokos vízadót eddig csak egy világháború előtti és igen bizonytalan
rétegsor-leírású kút jelzett, amely a közelben a Népliget északkeleti végénél levő MÁV-telepnél
mélyült le. Az előzetes eredmények alapján több mint 100 m vastag homokos vízadó feltárása arra
utal, hogy egy korlátozott elterjedésű, de vastag porózus termálvízadó is feltárható és kiaknázható Pest
egy része alatt, természetesen figyelembe véve a termálkarszttal való hidraulikus kapcsolatait is.
A fővárosban Budafokon, a budai Vár területén és Kőbányán elkülönülő kiemelt kőzetblokként jelenik
meg egy-egy függő karbonátos repedezett vagy kettős porozitású lokális víztároló.
A Tétényi-fennsík kőzetblokkja anyagának nagy része szaturált (telített), vízszintje a talajvízszinttől
csak kevéssé tér el, mivel azonban a kőzetrétegek jelentős része porladozó jellegű mészhomokkőből
áll, a réteg porozitása korlátozott, így vízadó képessége is kicsi, kitermelő-betápláló kútpárok
létesítésére csak korlátozottan alkalmas.
A budai Vár jégkorszaki inhomogén, sokszor agyagos forrásmészkőből álló tömbjében egy vagy két
pinceszint alatt sok esetben ásott kutakat létesítettek a középkori és kora újkori polgárok. A meszes
anyagú kőzetblokk alatti tömör agyag felett megrekedő függő talajvíztárolót lehetett így feltárni, és
ostrom idején is védett módon felhasználni. A vízmennyiség kicsi, utánpótlást biztosító beszivárgás a
beépítettség és a kis terület miatt ma már alig van. A kőbányai szarmata mészkő, mészhomokkő blokk
hidrogeológiai jellemzése külön, a „Sajátos geotermikus hasznosítási lehetőségek Budapest területén”
című, 8.6. alfejezetben kerül bemutatásra.
Geotermikus Budapest 55
A karsztos tárolókőzetek kiterjedését a vízadó réteg tetőszintjének bemutatásával a 6.1. és 6.2. ábrák
szinttérképei szemléltetik. A triász karsztos tároló települési helyzete a Duna mentén és Budán
aránylag jól ismert – de a számos különböző méretű blokk, kiemelt és lesüllyedt rög miatt még itt is
±150 m-es pontatlansággal lehet csak egy új fúrás mélységét előre jelezni. Erre példa a Vadász utcai
sportközpont termálkútja, amely négy ismert kút közé esett, és mégis 200 m-rel kellett mélyebbre fúrni
a tervezett mélységnél.
Pest legnagyobb részén a főkarsztvíztároló a tereptől 1100–1600 m közötti mélységben jelenik meg, a
biztonsági ráhagyással tervezett kutak előzetesen tervezett mélysége emiatt elég gyakran kb. 1600 m.
A területen számos kiemelt és lesüllyedt blokk található, ezek határa és vertikális elhelyezkedése
azonban bizonytalan, a térképen a geofizikai mérések alapján jelzett blokkok is csak feltételezett
szerkezetek. A –2000 mBf-szintet jelző szintvonal lefutása is csak extrapoláción alapuló feltételezés,
ettől a vonaltól délre és keletre a földtani bizonytalanság jóval nagyobb. A főváros keleti határában,
56 Geotermikus Budapest
6.2. ábra. Az eocén korú karsztos vízadó feltételezett tetőszintjei Pest északi felén (Lorberer és Lorberer, 2006)
Geotermikus Budapest 57
A triász és az eocén vízadó egymástól elkülönülve is települhet a Dagály fürdőtől északra eső
zónában, de itt sem bizonyított, hogy a két vízadót tényleg elválasztja egymástól egy kellően vastag
köztes vízzáró (Kosdi Formáció).
A fúrásokban mért termoszelvények és talphőmérsékletek alapján becsülhető a karsztos tároló
hőmérséklet-eloszlása is, amelyet némileg már a víztermelés hatása is befolyásol. Dr. Lorberer Árpád
mélységi hőmérsékleti térképét az újabb 2018. évi adatokkal frissítve, felújított formában közöljük az
alábbi ábrán.
6.3. ábra. A karsztos tároló tetőszintjén feltételezett hőmérsékletek becsült eloszlása (Lorberer és Lorberer, 2006)
A hőmérsékletek eloszlása a főváros déli felén egyszerűbb, mivel a kutak többsége nem vagy csak kis
hozammal termelt 2006 és 2018 között, a keleti mélymedence területén pedig eddig nem is létesültek
termálkutak. Ezenkívül a főváros északi felére estek a természetes forrásmegcsapolások, és itt
létesültek a legnagyobb mértékben termeltetett hévízkutak is (Városliget, Dagály).
Magyarország geotermikus potenciáljának a felmérése című országos projekt keretében Szanyi János
és munkatársai az alaphegységben valószínűsíthető hőáramsűrűség becslését is megjelenítették.
A regionális térkép Budapesttől közvetlenül délkeletre eső mélyszerkezet területéről nem ad adatot, a
város területén pedig délnyugatról északkeletre csökkenő értékeket jelez. Az eloszlás csak az advektív
mélységi eredetű hőfeláramlást próbálja érzékeltetni – a karsztvíz mozgása révén kialakuló konvektív
hőtranszport hatására a valós energiasűrűség a Duna-vonal környezetében lenne a legmagasabb.
58 Geotermikus Budapest
Pest megye területén a hévízkataszterben nyilvántartott hévízkutak száma 85, melyek elhelyezkedését
a 7.1. ábra szemlélteti. Jól látható, hogy Budapest város területén is jelentős számú, azaz 59 termálkút
esik. A kutak adatait a 8.1. táblázat, földrajzi elhelyezkedését a 7.2. ábra szemléltet.
7.1. ábra. Pest megyei hévízkataszteri számmal rendelkező kutak eloszlása kifolyóvíz-hőmérséklet alapján
60 Geotermikus Budapest
A 7.1. táblázatban időrend szerint csoportosítottuk az 1866 és 2018 között mélyített hévízkutakat.
7.1. táblázat. A 30 °C-nál melegebb fővárosi kutak, források és kiemelt beruházások időrendi sorban
7.2. ábra. Budapest területén lévő hévízkútkataszteri számmal rendelkező termálkút és forrás
20-22 XIII. ker. 650447 243375 103,6 1942 236,5 kt.1.3 41,6
20-23 XIII. ker. 651010 244052 100,8 1973 125,9 kt.1.3 41,5
20-24 XIII. ker. 650710 243280 103 1947 49,5 kt.1.3 41,1
20-33 XIII. ker. 650872 243342 105,5 1973 271,5 kt.1.3 44,5
20-36 XIII. ker. 650355 243412 102,8 1978 105,9 kt.1.3 37,5
20-25 XIV. ker. 652300 241235 106,4 1878 916,5 kt.1.3 73,9
20-26 XIV. ker. 652754 241624 107,9 1938 1246,1 kt.1.3 76,6
20-29 XIV. ker. 656283 241850 110,4 1965 1735 kt.1.3 70,1
20-35 XX. kerület 653240 232229 97,4 1977 664,5 kt.1.3 45,5
20-27 XXI. ker. 654009 229386 94,4 1959 1129 kt.1.3 45
20-28 XXI. ker. 654035 229250 97,2 1961 1126 kt.1.3 45
20-34 XXII. ker. 648083 229433 101,5 1970 2001 kt.1.3 52
Természetszerű, hogy az egyes kerületekben a termálkutak száma sem a terület, sem a populáció
nagyságával nem függ össze. A legtöbb termálkút, számszerűen 32, a XI. kerületben található, ennek
geológiai magyarázata van. A termálkutak mélysége is igen változó. A XI. kerületben található a
legsekélyebb (20-73) számú kút, a maga 2,2 m talpmélységével, valamint 42 °C kifolyóvíz-
hőmérsékletével gyakorlatilag szabad kifolyású. Vizsgálva a XI. kerület többi kútját, jól
megfigyelhető, hogy általános érvényű geotermikus gradiens eloszlást nem szabad feltételezni.
I. kerület:
- 8 db termálkút
- 5–261 m közötti talpmélység
- 39,6–46,8 Celsius-fokos
kifolyóvíz-hőmérséklet
V. kerület:
- 1 db termálkút
- 700 m talpmélység
- 51–55 Celsius-fokos 7.3. ábra. Hévízkutak megoszlása kerületenként
kifolyóvíz-hőmérséklet
Geotermikus Budapest 65
IX. kerület:
- 3 db termálkút 1000-2001m
- 372,5–650 m talpmélység 500-1000m 10% 2.2-10m
15% 27%
- 45,5–48 Celsius-fokos kifolyóvíz-
hőmérséklet
100-500m
16% 10.0-100m
32%
X. kerület:
- 1 db termálkút (+1 BKK termelő
+1 BKK visszasajtoló 2019-ben létesítve)
- 701 m talpmélység 7.4. ábra. Hévízkutak megoszlása talpmélység alapján
- 30 Celsius-fokos kifolyóvíz-hőmérséklet
XI. kerület:
- 32 db termálkút
- 2–1673 m talpmélység
- 30–64 Celsius-fokos kifolyóvíz-hőmérséklet
XIII. kerület:
- 7 db termálkút
- 26,5–311 m talpmélység
- 37,5–71 Celsius-fokos kifolyóvíz-hőmérséklet
XIV. kerület:
- 3 db termálkút
- 916,5–1246 m talpmélység
- 70,1–76,6 Celsius-fokos kifolyóvíz-
hőmérséklet (Itt van a legmelegebb
vizű)
XX. kerület:
7.5. ábra. Hévízkutak megoszlása hőmérsékletük alapján
- 1 db termálkút a hévízkataszter szerint
- 664,5 m talpmélység
- 45,5 Celsius-fokos kifolyóvíz-hőmérséklet
XXI. kerület:
- 2 db termálkút
- 1126–1129 m talpmélység
- 45 Celsius-fokos kifolyóvíz-hőmérséklet
XXII. kerület:
- 1 db termálkút
- 2001 m talpmélység (legmélyebb)
- 52 Celsius-fokos kifolyóvíz-hőmérséklet
66 Geotermikus Budapest
S bár a 30oC-nál hidegebb vizek nem tartoznak a hévíz kategóriába, geotermikus hasznosíthatóságuk –
utalva előre a 9. fejezetben tárgyalt hőszivattyús alkalmazásokra – szempontjából mégis
érdemlegesnek tartjuk e kutak jelzését.
A sekélyebb, tehát a 2500 m-t el nem erő rezervoárok nem esnek koncessziós kötelezettség alá,
ezeknél nem kötelező a visszatáplálás, és a geotermikus védőidom kialakítása sem. Az érintett
rezervoár és az azt magában foglaló termálvíztest hasznosításainak védelmét jogszabályok biztosítják.
A budapesti termális karsztrendszer kockázatmentes hasznosításánál különösen fontos a regionális és
összekapcsolt áramlási és hőtranszport-modellezésen alapuló igénybevételi lehetőségek és
természetesen ezzel együtt a korlátok bemutatása. A vizsgálatok során ez esetben a meglévő
receptorok védelmének, vagyis a meglévő források és gyógyvizes és más fürdős hasznosítások, már
kialakított geotermikus rendszerek védelme mellett a még meglévő lehetőségek felmérésére kell
törekedni. Potenciális lehetőségekről ott beszélhetünk, ahol a termelésre várható víz hőfoka nem jelez
a források felé irányuló intenzív feláramlási helyzetet. Ez a gyakorlatban ott lehetséges, ahol a
nagyobb térség átlagosan jellemző geotermikus gradiense (~45 °C/km) alapján számítható mélységi
hőmérséklet nem több 7-8 fokkal. Ez esetben is a regionális modellbe illesztett lokális
részmodellezéssel igazolni kell, hogy a geotermikus hasznosítás kitermelő és visszatápláló kútjai a
többi receptorra nem jelentenek káros hatást sem azok hőmérsékleti, sem vízminőségi, vízmennyiségi
viszonyaira.
A karsztos tároló hasznosíthatósága műszaki alapon kedvezőbbnek számít a sok éve működő
porózus alföldi rendszereknél, pl. Szeged, Szentes. A karsztvíz gáztartalma és sótartalma kezelhető –
azonos jellegű, 1250-1450 mg/l összes oldottanyag-tartalmú vízzel működik Veresegyház
fűtőrendszere 2004 óta, hosszabb távon esetleg a kutak vizének nyomelemtartalma is hasznosítható
lehet.
Geotermikus Budapest 73
Budapesten szerencsés módon a karsztkutak döntő többsége sikeres lett, sőt a legtöbb esetben az egyes
kutakból a kívántnál is nagyobb mennyiségű karsztvíz kinyerésére lett lehetőség. Egy fővárosi
karsztkút előzetesen elvárható hozama minimálisan 500 l/p kevésbé repedezett tárolóknál, ill.
minimum 900 l/p a karsztosodott környezetben kialakított kutak esetében. A mészköves tárolóban sok
száz méter fedőréteg alatt is meg tudtak maradni karsztos üregek, sőt akár fúrószár hirtelen esését
okozó barlangok is. A tesztelt legnagyobb vízhozam a Dagály fürdőnél és a Paskál-kútnál (pár órára)
elérte a 6000 l/p értéket, átlagos vízhozamnak 1500 l/p vehető. Hévizes fűtési célra általában legalább
3000 l/p vízhozamra van szükség, ez a mennyiség a fővárosban egy karsztkútból szerencsés módon
beszerezhető, két kúttól már elvárható. A legközelebbi, sok éve működő veresegyházi visszasajtoló kút
által feltárt barlangüreg három termelőkút vízét nyeli el, 3800 l/p-nél nagyobb vízhozammal.
Statisztikai alapon nézve a főváros az ország egyik legjobb karsztos hévízbeszerzési adottságú területe,
minthogy kb. 27 sikeres kút áll szemben 3 darab földtani okból sikertelen, vízadó réteg nélküli
fúrással. Kiemelendő kivételt a népligeti kút fúrása jelentett, amely tűzköves rétegeket tárt fel nagyobb
törés és repedés nélkül, így meddő lett. Szintén sikertelen volt a Soroksár térségében, a város déli
határán valaha működött dugattyúgyűrűgyár számára készült XX/141. kataszteri számú mélyfúrás.
A tervezett talpig nem érte el a karsztos kőzeteket, és plusz pénzügyi lehetőségek hiányában csak egy
langyos vizű kút lett belőle (de ez már az akkori ismeretek alapján se volt igazán meglepő eredmény,
azaz valószínűleg hibás volt a tervezése is). A meddő népligeti és az egyik legjobb vízadó képességű
Paskál-malmi kút között félúton létesült Örs vezér téri geotermikus célú új kút viszont sikeres lett.
Ma még nem áll rendelkezésre, de bármely sikeres és fenntartható budapesti hévízhasznosítás kulcsa
egy a teljes érintett termális karsztvíztest egészére vonatkozó korszerű, komplex áramlási és
hőtranszportmodellen alapuló, szintekre, hozamokra, hőmérsékletekre, izotópokra kalibrált tanulmány
elkészítése.
Amint az említésre került, a 2500 m mélységnél sekélyebb helyzetű rezervoárok jelenleg nem esnek
koncessziós kötelezettség alá, elvileg nem kötelező a visszatáplálás, és a geotermikus védőidom
kialakítása sem. Budapest területe a triász főkarsztvíztároló várható mélysége alapján alapvetően ebbe
a kategóriába tartozik. A jelenlegi jogszabályok szerint a működő fürdőknek lehetőségük van arra,
hogy a kutjaik körül védőidom kijelölését kérvényezzék, ezáltal csökkentsék annak az esélyét, hogy
más vízkivételek telepedjenek a közelbe, és esetleg csökkentsék a fürdő kútjának hozamát vagy
hőmérsékletét. A védőidom hatékony védelme a jogszabály szerint telekkönyvi bejegyzést igényelne,
ami a sűrű városi beépítésnél szintén nem reális igény.
Korábban, egészen az 1980-as évekig a fővárosi gyógyfürdők közös védőidommal rendelkeztek.
Alapelv volt, hogy új karsztkút a meglévőktől lehetőleg 3 km, de minimum 1 km távolságban
létesülhet, így a védett zóna a főváros jelentős részére kiterjedt. Ezt nemcsak a karsztos barlangok és
fürdők hagyományos fővárosi szerepe indokolta, de mért adatok is, konkrétan az egymástól nagy
távolságra levő kutak között már az 1950-es években, majd 1965–66-ban kimért kölcsönös
vízszintcsökkenések. A fővárosi karsztos tárolóban a víztermelések nyomásterjedése pár óra alatt 5-10
km távolságban is dm léptékben érzékelhető, azaz hidrológiai alapon nézve az 1-3 km védőterületi
határ teljesen reális becslés (Sárvári 1965). A km-es távolság az elsődleges karsztvízutánpótlás
irányában értendő, amely ez esetben mindig csak bizonytalanul ismert, körkörösnek véve a lehető
legrosszabb esetet tételezték fel. A mai jogszabályi kereteknek megfelelő védőidom-modellezések
elnyúlt befogásokat eredményeznek, és az eredmények térbeli bizonytalansága igen nagy.
Geotermikus Budapest 75
Másik végletként, ha egy hévízkitermelés hatását csak a hőgyűjtő területének számításával közelítjük,
a fővárosi karsztos alaphegység felszínére feltételezett 10-30 GJ/m² = 200-700 kW/m2 hőutánpótlás
esetén egy 2500 l/p-cel működő geotermikus rendszer ellátásához elegendő lenne kevesebb mint 0,4
km2 terület. A vízadó ismertségéből következően egy projekt esetén is nagyságrendileg eltérő modell-
eredmények születhetnek – ez különböző tervezők ütköző modelljei esetén még inkább így lehet.
Ennek szemléltetésére kerül bemutatásra az Örs vezér téri kútpár előzetes hatástanulmányához készült
vízáramlási és hőtranszportmodell eredménye. A bizonytalanság nyílt bemutatása érdekében
maximális és minimális területek vannak megadva, s ezek ebben az esetben nem azonosak a kútpár téli
és nyári üzemmódjaival.
8.2. ábra. Az Örs vezér téri termelő-visszasajtoló kútpár, valamint a városligeti és Paskál fürdői kutak
kétféle modellszámítás alapján becsült maximális hatásterületei (Lorberer Á. F. és VIKUV 2018,
részlet a kútpár engedélyezéséhez készült előzetes hatásvizsgálati dokumentációból)
A hidrogeológiai modell ábráján a nagy hozammal (0,08 m3/sec) termelő városligeti és a jóval kisebb
hozamú Paskál-kút elnyúlt befogási zónái látszanak. A városligeti kutak 2002. évi, Aquifer Kft. által
végzett hasonló számítása pl. észak–északnyugat felé elnyúló szűk befogási zónát javasolt védeni.
Jelenleg nincs egységes fővárosi karszthidrológiai modell, amely kijelölné az újabb geotermikus
hasznosítások szempontjából tilos, illetve javasolt területek elterjedését, de ez mint cél többször
megfogalmazódott, és szakmailag is megoldható. Ez teremtene a geotermikus fejlesztések számára
tiszta helyzetet, különálló egyedi hatástanulmányok helyett kijelölve a fejlesztésre alkalmas és már
76 Geotermikus Budapest
levédett körzetek határait. A karsztos tárolót érintő engedélyezési eljárások során jelenleg érdemes
mindenhol a legelővigyázatosabb eljárásmenetre felkészülni.
8.3. ábra. Az Örs vezér téri termelő-visszasajtoló kútpár, valamint a városligeti és Paskál fürdői kutak
kétféle modellszámítás alapján becsült minimális hatásterületei
A fővárosban a meleg vizes tároló a Duna térségében sok helyen igen kis mélységben is elérhető, azaz
nagyságrenddel kisebb beruházással hasznosítható – de e zónák többségénél létesültek a fürdők is,
számos kút és forrás üzemel egymás közelében. Ezek termelése jelenleg is befolyásolja a vízáramlást,
nem lenne szerencsés a rendszert még erősebben, esetleg maradandóan károsítani, amíg nem
rendelkezünk a tároló egészéről számszerű információkkal. A tervezett – nagy többségében meg nem
valósult – rendszerek nagy száma alapján várhatóan a következő években is jelentkezhetnek átfedő
hatásterületű, rosszabb esetben egymás hatását gyengítő fejlesztési javaslatok. Az ismert fúrásoktól
messzebbre haladva a bizonytalanság, a fúrási mélység, a kockázat is gyorsan nő, amit azonban
részben kompenzál a kinyerhető hőmérséklet növekedése is.
Geotermikus Budapest 77
Egy új geotermikus kútcsoport létesítése kiterjeszti a földtani ismereteket, azaz egy sikeres új
geotermikus kútpár közelében megjelenhet több hasonló rendszer is, a kockázatcsökkenés a befektetők
számára vonzóvá tehet egy területet (pl. egy alaphegységi kiemelkedést). Egy kezdeti korlátozott
vízhozamú kétkutas rendszer mérete fokozatosan is nőhet, ahogy az Veresegyházán is történt. A külső
belépők korlátozására, egyben a saját adott területen belül fejlődési lehetőség megőrzésére jogi keretet
biztosít, ha a megvalósult geotermikus kútcsoport kérvényezi a saját rendszerét körbe vevő védőidom
kijelölését.
Új geotermikus kútpár létesítése után a további fejlődés és a megfelelő védelem és védőidom
megadása érdekében érdemes és szükséges a kutak vizsgálatára időt és pénzt szánni. Erre eddig a csak
egy megóvandó hasznosítással rendelkező, és másoktól biztonságos távolságra eső vidéki
településeknél nem volt szükség, a fővárosban viszont erősen indokolt. Célszerű az új geotermikus
kutakba és a környező észlelhető karsztkutakba is műszeres nyomásmérőt szerelni, majd regisztrált
többféle termelési állapot hatását mérni pár héten keresztül. Ennek révén olyan adatmennyiség állhat
össze, ami már az adott tároló ún. tranziens szimulációját is lehetővé teszi, így az egyes kutak
hatásterülete számszerűen megadható, sok évre előre megadható a nyári és téli üzem hatása. Alapos
kezdeti kútvizsgálat esetén a kutak számának fokozatos bővítése esetén a későbbi újabb kutaknál
elegendő lehet egyszerűbb rövidebb idejű kútteszt elvégzése. A tervezett és a kiegészítő kúttesztek a
fűtési idényen kívül nyáron rendszeres jelleggel is elvégezhetők, így a felszín alatti üregek átalakulása,
megváltozott vízáramlás hatására lehetséges kioldása vagy ásványkiválás okozta eltömődése is
valamilyen mértékben nyomon követhető. (Nyáron a strandkutak termelnek nagyobb hozammal,
állandó üzemben.)
A lehetséges beruházók számára a hasznosítható hőfok és a beruházási igénnyel egyenesen arányos
fúrási mélység a két legfontosabb természeti jellemző, ezenkívül azonban sok egyéb és egyedi
tényezőt kell figyelembe venni.
A geotermikus lehetőségek beruházó szemszögéből történő összesítésének bemutatása érdekében kerül
bemutatásra a következő oldali táblázat. A táblázatban egy adott nyugat–keleti irányú szelvényvonal
mentén kijelölt típusterületek jellemzői kerültek összehasonlításra. A szemléltető szelvény az EOV
X=236000 értékű koordinátavonal mentén halad át a főváros területén, nyugatról keletre 26 km
hosszban, azaz Budaörs határától Ecser határáig (644000< EOV Y <670000).
Geotermikus Budapest 79
8.1. táblázat. Hévízkút-beruházási döntés-előkészítő táblázat dél-budapesti nyugat–keleti irányú szelvényvonal menti területeken
Ebből adódóan a vízszintek ismét emelkedni kezdtek, és a pince- és üregrendszerek jó része vízzel telt
meg. A helyi észlelőkutakban is mérhető térségi vízszintemelkedések már az eredeti termelések
nélküli állapotokat közelítik meg. Többek között az egykori, Ludovika melletti Illés-kút forrás
környékén is vizesedési problémák jelentkeztek.
A Kőbányán meglévő, vízzel telt hatalmas pincerendszer kedvező lehetőséget jelenthet egy vagy több
geotermikus rendszer kialakításához. Megfelelő helyeken kialakított vízkivételi és visszatáplálási
helyszínek kialakításával és a kapcsolódó vizes hőszivattyús rendszerek üzemeltetésével nagy
hőpotenciál hasznosítható, egyidejűleg a mérnökgeológiai, pincevizesedési problémák is kezelhetőbbé
válhatnak.
Mindehhez természetesen a jelen állapotok alapos felmérése, majd a kialakítható változatok gondos
hatásvizsgálata és modellezése szükséges. A modellezés kalibrációja és validálása is megoldható
félüzemi kísérletek révén. A terület egységes geotermikus és üregrendszer-hasznosítási tervének
elkészítését szerencsés lenne majd a felszíni hőhasznosítók, a pincetulajdonosok, az önkormányzatok
és a hatóságok együttműködésével megvalósítani.
Ugyanakkor:
– a hévízkitermelésnek a Duna vizétől való teljes elszeparálása, baktériummentessége nehéz,
palackozásra érdemesebb inkább a meglévő parti kutak vizét felhasználni,
– a víztermelés mellett érdemes lehet a közvetlen mederkontaktus részleges lefojtására,
cementezésére törekedni,
– az óbudai tapasztalatok alapján érdemes lehet több környező ponton történő egyidejű,
optimalizált termelésre és hőhasznosításra törekedni a langyos és a melegebb víz jobb
elkülönítése érdekében. A pesti és a budai oldal azonos réteget hasznosító karsztvizes
fűtőrendszerei nem fogják zavarni egymást. A Fürdő-sziget hasznosítását pl. egy a Buszesz-
kútra alapozott, a környező lakótelep fűtésére létesíthető rendszer még javítaná is, a langyos
komponens elszívása révén.
A valamikori Fürdő-sziget helyén, a Duna medrében fakadó hévforrások hasznosítása többféleképpen
is megoldható: parttól indított ferde fúrásokkal vagy csősajtolással, illetőleg uszó platformról történő
sekély kutak létesítésével, vagy akár a partvonal visszatöltésével is.
A világon egyedülállóként megvalósítható lenne egy, a forrás fölött elhelyezett, flexibilis úszó
platform, amelyre csak vízről megközelíthető, mesterséges úszósziget termálfürdőt vagy szállodahajót
lehetne építeni, a mederfenéken pedig a Duna két partjánál társas- és irodaházak fűtőcsővezeték-
gyűjtő rendszerét lehetne lefektetni.
A part közelében fakadó hévforrások és a folyóvíz kimagasló energetikai hatékonyságú hasznosítást
tenne lehetővé. Nemcsak a pesti oldal előtti terület perspektivikus ilyen szempontból, de a Hajógyári-
sziget is – a sziget déli végén, Diocletianus császár palotájánál még a római időben fakadtak források,
ezek szeizmikus méréssel előkészített kutatása a terület fejlesztése kapcsán erősen indokolt. A Dagály
meglévő kútjától a meder közepéig haladó elvi szelvényen egy hasznosítási vázrajz kerül bemutatásra
a 8.6. ábrán. A vízzáró rétegek sötét színnel vannak elkülönítve a termálvíztartó rétegekben a vetők
mentén feltételezett, kaviccsal kitöltött karsztos üregeket is ábrázolva. Zöld színnel jelölve két 150 m
hosszúságú, 45, illetve egy 30 fokban lemélyített fúrás. Piros színnel két lehetséges vízszintesbe
forduló csősajtolási nyomvonal. (Az egyik mintegy 100 m hosszú, és 18 m mélységig hatol, a másik
120 m, és 40 m-es mélységig jut.)
Geotermikus Budapest 85
Az emberiség a meleget (tüzet-fűtést) évezredek óta alkalmazza, de a hűtést csak 1850-ben sikerült az
első hűtőgéppel megoldani. Ez új és hatalmas fejlődési lehetőséget adott a hasonló elven működő
fűtési hőszivattyúknak az egész világon, különösen Közép- és Észak-Európában, illetve Amerikában.
A hőszivattyúzás jelenleg világszerte elismerten energetikailag az egyik leghatékonyabb fűtési-hűtési
technológia az energiatakarékosság, a helyi légszennyezés-csökkentés és a környezeti károsanyag-
kibocsátás csökkentése mellett, alkalmazásával az energiafüggősége is redulálódik.
Az elvi alapok rövid áttekintését Nicolas Léonard Sadi Carnot 1824. évi munkájával kell kezdeni, aki
megalapozta a termodinamikai összefüggéseket a Carnot-körfolyamattal. 1847-ben Hermann von
Helmholtz az energiatárolás, a termodinamika I. törvényét találta fel. 1850-ben Rudolf Julius Emanuel
Clausius szélesebben értelmezte a Carnot-körfolyamatot, és a termodinamika II. tételét megalkotta az
entrópiáról. Függetlenül tőle William Thomson (később lord Kelvin) 1852-ben egy sokkal
általánosabb formáját adta a termodinamika II. törvényének, és bemutatta a termodinamikus
hőmérsékleti skálát. 1870-ben Carl von Linde egy „szigorúbb” termodinamikai megközelítését adta a
hűtési folyamatnak. A tudományos termodinamikai ismeretek a hűtéshez az 1876–1918 közötti
időszakban váltak főként az élelmiszeriparban alkalmazhatóvá. Az üzemi elterjedésben különösen
Linde munkásságát kell kiemelni, aki egyszerre volt kiváló kutatómérnök, alkalmazó és egyetemi
tanár. Az első hűtőgépi teszteket 1875-ben végezte. Az 1900-as évektől az ipari gyártások
megszaporodtak, 1918-tól az ammónia alkalmazásával, mint elterjedt hűtőgáz, megindult a
hűtőkompresszor-tömeggyártás Európában és Amerikában.
9.2. ábra. A zürichi városháza a Limmat folyó partján (Ádám B., 2014)
A hőszivattyús fejlesztések külön korszaka az 1951–1972 közötti évek, „az alacsony olajárak”
időszaka. Folytatódik a munkaközegek fejlesztése, de a hatékonysági eredmények ellenére nincs
számottevő piaci áttörés. A helyzet 1973–1989 között megváltozik az OPEC-országok olajembargója
miatt, a két olajválság (1974 és 1979) hatására. Ebben a pillanatban merül fel először a 20. században
az alternatív energiák szerepe, és az energiahatékonyság is fontos lesz a közvélemény megítélésében.
Ez a szemlélet és a nukleáris energia együtt ad hátteret a hőszivattyúk világméretű terjedésének. Ezért
1979-ben a hőszivattyús eladás 800 000 darabra nő a világon, a reverzibilis légkondicionálók
4 000 000 darabos értékesítése mellett. Az első vertikális földhőszondás hőszivattyús rendszer 1980-
ban kerül kialakításra. Jürg Rechsteiner előbb horizontális kollektoros rendszert, majd 1980-ban Ernst
Rohnerrel együtt, a GRUNDAG fúróvállalattal telepítenek 50 m-es szondákat. A módszer terjedésével
a mélységhatár is nő 100 m fölé. A vertikális földhőszondás fejlesztés és mérés egyik centruma a svéd
kutatóközpont mellett az ETH zürichi egyetem volt Svájcban. Az itteni kutatócsoport vezetője a
magyar származású prof. dr. Ladislaus Rybach, aki munkásságával megerősítette a földhőszondák
kőzetkörnyezetének hővezetőképesség-mérési fejlesztését és értékelési módszereit (Tóth A., 2014).
A zárt, földhőszondás rendszer esetén (9.4. ábra) kb. 150 mm átmérőjű, 50-200 m mély függőleges
furatokat mélyítenek le. Ebbe helyezik a 180°-os fordítóidommal ellátott U alakú szondacsövet,
amelyben mint egy zárt rendszerben kering a hőközvetítő közeg. A szondacsövek telepítése után a
furat fala és a csövek közötti teljes tér kitöltésre kerül megfelelő vízszigetelő és hőközvetítő hatású
tömedékelő anyaggal (ez legtöbbször bentonit, cement, speciális tömedékelő anyag, esetleg némi
furadékanyag és ezek keveréke). A cél a zavartalan kőzetréteg felől történő hőátadás és a furat
légmentes, egyben szennyeződések lejutását kizáró szigetelése.
88 Geotermikus Budapest
9.1. táblázat. Lehetséges fajlagos hőelvonási értékek földhőszondák esetében különböző kőzetekben és üledékekben
(forrás: VDI 4640 tervezési segédlet alapján)
Fajlagos hőelvonás értéke (q;
Felszín alatti közeg W/m)
Kis rendszerek esetén (legfeljebb 2 db szondáig) előzetes becslésre (és csakis arra) használható a 9.6.
ábrán látható Stadler-nomogram is. A beépített fűtési teljesítmény és az éves energiaigény
ismeretében meghatározható az ábra első mezőjében a kiindulási fűtési görbénk. Számításba kell
venni a tengerszint feletti magasságot (második mező), továbbá az α értékét (a hőszivattyú
teljesítmény tényezőjét, harmadik mező), amelyek alapján a negyedik mezőben a felszín alatti közeg
hővezetőképesség-értékének függvényében meghatározható a szükséges szondaszám és mélység.
Az előzetes számítások pontosíthatók a kivitelezés során alapos fúrási rétegsorleírás révén, vagy az
első szonda fúrásakor a szonda beépítése előtt elvégzett geofizikai szelvényezés segítségével (9.7.
ábra). A fúrólyukban egységes módszerrel végig mérhető paraméterek, elsősorban az elektromos
vezetőképesség és radioaktivitás szelvényezése révén pontos réteghatárok jelölhetők ki, és a
hővezetésben intenzívebb víztartó rétegek is megadhatók. Egyes mérőcsapatok kumulatív hőkinyerési
becslést is megadnak a geofizikai szelvényezés keretében. Természetesen ezzel az adott földhős
hőszivattyús beruházás költségei nőnek, de az esetleg feleslegesen megfúrt szonda mélysége és
költsége csökkenhet. Általános gyakorlat szerint 1-2 darab szondához csak geológiai adatelemzés és
számítás történik, 5-6 darab szonda esetén érdemes megvizsgálni a geofizikai szelvényezés
információs hasznát, különösen nehezen fúrható kemény kőzetek, drágább fúrási technológiai igény
esetében.
Geotermikus Budapest 91
9.7. ábra. Geofizikai fúrólyukszelvény (GR: természetes gamma-sugárzás, E: elektromos ellenállás, TL: hőmérséklet)
ismeretében az alábbi általánosan használt kalkulációval is becsülhető a szükséges fúrási mélység (l),
illetve a szükséges szondahossz:
92 Geotermikus Budapest
Q
l= t
,
q
ahol q a talajra jellemző fajlagos hőkinyerés (W/m) –, amely a geológia ismeretében a 9.1. táblázatból
határozható meg – és
=Q
Q −Q
εf
t
jellemző átlag hővezető képesség értéke. A teszttel az ún. effektív hővezetést lehet meghatározni,
amely a hővezetés mellett a felszín alatti víz általi hőszállítás hatásait is tükrözi.
Szondatesztek elvégzésére több cég és nagyobb kivitelező is képes Magyarországon, sőt a hazai
csapatok a szomszéd országokban is végeznek méréseket. A geotermikus szondatesztek elvégzésére
számos új módszert dolgoztak ki. Ezek közé tartozik az ún. distributed TRT, illetve az enhanced TRT,
melyeknél optikai kábeleket használnak a mérés során. Az előnye a fent említett hagyományos
módszerrel ellentétben, hogy több mélységtartományban meghatározható az effektív hővezető
képesség és a termikus fúrólyuk-ellenállás. Ez segít a szondamélység megválasztásánál, mivel
számszerű képet ad a legkedvezőbb hővezető képességű rétegek helyzetéről.
A végső lépés a nagy rendszerek tervezésénél a szoftveres modellezés, mellyel a szondamező
optimális geometriáját (szondaszám, mélység és távolság) lehet meghatározni. A számítógépes
modellezést a rendszerek összetettsége, eltérő felépítése, jelentősen eltérő szondamező-geometriája,
eltérő hőigényarculata teszi szükségessé. Itt a cél egy olyan szondamező megtervezése, amelynek
szondafolyadék- (és környezeti) hőmérséklete hosszú távon is a tervezett kereteken belül marad (VDI
4640 ajánlása vagy egyedi módosító kritériumok szerint), így nem fagy le, hőmérséklete nem
emelkedik túl magasra, biztosítva ezzel a hosszú távú működést jó hatásfok mellett.
A szondateszt eredménye és a járulékosan szerzett információk (pontos nyugalmi
hőmérsékletszelvény, földtani rétegsor), valamint az épület tervezett csúcshőigénye és éves
energiamennyiségigény-eloszlása adja a szoftveres modell legfontosabb bemenő paramétereit. A két
leggyakrabban használt szondamező-modellező szoftver a kereskedelmi forgalomban is elérhető EED
(Earth Energy Designer) és a GLD (Ground Loop Designer), amelyeket rutinszerűen alkalmaznak a
nemzetközi piacon. Az EED szoftvercsomagot a Justus-Liebig Egyetem és a svéd Lund Egyetem
Matematika–Fizika Kara közösen fejlesztette ki. A GLD szoftver pedig az egyesült államokbeli Gaia
Geothermal cég terméke.
Az adatok alapján látható, hogy Budapest területéhez képest a jelenleg rendelkezésre álló adatsűrűség
egyelőre kicsi, ebből következőleg a kirajzolódó geotermikus kép is csak közelítő jellegű lehet.
A teljesen vagy nagyrészt a budai márgában létesült szondákban végzett szondatesztek (a XII.
kerületi részén) megközelítően 2,2–2,6 W/mK hővezető képességi értéket mutatnak, a mérések
szórása kicsi, és a Budapest területén eddig mért értékek közül jónak számítanak. Ez tömör,
viszonylag kemény, főleg a mész- és agyagmárgából álló képződmény, viszonylag kevés nyílt
repedéssel, amelyek némelyikében vízszivárgás történik. Így a jó vezetőképességi értékek inkább a
tömörségnek tudhatók be.
Geotermikus Budapest 95
Dél-Budán (XI. kerület keleti részén) a szinte teljesen a kiscelli agyagban mért hővezető képességi
értékek nagyjából 1,8–2,0 W/mK tartományba esnek. Ez a fentihez képest kissé gyengébb, ami
összhangban van a kevésbé konszolidált üledék jellegével, és gyakorlatilag vízzáró voltával.
A pesti oldalon, a Dunához közel, azzal párhuzamosan, a felszínközelben megjelenő miocén
kőzetlisztes agyag, agyagmárga képződménysávban számos szondateszt került elvégzésre. Az adatok
1,8–2,8 W/mK tartományban mozognak, ami viszonylag egy tág határ (a közepes és a nagyon jó
között), és nem mutat területi irányultságot. Ebben szerepet játszhat a miocén képződményen belüli
változékonyság és formációk, a pesti oldalon jellemző nyugat felé vastagodása, és ebből adódóan az,
hogy a szondák a miocén alatt az oligocén képződményeket is harántolják részben. A szondatesztek
fennmaradó része elszórtan valósult meg főleg a pesti oldalon, és csak kis adatsűrűséggel fedi le az
egyéb miocén és pannon korú formációkat, így ezek hővezető képességéről mélyebb következtetések
nem vonhatók le.
9.9. ábra. A 2007–2018 között megvalósult különböző méretű földhőszondás hőszivattyús rendszerek területi eloszlása
− Nagy rendszerek méretezésének az előkészítéséhez 2-3 napos terepi mérést (TRT) kell
elvégezni, néha a víz- és áramellátástól távol.
− Nehezen fúrható területeken vagy kedvezőtlen egyéb körülmények miatt nagy szondamezőt
igénylő rendszereknél a beruházási költség magas.
A vízkutas hőszivattyús rendszerek jellemzője, hogy felszín alatti vizek hőszállító képességét
kihasználva csapolja meg a felszín alatt tárolt alacsony hőmérsékletű (30 °C alatti) földhőt, illetve
vezeti el a fölösleges hűtési energiát. A vízkutas rendszerek nyitott rendszerek, mivel az
energiakinyerés vízkitermelésen keresztül valósul meg, a kitermelt vizet pedig a hőhasznosítás után
visszajuttatják a felszín alá. Környezetvédelemi okokból, az ökológiai egyensúly fenntartása
érdekében általában ugyanabba a rétegbe történik a kinyert víz visszajuttatása, ahonnan kitermelték.
A vízkutas rendszerek esetében tehát termelő és nyelő (vagy visszasajtoló) kutak létesülnek.
A megcsapolt vízadó réteg lehet talajvízadó vagy mélyebb rétegvízadó is. A sekélyebb talajvíz-
kitermelő kutak által kivont energia forrása részben még felszíni környezeti energia, azonban az 5-10
m-es mélységtartományban fokozatosan a földenergia válik uralkodóvá.
Kavicsos vízadó esetén általában nem kell plusz energiát befektetni a víz visszavezetéséhez, kutak
vagy sekély nyelető drének révén gravitációsan „elnyelethető” a hasznosított felesleges
vízmennyiség. Homokos vagy más aprószemcsés vízadók esetén nem mindig működik a gravitációs
elnyeletés, ebben az esetben nyomás alatti visszasajtolásra van szükség.
Vízkutas a rendszereknél a felszín alatt tárolt energia kinyerése a vízáramlás hőszállító hatásán
keresztül hatékonyabban történik, valamint nagyobb területre terjed ki, mint az alapvetően
hővezetésre építő földhőszondás rendszereknél.
100 Geotermikus Budapest
A vízkutakból feljövő – legtöbbször 12–16 °C közötti hőmérsékletű – víz igen jó (COP= 4,5-5,0
közötti) hatásfokot biztosít. Ugyanakkor a vízkútból történő felhozatalhoz, a hőszivattyúkhoz
szükséges nyomás fenntartásához a csőellenállás legyőzéséből adódóan, és a visszasajtoláshoz
viszonylag nagy teljesítményfelvételű búvár-, illetve centrifugál szivattyúra van szükség, ezáltal a
rendszer hatásfoka kismértékben csökken.
9.11. ábra. Fővárosi sekély geotermikus rendszerek telepítési lehetőségei, javasolt hasznosítási módszerek
és a kutakból kinyerhető fajlagos vízhozamok bemutatása
A talajkollektoros rendszer (9.12. ábra) esetében több száz méter hosszú, a célra kifejlesztett
polietilén csöveket fektetnek le kb. 1,5-2 m mélyen. Fontos, hogy a telepített csövek fagyhatár alatt
helyezkedjenek el. Hátránya a talajszondás rendszerrel szemben, hogy nagy felületen (a fűtött
alapterület 2,5-3-szorosán) kell megbontani a telket a csövek telepítésekor, ezért leginkább új építésű
házak esetén jöhet szóba. Segítségével 20-30 W energiát nyerhetünk 1 m2-ből. A talajkollektorcsövek
kialakításának számtalan típusa létezik, melyekből a kinyerhető hőmennyiségre a gyártók adnak
iránymutatást. A kinyerhető talajhő mennyisége nagyban függ a talaj hővezetésétől,
nedvességtartalmától és az esetleges talajvíztől, valamint annak mindenkori szintjétől. A talajvíz
szintjétől függően a rendszer hőleadása évszakosan változhat. Az ilyen rendszerek tervezésénél is
kiemelkedően fontos az adott tervezési helyszín földtani felépítésének ismerete. Azokon a
területeken, ahol a talajvíz nagy mélységben jelentkezik, és túlnyomóan törmelékes kőzetek az
uralkodóak, nem javasolt a rendszer telepítése, mivel kevés talajhő nyerhető ki, nem oldható meg a
kollektorcsövek és a földtani közeg közötti megfelelő hőátadás. Talajkollektoros rendszerek
tervezéséhez is elérhető analitikus szoftver a „Ground Loop Design”, mely nagy segítséget tud
nyújtani a megfelelő rendszer kiválasztásában. Ha van lehetőség, érdemes a területről talajmintát
venni a rétegsor pontosítása miatt, és laborban hővezető képességet mérni.
9.13. ábra. Befagyott osztó-gyűjtő (Rybach, 2007) 9.14. ábra. Felszíni deformáció (Rybach, 2007)
Másrészről, pont ennek a hűtő hatásnak akár pozitív következménye is lehet, pl. ha a talajkollektorok
egy műjégpálya alatt helyezkednek el, mivel csökkentheti a rendszer energiaigényét (Mittereder és
Poerschke, 2013).
9.4.2. Energiacölöp
A földhőhasznosítás további lehetséges módja az ún. energiacölöpök alkalmazása. Itt az épületek
cölöpalapjait alakítják zárt hőcserélő rendszerré csőhálózat beépítésével. A cölöpalapok az épület
statikájától függően jellemzően 10-30 m-es mélységet érnek el, amely mélységtartomány
energiatartalma már nagyrészt földhő eredetű.
A tervezésük hasonló a földhőszondák
tervezéséhez, de sokkal nagyobb körültekintést
igényel. Az alapozó cölöpöket vagy
épületszerkezetet használja a zárt hurkú
geotermikus hőcserélő rendszer kialakításához.
A szakirodalomban megoszlik a vélemény a
tervezési hőmérséklet kapcsán. Egyes irodalmak
szerint 2 °C-nál kisebb hőmérséklet alá nem
szabad engedni a hőközvetítő közeg hőmérsék-
letét, más irodalmak szerint ez 4 °C. A föld-
hőszondák ezzel ellentétben még mínusz néhány
fok tartományban is tudnak üzemelni. Az
energiacölöpök tervezésére is elérhetők szoft-
verek, azonban a hőközvetítő közegre kapott
hőmérsékleti értékeket mindenképpen egyeztetni
kell statikussal!
9.15. ábra. Energiacölöpök telepítése (Amis, 2014)
Az energiacölöpökben a csőhálózat teljes
hosszára vetítve a fajlagos teljesítmény rosszabb, mint a földhőszondák esetében, ugyanis a sűrűn
elhelyezett csőhurkok egymást „árnyékolják”, tehát akadályozzák a zavartalan hővezetést. Ezt
méretezésnél figyelembe kell venni.
Geotermikus Budapest 105
Ezek a rendszerek olyan cölöpalapot igénylő épületek estében kaphatnak szerepet, ahol a telek mérete
nem teszi lehetővé más rendszer telepítését. A cölöpalapok telepítését kihasználva megspórolhatjuk
az amúgy külön szükséges földmunkákat.
Hátránya viszont, hogy nem választhatjuk meg a legideálisabb hőnyerő, illetve csőhurokkiosztást.
A rendszert fajlagosan kevésbé lehet terhelni a fagyás és az ebből adódó statikai kockázat miatt.
Külön fúrási munkát nem igényel ugyan, azonban a szerelési munkák maguk, és a más
munkálatokkal való összehangolás bonyolítja a kivitelezését. Valamint a telepítés során nagyobb a
kockázat a csőhálózat sérülésére. A sérült rész utólag nem zárható ki, nem pótolható kiegészítő
hőnyerő telepítésével, és az egész kollektorkör működését akadályozhatja meg.
Összességében a könnyű fúrhatóság miatt sok rendszer valósult meg ebben a képződményben. Pl. a
III. kerületben és a XI. kerület északnyugati részén (9.9. ábra). Csak a legnagyobb, jellemzően 100-
200 feletti szondaszámnál kerül olykor elvetésre a rendszer telepítése, ha a gyenge hővezető képesség
és más kedvezőtlenül alakuló tényező (hőigényarculat, rendelkezésre álló terület alakja, nyugalmi
földhőmérséklet) együttes fennállása miatt a szondamezőt túl nagyra kell méretezni.
Az oligocénben, Budapest környékén, nagy területeken lerakódott homok, durvahomok, laza
homokkő rétegekből álló Törökbálinti Homokkő Formáció a Csepel-sziget északi részén és a
Budaörsöt érintő sávban kerül nagyobb területen a felszín közelébe. Jellemzően nagy vastagsága miatt
az itt telepített szondák általában teljes hosszukban ebbe települnek. A szondatesztek szondái közül
csak néhány érintette ezt a képződményt részlegesen, így nincs számszerű hővezetőképesség-adatunk
erről a formációról. Azonban jó vízvezető képességű rétegei és fúrhatósága miatt Budapesten belül
földhőszonda telepítésére az egyik legalkalmasabb képződménynek tekinthetjük.
Az oligocén agyagos és homokos képződmények a pesti oldalon is megjelennek a felszín közelében, a
Duna melletti sávban, a vékony negyedkori kavicsos összlet alatt, illetve kelet felé egyre mélyebben a
miocén képződmények alatt is. Így a Dunához közelebbi területeken mélyített szondák részben még
ezeket is elérik.
közegben települhetnek. Szondateszt által mért hővezetőképesség-adatunk nem igazán van erről a
területről, azonban irodalom alapján jó-közepes értékekre számíthatunk, nagyon kedvező fúrási
feltételek mellett.
A fentiek ellenére ezekben a miocén mészhomokkövekben több rendszer megvalósult, főleg a XXII.
kerület szaki részén, de a IX. és X. kerületben is találunk példákat (9.13. ábra). Kevés mérés alapján, a
hővezetőképesség-értékek nagy szórást mutatnak, ami – repedezett, hasadékvíz-tározó révén – a
repedezettség mértékével lehet összefüggésben.
Elmondható, hogy még gyengébb hővezető képességű területen is kevés alternatívája lehet a
földhőszondás rendszer választásának helyben elérhetősége, stabil hatásfoka és a gazdaságosan és egy
rendszerben üzemelő fűtő-hűtő struktúra megvalósíthatósága miatt.
A hőszivattyúk egyéb alkalmazási módja, mikor hulladékhő, vagyis olyan hő, amely különben a
környezetbe távozna, kerül hasznosításra. Ez a hő lehet akár lehűlt 30-40 °C-os termálvíz, bányavágat,
metróalagút csurgalékvíze, de ipari folyamatoknál keletkező meleg víz vagy levegő formájában
jelentkező hulladékhő is.
Igen hasznos energiaforrásként szolgálhat a termálkútjaink ún. elfolyó vize, melynek energiatartalma
tisztán csak a földhőből származik. Sok esetben a termálkútból kitermelt vizet hőhasznosítás után
jóval 30 °C felett engedik el felszíni befogadóba, vagy vezetik el a visszasajtoló kútba. Ez a víz még
kiválóan alkalmas hőszivattyús hőhasznosításra, mivel nagy energiatartalommal rendelkezik. S mivel
a hőforrás ebben az esetben magasabb, mint a földhőszondás vagy a vízkutas hőszivattyús rendszerek
esetében, ezért a hőszivattyú által előállítandó hőmérséklethez képest kisebb a hőmérséklet-
különbség, így ezek a rendszerek nagyon jó hatásfokkal tudnak működni.
Hulladékhőnek minősül az elhasznált szennyvíz hőtartalma is – a dél-pesti szennyvíztelepen ennek a
segítségével történik környezetbarát hőszivattyús hasznosítás.
Budapesten számos szép földhőszivattyús rendszer valósult meg, és folyamatosan vannak komoly
fejlesztések. Ezek közül, a teljesség igénye nélkül, kerül bemutatásra néhány példaértékű
esettanulmány, melyekhez esetleges későbbi részletesebb érdeklődés esetére, komplett
tervdokumentáció áll rendelkezésre.
költségei csökkennek jelentősen, de bevételhez jut a FŐTÁV Zrt. és a BGYH Zrt., s az utóbbi – a
hűtési villamosigény-szükséglet csökkenésével – megtakarítást is megvalósít.
9.16. ábra. A Fővárosi Állat- és Növénykert egyik jellegzetes műemlék épülete, a Pálmaház
(FÁNK fotográfusa: Bagosi Zoltán)
9.17. ábra. A Széchenyi fürdő területén lévő hőközpont kapcsolási rajza (Jászay Pál)
A rendszer 2012. január 1-jétől üzemel. Nehézségek mindössze a Széchenyi fürdőnél levő műszaki
rendszerből adódtak, melyeket a gépészeti teljes felújítás megszüntetett.
A projekt összköltsége: 395 258 000 Ft volt. A projektet pályázat útján részben az Európai Unió
támogatta. Az uniós támogatás összege 237 154 800 Ft, a FÁNK önrésze pedig 158 103 200 Ft,
amelyből 118 577 400 Ft-ot Budapest főváros visszatérítendő támogatásként biztosított.
A megtakarítás a megtakarított földgázfelhasználás költségéből és a megvett termálhő különbségéből
adódik. Ezek éves adatai a 9.1. táblázatban lettek összefoglalva. Az adatokból jól látszik nemcsak a
pénzbeli, de a CO2-kibocsátási megtakarítás is!
112 Geotermikus Budapest
Gáz-
CO2-kibocsátás,
Termálhő- felhasználás, Pénzbeli
ha csak gázt
Év felhasználás ha földgázzal megtakarítás
alkalmaznánk
állítanák elő
Jelenleg folyik a „Biodóm”-beruházás, mely maga egy szubtrópusi klímájú, állatokkal és növényekkel
benépesített közösségi tér lesz, mintegy 17 000 m2 alapterületen, s melynek energiaellátásában a
Széchényi gyógyfürdő termálhőjének hasznosítása is szerepel.
került beépítésre. Ezen termosztátok az osztóra elhelyezett, termikus szelepállító fejeket működtetik,
nyitják, illetve zárják. A rendszer változó térfogatáramú, ezért a gazdaságos üzemelés érdekében
elektronikus vezérlésű, fordulatszám-szabályozós szivattyú került beépítésre, mely alkalmas nyári
hűtési üzemmódra is.
A pinceszinten szabadon szerelt fűtési vezetékek anyaga varrat nélküli acélcső, hegesztett kötéssel
szerelve, 2 cm vastag hőszigetelő csőhéjjal ellátva, a felszálló vezetékek és a padlóban szerelt
gerincvezetékek anyaga REHAU Rautitan flex műanyag cső, 9 mm hőszigetelő csőhéjjal, REHAU
toldóhüvelyes kötéstechnológiával szerelve. A fűtési hálózat lágy vízzel került feltöltésre.
Hőszivattyú
3x67,1 kW
teljesítmény
Fűtött-hűtött
5370,8 m2
alapterület
Szondaszám 32 db
RA-UGEO
Szondatípus
4 csöves DUO PE-XA
Fűtés, HMV,
Funkció
passzív hűtés
Státusz Átadott
9.21. ábra. Vízkutas hőszivattyús rendszer vázlatos vízkútelrendezése (Ádám B., 2014)
A főváros, hasonlóan a többi európai nagyvároshoz, folyamatosan változik: alakul és átalakul, miközben
a különböző beavatkozások egymással is és a természeti környezettel is kölcsönhatásban vannak.
A város felszín alatti vizei egységes víztestet, illetve hidrológiai és áramlási rendszert alkotnak, és az
ezekbe történő beavatkozások visszahatnak egymásra. Az egyes kölcsönhatások a földtani és
hidrogeológiai viszonyok ismeretében leírhatók, sőt becsülhetők, a tervezett jövőképekre előre
jelezhetők, tehát optimalizálhatók.
Mindhárom rendszer működésében jelentős szerepe van a Dunával és a fővárosi felszíni vizekkel való
kapcsolatnak, és az egyes rendszereket ért beavatkozások („pressures”) összességének.
A beavatkozások hatását (legyenek azok akár lokálisan tervezettek, akár előre nem tervezettek,
esetleg haváriaszerűek) regionális viszonyok között lehet megfelelően értékelni. Rendszeresen
megismételt regionális felvételezések és értékelések, illetve a folyamatosan fejlesztett hidrogeológiai
modellek révén egy olyan alapadatkészlet jöhet létre, amely minden felmerülő helyi
területfejlesztéshez, -rendezéshez, valamint a víz-, környezet- és geotermikusenergia-gazdálkodáshoz
hasznos keretet tud adni.
A fejlett világ számos nagyvárosában készítenek és készítettek olyan regionális hidrogeológiai
modelleket, melyek segítségével a különböző beavatkozások engedélyezése szakszerűbbé, a
kockázatok elkerülhetővé, illetve a már bekövetkezettek kezelhetővé váltak. Magyarországon
korábban a Földtani Intézet (jelenleg MBFSZ) készített több alkalommal is ilyen regionális felmérést
és értékelést Budapest területére. (Pl. Horusitzky Henrik; Buda és Pest talajvíztérképe, majd
építésföldtani térképezése.) Az intézetben a legtöbb alapvető adatbázis is rendelkezésre áll, amelyet
alkalomszerűen frissítettek és kiegészítettek, bár világos, hogy ezek nem helyettesíthették a tervszerű
és rendszeres adatbázis-fejlesztést. Mivel a felszín alatti tér felelőse az állam, a felszíni területeké az
önkormányzat, célszerű továbbra is hasznosítani az állami földtani intézetet (geológiai szolgálat:
geological survey) megalapozó intézményként.
Csak javasolható egy olyan innovatív Budapest-program, amely rendszerűvé tenné a földtani és
hidrogeológiai adatbázist, és amelyben szorosan kapcsolódhatnának a lokális beavatkozásokból
származó, eddig „felvétel”-szerű információk, értékelések, folyamatos modellfejlesztések, illetve a
szükséges monitoringműködtetések. Természetesen mind a különböző célú (döntés-előkészítő,
közérthető ismeretterjesztő) értékelések, mind a legfontosabb monitoringadatok nyílt, internetes
hozzáférhetőségének biztosítását is a program részévé kell tenni.
A program első ütemében a Duna-balparti részek alluviális és teraszos talajvízrendszerét, valamint a
főváros déli felén levő termálkarsztos vízadót célszerű elsőként megvizsgálni, és ezekre egységes
fejlesztési keretet kidolgozni.
118 Geotermikus Budapest
Mindkét esetben reális, mért adatok alapján megadott vízmérleg és tranziens hőtranszport-modellezés
adható meg célkitűzésnek. Hasznos lenne továbbá ellenőrizhető, beruházók és tervezők számára is
elérhető, adatmegosztással működő monitoringrendszer kialakítása is. Ennek révén a kutató
adatszolgáltató fél is hozzájut a kivitelezők munkái során keletkezett újabb, frissebb adatokhoz,
feltárási eredményekhez, így a rendszer a folyamatos frissítésekkel naprakész állapotban tartható.
A jelenlegi, ötévenkénti víztest-felülvizsgálatok, dunai árvízvédelmi értékelések és a termelőkutak
tízévenkénti védőidom-újraértékelése Budapest esetében nem elég gyakori, az engedélyezési tervek
kidolgozása és elbírálása során is állandó lemaradást okoz a valós és a jogi helyzet eltérése.
Geotermikus Budapest 119
ÖSSZEGZÉS
IRODALOMJEGYZÉK
Amis, T. (2014): Energy piles and other thermal foundations, developments in UK practice and
research. REHVA Journal, Federation of European Heating, Ventilation and Air Conditioning
Associations
Antics, M. – Bertani, R. – Sanner, B. (2016): Summary of EGC 2016 Country Update Reports on
Geothermal Energy in Europe. Proc. European Geothermal Congress 2016 Strasbourg, France
Acuna, J. – Mogensen, P. – Palm, B. (2010): Distributed Thermal Response Test on a U-pipe
Borehole Heat Exchanger. World Geothermal Congress, 2010, Bali, Indonesia
Ádám, B. (2012): Földhőszondák hőtechnikai viszonyai hőszivattyús rendszereknél. Doktori PhD-
értekezés, Szent István Egyetem, Gödöllő, Ground Loop Design Premier
Ádám, B. – Büki, G. – Maiyaleh, T. (2013): Hőszivattyúzás: geotermikus energia. Mérnöki Kamara
Nonprofit Kft.
Alföldi, L. – Bélteky, L. – Böcker et al. (1968): Budapest hévizei. Kézikönyv, VITUKI
Kiadványa, p. 365.
Alföldi, L. (1979): Budapesti hévizek – Thermal waters of Budapest. In VITUKI Közlemények –
Proceedings – Szoobsenyija 20. sz. p. 3–102.
Alföldi, L. – Kapolyi, L. – Csepregi, A. et al. (2007): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a
Dunántúli-középhegységben. Kézikönyv, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet
Bobok, E. – Tóth, A. (2013): Fenntartható kiaknázás. ISSN 1218-5450, Mérnök Újság 2013. 1.
pp. 12–14.
Blum, P. – Benz, S. A. – Menberg, K. and Bayer, P. (2016): Subsurface urban heat islands:
A renewable source of energy. Karlsruhe, Institute of Technolgy
Buday, T. (2016): A városi felszín alatti hőtöbblet hatása geotermikus hőszivattyúk működésére. IV.
Környezet és Energia Konferencia, Debrecen
Burján, B. (2001): Új típusú szemcseösszetételi vizsgálatok a Pesti-síkság teraszképződményeinek a
példáján. Földrajzi Konferencia, Szeged
Dezső, Zs. – Bartholy, J. – Pongrácz, R. (2013): Műholdas városi hősziget műholdas vizsgálata.
Hősziget Konferencia. Országos Meteorológiai Szolgálat
Dövényi, P. – Horváth, F. et al. (1992): Mélyhőmérsékleti viszonyok Magyarországon. Magyar
Geofizika, 1992 p. 87. (+54 mellékletek)
Fancsik, T. – Nádor, A. (2012): Geotermikus feladatok a Magyar Földtani és Geofizikai Intézetben,
Kutatás és innováció a Magyar geotermiában. Konferencia, Budapest
FTV (1988): Budapest Építéshidrológiai Atlasza M=1:20.000
Hajnal, G. (2008): Városi hidrogeológia kézikönyv, Akadémiai Kiadó
Haas, J. – Budai, T. (1999): Triassic sequence stratigraphy of the Transdanubian Range (Hungary).
Geologica Carpathica 50(6): 459–475.
Horusitzky, H. (1935): Budapest Duna-balparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata.
Hidrológiai Közlöny, XV. évf.
Jaskó, S. – Korpás, L. (1988): A dél-pesti kavicsterasz üledékképződése. Magyar Állami Földtani
Intézet Évi jelentése 1988. évről, p. 153–166.
Geotermikus Budapest 121
Lund, J. W. (2010): Geothermal (Ground-Source) Heat Pumps, IGA Education, Wolrd Geothermal
Congress, Indonesia
Menberg, K. – Bayer, P. – Zosseder, K. – Rumohr, S. – Blum, P. (2013): Subsurface urban heat
islands in German cities, Elsevier, Science of The Total Environment, Volume 442, 1 Pages 123–
133.
Muráti, Gy. – Tóth Gy. (2009): „Modeling interference effects of shallow geothermal doublets, water
works and underground construction works, gravel alluvium, Budapest capital city, Hungary” 2nd
International FEFLOW User Conference. 2009. szeptember 14. – szeptember 18., Potsdam,
Németország, előadás
Muráti, Gy. – Tóth, Gy. (2008): Coupled effects of geothermal doublets and deep garages on shallow
groundwater system. Budapest capital city, Hungary, XXXVI. International Assotiation of
Hydrogeologist, IAH Japanese Chapter, 2008. október 26. – november 1., Toyama, Japán
Muráti, Gy. – Tóth, Gy. (2010): Prediction of the interferences of urbanization and surface water-
groundwater interactions on a large alluvial aquifer, Budapest capital city, Hungary, HydroPredict'
2010 2nd International Interdisciplinary Conference on Predictions for Hydrology, Ecology, and
Water Resources Management, 2010. szeptember 20–23. Prága, Cseh Köztársaság, előadás
Pécsi, M. – Marosi, E. – Szilárd, J. (szerk.) (1958): Budapest természeti képe. Kézikönyv, Akadémiai
Kiadó
Rétháti, L. (1974): Talajvíz a mélyépítésben. Kézikönyv, Akadémiai Kiadó
Rybach, L. (1979): Geothermal Resources Proceding on Geothermal Energy Vol. 5.1–7.
Rybach, L. – Muffler, L. (1981): Geothermal Systems Wiley, New York USA
Szabó, J. (1857): Fürdősziget Pest és Buda között Term. Tud. Társ. Évkönyve III. kötet
Szanyi, J. – Rezessy, G. – Hámor, T. (2005): A geotermikus energiavagyon állami nyilvántartásának
előkészítéséről, I. fázis. Jelentés, Magyar Geológiai Szolgálat, Budapest
Sárváry, I. (1972): A budapesti hévizek védőterületéről. Vízügyi Közlemények. 53/3: 269–280.
Szafián, P. et al. (2014): A margitszigeti pesti Duna-ág tektonikai vizsgálata többcsatornás vízi
szeizmikus szelvények segítségével. Kézirat
Szlabóczky P. (1988): A metrós fúrások földtani eredményeinek átfogó ismertetése. Földtani
Közlöny, 118/1: 61–66.
Tóth, A. (2016): Magyarország geotermikus felmérése 2016. A Magyar Energetikai és Közmű-
szabályozási Hivatal kiadványa, ISBN978-963-12-7712-8
Tóth, A. (2014): Hőszivattyúk, Miskolci Egyetem Földtudományi Kar (Digitális Tankönyvtár),
https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011_0059_SCORM_MFKGT5062/sco_01_01.htm
Tóth, A. – Erdélyi, B. (2014): Speciális geofizikai ismeretek. Miskolci Egyetem Földtudományi Kar
(Digitális Tankönyvtár),
https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011_0059_SCORM_MFGFT5054/sco_00_01.htm
Tóth, A. N. – Kerékgyartó, T. – Toth, GY. – Szita, G. – Fenerty, D. K. (2015): Examination of a
geothermal system from a porous geothermal reservoir in the Pannonian Basin in Hungary. 40th
Workshop on Geothermal Reservoir Engineering, Stanford University, Stanford, California, 26-
28/01/2015. Volume 1. Curran, Red Hook, Ny., pp. 194–202. (Stanford Geothermal Program
Workshop Report SGP-TR-204
Tóth, L. (2009): Talajszondás és talajkollektoros hőszivattyús rendszer tervezése. Eötvös Loránd
Tudományegyetem, előadás, környezettudomány mesterszak
Geotermikus Budapest 123
Tóth, Gy. – Rotárné Szalkai, Á. – Szőcs, T. (2012): Egyszer fent, egyszer lent; hidrogeológiai
modellezés, a vízgazdálkodás és a geotermikus energiagazdálkodás kapcsolatai. „Új utak a
földtudományban” előadássorozat. Budapest, 2012. október 17.
Tóth, Gy. – Szőcs, A. – Szőcs, T. (2012): Mélységi pórusterek konkurens és harmonizált használata,
különös tekintettel a széndioxid földtani tárolására Magyarországon. A CCS technológia
nemzetközi és hazai helyzete és lehetőségei, Konferencia, Budapest 2012. április 24.
Tóth, Gy. – Fancsik, T. – Merényi, L. – Gáspár, E. – Zilahi-Sebess, L. (2013): Geotermikus védőidom
kijelölésének szakmai követelményei és tapasztalatai. Országos Bányászati Konferencia, 2013.
november 7–8. Egerszalók
Vásárhelyi, B. – Tompai, Z. (2019): Mérnökgeológiai és talajvizsgálati jelentés, tervezési beszámoló
Budapest XII., Zugligeti Libegő nyomvonal és tartóoszlopok átépítésének a tervezéséhez
(engedélyes terv). Kézirat, Bp. XII. ker. Építésügy, Geonoko Kft., Vásárhelyi és Társa Kft.,
Földtudományi tervező Kft.
Zilahi-Sebess, L. – Gyurica, Gy. (szerk.) et al. (2012): Gödöllő terület geotermikus koncessziós
jelentése. MFGI nyilvános kézirat
Zilahi-Sebess, L. – Gyurica, Gy. – Nádor A. – Hámorné Vidó, M. – Gulyás, Á. – Tóth, Gy. –
Szőcs, T. – Horváth, Z. – Kovács, Zs. (2011): A koncessziós pályázatok kiírását megelőző
érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatok szakmai tartalma, tapasztalatok a társhatóságok
közreműködésével kapcsolatosan. Bányászat és Geotermia 2011 Konferencia. Hajdúszoboszló,
2011. november 16–17.
Wein, Gy. (1977): A Budai-hegység tektonikája. MÁFI alkalmi kiadványa. p. 76.
SZAKMAI ANYAGOK
Budapest Főváros Településszerkezeti terve (TSZT), BFVT Kft.
Budapest Környezeti Programja 2017–2021, Budapest Fővárosi Közgyűlés 1259/2017. (08. 30.) Főv.
KGy. határozatával jóváhagyva
Budapest 2030 hosszú távú városfejlesztési koncepció monitoring 2016, BFVT Kft.
FŐTÁV Zrt. Környezetvédelmi nyilatkozat 2016. évről
Budapesti Erőmű Zrt.
Éves beszámoló, 2018
Központi Statisztikai Hivatal
Magyar statisztikai évkönyv, 2016, 2017
Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat
Geotermikus hévizek kitermelés adatai 2015. év
Magyarország hévízkutjai VII. kötet kiegészítésekkel, javításokkal, kataszter 37. és 38. kötet
Geotermikus távfűtésre potenciálisan alkalmas mintaterület vizsgálata Vecsés környezetében,
tanulmány, 2017
Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal
A magyar távhőszektor 2017. évi adatai, ISSN: HU ISSN 2560-1156
Országgyűlési beszámoló 2018, Irományszám: B/4691
124 Geotermikus Budapest
SEGÉDLETEK, TANULMÁNYOK
Enviroinvest Kft. (2009): Termálkút kísérőgáz hasznosítási projekt felülvizsgálata
Earth Energy Design 3.0 (2008): User Manual, Blocon, USA
Ground Loop Design Premier (2010): User’s Manual, 2010 Celsia, LLC., Gaia Geothermal,
USA
HGD Kft. archívum
VDI 4640 German Guidelines for Ground Couple Heat Pumps, Part 2 (2001): Utes and Direct
Thermal Use of the Underground, Verein Deutscher Ingenieure, Düsseldorf
VITUKI (1967): Magyarország hévízkútjai
LINKEK
https://map.mbfsz.gov.hu
http://www.hgd.hu/hu/hoszivattyuk-tipusai
http://www.xorella-frank.ch
https://map.mbfsz.gov.hu/
SZAKMAI KONZULTÁCIÓK
Budapest Főváros Kormányhivatala Építésügyi és Örökségvédelmi Osztály
Fővárosi Vízművek Zrt.
Pest Megyei Kormányhivatal, Bányafelügyeleti Főosztály
FŐMTERV Zrt.
Gyógyfürdő Kft.
BKV Zrt.