A média működése

Mindazt, amit nap mint nap hírekként, információként, reklámokként, műsorokként az

újságokban, a tévében és az interneten látunk, emberek állítják elő, különböző célokból. A
médiában talált tartalmak helyes értelmezéséhez ismernünk kell azt is, ahogyan és amilyen
célokból ezek készülnek.

A mai médiaipar és médiapiac

A médiaipar sokezernyi csatornából, millió és millió honlapból és szerkesztőségből álló
gigantikus szövegtermelő és -forgalmazó hálózat. A közönség figyelméért rengeteg rádió- és
tévéműsor, újság és hírportál versenyez egymással. Hiszen olyasmit bocsáthat áruba,
amire óriási a kereslet.A médiában hatalmas pénzösszegek mozognak, bár első pillanatban
nem is annyira világos, ki és hogyan fizeti meg mindennek az árát. A médiaipar legfontosabb
bevételi forrása a reklámok elhelyezéséért (óriásplakátok, rádió- és tévéreklámok,
újsághirdetések, bannerek) a hirdetők által kifizetett összeg. Magyarországon a legnagyobb
hirdető maga az állam – az összes reklámköltés egyharmada állami megrendelés.
A média nem használati tárgyakkal, hanem politikai értelemben különösen fontos
„jószágokkal”: információkkal, ideológiákkal, értékekkel és képzetekkel üzletel. Ezért a
média működését az állam törvényekkel szabályozza. A közönség figyelméért (idejéért,
választásaiért) folyó piaci versenyben nem kizárólag a piac törvényei játszanak szerepet, azt a
hatalmi viszonyok is erősen befolyásolják. A közönség elutasítása vagy figyelme mindig
is erősen visszahatott a tartalomszolgáltatók tevékenységére. A modern online
médiában pedig már számos olyan tevékenység zajlik (blogolás, csetelés, feltöltés,
megosztás), amely a közönség aktivitására és egymással való kommunikációjára épül. A
közönség így már nem tekinthető könnyen befolyásolható (manipulálható), a
hírszolgáltatóknak teljesen kiszolgáltatott tömegnek.

A közmédia
A médiaipari vállalkozások tulajdonosa lehet maga az állam is. Általában egy-egy országban
néhány rádió- és televízió-csatorna van állami tulajdonban, az írott sajtó egészére a
magántulajdon a jellemző. Az állami tulajdon köztulajdont jelent. Az állami
média finanszírozásához szükséges összeget a parlament által évente megszavazásra
kerülő költségvetési törvény szabályozza, melynek forrásául befizetett adóink szolgálnak. A
demokratikusan megválasztott állami szervek (országgyűlés, kormány) tehát a mi
képviseletünkben működtetik a közszolgálati médiát. Ezért a közmédiának
kiegyensúlyozottnak, hitelesnek és tényszerűnek kell lennie, vagyis abban a valóságnak
megfelelően kell megjelennie a választópolgárok eltérő politikai nézeteinek és az aktuálisan
fontos információknak – adott esetben a hatalom visszaéléseiről is. A közmédiának
biztosítania kell a kulturális sokszínűséget, az audiovizuális örökség bemutatását és annak
minőségi értékekkel való gyarapítását.

A kereskedelmi média
A kereskedelmi média a magántulajdonban lévő médiacégekből áll. Ezek célja döntően a
nyereség elérése. Tartalomszolgáltatóként ugyanis nem feladatuk az értékteremtés vagy
bármiféle minőségi kulturális tevékenység. A maximális haszon kényszere miatt a
kereskedelmi média alapelve a látogatottság növelése, ezért lehetőleg kerüli a politikailag
kényes témákat, azt, hogy megossza a közönséget. Tulajdonosai olykor mégis sikeres politikai
tömörülésekhez, kormányon lévő, vagy épp ellenzéki pártokhoz köthető gazdasági
csoportokhoz kapcsolhatóak. Ez bizonyos fokig rontja is versenypozíciójukat, ám segítheti az
állami hirdetések megszerzését, ami döntő lehet az üzleti sikeresség szempontjából.
A közösségi média
A közösségi média az internetes megjelenési lehetőségeken alapul. A felhasználók által
készített vagy talált tartalmak az interneten elérhető portálok és szerkesztőeszközök
segítségével megoszthatók, kommentelhetők és átalakíthatók. A blogok, véleményoldalak,
közösségi oldalak és hálózatok együttesen alkotják ezen együttműködéses médiát. A
közösségi média elsődlegesen az emberek közti interakciókon alapszik.

Hírek a médiában
A hírek alapját képező információk döntő többségét a szerkesztőségek nem saját újságíróiktól,
hanem a nemzetközi és hazai hírügynökségektől – Magyarországon a Magyar Távirati
Irodától, az MTI-től vásárolják. A hírigazgatók, vezető- és felelős szerkesztők döntésétől
függ, hogy a nap témái közül melyekből lesznek hírek, s azokat hogyan rangsorolják, hol és
milyen terjedelemben közlik. Az újságírók és riporterek ennek megfelelően járnak
utána, szereznek további információkat az ügyben érintettektől vagy szakértőktől. Aztán a
médiumtól kapott feladatnak megfelelő szempontból, formában és terjedelemben készítik el
tudósításaikat. Az elkészült szöveget a szerkesztők, felelős- és vezetőszerkesztők ellenőrzik.
Alapszabály, hogy az érzékeny információk valóságtartalmát ellenőrizni kell, vagyis más
forrás(ok)ból is meg kell azokat erősíteni. Azt is ellenőrzik, hogy az adott híranyag nem sérti-
e a médiaintézmény tulajdonosainak üzleti érdekeit, vagy azt a politikai értékvilágot,
eszmerendszert, amely meghatározza az adott szerkesztőség működését. A hírmédiában
megjelenő hírek különbözhetnek, mert az események olyan értelmezései, amelyek
megfogalmazási módjukkal képviselik annak az intézménynek a szemléletét, amely közli
azokat.

A média szerepe a demokrácia megőrzésében

„A hír szent, a vélemény szabad” – mondta Pulitzer József, a magyar származású világhírű
újságíró. Ez máig iránymutató az újságírásban. A tényeket a valóságnak megfelelően kell
ismertetni, míg a vélemények megfogalmazásában, a tények közötti kapcsolatok
értelmezésében minden újságíró, minden szerkesztőség szabad, amennyiben
a tényektől egyértelműen elkülönítve közli azokat. A vitás ügyekben a sajtónak valamennyi
érintett fél álláspontját be kell mutatni, a megbírált érintetteknek pedig biztosítani kell
a válaszadás jogát. Az objektivitás és a pártatlanság előbbiekben bemutatott elvei a
gyakorlatban szinte sohasem valósulnak meg teljes mértékben. Ennek oka, hogy az
egyes médiaintézmények valójában nem teljesen függetlenek.
Ezért szükség van arra, hogy a médiahasználó több, akár egymással vitatkozó, egymást
kiegészítő forrásból is tájékozódhasson. Az persze az egyéneken is múlik, hogy ne csak
azokból a forrásokból tájékozódjon, amelyek megerősítik őt abban, amit hallani szeretne.
A plurális, egymással is vitatkozó média biztosítása feltétele annak, hogy egy társadalom
nyilvánosságát demokratikusnak tekinthessük, mert ennek hiánya megnyitja az utat a
hatalommal való visszaélésnek és a diktatúra kialakulásának.

Fake news
Az álhírek (vagy fake news) olyan szándékosan publikált átverések, melynek célja leginkább
a propaganda-terjesztés és a félrevezetés (dezinformáció). A politikai dezinformáció direkt
terjesztése a lélektani hadviselés egyik formája.
A köznyelvben álhírnek nevezünk minden hamis (téves, vagy legalább egy lényegi elemében
az igazságnak nem megfelelő állítást tartalmazó), a széles körű nyilvánosság elé kerülő
információt. A sok ember életét befolyásoló, szándékosan megtévesztő, manipulatív, fontos
közéleti témákra vonatkozó és tudatosan az igazságnak nem megfelelő, torzított
információknak saját megnevezésük van, ezek a dezinformációk. A médiában (így az online
környezetben) megjelenő álhírek célja többnyire az anyagi haszonszerzés, a dezinformációké
elsősorban a közvetett vagy közvetlen politikai befolyásolás. Az álhírek egyik legfontosabb
jellemzője, hogy az érzéseinkre, illetve az indulatainkra akarnak hatni, és leegyszerűsített
magyarázatokkal dolgoznak. Ha a hír, sőt, már a cím nagyon erős pozitív vagy negatív
érzelmet kelt bennünk, kezdhetünk gyanakodni. Az álhírek a jó/rossz, nemes/gonosz
ellentétpárokra redukálják a rendszerint jóval bonyolultabb, összetettebb valóságot. Sikerük
titka, hogy az emberekben rendkívül erős igény van az egyszerű, könnyen érthető
magyarázatokra a sokszálú események, jelenségek okának megértése terén, illetve azok
felelőseinek megnevezésére.
Az ilyen cikkek célja nem a szórakoztatás, hanem politikai befolyás szerzése, haszonlesés,
visszaélés. A rémhírterjesztést a büntető törvénykönyv 3 évig terjedő szabadságvesztéssel
rendeli büntetni.