Pszichoterápia

Tanulmányok
KINCSESHAz

, .. , ,
A SERULES DINAMIKAJAAZ ENCOUNTER
, ,
CSOPORTBAN: HATALOM, llASITAS, AZ
ELLEN.ÁLLÁS HIBÁS KEZELÉSE 1
Robert K. Kaplan

A hatvanas évek Amerikájá11ak Európára is átterjedő társadalmi mozgalmai közé tartozott

a robbaná,\' szerűén megn&t érdeklődés az egyén, a személyi:li!gfejliJdésének segité.9e iránt.
A „pJycho-boom "fő hordozóját csoportm6dnerek adták. Rogers .nemléletében nem tett kü-
lönbséget gyógyítás és Jej/esztés~tcmácsadas köz<>tt. s a személyiségek valódi találkozását
leíró morenoi „ encounter" lett az alkalmazott e(járá.vok gyűj-tójogalma. Maguk a.technikák a
pszichoterápiits és a tréníng csoportok gyakortatábólföttek. A vonatkozó vizsgálatok azt mu-
ta1ták, hogy a személyiségfejlesztő programot (personality development growth center) é.s a
terápiát (menta/ heallh center) felkeresők között a különbságet ö,mieghatározásuk- pszichés
betegségtudat váilalásalelutas.ltása - adta, mfg a neurotikusság mértékében nem voh e/téré.s
a kél populáció között. A csoportvezetői oldalról a kiilö11b.'léget a terápiás felel<Jss.ég -- szol-
gáltatóiJeielősség közötti eltérés adná. Az kiderfilt, hogy a csoport eredményes, az egrén.itől
eltérő hatásmechanizmusú formáció. A tapas;stalatokat Lieberman és munkatársat foglalták
össze (Lieberman, M, Yalom, 1., Míles, M: Enr.ountar groups: Firstfacts. New York, 1973.
Basíc Books).
Hazánkban az intenzlv terápiás csoportozás és az "önismereti" csoportok eltefjedése a hel-
venes-nyofcvana.v évekre esett. 1981-ben a Magyar Pszichiátriat Társaság Pszichoterápi-
ás Szekciójának Csoportpszichoterápiás Munkacsoportja keretében Tomcsáfl)'i Teodóra és
Szőnyi Gábor v~zetésével szerveződtek az első csoportpszidwterápiás szemfmfriumok. A sze-
mináriumnklwz kést:ültfardltásokhói állt össze a Csoport-pszichoterápiás s:ztJveggylijtemé11y,
ame~yben Kaplan tanulmánya is megjelent.
Egy halékony eljáJ·ásnál sz.ámolni kell nemkívánatos hatással, mellékhatással, még akkor is,
ha azt szakszerűen,felkészülten alkalmazták. Az alábbi tanulmány erre hi~jafe/ ajigyelmet.
Az újraközlest a kfllönbbző egyetemí és posztgraduáfü képzeselrben elterJedten előírt ö'flis-
merti <:Soportozás kö1iili vz"ta te.'>zi aktuálissá.
Az „önismereti" megje/iilés inkább iudás begyűjlé.sét :wgalijü, eltér a megfeteltJ nemzetközi
.vzavaktól, Az ,,en.counter" az il'lterperszonális találkozás élményét hangsúlyozza, míg az~\'.-
periential (self-experientiaJ) group, a Selbsterfahrungsgruppe az önmagam megtapasztalá-
sát llelyezí ellítérbe. A tanu/11JányJordít.ásá/Jan ezért meghagytuk az eredetit jobban tiikrőzó
,,encounter" szót, de ha beheb1attesí(jiik „önismeret"-tel, a tárgya/J problém4k ugyanazok.

A szer'kesztö

' Rrtl>t•rt E Kapfon (1982) Thr1 ,/y11gmics ofinj11ry in enco1111ter group.{: Power. splltfluK, ond the mi,,ma11agenre11t ofrcsL.vta11ce,
l111tmrc,1io11r1I .lournal ofG'IYJup PsychorlierapJ\ 32:2, 163··187, DO!: J0.1080/00207284.1982.11492344 Mt.1gyarul megj«lent:
8t1rc•y lil, Bofo,· L. [)Jpa/d Péter, Plszker Ágnes, RliczJóxsef, &ahó Judit m:erk. (1992): Csoport-p.,z/chorerápia (&öwggy{,ijte-
mé11v). a c~opmlarwlitikus Kiképző I111ézet és a Magyar C..1·01;orl-pS'iic/uJ/ertípiás 8~·illc1 kradvémya, J'/6..·194. c. Fordította:
Lont.S Zmr.w , \"':nl>ó Judit

Pszichoterápia 2019. © MentalPort Kft. 28. évf. 1. szám, 31-·43 31

l<API.J\N - A SÉltŰLfÍS DINAMIKÁJA AZ RNCOU'N'rílR CSO\>Ol\Tll/\N
A társadahni élet paradoxonja, hogy bármely intéz-
mény képes jó dolgokat létrehoztú és képes ártani.
Ez a paradoxon igaz a ncU11.etek és családok. vala-
mint az encounter csoportok esetében is. A fizikai
világban ez a gondolat elcsépelt, hiszen példán'! a
tilzben vagy a nukleáris energiában rnjlö konstruktív
vagy destruktív lehetőség jól ismert. Ezzel szemben
a társadalom terUlctén ez a paradoxon kevésbé nyil-
vánvaló. Minden társadaJmi formában - beleértve a
scgltő kapcsolat kiilönböz,ő faj'táit -- létezik a hata-
lom gyakorlása, és ez nem ártalmatlan dolog.
l 978~ban az egész országban nagy megdöbbe-
nést keltett az a tömeges öngyilkosság és gyilkos-
ság, amelyben 900Mmíl többen haltak meg a „Népek
Temploma'' elnevezésű szektában Jonestownban,
Guyanában. Majdnem annyim megdöbbentő volt
az a társadalmi fönnáció, am.iben lezajlott. mint
maga a tömeges öndestrukció. Az esemény hát-
borzongató fantáziákat keltett a kultusszal, messi-
anisztikus vezetőjével és füikéntes követőivel kap-
csolatban - emiatt a kormány komoly megbeszélést
folytatott a kultuszok feltárására és szabályozására.
Nemzeti folh.áborodásunkban - úgy tűnik - elke~
.rü.He figyelmünket az a tény, hogy sok nagyszerű,
kevéssé ismert tapasztalatot lehetne szerezni a
kultuszokról - például az Oneida és Arnana kom~
mnnákról a XIX. században, és számos .tnái kom~
mw1MSI is. (Kanlcr 1972)
A segitö fog.lalkoz.ásokban a pozitívumok hangsú-
lyozásának tendenciája érvényeslll. A pszichoterápia
hatékonyságának kérdése, amely évek óta heves vita
tárgya, elsődlegesen arra vonatkozik. hogy elérik-e,
vagy sem a kívánt eredményt. Ritkán gondoluuk
arra a lehetöségrc~ hogy a terápia éppon az ellen-
kezőjét éri el annak, amit tervezünk Mondhatjuk,
hogy a terápia - legalábbis a terapeuták szemében -
kellemes, nem ped1g veszélyes valami. így a szakma
egyfajta hasítást hoz létre.
A SF..RÜLÉ.'3 F.J.Ől!'ORDUIÁSÁJl{AK VlZSG.Ú.ATA
Mielőtt továbbmennénk, meg kelt határoznunk az
cncounter csoport fogalmát. Az encounter csoport
kisszámú tag intenzív Cl!Oportélménye. Céijuk. bogy
viz~gálat tárgyává tegyék élményeiket~ bepillantva
a csoportdinamikába, az egyes tagok lelki alkatáho
és a tagok kÖ'tti interperszonális kapcsolatokba. Az
cncountcr csoportokat az önfeltárás magas szintje,
az interp~rszo.uálís konfrontáció és az inteo;,Jv én:cl-
mek jellemzik; törekszenek a strukt.urálatlanságra.
Az encountcr csoportokban rejlö kockázat fol-
dcritésóre u:ányuló vizsgálat nagyfok.\i eltérést
32
Míg az encounler csoportok vezetői r67..saszin
képet festeltekscgftö tecJmikájukról, a hagyományo-
sabb segítő szakmák könnyen ntalhattak a felelős­
ségre az encounter csoportok kapcsán. Az cncmmter
csopörtok robbanáHszmilen léptek színre, ás olyan
gyorsan szaporodnak. hogy meg kell állapítanunk,
a magas szakmai színvonal enyh.én szólva nem áH
mindig fenn. Ugyanakkor lehet valami abban, hogy
az cncountcr csoport a segltö szakmák „fekete bárá-
nya", é.c: több kritikát kap1 mint amennyit érdemel. A
rokon szakmák művelöin-0k vádló ujja az cncount-er
csoportokrn mutat, bár néha helyesebb lenne, ha
önmagukra mutatna.
Az cncounter csopottnak jó esélye van arra. hogy
seglfse a tMulást és változást, dc épp a változáshoz
szUkséges cnergin időnként destruktív et'övé vál-
hat. Ugyanezt gondolhatjuk a pszichoterápiáról, A
sé111lésről szóló cikkek és kutatások legtöbbje az
encounter csoporttal foglalkozik -· ez a cikk is e-1,t
teszi. Mégis hiba lenne azt hinni, hogy ennek a cikk-
nek kcvé.~, vagy egyáltalán .semmi köze nincs a pszi-
cbotorápiához. A pszichoterápia okozta sérüló!l kuta-
tásának hián)l'il ellenére 70 ismert terapeuta és kutató
újabb vizsgálata (Hadley és Strupp 1976.) megmu~
ta11a, h:ogy a sérülés lehetősége a pszichoterápiában
is fem1áll. Előnyben részesítve a „negatív hatás"
kifejezést a .sérüléssel szemben, Hadley és Strupp
(1976) az alábbi következtetésre jutottak: .,Világos.
hogy a pszichoterápia negatív hatását n szakemberek
túlnyomórészt jelentős problémának tekfotik, amely
mind a gyakodati szakember, mind a kutató tészéről
kitüntetett flgyelmet érdemel." (1302. o.)
Ez a cikk azt vizsgálja, milyen gyakorisággal
keletkeznek sértllések az encouoter csopörthan, és
milyen folyamatban alakulnak ki, A cikk első része
áttekinti a sérülés gyakoriságára vonatkozó viugála-
tokat. A másodík részben a csoportokban előforduló
sórtllések diüamikójáuak megértéséhez kísérlünk
meg dmél1:Li koreret adai.
eredményezett a sérülés arányát illetően (Hmt!cy,
Robuck, Abrrunowitz 1976). Az eltérés részben
11bból származott, hogyan definiáljuk a sérülést. Ha
úgy határozzuk meg, mint bármely negatív éltné.nyt,
az elöfordnlás mértéke jóval magasabb, mint ha szú•
kebben értclmezzilk. Azzal n definicióvat~ miszerint
sé1i\lés bánni, ami kicsit is meghaladja a személy
általános pszichopatológiai tendenciáit, Gottschalk:
(1966) extrém magas, majdnem 50 százalékos
sérülési arányt talált. Ha úgy határozzuk meg-; mint
maradandó károsodást, az eredméuy alacso11yabb
 PS2'.lCHOTffi\ÁP:tA • 2.8. év11OLYAM 1. szAM Ull9. l'll!lkUÁR
ks1.. Rogcrs ( 1968) például 6 százaléknyi rossz Nem meglepő, hogy a vezető bántó rosszindulata,
élményt és csak 1 százaléknyi tartós ártalmat talált. agrcsszlv viselkedése .kapcsolatban volt a1,okkal
Ebben a cikkben a sérOlés1 a csoportéhnény ~ sérülésekkel, anielyct csoportjaíban néhány tag
következtében létrejövő tartós károsodásk6nt hatá_,-, elszenvedett. Minden vezctl> felidézett 2-3 sérülé.sí
mz:wk meg. Ez megegyezik Hadley és Strupp a csoportjában.
( 1976), vabunint Liebenuan, Yalom és Miles (1973) Ezek közill az egyik egy asszony esete, akit több-
ajánlott dcfinldójával. Liebe1tuaJ1 és munkatársai féle támadás érl, beleértve a fizíkai bántalmazást az
(1973) szerint sériHés tört.ént, ha „a csoport atatt és/ egyik csoporttag részéről. Ez a támadás olyan cso-
vagy után az egyén keilemetlenUl érezte magát, és/ portban játszódott le, ahol a vezető maga is alkal-
vagy több ma!adaptiv védekezést alkaJma1,ott, és e:i: mazta a fizikai b{mtalmazá..<tt. Az nss:wnyt, aki pasz-
a válto7.ás viszouylag tartós volt". ( 174. o,) sz{v, csendes volt, abban „segítették", hogy J,aragjn
Liebc.m1anék ( 1973) Jr..utatása mind a mai napig dö tudjon jönni. Leginkább a vezető támadására
a'.l. encounter csoport, és az abban létrejött sérülések emlékezett, aki síri hangou közölte, hogy ö ,,a szki-
legalaposabb vizsgálata. Eredményeiket könyv és zofrénia határán áll" (182. o.). Ezután hónapokig
cikk fonnájt'tba11 széles körben publikálták. Külö~ depressziós volt
nösen figyclcmremélló it magas sérűlésráta, amely Egy másik sé1i1lt, aki nagyon rossz élményt szer-
hitelesnek l~kínthető a kutatók és a kutatás alapos- zett, egy későbbi interjúban a következőket mondta:
sága miatt 'lanuhnányukban azt találták, hogy 206 „A vezető <1zt mondta nekem, hogy kuka barom
induló résztvevő közül 7,8 S7.ázalék szenvedett sérti- vagyok, meri nem tudtam, hogy kell részt venni a
lést, és 9,1 százalék volt a sérOlés aránya azoknál, csoportban. Én valóban úgy éreztem, hogy klvűl
akik. a csoport felén, vagy annál több ülésen vettek maradtam, és valóban hántott, hogy különbó'zöm
részt. a többiektől KívtJláll6 voltam, és úgy kezeltek.
Lichcrmanékt61 (1973) mutatunk he példákat mint a legalacsonyabb rendű dolgot, ami a világon
annak illusztrálására, hogy mit jelent a sértő vagy létezik. " Az élmény hatására teJjesen összeomlott.
destruktív viselkedés. A destruktivitás a vezetők Blveszítette önbiznlmát, és 180 fontos testmílya 40
részétől sértésben, gúnyolódásban, becsinédésbcn font-ml csökkent, Extrém depresszióban szenvedett.
nyitv:ínuthat meg, általában akkor, amikor elvetik a hnt hónapra és pszichoterápíárn volt szüksége ahho:t.,
sulykol. Egy veldÖ azt ruo.ndta az egyjk csop011tag- hogy visszakerüljön a csoport elöni állapotába (Lic-
ról: ,,Sam, maga ugy UI itt köitünk1 mint egy polya- berman és mtsai 1973, 17. o.).
utM, tudják, mint akiben csöppnyi érzelem sincs." A szerzőket megdöbbentette a csoportvezetők
(34. o.) Egy másik vezető kijelcntcllc: ,.George a felelőtlemiége, hogy milyen mértékben sértették a
félnótás konfonnista. tipikus esete." (56. o.) Ez a csoporttagokat. Nehezményezték a sérülés ilye11
megjegyzés nagyszámú l<llépést vont maga után a magas arányát:
csoportból, a megjelenés szélsőségesen csökkent ,..A tíz százalékot elérő sérttlési arány megenged~
- mindez nagyon alacsony csoportkohéziót ered- hotetlen és elfogadhatat!an olyan vállalkozásban,
ményezett. Egy hannadi.k vezető a következő sértő amely a személyiség fejlődését .kívánja segíteni''
módon vonta kérdőre az egyik viszonylag csendes (Lie.be1man 1973,193.0.).
csoporttagot: Széles körben c7J az átfogó meg-áUapítást publi-
„ Hogy jtin maga. ahhoz, hogy itt fJI, és semmit kálták, nem pedig azokat a frnomubb adatokat, hogy
sem mond? .Miért nekem kell magához fordulnom? melyik vczetöi ttpus okoz inkább sérülést, A csoport
Mi van magában belül? Miért nem nyllt? Miért így tfpusa felől közelítve azt találták, hogy akár Oestalt,
ha.mu.ílja a szarkazmusát? Meg akarjuk tudni, hogy tranzakcionális analízis vagy T csoportról van szb,
4

ki maga. és mit érez. Én már belefáradtam. hogy nem ez s:r.ámtt, ha11cm a vezető stílusa a döntő. A
magát noszoga:,sam, és kiderítsem, hogv milyen. 4zt sétUlések mag:rn mértéke érthetővé válik a vizsgált
akarja, hogy mindannyian olyanok legyünk, mint vezetők felelőtlenségének fényében, de kérdés,
maga? Meddig csináljuk (gy? Huszonnégy órát egy hogy néhány vezető brutalitása mennyire repre-
szó nélkül?" (41. o.) Ezután a csopo1'tvezető oda- zentálja a csoportvezetők sz.éles körét. A fenti és
1
vágta k(~át, pofon vágta a csoporttagot és körbe- további megfontolások során az a kérdés merű'lt fel,
liJkdöste a szobában. lehet-e általánosítani a. tanulmátly eredményeit, és
l~rdemcs megjegyezni, hogy a csoport.vezetőnek van-e jogosultsága annok a következtetésnek, hogy 1
nagy tekfotélye volt a tagok körében, és a megfigye- a résztvevők az encounter csoportban egy a tízhez
lők kompetensnek tartották. arányban sérüléssel szamolhatnak.

www.mentalport.hu 33
 KAPLAN - A SÉRÜLÍlS DINAMIKÁjA AZ RNCOUNTBR CSOPORTBAN
Ismét/é,,;
Az cncounter csoportok kockázatának további felmé-
rése céljából kollégáimmal újabb vizsgálatot végez-
tünk (Kaplan, Obert és Van Buskirk 1980) Licber-
rnanék (1973) nyomún. Vizsgálatunk négy csoportot
- 44 tagot - foglalt magába, akiket véletlenszerűen
válogattunk be a csoportokba, A stáb e.gy képzett
vezetőből és hat posztgraduális hallgatóból állt,
akik a négyből három csoportot _párosan vezettek. A
csoportokat mint csoportdinamikát és személyközi
kapcsolatokat célzó szemináriumot hirdettilk meg a
„Casc Western Rcserve University"-n. A kurl.us két
és fül hónapig tartol1, a csoportfoglalkozások két és
fél órások voltak, és a szemeszter során kétszer, egy
korai és egy késéii fázisban ennél hosszabbak. Mind
f1 négy T-csoport volt, ebb(~n a megközelitésben a
figyelmet a tagok viselkedésére, interperszonális
kapcsolataira és a csoportfolyamatra helyezték.
Végül a Licbennan és tál'sai vizsgálatától (1973)
eltérően a csoportnak figyelemreméltó vonása volt,
hogy a személyzet tagjai $aját csoportjuk részeként
működtek, rendszeresen találkoztak, hogy rervezzew
nek, bírálják egymást, és tanuljanak egymás mun•
kájából.
Az adatokat két képzett haUgató, Stovan Obert
és William van Buskirk gyűjtötte össze, akik nem
voltak a stáb tagjai. A négy csoportból kettőnek két
kutató állt rendelkezésére csoportonklvüli konzultá-
ció cé\jából. A másik két csoportnál ezt az időbatá•
tok miatt nem lehetett megvalósítani. A cél az volt,
hogy támogassák n csoporttagok közti kölcsönös
kapcsolatok kiafokulását a kedver.ö adottságok fol-
szfmc hozásának elosegftésévcl, és gondoskodjanak
a lehetséges érdl.-mi scgítséguyűjtásról a csoportta•
gok számára. A csoporttagok és kutató•tanácsadók
közötti kontaktus legnagyobb része ürta korlátozó-
dott, amít a kutatók kezdeményeztek. A kutatási terv
a sérülés azonosításában szigorúan követte a Licber-
manék (1973) által. haszuált módszereket. A korábbi
vizsgálatból az adatok hat típusa bizonyult használ-
ható-nak: l) kimaradók, 2) akiket a csoporttagok a
csoportban sérültek közé soroltat 3) akik alacsony
pontszámot jelöltek a csoportélmény értékelését
kérő kérdőíven, 4) akikről a ve-zetők a csoport ele-
jén és végén kitöltött kérdőíven alacsony értékelést
adtak, 5) akik a csoport folyamán -· vagy legkésőbb
néhány hónappal utána-~- pszichoterápiát kezdtek, 6)
akiknél sürgős pszichiátríaí beavatkozásra volt szük-
ség a csoport folyamán. Bánuely személyt. akit ezen
szempontok valamelyikével azonosítottunk, úgy
tekintettük, mint akinél a sé1űlés gyanúja felmerült,
és a csoport befejezése után 9-11 hónappal felhívtuk
34
telefonon. A telefonbeszélgetés témája a személy
csopmtbeli élménye volt, báimely kellemetlen hatás
a csoportélményck kapcsán vagy az azóta eltelt
id&ben, valamint a párhuzamos életesemények,
amelyek altematfv magyarázatot adhatnak a negatív
kimenetelre. A cél annak meghatározása volt, vajon
történt-e sérül6s, és ha igen, akkor azt valóban a
csoport okozta-e? Minden - sérülést valószíníílcg
nem szenvedett -- csoporttagot is felhívtak, hogy
kiderítsék, vajon pszichoterápiás kezeléRhe léptek-e
a csoport bcfojozésc óta. Míndegyík személlyel
személyes interjú történt, aki jelezte, hogy sérült a
csoportban.
Eredmél1yek
Lista készült 19, feltehetően sérülést szenvedett' sze-
mély adatai alapján. Telefoninterjú során a szemé~
lyek száma négyre csökkent, velilk személyes inte1jú
történt, és közUHik csuk egyet találtak sé:rűltnek. fgy
a csoportot kezdö 44 személyből 2,3 százalék volt
a sétűlés aránya. A csoportot befejező 42 s1~tnélyre
számítva az arány 2,4 s7.ázalék. Az egyetlen sérülés
a kövctkezö körülmények között 1.örté11t:
A sérült 22 éves szociális gondozó diáklány volt,
akt kezdetben habozott, hogy részt vegyen-e a kurzu-
.~on, a T-csoport megterhelő volta miatt. A csopor--
télmény során úgy látta, hogy a csoport te.rápiába
fordul, olyan tevékenységbe, amelyre a vezetőketfel-
készületlennek éreztf. Bizonytalan volt abban, hogy
hangot adjon~e érzéseinek, és nem törekedett akt{y
részvételre. A többi tag nyomást gyakorolt ni, azon
igyekezve, hogy bevor,ják a csoportjo~yamatba, és
úgy érezte~ blínbakot csináltak belőle. Egyik bírálója
a fétji vezető volt (volt női vezető is), aki csatlako-
:mtt ahhoz a visszq/eltéshez, hogy a lányból mintha
hiányozna az interperszonális melegség. Egy alka~
lommal ígyjellemezte;• ,, hideg vlz folyik az ereiben".
így' a vezető ahelyett, hagy közvetített volna a lány
és a csoport többi tagja közötti konftiktttsban, csat-
lakozott a támadókhoz. A lány úgy emlékezett visz-.
sza, hagy jellemzése, a csopo,-tvezettfből kiindulva,
egyre darvábbá váll. Gyakran kiborulva, önbizalmát
vesztve távozütt a cs(>portülésekrf1l. Úgy érezte, a
csopm1 arra készteti, hogy szakitsa meg kapcsolatát
azzal a je;jival, akivel ebben az időben együt! élt.
Belső feszültsége kifejezéldült ebben a kapcsolatba11,
és vég;,;/ ez okozta a fő konfliktust. A kapcsolat befe-
jez{Jdölt a csopo,•t alatt, és a vesztc?ség, valamint a
csoporttól kapott negatív visszajelzések kombfná~
cMja vezetett oda, hogy pszichoterápiás seglttégeJ
keresett. Egy másik csoport segítségével hamarosan
 PszrcHOTllRÁPIA • 28. ÉVllOLYAM l. SZÁM. 2019. J.lEilRtJÁR

rendbe jött. .Ennek ellenére a T-csoport úgy maradt hogy adott fi:ltételck közlm a sétülé& aránya ala-
meg benne, mint egy fájdalmas, destruktfv emlék, é!l' csony. Ezek a feltételek a következők voltak: az
mindig heves, negatív érzései támadtak, ha össze/ir- cncounter csoport egyszer(\ típusa, a T-csoport,
Jott a csoportvalamelyik tagiával. amely talán konzervatívabb a többi' n1egközelf-
Röviden, mik voltak a sé1űlés alkotóelemei: tésnél; integrált rendszer, amelyben minden cso-
én-gyenge személy, az elsődleges kapcsolat zava~ port nagyobb közösség része, és minden stábtag
rával; föltételezett peremhelyzete a csopo1tba11; nagyobb stábcsoport t.agja volt; olyan vezetők,
konfliktus, ami peremhelyzetc miatt robbant ki; a akiknek csoporljártassága mérsékelt; mérsékelt
konfliktusban való hatékony közvetítés nyilván- intenzitású felépítés~ beleértve a bejáró formát és a
való hiánya a vezetők részéről; az egyik vezető heti egyszeri ülésgyakoriságot
belépése a ktlzdelembe, ahol bíráló megjegyzésé- Ez a tanulmány eltér Lichcnnanék (1973) maga-
vel fájdalmat okozott További lényeges tényez{\ sabb összesített sérülési anínyától, de mcger{ls1ti azt
volt a csoport alacsony kohéziója. A csoport befe- a felfedezésüket, hogy a felelősségteljes, destru.kci-
jezésekor minden csoporttag kérdőívet töltött ki, ótól mentes vozeté.<Jsel viszonylag alacsony séríílési
amelyben különböző dimenziók ínentert értékelte a arány jár cgyütL A két vizsgálat érdekt--s érintkezési
többi tagot, beleértve, mennyire „maradt a csopor~ pontja, hogy míg Liebem1anék (1973) űgy találták,
ton kivíll" az illető. Abban a csoportban, amelyben hogy a vezetők 3 százaléka sorolható a gondoskodó
a sérülés törté11t, a tizenegy tagból iH, köztük a kategóriába, a mi vizsgálatunkban az i.nfonnális
.sérült ís, a skála középpontjánál magasabb értéket jclz.ések szerint fóként gondoskodó típusú vezetők
kapott. Jgy ez olyan csoport volt, amelyik soha vettnk részt. Gondoskdó az, aki nagyfokú türődést
nem jött öss-.w. Ennek fényében kell vizsgatni azt mutat, nagy hatást gyakorol az értdemre, ménié--
a vezetői megnyilvánulást, hogy „hideg víz folyik kclten mozgósítja az érzelmeket, és visszafogja a
az ereiben". Ilyen nyersen őszinte közlés. esetében végrehajtó szerep megnyilvánulásait. (Liebe1man és
a bíráló megjegyzés hatása nagyban függ a közlő mtsai 197?,).
és az érintett kapcsolatának milyenségétől. Jelen A sé1iilés mennyiségi kérdését ki kell egészíteni a
esetben a kapcsolat nem v<.,ll elég crös ahhoz, hogy hogyan ker<lésével. Nem tudjuk hatékonyan szabá•
elviselje a bírálatot. lyozni az encounter csoportbeli sérüléseket, ha nem
A két százalék kört\li sérülés, amit a vizsgálat értjük:, hogyan jönnek létre. A következő fejezetben
mutatott, aligha döntí el a vitát, mi okozza a séro~ megpróbáljuk kialakítani a sérülés dinamikájál1ak
lést az .:;ncounter csoportban. Ez csak azt mutatja, koncepcióját az encounter csoportokban,

A.&'ÉR'ÜLÉS ERfil)ETE ENCOlJN'nR éSOPORUtAN

Akkor jön létre sérülés az cncountcr csoportban, ha a tagok élménybcfogadásra való készenlétét, mni
maguk a vezetők támadóak, elutasítóak vagy korlá~ függ például attól; hogy az illések síirűn vagy dtkáu
tozó.ak a tagokkal szemben, valamint, ha a vezetők követik egymást. A csoport kerete és ÖSl>"ZeáIHtása
hagyják, hogy a csopnrt bántsa a tagokat. De mi az olyan tényezők, amelyek megszabják a munkához
oka annak, hogy olöforduJ destruktív viselkedés, rendelkezésre álló anyagot és eszközöket. De adott
hogy bizonyos tagok esékcnyck, és végUl a hibás cmbercsoportnál - meghatározott szerkezeti kor-
kezelés áldozataivá vá1nak? A cikk további része látok között -· az encounter csoport legfontosabb
elméleti keretet kínál a s6rulés folyamatát övező tényczöje a vezetés.
pszichoszociális dinamika megértésére. A szem-
pontrendszer kísérleti, de egybecseng u tár!,rykörben
megjelent kutatásokkal.
A:l, cncounter, valamint a tagok fejlődését célzó
minden intenzív csoportban számtalan tényező befo- Fölérendelt hatalmi helyzet
lyásolja az eredményt Nyilvánvaló, hogy a csoport Az encotntter csoport kis, fonnáhs rendszer,
összetétele knlönbségct teremt. A csoport tanulási amelyben a személyek vezető és tag szerepben vesz-
potenciája nagyban függ attól, hogy például a tagok nek rész.t. Ez fontos elválasztó vonal, mivel rétegzi a
motivállak-e önrnaguk megismerésére, vagy ellen- két szerep közötti víszonyt. A vezető hatalma megnő
állnak annnk. A keret is fontos. A keret hcfolyásoUa a helyzete révén rá1uházott autoritás, valamint a

www.mentalpo.rt.hu 35
 KAPLAN - A SÉROL!ÍS DINAMIKÁJA AZ RNCOVN'l'ER CSOPORTBAN

tagok felöljövö kompetencia-elvár-ás miatt. A vezető tív vezetők 12 százalékos sérülési arányt értek el,
rangja és batalma az intenzív csoportélmény során de n ,,hússcz- faire" típusúak szintén károsak 8
csak növcksi,ik a csoport jellegzetesen stmkturá:lat- százalékos sérülési rátájukkaJ {Licberman és mtsaj
lan természete folytán, ami a tagságban hiányérzetet 1973). Tehát az akUv cselekvés és u mulasztás egy-
kelt. és ezért függőségi igénnyel fordulnak a vezető aránt eredményezhet sérfüé1>'t. Azok a vezetők, akik
felé, aki val6sdnílleg ismeri a kivezető utnt minden nem ny(tjtanak védelmet egy csoporttagnak, éppÚ!,'Y
megjelenő bajból, zavarból. Valójában a vezető visszaélnek a hatalmukkal, ha nem is közvetlenül,
hatáskörébe tartozó alapvető feladat, hogy kialakul- mint a destn1ktlv vezetők.
jon a csoport életét irányító szerkezet és kultúra, bár
ez a tagok számára láthatatlan, alaktalan lehet. így A tanuló..~ ésfejlődés félreértése
a vezető közvetlentll befolyásolja a tagokat a velilk A vezetőnek téves elképzelése lehet a:i ürunegis-
folytatott interakciókon keresztöl, és közveivc, a merés és változás folyamauíról, és cnock rncgfefo~
keretek létrehozásával (Licberman és mtsai 1973, löen a tagok szemólyiségfejlödésénck segítőjeként
Yalom 1975). oda nem illő szerepet vehet föl. Ismeretes egyfajta.
Bár a vezető füicnyhelyzcte magától értetődőnek tor1Jtás, amikor túlbecsüli egy személy tanulási és
tiinhet, nem mindenki ért egyet ez.7.cl a nézőpont­ fejlődési kapacitását; elvárásai irreálisan magasak.
tal az encounter csoporttal kapcsolatban. A terület Egy tug lassú előrehaladásával vagy nyílt ellenál-
néhány s7.akcmbcre szerint nincs jelent& különbség lásával szembekerölve a valóságtól elrugaszkodott
a vezető és a tagok között Még olyat is hallottam vezető valószinftleg türelmetlenné váHk. A túlzot„
a szemlélet legjelesebb képviselőjétől, hogy „a cso- tan optimista vezető hamarosan frusztrálódik és
porttagok felelősek önmagukért". Gibb (1972) azt valószínűleg konfliktusba kcrtll a tagokkal, hajlik
állítja, hogy a vezető egyenértékű a csoporttagokkal, arra, bogy el'őltesse őket. Amit az egyik terapcM
6s föladata a csoporthoz: való „kö1..clség"-ér.lés meg- uta „szélsőséges változtatni akarásának nevezett
teremtése. Újabban a s~ját magamért vállalt fele~ (Hadlcy és Strupp 1976), azonos a Slav.son (1964)
lösség kultuszát erősítik. Bár a saját felelősség és a által leírt „célmegszállottsag"-lmz sorolt viszon-
Vl--Z.eW-tag egyílUműködés hangsúlyozása hatékony táttéteH fajtával. A terapeuta ragaszkodása ahhoz
út lehet u részvétel és a résztvevők fülelösségénelé- az elváráshoz, hogy sikeres terápíáll tevékenységet
nek erösltésehez, kérdés, hogy a vezetők szem előtt folytasson, könnyen ütközik azzal a lassúbb fejlő•
tartják-e a pedagógiai túlzás és a vezető-tag kapcso- déssel, amire a páciens képes.
lat valósága közti különbséget. Másik félreértés, ~ikor lebecsülik annak jeleJ1~
Érdemes megjegyezni, hogy a destruktív vezetői tőségót, hogy a támogatás a konfrontál.ás szüksé-
viselkedés kritikája a vezető személyes vonásaira ges előfeltétele. Az egyik Hadley és Su:upp (1976)
összpontosít - példá11l szadísta. vagy deslrukt[v idézte terapeuta szerint néhányan hajlamosak
tulajdonságaira (Licbennan és mtsai 1973, Hadley „destruktívan, vagy bírálóan éttelmc:roí, Jtlielőtt
és Strupp 1976). Azouban ezek az elemzések nem kialakulna a va!Mi bizalom, összhang'~. A vezető
veszik figyelembe a vezető fölérendelt helyzetének hibát követ el a csoportüléseu, ha figyelmen kívül
struktnrúlis tényét, és az ezzeJ járó hatalmi fölényt hagyja azt a komoly munkát, amelyet az ösz.iuleseg
Az indokolatlan destrukció nemcsak szemólyes haj- és kritika támogató környezetének kialakításához
lamból következik, hanem abból a hatalmi pozíci- kell végeznie (Yalom 1975). Thoreau fejezte .ki, ami
óból is, amelyben a személy elkövethet dcstruktlv minden terapeuta, csoportvezető jelmondata lehet:
cselekedeteket viszonylag büntetlenül. A feltíinöen „Az egyetlen mód, hogy megmonqjuk az igazat, ha
egyenlőtlen hatalmi viszonyok a folényholyzetben szeretettel mondjuk" (Torrey,AUén 1906, 337. o.).
Jévő személyből előhívják a szadisztikus visclke--
dést, különösen konfliktusos. frusztráló helyzetbeu. Ha.vitás
A sérülés indító folt.étele a vezető elszakadása a
Visszaélés a hatalommal csoporttagtóJ. A hasit.ás fogalma szük, de hathatós
A hatalom túlkapása nyilvánvalóan visszaélés a magyaráznt a vezető leválásá.ra. (Wells 1979)
hatalommal. Korábban bemutattunk példákat, e7.zel Abban az esetben, ahol n tagok köteles.,;égei: és a
itt tovább nem foglaJkoz.unk. Talán kevésbé nyil~ v1}1..ető követelményei kapnak hangsúlyt, viszony"'
vánvaló a hatalom vállalásának .hiánya. A destrukt(v lag könnyen válnak a tagok passzívvá és a vezető
vezető leggyakoribb típusa a Lieberrmm. és munka• aktívvá. Freud a „Tömcgpszíchológia és énana~
társainál ( 1973) gyakran emlegetett „agresszív stl• lfzís"~ben (Massenpsychologie und Ych-Analyse,
mUlátm:", a visszaélő típus, A kétségtcJcnUl destruk- 1955) tárgyalja azt a jelenséget, hogy a csoport haj-

36
 PSZICHOTl;ttÁPIA • 28. .8Vl'Of,YAM 1. SZÁM 2019. l1BDRUÁR

lamos dicsőíteni ver.tetöjét, mivel ö képviseli a közös valójában tr.r. nem azouos1dás, mivel a swmély nem
én ideált. Azaz, a csoport tagjai leválasztják maguk• isrm~ri fel a másikban önmaga megtagadott vonását.
ró[ saját törekvéseiket és a vezetőt teszik meg e--.a:n Amikor hasadás következik be a vczető-tiig kap-
törekvéseik hordozójává. Valamennyi személyiség- csolatban, a vezető hajlamos támadni v.agy elutasí-
fejlesztő csoport vezetőjének fontos, hogy viszony- tani a kérdéses személyt, vagy kcr015úton fejezi ki
lag mentes legyen azoktól az érzelmektől -- fókénl a elkülönülését azzal, hogy megengedi a többieknek
s7,0roogástól -·, amelyek fogva tartják. a tagokat A az illető támadását vagy elutasitásút, í.gy a hasadás
viszonylag szorongásmentes állapot elérése attól a termékeny szociális talajra hull, ahol -· nyílt vagy
munkától függ, amit s11ját fejlődésébe foktet mások passzlv formában --· kivirágozhat az agress1Jó.
f~jlődésének elősegítése érdekében. A csoportta- A hasítás szoros knpcsolathan áll a hatalom kér-
gok tanulása veszélybe kcrlil, sérülékenységük désével. A lmsitás személyközi 'Vetülete, amelyben a
nő annuk arányában, ahogyan a vezető személyes másik felveszi .a szclfncm kfvánt tulajdonságát, a tár-
adottságairól, segítőkészségéről fantáziát építenek sas befolyásolás szemléletes példája. A valóság defi-
ki, különösen, ha a vezető maga részt vesz ebben a niálása társas folyamat. és a képhez tartozik awknak
fantáziálásbau. Bion (1961) függőségi alapfeltevése a viszonylagos hatalma, akik meghatfu:ozzák ezt a
azt a dinamikát ragadja meg, amelyre a csoporttagok folyamatot. A szkjzofrénia például felfogható olyan
fogékonyak és amellyel szemben a csoportvezető,. állapotként, amelyet n szülők arra irányuló sikeres
nek ellenállást kell tanúsítania. erőfeszítése idézett elő, hogy gyermekük képviselje
A hasítás és a projektív identifikáció elmélete szo- a világról alkotott saját téves felfogásukat (Laing és
ro/;an összefügg n flzóban forgó témával. A projektív Estetson 1964). Ez vílágos példája annak, a.mikor az
identjfikácíó esetében a sv.elf önmaga egy ré.s:t.ét egyik fél kihasználja hatalmi fölércndcltségét, hogy
kivetíti a másikra, majd úgy azonosul ezzel a résszel, saját igénye szerint határo7.hassa meg a valóságot.
mintha a szelfuen lenne (Klein 1955).A vezetők pél~ Ha az iutrojekció mások részeinek bekebelezését lrja
dául lélektani éttelemben megfoszthatják magukaL 113, akkor az extrojckció lehet a nem kívánt résr.ek
elfogadhatatlan tulajdonságaiktól, majd tapasztaUák (vagy éppen az értékes részek) másik személybe
azokat Cb'Y vagy több csoporttagban. A kör akkor való áthelyezésének szakkifejezése. Az encountm:
záml be, amikor a vezető nemcsak ily módon érez, csoporlban a vozetö abban a helyzetben van, hogy
hanem hasonló ér7/4st kelt az illető tagban vagy kihas~nálhatja fülércndelf hatalmát a valóság kedve
tagokban. Ez a dinamika a személyes tulajdonságok szerinti mcghatározá,;ára. Nagyjából hasonló folya-
vonatkozásában fordul elő; például azok a vezetl~k,mat játszódhat le, amikor a csoport szenibekcii.H
akiknek önérvényesítési problémájuk van, ezt nem egyik tagjával. Dion (1961) támadás-menekülés
ismerik fel önmagukban, hanem ehelyett türelmetle- alapfeltevése esetében a csoport vagy támadja, vagy
nek a visszahúzódó csoporttagokkal, Ez a dinamika clutasftja azokat a tagokat, akik problematikus,
általánosabb szinten is előfordulhat, amikor a ve,r.e- illetve fejlődésre s:ioruló személy.ként azonosítanák
tök szemet hunynak saját, átélt kOzdel.tlleik és kétsé- magukat. r 'efkészület1en lévén a saját nehézségeivel
geik fölett, amelyek önértékelésilkkel kapcsolatban való szembenézésre, a csoport elhatárolja magál
gyötdk őket, és ehelyett. megvetik azt a csoporttagot, attól, aki ezt tenné,
aki küszködik vagy alacsony önértékelést mutat Érdem.cs röviden áttekinteni a hasadás ellentétét
A vezetők hajlama saját jelentőségük növelésére, .is. ValószíniHeg kevésbé veszélyes ve7,effü patoló-
mások jelentőségének csökkentésére, a vezetők és gia a¼ összcoJv.ad{,s, amikor a vezető nem kUlönűl
csoporttagok kOzti státuszbeli és hutalmi különbség el a csoporttaglúl, hanem te\jes mértékben azonosul
révén felerősödik. vele. A. hasadás esetében a vezetők nem tolerálják
A projektív identifikáció során lejatszódó hasí• a hasonlóságot, az összeolvadás esetében pedig s
tás egyszc1Tc intra~ és interperszonális jelenség. különbözőséget. Összeolvadás esetén a vezetők
(Zinner 1976) A szelf mi:,gszünteti a kapcsolatot talán nagyon is tudatában vannak biányosságaiknak,
a leértékelt tulajdousággal, azután megszünteti a fejlődési kiizdelmeiknck, az önértékeléssel kapcsoM
kapcsolatot azzal a S'Leroéllyel, akire átruházta cz.t latos szorongásaiknak. fnkabb nem tesznek külö.llb-
a tulajdonságot. A folyamutot tiasadásnak (fission) ségot, mintsem elldilönítsék magukat. Inkább nem
lehtitnc nevezní, amelyben a szelf elkülöníti magát éln.ek előjogaikkal, mintsem fölénybe kerüljenek.
-ér'zclruilcg, sőt fizikailag, a másík személytől, akire Az összeolvadfÍSra hajlamos vezetők hajlanak az
az elfogadhatatlan tulajdonságot áítühá.zta. Felreve- autoritás feladására. Sérülések az olyan alapfelad::t~
zetö, hogy ezt azonosulási folyamatnak nevezzitk; tok hiányos ellátásakor keletkeznek, mint amilyen a
csoportbatárok kialakítása, szabalym,ása. A tagokkal

www.mentalport,hu 37
 KAPLAN - A S~RÜl.ÉS DINAMIKÁJA AZ RNCOVNTER CSOPORTBAN

túlzottan azonosuló vezető

egy ideig kielégítheti a lombao. Például egy középkorú, füMr födt komoly
kölcsönös függőségi igényt, dc általában - érthető veszélyben van olyan csoportban, ahol senki más
módon -- szorongásfokozó hatású. Ki ér.á magát b~- nem tartozik ebbe a kategóriába.
tonságban a konnányos Jlélktili hajt',n?
Mí jelent elfogadható középutat az összeolvadás Alacsony státu,'!z
és a hasadás között? Hogyan áll helyre az egyensúly A harmadik kategória a személyes és interper-
a kiközösítő csoporttagok és a kiközösített között? szonális vonzcr6, ami egyaránt befolyásolja, hogy
Kopp (1972) használhaló metaforát ajá11lott, misze- a vezető és a többi tag köm1yen azonosul-e vele,
rint a pszichoterapeuták abban hason1flanak pácicn• illetve, hogy képcs~e elviselni a sérOlést. Akár tet~
seikhez, hogy állandóan saját 1..arándokfüjukatjárják, szik, akár nem, egy csoport nem alakul ki addig,
de megkülönbözteti öket tapasztaltságuk, tudják~ mit amig az. informális, hallgatólagos státusz-hierarchia
jelent zarándokútra kelni. Ez a kép egyszerre fejezi létre nem jön, a külső megjelenés, az értelem, a ver-
ki a vezető azonosulását a fejlődéssel cgyüttjáró bális készség, az önbí:r.alom és az interpei:szonális.
gyötrelemmel és a VC'.retői folelösség elfognd,\sát.2 ügyesség alapján kijelöli pozíciókkal. A kezdeti jó
benyomás szahnalángnak bizonyulhat, és azok, rucik
korábban kedvezőtlen benyomástkeltettek, a csoport
kedvező föltételei metlett bizonyíthatják, hogy élté-
kes egyéni tuiajdo11ságokkal rendelkeznek (Mann
Az áldozat vádlása nélkül szeretnénk feltárni azokat 1975). Nem meglepő, hogy a rossz bcmyomá.qt
a személyiségjeHemzöket, amelyek egyeseket eleve keltők, u csoportban alacsony státuszban lévők, és.
hajlamosltnnak a sérülésre. azok, akik elveszitelték a korábban kivfvotl rokon-
szenvet, valószinUleg szenvednek. AzonosUlva ezzel
A személyiség védtelensége n dtnamikával, a vezető törekvése mind(!n bizonnyal
A sériHés valószínűségét növelő nyilvánvaló jel~ a csoportbelí magas státuszra, és nem az alacs.ony
lcgzetesség a csekély ellenállás. Azok a swmólyek, státuszú tagokkal való azonosulásra irányul.
akik11ek önérzcliik gyenge és őnértékclé!>ük tnáso-
kénál alacsouyabb, lélektani és szodális értelemben Szerep-alkalmatlanság
egyaránt kevésbé képesek megvédeni magukat, Bár nem szokás ebben a terminológiában gondol~
ezért sebezhetőbbek. Uebermanék (1973) azt t:alái- kodni, hasznos lehel megvizsgálni a személy szerep-
ták, hogy a sérülésre hajlamos személyek azok kö.zül vállalását, amellyel terápiás vagy személyiségfcf
kerültek ki, akik az adott időben válságban voltak, leszlő csoportban vesz részt. Bncounter csoportban
akiknek élettörténetében személyiségproblémák részt venní annyí) miut elvállalni a csoporttag szere-
voltak, akiknek önértékelésük alacsony volt. Az pét, ami egyfelől széleskörű elvárásrendszert szen-
ilyen típusú emberek fokozott érzelmi igénnyel for- tesít, másfelől vonz is bizonyos szercpelvárásokat.
dultak a csoport felé és sokat vártak attól. Elvátják például, hogy kapcsolódjunk be a csoport-
bcszélgetésbc. Ezért nem való encounter csoportba,
Demográfiaijellemzők aki csoporthelywtben merevvé válik. Azt is várják,
A másodík -- talán kevésbé nyilvánvaló -- szem• hogy heszéljUnk magunkról és az érzéseinkről, és
pont a demográfiai Jellemzők kérdése (Alderfer őszintén elmondjuk benyomásainkat a csoport többi
1977). Fel kell tennünk egy fontos kérdést: milyen tagjáról. Aki elvből elzárkózik magánélete kiterege-
társadalmí csoporthoz tartoznak a stáb és a csoport tésétől és s1.emé!yes szférájába való betolakodástól,
tagjai? Abban az esetben; amikor mindenki az USA· nem nagyon alkalmas a részvételre eocounter cso-
ból vagy Kanadából jött és angol anyanyelvíí, vajon portban, és valószíníileg konfliktusba kerUI a cso.-
inkább sér.üJ•e egy dán, akinek az angol a második porttal vagy 11 vezetőkkel, akár passzivitása, akár n
nyelve? Az egyik tényező, ami meghatározza, hogy csoport tevékenységével szembeni ellenállása miatt
a vezető mennyire képes azonosulni egy résztve- Ezekkel a megfigyelésekkel egybehangzik Liebcr·
vővel az, hogy azonos vagy különböző társadalmi maoék (1973) megállapítása, miszerint akik a VClA
csoporthoz tartoznak-e. Ez még akkor is igaz, ha a eloevezésfi változóban alacsony értéket adtak, azok
résztvevö hovatartozása domináns a tágabb t.ársarla- másoknál kevésbé látják hasznát a csoportnak és

1 Jórészt én•§nye.s a csoportra is, amit a vezetőről írtam. Aká1-rsak a wzetö, a. C11oport Is 11111,..'Vobb halalvmmaf r.mdelkm:Jk, mint
valamelyik tagia, és visszaélhet ezi:e/, A csuportok}ól ismertJelem·ége a támadás, elutasflrís, bűnbakképzés és a csoportt&rsak
ellen elldJve/e.tt egyéb erőszak Mégis a VC2elő felel/J.rsége, hogy megféke'?,;.e ezeket a dest111kfív erőket.

38
 PsZICHOTERÁPIA • '28, ÉVl'öl,YAM 1. SZÁM 2019, PllBil.UÁ!l

iuLfüb c~nck negAtív kimenetel áldozatául A VCIA Ralph vi:;itott a nevettstől, és „Röfi kényszere-
három változó együttese: é11ékcgyczés (va!uc cong- detten vigyorgott. Magának sem vallotta be, hogy
rueucc), hatás (iníluencc) és aktivitás (activity), így még ez a vékony elismerés is valamennyi elégtétel-
akik viszonylag passzívak ó; kevés Lefolyásuk van a lel tölti cl."
csoportban, valamiut értékrendjük nem egyeztethet{> Saj11álatos módon, amikor a fiúk. összegyűlnek,
össze a csoportnormákkal, valószíníi1eg szélre szo- Ralph visszaél a bizalommal, és ··· GoJdiug szavai-
ruJnak. Az egyetlen sérülés a megismételt vizsgálat- val:
ban peremhelyzetű csoporttaggal esett meg, akinek „ Viharos neveJés hallat,\'ZOII, még a legkisebbek is
kétségei támadtak a csoport feladatának természeté! belesikoltoztak. Egy pillanatra a gyerekek a mkon~
illetően (Kaplan és mtsai l 980), szenv szoros áramkifrébe z(mSdtak, amelyen Röfi
kívül maradt. " (18. o.)
Cinkosság
Mf1s1k jeflcgzctcsség a sérillést okozó folyamat~ Röfi szerepe a csoportban - amelyben ilyen és más
ban való aktf v részvétel. Vannak, akik mintha ger- eszközökkel próbálja megtalálni a helyét - ukkor tel-
jesztenék a. szétM1.ásL és támadást; scgíknck kia\a- jesedik be, amikor hidegvérrel meggyilkolják. Röfi
kítanl olyan kiegészltő kapcsolatot, amelyben az a megölése tönkretett valami nagyon jelentős é.rtéket,
szerepUk, hogy elutasítsák vagy bántsák. őket. Ily egy szükséges, dc a csopo11 által fel nem ismert
módon a kiközösítési folyamat céltáb1~iá.vá válnak. cröförrást. Röfi voh köztük az értelmiségi, ö képví-
Jól ismert, hogy az emberek rájuk jellemző módon sclte a1. észszeri.íségct és a i:cndet. De az értelem és
kapcsolódnak egymáshoz; az egyik jellegzetes núnta szabályozás feln.ötl világával való azonosulását túl
szerint a személy negatív kimenetelre s~ámítva lép gyakran ós túl áhítatosan hangoztatott kijelentésbe
be akapcsolatba. Korábbi - elsősorban gycnnekkor~ csomagolta: ,,ahogy a nagynénóm mondja". A Röfi-
ból siármazó •- tapasztalatai révén megtanulta, hogy hoz hasonlóan bünbuk-szercpre hajló emberek vagy
semmi jót ne várjon a kapcsolatoktól. Ez olyan mínta túlélik ezt a helyzetet, vagy összeomlanak, attól
a szclf és u. másik. kapcsolatában (Cottrel 1942), függően, hogy a vezető és a csoport többi tagja csak
amelyben az eUensógességre, elutasításra irányuló r.;zociálisnn kedve,:ötlen vouásaikra reagál, vagy
várakozás ezeket ki is váltja a többiekből. pedig értékeiket is méltányolja.
A legyek 1-1ta című regényében Go.lding (1954) a
csoportban törté.nő sétiilés archetípusát példázza Röfi
alakjában. Lakatlru1 trópusi szigeten, repülőgép-sze­ Az ellenállás hibás kezell\·e
rencsétlenség miatt magukra maradt fü~k csapata
. kialakítja. az elszigetelt feltételek között működő, A sérüléshez vezető összetevők:
egy vezető vagy
vezető nélküli csoport egy formáját, amelyhez néha
egy csoport, aki kezében tartja a hatalmat és téves
elképzelése van arról, hogyan kell befolyásol.ni a
ftz en<;ouotor csoportok is hasonlítanak. Az alacsony.
szC.mélyíség fejlődését; aki hajlamos arra, hogy
kövér, aszttllában szenvedő Rö:fi csúnya, ügyetlen, és
h-ij.án van az.oknak a készségeknek, amelyek egy tiá
levalass:za saját egyéni hibáit, önértékolésí kétségeit,
és másokra vetítse awkat; egy vogy több személy.
számára biztosítják a tekintélyt, befogadást az egy-
akik valószínűleg céltáblájává válnak er.1.cknck a
ívásúak között. Nyilvánvalóan hozzászokott deviáns
státuszához, azzal dicsekszik, hogy az iskolában projekcióknak, akár személyiségtik védtelensége
egyedül neki volt asztmája. Egy korábbi jelenetbenfoiyt.1n, akár azért, mert hívják ezeket a kellemetlen
tulajdonságokat a csoportban megjelenő visclke-
megkérdezi egy fiú nevét, aki később a két ve:,.etlS
désUkkel. Az.az komplementer kapcsolat jön létre,
egyike lesz. Ra'lph válaszol, de nem kérdez vissza.
.Inkább, mint beletörődne, hogy tudomást sem vesz-amelyben 1ctz egyik féJ elfüérbo helyezi magát a
nek róla, Röfi a negatív elismeréssel próbálkoiik;másik fülhcz képest, aki ezt gyakran készségesen
hamarosan bizalmába avatja társát: elfogadja; lélektani szempontból negatív énképe
- Én nem bánom, hogy minek neveznek - mondta mialt, lnterperszimális szempontból 1iedig azétt,
mert a csoport által alacsonyra értékelt tulnjdonsá-
bizalmasan - , feltéve. hogy nem úgy, .ahogy az isko-
liiban szoktak. goklml rendelkezik, vagy ilyen vi.selkedéat mutat.
Ralpltban valami kis érdek/ődés ébredt. Ez a komplementer helyzet szilkséges, dc nem elég~
- Olt minek hivtok? sóges feltétele a sérülésnek. Ami döntő, U7, a folek
A kövér oldalt pislantott, majd lwzc.lebb hajolt interakciós módja.
Ralph-hoz. Nagyon halkra.fogta a hangjcít. Annak eldöntésében, hogy a kibontako;r,6 dráma
·- RöJinek- súgta. (9, o.) tragédiába torkollik-e, interakciójuk szempontjából

www.mentalport.ht1 39
 lv.PLAN -A SÉRÜLf!S D!NAMlKÁJA AZ ENCOUN'l'Bll CSOP01{1'BAN
______________,_
az a le.gföntosabb, hogyan ke-zeHk a konfliktust, a állhatatos ollcnátlás üldözőit még fárndhatatlanabb
középpontba került t.ag ellenállását. Három külön- erőfeszítésekre
saclutJlja, hogy meggyőzzék öt. És
böző forgatókönyvet mutatunk be az ellenállás h.ibás így tovább, így a konfliktus kiterjed. Az elutasítás
kezelésének illusztrálására. és ellentámadás összetett mintája során inkább a
gyújtópontba keríilt tag jár rosszul, mint a vele
1. Forgatókönyv (kite,_ieszté.s) szemben állók. Vesztésre álló helyzetének egy.i k oka
Előbb vagy utóbb a gyújtópontba kerUlt tag az esetek többségében az, hogy a támadók táborában
magára vonja a figyelmet vagy úgy, hogy mo110- van a vezető "agy a csoporttagok nagyobb része, és
polizáJja a csoport,ot, vagy úgy, hogy hal1g11t, va1:,,y a sz.emben álló felek egyenlőtlenül oszlanak meg.
az.ért, mert ellenszenves.Azért kell vele foglalkozni, A gyújtópontba került szem61y a ross1. oldalon áll
hogy belátáshoz jusson saját viselkedéséről, és meg- ebben. az m-ánytalan küzdelemben.
változtathassa azt a csoportban. Konfliktus álta-Uiban A konfliktus kiterjesztése kritikus tényező ebben
akkor keletkezik. ba az illető tagnak nincs belátása a destruktív interakcióban. A vélem6nykülönbi;ég
viselkedéséről. Más szóval ellenáll. Az cllenál~ harcba fordul, hogy eldöntsék, kinek vnu igaza. A
lás általában .intrapszi.chés, amennyiben az illető középpontba k.eriilt tag támadói megpróbálják. kierő­
valóban vak ezzel a tulajdonságával, vagy azi.al a szakolni, hogy adja meg magát, l5 awnban makucsul
ténnyel szemben, hogy nz megjelent a csoportban. megtagadja t8l0k ennek teljesítését. Bár a támadók
Vagy lehet ínterper.szonális az ellenállás, amikor vétkesek a kén.ysz.erftés miatl, a középpontba keriilt
a csoporttag egyik szinten elismeri a megfigyelés tag is hibás, noha talán nem szándékosnn, abban,
igaz.át, de valamilyen elfogadható vagy elfogad- ahogy ösztökéli támadóit:. A vezető felelőssége,
hatatlan okból vonakodik kifejezni egyetértését. bogy engedi a konfliktu11 kiterjesztését. Gyakran a
Bármi legyen a forrása, kinyilvánította ellenállását szociálisan ügyetlen; sériltékcny személy képtelen
és konfliktus keletkezik. abbahagyni n destruktív interakciókat, és a többiek
Ez fordulópontot jelent. A konfi iktus hatásosan sem tudnak kiszabnd11'ni bel6fe. Az interakció - a
elintéződik, hnakezdcményező és a többi lehetséges harc - öntürvényfrvé válik
támadó visszavonul, illelve, ha egy 1-1ontig folytatják Azt mondjuk, .hogy a konfliktust hibásan ke-Le1ték
minden eredmény nélkül, és akkor vonulnak vissza. - nemcsakazérl, mert ez ártalmas, hanem meLt ilyen
A sérülés akkor is elhárítható, ha néhányan ké8zen est.'tbeu nincs mód a tanulás segítésére. Helytelen
állnak a támadásra, de mások készek arra, ho.gy módja az ellenállás legyőzésének bármely fejlődést
szembeszálljanak velük. A vczet6nek elől kell járnia célzó helyzetbeu, ha erőszakosan akarjuk megtörni.
abban, hogy megakadályozza a támadást. Ha vezető
áll élél'e a tAmadásnak, valószínűleg nincs hatásos 2. Forgatókönyv {önfeladás)
ellenerő. Ha. a konfliktus megoldatlan marad, az A 'konfliktus•kiterjesztés - mint az ellenállásra
alábbi esethez hasonló következik be. A példa ked· adott v"fasz •- o destruktív interakciók egyik Iegfóbb
véért a vot.etőtváJasztottuk konfrontáló személynek, fajtája az cncounter csoportban. Van egy kevésbé
de .lehetett volna egy vagy több csoporttag is. nyilvánvaló ttpus is, ez finomabb formában jelenik
Vlrzetlí: Dawi, tudja, maga nagyon sokat beszélt. meg. Ez is a konfliktus félrckczclésének példája,
Mié11 nem ad másnak is lehet/Jséget? ilyenkor azonban a koníliktm, nem látványos, rejtve
Dave: Valóban? Nekem nem tűnt/e!. Mellesleg épp marad. A forgatókönyv ugyanúgy kezdődik: közele-
a t/Jma közepén vagyunk Darieennel. Hadd fo/y.tl.J3- déssel, amelyben azészlelést azzal a rejtett.elvárossal
saml kínálják fel, hogy azt az érintelt cl fogja ismerni. A
Vezető: Arra kérem, nefolyta."lsa. forgatókönyv egy lépéssel továbbmegy ugyanazon
Dave {türeimetfeniil): Miért szakít jelbe'! Azt hittem az úton, az érintett tag cllenállá"t~t érer,.,; az észrcvétcl-
maga nondirektív ve,iető lesz. ,Iel szemben. A killönbség az, hogy a _gyújtópontba
Vezető: Helye-zziik ezt a beszélgetést más szintre. került tag clhaJlgatJa ellenállását, és e1.7..el elnyort1ja
Beszéffilnkpá,·percig az érzéseinkről. Engem fruszt- a kezdcménye-.tővel vagy bá11ttcly esetleges együtt-
rál. .Maga mii érez? mfiködövel szembeni konfliktust. így az érintett tag
Dave: Én:és? Nin.cs küílJnösebb érzésem. C\·akjoly- látszólag könnyen elfogad olyan jellemzést, amit
tatni szeretném. titokban visszaura.sft, vagy legalábbis bizonytalan
Vezetií.· Ntncs é,zése?! Rengeteg érzést mutat/elém, felőle.
Ennél a pontnál valószínűleg más csoporttagok A tagadás vagy ellenállás és a koniliktuskerUlés,
is csatlakozuának, és egyetértenének, hogy Davc ami „elmosás"-ként (confluence) ismert a Gestalt-te-
mutat érzéseket, dühös, amit álfüatatosan tagad. Az ráp.iában (Polsrcr és Polstcr 1973), önmagában meg

40
 Ps:uCHOTfülÁPlA. z8. tvl'OJ.YAM 1, SZÁM 2019. rllnRtJÁR

nem ártalmas, azon túl, hogy hozzájárul az én-elide- jaként figyelmen kívül hagyja ezeket a tagokat, vagy
genedés érzésehez. Akkor válik veszélyessé, amikor néhány erőtlen kísédet utlln föladja a próbálkozást
a csoporttag hamis befolyásolhatósága párosul a Egy ily módon bekövetkezett séctilés példáját közlik
vezető ilh'.1ziójával, hogy képes segíteni. A közép• Lícberman és munkatársaí (1973):
pontba került tag ti1li;ágosan függ a vezetőtől, és a N.J. arról számol be, hogy önérzete és önbe-
vezető e-1,t túlságosan szívesen fogadja. Séiiilést csülése csökkent. Meg van gyöz:ődve arról, hogy a
okozó epizód jöhet létre akkor, amikor a vezető csoporivezetfJ nem szereti és nem fogadja el. Gyak•
olyan tevékenységre készteti u készséges tagot, ran küldött felé „ vés".!jelzéseket", amiket a vezető
amire nínC$ felkészülve. Az eredmény egyfajta ignorált. ,,Sokkal flmtosabb wlt számomra, mint a
túlingerlés, ami Liebennanék (1973) szerint a sérü- csoport tőbbi tagja, és amikor egy fontos személy
lés egyik oka. Nemcsak egyszeri esemény okozhat nem törődik velem, nyilvánvalóan én is kevesebbet
károsodást, hanem az a csoport folyamán kiépülő törődöm magammal. " (180. o.)
kínzó kud;u-célmény is, hogy nem képes megfelelni Bár az elkcrUtós és figyelmen kívül hagyás a
saját vagy mások elvátásának. Ily módon a rendkívül vezető részéről nem nyiltan destruktív, mésis kel-
magasra helyezett vagy korláto7,6 elvárások is való- lemetlenül érintheti azokat, akiknek önértékelésük
szinfüeg sé1i1léshez vezetnek. (Ueberman és mtlmi alacsony, és sérülést okozhat. A csoport ís alkalmas
1973) Megjegyzendő, bogy az ellenálló tagokhoz a passzív agresszió ilyen fajtájára.
hasonlóan az önföladók sem képesek kiswbadftani Az ellenállás nemcsak a gyújtópontba került tag
magukat -- ebben az esetben az6rl nem, mert önérvé~ áttételéböl, hanem közvetve a vezető viszontátté-
nyesítés(lk sikertelen. telébő1 is ered. A tapasztalatlan vezetőket például
annyira lekötheti saját szorongásuk, hogy a csoport-
3. Forgatókönyi, (figyelmen kivül hagyás) tagok ös&-zeza.varják őket és képtelenek cmpatízálni,
A harmadik és legfinomabb mód, amelyben sérü- megcrösfteni a csoporttagokat a részvétel biztonsága
lést lehet szerezni, ha egy részvevőt nem túl jóindula~ felől. Ez oda vezet, hogy a csoport vagy egyes tagi aí
túan mellőznek, Ebben az esetben szétválás jön létre lemaradnak, tt vezető pedig frusztrálódik az eHonál-
a személy és a vezető között, a szakadék mélyülhet lás, a lassú haladás rni.tlt, ami valójában saját tche•
- vagy azért, mc,rt az iUetö elfonáll a csoportban való tetlenségének ttlkrözödése, Ez a Goodman, Mark<:;
részvételnek, vagy mert olyan tulajdonságokkal ren- és Rockberger (1964) által leírt bumeráng-effektus,
delkczík, amelyek miatt nem kedvelteti meg magát akik a saját tapasztalataikból közölt példakat !gy
a vezetővel. Az eredmény rejtett konfüktua a tag és összegzik: ,,A csoportok vagy csoporttagok kudarca
a vezető között, amelyre válaszként a vez,ető nem összefüggött a terapeuták abbéli hiányosságával,
törődik a taggal. Hogy szembesüljön a konfliktussal, hogy fölismerjék rés:züket a csoport ellenállásának
a ve1.,ctö megkísérelhct kapcsolatba lépni és gondos- indukálásában, fonntartásaban." (337. o.)
kodást mutathat De a passzív agresszió egyik fajtá-
ÖssZF.GZÉS

A sérülés arányának kérdése az cncountcr csoport- az önelfogadás és mások elfogadása -~ úgy tűnik ...
ban meghatározatlan maradt, de tanulmányunkban korrelál egymással. Egyesek másoknál fogékonyab-
bcmutattukr hogy az e11countcr csoportok képesek bak ezek.te a ptojekcíókra. Elsőként sérülnek azok,
viszonylag kevés sérüléssel működni. A sérülések akik hajlamosak rossz színben feltüntetni magukat a
létrejöttének kérdése sem tisztázott, de az itt bemu~ csoportban, és akik leértékelik magukat, szemben az
talott elmólet fényt deríthet a sérülés dinamikájára az önmagát felnagyító vezetővel. A hasítás fontos útja
encounter csüportokban. a vezetö elkülönülése a csoporttól.
A sétillést komplex szerkezet és folyamat hozza ElkülünUlés jön létre á csoporttagok különbö-
létre. A központi figura a vezető, és mindennél zősége folytán in, Az a tag. akinek demográfiai
fontosabb, hogyan gyakorolja a hatalmat A veze- jellemzőit sem a vezetők, sem a. csoporttagok nem
tők hatalomgyakorlása nagyban függ attól, milyen hordozzák, valószínüleg szenvedni fog külöttbözö-
kapcsolatba lépnek -a csoporttagokkal. A hasítás sége miatt.
kóros kapcsolat, amelyben a vezető nem fogadja cl A kapcsolat hiánya - bármi legyen is az oka -
saját szorongását és tehetetlenségét, hanem azokra destruktív interakciók hátteréül szolgál. Ha, mint
a csopot1tagokra vetíti, akiket elutasít. [gy a veze- az valószínű, konfliktus alakul ki a kiköztlsített
tőben lezajló hasítás reprodukálódik a vezető és a személy és a többi csoporttag között, perdöntő a
csoporttagok kö7..ti hasftásban.. Ebben az értelemben konfliktus megoldásának módja. .Konfliktus gyakran

·Nww.me11ta!port.hu 41
KAl'LAN - A S:ÉRŰl,ÉS D!NAMlKÁJA AZ BNCOUN'rnR CSOPORTllAN

akkor keletkezik, aIUikor n gyújtópontba került tag interakciókból. E2. n képtelenség egyará11tjellen'\1.i a
visszajelentést kap viselkedéséről. Ha ellenállást támadó és a védeke1.ö személyt.
érez magában. és hagyja megnyilvánulni ezt az Itt most nincs alkalmunk arra. 11ogy receptet
elteuállást, csökönyössége lovat ad támadói alá. A adjunk. Ha az előzőekben leírt eimélet pontos képet
kc7..elhetetlen konfliktusban az illető tag nagy való- adasétűlés strukt<u:ájarót és folyamatáról azencOLm-
színűséggel sérlll. A vezetőre hárul a feladat, hogy ter csoportban, akkor két foutos kérdés merül fel: a
elkeruUe az ilyen helyzeteket, és a csoporttagoktól hatalom gyakorlása a vezető részéről és a vezető
is elvá1ja ugyanazt. Ha ehelyett a vezető vagy a cso- kapcsolata a tagokkal. Lényeges, hogy a vezető ne
port áttöri a tag ellenállását, abból csak .sérülés szár- mondjon le a hatalomról, de ne is éljen viss1.a vele.
mazhat. A kénysz.crítés acm járható út az ellen.állás Segíti megelőzni a lemondást, ha a V(-'Zető elveszíti
kezelésében, n.em alkalmas arra, hogy az illető más ártatlansó.gól a foüahni harcban (May 1972). A visz~
megvjlágításban lássa önmagát szaélés megelőzésére szolgál bizonyos gátak és
A nyilt támadás és elutasítás a sérülés keletke- ellensúlyozó tényezök kiépítése, űgy mint az egyen.
zésének legnyilvánvalóbb oka. Azonban létrejöhet rangűság szem előtt tartftsa és atmuk biztosítása,
kevésbé szcm:beö(lö módon is. Konfüktus e!óetén a hogy a c11oport folliltíllása alatt a csopori lagolOlak
gyújtópontba kerillt tag úgy is dönthet, hogy nem mindig k:gyen kihez fordulni sürgös segítségért.
harcol, hanem megadja magát. Ellenállását magába Végül a vezetőknek nemcsak közvetleniU kell élniük
fojtja, így elkerüli az összeiltközést támadóival. a hatalommal, hanem közvetetten is, azaz az egyéni
Belenyugvása hamis, de mások számára megté- föjlödést elosegiN> csoportknllúra és csoportlégkör
vesztő lehet. A1 ilyen önalávetö személy kockázata, megalkotásával. (Yalom 1975) A második kérdést
hogy a míndenh.at6ságrn vágyó vezetö elárasztja, túl illetően lényeges, hogy a vezető érezze annak szOk-
sok ingernek teszi ki. Harmadik lehetőség a sérülés ,iégességét, hogy minden egyes csoporttaggal kap-
létrejöttére a pcremhelyzctt'i vagy én-gyenge tag csolatot alakítson ki, különös tekintettel nz alacstmy
követkeietos figyelmen kfvül hagyása a vezető és a státuszú, az eltérő demográfiai jellemzőkkel bíró, és
csoport részéről. az ellenszenves viselkedésű tagokra. Sokkal köny-
További jellegzetessége a g}~jtópontba kc1iUt nyebb lellz a vezetőnek azonosulni a bizonytalan,
tagnak, hogy képtelen kiszabadulni a destruktív szociálisan ügyetlen csoporttagokkal, ha törekszik
saját bizonytalanságanak és Ugyetlcru;égének meg-
ismerésére, elfogadására és javítására.

DYNA.MICS OJ? l1VJURY JN THE ENCOUNTER GROUP: POWER,

SPIT11NG~ AND THE MJSMA.NAGEMENT OF RESISTANCE
17,e European tnjluences ofthe social movements ofthe ninety sixttes ofAmerica inc/uded rhe sudden
grows aj interest townrds helping individ11aJ and personality development, Group m.ethods pmvided
thé main can·ier of ''p~'.i'cho-bMm ··, Rogets in hts ouilook made no dislinctio11 between Jteeling
and deve/opment-advice, and Moreno's "encounter•· tJu,t describes real me(fting of personalíties
became the collective idea of applications. The teclmiquos themselves come fmm the practice of the
psychorherapeutit and the trainl.ng groups, The relevant examinations show ihat rhe differences between
theper,f<mality development (persimalíty development growth centre) and th(1lherapy art self-dejinitive:
nc~ptance/rejectltm ofpsychic sick11es.~ con~ciausness. And thai there was no aifference i11 the degree.~
ofMurosfs between the two populationt, On the side ofthe group leader the difference J;v determined by
thrt lherapeutü: ami the provider responsibílity. R turned out that the gmup is afon1zc1lion differentfrom
Jlte fndividual in lts effect. The experience..1 have heen summarized by Lieberman a11d his collaborators
(M. Lieberman. J. Yalom, M. MUes; Encounte,· Groups: First Pacis. Ntw York, 1974, BastcBMka.)
ln Hungary lhtt work with intentive group.v and ''selfc.entred" groups spread in the seventles -· elglities.
ln 1981 in the Group-fherapeutic Work group <>fPsychotherapeutfc Sectlon ofthe Hungar/an Psychiatrie
Association, the first group--therapeutíc seminars were organised by Teodóra Tomc:-,3ányi and Gt!bor
Szőnyi. The van'ou.v translations forthe seminars comprise the Group-psychotherapeutic Text co/lectfon.
lr also lnclilded Kaplan s study.
ln ,m effective prccedure we have ta acoount for undesirable side effec1s even when it is applíed wifh
competence andprcparedtu:.~s. 'l'he prese11t ,ftudy draws attentlon toall that. The 1r:publicatio1, wa.r made
actual hy the argument.,· anmnd ,mbscribed ,ve{f-knowledge-grottps in postgraduate education.
"Sclf-knowledge" i11dlcates collecting ofknow/edge, a11d differ.sfrom its universal meaning. "Enco&mter"

42

em!'ha;~es the t!.xpel'ie11~e ofthe irzle,personal meeti11g, while "experief1tial" (selfexperhmtial) group
brm&-rsJorward Selbste~fohrungsgruppe the experiencillg ofmyse.lf ln the translati<m qfthe study we /pjl
the original "encounter" that mirrors better, but the pmb!ems díscm-sed with "'self-knowledge" art the
same.
Hivatkozott irodalom
Alcftl1·fo1, C. P. {1977): Group and intergronp relations. In:
Hackman, J. R., Snttle, J. L. szerk.: lmproving lífc at work:
Behavioml 8Cienc.:e 11µptoachc:J to org1111izational cliangc.
Santa M\lnicn, C11lifomla, Ü0<1dycar, 227- -296.
Bfon. W. R. (1961): [ix.pericnces Íll groops. New York. Basic
nooks
Cottrel, L. S. ( 1942): Tbc analysís of ~ituaiio11a! -fiolds in ~ocinl
1,syohofogy, American Socío!ogioal Rcviow, 7: 370--382.
Frei!d, S. (1955): Group p.sychology. ln: Beyond ll\e Plei.sure
Princíple, Group Psychology, and Other Works. London,
Hogutth Prcss.
Gibb,.J. R.. ( 1972): The search for wlth-ncss: A uew look at
interdependonce. ln: Dycr, W. 0. szerk: Modem Thcory
ami Method ín Group T.raining, Now York, Vnn Nosú'and-
Rcinhold.
Golding, W, (] 954): l.-0rd of thc flío~. Now York: Caprícom,
l 959. Magyarul: A legyek ura, Budíipcst, Si.épirodalmi
könyvkiadó, 1973. Furdltotta; Dl!ty Tibor
Ooo<lmnn, M., Milrks, M., Rockbcrger, H. (1964):
Rcsistancc in group psycllothcrupy enlmnced by tbc
c1mntertram,fcrence reactions ofthe thetapist:.Apeer group
expcdcnce. Intema.tional Journal ofGroup P.sychotberapy,
14: 332--342,
Gottschalk, L.A (1966): Psychoaualytic notes on T-gron_ps
at the human rdations !abmatory. Dethcl, Maine.
Cumprehensive Psychíatry, 71: 472- 487.
Hadloy, S. W., $trupp, H. (1916): Coutemporary views of
negativc effects i11 pllychotherapy. Ari;hives of Oeneral
Psychiatry, 33: 1291--1302,
HartfoY,, D., R.obm,k, lJ. B., Abramowit:&_. S.1. (1976):
Detoriorafion cífocts in encounter groups. American
Psychologist, 31: 247--255.
Kmúor, R. M. (1912): Commitmcnt and oommuniry:
communes- and utoplas -ín socíological Perspcctíve.
Cambddgc, Harvard Uuivorgity Pr<--s~.
www.meutalport.hu
PSZ1CH01'BRÁl'JA • 28. ÚVl'OLYAM l. SZÁM 2019, fllUl\UJÁR
The editor
Kai)lan, R. E., Obert, S, l-, Van Buskirk, W.R. (1980): 'The
etíology of eneountcr group casnallies: SccollCI facts.
Human Relatíons, 33: 131-148.
Kleín, M. (1955): On ideotificatiou. ín: Klein, M., 11'.limanh,
P„ Monay-Kyrle, R. E. szerk.: New dírer.tions ín
psycltoanalysis, Now York, Ba~ic Books, }09---345.
Kopp, S. n. (1972}: ff you mect the Duddha on !he road, ki!l
hím: Thepilgrimagc ofpsychotherapy pati.ents. l'al.oAlto,
Soicucc and Behavior Books,
Lalng, R. D,, Esternon, A. (1964): Sanity, madness, nnd the
family. Baltimore, Penguin.
Liebem1an, M. A, Yalom, 1. D., Miles, M. B. (1973):
Eucountur groups: Firnt facts. New Yoxk, Basic Books.
Mann, R. D. (1975): Wln11ors, losers, ami the~i:.llrch für
equtility in groups. Iu: Coopcr, C. L. s1.erk.: Th.coríe.-; of
group proccsses, New York, Wiley,235-272.
May, R. ( 1972): Power all<f inoocence: A.search tbr the ~ources
ofvio!ence. New York, Delta.
Pofati.,r, E., Polster, M, ( 1.973), Gestalt 11icrnpy, Integn~tcd New
York: Random House.
Rogors, C. R. ( 1968): lutc:rpersom1! rch\tions.bips: Ycar 2000.
Journal ofApplied Dehavior Scionce, 4: 265-,280.
SJavson, S. R, (1964):.A tcxtbook in a1111.lytic group
11sychotherapy New York, Tntern~tíonal Univctsilie.~ Press.
Torrey, B., Allcn, F. .H., szerk.: (1906): Tho Journal of Hem:y D.
Tborean. Cumbridgc: Riversíde Press.
Weil~. L. (1979): The gr011p as a whole: A systcmalic socio-
analytic 11erspectlvo on lnt.erpersonnl 1111d group relnti.ons.
In: Aldorfcr, C., Coo_pet, C, I„ szerk.: Advanccs- in
Rxpe1icntilll Social Processes, vol. IT., New York., Wlley.
Y11lom, I. D. (19'75): The lheory and prnctice ofgroup
psychothcrnpy, 2. New York, Basic Bookij.
Zinner, J. ( J.976): The im_plícalions of 1;rojooti:ve identi.fication
för marital interaotion. Tn: Grnnchaum, H" Chirst, ]. sz.erk:
Contcmponuy marriage: 91ruClllre, dy1111mics and 1herapy,.
Boston, t.lttle, Drown, 293-}08.
43